//A menekülés után//
//Az egyik asztalnál//
//Részben Drogg és Elg asztala//
*Nem igazán engedi, a lágy érintésen kívül, hogy az ingét közelebbről is megvizsgálják. Valamilyen szinten, legbelül magára is veszi, azért válaszol csak egy sanda mosollyal, s nem fejti ki pontosabban. A Sellőház a legpatinásabb hely a Kikötőben, artheniori fogadók minőségével vetekszik a luxusbordély, ez Lanawin szerte vitán felüli tény. Aki meg van olyan bolond, hogy mégis beleártja a szőrszálhasogatásba magát, remélhetőleg már alulról szagolja az ibolyát, szép, örökkévaló álomba merülve.*
- Nem Lihanechből? Érdekes, ezek szerint tévedtem, elnézést. Mégis honnan akkor, persze csak ha szabad kérdeznem? *Tartja fel mentegetőzve a kezeit, láthatóan humoros, cseppet sem komoly gesztusnak szánva. Az elf kéréssel fordul felé, amit természetesen megad neki a fajtárs.*
- Tessék, csak nyugodtan! Tegeződhetünk felőlem. *Azzal hallgatja a mesét, aminek az információi eléggé sokkolóak, de maga az, amennyire a lány nyelve megered, megint csak furcsa hatást kelt Parcyban. Kissé olyan, mint azok a főnemesi hölgyek, akiknek az élete egy színjátékként felfogható, s minden körülöttük álló tragédia ennek egy elemeként értelmezett szerintük. Ez a gondolat, vagyis inkább megállapítás nem látszik meg a hosszúéletű vonásain, csak a döbbenet a hallottak alapján. Jól megtanulta már mimikáját megfelelően alakítani, legalábbis annyira, hogy valós, őszinte gondolatai ne üljenek ki szemeire, felfedve gazdájukat. Artheniorban sok hasonló eset van, mondhatni hatról hatra esendő eseménynek is, így nem különösebben lepi meg, de azért kérdezni csak lehet.*
- Őszintén sajnálom, ami veled történt, elképzelni se tudom, milyen érzés lehetett, hogy pont az apád... *Kicsit elakad, félrenéz, majd halkan, szomorkás hangsúllyal kérdi.*
- Ha nem zaklatlak fel nagyon, elárulnád kérlek, melyik falu volt ez és hol? Hátha leróhatnánk a kegyeletünket érte a szellemeknek. *Mert igen, Paranvyr határozottan és végérvényesen az elfek legeredetibb és legősibb entitásait, a természetszellemeket imádja, ami egy kicsit erős szó, ha azt nézzük, hogy a formális eseményeken megtartásán kívül, legfeljebb az erdőmélyi Erdőszellemet részesíti valóságalapúnak, s ez a témakör inkább kívül esik valós érdeklődési körén. A tapasztalatokból okul, meg az írott könyvekből.*
- Jaj, még csak most leszek felvéve! A Boszorkánykonyha még építés alatt áll. Nézd csak! *Mutat Drogg és Elgroon felé, ha azok észreveszik, úgy mosolyogva int is nekik.*
- Az a félvér ott a főépítész, mellette pedig egy vélhető segédmunkás, egy ezermester törpe. Az építész neve Elgroon Tramal, az aprónév Droggként mutatkozott be nekem. Utóbbiról van csak véleményem, igazán művelt és kedves illető, megtévesztően egyszerű külsővel. Sajnos a fél-elffel nem beszéltem sokat, mert most a munkáról esik éppen szó, de amennyit tapasztaltam vele kapcsolatban, illedelmes és ígéretes fickónak tűnik. *Tart egy kis szünetet, mert túl sokat beszélt, észrevételei alapján, s hátha felmerül a másikban is néhány kérdés. Sokan nem szeretik, ha egyszerre zúdítják rájuk a tetemes mennyiségű információt, s nem tudni, Amaziana talán közéjük tartozik e, így jobb elkerülni az elkedvtelenedés veszélyét. Ugyanakkor jó érzés beszélni az olyanokról, meg olyanokkal is, mint a törpe, vagy éppen nemrégiben Reyraa. Akinek állata van, alapból nem lehet rossz ember, esetünkben sötételf, a rideg, határozott, ugyanakkor barátkozásra invitáló, misztikus és igéző jellem, egészen takaros külsővel párosítva, a hely valódi karakterét is képes lehetne megtestesíteni, humanoid testbe zárni az erdei szerint. És ott van Drogg, az ezermester. Kitartó, okos, művelt és elszánt törpe, aki csak faji adottságainak hála is megélhetne a jég hátán, hát így pedig akár a hullámok hideg és ingatag bércein is! Jó barátja lehet az elfnek az elkövetkezőekben, ha úgy hozza a Sors. Cassyról pedig még szót se említett, pedig ő igazán a legcsinosabb, legelbűvölőbb, legelragadóbb kis virágszál ezen a helyen, ha nem eddigi élete során, akit valaha is látott. Afféle menedék a szőke ciklon számára, akár egy kert, egy gyümölcsös liget, ahol egy fárasztó, nehéz nap, vagy pillanat után, jó megpihenni, s nála elidőzni, feltölti erővel az elfet, hogy bírja folytatással. De most válaszolni kell, s válaszolni fog.*
- Ha elkészül az épület, alkimistaként szeretnék ott dolgozni. Remélem minél hamarabb találkozok Zammiriával, a tulajjal, s felvételt nyerhetek. Már nagyon várom, talán oda Beltrys is bemehetne. *Azt nem fejti ki, kicsoda Beltrys. Nem lényeges számára most.*
- És te? Melyik épületben és milyen posztra jelentkeznél, ha szabad kérdeznem? Pultos, konyhás, testőr, vagy... Sellő? Esetleg te is a Boszorkánykonyhára jönnél, vagy építész vagy? *Igyekszik csendesen, de kíméletesen tapogatózni, amennyire csak mer. Ezeket általános félmosolyával teszi, mely szinte sose fagy le az arcáról, így talán barátságos szándéka is megmutatkozik.*