Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 233 (4641. - 4660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4660. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-03 17:12:57
Üzenet elküldve: 2023-02-03 17:12:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Borban az igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Milyen megbízó? Most mégse neki tartozik?~ *Kezd összezavarodni, amire az alkohol is rátesz egy méretes lapáttal. Az elhangzott számokat sem tudja követni, csak az utolsóban talál fogódzót.*
- Négyszázötven. Jól van, legyen annyi! *Az is szép summa, lenne mire elkölteni, ami azt illeti... Ráadásul talált pénz, legalábbis nem szomjasan, az asztal mellett ülve nem számít problémának, hogy ez a Duarrte esetleg majd nem akar önként és dalolva fizetni. Az üzletet megpecsételendő a ficsúrra emeli a poharát. Bele is inna, ha lenne még benne bor. Csak az íze kedvéért. Természetesen.*
- Tudom is én, hogy romlandó-e. Szaga az van. *A láda a bárka rakterében megszívta magát valami trutymóval. A felnyitása nélkül nem tudná eldönteni, hogy belülről folyt-e ki valami, vagy valami más eresztett levet, amit a fa felszívott. Annyi biztos, hogy a berakodáskor még száraz volt, a partraszálláskor meg már nem.* Lehet, hogy nem szőnyegen kéne tárolni. *Gyakorló alkoholistáknak ismerős érzés a megvilágosodás pillanata, mint ahogy az is, hogy legkésőbb másnapra elillan a világmegváltó ötlet.*
- Jártam arra. *Válaszolja a ficsúr kérdésére.* A házánál is. Szerintem megtalálnám újra, ha akarnám. Gondolod, hogy elkerültük egymást? *Bosszúsra vált az ábrázata. Ha ez a Duarrte szembejött vele az úton Arthenior és a kikötő között, sose fogja megbocsátani neki. Nem mintha egyébként nem lenne elég a rovásán.*
- Na jó, várj egy kicsit... *Felkászálódik az asztal mellől, és enyhén bizonytalan léptekkel indul a pult felé tárgyalni. Már nemcsak a hangján érződik a szesz hatása. A rövid séta alatt összeszedi magát annyira, hogy elő tudja adni a kívánságait az ott álló sellőnek.*
- Kedvesem... ~Eddig jó...~ szeretnék egy szobát *Pillanatnyi szünet, amíg fejben számol.* két... Nem. Három éjszakára. És az istállófiút. Mármint nem úgy! *Hevesen gesztikulálva hessegeti el magától a gyanú árnyékát.* A keze kell! ~A picsába, ez egyre rosszabb...~ Szóval a segítsége, mert van ez a szekér odakint. Arról kellene felvinni a csomagomat. ~Jól van, sikerül ez...~ A bort pedig a barátom fizeti. *Az asztaluk felé mutat, mintha nem lenne egyértelmű, hogy kiről beszél.* És őő... *A fürdőt sikeresen elfelejtette, ehelyett újabb brilliáns ötlete támad.* Hozzáteszek még tíz aranyat, ha megmondod, mikor járt erre Ambroggio Duarrte. Legyen tizenöt!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Milyen megbízó? Most mégse neki tartozik?~ *Kezd összezavarodni, amire az alkohol is rátesz egy méretes lapáttal. Az elhangzott számokat sem tudja követni, csak az utolsóban talál fogódzót.*
- Négyszázötven. Jól van, legyen annyi! *Az is szép summa, lenne mire elkölteni, ami azt illeti... Ráadásul talált pénz, legalábbis nem szomjasan, az asztal mellett ülve nem számít problémának, hogy ez a Duarrte esetleg majd nem akar önként és dalolva fizetni. Az üzletet megpecsételendő a ficsúrra emeli a poharát. Bele is inna, ha lenne még benne bor. Csak az íze kedvéért. Természetesen.*
- Tudom is én, hogy romlandó-e. Szaga az van. *A láda a bárka rakterében megszívta magát valami trutymóval. A felnyitása nélkül nem tudná eldönteni, hogy belülről folyt-e ki valami, vagy valami más eresztett levet, amit a fa felszívott. Annyi biztos, hogy a berakodáskor még száraz volt, a partraszálláskor meg már nem.* Lehet, hogy nem szőnyegen kéne tárolni. *Gyakorló alkoholistáknak ismerős érzés a megvilágosodás pillanata, mint ahogy az is, hogy legkésőbb másnapra elillan a világmegváltó ötlet.*
- Jártam arra. *Válaszolja a ficsúr kérdésére.* A házánál is. Szerintem megtalálnám újra, ha akarnám. Gondolod, hogy elkerültük egymást? *Bosszúsra vált az ábrázata. Ha ez a Duarrte szembejött vele az úton Arthenior és a kikötő között, sose fogja megbocsátani neki. Nem mintha egyébként nem lenne elég a rovásán.*
- Na jó, várj egy kicsit... *Felkászálódik az asztal mellől, és enyhén bizonytalan léptekkel indul a pult felé tárgyalni. Már nemcsak a hangján érződik a szesz hatása. A rövid séta alatt összeszedi magát annyira, hogy elő tudja adni a kívánságait az ott álló sellőnek.*
- Kedvesem... ~Eddig jó...~ szeretnék egy szobát *Pillanatnyi szünet, amíg fejben számol.* két... Nem. Három éjszakára. És az istállófiút. Mármint nem úgy! *Hevesen gesztikulálva hessegeti el magától a gyanú árnyékát.* A keze kell! ~A picsába, ez egyre rosszabb...~ Szóval a segítsége, mert van ez a szekér odakint. Arról kellene felvinni a csomagomat. ~Jól van, sikerül ez...~ A bort pedig a barátom fizeti. *Az asztaluk felé mutat, mintha nem lenne egyértelmű, hogy kiről beszél.* És őő... *A fürdőt sikeresen elfelejtette, ehelyett újabb brilliáns ötlete támad.* Hozzáteszek még tíz aranyat, ha megmondod, mikor járt erre Ambroggio Duarrte. Legyen tizenöt!
4659. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-02 06:39:16
Üzenet elküldve: 2023-02-02 06:39:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
- Ha ezerkétszázzal állítanék a megbízóm elé, kifordíttatna az embereivel, mint egy pamutzoknit *vakargatja a tarkóját kelletlenül. Az apró grimasz is azt jelzi az arcán, hogy ez az arány sehogy se tartható a részéről.* - Nézd, ezerötszázat még kit tudok magyarázni. Szóval ha a köztes háromszázat kettédobjuk, akkor az annyit nekem már megér. És négyszázötven se rossz pénz a zsebedben, barátom. Elvégre így is, úgy is meg kellene keresned a gazembert.
*Nem próbálja titkolni, hogy ismeri az elhangzott nevet. Akinek volt már köze nagyobb horderejű, kétes üzlethez, az valószínűleg már találkozott vele. De Ambroggiót nem nagyon viszi közelebb a talány megfejtéséhez. Bár nincs kizárva, hogy a feladó maga az említett férfiú, de a gyanúja szerint Balgias inkább csak közvetítő szerepben van ebben az ügyben is, ahogy általában.*
- Kettőnk közül neked sietősebb. Ugye nem romlandó az a holmi? *kérdi ártatlan érdeklődéssel. Odakint még csikorgatja a fogát a tél, szóval ha eddig kint volt az a csomag, akkor úgy se valószínű, hogy baja lett volna, de őszintén, a gondolta, hogy valami romlandó lehet benne, még őt is aggasztja. No nem a minőségi leépülés miatt, amit a tervezettnél hosszabb utaztatás és a nem megfelelő tárolás eredményezhet, hanem úgy egyszerűen a küldemény ilyetén jellegének ténye miatt. Nem valószínű, hogy bárki egy rakománnyi citrusfélével kívánná megörvendeztetni.* - Kellemetlen lenne, ha azért menne tönkre, mert berakod egy szobába. *Megvonja a vállát, mert tulajdonképpen így, a kívülálló szerepében ez neki vajmi keveset számít.*
- De, ha mindenképp be akarod hozni *dől előre a nagylelkű felajánlás gesztusával az arcán* - én... *oldalra sandít Daesys kínos akciójára a mások ételére való mutogatásnál* - énszerintem a fiú az istállóban biztos szívesen segít pár aranyért *bólint egy igazi gavallér mosolyával. Nagyon kevéssé ismeri az Intézőt, akiben esetleg felmerül, hogy ő maga segédkezzen ilyesmiben. Erre remekül rá is mutat a mozdulat, amivel tökéletesen manikűrözött kezén megvizsgál kezdődő, kellemetlen berepedést az egyik körömágyán. Szörnyen, szörnyen kellemetlen tud lenni a ilyesmi, ha az ember nem figyel oda rá. Ez a hideg idő...*
- Hogy hol keresd? Hmm... *simít végig az állán.* - Lássuk csak. Mennyire ismered Artheniort?
- Ha ezerkétszázzal állítanék a megbízóm elé, kifordíttatna az embereivel, mint egy pamutzoknit *vakargatja a tarkóját kelletlenül. Az apró grimasz is azt jelzi az arcán, hogy ez az arány sehogy se tartható a részéről.* - Nézd, ezerötszázat még kit tudok magyarázni. Szóval ha a köztes háromszázat kettédobjuk, akkor az annyit nekem már megér. És négyszázötven se rossz pénz a zsebedben, barátom. Elvégre így is, úgy is meg kellene keresned a gazembert.
*Nem próbálja titkolni, hogy ismeri az elhangzott nevet. Akinek volt már köze nagyobb horderejű, kétes üzlethez, az valószínűleg már találkozott vele. De Ambroggiót nem nagyon viszi közelebb a talány megfejtéséhez. Bár nincs kizárva, hogy a feladó maga az említett férfiú, de a gyanúja szerint Balgias inkább csak közvetítő szerepben van ebben az ügyben is, ahogy általában.*
- Kettőnk közül neked sietősebb. Ugye nem romlandó az a holmi? *kérdi ártatlan érdeklődéssel. Odakint még csikorgatja a fogát a tél, szóval ha eddig kint volt az a csomag, akkor úgy se valószínű, hogy baja lett volna, de őszintén, a gondolta, hogy valami romlandó lehet benne, még őt is aggasztja. No nem a minőségi leépülés miatt, amit a tervezettnél hosszabb utaztatás és a nem megfelelő tárolás eredményezhet, hanem úgy egyszerűen a küldemény ilyetén jellegének ténye miatt. Nem valószínű, hogy bárki egy rakománnyi citrusfélével kívánná megörvendeztetni.* - Kellemetlen lenne, ha azért menne tönkre, mert berakod egy szobába. *Megvonja a vállát, mert tulajdonképpen így, a kívülálló szerepében ez neki vajmi keveset számít.*
- De, ha mindenképp be akarod hozni *dől előre a nagylelkű felajánlás gesztusával az arcán* - én... *oldalra sandít Daesys kínos akciójára a mások ételére való mutogatásnál* - énszerintem a fiú az istállóban biztos szívesen segít pár aranyért *bólint egy igazi gavallér mosolyával. Nagyon kevéssé ismeri az Intézőt, akiben esetleg felmerül, hogy ő maga segédkezzen ilyesmiben. Erre remekül rá is mutat a mozdulat, amivel tökéletesen manikűrözött kezén megvizsgál kezdődő, kellemetlen berepedést az egyik körömágyán. Szörnyen, szörnyen kellemetlen tud lenni a ilyesmi, ha az ember nem figyel oda rá. Ez a hideg idő...*
- Hogy hol keresd? Hmm... *simít végig az állán.* - Lássuk csak. Mennyire ismered Artheniort?
4658. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-02 01:55:23
Üzenet elküldve: 2023-02-02 01:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
*Pashthra kérdésére egy kritikus méregetés érkezik válaszul. Bizony bizony Daesys jó alaposan megfontolja, hogy mi legyen a hóhajú fiú nyereménye, végül arra jut, hogy mindig az első megérzés a helyes.*
- Hát ha továbbra is szemtelenkedsz, akkor a nyereményed az lesz, hogy nem váglak jól orrba.
*Mielőtt az egyébként is siralmas színészkedését netalántán komolyan vennék, szavait gyorsan kiegészíti egy kacsintással, biztos ami biztos alapon.
Pashthra megnyilvánulásán tagadhatatlanul ő is meglepődik, ki is zökken egyébként is törékeny szerepéből. Érdeklődve vizslatja a fiú arcát, hogy kiderítse valóban komolyan mondta ezeket az igen ijesztő szókombinációkat. Egyelőre azt állapítja meg, hogy igen, amit Daesys fejvakarva fogad, s ezúttal nem csak haja pompázik vöröses árnyalatokban, hanem orcája is. A biztonság kedvéért ő is nevet, hogy kevésbé legyen kellemetlen helyzetük, de lehet ezzel csak ront is rajta.*
- Nocsak nocsak.
*Pashthra könnyedén licitál rá Daesys orbitális hazugságára, ami még annyira nem is döbbentené meg a kikötői fattyút, nem úgy mint az elképesztő követelés, amelytől majdhogynem leesik a leány álla.*
- Na még mit nem!
*Horkan fel elképedve. Százhúsz aranyat évente jó ha lát, esetleg egy jobban fizető munka után némi szájhúzás kíséretében megszánják ennyivel, na de hogy hatonta fizessen annyit?*
- Egyébként is adósaim sorát balra találhatod.
*Bök háta mögé egy teljesen véletlenszerű asztal irányába, aztán megint csak gondolkodnia kell. Igaz evett már, de enni éppenséggel mindig tud, ha nagyon akar, Pashthrától pedig szívesebben fogadja el a felajánlást, mint Ambroggiotól. Ez lehet sokáig vissza nem térő alkalom, talán élnie kellene vele.*
- Hmm, hát
*Nem csak Pashthra rendelkezik hiányosságokkal olvasás terén, ezért Daesys a többi asztalhoz fordul segítségként.*
- Oh, nézd azt a nagy tálat ott! Az kettőnknek is elég lenne.
*A tőle megszokott módon cseppet sem zavartatja magát, miközben a békésen falatozó páros felé mutat igen nagy vehemenciával.*
*Pashthra kérdésére egy kritikus méregetés érkezik válaszul. Bizony bizony Daesys jó alaposan megfontolja, hogy mi legyen a hóhajú fiú nyereménye, végül arra jut, hogy mindig az első megérzés a helyes.*
- Hát ha továbbra is szemtelenkedsz, akkor a nyereményed az lesz, hogy nem váglak jól orrba.
*Mielőtt az egyébként is siralmas színészkedését netalántán komolyan vennék, szavait gyorsan kiegészíti egy kacsintással, biztos ami biztos alapon.
Pashthra megnyilvánulásán tagadhatatlanul ő is meglepődik, ki is zökken egyébként is törékeny szerepéből. Érdeklődve vizslatja a fiú arcát, hogy kiderítse valóban komolyan mondta ezeket az igen ijesztő szókombinációkat. Egyelőre azt állapítja meg, hogy igen, amit Daesys fejvakarva fogad, s ezúttal nem csak haja pompázik vöröses árnyalatokban, hanem orcája is. A biztonság kedvéért ő is nevet, hogy kevésbé legyen kellemetlen helyzetük, de lehet ezzel csak ront is rajta.*
- Nocsak nocsak.
*Pashthra könnyedén licitál rá Daesys orbitális hazugságára, ami még annyira nem is döbbentené meg a kikötői fattyút, nem úgy mint az elképesztő követelés, amelytől majdhogynem leesik a leány álla.*
- Na még mit nem!
*Horkan fel elképedve. Százhúsz aranyat évente jó ha lát, esetleg egy jobban fizető munka után némi szájhúzás kíséretében megszánják ennyivel, na de hogy hatonta fizessen annyit?*
- Egyébként is adósaim sorát balra találhatod.
*Bök háta mögé egy teljesen véletlenszerű asztal irányába, aztán megint csak gondolkodnia kell. Igaz evett már, de enni éppenséggel mindig tud, ha nagyon akar, Pashthrától pedig szívesebben fogadja el a felajánlást, mint Ambroggiotól. Ez lehet sokáig vissza nem térő alkalom, talán élnie kellene vele.*
- Hmm, hát
*Nem csak Pashthra rendelkezik hiányosságokkal olvasás terén, ezért Daesys a többi asztalhoz fordul segítségként.*
- Oh, nézd azt a nagy tálat ott! Az kettőnknek is elég lenne.
*A tőle megszokott módon cseppet sem zavartatja magát, miközben a békésen falatozó páros felé mutat igen nagy vehemenciával.*
4657. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-31 10:47:00
Üzenet elküldve: 2023-01-31 10:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Borban az igazság//
*Nem akarja merevrészegre inni magát, elvégre még dolga van. Másfél üveg wegtoreni bor azért mégiscsak másfél üveg. Még mindig érthetően és többé-kevésbé folyamatosan beszél, csak a megváltozott hangszíne leplezi le, hogy van már a csőrében.*
- Kétezerből legyen mondjuk hatszáz az enyém. Ezerkétszázat visszakapsz te. *Nem zavartatja magát, hogy nem stimmelnek a számok. Valószínűleg észre sem vette.* Még mindig jobb, mint ha mind elúszna, nem igaz? *Ahonnan érkezett, ennyi még éppen beleférne, persze alkualapnak érdemes nagyobb összeget bemondani, mint amennyit elvár a végén. Ám mielőtt időt hagyna a rókaképűnek az alkudozásra, az ajánlat másik felén kezd hangosan gondolkodni.*
- Az öreg Balgias biztos nem örülne. *Hírhedt név, a rossz nyelvek szerint csempészkét szedte meg magát. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mivel egészítette ki a jövedelmét. Egyesek szerint még sötétebb üzletekkel, mások azt mondják, vénségére tisztességes útra tért. Abban megegyeznek, hogy senki sem tartaná jó ötletnek őt magát megkérdezni.* Rám bízta, nem rád. *Zavartan elhallgat. Leesett a tantusz, hogy kimondott egy nevet, amit jobb lett volna magában tartania.* Esetleg... El lehet zárni valahova itt a Sellőházban? Mittudomén, értékmegőrző vagy... Bérelhetnék hozzá szobát! *Elégedetten elvigyorodik, mint aki végtelenül büszke a világmegváltó ötletre.* Úgyis be kéne hozni... *Kiissza az utolsó kortyot a poharából. A palackok már rég üresek. Elhessegeti a gondolatot, hogy rendelhetnének még egyet. Jó volna megőrizni a józansága maradékát, amíg nem szabadul meg a terhétől.*
- Van más is. Hol a fenében keressem? Azt mondták, a Sellőházban lesz. Te se véletlenül keresed itt, nem igaz? *A szeme fáradtságtól csillog. Elege van az utazásból és a meddő kutatásból.* Azt mondom, várjunk még vele. Muszáj pihennem. Talán Duarrte is felbukkan közben. *Kimondva és végiggondolva csak még jobban vágyik egy forró fürdőre és egy puha ágyra. Még a bornál is jobban. A szemével egy sellő után kezd kutatni, akinek előadhatja a kívánságait...*
*Nem akarja merevrészegre inni magát, elvégre még dolga van. Másfél üveg wegtoreni bor azért mégiscsak másfél üveg. Még mindig érthetően és többé-kevésbé folyamatosan beszél, csak a megváltozott hangszíne leplezi le, hogy van már a csőrében.*
- Kétezerből legyen mondjuk hatszáz az enyém. Ezerkétszázat visszakapsz te. *Nem zavartatja magát, hogy nem stimmelnek a számok. Valószínűleg észre sem vette.* Még mindig jobb, mint ha mind elúszna, nem igaz? *Ahonnan érkezett, ennyi még éppen beleférne, persze alkualapnak érdemes nagyobb összeget bemondani, mint amennyit elvár a végén. Ám mielőtt időt hagyna a rókaképűnek az alkudozásra, az ajánlat másik felén kezd hangosan gondolkodni.*
- Az öreg Balgias biztos nem örülne. *Hírhedt név, a rossz nyelvek szerint csempészkét szedte meg magát. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mivel egészítette ki a jövedelmét. Egyesek szerint még sötétebb üzletekkel, mások azt mondják, vénségére tisztességes útra tért. Abban megegyeznek, hogy senki sem tartaná jó ötletnek őt magát megkérdezni.* Rám bízta, nem rád. *Zavartan elhallgat. Leesett a tantusz, hogy kimondott egy nevet, amit jobb lett volna magában tartania.* Esetleg... El lehet zárni valahova itt a Sellőházban? Mittudomén, értékmegőrző vagy... Bérelhetnék hozzá szobát! *Elégedetten elvigyorodik, mint aki végtelenül büszke a világmegváltó ötletre.* Úgyis be kéne hozni... *Kiissza az utolsó kortyot a poharából. A palackok már rég üresek. Elhessegeti a gondolatot, hogy rendelhetnének még egyet. Jó volna megőrizni a józansága maradékát, amíg nem szabadul meg a terhétől.*
- Van más is. Hol a fenében keressem? Azt mondták, a Sellőházban lesz. Te se véletlenül keresed itt, nem igaz? *A szeme fáradtságtól csillog. Elege van az utazásból és a meddő kutatásból.* Azt mondom, várjunk még vele. Muszáj pihennem. Talán Duarrte is felbukkan közben. *Kimondva és végiggondolva csak még jobban vágyik egy forró fürdőre és egy puha ágyra. Még a bornál is jobban. A szemével egy sellő után kezd kutatni, akinek előadhatja a kívánságait...*
4656. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-31 05:57:16
Üzenet elküldve: 2023-01-31 05:57:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
*A bor csúszik. Nagyon is. Ambroggio pedig igyekszik minél ügyesebben lavírozni a saját pohara tartalmával, hogy abba lehetőleg ne nagyon kerüljön újabb adag. Szóval készséggel tölt a fickónak, majd a saját pohara felé is megdöntve a palackot, mindig akkor jön közbe valami, amikor már épp töltene. Egy kommentár, egy elismerő utánafordulás valamelyik csinos Sellőlány kapcsán... Így a kehely mindig félig töltve marad.
A Horgony-sziget kapcsán csak ingatja a fejét egy tűnődő grimasszal, mint aki nem nagyon tudja eldönteni, hallott-e már róla vagy csak keveri valamivel. Amikor viszont a küldemény méretére terelődik a téma, már Ambroggio szemöldöke is feljebb kúszik. Erősen rágja a kíváncsiság most már, hogy mi lehet, de valahogy még most se akaródzik kiböknie, hogy tulajdonképpen ő lenne az a bizonyos Duarrte. Főleg, hogy az elhangzottak alapján folyamatosan valami ember méretű ládára asszociál, ami, lássuk be, nem tűnik túl jó ómennek.*
- Kétezer arannyal *legyint, mintha szóra sem érdemes, piszlicsáré összegről lenne szó. De mindjárt dől is előrébb, hogy bizalmasra halkítva a hangját, újabb felvetéssel álljon elő.* - Viszont mit szólnál, ha mindkettőnk dolgát meg tudnánk könnyíteni? Hagyd itt azt a bazi csomagot a gondjaimra, míg a fattyút keresed. Ha megtaláltad, megcsíped a grabancát és idehozod. Itt átadhatod neki a pakkot, és kirázzuk belőle az adósságot is. *Nem véletlenül állította így a sorrendet, hiszen ha a küldeményben érték van, azt is bele lehet számolni.* - Amiből természetesen megkapod a sápot a közreműködésért.
*Figyeli közben a fickó reakcióit, aki remélhetőleg már a nem túl részeg, de épp elég részeg tökéletes intervallumába itta magát.*
- Ha pedig közben mégiscsak befutna ide, én itt tartom, míg visszaérsz. Mit szólsz hozzá?
*Az ajánlat logikájában még józanul se nagyon lehetne hibát találni. Feltételezve persze, hogy nincs megtűzdelve ferdítésekkel.*
*A bor csúszik. Nagyon is. Ambroggio pedig igyekszik minél ügyesebben lavírozni a saját pohara tartalmával, hogy abba lehetőleg ne nagyon kerüljön újabb adag. Szóval készséggel tölt a fickónak, majd a saját pohara felé is megdöntve a palackot, mindig akkor jön közbe valami, amikor már épp töltene. Egy kommentár, egy elismerő utánafordulás valamelyik csinos Sellőlány kapcsán... Így a kehely mindig félig töltve marad.
A Horgony-sziget kapcsán csak ingatja a fejét egy tűnődő grimasszal, mint aki nem nagyon tudja eldönteni, hallott-e már róla vagy csak keveri valamivel. Amikor viszont a küldemény méretére terelődik a téma, már Ambroggio szemöldöke is feljebb kúszik. Erősen rágja a kíváncsiság most már, hogy mi lehet, de valahogy még most se akaródzik kiböknie, hogy tulajdonképpen ő lenne az a bizonyos Duarrte. Főleg, hogy az elhangzottak alapján folyamatosan valami ember méretű ládára asszociál, ami, lássuk be, nem tűnik túl jó ómennek.*
- Kétezer arannyal *legyint, mintha szóra sem érdemes, piszlicsáré összegről lenne szó. De mindjárt dől is előrébb, hogy bizalmasra halkítva a hangját, újabb felvetéssel álljon elő.* - Viszont mit szólnál, ha mindkettőnk dolgát meg tudnánk könnyíteni? Hagyd itt azt a bazi csomagot a gondjaimra, míg a fattyút keresed. Ha megtaláltad, megcsíped a grabancát és idehozod. Itt átadhatod neki a pakkot, és kirázzuk belőle az adósságot is. *Nem véletlenül állította így a sorrendet, hiszen ha a küldeményben érték van, azt is bele lehet számolni.* - Amiből természetesen megkapod a sápot a közreműködésért.
*Figyeli közben a fickó reakcióit, aki remélhetőleg már a nem túl részeg, de épp elég részeg tökéletes intervallumába itta magát.*
- Ha pedig közben mégiscsak befutna ide, én itt tartom, míg visszaérsz. Mit szólsz hozzá?
*Az ajánlat logikájában még józanul se nagyon lehetne hibát találni. Feltételezve persze, hogy nincs megtűzdelve ferdítésekkel.*
4655. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-29 01:44:42
Üzenet elküldve: 2023-01-29 01:44:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Borban az igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol jóleső melegséggel árasztja el a torkát, a mellkasát, a gyomrát, a végtagjait. Olyan érzés, mint ha új életet lehelne a megfáradt csontokba. Azt mondják, az első pohár egyetlen dologra való: meg lehet rá inni a másodikat, ami már nemcsak a sóvárgást tompítja, hanem igazi élvezetet okoz. És micsoda élvezet ez! Színekkel telik meg a világ, az utazás fáradalmai kegyetlen valóságból kellemetlen emlékké szelídülnek. A kiürülő poharakat habozás nélkül tölti újra. Nem igazán tűnik fel neki, hogy ez legtöbbször a sajátja. A rókaképű ficsúr is szorgosan emelgeti a magáét, hát bizonyára ő is önt magának. Lám, a bontott palacknak máris a seggére vertek.
Mielőtt maga elé venné a másik üveget, mesélni kezd. Nem hallani rajta, hogy részeg lenne. Összeszedetten, a megszokott tempójában beszél, bizonytalanságnak nincs sok nyoma, nyelvbotlások is alig tarkítják a mondandóját.*
- Tudod, merre van a Horgony-sziget? *A hely egyetlen jelentőségét az elhelyezkedése adja. A Lanawint kettészelő hegylánc vonalában helyezkedik el, több mint egy napi hajóútra a partoktól. Philadeus a széles gesztusokkal rajzolja a képzeletbeli térképet a levegőbe.* A hajósok tudják, mást meg ugyan miért érdekelne? Egy rohadt nagy szikla az egész. Állítólag azért Horgony-sziget a neve, mert olyan, mint ha valaki odarakta volna. Navigációs pontnak vagy mit tudom én. Azt is hallottam, hogy világítótornyot akarnak építeni rá. Vagy akartak. Ki az a bolond, aki ott akarna szolgálni? Na... odáig mentem ezért a szarért. *Teljesen egyértelmű, hogy haragszik a poggyászára, bármi legyen is benne.*
- Elfogyott? *Bök az asztaltársa pohara felé.* Ideje kinyitni ezt is. *Mielőtt a dugóhúzóhoz nyúlna, szemügyre veszi a pecsétet a dugón. Írás nincs rajta, csak egy címer. Úgy fordítja a palackot, hogy a másik fickó is jól láthassa.* Neked ismerős? Én sose láttam... Na mindegy. *Gyakorlott mozdulatokkal karcolja körbe a pecsétet a dugóhúzó hegyes végével, hogy az egy darabban essen le az üveg szájáról, aztán csak pillanatok kérdése, és a dugó egy pukkanással távozik a helyéről. Nem tud ellenállni a kísértésnek, megszagolja azt is.*
-Látod? Ugyanolyan, mint a másik palack. Ennyit tesz, ha nem órákkal korábban bontják fel... *Hasonló adagokat tölt ki a két pohárba, mint először. Koccintásra emeli a magáét, majd folytatja a történetét.*
- Szóval Horgony-sziget. Még kikötni se lehet rajta! Leeresztettük a csónakot, és kieveztünk érte. Arról nem volt szó, hogy ekkora! *Jobbjában a pohárral mutatja, mint egy hazudós horgász, hogy mekkora halat fogott. A drága nedűből jut egy kevés a padlónak is.* Hoppá! Szóval nagy. Csoda, hogy elfért azon a lélekvesztőn! És milyen rohadt nehéz! *A mesének hirtelen szakad vége. Zavartan megvakarja a tarkóját. Nem kéne ennyit beszélnie valakinek, akit nem is ismer. Elvégre nem neki hozta a ládát, a címzett még mindig ez a Duarrte.*
- De beszéljünk inkább a mi dolgunkról! Mennyivel tartozik neked? *Nevet nem mond, nem is kell. Egyetlen közös ismeretlen ismerősük van.* És mit mondjak majd neki, kinek gyűjtöm be a járandóságát?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol jóleső melegséggel árasztja el a torkát, a mellkasát, a gyomrát, a végtagjait. Olyan érzés, mint ha új életet lehelne a megfáradt csontokba. Azt mondják, az első pohár egyetlen dologra való: meg lehet rá inni a másodikat, ami már nemcsak a sóvárgást tompítja, hanem igazi élvezetet okoz. És micsoda élvezet ez! Színekkel telik meg a világ, az utazás fáradalmai kegyetlen valóságból kellemetlen emlékké szelídülnek. A kiürülő poharakat habozás nélkül tölti újra. Nem igazán tűnik fel neki, hogy ez legtöbbször a sajátja. A rókaképű ficsúr is szorgosan emelgeti a magáét, hát bizonyára ő is önt magának. Lám, a bontott palacknak máris a seggére vertek.
Mielőtt maga elé venné a másik üveget, mesélni kezd. Nem hallani rajta, hogy részeg lenne. Összeszedetten, a megszokott tempójában beszél, bizonytalanságnak nincs sok nyoma, nyelvbotlások is alig tarkítják a mondandóját.*
- Tudod, merre van a Horgony-sziget? *A hely egyetlen jelentőségét az elhelyezkedése adja. A Lanawint kettészelő hegylánc vonalában helyezkedik el, több mint egy napi hajóútra a partoktól. Philadeus a széles gesztusokkal rajzolja a képzeletbeli térképet a levegőbe.* A hajósok tudják, mást meg ugyan miért érdekelne? Egy rohadt nagy szikla az egész. Állítólag azért Horgony-sziget a neve, mert olyan, mint ha valaki odarakta volna. Navigációs pontnak vagy mit tudom én. Azt is hallottam, hogy világítótornyot akarnak építeni rá. Vagy akartak. Ki az a bolond, aki ott akarna szolgálni? Na... odáig mentem ezért a szarért. *Teljesen egyértelmű, hogy haragszik a poggyászára, bármi legyen is benne.*
- Elfogyott? *Bök az asztaltársa pohara felé.* Ideje kinyitni ezt is. *Mielőtt a dugóhúzóhoz nyúlna, szemügyre veszi a pecsétet a dugón. Írás nincs rajta, csak egy címer. Úgy fordítja a palackot, hogy a másik fickó is jól láthassa.* Neked ismerős? Én sose láttam... Na mindegy. *Gyakorlott mozdulatokkal karcolja körbe a pecsétet a dugóhúzó hegyes végével, hogy az egy darabban essen le az üveg szájáról, aztán csak pillanatok kérdése, és a dugó egy pukkanással távozik a helyéről. Nem tud ellenállni a kísértésnek, megszagolja azt is.*
-Látod? Ugyanolyan, mint a másik palack. Ennyit tesz, ha nem órákkal korábban bontják fel... *Hasonló adagokat tölt ki a két pohárba, mint először. Koccintásra emeli a magáét, majd folytatja a történetét.*
- Szóval Horgony-sziget. Még kikötni se lehet rajta! Leeresztettük a csónakot, és kieveztünk érte. Arról nem volt szó, hogy ekkora! *Jobbjában a pohárral mutatja, mint egy hazudós horgász, hogy mekkora halat fogott. A drága nedűből jut egy kevés a padlónak is.* Hoppá! Szóval nagy. Csoda, hogy elfért azon a lélekvesztőn! És milyen rohadt nehéz! *A mesének hirtelen szakad vége. Zavartan megvakarja a tarkóját. Nem kéne ennyit beszélnie valakinek, akit nem is ismer. Elvégre nem neki hozta a ládát, a címzett még mindig ez a Duarrte.*
- De beszéljünk inkább a mi dolgunkról! Mennyivel tartozik neked? *Nevet nem mond, nem is kell. Egyetlen közös ismeretlen ismerősük van.* És mit mondjak majd neki, kinek gyűjtöm be a járandóságát?
4654. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:53:19
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:53:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ömlengős előadás ellenére Ambroggio valószínűleg feleannyira se válogatós bor terén, mint újdonsült asztaltársa. Tény, hogy ha módja van rá, ízletesebb fajtát választ, de a kikötői lőrének is megvan a maga fanyarul nosztalgikus varázsa.
A részletes okfejtés arról, hogy e nemes italnak kell-e vagy nem kell-e a levegőztetés, legalább arra jó volt, hogy kicsit jobban megnézze magának a fickót. A szerencsétlen, mintha tűkön ülne, de az is egyértelmű, hogy nem a küldetése időleges kudarca miatt. Az ital úgy tűnik el a poharából, mint a piaci sütödésnél a lepottyanó falat, ami a legritkább esetben ér földet, mielőtt a környékbeli kóbor ebek vagy macskák elmarnák.
Elég csak rá nézni, ahogy a konyhaajtót figyeli. A lába idegesen dobol, a keze meg se áll a kényszercselekvésben. És persze a rendelés is beszédes: nem a kivételes aromák szakértő ízlelgetése végett iszik. Iszik, mert a rabja. De minthogy ilyen feladatot bíztak rá, s mert ezek szerint jókora utat tett meg, Ambroggio feltételezi, hogy a fickó az a fajta iszákos lehet, aki viszonylag sokáig bírja ital nélkül, de ha egyszer elkezdi, akkor nem tud mértéket tartani.*
- Ó ne haragudj, barátom. A világért se akartalak faggatni. Csak kíváncsi természet vagyok. Rossz szokás *sóhajt, majd irritálóan apró kortyot hörpint a poharából. Tűnődve szűkíti a szemét, ahogy aprókat nyammogva vizsgálgatja a bor szájában maradt utóízét. Aztán újra kortyol. Szörnyen idegtépő lehet ez valakinek, aki szinte már remeg egy újabb pohár nedűért. És természetesen Ambroggio pontosan tisztában is van ezzel.*
- Hát ez csodálatos lenne! *derül fel a prezentált ötletre. Diszkréten az asztalkendőbe törli gyűrűktől ékes kezét, melyre bőven jut a borból, amit a fickó rátölt a poharában lévő italra.* - Kevesebb vesződség nekem, több arany neked! *Készséggel koccint is erre a remek társulásra.* - Arra, hogy mindketten letudjuk végre a ránk lőcsölt feladatokat!
*Oldalvást sandítva azért megrándul a szája széle, mikor meglátja az egyik távolabbi asztalnál a kis vöröst valami páncélos, simaképű kölyökkel enyelegni. De ha meg is fürdött, a korábbi, retkes, büdös ruháit vette vissza, amit pedig nem ártott volna kimosatni, míg horpaszt. De hát se nem pihen, se nem lesz sokkal jobb szagú. ~ Mit is vártam? ~
Egy pillantásnál többet nem is veszteget rá. Most ennek az ügynek kell a végére járnia.*
- Hogy én? *Elhúzza a száját és megrázza a fejét.* - Én nem ismerem sehonnan. Annyit tudok, hogy egy igazi himpellér. Sokaknak van a bögyében, de nehéz rajta fogást találni. És igen. Én se véletlenül keresem itt *vonja meg a vállát. Gyakran emeli a poharát, mintegy szuggeszív, követendő példaként, de ő mindig csak aprókat kortyol.*
- A hátam közepére se kívántam, hogy egy ilyen alak nyomát kajtassam. De ugye... *ír le egy finom kört a poharával* - vannak azok a szívességek meg feladatok, amik alól nem lehet kibújni. Pedig lenne ennél sokkal jobb dolgom is. De ha már nem mutatja magát az a kurafi, gondoltam, rám fér egy kis pihenés, ha már itt vagyok, nem így van? Az embert hajtják eleget amúgy is, de azért az életről nem szabad lemaradni, barátom! Márpedig itt a javába lehet belekóstolni *vigyorodik szélesen. Hagyja, hadd igyon a másik. Bőven szolgáltat olyan mondatokat, amire lehet helyeselni. Aztán persze rátér arra is, mikor finom kis szurka-piszkákkal elkezdi ásni a saját megbízóját, de egyelőre csak úgy, amiből még bármikor visszatáncolhat. De ha a másik harap rá, akkor rátesz egy lapáttal, hogy a csípős tósztok haladjanak szépen egymás után. A részeges fickókkal ugyanis az a probléma, hogy mivel edzésben tartják magukat, elég jól is bírják az italt. De azért a szesz az szesz. Oldja a nyelvet és tompítja az éberséget. Ambroggiónak pedig szándéka van kiforgatni a jóemberből a megbízója nevét, nomeg azt is, hogy miféle csomagról van szó.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ömlengős előadás ellenére Ambroggio valószínűleg feleannyira se válogatós bor terén, mint újdonsült asztaltársa. Tény, hogy ha módja van rá, ízletesebb fajtát választ, de a kikötői lőrének is megvan a maga fanyarul nosztalgikus varázsa.
A részletes okfejtés arról, hogy e nemes italnak kell-e vagy nem kell-e a levegőztetés, legalább arra jó volt, hogy kicsit jobban megnézze magának a fickót. A szerencsétlen, mintha tűkön ülne, de az is egyértelmű, hogy nem a küldetése időleges kudarca miatt. Az ital úgy tűnik el a poharából, mint a piaci sütödésnél a lepottyanó falat, ami a legritkább esetben ér földet, mielőtt a környékbeli kóbor ebek vagy macskák elmarnák.
Elég csak rá nézni, ahogy a konyhaajtót figyeli. A lába idegesen dobol, a keze meg se áll a kényszercselekvésben. És persze a rendelés is beszédes: nem a kivételes aromák szakértő ízlelgetése végett iszik. Iszik, mert a rabja. De minthogy ilyen feladatot bíztak rá, s mert ezek szerint jókora utat tett meg, Ambroggio feltételezi, hogy a fickó az a fajta iszákos lehet, aki viszonylag sokáig bírja ital nélkül, de ha egyszer elkezdi, akkor nem tud mértéket tartani.*
- Ó ne haragudj, barátom. A világért se akartalak faggatni. Csak kíváncsi természet vagyok. Rossz szokás *sóhajt, majd irritálóan apró kortyot hörpint a poharából. Tűnődve szűkíti a szemét, ahogy aprókat nyammogva vizsgálgatja a bor szájában maradt utóízét. Aztán újra kortyol. Szörnyen idegtépő lehet ez valakinek, aki szinte már remeg egy újabb pohár nedűért. És természetesen Ambroggio pontosan tisztában is van ezzel.*
- Hát ez csodálatos lenne! *derül fel a prezentált ötletre. Diszkréten az asztalkendőbe törli gyűrűktől ékes kezét, melyre bőven jut a borból, amit a fickó rátölt a poharában lévő italra.* - Kevesebb vesződség nekem, több arany neked! *Készséggel koccint is erre a remek társulásra.* - Arra, hogy mindketten letudjuk végre a ránk lőcsölt feladatokat!
*Oldalvást sandítva azért megrándul a szája széle, mikor meglátja az egyik távolabbi asztalnál a kis vöröst valami páncélos, simaképű kölyökkel enyelegni. De ha meg is fürdött, a korábbi, retkes, büdös ruháit vette vissza, amit pedig nem ártott volna kimosatni, míg horpaszt. De hát se nem pihen, se nem lesz sokkal jobb szagú. ~ Mit is vártam? ~
Egy pillantásnál többet nem is veszteget rá. Most ennek az ügynek kell a végére járnia.*
- Hogy én? *Elhúzza a száját és megrázza a fejét.* - Én nem ismerem sehonnan. Annyit tudok, hogy egy igazi himpellér. Sokaknak van a bögyében, de nehéz rajta fogást találni. És igen. Én se véletlenül keresem itt *vonja meg a vállát. Gyakran emeli a poharát, mintegy szuggeszív, követendő példaként, de ő mindig csak aprókat kortyol.*
- A hátam közepére se kívántam, hogy egy ilyen alak nyomát kajtassam. De ugye... *ír le egy finom kört a poharával* - vannak azok a szívességek meg feladatok, amik alól nem lehet kibújni. Pedig lenne ennél sokkal jobb dolgom is. De ha már nem mutatja magát az a kurafi, gondoltam, rám fér egy kis pihenés, ha már itt vagyok, nem így van? Az embert hajtják eleget amúgy is, de azért az életről nem szabad lemaradni, barátom! Márpedig itt a javába lehet belekóstolni *vigyorodik szélesen. Hagyja, hadd igyon a másik. Bőven szolgáltat olyan mondatokat, amire lehet helyeselni. Aztán persze rátér arra is, mikor finom kis szurka-piszkákkal elkezdi ásni a saját megbízóját, de egyelőre csak úgy, amiből még bármikor visszatáncolhat. De ha a másik harap rá, akkor rátesz egy lapáttal, hogy a csípős tósztok haladjanak szépen egymás után. A részeges fickókkal ugyanis az a probléma, hogy mivel edzésben tartják magukat, elég jól is bírják az italt. De azért a szesz az szesz. Oldja a nyelvet és tompítja az éberséget. Ambroggiónak pedig szándéka van kiforgatni a jóemberből a megbízója nevét, nomeg azt is, hogy miféle csomagról van szó.*
4653. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-27 10:37:31
Üzenet elküldve: 2023-01-27 10:37:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
* Egy pillanatra összezavarodik, amikor a kalóz lány azt mondja, hogy tud a fiú megbízásáról. ~Honnan is tudhatná, hogy a csibéket jöttünk felszámolni? ~ De végül tisztázza magában, hogy valószínűleg csak szerepet játszik a másik, újabb füllentés. Azon viszont elmosolyodik, amikor szerelme visszafogja magát, és igen szép jelzővel szidja végül. Pedig ennél még az ifjú harcos is ismer durvábbakat, biztos benne, hogy a másiknak igazán komoly repertoárja van ilyen téren. Hátra simítja egyik izzadt, zsíros hajtincsét, hogy ne lógjon annyira a szemébe, és csillogó szemekkel nézi a lányt. *
- Na és mit nyertem? * Teszi fel a pimasz kérdést, persze tudja, legalábbis számít arra, hogy a kérdés elől eltáncoló választ kap. *
- Persze, hogy volt értelme. Hiszen itt vagy. * Nevet fel félve, mert egy ennyire őszinte választ úgy érzi, hogy sebezhetővé teszi, mintha hirtelene nem egy súlyos páncél védené. *
- A városban túl sikeres vagyok, teljesen visszaszorítottam a tolvajok és kétes alakok számát, szóval gondoltam, hogy idelent leszel, ahol könnyebb dolgod akad. * Henceg úgy, ahogy a másiktól tanulta, próbál komoly arckifejezést erőltetni magára, de nehezen sikerül neki. *
- Csak nehogy ezt a helyet is kitakarítsam. Félek akkor nem találkoznánk többet, szóval csak miattad, nem nyúlok a kikötőhöz. * Nevet fel, és szavait nyomatékosítandó a vörös haj gazdájára is mutat. *
- De ezért persze fizetséget is várok. Mondjuk százhúsz aranyat hetente, vagy valami annak megfelelő értékű dolgot. * Vigyorog, miközben a felszolgáló végre elér az asztalukhoz. *
- Kérsz valamit? * Teszi fel a kérdést, hiszen olvasni még mindig nem igazán tud, bár már elkezdett megtanulni, még mindig szenvedősen megy neki. Épp ezért meg se próbálja elolvasni, hogy mi mindent lehet rendelni a sellőházban. *
* Egy pillanatra összezavarodik, amikor a kalóz lány azt mondja, hogy tud a fiú megbízásáról. ~Honnan is tudhatná, hogy a csibéket jöttünk felszámolni? ~ De végül tisztázza magában, hogy valószínűleg csak szerepet játszik a másik, újabb füllentés. Azon viszont elmosolyodik, amikor szerelme visszafogja magát, és igen szép jelzővel szidja végül. Pedig ennél még az ifjú harcos is ismer durvábbakat, biztos benne, hogy a másiknak igazán komoly repertoárja van ilyen téren. Hátra simítja egyik izzadt, zsíros hajtincsét, hogy ne lógjon annyira a szemébe, és csillogó szemekkel nézi a lányt. *
- Na és mit nyertem? * Teszi fel a pimasz kérdést, persze tudja, legalábbis számít arra, hogy a kérdés elől eltáncoló választ kap. *
- Persze, hogy volt értelme. Hiszen itt vagy. * Nevet fel félve, mert egy ennyire őszinte választ úgy érzi, hogy sebezhetővé teszi, mintha hirtelene nem egy súlyos páncél védené. *
- A városban túl sikeres vagyok, teljesen visszaszorítottam a tolvajok és kétes alakok számát, szóval gondoltam, hogy idelent leszel, ahol könnyebb dolgod akad. * Henceg úgy, ahogy a másiktól tanulta, próbál komoly arckifejezést erőltetni magára, de nehezen sikerül neki. *
- Csak nehogy ezt a helyet is kitakarítsam. Félek akkor nem találkoznánk többet, szóval csak miattad, nem nyúlok a kikötőhöz. * Nevet fel, és szavait nyomatékosítandó a vörös haj gazdájára is mutat. *
- De ezért persze fizetséget is várok. Mondjuk százhúsz aranyat hetente, vagy valami annak megfelelő értékű dolgot. * Vigyorog, miközben a felszolgáló végre elér az asztalukhoz. *
- Kérsz valamit? * Teszi fel a kérdést, hiszen olvasni még mindig nem igazán tud, bár már elkezdett megtanulni, még mindig szenvedősen megy neki. Épp ezért meg se próbálja elolvasni, hogy mi mindent lehet rendelni a sellőházban. *
4652. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-27 01:23:25
Üzenet elküldve: 2023-01-27 01:23:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Jól beszél, tényleg kikérhettem volna az egész palackkal. ~ *Az illemmel mindig is hadilábon állt. Most sem ezen szeretne változtatni: egyszerűen csak szomjas, a bor meg tényleg mennyei. ~ Itatja magát, ahogy a botcsinálta szakértő mondaná. És valóban... ~ Gyorsabban ürül ki a pohara, mint várta. Ahogy azt sem várta, hogy a ficsúr végtelen hosszú monológban tör ki. Ügyesen felmondja a leckét. Java részét Philadeus is hallotta már itt-ott, persze ő biztosan nem tudta volna így összeszedni, elvégre ő nem ezüstkanállal a szájában született, hanem hosszú évek kitartó munkájával vált a minőségre kényes szeszkazánná.
Valahol a dekantálás magasságában adja fel, hogy figyelmet mímeljen. A torkát száraznak érzi, mint a pergament, és egy sellő sem maradt a közelben, akitől inni kérhetne. A fickó előadása tortúrába csap át. Az üres pohár a kezében és a több órásnak tetsző szóáradat elviselhetetlenné teszi a szomjúságát. Esküdni merne rá, hogy nem véletlenül maradt a konyhában a teljes személyzet... Ez is része a kínzásának. Amikor az asztal, a paraván és a poharak mindent megtudtak a bor - elvben helyes, gyakorlatban soha sem így történő - visszaúszik a szeme elé a világ, és benne a rókavigyor.
A felé emelt pohár csak egy grimasszal találkozik. Philadeusnak rég nincs mivel viszonoznia a köszöntőt. Apró elégtétel, hogy annak a bornak bőven elég ideje volt ihatatlanná melegedni. ~ Lám, a szakértő, aki a saját szakértelmébe szerelmes, és nem annak tárgyába. ~ A felmentősereg az előbbi leány képében érkezik. Feltartja az ujját a szemben ülő felé, hogy előbb a sellőhöz szólhasson.*
- Kedvesem, kihoznád azt a palackot? És hogy ne kelljen kétszer fordulnod, még egyet belőle. *Sietve tesz hozzá még egy instrukciót.* A kibontásával ne fáradj, csak hozz mellé egy dugóhúzót is... Hálásan köszönöm! *Szól még a lány után, aki ismét eltűnik a konyhában.*
- Duarrte... Csak nem gondolod, hogy elárulom? Az csak rá és a megbízómra tartozik. Nem, nem, ne is kérdezd! Azt sem mondom meg, ki küldte. ~ És azt sem, hogy halvány fogalmam sincs egyikről sem. ~ *Türelmetlenül tologatja a poharát az asztalon. Futólag a konyha felé fordul, de a leány még sehol.* Figyelj... *Vezeti elő az ötletét.* Én már úgyis keresem egy ideje. Mit szólnál, ha az adósságát is bevasalnám rajta? Persze csak ha megtarthatok belőle annyit, amennyiért megéri fáradoznom... Egyébként mit lehet tudni róla? Honnan ismered? Szerinted hol lehet megtalálni, ha itt sem?
*Végre megérkezik a két palack. A bontottból azonnal tölt magának és az asztaltársának is. Jóval többet, mint amennyit az etikett diktálna. Most már ő is poharat emel.* Arra, hogy megtaláljuk ~ azt a kurafit. ~ *A végét nem ejti ki hangosan. Addig nem, amíg nem tudja, milyen kapcsolatban áll a fantom a borszakértővel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Jól beszél, tényleg kikérhettem volna az egész palackkal. ~ *Az illemmel mindig is hadilábon állt. Most sem ezen szeretne változtatni: egyszerűen csak szomjas, a bor meg tényleg mennyei. ~ Itatja magát, ahogy a botcsinálta szakértő mondaná. És valóban... ~ Gyorsabban ürül ki a pohara, mint várta. Ahogy azt sem várta, hogy a ficsúr végtelen hosszú monológban tör ki. Ügyesen felmondja a leckét. Java részét Philadeus is hallotta már itt-ott, persze ő biztosan nem tudta volna így összeszedni, elvégre ő nem ezüstkanállal a szájában született, hanem hosszú évek kitartó munkájával vált a minőségre kényes szeszkazánná.
Valahol a dekantálás magasságában adja fel, hogy figyelmet mímeljen. A torkát száraznak érzi, mint a pergament, és egy sellő sem maradt a közelben, akitől inni kérhetne. A fickó előadása tortúrába csap át. Az üres pohár a kezében és a több órásnak tetsző szóáradat elviselhetetlenné teszi a szomjúságát. Esküdni merne rá, hogy nem véletlenül maradt a konyhában a teljes személyzet... Ez is része a kínzásának. Amikor az asztal, a paraván és a poharak mindent megtudtak a bor - elvben helyes, gyakorlatban soha sem így történő - visszaúszik a szeme elé a világ, és benne a rókavigyor.
A felé emelt pohár csak egy grimasszal találkozik. Philadeusnak rég nincs mivel viszonoznia a köszöntőt. Apró elégtétel, hogy annak a bornak bőven elég ideje volt ihatatlanná melegedni. ~ Lám, a szakértő, aki a saját szakértelmébe szerelmes, és nem annak tárgyába. ~ A felmentősereg az előbbi leány képében érkezik. Feltartja az ujját a szemben ülő felé, hogy előbb a sellőhöz szólhasson.*
- Kedvesem, kihoznád azt a palackot? És hogy ne kelljen kétszer fordulnod, még egyet belőle. *Sietve tesz hozzá még egy instrukciót.* A kibontásával ne fáradj, csak hozz mellé egy dugóhúzót is... Hálásan köszönöm! *Szól még a lány után, aki ismét eltűnik a konyhában.*
- Duarrte... Csak nem gondolod, hogy elárulom? Az csak rá és a megbízómra tartozik. Nem, nem, ne is kérdezd! Azt sem mondom meg, ki küldte. ~ És azt sem, hogy halvány fogalmam sincs egyikről sem. ~ *Türelmetlenül tologatja a poharát az asztalon. Futólag a konyha felé fordul, de a leány még sehol.* Figyelj... *Vezeti elő az ötletét.* Én már úgyis keresem egy ideje. Mit szólnál, ha az adósságát is bevasalnám rajta? Persze csak ha megtarthatok belőle annyit, amennyiért megéri fáradoznom... Egyébként mit lehet tudni róla? Honnan ismered? Szerinted hol lehet megtalálni, ha itt sem?
*Végre megérkezik a két palack. A bontottból azonnal tölt magának és az asztaltársának is. Jóval többet, mint amennyit az etikett diktálna. Most már ő is poharat emel.* Arra, hogy megtaláljuk ~ azt a kurafit. ~ *A végét nem ejti ki hangosan. Addig nem, amíg nem tudja, milyen kapcsolatban áll a fantom a borszakértővel.*
4651. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:05:08
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:05:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
- Megbízásod?
*Kérdőn feljebb szöknek szemöldökei, majd eszébe jut, hogy most szerepet játszik.*
- Mármint megbízásod, hogyne! Persze, tudok róla.
*Hanyag legyintéssel könnyít képzelt hatalmának súlyán, mintha nem is akarna emiatt igazán hencegni.*
- Alkalmasabbat? Igen? Te kis ...
*A mocskos szájú Daesys bizony tudna ide illetlen megjegyzéseket szűrni, de Pashthrának aligha mondana ilyeneket. Még az ő fülét is bántaná.*
- Ejj, te kis pimasz.
*Törékeny álarca alól már egyre gyakrabban villan ki a lány jellegzetes mosolya, de még időnként visszaszorítja, amennyiben módja van rá. Nem csak a kis jelenetük miatt vigyorog, hanem amiatt is a tény miatt is, hogy a fiút még mindig nem ölte meg valami őrjöngő artheniori bolond és ráadásul itt van vele.
Az eddig is egyre gyakrabban megingó történetét igen hatásosan gáncsolja ki Pashthra, ami igen sok érzelmet csal a leány arcára. Egyrészt ábrázata némileg riadt amiatt, mert igen sokat kell mosogatnia, ha valóban ezt valahogy ki kellene fizetnie, másfelől meg jól tudja, hogy a hóhajú csak ugratja őt.*
- Jól van, jól van, nyertél.
*Kezeit megadóan feltartja, majd fel is könyököl velük az asztalra, hogy rajtuk támassza meg fejét, miközben azon töpreng melyik kérdésével is kezdje. Mert kérdése akad bőven, és amit leginkább szeretne az az, hogy hallja ahogy Pashthra mesél. Hosszan, kimerítően részletesen.*
- Jó messzire elkóricáltál a várostól. Legalább volt értelme és sikeres volt? A feladatod.
*Szó szerint öklébe kell harapnia ahhoz, hogy képest legyen visszafognia magát és ne egyből a fiú nyakába zúdítania érdeklődését, amit kíváncsi zöldjei is sugallnak Pashthra felé.*
- Megbízásod?
*Kérdőn feljebb szöknek szemöldökei, majd eszébe jut, hogy most szerepet játszik.*
- Mármint megbízásod, hogyne! Persze, tudok róla.
*Hanyag legyintéssel könnyít képzelt hatalmának súlyán, mintha nem is akarna emiatt igazán hencegni.*
- Alkalmasabbat? Igen? Te kis ...
*A mocskos szájú Daesys bizony tudna ide illetlen megjegyzéseket szűrni, de Pashthrának aligha mondana ilyeneket. Még az ő fülét is bántaná.*
- Ejj, te kis pimasz.
*Törékeny álarca alól már egyre gyakrabban villan ki a lány jellegzetes mosolya, de még időnként visszaszorítja, amennyiben módja van rá. Nem csak a kis jelenetük miatt vigyorog, hanem amiatt is a tény miatt is, hogy a fiút még mindig nem ölte meg valami őrjöngő artheniori bolond és ráadásul itt van vele.
Az eddig is egyre gyakrabban megingó történetét igen hatásosan gáncsolja ki Pashthra, ami igen sok érzelmet csal a leány arcára. Egyrészt ábrázata némileg riadt amiatt, mert igen sokat kell mosogatnia, ha valóban ezt valahogy ki kellene fizetnie, másfelől meg jól tudja, hogy a hóhajú csak ugratja őt.*
- Jól van, jól van, nyertél.
*Kezeit megadóan feltartja, majd fel is könyököl velük az asztalra, hogy rajtuk támassza meg fejét, miközben azon töpreng melyik kérdésével is kezdje. Mert kérdése akad bőven, és amit leginkább szeretne az az, hogy hallja ahogy Pashthra mesél. Hosszan, kimerítően részletesen.*
- Jó messzire elkóricáltál a várostól. Legalább volt értelme és sikeres volt? A feladatod.
*Szó szerint öklébe kell harapnia ahhoz, hogy képest legyen visszafognia magát és ne egyből a fiú nyakába zúdítania érdeklődését, amit kíváncsi zöldjei is sugallnak Pashthra felé.*
4650. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:49:36
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:49:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
* Ahogy a víz hiányát pótolja, már indulna is tovább a városba. Persze tudna enni, de sose volt nagy igényű fickó, neki a kaszárnyában osztogatott egyszerű étek pont annyira megteszi, mint bármi amit itt osztogatnak. Tervei szerint a tharg piacon venne egy, vagy két vekni kenyeret, az bőven elég az utazásra, azonban hirtelen egy ismerős hang üti meg a fülét. Szíve nagyot dobban, először arra gondol, hogy képzelete játszadozik vele. *
~ Megőrültél, te fiú, eddig is gyakran káprázott a szemed, de legalább a füled nem csengett. ~
* De csak egy pillanatig tart a bizonytalanság, pont addig, amíg a fején átsuhan a gondolat, mert hamarosan előtte terem Daesys, teljes életnagyságban. *
- Tévedt a fene, megbízásom volt. * Válaszol nagyokat pislogva, de hamar igyekszik higgadt, egykedvű arckifejezést erőltetni magára. Csak a szája sarkai ne kunkorodnának felfelé árulkodóan. *
- Még szerencse, hogy nem azért jöttem, hogy népszerűségi versenyt nyerjek. Pedig biztos megnyerném a kikötő királya címet, ha indulnék érte. Te lehetnél a királynőm, amíg alkalmasabbat nem találok. * Teszi hozzá egy suta kacsintás keretében, ahogy próbálja visszanyerni higgadtságát, és nem mutatni nagyon, hogy mennyire örül a társaságnak. Tekintetét ha akarná, se tudná elfordítani az igéző zöldekről, és a lány szavait hallgatva komisz mosoly ül ki az arcára. *
- Ha a tiéd az egész hely, akkor biztos nem esik nehezedre megvendégelni egy régi ismerőst. Tudod, hogy nincs nagy étvágyam, négy-öt fogás kellően eltelít, persze az italt én állom. * Gondolkodik a fiú, és már int is az egyik szolgálónak, hogy jöjjön az asztalukhoz, mert rendelni szeretnének. *
* Ahogy a víz hiányát pótolja, már indulna is tovább a városba. Persze tudna enni, de sose volt nagy igényű fickó, neki a kaszárnyában osztogatott egyszerű étek pont annyira megteszi, mint bármi amit itt osztogatnak. Tervei szerint a tharg piacon venne egy, vagy két vekni kenyeret, az bőven elég az utazásra, azonban hirtelen egy ismerős hang üti meg a fülét. Szíve nagyot dobban, először arra gondol, hogy képzelete játszadozik vele. *
~ Megőrültél, te fiú, eddig is gyakran káprázott a szemed, de legalább a füled nem csengett. ~
* De csak egy pillanatig tart a bizonytalanság, pont addig, amíg a fején átsuhan a gondolat, mert hamarosan előtte terem Daesys, teljes életnagyságban. *
- Tévedt a fene, megbízásom volt. * Válaszol nagyokat pislogva, de hamar igyekszik higgadt, egykedvű arckifejezést erőltetni magára. Csak a szája sarkai ne kunkorodnának felfelé árulkodóan. *
- Még szerencse, hogy nem azért jöttem, hogy népszerűségi versenyt nyerjek. Pedig biztos megnyerném a kikötő királya címet, ha indulnék érte. Te lehetnél a királynőm, amíg alkalmasabbat nem találok. * Teszi hozzá egy suta kacsintás keretében, ahogy próbálja visszanyerni higgadtságát, és nem mutatni nagyon, hogy mennyire örül a társaságnak. Tekintetét ha akarná, se tudná elfordítani az igéző zöldekről, és a lány szavait hallgatva komisz mosoly ül ki az arcára. *
- Ha a tiéd az egész hely, akkor biztos nem esik nehezedre megvendégelni egy régi ismerőst. Tudod, hogy nincs nagy étvágyam, négy-öt fogás kellően eltelít, persze az italt én állom. * Gondolkodik a fiú, és már int is az egyik szolgálónak, hogy jöjjön az asztalukhoz, mert rendelni szeretnének. *
4649. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:04:45
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:04:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pashthra//
*Édes szendergése kérészéletűnek bizonyul, hiszen a víz igen hamar kihűl körülötte. Arra eszmél, hogy didereg, izmai feszes görcsbe húzódnak. Kikászálódik és alaposan megtörölgeti magát. Egy pillanatra megtorpan, eltöpreng azon, hogy ruháit is kimossa, de nem lenne idejük megszáradni rendesen ezért elveti ezt az ötletet. Ő legalább tiszta, haja is világosabb árnyalatában pompázik most.
Úgy érzi rengeteget aludhatott, látszólag új erőre is kapott, csak akkor szembesül azzal, hogy alig telt el idő, amikor ismét a fogadótérben bukkan fel. Alig változott valami, nagyjából ugyanazokat az arcokat látja. Meg valaki mást is, egy páncélost. Daesys arcára széles mosoly telepedik, és a tőle megszokott magabiztossággal veszi Pashthra asztala felé az irányt, hogy oda érve egy széket kihúzva lehuppanjon az éppen kulacsát megtöltő fiú asztalához.*
- Nocsak, nocsak, talán eltévedtél?
*Próbálja elnyomni vigyorát, de az áhított faarca igen sutára sikeredik. Megköszörüli torkát is, és a fogadó népének mustrálásába kezd, ezzel némileg megkönnyítve koncentrációját.*
- Tudod, itt a kikötőben nem kedvelik a vasakba öltözött katonákat.
*Nem állít valótlan, de az most nem is lényeges most, csupán játszadozik, mint mindig.*
- De szólhatok az érdekesben, ha szeretnéd. Tudod, itt enyém az egész kócéráj, csak egy szavamba kerül…
*Váratlanul ujját Pashthrának szegezi, közben alsó ajkába harapva próbálja megállni, hogy ne nevesse el magát. A fiú láthatja rajta, hogy némileg lefogyott mostanság, de jókedve az törétlen. Most legalábbis alvás és evés után.*
*Édes szendergése kérészéletűnek bizonyul, hiszen a víz igen hamar kihűl körülötte. Arra eszmél, hogy didereg, izmai feszes görcsbe húzódnak. Kikászálódik és alaposan megtörölgeti magát. Egy pillanatra megtorpan, eltöpreng azon, hogy ruháit is kimossa, de nem lenne idejük megszáradni rendesen ezért elveti ezt az ötletet. Ő legalább tiszta, haja is világosabb árnyalatában pompázik most.
Úgy érzi rengeteget aludhatott, látszólag új erőre is kapott, csak akkor szembesül azzal, hogy alig telt el idő, amikor ismét a fogadótérben bukkan fel. Alig változott valami, nagyjából ugyanazokat az arcokat látja. Meg valaki mást is, egy páncélost. Daesys arcára széles mosoly telepedik, és a tőle megszokott magabiztossággal veszi Pashthra asztala felé az irányt, hogy oda érve egy széket kihúzva lehuppanjon az éppen kulacsát megtöltő fiú asztalához.*
- Nocsak, nocsak, talán eltévedtél?
*Próbálja elnyomni vigyorát, de az áhított faarca igen sutára sikeredik. Megköszörüli torkát is, és a fogadó népének mustrálásába kezd, ezzel némileg megkönnyítve koncentrációját.*
- Tudod, itt a kikötőben nem kedvelik a vasakba öltözött katonákat.
*Nem állít valótlan, de az most nem is lényeges most, csupán játszadozik, mint mindig.*
- De szólhatok az érdekesben, ha szeretnéd. Tudod, itt enyém az egész kócéráj, csak egy szavamba kerül…
*Váratlanul ujját Pashthrának szegezi, közben alsó ajkába harapva próbálja megállni, hogy ne nevesse el magát. A fiú láthatja rajta, hogy némileg lefogyott mostanság, de jókedve az törétlen. Most legalábbis alvás és evés után.*
4648. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 12:03:31
Üzenet elküldve: 2023-01-26 12:03:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
* Pash tarkóját vakargatva jön vissza a lováért, ahol szépen vissza is öltözik a megszokott páncélba és mindenbe. Na persze nem egyedül, az túl nehéz, de szerencsére a lovászfiú szívesen segít neki, persze nem ingyen. Az egész végén Pash leszámol 5 aranyat a kölyöknek (Mesélő (Mimóza)) 
Indulna is vissza a városba, de ekkor veszi észre, hogy kulacsa bizony kiürült, és Artheniorban az a mondás tartja, hogy a kikötőben még a kútvíz is ihatatlan. Nagyot sóhajt, és kikötve hagyja a jószágot, ahogy megindul a kurtizánok otthona felé. Odabent keres magának egy árván hagyott asztalt, ahol nagy csattanással dobja le magát egy székre. *
- Két üveg forrásvizet kérnék. * Adja le a rendelést, és unottan nézelődik a helyen. Hiába a fiatalság, valahogy nem kelt benne különösebb vágyat az, hogy fizessen egy kis szórakozásért. Persze ha ingyen lenne, akkor nem mondana nemet, de pénzért nőt venni mindig visszás érzést keltett benne. Ahogy a szolgáló, aki meglehetősen furcsán nézett a rendelést hallva visszaér, Pash átad neki4 aranyat a Forrásvízért. Hálásan kezdi inni az egyiket, még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy pohárba töltse. A másikat a kulacsába szánja, de ráér azzal még. *
Indulna is vissza a városba, de ekkor veszi észre, hogy kulacsa bizony kiürült, és Artheniorban az a mondás tartja, hogy a kikötőben még a kútvíz is ihatatlan. Nagyot sóhajt, és kikötve hagyja a jószágot, ahogy megindul a kurtizánok otthona felé. Odabent keres magának egy árván hagyott asztalt, ahol nagy csattanással dobja le magát egy székre. *- Két üveg forrásvizet kérnék. * Adja le a rendelést, és unottan nézelődik a helyen. Hiába a fiatalság, valahogy nem kelt benne különösebb vágyat az, hogy fizessen egy kis szórakozásért. Persze ha ingyen lenne, akkor nem mondana nemet, de pénzért nőt venni mindig visszás érzést keltett benne. Ahogy a szolgáló, aki meglehetősen furcsán nézett a rendelést hallva visszaér, Pash átad neki4 aranyat a Forrásvízért
. Hálásan kezdi inni az egyiket, még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy pohárba töltse. A másikat a kulacsába szánja, de ráér azzal még. *
4647. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 09:38:22
Üzenet elküldve: 2023-01-26 09:38:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Daesys magára hagyja az Intézőt és a szobák felé veszi az irányt. Az egyik éppen ráérő lánytól azért segítséget kér, amaz pedig a Sellőktől elvárt udvariassággal kisegíti abban, hogy melyik háló az övé, még el is kíséri odáig Daesyst. Egy biccentéssel köszöni meg, belépve pedig meglepetten tapasztalja, hogy a víz már oda is van készítve.*
- Ezt nevezem gyorsaságnak.
*Nem csak becsukja, de be is zárja az ajtót, mert hiába a Sellőház a kikötőben továbbra sem árt óvatosnak lenni. Csak ezt követően kezd el vetkőzni, szinte letépi magáról ruháit, majd hasonló türelmetlenséggel érkezik a vízbe. Először kényelmesen hátradőlve élvezi a meleget, ami átfagyott csontjait is kellemesen felmelegíti, ám ezen gyorsan változtatnia kell, mert a gőz túlzottan is ellazítja.
Gyorsan és alaposan mosakszik meg, először a nehezebb részével kezdi, tehát hajával, csak azt követően sikálja le többi tagjáról a mocskot. Ezt követően megint elnyúlik, de most megengedi magának a pihenést. Ráfért már. Idejét sem tudja mikor lakott jól, mosakodott meg és lazíthatott tényleg. Nem is kell neki sok, hogy nagy, egyre lassuló lélegzetvételei kényelmes szuszogásba fulladjanak ahogy a leányt elnyomja az álom.
Persze álmodik, meglehetősen szépet, egy szigetről ahol korábban volt. Ideális közeg volt, de tudatalattija még inkább kiszínezi az emlékeket és felerősíti az érzékeket. Szinte érezni véli az arcát cirógató párát, meg a hatalmas levelek csiklandozását ahogy elhaladt mellettük. Daesys időnként elhangzó csípős, esetleg pesszimista megjegyzései ellenére könnyed szívvel szemléli az életet, amiről édes álmai is árulkodnak.*
*Daesys magára hagyja az Intézőt és a szobák felé veszi az irányt. Az egyik éppen ráérő lánytól azért segítséget kér, amaz pedig a Sellőktől elvárt udvariassággal kisegíti abban, hogy melyik háló az övé, még el is kíséri odáig Daesyst. Egy biccentéssel köszöni meg, belépve pedig meglepetten tapasztalja, hogy a víz már oda is van készítve.*
- Ezt nevezem gyorsaságnak.
*Nem csak becsukja, de be is zárja az ajtót, mert hiába a Sellőház a kikötőben továbbra sem árt óvatosnak lenni. Csak ezt követően kezd el vetkőzni, szinte letépi magáról ruháit, majd hasonló türelmetlenséggel érkezik a vízbe. Először kényelmesen hátradőlve élvezi a meleget, ami átfagyott csontjait is kellemesen felmelegíti, ám ezen gyorsan változtatnia kell, mert a gőz túlzottan is ellazítja.
Gyorsan és alaposan mosakszik meg, először a nehezebb részével kezdi, tehát hajával, csak azt követően sikálja le többi tagjáról a mocskot. Ezt követően megint elnyúlik, de most megengedi magának a pihenést. Ráfért már. Idejét sem tudja mikor lakott jól, mosakodott meg és lazíthatott tényleg. Nem is kell neki sok, hogy nagy, egyre lassuló lélegzetvételei kényelmes szuszogásba fulladjanak ahogy a leányt elnyomja az álom.
Persze álmodik, meglehetősen szépet, egy szigetről ahol korábban volt. Ideális közeg volt, de tudatalattija még inkább kiszínezi az emlékeket és felerősíti az érzékeket. Szinte érezni véli az arcát cirógató párát, meg a hatalmas levelek csiklandozását ahogy elhaladt mellettük. Daesys időnként elhangzó csípős, esetleg pesszimista megjegyzései ellenére könnyed szívvel szemléli az életet, amiről édes álmai is árulkodnak.*
4646. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 07:17:35
Üzenet elküldve: 2023-01-26 07:17:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
~Nem semmi a fickó. Van szimata, az biztos!~
- Gyönyörűm! *int az egyik sellőnek, miután véletlenül az orrába szökik a jellegzetes földre emlékeztető aroma a parlagon hagyott ital felől.* - Ez a bor dugószagú. Kicserélnéd, kérlek?
*A lány arcába némi pír szökik, ahogy eltávolítja a leszerepelt nedűt a vendég elől és sietős léptekkel távozik a konyha felé.*
- Ahogy mondod! *koccintja poharát a másikéhoz, de a rókatekintet egy szemtelenül fiatal sellőcske bájait falja éppen, így ő ezúttal nyilvánvalóan nem a borra gondol az áldomásnál.*
- Sok fajta bort tartanak *mondja.* - De csak kevesen tudják, hogy külön igényre is lehet rendelni. De ha így nyittatsz palackot, akkor khmm... illik *ingatja a fejét, mintha valami igazán bagatell dolgot mondott volna* - megvenni az egészet. Alapvetően a Sellőház szakácsa választ az ételhez illőt vagy olyat, amit aznapra előkészítettek.
*Aki ismeri Ambroggiót, az már tudná, hogy ez már egy igazán hosszas okfejtés bevezetője.*
- Az ember nem is gondolná, milyen kényes jószág a jó bor, és hogy a kiváló szőlősgazdán túl mennyi múlik azon is, hogyan bánunk vele a palackozás után.
*A konyha felől némi perpatvar hangja szűrődik ki a vendégtérbe, majd a leány tér vissza egy másik pohár borral, valamint a szakács alázatos sajnálkozásával, miszerint az előzőt a legénye töltötte ki, s elmulasztotta ellenőrizni, mielőtt kiküldte. Az Intéző persze végtelenül kegyes úr, főleg hogy tudja, immár különleges figyelmet nyert magának a személyzettől. Méghozzá a vak szerencse okán. Ha Daesys felhajtja az italt, sosem derült volna ki a dolog. Sejtése szerint az összeszedett poharak alól kicsöpögő maradékot is kitölthetnék a kikötői fruskának. A legtöbb itteninek akármilyen zavaros lé is megteszi, ha van benne elég alkohol. Nem úgy ennek a fickónak vele szemben. Így csak még élvezetesebb a mély merítés a témában, mert az, ahogy iszik, arról árulkodik, hogy a borhoz való szakértelme inkább ösztönös és finom érzékeinek köszönhető, mint a tárgykörben való jártasságban.*
- Tudja, néha valóban kárt tehet a borban, ha sokáig hagyják levegőzni. Különösen igaz ez az érettebb, idősebb nedűkre. Szétesik a szerkezetük, elvész az aromájuk. Igazán kiábrándító dolog, tényleg *biccent, igazat adva a másiknak. ...Aztán persze jön a de. Mert ha Ambroggio igazat ad valakinek, akkor bizony mindig van egy de!*
- De... *hörpint a poharából, miután szakértő mód megillatolta* - míg sokan azt gondolják, bűvésztrükk, esetleg csak a vendég elkápráztatására alkalmazzák a dekantálást, az valóban sokszor nagy szolgálatot tehet nekünk, ha a bort a legszebb formájában szeretnék megkóstolni. Az igazán nívós helyeken, mint ez is, áttöltik a bort egy öblös, szűk nyakú üvegkancsóba. Az idősebb boroknál a művelet célja, hogy a kivált üledék a palackban maradjon, a fiatalabb boroknál pedig a levegőztetés miatt van erre szükség. Amellett ugyanis, hogy így kinyílnak a borban rejtőző gazdag illat- és ízaromák, a szellőztetésnek hála az esetlegesen meglévő alkoholos és kénes szag is enyhül vagy teljesen távozik. Mindezeken túl pedig elérhetjük általa a megfelelő fogyasztási hőmérsékletet is *ecseteli, miközben a bor szép tiszta színét szemrevételezi egy lámpás fénye felé emelve a kelyhet.*
- Ha vízszintesen tárolják a palackot, felbontás és dekantálás előtt érdemes egy órára borkínáló kosárba helyezni, ahol még mindig fekve, de már egy kicsit a talpa felé döntve várja a nyitást, és az üledék addig is egy helyre gyűlik össze. A dugó eltávolítását is ebben a pozícióban végzik. Természetesen. *Nagyot sóhajt, mikor leteszi a poharat.*
- A bor érlelése rendkívüli hozzáértést igénylő dolog. Mindegyik fajta, mindegyik évjárat különböző elbánást igényel, hogy az aromái csúcsán fogyaszthassuk. Az olyan bor, mely már erősen a csúcson jár vagy esetleg már át is lendült ezen az állapoton, valóban jobb nem deklarálni, mert a nedű szellőztetése során a levegő minden bizonnyal annyit lazít rajta, hogy teljesen megbontja a szerkezetét, s így az kiábrándító módon szétesik, élvezhetetlenné téve egy remek italt.
*Nyájasan arrogáns tudálékosság csöpög a szavakból olyan mértékű álszerénységgel, hogy az már émelyítő.*
- De csak fecsegek *legyint szórakozottan.* - Nézd el nekem. Ritkán találkozom olyannal, aki kifinomult élvezője a minőségi élvezeteknek *emeli meg kissé a poharát a férfi felé.*
- Tehát Duarrte... *tér vissza az eredeti témájukhoz.* - Nem mondhatnám, hogy sokkal tartozik. De ugye... *mosolyodik cinikusan* - kinek mi a sok?
*Tenyere lesimítja a terítő egy apró ráncát és arrébb igazítja az asztal közepén álló gyertyát.*
- Mit hoztál neki, hogy ennyire szabadulnál tőle?
~Nem semmi a fickó. Van szimata, az biztos!~
- Gyönyörűm! *int az egyik sellőnek, miután véletlenül az orrába szökik a jellegzetes földre emlékeztető aroma a parlagon hagyott ital felől.* - Ez a bor dugószagú. Kicserélnéd, kérlek?
*A lány arcába némi pír szökik, ahogy eltávolítja a leszerepelt nedűt a vendég elől és sietős léptekkel távozik a konyha felé.*
- Ahogy mondod! *koccintja poharát a másikéhoz, de a rókatekintet egy szemtelenül fiatal sellőcske bájait falja éppen, így ő ezúttal nyilvánvalóan nem a borra gondol az áldomásnál.*
- Sok fajta bort tartanak *mondja.* - De csak kevesen tudják, hogy külön igényre is lehet rendelni. De ha így nyittatsz palackot, akkor khmm... illik *ingatja a fejét, mintha valami igazán bagatell dolgot mondott volna* - megvenni az egészet. Alapvetően a Sellőház szakácsa választ az ételhez illőt vagy olyat, amit aznapra előkészítettek.
*Aki ismeri Ambroggiót, az már tudná, hogy ez már egy igazán hosszas okfejtés bevezetője.*
- Az ember nem is gondolná, milyen kényes jószág a jó bor, és hogy a kiváló szőlősgazdán túl mennyi múlik azon is, hogyan bánunk vele a palackozás után.
*A konyha felől némi perpatvar hangja szűrődik ki a vendégtérbe, majd a leány tér vissza egy másik pohár borral, valamint a szakács alázatos sajnálkozásával, miszerint az előzőt a legénye töltötte ki, s elmulasztotta ellenőrizni, mielőtt kiküldte. Az Intéző persze végtelenül kegyes úr, főleg hogy tudja, immár különleges figyelmet nyert magának a személyzettől. Méghozzá a vak szerencse okán. Ha Daesys felhajtja az italt, sosem derült volna ki a dolog. Sejtése szerint az összeszedett poharak alól kicsöpögő maradékot is kitölthetnék a kikötői fruskának. A legtöbb itteninek akármilyen zavaros lé is megteszi, ha van benne elég alkohol. Nem úgy ennek a fickónak vele szemben. Így csak még élvezetesebb a mély merítés a témában, mert az, ahogy iszik, arról árulkodik, hogy a borhoz való szakértelme inkább ösztönös és finom érzékeinek köszönhető, mint a tárgykörben való jártasságban.*
- Tudja, néha valóban kárt tehet a borban, ha sokáig hagyják levegőzni. Különösen igaz ez az érettebb, idősebb nedűkre. Szétesik a szerkezetük, elvész az aromájuk. Igazán kiábrándító dolog, tényleg *biccent, igazat adva a másiknak. ...Aztán persze jön a de. Mert ha Ambroggio igazat ad valakinek, akkor bizony mindig van egy de!*
- De... *hörpint a poharából, miután szakértő mód megillatolta* - míg sokan azt gondolják, bűvésztrükk, esetleg csak a vendég elkápráztatására alkalmazzák a dekantálást, az valóban sokszor nagy szolgálatot tehet nekünk, ha a bort a legszebb formájában szeretnék megkóstolni. Az igazán nívós helyeken, mint ez is, áttöltik a bort egy öblös, szűk nyakú üvegkancsóba. Az idősebb boroknál a művelet célja, hogy a kivált üledék a palackban maradjon, a fiatalabb boroknál pedig a levegőztetés miatt van erre szükség. Amellett ugyanis, hogy így kinyílnak a borban rejtőző gazdag illat- és ízaromák, a szellőztetésnek hála az esetlegesen meglévő alkoholos és kénes szag is enyhül vagy teljesen távozik. Mindezeken túl pedig elérhetjük általa a megfelelő fogyasztási hőmérsékletet is *ecseteli, miközben a bor szép tiszta színét szemrevételezi egy lámpás fénye felé emelve a kelyhet.*
- Ha vízszintesen tárolják a palackot, felbontás és dekantálás előtt érdemes egy órára borkínáló kosárba helyezni, ahol még mindig fekve, de már egy kicsit a talpa felé döntve várja a nyitást, és az üledék addig is egy helyre gyűlik össze. A dugó eltávolítását is ebben a pozícióban végzik. Természetesen. *Nagyot sóhajt, mikor leteszi a poharat.*
- A bor érlelése rendkívüli hozzáértést igénylő dolog. Mindegyik fajta, mindegyik évjárat különböző elbánást igényel, hogy az aromái csúcsán fogyaszthassuk. Az olyan bor, mely már erősen a csúcson jár vagy esetleg már át is lendült ezen az állapoton, valóban jobb nem deklarálni, mert a nedű szellőztetése során a levegő minden bizonnyal annyit lazít rajta, hogy teljesen megbontja a szerkezetét, s így az kiábrándító módon szétesik, élvezhetetlenné téve egy remek italt.
*Nyájasan arrogáns tudálékosság csöpög a szavakból olyan mértékű álszerénységgel, hogy az már émelyítő.*
- De csak fecsegek *legyint szórakozottan.* - Nézd el nekem. Ritkán találkozom olyannal, aki kifinomult élvezője a minőségi élvezeteknek *emeli meg kissé a poharát a férfi felé.*
- Tehát Duarrte... *tér vissza az eredeti témájukhoz.* - Nem mondhatnám, hogy sokkal tartozik. De ugye... *mosolyodik cinikusan* - kinek mi a sok?
*Tenyere lesimítja a terítő egy apró ráncát és arrébb igazítja az asztal közepén álló gyertyát.*
- Mit hoztál neki, hogy ennyire szabadulnál tőle?
4645. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-25 10:09:52
Üzenet elküldve: 2023-01-25 10:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
*Csak legyint a méreg említésére. Fel sem merült benne, hogy egy ilyen finom helyen az életére törnének. Árt az üzletnek, ha hullát kell takarítani. Az ilyesmit házon kívül szokás intézni - legalábbis kultúremberek között. Az, hogy egy felkapaszkodott suttyó mennyire számít kultúrembernek, más lapra tartozik.*
- Levegőt kapott. Régóta állhat kitöltve... Van, ami rosszabb a méregnél. ~ Persze egyeseknek a lóhúgy is megfelel. ~ *Fapofával hallgatja végig az asztaltársa kiselőadását a borról. Végső soron nem teljesen fogalmatlan, de hogy friss lenne... A legjobbkor érkezik meg az ő rendelése. A felszolgáló egy-egy poharat tesz a két férfi elé. Philadeus az orra elé emeli a sajátját, megmozgatja kicsit, illatmintát vesz. Valóban, ugyanaz a bor, csak ez néhány perce még a palackban volt. Ég és föld a különbség! Koccintásra emeli.*
- A friss ízekre! *Ha a vörös szakállú habozik koccintani, nem vár rá sokat. Mohón hörpinti fel a felét vagy akár többet is, mint aki napok óta nem ivott. Elégedetten teszi le a maradékát az asztalra.* Ez igen! *Egy darabig még élvezi a szájában maradt ízt.* De attól még tarthatnának több fajtát is. *Jegyzi meg csalódott képpel.*
- Hoztam neki valamit. De kezdem azt hinni, hogy ez az ipse egy fantom. *Már rég belelökhette volna a ládáját a tengerbe. Vagy ott hagyhatta volna a háza elé ledobva. Vagy felgyújthatta volna az út szélén. Vagy...* Felőlem meg is ölhetik, csak előbb vegye el tőlem ezt a szart. *Nem mintha ennyire lelkiismeretes futár lenne. De szép summát kapott a fuvarért. Eleget ahhoz, hogy a körmére nézzenek, ha nem jut el a címzetthez. Az más kérdés, hogy lassan a végére ér az aranynak. A felesleges utak és a nyomozás Duarrte után meglehetősen költséges vállalkozássá álltak össze. Ezekről persze nem fog beszámolni egy idegennek.*
- Sokkal tartozik? *Vált csevegő hangnemre.*
*Csak legyint a méreg említésére. Fel sem merült benne, hogy egy ilyen finom helyen az életére törnének. Árt az üzletnek, ha hullát kell takarítani. Az ilyesmit házon kívül szokás intézni - legalábbis kultúremberek között. Az, hogy egy felkapaszkodott suttyó mennyire számít kultúrembernek, más lapra tartozik.*
- Levegőt kapott. Régóta állhat kitöltve... Van, ami rosszabb a méregnél. ~ Persze egyeseknek a lóhúgy is megfelel. ~ *Fapofával hallgatja végig az asztaltársa kiselőadását a borról. Végső soron nem teljesen fogalmatlan, de hogy friss lenne... A legjobbkor érkezik meg az ő rendelése. A felszolgáló egy-egy poharat tesz a két férfi elé. Philadeus az orra elé emeli a sajátját, megmozgatja kicsit, illatmintát vesz. Valóban, ugyanaz a bor, csak ez néhány perce még a palackban volt. Ég és föld a különbség! Koccintásra emeli.*
- A friss ízekre! *Ha a vörös szakállú habozik koccintani, nem vár rá sokat. Mohón hörpinti fel a felét vagy akár többet is, mint aki napok óta nem ivott. Elégedetten teszi le a maradékát az asztalra.* Ez igen! *Egy darabig még élvezi a szájában maradt ízt.* De attól még tarthatnának több fajtát is. *Jegyzi meg csalódott képpel.*
- Hoztam neki valamit. De kezdem azt hinni, hogy ez az ipse egy fantom. *Már rég belelökhette volna a ládáját a tengerbe. Vagy ott hagyhatta volna a háza elé ledobva. Vagy felgyújthatta volna az út szélén. Vagy...* Felőlem meg is ölhetik, csak előbb vegye el tőlem ezt a szart. *Nem mintha ennyire lelkiismeretes futár lenne. De szép summát kapott a fuvarért. Eleget ahhoz, hogy a körmére nézzenek, ha nem jut el a címzetthez. Az más kérdés, hogy lassan a végére ér az aranynak. A felesleges utak és a nyomozás Duarrte után meglehetősen költséges vállalkozássá álltak össze. Ezekről persze nem fog beszámolni egy idegennek.*
- Sokkal tartozik? *Vált csevegő hangnemre.*
4644. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-25 07:13:30
Üzenet elküldve: 2023-01-25 07:13:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Philadeus//
*Bizony, ha az ember eleget költ valahol, akkor még egy-egy útszéli füttyögés is kiváltsága lehet. Ambroggio pedig szeret élni a kiváltságokkal, s ezt nemtörődöm semmiségként mások orra alá dörgölni.*
- Ó *mondja, s minden lelkes kifejezés úgy hullik le a képéről, mint a tűlevél a meglökött fenyőünnepi fáról a nyár közepén.*
- Igen. Én is úgy hallottam, hogy gyakran eszi itt a fene.
*Amikor a fickó rendel ahelyett, hogy elfogadná az elé tolt italt (mert ugyebár ő nem tudhatja, hogy nem külön neki kérte ki, hanem egyszerűen maradékról van szó, ha érintetlen is).*
- Barátom. Talán attól tartasz, hogy meg akarlak mérgezni? *kérdi a fejét félrebiccentve, de ha már ilyen modortalan-ignoráns módon visszautasították az ő gáláns felajánlását, visszahúzza maga elé a sanyarú sorsú borospoharat. Kár volna egy ilyen kivételes nedűért.* - Mi okom volna rá? *csóválja a fejét értetlen grimasszal körözve a bántó gesztus felett. Forgatja és igazgatja azt a második poharat, mint akinek kellemetlen, hogy az asztalon tudja. Elvégre milyen ember rendel egyszerre két pohárral egy nemes borból magának, hogy az egyik megmelegedjen állásában, míg a másikat issza. Legfeljebb az idült alkoholisták, akik az elsőt gallér mögé küldik, mire a másik talpa az asztalt érné. Nem mintha az ilyenek talpas pohárból vedelnének. És nem mintha az ilyeneknek futná a Sellőház különleges borára.
De amilyen elcsigázott képet vág a másik, még azt sem zárja ki, hogy egyszerűen átsiklott a figyelme a felajánláson, annyira Duarrtére koncentrált.*
- A jó ég tudja. Talán valami wegtoreni fajta. Elég fűszeres hozzá. *Meglötyköli a poharában lévő bort, szép körpályára késztetve benne az ital maradékát, hogy felszabaduljanak az aromái.* - De kellemesen friss ahhoz, hogy óbor legyen.
*Újabbat kortyol.*
- Te miért keresed? Duarrtét *kérdi, aztán a poharat letéve előrébb dől, hogy a hangját bizalmasra halkítva folytatja.* - Mert ha esetleg megölnéd vagy ilyesmi, értékelném, ha előreengednél az igényemmel. Ha kiráztam belőle az adósságát, a tiéd lehet. Vagy neked is tartozik? *vonja fel a szemöldökét.*
*Bizony, ha az ember eleget költ valahol, akkor még egy-egy útszéli füttyögés is kiváltsága lehet. Ambroggio pedig szeret élni a kiváltságokkal, s ezt nemtörődöm semmiségként mások orra alá dörgölni.*
- Ó *mondja, s minden lelkes kifejezés úgy hullik le a képéről, mint a tűlevél a meglökött fenyőünnepi fáról a nyár közepén.*
- Igen. Én is úgy hallottam, hogy gyakran eszi itt a fene.
*Amikor a fickó rendel ahelyett, hogy elfogadná az elé tolt italt (mert ugyebár ő nem tudhatja, hogy nem külön neki kérte ki, hanem egyszerűen maradékról van szó, ha érintetlen is).*
- Barátom. Talán attól tartasz, hogy meg akarlak mérgezni? *kérdi a fejét félrebiccentve, de ha már ilyen modortalan-ignoráns módon visszautasították az ő gáláns felajánlását, visszahúzza maga elé a sanyarú sorsú borospoharat. Kár volna egy ilyen kivételes nedűért.* - Mi okom volna rá? *csóválja a fejét értetlen grimasszal körözve a bántó gesztus felett. Forgatja és igazgatja azt a második poharat, mint akinek kellemetlen, hogy az asztalon tudja. Elvégre milyen ember rendel egyszerre két pohárral egy nemes borból magának, hogy az egyik megmelegedjen állásában, míg a másikat issza. Legfeljebb az idült alkoholisták, akik az elsőt gallér mögé küldik, mire a másik talpa az asztalt érné. Nem mintha az ilyenek talpas pohárból vedelnének. És nem mintha az ilyeneknek futná a Sellőház különleges borára.
De amilyen elcsigázott képet vág a másik, még azt sem zárja ki, hogy egyszerűen átsiklott a figyelme a felajánláson, annyira Duarrtére koncentrált.*
- A jó ég tudja. Talán valami wegtoreni fajta. Elég fűszeres hozzá. *Meglötyköli a poharában lévő bort, szép körpályára késztetve benne az ital maradékát, hogy felszabaduljanak az aromái.* - De kellemesen friss ahhoz, hogy óbor legyen.
*Újabbat kortyol.*
- Te miért keresed? Duarrtét *kérdi, aztán a poharat letéve előrébb dől, hogy a hangját bizalmasra halkítva folytatja.* - Mert ha esetleg megölnéd vagy ilyesmi, értékelném, ha előreengednél az igényemmel. Ha kiráztam belőle az adósságát, a tiéd lehet. Vagy neked is tartozik? *vonja fel a szemöldökét.*
4643. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:04:23
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:04:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
*Nem sokáig merülhet az itallap tanulmányozásába. Először egy tagbaszakadt pofa lép hozzá, közszemlére tett fegyverrel az oldalán. ~ Hát persze, ő itt dolgozik. ~ Nem várja meg, hogy az őr megszólítsa. Lecsatolja a saját kardját az oldaláról, és a markolatával nyútja felé.*
- Vigyázz rá. Nekem kedves darab. *Követné a szemével, hogy merre tűnik el, de elterelik a figyelmét. Valami kikent-kifent ficsúr füttyög, mintha legalábbis a piacon lenne. A fojtott beszéd és a lágy zene mellett szinte fülsértő. Mint aki útszéli lotyók között nevelkedett, mielőtt felvitték az istenek a dolgát. Az intést figyelmen kívül hagyná, ha az előbbi lány nem arrafelé indult volna. Na igen, ha nem a borlapba temetkezett volna, megnézhette volna, hogy hova igyekszik... ~ Rohadjon meg... ~ Kedve volna a padlóra köpni, de csak azért sem süllyed le egy tisztességes kuplerájban füttyögő paraszt szintjére. Az sem utolsó szempont, hogy napok óta hiába keresi ezt a Duarrtét. Nem kell szimpatikus formának lennie. Elég, ha átveszi a tetves ládáját, Philadeus meg mehet végre a saját dolgára...
A lapot visszateszi az asztal közepére, ahonnan elvette. Úgysem lett tőle okosabb. Az a "különleges bor" akármit takarhat, többre megy, ha inkább kérdez. Teátrális sóhajjal tápászkodik fel az asztalától és csigalassúsággal vonul végig a helyiségen a paraván felé. Annál gyorsabban fogadja és foglalja el a felkínált széket. Eleget volt úton, ülni akar és inni, akár Duarrtéval hozta össze a sors, akár nem. A pohárba csak beleszagol, de nem érinti.*
- Én őőő... Nem, én is őt keresem. ~ Baszódjon meg! Miért nem ő az? ~ Azt mondták, itt találom meg. *Gyanakvóan figyeli a férfi reakcióit. Biztos, hogy tud valamit, különben nem hívta volna ide. Az előbbinél is nagyobb sóhajjal dől hátra a székén.* Volt már úgy, hogy valakiből eleged volt, mielőtt egyáltalán találkoztál volna vele? *Ha kap választ, ha nem, forgolódni kezd, és ha találkozik a tekintete egy sellőével, odainti, hogy leadja a rendelését.*
- Honnan származik ez a Különleges bor? Tavalyelőtti, ugye? *Hümmög egy kicsit, aztán kikér két pohárral 20 aranyért. Nem mintha ilyen szomjasan annyira válogatós lenne.*
*Nem sokáig merülhet az itallap tanulmányozásába. Először egy tagbaszakadt pofa lép hozzá, közszemlére tett fegyverrel az oldalán. ~ Hát persze, ő itt dolgozik. ~ Nem várja meg, hogy az őr megszólítsa. Lecsatolja a saját kardját az oldaláról, és a markolatával nyútja felé.*
- Vigyázz rá. Nekem kedves darab. *Követné a szemével, hogy merre tűnik el, de elterelik a figyelmét. Valami kikent-kifent ficsúr füttyög, mintha legalábbis a piacon lenne. A fojtott beszéd és a lágy zene mellett szinte fülsértő. Mint aki útszéli lotyók között nevelkedett, mielőtt felvitték az istenek a dolgát. Az intést figyelmen kívül hagyná, ha az előbbi lány nem arrafelé indult volna. Na igen, ha nem a borlapba temetkezett volna, megnézhette volna, hogy hova igyekszik... ~ Rohadjon meg... ~ Kedve volna a padlóra köpni, de csak azért sem süllyed le egy tisztességes kuplerájban füttyögő paraszt szintjére. Az sem utolsó szempont, hogy napok óta hiába keresi ezt a Duarrtét. Nem kell szimpatikus formának lennie. Elég, ha átveszi a tetves ládáját, Philadeus meg mehet végre a saját dolgára...
A lapot visszateszi az asztal közepére, ahonnan elvette. Úgysem lett tőle okosabb. Az a "különleges bor" akármit takarhat, többre megy, ha inkább kérdez. Teátrális sóhajjal tápászkodik fel az asztalától és csigalassúsággal vonul végig a helyiségen a paraván felé. Annál gyorsabban fogadja és foglalja el a felkínált széket. Eleget volt úton, ülni akar és inni, akár Duarrtéval hozta össze a sors, akár nem. A pohárba csak beleszagol, de nem érinti.*
- Én őőő... Nem, én is őt keresem. ~ Baszódjon meg! Miért nem ő az? ~ Azt mondták, itt találom meg. *Gyanakvóan figyeli a férfi reakcióit. Biztos, hogy tud valamit, különben nem hívta volna ide. Az előbbinél is nagyobb sóhajjal dől hátra a székén.* Volt már úgy, hogy valakiből eleged volt, mielőtt egyáltalán találkoztál volna vele? *Ha kap választ, ha nem, forgolódni kezd, és ha találkozik a tekintete egy sellőével, odainti, hogy leadja a rendelését.*
- Honnan származik ez a Különleges bor? Tavalyelőtti, ugye? *Hümmög egy kicsit, aztán kikér két pohárral 20 aranyért. Nem mintha ilyen szomjasan annyira válogatós lenne.*
4642. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:59:12
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:59:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys arcáról szinte kibetűzve le lehet olvasni a gondolatát, míg az a bizonyos kínálati szemrevételezés zajlik. Sőt, kis túlzással Ambroggio a tarkóján érzi karcolni a megjegyzést. Van benne valami. De a piac már csak ilyen. Ez pedig itt tulajdonképpen pont ugyanannyira piac, mint ahol a jószágot árulják, csak itt másabb a portéka.
A mundéros szeretőkre vonatkozó válasz azért érdemel tőle egy tűnődő hümmentést, de hogy mi van mögötte, az nem most fog kiderülni. Főleg, hogy a lány türelme láthatólag elfogy, s inkább visszavonul az Intéző nívós társaságából.*
- Előbb fürödj meg, bogaram, mert a szagod még kieszi a finom ágyneműt! *int szórakozottan a vörös után. A zárszónak hagyott megjegyzés viszont komolyan elgondolkodtatja Ambroggiót, és a szakállkáját simogatva veszi fontolóra a nagyon is kecsegtető lehetőséget.*
//Philadeus//
*Míg Philadeusnak valószínűleg sietősen utánalép egy őr, felhívva a figyelmét, hogy a Sellőházba lépéskor mindenkinek le kell adnia a fegyvereit, talán Ambroggio is elhatározásra jutna, ha nem ütné meg a fülét valami, amire rendszerint mindenki felkapja a fejét: a neve.
Hátra is fordul, de az egyik paraván épp kitakarja a kérdezősködőt. Viszont nem kell sokáig várni, hamarosan érkezik is egy kissé szeppent sellő, aki tolmácsolja a fennforgás tényét.*
- Bízd csak rám, szépségem *duruzsolja a lánynak egy élveteg kézcsók kíséretében.* - Intézem. És erre is visszatérünk *pillant elnézést kérőn a három kiválasztottra.* - Ígérem.
*Miután a lányokat a dolgukra engedte (s asztalt is bontat velük mindjárt a vacsora végeztével), kihajol a paraván takarásából és nemes egyszerűséggel füttyent egyet foghegyről a fickónak, aztán int, hogy fáradjon oda. Ha ez megtörténik, nemes egyszerűséggel odatolja a markáns állú férfi elé a pohár bolrt, amit a vörös fruska valami okból érintetlenül hagyott.*
- Hát te volnál az a hírneves Ambroggio Duarrte *kínálja hellyel a másikat, s alaposan végig is méri. Nem ismerős neki.* - Tudod, egy üzletfelemnek tetemes összeg okán lenne veled beszéde. De... Nehéz téged utolérni *ingatja a fejét.* - Te simlis kurafi! *vigyorodik félig feddőn, félig elismerően, mint aki tud valamit, amit nem illik hangoztatni, de nem kis dolog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys arcáról szinte kibetűzve le lehet olvasni a gondolatát, míg az a bizonyos kínálati szemrevételezés zajlik. Sőt, kis túlzással Ambroggio a tarkóján érzi karcolni a megjegyzést. Van benne valami. De a piac már csak ilyen. Ez pedig itt tulajdonképpen pont ugyanannyira piac, mint ahol a jószágot árulják, csak itt másabb a portéka.
A mundéros szeretőkre vonatkozó válasz azért érdemel tőle egy tűnődő hümmentést, de hogy mi van mögötte, az nem most fog kiderülni. Főleg, hogy a lány türelme láthatólag elfogy, s inkább visszavonul az Intéző nívós társaságából.*
- Előbb fürödj meg, bogaram, mert a szagod még kieszi a finom ágyneműt! *int szórakozottan a vörös után. A zárszónak hagyott megjegyzés viszont komolyan elgondolkodtatja Ambroggiót, és a szakállkáját simogatva veszi fontolóra a nagyon is kecsegtető lehetőséget.*
//Philadeus//
*Míg Philadeusnak valószínűleg sietősen utánalép egy őr, felhívva a figyelmét, hogy a Sellőházba lépéskor mindenkinek le kell adnia a fegyvereit, talán Ambroggio is elhatározásra jutna, ha nem ütné meg a fülét valami, amire rendszerint mindenki felkapja a fejét: a neve.
Hátra is fordul, de az egyik paraván épp kitakarja a kérdezősködőt. Viszont nem kell sokáig várni, hamarosan érkezik is egy kissé szeppent sellő, aki tolmácsolja a fennforgás tényét.*
- Bízd csak rám, szépségem *duruzsolja a lánynak egy élveteg kézcsók kíséretében.* - Intézem. És erre is visszatérünk *pillant elnézést kérőn a három kiválasztottra.* - Ígérem.
*Miután a lányokat a dolgukra engedte (s asztalt is bontat velük mindjárt a vacsora végeztével), kihajol a paraván takarásából és nemes egyszerűséggel füttyent egyet foghegyről a fickónak, aztán int, hogy fáradjon oda. Ha ez megtörténik, nemes egyszerűséggel odatolja a markáns állú férfi elé a pohár bolrt, amit a vörös fruska valami okból érintetlenül hagyott.*
- Hát te volnál az a hírneves Ambroggio Duarrte *kínálja hellyel a másikat, s alaposan végig is méri. Nem ismerős neki.* - Tudod, egy üzletfelemnek tetemes összeg okán lenne veled beszéde. De... Nehéz téged utolérni *ingatja a fejét.* - Te simlis kurafi! *vigyorodik félig feddőn, félig elismerően, mint aki tud valamit, amit nem illik hangoztatni, de nem kis dolog.*
4641. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 09:37:58
Üzenet elküldve: 2023-01-24 09:37:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem, kedvesem, talán majd később. *Hárítja az elébe siető leány közeledését, még ha szemmel láthatóan nehezen is veszi rá magát. Szíve szerint most rögtön átadná magát a ház által kínált örömöknek, de előbb még dolga van. ~ Ügyes... ~ Akárki rendezte be a helyiséget, értette a dolgát. Hívogató, otthonos, csábító - és főleg diszkrét. Sejti, hogy itt lehet, akit keres, de egyetlen férfivendéget sem lát. Kétségei persze nincsenek, a Sellőház messze földön híres intézmény, kizárt dolog, hogy ne legyen fizető vendég a paravánok takarásában vagy az elkülönített szobákban.*
- Hanem mégis segíthetnél nekem! Duarrte urat keresem, Ambroggio Duarrte... *Semmi fenyegető nincs a megjelenésében vagy a hangjában, mégis jobbnak látja hozzátenni.* Hoztam neki valamit. *Rohadtul szabadulna már a "valamitől". A Horgony-szigettől a kikötőig kísérte egy ócska bárkán, onnan Artheniorig egy még ócskább szekéren - majd vissza, mert ez az átkozott Duarrte kurvázni ment ahelyett, hogy otthon várta volna a nyüves ládáját. Na meg a kíváncsiság is furdalja az oldalát. Mi lehet az, amit a rejtélyes megbízója rábízott, és főleg ennyi pénzért? Az első gondolata - természetesen - az volt, hogy megpattan az aranyakkal, de jobb a békesség. Ha valakinek ennyit ér, hogy célba juttassa a küldeményét, annak nem biztos, hogy egészséges keresztbe tenni. Lesz, ami lesz, ha megtalálja ezt a Duarrtét, megszabadul a kolonctól, és végre alaposan leissza magát.*
- Persze, persze, a diszkréció... Nem árulhatod el, ugye? De azt mégse akarhatod, hogy elkezdjem kiabálni a nevét. Biztos nem tenne jót az üzletnek... Ugyan már! Csak viccelek! Leülök mondjuk ide, és amíg végigbogarászom ezt, *Veszi a kezébe az itallapot az asztalról.* jeleznéd neki, hogy csomagja érkezett? Hálás lennék érte... *Amíg a lány elsiet, böngészni kezdi a listát. Annyi biztos, hogy egy kancsó bor és két pohár lesz az első rendelés. A kérdés csak az, hogy melyikből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem, kedvesem, talán majd később. *Hárítja az elébe siető leány közeledését, még ha szemmel láthatóan nehezen is veszi rá magát. Szíve szerint most rögtön átadná magát a ház által kínált örömöknek, de előbb még dolga van. ~ Ügyes... ~ Akárki rendezte be a helyiséget, értette a dolgát. Hívogató, otthonos, csábító - és főleg diszkrét. Sejti, hogy itt lehet, akit keres, de egyetlen férfivendéget sem lát. Kétségei persze nincsenek, a Sellőház messze földön híres intézmény, kizárt dolog, hogy ne legyen fizető vendég a paravánok takarásában vagy az elkülönített szobákban.*
- Hanem mégis segíthetnél nekem! Duarrte urat keresem, Ambroggio Duarrte... *Semmi fenyegető nincs a megjelenésében vagy a hangjában, mégis jobbnak látja hozzátenni.* Hoztam neki valamit. *Rohadtul szabadulna már a "valamitől". A Horgony-szigettől a kikötőig kísérte egy ócska bárkán, onnan Artheniorig egy még ócskább szekéren - majd vissza, mert ez az átkozott Duarrte kurvázni ment ahelyett, hogy otthon várta volna a nyüves ládáját. Na meg a kíváncsiság is furdalja az oldalát. Mi lehet az, amit a rejtélyes megbízója rábízott, és főleg ennyi pénzért? Az első gondolata - természetesen - az volt, hogy megpattan az aranyakkal, de jobb a békesség. Ha valakinek ennyit ér, hogy célba juttassa a küldeményét, annak nem biztos, hogy egészséges keresztbe tenni. Lesz, ami lesz, ha megtalálja ezt a Duarrtét, megszabadul a kolonctól, és végre alaposan leissza magát.*
- Persze, persze, a diszkréció... Nem árulhatod el, ugye? De azt mégse akarhatod, hogy elkezdjem kiabálni a nevét. Biztos nem tenne jót az üzletnek... Ugyan már! Csak viccelek! Leülök mondjuk ide, és amíg végigbogarászom ezt, *Veszi a kezébe az itallapot az asztalról.* jeleznéd neki, hogy csomagja érkezett? Hálás lennék érte... *Amíg a lány elsiet, böngészni kezdi a listát. Annyi biztos, hogy egy kancsó bor és két pohár lesz az első rendelés. A kérdés csak az, hogy melyikből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063