Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-16 00:32:56
Üzenet elküldve: 2020-11-16 00:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Mikor May feláll már láthatja, biztosan nyert ügye van. Elvigyorodik, s lendületes, könnyed mozdulattal követi példáját, arcán leplezetlen boldogság tükröződik. Egy pillanatra meghökken a felé nyújtott kéz láttán, hirtelen nem érti, mit vár tőle a másik, de gyorsan kapcsol. Bár igyekezett alaposan kinevelni magát társalkodási szokások terén, néha még elő-előbuggyan elszigetelt neveltetése. Nőies, mégis határozott erővel szorítja meg a tenyerébe simuló finom ujjakat. Kacéran mosolyog, fejét félrebillenti.*
- Köszönöm, már alig várom, hogy munkába állhassak.
*Fejét nem mozdítva tekintete Yath felé fordul, jeges íriszei sokatmondóan villannak. Reméli jó kapcsolata lesz majd a nővel.*
- Remélem hamar adódik lehetőség rá, hogy közelebbről is megismerjük egymást.
*Nézi a fekete elsuhanó alakját, talán egy pillanattal tovább is marad a tekintete a kelleténél. Mikor May várakozásra kéri, röviden biccent egyet, majd testsúlyát jobb lábára helyezve az asztalnak támaszkodik és vár. Lelkes kíváncsisággal néz szét a helységben, elképzeli magát minden asztalnál, hogy melyik megvilágításban hogyan kellene ülnie, hogy a lehető legelőnyösebben mutassa testének domborulatait, hogy fog majd a pultban állni, milyen arckifejezéssel fogadja a vendégeket. Úgy elmerül jövendő életének vizualizálásában, hogy néhány pillanatra el is feledkezik leendő főnökéről. Álmodozásából felriadva kissé megrázza fejét, zavartan hajához nyúl, finoman megrázogatva a dús tincseket, meggyőződve arról, esésük kellően légies. Keresi Mayt a tágas térben, hamar megleli alakját, tekintetük épp találkozik. Ajka finom félmosolyra rándul, jelezve, ráér, miatta nem kell sietnie semmivel.*
*Mikor May feláll már láthatja, biztosan nyert ügye van. Elvigyorodik, s lendületes, könnyed mozdulattal követi példáját, arcán leplezetlen boldogság tükröződik. Egy pillanatra meghökken a felé nyújtott kéz láttán, hirtelen nem érti, mit vár tőle a másik, de gyorsan kapcsol. Bár igyekezett alaposan kinevelni magát társalkodási szokások terén, néha még elő-előbuggyan elszigetelt neveltetése. Nőies, mégis határozott erővel szorítja meg a tenyerébe simuló finom ujjakat. Kacéran mosolyog, fejét félrebillenti.*
- Köszönöm, már alig várom, hogy munkába állhassak.
*Fejét nem mozdítva tekintete Yath felé fordul, jeges íriszei sokatmondóan villannak. Reméli jó kapcsolata lesz majd a nővel.*
- Remélem hamar adódik lehetőség rá, hogy közelebbről is megismerjük egymást.
*Nézi a fekete elsuhanó alakját, talán egy pillanattal tovább is marad a tekintete a kelleténél. Mikor May várakozásra kéri, röviden biccent egyet, majd testsúlyát jobb lábára helyezve az asztalnak támaszkodik és vár. Lelkes kíváncsisággal néz szét a helységben, elképzeli magát minden asztalnál, hogy melyik megvilágításban hogyan kellene ülnie, hogy a lehető legelőnyösebben mutassa testének domborulatait, hogy fog majd a pultban állni, milyen arckifejezéssel fogadja a vendégeket. Úgy elmerül jövendő életének vizualizálásában, hogy néhány pillanatra el is feledkezik leendő főnökéről. Álmodozásából felriadva kissé megrázza fejét, zavartan hajához nyúl, finoman megrázogatva a dús tincseket, meggyőződve arról, esésük kellően légies. Keresi Mayt a tágas térben, hamar megleli alakját, tekintetük épp találkozik. Ajka finom félmosolyra rándul, jelezve, ráér, miatta nem kell sietnie semmivel.*
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-15 16:27:45
Üzenet elküldve: 2020-11-15 16:27:45
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
* Darelldet a nedves levegő a legkevésbé sem izgatja. A vörös hajú elf tincsei szintén nem izgatják. Ha kopasz lenne, sem érdekelné, mert ez nem az ő dolga. Neki a rendre kell ügyelnie, bár tanácsokat meg kérdéseket azért fel tesz, de ezt is csak segítő szándékkal teszi.*
- Akkor itt remélhetőleg nem lesz baj.* Jegyzi meg Dalaf tapasztalataira.*
- Csak nyugodtan.* Engedi meg neki, hogy nézelődjön vagy kotorásszon a kellékek között. Sőt még örül is neki, hogy ilyen lelkes az új fiú. Az sosem baj, mert így nagyobb rá az esély, hogy megmarad közöttük. Faarccal nézi, hogy mit csinál a sellő. Biztos van oka annak is, hogy a kezébe veszi az egyik üvegcsét és annak tartalmát méregeti. Ha nem említik neki, akkor nem is tartozik rá. Ő ugyan rá nem fog kérdezni. Az indulásra biccent és szótlanul teszi meg a lépéseket a főépület irányába. Az olajakra vonatkozó kijelentést persze lereagálja.*
- Minden igényt ki kell elégítenünk, szóval itt szinte mindent meg lehet találni. Ha nincs, akkor rendelünk, szóval szólj, ha különleges igényű vendéggel találod szemben magad.* Ha nincs más, akkor csöndben mennek vissza. Belépve az épületbe ellátja információkkal.*
- Nos azt hiszem végeztünk is. A szobádban már biztosan megvan minden. Ha bármi van szólj nekem, vagy a vezetőség egyik tagjának. Én nekem vissza kell mennem a dolgomra.* Azzal, ha nem tartóztatják megy is vissza őrködni.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.15 16:27:58
* Darelldet a nedves levegő a legkevésbé sem izgatja. A vörös hajú elf tincsei szintén nem izgatják. Ha kopasz lenne, sem érdekelné, mert ez nem az ő dolga. Neki a rendre kell ügyelnie, bár tanácsokat meg kérdéseket azért fel tesz, de ezt is csak segítő szándékkal teszi.*
- Akkor itt remélhetőleg nem lesz baj.* Jegyzi meg Dalaf tapasztalataira.*
- Csak nyugodtan.* Engedi meg neki, hogy nézelődjön vagy kotorásszon a kellékek között. Sőt még örül is neki, hogy ilyen lelkes az új fiú. Az sosem baj, mert így nagyobb rá az esély, hogy megmarad közöttük. Faarccal nézi, hogy mit csinál a sellő. Biztos van oka annak is, hogy a kezébe veszi az egyik üvegcsét és annak tartalmát méregeti. Ha nem említik neki, akkor nem is tartozik rá. Ő ugyan rá nem fog kérdezni. Az indulásra biccent és szótlanul teszi meg a lépéseket a főépület irányába. Az olajakra vonatkozó kijelentést persze lereagálja.*
- Minden igényt ki kell elégítenünk, szóval itt szinte mindent meg lehet találni. Ha nincs, akkor rendelünk, szóval szólj, ha különleges igényű vendéggel találod szemben magad.* Ha nincs más, akkor csöndben mennek vissza. Belépve az épületbe ellátja információkkal.*
- Nos azt hiszem végeztünk is. A szobádban már biztosan megvan minden. Ha bármi van szólj nekem, vagy a vezetőség egyik tagjának. Én nekem vissza kell mennem a dolgomra.* Azzal, ha nem tartóztatják megy is vissza őrködni.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.15 16:27:58
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-13 21:14:12
Üzenet elküldve: 2020-11-13 21:14:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
// Fürdőház //
*A lágy csobogás dallama, tökéletes harmóniát alkot a tisztán párás aromáktól fűtött környezet szerte. A vörös hajú férfi talán aggódhatna is attól, hogy tönkre megy tincsei tökéletessége, ha azok nem volnának, oly szögegyenesek, mint amiknél katonásabbat el se tudna szem vagy száj képzelni. Ebből a helyzetből szerencséje van Dalafnak, mégis néha irigyeli a kósza fürtök másfajta varázsát. Ám az öröm szolgáltatójaként megtanulta sokszínűvé tenni kifejezésmódját és külsejét, így igazából tényleg nincs miért aggódnia, csak egy- egy fülével felfogott kacér szóra mosolyog, nosztalgikusan és édesgetve munkája emlékeit. *
- Természetesen tudok masszírozni. Volt, már szerencsém telt hölgyekhez, mint a vendégeim. Nem szokásuk elégedetlenül távozni, mindig a vendég az első. Tényleg lehetetlen körülmények között is dolgoztam, már, bírni fogom az efféle alkalmakat is. Ha nem sietünk viszont egy pár perc alatt áttanulmányoznám a kellékeket. *Ha az őr nem állítja meg, a tárolót alapos vizsgálásba látja venni, szakértő szemekkel keresgélve valami után, aminek egyéb megfigyelők számára valószínűleg semmi értelme. ~Hát itt vagy~ suttogja magában végül a különleges növény olajára nézve, mely fajtával életében először masszírozott, még egészen más személyként. Az emlékek egyszerre fájóak és édesek, mégis szeretettel szemléli az üvegcse tartalmát, mindezt alig egy perc leforgásán belül. *
- Elnézést, Darelld, hogy megvárakoztattam. Mehetünk! *Feleli végül az őrnek tisztelettudó mosollyal az arcán, miközben vissza nem helyezi az olajat a többi sora közé. *
- Pusztán mindig megnézem az olajokat, mert ritkán látni effélét. Tényleg felszerelt az egész hely. Dicséretes érzés itt dolgozni.
// Fürdőház //
*A lágy csobogás dallama, tökéletes harmóniát alkot a tisztán párás aromáktól fűtött környezet szerte. A vörös hajú férfi talán aggódhatna is attól, hogy tönkre megy tincsei tökéletessége, ha azok nem volnának, oly szögegyenesek, mint amiknél katonásabbat el se tudna szem vagy száj képzelni. Ebből a helyzetből szerencséje van Dalafnak, mégis néha irigyeli a kósza fürtök másfajta varázsát. Ám az öröm szolgáltatójaként megtanulta sokszínűvé tenni kifejezésmódját és külsejét, így igazából tényleg nincs miért aggódnia, csak egy- egy fülével felfogott kacér szóra mosolyog, nosztalgikusan és édesgetve munkája emlékeit. *
- Természetesen tudok masszírozni. Volt, már szerencsém telt hölgyekhez, mint a vendégeim. Nem szokásuk elégedetlenül távozni, mindig a vendég az első. Tényleg lehetetlen körülmények között is dolgoztam, már, bírni fogom az efféle alkalmakat is. Ha nem sietünk viszont egy pár perc alatt áttanulmányoznám a kellékeket. *Ha az őr nem állítja meg, a tárolót alapos vizsgálásba látja venni, szakértő szemekkel keresgélve valami után, aminek egyéb megfigyelők számára valószínűleg semmi értelme. ~Hát itt vagy~ suttogja magában végül a különleges növény olajára nézve, mely fajtával életében először masszírozott, még egészen más személyként. Az emlékek egyszerre fájóak és édesek, mégis szeretettel szemléli az üvegcse tartalmát, mindezt alig egy perc leforgásán belül. *
- Elnézést, Darelld, hogy megvárakoztattam. Mehetünk! *Feleli végül az őrnek tisztelettudó mosollyal az arcán, miközben vissza nem helyezi az olajat a többi sora közé. *
- Pusztán mindig megnézem az olajokat, mert ritkán látni effélét. Tényleg felszerelt az egész hely. Dicséretes érzés itt dolgozni.
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-13 20:06:33
Üzenet elküldve: 2020-11-13 20:06:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nolenar, Maydeleine//
*A helyes fiatalember kacsintása láttán felvonja szemöldökét. Na nem mintha nem esne jól neki egy ártatlan, hazug flört, de úgy érzi, a vendég bizony valamit félreértett.*
~Vajon most azt hitte, hogy a farkára célzok?~
*Mereng azon, vajon hogy másképp lehetett értelmezni mondandóját, de ezen felvetését el is veti, s egy leginkább saját magának szóló legyintéssel el is engedi a témát.*
-Feltétlenül.
*Villant még vigyort a kérdésre válaszolva, s lebiggyesztett ajakkal integet a távozó fickó után. Megjátszott rosszkedve azonban hamar elillan, amint megpillantja a csinos félvért.*
-MADY!
*Jókedvűen csattan fel, mintha legalább ezer éve nem látta volna.*
-De még én hogy örülök.
*Szavai alapján az ember akár azt is hihetné, valami komoly, veszélyes küldetésből érkezett, pedig valójában csak berúgott és paráználkodott, ráadásul még azt a hosszúfülűt sem sikerül elhozni, akiért indultak.*
-Nos, Vyllel az a helyzet hooogy...
*Kezd bele a feleletbe, közben kabátjában matat. Amint megleli a kis fecnit, amit a sellő hagyott neki búcsúzóul, átnyújtja Maydeleinenek.*
-... lelépett.
*Igazság szerint még mindig egy kicsit rosszul érzi magát, holott tisztában van vele, hogy Vyl nem miatta ment el, mivel azonban együtt voltak, valamiért ott motoszkál benne, hogy talán köze van a dologhoz.
Ahogy a lány a pasast emlegeti az ajtó felé néz.*
-Ja az a kis hajas baba? Valami Jyzelliet keresett, én meg mondtam, hogy nem árulunk itt olyat.
*Viccelődik majd hálás sóhaj szakad fel belőle a fél-elf szavai hallatán.*
-Ilyen szépet még sosem mondtak nekem.
*Törölgeti meg száraz szemeit színpadiasan*
-Menten éhen döglök.
*Meg is tapogatja folyvást korgó bendőjét látványosan, hátha a másik meghallja, hogy szinte kong az ürességtől.*
-Hova ment Zammiria?
*Szemöldökét őszintén meglepődve húzza össze*
*A helyes fiatalember kacsintása láttán felvonja szemöldökét. Na nem mintha nem esne jól neki egy ártatlan, hazug flört, de úgy érzi, a vendég bizony valamit félreértett.*
~Vajon most azt hitte, hogy a farkára célzok?~
*Mereng azon, vajon hogy másképp lehetett értelmezni mondandóját, de ezen felvetését el is veti, s egy leginkább saját magának szóló legyintéssel el is engedi a témát.*
-Feltétlenül.
*Villant még vigyort a kérdésre válaszolva, s lebiggyesztett ajakkal integet a távozó fickó után. Megjátszott rosszkedve azonban hamar elillan, amint megpillantja a csinos félvért.*
-MADY!
*Jókedvűen csattan fel, mintha legalább ezer éve nem látta volna.*
-De még én hogy örülök.
*Szavai alapján az ember akár azt is hihetné, valami komoly, veszélyes küldetésből érkezett, pedig valójában csak berúgott és paráználkodott, ráadásul még azt a hosszúfülűt sem sikerül elhozni, akiért indultak.*
-Nos, Vyllel az a helyzet hooogy...
*Kezd bele a feleletbe, közben kabátjában matat. Amint megleli a kis fecnit, amit a sellő hagyott neki búcsúzóul, átnyújtja Maydeleinenek.*
-... lelépett.
*Igazság szerint még mindig egy kicsit rosszul érzi magát, holott tisztában van vele, hogy Vyl nem miatta ment el, mivel azonban együtt voltak, valamiért ott motoszkál benne, hogy talán köze van a dologhoz.
Ahogy a lány a pasast emlegeti az ajtó felé néz.*
-Ja az a kis hajas baba? Valami Jyzelliet keresett, én meg mondtam, hogy nem árulunk itt olyat.
*Viccelődik majd hálás sóhaj szakad fel belőle a fél-elf szavai hallatán.*
-Ilyen szépet még sosem mondtak nekem.
*Törölgeti meg száraz szemeit színpadiasan*
-Menten éhen döglök.
*Meg is tapogatja folyvást korgó bendőjét látványosan, hátha a másik meghallja, hogy szinte kong az ürességtől.*
-Hova ment Zammiria?
*Szemöldökét őszintén meglepődve húzza össze*
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-12 14:32:12
Üzenet elküldve: 2020-11-12 14:32:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*A Sellő ajtaja szinte hang nélkül nyílik ki, hogy bebocsássa a férfit. Soha nem járt még ezen a helyen, de annak a miliője megfogja őt. Azt tudja, hogy a Madárka, akivel megismerkedett itt dolgozik. Most pedig pontosan őt keresi. El is indul a pult felé, és ha ott van kiszolgáló személyzet akkor csak annyit mondd, hogy Yathlanaét keresi. Minden bizonnyal már ismerik az elf leányzót, ezért nem aggódik a miatt, hogy nem fog vele találkozni. Már régóta érett ez a látogatás, ezért Graril nem is akarta halogatni.*
//Madárka//
*A Sellő ajtaja szinte hang nélkül nyílik ki, hogy bebocsássa a férfit. Soha nem járt még ezen a helyen, de annak a miliője megfogja őt. Azt tudja, hogy a Madárka, akivel megismerkedett itt dolgozik. Most pedig pontosan őt keresi. El is indul a pult felé, és ha ott van kiszolgáló személyzet akkor csak annyit mondd, hogy Yathlanaét keresi. Minden bizonnyal már ismerik az elf leányzót, ezért nem aggódik a miatt, hogy nem fog vele találkozni. Már régóta érett ez a látogatás, ezért Graril nem is akarta halogatni.*
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-12 09:00:47
Üzenet elküldve: 2020-11-12 09:00:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Néma, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, amikor May áldását adja Redinre. Immár új kollégáját köszönheti a lányban, s ennek hangot is ad, arcán széles és őszinte mosollyal.*
-Üdvözöllek köztünk.
*Szívesen váltana még pár szót a lánnyal, még szívesebben fel is kísérné a szobájába, de nagyon jól tudja, hogy akad még dolga bőven. Így hát csak egy kacér pillantást küld felé, s May utasításai szerint ő is feláll, hogy elindulhasson a pult mögé.*
-Rendben.
*Nyugtázza a főnök szavait, s alig várja, hogy pontosan megtudja, milyen ügyben van rá szükség.*
//Pultnál//
*Visszalibben a pult mögé, út közben összeszedve pár kiürült poharat.*
-Elnézést, ha megvárakoztattam.
*Intézi udvarias bocsánatkérő szavait mindenkihez, aki a pult környékén ácsorog, kiszolgálásra várva. S nem is lustálkodik tovább, gyors, és gyakorlott mozdulatokkal kezdi kitölteni és kiosztani az italokat.*
*Néma, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, amikor May áldását adja Redinre. Immár új kollégáját köszönheti a lányban, s ennek hangot is ad, arcán széles és őszinte mosollyal.*
-Üdvözöllek köztünk.
*Szívesen váltana még pár szót a lánnyal, még szívesebben fel is kísérné a szobájába, de nagyon jól tudja, hogy akad még dolga bőven. Így hát csak egy kacér pillantást küld felé, s May utasításai szerint ő is feláll, hogy elindulhasson a pult mögé.*
-Rendben.
*Nyugtázza a főnök szavait, s alig várja, hogy pontosan megtudja, milyen ügyben van rá szükség.*
//Pultnál//
*Visszalibben a pult mögé, út közben összeszedve pár kiürült poharat.*
-Elnézést, ha megvárakoztattam.
*Intézi udvarias bocsánatkérő szavait mindenkihez, aki a pult környékén ácsorog, kiszolgálásra várva. S nem is lustálkodik tovább, gyors, és gyakorlott mozdulatokkal kezdi kitölteni és kiosztani az italokat.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-12 07:24:06
Üzenet elküldve: 2020-11-12 07:24:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
//Shanneira//
*Nemsokára fel is világosítják a helyzetről, amely már sejthető volt a lopott pillantások és érdekes hangsúlyok játékából. Meg is könnyebbül, hiszen az mindig csak előny, ha az új alkalmazott már ismeri a teendőjét, sőt már nem új neki a sellőház fülledt hangulata sem.*
-Értem. *Fordul vissza Yath irányából egy hálás pillarebegtetéssel. Redissa testbeszéde egyértelműen tudtára adja, hogy a munka árnyalása és további kérdezősködés talán nem hozna újabb információt így feláll az asztaltól.*
-Kedvesem, akkor kérlek foglald el a szobádat és, ahogy érzed, úgy kezdhetsz is. Először itt a pultban, aztán majd meglátjuk, hátha akad itt, akinek megtetszel. *Kacsint kacéran a nőre, miközben a kezét nyújtja kézfogásra, mert látta ám az elcsigázott tekintetet. Semmit sem tud garantálni, de az első munka sosem várat sokat magára egy ilyen jó adottságokkal megáldott sellőnél. Vannak vendégeik, akik ragaszkodnak a megszokott lányhoz, ám olyanok is akadnak, akik azonnal lecsapnak egy új arcra. May miután megejtették a gesztust elsétál a pulthoz és elővesz egy kulcsot, ami valószínűleg az új jövevény lakhelyét zárja és visszasétál.*
-Kedves Yath, megtennéd, hogy visszatérsz a pultba, addig is és, ha lejárt a műszakod, akkor keress meg az irodában, lenne hozzád egy kérésem. *Intézi a szavakat az ében hajú nőhöz, mert látja, hogy a vendégtérben lenne rá igény.*
-Egy pillanat és mehetünk. *Szegezi Redissának, mert idő közben látta, hogy Shan visszaérkezett a városból, így szeretné őt is üdvözölni néhány szó erejéig. Oda is sétál hozzá.*
-Jó látni, hogy egy darabban visszatértél. Hát Vyliassa merre van? Úgy tudom együtt indultatok. *Keresi tekintetével a másik nőt, de senkiben nem ismer rá.*
-A férfi az imént, az ismerősöd volt? *Mert a szeme sarkában feltűnt neki az újonnan érkező, de gyorsan távozott is, mielőtt felálltak volna az asztaltól.*
-Hosszú út van mögöttetek, pihenj egyet. Reyraa most kiküldetésben van így számítok a szolgálatodra, de csak egy kiadós vacsora és pihenés után. *Mondja kedvesen szétterülő mosollyal az arcán.*
-Sok minden történt míg odavoltatok, Zammiria kisasszony az én kezeimben hagyta a Sellő ügyinek intézését a távolléte alatt. *Ad némi magyarázatot arra, miért is aggódik ilyen dolgok miatt, közben tekintetét Redissa felé vezeti.*
//Shanneira//
*Nemsokára fel is világosítják a helyzetről, amely már sejthető volt a lopott pillantások és érdekes hangsúlyok játékából. Meg is könnyebbül, hiszen az mindig csak előny, ha az új alkalmazott már ismeri a teendőjét, sőt már nem új neki a sellőház fülledt hangulata sem.*
-Értem. *Fordul vissza Yath irányából egy hálás pillarebegtetéssel. Redissa testbeszéde egyértelműen tudtára adja, hogy a munka árnyalása és további kérdezősködés talán nem hozna újabb információt így feláll az asztaltól.*
-Kedvesem, akkor kérlek foglald el a szobádat és, ahogy érzed, úgy kezdhetsz is. Először itt a pultban, aztán majd meglátjuk, hátha akad itt, akinek megtetszel. *Kacsint kacéran a nőre, miközben a kezét nyújtja kézfogásra, mert látta ám az elcsigázott tekintetet. Semmit sem tud garantálni, de az első munka sosem várat sokat magára egy ilyen jó adottságokkal megáldott sellőnél. Vannak vendégeik, akik ragaszkodnak a megszokott lányhoz, ám olyanok is akadnak, akik azonnal lecsapnak egy új arcra. May miután megejtették a gesztust elsétál a pulthoz és elővesz egy kulcsot, ami valószínűleg az új jövevény lakhelyét zárja és visszasétál.*
-Kedves Yath, megtennéd, hogy visszatérsz a pultba, addig is és, ha lejárt a műszakod, akkor keress meg az irodában, lenne hozzád egy kérésem. *Intézi a szavakat az ében hajú nőhöz, mert látja, hogy a vendégtérben lenne rá igény.*
-Egy pillanat és mehetünk. *Szegezi Redissának, mert idő közben látta, hogy Shan visszaérkezett a városból, így szeretné őt is üdvözölni néhány szó erejéig. Oda is sétál hozzá.*
-Jó látni, hogy egy darabban visszatértél. Hát Vyliassa merre van? Úgy tudom együtt indultatok. *Keresi tekintetével a másik nőt, de senkiben nem ismer rá.*
-A férfi az imént, az ismerősöd volt? *Mert a szeme sarkában feltűnt neki az újonnan érkező, de gyorsan távozott is, mielőtt felálltak volna az asztaltól.*
-Hosszú út van mögöttetek, pihenj egyet. Reyraa most kiküldetésben van így számítok a szolgálatodra, de csak egy kiadós vacsora és pihenés után. *Mondja kedvesen szétterülő mosollyal az arcán.*
-Sok minden történt míg odavoltatok, Zammiria kisasszony az én kezeimben hagyta a Sellő ügyinek intézését a távolléte alatt. *Ad némi magyarázatot arra, miért is aggódik ilyen dolgok miatt, közben tekintetét Redissa felé vezeti.*
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-11 12:25:36
Üzenet elküldve: 2020-11-11 12:25:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*May kérdését talán nem kifejezetten neki intézte, sokkal inkább a feketének szól, de Redin magamutogatási vágya előbugyog fékezhetetlenül és csilingelő kuncogással megszólal ő is. Tekintete árulkodó, mégis ravaszkásan sejtelmes.*
- Még szép, hogy ismerjük egymást.
*Nyelve csúcsát egy finom, könnyed, lendületes, de nem túlságosan gyors mozdulattal futtatja végig felső ajkán, mint egy macska, aki elmúlt napok boldog egerészéseire emlékezik. Eszébe ötlik, hogy most talán nem megfelelő a pillanat az incselkedésre, lesz erre idejük bőségesen, ha minden jól alakul. Moderálja magát, szemében alábbhagy a huncut csillogás, ismét udvariasan érdeklődő figyelem veszi át a helyét. Némiképp előredől, testbeszédével is alátámasztja érdeklődését. Szája sarka kissé megrándul hallva, hogy kezdetben a pult mögött ácsoroghat sokat. Ugyan fogalma sincs milyen az a munka, de unalmasnak hangzik számára. Redin pedig cseppet sem szeret unatkozni. ~Tulajdonképpen mindegy, valahol el kell kezdeni.~ Feje kissé félrebillen, néhány tincs az asztal lapját súrolja, s árnyékot vetnek lágy vonásaira a selymes fényben. Néma koncentrációval hallgatja a munkafeltételeket, szíve közben dobogni kezd. Logikája ugyan nehezen védhető, de úgy véli, hogy ha már a feltételekről és a szokásokról esik szó, nagy baj nem lehet. A munka az övé lesz. Miután May elhallgat még vár egy-két másodpercet, hátha mondani akar még valamit, majd lágy kedvességgel elmosolyodik.*
- Ne aggódjon, biztosíthatom, hogy engedelmes kislány leszek.
*Hangja búgó, doromboló és nyugodt, bár bensőjében a feszültség tetőfokára hág. Gyanítja, hogy nemsokára világos döntés születik sorsa felől.*
*May kérdését talán nem kifejezetten neki intézte, sokkal inkább a feketének szól, de Redin magamutogatási vágya előbugyog fékezhetetlenül és csilingelő kuncogással megszólal ő is. Tekintete árulkodó, mégis ravaszkásan sejtelmes.*
- Még szép, hogy ismerjük egymást.
*Nyelve csúcsát egy finom, könnyed, lendületes, de nem túlságosan gyors mozdulattal futtatja végig felső ajkán, mint egy macska, aki elmúlt napok boldog egerészéseire emlékezik. Eszébe ötlik, hogy most talán nem megfelelő a pillanat az incselkedésre, lesz erre idejük bőségesen, ha minden jól alakul. Moderálja magát, szemében alábbhagy a huncut csillogás, ismét udvariasan érdeklődő figyelem veszi át a helyét. Némiképp előredől, testbeszédével is alátámasztja érdeklődését. Szája sarka kissé megrándul hallva, hogy kezdetben a pult mögött ácsoroghat sokat. Ugyan fogalma sincs milyen az a munka, de unalmasnak hangzik számára. Redin pedig cseppet sem szeret unatkozni. ~Tulajdonképpen mindegy, valahol el kell kezdeni.~ Feje kissé félrebillen, néhány tincs az asztal lapját súrolja, s árnyékot vetnek lágy vonásaira a selymes fényben. Néma koncentrációval hallgatja a munkafeltételeket, szíve közben dobogni kezd. Logikája ugyan nehezen védhető, de úgy véli, hogy ha már a feltételekről és a szokásokról esik szó, nagy baj nem lehet. A munka az övé lesz. Miután May elhallgat még vár egy-két másodpercet, hátha mondani akar még valamit, majd lágy kedvességgel elmosolyodik.*
- Ne aggódjon, biztosíthatom, hogy engedelmes kislány leszek.
*Hangja búgó, doromboló és nyugodt, bár bensőjében a feszültség tetőfokára hág. Gyanítja, hogy nemsokára világos döntés születik sorsa felől.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-10 22:44:59
Üzenet elküldve: 2020-11-10 22:44:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Shanneira//
*Egy kicsit furcsállja a helyzetet, hiszen egy ehhez hasonló intézményben általában még a pultig is nehéz eljutnia anélkül, hogy édesen búgó kísértésekkel ne ostromolnák. Tény, hogy jóval kevésbé nyüzsgő a hely, mint amire emlékezett. A pult mögül választ szolgáltató nő sem az a típus, akire egy bordélyban számít az ember. Egyrészt jelentősen felülöltözött, másrészt inkább tűnik egy tilosban garázdálkodó zsoldosnak, aki megunta a kiszolgálásra való várakozást. Igaz, ami igaz, cserfesnek azért cserfes. Az már nem biztos, hogy teljesen józan, de ez már más kérdés. Nolenar a homlokát ráncolva sandít a nőre. Fogalma sincs, hogy milyen fogvájókról beszél, hiába próbálja értelmezni a dolgot. Végül arra jut, hogy ez talán valami itteni szófordulat. Lám, a Kikötőben nőtt fel, de néhány év távollét után olyan, mintha először tenné be ide a lábát.*
- Talán majd egy másik alkalommal, drága *kacsint vissza szintén mosolyt villantva. Szinte teljesen biztos benne, hogy ez az iménti egy ajánlat volt valami furcsa helyi zsargonban.
Nem nagyon tudja hová tenni a nőt, mert az biztos, hogy ismeri itt a járást, de amikor a kiszolgálást említi, Nolenarnak olyan érzése támad, mintha a fekete hajú maga is arra várna. Kérdés persze, hogy ezt miért a pult mögött teszi, de hát ki ő, hogy itt bármit firtasson?*
- Reméljük *sóhajt. Már egészen kezd elmélyedni a kusza mintákban, amit a pult fájának erezete gyatra szórakozásként kínál, amikor felmerül benne, hogy talán jobb lenne később visszajönnie. Van még néhány elintézendő ügye ezen kívül is.*
- Nos *egyenesedik fel a pulttól* - ha Jyzellie mégis előkerülne, megmondanád neki, kérlek, hogy Nolenar kereste? Talán később még visszanézek *mondja, aztán biccent Shanneira felé, visszahúzza a fejére a csuklyát és elindul kifelé. Természetesen nem felejti el magához venni a bejáratnál korábban letett fegyvereit, mielőtt újból a nyakába venné a Kikötő kevésbé patinás részeit.*
*Egy kicsit furcsállja a helyzetet, hiszen egy ehhez hasonló intézményben általában még a pultig is nehéz eljutnia anélkül, hogy édesen búgó kísértésekkel ne ostromolnák. Tény, hogy jóval kevésbé nyüzsgő a hely, mint amire emlékezett. A pult mögül választ szolgáltató nő sem az a típus, akire egy bordélyban számít az ember. Egyrészt jelentősen felülöltözött, másrészt inkább tűnik egy tilosban garázdálkodó zsoldosnak, aki megunta a kiszolgálásra való várakozást. Igaz, ami igaz, cserfesnek azért cserfes. Az már nem biztos, hogy teljesen józan, de ez már más kérdés. Nolenar a homlokát ráncolva sandít a nőre. Fogalma sincs, hogy milyen fogvájókról beszél, hiába próbálja értelmezni a dolgot. Végül arra jut, hogy ez talán valami itteni szófordulat. Lám, a Kikötőben nőtt fel, de néhány év távollét után olyan, mintha először tenné be ide a lábát.*
- Talán majd egy másik alkalommal, drága *kacsint vissza szintén mosolyt villantva. Szinte teljesen biztos benne, hogy ez az iménti egy ajánlat volt valami furcsa helyi zsargonban.
Nem nagyon tudja hová tenni a nőt, mert az biztos, hogy ismeri itt a járást, de amikor a kiszolgálást említi, Nolenarnak olyan érzése támad, mintha a fekete hajú maga is arra várna. Kérdés persze, hogy ezt miért a pult mögött teszi, de hát ki ő, hogy itt bármit firtasson?*
- Reméljük *sóhajt. Már egészen kezd elmélyedni a kusza mintákban, amit a pult fájának erezete gyatra szórakozásként kínál, amikor felmerül benne, hogy talán jobb lenne később visszajönnie. Van még néhány elintézendő ügye ezen kívül is.*
- Nos *egyenesedik fel a pulttól* - ha Jyzellie mégis előkerülne, megmondanád neki, kérlek, hogy Nolenar kereste? Talán később még visszanézek *mondja, aztán biccent Shanneira felé, visszahúzza a fejére a csuklyát és elindul kifelé. Természetesen nem felejti el magához venni a bejáratnál korábban letett fegyvereit, mielőtt újból a nyakába venné a Kikötő kevésbé patinás részeit.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-09 20:29:51
Üzenet elküldve: 2020-11-09 20:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nolenar//
*Shan a pulton könyökölve várja, hogy végre valaki megérkezzen és megmentse őt az éhhaláltól. Egyébként rendkívül elégedetlen a fogadtatással, nem várták őt virágszirmokkal, pálmalevelekkel meg meztelen sellőkkel, amit még végtelen nagylelkűségének köszönhetően el is tudna nézni, ha valaki legalább hozna neki két tál sült, gőzölgő valamit meg egy kis savanyúságot.
Türelmetlenül dobol ujjaival, továbbra is valamiféle csodára várva majd végül megunva a tétlenkedést röppen a pult mögé, hátha talál egy kis ropogtatni valót. Ekkor toppan be a szemrevaló fiatalember, akit a zsoldos szemtelenül és látványosan végigmér.*
-Jyzellie?
*Kérdez vissza a nevet ízlelgetve, hátha előhív valami emléket.*
-Nem hinném Csinifiú.
*Felel őszintén a kérdésére, mert hát nem rémlik neki, hogy ilyen nevű sellővel találkozott volna, pedig itt dolgozik már egy ideje.*
-Viszont az ajtónál le kellene pakolni a kis aranyos fogvájóid.
*Emeli mézbarna tekintetét a férfi fegyvereire majd biccent is a bejárat felé*
-Különben kénytelen leszek megmutatni a sajátjaim.
*Villant széles vigyort és ad hozzá egy szórakozott kacsintást*
-Nemsokára reméljük jön valaki és kiszolgál.
*Pillant bizonytalanul körbe társai után kutatva*
*Shan a pulton könyökölve várja, hogy végre valaki megérkezzen és megmentse őt az éhhaláltól. Egyébként rendkívül elégedetlen a fogadtatással, nem várták őt virágszirmokkal, pálmalevelekkel meg meztelen sellőkkel, amit még végtelen nagylelkűségének köszönhetően el is tudna nézni, ha valaki legalább hozna neki két tál sült, gőzölgő valamit meg egy kis savanyúságot.
Türelmetlenül dobol ujjaival, továbbra is valamiféle csodára várva majd végül megunva a tétlenkedést röppen a pult mögé, hátha talál egy kis ropogtatni valót. Ekkor toppan be a szemrevaló fiatalember, akit a zsoldos szemtelenül és látványosan végigmér.*
-Jyzellie?
*Kérdez vissza a nevet ízlelgetve, hátha előhív valami emléket.*
-Nem hinném Csinifiú.
*Felel őszintén a kérdésére, mert hát nem rémlik neki, hogy ilyen nevű sellővel találkozott volna, pedig itt dolgozik már egy ideje.*
-Viszont az ajtónál le kellene pakolni a kis aranyos fogvájóid.
*Emeli mézbarna tekintetét a férfi fegyvereire majd biccent is a bejárat felé*
-Különben kénytelen leszek megmutatni a sajátjaim.
*Villant széles vigyort és ad hozzá egy szórakozott kacsintást*
-Nemsokára reméljük jön valaki és kiszolgál.
*Pillant bizonytalanul körbe társai után kutatva*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-08 08:45:44
Üzenet elküldve: 2020-11-08 08:45:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban, majd a szobában//
*Miközben mesél, maga is távol jár gondolatban, persze jelenleg nem egyedül, a lány kitüntető figyelme az, mi elkíséri, s bőre nyújtotta melegség, mi a jéghideg éjszakán is kényelmesen tartja. Sokszor előfordul, hogy az íz legyőzi az étvágy hiányát, D'ornál is így van, valahol az érintéseket nem tudja mellőzni, így a történetébe kissé huncutabb elemek is vegyülnek. Persze... az is igaz, hogy jelenleg az elkövetkezendő néhány órában már képtelen lenne teljesíteni, nem azért, mert ráunt volna, egész egyszerűen oly fáradt, s oly pilledt, hogy szemhéját is hathatós energiák mozgósítása árán tudja csak nyitva tartani. Nalaeä mellkasának fel, s le mozgása, a lány ritmikus pihegése is nyugalomra inti. Valóban nem veszi észre a szendén, kissé ijedten lesütött pillát, de nevetése árulkodó lehet. Önkéntelen szófordulat volt csupán, egy metafora, egy színes elem, kettejük kapcsolatában, mintsem komoly gondolat. A lány nem tudja még, de D'or soha nem volt szerelmes egyetlen lénybe sem, valójában jelentésével sincs különösebben tisztában. Nem tiltott dolog, bár az Ihs kegyeibe tartozók, az Ihst szeretőket részesítik előnyben, mint minden vallásban, itt is akadnak kiskapuk. Nala kétségkívül közelebb áll, mint bárki eddigi életében, vicces, hogy mindezt egyetlen éjszakával sikerült elérnie, lehet, nem is szándékosan. Kuncogása a megszeppent pírra sem hagy alább, szavai, azonban máris magyarázatot sejtetnek:*
- Nalaeä, pedig megérdemli a pihenést, igaz... végtelen energiákkal és emócióval rendelkezel, mi szintén örömömre szolgál. *Biccent, s ismét végig simít a lányon.* Ha velem alszol, nyugodt éjszakám lesz. *Bólint határozottan, s ujjait a lány álla alá emelve váltana vele egy apró csókot, miközben már a lány szavainak engedve helyezkedik, s hagyja, hogy alaposan áttöröljék mindenhol. Mélán és fáradtan sóhajt fel, ajkain lágy mosoly játszik, ezzel is adózva az estnek, s a társaságnak. Szórakozottan emeli ujját, hogy egy kósza tincset a lány válláról elsimítson, majd belebújik a köntösbe.*
- Menjünk, Nala. *Indul meg, felajánlván karját, amibe a tündér belekarolhat. A járást már ismeri, így nem esik nehezére a szoba felé fordulni, bár kissé kirázza a hideg a hűvös folyosón.*
- Mennyivel melegebb volt benn... *jegyzi meg szórakozottan.* reggel első dolgom lesz egy hatalmas reggeli elfogyasztása... alapos energiákat megmozgattunk ma. *Kuncog fel ismét, s a lányra kacsint, szinte észrevehetetlenül.*
- Neked nincs családod, Nala? *majd gyorsan egészíti ki* mármint a Sellőn kívül. *Tudja, hogy ez lett volna az első meglepett kijelentés, így kénytelen kiegészíteni.*
- Magam egyedül éltem, az Út nem engedte, hogy bárkihez kössem magam, s ki velem tartott sem volt biztos, hogy túléli. *Sóhajt fel, s bukik ki belőle egy önkéntelen vallomás.*
- Ihs'Maillon útja nem egyszerű, hisz neki sem volt az. *A magyarázat egyszerű és határozott.* De a te utad sem nevezhető könnyűnek, Nala, igaz, a kötelességtudat, mindig egyszerűsíti a dolgokat. *Vonja meg a vállát, miközben keze immár az ajtó kilincsén lapul.*
- Reggel... *kezdi* beszélek a vezetőddel a szobáról... még nem döntöttem el, hogy szükséges-e kettő, vagy esetleg kialakítanának nekem egy lakrészt a pincében. *Kacsint a lányra, majd benyit az ajtón.*
- A csatornába közvetlen lejárat van onnan? *Kérdezi, mintegy mellékesen, majd egy jótékony mozdulattal, gálánsan mosolyogva engedi előre a lányt, aki, ha él az ajánlattal és előremegy, alakján kedvtelve pihenteti meg tekintetét, azt sem bánva, ha ezt észreveszik.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban, majd a szobában//
*Miközben mesél, maga is távol jár gondolatban, persze jelenleg nem egyedül, a lány kitüntető figyelme az, mi elkíséri, s bőre nyújtotta melegség, mi a jéghideg éjszakán is kényelmesen tartja. Sokszor előfordul, hogy az íz legyőzi az étvágy hiányát, D'ornál is így van, valahol az érintéseket nem tudja mellőzni, így a történetébe kissé huncutabb elemek is vegyülnek. Persze... az is igaz, hogy jelenleg az elkövetkezendő néhány órában már képtelen lenne teljesíteni, nem azért, mert ráunt volna, egész egyszerűen oly fáradt, s oly pilledt, hogy szemhéját is hathatós energiák mozgósítása árán tudja csak nyitva tartani. Nalaeä mellkasának fel, s le mozgása, a lány ritmikus pihegése is nyugalomra inti. Valóban nem veszi észre a szendén, kissé ijedten lesütött pillát, de nevetése árulkodó lehet. Önkéntelen szófordulat volt csupán, egy metafora, egy színes elem, kettejük kapcsolatában, mintsem komoly gondolat. A lány nem tudja még, de D'or soha nem volt szerelmes egyetlen lénybe sem, valójában jelentésével sincs különösebben tisztában. Nem tiltott dolog, bár az Ihs kegyeibe tartozók, az Ihst szeretőket részesítik előnyben, mint minden vallásban, itt is akadnak kiskapuk. Nala kétségkívül közelebb áll, mint bárki eddigi életében, vicces, hogy mindezt egyetlen éjszakával sikerült elérnie, lehet, nem is szándékosan. Kuncogása a megszeppent pírra sem hagy alább, szavai, azonban máris magyarázatot sejtetnek:*
- Nalaeä, pedig megérdemli a pihenést, igaz... végtelen energiákkal és emócióval rendelkezel, mi szintén örömömre szolgál. *Biccent, s ismét végig simít a lányon.* Ha velem alszol, nyugodt éjszakám lesz. *Bólint határozottan, s ujjait a lány álla alá emelve váltana vele egy apró csókot, miközben már a lány szavainak engedve helyezkedik, s hagyja, hogy alaposan áttöröljék mindenhol. Mélán és fáradtan sóhajt fel, ajkain lágy mosoly játszik, ezzel is adózva az estnek, s a társaságnak. Szórakozottan emeli ujját, hogy egy kósza tincset a lány válláról elsimítson, majd belebújik a köntösbe.*
- Menjünk, Nala. *Indul meg, felajánlván karját, amibe a tündér belekarolhat. A járást már ismeri, így nem esik nehezére a szoba felé fordulni, bár kissé kirázza a hideg a hűvös folyosón.*
- Mennyivel melegebb volt benn... *jegyzi meg szórakozottan.* reggel első dolgom lesz egy hatalmas reggeli elfogyasztása... alapos energiákat megmozgattunk ma. *Kuncog fel ismét, s a lányra kacsint, szinte észrevehetetlenül.*
- Neked nincs családod, Nala? *majd gyorsan egészíti ki* mármint a Sellőn kívül. *Tudja, hogy ez lett volna az első meglepett kijelentés, így kénytelen kiegészíteni.*
- Magam egyedül éltem, az Út nem engedte, hogy bárkihez kössem magam, s ki velem tartott sem volt biztos, hogy túléli. *Sóhajt fel, s bukik ki belőle egy önkéntelen vallomás.*
- Ihs'Maillon útja nem egyszerű, hisz neki sem volt az. *A magyarázat egyszerű és határozott.* De a te utad sem nevezhető könnyűnek, Nala, igaz, a kötelességtudat, mindig egyszerűsíti a dolgokat. *Vonja meg a vállát, miközben keze immár az ajtó kilincsén lapul.*
- Reggel... *kezdi* beszélek a vezetőddel a szobáról... még nem döntöttem el, hogy szükséges-e kettő, vagy esetleg kialakítanának nekem egy lakrészt a pincében. *Kacsint a lányra, majd benyit az ajtón.*
- A csatornába közvetlen lejárat van onnan? *Kérdezi, mintegy mellékesen, majd egy jótékony mozdulattal, gálánsan mosolyogva engedi előre a lányt, aki, ha él az ajánlattal és előremegy, alakján kedvtelve pihenteti meg tekintetét, azt sem bánva, ha ezt észreveszik.*
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-07 08:57:42
Üzenet elküldve: 2020-11-07 08:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Régi-új ismerős. A kaviccsal borított ösvény mintha egy egészen másik világba vezetne a kikötő mocskából. Bársony és lakkozott fa, tömény, bódító illatok. Bordó kelmékkel vont, egzotikus ékszerdoboz.
Néhány dolog változott, de a szabályok ugyanazok. Ugyanazok, mint az összes többi hasonló helyen is Lanawinszerte.
Nolenar leteszi a fegyvereit, csak aztán lép beljebb. Hátrahajtja a csuklyáját, amit ezúttal a fejébe húzott a tengerészkalap helyett az odakint szemetelő eső ellen. Alaposan felméri a terepet, pillantása körbejár, de azt nem igazán lehet megállapítani, hogy érdeklődésből vagy óvatosságból. Mindenesetre nem ácsorog sokáig. Léptei célirányosan viszik a pult felé. Nem szándékozik félbeszakítani semmilyen beszélgetést vagy rendelést, szépen, türelmesen kivárja a sorát. Csak akkor szólal meg, ha a személyzet egy tagjának figyelmét megkapja.*
- Üdv! Én *körbenéz ismét, aztán visszafordul a pult mögött állóhoz* - Jyzellie-t keresem. Itt dolgozik még?
*Rég volt már, és most nem is látja sehol a tejfölszőke lányt. Ez persze még nem jelent semmit. Talán csak vendége van. Még egy ilyen patinás bordélyban is gyakran forognak a lányok, így egyáltalán nem veheti biztosra, hogy megtalálja, akit keres. Ez már csak ilyen szakma, Nolen pedig elég sokat utazik hogy a készségesen feslett kínálatból legközelebbre már mindig csak új nyalánkságokkal találkozzon. A hozzá hasonlók életében jóformán csak a változás az, ami örök. Pezsdítő dolog, de sokszor fárasztó is. Minél jobban benne jár az ember a korban, annál inkább. A középső Velasco'rra fivér még épp csak melankolikusabb napjain érzi ezt a megállapodásra késztető nyűgöt. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, hangoztatja a régi mondás nagy igazsága is.*
Néhány dolog változott, de a szabályok ugyanazok. Ugyanazok, mint az összes többi hasonló helyen is Lanawinszerte.
Nolenar leteszi a fegyvereit, csak aztán lép beljebb. Hátrahajtja a csuklyáját, amit ezúttal a fejébe húzott a tengerészkalap helyett az odakint szemetelő eső ellen. Alaposan felméri a terepet, pillantása körbejár, de azt nem igazán lehet megállapítani, hogy érdeklődésből vagy óvatosságból. Mindenesetre nem ácsorog sokáig. Léptei célirányosan viszik a pult felé. Nem szándékozik félbeszakítani semmilyen beszélgetést vagy rendelést, szépen, türelmesen kivárja a sorát. Csak akkor szólal meg, ha a személyzet egy tagjának figyelmét megkapja.*
- Üdv! Én *körbenéz ismét, aztán visszafordul a pult mögött állóhoz* - Jyzellie-t keresem. Itt dolgozik még?
*Rég volt már, és most nem is látja sehol a tejfölszőke lányt. Ez persze még nem jelent semmit. Talán csak vendége van. Még egy ilyen patinás bordélyban is gyakran forognak a lányok, így egyáltalán nem veheti biztosra, hogy megtalálja, akit keres. Ez már csak ilyen szakma, Nolen pedig elég sokat utazik hogy a készségesen feslett kínálatból legközelebbre már mindig csak új nyalánkságokkal találkozzon. A hozzá hasonlók életében jóformán csak a változás az, ami örök. Pezsdítő dolog, de sokszor fárasztó is. Minél jobban benne jár az ember a korban, annál inkább. A középső Velasco'rra fivér még épp csak melankolikusabb napjain érzi ezt a megállapodásra késztető nyűgöt. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, hangoztatja a régi mondás nagy igazsága is.*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-06 16:32:50
Üzenet elküldve: 2020-11-06 16:32:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
// Fürdőház //
* Jó kis hely ez a zöldellő park. Úgy tűnik, hogy a sellőnek is tetszik az, amit lát. Nem is baj az, mert biztosan meg fog itt még fordulni párszor. Hacsak fel nem mond hamarjában. Látott már olyat, hogy a sellő fiú nem akart egy idősebb nővel összefeküdni. Pedig, ha a kuncsaft ezt akarja, akkor ezt is meg kell tenni. Furcsa kérdést is kap a vöröstől, amire pontosan talán így hirtelen ő sem tudna válaszolni.*
- Sokan vannak. Vegyesen fiúk és lányok. Pontos számokat nem hinném, hogy én tudnék mondani. A kollégáid meg előbb vagy utóbb, de megismered. Felesleges ezen görcsölnöd. Inkább gyere és nézzük meg a fürdőházat.* A kertből egy egyszerű kis épületbe jutnak. Kellemesen meleg és párás a levegő. Itt most nem a parfümöktől nehéz a levegő, hanem az illóolajoktól és füstölőktől. Egy kis medencét láthat a vörös hajú elf meg egy csomó paravánt. Darelld be is vezeti az egyik üres közzé. Enyhe nevetés, sóhajtozás és olykor vízcsobbanás hangja hallható. Vannak most is bent páran. Az üres helyen egy dézsa két kis szék és egy kis fiókos szekrény látható, ami a fürdő kellékeket rejti. Ha körülnézet a férfi int neki, hogy kövesse. Megmutatja neki a masszázshoz kialakított részeket is. Fő kellék az erre a célra kialakított ágy és a tárolók, amikben a szükséges eszközök vannak.*
- Tudsz masszírozni? Szükség lehet rá, ha egy ilyen helyen dolgozol. Vannak jó húsos és izmos vendégeink is, akiket alaposan meg kell gyúrni. Például a wegtoreni kereskedők nagyon is szeretnek harcos testőrnőkkel járni. Azoknak az izmai kemények, mint az acél. Főleg, ha még páncélt is viselnek. Készülj rá, hogy fog kelleni oda egy kis erő is.* Nem akarja elrettenteni, de ez az igazság. Ha ezt megtárgyalták indulhatnak is vissza szépen lassan. Remélhetőleg a szállása már rendezve lesz.*
// Fürdőház //
* Jó kis hely ez a zöldellő park. Úgy tűnik, hogy a sellőnek is tetszik az, amit lát. Nem is baj az, mert biztosan meg fog itt még fordulni párszor. Hacsak fel nem mond hamarjában. Látott már olyat, hogy a sellő fiú nem akart egy idősebb nővel összefeküdni. Pedig, ha a kuncsaft ezt akarja, akkor ezt is meg kell tenni. Furcsa kérdést is kap a vöröstől, amire pontosan talán így hirtelen ő sem tudna válaszolni.*
- Sokan vannak. Vegyesen fiúk és lányok. Pontos számokat nem hinném, hogy én tudnék mondani. A kollégáid meg előbb vagy utóbb, de megismered. Felesleges ezen görcsölnöd. Inkább gyere és nézzük meg a fürdőházat.* A kertből egy egyszerű kis épületbe jutnak. Kellemesen meleg és párás a levegő. Itt most nem a parfümöktől nehéz a levegő, hanem az illóolajoktól és füstölőktől. Egy kis medencét láthat a vörös hajú elf meg egy csomó paravánt. Darelld be is vezeti az egyik üres közzé. Enyhe nevetés, sóhajtozás és olykor vízcsobbanás hangja hallható. Vannak most is bent páran. Az üres helyen egy dézsa két kis szék és egy kis fiókos szekrény látható, ami a fürdő kellékeket rejti. Ha körülnézet a férfi int neki, hogy kövesse. Megmutatja neki a masszázshoz kialakított részeket is. Fő kellék az erre a célra kialakított ágy és a tárolók, amikben a szükséges eszközök vannak.*
- Tudsz masszírozni? Szükség lehet rá, ha egy ilyen helyen dolgozol. Vannak jó húsos és izmos vendégeink is, akiket alaposan meg kell gyúrni. Például a wegtoreni kereskedők nagyon is szeretnek harcos testőrnőkkel járni. Azoknak az izmai kemények, mint az acél. Főleg, ha még páncélt is viselnek. Készülj rá, hogy fog kelleni oda egy kis erő is.* Nem akarja elrettenteni, de ez az igazság. Ha ezt megtárgyalták indulhatnak is vissza szépen lassan. Remélhetőleg a szállása már rendezve lesz.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:07:31
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
// Úton a fürdőház felé //
*Dalaf léptei könnyedén követik a másik férfi útját a csillogó fokokon át, a zárban hagyott kulcstól ellépve egészen a zöldellő kert végéig. ~Romantika~ támad fel a virágok lágysága láttán a vörös fejében a gondolat és mosolygásra készteti a tudat, hogy bizony az oly régen ráaggatott vad éjszakákat néha felfogja váltani valami, ami csöndes és békés pont, mint amikor csak úrfi volt és nem úr. Bár azért megjegyzendő, hogy a borostyánszemű még mindig fiatal és férfias csábja erejében fürdőzik talán jobban is mint legény mivoltában. *
- Sejtem miért szerethetik a vendégek. *Néz körbe még itt és amott lopott pillantásokkal a végtelen lehetőséggel tarkított úton és a fejében, már jó pár terv körvonalazódik arról, hogy az, olyan hölgyek akik ide kívánnak, majd jönni mit kapnak majd kérdés nélkül az éjszaka vagy nappal részeként. *
- Darelld! Hány sellő tevékenykedik ezeken a falakon belül? Nem tudok még, csak tippet sem mondani, hiszen a ház nyüzsög a teremtményektől mégis ez nem sok mindent mond, mert a vendégek megjelenése is kifinomult. Szeretnék azért valamennyire eligazodni a kollégák között, nehogy bármi félreértés is történjen akármi végett.
// Úton a fürdőház felé //
*Dalaf léptei könnyedén követik a másik férfi útját a csillogó fokokon át, a zárban hagyott kulcstól ellépve egészen a zöldellő kert végéig. ~Romantika~ támad fel a virágok lágysága láttán a vörös fejében a gondolat és mosolygásra készteti a tudat, hogy bizony az oly régen ráaggatott vad éjszakákat néha felfogja váltani valami, ami csöndes és békés pont, mint amikor csak úrfi volt és nem úr. Bár azért megjegyzendő, hogy a borostyánszemű még mindig fiatal és férfias csábja erejében fürdőzik talán jobban is mint legény mivoltában. *
- Sejtem miért szerethetik a vendégek. *Néz körbe még itt és amott lopott pillantásokkal a végtelen lehetőséggel tarkított úton és a fejében, már jó pár terv körvonalazódik arról, hogy az, olyan hölgyek akik ide kívánnak, majd jönni mit kapnak majd kérdés nélkül az éjszaka vagy nappal részeként. *
- Darelld! Hány sellő tevékenykedik ezeken a falakon belül? Nem tudok még, csak tippet sem mondani, hiszen a ház nyüzsög a teremtményektől mégis ez nem sok mindent mond, mert a vendégek megjelenése is kifinomult. Szeretnék azért valamennyire eligazodni a kollégák között, nehogy bármi félreértés is történjen akármi végett.
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-05 09:22:44
Üzenet elküldve: 2020-11-05 09:22:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
* Végül Maydeleine is észreveszi a két nő között lejátszódó, néma párbeszédet, s rá is kérdez. Szavaiból nem hallatszik rosszallás, inkább csak tiszta érdeklődés.*
-Egyszer idelátogatott a kisasszony, s engem ért a megtiszteltetés, higy a társasága legyek.
*Válaszol kedvesen, miközben igyekszik állni May tekintetét feltűnő zavartság nélkül. Nem arról van szó, hogy szégyellne bármit is a munkájával kapcsolatban. Csak egyszerűen nem szokott beszélni róla, abszolút senkinek, hogy kivel hozta éppen össze a sors. Főleg nem a főnökének, amikor éppen egy leendő alkalmazottról van szó.
Bár nem hinné, hogy ez az információ negatívan befolyásolna bármit is, azért egy pillanatra lesüti zöld íriszeit, elnyom magában egy félszeg mosolyt, majd tekintetét ismét a vörösre emeli. Arca ezúttal egészen más, nyugodt, szinte szoborszerű. Már nincs nyoma kislányos pírnak, bőre ismét halvány és sápadt. Ha valami igazán jól megy neki, az az önuralom, egy kis színészkedéssel vegyítve. Most pedig a komoly, megbízható és tapasztalt alkalmazott szerepét kell játszania, aki, ha úgy adódik, szívesen körbevezeti az újoncot, bemutatva neki újdonsült lakhelyét.*
* Végül Maydeleine is észreveszi a két nő között lejátszódó, néma párbeszédet, s rá is kérdez. Szavaiból nem hallatszik rosszallás, inkább csak tiszta érdeklődés.*
-Egyszer idelátogatott a kisasszony, s engem ért a megtiszteltetés, higy a társasága legyek.
*Válaszol kedvesen, miközben igyekszik állni May tekintetét feltűnő zavartság nélkül. Nem arról van szó, hogy szégyellne bármit is a munkájával kapcsolatban. Csak egyszerűen nem szokott beszélni róla, abszolút senkinek, hogy kivel hozta éppen össze a sors. Főleg nem a főnökének, amikor éppen egy leendő alkalmazottról van szó.
Bár nem hinné, hogy ez az információ negatívan befolyásolna bármit is, azért egy pillanatra lesüti zöld íriszeit, elnyom magában egy félszeg mosolyt, majd tekintetét ismét a vörösre emeli. Arca ezúttal egészen más, nyugodt, szinte szoborszerű. Már nincs nyoma kislányos pírnak, bőre ismét halvány és sápadt. Ha valami igazán jól megy neki, az az önuralom, egy kis színészkedéssel vegyítve. Most pedig a komoly, megbízható és tapasztalt alkalmazott szerepét kell játszania, aki, ha úgy adódik, szívesen körbevezeti az újoncot, bemutatva neki újdonsült lakhelyét.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-04 23:40:41
Üzenet elküldve: 2020-11-04 23:40:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon, édes otthon//
-Véééééégre.
*Bukik ki belőle hangosan, amint végre megpillantja a Sellőház épületét. Nem volt távol olyan sokáig, na meg nincs is olyan messze az az Arthenior, de a hazaút valahogy mégis egy életnek tűnt. Úgy érzi mintha éveket öregedett volna, fáj mindene, főleg az alfele, ami a nyeregtől minden bizonnyal teljesen behorpadt és már valószínűleg csak fekete mágiával lehet helyreállítani. Még jó, hogy ő nem a testével keresi a kenyerét.
Mielőtt azonban teljesen elmerülne az önsajnálatban, lepattan lováról, s a két jószágot vezetve száron sétál be az istállóban, hogy ott gondosan leszedje róluk a nyerget, illetve a többi lószerszámot.*
-Jól van fiúk, ügyesek voltatok.
*Paskolja meg még őket barátságosan majd már indul is be az épületbe. Gyomra, tudván, hogy már nem választják el mérföldek az ételtől, hangosan kordul meg, de igyekszik tudomást sem venni róla.
Ráérősen benyitva az ajtón, arcán széles mosollyal kurjant.*
-MEGJÖTTEM!
*Egyből persze a pult felé veszi az irányt, abban reménykedve, hogy valaki megkegyelmez rajta és végre megeteti.*
-Véééééégre.
*Bukik ki belőle hangosan, amint végre megpillantja a Sellőház épületét. Nem volt távol olyan sokáig, na meg nincs is olyan messze az az Arthenior, de a hazaút valahogy mégis egy életnek tűnt. Úgy érzi mintha éveket öregedett volna, fáj mindene, főleg az alfele, ami a nyeregtől minden bizonnyal teljesen behorpadt és már valószínűleg csak fekete mágiával lehet helyreállítani. Még jó, hogy ő nem a testével keresi a kenyerét.
Mielőtt azonban teljesen elmerülne az önsajnálatban, lepattan lováról, s a két jószágot vezetve száron sétál be az istállóban, hogy ott gondosan leszedje róluk a nyerget, illetve a többi lószerszámot.*
-Jól van fiúk, ügyesek voltatok.
*Paskolja meg még őket barátságosan majd már indul is be az épületbe. Gyomra, tudván, hogy már nem választják el mérföldek az ételtől, hangosan kordul meg, de igyekszik tudomást sem venni róla.
Ráérősen benyitva az ajtón, arcán széles mosollyal kurjant.*
-MEGJÖTTEM!
*Egyből persze a pult felé veszi az irányt, abban reménykedve, hogy valaki megkegyelmez rajta és végre megeteti.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-03 15:53:59
Üzenet elküldve: 2020-11-03 15:53:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
// Úton a fürdőház felé //
* A vörös férfi végül úgy dönt, hogy inkább vele tart. Ennek örül Darelld is, mert így egyszerre letudhatják ezt az egészet.*
- Jól van, akkor induljunk!* Azzal megindul kifelé a szobából, de még odaszól Dalafnak.*
- A kulcsot hagyd benne a zárban! Amíg odavagyunk fognak hozni új bútorzatot. Menet közben azt is elintézzük. Így mire visszatérsz, már minden a helyén lesz.* Ha követi a férfit, akkor lesétálnak a lépcsőn vissza a fogadótérbe.*
- Megyünk, akkor a fürdőházunkba, hogy lásd azt a helyet is. Hiszen biztosan fogsz majd ott ténykedni.* Az ajtóban maga elé engedi, így aztán elsőként léphet újra a már ismerős fogadótérbe. Darelld el is csíp egy szolgát ott rögtön.*
- Egy pillanatra rabolnám az idődet. Dalaf úrnak a szobájában ki kéne cserélni a szekrényt és az ágyat. Mind a kettő legyen két személyes. Köszönöm!* Ezzel ezt el is lett intézve. Mire visszatérnek ott lesznek az említett bútorok.*
- Erre jöjjön Dalaf úr!* Fordul ismét a vörös elf felé. A nagy terem parfümös, zenétől hangos légterét egy sokkal csöndesebbre cserélik, amikor kilépnek hátul az ajtón. Dalaf egy belső zárt kertet láthat maga előtt. Itt-ott enyelgő párokat is lehet látni. Ezért hát az őr halkan szólal meg.*
- Ez a mi kis belső kertünk. Mint láthatja itt is lehet fogadni a kuncsaftokat, ha egy kis magányra vágynának a kedves vendég. Természetesen az együttléteket nem itt kell megejteni, mert ez csak egy nyilvános terület.* Nagyon meghitt a hely. A benti nyomot levegő után igazán üdítő a friss levegő. A dús növényzet közepette egy kis tavacska is látható. Ha jobban fülelnek, akkor még akár a csobogó hangját is hallhatják. Darelld a járókövezet úton el is indul az udvar túloldalán lévő kis épület felé.*
// Úton a fürdőház felé //
* A vörös férfi végül úgy dönt, hogy inkább vele tart. Ennek örül Darelld is, mert így egyszerre letudhatják ezt az egészet.*
- Jól van, akkor induljunk!* Azzal megindul kifelé a szobából, de még odaszól Dalafnak.*
- A kulcsot hagyd benne a zárban! Amíg odavagyunk fognak hozni új bútorzatot. Menet közben azt is elintézzük. Így mire visszatérsz, már minden a helyén lesz.* Ha követi a férfit, akkor lesétálnak a lépcsőn vissza a fogadótérbe.*
- Megyünk, akkor a fürdőházunkba, hogy lásd azt a helyet is. Hiszen biztosan fogsz majd ott ténykedni.* Az ajtóban maga elé engedi, így aztán elsőként léphet újra a már ismerős fogadótérbe. Darelld el is csíp egy szolgát ott rögtön.*
- Egy pillanatra rabolnám az idődet. Dalaf úrnak a szobájában ki kéne cserélni a szekrényt és az ágyat. Mind a kettő legyen két személyes. Köszönöm!* Ezzel ezt el is lett intézve. Mire visszatérnek ott lesznek az említett bútorok.*
- Erre jöjjön Dalaf úr!* Fordul ismét a vörös elf felé. A nagy terem parfümös, zenétől hangos légterét egy sokkal csöndesebbre cserélik, amikor kilépnek hátul az ajtón. Dalaf egy belső zárt kertet láthat maga előtt. Itt-ott enyelgő párokat is lehet látni. Ezért hát az őr halkan szólal meg.*
- Ez a mi kis belső kertünk. Mint láthatja itt is lehet fogadni a kuncsaftokat, ha egy kis magányra vágynának a kedves vendég. Természetesen az együttléteket nem itt kell megejteni, mert ez csak egy nyilvános terület.* Nagyon meghitt a hely. A benti nyomot levegő után igazán üdítő a friss levegő. A dús növényzet közepette egy kis tavacska is látható. Ha jobban fülelnek, akkor még akár a csobogó hangját is hallhatják. Darelld a járókövezet úton el is indul az udvar túloldalán lévő kis épület felé.*
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-02 07:33:23
Üzenet elküldve: 2020-11-02 07:33:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Ahogy a vörös meg a fekete szemeznek egymással valami furcsa érzés keríti hatalmába, mintha azok ketten ismernék egymást már régebbről. Mind a kettejükre vet egy-egy pillantást, aztán jobbnak látja, ha nem aggodalmaskodik annyit, hiszen a másik egyértelműen a tudtára adja, hogy tudja mi lesz a dolga és már járt itt korábban. Ez pedig véleménye szerint nagyban meg fogja könnyíteni a dolgokat.*
-Esetleg ismeritek is egymást? *Néz kérdően Yathra, tekintetében semmiféle rosszallás vagy szurkálódás nincsen, csupán érdeklődő szikrák. Így talán jobb is lesz, ha olyanra bízza a legfrissebb tagjukat, akit már ismer. A kötődés sem utolsó, ami talán maradásra és netalántán még jobb munkára is ösztönözhet egyeseket.*
-Azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy itt a sellők a pultosi és felszolgálói teendőket is váltásban intézik, megeshet, hogy az első időszakokban még ebből jut több, míg a vendégkör jobban meg nem ismeri. *Mert ezeket a dolgokat jobb előre tisztázni.*
-A sellőink itt laknak a személyzeti részlegen és itt is étkeznek, remélem ez megfelelő lenne önnek is. Nem szívesen látom, hogy a lányok odakinn bóklásznak, persze a kimenő itt sem idegen fogalom. *Közben figyeli, milyen reakciót váltanak ki a közölt információk. Ezeknek a figyelmen kívül vétele esetlegesen felesleges összetűzésekhez és nem kívánt veszélyforrásokhoz vezethetnek.*
*Ahogy a vörös meg a fekete szemeznek egymással valami furcsa érzés keríti hatalmába, mintha azok ketten ismernék egymást már régebbről. Mind a kettejükre vet egy-egy pillantást, aztán jobbnak látja, ha nem aggodalmaskodik annyit, hiszen a másik egyértelműen a tudtára adja, hogy tudja mi lesz a dolga és már járt itt korábban. Ez pedig véleménye szerint nagyban meg fogja könnyíteni a dolgokat.*
-Esetleg ismeritek is egymást? *Néz kérdően Yathra, tekintetében semmiféle rosszallás vagy szurkálódás nincsen, csupán érdeklődő szikrák. Így talán jobb is lesz, ha olyanra bízza a legfrissebb tagjukat, akit már ismer. A kötődés sem utolsó, ami talán maradásra és netalántán még jobb munkára is ösztönözhet egyeseket.*
-Azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy itt a sellők a pultosi és felszolgálói teendőket is váltásban intézik, megeshet, hogy az első időszakokban még ebből jut több, míg a vendégkör jobban meg nem ismeri. *Mert ezeket a dolgokat jobb előre tisztázni.*
-A sellőink itt laknak a személyzeti részlegen és itt is étkeznek, remélem ez megfelelő lenne önnek is. Nem szívesen látom, hogy a lányok odakinn bóklásznak, persze a kimenő itt sem idegen fogalom. *Közben figyeli, milyen reakciót váltanak ki a közölt információk. Ezeknek a figyelmen kívül vétele esetlegesen felesleges összetűzésekhez és nem kívánt veszélyforrásokhoz vezethetnek.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-01 13:26:52
Üzenet elküldve: 2020-11-01 13:26:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Zöldfülűsége meglepettséget vált ki, a kendőzetlen igazság kinyilvánítása, ami eleinte olyan piszkosul jó ötletnek tetszett, már nem annyira vonzó gondolat számára. Még takargatott csúcsos füleinek a hegye is elvörösödik, arcáról nem is beszélve. ~Hú, ezt egy kicsit talán eltoltam... No mindegy, innen lesz szép győzni!~ Agya lázasan dolgozik, mit is kellene tennie most, rövidesen meg is születik egy megoldás - jó vagy rossz, majd a helyzet további alakulása eldönti. Huncut mosoly kúszik arcára lassú alattomossággal, gyönge kuncogást is hallat.*
- Nos, bár munkahelyi tapasztalataim nincsenek, azért láttam már ezt-azt életem során.
*Meglepi, hogy egyáltalán felmerül a vele szemben ülőben, hogy ne tudná, mi itt a dolgok menete. Azt hitte első pillantásra lerí róla, hogy ő aztán nem az a gátlásos fajta, és nem veti meg a vásárolható testi örömöket sem. Fél szemmel Yathra sandít, s látja az ő arcán is a feltoluló emlékek hatását. Feszesen kihúzza magát, finoman alsó ajkába harap, tekintete ismét a vizsgáztatót figyeli.*
- Ne aggódjon, eléggé jól tudom, mi volna a dolgom. És természetesen jártam itt, kihasználva bizonyos különleges szolgáltatásokat.
*Egy röpke másodpercre ismét a feketére téved a tekintete, képtelen megállni, hogy megeresszen egy vigyort felé. Hátradől a székben, testtartása oldott hangulatot mutat, bár továbbra is meglehetősen feszült. Határozattan kell neki ez az állás.*
*Zöldfülűsége meglepettséget vált ki, a kendőzetlen igazság kinyilvánítása, ami eleinte olyan piszkosul jó ötletnek tetszett, már nem annyira vonzó gondolat számára. Még takargatott csúcsos füleinek a hegye is elvörösödik, arcáról nem is beszélve. ~Hú, ezt egy kicsit talán eltoltam... No mindegy, innen lesz szép győzni!~ Agya lázasan dolgozik, mit is kellene tennie most, rövidesen meg is születik egy megoldás - jó vagy rossz, majd a helyzet további alakulása eldönti. Huncut mosoly kúszik arcára lassú alattomossággal, gyönge kuncogást is hallat.*
- Nos, bár munkahelyi tapasztalataim nincsenek, azért láttam már ezt-azt életem során.
*Meglepi, hogy egyáltalán felmerül a vele szemben ülőben, hogy ne tudná, mi itt a dolgok menete. Azt hitte első pillantásra lerí róla, hogy ő aztán nem az a gátlásos fajta, és nem veti meg a vásárolható testi örömöket sem. Fél szemmel Yathra sandít, s látja az ő arcán is a feltoluló emlékek hatását. Feszesen kihúzza magát, finoman alsó ajkába harap, tekintete ismét a vizsgáztatót figyeli.*
- Ne aggódjon, eléggé jól tudom, mi volna a dolgom. És természetesen jártam itt, kihasználva bizonyos különleges szolgáltatásokat.
*Egy röpke másodpercre ismét a feketére téved a tekintete, képtelen megállni, hogy megeresszen egy vigyort felé. Hátradől a székben, testtartása oldott hangulatot mutat, bár továbbra is meglehetősen feszült. Határozattan kell neki ez az állás.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-01 07:54:11
Üzenet elküldve: 2020-11-01 07:54:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala gondolatai pilledt derűvel hömpölyögnek. Figyelme felfekszik a férfi mély hangjának nyugtató zöngéire, és ezúttal megengedi s elnézi magának, hogy egy-egy lélegzetvételnyi késéssel nyúljon csak vissza az elhangzottak értelméhez. Ebből az ábrándos ernyedtségből húzza vissza az a szó: "akarták".
A tündér számára mindig elvárás volt, hogy figyeljen. Természetesen nem azért, hogy hasznot hajtson belőle, hanem hogy minél tökéletesebben szolgálhasson. Tiszteletlenség elsiklani a részletek felett, melyeket méltatlanul is megosztanak vele. Elvégre kicsinyke és jelentéktelen porszem ő a végtelen sivatagban, ami Gaiffar úr mély hitének szentsége, ahol az ő urának, Ihs'Maillonnak lába nyomát követi. ~Ihs'Maillon, az Egyetlen, ahogy már többször is hivatkozott rá. Szavai utóbb mégis így szóltak: tán mindig is így akarták. De kik lehetnek ezek a titokzatos ők, akik akaratukkal Gaiffar úr sorsát a Sellőházba irányították?~
Nem kapja fel a fejét, csak ajka nyílik el, de a kérdést mégis elharapja az ajkán. Talán majd később. Egyszer. Ez a pillanat olyan meghitt és békés. Nem szeretné elrontani. Belemerül a sivatagi nyelv jellegzetes dallamán szólaló mesébe. Gaiffar úr hangja a képzeletébe festi a zord és könyörtelen és emellett mégis lenyűgöző vidéket. Nala számára a biztonságot jelentő szerájon vagy a bordélyon kívüli világ ilyen megismerése épp neki való. Ennél messzebbre nem is merészkedne, de így mégis részese lehet annak a sok csodának, ami lenyűgözi. Boldog megelégedés járja át, hiszen Gaiffar úr mosolyog. És Nala is. Főképp, amikor a férfi cirógatja. Mintha még mindig érezné rajta azt az éhséget, de ahogy a jóllakott macskáknak, úgy Gaiffar úrnak is csak a pillantása mélyén figyel lustán az ösztön. Egyelőre.
A derű kacagásban teljesedik ki, mely a langyosodó vizet fodrozza. A tündér pedig vele kacag, bár csak csendesen, szerényen megbújva a férfi hangjának árnyékában. Kisvártatva Gaiffar úr maga igazolja Nala sejtését arról jóllakottan is éhes vágyról. A figyelmeztetés nélkül elejtett szóra azonban szeppenten süti le pilláit a tündér. Gaiffar úr talán észre sem veszi, hiszen a megelégedés kellemes fáradtsága bódítja, de Nala tudja, hogy a szerelem olyan ékszer, ami nem való egy magafajtára. Arra nem veszi a bátorságot, hogy hangját hallassa emiatt, de vétkesnek érzi magát már attól is hallotta a szót, amit valószínűleg csak véletlenül sodort az úr szájára a fáradtság. Próbál hát ekképp viselkedni, elhessegetni a méltatlanul odatévedt szócskát az emlékezetéből, hogy megmaradhasson a vendég alázatos és odaadó szolgálójának, ahogy annak rendje van.*
- Reggelig a tiéd vagyok, uram *mondja a férfira mosolyogva.* - Nem szólít el semmi sem. És megtisztelsz vele, ha addig az ágyadban kívánsz tudni. Örömmel maradok, ha azt szeretnéd.
*Ahogy a kérésbe belekezd, máris minden figyelme a vendégé. Szinte a lélegzetét is visszatartja, olyan igyekvőn várja, hogy megtudja, mivel lehetne még inkább az úr kedvére. A szavak hallatán azonnal leszegi a pillantását. Orcáját szégyellős pír futja el, mint aki balgán vétkezett. Ahogy tétován rebbenő tekintete a szélesedő mosollyal találkozik, s a hirtelen riadalom után utat talál hozzá a hanglejtés is, ami átszínezi a szavak értelmét, félszegen pillant fel ismét és most már saját szeppentsége okán rózsás az orcája.
Alázatos ellentmondással rázza meg a fejét, és ujjacskái végigsimítanak a széles mellkason.*
- Gaiffar úr erős *mondja.* - Erős és megérdemli, hogy az étvágyát kiszolgálja. *Egy kicsit elgondolkodik, aztán szégyellős-kacér pillantását ismét a férfira emeli.* - Ha nálunk maradsz, uram, meglehet, más ízek is tetszésedre lesznek majd. Legközelebbre talán hozhatnék magammal valakit, aki tovább fűszerezheti a neked kijáró gyönyöröket *ajánlja, aztán, mint egy pajzán gondolat, emlékét reá sütve kel fel, hogy teret adjon a vendégnek a dézsából való kiszállásra. Sietve nyújtózik törölközőért, hogy kettőt a földre dobjon. A kilötykölődött víz síkossá teheti a padlót, így viszont biztos lehet benne, hogy a vendég véletlenül sem csúszhat el. Ha Gaiffar lesz oly kegyes, hogy kisegíti őt is a dézsából, azt hálásan fogadja.*
- Engedd meg, uram *mondja, s kap is mindjárt egy tiszta fürdőlepedő után. Ha a vendég hagyja, gondosan felitatja róla a fürdővíz bőrére kapaszkodott cseppjeit, csak azután törölközik meg ő maga is. Segít a köntösbe belebújni, s megköti az övet rajta, aztán ha ő is felöltözött, indulhatnak vissza a szobába. Minden mást majd elintéz a személyzet. Nala nem szívesen hagyja a földön a törölközőket, de az ideje és a figyelme a vendégé kell maradjon, akármennyire munkál benne a segítőkészség. Ez így volt a szerájban is. Mindenkinek megvan a maga feladata és kötelessége.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala gondolatai pilledt derűvel hömpölyögnek. Figyelme felfekszik a férfi mély hangjának nyugtató zöngéire, és ezúttal megengedi s elnézi magának, hogy egy-egy lélegzetvételnyi késéssel nyúljon csak vissza az elhangzottak értelméhez. Ebből az ábrándos ernyedtségből húzza vissza az a szó: "akarták".
A tündér számára mindig elvárás volt, hogy figyeljen. Természetesen nem azért, hogy hasznot hajtson belőle, hanem hogy minél tökéletesebben szolgálhasson. Tiszteletlenség elsiklani a részletek felett, melyeket méltatlanul is megosztanak vele. Elvégre kicsinyke és jelentéktelen porszem ő a végtelen sivatagban, ami Gaiffar úr mély hitének szentsége, ahol az ő urának, Ihs'Maillonnak lába nyomát követi. ~Ihs'Maillon, az Egyetlen, ahogy már többször is hivatkozott rá. Szavai utóbb mégis így szóltak: tán mindig is így akarták. De kik lehetnek ezek a titokzatos ők, akik akaratukkal Gaiffar úr sorsát a Sellőházba irányították?~
Nem kapja fel a fejét, csak ajka nyílik el, de a kérdést mégis elharapja az ajkán. Talán majd később. Egyszer. Ez a pillanat olyan meghitt és békés. Nem szeretné elrontani. Belemerül a sivatagi nyelv jellegzetes dallamán szólaló mesébe. Gaiffar úr hangja a képzeletébe festi a zord és könyörtelen és emellett mégis lenyűgöző vidéket. Nala számára a biztonságot jelentő szerájon vagy a bordélyon kívüli világ ilyen megismerése épp neki való. Ennél messzebbre nem is merészkedne, de így mégis részese lehet annak a sok csodának, ami lenyűgözi. Boldog megelégedés járja át, hiszen Gaiffar úr mosolyog. És Nala is. Főképp, amikor a férfi cirógatja. Mintha még mindig érezné rajta azt az éhséget, de ahogy a jóllakott macskáknak, úgy Gaiffar úrnak is csak a pillantása mélyén figyel lustán az ösztön. Egyelőre.
A derű kacagásban teljesedik ki, mely a langyosodó vizet fodrozza. A tündér pedig vele kacag, bár csak csendesen, szerényen megbújva a férfi hangjának árnyékában. Kisvártatva Gaiffar úr maga igazolja Nala sejtését arról jóllakottan is éhes vágyról. A figyelmeztetés nélkül elejtett szóra azonban szeppenten süti le pilláit a tündér. Gaiffar úr talán észre sem veszi, hiszen a megelégedés kellemes fáradtsága bódítja, de Nala tudja, hogy a szerelem olyan ékszer, ami nem való egy magafajtára. Arra nem veszi a bátorságot, hogy hangját hallassa emiatt, de vétkesnek érzi magát már attól is hallotta a szót, amit valószínűleg csak véletlenül sodort az úr szájára a fáradtság. Próbál hát ekképp viselkedni, elhessegetni a méltatlanul odatévedt szócskát az emlékezetéből, hogy megmaradhasson a vendég alázatos és odaadó szolgálójának, ahogy annak rendje van.*
- Reggelig a tiéd vagyok, uram *mondja a férfira mosolyogva.* - Nem szólít el semmi sem. És megtisztelsz vele, ha addig az ágyadban kívánsz tudni. Örömmel maradok, ha azt szeretnéd.
*Ahogy a kérésbe belekezd, máris minden figyelme a vendégé. Szinte a lélegzetét is visszatartja, olyan igyekvőn várja, hogy megtudja, mivel lehetne még inkább az úr kedvére. A szavak hallatán azonnal leszegi a pillantását. Orcáját szégyellős pír futja el, mint aki balgán vétkezett. Ahogy tétován rebbenő tekintete a szélesedő mosollyal találkozik, s a hirtelen riadalom után utat talál hozzá a hanglejtés is, ami átszínezi a szavak értelmét, félszegen pillant fel ismét és most már saját szeppentsége okán rózsás az orcája.
Alázatos ellentmondással rázza meg a fejét, és ujjacskái végigsimítanak a széles mellkason.*
- Gaiffar úr erős *mondja.* - Erős és megérdemli, hogy az étvágyát kiszolgálja. *Egy kicsit elgondolkodik, aztán szégyellős-kacér pillantását ismét a férfira emeli.* - Ha nálunk maradsz, uram, meglehet, más ízek is tetszésedre lesznek majd. Legközelebbre talán hozhatnék magammal valakit, aki tovább fűszerezheti a neked kijáró gyönyöröket *ajánlja, aztán, mint egy pajzán gondolat, emlékét reá sütve kel fel, hogy teret adjon a vendégnek a dézsából való kiszállásra. Sietve nyújtózik törölközőért, hogy kettőt a földre dobjon. A kilötykölődött víz síkossá teheti a padlót, így viszont biztos lehet benne, hogy a vendég véletlenül sem csúszhat el. Ha Gaiffar lesz oly kegyes, hogy kisegíti őt is a dézsából, azt hálásan fogadja.*
- Engedd meg, uram *mondja, s kap is mindjárt egy tiszta fürdőlepedő után. Ha a vendég hagyja, gondosan felitatja róla a fürdővíz bőrére kapaszkodott cseppjeit, csak azután törölközik meg ő maga is. Segít a köntösbe belebújni, s megköti az övet rajta, aztán ha ő is felöltözött, indulhatnak vissza a szobába. Minden mást majd elintéz a személyzet. Nala nem szívesen hagyja a földön a törölközőket, de az ideje és a figyelme a vendégé kell maradjon, akármennyire munkál benne a segítőkészség. Ez így volt a szerájban is. Mindenkinek megvan a maga feladata és kötelessége.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063