Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-30 08:29:05
Üzenet elküldve: 2023-05-30 08:29:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem igazán szokott kérkedni ezzel a dologgal, de talán említés szinten sosem árthat, főleg mert megszenvedett a vezetéssel rendesen, eleinte ő sem gondolta volna, hogy ilyen megterhelő egy intézményt vezetni. A férfi pedig teljességgel megnyugodhat a felszerelését i lletően, hiszen itt a személyzet figyel arra, hogy ne keljen lába semminek, ezzel kapcsolatos aggodalmait, ha lennének eloszlatja gyorsan, így jutnak végül el a dézsáig. A szoba kérdését is nyugtázza a férfi, így minden hivatalosat elrendeztek, most már teljesen elengedhetik magukat. Általában a vendégeknek szívesen segített a ruháiktól rövid vagy hosszabb úton megválni, kinek mire volt igénye, ám a férfi olyan alaposan be van öltözve, hogy szinte hálás, hogy ő maga kezdi el lefejteni a ruhákat. Nem igazán tudja, ő maga miként kezdett volna hozzá. Ő addig a hátsóját a dézsa szélének tolva és kézzel is megtámasztva magát bámészkodik, a vége viszont őt is meglepi. Általában, akik először járnak errefelé nem válnak meg ilyen hamar az utolsó rongytól, ami az ékszerüket takarja. Erre széles mosolyt húzódik az arcára, egy leheletnyi pír kíséretében, ami talán a meglepetés hozadéka inkább, nem a szemérmesség megnyilvánulása. A fel és altest közötti színkülönbség nem lepi meg, ilyet gyakran lehet látni olyanoknál, akik fizikai munkából ének, a másik sokkal szemetgyönyörködtetőbb tény, amiben még megmutatkozik az a szépen duzzadó izomzat. Kétségtelen, hogy ezt minden nő jobban szereti látni, mint a nemesek gizda és sokszor erőtlen cupákjait, amit ők karnak meg lábnak neveznek. A kérdést pedig már alig várta.*
- Mindig is arra vágytam, hogy fürdő előtt ne magamnak kelljen levetkőzni , közben pedig mosakodni. *Jelenti ki elégedetten, majd odalibben a másik elé és hogy megkönnyítse a dolgát annak a kezét a szoknyát tartó csomóhoz igazítja. Azt kioldva csak úgy lezuhan a földre, hogy látható legyen az igényes alsónemű is, amit visel. Ezt követően a blúz eltulajdonításához annyiban járulna hozzá, hogy felemeli mind a két kezét, így könnyen leemelhető az, alatta pedig csupán egy megfelelő helyre kötött kendő tartja a két orkmaroknyi domborulatot, amelyek meglehetősen próbára is teszik az anyag tűrését, azt is hátul lehet lecsomózni róla, ha kérik meg is fordul. Ha esetleg a férfi az alsóneműért nyúlna megállítja a kezét.*
- Lenne egy kérésem, ami egy ilyen úriembernek nem okozhat gondot. *Teszi hozzá szélesre nyúló ajakvégekkel.*
- Összegabalyodni csak ágyban szeretek, már nem vagyok olyan fiatal, hogy egy dézsa kényelmes legyen erre a célra. *Bár talán nem ez az egyetlen oka, hogy mégis inkább a kényelmes puha ágyat választaná támasztékul a fadeszkák kemény felülete helyett. *
- Szóval ez maradhatna, nem bánom, ha vizes lesz, a fürdőt követően már úgy sem lesz rá szükségem. *Ha ebben meg tudnak állapodni, csak akkor fogja karon, egy szivacs kíséretében és lép be a dézsa gőzölgő, citrusos illatú vízbe.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem igazán szokott kérkedni ezzel a dologgal, de talán említés szinten sosem árthat, főleg mert megszenvedett a vezetéssel rendesen, eleinte ő sem gondolta volna, hogy ilyen megterhelő egy intézményt vezetni. A férfi pedig teljességgel megnyugodhat a felszerelését i lletően, hiszen itt a személyzet figyel arra, hogy ne keljen lába semminek, ezzel kapcsolatos aggodalmait, ha lennének eloszlatja gyorsan, így jutnak végül el a dézsáig. A szoba kérdését is nyugtázza a férfi, így minden hivatalosat elrendeztek, most már teljesen elengedhetik magukat. Általában a vendégeknek szívesen segített a ruháiktól rövid vagy hosszabb úton megválni, kinek mire volt igénye, ám a férfi olyan alaposan be van öltözve, hogy szinte hálás, hogy ő maga kezdi el lefejteni a ruhákat. Nem igazán tudja, ő maga miként kezdett volna hozzá. Ő addig a hátsóját a dézsa szélének tolva és kézzel is megtámasztva magát bámészkodik, a vége viszont őt is meglepi. Általában, akik először járnak errefelé nem válnak meg ilyen hamar az utolsó rongytól, ami az ékszerüket takarja. Erre széles mosolyt húzódik az arcára, egy leheletnyi pír kíséretében, ami talán a meglepetés hozadéka inkább, nem a szemérmesség megnyilvánulása. A fel és altest közötti színkülönbség nem lepi meg, ilyet gyakran lehet látni olyanoknál, akik fizikai munkából ének, a másik sokkal szemetgyönyörködtetőbb tény, amiben még megmutatkozik az a szépen duzzadó izomzat. Kétségtelen, hogy ezt minden nő jobban szereti látni, mint a nemesek gizda és sokszor erőtlen cupákjait, amit ők karnak meg lábnak neveznek. A kérdést pedig már alig várta.*
- Mindig is arra vágytam, hogy fürdő előtt ne magamnak kelljen levetkőzni , közben pedig mosakodni. *Jelenti ki elégedetten, majd odalibben a másik elé és hogy megkönnyítse a dolgát annak a kezét a szoknyát tartó csomóhoz igazítja. Azt kioldva csak úgy lezuhan a földre, hogy látható legyen az igényes alsónemű is, amit visel. Ezt követően a blúz eltulajdonításához annyiban járulna hozzá, hogy felemeli mind a két kezét, így könnyen leemelhető az, alatta pedig csupán egy megfelelő helyre kötött kendő tartja a két orkmaroknyi domborulatot, amelyek meglehetősen próbára is teszik az anyag tűrését, azt is hátul lehet lecsomózni róla, ha kérik meg is fordul. Ha esetleg a férfi az alsóneműért nyúlna megállítja a kezét.*
- Lenne egy kérésem, ami egy ilyen úriembernek nem okozhat gondot. *Teszi hozzá szélesre nyúló ajakvégekkel.*
- Összegabalyodni csak ágyban szeretek, már nem vagyok olyan fiatal, hogy egy dézsa kényelmes legyen erre a célra. *Bár talán nem ez az egyetlen oka, hogy mégis inkább a kényelmes puha ágyat választaná támasztékul a fadeszkák kemény felülete helyett. *
- Szóval ez maradhatna, nem bánom, ha vizes lesz, a fürdőt követően már úgy sem lesz rá szükségem. *Ha ebben meg tudnak állapodni, csak akkor fogja karon, egy szivacs kíséretében és lép be a dézsa gőzölgő, citrusos illatú vízbe.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-30 05:48:55
Üzenet elküldve: 2023-05-30 05:48:55
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
*A volt nemes úgy hozzászokott az előző életmódjához, hogy az abba bele nem illő tényezők például a másik kinézete vagy faja vagy a környezet amiben vannak bár nem mutatja, de még mindig zavarják a lelkét. A másik megjegyzésére Alon jól láthatóan tehetetlenül megrázza a fejét és magyarázni kezd.*
-Én elmondtam az ajánlatot. Igazat is adok magának. Ez nem illő viselkedés. Pedig igyekeztem úgy tálalni, hogy nagyon vonzó legyen az úr számára. Kifejtettem, azt is, hogy nem csak üres ígéreteket kaptam én se és hogy ön olyannak látszik, aki tájékozott és ha valamit el szeretne érni arra megvannak az eszközei. Nem tudom miért nem adott mégis egyértelmű választ. Tényleg bizalmatlan, a leírásom alapján inkább tart magától vagy csak játssza magát. Arra is gondoltam, hogy talán csak velem szemben volt távolságtartó és nem akarta az orromra kötni a céljait. Remélem, hogy eljön még a napokban és tisztázódik a helyzet.
*Hogy a saját céljai mifélék az jó kérdés. A válasz egyébként egyértelmű. Vagyon és hatalomszerzés. Aminek több módja is van. Az egyik, hogy igyekszik kihasználni a környezetét és közben mindent megtenni, hogy annak a fordítottját elkerülje. Ami, egyrészt a korsója ürülésének hatására másrészt, hogy amúgy se túl életképes főleg hasonló körökben talán inkább a szerencsének köszönhető, hogy nem történt még meg mint gyenge próbálkozásának. A másik látszólag egyenesebben kérdez rá a dolgokra a mellébeszélés meg nem érdekli.*
-Mit tudok? Az igazat megvallva. Nekem nincs sok közöm az istenek dolgaihoz. Ha Eeyr papjai ételt osztanak beállok a sorba, de nem a hitbuzgalom miatt. És ugyan ez igaz a többi istenre is. Ha lehetőséget látok akkor igyekszem nyúlni érte. Ahogy most is. Megkértek, hogy keressek feltámadottakat és hívjam ide őket. Reménykedem, hogy ide is jön és össze tudom magukat ismertetni és közben én is hallok valami olyat, amiből nekem is hasznom származik. Mármint nem úgy! Már mondtam, hogy a városőröket a magamfajták nem érdeklik. De a halálistenről nem tudom, hogy ő mit adhat. Eddig úgy tudtam csak halált, de ha életet is ad akkor megérheti hallgatni rá. Az igazat megvallva, engem is érdekelne az a paktum. Ez viszont nem sok. Egyedül az öreg nélkül nem tudom meg tudunk-e állapodni. Azt, hiszem jobb lett volna ha vele találkozom hamarabb.
*A volt nemes úgy hozzászokott az előző életmódjához, hogy az abba bele nem illő tényezők például a másik kinézete vagy faja vagy a környezet amiben vannak bár nem mutatja, de még mindig zavarják a lelkét. A másik megjegyzésére Alon jól láthatóan tehetetlenül megrázza a fejét és magyarázni kezd.*
-Én elmondtam az ajánlatot. Igazat is adok magának. Ez nem illő viselkedés. Pedig igyekeztem úgy tálalni, hogy nagyon vonzó legyen az úr számára. Kifejtettem, azt is, hogy nem csak üres ígéreteket kaptam én se és hogy ön olyannak látszik, aki tájékozott és ha valamit el szeretne érni arra megvannak az eszközei. Nem tudom miért nem adott mégis egyértelmű választ. Tényleg bizalmatlan, a leírásom alapján inkább tart magától vagy csak játssza magát. Arra is gondoltam, hogy talán csak velem szemben volt távolságtartó és nem akarta az orromra kötni a céljait. Remélem, hogy eljön még a napokban és tisztázódik a helyzet.
*Hogy a saját céljai mifélék az jó kérdés. A válasz egyébként egyértelmű. Vagyon és hatalomszerzés. Aminek több módja is van. Az egyik, hogy igyekszik kihasználni a környezetét és közben mindent megtenni, hogy annak a fordítottját elkerülje. Ami, egyrészt a korsója ürülésének hatására másrészt, hogy amúgy se túl életképes főleg hasonló körökben talán inkább a szerencsének köszönhető, hogy nem történt még meg mint gyenge próbálkozásának. A másik látszólag egyenesebben kérdez rá a dolgokra a mellébeszélés meg nem érdekli.*
-Mit tudok? Az igazat megvallva. Nekem nincs sok közöm az istenek dolgaihoz. Ha Eeyr papjai ételt osztanak beállok a sorba, de nem a hitbuzgalom miatt. És ugyan ez igaz a többi istenre is. Ha lehetőséget látok akkor igyekszem nyúlni érte. Ahogy most is. Megkértek, hogy keressek feltámadottakat és hívjam ide őket. Reménykedem, hogy ide is jön és össze tudom magukat ismertetni és közben én is hallok valami olyat, amiből nekem is hasznom származik. Mármint nem úgy! Már mondtam, hogy a városőröket a magamfajták nem érdeklik. De a halálistenről nem tudom, hogy ő mit adhat. Eddig úgy tudtam csak halált, de ha életet is ad akkor megérheti hallgatni rá. Az igazat megvallva, engem is érdekelne az a paktum. Ez viszont nem sok. Egyedül az öreg nélkül nem tudom meg tudunk-e állapodni. Azt, hiszem jobb lett volna ha vele találkozom hamarabb.
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-28 19:24:40
Üzenet elküldve: 2023-05-28 19:24:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Növekvő érdeklődéssel hallgatja Maydeleine történetet. Nem gondolta volna, hogy pont az egykori madámmal lesz dolga. Ez csak tovább növeli a kíváncsiságát. Szívesen kérdezne tőle arról, hogyan kell ezt csinálni, bár kivételesen nem azért, mert ő maga is bordélyvezetővé akarna válni. Egyszerűen érdekli, milyen tapasztalatokkal gazdagodott a másik.*
- Ejha! Ha úgy vesszük, főtiszttel van dolgom.
*jegyzi meg ravasz, de nem gúnyos félmosollyal, lefordítva a helyzetet katonásdira, amiben sokkal inkább otthon van.*
- Tetszik, hogy mentél és tanultál valami újat. Én is részben azért jöttem a kikötőbe.
*teszi még hozzá, de nem megy bele jobban a részletekbe. Sokkal inkább izgatja már a folytatás, főleg Maydeleine válaszát hallva a göncök ügyében. Most már nagyon zavarja az is, amit ő maga visel. És komolyan oda kell figyelnie magára, hogy ne vigyorogjon úgy, mint egy gyerek, amikor életében először csokoládét kap. A nő ellenajánlatára visszarendeződik az arca ravasz(nak szánt) félmosolyba.*
- Emiatt ne aggódj, én nagyon szívesen megosztom veled a szobámat, és az ágyamat is.
*végül felkerekednek, Mykael gyakorlatilag komplett menetfelszerelésben halad Maydeleine mögött, mert a felszerelése minden vagyona, amit nem akar őrizetlenül hagyni. S mivel pár lépés lemaradásban van, tekintetét a nő testén legelteti addig is, amíg haladnak. A dézsához érkezve aztán keres a hátizsákjának egy biztos helyet a bejárattal átellenesen, és ott leteszi. Után minden teketóriázás nélkül vetkőzni kezd, ami persze eleinte még elég időigényes: a bőrvértjétől és a bakancsától próbál megválni.
Maydeleine kérdése váratlanul éri.*
- Hát... fogalmam sincs. Levendula vagy citrom? Rád bízom.
*feleli végül, majd végre kibújtatja a lábát a bakancsából. Ezt az ujjatlan ing követi pillanatok alatt, és Maydeleine itt megfigyelhet valami szokatlant: a fiú egy hosszú, övszerű valamit visel a mellkasán átvetve, amit most szintén levesz, de a nyoma ott marad a bőrén, főleg a vállán, tehát valami nehéz. Ebben tartja ugyanis a vagyona nagyobbik részét, nem pedig az oldalán lógó sovány erszényben. Ezt most gondosan összetekeri, aztán belebugyolálja az ingébe. Ezután semmi idő alatt lekerül róla a hátára szíjazott tőr, a nadrágja, és végezetül az ágyékkötője is.
Maydeleine egy olyan fiatal férfit láthat maga előtt, aki egész szépen megizmosodott az elmúlt időszakban, de ez még nem fejeződött be. A rendszeres fizikai munka miatt van így, és ugyanezért eléggé napbarnított is. Legalábbis a felsőteste, szemben minden derék alatt hófehér. A testén itt-ott látható pár heg, és talán később lesz alkalma a nőnek felfedezni néhány ostorcsapás megfakult nyomát a hátán is. És láthatóan ő se szégyenlős, mert teljesen zavartalanul áll pőrén a nő előtt, igaz, még nem teljesen harcra kész állapotban.*
- Segítsek vetkőzni?
*kérdi kajánul, és láthatóan esze ágában se lenne magától elfordulni. Bár nem is hiszi, hogy ilyesmire kérnék.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Növekvő érdeklődéssel hallgatja Maydeleine történetet. Nem gondolta volna, hogy pont az egykori madámmal lesz dolga. Ez csak tovább növeli a kíváncsiságát. Szívesen kérdezne tőle arról, hogyan kell ezt csinálni, bár kivételesen nem azért, mert ő maga is bordélyvezetővé akarna válni. Egyszerűen érdekli, milyen tapasztalatokkal gazdagodott a másik.*
- Ejha! Ha úgy vesszük, főtiszttel van dolgom.
*jegyzi meg ravasz, de nem gúnyos félmosollyal, lefordítva a helyzetet katonásdira, amiben sokkal inkább otthon van.*
- Tetszik, hogy mentél és tanultál valami újat. Én is részben azért jöttem a kikötőbe.
*teszi még hozzá, de nem megy bele jobban a részletekbe. Sokkal inkább izgatja már a folytatás, főleg Maydeleine válaszát hallva a göncök ügyében. Most már nagyon zavarja az is, amit ő maga visel. És komolyan oda kell figyelnie magára, hogy ne vigyorogjon úgy, mint egy gyerek, amikor életében először csokoládét kap. A nő ellenajánlatára visszarendeződik az arca ravasz(nak szánt) félmosolyba.*
- Emiatt ne aggódj, én nagyon szívesen megosztom veled a szobámat, és az ágyamat is.
*végül felkerekednek, Mykael gyakorlatilag komplett menetfelszerelésben halad Maydeleine mögött, mert a felszerelése minden vagyona, amit nem akar őrizetlenül hagyni. S mivel pár lépés lemaradásban van, tekintetét a nő testén legelteti addig is, amíg haladnak. A dézsához érkezve aztán keres a hátizsákjának egy biztos helyet a bejárattal átellenesen, és ott leteszi. Után minden teketóriázás nélkül vetkőzni kezd, ami persze eleinte még elég időigényes: a bőrvértjétől és a bakancsától próbál megválni.
Maydeleine kérdése váratlanul éri.*
- Hát... fogalmam sincs. Levendula vagy citrom? Rád bízom.
*feleli végül, majd végre kibújtatja a lábát a bakancsából. Ezt az ujjatlan ing követi pillanatok alatt, és Maydeleine itt megfigyelhet valami szokatlant: a fiú egy hosszú, övszerű valamit visel a mellkasán átvetve, amit most szintén levesz, de a nyoma ott marad a bőrén, főleg a vállán, tehát valami nehéz. Ebben tartja ugyanis a vagyona nagyobbik részét, nem pedig az oldalán lógó sovány erszényben. Ezt most gondosan összetekeri, aztán belebugyolálja az ingébe. Ezután semmi idő alatt lekerül róla a hátára szíjazott tőr, a nadrágja, és végezetül az ágyékkötője is.
Maydeleine egy olyan fiatal férfit láthat maga előtt, aki egész szépen megizmosodott az elmúlt időszakban, de ez még nem fejeződött be. A rendszeres fizikai munka miatt van így, és ugyanezért eléggé napbarnított is. Legalábbis a felsőteste, szemben minden derék alatt hófehér. A testén itt-ott látható pár heg, és talán később lesz alkalma a nőnek felfedezni néhány ostorcsapás megfakult nyomát a hátán is. És láthatóan ő se szégyenlős, mert teljesen zavartalanul áll pőrén a nő előtt, igaz, még nem teljesen harcra kész állapotban.*
- Segítsek vetkőzni?
*kérdi kajánul, és láthatóan esze ágában se lenne magától elfordulni. Bár nem is hiszi, hogy ilyesmire kérnék.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-27 11:18:39
Üzenet elküldve: 2023-05-27 11:18:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
-Hát igen, még sellőként kerültem ide, aztán végül én lettem a Sellőház vezetője. Rengeteg teendővel járt, egy szusszanásnyi időm sem maradt magamra. Mindig az ügyeket kellett intézni, hol itt a kikötőben, hol Artheniorban. Aztán végül átadtuk a stafétát, így több időm maradt mágiát tanulni. A megrendezett mágusviadalon is részt vettem. De mindig jó visszatérni ide, hiszen rengeteg szép emlékem kötődik a helyhez, itt érzem igazán itthon magam. *Magyarázza, miközben már a fagylaltot kanalazza a szájába. Az ajánlatára pedig egy hasonló ajánlat a válasz, amire elmosolyodik.*
- Be kell valljak valamit. *Hajol kicsit közelebb, nem mintha bárki hallgatózna a közelben, csak a hangulat kedvéért.*
- Én jobban érzem magam a „gönceim” nélkül. *Hiszen miért is kellene szégyenkeznie? Amíg még ilyen szép és fiatal addig kell kihasználnia, itt pedig ezt soha senki nem róta fel neki. Közben a fürdőt is megkéri, amivel kapcsolatosan a férfinak, csupán annyi megjegyzése akad, hogy ha már ő fizetett érte, akkor talán a hátmosást is inkább neki kéne elvégezni rajta és nem fordítva.*
- Hjajj, ilyen ajánlatot is régen kaptam már. De e miatt nem kell, hogy fájjon a fejed, én fizetem a fürdőt, de mit szólnál, ha az estét a te szobádban tölteném. Minek béreljek másikat, ha úgyse használnám? Persze, csak ha nem bánod. Vannak, akik egyedül szeretnek aludni. *Emeli fel magyarázkodóan a két kezét, nem szeretné magát rátukmálni senkire. Ekkor már az étel is előttük van és a férfi nekilát enni, látszik rajta, hogy már éhes volt, meg, hogy esélyesen sosem tanulta az asztali etikettet, de ez itt nem elvárás. Lassan elmajszolja a fagylaltot, míg lesi, ahogy a másik jóízűen falatozik, mindig elégedettséggel tölti el, ha az itteni étel valakinek kedvére van.*
- Nem sok mindenre, hencegni vagy az erdőben tüzetgyújtani legfejjebb. *Von vállat, majd kitolja az üres kelyhet az asztala szélére a poharával együtt. Mikor a férfi rákérdez, ő már áll is fel, fogva a táskáját, majd indul meg a vendégtér végében lévő kijárathoz, ami a fürdőhöz viszi őket. Egy kis udvaron keresztül sétálnak, aminek a végén egy nagyobb épületrész magasodik, oda belépve már érezni a meleg, páradús levegőt, ami illóolajokkal nehezített. Több paravánnal elszeparált hely találhataó egy nagy térben, a benti személyzettől rá is kérdez, hogy melyik lesz, az övék. Miután odakisérik őket, beléphetnek a saját kis elszeparáld dézsájukhoz. Abban már erősen gőzölög a víz, mellette két szék és egy asztalka, meg fogas. A kisasztalon oda vannak készítve már a törölközők és a kért két fajta illóolaj is, fürdőszivacs és szappan kíséretében, ő maga mindjárt lepakolja a holmiját az egyik székre.*
- Levendulás legyen vagy citrusos? *Kérdezi, miközben már a kezében is a két fiola, ő a citrusosat jobban szereti, így ha a férfi nem választja a másikat, akkor ő azt borítja bele. Közben azért hallatszik, hogy máshol is folynak foglalkozások a környéken, bár egyértelműen nem lehet eldönteni, hogy éppen a masszázs súlya alatt nyikorog egy asztal vagy két test összesurlódása okán. Egy azonban biztos, csak elégedett kéjes duruzsolások visszhangoznak.*
-Hát igen, még sellőként kerültem ide, aztán végül én lettem a Sellőház vezetője. Rengeteg teendővel járt, egy szusszanásnyi időm sem maradt magamra. Mindig az ügyeket kellett intézni, hol itt a kikötőben, hol Artheniorban. Aztán végül átadtuk a stafétát, így több időm maradt mágiát tanulni. A megrendezett mágusviadalon is részt vettem. De mindig jó visszatérni ide, hiszen rengeteg szép emlékem kötődik a helyhez, itt érzem igazán itthon magam. *Magyarázza, miközben már a fagylaltot kanalazza a szájába. Az ajánlatára pedig egy hasonló ajánlat a válasz, amire elmosolyodik.*
- Be kell valljak valamit. *Hajol kicsit közelebb, nem mintha bárki hallgatózna a közelben, csak a hangulat kedvéért.*
- Én jobban érzem magam a „gönceim” nélkül. *Hiszen miért is kellene szégyenkeznie? Amíg még ilyen szép és fiatal addig kell kihasználnia, itt pedig ezt soha senki nem róta fel neki. Közben a fürdőt is megkéri, amivel kapcsolatosan a férfinak, csupán annyi megjegyzése akad, hogy ha már ő fizetett érte, akkor talán a hátmosást is inkább neki kéne elvégezni rajta és nem fordítva.*
- Hjajj, ilyen ajánlatot is régen kaptam már. De e miatt nem kell, hogy fájjon a fejed, én fizetem a fürdőt, de mit szólnál, ha az estét a te szobádban tölteném. Minek béreljek másikat, ha úgyse használnám? Persze, csak ha nem bánod. Vannak, akik egyedül szeretnek aludni. *Emeli fel magyarázkodóan a két kezét, nem szeretné magát rátukmálni senkire. Ekkor már az étel is előttük van és a férfi nekilát enni, látszik rajta, hogy már éhes volt, meg, hogy esélyesen sosem tanulta az asztali etikettet, de ez itt nem elvárás. Lassan elmajszolja a fagylaltot, míg lesi, ahogy a másik jóízűen falatozik, mindig elégedettséggel tölti el, ha az itteni étel valakinek kedvére van.*
- Nem sok mindenre, hencegni vagy az erdőben tüzetgyújtani legfejjebb. *Von vállat, majd kitolja az üres kelyhet az asztala szélére a poharával együtt. Mikor a férfi rákérdez, ő már áll is fel, fogva a táskáját, majd indul meg a vendégtér végében lévő kijárathoz, ami a fürdőhöz viszi őket. Egy kis udvaron keresztül sétálnak, aminek a végén egy nagyobb épületrész magasodik, oda belépve már érezni a meleg, páradús levegőt, ami illóolajokkal nehezített. Több paravánnal elszeparált hely találhataó egy nagy térben, a benti személyzettől rá is kérdez, hogy melyik lesz, az övék. Miután odakisérik őket, beléphetnek a saját kis elszeparáld dézsájukhoz. Abban már erősen gőzölög a víz, mellette két szék és egy asztalka, meg fogas. A kisasztalon oda vannak készítve már a törölközők és a kért két fajta illóolaj is, fürdőszivacs és szappan kíséretében, ő maga mindjárt lepakolja a holmiját az egyik székre.*
- Levendulás legyen vagy citrusos? *Kérdezi, miközben már a kezében is a két fiola, ő a citrusosat jobban szereti, így ha a férfi nem választja a másikat, akkor ő azt borítja bele. Közben azért hallatszik, hogy máshol is folynak foglalkozások a környéken, bár egyértelműen nem lehet eldönteni, hogy éppen a masszázs súlya alatt nyikorog egy asztal vagy két test összesurlódása okán. Egy azonban biztos, csak elégedett kéjes duruzsolások visszhangoznak.*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-24 21:09:34
Üzenet elküldve: 2023-05-24 21:09:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
- Szóval itt dolgoztál régen?
*kérdez vissza kicsit elbizonytalanodott hangon. Oda-vissza változik a helyzet. Eleinte azt hitte, a nő is kurtizán, de aztán megtudta, hogy nem az. Most viszont azt tudja meg róla, hogy egykor az volt. Akkor most mi is ez a helyzet? Pénz reményében ilyen barátságos vele, vagy csak a saját örömére?
Általában a nők nem ennyire kacérak vele, vagy ha mégis, akkor ez a kacérság nagyon hamar tovatűnik, amikor a tettek mezejére lehetne lépni. Most mégis más a helyzet. Talán csak kéne még Mykaelnek pár év tapasztalat, hogy ne zavartassa magát emiatt. De ez még nincs meg, és a helyzet akkor is újszerű lett volna, ha a bordélyházba betérve annak rendje és módja szerint egy helyi kurtizán szegődött volna mellé.
De nem nehéz ezt a zavart leküzdeni, amikor Maydeleine ilyen javaslatokat tesz.*
- Nagyon szívesen levetem a gönceimet, ha te is megszabadulsz a tieidtől.
*feleli cinkos mosollyal. Meglepve látja, hogy a nő fizet a fürdőjükért, és hogy milyen instrukciókkal látja el azokat, akik előkészítik.*
- Hát... ha te fizetsz a fürdőnkért, akkor én mosom meg a te hátad.
*ajánlja fel gálánsan, miközben hozzákezd a falatozáshoz. Igaz, gondolatai már a folytatáson járnak, de ettől még alaposan ki volt éhezve - a táplálékra is -, így jó kedéllyel falatozik. Igaz, nem túl szépen, mert az evőeszközt úgy fogja, mintha valami tőr lenne, amivel döfni kell. Azért boldogul, de úri társaságban nem tudna mit kezdeni. Közben kíváncsian hallgatja, amit Maydeleine a varázslásról mesél.*
- Ez se rossz, az ilyen trükkök is biztosan jók valamire. Talán, majd egyszer...
*teszi hozzá elmélázva, mert így is szépen nő a listája azoknak a dolgoknak, amiket meg akar tanulni. Mivel a várható folytatás alaposan felcsigázza, elég gyorsan elfogyasztja a vacsoráját, éppen csak annyira fékezi magát, hogy azért Maydeleine is lépést tartson vele. Mikor mindketten végeztek az evéssel, így szól.*
- Akkor... mehetünk? Mutatod az utat?
- Szóval itt dolgoztál régen?
*kérdez vissza kicsit elbizonytalanodott hangon. Oda-vissza változik a helyzet. Eleinte azt hitte, a nő is kurtizán, de aztán megtudta, hogy nem az. Most viszont azt tudja meg róla, hogy egykor az volt. Akkor most mi is ez a helyzet? Pénz reményében ilyen barátságos vele, vagy csak a saját örömére?
Általában a nők nem ennyire kacérak vele, vagy ha mégis, akkor ez a kacérság nagyon hamar tovatűnik, amikor a tettek mezejére lehetne lépni. Most mégis más a helyzet. Talán csak kéne még Mykaelnek pár év tapasztalat, hogy ne zavartassa magát emiatt. De ez még nincs meg, és a helyzet akkor is újszerű lett volna, ha a bordélyházba betérve annak rendje és módja szerint egy helyi kurtizán szegődött volna mellé.
De nem nehéz ezt a zavart leküzdeni, amikor Maydeleine ilyen javaslatokat tesz.*
- Nagyon szívesen levetem a gönceimet, ha te is megszabadulsz a tieidtől.
*feleli cinkos mosollyal. Meglepve látja, hogy a nő fizet a fürdőjükért, és hogy milyen instrukciókkal látja el azokat, akik előkészítik.*
- Hát... ha te fizetsz a fürdőnkért, akkor én mosom meg a te hátad.
*ajánlja fel gálánsan, miközben hozzákezd a falatozáshoz. Igaz, gondolatai már a folytatáson járnak, de ettől még alaposan ki volt éhezve - a táplálékra is -, így jó kedéllyel falatozik. Igaz, nem túl szépen, mert az evőeszközt úgy fogja, mintha valami tőr lenne, amivel döfni kell. Azért boldogul, de úri társaságban nem tudna mit kezdeni. Közben kíváncsian hallgatja, amit Maydeleine a varázslásról mesél.*
- Ez se rossz, az ilyen trükkök is biztosan jók valamire. Talán, majd egyszer...
*teszi hozzá elmélázva, mert így is szépen nő a listája azoknak a dolgoknak, amiket meg akar tanulni. Mivel a várható folytatás alaposan felcsigázza, elég gyorsan elfogyasztja a vacsoráját, éppen csak annyira fékezi magát, hogy azért Maydeleine is lépést tartson vele. Mikor mindketten végeztek az evéssel, így szól.*
- Akkor... mehetünk? Mutatod az utat?
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-24 10:49:36
Üzenet elküldve: 2023-05-24 10:49:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Ahogy a férfi elkezdi ecsetelni, hogy ránézve miért nem olyan veszélyes az idevezető út, egyet kell hogy értsen vele, hiszen így átgondolva teljesen jogosak az érvei. Csupán ő mindig magából indul ki, neki pedig aztán lenne mitől tartania, viszont tagadhatatlan, hogy néha eljátszik a gondolattal, hogy ha megtámadnák út közben, akkor hogyan és miként pörkölné meg az illetők sejhaját néhány jól eltalált varázslatatal.*
- Ebben valóban van valami. Mindenesetre örülök, hogy épségben és sértetlenül ideértél és ugyan ezt kívánom a továbbiakra is. *Ezzel le is rendezte a dolgot, valóban felesleges lenne túlgondolni.*
- Oh, hát persze, tegeződünk, nehéz megszokni. Régen itt dolgoztam és nem mindenkihez lehet így közeledni, még személyeskedésnek veszik és felkapják a vizet. *Itt főleg az elkényeztetett és tehetősebb rétegekre akar utalni, bár ezt nem említi meg. Az pedig, hogy a másik is végigmustrálja, kicsit sem zavarja, főleg ha már ő is megtette ezt vele kapcsolatosan, sőt a hízelgés egy bizonyos formájának tekinti, ami meglehetősen jóleső érzéseket kelt benne.*
- Hát igen, persze kiváló a konyha, de a vendégek többsége nem enni érkezik. *Mosolyodik el, hiszen ezzel tisztában van mind a személyzet, mind a vendégek, ezért is ilyen titokzatos és félhomályba burkolózó a vendégtér. Majd a férfi nem is kertel tovább, mindjárt rá is tér arra, amit szeretne, egy puhatolózó kérdés formájában. *
- Bár már nem itt dolgozom, de szívesen veszem én magam is a társaságot, amiért pedig egy hátmosás nem igazán nagy ár, sőt, kifejezetten érdekel mi is lapul ezek alatt a göncök alatt. *Nyúl oda az egyik ujjával és simít végig a férfi ruhával fedett mellkasán.*
- Mit szólnál hozzá, ha a fürdő után megmasszíroználak a szobádban és esetleg arról a „többről” is szó lehetne? *Teszi fel a kérdést, szeret nyílt lapokkal játszani, ha már erre a síkra terelődött a beszélgetés. Neki nem derogálnak a férfi elnyűtt ruhái, sőt, azt tapasztalta, hogy a kevésbé tehetősek sokkal kedvesebbek és figyelmesebbek az ágyban. Neki meg most nem hiányzik egy bunkó tahó nemes, még akkor se, ha már ki van éhezve egy kis foglalkozásra. A fiatal izmosabb alkatú férfiak pedig a gyengéi, viszont az itteni sellőket már túl jól ismeri, hogy előítélet nélkül vehetné igénybe a nőknek nyújtandó szolgáltatásaikat, ez az alkalom úgy mond, az ölébe hullott, és szeretné is kihasználni.*
- Azt hagyd rám, majd én. * Emeli fel a kezét és rendel egy Fürdőt kettejüknek 18 aranyat le is számol érte.
*
- A vacsora végeztével mennénk és jó na gy dézsa legyen, paravánnal elválasztva, és a törölözőket se feletsétek el odakészíteni. Legyen citrusos olaj és levendulás is. Köszönöm.*Hagyja meg a lánynak a pontosabb utasításokat, már ismeri az itteni rutint, ezért ezeket nem árt kikötni még az elején.*
- Ezzel is megvolnánk. *Majd a pincérlány távozik, hogy elkészítesse a kért dolgokat. Mikor a mutatvány hatására kitör a férfiből a rajongás, egy pillanatra megilletődik, a hangulat teljesen átváltozik, de a zavar után elszélesedő mosollyal ad választ mindarra, ami a másikat érdekli.*
- A Mágustoronyban nagyon sokat lehet tanulni, de kell hozzá egy bizonyos fokú fogékonyság és nem mindenkinek vannak megfelelő készségei, hogy jól el tudjon mondani egy varázsigét. Van aki elméletben meg tudja tanulni, de később alkalmazni nem sikerül neki. Viszont egy ilyen kis mutatványt szinte mindenki meg tud tanulni és elő tud adni nagy eséllyel. Esetleg ez se lenne nehéz. *Vesz egy nagy levegőt, majd ha minden jól megy, füst jön ki kifújáshor a száján a varázslat hatására.*
- Van, aki gyorsabban tanul és van akinek egy ilyen kis trükk is rengeteg ideig tart, mármint megtanulni. Főleg azoknak, akik ez előtt még sosem foglalkoztak effélével. Az erősebb varázslatok viszont nekik szinte lehetetlen számba mennek, mint mondtam, az igék meglehetősen bonyolultak. *Közben megérkezik a rendelt fagylaltja is, málna és csokiöntettel, ahogy a rendelt vajsör és a következő körben az étel is. A lány pedig egy kulcsost csúsztat a férfi keze mellé, jelezve, hogy a szoba készen áll, hogy elfoglalhassa.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
*Ahogy a férfi elkezdi ecsetelni, hogy ránézve miért nem olyan veszélyes az idevezető út, egyet kell hogy értsen vele, hiszen így átgondolva teljesen jogosak az érvei. Csupán ő mindig magából indul ki, neki pedig aztán lenne mitől tartania, viszont tagadhatatlan, hogy néha eljátszik a gondolattal, hogy ha megtámadnák út közben, akkor hogyan és miként pörkölné meg az illetők sejhaját néhány jól eltalált varázslatatal.*
- Ebben valóban van valami. Mindenesetre örülök, hogy épségben és sértetlenül ideértél és ugyan ezt kívánom a továbbiakra is. *Ezzel le is rendezte a dolgot, valóban felesleges lenne túlgondolni.*
- Oh, hát persze, tegeződünk, nehéz megszokni. Régen itt dolgoztam és nem mindenkihez lehet így közeledni, még személyeskedésnek veszik és felkapják a vizet. *Itt főleg az elkényeztetett és tehetősebb rétegekre akar utalni, bár ezt nem említi meg. Az pedig, hogy a másik is végigmustrálja, kicsit sem zavarja, főleg ha már ő is megtette ezt vele kapcsolatosan, sőt a hízelgés egy bizonyos formájának tekinti, ami meglehetősen jóleső érzéseket kelt benne.*
- Hát igen, persze kiváló a konyha, de a vendégek többsége nem enni érkezik. *Mosolyodik el, hiszen ezzel tisztában van mind a személyzet, mind a vendégek, ezért is ilyen titokzatos és félhomályba burkolózó a vendégtér. Majd a férfi nem is kertel tovább, mindjárt rá is tér arra, amit szeretne, egy puhatolózó kérdés formájában. *
- Bár már nem itt dolgozom, de szívesen veszem én magam is a társaságot, amiért pedig egy hátmosás nem igazán nagy ár, sőt, kifejezetten érdekel mi is lapul ezek alatt a göncök alatt. *Nyúl oda az egyik ujjával és simít végig a férfi ruhával fedett mellkasán.*
- Mit szólnál hozzá, ha a fürdő után megmasszíroználak a szobádban és esetleg arról a „többről” is szó lehetne? *Teszi fel a kérdést, szeret nyílt lapokkal játszani, ha már erre a síkra terelődött a beszélgetés. Neki nem derogálnak a férfi elnyűtt ruhái, sőt, azt tapasztalta, hogy a kevésbé tehetősek sokkal kedvesebbek és figyelmesebbek az ágyban. Neki meg most nem hiányzik egy bunkó tahó nemes, még akkor se, ha már ki van éhezve egy kis foglalkozásra. A fiatal izmosabb alkatú férfiak pedig a gyengéi, viszont az itteni sellőket már túl jól ismeri, hogy előítélet nélkül vehetné igénybe a nőknek nyújtandó szolgáltatásaikat, ez az alkalom úgy mond, az ölébe hullott, és szeretné is kihasználni.*
- Azt hagyd rám, majd én. * Emeli fel a kezét és rendel egy Fürdőt kettejüknek 18 aranyat le is számol érte.
*- A vacsora végeztével mennénk és jó na gy dézsa legyen, paravánnal elválasztva, és a törölözőket se feletsétek el odakészíteni. Legyen citrusos olaj és levendulás is. Köszönöm.*Hagyja meg a lánynak a pontosabb utasításokat, már ismeri az itteni rutint, ezért ezeket nem árt kikötni még az elején.*
- Ezzel is megvolnánk. *Majd a pincérlány távozik, hogy elkészítesse a kért dolgokat. Mikor a mutatvány hatására kitör a férfiből a rajongás, egy pillanatra megilletődik, a hangulat teljesen átváltozik, de a zavar után elszélesedő mosollyal ad választ mindarra, ami a másikat érdekli.*
- A Mágustoronyban nagyon sokat lehet tanulni, de kell hozzá egy bizonyos fokú fogékonyság és nem mindenkinek vannak megfelelő készségei, hogy jól el tudjon mondani egy varázsigét. Van aki elméletben meg tudja tanulni, de később alkalmazni nem sikerül neki. Viszont egy ilyen kis mutatványt szinte mindenki meg tud tanulni és elő tud adni nagy eséllyel. Esetleg ez se lenne nehéz. *Vesz egy nagy levegőt, majd ha minden jól megy, füst jön ki kifújáshor a száján a varázslat hatására.*
- Van, aki gyorsabban tanul és van akinek egy ilyen kis trükk is rengeteg ideig tart, mármint megtanulni. Főleg azoknak, akik ez előtt még sosem foglalkoztak effélével. Az erősebb varázslatok viszont nekik szinte lehetetlen számba mennek, mint mondtam, az igék meglehetősen bonyolultak. *Közben megérkezik a rendelt fagylaltja is, málna és csokiöntettel, ahogy a rendelt vajsör és a következő körben az étel is. A lány pedig egy kulcsost csúsztat a férfi keze mellé, jelezve, hogy a szoba készen áll, hogy elfoglalhassa.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-23 13:15:10
Üzenet elküldve: 2023-05-23 13:15:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az emberek nyilván rondának látnak minden orkot, ebben a konkrét szürkebőrűben mégis van valami megnyerő. Valószínűleg nem először tárgyal, és láthatóan okosabb is a legtöbb fajtársánál.*
- Akkor vedd rá, hogy eljöjjön! *vágja rá magától értetődően, mikor Alon megint kábítani kezdi a feltámadottja ingatagságáról* Nehogy már nekem kelljen kuncsorogni, hogy segíthessek rajta…
*A gróf úr testbeszédét figyelve egyre biztosabb benne, hogy hazudik, csak még nem tudja pontosan, miben. Nem kizárt, hogy tényleg hozott magával valakit, de Wruzto egyáltalán nincs meggyőződve, hogy egy rövidkardos öregembert, sem arról, hogy a faszi segítségre szorul. Lehet akár rabló is, aki a grófot használja csalinak. Nem kell hozzá nagy képzelőerő. A paktum feltételeit pedig kurvára ismeri, csak valamiért megtartja magának.*
~Talán közvetíteni akar köztem, meg a feltámadottja között, és le akar húzni mind a kettőnket?~
*Ha így van, akkor Alon önként jelentkezett véráldozatnak. Ez is szép gesztus. Sa'Tereth egy eszköze tovább végezheti munkáját neki köszönhetően, egy isten táplálékává lenni pedig nemes módja a halálnak. A baj az, hogy amíg játszmázik, nem halad az ügy, annak a visszatérőnek meg a lófasz tudja, mennyi van még hátra. Wruzto nem lát más lehetőséget, mint megpróbálni dűlőre vinni a dolgot.*
- Eeyr egyháza már azért kivégez, ha Sa'Tereth eszköze vagy. *szív, kipufog* Nem tudom, mire játszol, grófom, de így nem jutunk előbbre. Add elő, amit tudsz, és meglátjuk, meg tudunk-e állapodni. *fölsistereg a pipája, ahogy beleszív* Ha az istené vagy, nincs mitől tartanod. Ha téged is visszahívott a halálból, azzal is lehet mit kezdeni. A fantáziálásoddal viszont nem.
*A fentieket agyarastól szokatlan udvariassággal közli az emberrel, és érezni a hangján, hogy nem vette a lelkére, amiért Alon megpróbált túljárni az eszén. Nem jött be, lépjünk túl rajta. A koldusnak azonban meg kell értenie, hogy a trükközéssel csak magának árt, míg ha együttműködik, nyerhetnek mind a ketten.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az emberek nyilván rondának látnak minden orkot, ebben a konkrét szürkebőrűben mégis van valami megnyerő. Valószínűleg nem először tárgyal, és láthatóan okosabb is a legtöbb fajtársánál.*
- Akkor vedd rá, hogy eljöjjön! *vágja rá magától értetődően, mikor Alon megint kábítani kezdi a feltámadottja ingatagságáról* Nehogy már nekem kelljen kuncsorogni, hogy segíthessek rajta…
*A gróf úr testbeszédét figyelve egyre biztosabb benne, hogy hazudik, csak még nem tudja pontosan, miben. Nem kizárt, hogy tényleg hozott magával valakit, de Wruzto egyáltalán nincs meggyőződve, hogy egy rövidkardos öregembert, sem arról, hogy a faszi segítségre szorul. Lehet akár rabló is, aki a grófot használja csalinak. Nem kell hozzá nagy képzelőerő. A paktum feltételeit pedig kurvára ismeri, csak valamiért megtartja magának.*
~Talán közvetíteni akar köztem, meg a feltámadottja között, és le akar húzni mind a kettőnket?~
*Ha így van, akkor Alon önként jelentkezett véráldozatnak. Ez is szép gesztus. Sa'Tereth egy eszköze tovább végezheti munkáját neki köszönhetően, egy isten táplálékává lenni pedig nemes módja a halálnak. A baj az, hogy amíg játszmázik, nem halad az ügy, annak a visszatérőnek meg a lófasz tudja, mennyi van még hátra. Wruzto nem lát más lehetőséget, mint megpróbálni dűlőre vinni a dolgot.*
- Eeyr egyháza már azért kivégez, ha Sa'Tereth eszköze vagy. *szív, kipufog* Nem tudom, mire játszol, grófom, de így nem jutunk előbbre. Add elő, amit tudsz, és meglátjuk, meg tudunk-e állapodni. *fölsistereg a pipája, ahogy beleszív* Ha az istené vagy, nincs mitől tartanod. Ha téged is visszahívott a halálból, azzal is lehet mit kezdeni. A fantáziálásoddal viszont nem.
*A fentieket agyarastól szokatlan udvariassággal közli az emberrel, és érezni a hangján, hogy nem vette a lelkére, amiért Alon megpróbált túljárni az eszén. Nem jött be, lépjünk túl rajta. A koldusnak azonban meg kell értenie, hogy a trükközéssel csak magának árt, míg ha együttműködik, nyerhetnek mind a ketten.*
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:04
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
*Hogy meghazudtolja saját magát, azt Alon látszólag észre se veszi vagy nem foglalkozik vele. A másik se szól semmit úgyhogy továbbra is elbeszélgethetnek a semmiről. A kapott kérdéstől a volt nemes nem jön zavarba. Meglepetten néz a másikra.*
-De hiszen mondtam uram, hogy nem ígérte biztosra a megjelenését. Ha nem hallok híreket a királyról is akkor csak miatta nem jöttem volna el.
*Néz ártatlan képpel a másikra. Közben pedig arra gondol, hogy milyen ronda is a beszélgetőtársa. Az áldozatok és a paktumok kapcsán mivel a másik nem fejti ki a kételyeit így Alon nem tudja elmondani, hogy pár élet vagy némi kifolyt vér nem a legnagyobb ár amit az életért el lehet kérni. A halál istenének ceremóniáival kapcsolatban pedig még csak nem is hazudik. Tényleg nem tudja mivel és hogyan szokás áldozni. A másik megjegyzésére vállat ránt. Piritanes-ről főleg újonnan még annyit se tud mint erről az istenről és a szokásairól. De a másik tekintetét látva zavartan mosolyog.*
-Arról tényleg nem volt hajlandó nekem beszélni. Hogy biztos kötött valami üzletet a halálistennel annyit sikerült csak kiszednem belőle. Ha csak némi vért kell lecsapolnia az nem hangzik olyan titkolni való dolognak. Jó persze ha az egyház fülébe jut biztos kivégzik az illetőt, de ilyesmire talán még lehet is találni embereket főleg itt a kikötőben. Gondolom. Persze nem értek hozzá, de ha érdekli miket fantáziáltam én erről az alkuról akkor szívesen elmondhatom. Bár lehet csak bugyutaság.
*Hogy meghazudtolja saját magát, azt Alon látszólag észre se veszi vagy nem foglalkozik vele. A másik se szól semmit úgyhogy továbbra is elbeszélgethetnek a semmiről. A kapott kérdéstől a volt nemes nem jön zavarba. Meglepetten néz a másikra.*
-De hiszen mondtam uram, hogy nem ígérte biztosra a megjelenését. Ha nem hallok híreket a királyról is akkor csak miatta nem jöttem volna el.
*Néz ártatlan képpel a másikra. Közben pedig arra gondol, hogy milyen ronda is a beszélgetőtársa. Az áldozatok és a paktumok kapcsán mivel a másik nem fejti ki a kételyeit így Alon nem tudja elmondani, hogy pár élet vagy némi kifolyt vér nem a legnagyobb ár amit az életért el lehet kérni. A halál istenének ceremóniáival kapcsolatban pedig még csak nem is hazudik. Tényleg nem tudja mivel és hogyan szokás áldozni. A másik megjegyzésére vállat ránt. Piritanes-ről főleg újonnan még annyit se tud mint erről az istenről és a szokásairól. De a másik tekintetét látva zavartan mosolyog.*
-Arról tényleg nem volt hajlandó nekem beszélni. Hogy biztos kötött valami üzletet a halálistennel annyit sikerült csak kiszednem belőle. Ha csak némi vért kell lecsapolnia az nem hangzik olyan titkolni való dolognak. Jó persze ha az egyház fülébe jut biztos kivégzik az illetőt, de ilyesmire talán még lehet is találni embereket főleg itt a kikötőben. Gondolom. Persze nem értek hozzá, de ha érdekli miket fantáziáltam én erről az alkuról akkor szívesen elmondhatom. Bár lehet csak bugyutaság.
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-20 17:57:52
Üzenet elküldve: 2023-05-20 17:57:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szabadkozásra Wruzto elengedi a színjátékot, és visszarakja a pipa szárát a foga közé. Hosszú slukkot vesz belőle, majd a fejét hátradöntve fújja ki, amíg az ember leírja neki azt a bizonyos feltámadottat. A vajsörbe is belekortyol. Teátrálisan körbenéz, bólogat, s nyugtázza, hogy bizony-bizony, az a rövidkardos öregúr nem tartózkodik a vendégtérben. Ami azt illeti, az elmúlt néhány órában, mióta a pultot támogatja, nem fordult itt meg hasonló figura.*
- Megvárom, míg idevezeted. *mondja nagyvonalúan* Úgyis együtt jöttetek, nem?
*Ha másból nem, a szemében csillogó kajánságból Alon megsejtheti, hogy a szürkebőrű nem hisz neki. Artheniorban ezt a feltámadottat még ugyanolyan ágrólszakadtnak írta le, mint magát, és akkor még nem volt harcos típus. Persze attól, hogy valakinek fegyvere van, még nem muszáj értenie hozzá, de akkor se életszerű, amit Alon előad. Felhajtja az egy darab visszatérőt, akit ismer. A fickó nem is biztos, hogy akar Wruztóval találkozni, de grófunk gyalogol két napig - mert a Kikötő nem a szomszédban van - hogy jelentsen róla az orknak? Mikor lehet, hogy az agyaras egyszerűen elküldi a picsába a sovány kis infójával együtt? Ugyan már… Bármi is a válasz, Wruzto türelemmel végighallgatja. Még néhány kövér füstfelhőt is útjára bocsát közben.
Az áldozatokkal kapcsolatos komédiát hasonló higgadtsággal pöfékeli végig. Nem teszi szóvá, hogy múltkor, a temetőben már felvázolta Alonnak, hogy gyanúja szerint a feltámadottaknak áldozatot kell bemutatnia Sa'Terethnek. Úgy váltak el, hogy közölte: ha netalán a fenti gyanú igaznak bizonyul, van a Kikötőben egy ork, bizonyos Wruzto, aki segít áldozatot keresni, és megcsinálni a szertartást. A koldus a mai találkozót azzal indította, hogy igen, a sötét istennek volt köze a feltámadásokhoz, és a visszatérők mind paktumot kötöttek vele. Nyilván, másban is megállapodhattak, mint véráldozatban, de az agyaras szakmai tapasztalatai szerint a vér és halál istene nem egy zsák krumplit fog kérni a szívességért. Gróf uram most meg azt sem tudja bazmeg, miféle áldozatról van szó? Ne nézzük már hülyének egymást…*
- Ha úgy lenne, Pirtianes már kihalt volna. *feleli igen tárgyilagosan* De nyilván azon múlik, mi van a paktumban. *Meghúzza a vajsört, visszahelyezi a korsót a pultra, és várakozón néz az emberre.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 20:24:39
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szabadkozásra Wruzto elengedi a színjátékot, és visszarakja a pipa szárát a foga közé. Hosszú slukkot vesz belőle, majd a fejét hátradöntve fújja ki, amíg az ember leírja neki azt a bizonyos feltámadottat. A vajsörbe is belekortyol. Teátrálisan körbenéz, bólogat, s nyugtázza, hogy bizony-bizony, az a rövidkardos öregúr nem tartózkodik a vendégtérben. Ami azt illeti, az elmúlt néhány órában, mióta a pultot támogatja, nem fordult itt meg hasonló figura.*
- Megvárom, míg idevezeted. *mondja nagyvonalúan* Úgyis együtt jöttetek, nem?
*Ha másból nem, a szemében csillogó kajánságból Alon megsejtheti, hogy a szürkebőrű nem hisz neki. Artheniorban ezt a feltámadottat még ugyanolyan ágrólszakadtnak írta le, mint magát, és akkor még nem volt harcos típus. Persze attól, hogy valakinek fegyvere van, még nem muszáj értenie hozzá, de akkor se életszerű, amit Alon előad. Felhajtja az egy darab visszatérőt, akit ismer. A fickó nem is biztos, hogy akar Wruztóval találkozni, de grófunk gyalogol két napig - mert a Kikötő nem a szomszédban van - hogy jelentsen róla az orknak? Mikor lehet, hogy az agyaras egyszerűen elküldi a picsába a sovány kis infójával együtt? Ugyan már… Bármi is a válasz, Wruzto türelemmel végighallgatja. Még néhány kövér füstfelhőt is útjára bocsát közben.
Az áldozatokkal kapcsolatos komédiát hasonló higgadtsággal pöfékeli végig. Nem teszi szóvá, hogy múltkor, a temetőben már felvázolta Alonnak, hogy gyanúja szerint a feltámadottaknak áldozatot kell bemutatnia Sa'Terethnek. Úgy váltak el, hogy közölte: ha netalán a fenti gyanú igaznak bizonyul, van a Kikötőben egy ork, bizonyos Wruzto, aki segít áldozatot keresni, és megcsinálni a szertartást. A koldus a mai találkozót azzal indította, hogy igen, a sötét istennek volt köze a feltámadásokhoz, és a visszatérők mind paktumot kötöttek vele. Nyilván, másban is megállapodhattak, mint véráldozatban, de az agyaras szakmai tapasztalatai szerint a vér és halál istene nem egy zsák krumplit fog kérni a szívességért. Gróf uram most meg azt sem tudja bazmeg, miféle áldozatról van szó? Ne nézzük már hülyének egymást…*
- Ha úgy lenne, Pirtianes már kihalt volna. *feleli igen tárgyilagosan* De nyilván azon múlik, mi van a paktumban. *Meghúzza a vajsört, visszahelyezi a korsót a pultra, és várakozón néz az emberre.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 20:24:39
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-20 10:45:57
Üzenet elküldve: 2023-05-20 10:45:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Mykael tekintetéből könnyen kiolvasható, hogy ő ugyan nyomát se látja "kiszáradtságnak", sőt, kifejezetten izgalmas számára a nő. Mivel az ifjú zsoldos eddigi élményeit a szebbik nemmel főleg kicsi falvakban, szénarakásokban, vagy ócska útszéli fogadókban tapasztalta meg, kevés élménye van elegáns, kulturált, kecses és jól ápolt dámákkal. Maydeleine-t viszont ilyennek látja, és ez pont azt az ideált támasztja alá, amit a Sellőházzal kapcsolatban elképzelt: hogy itt nem utcalányok vannak, hanem kurtizánok, és hogy a két szó között igenis van különbség.
Maydeleine megjegyzése az út veszélyességéről jó alkalom lenne számára, hogy a saját bátorságát vagy rettenthetetlenségét bizonygassa, de nem ez a fajta. Sajátosan egyszerű szemlélete van.*
- Nekem nem annyira veszélyes. Aki rám néz, két dolgot lát: az egyik, hogy szegény vagyok, ócska ruhákat hordok, nem sok érték lehet nálam. A másik pedig, hogy fegyvereim vannak és jó erőben vagyok. Kicsi haszonért nagy kockázat. A haramiáknak nem a magamfajta utazókra fáj a foga. A veszélyesebb ragadozók meg elkerülik a karavánutakat, az emberszag távol tartja őket. Persze, azért még előfordulhat, hogy valami gond adódik. De nem adódott. Könnyű utam volt.
*Azt nem teszi hozzá hogy volt útitársa is, mert ebből a szempontból nincs jelentősége. Maeralya Miradi társasága nem növelte vagy csökkentette érdemben a kockázatot.
Maydeleine nem tesz megjegyzést arra, hogy hadilábon áll az olvasással, ami jó. Nem jött volna különösebben zavarba, de hát nem azért vannak itt, hogy kötekedjenek egymással. Helyette készségesen segít neki és felsorolja azokat az ételeket, amik szóba jöhetnek. Ő meg bólogatva hallgatja, de azért lassan felkúszik egy félmosoly az arcára.*
- Hmm... egy kacsasült biztos finom, de elnehezít. Az a Trófea tál nagyon jól hangzik. De abban maradtunk, hogy tegeződünk, nem?
*teszi hozzá túljátszott nehezteléssel, hogy egyértelmű legyen, valójában nem bántja a dolog. Aztán, ahogy a nő elkezdi ecsetelni a helyi szolgáltatásokat és még intim közelségbe is hajol ehhez, Mykael már nem képes tovább fenntartani a szemkontaktust és végigkalandoz a tekintete Maydeleine testén.*
- Pont azért a többért jöttem ide.
*feleli minden szégyenlősség nélkül.*
- És szívesen töltöm itt az éjszakát is. Jó egy biztos hely, amíg nem ismerem ki magam a környéken. És mondd csak, van rá esély, hogy te legyél az, aki megmossa a hátam?
*kérdi most már nyíltan, mert úgy gondolja, így kell felkérni a kurtizánt.
Ha Maydeleine végigméri, akkor egy jókötésű, de szegény fiatalembert láthat maga előtt. Ez legalábbis a látszat. Mykael ruhái elnyűttek, a nadrágja több helyen foltozott és a szegélyei foszladoznak. Ujjatlan, szürke inge valaha fehér lehetett és hosszú ujjú. Ránézésre úgy néz ki, hogy minden holmiját viselte már más őelőtte. Kivételt talán csak a bakancsa képez, amely koszos bár, de láthatóan új is. Ez viszont megint elárulhat valamit a fiúról, ha Maydeleine-nek van szeme az ilyesmihez: szándékosan hagyja még a bakancsot is viseltesnek és ócskának tűnni. Mintha célja lenne, hogy szegényesnek látsszon. Ami persze érthető, hiszen vándor, és biztonságot nyújt, ha nem tűnik kecsegtető prédának.
A bőrvértje is viseltes, és a mellette letámasztott hátizsákra szíjazott rövidkard és pajzs is régi darabok. A zsákjára szíjazva még egy hegedűtok is látható, kissé szokatlan darab az egyébként katonás felszerelésen. Ezek mellett a fiú testéből Maydeleine leginkább a karjait láthatja. Szépen megizmosodott az elmúlt időszakban, amióta Artheniorban a folyamatos fizikai munka mellé már tápláló étkezések is társultak. Tetoválást nem láthat rajta, komolyabb sérüléseket sem: itt ott bozót-húzta kis horzsolások látszanak a kezén, csak amit az út ad. Az ujjai érdekesek még: itt-ott kicsi vágások hegei láthatóak rajta, mert sokat farigcsál, és néha megvágta magát. A kezei munkáskezek.
A pincér véget vet az intim pillanatnak, Mykael felnéz rá, és a nő után ő is leadja a rendelését: először 11 aranyat fizet ki aVajsörért, aztán újabb 22 aranyat a Trófeatálért, végezetül pedig még 16 aranyat, egy Szoba árát . Miután ezekkel végzett, annyit mond Maydeleine-nek.*
- Kelleni fog a fürdő is, de azt majd akkor kérem, ha már megvacsoráztunk.
*Ezek után viszont alaposan meglepődik, amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ő is betérő vendég, nem pedig kurtizán. De azért nem jön látványosan zavarba, mert ha az eddigi közeledését a nő nem vette sértésnek, akkor miért is ne mehetne tovább a beszélgetés úgy, mint eddig.
Azaz hogy majdnem. Mert amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ért a gyógyításhoz, és bemutatja a mágikus tudását, akkor egy teljesen más módon is felcsigázza a fiút.*
- A mindenit!
*tör ki belőle, ezúttal teljesen őszinte ámulattal.*
- Ezek nagyon hasznos dolgok. Egyszer szeretném kitanulni a gyógyítást. Legalább olyan szinten, hogy jó harctéri felcser legyek. A mágia meg nagyon hasznos. Jó lehet érteni hozzá. Mondd csak... ezt bárki meg tudja tanulni, vagy kell hozzá valami... veleszületett dolog, ami nem mindenkinek van meg?
*A fiú láthatóan annyira kíváncsi a témára, hogy kicsit még a hódításról is megfeledkezik. Van benne egy tudásvágy, ami gyakran minden mást háttérbe szorít.*
*Mykael tekintetéből könnyen kiolvasható, hogy ő ugyan nyomát se látja "kiszáradtságnak", sőt, kifejezetten izgalmas számára a nő. Mivel az ifjú zsoldos eddigi élményeit a szebbik nemmel főleg kicsi falvakban, szénarakásokban, vagy ócska útszéli fogadókban tapasztalta meg, kevés élménye van elegáns, kulturált, kecses és jól ápolt dámákkal. Maydeleine-t viszont ilyennek látja, és ez pont azt az ideált támasztja alá, amit a Sellőházzal kapcsolatban elképzelt: hogy itt nem utcalányok vannak, hanem kurtizánok, és hogy a két szó között igenis van különbség.
Maydeleine megjegyzése az út veszélyességéről jó alkalom lenne számára, hogy a saját bátorságát vagy rettenthetetlenségét bizonygassa, de nem ez a fajta. Sajátosan egyszerű szemlélete van.*
- Nekem nem annyira veszélyes. Aki rám néz, két dolgot lát: az egyik, hogy szegény vagyok, ócska ruhákat hordok, nem sok érték lehet nálam. A másik pedig, hogy fegyvereim vannak és jó erőben vagyok. Kicsi haszonért nagy kockázat. A haramiáknak nem a magamfajta utazókra fáj a foga. A veszélyesebb ragadozók meg elkerülik a karavánutakat, az emberszag távol tartja őket. Persze, azért még előfordulhat, hogy valami gond adódik. De nem adódott. Könnyű utam volt.
*Azt nem teszi hozzá hogy volt útitársa is, mert ebből a szempontból nincs jelentősége. Maeralya Miradi társasága nem növelte vagy csökkentette érdemben a kockázatot.
Maydeleine nem tesz megjegyzést arra, hogy hadilábon áll az olvasással, ami jó. Nem jött volna különösebben zavarba, de hát nem azért vannak itt, hogy kötekedjenek egymással. Helyette készségesen segít neki és felsorolja azokat az ételeket, amik szóba jöhetnek. Ő meg bólogatva hallgatja, de azért lassan felkúszik egy félmosoly az arcára.*
- Hmm... egy kacsasült biztos finom, de elnehezít. Az a Trófea tál nagyon jól hangzik. De abban maradtunk, hogy tegeződünk, nem?
*teszi hozzá túljátszott nehezteléssel, hogy egyértelmű legyen, valójában nem bántja a dolog. Aztán, ahogy a nő elkezdi ecsetelni a helyi szolgáltatásokat és még intim közelségbe is hajol ehhez, Mykael már nem képes tovább fenntartani a szemkontaktust és végigkalandoz a tekintete Maydeleine testén.*
- Pont azért a többért jöttem ide.
*feleli minden szégyenlősség nélkül.*
- És szívesen töltöm itt az éjszakát is. Jó egy biztos hely, amíg nem ismerem ki magam a környéken. És mondd csak, van rá esély, hogy te legyél az, aki megmossa a hátam?
*kérdi most már nyíltan, mert úgy gondolja, így kell felkérni a kurtizánt.
Ha Maydeleine végigméri, akkor egy jókötésű, de szegény fiatalembert láthat maga előtt. Ez legalábbis a látszat. Mykael ruhái elnyűttek, a nadrágja több helyen foltozott és a szegélyei foszladoznak. Ujjatlan, szürke inge valaha fehér lehetett és hosszú ujjú. Ránézésre úgy néz ki, hogy minden holmiját viselte már más őelőtte. Kivételt talán csak a bakancsa képez, amely koszos bár, de láthatóan új is. Ez viszont megint elárulhat valamit a fiúról, ha Maydeleine-nek van szeme az ilyesmihez: szándékosan hagyja még a bakancsot is viseltesnek és ócskának tűnni. Mintha célja lenne, hogy szegényesnek látsszon. Ami persze érthető, hiszen vándor, és biztonságot nyújt, ha nem tűnik kecsegtető prédának.
A bőrvértje is viseltes, és a mellette letámasztott hátizsákra szíjazott rövidkard és pajzs is régi darabok. A zsákjára szíjazva még egy hegedűtok is látható, kissé szokatlan darab az egyébként katonás felszerelésen. Ezek mellett a fiú testéből Maydeleine leginkább a karjait láthatja. Szépen megizmosodott az elmúlt időszakban, amióta Artheniorban a folyamatos fizikai munka mellé már tápláló étkezések is társultak. Tetoválást nem láthat rajta, komolyabb sérüléseket sem: itt ott bozót-húzta kis horzsolások látszanak a kezén, csak amit az út ad. Az ujjai érdekesek még: itt-ott kicsi vágások hegei láthatóak rajta, mert sokat farigcsál, és néha megvágta magát. A kezei munkáskezek.
A pincér véget vet az intim pillanatnak, Mykael felnéz rá, és a nő után ő is leadja a rendelését: először 11 aranyat fizet ki aVajsörért,
aztán újabb 22 aranyat a Trófeatálért, végezetül pedig még 16 aranyat, egy Szoba árát . Miután ezekkel végzett, annyit mond Maydeleine-nek.*- Kelleni fog a fürdő is, de azt majd akkor kérem, ha már megvacsoráztunk.
*Ezek után viszont alaposan meglepődik, amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ő is betérő vendég, nem pedig kurtizán. De azért nem jön látványosan zavarba, mert ha az eddigi közeledését a nő nem vette sértésnek, akkor miért is ne mehetne tovább a beszélgetés úgy, mint eddig.
Azaz hogy majdnem. Mert amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ért a gyógyításhoz, és bemutatja a mágikus tudását, akkor egy teljesen más módon is felcsigázza a fiút.*
- A mindenit!
*tör ki belőle, ezúttal teljesen őszinte ámulattal.*
- Ezek nagyon hasznos dolgok. Egyszer szeretném kitanulni a gyógyítást. Legalább olyan szinten, hogy jó harctéri felcser legyek. A mágia meg nagyon hasznos. Jó lehet érteni hozzá. Mondd csak... ezt bárki meg tudja tanulni, vagy kell hozzá valami... veleszületett dolog, ami nem mindenkinek van meg?
*A fiú láthatóan annyira kíváncsi a témára, hogy kicsit még a hódításról is megfeledkezik. Van benne egy tudásvágy, ami gyakran minden mást háttérbe szorít.*
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-20 08:07:05
Üzenet elküldve: 2023-05-20 08:07:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Tudja, hogy ide az ilyen fiatal férfiak miért térnek be, nem is veszi zokon, ha végig mérik, ezt ő mindigis bóknak vette, mert hát az is. Mostanában egyre inkább úgy érzi, hogy kiöregedett már ebből a szerepből, hogy kurtizán legyen, hiszen annyi új, csinos, fiatal arcot lát mostanában idebenn, kezd eluralkodni rajata a magabiztosság enyhe hiánya. Talán ezért is kezdeményezte ezt, hátha még valaki éreztetni tudja vele, hogy nem száradt el teljesen és jó még valamire.*
- Azért az még sincs olyan közel, sőt, az idevezető út igenis veszélyes, a környékről már nem is beszélve. Kell bizonyos fokú bátorság ahhoz, hogy valaki idejöjjön a városból. *Ezt követően elkezdenek az ételekről beszélgetni és az étlap is előkerül. Nem először látja, hogy valaki ilyen aprólékosan böngészi azt a darab papírt, azon sem lepődik meg, hogy a férfi nem tud teljesen jól olvasni, ő sem tudott írni, mikor idekerült, olvasni is gyatrán. Az inkább érdekes, hogy milyen gyorsan felfedi a hányosságát, általában egy ilyen dolgot úgy kell kihúzni belőlük, pedig ő aztán nem rest segíteni ebben sem.*
- Nézzük csak… *veszi maga elé az étlapot és a szemével böngészni kezdi.*
- Megértem, hogy elsőre semmi meglepőt nem szeretne, de mit szólna e gy „Kapitány kedvence” megnevezés alatt futó kacsasülthöz vagy egy „Birtokok íze” alatt futó rántott csirkemellhez, szilvával meg datolyával töltve. Még a „Trófea tál” az, ami talán érdekli, az szarvasbélszín zellerrel, almával és kesudióval. Valamint valóban akad vajsör is, frissen csapolt. Míg eldönti kéretek ide egy felszolgálót. *Miközben a fogásokat említi, mutatja is az étlapon, hogy az árat is lássa a férfi. Majd int is egy éppen a pultot támasztó fiatal lánynak, hogy jöjjön felvenni a rendelést.*
- Igen, a fürdő nagyon kellemes, privát dézsát készítenek elő, paravánnal elválasztva, igazán pihentető a dolog, főleg, ha társaság is akad hozzá, a hátmosás pedig csak hagyján, itt többet is tudnak annál, de gondolom ez nem meglepetés. *Mondja szinte bizalmasan odahajolva a másik füléhez, majd visszaegyenesedik.*
- Az éjszakát pedig tényleg érdemes itt tölteni, ilyen későn már a legizmosabb kardforgatót is egy pillanat alatt zsebelik ki, ha szerencséje van a ruháit rajta hagyják. *Teszi hozzá, a végét meg is mosolyogja, közben a tekintete a férfi ruházatára téved, csak szeretné ő is felmérni mivel van dolga. Közben megérkezik a pincér, ő pedig rendel is.*
- Egy fagyós csókot kérek, ha lehet friss gyümölccsel, málnával vagy ribizlivel, ha lehet. *Le is számol 13 aranyat a Habos csókért. *
- Itt élni? Nem feltétlenül, csak ha van egy ilyen hely, ami biztonságos és meghúzhatja magát az ember. Nem térnék be akármelyik poloskás fogadóba. Mostanában sokat utazom, szóval nem igazán maradtam meg egy helyen huzamosabb ideig. Tudja mágiával foglalkozom, itt főleg gyógyítóval, de egyébre is van igény. *Magyarázza, majd rámutat az asztalon az egyik gyertyára, ami már elaludt korábban, hogy visszagyújtsa, csupán az akaratával.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Tudja, hogy ide az ilyen fiatal férfiak miért térnek be, nem is veszi zokon, ha végig mérik, ezt ő mindigis bóknak vette, mert hát az is. Mostanában egyre inkább úgy érzi, hogy kiöregedett már ebből a szerepből, hogy kurtizán legyen, hiszen annyi új, csinos, fiatal arcot lát mostanában idebenn, kezd eluralkodni rajata a magabiztosság enyhe hiánya. Talán ezért is kezdeményezte ezt, hátha még valaki éreztetni tudja vele, hogy nem száradt el teljesen és jó még valamire.*
- Azért az még sincs olyan közel, sőt, az idevezető út igenis veszélyes, a környékről már nem is beszélve. Kell bizonyos fokú bátorság ahhoz, hogy valaki idejöjjön a városból. *Ezt követően elkezdenek az ételekről beszélgetni és az étlap is előkerül. Nem először látja, hogy valaki ilyen aprólékosan böngészi azt a darab papírt, azon sem lepődik meg, hogy a férfi nem tud teljesen jól olvasni, ő sem tudott írni, mikor idekerült, olvasni is gyatrán. Az inkább érdekes, hogy milyen gyorsan felfedi a hányosságát, általában egy ilyen dolgot úgy kell kihúzni belőlük, pedig ő aztán nem rest segíteni ebben sem.*
- Nézzük csak… *veszi maga elé az étlapot és a szemével böngészni kezdi.*
- Megértem, hogy elsőre semmi meglepőt nem szeretne, de mit szólna e gy „Kapitány kedvence” megnevezés alatt futó kacsasülthöz vagy egy „Birtokok íze” alatt futó rántott csirkemellhez, szilvával meg datolyával töltve. Még a „Trófea tál” az, ami talán érdekli, az szarvasbélszín zellerrel, almával és kesudióval. Valamint valóban akad vajsör is, frissen csapolt. Míg eldönti kéretek ide egy felszolgálót. *Miközben a fogásokat említi, mutatja is az étlapon, hogy az árat is lássa a férfi. Majd int is egy éppen a pultot támasztó fiatal lánynak, hogy jöjjön felvenni a rendelést.*
- Igen, a fürdő nagyon kellemes, privát dézsát készítenek elő, paravánnal elválasztva, igazán pihentető a dolog, főleg, ha társaság is akad hozzá, a hátmosás pedig csak hagyján, itt többet is tudnak annál, de gondolom ez nem meglepetés. *Mondja szinte bizalmasan odahajolva a másik füléhez, majd visszaegyenesedik.*
- Az éjszakát pedig tényleg érdemes itt tölteni, ilyen későn már a legizmosabb kardforgatót is egy pillanat alatt zsebelik ki, ha szerencséje van a ruháit rajta hagyják. *Teszi hozzá, a végét meg is mosolyogja, közben a tekintete a férfi ruházatára téved, csak szeretné ő is felmérni mivel van dolga. Közben megérkezik a pincér, ő pedig rendel is.*
- Egy fagyós csókot kérek, ha lehet friss gyümölccsel, málnával vagy ribizlivel, ha lehet. *Le is számol 13 aranyat a Habos csókért.
*- Itt élni? Nem feltétlenül, csak ha van egy ilyen hely, ami biztonságos és meghúzhatja magát az ember. Nem térnék be akármelyik poloskás fogadóba. Mostanában sokat utazom, szóval nem igazán maradtam meg egy helyen huzamosabb ideig. Tudja mágiával foglalkozom, itt főleg gyógyítóval, de egyébre is van igény. *Magyarázza, majd rámutat az asztalon az egyik gyertyára, ami már elaludt korábban, hogy visszagyújtsa, csupán az akaratával.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 20:27:00
Üzenet elküldve: 2023-05-17 20:27:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
-Hehe! Én lepődnék meg a legjobban ha egyszer tényleg belecsöppennék abba a bizonyosba.
*Igyekszik továbbra is játszani magát. Valójában pont ez a célja, hogy ismét visszakerüljön a régi pozíciójába és ne bűntanyákon kelljen orkoknak játszania az agyát. Egyszer a főnemesi rang is megérintette őt. Neki nem itt a helye az biztos. Az elhintett információmorzsáira most se, azt az elismerést kapja mint amit várna. Sőt, a trágár kifejezés sérti a fülét bár az utcán annyira már hozzászokott, hogy ez ne látsszon rajta. Főleg mert legtöbbször rá szokták használni. Egyébiránt egyetért az orkkal. Ő se hiszi, hogy pusztán egy külső leírás alapján amiben a legegyedibb a sebhelyes arc és a hatalmas alabárd elég lenne, hogy elkapjanak egy ilyen veszélyes bűnözőt. Több tucat hasonló kinézetű kalandor járhatja a várost. Hogy a másik jól ismeri, azt a bizonyos királyt abban az egykori nemes már biztos. Az elkövetkező színjátékra tettetett zavarral reagál.*
-Jaj kérem uram ne bohóckodjon. Nekem igazán nem kell. Hogy nézne ki. De ezért jöttem igen, hogy segítsek megtalálni, azt az illetőt ha eljött és összeismertetni önöket, de*Körbenéz mintha keresne valakit.*ahogy látom itt nincs. Pedig könnyen felismerném. Fiatalos mozgású idős ősz hajú férfi. Önnek talán a mellkasáig érhet. Az oldalán kardot visel. Amolyan rövidebb fajtát. Nem a hosszabbat.
*Ezt már előre kitalálta. Nem hiszi, hogy megtalálnák az illetőt. Az öreg mester vele együtt hallt meg. Ha meg mégis találkoznának Alon akkor se veszíthetne a helyzetből. Egy újra találkozás öreg leghűségesebb egykori szolgájával csak jót jelenthetne neki. Közben elraktározza az agyában a másik tökéletes udvari főhajtását. Ez az ork nem hétköznapi. A következő kérdésre kérdőn néz a másikra.*
-Áldozat? Nem tudom milyen áldozatról beszél, de bár nem ismerem a halál istenének szokásait viszont nála nem mindig halállal kell áldozni? Én úgy tudtam. Mármint az tűnt logikusnak.
-Hehe! Én lepődnék meg a legjobban ha egyszer tényleg belecsöppennék abba a bizonyosba.
*Igyekszik továbbra is játszani magát. Valójában pont ez a célja, hogy ismét visszakerüljön a régi pozíciójába és ne bűntanyákon kelljen orkoknak játszania az agyát. Egyszer a főnemesi rang is megérintette őt. Neki nem itt a helye az biztos. Az elhintett információmorzsáira most se, azt az elismerést kapja mint amit várna. Sőt, a trágár kifejezés sérti a fülét bár az utcán annyira már hozzászokott, hogy ez ne látsszon rajta. Főleg mert legtöbbször rá szokták használni. Egyébiránt egyetért az orkkal. Ő se hiszi, hogy pusztán egy külső leírás alapján amiben a legegyedibb a sebhelyes arc és a hatalmas alabárd elég lenne, hogy elkapjanak egy ilyen veszélyes bűnözőt. Több tucat hasonló kinézetű kalandor járhatja a várost. Hogy a másik jól ismeri, azt a bizonyos királyt abban az egykori nemes már biztos. Az elkövetkező színjátékra tettetett zavarral reagál.*
-Jaj kérem uram ne bohóckodjon. Nekem igazán nem kell. Hogy nézne ki. De ezért jöttem igen, hogy segítsek megtalálni, azt az illetőt ha eljött és összeismertetni önöket, de*Körbenéz mintha keresne valakit.*ahogy látom itt nincs. Pedig könnyen felismerném. Fiatalos mozgású idős ősz hajú férfi. Önnek talán a mellkasáig érhet. Az oldalán kardot visel. Amolyan rövidebb fajtát. Nem a hosszabbat.
*Ezt már előre kitalálta. Nem hiszi, hogy megtalálnák az illetőt. Az öreg mester vele együtt hallt meg. Ha meg mégis találkoznának Alon akkor se veszíthetne a helyzetből. Egy újra találkozás öreg leghűségesebb egykori szolgájával csak jót jelenthetne neki. Közben elraktározza az agyában a másik tökéletes udvari főhajtását. Ez az ork nem hétköznapi. A következő kérdésre kérdőn néz a másikra.*
-Áldozat? Nem tudom milyen áldozatról beszél, de bár nem ismerem a halál istenének szokásait viszont nála nem mindig halállal kell áldozni? Én úgy tudtam. Mármint az tűnt logikusnak.
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 18:58:34
Üzenet elküldve: 2023-05-17 18:58:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
- Ha így is van, nem látszik.
*feleli Mykael, immáron sokkal nyugodtabban, és széles mosollyal. Pedig hát igenis látszik a korkülönbség, csak éppen nem a bőr ruganyosságán vagy a test feszességén, hanem inkább a tekintet érettségén. Habár Mykael kölyökképéhez tűnődő kék szemek társulnak, amik valamivel több érettségről tanúskodnak. Ha lenne bármi elf vonása, néha még azt is gondolhatnák róla, hogy megélt egy olyan kort, amihez már több életbölcsesség is jár.*
- Ez esetben megtisztelsz, hogy tegeződsz velem.
*teszi még hozzá egy kacsintás kíséretében. Továbbra is sellőnek hiszi Maydeleine-t, és így komoly kísértést érez, hogy minden további nélkül végigmustrálja az alakját. Mégse teszi, nehéz fejben átállni arra, hogy egy örömlány az ilyesmin nem sértődik meg.*
- Á, annyira nem messziről, csak Artheniorból. De nincs otthonom, úgyhogy a legtöbbször magamon cipelem a holmimat.
*feleli. Nem kérdi, hogy a nő honnan jött, hiszen azt hiszi róla, hogy ide tartozik. Még ha látta is belépni az ajtón, abból nem az jön, hogy nem itt él. Feltűnik neki, hogy Maydeleine megint visszatért a magázódáshoz, de nem törődik vele. Biztos csak a megszokás.*
- Tengeri ételt, azt mondod? Lehet, hogy azt kéne, de még sose próbáltam korábban. És ki vagyok éhezve. Első nap nem szeretnék kellemetlen meglepetéseket.
*magyarázza, miközben átveszi az étlapot, amit aztán homlokráncolva kezd vizsgálni. Nem gyakorlott olvasó. Az étlapokat pedig kifejezetten nem kedveli, a cifra betűk miatt, amiket még annyira se tud felismerni, mint a simákat.*
- Hmm... nem vagyok túl jó ebben. Már az olvasásban. Mit ajánlanál valakinek, aki elég éhes, de nem akarja degeszre enni magát? És ne valami tengeri kagylót vagy hasonlót, azokat majd később próbálnám ki. Ízletes, szárazföldi ételt. Tudsz ilyet javasolni? Úgy látom, vajsör van, az szomjoltónak pont jó lesz.
*adja vissza az étlapot a nőnek. Attól nem jön zavarba, hogy bevallja: hadilábon áll az olvasással. Hiszen nem olyan dolog az, amihez az utolsó földtúró paraszt is ért.*
- Igen, egy éjszakát szeretnék itt tölteni, legalább. És jó lenne egy fürdő is.
*teszi hozzá. Láthatóan magán viseli az út porát, és ami azt illeti, az Artheniorból ide vezető kétnapos gyaloglást se tisztán kezdte meg. Nem gyakori fürdőző, ez meg is látszik rajta. De ha már megérkezett ide, egy tisztálkodás nem árt.*
- És úgy még jobb lenne, ha valaki lemosná a hátam is.
*teszi hozzá ravasz mosollyal. Igazából Mykael a legtöbbször mosolyog, valamilyen formában. Még amikor nyugodt az arca, akkor is bujkál rajta valami derű. Úgyhogy inkább a mosolya természete váltakozik aszerint, hogy milyen érzelmet fejez ki.*
- Milyen hely ez a kikötő? Jó itt élni?
*kérdi aztán tényleges érdeklődéssel.*
- Ha így is van, nem látszik.
*feleli Mykael, immáron sokkal nyugodtabban, és széles mosollyal. Pedig hát igenis látszik a korkülönbség, csak éppen nem a bőr ruganyosságán vagy a test feszességén, hanem inkább a tekintet érettségén. Habár Mykael kölyökképéhez tűnődő kék szemek társulnak, amik valamivel több érettségről tanúskodnak. Ha lenne bármi elf vonása, néha még azt is gondolhatnák róla, hogy megélt egy olyan kort, amihez már több életbölcsesség is jár.*
- Ez esetben megtisztelsz, hogy tegeződsz velem.
*teszi még hozzá egy kacsintás kíséretében. Továbbra is sellőnek hiszi Maydeleine-t, és így komoly kísértést érez, hogy minden további nélkül végigmustrálja az alakját. Mégse teszi, nehéz fejben átállni arra, hogy egy örömlány az ilyesmin nem sértődik meg.*
- Á, annyira nem messziről, csak Artheniorból. De nincs otthonom, úgyhogy a legtöbbször magamon cipelem a holmimat.
*feleli. Nem kérdi, hogy a nő honnan jött, hiszen azt hiszi róla, hogy ide tartozik. Még ha látta is belépni az ajtón, abból nem az jön, hogy nem itt él. Feltűnik neki, hogy Maydeleine megint visszatért a magázódáshoz, de nem törődik vele. Biztos csak a megszokás.*
- Tengeri ételt, azt mondod? Lehet, hogy azt kéne, de még sose próbáltam korábban. És ki vagyok éhezve. Első nap nem szeretnék kellemetlen meglepetéseket.
*magyarázza, miközben átveszi az étlapot, amit aztán homlokráncolva kezd vizsgálni. Nem gyakorlott olvasó. Az étlapokat pedig kifejezetten nem kedveli, a cifra betűk miatt, amiket még annyira se tud felismerni, mint a simákat.*
- Hmm... nem vagyok túl jó ebben. Már az olvasásban. Mit ajánlanál valakinek, aki elég éhes, de nem akarja degeszre enni magát? És ne valami tengeri kagylót vagy hasonlót, azokat majd később próbálnám ki. Ízletes, szárazföldi ételt. Tudsz ilyet javasolni? Úgy látom, vajsör van, az szomjoltónak pont jó lesz.
*adja vissza az étlapot a nőnek. Attól nem jön zavarba, hogy bevallja: hadilábon áll az olvasással. Hiszen nem olyan dolog az, amihez az utolsó földtúró paraszt is ért.*
- Igen, egy éjszakát szeretnék itt tölteni, legalább. És jó lenne egy fürdő is.
*teszi hozzá. Láthatóan magán viseli az út porát, és ami azt illeti, az Artheniorból ide vezető kétnapos gyaloglást se tisztán kezdte meg. Nem gyakori fürdőző, ez meg is látszik rajta. De ha már megérkezett ide, egy tisztálkodás nem árt.*
- És úgy még jobb lenne, ha valaki lemosná a hátam is.
*teszi hozzá ravasz mosollyal. Igazából Mykael a legtöbbször mosolyog, valamilyen formában. Még amikor nyugodt az arca, akkor is bujkál rajta valami derű. Úgyhogy inkább a mosolya természete váltakozik aszerint, hogy milyen érzelmet fejez ki.*
- Milyen hely ez a kikötő? Jó itt élni?
*kérdi aztán tényleges érdeklődéssel.*
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 11:06:14
Üzenet elküldve: 2023-05-17 11:06:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ahogy mondod: nem _volt_. Visszajöhet még az az idő! *hunyorít fél szemére hamiskásan. Alon zavara mulattatja valahol, de közben ott motoszkál benne, hogy egy rendes koldus nem viselkedik így. Aki megszokta a nyomort, arról lepereg a megaláztatás, főleg, ha a végén kap valamit. Talán ez az ember csak pár hónapja került az utcára. De honnan? Egy kibaszott bádogos, ha meg is illetődne, hogy Wruzto itt uraságozza, előbb-utóbb elmozdulna valamerre: kiböki, hogy nem gróf, vagy viccet csinál a helyzetből. Ez az egyenes derekú ágrólszakadt viszont szemlátomást úgy tesz, mint aki visszakapott valamit a méltóságából. És még egy feltámadottal is jóban van. Milyen érdekes…
A Királyról szóló beszámolót lomha füstfelhőket eregetve hallgatja. Az olcsó dohány szaga megüli körülöttük a levegőt, beeszi magát a ruhákba.*
- Így bazmeg sose kapják el azt a faszt… *Ennyi megjegyzést fűz a hosszú előadáshoz. Láthatóan ő maga sem motivált segíteni benne.*
- Hát akkor mi lenne, ha bemutatnál neki, grófom? *Mármint annak a titokzatos feltámadottnak, aki paktuma feltételeit nem kívánta megosztani.* Ha nem nagy fáradság… *Az ork hangjában bujkáló szarkazmust többé-kevésbé elfedi az udvaroncokra jellemző elegancia, ami szivárogni kezd a modorából. Ahogy hangsúlyoz, ahogy enyhén meghajtja a fejét a második mondatnál, ahogy a pipát a szájából kivéve maga mellett tartja… ilyet a Kikötőben nem szedhetett magára. Talán szolgált valamilyen nemesi háznál.*
- A feltételekből főleg az érdekes *veszi valamivel halkabbra* hogy az áldozatnak meg kell-e halni. Ha elég csak hullatni a vérét, jobbak a lehetőségek… *Érezteti a koldussal, hogy ez csak a beugró, és tényleg minden feltételre kíváncsi. Ugyanakkor mohóság, vagy más baljós dolog nem látszik rajta, már amennyire egy hajdani uraság olvasni tud a durva vonásokban meg a lángárga szemekben. Ha Alon ilyesmivel próbálkozna, meglepő módon segítőkészséget fedezhet fel bennük.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ahogy mondod: nem _volt_. Visszajöhet még az az idő! *hunyorít fél szemére hamiskásan. Alon zavara mulattatja valahol, de közben ott motoszkál benne, hogy egy rendes koldus nem viselkedik így. Aki megszokta a nyomort, arról lepereg a megaláztatás, főleg, ha a végén kap valamit. Talán ez az ember csak pár hónapja került az utcára. De honnan? Egy kibaszott bádogos, ha meg is illetődne, hogy Wruzto itt uraságozza, előbb-utóbb elmozdulna valamerre: kiböki, hogy nem gróf, vagy viccet csinál a helyzetből. Ez az egyenes derekú ágrólszakadt viszont szemlátomást úgy tesz, mint aki visszakapott valamit a méltóságából. És még egy feltámadottal is jóban van. Milyen érdekes…
A Királyról szóló beszámolót lomha füstfelhőket eregetve hallgatja. Az olcsó dohány szaga megüli körülöttük a levegőt, beeszi magát a ruhákba.*
- Így bazmeg sose kapják el azt a faszt… *Ennyi megjegyzést fűz a hosszú előadáshoz. Láthatóan ő maga sem motivált segíteni benne.*
- Hát akkor mi lenne, ha bemutatnál neki, grófom? *Mármint annak a titokzatos feltámadottnak, aki paktuma feltételeit nem kívánta megosztani.* Ha nem nagy fáradság… *Az ork hangjában bujkáló szarkazmust többé-kevésbé elfedi az udvaroncokra jellemző elegancia, ami szivárogni kezd a modorából. Ahogy hangsúlyoz, ahogy enyhén meghajtja a fejét a második mondatnál, ahogy a pipát a szájából kivéve maga mellett tartja… ilyet a Kikötőben nem szedhetett magára. Talán szolgált valamilyen nemesi háznál.*
- A feltételekből főleg az érdekes *veszi valamivel halkabbra* hogy az áldozatnak meg kell-e halni. Ha elég csak hullatni a vérét, jobbak a lehetőségek… *Érezteti a koldussal, hogy ez csak a beugró, és tényleg minden feltételre kíváncsi. Ugyanakkor mohóság, vagy más baljós dolog nem látszik rajta, már amennyire egy hajdani uraság olvasni tud a durva vonásokban meg a lángárga szemekben. Ha Alon ilyesmivel próbálkozna, meglepő módon segítőkészséget fedezhet fel bennük.*
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 08:28:53
Üzenet elküldve: 2023-05-17 08:28:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Ha tudta volna, hogy a férfi szeretett volna kezdeményezni biztosan kérette volna magát még egy ideig, de nem akarta kockáztatni azt, hogy végül megunja a várakozást és kisétál csak úgy az ajtón. Az ő fejében már meg sem fordul, hogy esetleg a másikat kellemetlenül érintené a magassága, itt a visszajáró vendégek már hozzászoktak a dologhoz, az ágyban meg igazán mindegy, hogy függőlegesen ki nőtt ki fölé. Nem csoda hát, hogy Mykael itt dolgozó sellőnek nézi, nem áll távol a dologtól, régen az is volt, most csak unatkozik egyedül, a többi vendéget meg már a portyázó dolgozók elkapkodták. A fiatal férfi kicsit zavartnak tűnik első látásra neki, ám ez nem meglepő annál, aki először téved be egy ilyen helyre és keresve se talált volna alkamasabbat első alkalomra, mint a Sellő. Mikor megkapja az engedélyt, már húzza is ki a Mykaelhez legközelebbi széket és kényelmesen helyetfoglal, a poharát az asztalra téve, a táskát pedig a szék háttámlájára akasztva.*
- Milyen kis imádnivaló, így hízelegni… nem is vártam volna, hiszen bizonyára azért beláthatjuk, hogy i dősebb vagyok nálad. *Adja meg mindjárt, amit a másik kért tőle, mert bizony a vendéggel csak illedelmesen, eleinte, mert szinte minden esetben így folytatódik a történet, ahol ezúttal is. Szívesen rákérdezne, hogy mi vezérelte erre a patináns helyre, de talán nem kéne mindjárt az első percekben zavarba hozni egy első sellőzőt.*
- Úgy látom messziről érkezett, bizonyára elfáradt, ennyi dolgot cipelni. *Néz végig a férfi felszerelésén.*
- Az én nevem Maydeleine, örvendek fiatalúr. *Nyújt kezet bemutatkozás gyanánt, úgy itt a sellőben ez nem így szokás, de ez most ragadt rá, szeretné gyakorolni is.*
- Nézegetted már az étlapot? Minden fogás remek, de ha ritkán jársz a kikötőben, akkor valami tengerit ajánlok, talán itt készítik a legjobban, persze ezt minden elfogultság nélkül állítom. *Mondja kicsit iróniával megtűzdelve, hiszen nem evett még itt mindenhol, van olyan hely is, ahova azért nem megy be, mert kirázza a hideg már az épület állapotától is, nehogy még az ott készült ételt fogyassza vagy esetleg megszálljon estére.*
- Itt szándékozol maradni éjszakára? *Tol egy étlapot a férfi elé, ha még az nem vette a kezébe, de a szemkontaktust nem hagyja el.*
*Ha tudta volna, hogy a férfi szeretett volna kezdeményezni biztosan kérette volna magát még egy ideig, de nem akarta kockáztatni azt, hogy végül megunja a várakozást és kisétál csak úgy az ajtón. Az ő fejében már meg sem fordul, hogy esetleg a másikat kellemetlenül érintené a magassága, itt a visszajáró vendégek már hozzászoktak a dologhoz, az ágyban meg igazán mindegy, hogy függőlegesen ki nőtt ki fölé. Nem csoda hát, hogy Mykael itt dolgozó sellőnek nézi, nem áll távol a dologtól, régen az is volt, most csak unatkozik egyedül, a többi vendéget meg már a portyázó dolgozók elkapkodták. A fiatal férfi kicsit zavartnak tűnik első látásra neki, ám ez nem meglepő annál, aki először téved be egy ilyen helyre és keresve se talált volna alkamasabbat első alkalomra, mint a Sellő. Mikor megkapja az engedélyt, már húzza is ki a Mykaelhez legközelebbi széket és kényelmesen helyetfoglal, a poharát az asztalra téve, a táskát pedig a szék háttámlájára akasztva.*
- Milyen kis imádnivaló, így hízelegni… nem is vártam volna, hiszen bizonyára azért beláthatjuk, hogy i dősebb vagyok nálad. *Adja meg mindjárt, amit a másik kért tőle, mert bizony a vendéggel csak illedelmesen, eleinte, mert szinte minden esetben így folytatódik a történet, ahol ezúttal is. Szívesen rákérdezne, hogy mi vezérelte erre a patináns helyre, de talán nem kéne mindjárt az első percekben zavarba hozni egy első sellőzőt.*
- Úgy látom messziről érkezett, bizonyára elfáradt, ennyi dolgot cipelni. *Néz végig a férfi felszerelésén.*
- Az én nevem Maydeleine, örvendek fiatalúr. *Nyújt kezet bemutatkozás gyanánt, úgy itt a sellőben ez nem így szokás, de ez most ragadt rá, szeretné gyakorolni is.*
- Nézegetted már az étlapot? Minden fogás remek, de ha ritkán jársz a kikötőben, akkor valami tengerit ajánlok, talán itt készítik a legjobban, persze ezt minden elfogultság nélkül állítom. *Mondja kicsit iróniával megtűzdelve, hiszen nem evett még itt mindenhol, van olyan hely is, ahova azért nem megy be, mert kirázza a hideg már az épület állapotától is, nehogy még az ott készült ételt fogyassza vagy esetleg megszálljon estére.*
- Itt szándékozol maradni éjszakára? *Tol egy étlapot a férfi elé, ha még az nem vette a kezébe, de a szemkontaktust nem hagyja el.*
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:18:41
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:18:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
*Hogy a Dongnor család milyen tettekkel írta be a nevét a város történelmébe arról egy kisebb könyvet is lehetne írni. Alon már csak tudja hisz annak idején a kúrában volt is egy példány a családi legendáriumból. Ki tudja azóta mi lett vele? A másik megjegyzésére zavart kuncogással próbálja leplezni meglepettségét.*
-Ugyan kérem! Az urakat nem volt szokás úgy meghurcolni mint most engem az ajtóban.
*Az egykor volt nemes igyekszik megtartani a számára veszélyesnek vélt titkait. A nem veszélyes titkokat is csak óvatosan próbálná csepegtetni a másiknak. Jelenleg a vagyon, testőrök, törvény vagy bármi által jogosan neki járó hatalma nincs meg úgyhogy egyedül a tudása, ami értékessé teheti. Amit jobb ha úgy tálal, hogy ne lehessen tudni hol van annak az alja. Hogy az alkohol, ami minden bizonnyal meg fogja ütni a fejét miképp befolyásolja majd ebben a tervben jó kérdés. Annak majd a jövő a megmondhatója. Apró információmorzsái nem úgy néznek ki mintha lenyűgözték volna az orkot. Az első két kérdés hallatán kezd megnyugodni a volt nemes, hogy ezek nem fontos hírmorzsák, az utolsó viszont nem tetszik neki. Pont az egyik legféltettebb titkáról van szó. Persze igyekszik nem mutatni a nemtetszését. Mosolyogva bólogat és belekezd az első két válaszba.*
-Többszörös gyilkosságot emlegetnek és hogy nagyon kell vele vigyázni mert fokozottan veszélyes. A városőrök vele riogatják most a népet a legjobban. Ezért is olyan hihetetlen pletykák járják róla amikre kár is szót fecsérelni. Hogy a sötét isten katonája vagy, hogy Piritane-i elővéd és majd lerohanják a várost a mélységiek. Tudja, hogy van ez megindul az emberek képzelte ilyenkor. A jutalom összegéről sajnos nem beszélnek, de ahogy hallottam már azért is jár ha hasznos híreket ad az ember a körözött hollétéről. De többet kap aki segít leleplezni vagy elkapni, a legtöbbet meg az, aki személyesen szállítja le. Ahogy ismerem őket ha egy magamfajta mondaná el, hogy hol van az a csirkefogó akkor elzavarnának, hogy nem is segítettem. A kalandozókat bezzeg már kifizetnék. Ha tippelnem kéne az elkapásáért legalább száz vagy párszáz aranyat fizetnének ki a vörösök. A paktummal kapcsolatban viszont...én is próbáltam érdeklődni, de az-az illető nagyon felkapta a vizet. Nem akartam jobban magamra haragítani, azt aki egy istennel üzletel, de az biztos, hogy fontos dolog lehet. Talán ork uram rá tudja beszélni ha felbukkan.
*Kortyol egy nagyot a sörébe a sok beszéd meg a korgó gyomra keltette ingerek tompítása érdekében.*
*Hogy a Dongnor család milyen tettekkel írta be a nevét a város történelmébe arról egy kisebb könyvet is lehetne írni. Alon már csak tudja hisz annak idején a kúrában volt is egy példány a családi legendáriumból. Ki tudja azóta mi lett vele? A másik megjegyzésére zavart kuncogással próbálja leplezni meglepettségét.*
-Ugyan kérem! Az urakat nem volt szokás úgy meghurcolni mint most engem az ajtóban.
*Az egykor volt nemes igyekszik megtartani a számára veszélyesnek vélt titkait. A nem veszélyes titkokat is csak óvatosan próbálná csepegtetni a másiknak. Jelenleg a vagyon, testőrök, törvény vagy bármi által jogosan neki járó hatalma nincs meg úgyhogy egyedül a tudása, ami értékessé teheti. Amit jobb ha úgy tálal, hogy ne lehessen tudni hol van annak az alja. Hogy az alkohol, ami minden bizonnyal meg fogja ütni a fejét miképp befolyásolja majd ebben a tervben jó kérdés. Annak majd a jövő a megmondhatója. Apró információmorzsái nem úgy néznek ki mintha lenyűgözték volna az orkot. Az első két kérdés hallatán kezd megnyugodni a volt nemes, hogy ezek nem fontos hírmorzsák, az utolsó viszont nem tetszik neki. Pont az egyik legféltettebb titkáról van szó. Persze igyekszik nem mutatni a nemtetszését. Mosolyogva bólogat és belekezd az első két válaszba.*
-Többszörös gyilkosságot emlegetnek és hogy nagyon kell vele vigyázni mert fokozottan veszélyes. A városőrök vele riogatják most a népet a legjobban. Ezért is olyan hihetetlen pletykák járják róla amikre kár is szót fecsérelni. Hogy a sötét isten katonája vagy, hogy Piritane-i elővéd és majd lerohanják a várost a mélységiek. Tudja, hogy van ez megindul az emberek képzelte ilyenkor. A jutalom összegéről sajnos nem beszélnek, de ahogy hallottam már azért is jár ha hasznos híreket ad az ember a körözött hollétéről. De többet kap aki segít leleplezni vagy elkapni, a legtöbbet meg az, aki személyesen szállítja le. Ahogy ismerem őket ha egy magamfajta mondaná el, hogy hol van az a csirkefogó akkor elzavarnának, hogy nem is segítettem. A kalandozókat bezzeg már kifizetnék. Ha tippelnem kéne az elkapásáért legalább száz vagy párszáz aranyat fizetnének ki a vörösök. A paktummal kapcsolatban viszont...én is próbáltam érdeklődni, de az-az illető nagyon felkapta a vizet. Nem akartam jobban magamra haragítani, azt aki egy istennel üzletel, de az biztos, hogy fontos dolog lehet. Talán ork uram rá tudja beszélni ha felbukkan.
*Kortyol egy nagyot a sörébe a sok beszéd meg a korgó gyomra keltette ingerek tompítása érdekében.*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-16 19:50:10
Üzenet elküldve: 2023-05-16 19:50:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Nincs tisztában a helyi szokásokkal, nem tudja hogy neki kellene-e kezdeményeznie, vagy várnia hogy valaki megszólítsa.
Kicsit szerencsétlen az időzítés, mert pont most, amikor ő megérkezett, látszólag egyetlen szabad sellő se várakozik, vendégre várva. Így nincs, akivel némi szemezést követően közelebbről is megismerkedhetne. Mi tagadás, kicsit kényelmetlenül érzi magát emiatt. Az újszerű élmény miatt amúgy is izgul kissé, holott nem az a fajta, akit elbizonytalanítanak a csinos lánykák. Így, hogy kicsit döcögve haladnak az események első látogatásakor, ez a kényelmetlen érzés kezd erősödni benne.
De csak addig, amíg meg nem látja Maydeleine-t az asztala felé közelíteni. Igéző szépség, bár meglepően magas. Mykael se alacsony, de úgy érzi, hogy a nő kicsit túltesz rajta. És az alkatából ítélve ezt nem valami lehetetlenül magasított cipővel éri el, amilyet csak a városi nők viselnek. Na nem mintha ez Mykaelt a legkevésbé is zavarná. A szeme csillogásából látszik, hogy nagyon is örül a közeledő szépségnek.
Végül Maydeleine odaér mellé és megszólítja.*
~Á, szóval így történik!~
*állapítja meg magában, hiszen mi másért lépne oda hozzá egy ilyen szemrevaló, és nálánál sokkal elegánsabb nő, s ráadásul egy bordélyban, ha nem azért, hogy sellőként szórakoztassa? A magázódás viszont meglepi kissé. Nehéz ugyan Maydeleine korát megbecsülni, de a viselkedéséből és a tartásából érettség sugárzik. Mykael korát ellenben már sokkal könnyebb valahova 20 esztendő alá belőni, egyszerűen még látszik rajta.*
- Ööö... nem, egyáltalán nem!
*mondja. Kinézetét látva talán nem meglepő, hogy nincs tisztában az etikettel és nem kel fel a székéről, amikor Maydeleine odalép hozzá, nem siet neki kihúzni a széket vagy bármi ilyesmi.*
- Mondd...ja csak, nem tegeződhetnénk inkább? Nagyon ritkán magázódnak velem, csinos fiatal lányok meg még annál is ritkábban. Mykael vagyok.
*teszi hozzá aztán, némileg visszanyerve az önbizalmát. Innen talán már sínen vannak. Amikor még útban volt ide, és a társaságára vágyó sellők hadát vizionálta, úgy gondolta, hogy válogatni fog. De Maydeleine-t látva egyáltalán nem gondolja, hogy még nézelődnie kellene.*
*Nincs tisztában a helyi szokásokkal, nem tudja hogy neki kellene-e kezdeményeznie, vagy várnia hogy valaki megszólítsa.
Kicsit szerencsétlen az időzítés, mert pont most, amikor ő megérkezett, látszólag egyetlen szabad sellő se várakozik, vendégre várva. Így nincs, akivel némi szemezést követően közelebbről is megismerkedhetne. Mi tagadás, kicsit kényelmetlenül érzi magát emiatt. Az újszerű élmény miatt amúgy is izgul kissé, holott nem az a fajta, akit elbizonytalanítanak a csinos lánykák. Így, hogy kicsit döcögve haladnak az események első látogatásakor, ez a kényelmetlen érzés kezd erősödni benne.
De csak addig, amíg meg nem látja Maydeleine-t az asztala felé közelíteni. Igéző szépség, bár meglepően magas. Mykael se alacsony, de úgy érzi, hogy a nő kicsit túltesz rajta. És az alkatából ítélve ezt nem valami lehetetlenül magasított cipővel éri el, amilyet csak a városi nők viselnek. Na nem mintha ez Mykaelt a legkevésbé is zavarná. A szeme csillogásából látszik, hogy nagyon is örül a közeledő szépségnek.
Végül Maydeleine odaér mellé és megszólítja.*
~Á, szóval így történik!~
*állapítja meg magában, hiszen mi másért lépne oda hozzá egy ilyen szemrevaló, és nálánál sokkal elegánsabb nő, s ráadásul egy bordélyban, ha nem azért, hogy sellőként szórakoztassa? A magázódás viszont meglepi kissé. Nehéz ugyan Maydeleine korát megbecsülni, de a viselkedéséből és a tartásából érettség sugárzik. Mykael korát ellenben már sokkal könnyebb valahova 20 esztendő alá belőni, egyszerűen még látszik rajta.*
- Ööö... nem, egyáltalán nem!
*mondja. Kinézetét látva talán nem meglepő, hogy nincs tisztában az etikettel és nem kel fel a székéről, amikor Maydeleine odalép hozzá, nem siet neki kihúzni a széket vagy bármi ilyesmi.*
- Mondd...ja csak, nem tegeződhetnénk inkább? Nagyon ritkán magázódnak velem, csinos fiatal lányok meg még annál is ritkábban. Mykael vagyok.
*teszi hozzá aztán, némileg visszanyerve az önbizalmát. Innen talán már sínen vannak. Amikor még útban volt ide, és a társaságára vágyó sellők hadát vizionálta, úgy gondolta, hogy válogatni fog. De Maydeleine-t látva egyáltalán nem gondolja, hogy még nézelődnie kellene.*
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-16 08:32:05
Üzenet elküldve: 2023-05-16 08:32:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Nemrég érkezett vissza az újabb körtúráról és kétségtelen, hogy eluralkodik rajta a kíváncsiság, most hogyan is vezetik ezt a patináns intézményt? Mert hát, a Sellő örök darabja a kikötőnek, ha a kocsmák szinte el is tűnnek majd érdeklődés hiányában, az kétségtelen, hogy a bordélyt ez a veszély nem fenyegeti. A matrózok ugyanis mindig előtérbe fogják helyezni a fehérnépet egy örökkévalóságnak tűnő tengeri út után, hiszen rumot visznek a fedélzetre, de a nőből bizony hiány van, nem is véletlenül. Aztán mi lehetne jobb párosítás, mint ez a kettő egyszerre! Betérve mindjárt leakasztja a köpenyt magáról és szépen fellógatja, csak a táskája marad az oldalán, mert régen ugyan nem voltak jellemzők a tolvajlások, de ugye nem lehet tudni milyen idők járnak most a Sellőre. Látszólag semmi sem változott és pont ez a megfelelő, ha a vendég semmit nem is sejt arról, mi is zajlik a háttérben, az állandóság a jó fogadó ismérve. Körbe tekint, amint a pultnál helyetfoglal, már csak megszokásból is. A pultos lányt csak a keresztnevén szólítja, minthogy már régi barátok, ezért is szeret ide betérni, az ismerős arc kedvesebb neki, mint bármi, amit pénzért lehet kapni. Ki is kér mindjárt magának egy pohár Pezsgőt, nem adja alább, szerencsére nincs is szüksége rá, mert a 10 arany, amit letesz érte nem kúrtitja meg nagyon az erszényét.*
- A vendégkör a régi, jó látni, hogy nem lett az enyészeté a hely. *Jegyzi meg csak úgy maga elé, de a pultos rá is bólogat rá, bár az arcán nem az a felhőtlen elégedettség tenyészik, mint, ami szokott. Nem panaszkodik egyelőre, de úgy érzi, talán nem ment zökkenőmentesen az új vezetőség felavatása. Mert hát, a tulajdonos egyértelműen még a mélységi és a kurafi, azaz még úgy tudja, ha túl nem adtak a tulajdonlevélen azóta. Miközben kortyolgatja az italát feltűnik neki egy férfi, aki kicsit ront az összképen. Utazónak tűnik, minden holmijával felaggatva, a ruhái viseltesek és nem a legigényesebb darabok. Látszik rajta, hogy erősen nézelődik, valószínűleg először vetette elrre a sors, talán nem is marad itt éjszakára. Mert bizony mindenki meg akarja nézni ezt a helyet legalább egyszer, még akkor is, ha általában nem az ő erszényének valók az ilyen helyek. Fel is áll és odasétál hozzá, egy pillanatra meg is köszörüli a torkát, ha egyből nem veszi észre. Az egyik kezében pezsgő a másikban egy igényesebb válltáska.*
- Úgy látom egyedül van, esetleg nem bánná, ha csatlakoznék? *Pislog bájosan néhányat egy kedves mosollyal kísérve és csak akkor foglal helyet, ha pozitív választ kap.*
*Nemrég érkezett vissza az újabb körtúráról és kétségtelen, hogy eluralkodik rajta a kíváncsiság, most hogyan is vezetik ezt a patináns intézményt? Mert hát, a Sellő örök darabja a kikötőnek, ha a kocsmák szinte el is tűnnek majd érdeklődés hiányában, az kétségtelen, hogy a bordélyt ez a veszély nem fenyegeti. A matrózok ugyanis mindig előtérbe fogják helyezni a fehérnépet egy örökkévalóságnak tűnő tengeri út után, hiszen rumot visznek a fedélzetre, de a nőből bizony hiány van, nem is véletlenül. Aztán mi lehetne jobb párosítás, mint ez a kettő egyszerre! Betérve mindjárt leakasztja a köpenyt magáról és szépen fellógatja, csak a táskája marad az oldalán, mert régen ugyan nem voltak jellemzők a tolvajlások, de ugye nem lehet tudni milyen idők járnak most a Sellőre. Látszólag semmi sem változott és pont ez a megfelelő, ha a vendég semmit nem is sejt arról, mi is zajlik a háttérben, az állandóság a jó fogadó ismérve. Körbe tekint, amint a pultnál helyetfoglal, már csak megszokásból is. A pultos lányt csak a keresztnevén szólítja, minthogy már régi barátok, ezért is szeret ide betérni, az ismerős arc kedvesebb neki, mint bármi, amit pénzért lehet kapni. Ki is kér mindjárt magának egy pohár Pezsgőt, nem adja alább, szerencsére nincs is szüksége rá, mert a 10 arany, amit letesz érte nem kúrtitja meg nagyon az erszényét.
*- A vendégkör a régi, jó látni, hogy nem lett az enyészeté a hely. *Jegyzi meg csak úgy maga elé, de a pultos rá is bólogat rá, bár az arcán nem az a felhőtlen elégedettség tenyészik, mint, ami szokott. Nem panaszkodik egyelőre, de úgy érzi, talán nem ment zökkenőmentesen az új vezetőség felavatása. Mert hát, a tulajdonos egyértelműen még a mélységi és a kurafi, azaz még úgy tudja, ha túl nem adtak a tulajdonlevélen azóta. Miközben kortyolgatja az italát feltűnik neki egy férfi, aki kicsit ront az összképen. Utazónak tűnik, minden holmijával felaggatva, a ruhái viseltesek és nem a legigényesebb darabok. Látszik rajta, hogy erősen nézelődik, valószínűleg először vetette elrre a sors, talán nem is marad itt éjszakára. Mert bizony mindenki meg akarja nézni ezt a helyet legalább egyszer, még akkor is, ha általában nem az ő erszényének valók az ilyen helyek. Fel is áll és odasétál hozzá, egy pillanatra meg is köszörüli a torkát, ha egyből nem veszi észre. Az egyik kezében pezsgő a másikban egy igényesebb válltáska.*
- Úgy látom egyedül van, esetleg nem bánná, ha csatlakoznék? *Pislog bájosan néhányat egy kedves mosollyal kísérve és csak akkor foglal helyet, ha pozitív választ kap.*
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-15 18:51:36
Üzenet elküldve: 2023-05-15 18:51:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Első útja a Sellőházba vezeti, mert hát hova máshova térne be egy fiatal, ereje teljében lévő és ösztönöktől hajtott fiatalember?
Látszik is rajta, hogy most érkezhetett meg, ugyanis a hátán cipeli a felszerelését, a bakancsán meg az út porát. Lerí róla, hogy valami katonaféle, bár hogy jó-e, vagy csak amolyan önjelölt hős, azt már nehéz megmondani. Fiatal, ágrólszakadt vándor kopott öltözékben, és tekintetében valami izgatott várakozással.
Hát hogy is ne lenne izgatott, amikor már hónapok óta fejébe vette, hogy be fog ide térni? Gyakorlatilag amióta csak hírét vette még Artheniorban, hogy van itt egy jó hírnek örvendő bordélyház. Mert utcalányokat, könnyű nőcskéket sokfelé találni, na de Kurtizánokat (így, nagybetűvel) már nem annyira. És főleg nem egy magafajta jöttment senkinek.
Kíváncsi pillantása végigsuhan a termen, úgy kell kényszerítenie magát, hogy ne csak az elékerülő nőket mérje végig, hanem először azért minden mást, a többi jelenlévő vendéget is beleértve. Jó, ha az ember tisztában van a környezetével. De talán ezúttal kissé felületesebbre sikerül az első terepszemle, mert látnivaló, az van.
Egyelőre nagyon is elégedett, a várakozásait a hely idáig felülmúlta. Már az ide vezető út, és amikor meglátta, hogy mekkora épület is ez, és milyen takaros. Hiszen ez egy kaszárnya méreteivel vetekszik, amiből jön a következtetés, hogy nyilván egy kaszárnyára való szépséges sellő áll majd a rendelkezésére!
A beltér persze már mást mutat, nagy, tágas termet, de cserébe a hangulata bőven kárpótolja az ifjút. Ez nem holmi olcsó ivó vagy útszéli lebuj. Már-már megilletődik, hogy egy magafajta csavargót itt ugyanúgy vendégnek tekintenek, mint akár a legmódosabb uraságot. Legalábbis reméli.
Mivel nem igazán tudja, hogy mit kellene csinálnia, jobb híján úgy viselkedik, mint ha egy fogadóba térne be: keres magának egy asztalt és helyet foglal ott. Szándékosan az egyik fal mellett telepszik le, ahol nem tudnak a hátába kerülni és ahonnan szemmel tudja tartani az egész belső teret.
Csak akkor veszi le a hátizsákját, amikor már az asztalhoz ülne. Méretes hátizsák, láthatóan jól meg van pakolva. Egyik oldalára a rövidkardját szíjazta fel a bőrtokjában, a másik oldalon viszont egy kopott hegedűtok van. A zsák hátára meg a körpajzsát erősítette fel. Ő maga pedig viseli a bőrvértjét, igaz, meglazított szíjakkal: nem harcra készül, csak éppen így volt a legcélszerűbb hozni, hogy magán tartotta. Egy fegyver látható még nála, egy tőr, amit eddig a derekán viselt, a hátánál vízszintesen felszíjazva. Most azonban leszedi onnan és az oldalára köti fel, hogy kényelmesen tudjon ülni.
Miután így lepakolt és leült, úrrá lesz rajta némi tanácstalanság. Nem tudja, mi a teendő itt. Egyelőre még nem lép a pulthoz, hogy étel, ital, szoba, de leginkább nő után érdeklődjön. Megnézi, nem-e jön mindez "házhoz".*
*Első útja a Sellőházba vezeti, mert hát hova máshova térne be egy fiatal, ereje teljében lévő és ösztönöktől hajtott fiatalember?
Látszik is rajta, hogy most érkezhetett meg, ugyanis a hátán cipeli a felszerelését, a bakancsán meg az út porát. Lerí róla, hogy valami katonaféle, bár hogy jó-e, vagy csak amolyan önjelölt hős, azt már nehéz megmondani. Fiatal, ágrólszakadt vándor kopott öltözékben, és tekintetében valami izgatott várakozással.
Hát hogy is ne lenne izgatott, amikor már hónapok óta fejébe vette, hogy be fog ide térni? Gyakorlatilag amióta csak hírét vette még Artheniorban, hogy van itt egy jó hírnek örvendő bordélyház. Mert utcalányokat, könnyű nőcskéket sokfelé találni, na de Kurtizánokat (így, nagybetűvel) már nem annyira. És főleg nem egy magafajta jöttment senkinek.
Kíváncsi pillantása végigsuhan a termen, úgy kell kényszerítenie magát, hogy ne csak az elékerülő nőket mérje végig, hanem először azért minden mást, a többi jelenlévő vendéget is beleértve. Jó, ha az ember tisztában van a környezetével. De talán ezúttal kissé felületesebbre sikerül az első terepszemle, mert látnivaló, az van.
Egyelőre nagyon is elégedett, a várakozásait a hely idáig felülmúlta. Már az ide vezető út, és amikor meglátta, hogy mekkora épület is ez, és milyen takaros. Hiszen ez egy kaszárnya méreteivel vetekszik, amiből jön a következtetés, hogy nyilván egy kaszárnyára való szépséges sellő áll majd a rendelkezésére!
A beltér persze már mást mutat, nagy, tágas termet, de cserébe a hangulata bőven kárpótolja az ifjút. Ez nem holmi olcsó ivó vagy útszéli lebuj. Már-már megilletődik, hogy egy magafajta csavargót itt ugyanúgy vendégnek tekintenek, mint akár a legmódosabb uraságot. Legalábbis reméli.
Mivel nem igazán tudja, hogy mit kellene csinálnia, jobb híján úgy viselkedik, mint ha egy fogadóba térne be: keres magának egy asztalt és helyet foglal ott. Szándékosan az egyik fal mellett telepszik le, ahol nem tudnak a hátába kerülni és ahonnan szemmel tudja tartani az egész belső teret.
Csak akkor veszi le a hátizsákját, amikor már az asztalhoz ülne. Méretes hátizsák, láthatóan jól meg van pakolva. Egyik oldalára a rövidkardját szíjazta fel a bőrtokjában, a másik oldalon viszont egy kopott hegedűtok van. A zsák hátára meg a körpajzsát erősítette fel. Ő maga pedig viseli a bőrvértjét, igaz, meglazított szíjakkal: nem harcra készül, csak éppen így volt a legcélszerűbb hozni, hogy magán tartotta. Egy fegyver látható még nála, egy tőr, amit eddig a derekán viselt, a hátánál vízszintesen felszíjazva. Most azonban leszedi onnan és az oldalára köti fel, hogy kényelmesen tudjon ülni.
Miután így lepakolt és leült, úrrá lesz rajta némi tanácstalanság. Nem tudja, mi a teendő itt. Egyelőre még nem lép a pulthoz, hogy étel, ital, szoba, de leginkább nő után érdeklődjön. Megnézi, nem-e jön mindez "házhoz".*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-13 11:34:34
Üzenet elküldve: 2023-05-13 11:34:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
*Igazság szerint viccnek szánta ezt a grófi megszólítást, de az ember úgy meglepődik rajta, mintha találva érezné magát. Wruzto nem hinné, hogy valódi főnemessel áll szemben, de elraktározza magában az információt, és innentől természetesen így fogja hívni a koldust.*
- Egy úr rongyokban is úr! *próbálja még jobban megerősíteni Alont a hitében. Nem mosolyog hozzá, mint egy vérbeli artheniori talpnyaló tenné, de a szemében mintha csillogna valami illékony vidámság.
Ha a koldus ma még nem evett, jól jár a vajsörrel. A rendes sörnél gyengébb, cserébe olvadt vaj, tejszín meg méz is van benne - számára fölérhet egy komplett ebéddel. Más kérdés, hogy vélhetően a nyelve is megoldódik tőle. Meg hát csak bizalmat szavaz annak, aki az egész napi kutyagolás után rögtön meghívja egy italra, nem igaz?
Míg Alon híreit hallgatja, a szürkebőrű elenged néhány füstfelleget. Nem úgy tűnik, mintha le volna nyűgözve.*
- Őfelségét én is prímán le tudom írni! *vesz egy rövid slukkot, a pipája fölsistereg* Három dolog érdekel, grófom. Egy: *kinyújtja a hüvelykujját* miért körözik a Királyt? Kettő: *kinyújtja a mutatóujját is* mennyi vérdíj van a fején? Három: *a középső ujja csatlakozik a másik kettőhöz* mik a feltételei a feltámadottak paktumának?
*Az a bizonyos óvatoskodó visszatérő úgy látszik, nem ragadta meg a fantáziáját. Ha a koldus a markát tartaná ahelyett, hogy válaszolna, akkor emlékezteti rá, hogy momentán az ő pénzén iszik a Kikötő legmenőbb mulatójában. Van ott még, ahonnan az jött, de tessék előbb adni valamit.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.13 12:38:12
*Igazság szerint viccnek szánta ezt a grófi megszólítást, de az ember úgy meglepődik rajta, mintha találva érezné magát. Wruzto nem hinné, hogy valódi főnemessel áll szemben, de elraktározza magában az információt, és innentől természetesen így fogja hívni a koldust.*
- Egy úr rongyokban is úr! *próbálja még jobban megerősíteni Alont a hitében. Nem mosolyog hozzá, mint egy vérbeli artheniori talpnyaló tenné, de a szemében mintha csillogna valami illékony vidámság.
Ha a koldus ma még nem evett, jól jár a vajsörrel. A rendes sörnél gyengébb, cserébe olvadt vaj, tejszín meg méz is van benne - számára fölérhet egy komplett ebéddel. Más kérdés, hogy vélhetően a nyelve is megoldódik tőle. Meg hát csak bizalmat szavaz annak, aki az egész napi kutyagolás után rögtön meghívja egy italra, nem igaz?
Míg Alon híreit hallgatja, a szürkebőrű elenged néhány füstfelleget. Nem úgy tűnik, mintha le volna nyűgözve.*
- Őfelségét én is prímán le tudom írni! *vesz egy rövid slukkot, a pipája fölsistereg* Három dolog érdekel, grófom. Egy: *kinyújtja a hüvelykujját* miért körözik a Királyt? Kettő: *kinyújtja a mutatóujját is* mennyi vérdíj van a fején? Három: *a középső ujja csatlakozik a másik kettőhöz* mik a feltételei a feltámadottak paktumának?
*Az a bizonyos óvatoskodó visszatérő úgy látszik, nem ragadta meg a fantáziáját. Ha a koldus a markát tartaná ahelyett, hogy válaszolna, akkor emlékezteti rá, hogy momentán az ő pénzén iszik a Kikötő legmenőbb mulatójában. Van ott még, ahonnan az jött, de tessék előbb adni valamit.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.13 12:38:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242