Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:58:57
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:58:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir nem is igazán nézi meg először magának a nőt, el van foglalva a bosszankodással, ám mikor az megszólal és kérdést szegez neki, a gondolatmenete megtörik és hirtelen nem is tudja mit válaszoljon.*
-Lehet hogy nem is vagy ember.
*Azért az látszik hogy rajta hogy tréfál ugyan de nem teljesen.*
-Házörző egyébként, aztán nem sűrűn hozom a városba. Biztos izgatja a sok idegen szag meg zaj meg ilyesmi.
*A kutyus egyébként jól viselkedik, csak látszik hogy izgatott. Éppen csak fel nem ugrik újdonsült barátjára. A következő kérdésen megint megakad, mert nem tudja hogy az ő nevére kíváncsi-e csak magázódik, vagy a jószágéra. Okosan úgy dönt hogy kiküszöböli ezt a problémát és mindkettőt megmondja.*
-Én Rorkir vagyok a Vérgőzös klánból, ő pedig Árnyék.
*Biccent is mellé, nem tudja mi illendő az ilyen előkelő hölgyek tekintetében, mert mindenképpen annak tekinti a másikat. Nagyon elbüvőlő, és szinte a teljes ellentéte a férfinek. ~Olyan kis városi nemeskisasszonyos fajta lehet vajon?~*
-Bordély?
*Kérdez vissza szemöldökét ráncolva.*
-Ez egy bordély?
*Majd öblösen nevetni kezd.*
-Ez sok mindent megmagyaráz... Azt hittem hogy csak tetszem a fehérnépnek és azért keresik a kegyeim, de akkor ezek szerint csak jól dolgoznak. Hmm.
*Fikarcnyit sem zavartatja magát a dolgon, és semmi jele annak hogy ez a felismerés bármennyire is sértené az önérzetét.*
-Mondjuk csak inni jártam itt, azt is csak egyszer. Talán. Ha nem keverem egy másik hellyel.
*Most már kezd összezavarodni, úgyhogy úgy dönt kicsit visszatereli a témát.*
-És téged hogy hívnak? Te is itt dolgozol?
*Egyáltalán nem érzi hogy egyrészt gond lenne-e ezt megkérdezni valakitől, másrészt hogy ha mégsem itt dolgozik akkor ez akár sértő is lehet valakinek.*
//Mai//
*Rorkir nem is igazán nézi meg először magának a nőt, el van foglalva a bosszankodással, ám mikor az megszólal és kérdést szegez neki, a gondolatmenete megtörik és hirtelen nem is tudja mit válaszoljon.*
-Lehet hogy nem is vagy ember.
*Azért az látszik hogy rajta hogy tréfál ugyan de nem teljesen.*
-Házörző egyébként, aztán nem sűrűn hozom a városba. Biztos izgatja a sok idegen szag meg zaj meg ilyesmi.
*A kutyus egyébként jól viselkedik, csak látszik hogy izgatott. Éppen csak fel nem ugrik újdonsült barátjára. A következő kérdésen megint megakad, mert nem tudja hogy az ő nevére kíváncsi-e csak magázódik, vagy a jószágéra. Okosan úgy dönt hogy kiküszöböli ezt a problémát és mindkettőt megmondja.*
-Én Rorkir vagyok a Vérgőzös klánból, ő pedig Árnyék.
*Biccent is mellé, nem tudja mi illendő az ilyen előkelő hölgyek tekintetében, mert mindenképpen annak tekinti a másikat. Nagyon elbüvőlő, és szinte a teljes ellentéte a férfinek. ~Olyan kis városi nemeskisasszonyos fajta lehet vajon?~*
-Bordély?
*Kérdez vissza szemöldökét ráncolva.*
-Ez egy bordély?
*Majd öblösen nevetni kezd.*
-Ez sok mindent megmagyaráz... Azt hittem hogy csak tetszem a fehérnépnek és azért keresik a kegyeim, de akkor ezek szerint csak jól dolgoznak. Hmm.
*Fikarcnyit sem zavartatja magát a dolgon, és semmi jele annak hogy ez a felismerés bármennyire is sértené az önérzetét.*
-Mondjuk csak inni jártam itt, azt is csak egyszer. Talán. Ha nem keverem egy másik hellyel.
*Most már kezd összezavarodni, úgyhogy úgy dönt kicsit visszatereli a témát.*
-És téged hogy hívnak? Te is itt dolgozol?
*Egyáltalán nem érzi hogy egyrészt gond lenne-e ezt megkérdezni valakitől, másrészt hogy ha mégsem itt dolgozik akkor ez akár sértő is lehet valakinek.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:37:44
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:37:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Napok óta a Sellőházban tengődik és még csak aludni sem tud, sem éjjel, sem pedig napközben. Nem úgy, mint a kedvenc lábadozó barátnője, aki éppen az igazak álmát alussza. Kihasználva, hogy szerzett magának ezzel egy kis szabadidőt, tesz egy kis sétát a közelben. Messzire nem merészkedik, hiszen mindenki azzal traktálja, hogy milyen veszélyes hely ez, de eddig egy veszélyes dolgot látott, az pedig maga Nori. Szerencsére most ártalmatlan.
Kering néhány kört a bordély körül, s már szinte azt is tudja, hogy hány szál fű nő körülötte, vagy hány fehér kavicsot gurított ide tegnap óta a szél. Százhármat biztosan. Addig számolta. Csendes mélázásában valami hideg és nedves dolgot érez puha kis kezén, amit elkap nagy ijedtségében, majd a célszemély felé fordul, aki bizony őt szaglássza. Bár arcán az érzelmeket ügyesen el tudja rejteni, most elképed a nagy eb láttán, aki valószínű ott tudná kettéharapni, ahol a legvastagabb. Viszont, mivel az állatokat jobban szereti tán, mint az embereket, így vonásai megenyhülnek és úgy simítja végig annak fejét, mintha egy kis kedves öleb lenne, mindössze ehhez nem kell leguggolni. A bundásnak társa is van, meglepő módon azon is van bunda. Kékjeit ráemeli, miközben a kutyán felejti a kezét és pislog párat a hatalmas termetűre. Aztán magára néz, hogy konstatálja, milyen aprónak is tűnik az emberhez képest, aztán visszanéz megint Rorkir-ra.*
- Szoknia? Nekem úgy tűnik máris megszokott.
*Azért nyel egy nagyot, mert a következő pillanatban akár le is haraphatja tőből a karját, hogy aztán azzal játsszon bot helyett. És azért az sem utolsó, hogy a férfi sem olyan bizalomgerjesztő, hogy csak úgy leálljon vele cseverészni, de mit van mit tenni, unatkozik, na meg sosem váltott még szót ekkora valakivel. Ha hallotta volna, hogyan fenyegeti az őrt, biztos nem kezdene nekiállni locsogni nagy zavarában, ami persze nem látszik rajta.*
- Mi a neve? Nem volt jobb hely a sétára, mint egy bordély udvara? *Neveti el magát és máris megbánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját.*
//Rorkir//
*Napok óta a Sellőházban tengődik és még csak aludni sem tud, sem éjjel, sem pedig napközben. Nem úgy, mint a kedvenc lábadozó barátnője, aki éppen az igazak álmát alussza. Kihasználva, hogy szerzett magának ezzel egy kis szabadidőt, tesz egy kis sétát a közelben. Messzire nem merészkedik, hiszen mindenki azzal traktálja, hogy milyen veszélyes hely ez, de eddig egy veszélyes dolgot látott, az pedig maga Nori. Szerencsére most ártalmatlan.
Kering néhány kört a bordély körül, s már szinte azt is tudja, hogy hány szál fű nő körülötte, vagy hány fehér kavicsot gurított ide tegnap óta a szél. Százhármat biztosan. Addig számolta. Csendes mélázásában valami hideg és nedves dolgot érez puha kis kezén, amit elkap nagy ijedtségében, majd a célszemély felé fordul, aki bizony őt szaglássza. Bár arcán az érzelmeket ügyesen el tudja rejteni, most elképed a nagy eb láttán, aki valószínű ott tudná kettéharapni, ahol a legvastagabb. Viszont, mivel az állatokat jobban szereti tán, mint az embereket, így vonásai megenyhülnek és úgy simítja végig annak fejét, mintha egy kis kedves öleb lenne, mindössze ehhez nem kell leguggolni. A bundásnak társa is van, meglepő módon azon is van bunda. Kékjeit ráemeli, miközben a kutyán felejti a kezét és pislog párat a hatalmas termetűre. Aztán magára néz, hogy konstatálja, milyen aprónak is tűnik az emberhez képest, aztán visszanéz megint Rorkir-ra.*
- Szoknia? Nekem úgy tűnik máris megszokott.
*Azért nyel egy nagyot, mert a következő pillanatban akár le is haraphatja tőből a karját, hogy aztán azzal játsszon bot helyett. És azért az sem utolsó, hogy a férfi sem olyan bizalomgerjesztő, hogy csak úgy leálljon vele cseverészni, de mit van mit tenni, unatkozik, na meg sosem váltott még szót ekkora valakivel. Ha hallotta volna, hogyan fenyegeti az őrt, biztos nem kezdene nekiállni locsogni nagy zavarában, ami persze nem látszik rajta.*
- Mi a neve? Nem volt jobb hely a sétára, mint egy bordély udvara? *Neveti el magát és máris megbánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:03:22
Üzenet elküldve: 2024-04-20 20:03:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir éppen a kikötői kiruccanását próbálná meg élvezni, de rögtön több akadályba is ütközik. Először is nem emlékszik már hogy korábban azzal az óriás nővel hová is mentek, a Rumos Rókalyukba vagy a Sellőházba. Arra emlékszik csak hogy az egy jó kis hely volt, s mivel nem tud dönteni és az útja pont úgy esik, a Sellőházba szeretne bejutni. Azonban rögtön újabb akadályokba ütközik. Az első az egy némileg érthető probléma, bár ez nem enyhít azon a tényen hogy gyűlöli ezt.*
-Tényleg kell a fegyverem?
*Az őr ugyan szabadkozik, talán a barbár termete, vagy a medvefejes bundája, vagy a széttört orrú ocsmány pofája készteti jómodorra, de lehet hogy egyébként is ilyen mindenkivel.*
-Ha gyilkolni jöttem volna ahhoz nem kell fegyver... De ha elveszted én kicsontozlak öreg.
*Rosszallóan rázza a fejét, de egyébként átadja a nagy becsben tartott fegyverét. A következő akadályt már kevésbé érti, valami bajuk van Árnyékkal.*
-Hogy lehet egy kutya túl nagy? Mihez túl nagy?
*Megvakarja a fejét értetlenségében, és erősen gondolkodóba esik hogy most mitévő legyen. Egyszer hozza el őt otthonról kicsit kirándulni és rögtön magára kell hogy hagyja a jószágot. Nem félti egyébként, meg tudja magát védeni de mégis.*
-Az istállóban vigyáznak rá? Jó. Rá is igaz mint ami a kardomra.
*Mondja széles vicsorral a képén, és közben azt kívánja, hogy bárcsak elveszítené mindkettőt hogy kétszer verhesse le rajta. Az istálló felé battyog bosszankodva, mikor Árnyék egy fiatal, törékeny nő kezét kezdi kéretlenül szagolgatni.*
-Sssh! Nem szabad!
*Igazából attól fél, hogy a szagolgatás után könyökéig elnyeli a nőt, de szerencsére erre nem kerül sor, csak a farkát csóválva ül le kettejük közé.*
-Bocs, szoknia kell még az embereket.
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir éppen a kikötői kiruccanását próbálná meg élvezni, de rögtön több akadályba is ütközik. Először is nem emlékszik már hogy korábban azzal az óriás nővel hová is mentek, a Rumos Rókalyukba vagy a Sellőházba. Arra emlékszik csak hogy az egy jó kis hely volt, s mivel nem tud dönteni és az útja pont úgy esik, a Sellőházba szeretne bejutni. Azonban rögtön újabb akadályokba ütközik. Az első az egy némileg érthető probléma, bár ez nem enyhít azon a tényen hogy gyűlöli ezt.*
-Tényleg kell a fegyverem?
*Az őr ugyan szabadkozik, talán a barbár termete, vagy a medvefejes bundája, vagy a széttört orrú ocsmány pofája készteti jómodorra, de lehet hogy egyébként is ilyen mindenkivel.*
-Ha gyilkolni jöttem volna ahhoz nem kell fegyver... De ha elveszted én kicsontozlak öreg.
*Rosszallóan rázza a fejét, de egyébként átadja a nagy becsben tartott fegyverét. A következő akadályt már kevésbé érti, valami bajuk van Árnyékkal.*
-Hogy lehet egy kutya túl nagy? Mihez túl nagy?
*Megvakarja a fejét értetlenségében, és erősen gondolkodóba esik hogy most mitévő legyen. Egyszer hozza el őt otthonról kicsit kirándulni és rögtön magára kell hogy hagyja a jószágot. Nem félti egyébként, meg tudja magát védeni de mégis.*
-Az istállóban vigyáznak rá? Jó. Rá is igaz mint ami a kardomra.
*Mondja széles vicsorral a képén, és közben azt kívánja, hogy bárcsak elveszítené mindkettőt hogy kétszer verhesse le rajta. Az istálló felé battyog bosszankodva, mikor Árnyék egy fiatal, törékeny nő kezét kezdi kéretlenül szagolgatni.*
-Sssh! Nem szabad!
*Igazából attól fél, hogy a szagolgatás után könyökéig elnyeli a nőt, de szerencsére erre nem kerül sor, csak a farkát csóválva ül le kettejük közé.*
-Bocs, szoknia kell még az embereket.
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:09:50
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:09:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Talán kicsit megnyugtatja a másik. Ha ez az első alkalom, akkor remélhetőleg az utolsó is. Nem is gondolta volna, hogy ennyire hiú. Talán amióta tényleg ébredezik benne a vágy, hogy utána forduljanak, azóta szükségesnek érzi a szép külsőt. Ezen nem fog sokáig merengeni, ez valószínű egy teljesen természetes folyamat.*
- Nem fogok sírni. *Persze, hogy nem, mert visszafogja magát. Már alakul a fizimiskája, bármennyire is utálatos a folyamat, de éppen elég okot ad neki, hogy újra jobb kedve legyen. Türelmetlenkedése nem hátráltatja a másikat, és nem is nagyon érdekli. Látszólag élvezi a helyzetét a feketeség. Pont úgy, ahogy Mai élvezné Nori-t felöltöztetni.*
- Attól még utálhatom, nem? *Néha furcsa arcokat vág, mint aki tüsszenteni akar, de csak nem jön össze. Persze hamar rendezi magát, mert tudja jól, hogy úgy nem lehet szép munkát végezni, ha folyton grimaszol.*
- Hogy rúzst? Na jó. *Nem hiszi, hogy mondhat erre nemet, főleg, ha ő kérte ezt a szívességet.
Közben teljesen felesleges dolgokról diskurálnak, ami most neki kielégítő, lévén ettől mélyebb talán nem is menne neki.* - Akkor majd kipróbálod azt is. Jó, rendben, bírom, hülye karikák, mit kell átéljek miattuk.
*Nagy levegőt vesz, mert már saját magára is terhet ró, hogy mennyire hisztis kezd lenni. Vissza kell térnie önmagához. Végül csak elkészül a mű és félve lép a tükörhöz, s amikor megpillantja magát igazából szóhoz sem jut egy darabig.*
- Ebből meg tudnál élni. *Csak elképzelni nem tudja, hogy mással is ilyen türelmes legyen. * - Szerinted mennyit fizetnének érte, ha beállnék sellőnek? *Tűnődik, persze nem gondolja komolyan. Fel sem tűnik, hogy a másik is éppen magát pingálja.* - Így még hasonlítunk is. *Neveti el magát.* - Köszönöm, most már jobban érzem magam.
*Fordul meg, majd végre már ott tartanak, hogy kifelé vehetik az irányt. Azt nem érti miért ilyen megkönnyebbülés ez most. Tőrét végre elteszi, majd hátra sem nézve kilép az ajtón. Még egyszer odapillant a képzelt paravánokra is, de igyekeznek a kijárat felé, hogy végre visszatérhessenek a városba. Hogy ott vár-e rá valami, azt nem tudja, de valamiért nagyon visszakívánkozik.*
*Talán kicsit megnyugtatja a másik. Ha ez az első alkalom, akkor remélhetőleg az utolsó is. Nem is gondolta volna, hogy ennyire hiú. Talán amióta tényleg ébredezik benne a vágy, hogy utána forduljanak, azóta szükségesnek érzi a szép külsőt. Ezen nem fog sokáig merengeni, ez valószínű egy teljesen természetes folyamat.*
- Nem fogok sírni. *Persze, hogy nem, mert visszafogja magát. Már alakul a fizimiskája, bármennyire is utálatos a folyamat, de éppen elég okot ad neki, hogy újra jobb kedve legyen. Türelmetlenkedése nem hátráltatja a másikat, és nem is nagyon érdekli. Látszólag élvezi a helyzetét a feketeség. Pont úgy, ahogy Mai élvezné Nori-t felöltöztetni.*
- Attól még utálhatom, nem? *Néha furcsa arcokat vág, mint aki tüsszenteni akar, de csak nem jön össze. Persze hamar rendezi magát, mert tudja jól, hogy úgy nem lehet szép munkát végezni, ha folyton grimaszol.*
- Hogy rúzst? Na jó. *Nem hiszi, hogy mondhat erre nemet, főleg, ha ő kérte ezt a szívességet.
Közben teljesen felesleges dolgokról diskurálnak, ami most neki kielégítő, lévén ettől mélyebb talán nem is menne neki.* - Akkor majd kipróbálod azt is. Jó, rendben, bírom, hülye karikák, mit kell átéljek miattuk.
*Nagy levegőt vesz, mert már saját magára is terhet ró, hogy mennyire hisztis kezd lenni. Vissza kell térnie önmagához. Végül csak elkészül a mű és félve lép a tükörhöz, s amikor megpillantja magát igazából szóhoz sem jut egy darabig.*
- Ebből meg tudnál élni. *Csak elképzelni nem tudja, hogy mással is ilyen türelmes legyen. * - Szerinted mennyit fizetnének érte, ha beállnék sellőnek? *Tűnődik, persze nem gondolja komolyan. Fel sem tűnik, hogy a másik is éppen magát pingálja.* - Így még hasonlítunk is. *Neveti el magát.* - Köszönöm, most már jobban érzem magam.
*Fordul meg, majd végre már ott tartanak, hogy kifelé vehetik az irányt. Azt nem érti miért ilyen megkönnyebbülés ez most. Tőrét végre elteszi, majd hátra sem nézve kilép az ajtón. Még egyszer odapillant a képzelt paravánokra is, de igyekeznek a kijárat felé, hogy végre visszatérhessenek a városba. Hogy ott vár-e rá valami, azt nem tudja, de valamiért nagyon visszakívánkozik.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 16:40:30
Üzenet elküldve: 2024-03-30 16:40:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kell neki kétszer szólni, már készíti is elő a festékeket, aztán fog egy széket és leül Mai-val szemben, hogy neki is láthasson a művészi alkotásnak. Már előre szélesedik a vigyor az arcán.*
- Mert talán ez az első alkalom, hogy tényleg szarul nézel ki, de ne aggódj! Mindjárt nem fogsz, gondoskodom róla. *Empátia még mindig nem túl sok szorult Nori-ba, ez tény. Közben neki is látna a munkának, de a Mai szemein megjelenő apró könnybuborékok nem könnyítik meg a dolgát.*
- De azt ugye tudod, hogy ezzel a sminkkel sírni nem szabad, ugye? Láttad, hogy rajtam is hogyan nézett ki utána. *Nem érti mire fel a siettetés. Rajta nem múlik, de a jó munkához idő kell. Ügyesen, precízen kezdi elkészíteni a sminket.*
- Mindkettőnknek megveszünk mindent, amit szeretnénk vagy, amit egymásnak szeretnénk. Azért, mert megérdemeljük. *Mondja biztatóan, hogy lelket öntsön a lányba, miközben már határozott mozdulatokkal szép, vastag, fekete macskaszemeket fest a szemei köré. Nagyon meglepődik azon, mikor Mai türelmetlenkedni és hisztizni kezd a művelet miatt.*
- Ne nyafogj már, hát milyen nemeskisasszony vagy te? Nem sminkeltek még ki soha, vagy mi? *Felnevet, mert Mai tényleg úgy viselkedik, mintha először csinálnák ezt vele, pedig Nori egészen biztos benne, hogy a nemesi kúriában ez mindennapos procedúra volt a reggeleken.*
- Na jó, most jön az én részem az egyezségben, amiért megszabadítalak a karikáktól. Rúzst is akarok rád, de nem feketét, hanem azt a másikat. Ne mozdulj! *Lemossa az ecsetét és a bordó festékhez nyúl, amit ő szinte soha nem szokott használni, de szerinte Mai-nak jobban fog állni, mint a fekete. Ha a lány tényleg hagyja, akkor a szemei után elkezdi a száját is kipingálni.*
- Táncolni? Nem próbáltam még soha, olyan magasított sarkú kínzóeszközökben meg főleg nem, ha erre akarsz kilyukadni. Már csak egy perc, na! Bírd ki! Így. Most már kész van. *Feláll a székről és hátrébb lép párat, kicsit gyönyörködik Mai-ban, ahogy ott ül előtte a gyönyörű, fekete macskaszemekkel és a -remélhetőleg- bordóra festett ajkaival.*
- Imádlak! Nézd csak meg, milyen lett, addig megcsinálom a sajátomat is. Amúgy te szellemet láttál, vagy mi van, hogy ennyire sietni akarsz? *Csak Mai kedvéért villámgyorsan készíti el a saját, teljesen fekete sminkjét, felveszi a csizmáját, magára aggatja a fegyvereit, fogja a táskáját, még kétszer körbenéz, aztán felőle most már tényleg indulhatnak.*
- Most már mehetünk… *El is indul kifelé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kell neki kétszer szólni, már készíti is elő a festékeket, aztán fog egy széket és leül Mai-val szemben, hogy neki is láthasson a művészi alkotásnak. Már előre szélesedik a vigyor az arcán.*
- Mert talán ez az első alkalom, hogy tényleg szarul nézel ki, de ne aggódj! Mindjárt nem fogsz, gondoskodom róla. *Empátia még mindig nem túl sok szorult Nori-ba, ez tény. Közben neki is látna a munkának, de a Mai szemein megjelenő apró könnybuborékok nem könnyítik meg a dolgát.*
- De azt ugye tudod, hogy ezzel a sminkkel sírni nem szabad, ugye? Láttad, hogy rajtam is hogyan nézett ki utána. *Nem érti mire fel a siettetés. Rajta nem múlik, de a jó munkához idő kell. Ügyesen, precízen kezdi elkészíteni a sminket.*
- Mindkettőnknek megveszünk mindent, amit szeretnénk vagy, amit egymásnak szeretnénk. Azért, mert megérdemeljük. *Mondja biztatóan, hogy lelket öntsön a lányba, miközben már határozott mozdulatokkal szép, vastag, fekete macskaszemeket fest a szemei köré. Nagyon meglepődik azon, mikor Mai türelmetlenkedni és hisztizni kezd a művelet miatt.*
- Ne nyafogj már, hát milyen nemeskisasszony vagy te? Nem sminkeltek még ki soha, vagy mi? *Felnevet, mert Mai tényleg úgy viselkedik, mintha először csinálnák ezt vele, pedig Nori egészen biztos benne, hogy a nemesi kúriában ez mindennapos procedúra volt a reggeleken.*
- Na jó, most jön az én részem az egyezségben, amiért megszabadítalak a karikáktól. Rúzst is akarok rád, de nem feketét, hanem azt a másikat. Ne mozdulj! *Lemossa az ecsetét és a bordó festékhez nyúl, amit ő szinte soha nem szokott használni, de szerinte Mai-nak jobban fog állni, mint a fekete. Ha a lány tényleg hagyja, akkor a szemei után elkezdi a száját is kipingálni.*
- Táncolni? Nem próbáltam még soha, olyan magasított sarkú kínzóeszközökben meg főleg nem, ha erre akarsz kilyukadni. Már csak egy perc, na! Bírd ki! Így. Most már kész van. *Feláll a székről és hátrébb lép párat, kicsit gyönyörködik Mai-ban, ahogy ott ül előtte a gyönyörű, fekete macskaszemekkel és a -remélhetőleg- bordóra festett ajkaival.*
- Imádlak! Nézd csak meg, milyen lett, addig megcsinálom a sajátomat is. Amúgy te szellemet láttál, vagy mi van, hogy ennyire sietni akarsz? *Csak Mai kedvéért villámgyorsan készíti el a saját, teljesen fekete sminkjét, felveszi a csizmáját, magára aggatja a fegyvereit, fogja a táskáját, még kétszer körbenéz, aztán felőle most már tényleg indulhatnak.*
- Most már mehetünk… *El is indul kifelé.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:43:20
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:43:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd egy kicsit visszatérni a jelenbe, de ez annak köszönhető, hogy rájött, mekkorát bakizott. Utálatos érzés ez, nem is ismeri még. Hogy ő valamire ne emlékezzen? Mégis mi történik? Talán neki kéne az a varázslat, ami Nori-t ágyhoz kötötte egy egész hatra. Vagy az álmai attól megmaradnának? Hamar elveti az ötletet. Egy biztos, így nem maradhat.
~Szarul nézek ki?~ Ennek a kijelentésnek nem örül. Azért egy kis szem alatti karika még nem kéne egyenlőnek lennie azzal, hogy nem néz ki jól. Nem tud ezen sem sokáig gondolkodni a sellő érkezése miatt, de hamar el is tünteti Nori a hozzá hű szavakkal. Most még hálás is neki, így nem kell megszólalnia, tényleg elég volt egy biccentés.*
- Persze, de kérlek azért hasonlítsak magamra. *Most már felnevet, mert elképzelte magát úgy, ahogy a kedvenc barátnője szokott kinézni. Nagyon soknak érezné, de legyen. Ha "szarul néz ki" akkor ez ellen tenni kell.* - Soha nem mondták még, hogy szarul nézek ki. *A nevetést felváltja egy kis érzékenység, ami tényleg akkor fordul elő, ha nagyon fáradt valaki. Mai ilyenkor vagy megállás nélkül nevet, vagy elérzékenyül mindenen. Ennek a vegyítése nem lesz a kedvence. De a fáradtság sem. Szinte bepárásodik a szeme, úgy nézi a feketeséget, közben bólogat, hogy fesse csak ki, haladjon már. *
- Tudod mit? Legyen. Te választasz nekem egy utazósat, én meg neked a csinosat. Bár... olyat én is szeretnék. *Szerencsés téma, mert egy kicsit elvonja a figyelmét. Még mindig az lebeg a lelki szemei előtt, hogy szörnyen festhet, és reményteli lenne az esemény, ahol új ruhát vásárol magának, hogy tetsszen a tükörképe.* - Visszaérünk a városba végre és akkor keresünk egy helyet, ahol ránk igazítják a legszebb darabokat! Olyan szépek leszünk. *Ha a lány belekezdene, türelmetlenkedésbe kezd. * - Ez csiklandoz, jaj Nori, sokáig tart még? *Talán egy perc ha eltelt. Tényleg türelmetlen, de legalább, mintha már észnél lenne.* - Tudsz táncolni? *Mivel csukva van a szeme, így nem látja a másik reakcióját, pedig szívesen nézné meg, mit is szól a legújabb képzelgésére.* - Elképzeltelek, milyen lennél egy bálon. Biztos már az sincs, ha nemesek sem. Kész van már? Induljunk el kérlek. Nem jó itt.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.30 15:43:43
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd egy kicsit visszatérni a jelenbe, de ez annak köszönhető, hogy rájött, mekkorát bakizott. Utálatos érzés ez, nem is ismeri még. Hogy ő valamire ne emlékezzen? Mégis mi történik? Talán neki kéne az a varázslat, ami Nori-t ágyhoz kötötte egy egész hatra. Vagy az álmai attól megmaradnának? Hamar elveti az ötletet. Egy biztos, így nem maradhat.
~Szarul nézek ki?~ Ennek a kijelentésnek nem örül. Azért egy kis szem alatti karika még nem kéne egyenlőnek lennie azzal, hogy nem néz ki jól. Nem tud ezen sem sokáig gondolkodni a sellő érkezése miatt, de hamar el is tünteti Nori a hozzá hű szavakkal. Most még hálás is neki, így nem kell megszólalnia, tényleg elég volt egy biccentés.*
- Persze, de kérlek azért hasonlítsak magamra. *Most már felnevet, mert elképzelte magát úgy, ahogy a kedvenc barátnője szokott kinézni. Nagyon soknak érezné, de legyen. Ha "szarul néz ki" akkor ez ellen tenni kell.* - Soha nem mondták még, hogy szarul nézek ki. *A nevetést felváltja egy kis érzékenység, ami tényleg akkor fordul elő, ha nagyon fáradt valaki. Mai ilyenkor vagy megállás nélkül nevet, vagy elérzékenyül mindenen. Ennek a vegyítése nem lesz a kedvence. De a fáradtság sem. Szinte bepárásodik a szeme, úgy nézi a feketeséget, közben bólogat, hogy fesse csak ki, haladjon már. *
- Tudod mit? Legyen. Te választasz nekem egy utazósat, én meg neked a csinosat. Bár... olyat én is szeretnék. *Szerencsés téma, mert egy kicsit elvonja a figyelmét. Még mindig az lebeg a lelki szemei előtt, hogy szörnyen festhet, és reményteli lenne az esemény, ahol új ruhát vásárol magának, hogy tetsszen a tükörképe.* - Visszaérünk a városba végre és akkor keresünk egy helyet, ahol ránk igazítják a legszebb darabokat! Olyan szépek leszünk. *Ha a lány belekezdene, türelmetlenkedésbe kezd. * - Ez csiklandoz, jaj Nori, sokáig tart még? *Talán egy perc ha eltelt. Tényleg türelmetlen, de legalább, mintha már észnél lenne.* - Tudsz táncolni? *Mivel csukva van a szeme, így nem látja a másik reakcióját, pedig szívesen nézné meg, mit is szól a legújabb képzelgésére.* - Elképzeltelek, milyen lennél egy bálon. Biztos már az sincs, ha nemesek sem. Kész van már? Induljunk el kérlek. Nem jó itt.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.30 15:43:43
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:13:20
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:13:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kifejezetten ritka eset az, amikor Nori pontosan emlékszik valami napokkal ezelőtt elhangzott kijelentésre, de ez most azok közé tartozik. Olyan traumaként érte, hogy el fogják tiltani a fekete festékeitől, ami számára hatalmas kincs, hogy nem is tudna nem emlékezni rá, hogy mettől-meddig is fog tartani a tilalom. Mai szerencsétlensége, hogy ő pont most hibázik, ami pedig nála számít ritkaságnak.
Bent a szobában elég sokáig kell várnia, míg barátnője meg tud szólalni, ami csak még jobban erősíti a gyanút, hogy valami nincs rendben. Ráadásul összeszedetlen is. Csak motyog, de nem igazán sikerül neki összeraknia egy egész mondatot sem. A hátsó szándék kifejezés végül határozottan meglepi Nori-t, mert a manipuláció sem tartozott eddig Mai eszköztárába, legalábbis látszólag nem.*
- Öhm, igen? *Pislog párat, míg a magyarázatot várja.* Mondhattad volna egyenesen is, bár épp most mondod. Tény, hogy elég szarul nézel ki, ezért is kérdezem, hogy mi baj van?
*Az erre kapott választ nem kaphatja meg, ahogy ő sem tud felelni Mai kérdésére, mert kopognak az ajtón, a fegyvereiket hozták. Nori rögtön ellenőrzi is őket. Hosszúkard, az ostor, két tőr, és egy harmadik, ami Mai-é.*
- Igen, minden megvan. Nem kell más, kösz. Na, tünés! *Erősíti azért meg ő is a tényt, hogy nem hiányzik semmi, elhessegeti a sellőket, majd visszatér a korábbi témához.*
- Nos, megszüntetni nem tudom azokat a karikákat, arra nincs semmi löttyöm, de eltüntethetem neked őket, ha hagyod, hogy téged is kifesselek. Az erős fekete smink egyik nagy előnye, hogy az ilyesmi nem látszik miatta. Nos, mit szólsz? Akarod? *Rögtön megjön a lelkesedése. Már többször is ki akarta festeni Mai-t, de eddig nem hagyta, most viszont van ürügy is, hogy rábeszélje. Tuti nem hagyná ki ezt a lehetőséget.*
- Meg amúgy azon gondolkoztam, hogy ha már nekem szép ruhát akarunk, akkor neked nem ártana egy utazós szett vérttel meg mindennel. Ha abban kalandoznál, mikor épp olyanod van, talán esélyed is lenne túlélni az első alkalmat, mikor megtámadnak. *El is képzeli Mai-t egy gyönyörű, nőies kialakítású, koromfekete vértben. Nyilván. Hiába visel most a lány például fehér felsőt, Nori nem tud más színben gondolkodni, csak a feketében. Mindenesetre Nori szerint kifejezetten csinos lenne úgy… is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kifejezetten ritka eset az, amikor Nori pontosan emlékszik valami napokkal ezelőtt elhangzott kijelentésre, de ez most azok közé tartozik. Olyan traumaként érte, hogy el fogják tiltani a fekete festékeitől, ami számára hatalmas kincs, hogy nem is tudna nem emlékezni rá, hogy mettől-meddig is fog tartani a tilalom. Mai szerencsétlensége, hogy ő pont most hibázik, ami pedig nála számít ritkaságnak.
Bent a szobában elég sokáig kell várnia, míg barátnője meg tud szólalni, ami csak még jobban erősíti a gyanút, hogy valami nincs rendben. Ráadásul összeszedetlen is. Csak motyog, de nem igazán sikerül neki összeraknia egy egész mondatot sem. A hátsó szándék kifejezés végül határozottan meglepi Nori-t, mert a manipuláció sem tartozott eddig Mai eszköztárába, legalábbis látszólag nem.*
- Öhm, igen? *Pislog párat, míg a magyarázatot várja.* Mondhattad volna egyenesen is, bár épp most mondod. Tény, hogy elég szarul nézel ki, ezért is kérdezem, hogy mi baj van?
*Az erre kapott választ nem kaphatja meg, ahogy ő sem tud felelni Mai kérdésére, mert kopognak az ajtón, a fegyvereiket hozták. Nori rögtön ellenőrzi is őket. Hosszúkard, az ostor, két tőr, és egy harmadik, ami Mai-é.*
- Igen, minden megvan. Nem kell más, kösz. Na, tünés! *Erősíti azért meg ő is a tényt, hogy nem hiányzik semmi, elhessegeti a sellőket, majd visszatér a korábbi témához.*
- Nos, megszüntetni nem tudom azokat a karikákat, arra nincs semmi löttyöm, de eltüntethetem neked őket, ha hagyod, hogy téged is kifesselek. Az erős fekete smink egyik nagy előnye, hogy az ilyesmi nem látszik miatta. Nos, mit szólsz? Akarod? *Rögtön megjön a lelkesedése. Már többször is ki akarta festeni Mai-t, de eddig nem hagyta, most viszont van ürügy is, hogy rábeszélje. Tuti nem hagyná ki ezt a lehetőséget.*
- Meg amúgy azon gondolkoztam, hogy ha már nekem szép ruhát akarunk, akkor neked nem ártana egy utazós szett vérttel meg mindennel. Ha abban kalandoznál, mikor épp olyanod van, talán esélyed is lenne túlélni az első alkalmat, mikor megtámadnak. *El is képzeli Mai-t egy gyönyörű, nőies kialakítású, koromfekete vértben. Nyilván. Hiába visel most a lány például fehér felsőt, Nori nem tud más színben gondolkodni, csak a feketében. Mindenesetre Nori szerint kifejezetten csinos lenne úgy… is.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:46:55
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:46:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Fáradtsága okán egyáltalán nem bíbelődik nagyon a kedves szavakkal. Nem is gondolkodik igazán. Most az jön elő, ami a zsigereiben van, hiszen ebben nőtt fel. Csak azt kellett magára erőltetnie, hogy ne tűnjön végtelenül kimerültnek. Érdekes ez egy egész hatnyi semmittevés után. Celine engedelmességet mutat, pont úgy, ahogy régen az egész udvartartás. Ő ezt sosem használta, vagy nem tűnt fel neki. De az ilyen helyeken látványos sikert arat. Akár büszke is lehetne magára, de nem különösebben érdekli semmi, azon kívül, hogy kapja vissza a kis barátnője azt, ami az övé.
Végül elindulnak a szobába, fel sem tűnt neki, hogy ez az egész kis közjáték hogyan hatott Nori-ra.*
-Aha, a pénz. *Ül le az ágy szélére, még látványosan gondolkodik valamin, de nehezen szólal meg. Egyáltalán nem csak a pénz ami ehhez kell, egy fagyos tekintet néha sokkal hatásosabb, mint az agresszív fenyegetés. Na meg az is lehet, hogy számít, hogy az orvossal látták őt vonulni, Norit pedig betegen elesni. Ki tudja?*
- Ja, hogy... *Ha valamiben jó Mai, az az, hogy mindenre emlékszik. Pontosan ugyan úgy, ahogyan az elhangzott, egy betűt sem tévesztve. Könyv sem volt még olyan a kezében, legyen az bármily tudományos, hogy ne emlékezzen a részletekre belőle. Nori-ra tekint, hamar megpróbálja beindítani az agytekervényeit, hogy ne nézze őt teljesen hülyének.*
- Hátsó szándékom van. *Köszörüli meg a torkát, mert valami hasznos jutott végül eszébe.* - Csúnya dolog lenne tőlem, ha neked nem hagynám én pedig szívességet kérnék tőled. Mondd, hogy van erre valamid. *Mutat a szemei alatt ékeskedő sötét foltokra. Bár ébredéskor sokkal rusnyább volt, a sminkről eszébe jutott az, hogy Nori-nál akadhat valami, ami a segítségére lehet, ha már a mindene a fekete máz. Ha nincs is szép mentés volt, talán ebből nem jön rá, hogy azt sem tudta hirtelen, hogy mit beszél.*
- Csak rosszul aludtam, semmi gond nincs. *Tényleg nincs. Legalábbis, ha van, akkor arról Mai nem tud, mert nem akar tudni. Most csak valamiért azt érzi, hogy innen menni kell.
A fegyvereket ígérethez híven meghozzák, amit egy bólintással köszön csak meg.*
- Minden megvan. Van még valamire szükséged Nori?
*Fáradtsága okán egyáltalán nem bíbelődik nagyon a kedves szavakkal. Nem is gondolkodik igazán. Most az jön elő, ami a zsigereiben van, hiszen ebben nőtt fel. Csak azt kellett magára erőltetnie, hogy ne tűnjön végtelenül kimerültnek. Érdekes ez egy egész hatnyi semmittevés után. Celine engedelmességet mutat, pont úgy, ahogy régen az egész udvartartás. Ő ezt sosem használta, vagy nem tűnt fel neki. De az ilyen helyeken látványos sikert arat. Akár büszke is lehetne magára, de nem különösebben érdekli semmi, azon kívül, hogy kapja vissza a kis barátnője azt, ami az övé.
Végül elindulnak a szobába, fel sem tűnt neki, hogy ez az egész kis közjáték hogyan hatott Nori-ra.*
-Aha, a pénz. *Ül le az ágy szélére, még látványosan gondolkodik valamin, de nehezen szólal meg. Egyáltalán nem csak a pénz ami ehhez kell, egy fagyos tekintet néha sokkal hatásosabb, mint az agresszív fenyegetés. Na meg az is lehet, hogy számít, hogy az orvossal látták őt vonulni, Norit pedig betegen elesni. Ki tudja?*
- Ja, hogy... *Ha valamiben jó Mai, az az, hogy mindenre emlékszik. Pontosan ugyan úgy, ahogyan az elhangzott, egy betűt sem tévesztve. Könyv sem volt még olyan a kezében, legyen az bármily tudományos, hogy ne emlékezzen a részletekre belőle. Nori-ra tekint, hamar megpróbálja beindítani az agytekervényeit, hogy ne nézze őt teljesen hülyének.*
- Hátsó szándékom van. *Köszörüli meg a torkát, mert valami hasznos jutott végül eszébe.* - Csúnya dolog lenne tőlem, ha neked nem hagynám én pedig szívességet kérnék tőled. Mondd, hogy van erre valamid. *Mutat a szemei alatt ékeskedő sötét foltokra. Bár ébredéskor sokkal rusnyább volt, a sminkről eszébe jutott az, hogy Nori-nál akadhat valami, ami a segítségére lehet, ha már a mindene a fekete máz. Ha nincs is szép mentés volt, talán ebből nem jön rá, hogy azt sem tudta hirtelen, hogy mit beszél.*
- Csak rosszul aludtam, semmi gond nincs. *Tényleg nincs. Legalábbis, ha van, akkor arról Mai nem tud, mert nem akar tudni. Most csak valamiért azt érzi, hogy innen menni kell.
A fegyvereket ígérethez híven meghozzák, amit egy bólintással köszön csak meg.*
- Minden megvan. Van még valamire szükséged Nori?
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:26:26
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:26:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Ahogy Mai megjelenik mellette, Nori valóban azonnal elhallgat. Akik nem ismerik őket, tényleg azt hihetik, hogy a feketébe öltözött lány valóban követi az úrnője minden parancsát. Nori viszont most furcsán néz Mai-ra. Hiába az álca, ő látja azokat a karikákat a szeme alatt, de egyelőre ezt sem teszi szóvá, csak hallgatja a diskurzust közte és a Celine névre hallgató sellő között, aki érdeklődve néz az őt megszólító kék szemekbe, aztán egy pillanatra le a kezükre, amibe a pénzzel teli tarisznya kerül, de annak köszönhetően most már a lány minden figyelme Mai-é.*
- Értettem, kisasszony! Át fogom adni az üzenetet a doktor úrnak, amint visszatért. A fegyvereiket pedig hamarosan felvisszük a szobájukba. *Nem csak a pénz miatt engedelmeskedik, amúgy sem merne most ellenkezni szegény lány Mai-val, annyira megijed a fenyegetően közömbös tekintetétől.
Nori nagyokat pislog meglepettségében, de továbbra sem szól, csak akkor, mikor már újra a szoba felé tartanak.*
- Ezt meg hogy csináltad, hogy neked odaadják őket, nekem meg nem? A pénz miatt, mi? *Másra nem tud gondolni. Vele még sosem fordult elő olyasmi, hogy fenyegetés hatására ne kapott volna meg bármit, olyasmi meg főleg nem, hogy valaki mellé lépve néhány kedves szóval egycsapásra elintézi ugyanazt.
Tényleg furcsa neki most Mai, de még furcsább lesz, mikor felajánlja, hogy mégis használhatja a fekete festéket. Eddig csak azért nem használta, mert kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy magát pingálja, de ettől függetlenül szerinte a büntetése még el sem kezdődött. Már, ha jól emlékszik a feltételekre.*
- Miért? Nem azt mondtad, hogy akkor kezdődik a büntetésem, mikor elmegyünk innen? Szóval ma. Miért gondoltad meg magad? Nem értem… Mai, minden rendben van? *Kérdez is rá végül az aggályaira, mert neki nagyon úgy tűnik, hogy valami egész biztosan nincs.*
- Fáradtnak tűnsz és… ijesztőnek, türelmetlennek. Tudnom kell valamiről? *Mert, ha igen, akkor szerinte jobb, ha most megbeszélik, mintha az úton derülne ki, hogy most meg esetleg Mai az, aki nincs jól. Nori közben elkezdi a nadrágjába csatolni az övét, aztán felveszi a bőrvértet is, ami az egész hat alatt a sarokban csücsült árván s tétlenül.*
*Ahogy Mai megjelenik mellette, Nori valóban azonnal elhallgat. Akik nem ismerik őket, tényleg azt hihetik, hogy a feketébe öltözött lány valóban követi az úrnője minden parancsát. Nori viszont most furcsán néz Mai-ra. Hiába az álca, ő látja azokat a karikákat a szeme alatt, de egyelőre ezt sem teszi szóvá, csak hallgatja a diskurzust közte és a Celine névre hallgató sellő között, aki érdeklődve néz az őt megszólító kék szemekbe, aztán egy pillanatra le a kezükre, amibe a pénzzel teli tarisznya kerül, de annak köszönhetően most már a lány minden figyelme Mai-é.*
- Értettem, kisasszony! Át fogom adni az üzenetet a doktor úrnak, amint visszatért. A fegyvereiket pedig hamarosan felvisszük a szobájukba. *Nem csak a pénz miatt engedelmeskedik, amúgy sem merne most ellenkezni szegény lány Mai-val, annyira megijed a fenyegetően közömbös tekintetétől.
Nori nagyokat pislog meglepettségében, de továbbra sem szól, csak akkor, mikor már újra a szoba felé tartanak.*
- Ezt meg hogy csináltad, hogy neked odaadják őket, nekem meg nem? A pénz miatt, mi? *Másra nem tud gondolni. Vele még sosem fordult elő olyasmi, hogy fenyegetés hatására ne kapott volna meg bármit, olyasmi meg főleg nem, hogy valaki mellé lépve néhány kedves szóval egycsapásra elintézi ugyanazt.
Tényleg furcsa neki most Mai, de még furcsább lesz, mikor felajánlja, hogy mégis használhatja a fekete festéket. Eddig csak azért nem használta, mert kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy magát pingálja, de ettől függetlenül szerinte a büntetése még el sem kezdődött. Már, ha jól emlékszik a feltételekre.*
- Miért? Nem azt mondtad, hogy akkor kezdődik a büntetésem, mikor elmegyünk innen? Szóval ma. Miért gondoltad meg magad? Nem értem… Mai, minden rendben van? *Kérdez is rá végül az aggályaira, mert neki nagyon úgy tűnik, hogy valami egész biztosan nincs.*
- Fáradtnak tűnsz és… ijesztőnek, türelmetlennek. Tudnom kell valamiről? *Mert, ha igen, akkor szerinte jobb, ha most megbeszélik, mintha az úton derülne ki, hogy most meg esetleg Mai az, aki nincs jól. Nori közben elkezdi a nadrágjába csatolni az övét, aztán felveszi a bőrvértet is, ami az egész hat alatt a sarokban csücsült árván s tétlenül.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:59:39
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:59:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Pontosan ugyan úgy telt el minden nap. Rég volt olyan időszaka, hogy ne lenne benne valami világrengető. Minden nap valami kellemes, vagy épp fájó újdonság. Most ennek a hiánya pihentetően hat rá, nem úgy, mint az éjszakái. Míg Nori egyre jobban van, úgy Mai szeme alatt kezdenek sötétülni a karikák, szerencsére egy kis hideg víz még mindig felébreszti annyira a fiatal bőrét, hogy ne fessen szörnyen. Plafont bámul, majd oldalra fordul, mint minden egyes reggel, hogy a drága fogadott testvérére nézzen, aki türelmetlenül szeretne gyógyulni. Most hűlt helyét találja, így hamarabb dönt amellett, hogy kikel az ágyból. A mostani álmára nem jól emlékszik, csak némi képre belőle. Az éjjel boncolni támadt kedve, már meg sem lepődik. Nagy sóhajjal kezd bele a gyorsított reggeli rutinjába, és megpróbálja a legfrissebb formáját hozni, s úgy kilépni a szobából, hogy megkeresse Nori-t. Nem sokat kell töprengenie a hollétén, mert a hangja elárulja őt. Magára erőlteti az úrinőt, ami most kicsit nehezebb, de azért sikerül. Egyenes tartással, érzelemmentes arccal lép a lány mellé, és teszi előre a kezét, mintha csak mutatná, hogy "Csend legyen!" Szavak nem kellenek hozzá, mindössze egy kis hatásszünet.*
- Ma távozunk. *Fordul az egyik Sellőhöz, talán tőle kérte a doki a paravánokat.* - Celine, ugye? *Méri végig egy halvány mosoly kíséretében, de semmi kedvesség nem tükröződik most róla. Nem a lány hibája, hanem a rosszul indult reggelé.* - Egy órán belül útra kelünk, kérlek, addig készítsétek össze a fegyvereket. * Majd mintha csak megfogná a kezét, átad neki egy kis tarsznyát, amiben 54 arany van. Így a Sellő (NJK) tán hajlandó lesz átadni egy üzenetet a Dokinak.
* - Üzenem a dokinak, ha még megfordul erre, hogy köszönök mindent. És még tedd hozzá kérlek, Celine, hogy reménybeli terveim között szerepel az ígéretének behajtása. *Magában persze már nevet, nem gondolja, hogy valóban fognak még találkozni, persze nem bánná... Nori-hoz fordul végül.* - Menjünk, már nagyon vágyom vissza.
*Azzal elindul a szoba felé, várva, hogy kövesse őt a lány és csak reméli, hogy a toporzékolása elmúlik, amint ráébred, hogy Mai elintézi neki, amit akart. Csak még egy egészen cseppet nyugton kellene maradnia.*
- Ma már kisminkelheted magad. Nem is volt akkora büntetés, ugye? Észre sem vetted. Most pedig húzzunk el végre innen.
*Pontosan ugyan úgy telt el minden nap. Rég volt olyan időszaka, hogy ne lenne benne valami világrengető. Minden nap valami kellemes, vagy épp fájó újdonság. Most ennek a hiánya pihentetően hat rá, nem úgy, mint az éjszakái. Míg Nori egyre jobban van, úgy Mai szeme alatt kezdenek sötétülni a karikák, szerencsére egy kis hideg víz még mindig felébreszti annyira a fiatal bőrét, hogy ne fessen szörnyen. Plafont bámul, majd oldalra fordul, mint minden egyes reggel, hogy a drága fogadott testvérére nézzen, aki türelmetlenül szeretne gyógyulni. Most hűlt helyét találja, így hamarabb dönt amellett, hogy kikel az ágyból. A mostani álmára nem jól emlékszik, csak némi képre belőle. Az éjjel boncolni támadt kedve, már meg sem lepődik. Nagy sóhajjal kezd bele a gyorsított reggeli rutinjába, és megpróbálja a legfrissebb formáját hozni, s úgy kilépni a szobából, hogy megkeresse Nori-t. Nem sokat kell töprengenie a hollétén, mert a hangja elárulja őt. Magára erőlteti az úrinőt, ami most kicsit nehezebb, de azért sikerül. Egyenes tartással, érzelemmentes arccal lép a lány mellé, és teszi előre a kezét, mintha csak mutatná, hogy "Csend legyen!" Szavak nem kellenek hozzá, mindössze egy kis hatásszünet.*
- Ma távozunk. *Fordul az egyik Sellőhöz, talán tőle kérte a doki a paravánokat.* - Celine, ugye? *Méri végig egy halvány mosoly kíséretében, de semmi kedvesség nem tükröződik most róla. Nem a lány hibája, hanem a rosszul indult reggelé.* - Egy órán belül útra kelünk, kérlek, addig készítsétek össze a fegyvereket. * Majd mintha csak megfogná a kezét, átad neki egy kis tarsznyát, amiben 54 arany van. Így a Sellő (NJK) tán hajlandó lesz átadni egy üzenetet a Dokinak.
* - Üzenem a dokinak, ha még megfordul erre, hogy köszönök mindent. És még tedd hozzá kérlek, Celine, hogy reménybeli terveim között szerepel az ígéretének behajtása. *Magában persze már nevet, nem gondolja, hogy valóban fognak még találkozni, persze nem bánná... Nori-hoz fordul végül.* - Menjünk, már nagyon vágyom vissza.*Azzal elindul a szoba felé, várva, hogy kövesse őt a lány és csak reméli, hogy a toporzékolása elmúlik, amint ráébred, hogy Mai elintézi neki, amit akart. Csak még egy egészen cseppet nyugton kellene maradnia.*
- Ma már kisminkelheted magad. Nem is volt akkora büntetés, ugye? Észre sem vetted. Most pedig húzzunk el végre innen.
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:15:41
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:15:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*A béka csak egy teljesen véletlen gondolat szüleménye. Egyszerűen az jutott eszébe először, amit mondhatott, nem gondolta volna, hogy pont eltalálja, milyen állatkái is voltak Mai-nak, de azért elégedetten veszi tudomásul, hogy bizony beletrafált.*
- Hogyne tudnám a testvéremről, mikor azért nincsenek már, mert kiborítottam őket? *Nevetgél, és ezt most ezúttal tényleg csak viccnek szánja. Szerencsére azt nem próbálja meg az ő agya sem állítani, hogy ők ketten valóban testvérek volnának.
Nem sokkal később már újra a szobában vannak, és be is bújnak a finom, puha ágyikóba. Sokadszorra fognak már egymás mellett aludni, ami mintha mára már egészen természetes lenne a számukra.*
- Nem, nem mesélek, hagylak aludni. *Mondja kedvese, aztán aznap nem szól már többet. Tényleg nehezen alszik most el, sokszor Mai-t figyeli, ahogy alszik, de a rémálmainak semmi jelét nem látja rajta, pedig akkor biztosan felébresztené.*
//Egy hattal később//
*A másnapjuk hasonlóan telik, mint az előző. Nori teljes felépülésére még valóban sokat kell várniuk, de javulgat. Kár, hogy csak javulgat, és a teljes folyamat sokkal tovább tart, mint arra talán mindketten számítottak. A kis feketeség lassan, de fokozatosan, napról-napra nyeri vissza az energiáját. Minden nap sokat sétálnak a friss levegőn, amihez Nori-nak egyre kevesebb segítségre van szüksége. Egészen hozzászokott ahhoz is, hogy négy napig Leveseken él, ami összesen 40 aranyába került, de a ma reggel már teljesen más. Mikor felébred, Mai még alszik, de ő úgy érzi magát, mintha az elmúlt egy hat szenvedése nem is lett volna. Kitartásának és Mai munkájának köszönhetően már ereje teljében, egyedül kel ki az ágyból. Barátnőjét nincs szíve felébreszteni, így egyedül megy le, hogy végre egy jó finomat Reggelizhessen 10 aranyért , és közben a szoba Szoba árát is rendezi a maradék öt napra, amiért 80 aranyat kérnek el. Ha Mai közben felébred, akkor a kis fekete húgicáját épp néhány sellővel vitatkozva találhatja meg, ahogy a maga karakán és morcos viselkedésével próbálja kötelezni őket arra, hogy most már adják neki vissza a fegyvereit, de mivel itt azért még mindig ő a beteg, és az, aki beszámíthatatlan a Doki és Mai elmondása alapján, neki nem adják vissza a pengéket, bármennyire is hisztizik értük, csak az úrnőnek vagy az orvosnak, aki azóta sem tért vissza hozzájuk.*
- Hát ez hallatlan! Milyen jogon tartjátok magatoknál az ÉN fegyvereimet?! Kérem őket! Most azonnal! *Toporzékol idegesen. Bizony, ez már a régi Nori. Az a Nori, akinek minden kérésére ugrani kell, ha jót akarnak, és akinek a hangjától most az egész Sellőház zeng azért, mert nem akarják neki visszaadni a fegyvereket.*
*A béka csak egy teljesen véletlen gondolat szüleménye. Egyszerűen az jutott eszébe először, amit mondhatott, nem gondolta volna, hogy pont eltalálja, milyen állatkái is voltak Mai-nak, de azért elégedetten veszi tudomásul, hogy bizony beletrafált.*
- Hogyne tudnám a testvéremről, mikor azért nincsenek már, mert kiborítottam őket? *Nevetgél, és ezt most ezúttal tényleg csak viccnek szánja. Szerencsére azt nem próbálja meg az ő agya sem állítani, hogy ők ketten valóban testvérek volnának.
Nem sokkal később már újra a szobában vannak, és be is bújnak a finom, puha ágyikóba. Sokadszorra fognak már egymás mellett aludni, ami mintha mára már egészen természetes lenne a számukra.*
- Nem, nem mesélek, hagylak aludni. *Mondja kedvese, aztán aznap nem szól már többet. Tényleg nehezen alszik most el, sokszor Mai-t figyeli, ahogy alszik, de a rémálmainak semmi jelét nem látja rajta, pedig akkor biztosan felébresztené.*
//Egy hattal később//
*A másnapjuk hasonlóan telik, mint az előző. Nori teljes felépülésére még valóban sokat kell várniuk, de javulgat. Kár, hogy csak javulgat, és a teljes folyamat sokkal tovább tart, mint arra talán mindketten számítottak. A kis feketeség lassan, de fokozatosan, napról-napra nyeri vissza az energiáját. Minden nap sokat sétálnak a friss levegőn, amihez Nori-nak egyre kevesebb segítségre van szüksége. Egészen hozzászokott ahhoz is, hogy négy napig Leveseken él, ami összesen 40 aranyába került
, de a ma reggel már teljesen más. Mikor felébred, Mai még alszik, de ő úgy érzi magát, mintha az elmúlt egy hat szenvedése nem is lett volna. Kitartásának és Mai munkájának köszönhetően már ereje teljében, egyedül kel ki az ágyból. Barátnőjét nincs szíve felébreszteni, így egyedül megy le, hogy végre egy jó finomat Reggelizhessen 10 aranyért , és közben a szoba Szoba árát is rendezi a maradék öt napra, amiért 80 aranyat kérnek el. Ha Mai közben felébred, akkor a kis fekete húgicáját épp néhány sellővel vitatkozva találhatja meg, ahogy a maga karakán és morcos viselkedésével próbálja kötelezni őket arra, hogy most már adják neki vissza a fegyvereit, de mivel itt azért még mindig ő a beteg, és az, aki beszámíthatatlan a Doki és Mai elmondása alapján, neki nem adják vissza a pengéket, bármennyire is hisztizik értük, csak az úrnőnek vagy az orvosnak, aki azóta sem tért vissza hozzájuk.*- Hát ez hallatlan! Milyen jogon tartjátok magatoknál az ÉN fegyvereimet?! Kérem őket! Most azonnal! *Toporzékol idegesen. Bizony, ez már a régi Nori. Az a Nori, akinek minden kérésére ugrani kell, ha jót akarnak, és akinek a hangjától most az egész Sellőház zeng azért, mert nem akarják neki visszaadni a fegyvereket.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:08:31
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:08:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*A családról beszélgetve egyáltalán nem zavarja már a tény, hogy az övét Nori bántaná, pusztán azért, mert nem bántak olyan jól vele. Ő is így érez, amikor a másik anyjára gondol. Minden egyes Nori-t körülölelő sötét fellegről azt gondolja, hogy annak a hibája, aki elhagyta őt. Persze körülményeket nem ismer, így adna egy esélyt a magyarázatra, de nem fog megbotránkozni még azon sem, hogy a feketeség kioltaná az életét. Biztosan megpróbálná óva inteni ettől a cselekedettől, de nem minden áron.
A komor témájukból szerencsére engednek és átveszi a helyet ismét egy kis nevetés. Ha nem jutott nekik igazi család, majd ők lehetnek azok egymásnak. Az élet sokszor elvesz, de néha ad is. Semmi szükség nincs arra a vérkötelékre, anélkül is erős szövetségek tudnak köttetni. És legalább igaziak.*
- Az már most is égnek áll néha, de nem baj, így a jó. Én pedig örökké ki foglak oktatni, amikor hülyeséget csinálsz. Azt meg honnan tudtad, hogy voltak békáim?
*Mert voltak. De erről már nem fog beszélni.
Megvárja, hogy elköltse a másik a neki jutott nem túl fejedelmi vacsorát, ő pedig megissza az utolsó kis korty bort is.*
- Ha olyan sok energiád maradt, nyugodtan mesélhetsz nekem még. Csak légyszíves olyat, amitől nem lesz rémálmom.
*Ismét a lányt támogatva jutnak el a szobáig. Hosszú nap volt, annyi minden történt. Rég csinálta már, de amint kicsit rendbe tette magát, bedől az ágyba, s a plafont bámulva veszi sorra a kikötőben történt eseményeket. Hogyan is férhet bele mindez ilyen rövid időbe? Elfáradt, de élményekkel gazdagodott. Rosszakkal és jókkal is. Kezei elnyúlnak a lányéhoz és megfogja azt, ha eléri és hagyja. Behunyja a szemét, hogy az eleinte olyan kényelmes és puha ágy újra rémálommá alakuljon és szippantsa be őt elméje legsötétebb és zavarosabb bugyraiba. Kívülről megint semmi nem látszik. Angyalian alszik, mintha semmi nem háborgatná, belül mégis minden újra szétesik, amit a mai nap összerakott. Mikor lesz már vége ennek a belső küzdelemnek? Annyi mindene van jelenleg, ami sosem volt, valami mégis mérgezi. Csak reggel nyitja ki újra a jégkékeket, de ugyanolyan mozdulatlan marad. Talán majd az elkövetkezendő napok kisimítják. A visszaindulással meg kell várni, amíg barátnője, sőt mi több, testvére teljesen felépül. De akkor már tűkön ülve fogja várni az indulást.*
*A családról beszélgetve egyáltalán nem zavarja már a tény, hogy az övét Nori bántaná, pusztán azért, mert nem bántak olyan jól vele. Ő is így érez, amikor a másik anyjára gondol. Minden egyes Nori-t körülölelő sötét fellegről azt gondolja, hogy annak a hibája, aki elhagyta őt. Persze körülményeket nem ismer, így adna egy esélyt a magyarázatra, de nem fog megbotránkozni még azon sem, hogy a feketeség kioltaná az életét. Biztosan megpróbálná óva inteni ettől a cselekedettől, de nem minden áron.
A komor témájukból szerencsére engednek és átveszi a helyet ismét egy kis nevetés. Ha nem jutott nekik igazi család, majd ők lehetnek azok egymásnak. Az élet sokszor elvesz, de néha ad is. Semmi szükség nincs arra a vérkötelékre, anélkül is erős szövetségek tudnak köttetni. És legalább igaziak.*
- Az már most is égnek áll néha, de nem baj, így a jó. Én pedig örökké ki foglak oktatni, amikor hülyeséget csinálsz. Azt meg honnan tudtad, hogy voltak békáim?
*Mert voltak. De erről már nem fog beszélni.
Megvárja, hogy elköltse a másik a neki jutott nem túl fejedelmi vacsorát, ő pedig megissza az utolsó kis korty bort is.*
- Ha olyan sok energiád maradt, nyugodtan mesélhetsz nekem még. Csak légyszíves olyat, amitől nem lesz rémálmom.
*Ismét a lányt támogatva jutnak el a szobáig. Hosszú nap volt, annyi minden történt. Rég csinálta már, de amint kicsit rendbe tette magát, bedől az ágyba, s a plafont bámulva veszi sorra a kikötőben történt eseményeket. Hogyan is férhet bele mindez ilyen rövid időbe? Elfáradt, de élményekkel gazdagodott. Rosszakkal és jókkal is. Kezei elnyúlnak a lányéhoz és megfogja azt, ha eléri és hagyja. Behunyja a szemét, hogy az eleinte olyan kényelmes és puha ágy újra rémálommá alakuljon és szippantsa be őt elméje legsötétebb és zavarosabb bugyraiba. Kívülről megint semmi nem látszik. Angyalian alszik, mintha semmi nem háborgatná, belül mégis minden újra szétesik, amit a mai nap összerakott. Mikor lesz már vége ennek a belső küzdelemnek? Annyi mindene van jelenleg, ami sosem volt, valami mégis mérgezi. Csak reggel nyitja ki újra a jégkékeket, de ugyanolyan mozdulatlan marad. Talán majd az elkövetkezendő napok kisimítják. A visszaindulással meg kell várni, amíg barátnője, sőt mi több, testvére teljesen felépül. De akkor már tűkön ülve fogja várni az indulást.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 10:05:07
Üzenet elküldve: 2024-03-30 10:05:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy egészen kicsit elködösül a tekintete, mikor Mai visszakérdez. Olyan egyszerű, mikor a másikat kell kioktatni, de ha a saját problémái kerülnek célkeresztbe, akkor már mindjárt nem olyan egyértelmű a dolog. Főleg nem az anyjával kapcsolatban.*
- Nem mondanék neki semmit. Azon múlna az élete, hogy rájön-e, ki vagyok. Ha nem, akkor nincs rá szükségem.
*Egy apa csak arra való, hogy megfoganjon a gyermek. Utána lehet gondoskodó férj vagy egy igazi tapló, már senkit nem érdekel. Azonban egy anya más. Egy anya soha nem felejtheti el a tulajdon gyermekét. Nori talán azért gondolja ezt így, mert ő maga is nő, és ha nem is tud róla, de benne is dolgoznak anyai ösztönök. Éppen ezért, ha találkozna az édesanyjával, és nem ismerné fel a lányát, Nori számára ott megszűnne létezni vele minden okkal együtt, amiért életben kéne hagynia. Hogy mi történne ellenkező esetben? Az egyelőre mindenki számára rejtély.
A családdal kapcsolatos kérdést csak az bonyolítja még jobban, mikor Nori meglepettségére Mai egyszerűen kijelenti, hogy már testvérek. Nem erre számított, hirtelen köpni-nyelni sem tud, de végül egy elbagatelizált mosollyal reagál.*
- Akkor én leszek a húgod, aki miatt mindig égnek áll majd a hajad, mikor feltúrom a szobádat vagy kiborítom a békáidat az akváriumból. *Nevetgél játékosan.
Végül elérkezik a vacsora ideje, amivel végül Mai határozott fellépése miatt megbékél. Csendben, jó kislány módjára fogyasztja el az egész tányér levest és a poharában sem marad egy csepp víz sem.*
- Remélem, hogy jobb lesz, én már mennék. Bármerre. *Nem bír egy helyben maradni, ami még problémás lehet, ha tényleg le akarnak telepedni Arthenior-ban, de ez egyelőre még nem számít. Egyelőre csak az a lényeg, hogy Nori meggyógyuljon, aztán visszamenjenek a városba.*
- Ugye, hogy milyen kényelmes? Ráadásul simán elférünk rajta ketten *áradozik az ágyról.* Én annyit aludtam ma, mint még soha, de majd megpróbállak nem zavarni. *Nem biztos abban, hogy hamar el tud majd aludni. Hiába gyenge még a teste, az elméje kifejezetten kipihent lett mostanra. Azt viszont elfogadja, hogy Mai már nagyon fáradt lehet, így ha a lány segít neki, együtt vissza is mehetnek a szobájukba, ahol Nori hamar el is foglalja a helyét a finom, puha takaró alatt, és ha Mai is így tesz, akkor igyekszik nem zavarni őt tovább, hogy nyugodtan alhasson, sőt, megpróbál ő is még többet szunyókálni, hogy minél gyorsabban regenerálódhasson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy egészen kicsit elködösül a tekintete, mikor Mai visszakérdez. Olyan egyszerű, mikor a másikat kell kioktatni, de ha a saját problémái kerülnek célkeresztbe, akkor már mindjárt nem olyan egyértelmű a dolog. Főleg nem az anyjával kapcsolatban.*
- Nem mondanék neki semmit. Azon múlna az élete, hogy rájön-e, ki vagyok. Ha nem, akkor nincs rá szükségem.
*Egy apa csak arra való, hogy megfoganjon a gyermek. Utána lehet gondoskodó férj vagy egy igazi tapló, már senkit nem érdekel. Azonban egy anya más. Egy anya soha nem felejtheti el a tulajdon gyermekét. Nori talán azért gondolja ezt így, mert ő maga is nő, és ha nem is tud róla, de benne is dolgoznak anyai ösztönök. Éppen ezért, ha találkozna az édesanyjával, és nem ismerné fel a lányát, Nori számára ott megszűnne létezni vele minden okkal együtt, amiért életben kéne hagynia. Hogy mi történne ellenkező esetben? Az egyelőre mindenki számára rejtély.
A családdal kapcsolatos kérdést csak az bonyolítja még jobban, mikor Nori meglepettségére Mai egyszerűen kijelenti, hogy már testvérek. Nem erre számított, hirtelen köpni-nyelni sem tud, de végül egy elbagatelizált mosollyal reagál.*
- Akkor én leszek a húgod, aki miatt mindig égnek áll majd a hajad, mikor feltúrom a szobádat vagy kiborítom a békáidat az akváriumból. *Nevetgél játékosan.
Végül elérkezik a vacsora ideje, amivel végül Mai határozott fellépése miatt megbékél. Csendben, jó kislány módjára fogyasztja el az egész tányér levest és a poharában sem marad egy csepp víz sem.*
- Remélem, hogy jobb lesz, én már mennék. Bármerre. *Nem bír egy helyben maradni, ami még problémás lehet, ha tényleg le akarnak telepedni Arthenior-ban, de ez egyelőre még nem számít. Egyelőre csak az a lényeg, hogy Nori meggyógyuljon, aztán visszamenjenek a városba.*
- Ugye, hogy milyen kényelmes? Ráadásul simán elférünk rajta ketten *áradozik az ágyról.* Én annyit aludtam ma, mint még soha, de majd megpróbállak nem zavarni. *Nem biztos abban, hogy hamar el tud majd aludni. Hiába gyenge még a teste, az elméje kifejezetten kipihent lett mostanra. Azt viszont elfogadja, hogy Mai már nagyon fáradt lehet, így ha a lány segít neki, együtt vissza is mehetnek a szobájukba, ahol Nori hamar el is foglalja a helyét a finom, puha takaró alatt, és ha Mai is így tesz, akkor igyekszik nem zavarni őt tovább, hogy nyugodtan alhasson, sőt, megpróbál ő is még többet szunyókálni, hogy minél gyorsabban regenerálódhasson.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:50:07
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:50:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
- Akkor te is így mondanád? *Inkább azt képzeli, hogyha megtalálná a másik az anyját, nem kérdezne, hanem hasonló jelenettel ajándékozná meg, mint Mai-t azon a borzalmas éjszakán. De tényleg kíváncsi, neki ezek a mondatok olyan bután festenek. Mintha ez egy olyan helyzet lenne, amit lehetne jobban kezelni.
Testvérei ugyan voltak, szereti is őket a maga módján, de semmilyen szoros kötelék nem tudott kialakulni. Nem úgy, mint ezzel a kis démonnal, aki már akkor a szívébe lopta magát, amikor a padon tette fel az első kérdést, aminek látszólag semmi értelme nem volt. Pedig rengeteg, mint kiderült.*
- Már azok vagyunk. *Jelenti ki vigyorogva, megválaszolva ezzel, hogy nem is kérdés, legyenek. Nem mintha ez egy olyan dolog lenne, amit meg lehet választani, most mégis olyan, mintha megtehetné. Nekik megy a lehetetlen is. Ilyen érzésekkel telik meg a szíve és ezzel is akar majd lefeküdni. Tudja jól, hogy fogja még ennek a szöges ellentétét is gondolni néha, de a kötelékük az ő érzései szerint erősebb a legvastagabb vasláncnál is.
A Sellőház andalító zenéje, a fények teljesen magával tudják ragadni. Amíg a pultnál van is egészen el van varázsolva. Egyetlen napra kipróbálná milyen itt dolgozni, na de ezt nem fogja kimondani. Csak az téríti magához, amikor ki kell fizetni a számlát. Vissza is tér, s a lehető leghidegebben állja a másik morcosságát. Arcán érzelemnek nyoma sincs, nehogy véletlenül megpróbálja Nori meglágyítani a szívét, lássa csak, hogy most falakba ütközik. Csak szemeiben csilloghat a gondoskodás, tényleg áthatja a lényét most.*
- Nem szórakozok. *Dől hátra egészen egyenes háttal és úgy szemléli tovább a hely belsejét. A pohár bort iszogatja, már csak az eltartott kisujj hiányzik, úgy néz ki, mint egy igazi sznob. Mintha bármikor ítélkezhetne, de nem teszi. Nem hiszi, hogy sűrűn fordul majd meg itt, de jó emlékek fogják a helyszínhez kötni. Ismét egy hang téríti észhez, ekkor már a lányra tekint.*
- Szívesen. Holnap jobb lesz. Akkor választunk valami finomabbat. *Megjelenik végre újra a halvány mosoly is.
Mai most sem eszik. Foghatná a tündérvacsora említésére, de még mindig nagyon sokadik helyen van számára az étkezés, így fel sem tűnik neki, hogy kívánja a teste, vagy nem. Majd, ha már nem funkcionál olyan jól, biztos eszébe jut.*
- Elfáradtam. Aludnunk kéne egy jót, abban a kényelmes ágyban.
- Akkor te is így mondanád? *Inkább azt képzeli, hogyha megtalálná a másik az anyját, nem kérdezne, hanem hasonló jelenettel ajándékozná meg, mint Mai-t azon a borzalmas éjszakán. De tényleg kíváncsi, neki ezek a mondatok olyan bután festenek. Mintha ez egy olyan helyzet lenne, amit lehetne jobban kezelni.
Testvérei ugyan voltak, szereti is őket a maga módján, de semmilyen szoros kötelék nem tudott kialakulni. Nem úgy, mint ezzel a kis démonnal, aki már akkor a szívébe lopta magát, amikor a padon tette fel az első kérdést, aminek látszólag semmi értelme nem volt. Pedig rengeteg, mint kiderült.*
- Már azok vagyunk. *Jelenti ki vigyorogva, megválaszolva ezzel, hogy nem is kérdés, legyenek. Nem mintha ez egy olyan dolog lenne, amit meg lehet választani, most mégis olyan, mintha megtehetné. Nekik megy a lehetetlen is. Ilyen érzésekkel telik meg a szíve és ezzel is akar majd lefeküdni. Tudja jól, hogy fogja még ennek a szöges ellentétét is gondolni néha, de a kötelékük az ő érzései szerint erősebb a legvastagabb vasláncnál is.
A Sellőház andalító zenéje, a fények teljesen magával tudják ragadni. Amíg a pultnál van is egészen el van varázsolva. Egyetlen napra kipróbálná milyen itt dolgozni, na de ezt nem fogja kimondani. Csak az téríti magához, amikor ki kell fizetni a számlát. Vissza is tér, s a lehető leghidegebben állja a másik morcosságát. Arcán érzelemnek nyoma sincs, nehogy véletlenül megpróbálja Nori meglágyítani a szívét, lássa csak, hogy most falakba ütközik. Csak szemeiben csilloghat a gondoskodás, tényleg áthatja a lényét most.*
- Nem szórakozok. *Dől hátra egészen egyenes háttal és úgy szemléli tovább a hely belsejét. A pohár bort iszogatja, már csak az eltartott kisujj hiányzik, úgy néz ki, mint egy igazi sznob. Mintha bármikor ítélkezhetne, de nem teszi. Nem hiszi, hogy sűrűn fordul majd meg itt, de jó emlékek fogják a helyszínhez kötni. Ismét egy hang téríti észhez, ekkor már a lányra tekint.*
- Szívesen. Holnap jobb lesz. Akkor választunk valami finomabbat. *Megjelenik végre újra a halvány mosoly is.
Mai most sem eszik. Foghatná a tündérvacsora említésére, de még mindig nagyon sokadik helyen van számára az étkezés, így fel sem tűnik neki, hogy kívánja a teste, vagy nem. Majd, ha már nem funkcionál olyan jól, biztos eszébe jut.*
- Elfáradtam. Aludnunk kéne egy jót, abban a kényelmes ágyban.
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:17:38
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:17:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Elég, ha tudja, hogy létezik, és elég, ha Mai érezteti, hogy létezik a gonoszabbik oldala. Ennyi valóban elegendő, hogy Nori megbékéljen a helyzetével, és ne próbálja tovább erővel a felszínre rángatni fekete Mai-t.*
- Miért, hogy kéne neki elmondani, ha nem így? Mindegy, ha meg akarod keresni, én támogatlak benne. *Erősíti meg erről ismét barátnőjét, hogy rá számíthat. Már csak azért is, mert emlékszik arra, hogy a temetőben pont Mai ajánlotta neki, hogy talán kutatnia kéne az édesanyja holléte után, vagy hogy egyáltalán életben van-e, így részéről nem is kérdés, hogy Mai-nak ugyanígy fel kéne kutatnia az édesapját.*
- Testvérek… *Ízlelgeti ezt a szót, miközben meglepő módon egyáltalán nem akad ki az „utállak” szóra. Ő is szokta utálni magát, szóval egyáltalán nem meglepő, ha más is így érez vele kapcsolatban, de a testvér szó az, ami most tényleg elviszi a mondat lényegét Nori számára.*
- Ha szeretnéd, lehetünk testvérek. A hajunk ugyanolyan fekete. *Mosolyog játékosan, és miután kiszitkozódta magát a bénasága miatt, hagyja, hogy Mai visszakísérje őt az épületbe, közben jót szórakozik a lány következő szavain.*
- Meghiszem azt! Biztosíthatlak róla, ha lesz alkalmam marhaságot csinálni, akkor fogok is, te pedig kénytelen leszel elviselni engem minden következményével együtt.
*Meg azzal a hisztivel együtt is, ami akkor tör rá, mikor az asztalhoz ülve megtudja, hogy míg Mai magának valami érdekes színű bort rendelt, addig ő csak vizet kap.*
- Mai, te most szórakozol velem? *pislog a pohárka vízre.* Te tényleg szórakozol velem. *Legbelül nagyon kiakad ezen, de valamiért mégsem képes ezt most szabadjára engedni. Azért nem, mert a lelke legmélyén szunnyadó dühére szoros láncként köt béklyót az a tudat, hogy Mai most gondoskodik róla. Van, aki vigyáz rá, és nem kell egyedül átvészelnie ezt az időszakot, mint mondjuk azt, amikor az oldalán lévő seb miatt szenvedett napokig egy poros pincében, és akkor sem kereste volna senki, ha belehalt volna a sérülésbe.*
- Köszönöm Mai… *vált át hirtelen számonkérésből hálálkodásba, és kortyolgatni kezdi a vizet. Igazából kifejezetten jól esik neki a friss forrásvíz. Semmi méreg, csak hűsítő nedű, pont, amire szüksége van ugyanúgy, ahogy a hamarosan kiérkező levesre is. Amiatt már egy szót sem szól, hogy azt kap, csak kanalazni kezdi. Nem mohón, mert arra is figyelnie kell, hogy remegő kezei miatt a kanálban maradjon az étel amíg eljut a szájáig, és ne a mélytányérban kössön ki újra.*
*Elég, ha tudja, hogy létezik, és elég, ha Mai érezteti, hogy létezik a gonoszabbik oldala. Ennyi valóban elegendő, hogy Nori megbékéljen a helyzetével, és ne próbálja tovább erővel a felszínre rángatni fekete Mai-t.*
- Miért, hogy kéne neki elmondani, ha nem így? Mindegy, ha meg akarod keresni, én támogatlak benne. *Erősíti meg erről ismét barátnőjét, hogy rá számíthat. Már csak azért is, mert emlékszik arra, hogy a temetőben pont Mai ajánlotta neki, hogy talán kutatnia kéne az édesanyja holléte után, vagy hogy egyáltalán életben van-e, így részéről nem is kérdés, hogy Mai-nak ugyanígy fel kéne kutatnia az édesapját.*
- Testvérek… *Ízlelgeti ezt a szót, miközben meglepő módon egyáltalán nem akad ki az „utállak” szóra. Ő is szokta utálni magát, szóval egyáltalán nem meglepő, ha más is így érez vele kapcsolatban, de a testvér szó az, ami most tényleg elviszi a mondat lényegét Nori számára.*
- Ha szeretnéd, lehetünk testvérek. A hajunk ugyanolyan fekete. *Mosolyog játékosan, és miután kiszitkozódta magát a bénasága miatt, hagyja, hogy Mai visszakísérje őt az épületbe, közben jót szórakozik a lány következő szavain.*
- Meghiszem azt! Biztosíthatlak róla, ha lesz alkalmam marhaságot csinálni, akkor fogok is, te pedig kénytelen leszel elviselni engem minden következményével együtt.
*Meg azzal a hisztivel együtt is, ami akkor tör rá, mikor az asztalhoz ülve megtudja, hogy míg Mai magának valami érdekes színű bort rendelt, addig ő csak vizet kap.*
- Mai, te most szórakozol velem? *pislog a pohárka vízre.* Te tényleg szórakozol velem. *Legbelül nagyon kiakad ezen, de valamiért mégsem képes ezt most szabadjára engedni. Azért nem, mert a lelke legmélyén szunnyadó dühére szoros láncként köt béklyót az a tudat, hogy Mai most gondoskodik róla. Van, aki vigyáz rá, és nem kell egyedül átvészelnie ezt az időszakot, mint mondjuk azt, amikor az oldalán lévő seb miatt szenvedett napokig egy poros pincében, és akkor sem kereste volna senki, ha belehalt volna a sérülésbe.*
- Köszönöm Mai… *vált át hirtelen számonkérésből hálálkodásba, és kortyolgatni kezdi a vizet. Igazából kifejezetten jól esik neki a friss forrásvíz. Semmi méreg, csak hűsítő nedű, pont, amire szüksége van ugyanúgy, ahogy a hamarosan kiérkező levesre is. Amiatt már egy szót sem szól, hogy azt kap, csak kanalazni kezdi. Nem mohón, mert arra is figyelnie kell, hogy remegő kezei miatt a kanálban maradjon az étel amíg eljut a szájáig, és ne a mélytányérban kössön ki újra.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 18:22:22
Üzenet elküldve: 2024-03-29 18:22:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Milyen szép is, ha valaki szép lassan rájön, hogy amit ráprojektált egy másik lényre, az csak az ő akarata és köze sincs valósághoz. Amikor elmúlik a képzelt máz, vajon lesz-e olyan erős ez a barátság, hogy túlélje, hogy Mai-ból ez teljes mértékben hiányzik. Vagy éppen kezd rákapni az irányítás ízére? Mai sosem erőben lesz jobb, mint Nori, de a tudását folyamatosan növeli és abban is rejlik ezer jó lehetőség.*
- Elég, ha tudod, hogy létezik. *Zárja rövidre.
Talán lesz egy éjjel, alvás helyett azon fog járni az agya, hogy igazából minek is örülne. Ha a szülei visszakapnának mindent kamatostul, vagy tényleg szemernyit sem akarja őket bántani. Talán hergelésre felfokozódnának ezek az érzelmek, ezért kell majd ezzel egyedül, elmélyedve foglalkozni. Sok kérdést vet most fel benne, de ez nem ma fontos.*
- Valószínű a létezésemről sem tud. Milyen szép lenne bejelenteni. "Kedves Uram! Én vagyok a lánya." Hülyeség. De még átgondolom, ha mellettem lennél, talán tényleg megkeresném.
*Erőt ad neki a másik jelenléte, holott mindenki közelségét utálta. Most mégis minden fontos és az új kapcsolatait nem szívesen engedi el, sőt. Túlcsordul érzelmekkel, amikor ilyenek ők ketten egymással. Először jut neki olyan érzés, mintha lenne családja. *
- Szerintem így kellene viselkedni egymással a testvéreknek, ahogy mi. Néha utállak, de mégis mindig ott lennék neked. Furcsa. *Talán nem veszi magára azt az "utállak" szót. Maximum megmagyarázza neki, ha kell.* - Lehet nem kell nekem oda visszamenni többé, lett helyettük új családom.
*Nem hangzik ömlengésnek, tényként állapít meg mindent. Esetleg összezúzhatja a kis képet benne a másik, de most jó erre gondolni. Az pedig még jobb, hogy egészen ügyesen bénázik a járással Nori. Megfogja újra, vissza szeretné kísérni a Sellőbe.*
- És kinézem belőled, hogy lesz még pár ilyen alkalmunk. *Nevet fel, tényleg olyan, mintha most tanulná a folyamatot.*
- Valahogy el kell viselni téged! *Kacag újra, de ezt tényleg cseppet sem gondolja komolyan, csak ugratja a másikat. Természetesen be is kíséri.*
- Üljünk le. *Kíséri egy alkalmas asztalhoz. Paravánok már sehol, de az élet kezd beindulni. Milyen hamar eltelik egy nap.* - Hozok neked enni. *Nem nagyon vár választ, azt sem kérdezi meg mit enne. Ugyan. Sétáljon el a pultig és kérjen magának ételt, ha nem tetszik amit kap. Rendel 10 aranyért a kis barátnőjének egy Levest, magának pedig szintén 10 aranyért egy pohárka Különleges bort. Eszébe jut, hogy amíg várakoznak oda ad még 2 érmét, hogy Nori-nak is legyen mit inni. Forrásvízet fog.
Visszasétál a két itallal a barátnőjéhez, majd helyet is foglal.* -Mindjárt hoznak neked enni. Addig igyál. Ettől kímélőbbet nem találtam. *Teszi le a vizet elé.*
*Milyen szép is, ha valaki szép lassan rájön, hogy amit ráprojektált egy másik lényre, az csak az ő akarata és köze sincs valósághoz. Amikor elmúlik a képzelt máz, vajon lesz-e olyan erős ez a barátság, hogy túlélje, hogy Mai-ból ez teljes mértékben hiányzik. Vagy éppen kezd rákapni az irányítás ízére? Mai sosem erőben lesz jobb, mint Nori, de a tudását folyamatosan növeli és abban is rejlik ezer jó lehetőség.*
- Elég, ha tudod, hogy létezik. *Zárja rövidre.
Talán lesz egy éjjel, alvás helyett azon fog járni az agya, hogy igazából minek is örülne. Ha a szülei visszakapnának mindent kamatostul, vagy tényleg szemernyit sem akarja őket bántani. Talán hergelésre felfokozódnának ezek az érzelmek, ezért kell majd ezzel egyedül, elmélyedve foglalkozni. Sok kérdést vet most fel benne, de ez nem ma fontos.*
- Valószínű a létezésemről sem tud. Milyen szép lenne bejelenteni. "Kedves Uram! Én vagyok a lánya." Hülyeség. De még átgondolom, ha mellettem lennél, talán tényleg megkeresném.
*Erőt ad neki a másik jelenléte, holott mindenki közelségét utálta. Most mégis minden fontos és az új kapcsolatait nem szívesen engedi el, sőt. Túlcsordul érzelmekkel, amikor ilyenek ők ketten egymással. Először jut neki olyan érzés, mintha lenne családja. *
- Szerintem így kellene viselkedni egymással a testvéreknek, ahogy mi. Néha utállak, de mégis mindig ott lennék neked. Furcsa. *Talán nem veszi magára azt az "utállak" szót. Maximum megmagyarázza neki, ha kell.* - Lehet nem kell nekem oda visszamenni többé, lett helyettük új családom.
*Nem hangzik ömlengésnek, tényként állapít meg mindent. Esetleg összezúzhatja a kis képet benne a másik, de most jó erre gondolni. Az pedig még jobb, hogy egészen ügyesen bénázik a járással Nori. Megfogja újra, vissza szeretné kísérni a Sellőbe.*
- És kinézem belőled, hogy lesz még pár ilyen alkalmunk. *Nevet fel, tényleg olyan, mintha most tanulná a folyamatot.*
- Valahogy el kell viselni téged! *Kacag újra, de ezt tényleg cseppet sem gondolja komolyan, csak ugratja a másikat. Természetesen be is kíséri.*
- Üljünk le. *Kíséri egy alkalmas asztalhoz. Paravánok már sehol, de az élet kezd beindulni. Milyen hamar eltelik egy nap.* - Hozok neked enni. *Nem nagyon vár választ, azt sem kérdezi meg mit enne. Ugyan. Sétáljon el a pultig és kérjen magának ételt, ha nem tetszik amit kap. Rendel 10 aranyért a kis barátnőjének egy Levest,
magának pedig szintén 10 aranyért egy pohárka Különleges bort. Eszébe jut, hogy amíg várakoznak oda ad még 2 érmét, hogy Nori-nak is legyen mit inni. Forrásvízet fog. Visszasétál a két itallal a barátnőjéhez, majd helyet is foglal.* -Mindjárt hoznak neked enni. Addig igyál. Ettől kímélőbbet nem találtam. *Teszi le a vizet elé.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 17:30:54
Üzenet elküldve: 2024-03-29 17:30:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magának sem tudná jelen pillanatban megmagyarázni, hogy miért akarja ennyire kiharcolni Mai-ból azt a bizonyos „hisztis picsa” énjét, pedig a magyarázat valójában egészen egyszerű. A testével történt kis áramszünet óta, mióta Mai-ra az úrnőjeként tekint, ösztönösen Idya temperamentumát és dominanciáját keresi újdonsült társában is. Nori élete minden szakaszára jellemző volt, hogy a hozzá legközelebb álló személy mindig vezető szerepet töltött be a feketeség mellett. Mai-ból ezt hiányolja, éppen ezért nem is érzi magát biztonságban mellette, és pontosan ezért keresi benne a hatalmat, amire mégiscsak támaszkodhat.*
- Nem tudom, Mai, csak valamiért úgy érzem, hogy szükségem van arra az oldaladra is. *Mai határozott kérése nyomán viszont sikerül elfelejtenie ezt a dolgot, legalábbis egyelőre biztosan. Arról viszont nem mond le, hogy szerinte Mai szüleinek és egész családjának bűnhődnie kell azért, ami történt. Bár, az is igaz, hogy Nori szerint talán mindegyik nemesi családnak meg kéne fizetnie azért, amiért egyszerűen nemesként élnek, annyira életidegen tőle minden szabály, ami konzisztensen megtalálható az ilyesféle kékvérű dinasztiákban.*
- Én pedig csak azt a megoldást ismerem a problémák megoldására, amitől vér folyik, mégis bujkálnom kellett miatta. Pedig akkor nekem szabad, nem? *Továbbra is dacosan csóválja a fejét, nagyon szeretné Mai ellen fordítani a saját családját, de egyelőre úgy látszik, ez nem jön össze, így csak egy sóhajjal jelzi, hogy végre feladta a próbálkozást.*
- Ha azt szeretnéd, akkor segítek neked megkeresni őt, és nem azért, hogy megbüntessem. Őt nincs miért, mert miatta lett Mai. *Mosolyodik el most már kedvesen, utána pedig megpróbálkozik az önálló járással, de ki is neveti magát közben, amiért ilyen bénán megy neki.*
- Az életem harmadik évtizedének végét taposom, és járni tanulok baszd meg… hát ez csodás. *Tekinthetne erre ő is egy büntetésként, amiért felelőtlenül használta a sötét isten hatalmát, de ő inkább egy kurva rossz viccként éli meg ezt az egészet. Meg még arra is rájön, hogy éhes is, azonban Mai a doki szavai nyomán még ebben is korlátokat akar felállítani neki.*
- Mert, ha nincs olyan, akkor inkább éhezni fogok, vagy mi? *Tovább nevet.* Te meg nagyon rászoktál az alkoholra… jó, mi? Na! Segíts bemenni! *Mert az egy dolog, hogy elment előre valamennyit, de most ott ragadt, mert a saját tengelye körül még nem mer megfordulni, hogy vissza is mehessen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.29 17:31:18
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magának sem tudná jelen pillanatban megmagyarázni, hogy miért akarja ennyire kiharcolni Mai-ból azt a bizonyos „hisztis picsa” énjét, pedig a magyarázat valójában egészen egyszerű. A testével történt kis áramszünet óta, mióta Mai-ra az úrnőjeként tekint, ösztönösen Idya temperamentumát és dominanciáját keresi újdonsült társában is. Nori élete minden szakaszára jellemző volt, hogy a hozzá legközelebb álló személy mindig vezető szerepet töltött be a feketeség mellett. Mai-ból ezt hiányolja, éppen ezért nem is érzi magát biztonságban mellette, és pontosan ezért keresi benne a hatalmat, amire mégiscsak támaszkodhat.*
- Nem tudom, Mai, csak valamiért úgy érzem, hogy szükségem van arra az oldaladra is. *Mai határozott kérése nyomán viszont sikerül elfelejtenie ezt a dolgot, legalábbis egyelőre biztosan. Arról viszont nem mond le, hogy szerinte Mai szüleinek és egész családjának bűnhődnie kell azért, ami történt. Bár, az is igaz, hogy Nori szerint talán mindegyik nemesi családnak meg kéne fizetnie azért, amiért egyszerűen nemesként élnek, annyira életidegen tőle minden szabály, ami konzisztensen megtalálható az ilyesféle kékvérű dinasztiákban.*
- Én pedig csak azt a megoldást ismerem a problémák megoldására, amitől vér folyik, mégis bujkálnom kellett miatta. Pedig akkor nekem szabad, nem? *Továbbra is dacosan csóválja a fejét, nagyon szeretné Mai ellen fordítani a saját családját, de egyelőre úgy látszik, ez nem jön össze, így csak egy sóhajjal jelzi, hogy végre feladta a próbálkozást.*
- Ha azt szeretnéd, akkor segítek neked megkeresni őt, és nem azért, hogy megbüntessem. Őt nincs miért, mert miatta lett Mai. *Mosolyodik el most már kedvesen, utána pedig megpróbálkozik az önálló járással, de ki is neveti magát közben, amiért ilyen bénán megy neki.*
- Az életem harmadik évtizedének végét taposom, és járni tanulok baszd meg… hát ez csodás. *Tekinthetne erre ő is egy büntetésként, amiért felelőtlenül használta a sötét isten hatalmát, de ő inkább egy kurva rossz viccként éli meg ezt az egészet. Meg még arra is rájön, hogy éhes is, azonban Mai a doki szavai nyomán még ebben is korlátokat akar felállítani neki.*
- Mert, ha nincs olyan, akkor inkább éhezni fogok, vagy mi? *Tovább nevet.* Te meg nagyon rászoktál az alkoholra… jó, mi? Na! Segíts bemenni! *Mert az egy dolog, hogy elment előre valamennyit, de most ott ragadt, mert a saját tengelye körül még nem mer megfordulni, hogy vissza is mehessen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.29 17:31:18
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:50:07
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:50:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a bizonyos sötét oldal. Talán mindenkinek van ilyen, de ez természetes. Mai viszont nem szereti magában, mert akkor nem hidegfejű, hanem meggondolatlan. Persze tudja, hogy meg kell engednie mindenkinek, hogy a feszültség távozzon hogy ezzel újra felszabadulhasson a test és elme, csak néhány lényből ez egészen pusztító tud lenni. Azt kétli, hogy ő maga képes lenne igazi fájdalmat okozni, de az élet tartogathat meglepetéseket. A nem tudományból eredő kínzás számára megbocsáthatatlan. Legalábbis, ha ő lenne az elkövetője. Másokkal már sokkal engedékenyebb, mint azt a barátságuk is mutatja.*
- Miért kéne használnod belőle bármit is? A hisztis picsa énem a lehető legrosszabb, amit kaphatsz belőlem, mert semmi nincs benne ami tudatos. Idegesítő és nem az a kellemes sötétség, amit úgy szeretsz. Ne lásd magad bennem. Ha elveszítem a józan eszemet akkor semmi értékelhetőt nem tudok produkálni.
*Kicsit fejtegetni szeretné ezt az állapotot, de nem akarja sokáig húzni. Nem gondolja, hogy bármi jó származhat a céltalan favágásból. De azért érdekelné, hogy mi van Nori fejében ezzel kapcsolatban.
Nem örül, hogy a feketeség így az agyába mászott, mert még mindig nem olyan komfortos, ha ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból. Magát tanulni nem rossz dolog, de mintha mindig arra akarna kilyukadni a másik, hogy van benne egy kis Nori. De nincs. Vagy nem olyan.*
- Tényleg nem volt jó, de nem lehet hibáztatni valakiket, akik csak ezt ismerik. Számukra az érték más. Én nem is tudom hogy nem tanultam el tőlük. Talán tényleg azért, mert más vagyok. Azért... szeretném tudni, ki lehet az apám. Az igazi. Lehetett egy szolgálófiú is, vagy egy kereskedő. Vagy tudós? Ha a mágia ezt meg tudná nekem mutatni, abban az esetben még használnám is. *Mereng el ismét egy kicsit, úgy tűnik vannak eshetőségek, amikor kívánná használni.
Boldogsággal figyeli, ahogy a kis reszketeg barátnője megteszi a lépéseit egyedül. Annyi érzelem vegyül benne. Mintha ő lenne az idősebb nővér, aki látja húga első lépteit. Egyenes útja van a felépülés felé, csak még egy kis idő.*
- Ó, hogy éhes? Én nem tudom lehet-e itt kapni olyat, ami neked most jót tenne. Kímélő ételt javasolt a doki. ~Ó, a Doki~ *Már-már el is felejtette a délelőttöt. Még bele is pirul.* - Kereshetünk neked valamit, de semmi nehéz étel. Én pedig megiszok egy pohár bort. Rám fér. *Nem tudja miért mondja ezt, de úgy tűnik megszerette az ízét, vagy azt a kis kellemes hatást, amit előidéz. Nem, nem a tegnap esti vedelés utáni gyötrődés érzését vágyja, de talán egy jót tudna aludni is utána.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a bizonyos sötét oldal. Talán mindenkinek van ilyen, de ez természetes. Mai viszont nem szereti magában, mert akkor nem hidegfejű, hanem meggondolatlan. Persze tudja, hogy meg kell engednie mindenkinek, hogy a feszültség távozzon hogy ezzel újra felszabadulhasson a test és elme, csak néhány lényből ez egészen pusztító tud lenni. Azt kétli, hogy ő maga képes lenne igazi fájdalmat okozni, de az élet tartogathat meglepetéseket. A nem tudományból eredő kínzás számára megbocsáthatatlan. Legalábbis, ha ő lenne az elkövetője. Másokkal már sokkal engedékenyebb, mint azt a barátságuk is mutatja.*
- Miért kéne használnod belőle bármit is? A hisztis picsa énem a lehető legrosszabb, amit kaphatsz belőlem, mert semmi nincs benne ami tudatos. Idegesítő és nem az a kellemes sötétség, amit úgy szeretsz. Ne lásd magad bennem. Ha elveszítem a józan eszemet akkor semmi értékelhetőt nem tudok produkálni.
*Kicsit fejtegetni szeretné ezt az állapotot, de nem akarja sokáig húzni. Nem gondolja, hogy bármi jó származhat a céltalan favágásból. De azért érdekelné, hogy mi van Nori fejében ezzel kapcsolatban.
Nem örül, hogy a feketeség így az agyába mászott, mert még mindig nem olyan komfortos, ha ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból. Magát tanulni nem rossz dolog, de mintha mindig arra akarna kilyukadni a másik, hogy van benne egy kis Nori. De nincs. Vagy nem olyan.*
- Tényleg nem volt jó, de nem lehet hibáztatni valakiket, akik csak ezt ismerik. Számukra az érték más. Én nem is tudom hogy nem tanultam el tőlük. Talán tényleg azért, mert más vagyok. Azért... szeretném tudni, ki lehet az apám. Az igazi. Lehetett egy szolgálófiú is, vagy egy kereskedő. Vagy tudós? Ha a mágia ezt meg tudná nekem mutatni, abban az esetben még használnám is. *Mereng el ismét egy kicsit, úgy tűnik vannak eshetőségek, amikor kívánná használni.
Boldogsággal figyeli, ahogy a kis reszketeg barátnője megteszi a lépéseit egyedül. Annyi érzelem vegyül benne. Mintha ő lenne az idősebb nővér, aki látja húga első lépteit. Egyenes útja van a felépülés felé, csak még egy kis idő.*
- Ó, hogy éhes? Én nem tudom lehet-e itt kapni olyat, ami neked most jót tenne. Kímélő ételt javasolt a doki. ~Ó, a Doki~ *Már-már el is felejtette a délelőttöt. Még bele is pirul.* - Kereshetünk neked valamit, de semmi nehéz étel. Én pedig megiszok egy pohár bort. Rám fér. *Nem tudja miért mondja ezt, de úgy tűnik megszerette az ízét, vagy azt a kis kellemes hatást, amit előidéz. Nem, nem a tegnap esti vedelés utáni gyötrődés érzését vágyja, de talán egy jót tudna aludni is utána.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:59:38
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:59:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Felettébb meglepődik a hirtelen érkező ölelés miatt, ami olyan szoros, mint talán még egyik másik sem, amit kapott az ő kis barátnőjétől. Mivel szavak mellé nincsenek, nem igazán érti, hogy miért kapja most ezt, de jobb híján viszonozza az ölelést, és mindkét karjával átöleli a lány derekát. Ő maga nem érzi, hogy mekkora súlya volt a korábbi szavainak, és mennyire jól eshetnek azok Mai-nak. Nem úgy, mint az, hogy már megint a madarakkal piszkálja, amiért már talán kínozni is képes lenne őt a lány.*
- Nem, nem nem! Mai! *Elvigyorodik gonoszan.* Ezek szerint neked van egy ilyen oldalad is. Láttam már egyszer. A temetőben, amikor a kezedbe adtam a kardom. Szerencsétlen fa… Kíváncsi vagyok, hogy csak létezik-e ez a Mai vagy használni is lehet? *Mert, ha lehet, istenbizony, ő elő fogja csalogatni, hogy a megfelelő pillanatban majd ez a Mai védje meg magukat, ha szükséges. Illetve, a korábbi kifakadásából ítélve ilyenkor büntetés kiszabására is kifejezetten alkalmas a tudós lány. Kár, hogy ő maga mindig nagyon gyorsan visszazárja ezt az énjét a ketrecébe, miután valamiért előtört. Még a szüleit sem akarja megbüntetni, akik egyértelműen nagyon rosszul bántak vele.*
- Tündérmesébe? Furcsa elképzeléseid vannak akkor a tündérmesékről. Én egy horrortörténetet képzeltem el, amit ők érdemelnek.
*Mai következő érveire csak hevesen csóválja a fejét. Egyáltalán nem győzik meg ezek a szavak, csak mentegetőzésnek gondolja őket azért, hogy ismét ne kelljen sötét gondolatokkal megbirkózni, pedig Nori sejti, hogy ezek ott vannak benne, csak mélyen elzárva és korlátozva.*
- Most nem hiszek neked. Az unalom miatt nem menekül el senki az otthonából. Csak azért mondod ezt, hogy előttem jobb színben tüntesd fel őket. Kétlem, hogy szép élet lehet az, ahol titkolni kell önmagadat. Inkább borzalmas. Igenis megérdemelnék, hogy bántsam őket. Még maradjunk. *Zárja a gondolatait témaváltással, aztán óvatosan elengedi Mai-t, szeretne megpróbálni most már egyedül járni. Tesz is pár lépést bizonytalanul. Bokái remegnek, mint a nyárfalevél, ahogy próbálják megtartani a testét, de legalább már nem esik össze, és nehezen ugyan, de magától is meg tud tenni pár métert előre.*
- Amúgy nem vagy éhes? Én azt hiszem, hogy igen. *Jó jel, hogy kezd visszajönni az étvágya is, legalábbis addig, míg meg nem tudja, hogy a doki javaslata szerint nem mindegy, hogy mit eszik az elkövetkezendő napokban, míg teljesen fel nem épül.*
*Felettébb meglepődik a hirtelen érkező ölelés miatt, ami olyan szoros, mint talán még egyik másik sem, amit kapott az ő kis barátnőjétől. Mivel szavak mellé nincsenek, nem igazán érti, hogy miért kapja most ezt, de jobb híján viszonozza az ölelést, és mindkét karjával átöleli a lány derekát. Ő maga nem érzi, hogy mekkora súlya volt a korábbi szavainak, és mennyire jól eshetnek azok Mai-nak. Nem úgy, mint az, hogy már megint a madarakkal piszkálja, amiért már talán kínozni is képes lenne őt a lány.*
- Nem, nem nem! Mai! *Elvigyorodik gonoszan.* Ezek szerint neked van egy ilyen oldalad is. Láttam már egyszer. A temetőben, amikor a kezedbe adtam a kardom. Szerencsétlen fa… Kíváncsi vagyok, hogy csak létezik-e ez a Mai vagy használni is lehet? *Mert, ha lehet, istenbizony, ő elő fogja csalogatni, hogy a megfelelő pillanatban majd ez a Mai védje meg magukat, ha szükséges. Illetve, a korábbi kifakadásából ítélve ilyenkor büntetés kiszabására is kifejezetten alkalmas a tudós lány. Kár, hogy ő maga mindig nagyon gyorsan visszazárja ezt az énjét a ketrecébe, miután valamiért előtört. Még a szüleit sem akarja megbüntetni, akik egyértelműen nagyon rosszul bántak vele.*
- Tündérmesébe? Furcsa elképzeléseid vannak akkor a tündérmesékről. Én egy horrortörténetet képzeltem el, amit ők érdemelnek.
*Mai következő érveire csak hevesen csóválja a fejét. Egyáltalán nem győzik meg ezek a szavak, csak mentegetőzésnek gondolja őket azért, hogy ismét ne kelljen sötét gondolatokkal megbirkózni, pedig Nori sejti, hogy ezek ott vannak benne, csak mélyen elzárva és korlátozva.*
- Most nem hiszek neked. Az unalom miatt nem menekül el senki az otthonából. Csak azért mondod ezt, hogy előttem jobb színben tüntesd fel őket. Kétlem, hogy szép élet lehet az, ahol titkolni kell önmagadat. Inkább borzalmas. Igenis megérdemelnék, hogy bántsam őket. Még maradjunk. *Zárja a gondolatait témaváltással, aztán óvatosan elengedi Mai-t, szeretne megpróbálni most már egyedül járni. Tesz is pár lépést bizonytalanul. Bokái remegnek, mint a nyárfalevél, ahogy próbálják megtartani a testét, de legalább már nem esik össze, és nehezen ugyan, de magától is meg tud tenni pár métert előre.*
- Amúgy nem vagy éhes? Én azt hiszem, hogy igen. *Jó jel, hogy kezd visszajönni az étvágya is, legalábbis addig, míg meg nem tudja, hogy a doki javaslata szerint nem mindegy, hogy mit eszik az elkövetkezendő napokban, míg teljesen fel nem épül.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:49:40
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:49:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy kis ideig az álmán mélázik. Szörnyű ébredés volt és félelmetes, hogy egyáltalán az elméje tud produkálni képeket, amelyekben ő a tettes, nem pedig az áldozat. Akaratlanul még a kezeire is lenéz, mert szinte érzi rajta a száradásnak indult nedvességet. Ki is szakítja magát ebből a gondolatból, majd újra csak Nori-ra figyel. Amit a feketeség mond, azt ő lehet fel sem fogja, hogy mennyire megható Mai számára. Hasonló szavakat ő bizony nem szokott kapni, és ez egy pillanatra meg is dermeszti. Meg is áll, így megállítva Nor-t is, hiszen még mindig segíti őt a sétában amennyire igényli. Hirtelen szembe fordul vele és magához szorítja. Ölelte már sokszor, de ebben most sokkal nagyobb erő és hála van, mint eddig bármikor. Nem is tud kinyögni semmit, ő aki olyan jó az érzelmek kifejezésében, most egyszeriben elnémult. Csak akkor szólal meg újra amikor elereszti a másikat a szorításából és tovább róják a köröket.
Szerencsére lesz min nevetni, hiszen még számára is furcsa, hogy fenyegetőzéssel élt, tényleg nem szokása, de a madarak gondolata úgy tűnik felszínre hozza a legrosszabb énjét. Talán a legrosszabbat.*
- Jó, igaz. *Nyugtatja le saját magát is a felfokozott állapotból.* - De most már ha lehet, ne beszéljünk erről többet. *Megborzong, Tényleg untig elég volt a tollas kis jószágokból. Nemrég az álmára gondolt, ma teljesen biztos, hogy rémálmai lesznek ismét.
A gondolat, hogy hazatérne, akár Nori-val együtt egyszerre szórakoztatja és keseríti el. Minden részlettel probléma van. Ő sosem szeretné bántani a rokonságát, de megmutatni nekik majd egyszer, hogy vitte valamire az szép elégtétel lenne. Azzal hergelni őket, hogy megjelenik a kis barátnőjével, szintén fejtörést okozna nekik, hogyan is kell lépni a helyzetre. Kicsit a félelem is elönti, mert belegondol, hogy nemhogy Nori-t, még őt sem biztos, hogy újra beengednék. *
- Tündérmesébe illő képek ezek. *Nevet fel, de már érezni a hangjának kissé elszomorodó élét.* - Nem, azt hiszem nem szeretném, hogy bántsd őket, bár semmi nem esik jobban a szavaidnál. *Néz oldalvást a másikra, aki láthatóan elragadtatta magát, szereti amikor ilyen vehemens, csak ne akarná valóban megtenni ezeket.* - Tudod, azért nem voltak ők olyan rosszak, ha hallgattam volna rájuk, akkor egy nagyon kényelmes és szép életem lehetett volna. De az olyan unalmas. Ezerszer inkább választanám ezt, ami most van és téged. Szólj, ha visszamenjünk a szobába.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy kis ideig az álmán mélázik. Szörnyű ébredés volt és félelmetes, hogy egyáltalán az elméje tud produkálni képeket, amelyekben ő a tettes, nem pedig az áldozat. Akaratlanul még a kezeire is lenéz, mert szinte érzi rajta a száradásnak indult nedvességet. Ki is szakítja magát ebből a gondolatból, majd újra csak Nori-ra figyel. Amit a feketeség mond, azt ő lehet fel sem fogja, hogy mennyire megható Mai számára. Hasonló szavakat ő bizony nem szokott kapni, és ez egy pillanatra meg is dermeszti. Meg is áll, így megállítva Nor-t is, hiszen még mindig segíti őt a sétában amennyire igényli. Hirtelen szembe fordul vele és magához szorítja. Ölelte már sokszor, de ebben most sokkal nagyobb erő és hála van, mint eddig bármikor. Nem is tud kinyögni semmit, ő aki olyan jó az érzelmek kifejezésében, most egyszeriben elnémult. Csak akkor szólal meg újra amikor elereszti a másikat a szorításából és tovább róják a köröket.
Szerencsére lesz min nevetni, hiszen még számára is furcsa, hogy fenyegetőzéssel élt, tényleg nem szokása, de a madarak gondolata úgy tűnik felszínre hozza a legrosszabb énjét. Talán a legrosszabbat.*
- Jó, igaz. *Nyugtatja le saját magát is a felfokozott állapotból.* - De most már ha lehet, ne beszéljünk erről többet. *Megborzong, Tényleg untig elég volt a tollas kis jószágokból. Nemrég az álmára gondolt, ma teljesen biztos, hogy rémálmai lesznek ismét.
A gondolat, hogy hazatérne, akár Nori-val együtt egyszerre szórakoztatja és keseríti el. Minden részlettel probléma van. Ő sosem szeretné bántani a rokonságát, de megmutatni nekik majd egyszer, hogy vitte valamire az szép elégtétel lenne. Azzal hergelni őket, hogy megjelenik a kis barátnőjével, szintén fejtörést okozna nekik, hogyan is kell lépni a helyzetre. Kicsit a félelem is elönti, mert belegondol, hogy nemhogy Nori-t, még őt sem biztos, hogy újra beengednék. *
- Tündérmesébe illő képek ezek. *Nevet fel, de már érezni a hangjának kissé elszomorodó élét.* - Nem, azt hiszem nem szeretném, hogy bántsd őket, bár semmi nem esik jobban a szavaidnál. *Néz oldalvást a másikra, aki láthatóan elragadtatta magát, szereti amikor ilyen vehemens, csak ne akarná valóban megtenni ezeket.* - Tudod, azért nem voltak ők olyan rosszak, ha hallgattam volna rájuk, akkor egy nagyon kényelmes és szép életem lehetett volna. De az olyan unalmas. Ezerszer inkább választanám ezt, ami most van és téged. Szólj, ha visszamenjünk a szobába.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242