Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:42:04
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
//Érintőlegesen Nalaeä, Ambroggio, Yathlanae, Myr//
*A halk kuncogásra maga is elmosolyodik, s közben ismét May illata csapja meg az orrát. Igazán tudja, hogy mi az, ami jól áll neki, igaz, szinte minden tökéletes rajta, hát miért pont ez lenne az, ami nem odaillő.*
- Valami olyasmi... skorpió harapjon a... *összeráncolja szemöldökét, nem jut eszébe a szó, így inkább lágyan simít végig tenyerével rajta* ez... fenék? *Pillant fel aztán kérdőn, Mayre.* Ebbe harapjon. *Bólint aztán, mert azt gondolja, hogy jól emlékezik. A csók forró, akár a legtüzesebb évszak a sivatagban, mégsem szárítja ki ajkát, s bár meglepődik, nem is ellenkezik miatta, lágyan ízleli meg. A sivatagi emberek főként ösztönből cselekednek, megérzésből, úgy mondják. Ez a csók, mégis lágy, jelzés értékű, s D'or teste, reagál a jelzésekre. May kérdését megelőzően, egy újabb lány érkezik, akit, ha akarna sem tudna figyelmen kívül hagyni, Mayhez hasonlóan gyönyörű, s a tenger hatalmas kagylóinak gyöngyeit idéző színű, testére simuló ruhájában, igéző látvány. Persze, hogy nyelvén szólal meg, újabb meglepetést okoz.*
- Assele nok aikum! *Duruzsolja csendesen, s a szertartást a lány után idézi, halvány mosollyal.*
- Yesza, vörös, mint a tűz lelke... harcos, de mégsem. Wegtoreni. *Mesél Yezáról kissé, de a zene mindkettejük mondandójába belevág.*
- Lelkemhez szól... a kert... a kertnek örül D'or... *tér ki a válasz elől, feszültebben, s örül annak, hogy May máris intézkedik, bár kicsit hűvös így hiánya, megszokta már ölében. Idegesen vesz a szájába néhány szőlőszemet, s inni is iszik hozzá. Idegesen pillant körbe, s Maynek szemeivel jelez, hogy maga is lép. A pulthoz sétál, szinte a dalnok orrához érintve sajátját, merev és szigorú tekintettel. A pultnál álló Ambroggio, Myr és Yathlanae ezúttal a szertartásos köszöntést mellőzve, csupán világias biccentést kapnak, azonban a tiszteletet megadja.*
- Te ki lenni, miért szólsz én nyelvemen, ősi módon? Mit akarsz tőlem... *Szól aztán a dalnokhoz. Bár tekinthető vadállatiasnak, ahogyan szinte épphogy csak grabancát nem ragadja meg a dalnoknak, mégis, szavaiban még kimértség és türelem érezhető, ami persze pillanatokon belül változhat. Karját oldalra tárja ki, s Maynek jelzi, hogy nem kell távol maradnia, jöjjön oda hozzá.*
- Set'r udei Tokh'mallion mer. Miért mondani ezt? *Sziszegi tovább a dalnoknak.*
//Próféták//
//Érintőlegesen Nalaeä, Ambroggio, Yathlanae, Myr//
*A halk kuncogásra maga is elmosolyodik, s közben ismét May illata csapja meg az orrát. Igazán tudja, hogy mi az, ami jól áll neki, igaz, szinte minden tökéletes rajta, hát miért pont ez lenne az, ami nem odaillő.*
- Valami olyasmi... skorpió harapjon a... *összeráncolja szemöldökét, nem jut eszébe a szó, így inkább lágyan simít végig tenyerével rajta* ez... fenék? *Pillant fel aztán kérdőn, Mayre.* Ebbe harapjon. *Bólint aztán, mert azt gondolja, hogy jól emlékezik. A csók forró, akár a legtüzesebb évszak a sivatagban, mégsem szárítja ki ajkát, s bár meglepődik, nem is ellenkezik miatta, lágyan ízleli meg. A sivatagi emberek főként ösztönből cselekednek, megérzésből, úgy mondják. Ez a csók, mégis lágy, jelzés értékű, s D'or teste, reagál a jelzésekre. May kérdését megelőzően, egy újabb lány érkezik, akit, ha akarna sem tudna figyelmen kívül hagyni, Mayhez hasonlóan gyönyörű, s a tenger hatalmas kagylóinak gyöngyeit idéző színű, testére simuló ruhájában, igéző látvány. Persze, hogy nyelvén szólal meg, újabb meglepetést okoz.*
- Assele nok aikum! *Duruzsolja csendesen, s a szertartást a lány után idézi, halvány mosollyal.*
- Yesza, vörös, mint a tűz lelke... harcos, de mégsem. Wegtoreni. *Mesél Yezáról kissé, de a zene mindkettejük mondandójába belevág.*
- Lelkemhez szól... a kert... a kertnek örül D'or... *tér ki a válasz elől, feszültebben, s örül annak, hogy May máris intézkedik, bár kicsit hűvös így hiánya, megszokta már ölében. Idegesen vesz a szájába néhány szőlőszemet, s inni is iszik hozzá. Idegesen pillant körbe, s Maynek szemeivel jelez, hogy maga is lép. A pulthoz sétál, szinte a dalnok orrához érintve sajátját, merev és szigorú tekintettel. A pultnál álló Ambroggio, Myr és Yathlanae ezúttal a szertartásos köszöntést mellőzve, csupán világias biccentést kapnak, azonban a tiszteletet megadja.*
- Te ki lenni, miért szólsz én nyelvemen, ősi módon? Mit akarsz tőlem... *Szól aztán a dalnokhoz. Bár tekinthető vadállatiasnak, ahogyan szinte épphogy csak grabancát nem ragadja meg a dalnoknak, mégis, szavaiban még kimértség és türelem érezhető, ami persze pillanatokon belül változhat. Karját oldalra tárja ki, s Maynek jelzi, hogy nem kell távol maradnia, jöjjön oda hozzá.*
- Set'r udei Tokh'mallion mer. Miért mondani ezt? *Sziszegi tovább a dalnoknak.*
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 23:53:57
Üzenet elküldve: 2020-08-14 23:53:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//kicsit Próféták//
//Myr//
*Igazán zavarba hozni az elf nőt valóban egy nehéz kihívás. Nem ma kezdte ezt a kalandos életformát, a szerelem eme magas fokú művészetét, s a kislányos pír is csak ügyes játék arcán. Már rég vége azoknak az időknek, amikor egy szép szempár, csábos mosoly, és kedves szavak hatására elpirult, s zavartan nézegette a földet, esetleg játszott hajával. Fiatal volt még akkor, csak egy serdülő leány, aki csak éppen kezdi felfedezni saját magát, tehetségét, bájait, s kezdi érteni, hogyan is működik a nagyvilág, s neki hol a helye benne.
A kacsintásra sejtelmes, játékos mosollyal reagál, miközben a pultra támaszkodva hallgatja figyelmesen a férfi történetét. Ő maga még sosem hallotta ezt a legendát, így őszinte, már-már gyermeki lelkesedéssel fogadja. Él-hal az ilyen történetekért, mesékért, függetlenül attól, mennyi igazság lakozik a sorok mögött. Számára ez a legkevésbé lényeges.*
- Milyen szép történet! Még sosem hallottam, de most, hogy megismerhettem, talán még dalt is írok egyszer róla.
*S már körvonalazódik is nyüzsgő gondolatai között néhány sor és rím, ami a szerelmespár különleges életéről regél. Különleges, lágy dallamot szán neki, ami kicsit emlékezteti felhőtlen gyermekkorára, főleg arra a gyönyörű hárfára, amelyen az Úrnő pengetett mindig andalító dallamokat.*
- Hmm.. Rum, vagy konyak?
*Yathlanae nincs igazán otthon az alkoholok terén, mivel ő maga sem iszik sűrűn. Nem is bírja túl jól, meg igyekszik kímélni szervezetét, s csak ritkán nyúlni olyan pohár után, amelyben nem forrásvíz van.*
- Ezüstszakáll lehelete. Az jóféle fehér rum, még én is szeretem.
*Mondja az egyetlen lehetőséget, ami hirtelen eszébe jut, s ha a másik nem ellenkezik, már térül-fordul is, hogy megtöltsön két elegáns, kisebb poharat, s a pultra tolja, kettejük közé. Magában pedig rendkívül hálás, hogy a vendég van annyira türelmes és udvarias, hogy nem veszi zokon a várakozást, s megbékél jelen helyzetével.
A halk dúdolás hatására Yath is felfigyel a furcsa énekre, hiszen idegen hangot hall, biztos benne, hogy nem idevaló férfi énekel. Óvatos, kérdő pillantást küld Fendronn felé, aki hasonló tétovasággal az arcán néz vissza, majd gyakorlottan a húrok közé csap, biztosítva a változatlan hangulatot.*
~Hát, ez érdekes volt.~
*De nem is gondolkodik túl sokat a történteken, könnyen előfordulhat, hogy egy részeges, vagy esetleg tehetségét bizonyítani akaró vendég próbálkozott élvezhető műsort adni.*
- Pityergő alkalmazott?
*Eszmél fel hirtelen elkalandozó gondolataiból. Ez neki új információ, nem emlékszik, hogy bárkit sírni látott volna. Bár igaz, történtek szokatlan dolgok az utóbbi időben, s a megszokottnál több feszültséget érzékelt a légkörben is. Kicsit aggódni is kezd, hiszen ki tudja, lehet annak a valakinek segítségre lenne szüksége.*
- Ne haragudjon, erről nem tudtam. Csak nem történt valami komolyabb baj?
*Élvezettel szemléli a szivarka rituáléját, az apró, figyelmes mozdulatok egészen elbűvölik. Látszik, hogy ez a rövid szertartás fontos a férfinak, akár csak az elfnek a zene, még az arckifejezése is az övéhez hasonlatos, amikor nagyon koncentrál a húrok tökéletes pendülésére.*
- Pedig akadnak itt, akik láthatóan nem figyelnek erre a hibára.
*Pillant körbe, végighordozva zöld szemeit különböző dohányzó asztaltársaságokon. Kevesen végzik ezt olyan műgonddal, mint az ő kedves vendége, s sokan választják az egyszerűbb, gyertyás utat, láthatóan nem törődve, vagy észre sem véve a minőség romlását.*
- Nagyon kedves, de köszönöm, én nem kérek.
*Utasítja vissza az ajánlatot. Nem él dohánnyal, sem semmiféle szerrel, ami egy kicsit is káros lehet pacsirtahangjára, vagy edzett tüdejére. Ha mégis elszívna egy-egy szálat, sok év szorgalmas munkáját tenné tönkre, építené le fokozatosan.*
- Jól látta, valóban építkezünk. Bár jómagam kevésbé folyok bele az ilyen fontos dolgokba, úgy tudom, egy új épületünk lesz. Étterem, vagy valami ilyesmi.
*Igyekszik kielégítő választ adni, habár ő sincs teljesen képbe a dolgokkal. Tudja, hogy mindenki nagyon elfoglalt, még ha a miértjét nem is firtatja mélyebben, s ezért igyekszik ő is minél jobban végezni saját munkáját, ellátni feladatait.
Éppen ismét szóra nyitná száját, hogy kérdezhessen valami személyesebbet, megnyitva az utat egy barátságos ismerkedésnek, amikor megérkezik közéjük Myr. Kedves mosollyal, s apró biccentéssel fogadja, miközben kíváncsian fürkészi, hát ha kiderül hirtelen távozásának, majd visszatértének miértje. Felfedezi a gnóm arcán megbúvó bánatot, s nem kerülik el figyelmét az alig észrevehető, vöröses táskák sem a lány szemei alatt.*
~Szóval rá célozhatott Ambroggio.~
- Segíthetek valamiben?
*Szólítja meg ismét a lányt, hátha ezúttal nem viharzik el.*
- Esetleg valami italt adhatok?
*Egy pohár víz, vagy laza frissítő mindig felvidítja a szomorkás arcokat.*
//kicsit Próféták//
//Myr//
*Igazán zavarba hozni az elf nőt valóban egy nehéz kihívás. Nem ma kezdte ezt a kalandos életformát, a szerelem eme magas fokú művészetét, s a kislányos pír is csak ügyes játék arcán. Már rég vége azoknak az időknek, amikor egy szép szempár, csábos mosoly, és kedves szavak hatására elpirult, s zavartan nézegette a földet, esetleg játszott hajával. Fiatal volt még akkor, csak egy serdülő leány, aki csak éppen kezdi felfedezni saját magát, tehetségét, bájait, s kezdi érteni, hogyan is működik a nagyvilág, s neki hol a helye benne.
A kacsintásra sejtelmes, játékos mosollyal reagál, miközben a pultra támaszkodva hallgatja figyelmesen a férfi történetét. Ő maga még sosem hallotta ezt a legendát, így őszinte, már-már gyermeki lelkesedéssel fogadja. Él-hal az ilyen történetekért, mesékért, függetlenül attól, mennyi igazság lakozik a sorok mögött. Számára ez a legkevésbé lényeges.*
- Milyen szép történet! Még sosem hallottam, de most, hogy megismerhettem, talán még dalt is írok egyszer róla.
*S már körvonalazódik is nyüzsgő gondolatai között néhány sor és rím, ami a szerelmespár különleges életéről regél. Különleges, lágy dallamot szán neki, ami kicsit emlékezteti felhőtlen gyermekkorára, főleg arra a gyönyörű hárfára, amelyen az Úrnő pengetett mindig andalító dallamokat.*
- Hmm.. Rum, vagy konyak?
*Yathlanae nincs igazán otthon az alkoholok terén, mivel ő maga sem iszik sűrűn. Nem is bírja túl jól, meg igyekszik kímélni szervezetét, s csak ritkán nyúlni olyan pohár után, amelyben nem forrásvíz van.*
- Ezüstszakáll lehelete. Az jóféle fehér rum, még én is szeretem.
*Mondja az egyetlen lehetőséget, ami hirtelen eszébe jut, s ha a másik nem ellenkezik, már térül-fordul is, hogy megtöltsön két elegáns, kisebb poharat, s a pultra tolja, kettejük közé. Magában pedig rendkívül hálás, hogy a vendég van annyira türelmes és udvarias, hogy nem veszi zokon a várakozást, s megbékél jelen helyzetével.
A halk dúdolás hatására Yath is felfigyel a furcsa énekre, hiszen idegen hangot hall, biztos benne, hogy nem idevaló férfi énekel. Óvatos, kérdő pillantást küld Fendronn felé, aki hasonló tétovasággal az arcán néz vissza, majd gyakorlottan a húrok közé csap, biztosítva a változatlan hangulatot.*
~Hát, ez érdekes volt.~
*De nem is gondolkodik túl sokat a történteken, könnyen előfordulhat, hogy egy részeges, vagy esetleg tehetségét bizonyítani akaró vendég próbálkozott élvezhető műsort adni.*
- Pityergő alkalmazott?
*Eszmél fel hirtelen elkalandozó gondolataiból. Ez neki új információ, nem emlékszik, hogy bárkit sírni látott volna. Bár igaz, történtek szokatlan dolgok az utóbbi időben, s a megszokottnál több feszültséget érzékelt a légkörben is. Kicsit aggódni is kezd, hiszen ki tudja, lehet annak a valakinek segítségre lenne szüksége.*
- Ne haragudjon, erről nem tudtam. Csak nem történt valami komolyabb baj?
*Élvezettel szemléli a szivarka rituáléját, az apró, figyelmes mozdulatok egészen elbűvölik. Látszik, hogy ez a rövid szertartás fontos a férfinak, akár csak az elfnek a zene, még az arckifejezése is az övéhez hasonlatos, amikor nagyon koncentrál a húrok tökéletes pendülésére.*
- Pedig akadnak itt, akik láthatóan nem figyelnek erre a hibára.
*Pillant körbe, végighordozva zöld szemeit különböző dohányzó asztaltársaságokon. Kevesen végzik ezt olyan műgonddal, mint az ő kedves vendége, s sokan választják az egyszerűbb, gyertyás utat, láthatóan nem törődve, vagy észre sem véve a minőség romlását.*
- Nagyon kedves, de köszönöm, én nem kérek.
*Utasítja vissza az ajánlatot. Nem él dohánnyal, sem semmiféle szerrel, ami egy kicsit is káros lehet pacsirtahangjára, vagy edzett tüdejére. Ha mégis elszívna egy-egy szálat, sok év szorgalmas munkáját tenné tönkre, építené le fokozatosan.*
- Jól látta, valóban építkezünk. Bár jómagam kevésbé folyok bele az ilyen fontos dolgokba, úgy tudom, egy új épületünk lesz. Étterem, vagy valami ilyesmi.
*Igyekszik kielégítő választ adni, habár ő sincs teljesen képbe a dolgokkal. Tudja, hogy mindenki nagyon elfoglalt, még ha a miértjét nem is firtatja mélyebben, s ezért igyekszik ő is minél jobban végezni saját munkáját, ellátni feladatait.
Éppen ismét szóra nyitná száját, hogy kérdezhessen valami személyesebbet, megnyitva az utat egy barátságos ismerkedésnek, amikor megérkezik közéjük Myr. Kedves mosollyal, s apró biccentéssel fogadja, miközben kíváncsian fürkészi, hát ha kiderül hirtelen távozásának, majd visszatértének miértje. Felfedezi a gnóm arcán megbúvó bánatot, s nem kerülik el figyelmét az alig észrevehető, vöröses táskák sem a lány szemei alatt.*
~Szóval rá célozhatott Ambroggio.~
- Segíthetek valamiben?
*Szólítja meg ismét a lányt, hátha ezúttal nem viharzik el.*
- Esetleg valami italt adhatok?
*Egy pohár víz, vagy laza frissítő mindig felvidítja a szomorkás arcokat.*
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 22:58:18
Üzenet elküldve: 2020-08-14 22:58:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aranyos vagy //
*Továbbra is rezzenéstelen, már-már zavaró nyugalmat sugárzó komor arccal veszi el a nehézkesen felé nyújtott tőrt, s ahogy ujjai közé szorítja a markolatot, kezeit kényelmesen maga mellé engedi. Akár egy vad, aki veszélyt, majd annak elmúlását észlelte, tartása alig észrevehetően elernyed. De hangja továbbra sem lesz kedvesebb vagy lágyabb, szavai ugyanolyan élesnek és komolynak hatnak, mint mindig.*
-Természetesen.
*Tömören csak ennyit válaszol, de hallatszik, hogy komolyan is gondolja. Nem áll szándékában megkárosítani egy vendéget, még akkor sem, ha az a szokásosnál pimaszabbnak és veszélyesebbnek tűnik.*
- Lerakhatom a többi fegyver közé a tárolóba, de akár személyesen nálam is keresheti.
*Ad még egy udvarias választási lehetőséget is, ha esetleg a nő attól tartana, hogy a sok más penge között elkeveredik az ő drága tőre.
Az evőeszközös megjegyzést pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem érzi, hogy bármi értelmeset válaszolni tudna erre az egyszerű csipkelődésre. A gúnyt nem tudja hová tenni, sem megfelelően kezelni, esetleg lereagálni, így meghagyja ezt a feladatot a Sellőnek, aki minden bizonnyal találékonyabb ezen a téren.*
- Köszönöm az együttműködést, nem zavarok tovább.
*Fordít hátat, s indul el az ajtó felé, hogy magára hagyhassa a párt. Úgy látja, a továbbiakban nincs szükség szolgálataira, így óvatosan becsukva maga mögött az ajtót, eltűnik a folyosón, hogy folytassa szokásos őrjáratát.*
*Továbbra is rezzenéstelen, már-már zavaró nyugalmat sugárzó komor arccal veszi el a nehézkesen felé nyújtott tőrt, s ahogy ujjai közé szorítja a markolatot, kezeit kényelmesen maga mellé engedi. Akár egy vad, aki veszélyt, majd annak elmúlását észlelte, tartása alig észrevehetően elernyed. De hangja továbbra sem lesz kedvesebb vagy lágyabb, szavai ugyanolyan élesnek és komolynak hatnak, mint mindig.*
-Természetesen.
*Tömören csak ennyit válaszol, de hallatszik, hogy komolyan is gondolja. Nem áll szándékában megkárosítani egy vendéget, még akkor sem, ha az a szokásosnál pimaszabbnak és veszélyesebbnek tűnik.*
- Lerakhatom a többi fegyver közé a tárolóba, de akár személyesen nálam is keresheti.
*Ad még egy udvarias választási lehetőséget is, ha esetleg a nő attól tartana, hogy a sok más penge között elkeveredik az ő drága tőre.
Az evőeszközös megjegyzést pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem érzi, hogy bármi értelmeset válaszolni tudna erre az egyszerű csipkelődésre. A gúnyt nem tudja hová tenni, sem megfelelően kezelni, esetleg lereagálni, így meghagyja ezt a feladatot a Sellőnek, aki minden bizonnyal találékonyabb ezen a téren.*
- Köszönöm az együttműködést, nem zavarok tovább.
*Fordít hátat, s indul el az ajtó felé, hogy magára hagyhassa a párt. Úgy látja, a továbbiakban nincs szükség szolgálataira, így óvatosan becsukva maga mögött az ajtót, eltűnik a folyosón, hogy folytassa szokásos őrjáratát.*
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 11:38:34
Üzenet elküldve: 2020-08-14 11:38:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
//Nalaeä//
*Ő is felkuncog, mikor a férfi a nagyon csúnya szót súgja a fülébe. Tervei szerint megjegyezte volna, de sajnos olyan hosszú a dolog, hogy erre esélye sincsen első hallás után. ~Dezsír putu.~ Próbálja felidézni, de sajnos a fele se nagyon sikerül, így egyelőre hagyja is, csak mosolyog, mert valóban eléggé furcsa a hangzása a mondatnak.*
-És ez… *Hajol oda a másik füléhez szintén, fenntartva a bizalmas viszonyt.*
-Mit jelent? *Mert erre is kíváncsi, azt tudja, hogy csúnya, de abból is van több féle. Mikor a férfi a hitéről kezd el beszélni, csak hallgatja, mivel itt a Sellőben, nem tesznek különbséget vendég és vendég között, még az általa imádott isten alapján sem. Ezt mindig is fontosnak tartották. Szívesen tenne hozzá valamit, de mikor szétnyílnak az ajkai jut eszébe, hogy ha most ő ejtené ki az említett istenség nevét, valószínű rosszul tenné, ami talán tiszteletlenségként hangozhatna, így nem teszi.*
-Akkor a kert. Mindjárt indulhatunk is. *Emeli az ajkait csókra, mielőtt még elhagynák ezt a meglehetősen kényelmes pózt. A név viszont szöget üt a fejébe, így megjegyzi:*
-Yeza… Yeza? Ismerős a neve. Járt nálunk egy vörös hajú nő, akit szintén így hívtak. *Nem tartja valószínűnek, hogy egy és ugyanazon személyről beszélnek, így a hangja elhaló és halk. Hallja, hogy a férfi az általa ismeretlen nyelven beszél, majd óvatosan elfordítja a fejét az eddigi tevékenykedése helyéről, amely következtében kicsit összezavarodik.*
-Nem tetszik? *Kérdi, mert az elhangzó szavakat először nem éri, majd mikor már egyértelmű, az énekes felé fordítja a fejét. Szeretne válaszolni a kérdésre egy igennel, de sajnos a zenészeket nem ismeri annyira, csak látásból, így feláll a férfi öléből, hátha tud szerezni neki társaságot, a saját nyelvkörnyezetéből.*
-Megkérdezem. *Ekkor sétál oda Nala a zenészek táborához és fog bele a játékba, ám még így is mellé sétál, hogy igénybe vegye az ismereteit.*
-Drágám, ne haragudj. *Legyintget és a hangja is halk, próbálja magára vonni a tündér figyelmét, ha ez sikerül, akkor az állával bök a zenész felé, akit hirtelen, mintha köhögés fogna el.*
-Nem ismered véletlenül? *Így egy kis időre a vendéget magára hagyja, de, ha eredményt érnek, az minden pénzt megérne számára.*
//Próféták//
//Nalaeä//
*Ő is felkuncog, mikor a férfi a nagyon csúnya szót súgja a fülébe. Tervei szerint megjegyezte volna, de sajnos olyan hosszú a dolog, hogy erre esélye sincsen első hallás után. ~Dezsír putu.~ Próbálja felidézni, de sajnos a fele se nagyon sikerül, így egyelőre hagyja is, csak mosolyog, mert valóban eléggé furcsa a hangzása a mondatnak.*
-És ez… *Hajol oda a másik füléhez szintén, fenntartva a bizalmas viszonyt.*
-Mit jelent? *Mert erre is kíváncsi, azt tudja, hogy csúnya, de abból is van több féle. Mikor a férfi a hitéről kezd el beszélni, csak hallgatja, mivel itt a Sellőben, nem tesznek különbséget vendég és vendég között, még az általa imádott isten alapján sem. Ezt mindig is fontosnak tartották. Szívesen tenne hozzá valamit, de mikor szétnyílnak az ajkai jut eszébe, hogy ha most ő ejtené ki az említett istenség nevét, valószínű rosszul tenné, ami talán tiszteletlenségként hangozhatna, így nem teszi.*
-Akkor a kert. Mindjárt indulhatunk is. *Emeli az ajkait csókra, mielőtt még elhagynák ezt a meglehetősen kényelmes pózt. A név viszont szöget üt a fejébe, így megjegyzi:*
-Yeza… Yeza? Ismerős a neve. Járt nálunk egy vörös hajú nő, akit szintén így hívtak. *Nem tartja valószínűnek, hogy egy és ugyanazon személyről beszélnek, így a hangja elhaló és halk. Hallja, hogy a férfi az általa ismeretlen nyelven beszél, majd óvatosan elfordítja a fejét az eddigi tevékenykedése helyéről, amely következtében kicsit összezavarodik.*
-Nem tetszik? *Kérdi, mert az elhangzó szavakat először nem éri, majd mikor már egyértelmű, az énekes felé fordítja a fejét. Szeretne válaszolni a kérdésre egy igennel, de sajnos a zenészeket nem ismeri annyira, csak látásból, így feláll a férfi öléből, hátha tud szerezni neki társaságot, a saját nyelvkörnyezetéből.*
-Megkérdezem. *Ekkor sétál oda Nala a zenészek táborához és fog bele a játékba, ám még így is mellé sétál, hogy igénybe vegye az ismereteit.*
-Drágám, ne haragudj. *Legyintget és a hangja is halk, próbálja magára vonni a tündér figyelmét, ha ez sikerül, akkor az állával bök a zenész felé, akit hirtelen, mintha köhögés fogna el.*
-Nem ismered véletlenül? *Így egy kis időre a vendéget magára hagyja, de, ha eredményt érnek, az minden pénzt megérne számára.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 10:16:01
Üzenet elküldve: 2020-08-14 10:16:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
*A dalnok a pulthoz tántorog, közben halkan köhécsel. Az ő szakmájában ez felér egy munkahelyi balesettel, ha a becsületén esett csorbát nem is nézzük. A környéken állók is a pultban dolgozók meglátását erősítik meg, így a dalnok elé hamar egy kupa lágy bor, és egy pohár víz kerül. A tánczene közben ugyanolyan vidám, de elég távolról érkezik ahhoz, hogy a párocskától nagyjából tíz lépésre álló dalnok meghallja, a külhoni férfi neki szól.*
-Van italom, köszönöm!
*Felel vissza kissé krákogva. Úgy tűnik nem értette meg a kérdést, aztán arra emeli a poharát és lehúzza, torkát köszörüli. Aztán a vizes poharat kezdi lögybölni kezében. Úgy tűnik egy pár percig még kiélvezné a kényszerszabadságot, hogy feldolgozza azt, amit az előbb pont ő énekelt.*
//Próféták//
*A dalnok a pulthoz tántorog, közben halkan köhécsel. Az ő szakmájában ez felér egy munkahelyi balesettel, ha a becsületén esett csorbát nem is nézzük. A környéken állók is a pultban dolgozók meglátását erősítik meg, így a dalnok elé hamar egy kupa lágy bor, és egy pohár víz kerül. A tánczene közben ugyanolyan vidám, de elég távolról érkezik ahhoz, hogy a párocskától nagyjából tíz lépésre álló dalnok meghallja, a külhoni férfi neki szól.*
-Van italom, köszönöm!
*Felel vissza kissé krákogva. Úgy tűnik nem értette meg a kérdést, aztán arra emeli a poharát és lehúzza, torkát köszörüli. Aztán a vizes poharat kezdi lögybölni kezében. Úgy tűnik egy pár percig még kiélvezné a kényszerszabadságot, hogy feldolgozza azt, amit az előbb pont ő énekelt.*
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-13 12:39:55
Üzenet elküldve: 2020-08-13 12:39:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
* Rendor igazán csodálkozik a mélységi őr kimért nyugalmán. Mondjuk igazi is, hogy neki ez a feladata. Még csak kapcsolatot sem kell túlzottan kiépítenie a vendéggel. Ráadásul vértje is van meg komolyabb fegyverei is. YIlanda baját valószínűleg jól ellátná, ha úgy adódna. Rendor sem tervez semmi meggondolatlant. Ezt az ügyet ráhagyja az őrre, ha már itt van. Végül a hideg és kimért hangnem meghozza a gyümölcsét, mivel a vendég szépen átadja a pengét a másiknak. Rendor meg megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Huh!* Na persze aranyhaj rögtön neki is kezd a kötekedésnek. ~ Én még ilyen szemtelen kis rimát nem is láttam. ~*
- Természetesen késeket is adunk az ételekhez, de az mindjárt másabb, mint egy csizmába rejtett penge.* Világosítja fel erről az apró tényről a lányt.*
- Na meg az átlagos JÓL nevelt vendégek eleget tesznek a Sellőház szabályainak. Fegyvereiket hátra hagyják még belépéskor. Valamint az evőeszközökkel sem hadonásznak. A rendbontókat meg őreink eltávolítják az épületből.* Amikor a rendbontókról beszél akkor láthatja a lány, hogy mereven ránéz. Talán, most, hogy ezt a kis félreértést elkerülték felenged egy kicsit a hangulat.*
* Rendor igazán csodálkozik a mélységi őr kimért nyugalmán. Mondjuk igazi is, hogy neki ez a feladata. Még csak kapcsolatot sem kell túlzottan kiépítenie a vendéggel. Ráadásul vértje is van meg komolyabb fegyverei is. YIlanda baját valószínűleg jól ellátná, ha úgy adódna. Rendor sem tervez semmi meggondolatlant. Ezt az ügyet ráhagyja az őrre, ha már itt van. Végül a hideg és kimért hangnem meghozza a gyümölcsét, mivel a vendég szépen átadja a pengét a másiknak. Rendor meg megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Huh!* Na persze aranyhaj rögtön neki is kezd a kötekedésnek. ~ Én még ilyen szemtelen kis rimát nem is láttam. ~*
- Természetesen késeket is adunk az ételekhez, de az mindjárt másabb, mint egy csizmába rejtett penge.* Világosítja fel erről az apró tényről a lányt.*
- Na meg az átlagos JÓL nevelt vendégek eleget tesznek a Sellőház szabályainak. Fegyvereiket hátra hagyják még belépéskor. Valamint az evőeszközökkel sem hadonásznak. A rendbontókat meg őreink eltávolítják az épületből.* Amikor a rendbontókról beszél akkor láthatja a lány, hogy mereven ránéz. Talán, most, hogy ezt a kis félreértést elkerülték felenged egy kicsit a hangulat.*
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-12 15:34:42
Üzenet elküldve: 2020-08-12 15:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nalaea friss ruhácskában, szépen elrendezett fonatos frizurával érkezik. Egy kicsit még bágyadt, hiszen nem olyan rég ébredt. Mostanság elég összevisszák a napjai, a Sellőház bársonyos félhomályában pedig mindig kicsit nehéz követni, épp melyik napszakban jár a kinti világ. Legjobban talán a vendégek számából lehet következtetni. Egyelőre még egész nyugodt a hangulat. Úgy tűnik, minden rendben. Még üres poharakat se lát az asztaloknál, amiket begyűjthetne és a vendégek is mind értő kezekben vannak.*
- Assale nok aikum. A forró szél kísérje lépted. *Hajol meg picit a síkföldi férfi felé, két ujját a homlokához érintve, majd az ég felé mutatva, aztán megy is tovább. Nem akar zavarni.
Faraonn urat gyakran meglátogatta egy sivatagi kereskedő a Nap Karavánpihenőben. Nagyra becsült vendége volt, így a szerájban minden lánynak tudnia kellett, hogy köszöntse illendően.
A tündér úgy dönt, besegít egy kicsit a zenészeknél, mert mintha a lantosuknak valami problémája akadt volna, Yathlanae pedig épp a pultban van.
Néha lehozta már magával a fuvoláját, de igazából ez az első alkalom, hogy kiveszi a tokjából, mióta itt van. Köszön a muzsikusoknak és egyeztet velük, hogy mit játszhatnának. Végül egy bájosan megkapó dallam mellett döntenek, ami Nalaeä egyik kedvence. A fürge, lágy szólamokat a sivatag határán honos, kardszárnyú fátyolkák násztánca ihlette. A kecses rovarok emlékeztetnek a pillangókra, de sokkal törékenyebbek. Két pár szárnyuk van, a nagyobb a repülésre, a hátra hosszan elnyúló vékony szárnypár pedig a szélben való kormányzásra. Nappal és éjszaka is látni őket. A legmelegebb nyári napok éteri színfoltjai.
A tündér helyet foglal és a fuvolát ajkához emelve belekezd a játékba. A dallam nem túl andalító és nem is túl pattogós. Játékosan, ügyes átvezetésekkel váltogat a két hangulat között, Nala pedig igazán kitesz magáért, hogy hangszerét a lehető legszebben szólaltassa meg.*
- Assale nok aikum. A forró szél kísérje lépted. *Hajol meg picit a síkföldi férfi felé, két ujját a homlokához érintve, majd az ég felé mutatva, aztán megy is tovább. Nem akar zavarni.
Faraonn urat gyakran meglátogatta egy sivatagi kereskedő a Nap Karavánpihenőben. Nagyra becsült vendége volt, így a szerájban minden lánynak tudnia kellett, hogy köszöntse illendően.
A tündér úgy dönt, besegít egy kicsit a zenészeknél, mert mintha a lantosuknak valami problémája akadt volna, Yathlanae pedig épp a pultban van.
Néha lehozta már magával a fuvoláját, de igazából ez az első alkalom, hogy kiveszi a tokjából, mióta itt van. Köszön a muzsikusoknak és egyeztet velük, hogy mit játszhatnának. Végül egy bájosan megkapó dallam mellett döntenek, ami Nalaeä egyik kedvence. A fürge, lágy szólamokat a sivatag határán honos, kardszárnyú fátyolkák násztánca ihlette. A kecses rovarok emlékeztetnek a pillangókra, de sokkal törékenyebbek. Két pár szárnyuk van, a nagyobb a repülésre, a hátra hosszan elnyúló vékony szárnypár pedig a szélben való kormányzásra. Nappal és éjszaka is látni őket. A legmelegebb nyári napok éteri színfoltjai.
A tündér helyet foglal és a fuvolát ajkához emelve belekezd a játékba. A dallam nem túl andalító és nem is túl pattogós. Játékosan, ügyes átvezetésekkel váltogat a két hangulat között, Nala pedig igazán kitesz magáért, hogy hangszerét a lehető legszebben szólaltassa meg.*
3573. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:37:59
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:37:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
- Így jobb... *biccent az újabb kiejtésre halvány mosollyal, s, ahogy a lány tekintetében merül el, néhány pillanattal később sóhajtva süti le szemét. May... igazán karizmatikus, eddig talán egy ember hatott csak így rá. Gondolatait messzire űzve éli meg a pillanatot, majd a kérdésre csupán vállát vonja meg egy pillanatra.*
- D'or nyelvén csúnya... de nem annyira, mint a... *körbepillant, s a lány füléhez hajol.* Bh't skerp vrak de'jir putuo! *suttogja bele, ajka szinte füléhez ér, s egy kissé bele is kuncog mélyen, mint egy vásott kölyök, pedig ez igazán nem jellemző rá. A következő kérdésre már inkább hátrébb dől, s a lány haját kissé félreigazítva ujjával homlokáról halkan válaszol:*
- Ihs'Maillon, az Első. Őt illeti háromnegyedrész. *Biccent.* Borból... ételből... *körbepillant* élvezetekből, aranyból, hisz ő teremtette a világot. *Mondja sejtelmesen, majd bólint.*
- D'or hite szerint. *Emeli mellkasához kezét, majd hüvelykujjával érinti homlokát, s az égre mutat. Halkan felszusszan:*
- Kertbe is jó... Yesza is ezt mondta. *Halvány félmosoly jelenik meg ajka szegletében.* Vele a Kalmárban találkoztam... *folytatná, s miközben May tovább mesél, Lihanechről, s hallgatja örömét a törpék hallatán, azonban hirtelen megmerevedik. A zene változik, akár az élet, ez a zene azonban, mintha egyenesen neki szólna, az ő életéről mesél.*
- Igen... a homok... *válaszol csendben, de érezni, hogy más is megragadja figyelmét, jóllehet megbántani sem akarja a lányt.* Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! *Válaszol, s nyelvén ez akár még a lánynak is válasz lehet. Elmerül nyakát érintő csókok forró tüzében, de tekintete már a hallhatóan nyelvén éneklő dalnokot figyeli.*
- Maser fo nakh'ter aka nos... *"kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem". Összezavarodik, s May arcát gyengéden fordítja maga felé, hogy a lány figyeljen.*
- S'feté ha? *Kérdezi feszültségében hirtelen saját nyelvén.* Kicsoda ő? *mutat a dalnok felé.* Honnan ismeri nyelvem? Síkföldi? *Kérdezi Maytől, s hangsúlyán érződik, hogy ez fontos.* Információ... *fűzi hozzá nyomatékosítva sietve, hogy meg ne ijessze a lányt.*
- Omot, Ihs tokh'ver tán! *Köszön oda hangosabban, egyértelműen a dalnok felé, hogy hallja. "Vigasztalanok, kikkel a por ereje nincsen." ~A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját.~*
//Próféták//
- Így jobb... *biccent az újabb kiejtésre halvány mosollyal, s, ahogy a lány tekintetében merül el, néhány pillanattal később sóhajtva süti le szemét. May... igazán karizmatikus, eddig talán egy ember hatott csak így rá. Gondolatait messzire űzve éli meg a pillanatot, majd a kérdésre csupán vállát vonja meg egy pillanatra.*
- D'or nyelvén csúnya... de nem annyira, mint a... *körbepillant, s a lány füléhez hajol.* Bh't skerp vrak de'jir putuo! *suttogja bele, ajka szinte füléhez ér, s egy kissé bele is kuncog mélyen, mint egy vásott kölyök, pedig ez igazán nem jellemző rá. A következő kérdésre már inkább hátrébb dől, s a lány haját kissé félreigazítva ujjával homlokáról halkan válaszol:*
- Ihs'Maillon, az Első. Őt illeti háromnegyedrész. *Biccent.* Borból... ételből... *körbepillant* élvezetekből, aranyból, hisz ő teremtette a világot. *Mondja sejtelmesen, majd bólint.*
- D'or hite szerint. *Emeli mellkasához kezét, majd hüvelykujjával érinti homlokát, s az égre mutat. Halkan felszusszan:*
- Kertbe is jó... Yesza is ezt mondta. *Halvány félmosoly jelenik meg ajka szegletében.* Vele a Kalmárban találkoztam... *folytatná, s miközben May tovább mesél, Lihanechről, s hallgatja örömét a törpék hallatán, azonban hirtelen megmerevedik. A zene változik, akár az élet, ez a zene azonban, mintha egyenesen neki szólna, az ő életéről mesél.*
- Igen... a homok... *válaszol csendben, de érezni, hogy más is megragadja figyelmét, jóllehet megbántani sem akarja a lányt.* Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! *Válaszol, s nyelvén ez akár még a lánynak is válasz lehet. Elmerül nyakát érintő csókok forró tüzében, de tekintete már a hallhatóan nyelvén éneklő dalnokot figyeli.*
- Maser fo nakh'ter aka nos... *"kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem". Összezavarodik, s May arcát gyengéden fordítja maga felé, hogy a lány figyeljen.*
- S'feté ha? *Kérdezi feszültségében hirtelen saját nyelvén.* Kicsoda ő? *mutat a dalnok felé.* Honnan ismeri nyelvem? Síkföldi? *Kérdezi Maytől, s hangsúlyán érződik, hogy ez fontos.* Információ... *fűzi hozzá nyomatékosítva sietve, hogy meg ne ijessze a lányt.*
- Omot, Ihs tokh'ver tán! *Köszön oda hangosabban, egyértelműen a dalnok felé, hogy hallja. "Vigasztalanok, kikkel a por ereje nincsen." ~A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját.~*
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:06:14
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:06:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
*Nem bánja, hogy kijavítják, akkor újra próbára teszi a nyelvét.*
-Desz-dzsiis. *Úgy tűnik ugyanis neki, hogy az idegen örömét leli abban, hogy érdeklődést mutat a szülőföldje iránt. Az meg se lepi, hogy nem igazán vannak ismeretei a tengerről, ha ilyen sivatagos helyről érkezett, de úgy véli, majd ő kiokítja a dolog mibenlétével kapcsolatosan. Őt elkerüli az a felismerést hozó szél, ami meglegyinti a vendéget, neki nem tűnik másnak a körülmény, mint azelőtt volt.*
-Csúnya? Oh. *Kapja a szája elé a kezét ártatlan pislogás közepette. A nedvtelenre nem bír magával, megint kitör egy kuncogás a száján.*
-Az tényleg elég nagy csapás lenne. *Bár, hogy mit ért ez alatt, csak a huncut csillogásból lehet rá következtetni szakavatott szemmel.*
-Nagyon csúnya? *Kérdez rá halkan, mert neki egészen barátságos hangzásúnak tűnt, akár egy ital neve is lehetne náluk. ~Szakh'té, valami kevert. ~ Eztán elmegy a dolgára és hozza a kért gyümölcstálat és italokat, majd visszahelyezkedik az ölébe és figyeli a tevékenykedését. Nem szokatlan, hogy a bort vízzel keverik, bár nem egy ilyen nívós helyen, viszont mikor lendíti a poharat a szájától elfelé, összeugranak a szemöldökei, tekintetével pedig követi azt.*
-Mit csinálsz? Ezt inni szokás errefelé. *Lendíti oda az egyik kezét a pohárhoz, nehogy megborítsa a férfi és a padlón landoljon a teljes tartalma.*
-Yesza? *Úgy véli ez is egy idegen szó lehet, amit ő nem ért.*
-Nálatok le kell önteni a bort a földre? *Pislog nagyokat, ezt még tényleg nem hallotta és ő szívesen megengedné, ha aztán nem neki kéne feltakarítani utána.*
-A kertbe nem jó? *Kérdi meg halkan, esetleg ott el tudnák sumákolni a dolgot, ha vendég mindenképpen ezt szeretné.*
-Li-ha-nek. *Tagolja a dolgot, hogy elérjék a helyes kiejtést.*
-Északon van, egy hatalmas tó is áll mellette, amiből gyönyörűszép gyöngyöket halásznak ki és csinálnak belőlük nyakláncot. Meg rengeteg az arany és ezüst holmi. *Magyarázza és nagyjából itt meg is áll a tudomány, ugyanis annyira nem járt ki, hogy ezt is csak elbeszélésekből tudja.*
-De én se ismerem nagyon. Egy zárt házban laktam. *Ejt meg ennyit magyarázatul, de nem is szeretne ennél bővebben belemenni a témába. Inkább hallgatja örömmel a férfi beszámolóját az ideérkezéséről, meg az apró csákányos lényekről.*
-Törpe, biztosan, olyat láttam már! Nagy szakálluk van. *Villan meg benne a felismerés öröme, miközben a másik tarkójánál babrálnak az ujjai. Ekkor érkezik a vendég részéről a zavart megjegyzés, bizonyára szégyenkezik a dolog miatt. Mindig is aranyosnak találta az ilyen óvatos aggodalmat, bájos fényben villantja meg a vendég személyét, mert foglalkozni kell a sörszagú, bűzlő nemessel is, de azoktól a férfi még meglehetősen messze van. De sokkal jobb szívvel áll neki a dologhoz, ha valaki még arra is veszi a fáradtságot, hogy sajnálja.*
-A homok tudod mire jó? *Kérdez rá, majd a kezével a férfi hajából a nyakára szór egy keveset és odadörgölőzik, mint a hízelgő kiscica.*
-Nagyon jól bőrradír, simára csiszol. *Mondja, kedves mosollyal az arcán.*
-Információ? *Siklik el a téma felett, mert valahogy ez elkerülte a figyelmét, de kételkedik benne, hogy meg tudná adni azokat a szavakat, amelyeket az idegen vár tőle. Inkább teszi, amihez ért, csókolgatni kezdi a férfi nyakát. Közben hallja a zenét, amelyet egészen furcsa nyelvjárásban kísérnek énekszóval, még eddig ezt itt nem hallotta, de neki nem is az a munkája, hogy a dalnokot számonkérje.*
//Próféták//
*Nem bánja, hogy kijavítják, akkor újra próbára teszi a nyelvét.*
-Desz-dzsiis. *Úgy tűnik ugyanis neki, hogy az idegen örömét leli abban, hogy érdeklődést mutat a szülőföldje iránt. Az meg se lepi, hogy nem igazán vannak ismeretei a tengerről, ha ilyen sivatagos helyről érkezett, de úgy véli, majd ő kiokítja a dolog mibenlétével kapcsolatosan. Őt elkerüli az a felismerést hozó szél, ami meglegyinti a vendéget, neki nem tűnik másnak a körülmény, mint azelőtt volt.*
-Csúnya? Oh. *Kapja a szája elé a kezét ártatlan pislogás közepette. A nedvtelenre nem bír magával, megint kitör egy kuncogás a száján.*
-Az tényleg elég nagy csapás lenne. *Bár, hogy mit ért ez alatt, csak a huncut csillogásból lehet rá következtetni szakavatott szemmel.*
-Nagyon csúnya? *Kérdez rá halkan, mert neki egészen barátságos hangzásúnak tűnt, akár egy ital neve is lehetne náluk. ~Szakh'té, valami kevert. ~ Eztán elmegy a dolgára és hozza a kért gyümölcstálat és italokat, majd visszahelyezkedik az ölébe és figyeli a tevékenykedését. Nem szokatlan, hogy a bort vízzel keverik, bár nem egy ilyen nívós helyen, viszont mikor lendíti a poharat a szájától elfelé, összeugranak a szemöldökei, tekintetével pedig követi azt.*
-Mit csinálsz? Ezt inni szokás errefelé. *Lendíti oda az egyik kezét a pohárhoz, nehogy megborítsa a férfi és a padlón landoljon a teljes tartalma.*
-Yesza? *Úgy véli ez is egy idegen szó lehet, amit ő nem ért.*
-Nálatok le kell önteni a bort a földre? *Pislog nagyokat, ezt még tényleg nem hallotta és ő szívesen megengedné, ha aztán nem neki kéne feltakarítani utána.*
-A kertbe nem jó? *Kérdi meg halkan, esetleg ott el tudnák sumákolni a dolgot, ha vendég mindenképpen ezt szeretné.*
-Li-ha-nek. *Tagolja a dolgot, hogy elérjék a helyes kiejtést.*
-Északon van, egy hatalmas tó is áll mellette, amiből gyönyörűszép gyöngyöket halásznak ki és csinálnak belőlük nyakláncot. Meg rengeteg az arany és ezüst holmi. *Magyarázza és nagyjából itt meg is áll a tudomány, ugyanis annyira nem járt ki, hogy ezt is csak elbeszélésekből tudja.*
-De én se ismerem nagyon. Egy zárt házban laktam. *Ejt meg ennyit magyarázatul, de nem is szeretne ennél bővebben belemenni a témába. Inkább hallgatja örömmel a férfi beszámolóját az ideérkezéséről, meg az apró csákányos lényekről.*
-Törpe, biztosan, olyat láttam már! Nagy szakálluk van. *Villan meg benne a felismerés öröme, miközben a másik tarkójánál babrálnak az ujjai. Ekkor érkezik a vendég részéről a zavart megjegyzés, bizonyára szégyenkezik a dolog miatt. Mindig is aranyosnak találta az ilyen óvatos aggodalmat, bájos fényben villantja meg a vendég személyét, mert foglalkozni kell a sörszagú, bűzlő nemessel is, de azoktól a férfi még meglehetősen messze van. De sokkal jobb szívvel áll neki a dologhoz, ha valaki még arra is veszi a fáradtságot, hogy sajnálja.*
-A homok tudod mire jó? *Kérdez rá, majd a kezével a férfi hajából a nyakára szór egy keveset és odadörgölőzik, mint a hízelgő kiscica.*
-Nagyon jól bőrradír, simára csiszol. *Mondja, kedves mosollyal az arcán.*
-Információ? *Siklik el a téma felett, mert valahogy ez elkerülte a figyelmét, de kételkedik benne, hogy meg tudná adni azokat a szavakat, amelyeket az idegen vár tőle. Inkább teszi, amihez ért, csókolgatni kezdi a férfi nyakát. Közben hallja a zenét, amelyet egészen furcsa nyelvjárásban kísérnek énekszóval, még eddig ezt itt nem hallotta, de neki nem is az a munkája, hogy a dalnokot számonkérje.*
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 11:02:05
Üzenet elküldve: 2020-08-10 11:02:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
//Részben Yath//
//Kicsit Próféták//
*Ki tudja, meddig ülne még Myr a kis mesterséges tavacska partján. Bizonyára sokáig, hisz időre van szüksége. Így hát nem kell különösebben hangsúlyozni, mert hisz könnyedén kitalálható, hogy igencsak meglepi az ifjú gnóm lányt, amikor barátságosan szólítják meg. Kissé össze is rezzen, elvégre nem számít társaságra. Kezével kicsit megtörli szemeit és arcát, s aztán a férfira néz. Elegáns öltözete van, ami újabb meglepetést okoz Myrnek. Hát még mennyire váratlanul éri, amikor egy kendőt nyújt felé a jövevény. Eleinte csendesen és udvariasan el akarja küldeni az érkezőt, hogy tovább ücsöröghessen a parton, de aztán meggondolja magát. Ki tudja, talán épp ez a szerencséje. A kendőt egyelőre nem veszi el, csak enyhe kíváncsisággal méregeti az öltönyöst. Halkan szipog még egy kicsikét, de több könnycseppet már nem hullat. Szólni akar, de a férfi máris távozóra fogja, a kendőt pedig - minthogy nem vette el - a vállára dobja. Érthetetlenül néz az idegen után, nem a távozás miatt, a különös jelenet hozza ki ezt belőle. Megnézi a kendőt, de csak az A.D. monogramot látja rajta. Semmit nem mond ez neki, de növekvő kíváncsisága szinte azt parancsolja, hogy eredjen utána, és járjon a végére a dolognak. Kis időre el is feledi előbbi bánatát, noha nem teljesen, de egyelőre nem akar ezzel foglalkozni. Sokáig nem húzza az időt, felkel, a kendőt kabátja zsebébe csúsztatja, s a Sellő épülete felé veszi az irányt. Ő mit sem vesz észre a különös énekből, mire beér, már javában vidám muzsika szól. A pulthoz lép, amely mögött az imént csak futólag megismert Yath áll. Amborggio mellett áll meg, kivárja a megfelelő pillanatot, s ha addig nem szólítja meg az öltönyös, akkor udvariasan szól különös, elsőre szokatlanul mély és rekedtes hangján:*
- Uram, valamiről beszélni szeretne velem, úgy érzem. Miben segíthetek?
*Arcán még felfedezhetők a bánat picinyke nyomai, de jelentős részben a kíváncsiság látható hidegen, de barátságosan csillogó szemeiben.*
//Részben Yath//
//Kicsit Próféták//
*Ki tudja, meddig ülne még Myr a kis mesterséges tavacska partján. Bizonyára sokáig, hisz időre van szüksége. Így hát nem kell különösebben hangsúlyozni, mert hisz könnyedén kitalálható, hogy igencsak meglepi az ifjú gnóm lányt, amikor barátságosan szólítják meg. Kissé össze is rezzen, elvégre nem számít társaságra. Kezével kicsit megtörli szemeit és arcát, s aztán a férfira néz. Elegáns öltözete van, ami újabb meglepetést okoz Myrnek. Hát még mennyire váratlanul éri, amikor egy kendőt nyújt felé a jövevény. Eleinte csendesen és udvariasan el akarja küldeni az érkezőt, hogy tovább ücsöröghessen a parton, de aztán meggondolja magát. Ki tudja, talán épp ez a szerencséje. A kendőt egyelőre nem veszi el, csak enyhe kíváncsisággal méregeti az öltönyöst. Halkan szipog még egy kicsikét, de több könnycseppet már nem hullat. Szólni akar, de a férfi máris távozóra fogja, a kendőt pedig - minthogy nem vette el - a vállára dobja. Érthetetlenül néz az idegen után, nem a távozás miatt, a különös jelenet hozza ki ezt belőle. Megnézi a kendőt, de csak az A.D. monogramot látja rajta. Semmit nem mond ez neki, de növekvő kíváncsisága szinte azt parancsolja, hogy eredjen utána, és járjon a végére a dolognak. Kis időre el is feledi előbbi bánatát, noha nem teljesen, de egyelőre nem akar ezzel foglalkozni. Sokáig nem húzza az időt, felkel, a kendőt kabátja zsebébe csúsztatja, s a Sellő épülete felé veszi az irányt. Ő mit sem vesz észre a különös énekből, mire beér, már javában vidám muzsika szól. A pulthoz lép, amely mögött az imént csak futólag megismert Yath áll. Amborggio mellett áll meg, kivárja a megfelelő pillanatot, s ha addig nem szólítja meg az öltönyös, akkor udvariasan szól különös, elsőre szokatlanul mély és rekedtes hangján:*
- Uram, valamiről beszélni szeretne velem, úgy érzem. Miben segíthetek?
*Arcán még felfedezhetők a bánat picinyke nyomai, de jelentős részben a kíváncsiság látható hidegen, de barátságosan csillogó szemeiben.*
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 10:45:21
Üzenet elküldve: 2020-08-10 10:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//kicsit Próféták//
- Ó, azt azért kétlem *kacsint vissza cinkos rókamosollyal. Szép is lenne, ha ilyesmivel zavarba lehetne hozni a patinás bordélyház sellőit. Nem mintha Ambroggio nem értene az ilyesmihez és nem mintha nem legyezgetné kellemesen a hiúságát a megjegyzés.*
- Milyen izgalmas név *biccent a bemutatkozásra és már jön is az érdekfeszítő köntösbe bújtatott lexikális adalék, melyhez hasonló szösszenetekkel az Intéző gyakran traktálja a hallgatóságát.* - Fent északon van egy régi történet egy lihanechi lányról és egy pirtianesi fiúról, akik egymásba szerettek. Vysenï és Znerra. A legenda szerint a családjaik minden követ megmozgattak, hogy szétválasszák őket. Szó szerint. Egyesek úgy tartják, innen ered a kifejezés is *teszi hozzá.* - Mágiával emelték közéjük a Nagy Hegységet, hogy soha ne találkozhassanak. Az Ön nevében, szépséges tünemény, mégis mintha egymásba olvadtak volna, ahogy szerelmük diktálta.
*Az elfoglaltság hallatán kicsit csalódottan, de azért megértőn csücsörít, aztán csak visszakúszik az a jellegzetes rókavigyor az arcára.*
- Látja, pont emiatt vagyok itt *bólint jelentőségteljesen, mint aki egy személyben szolgáltatja minden bajok megoldásának egész kulcscsomóját.*
- Elfogadom, köszönöm *biccent az italra.* - De csak ha kegyed is iszik velem. Ha lenne esetleg egy kellemes wegtoreni rum vagy jófajta konyak *mondja, miközben egy kicsit azért szétnéz, hátha megpillant egy épp fontos ügyben eljáró illetékest. Nem örül, hogy várakoznia kell, de úrias eleganciával viseli. Ebben sokat segít, hogy a szemrevaló teremtés nagyon is nyájasan viselkedik vele.
Míg az ital kitöltésre kerül, Ambroggio engedi a fülébe mászni az ismerős dallamot. Kényelmesen szemlélődik, figyeli Yathlanae ténykedését, gyűrűs jobbja a pulton dobolja finoman a ballada ritmusát.*
- Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
Rút szívem moháját, moháját. Az én rút szívem moháját! *dudorássza magában csendesen a refrént, amikor is megbicsaklik az ütem és a következő versszak helyett valami érthetetlen, rekedt hangú, darabos halandzsa jön. Ambroggio felvonja a szemöldökét és hátrafordul a zenészek felé. A dal azonban nem folytatódik. Az énekes fennakadt szemekkel böki le a sor végét, aztán köhögésbe fulladva adja át a színt a hangszereknek. Az első gondolata az, hogy biztos megakadt valami a torkán, de még ha egy egész marék halszálkás éjjeli lepke szaladt volna a trubadúr gigájára, akkor se indokolná a komplett versszaknyi sületlenséget.*
- Hm *nyugtázza a történteket, aztán visszafordul Yathlanae felé.* - Kertben pityergő alkalmazottak, üres pultba szaladgáló ékes csalogány, halandzsát krákogó-kattogó kobzos... *ingatja a fejét, míg gondosan kipakolja a pultra a cirádás mintákkal díszített szivarvágót és a csinos tabakos szelencét.* - Lehet, hogy annak az atyafinak se ártana egy ital *pillant ki a harákoló muzsikus felé. Felhajtja a fém dobozka tetejét és kivesz egyet a katonásan sorakozó vékony szivarkák közül, majd egyet cédrus pálcácskákból is, amik a szelence tetejében külön helyet kaptak. Szinte szertartásos műgonddal dolgozik, ahogy lenyisszantja a szivarka végét. Az egyik mécsesről meggyújtja a cédruspálcát, aminek a vége valószínűleg preparálva lehetett valamivel, mert egy pillanat alatt lángra sercen. Erről gyújtja meg a szivarkát, de nem szívja közben, hanem csak a láng fölé tartva forgatja figyelmesen, hogy mindenhol egyenletesen izzon fel a parázs.*
- Nem szabad gyertyáról *magyarázza közben.* - A viasz kellemetlen aromákat csempész a dohányba. És el is tömheti a szivar természetes szelelését. *Mikor már szépen parázslik, maga felé fordítva ellenőrzi is, hogy tökéletes lett-e a gyújtás, csak eztán szív bele. Egy kicsit megforgatja a szájában a füstöt, aztán hosszan, elégedetten fújja ki.* - Az eleje még egy kicsit csípős, de hamar kiteljesedik. Ez igazi, minőségi dohány a szigetekről. Azok a darálékból összekókányolt bűzrudak a nyomába se érnek. Ezt egész levelekből sodorják *mutatja a nő felé a szivarkát, mint valami műremeket.*
- Ó, de modortalan vagyok. Megkínálhatom? *nyújtja Yathlanae felé a fémdobozkát.*
- Amúgy szabad elárulnia, milyen ügy bitorolja minden illetékes figyelmét? Biztos valami fontos *hajol közelebb bizalmasan.* - Talán valamilyen nagy horderejű rendezvényre készülnek? Esetleg egy új beruházás? Idefelé jövet komoly építkezést láttam a Lakónegyedben. Az Önöké? Csak abból gondolom, hogy amióta új szelek fújnak a Kikötőben, nemigen épült itt semmi. De ezt a helyet például szépen rendbe hozták. *Ha Yathlanae lesz oly figyelmes és elé tesz valami erre szolgáló alkalmatosságot, akkor figyelmes, mélázó mozdulatokkal morzsolja le a szélén szivarja végéről a hamut.*
//kicsit Próféták//
- Ó, azt azért kétlem *kacsint vissza cinkos rókamosollyal. Szép is lenne, ha ilyesmivel zavarba lehetne hozni a patinás bordélyház sellőit. Nem mintha Ambroggio nem értene az ilyesmihez és nem mintha nem legyezgetné kellemesen a hiúságát a megjegyzés.*
- Milyen izgalmas név *biccent a bemutatkozásra és már jön is az érdekfeszítő köntösbe bújtatott lexikális adalék, melyhez hasonló szösszenetekkel az Intéző gyakran traktálja a hallgatóságát.* - Fent északon van egy régi történet egy lihanechi lányról és egy pirtianesi fiúról, akik egymásba szerettek. Vysenï és Znerra. A legenda szerint a családjaik minden követ megmozgattak, hogy szétválasszák őket. Szó szerint. Egyesek úgy tartják, innen ered a kifejezés is *teszi hozzá.* - Mágiával emelték közéjük a Nagy Hegységet, hogy soha ne találkozhassanak. Az Ön nevében, szépséges tünemény, mégis mintha egymásba olvadtak volna, ahogy szerelmük diktálta.
*Az elfoglaltság hallatán kicsit csalódottan, de azért megértőn csücsörít, aztán csak visszakúszik az a jellegzetes rókavigyor az arcára.*
- Látja, pont emiatt vagyok itt *bólint jelentőségteljesen, mint aki egy személyben szolgáltatja minden bajok megoldásának egész kulcscsomóját.*
- Elfogadom, köszönöm *biccent az italra.* - De csak ha kegyed is iszik velem. Ha lenne esetleg egy kellemes wegtoreni rum vagy jófajta konyak *mondja, miközben egy kicsit azért szétnéz, hátha megpillant egy épp fontos ügyben eljáró illetékest. Nem örül, hogy várakoznia kell, de úrias eleganciával viseli. Ebben sokat segít, hogy a szemrevaló teremtés nagyon is nyájasan viselkedik vele.
Míg az ital kitöltésre kerül, Ambroggio engedi a fülébe mászni az ismerős dallamot. Kényelmesen szemlélődik, figyeli Yathlanae ténykedését, gyűrűs jobbja a pulton dobolja finoman a ballada ritmusát.*
- Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
Rút szívem moháját, moháját. Az én rút szívem moháját! *dudorássza magában csendesen a refrént, amikor is megbicsaklik az ütem és a következő versszak helyett valami érthetetlen, rekedt hangú, darabos halandzsa jön. Ambroggio felvonja a szemöldökét és hátrafordul a zenészek felé. A dal azonban nem folytatódik. Az énekes fennakadt szemekkel böki le a sor végét, aztán köhögésbe fulladva adja át a színt a hangszereknek. Az első gondolata az, hogy biztos megakadt valami a torkán, de még ha egy egész marék halszálkás éjjeli lepke szaladt volna a trubadúr gigájára, akkor se indokolná a komplett versszaknyi sületlenséget.*
- Hm *nyugtázza a történteket, aztán visszafordul Yathlanae felé.* - Kertben pityergő alkalmazottak, üres pultba szaladgáló ékes csalogány, halandzsát krákogó-kattogó kobzos... *ingatja a fejét, míg gondosan kipakolja a pultra a cirádás mintákkal díszített szivarvágót és a csinos tabakos szelencét.* - Lehet, hogy annak az atyafinak se ártana egy ital *pillant ki a harákoló muzsikus felé. Felhajtja a fém dobozka tetejét és kivesz egyet a katonásan sorakozó vékony szivarkák közül, majd egyet cédrus pálcácskákból is, amik a szelence tetejében külön helyet kaptak. Szinte szertartásos műgonddal dolgozik, ahogy lenyisszantja a szivarka végét. Az egyik mécsesről meggyújtja a cédruspálcát, aminek a vége valószínűleg preparálva lehetett valamivel, mert egy pillanat alatt lángra sercen. Erről gyújtja meg a szivarkát, de nem szívja közben, hanem csak a láng fölé tartva forgatja figyelmesen, hogy mindenhol egyenletesen izzon fel a parázs.*
- Nem szabad gyertyáról *magyarázza közben.* - A viasz kellemetlen aromákat csempész a dohányba. És el is tömheti a szivar természetes szelelését. *Mikor már szépen parázslik, maga felé fordítva ellenőrzi is, hogy tökéletes lett-e a gyújtás, csak eztán szív bele. Egy kicsit megforgatja a szájában a füstöt, aztán hosszan, elégedetten fújja ki.* - Az eleje még egy kicsit csípős, de hamar kiteljesedik. Ez igazi, minőségi dohány a szigetekről. Azok a darálékból összekókányolt bűzrudak a nyomába se érnek. Ezt egész levelekből sodorják *mutatja a nő felé a szivarkát, mint valami műremeket.*
- Ó, de modortalan vagyok. Megkínálhatom? *nyújtja Yathlanae felé a fémdobozkát.*
- Amúgy szabad elárulnia, milyen ügy bitorolja minden illetékes figyelmét? Biztos valami fontos *hajol közelebb bizalmasan.* - Talán valamilyen nagy horderejű rendezvényre készülnek? Esetleg egy új beruházás? Idefelé jövet komoly építkezést láttam a Lakónegyedben. Az Önöké? Csak abból gondolom, hogy amióta új szelek fújnak a Kikötőben, nemigen épült itt semmi. De ezt a helyet például szépen rendbe hozták. *Ha Yathlanae lesz oly figyelmes és elé tesz valami erre szolgáló alkalmatosságot, akkor figyelmes, mélázó mozdulatokkal morzsolja le a szélén szivarja végéről a hamut.*
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 08:11:51
Üzenet elküldve: 2020-08-10 08:11:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
*Bizonyára örömmel töltötte volna el, ha erre a kicsit gúnyos, nem kicsit kirekesztő és sértő megjegyzésre a mélységi feje új színekben kezdett volna játszani, de nem ez történt. A nő kimért és higgadt még mindig, sőt, megismétli az iménti kérését, minden fenyegető mozzanat nélkül. ~Hölgyem? Ilyen udvarias mélységit se láttam még. ~ Bár inkább férfiakkal volt szerencséje összefutni nagyon ritkán. Rátekint a tőrre, majd a levegőben pördít rajta egyet, nem túl magasra dobva, majd elkapja a pengét és a markolatát nyújtja át a nőnek.*
-De aztán visszakapjam! *Néz még mindig bizalmatlanul a másikra. Közben csak fél szemmel sandít a sellőre, hiszen az szépen lapít az egyik fal mellett, kivonva magát az eseményekből.*
-Nem mintha kedvem lett volna megvagdosni. Itt az ételekhez sem adnak kést? Pedig olyan puccos helynek tűnt. *Jegyzi meg, hiszen ha ekkora itt a biztonság, talán még az evőeszközt se adják a vendég kezébe.*
*Bizonyára örömmel töltötte volna el, ha erre a kicsit gúnyos, nem kicsit kirekesztő és sértő megjegyzésre a mélységi feje új színekben kezdett volna játszani, de nem ez történt. A nő kimért és higgadt még mindig, sőt, megismétli az iménti kérését, minden fenyegető mozzanat nélkül. ~Hölgyem? Ilyen udvarias mélységit se láttam még. ~ Bár inkább férfiakkal volt szerencséje összefutni nagyon ritkán. Rátekint a tőrre, majd a levegőben pördít rajta egyet, nem túl magasra dobva, majd elkapja a pengét és a markolatát nyújtja át a nőnek.*
-De aztán visszakapjam! *Néz még mindig bizalmatlanul a másikra. Közben csak fél szemmel sandít a sellőre, hiszen az szépen lapít az egyik fal mellett, kivonva magát az eseményekből.*
-Nem mintha kedvem lett volna megvagdosni. Itt az ételekhez sem adnak kést? Pedig olyan puccos helynek tűnt. *Jegyzi meg, hiszen ha ekkora itt a biztonság, talán még az evőeszközt se adják a vendég kezébe.*
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-09 21:45:35
Üzenet elküldve: 2020-08-09 21:45:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
//Pultnál//
*Úgy látszik, azért egy kis szerencse csak rámosolyog, hiszen amint kicsit időzik a pultnál, visszatér az imént kert felé távozó vendég, s minden jel arra utal, hogy Yath felé veszi az irányt. Megérzései nem csalnak, az úriember csakugyan kinézte magának az ében hajú elf szépséget, s nem is akármilyen szavakkal meg is szólítja. Yathlanae pedig arcán bájos, kislányosan szégyenlős mosollyal pillog rá.*
- Maga aztán tud bánni a szavakkal, még a végén zavarba hoz.
*Fordul felé, miközben hosszú ujjai lassan dobolnak a pulton.*
- Yathlanae Vyserra, állok készségesen rendelkezésére.
*Kacsint egy leheletnyi kacérsággal hangjában és tekintetében. A férfi titulusát hallva szórakozottan de azért udvariasan, nem túl sértőn felkuncog.*
- Hát akkor nem akárkihez van szerencsém. Jómagam nem dicsekedhetek ilyen címekkel, csupán szerény felszolgáló, zenész, énekes, táncos vagyok.
*Sorolja jelentéktelen munkaköreit, kevésbé hangsúlyosan, mint a másik. Kezét pedig a lovagias gesztusra hasonló színpadiassággal nyújtja, hagyva, hogy csók csattanjon puha hóbőrén.*
- Rendben, amint lehetőséget látok rá, mindenképp szólok a főnökömnek, s elé is kísérem szívesen. Viszont jelenleg mindenki nagyon elfoglalt, maga is láthatja, a pult is üresen maradt, úgy kellett beugranom ide a zenészek közül.
*Magyarázkodik, mert igazán szégyelli, hogy munka helyett énekelgetni ment, s reméli, hogy figyelmetlenségének nem lesz komoly következménye.*
- Addig is, mit szólna egy kellemes italhoz?
*Veti fel óvatosan az ötletet, hiszen ez egy remek módja lenne az esetleges várakozásnak. S addig is, élvezhetnék egymás kellemes társaságát.*
//Pultnál//
*Úgy látszik, azért egy kis szerencse csak rámosolyog, hiszen amint kicsit időzik a pultnál, visszatér az imént kert felé távozó vendég, s minden jel arra utal, hogy Yath felé veszi az irányt. Megérzései nem csalnak, az úriember csakugyan kinézte magának az ében hajú elf szépséget, s nem is akármilyen szavakkal meg is szólítja. Yathlanae pedig arcán bájos, kislányosan szégyenlős mosollyal pillog rá.*
- Maga aztán tud bánni a szavakkal, még a végén zavarba hoz.
*Fordul felé, miközben hosszú ujjai lassan dobolnak a pulton.*
- Yathlanae Vyserra, állok készségesen rendelkezésére.
*Kacsint egy leheletnyi kacérsággal hangjában és tekintetében. A férfi titulusát hallva szórakozottan de azért udvariasan, nem túl sértőn felkuncog.*
- Hát akkor nem akárkihez van szerencsém. Jómagam nem dicsekedhetek ilyen címekkel, csupán szerény felszolgáló, zenész, énekes, táncos vagyok.
*Sorolja jelentéktelen munkaköreit, kevésbé hangsúlyosan, mint a másik. Kezét pedig a lovagias gesztusra hasonló színpadiassággal nyújtja, hagyva, hogy csók csattanjon puha hóbőrén.*
- Rendben, amint lehetőséget látok rá, mindenképp szólok a főnökömnek, s elé is kísérem szívesen. Viszont jelenleg mindenki nagyon elfoglalt, maga is láthatja, a pult is üresen maradt, úgy kellett beugranom ide a zenészek közül.
*Magyarázkodik, mert igazán szégyelli, hogy munka helyett énekelgetni ment, s reméli, hogy figyelmetlenségének nem lesz komoly következménye.*
- Addig is, mit szólna egy kellemes italhoz?
*Veti fel óvatosan az ötletet, hiszen ez egy remek módja lenne az esetleges várakozásnak. S addig is, élvezhetnék egymás kellemes társaságát.*
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-08 22:29:36
Üzenet elküldve: 2020-08-08 22:29:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*A Sellőház vidám esti zsivajába betérő vendégről ezen a vidéken keveset tudnak, ő se tud sokat a vidékről, de talán ebben a fogadóban elég, ha a kényelem és öröm nyelvét ismeri mindenki, hogy a hangulat jó legyen. Így talán az énekszó nyelve sem érdekes, miután Yathlanae leköszön az énekesi posztról egy sudár, ám de vékony férfiú lép előre, és lantját megragadva, a többi zenész játékával kísérve énekelni kezd. Egy artheniori szerelmes balladába kezd.*
-Mint lepke szárnyalsz, át a réten oh, Szép Lydie,
Fecske röpte sem vetekszik derekad táncával!
Vigyázz hát, lábad nyomát ne érhesse rút bogáncs,
Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
*Kezdődik a dal, és folytatódik halk pergő lant és lágy harmonika szóval, mígnem az egyik versszak elején egy ütem kimarad. A zenekar énekese kicsit rekedtesen folytatja a dalt. Mintha valaki olyan próbálna énekelni, aki soha életében még egy gyermekláncfűvel foglalkozó dal közelében sem volt. A wegtoreni vándor kivételével azonban mindenki számára halandzsának tűnhet a nyelv, noha még számára is kissé régies és homályos lehet tartalma.*
-Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar!
Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht!
Set'r udei Tokh'mallion mer.
Maser fo nakh'ter aka nos.
*Hangzik a dal, soron következő versszaka. Az énekes szeme mintha homloka közepébe próbálna belelátni úgy fennakad az egy perces vontatott, éneknek nem nevezhető dalra, majd miután a versszakkal végez köhögésbe kezd, és int zenésztársinak, hogy húzzanak rá, akik a hely nívójának megfelelően nem is kéretik magukat, és a malőrt egy heves harmonika szólóval, no meg némi lágyan táncos ritmussal igyekeznek azonnal elfedni, míg a pórul járt, immár teljesen normális, csak kissé zavarodott énekes-lantos egy pohár italért lépdel le a színpadról.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 22:30:07
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*A Sellőház vidám esti zsivajába betérő vendégről ezen a vidéken keveset tudnak, ő se tud sokat a vidékről, de talán ebben a fogadóban elég, ha a kényelem és öröm nyelvét ismeri mindenki, hogy a hangulat jó legyen. Így talán az énekszó nyelve sem érdekes, miután Yathlanae leköszön az énekesi posztról egy sudár, ám de vékony férfiú lép előre, és lantját megragadva, a többi zenész játékával kísérve énekelni kezd. Egy artheniori szerelmes balladába kezd.*
-Mint lepke szárnyalsz, át a réten oh, Szép Lydie,
Fecske röpte sem vetekszik derekad táncával!
Vigyázz hát, lábad nyomát ne érhesse rút bogáncs,
Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
*Kezdődik a dal, és folytatódik halk pergő lant és lágy harmonika szóval, mígnem az egyik versszak elején egy ütem kimarad. A zenekar énekese kicsit rekedtesen folytatja a dalt. Mintha valaki olyan próbálna énekelni, aki soha életében még egy gyermekláncfűvel foglalkozó dal közelében sem volt. A wegtoreni vándor kivételével azonban mindenki számára halandzsának tűnhet a nyelv, noha még számára is kissé régies és homályos lehet tartalma.*
-Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar!
Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht!
Set'r udei Tokh'mallion mer.
Maser fo nakh'ter aka nos.
*Hangzik a dal, soron következő versszaka. Az énekes szeme mintha homloka közepébe próbálna belelátni úgy fennakad az egy perces vontatott, éneknek nem nevezhető dalra, majd miután a versszakkal végez köhögésbe kezd, és int zenésztársinak, hogy húzzanak rá, akik a hely nívójának megfelelően nem is kéretik magukat, és a malőrt egy heves harmonika szólóval, no meg némi lágyan táncos ritmussal igyekeznek azonnal elfedni, míg a pórul járt, immár teljesen normális, csak kissé zavarodott énekes-lantos egy pohár italért lépdel le a színpadról.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 22:30:07
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-08 17:00:26
Üzenet elküldve: 2020-08-08 17:00:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//A kertben, majd ismét a pultnál//
*Ki tudja, mit mond az ilyesmiről az etikett vaskos kódexe, illik-e ilyenkor megszólítani valakit vagy tanácsosabb várni, elkerülvén a kellemetlen helyzetbe hozást? Ambroggio illemkódexe amúgy is egészen egyedi kiadás, szóval ha visszakozik is, csak azért teszi, mert a szeme sarkából mintha úgy látta volna, hogy kiszolgáló személyzet libbent odabent a pult mögé. Ha a pityergő elfogadja tőle a felé nyújtott kendőt, akkor odaadja, ha viszont nem nyúl érte, nemes egyszerűséggel a lány vállára ejti azt.*
- Bocsánat. Igazán nem az én dolgom *mondja kezét a mellkasára téve* - és nem is akartam zavarni, de ha... Nos, ha itt végzett *köszörüli meg a torkát* - meghívom egy italra. Feltéve, hogy a pityergést idekint hagyja *teszi hozzá talányos mosolygással.* - Tudja, az ilyesmitől egy férfi mindig zavarba jön *mondja, s közben cirkalmasan parolázik a jobbjával.*
- Most, ha megbocsát, én *kurtán meghajol és az ajtó felé biccent a mondat befejezése helyett, aztán már fordul is sarkon, hogy ismét a pult felé vegye az irányt.*
- Ó, fenséges látvány, mint a kelő hold a Lihanechi tó felett *mosolyodik negédesen a fekete hajú elfre és vörös fürtjeit hátrasimítva a pultra helyezi tollas kalapját.* - Már-már kezdtem azt hinni, hogy gazdátlan a hely. *A hóna alá fogja a sétapálcáját és gyűrűktől ékes jobbját nyújtja a lánynak.*
- Kisasszony, engedje meg. *Fess, úrias meghajlással mutatkozik be.* - Ambroggio Duarrte. Intéző *fűzi hozzá az elmaradhatatlan titulust, amit olyan jelentőségteljesen tud kiejteni, hogy ehhez képest egy gróf vagy egy herceg is csupán patinátlan címecskének tűnhet. Ha a lány nyújtja a kezét, az ujjacskákra lehel egy a gáláns gesztus árnyékában kissé élvetegnek ható csókot.*
- A tulajdonossal vagy üzletvezetővel beszélnék.
*Ki tudja, mit mond az ilyesmiről az etikett vaskos kódexe, illik-e ilyenkor megszólítani valakit vagy tanácsosabb várni, elkerülvén a kellemetlen helyzetbe hozást? Ambroggio illemkódexe amúgy is egészen egyedi kiadás, szóval ha visszakozik is, csak azért teszi, mert a szeme sarkából mintha úgy látta volna, hogy kiszolgáló személyzet libbent odabent a pult mögé. Ha a pityergő elfogadja tőle a felé nyújtott kendőt, akkor odaadja, ha viszont nem nyúl érte, nemes egyszerűséggel a lány vállára ejti azt.*
- Bocsánat. Igazán nem az én dolgom *mondja kezét a mellkasára téve* - és nem is akartam zavarni, de ha... Nos, ha itt végzett *köszörüli meg a torkát* - meghívom egy italra. Feltéve, hogy a pityergést idekint hagyja *teszi hozzá talányos mosolygással.* - Tudja, az ilyesmitől egy férfi mindig zavarba jön *mondja, s közben cirkalmasan parolázik a jobbjával.*
- Most, ha megbocsát, én *kurtán meghajol és az ajtó felé biccent a mondat befejezése helyett, aztán már fordul is sarkon, hogy ismét a pult felé vegye az irányt.*
- Ó, fenséges látvány, mint a kelő hold a Lihanechi tó felett *mosolyodik negédesen a fekete hajú elfre és vörös fürtjeit hátrasimítva a pultra helyezi tollas kalapját.* - Már-már kezdtem azt hinni, hogy gazdátlan a hely. *A hóna alá fogja a sétapálcáját és gyűrűktől ékes jobbját nyújtja a lánynak.*
- Kisasszony, engedje meg. *Fess, úrias meghajlással mutatkozik be.* - Ambroggio Duarrte. Intéző *fűzi hozzá az elmaradhatatlan titulust, amit olyan jelentőségteljesen tud kiejteni, hogy ehhez képest egy gróf vagy egy herceg is csupán patinátlan címecskének tűnhet. Ha a lány nyújtja a kezét, az ujjacskákra lehel egy a gáláns gesztus árnyékában kissé élvetegnek ható csókot.*
- A tulajdonossal vagy üzletvezetővel beszélnék.
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-08 16:21:43
Üzenet elküldve: 2020-08-08 16:21:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos az ajtóban vár, míg a kis tündér el nem készül, elhatározza magában, hogy ér ennyit a gnóm felkeresése, hogy ér ennyit a fogadás és ér ennyit becsülete, még ha maga a gnóm is volt az, aki meglógott.*
~De hol lehet már Nala.~
*Ekkor érkezik a tündér, aki bejelenti, hogy nem jön vele.*
~Hogy... hogy mi? Hát így már meg sem éri az egész... Szellemek segítsetek.~
*Morog magában, hiszen az egész kalandban ez volt a legjobb ötlet, hogy a tündért kiviheti. Ugyanakkor megérti a dolgot, nem tudja, hogy vajon mennyire engednék ki a Sellőházból, és mi lenne, ha eltűnne pont vele.*
~Vajon ha elviszem az lopás?~
*Kicsit elmélázik ezen, ahogy szomorúan, de egy öleléssel búcsúzik.*
-Akkor majd visszatérek ha megvan, vagy ha az Út ismét erre hoz. Akkor pedig nem úszod meg, kiviszlek vendégségbe!
*Fenyeget vidámsággal próbálva magát is hangulatba hozni a keresésre. A keresésre, melyről még nem tudja, hogy amúgy is felesleges. Hiszen a gnóm már messze jár, és Taitosnak esélye sem lenne Xavy nyomát meglelni a Kikötő rengetegében. Akkor pláne nem, ha még botját sem emelné mágiára, a mai nap pedig ilyen. Búcsút int Nalának, búcsút a sellőnek, és alkonyatig a Kikötő utcáit rója, mely után az éjszaka, számára kellemes leple alatt indul haza, vissza Synmirára, hogy ezután a mozgalmas lapulevél vadászat után ismét visszatérhessen arra a helyre, amit mostanra otthonának nevezhet.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos az ajtóban vár, míg a kis tündér el nem készül, elhatározza magában, hogy ér ennyit a gnóm felkeresése, hogy ér ennyit a fogadás és ér ennyit becsülete, még ha maga a gnóm is volt az, aki meglógott.*
~De hol lehet már Nala.~
*Ekkor érkezik a tündér, aki bejelenti, hogy nem jön vele.*
~Hogy... hogy mi? Hát így már meg sem éri az egész... Szellemek segítsetek.~
*Morog magában, hiszen az egész kalandban ez volt a legjobb ötlet, hogy a tündért kiviheti. Ugyanakkor megérti a dolgot, nem tudja, hogy vajon mennyire engednék ki a Sellőházból, és mi lenne, ha eltűnne pont vele.*
~Vajon ha elviszem az lopás?~
*Kicsit elmélázik ezen, ahogy szomorúan, de egy öleléssel búcsúzik.*
-Akkor majd visszatérek ha megvan, vagy ha az Út ismét erre hoz. Akkor pedig nem úszod meg, kiviszlek vendégségbe!
*Fenyeget vidámsággal próbálva magát is hangulatba hozni a keresésre. A keresésre, melyről még nem tudja, hogy amúgy is felesleges. Hiszen a gnóm már messze jár, és Taitosnak esélye sem lenne Xavy nyomát meglelni a Kikötő rengetegében. Akkor pláne nem, ha még botját sem emelné mágiára, a mai nap pedig ilyen. Búcsút int Nalának, búcsút a sellőnek, és alkonyatig a Kikötő utcáit rója, mely után az éjszaka, számára kellemes leple alatt indul haza, vissza Synmirára, hogy ezután a mozgalmas lapulevél vadászat után ismét visszatérhessen arra a helyre, amit mostanra otthonának nevezhet.*
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-07 23:35:55
Üzenet elküldve: 2020-08-07 23:35:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Érintőlegesen Ambroggio//
*Miután befejez még néhány, kissé már vidámabb hangulatú dalt, jobbnak látja ott hagyni kedvenc zenészeit, hogy munka után nézzen. Habár az éneklés is benne foglaltatik valamennyire a munkakörébe, azért mégse mehet a vendégek kiszolgálásának rovására. Ráadásul azt is észreveszi, hogy a pultnál bizony alig maradt valaki, aki a rendelni vágyókkal foglalkozzon. Így légies lépteivel megindul arrafelé, s derülten veszi észre, hogy érkezett is egy új arc. S bár Myr még ott van, a következő pillanatban ő is elviharzik, majd mire az elf odaérne, a férfi is továbbáll.*
~Hát ezt nem hiszem el.~
*Néz az eltávozott alakok után, s mélyet sóhajtva elfoglalja helyét a pult mögött. Úgy látszik, ez egy ilyen nap, valahogy mindenki eltűnik, amikor ő épp felbukkanna. S bár kötve hiszi, hogy vele van a baj, hiszen a világon semmit sem tett, azért kezd elege lenni ebből.*
~Mi baja van itt mindenkinek?~
//Érintőlegesen Ambroggio//
*Miután befejez még néhány, kissé már vidámabb hangulatú dalt, jobbnak látja ott hagyni kedvenc zenészeit, hogy munka után nézzen. Habár az éneklés is benne foglaltatik valamennyire a munkakörébe, azért mégse mehet a vendégek kiszolgálásának rovására. Ráadásul azt is észreveszi, hogy a pultnál bizony alig maradt valaki, aki a rendelni vágyókkal foglalkozzon. Így légies lépteivel megindul arrafelé, s derülten veszi észre, hogy érkezett is egy új arc. S bár Myr még ott van, a következő pillanatban ő is elviharzik, majd mire az elf odaérne, a férfi is továbbáll.*
~Hát ezt nem hiszem el.~
*Néz az eltávozott alakok után, s mélyet sóhajtva elfoglalja helyét a pult mögött. Úgy látszik, ez egy ilyen nap, valahogy mindenki eltűnik, amikor ő épp felbukkanna. S bár kötve hiszi, hogy vele van a baj, hiszen a világon semmit sem tett, azért kezd elege lenni ebből.*
~Mi baja van itt mindenkinek?~
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-07 23:20:42
Üzenet elküldve: 2020-08-07 23:20:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aranyos vagy //
*Reyt jelenleg a legkevésbé érdekli, hogy örülnek-e váratlan társaságának. Bár a látott reakciókból azért valamennyire leszűri, hogy a páros közül senkinek sincs szüksége egy őrre, továbbra sem távozik. Legalábbis addig biztosan nem, amíg a furcsán aranyló nő le nem mond fegyvereiről. A szabály az szabály, be kell tartani. YIlanda kissé dühödt, agresszív, talán még sértőnek is szánt szavai leperegnek a még mindig szobor szerűen ácsorgó mélységiről, s hideg tekintetét továbbra is szigorúan belefúrja a másikéba. Nem terve támadni, vagy erőszakot alkalmazni, de látszik rajta, hogy a tettlegességtől sem rettenne meg. Ismét megszólal, ezúttal tagoltabban, mintha egy értetlen gyereknek kéne újra elmagyarázni valami nehezebb feladatot.*
- Hölgyem, kérem, át kell adnia a fegyvereit. Itt senki nem fogja bántani, tőlem meg végképp nem kell tartania, ha eleget tesz ennek az egyszerű kérésnek.
*Ezúttal reméli, hogy a vendég végre felfogja, hogy ez alól nincs kibúvó, s Reyraa sem távozik addig, amíg kezében nem tudhatja a pengét.*
~Sa'Terethre mondom, ha nem ért a szép szóból, kénytelen leszek kidobni, vagy rosszabb...~
*A mélységinek a "szép szó" talán egészen mást jelent, mint az átlagnak. Aligha tarthatják komor, távolságtartó stílusát és monoton, kimért, érzelmektől mentes hangját bizalomgerjesztőnek. De ő úgy érzi, minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy csendesen elintézze ezt a kis kihágást. Miközben pedig válaszra vár, futólag a sellőre is rápillant, hogy érzékeltesse vele, az ő jelenlétét is észrevette, de ha lehetséges, nem igazán szeretné bevonni a jelenetbe. Még csak az kéne, hogy megsérüljön valami szerencsétlen véletlen folytán.*
*Reyt jelenleg a legkevésbé érdekli, hogy örülnek-e váratlan társaságának. Bár a látott reakciókból azért valamennyire leszűri, hogy a páros közül senkinek sincs szüksége egy őrre, továbbra sem távozik. Legalábbis addig biztosan nem, amíg a furcsán aranyló nő le nem mond fegyvereiről. A szabály az szabály, be kell tartani. YIlanda kissé dühödt, agresszív, talán még sértőnek is szánt szavai leperegnek a még mindig szobor szerűen ácsorgó mélységiről, s hideg tekintetét továbbra is szigorúan belefúrja a másikéba. Nem terve támadni, vagy erőszakot alkalmazni, de látszik rajta, hogy a tettlegességtől sem rettenne meg. Ismét megszólal, ezúttal tagoltabban, mintha egy értetlen gyereknek kéne újra elmagyarázni valami nehezebb feladatot.*
- Hölgyem, kérem, át kell adnia a fegyvereit. Itt senki nem fogja bántani, tőlem meg végképp nem kell tartania, ha eleget tesz ennek az egyszerű kérésnek.
*Ezúttal reméli, hogy a vendég végre felfogja, hogy ez alól nincs kibúvó, s Reyraa sem távozik addig, amíg kezében nem tudhatja a pengét.*
~Sa'Terethre mondom, ha nem ért a szép szóból, kénytelen leszek kidobni, vagy rosszabb...~
*A mélységinek a "szép szó" talán egészen mást jelent, mint az átlagnak. Aligha tarthatják komor, távolságtartó stílusát és monoton, kimért, érzelmektől mentes hangját bizalomgerjesztőnek. De ő úgy érzi, minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy csendesen elintézze ezt a kis kihágást. Miközben pedig válaszra vár, futólag a sellőre is rápillant, hogy érzékeltesse vele, az ő jelenlétét is észrevette, de ha lehetséges, nem igazán szeretné bevonni a jelenetbe. Még csak az kéne, hogy megsérüljön valami szerencsétlen véletlen folytán.*
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-07 19:52:31
Üzenet elküldve: 2020-08-07 19:52:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Fületlen Myr'Jinnar//
*Az Intéző arcára már fel is szökik a kenetteljes bájvigyor, de a cirkalmas üdvözléshez és bemutatkozáshoz vett levegőt végül kénytelen kifújni. A pultban feltűnő fitos orrú gnóm leányzó csak lerak egy bögrét és már távozik is anélkül, hogy akár csak a férfira pillantana. Ambroggio csak hümment egyet, aztán mivel mást jelenleg lát, aki nincs túlzottan belemerülve a szakmaiságba, végül ellöki magát a pulttól és a vörös után indul.
A kis belső udvar kellemes meglepetésként éri. Igazi oázis nyugalmát árasztja, ami egészen elfeledteti, hogy innen alig pár kőhajításnyira már bokáig gázolnak a Kikötő mocskában.
Azt már odabent is érzékelte, hogy lány nincs túl jó hangulatban, de a csendes pityergés hangjára azért feljebb kúszik az Intéző szemöldöke.*
- Khmm... elnézést *szólal meg az egereket itató teremtés háta mögül a sétapálcájára támaszkodva. Mandzsettájából monogramos kendőt húz elő és a lány felé nyújtja.* - Minden rendben, kisasszony? Segíthetek esetleg? *kérdi negédesen behízelgő hanglejtésén.
Sejtése szerint a gyűrűgöndör hajzuhatag gazdája itteni munkaerő, hiszen a konyha felől jött és elég természetesen tett-vett a pult mögött. A Sellőktől egyértelműen elüt, de attól még lehet a személyzet tagja.*
*Az Intéző arcára már fel is szökik a kenetteljes bájvigyor, de a cirkalmas üdvözléshez és bemutatkozáshoz vett levegőt végül kénytelen kifújni. A pultban feltűnő fitos orrú gnóm leányzó csak lerak egy bögrét és már távozik is anélkül, hogy akár csak a férfira pillantana. Ambroggio csak hümment egyet, aztán mivel mást jelenleg lát, aki nincs túlzottan belemerülve a szakmaiságba, végül ellöki magát a pulttól és a vörös után indul.
A kis belső udvar kellemes meglepetésként éri. Igazi oázis nyugalmát árasztja, ami egészen elfeledteti, hogy innen alig pár kőhajításnyira már bokáig gázolnak a Kikötő mocskában.
Azt már odabent is érzékelte, hogy lány nincs túl jó hangulatban, de a csendes pityergés hangjára azért feljebb kúszik az Intéző szemöldöke.*
- Khmm... elnézést *szólal meg az egereket itató teremtés háta mögül a sétapálcájára támaszkodva. Mandzsettájából monogramos kendőt húz elő és a lány felé nyújtja.* - Minden rendben, kisasszony? Segíthetek esetleg? *kérdi negédesen behízelgő hanglejtésén.
Sejtése szerint a gyűrűgöndör hajzuhatag gazdája itteni munkaerő, hiszen a konyha felől jött és elég természetesen tett-vett a pult mögött. A Sellőktől egyértelműen elüt, de attól még lehet a személyzet tagja.*
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-07 19:22:39
Üzenet elküldve: 2020-08-07 19:22:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*Apró tűz gyullad szemeiben, mikor hazája nevét más szájából is meghallja, s elégedetten szusszantva csóválja meg fejét, s játékosan bök egyet a lányon.*
- Desz-dzsi-is... így helyes, de szádból szépen szól, D'ornak jólesik hallani. *Enyhül aztán, bár valójában mulattatja a dolog, s inkább örvend a szónak, mi May cseresznye ajkait elhagyja. D'or megtudja, hogy a tenger vize sós, miként azt is, hogy ragacsos, bár ezt nem nagyon érti, ezért kicsit ráncolja homlokát Mayre meredve. A lány csak mesél és mesél, D'or pedig hallgatja, mintha nem is lenne más ezen a világon. Persze gyomra megkordul közben, valójában nem is veszi észre. Olykor lágy mosoly ül meg ajka szegletében, olykor pedig bólint. Olykor tekintete ismét körbevillan a helyiségen, s mivel szétrebbenő párokat szinte egyáltalán nem látni, amott a sarokban, pedig egyre inkább egyértelmű a folyamat vége, ahogyan a lány a férfi kezét megfogva húzza maga után kacér kuncogással, immár D'or számára is fény gyúl, eddig függönnyel zárt tekintete előtt. Mayre pillant, de nem szól. A szerájra gondol. Aranyszín szegéllyel szegett karcsú nyakú sátor, gondosan elzárva, nyíló ponyvája előtt esetenként handzsáros katona feszült. Nyúzottan érkeztek, aztán elégedetten távoztak az ügyfelek, derűvel tekintetükben. Nem bánja, s nem is jegyzi meg a dolgot, inkább Mayre pillant.*
- Úgy van, D'or éhes. *Szól ugyanúgy, kedvesen, mint eddig, semmi sem változott.* Szakh'té... csúnya szó... valahogy *megköszörüli torkát* hogy lenne nedvtelen... vagyis *megrázza fejét, s majdnem ismét kicsúszik a száján* száradna ki... ilyesmi azt hiszem. *Furcsa világi módon még vállát is megvonja, ami meglehetősen slendriánul hat az ő merev esetében.* Csúnya beszéd. *Inkább ez a leghelyesebb megfogalmazás, s miközben May távozik, minden rövidtávú tervét kisöpri fejéből, hogy csupán az üres kedvelt szürke világa maradhasson, s az est hátralévő része színezhesse meg, jó időre eltelítve kellemes dolgok édes illatával, egy darabig talán úgy sem lesz benne része. Elégedetten szemléli a visszatérő lány kezében a gyümölcskosarat, aztán sorban mit kért. A talpas poharat előbb félig vízzel tölti meg, majd fele részt a vöröslő, hűvös borral.*
- Háromnegyed, Ihs'maillont illeti... *mondja, miközben egyik kezével a lányt karolja át, másikkal már öntené a padlóra, síkföldi szokás szerint, de keze félúton megakad.*
- Yesza mondta, nem szabad. *Szusszan fel, így a másik vizes pohárba tölti át.* Sivatagi ember szokása. Ez is a hit. *Jegyzi meg a lánynak, ha kérdőn pillantana rá, hogy így magyarázza el.*
- Liháneccs? *Megrázza fejét.* D'or nem ismeri, May mesélhetne róla neki. *Kéri meg.* Merre van, tán az ingovány felé... D'or a hegyeken át érkezett, s aprónépet is látott, oly kicsi a csákányuk, mint az alkarom. *Mutatja fel kuncogva karját. Közben borra jól esik az édes szőlő, így míg May mesél, szemei ismét az övében, miközben borzongató érzés járja át, az ujjbegyek tarkóérintése nyomán, s egy pillanatra szemeit is lehunyja. Haja néhol fonott, néhol szabadon esik, szinte majdnem válláig ér. A képet csúfíthatja, hogy a hajában megragadt, még aranyszín sivatagi homok táncra kél itt-ott. Halkan szólal meg, láthatóan zavarban.*
- D'or nem elég tiszta... May most megérintheti Des'jiris sivatagát, bár makulátlan bőrének lehet nem jó. D'or sajnálja. *Biccent aprót, valóban nem szeretné homokkal csúfítani a felkelő nap bársonylilájában fürdő szoknyáját. A szőlő jól csúszik, s D'or, May tenyerét illeti csókkal, ha ajkához húzhatja azt.*
- Lehet információ ráér később. *Szusszan fel, majd iszik egy kortyot.* Olykor a csend kifizetődőbb... Knot'taro so fama teres, mana der! Az embernek magával folytatott vitáit kell rendezni elébb, ehhez társa a Csend. *Mosolyodik el szélesebben és büszkén, világi nyelvtudása egyre jobb és jobb, legalábbis ő így érzi. D'or eszes fickó, s ha jó az oktató, talán mindenre képes.*
*Apró tűz gyullad szemeiben, mikor hazája nevét más szájából is meghallja, s elégedetten szusszantva csóválja meg fejét, s játékosan bök egyet a lányon.*
- Desz-dzsi-is... így helyes, de szádból szépen szól, D'ornak jólesik hallani. *Enyhül aztán, bár valójában mulattatja a dolog, s inkább örvend a szónak, mi May cseresznye ajkait elhagyja. D'or megtudja, hogy a tenger vize sós, miként azt is, hogy ragacsos, bár ezt nem nagyon érti, ezért kicsit ráncolja homlokát Mayre meredve. A lány csak mesél és mesél, D'or pedig hallgatja, mintha nem is lenne más ezen a világon. Persze gyomra megkordul közben, valójában nem is veszi észre. Olykor lágy mosoly ül meg ajka szegletében, olykor pedig bólint. Olykor tekintete ismét körbevillan a helyiségen, s mivel szétrebbenő párokat szinte egyáltalán nem látni, amott a sarokban, pedig egyre inkább egyértelmű a folyamat vége, ahogyan a lány a férfi kezét megfogva húzza maga után kacér kuncogással, immár D'or számára is fény gyúl, eddig függönnyel zárt tekintete előtt. Mayre pillant, de nem szól. A szerájra gondol. Aranyszín szegéllyel szegett karcsú nyakú sátor, gondosan elzárva, nyíló ponyvája előtt esetenként handzsáros katona feszült. Nyúzottan érkeztek, aztán elégedetten távoztak az ügyfelek, derűvel tekintetükben. Nem bánja, s nem is jegyzi meg a dolgot, inkább Mayre pillant.*
- Úgy van, D'or éhes. *Szól ugyanúgy, kedvesen, mint eddig, semmi sem változott.* Szakh'té... csúnya szó... valahogy *megköszörüli torkát* hogy lenne nedvtelen... vagyis *megrázza fejét, s majdnem ismét kicsúszik a száján* száradna ki... ilyesmi azt hiszem. *Furcsa világi módon még vállát is megvonja, ami meglehetősen slendriánul hat az ő merev esetében.* Csúnya beszéd. *Inkább ez a leghelyesebb megfogalmazás, s miközben May távozik, minden rövidtávú tervét kisöpri fejéből, hogy csupán az üres kedvelt szürke világa maradhasson, s az est hátralévő része színezhesse meg, jó időre eltelítve kellemes dolgok édes illatával, egy darabig talán úgy sem lesz benne része. Elégedetten szemléli a visszatérő lány kezében a gyümölcskosarat, aztán sorban mit kért. A talpas poharat előbb félig vízzel tölti meg, majd fele részt a vöröslő, hűvös borral.*
- Háromnegyed, Ihs'maillont illeti... *mondja, miközben egyik kezével a lányt karolja át, másikkal már öntené a padlóra, síkföldi szokás szerint, de keze félúton megakad.*
- Yesza mondta, nem szabad. *Szusszan fel, így a másik vizes pohárba tölti át.* Sivatagi ember szokása. Ez is a hit. *Jegyzi meg a lánynak, ha kérdőn pillantana rá, hogy így magyarázza el.*
- Liháneccs? *Megrázza fejét.* D'or nem ismeri, May mesélhetne róla neki. *Kéri meg.* Merre van, tán az ingovány felé... D'or a hegyeken át érkezett, s aprónépet is látott, oly kicsi a csákányuk, mint az alkarom. *Mutatja fel kuncogva karját. Közben borra jól esik az édes szőlő, így míg May mesél, szemei ismét az övében, miközben borzongató érzés járja át, az ujjbegyek tarkóérintése nyomán, s egy pillanatra szemeit is lehunyja. Haja néhol fonott, néhol szabadon esik, szinte majdnem válláig ér. A képet csúfíthatja, hogy a hajában megragadt, még aranyszín sivatagi homok táncra kél itt-ott. Halkan szólal meg, láthatóan zavarban.*
- D'or nem elég tiszta... May most megérintheti Des'jiris sivatagát, bár makulátlan bőrének lehet nem jó. D'or sajnálja. *Biccent aprót, valóban nem szeretné homokkal csúfítani a felkelő nap bársonylilájában fürdő szoknyáját. A szőlő jól csúszik, s D'or, May tenyerét illeti csókkal, ha ajkához húzhatja azt.*
- Lehet információ ráér később. *Szusszan fel, majd iszik egy kortyot.* Olykor a csend kifizetődőbb... Knot'taro so fama teres, mana der! Az embernek magával folytatott vitáit kell rendezni elébb, ehhez társa a Csend. *Mosolyodik el szélesebben és büszkén, világi nyelvtudása egyre jobb és jobb, legalábbis ő így érzi. D'or eszes fickó, s ha jó az oktató, talán mindenre képes.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063