//Aleimord//
-Levelet? *Azonnal eszébe is jut, hogy talán mostanra az betűi vállalhatóak lettek, hála Ernussnak, meg az azt követő gyakorlásoknak, amiket a szobájában végzett. De biztos, ami biztos, mielőtt elküldi, átnézeti valakivel, akinek jó az írása. Aztán felvetődik, hogy esetleg őt itt eltiltják az édes dolgoktól, végül is ezt is lehetne gondolni, hogy az alakjuk miatt itt csak kenyér és víz jár a Sellőknek, de szerencséjére ez nem így van.*
-Persze, ha kérnék, kapnék is, de nem szeretném, hogy mindenki tudjon róla, még felhánytorgatnák, hogy el fogok hízni miatta. *Mondja morogva, úgy érzi, senkire se tartozik, hogy mikor és mennyit eszik, ezért főleg egyedül és általában a szobájában költi el a vacsoráját, munkát követően. Aztán kiderül, hogy tényleg ott lakik a szívszerelme is a közelben, így már nem lesz olyan nehéz megtalálni, hiszen a kúriának a környéke bizonyosan ismerős lesz, onnan meg talán már nem tud eltévedni, de a térkép még így is elengedhetetlen.*
-De ha veled élt, nem is feltétlen kellett beszélj vele, bizonyára minden nap látott, már zsigerből tudja, mikor van rossz napod, a nélkül, hogy mondanád. Biztos vagyok benne, hogy amíg együtt laktatok, akaratlanul is, de megismertétek egymás gesztusait, és arra fogadni mernék, hogy már akkor észrevette, hogy milyen jó ember is vagy. *Jegyzi meg, már csak a saját tapasztalatai alapján is, hiszen ő is mindig együtt lakott sokakkal, bár nem mindig beszéltek, de a gesztusok nagyon árulkodók voltak akkor is. Az évek során pedig muszáj volt egymáshoz igazodniuk így vagy úgy, ezért csiszolódtak és megszokták egymás természetét, igényeit. Ez elengedhetetlen, ha sok nő egy helyen lakik és dolgozik, mint egy zárda, csak itt nem paradicsomtermesztéssel keresik meg a betevő falatot. ~Hanem, mosunk. ~ Szélesedik a mosoly az arcán ezekre a gondolatokra. Aztán a nemes különösen érdekfeszítő bemutatója következik és biztosítja a felől, hogy a tűz, amely fellobbant körülötte teljesen valódi és éget, ahogy ezt kicsit közelebb lépve gyanította is. Ám ennek ellenére őt teljesen érintetlenül hagyja, ami be is bizonyosodik, miután egy oszlatással megszünteti a mágus a varázslatot.*
-Ez igazán figyelemfelkeltő, de akkor ezek szerint elég veszélyes mutatvány is. *Meg is tapsolná, ha nem lennének körülöttük, akik erre felfigyelnének, talán már most gyanút keltettek a személyzetben.*
-Bárcsak én is tudnék ilyeneket. Tudod, mikor a városban voltam ellátogattam Eeyr isten Templomába. A könyvtár, ami alatta van, az valami fantasztikus. Rengeteg iromány van, amely bájital keverésről szól, sőt, úgy mesélték a csuhások, aki az istennőhöz címzi a fohászát, annak gyakorta kölcsönzi gyógyító és egyéb erejét. *Meséli, minthogy már volt szerencséje próbát tenni a hitével, és meggyőződni róla, hogy még Eeyr kegyeiben leledzik. *
-Nem tudom, olyan kis ügyetlen vagyok, de ha nem sietsz túlságosan, esetleg egy- két kisebb varázslatra, hátha meg tudnál tanítani. *Ezt a mondatot csak úgy halkabban mormolja, mert nem szeretné se feltartani a nemest, se azt sugallni, hogy ezt most neki muszáj megtennie. Közben feladja rá a köntöst és elé lépve összehúzza, majd meg is köti. Kezével végigsimítja a puha anyagot a férfi mellkasánál.*
-Akkor még masszázs? *Mert nagyon izgalmasnak hangzik a dolog, de a kötelezettségeit nem szeretné hanyagolni.*