Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 08:29:05
Üzenet elküldve: 2020-03-22 08:29:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Amint Wrexan elmegy, Parcy nem takargatja tovább félelmeit, főként azután, hogy Beltrys is felbukkan. Annak ellenére, hogy Cassy nem tudta befejezni a mondandóját, mert vélhetően megzavarta a vadcirmos felbukkanása, a hosszúéletű fajtárs igyekszik az asztal alatt, kordában tartani a bajszost, mellette pedig kifejezni mindent, ami nyomasztja.*
- Cassy, tényleg röstellem, hogy beszökött, én igyekeztem kiterelni innen, de aztán találkoztam Wrexannal és... *Befejezni azért nem tudja, mert mintha empátiát ébresztett volna az állattal ilyen téren, hiszen az felugrik az ölébe, s dorombol neki, ami jól esik a férfinak, de most a fogadóban vannak és eleve nem kéne itt lennie a kedvencének, ezért igyekszik letenni a földre.*
- Na, most nem, kislány! *Újra a hölgy felé fordul, ha ő még ott van.* Tudod, volt egy kis nézeteltérésünk a tündérek és a fizikai munka megítélését illetően és nem szeretném, ha azt hinné, valami bajom van vele. Lehet, talán túlságosan aggódom, de harminc év távol a világtól, az harminc év. *Azzal kicsit maga elé néz, majd tudatosul benne valami. ~ Én fura vagyok. ~ Gondolja, hiszen ez a hirtelen jött igazság áradat mi másnak lehetne betudható, főként, hogy igen kevés ideje van itt. Cassy szavaira közben Beltrys dallamos hangján dorombol egyet, mintha tudomásul vette volna. Wrexan visszatér, a borok is felszolgáltatnak, de ekkor valami csodálatos dolgot mutat neki a pirtianesi földműves, olyat, amilyet még Paranvyr se látott. Természetesen ha elkérheti a poharat, megteszi, hiszen csodálatos ez az egész, attól elvonatkoztatva is, hogy a fiú egy tündértől kapta ezt.*
- Csodálatos, egyszerűen csodálatos. Hetven év alatt nem láttam ilyet! *Azzal visszaadja a pirtianesinek.*
- Nagyon vigyázz rá, ez egy kincs, és szerintem ne mutogasd mindenkinek, még a végén megéhezik rá egy rosszabb valaki és ellopja.
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Amint Wrexan elmegy, Parcy nem takargatja tovább félelmeit, főként azután, hogy Beltrys is felbukkan. Annak ellenére, hogy Cassy nem tudta befejezni a mondandóját, mert vélhetően megzavarta a vadcirmos felbukkanása, a hosszúéletű fajtárs igyekszik az asztal alatt, kordában tartani a bajszost, mellette pedig kifejezni mindent, ami nyomasztja.*
- Cassy, tényleg röstellem, hogy beszökött, én igyekeztem kiterelni innen, de aztán találkoztam Wrexannal és... *Befejezni azért nem tudja, mert mintha empátiát ébresztett volna az állattal ilyen téren, hiszen az felugrik az ölébe, s dorombol neki, ami jól esik a férfinak, de most a fogadóban vannak és eleve nem kéne itt lennie a kedvencének, ezért igyekszik letenni a földre.*
- Na, most nem, kislány! *Újra a hölgy felé fordul, ha ő még ott van.* Tudod, volt egy kis nézeteltérésünk a tündérek és a fizikai munka megítélését illetően és nem szeretném, ha azt hinné, valami bajom van vele. Lehet, talán túlságosan aggódom, de harminc év távol a világtól, az harminc év. *Azzal kicsit maga elé néz, majd tudatosul benne valami. ~ Én fura vagyok. ~ Gondolja, hiszen ez a hirtelen jött igazság áradat mi másnak lehetne betudható, főként, hogy igen kevés ideje van itt. Cassy szavaira közben Beltrys dallamos hangján dorombol egyet, mintha tudomásul vette volna. Wrexan visszatér, a borok is felszolgáltatnak, de ekkor valami csodálatos dolgot mutat neki a pirtianesi földműves, olyat, amilyet még Paranvyr se látott. Természetesen ha elkérheti a poharat, megteszi, hiszen csodálatos ez az egész, attól elvonatkoztatva is, hogy a fiú egy tündértől kapta ezt.*
- Csodálatos, egyszerűen csodálatos. Hetven év alatt nem láttam ilyet! *Azzal visszaadja a pirtianesinek.*
- Nagyon vigyázz rá, ez egy kincs, és szerintem ne mutogasd mindenkinek, még a végén megéhezik rá egy rosszabb valaki és ellopja.
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-22 07:07:22
Üzenet elküldve: 2020-03-22 07:07:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér hálásan fogadja Bobbir úr éledő vágyát. Szándékai szerint már jóval hajnal előtt kieszközölte volna, de a férfit jobban maga alá gyűrte a mozgalmas nap, mint gondolta. Sokáig csak karjának ölelő kegyébe vonta Nalaeät, de ahogy a nap odakint fényét kezdi bontogatni, a tündér csípőjének ajánlkozó simulása is válaszra talál.
A Sellőlány felettébb örül neki, hogy Bobbir úr ébredését bearanyozhatta szolgálataival. Pihegve mosolyog vendégük kicsattanó kedvén, mellyel az új napot és természetesen a készséges hálótársakat köszönti.*
- Egy ilyen kivételes férfi mellett ébredve nem is lehet másmilyen a nap, csakis csodás *mondja egy kissé még elcsigázottan. Közelebb húzódik Bobbir úrhoz és csókot lehel a férfi oldalára.*
- Biztos nem marad még egy napot? *tekint fel rá.* - Vagy legalább hagyjon egy ígéretet, hogy hamarosan viszont látjuk. *A Sellőház vendégei általában nem maradnak tovább egy-egy esténél. Átutazók, szórakozásra vágyó vándorok. Néhányan visszatérő vendégek, mások csak a hírüket viszik tovább távoli vidékekre. Vannak, akik mindig ugyanannak a Sellőnek a kegyeit keresik, vannak, akik újabb és újabb ízekből válogatnak inkább a ház kínálatából. Azt még nem tudja, hogy Bobbir úr melyik körbe tartozik, de nagyon reméli, hogy elégedett volt és a szolgáltatásaik hamarosan visszavonzzák majd őt a Sellőház vendégszeretetébe.*
- Jó reggelt, Yathlanae *köszönti az elf lányt is. Ha közelebb hajló mozdulata viszonzásra talál, akkor egy csókkal is.*
- Esetleg készíttessek Bobbir úrnak valami reggelit? *kérdi.* - Ágyba is hozom, ha óhajtja, de odalent is elfogyaszthatja, ha úgy kényelmesebb. *Nem tudja, mennyire siet a vendég, hogy lustálkodna-e még egy kicsit vagy lassan szedelőzködni kezdene inkább.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér hálásan fogadja Bobbir úr éledő vágyát. Szándékai szerint már jóval hajnal előtt kieszközölte volna, de a férfit jobban maga alá gyűrte a mozgalmas nap, mint gondolta. Sokáig csak karjának ölelő kegyébe vonta Nalaeät, de ahogy a nap odakint fényét kezdi bontogatni, a tündér csípőjének ajánlkozó simulása is válaszra talál.
A Sellőlány felettébb örül neki, hogy Bobbir úr ébredését bearanyozhatta szolgálataival. Pihegve mosolyog vendégük kicsattanó kedvén, mellyel az új napot és természetesen a készséges hálótársakat köszönti.*
- Egy ilyen kivételes férfi mellett ébredve nem is lehet másmilyen a nap, csakis csodás *mondja egy kissé még elcsigázottan. Közelebb húzódik Bobbir úrhoz és csókot lehel a férfi oldalára.*
- Biztos nem marad még egy napot? *tekint fel rá.* - Vagy legalább hagyjon egy ígéretet, hogy hamarosan viszont látjuk. *A Sellőház vendégei általában nem maradnak tovább egy-egy esténél. Átutazók, szórakozásra vágyó vándorok. Néhányan visszatérő vendégek, mások csak a hírüket viszik tovább távoli vidékekre. Vannak, akik mindig ugyanannak a Sellőnek a kegyeit keresik, vannak, akik újabb és újabb ízekből válogatnak inkább a ház kínálatából. Azt még nem tudja, hogy Bobbir úr melyik körbe tartozik, de nagyon reméli, hogy elégedett volt és a szolgáltatásaik hamarosan visszavonzzák majd őt a Sellőház vendégszeretetébe.*
- Jó reggelt, Yathlanae *köszönti az elf lányt is. Ha közelebb hajló mozdulata viszonzásra talál, akkor egy csókkal is.*
- Esetleg készíttessek Bobbir úrnak valami reggelit? *kérdi.* - Ágyba is hozom, ha óhajtja, de odalent is elfogyaszthatja, ha úgy kényelmesebb. *Nem tudja, mennyire siet a vendég, hogy lustálkodna-e még egy kicsit vagy lassan szedelőzködni kezdene inkább.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 22:30:55
Üzenet elküldve: 2020-03-21 22:30:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hát én idióta vagyok. * Túr a hajába a férfi idegesen nevetve. *
- Ezt totál elbasztam. Figyelj! Kérlek szólj amint valamit kellemetlennek érzel. Igazad van, nem ismerlek. Ahogy pedig azt mondtad nem érdekes a történeted, bepánikoltam. Próbállak megismerni, mert szeretném ha élveznéd a társaságom. *itt finoman a nőhöz hajol és végigsimít annak selymes haj zuhatagát. Arca veszélyes közel került a zöld szeműéhez, érzi annak feszült légzését, mely forrón égeti a férfi megduzzadt ajkát. Ingéhez nyúl és némán kettőt kigombol rajta. Nagyot sóhajtva folytatja*
- Túl sokat kérdeztem, és hülyeségeket beszéltem. Emiatt őszinte bocsánatodat kérem, még ha ez nem is teszi meg sem történtté a dolgokat. Mi lenne, ha kivennék egy szobát? Tennénk pár kellemes dolgot és én nem játszanám el a romantikus emberismerőt ami miatt te sem válnál horgoló asszonnyá? * Az elf lassan újból lehajol a nőhöz és kínzó lassúsággal centiről centire kerülnek közelebb, amíg nem elsőnek az orraik érintkeznek és a férfi utoljára a szemébe néz, majd megragadja annak csípőjét és szenvedélyesen közelebb rántja magához, így a nő melle és a férfi mellkasa keményen egymásnak nyomódik, míg az ajkaik először lassú, majd vad táncban találkoznak. Sert felmordul és szinte még többért könyörög. Vajon ezek után számíthat pofonra vagy a szépséges csábító megadja magát?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hát én idióta vagyok. * Túr a hajába a férfi idegesen nevetve. *
- Ezt totál elbasztam. Figyelj! Kérlek szólj amint valamit kellemetlennek érzel. Igazad van, nem ismerlek. Ahogy pedig azt mondtad nem érdekes a történeted, bepánikoltam. Próbállak megismerni, mert szeretném ha élveznéd a társaságom. *itt finoman a nőhöz hajol és végigsimít annak selymes haj zuhatagát. Arca veszélyes közel került a zöld szeműéhez, érzi annak feszült légzését, mely forrón égeti a férfi megduzzadt ajkát. Ingéhez nyúl és némán kettőt kigombol rajta. Nagyot sóhajtva folytatja*
- Túl sokat kérdeztem, és hülyeségeket beszéltem. Emiatt őszinte bocsánatodat kérem, még ha ez nem is teszi meg sem történtté a dolgokat. Mi lenne, ha kivennék egy szobát? Tennénk pár kellemes dolgot és én nem játszanám el a romantikus emberismerőt ami miatt te sem válnál horgoló asszonnyá? * Az elf lassan újból lehajol a nőhöz és kínzó lassúsággal centiről centire kerülnek közelebb, amíg nem elsőnek az orraik érintkeznek és a férfi utoljára a szemébe néz, majd megragadja annak csípőjét és szenvedélyesen közelebb rántja magához, így a nő melle és a férfi mellkasa keményen egymásnak nyomódik, míg az ajkaik először lassú, majd vad táncban találkoznak. Sert felmordul és szinte még többért könyörög. Vajon ezek után számíthat pofonra vagy a szépséges csábító megadja magát?*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:50:37
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:50:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A beszélgetés elején még egészen kellemesnek ígérkezik, hiszen a felesleges szerénykedés ellenére, Ser olyan dolgokat sorol fel, melyek Vyl számára egy férfi erényeit jelentik. A vérontás a talpraesettséget jelenti, az pedig, hogy ilyen kalandok ellenére jelen van a harcos, arra engedhet következtetni a lánynak, hogy bizony állóképességben sem marad alul. Ez egy rövid legyezést produkál a Sellőtől, valamint azt, hogy még egy gomb hasztalanná válik, hogy a lyukba kapaszkodhasson. Az eddig kialakult, egészen tűrhető képet azonban lerombolja a sok, hirtelen ténymegállapítás róla, amit Vyl nem igazán szeret, de ezt a legkevésbé sem mutatja ki, változatlanul mosolygós marad, hiszen nem az a célja, hogy elijessze az ártatlan vendégeket, ha gyermeklelkűek is. A bókot még egy legyintéssel, s elfojtott kuncogással is megspékeli, amit igyekszik nem a kardforgató nevetségességének, hanem a kedvességnek betudni.*
- Ugyan, elkényesztetsz engem! *A kérdésáradat azonban meglepi a félvért, a poharak törölgetése is abbamarad. Valójában tényleg a szeretkezés az egyik legfőbb dolog, ami boldoggá teszi, célia pedig a túlélés, mióta csak az eszét tudja; de nem hiszi, hogy ez eléggé kielégítő válasz lenne egy ilyen romantikus lelkületű fiúcskának. ~ Na most találj ki valamit, Vyl! ~ Így a hallgatást lassan igyekszik megtörni, bár a tétova tekintet továbbra is marad.*
- A... kötés. Szeretek kötni, meg horgolni, szabadidőmben. Megnyugtat. *Nyögi ki, aztán egy sóhajtásnyi pillanat múlva, folytatja is a mondandóját.*
- Bocsáss meg, de mégis miből gondolod, hogy hazudok neked, vagy alábecsült lennék? A Sellőház az életem. *Eléggé felzaklatja a dolog, hiszen valóban új célt nyújtott neki Zammiria és főként Ralas, mikor a soraik közé vették. Hogy figyelmét a dühéről elterelhesse, pótcselekvésként folytatja az üvegek takarítását, kissé kellemetlenül, bár kérdez utána.*
- Mivel szolgálhatok, kedves Ser?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A beszélgetés elején még egészen kellemesnek ígérkezik, hiszen a felesleges szerénykedés ellenére, Ser olyan dolgokat sorol fel, melyek Vyl számára egy férfi erényeit jelentik. A vérontás a talpraesettséget jelenti, az pedig, hogy ilyen kalandok ellenére jelen van a harcos, arra engedhet következtetni a lánynak, hogy bizony állóképességben sem marad alul. Ez egy rövid legyezést produkál a Sellőtől, valamint azt, hogy még egy gomb hasztalanná válik, hogy a lyukba kapaszkodhasson. Az eddig kialakult, egészen tűrhető képet azonban lerombolja a sok, hirtelen ténymegállapítás róla, amit Vyl nem igazán szeret, de ezt a legkevésbé sem mutatja ki, változatlanul mosolygós marad, hiszen nem az a célja, hogy elijessze az ártatlan vendégeket, ha gyermeklelkűek is. A bókot még egy legyintéssel, s elfojtott kuncogással is megspékeli, amit igyekszik nem a kardforgató nevetségességének, hanem a kedvességnek betudni.*
- Ugyan, elkényesztetsz engem! *A kérdésáradat azonban meglepi a félvért, a poharak törölgetése is abbamarad. Valójában tényleg a szeretkezés az egyik legfőbb dolog, ami boldoggá teszi, célia pedig a túlélés, mióta csak az eszét tudja; de nem hiszi, hogy ez eléggé kielégítő válasz lenne egy ilyen romantikus lelkületű fiúcskának. ~ Na most találj ki valamit, Vyl! ~ Így a hallgatást lassan igyekszik megtörni, bár a tétova tekintet továbbra is marad.*
- A... kötés. Szeretek kötni, meg horgolni, szabadidőmben. Megnyugtat. *Nyögi ki, aztán egy sóhajtásnyi pillanat múlva, folytatja is a mondandóját.*
- Bocsáss meg, de mégis miből gondolod, hogy hazudok neked, vagy alábecsült lennék? A Sellőház az életem. *Eléggé felzaklatja a dolog, hiszen valóban új célt nyújtott neki Zammiria és főként Ralas, mikor a soraik közé vették. Hogy figyelmét a dühéről elterelhesse, pótcselekvésként folytatja az üvegek takarítását, kissé kellemetlenül, bár kérdez utána.*
- Mivel szolgálhatok, kedves Ser?
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:11:52
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:11:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
-Semmivel sincs izgalmasabb életem, mint bárkinek. Sőt! Sokkal inkább szégyellésre méltó. Abból élek, hogy minden lépésem a vérontást üldözi vagy lehet inkább, már az engem. Több van benned egy buta libánál Vyl. Noha már megérkezésemkor bemutatkoztam, de hívj Sertnek. * Ezzel megragadja a nő kezét és gyengéd csókot lehel jobbjára. *
- Egyébként az izgalmas történetek mindig az ellenkezőjét állítják a valóságnak. Azonban megértem, a titkod nem feded fel bárkinek. Ez, csak még elbűvölőbbé tesz szépség. *a férfi hangja kellemesen lágy, míg lelke kissé csalódottá vált. Mindig szomorú lesz mikor az emberek álarcot húznak a társadalom elvárásai miatt. Biztosra veszi, hogy a fél elf igazi énjét több, mint kedvelné. Erről viszont a jelek szerint álmaiban sem halhat. *
- Úgy néz ki kénytelen leszek kérdezni. Mi a szenvedélyed? Kérlek ne mondd, hogy a szex. Valami titkos vágyra vagyok kíváncsi, célra az életben. Szeret mondjuk olvasni? Esetleg igazából egy művész, netalán költő? Ruhák, ékszerek? Azt valahogy nem nézném ki belőled. Rejtélyes vagy, és alábecsült. Valószínűleg egyáltalán nem vágysz arra, hogy kianalizáljalak, így ezt most abbahagyom, de tudnod kell nem hiszem el amit álcaként mutatsz. Megkérdezném milyen számodra a tökéletes férfi, de engem írnál le. Ha pedig egy hét múlva egy alacsony törpe kérdezné meg, azt mondanád pont, olyan mint ő. Így inkább nem futok felesleges köröket. Mondj valamit ami igaz, ami az eszedben jár, kérlek *teszi hozzá végső reményeként az elf a titokzatos hölgynek. *
-Semmivel sincs izgalmasabb életem, mint bárkinek. Sőt! Sokkal inkább szégyellésre méltó. Abból élek, hogy minden lépésem a vérontást üldözi vagy lehet inkább, már az engem. Több van benned egy buta libánál Vyl. Noha már megérkezésemkor bemutatkoztam, de hívj Sertnek. * Ezzel megragadja a nő kezét és gyengéd csókot lehel jobbjára. *
- Egyébként az izgalmas történetek mindig az ellenkezőjét állítják a valóságnak. Azonban megértem, a titkod nem feded fel bárkinek. Ez, csak még elbűvölőbbé tesz szépség. *a férfi hangja kellemesen lágy, míg lelke kissé csalódottá vált. Mindig szomorú lesz mikor az emberek álarcot húznak a társadalom elvárásai miatt. Biztosra veszi, hogy a fél elf igazi énjét több, mint kedvelné. Erről viszont a jelek szerint álmaiban sem halhat. *
- Úgy néz ki kénytelen leszek kérdezni. Mi a szenvedélyed? Kérlek ne mondd, hogy a szex. Valami titkos vágyra vagyok kíváncsi, célra az életben. Szeret mondjuk olvasni? Esetleg igazából egy művész, netalán költő? Ruhák, ékszerek? Azt valahogy nem nézném ki belőled. Rejtélyes vagy, és alábecsült. Valószínűleg egyáltalán nem vágysz arra, hogy kianalizáljalak, így ezt most abbahagyom, de tudnod kell nem hiszem el amit álcaként mutatsz. Megkérdezném milyen számodra a tökéletes férfi, de engem írnál le. Ha pedig egy hét múlva egy alacsony törpe kérdezné meg, azt mondanád pont, olyan mint ő. Így inkább nem futok felesleges köröket. Mondj valamit ami igaz, ami az eszedben jár, kérlek *teszi hozzá végső reményeként az elf a titokzatos hölgynek. *
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:53:49
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:53:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl várja a rendelést, de egyelőre csak bókokat kap. Ez azért hiányzott neki, arcára kiülve jelzik a hamiskás pírok igaznak feltüntetett érzelmeit. Jobbjára támaszkodik most teljesen, fejét is azonos irányba döntve egy kissé, hogy a fekete hajzuhatag is ráhullhasson, ráadásként a felszabadult balja igyekszik igazgatni az ing gallérját, majd kissé lejjebb is. Milyen borzalmas véletlen ez, pont most áll ez rosszul, s Vyl is ilyenkor veszi észre! A férfi lassan fiúvá avanzsálódik a szemében, hiszen olyan szépen igyekszik beszélni, s céljait sem rejti véka alá, mondjuk az is igaz, hogy minden hím fiú Int óta a leánynál, ha csak egy kicsit is.*
- Rendben, akkor szólíts csak Vylnek! Benned kit tisztelhetek? *Nyújtja közben csinytalanul, felszegett állal, de szándékait felfedve, mosolyogva a kezét, csókra. Ha a bemutatkozáson túlesnek, akkor rátér a lényegre.*
- Meséljek? Rendben, ha szeretnéd... Hol is kezdjem? *Ujját a szája elé emeli, úgy tesz, mintha tűnődne. Szereti húzni egy kicsit azoknak az agyát, akik kifejezetten eszesnek tűnnek, márpesig ritka manapság az a kardforgató, aki nem csak az izmainak és férfiasságának él. Az új vendég Vyl szerint a kivételt erősíti.*
- Nos, Artheniorból jöttem. *Mosolyodik el, kissé meg is legyinti a másikat a válasz után.*
- Nincs valami izgalmas történetem, azonban a tiedet szívesen elhallgatnám, akár egész este. Olyan ritka jó társaságra lelni. Mesélj egy kicsit, kérlek, biztosan különös helyeken járhattál, a páncélosok úgy szokták! *Eljátssza az unszoló, tudatlan kislányt, hiszen ezek a figurák azt kedvelik a legjobban, az Aranyfattyúnak meg nem a vendégek elriasztása a célja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl várja a rendelést, de egyelőre csak bókokat kap. Ez azért hiányzott neki, arcára kiülve jelzik a hamiskás pírok igaznak feltüntetett érzelmeit. Jobbjára támaszkodik most teljesen, fejét is azonos irányba döntve egy kissé, hogy a fekete hajzuhatag is ráhullhasson, ráadásként a felszabadult balja igyekszik igazgatni az ing gallérját, majd kissé lejjebb is. Milyen borzalmas véletlen ez, pont most áll ez rosszul, s Vyl is ilyenkor veszi észre! A férfi lassan fiúvá avanzsálódik a szemében, hiszen olyan szépen igyekszik beszélni, s céljait sem rejti véka alá, mondjuk az is igaz, hogy minden hím fiú Int óta a leánynál, ha csak egy kicsit is.*
- Rendben, akkor szólíts csak Vylnek! Benned kit tisztelhetek? *Nyújtja közben csinytalanul, felszegett állal, de szándékait felfedve, mosolyogva a kezét, csókra. Ha a bemutatkozáson túlesnek, akkor rátér a lényegre.*
- Meséljek? Rendben, ha szeretnéd... Hol is kezdjem? *Ujját a szája elé emeli, úgy tesz, mintha tűnődne. Szereti húzni egy kicsit azoknak az agyát, akik kifejezetten eszesnek tűnnek, márpesig ritka manapság az a kardforgató, aki nem csak az izmainak és férfiasságának él. Az új vendég Vyl szerint a kivételt erősíti.*
- Nos, Artheniorból jöttem. *Mosolyodik el, kissé meg is legyinti a másikat a válasz után.*
- Nincs valami izgalmas történetem, azonban a tiedet szívesen elhallgatnám, akár egész este. Olyan ritka jó társaságra lelni. Mesélj egy kicsit, kérlek, biztosan különös helyeken járhattál, a páncélosok úgy szokták! *Eljátssza az unszoló, tudatlan kislányt, hiszen ezek a figurák azt kedvelik a legjobban, az Aranyfattyúnak meg nem a vendégek elriasztása a célja.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:20:00
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:20:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
*Beharapott ajkakkal hosszan lehunyja szemeit a domború fél elf nő láttán, és elégedetlen tudatosítja magában, hogy pontosan őt kereste. Közelebb lépdel a pultra simuló, szemrevaló test gazdájához és mihelyst odaér egy kacér mosollyal nyújtja kezét a hölgynek. *
-Örvendek a találkozásnak. Mondja, csak hogy hívják kegyedet? Tudja, szeretek személyesebb viszonyt kialakítani *kacsint a nőre egy pillanatig sem burkolva kétértelmű célzását, majd folytatja mondandóját* pontosan ezért szeretném a nevén szólítani. Ha pedig itt tartunk, nem bánnám ha tegeződnénk. Meséljen egy keveset magáról! * Pillant az ezüstös fényű zöldekbe és várja kérdéseire válaszát. *
*Beharapott ajkakkal hosszan lehunyja szemeit a domború fél elf nő láttán, és elégedetlen tudatosítja magában, hogy pontosan őt kereste. Közelebb lépdel a pultra simuló, szemrevaló test gazdájához és mihelyst odaér egy kacér mosollyal nyújtja kezét a hölgynek. *
-Örvendek a találkozásnak. Mondja, csak hogy hívják kegyedet? Tudja, szeretek személyesebb viszonyt kialakítani *kacsint a nőre egy pillanatig sem burkolva kétértelmű célzását, majd folytatja mondandóját* pontosan ezért szeretném a nevén szólítani. Ha pedig itt tartunk, nem bánnám ha tegeződnénk. Meséljen egy keveset magáról! * Pillant az ezüstös fényű zöldekbe és várja kérdéseire válaszát. *
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:11:37
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:11:37
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri Expedíció//
//2. nap - este //
*Másnap reggel, sőt egész délután nem látni a Professzort. Ugyan nem is nagyon keresi senki, de a nyugodt nap úgy telik el mintha nem is létezne. Van aki a napi ügyeit intézte. Van aki kereskedő nézőbe ment. A nyugodt, mégis szabad nap lassan telik el. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor a kikötő szürkületbe burkolódzva lassan kiürül. Az utcák elnéptelenednek, a fogadók megtelnek. A Sellőház fogadótere is kicsit felélénkül amikor a Professzor, barna bőrkabátját fent hagyva, ingujjba lemegy a pulthoz. Aki így néz rá, meg kell hogy lepődjön. Szálkás az öreg. Nagyon is jó formában van, amit eddig takart a kabát.*
//Kiszolgálást kérve//
*A pulthoz érve, egy kedves, és udvarias mosollyal kivárja a sorát, és amikor ő kerül sorra akkor biccentve közelebb lép.*
-Estét.
*Mondja kacsintva.*
-Rendelnék magamnak, meg az embereimnek vacsorát. Az enyémet most hozzák ki, a többiek meg majd a nevemre kérjék.
*Mondja kedvesen, majd rögtön hozzá teszi.*
-Fycherhard. Ha megoldható lenne.
*Majd azzal felveszi az étlapot. Kirendeli ugyan azt mindenkinek. A Ralas kincse fantázianév alatt megbúvó valamiért kifizeti az érte járó 155 aranyat.
Ha ezzel megvannak, le is ül egy asztalhoz.*
//A professzor asztala//
*A kényelmesen elhelyezkedő Prof egy csendes asztalt választott, és ott ülve várja a vacsoráját. Ha új legénységének bármelyik tagja arra jár, annak intve jelzi, hogy örülne ha csatlakozna hozzá.*
//2. nap - este //
*Másnap reggel, sőt egész délután nem látni a Professzort. Ugyan nem is nagyon keresi senki, de a nyugodt nap úgy telik el mintha nem is létezne. Van aki a napi ügyeit intézte. Van aki kereskedő nézőbe ment. A nyugodt, mégis szabad nap lassan telik el. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor a kikötő szürkületbe burkolódzva lassan kiürül. Az utcák elnéptelenednek, a fogadók megtelnek. A Sellőház fogadótere is kicsit felélénkül amikor a Professzor, barna bőrkabátját fent hagyva, ingujjba lemegy a pulthoz. Aki így néz rá, meg kell hogy lepődjön. Szálkás az öreg. Nagyon is jó formában van, amit eddig takart a kabát.*
//Kiszolgálást kérve//
*A pulthoz érve, egy kedves, és udvarias mosollyal kivárja a sorát, és amikor ő kerül sorra akkor biccentve közelebb lép.*
-Estét.
*Mondja kacsintva.*
-Rendelnék magamnak, meg az embereimnek vacsorát. Az enyémet most hozzák ki, a többiek meg majd a nevemre kérjék.
*Mondja kedvesen, majd rögtön hozzá teszi.*
-Fycherhard. Ha megoldható lenne.
*Majd azzal felveszi az étlapot. Kirendeli ugyan azt mindenkinek. A Ralas kincse fantázianév alatt megbúvó valamiért kifizeti az érte járó 155 aranyat.
Ha ezzel megvannak, le is ül egy asztalhoz.*//A professzor asztala//
*A kényelmesen elhelyezkedő Prof egy csendes asztalt választott, és ott ülve várja a vacsoráját. Ha új legénységének bármelyik tagja arra jár, annak intve jelzi, hogy örülne ha csatlakozna hozzá.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:46:32
Üzenet elküldve: 2020-03-21 19:46:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Sertuenx Qers//
//Részben Cassy//
*Vyl kissé bánatosan, de belátja, hogy Wellyvel semmire sem megy. Egy darabig áll értetlenül, aztán bevillan neki egy emlékkép, még az utca nyomorából. Az egyik ottani barátnője viselkedett úgy, mint a félvér, s mint minden hasonló pillanatban, mikor kellemetlen dolog ötlik fel benne, menekül. Hirtelen faképnél hagyja a másikat, magyarázatot mellőzve siet a Sellőház felé, közben pedig, a vendégekre előre gondolva, kettó gombot elválaszt a lyuk fogságából, hogy kényelmesebb rálátás nyílhasson a dekoltázsra.
Leér a fogadóba, beáll a pult mögé, egyelőre úgy látja, hogy Cassy foglalkozik a többi vendéggel, így ha ránéz az elf, egy kacsintással kísért mosollyal köszön rá, aztán beáll a másik oldalra, poharakat törölgetni. Így telik a napja, jó ideig csak a sürgés-forgás megy, semmi különös, senki nem választja. Vyl kezdi egy kicsit értéktelennek érezni magát, hiszen annak ellenére, hogy kívülre próbálja magát magabiztosnak és erősnek mutatni, hamar össze lehet törni, akár apró jelekkel, akár saját maga által. Önpusztító porcelánbaba.
Ekkor azonban érdekes fordulat áll be. Határozott, délceg vonásokkal megáldott, kellemes megjelenésű férfi lép be, afféle kackiáns beszéddel, amit a lovagok szoktak használni, így a Sellő annak is gondolja a másikat, miközben a még meztelen nyakától lefelé eső területeket igyekszik gondolatban levetkőztetni, hogyha tényleg vendégről van szó, milyen fizikumra számítson. Kellemes elfoglaltság ez. Vyl belemegy a játékba, kezét nyújtja a magasba, majd ha a férfi közelebb ér, igyekszik elterpeszkedni a pulton, kezeivel minél szélesebb ívet alkotva, hogy beláthasson az ing által fedetlenebb részekre.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, a vágyak házában, a képzelet határtalan palotájában! Ha megengedi, én szívesen lesném óhajait, akár egész este. *A kacér megjegyzés mellé ledér lányunk kacsintást is társít, s várja a fejleményeket.*
//Sertuenx Qers//
//Részben Cassy//
*Vyl kissé bánatosan, de belátja, hogy Wellyvel semmire sem megy. Egy darabig áll értetlenül, aztán bevillan neki egy emlékkép, még az utca nyomorából. Az egyik ottani barátnője viselkedett úgy, mint a félvér, s mint minden hasonló pillanatban, mikor kellemetlen dolog ötlik fel benne, menekül. Hirtelen faképnél hagyja a másikat, magyarázatot mellőzve siet a Sellőház felé, közben pedig, a vendégekre előre gondolva, kettó gombot elválaszt a lyuk fogságából, hogy kényelmesebb rálátás nyílhasson a dekoltázsra.
Leér a fogadóba, beáll a pult mögé, egyelőre úgy látja, hogy Cassy foglalkozik a többi vendéggel, így ha ránéz az elf, egy kacsintással kísért mosollyal köszön rá, aztán beáll a másik oldalra, poharakat törölgetni. Így telik a napja, jó ideig csak a sürgés-forgás megy, semmi különös, senki nem választja. Vyl kezdi egy kicsit értéktelennek érezni magát, hiszen annak ellenére, hogy kívülre próbálja magát magabiztosnak és erősnek mutatni, hamar össze lehet törni, akár apró jelekkel, akár saját maga által. Önpusztító porcelánbaba.
Ekkor azonban érdekes fordulat áll be. Határozott, délceg vonásokkal megáldott, kellemes megjelenésű férfi lép be, afféle kackiáns beszéddel, amit a lovagok szoktak használni, így a Sellő annak is gondolja a másikat, miközben a még meztelen nyakától lefelé eső területeket igyekszik gondolatban levetkőztetni, hogyha tényleg vendégről van szó, milyen fizikumra számítson. Kellemes elfoglaltság ez. Vyl belemegy a játékba, kezét nyújtja a magasba, majd ha a férfi közelebb ér, igyekszik elterpeszkedni a pulton, kezeivel minél szélesebb ívet alkotva, hogy beláthasson az ing által fedetlenebb részekre.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, a vágyak házában, a képzelet határtalan palotájában! Ha megengedi, én szívesen lesném óhajait, akár egész este. *A kacér megjegyzés mellé ledér lányunk kacsintást is társít, s várja a fejleményeket.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:52:38
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:52:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Nyílt//
-Szép jó estét! *Hallatszik a mély bariton, amint belép a hangulatos helyiség falai közé. A férfi kivirult, csillagok fényét megszégyenítően mosolyog, majd körbefuttatja tekintetét az őt körülvevő embereken. *
- Sertuenx Qers vagyok, kardforgató. Azonban jelenleg, csak egy átlagos férfi aki kellemes időtöltésre vágyik. Mely becses hölgy tisztelne meg jelenlétével az elkövetkezendő szépséges pillanatok hadára? * Hallott, már férfiakról akik modortalanul, szégyent hozva fajtájukra rontottak be, ehhez hasonló helyekre elfeletkezvén az etikett mindennemű előírásáról. Az elf férfi nem akart ilyenné válni. Mindig is pimasz volt, és őszintesége átkának hála sokszor dől kardba saját bolondságai miatt, mégis tiszteli társait, annál inkább a bájos nőket. Tudta, hogy amint belép egy helyiségbe egy bemutatkozást, mindenek felett pedig udvarias köszönést mindenki megérdemli. Ez azonban nem rettenti el attól, hogy tökéletesen érthetően célozzon ittléte okára. Már csak reménykedni, mer hogy egy tényleg eszes nő kerül közelébe, mert bizony szereti a szépséget, de annál inkább a lenyűgöző gondolkodást. Noha mégsem konkrétan csevegni szeretne, de nem bánja a szellemi érettséget egy pillanat erejéig sem. *
//Nyílt//
-Szép jó estét! *Hallatszik a mély bariton, amint belép a hangulatos helyiség falai közé. A férfi kivirult, csillagok fényét megszégyenítően mosolyog, majd körbefuttatja tekintetét az őt körülvevő embereken. *
- Sertuenx Qers vagyok, kardforgató. Azonban jelenleg, csak egy átlagos férfi aki kellemes időtöltésre vágyik. Mely becses hölgy tisztelne meg jelenlétével az elkövetkezendő szépséges pillanatok hadára? * Hallott, már férfiakról akik modortalanul, szégyent hozva fajtájukra rontottak be, ehhez hasonló helyekre elfeletkezvén az etikett mindennemű előírásáról. Az elf férfi nem akart ilyenné válni. Mindig is pimasz volt, és őszintesége átkának hála sokszor dől kardba saját bolondságai miatt, mégis tiszteli társait, annál inkább a bájos nőket. Tudta, hogy amint belép egy helyiségbe egy bemutatkozást, mindenek felett pedig udvarias köszönést mindenki megérdemli. Ez azonban nem rettenti el attól, hogy tökéletesen érthetően célozzon ittléte okára. Már csak reménykedni, mer hogy egy tényleg eszes nő kerül közelébe, mert bizony szereti a szépséget, de annál inkább a lenyűgöző gondolkodást. Noha mégsem konkrétan csevegni szeretne, de nem bánja a szellemi érettséget egy pillanat erejéig sem. *
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:35:39
Üzenet elküldve: 2020-03-21 18:35:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Bátortalan mosollyal engedi útjára Wrexant, Parcy szavai további nyugalmat adnak neki bizonyos szempontból, másfelől viszont rögtön felméri, hogy nem is olyan kedélyes társalgásba csöppent, mint elsőre gondolta.*
- Felingerelte? Valami baj va…
*A fekete bundás nőstény felbukkanása megakasztja. Leguggol hozzá, és ha teheti, megsimogatja, majd kedves hangon beszél hozzá.*
- Ejnye hát, nem lenne szabad itt lenned, tudod? Persze megértem, hogy a gazdi mellett akarsz lenni mindig, én is ezt tenném a helyedben.
*Mosolyog megértőn.*
- De sajnos itt bajba kerülhetsz, legközelebb várd meg kint, jó?
*Aztán felállva Parcyra kacsint, és elvonul az italokért. Szándéka ellenére kényelmetlenséget okoz megint Wrexannak, s magában megjegyzi, hogy a jövőben kerülje a hasonló fordulatokat. Parcynak abban talán igaza lehet, hogy fiatal és talán kicsit tapasztalatlan még, bár kisfiúnak így ránézésre koránt sem mondaná. Sőt. Mielőtt azonban tekintete feltűnő lenne, legalábbis reméli, hogy még előtte, elfordítja a pillantását, hogy a poharát vékony ujjai közé fogja. Aztán inkább mégis elengedi, és kíváncsian várja, mit hozott magával Wrexan, bár úgy tűnik, előbb magyarázattal kell szolgálnia a poharakról. Parcyra pillant, aki vendéglátójukká lépett elő, s ha megengedi, felel a kérdésre.*
- Parcy meghívott minket egy pohárra a különleges borkínálatunkból. Remélem, ízleni fog nektek, egy testesebb vöröset választottam. Úgyhogy csak óvatosan, eléggé erős.
*Mosolyog jóindulatúan Wrexanra.*
- Ha még nem kóstoltad, javaslom, hogy lassan fogyaszd, egy kicsit alattomosan tudja itatni magát. De azért van így, mert nagyon finom.
*Végre aztán lelepleződik a titok, s Cassy szemeiben látható a kislányos rajongás, ahogy a szép holmi elbűvöli.*
- Ez gyönyörű, Wrexan! Már a kagyló is nagyon különleges, de ez a gyöngy még elragadóbb.
*Arcáról hirtelen lehull a derű, mikor a borba pottyan a drága holmi.*
- Oh!
*Kapna érte, mert úgy gondolja, a vörösbor csúnyán megfestheti az esetleges repedéseket, sérüléseket. Mielőtt azonban ennek hangot adhatna, belefojtja a szót a fény látványa. Óvatosan nyúl a felkínált pohárért. Közel emeli az arcához, kicsit magasabbra, mint a szeme, hogy alulról is belenézhessen ámulattal, s meg is forgatja a kezében. Szemeiből visszacsillog, arcát derengővé teszi, a mosoly visszaül ajkaira.*
- Olyan… mintha folyékony fény lenne.
*Ha Parcy meg akarja nézni, akkor átnyújtja neki, ha nem, akkor visszaadja Wrexannak.*
- Nagyon szép ajándék. Mit kellett tenned egy ilyen kincsért? És milyen volt az a valami?
*A fiú szavaiból azt veszi ki, hogy büszke rá, ezért reményei szerint nem találja személyeskedőnek vagy zavarba ejtőnek a kérdéseket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 20:37:44
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Bátortalan mosollyal engedi útjára Wrexant, Parcy szavai további nyugalmat adnak neki bizonyos szempontból, másfelől viszont rögtön felméri, hogy nem is olyan kedélyes társalgásba csöppent, mint elsőre gondolta.*
- Felingerelte? Valami baj va…
*A fekete bundás nőstény felbukkanása megakasztja. Leguggol hozzá, és ha teheti, megsimogatja, majd kedves hangon beszél hozzá.*
- Ejnye hát, nem lenne szabad itt lenned, tudod? Persze megértem, hogy a gazdi mellett akarsz lenni mindig, én is ezt tenném a helyedben.
*Mosolyog megértőn.*
- De sajnos itt bajba kerülhetsz, legközelebb várd meg kint, jó?
*Aztán felállva Parcyra kacsint, és elvonul az italokért. Szándéka ellenére kényelmetlenséget okoz megint Wrexannak, s magában megjegyzi, hogy a jövőben kerülje a hasonló fordulatokat. Parcynak abban talán igaza lehet, hogy fiatal és talán kicsit tapasztalatlan még, bár kisfiúnak így ránézésre koránt sem mondaná. Sőt. Mielőtt azonban tekintete feltűnő lenne, legalábbis reméli, hogy még előtte, elfordítja a pillantását, hogy a poharát vékony ujjai közé fogja. Aztán inkább mégis elengedi, és kíváncsian várja, mit hozott magával Wrexan, bár úgy tűnik, előbb magyarázattal kell szolgálnia a poharakról. Parcyra pillant, aki vendéglátójukká lépett elő, s ha megengedi, felel a kérdésre.*
- Parcy meghívott minket egy pohárra a különleges borkínálatunkból. Remélem, ízleni fog nektek, egy testesebb vöröset választottam. Úgyhogy csak óvatosan, eléggé erős.
*Mosolyog jóindulatúan Wrexanra.*
- Ha még nem kóstoltad, javaslom, hogy lassan fogyaszd, egy kicsit alattomosan tudja itatni magát. De azért van így, mert nagyon finom.
*Végre aztán lelepleződik a titok, s Cassy szemeiben látható a kislányos rajongás, ahogy a szép holmi elbűvöli.*
- Ez gyönyörű, Wrexan! Már a kagyló is nagyon különleges, de ez a gyöngy még elragadóbb.
*Arcáról hirtelen lehull a derű, mikor a borba pottyan a drága holmi.*
- Oh!
*Kapna érte, mert úgy gondolja, a vörösbor csúnyán megfestheti az esetleges repedéseket, sérüléseket. Mielőtt azonban ennek hangot adhatna, belefojtja a szót a fény látványa. Óvatosan nyúl a felkínált pohárért. Közel emeli az arcához, kicsit magasabbra, mint a szeme, hogy alulról is belenézhessen ámulattal, s meg is forgatja a kezében. Szemeiből visszacsillog, arcát derengővé teszi, a mosoly visszaül ajkaira.*
- Olyan… mintha folyékony fény lenne.
*Ha Parcy meg akarja nézni, akkor átnyújtja neki, ha nem, akkor visszaadja Wrexannak.*
- Nagyon szép ajándék. Mit kellett tenned egy ilyen kincsért? És milyen volt az a valami?
*A fiú szavaiból azt veszi ki, hogy büszke rá, ezért reményei szerint nem találja személyeskedőnek vagy zavarba ejtőnek a kérdéseket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.21 20:37:44
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 17:42:04
Üzenet elküldve: 2020-03-21 17:42:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
- Máris!
*Szolgálatkészen biccent a választásra, s míg keze rutinosan nyúl az üvegért és a pohárért, titkon örömmel gondol rá, hogy ő is ezt szereti jobban. A keze megáll egy kicsit, és meglepetten tekint fel a hízelgő kijelentésre. Vélekedése a bordélyházi érzelmekről nagyon is egybecseng Daesys hozzáállásával, de hogy egy nőtől kapjon érdeklődő figyelmet, még mindig kicsit szokatlan számára, legalábbis váratlanul éri. Noha e pajzán környezetben a kínálkozó szabad lehetőségek között könnyen éled kíváncsiság új vizek felé, minden tekintetben. A színes díszletben és jótékony félhomályban azonban könnyebben életre kelnek a szerepek is, az attraktív nő kijelentése mögött mégsem érez ugratást, talán csak egyfajta könnyelműséget. Gyorsan összekapja magát, és szerényen, kissé szégyenlősen elmosolyodik, de a szemében vidám fényekkel néz rá.*
- Megtisztelő lenne egy ilyen izgalmas, szilaj szépség figyelme. De valóban érdemtelen lennék rá. Köszönöm!
*Fogadja hálával a borravalót, a poharat pedig a jókívánsággal kísérve elé teszi, s hagyja a két vendéget beszélgetni. Diszkréten úgy tesz-vesz a pult mögött, mintha nem hallana semmit, ami nem rá tartozik. Egészen addig, míg Frädricus bevonja a beszélgetésbe. Akkor visszalép hozzájuk kedves arckifejezéssel.*
- Igen, így hívnak.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait, s persze meg se fordul a fejében, hogy zokon vegyen bármit, ráadásul a jelek szerint neki a teljes nevén mutatkozott be egykor, ezért kiemelt vendég lehetett. Restelkedő arckifejezést és bocsánatkérő mosolyt ölt a nevek hallatán, de kutat emlékeiben. Ha most Komblarddal együtt állnának itt, könnyebb lenne felidéznie, hiszen eléggé futólag találkoztak annak idején, és a nevekkel sem biztos, hogy találkozott, hiszen a személyzet megosztja a feladatokat, a szobát talán nem is ő adta ki. A végén elhangzó kérdésen viszont elcsodálkozik.*
- A tengerbe…?
*Kérdez vissza halkan.*
- Ilyenről nem hallottam, uram. Nagyon sajnálom. De emlékeznék rá, ha eljutott volna hozzám a híre. Szeretné, ha utánakérdeznék?
*Ajánlkozik a nyomozásra.*
//A pultnál//
- Máris!
*Szolgálatkészen biccent a választásra, s míg keze rutinosan nyúl az üvegért és a pohárért, titkon örömmel gondol rá, hogy ő is ezt szereti jobban. A keze megáll egy kicsit, és meglepetten tekint fel a hízelgő kijelentésre. Vélekedése a bordélyházi érzelmekről nagyon is egybecseng Daesys hozzáállásával, de hogy egy nőtől kapjon érdeklődő figyelmet, még mindig kicsit szokatlan számára, legalábbis váratlanul éri. Noha e pajzán környezetben a kínálkozó szabad lehetőségek között könnyen éled kíváncsiság új vizek felé, minden tekintetben. A színes díszletben és jótékony félhomályban azonban könnyebben életre kelnek a szerepek is, az attraktív nő kijelentése mögött mégsem érez ugratást, talán csak egyfajta könnyelműséget. Gyorsan összekapja magát, és szerényen, kissé szégyenlősen elmosolyodik, de a szemében vidám fényekkel néz rá.*
- Megtisztelő lenne egy ilyen izgalmas, szilaj szépség figyelme. De valóban érdemtelen lennék rá. Köszönöm!
*Fogadja hálával a borravalót, a poharat pedig a jókívánsággal kísérve elé teszi, s hagyja a két vendéget beszélgetni. Diszkréten úgy tesz-vesz a pult mögött, mintha nem hallana semmit, ami nem rá tartozik. Egészen addig, míg Frädricus bevonja a beszélgetésbe. Akkor visszalép hozzájuk kedves arckifejezéssel.*
- Igen, így hívnak.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait, s persze meg se fordul a fejében, hogy zokon vegyen bármit, ráadásul a jelek szerint neki a teljes nevén mutatkozott be egykor, ezért kiemelt vendég lehetett. Restelkedő arckifejezést és bocsánatkérő mosolyt ölt a nevek hallatán, de kutat emlékeiben. Ha most Komblarddal együtt állnának itt, könnyebb lenne felidéznie, hiszen eléggé futólag találkoztak annak idején, és a nevekkel sem biztos, hogy találkozott, hiszen a személyzet megosztja a feladatokat, a szobát talán nem is ő adta ki. A végén elhangzó kérdésen viszont elcsodálkozik.*
- A tengerbe…?
*Kérdez vissza halkan.*
- Ilyenről nem hallottam, uram. Nagyon sajnálom. De emlékeznék rá, ha eljutott volna hozzám a híre. Szeretné, ha utánakérdeznék?
*Ajánlkozik a nyomozásra.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 13:13:24
Üzenet elküldve: 2020-03-21 13:13:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
* A tündérek ócsárolásának szerencsére vége szakad, amikor Cassy megérkezik. Viszont, mikor látja a fiú szándékát a távozásra gyorsan bocsánatot kér.*
- Semmi baj rögtön jövök vissza.* Hamar megjárja az utat. Úgy tűnik Cassy örül neki, hogy visszatért.*
- Csak mutatni akartam valamit. Azért szaladtam fel.* Mondja sebtében és gyorsan helyet is foglal. A hízelgő szavak hatására szegény fiú el is pirul egy cseppet. Természetesen nem bánja, ha a lány is helyet foglal köztük.*
- Persze, csak nyugodtan.* Azt elé kerülő poharat kezdi el nézegetni. Még nem volt dolga alkoholos itallal ezelőtt, mivel kevés pénzét inkább ételre költötte el, nem úgy, mint korábbi kollégái többsége.*
- Ez itt micsoda?* Kérdez rá, mert amikor a rendelés történt, akkor nem volt észnél. Mikor választ kap rá, akkor elgondolkodik, de aztán a zsebéhez nyúl.*
- Ezt nézzétek meg!* Teszi ki az asztalra a fekete-lila, füstös színű kagylót. Aztán felnyitja és a páros szeme elé tárulhat hasonló színű gyöngy is.*
- Ezt kaptam a tengeri akármitől, mert nem vagyok benne biztos, hogy mi volt az. És ez még nem minden.* Azzal bedobja a gyöngyöt az érintetlen borospoharába. Amint bedobja a pohár tartalma fehéres fénnyel kezd el derengeni, mintha valaki gyertyát gyújtott volna benne.*
- Nekem nagyon tetszik ez az ajándék. Megdolgoztam ám érte.* Át is nyújtja a poharát a többieknek, ha esetleg közelebbről is megszeretnék tekinteni.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
* A tündérek ócsárolásának szerencsére vége szakad, amikor Cassy megérkezik. Viszont, mikor látja a fiú szándékát a távozásra gyorsan bocsánatot kér.*
- Semmi baj rögtön jövök vissza.* Hamar megjárja az utat. Úgy tűnik Cassy örül neki, hogy visszatért.*
- Csak mutatni akartam valamit. Azért szaladtam fel.* Mondja sebtében és gyorsan helyet is foglal. A hízelgő szavak hatására szegény fiú el is pirul egy cseppet. Természetesen nem bánja, ha a lány is helyet foglal köztük.*
- Persze, csak nyugodtan.* Azt elé kerülő poharat kezdi el nézegetni. Még nem volt dolga alkoholos itallal ezelőtt, mivel kevés pénzét inkább ételre költötte el, nem úgy, mint korábbi kollégái többsége.*
- Ez itt micsoda?* Kérdez rá, mert amikor a rendelés történt, akkor nem volt észnél. Mikor választ kap rá, akkor elgondolkodik, de aztán a zsebéhez nyúl.*
- Ezt nézzétek meg!* Teszi ki az asztalra a fekete-lila, füstös színű kagylót. Aztán felnyitja és a páros szeme elé tárulhat hasonló színű gyöngy is.*
- Ezt kaptam a tengeri akármitől, mert nem vagyok benne biztos, hogy mi volt az. És ez még nem minden.* Azzal bedobja a gyöngyöt az érintetlen borospoharába. Amint bedobja a pohár tartalma fehéres fénnyel kezd el derengeni, mintha valaki gyertyát gyújtott volna benne.*
- Nekem nagyon tetszik ez az ajándék. Megdolgoztam ám érte.* Át is nyújtja a poharát a többieknek, ha esetleg közelebbről is megszeretnék tekinteni.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 08:12:17
Üzenet elküldve: 2020-03-21 08:12:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Parcy valósággal utálja a tündéreket, hiszen eddig nem igazán volt a saját megítélése szerint, kifejezetten csak jó tapasztalata velük szemben, már pedig ha valakit a "jóságosak népébe" sorolnak, akkor illő lenne, ha hagyja magát alárendelni és szó nélkül teljesíti azt, amit kér tőle. Valójában eléggé téves elképzelése van arról, hogy milyennek is kéne lennie egy virágbólszületettnek, ez pedig folyamatos csalódásokra sarkallja. Mikor a remeteasszony mellett nőtt fel, nem volt alkalma találkozni ezekkel a lényekkel, így a tapasztalatai is hiányosak.*
- Földi tündérek! Azok is borzalmasak, sőt, a tündéreknél a varázslók és a kereskedők a legmegbízhatatlanabbak, főként az utóbbiak. Kiforgatnak a vagyonodból. *Szerencsére a további fajgyűlölködést megakadályozza Cassy, azzal, hogy a társasághoz csatlakozik, ha egyelőre nem is biztos alapon. Wrexan zavarodottságát nem tudja hova tenni, vagy sértődékeny, vagy nagyon gyerekes, mindenesetre érthetetlen számára a reakció. A fajtársát, ha csupán harmadik félként is, igyekszik megnyugtatni, mert nem hiszi, hogy ez az ő hibája lenne, nem kéne magára vennie.*
- Öhm, szerintem ez nem miattad van. Láthatóan felingerelte valami, de mondjuk az előző témával sem értett egyet nagyon. Kisgyerek még, nem kell elgondolkozni rajta, mit miért tesz. *Mosolyodik el a végére, közben pedig váratlan fordulat következik be - Beltrys úgy dönt, gazdája minden igyekezete ellenére, a társasághoz szándékozik caatlakozni, így ki is dugja fejét az asztal alól, hogy bemutassa magát, miközben Parcy lassan sápadni kezd, hiszen nem szeretne bajba kerülni, készül is a magyarázkodásra.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*Parcy valósággal utálja a tündéreket, hiszen eddig nem igazán volt a saját megítélése szerint, kifejezetten csak jó tapasztalata velük szemben, már pedig ha valakit a "jóságosak népébe" sorolnak, akkor illő lenne, ha hagyja magát alárendelni és szó nélkül teljesíti azt, amit kér tőle. Valójában eléggé téves elképzelése van arról, hogy milyennek is kéne lennie egy virágbólszületettnek, ez pedig folyamatos csalódásokra sarkallja. Mikor a remeteasszony mellett nőtt fel, nem volt alkalma találkozni ezekkel a lényekkel, így a tapasztalatai is hiányosak.*
- Földi tündérek! Azok is borzalmasak, sőt, a tündéreknél a varázslók és a kereskedők a legmegbízhatatlanabbak, főként az utóbbiak. Kiforgatnak a vagyonodból. *Szerencsére a további fajgyűlölködést megakadályozza Cassy, azzal, hogy a társasághoz csatlakozik, ha egyelőre nem is biztos alapon. Wrexan zavarodottságát nem tudja hova tenni, vagy sértődékeny, vagy nagyon gyerekes, mindenesetre érthetetlen számára a reakció. A fajtársát, ha csupán harmadik félként is, igyekszik megnyugtatni, mert nem hiszi, hogy ez az ő hibája lenne, nem kéne magára vennie.*
- Öhm, szerintem ez nem miattad van. Láthatóan felingerelte valami, de mondjuk az előző témával sem értett egyet nagyon. Kisgyerek még, nem kell elgondolkozni rajta, mit miért tesz. *Mosolyodik el a végére, közben pedig váratlan fordulat következik be - Beltrys úgy dönt, gazdája minden igyekezete ellenére, a társasághoz szándékozik caatlakozni, így ki is dugja fejét az asztal alól, hogy bemutassa magát, miközben Parcy lassan sápadni kezd, hiszen nem szeretne bajba kerülni, készül is a magyarázkodásra.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-21 07:35:31
Üzenet elküldve: 2020-03-21 07:35:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
//Cassy, Daesys//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd egy dolgot megtanult a Kikötőről, miközben lassan életéből a harmadik napját, az expedícióból pedig a másodikat tölti itt - bármilyen mosolygós, aranyos, vagy szépséges teremtéssel hozta össze az élet, ha nem kotyog neki, kiutálja, ha meg beszél, akkor meg akarja ölni. Ezt az életigazságot még Svorntnál sajátította el, s a szerzetesnek köszönhető az is, hogy feltehetően egy életre leírta a hullámok cifrázta partok mentén elterülő viskórengeteget. A mocsok pang, a söpredék teng a szennytől bűzlő negyedekben, s akárhogyan nézi, Fräd még Artheniornál is kevesebbre tartja a hasonló kaliberű figurákat, vagy képet. A szemforgatás nem kerüli el a tekintetét, valójában kezdi élvezni, hogy végre nem csak őt idegesítik, még annak az áran is, hogyha itt az elkövető szerepére kárhoztatik.*
- Csak nem valami rosszat mondtam? *Igyekszik elnyomni a sunyi mosolyt és közömbös arcot vágni, hasztalanul. Az egyvelegből egy kissé tágra nyílt szemekkel, fel-le libbenő ajkakkal megáldott csodagrimasz születik, mely okán még azt is lehetne feltételezni róla, hogy szerencsétlen Frädricust a kultúra maradék hiánya is annyira kikészítette nyámnyilasága okán két nap alatt, hogy méltóztatott megbolondulni, ami azért nagy tévedés lenne, de árnyalatilag hasonlít az igazsághoz is. Daesys Cassynak kezd el bókolni, s a sablonos színdarabok "nem lehetünk egymáséi" sémáját adja elő a tudós szerint, amire most ő néz kissé oldalra, szinte szégyenében, hogy ilyen társa adódott. ~ Ez képtelen nyugton maradni? ~ Ugyanakkor ha megnézi az elf arcát, rá kell jönnie, hogy ez bizony ismerős neki, ráadásként a nevének is szóba kellene jönnie. ~ Találkoztam már vele? De hol? Mikor? ~ Az elméjült emlékfelfedezésből megint a fruska rángatja ki, Fräd pedig igyekszik befejezni az elkezdett szavakat.*
- Jah, kurva unalmas vagyok, gondoltam. Ha Svorntot keresed, éppen kint cimborázik egy kormos képű kollégájával, aki feltehetően apám egyik munkatársának a hajóját csáklyázta meg, ha nem magának az apámnak a bárkája az. Zopal meg... *Szétnéz, hiszen reggel még itt volt a közelben. Amennyiben tekintete az őket vizslató orkra tévedhet, nyájas somolygás ül ki az arcára.*
- Ott leskelődik, a zöldike! Éppen halászik. *Tesz egy utalást az elképzeléseire; hiszen mi más oka lehet annak, hogy Carlotteia Zopal társaságánál legyen. Srylről azonban eszébe jut Maydeleine, róla pedig az első napja Artheniorban, arról pedig a Kikötő, az érkezése. ~ Megvan! ~ Fordul a pultos felé, akár egy kisgyerek, hiszen valóban örömre méltó az, ha az embernek végre eszébe jut valami.*
- Te Cahress vagy, igaz? Bocsáss meg, elhiszem, ha nem ismersz meg, hiszen rengeteg vendég volt itt mostanság. Vagy ha igen, kérlek, ne vedd zokon, hogy nem jutott először eszembe a neved. Még nyár végén érkeztem a Kikötőbe, a Sellőházban szálltam meg egy szerzetessel, bizonyos Komblarddal. A nevem Frädricus Lisendrehl. *Mondja, lassan szélesre nyíló mosollyal. Ezeket Daesys is jól hallhatja, sőt, akár Zopal is, amennyiben eléggé figyel. A következő mondatnál azonban a wegtoreni közelebb hajol, hiszen a jó hírnév mindenkinek jogában áll, s ez csorbíthatná a Sellőházét, azonban számára fontos részletkérdés, ugyanis az egyik ilyen áldozat pont ő lett volna, ha nem szökik el időben.*
- Kérlek, mondd csak, ha emlékszel: végül is sikeresen a tengerbe tudott dobni valakit az a kattant szerzetes?
//A pultnál//
//Cassy, Daesys//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd egy dolgot megtanult a Kikötőről, miközben lassan életéből a harmadik napját, az expedícióból pedig a másodikat tölti itt - bármilyen mosolygós, aranyos, vagy szépséges teremtéssel hozta össze az élet, ha nem kotyog neki, kiutálja, ha meg beszél, akkor meg akarja ölni. Ezt az életigazságot még Svorntnál sajátította el, s a szerzetesnek köszönhető az is, hogy feltehetően egy életre leírta a hullámok cifrázta partok mentén elterülő viskórengeteget. A mocsok pang, a söpredék teng a szennytől bűzlő negyedekben, s akárhogyan nézi, Fräd még Artheniornál is kevesebbre tartja a hasonló kaliberű figurákat, vagy képet. A szemforgatás nem kerüli el a tekintetét, valójában kezdi élvezni, hogy végre nem csak őt idegesítik, még annak az áran is, hogyha itt az elkövető szerepére kárhoztatik.*
- Csak nem valami rosszat mondtam? *Igyekszik elnyomni a sunyi mosolyt és közömbös arcot vágni, hasztalanul. Az egyvelegből egy kissé tágra nyílt szemekkel, fel-le libbenő ajkakkal megáldott csodagrimasz születik, mely okán még azt is lehetne feltételezni róla, hogy szerencsétlen Frädricust a kultúra maradék hiánya is annyira kikészítette nyámnyilasága okán két nap alatt, hogy méltóztatott megbolondulni, ami azért nagy tévedés lenne, de árnyalatilag hasonlít az igazsághoz is. Daesys Cassynak kezd el bókolni, s a sablonos színdarabok "nem lehetünk egymáséi" sémáját adja elő a tudós szerint, amire most ő néz kissé oldalra, szinte szégyenében, hogy ilyen társa adódott. ~ Ez képtelen nyugton maradni? ~ Ugyanakkor ha megnézi az elf arcát, rá kell jönnie, hogy ez bizony ismerős neki, ráadásként a nevének is szóba kellene jönnie. ~ Találkoztam már vele? De hol? Mikor? ~ Az elméjült emlékfelfedezésből megint a fruska rángatja ki, Fräd pedig igyekszik befejezni az elkezdett szavakat.*
- Jah, kurva unalmas vagyok, gondoltam. Ha Svorntot keresed, éppen kint cimborázik egy kormos képű kollégájával, aki feltehetően apám egyik munkatársának a hajóját csáklyázta meg, ha nem magának az apámnak a bárkája az. Zopal meg... *Szétnéz, hiszen reggel még itt volt a közelben. Amennyiben tekintete az őket vizslató orkra tévedhet, nyájas somolygás ül ki az arcára.*
- Ott leskelődik, a zöldike! Éppen halászik. *Tesz egy utalást az elképzeléseire; hiszen mi más oka lehet annak, hogy Carlotteia Zopal társaságánál legyen. Srylről azonban eszébe jut Maydeleine, róla pedig az első napja Artheniorban, arról pedig a Kikötő, az érkezése. ~ Megvan! ~ Fordul a pultos felé, akár egy kisgyerek, hiszen valóban örömre méltó az, ha az embernek végre eszébe jut valami.*
- Te Cahress vagy, igaz? Bocsáss meg, elhiszem, ha nem ismersz meg, hiszen rengeteg vendég volt itt mostanság. Vagy ha igen, kérlek, ne vedd zokon, hogy nem jutott először eszembe a neved. Még nyár végén érkeztem a Kikötőbe, a Sellőházban szálltam meg egy szerzetessel, bizonyos Komblarddal. A nevem Frädricus Lisendrehl. *Mondja, lassan szélesre nyíló mosollyal. Ezeket Daesys is jól hallhatja, sőt, akár Zopal is, amennyiben eléggé figyel. A következő mondatnál azonban a wegtoreni közelebb hajol, hiszen a jó hírnév mindenkinek jogában áll, s ez csorbíthatná a Sellőházét, azonban számára fontos részletkérdés, ugyanis az egyik ilyen áldozat pont ő lett volna, ha nem szökik el időben.*
- Kérlek, mondd csak, ha emlékszel: végül is sikeresen a tengerbe tudott dobni valakit az a kattant szerzetes?
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:50:52
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:50:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A pultnál//
*Természetesen Daesys nem várt kitörő lelkesedést, ámbár ilyen mértékű kelletlenséget sem. Felmerül benne az, hogy esetleg megbántotta a férfit, de ezt gyorsan el is hessegeti, egyfelől, mert biztos benne, hogy nem, ha pedig mégis, akkor pedig viselje derekasan, ahogy a férfiak szokták.
~ Büdös sem vagyok, és orrba sem vágtam még, pedig egyre inkább kedvem lenne hozzá. ~ Szemeit forgatja Frädricus fancsali üdvözlésén, és inkább a kedves pultos lányra mosolyog.*
- Hüm, az édes fehér jó lesz, kedves. Köszönöm szépen.
*Cahressben eddig nem csalódott, és amaz most is éppen annyira elragadó, mint amilyen első alkalommal volt.*
- Beléd tudnék szeretni, ha nem egy bordélyban dolgoznál.
*Sóhajtja és imádata tárgya Cahress Damastantnak átnyújt 5 arany borravalót. Mivel tisztában van vele, hogy fellángoló csodálata plátói, ezért kénytelen a csapat kevésbé kellemes tagjával foglalkozni, mégpedig Frädricusszal.*
- Látom számodra továbbra is fájdalmas a létezés. Ku...
*Kezdene éppen bele, de összeszorítja fogait, és valami arra készteti, hogy másik kifejezés után kutasson.*
- Iszonyatosan unalmas vagy. Honnan tudod egyáltalán mi érdekel engem?
*Állapítja meg, miközben felkönyököl egyik kezével, és kifúj egy tincset az arcából, majd amint megkapja a borát, belekóstol.*
- Akkor csak annyit mondj meg, hogy a többiek merre császkálnak?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.20 22:51:34
//A pultnál//
*Természetesen Daesys nem várt kitörő lelkesedést, ámbár ilyen mértékű kelletlenséget sem. Felmerül benne az, hogy esetleg megbántotta a férfit, de ezt gyorsan el is hessegeti, egyfelől, mert biztos benne, hogy nem, ha pedig mégis, akkor pedig viselje derekasan, ahogy a férfiak szokták.
~ Büdös sem vagyok, és orrba sem vágtam még, pedig egyre inkább kedvem lenne hozzá. ~ Szemeit forgatja Frädricus fancsali üdvözlésén, és inkább a kedves pultos lányra mosolyog.*
- Hüm, az édes fehér jó lesz, kedves. Köszönöm szépen.
*Cahressben eddig nem csalódott, és amaz most is éppen annyira elragadó, mint amilyen első alkalommal volt.*
- Beléd tudnék szeretni, ha nem egy bordélyban dolgoznál.
*Sóhajtja és imádata tárgya Cahress Damastantnak átnyújt 5 arany borravalót.
Mivel tisztában van vele, hogy fellángoló csodálata plátói, ezért kénytelen a csapat kevésbé kellemes tagjával foglalkozni, mégpedig Frädricusszal.*- Látom számodra továbbra is fájdalmas a létezés. Ku...
*Kezdene éppen bele, de összeszorítja fogait, és valami arra készteti, hogy másik kifejezés után kutasson.*
- Iszonyatosan unalmas vagy. Honnan tudod egyáltalán mi érdekel engem?
*Állapítja meg, miközben felkönyököl egyik kezével, és kifúj egy tincset az arcából, majd amint megkapja a borát, belekóstol.*
- Akkor csak annyit mondj meg, hogy a többiek merre császkálnak?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.20 22:51:34
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:24:21
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:24:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*A két férfi között feszülő nézetkülönbségről mit sem tud, s a változó felállás miatt talán soha nem derül már ki számára. Parcy visszadobja a labdát, s Cassy szégyenlősen elmosolyodik. A meghívás jólesik neki, de még fontolóra kell vennie, leülhet-e szórakozni. Közben szembesül vele, hogy Wrexan hárítja a feltételezést, s mikor távozni készül, ijedten felel.*
- Bocsáss meg, csak tréfáltam!
*Bűntudattal hallgat el, mikor Wrexan jelzi, hogy visszatér, és bizonytalanul fordul Parcyhoz.*
- Remélem, nem miattam ment el. Hozom a bort, remélem, kiengesztelhetem. Megkérdezem, hogy tarthatok-e szünetet.
*Kezd felvidulni ismét, nagyon jólesne egy kis baráti társaságban töltött idő. Ellibben a pulthoz, s nagyjából addigra visszaér, mire Wrexan felbukkan, megkönnyebbült derű ül az arcára. Tálcáján három pohár különleges bor van.*
- Örülök, kedves, már féltem, hogy elüldöztelek.
*Rákacsint, leteszi a poharakat, majd elviszi a tálcát és maga is leül. Parcynak mond köszönetet, finoman megérinti a karját hálája jeleként, de csak néhány pillanatra.*
- Köszönöm a meghívást, drága, nagyon szívesen csatlakozom két ilyen jóképű úriemberhez.
*A végén Wrexan felé is pillant derűsen, kutatva, vajon nem vált-e ki a korábbihoz hasonló reakciót.*
- Ugye nem bánod?
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
*A két férfi között feszülő nézetkülönbségről mit sem tud, s a változó felállás miatt talán soha nem derül már ki számára. Parcy visszadobja a labdát, s Cassy szégyenlősen elmosolyodik. A meghívás jólesik neki, de még fontolóra kell vennie, leülhet-e szórakozni. Közben szembesül vele, hogy Wrexan hárítja a feltételezést, s mikor távozni készül, ijedten felel.*
- Bocsáss meg, csak tréfáltam!
*Bűntudattal hallgat el, mikor Wrexan jelzi, hogy visszatér, és bizonytalanul fordul Parcyhoz.*
- Remélem, nem miattam ment el. Hozom a bort, remélem, kiengesztelhetem. Megkérdezem, hogy tarthatok-e szünetet.
*Kezd felvidulni ismét, nagyon jólesne egy kis baráti társaságban töltött idő. Ellibben a pulthoz, s nagyjából addigra visszaér, mire Wrexan felbukkan, megkönnyebbült derű ül az arcára. Tálcáján három pohár különleges bor van.*
- Örülök, kedves, már féltem, hogy elüldöztelek.
*Rákacsint, leteszi a poharakat, majd elviszi a tálcát és maga is leül. Parcynak mond köszönetet, finoman megérinti a karját hálája jeleként, de csak néhány pillanatra.*
- Köszönöm a meghívást, drága, nagyon szívesen csatlakozom két ilyen jóképű úriemberhez.
*A végén Wrexan felé is pillant derűsen, kutatva, vajon nem vált-e ki a korábbihoz hasonló reakciót.*
- Ugye nem bánod?
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 20:55:42
Üzenet elküldve: 2020-03-20 20:55:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elsősorban Zopal//
//Reyraa, Paranvyr, Drogghyan//
*A Sellőház színes vendégseregében Zopal lakonikus nyugalma és fegyelmezettsége érdekes ellenpólus, különösen Sryl számára. Az ő szeme könnyebben megakad a hasonlókon, nem véletlenül. S nemhogy elkedvetlenítené a fanyarság, inkább kíváncsisága növekszik. Megszemléli a kardot, mely az ismeretlen városőr jutalma volt, s úgy tűnik, Zopal azóta is becsben tartja. Elgondolkodik a dolgon, míg visszatér az italokkal, s néhány szót vált Droggal, majd a hozzá csatlakozó társasággal. A törpe visszafogott kedélyessége is a közelben tartaná, de csak addig beszélget vele, míg egyedül ül. Érdekelné, miket gyártott eddig például, de végül erre a kérdésre nem kerül sor. Csak kihúzott háttal felel arra, hogy számít-e az első- vagy másodkézből való ismeret. Inkább csak büszkeség, nem sértettség beszél belőle.*
- Egy tisztes asszonynak nem mindegy.
*Későbbi tréfája Reyraa-val észrevehető zavart okoz Parcynál, amit Sryl félreért, s egy mindentudó mosollyal reagál rá. Úgy gondolja, érdekli őt a mélységi nő, ami egyáltalán nem lepné meg, leszámítva, hogy a faji ellentétek átívelésének szép példájáról van szó. Na de éppen ő ne értené meg, mennyire ellenállhatatlanul vonzó lehet a veszély és a hűvös felszín? El is fordítja figyelmét, némi fájó nosztalgiával, és hagyja, hogy a három fős társaság ismerkedjen, már el is köszönt tőlük azokkal a szavakkal, melyekkel rendelkezésre állásáról biztosította őket.
Zopalhoz lép, és egy kupa vajsört tesz a magányos harcos elé is.*
- Egészségére, és a régi hősiesség emlékére!
*Ám még nem tántorít az asztaltól.*
- Megkérdezhetem, mi történt utána? Jó szolgálatot tett a kard? Ezért őrzi még mindig?
*Sokan eladták volna, ha csak koloncként kell cipelniük ilyesmit, ezért vagy érzelmi értéke van, vagy praktikus okok állnak a ragaszkodás mögött.*
//Reyraa, Paranvyr, Drogghyan//
*A Sellőház színes vendégseregében Zopal lakonikus nyugalma és fegyelmezettsége érdekes ellenpólus, különösen Sryl számára. Az ő szeme könnyebben megakad a hasonlókon, nem véletlenül. S nemhogy elkedvetlenítené a fanyarság, inkább kíváncsisága növekszik. Megszemléli a kardot, mely az ismeretlen városőr jutalma volt, s úgy tűnik, Zopal azóta is becsben tartja. Elgondolkodik a dolgon, míg visszatér az italokkal, s néhány szót vált Droggal, majd a hozzá csatlakozó társasággal. A törpe visszafogott kedélyessége is a közelben tartaná, de csak addig beszélget vele, míg egyedül ül. Érdekelné, miket gyártott eddig például, de végül erre a kérdésre nem kerül sor. Csak kihúzott háttal felel arra, hogy számít-e az első- vagy másodkézből való ismeret. Inkább csak büszkeség, nem sértettség beszél belőle.*
- Egy tisztes asszonynak nem mindegy.
*Későbbi tréfája Reyraa-val észrevehető zavart okoz Parcynál, amit Sryl félreért, s egy mindentudó mosollyal reagál rá. Úgy gondolja, érdekli őt a mélységi nő, ami egyáltalán nem lepné meg, leszámítva, hogy a faji ellentétek átívelésének szép példájáról van szó. Na de éppen ő ne értené meg, mennyire ellenállhatatlanul vonzó lehet a veszély és a hűvös felszín? El is fordítja figyelmét, némi fájó nosztalgiával, és hagyja, hogy a három fős társaság ismerkedjen, már el is köszönt tőlük azokkal a szavakkal, melyekkel rendelkezésre állásáról biztosította őket.
Zopalhoz lép, és egy kupa vajsört tesz a magányos harcos elé is.*
- Egészségére, és a régi hősiesség emlékére!
*Ám még nem tántorít az asztaltól.*
- Megkérdezhetem, mi történt utána? Jó szolgálatot tett a kard? Ezért őrzi még mindig?
*Sokan eladták volna, ha csak koloncként kell cipelniük ilyesmit, ezért vagy érzelmi értéke van, vagy praktikus okok állnak a ragaszkodás mögött.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 18:29:49
Üzenet elküldve: 2020-03-20 18:29:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ismét úgy történik, ahogyan ő azt elrendelte. Ezt meg tudná szokni. A nap viszont már a végéhez közeledik, mindjárt itt a holnap, amikor vissza kell térnie egy másik, sokkal kevésbé kellemes világba. Az utazást azért nem sietteti, minden percet kiélvez, még ha csak passzívan is. Igazít a takarón, amit Nalaeä borít hármójukra, aztán elhelyezkedik a két meztelen nő között a paplan alatt. A szoba félhomályában egy ideig még figyeli, ahogy a mellkasánál játszanak a sellők a kezeikkel, aztán becsukja a szemét, hogy engedje magát álomba cirógatni. A halk dúdolás is kellemes, pont a helyzetükhöz illik. Keze a takaró alatt az őt közrefogó két testhez ér miközben elalszik.
Nyugodtan, mélyen alussza álmát, mely sokkal jobb nem lehet a tegnapjánál. Talán pont a napot álmodja tovább vagy a holnapról képzeleg. A hozzábújó tündért öntudatlanul magához öleli, aztán el sem engedi reggelig. Reggel a lányoknál később ébred egy kicsit, a napköszöntő csókot szinte fel sem fogja, csak csukott szemmel mosolyodik el miatta. A tündéri trükkökre már feleszmél egy idő után. Csendben enged Nalaeänak miután érzi, hogy hajnalban sem tud parancsolni a vágyának. Lám, a tündér türelmesen megvárta, hogy lankanjon az ébersége, hogy aztán csellel szerezze meg, amit akar. Bobbir megadja neki, így Nalaeäval összefonódva éri őket a hajnal első napsugara. Csókot nyom a tündérlány nyakára, majd lazír az ölelésen, hogy visszatérjen közte és Yathlanae közé.*
– Milyen csodás napunk van, lányok. Jó reggelt! *mondja miközben feljebb tornássza magát az ágyon, hogy az ágytámlának dőlhessen.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ismét úgy történik, ahogyan ő azt elrendelte. Ezt meg tudná szokni. A nap viszont már a végéhez közeledik, mindjárt itt a holnap, amikor vissza kell térnie egy másik, sokkal kevésbé kellemes világba. Az utazást azért nem sietteti, minden percet kiélvez, még ha csak passzívan is. Igazít a takarón, amit Nalaeä borít hármójukra, aztán elhelyezkedik a két meztelen nő között a paplan alatt. A szoba félhomályában egy ideig még figyeli, ahogy a mellkasánál játszanak a sellők a kezeikkel, aztán becsukja a szemét, hogy engedje magát álomba cirógatni. A halk dúdolás is kellemes, pont a helyzetükhöz illik. Keze a takaró alatt az őt közrefogó két testhez ér miközben elalszik.
Nyugodtan, mélyen alussza álmát, mely sokkal jobb nem lehet a tegnapjánál. Talán pont a napot álmodja tovább vagy a holnapról képzeleg. A hozzábújó tündért öntudatlanul magához öleli, aztán el sem engedi reggelig. Reggel a lányoknál később ébred egy kicsit, a napköszöntő csókot szinte fel sem fogja, csak csukott szemmel mosolyodik el miatta. A tündéri trükkökre már feleszmél egy idő után. Csendben enged Nalaeänak miután érzi, hogy hajnalban sem tud parancsolni a vágyának. Lám, a tündér türelmesen megvárta, hogy lankanjon az ébersége, hogy aztán csellel szerezze meg, amit akar. Bobbir megadja neki, így Nalaeäval összefonódva éri őket a hajnal első napsugara. Csókot nyom a tündérlány nyakára, majd lazír az ölelésen, hogy visszatérjen közte és Yathlanae közé.*
– Milyen csodás napunk van, lányok. Jó reggelt! *mondja miközben feljebb tornássza magát az ágyon, hogy az ágytámlának dőlhessen.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-20 15:31:26
Üzenet elküldve: 2020-03-20 15:31:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Hát ha eddig nem is tartotta furcsának Paranvyrt, akkor most már biztos annak tartja. Ugyanis a mélységiekről nem fogalmazott ilyen lenézően, mint a cuki kis tündérekről. Főleg a tengeri tündérről, ami talán nem is volt tündér, de ez most nem lényeges.*
- Hát nekem még ajándékot is adott. Tökre rendes volt. Sőt ismerek földi tündért is. Egész aranyos kis népség. Sőt tőlük is kaptam ajándékot a nyári vásáron. Egy kis lámpást, ami éjjel világít.* Magyarázza lelkesen. Aztán betoppan a semmiből Cassy. Wrexan elszégyelli magát, rögvest mikor a lányok stírölése szóba kerül. Eszébe sem jutna, hogy csak úgy megbámulja az itt lévőket. Az szerinte nagy illetlenség volna.*
- Én nem bámultam meg senkit.* Mentegetőzik gyorsan. Hogy leplezze a zavarát gyorsan távozik az asztaltól.*
- Egy pillanat és jövök vissza.* Mondja még gyorsan. A szobája felé iramodik. ~ Még jó, hogy a tündérekre terelődött a szó. ~ A szobába berontva keresgélni kezd, majd mikor megtalálja gondosan visszazárja az ajtót, mielőtt visszaindulna a többiekhez. Nem telik bele sok idő és máris az asztalnál van.*
- Itt is vagyok.
//A kocka el van vetve//
* Hát ha eddig nem is tartotta furcsának Paranvyrt, akkor most már biztos annak tartja. Ugyanis a mélységiekről nem fogalmazott ilyen lenézően, mint a cuki kis tündérekről. Főleg a tengeri tündérről, ami talán nem is volt tündér, de ez most nem lényeges.*
- Hát nekem még ajándékot is adott. Tökre rendes volt. Sőt ismerek földi tündért is. Egész aranyos kis népség. Sőt tőlük is kaptam ajándékot a nyári vásáron. Egy kis lámpást, ami éjjel világít.* Magyarázza lelkesen. Aztán betoppan a semmiből Cassy. Wrexan elszégyelli magát, rögvest mikor a lányok stírölése szóba kerül. Eszébe sem jutna, hogy csak úgy megbámulja az itt lévőket. Az szerinte nagy illetlenség volna.*
- Én nem bámultam meg senkit.* Mentegetőzik gyorsan. Hogy leplezze a zavarát gyorsan távozik az asztaltól.*
- Egy pillanat és jövök vissza.* Mondja még gyorsan. A szobája felé iramodik. ~ Még jó, hogy a tündérekre terelődött a szó. ~ A szobába berontva keresgélni kezd, majd mikor megtalálja gondosan visszazárja az ajtót, mielőtt visszaindulna a többiekhez. Nem telik bele sok idő és máris az asztalnál van.*
- Itt is vagyok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242