Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-25 15:54:55
Üzenet elküldve: 2025-12-25 15:54:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Hogy mennyire van ellene Dayaneer irányításra való hajlama vagy sem, az jóformán másodlagos dolog amellett a tény mellett, hogy hol vannak. Nem, nem a Sellőház a kulcs, hanem a szárazföld. Odakint egy hajón, ahol elsőtisztként áll a kormányos mellett, már jobban megköveteli magának társai tiszteletét, s megvannak a saját módszerei arra, hogy megértesse azokkal a rangsor valódi jelentését. De itt..? Minek erőlködjön, mit nyerne vele? Hiszen a nő úgy való kedvére, amilyen: nagyszájúan és kissé öntelten, mintha az ő formás fenekéből húzták volna elő az orrvitorlát. És emellett legyünk őszinték: igazából nincs egy hajó sem, ami most elismerné őt tisztjeként.
Nem kerüli el a figyelmét a visszakérdezés és a bazsalygás sem, és némi óvatos fürkészés után a nő szembogarainak mérete sem. Magában kissé derül -a wegtoreni az egyik bódító mérget sikerrel cserélte fel egy másikkal-, de megjegyzi azt is, hogy ezek szerint a kreol megbízik benne legalább annyira, hogy társaságában átadja magát az ördögvigyor által kiváltott lebegésnek. Bizony nem kevés férfi lenne, aki kihasználná ezt a helyzetet. Hogy ő maga kihasználná-e..? Ostoba lenne. No nem csak azért, mert egyébként Dayaneer formás fenekére pályázna (annak józan beleegyezésével), hanem mert hülye lenne eljátszani a biztos szállást és a Tavernában megkereshető kevéske, de fix aranyat.*
- Akkor egyelőre be kell érned velem. *-hideg pipája mögül megereszt egy szemtelennek ható mosolyt, közben a szinte pikánsnak ható szavakon töpreng. Annyira nem ismerte még ki a nőt, hogy képes legyen annak -idézőjelbe téve- olvasni a gondolataiban, de abban biztos, hogy a szavak ezúttal sem azt jelentik, amiket első hallásra gondolna az ember. Kár lenne tagadni: a szinte búgó hang és a rávillanó zöld szempár megmozdítanak benne valamit. De nagyon is jól hallotta, hogy a wegtoreni cserfes pillangót említett, s nem pedig bögyös vagy faros -esetleg: jóképű, izmos, kanos- pillangót. Hangja kissé nevetős ahogy megszólal.-* De majd megpróbálok nem elfáradni a rántott haltól.
*A székláb halkan koppan ahogy visszakerül a földre. A bizalmas közelebb hajolással és a kizárólagos figyelmével ezúttal Dayaneer kerül kitüntetésre; fejét kíváncsian biccenti kissé oldalra, s kiveszi fogai közül a pipát ahogy maga is az asztalra könyököl.*
- Mondd csak, kedves Dayaneer, *-szólal meg halkan és bizalmaskodón-* mit tervezel?
*Hogy mennyire van ellene Dayaneer irányításra való hajlama vagy sem, az jóformán másodlagos dolog amellett a tény mellett, hogy hol vannak. Nem, nem a Sellőház a kulcs, hanem a szárazföld. Odakint egy hajón, ahol elsőtisztként áll a kormányos mellett, már jobban megköveteli magának társai tiszteletét, s megvannak a saját módszerei arra, hogy megértesse azokkal a rangsor valódi jelentését. De itt..? Minek erőlködjön, mit nyerne vele? Hiszen a nő úgy való kedvére, amilyen: nagyszájúan és kissé öntelten, mintha az ő formás fenekéből húzták volna elő az orrvitorlát. És emellett legyünk őszinték: igazából nincs egy hajó sem, ami most elismerné őt tisztjeként.
Nem kerüli el a figyelmét a visszakérdezés és a bazsalygás sem, és némi óvatos fürkészés után a nő szembogarainak mérete sem. Magában kissé derül -a wegtoreni az egyik bódító mérget sikerrel cserélte fel egy másikkal-, de megjegyzi azt is, hogy ezek szerint a kreol megbízik benne legalább annyira, hogy társaságában átadja magát az ördögvigyor által kiváltott lebegésnek. Bizony nem kevés férfi lenne, aki kihasználná ezt a helyzetet. Hogy ő maga kihasználná-e..? Ostoba lenne. No nem csak azért, mert egyébként Dayaneer formás fenekére pályázna (annak józan beleegyezésével), hanem mert hülye lenne eljátszani a biztos szállást és a Tavernában megkereshető kevéske, de fix aranyat.*
- Akkor egyelőre be kell érned velem. *-hideg pipája mögül megereszt egy szemtelennek ható mosolyt, közben a szinte pikánsnak ható szavakon töpreng. Annyira nem ismerte még ki a nőt, hogy képes legyen annak -idézőjelbe téve- olvasni a gondolataiban, de abban biztos, hogy a szavak ezúttal sem azt jelentik, amiket első hallásra gondolna az ember. Kár lenne tagadni: a szinte búgó hang és a rávillanó zöld szempár megmozdítanak benne valamit. De nagyon is jól hallotta, hogy a wegtoreni cserfes pillangót említett, s nem pedig bögyös vagy faros -esetleg: jóképű, izmos, kanos- pillangót. Hangja kissé nevetős ahogy megszólal.-* De majd megpróbálok nem elfáradni a rántott haltól.
*A székláb halkan koppan ahogy visszakerül a földre. A bizalmas közelebb hajolással és a kizárólagos figyelmével ezúttal Dayaneer kerül kitüntetésre; fejét kíváncsian biccenti kissé oldalra, s kiveszi fogai közül a pipát ahogy maga is az asztalra könyököl.*
- Mondd csak, kedves Dayaneer, *-szólal meg halkan és bizalmaskodón-* mit tervezel?
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-24 23:37:39
Üzenet elküldve: 2025-12-24 23:37:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Ama bizonyos gyeplő elengedésével bizony akadnak gondjai a wegtoreninek. Általában féltékenyen tartja a birtokában, s ez többnyire nem holmi hatalmi játszma, inkább valamiféle megszokás. Képes persze arra, hogy felismerje, mikor hiábavaló a szorítása. Meg tud hajolni fogszorítva az erősebb akarat előtt vagy jóval könnyebben hódol be annak, akinek hűséget esküdött, de egyelőre a tengerész nem tartozik ezen becses kivételek közé. Na meg mintha nem is igazán lenne ellenére a kreol karakánsága.
Meg kell hagyni, túl sokat ez eddig nem teázott még a Sellőházban, általában nem az a hely, ahova kellemes délutáni uzsonna reményében tér be az ember, de sajnos a tegnapi édes-fejfájós bor emléke még túl élénk ahhoz, hogy szesz után áhítozzon. Bőven elég volt az a gyógysöröcske még odaát a tavernában.
Az ördögvigyor azonban már szorgalmasan dolgozni kezd, a bódulat első kellemes hulláma előcsal belőle egy jóleső sóhajt, s egy röpke pillanatra el is veszíti az éppen folyó beszélgetés fonalát.*
- Mire? *kérdez is vissza, hogy mi lehet az dolog, melyre tengerésze nem emlékszik, de az elfek emlegetése visszarángatja a bamba kalandozásból* - Ja! *elmosolyodik egy pillanatra magán* - Nem mindenkit ragad el a hosszúfülűek bája *vonja meg a vállát, s bár megvan a véleménye Niall ízléséről - leginkább annak a teljes hiányáról - ezt most nagyvonalúan megtartja magának. Lesz még alkalma bőven kedvére élezni a nyelvét a másikon.
A kérdésre immár sokadjára futtatja végig némileg fáradt pillantásait a bársonyszékek és kelmék között. A vendégek nagy része pontosan az, aminek látszik: unatkozó, kisstílű kereskedők, átutazók, akik egy estére szeretnék elfelejteni, honnan jöttek és hová mennek tovább, s azok a bizonyos, ismerős képű törzsvendégek, akik az évek alatt egy vagyont költöttek már el itteni szajhákra. Nincs köztük senki, aki igazán megragadná a figyelmét. Tekintete ösztönösen próbálja keresni legalább azt az egyetlen megszokott alakot, akivel még hasznos csevelybe keveredhetne, a madám azonban nincs sehol. Nem bukkan fel a pultnál, nem áll meg egy vendég asztalánál sem, nem tűnik fel a lépcső tövében sem, ahol rendszerint mindent szemmel tart.*
- Egyelőre senki *támasztja fejét szinte unottan az asztalon könyökölve. Azt a bizonyos vörös férfit sem látja, akiről már annyit hallott* - De lehet egy cserfes kis pillangó is megtenné nekünk.
*Szív nagyot a pipából, s végül zöldjei ismét a tengerészen állapodnak meg. A ravaszul csillanó pillantások túl sok jót nem sejtetnek, de egyelőre a fejében formálódó ötletről hallgat*
- Erre visszatérünk evés után, de figyelj oda, hogy ne fáraszd ki magad túlságosan. *úgy csendülnek a szavak a bíbor ajkakról, mintha pajzán tervei volnának vele hamarosan, de annyira már átláthat rajta Niall, hogy tudja, valószínűleg nem olyan szerepet szán neki, mint amit elsőre feltételezne az ember a kacérságból*
*Ama bizonyos gyeplő elengedésével bizony akadnak gondjai a wegtoreninek. Általában féltékenyen tartja a birtokában, s ez többnyire nem holmi hatalmi játszma, inkább valamiféle megszokás. Képes persze arra, hogy felismerje, mikor hiábavaló a szorítása. Meg tud hajolni fogszorítva az erősebb akarat előtt vagy jóval könnyebben hódol be annak, akinek hűséget esküdött, de egyelőre a tengerész nem tartozik ezen becses kivételek közé. Na meg mintha nem is igazán lenne ellenére a kreol karakánsága.
Meg kell hagyni, túl sokat ez eddig nem teázott még a Sellőházban, általában nem az a hely, ahova kellemes délutáni uzsonna reményében tér be az ember, de sajnos a tegnapi édes-fejfájós bor emléke még túl élénk ahhoz, hogy szesz után áhítozzon. Bőven elég volt az a gyógysöröcske még odaát a tavernában.
Az ördögvigyor azonban már szorgalmasan dolgozni kezd, a bódulat első kellemes hulláma előcsal belőle egy jóleső sóhajt, s egy röpke pillanatra el is veszíti az éppen folyó beszélgetés fonalát.*
- Mire? *kérdez is vissza, hogy mi lehet az dolog, melyre tengerésze nem emlékszik, de az elfek emlegetése visszarángatja a bamba kalandozásból* - Ja! *elmosolyodik egy pillanatra magán* - Nem mindenkit ragad el a hosszúfülűek bája *vonja meg a vállát, s bár megvan a véleménye Niall ízléséről - leginkább annak a teljes hiányáról - ezt most nagyvonalúan megtartja magának. Lesz még alkalma bőven kedvére élezni a nyelvét a másikon.
A kérdésre immár sokadjára futtatja végig némileg fáradt pillantásait a bársonyszékek és kelmék között. A vendégek nagy része pontosan az, aminek látszik: unatkozó, kisstílű kereskedők, átutazók, akik egy estére szeretnék elfelejteni, honnan jöttek és hová mennek tovább, s azok a bizonyos, ismerős képű törzsvendégek, akik az évek alatt egy vagyont költöttek már el itteni szajhákra. Nincs köztük senki, aki igazán megragadná a figyelmét. Tekintete ösztönösen próbálja keresni legalább azt az egyetlen megszokott alakot, akivel még hasznos csevelybe keveredhetne, a madám azonban nincs sehol. Nem bukkan fel a pultnál, nem áll meg egy vendég asztalánál sem, nem tűnik fel a lépcső tövében sem, ahol rendszerint mindent szemmel tart.*
- Egyelőre senki *támasztja fejét szinte unottan az asztalon könyökölve. Azt a bizonyos vörös férfit sem látja, akiről már annyit hallott* - De lehet egy cserfes kis pillangó is megtenné nekünk.
*Szív nagyot a pipából, s végül zöldjei ismét a tengerészen állapodnak meg. A ravaszul csillanó pillantások túl sok jót nem sejtetnek, de egyelőre a fejében formálódó ötletről hallgat*
- Erre visszatérünk evés után, de figyelj oda, hogy ne fáraszd ki magad túlságosan. *úgy csendülnek a szavak a bíbor ajkakról, mintha pajzán tervei volnának vele hamarosan, de annyira már átláthat rajta Niall, hogy tudja, valószínűleg nem olyan szerepet szán neki, mint amit elsőre feltételezne az ember a kacérságból*
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:38:00
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:38:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*A tenger hol kerekké, hol fura formájúvá koptatja a köveket, s nem csak a köveket, de azokat is, akik nap-mint-nap vele élnek. Hogy a kerekség és a simaság természetes állapot, vagy csupán az éles-csipkés kő másik oldala..? Talán a tenger sem tudja. Hogy saját udvariassága elüt az itt megszokottól, azt tudja. Talán direkt is csinálja. És talán nem is (csak) az a szándéka, hogy a wegtoreni combjai közé jusson. Talán csak álca ez, talán csak fél-cinikus szórakozás, talán mindkettő, talán egyik sem. Nyilvánvaló a számára, hogy Dayaneer mérlegeli őt, nagyjából azóta hogy megismerte. Talán éppen ezért mutat felé egy barátságosabb arcot. Talán úgy van vele, hogy ha az igazi arcát mutatná, akkor Bíborkezű Dayaneer vérszemet kapna. Talán, talán, talán.
Rábólint a nő szavaira - maga se kedveli a karót nyelt elsőtiszteket. Futott már össze azzal a fajtával. Volt kapitánya a Csukán ugyan nem volt karót nyelt, de ugyanúgy lett vége a vele való ismeretségének, mint ama karót nyelt elsőtiszttel. Mikor arról mesélt tegnap, hogy milyen posztokon szolgált a különféle hajókon, azzal igazat szólt. A teljes igazsághoz hozzá tartozna viszont az is, hogy egynémely hajót milyen körülmények között hagyta ott.
Nem veszi észre a wegtoreni apró megfeszülését míg rendel, annál jobban leköti, hogy a pillangót szuggerálja. Nem mintha kételkedne abban hogy kérése ne lenne teljesíthető, de nem szeretne ellenvetést. Figyelme csak akkor fordul vissza a nő felé mikor az italról kérdezi őt, s a kapott választ hallva előbb halkan hümment az orra alatt, majd szájzugaiba újra mosoly ül, és megerősítőn bólint. Nahát, Dayaneer csak nem tudja kiengedni kezéből az irányítást. Eltöpreng: vajon mindig ilyen lehet..?*
- Hozz belőle kettőt, kérlek. *-pislant fel a feketére, a teára célozva természetesen. A kinti takony idő után a délvidéki tea kifejezetten jól esne neki is. Máskor talán inkább rumot kérne a belső melegítés végett, de most az ital gondolatától is csak rándul egyet a gyomra.
Mikor újra kettesben maradnak, kényelmesen hátradől és ismét megbillenti a széket. Ráharap a hideg pipa csutorára.*
- Tényleg? *-kérdez vissza, majd tűnődőn ránéz az egyik pillangóra. Bár az szőke, de embernek véli.-* Elhiszem neked. Én ilyenre nem emlékszem.
*Szórakozottan morzsolgatja ujjai közt a pipa fejét, ahogy tartja.*
- Csontos Brenan, neki voltak nagy kedvencei az elfek. Kormányos volt a Lagúna Átkán. *-aprót legyint, orrában érzi az ördögvigyort-* És leszámítva az ételt és a fürdőt, mit látsz? Bárki érdekes?
*Mert bármennyire is rossz erre gondolnia, sajnos nem azért ül vele egy asztalnál a wegtoreni, mert akkora hatással lenne rá a borostás mosoly.*
*A tenger hol kerekké, hol fura formájúvá koptatja a köveket, s nem csak a köveket, de azokat is, akik nap-mint-nap vele élnek. Hogy a kerekség és a simaság természetes állapot, vagy csupán az éles-csipkés kő másik oldala..? Talán a tenger sem tudja. Hogy saját udvariassága elüt az itt megszokottól, azt tudja. Talán direkt is csinálja. És talán nem is (csak) az a szándéka, hogy a wegtoreni combjai közé jusson. Talán csak álca ez, talán csak fél-cinikus szórakozás, talán mindkettő, talán egyik sem. Nyilvánvaló a számára, hogy Dayaneer mérlegeli őt, nagyjából azóta hogy megismerte. Talán éppen ezért mutat felé egy barátságosabb arcot. Talán úgy van vele, hogy ha az igazi arcát mutatná, akkor Bíborkezű Dayaneer vérszemet kapna. Talán, talán, talán.
Rábólint a nő szavaira - maga se kedveli a karót nyelt elsőtiszteket. Futott már össze azzal a fajtával. Volt kapitánya a Csukán ugyan nem volt karót nyelt, de ugyanúgy lett vége a vele való ismeretségének, mint ama karót nyelt elsőtiszttel. Mikor arról mesélt tegnap, hogy milyen posztokon szolgált a különféle hajókon, azzal igazat szólt. A teljes igazsághoz hozzá tartozna viszont az is, hogy egynémely hajót milyen körülmények között hagyta ott.
Nem veszi észre a wegtoreni apró megfeszülését míg rendel, annál jobban leköti, hogy a pillangót szuggerálja. Nem mintha kételkedne abban hogy kérése ne lenne teljesíthető, de nem szeretne ellenvetést. Figyelme csak akkor fordul vissza a nő felé mikor az italról kérdezi őt, s a kapott választ hallva előbb halkan hümment az orra alatt, majd szájzugaiba újra mosoly ül, és megerősítőn bólint. Nahát, Dayaneer csak nem tudja kiengedni kezéből az irányítást. Eltöpreng: vajon mindig ilyen lehet..?*
- Hozz belőle kettőt, kérlek. *-pislant fel a feketére, a teára célozva természetesen. A kinti takony idő után a délvidéki tea kifejezetten jól esne neki is. Máskor talán inkább rumot kérne a belső melegítés végett, de most az ital gondolatától is csak rándul egyet a gyomra.
Mikor újra kettesben maradnak, kényelmesen hátradől és ismét megbillenti a széket. Ráharap a hideg pipa csutorára.*
- Tényleg? *-kérdez vissza, majd tűnődőn ránéz az egyik pillangóra. Bár az szőke, de embernek véli.-* Elhiszem neked. Én ilyenre nem emlékszem.
*Szórakozottan morzsolgatja ujjai közt a pipa fejét, ahogy tartja.*
- Csontos Brenan, neki voltak nagy kedvencei az elfek. Kormányos volt a Lagúna Átkán. *-aprót legyint, orrában érzi az ördögvigyort-* És leszámítva az ételt és a fürdőt, mit látsz? Bárki érdekes?
*Mert bármennyire is rossz erre gondolnia, sajnos nem azért ül vele egy asztalnál a wegtoreni, mert akkora hatással lenne rá a borostás mosoly.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-21 14:40:22
Üzenet elküldve: 2025-12-21 14:40:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Megmosolyogja, ahogy Niall úrias kisujjtartással utasítja vissza a makulátlan első tiszti címet, melyet félig gúnyosan, de részben talán leheletnyit komolyan gondolva aggatott rá a wegtoreni. Valódi vétlenséget ugyan nem feltételez, tudja jól, a legártatlanabb környékbeli tettein is egy kényes artheniori átlagpolgár a szívéhez kapna, inkább csak folyvást megütközik a férfi szinte kifogástalan modorán. Eddigi tapasztaltai alapján a kikötői férfi - főleg a tengerész - nem az a fajta, aki a korral szelídül. Olyanok mint a pusztuló partok sziklafalai: a tenger marása nem puhítja el az éleket, csak egyre zordabbá és élesebbé formálja az évek során.
Niall ugyan meglehetősen szemtelen, de tengerész mércével mérve szinte úriember - folyvást emlékeztetnie kell magát azonban arra, hogy ez mennyire csalóka lehet. Elvégre melyik férfi ne lenne előzékeny a nővel, akinek a combjai közé kívánkozik?*
- Jobb is *legyint* - Nem állhatom a fajtájukat.
*Osztja meg véleményét, még a hangját is halkabbra veszi, nehogy holmi első tisztek fülébe jusson.
A mondás szándékos elferdítésére csupán a szemöldökét emeli, a mosolygó szemek elárulják, hogy a kedves kolléga ismét csak pimaszkodik, Daya a pipaszárral a szájában zárja rövidre. Nem ül fel ilyen pitiáner hergelésnek, sejti, hogy túlságosan szórakoztatná a másikat.*
- Pontosan!
*Pöfékelve figyeli, ahogy Niall előkaparva még tőle is szokatlanul nyájas modorát adja le a rendelést a kis pillangócskának. A bizalmas közelhajolásra várakozva feszül meg, mintha úgy sejtené, most a tengerész váratlanul mégiscsak ajzott férfiúi igényét szándékozik bejelenteni, netán megenged magának néhány bordélyhoz illő disznó bókot, de némi csalódottságára csupán egyszerű ízlésre valló étel után vágyakozik.*
- Forró teát, fűszeresen *szól a leányhoz, tudja, hogy külön nem kell részleteznie, nem ő az első wegtoreni, aki kupleráj vendége* - Illetve az úr tudomásom szerint fürdőzni is óhajt, így az egyik dézsára is igényt tartanánk hátul.
*Hízelgő mosolyt villant a kurtizán felé, szeme sarkából pedig asztaltársára sandít, hogy megerősítse a hallottakat. Meg kell hagyni, a fürdőzés gondolata egy pillanatra most őt is elcsábította, de elsősorban nem azért érkezett, hogy lazsáljon. Jó volna, ha macskajajos henyeség nem kerekedne felül rajta - bár ha jól beebédel és az ördögvigyor túl szorgalmasan kezd benne dolgozni, bizonyosan nehéz lesz vele megküzdeni.
Amint a pillangócska elrebben asztaluktól feltör belőle egy mély sóhaj.*
- Régen dolgozott itt egy igencsak mutatós szőke hosszúfülű *röppen egy füstkarika a levegőbe* - Amikor még a sötételf nőstény meg az a kalapos fickó vezették a helyet, sokkal jobb volt a felhozatal.
*Megmosolyogja, ahogy Niall úrias kisujjtartással utasítja vissza a makulátlan első tiszti címet, melyet félig gúnyosan, de részben talán leheletnyit komolyan gondolva aggatott rá a wegtoreni. Valódi vétlenséget ugyan nem feltételez, tudja jól, a legártatlanabb környékbeli tettein is egy kényes artheniori átlagpolgár a szívéhez kapna, inkább csak folyvást megütközik a férfi szinte kifogástalan modorán. Eddigi tapasztaltai alapján a kikötői férfi - főleg a tengerész - nem az a fajta, aki a korral szelídül. Olyanok mint a pusztuló partok sziklafalai: a tenger marása nem puhítja el az éleket, csak egyre zordabbá és élesebbé formálja az évek során.
Niall ugyan meglehetősen szemtelen, de tengerész mércével mérve szinte úriember - folyvást emlékeztetnie kell magát azonban arra, hogy ez mennyire csalóka lehet. Elvégre melyik férfi ne lenne előzékeny a nővel, akinek a combjai közé kívánkozik?*
- Jobb is *legyint* - Nem állhatom a fajtájukat.
*Osztja meg véleményét, még a hangját is halkabbra veszi, nehogy holmi első tisztek fülébe jusson.
A mondás szándékos elferdítésére csupán a szemöldökét emeli, a mosolygó szemek elárulják, hogy a kedves kolléga ismét csak pimaszkodik, Daya a pipaszárral a szájában zárja rövidre. Nem ül fel ilyen pitiáner hergelésnek, sejti, hogy túlságosan szórakoztatná a másikat.*
- Pontosan!
*Pöfékelve figyeli, ahogy Niall előkaparva még tőle is szokatlanul nyájas modorát adja le a rendelést a kis pillangócskának. A bizalmas közelhajolásra várakozva feszül meg, mintha úgy sejtené, most a tengerész váratlanul mégiscsak ajzott férfiúi igényét szándékozik bejelenteni, netán megenged magának néhány bordélyhoz illő disznó bókot, de némi csalódottságára csupán egyszerű ízlésre valló étel után vágyakozik.*
- Forró teát, fűszeresen *szól a leányhoz, tudja, hogy külön nem kell részleteznie, nem ő az első wegtoreni, aki kupleráj vendége* - Illetve az úr tudomásom szerint fürdőzni is óhajt, így az egyik dézsára is igényt tartanánk hátul.
*Hízelgő mosolyt villant a kurtizán felé, szeme sarkából pedig asztaltársára sandít, hogy megerősítse a hallottakat. Meg kell hagyni, a fürdőzés gondolata egy pillanatra most őt is elcsábította, de elsősorban nem azért érkezett, hogy lazsáljon. Jó volna, ha macskajajos henyeség nem kerekedne felül rajta - bár ha jól beebédel és az ördögvigyor túl szorgalmasan kezd benne dolgozni, bizonyosan nehéz lesz vele megküzdeni.
Amint a pillangócska elrebben asztaluktól feltör belőle egy mély sóhaj.*
- Régen dolgozott itt egy igencsak mutatós szőke hosszúfülű *röppen egy füstkarika a levegőbe* - Amikor még a sötételf nőstény meg az a kalapos fickó vezették a helyet, sokkal jobb volt a felhozatal.
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-20 15:55:57
Üzenet elküldve: 2025-12-20 15:55:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Ha a tegnap este nem is úgy zárult, ahogy annak ígérete a levegőben lógott a wegtoreni és maga között, azért azt el kell ismernie, hogy a nő nagyon is jó társaság, és nagyon is sokat segít abban, hogy ilyen-olyan nyűgjét és bosszúságát elfeledve tulajdonképpen egészen jól érezze magát. Szóbeli, nem vérre menő adok-kapokjuk során hol veszít s hol nyer, és legnagyobb megdöbbenésére nem is igen igyekszik számon tartani fiktív pontjait, inkább csak élvezi a dolgot. Dayaneer azonnali válaszára már nem is szól semmit, inkább csak utat enged egy apró szemöldökrándulásnak, mintha csak annyit mondana: „ezt még meglátjuk”.
Belefészkelődik a szék puhaságába, térdét megtámasztja az asztal lábán, és kissé hátrabillenti ülőalkalmatosságát. Hamar lebukik a nő előtt az étlapot illetően, annak arcáról elég sok mindent le is tud olvasni pár szívverésnyi idő alatt. Az elnyomni kívánt vigyorból visszaszelídült félmosoly lesz végül. Szinte lustán pislogva figyeli a már ismerős mozdulatokat, ahogy a wegtoreni is előhúzza a csibukot, dohányos szelencét, és ezúttal egy számára ismeretlen zacskót is. Saját orrát valamivel később és jóval gyengébben csapja meg a vászonzsákocskából felszálló aroma; nem kell sokat gondolkoznia rajta ezek után, hogy mi is lapul a kis csomagban. Lassan ingatja meg a fejét válaszul a kínálásra. Nincs baja a bódulattal, ismeri is a szert amit Dayaneer a pipájába töm éppen; most viszont nem érzi úgy, hogy szüksége lenne az érzetre amit a növény adhat. És -talán- nem is baj, ha legalább egyikük képes arra, hogy kicsit tisztábban gondolkozzon.
Nem lepődik meg a szinte szemtelennek ható válaszon amit a nőtől kap, sőt, szinte számított is rá. Nem is tudja megállni hogy szájzugai ne húzódjanak majdnem-vigyorba, és elég komoly tétet merne tenni arra, hogy épp mit képzel maga elé a kreol szépség. Kiveszi pipáját fogai közül, és tüntetően eltartott kisujjal tartva maga elé emeli azt.*
- Egy makulátlan elsőtiszthez méltatlannak találom. *-jelenti ki nagy komolyan, még rá is bólint egy aprót a mondatra. Majd kisujja visszatér az eltartott állapotból a normális helyére, és a komolyság helyét is visszaveszi a derű.-* De azt hiszem egy olyat sem láttam befelé jövet.
*Mert természetesen magát sem tartja annak. És vaknak sem – nagyon is jól látja a változatos, minden tetszést kiszolgálni óhajtó kínálatát a pillangóknak. És nagyon is jól látja Dayaneert is. És nagyon is emlékszik arra, hogy milyen ízű volt a nő csókja. Újra ráharap a pipa csutorára.
Bár nem kért sem a dohányból sem az ördögvigyorból, ez nem akadályozza meg, hogy csak úgy, szinte szemtelenül ne szippantson mélyet a wegtoreni felől felszálló füstbe.*
- ..az hajlamos gyomorfájásig teleenni magát. *-fejezi be a mondatot, noha szinte teljesen biztos benne, hogy Dayaneer nem erre gondolt. A szeme sarkában elmélyülő apró mosolyráncok árulkodnak arról, hogy nem is annyira véletlen ez.
Az asztaluk mellé érkezőt maga is felméri egy futó pillantással, majd tekintete visszafordul társnője felé.*
- Ahogy kívánod. *-feleli a ki nem mondott kérdésre, és pipáját lejjebb engedi, egy pillanatra eltartott kisujjal. Visszafordul a feketehajú felé. Mit is mondott Dayaneer, mit enne..?*
- Kedves kisasszonyom részére kérek egy Trófeatálat. *-mondja, s szavai elárulják, hogy valóban nincs baja az olvasással, de azt is, hogy noha most nem nyúlt az étlaphoz, nagyon is jól ismeri annak tartalmát. Ezután kissé bizalmasan előrébb dől, hangja tőle szokatlanul simává és kedvessé válik.-* Én pedig olyat kérnék, ami nem az állandó kínálat része, de azt hiszem, nem okoz majd gondot. Tudnál nekem hozni kérlek egy pár rántott halat? Sütött krumplival. És kérek mellé egy kis ecetes uborkát is!
*Hiába – aki kutya közönséges tengerész, az nem tudja levetkőzni a kutya közönséges igényeit sem. Másnapos gyomra pedig valami egyszerű húst, némi zsíros krumplit, sóst és savanyút kíván. Visszafordul Dayaneer felé.*
- Esetleg inni innál valamit? *-kérdezi.*
*Ha a tegnap este nem is úgy zárult, ahogy annak ígérete a levegőben lógott a wegtoreni és maga között, azért azt el kell ismernie, hogy a nő nagyon is jó társaság, és nagyon is sokat segít abban, hogy ilyen-olyan nyűgjét és bosszúságát elfeledve tulajdonképpen egészen jól érezze magát. Szóbeli, nem vérre menő adok-kapokjuk során hol veszít s hol nyer, és legnagyobb megdöbbenésére nem is igen igyekszik számon tartani fiktív pontjait, inkább csak élvezi a dolgot. Dayaneer azonnali válaszára már nem is szól semmit, inkább csak utat enged egy apró szemöldökrándulásnak, mintha csak annyit mondana: „ezt még meglátjuk”.
Belefészkelődik a szék puhaságába, térdét megtámasztja az asztal lábán, és kissé hátrabillenti ülőalkalmatosságát. Hamar lebukik a nő előtt az étlapot illetően, annak arcáról elég sok mindent le is tud olvasni pár szívverésnyi idő alatt. Az elnyomni kívánt vigyorból visszaszelídült félmosoly lesz végül. Szinte lustán pislogva figyeli a már ismerős mozdulatokat, ahogy a wegtoreni is előhúzza a csibukot, dohányos szelencét, és ezúttal egy számára ismeretlen zacskót is. Saját orrát valamivel később és jóval gyengébben csapja meg a vászonzsákocskából felszálló aroma; nem kell sokat gondolkoznia rajta ezek után, hogy mi is lapul a kis csomagban. Lassan ingatja meg a fejét válaszul a kínálásra. Nincs baja a bódulattal, ismeri is a szert amit Dayaneer a pipájába töm éppen; most viszont nem érzi úgy, hogy szüksége lenne az érzetre amit a növény adhat. És -talán- nem is baj, ha legalább egyikük képes arra, hogy kicsit tisztábban gondolkozzon.
Nem lepődik meg a szinte szemtelennek ható válaszon amit a nőtől kap, sőt, szinte számított is rá. Nem is tudja megállni hogy szájzugai ne húzódjanak majdnem-vigyorba, és elég komoly tétet merne tenni arra, hogy épp mit képzel maga elé a kreol szépség. Kiveszi pipáját fogai közül, és tüntetően eltartott kisujjal tartva maga elé emeli azt.*
- Egy makulátlan elsőtiszthez méltatlannak találom. *-jelenti ki nagy komolyan, még rá is bólint egy aprót a mondatra. Majd kisujja visszatér az eltartott állapotból a normális helyére, és a komolyság helyét is visszaveszi a derű.-* De azt hiszem egy olyat sem láttam befelé jövet.
*Mert természetesen magát sem tartja annak. És vaknak sem – nagyon is jól látja a változatos, minden tetszést kiszolgálni óhajtó kínálatát a pillangóknak. És nagyon is jól látja Dayaneert is. És nagyon is emlékszik arra, hogy milyen ízű volt a nő csókja. Újra ráharap a pipa csutorára.
Bár nem kért sem a dohányból sem az ördögvigyorból, ez nem akadályozza meg, hogy csak úgy, szinte szemtelenül ne szippantson mélyet a wegtoreni felől felszálló füstbe.*
- ..az hajlamos gyomorfájásig teleenni magát. *-fejezi be a mondatot, noha szinte teljesen biztos benne, hogy Dayaneer nem erre gondolt. A szeme sarkában elmélyülő apró mosolyráncok árulkodnak arról, hogy nem is annyira véletlen ez.
Az asztaluk mellé érkezőt maga is felméri egy futó pillantással, majd tekintete visszafordul társnője felé.*
- Ahogy kívánod. *-feleli a ki nem mondott kérdésre, és pipáját lejjebb engedi, egy pillanatra eltartott kisujjal. Visszafordul a feketehajú felé. Mit is mondott Dayaneer, mit enne..?*
- Kedves kisasszonyom részére kérek egy Trófeatálat. *-mondja, s szavai elárulják, hogy valóban nincs baja az olvasással, de azt is, hogy noha most nem nyúlt az étlaphoz, nagyon is jól ismeri annak tartalmát. Ezután kissé bizalmasan előrébb dől, hangja tőle szokatlanul simává és kedvessé válik.-* Én pedig olyat kérnék, ami nem az állandó kínálat része, de azt hiszem, nem okoz majd gondot. Tudnál nekem hozni kérlek egy pár rántott halat? Sütött krumplival. És kérek mellé egy kis ecetes uborkát is!
*Hiába – aki kutya közönséges tengerész, az nem tudja levetkőzni a kutya közönséges igényeit sem. Másnapos gyomra pedig valami egyszerű húst, némi zsíros krumplit, sóst és savanyút kíván. Visszafordul Dayaneer felé.*
- Esetleg inni innál valamit? *-kérdezi.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-19 20:42:54
Üzenet elküldve: 2025-12-19 20:42:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
- Minden *vágja vissza pökhendien, gondolkodás nélkül, a legkevésbé sem elemezgetve holmi mögöttes tartalmakat, figyelmen kívül hagyva minden esetleges utalgatást.
Meg kell hagyni, azért a Sellőház vendégszeretete kikötői mércével mérve szinte szívélyes. Itt is kaphat az ember persze kéretlen megjegyzéseket a csapostól és a lehetőség, hogy kíméletlenül orrba gyűri az embert valaki, még mindig ott leng a levegőben, de csak úgy módjával. A kötekedő vendégeket ugyanis hamar kipenderítik itt az őrök az utcára, ahogy azt a nívósabb nyugati bordélyoknál is illik. Bár talán már nehezen nézi ki belőle az ember, bakfiskorában még a saját bőrén is megtapasztalhatta, mi az ára annak, ha valaki balhézik egy kuplerájban - de hát így legalább egy életre megtanulta a leckét.
Kérdése mögött kivételesen nem bújik meg szándékos hergelés, sőt, baráti előzékenység lágyságával csendül, s már csaknem nyitja is a száját a feleletre, hogy néhány tételt ismertessen az étlapról. Kész szerencse, hogy a lap fölött a kék pillantásokra sandít, rögvest szemet is szúr neki, ahogy a férfi pipája szárára rág. Kissé talán bosszúsan nedvesíti meg ajkát először, aztán elfojtott mosollyal veszi tudomásul, hogy csaknem csőbe húzták. Kivételesen méltósággal fúj visszavonulót.*
- Kétségtelenül az volna. *mormogja az orra alatt, s ezzel egyértelművé is teszi, hogy bizony ennek a szívességnek a lehetősége elúszott. Immár rajta a sor, hogy előhalássza kabátja belső zsebéből pipáját, illetve az asztalra tegye dohányos szelencéjét. Mielőtt azonban rutinosan megtömni igyekezne, egy vászonzsákocska is előkerül, melybe a wegtoreni nyitás után bele is szagol. Még így pőrén, szárazon is tökéletesen ki lehet érezni az ördögvigyor különös aromáját, innen tudható, hogy azok a vademberek nem verték át a piacon. Sok helyen keverik össze zsályával vagy más gyógynövénnyel, ez a szárítmány azonban egyértelműen tiszta, s hamarosan a minőségének végére is jár. Csak egy szemöldökemelés és léha biccentés, így kínálja a másikat a bódító szerből, miközben nekilát, hogy megtömje vele csibukját. Némi dohányt azért kever hozzá, nem szándékszik beájulni a bársonyszéken.
Tekintete követi a tengerészét a formás fenékre, melyből alig-alig takar valamit a ruhácska, a kérdésre azonban zöldjei végigkúsznak asztaltársán, mintha a feleletet latolgatná. Pimasz mosolyra nyúlik ajka.*
- Már hogyne tudnám elképzelni *nem rest maga elé is vetíteni a kissé buja fantáziát, melyben Niall éhes pillantásokkal szemléli a pillangócskákat, sőt, egyenesen a wegtorenit - utóbbit azért valamivel könnyebb, némi homályos felelevenítést kíván csupán.* - Netán egy makulátlan első tiszthez méltatlannak találod?
*Végére érve műveleteinek pipára gyújt, s hamarosan az édeskés füst a levegőbe lebbenve csatlakozik a többi terjengő aromához. Néhány füstbolyhocskát elhesseget majd vállát rándítva válaszol.*
- Tudod, hogy van ez, Tengerész. Aki a piacra éhesen megy... *nem fejezi be a mondást, talányosan hagyja a levegőben egy huncut szemöldökemelés kíséretében. Ismernie sem kell talán a másiknak ahhoz, hogy be tudja magában fejezni.
Hamarosan egy hosszú, feketehajú kurtizán áll meg az asztaluknál, hogy a rendelésükről érdeklődjön, Daya pöfékelve méri fel szemérmetlenül, aztán Niallra emeli pillantásait.*
- Lennél olyan gáláns? *adja át a lehetőséget, hogy rendeljen, elvégre ő a mai ebéd önkéntes finanszírozója*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.19 20:43:53
- Minden *vágja vissza pökhendien, gondolkodás nélkül, a legkevésbé sem elemezgetve holmi mögöttes tartalmakat, figyelmen kívül hagyva minden esetleges utalgatást.
Meg kell hagyni, azért a Sellőház vendégszeretete kikötői mércével mérve szinte szívélyes. Itt is kaphat az ember persze kéretlen megjegyzéseket a csapostól és a lehetőség, hogy kíméletlenül orrba gyűri az embert valaki, még mindig ott leng a levegőben, de csak úgy módjával. A kötekedő vendégeket ugyanis hamar kipenderítik itt az őrök az utcára, ahogy azt a nívósabb nyugati bordélyoknál is illik. Bár talán már nehezen nézi ki belőle az ember, bakfiskorában még a saját bőrén is megtapasztalhatta, mi az ára annak, ha valaki balhézik egy kuplerájban - de hát így legalább egy életre megtanulta a leckét.
Kérdése mögött kivételesen nem bújik meg szándékos hergelés, sőt, baráti előzékenység lágyságával csendül, s már csaknem nyitja is a száját a feleletre, hogy néhány tételt ismertessen az étlapról. Kész szerencse, hogy a lap fölött a kék pillantásokra sandít, rögvest szemet is szúr neki, ahogy a férfi pipája szárára rág. Kissé talán bosszúsan nedvesíti meg ajkát először, aztán elfojtott mosollyal veszi tudomásul, hogy csaknem csőbe húzták. Kivételesen méltósággal fúj visszavonulót.*
- Kétségtelenül az volna. *mormogja az orra alatt, s ezzel egyértelművé is teszi, hogy bizony ennek a szívességnek a lehetősége elúszott. Immár rajta a sor, hogy előhalássza kabátja belső zsebéből pipáját, illetve az asztalra tegye dohányos szelencéjét. Mielőtt azonban rutinosan megtömni igyekezne, egy vászonzsákocska is előkerül, melybe a wegtoreni nyitás után bele is szagol. Még így pőrén, szárazon is tökéletesen ki lehet érezni az ördögvigyor különös aromáját, innen tudható, hogy azok a vademberek nem verték át a piacon. Sok helyen keverik össze zsályával vagy más gyógynövénnyel, ez a szárítmány azonban egyértelműen tiszta, s hamarosan a minőségének végére is jár. Csak egy szemöldökemelés és léha biccentés, így kínálja a másikat a bódító szerből, miközben nekilát, hogy megtömje vele csibukját. Némi dohányt azért kever hozzá, nem szándékszik beájulni a bársonyszéken.
Tekintete követi a tengerészét a formás fenékre, melyből alig-alig takar valamit a ruhácska, a kérdésre azonban zöldjei végigkúsznak asztaltársán, mintha a feleletet latolgatná. Pimasz mosolyra nyúlik ajka.*
- Már hogyne tudnám elképzelni *nem rest maga elé is vetíteni a kissé buja fantáziát, melyben Niall éhes pillantásokkal szemléli a pillangócskákat, sőt, egyenesen a wegtorenit - utóbbit azért valamivel könnyebb, némi homályos felelevenítést kíván csupán.* - Netán egy makulátlan első tiszthez méltatlannak találod?
*Végére érve műveleteinek pipára gyújt, s hamarosan az édeskés füst a levegőbe lebbenve csatlakozik a többi terjengő aromához. Néhány füstbolyhocskát elhesseget majd vállát rándítva válaszol.*
- Tudod, hogy van ez, Tengerész. Aki a piacra éhesen megy... *nem fejezi be a mondást, talányosan hagyja a levegőben egy huncut szemöldökemelés kíséretében. Ismernie sem kell talán a másiknak ahhoz, hogy be tudja magában fejezni.
Hamarosan egy hosszú, feketehajú kurtizán áll meg az asztaluknál, hogy a rendelésükről érdeklődjön, Daya pöfékelve méri fel szemérmetlenül, aztán Niallra emeli pillantásait.*
- Lennél olyan gáláns? *adja át a lehetőséget, hogy rendeljen, elvégre ő a mai ebéd önkéntes finanszírozója*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.19 20:43:53
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-17 17:04:09
Üzenet elküldve: 2025-12-17 17:04:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
- Minden? *-kérdez vissza ütemkihagyás nélkül, rezzenéstelen tekintettel. Nem fűz hozzá mást, s arcizmainak rándulásával sem ad többletjelentést a kérdésnek. Direkt hagyja, hogy Dayaneer úgy értse a kérdést, ahogy az neki tetszik. Az ismételten előkerülő jelzőt továbbra is figyelmen kívül hagyni igyekszik, noha érzi, hogy az ezzel kapcsolatos bosszúsága olyan, mint a fedővel letakart fazékban forrni felrakott víz. De a fazéknak még csak épphogy alágyújtogat a nő, s messze míg kicsap majd a gőz. Arra különben is fogadni merne, hogy a wegtoreni vére hamarabb fog felforrni valami -véletlenül, vagy épp direkt- elejtett megjegyzésétől. A gondolaton jót derül magában, és megindul társa után, hogy maga is helyet foglaljon.
A szék kényelmes, és jólesőn lehet elhelyezkedni rajta. A kényelmet fokozni kívánja, így zsebébe nyúl, és előhúzza pipáját. Nem tömi meg, csak úgy üresen és hidegen szorítja fogai közé a csutorát. Saját dohányának füstje amúgy is jóval kellemetlenebb aromájú lenne, mint az a mindent belengő, ami a Sellőház levegőjében terjeng. Mozdulata csupán a megszokásnak szól. Az elé kerülő étlaphoz nem nyúl, biccentéssel köszöni meg, és lusta pillantással követi a tovasuhanó pillangót. Nem mintha kívülről fújná az étlap tartalmát, de tudja hogy mit kíván, és azt is tudja, hogy ha az épp nem is része a kínálatnak, hát valószínűleg akkor is hozzá tud jutni, legfeljebb némi plusz arany fejében.*
- Hm? *-pillantása Dayaneer felé fordul, majd megérti, hogy mi a kérdés oka. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy szórakoztatja vagy inkább bosszantja, hogy a nő írástudatlannak tartja, noha egyébként megérti, hogy miért van ez. Talán inkább szórakoztatja, jut magában dűlőre. Hiszen tegnap este regélte el a wegtoreninek, hogy miféle posztokon szolgált eddig életében. Egy közönséges mahrūd, egy kikötői szukafattya valóban sosem tanul meg olvasni, és számolni is csak épp annyira, hogy tisztában legyen azzal: hány aranyat kap vagy ad ki a keze közül. Ő maga sem tudott sem olvasni sem írni, míg a fedélzet súrolásával, vagy a kötelek rendezésével megbízott közönséges matróz volt. Mikor fedélzetmester lett, egyszeriben szüksége lett arra, hogy a matrózokat ne csak úgy arcról-névről ismerje, de egy listáról fel is tudja olvasni a nevüket, ha kell. Elsőtisztként pedig nem egyszer kellett a navigációs jegyzéket böngésznie-bővítenie, noha tény, hogy míg az olvasással elboldogul, írni olyan rondán ír, mintha a macska kaparna valamit a papírra. Egyszerűen sosem állt kezére a penna.-* Az kedves lenne tőled.
*Próbálja nem elröhögni magát, egész jól meg is állja, bár a szükségesnél keményebben kell ráharapnia hozzá a pipája csutorára. Figyelmét inkább elterelni igyekszik azzal, hogy Dayaneer választását és tanácsát hallgatja végig, noha ez utóbbira nincs különösebb szüksége, tapasztalatból van már szerencséje ismerni a bölcsességet.*
- A kagylót egyébként sem szeretem. *-biccenti kissé oldalra a fejét. Dolgozott már kagylószedő legénységgel, és sosem felejti el, hogy mennyire mocsok munka az: a hideg, ragadós iszapot túrni a kezével, míg rá nem akad valamire, és remélni, hogy az nem egy kő, vagy a sár alatt keménnyé öregedett fadarab. Ad magának pár pillanatot, hogy tekintete az állát támasztó nő arcán időzzön, majd mielőtt ezek a pillantok hosszúra nyúlnának, lustán fordítja el a tekintetét egy pillangóra, aki épp egy másik asztalnál burukkol egy vendégnek.*
- Tényleg? *-kérdez vissza. A pillangó kerek fenekéből nem sokat takar a rafináltan szabott ruhája.-* Miért, el tudnád képzelni, hogy nekem is úgy csurogjon a nyálam, mint..?
*A pipájával feltűnésmentesen aprót int a vendég felé, aki épp a pillangó figyelmét élvezi. Érti amúgy, persze hogy érti, hogy Dayaneer min van felakadva. De vagy túl idős már hozzá, vagy a fene tudja miért, de míg vére könnyen felhevül az ital mámorában, addig másnap szurokként kering ereiben, s legkevésbé sem holmi léha kalandokban óhajt elmerülni. Ellenben egy dézsa víz -legyen az jéghideg vagy tűzforró-, na, az csodákat tud vele művelni ilyenkor. És ahogy mondta már: a Sellőház fürdője híresen kiváló.*
- Viszont úgy sejtem, hogy te látsz olyat, ami a szemednek tetsző. Hm? *-szájzugai elárulják, hogy jól szórakozik.*
- Minden? *-kérdez vissza ütemkihagyás nélkül, rezzenéstelen tekintettel. Nem fűz hozzá mást, s arcizmainak rándulásával sem ad többletjelentést a kérdésnek. Direkt hagyja, hogy Dayaneer úgy értse a kérdést, ahogy az neki tetszik. Az ismételten előkerülő jelzőt továbbra is figyelmen kívül hagyni igyekszik, noha érzi, hogy az ezzel kapcsolatos bosszúsága olyan, mint a fedővel letakart fazékban forrni felrakott víz. De a fazéknak még csak épphogy alágyújtogat a nő, s messze míg kicsap majd a gőz. Arra különben is fogadni merne, hogy a wegtoreni vére hamarabb fog felforrni valami -véletlenül, vagy épp direkt- elejtett megjegyzésétől. A gondolaton jót derül magában, és megindul társa után, hogy maga is helyet foglaljon.
A szék kényelmes, és jólesőn lehet elhelyezkedni rajta. A kényelmet fokozni kívánja, így zsebébe nyúl, és előhúzza pipáját. Nem tömi meg, csak úgy üresen és hidegen szorítja fogai közé a csutorát. Saját dohányának füstje amúgy is jóval kellemetlenebb aromájú lenne, mint az a mindent belengő, ami a Sellőház levegőjében terjeng. Mozdulata csupán a megszokásnak szól. Az elé kerülő étlaphoz nem nyúl, biccentéssel köszöni meg, és lusta pillantással követi a tovasuhanó pillangót. Nem mintha kívülről fújná az étlap tartalmát, de tudja hogy mit kíván, és azt is tudja, hogy ha az épp nem is része a kínálatnak, hát valószínűleg akkor is hozzá tud jutni, legfeljebb némi plusz arany fejében.*
- Hm? *-pillantása Dayaneer felé fordul, majd megérti, hogy mi a kérdés oka. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy szórakoztatja vagy inkább bosszantja, hogy a nő írástudatlannak tartja, noha egyébként megérti, hogy miért van ez. Talán inkább szórakoztatja, jut magában dűlőre. Hiszen tegnap este regélte el a wegtoreninek, hogy miféle posztokon szolgált eddig életében. Egy közönséges mahrūd, egy kikötői szukafattya valóban sosem tanul meg olvasni, és számolni is csak épp annyira, hogy tisztában legyen azzal: hány aranyat kap vagy ad ki a keze közül. Ő maga sem tudott sem olvasni sem írni, míg a fedélzet súrolásával, vagy a kötelek rendezésével megbízott közönséges matróz volt. Mikor fedélzetmester lett, egyszeriben szüksége lett arra, hogy a matrózokat ne csak úgy arcról-névről ismerje, de egy listáról fel is tudja olvasni a nevüket, ha kell. Elsőtisztként pedig nem egyszer kellett a navigációs jegyzéket böngésznie-bővítenie, noha tény, hogy míg az olvasással elboldogul, írni olyan rondán ír, mintha a macska kaparna valamit a papírra. Egyszerűen sosem állt kezére a penna.-* Az kedves lenne tőled.
*Próbálja nem elröhögni magát, egész jól meg is állja, bár a szükségesnél keményebben kell ráharapnia hozzá a pipája csutorára. Figyelmét inkább elterelni igyekszik azzal, hogy Dayaneer választását és tanácsát hallgatja végig, noha ez utóbbira nincs különösebb szüksége, tapasztalatból van már szerencséje ismerni a bölcsességet.*
- A kagylót egyébként sem szeretem. *-biccenti kissé oldalra a fejét. Dolgozott már kagylószedő legénységgel, és sosem felejti el, hogy mennyire mocsok munka az: a hideg, ragadós iszapot túrni a kezével, míg rá nem akad valamire, és remélni, hogy az nem egy kő, vagy a sár alatt keménnyé öregedett fadarab. Ad magának pár pillanatot, hogy tekintete az állát támasztó nő arcán időzzön, majd mielőtt ezek a pillantok hosszúra nyúlnának, lustán fordítja el a tekintetét egy pillangóra, aki épp egy másik asztalnál burukkol egy vendégnek.*
- Tényleg? *-kérdez vissza. A pillangó kerek fenekéből nem sokat takar a rafináltan szabott ruhája.-* Miért, el tudnád képzelni, hogy nekem is úgy csurogjon a nyálam, mint..?
*A pipájával feltűnésmentesen aprót int a vendég felé, aki épp a pillangó figyelmét élvezi. Érti amúgy, persze hogy érti, hogy Dayaneer min van felakadva. De vagy túl idős már hozzá, vagy a fene tudja miért, de míg vére könnyen felhevül az ital mámorában, addig másnap szurokként kering ereiben, s legkevésbé sem holmi léha kalandokban óhajt elmerülni. Ellenben egy dézsa víz -legyen az jéghideg vagy tűzforró-, na, az csodákat tud vele művelni ilyenkor. És ahogy mondta már: a Sellőház fürdője híresen kiváló.*
- Viszont úgy sejtem, hogy te látsz olyat, ami a szemednek tetsző. Hm? *-szájzugai elárulják, hogy jól szórakozik.*
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-16 22:02:02
Üzenet elküldve: 2025-12-16 22:02:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Ahogy a kricsmibe lépés íratlan szabályai alapján Niall lépi át elsőként a küszöböt, valahogy felidéződnek most benne a Velasco'rra szavai: "Első mindig az úr, gyönyörűm!". Persze ez a mondat jóval kevésbé szólt valójában a tengerész által bemutatott előzékenységről, s sugallt sokkalta inkább valamiféle nemi fölényt - mindig is tudta, mivel lehet a wegtorenit igazán felpiszkálni. Egyre ritkábban gondol már rá, sokat segít neki, hogy végre elfoglalja magát, de belül sajnos tudja, az emlékét nem tudja kiirtani maradéktalanul, hiszen megannyiszor próbálta már. Még ha jó alaposan el is nyomja, egy kis hang néha-néha undorító aljassággal sutyorogja a fülébe, hogy a következő sarkon felbukkanhat vagy hogy bele fog botlani az egyik ivóba.
Egy biztos, Nolen ma nem erősíti a Sellőház vendégseregét, legalább is a fogadótéren diszkréten körbeszemlélődve nem talál ismerős arcot. Még a végén kénytelen lesz inkább maga is fürdőzni, no nem mintha az olyan rettentően borzasztó elfoglaltság lenne.
A komisz megjegyzésre most a tekintetében szinte serdülőkre jellemző gőgös dac villan*
- Minden ötletem jó, mahrūd *szerez vissza némi fölényt a lekicsinylő megnevezéssel, pillantása pedig hamar a megszokott szemtelenségével méri fel Niallt. A meghívásra csak fejével biccent az egyik üres asztal irányába, mint aki teljesen magától értetődőnek veszi, elvégre valóban így tartja ildomosnak az előző este után.
Az egyik kellemes bársonyszéken helyet foglalva, kényelembe helyezkedve fészkelődik egy keveset, aztán ahogy egy lenge öltözetű pillangócskától megkapja az étlapot, rögvest olvasni kezdi. Egy darabig cikáznak rajta zöldjei, egy ponton viszont átpillant a lap felett a férfi felé.*
- Segítsek? *kivételesen mintha nem csendülne gúny a hangjában. Egyszerűen csak fogalma sincs arról, tud-e kedves matróza olvasni, tapasztalatai alapján azért a legtöbb tengerjáró nem fárasztja magát a megtanulásával. Nyugaton sem dívik az egyszerű városlakók között, még a legtöbb kupec is ellavírozik nélküle a bazári hétköznapokon.*
- A szarvasbélszín nekem tökéletes *siklik el most a tengeri herkentyűk fölött, és bök a Trófeatálra.* - A kagylót viszont nem ajánlom, macskajajos gyomorra nem túl bölcs választás.
*Megragadja az alkalmat, hogy olvasás közben azért lopva megnézzem magának egy-két sellőt, az egyiken a kelleténél hosszasabban időzik, azon kapja magát, hogy elmerengve az ajkát rágcsálja. Felsóhajt, az étlapot az asztalra rakja majd felkönyökölve támasztja meg állát.*
- Még mindig hihetetlen, hogy csak a fürdő miatt kísértél el ide.
*Ahogy a kricsmibe lépés íratlan szabályai alapján Niall lépi át elsőként a küszöböt, valahogy felidéződnek most benne a Velasco'rra szavai: "Első mindig az úr, gyönyörűm!". Persze ez a mondat jóval kevésbé szólt valójában a tengerész által bemutatott előzékenységről, s sugallt sokkalta inkább valamiféle nemi fölényt - mindig is tudta, mivel lehet a wegtorenit igazán felpiszkálni. Egyre ritkábban gondol már rá, sokat segít neki, hogy végre elfoglalja magát, de belül sajnos tudja, az emlékét nem tudja kiirtani maradéktalanul, hiszen megannyiszor próbálta már. Még ha jó alaposan el is nyomja, egy kis hang néha-néha undorító aljassággal sutyorogja a fülébe, hogy a következő sarkon felbukkanhat vagy hogy bele fog botlani az egyik ivóba.
Egy biztos, Nolen ma nem erősíti a Sellőház vendégseregét, legalább is a fogadótéren diszkréten körbeszemlélődve nem talál ismerős arcot. Még a végén kénytelen lesz inkább maga is fürdőzni, no nem mintha az olyan rettentően borzasztó elfoglaltság lenne.
A komisz megjegyzésre most a tekintetében szinte serdülőkre jellemző gőgös dac villan*
- Minden ötletem jó, mahrūd *szerez vissza némi fölényt a lekicsinylő megnevezéssel, pillantása pedig hamar a megszokott szemtelenségével méri fel Niallt. A meghívásra csak fejével biccent az egyik üres asztal irányába, mint aki teljesen magától értetődőnek veszi, elvégre valóban így tartja ildomosnak az előző este után.
Az egyik kellemes bársonyszéken helyet foglalva, kényelembe helyezkedve fészkelődik egy keveset, aztán ahogy egy lenge öltözetű pillangócskától megkapja az étlapot, rögvest olvasni kezdi. Egy darabig cikáznak rajta zöldjei, egy ponton viszont átpillant a lap felett a férfi felé.*
- Segítsek? *kivételesen mintha nem csendülne gúny a hangjában. Egyszerűen csak fogalma sincs arról, tud-e kedves matróza olvasni, tapasztalatai alapján azért a legtöbb tengerjáró nem fárasztja magát a megtanulásával. Nyugaton sem dívik az egyszerű városlakók között, még a legtöbb kupec is ellavírozik nélküle a bazári hétköznapokon.*
- A szarvasbélszín nekem tökéletes *siklik el most a tengeri herkentyűk fölött, és bök a Trófeatálra.* - A kagylót viszont nem ajánlom, macskajajos gyomorra nem túl bölcs választás.
*Megragadja az alkalmat, hogy olvasás közben azért lopva megnézzem magának egy-két sellőt, az egyiken a kelleténél hosszasabban időzik, azon kapja magát, hogy elmerengve az ajkát rágcsálja. Felsóhajt, az étlapot az asztalra rakja majd felkönyökölve támasztja meg állát.*
- Még mindig hihetetlen, hogy csak a fürdő miatt kísértél el ide.
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-13 14:57:19
Üzenet elküldve: 2025-12-13 14:57:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Újra érzi bőrén a hideg, ködölő esőt, és noha szokva van a tenger olykor igen zord körülményeihez, azért örülne egy olyasmi kabátnak, mint ami Dayaneer hátát is melegen tartja. Kár, hogy késő tavasszal elveszítette a sajátját. Bár talán nem kellett volna tétként feltennie egy fogadáson.
Wegtoreni társa a kabát mellett hallgatásba is burkolózik, a csöndet egyikük sem igyekszik céltalan csevejjel megtörni. És talán jó is így. Csak akkor hallja újra a nő hangját, mikor ismét a Sellőnél járnak.*
- Majd kiderül. *-vonja meg a vállát-* Amit eddig láttam Nelirából, az alapján biztos hogy kezd vele valamit. Így vagy úgy.
*Elsőnek lép be a Sellőház ajtaján. Legyen bármennyire is kikupálva a hely, egy Kikötői krimó Kikötői krimó is marad. Egyszer a kések szállnak alacsonyan, máskor az idősödő fickók. Belépve oldalt húzódik hogy helyt adjon társának, majd hanyag mozdulattal csukja is be az ajtót. Ezután ahogy Dayaneer, úgy maga is körbefordítja tekintetét. Kaján módon kíváncsi lenne, hogy miféle pletykákat indítanak el az ide-oda mászkálásukkal és segítő kezeikkel. Reméli csak, hogy nem olyat, aminek a végén együgyű baleknak vélik majd őket. Saját kíváncsiságát ezúttal nem az információszerzés tüzeli egyébként. Számára az itt előforduló érdekesebb arcok egészen mást tudnak nyújtani mint társnőjének, noha ezt nem igyekszik annak orrára kötni. Nem hiányzik neki némi új támadási felületet nyújtani. Fejét biccenti csak lejjebb ahogy Dayaneer megszólal, majd végül oda is pislant, hogy egyből a nő szép szemeire találjon.*
- Ebéd? *-kérdez vissza. Eddig eszébe sem jutott, de most hogy belegondol, tényleg éhesnek érzi magát. A séta és a friss levegő jótékony hatása!-* Azt mondom, hogy néha jó ötleteid is vannak.
*Most rajta a sor a komisz tekintettel.*
- Gyere *-majdnem kibukik a száján, hogy Kupec-* Dayaneer, meghívlak. A tegnap este után így járja.
*Nem mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az este megivott szesz árát le kell majd dolgoznia. De ezzel majd akkor foglalkozik, ha oda jut.*
*Újra érzi bőrén a hideg, ködölő esőt, és noha szokva van a tenger olykor igen zord körülményeihez, azért örülne egy olyasmi kabátnak, mint ami Dayaneer hátát is melegen tartja. Kár, hogy késő tavasszal elveszítette a sajátját. Bár talán nem kellett volna tétként feltennie egy fogadáson.
Wegtoreni társa a kabát mellett hallgatásba is burkolózik, a csöndet egyikük sem igyekszik céltalan csevejjel megtörni. És talán jó is így. Csak akkor hallja újra a nő hangját, mikor ismét a Sellőnél járnak.*
- Majd kiderül. *-vonja meg a vállát-* Amit eddig láttam Nelirából, az alapján biztos hogy kezd vele valamit. Így vagy úgy.
*Elsőnek lép be a Sellőház ajtaján. Legyen bármennyire is kikupálva a hely, egy Kikötői krimó Kikötői krimó is marad. Egyszer a kések szállnak alacsonyan, máskor az idősödő fickók. Belépve oldalt húzódik hogy helyt adjon társának, majd hanyag mozdulattal csukja is be az ajtót. Ezután ahogy Dayaneer, úgy maga is körbefordítja tekintetét. Kaján módon kíváncsi lenne, hogy miféle pletykákat indítanak el az ide-oda mászkálásukkal és segítő kezeikkel. Reméli csak, hogy nem olyat, aminek a végén együgyű baleknak vélik majd őket. Saját kíváncsiságát ezúttal nem az információszerzés tüzeli egyébként. Számára az itt előforduló érdekesebb arcok egészen mást tudnak nyújtani mint társnőjének, noha ezt nem igyekszik annak orrára kötni. Nem hiányzik neki némi új támadási felületet nyújtani. Fejét biccenti csak lejjebb ahogy Dayaneer megszólal, majd végül oda is pislant, hogy egyből a nő szép szemeire találjon.*
- Ebéd? *-kérdez vissza. Eddig eszébe sem jutott, de most hogy belegondol, tényleg éhesnek érzi magát. A séta és a friss levegő jótékony hatása!-* Azt mondom, hogy néha jó ötleteid is vannak.
*Most rajta a sor a komisz tekintettel.*
- Gyere *-majdnem kibukik a száján, hogy Kupec-* Dayaneer, meghívlak. A tegnap este után így járja.
*Nem mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az este megivott szesz árát le kell majd dolgoznia. De ezzel majd akkor foglalkozik, ha oda jut.*
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-12 14:14:38
Üzenet elküldve: 2025-12-12 14:14:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Hazugság volna azt állítani, hogy Nelira vágyakozó zöld pillantásai hatástalanok volnának a wegtorenire. Van valami a pimasz kis szőkében, amitől legszívesebben... nos, tényleg úgy tűnik, hogy az átkozott macskajaj felkorbácsolja az ember óhaját.
Niall finoman provokáló kérdésére érdemi válasz nem érkezik, csupán a kalmár komisz ibrisztekintete és egy gyors kacsintás felel.
Immáron másodjára veszik az útjukat a híres bordély felé és annyit már jó előre eldönt, hogy az éves jótékonykodási keretét teljesen kimerítette, több ágrólszakadt megmentését nem hajlandó vállalni.*
- Kíváncsi leszek Nelira mihez kezd vele *szól még a férfinak, mielőtt a Sellőház ajtaja ismét feltárulna előtte, s most remélhetőleg már semmi nem állítja meg őket abban, hogy elmerüljenek a másnapos ejtőzésben és a finoman puhatolózó kíváncsiskodásban. Utóbbi leginkább Dayaneert érdekli, aki bármilyen szívesen fürdőzne és élvezné akár néhány csinosabb pillangó társaságát, elsősorban nem ezért érkezett. Errefelé igazán izgalmas alakok is megfordulnak, olyanok, akik akár kikötői létükre túlságosan is jónak találják magukat, hogy esetleg az öreg Rumoshoz hasonló kricsmik vendégszeretetét élvezzék. Jórésze persze magát valakinek előadó jelentéktelen alak, de előfordulnak a bársonyok takarásában olyanok, akikkel érdemes lehet szóba elegyedni némi információmorzsácska reményében. Azt beszélik járt ide egy vörös férfi, az Intéző néven emlegették, s igencsak tájékozottnak írták le a környék dolgairól, őt azonban már egy esztendeje nem látták errefelé. Bízik abban, hogy azért sikerül összeakadnia egy hasonszőrűvel.
A fogadótérben rögvest megszabadul kabátjától, tekintetét alapos szemlélődéssel hordozza körbe a vendégeken.*
- Egy kiadós ebéd ~ vagy már vacsora? ~ fürdőzés előtt? *sandít az őt kísérő férfira* - Mit mondasz, Tengerész?
*Hazugság volna azt állítani, hogy Nelira vágyakozó zöld pillantásai hatástalanok volnának a wegtorenire. Van valami a pimasz kis szőkében, amitől legszívesebben... nos, tényleg úgy tűnik, hogy az átkozott macskajaj felkorbácsolja az ember óhaját.
Niall finoman provokáló kérdésére érdemi válasz nem érkezik, csupán a kalmár komisz ibrisztekintete és egy gyors kacsintás felel.
Immáron másodjára veszik az útjukat a híres bordély felé és annyit már jó előre eldönt, hogy az éves jótékonykodási keretét teljesen kimerítette, több ágrólszakadt megmentését nem hajlandó vállalni.*
- Kíváncsi leszek Nelira mihez kezd vele *szól még a férfinak, mielőtt a Sellőház ajtaja ismét feltárulna előtte, s most remélhetőleg már semmi nem állítja meg őket abban, hogy elmerüljenek a másnapos ejtőzésben és a finoman puhatolózó kíváncsiskodásban. Utóbbi leginkább Dayaneert érdekli, aki bármilyen szívesen fürdőzne és élvezné akár néhány csinosabb pillangó társaságát, elsősorban nem ezért érkezett. Errefelé igazán izgalmas alakok is megfordulnak, olyanok, akik akár kikötői létükre túlságosan is jónak találják magukat, hogy esetleg az öreg Rumoshoz hasonló kricsmik vendégszeretetét élvezzék. Jórésze persze magát valakinek előadó jelentéktelen alak, de előfordulnak a bársonyok takarásában olyanok, akikkel érdemes lehet szóba elegyedni némi információmorzsácska reményében. Azt beszélik járt ide egy vörös férfi, az Intéző néven emlegették, s igencsak tájékozottnak írták le a környék dolgairól, őt azonban már egy esztendeje nem látták errefelé. Bízik abban, hogy azért sikerül összeakadnia egy hasonszőrűvel.
A fogadótérben rögvest megszabadul kabátjától, tekintetét alapos szemlélődéssel hordozza körbe a vendégeken.*
- Egy kiadós ebéd ~ vagy már vacsora? ~ fürdőzés előtt? *sandít az őt kísérő férfira* - Mit mondasz, Tengerész?
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-03 21:17:28
Üzenet elküldve: 2025-12-03 21:17:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
- Dearthan - *Biccent. Egy pillanatra eltűnődik azon, vajon családnevét is elárulja két felkarolójának. Rászolgáltak volna bizalmára pusztán azzal, hogy felsegítették a mocsokból? Még ha így is lenne, túl óvatos ehhez.*
~ Mondhattam volna álnevet is… *Ötlik fel benne. No, igen. Ha már bizalmatlan az ember, lehetne rafinált is. Meg egyébként is, még az is lehet, hogy a reggelt sem éri meg. Legalább nem kell annyit vésni a sírkövet.
Kérdőn emeli tekintetét előbb a nőre, majd a férfira, hátha ennyi is elég, hogy ők is elárulják nevüket. Ha mégsem így történne, nem forszírozza a dolgot.
Máskor, más időben talán elkápráztatná a mosoly, ami szinte felragyogtatja Dayaneer arcát. De nem most. Minden szóban, hangban és hanglejtésben az intő jelet keresi. Talán már késő? Már a nyakán a kötél, csak még nem érzi? És ha csapda is, vajon miért lenne éppen ő bármilyen szempontból értékes áldozat? Eszébe jutnak egykori mesterének incselkedő szavai. *
~ Ne szánd az olcsó szajhát. Te még annyit se értél soha senkinek, fiam. *Felidéződik benne az öregember jóízű, ragadós nevetése.
Mikor a nő elsétál, tekintete egy elhúzódó pillanatig követi, ahogy virgonc barna tincsei léptei közben le-fel röppennek, majd elkapja szemét. A férfi mondatai bár kevésbé félreérthetők, mint egy sanda mosoly, mégsem jelentenek nagyobb megnyugvást. *
- Rendben. *Bólintással ad hangsúlyt annak, hogy megértette az intelemmel kiegészített tanácsot.
Dearthan számára a nap első jó hírével tér vissza Dayaneer. Noha további kétségek merülnek fel benne azzal kapcsolatban, vajon miben egyezett meg a fogadó személyzetével annak érdekében, hogy látszólag mindenfajta fizetség, letét vagy megkötés nélkül elengedjék és még a fabatkát sem érő holmiját is visszaszolgáltassák. A maga részéről amúgy sem tekinti lezártnak az ügyet. Majd ha túl lesz a következő napok eseményein, visszatér tisztázni a helyzetet. Fegyverét az övébe bújtatja, a nyerget pedig a kápa fölött átfogva, kezével a szarv alatti lyukba kapaszkodva hóna alá kapja. Az első pár lépést még bizonytalanul teszi meg, majd lassú, de stabil léptekkel indul kifelé, igazodva a pároshoz. Jobb karját próbálja nem lóbálni, de a mozgás eredményeképp egyszer-egyszer így is belenyilall a fájdalom.*
- Dearthan - *Biccent. Egy pillanatra eltűnődik azon, vajon családnevét is elárulja két felkarolójának. Rászolgáltak volna bizalmára pusztán azzal, hogy felsegítették a mocsokból? Még ha így is lenne, túl óvatos ehhez.*
~ Mondhattam volna álnevet is… *Ötlik fel benne. No, igen. Ha már bizalmatlan az ember, lehetne rafinált is. Meg egyébként is, még az is lehet, hogy a reggelt sem éri meg. Legalább nem kell annyit vésni a sírkövet.
Kérdőn emeli tekintetét előbb a nőre, majd a férfira, hátha ennyi is elég, hogy ők is elárulják nevüket. Ha mégsem így történne, nem forszírozza a dolgot.
Máskor, más időben talán elkápráztatná a mosoly, ami szinte felragyogtatja Dayaneer arcát. De nem most. Minden szóban, hangban és hanglejtésben az intő jelet keresi. Talán már késő? Már a nyakán a kötél, csak még nem érzi? És ha csapda is, vajon miért lenne éppen ő bármilyen szempontból értékes áldozat? Eszébe jutnak egykori mesterének incselkedő szavai. *
~ Ne szánd az olcsó szajhát. Te még annyit se értél soha senkinek, fiam. *Felidéződik benne az öregember jóízű, ragadós nevetése.
Mikor a nő elsétál, tekintete egy elhúzódó pillanatig követi, ahogy virgonc barna tincsei léptei közben le-fel röppennek, majd elkapja szemét. A férfi mondatai bár kevésbé félreérthetők, mint egy sanda mosoly, mégsem jelentenek nagyobb megnyugvást. *
- Rendben. *Bólintással ad hangsúlyt annak, hogy megértette az intelemmel kiegészített tanácsot.
Dearthan számára a nap első jó hírével tér vissza Dayaneer. Noha további kétségek merülnek fel benne azzal kapcsolatban, vajon miben egyezett meg a fogadó személyzetével annak érdekében, hogy látszólag mindenfajta fizetség, letét vagy megkötés nélkül elengedjék és még a fabatkát sem érő holmiját is visszaszolgáltassák. A maga részéről amúgy sem tekinti lezártnak az ügyet. Majd ha túl lesz a következő napok eseményein, visszatér tisztázni a helyzetet. Fegyverét az övébe bújtatja, a nyerget pedig a kápa fölött átfogva, kezével a szarv alatti lyukba kapaszkodva hóna alá kapja. Az első pár lépést még bizonytalanul teszi meg, majd lassú, de stabil léptekkel indul kifelé, igazodva a pároshoz. Jobb karját próbálja nem lóbálni, de a mozgás eredményeképp egyszer-egyszer így is belenyilall a fájdalom.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-01 12:17:50
Üzenet elküldve: 2025-12-01 12:17:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
- A lel.. mi? *-egy pillanatig őszinte értetlenséggel néz a nőre. Akármit is csinált, abban egészen biztos, hogy nem udvarolt Dayaneer-nek. Nem volt hozzá megfelelő hangulatban. Sőt, sokkal inkább csak szűkszavú volt, mintsem bájcsevejgő. Vagy épp erre célzott volna a wegtoreni? Felvonja a szemöldökét. Talán lehet, hogy épp arra utalt ezzel, hogy éppen elviselné, ha legyezgetve lenne kicsit a hiúsága? Egek, bárcsak beláthatna a gondolatai közé!
Míg ezen lamentál, a frappáns válaszhoz illendő idő el is illan, és Dayaneer máris tovább lép társalgásuk gyakorlatiasabb és kézzelfoghatóbb témájához. Bár figyel arra hogy az mit mond, és kíváncsian fordul maga is a férfi felé mikor a wegtoreni bemutatkozásra sarkallja, az iménti gondolata egyre jobban befészkeli magát a fejébe.*
- Aggódnod azért nem kell, *-veszi át a nőtől a szót, mikor az az áldozatos munka meghálálásáról beszél-* talán megelégszik azzal, hogy krumplit pucoltat veled, vagy áthúzatja a használt ágyneműket. Legalábbis.. *-egy futó pillanatra társnője felé villan a szeme-* ..gondolom.
*A kérdésre amit ő kap lassú bólintással válaszol, a mozdulat beleegyezést sugall. Valószínűleg könnyebben tudja majd Dayaneer elintézni azt amiért eredetileg jöttek úgy, hogy csak ketten vannak.*
- Tényleg nem kell aggódnod. *-mondja halkan a meggyötört férfiúnak, amíg a wegtoreni a pultnál illegeti magát-* Ennél nagyobb bajba aligha kerülsz a Varjúban. Legalábbis ha nem csinálsz magadnak. Nelira pedig igazán..
*Egy pillanatig hintázik a sarkain míg a megfelelő szót keresi.*
- ..kedves lány. Úgyhogy csak okosan, és minden rendben lesz. *-bár nem egészen tiszta egyelőre számára hogy a Varjú biztonságáért kik felelnek konkrétan -mert abban biztos, hogy van erre kijelölt emberük is, még ha nem is találkozott vele-, azért ha arról van szó, pár pofont maga is ki tud osztani. De erre remélhetőleg nem lesz szükség.
Tekintetét ismét Dayaneer felé fordítja, elismerő ajakbiggyesztéssel és hümmentéssel díjazza az általa elért eredményt. Az elismerő ajakbiggyesztésből aztán gyorsan vigyor lesz.*
- Pedig úgy fest, hogy jól megy! *-válaszolja a nagylánykodó szavakra, és el is indul az ajtó felé. Fél szemmel persze a fickóra pislant ahogy lép, hogy lássa: az tudja-e tartani a lépést, vagy szüksége van támogatásra.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.01 12:18:56
- A lel.. mi? *-egy pillanatig őszinte értetlenséggel néz a nőre. Akármit is csinált, abban egészen biztos, hogy nem udvarolt Dayaneer-nek. Nem volt hozzá megfelelő hangulatban. Sőt, sokkal inkább csak szűkszavú volt, mintsem bájcsevejgő. Vagy épp erre célzott volna a wegtoreni? Felvonja a szemöldökét. Talán lehet, hogy épp arra utalt ezzel, hogy éppen elviselné, ha legyezgetve lenne kicsit a hiúsága? Egek, bárcsak beláthatna a gondolatai közé!
Míg ezen lamentál, a frappáns válaszhoz illendő idő el is illan, és Dayaneer máris tovább lép társalgásuk gyakorlatiasabb és kézzelfoghatóbb témájához. Bár figyel arra hogy az mit mond, és kíváncsian fordul maga is a férfi felé mikor a wegtoreni bemutatkozásra sarkallja, az iménti gondolata egyre jobban befészkeli magát a fejébe.*
- Aggódnod azért nem kell, *-veszi át a nőtől a szót, mikor az az áldozatos munka meghálálásáról beszél-* talán megelégszik azzal, hogy krumplit pucoltat veled, vagy áthúzatja a használt ágyneműket. Legalábbis.. *-egy futó pillanatra társnője felé villan a szeme-* ..gondolom.
*A kérdésre amit ő kap lassú bólintással válaszol, a mozdulat beleegyezést sugall. Valószínűleg könnyebben tudja majd Dayaneer elintézni azt amiért eredetileg jöttek úgy, hogy csak ketten vannak.*
- Tényleg nem kell aggódnod. *-mondja halkan a meggyötört férfiúnak, amíg a wegtoreni a pultnál illegeti magát-* Ennél nagyobb bajba aligha kerülsz a Varjúban. Legalábbis ha nem csinálsz magadnak. Nelira pedig igazán..
*Egy pillanatig hintázik a sarkain míg a megfelelő szót keresi.*
- ..kedves lány. Úgyhogy csak okosan, és minden rendben lesz. *-bár nem egészen tiszta egyelőre számára hogy a Varjú biztonságáért kik felelnek konkrétan -mert abban biztos, hogy van erre kijelölt emberük is, még ha nem is találkozott vele-, azért ha arról van szó, pár pofont maga is ki tud osztani. De erre remélhetőleg nem lesz szükség.
Tekintetét ismét Dayaneer felé fordítja, elismerő ajakbiggyesztéssel és hümmentéssel díjazza az általa elért eredményt. Az elismerő ajakbiggyesztésből aztán gyorsan vigyor lesz.*
- Pedig úgy fest, hogy jól megy! *-válaszolja a nagylánykodó szavakra, és el is indul az ajtó felé. Fél szemmel persze a fickóra pislant ahogy lép, hogy lássa: az tudja-e tartani a lépést, vagy szüksége van támogatásra.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.01 12:18:56
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-28 20:21:52
Üzenet elküldve: 2025-11-28 20:21:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Karizma próba: sikeres//
*Ugyan nem rendelkeznek pontos információkkal azzal kapcsolatban, szerencsétlen fickójuk hogyan is került ebbe a meglehetősen szorult helyzetbe, azért lennének rá tippjei. A törött ablak, a sérülések és a vendégek barátságtalan viselkedése semmi jóval nem kecsegtet, úgy tűnik nem is lepi meg különösebben, hogy elvették a holmiját. Egyáltalán az is csoda, hogy az őrök nem vetették a nyirkos utcára. Egyelőre nem is tesz ígéretet a kérés kapcsán.
Mikor a deres hajú belebeszél a tengerésszel folytatott mérlegelésébe, villanó zöld tekintete inti csendre, na meg egy hanyag pisszegés. Mintha szavak nélkül is figyelmeztetné amolyan gúnyosabb szülői hangsúllyal, hogy a felnőttek dolgába bizony nem illik belebeszélni.
A Cirmos gúnynév hallatán mintha az derengene neki, hogy hallott már róla, de azért nincsen róla meggyőződve. A sorsa viszont nem lepi meg, tisztes kikötői haramiáknak ez a vég dukál. Nelira emlegetésére azonban elgondolkodva hümment.*
- Sajnos nem dereng *biggyeszti le ajkát füllentve, valójában persze nagyon is rémlik neki.* - Biztos nem hallottam a lelkes kis udvarlásodtól. *ezt halkabban hadarja el csak amolyan mellékesen, de végül rövid ideig merengve megdörzsölgetve orrkarikáját kelletlen elhatározásra jut*
- Ez nem is rossz ötlet. *bólint végül egyetértve* - Nelira bizonyára odaadóan és lelkesen ápolná a kedves... *ezen a ponton az idegenre néz, kezével int felé, hogy megadja a lehetőséget a bemutatkozásra, ha már ezt a nagy kéregetések között elmulasztotta*
- Átkísérünk a méltán híres Hét Varjú Tavernába, ahol az egyik igencsak szemrevaló kolleginánk kezelésbe vesz és elmondja majd, hogyan is hálálhatnád meg áldozatos munkáját. *széles mosolyra húzza a száját. Ugyan olyan negédes kecsegtetéssel duruzsol, ahogy egy valamire való kupectől elvárhatná az ember, a zöldjeiben csillanó huncut fény árulkodik némi baljóslatról. No nem akkoráról, ami a férfit - jelen szerencsétlenül kiszolgáltatott helyzetében - el kellene, hogy bizonytalanítsa.*
- Hazaugrunk vele, aztán visszajövünk. Mit szólsz? *ezt már Niallnak célozza és válaszától függetlenül pár percre magukra hagyja a párost, s hamarosan látható, ahogy valakivel szóba elegyedik a pult másik végében. Nem tudni mit beszél, de az arcán ülő halvány mosolyból, pultra könyökölő tartásából azért sejthető, hogy ügyesen forgatja a nyelvét.
Hamarosan visszatérve fejével az ajtóban álló őr felé bök.*
- Kifelé menet visszaadják a holmidat, viszont egy jó darabig nem akarják itt látni a képedet *összegzi a hallottakat* - Na haladjunk Uraim, nem érek rá jótékonykodni egész nap!
//Karizma próba: sikeres//
*Ugyan nem rendelkeznek pontos információkkal azzal kapcsolatban, szerencsétlen fickójuk hogyan is került ebbe a meglehetősen szorult helyzetbe, azért lennének rá tippjei. A törött ablak, a sérülések és a vendégek barátságtalan viselkedése semmi jóval nem kecsegtet, úgy tűnik nem is lepi meg különösebben, hogy elvették a holmiját. Egyáltalán az is csoda, hogy az őrök nem vetették a nyirkos utcára. Egyelőre nem is tesz ígéretet a kérés kapcsán.
Mikor a deres hajú belebeszél a tengerésszel folytatott mérlegelésébe, villanó zöld tekintete inti csendre, na meg egy hanyag pisszegés. Mintha szavak nélkül is figyelmeztetné amolyan gúnyosabb szülői hangsúllyal, hogy a felnőttek dolgába bizony nem illik belebeszélni.
A Cirmos gúnynév hallatán mintha az derengene neki, hogy hallott már róla, de azért nincsen róla meggyőződve. A sorsa viszont nem lepi meg, tisztes kikötői haramiáknak ez a vég dukál. Nelira emlegetésére azonban elgondolkodva hümment.*
- Sajnos nem dereng *biggyeszti le ajkát füllentve, valójában persze nagyon is rémlik neki.* - Biztos nem hallottam a lelkes kis udvarlásodtól. *ezt halkabban hadarja el csak amolyan mellékesen, de végül rövid ideig merengve megdörzsölgetve orrkarikáját kelletlen elhatározásra jut*
- Ez nem is rossz ötlet. *bólint végül egyetértve* - Nelira bizonyára odaadóan és lelkesen ápolná a kedves... *ezen a ponton az idegenre néz, kezével int felé, hogy megadja a lehetőséget a bemutatkozásra, ha már ezt a nagy kéregetések között elmulasztotta*
- Átkísérünk a méltán híres Hét Varjú Tavernába, ahol az egyik igencsak szemrevaló kolleginánk kezelésbe vesz és elmondja majd, hogyan is hálálhatnád meg áldozatos munkáját. *széles mosolyra húzza a száját. Ugyan olyan negédes kecsegtetéssel duruzsol, ahogy egy valamire való kupectől elvárhatná az ember, a zöldjeiben csillanó huncut fény árulkodik némi baljóslatról. No nem akkoráról, ami a férfit - jelen szerencsétlenül kiszolgáltatott helyzetében - el kellene, hogy bizonytalanítsa.*
- Hazaugrunk vele, aztán visszajövünk. Mit szólsz? *ezt már Niallnak célozza és válaszától függetlenül pár percre magukra hagyja a párost, s hamarosan látható, ahogy valakivel szóba elegyedik a pult másik végében. Nem tudni mit beszél, de az arcán ülő halvány mosolyból, pultra könyökölő tartásából azért sejthető, hogy ügyesen forgatja a nyelvét.
Hamarosan visszatérve fejével az ajtóban álló őr felé bök.*
- Kifelé menet visszaadják a holmidat, viszont egy jó darabig nem akarják itt látni a képedet *összegzi a hallottakat* - Na haladjunk Uraim, nem érek rá jótékonykodni egész nap!
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-27 19:26:59
Üzenet elküldve: 2025-11-27 19:26:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Ha életedről nem te döntesz, a sorsod is veszendő. Dearthan tekintete vándorol Dayaneer és Niall között. Ugyan lelkileg felkészíti magát, hogy mondandója, illetőleg kérései elutasításba ütköznek, de ennek ellenkezőjében reménykedik. A nő kérdésére megvonja bal vállát.*
- A személyzet. * Emlékei lassan tisztulnak, akár halrablást követően a felkavarodott iszap, a meg nem történt dolgok lesüllyednek a sötétbe, míg a megtörtént jelenetek a felszínre kerülnek.
A férfi ötletelését némán hallgatja. Bár a kérdést végül nem neki szegezik, mégis gyorsan megszólal, mielőtt a nő felelhetne.*
- Talán gyógyító sem kell. Úgy festetek, mint akik már láttak a helyéről kiugrott vállat. Akár igen, akár nem, el tudom mondani mit lehetne tenni. Jelenleg rosszabb már úgysem lehet. * Ha a karja nem lüktetne, s nem érezné úgy, hogy az oldala le akarna szakadni egy tréfás kacsintással zárná mondandóját – bár nem tűnik úgy, hogy a párosnak szüksége volna az efféle bátorításra. Könnyed hangra törekszik, de tudja jól: a ficam mozgatása tartogat nem csekély veszélyt. Látta már, milyen gyorsan kerül fűrész egyik-másik szerencsétlen félnótás elmérgesedett végtagjára a hamari, hentesnek-se-jó gyógyítók közbenjárása miatt. Ezeket a gondolatokat inkább elhessegeti magától.*
- A többi sérüléssel meg…nem először csüngök Sa'Tereth csecsén. *Újabb füllentést enged meg magának. Mind a korábbi halálközeli helyzetekkel, mind a baj lekicsinylését illetően. A vér lecsapolása, még ha szükséges is lehet, már nem való avatatlan kezeknek. Ki tudja ezen a környéken mennyit kérnek el a kuruzslók, csak hogy rossz munkát végezhessenek. Arról nem is álmodik, hogy talál olyat, aki tudna jót is végezni. A nyugtalanító gondolatokat igyekszik arcáról is letörölni és ismét elnémul, mert nem szeretné tovább feszíteni a húrt. Már az is meglepetésként hat, hogy Dayaneer és Niall idáig tűrték nyűglődését. *
*Ha életedről nem te döntesz, a sorsod is veszendő. Dearthan tekintete vándorol Dayaneer és Niall között. Ugyan lelkileg felkészíti magát, hogy mondandója, illetőleg kérései elutasításba ütköznek, de ennek ellenkezőjében reménykedik. A nő kérdésére megvonja bal vállát.*
- A személyzet. * Emlékei lassan tisztulnak, akár halrablást követően a felkavarodott iszap, a meg nem történt dolgok lesüllyednek a sötétbe, míg a megtörtént jelenetek a felszínre kerülnek.
A férfi ötletelését némán hallgatja. Bár a kérdést végül nem neki szegezik, mégis gyorsan megszólal, mielőtt a nő felelhetne.*
- Talán gyógyító sem kell. Úgy festetek, mint akik már láttak a helyéről kiugrott vállat. Akár igen, akár nem, el tudom mondani mit lehetne tenni. Jelenleg rosszabb már úgysem lehet. * Ha a karja nem lüktetne, s nem érezné úgy, hogy az oldala le akarna szakadni egy tréfás kacsintással zárná mondandóját – bár nem tűnik úgy, hogy a párosnak szüksége volna az efféle bátorításra. Könnyed hangra törekszik, de tudja jól: a ficam mozgatása tartogat nem csekély veszélyt. Látta már, milyen gyorsan kerül fűrész egyik-másik szerencsétlen félnótás elmérgesedett végtagjára a hamari, hentesnek-se-jó gyógyítók közbenjárása miatt. Ezeket a gondolatokat inkább elhessegeti magától.*
- A többi sérüléssel meg…nem először csüngök Sa'Tereth csecsén. *Újabb füllentést enged meg magának. Mind a korábbi halálközeli helyzetekkel, mind a baj lekicsinylését illetően. A vér lecsapolása, még ha szükséges is lehet, már nem való avatatlan kezeknek. Ki tudja ezen a környéken mennyit kérnek el a kuruzslók, csak hogy rossz munkát végezhessenek. Arról nem is álmodik, hogy talál olyat, aki tudna jót is végezni. A nyugtalanító gondolatokat igyekszik arcáról is letörölni és ismét elnémul, mert nem szeretné tovább feszíteni a húrt. Már az is meglepetésként hat, hogy Dayaneer és Niall idáig tűrték nyűglődését. *
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-25 15:31:19
Üzenet elküldve: 2025-11-25 15:31:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Valamikor, jó pár évvel ezelőtt ismert egy fickót. Még a Csuka előtt. Kampós orrú, zsíros hajú alak volt, szóval taszító mint egy rühös borz, de mégis tapadt rá a nők egy bizonyos köre. Ennek egyszerű oka volt: jól forgatta a szavakat. A fickó időnként fellengzősen költőnek és dalnoknak nevezte magát, persze nem volt az, a lanton is nagyjából mindig ugyanazt pengette, akármit is próbált énekelni. Na, most ennek a régi ismerősének a hangját hallja a fejében, ahogy végig nézi azt, hogy Dayaneer talpra állítja a lepattintott alakot. Ez a hang pedig ennyit mond, a régi ismerősének költői stílusában: „jó fosul nézel ki, ember”.
Magában hamar túllép wegtoreni társa fájónak szánt megjegyzésén. Egyrészt tudja, hogy a nőnek abszolút nincs igaza; s bár legszívesebben csomót kötne a nyelvére olykor, alkalmasint hagyná, hogy az próbára tegye: mivel boldogul s mivel nem. Másrészt pedig azt is tudja, hogy mi az, amivel ő tudná heccelni a nőt - és azt is sejti, hogy Dayaneer viszont aligha tudna sokáig uralkodni magán.
Egyszerre mozdul a feje a nőével, hogy végigmérje a fenegyereket, de egy pillantásnál többet maga se szán rá. Ennek ellenére -bár visszafordul a meggyötört alak felé- fél szemét rajta tartja, a biztonság kedvéért. Lusta mozdulattal fonja össze mellkasa előtt karjait, ahogy a férfi megszólal, és így hallgatja ahogy az megosztja velük nyűgjét s baját. Dayaneer felteszi helyette azt a kérdést ami neki is az eszébe ötlik, így csöndben maradva figyel tovább.
Akkor pislant csak a wegtorenire, amikor az felé fordul. Megérti a tekintetében megbúvó kérdést, és egy pillanatra elgondolkozik.*
- Ott a Cirmos. *-szólal meg végül, mikor eszébe ötlik a dokksor melletti kalyibában tevékenykedő borbély neve.-* Ő foghúzástól kezdve ficamon át mindent kezel, talán még… ó..!
*Hirtelen elhallgat, és egy pillanatra szinte a semmibe révedni tűnik.*
- Nem, mégsem. Tavasszal halt meg, teljesen besárgulva találták meg a padlón. Szétitta a máját.
*Jobb öklével megdörgöli az állát, mozdulata szinte bocsánatkérő. Egy tompa emlékfoszlány fut át fejében, szemöldökei között halvány függőleges ránc jelenik meg, ahogy a wegtorenire sandít.*
- Nelira..? *-inkább kérdezi, mint mondja. Nem, nem elfelejtette hogy hogyan hívják a kreol szépséget, csupán eszébe ötlött a Varjú újdonat söntéstündére.-* A vigyori fickóval beszélgetett, mikor a pulthoz ültünk. Beszélt valamit arról, hogy az alkímiáról tanult, a fószer meg teljesen el volt bájolva tőle. Emlékszel?
*Nem lepné meg ha Dayaneer nem emlékezne, maga is csak gyengén tudja felidézni az ott elhangzottakat. Nem csoda, ott még erőst gyötörte a másnap.*
- Talán van nála valami, ami jó lenne neki. *-egy pillanatra ismét az ősz férfira siklik a tekintete, majd vissza a nőre. Mintha csak egy kóbor kutya fölött beszélnék meg azt, hogy hazavigyék-e vagy sem.-* Mit gondolsz?
*Valamikor, jó pár évvel ezelőtt ismert egy fickót. Még a Csuka előtt. Kampós orrú, zsíros hajú alak volt, szóval taszító mint egy rühös borz, de mégis tapadt rá a nők egy bizonyos köre. Ennek egyszerű oka volt: jól forgatta a szavakat. A fickó időnként fellengzősen költőnek és dalnoknak nevezte magát, persze nem volt az, a lanton is nagyjából mindig ugyanazt pengette, akármit is próbált énekelni. Na, most ennek a régi ismerősének a hangját hallja a fejében, ahogy végig nézi azt, hogy Dayaneer talpra állítja a lepattintott alakot. Ez a hang pedig ennyit mond, a régi ismerősének költői stílusában: „jó fosul nézel ki, ember”.
Magában hamar túllép wegtoreni társa fájónak szánt megjegyzésén. Egyrészt tudja, hogy a nőnek abszolút nincs igaza; s bár legszívesebben csomót kötne a nyelvére olykor, alkalmasint hagyná, hogy az próbára tegye: mivel boldogul s mivel nem. Másrészt pedig azt is tudja, hogy mi az, amivel ő tudná heccelni a nőt - és azt is sejti, hogy Dayaneer viszont aligha tudna sokáig uralkodni magán.
Egyszerre mozdul a feje a nőével, hogy végigmérje a fenegyereket, de egy pillantásnál többet maga se szán rá. Ennek ellenére -bár visszafordul a meggyötört alak felé- fél szemét rajta tartja, a biztonság kedvéért. Lusta mozdulattal fonja össze mellkasa előtt karjait, ahogy a férfi megszólal, és így hallgatja ahogy az megosztja velük nyűgjét s baját. Dayaneer felteszi helyette azt a kérdést ami neki is az eszébe ötlik, így csöndben maradva figyel tovább.
Akkor pislant csak a wegtorenire, amikor az felé fordul. Megérti a tekintetében megbúvó kérdést, és egy pillanatra elgondolkozik.*
- Ott a Cirmos. *-szólal meg végül, mikor eszébe ötlik a dokksor melletti kalyibában tevékenykedő borbély neve.-* Ő foghúzástól kezdve ficamon át mindent kezel, talán még… ó..!
*Hirtelen elhallgat, és egy pillanatra szinte a semmibe révedni tűnik.*
- Nem, mégsem. Tavasszal halt meg, teljesen besárgulva találták meg a padlón. Szétitta a máját.
*Jobb öklével megdörgöli az állát, mozdulata szinte bocsánatkérő. Egy tompa emlékfoszlány fut át fejében, szemöldökei között halvány függőleges ránc jelenik meg, ahogy a wegtorenire sandít.*
- Nelira..? *-inkább kérdezi, mint mondja. Nem, nem elfelejtette hogy hogyan hívják a kreol szépséget, csupán eszébe ötlött a Varjú újdonat söntéstündére.-* A vigyori fickóval beszélgetett, mikor a pulthoz ültünk. Beszélt valamit arról, hogy az alkímiáról tanult, a fószer meg teljesen el volt bájolva tőle. Emlékszel?
*Nem lepné meg ha Dayaneer nem emlékezne, maga is csak gyengén tudja felidézni az ott elhangzottakat. Nem csoda, ott még erőst gyötörte a másnap.*
- Talán van nála valami, ami jó lenne neki. *-egy pillanatra ismét az ősz férfira siklik a tekintete, majd vissza a nőre. Mintha csak egy kóbor kutya fölött beszélnék meg azt, hogy hazavigyék-e vagy sem.-* Mit gondolsz?
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-24 19:53:02
Üzenet elküldve: 2025-11-24 19:53:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*A tengerész hangja nem igazán cseng össze szavaival, sejthető, hogy férfiúi büszkesége, ha csak hangyányit is, de megbicsaklott az aljas megjegyzés hallatán. A férfi azonban ismét az okosabb utat választja, s most sem ül fel az egyértelmű hergelésnek, a kereskedő bánatára. Egyre inkább azt találgatja egy gonosz kis hang a fejében, hogy mivel hozhatná ki a másikat csak egy icipicit a sodrából. Régebben különösen jó tehetsége volt az ilyesmihez, de úgy tűnik kicsit berozsdált az évek alatt.
Ha tudná, hogy segítő közbeavatkozása előcsalt a férfiból egy kis sértettséget, bizonyára felvidítaná. Pedig mozdulata mögött nincs semmiféle hátsó szándék, nem a férfiasságát netán erejét kívánja megkérdőjelezni, egyszerűen csak ösztönösen cselekszik. A kis hárító manővere pedig sikerrel zárul, Niall nem borul fel, ahogy az ismeretlen fickó sem, még ha ez utóbbi egy kis segítségre is szorul a felegyenesedésben. Dayaneer - bár a legkevésbé sem nagylelkű segítségnyújtás híve - most a férfi felé nyújtja a kezét, s rövidesen az talpra is áll. Hallja ugyan az ittas vendég morranását mögöttük, de mindössze egy lesújtó pillantás a jussa a wegtoreni részéről. Szerencséje, hogy a kreolt kínozza a macskajaj, s nem mérgezi most szesz az elméjét, különben nem úszta volna meg ilyen olcsón.
Ugyan Dayaneer tagadhatatlanul kíváncsi alkat, ha a helyzet nem kívánja meg, azért nem kotnyeles. Bármennyire is érdekli, hogy ágrólszakadt emberük és a felfordulás között mi lehet az összefüggés, most könnyedén tovább tudna siklani a történtek fölött, s lezárná az egészet egy kurta "szívesennel". De épp ahogy már pillantásait Niallra emelné, az idegen nem rebben el mellőlük, hanem egyenesen kéréssel fordul hozzájuk. A kreol nő a szavakat hallgatva bizalmatlanul méri végig a deres hajút, zöldjei végül a barnákra szegeződve állapodnak meg.*
- Ki vette el a holmidat? *sejti ugyan, hogy a bordély dolgozóira utal, de jobb tisztázni az ilyesmit.
A férfi azonban ennyinél nem áll meg a szívességek kapcsán, az egész beszélgetés kissé kezd átfordulni abba a fajtába, amit kéregetőkkel folytat az ember a kikötői utcák homályában.
A zöld ibriszpillantásokban nem villan fátyolos együttérzés, csupán hideg számítás, úgy tűnik éppen hevesen mérlegel magában.*
- Nem ismerek gyógyítót a környéken *felel végül, száraz tényként közöl, nem tűnik hárításnak. A tengerészre sandít, hátha ő esetleg elő tud állni valamivel vagy valakivel, hagyja hadd villantsa meg a problémamegoldó képességét, már ha akad neki olyan. Persze az ő fejében bőszen fogalmazódik egy lehetőség, ha a helyzet úgy adódik, előáll vele.*
*A tengerész hangja nem igazán cseng össze szavaival, sejthető, hogy férfiúi büszkesége, ha csak hangyányit is, de megbicsaklott az aljas megjegyzés hallatán. A férfi azonban ismét az okosabb utat választja, s most sem ül fel az egyértelmű hergelésnek, a kereskedő bánatára. Egyre inkább azt találgatja egy gonosz kis hang a fejében, hogy mivel hozhatná ki a másikat csak egy icipicit a sodrából. Régebben különösen jó tehetsége volt az ilyesmihez, de úgy tűnik kicsit berozsdált az évek alatt.
Ha tudná, hogy segítő közbeavatkozása előcsalt a férfiból egy kis sértettséget, bizonyára felvidítaná. Pedig mozdulata mögött nincs semmiféle hátsó szándék, nem a férfiasságát netán erejét kívánja megkérdőjelezni, egyszerűen csak ösztönösen cselekszik. A kis hárító manővere pedig sikerrel zárul, Niall nem borul fel, ahogy az ismeretlen fickó sem, még ha ez utóbbi egy kis segítségre is szorul a felegyenesedésben. Dayaneer - bár a legkevésbé sem nagylelkű segítségnyújtás híve - most a férfi felé nyújtja a kezét, s rövidesen az talpra is áll. Hallja ugyan az ittas vendég morranását mögöttük, de mindössze egy lesújtó pillantás a jussa a wegtoreni részéről. Szerencséje, hogy a kreolt kínozza a macskajaj, s nem mérgezi most szesz az elméjét, különben nem úszta volna meg ilyen olcsón.
Ugyan Dayaneer tagadhatatlanul kíváncsi alkat, ha a helyzet nem kívánja meg, azért nem kotnyeles. Bármennyire is érdekli, hogy ágrólszakadt emberük és a felfordulás között mi lehet az összefüggés, most könnyedén tovább tudna siklani a történtek fölött, s lezárná az egészet egy kurta "szívesennel". De épp ahogy már pillantásait Niallra emelné, az idegen nem rebben el mellőlük, hanem egyenesen kéréssel fordul hozzájuk. A kreol nő a szavakat hallgatva bizalmatlanul méri végig a deres hajút, zöldjei végül a barnákra szegeződve állapodnak meg.*
- Ki vette el a holmidat? *sejti ugyan, hogy a bordély dolgozóira utal, de jobb tisztázni az ilyesmit.
A férfi azonban ennyinél nem áll meg a szívességek kapcsán, az egész beszélgetés kissé kezd átfordulni abba a fajtába, amit kéregetőkkel folytat az ember a kikötői utcák homályában.
A zöld ibriszpillantásokban nem villan fátyolos együttérzés, csupán hideg számítás, úgy tűnik éppen hevesen mérlegel magában.*
- Nem ismerek gyógyítót a környéken *felel végül, száraz tényként közöl, nem tűnik hárításnak. A tengerészre sandít, hátha ő esetleg elő tud állni valamivel vagy valakivel, hagyja hadd villantsa meg a problémamegoldó képességét, már ha akad neki olyan. Persze az ő fejében bőszen fogalmazódik egy lehetőség, ha a helyzet úgy adódik, előáll vele.*
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-21 18:44:39
Üzenet elküldve: 2025-11-21 18:44:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Kiszolgáltatottan Dayaneer mozdulatainak, teste oldalra billen, így domináns lába is szerencsésebb pozícióba kerül. Térdét maga alá húzza, átellenes alkarjával enyhíti az ütődést a deszkapadlón. Kissé suta, de hatékony a mozdulat, mert így – a wegtoreni segítségével – féltérde érkezik. Minden idegszála lángol, feje zúg, izmai nyersen lüktetnek. Néhány másodpercnek el kell telnie, mire figyelmét összeszedi, s ezalatt a hozzá intézett szavak süket fülekre találnak. Ha a kettős közül bármelyik kezet nyújt vagy egyéb módon segítenék a feltápászkodását, elfogadja azt. Ereje visszatérőben van. Legalább annyira, hogy megálljon a talpán, de talán még a felületes szemlélődő is észrevenné, hogy jobb karja kissé természetellenes pózban lóg.
Az intervenciót vélhetően félreértelmezi az ittas melák, mert megtorpan, cikázó tekintettel méri fel a párost, majd valakinek a nemi szervére utalva kiköp, és inkább visszavonul a söntéshez. Dearthan előbb a nőre, majd a férfira emeli a pillantását. Minden igyekezete ellenére talán kissé átlátszó, ahogy sztoikus nyugalommal próbálja leplezni a feszültségét: minden rezdülésüket ugrásra készen figyeli, hogy az esetleges fenyegetést képes legyen elhárítani. Keze óhatatlanul elindul öve felé, de azonnal megakad a mozdulat, ahogy a felismerés bevillan: teljesen fegyvertelen.*
- Köszönöm… *szakad ki belőle végül, miközben lopva ellenőrzi, valóban visszaült-e zaklatója.
Ha a kínos másodpercekbe forduló további szótlanságát netalántán arra használná fel Dayaneer és Niall, hogy sarkon forduljanak és visszatérjenek eredeti céljukhoz, gyorsan szóváteszi még:*
- A holmimat elvették és nem vagyok ismerős errefelé. Ha van érkezésük közbenjárni, én vállalnám a felelősséget. Ezért is… – *bök a már nyugodtan iszogató pacák háta felé.* - …és azért is. *majd az ablak felé.
Kiszolgáltatottság. A szó valósággá dermed benne. Jobban gyűlöli az ilyesmit, mint bármilyen megaláztatást vagy átverést. Pedig nem kevés átverés jutott neki osztályrészül. Volt az az eset, amikor vízzel és vizelettel hígított sört kapott vagy amikor a lókupec lánya azzal a lekapart fogazatú, besózott húzólóval verte át. Noha ez utóbbinál a kelepcébe már jóval a kalmárkodás előtt belecsúszott. Ó, hogy verné meg a sors kelevénnyel azt a csinos kis pofiját.
Megmentői előtt állva anyaszült meztelennek érzi magát. Számára úgy tetszik a két idegen tekintete késként hatol át testén, feltárva legbelsőbb gondolatait is. Megfeszíti állát és kissé kihúzza magát ebben a helyzetben. Ha Dayaneer vagy Niall szemkontaktust kezdeményez, szemrebbenés nélkül viszonozza egészen addig míg a jobb karjából kisugárzó fájdalomba – halk nyögés közepette - bele nem remeg.*
- És volna még valami… - *kezdi kissé vonakodva. Fél lépést közelebb húzódik, ha engedik. Bal kezével átfog jobb vállára és a padlót fürkészve folytatja.* - A karom belesatnyult az ütésbe és tartok tőle a rossz vért is ki kéne venni az oldalamból. - *Szeretné elhallgatni, de kénytelen kelletlen hozzáteszi, kicsit halkabban.* - De pénzem orvosra nincsen. A segítségüket munkával tudnám megszolgálni. Tudok pakolni, vadászni, halászni…valamicskét a kovácsmunkához is konyítok…írni és tolmácsolni is tudok, ha ismerem a nyelvet és a betűt… - *a végét már szinte hadarja.
Számtalanszor kellett alkudoznia, de egyszer sem kellett még a saját életét megbecsültetnie idegenek számára. Gyűlöli a kiszolgáltatottságot.*
*Kiszolgáltatottan Dayaneer mozdulatainak, teste oldalra billen, így domináns lába is szerencsésebb pozícióba kerül. Térdét maga alá húzza, átellenes alkarjával enyhíti az ütődést a deszkapadlón. Kissé suta, de hatékony a mozdulat, mert így – a wegtoreni segítségével – féltérde érkezik. Minden idegszála lángol, feje zúg, izmai nyersen lüktetnek. Néhány másodpercnek el kell telnie, mire figyelmét összeszedi, s ezalatt a hozzá intézett szavak süket fülekre találnak. Ha a kettős közül bármelyik kezet nyújt vagy egyéb módon segítenék a feltápászkodását, elfogadja azt. Ereje visszatérőben van. Legalább annyira, hogy megálljon a talpán, de talán még a felületes szemlélődő is észrevenné, hogy jobb karja kissé természetellenes pózban lóg.
Az intervenciót vélhetően félreértelmezi az ittas melák, mert megtorpan, cikázó tekintettel méri fel a párost, majd valakinek a nemi szervére utalva kiköp, és inkább visszavonul a söntéshez. Dearthan előbb a nőre, majd a férfira emeli a pillantását. Minden igyekezete ellenére talán kissé átlátszó, ahogy sztoikus nyugalommal próbálja leplezni a feszültségét: minden rezdülésüket ugrásra készen figyeli, hogy az esetleges fenyegetést képes legyen elhárítani. Keze óhatatlanul elindul öve felé, de azonnal megakad a mozdulat, ahogy a felismerés bevillan: teljesen fegyvertelen.*
- Köszönöm… *szakad ki belőle végül, miközben lopva ellenőrzi, valóban visszaült-e zaklatója.
Ha a kínos másodpercekbe forduló további szótlanságát netalántán arra használná fel Dayaneer és Niall, hogy sarkon forduljanak és visszatérjenek eredeti céljukhoz, gyorsan szóváteszi még:*
- A holmimat elvették és nem vagyok ismerős errefelé. Ha van érkezésük közbenjárni, én vállalnám a felelősséget. Ezért is… – *bök a már nyugodtan iszogató pacák háta felé.* - …és azért is. *majd az ablak felé.
Kiszolgáltatottság. A szó valósággá dermed benne. Jobban gyűlöli az ilyesmit, mint bármilyen megaláztatást vagy átverést. Pedig nem kevés átverés jutott neki osztályrészül. Volt az az eset, amikor vízzel és vizelettel hígított sört kapott vagy amikor a lókupec lánya azzal a lekapart fogazatú, besózott húzólóval verte át. Noha ez utóbbinál a kelepcébe már jóval a kalmárkodás előtt belecsúszott. Ó, hogy verné meg a sors kelevénnyel azt a csinos kis pofiját.
Megmentői előtt állva anyaszült meztelennek érzi magát. Számára úgy tetszik a két idegen tekintete késként hatol át testén, feltárva legbelsőbb gondolatait is. Megfeszíti állát és kissé kihúzza magát ebben a helyzetben. Ha Dayaneer vagy Niall szemkontaktust kezdeményez, szemrebbenés nélkül viszonozza egészen addig míg a jobb karjából kisugárzó fájdalomba – halk nyögés közepette - bele nem remeg.*
- És volna még valami… - *kezdi kissé vonakodva. Fél lépést közelebb húzódik, ha engedik. Bal kezével átfog jobb vállára és a padlót fürkészve folytatja.* - A karom belesatnyult az ütésbe és tartok tőle a rossz vért is ki kéne venni az oldalamból. - *Szeretné elhallgatni, de kénytelen kelletlen hozzáteszi, kicsit halkabban.* - De pénzem orvosra nincsen. A segítségüket munkával tudnám megszolgálni. Tudok pakolni, vadászni, halászni…valamicskét a kovácsmunkához is konyítok…írni és tolmácsolni is tudok, ha ismerem a nyelvet és a betűt… - *a végét már szinte hadarja.
Számtalanszor kellett alkudoznia, de egyszer sem kellett még a saját életét megbecsültetnie idegenek számára. Gyűlöli a kiszolgáltatottságot.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-21 10:32:35
Üzenet elküldve: 2025-11-21 10:32:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Nem válaszol Dayaneer visszakérdezésére, csupán felvont szemöldökei árulkodnak arról, hogy nem is érti, hogy a nő mit nem ért. A hangsúly alapján inkább elkönyveli a szinte már szokásos enyhén fölényeskedő piszkálódásnak a dolgot, és beleegyezően bólint a Kikötőt érintő megjegyzésre.*
- Az. *-szinte sóhajtja a szót, úgy hagyja rá. Igen, ez tényleg a Kikötő. Még ha a kicsit módosabbak is járnak ide ellazulni ilyen-olyan módokon. Ahogy körbe néz, bizony nem egy olyan arcot lát, amiről el tudja képzelni azt, hogy aligha tisztán szerzett vagyonát herdálja épp el.
Hagyja és állja hogy Dayaneer újra végigmérje, nem is először azóta, hogy először találkozott vele. A fürkésző tekintettől még mindig kényelmetlenül érzi magát, mintha csak egy darab hús lenne, vagy talán egy eladásra szánt szolga. A kiadós és többfelé elágazó vizsgálat után érkező szavak viszont meglepik, és ha őszinték akarunk lenni, most először karcolják meg férfiúi önérzetének nem hivalkodóan selyemfényűre polírozott felszínét. Még hogy nem bír el egy nővel sem?! Természetesen azonnal megérti, hogy Dayaneer az előző éjszakára utal; ám az ő emlékei szerint nem éppen rajta állt vagy bukott az este sikeressége. Sőt, kifejezetten úgy emlékszik, hogy a nő volt az, aki végül visszakozott. Akkor hát ki az, aki nem bír el a másikkal..?
Noha nagyon szívesen megosztaná a rajta átsuhanó gondolatokat a wegtorenivel, valamiért biztosnak érzi magát abban, hogy az attól csak saját igazát látná megerősítettnek. Inkább magára ölt egy barátságosságában szinte baljósnak tűnő mosolyt, és csak ennyit mond: *
- Nem. Tényleg nem. *-hangjából épp csak nem süt az, hogy amúgy mennyire nem ezek a szavak tolulnának ajkára.
Mindenesetre a felismerés apró magja csírát hajt, s sejteni kezdi, hogy a nő szavai mögött valójában az állhat, hogy az egyáltalán nem is kíváncsi arra, hogy mennyire bírna el vele, vagy sem. Ettől a felismeréstől azért persze nem kap a szívéhez.
Ha valaki a Kikötő utcáit és ilyen-olyan vendéglátó egységeit rója-látogatja szárazföldön töltött napjaiban, akkor az hozzászokik, hogy akárkivel is beszélgessen, vagy bármibe is merüljön el épp, fél szemét tartsa saját környezetén. Éppen ezért, bár figyelme java részét a wegtoreni szép zöld szemei birtokolják, tökéletesen tisztában van azzal is, hogy a meggyötört fizimiskájú fickó téblábolni kezd, és szerencsétlenségébe pont olyanba gyalogol bele, akibe nem kéne. Gondolkozás nélkül mozdul úgy, hogy a felé taszított férfi lendületét megtörhesse, és az talpon maradhasson. Egy kocsmai verekedés esetén kevés annál rosszabb dolog van, mint ha valakit levernek a lábáról. Egy ilyen apró megtámogatás pedig még a leszigorúbb kocsmai etikett szerint sem számítana direkt beavatkozásnak. (Ahhoz követnie kéne a jellegzetes „mi van? Mi van? Mi van?!” kérdés-sorozatnak.) Ám mozdulata meddő marad, hiszen oldalról Dayaneer lép elé, hogy ő legyen a sziklaorom, amin a megbillenő férfi hulláma megtörik.
Felvont szemöldökkel pislant a nő tarkóján szétterülő tincsekre. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy a wegtoreni vajon azért lépett-e elé, mert még annyit sem feltételez róla, hogy megállna a lábán..? A gondolattól legszívesebben rácsapna a nő fenekére, no nem úgy, hogy fájjon, hanem inkább csak jelzésképp. Persze, nem teszi meg. Inkább csak kifújja a levegőt, és a nő fölött a pult irányába tántorított férfira néz.*
- ..és úgy sejtem, nem is először. *-szűri szavait a fogai között, leginkább senkinek sem szánva őket, s halkságuk miatt legfeljebb Dayaneer számára hallhatóan.*
*Nem válaszol Dayaneer visszakérdezésére, csupán felvont szemöldökei árulkodnak arról, hogy nem is érti, hogy a nő mit nem ért. A hangsúly alapján inkább elkönyveli a szinte már szokásos enyhén fölényeskedő piszkálódásnak a dolgot, és beleegyezően bólint a Kikötőt érintő megjegyzésre.*
- Az. *-szinte sóhajtja a szót, úgy hagyja rá. Igen, ez tényleg a Kikötő. Még ha a kicsit módosabbak is járnak ide ellazulni ilyen-olyan módokon. Ahogy körbe néz, bizony nem egy olyan arcot lát, amiről el tudja képzelni azt, hogy aligha tisztán szerzett vagyonát herdálja épp el.
Hagyja és állja hogy Dayaneer újra végigmérje, nem is először azóta, hogy először találkozott vele. A fürkésző tekintettől még mindig kényelmetlenül érzi magát, mintha csak egy darab hús lenne, vagy talán egy eladásra szánt szolga. A kiadós és többfelé elágazó vizsgálat után érkező szavak viszont meglepik, és ha őszinték akarunk lenni, most először karcolják meg férfiúi önérzetének nem hivalkodóan selyemfényűre polírozott felszínét. Még hogy nem bír el egy nővel sem?! Természetesen azonnal megérti, hogy Dayaneer az előző éjszakára utal; ám az ő emlékei szerint nem éppen rajta állt vagy bukott az este sikeressége. Sőt, kifejezetten úgy emlékszik, hogy a nő volt az, aki végül visszakozott. Akkor hát ki az, aki nem bír el a másikkal..?
Noha nagyon szívesen megosztaná a rajta átsuhanó gondolatokat a wegtorenivel, valamiért biztosnak érzi magát abban, hogy az attól csak saját igazát látná megerősítettnek. Inkább magára ölt egy barátságosságában szinte baljósnak tűnő mosolyt, és csak ennyit mond: *
- Nem. Tényleg nem. *-hangjából épp csak nem süt az, hogy amúgy mennyire nem ezek a szavak tolulnának ajkára.
Mindenesetre a felismerés apró magja csírát hajt, s sejteni kezdi, hogy a nő szavai mögött valójában az állhat, hogy az egyáltalán nem is kíváncsi arra, hogy mennyire bírna el vele, vagy sem. Ettől a felismeréstől azért persze nem kap a szívéhez.
Ha valaki a Kikötő utcáit és ilyen-olyan vendéglátó egységeit rója-látogatja szárazföldön töltött napjaiban, akkor az hozzászokik, hogy akárkivel is beszélgessen, vagy bármibe is merüljön el épp, fél szemét tartsa saját környezetén. Éppen ezért, bár figyelme java részét a wegtoreni szép zöld szemei birtokolják, tökéletesen tisztában van azzal is, hogy a meggyötört fizimiskájú fickó téblábolni kezd, és szerencsétlenségébe pont olyanba gyalogol bele, akibe nem kéne. Gondolkozás nélkül mozdul úgy, hogy a felé taszított férfi lendületét megtörhesse, és az talpon maradhasson. Egy kocsmai verekedés esetén kevés annál rosszabb dolog van, mint ha valakit levernek a lábáról. Egy ilyen apró megtámogatás pedig még a leszigorúbb kocsmai etikett szerint sem számítana direkt beavatkozásnak. (Ahhoz követnie kéne a jellegzetes „mi van? Mi van? Mi van?!” kérdés-sorozatnak.) Ám mozdulata meddő marad, hiszen oldalról Dayaneer lép elé, hogy ő legyen a sziklaorom, amin a megbillenő férfi hulláma megtörik.
Felvont szemöldökkel pislant a nő tarkóján szétterülő tincsekre. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy a wegtoreni vajon azért lépett-e elé, mert még annyit sem feltételez róla, hogy megállna a lábán..? A gondolattól legszívesebben rácsapna a nő fenekére, no nem úgy, hogy fájjon, hanem inkább csak jelzésképp. Persze, nem teszi meg. Inkább csak kifújja a levegőt, és a nő fölött a pult irányába tántorított férfira néz.*
- ..és úgy sejtem, nem is először. *-szűri szavait a fogai között, leginkább senkinek sem szánva őket, s halkságuk miatt legfeljebb Dayaneer számára hallhatóan.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-20 22:45:14
Üzenet elküldve: 2025-11-20 22:45:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Ügyesség próba: sikeres//
*A wegtoreni egész életében kiválóan beszélte a közös nyelvet, de úgy tűnik az ember még mindig tud új szót tanulni. No képén ugyan nem a tudásszomj köszön vissza Niall megállapítása hallatán, sokkal inkább értetlenül rándul össze egy pillanatra szemöldöke.*
- Hiriget? *inkább úgy tűnik gúnyolódik kicsit a szóhasználaton, mint valódi magyarázatot vár, azért a hallottak alapján nem nehéz kitalálni mit jelenthet. Hamar tovább is siklik ezen.* - Attól ez még ugyanúgy a Kikötő. *fűzi hozzá, mert hát ugye lehet bármennyire is nívós intézmény a Sellőház, színvonalasabb a minduntalan ellenpéldaként csendülő Rumos Rókalyuknál, attól az még ott van, ahol. És az bizony nem a lichanechi akadémiai negyed.
Kacér, zöld pillantásait nem a férfinak szánja, viszont igencsak úgy tűnik, legalább a tréfa szintjén az szeretné magáénak érezni. Tudja azonban, hogy a szemtelennek szánt kérdés mögött azért ott bujkál némi valós reménykedés, hogy esetleg a kreol igent mond erre a piszkálódó ajánlatra. Dayaneer végigfuttatja tekintetét tetőtől talpig a matrózon majd a fekete szépség után sandít, mintha mérlegelne.*
- Ugyan, Tengerész *duruzsol a hangja halkan bizalmaskodva* - Egy nővel sem bírsz el, nemhogy kettővel. *toldja meg még egy aprócska, játékos kacsintással, tovább fűszerezve alattomossággal mondandóját.
Elgondolkodva hümment Niall feltételezésén a felfordulás kapcsán. A fickó valóban ramaty állapotban van, ezt sejtetik a barna pillantások is, melyekkel összeakad egy rövid időre. Csoda, hogy még nem penderítették ki, ha valóban köze van az alaposan betört ablakhoz. Márpedig olyan alaknak tűnik, akit gyorsan megtalál a baj, ezt erősíti a kis kellemetlen szóváltás is, melybe elég rögvest belekeveredik. Nem szokatlan az effajta összeszólalkozás errefelé sem, még ha a Sellőház nem is nagyon támogatja a... hiriget.
Kíváncsiskodó természete ezúttal a segítségére siet. Mivel a jelenetet fel szemmel folyamatosan lesi, nem kerüli el a figyelmét az ügyetlenkedő mozdulat, melynek köszönhetően a deres hajú férfi majdnem ráesik szerencsétlen tengerészére. A kereskedő azonban, bár a kialvatlanság nem kedvez most az efféle ügyességet igénylő mozdulatoknak, időben Niall elé lép és eltéríti a boruló uraságot, noha az már csak rajta múlik, hogy sikerül-e némi egyensúlyt nyernie belőle vagy a pultnak esik.*
- All'enat drav! *mordul bár inkább ijedtében, mint mérgében, s akárhogy is alakul azért segít a fickónak.*
- Egészen érdekes módját választotta az ismerkedésnek *vicceli el a deres hajúnak szánva szavait, de azért szemeivel kutatja, hogy nem ütött-e meg magát... mármint, hogy az eddiginél jobban. Nem biztos, hogy sokat tudna rontani a helyzeten.*
//Ügyesség próba: sikeres//
*A wegtoreni egész életében kiválóan beszélte a közös nyelvet, de úgy tűnik az ember még mindig tud új szót tanulni. No képén ugyan nem a tudásszomj köszön vissza Niall megállapítása hallatán, sokkal inkább értetlenül rándul össze egy pillanatra szemöldöke.*
- Hiriget? *inkább úgy tűnik gúnyolódik kicsit a szóhasználaton, mint valódi magyarázatot vár, azért a hallottak alapján nem nehéz kitalálni mit jelenthet. Hamar tovább is siklik ezen.* - Attól ez még ugyanúgy a Kikötő. *fűzi hozzá, mert hát ugye lehet bármennyire is nívós intézmény a Sellőház, színvonalasabb a minduntalan ellenpéldaként csendülő Rumos Rókalyuknál, attól az még ott van, ahol. És az bizony nem a lichanechi akadémiai negyed.
Kacér, zöld pillantásait nem a férfinak szánja, viszont igencsak úgy tűnik, legalább a tréfa szintjén az szeretné magáénak érezni. Tudja azonban, hogy a szemtelennek szánt kérdés mögött azért ott bujkál némi valós reménykedés, hogy esetleg a kreol igent mond erre a piszkálódó ajánlatra. Dayaneer végigfuttatja tekintetét tetőtől talpig a matrózon majd a fekete szépség után sandít, mintha mérlegelne.*
- Ugyan, Tengerész *duruzsol a hangja halkan bizalmaskodva* - Egy nővel sem bírsz el, nemhogy kettővel. *toldja meg még egy aprócska, játékos kacsintással, tovább fűszerezve alattomossággal mondandóját.
Elgondolkodva hümment Niall feltételezésén a felfordulás kapcsán. A fickó valóban ramaty állapotban van, ezt sejtetik a barna pillantások is, melyekkel összeakad egy rövid időre. Csoda, hogy még nem penderítették ki, ha valóban köze van az alaposan betört ablakhoz. Márpedig olyan alaknak tűnik, akit gyorsan megtalál a baj, ezt erősíti a kis kellemetlen szóváltás is, melybe elég rögvest belekeveredik. Nem szokatlan az effajta összeszólalkozás errefelé sem, még ha a Sellőház nem is nagyon támogatja a... hiriget.
Kíváncsiskodó természete ezúttal a segítségére siet. Mivel a jelenetet fel szemmel folyamatosan lesi, nem kerüli el a figyelmét az ügyetlenkedő mozdulat, melynek köszönhetően a deres hajú férfi majdnem ráesik szerencsétlen tengerészére. A kereskedő azonban, bár a kialvatlanság nem kedvez most az efféle ügyességet igénylő mozdulatoknak, időben Niall elé lép és eltéríti a boruló uraságot, noha az már csak rajta múlik, hogy sikerül-e némi egyensúlyt nyernie belőle vagy a pultnak esik.*
- All'enat drav! *mordul bár inkább ijedtében, mint mérgében, s akárhogy is alakul azért segít a fickónak.*
- Egészen érdekes módját választotta az ismerkedésnek *vicceli el a deres hajúnak szánva szavait, de azért szemeivel kutatja, hogy nem ütött-e meg magát... mármint, hogy az eddiginél jobban. Nem biztos, hogy sokat tudna rontani a helyzeten.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-19 22:05:00
Üzenet elküldve: 2025-11-19 22:05:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Földön fekvő teste még meg-megvonaglik, ahogy a fájdalom végigtáncol izmain. Hártyás, elmosódott képek tolulnak elméjébe, miközben szervezete felszabadítja erőtartalékait. Szemei egy pillanatra fennakadnak, szája hangtalan jajszóra nyílik, de egy újabb fájdalomhullámtól fogai összekoccannak. Hánykolódó testének közelében lévő vendégek közül néhányan – ki ételét vagy italát szorongatva – a fennforgástól kissé távolabb húzódnak, mások csak ácsorognak, miközben fejüket ingatva vagy akár gúnyosan összevigyorogva szemlélik Dearthan nem túl látványos küzdelmét. Kisvártatva a Sellőház személyzete siet a férfi segítségére. Noha részükről ez távol áll a joviálistól, inkább üzleti érdekből cselekszenek. Elvégre egy hányásszagú senkiházi nemigen lendíti meg az aznapi forgalmat, ráadásul egyelőre az sem biztos, hogy ez a nem várt vendég finanszírozni tudja a kért vagy kéretlen szolgáltatást, legyen szó bármiről is. Jelen esetben a konyháról hozott, az előző adag mosogatásból visszamaradt, enyhén szutykos vödör vízről van szó, amit valaki Dearthannak pofájára loccsant.
Ilyen és ehhez hasonló módszerrel hamarosan összekanalazzák, a pult mellé cibálják, szerteszóródott holmiját összeszedik, és beviszik a konyhába, hogy kaució gyanánt megőrizzék. Vértje a vágások egy részét elnyelte, ám alkarján és arcán jócskán maradnak árulkodó nyomok; ezek azonban messze nem életveszélyesek. Az esetleges belső sérülésekkel törődni sem szakértelem, sem hajlandóság nem mutatkozik, így további sorsát átadják az orvosok orvosának, az Időnek. Ezt követően megkezdődik a Sellőház külső és belső esztétikumának azonnali és minél hatásosabb helyreállítása, mely láthatóan sokkal fontosabb a fogadó alkalmazottai számára, mint egy névtelen valaki összefércelése. A használhatatlanná vált bútorokat eltüntetik és pótolni próbálják. Az ablak renoválása is megkezdődik már amennyire körülmény engedik.
Dearthan számára felfoghatatlan, mennyi idő telhetett el, mióta a pult széléhez húzott háromlábú székre ültették. Fertályóra? Talán egy egész óra? Környezete olykor-olykor még elmosódik a színektől és formáktól eleven képzelgései mögött. Egybefüggő fájdalma lassan apadni kezd; egy-egy helyen zsibbadássá vagy égető érzéssé tompul. Ugyanígy csökken a felé sandító pillantások számossága is. A vendégek figyelme újra a társalgásra, a játékra, az ételre és legfőképp a lányokra terelődik. A kommerciális homeosztázis helyreállni tetszik.
Néhány mély lélegzet. Térdéből már nem szalad ki az erő, amikor megpróbál ráterhelni. Tekintetével igyekszik elkapni a személyzet valamely tagját. Érdeklődne, mi történt, kivel tud beszélni és hol találja holmiját, de a lányok nem különösebben szeretnének több energiát pazarolni rá. Nem éri meg. Az egyik sellő mégis mintha legalább lassítana léptein, felveszi vele a szemkontaktust, majd fejével amarra biccent és továbbmegy. Bár ebből nem sokat ért, de feltápászkodik a székről, és elindul a pult mellett abba az irányba. Bizonytalan léptei miatt lassan, kissé bicegve halad. A Sellőház ajtaja kitárul, hideg, nyirkos szél vágódik be, amitől kissé összerezzen. Egy óvatlan lépésnél egyensúlya megbillen, és könyökkel a söntésnél ülő egyik nagydarab tag oldalába bök.*
– Magadat fogdossad, te fattyú! *löki vissza vállal a sértett fél, és azzal a lendülettel fel is egyenesedik ültéből.
Dearthan csodával határos módon talpon marad. Zavarodottan félresandít, és egy pillanatra Dayaneer tekintetével is összeakad pillantása, majd figyelme visszaterelődik a begőzölt ipsére, aki megindul felé. Hátrálva, fogait összeszorítva, kissé sziszegve présel ki néhány szót.*
– Véletlen… nem akarok balhét. *ha a kötekedő fickó hallja is ezeket a szavakat, nemigen gyakorolnak rá hatást.
A továbbra is hátráló Dearthant pár nyújtott lépéssel utoléri, megragadja, majd játszi könnyedséggel taszítja odébb, aki minden igyekezete és kapálózása ellenére hátratántorodik – egyenesen Niall felé. Bokája megbicsaklik, és mint egy zsák, úgy zuhan a tengerész irányába.*
*Földön fekvő teste még meg-megvonaglik, ahogy a fájdalom végigtáncol izmain. Hártyás, elmosódott képek tolulnak elméjébe, miközben szervezete felszabadítja erőtartalékait. Szemei egy pillanatra fennakadnak, szája hangtalan jajszóra nyílik, de egy újabb fájdalomhullámtól fogai összekoccannak. Hánykolódó testének közelében lévő vendégek közül néhányan – ki ételét vagy italát szorongatva – a fennforgástól kissé távolabb húzódnak, mások csak ácsorognak, miközben fejüket ingatva vagy akár gúnyosan összevigyorogva szemlélik Dearthan nem túl látványos küzdelmét. Kisvártatva a Sellőház személyzete siet a férfi segítségére. Noha részükről ez távol áll a joviálistól, inkább üzleti érdekből cselekszenek. Elvégre egy hányásszagú senkiházi nemigen lendíti meg az aznapi forgalmat, ráadásul egyelőre az sem biztos, hogy ez a nem várt vendég finanszírozni tudja a kért vagy kéretlen szolgáltatást, legyen szó bármiről is. Jelen esetben a konyháról hozott, az előző adag mosogatásból visszamaradt, enyhén szutykos vödör vízről van szó, amit valaki Dearthannak pofájára loccsant.
Ilyen és ehhez hasonló módszerrel hamarosan összekanalazzák, a pult mellé cibálják, szerteszóródott holmiját összeszedik, és beviszik a konyhába, hogy kaució gyanánt megőrizzék. Vértje a vágások egy részét elnyelte, ám alkarján és arcán jócskán maradnak árulkodó nyomok; ezek azonban messze nem életveszélyesek. Az esetleges belső sérülésekkel törődni sem szakértelem, sem hajlandóság nem mutatkozik, így további sorsát átadják az orvosok orvosának, az Időnek. Ezt követően megkezdődik a Sellőház külső és belső esztétikumának azonnali és minél hatásosabb helyreállítása, mely láthatóan sokkal fontosabb a fogadó alkalmazottai számára, mint egy névtelen valaki összefércelése. A használhatatlanná vált bútorokat eltüntetik és pótolni próbálják. Az ablak renoválása is megkezdődik már amennyire körülmény engedik.
Dearthan számára felfoghatatlan, mennyi idő telhetett el, mióta a pult széléhez húzott háromlábú székre ültették. Fertályóra? Talán egy egész óra? Környezete olykor-olykor még elmosódik a színektől és formáktól eleven képzelgései mögött. Egybefüggő fájdalma lassan apadni kezd; egy-egy helyen zsibbadássá vagy égető érzéssé tompul. Ugyanígy csökken a felé sandító pillantások számossága is. A vendégek figyelme újra a társalgásra, a játékra, az ételre és legfőképp a lányokra terelődik. A kommerciális homeosztázis helyreállni tetszik.
Néhány mély lélegzet. Térdéből már nem szalad ki az erő, amikor megpróbál ráterhelni. Tekintetével igyekszik elkapni a személyzet valamely tagját. Érdeklődne, mi történt, kivel tud beszélni és hol találja holmiját, de a lányok nem különösebben szeretnének több energiát pazarolni rá. Nem éri meg. Az egyik sellő mégis mintha legalább lassítana léptein, felveszi vele a szemkontaktust, majd fejével amarra biccent és továbbmegy. Bár ebből nem sokat ért, de feltápászkodik a székről, és elindul a pult mellett abba az irányba. Bizonytalan léptei miatt lassan, kissé bicegve halad. A Sellőház ajtaja kitárul, hideg, nyirkos szél vágódik be, amitől kissé összerezzen. Egy óvatlan lépésnél egyensúlya megbillen, és könyökkel a söntésnél ülő egyik nagydarab tag oldalába bök.*
– Magadat fogdossad, te fattyú! *löki vissza vállal a sértett fél, és azzal a lendülettel fel is egyenesedik ültéből.
Dearthan csodával határos módon talpon marad. Zavarodottan félresandít, és egy pillanatra Dayaneer tekintetével is összeakad pillantása, majd figyelme visszaterelődik a begőzölt ipsére, aki megindul felé. Hátrálva, fogait összeszorítva, kissé sziszegve présel ki néhány szót.*
– Véletlen… nem akarok balhét. *ha a kötekedő fickó hallja is ezeket a szavakat, nemigen gyakorolnak rá hatást.
A továbbra is hátráló Dearthant pár nyújtott lépéssel utoléri, megragadja, majd játszi könnyedséggel taszítja odébb, aki minden igyekezete és kapálózása ellenére hátratántorodik – egyenesen Niall felé. Bokája megbicsaklik, és mint egy zsák, úgy zuhan a tengerész irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3191-3210