Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 18:23:28
Üzenet elküldve: 2020-03-22 18:23:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Munkakeresőben//
//Reyraa, Parcy, Drogg//
//Zopal érintőlegesen//
*A beszélgetés úgy látszik, jó irányba halad. Na meg végre talált egy közös nevezőt. Ahogy mindenkiről kiderül. Az ork bemutatkozása rövid és tömör. Nem úgy tűnik, hogy beszélgetni tervez velük. Az is erre utal hogy a férfi elmerül a saját gondolataiban. Drogg figyelme visszatér az asztaltársaira. A tündér terén jelenleg nem biztos hogy azonos a nézetük, ez viszont még nem ok arra hogy vitát gerjesszen, pláne ha nincs mi miatt megtennie.*
- A rajzolást nem lehet elfelejteni, igaz egyes dolgok kikopnak az ember életéből. De pár nap, hét gyakorlás és visszatérnek azok a dolgok amire képesek vagyunk.
*Néz Reyre vidáman, majd Parcy felé fordul.*
- A növények rajzolása néha több türelmet és odafigyelést érdemelnek. Hisz csak így készül róluk jó rajz. Ami minden részletüket visszaadja. Szóval, nem becsülném le a tudásod.
*Parcy és Rey tökéletesen érzik a magukban lévő lehetőségeket, és tudják is miért is jöttek, illetve vannak itt. Drogg ezt kicsit másképp éli meg és jól megrágja a dolgot miközben a társait hallgatta.*
- Ó én póriasabb munkára, munkákra jelentkeznék. Többek közt, az utcában zajló építkezés érdekelne, ami úgy hírlik e hely tulajdonosának érdeme. Azután meg karbantartás, és agyag, illetve üveg edények égetése a terv, némi kovácsmunkákat is elvégzek. Nem igazán tudnék konkrét munkát említeni. Kézművesként, csak akkor szakosodnék, ha rájöttem melyik irányhoz van affinitásom. De szeretem a tüzet, és a kemencék illatát. Ahogy az agyag ég, és a fém, olvadó tisztuló illata is hasonló érzéssel tölt el. De az építészet, pontosabban a házak felhúzása is érdekes tapasztalatokat hozhat a számomra. Így azt merném mondani, hogy amolyan ezermesterfélének jelentkezek. Egy alkimistának edényekre, és fiolákra van szüksége, amiket agyagból, és üvegből készíthetnek. Igaz az üveg drága, és a jó minőségű agyagfiolák is hasonló borsos áron kelnek el. Hisz van aminek törnie kell, van aminek rengeteg viszontagságot túl kell élnie. Na de befogom, mert megint elkapott a hamariság, és csak likat beszélek a hasatokba.
//Reyraa, Parcy, Drogg//
//Zopal érintőlegesen//
*A beszélgetés úgy látszik, jó irányba halad. Na meg végre talált egy közös nevezőt. Ahogy mindenkiről kiderül. Az ork bemutatkozása rövid és tömör. Nem úgy tűnik, hogy beszélgetni tervez velük. Az is erre utal hogy a férfi elmerül a saját gondolataiban. Drogg figyelme visszatér az asztaltársaira. A tündér terén jelenleg nem biztos hogy azonos a nézetük, ez viszont még nem ok arra hogy vitát gerjesszen, pláne ha nincs mi miatt megtennie.*
- A rajzolást nem lehet elfelejteni, igaz egyes dolgok kikopnak az ember életéből. De pár nap, hét gyakorlás és visszatérnek azok a dolgok amire képesek vagyunk.
*Néz Reyre vidáman, majd Parcy felé fordul.*
- A növények rajzolása néha több türelmet és odafigyelést érdemelnek. Hisz csak így készül róluk jó rajz. Ami minden részletüket visszaadja. Szóval, nem becsülném le a tudásod.
*Parcy és Rey tökéletesen érzik a magukban lévő lehetőségeket, és tudják is miért is jöttek, illetve vannak itt. Drogg ezt kicsit másképp éli meg és jól megrágja a dolgot miközben a társait hallgatta.*
- Ó én póriasabb munkára, munkákra jelentkeznék. Többek közt, az utcában zajló építkezés érdekelne, ami úgy hírlik e hely tulajdonosának érdeme. Azután meg karbantartás, és agyag, illetve üveg edények égetése a terv, némi kovácsmunkákat is elvégzek. Nem igazán tudnék konkrét munkát említeni. Kézművesként, csak akkor szakosodnék, ha rájöttem melyik irányhoz van affinitásom. De szeretem a tüzet, és a kemencék illatát. Ahogy az agyag ég, és a fém, olvadó tisztuló illata is hasonló érzéssel tölt el. De az építészet, pontosabban a házak felhúzása is érdekes tapasztalatokat hozhat a számomra. Így azt merném mondani, hogy amolyan ezermesterfélének jelentkezek. Egy alkimistának edényekre, és fiolákra van szüksége, amiket agyagból, és üvegből készíthetnek. Igaz az üveg drága, és a jó minőségű agyagfiolák is hasonló borsos áron kelnek el. Hisz van aminek törnie kell, van aminek rengeteg viszontagságot túl kell élnie. Na de befogom, mert megint elkapott a hamariság, és csak likat beszélek a hasatokba.
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 18:23:13
Üzenet elküldve: 2020-03-22 18:23:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
*A mosolya úgy lesz egyre szélesebb, ahogy a férfi mozdulatai egyre hevesebbé válnak. Örömmel nézi, ahogy a sebtében rögtönzött mozdulatokkal megszabadítják az említett ruhadarabtól, amelyet a szoba egy kevésbé látogatott sarkába száműznek is, talán örökre. A fél-elf pedig jól sejti, immár csak egy fekete, csipkés alsó az, ami takarja, ám még így is úgy véli, túl van öltözve. Beleremeg a kedves bókba, sosem lehet elégszer hallani, nem tud uralkodni magán és belecsókol a férfi nyakába, jutalmazásképpen. Közben érzi, ahogy Max keze szépen, lassúnak éppen nem mondható tempóban felfelé vándorol a bőrén, körmével óvatosan karistolva, szinte bele is borzong a felfokozott barangolásba. Ekkor térnek rá a hegre, bár számíthatott volna rá, hogy a története nem éppen vidám, de erre nem is gondolt. Általában a tengerészek szeretnek a sebeiket okozó kalandokkal dicsekedni, viszont ilyennel eddig még nem találkozott, pontosan olyan, mint az övé, elszomorító eset, aminek meg se szabadott volna történnie. Már az első mondatnál érzi, hogy ebbe most szépen beletrafált és teljesen odavágta az egész hangulatot. ~Milyen idióta vagyok! ~ Lassan pedig, ahogy a történet előrehalad, bár nem kövér könnycseppek, de valami igenis csordogál a férfi szeméből. Ekkor megijed. Férfitől ilyet nem szokott látni, inkább a lányok a sírósabbak, viszont, egy ilyen szándékos vágás, abban bizonyos, hogy veszettül fájdalmas lehetett. A térdeit a matracon megtámasztva felágaskodik, rájuk támaszkodva, hogy a fél-elf fejét a blúzához húzhassa, felitatva vele a legördülő emlékeket.*
-Ne haragudj. Nem gondoltam… *Közben vigasztalásképpen egyik kezével Max haját simogatja. ~Ezt aztán most jól megcsináltam! ~ Szidja magát gondolatban.*
-Boldog vagyok, hogy sikerült megmenteni azt az ígérő szürke szempárt. Kár lett volna érte. *Próbálja oldani a hangulatot lány, mély hangon egy kis kedveskedéssel.*
-Az édesanyád biztosan nagyon büszke volt rád.
//Az egyik szobában//
*A mosolya úgy lesz egyre szélesebb, ahogy a férfi mozdulatai egyre hevesebbé válnak. Örömmel nézi, ahogy a sebtében rögtönzött mozdulatokkal megszabadítják az említett ruhadarabtól, amelyet a szoba egy kevésbé látogatott sarkába száműznek is, talán örökre. A fél-elf pedig jól sejti, immár csak egy fekete, csipkés alsó az, ami takarja, ám még így is úgy véli, túl van öltözve. Beleremeg a kedves bókba, sosem lehet elégszer hallani, nem tud uralkodni magán és belecsókol a férfi nyakába, jutalmazásképpen. Közben érzi, ahogy Max keze szépen, lassúnak éppen nem mondható tempóban felfelé vándorol a bőrén, körmével óvatosan karistolva, szinte bele is borzong a felfokozott barangolásba. Ekkor térnek rá a hegre, bár számíthatott volna rá, hogy a története nem éppen vidám, de erre nem is gondolt. Általában a tengerészek szeretnek a sebeiket okozó kalandokkal dicsekedni, viszont ilyennel eddig még nem találkozott, pontosan olyan, mint az övé, elszomorító eset, aminek meg se szabadott volna történnie. Már az első mondatnál érzi, hogy ebbe most szépen beletrafált és teljesen odavágta az egész hangulatot. ~Milyen idióta vagyok! ~ Lassan pedig, ahogy a történet előrehalad, bár nem kövér könnycseppek, de valami igenis csordogál a férfi szeméből. Ekkor megijed. Férfitől ilyet nem szokott látni, inkább a lányok a sírósabbak, viszont, egy ilyen szándékos vágás, abban bizonyos, hogy veszettül fájdalmas lehetett. A térdeit a matracon megtámasztva felágaskodik, rájuk támaszkodva, hogy a fél-elf fejét a blúzához húzhassa, felitatva vele a legördülő emlékeket.*
-Ne haragudj. Nem gondoltam… *Közben vigasztalásképpen egyik kezével Max haját simogatja. ~Ezt aztán most jól megcsináltam! ~ Szidja magát gondolatban.*
-Boldog vagyok, hogy sikerült megmenteni azt az ígérő szürke szempárt. Kár lett volna érte. *Próbálja oldani a hangulatot lány, mély hangon egy kis kedveskedéssel.*
-Az édesanyád biztosan nagyon büszke volt rád.
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:43:00
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:43:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
*A férfi határozott, sürgető mozdulatokkal szabadítja ki a fél-elfet a szoknyájából és szinte teljesen elveszi az eszét a tény, hogy a ruhanemű alatt minden bizonnyal, csak egy vékony fehérnemű található. Az engedélytől megrészegülve rántja le az immár kilazított szoknyát és a szoba egyik sarkába hajítja. *
-Gyönyörű vagy *suttogja a hosszúlábú szépségnek és lelkesen nyúl bal kezével az említett testrész felé, hogy cirógathassa a lábakat. Végig a bokától kezdve, majd lassan feljebb araszolva, őrjítő tempóban. A körme hegyével extra élvezetet adva a simogatásnak és halad tovább, hogy aztán lassan a combok belsejéhez érhessen. *
- A heg? Az iszákos nevelőapámnak köszönhető. 14 éves voltam a szüleim veszekedtek, hallottam ahogy anyám hangosan zokog és esdekelt, hogy ne bántsa. Berohantam és félre löktem őt. A földön borosüvegek kupaca sorakozott. Amikor megfordultam megnézni, hogy édesanyám jól van e, hátulról támadott. A padlón birkóztunk, én álltam nyerésre. Akkor megfogott egy üvegszilánkot amit fél úton eltörtünk, és végig vágott vele az arcomon. Eredetileg a monogramját akarta volna belém vésni, hogy mindenki lássa az árnyéka vagyok csupán, de akkor egy szomszéd belépett az ajtón és megmentett minket. Orvos volt, neki hála nem veszítettem el a látásom, a seb sem fertőződött el, azonban ez örökre itt marad. * A férfi intenzíven látta maga előtt még mindig a történteket és újra élte minden átkozott pillanatát egy idő után könnyeivel kísérve szónoklatát. *
//Az egyik szobában//
*A férfi határozott, sürgető mozdulatokkal szabadítja ki a fél-elfet a szoknyájából és szinte teljesen elveszi az eszét a tény, hogy a ruhanemű alatt minden bizonnyal, csak egy vékony fehérnemű található. Az engedélytől megrészegülve rántja le az immár kilazított szoknyát és a szoba egyik sarkába hajítja. *
-Gyönyörű vagy *suttogja a hosszúlábú szépségnek és lelkesen nyúl bal kezével az említett testrész felé, hogy cirógathassa a lábakat. Végig a bokától kezdve, majd lassan feljebb araszolva, őrjítő tempóban. A körme hegyével extra élvezetet adva a simogatásnak és halad tovább, hogy aztán lassan a combok belsejéhez érhessen. *
- A heg? Az iszákos nevelőapámnak köszönhető. 14 éves voltam a szüleim veszekedtek, hallottam ahogy anyám hangosan zokog és esdekelt, hogy ne bántsa. Berohantam és félre löktem őt. A földön borosüvegek kupaca sorakozott. Amikor megfordultam megnézni, hogy édesanyám jól van e, hátulról támadott. A padlón birkóztunk, én álltam nyerésre. Akkor megfogott egy üvegszilánkot amit fél úton eltörtünk, és végig vágott vele az arcomon. Eredetileg a monogramját akarta volna belém vésni, hogy mindenki lássa az árnyéka vagyok csupán, de akkor egy szomszéd belépett az ajtón és megmentett minket. Orvos volt, neki hála nem veszítettem el a látásom, a seb sem fertőződött el, azonban ez örökre itt marad. * A férfi intenzíven látta maga előtt még mindig a történteket és újra élte minden átkozott pillanatát egy idő után könnyeivel kísérve szónoklatát. *
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:39:51
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:39:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
* Cassy elmagyarázza neki, hogy mi is van a poharában. Még soha nem kóstolt ilyet, de ha tényleg olyan finom, ahogyan azt a lány állítja, akkor ki kell próbálnia.*
- Értem. Megfogadom a tanácsod. Köszönöm az italt!* Mondja és aztán előkerül a gyöngy. Cassy már a szimpla látványától is elámul. Mondjuk tény, hogy alapból ritkaság lehet a sötét színű gyöngy látványa. Viszont amikor belöki a borba kicsit megrendül egy pillanatra, de aztán mindketten úgy elcsodálkoznak, ahogy az elő van írva. Wrexan is hasonlóan érzet, mikor meglátta először a kincset. Aztán átnyújtja a poharat és megvárja, amíg mind a ketten megcsodálják. Közben pedig válaszol az elf lány kérdésére.*
- Homokért mentem a partra, amikor aztán megláttam, hogy milyen sok kagyló van szanaszét. Elkezdtem gyűjtögetni őket és ekkor jelent meg egy ágrólszakadt kislány. Volt neki egy csúnyácska nyaklánca és én segítettem neki csinálni egy újat a gyűjtögetett csiga meg kagylóházakból. Nagyon örült neki, de aztán feltámadt szél és valami fehér villanást láttam. Mire magamhoz tértem már nem volt sehol. Csak ez a kagyló. Az az érdekes, hogy még a lábnyomait se találtam. Biztosan valami különleges valaki volt.* Fejezi be a történetet és veszi vissza a poharat magához.*
- Nagyon vigyázok rá. De ti nektek meg merem mutatni, mert ti barátok vagytok.* Mondjuk Paranvyr nem biztos, hogy hasonlóképpen érez, de Cassyben feltétlenül megbízik a városi útjuk óta. A borba nem fog kotorászni, mert az valószínűleg illetlenség lenne. Szóval majd inkább leissza róla az italt, de egyelőre még nem nyúl a pohárért. Megvárja, amíg a többiek is isznak majd.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
* Cassy elmagyarázza neki, hogy mi is van a poharában. Még soha nem kóstolt ilyet, de ha tényleg olyan finom, ahogyan azt a lány állítja, akkor ki kell próbálnia.*
- Értem. Megfogadom a tanácsod. Köszönöm az italt!* Mondja és aztán előkerül a gyöngy. Cassy már a szimpla látványától is elámul. Mondjuk tény, hogy alapból ritkaság lehet a sötét színű gyöngy látványa. Viszont amikor belöki a borba kicsit megrendül egy pillanatra, de aztán mindketten úgy elcsodálkoznak, ahogy az elő van írva. Wrexan is hasonlóan érzet, mikor meglátta először a kincset. Aztán átnyújtja a poharat és megvárja, amíg mind a ketten megcsodálják. Közben pedig válaszol az elf lány kérdésére.*
- Homokért mentem a partra, amikor aztán megláttam, hogy milyen sok kagyló van szanaszét. Elkezdtem gyűjtögetni őket és ekkor jelent meg egy ágrólszakadt kislány. Volt neki egy csúnyácska nyaklánca és én segítettem neki csinálni egy újat a gyűjtögetett csiga meg kagylóházakból. Nagyon örült neki, de aztán feltámadt szél és valami fehér villanást láttam. Mire magamhoz tértem már nem volt sehol. Csak ez a kagyló. Az az érdekes, hogy még a lábnyomait se találtam. Biztosan valami különleges valaki volt.* Fejezi be a történetet és veszi vissza a poharat magához.*
- Nagyon vigyázok rá. De ti nektek meg merem mutatni, mert ti barátok vagytok.* Mondjuk Paranvyr nem biztos, hogy hasonlóképpen érez, de Cassyben feltétlenül megbízik a városi útjuk óta. A borba nem fog kotorászni, mert az valószínűleg illetlenség lenne. Szóval majd inkább leissza róla az italt, de egyelőre még nem nyúl a pohárért. Megvárja, amíg a többiek is isznak majd.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:04:09
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:04:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
-Hoppá… *Néz le ő maga is, megjátszva igazán átlátható módon, hogy bizony ez talán csak véletlen lehetett. Látja, hogy a férfi kezei már megindulnak, hogy gondjaikba vegyék a védtelenné vált felső combokat.*
-Ha nem vigyázok, a végén még elszakad… *Folytatja tovább kacér mosollyal az arcán, közben a férfi füléhez hajol, hogy duruzsoló hangon belesúgja.*
-A… kötője a jobb oldalon van. *Hiszen szinte már el is vesztette a lényegét a ruhadarab, így, hogy immár felfedte mindazt, amit takarni lett volna hivatott. Majd érkezik a válasz, mi szerint csak az ő engedélyén múlik mennyi csókváltás várható, ezt azért megmosolyogja. Közben azt veszi észre, a férfi egyik keze már az arcát simítja végig, ujjaival elérve lassan bordó ajkait. Mikor ez megtörténik, kicsit hátrébb húzza az arcát és játékosan az egyik ujj felé harap, összecsattintva a fogsorát.*
-Megtámasztanál egy kézzel? *Kérdi halkan, közben a másik érezheti, hogy a nő hátsója megindul, kezd csúszni a férfi combjairól lefelé. Persze tudja tartani magát, csak játszadozik egy kicsit. Mikor ennek a kérésnek eleget tesz Max, csak akkor folytatja.*
-Mesélj nekem a hegről. *Kéri halkan, mert furdalja a kíváncsiság, mióta a férfit megpillantotta. Közben az ujjaival beletúr a férfi hajába hátul, bátorítóan cirógatva.*
//Az egyik szobában//
-Hoppá… *Néz le ő maga is, megjátszva igazán átlátható módon, hogy bizony ez talán csak véletlen lehetett. Látja, hogy a férfi kezei már megindulnak, hogy gondjaikba vegyék a védtelenné vált felső combokat.*
-Ha nem vigyázok, a végén még elszakad… *Folytatja tovább kacér mosollyal az arcán, közben a férfi füléhez hajol, hogy duruzsoló hangon belesúgja.*
-A… kötője a jobb oldalon van. *Hiszen szinte már el is vesztette a lényegét a ruhadarab, így, hogy immár felfedte mindazt, amit takarni lett volna hivatott. Majd érkezik a válasz, mi szerint csak az ő engedélyén múlik mennyi csókváltás várható, ezt azért megmosolyogja. Közben azt veszi észre, a férfi egyik keze már az arcát simítja végig, ujjaival elérve lassan bordó ajkait. Mikor ez megtörténik, kicsit hátrébb húzza az arcát és játékosan az egyik ujj felé harap, összecsattintva a fogsorát.*
-Megtámasztanál egy kézzel? *Kérdi halkan, közben a másik érezheti, hogy a nő hátsója megindul, kezd csúszni a férfi combjairól lefelé. Persze tudja tartani magát, csak játszadozik egy kicsit. Mikor ennek a kérésnek eleget tesz Max, csak akkor folytatja.*
-Mesélj nekem a hegről. *Kéri halkan, mert furdalja a kíváncsiság, mióta a férfit megpillantotta. Közben az ujjaival beletúr a férfi hajába hátul, bátorítóan cirógatva.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:45:07
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:45:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Csókja szerencsésen célba talál, még ha nem is ébreszti fel vele a férfit, megelégszik a messzi álmából felé küldött mosollyal. Elvégre nem is volt célja felébreszteni a drága vendéget.
De nem is kell soká várni, a hajnal vidám sugarai, és a tündér ölének lágy hullámzása végül felnyitják Bobbir szemeit is, ébredése aligha lehetne ennél kellemesebb élmény.*
- Jó reggelt, Bobbir.
*Köszönti az elf nő is, kedves, szelíd mosollyal kisimult, friss arcán. Persze Nala közeledő csókját sem hagyja figyelmen kívül, sőt, áthajolva a férfi felett viszonozza is azt.*
- Jó reggelt neked is, Nala. Ennél szebb reggelt elképzelni sem tudnék.
*Utolsó szavait már inkább mindkét személynek mondja, miközben keze továbbra is a férfi mellkasán pihen.*
- Igazán emlékezetes este volt, boldog lennék, ha máskor is meglátogatnál.
*Kontráz rá ő is a tündér kedves dicséretére, hátha sikerül bogarat ültetni a vendég fülébe, s ha maradásra nem is tudják rábírni, legalább azt elérik, hogy egyszer egy szép napon ismét beállít, a két ismerős Sellő kegyeit keresve.
Ha Bobbir a távozás mellett dönt, és nem kíván többet időzni a párnák és lányok ölelésében, Yath is kimászik az ágyból, s készségesen ajánlja fel segítségét a továbbiakban.*
- Szívesen segítek felöltözködni. Elvégre a vetkőzésben is segítségedre voltunk, így lesz teljes a kör.
*Mosolyog némi pimaszsággal a szemeiben.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Csókja szerencsésen célba talál, még ha nem is ébreszti fel vele a férfit, megelégszik a messzi álmából felé küldött mosollyal. Elvégre nem is volt célja felébreszteni a drága vendéget.
De nem is kell soká várni, a hajnal vidám sugarai, és a tündér ölének lágy hullámzása végül felnyitják Bobbir szemeit is, ébredése aligha lehetne ennél kellemesebb élmény.*
- Jó reggelt, Bobbir.
*Köszönti az elf nő is, kedves, szelíd mosollyal kisimult, friss arcán. Persze Nala közeledő csókját sem hagyja figyelmen kívül, sőt, áthajolva a férfi felett viszonozza is azt.*
- Jó reggelt neked is, Nala. Ennél szebb reggelt elképzelni sem tudnék.
*Utolsó szavait már inkább mindkét személynek mondja, miközben keze továbbra is a férfi mellkasán pihen.*
- Igazán emlékezetes este volt, boldog lennék, ha máskor is meglátogatnál.
*Kontráz rá ő is a tündér kedves dicséretére, hátha sikerül bogarat ültetni a vendég fülébe, s ha maradásra nem is tudják rábírni, legalább azt elérik, hogy egyszer egy szép napon ismét beállít, a két ismerős Sellő kegyeit keresve.
Ha Bobbir a távozás mellett dönt, és nem kíván többet időzni a párnák és lányok ölelésében, Yath is kimászik az ágyból, s készségesen ajánlja fel segítségét a továbbiakban.*
- Szívesen segítek felöltözködni. Elvégre a vetkőzésben is segítségedre voltunk, így lesz teljes a kör.
*Mosolyog némi pimaszsággal a szemeiben.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:11:25
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:11:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Maydeleine a fülébe suttog a férfi szinte fájdalmasan lehunyja szemeit, majd ahogy feljebb csúszik a nő szoknyája egy elfojtott nyögés hagyja el a fél elf ajkait. A másik fedetlenné vált combja felé nyúl, és reménykedik, hogy érintése nem vár elutasításra, mert ő itt és most megőrül, ha nem érhet a barna hajú szépséghez. *
-Ahányszor megengeded * feleli és az őt karolóhoz hasonlóan érzékien suttogja válaszát, felkorbácsolva az őket körülvevő érzékeket. A nő válaszán elmosolyodik és bal kezével a puha arc felé nyúl, hogy rásimítsa tenyerét, majd lassan a nő ajkait vegye célba ingerelve a megduzzadt vöröslő kis párnákat. Azonban a végső kimenetel a földi angyalon múlik. *
-Bármit kérdezhetsz te is vagy, ha úgy gondolod kérhetsz. *veti fel a férfi, hisz egy pillanatig sem szeretné a hölgyre erőszakolni magát és minden vágya, hogy a másik elengedje magát és jól szórakozzon ő is. Ettől függetlenül ez az ajánlat nem gátolja meg abban, hogy megtagadja azt amire ő vágyik vagy épp részletesen tervezget a fejében. *
A hozzászólás írója (Maxrecoll Suwers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 14:44:46
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Maydeleine a fülébe suttog a férfi szinte fájdalmasan lehunyja szemeit, majd ahogy feljebb csúszik a nő szoknyája egy elfojtott nyögés hagyja el a fél elf ajkait. A másik fedetlenné vált combja felé nyúl, és reménykedik, hogy érintése nem vár elutasításra, mert ő itt és most megőrül, ha nem érhet a barna hajú szépséghez. *
-Ahányszor megengeded * feleli és az őt karolóhoz hasonlóan érzékien suttogja válaszát, felkorbácsolva az őket körülvevő érzékeket. A nő válaszán elmosolyodik és bal kezével a puha arc felé nyúl, hogy rásimítsa tenyerét, majd lassan a nő ajkait vegye célba ingerelve a megduzzadt vöröslő kis párnákat. Azonban a végső kimenetel a földi angyalon múlik. *
-Bármit kérdezhetsz te is vagy, ha úgy gondolod kérhetsz. *veti fel a férfi, hisz egy pillanatig sem szeretné a hölgyre erőszakolni magát és minden vágya, hogy a másik elengedje magát és jól szórakozzon ő is. Ettől függetlenül ez az ajánlat nem gátolja meg abban, hogy megtagadja azt amire ő vágyik vagy épp részletesen tervezget a fejében. *
A hozzászólás írója (Maxrecoll Suwers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 14:44:46
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:34:53
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:34:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal//
//Kiszolgálást kérve//
//Érintőlegesen Sertuenx, Vyl, Amaziana, Welly//
*Kíváncsisága nem biztos, hogy jóllakhat, s ez nem csupán Zopal válaszadási hajlandóságán múlhat, ugyanis a viszonylag átlagos mennyiségű vendégek közé megérkezik az esti forgalom. Ráadásul látja felbukkanni azt, akiről nemrég beszéltek Zopallal, és a leginkább érintett a bűntettben, mint annak áldozata. Úgy érzi, nem helyes most már itt cseverésznie, még ha tálcával érkezett is épp ide, mert ahogy elnézi, igen gyorsan kapkodják el a lányokat. Zopalhoz fordul egy sóhajjal.*
- Bocsásson meg, sajnos nem maradhatok tovább. Köszönöm a felvilágosítást és a javaslatokat. Megtisztelő volt megismerkedni egy hőssel.
*Mosolyog féloldalasan.*
- Kívánom, hogy járjanak szerencsével, végül pedig térjenek vissza épségben. Remélem, máskor is vendégül láthatjuk a jövőben.
*Biccentéssel köszön el, aztán visszaigyekszik a pult mögé, hogy az ott várakozó professzor rendelkezésére álljon.*
- Jó estét!
*Köszönti udvariasan, s a kérésre bólint.*
- Természetesen, gondoskodunk róluk. Máris szólok a konyhán.
*A pénzt átveszi, s feljegyzi a könyvecskébe a tételt. Közben sandán tekint a betoppanó, hosszasan bemutatkozó Sertuenxre, akinek hívására Vyl reagál, s aztán furcsa konfliktus adódik közöttük. Carlotteia egyike azoknak, akik vigyáz a lányokra és a rendre is, noha nem markos legényt demonstrálva, ezért figyelemmel kíséri a dolgot, ám egyelőre nem avatkozik közbe. Vyl új még itt, tán a férfi is először látogat ide, de bízik bennük, hogy békésen megértik egymást, és a folytatás mindkettejük számára megfelelő mederbe terelődik.
A betántorgó Amaziana is felkelti a figyelmét. Elsőre nem tűnik rendes vendégnek, és bár a vezetés szociális érzékenységéről már pletykáltak neki, elsősorban mégis egy elegáns mulatónak számítanak, ahová szórakozni járnak a vendégek, és nem kívánt feltűnést kelthet egy bajba jutott. Ez számára is kellemetlen lehet, de mivel Welly kézbe veszi a dolgot, ebbe sem folyik bele. Úgyis hátra kell mennie, hogy a konyhának leadja a rendelést az egzotikus tengeri tálra. Kisvártatva visszatér, és a professzor asztalához viszi az első adagot.*
- Parancsoljon, uram!
*Mivel még valószínűleg egyedül, vagy kis társaságban ücsörög, megragadja a lehetőséget, hogy szóba hozza az előző nap történteket. A hangerejét visszafogja.*
- Elnézést, hogy szóba hozom, de nemrég a tudomásomra jutott egy bizonyos incidens, aminek információim szerint az Ön csapata a kárvallottja, és itt történt. Szeretném jelezni, hogy amennyiben panaszt kíván tenni, van rá lehetősége.
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 14:06:53
//Kiszolgálást kérve//
//Érintőlegesen Sertuenx, Vyl, Amaziana, Welly//
*Kíváncsisága nem biztos, hogy jóllakhat, s ez nem csupán Zopal válaszadási hajlandóságán múlhat, ugyanis a viszonylag átlagos mennyiségű vendégek közé megérkezik az esti forgalom. Ráadásul látja felbukkanni azt, akiről nemrég beszéltek Zopallal, és a leginkább érintett a bűntettben, mint annak áldozata. Úgy érzi, nem helyes most már itt cseverésznie, még ha tálcával érkezett is épp ide, mert ahogy elnézi, igen gyorsan kapkodják el a lányokat. Zopalhoz fordul egy sóhajjal.*
- Bocsásson meg, sajnos nem maradhatok tovább. Köszönöm a felvilágosítást és a javaslatokat. Megtisztelő volt megismerkedni egy hőssel.
*Mosolyog féloldalasan.*
- Kívánom, hogy járjanak szerencsével, végül pedig térjenek vissza épségben. Remélem, máskor is vendégül láthatjuk a jövőben.
*Biccentéssel köszön el, aztán visszaigyekszik a pult mögé, hogy az ott várakozó professzor rendelkezésére álljon.*
- Jó estét!
*Köszönti udvariasan, s a kérésre bólint.*
- Természetesen, gondoskodunk róluk. Máris szólok a konyhán.
*A pénzt átveszi, s feljegyzi a könyvecskébe a tételt. Közben sandán tekint a betoppanó, hosszasan bemutatkozó Sertuenxre, akinek hívására Vyl reagál, s aztán furcsa konfliktus adódik közöttük. Carlotteia egyike azoknak, akik vigyáz a lányokra és a rendre is, noha nem markos legényt demonstrálva, ezért figyelemmel kíséri a dolgot, ám egyelőre nem avatkozik közbe. Vyl új még itt, tán a férfi is először látogat ide, de bízik bennük, hogy békésen megértik egymást, és a folytatás mindkettejük számára megfelelő mederbe terelődik.
A betántorgó Amaziana is felkelti a figyelmét. Elsőre nem tűnik rendes vendégnek, és bár a vezetés szociális érzékenységéről már pletykáltak neki, elsősorban mégis egy elegáns mulatónak számítanak, ahová szórakozni járnak a vendégek, és nem kívánt feltűnést kelthet egy bajba jutott. Ez számára is kellemetlen lehet, de mivel Welly kézbe veszi a dolgot, ebbe sem folyik bele. Úgyis hátra kell mennie, hogy a konyhának leadja a rendelést az egzotikus tengeri tálra. Kisvártatva visszatér, és a professzor asztalához viszi az első adagot.*
- Parancsoljon, uram!
*Mivel még valószínűleg egyedül, vagy kis társaságban ücsörög, megragadja a lehetőséget, hogy szóba hozza az előző nap történteket. A hangerejét visszafogja.*
- Elnézést, hogy szóba hozom, de nemrég a tudomásomra jutott egy bizonyos incidens, aminek információim szerint az Ön csapata a kárvallottja, és itt történt. Szeretném jelezni, hogy amennyiben panaszt kíván tenni, van rá lehetősége.
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 14:06:53
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:24:02
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:24:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
*Menet közben a folyosón még megállít egy lányt, akit ismer a személyzetből és megkéri, hogy hozasson neki egy nagy pohár citrusos limonádét a szobába, amelynek a kulcsát meg is lengeti előtte. Eztán ismét minden figyelme a szobába lépő férfié. Látja, hogy az asztalhoz lép, a virágok illatának begyűjtését tetszésként könyveli el, ami mindig elégedettséggel tölti el. Bár a szobát nem ő tartja rendben, de büszke a Sellő teljes egészére és tudja, hogy a takarítok munkája is pont ugyan annyira nagy szerepet játszik az intézmény életében, mint az övé. Majd érkezik egy furcsán megfogalmazott mondat, ami hirtelen tölti el a lelkét melegséggel, hiszen, aki ennyire szereti a virágokat, rossz ember nem lehet.*
-Van egy kert is a ház belső udvarán, bár egyelőre még csak a zöldellő növények tarkítják, azokat más kertekből hozzák, itt úgy emlékszem még csak most bújnak a jácintok. *Néha, mikor friss levegőt akar szívni, kimegy a kertbe. Legutóbb, talán néhány napja járt kint, mert az elmúlt napokban, mióta visszatértek a városból túl nagy volt a nyüzsgés. Közben a férfi közelebb lép hozzá, és a kérdésére feleletül temérdek dologgal halmozza el. A párnákat ért kritikát csak meg mosolyogja.*
-Ha az a kívánságod, most azonnal berejtem őket a szekrénybe. *Ő sem igazán találja kényelmesnek azokat, a legtöbb esetben, első körben a fele, majd végül talán az összes úgyis a földön végezné.*
-Zavarba ejtően sokat? *Szökik fel a szemöldöke a homloka közepére, de végül is, amíg tud rájuk felelni, addig ugye nincsen baj, csak mindig ódzkodik magáról kiadni személyes dolgokat, majd úgy is elválik, melyikre, mit fog felelni. Ekkor valami átszellemültebb, de hozzá közelebb álló dolog is előkerül, ami széles mosollyal nyugtáz. Nem is szeretné gyorsan ellőni az elsőt, főleg, ha ilyen átéléssel szeretné azt is véghezvinni, jobb, ha kivár.*
-Hogy nem egyszer? Akkor hányszor? *Kérdi halkan, huncutul a másik füléhez kúszva az ajkaival, miközben a karjai a férfi nyakába siklanak, gyengéden ölelésükbe fogva azt. De nem is kell sokat várnia, hogy a tettek mezejére lépjen Max kezénél fogva az ágyhoz húzza, ahol nem lacafacázik, az összes párnának kiadja az útját. A határozott mozdulatra egy vágyakozó sóhajtás hagyja el az ajkait, mindig is a gyengéi voltak az ilyen férfiak, akik tudják, mit akarnak. Ahogy helyet foglal, ő sem szeretné nagyon eltávolítani magát tőle, a férfi térdeit a sajátjai közé fogja, szemben helyezkedve vele és lassan a combjaira ül, csak kényelmesen, karjait a nyaka köré fonva, térdeit a matracnak nyomva. A szoknya akaratlanul is feljebb kúszik a lábain, a hajfonatát pedig szépen a hátára igazgatja, nehogy a nyakát bármely oldalról is takarhassa. Mert most már mindent szabad. Ekkor érkeznek a kérdések, amik láthatóan is egy kis zavart okoznak, talán pont személyes mivoltuk okán. Néhány perc gondolkodás után, ami alatt összeszedi magát és elvonatkoztat a kialakulóban lévő helyzettől érkezik is a válasz.*
-Nekem ők a családom és nagyon fontosak az életemben. Fontosak nekem és szeretnék nekik mindenben segíteni. Továbbá a vendégek sem mind bánnak rosszul velünk, van, akivel… akivel szeretek foglalkozni. *A szerelem témakör kapcsán egy kicsit habozni látszik, de mivel a másik ennyire szeretne választ kapni rá, mondania kell valamit.*
-Te a virágokba vagy szerelmes, én a munkámba. Sok fontos személy van az életemben, nem szívesen emelnék ki egyet. *Adja végül ezt, ami nem konkrét, de mégis válasz.*
//Az egyik szobában//
*Menet közben a folyosón még megállít egy lányt, akit ismer a személyzetből és megkéri, hogy hozasson neki egy nagy pohár citrusos limonádét a szobába, amelynek a kulcsát meg is lengeti előtte. Eztán ismét minden figyelme a szobába lépő férfié. Látja, hogy az asztalhoz lép, a virágok illatának begyűjtését tetszésként könyveli el, ami mindig elégedettséggel tölti el. Bár a szobát nem ő tartja rendben, de büszke a Sellő teljes egészére és tudja, hogy a takarítok munkája is pont ugyan annyira nagy szerepet játszik az intézmény életében, mint az övé. Majd érkezik egy furcsán megfogalmazott mondat, ami hirtelen tölti el a lelkét melegséggel, hiszen, aki ennyire szereti a virágokat, rossz ember nem lehet.*
-Van egy kert is a ház belső udvarán, bár egyelőre még csak a zöldellő növények tarkítják, azokat más kertekből hozzák, itt úgy emlékszem még csak most bújnak a jácintok. *Néha, mikor friss levegőt akar szívni, kimegy a kertbe. Legutóbb, talán néhány napja járt kint, mert az elmúlt napokban, mióta visszatértek a városból túl nagy volt a nyüzsgés. Közben a férfi közelebb lép hozzá, és a kérdésére feleletül temérdek dologgal halmozza el. A párnákat ért kritikát csak meg mosolyogja.*
-Ha az a kívánságod, most azonnal berejtem őket a szekrénybe. *Ő sem igazán találja kényelmesnek azokat, a legtöbb esetben, első körben a fele, majd végül talán az összes úgyis a földön végezné.*
-Zavarba ejtően sokat? *Szökik fel a szemöldöke a homloka közepére, de végül is, amíg tud rájuk felelni, addig ugye nincsen baj, csak mindig ódzkodik magáról kiadni személyes dolgokat, majd úgy is elválik, melyikre, mit fog felelni. Ekkor valami átszellemültebb, de hozzá közelebb álló dolog is előkerül, ami széles mosollyal nyugtáz. Nem is szeretné gyorsan ellőni az elsőt, főleg, ha ilyen átéléssel szeretné azt is véghezvinni, jobb, ha kivár.*
-Hogy nem egyszer? Akkor hányszor? *Kérdi halkan, huncutul a másik füléhez kúszva az ajkaival, miközben a karjai a férfi nyakába siklanak, gyengéden ölelésükbe fogva azt. De nem is kell sokat várnia, hogy a tettek mezejére lépjen Max kezénél fogva az ágyhoz húzza, ahol nem lacafacázik, az összes párnának kiadja az útját. A határozott mozdulatra egy vágyakozó sóhajtás hagyja el az ajkait, mindig is a gyengéi voltak az ilyen férfiak, akik tudják, mit akarnak. Ahogy helyet foglal, ő sem szeretné nagyon eltávolítani magát tőle, a férfi térdeit a sajátjai közé fogja, szemben helyezkedve vele és lassan a combjaira ül, csak kényelmesen, karjait a nyaka köré fonva, térdeit a matracnak nyomva. A szoknya akaratlanul is feljebb kúszik a lábain, a hajfonatát pedig szépen a hátára igazgatja, nehogy a nyakát bármely oldalról is takarhassa. Mert most már mindent szabad. Ekkor érkeznek a kérdések, amik láthatóan is egy kis zavart okoznak, talán pont személyes mivoltuk okán. Néhány perc gondolkodás után, ami alatt összeszedi magát és elvonatkoztat a kialakulóban lévő helyzettől érkezik is a válasz.*
-Nekem ők a családom és nagyon fontosak az életemben. Fontosak nekem és szeretnék nekik mindenben segíteni. Továbbá a vendégek sem mind bánnak rosszul velünk, van, akivel… akivel szeretek foglalkozni. *A szerelem témakör kapcsán egy kicsit habozni látszik, de mivel a másik ennyire szeretne választ kapni rá, mondania kell valamit.*
-Te a virágokba vagy szerelmes, én a munkámba. Sok fontos személy van az életemben, nem szívesen emelnék ki egyet. *Adja végül ezt, ami nem konkrét, de mégis válasz.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:14:55
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:14:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
-Ne érezd magad zavarban, csak mert nem iszom. *feleli mosolyogva*
- Ettől függetlenül, ha ennyire szeretnéd egy gyümölcsös frissítőt szívesen elfogadok. Viszont tényleg nem azért csináltam, hogy hálálkodj. *amikor a férfi belép a szobába kellemes látványként éri a berendezés, azonban nem érti annak a rengeteg díszpárnának a funkcióját. Tapasztalatból tudja, hogy fele olyan kényelmesek sincsenek, mint egy finom toll párna, és csak foglalják a helyet. A második dolog amin pedig megakad a tekintete azok a vázában lapuló gyönyörű, illatozó virágok. Mindig is oda volt a természet minden zege -zúgáért és ebben a kis illatos bársony szirmú kincsek kiskora óta előnyt élveztek. Késztetést érez arra, hogy oda lépjen és megszagolja azok finom aromáját. *
- Szerelmes vagyok a virágokba *suttogja kábultan a nőnek. Mit szeretne csinálni? *
- Túl sok mindent May. Először levenni azt a sok idegesítő párnát, aztán zavarba ejtően sok kérdés feltenni és * a férfi szégyenlősen lehunyja szemeit, majd nagy levegőt véve folytatja mondandóját, míg átöleli a félelf keskeny derekát. * Meg szeretnélek csókolni Maydeleine, lehetőleg nem is egyszer. * Húzza magához a nőt és mélyen beleszippant annak selymes, puha bőrébe. Jobb illata van, mint a vázában pompázó szirmosoknak. Sokkal, de sokkal jobb illata. Azonban nem szeretné elhamarkodni a dolgot, már ha ez egy bordélyházban lehetséges. Lassan az ágyhoz vezeti a nőt és a párnákat ígéretéhez híven leseperve ül a kényelmes matrac szélére továbbra is simogatva az apró kézfejet. *
- Mik a céljaid az életben? Örökké itt akarsz dolgozni? Nem szeretnél néha megszabadulni a sok bizonyára jelentősebb mennyiségben modortalan férfitól? Vagy egyáltalán voltál, már valaha is szerelmes? Nem szeretnék indiszkrét lenni, de egyszerűen tudnom kell.
A hozzászólás írója (Maxrecoll Suwers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 12:17:44
//Az egyik szobában//
-Ne érezd magad zavarban, csak mert nem iszom. *feleli mosolyogva*
- Ettől függetlenül, ha ennyire szeretnéd egy gyümölcsös frissítőt szívesen elfogadok. Viszont tényleg nem azért csináltam, hogy hálálkodj. *amikor a férfi belép a szobába kellemes látványként éri a berendezés, azonban nem érti annak a rengeteg díszpárnának a funkcióját. Tapasztalatból tudja, hogy fele olyan kényelmesek sincsenek, mint egy finom toll párna, és csak foglalják a helyet. A második dolog amin pedig megakad a tekintete azok a vázában lapuló gyönyörű, illatozó virágok. Mindig is oda volt a természet minden zege -zúgáért és ebben a kis illatos bársony szirmú kincsek kiskora óta előnyt élveztek. Késztetést érez arra, hogy oda lépjen és megszagolja azok finom aromáját. *
- Szerelmes vagyok a virágokba *suttogja kábultan a nőnek. Mit szeretne csinálni? *
- Túl sok mindent May. Először levenni azt a sok idegesítő párnát, aztán zavarba ejtően sok kérdés feltenni és * a férfi szégyenlősen lehunyja szemeit, majd nagy levegőt véve folytatja mondandóját, míg átöleli a félelf keskeny derekát. * Meg szeretnélek csókolni Maydeleine, lehetőleg nem is egyszer. * Húzza magához a nőt és mélyen beleszippant annak selymes, puha bőrébe. Jobb illata van, mint a vázában pompázó szirmosoknak. Sokkal, de sokkal jobb illata. Azonban nem szeretné elhamarkodni a dolgot, már ha ez egy bordélyházban lehetséges. Lassan az ágyhoz vezeti a nőt és a párnákat ígéretéhez híven leseperve ül a kényelmes matrac szélére továbbra is simogatva az apró kézfejet. *
- Mik a céljaid az életben? Örökké itt akarsz dolgozni? Nem szeretnél néha megszabadulni a sok bizonyára jelentősebb mennyiségben modortalan férfitól? Vagy egyáltalán voltál, már valaha is szerelmes? Nem szeretnék indiszkrét lenni, de egyszerűen tudnom kell.
A hozzászólás írója (Maxrecoll Suwers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 12:17:44
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:11:38
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:11:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után//
//A pultnál//
*Az elf hálásan néz a nőre és kapkodva, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne előle kiissza a pohár tartalmát. A hűsítő érzés cirógatásától kis híján fel is sóhajt, azonban ezt a kényszerét sikeresen visszaszorítja máskorra. *
-Elnézést *feleli a fegyverekre célozva és még mindig bizonytalan, de már stabilabb léptekkel teszi le azokat a helyére. Ahogy hirtelen megszabadul az eddig gyötrő súlyoktól, úgy érzi szinte egy pille súlyával vetekszik és bármelyik pillanatban elrepülhet egy apró szellővel társulva. Ez annyira nem is áll messze a valóságtól, hisz a lány jelentősen lefogyott az elmúlt egy-két hónapban. *
-Semmi sincs rendben *sírja el magát a lány, és a már fájdalmasan sajgó szemeiből a sós könnyek régi ismerősként köszöntik arcát. *
- Munkát keresek *szipogja a lány ezzel tudatva a pult másik oldalán lévőnek, nem igazán szándékozik arról beszélni mi is történt vele pontosan. *
//A pultnál//
*Az elf hálásan néz a nőre és kapkodva, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne előle kiissza a pohár tartalmát. A hűsítő érzés cirógatásától kis híján fel is sóhajt, azonban ezt a kényszerét sikeresen visszaszorítja máskorra. *
-Elnézést *feleli a fegyverekre célozva és még mindig bizonytalan, de már stabilabb léptekkel teszi le azokat a helyére. Ahogy hirtelen megszabadul az eddig gyötrő súlyoktól, úgy érzi szinte egy pille súlyával vetekszik és bármelyik pillanatban elrepülhet egy apró szellővel társulva. Ez annyira nem is áll messze a valóságtól, hisz a lány jelentősen lefogyott az elmúlt egy-két hónapban. *
-Semmi sincs rendben *sírja el magát a lány, és a már fájdalmasan sajgó szemeiből a sós könnyek régi ismerősként köszöntik arcát. *
- Munkát keresek *szipogja a lány ezzel tudatva a pult másik oldalán lévőnek, nem igazán szándékozik arról beszélni mi is történt vele pontosan. *
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:07:24
Üzenet elküldve: 2020-03-22 12:07:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Részben Pultnál//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl nyugtázza a távolodó fiút, bölcs döntés ez a hosszúéletű részéről. Amilyen veszélytelennek tűnik a rózsa, a tüskéi olyan szúrósak tudnak lenni, az Aranyfattyúé pedig acélból van - egy hosszabb, praktikusabb darab, könnyű elrejteni, de mély sebet is ejteni. Vesz egy utolsó nagy levegőt; akár sóhajnak beillőt, majd bólint egyet. Elindul az átellenes irányba, a felfüggesztett szobakulcsokhoz, miközben fél szeme az éppen érkező Wellyre és a lányra terelődik - előbbire közönyösnek tűnő, mégis kihívó pillantást vet, utóbbinál inkább szánalom tükröződik a szürkészöld íriszekben. Ha Ser nem kér sem italt, sem ételt, nem erőlteti, biztosan hosszú ideje kellett gátak közé szorítania vágyait, de azt nem képea elfelejteni, minden, hasonló vendégnél, hogy Int velük ellentétben, milyen határozottan, s mégis milyen finoman bánt vele. Másodjára jut eszébe már ma, ez pedig csak egy dolgot jelent neki, főként, hogy fel is keresné. ~ Hiányzik egy kicsit. Milyen jó lenne, ha idecsábíthatnám, biztosan élvezné. ~ Leányálmok egy nőtől, kósza ábrándok a tüskés szív tömlöcében. Most a pillanatnak kell azonban élni, erre kell koncentrálni. Leakasztja hát a kulcsot, kilép a pult mögül, majd, ha közönyös arccal is, de lágyan, finoman igyekszik megfogni az új ügyfél kezét, gyöngén simogatva, természetesen csak akkor, ha ezeket engedi neki.*
- Kövess, majd én vezetlek. *Suttogja halkan, a szilárd tekintet pedig megfordul, hogy csak az ében vízesés fogadhassa az elfet. Ha a tervei szerint alakul minden, a hatoss vendégszobába vezeti a fiút, kinyitja a kulcsot, illedelmesen félreáll, hogy a másik léphessen be először. Csak utána venné ki az eszközt a zárból, s becsukja azt, de nem kattanásig zárja.*
//Részben Pultnál//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl nyugtázza a távolodó fiút, bölcs döntés ez a hosszúéletű részéről. Amilyen veszélytelennek tűnik a rózsa, a tüskéi olyan szúrósak tudnak lenni, az Aranyfattyúé pedig acélból van - egy hosszabb, praktikusabb darab, könnyű elrejteni, de mély sebet is ejteni. Vesz egy utolsó nagy levegőt; akár sóhajnak beillőt, majd bólint egyet. Elindul az átellenes irányba, a felfüggesztett szobakulcsokhoz, miközben fél szeme az éppen érkező Wellyre és a lányra terelődik - előbbire közönyösnek tűnő, mégis kihívó pillantást vet, utóbbinál inkább szánalom tükröződik a szürkészöld íriszekben. Ha Ser nem kér sem italt, sem ételt, nem erőlteti, biztosan hosszú ideje kellett gátak közé szorítania vágyait, de azt nem képea elfelejteni, minden, hasonló vendégnél, hogy Int velük ellentétben, milyen határozottan, s mégis milyen finoman bánt vele. Másodjára jut eszébe már ma, ez pedig csak egy dolgot jelent neki, főként, hogy fel is keresné. ~ Hiányzik egy kicsit. Milyen jó lenne, ha idecsábíthatnám, biztosan élvezné. ~ Leányálmok egy nőtől, kósza ábrándok a tüskés szív tömlöcében. Most a pillanatnak kell azonban élni, erre kell koncentrálni. Leakasztja hát a kulcsot, kilép a pult mögül, majd, ha közönyös arccal is, de lágyan, finoman igyekszik megfogni az új ügyfél kezét, gyöngén simogatva, természetesen csak akkor, ha ezeket engedi neki.*
- Kövess, majd én vezetlek. *Suttogja halkan, a szilárd tekintet pedig megfordul, hogy csak az ében vízesés fogadhassa az elfet. Ha a tervei szerint alakul minden, a hatoss vendégszobába vezeti a fiút, kinyitja a kulcsot, illedelmesen félreáll, hogy a másik léphessen be először. Csak utána venné ki az eszközt a zárból, s becsukja azt, de nem kattanásig zárja.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:59:38
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:59:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szobák felé menet, majd az egyik szobában//
*Általában a tenger járta matrózoknak hasonló kívánságuk szokott lenni, ők már hozzászoktak a sós szellő cirógatásához, így szinte aludni se tudnak nélküle. Csak egy pillanatra vonja meg érintését a másiktól, míg odalép a pult mögé és leemel egy kulcsot, aztán visszatér, hogy ujjaikat újra összefonhassák.*
-Biztosan tetszeni fog. *Közben a férfi elé tárja, hogy ő bizony nem iszik. A döbbenettől egy pillanatra szava is elakad, csupán szétnyílt ajkakkal bámul a másik tekintetébe.*
-Én… persze… nem muszáj. *Mosolyodik el szélesen, ő sem szívesen fogyasztja, de a vendégek miatt néha muszáj, viszont még olyan vendéggel nem találkozott, aki ennyire ellenezné, főleg, ha ingyen van.*
-Ez nagyon becsülendő. *Vonja magával, majd a kulcs birtokában megindul az emelet felé, ahol a vendégszobák leledzenek.*
-Akkor majd valami mást, esetleg az édességet szereted? De van gyümölcsös frissítő is, azt elfogadnád? *Mert tényleg szeretne valamit adni a segítőkészségéért cserébe. Közben felérnek a lépcsőn, a folyosón vörös bársonyszőnyeg fut végig, majd az egyik ajtónál megtorpannak, ő pedig kinyitja, majd miután belép, belülről belehelyezi a kulcsot a lyukba.*
-Remélem tetszik. *Odabent sejtelmes hangulat uralkodik, minden tiszta és rendezett. A plafonról áttetsző kelmék fogják romantikus ölelésükbe az ágyat, amely szatén ágytakaróval és temérdek díszpárnával gazdagított. A lakkozott asztal, két bársonyülőkés székkel a szoba közepén díszeleg, rajta váza, amelyben bársonyvirágok hajladoznak. Két szép kristálypohár várakozik a váza mellett, egy kancsó víz társaságában. A szobában még található szekrény és komód, amelyen tisztálkodó tál és egy másik kancsó is helyet foglal.*
-Mihez lenne kedved Max? *Közben becsukja az ajtót és a hátát nekitámasztja, érdeklődéssel figyeli a férfit.*
*Általában a tenger járta matrózoknak hasonló kívánságuk szokott lenni, ők már hozzászoktak a sós szellő cirógatásához, így szinte aludni se tudnak nélküle. Csak egy pillanatra vonja meg érintését a másiktól, míg odalép a pult mögé és leemel egy kulcsot, aztán visszatér, hogy ujjaikat újra összefonhassák.*
-Biztosan tetszeni fog. *Közben a férfi elé tárja, hogy ő bizony nem iszik. A döbbenettől egy pillanatra szava is elakad, csupán szétnyílt ajkakkal bámul a másik tekintetébe.*
-Én… persze… nem muszáj. *Mosolyodik el szélesen, ő sem szívesen fogyasztja, de a vendégek miatt néha muszáj, viszont még olyan vendéggel nem találkozott, aki ennyire ellenezné, főleg, ha ingyen van.*
-Ez nagyon becsülendő. *Vonja magával, majd a kulcs birtokában megindul az emelet felé, ahol a vendégszobák leledzenek.*
-Akkor majd valami mást, esetleg az édességet szereted? De van gyümölcsös frissítő is, azt elfogadnád? *Mert tényleg szeretne valamit adni a segítőkészségéért cserébe. Közben felérnek a lépcsőn, a folyosón vörös bársonyszőnyeg fut végig, majd az egyik ajtónál megtorpannak, ő pedig kinyitja, majd miután belép, belülről belehelyezi a kulcsot a lyukba.*
-Remélem tetszik. *Odabent sejtelmes hangulat uralkodik, minden tiszta és rendezett. A plafonról áttetsző kelmék fogják romantikus ölelésükbe az ágyat, amely szatén ágytakaróval és temérdek díszpárnával gazdagított. A lakkozott asztal, két bársonyülőkés székkel a szoba közepén díszeleg, rajta váza, amelyben bársonyvirágok hajladoznak. Két szép kristálypohár várakozik a váza mellett, egy kancsó víz társaságában. A szobában még található szekrény és komód, amelyen tisztálkodó tál és egy másik kancsó is helyet foglal.*
-Mihez lenne kedved Max? *Közben becsukja az ajtót és a hátát nekitámasztja, érdeklődéssel figyeli a férfit.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:57:32
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:57:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy félre eső asztalnál//
-Legyen a kikötőre néző, úgy érezhetem egy kis szerencsével a tenger sós aromáját. * feleli a férfi és egyre kíváncsibb milyen szobák is lehetnek errefelé. Azon a helyen ahol utoljára járt emlékszik, milyen kemény matracok sorakoztak mindenféle. Egy csepp kényelem sem jutott a számára. Bár valahogy sejti, hogy itt máshogy lesz a helyzet. Teljesen belemerül a tenger gondolatába, majd hirtelen észbe kapva megválaszolja a fél elf másik kérdését is*
-Igazából én nem iszom. Láttam már nem egyszer mire képes az alkohol és nem akarok szörnnyé válni. Illetve szeretek tisztában lenni azzal amit teszek. Így kihagynám a bódult állapotot, ha nem bánod. *mosolyog a szépséges teremtésre és gyengéden megcirógatja annak kezét. Mellékesen elgondolkodik magában, hogy a hölgyemény mennyire természetesen beszél a vendégek szokásairól és valahol legmélyen nem is érti, hogy képes ennyire természetesen venni az érintéseket és ehhez hasonló dolgokat. Maxrecoll egyenlőre képtelen eldönteni, hogy vajon tetszik e neki ez a nőben vagy sem, de mindenesetre számára furcsa. *
-Legyen a kikötőre néző, úgy érezhetem egy kis szerencsével a tenger sós aromáját. * feleli a férfi és egyre kíváncsibb milyen szobák is lehetnek errefelé. Azon a helyen ahol utoljára járt emlékszik, milyen kemény matracok sorakoztak mindenféle. Egy csepp kényelem sem jutott a számára. Bár valahogy sejti, hogy itt máshogy lesz a helyzet. Teljesen belemerül a tenger gondolatába, majd hirtelen észbe kapva megválaszolja a fél elf másik kérdését is*
-Igazából én nem iszom. Láttam már nem egyszer mire képes az alkohol és nem akarok szörnnyé válni. Illetve szeretek tisztában lenni azzal amit teszek. Így kihagynám a bódult állapotot, ha nem bánod. *mosolyog a szépséges teremtésre és gyengéden megcirógatja annak kezét. Mellékesen elgondolkodik magában, hogy a hölgyemény mennyire természetesen beszél a vendégek szokásairól és valahol legmélyen nem is érti, hogy képes ennyire természetesen venni az érintéseket és ehhez hasonló dolgokat. Maxrecoll egyenlőre képtelen eldönteni, hogy vajon tetszik e neki ez a nőben vagy sem, de mindenesetre számára furcsa. *
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:47:45
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:47:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Egy félreeső asztalnál//
*A kérdésre csak vállat von, mert akármelyik férfi képes egy nőnek örömöt okozni, kedveskedni, csak be kell gyakorolja.*
-Persze a főnökasszony dönt, de én mindenképpen ajánlanálak. *Kacsint a másikra kacéran mosolyogva.*
-Hajaj, ha sejtenéd mennyi hölgyvendég jár ide fürdőzni és egyéb dolgokért. Meg aztán, előszeretettel kérnek más szolgáltatást is a masszázs után, előtt, alatt… *Utalgat, de nagyon, közben kedvesen mosolyog, sőt, már szinte ki is vörösödik az arca. Aztán a vendég szabadkozni kezd, meg bocsánatot kérni, bár valóban célozgatott, de ennyire nem akarta ebbe az irányba terelni a témát. A taperolás végett egy kacagás is kiszakad belőle.*
-Kedves, általában máshol szoktak letaperolni, én ezt nem számítanám bele. *Sőt, nála az, hogy a vállához érnek olyan, mintha csak a kezét fogná meg valaki, hiszen talpig fel is van öltözve. A kérdés megfogalmazása, amelyben a szobafoglalásról érdeklődik, egészen megtetszik neki.*
-Oh! Drágám, nálam lehet. Milyet szeretnél? Kikötőre nézőt vagy belső udvarra nézőt? *Fogja meg az egyik felemelt kezét a férfinek és szépen vonja magával, a pulthoz visszafele.*
-Egy szobában mégiscsak jobb, ahol csak kettesben vagyunk, egy puha ágyon el is heverhetsz. *Sorolja a lehetőségeket, nyilván zárt ajtók mögött ő is jobban érezné magát, főleg ha Max még ennél is többször szeretne a kedvére tenni. *
-Bort innál inkább vagy sört, esetleg valami töményet? *Kérdi közben, mert arról sem feledkezett meg.*
*A kérdésre csak vállat von, mert akármelyik férfi képes egy nőnek örömöt okozni, kedveskedni, csak be kell gyakorolja.*
-Persze a főnökasszony dönt, de én mindenképpen ajánlanálak. *Kacsint a másikra kacéran mosolyogva.*
-Hajaj, ha sejtenéd mennyi hölgyvendég jár ide fürdőzni és egyéb dolgokért. Meg aztán, előszeretettel kérnek más szolgáltatást is a masszázs után, előtt, alatt… *Utalgat, de nagyon, közben kedvesen mosolyog, sőt, már szinte ki is vörösödik az arca. Aztán a vendég szabadkozni kezd, meg bocsánatot kérni, bár valóban célozgatott, de ennyire nem akarta ebbe az irányba terelni a témát. A taperolás végett egy kacagás is kiszakad belőle.*
-Kedves, általában máshol szoktak letaperolni, én ezt nem számítanám bele. *Sőt, nála az, hogy a vállához érnek olyan, mintha csak a kezét fogná meg valaki, hiszen talpig fel is van öltözve. A kérdés megfogalmazása, amelyben a szobafoglalásról érdeklődik, egészen megtetszik neki.*
-Oh! Drágám, nálam lehet. Milyet szeretnél? Kikötőre nézőt vagy belső udvarra nézőt? *Fogja meg az egyik felemelt kezét a férfinek és szépen vonja magával, a pulthoz visszafele.*
-Egy szobában mégiscsak jobb, ahol csak kettesben vagyunk, egy puha ágyon el is heverhetsz. *Sorolja a lehetőségeket, nyilván zárt ajtók mögött ő is jobban érezné magát, főleg ha Max még ennél is többször szeretne a kedvére tenni. *
-Bort innál inkább vagy sört, esetleg valami töményet? *Kérdi közben, mert arról sem feledkezett meg.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:46:01
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:46:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A menekülés után//
//Pultnál//
*Miután letudta magában az iménti futó és igen abszurd találkozást a fekete hajúval a folyosón, nagy léptekkel visszatér a pultba. Látja, hogy Vyliassa már éppen egy vendéggel foglalkozik, így nem is törődve vele, besétál a pult mögé és a másik végében helyezkedik el. Ekkor lesz rá figyelmes, hogy nyílik az ajtó és egy elf nő lép be rajta. A járása bizonytalan, de a kezében lándzsa, a hátán pedig íj található, így mikor odaér a pulthoz mindjárt a szavába is vág.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Kérem, legyen szíves a fegyvereit az ajtó melletti tárolóban hagyni, figyelünk rájuk, idebent nem lesz rá szüksége. *Mondja határozottan, majd egy bizalomgerjesztő mosolyt húz elő, mert ugyan a nő fel van fegyverezve, de igen szakadt és viseltes a megjelenése. A legtöbb vendégre ez nem jellemző, így érdeklődve fordul hozzá, miután a vizet első szóra pohárba önti és elé rakja. Nem is kér érte semmit, ennyit igazán megtehet.*
-Wellyradona, szolgálatára. Minden rendben? Rosszul van esetleg? *Mert a feldagadt szemek mellett sem tud elmenni, sőt, talán kicsit még liheg is a nő, így az ajtón tartja félig a szemét, hátha valaki üldözi.*
//Pultnál//
*Miután letudta magában az iménti futó és igen abszurd találkozást a fekete hajúval a folyosón, nagy léptekkel visszatér a pultba. Látja, hogy Vyliassa már éppen egy vendéggel foglalkozik, így nem is törődve vele, besétál a pult mögé és a másik végében helyezkedik el. Ekkor lesz rá figyelmes, hogy nyílik az ajtó és egy elf nő lép be rajta. A járása bizonytalan, de a kezében lándzsa, a hátán pedig íj található, így mikor odaér a pulthoz mindjárt a szavába is vág.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Kérem, legyen szíves a fegyvereit az ajtó melletti tárolóban hagyni, figyelünk rájuk, idebent nem lesz rá szüksége. *Mondja határozottan, majd egy bizalomgerjesztő mosolyt húz elő, mert ugyan a nő fel van fegyverezve, de igen szakadt és viseltes a megjelenése. A legtöbb vendégre ez nem jellemző, így érdeklődve fordul hozzá, miután a vizet első szóra pohárba önti és elé rakja. Nem is kér érte semmit, ennyit igazán megtehet.*
-Wellyradona, szolgálatára. Minden rendben? Rosszul van esetleg? *Mert a feldagadt szemek mellett sem tud elmenni, sőt, talán kicsit még liheg is a nő, így az ajtón tartja félig a szemét, hátha valaki üldözi.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:39:19
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:39:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy félreeső asztalnál//
-Most munkát ajánlasz nekem? *döbben meg a férfi. Mindenre számított, csak erre nem. Lassan visszatér a pillanatnyi sokkból, majd újból folytatja*
- Nem is tudtam, hogy vannak női vendégek is, de belegondolva talán jót is tenne kitérni a csatákból és valami újba kezdeni. * már épp rákérdez az esetleges tudnivalókra, azonban a gyönyörű elf kétség nélkül finoman célzott arra, hogy ő bizony dolgozik és, így csak rabolva van az ideje. Maxrecoll egész szívére bánat heveredik, és képtelen megmondani, hogy mégis miért. Azonban megérti az előtte álló angyalt, ő ebből él. *
- Ne haragudj, faragatlan vagyok. Kellemes beszélgetés volt, bele feledkeztem. Természetesen fizetek neked, mindenért. A puszta beszélgetést is kifizettem volna nem, hogy szó szerint az előbb taperoltalak le. Hogy az édes napkeltébe lehet itt szobát foglalni? *Tárja szét paródikusan karjait a férfi*
A hozzászólás írója (Maxrecoll Suwers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 11:40:06
-Most munkát ajánlasz nekem? *döbben meg a férfi. Mindenre számított, csak erre nem. Lassan visszatér a pillanatnyi sokkból, majd újból folytatja*
- Nem is tudtam, hogy vannak női vendégek is, de belegondolva talán jót is tenne kitérni a csatákból és valami újba kezdeni. * már épp rákérdez az esetleges tudnivalókra, azonban a gyönyörű elf kétség nélkül finoman célzott arra, hogy ő bizony dolgozik és, így csak rabolva van az ideje. Maxrecoll egész szívére bánat heveredik, és képtelen megmondani, hogy mégis miért. Azonban megérti az előtte álló angyalt, ő ebből él. *
- Ne haragudj, faragatlan vagyok. Kellemes beszélgetés volt, bele feledkeztem. Természetesen fizetek neked, mindenért. A puszta beszélgetést is kifizettem volna nem, hogy szó szerint az előbb taperoltalak le. Hogy az édes napkeltébe lehet itt szobát foglalni? *Tárja szét paródikusan karjait a férfi*
A hozzászólás írója (Maxrecoll Suwers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 11:40:06
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:15:16
Üzenet elküldve: 2020-03-22 11:15:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf lassan eltávolodik és vissza gombolja a szabadon engedett területet ingének, majd értetlenül elgondolkodik. Mit érthet Vyl rendelés alatt? Csak azt nem várja, hogy kimondja mindenki előtt mit szeretne a fekete hajú szépséggel tenni? Bár a hirtelen kis akciója után nem igazán szólhatna egy szót sem. *
-Ki szeretnék venni egy szobát. * Kér egy szobát a fél elftől, és fizet 18aranyat. A Szoba pedig, a férfi kérése alapján, csak egy napig áll szolgálatára.
. Teszi mindezt magabiztosan és a pillanatnyi zavara, mintha sohasem létezett volna kihúzza magát és rendbe igazítja enyhén feldúlt külsejét. Vissza simítja inge gallérját, sötét, barna haját pedig rendre parancsolja. *
- Amit örülnék, ha megoszthatnék veled. * Az ifjú férfi minden bizonnyal ennél megfelelőbb fogalmat keresve sem talált volna. Hangja visszatalál a megszokott lágy és udvarias hangvételre, még ha a gondolataiban egyáltalán nem udvarias dolgokat is tesz jelenleg. Még utoljára belegondol abba, hogy a nő vajon fél e tőle ezek után, de elhessegeti kételyeit a reménység parfisával, majd egy csalfa félmosolyra húzódik szája. Észre sem vette, hogy perceken át némán gondolkozott egymagában. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf lassan eltávolodik és vissza gombolja a szabadon engedett területet ingének, majd értetlenül elgondolkodik. Mit érthet Vyl rendelés alatt? Csak azt nem várja, hogy kimondja mindenki előtt mit szeretne a fekete hajú szépséggel tenni? Bár a hirtelen kis akciója után nem igazán szólhatna egy szót sem. *
-Ki szeretnék venni egy szobát. * Kér egy szobát a fél elftől, és fizet 18aranyat. A Szoba pedig, a férfi kérése alapján, csak egy napig áll szolgálatára.
. Teszi mindezt magabiztosan és a pillanatnyi zavara, mintha sohasem létezett volna kihúzza magát és rendbe igazítja enyhén feldúlt külsejét. Vissza simítja inge gallérját, sötét, barna haját pedig rendre parancsolja. *- Amit örülnék, ha megoszthatnék veled. * Az ifjú férfi minden bizonnyal ennél megfelelőbb fogalmat keresve sem talált volna. Hangja visszatalál a megszokott lágy és udvarias hangvételre, még ha a gondolataiban egyáltalán nem udvarias dolgokat is tesz jelenleg. Még utoljára belegondol abba, hogy a nő vajon fél e tőle ezek után, de elhessegeti kételyeit a reménység parfisával, majd egy csalfa félmosolyra húzódik szája. Észre sem vette, hogy perceken át némán gondolkozott egymagában. *
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 10:20:41
Üzenet elküldve: 2020-03-22 10:20:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után//
//Nyílt//
*A nő botladozva lépdel be a bordély ajtaján. Teljesen legyengítette a hosszú menekülés. Reméli most legalább egy ideig menedéket találhat magának a múltja démonai ellen. Aki igazából a tulajdon apja. A fényes, kerek szemei most vörösek a sírástól és tudja bármelyik pillanatban a padlón köthet ki, ahová igazából való. Nagyon megviselte az elmúlt pár év, lelkileg összetört. Nehézkesen felül a bárpulttal szemben lévő egyik székre, és próbál hangot meríteni az erejének utolsó cseppjeiből. Megtámaszkodik a fényes pulton két kezével és nagyot sóhajt. Minden bizonnyal úgy festhet, mint egy utolsó részeg bolond, azonban ennek a valósághoz semmi köze. *
-Amaziana vagyok. *krákogja nehézkesen, bár fogalma sincs kinek. *
-Kérhetek… vizet? * Nehezére esik bármit is szólni, ennyire kiszáradt torokkal. Mégis sikeresen kihúzott magából két rövidke mondatot, amire jelenleg igenis büszke. Igazából munkakeresőben jött ide, de lehetséges hogy most inkább az egyensúlya megtartása lesz a cél. Bárcsak menedékre lelhetne, és ezzel teljesülne minden vágya. *
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 10:40:08
//Nyílt//
*A nő botladozva lépdel be a bordély ajtaján. Teljesen legyengítette a hosszú menekülés. Reméli most legalább egy ideig menedéket találhat magának a múltja démonai ellen. Aki igazából a tulajdon apja. A fényes, kerek szemei most vörösek a sírástól és tudja bármelyik pillanatban a padlón köthet ki, ahová igazából való. Nagyon megviselte az elmúlt pár év, lelkileg összetört. Nehézkesen felül a bárpulttal szemben lévő egyik székre, és próbál hangot meríteni az erejének utolsó cseppjeiből. Megtámaszkodik a fényes pulton két kezével és nagyot sóhajt. Minden bizonnyal úgy festhet, mint egy utolsó részeg bolond, azonban ennek a valósághoz semmi köze. *
-Amaziana vagyok. *krákogja nehézkesen, bár fogalma sincs kinek. *
-Kérhetek… vizet? * Nehezére esik bármit is szólni, ennyire kiszáradt torokkal. Mégis sikeresen kihúzott magából két rövidke mondatot, amire jelenleg igenis büszke. Igazából munkakeresőben jött ide, de lehetséges hogy most inkább az egyensúlya megtartása lesz a cél. Bárcsak menedékre lelhetne, és ezzel teljesülne minden vágya. *
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 10:40:08
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 09:04:49
Üzenet elküldve: 2020-03-22 09:04:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl totálisan nem érti szerencsétlen fiút, bár ez feltehetően az ő hibája, ha belegondol, hiszen elméjében az a kép él, melyben ő kiszolgál, a vendég parancsol, mint annál a... ~ Crus? Craus? Crul? Khul? Nem, Khul más. Tényleg, hol van Khul? Évezredek óta nem láttam. Beijedt volna? ~ Ennél kicsit elmosolyodik is, hiszen az azt jelentené, sikeresen képes ijesztő is lenni. Vyl igen jól érzi magát, főként a pult mögött, hiszen ha kellemetlen valami neki, akkor a kattantakat megakadályozhatja a cselekvésben a tárgyi akadály. Választ azonban a kérdésére nem kap a kérdésére, így nem szolgáltat ki semmit egyelőre, csak azt látja, hogy a másik is elkezdi kigombolni az ingjeit, azzal közelebb hajol. Ezt akárhogy is nézi, nem találja helyénvalónak a vendégtérben, még akkor sem, ha feltehetően Vyliassa a legledérebb lány a Sellőben. Ser közelhajolhat Vylhez, de nem fog feszült légzést hallani, csak egy mosolygó félvér látványát lelheti fel.*
- Ser, ez nem ide való, kérlek, ha szeretnél velem foglalkozni, akkor előbb válaszolj, aztán kivehetsz egy szobát, ha úgy kívanod, s elkérhetsz egy éjszakára. Mivel szolgalhatok? *Ser viszont tovább megy, ami még Vylt is zavarba ejti jelenleg, hiszen ennek tudomása szerint nem ez a procedúrája.*
- De ha én... szeretek horgolni, meg... *Amennyiben viszont a másik szeretné maga mellett tudni a hölgyet, ahhoz meg kéne kerülnie a pultot, ami viszonylag könnyű, hiszen a Sellő a szélén helyezkedik el.*
- Ser, mit akarsz?! *Ez inkább a kérdésnek álcázott felszólítás lenne arra nézve, hátha észbe kap a másik. Meg tudja érteni, ha hosszú hajóútról hazatért férfi lenne, vagy most végzett egy zsoldos akcióval, de jelenleg minden rejtve áll előtte; s ha az nem ad fel a céljaival, s valóban közelebb kerül, átkarolja és megcsókolja, a másik akarata ellenére, Vyl igyekszik ellökni magától, de ez attól függ, a másik mennyire engedi ezt, hiszen ő az erősebb. Fél, hogy bajba kerül majd ezért, hiszen Ralas megmondta neki - nincs első éjszaka joga. Próbálja rendezni a külsejét, ha felszabadul, majd kissé zaklatott hangon, szikrázó szemekkel, de továbbra is nyugodtan kérdi, hiszen nem célja elüldözni a vendéget.*
- Ser, utoljára kérdem, mit szeretnél. Előbb rendelj, aztán szolgáld ki magad.
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 09:11:55
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl totálisan nem érti szerencsétlen fiút, bár ez feltehetően az ő hibája, ha belegondol, hiszen elméjében az a kép él, melyben ő kiszolgál, a vendég parancsol, mint annál a... ~ Crus? Craus? Crul? Khul? Nem, Khul más. Tényleg, hol van Khul? Évezredek óta nem láttam. Beijedt volna? ~ Ennél kicsit elmosolyodik is, hiszen az azt jelentené, sikeresen képes ijesztő is lenni. Vyl igen jól érzi magát, főként a pult mögött, hiszen ha kellemetlen valami neki, akkor a kattantakat megakadályozhatja a cselekvésben a tárgyi akadály. Választ azonban a kérdésére nem kap a kérdésére, így nem szolgáltat ki semmit egyelőre, csak azt látja, hogy a másik is elkezdi kigombolni az ingjeit, azzal közelebb hajol. Ezt akárhogy is nézi, nem találja helyénvalónak a vendégtérben, még akkor sem, ha feltehetően Vyliassa a legledérebb lány a Sellőben. Ser közelhajolhat Vylhez, de nem fog feszült légzést hallani, csak egy mosolygó félvér látványát lelheti fel.*
- Ser, ez nem ide való, kérlek, ha szeretnél velem foglalkozni, akkor előbb válaszolj, aztán kivehetsz egy szobát, ha úgy kívanod, s elkérhetsz egy éjszakára. Mivel szolgalhatok? *Ser viszont tovább megy, ami még Vylt is zavarba ejti jelenleg, hiszen ennek tudomása szerint nem ez a procedúrája.*
- De ha én... szeretek horgolni, meg... *Amennyiben viszont a másik szeretné maga mellett tudni a hölgyet, ahhoz meg kéne kerülnie a pultot, ami viszonylag könnyű, hiszen a Sellő a szélén helyezkedik el.*
- Ser, mit akarsz?! *Ez inkább a kérdésnek álcázott felszólítás lenne arra nézve, hátha észbe kap a másik. Meg tudja érteni, ha hosszú hajóútról hazatért férfi lenne, vagy most végzett egy zsoldos akcióval, de jelenleg minden rejtve áll előtte; s ha az nem ad fel a céljaival, s valóban közelebb kerül, átkarolja és megcsókolja, a másik akarata ellenére, Vyl igyekszik ellökni magától, de ez attól függ, a másik mennyire engedi ezt, hiszen ő az erősebb. Fél, hogy bajba kerül majd ezért, hiszen Ralas megmondta neki - nincs első éjszaka joga. Próbálja rendezni a külsejét, ha felszabadul, majd kissé zaklatott hangon, szikrázó szemekkel, de továbbra is nyugodtan kérdi, hiszen nem célja elüldözni a vendéget.*
- Ser, utoljára kérdem, mit szeretnél. Előbb rendelj, aztán szolgáld ki magad.
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.22 09:11:55
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242