Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-01 07:44:29
Üzenet elküldve: 2019-08-01 07:44:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bárd és Sellő//
*A kiszolgáló hamar megérkezik egy étlappal a kezében.*
-Szép napot önnek is, szépségem.
*Néz végig a hölgyön. Most már biztos benne, hogy ez nem csak egy egyszerű fogadó. Az étlapot elé csúsztatják, amit gyorsan el is kezd figyelmesen olvasni.*
-Még nem járt itt. *Néz fel a nőre.*
-Bár ön is ismerős nekem. Csak nem találkoztunk régebben?
*Néz kíváncsian, és mosoly húzódik a szájára.*
-A nevem Arlintror, de nevezhet nyugodtan Arlnak. *A nő kezei az övét érintik. Szemeivel lopva odapillant. ~ Most már teljesen biztos, hogy ez nem csak egy egyszerű fogadó.~*
-Megtudhatom az ön becses nevét, szép hölgyem.
*Néz a nő szemeibe.*
//Bárd és Sellő//
*A kiszolgáló hamar megérkezik egy étlappal a kezében.*
-Szép napot önnek is, szépségem.
*Néz végig a hölgyön. Most már biztos benne, hogy ez nem csak egy egyszerű fogadó. Az étlapot elé csúsztatják, amit gyorsan el is kezd figyelmesen olvasni.*
-Még nem járt itt. *Néz fel a nőre.*
-Bár ön is ismerős nekem. Csak nem találkoztunk régebben?
*Néz kíváncsian, és mosoly húzódik a szájára.*
-A nevem Arlintror, de nevezhet nyugodtan Arlnak. *A nő kezei az övét érintik. Szemeivel lopva odapillant. ~ Most már teljesen biztos, hogy ez nem csak egy egyszerű fogadó.~*
-Megtudhatom az ön becses nevét, szép hölgyem.
*Néz a nő szemeibe.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 22:45:57
Üzenet elküldve: 2019-07-31 22:45:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
*Kuncogva enyhén megböki ujjaival Khul karját, amolyan évődés gyanánt, amiért rákontráz a fürdetés ötletére. Persze nem célja kibillenteni az egyensúlyából, arra azért vigyáz. Aztán még a mutatóujjával is megfenyegeti, közben persze vigyorog.*
- Nagy zsivány vagy te, Khul!
*Örül, hogy Reyraa is csatlakozik, és jól veszi az invitálást. Húzódozását a játéktól nem veszi észre, de a játék éppen úgy van kitalálva, hogy ha valaki elzárkózik a kérdések elől, akkor többet kell innia, ennél fogva oldottabb és nyitottabb lesz, legalábbis az elgondolás szerint.*
- Cassy.
*Biccent köszönésképpen. Ha tudná, hogy tán Shannal és Khullal egy helyen jártak, mindjárt ezer kérdést feltenne nekik, így azonban a labdát továbbadja. Nagyon feszülten figyel, ahogy Shan elgondolkodik kérdésén, úgy érzi, sikerült megfognia, ezért szélesedik a mosoly az arcán. Na persze nem kellemetlen kérdésnek szánta, pusztán fogósnak, hogy esetleg ihasson rá, amit olyan nehéz lehetőségnek gondolt a nő. A mosoly azonban lehull az arcáról, mikor a válasz elhangzik.*
- Óóóó…
*Hangzik a félig csalódott, félig együttérző válasz.*
- De hát… miért? Egyszer csak volt valaki! Egy szülő, egy rokon, egy mester vagy barát…
*Próbálkozik, hiszen ha egyedül is van éppen most, azért kizártnak tartja, hogy ez mindig így volt.*
- Egyébként pedig, ha mégse lenne, hát ezen feltétlenül változtatunk!
*Biccent hozzá megerősítésképpen, szeretné, ha derűsebb kicsengése lenne a dolognak.*
- Sokan vagyunk, valaki majd csak szimpatikus lesz számodra.
*Amint a sor továbblép Khulra, megint előjön belőle a nevethetnék, megpróbálja keze mögé rejteni a száját. Önkéntelenül emeli aztán italát kortyolásra, és kis híján ki is köpi, hiszen a zsoldos felel rá. De még milyen kimerítően! Egyre nehezebben tudja abbahagyni a kuncogást a pajkosabb témákon, pedig nagyon szorítja a kezét a szájára, főképp az ital kiköpését elkerülendő eleinte. Nagyon igyekszik elcsitulni, fél, hogy zavaró lehet ez a kergeség, de már a szeme is könnybe lábad. Végre sikerül egy nagy levegőt vennie és nyugalmat erőltetni magára mosolygás formájában.*
- De… tényleg a… konyhában?
*Egyre szabadabban értelmezi a szabályokat, vissza-visszakérdez, míg nem szólnak rá. Aztán a sor Reyre kerül, s igen érdekeset kérdez Khul. Csillogó szemekkel várja, vajon mit mond erre a mélységi nő, s önkéntelenül ő is végignézi a látható részeket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 22:53:03
*Kuncogva enyhén megböki ujjaival Khul karját, amolyan évődés gyanánt, amiért rákontráz a fürdetés ötletére. Persze nem célja kibillenteni az egyensúlyából, arra azért vigyáz. Aztán még a mutatóujjával is megfenyegeti, közben persze vigyorog.*
- Nagy zsivány vagy te, Khul!
*Örül, hogy Reyraa is csatlakozik, és jól veszi az invitálást. Húzódozását a játéktól nem veszi észre, de a játék éppen úgy van kitalálva, hogy ha valaki elzárkózik a kérdések elől, akkor többet kell innia, ennél fogva oldottabb és nyitottabb lesz, legalábbis az elgondolás szerint.*
- Cassy.
*Biccent köszönésképpen. Ha tudná, hogy tán Shannal és Khullal egy helyen jártak, mindjárt ezer kérdést feltenne nekik, így azonban a labdát továbbadja. Nagyon feszülten figyel, ahogy Shan elgondolkodik kérdésén, úgy érzi, sikerült megfognia, ezért szélesedik a mosoly az arcán. Na persze nem kellemetlen kérdésnek szánta, pusztán fogósnak, hogy esetleg ihasson rá, amit olyan nehéz lehetőségnek gondolt a nő. A mosoly azonban lehull az arcáról, mikor a válasz elhangzik.*
- Óóóó…
*Hangzik a félig csalódott, félig együttérző válasz.*
- De hát… miért? Egyszer csak volt valaki! Egy szülő, egy rokon, egy mester vagy barát…
*Próbálkozik, hiszen ha egyedül is van éppen most, azért kizártnak tartja, hogy ez mindig így volt.*
- Egyébként pedig, ha mégse lenne, hát ezen feltétlenül változtatunk!
*Biccent hozzá megerősítésképpen, szeretné, ha derűsebb kicsengése lenne a dolognak.*
- Sokan vagyunk, valaki majd csak szimpatikus lesz számodra.
*Amint a sor továbblép Khulra, megint előjön belőle a nevethetnék, megpróbálja keze mögé rejteni a száját. Önkéntelenül emeli aztán italát kortyolásra, és kis híján ki is köpi, hiszen a zsoldos felel rá. De még milyen kimerítően! Egyre nehezebben tudja abbahagyni a kuncogást a pajkosabb témákon, pedig nagyon szorítja a kezét a szájára, főképp az ital kiköpését elkerülendő eleinte. Nagyon igyekszik elcsitulni, fél, hogy zavaró lehet ez a kergeség, de már a szeme is könnybe lábad. Végre sikerül egy nagy levegőt vennie és nyugalmat erőltetni magára mosolygás formájában.*
- De… tényleg a… konyhában?
*Egyre szabadabban értelmezi a szabályokat, vissza-visszakérdez, míg nem szólnak rá. Aztán a sor Reyre kerül, s igen érdekeset kérdez Khul. Csillogó szemekkel várja, vajon mit mond erre a mélységi nő, s önkéntelenül ő is végignézi a látható részeket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 22:53:03
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 22:26:51
Üzenet elküldve: 2019-07-31 22:26:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Lám csak lám. Úgy tűnik ismét működik Yeza átkának jobbik fele. Elbaltázott dolgai olykor végül közelebb viszik a sikerhez, mintha minden tökéletesen sikerülne. Lehetne ez zseniális húzás is a részéről, akár a csalétekként bedobott vergődő madárka ellenállhatatlan látványa. De az az igazság, hogy ennyire azért nem jó. Talán néhány év múlva ráérez majd és az önismeret meg a tapasztalat fegyvert kovácsol a számára ebből is. Most viszont nem más mindez, mint a sors ajándéka egy túl heves, túl elveszett húgocskának. Darelld mosolya ezúttal egészen nyíltan mutatja magát. Neki címzik, s a szavak mellette... leoldják a vörösről a terheket. Eddigi evickélése már nem tűnik olyan szánalmasnak. Talán épp így került minden a helyére. A mosoly őszinte, hálás derűt csal Yeza arcára és melegséget szorongó mellkasába.
Az ital láttán egy kicsit meglepődik. Rég látta már így felszolgálva, de úgy tűnik, a félvér megadja a módját. Mindenesetre Yeza hamar elfújja a lángocskát, ahogy kell, nehogy a szesz vagy a pohár túlzottan megmelegedjen. Valahogy az az érzése, hogy a másik egyáltalán nem emlékszik rá tegnapról. Lassacskán az is felmerül benne, hogy talán ikertestvére lehet. Az sok mindent megmagyarázna.*
- Nem-nem *rázza a fejét mindjárt a szinte kétségbeesett hangsúlyú kérdésözönre.* - Nem kényelmetlen. Egyáltalán. *Felhajtja a pohár tartalmát, de csaknem félreszalad Maydeleine újabb kérdésére, miszerint megnézhetnék azt az ágyat.
~Így hármasban?~ akad meg a magát kínáló visszakérdezés, de Yeza ezúttal moderálja magát és nem csapja le a magas labdát. Az igazat megvallva most nem tudná eldönteni, hogy szándékolt volt-e a félvér így fogalmazott kérdése. Még mindig nem tudja biztosan, hogy csupán felszolgáló-e.*
- Az ágy tökéletes, kisasszony. Efelől semmi kétségem *mondja egy beszédes mosoly kíséretében.
Darelld többeket érintő jelenségre utal. Tényleg lehetett valami a tegnapi éjszakában. Meglehet, csak változik az idő, az gyűrt zaklatott álmokat a pihenni vágyók feje alá.*
- Igaza lehet *bólint a férfi felé.
Neki tökéletesen megfelel, ha Mady itt vizsgálja meg a sebét. Megemeli a lábát, hogy könnyebben letekerhesse az esti forgolódásban jócskán meglazult, szétcsúszott kötést.*
- Nos? Megmaradok? *kérdi érdeklődőn kutatva a lány vonásait.*
//Darelld, Yeza, Mady//
*Lám csak lám. Úgy tűnik ismét működik Yeza átkának jobbik fele. Elbaltázott dolgai olykor végül közelebb viszik a sikerhez, mintha minden tökéletesen sikerülne. Lehetne ez zseniális húzás is a részéről, akár a csalétekként bedobott vergődő madárka ellenállhatatlan látványa. De az az igazság, hogy ennyire azért nem jó. Talán néhány év múlva ráérez majd és az önismeret meg a tapasztalat fegyvert kovácsol a számára ebből is. Most viszont nem más mindez, mint a sors ajándéka egy túl heves, túl elveszett húgocskának. Darelld mosolya ezúttal egészen nyíltan mutatja magát. Neki címzik, s a szavak mellette... leoldják a vörösről a terheket. Eddigi evickélése már nem tűnik olyan szánalmasnak. Talán épp így került minden a helyére. A mosoly őszinte, hálás derűt csal Yeza arcára és melegséget szorongó mellkasába.
Az ital láttán egy kicsit meglepődik. Rég látta már így felszolgálva, de úgy tűnik, a félvér megadja a módját. Mindenesetre Yeza hamar elfújja a lángocskát, ahogy kell, nehogy a szesz vagy a pohár túlzottan megmelegedjen. Valahogy az az érzése, hogy a másik egyáltalán nem emlékszik rá tegnapról. Lassacskán az is felmerül benne, hogy talán ikertestvére lehet. Az sok mindent megmagyarázna.*
- Nem-nem *rázza a fejét mindjárt a szinte kétségbeesett hangsúlyú kérdésözönre.* - Nem kényelmetlen. Egyáltalán. *Felhajtja a pohár tartalmát, de csaknem félreszalad Maydeleine újabb kérdésére, miszerint megnézhetnék azt az ágyat.
~Így hármasban?~ akad meg a magát kínáló visszakérdezés, de Yeza ezúttal moderálja magát és nem csapja le a magas labdát. Az igazat megvallva most nem tudná eldönteni, hogy szándékolt volt-e a félvér így fogalmazott kérdése. Még mindig nem tudja biztosan, hogy csupán felszolgáló-e.*
- Az ágy tökéletes, kisasszony. Efelől semmi kétségem *mondja egy beszédes mosoly kíséretében.
Darelld többeket érintő jelenségre utal. Tényleg lehetett valami a tegnapi éjszakában. Meglehet, csak változik az idő, az gyűrt zaklatott álmokat a pihenni vágyók feje alá.*
- Igaza lehet *bólint a férfi felé.
Neki tökéletesen megfelel, ha Mady itt vizsgálja meg a sebét. Megemeli a lábát, hogy könnyebben letekerhesse az esti forgolódásban jócskán meglazult, szétcsúszott kötést.*
- Nos? Megmaradok? *kérdi érdeklődőn kutatva a lány vonásait.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:42:39
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:42:39
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Aggasztónak találja ezt a bizonytalanságot Yeza viselkedésében, mintha egyáltalán nem is ugyanaz a nő lenne, mint tegnap este vagy akár csak néhány perccel ezelőtt. Persze tudja ő, hogy színjáték volt, ám nem gondolta, hogy a magabiztosság ilyen hirtelen csap borongásba. Felelősnek érzi magát miatta, a változás egyértelműen azóta állt be, hogy más megoldást talált ki a kérés teljesítésére. Ezt pedig nem hagyhatja ennyiben. Komolyan, de ezúttal nem komoran hallgatja végig Yeza válaszát. Nem várt bocsánatkérést tőle, ettől csak még vétkesebbnek érzi magát. Ez az őszinte sebezhetőség egyébként legalább olyan jól áll neki, mint a tegnapi slendriánul viselt ing, de persze ahogy azt sem, ezt sem hozza tudomására. Ő egy őr, aki éntelenül figyel. Ennek ellenére mosoly rajzolódik baltával faragott arcára, de nem a gúnyé, hanem a szimpátiáé.*
- Semmi olyasmire nem emlékszem, amiért egy kicsit is neheztelnem kellene. A bizalma pedig megtisztel és szeretném bizonyítani, hogy a megérzése helyes velem kapcsolatban. Nyugodtan támaszkodjék rám, nagyon jól tudok hallgatni.
*Talán csak egy őr, de olyasféle, aki ütközőpont a személyzet, a főnökség és a vendégek között. Nagyon is érti, mit jelent a diszkréció, mi az, amit egyik félnek nem kell tudnia a másikról. Madynek átadja a terepet, mikor visszaér, visszasüllyed hallgatagságába, s elégedetten figyeli, miképp keresi a vendég kívánságait, mielőtt kimondaná, sőt, talán kigondolná azokat. Yeza utalása a boldog éjszaka reményéről szemének röpke villanását váltja ki, választ azonban társa ad rá, méghozzá ajánlatok egész csokrát teríti vele a hölgy elé. Ő csak a végén teszi hozzá a magáét.*
- Sajnálattal hallom, én is csak azt tudom ajánlani, amit Maydeleine kisasszony. A fejmasszázst kifejezetten jó szívvel, pozitív visszajelzéseket szoktunk kapni róla, az egyik legkellemesebb gyógyír a másnapra. Egyébiránt… mástól is hallottam e panaszt, hogy fáradtan ébredt ma reggel… és volt valami különös éjjel a levegőben.
*Tűnődik el egy semleges pontra fókuszálva összeráncolt szemöldökkel.*
- Majd megkérem Khult, hogy kérdezzen utána ő is a körútján. Már ha előkerül még ma…
*Néz a szolgálati átjáró felé. Na persze este dorbézolás volt, és tudtával mára kötelező elemként csak az őrjáratot kapta feladatul, pontos időpont nélkül. És valójában még korán van, szokásos emberi mértékkel nézve. Ha Mady itt áll neki a seb ellátásának, akkor a dobozt kinyitva leteszi az asztalra, de ha Yeza inkább a szobája diszkréciójában szeretné, akkor felajánlja, hogy ha nem is átvitt értelemben, de támaszkodhasson rá. Ha bicegni látja, akkor ragaszkodik hozzá, hogy legalább a karját fogadja el.*
//Darelld, Yeza, Mady//
*Aggasztónak találja ezt a bizonytalanságot Yeza viselkedésében, mintha egyáltalán nem is ugyanaz a nő lenne, mint tegnap este vagy akár csak néhány perccel ezelőtt. Persze tudja ő, hogy színjáték volt, ám nem gondolta, hogy a magabiztosság ilyen hirtelen csap borongásba. Felelősnek érzi magát miatta, a változás egyértelműen azóta állt be, hogy más megoldást talált ki a kérés teljesítésére. Ezt pedig nem hagyhatja ennyiben. Komolyan, de ezúttal nem komoran hallgatja végig Yeza válaszát. Nem várt bocsánatkérést tőle, ettől csak még vétkesebbnek érzi magát. Ez az őszinte sebezhetőség egyébként legalább olyan jól áll neki, mint a tegnapi slendriánul viselt ing, de persze ahogy azt sem, ezt sem hozza tudomására. Ő egy őr, aki éntelenül figyel. Ennek ellenére mosoly rajzolódik baltával faragott arcára, de nem a gúnyé, hanem a szimpátiáé.*
- Semmi olyasmire nem emlékszem, amiért egy kicsit is neheztelnem kellene. A bizalma pedig megtisztel és szeretném bizonyítani, hogy a megérzése helyes velem kapcsolatban. Nyugodtan támaszkodjék rám, nagyon jól tudok hallgatni.
*Talán csak egy őr, de olyasféle, aki ütközőpont a személyzet, a főnökség és a vendégek között. Nagyon is érti, mit jelent a diszkréció, mi az, amit egyik félnek nem kell tudnia a másikról. Madynek átadja a terepet, mikor visszaér, visszasüllyed hallgatagságába, s elégedetten figyeli, miképp keresi a vendég kívánságait, mielőtt kimondaná, sőt, talán kigondolná azokat. Yeza utalása a boldog éjszaka reményéről szemének röpke villanását váltja ki, választ azonban társa ad rá, méghozzá ajánlatok egész csokrát teríti vele a hölgy elé. Ő csak a végén teszi hozzá a magáét.*
- Sajnálattal hallom, én is csak azt tudom ajánlani, amit Maydeleine kisasszony. A fejmasszázst kifejezetten jó szívvel, pozitív visszajelzéseket szoktunk kapni róla, az egyik legkellemesebb gyógyír a másnapra. Egyébiránt… mástól is hallottam e panaszt, hogy fáradtan ébredt ma reggel… és volt valami különös éjjel a levegőben.
*Tűnődik el egy semleges pontra fókuszálva összeráncolt szemöldökkel.*
- Majd megkérem Khult, hogy kérdezzen utána ő is a körútján. Már ha előkerül még ma…
*Néz a szolgálati átjáró felé. Na persze este dorbézolás volt, és tudtával mára kötelező elemként csak az őrjáratot kapta feladatul, pontos időpont nélkül. És valójában még korán van, szokásos emberi mértékkel nézve. Ha Mady itt áll neki a seb ellátásának, akkor a dobozt kinyitva leteszi az asztalra, de ha Yeza inkább a szobája diszkréciójában szeretné, akkor felajánlja, hogy ha nem is átvitt értelemben, de támaszkodhasson rá. Ha bicegni látja, akkor ragaszkodik hozzá, hogy legalább a karját fogadja el.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:12:41
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:12:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felkapja fejét Cassy bátor szavaira.*
- Ezt a hab testet sikálhatnád, csibefalat! Lehet nem volna ellenemre! Aztán meg jönne az űűűű... meg az áááá... meg a... meg a... *Vakargatja meg a fejét.* Na mindegy, szóval megbeszéljük! *Vigyorodik el inkább sejtelmesen, tekintetét fel, s le járatva a hölgyeményen. Valahol talán ekkor érkezik meg Reyraa is, aki természetesen részesül Khul bájvigyorából, s hasonló felmérésnek lehet részese, akárcsak az imént Cassy.*
- Nekem megtiszteltetés! *Tartja el két oldalra kezét, egyikben az üres feles pohárral, s hajol meg derékból, még rogyaszt is hozzá.* Amúgy tényleg jó móka lesz egy kicsit innen kiszabadulni Rey... *Fűzi hozzá, kissé lassan forgó nyelvvel, de immár komolyan. Jó nagyokat pislog, Wegtorenben valószínűleg néhány homokvihar is kerekedik a sűrű szempilláktól. Néha már elhomályosul kissé a tekintet, de nem azért mert elérzékenyülne, a bevitt alkoholmennyiség kezd megmutatkozni már, így Shan megjegyzését bár felfogja ugyan, de csak bágyadt és bólogató vigyorral tudja díjazni. Legszívesebben felröhögne, de félő, hogy akkor összeokádna mindent. ~ Majd a ser segít, tömény után sok folyadékot kell inni! ~ Szerencsére eme nemes bölcseletét nem osztja meg a többiekkel, még alkoholistának néznék, ha már eddig nem nézték. Úgy látszik Cassy javaslata megfelelő fogadtatásra talál mindenkitől, így míg felkészülnek, jobbján támasztja meg gyűrött képét, ami csak akkor csillan fel, mikor homlokához érintheti a hűvös korsót.*
- Úgy igaz! *Emeli meg Reyraa felkiáltására. Cassy története szokványosan indul, valami hasonlóra gondolhatott, azonban a wegtoreni bordélyra felkapja a fejét, s feszültebben figyel. Létezik, hogy látta már?! Összehúzott szemöldökkel figyel. Zsodosok között nem ritka, hogy idejüket a karavánpihenők csendes és fülledt barlangjában múlatják. Jelenleg a koncentráció nehéz, de elraktározza magában a tudást.*
- Heheee... attól tartok én is! *Heherészik, kicsit felélénkül Cassy szavaira, enyhe csücsörítéssel díjazza a kacsintást, majd Shan felé fordul, aki meglehetősen komoly kérdést kap. Határozottan biccent a szavakra, ez bizony így van, nem véletlen, hogy a legtöbb zsoldos magányos farkas. Merengéséből testhezálló kérdés hangzik fel, amire csak csalódottan legyint, aztán mégis felkapja a tekintetét, hátha mentheti a helyzetet és ihat végre:*
- Várj! *Próbálkozik be.* Az akkor nem számít, ha a konyhában toltam... ááá... gondolom nem. Kheri, Kherilla Bathron, rövid ideig volt itt, húúú az a csaj aztán tudott valamit, a kis harcizom cseppet se lankadt, a végén már vártam, hogy vége legyen, mert agyvérzést kaptam volna! *Röhög fel, aztán megint csak bánatosan kukkol a tele korsóra.*
- Faszom... szigorúak ezek a szabályok. *Nincs mit tenni, Reyraa rá maradt, ezért kissé tisztuló tekintetét a nőre emeli, hogy valami nagyon okosat kérdezzen.*
- Honnan a tetkók és mit jelentenek bébibaba? De, ami a legfontosabb, hol végződnek?! *Szalad fel szemöldöke, ahogy elvigyorodva végigfuttatja tekintetét a halvány bőrön fentről lefelé. Valóban kacifántos tetoválások rejlenek a lányon, hát borzasztóan kíváncsi az eredetére. Is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felkapja fejét Cassy bátor szavaira.*
- Ezt a hab testet sikálhatnád, csibefalat! Lehet nem volna ellenemre! Aztán meg jönne az űűűű... meg az áááá... meg a... meg a... *Vakargatja meg a fejét.* Na mindegy, szóval megbeszéljük! *Vigyorodik el inkább sejtelmesen, tekintetét fel, s le járatva a hölgyeményen. Valahol talán ekkor érkezik meg Reyraa is, aki természetesen részesül Khul bájvigyorából, s hasonló felmérésnek lehet részese, akárcsak az imént Cassy.*
- Nekem megtiszteltetés! *Tartja el két oldalra kezét, egyikben az üres feles pohárral, s hajol meg derékból, még rogyaszt is hozzá.* Amúgy tényleg jó móka lesz egy kicsit innen kiszabadulni Rey... *Fűzi hozzá, kissé lassan forgó nyelvvel, de immár komolyan. Jó nagyokat pislog, Wegtorenben valószínűleg néhány homokvihar is kerekedik a sűrű szempilláktól. Néha már elhomályosul kissé a tekintet, de nem azért mert elérzékenyülne, a bevitt alkoholmennyiség kezd megmutatkozni már, így Shan megjegyzését bár felfogja ugyan, de csak bágyadt és bólogató vigyorral tudja díjazni. Legszívesebben felröhögne, de félő, hogy akkor összeokádna mindent. ~ Majd a ser segít, tömény után sok folyadékot kell inni! ~ Szerencsére eme nemes bölcseletét nem osztja meg a többiekkel, még alkoholistának néznék, ha már eddig nem nézték. Úgy látszik Cassy javaslata megfelelő fogadtatásra talál mindenkitől, így míg felkészülnek, jobbján támasztja meg gyűrött képét, ami csak akkor csillan fel, mikor homlokához érintheti a hűvös korsót.*
- Úgy igaz! *Emeli meg Reyraa felkiáltására. Cassy története szokványosan indul, valami hasonlóra gondolhatott, azonban a wegtoreni bordélyra felkapja a fejét, s feszültebben figyel. Létezik, hogy látta már?! Összehúzott szemöldökkel figyel. Zsodosok között nem ritka, hogy idejüket a karavánpihenők csendes és fülledt barlangjában múlatják. Jelenleg a koncentráció nehéz, de elraktározza magában a tudást.*
- Heheee... attól tartok én is! *Heherészik, kicsit felélénkül Cassy szavaira, enyhe csücsörítéssel díjazza a kacsintást, majd Shan felé fordul, aki meglehetősen komoly kérdést kap. Határozottan biccent a szavakra, ez bizony így van, nem véletlen, hogy a legtöbb zsoldos magányos farkas. Merengéséből testhezálló kérdés hangzik fel, amire csak csalódottan legyint, aztán mégis felkapja a tekintetét, hátha mentheti a helyzetet és ihat végre:*
- Várj! *Próbálkozik be.* Az akkor nem számít, ha a konyhában toltam... ááá... gondolom nem. Kheri, Kherilla Bathron, rövid ideig volt itt, húúú az a csaj aztán tudott valamit, a kis harcizom cseppet se lankadt, a végén már vártam, hogy vége legyen, mert agyvérzést kaptam volna! *Röhög fel, aztán megint csak bánatosan kukkol a tele korsóra.*
- Faszom... szigorúak ezek a szabályok. *Nincs mit tenni, Reyraa rá maradt, ezért kissé tisztuló tekintetét a nőre emeli, hogy valami nagyon okosat kérdezzen.*
- Honnan a tetkók és mit jelentenek bébibaba? De, ami a legfontosabb, hol végződnek?! *Szalad fel szemöldöke, ahogy elvigyorodva végigfuttatja tekintetét a halvány bőrön fentről lefelé. Valóban kacifántos tetoválások rejlenek a lányon, hát borzasztóan kíváncsi az eredetére. Is.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:01:55
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:01:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Mivel ő még nem kapcsolta össze Yezát a tegnap esti vendégére, így a viselkedésváltozást sem észleli tudatosan. Lerendezi magában, hogy bizonyára izgatott vagy zavart a nő, így valós segítőkészséget mutat, mikor felajánlja az italt. Ha tisztában lenne vele, hogy csak addig tud a hátrahagyott bagázs nyíltan és őszintén beszélni, ha távol tartja magát tőlük, talán vissza se menne, inkább arra hivatkozva, hogy összes, de tényleg az összes alkohol tartalmú üveg kiürült odafent elmegy a raktárba egy bontatlanért. Végül kitölti az italt és vastagaljú decis pohárba, majd óvatosan egy tálca közepére helyezi és meggyújtja a tetejét. Az apró lángok vígan táncolnak a folyadék színén, miközben a nő Yezához kiviszi, leteszi elé az asztalra a tálcát.*
-Fogyassza egészséggel! *Aztán érkezik a köszönet is, amely egy kicsit meglepi, úgy fest a nő ismeri a nevét. Ekkor kezd el vájkálni a fejében, hiszen mintha már ő is látta volna a vöröset valamikor, de semmi. A tegnap esti álom szinte mindent kiűzött a fejéből, elég nyomató volt tagadhatatlan, ezért is ébredt verejtékben úszva. Nem igazán szokott reggel mosakodni, de most át kellett mossa magát, annyira ragadós érzés fogta el, legszívesebben azonnal a fürdőben kezdett volna. Közben, ha a nő kivégezte az italt letérdel a lábához, hogy megnézze, ha van rajta kötés, akkor le is tekeri róla.*
-A számlájához? *Lepődik meg, aztán felrémlik valaki, aki az előző este, még a pipázás előtt egy jelentős összeget kanyarított ki a pultra, de az arcára már egyáltalán nem emlékszik, nemhogy a nevére.~De ha van számlája, akkor a neve is ott lesz.~ Emeli fel a fejét kedves mosollyal.*
-Nem tesz semmit, ez csak természetes kisasszony. Sőt, vegye úgy, hogy a kötözés és az ital ellentételezés a kellemetlenségért.*Mikor Yeza fejfájásra panaszkodik, felkapja a fejét.*
-Csak nem kényelmetlen az ágy? Talán túl kemény? Esetleg párnát szeretne puhábbat? *Sorolja a lehetőségeket, hiszen egyetlen vendég sem távozhat rossz emlékekkel, az maga lenne a katasztrófa. Arra nem is gondol, hogy esetleg az este folyamán történhetett valami, mert, hogy ő nem aludt jól, annak megvannak az okai.*
-Talán megnézhetnénk azt az ágyat, vagy, ha gondolja. Továbbá egy fejmasszázst tudnék ajánlani vagy gyógyteát, hátha attól jobb lesz. *Közben felméri mennyire súlyos a seb, de csak akkor nyúl a nőhöz, ha muszáj, nem szeretné taperolni feleslegesen, főleg az előbbi zavart viselkedése után.*
//Darelld, Yeza, Mady//
*Mivel ő még nem kapcsolta össze Yezát a tegnap esti vendégére, így a viselkedésváltozást sem észleli tudatosan. Lerendezi magában, hogy bizonyára izgatott vagy zavart a nő, így valós segítőkészséget mutat, mikor felajánlja az italt. Ha tisztában lenne vele, hogy csak addig tud a hátrahagyott bagázs nyíltan és őszintén beszélni, ha távol tartja magát tőlük, talán vissza se menne, inkább arra hivatkozva, hogy összes, de tényleg az összes alkohol tartalmú üveg kiürült odafent elmegy a raktárba egy bontatlanért. Végül kitölti az italt és vastagaljú decis pohárba, majd óvatosan egy tálca közepére helyezi és meggyújtja a tetejét. Az apró lángok vígan táncolnak a folyadék színén, miközben a nő Yezához kiviszi, leteszi elé az asztalra a tálcát.*
-Fogyassza egészséggel! *Aztán érkezik a köszönet is, amely egy kicsit meglepi, úgy fest a nő ismeri a nevét. Ekkor kezd el vájkálni a fejében, hiszen mintha már ő is látta volna a vöröset valamikor, de semmi. A tegnap esti álom szinte mindent kiűzött a fejéből, elég nyomató volt tagadhatatlan, ezért is ébredt verejtékben úszva. Nem igazán szokott reggel mosakodni, de most át kellett mossa magát, annyira ragadós érzés fogta el, legszívesebben azonnal a fürdőben kezdett volna. Közben, ha a nő kivégezte az italt letérdel a lábához, hogy megnézze, ha van rajta kötés, akkor le is tekeri róla.*
-A számlájához? *Lepődik meg, aztán felrémlik valaki, aki az előző este, még a pipázás előtt egy jelentős összeget kanyarított ki a pultra, de az arcára már egyáltalán nem emlékszik, nemhogy a nevére.~De ha van számlája, akkor a neve is ott lesz.~ Emeli fel a fejét kedves mosollyal.*
-Nem tesz semmit, ez csak természetes kisasszony. Sőt, vegye úgy, hogy a kötözés és az ital ellentételezés a kellemetlenségért.*Mikor Yeza fejfájásra panaszkodik, felkapja a fejét.*
-Csak nem kényelmetlen az ágy? Talán túl kemény? Esetleg párnát szeretne puhábbat? *Sorolja a lehetőségeket, hiszen egyetlen vendég sem távozhat rossz emlékekkel, az maga lenne a katasztrófa. Arra nem is gondol, hogy esetleg az este folyamán történhetett valami, mert, hogy ő nem aludt jól, annak megvannak az okai.*
-Talán megnézhetnénk azt az ágyat, vagy, ha gondolja. Továbbá egy fejmasszázst tudnék ajánlani vagy gyógyteát, hátha attól jobb lesz. *Közben felméri mennyire súlyos a seb, de csak akkor nyúl a nőhöz, ha muszáj, nem szeretné taperolni feleslegesen, főleg az előbbi zavart viselkedése után.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 15:42:26
Üzenet elküldve: 2019-07-31 15:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Valószínűleg teljesen véletlen, de a félvér italválasztása az, ami végül kisegíti Yezát ebből a gödörből. ~Wegtoren tüze.~ Most épp csak pislákol benne. Pedig Yeza tűz nélkül elveszett lélek. Az italt dicsérő szavak szépen, fű alatt saját magára értelmeződnek, mint egy mágikus sugallat valakitől, aki igazán ismeri őt. Valakitől, akit sosem fog elfelejteni.
Kicsit szentimentálisabban, kicsit komolyabban bólint az italra, mint elvárható. Egy sóhajban igyekszik megszabadulni az őt szorongató rossz érzések maradékától is, hogy végre összeszedje magát, és az előtte tornyosuló jövőbe tekintsen, ahogy Wäor is akarná.*
- Én tartozom bocsánatkéréssel *mondja.* - Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a viselkedésemmel. *Inkább nem is akarna visszagondolni rá. Így is szörnyen érzi magát miatta.* - Idegen vagyok itt, és ilyen helyzetben az ember ösztönösen olyan eszközzel él, amit ismer. Ön biztos pontnak tűnt, olyannak, akiben meg lehet kapaszkodni, míg megtalálom az egyensúlyomat *mosolyodik, aztán bűnbánón leszegi a pillantását.* - De az eszközeimet rosszul választottam meg. Sajnálom.
*Mire Mady visszaér, a Rőt bájos mosolyt varázsol az arcára, bár továbbra se tudja hová tenni a lány feltűnő kedvességét. Vagy előző este találta kiváltképp szúrós hangulatban, vagy most emelgeti a földről valami kivételes jókedv. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne.*
- Köszönöm, Maydeleine kisasszony *mondja a tőle telhető legudvariasabban a visszatérő félvérnek.* - Igazán kedves, hogy ránéz a sebre. *Ezúttal igyekszik inkább ezen az úton közelíteni.* - Majd írja csak a számlámhoz. Az italt. Meg az ellátást.
*Alighogy kimondja, szisszenve kap a tarkójához és masszírozni kezdi.*
- Ez a fejfájás... Rég ébredtem ilyen nyúzottan. Pedig *teszi hozzá sietve* - amikor lehunytam a szemem az éjszaka, bármire megesküdtem volna, hogy reggelig mosolygok.
//Darelld, Yeza, Mady//
*Valószínűleg teljesen véletlen, de a félvér italválasztása az, ami végül kisegíti Yezát ebből a gödörből. ~Wegtoren tüze.~ Most épp csak pislákol benne. Pedig Yeza tűz nélkül elveszett lélek. Az italt dicsérő szavak szépen, fű alatt saját magára értelmeződnek, mint egy mágikus sugallat valakitől, aki igazán ismeri őt. Valakitől, akit sosem fog elfelejteni.
Kicsit szentimentálisabban, kicsit komolyabban bólint az italra, mint elvárható. Egy sóhajban igyekszik megszabadulni az őt szorongató rossz érzések maradékától is, hogy végre összeszedje magát, és az előtte tornyosuló jövőbe tekintsen, ahogy Wäor is akarná.*
- Én tartozom bocsánatkéréssel *mondja.* - Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a viselkedésemmel. *Inkább nem is akarna visszagondolni rá. Így is szörnyen érzi magát miatta.* - Idegen vagyok itt, és ilyen helyzetben az ember ösztönösen olyan eszközzel él, amit ismer. Ön biztos pontnak tűnt, olyannak, akiben meg lehet kapaszkodni, míg megtalálom az egyensúlyomat *mosolyodik, aztán bűnbánón leszegi a pillantását.* - De az eszközeimet rosszul választottam meg. Sajnálom.
*Mire Mady visszaér, a Rőt bájos mosolyt varázsol az arcára, bár továbbra se tudja hová tenni a lány feltűnő kedvességét. Vagy előző este találta kiváltképp szúrós hangulatban, vagy most emelgeti a földről valami kivételes jókedv. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne.*
- Köszönöm, Maydeleine kisasszony *mondja a tőle telhető legudvariasabban a visszatérő félvérnek.* - Igazán kedves, hogy ránéz a sebre. *Ezúttal igyekszik inkább ezen az úton közelíteni.* - Majd írja csak a számlámhoz. Az italt. Meg az ellátást.
*Alighogy kimondja, szisszenve kap a tarkójához és masszírozni kezdi.*
- Ez a fejfájás... Rég ébredtem ilyen nyúzottan. Pedig *teszi hozzá sietve* - amikor lehunytam a szemem az éjszaka, bármire megesküdtem volna, hogy reggelig mosolygok.
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:36:59
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bárd és Sellő//
*Épp egy átlagos nap telik a fogadótérben, már lassan arra kényszeríti magát, hogy felmenjen és a parlagon töltött időt arra szánja, hogy átpakolja a ruhásszekrényét. Nem is lenne az kis feladat, tudván, hogy mennyi benne a ruhadarab, vagy jóindulattal annak és nem kínzóeszköznek titulált ruházatféle. Tagadhatatlan, hogy szereti a szép holmikat, de az is, hogy volt már része miattuk kellemetlen meglepetésekben.
Ám ekkor nyílik az ajtó és egy vendég tér be rajta. May a pult, vendégtér felöli, oldalán ücsörög, a kezében egy csésze tea maradékát szorongatva, a pultban pedig, egy hasonlóan dekoratív hölgyemény törölget éppen. Kár lenne mást állítani, mikor a férfi besétál a lányok szeme mindjárt rá is ragad, kísérve az asztalválasztását. Az, hogy köszönni sem restell, egészen illedelmesen, csak fokozza a kíváncsiságot irányában, hiszen egyértelműen egyedül érkezett. Az ápolt külső és a jó megjelenés mindig is tiszteletre méltó, bár a lányok szemeiből talán legkevésbé a tisztelet az, ami kiolvasható, inkább valami egyéb. Vissza is teszi a csészéjét a pultba és némi ruhaigazítás után, ami abból áll, hogy a blúz ujjait szépen lerángatja, hogy két válla kivillanjon, valamint a szoknyáját is lejjebb húzza, egyelőre a jó benyomásra törekszik. ~Aztán meg majd meglátjuk.~ Szépen ráérősen magához ragad egy étlapot és odalibben a férfi által választott asztalhoz.*
-Szép napot! Üdvözlöm a Sellőben. *Csúsztatja egyből elé az étlapot, majd a mellette levő székre leül.*
-Járt már nálunk ezelőtt? Annyira ismerős nekem. *Szűkíti résnyire a szemeit, mintha csak jobban szemügyre venné és valóban. A tekintete végig járja és egyértelműen kedvére való, amit lát, közben egyik keze a férfiéra siklik az asztalon.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 14:44:02
//Bárd és Sellő//
*Épp egy átlagos nap telik a fogadótérben, már lassan arra kényszeríti magát, hogy felmenjen és a parlagon töltött időt arra szánja, hogy átpakolja a ruhásszekrényét. Nem is lenne az kis feladat, tudván, hogy mennyi benne a ruhadarab, vagy jóindulattal annak és nem kínzóeszköznek titulált ruházatféle. Tagadhatatlan, hogy szereti a szép holmikat, de az is, hogy volt már része miattuk kellemetlen meglepetésekben.
Ám ekkor nyílik az ajtó és egy vendég tér be rajta. May a pult, vendégtér felöli, oldalán ücsörög, a kezében egy csésze tea maradékát szorongatva, a pultban pedig, egy hasonlóan dekoratív hölgyemény törölget éppen. Kár lenne mást állítani, mikor a férfi besétál a lányok szeme mindjárt rá is ragad, kísérve az asztalválasztását. Az, hogy köszönni sem restell, egészen illedelmesen, csak fokozza a kíváncsiságot irányában, hiszen egyértelműen egyedül érkezett. Az ápolt külső és a jó megjelenés mindig is tiszteletre méltó, bár a lányok szemeiből talán legkevésbé a tisztelet az, ami kiolvasható, inkább valami egyéb. Vissza is teszi a csészéjét a pultba és némi ruhaigazítás után, ami abból áll, hogy a blúz ujjait szépen lerángatja, hogy két válla kivillanjon, valamint a szoknyáját is lejjebb húzza, egyelőre a jó benyomásra törekszik. ~Aztán meg majd meglátjuk.~ Szépen ráérősen magához ragad egy étlapot és odalibben a férfi által választott asztalhoz.*
-Szép napot! Üdvözlöm a Sellőben. *Csúsztatja egyből elé az étlapot, majd a mellette levő székre leül.*
-Járt már nálunk ezelőtt? Annyira ismerős nekem. *Szűkíti résnyire a szemeit, mintha csak jobban szemügyre venné és valóban. A tekintete végig járja és egyértelműen kedvére való, amit lát, közben egyik keze a férfiéra siklik az asztalon.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 14:44:02
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:05:18
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:05:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bárd és Sellő//
*Tervezett már néhány programot a Kikötőbe, de általában csak az átutazásig jutott. Most viszont rászánja magát és ellátogat a Kikötőbe. A legtöbb épület nem igazán nyűgözte le, ahogy régebben sem, amikor még átjárt a Kikötőn. Egy épület viszont kivételesen szépnek tűnik neki. Nem tudja, hogy régebben is itt állt-e az épület, vagy csak felületesen nézett körül a Kikötőben. Egy járókelőtől megtudta, hogy az épület neve Sellőház. Elhatározza, hogy belülről is megpillantja az épületet. Belépve az ajtón egy elég díszes belső fogadóterem várja. Első gondolata az épületről, hogy egy fogadó de lehet, hogy annál azért több.*
-Jó napot mindenkinek!
*Köszönti a már bent lévő vendégeket és alkalmazottakat. Keres magának egy üres asztalt és egy pincérért int.*
//Bárd és Sellő//
*Tervezett már néhány programot a Kikötőbe, de általában csak az átutazásig jutott. Most viszont rászánja magát és ellátogat a Kikötőbe. A legtöbb épület nem igazán nyűgözte le, ahogy régebben sem, amikor még átjárt a Kikötőn. Egy épület viszont kivételesen szépnek tűnik neki. Nem tudja, hogy régebben is itt állt-e az épület, vagy csak felületesen nézett körül a Kikötőben. Egy járókelőtől megtudta, hogy az épület neve Sellőház. Elhatározza, hogy belülről is megpillantja az épületet. Belépve az ajtón egy elég díszes belső fogadóterem várja. Első gondolata az épületről, hogy egy fogadó de lehet, hogy annál azért több.*
-Jó napot mindenkinek!
*Köszönti a már bent lévő vendégeket és alkalmazottakat. Keres magának egy üres asztalt és egy pincérért int.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-31 08:04:22
Üzenet elküldve: 2019-07-31 08:04:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Dreyia, Ernuss, Zammiria//
//Különterem//
-Oké csak egy tipp volt. De tény hülye ötlet. De jeleztem mi a gond a tengerrel nem? Viszont nekem mindegy, az lesz, amit akarsz. Nem az én problémám, én csak megoldom mások problémáját.
*A nem szennyezzük az utcát rész erősen meglepte, de ki ő hogy akadékoskodjon. Az az apró rész hogy hamarosan sok emberbe fogunk belekötni és szennyezni az utcákat nem épp ezt mutatja. Viszont tényleg mindegy hogy szabadulnak meg a lánytól. Zammi szavára ő is csatlakozik Ernuss mellé, Zammit követve, és szótlanul is menne, ha a főnöke nem hívná maga mellé és érdeklődne a felvázolt tényről. ami a sorozatos bűnesetre utal Sellő közeli sikátorban. Nem mintha látott volna ott bármit, de ki ő hogy ezen rágódjon.*
-Rella, pár helyi és azt hiszem Ralas is említett valami zűrt a környéken. Emiatt akar járőrözést, hogy itt megszűnjenek az ilyen esetek. Ezzel is növelve a Sellő és környéke hírnevét, és biztonságát. Egyelőre nyomát se találtam, viszont tényleg alkalmas helyszín arra, hogy gyilkolgassanak. És ez nem jó a számunkra.
//Különterem//
-Oké csak egy tipp volt. De tény hülye ötlet. De jeleztem mi a gond a tengerrel nem? Viszont nekem mindegy, az lesz, amit akarsz. Nem az én problémám, én csak megoldom mások problémáját.
*A nem szennyezzük az utcát rész erősen meglepte, de ki ő hogy akadékoskodjon. Az az apró rész hogy hamarosan sok emberbe fogunk belekötni és szennyezni az utcákat nem épp ezt mutatja. Viszont tényleg mindegy hogy szabadulnak meg a lánytól. Zammi szavára ő is csatlakozik Ernuss mellé, Zammit követve, és szótlanul is menne, ha a főnöke nem hívná maga mellé és érdeklődne a felvázolt tényről. ami a sorozatos bűnesetre utal Sellő közeli sikátorban. Nem mintha látott volna ott bármit, de ki ő hogy ezen rágódjon.*
-Rella, pár helyi és azt hiszem Ralas is említett valami zűrt a környéken. Emiatt akar járőrözést, hogy itt megszűnjenek az ilyen esetek. Ezzel is növelve a Sellő és környéke hírnevét, és biztonságát. Egyelőre nyomát se találtam, viszont tényleg alkalmas helyszín arra, hogy gyilkolgassanak. És ez nem jó a számunkra.
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 22:49:13
Üzenet elküldve: 2019-07-30 22:49:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nahát, pedig igazán nem vettem észre.
*Vigyorog szélesen, mikor Khul egy kiadós böfögés közepette kijelenti, hogy berúgott. A mókás történeten felvonja szemöldökét először majd halkan kuncog kicsit, ahogy elképzeli a jelenetet.*
-Még pár sör aztán te sem fogsz különbül udvarolni. Reméljük Cassy és a mélységi nőstény örömüket lelik majd a farokpörgetésben.
*Élcelődik addig, míg a szőke elf vissza nem tér, illetve amíg a másik emlegetett személy is le nem telepszik közéjük.*
-Shan.
*mutatkozik be ő is nagyon röviden, nem emlékszik, hogy még az asztalnál a vörös társaságában megtette volna. Legfeljebb hülyének nézi, azt meg könnyen túléli. Tekintete ezután Cassyre siklik, állát megtámasztva alkoholtól csillogó szemekkel figyeli, ahogy kérdésére felel. A wegtoreni bordélyok világa nem ismeretlen a zsoldos számára, míg egy ottani családnál szolgált rendszeres vendége volt az egyiknek. Kicsit el is bambul, ahogy visszagondol az ottani élményeire, talán önkéntelenül el is mosolyodik, végül azonban az elf kérdése kizökkenti, ami egyébként egészen váratlanul éri. Elég feltűnően elgondolkodó képet vág, egy darabig csendben morfondírozik majd megvonja a vállát.*
-Csibe, nekem se kutyám, se macskám.
*Közben elkezdi pipáját keresni, maradék dohányát összekuporgatva végül rágyújt*
-A magunkfajta jobb, ha nem kerül közel senkihez.
*Mivel igazán nem tudott válaszolni, nagyot kortyol a sörből majd mivel úgy gondolja, bizonyára megint ő jön, most Khulra pillant*
--Na Nagyfiú *szív nagyot a pipából* -Kivel és mikor bújtál ágyba utoljára?
*Jelenik meg gonosz mosoly arcán, nehogy már szomjas maradjon újonnan szerzett ivócimborája.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nahát, pedig igazán nem vettem észre.
*Vigyorog szélesen, mikor Khul egy kiadós böfögés közepette kijelenti, hogy berúgott. A mókás történeten felvonja szemöldökét először majd halkan kuncog kicsit, ahogy elképzeli a jelenetet.*
-Még pár sör aztán te sem fogsz különbül udvarolni. Reméljük Cassy és a mélységi nőstény örömüket lelik majd a farokpörgetésben.
*Élcelődik addig, míg a szőke elf vissza nem tér, illetve amíg a másik emlegetett személy is le nem telepszik közéjük.*
-Shan.
*mutatkozik be ő is nagyon röviden, nem emlékszik, hogy még az asztalnál a vörös társaságában megtette volna. Legfeljebb hülyének nézi, azt meg könnyen túléli. Tekintete ezután Cassyre siklik, állát megtámasztva alkoholtól csillogó szemekkel figyeli, ahogy kérdésére felel. A wegtoreni bordélyok világa nem ismeretlen a zsoldos számára, míg egy ottani családnál szolgált rendszeres vendége volt az egyiknek. Kicsit el is bambul, ahogy visszagondol az ottani élményeire, talán önkéntelenül el is mosolyodik, végül azonban az elf kérdése kizökkenti, ami egyébként egészen váratlanul éri. Elég feltűnően elgondolkodó képet vág, egy darabig csendben morfondírozik majd megvonja a vállát.*
-Csibe, nekem se kutyám, se macskám.
*Közben elkezdi pipáját keresni, maradék dohányát összekuporgatva végül rágyújt*
-A magunkfajta jobb, ha nem kerül közel senkihez.
*Mivel igazán nem tudott válaszolni, nagyot kortyol a sörből majd mivel úgy gondolja, bizonyára megint ő jön, most Khulra pillant*
--Na Nagyfiú *szív nagyot a pipából* -Kivel és mikor bújtál ágyba utoljára?
*Jelenik meg gonosz mosoly arcán, nehogy már szomjas maradjon újonnan szerzett ivócimborája.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:53:03
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:53:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Ha csak egy pillanatnyi melegség ül ki Mady rendezett, vendégváró arcára, már elégedett. Nem célja manipulálni, nem kívánja „megnyerni magának”, egyszerűen csak úgy érzi, támogatásra olykor mindenkinek szüksége lehet, és tudja, mennyire el tud magányosodni, akinek mindig egy bizonyos arcot kell mutatnia kifelé és kerülnie a gyengeséget. Sellőnek lenni pedig tipikusan ilyen munka, ahogy látta.*
- Nem teszem, kisasszony.
*Biccent a visszafordított szavakra, aztán képletesen eggyel visszalép hivatalosságban, hiszen a röpke munkatársi beszélgetés véget ér, nem kívánja tovább várakoztatni a vendéget. Külső szemlélő számára igazi csetlő-botló komédiába csöppentek, melyet, ha nem volnának hús-vér mivoltukba ragadva, akár szórakoztatónak találhatnának. Hisz mi is kell egy jó komédiához, ha nem félreértések és kínos helyzetek sorozata, mely a szereplők között vándorol, míg végül el nem érkezik a csattanó, ahol minden kiderül? Hogy lesz-e ilyen feloldás és megoldás a végén, még nem láthatják előre, de annyi bizonyos, hogy a szerepeket leosztották. A két nő körül támadó mozgalmasságban élénk kontraszt lehet Darelld fegyelmezett testtartása, amint nyugodtan tartja az elsősegélydobozt, vizslató figyelme azonban észleli Yeza megváltozott magatartását. Nem szól, míg Mady el nem távolodik az asztaltól hallótávolságon kívülre. Akkor engesztelő hangon szólítja meg, s ha megkapja figyelmét, akkor egyenesen a szemeibe néz.*
- Nem terveztem megbántani, kisasszony. Egyáltalán nincs terhemre, ha erre kívánt célozni. Hiszen magam ajánlottam fel, hogy elkísérem.
*Hosszan nyilván nem tudnak beszélgetni, csak míg Mady visszaér. De nem akarja, hogy egy félreértésből adódóan maradjon ilyen feszült a hangulat. Ott húzódik közöttük a határvonal, min átlépni nem akar, de ez nem jelenti, hogy neheztel, vagy messzire el akarná kerülni.*
//Darelld, Yeza, Mady//
*Ha csak egy pillanatnyi melegség ül ki Mady rendezett, vendégváró arcára, már elégedett. Nem célja manipulálni, nem kívánja „megnyerni magának”, egyszerűen csak úgy érzi, támogatásra olykor mindenkinek szüksége lehet, és tudja, mennyire el tud magányosodni, akinek mindig egy bizonyos arcot kell mutatnia kifelé és kerülnie a gyengeséget. Sellőnek lenni pedig tipikusan ilyen munka, ahogy látta.*
- Nem teszem, kisasszony.
*Biccent a visszafordított szavakra, aztán képletesen eggyel visszalép hivatalosságban, hiszen a röpke munkatársi beszélgetés véget ér, nem kívánja tovább várakoztatni a vendéget. Külső szemlélő számára igazi csetlő-botló komédiába csöppentek, melyet, ha nem volnának hús-vér mivoltukba ragadva, akár szórakoztatónak találhatnának. Hisz mi is kell egy jó komédiához, ha nem félreértések és kínos helyzetek sorozata, mely a szereplők között vándorol, míg végül el nem érkezik a csattanó, ahol minden kiderül? Hogy lesz-e ilyen feloldás és megoldás a végén, még nem láthatják előre, de annyi bizonyos, hogy a szerepeket leosztották. A két nő körül támadó mozgalmasságban élénk kontraszt lehet Darelld fegyelmezett testtartása, amint nyugodtan tartja az elsősegélydobozt, vizslató figyelme azonban észleli Yeza megváltozott magatartását. Nem szól, míg Mady el nem távolodik az asztaltól hallótávolságon kívülre. Akkor engesztelő hangon szólítja meg, s ha megkapja figyelmét, akkor egyenesen a szemeibe néz.*
- Nem terveztem megbántani, kisasszony. Egyáltalán nincs terhemre, ha erre kívánt célozni. Hiszen magam ajánlottam fel, hogy elkísérem.
*Hosszan nyilván nem tudnak beszélgetni, csak míg Mady visszaér. De nem akarja, hogy egy félreértésből adódóan maradjon ilyen feszült a hangulat. Ott húzódik közöttük a határvonal, min átlépni nem akar, de ez nem jelenti, hogy neheztel, vagy messzire el akarná kerülni.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:46:17
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:46:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Nem igazán szereti, ha ilyen nyájas hangnemet ütnek meg a kollégák vele szemben, de tagadhatatlanul jólesik neki. Ez a gyermeteg meghatottság egy pillanatra kiül az arcára is, de gyorsan tovatolja, hiszen feladat van.*
-Ez igazán kedves tőled. *Jegyzi meg, aztán úgy dönt, hogy a labdát visszaüti.*
-Ne szerénykedjen. *Elnéz az emlegetett vendég felé és megállapítja, hogy nem épp a csúnyábbik agyagból égették ki, így bizonyára nem kis kihívást rejtett magában a feladat. ~Lehet, neki inkább a görbeorrú bibircsókos fajta jön be. Bár ezt aztán végképp nem tudhatom és nem is biztos, hogy akarom.~ Egy fél percre a szemei elvándorolnak, bár feje még mindig a vendég fele fordul, tekintete már a férfit vizslatja, aztán visszatér szépen lassan a valóság apró köves ösvényére. Azonban egy sebkötözés esetében a rajta való haladás kevésbé fájdalmas procedúra, könnyebb is kisimítani minden egyes vélt és valós ráncot az arcáról.
Miközben épp Yeza felé haladnak, nem kerüli el a figyelmét a kapkodás, amellyel a közeledésük hat, bár, hogy pontosan mi az oka, persze nem tudhatja. Azt meg végképp nem, hogy a félvér valójában nem emlékszik igazán rá, így az újdonság varázsával hat minden mozdulata. A hebegésre csak nagyokat pislog, már szinte önkéntelenül billenti oldalra a fejét.*
-Ennek örülök. *Szakítja meg a dolgot, hiszen ő nem a főnöke, hogy bármiféle magyarázattal kelljen szolgálnia bármivel is kapcsolatban. Ő meg aztán egyre csak ezt érzi, hogy talán a jelenléte vagy kettejüké keltett csapongó hullámokat a hölgy fejében, amik csak úgy dobálják a gondolatfoszlányokat számolatlanul a szája közelébe. Ahogy pedig Yeza lecsap az ital említésére, mint egy helyzetbe hozott üregi pók, egyre inkább arra hajlik, hogy a zavaró tömeget egyetlen főre csökkentse a nyomasztó levegőjű asztal körül.*
-Wegtoren tüze aztán csak tudja a dolgát, ne féljen, egyet is elég elfogyasztania, hogy a fájdalma elmúljon, ha pedig egy nem elég, hát van az üvegben több is. Azt mondják, hogy egyetlen pohárkában több a bátorság, mint egy csapat óriásban.*Mondja kedvesen, közben elindul a pult felé, de ha a nő utána szól, hogy esetleg mást szeretne inni, azért nyitva tartja a fülét.*
//Darelld, Yeza, Mady//
*Nem igazán szereti, ha ilyen nyájas hangnemet ütnek meg a kollégák vele szemben, de tagadhatatlanul jólesik neki. Ez a gyermeteg meghatottság egy pillanatra kiül az arcára is, de gyorsan tovatolja, hiszen feladat van.*
-Ez igazán kedves tőled. *Jegyzi meg, aztán úgy dönt, hogy a labdát visszaüti.*
-Ne szerénykedjen. *Elnéz az emlegetett vendég felé és megállapítja, hogy nem épp a csúnyábbik agyagból égették ki, így bizonyára nem kis kihívást rejtett magában a feladat. ~Lehet, neki inkább a görbeorrú bibircsókos fajta jön be. Bár ezt aztán végképp nem tudhatom és nem is biztos, hogy akarom.~ Egy fél percre a szemei elvándorolnak, bár feje még mindig a vendég fele fordul, tekintete már a férfit vizslatja, aztán visszatér szépen lassan a valóság apró köves ösvényére. Azonban egy sebkötözés esetében a rajta való haladás kevésbé fájdalmas procedúra, könnyebb is kisimítani minden egyes vélt és valós ráncot az arcáról.
Miközben épp Yeza felé haladnak, nem kerüli el a figyelmét a kapkodás, amellyel a közeledésük hat, bár, hogy pontosan mi az oka, persze nem tudhatja. Azt meg végképp nem, hogy a félvér valójában nem emlékszik igazán rá, így az újdonság varázsával hat minden mozdulata. A hebegésre csak nagyokat pislog, már szinte önkéntelenül billenti oldalra a fejét.*
-Ennek örülök. *Szakítja meg a dolgot, hiszen ő nem a főnöke, hogy bármiféle magyarázattal kelljen szolgálnia bármivel is kapcsolatban. Ő meg aztán egyre csak ezt érzi, hogy talán a jelenléte vagy kettejüké keltett csapongó hullámokat a hölgy fejében, amik csak úgy dobálják a gondolatfoszlányokat számolatlanul a szája közelébe. Ahogy pedig Yeza lecsap az ital említésére, mint egy helyzetbe hozott üregi pók, egyre inkább arra hajlik, hogy a zavaró tömeget egyetlen főre csökkentse a nyomasztó levegőjű asztal körül.*
-Wegtoren tüze aztán csak tudja a dolgát, ne féljen, egyet is elég elfogyasztania, hogy a fájdalma elmúljon, ha pedig egy nem elég, hát van az üvegben több is. Azt mondják, hogy egyetlen pohárkában több a bátorság, mint egy csapat óriásban.*Mondja kedvesen, közben elindul a pult felé, de ha a nő utána szól, hogy esetleg mást szeretne inni, azért nyitva tartja a fülét.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:17:57
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:17:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Mikor újra arra sandít, a kettős épp elindul felé. Bizony. Mindketten.
~Basszus. Ez nem lehet igaz.~
A legszívesebben a föld alá süllyedne. Kis híján feldönti a teája maradékát idegességében, és ettől csak még idegesebb lesz.*
- Hogy? *kapja arra a tekintetét. A kedves megszólítás végképp megzavarja, hiszen előző este ez a némber a semmiért kis híján átharapta a torkát* - Én, ő... én nem... *Őszintén, fogalma sincs, mit akart mondani.* - Nem húzta *a jó ég tudja miért érzi ezt most hihetetlenül vulgárisnak, de azonnal elkezd szabadkozni.* - Úgy értem, dehogy.
*Kényszercselekvésként belekortyol a teájába. Addig is elkerülheti a szemkontaktust.
~Nekünk? ...hogy átkötözZÜK?~ Jó, már most érzi, hogy sorskísértés volt a magában feltett költői kérdés, hogy lehet-e ez még rosszabb.*
- Igen, igen, az jó lenne, köszönöm *vágja rá az italra, de egy kicsit meg is bánja, mert így megint kettesben fog maradni Darellddel, amit az egész dolog fényében most borzasztóan kínosnak érez.
Míg a férfi a félvért méltatja, mosoly kúszik a kérlelhetetlenül komor száj egyenességébe. Yeza pedig visszamosolyog. Akármennyire próbálja, legfeljebb annyira sikerül, mintha most közölték volna vele, hogy gyógyíthatatlan beteg, de halála után a hajából hátrányos helyzetű szerencsétleneknek készítenek majd parókát. Aztán amíg a férfi felajánlja, hogy az emeletre
segíti, Yeza önkéntelenül, de azért diszkréten a fogát kezdi kaparászni a körmével, mintha attól tartana, van rajta valami. Teafű, vagy a jó ég tudja. Csak egy kellemetlen érzés, ami szerencsére hamar el is múlik.*
- Hagyja csak, Darelld *szedi össze önbecsülését, és a görcsös szemkontaktus kerülés után újra a férfi szemébe néz* - megoldom. Már így is épp eléggé visszaéltem a ~bizalmával~ *kis szünet, míg megtalálja az ide megfelelő szót, hogy helyére kerüljenek a dolgok, ahogy illik* - segítőkészségével.
*Közben már azon gondolkodik, mibe tud majd átöltözni. Nem nagyon vannak olyan ruhái, amit nyakig be lehet gombolni. Márpedig most olyat szeretne, semmi mást.*
//Darelld, Yeza, Mady//
*Mikor újra arra sandít, a kettős épp elindul felé. Bizony. Mindketten.
~Basszus. Ez nem lehet igaz.~
A legszívesebben a föld alá süllyedne. Kis híján feldönti a teája maradékát idegességében, és ettől csak még idegesebb lesz.*
- Hogy? *kapja arra a tekintetét. A kedves megszólítás végképp megzavarja, hiszen előző este ez a némber a semmiért kis híján átharapta a torkát* - Én, ő... én nem... *Őszintén, fogalma sincs, mit akart mondani.* - Nem húzta *a jó ég tudja miért érzi ezt most hihetetlenül vulgárisnak, de azonnal elkezd szabadkozni.* - Úgy értem, dehogy.
*Kényszercselekvésként belekortyol a teájába. Addig is elkerülheti a szemkontaktust.
~Nekünk? ...hogy átkötözZÜK?~ Jó, már most érzi, hogy sorskísértés volt a magában feltett költői kérdés, hogy lehet-e ez még rosszabb.*
- Igen, igen, az jó lenne, köszönöm *vágja rá az italra, de egy kicsit meg is bánja, mert így megint kettesben fog maradni Darellddel, amit az egész dolog fényében most borzasztóan kínosnak érez.
Míg a férfi a félvért méltatja, mosoly kúszik a kérlelhetetlenül komor száj egyenességébe. Yeza pedig visszamosolyog. Akármennyire próbálja, legfeljebb annyira sikerül, mintha most közölték volna vele, hogy gyógyíthatatlan beteg, de halála után a hajából hátrányos helyzetű szerencsétleneknek készítenek majd parókát. Aztán amíg a férfi felajánlja, hogy az emeletre
segíti, Yeza önkéntelenül, de azért diszkréten a fogát kezdi kaparászni a körmével, mintha attól tartana, van rajta valami. Teafű, vagy a jó ég tudja. Csak egy kellemetlen érzés, ami szerencsére hamar el is múlik.*
- Hagyja csak, Darelld *szedi össze önbecsülését, és a görcsös szemkontaktus kerülés után újra a férfi szemébe néz* - megoldom. Már így is épp eléggé visszaéltem a ~bizalmával~ *kis szünet, míg megtalálja az ide megfelelő szót, hogy helyére kerüljenek a dolgok, ahogy illik* - segítőkészségével.
*Közben már azon gondolkodik, mibe tud majd átöltözni. Nem nagyon vannak olyan ruhái, amit nyakig be lehet gombolni. Márpedig most olyat szeretne, semmi mást.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 13:23:54
Üzenet elküldve: 2019-07-30 13:23:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia, Ernuss, Zammiria//
//Különterem//
- Füstmérgezésben, de a stressz volt neki sok? *kérdez vissza, mert neki ebben a mondatban sántít valami. Megölte volna magát az illető? Dreyia további szavaiból kiderül, hogy igen, valóban öngyilkos letett. Kivéve, ha elhallgatnak előle valamit, ami nem igazán érdekli.*
- Értem *pillant az egyik, majd a másik nőre. Ezek után Dreyia olyasmit mond, amitől ráncba szalad Ernuss eddig simának hitt homloka. Tőle ilyesmit ritkán látni.*
- Nem kenheted másra a saját problémádat *ért egyet a főnökasszonnyal. Ez már most jellemzi számára Dreyiát, és nem túl pozitívan.*
~Másra kenni a saját problémáinkat ahelyett, hogy magunk oldanánk meg nem túl erős jellemre utal.~
*Követi Zammiriát, mikor az szól, hogy menjenek, és egyelőre nem szólal meg, feleslegesnek érzi.*
//Különterem//
- Füstmérgezésben, de a stressz volt neki sok? *kérdez vissza, mert neki ebben a mondatban sántít valami. Megölte volna magát az illető? Dreyia további szavaiból kiderül, hogy igen, valóban öngyilkos letett. Kivéve, ha elhallgatnak előle valamit, ami nem igazán érdekli.*
- Értem *pillant az egyik, majd a másik nőre. Ezek után Dreyia olyasmit mond, amitől ráncba szalad Ernuss eddig simának hitt homloka. Tőle ilyesmit ritkán látni.*
- Nem kenheted másra a saját problémádat *ért egyet a főnökasszonnyal. Ez már most jellemzi számára Dreyiát, és nem túl pozitívan.*
~Másra kenni a saját problémáinkat ahelyett, hogy magunk oldanánk meg nem túl erős jellemre utal.~
*Követi Zammiriát, mikor az szól, hogy menjenek, és egyelőre nem szólal meg, feleslegesnek érzi.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-30 09:44:14
Üzenet elküldve: 2019-07-30 09:44:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Udvarias gesztus-e vagy sem, a nagylelkű vendég, aki nem csupán lelketlen szolgáknak tekinti őket, valóban számon van tartva, nem csupán kegyes frázis hangzik el, hogy Yeza jobban érezze magát. Persze határokat feszeget őr és vendég között, amire talán nem a legmegfelelőbb célpontot választotta. Nem tudhatja, hányszor égette már meg magát korábban a marcona férfi, vagy látott másokra visszaütni vendégi szeszélyt, mi ártatlan flörtöléssel indult eleinte. A Sellőház egy sajátos világ, tele csábítással mindenféle testi örömre: andalító muzsika, sejtelmes félhomály, kényelmes berendezés, kifogástalan konyha és italkínálat, szemrevaló, készséges Sellők és igényes fürdőház. De még az asztalokat elválasztó paravánok is azt sugallják: „gyerünk, élvezd, ami jólesik”. Ez nem véletlen, hiszen éppen ezt az üzenetet kívánják sugallni mindenkinek, ki belép az ajtón, az ígéretet, hogy segítenek kiszakadni a szürkeségből egy álomvilágba, ahol a vendég mindennek a középpontja és megszabója. Azonban a Darelld-féléknek a realitások talaján kell állnia, mert ők azok, akik a mezsgyén állnak és akiknek vigyáznia kell az álmodókra a valóság fenyegetéseivel szemben. Ez nem jelenti azt, hogy a határokon átnézni nem szabad, s hogy Yeza találékonysága nem lenne érdekes, sőt, izgalmas. Ahogy korábban már megjegyezte neki Darelld, egy igen veszélyes nőnek tartja, nincs hát miért szégyenkeznie, amiért jól érzi magát. Mady törekvéseit a meggyőzésére hagyja hatni, az ajándék felajánlásán azonban csak visszafog egy mosolyt.*
- Az egyetlen ajándék, melyre igényt tartok, hogy épségben és felüdülve érkezzék vissza.
*Az ittas ápolásra felvonja szemöldökét, mulattatja, ahogy a kijelentést menteni próbálja a nő.*
- Egyre sokoldalúbbnak mutatkozik, kisasszony. És igen, szerencse, de nem volt igazából nagy dolog részemről.
*Bólint a meglátásra, hogy jobb lenne, ha vele tartana, a dobozt átveszi.*
- Köszönöm!
*Úgy tervezte, hogy ő szolgál magyarázatul, miért Madyvel tér vissza, amikor pedig Yeza őt kérte meg a szívességre, de így is jó. Megvárja, míg Madyvel befejezik, aztán fordul a nőhöz.*
- Remélem, nem haragszik, hogy megkértem Maydeleine kisasszonyt, ő az, akit az este említettem, s nálam sokkal ügyesebb ápolónő.
*Mosolyt ölt szája sarkaiba. Szeretné jelezni, hogy ettől még nincs köztük probléma.*
- Amennyiben szeretné, felsegítem a szobájába, hogy ne kelljen a tiszta kötéssel botorkálnia az átöltözéshez. Persze, ha kívánja, itt is maradhatunk.
//Darelld, Yeza, Mady//
*Udvarias gesztus-e vagy sem, a nagylelkű vendég, aki nem csupán lelketlen szolgáknak tekinti őket, valóban számon van tartva, nem csupán kegyes frázis hangzik el, hogy Yeza jobban érezze magát. Persze határokat feszeget őr és vendég között, amire talán nem a legmegfelelőbb célpontot választotta. Nem tudhatja, hányszor égette már meg magát korábban a marcona férfi, vagy látott másokra visszaütni vendégi szeszélyt, mi ártatlan flörtöléssel indult eleinte. A Sellőház egy sajátos világ, tele csábítással mindenféle testi örömre: andalító muzsika, sejtelmes félhomály, kényelmes berendezés, kifogástalan konyha és italkínálat, szemrevaló, készséges Sellők és igényes fürdőház. De még az asztalokat elválasztó paravánok is azt sugallják: „gyerünk, élvezd, ami jólesik”. Ez nem véletlen, hiszen éppen ezt az üzenetet kívánják sugallni mindenkinek, ki belép az ajtón, az ígéretet, hogy segítenek kiszakadni a szürkeségből egy álomvilágba, ahol a vendég mindennek a középpontja és megszabója. Azonban a Darelld-féléknek a realitások talaján kell állnia, mert ők azok, akik a mezsgyén állnak és akiknek vigyáznia kell az álmodókra a valóság fenyegetéseivel szemben. Ez nem jelenti azt, hogy a határokon átnézni nem szabad, s hogy Yeza találékonysága nem lenne érdekes, sőt, izgalmas. Ahogy korábban már megjegyezte neki Darelld, egy igen veszélyes nőnek tartja, nincs hát miért szégyenkeznie, amiért jól érzi magát. Mady törekvéseit a meggyőzésére hagyja hatni, az ajándék felajánlásán azonban csak visszafog egy mosolyt.*
- Az egyetlen ajándék, melyre igényt tartok, hogy épségben és felüdülve érkezzék vissza.
*Az ittas ápolásra felvonja szemöldökét, mulattatja, ahogy a kijelentést menteni próbálja a nő.*
- Egyre sokoldalúbbnak mutatkozik, kisasszony. És igen, szerencse, de nem volt igazából nagy dolog részemről.
*Bólint a meglátásra, hogy jobb lenne, ha vele tartana, a dobozt átveszi.*
- Köszönöm!
*Úgy tervezte, hogy ő szolgál magyarázatul, miért Madyvel tér vissza, amikor pedig Yeza őt kérte meg a szívességre, de így is jó. Megvárja, míg Madyvel befejezik, aztán fordul a nőhöz.*
- Remélem, nem haragszik, hogy megkértem Maydeleine kisasszonyt, ő az, akit az este említettem, s nálam sokkal ügyesebb ápolónő.
*Mosolyt ölt szája sarkaiba. Szeretné jelezni, hogy ettől még nincs köztük probléma.*
- Amennyiben szeretné, felsegítem a szobájába, hogy ne kelljen a tiszta kötéssel botorkálnia az átöltözéshez. Persze, ha kívánja, itt is maradhatunk.
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:40:54
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:40:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//Zárás//
*Persze, hogy direkt volt, hogyne lett volna direkt! Az úriember, a talpig fess, igaz jelenleg még meztelen, de tiszteletteljes és udvarias, valamint a fennkölt és magabiztos csibész tolakodó tenyere csattan a hamuszín bőrön. Együtt nevetnek fel, s játékosan tettet felháborodottságot.*
- Véletlen volt! *Persze nem volt az. Kuncogva öltözik, s csak addigra halkul el sóhajtva, mikorra végeznek. Néha oda-odapillant, s mosolyogva, csendben figyeli a szintén öltöző Zammiriát. Hátradől kényelmesen, mikor a lány odalép, s elégedett, széles mosollyal fogadja, természetesen helyt adva neki, s lehunyt szemmel tűrve a borzolást. De csak egy pillanatig, míg keze lopva indul meg a zseb felé, s az alsóneműt kikapva belőle, rejti markába.*
- Hányadik is? Talán harmadik? *Biggyeszti le ajkát huncutul, s immár jöhet a csók, feltéve, ha nem harapást kap inkább viszonzásul a szemtelenségért.*
- Ez esetben... akkor majd kitaláljuk, hol is választasz nekem ruhát, végeredményben a szekrényem, úgy van, ahogy hagytam, talán neked sem volt időd tüzetesen átnézni. Abba a rongyos tizenöt-ezerben majd csak akad már egy normális valami... nekem is. *Vakarja meg fejét, aztán legyint.*
- Nem sürgős. *Mosolyodik el, aztán megvárja, míg a lány macska módjára, puha léptekkel távozik. Feláll, s az egyik zsalut meglazítva pillant ki a tetőn, előtte a végeláthatatlan, folyton mozgó tenger.*
- Csodálatos... *Sóhajt fel.* Hát még a tenger! *Kuncog, aztán elszégyelli magát, már magának is humorizál, le kéne feküdnie, s így is tesz. Elindul, hasonló módon, mint Zam, halkan, de határozottan, gondosan bezárva mindent. A rácsot, az ajtót, mi úgy olvad a tapétázott falba, akárha ott sem lett volna. ~ A padlás... ~ Szusszan fel, s szobájába indul, hol bekészített dézsa és forró fürdő várja. Szokásához híven terül bele meztelenül, tarkóját a dézsa szegélyére hajtva, s pillanatokon belül így szunyókál el.*
//A kikötő látképe//
//Zárás//
*Persze, hogy direkt volt, hogyne lett volna direkt! Az úriember, a talpig fess, igaz jelenleg még meztelen, de tiszteletteljes és udvarias, valamint a fennkölt és magabiztos csibész tolakodó tenyere csattan a hamuszín bőrön. Együtt nevetnek fel, s játékosan tettet felháborodottságot.*
- Véletlen volt! *Persze nem volt az. Kuncogva öltözik, s csak addigra halkul el sóhajtva, mikorra végeznek. Néha oda-odapillant, s mosolyogva, csendben figyeli a szintén öltöző Zammiriát. Hátradől kényelmesen, mikor a lány odalép, s elégedett, széles mosollyal fogadja, természetesen helyt adva neki, s lehunyt szemmel tűrve a borzolást. De csak egy pillanatig, míg keze lopva indul meg a zseb felé, s az alsóneműt kikapva belőle, rejti markába.*
- Hányadik is? Talán harmadik? *Biggyeszti le ajkát huncutul, s immár jöhet a csók, feltéve, ha nem harapást kap inkább viszonzásul a szemtelenségért.*
- Ez esetben... akkor majd kitaláljuk, hol is választasz nekem ruhát, végeredményben a szekrényem, úgy van, ahogy hagytam, talán neked sem volt időd tüzetesen átnézni. Abba a rongyos tizenöt-ezerben majd csak akad már egy normális valami... nekem is. *Vakarja meg fejét, aztán legyint.*
- Nem sürgős. *Mosolyodik el, aztán megvárja, míg a lány macska módjára, puha léptekkel távozik. Feláll, s az egyik zsalut meglazítva pillant ki a tetőn, előtte a végeláthatatlan, folyton mozgó tenger.*
- Csodálatos... *Sóhajt fel.* Hát még a tenger! *Kuncog, aztán elszégyelli magát, már magának is humorizál, le kéne feküdnie, s így is tesz. Elindul, hasonló módon, mint Zam, halkan, de határozottan, gondosan bezárva mindent. A rácsot, az ajtót, mi úgy olvad a tapétázott falba, akárha ott sem lett volna. ~ A padlás... ~ Szusszan fel, s szobájába indul, hol bekészített dézsa és forró fürdő várja. Szokásához híven terül bele meztelenül, tarkóját a dézsa szegélyére hajtva, s pillanatokon belül így szunyókál el.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 18:21:03
Üzenet elküldve: 2019-07-29 18:21:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//Darelld, Yeza, Mady//
*Mikor a mutató ujj a magasba lendül, kicsit úgy érzi magát, mint Lihanechben, mikor a tanító pálca csattant az egyik bútor szélén. Nagy sóhaj hagyja el a száját. ~Most már tényleg nem értem, azt szeretné, hogy segítsek? ~ Szereti az egyértelműen kimondott dolgokat, mert a körítésből nehéz kivenni a lényeget. Persze jólesik neki, hogy úgy fest, ennyire a szívén viseli a férfi a lányok és minden dolgozó egészségét, de most mégiscsak dolgozni jött le. Kicsit kellemetlenül érzi magát, nem tudja, mi tévő legyen, egy pillanatra a haját kezd el igazgatni, aztán vesz egy mély lélegzetet.*
-Nagyon kedves tőled. Biztos vagyok benne, hogy jót fog tenni a környezetváltozás, bár, a sóslevegő hiányozni fog esténként és a tenger hullámainak álomba ringató hangja. Valamint hidd el, tényleg minden… minden rendben van. *Vált mélyebb, megnyugtatóbb tónusra a hangjával.* -Majd hozok ajándékot. *Ugrik fel a szája széle, majd ismét visszatér a munkához.*
- Egy sebet átkötni még ittasan is át tudnék. *Aztán veszi a lapot, hogy ez lehet, rossz fényben tünteti fel őt, így korrigál.* - Nem mintha valaha próbáltam volna. *Köszörüli meg ismét a torkát, mert úgy érzi, még mindig nem a szokványos erős és határozott, amit megszokott. Ezek után Darelld a kérdésére csak egy fejmozdítással felel egyelőre, amely után nézve egy vörös hajú hölgyemény úszik be a képbe, az egyik asztalnál üldögélve. Az arcát ismerősnek véli, de nem emlékszik tisztán Yezára, hiszen az este kicsit ködösen sejlik fel a fejében.*
-Még szerencse, hogy nem történt nagyobb baj. *Jegyzi meg halkan, de megkönnyebbüléssel fogadja, hogy nem verekedés hozadékaként tört össze az a szerencsétlen pohár.*
-Azt hiszem, akkor megmentetted az estét. *Kúszik egy sokat sejtető mosoly az arcára, de tekintetével inkább csak a dobozt vizslatja, aztán átadja a dobozt Darelldnek.*
-Ha kiemelt vendég, talán jobb lenne, ha elkísérnélek. *Teszi hozzá, mert minden körbemagyarázás ellenére, úgy érzi, hogy nagy szívességet tenne már csak a jelenlétével is a férfinak. Majd kilép a pult mögül és Darelld elé lépve siet Yeza asztalához, hogy elsőként érjen oda.*
-Kisasszony! Hallottam, mi történt az este, remélem ez nem húzta keresztbe a pihenését. *Húzza szélesre a száját, mikor odalép, majd meghajol, és úgy folytatja. Tekintetével inkább a kötözést keresi, nem is a nő szemeit kutatja.*
-Kérem, engedje meg nekünk, hogy átkötözzük a sebet, esetleg hozhatnék valami fájdaloműző italt addig. *Ajánlja fel.* -Remélem ez a kis baleset nem szegi kedvét.
//Darelld, Yeza, Mady//
*Mikor a mutató ujj a magasba lendül, kicsit úgy érzi magát, mint Lihanechben, mikor a tanító pálca csattant az egyik bútor szélén. Nagy sóhaj hagyja el a száját. ~Most már tényleg nem értem, azt szeretné, hogy segítsek? ~ Szereti az egyértelműen kimondott dolgokat, mert a körítésből nehéz kivenni a lényeget. Persze jólesik neki, hogy úgy fest, ennyire a szívén viseli a férfi a lányok és minden dolgozó egészségét, de most mégiscsak dolgozni jött le. Kicsit kellemetlenül érzi magát, nem tudja, mi tévő legyen, egy pillanatra a haját kezd el igazgatni, aztán vesz egy mély lélegzetet.*
-Nagyon kedves tőled. Biztos vagyok benne, hogy jót fog tenni a környezetváltozás, bár, a sóslevegő hiányozni fog esténként és a tenger hullámainak álomba ringató hangja. Valamint hidd el, tényleg minden… minden rendben van. *Vált mélyebb, megnyugtatóbb tónusra a hangjával.* -Majd hozok ajándékot. *Ugrik fel a szája széle, majd ismét visszatér a munkához.*
- Egy sebet átkötni még ittasan is át tudnék. *Aztán veszi a lapot, hogy ez lehet, rossz fényben tünteti fel őt, így korrigál.* - Nem mintha valaha próbáltam volna. *Köszörüli meg ismét a torkát, mert úgy érzi, még mindig nem a szokványos erős és határozott, amit megszokott. Ezek után Darelld a kérdésére csak egy fejmozdítással felel egyelőre, amely után nézve egy vörös hajú hölgyemény úszik be a képbe, az egyik asztalnál üldögélve. Az arcát ismerősnek véli, de nem emlékszik tisztán Yezára, hiszen az este kicsit ködösen sejlik fel a fejében.*
-Még szerencse, hogy nem történt nagyobb baj. *Jegyzi meg halkan, de megkönnyebbüléssel fogadja, hogy nem verekedés hozadékaként tört össze az a szerencsétlen pohár.*
-Azt hiszem, akkor megmentetted az estét. *Kúszik egy sokat sejtető mosoly az arcára, de tekintetével inkább csak a dobozt vizslatja, aztán átadja a dobozt Darelldnek.*
-Ha kiemelt vendég, talán jobb lenne, ha elkísérnélek. *Teszi hozzá, mert minden körbemagyarázás ellenére, úgy érzi, hogy nagy szívességet tenne már csak a jelenlétével is a férfinak. Majd kilép a pult mögül és Darelld elé lépve siet Yeza asztalához, hogy elsőként érjen oda.*
-Kisasszony! Hallottam, mi történt az este, remélem ez nem húzta keresztbe a pihenését. *Húzza szélesre a száját, mikor odalép, majd meghajol, és úgy folytatja. Tekintetével inkább a kötözést keresi, nem is a nő szemeit kutatja.*
-Kérem, engedje meg nekünk, hogy átkötözzük a sebet, esetleg hozhatnék valami fájdaloműző italt addig. *Ajánlja fel.* -Remélem ez a kis baleset nem szegi kedvét.
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:56:23
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:56:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Senki sem születik komornak... Talán nem születik, de vannak, akiknek a szívében olyan korán nyomorítja meg az örömöt az élet, mintha sosem ismertek volna mást, csak tátongó űrjét. Yeza meg is felelne Alfonz szavaira, de a filozofikus csörte félbeszakad, mielőtt elkezdődne.
Azt, hogy így kiemelik az átlag vendégek köréből, igazán nagy megkönnyebbüléssel fogadja. Annyira vágyta ezt a titulust, hogy még kételkedni is elmulaszt a dologban. Pedig aztán... a szavak e falak közt édes, kegyes semmiségek. Az udvariasság bevált ajándékai az üzleti érdek lábai elé. Aki ezzel keresi a kenyerét, nem pepecsel hazugságokkal. Féligazságokat állít kedvező fénybe, akár egy remek piktor, ki leleményesen aggat szépséget bármely modellre, anélkül, hogy megsértené a tényeket. Az ilyen helyek legfőbb vonzereje sokkal inkább ez, mint maguk a hús-vér kéjek: a mentsvár, ahol meggyőznek, hogy érdemes vagy. E tündérkastély földről elemelő csodája azonban megroppan és megreped. A kellemes önámításból jobb, ha az ember lassan ébred, ha az egész oly finoman oszlik fel, mint a pára. Ez most nem olyan. Az a komorságba fagyott arc és a szavak kijózanító tényszerűsége mélyen megvágja Yeza vihánc, önfeledt játékát, ami örömében elfeledett tekintettel lenni másokra.
Ez a seb sokkal jobban fáj, mint a talpába szaladt üvegszilánk. Kellemetlenül érzi magát, mint aki illetlen tréfát mondott egy temetésen. Megalázó szembesülni vele, hogy a két férfi udvariassága vért izzadva próbál helytállni vele szemben és ő még csak észre se veszi, hogy milyen kínos helyzetbe hozza magát. Visszaidéződnek a fejében a mondatok, az arckifejezések, s lassan összeáll belőlük a szánalmas önkép, aminek fájdalmasan tényszerű tükröt tart a valóság.
Igyekszik fenn tartani a mosolygást, bezárni a szégyent vérző sebeket. Mélyre. Jól megy neki. Muszáj volt megtanulnia.*
- Sokkal jobban *bólint Alfonz felé az őszinteség finom alapossággal hamisított maszkjában.* - Köszönöm.
*Ez a része a legrosszabb. Nem a test fájdalmát elrejteni. Hogy ez még inkább csíp és szaggat, azért van, mert az egészet magának okozta.
Elesettebb és gyámoltalanabb, mint valaha. A hús nyelvén szól, parázna szavain a vágynak. Ezen tanították meg beszélni. Meg az engedelmesség csikorgó, kemény szavaira. Most, ebben a pillanatban értette meg, hogy ez milyen gyatra szókincs a szabad világban. Nem vendég. Ő nem vendég, hanem kurtizán. Vendéget játszva is az marad. Keserűt nyel, de csak akkor, mikor nem látja senki. Örül neki, amikor ismét egyedül marad az asztalnál.
"Természetesen nem tagadjuk meg a segítséget senkitől" visszhangzik a fejében. Ó, hogy mennyire bánja már, hogy előhozakodott a kéréssel. Visszaél a helyzetével, ez nyilvánvaló. Ezzel pedig valószínűleg felettébb kellemetlen helyzetbe hozza Darelldet. Elhatározza, hogy ha a férfi visszajön, inkább mégis elkéri tőle a gyolcsot és átköti maga a sebet. Úgy talán... A mentésre való remények akkor fúlnak végleg vesztükbe, amikor Yeza oldalra pillant a pult felé. Darelld a félvérrel beszél. Úgy kapja vissza a tekintetét, mint aki titkon csúsztatott borítékot látott átadni kényes körökben. Idegesen babrál az ujjával a bögréjén. Rossz megérzés környékezi.*
*Senki sem születik komornak... Talán nem születik, de vannak, akiknek a szívében olyan korán nyomorítja meg az örömöt az élet, mintha sosem ismertek volna mást, csak tátongó űrjét. Yeza meg is felelne Alfonz szavaira, de a filozofikus csörte félbeszakad, mielőtt elkezdődne.
Azt, hogy így kiemelik az átlag vendégek köréből, igazán nagy megkönnyebbüléssel fogadja. Annyira vágyta ezt a titulust, hogy még kételkedni is elmulaszt a dologban. Pedig aztán... a szavak e falak közt édes, kegyes semmiségek. Az udvariasság bevált ajándékai az üzleti érdek lábai elé. Aki ezzel keresi a kenyerét, nem pepecsel hazugságokkal. Féligazságokat állít kedvező fénybe, akár egy remek piktor, ki leleményesen aggat szépséget bármely modellre, anélkül, hogy megsértené a tényeket. Az ilyen helyek legfőbb vonzereje sokkal inkább ez, mint maguk a hús-vér kéjek: a mentsvár, ahol meggyőznek, hogy érdemes vagy. E tündérkastély földről elemelő csodája azonban megroppan és megreped. A kellemes önámításból jobb, ha az ember lassan ébred, ha az egész oly finoman oszlik fel, mint a pára. Ez most nem olyan. Az a komorságba fagyott arc és a szavak kijózanító tényszerűsége mélyen megvágja Yeza vihánc, önfeledt játékát, ami örömében elfeledett tekintettel lenni másokra.
Ez a seb sokkal jobban fáj, mint a talpába szaladt üvegszilánk. Kellemetlenül érzi magát, mint aki illetlen tréfát mondott egy temetésen. Megalázó szembesülni vele, hogy a két férfi udvariassága vért izzadva próbál helytállni vele szemben és ő még csak észre se veszi, hogy milyen kínos helyzetbe hozza magát. Visszaidéződnek a fejében a mondatok, az arckifejezések, s lassan összeáll belőlük a szánalmas önkép, aminek fájdalmasan tényszerű tükröt tart a valóság.
Igyekszik fenn tartani a mosolygást, bezárni a szégyent vérző sebeket. Mélyre. Jól megy neki. Muszáj volt megtanulnia.*
- Sokkal jobban *bólint Alfonz felé az őszinteség finom alapossággal hamisított maszkjában.* - Köszönöm.
*Ez a része a legrosszabb. Nem a test fájdalmát elrejteni. Hogy ez még inkább csíp és szaggat, azért van, mert az egészet magának okozta.
Elesettebb és gyámoltalanabb, mint valaha. A hús nyelvén szól, parázna szavain a vágynak. Ezen tanították meg beszélni. Meg az engedelmesség csikorgó, kemény szavaira. Most, ebben a pillanatban értette meg, hogy ez milyen gyatra szókincs a szabad világban. Nem vendég. Ő nem vendég, hanem kurtizán. Vendéget játszva is az marad. Keserűt nyel, de csak akkor, mikor nem látja senki. Örül neki, amikor ismét egyedül marad az asztalnál.
"Természetesen nem tagadjuk meg a segítséget senkitől" visszhangzik a fejében. Ó, hogy mennyire bánja már, hogy előhozakodott a kéréssel. Visszaél a helyzetével, ez nyilvánvaló. Ezzel pedig valószínűleg felettébb kellemetlen helyzetbe hozza Darelldet. Elhatározza, hogy ha a férfi visszajön, inkább mégis elkéri tőle a gyolcsot és átköti maga a sebet. Úgy talán... A mentésre való remények akkor fúlnak végleg vesztükbe, amikor Yeza oldalra pillant a pult felé. Darelld a félvérrel beszél. Úgy kapja vissza a tekintetét, mint aki titkon csúsztatott borítékot látott átadni kényes körökben. Idegesen babrál az ujjával a bögréjén. Rossz megérzés környékezi.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:28:46
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Somolyog tovább az incselkedésen, a holt szoba életre keltésének filozófiáján, s lágyan morzsolgatja Ralas fülcimpáját.*
- Ebben talán tudok valakit segítségül ajánlani...
*A hajnal csodáján osztoztak együtt, ám sajnos a reggel véget vet neki, igaz, épp ettől a megszakítástól olyan elemi erővel ható minden újra találkozás: cseppet sem magától értetődő, hogy mikor és hogyan lesz a folytatás. Bármikor hosszú időre is elszakadhatnak egymástól. Egy egyfelől biztonságos, mert folyton megszokottnak kell érezniük a másik hiányát, másfelől izgalmas is, így ameddig lehet, Zam kardoskodni fog az állapot fenntartásáért. Mi több, a jelek szerint annál élvezetesebb, minél kényelmetlenebb és egyszerűbb a környezet. A kényelem ellustíthat. Van is néhány új ötlete erre vonatkozóan. A Sellőház, de maga is a kikötő is egy hatalmas játszótér, mely felfedezésre vár sajátos látásmódjuk előtt, s nem csak a testiséget értve ide.*
- Egy igazi úriember!
*Lopja fel tekintetét a fölötte álló, kezét nyújtó, hódító férfira, majd ujjait tenyerébe futtatja, a másik kezével pedig a padlón támaszkodik meg. Ő egy simogatással tervez ellépni Ralas mellett, mely a hasán sercen halkan, a fenékpaskolásra felkuncog és válla fölött sandán néz vissza.*
- Azt hiszem, visszavonom!
*A ruhák híven mutatják az utat kifelé, akár az elszórt morzsák, láthatóan haladtak vetkőzés közben, lábnyomaik nem különben jelzik itt jártukat. Egyszerűbb lett volna szokásos ruháját hordani, de mivel Ralas ráijesztett, nadrágot húzott, s szűk blúzt hozzá, szinte sajnálja arra a pár percre magára ölteni. Fenekére simul a fekete nadrág, csizmáiba tuszkolja egyensúlyozva lábait, majd a blúzt, az alsóneműt viszont csak zsebre dugja. A székfoglalón felnevet, és odalépdel lassan Ralas lábai közé állva. Beletúr két kézzel a hajába.*
- Hasznos kis darab…
*Állát tartva lehajol búcsúcsókjáért.*
- A szobád… tiltott terep…
*Néz különös, egyszerre feddő és érdeklődő tekintettel szemeibe. A tiltott dolgok mindig izgalmasabbak. De ha nem marad szabály, odavész a játék öröme.*
- Majd meglátom. Egyszer szeretném végre látni a kikötő látképét is…
*Hunyorítja szemeit és sejtelemben hagyja a témát, némi fricskát ad küldetésük kudarcáért a padláson. Ha Ralas elengedi, akkor csakugyan távozik, egészen halk léptekkel. Lent a titkos ajtónál hallgatózik egy kicsit, mielőtt kilép. Valaha megrendelt fürdővize bizonyosan teljesen kihűlt már, hiszen azóta a kikötőt is megjárták. Ettől függetlenül tervezi, hogy megfürdik, hiszen a homoktól, portól, pókhálótól kezdve inkább nem is gondolja végig, mi mindent kell lemosnia magáról. Röviden értékelve a történteket viszont, ez egy igen kellemes hajnal volt.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 17:32:00
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Somolyog tovább az incselkedésen, a holt szoba életre keltésének filozófiáján, s lágyan morzsolgatja Ralas fülcimpáját.*
- Ebben talán tudok valakit segítségül ajánlani...
*A hajnal csodáján osztoztak együtt, ám sajnos a reggel véget vet neki, igaz, épp ettől a megszakítástól olyan elemi erővel ható minden újra találkozás: cseppet sem magától értetődő, hogy mikor és hogyan lesz a folytatás. Bármikor hosszú időre is elszakadhatnak egymástól. Egy egyfelől biztonságos, mert folyton megszokottnak kell érezniük a másik hiányát, másfelől izgalmas is, így ameddig lehet, Zam kardoskodni fog az állapot fenntartásáért. Mi több, a jelek szerint annál élvezetesebb, minél kényelmetlenebb és egyszerűbb a környezet. A kényelem ellustíthat. Van is néhány új ötlete erre vonatkozóan. A Sellőház, de maga is a kikötő is egy hatalmas játszótér, mely felfedezésre vár sajátos látásmódjuk előtt, s nem csak a testiséget értve ide.*
- Egy igazi úriember!
*Lopja fel tekintetét a fölötte álló, kezét nyújtó, hódító férfira, majd ujjait tenyerébe futtatja, a másik kezével pedig a padlón támaszkodik meg. Ő egy simogatással tervez ellépni Ralas mellett, mely a hasán sercen halkan, a fenékpaskolásra felkuncog és válla fölött sandán néz vissza.*
- Azt hiszem, visszavonom!
*A ruhák híven mutatják az utat kifelé, akár az elszórt morzsák, láthatóan haladtak vetkőzés közben, lábnyomaik nem különben jelzik itt jártukat. Egyszerűbb lett volna szokásos ruháját hordani, de mivel Ralas ráijesztett, nadrágot húzott, s szűk blúzt hozzá, szinte sajnálja arra a pár percre magára ölteni. Fenekére simul a fekete nadrág, csizmáiba tuszkolja egyensúlyozva lábait, majd a blúzt, az alsóneműt viszont csak zsebre dugja. A székfoglalón felnevet, és odalépdel lassan Ralas lábai közé állva. Beletúr két kézzel a hajába.*
- Hasznos kis darab…
*Állát tartva lehajol búcsúcsókjáért.*
- A szobád… tiltott terep…
*Néz különös, egyszerre feddő és érdeklődő tekintettel szemeibe. A tiltott dolgok mindig izgalmasabbak. De ha nem marad szabály, odavész a játék öröme.*
- Majd meglátom. Egyszer szeretném végre látni a kikötő látképét is…
*Hunyorítja szemeit és sejtelemben hagyja a témát, némi fricskát ad küldetésük kudarcáért a padláson. Ha Ralas elengedi, akkor csakugyan távozik, egészen halk léptekkel. Lent a titkos ajtónál hallgatózik egy kicsit, mielőtt kilép. Valaha megrendelt fürdővize bizonyosan teljesen kihűlt már, hiszen azóta a kikötőt is megjárták. Ettől függetlenül tervezi, hogy megfürdik, hiszen a homoktól, portól, pókhálótól kezdve inkább nem is gondolja végig, mi mindent kell lemosnia magáról. Röviden értékelve a történteket viszont, ez egy igen kellemes hajnal volt.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 17:32:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5043-5062