Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 250 (4981. - 5000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5000. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 10:55:06
Üzenet elküldve: 2024-03-24 10:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori semmit sem sejt Mai esetleges öncélú terveiről. Részéről a bizalom kérdése sem úgy működik, mint általában, hogy az ismeretlenekre általában gyanakszik, aztán megkedvel valakit, kiépül a bizalom, majd azt egy hibás döntés után lerombolva szinte lehetetlenség újraépíteni. Nem, ő képes ugyanannak a személynek az egyik percben a kezébe adni az életét, a másikban pedig ég azt sem elhinni, amit kérdez. Ő tud egyszerre imádni valakit és gyűlölni, vagy éppen a halálát kívánni.*
- Az majd még kiderül, drága Mai, hogy megérdemled-e a bizalmat. Ha esetleg nem, akkor a vérkötelék helyett még mindig jó leszel véráldozatnak… *Kuncogja ezt szinte a lány fülébe, mert közben már annyira egymásba vannak gabalyodva, mintha egy test lennének, nem is kettő.
Ami pedig a nemeskisasszony szerepet illeti, nem véletlen, hogy Nori agyában átkattant valami, és azóta az úrnőjeként tekint fel Mai-ra. Ha nem is emlékszik teljesen a jelenetre, ott és akkor meglátott benne valami érdekeset: a hatalmat.*
- Én meg tudod mit mondok? Inkább az vagy te, csak próbálod elnyomni őt. Úgy, ahogy én teszem. Harcolsz a saját erőd ellen ahelyett, hogy szabadjára engednéd, és tündökölnél. Ne harcolj ellene. *Egyetértően bólint aprókat, mikor Mai maga is kimondja, hogy elfogadta ezt az erőt és élvezi is, hogy birtokolja. Csatlakozik a plafon bámulásához, aztán Mai-val együtt kuncog fel, mikor barátnője végül megállapításra jut.*
- Bárki lehetsz! Ezt ismerem, én is bárki lehetek és mindenki. Nori, Lil, Rien… hümm, de vajon melyikük a főnök? Mindig kell, hogy legyen egy főnök. Melyik Mai a főnök? *Tereli át a gondolatait a saját furcsa logikája szerint saját magáról Mai-ra, mintha a kettejük esete a személyiségeket illetően ugyanaz lenne.
Megszólalásai alapján a személyisége érezhetően egyre inkább Lil irányába kezd tolódni, de a saját otthonnal kapcsolatos remények visszarántják, mielőtt túlzottan eluralkodnának rajta a sötét gondolatok.*
- Nem üldöz senki, és ha mi nem is tudjuk megvédeni egymást, van, aki meg tud mindkettőnket. Oké? Hagyd a francba Yvon-t vagy kit! Élj velem, majd én segítek megvalósítani az álmaid! *Mosolyog szélesen és ezúttal határozottan. Ez az ajánlat is szinte a semmiből érkezik a részéről, de teljesen komolyan gondolja. Legalábbis talán az elkövetkezendő két percben biztosan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori semmit sem sejt Mai esetleges öncélú terveiről. Részéről a bizalom kérdése sem úgy működik, mint általában, hogy az ismeretlenekre általában gyanakszik, aztán megkedvel valakit, kiépül a bizalom, majd azt egy hibás döntés után lerombolva szinte lehetetlenség újraépíteni. Nem, ő képes ugyanannak a személynek az egyik percben a kezébe adni az életét, a másikban pedig ég azt sem elhinni, amit kérdez. Ő tud egyszerre imádni valakit és gyűlölni, vagy éppen a halálát kívánni.*
- Az majd még kiderül, drága Mai, hogy megérdemled-e a bizalmat. Ha esetleg nem, akkor a vérkötelék helyett még mindig jó leszel véráldozatnak… *Kuncogja ezt szinte a lány fülébe, mert közben már annyira egymásba vannak gabalyodva, mintha egy test lennének, nem is kettő.
Ami pedig a nemeskisasszony szerepet illeti, nem véletlen, hogy Nori agyában átkattant valami, és azóta az úrnőjeként tekint fel Mai-ra. Ha nem is emlékszik teljesen a jelenetre, ott és akkor meglátott benne valami érdekeset: a hatalmat.*
- Én meg tudod mit mondok? Inkább az vagy te, csak próbálod elnyomni őt. Úgy, ahogy én teszem. Harcolsz a saját erőd ellen ahelyett, hogy szabadjára engednéd, és tündökölnél. Ne harcolj ellene. *Egyetértően bólint aprókat, mikor Mai maga is kimondja, hogy elfogadta ezt az erőt és élvezi is, hogy birtokolja. Csatlakozik a plafon bámulásához, aztán Mai-val együtt kuncog fel, mikor barátnője végül megállapításra jut.*
- Bárki lehetsz! Ezt ismerem, én is bárki lehetek és mindenki. Nori, Lil, Rien… hümm, de vajon melyikük a főnök? Mindig kell, hogy legyen egy főnök. Melyik Mai a főnök? *Tereli át a gondolatait a saját furcsa logikája szerint saját magáról Mai-ra, mintha a kettejük esete a személyiségeket illetően ugyanaz lenne.
Megszólalásai alapján a személyisége érezhetően egyre inkább Lil irányába kezd tolódni, de a saját otthonnal kapcsolatos remények visszarántják, mielőtt túlzottan eluralkodnának rajta a sötét gondolatok.*
- Nem üldöz senki, és ha mi nem is tudjuk megvédeni egymást, van, aki meg tud mindkettőnket. Oké? Hagyd a francba Yvon-t vagy kit! Élj velem, majd én segítek megvalósítani az álmaid! *Mosolyog szélesen és ezúttal határozottan. Ez az ajánlat is szinte a semmiből érkezik a részéről, de teljesen komolyan gondolja. Legalábbis talán az elkövetkezendő két percben biztosan.*
4999. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 09:36:21
Üzenet elküldve: 2024-03-24 09:36:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Márpedig az érzelmeket megérteni és megélni szükséges. Biztosan ezrek gondolkodnak erről másképpen, vagy találják badarságnak azt, amit ő tervez ezzel az életével. Kutatni az összefüggéseket, kisimítani a káoszt, vagy éppen a teljesen egyenes utat meggörbíteni. Szilánkokat ragasztani, vagy még több darabra törni. Hazudik, amikor azt mondja ezzel csak segíteni akar. A végcél az bár a segítés, de ahhoz a másik oldalt is meg kell tanulnia. Ott viszont történhet még jó cél érdekében pusztítás. Nézi a lányt és elmosolyodik. *
- Persze, hogy segítek. *Bújik még jobban. Már-már azt hitte, hogy elfelejtette a másik, hogy mire is "szerződtek" a legelején, de boldogsággal tölti el, hogy önként vállalkozott nos... szakmai gyakorlatnak. * - Ha tényleg bízol bennem, akkor menni fog. Bár akkor is, ha nem, csak nehezebb dolgom lesz. *Nevet fel halkan, mert ez valójában így van. Neki az is dolga, hogy magától lásson át dolgokat, ne csak segítséggel.*
- Nem túl régen ráébredtem, hogy talán ez is velem együtt jár. A részem. A kisasszony, a nemes. Nem akartam, de mégis itt van és miért is ne lehetne a segítségemre? Látod ide is milyen jól bejutottunk? *Néz a lányra, mert még mindig nem lehet benne biztos, hogy minden pillanatára emlékszik.* -És ez még csak semmiség. Minden, amit megtanultam régen, a hasznunkra lehet. Most már nem is utálom annyira. Tudod? Elfogadtam és ez nagyobb erőt adott. Furcsa, de jó. *Nézi egy kicsit a plafont és gondolkozik pár néma pillanat erejéig. Vajon egyáltalán szóba állt volna velük a doki, ha csak két csitri lépett volna be ide? Egyáltalán kaptak volna szobát? Minden részlet fontos. Mindenre oda kell figyelni. Tegnap olcsó bor, ma kellemes társaság és segítség.* - Bárki lehetek, aki akarok, és mind én vagyok igazából. *Kuncog végül, amikor a megállapítására jut. Aztán a ház gondolata csigázza.*
- Most már nem üldöz senki ugye? Nincsen aki bántson, mert megvédjük egymást. Te erős vagy én meg szeretlek annyira, hogy ne csinálj igazi hülyeséget.
*Talán ezzel nem fog kiegyezni Nori, de most így érez ezzel kapcsolatban. Igazából a legnagyobb tudomása szerint sem keveredett balhéba a feketeség azóta, amióta keresztezték az útjaik egymást. Ez csak úgy lehetséges, ha az embernek van jobb dolga is, mint keresni a bajt. Őszintén érdekli, mielőtt választ ad a lakással kapcsolatos kérdésekre, mesékre.*
*Márpedig az érzelmeket megérteni és megélni szükséges. Biztosan ezrek gondolkodnak erről másképpen, vagy találják badarságnak azt, amit ő tervez ezzel az életével. Kutatni az összefüggéseket, kisimítani a káoszt, vagy éppen a teljesen egyenes utat meggörbíteni. Szilánkokat ragasztani, vagy még több darabra törni. Hazudik, amikor azt mondja ezzel csak segíteni akar. A végcél az bár a segítés, de ahhoz a másik oldalt is meg kell tanulnia. Ott viszont történhet még jó cél érdekében pusztítás. Nézi a lányt és elmosolyodik. *
- Persze, hogy segítek. *Bújik még jobban. Már-már azt hitte, hogy elfelejtette a másik, hogy mire is "szerződtek" a legelején, de boldogsággal tölti el, hogy önként vállalkozott nos... szakmai gyakorlatnak. * - Ha tényleg bízol bennem, akkor menni fog. Bár akkor is, ha nem, csak nehezebb dolgom lesz. *Nevet fel halkan, mert ez valójában így van. Neki az is dolga, hogy magától lásson át dolgokat, ne csak segítséggel.*
- Nem túl régen ráébredtem, hogy talán ez is velem együtt jár. A részem. A kisasszony, a nemes. Nem akartam, de mégis itt van és miért is ne lehetne a segítségemre? Látod ide is milyen jól bejutottunk? *Néz a lányra, mert még mindig nem lehet benne biztos, hogy minden pillanatára emlékszik.* -És ez még csak semmiség. Minden, amit megtanultam régen, a hasznunkra lehet. Most már nem is utálom annyira. Tudod? Elfogadtam és ez nagyobb erőt adott. Furcsa, de jó. *Nézi egy kicsit a plafont és gondolkozik pár néma pillanat erejéig. Vajon egyáltalán szóba állt volna velük a doki, ha csak két csitri lépett volna be ide? Egyáltalán kaptak volna szobát? Minden részlet fontos. Mindenre oda kell figyelni. Tegnap olcsó bor, ma kellemes társaság és segítség.* - Bárki lehetek, aki akarok, és mind én vagyok igazából. *Kuncog végül, amikor a megállapítására jut. Aztán a ház gondolata csigázza.*
- Most már nem üldöz senki ugye? Nincsen aki bántson, mert megvédjük egymást. Te erős vagy én meg szeretlek annyira, hogy ne csinálj igazi hülyeséget.
*Talán ezzel nem fog kiegyezni Nori, de most így érez ezzel kapcsolatban. Igazából a legnagyobb tudomása szerint sem keveredett balhéba a feketeség azóta, amióta keresztezték az útjaik egymást. Ez csak úgy lehetséges, ha az embernek van jobb dolga is, mint keresni a bajt. Őszintén érdekli, mielőtt választ ad a lakással kapcsolatos kérdésekre, mesékre.*
4998. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 22:59:23
Üzenet elküldve: 2024-03-22 22:59:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nem érti ő a saját tulajdon érzelmeit egyáltalán. Már régóta csak egy gyilkos szörnyetegként tekintett magára, amiről igazából el sem tudta dönteni, hogy az ő vagy nem ő, hanem valami más, ami tönkre akarja tenni. A fekete tündér pedig mindent megtett, hogy ez a szörnyeteg elnyeljen mindent, ami Nori érzelmi oldalából még megmaradt, és csak most, hogy tulajdonképp ő is újra szabad kezdtek el ismét a felszínre törni. Főleg azóta, hogy ez a tudásvágyra szomjazó kis menyecske a nyakába akaszkodott. Akkor sem tudott megszabadulni tőle, mikor ő akart, és akkor sem, mikor Mai haragudott rá annyira, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy újra találkoznak. De nem is akar megszabadulni tőle, jó így neki. Összebújva, egymásra támaszkodva.*
- Az biztos, hogy én nagyon más vagyok, mint bárki más. Csak azt nem tudom, hogy milyen. Segíts nekem, hogy megtudhassam! *Mert már a legelső beszélgetésük azon a padon is arra utalt, hogy Mai bizony az, aki segíthet neki ebben, de ilyen konkrétan eddig még nem kérte meg rá a lányt, és talán még most is váratlanul teszi ezt.
A ház gondolata kapcsán felmerülő vagyoni helyzet kíváncsisággal tölti el Norit, a választ hallva pedig látványosan elvigyorodik.*
- Csak egy kicsit, mi? Hát persze! *Felnevet játékosan, most már jobb a kedve.* Meg tudnád oldani? Mai úrnő és a titkai. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek a nemesi maszlagnak megvannak a maga előnyei. Az például közéjük tartozik, ha tele vagy csillogó aranyérmékkel.
*Azt tényleg ő sem tudja, mit jelent a kevés meg a sok. Ő már azt, amikor volt párszáz aranya is soknak tartotta, csak aztán Idya elvette tőle az összeset, mikor egy jót mert belőle vacsorázni. Hogy milyen csalódott volt akkor, de nem volt más választása. Azóta jobban vigyáz a kis vagyonára, de egyelőre nem szól semmit arról, hogy bizony nála is akad valamennyi pénz.*
- Ó, és még mennyien át fognak verni! *Legyint erre. Nem kell a szívére vennie, ezzel jár az élet, ő már csak tudja. A következő vallomás és ígéret viszont nagyon meglepi.*
- Nekem… helyem? Nálad? *Pár pillanat csend, majd hirtelen a semmiből jőve elsírja magát.* Már meséltem neked Nolie-ról, nem? Ő is befogadott egyszer engem. Elrejtett a világ elől, mikor minden ellenem volt, de nem maradhattam sokáig. Menekülnöm kellett a városból, mert üldöztek. Aztán, azon a napon, mikor találkoztunk, érte mentem vissza. A házat romokban találtam, őt pedig sehol. Akkor tudatosult bennem újra, hogy nekem nincs is otthonom. Szerinted valaha lehet? *Néz ismét azokba a kék íriszekbe, miközben könnyeit és a fekete festéket törölgeti az arcáról.*
*Nem érti ő a saját tulajdon érzelmeit egyáltalán. Már régóta csak egy gyilkos szörnyetegként tekintett magára, amiről igazából el sem tudta dönteni, hogy az ő vagy nem ő, hanem valami más, ami tönkre akarja tenni. A fekete tündér pedig mindent megtett, hogy ez a szörnyeteg elnyeljen mindent, ami Nori érzelmi oldalából még megmaradt, és csak most, hogy tulajdonképp ő is újra szabad kezdtek el ismét a felszínre törni. Főleg azóta, hogy ez a tudásvágyra szomjazó kis menyecske a nyakába akaszkodott. Akkor sem tudott megszabadulni tőle, mikor ő akart, és akkor sem, mikor Mai haragudott rá annyira, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy újra találkoznak. De nem is akar megszabadulni tőle, jó így neki. Összebújva, egymásra támaszkodva.*
- Az biztos, hogy én nagyon más vagyok, mint bárki más. Csak azt nem tudom, hogy milyen. Segíts nekem, hogy megtudhassam! *Mert már a legelső beszélgetésük azon a padon is arra utalt, hogy Mai bizony az, aki segíthet neki ebben, de ilyen konkrétan eddig még nem kérte meg rá a lányt, és talán még most is váratlanul teszi ezt.
A ház gondolata kapcsán felmerülő vagyoni helyzet kíváncsisággal tölti el Norit, a választ hallva pedig látványosan elvigyorodik.*
- Csak egy kicsit, mi? Hát persze! *Felnevet játékosan, most már jobb a kedve.* Meg tudnád oldani? Mai úrnő és a titkai. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek a nemesi maszlagnak megvannak a maga előnyei. Az például közéjük tartozik, ha tele vagy csillogó aranyérmékkel.
*Azt tényleg ő sem tudja, mit jelent a kevés meg a sok. Ő már azt, amikor volt párszáz aranya is soknak tartotta, csak aztán Idya elvette tőle az összeset, mikor egy jót mert belőle vacsorázni. Hogy milyen csalódott volt akkor, de nem volt más választása. Azóta jobban vigyáz a kis vagyonára, de egyelőre nem szól semmit arról, hogy bizony nála is akad valamennyi pénz.*
- Ó, és még mennyien át fognak verni! *Legyint erre. Nem kell a szívére vennie, ezzel jár az élet, ő már csak tudja. A következő vallomás és ígéret viszont nagyon meglepi.*
- Nekem… helyem? Nálad? *Pár pillanat csend, majd hirtelen a semmiből jőve elsírja magát.* Már meséltem neked Nolie-ról, nem? Ő is befogadott egyszer engem. Elrejtett a világ elől, mikor minden ellenem volt, de nem maradhattam sokáig. Menekülnöm kellett a városból, mert üldöztek. Aztán, azon a napon, mikor találkoztunk, érte mentem vissza. A házat romokban találtam, őt pedig sehol. Akkor tudatosult bennem újra, hogy nekem nincs is otthonom. Szerinted valaha lehet? *Néz ismét azokba a kék íriszekbe, miközben könnyeit és a fekete festéket törölgeti az arcáról.*
4997. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 21:13:12
Üzenet elküldve: 2024-03-22 21:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Pedig csak az képes igazán mélyen érezni, akit bele is taszított az őrületbe, szilánkokra robbantva a saját lelkét. Ha valamit, ezt szentül hiszi. Persze Mai is mély a maga módján, de csak azért, mert nem jutott más neki, mint a saját gondolatai. Ami valójában egy börtön. Ebből kiszakadva most bepótolhat mindent, ami eddig nem volt jelen az életében, de a kicsapongás sok neki. Nem hiszi, hogy hatonta fog ilyen alkalmakba bonyolódni, mint ami a dokival történt. Vagy az azt előző este. Ismételni vele? Na azt már sokkal szívesebben. De most nem ezen agyal, hanem a feketeségen és az érzelmek kérdésén.*
- Pedig te sokkal, de sokkal mélyebb vagy, mint gondolod. Még tőlem is. Csak máshogy. Ilyenek vagyunk. Mások. *Ez tetszik neki. Minél különfélébb lényekkel hozza össze az élet, annál szélesebb a látóköre és tud igazi következtetéseket levonni, amit nem lapokból, hanem szemekből, elméből olvas.
Összebújnak hát, mindig is megnyugtatta, ha Nori ilyen formában van. És meri mondani, hogy nem mély, miközben egymásnak vannak ott csak. Kicsit furcsa módon, de jól egymásra talált a két véglet.*
- Közös. *Horkan fel, ami egy elhalt nevetésnek hat. Utálja a naivitását, és nagyon szeretné eltenni egy dobozba, belehajítani a tenger mélyébe. Úgy lehet ezt szimbolikusan meg is fogja tenni. A kikötőben a víz adott, már csak egy doboz kell. Milyen butaságnak hangzik, mégis valami erőt érez benne. Talán végre nem hisz majd el mindent, ami kedvesen szól.* - A látszat ellenére sosem tétlenkedek. Nem csak a könyvek léteznek. De nem raboltam ki a szüleimet, csak egy kicsit. *Akkor természetesen nem tudott volna eljutni idáig, ha nem halmozott volna fel magának egy kis összeget. Ugyan kevés maradt belőle. Kinek mi a kevés? Hangoztatta ugyan, hogy alig van neki, de ami neki aprópénz, az a szegényeknek vagyon. Mások az értékrendek.* - Talán meg tudnám oldani, persze ez nem egyszerű. *Lévén fogalma sincs arról, hogy mennyibe fájhat egy ház. Yvon ugyan felajánlotta, mert neki volt tartaléka, de mennyibe kerülhet egy lakás? Tízezrekre gondol. Annyija nincs. Meglepődne, ha tudná az igazat.*
- Én is irigy voltam rád, mert van fogalmad arról, hogy milyen élni. Látod, betettem a lábam a városba és az első jöttment átvert. *Csak azért mondja, mert elmúlt. Tényleg el. Na de ez hogy lehetséges?* - De azt tudd, hogy te mindig kapnál helyet nálam. Mi egyek vagyunk, amióta leültél mellém arra a hideg padra. *Talán ez egy erős túlzás, de nem tudja máshogy érzékeltetni a szeretetét. Azért átsuhan a gondolat, hogy elég volt az a zöld szempár arra, hogy itt hagyja magában a lányt. Na nem baj, nem haragszik érte.*
*Pedig csak az képes igazán mélyen érezni, akit bele is taszított az őrületbe, szilánkokra robbantva a saját lelkét. Ha valamit, ezt szentül hiszi. Persze Mai is mély a maga módján, de csak azért, mert nem jutott más neki, mint a saját gondolatai. Ami valójában egy börtön. Ebből kiszakadva most bepótolhat mindent, ami eddig nem volt jelen az életében, de a kicsapongás sok neki. Nem hiszi, hogy hatonta fog ilyen alkalmakba bonyolódni, mint ami a dokival történt. Vagy az azt előző este. Ismételni vele? Na azt már sokkal szívesebben. De most nem ezen agyal, hanem a feketeségen és az érzelmek kérdésén.*
- Pedig te sokkal, de sokkal mélyebb vagy, mint gondolod. Még tőlem is. Csak máshogy. Ilyenek vagyunk. Mások. *Ez tetszik neki. Minél különfélébb lényekkel hozza össze az élet, annál szélesebb a látóköre és tud igazi következtetéseket levonni, amit nem lapokból, hanem szemekből, elméből olvas.
Összebújnak hát, mindig is megnyugtatta, ha Nori ilyen formában van. És meri mondani, hogy nem mély, miközben egymásnak vannak ott csak. Kicsit furcsa módon, de jól egymásra talált a két véglet.*
- Közös. *Horkan fel, ami egy elhalt nevetésnek hat. Utálja a naivitását, és nagyon szeretné eltenni egy dobozba, belehajítani a tenger mélyébe. Úgy lehet ezt szimbolikusan meg is fogja tenni. A kikötőben a víz adott, már csak egy doboz kell. Milyen butaságnak hangzik, mégis valami erőt érez benne. Talán végre nem hisz majd el mindent, ami kedvesen szól.* - A látszat ellenére sosem tétlenkedek. Nem csak a könyvek léteznek. De nem raboltam ki a szüleimet, csak egy kicsit. *Akkor természetesen nem tudott volna eljutni idáig, ha nem halmozott volna fel magának egy kis összeget. Ugyan kevés maradt belőle. Kinek mi a kevés? Hangoztatta ugyan, hogy alig van neki, de ami neki aprópénz, az a szegényeknek vagyon. Mások az értékrendek.* - Talán meg tudnám oldani, persze ez nem egyszerű. *Lévén fogalma sincs arról, hogy mennyibe fájhat egy ház. Yvon ugyan felajánlotta, mert neki volt tartaléka, de mennyibe kerülhet egy lakás? Tízezrekre gondol. Annyija nincs. Meglepődne, ha tudná az igazat.*
- Én is irigy voltam rád, mert van fogalmad arról, hogy milyen élni. Látod, betettem a lábam a városba és az első jöttment átvert. *Csak azért mondja, mert elmúlt. Tényleg el. Na de ez hogy lehetséges?* - De azt tudd, hogy te mindig kapnál helyet nálam. Mi egyek vagyunk, amióta leültél mellém arra a hideg padra. *Talán ez egy erős túlzás, de nem tudja máshogy érzékeltetni a szeretetét. Azért átsuhan a gondolat, hogy elég volt az a zöld szempár arra, hogy itt hagyja magában a lányt. Na nem baj, nem haragszik érte.*
4996. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:43:07
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Minden jó, ha a vége jó. Mai őszintesége most meghálálja önmagát azzal, hogy Nori végre megnyugszik, elfogadja a történteket, és még csak egy kicsit sem haragszik Mai-ra amiatt, hogy magára is szánt egy-két órácskát az idejéből. Ugyan, miért is haragudna rá? Sosem tervezte korlátozni a lányt, egy percig sem akarta elvárni, hogy minden pillanatban mellette legyen, csak azt, hogy szeresse. Minden ilyen irányú gondola csak Mai képzeletének szüleménye lehetett.*
- Tudod, mivel én képtelen vagyok ilyen mélyen érezni, nem fogom megérteni, hogy neked miért nem volt mindegy, hogy Haldrian vagy más, de ha neked így volt jó, akkor így volt jó.
*Fogalma sincs róla, hogy mit jelent a szerelem, mit jelent vonzódni valakihez. Talán abban hazudik, hogy nem is tud érezni ilyet, de számára mindenféle érzelem olyannyira heves és erős tud lenni, hogy a vonzalom már nem tud kitűnni közülük.
Amikor Mai lefekszik mellé, akkor ő még kicsit bénácska kukacként mocorogva az oldalára fordul, és bal kezével magához öleli Mai-t úgy, mint kedvenc plüssét, akivel a legjobban szeret aludni. Így most jó neki, biztonságban érzi magát így, hogy hozzábújhat.*
- Remélem, hogy igazad van *mondja kicsit reménytelenül sóhajtva, de bízik Mai szavaiban.* Szoba? *Pillant fel kérdően a hajtincsei közül, aztán kíváncsian néz azokba a kék szemekbe, mikor felvetődik a saját otthon ötlete.*
- Ó, tényleg… a közös házatok, ami már nem lesz. *Jut eszébe, hogy Mai eredetileg össze akart költözni Yvon-nal.* Bevallom, hogy rettenetesen irigy voltam rád, mikor azt elmondtad. Én mindig úgy éreztem, hogy soha nem lesz olyanom. Most is úgy érzem, de attól még neked lehet. Jobb, mint fogadókban aludni, ez tény, de lesz rá elég pénzed? Vagy a nemesi vagyont is elcsented, mikor eljöttél otthonról? *Kuncog kicsit, mert az vicces lenne, ha Mai kifosztotta volna a kincstárat távozása előtt.*
*Minden jó, ha a vége jó. Mai őszintesége most meghálálja önmagát azzal, hogy Nori végre megnyugszik, elfogadja a történteket, és még csak egy kicsit sem haragszik Mai-ra amiatt, hogy magára is szánt egy-két órácskát az idejéből. Ugyan, miért is haragudna rá? Sosem tervezte korlátozni a lányt, egy percig sem akarta elvárni, hogy minden pillanatban mellette legyen, csak azt, hogy szeresse. Minden ilyen irányú gondola csak Mai képzeletének szüleménye lehetett.*
- Tudod, mivel én képtelen vagyok ilyen mélyen érezni, nem fogom megérteni, hogy neked miért nem volt mindegy, hogy Haldrian vagy más, de ha neked így volt jó, akkor így volt jó.
*Fogalma sincs róla, hogy mit jelent a szerelem, mit jelent vonzódni valakihez. Talán abban hazudik, hogy nem is tud érezni ilyet, de számára mindenféle érzelem olyannyira heves és erős tud lenni, hogy a vonzalom már nem tud kitűnni közülük.
Amikor Mai lefekszik mellé, akkor ő még kicsit bénácska kukacként mocorogva az oldalára fordul, és bal kezével magához öleli Mai-t úgy, mint kedvenc plüssét, akivel a legjobban szeret aludni. Így most jó neki, biztonságban érzi magát így, hogy hozzábújhat.*
- Remélem, hogy igazad van *mondja kicsit reménytelenül sóhajtva, de bízik Mai szavaiban.* Szoba? *Pillant fel kérdően a hajtincsei közül, aztán kíváncsian néz azokba a kék szemekbe, mikor felvetődik a saját otthon ötlete.*
- Ó, tényleg… a közös házatok, ami már nem lesz. *Jut eszébe, hogy Mai eredetileg össze akart költözni Yvon-nal.* Bevallom, hogy rettenetesen irigy voltam rád, mikor azt elmondtad. Én mindig úgy éreztem, hogy soha nem lesz olyanom. Most is úgy érzem, de attól még neked lehet. Jobb, mint fogadókban aludni, ez tény, de lesz rá elég pénzed? Vagy a nemesi vagyont is elcsented, mikor eljöttél otthonról? *Kuncog kicsit, mert az vicces lenne, ha Mai kifosztotta volna a kincstárat távozása előtt.*
4995. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:16:46
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:16:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Sosem tudhatja előre, mikor is érkezik el Lil, vagy Rien ideje, ami azért még zavarja. Nagy áttörés lenne, ha a jeleket észrevenné, és abból tudna egy lépéssel előrébb járni. Talán ez is eljön egyszer, de még nem volt alkalma messzemenő következtetéseket levonni. Nem is olyan rég találkozott ezzel a feketeséggel, mégis nagyon sok minden történt velük. Ezért hálás, hiszen akkor csak a könyvei maradtak volna, meg talán valami buta kis szerelem érzés, csak azért, mert valaki foglalkozik végre vele, aki nem egy nemes.
Ahogy belekezd a mesébe, kicsit el is pirul, mert tényleg nem szokott ehhez hozzá. A mondandója végére talán oldódik valamennyit, de ameddig nem kap választ, addig biztosan nem nyugszik meg teljesen. Miért is kell egyáltalán félnie válaszoktól? Hiszen végre valóban jól érezte magát és ez felemelő. Ha az események sorozata nem így követte volna egymást, ahogy most elmesélte, akkor biztosan nem is történt volna ez meg. Egy újabb felismerés, hogy nem szabad, hogy bárki közelsége leblokkolja.
Végre kimondta amit ki kell, és a reakció sokkal jobb volt, mint azt várta. Csak nagyon sajnálja, hogy ennyire erőtlen még szegény barátnője. Neki nem teher, hogy itt kell maradni vele és megpihenni.*
- Meg kellett tapasztalnod, hogy tudd. Valahol ez jó. ~Vajon mi lett volna, ha sikerül a kötés kettőnk között?~
*Kicsit elmereng, mert már nem bízik a másik varázsában. Nem abban, hogy ne lenne ügyes, pusztán a következmények félelmetesek. Soha többé nem egyezik bele semmibe innentől, ha tudja, hogy vérmágiához van köze.*
- Az más volt. Valami hiányzott. Jól szórakoztam, elhiheted, de az nem én lettem volna. *Visszagondol a tegnapi éjszakára és bár rengeteg bor csúszott le azon a torkon, mégis megálljt tudott parancsolni valami olyannak, amit igazán nem akart. Ez jó. Kicsit magabiztosabbá vállt tőle.* - Igazad van, és én élveztem is ma végre. *Mármint az életet. De azért mást is.* - Örülök, hogy nem haragszol! *Dől el az ágyon kicsit, úgy, hogy Nori-t érhesse az arca, most nagyon jól esik neki, hogy kicsit beszélhetett. Nem is volt ez olyan szörnyű.* - Semmiről nem késünk le. Meg is érdemlünk egy ilyen szép szobát. Holnapra sokkal jobban leszel meglásd! Aztán pedig meglátjuk, hogy hogyan tovább. Igen, szoba... *Villan be egy kép, hogy a sajátjában hajtja álomra a fejét, ami lehetne ugyan ilyen szép is akár idővel.* - Talán a városban keresnem kéne egy házat, ha már nem jött össze a tervem. *Már most nem olyan szörnyű Yvon-ra gondolni. Jé.* - Szerinted jó ötlet? Nem ragadhatok örökké a Pegazusban.
*Sosem tudhatja előre, mikor is érkezik el Lil, vagy Rien ideje, ami azért még zavarja. Nagy áttörés lenne, ha a jeleket észrevenné, és abból tudna egy lépéssel előrébb járni. Talán ez is eljön egyszer, de még nem volt alkalma messzemenő következtetéseket levonni. Nem is olyan rég találkozott ezzel a feketeséggel, mégis nagyon sok minden történt velük. Ezért hálás, hiszen akkor csak a könyvei maradtak volna, meg talán valami buta kis szerelem érzés, csak azért, mert valaki foglalkozik végre vele, aki nem egy nemes.
Ahogy belekezd a mesébe, kicsit el is pirul, mert tényleg nem szokott ehhez hozzá. A mondandója végére talán oldódik valamennyit, de ameddig nem kap választ, addig biztosan nem nyugszik meg teljesen. Miért is kell egyáltalán félnie válaszoktól? Hiszen végre valóban jól érezte magát és ez felemelő. Ha az események sorozata nem így követte volna egymást, ahogy most elmesélte, akkor biztosan nem is történt volna ez meg. Egy újabb felismerés, hogy nem szabad, hogy bárki közelsége leblokkolja.
Végre kimondta amit ki kell, és a reakció sokkal jobb volt, mint azt várta. Csak nagyon sajnálja, hogy ennyire erőtlen még szegény barátnője. Neki nem teher, hogy itt kell maradni vele és megpihenni.*
- Meg kellett tapasztalnod, hogy tudd. Valahol ez jó. ~Vajon mi lett volna, ha sikerül a kötés kettőnk között?~
*Kicsit elmereng, mert már nem bízik a másik varázsában. Nem abban, hogy ne lenne ügyes, pusztán a következmények félelmetesek. Soha többé nem egyezik bele semmibe innentől, ha tudja, hogy vérmágiához van köze.*
- Az más volt. Valami hiányzott. Jól szórakoztam, elhiheted, de az nem én lettem volna. *Visszagondol a tegnapi éjszakára és bár rengeteg bor csúszott le azon a torkon, mégis megálljt tudott parancsolni valami olyannak, amit igazán nem akart. Ez jó. Kicsit magabiztosabbá vállt tőle.* - Igazad van, és én élveztem is ma végre. *Mármint az életet. De azért mást is.* - Örülök, hogy nem haragszol! *Dől el az ágyon kicsit, úgy, hogy Nori-t érhesse az arca, most nagyon jól esik neki, hogy kicsit beszélhetett. Nem is volt ez olyan szörnyű.* - Semmiről nem késünk le. Meg is érdemlünk egy ilyen szép szobát. Holnapra sokkal jobban leszel meglásd! Aztán pedig meglátjuk, hogy hogyan tovább. Igen, szoba... *Villan be egy kép, hogy a sajátjában hajtja álomra a fejét, ami lehetne ugyan ilyen szép is akár idővel.* - Talán a városban keresnem kéne egy házat, ha már nem jött össze a tervem. *Már most nem olyan szörnyű Yvon-ra gondolni. Jé.* - Szerinted jó ötlet? Nem ragadhatok örökké a Pegazusban.
4994. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:52:37
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Bizony sokat tanulhat most ebből a helyzetből Mai. Leginkább arról, hogy tényleg nem mindegy, mikor és hogyan próbál meg játszadozni Nori gondolataival. Talán a szójáték sosem jó ötlet valakivel, aki képes ugyanazt a dolgot három különböző pillanatban háromféleképp értelmezni, de az biztos, hogy ez a nagy összevisszaság, ami Mai mondatait övezi, csak arra jó, hogy egyre inkább az őrület határára sodorják fekete barátnőjét. Nem csak egymástól távolodnak így, de Nori a valóságtól is. Talán szerencse, hogy a teste használhatatlan, a fegyverei pedig nincsenek sehol, mert ha fizikailag rendben lenne, lehet, hogy most ismét Lil gyilkos pengéjét érezhetné a torkán a kis tudóspalánta.
Mikor Mai újra mesélni kezd, Nori igyekszik minden erejével rá figyelni, hogy megértse a szavait és kiszúrja az esetleges újabb hazugságokat. Azonban az összeszedett gondolatok, a kerek, egész mondatok, a helyes időrendi sorrend, az események logikus összekapcsolása, na meg az, hogy Mai végre nem próbálja meg még magát is megzavarva, félig ferdítve előadni a történetet segít abban, hogy Nori is végre tisztán lásson.*
- Igen, hirtelen nagyon kimerült lettem. Biztos vagyok benne, hogy az a varázslat az oka. Nem szabad használnom többet. *Ezt is tudja már, és talán tanult is a leckéből. Viszont ezek csak a tárgyilagos tények, amik arról szólnak, hogy Nori rosszul lett, megvizsgálta egy orvos, aztán pihent, ahogy az lenni szokott. Amitől Mai igazán félhet az az, hogy mit szól a történet következő fejezetéhez. Talán jobb lett volna, ha rögtön az igazsággal kezdi, és nem próbálja meg akár csak játékból átverni a lányt, mert dühös, szikrázó pillantások helyett most egy széles mosolyt kap válaszul.*
- Jól tetted. Én azt hittem, hogy Haldrian-nal is jól fogod érezni magad, na meg velem édeshármasban, amiből végül négyes lett, de csalódtam. Csalódtam azért, mert neked nem tetszett az este. Így hát én is boldog vagyok, hogy ma végre hajlandó voltál te is jól érezni magad. Erről szól az élet, Mai, hogy élvezd. *Nori gondolatai és szavai is egycsapásra teljesen kitisztulnak, azok nem indulatosak, nem csapongóak, sőt, inkább egész kedvesek.*
- Egyáltalán nem haragszom rád. Magamra sokkal inkább, amiért most itt kell rostokolnunk, mert hülye voltam.
*Egyébként most jönne el a legjobb pillanat arra, hogy kikérdezze Mai-t az Yvon-nal történtekről, hisz az a beszélgetésük még akkor félbemaradt, mikor a Hét Varjú Tavernába érkeztek, és érdekes lehetne az Yvon-Doki párhuzam, de Nori-nak egyelőre ez most eszébe sem jut.*
*Bizony sokat tanulhat most ebből a helyzetből Mai. Leginkább arról, hogy tényleg nem mindegy, mikor és hogyan próbál meg játszadozni Nori gondolataival. Talán a szójáték sosem jó ötlet valakivel, aki képes ugyanazt a dolgot három különböző pillanatban háromféleképp értelmezni, de az biztos, hogy ez a nagy összevisszaság, ami Mai mondatait övezi, csak arra jó, hogy egyre inkább az őrület határára sodorják fekete barátnőjét. Nem csak egymástól távolodnak így, de Nori a valóságtól is. Talán szerencse, hogy a teste használhatatlan, a fegyverei pedig nincsenek sehol, mert ha fizikailag rendben lenne, lehet, hogy most ismét Lil gyilkos pengéjét érezhetné a torkán a kis tudóspalánta.
Mikor Mai újra mesélni kezd, Nori igyekszik minden erejével rá figyelni, hogy megértse a szavait és kiszúrja az esetleges újabb hazugságokat. Azonban az összeszedett gondolatok, a kerek, egész mondatok, a helyes időrendi sorrend, az események logikus összekapcsolása, na meg az, hogy Mai végre nem próbálja meg még magát is megzavarva, félig ferdítve előadni a történetet segít abban, hogy Nori is végre tisztán lásson.*
- Igen, hirtelen nagyon kimerült lettem. Biztos vagyok benne, hogy az a varázslat az oka. Nem szabad használnom többet. *Ezt is tudja már, és talán tanult is a leckéből. Viszont ezek csak a tárgyilagos tények, amik arról szólnak, hogy Nori rosszul lett, megvizsgálta egy orvos, aztán pihent, ahogy az lenni szokott. Amitől Mai igazán félhet az az, hogy mit szól a történet következő fejezetéhez. Talán jobb lett volna, ha rögtön az igazsággal kezdi, és nem próbálja meg akár csak játékból átverni a lányt, mert dühös, szikrázó pillantások helyett most egy széles mosolyt kap válaszul.*
- Jól tetted. Én azt hittem, hogy Haldrian-nal is jól fogod érezni magad, na meg velem édeshármasban, amiből végül négyes lett, de csalódtam. Csalódtam azért, mert neked nem tetszett az este. Így hát én is boldog vagyok, hogy ma végre hajlandó voltál te is jól érezni magad. Erről szól az élet, Mai, hogy élvezd. *Nori gondolatai és szavai is egycsapásra teljesen kitisztulnak, azok nem indulatosak, nem csapongóak, sőt, inkább egész kedvesek.*
- Egyáltalán nem haragszom rád. Magamra sokkal inkább, amiért most itt kell rostokolnunk, mert hülye voltam.
*Egyébként most jönne el a legjobb pillanat arra, hogy kikérdezze Mai-t az Yvon-nal történtekről, hisz az a beszélgetésük még akkor félbemaradt, mikor a Hét Varjú Tavernába érkeztek, és érdekes lehetne az Yvon-Doki párhuzam, de Nori-nak egyelőre ez most eszébe sem jut.*
4993. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:04:37
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:04:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Kissé eltávolodott Mai is a szokásos racionalitásától és az ő fejében is összevesznek a gondolatok. De megbocsájtaná magának, ha a lányt nem zavarná vele össze teljesen, mert látványos, hogy fogalma sincs mivel mit kell kezdeni. Nagy levegőt vesz, hogy egy kicsit összeszedettebb legyen. Azért azt feljegyzi magában, hogy összezavarodott emberrel talán nem kellene pingpongozni. Ki kell állni egy gondolat mellett, csak az segíthet. Bár rajta kevésbé. Látja a pislogást és kicsit el is szégyenli magát. Nem szokott ő ilyen lenni, kizökkentette az elmúlt nap, vagy napok a normalitásból. Azt is megjegyzi, hogy ha nem akar valamiről beszélni nem kell elcsepegtetni fél, vagy hamis információkat, főleg nem valakinek, aki zavarodott. Saját magát lökte most be az általa ásott gödörbe. Mennyi rendkívüli felismerés és információ, milyen rosszkor. Vagy egyszerűen csak kikívánkozna a teljes igazság a kedvenc barátnője felé, csak fél, hogy amazt a kérdések ellenére egyáltalán nem olyan mélységben érdekli, mint az benne van? Ez szomorítja el. Nem ismerik, de nem is hagyja. Yvont sem mesélte el, de még Niá-t sem. Bukjon inkább akkor, ha kiadja magát, akkor van miért. A feltételezések gyilkosak a lelkére nézve.*
- Jó, ne haragudj. *Húzza el a száját, főleg, mert látja, hogy távolodik tőle a másik. Azt hitte majd egy kis kedvességgel mindent megold, ahogy szokott, de most nem sikerült.*
- Az eleje teljesen igaz volt. Beértünk ide, te összeestél, a doki megvizsgált. Megkértelek, hogy aludj el, te pedig hallgattál rám, bár annyira kimerült voltál, hogy anélkül is megtörtént volna. *Rándítja meg a vállát, mintha ez amolyan evidens lenne, hogy ha már úgyis alszik, akkor miért is ne hagyhatná ott egy kicsit pihenni. Elvégre nincsenek összekötve. Be kell vallani ez mégsem akkora baj.*
- Átvittek a rendelőből ebbe a szobába téged, hogy puha ágyban pihenhess, ez volt a kérésed. És szerintem is így illik. Na és... az a folt. *Behunyja a szemét, nem volt felkészülve mégsem arra, hogy magáról beszéljen. Főleg nem egy ilyen témáról. Nem a szégyenlősség, hanem a tudat, hogy tőle ez nem megszokott.* - Szóval, amíg pihentél én eltöltöttem egy kis időt a ~Ugye, a névtelenség...~ a dokival. Tegnap neked volt egy jó estéd, ma pedig nekem egy jó reggelem. *Most felkuncogna, de erősebb az érzés, hogy nem komfortos neki ez a beszélgetés.* - Jaj, hát neked mondogattam, hogy milyen csinos! Ugye nem haragszol rám? *Szemeiben csillog egy kis félelem, mégis sugárzik az arca az örömtől. Érdekes párosítás.*
*Kissé eltávolodott Mai is a szokásos racionalitásától és az ő fejében is összevesznek a gondolatok. De megbocsájtaná magának, ha a lányt nem zavarná vele össze teljesen, mert látványos, hogy fogalma sincs mivel mit kell kezdeni. Nagy levegőt vesz, hogy egy kicsit összeszedettebb legyen. Azért azt feljegyzi magában, hogy összezavarodott emberrel talán nem kellene pingpongozni. Ki kell állni egy gondolat mellett, csak az segíthet. Bár rajta kevésbé. Látja a pislogást és kicsit el is szégyenli magát. Nem szokott ő ilyen lenni, kizökkentette az elmúlt nap, vagy napok a normalitásból. Azt is megjegyzi, hogy ha nem akar valamiről beszélni nem kell elcsepegtetni fél, vagy hamis információkat, főleg nem valakinek, aki zavarodott. Saját magát lökte most be az általa ásott gödörbe. Mennyi rendkívüli felismerés és információ, milyen rosszkor. Vagy egyszerűen csak kikívánkozna a teljes igazság a kedvenc barátnője felé, csak fél, hogy amazt a kérdések ellenére egyáltalán nem olyan mélységben érdekli, mint az benne van? Ez szomorítja el. Nem ismerik, de nem is hagyja. Yvont sem mesélte el, de még Niá-t sem. Bukjon inkább akkor, ha kiadja magát, akkor van miért. A feltételezések gyilkosak a lelkére nézve.*
- Jó, ne haragudj. *Húzza el a száját, főleg, mert látja, hogy távolodik tőle a másik. Azt hitte majd egy kis kedvességgel mindent megold, ahogy szokott, de most nem sikerült.*
- Az eleje teljesen igaz volt. Beértünk ide, te összeestél, a doki megvizsgált. Megkértelek, hogy aludj el, te pedig hallgattál rám, bár annyira kimerült voltál, hogy anélkül is megtörtént volna. *Rándítja meg a vállát, mintha ez amolyan evidens lenne, hogy ha már úgyis alszik, akkor miért is ne hagyhatná ott egy kicsit pihenni. Elvégre nincsenek összekötve. Be kell vallani ez mégsem akkora baj.*
- Átvittek a rendelőből ebbe a szobába téged, hogy puha ágyban pihenhess, ez volt a kérésed. És szerintem is így illik. Na és... az a folt. *Behunyja a szemét, nem volt felkészülve mégsem arra, hogy magáról beszéljen. Főleg nem egy ilyen témáról. Nem a szégyenlősség, hanem a tudat, hogy tőle ez nem megszokott.* - Szóval, amíg pihentél én eltöltöttem egy kis időt a ~Ugye, a névtelenség...~ a dokival. Tegnap neked volt egy jó estéd, ma pedig nekem egy jó reggelem. *Most felkuncogna, de erősebb az érzés, hogy nem komfortos neki ez a beszélgetés.* - Jaj, hát neked mondogattam, hogy milyen csinos! Ugye nem haragszol rám? *Szemeiben csillog egy kis félelem, mégis sugárzik az arca az örömtől. Érdekes párosítás.*
4992. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 18:32:29
Üzenet elküldve: 2024-03-22 18:32:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Felettébb meggondolatlan dolog az amúgy is zavarodott lánynak az egyik pillanatban ezt, a másikban pedig a szöges ellentétjét mondani. Nori-n látszik is, hogy most nem tudja hová tenni, hogy akkor az ő úrnője most az úrnője legyen, vagy csak Mai és a saját gondolataiban legyen csak az úrnője, aztán meg még azt is mondja, hogy ha nem szeretné, akkor ne hívja úgy, holott pont az előbb mondta, hogy szeretné… Sokáig nem is kap választ, csak hosszú, édesen pislogó tekintetet azokkal a barna szemecskékkel.*
- Ahogy akarod, úrnőm. *Ennyit tud végül a beteg kis agya reakcióként megfogalmazni a hallottakra, egyébként teljesen elveszett, hogy most igazából mit is vár el tőle Mai, de mindegy is.
A dokival kapcsolatos történet látszólag megnyugtatja Nori-t, de Mai-nak itt is muszáj még egyszer felkavarnia az épphogy megnyugvó állóvizet. Talán jobban járt volna, ha egyelőre annyiban hagyja, és elfogadja fekete barátnője véleményét.*
- Tessék? Miért ne feltételezném? Hát épp most mondtad. Vagy azt gondolod, hogy nem bízom meg benned? *A kérdés után összevonja a szemöldökét, aztán egy fenyegetően dühös tekintet ül ki az arcára.*
- Vagy még mindig hazudsz… Mai, ne szórakozz velem, mert azt gyűlölöm! Egyáltalán nem vagy vicces, nem jó játék. *El is húzódik az elől az egyébként végtelenül finom simogatás elől, amit nyugtatás céljából kap, és ami valószínűleg meg is nyugtatná, ha nem kavarnák fel az indulatait a lány szavai.*
- Kezdjük akkor el még egyszer, elölről, mert kezd fogyni a türelmem. Mi történt itt az elmúlt pár órában? Mi történt velem, és mi veled?
*Mintha csak egy végtelen körforgásba kerültek volna, legalábbis Nori elméje biztosan. Akármennyire is próbál a tőle telhető legjobb magyarázatot nyújtani a számára Mai, annyira instabil szerencsétlen lány elméje, hogy egy apró, pici, nem odaillő részlet is kizökkenti őt annyira, hogy kezdődhet minden a legelejéről. Viccel pedig nem is érdemes próbálkozni, mert láthatóan képtelen most bármit is átvitt értelemben értelmezni.*
*Felettébb meggondolatlan dolog az amúgy is zavarodott lánynak az egyik pillanatban ezt, a másikban pedig a szöges ellentétjét mondani. Nori-n látszik is, hogy most nem tudja hová tenni, hogy akkor az ő úrnője most az úrnője legyen, vagy csak Mai és a saját gondolataiban legyen csak az úrnője, aztán meg még azt is mondja, hogy ha nem szeretné, akkor ne hívja úgy, holott pont az előbb mondta, hogy szeretné… Sokáig nem is kap választ, csak hosszú, édesen pislogó tekintetet azokkal a barna szemecskékkel.*
- Ahogy akarod, úrnőm. *Ennyit tud végül a beteg kis agya reakcióként megfogalmazni a hallottakra, egyébként teljesen elveszett, hogy most igazából mit is vár el tőle Mai, de mindegy is.
A dokival kapcsolatos történet látszólag megnyugtatja Nori-t, de Mai-nak itt is muszáj még egyszer felkavarnia az épphogy megnyugvó állóvizet. Talán jobban járt volna, ha egyelőre annyiban hagyja, és elfogadja fekete barátnője véleményét.*
- Tessék? Miért ne feltételezném? Hát épp most mondtad. Vagy azt gondolod, hogy nem bízom meg benned? *A kérdés után összevonja a szemöldökét, aztán egy fenyegetően dühös tekintet ül ki az arcára.*
- Vagy még mindig hazudsz… Mai, ne szórakozz velem, mert azt gyűlölöm! Egyáltalán nem vagy vicces, nem jó játék. *El is húzódik az elől az egyébként végtelenül finom simogatás elől, amit nyugtatás céljából kap, és ami valószínűleg meg is nyugtatná, ha nem kavarnák fel az indulatait a lány szavai.*
- Kezdjük akkor el még egyszer, elölről, mert kezd fogyni a türelmem. Mi történt itt az elmúlt pár órában? Mi történt velem, és mi veled?
*Mintha csak egy végtelen körforgásba kerültek volna, legalábbis Nori elméje biztosan. Akármennyire is próbál a tőle telhető legjobb magyarázatot nyújtani a számára Mai, annyira instabil szerencsétlen lány elméje, hogy egy apró, pici, nem odaillő részlet is kizökkenti őt annyira, hogy kezdődhet minden a legelejéről. Viccel pedig nem is érdemes próbálkozni, mert láthatóan képtelen most bármit is átvitt értelemben értelmezni.*
4991. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 15:16:52
Üzenet elküldve: 2024-03-22 15:16:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Amellett, hogy még mindig nincsen kibékülve azzal, hogy miről is van szó, azt elismerősen konstatálja, hogy a másik a gondolatait megvédi. Hasonlóan van ezzel Mai is. Az csak és kizárólag az övé és senki másé. Az, hogy ki van rá hatással egy mási kérdés, de a jog megilleti arra, hogy megtartsa magának. Furcsán méri végig a lányt, nagyon reméli, hogy ez valami átmeneti állapot akkor is, ha ezzel hatalmat tudna gyakorolni a lány fölött. Talán később megérhet rá a gondolat, hogy hasznos, de az még nem most lesz.*
- Tudod mit, ha neked ez fontos... *Bár megcáfolja saját magát, és ő is egyik pillanatban ezt mondja, aztán azt, így mégis hamarabb értesül majd arról, ha elmúlik ez a zavar a másikban.* - De ha nem szeretnél, nem kell így nevezned. Nekem nem fontos. *Játék avagy nem, belemegy. Másként hogyan tudná elemezni a helyzetet? Nem szereti, ha csaponganak a gondolatai és hirtelen dönt másként, de végül arra jut, hogy így lesz a legjobb.
A rögtönzött kis története viszont nem azt a hatást váltja ki, amit várt. Azt hitte lát egy döbbent arcot és majd jót nevethetnek azon, hogy milyen ügyesen átverte Nori-t. Nevetése hamar fullad bele egy enyhe csalódásba, talán még szomorú is lesz egy kicsit. Valahogy mindig azt hiszi, hogy ők igazán fontosak egymásnak, de mindig rá kell jönnie, hogy Mai-t egyáltalán nem ismeri. Talán senki.*
- Hú, te aztán tényleg feltételeznéd ezt rólam.
*Állapítja meg, majd a nyakához ér akaratlanul is. Mintha csak szimbolizálná azt a lopott órát, amikor csak úgy az lehetett aki.
Magára erőltet egy kis mosolyt, hiszen a másiknak erre van szüksége. Támogatásra, figyelemre. Ő most a beteg. Ismét hátra sorolja magát. De most legalább észreveszi, hogy mit csinál. Mindegy. Most nincs itt a helye az elmélkedésnek.*
-Nem tudom Édes... *Simogatja végig a fekete hajkoronát, hogy azzal is nyugtassa egy kicsit.* - Ma még biztosan pihenned kell, aztán meglátjuk. Adj időt magadnak. Addig maradunk, amíg csak kell. Nem sietünk sehová, az a fontos, hogy erőre kapj. És csak semmi mágia. Magadtól.
*Amellett, hogy még mindig nincsen kibékülve azzal, hogy miről is van szó, azt elismerősen konstatálja, hogy a másik a gondolatait megvédi. Hasonlóan van ezzel Mai is. Az csak és kizárólag az övé és senki másé. Az, hogy ki van rá hatással egy mási kérdés, de a jog megilleti arra, hogy megtartsa magának. Furcsán méri végig a lányt, nagyon reméli, hogy ez valami átmeneti állapot akkor is, ha ezzel hatalmat tudna gyakorolni a lány fölött. Talán később megérhet rá a gondolat, hogy hasznos, de az még nem most lesz.*
- Tudod mit, ha neked ez fontos... *Bár megcáfolja saját magát, és ő is egyik pillanatban ezt mondja, aztán azt, így mégis hamarabb értesül majd arról, ha elmúlik ez a zavar a másikban.* - De ha nem szeretnél, nem kell így nevezned. Nekem nem fontos. *Játék avagy nem, belemegy. Másként hogyan tudná elemezni a helyzetet? Nem szereti, ha csaponganak a gondolatai és hirtelen dönt másként, de végül arra jut, hogy így lesz a legjobb.
A rögtönzött kis története viszont nem azt a hatást váltja ki, amit várt. Azt hitte lát egy döbbent arcot és majd jót nevethetnek azon, hogy milyen ügyesen átverte Nori-t. Nevetése hamar fullad bele egy enyhe csalódásba, talán még szomorú is lesz egy kicsit. Valahogy mindig azt hiszi, hogy ők igazán fontosak egymásnak, de mindig rá kell jönnie, hogy Mai-t egyáltalán nem ismeri. Talán senki.*
- Hú, te aztán tényleg feltételeznéd ezt rólam.
*Állapítja meg, majd a nyakához ér akaratlanul is. Mintha csak szimbolizálná azt a lopott órát, amikor csak úgy az lehetett aki.
Magára erőltet egy kis mosolyt, hiszen a másiknak erre van szüksége. Támogatásra, figyelemre. Ő most a beteg. Ismét hátra sorolja magát. De most legalább észreveszi, hogy mit csinál. Mindegy. Most nincs itt a helye az elmélkedésnek.*
-Nem tudom Édes... *Simogatja végig a fekete hajkoronát, hogy azzal is nyugtassa egy kicsit.* - Ma még biztosan pihenned kell, aztán meglátjuk. Adj időt magadnak. Addig maradunk, amíg csak kell. Nem sietünk sehová, az a fontos, hogy erőre kapj. És csak semmi mágia. Magadtól.
4990. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 22:37:44
Üzenet elküldve: 2024-03-21 22:37:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Van egy kifejezetten nagy előnye annak, ha egy ember úrnőjének gondolja a másikat. Mégpedig az, hogy az úrnő szava szent, és bármit kér, az úgy lesz, ahogy ő akarja. Erre szolgál bizonyítékként Nori válasza is Mai kérésére.*
- Rendben, ha ezt szeretnéd, nem hívlak így, de attól még gondolni fogom. A gondolataim felett nincs hatalmad *válaszolja engedelmesen, de kissé mégis makacs módon. A gondolatait, az elméjének legbelső kis titkait azt inkább megtartja magának. A hatalom szóval dobálózik közben, amit úgy látszik, minden további nélkül elismer Mai-nak, mintha tényleg régóta az úrnőjeként tekintene fel rá.
A tisztelet mellett csak egy dolgot érez most erősebben a kis barátnője iránt, azt, hogy meg kell őt védenie mindentől, minden körülmények között még akkor is, mikor látszólag most ő szorul kettejük közül jobban rá a védelemre.
Nem kerüli el az árulkodó vörös folt Nori figyelmét, aminek eredete iránt rögtön, már-már követelőzően kezd faggatózni. Türelmesen megvárja, míg Mai is megnézi magának azt a foltot, és bármennyire is szeretné, ha az is csak a Nori egy újabb képzelgésének része lenne, nem az. Nagyon is valóságos az a kis jel, amit a doki rajta hagyott a kis menyecskén.
A válasz, amit végül kap, kifejezetten meglepi, és úgy látszik, hogy ezzel már ő sem akar tovább vitatkozni.*
- Tényleg? Csodás! Ezek szerint mégis tanultál valamit a tegnap estéből. *Épp magyarázná tovább, hogy az ingyen szállásért ő is a testét adta cserébe Haldrian-nak, de Mai szokatlanul hangos és bájos nevetése kizökkenti a gondolatmenetéből.*
- Jól van, jól van! Tudom, hogy illene megköszönnöm, de nem lennék én Norileina, ha megtenném, szóval csak képzeld el, hogy megtettem!
*Nem sikerül megfejtenie a nevetés valódi okát, így azt sem, hogy barátnője csak füllent, és valójában nem fizetségképp volt együtt az elffel, de ez most talán már nem is számít. A lényeg, hogy Nori számára ez egy kielégítő válasz, így nem kérdezősködik tovább, hanem újra nyugodtan bújik el a takaró alatt.*
- Szerinted meddig leszek még ilyen szánalmasan béna? *kérdezi halkan. Mihamarabb szeretne újra a régi lenni.*
*Van egy kifejezetten nagy előnye annak, ha egy ember úrnőjének gondolja a másikat. Mégpedig az, hogy az úrnő szava szent, és bármit kér, az úgy lesz, ahogy ő akarja. Erre szolgál bizonyítékként Nori válasza is Mai kérésére.*
- Rendben, ha ezt szeretnéd, nem hívlak így, de attól még gondolni fogom. A gondolataim felett nincs hatalmad *válaszolja engedelmesen, de kissé mégis makacs módon. A gondolatait, az elméjének legbelső kis titkait azt inkább megtartja magának. A hatalom szóval dobálózik közben, amit úgy látszik, minden további nélkül elismer Mai-nak, mintha tényleg régóta az úrnőjeként tekintene fel rá.
A tisztelet mellett csak egy dolgot érez most erősebben a kis barátnője iránt, azt, hogy meg kell őt védenie mindentől, minden körülmények között még akkor is, mikor látszólag most ő szorul kettejük közül jobban rá a védelemre.
Nem kerüli el az árulkodó vörös folt Nori figyelmét, aminek eredete iránt rögtön, már-már követelőzően kezd faggatózni. Türelmesen megvárja, míg Mai is megnézi magának azt a foltot, és bármennyire is szeretné, ha az is csak a Nori egy újabb képzelgésének része lenne, nem az. Nagyon is valóságos az a kis jel, amit a doki rajta hagyott a kis menyecskén.
A válasz, amit végül kap, kifejezetten meglepi, és úgy látszik, hogy ezzel már ő sem akar tovább vitatkozni.*
- Tényleg? Csodás! Ezek szerint mégis tanultál valamit a tegnap estéből. *Épp magyarázná tovább, hogy az ingyen szállásért ő is a testét adta cserébe Haldrian-nak, de Mai szokatlanul hangos és bájos nevetése kizökkenti a gondolatmenetéből.*
- Jól van, jól van! Tudom, hogy illene megköszönnöm, de nem lennék én Norileina, ha megtenném, szóval csak képzeld el, hogy megtettem!
*Nem sikerül megfejtenie a nevetés valódi okát, így azt sem, hogy barátnője csak füllent, és valójában nem fizetségképp volt együtt az elffel, de ez most talán már nem is számít. A lényeg, hogy Nori számára ez egy kielégítő válasz, így nem kérdezősködik tovább, hanem újra nyugodtan bújik el a takaró alatt.*
- Szerinted meddig leszek még ilyen szánalmasan béna? *kérdezi halkan. Mihamarabb szeretne újra a régi lenni.*
4989. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:53:12
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:53:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Amikor egy nő azt mondja, hogy "értem", ott baj van. Ha azt is hozzáteszi, hogy "rendben" akkor viszont fel lehet készülni a biztos halálra. Szóval Mai nem nyugszik meg egy pillanatra sem, csak annyi a szerencséje, hogy ő nem egy férfi, mert akkor már nem biztos, hogy lenne ideje válaszokon gondolkozni. De a beszélgetés tovább gördül, úgyhogy nyugtázza, hogy lehetséges, hogy csak kicsit megsértődött a lány azért, mert nem beszélt olyan sokat a kis kikapcsolódásáról.
Abban teljesen biztos, hogy baj van. Egyik percben ezt mondja, a másikban pedig azt, ezzel együtt látszik minden rezdülésén, hogy nem valami bolondozás ez, hanem a puszta valóság. Vagy újabb szilánk hasadt ki abból az így is tépázott lélekből, vagy pedig még kicsit zavart a nemrégiben történtektől. Arra, hogy így marad nem tud gondolni. Még.*
- És ha én most azt kérném, hogy ne hívj így? Tudod, hogy nem szeretem a múltamat, te pedig nem egy kis udvarhölgy vagy, hanem a barátom. *Szavai nem kétségbeesettek, sokkal inkább meggyőzni próbál. Na meg felmérni a terepet, hogy mire emlékszik Nori abból, amit mesélt neki. Minden fontos lehet.
Eztán a vörös foltra terelődik a szó. Nem tudja miről beszél a másik, mert érez valami bizsergést, de miért is ne érezne. Elég intenzív volt minden csók a Dokival. Feláll hát és a tükörhöz sétál. Ott tudatosul benne, hogy nyomot hagytak rajta, ami vegyes érzéseket kelt. Ki tudna szaladni a szobából megkeresni a szőkét, hogy újra egymásnak eshessenek, de fel is tudná pofozni, hogy ilyesmi billogot hagyott rajta és most bárki faggathatja. Elmosolyodik, miközben végigsimít azon a folton. Eszébe jutnak a zöldek. Dehogy pofozná föl.
Visszasétál az ágyhoz, megfogja Nori kezét, ha engedi és úgy kezd bele.*
- Ne aggódj miattam, senki nem bántott, sőt... én... ő... *Nem, Mai sosem ilyen zavarodott. Mindig összeszedett (kivéve, ha éppen meg akarják ölni), egyszerűen csak elég új neki ez az egész helyzet. Nem bonyolódott ő még bele ilyesfajta kapcsolatokba.*
- Kifizettem a Dokit. A testemmel. Tudod nagyon drága lett volna, hogy megvizsgált és hát, kapóra jött, hogy tetszettem neki. Akkor hagyta rajtam ezt a nyomot.
*Nagyon komolyan néz a másikra, hogy ehhez mit fog szólni, s egy kis hatásvadász szünetet tart, majd felnevet. Hangosan, bájosan, úgy, ahogy még maga Nori sem hallhatta nevetni. Valami átszakadt ma benne. Még nem mondja ki, hogy hazudik, de a kacagás elég árulkodó.*
*Amikor egy nő azt mondja, hogy "értem", ott baj van. Ha azt is hozzáteszi, hogy "rendben" akkor viszont fel lehet készülni a biztos halálra. Szóval Mai nem nyugszik meg egy pillanatra sem, csak annyi a szerencséje, hogy ő nem egy férfi, mert akkor már nem biztos, hogy lenne ideje válaszokon gondolkozni. De a beszélgetés tovább gördül, úgyhogy nyugtázza, hogy lehetséges, hogy csak kicsit megsértődött a lány azért, mert nem beszélt olyan sokat a kis kikapcsolódásáról.
Abban teljesen biztos, hogy baj van. Egyik percben ezt mondja, a másikban pedig azt, ezzel együtt látszik minden rezdülésén, hogy nem valami bolondozás ez, hanem a puszta valóság. Vagy újabb szilánk hasadt ki abból az így is tépázott lélekből, vagy pedig még kicsit zavart a nemrégiben történtektől. Arra, hogy így marad nem tud gondolni. Még.*
- És ha én most azt kérném, hogy ne hívj így? Tudod, hogy nem szeretem a múltamat, te pedig nem egy kis udvarhölgy vagy, hanem a barátom. *Szavai nem kétségbeesettek, sokkal inkább meggyőzni próbál. Na meg felmérni a terepet, hogy mire emlékszik Nori abból, amit mesélt neki. Minden fontos lehet.
Eztán a vörös foltra terelődik a szó. Nem tudja miről beszél a másik, mert érez valami bizsergést, de miért is ne érezne. Elég intenzív volt minden csók a Dokival. Feláll hát és a tükörhöz sétál. Ott tudatosul benne, hogy nyomot hagytak rajta, ami vegyes érzéseket kelt. Ki tudna szaladni a szobából megkeresni a szőkét, hogy újra egymásnak eshessenek, de fel is tudná pofozni, hogy ilyesmi billogot hagyott rajta és most bárki faggathatja. Elmosolyodik, miközben végigsimít azon a folton. Eszébe jutnak a zöldek. Dehogy pofozná föl.
Visszasétál az ágyhoz, megfogja Nori kezét, ha engedi és úgy kezd bele.*
- Ne aggódj miattam, senki nem bántott, sőt... én... ő... *Nem, Mai sosem ilyen zavarodott. Mindig összeszedett (kivéve, ha éppen meg akarják ölni), egyszerűen csak elég új neki ez az egész helyzet. Nem bonyolódott ő még bele ilyesfajta kapcsolatokba.*
- Kifizettem a Dokit. A testemmel. Tudod nagyon drága lett volna, hogy megvizsgált és hát, kapóra jött, hogy tetszettem neki. Akkor hagyta rajtam ezt a nyomot.
*Nagyon komolyan néz a másikra, hogy ehhez mit fog szólni, s egy kis hatásvadász szünetet tart, majd felnevet. Hangosan, bájosan, úgy, ahogy még maga Nori sem hallhatta nevetni. Valami átszakadt ma benne. Még nem mondja ki, hogy hazudik, de a kacagás elég árulkodó.*
4988. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:36:53
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:36:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Persze, hogy most rengeteget kérdez, hisz nemrég még azt sem tudta biztosan, hogy hol is van éppen, nemhogy azt, hogy mi történt vele pontosan, így csak a kérdésekbe kapaszkodhat. Azonban, hogy miért pont az érdekli a leginkább, hogy hol volt Mai ezidáig, arra nem tudna magyarázatot adni. Talán hiába hívja őt úrnőnek, mégis benne dolgozik jobban a birtoklási vágy. Mai az övé, így mindig tudnia kell, hogy hol van vagy volt.*
- Csak itt kint. Értem, rendben. *Ennyiben hagyja egyelőre a dolgot, így Mai talán úgy gondolhatja, hogy fellélegezhet, mert nem kell tovább magyarázkodnia, de ez nem teljesen így van. Ahogy a lány a hajával játszik, és oldalra fogja a tincseket, Nori pont észreveszi azt a kis vörös foltot a nyakán, amit most a mozdulat miatt nem takarnak a fekete hajszálak. Nem teszi szóvá rögtön, mert Mai tovább beszél, és az, hogy szerinte nem beszéltek arról, hogy úrnőnek fogja őt szólítani, valóban összezavarják Norit.*
- De hát… te mondtad, hogy így hívjalak. *Na tessék, most már teljesen mást mond, mint fél perccel ezelőtt.* Én pedig azt mondtam, hogy persze, rendben, mert megérdemled, hisz tényleg egy igazi úrnő vagy. Kedves, kecses és gyönyörű. *Kedvesen mosolyog, ahogy dicséri Mai-t, és szavaiban tiszta őszinteség látszik annak ellenére, hogy egyértelműen azt sem tudja, hogy mit beszél, csak az úrnő megszólítással köti az ebet a karóhoz. Ez a kedves mosoly azonban egycsapásra eltűnik a szájáról, mikor Nori maga is felteszi a kérdését, amit az előbb a hozzá intézett szavak miatt nem tudott.*
- Mi az a vörös folt a nyakadon? Ki bántott, Mai? Kit kell megfojtanom miatta?
*Emiatt megint kételkedni kezd abban, hogy úrnője csak ott kint töltötte az idejét. Mai pechjére arra pontosan emlékszik, hogy az a vörös folt nem volt rajta még ma reggel. Kár, hogy nem maradt éjszaka Haldrian-nal, mert az talán jó ürügy lenne, bár jelen pillanatban abban sem lehet biztos, hogy Nori a tegnap estére jól emlékszik.*
- Megkérdezem újra, és ha lehet, most ne hazudj! Hol voltál, amíg aludtam? Mi történt? Miről kell tudnom? *Kezd dühös lenni, de nem is igazán Mai-ra, inkább arra, aki bántotta őt. Vajon megfenyegették annyira, hogy azért hazudik, mert nem meri elmondani az igazságot? Talán meg is kínozták? Egyre kegyetlenebb forgatókönyvek vázolódnak fel az őrült kis agyában.*
*Persze, hogy most rengeteget kérdez, hisz nemrég még azt sem tudta biztosan, hogy hol is van éppen, nemhogy azt, hogy mi történt vele pontosan, így csak a kérdésekbe kapaszkodhat. Azonban, hogy miért pont az érdekli a leginkább, hogy hol volt Mai ezidáig, arra nem tudna magyarázatot adni. Talán hiába hívja őt úrnőnek, mégis benne dolgozik jobban a birtoklási vágy. Mai az övé, így mindig tudnia kell, hogy hol van vagy volt.*
- Csak itt kint. Értem, rendben. *Ennyiben hagyja egyelőre a dolgot, így Mai talán úgy gondolhatja, hogy fellélegezhet, mert nem kell tovább magyarázkodnia, de ez nem teljesen így van. Ahogy a lány a hajával játszik, és oldalra fogja a tincseket, Nori pont észreveszi azt a kis vörös foltot a nyakán, amit most a mozdulat miatt nem takarnak a fekete hajszálak. Nem teszi szóvá rögtön, mert Mai tovább beszél, és az, hogy szerinte nem beszéltek arról, hogy úrnőnek fogja őt szólítani, valóban összezavarják Norit.*
- De hát… te mondtad, hogy így hívjalak. *Na tessék, most már teljesen mást mond, mint fél perccel ezelőtt.* Én pedig azt mondtam, hogy persze, rendben, mert megérdemled, hisz tényleg egy igazi úrnő vagy. Kedves, kecses és gyönyörű. *Kedvesen mosolyog, ahogy dicséri Mai-t, és szavaiban tiszta őszinteség látszik annak ellenére, hogy egyértelműen azt sem tudja, hogy mit beszél, csak az úrnő megszólítással köti az ebet a karóhoz. Ez a kedves mosoly azonban egycsapásra eltűnik a szájáról, mikor Nori maga is felteszi a kérdését, amit az előbb a hozzá intézett szavak miatt nem tudott.*
- Mi az a vörös folt a nyakadon? Ki bántott, Mai? Kit kell megfojtanom miatta?
*Emiatt megint kételkedni kezd abban, hogy úrnője csak ott kint töltötte az idejét. Mai pechjére arra pontosan emlékszik, hogy az a vörös folt nem volt rajta még ma reggel. Kár, hogy nem maradt éjszaka Haldrian-nal, mert az talán jó ürügy lenne, bár jelen pillanatban abban sem lehet biztos, hogy Nori a tegnap estére jól emlékszik.*
- Megkérdezem újra, és ha lehet, most ne hazudj! Hol voltál, amíg aludtam? Mi történt? Miről kell tudnom? *Kezd dühös lenni, de nem is igazán Mai-ra, inkább arra, aki bántotta őt. Vajon megfenyegették annyira, hogy azért hazudik, mert nem meri elmondani az igazságot? Talán meg is kínozták? Egyre kegyetlenebb forgatókönyvek vázolódnak fel az őrült kis agyában.*
4987. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:02:57
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:02:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Szerencsére Mai nem egy buta lány, így inkább szeretné hinni, hogy csak a bolondját járatja vele ezzel az úrnős megszólítással. Tudja jól, hogy ügyes volt a játékban, lévén nem is igazán játszott. Ez is egy része, ebben nőtt fel, s csak addig utálta olyan átkozottul, amíg nem látott benne hasznot. Addig elutasító volt, de most egészen jó érzés, hogy nem kényszerből cselekedett, hanem mert ehhez volt kedve. Még egy kicsit elodázza, hogy jobban ráfeküdjön a témára, de a gondolat már elkezdett kikelni benne, hogy valami nem stimmel. Előbb legyenek túl a kis egészségügyi sétán, lesz egy egész napjuk csak beszélgetni. A szoba ki van fizetve, Nori pedig biztosan nem tud egyhamar lábra állni a nagy utazáshoz.*
- Hogyhogy hol?
*Lepődik meg a kérdésen, mert nem akart válaszolni. Ez a kis fruska is csak akkor kérdez tőle, amikor nem kéne, bezzeg amikor bánatában telesírta volna a fekete kis blúzát hozzá bújva, akkor nem faggatta. Miért ez az ellenállás? Lehet, hogy nem akar túl mélyen belegondolni semmibe, hiszen akkor valóssággá válik és újabb érzelmi hullámvasútra ülhet fel.*
- Csak itt voltam kint. *Kezdi el birizgálni a haját, oldalra fogva, csavargatja, mintha valamiben le akarná vezetni a zavarát. Az ölelés sem hatott annyira, hogy csak belefeledkezzen a lány és ásítva egyet kidőljön még egyszer. Pedig arra biztos nagy szüksége lenne még mindig, ahogy elnézi a helyzetét.* - Nem voltam messze tőled, azt nem tettem volna. *Ezzel egyébként nem hazudott. Meg is nyugtatja.*
- Na de most arról mesélj nekem, mikor is mondtad, hogy úrnőnek akarsz nevezni, mert én erre nem emlékszek. Csakhogy én nem öltöttem magamra semmilyen mágiát, hogy kitörlődjön az emlékeimből.
*Méregeti a másikat, lehet, hogy kicsit nyers volt, de rendes választ akar. Zavart szeretne látni, ha kizökkenti, ha pedig nem, akkor hadd tudatosuljon benne, hogy baj van. Na de mekkora?
Elindul a gondolat. Egyrészről utálja ezt a megszólítást, másrészről talán pont, hogy kapóra tudna jönni rengeteg dologban. Talán például nem akarja legközelebb azt a borzongatóan hideg pengét a nyakához szorítani. Ó igen, a pengék. Azok sincsenek velük. Jó lesz a békés tudatlanság.*
*Szerencsére Mai nem egy buta lány, így inkább szeretné hinni, hogy csak a bolondját járatja vele ezzel az úrnős megszólítással. Tudja jól, hogy ügyes volt a játékban, lévén nem is igazán játszott. Ez is egy része, ebben nőtt fel, s csak addig utálta olyan átkozottul, amíg nem látott benne hasznot. Addig elutasító volt, de most egészen jó érzés, hogy nem kényszerből cselekedett, hanem mert ehhez volt kedve. Még egy kicsit elodázza, hogy jobban ráfeküdjön a témára, de a gondolat már elkezdett kikelni benne, hogy valami nem stimmel. Előbb legyenek túl a kis egészségügyi sétán, lesz egy egész napjuk csak beszélgetni. A szoba ki van fizetve, Nori pedig biztosan nem tud egyhamar lábra állni a nagy utazáshoz.*
- Hogyhogy hol?
*Lepődik meg a kérdésen, mert nem akart válaszolni. Ez a kis fruska is csak akkor kérdez tőle, amikor nem kéne, bezzeg amikor bánatában telesírta volna a fekete kis blúzát hozzá bújva, akkor nem faggatta. Miért ez az ellenállás? Lehet, hogy nem akar túl mélyen belegondolni semmibe, hiszen akkor valóssággá válik és újabb érzelmi hullámvasútra ülhet fel.*
- Csak itt voltam kint. *Kezdi el birizgálni a haját, oldalra fogva, csavargatja, mintha valamiben le akarná vezetni a zavarát. Az ölelés sem hatott annyira, hogy csak belefeledkezzen a lány és ásítva egyet kidőljön még egyszer. Pedig arra biztos nagy szüksége lenne még mindig, ahogy elnézi a helyzetét.* - Nem voltam messze tőled, azt nem tettem volna. *Ezzel egyébként nem hazudott. Meg is nyugtatja.*
- Na de most arról mesélj nekem, mikor is mondtad, hogy úrnőnek akarsz nevezni, mert én erre nem emlékszek. Csakhogy én nem öltöttem magamra semmilyen mágiát, hogy kitörlődjön az emlékeimből.
*Méregeti a másikat, lehet, hogy kicsit nyers volt, de rendes választ akar. Zavart szeretne látni, ha kizökkenti, ha pedig nem, akkor hadd tudatosuljon benne, hogy baj van. Na de mekkora?
Elindul a gondolat. Egyrészről utálja ezt a megszólítást, másrészről talán pont, hogy kapóra tudna jönni rengeteg dologban. Talán például nem akarja legközelebb azt a borzongatóan hideg pengét a nyakához szorítani. Ó igen, a pengék. Azok sincsenek velük. Jó lesz a békés tudatlanság.*
4986. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 19:42:56
Üzenet elküldve: 2024-03-21 19:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csóválja a fejét, amennyire erejéből telik arra a feltételezésre, hogy meg kéne fogadnia a saját bölcs tanácsait.*
- Nem, dehogy is. Majd te megfogadod őket, miután én tapasztalatból megtudom, hogy elbasztam.
*Együtt nevetgél a lánnyal, bár azt ő sem tudná megfogalmazni, hogy miért. Talán azért, mert nevetni akar. Ok nélkül. Most miért, mi van abban? Nevetni jó dolog, nem? Még a saját baromságainkon is. A nevetés valahogy mindig eltereli a gondolatokat arról, amire épp nem akarnak gondolni, és Nori most nem akar arra gondolni, hogy ha nem egy idióta, akkor most nem Mai nyakába csimpaszkodva kellene még a mosdót is meglátogatnia.
Azt, hogy Mai nem mesél azonnal, csak egy morcos hümmentéssel veszi tudomásul, de hogy fejezze be az úrnőzést, arra már őszintén meglepett tekintettel reagál.*
- Már miért fejezném be? Mondtam már párszor, hogy számomra fontos, hogy így hívjalak, hogy érezd a tiszteletet.
*Na, ez már bizony nagyon furcsán hangozhat Nori szájából, így ha ebből sem jön rá a kisasszony, hogy valami nincs rendjén, akkor semmiből. Mindenesetre az biztos, hogy Nori-nak jelen pillanatban esze ágában sincs abbahagyni az úrnőzést.
Mikor visszaérnek a szobába, és megkapja a puszit, kicsit még bele is pirul. Lehet, hogy most járna még egy abból a csókból Mai-nak, amiért ilyen kedves vele, de sajnos most az is túl megerőltető volna, így inkább csak kicsit reszketve, némi segítséget igénybe véve visszabújik az ágyába, onnantól pedig minden figyelme Mai-ra és a beszámolójára irányul.*
- Remek *válaszolja az első mondatra. Akkor aztán megérte idejönni. Arra még emlékszik, hogy Mai elkezdett hercegnőt játszani, bár ő most nem játékként tekint rá, hanem szerinte akkor volt a barátnője igazán önmaga, az utána történtekre viszont egyáltalán nem emlékszik.*
- Tényleg így történt? Semmire nem emlékszem. *Közben azért gyanakodva pillant fel a másikra.* Hol voltál távol? Merre jártál? *kérdezi számonkérően csupán azért, mert itt a Sellőházban nem nagyon lehet „távol lenni”, ha meg a kikötőben mászkált egyedül, az hatalmas felelőtlenség. Mindenesetre az újabb ölelés, amit kap, és legfeljebb szavakkal tudna ellenkezni miatta, de nem akar, ismét megnyugtatja őt, így nem haragszik rá igazán, bármerre is csatangolt az ő úrnője.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csóválja a fejét, amennyire erejéből telik arra a feltételezésre, hogy meg kéne fogadnia a saját bölcs tanácsait.*
- Nem, dehogy is. Majd te megfogadod őket, miután én tapasztalatból megtudom, hogy elbasztam.
*Együtt nevetgél a lánnyal, bár azt ő sem tudná megfogalmazni, hogy miért. Talán azért, mert nevetni akar. Ok nélkül. Most miért, mi van abban? Nevetni jó dolog, nem? Még a saját baromságainkon is. A nevetés valahogy mindig eltereli a gondolatokat arról, amire épp nem akarnak gondolni, és Nori most nem akar arra gondolni, hogy ha nem egy idióta, akkor most nem Mai nyakába csimpaszkodva kellene még a mosdót is meglátogatnia.
Azt, hogy Mai nem mesél azonnal, csak egy morcos hümmentéssel veszi tudomásul, de hogy fejezze be az úrnőzést, arra már őszintén meglepett tekintettel reagál.*
- Már miért fejezném be? Mondtam már párszor, hogy számomra fontos, hogy így hívjalak, hogy érezd a tiszteletet.
*Na, ez már bizony nagyon furcsán hangozhat Nori szájából, így ha ebből sem jön rá a kisasszony, hogy valami nincs rendjén, akkor semmiből. Mindenesetre az biztos, hogy Nori-nak jelen pillanatban esze ágában sincs abbahagyni az úrnőzést.
Mikor visszaérnek a szobába, és megkapja a puszit, kicsit még bele is pirul. Lehet, hogy most járna még egy abból a csókból Mai-nak, amiért ilyen kedves vele, de sajnos most az is túl megerőltető volna, így inkább csak kicsit reszketve, némi segítséget igénybe véve visszabújik az ágyába, onnantól pedig minden figyelme Mai-ra és a beszámolójára irányul.*
- Remek *válaszolja az első mondatra. Akkor aztán megérte idejönni. Arra még emlékszik, hogy Mai elkezdett hercegnőt játszani, bár ő most nem játékként tekint rá, hanem szerinte akkor volt a barátnője igazán önmaga, az utána történtekre viszont egyáltalán nem emlékszik.*
- Tényleg így történt? Semmire nem emlékszem. *Közben azért gyanakodva pillant fel a másikra.* Hol voltál távol? Merre jártál? *kérdezi számonkérően csupán azért, mert itt a Sellőházban nem nagyon lehet „távol lenni”, ha meg a kikötőben mászkált egyedül, az hatalmas felelőtlenség. Mindenesetre az újabb ölelés, amit kap, és legfeljebb szavakkal tudna ellenkezni miatta, de nem akar, ismét megnyugtatja őt, így nem haragszik rá igazán, bármerre is csatangolt az ő úrnője.*
4985. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:35:51
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:35:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
~Nori az.~ *Állapítja meg magában, aminek jobban örül, mintha bármelyik másik lenne, mert vele többnyire lehet értelmesen beszélni. Szeszélyes és vad, sokszor bunkó, de szereti legalább Mai-t. Akkor is, ha nem mondja, hisz ez köztudott. Egy kicsit enged a szorító érzés a mellkasából, megkönnyebbül.*
- Én bölcs barátnőm. Ha megfogadnád a saját tanácsaid, most nem kellene cipelni. *Felnevet, fene se érti mitől van jókedve. De nagyon is az van így, hogy ráeszmélt arra, hogy nincs olyan nagy baj. Persze szívesen segít. Ez a szándék benne olyan elemi, mindig is ott volt vele amióta ismeri a kis feketét. Kérdezget, amit megért, de tényleg nincs kedve addig mesélni, amíg nem érnek vissza, mert még út közben el találja kiáltani magát a másik. Nos Mai-t ma már hallották elegen, nem kéne még pár szem ami rájuk figyel. Megint felkuncog. Borzasztó.*
- Mindent szép sorjában. Kiviszlek, aztán elmesélek mindent. Esküszöm. És fejezd már be ezt az úrnőzést, már ketten vagyunk, nem kell a színpad.
*Forgatja szemeit, hiszen tényleg nem tetszik neki ez a megszólítás. Még nem tudott leesni a gondolat, hogy itt másról van szó, nem pedig arról, hogy ugratják egymást és a népeket.
Sikeresnek bizonyul az illemhely látogatás, de ha kell ő bizony bent is a segítségére lenne, de makacs nőszemély ez. Látta már elég sok arcát, meg elég sok helyzetben, ki gondolta volna, hogy egy kis pisi lesz az amitől zavarba jön. Még a csóktól sem sikerült.
Visszatérnek hát és csak ekkor hajlandó belekezdeni a mesébe, miután felsegítette az ágyra olyan pozícióba, ahogy csak szeretne feküdni a másik. Ha akarja, ha nem, akkor is ad egy puszit a homlokára. Mintha csak bocsánatot kérne, de nem fog. Eldöntötte. Mindenesetre mellé ül, szorosan közel.*
- Némi emléked már van, de... az nem derült ki mit akart a... Doki. *Nyel egyet, mert más viszont kiderült. Nem bír a saját energiáival.* - Amikor beléptünk és játszadoztam egy kicsit, te nem tudtad sokáig élvezni, mert rosszul lettél. Összeestél ott kint a pult előtt, aztán bevittünk a rendelőbe. *Szinte csicsereg.* - Megvizsgált téged, nagyon rossz állapotban voltál. De végtére is a kimerülés az oka az egésznek. A varázslatod kicsit visszavette a kölcsön kapott energiád. *Gondolkozik egy kicsit, hogy hogyan is folytassa, de arra jut, hogy mindent most nem oszt meg. Nem akar haragot.* - Aztán kivettem ezt a szobát és lefektettek, én pedig egy kicsit távol voltam, hogy... hmm, hogy tudj pihenni. Aztán, mikor jöttem te már ott csücsültél, szegényem, sajnálom, hogy így érzed magad. *Meg akarja ölelni a lányt, ha hagyja.*
~Nori az.~ *Állapítja meg magában, aminek jobban örül, mintha bármelyik másik lenne, mert vele többnyire lehet értelmesen beszélni. Szeszélyes és vad, sokszor bunkó, de szereti legalább Mai-t. Akkor is, ha nem mondja, hisz ez köztudott. Egy kicsit enged a szorító érzés a mellkasából, megkönnyebbül.*
- Én bölcs barátnőm. Ha megfogadnád a saját tanácsaid, most nem kellene cipelni. *Felnevet, fene se érti mitől van jókedve. De nagyon is az van így, hogy ráeszmélt arra, hogy nincs olyan nagy baj. Persze szívesen segít. Ez a szándék benne olyan elemi, mindig is ott volt vele amióta ismeri a kis feketét. Kérdezget, amit megért, de tényleg nincs kedve addig mesélni, amíg nem érnek vissza, mert még út közben el találja kiáltani magát a másik. Nos Mai-t ma már hallották elegen, nem kéne még pár szem ami rájuk figyel. Megint felkuncog. Borzasztó.*
- Mindent szép sorjában. Kiviszlek, aztán elmesélek mindent. Esküszöm. És fejezd már be ezt az úrnőzést, már ketten vagyunk, nem kell a színpad.
*Forgatja szemeit, hiszen tényleg nem tetszik neki ez a megszólítás. Még nem tudott leesni a gondolat, hogy itt másról van szó, nem pedig arról, hogy ugratják egymást és a népeket.
Sikeresnek bizonyul az illemhely látogatás, de ha kell ő bizony bent is a segítségére lenne, de makacs nőszemély ez. Látta már elég sok arcát, meg elég sok helyzetben, ki gondolta volna, hogy egy kis pisi lesz az amitől zavarba jön. Még a csóktól sem sikerült.
Visszatérnek hát és csak ekkor hajlandó belekezdeni a mesébe, miután felsegítette az ágyra olyan pozícióba, ahogy csak szeretne feküdni a másik. Ha akarja, ha nem, akkor is ad egy puszit a homlokára. Mintha csak bocsánatot kérne, de nem fog. Eldöntötte. Mindenesetre mellé ül, szorosan közel.*
- Némi emléked már van, de... az nem derült ki mit akart a... Doki. *Nyel egyet, mert más viszont kiderült. Nem bír a saját energiáival.* - Amikor beléptünk és játszadoztam egy kicsit, te nem tudtad sokáig élvezni, mert rosszul lettél. Összeestél ott kint a pult előtt, aztán bevittünk a rendelőbe. *Szinte csicsereg.* - Megvizsgált téged, nagyon rossz állapotban voltál. De végtére is a kimerülés az oka az egésznek. A varázslatod kicsit visszavette a kölcsön kapott energiád. *Gondolkozik egy kicsit, hogy hogyan is folytassa, de arra jut, hogy mindent most nem oszt meg. Nem akar haragot.* - Aztán kivettem ezt a szobát és lefektettek, én pedig egy kicsit távol voltam, hogy... hmm, hogy tudj pihenni. Aztán, mikor jöttem te már ott csücsültél, szegényem, sajnálom, hogy így érzed magad. *Meg akarja ölelni a lányt, ha hagyja.*
4984. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:03:01
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:03:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Mai segítségével valahogy sikerül talpra állnia, de azt a dühöt, amit a gyengesége miatt érez, jobb, hogy nem látja senki. Rettentő szánalmasnak tartja magát, amiért ilyen állapotban van, és más segítségére szorul még a járáshoz is, de hát a sötét nagyúr büntetése sosem volt kegyes, na meg a vele kötött üzletek sem, elég csak a Drasszéra Gorrát említeni, amivel szó szerint haláláig magához láncolta a lányt.*
- Ajánlom is *morcog tovább magában.* Látod, Mai, ezért ne játssz a tűzzel vagy a vérrel, mert úgy jársz, mint én. A hatalom nem játék, óvatosan bánj vele *mondja hatalmas bölcsességként előadva, hogy nem szabad majdnem kinyírni magad. Ezek szerint bárki is irányítja most a gyenge kis testet, ő tisztában van azzal, hogy mit csinált magával.*
- Szóval a Sellőházban. Megtaláltuk a Dokit, ugye? Megbeszélted vele, hogy mit akart? Mármint, elnézést úrnőm, amiért parancsolgatok, nem úgy értettem.
*Igen, ez már az igazi Nori, de mégsem. Valamit talán a rosszullét végérvényesen átírt a bonyolult agytekervényeiben, ami nem fog változni a személyiségeinek szeszélyességével párhuzamosan. Mai-t most már többnek tekinti, mint egyszerű útitársának vagy barátnőjének. Végérvényesen ő lépett a fekete tündér helyébe, csupán az az egy biztos, hogy az egykori nemeskisasszony sokkal jobban fog bánni vele, mint azt Idya tette.
Közben el is indulnak együtt az útjukra, Nori pedig teljesen rátámaszkodik a lányra, de így legalább valamennyire tényleg tud sétálni. Közben megejt egy hülye mosolyt Mai irányába, majdnem ki is neveti magát ebben az abszurd szituációban.*
- Nyugi, mindjárt összeszedem ám magam… *Nyugtatgatja nem csak Mai-t, hanem magát is, merthogy ebben az állapotban nem bírja ki sokáig anélkül, hogy ne őrülne meg tőle, az is biztos.
Azt már nem várja el, hogy az illemhelyre is vele tartson a lány, így a falakba kapaszkodva megoldja a dolgot, utána pedig már el is indulhatnak vissza a szobába.*
- Akár már most kezdheted a mesét… *mondja türelmetlenül a visszaúton.*
*Mai segítségével valahogy sikerül talpra állnia, de azt a dühöt, amit a gyengesége miatt érez, jobb, hogy nem látja senki. Rettentő szánalmasnak tartja magát, amiért ilyen állapotban van, és más segítségére szorul még a járáshoz is, de hát a sötét nagyúr büntetése sosem volt kegyes, na meg a vele kötött üzletek sem, elég csak a Drasszéra Gorrát említeni, amivel szó szerint haláláig magához láncolta a lányt.*
- Ajánlom is *morcog tovább magában.* Látod, Mai, ezért ne játssz a tűzzel vagy a vérrel, mert úgy jársz, mint én. A hatalom nem játék, óvatosan bánj vele *mondja hatalmas bölcsességként előadva, hogy nem szabad majdnem kinyírni magad. Ezek szerint bárki is irányítja most a gyenge kis testet, ő tisztában van azzal, hogy mit csinált magával.*
- Szóval a Sellőházban. Megtaláltuk a Dokit, ugye? Megbeszélted vele, hogy mit akart? Mármint, elnézést úrnőm, amiért parancsolgatok, nem úgy értettem.
*Igen, ez már az igazi Nori, de mégsem. Valamit talán a rosszullét végérvényesen átírt a bonyolult agytekervényeiben, ami nem fog változni a személyiségeinek szeszélyességével párhuzamosan. Mai-t most már többnek tekinti, mint egyszerű útitársának vagy barátnőjének. Végérvényesen ő lépett a fekete tündér helyébe, csupán az az egy biztos, hogy az egykori nemeskisasszony sokkal jobban fog bánni vele, mint azt Idya tette.
Közben el is indulnak együtt az útjukra, Nori pedig teljesen rátámaszkodik a lányra, de így legalább valamennyire tényleg tud sétálni. Közben megejt egy hülye mosolyt Mai irányába, majdnem ki is neveti magát ebben az abszurd szituációban.*
- Nyugi, mindjárt összeszedem ám magam… *Nyugtatgatja nem csak Mai-t, hanem magát is, merthogy ebben az állapotban nem bírja ki sokáig anélkül, hogy ne őrülne meg tőle, az is biztos.
Azt már nem várja el, hogy az illemhelyre is vele tartson a lány, így a falakba kapaszkodva megoldja a dolgot, utána pedig már el is indulhatnak vissza a szobába.*
- Akár már most kezdheted a mesét… *mondja türelmetlenül a visszaúton.*
4983. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 17:20:13
Üzenet elküldve: 2024-03-21 17:20:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Annyira elég már ebből a sok érzelemből. Tegnap este óta minden volt már abban a kis fiatal szívben, ami Mai-ban dobog. A nyugodt napok nem telepednek rá mostanában, bár nem panaszkodik. Szereti ezt az új életet minden nehézségével együtt. Tényleg van, hogy valaki többet tapasztal néhány hat alatt, mint egész addigi életéig. Pedig már az ifjúkora legvégét tapossa. Tán át is lépte. Már szinte kész nő, csak még olyan nagyon keveset tud, mint arra rájött. Most már kevésnek bizonyulnak az álmok és a könyvek, amikor meg kell küzdeni a szívével és annak minden velejárójával.
Néhány lopott óra erejéig elfelejtett aggódni. Nem akar haragudni magára ezért, sőt. Már kijárt. De itt térdelve a kis barátnője mellett, aki már dől is hozzá, csak elönti egy kicsit a bűntudat. Annyira nem utálja, mint várta, hagyja is magát felsegíteni, néhány megszokott mondattal körítve.*
- Várj, várj, lepihensz és elmesélek mindent.
*Aztán már jön a következő kis probléma, amit át kell hidalni. Nos talán azért annyira nem gyenge, hogy tálat kelljen a fekvőbeteg alá tolni, na meg biztos, hogy azzal a gyenge lábbal előbb illetné simogatással Mai gyomrát, ha megpróbálkozna ilyesmivel, mint köszönettel. Nagy levegőt vesz, ha menni kell, hát menni kell.*
- Jó, megoldjuk ne aggódj. Utána megbeszélünk mindent. Teljes biztonságban vagy. A... Sellőházban. *Hinti el, hogy azért azt tudja a lány, hogy a küldetés sikeres volt, eljutottak az áhított helyig. Már csak az nem derült ki, hogy miért jöttek. Mai-nak ez mondjuk így tökéletesen jött ki, de a drága barátnője nem fogja megtudni, mit akart tőle az a szőke herceg. Azért erre a gondolatra elvigyorodik akaratlanul is.
Megpróbálja úgy fogni a feketeséget, hogy a lehetőségeihez mérten a legjobban tudjon sétálni, amihez minden segítséget megad. Erő az kell hozzá, de ez egyáltalán nem gond. Meg kell találni az utat addig, amíg el nem jutnak az illemhelyig, de ha kell a hátán is elviszi. Bután mutatnának, de legyen ez egyfajta vezeklés. Utána egy szava sem lehet. Minden azon múlik, hogy mennyire kap erőre Nori így, hogy van egy mankója.*
*Annyira elég már ebből a sok érzelemből. Tegnap este óta minden volt már abban a kis fiatal szívben, ami Mai-ban dobog. A nyugodt napok nem telepednek rá mostanában, bár nem panaszkodik. Szereti ezt az új életet minden nehézségével együtt. Tényleg van, hogy valaki többet tapasztal néhány hat alatt, mint egész addigi életéig. Pedig már az ifjúkora legvégét tapossa. Tán át is lépte. Már szinte kész nő, csak még olyan nagyon keveset tud, mint arra rájött. Most már kevésnek bizonyulnak az álmok és a könyvek, amikor meg kell küzdeni a szívével és annak minden velejárójával.
Néhány lopott óra erejéig elfelejtett aggódni. Nem akar haragudni magára ezért, sőt. Már kijárt. De itt térdelve a kis barátnője mellett, aki már dől is hozzá, csak elönti egy kicsit a bűntudat. Annyira nem utálja, mint várta, hagyja is magát felsegíteni, néhány megszokott mondattal körítve.*
- Várj, várj, lepihensz és elmesélek mindent.
*Aztán már jön a következő kis probléma, amit át kell hidalni. Nos talán azért annyira nem gyenge, hogy tálat kelljen a fekvőbeteg alá tolni, na meg biztos, hogy azzal a gyenge lábbal előbb illetné simogatással Mai gyomrát, ha megpróbálkozna ilyesmivel, mint köszönettel. Nagy levegőt vesz, ha menni kell, hát menni kell.*
- Jó, megoldjuk ne aggódj. Utána megbeszélünk mindent. Teljes biztonságban vagy. A... Sellőházban. *Hinti el, hogy azért azt tudja a lány, hogy a küldetés sikeres volt, eljutottak az áhított helyig. Már csak az nem derült ki, hogy miért jöttek. Mai-nak ez mondjuk így tökéletesen jött ki, de a drága barátnője nem fogja megtudni, mit akart tőle az a szőke herceg. Azért erre a gondolatra elvigyorodik akaratlanul is.
Megpróbálja úgy fogni a feketeséget, hogy a lehetőségeihez mérten a legjobban tudjon sétálni, amihez minden segítséget megad. Erő az kell hozzá, de ez egyáltalán nem gond. Meg kell találni az utat addig, amíg el nem jutnak az illemhelyig, de ha kell a hátán is elviszi. Bután mutatnának, de legyen ez egyfajta vezeklés. Utána egy szava sem lehet. Minden azon múlik, hogy mennyire kap erőre Nori így, hogy van egy mankója.*
4982. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 13:54:30
Üzenet elküldve: 2024-03-21 13:54:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nem figyelt rá senki az égvilágon. Akinek vigyáznia kellett volna rá, az épp a szőke hercegével enyelgett egy paraván mögött, a sellők pedig csak megtették a kötelességüket, behozták ebbe a szobába, lefektették, aztán hagyták őt az igazak álmát aludni. Még jó, hogy szegény Nori talpra sem tud állni, így nem tudott semmiféle bonyodalmat okozni sem akarva, sem akaratlanul.
Csak a térdeit ütötte be egy kicsit az eséstől, de azt túléli, sokkal jobban fáj neki, hogy még mindig ennyire gyenge és használhatatlan a saját tulajdon teste, hogy még járni is képtelen.
Mikor megpillantja Mai-t, szemeiben vegyes érzelmek tükröződnek. Örül, hogy megjött, de annak nem, hogy eddig nem volt itt.*
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? *mormogja, és rögtön nekidől a lánynak, mikor az letérdel mellé. Segítséggel végre fel is tud állni a földről, de Mai érezheti, hogy leginkább ő tartja Nori súlyát, a feketeségnek még nagyon kevés ereje van hozzá.*
- Nem mész el… Hol voltál egyáltalán? Hol vagyok én? *kérdezi zavartan és ijedten, de az biztos, hogy ez a Nori már nem az a kislány, aki Intath vizsgálóasztalán feküdt ártatlanul mosolyogva, de szerencsére nem is Lil, mert semmiféle agresszív, gyilkos ösztön sem látszik rajta. Ő most talán közelebb van az igazi Nori-hoz. Ahhoz a lányhoz, akinek egészségesen lennie kellene.*
- Azt érzem, hogy nem bírnak el a lábaim, borzalmas. *Az érintések jól esnek neki, valamelyest megnyugszik tőlük, de attól még zavarja a saját kiszolgáltatott helyzete.*
- Ne, ne az ágyba! Mármint… pisilnem kell. *El is vörösödik kicsit, ahogy kimondja. Hát micsoda szégyen, hogy még az illemhelyre sem képes elvánszorogni egyedül? Szánalmas. Mai egyelőre biztonságban érezheti magát, mert úgy tűnik, Nori jobban utálja most saját magát, mint őt, amiért magára hagyta.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.21 13:56:05
*Nem figyelt rá senki az égvilágon. Akinek vigyáznia kellett volna rá, az épp a szőke hercegével enyelgett egy paraván mögött, a sellők pedig csak megtették a kötelességüket, behozták ebbe a szobába, lefektették, aztán hagyták őt az igazak álmát aludni. Még jó, hogy szegény Nori talpra sem tud állni, így nem tudott semmiféle bonyodalmat okozni sem akarva, sem akaratlanul.
Csak a térdeit ütötte be egy kicsit az eséstől, de azt túléli, sokkal jobban fáj neki, hogy még mindig ennyire gyenge és használhatatlan a saját tulajdon teste, hogy még járni is képtelen.
Mikor megpillantja Mai-t, szemeiben vegyes érzelmek tükröződnek. Örül, hogy megjött, de annak nem, hogy eddig nem volt itt.*
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? *mormogja, és rögtön nekidől a lánynak, mikor az letérdel mellé. Segítséggel végre fel is tud állni a földről, de Mai érezheti, hogy leginkább ő tartja Nori súlyát, a feketeségnek még nagyon kevés ereje van hozzá.*
- Nem mész el… Hol voltál egyáltalán? Hol vagyok én? *kérdezi zavartan és ijedten, de az biztos, hogy ez a Nori már nem az a kislány, aki Intath vizsgálóasztalán feküdt ártatlanul mosolyogva, de szerencsére nem is Lil, mert semmiféle agresszív, gyilkos ösztön sem látszik rajta. Ő most talán közelebb van az igazi Nori-hoz. Ahhoz a lányhoz, akinek egészségesen lennie kellene.*
- Azt érzem, hogy nem bírnak el a lábaim, borzalmas. *Az érintések jól esnek neki, valamelyest megnyugszik tőlük, de attól még zavarja a saját kiszolgáltatott helyzete.*
- Ne, ne az ágyba! Mármint… pisilnem kell. *El is vörösödik kicsit, ahogy kimondja. Hát micsoda szégyen, hogy még az illemhelyre sem képes elvánszorogni egyedül? Szánalmas. Mai egyelőre biztonságban érezheti magát, mert úgy tűnik, Nori jobban utálja most saját magát, mint őt, amiért magára hagyta.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.21 13:56:05
4981. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 10:21:35
Üzenet elküldve: 2024-03-21 10:21:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Bármit szívesen kitalált volna a maradásért, de nem teheti meg. Figyelgeti ő is a másikat, egy félmosollyal, és nyugtázza, hogy bizony az ő szemének sem rossz a látvány, megfogta ez az elf. Na de vissza kell térni a valóságba, kipukkasztani a buborékot majd, ha lesz néhány ráérős perce szívesen fog visszagondolni az eltöltött időre. Aztán ha tényleg ér valamit az a pecsét, amit utoljára ráleheltek egymás ajkára, akkor úgyis viszontlátják egymást. Mai nem különösebben romantikus lélek, legalábbis nem akar az lenni, de nem is volt nagyon kiben látni bármit is. Amikor megtette is fájó lett a felismerés, hogy nem egy regény az élet. Viszont mindig is sokkal többet számított neki a tudásvadászat, csak most be kell vallania magának, hogy ez a kis kitekintés egészen feltöltötte. Talán nem kell elvetni mégsem a gondolatot, hogy kizárja ezt az édességet az életéből. Na meg azok a zöldek…
Kilépve a paravánok takarásából újra beindulnak az agytekervények és próbálja azt látni maga előtt, ami vár rá, nem azt, ami volt. A beteg Nori immáron az, akivel foglalkoznia kell. Bár megkérte volna még az ő ismeretlen szőkéjét, hogy nézzen rá, de túlzásnak érezte. Így hát a pultnál egy kézcsók kíséretében búcsút kell venni. De nem örökre. *
- Nemkülönben. *Mosolyog és csak memorizálja azt az íriszt, hogy emlékezhessen hogyan is nézett vele Mai-ra. Már hogy is ne várná a viszont látást. * - És köszönöm. *Mosolya sejtelmessé válik, köszönhet az elmúlt délelőttből bármit. A segítséget, a szakértelmet, a beszélgetést, ami belefulladt valami teljesen másba. Még egy utolsó talán kicsit sajnálkozó pillantást vet, hogy most el kell válniuk, de meg kell néznie a barátnőjét. Elindul hát a szoba felé. *
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A puffanást és nyöszörgést ugyan nem hallotta, mert túl elfoglalt volt a rejtélyes gyógyító minden porcikájával, amit ahogy belép egy picit meg is bánt, de csak mert elönti a bűntudat, hogy egyedül hagyta ilyen állapotban a másikat. ~De hát azt hittem figyelnek rá. Picsába.~ Önmagától is szokatlan, hogy káromkodik, szerencsére csak gondolatban teszi. Talán csak Nori tudja ezt kihozni belőle, hát most megtette. Persze nem azért, mert valami rosszat csinált, hanem mert szembesítette azzal, hogy még milyen felelősséget érez iránta. *
- Nori! Édes, jól vagy? *Szapora léptekkel, de inkább egy nagy ugrással terem mellette, hogy letérdeljen mellé és felmérje a lehető legnagyobb gyorsasággal, hogy most éppen ki is ő és miféle segítségre van szüksége. A legbiztosabb az, hogy felsegíti, de mivel úgy tűnik nem történt nagy baj, így inkább kérdezősködik. *
- Még pihenned kell, de itt vagyok, most már nem megyek el. Mondd, hogy vagy, mit érzel? Segítek visszamászni az ágyadba, jó?. *Simítja végig automatikusan a másik hátát, de érdeklődve figyel, hogy most mi is következik. Kicsit tart attól, hogy egy másik szilánkot talál itt, aki majd mindenért nagyon haragudni fog. De… megérte.*
*Bármit szívesen kitalált volna a maradásért, de nem teheti meg. Figyelgeti ő is a másikat, egy félmosollyal, és nyugtázza, hogy bizony az ő szemének sem rossz a látvány, megfogta ez az elf. Na de vissza kell térni a valóságba, kipukkasztani a buborékot majd, ha lesz néhány ráérős perce szívesen fog visszagondolni az eltöltött időre. Aztán ha tényleg ér valamit az a pecsét, amit utoljára ráleheltek egymás ajkára, akkor úgyis viszontlátják egymást. Mai nem különösebben romantikus lélek, legalábbis nem akar az lenni, de nem is volt nagyon kiben látni bármit is. Amikor megtette is fájó lett a felismerés, hogy nem egy regény az élet. Viszont mindig is sokkal többet számított neki a tudásvadászat, csak most be kell vallania magának, hogy ez a kis kitekintés egészen feltöltötte. Talán nem kell elvetni mégsem a gondolatot, hogy kizárja ezt az édességet az életéből. Na meg azok a zöldek…
Kilépve a paravánok takarásából újra beindulnak az agytekervények és próbálja azt látni maga előtt, ami vár rá, nem azt, ami volt. A beteg Nori immáron az, akivel foglalkoznia kell. Bár megkérte volna még az ő ismeretlen szőkéjét, hogy nézzen rá, de túlzásnak érezte. Így hát a pultnál egy kézcsók kíséretében búcsút kell venni. De nem örökre. *
- Nemkülönben. *Mosolyog és csak memorizálja azt az íriszt, hogy emlékezhessen hogyan is nézett vele Mai-ra. Már hogy is ne várná a viszont látást. * - És köszönöm. *Mosolya sejtelmessé válik, köszönhet az elmúlt délelőttből bármit. A segítséget, a szakértelmet, a beszélgetést, ami belefulladt valami teljesen másba. Még egy utolsó talán kicsit sajnálkozó pillantást vet, hogy most el kell válniuk, de meg kell néznie a barátnőjét. Elindul hát a szoba felé. *
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A puffanást és nyöszörgést ugyan nem hallotta, mert túl elfoglalt volt a rejtélyes gyógyító minden porcikájával, amit ahogy belép egy picit meg is bánt, de csak mert elönti a bűntudat, hogy egyedül hagyta ilyen állapotban a másikat. ~De hát azt hittem figyelnek rá. Picsába.~ Önmagától is szokatlan, hogy káromkodik, szerencsére csak gondolatban teszi. Talán csak Nori tudja ezt kihozni belőle, hát most megtette. Persze nem azért, mert valami rosszat csinált, hanem mert szembesítette azzal, hogy még milyen felelősséget érez iránta. *
- Nori! Édes, jól vagy? *Szapora léptekkel, de inkább egy nagy ugrással terem mellette, hogy letérdeljen mellé és felmérje a lehető legnagyobb gyorsasággal, hogy most éppen ki is ő és miféle segítségre van szüksége. A legbiztosabb az, hogy felsegíti, de mivel úgy tűnik nem történt nagy baj, így inkább kérdezősködik. *
- Még pihenned kell, de itt vagyok, most már nem megyek el. Mondd, hogy vagy, mit érzel? Segítek visszamászni az ágyadba, jó?. *Simítja végig automatikusan a másik hátát, de érdeklődve figyel, hogy most mi is következik. Kicsit tart attól, hogy egy másik szilánkot talál itt, aki majd mindenért nagyon haragudni fog. De… megérte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5045-5064