Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 12:54:58
Üzenet elküldve: 2019-08-13 12:54:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Cassy, Mady, Wrexan és Ralas//
*Egy kicsit azért megemelkedik Yeza szemöldöke. Darelld gyakorlatilag azt közli vele, hogy hatalmas és félelmetes és könyörtelen szörnyeteg, amit tisztán látott, és ami ellen el is hullott, csupán pár gönc a szék hátára vetve, furcsa sziluettel a beszűrődő holdfényben. Még jó, hogy saját magán kívül nem tud róla senki. Ezek szerint a jóskártyákkal való bűvészkedés egy tűhegynyi hatással se volt rá. Vannak a notórius realisták, akik egyáltalán nem hajlandók elrugaszkodni az elvont képzet síkjára, de Darelldről nem gondolná, hogy ilyen.
Cassy reakcióján muszáj elmosolyodnia. Tüneményesnek találja a szemérmességét. Főleg úgy, hogy emellett igazán tapasztalt szakmabéli, efelől semmi kétséget nem hagyott az előző este. Igazán kivételes kincs ez a lány egy ilyen helyen. Még Yeza se tud betelni vele. Pillantása viszont önkéntelenül visszakalandozik pult felé. Ahogy látja, a félvér gondjaira bízzák az ágrólszakadt, de egészen helyes vonásokkal megáldott ifjút. Maydeleine arcát elnézve valahogy máris az az érzése, hogy ez a feladat különösen kedves a számára. És még azt hitte, Cassy a vérbeli filantróp. Ralas viszont amolyan bohém fickónak tűnik. Talán ezért is húzza vissza magára a vizsgálódását. A korábban hallottakkal együtt az összkép ha lehet, még nagyobb óvatosságra inti. A mélységi nővel alkotott ilyetén páros nem egyszerű kombináció.
Mintha a gondolataiba látna, egyszer csak felé fordul Ralas pillantása, de Yeza nem menekíti rajtakapott tekintetét. Viszonozza a biccentést, bár a mozdulat csak igazán leheletfinom gesztus. Csupán ezután fordul vissza a játékhoz. Darelld közben újabb elemet tesz le, így már három áll az asztalon egymás mellett, de mielőtt Yeza kártyáért nyúlna, érkezik egy kérdés, illetve mégsem. Egy megjegyzés, ami a bevezetése alapján eléggé komolynak tűnik. Épp ezért, amikor Darelld visszafordul az új vendég szemrevételezéséből, Yeza türelmesen, de kiélezetten várakozó figyelmével találja szembe magát. Szerencsére nem váratják tovább a kelleténél, ám már az első mondatnál összébb szűkülnek a lány barna szemei.*
- Valahogy... másképp...?
*A gondolatai elkezdenek pörögni, hogy ezúttal vajon mit is tehetett, ami esetleg nem helyénvaló? Nem teljesen áll össze neki a kép, így egy darabig mér forgatja a fejében a hallottakat, hátha kibogozza. Több dolgot is kiszúr lényeges elemnek a képzeletbeli tábláján az elemzéshez. Elsőként mindjárt Darelld mondandójának elejét: "Azt hiszem, itt valójában nem a személyem a fontos." aztán mindjárt utána egy beszédes "Ha pedig nem," feltételes módjának azért nyitva hagyott kiskapuja. A dilemmája viszont inkább a továbbiaknál kezdődik. A szavak barátságosan, de már-már inkább atyaian hangzanak a számára, ami egy kissé zavarba hozza. Bár az atyai hanghordozás alapvetően egyáltalán nincs kedve ellen, de ebben az esetben felemelt ujjal mutat rá a tényre, hogy tulajdonképpen semmit nem tud Darelldről. A régi életében nem számított az ilyesmi, hiszen a céh szolgálatában nem volt feladatuk tekintettel lenni bizonyos dolgokra, de ha Darelldnek asszonya, családja van, az nagyon kényelmetlenül érintené a vöröst. Különösképp korábbi viselkedésére való tekintettel.
Tény, hogy azóta igyekszik moderálni magát, de az is, hogy a bőréből nem tud kibújni. Ha a szavai nem is incselkednek, a beszéde dallama, a tekintete, a mozdulatai akaratlanul is egy kurtizáné maradnak. Minden porcikája kínálja magát, hiszen így kell lennie, s ez kivételesen igaz olyan esetben, ha valakin ilyen kíváncsi érdeklődéssel ragad meg a figyelme.*
- Darelld, nekem fontos a személye *szögezi le, aztán pillantása a kártyákra vándorol. Mivel a lapokat nem rendezték össze az előző játék után, egészen kaotikus halomban állnak. Yeza kettő felfordított lapot választ ki a halomból. Úgy tűnik, nagyon is tudatosan. Az egyik a Kelyhek Ásza, a másik pedig a Kelyhek Kettes. Azt ugyan ekkor még nem lája, hogy a hátlapjuk milyen színű, de miután kézbe veszi őket, kiderül, hogy vegyes párosról van szó. Darelldel ellentétben ő nem cserél. Sőt, rendhagyó módon nem a hátlapjukkal, hanem a figurás oldalukkal kifelé dönti egymásnak a kártyákat, ezúttal némi plusz kockázattal az eddigiek tetejére.*
- Kifejtené ezt a dolgot bővebben? *kérdi az építkezésre koncentrálva.* - És kérem, legyen egészen őszinte. Nem fog megbántani, de nem akarnám félreértelmezni a szavait. *Óvatosan elengedi a kártyákat, amik úgy tűnik, biztosan támaszkodnak egymáson. Ujjait egymásba fűzve néz újra Darelldre.*
- Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Mit szól?
//Érintőlegesen Cassy, Mady, Wrexan és Ralas//
*Egy kicsit azért megemelkedik Yeza szemöldöke. Darelld gyakorlatilag azt közli vele, hogy hatalmas és félelmetes és könyörtelen szörnyeteg, amit tisztán látott, és ami ellen el is hullott, csupán pár gönc a szék hátára vetve, furcsa sziluettel a beszűrődő holdfényben. Még jó, hogy saját magán kívül nem tud róla senki. Ezek szerint a jóskártyákkal való bűvészkedés egy tűhegynyi hatással se volt rá. Vannak a notórius realisták, akik egyáltalán nem hajlandók elrugaszkodni az elvont képzet síkjára, de Darelldről nem gondolná, hogy ilyen.
Cassy reakcióján muszáj elmosolyodnia. Tüneményesnek találja a szemérmességét. Főleg úgy, hogy emellett igazán tapasztalt szakmabéli, efelől semmi kétséget nem hagyott az előző este. Igazán kivételes kincs ez a lány egy ilyen helyen. Még Yeza se tud betelni vele. Pillantása viszont önkéntelenül visszakalandozik pult felé. Ahogy látja, a félvér gondjaira bízzák az ágrólszakadt, de egészen helyes vonásokkal megáldott ifjút. Maydeleine arcát elnézve valahogy máris az az érzése, hogy ez a feladat különösen kedves a számára. És még azt hitte, Cassy a vérbeli filantróp. Ralas viszont amolyan bohém fickónak tűnik. Talán ezért is húzza vissza magára a vizsgálódását. A korábban hallottakkal együtt az összkép ha lehet, még nagyobb óvatosságra inti. A mélységi nővel alkotott ilyetén páros nem egyszerű kombináció.
Mintha a gondolataiba látna, egyszer csak felé fordul Ralas pillantása, de Yeza nem menekíti rajtakapott tekintetét. Viszonozza a biccentést, bár a mozdulat csak igazán leheletfinom gesztus. Csupán ezután fordul vissza a játékhoz. Darelld közben újabb elemet tesz le, így már három áll az asztalon egymás mellett, de mielőtt Yeza kártyáért nyúlna, érkezik egy kérdés, illetve mégsem. Egy megjegyzés, ami a bevezetése alapján eléggé komolynak tűnik. Épp ezért, amikor Darelld visszafordul az új vendég szemrevételezéséből, Yeza türelmesen, de kiélezetten várakozó figyelmével találja szembe magát. Szerencsére nem váratják tovább a kelleténél, ám már az első mondatnál összébb szűkülnek a lány barna szemei.*
- Valahogy... másképp...?
*A gondolatai elkezdenek pörögni, hogy ezúttal vajon mit is tehetett, ami esetleg nem helyénvaló? Nem teljesen áll össze neki a kép, így egy darabig mér forgatja a fejében a hallottakat, hátha kibogozza. Több dolgot is kiszúr lényeges elemnek a képzeletbeli tábláján az elemzéshez. Elsőként mindjárt Darelld mondandójának elejét: "Azt hiszem, itt valójában nem a személyem a fontos." aztán mindjárt utána egy beszédes "Ha pedig nem," feltételes módjának azért nyitva hagyott kiskapuja. A dilemmája viszont inkább a továbbiaknál kezdődik. A szavak barátságosan, de már-már inkább atyaian hangzanak a számára, ami egy kissé zavarba hozza. Bár az atyai hanghordozás alapvetően egyáltalán nincs kedve ellen, de ebben az esetben felemelt ujjal mutat rá a tényre, hogy tulajdonképpen semmit nem tud Darelldről. A régi életében nem számított az ilyesmi, hiszen a céh szolgálatában nem volt feladatuk tekintettel lenni bizonyos dolgokra, de ha Darelldnek asszonya, családja van, az nagyon kényelmetlenül érintené a vöröst. Különösképp korábbi viselkedésére való tekintettel.
Tény, hogy azóta igyekszik moderálni magát, de az is, hogy a bőréből nem tud kibújni. Ha a szavai nem is incselkednek, a beszéde dallama, a tekintete, a mozdulatai akaratlanul is egy kurtizáné maradnak. Minden porcikája kínálja magát, hiszen így kell lennie, s ez kivételesen igaz olyan esetben, ha valakin ilyen kíváncsi érdeklődéssel ragad meg a figyelme.*
- Darelld, nekem fontos a személye *szögezi le, aztán pillantása a kártyákra vándorol. Mivel a lapokat nem rendezték össze az előző játék után, egészen kaotikus halomban állnak. Yeza kettő felfordított lapot választ ki a halomból. Úgy tűnik, nagyon is tudatosan. Az egyik a Kelyhek Ásza, a másik pedig a Kelyhek Kettes. Azt ugyan ekkor még nem lája, hogy a hátlapjuk milyen színű, de miután kézbe veszi őket, kiderül, hogy vegyes párosról van szó. Darelldel ellentétben ő nem cserél. Sőt, rendhagyó módon nem a hátlapjukkal, hanem a figurás oldalukkal kifelé dönti egymásnak a kártyákat, ezúttal némi plusz kockázattal az eddigiek tetejére.*
- Kifejtené ezt a dolgot bővebben? *kérdi az építkezésre koncentrálva.* - És kérem, legyen egészen őszinte. Nem fog megbántani, de nem akarnám félreértelmezni a szavait. *Óvatosan elengedi a kártyákat, amik úgy tűnik, biztosan támaszkodnak egymáson. Ujjait egymásba fűzve néz újra Darelldre.*
- Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Mit szól?
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 12:00:30
Üzenet elküldve: 2019-08-13 12:00:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Wrexan, Mady, Ralas//
//Érintőlegesen Yeza, Zammiria, Klombard, Cassy, Zevmann//
*Ha már régebbről ismerné az ifjút, minden bizonnyal fülig érő vigyorral érintené a viselkedése, mely láthatóan meglepett, zavarodott és egy kicsit ijedt is. Nem csodálja, pontosan ezért nem is vigyorog, csupán bátorító hunyorítást küld felé, mikor látszólag nehézkesen szánja rá magát, hogy közelebb lépjen. Kezével ütemesen dobol a pulton, a fogadótéren és az ott ülő személyeken pihentetve nyugodt és semleges tekintetét. Yezán megakad egy pillanatra, mikor megérzi, hogy figyeli, az addig mozgó keze is megáll, majd elmosolyodva egy aprót biccent felé ismétlésképpen. Persze az egész csak egy pillanat, tekintete aztán tovasiklik, a Zammiriával szemben ülő alakra, akinek ideges ficergése már-már mulattató is lehetne, de vezetőtársának arca másról árulkodik. Kissé felkúszik szemöldöke, de nem akar egy étkező társaságot megbámulni, így inkább tovább kopog. Wrexant addig hagyja nézelődni, muszáj kissé megnyugodnia. Mady aztán láthatóan végez, így mosolyogva visszafordulva a pult felé mered rá, várakozón, s ez a mosoly csak szélesedik:*
- Mondjuk azzal, hogy bemutatkozol, kedves Mady! *Biccent Wrexan felé Madynek, aztán elneveti magát. Sejteni véli, hogy mi a tartózkodás oka, új külsejét még nem látta senki, csak a reggeli őrök, lám, Cassy is pontosan úgy ment el mellette, hogy csak illedelmesen jelezte üdvözlését, nem a szokásos módon. Mert természetesen tétován kezét is emelte a lány felé, aki láthatóan ennek nem tulajdonított jelentőséget. Ezek a dolgok mulattatják, természetesnek veszi.*
- Változás. *Vonja meg végül a vállát, majd teljes testével Wrexan felé fordul, aki végre megindul a pult felé, miközben feltehetően Mady, Dreyiával kapcsolatos kérdésére válaszol.*
- Úgy bizony! Wrexan Glunsz, leendő kollégánk és mindenesünk. *Veregeti megint meg az ifjú vállát bátorításképp. Mady pillantása mindent elárul, Ralas természetesen világosan érti, hogy mire gondol.*
- Egy váltás ruhát és lábbelit is szerezz neki kérlek, munkás öltözetet, kicsit megismerkedik, aztán rögtön kezdhet is az istállónál. Jó lesz így, kölyök? *Nem ad neki pihenő időt, ahogyan ígérte, csupán tényleg néhány órányi megmelegedést.* Fürdeni ráérsz majd utána, első a munka. *Biccent. Keményen tervezi fogni, keményebben, mint eddig bárkit. A kölyök képlékeny, még formálható, de nem saját képére akarja, csupán a világgal szembeni ellenállását növelné.*
- Ha megvan a ruha, jelentkezz nálam! *Jelenti ki komor képpel. Egy darabig még fürkészi az ifjút, aztán visszapillant Madyre, mintha azon gondolkodott volna, mondja-e, amit még akart.*
- Ismeretlen még neki a terep, Mady, *Ül ki ismét egy mosoly sejtelmes mosoly az ajkára.* kérlek bánj vele csínján, nem kell neki mindenről mindent rögtön tudnia. Igaz, Wrexan? *Veregeti meg az ifjú vállát, s kacsint is egyet. Mady kézfogásának mozdulataiból egyből látta, hogy hasonlóan gondolkodik, mint maga, így nyilván visszafogott lesz. Ennek örül, nem akarja, hogy a kölyök már az első napján megijedjen.*
- Ha nincs több kérdés, *mondja mindkettejüknek* fordulj bizalommal Mady felé, mindenben segíteni fog. Ha megvan a ruha, lábadon a cipő, itt várlak lenn. *Biccent határozottan, majd egy utolsó mosoly Madyre és leül a kedvenc helyére a kandalló melletti asztalhoz és türelmesen vár. Az imént Sellőbe belépő fickó, kivel Cassy tárgyal nem tűnik vendégnek, inkább amolyan tudósféle. Majd kiderül. Egyik bokáját átveti a másik térdén, a kézben fogott kalapját az asztalra dobja, majd tarkójára tett kézzel nézelődik. Elégedettségére szolgál, hogy Khul'ie és Reyraa is megjelenik, hogy megkezdjék szolgálatukat.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.13 13:17:04
//Wrexan, Mady, Ralas//
//Érintőlegesen Yeza, Zammiria, Klombard, Cassy, Zevmann//
*Ha már régebbről ismerné az ifjút, minden bizonnyal fülig érő vigyorral érintené a viselkedése, mely láthatóan meglepett, zavarodott és egy kicsit ijedt is. Nem csodálja, pontosan ezért nem is vigyorog, csupán bátorító hunyorítást küld felé, mikor látszólag nehézkesen szánja rá magát, hogy közelebb lépjen. Kezével ütemesen dobol a pulton, a fogadótéren és az ott ülő személyeken pihentetve nyugodt és semleges tekintetét. Yezán megakad egy pillanatra, mikor megérzi, hogy figyeli, az addig mozgó keze is megáll, majd elmosolyodva egy aprót biccent felé ismétlésképpen. Persze az egész csak egy pillanat, tekintete aztán tovasiklik, a Zammiriával szemben ülő alakra, akinek ideges ficergése már-már mulattató is lehetne, de vezetőtársának arca másról árulkodik. Kissé felkúszik szemöldöke, de nem akar egy étkező társaságot megbámulni, így inkább tovább kopog. Wrexant addig hagyja nézelődni, muszáj kissé megnyugodnia. Mady aztán láthatóan végez, így mosolyogva visszafordulva a pult felé mered rá, várakozón, s ez a mosoly csak szélesedik:*
- Mondjuk azzal, hogy bemutatkozol, kedves Mady! *Biccent Wrexan felé Madynek, aztán elneveti magát. Sejteni véli, hogy mi a tartózkodás oka, új külsejét még nem látta senki, csak a reggeli őrök, lám, Cassy is pontosan úgy ment el mellette, hogy csak illedelmesen jelezte üdvözlését, nem a szokásos módon. Mert természetesen tétován kezét is emelte a lány felé, aki láthatóan ennek nem tulajdonított jelentőséget. Ezek a dolgok mulattatják, természetesnek veszi.*
- Változás. *Vonja meg végül a vállát, majd teljes testével Wrexan felé fordul, aki végre megindul a pult felé, miközben feltehetően Mady, Dreyiával kapcsolatos kérdésére válaszol.*
- Úgy bizony! Wrexan Glunsz, leendő kollégánk és mindenesünk. *Veregeti megint meg az ifjú vállát bátorításképp. Mady pillantása mindent elárul, Ralas természetesen világosan érti, hogy mire gondol.*
- Egy váltás ruhát és lábbelit is szerezz neki kérlek, munkás öltözetet, kicsit megismerkedik, aztán rögtön kezdhet is az istállónál. Jó lesz így, kölyök? *Nem ad neki pihenő időt, ahogyan ígérte, csupán tényleg néhány órányi megmelegedést.* Fürdeni ráérsz majd utána, első a munka. *Biccent. Keményen tervezi fogni, keményebben, mint eddig bárkit. A kölyök képlékeny, még formálható, de nem saját képére akarja, csupán a világgal szembeni ellenállását növelné.*
- Ha megvan a ruha, jelentkezz nálam! *Jelenti ki komor képpel. Egy darabig még fürkészi az ifjút, aztán visszapillant Madyre, mintha azon gondolkodott volna, mondja-e, amit még akart.*
- Ismeretlen még neki a terep, Mady, *Ül ki ismét egy mosoly sejtelmes mosoly az ajkára.* kérlek bánj vele csínján, nem kell neki mindenről mindent rögtön tudnia. Igaz, Wrexan? *Veregeti meg az ifjú vállát, s kacsint is egyet. Mady kézfogásának mozdulataiból egyből látta, hogy hasonlóan gondolkodik, mint maga, így nyilván visszafogott lesz. Ennek örül, nem akarja, hogy a kölyök már az első napján megijedjen.*
- Ha nincs több kérdés, *mondja mindkettejüknek* fordulj bizalommal Mady felé, mindenben segíteni fog. Ha megvan a ruha, lábadon a cipő, itt várlak lenn. *Biccent határozottan, majd egy utolsó mosoly Madyre és leül a kedvenc helyére a kandalló melletti asztalhoz és türelmesen vár. Az imént Sellőbe belépő fickó, kivel Cassy tárgyal nem tűnik vendégnek, inkább amolyan tudósféle. Majd kiderül. Egyik bokáját átveti a másik térdén, a kézben fogott kalapját az asztalra dobja, majd tarkójára tett kézzel nézelődik. Elégedettségére szolgál, hogy Khul'ie és Reyraa is megjelenik, hogy megkezdjék szolgálatukat.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.13 13:17:04
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 10:25:21
Üzenet elküldve: 2019-08-13 10:25:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Cahress//
*Nem marad észrevétlen az érkezte. Szemmelláthatóan nem ilyen vendégek fogadására készültek fel mint amilyen ő. Fekete kesztyűs kezét maga mellett lógatva egyszer egyszer ökölbe szorítja, hogy így mulassa el az időt, amely neki adatott. A fürkésző tekintetekre nem igazán akar reagálni, hiszen mit tudja ő, hogy vendégek vagy alkalmazottak e az itt tartózkodok. Így aztán csak türelemmel vár. Arcán a hivatalnok nyugalmának és érzéketlenségének jelei látszanak. Nem kívánja felvenni a hely laza erkölcsiségéből fakadó szabadságot. Inkább megmarad rugalmatlan hivatali testtartásánál, amely fekete oszlopként vágja át a hely rózsaszínű álmát.
Végül csak akad egy hölgy, aki megszólítja és foglalkozik vele. Ha lenne órája most rá tekintene, de ilyen alkalmatossággal nem rendelkezik, így ennek hiányában csak a belső ideére támaszkodva saccolja meg hány pillanat telhetett el. A megszólításra a nő felé fordul.*
- Nem! *Érkezik a rövid és hivatalos válasz, amely egyértelműsíti a jogtudor szándékának ezen részét. Végig méri az előtt álló lenge kisasszonyt és alig láthatóan nyel egyet.*
- A hirdetés miatt jöttem. Vezessen a. *Egy pillanatnyi szünetet tart és körülnéz, majd folytatja.*
- Szóval vezessen a Sellő tulajdonosához. *Nem igazán kíván többet mondani vagy hozzáfűzni. Határozottan a lány szemébe néz és rendkívüli érdeklődéssel várja a választ.*
//Cahress//
*Nem marad észrevétlen az érkezte. Szemmelláthatóan nem ilyen vendégek fogadására készültek fel mint amilyen ő. Fekete kesztyűs kezét maga mellett lógatva egyszer egyszer ökölbe szorítja, hogy így mulassa el az időt, amely neki adatott. A fürkésző tekintetekre nem igazán akar reagálni, hiszen mit tudja ő, hogy vendégek vagy alkalmazottak e az itt tartózkodok. Így aztán csak türelemmel vár. Arcán a hivatalnok nyugalmának és érzéketlenségének jelei látszanak. Nem kívánja felvenni a hely laza erkölcsiségéből fakadó szabadságot. Inkább megmarad rugalmatlan hivatali testtartásánál, amely fekete oszlopként vágja át a hely rózsaszínű álmát.
Végül csak akad egy hölgy, aki megszólítja és foglalkozik vele. Ha lenne órája most rá tekintene, de ilyen alkalmatossággal nem rendelkezik, így ennek hiányában csak a belső ideére támaszkodva saccolja meg hány pillanat telhetett el. A megszólításra a nő felé fordul.*
- Nem! *Érkezik a rövid és hivatalos válasz, amely egyértelműsíti a jogtudor szándékának ezen részét. Végig méri az előtt álló lenge kisasszonyt és alig láthatóan nyel egyet.*
- A hirdetés miatt jöttem. Vezessen a. *Egy pillanatnyi szünetet tart és körülnéz, majd folytatja.*
- Szóval vezessen a Sellő tulajdonosához. *Nem igazán kíván többet mondani vagy hozzáfűzni. Határozottan a lány szemébe néz és rendkívüli érdeklődéssel várja a választ.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 07:07:36
Üzenet elküldve: 2019-08-13 07:07:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Komblard Silkton és Zammiria Rykoven//
*Talán más fényben tűnne fel, ha tudná Zammiria, hogy a hirtelen felindulás teljesen lefedi a történteket. Hiszen ez az egész válaszút, amely elé a vendég kényszerítette, csupán, talán hosszú idő óta először hatott a szívverésére is. Annyira megviselte legbelül, hogy szinte valóban jóleset kioltani az odabent egymással vitatkozó hangokat a döntés meghozatalával.
Ezek után a főnök közli az álláspontját, amelyet némi megfontolás után teljesen jogosnak ítél. Ő is neheztelő pillantásokat eregetett volna, ha a vendégtérben asztalon táncolás és ricsajt is megszégyenítő, alkohol által gerjesztett állapotok alakultak volna ki a minap este. Talán a nő most pont ugyan ezt érzi. Persze a megfelelés kényszer gyorsan csillapodik benne, mikor a mélységi tekintete neheztelést tükröz, nem is tudja, mit tenni, ha a vendég valóban arra kérné, hogy most jobban kivitelezze az előző mutatványát, mert az gyengére sikeredett. Végül mély levegőt vesz, persze még mindig azt tartja, hogy a vendég kérése az első, de elraktározza Zammiria álláspontját is e tekintetben, így ezentúl jobban fog ügyelni, ezen határok betartására is.*
-Ezen túl úgy lesz kisasszony. Elnézést. *Süti le a szemeit, majd ez után távozik, hogy hozza a kért ételeket. Miután egyéb óhajt nem nyilvánítanak ki, távozik is az asztaltól és visszatér a pult mögé. Igen, valóban a gondolatolvasás tudományával még nem rendelkezik és ezt elég sajnálatos dolognak is tartja, hisz az sok mindent megkönnyítene a munkája során.*
//Wrexan, Mady, Ralas, Cassy//
*Ekkor veszi csak észre a betérőket. Két férfi, mindjárt a szeme sarkából feltűnik, hogy a korábban érkező egészen elegáns és pont a pult irányába tartanak. Eddig ebben nincs semmi szokatlan, hisz csak két betévedt utazó, akik minden bizonnyal legalább szomjasak talán, egyelőre. Mikor a férfi a pultra dobja a kalapját és felkönyököl, még egyelőre nem néz fel, mert látott itt már beképzelt alakokat, nem is egyet, így gyorsan mosolyt varázsol az arcára, ahogy azt kell.*
-Jó reggelt! Mivel szolgálhatok? *Viszonozza a köszönést, hiszen még az sem szokatlan, hogy a vendégek ismerik a nevét, de az, hogy még itt találja, az már gyanakvásra ad okot. Közben Cassy is befut, őt már a hangjáról felismeri, így viszonozza a jó reggeltet, csak ezután tér vissza a vendégekhez. Felnéz. Nem kicsit akad el a szava, mikor ismerős arccal kell szembesülnie, noha a szakáll és a haj nagy része úgy fest magára hagyta Ralast. Csupán egy szó szalad ki a száján óvatlanul és halkan, bár mivel elég közel van hozzá, a férfi valószínűleg elcsípi.*
-Miért? *Ezt követően némi zavartság ül ki az arcára és el is kapja a szemét, hogy ugráltassa a pult alatt tartott dolgokon, valamint pótcselekvés képen még meg is igazítja a kanalakat a helyükön. Tagadhatatlan, hogy neki a régi állapot jobban tetszett, de nem tiszte akármit is kritizálni vagy véleményezni. ~Bár így, mintha fiatalabbnak nézne ki. ~ Állapítja meg egy lopott pillantás után. Csupán ez után fogja fel, hogy igazából az észrevételre adhatna választ is, amely talán elfeledteti, az iménti óvatlanságát. Szélesre húzza az arcán a mosolyt és a szavait egyelőre a főnökhöz intézi. Nem kell nagyon erőlködnie persze, hisz örül annak, hogy látja, főleg az iménti incidens után.*
-Igen, Dreyia bizonyára még a tegnapi este fáradalmait piheni. *Jegyzi meg, bár ő nem tudhatja mivel volt a mélységi megbízva előző este, úgy véli talán csak ő is felöntött a garatra és most horpaszt. Majd előbukkan Ralas háta mögül, az eddig még homályban lévő, így őt is jobban szemügyre tudja venni. Nagyokat pislog, mert idebent nem igen találkozik hasonlóan rongyos népekkel, de ha a főnök ismerőse, akkor neki se lehet ez ellen kifogása.*
-Kisegítő? *Lepi meg a dolog, bár ugyan ezt ejti ki a száján, de a „kedveli a piszkos munkát” szókapcsolat sokkal zavarba ejtőbben hat rá.~ Ezt mégis hogyan kell érteni? Bár azért látszik rajta, mi tagadás.~ Bujkál egy apró kuncogás a szemeiben, de nyilván nem fog kibukni, tudja tartani magát.~ Ruhák nélkül minden bizonnyal jobban mutat, mint egy-két cicomásabb kereskedő.~ Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi úgy viselkedik Wrexannal, mintha csak a fia vagy még inkább a féltve őrizgetett testvéröccse lenne. Talán fel is fedez némi zavart a fiú tekintetében, de nem meglepő, hisz valóban flancos a hely, nem is kicsit a számára, pont ezért nem szeretné még inkább nyomás alá helyezni azzal, hogy kézfogásra átnyúl a pulton, ami azt eredményezné, hogy nem kicsit látszanának ki a dombocskák. Tisztában van vele, néha szokott is élni az adottságával, de ez, nem azaz alkalom, amikor szükségét érzi. Így leteszi, ami épp a kezében van és kifordul a pult mögül, hogy kezet nyújtson egy szelíd kézfogásra az újfiúnak. Ha elfogadja, akkor kezet ráz, ha nem, akkor csak maga előtt összekulcsolja a kezeit, úgy ejti meg a bemutatkozást.*
-Üdv! Maydeleine Rhywayers vagyok, és örülök, hogy… *Vetül le a tekintete a másik ruhájára, majd egyenest csupasz lábaiba akad meg, ahogy a hangja is egy pillanatra. Fel is kapja a fejét és Ralasra néz, reménykedve benne, hogy ha valóban itt fog dolgozni a fiú és miért is kételkedne a dologban sőt, most már kifejezetten szeretné, akkor adhat rá valami normális ruházatot, na meg cipőt. ~Meg fésű sem ártana. Vajon mivel foglalkozott ez előtt? Ha egyáltalán volt neki…~ Válik komolyabbá a tekintete, ajkait is beszívja, mert nem szeretné megmutatni, milyen szomorú képek ugrottak be hirtelen, nem engedheti meg magának, hogy elragadják az érzései és felülkerekedjenek rajta.~ Nyugi. Biztos nem fogja hagyni, hogy így dolgozzon itt.~ Mivel nem igazán jár kint az utcán, csak ilyenkor kerül kézzel fogható közelségbe a való világgal, mikor az becsorog egy-egy nyitva hagyott szellőzőnyíláson.
Bizonyára már a másiknak is leesett, hogy miért is szakadt félbe a bemutatkozás, így tagadni már kár lenne, csak mosolyogva ránéz.*
-Ne félj, itt semmi ilyesmiben nem fogsz hiányt szenvedni. *Érti ez alatt a ruházatot és a kosztot is.*
//Mindenki//
*Közben Khul és Reyraa is megérkezik, a férfi egy intést kap a megszólításért viszonzásul, a nő viszont csak sertepertél, így annyira nem tudatosul a jelenléte. Majd egy újabb vendég is betér, akire Cassy szerencsére gyorsan lecsap, így nem kell megszakítania a gondolatainak szövevényes fonalát. Ha felé néz, ajkaival formálja a köszönöm szót is, mivel ő még csak most érkezett, talán teljesen éhgyomorra van, ezért mindenképpen jár neki a dolog.*
*Talán más fényben tűnne fel, ha tudná Zammiria, hogy a hirtelen felindulás teljesen lefedi a történteket. Hiszen ez az egész válaszút, amely elé a vendég kényszerítette, csupán, talán hosszú idő óta először hatott a szívverésére is. Annyira megviselte legbelül, hogy szinte valóban jóleset kioltani az odabent egymással vitatkozó hangokat a döntés meghozatalával.
Ezek után a főnök közli az álláspontját, amelyet némi megfontolás után teljesen jogosnak ítél. Ő is neheztelő pillantásokat eregetett volna, ha a vendégtérben asztalon táncolás és ricsajt is megszégyenítő, alkohol által gerjesztett állapotok alakultak volna ki a minap este. Talán a nő most pont ugyan ezt érzi. Persze a megfelelés kényszer gyorsan csillapodik benne, mikor a mélységi tekintete neheztelést tükröz, nem is tudja, mit tenni, ha a vendég valóban arra kérné, hogy most jobban kivitelezze az előző mutatványát, mert az gyengére sikeredett. Végül mély levegőt vesz, persze még mindig azt tartja, hogy a vendég kérése az első, de elraktározza Zammiria álláspontját is e tekintetben, így ezentúl jobban fog ügyelni, ezen határok betartására is.*
-Ezen túl úgy lesz kisasszony. Elnézést. *Süti le a szemeit, majd ez után távozik, hogy hozza a kért ételeket. Miután egyéb óhajt nem nyilvánítanak ki, távozik is az asztaltól és visszatér a pult mögé. Igen, valóban a gondolatolvasás tudományával még nem rendelkezik és ezt elég sajnálatos dolognak is tartja, hisz az sok mindent megkönnyítene a munkája során.*
//Wrexan, Mady, Ralas, Cassy//
*Ekkor veszi csak észre a betérőket. Két férfi, mindjárt a szeme sarkából feltűnik, hogy a korábban érkező egészen elegáns és pont a pult irányába tartanak. Eddig ebben nincs semmi szokatlan, hisz csak két betévedt utazó, akik minden bizonnyal legalább szomjasak talán, egyelőre. Mikor a férfi a pultra dobja a kalapját és felkönyököl, még egyelőre nem néz fel, mert látott itt már beképzelt alakokat, nem is egyet, így gyorsan mosolyt varázsol az arcára, ahogy azt kell.*
-Jó reggelt! Mivel szolgálhatok? *Viszonozza a köszönést, hiszen még az sem szokatlan, hogy a vendégek ismerik a nevét, de az, hogy még itt találja, az már gyanakvásra ad okot. Közben Cassy is befut, őt már a hangjáról felismeri, így viszonozza a jó reggeltet, csak ezután tér vissza a vendégekhez. Felnéz. Nem kicsit akad el a szava, mikor ismerős arccal kell szembesülnie, noha a szakáll és a haj nagy része úgy fest magára hagyta Ralast. Csupán egy szó szalad ki a száján óvatlanul és halkan, bár mivel elég közel van hozzá, a férfi valószínűleg elcsípi.*
-Miért? *Ezt követően némi zavartság ül ki az arcára és el is kapja a szemét, hogy ugráltassa a pult alatt tartott dolgokon, valamint pótcselekvés képen még meg is igazítja a kanalakat a helyükön. Tagadhatatlan, hogy neki a régi állapot jobban tetszett, de nem tiszte akármit is kritizálni vagy véleményezni. ~Bár így, mintha fiatalabbnak nézne ki. ~ Állapítja meg egy lopott pillantás után. Csupán ez után fogja fel, hogy igazából az észrevételre adhatna választ is, amely talán elfeledteti, az iménti óvatlanságát. Szélesre húzza az arcán a mosolyt és a szavait egyelőre a főnökhöz intézi. Nem kell nagyon erőlködnie persze, hisz örül annak, hogy látja, főleg az iménti incidens után.*
-Igen, Dreyia bizonyára még a tegnapi este fáradalmait piheni. *Jegyzi meg, bár ő nem tudhatja mivel volt a mélységi megbízva előző este, úgy véli talán csak ő is felöntött a garatra és most horpaszt. Majd előbukkan Ralas háta mögül, az eddig még homályban lévő, így őt is jobban szemügyre tudja venni. Nagyokat pislog, mert idebent nem igen találkozik hasonlóan rongyos népekkel, de ha a főnök ismerőse, akkor neki se lehet ez ellen kifogása.*
-Kisegítő? *Lepi meg a dolog, bár ugyan ezt ejti ki a száján, de a „kedveli a piszkos munkát” szókapcsolat sokkal zavarba ejtőbben hat rá.~ Ezt mégis hogyan kell érteni? Bár azért látszik rajta, mi tagadás.~ Bujkál egy apró kuncogás a szemeiben, de nyilván nem fog kibukni, tudja tartani magát.~ Ruhák nélkül minden bizonnyal jobban mutat, mint egy-két cicomásabb kereskedő.~ Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi úgy viselkedik Wrexannal, mintha csak a fia vagy még inkább a féltve őrizgetett testvéröccse lenne. Talán fel is fedez némi zavart a fiú tekintetében, de nem meglepő, hisz valóban flancos a hely, nem is kicsit a számára, pont ezért nem szeretné még inkább nyomás alá helyezni azzal, hogy kézfogásra átnyúl a pulton, ami azt eredményezné, hogy nem kicsit látszanának ki a dombocskák. Tisztában van vele, néha szokott is élni az adottságával, de ez, nem azaz alkalom, amikor szükségét érzi. Így leteszi, ami épp a kezében van és kifordul a pult mögül, hogy kezet nyújtson egy szelíd kézfogásra az újfiúnak. Ha elfogadja, akkor kezet ráz, ha nem, akkor csak maga előtt összekulcsolja a kezeit, úgy ejti meg a bemutatkozást.*
-Üdv! Maydeleine Rhywayers vagyok, és örülök, hogy… *Vetül le a tekintete a másik ruhájára, majd egyenest csupasz lábaiba akad meg, ahogy a hangja is egy pillanatra. Fel is kapja a fejét és Ralasra néz, reménykedve benne, hogy ha valóban itt fog dolgozni a fiú és miért is kételkedne a dologban sőt, most már kifejezetten szeretné, akkor adhat rá valami normális ruházatot, na meg cipőt. ~Meg fésű sem ártana. Vajon mivel foglalkozott ez előtt? Ha egyáltalán volt neki…~ Válik komolyabbá a tekintete, ajkait is beszívja, mert nem szeretné megmutatni, milyen szomorú képek ugrottak be hirtelen, nem engedheti meg magának, hogy elragadják az érzései és felülkerekedjenek rajta.~ Nyugi. Biztos nem fogja hagyni, hogy így dolgozzon itt.~ Mivel nem igazán jár kint az utcán, csak ilyenkor kerül kézzel fogható közelségbe a való világgal, mikor az becsorog egy-egy nyitva hagyott szellőzőnyíláson.
Bizonyára már a másiknak is leesett, hogy miért is szakadt félbe a bemutatkozás, így tagadni már kár lenne, csak mosolyogva ránéz.*
-Ne félj, itt semmi ilyesmiben nem fogsz hiányt szenvedni. *Érti ez alatt a ruházatot és a kosztot is.*
//Mindenki//
*Közben Khul és Reyraa is megérkezik, a férfi egy intést kap a megszólításért viszonzásul, a nő viszont csak sertepertél, így annyira nem tudatosul a jelenléte. Majd egy újabb vendég is betér, akire Cassy szerencsére gyorsan lecsap, így nem kell megszakítania a gondolatainak szövevényes fonalát. Ha felé néz, ajkaival formálja a köszönöm szót is, mivel ő még csak most érkezett, talán teljesen éhgyomorra van, ezért mindenképpen jár neki a dolog.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 21:44:52
Üzenet elküldve: 2019-08-12 21:44:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers, Zammiria Rykoven//
*Annak ellenére, hogy kifejezetten jól alakult minden a tervét illetően, és a hirtelen hideg fröccs az arcába ezúttal is elérte azt a hatást, amit általában, Zammiria nem elégedett.
~ Te jó ég, itt vér fog folyni. Remélem... Nem, nem! Ez most nem ennek az ideje. Még akkor sem, ha az én vérem lenne. Most nem szabad ilyenekre gondolni! ~
Aztán a felszolgáló távozik, Komblard magában elenged egy "Ne hagyj magamra vele!" segélykiáltást, de sajnos itt sem gondolatolvasó senki. Vagy ha igen, akkor nem törődnek vele. Ami igazán gonosz dolog.
~ Bunkók. ~
Olyan hangosan gondolja ezt, amennyire csak lehetséges, nehogy bármelyik közelben lévő gondolatolvasó elmulassza kezébe kapni a kritikát. Eztán persze ő is megkapja a maga adagját (már nem az ételből, a leszúrásból), amire persze csak annyit mond:*
- Mélységesen sajnálom, soha... soha többé nem fog előfordulni. Az ön szava törvény. Itt! *csapja hozzá gyorsan az utolsó szócskát, mert kissé elragadtatta magát.* Elvégre... ön a tulajdonos.
*Idegesen összefűzi az ujjait, és igyekszik olyan arcot vágni, mintha teljesen elégedett lenne azzal, ahogyan a korébbi megszólalását összerakta. Kicsit csiklandozza arcát az egyik legürdölő vízcsepp, szóval igénybe veszi a nála hagyott rongyot, és kicsit megtörölgeti magát. A kifogás, amit felhoz önnön védelmében, és amit egyáltalán nem gondolt át, mielőtt a hölgy szemébe hazudta, nem igazán éri el a célját.*
- Nem, dehogy... megy ez... Csak néha lassan. Vannak jobb, meg rosszabb pillanataim... A kínvallatás például egész gördülékennyé teszi *majd eszébe jut, milyen helytelen dolgot is mondott, szóval gyorsan köhint, és pontosít.* De természetesen az sem passzolna egy jó hírű helyhez. Vagyis... azt hiszem. Passzolna?
*A végére teljesen elbizonytalanítja magát, elvégre ritkán volt még jó hírű helye, és hát tudja fene, mi számít itt jó hírnek. A Sötét Úr éldegél a szomszédben híveivel, ő már semmin nem lepődne meg. Majd előkerül, hogy miben állhatna a hölgy rendelkezésére, és erről Komblard fejében is kigyullad a fény egy olyan területen, ahol nagyjából akkor kikapcsolt, mikor először meglátta Zammiriát. Már éppen belevágna, mit is szeretne cserébe, amikor előkerül az erszény, neki pedig torkán akad a levegő. Mármint a szó szoros értelmében köhintenie kell egyet, hogy újra kapjon levegőt.*
- Ez igazán kedves, de...
*Persze a tiltakozást is épp úgy beléfojtják. Cseppet sem bánja, sőt, a hölgy minél több dolgot beszél meg vele monologikus formában, annál jobb. Különösen a nem marad adósa senkinek rész tetszik neki. Meg az, hogy ez a jövőre is áll.
~ Te jó ég, csak egyszer lehetnék az ellensége... De hát ez nem lehetetlen, azt mondta, ez a jövőre is áll. Talán utal is ezzel valamire? Lehet, így jelzi, hogy unja, hogy ugyanazon az oldalon állunk? Igen, hát ez itt a legnagyobb hiba. Viszont a lehetőséget nyitva hagyta. Igaza van, noha unalmas, a sötét erők fenyegetéseinek elhárítását az egyén boldogsága elé kell helyezni. Néha. Most például. Egy ideig. ~
Eztán újra visszakanyarodik a dolog oda, hogy milyen információi lehetnek Zammiriának, szóval Komblard úgy dönt, belevág abba, amiért eredetileg is jött. Először azért elteszi a pénzt, és megköszöni.*
- Én igazából egy kocsmát kerestem, csak aztán... mondom az a lényeg, hogy sok ember megforduljon itt. Hamarosan elindul ez a nap is, aztán... jönnek a mindenféle népek, és akkor elindulnak a pletykák. Gondoltam, hátha elhangzik itt majd valami érdekes. Sa'Tereth hívei is isznak alkoholt, és be tudnak rúgni. Szóval... ha a szerencse mellénk szegődne, megtudhatnám, ki csinálta a tegnapit, és hol van most. Bár mostanság egyre inkább úgy érzem, hogy magától a Sötét Nagyfőnöktől kéne megkérdeznem. Mit gondol, elmondaná? Úgy terveztem, viszek bort is, hátha az jobb kedvre deríti.
*Közben megjön a levese is, ami elég művészinek látszik, de hát Komblard jó előre megmondta már, hogy túl jó lesz ez neki. Ellenben a pénzt már kifizette, a tízszeresét visszakapta, szóval úgy ítéli meg, ez a legjobb pillanat arra, hogy nyugta előtt dicsérje a napot.*
- Köszönöm.
*Neki sincs másra szüksége, és hisz benne, hogy ez kiderül abból, hogy nem jelent be egyéb igényt, nem kell külön mondania. Spórolni szeretne a szavakkal, amíg Zammiria közelében van, meg a levegővel is, ha már itt tartunk.
~ Néha nehezen tudok a közös nyelven lélegezni. Mindig csak belégzés-kifújás... mi otthon néha fuldoklunk is kicsit közben. Te hülye, miért kellett ilyen gyengét hazudnod? ~
Majd a hölgy nekilát, és jó étvágyat is kíván, mire Komblard hirtelen nem is tudja, mit reagáljon, három dolgot akar egyszerre csinálni, de fejben gondosan elrendezi őket. Először levegőt vesz, az mindig jót tesz. Másodszor azt mondja:*
- Köszönöm, önnek is.
*Harmadszorra pedig nekilát a levesnek. Minden sokkal jobb, ha ésszel csinálja az ember, és ezt az érzést még legalább egy pislogásnyi időn keresztül élvezheti, amikor is eljut az agyához a fájdalom, amit a forró leves okoz a nyelvének, majd a torkának. A torkának főleg azért, mert ijedtében gyorsan lenyeli. Egy kis könny szökik a szemébe, de ez lehet annak a jele is, hogy eszébe jutott a hely, ahol felnőtt, a gyönyörű hegyek, édes jó anyja, ki oly nagy gonddal nevelte... Csak nem fog mindenki rögtön a levesre gyanakodni, aki látta.*
- Igen, messziről. A Körszakállúak Rendjében nőttem fel *a biztonság kedvéért rá is mutat a sajátjára, nehogy hazugsággal vádolják már kora reggel.* Ők... mind emberek. Meglehetősen... unalmas egy idő után. Jobban szeretem az ilyen helyeket. Üdítő változatosság.
*Elgondolkodik azon, illene-e viszonoznia az érdeklődést valami hasonlóan általános ismerkedőkérdéssel. Végül úgy dönt, igen, az határozottan jót tenne a beszélgetés menetének.*
- És ön... fenyegetett már meg valakit halálosan? *majd néhány másodpercig azt mérlegeli, jogosan érez-e elégedettséget, amiért sikerült egy átlagos, mindennapi ismerkedésben használt kérdést kiötlenie. Arra jut, hogy lehetett volna jobb is, de első próbálkozásnak elfogadható.* De... beszélhetünk a kedvenc színéről is, ha... ha ön úgy látja jónak.
*Menet közben jönnek-mennek a népek, de ennek nem tulajdonítana akkor sem nagy jelentőséget, ha jelen helyzetében tudna, így igazából mindenki más szavai főként elröppennek a füle mellett. Hiszi és vallja, hogyha valakinek nagyon fontos mondandója lesz számára, az majd kellőképpen feltűnő lesz, mikor közölni próbálja.*
*Annak ellenére, hogy kifejezetten jól alakult minden a tervét illetően, és a hirtelen hideg fröccs az arcába ezúttal is elérte azt a hatást, amit általában, Zammiria nem elégedett.
~ Te jó ég, itt vér fog folyni. Remélem... Nem, nem! Ez most nem ennek az ideje. Még akkor sem, ha az én vérem lenne. Most nem szabad ilyenekre gondolni! ~
Aztán a felszolgáló távozik, Komblard magában elenged egy "Ne hagyj magamra vele!" segélykiáltást, de sajnos itt sem gondolatolvasó senki. Vagy ha igen, akkor nem törődnek vele. Ami igazán gonosz dolog.
~ Bunkók. ~
Olyan hangosan gondolja ezt, amennyire csak lehetséges, nehogy bármelyik közelben lévő gondolatolvasó elmulassza kezébe kapni a kritikát. Eztán persze ő is megkapja a maga adagját (már nem az ételből, a leszúrásból), amire persze csak annyit mond:*
- Mélységesen sajnálom, soha... soha többé nem fog előfordulni. Az ön szava törvény. Itt! *csapja hozzá gyorsan az utolsó szócskát, mert kissé elragadtatta magát.* Elvégre... ön a tulajdonos.
*Idegesen összefűzi az ujjait, és igyekszik olyan arcot vágni, mintha teljesen elégedett lenne azzal, ahogyan a korébbi megszólalását összerakta. Kicsit csiklandozza arcát az egyik legürdölő vízcsepp, szóval igénybe veszi a nála hagyott rongyot, és kicsit megtörölgeti magát. A kifogás, amit felhoz önnön védelmében, és amit egyáltalán nem gondolt át, mielőtt a hölgy szemébe hazudta, nem igazán éri el a célját.*
- Nem, dehogy... megy ez... Csak néha lassan. Vannak jobb, meg rosszabb pillanataim... A kínvallatás például egész gördülékennyé teszi *majd eszébe jut, milyen helytelen dolgot is mondott, szóval gyorsan köhint, és pontosít.* De természetesen az sem passzolna egy jó hírű helyhez. Vagyis... azt hiszem. Passzolna?
*A végére teljesen elbizonytalanítja magát, elvégre ritkán volt még jó hírű helye, és hát tudja fene, mi számít itt jó hírnek. A Sötét Úr éldegél a szomszédben híveivel, ő már semmin nem lepődne meg. Majd előkerül, hogy miben állhatna a hölgy rendelkezésére, és erről Komblard fejében is kigyullad a fény egy olyan területen, ahol nagyjából akkor kikapcsolt, mikor először meglátta Zammiriát. Már éppen belevágna, mit is szeretne cserébe, amikor előkerül az erszény, neki pedig torkán akad a levegő. Mármint a szó szoros értelmében köhintenie kell egyet, hogy újra kapjon levegőt.*
- Ez igazán kedves, de...
*Persze a tiltakozást is épp úgy beléfojtják. Cseppet sem bánja, sőt, a hölgy minél több dolgot beszél meg vele monologikus formában, annál jobb. Különösen a nem marad adósa senkinek rész tetszik neki. Meg az, hogy ez a jövőre is áll.
~ Te jó ég, csak egyszer lehetnék az ellensége... De hát ez nem lehetetlen, azt mondta, ez a jövőre is áll. Talán utal is ezzel valamire? Lehet, így jelzi, hogy unja, hogy ugyanazon az oldalon állunk? Igen, hát ez itt a legnagyobb hiba. Viszont a lehetőséget nyitva hagyta. Igaza van, noha unalmas, a sötét erők fenyegetéseinek elhárítását az egyén boldogsága elé kell helyezni. Néha. Most például. Egy ideig. ~
Eztán újra visszakanyarodik a dolog oda, hogy milyen információi lehetnek Zammiriának, szóval Komblard úgy dönt, belevág abba, amiért eredetileg is jött. Először azért elteszi a pénzt, és megköszöni.*
- Én igazából egy kocsmát kerestem, csak aztán... mondom az a lényeg, hogy sok ember megforduljon itt. Hamarosan elindul ez a nap is, aztán... jönnek a mindenféle népek, és akkor elindulnak a pletykák. Gondoltam, hátha elhangzik itt majd valami érdekes. Sa'Tereth hívei is isznak alkoholt, és be tudnak rúgni. Szóval... ha a szerencse mellénk szegődne, megtudhatnám, ki csinálta a tegnapit, és hol van most. Bár mostanság egyre inkább úgy érzem, hogy magától a Sötét Nagyfőnöktől kéne megkérdeznem. Mit gondol, elmondaná? Úgy terveztem, viszek bort is, hátha az jobb kedvre deríti.
*Közben megjön a levese is, ami elég művészinek látszik, de hát Komblard jó előre megmondta már, hogy túl jó lesz ez neki. Ellenben a pénzt már kifizette, a tízszeresét visszakapta, szóval úgy ítéli meg, ez a legjobb pillanat arra, hogy nyugta előtt dicsérje a napot.*
- Köszönöm.
*Neki sincs másra szüksége, és hisz benne, hogy ez kiderül abból, hogy nem jelent be egyéb igényt, nem kell külön mondania. Spórolni szeretne a szavakkal, amíg Zammiria közelében van, meg a levegővel is, ha már itt tartunk.
~ Néha nehezen tudok a közös nyelven lélegezni. Mindig csak belégzés-kifújás... mi otthon néha fuldoklunk is kicsit közben. Te hülye, miért kellett ilyen gyengét hazudnod? ~
Majd a hölgy nekilát, és jó étvágyat is kíván, mire Komblard hirtelen nem is tudja, mit reagáljon, három dolgot akar egyszerre csinálni, de fejben gondosan elrendezi őket. Először levegőt vesz, az mindig jót tesz. Másodszor azt mondja:*
- Köszönöm, önnek is.
*Harmadszorra pedig nekilát a levesnek. Minden sokkal jobb, ha ésszel csinálja az ember, és ezt az érzést még legalább egy pislogásnyi időn keresztül élvezheti, amikor is eljut az agyához a fájdalom, amit a forró leves okoz a nyelvének, majd a torkának. A torkának főleg azért, mert ijedtében gyorsan lenyeli. Egy kis könny szökik a szemébe, de ez lehet annak a jele is, hogy eszébe jutott a hely, ahol felnőtt, a gyönyörű hegyek, édes jó anyja, ki oly nagy gonddal nevelte... Csak nem fog mindenki rögtön a levesre gyanakodni, aki látta.*
- Igen, messziről. A Körszakállúak Rendjében nőttem fel *a biztonság kedvéért rá is mutat a sajátjára, nehogy hazugsággal vádolják már kora reggel.* Ők... mind emberek. Meglehetősen... unalmas egy idő után. Jobban szeretem az ilyen helyeket. Üdítő változatosság.
*Elgondolkodik azon, illene-e viszonoznia az érdeklődést valami hasonlóan általános ismerkedőkérdéssel. Végül úgy dönt, igen, az határozottan jót tenne a beszélgetés menetének.*
- És ön... fenyegetett már meg valakit halálosan? *majd néhány másodpercig azt mérlegeli, jogosan érez-e elégedettséget, amiért sikerült egy átlagos, mindennapi ismerkedésben használt kérdést kiötlenie. Arra jut, hogy lehetett volna jobb is, de első próbálkozásnak elfogadható.* De... beszélhetünk a kedvenc színéről is, ha... ha ön úgy látja jónak.
*Menet közben jönnek-mennek a népek, de ennek nem tulajdonítana akkor sem nagy jelentőséget, ha jelen helyzetében tudna, így igazából mindenki más szavai főként elröppennek a füle mellett. Hiszi és vallja, hogyha valakinek nagyon fontos mondandója lesz számára, az majd kellőképpen feltűnő lesz, mikor közölni próbálja.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:41:42
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:41:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Nem mondhatni, hogy már delelőre jár a nap, mikor felkel, jóllehet nem is hajnal van már. Mákonyos álmot látott, mondhatni baljósnak is, de az a kínzó fejfájás sokkal inkább zavarja. Nem pontosak az emlékei szobájába érkezését illetően, de mikor reggel ijedten tapogatta maga mellett végig az ágyat, megnyugodva tapasztalta, hogy senkit sem citált fel. Az most kellemetlen lenne, főleg, hogy olyan szájszaga van, hogy a vasat olvasztja. Kissé émelyeg, ezért csupán lassan ül fel, majd azonnal megmosakszik. Alaposan, gondosan, száját is felfrissíti, szeszkazánként mégsem állhat a posztjára, s kezdheti meg őrjáratát Reyraaval. Mikor nedves arcát és nyakát, hónalját dörgöli a kikészített vászonnal, egy pillanatra elgondolkodik azon, vajon a többiek meddig bírták? Cassy sem volt már épp az élmezőnyben, Reyraa és Shan még egész jól álltak. Csak remélni tudja, hogy egyiküknek sem esett baja, kár, hogy Cassyt nem várta meg, illett volna felkísérni. Emiatt kicsit bosszús és szégyelli is magát, de volt már rosszabb is. A frissítő víz észhez téríti, felölti egyik tiszta ruházatát, hóna alatti tokba csúsztatja számszeríját, majd kardját is felköti és igazít egyet bajszán. Indulásra és szolgálatra készen. Sóhajtva csukja be maga mögött az ajtót, majd öles léptekkel siet az előtérbe.*
//Előtér//
//Érintőlegesen mindenki//
//Elsősorban Reyraa//
*Ezúttal virágzó mosoly nem ül szája szegletében, arca kissé nyúzott még a tegnap éjszakától, de nem tűnik iszákosnak, ennyit legalább a víz segített. Lent nagyobb a forgalom, mint gondolta, így nem fog unatkozni.*
- Üdv, mindenki! Darelld, Yeza! *Biccent oda az asztalhoz, majd a pult mellett elhaladva folytatja:*
- Mady, főnök! *Biccent, s végigméri a szakadt külsejű figurát is.* Üdv a Sellőházban, kölyök. *Nem foglalkozik a magázódással, a kis fickó épp elég ijedtnek látszik ahhoz, hogy rögtön rádörrenjen, bár ingerenciát érez rá, de nem teszi, túl sok a vezető.*
- Zammiria kisasszony! Uram! *Apró meghajlás, majd egy mosoly Cassy felé is, ezek szerint nem történt éjszaka baj, ki tudja, lehet a lány estéje jóval érdekesebben alakult, mint az övé, kapott elég ragadozó pillantást. Shant még nem látja sehol, adott viszont egy jól öltözött illető, aki nem feltétlenül való a képbe. Ráadásul, ahogy a helyzet kinéz gyakorlatilag Reyraaval szinte egy időben ér le a fogadótérbe.*
- Uram! *Biccent oda is, a középkorú úriembernek, aztán rögtön Reyraahoz lép.*
- Jó reggelt! Derék. *Mormogja szűkszavúan jelezvén, hogy örül, hogy a lány is időben összeszedte magát. Végigfuttatja tekintetét a lány szerelésén, a csizma felé pillantva, apró somoly fut végig orra alatt.*
- Nem is kérdezem meg, hogy felkészültél e. Nyilvánvaló. *Szélesedik a mosoly, majd egyelőre csak az ajtó felé mutat.* Némi egyeztetés, aztán indulhatunk. Te vezetsz. *A lányra bízza a döntéseket, kiváló alkalom lesz megfigyelni, hogy szerinte mik a legfontosabb pontok a kikötőben, hová menne először, mi érdekli. Aztán persze megnézi munka közben is. Jelenleg dolgozik, igyekszik nem a hamvas mellek és a csúcsos fenék irányába kacsintgatni.*
- Te... elég rosszul aludtam, neked rendben volt minden? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.12 21:58:06
*Nem mondhatni, hogy már delelőre jár a nap, mikor felkel, jóllehet nem is hajnal van már. Mákonyos álmot látott, mondhatni baljósnak is, de az a kínzó fejfájás sokkal inkább zavarja. Nem pontosak az emlékei szobájába érkezését illetően, de mikor reggel ijedten tapogatta maga mellett végig az ágyat, megnyugodva tapasztalta, hogy senkit sem citált fel. Az most kellemetlen lenne, főleg, hogy olyan szájszaga van, hogy a vasat olvasztja. Kissé émelyeg, ezért csupán lassan ül fel, majd azonnal megmosakszik. Alaposan, gondosan, száját is felfrissíti, szeszkazánként mégsem állhat a posztjára, s kezdheti meg őrjáratát Reyraaval. Mikor nedves arcát és nyakát, hónalját dörgöli a kikészített vászonnal, egy pillanatra elgondolkodik azon, vajon a többiek meddig bírták? Cassy sem volt már épp az élmezőnyben, Reyraa és Shan még egész jól álltak. Csak remélni tudja, hogy egyiküknek sem esett baja, kár, hogy Cassyt nem várta meg, illett volna felkísérni. Emiatt kicsit bosszús és szégyelli is magát, de volt már rosszabb is. A frissítő víz észhez téríti, felölti egyik tiszta ruházatát, hóna alatti tokba csúsztatja számszeríját, majd kardját is felköti és igazít egyet bajszán. Indulásra és szolgálatra készen. Sóhajtva csukja be maga mögött az ajtót, majd öles léptekkel siet az előtérbe.*
//Előtér//
//Érintőlegesen mindenki//
//Elsősorban Reyraa//
*Ezúttal virágzó mosoly nem ül szája szegletében, arca kissé nyúzott még a tegnap éjszakától, de nem tűnik iszákosnak, ennyit legalább a víz segített. Lent nagyobb a forgalom, mint gondolta, így nem fog unatkozni.*
- Üdv, mindenki! Darelld, Yeza! *Biccent oda az asztalhoz, majd a pult mellett elhaladva folytatja:*
- Mady, főnök! *Biccent, s végigméri a szakadt külsejű figurát is.* Üdv a Sellőházban, kölyök. *Nem foglalkozik a magázódással, a kis fickó épp elég ijedtnek látszik ahhoz, hogy rögtön rádörrenjen, bár ingerenciát érez rá, de nem teszi, túl sok a vezető.*
- Zammiria kisasszony! Uram! *Apró meghajlás, majd egy mosoly Cassy felé is, ezek szerint nem történt éjszaka baj, ki tudja, lehet a lány estéje jóval érdekesebben alakult, mint az övé, kapott elég ragadozó pillantást. Shant még nem látja sehol, adott viszont egy jól öltözött illető, aki nem feltétlenül való a képbe. Ráadásul, ahogy a helyzet kinéz gyakorlatilag Reyraaval szinte egy időben ér le a fogadótérbe.*
- Uram! *Biccent oda is, a középkorú úriembernek, aztán rögtön Reyraahoz lép.*
- Jó reggelt! Derék. *Mormogja szűkszavúan jelezvén, hogy örül, hogy a lány is időben összeszedte magát. Végigfuttatja tekintetét a lány szerelésén, a csizma felé pillantva, apró somoly fut végig orra alatt.*
- Nem is kérdezem meg, hogy felkészültél e. Nyilvánvaló. *Szélesedik a mosoly, majd egyelőre csak az ajtó felé mutat.* Némi egyeztetés, aztán indulhatunk. Te vezetsz. *A lányra bízza a döntéseket, kiváló alkalom lesz megfigyelni, hogy szerinte mik a legfontosabb pontok a kikötőben, hová menne először, mi érdekli. Aztán persze megnézi munka közben is. Jelenleg dolgozik, igyekszik nem a hamvas mellek és a csúcsos fenék irányába kacsintgatni.*
- Te... elég rosszul aludtam, neked rendben volt minden? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.12 21:58:06
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:29:41
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:29:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
//Különterem//
//Napváltás előtt//
*Jót derül magában a szőke válaszán, s mivel igencsak vizuális típus, el is képzeli az elf testén tekergő hüllőt. Némileg még fel is izgatja a gondolat, mindig csodálta azokat a kecses, szép, mégis veszélyes állatokat. Kézhez lehet őket szoktatni, de mindig ott lesz a háttérben valami kockázat, hogy ez a nemes állat egy pillanat alatt véget vethet egy életnek.
Khul beszólását figyelmen kívül hagyja, ahogy eddig is tette. Már rég elkönyvelte, hogy a férfinak inkább csak a szája nagy, más aligha. Csak bírják ki egymás mellett a következő napot, Reyraa nem akar embert ölni, főleg kollégát, rossz fényt vetne rá a főnökök előtt.*
-Azt hiszem, én is elteszem magamat holnapra...
*Motyogja már szinte csak magának, mert eléggé kiürült a terem. Cassy is eltántorgott, hát követi a példáját, és bár elég bizonytalannak érzi maga alatt a talajt, azért valahogy csak felmászik egyedül a lépcsőn.*
//Napváltás//
//Fogadótér//
//Érintőlegesen mindenki, aki ott tartózkodik//
*Ahhoz képest, hogy telt az estéje, egész korán, és egész tűrhető állapotban ébred. Persze észreveszi, hogy a csinos fekete ruhájában dőlt ágynak, így pedig nem kéne lent megjelennie. Gyorsan összeszedi hát magát, hófehér haját most felköti, de még így is a lapockáját verdesi a copfja. Előző napi sminkmaradéka elég horrorisztikus arcot ad neki, hiszen a fekete szemceruza szétkenődött a sötét bőrén, s most leginkább egy kialvatlan élőhalottra hasonlít. Így arra jut, lemossa, és ezúttal tiszta arccal jelenik meg az őrségében, felesleges bármilyen cicoma. Ruhája is egyszerű, a szokásos fekete bőrnadrágját, és a hozzá tartozó fekete bőrvértjét húzza magára, a kemény orrú, fájdalmas rúgásokra képes csizmával. Most fegyvereit is szépen elhelyezi magán, elvégre szüksége lehet rájuk. Térdig erő köpenye sem maradhat el, anélkül szinte meztelennek érezné magát. Így megy végül le, felcsíp a konyhából némi ételt, majd kilép a fogadótérbe. Nem ő az első, már vannak lenn páran, de azért erősen reméli, hogy nem késett el rögtön az első napján. *
//Különterem//
//Napváltás előtt//
*Jót derül magában a szőke válaszán, s mivel igencsak vizuális típus, el is képzeli az elf testén tekergő hüllőt. Némileg még fel is izgatja a gondolat, mindig csodálta azokat a kecses, szép, mégis veszélyes állatokat. Kézhez lehet őket szoktatni, de mindig ott lesz a háttérben valami kockázat, hogy ez a nemes állat egy pillanat alatt véget vethet egy életnek.
Khul beszólását figyelmen kívül hagyja, ahogy eddig is tette. Már rég elkönyvelte, hogy a férfinak inkább csak a szája nagy, más aligha. Csak bírják ki egymás mellett a következő napot, Reyraa nem akar embert ölni, főleg kollégát, rossz fényt vetne rá a főnökök előtt.*
-Azt hiszem, én is elteszem magamat holnapra...
*Motyogja már szinte csak magának, mert eléggé kiürült a terem. Cassy is eltántorgott, hát követi a példáját, és bár elég bizonytalannak érzi maga alatt a talajt, azért valahogy csak felmászik egyedül a lépcsőn.*
//Napváltás//
//Fogadótér//
//Érintőlegesen mindenki, aki ott tartózkodik//
*Ahhoz képest, hogy telt az estéje, egész korán, és egész tűrhető állapotban ébred. Persze észreveszi, hogy a csinos fekete ruhájában dőlt ágynak, így pedig nem kéne lent megjelennie. Gyorsan összeszedi hát magát, hófehér haját most felköti, de még így is a lapockáját verdesi a copfja. Előző napi sminkmaradéka elég horrorisztikus arcot ad neki, hiszen a fekete szemceruza szétkenődött a sötét bőrén, s most leginkább egy kialvatlan élőhalottra hasonlít. Így arra jut, lemossa, és ezúttal tiszta arccal jelenik meg az őrségében, felesleges bármilyen cicoma. Ruhája is egyszerű, a szokásos fekete bőrnadrágját, és a hozzá tartozó fekete bőrvértjét húzza magára, a kemény orrú, fájdalmas rúgásokra képes csizmával. Most fegyvereit is szépen elhelyezi magán, elvégre szüksége lehet rájuk. Térdig erő köpenye sem maradhat el, anélkül szinte meztelennek érezné magát. Így megy végül le, felcsíp a konyhából némi ételt, majd kilép a fogadótérbe. Nem ő az első, már vannak lenn páran, de azért erősen reméli, hogy nem késett el rögtön az első napján. *
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:25:11
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:25:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Zevmann Emeron//
//Érintőlegesen Yeza és Darelld//
*Egyelőre úgy tűnik, nincs olyan teendő, melyhez azonnal ugrania kell, többnyire mindenki beszélget valakivel, és nem látott sehonnan intést, mely jelenlétét kérné. Esetleg áttörölgethetné az asztalokat és megigazgathatná a vázákat, székeket, abból sosem lehet elég. Még a levegő is friss, bizonyára nem olyan régen esett meg a reggeli szellőztetés. Egészen üde a fogadótér tőle. Szerencsére a füstnek sincs semmilyen jele, kissé aggódott, hogy itt fog ülni a levegőben. Az éjszakája elég nyugtalan volt a tegnapi tűzeset miatt, legalábbis ő azt tette felelőssé, nem valamely rejtélyes mágiát.
Előbb boldog, majd szégyenlősen visszahúzódó mosollyal viszonozza Yeza és Darelld kedves figyelmét, egy aprót int nekik. Jóleső az üdvözlésükből látszó öröm, de a lángvörös hajú nőt látva előtolulnak olyan emlékek, melyek eszébe juttatják, hogy hamarosan találkozni fog valakivel, akivel zavarba ejtő lesz szembenézni. Bár egy kicsit Yezával is az. Látja, hogy a nő lába a széken pihen friss kötéssel, s máris aggodalom ül ki az arcára, bár a vendég derűje feltételezhetően azt jelzi, hogy nincs komoly baj. Talán a szobában hátra hagyott párossal történt baleset odafent az éjjel, könnyen el tud képzelni például egy véletlen bokarándulást a vehemens pillanatokban. E gondolat pajkos vidámságot csal az arcára megint, de lesüti szemeit. Azt fontolgatja, vajon miképp puhatolja ki, hogy mi történt a nővel, ám ekkor egy szikár, elegáns úr érkezik, ki láthatóan várakozik arra, hogy fogadják. S mivel most épp ráér, eléje sétál kedves mosollyal, valamint egy étlappal a kezében.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, uram! Segíthetek valamiben? Óhajt egy asztalt, netán egy kellemes fürdőt?
*Ha észre is vette a röpke elégedetlenséget a férfi érkeztekor, nem mutatja ki, ugyanolyan töretlen szívélyességgel fogadja, mint bármelyik vendéget. A közöny persze kemény dió tud lenni, de nem mindenki érkezik ide vidáman. Sőt, egyesek épp rossz hangulatukat kívánják feloldani az érzékeket kényeztető programokkal, így hát még annál inkább kedves és előzékeny, ha valaki kedvetlenebbnek tűnik. Ez a férfi ráadásul tekintélyt parancsoló, igényes vendégnek látszik, akinek az ízlését nehéz eltalálni.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.12 20:27:48
//Zevmann Emeron//
//Érintőlegesen Yeza és Darelld//
*Egyelőre úgy tűnik, nincs olyan teendő, melyhez azonnal ugrania kell, többnyire mindenki beszélget valakivel, és nem látott sehonnan intést, mely jelenlétét kérné. Esetleg áttörölgethetné az asztalokat és megigazgathatná a vázákat, székeket, abból sosem lehet elég. Még a levegő is friss, bizonyára nem olyan régen esett meg a reggeli szellőztetés. Egészen üde a fogadótér tőle. Szerencsére a füstnek sincs semmilyen jele, kissé aggódott, hogy itt fog ülni a levegőben. Az éjszakája elég nyugtalan volt a tegnapi tűzeset miatt, legalábbis ő azt tette felelőssé, nem valamely rejtélyes mágiát.
Előbb boldog, majd szégyenlősen visszahúzódó mosollyal viszonozza Yeza és Darelld kedves figyelmét, egy aprót int nekik. Jóleső az üdvözlésükből látszó öröm, de a lángvörös hajú nőt látva előtolulnak olyan emlékek, melyek eszébe juttatják, hogy hamarosan találkozni fog valakivel, akivel zavarba ejtő lesz szembenézni. Bár egy kicsit Yezával is az. Látja, hogy a nő lába a széken pihen friss kötéssel, s máris aggodalom ül ki az arcára, bár a vendég derűje feltételezhetően azt jelzi, hogy nincs komoly baj. Talán a szobában hátra hagyott párossal történt baleset odafent az éjjel, könnyen el tud képzelni például egy véletlen bokarándulást a vehemens pillanatokban. E gondolat pajkos vidámságot csal az arcára megint, de lesüti szemeit. Azt fontolgatja, vajon miképp puhatolja ki, hogy mi történt a nővel, ám ekkor egy szikár, elegáns úr érkezik, ki láthatóan várakozik arra, hogy fogadják. S mivel most épp ráér, eléje sétál kedves mosollyal, valamint egy étlappal a kezében.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, uram! Segíthetek valamiben? Óhajt egy asztalt, netán egy kellemes fürdőt?
*Ha észre is vette a röpke elégedetlenséget a férfi érkeztekor, nem mutatja ki, ugyanolyan töretlen szívélyességgel fogadja, mint bármelyik vendéget. A közöny persze kemény dió tud lenni, de nem mindenki érkezik ide vidáman. Sőt, egyesek épp rossz hangulatukat kívánják feloldani az érzékeket kényeztető programokkal, így hát még annál inkább kedves és előzékeny, ha valaki kedvetlenebbnek tűnik. Ez a férfi ráadásul tekintélyt parancsoló, igényes vendégnek látszik, akinek az ízlését nehéz eltalálni.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.12 20:27:48
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 19:43:12
Üzenet elküldve: 2019-08-12 19:43:12
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Zevmann Emeron//
*A férfiak is képesek a szövevényes gondolkodásra, bizonyíthatják ezt az intrikáló hatalmasságok a politika világában vagy a követhetetlen gondolkodású tudósok. Tény, hogy gyakoribb a hétköznapi férfiak körében, hogy feleslegesen nem cifrázzák a dolgokat, és előnyben részesítik az azonnali, látható eredményeket a gondolatkísérletekkel körbebástyázott kiváráshoz képest. Darelld nem azért fordult el a jós karriertől, mert nem lenne fantáziája összefüggéseket keresni, vagy ne tudna kellően ködösen fogalmazni ahhoz, hogy az ügyfél úgy érezze, elevenére tapintottak, egyszerűen ez a misztifikálás nem vonzotta. És nem szívesen viselne turbánt.
Talán a máshová koncentrálás teszi, de nem érzi ki a bújtatott provokációt a kérdésben, és egyszerű érdeklődésnek veszi, mellyel Yeza szeretne megtudni valamit róla. Ezen a ponton épp az lesz gátja, hogy kíváncsiságát kielégíthesse, amelyet oly nagy kockázatnak érzett: az ismeretlenség. Darelld elengedi a sátortetővé illesztett lapokat, majd enyhén széttárja kezeit egy előzékeny mosollyal.*
- Nem konkrét dologra gondoltam. Nem ismerem még Önt, és nem szoktam ilyen mélységben elsőre ítélni, így nem tudhatom, miben lehetek erősebb vagy éppen gyengébb. Valójában azt akartam kifejezni, amennyiben sejteném, hogy valami jobban megy, akkor sem javasolnám a megmérettetést azon a területen pusztán azért, hogy elcsaljam a győzelmet. Pontosabban azt mondtam, nem lenne gáláns húzás.
*Hunyorog somolyogva az enyhítésen. Ő nem él a megzavarás lehetőségével, hagyja Yezának megszokni a kártyák és az asztallap textúráját, inkább ellenőrzőn körbejár tekintete. Sokan érkeztek most. Ezzel persze gyorsan végez, így szemlélheti a kecses kéz és a vékony ujjak apró játékát. A meredt figyelem is lehet kerékkötője az ügyességnek, de úgy tűnik, ezzel nem sikerül zavarba hoznia a nőt, máris helyén van az első páros.*
- Szép.
*Nyúl a következő két lapért, s mivel felemás színű a hátlapjuk, húz egy másikat korábbi „színéből”, és Yeza iménti eleme mellé igyekszik letenni az első sorba. A mozdulat megáll, mikor megzavarják, és tekintetük is találkozik. Azt gondolta, hogy egyértelmű volt az elsődleges üzenet, ha viszont arra utal a kérdés, hogy pontosan mitől akarta óva inteni, az már túlzottan személyes lenne. Megpróbálkozik hát inkább megvilágítani másképp. A tető összeillesztése után, azzal egy időben, hogy az előbb félretett piros hátú lapért nyúl.*
- A kardért sóvárgó kisfiú általánosítása.
*Ujjai között forgatja a lapot, mely valaha Yeza paklijának részét képezte.*
- Vigyáznunk kell, miért szállunk síkra állhatatosan. Megeshet, hogy megkapjuk és megbánjuk.
*Hosszabb oldalával koppint maga előtt az asztalon a lappal, majd piros felét felfelé fordítva, biztos kézzel illeszti a második és harmadik elem tetejére, aztán kezeit leteszi maga elé.*
- Most én is kérdeznék.
*Elhúzza a száját mindjárt egy morranással.*
- Nem, mégsem. Inkább mondok valamit. Ha akarja, eressze el a füle mellett, mintha csak a szél sodorná el a szavakat érthetetlenül…
*Nem folytatja azonnal, Zevmann felbukkanása őt is kizökkenti. Nem feltétlenül írná le úgy, mint kukacoskodó ellenőrt, megjelenése elég elegáns ahhoz, hogy fizető vendég legyen, kinek fintora a várakozásaival nem illeszkedő mulatót méltatja. Akadnak piperkőcök, kik kényes ízléssel érkeznek, mi több, azzal kívánnak fontosabbnak tűnni, hogy elégedetlenkednek, aztán a bor csak megédesíti kesernyés szájízüket, és olykor a lányokra is gusztusok támad. Akadnak elegen a pult körül, ezért nem áll szándékában partnerét magára hagyni. Mi több, vissza is fordul hozzá, talán már el is készült a következő gúlával. Vagy eszébe jut, vagy eszébe juttatják, hogy megkezdett egy gondolatot, ezért folytatja a témát, amihez lehalkítja beszédét.*
- Azt hiszem, itt valójában nem a személyem a fontos. Ha pedig nem, akkor talán valahogy másképp is megkaphatja, amit szeretne. Hogy ez pontosan micsoda, azt csak Ön tudhatja. Egy barát, egy menedék, egy új kezdet, egy őszinte ölelés...vagy akár más. Ezek csak ötletek.
*Teszi fel kezeit védekezőn, mielőtt a nőt megbántja.*
- Néhány dologban segíthetek.
//Érintőlegesen Zevmann Emeron//
*A férfiak is képesek a szövevényes gondolkodásra, bizonyíthatják ezt az intrikáló hatalmasságok a politika világában vagy a követhetetlen gondolkodású tudósok. Tény, hogy gyakoribb a hétköznapi férfiak körében, hogy feleslegesen nem cifrázzák a dolgokat, és előnyben részesítik az azonnali, látható eredményeket a gondolatkísérletekkel körbebástyázott kiváráshoz képest. Darelld nem azért fordult el a jós karriertől, mert nem lenne fantáziája összefüggéseket keresni, vagy ne tudna kellően ködösen fogalmazni ahhoz, hogy az ügyfél úgy érezze, elevenére tapintottak, egyszerűen ez a misztifikálás nem vonzotta. És nem szívesen viselne turbánt.
Talán a máshová koncentrálás teszi, de nem érzi ki a bújtatott provokációt a kérdésben, és egyszerű érdeklődésnek veszi, mellyel Yeza szeretne megtudni valamit róla. Ezen a ponton épp az lesz gátja, hogy kíváncsiságát kielégíthesse, amelyet oly nagy kockázatnak érzett: az ismeretlenség. Darelld elengedi a sátortetővé illesztett lapokat, majd enyhén széttárja kezeit egy előzékeny mosollyal.*
- Nem konkrét dologra gondoltam. Nem ismerem még Önt, és nem szoktam ilyen mélységben elsőre ítélni, így nem tudhatom, miben lehetek erősebb vagy éppen gyengébb. Valójában azt akartam kifejezni, amennyiben sejteném, hogy valami jobban megy, akkor sem javasolnám a megmérettetést azon a területen pusztán azért, hogy elcsaljam a győzelmet. Pontosabban azt mondtam, nem lenne gáláns húzás.
*Hunyorog somolyogva az enyhítésen. Ő nem él a megzavarás lehetőségével, hagyja Yezának megszokni a kártyák és az asztallap textúráját, inkább ellenőrzőn körbejár tekintete. Sokan érkeztek most. Ezzel persze gyorsan végez, így szemlélheti a kecses kéz és a vékony ujjak apró játékát. A meredt figyelem is lehet kerékkötője az ügyességnek, de úgy tűnik, ezzel nem sikerül zavarba hoznia a nőt, máris helyén van az első páros.*
- Szép.
*Nyúl a következő két lapért, s mivel felemás színű a hátlapjuk, húz egy másikat korábbi „színéből”, és Yeza iménti eleme mellé igyekszik letenni az első sorba. A mozdulat megáll, mikor megzavarják, és tekintetük is találkozik. Azt gondolta, hogy egyértelmű volt az elsődleges üzenet, ha viszont arra utal a kérdés, hogy pontosan mitől akarta óva inteni, az már túlzottan személyes lenne. Megpróbálkozik hát inkább megvilágítani másképp. A tető összeillesztése után, azzal egy időben, hogy az előbb félretett piros hátú lapért nyúl.*
- A kardért sóvárgó kisfiú általánosítása.
*Ujjai között forgatja a lapot, mely valaha Yeza paklijának részét képezte.*
- Vigyáznunk kell, miért szállunk síkra állhatatosan. Megeshet, hogy megkapjuk és megbánjuk.
*Hosszabb oldalával koppint maga előtt az asztalon a lappal, majd piros felét felfelé fordítva, biztos kézzel illeszti a második és harmadik elem tetejére, aztán kezeit leteszi maga elé.*
- Most én is kérdeznék.
*Elhúzza a száját mindjárt egy morranással.*
- Nem, mégsem. Inkább mondok valamit. Ha akarja, eressze el a füle mellett, mintha csak a szél sodorná el a szavakat érthetetlenül…
*Nem folytatja azonnal, Zevmann felbukkanása őt is kizökkenti. Nem feltétlenül írná le úgy, mint kukacoskodó ellenőrt, megjelenése elég elegáns ahhoz, hogy fizető vendég legyen, kinek fintora a várakozásaival nem illeszkedő mulatót méltatja. Akadnak piperkőcök, kik kényes ízléssel érkeznek, mi több, azzal kívánnak fontosabbnak tűnni, hogy elégedetlenkednek, aztán a bor csak megédesíti kesernyés szájízüket, és olykor a lányokra is gusztusok támad. Akadnak elegen a pult körül, ezért nem áll szándékában partnerét magára hagyni. Mi több, vissza is fordul hozzá, talán már el is készült a következő gúlával. Vagy eszébe jut, vagy eszébe juttatják, hogy megkezdett egy gondolatot, ezért folytatja a témát, amihez lehalkítja beszédét.*
- Azt hiszem, itt valójában nem a személyem a fontos. Ha pedig nem, akkor talán valahogy másképp is megkaphatja, amit szeretne. Hogy ez pontosan micsoda, azt csak Ön tudhatja. Egy barát, egy menedék, egy új kezdet, egy őszinte ölelés...vagy akár más. Ezek csak ötletek.
*Teszi fel kezeit védekezőn, mielőtt a nőt megbántja.*
- Néhány dologban segíthetek.
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 17:18:25
Üzenet elküldve: 2019-08-12 17:18:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Cassy és Zevmann//
*A férfiak gondolkodása egyszerű, mint a faék. Legalábbis a fehérnéphez képest. Ezért ritkák a férfi kártyajósok is. És ezért jár jósoltatni is sokkal több nő. A női gondolat sok-sok szálon köt sok-sok csomót, összefüggéseket, utalásokat, szimbolikát keres ott is, ahol nem feltétlenül van.
És ha egyszer megbántanak egy nőt, sérelme még jó sokáig fest majd ördögszarvakat az illetőre, az bizonyos. De Darelld nyugodt, szilárd és udvarias modora ehhez rendkívül rossz táptalaj. Se a fortyogás, se a magába zárkózó sajgás nem tud kitartani soká vele szemben. Yeza kíváncsisága úgy kezd kikandikálni a magára csukott elefántcsonttoronyból, mint egy kisírt szemű gyerek a takaró alól, amikor süteményillat csiklandozza meg a nóziját.*
- És milyen terep volna az? *érdeklődik visszafogott hangnemben, míg Darelld az első elemet illeszti épp össze két kártyából.* - Amelyen erősebbnek érzi magát? *Mintha máris kihívás bujkálna a szavakban. Mert mi is gyógyíthatja meg a megtépázott büszkeséget, ha nem nagyot nyerni? Nem ismerik még túl jól egymást. Mondhatni semennyire. Yeza pedig, hát igen, az ilyesmiben menthetetlen hazardőr. Most, hogy még a céh póráza se fogja vissza, ez különösen igaz. Kevés kéne hozzá, hogy akár látatlanban megálljon Darellddel szemben azon az akármilyen kedvezőbb terepen. Egy ott elért elismerés most egy "én megmondtam" erkölcsi győzelmével kecsegteti.
De közben rajta a sor. Kézbe vesz két kártyát és közvetlenül a férfié mellé építkezik. Nem olyan könnyű, mint elsőre gondolta. Ügyeskednie kell, hogy megmaradjon a lapok kapaszkodója egymás élén. Ezután pedig még jön a harmadik lap is, amit a két felállított elem tetejére kell raknia. Óvatosan emeli föléjük és egészen közelről ejti csak a két-két lap csúcsba döntött tartószerkezetére.
Megvárja, míg Darelld nekiáll összeilleszteni a következő két lapot. Csak akkor szólal meg. Nem valami fair, de a férfi magának köszönheti.*
- Azt a megjegyzést *pillant fel a biztosan ügyködő kezekről* - a rágcsálósat *pontosít.* - Hogy értette?
*Haragszik érte, ez a választól függetlenül se fog változni, de akkor is furdalja valami. Egy kis belső hang, ami nem jut dűlőre az erős kommentár felett.
A szőke lány megjelenésére mosoly szökik az arcára. Biccent is felé, ha találkozik a tekintetük. Bár Cassy ragyog, mint mindig, most mégis mintha kissé elcsigázottnak tűnik. Később erről még biztosan kifaggatja, de most visszaszúrja pillantását Darelldre, szinte szó szerint, hogy a másik kénytelen legyen felnézni rá. Ezt érzi az ember. Az mondjuk rajta áll, hogy előbb befejezi-e az építkezést, vagy félbehagyja a műveletet, míg válaszol. A tekintetével való sakkban tartás csak akkor ereszt pár pillanatra, mikor új vendég lép be az ajtón. Illetve szinte kizárt, hogy vendég. Hogy olyan vendég. Erre a következtetésre szinte azonnal jóváhagyó pecsétet is nyom az az apró fintor, ami átsuhan a férfi arcán, mikor körülnéz. Legfeljebb szobát akarhat vagy valami papírszagú ügyet intézni a vezetőséggel. Hivatalnokfélének néz ki.
~Talán az erkölcsrendészettől jött bírságolni~ fut át a fején az élcelődő gondolat.*
//Érintőlegesen Cassy és Zevmann//
*A férfiak gondolkodása egyszerű, mint a faék. Legalábbis a fehérnéphez képest. Ezért ritkák a férfi kártyajósok is. És ezért jár jósoltatni is sokkal több nő. A női gondolat sok-sok szálon köt sok-sok csomót, összefüggéseket, utalásokat, szimbolikát keres ott is, ahol nem feltétlenül van.
És ha egyszer megbántanak egy nőt, sérelme még jó sokáig fest majd ördögszarvakat az illetőre, az bizonyos. De Darelld nyugodt, szilárd és udvarias modora ehhez rendkívül rossz táptalaj. Se a fortyogás, se a magába zárkózó sajgás nem tud kitartani soká vele szemben. Yeza kíváncsisága úgy kezd kikandikálni a magára csukott elefántcsonttoronyból, mint egy kisírt szemű gyerek a takaró alól, amikor süteményillat csiklandozza meg a nóziját.*
- És milyen terep volna az? *érdeklődik visszafogott hangnemben, míg Darelld az első elemet illeszti épp össze két kártyából.* - Amelyen erősebbnek érzi magát? *Mintha máris kihívás bujkálna a szavakban. Mert mi is gyógyíthatja meg a megtépázott büszkeséget, ha nem nagyot nyerni? Nem ismerik még túl jól egymást. Mondhatni semennyire. Yeza pedig, hát igen, az ilyesmiben menthetetlen hazardőr. Most, hogy még a céh póráza se fogja vissza, ez különösen igaz. Kevés kéne hozzá, hogy akár látatlanban megálljon Darellddel szemben azon az akármilyen kedvezőbb terepen. Egy ott elért elismerés most egy "én megmondtam" erkölcsi győzelmével kecsegteti.
De közben rajta a sor. Kézbe vesz két kártyát és közvetlenül a férfié mellé építkezik. Nem olyan könnyű, mint elsőre gondolta. Ügyeskednie kell, hogy megmaradjon a lapok kapaszkodója egymás élén. Ezután pedig még jön a harmadik lap is, amit a két felállított elem tetejére kell raknia. Óvatosan emeli föléjük és egészen közelről ejti csak a két-két lap csúcsba döntött tartószerkezetére.
Megvárja, míg Darelld nekiáll összeilleszteni a következő két lapot. Csak akkor szólal meg. Nem valami fair, de a férfi magának köszönheti.*
- Azt a megjegyzést *pillant fel a biztosan ügyködő kezekről* - a rágcsálósat *pontosít.* - Hogy értette?
*Haragszik érte, ez a választól függetlenül se fog változni, de akkor is furdalja valami. Egy kis belső hang, ami nem jut dűlőre az erős kommentár felett.
A szőke lány megjelenésére mosoly szökik az arcára. Biccent is felé, ha találkozik a tekintetük. Bár Cassy ragyog, mint mindig, most mégis mintha kissé elcsigázottnak tűnik. Később erről még biztosan kifaggatja, de most visszaszúrja pillantását Darelldre, szinte szó szerint, hogy a másik kénytelen legyen felnézni rá. Ezt érzi az ember. Az mondjuk rajta áll, hogy előbb befejezi-e az építkezést, vagy félbehagyja a műveletet, míg válaszol. A tekintetével való sakkban tartás csak akkor ereszt pár pillanatra, mikor új vendég lép be az ajtón. Illetve szinte kizárt, hogy vendég. Hogy olyan vendég. Erre a következtetésre szinte azonnal jóváhagyó pecsétet is nyom az az apró fintor, ami átsuhan a férfi arcán, mikor körülnéz. Legfeljebb szobát akarhat vagy valami papírszagú ügyet intézni a vezetőséggel. Hivatalnokfélének néz ki.
~Talán az erkölcsrendészettől jött bírságolni~ fut át a fején az élcelődő gondolat.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 16:13:03
Üzenet elküldve: 2019-08-12 16:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ahogy közelebb ér az épülethez, máris szembeötlő a különbség a kikötő más lerobbant épületéhez képest. A patinás és szépen megmunkált épület kiemelkedik egy kis gyöngyszem a többi között. Zevmann mielőtt belépne az ajtón még körül tekint és örömére a vámházat pillantja meg a közelben. Így már minden érthető a számára. Vagyis annyi bizonyosan, hogy a Sellő tulajdonosa vagy tulajdonosi köre nem épp a szegények közül került ki.
Nem akar sokat várakozni a belépéssel, így határozott mozdulattal nyit be. Ami bent fogadja cseppet sem lepi meg. Az egzotikus hangulat, a fények és az illatok jól ismertek a jogtudor számára. Pillanatok sem telnek bele, hogy rájöjjön egy bordélyban találta magát. Némi fintorral méri végig a bent látottakat és egy apró mosoly társaságában végződik a felmérése. Ez az egész pont neki való. Habár munkájában jobb kedveli a csöndet és a kevéssé bódító illatokat, abban biztos, hogy lesz egy kis zug, vagy helyiség, amely erre alkalmas lesz.
Puritán életmódja miatt inkább kedveli a csöndet és a magányt és a leányok által nyújtott örömöket is kerüli. Talán egy jó bor, vagy ital előrébb való a számra, mint a testi örömök. Ahogy álldogál az ajtóban eszébe jut, hogy mielőtt valaki rányitja azt, inkább beljebb indul.
Egészen a pultig jut el és ott némi szemlélődés tárgyában megvárja ameddig valaki megszólítja. Bizonyosan akad itt valaki aki útbaigazítja a tudós embert.*
*Ahogy közelebb ér az épülethez, máris szembeötlő a különbség a kikötő más lerobbant épületéhez képest. A patinás és szépen megmunkált épület kiemelkedik egy kis gyöngyszem a többi között. Zevmann mielőtt belépne az ajtón még körül tekint és örömére a vámházat pillantja meg a közelben. Így már minden érthető a számára. Vagyis annyi bizonyosan, hogy a Sellő tulajdonosa vagy tulajdonosi köre nem épp a szegények közül került ki.
Nem akar sokat várakozni a belépéssel, így határozott mozdulattal nyit be. Ami bent fogadja cseppet sem lepi meg. Az egzotikus hangulat, a fények és az illatok jól ismertek a jogtudor számára. Pillanatok sem telnek bele, hogy rájöjjön egy bordélyban találta magát. Némi fintorral méri végig a bent látottakat és egy apró mosoly társaságában végződik a felmérése. Ez az egész pont neki való. Habár munkájában jobb kedveli a csöndet és a kevéssé bódító illatokat, abban biztos, hogy lesz egy kis zug, vagy helyiség, amely erre alkalmas lesz.
Puritán életmódja miatt inkább kedveli a csöndet és a magányt és a leányok által nyújtott örömöket is kerüli. Talán egy jó bor, vagy ital előrébb való a számra, mint a testi örömök. Ahogy álldogál az ajtóban eszébe jut, hogy mielőtt valaki rányitja azt, inkább beljebb indul.
Egészen a pultig jut el és ott némi szemlélődés tárgyában megvárja ameddig valaki megszólítja. Bizonyosan akad itt valaki aki útbaigazítja a tudós embert.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-12 11:41:41
Üzenet elküldve: 2019-08-12 11:41:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Ralas, Wrexan, Cassy//
*Talán több igazság van abban, amit mond, mint Yeza elsőre sejti. Ugyan Darelld nem tudhatja, régi életét mi módon hagyta el, de abból, hogy helyét keresi boldogtalanul, sejti, hogy veszteségként élte meg annak elmúlását. Szavai kemények, meglehet. Fájók egy gyászoló szívnek, talán túl sok most még, bár nem szúrni akart velük, mankónak szánta őket. Nem egy eszközt lát maga előtt, hanem egy tehetséges ifjú hölgyet, aki meg tud állni a maga lábán. Akár a tekintetben, hogy megkeresi, ki az, aki új célt ad neki, s ezzel értelmet életének. Tulajdonképpen Darelld is eszköz, ki mások akarata szerint, hűségesen végzi a dolgát, de ha maholnap lebontanák feje fölül a Sellőházat, valószínűleg ülne egy tort a Rumosban, aztán keresne valami mást. Nem kizárt, hogy megrepedezne a kéreg, mi szíve köré nőtt, talán hallgatagabb is lenne jó darabig, ezért valószínűleg egy hajóra szegődne, ahol nem kell sokat beszélnie. Az apró lángokról szóló megjegyzésre kiegészíti nézetét.*
- Nem ily szélsőségre gondoltam hosszú életben tartás alatt. A kandalló tüze hosszan ropog a súlyos hasábokon, okosan használja a tűzfészek hőjét, s a kéményen becsapó hideg fuvallatok csak szítják étvágyát.
*A zenével és a hosszú fülűvel kapcsolatban nem kap lehetőséget a továbbgondolásra, s bár jóllehet, az ütem dolgában igazat adna, a nyúl esetében már rávilágítana, hogy megvárni, míg magától kimúljon, véleménye szerint már nem számít igazi vadászatnak. Ilyen értelemben pedig, mivel a "vadász" nem tesz semmit, tulajdonképpen feladta a dolgot. Darelld szemében nem is számít vadásznak, csak dögevőnek.
A legmélyebb félreértés azonban csak most következik, s úgy tűnik, elpattan valami közöttük, bár a marcona őr ennek nincs tudatában. Darelld nem ért a kártyajósláshoz, bár ifjabb korában kacérkodott a gondolattal, hogy lenyűgözhetne vele fiatal hölgyeket, hiszen mindig volt nála legalább egy elrongyolódott szélű pakli. A jövendölésben viszont olyannyira nem hisz, hogy végül nem volt kedve foglalkozni vele. A vörös szépség ügyesen bánik a szavakkal, hitelesen adja elő az értelmezéseket, mintha csak könyvből olvasná, valóban létező jelképek leírásának tűnnek. Ha Darelld nem lenne ennyire mozdíthatatlanul szkeptikus és ellenálló, meglenne a kívánt hatás is. Az tehát nem Yeza hibája, hogy nem borsódzik meg Darelld háta a körötte ólálkodó félelem és az elkerülhetetlen jövőjük hallatán. Ő sugalmazásként értelmezi, ahogy azt is, amit önmagáról mond a nő, s hasonlóan használja a témát a férfi, csupán kevésbé kifinomult köntösben. Egyébként meg ki tudja, tán még biztató jelnek is vehetné Yeza, hogy a sikerrel fenyegetik. A Darelld kitalálta szimbólumba viszont a nő túlzottan földhöz ragadt módon tapad bele. Egy egér is okos, és kevésbé visszataszító, mint egy patkány, ám nem maga az állat volt a fontos, hanem az intelem. Nem biztos, hogy Yeza azt kapná a végén, amit szeretne, jobb hát most meggondolnia, hogy mennyire kíván kitartóan haladni célja felé. Talán szerencsés, hogy most kap sebet, míg csak játékról van szó, eltekintve attól, hogy épp olyannyira volna szüksége a vigaszra, mint sivatagban szomjazónak a vízre. Ám erre talán nem Darelld a megfelelő jelölt, legalábbis ilyen módon. Mivel a férfi megint nem kap esélyt, hogy az ellentétes gondolatok feszültségét feloldja, kényszeredetten kezdenek új játékba. Talán nem csak szó szerinti értelemben. A szurkálódásra elmosolyodik.*
- Nem volna lovagias olyan terepre húznom, melyen erősebbnek érzem magam. Egyébként csak lazításnak terveztem a gyors játék után.
*Nem utolsó sorban így jobban meg tudja osztani a figyelmét, nem kell a számokra és a sebességre figyelnie. Megérkezik a főnök is, a biccentést viszonozza, a koldust pedig, kit magával hoz, alaposan végigméri. A legutóbbi ágról szakadt se hozott jó szerencsét, és a szerzetes se igazán az az álomvendég zajos és kilógó viselkedésével, de mivel Wrexan Ralasszal érkezett, nem fordítja vissza az utcára. Megérkezik Cassy, kit tegnap este óta nem látott, mióta eltűnt a különterem irányában. Neki is biccent, számára egy visszafogott mosoly jár.*
- Kezd feléledni a mulató. Hamarosan talán Khul és Reyraa kisasszony is előkerül.
//Érintőlegesen Ralas, Wrexan, Cassy//
*Talán több igazság van abban, amit mond, mint Yeza elsőre sejti. Ugyan Darelld nem tudhatja, régi életét mi módon hagyta el, de abból, hogy helyét keresi boldogtalanul, sejti, hogy veszteségként élte meg annak elmúlását. Szavai kemények, meglehet. Fájók egy gyászoló szívnek, talán túl sok most még, bár nem szúrni akart velük, mankónak szánta őket. Nem egy eszközt lát maga előtt, hanem egy tehetséges ifjú hölgyet, aki meg tud állni a maga lábán. Akár a tekintetben, hogy megkeresi, ki az, aki új célt ad neki, s ezzel értelmet életének. Tulajdonképpen Darelld is eszköz, ki mások akarata szerint, hűségesen végzi a dolgát, de ha maholnap lebontanák feje fölül a Sellőházat, valószínűleg ülne egy tort a Rumosban, aztán keresne valami mást. Nem kizárt, hogy megrepedezne a kéreg, mi szíve köré nőtt, talán hallgatagabb is lenne jó darabig, ezért valószínűleg egy hajóra szegődne, ahol nem kell sokat beszélnie. Az apró lángokról szóló megjegyzésre kiegészíti nézetét.*
- Nem ily szélsőségre gondoltam hosszú életben tartás alatt. A kandalló tüze hosszan ropog a súlyos hasábokon, okosan használja a tűzfészek hőjét, s a kéményen becsapó hideg fuvallatok csak szítják étvágyát.
*A zenével és a hosszú fülűvel kapcsolatban nem kap lehetőséget a továbbgondolásra, s bár jóllehet, az ütem dolgában igazat adna, a nyúl esetében már rávilágítana, hogy megvárni, míg magától kimúljon, véleménye szerint már nem számít igazi vadászatnak. Ilyen értelemben pedig, mivel a "vadász" nem tesz semmit, tulajdonképpen feladta a dolgot. Darelld szemében nem is számít vadásznak, csak dögevőnek.
A legmélyebb félreértés azonban csak most következik, s úgy tűnik, elpattan valami közöttük, bár a marcona őr ennek nincs tudatában. Darelld nem ért a kártyajósláshoz, bár ifjabb korában kacérkodott a gondolattal, hogy lenyűgözhetne vele fiatal hölgyeket, hiszen mindig volt nála legalább egy elrongyolódott szélű pakli. A jövendölésben viszont olyannyira nem hisz, hogy végül nem volt kedve foglalkozni vele. A vörös szépség ügyesen bánik a szavakkal, hitelesen adja elő az értelmezéseket, mintha csak könyvből olvasná, valóban létező jelképek leírásának tűnnek. Ha Darelld nem lenne ennyire mozdíthatatlanul szkeptikus és ellenálló, meglenne a kívánt hatás is. Az tehát nem Yeza hibája, hogy nem borsódzik meg Darelld háta a körötte ólálkodó félelem és az elkerülhetetlen jövőjük hallatán. Ő sugalmazásként értelmezi, ahogy azt is, amit önmagáról mond a nő, s hasonlóan használja a témát a férfi, csupán kevésbé kifinomult köntösben. Egyébként meg ki tudja, tán még biztató jelnek is vehetné Yeza, hogy a sikerrel fenyegetik. A Darelld kitalálta szimbólumba viszont a nő túlzottan földhöz ragadt módon tapad bele. Egy egér is okos, és kevésbé visszataszító, mint egy patkány, ám nem maga az állat volt a fontos, hanem az intelem. Nem biztos, hogy Yeza azt kapná a végén, amit szeretne, jobb hát most meggondolnia, hogy mennyire kíván kitartóan haladni célja felé. Talán szerencsés, hogy most kap sebet, míg csak játékról van szó, eltekintve attól, hogy épp olyannyira volna szüksége a vigaszra, mint sivatagban szomjazónak a vízre. Ám erre talán nem Darelld a megfelelő jelölt, legalábbis ilyen módon. Mivel a férfi megint nem kap esélyt, hogy az ellentétes gondolatok feszültségét feloldja, kényszeredetten kezdenek új játékba. Talán nem csak szó szerinti értelemben. A szurkálódásra elmosolyodik.*
- Nem volna lovagias olyan terepre húznom, melyen erősebbnek érzem magam. Egyébként csak lazításnak terveztem a gyors játék után.
*Nem utolsó sorban így jobban meg tudja osztani a figyelmét, nem kell a számokra és a sebességre figyelnie. Megérkezik a főnök is, a biccentést viszonozza, a koldust pedig, kit magával hoz, alaposan végigméri. A legutóbbi ágról szakadt se hozott jó szerencsét, és a szerzetes se igazán az az álomvendég zajos és kilógó viselkedésével, de mivel Wrexan Ralasszal érkezett, nem fordítja vissza az utcára. Megérkezik Cassy, kit tegnap este óta nem látott, mióta eltűnt a különterem irányában. Neki is biccent, számára egy visszafogott mosoly jár.*
- Kezd feléledni a mulató. Hamarosan talán Khul és Reyraa kisasszony is előkerül.
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-11 20:33:31
Üzenet elküldve: 2019-08-11 20:33:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
//Különterem//
//Napváltás előtt//
*Szomorúan lehorgad derűje, mikor Khul tagadólag felel az asszony kérdésére. Úgy tűnik, megint mellényúlt. Visszaerőltet egy vigasztaló, megértő mosolyt.*
- Értem. Sajnálom.
*Neki is gyűlik a listája, mi mindent szeretne megkérdezni a zsoldostól négyszemközt. Már ha még emlékezni fog erre az éjszakára holnap reggel. Bár annyit nehezen iszik, amennyi ilyen módon árthatna meg, egyszerűen hamarabb kezdi taszítani az alkohol. És emellett magának főként gyümölcslével kevert töményt töltött, miután kiszabadult Khul és Shan karmaiból a felesekkel. Ettől függetlenül hátsója bánja figyelmetlenségét, s bár túlzottan nem fáj semmije, a nevetéstől nem tud fürgén felugrani, főleg, hogy szemérmessége így kollégák között erősebb, mint a vendégek körében, és szoknyáját igazgatja előbb. Khullal elő tudják hát adni lassítva a gáláns hölgyemelést, amibe jobban belepirul egy apró, meglepett hang után, mint az ügyetlen esésbe. Aggodalom fogja el, hogy talán mind együtt zuhannak a székek közé, de a zsoldos erős karjai könnyedén megbirkóznak súlyával, és egyensúlyát se veszti el, mikor igazán számít.*
- Én igazán…
*Szabadkozna, de lényegében már a székre ér, így értelmét veszti a lebeszélés.*
- Köszönöm.
*Fejezi be szégyenlősen. Örül, hogy olyan kérdést talált, amire Reyraa szívesen válaszol, és mégsem olyan pajzán, mint Shan disznóvicce lehet. Szemeiben kíváncsiság csillan, és persze némi alkoholos derű, maga is azonnal a jelenlévő egyetlen férfira vetíti a leírást és rákacsint.*
- Bizony, Khul, mondom én, nagy zsivány vagy! Te pedig, Reyraa, egy igazán magabiztos nő.
*Mosolyog a mélységire pityókásan.*
- Remélem, egyszer azért megérint a szerelem téged is.
*A visszafordított kérdésre megszeppen. Khul távozási szándéka és ajánlata épp kapóra jönne, az ő feje is igen nehéz már. Valószínűleg ezért fordul vissza hozzá a zsoldos, hogy finoman rábeszélje a lefekvésre, mert ha már egy széket se tud megülni, biztonságosabb az alvás. Kedvesnek találja, hogy ennyire figyel rá, valahogy mégis különös érzés fogja el, hogy együtt távozzanak ennyi alkohollal a fejükben, pontosabban különös érzések egyvelege, amitől valahogy helytelennek érzi. Talán köze lehet ennek ahhoz, hogy az imént a karjába vette. Hálásan mosolyog a férfira.*
- Nagyon édes tőled, de azt hiszem, tartozom még egy válasszal Reyraa számára, mert úgy érzem, leborulnék a székről, ha ezt most meginnám helyette.
*Emeli fel megmentett poharát.*
- Utána én is lefekszem, ígérem. Szép álmokat, kedves, holnap találkozunk!
*Ujjaival apró táncot járva integet neki, ha indulna. Aztán elgondolkodik azon, amit kérdeztek tőle, s talán még Shan is közben elmeséli viccét, noha a kérdező már visszavonta kérését. A poharat leteszi az asztalra, már nem iszik ma többet.*
- Nos… nem tudom, érdekes történet-e… de nekem bizarr élmény volt.
*Néz Reyre gondterhelten.*
- Még Wegtorenben történt. Járt nálunk egy vendég, aki nagyon szerette a kígyókat. Ezeket a nagyokat, tudjátok…
*Arcán az alkohol és a restelkedés pírja keveredik.*
- Világos testű, foltos, talán másfél-két méternyi is megvolt. Annyira kézhez szokott, hogy a nyakában hordta. Elhozta hozzánk is, és hát… megkért, hogy viseljem én is… és semmi mást...
*Fúj egyet.*
- Mit mondjak… tényleg bizarr érzés volt, ahogy tekergett a redős testével. És néha hozzáért a nyelve a bőrömhöz.
*Megborzong, aztán elszánja magát a távozásra. Fáradt mosolyt ölt.*
- Nos, akkor, ha így megfelel a válasz, kérlek, bocsássatok meg, én is visszavonulok.
*Feláll kissé szédülve, hogy jelezze, valóban távozóra fogja már.*
- Remélem, jól érzitek majd magatokat nálunk. Szép álmokat!
*Mosolyog még rájuk, aztán bizonytalan léptekkel vonul az emeletre.*
//Napváltás//
//Fogadótér//
//Mady, Ralas, Wrexan//
*Mi tagadás, az ébredés nem olyan könnyű a mulatság után, de Cassy mindent elkövet, hogy frissen és energikusan lépjen ki a szobájából. A konyhán leül reggelizni, és érdeklődni a friss hírek után, aztán feltűnik az egyre népesebb fogadótérben a pult mögött egy széles mosollyal.*
- Szép jó napot!
*Köszön a közelben állóknak, akik közül Madyt ismeri csak fel azonnal. A két férfit nem nézi meg alaposabban, ahogy elhalad mellettük, miközben kisétál a pult mögül, mert látja, hogy társa foglalkozik velük. Talán egy kicsit a mulatság utóhatása, hogy nem ismeri fel a kalapos kilétét, csak diszkréten, felületesen néz végig rajtuk, szándéka szerint leginkább oldalról-hátulról. Wrexan szegényes öltözetén meglepődik, Ralas új ruházatán viszont másképp időzik sanda tekintete. Aztán fordul is tovább, hogy tennivaló után nézzen, hiszen két asztalnál is ülnek már.*
//Különterem//
//Napváltás előtt//
*Szomorúan lehorgad derűje, mikor Khul tagadólag felel az asszony kérdésére. Úgy tűnik, megint mellényúlt. Visszaerőltet egy vigasztaló, megértő mosolyt.*
- Értem. Sajnálom.
*Neki is gyűlik a listája, mi mindent szeretne megkérdezni a zsoldostól négyszemközt. Már ha még emlékezni fog erre az éjszakára holnap reggel. Bár annyit nehezen iszik, amennyi ilyen módon árthatna meg, egyszerűen hamarabb kezdi taszítani az alkohol. És emellett magának főként gyümölcslével kevert töményt töltött, miután kiszabadult Khul és Shan karmaiból a felesekkel. Ettől függetlenül hátsója bánja figyelmetlenségét, s bár túlzottan nem fáj semmije, a nevetéstől nem tud fürgén felugrani, főleg, hogy szemérmessége így kollégák között erősebb, mint a vendégek körében, és szoknyáját igazgatja előbb. Khullal elő tudják hát adni lassítva a gáláns hölgyemelést, amibe jobban belepirul egy apró, meglepett hang után, mint az ügyetlen esésbe. Aggodalom fogja el, hogy talán mind együtt zuhannak a székek közé, de a zsoldos erős karjai könnyedén megbirkóznak súlyával, és egyensúlyát se veszti el, mikor igazán számít.*
- Én igazán…
*Szabadkozna, de lényegében már a székre ér, így értelmét veszti a lebeszélés.*
- Köszönöm.
*Fejezi be szégyenlősen. Örül, hogy olyan kérdést talált, amire Reyraa szívesen válaszol, és mégsem olyan pajzán, mint Shan disznóvicce lehet. Szemeiben kíváncsiság csillan, és persze némi alkoholos derű, maga is azonnal a jelenlévő egyetlen férfira vetíti a leírást és rákacsint.*
- Bizony, Khul, mondom én, nagy zsivány vagy! Te pedig, Reyraa, egy igazán magabiztos nő.
*Mosolyog a mélységire pityókásan.*
- Remélem, egyszer azért megérint a szerelem téged is.
*A visszafordított kérdésre megszeppen. Khul távozási szándéka és ajánlata épp kapóra jönne, az ő feje is igen nehéz már. Valószínűleg ezért fordul vissza hozzá a zsoldos, hogy finoman rábeszélje a lefekvésre, mert ha már egy széket se tud megülni, biztonságosabb az alvás. Kedvesnek találja, hogy ennyire figyel rá, valahogy mégis különös érzés fogja el, hogy együtt távozzanak ennyi alkohollal a fejükben, pontosabban különös érzések egyvelege, amitől valahogy helytelennek érzi. Talán köze lehet ennek ahhoz, hogy az imént a karjába vette. Hálásan mosolyog a férfira.*
- Nagyon édes tőled, de azt hiszem, tartozom még egy válasszal Reyraa számára, mert úgy érzem, leborulnék a székről, ha ezt most meginnám helyette.
*Emeli fel megmentett poharát.*
- Utána én is lefekszem, ígérem. Szép álmokat, kedves, holnap találkozunk!
*Ujjaival apró táncot járva integet neki, ha indulna. Aztán elgondolkodik azon, amit kérdeztek tőle, s talán még Shan is közben elmeséli viccét, noha a kérdező már visszavonta kérését. A poharat leteszi az asztalra, már nem iszik ma többet.*
- Nos… nem tudom, érdekes történet-e… de nekem bizarr élmény volt.
*Néz Reyre gondterhelten.*
- Még Wegtorenben történt. Járt nálunk egy vendég, aki nagyon szerette a kígyókat. Ezeket a nagyokat, tudjátok…
*Arcán az alkohol és a restelkedés pírja keveredik.*
- Világos testű, foltos, talán másfél-két méternyi is megvolt. Annyira kézhez szokott, hogy a nyakában hordta. Elhozta hozzánk is, és hát… megkért, hogy viseljem én is… és semmi mást...
*Fúj egyet.*
- Mit mondjak… tényleg bizarr érzés volt, ahogy tekergett a redős testével. És néha hozzáért a nyelve a bőrömhöz.
*Megborzong, aztán elszánja magát a távozásra. Fáradt mosolyt ölt.*
- Nos, akkor, ha így megfelel a válasz, kérlek, bocsássatok meg, én is visszavonulok.
*Feláll kissé szédülve, hogy jelezze, valóban távozóra fogja már.*
- Remélem, jól érzitek majd magatokat nálunk. Szép álmokat!
*Mosolyog még rájuk, aztán bizonytalan léptekkel vonul az emeletre.*
//Napváltás//
//Fogadótér//
//Mady, Ralas, Wrexan//
*Mi tagadás, az ébredés nem olyan könnyű a mulatság után, de Cassy mindent elkövet, hogy frissen és energikusan lépjen ki a szobájából. A konyhán leül reggelizni, és érdeklődni a friss hírek után, aztán feltűnik az egyre népesebb fogadótérben a pult mögött egy széles mosollyal.*
- Szép jó napot!
*Köszön a közelben állóknak, akik közül Madyt ismeri csak fel azonnal. A két férfit nem nézi meg alaposabban, ahogy elhalad mellettük, miközben kisétál a pult mögül, mert látja, hogy társa foglalkozik velük. Talán egy kicsit a mulatság utóhatása, hogy nem ismeri fel a kalapos kilétét, csak diszkréten, felületesen néz végig rajtuk, szándéka szerint leginkább oldalról-hátulról. Wrexan szegényes öltözetén meglepődik, Ralas új ruházatán viszont másképp időzik sanda tekintete. Aztán fordul is tovább, hogy tennivaló után nézzen, hiszen két asztalnál is ülnek már.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-11 16:16:35
Üzenet elküldve: 2019-08-11 16:16:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Wrexan és Ralas//
*Amit Darell a szabadságról mond, arra Yeza vonásai is hűvösebbé válnak. Mikor az emlegetett jellemvonások terén méltatják, azért udvarias mosolyt ölt, ahogy bókot fogadni illik, de ő nem tud olyan jól hazudni az érzéseiről, mint egykori húgocskái. Inkább ráhajtja a témára egy képzeletbeli doboz fedelét, és elteszi kettejük közül. Csak egy pillanatra mereng még a keserű üresség elzárt tövismedálja után. Nem valószínű, hogy a férfi értené, amiről beszél. Hogy is érthetné? Eszébe jut a tegnapi nap. A tűzeset, amit Khul említett. Vajon másképp fogalmazna a férfi, ha aznap elküldték volna egy levéllel, s visszaérve üszkös gerendákat és fekete csontokat talált volna mindennek a helyén, ami addig kitöltötte az életét? Vajon az akarat és a felelősségvállalás számított volna, amikor a világa semmivé lesz, mielőtt felfogná?
A céhen belül szigorúan húzták meg a szabályokat, de ismerte a lépcsőfokokat, amelyeken haladhatott. Sokszor megcsúszott, sokszor elbotlott, sokszor visszalökték, de tudta, merre tart, és eközben annyi terhet vitt a hátán, amennyi csak tőle telt. Mert ezt kívánta a céh érdeke és ő sosem ismert más célt, mint a Főnix Házát szolgálni. Élni nem olyan nehéz. Légzés, evés, ivás, alvás. Ami a testet illeti. De az élet ennél sokkal több. Nem mindenkinek, igaz. Sokaknak elég csak lenni. De Yezát eszköznek nevelték. Egy eszköz viszont cél nélkül haszontalan holmi. A legkiválóbb kard is megteszi paradicsomkarónak, mégis hamar kikezdi a rozsda, ha ilyen sorsra ítélik.*
- Odakint a Lakónegyedben sok-sok ember fagy meg apró lángok mellett. Nyomorult életük minden napján *teszi hozzá. A tekintete ezúttal egészen komoly, a hangja pedig halk és kicsit más tónusú.
A tüzet meg lehet tartani akár holmi kanócon is, de úgy nyakát szegni nem kell több egy kósza fuvallatnál. Yeza nem akarja úgy végezni. Nem kanócon pislákolni termett. Erős parázs az övé. Sokáig izzik láng nélkül is. Könnyen erőre kap, és a melege kitart, ha épp nem is lobog, de ha végleg kihűl, elillan a varázsa.
Rá kell jönnie, hogy az imént rosszul fogalmazott. Hiába... zene. Meg se tudná számolni, hány pálcát tört el miatta dühében a maestro. Amire ő gondolt, az az ütem. A ritmus szabadságával ellentétben az ütem nem változik egy zeneműben. Míg a ritmus bőséges variációkra ad lehetőséget, színessé téve egy rögtönzött darabot is, az ütem elvétése egészen más lapra tartozik. De ezt inkább már annyiban hagyja, ahogy a nyulukat is. Bár szerinte a természet törvényeinek lassú aratását kivárva vadászni talán rendhagyó és kivételes türelemre (vagy lustaságra) vall, de feladás az volna, ha az illető ott hagyja a nyulat és igyekszik inkább nem is gondolni rá.
Természetesen felfedi az eddig lefordított lapot is és készséggel elmondja a jelentését.
"Mintha csak magára öntötték volna." Bár valószínűtlen, hogy Darelld a másik asztalnál folyó eseményekkel fűzte volna össze mondatát, Yeza mégse tud szabadulni a gondolattól. Igaz, nem azonnal kapaszkodik meg benne ez a dolog, inkább csak a következő kérdés után, ami nagyjából olyan kijózanító, mint az odaát arcba löttyintett víz. ~ Rágcsálót? ~ Leforrázva igyekszik állni Darelld tekintetét, s míg a férfi könnyed kegyetlenséggel forgatja szavait az önérzetében, ő próbál uralkodni a vonásain.
Az a parázs régen lobbant volna, talán mindjárt replikát is sercintve, de most csak sisteregve huny ki benne egy újabb éren az izzás.
Megint túl messzire ment. De ahogy egy előadásba belemelegedett művész, ilyenkor talán ő is elveszti kicsit a nyaklót. Merészet lépett, hogy a kártyákat ilyen irányba forgatta, de mindig az ilyen megoldások tették igazán különlegessé a Niyss leánykáit. Azt hitte, épp brillírozik, amikor felismerte a színen lévő lapok kezére játszó mintáját. Még csak csaláson se kaphatták volna. De hát mint számítását tévesztett művész, taps helyett rohadt káposztát kap, de méltóságát megőrizve maradnia kell, míg zárul a függöny.
Egér... hát ez lenne ő? Még a patkány se lett volna ilyen megalázó. A patkány ravasz és találékony és harcias. De az egér... az egér szürke és apró és... jelentéktelen.
Darelld inat vágott rajta, és a vörös ezúttal fel is fogta a többedszeri célzást. A kurtizánok törhetetlen erejéhez nyúl, ami elég lélekjelenlétet ad neki, hogy lesimítsa megtiport önérzetéről a mocskot, összetörtségére pedig bájos mosoly fátylát vonja. Még a szeme csillogása is őszintének hat. Ezt az álarcot vérrel és verítékkel készíttették minden húgocskával. Elvárták, hogy tökéletesen illeszkedjen, ha viselik.*
- Úgy érzi, ebben jobban fog állni a szénája? *szurkálódik derűsen, míg maga elé vesz egy kupac lapot.
Az újonnan érkezőkön azért megakad a tekintete. Igyekszik nem bámulni, de ilyen kontrasztot nehéz nem észrevenni. A duó elegánsabbik fele nagyon otthonosan mozog. A gyanúja bizonyossággá érik annál a mozdulatnál Zammiria felé.
~ Ralas. ~
A mezítlábas fiú ellenben nagyjából úgy fest, mint bárány a szívélyesen mosolygó farkasok között.*
//Érintőlegesen Wrexan és Ralas//
*Amit Darell a szabadságról mond, arra Yeza vonásai is hűvösebbé válnak. Mikor az emlegetett jellemvonások terén méltatják, azért udvarias mosolyt ölt, ahogy bókot fogadni illik, de ő nem tud olyan jól hazudni az érzéseiről, mint egykori húgocskái. Inkább ráhajtja a témára egy képzeletbeli doboz fedelét, és elteszi kettejük közül. Csak egy pillanatra mereng még a keserű üresség elzárt tövismedálja után. Nem valószínű, hogy a férfi értené, amiről beszél. Hogy is érthetné? Eszébe jut a tegnapi nap. A tűzeset, amit Khul említett. Vajon másképp fogalmazna a férfi, ha aznap elküldték volna egy levéllel, s visszaérve üszkös gerendákat és fekete csontokat talált volna mindennek a helyén, ami addig kitöltötte az életét? Vajon az akarat és a felelősségvállalás számított volna, amikor a világa semmivé lesz, mielőtt felfogná?
A céhen belül szigorúan húzták meg a szabályokat, de ismerte a lépcsőfokokat, amelyeken haladhatott. Sokszor megcsúszott, sokszor elbotlott, sokszor visszalökték, de tudta, merre tart, és eközben annyi terhet vitt a hátán, amennyi csak tőle telt. Mert ezt kívánta a céh érdeke és ő sosem ismert más célt, mint a Főnix Házát szolgálni. Élni nem olyan nehéz. Légzés, evés, ivás, alvás. Ami a testet illeti. De az élet ennél sokkal több. Nem mindenkinek, igaz. Sokaknak elég csak lenni. De Yezát eszköznek nevelték. Egy eszköz viszont cél nélkül haszontalan holmi. A legkiválóbb kard is megteszi paradicsomkarónak, mégis hamar kikezdi a rozsda, ha ilyen sorsra ítélik.*
- Odakint a Lakónegyedben sok-sok ember fagy meg apró lángok mellett. Nyomorult életük minden napján *teszi hozzá. A tekintete ezúttal egészen komoly, a hangja pedig halk és kicsit más tónusú.
A tüzet meg lehet tartani akár holmi kanócon is, de úgy nyakát szegni nem kell több egy kósza fuvallatnál. Yeza nem akarja úgy végezni. Nem kanócon pislákolni termett. Erős parázs az övé. Sokáig izzik láng nélkül is. Könnyen erőre kap, és a melege kitart, ha épp nem is lobog, de ha végleg kihűl, elillan a varázsa.
Rá kell jönnie, hogy az imént rosszul fogalmazott. Hiába... zene. Meg se tudná számolni, hány pálcát tört el miatta dühében a maestro. Amire ő gondolt, az az ütem. A ritmus szabadságával ellentétben az ütem nem változik egy zeneműben. Míg a ritmus bőséges variációkra ad lehetőséget, színessé téve egy rögtönzött darabot is, az ütem elvétése egészen más lapra tartozik. De ezt inkább már annyiban hagyja, ahogy a nyulukat is. Bár szerinte a természet törvényeinek lassú aratását kivárva vadászni talán rendhagyó és kivételes türelemre (vagy lustaságra) vall, de feladás az volna, ha az illető ott hagyja a nyulat és igyekszik inkább nem is gondolni rá.
Természetesen felfedi az eddig lefordított lapot is és készséggel elmondja a jelentését.
"Mintha csak magára öntötték volna." Bár valószínűtlen, hogy Darelld a másik asztalnál folyó eseményekkel fűzte volna össze mondatát, Yeza mégse tud szabadulni a gondolattól. Igaz, nem azonnal kapaszkodik meg benne ez a dolog, inkább csak a következő kérdés után, ami nagyjából olyan kijózanító, mint az odaát arcba löttyintett víz. ~ Rágcsálót? ~ Leforrázva igyekszik állni Darelld tekintetét, s míg a férfi könnyed kegyetlenséggel forgatja szavait az önérzetében, ő próbál uralkodni a vonásain.
Az a parázs régen lobbant volna, talán mindjárt replikát is sercintve, de most csak sisteregve huny ki benne egy újabb éren az izzás.
Megint túl messzire ment. De ahogy egy előadásba belemelegedett művész, ilyenkor talán ő is elveszti kicsit a nyaklót. Merészet lépett, hogy a kártyákat ilyen irányba forgatta, de mindig az ilyen megoldások tették igazán különlegessé a Niyss leánykáit. Azt hitte, épp brillírozik, amikor felismerte a színen lévő lapok kezére játszó mintáját. Még csak csaláson se kaphatták volna. De hát mint számítását tévesztett művész, taps helyett rohadt káposztát kap, de méltóságát megőrizve maradnia kell, míg zárul a függöny.
Egér... hát ez lenne ő? Még a patkány se lett volna ilyen megalázó. A patkány ravasz és találékony és harcias. De az egér... az egér szürke és apró és... jelentéktelen.
Darelld inat vágott rajta, és a vörös ezúttal fel is fogta a többedszeri célzást. A kurtizánok törhetetlen erejéhez nyúl, ami elég lélekjelenlétet ad neki, hogy lesimítsa megtiport önérzetéről a mocskot, összetörtségére pedig bájos mosoly fátylát vonja. Még a szeme csillogása is őszintének hat. Ezt az álarcot vérrel és verítékkel készíttették minden húgocskával. Elvárták, hogy tökéletesen illeszkedjen, ha viselik.*
- Úgy érzi, ebben jobban fog állni a szénája? *szurkálódik derűsen, míg maga elé vesz egy kupac lapot.
Az újonnan érkezőkön azért megakad a tekintete. Igyekszik nem bámulni, de ilyen kontrasztot nehéz nem észrevenni. A duó elegánsabbik fele nagyon otthonosan mozog. A gyanúja bizonyossággá érik annál a mozdulatnál Zammiria felé.
~ Ralas. ~
A mezítlábas fiú ellenben nagyjából úgy fest, mint bárány a szívélyesen mosolygó farkasok között.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-11 10:59:55
Üzenet elküldve: 2019-08-11 10:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Úgy tűnik Ralas magában hosszasan mérlegel. Nem szól egy szót se. A révre is csak egy elnagyolt választ ad. A fiú nem tudja, hogy mi jár a fejében, de biztosan köze lehet a lovagláshoz. Végül csak döntésre juthatott magában, mert elindulnak egy kis ösvényen. De nem akármilyen ösvény az. Fehér kavicsokból van kirakva. Nagyon tetszetős látványt nyújt. Aztán végre megtör a csend és kiderül, hogy hová is mennek.*
– Oh! Szóval akkor a Sellőházba megyünk. Rendben nekem jó. ~ Legalább a lovaglás elmarad.~ * A szavakat inkább magának mondta nyomatékosításként. Kezd izgatottá és idegessé válni. Végre meglátja, hogy miről beszélt ezidáig a férfi, de a többiekkel való találkozástól kicsit tart. Olybá tűnik neki, hogy Ralas is belelkesedett. Sőt egész vidám lett a hangulata.~ Biztos a sok beszéd a helyről meg a célokról most jól felrázta.~*
– Fehér ösvény. Egyszerű és ötletes és ízléses megoldás az odavezetésre.* Jelenti ki hangjában elismeréssel. Nagyon tetszik neki ez kavicsos utacska. Csöndben haladnak tovább. Csak a kavicsok ropogása töri meg ezt a csöndet. Nemsokára megritkulnak a házak és kiszélesedik az út is. ~Megérkeztünk.~ Egy kétszintes nagy épületet pillant meg. Lenyűgöző a látvány. Neki a már a lakónegyedi ház is luxus volt, de az hely ehhez képest semmi. Az a rengeteg ablak sok szobáról árulkodik. És a tető szintén jól illik az egészhez.*
– Azt mondtad fogadó szerűség. Ez nekem olybá tűnik, mint egy kastély. Gyönyörű.* Ámuldozik Wrexan. A szeme megakad a szélforgón és ott marad egy kis ideig. Roppantul tetszik neki a dolog. Aztán miután kibámulta magát Ralas kinyitja az ajtót és belépnek a helyre.*
// Mindenki //
*Ahogy belépnek Ralas nem szól senkihez egy szót se. Csak biccent és mosolyog. Wrexan nem is tudja, hogy ki kicsoda. Ki a vendég és ki az alkalmazott. Nem hát ő se semmit egyelőre, csak idegesen mosolyog. Közben nézelődik, de csak diszkréten. A férfinak nem kell kérnie, hogy menjen a pulthoz. Szépen tartja a lépést mögötte. A férfi nem éppen a tőle megszokott módon helyezkedik el. Úgy néz ki a jellemük most megcserélődött. Ralas sokkal lazább, ő meg sokkal merevebb lett. Wrexan csak áll most a pult mellett és várja, hogy történjen valami.*
// Wrexan, Mady, Ralas //
*Ralas elkezd beszélni a Mady nevű nővel. Ő nem szólal meg csak mikor közelebb invitálják. Akkor gyorsan kiprésel magából egy szót.*
– Üdv! * Aztán igyekszik eszébe vésni a neveket amiket hall. Aztán felvázolja Ralas a nőnek a fiú helyzetét. A hívásra gyorsan még közelebb jön. Zavarában még bemutatkozni is elfelejtett, amitől szégyelli is magát rendesen. Gyorsan pótolja a dolgot.*
– Wrexan Glunsz vagyok! Örvendek a szerencsének hölgyem!* ~Gyerünk szedd már össze magad! Nem az utcán vagy. Pont ez a baj. Ez egy puccos úri hely, miért vagyok én itt? ~ Jár az agy össze-vissza. Szegénynek ez nagyváltás az eddigiekhez képest. Időbe fog telni, amíg megszokja.*
* Úgy tűnik Ralas magában hosszasan mérlegel. Nem szól egy szót se. A révre is csak egy elnagyolt választ ad. A fiú nem tudja, hogy mi jár a fejében, de biztosan köze lehet a lovagláshoz. Végül csak döntésre juthatott magában, mert elindulnak egy kis ösvényen. De nem akármilyen ösvény az. Fehér kavicsokból van kirakva. Nagyon tetszetős látványt nyújt. Aztán végre megtör a csend és kiderül, hogy hová is mennek.*
– Oh! Szóval akkor a Sellőházba megyünk. Rendben nekem jó. ~ Legalább a lovaglás elmarad.~ * A szavakat inkább magának mondta nyomatékosításként. Kezd izgatottá és idegessé válni. Végre meglátja, hogy miről beszélt ezidáig a férfi, de a többiekkel való találkozástól kicsit tart. Olybá tűnik neki, hogy Ralas is belelkesedett. Sőt egész vidám lett a hangulata.~ Biztos a sok beszéd a helyről meg a célokról most jól felrázta.~*
– Fehér ösvény. Egyszerű és ötletes és ízléses megoldás az odavezetésre.* Jelenti ki hangjában elismeréssel. Nagyon tetszik neki ez kavicsos utacska. Csöndben haladnak tovább. Csak a kavicsok ropogása töri meg ezt a csöndet. Nemsokára megritkulnak a házak és kiszélesedik az út is. ~Megérkeztünk.~ Egy kétszintes nagy épületet pillant meg. Lenyűgöző a látvány. Neki a már a lakónegyedi ház is luxus volt, de az hely ehhez képest semmi. Az a rengeteg ablak sok szobáról árulkodik. És a tető szintén jól illik az egészhez.*
– Azt mondtad fogadó szerűség. Ez nekem olybá tűnik, mint egy kastély. Gyönyörű.* Ámuldozik Wrexan. A szeme megakad a szélforgón és ott marad egy kis ideig. Roppantul tetszik neki a dolog. Aztán miután kibámulta magát Ralas kinyitja az ajtót és belépnek a helyre.*
// Mindenki //
*Ahogy belépnek Ralas nem szól senkihez egy szót se. Csak biccent és mosolyog. Wrexan nem is tudja, hogy ki kicsoda. Ki a vendég és ki az alkalmazott. Nem hát ő se semmit egyelőre, csak idegesen mosolyog. Közben nézelődik, de csak diszkréten. A férfinak nem kell kérnie, hogy menjen a pulthoz. Szépen tartja a lépést mögötte. A férfi nem éppen a tőle megszokott módon helyezkedik el. Úgy néz ki a jellemük most megcserélődött. Ralas sokkal lazább, ő meg sokkal merevebb lett. Wrexan csak áll most a pult mellett és várja, hogy történjen valami.*
// Wrexan, Mady, Ralas //
*Ralas elkezd beszélni a Mady nevű nővel. Ő nem szólal meg csak mikor közelebb invitálják. Akkor gyorsan kiprésel magából egy szót.*
– Üdv! * Aztán igyekszik eszébe vésni a neveket amiket hall. Aztán felvázolja Ralas a nőnek a fiú helyzetét. A hívásra gyorsan még közelebb jön. Zavarában még bemutatkozni is elfelejtett, amitől szégyelli is magát rendesen. Gyorsan pótolja a dolgot.*
– Wrexan Glunsz vagyok! Örvendek a szerencsének hölgyem!* ~Gyerünk szedd már össze magad! Nem az utcán vagy. Pont ez a baj. Ez egy puccos úri hely, miért vagyok én itt? ~ Jár az agy össze-vissza. Szegénynek ez nagyváltás az eddigiekhez képest. Időbe fog telni, amíg megszokja.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:52:48
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:52:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Bólogat, de még mindig tűnődőn néz maga elé. Hallgatja az ifjút, de ezúttal csak fél füllel. Viselete egyáltalán nem hosszú útra termett, valójában sajnálná is. Az ifjú mezítláb, lovagolni egyikük sem tud, fegyvere nincs, csak az az egyetlen tőr, mellyel csupán egy ellenféllel tudna végezni. Végigméri a kölyköt, ifjú, erős, de nem biztos, hogy belharcban ők kerülnének ki győztesen három banditával.*
- Igen, révnek hívták, itt volt nem messze a dokkoknál a megállója... *Motyogja elgondolkodva. Tovább hallgatja az ifjút, s a kényszer egyre erősebb. "Ne álmodozz... tervezz... " agya jár, s végül döntésre jut.*
- Értem, semmi baj. *Legyint, majd megindul, azonban a lakónegyedben ezúttal egy apró fehér kavicsokkal kirakott kis ösvényt választ, mely kecsesen kígyózik felfelé, ki a negyedből.*
- Jó. Meggondoltam magam, nem sietjük el. Amire szükséged lesz, azt otthon megkapod, emellett legalább megismerkedsz a többiekkel. Megpihenünk, berendezkedsz, aztán, ha úgy adódik meglátogatjuk a várost. *Barátságosan megveregeti az ifjú vállát.*
- Csak a fehér ösvényt kövesd, kölyök, hamarabb meglátod a Sellőházat, mint gondolnád. *Arca is sugárzik.* A mi büszkeségünket!
*Mosolyogva, s immár szótlanul lépdel tovább, lábaik alatt kavicsok ropognak, s miután a házakat elhagyják egy kissé felfelé ívelő rész után a fehér kavicságy kiszélesedik, s a Sellőház patinás épülete előttük húzódik. Kétszintes, takaros ablakokkal, melyek mindig elfüggönyözve láthatók. Teteje zsindelyes, s a földtől, tán derékmagasságig zöld leveles borostyán futja be a téglalap alakú épületet. A tetőn Sellő alakú szélforgó, melynek farka hűen jelzi a szélirányt, csábos, kacér és buja.*
- Megjöttünk, Wrexan, erről meséltem neked. Kicsit nézelődj és lépjünk beljebb. *Hagyja, hogy az ifjú kicsodálkozza magát, majd benyit az ajtón, határozottan és egyenes tartással, akárha hazatérne, ami igaz is.*
//Mindenki//
*Nem kiált és nem üdvözöl senkit hangosan, mégis mindenki felé biccent, s egy-egy mosolyt is megereszt. Rögtön észreveszi a két kártyázót, Darelld és előző napi vendégük, tehát még itt van, nagyszerű! Maydeleine sürög forog, ahogyan kell, elégedett a látvánnyal. Aztán egy másik asztal... Zammiria és férfival a reggelizőasztalnál. Mosolyogva, kecsesen, a lány megváltozott, határozottan az előnyére, bár Ralas nem gondolta volna, hogy ezt még lehet fokozni. Az urat is megnézi, már amennyit láttatni enged magából a hosszú köpeny és az izgága mozgás. ~ Érdekes. ~ De egyelőre nem szán rá több időt.*
- Wrexan, gyere a pulthoz kérlek! *S Maydeleine-hoz lép. Zammiria asztala mellett elhaladva egy árnyalt mosolyt enged meg felé, s kezével jelez, hogy beszélgessenek csak, ő ráér, ha meglepett pillantást lát a lányon, csak nyugtatólag megrázza fejét. ~ Nincs semmi baj. ~ A férfinek biccent, s hanyag mozdulattal dobja a pultra a kalapját, majd oldalával támaszkodik neki, felkönyökölve.*
//Wrexan, Mady, Ralas//
*Ha Mady visszaér, vagy legalábbis felfedezi őket, mosolyogva köszönti.*
- Jó reggelt, Mady, reméltem, hogy még itt talállak. *Biccent.*
- Wrexan, kérlek gyere közelebb, ő Maydeleine, akiről már meséltem. Az asztalnál, azzal a köpenyes úriemberrel ott, Zammiria, a kártyázók Darelld és egy kedves vendégünk, az ajtónál pedig Alfonz. *Foglalja villámgyorsan össze.*
- Mady, ő Wrexan, aki reményeim szerint az új kisegítőnk lesz egy darabig, kedveli a piszkos munkát. Na, gyerek kölyök! Bátran! *Ha Mady csábos alkata és ruházata kissé zavarba hozná a férfit, hát közelebb invitálja, lehetőség szerint természetesen és határozottan.*
- Mutatkozz be szépen. *Veregeti meg ismét a vállát, farkasmosollyal.*
*Bólogat, de még mindig tűnődőn néz maga elé. Hallgatja az ifjút, de ezúttal csak fél füllel. Viselete egyáltalán nem hosszú útra termett, valójában sajnálná is. Az ifjú mezítláb, lovagolni egyikük sem tud, fegyvere nincs, csak az az egyetlen tőr, mellyel csupán egy ellenféllel tudna végezni. Végigméri a kölyköt, ifjú, erős, de nem biztos, hogy belharcban ők kerülnének ki győztesen három banditával.*
- Igen, révnek hívták, itt volt nem messze a dokkoknál a megállója... *Motyogja elgondolkodva. Tovább hallgatja az ifjút, s a kényszer egyre erősebb. "Ne álmodozz... tervezz... " agya jár, s végül döntésre jut.*
- Értem, semmi baj. *Legyint, majd megindul, azonban a lakónegyedben ezúttal egy apró fehér kavicsokkal kirakott kis ösvényt választ, mely kecsesen kígyózik felfelé, ki a negyedből.*
- Jó. Meggondoltam magam, nem sietjük el. Amire szükséged lesz, azt otthon megkapod, emellett legalább megismerkedsz a többiekkel. Megpihenünk, berendezkedsz, aztán, ha úgy adódik meglátogatjuk a várost. *Barátságosan megveregeti az ifjú vállát.*
- Csak a fehér ösvényt kövesd, kölyök, hamarabb meglátod a Sellőházat, mint gondolnád. *Arca is sugárzik.* A mi büszkeségünket!
*Mosolyogva, s immár szótlanul lépdel tovább, lábaik alatt kavicsok ropognak, s miután a házakat elhagyják egy kissé felfelé ívelő rész után a fehér kavicságy kiszélesedik, s a Sellőház patinás épülete előttük húzódik. Kétszintes, takaros ablakokkal, melyek mindig elfüggönyözve láthatók. Teteje zsindelyes, s a földtől, tán derékmagasságig zöld leveles borostyán futja be a téglalap alakú épületet. A tetőn Sellő alakú szélforgó, melynek farka hűen jelzi a szélirányt, csábos, kacér és buja.*
- Megjöttünk, Wrexan, erről meséltem neked. Kicsit nézelődj és lépjünk beljebb. *Hagyja, hogy az ifjú kicsodálkozza magát, majd benyit az ajtón, határozottan és egyenes tartással, akárha hazatérne, ami igaz is.*
//Mindenki//
*Nem kiált és nem üdvözöl senkit hangosan, mégis mindenki felé biccent, s egy-egy mosolyt is megereszt. Rögtön észreveszi a két kártyázót, Darelld és előző napi vendégük, tehát még itt van, nagyszerű! Maydeleine sürög forog, ahogyan kell, elégedett a látvánnyal. Aztán egy másik asztal... Zammiria és férfival a reggelizőasztalnál. Mosolyogva, kecsesen, a lány megváltozott, határozottan az előnyére, bár Ralas nem gondolta volna, hogy ezt még lehet fokozni. Az urat is megnézi, már amennyit láttatni enged magából a hosszú köpeny és az izgága mozgás. ~ Érdekes. ~ De egyelőre nem szán rá több időt.*
- Wrexan, gyere a pulthoz kérlek! *S Maydeleine-hoz lép. Zammiria asztala mellett elhaladva egy árnyalt mosolyt enged meg felé, s kezével jelez, hogy beszélgessenek csak, ő ráér, ha meglepett pillantást lát a lányon, csak nyugtatólag megrázza fejét. ~ Nincs semmi baj. ~ A férfinek biccent, s hanyag mozdulattal dobja a pultra a kalapját, majd oldalával támaszkodik neki, felkönyökölve.*
//Wrexan, Mady, Ralas//
*Ha Mady visszaér, vagy legalábbis felfedezi őket, mosolyogva köszönti.*
- Jó reggelt, Mady, reméltem, hogy még itt talállak. *Biccent.*
- Wrexan, kérlek gyere közelebb, ő Maydeleine, akiről már meséltem. Az asztalnál, azzal a köpenyes úriemberrel ott, Zammiria, a kártyázók Darelld és egy kedves vendégünk, az ajtónál pedig Alfonz. *Foglalja villámgyorsan össze.*
- Mady, ő Wrexan, aki reményeim szerint az új kisegítőnk lesz egy darabig, kedveli a piszkos munkát. Na, gyerek kölyök! Bátran! *Ha Mady csábos alkata és ruházata kissé zavarba hozná a férfit, hát közelebb invitálja, lehetőség szerint természetesen és határozottan.*
- Mutatkozz be szépen. *Veregeti meg ismét a vállát, farkasmosollyal.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:23:48
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:23:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Zammiria, Komblard és Maydeleine//
*A játék mindig kapcsolatot teremt a gyermeki énnel és a versengő hajlammal, akkor is, ha annak nincs látható jele. Meglehet, hogy ezt most Yeza kedvéért engedi jobban megmutatkozni, elvégre kárpótlásnak szánja a kártyázást, és tudja jól, hogy egy néma kőszoborral játszani nem túl vidám dolog, ahogy azt is, hogy itt most nem a kártya a lényeg, hanem a kölcsönös társaság. Ez neki sincs ellenére, hiszen intelligens társra akadt, aki hajlandóságot mutat a felszínes, udvarias frázisok mögé lépni, méghozzá igen érdekes módon. Akadnak olykor beszédesebb vendégek, kik búfelejtésre érkeznek, de az átmeneti örömök után kénytelenek szembenézni problémáikkal, és ilyenkor jóleső számukra egy ítéletektől mentes, pártatlan nézőpont. Sőt, néha csak az kell, hogy meghallgassa, amint mások hangosan beszélgetnek magukkal, kivetítve rá egyik alteregójukat. Darelld ezért vált jó hallgatósággá az évek során, sokszor nem is kell sok, hogy az emberek beszélni kezdjenek neki szívük legmélyebb titkairól. Ezeket a helyén kezeli, diszkréten és távolságot tartva.
A válasz óvatosan érkezik. Ha lát is kapcsolatot a sérülés és az éppen megfontolt ideológia között az áldozatról, komollyá merevedett arcán nem látni.*
- Áldozatot.
*Visszahangozza dörmögőn, kezében rendezett kupacba tolva a játék folytatására váró lapokat amolyan pótcselekvésként, míg gondolatai forognak az elhangzottak körül. Ahogy lassanként adagolva kibontakozik a válasz, egy szigorú és kíméletlen élet vázlata rajzolódik elé. Nem csodálná, hiszen próbatételek és a kihívás kényszere kell ahhoz, hogy valaki fondorlatos és veszélyes ellenféllé váljon, és úgy érzi, épp ilyennel találkozott. Igaz, ellenfeleknek talán nem mondhatók, de van közöttük némi szembenállás. Az érzékletes történet a kisfiúról, ahogy ő képzeli, fontos mondanivalót sejtet. A nő egy gyenge pillanatában szintén úgy festette le magát, mint aki egyensúlyát vesztette egy idegen világban.*
- A szabadsággal nem mindenki tud mit kezdeni. Bár inkább csak az akarat és a felelősségvállalás hiányzik hozzá, sokkal egyszerűbb várni, hogy megmondják, mit tegyünk, cipelni a súlyt, amit mások tesznek a hátunkra és másokat hibáztatni, ha valami nem sikerül. De lefogadom, hogy a kettő közül Ön egyik fontos jellemvonásnak sincs híján.
*Fürkészi a nosztalgiából visszatérő tekintetet. Bólint, hogy indulhat a következő kör, melyben a bukás szélére sodródik, s elkezdi húzni az időt filozofikus kérdésével. A hallottak nem lepik meg, zavarba pedig elég nehezen hozható efféle hasonlattal, tekintve, hogy hol dolgozik.*
- A tűz egy halom rőzsén nagy lángra kap, de cserébe hamar elemészti erejét. Okosan kezelve mégis sokáig életben lehet tartani ragyogását. Szükség van rá, nem lehet ugyanis minden célt gyorsan elérni. A táncban pedig szerintem nem a ritmus a lényeg. Az csak egy alap, egy keret, melyet feldíszítenek. Akár a szívverés, mely erőt ad a karnak, a lábnak, hogy mozduljon. A ritmust el is lehet csalni vagy épp megkettőzni. Persze, mint keret, határt szab, miképp az életnek is van saját ritmusa, saját szabályai. A nyulat elhullni hagyni pedig már nem türelem, hanem feladás.
*Utolsó mondatához cinkos mosolyt ölt.*
- Én arra a türelemre gondolok, mellyel a macska vadászik a földön tipegő madárra. Ha korán mozdul, elvétheti a zsákmányt.
*A játék megakadását nem bánja, bár az okkultizmus sosem volt az ő asztala. Igaz, kétség kívül színesen tálalja a nő. Somolyog a fenyegetettséget magyarázó lapon, nem biztos benne, hogy nem csak egy véleményt hall éppen, vagy kísérletet a puhatolózásra. E halvány derű a marcona vonások között kitart a fürkészésig, aztán visszavonul, mikor elkerülhetetlennek jósolják jövőjét, melyben áldozatul esik.*
- Nem mutatja meg?
*Teszi ujját a lefordított lapra, de nem veszi el onnan. A képet nem szükséges valójában megmutatni neki, hiszen számára ezek csak jelek és számok, a jelkép leírására gondolt. A feltehetően elhangzó magyarázaton megint elmosolyodik.*
- Mintha csak magára öntötték volna.
*A lapokat a kezében az asztallaphoz koppintja, hogy összerendezze őket, aztán elfekteti őket és összefűzi ujjait fölöttük. Tekintete ellenőrző utat jár, bár újabb pillantást nem kapott a mélységi nőtől azóta, legalábbis nem vette észre.*
- Volna egy lap, mely rágcsálót jelent?
*Hozakodik elő a kérdéssel, visszapillantva a barna szemekre.*
- Eszembe jutott egy mondás, mely illene hozzá.
*Az incidens közben kezd kibontakozni, ezért feszülten figyel. Nem tetszik neki, ahogy a nők odaállnak a férfi elé, mindketten remek célpontot nyújtanak egy váratlan támadáshoz. Bár ülve marad, ugrásra készen vár egészen addig, míg le nem ülnek újra, és meg nem nyugszanak a kedélyek. Akkor csupán jelentőségteljes tekintete mozdul Yeza felé, hogy befejezze a megkezdett gondolatot.*
- Addig rágja az egér a falat, míg átrágja magát a macskához.
*Zammiriáék asztalánál oly békéssé rendeződik a szín, hogy étkezni kezdenek. A bámulást ezért abbahagyja, a kártyalapokat összesöpri egy kupacba.*
- Szereti a kézügyességet igénylő játékokat?
*Fog két lapot és az asztal közepén képpel egymás felé összeilleszti őket.*
- Folytatni kell a sort tetszőleges irányban, és ha már van kettő egymás mellett, egy vízszintes lapot ráhelyezve felfelé is lehet építkezni. Azonos sorban viszont, ha már van egy elem, akkor csak közvetlenül mellé lehet tenni.
//Érintőlegesen Zammiria, Komblard és Maydeleine//
*A játék mindig kapcsolatot teremt a gyermeki énnel és a versengő hajlammal, akkor is, ha annak nincs látható jele. Meglehet, hogy ezt most Yeza kedvéért engedi jobban megmutatkozni, elvégre kárpótlásnak szánja a kártyázást, és tudja jól, hogy egy néma kőszoborral játszani nem túl vidám dolog, ahogy azt is, hogy itt most nem a kártya a lényeg, hanem a kölcsönös társaság. Ez neki sincs ellenére, hiszen intelligens társra akadt, aki hajlandóságot mutat a felszínes, udvarias frázisok mögé lépni, méghozzá igen érdekes módon. Akadnak olykor beszédesebb vendégek, kik búfelejtésre érkeznek, de az átmeneti örömök után kénytelenek szembenézni problémáikkal, és ilyenkor jóleső számukra egy ítéletektől mentes, pártatlan nézőpont. Sőt, néha csak az kell, hogy meghallgassa, amint mások hangosan beszélgetnek magukkal, kivetítve rá egyik alteregójukat. Darelld ezért vált jó hallgatósággá az évek során, sokszor nem is kell sok, hogy az emberek beszélni kezdjenek neki szívük legmélyebb titkairól. Ezeket a helyén kezeli, diszkréten és távolságot tartva.
A válasz óvatosan érkezik. Ha lát is kapcsolatot a sérülés és az éppen megfontolt ideológia között az áldozatról, komollyá merevedett arcán nem látni.*
- Áldozatot.
*Visszahangozza dörmögőn, kezében rendezett kupacba tolva a játék folytatására váró lapokat amolyan pótcselekvésként, míg gondolatai forognak az elhangzottak körül. Ahogy lassanként adagolva kibontakozik a válasz, egy szigorú és kíméletlen élet vázlata rajzolódik elé. Nem csodálná, hiszen próbatételek és a kihívás kényszere kell ahhoz, hogy valaki fondorlatos és veszélyes ellenféllé váljon, és úgy érzi, épp ilyennel találkozott. Igaz, ellenfeleknek talán nem mondhatók, de van közöttük némi szembenállás. Az érzékletes történet a kisfiúról, ahogy ő képzeli, fontos mondanivalót sejtet. A nő egy gyenge pillanatában szintén úgy festette le magát, mint aki egyensúlyát vesztette egy idegen világban.*
- A szabadsággal nem mindenki tud mit kezdeni. Bár inkább csak az akarat és a felelősségvállalás hiányzik hozzá, sokkal egyszerűbb várni, hogy megmondják, mit tegyünk, cipelni a súlyt, amit mások tesznek a hátunkra és másokat hibáztatni, ha valami nem sikerül. De lefogadom, hogy a kettő közül Ön egyik fontos jellemvonásnak sincs híján.
*Fürkészi a nosztalgiából visszatérő tekintetet. Bólint, hogy indulhat a következő kör, melyben a bukás szélére sodródik, s elkezdi húzni az időt filozofikus kérdésével. A hallottak nem lepik meg, zavarba pedig elég nehezen hozható efféle hasonlattal, tekintve, hogy hol dolgozik.*
- A tűz egy halom rőzsén nagy lángra kap, de cserébe hamar elemészti erejét. Okosan kezelve mégis sokáig életben lehet tartani ragyogását. Szükség van rá, nem lehet ugyanis minden célt gyorsan elérni. A táncban pedig szerintem nem a ritmus a lényeg. Az csak egy alap, egy keret, melyet feldíszítenek. Akár a szívverés, mely erőt ad a karnak, a lábnak, hogy mozduljon. A ritmust el is lehet csalni vagy épp megkettőzni. Persze, mint keret, határt szab, miképp az életnek is van saját ritmusa, saját szabályai. A nyulat elhullni hagyni pedig már nem türelem, hanem feladás.
*Utolsó mondatához cinkos mosolyt ölt.*
- Én arra a türelemre gondolok, mellyel a macska vadászik a földön tipegő madárra. Ha korán mozdul, elvétheti a zsákmányt.
*A játék megakadását nem bánja, bár az okkultizmus sosem volt az ő asztala. Igaz, kétség kívül színesen tálalja a nő. Somolyog a fenyegetettséget magyarázó lapon, nem biztos benne, hogy nem csak egy véleményt hall éppen, vagy kísérletet a puhatolózásra. E halvány derű a marcona vonások között kitart a fürkészésig, aztán visszavonul, mikor elkerülhetetlennek jósolják jövőjét, melyben áldozatul esik.*
- Nem mutatja meg?
*Teszi ujját a lefordított lapra, de nem veszi el onnan. A képet nem szükséges valójában megmutatni neki, hiszen számára ezek csak jelek és számok, a jelkép leírására gondolt. A feltehetően elhangzó magyarázaton megint elmosolyodik.*
- Mintha csak magára öntötték volna.
*A lapokat a kezében az asztallaphoz koppintja, hogy összerendezze őket, aztán elfekteti őket és összefűzi ujjait fölöttük. Tekintete ellenőrző utat jár, bár újabb pillantást nem kapott a mélységi nőtől azóta, legalábbis nem vette észre.*
- Volna egy lap, mely rágcsálót jelent?
*Hozakodik elő a kérdéssel, visszapillantva a barna szemekre.*
- Eszembe jutott egy mondás, mely illene hozzá.
*Az incidens közben kezd kibontakozni, ezért feszülten figyel. Nem tetszik neki, ahogy a nők odaállnak a férfi elé, mindketten remek célpontot nyújtanak egy váratlan támadáshoz. Bár ülve marad, ugrásra készen vár egészen addig, míg le nem ülnek újra, és meg nem nyugszanak a kedélyek. Akkor csupán jelentőségteljes tekintete mozdul Yeza felé, hogy befejezze a megkezdett gondolatot.*
- Addig rágja az egér a falat, míg átrágja magát a macskához.
*Zammiriáék asztalánál oly békéssé rendeződik a szín, hogy étkezni kezdenek. A bámulást ezért abbahagyja, a kártyalapokat összesöpri egy kupacba.*
- Szereti a kézügyességet igénylő játékokat?
*Fog két lapot és az asztal közepén képpel egymás felé összeilleszti őket.*
- Folytatni kell a sort tetszőleges irányban, és ha már van kettő egymás mellett, egy vízszintes lapot ráhelyezve felfelé is lehet építkezni. Azonos sorban viszont, ha már van egy elem, akkor csak közvetlenül mellé lehet tenni.
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:02:55
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:02:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton, Maydeleine Rhywayers//
*A feltartóztatás végül sikerül, bár nem így képzelte a dolgot. Fény derül a különös egyezségre a víz kapcsán, ami éppen az ellenkező hatást váltja ki Zammiriából, mint azt remélik. Azt gondolta, hogy Mady hirtelen felindulásból, megfontolás nélkül cselekedett, de mikor megtudja, hogy erre direkt készült, visszatér a sötét pillantás. Meg kívánta védeni a férfitől, csakhogy ezzel akkor se lett volna vége a dolognak, ha mentő körülményként ott marad a hirtelenségből fakadó meggondolatlanság. Később akart beszélgetni vele erről négyszemközt, ám úgy tűnik, a nő elégedett a tettével, s még ajánlgatja is, hogy megismétli a produkciót itt a fogadótér közepén, mint aki élvezte a dolgot. Zammiria úgy dönt, elejét veszi a dolognak, mégis most hozza tudomására a véleményét. Komoly arccal fordul Madyhez, a hangja még mindig csendes, de immár keményebb.*
- Ez nem fog még egyszer megtörténni. Ha ezentúl egy vendég vizet szeretne az arcába, akkor öntse oda maga, vagy ha rosszul érzi magát, töröljék meg vizes ronggyal… nem szeretném, hogy azt lássa a többi vendég, hogy itt a felszolgálók csak úgy arcul löttyintenek másokat, mert ez tiszteletlenséget sugall.
*Miképp a nyíltan megválaszolatlanul hagyott kérdést is annak érezte, de azt csak magában jegyzi. Talán a megalázó szó jobb lenne a mostani helyzetre, de Komblard jelenlétében nem akarja ezt a szót kimondani. Az arc, mint a személyiség legélénkebb kifejezője, egyben jelkép is, és az elsődleges megítélés legfőbb forrása. Nem véletlen, hogy a nők is ezt féltik leginkább, s Zammiria „védjegye” nagyobb jelentőséggel bír, mintha bárhol máshol lenne a testén. Lehet, hogy a hideg víz frissítő hatása jótékony, és megérti, hogy a vendég kérte, de a gesztus maga többet jelent, ezért nem tartja szerencsésnek. Mindent a vendégért, de csak ésszerű keretek között, és tekintettel a többi vendégre. Kész szerencse, hogy nem azt kérte a férfi, hogy nyílt színen pofozzák fel. Ha ugyanez zárt ajtók között történik, közös egyetértésre, az persze más dolog. Helyet foglal ő is a férfival szemben, mikor Mady távozik.*
- Sajnálom, hogy utólagosan meg kell vétózzam a kérését, de kérem, értse meg a helyzetet… szeretnénk ezt „jó hírű” helynek megtartani. Már ha érti, mire gondolok.
*Mosolyodik el kissé. Egy bordélynak nyilván nem lehet a szokványos értelemben jó híre. A visszautasíthatatlan ajánlat említésére megint elmosolyodik, a higgadt beszélgetés gátjáról hallva, viszont kérdőn néz a férfira, kissé előre dől, még a nyelvi problémák hangoztatása előtt.*
- Nem érzi jól magát?
*A közös nyelvvel kapcsolatos hiányosságra felemeli szemöldökeit.*
- Valóban? Fel se tűnt. De ha kívánja, használjon szavakat a saját nyelvén, ahol elakad, egy kevés ragadt rám az emberek szókészletéből. És nyugodtan szóljon rám, ha én használnék olyat, amit nem ismer.
*Hátradől kényelmesen, elégedett mosollyal, élvezi a beálló pillanatnyi nyugalmat, és hogy kezébe veheti a kezdeményezést.*
- Nos, tehát, ha jól értem, ki kívánja nyomozni az éjjel történtek hátterét és…*egy kicsit lehalkítja a hangját* szeretne szembe szállni a sötét erőkkel. Nem teljesen világos viszont még nekem, hogy miben állhatok a rendelkezésére. Bár előre bocsátom, hogy a Sellőház pártatlan, semleges terület, nem kívánunk vallási kérdésekben állást foglalni. A híreket viszont természetesen szeretjük, s az információkat értékeljük, hiszen itt élünk mi is, és szívünkön viseljük a kikötő sorsát is.
*Komblard Silkton elé tesz egy szütyőt 100 arannyal.*
- Kérem, tekintse szerény hálának, mert fontos információkat osztott meg velem. Tudom, hogy nem kért semmit, ám nem maradok adósa senkinek. Ez a jövőre vonatkozóan is áll, amennyiben további hasznos információi lennének. Sajnos én is a kutatás elején tartok még, mással egyelőre, úgy hiszem, nem szolgálhatok. De ha úgy gondolja mégis, kérem, tárja fel előttem!
*Hamarosan Mady érkezik, feltálalja a különös gonddal készített étkeket, szinte egy szempillantás alatt megtelik az asztal. Zam el is emeli papirosait, hogy a kis asztalkán helyet csináljon, s most jön rá, hogy Mady épp a keze alá készítette oda azt a széket, hogy arra pakoljon. Apró, elismerő mosollyal adózik a figyelmességért.*
- Köszönjük, Mady, ez igazán pompásan néz ki! Egyelőre semmi másra nincs szükségünk.
*Megvárja, míg egyedül maradnak, s nekilát a reggelinek, biztatva rá a férfit is, hogy vele tartson.*
- Jó étvágyat! Nem tudom, mennyire ismeri a konyhánkat, de remélem, éppúgy elégedettségére szolgál majd, mint amennyire büszkék vagyunk rá. Meglátja, a küzdelem is könnyebb, ha ízletes ételt vesz magához.
*Mostanra már valóban megjött az étvágya, s a gusztusos tálalás erre még rá is erősít. Komótosan falatozik és tanakodik, hogy miként fejtse tovább a férfi különös személyiségét és indíttatásait. Nem árt, ha minél többet tud róla, hogy könnyebben kölcsönösen hasznos kapcsolatot alakítsanak ki egymással. Nem tudhatja még, hogy a fénnyel és a mágiával igazat mondott-e, s nem egy habókos csavargó csupán, de igazán rajong az ilyen dolgok kifürkészéséért, különösen ott szeret értéket keresni, ahol más kevésbé sejtené. Az étkezés pedig kiváló alkalom erre.*
- Jól értettem, hogy messziről érkezett? Mármint abból gondolom, amit a közös nyelvről mondott. Bizonyára olyan helyen élt, ahol nem igazán keveredett más faj képviselőivel. Persze, csak ha nem vagyok indiszkrét.
*Zár egy lágy mosollyal, és belekortyol a teájába.*
*A feltartóztatás végül sikerül, bár nem így képzelte a dolgot. Fény derül a különös egyezségre a víz kapcsán, ami éppen az ellenkező hatást váltja ki Zammiriából, mint azt remélik. Azt gondolta, hogy Mady hirtelen felindulásból, megfontolás nélkül cselekedett, de mikor megtudja, hogy erre direkt készült, visszatér a sötét pillantás. Meg kívánta védeni a férfitől, csakhogy ezzel akkor se lett volna vége a dolognak, ha mentő körülményként ott marad a hirtelenségből fakadó meggondolatlanság. Később akart beszélgetni vele erről négyszemközt, ám úgy tűnik, a nő elégedett a tettével, s még ajánlgatja is, hogy megismétli a produkciót itt a fogadótér közepén, mint aki élvezte a dolgot. Zammiria úgy dönt, elejét veszi a dolognak, mégis most hozza tudomására a véleményét. Komoly arccal fordul Madyhez, a hangja még mindig csendes, de immár keményebb.*
- Ez nem fog még egyszer megtörténni. Ha ezentúl egy vendég vizet szeretne az arcába, akkor öntse oda maga, vagy ha rosszul érzi magát, töröljék meg vizes ronggyal… nem szeretném, hogy azt lássa a többi vendég, hogy itt a felszolgálók csak úgy arcul löttyintenek másokat, mert ez tiszteletlenséget sugall.
*Miképp a nyíltan megválaszolatlanul hagyott kérdést is annak érezte, de azt csak magában jegyzi. Talán a megalázó szó jobb lenne a mostani helyzetre, de Komblard jelenlétében nem akarja ezt a szót kimondani. Az arc, mint a személyiség legélénkebb kifejezője, egyben jelkép is, és az elsődleges megítélés legfőbb forrása. Nem véletlen, hogy a nők is ezt féltik leginkább, s Zammiria „védjegye” nagyobb jelentőséggel bír, mintha bárhol máshol lenne a testén. Lehet, hogy a hideg víz frissítő hatása jótékony, és megérti, hogy a vendég kérte, de a gesztus maga többet jelent, ezért nem tartja szerencsésnek. Mindent a vendégért, de csak ésszerű keretek között, és tekintettel a többi vendégre. Kész szerencse, hogy nem azt kérte a férfi, hogy nyílt színen pofozzák fel. Ha ugyanez zárt ajtók között történik, közös egyetértésre, az persze más dolog. Helyet foglal ő is a férfival szemben, mikor Mady távozik.*
- Sajnálom, hogy utólagosan meg kell vétózzam a kérését, de kérem, értse meg a helyzetet… szeretnénk ezt „jó hírű” helynek megtartani. Már ha érti, mire gondolok.
*Mosolyodik el kissé. Egy bordélynak nyilván nem lehet a szokványos értelemben jó híre. A visszautasíthatatlan ajánlat említésére megint elmosolyodik, a higgadt beszélgetés gátjáról hallva, viszont kérdőn néz a férfira, kissé előre dől, még a nyelvi problémák hangoztatása előtt.*
- Nem érzi jól magát?
*A közös nyelvvel kapcsolatos hiányosságra felemeli szemöldökeit.*
- Valóban? Fel se tűnt. De ha kívánja, használjon szavakat a saját nyelvén, ahol elakad, egy kevés ragadt rám az emberek szókészletéből. És nyugodtan szóljon rám, ha én használnék olyat, amit nem ismer.
*Hátradől kényelmesen, elégedett mosollyal, élvezi a beálló pillanatnyi nyugalmat, és hogy kezébe veheti a kezdeményezést.*
- Nos, tehát, ha jól értem, ki kívánja nyomozni az éjjel történtek hátterét és…*egy kicsit lehalkítja a hangját* szeretne szembe szállni a sötét erőkkel. Nem teljesen világos viszont még nekem, hogy miben állhatok a rendelkezésére. Bár előre bocsátom, hogy a Sellőház pártatlan, semleges terület, nem kívánunk vallási kérdésekben állást foglalni. A híreket viszont természetesen szeretjük, s az információkat értékeljük, hiszen itt élünk mi is, és szívünkön viseljük a kikötő sorsát is.
*Komblard Silkton elé tesz egy szütyőt 100 arannyal.*
- Kérem, tekintse szerény hálának, mert fontos információkat osztott meg velem. Tudom, hogy nem kért semmit, ám nem maradok adósa senkinek. Ez a jövőre vonatkozóan is áll, amennyiben további hasznos információi lennének. Sajnos én is a kutatás elején tartok még, mással egyelőre, úgy hiszem, nem szolgálhatok. De ha úgy gondolja mégis, kérem, tárja fel előttem!
*Hamarosan Mady érkezik, feltálalja a különös gonddal készített étkeket, szinte egy szempillantás alatt megtelik az asztal. Zam el is emeli papirosait, hogy a kis asztalkán helyet csináljon, s most jön rá, hogy Mady épp a keze alá készítette oda azt a széket, hogy arra pakoljon. Apró, elismerő mosollyal adózik a figyelmességért.*
- Köszönjük, Mady, ez igazán pompásan néz ki! Egyelőre semmi másra nincs szükségünk.
*Megvárja, míg egyedül maradnak, s nekilát a reggelinek, biztatva rá a férfit is, hogy vele tartson.*
- Jó étvágyat! Nem tudom, mennyire ismeri a konyhánkat, de remélem, éppúgy elégedettségére szolgál majd, mint amennyire büszkék vagyunk rá. Meglátja, a küzdelem is könnyebb, ha ízletes ételt vesz magához.
*Mostanra már valóban megjött az étvágya, s a gusztusos tálalás erre még rá is erősít. Komótosan falatozik és tanakodik, hogy miként fejtse tovább a férfi különös személyiségét és indíttatásait. Nem árt, ha minél többet tud róla, hogy könnyebben kölcsönösen hasznos kapcsolatot alakítsanak ki egymással. Nem tudhatja még, hogy a fénnyel és a mágiával igazat mondott-e, s nem egy habókos csavargó csupán, de igazán rajong az ilyen dolgok kifürkészéséért, különösen ott szeret értéket keresni, ahol más kevésbé sejtené. Az étkezés pedig kiváló alkalom erre.*
- Jól értettem, hogy messziről érkezett? Mármint abból gondolom, amit a közös nyelvről mondott. Bizonyára olyan helyen élt, ahol nem igazán keveredett más faj képviselőivel. Persze, csak ha nem vagyok indiszkrét.
*Zár egy lágy mosollyal, és belekortyol a teájába.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:00:50
Üzenet elküldve: 2019-08-10 17:00:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
//Különterem//
//Napváltás előtt//
*Egyre inkább nyúlik a képe, a bevitt alkoholmennyiség lassan kezdi kifejteni hatását, s az előtte ülők, állók alakja lassan el-elmosódik. Fáradt is már persze, oly ólomlábakon jár az idő, s mégis oly közel már a hajnal. Hosszú volt a nap, sok strázsálással, kiabálással, versennyel, futkározással és emellett persze nevetéssel is telt, ami szép lassan szipolyozta ki tartalékait, melynek most már a végére ért. A sör maradékát függetlenül a kérdéstől, vagy nem kérdéstől nagy lendülettel húzza le, talán éppen akkor, mielőtt Cassy meggyőződik annak mennyiségéről.*
- Nem. Már nem. *Válaszol szűkszavúan és komoran, majd száját öblösen megtörölve kézfejében, kinyújtózkodva lassan feláll. Reyraa válaszát persze még megtámaszkodva végig szeretné várni, azonban egy incidens megakasztja. Amint Cassy lecsüccsen, azonnal igyekszik odaugrani, persze jelenlegi állapotában ez a mozdulat sokkal inkább emlékeztet egy fogyatékos mutatványos utolsó előadására a piactéren. A lánynak talán nincs is szüksége segítségre, azért felnevetve kezét nyújtja felé, hogy felsegítse, majd inkább meggondolva magát a szoknyát igazgató lány alá nyúl és egyszerűen visszateszi a helyére, feltéve, ha sikerül. Reyraa válaszára látványosan tárja szét a kezét.*
- Én vagyok a te embered, babám! *Hördül fel, mert bár a mélységi magas, de nála bizony nem, a többi kitételnek meg nyilvánvalóan megfelel, pont akkora disznó, mint egy férfi csak lehet, ha nem nagyobb. A teátrális mozdulatok után felsóhajt.*
- Azt hiszem nem várom meg már a disznó viccet. *Biccent kissé megtántorodva.* Uh... a jó életbe... ez jó buli volt, alkalomadtán egy kicsit lazább nap után megismételjük. De most, Khul a harcizom távozóra fogja. *Mosolyodik el szélesen, s iménti komorsága csupán a múlt, mert egy öblös vigyorral kacsint Cassyre és két ujját homlokához emelve kacsint a lányra, majd a többieknek is meghajol.*
- Hölgyeim! *Majd mégis Cassyhez fordul.* Te maradsz még Csibefalat? Vagy felkísérjelek? *Kérdezi.*
- Rey, reggel találkozunk, el ne késs, mert elfenekellek... hö-hö... *Aztán távozóra fogja egy utolsó intéssel Shan felé. Szobájába indul, fel a lépcsőn, hogy bezuhanjon az ágyba, és korán reggel vélhetően alapos macskajajjal ébredjen fel, csak egy fejmasszázsra vágyva.*
//Különterem//
//Napváltás előtt//
*Egyre inkább nyúlik a képe, a bevitt alkoholmennyiség lassan kezdi kifejteni hatását, s az előtte ülők, állók alakja lassan el-elmosódik. Fáradt is már persze, oly ólomlábakon jár az idő, s mégis oly közel már a hajnal. Hosszú volt a nap, sok strázsálással, kiabálással, versennyel, futkározással és emellett persze nevetéssel is telt, ami szép lassan szipolyozta ki tartalékait, melynek most már a végére ért. A sör maradékát függetlenül a kérdéstől, vagy nem kérdéstől nagy lendülettel húzza le, talán éppen akkor, mielőtt Cassy meggyőződik annak mennyiségéről.*
- Nem. Már nem. *Válaszol szűkszavúan és komoran, majd száját öblösen megtörölve kézfejében, kinyújtózkodva lassan feláll. Reyraa válaszát persze még megtámaszkodva végig szeretné várni, azonban egy incidens megakasztja. Amint Cassy lecsüccsen, azonnal igyekszik odaugrani, persze jelenlegi állapotában ez a mozdulat sokkal inkább emlékeztet egy fogyatékos mutatványos utolsó előadására a piactéren. A lánynak talán nincs is szüksége segítségre, azért felnevetve kezét nyújtja felé, hogy felsegítse, majd inkább meggondolva magát a szoknyát igazgató lány alá nyúl és egyszerűen visszateszi a helyére, feltéve, ha sikerül. Reyraa válaszára látványosan tárja szét a kezét.*
- Én vagyok a te embered, babám! *Hördül fel, mert bár a mélységi magas, de nála bizony nem, a többi kitételnek meg nyilvánvalóan megfelel, pont akkora disznó, mint egy férfi csak lehet, ha nem nagyobb. A teátrális mozdulatok után felsóhajt.*
- Azt hiszem nem várom meg már a disznó viccet. *Biccent kissé megtántorodva.* Uh... a jó életbe... ez jó buli volt, alkalomadtán egy kicsit lazább nap után megismételjük. De most, Khul a harcizom távozóra fogja. *Mosolyodik el szélesen, s iménti komorsága csupán a múlt, mert egy öblös vigyorral kacsint Cassyre és két ujját homlokához emelve kacsint a lányra, majd a többieknek is meghajol.*
- Hölgyeim! *Majd mégis Cassyhez fordul.* Te maradsz még Csibefalat? Vagy felkísérjelek? *Kérdezi.*
- Rey, reggel találkozunk, el ne késs, mert elfenekellek... hö-hö... *Aztán távozóra fogja egy utolsó intéssel Shan felé. Szobájába indul, fel a lépcsőn, hogy bezuhanjon az ágyba, és korán reggel vélhetően alapos macskajajjal ébredjen fel, csak egy fejmasszázsra vágyva.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-10 14:42:50
Üzenet elküldve: 2019-08-10 14:42:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Zammiria, Komblard és Maydeleine//
*Tetszik neki ez a pillantás és a már-már pimaszkodó válasz. Örül, hogy sikerült előcsalni a férfi ezen oldalát. Egy kicsit olybá tűnt, mintha már ő maga is elfeledte volna, hogy van neki ilyen. A válasz azonban komolyságára is rátalál. Yeza csendben hallgatja. Megragadják és elgondolkodtatják Darelld szavai. Az ösztönei, úgy tűnik, nem csalták meg, mikor kapaszkodót választott ehhez az új élethez. Szüksége van erre, hogy magába nézzen, hogy kontextusban lássa magát a céhen kívüli világgal. Ebben pedig egy ilyen beszélgetés nagyon sokat segít.*
- Amit akarok? *kérdez vissza.* - Nem tudom *vonja meg a vállát. Mosolya kissé keserédes.* - De ha azt kérdi, meddig mennék el, hogy elérjem, amit szükséges *hümment, s töprengőn réved el a tekintete. Közben kissé megmozgatja székre feltett, sebesült lábát, ahogy elgémberedett tagokat szokás. Hogy ennek van-e jelentősége vagy csupán véletlen egybeesés, netán szándékolt játék a talánnal, azt nehéz lenne megítélni.* - Azt nevelték belém, hogy hozzam meg az áldozatot, amit kell.
*Az ő pillantása is követi Darelldét, de inkább csak ösztönösen. A figyelme a saját beszélgetésüknél marad.*
- A bizonyítás az más. Ha létkérdés *igazítja el többedszerre az asztalon lévő lapjait* - akkor az ember kockáztat.
*Mikor újra felnéz Darelldre, halvány, nosztalgikus mosoly ül az arcán.* - Dönteni arról, hogy mit akarok... az nagyon... kiváltságos dolog.
*A játszma immár mintha kissé háttérbe szorult volna. Gyors ütemének rései egyre szélesebbre nyílnak, hogy a kártyázásnál jóval személyesebb ösvényre vezessenek.*
- Mint a gyermek, aki egész életében vágyott az apja csodás kardjára. Akit sokszor elvertek érte, mert lopva megérintette, mert ráfogott a markolatára, mikor őrizetlenül hagyták, csak hogy érezze, milyen. Aki küzdött érte, nyavalygott érte, acsargott érte, hízelgett érte, mert a jog, hogy az övé legyen, mindig olyan erősen lobogott benne *mondja, s a történet szinte élőn tükröződik a szemében, ahogy beszél.* - Aztán amikor végül megkapja, rájön, hogy az a kard nehéz és éles és túl nagy hozzá. A fegyverövére kötve csak elbukik benne. És akkor már sokkal szívesebben látná viszont az atyja oldalán, és megesküdne bármire, hogy kivárja, hogy kiérdemli, csak vegyék vissza tőle a terhét. Mert még nincs rá felkészülve. De az az atya már nincs többé. A szabad akarat pedig nehéz és éles és... *nem fejezi be, csak elhessenti a túl komorrá mélyült történetet egy mosollyal.*
- Mehet? *kérdi, aztán újabb lapot pattintanak fel, hogy tovább gördüljön a játék.
A következő forduló egyetlen lépéssel torpan meg a vég előtt. Yezának mindössze egy kártyája maradt, így kénytelen húzni egy lapot Darelldtől a kör kezdéséhez.*
- A várakozás izgalma olyan, mint a mákony. Az elején átjár, felpezsdít, felajz. Minden érzéket zsibongásban tart. De a túl sok megmutatja a másik arcát is: kiürít. Egészen. Sokkal többet vesz el, mint amit korábban adott. Elrágja az életkedvet is. Akár a túl hosszúra nyújtott előjáték *vonja meg a vállát.* - Kiábrándultságba fojtja a legszebb ígéretet is. *Nem zavartatja magát a pikáns hasonlat miatt, de nem valószínű, hogy csak véletlenül csúszott ki a száján.* - Tudja, a táncban is az a lényeg, hogy a zene ritmusát kövesse az ember. Se elsietni se lemaradni tőle nem érdemes. *Itt még véletlenül se említődik meg, hogy Yeza mennyire pocsék táncos. Igaz, sosem a zene ritmusával voltak gondjai, inkább azzal, hogy hagyja magát vezetni.* - De nem *vall színt végül őszintén.* - Nem vagyok túl türelmes típus. Ha van más mód, nem várom meg, hogy a nyulat a kor vigye el.
*Kezdésre készen tartja a Darelldtől húzott lapot, de a visszaszámolás után nem csapja fel, ahogy a férfi. Csupán rápillant a kezében tartott kártyára, de nem teszi le.*
- Tudta, Darelld, hogy a wegtoreni paklit a nyugat régi nagy birodalmából eredeztetik? A dűnék mitikus aranyvárosának jóskártyája egészen hasonló: yl'Dilddra, a Fátyol. Így hívják a wegtoreni félaraszost is, ha jövendőt mondanak belőle *meséli, mintha nem is venne róla tudomást, hogy megakasztotta a játékot, méghozzá egy elég sarkalatos ponton.* - Az Érmék, vagy a Nap. A Kardok vagy a Tövis. A Pálcák, vagy a Láng. A Kelyhek, vagy a Forrás *sorolja, Darelld kiterített lapjain mutatva a színeket, először a hagyományos, majd az archaikus megnevezést mondva. Baljával finoman a középen lévő két pakli közé csúsztatja az asztalon lévő egyetlen kártyáját.*
- Az Érmék Hatos. A segítőkész támogatást, a nagyvonalúságot, tágabb értelemben pedig a toleranciát jelképezi. Nem árulja el egyértelműen, vajon a kérdező ad-e vagy kap. Mindenesetre ha felbukkan, minden jel arra mutat, hogy az úton csak az ellentétek harmonikus kiegyenlítése, az adás és elfogadás egyensúlyának megteremtése után lehet továbbhaladni *mondja fel a kártya jelentését, aztán Darelld kezdésként felcsapott lapjára mutat.*
- A Pálcák Kilences azt jelzi, hogy a kérdező fenyegetve érzi magát. Nem biztos, hogy valódi veszélyről van szó, talán csak attól tart, hogy a régi sebek felszakadnak, ezért megkeményíti a lelkét. Vagy talán úgy érzi, zárt ajtók előtt áll.
*Pár pillanatra elgondolkodik, mintha ő is csak azután értelmezné az összefüggéseket, hogy a laphoz kapcsolódó definíciót elmondta. Yezánál nehéz megállapítani, hogy a véletleneket forgatja ügyesen vagy tervszerűen építi fel a dolgokat.* - De van egy különlegessége ennek a paklinak *folytatja.* - A leírások ugyan megmaradtak, de a színeket csupán stilizált ábra jelölte, így a Pálcák és a Kardok körül még most is viták folynak. Hogy melyik melyik, máig nem tisztázott. *Ujja finoman simít végig a jelölésen.* - A Kardok Kilences, ha így olvassuk, a félelmek, az aggodalmak és a megbánás lapja. Álmatlan éjszakákra, nyomasztó gondolatokra, vigasztalan időszakra utal. Arra is figyelmeztethet, hogy szembe kell nézni a félelmekkel.
*Felpillant Darelldre. Talán azt fürkészi, a kártyák ómene kivált-e bármit a férfiból.*
- Egyszer majd veszít ellenem *mondja, s habár a szavak maguk vereségről beszélnek, egyáltalán semmi fenyegetés nincs bennük. Törvényszerűségek szólnak így, szelíden, tudatában változtathatatlanságuknak.* - De még nem most. *A kezében tartott lapot fejjel lefelé teszi le a középső paklira, ahová fel kellett volna csapnia. Ha Darelld megfordítja, elmondja ennek a lapnak is a jelentését. Ezét, ami valamiképp kettejük közös lapja, hiszen a férfi paklijából húzta, de neki kellett volna vele nyitnia: a Kardok Királynője. Okos, hűvös és távolságtartó személyt jelöl, aki tiszta elmével bír, nyitott a logikus érvekre, a kritikus szemléletre, az intelligens megoldásokra. Éber, éles eszű, intellektuális kíváncsisággal rendelkező ember, de ravasz is lehet mindemellett. A Botok Királynője ellenben nagyon tud lelkesedni és nyitott az olyan feladatokra, amelyek akaraterőt, bátorságot, vállalkozó kedvet és kockázatvállalást igényelnek.
Az önkényes döntetlenre ítélt kártyaparti után Zammiria asztalánál kisebb felbolydulás keletkezik. Ha nem a saját szemével látta volna a történteket, el se hiszi. A szája elnyílik, a szeme elkerekedik és csak nézi ezt a szürreális komédiát a vizezéssel. Azért kérdőn odapillant Darelldre is, de a csuhás alak valahogy kicsit se tűnik neki veszélyesnek. Sokkal inkább olyasvalakinek, aki segítségre szorul.*
//Érintőlegesen Zammiria, Komblard és Maydeleine//
*Tetszik neki ez a pillantás és a már-már pimaszkodó válasz. Örül, hogy sikerült előcsalni a férfi ezen oldalát. Egy kicsit olybá tűnt, mintha már ő maga is elfeledte volna, hogy van neki ilyen. A válasz azonban komolyságára is rátalál. Yeza csendben hallgatja. Megragadják és elgondolkodtatják Darelld szavai. Az ösztönei, úgy tűnik, nem csalták meg, mikor kapaszkodót választott ehhez az új élethez. Szüksége van erre, hogy magába nézzen, hogy kontextusban lássa magát a céhen kívüli világgal. Ebben pedig egy ilyen beszélgetés nagyon sokat segít.*
- Amit akarok? *kérdez vissza.* - Nem tudom *vonja meg a vállát. Mosolya kissé keserédes.* - De ha azt kérdi, meddig mennék el, hogy elérjem, amit szükséges *hümment, s töprengőn réved el a tekintete. Közben kissé megmozgatja székre feltett, sebesült lábát, ahogy elgémberedett tagokat szokás. Hogy ennek van-e jelentősége vagy csupán véletlen egybeesés, netán szándékolt játék a talánnal, azt nehéz lenne megítélni.* - Azt nevelték belém, hogy hozzam meg az áldozatot, amit kell.
*Az ő pillantása is követi Darelldét, de inkább csak ösztönösen. A figyelme a saját beszélgetésüknél marad.*
- A bizonyítás az más. Ha létkérdés *igazítja el többedszerre az asztalon lévő lapjait* - akkor az ember kockáztat.
*Mikor újra felnéz Darelldre, halvány, nosztalgikus mosoly ül az arcán.* - Dönteni arról, hogy mit akarok... az nagyon... kiváltságos dolog.
*A játszma immár mintha kissé háttérbe szorult volna. Gyors ütemének rései egyre szélesebbre nyílnak, hogy a kártyázásnál jóval személyesebb ösvényre vezessenek.*
- Mint a gyermek, aki egész életében vágyott az apja csodás kardjára. Akit sokszor elvertek érte, mert lopva megérintette, mert ráfogott a markolatára, mikor őrizetlenül hagyták, csak hogy érezze, milyen. Aki küzdött érte, nyavalygott érte, acsargott érte, hízelgett érte, mert a jog, hogy az övé legyen, mindig olyan erősen lobogott benne *mondja, s a történet szinte élőn tükröződik a szemében, ahogy beszél.* - Aztán amikor végül megkapja, rájön, hogy az a kard nehéz és éles és túl nagy hozzá. A fegyverövére kötve csak elbukik benne. És akkor már sokkal szívesebben látná viszont az atyja oldalán, és megesküdne bármire, hogy kivárja, hogy kiérdemli, csak vegyék vissza tőle a terhét. Mert még nincs rá felkészülve. De az az atya már nincs többé. A szabad akarat pedig nehéz és éles és... *nem fejezi be, csak elhessenti a túl komorrá mélyült történetet egy mosollyal.*
- Mehet? *kérdi, aztán újabb lapot pattintanak fel, hogy tovább gördüljön a játék.
A következő forduló egyetlen lépéssel torpan meg a vég előtt. Yezának mindössze egy kártyája maradt, így kénytelen húzni egy lapot Darelldtől a kör kezdéséhez.*
- A várakozás izgalma olyan, mint a mákony. Az elején átjár, felpezsdít, felajz. Minden érzéket zsibongásban tart. De a túl sok megmutatja a másik arcát is: kiürít. Egészen. Sokkal többet vesz el, mint amit korábban adott. Elrágja az életkedvet is. Akár a túl hosszúra nyújtott előjáték *vonja meg a vállát.* - Kiábrándultságba fojtja a legszebb ígéretet is. *Nem zavartatja magát a pikáns hasonlat miatt, de nem valószínű, hogy csak véletlenül csúszott ki a száján.* - Tudja, a táncban is az a lényeg, hogy a zene ritmusát kövesse az ember. Se elsietni se lemaradni tőle nem érdemes. *Itt még véletlenül se említődik meg, hogy Yeza mennyire pocsék táncos. Igaz, sosem a zene ritmusával voltak gondjai, inkább azzal, hogy hagyja magát vezetni.* - De nem *vall színt végül őszintén.* - Nem vagyok túl türelmes típus. Ha van más mód, nem várom meg, hogy a nyulat a kor vigye el.
*Kezdésre készen tartja a Darelldtől húzott lapot, de a visszaszámolás után nem csapja fel, ahogy a férfi. Csupán rápillant a kezében tartott kártyára, de nem teszi le.*
- Tudta, Darelld, hogy a wegtoreni paklit a nyugat régi nagy birodalmából eredeztetik? A dűnék mitikus aranyvárosának jóskártyája egészen hasonló: yl'Dilddra, a Fátyol. Így hívják a wegtoreni félaraszost is, ha jövendőt mondanak belőle *meséli, mintha nem is venne róla tudomást, hogy megakasztotta a játékot, méghozzá egy elég sarkalatos ponton.* - Az Érmék, vagy a Nap. A Kardok vagy a Tövis. A Pálcák, vagy a Láng. A Kelyhek, vagy a Forrás *sorolja, Darelld kiterített lapjain mutatva a színeket, először a hagyományos, majd az archaikus megnevezést mondva. Baljával finoman a középen lévő két pakli közé csúsztatja az asztalon lévő egyetlen kártyáját.*
- Az Érmék Hatos. A segítőkész támogatást, a nagyvonalúságot, tágabb értelemben pedig a toleranciát jelképezi. Nem árulja el egyértelműen, vajon a kérdező ad-e vagy kap. Mindenesetre ha felbukkan, minden jel arra mutat, hogy az úton csak az ellentétek harmonikus kiegyenlítése, az adás és elfogadás egyensúlyának megteremtése után lehet továbbhaladni *mondja fel a kártya jelentését, aztán Darelld kezdésként felcsapott lapjára mutat.*
- A Pálcák Kilences azt jelzi, hogy a kérdező fenyegetve érzi magát. Nem biztos, hogy valódi veszélyről van szó, talán csak attól tart, hogy a régi sebek felszakadnak, ezért megkeményíti a lelkét. Vagy talán úgy érzi, zárt ajtók előtt áll.
*Pár pillanatra elgondolkodik, mintha ő is csak azután értelmezné az összefüggéseket, hogy a laphoz kapcsolódó definíciót elmondta. Yezánál nehéz megállapítani, hogy a véletleneket forgatja ügyesen vagy tervszerűen építi fel a dolgokat.* - De van egy különlegessége ennek a paklinak *folytatja.* - A leírások ugyan megmaradtak, de a színeket csupán stilizált ábra jelölte, így a Pálcák és a Kardok körül még most is viták folynak. Hogy melyik melyik, máig nem tisztázott. *Ujja finoman simít végig a jelölésen.* - A Kardok Kilences, ha így olvassuk, a félelmek, az aggodalmak és a megbánás lapja. Álmatlan éjszakákra, nyomasztó gondolatokra, vigasztalan időszakra utal. Arra is figyelmeztethet, hogy szembe kell nézni a félelmekkel.
*Felpillant Darelldre. Talán azt fürkészi, a kártyák ómene kivált-e bármit a férfiból.*
- Egyszer majd veszít ellenem *mondja, s habár a szavak maguk vereségről beszélnek, egyáltalán semmi fenyegetés nincs bennük. Törvényszerűségek szólnak így, szelíden, tudatában változtathatatlanságuknak.* - De még nem most. *A kezében tartott lapot fejjel lefelé teszi le a középső paklira, ahová fel kellett volna csapnia. Ha Darelld megfordítja, elmondja ennek a lapnak is a jelentését. Ezét, ami valamiképp kettejük közös lapja, hiszen a férfi paklijából húzta, de neki kellett volna vele nyitnia: a Kardok Királynője. Okos, hűvös és távolságtartó személyt jelöl, aki tiszta elmével bír, nyitott a logikus érvekre, a kritikus szemléletre, az intelligens megoldásokra. Éber, éles eszű, intellektuális kíváncsisággal rendelkező ember, de ravasz is lehet mindemellett. A Botok Királynője ellenben nagyon tud lelkesedni és nyitott az olyan feladatokra, amelyek akaraterőt, bátorságot, vállalkozó kedvet és kockázatvállalást igényelnek.
Az önkényes döntetlenre ítélt kártyaparti után Zammiria asztalánál kisebb felbolydulás keletkezik. Ha nem a saját szemével látta volna a történteket, el se hiszi. A szája elnyílik, a szeme elkerekedik és csak nézi ezt a szürreális komédiát a vizezéssel. Azért kérdőn odapillant Darelldre is, de a csuhás alak valahogy kicsit se tűnik neki veszélyesnek. Sokkal inkább olyasvalakinek, aki segítségre szorul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063