Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 248 (4941. - 4960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4960. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:03:02
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:03:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Így már sokkal kényelmesebb. Talán mindig arra vágyott, amikor valami romantikus regény akadt a kezébe, hogy gyertyafénynél puha ágyban leheljék rá ezeket a csókokat, de mivel most cseppet sem ilyen helyzetben van, rá kell eszmélnie, hogy sokkal nagyobb izgalom ez, mintha a szobájába ráncigálta volna őt a másik. Talán akkor egyértelmű nemet mondott volna minden próbálkozásra, hiszen játszotta az úrnőt. De egy ilyen központi, mégis elszeparált helyen valami új tör elő belőle, s neki tökéletesen megfelelne az a züllött kalóz is. Mi is édesebb annál, amikor előkerül az igazi, el nem nyomott én. Mosolyog saját magán, mindig valami újra derül fény arra vonatkozóan, hogy ki is ő.
Mondatára nem rest az elf ismételgetni a nevét, talán először sejlik fel benne, hogy mennyire jól esne hasonlóan kimondani a másikét is, de nem. Talán elvenné tőle az egész varázst. A rejtélyes gyógyító, aki most rajta dolgozik. Milyen szép is ez.
Az asztalon ülve sokkal könnyebben éri a másikat, s arrébb tessékelve körülöttük minden poharat és hamutálat, még több helyük akad, de ő mégis a lábait kulcsolja át a vele szemben lévőn. Az pedig végre megízleli a hegyeske füleit, tovább játszadozva csókjaival a nyakán. Ekkor hallatszik ki az első halk, de mindent eláruló sóhaj is fogai közül. Ha lehet, még közelebb vonja magát a hosszúéletűhöz, érezve, ahogy a combjára siklik annak keze. Már a nadrág anyaga is zavarja, mert nem érzi mindenét úgy, ahogy azt szeretné. A lengébbnek mondható karcsú szabású ing csak az, amivel könnyebben játszhat a másik, hogy tiszta bőrfelületet érjen. Ő is megpróbál ilyet keresni és utat szeretne törni a másik felsőrésze alá. Milyen jól nézne ki csak egy orvosi köpenyben. Fantáziál. Kinek nem vonzó valaki, aki sokat tud és azt a ruhája is hirdeti valamilyen formában? Elveti, neki mindegy mi van a másikon, csak kerüljön lejjebb róla. Egy kis ideig elszakítja magát az ízlelgetésből és mélyen néz azokba a zöldekbe.*
- Így kell inspirálni. *Mosolyában semmi kisasszonyos nincs éppen, csak a vegytiszta vágyakozás, közben pedig kutatja tovább a másikhoz vezető utat, majd ő keresi a kulcscsont mérgező vonalait, a nyakat, hogy mindent kipuhatoljon magának csókjaival.*
*Így már sokkal kényelmesebb. Talán mindig arra vágyott, amikor valami romantikus regény akadt a kezébe, hogy gyertyafénynél puha ágyban leheljék rá ezeket a csókokat, de mivel most cseppet sem ilyen helyzetben van, rá kell eszmélnie, hogy sokkal nagyobb izgalom ez, mintha a szobájába ráncigálta volna őt a másik. Talán akkor egyértelmű nemet mondott volna minden próbálkozásra, hiszen játszotta az úrnőt. De egy ilyen központi, mégis elszeparált helyen valami új tör elő belőle, s neki tökéletesen megfelelne az a züllött kalóz is. Mi is édesebb annál, amikor előkerül az igazi, el nem nyomott én. Mosolyog saját magán, mindig valami újra derül fény arra vonatkozóan, hogy ki is ő.
Mondatára nem rest az elf ismételgetni a nevét, talán először sejlik fel benne, hogy mennyire jól esne hasonlóan kimondani a másikét is, de nem. Talán elvenné tőle az egész varázst. A rejtélyes gyógyító, aki most rajta dolgozik. Milyen szép is ez.
Az asztalon ülve sokkal könnyebben éri a másikat, s arrébb tessékelve körülöttük minden poharat és hamutálat, még több helyük akad, de ő mégis a lábait kulcsolja át a vele szemben lévőn. Az pedig végre megízleli a hegyeske füleit, tovább játszadozva csókjaival a nyakán. Ekkor hallatszik ki az első halk, de mindent eláruló sóhaj is fogai közül. Ha lehet, még közelebb vonja magát a hosszúéletűhöz, érezve, ahogy a combjára siklik annak keze. Már a nadrág anyaga is zavarja, mert nem érzi mindenét úgy, ahogy azt szeretné. A lengébbnek mondható karcsú szabású ing csak az, amivel könnyebben játszhat a másik, hogy tiszta bőrfelületet érjen. Ő is megpróbál ilyet keresni és utat szeretne törni a másik felsőrésze alá. Milyen jól nézne ki csak egy orvosi köpenyben. Fantáziál. Kinek nem vonzó valaki, aki sokat tud és azt a ruhája is hirdeti valamilyen formában? Elveti, neki mindegy mi van a másikon, csak kerüljön lejjebb róla. Egy kis ideig elszakítja magát az ízlelgetésből és mélyen néz azokba a zöldekbe.*
- Így kell inspirálni. *Mosolyában semmi kisasszonyos nincs éppen, csak a vegytiszta vágyakozás, közben pedig kutatja tovább a másikhoz vezető utat, majd ő keresi a kulcscsont mérgező vonalait, a nyakat, hogy mindent kipuhatoljon magának csókjaival.*
4959. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 17:35:41
Üzenet elküldve: 2024-03-17 17:35:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az a mosoly. A férfi érteni véli, hogy mi játszódik le a másikban. Más körülmények közt minden bizonnyal nem így reagálna erre, de most már túl sok minden történt vele. Ha valaki rá vágyik az benne is képes a tüzet gerjeszteni, de neki nem igénye az ilyesmi. Neki önmagukban a hangulat is elég szokott lenni. Az egyéb igényeit be tudja mesélni is magának. De a nő másnak tűnik. A szavaira a doki megismétli szinte még több vággyal a nevét.*
-Mai!
*Aztán a nő felcsüccsen az asztalra és az eddig tartóztató kéz ismét határozottabban visszahúzza. A férfinek nem is kell sok. Újra bukik is azokra az ajkakra. Keze közben neki is végigsiklik a másik hátán, bármilyen szabad bőrfelületet keresve, hogy végigsimítson rajta. Annak ellenére, hogy szereti az úriembert vagy a kedves doktorbácsit játszani, de az elf a lelke mélyén megmaradt züllött kalóznak. Neki már akkor elegek voltak azok a paravánok bármire mikor kérte őket. Sőt, az igazság az, hogy azok csak a lány miatt lettek kérve. Tőle nem áll távol az asztalra fektetés se és úgy gondolja itt a Sellőben nem akadnak fenn az ilyen apróságokon. Kezével félre is söpörné az asztalon található dolgokat, hogy egy kis helyet teremtsen akármire is és közben annyira eltávolodna a lánytól, hogy közvetlen közelről a fülébe búghasson.*
-Mai!
*Majd nyelvét finoman végig is vezetné azokon a hallószerveken, hogy utána a kecses nyakra tapadjon rá. Szabad keze pedig közben a másik combjára téved.*
*Az a mosoly. A férfi érteni véli, hogy mi játszódik le a másikban. Más körülmények közt minden bizonnyal nem így reagálna erre, de most már túl sok minden történt vele. Ha valaki rá vágyik az benne is képes a tüzet gerjeszteni, de neki nem igénye az ilyesmi. Neki önmagukban a hangulat is elég szokott lenni. Az egyéb igényeit be tudja mesélni is magának. De a nő másnak tűnik. A szavaira a doki megismétli szinte még több vággyal a nevét.*
-Mai!
*Aztán a nő felcsüccsen az asztalra és az eddig tartóztató kéz ismét határozottabban visszahúzza. A férfinek nem is kell sok. Újra bukik is azokra az ajkakra. Keze közben neki is végigsiklik a másik hátán, bármilyen szabad bőrfelületet keresve, hogy végigsimítson rajta. Annak ellenére, hogy szereti az úriembert vagy a kedves doktorbácsit játszani, de az elf a lelke mélyén megmaradt züllött kalóznak. Neki már akkor elegek voltak azok a paravánok bármire mikor kérte őket. Sőt, az igazság az, hogy azok csak a lány miatt lettek kérve. Tőle nem áll távol az asztalra fektetés se és úgy gondolja itt a Sellőben nem akadnak fenn az ilyen apróságokon. Kezével félre is söpörné az asztalon található dolgokat, hogy egy kis helyet teremtsen akármire is és közben annyira eltávolodna a lánytól, hogy közvetlen közelről a fülébe búghasson.*
-Mai!
*Majd nyelvét finoman végig is vezetné azokon a hallószerveken, hogy utána a kecses nyakra tapadjon rá. Szabad keze pedig közben a másik combjára téved.*
4958. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:53:36
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:53:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valahogy most minden pillanatot ki tud élvezni, minden másodpercnek van éppen értéke, varázsa, s talán ezért sem siet el semmit, pedig belül szétfeszíti a türelmetlenség. Be akarja fogadni a látványt, az arcon megjelenő minden érzelmet és vágyat, a másik esetleges türelmetlenségét. Mind egybegyúrva kell neki ahhoz, hogy a tüze még elemésztőbb legyen. Talán azt kívánja meg a legjobban, ahogyan őt kívánják. Egymást gerjesztik.
Ahogy feláll lassan és simítja végig a másik felsőtestét, érzi, hogy ez most neki egyáltalán nem elég. Még akarja az ajkakat és az egész lényét, érezni a bőrét, a leheletét és nem engedni el a zöld szemeket. Éppen azokba tekintve mosolyodik el lágyan, de mégis akaratosan. És az a hang. Pont így akarja hallgatni a saját nevét, ha lehet még sokkal többször. Ez tényleg ad neki valami hatalmat. Akarják. Imádja.*
- Tetszik, ahogyan a nevem mondod.
*Súgja, s szélesedik a mosoly, majd megfogja magát és fel ül az asztalra. Mivel nem a magasságáról híres, ezért így még könnyebben hozzá tud férni a másik, akit hívogat azzal, hogy kezeit még mindig kinyújtva tartja, csak most nem megálljt parancsol, hanem közelebb próbálja vonni magához. Nincsenek elképzelései arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépés, egyszerűen csak jöjjön minden magától úgy, ahogyan nem tervezik. Újabb csókért nyújtózkodik, s közben nem áll meg a keze, végig cirógatja a másikat, ahol éppen éri; derekát, hátát. A paraván ide-vagy oda, nem biztos, hogy idilli hely ez a továbblépésre, de lévén nem tud ép ésszel gondolkodni, egyszerűen csak ízlelgeti a dokit, kissé felgyorsult szívveréssel.*
*Valahogy most minden pillanatot ki tud élvezni, minden másodpercnek van éppen értéke, varázsa, s talán ezért sem siet el semmit, pedig belül szétfeszíti a türelmetlenség. Be akarja fogadni a látványt, az arcon megjelenő minden érzelmet és vágyat, a másik esetleges türelmetlenségét. Mind egybegyúrva kell neki ahhoz, hogy a tüze még elemésztőbb legyen. Talán azt kívánja meg a legjobban, ahogyan őt kívánják. Egymást gerjesztik.
Ahogy feláll lassan és simítja végig a másik felsőtestét, érzi, hogy ez most neki egyáltalán nem elég. Még akarja az ajkakat és az egész lényét, érezni a bőrét, a leheletét és nem engedni el a zöld szemeket. Éppen azokba tekintve mosolyodik el lágyan, de mégis akaratosan. És az a hang. Pont így akarja hallgatni a saját nevét, ha lehet még sokkal többször. Ez tényleg ad neki valami hatalmat. Akarják. Imádja.*
- Tetszik, ahogyan a nevem mondod.
*Súgja, s szélesedik a mosoly, majd megfogja magát és fel ül az asztalra. Mivel nem a magasságáról híres, ezért így még könnyebben hozzá tud férni a másik, akit hívogat azzal, hogy kezeit még mindig kinyújtva tartja, csak most nem megálljt parancsol, hanem közelebb próbálja vonni magához. Nincsenek elképzelései arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépés, egyszerűen csak jöjjön minden magától úgy, ahogyan nem tervezik. Újabb csókért nyújtózkodik, s közben nem áll meg a keze, végig cirógatja a másikat, ahol éppen éri; derekát, hátát. A paraván ide-vagy oda, nem biztos, hogy idilli hely ez a továbblépésre, de lévén nem tud ép ésszel gondolkodni, egyszerűen csak ízlelgeti a dokit, kissé felgyorsult szívveréssel.*
4957. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:27:19
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:27:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az elf életében túl sok szerepe is van a testiségnek. Erről is megvan az ő véleménye. Ahogy azokról a nőkről akik életük jelentős részét egy kis aranykalitkába zárva töltötték. Miközben immár szavak nélkül folytatódik az ismerkedésük egyre zavaróbbá válik a köztük lévő asztal. A doki muszáj lesz valami módon áthidalni ezt az akadályt. Pontos terv még nincs a fejében. Ő mászik át azon a bútordarabon vagy a másikat igyekszik ráfektetni vagy valami más fog történni, azt majd az ezt követő pár pillanat eldönti. Csakhogy megállítják. Ezt nem tudja nagyon mire vélni. Kérdőn néz azokba a kékekben amikben, azt látja amit ő is érez. Nézi, azt a mosolyt, ami hívogató mint eddig. Most összezavarták. Ötlete sincs mit akar a lány.*
-Mai!
*Szinte sóhajtja a nevet a másik arcába. Ebben benne van minden. A vágyakozás, az értetlenség, a könyörgés. Majd szép lassan felegyenesedik a lány. A férfi csak néz azokba a kékekbe. Most mit tesz majd az úrnő?*
*Az elf életében túl sok szerepe is van a testiségnek. Erről is megvan az ő véleménye. Ahogy azokról a nőkről akik életük jelentős részét egy kis aranykalitkába zárva töltötték. Miközben immár szavak nélkül folytatódik az ismerkedésük egyre zavaróbbá válik a köztük lévő asztal. A doki muszáj lesz valami módon áthidalni ezt az akadályt. Pontos terv még nincs a fejében. Ő mászik át azon a bútordarabon vagy a másikat igyekszik ráfektetni vagy valami más fog történni, azt majd az ezt követő pár pillanat eldönti. Csakhogy megállítják. Ezt nem tudja nagyon mire vélni. Kérdőn néz azokba a kékekben amikben, azt látja amit ő is érez. Nézi, azt a mosolyt, ami hívogató mint eddig. Most összezavarták. Ötlete sincs mit akar a lány.*
-Mai!
*Szinte sóhajtja a nevet a másik arcába. Ebben benne van minden. A vágyakozás, az értetlenség, a könyörgés. Majd szép lassan felegyenesedik a lány. A férfi csak néz azokba a kékekbe. Most mit tesz majd az úrnő?*
4956. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 09:29:48
Üzenet elküldve: 2024-03-17 09:29:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A testiség sem az, ami olyan sokszor játszott szerepet Mai életében, bár a városba érkezése óta meglepően túlfűtött körülötte mindenki. Talán mindig is így volt, csak nem vette észre, mert nem akarta, vagy mert nem érett meg rá igazán. Most, hogy szabad végre és nem másoknak kell megfelelni ez irányba is megnyílhat a világ.
Pontosan úgy nyílik meg a világ, mint a föld alatta, ahogy végre találkoznak az ajkak, s elkezdenek kutatni egymásban. Csak az asztal tartja őket távolabb egymástól, ami bár köddé válna, de mivel az lehetetlen, így a doki segít áthidalni a problémát, legnagyobb örömére. Mai kicsúszik teljesen az asztal széléhez, hogy könnyebben hozzáférhetőek legyenek egymáshoz, de még nem kel fel, csak néz onnan lentről a magas szőkére. Kezét maga elé nyújtja, hogy találkozhasson a felé magasodó alig néhány lélegzetvételnyire lévő Intath csípőjével. Egy pillanatra, mintha megállítani akarná ezzel a mozdulattal, hogy ne közelítsen, de szó sincs róla. Ilyen távolságból akarja befogadni a látványt, hogy éhesek rá. Hasonlóan vágyódó mosollyal, már megint kínzó lassúsággal áll fel ő is, minden mozdulatával egyre feljebb csúsztatva a kezét a másik felsőtestén. Újabb csókra vágyik, mindenre vágyik. A világ megszűnt kicsit körülötte, és valóban nagyon előrelátó döntés volt paravánt kérni, hiszen így megélhetik ezt a kis elszeparált dimenziójukban.*
*A testiség sem az, ami olyan sokszor játszott szerepet Mai életében, bár a városba érkezése óta meglepően túlfűtött körülötte mindenki. Talán mindig is így volt, csak nem vette észre, mert nem akarta, vagy mert nem érett meg rá igazán. Most, hogy szabad végre és nem másoknak kell megfelelni ez irányba is megnyílhat a világ.
Pontosan úgy nyílik meg a világ, mint a föld alatta, ahogy végre találkoznak az ajkak, s elkezdenek kutatni egymásban. Csak az asztal tartja őket távolabb egymástól, ami bár köddé válna, de mivel az lehetetlen, így a doki segít áthidalni a problémát, legnagyobb örömére. Mai kicsúszik teljesen az asztal széléhez, hogy könnyebben hozzáférhetőek legyenek egymáshoz, de még nem kel fel, csak néz onnan lentről a magas szőkére. Kezét maga elé nyújtja, hogy találkozhasson a felé magasodó alig néhány lélegzetvételnyire lévő Intath csípőjével. Egy pillanatra, mintha megállítani akarná ezzel a mozdulattal, hogy ne közelítsen, de szó sincs róla. Ilyen távolságból akarja befogadni a látványt, hogy éhesek rá. Hasonlóan vágyódó mosollyal, már megint kínzó lassúsággal áll fel ő is, minden mozdulatával egyre feljebb csúsztatva a kezét a másik felsőtestén. Újabb csókra vágyik, mindenre vágyik. A világ megszűnt kicsit körülötte, és valóban nagyon előrelátó döntés volt paravánt kérni, hiszen így megélhetik ezt a kis elszeparált dimenziójukban.*
4955. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:45:38
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:45:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Egyértelműen jelzi csökkenő türelmüket az ahogy a szakmai témákból egyre nyersebben váltanak át egyéb célzásokra. Tagadhatatlan tény, hogy a doki is imádja a cicázást és a játékot. Izgalmasabbá teszi a dolgokat. Viszont vele jár ez a bizonyos szintű önmegtartóztatás is. A türelme pedig neki erősen véges szokott lenni. A lánnyal már találkozásuk pillanatában nehezen tudott elszakadni a pillantásuk. Az úrnő ügyesen felhúzta őt. Szinte egyszerre esnek egymásnak. Az eddig összefonódó kezek is egyből útra kelnek. A lányé az arcát járja finomat végig az övé pedig beletúr abba a fekete hajkoronába. A hol vannak és miről is volt szó neki már ki is ment a fejéből. Jobban foglalkoztatja, hogy az-az asztal nagyon kényelmetlen helyen van. Fel is áll a székéből, hogy ezzel még inkább áthidalja a köztük lévő távolságot. Előrelátó dolog volt paravánokat kérni.*
*Egyértelműen jelzi csökkenő türelmüket az ahogy a szakmai témákból egyre nyersebben váltanak át egyéb célzásokra. Tagadhatatlan tény, hogy a doki is imádja a cicázást és a játékot. Izgalmasabbá teszi a dolgokat. Viszont vele jár ez a bizonyos szintű önmegtartóztatás is. A türelme pedig neki erősen véges szokott lenni. A lánnyal már találkozásuk pillanatában nehezen tudott elszakadni a pillantásuk. Az úrnő ügyesen felhúzta őt. Szinte egyszerre esnek egymásnak. Az eddig összefonódó kezek is egyből útra kelnek. A lányé az arcát járja finomat végig az övé pedig beletúr abba a fekete hajkoronába. A hol vannak és miről is volt szó neki már ki is ment a fejéből. Jobban foglalkoztatja, hogy az-az asztal nagyon kényelmetlen helyen van. Fel is áll a székéből, hogy ezzel még inkább áthidalja a köztük lévő távolságot. Előrelátó dolog volt paravánokat kérni.*
4954. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:22:26
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Hogy miről is esik szó köztük, az egyre nagyobb zagyvaságnak tűnik Mai fejében, mert időről időre elveszíti a fonalat, bármennyire is próbálkozik. Összezavarni még csak-csak lehet néha, de hogy ennyire ne tudjon osztatlanul figyelni arra, amit mondanak neki, az neki is új. Minden pillanattal egyre közelebb van az a vágyott száj és már nem érdekli az sem, hogy tanúbizonyságot szeretne róla tenni, hogy a könyveket hátrahagyva tényleg inkább tapasztalni akar. De hiszen éppen most is ez történik. Tapasztal. A lélekben ez is benne van, az időhúzás, az önmegtartóztatás, a másik kontrollja. Nem elvenni azonnal, hanem kiélvezni. A saját maga kontrollja, ami már hosszú percekkel ezelőtt is megtörhetett volna, de sokkal édesebb az a pár nehéz pillanat, ami hozzá vezetett. Egymásba feledkezhettek volna sokkal hamarabb, de szükség volt erre, mert így lesz igazán édes. *
- Akkor mutass meg mindent!
*Már szinte suttogja csak a szavakat lélegzetvisszafojtva. Rég nem arról beszél, hogy mennyit szeretne tanulni a másiktól és hány történetet szeretne végighallgatni. Arra még lehet idő, ha úgy hozza az élet. Ha nem, hát akkor megérte így is. Nem számít, nem tud igazán gondolkodni.
Még egy utolsó kellemesen bizsergető mondat szól a szájból, hogy akár vele is tarthat, de nem veszi ígéretnek. Biztosan nagyon örülne neki, de most egy létezik és az az elf puha ajka. A dokié, akinek még a nevét sem tudja, de semmi szüksége nincs is jelen helyzetben rá. Egyszerre mozdulnak, s talán a kezdeményezés sem kezdeményezés volt, hanem szimplán csak hasonló időben fogyott el az a bizonyos türelem. Minden porcikáját feltölti ez az érzés, és keze úgy indul útnak a másik arcán a csók közben, mintha csukott szemmel is látni akarná a vonásokat és a tapintásával teremtené meg lelki szemei előtt. Egyre közelebb akar jutni és már az a kevés levegő közöttük is soknak tűnik, mindet ki akarja préselni a két test közül.*
*Hogy miről is esik szó köztük, az egyre nagyobb zagyvaságnak tűnik Mai fejében, mert időről időre elveszíti a fonalat, bármennyire is próbálkozik. Összezavarni még csak-csak lehet néha, de hogy ennyire ne tudjon osztatlanul figyelni arra, amit mondanak neki, az neki is új. Minden pillanattal egyre közelebb van az a vágyott száj és már nem érdekli az sem, hogy tanúbizonyságot szeretne róla tenni, hogy a könyveket hátrahagyva tényleg inkább tapasztalni akar. De hiszen éppen most is ez történik. Tapasztal. A lélekben ez is benne van, az időhúzás, az önmegtartóztatás, a másik kontrollja. Nem elvenni azonnal, hanem kiélvezni. A saját maga kontrollja, ami már hosszú percekkel ezelőtt is megtörhetett volna, de sokkal édesebb az a pár nehéz pillanat, ami hozzá vezetett. Egymásba feledkezhettek volna sokkal hamarabb, de szükség volt erre, mert így lesz igazán édes. *
- Akkor mutass meg mindent!
*Már szinte suttogja csak a szavakat lélegzetvisszafojtva. Rég nem arról beszél, hogy mennyit szeretne tanulni a másiktól és hány történetet szeretne végighallgatni. Arra még lehet idő, ha úgy hozza az élet. Ha nem, hát akkor megérte így is. Nem számít, nem tud igazán gondolkodni.
Még egy utolsó kellemesen bizsergető mondat szól a szájból, hogy akár vele is tarthat, de nem veszi ígéretnek. Biztosan nagyon örülne neki, de most egy létezik és az az elf puha ajka. A dokié, akinek még a nevét sem tudja, de semmi szüksége nincs is jelen helyzetben rá. Egyszerre mozdulnak, s talán a kezdeményezés sem kezdeményezés volt, hanem szimplán csak hasonló időben fogyott el az a bizonyos türelem. Minden porcikáját feltölti ez az érzés, és keze úgy indul útnak a másik arcán a csók közben, mintha csukott szemmel is látni akarná a vonásokat és a tapintásával teremtené meg lelki szemei előtt. Egyre közelebb akar jutni és már az a kevés levegő közöttük is soknak tűnik, mindet ki akarja préselni a két test közül.*
4953. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:56:27
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:56:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A már első pillanattól köztük lévő feszültség percről percre egyre csak fokozódik. Arra, hogy mit javasolt mondani egyre nehezebb odafigyelni. Ezért is olyen veszélyesek a nem buta nők az elfre. Könnyen meg tudják zavarni a fejét. A legrosszabb pedig, hogy ő ezt még élvezi is és akarja.*
-Pedig személyesen megtapasztalni valamit össze se hasonlítható a könyvekkel.
*Vigyorodik el. A köztük lévő táv pedig szinte mondatról mondatra csökken. Idegőrlő, hogy a lány lassan kínozza őt és nem teszi meg, azt a lépést. Az a bók is csak hergeli az elfet.*
-És még nem láttál semmit.
*Egyre nehezebb tiszta fejjel gondolkodni. A szépen hangzó mondatok habár erősségei, de egyre nehezebben jönnek a szájára. Ahogy a helyzet hideg fejjel történő értékelése is kezd bonyolódni. Az a szempár szinte megbabonázza. A kérésre mégis sikerül valamennyi önuralmat megőriznie.*
-Lehet róla szó.
*Majd elhangzik az a válasz amire várt. Nem szoktak az ostromlott lányok ilyen sokáig kitartani. Általában a másik nevének búgó hangon való kiejtése át szokott ütni minden gátat. Sikerült a kis hölgynek meglepnie őt. Viszont elhangzott a kérés. Az elf pár szívdobbanásig még bámulna azokba a kékekbe, közben még levegőt is elfelejt venni csak utána bukna rá azokra az ajkakra. Eddig tartott a türelme.*
*A már első pillanattól köztük lévő feszültség percről percre egyre csak fokozódik. Arra, hogy mit javasolt mondani egyre nehezebb odafigyelni. Ezért is olyen veszélyesek a nem buta nők az elfre. Könnyen meg tudják zavarni a fejét. A legrosszabb pedig, hogy ő ezt még élvezi is és akarja.*
-Pedig személyesen megtapasztalni valamit össze se hasonlítható a könyvekkel.
*Vigyorodik el. A köztük lévő táv pedig szinte mondatról mondatra csökken. Idegőrlő, hogy a lány lassan kínozza őt és nem teszi meg, azt a lépést. Az a bók is csak hergeli az elfet.*
-És még nem láttál semmit.
*Egyre nehezebb tiszta fejjel gondolkodni. A szépen hangzó mondatok habár erősségei, de egyre nehezebben jönnek a szájára. Ahogy a helyzet hideg fejjel történő értékelése is kezd bonyolódni. Az a szempár szinte megbabonázza. A kérésre mégis sikerül valamennyi önuralmat megőriznie.*
-Lehet róla szó.
*Majd elhangzik az a válasz amire várt. Nem szoktak az ostromlott lányok ilyen sokáig kitartani. Általában a másik nevének búgó hangon való kiejtése át szokott ütni minden gátat. Sikerült a kis hölgynek meglepnie őt. Viszont elhangzott a kérés. Az elf pár szívdobbanásig még bámulna azokba a kékekbe, közben még levegőt is elfelejt venni csak utána bukna rá azokra az ajkakra. Eddig tartott a türelme.*
4952. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:18:21
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ha valamit láthat a másik, az a fiatalsága. Ezért naiv még annyira, pedig mindenével azon van, hogy leküzdje. Ha egyáltalán le kell. Lehetetlen lenne ugyanolyan tapasztalattal és tudással rendelkeznie, mint az elfnek, de legalább rajta van, hogy sok mindent szívjon magába. Még ezt is letörhetik, s elvehetik tőle, de kétli, hogy bárki ténylegesen sikerrel járna. Mindig tartja magáról, hogy elképzelései sziklaszilárdak, de vevő az újdonságokra és a jobb meglátásokra. Ezt a képességet is látja azokban a zöld íriszekben, amik szüntelen vizslatják őt. Szeretné, ha nem venné le róla a szemeit egyhamar. Túl borzongatóan kellemes ez a szituáció.*
- Nos, nekem csak a könyvek jutottak eddig. Hogy átültethessem végre valami élőbe, el kellett induljak otthonról.
*Tény, hogy a könyvek, amik amúgy a legjobb barátai voltak a nehéz időkben, most a háttérbe kell szoruljanak, mert el kell induljon és tapasztalni kell. A hogyan, még kérdéses, de hisz abban, hogy utat tör majd magának, mert máshogy nem történhet. Nincs más opció. *
- Sokakat kell megismernem... *Hajol még közelebb, de még mindig nem hagyja, hogy átlépje azt a nagyon vékony határt.* -... és sokfelé kell eljussak, hogy olyan sokat lássak mint te. Inspirálsz. Kevesen vannak rám hasonló hatással. *Mosolyodik el, de nem hazudik, tényleg így gondolja. Nem szeret általában mindenféle bókokkal és kedvességgel dobálózni, de hallva a másik történetének csak egy egészen apró szeletét, arra enged következtetni, hogy tényleg a messzemenőkig lehet fejlődni. Ki-ki milyen céllal kezd bele. *
- Hosszú az az út. Talán visszatérhetnél velem a városba, ha úgy alakul... *Talán már hely sincs a két ajak között, de nem fogja azt a csókot először rálehelni, akkor sem, ha szinte belehal.* ... a társaságodra vágyom.
*Ez elsősorban a jelenhelyzetre igaz, s már nem tud annyira tisztán gondolkodni, mint amire folyton inti magát. És persze nem egyedül fog visszatérni Arthenior-ba sem, de most ez nem számít. Egy dolgot akar jelen pillanatban, és az a másik. Elfogyott körülöttük a levegő és csak egymás lélegzete van. Hogyan is tudna másra vágyni?*
*Ha valamit láthat a másik, az a fiatalsága. Ezért naiv még annyira, pedig mindenével azon van, hogy leküzdje. Ha egyáltalán le kell. Lehetetlen lenne ugyanolyan tapasztalattal és tudással rendelkeznie, mint az elfnek, de legalább rajta van, hogy sok mindent szívjon magába. Még ezt is letörhetik, s elvehetik tőle, de kétli, hogy bárki ténylegesen sikerrel járna. Mindig tartja magáról, hogy elképzelései sziklaszilárdak, de vevő az újdonságokra és a jobb meglátásokra. Ezt a képességet is látja azokban a zöld íriszekben, amik szüntelen vizslatják őt. Szeretné, ha nem venné le róla a szemeit egyhamar. Túl borzongatóan kellemes ez a szituáció.*
- Nos, nekem csak a könyvek jutottak eddig. Hogy átültethessem végre valami élőbe, el kellett induljak otthonról.
*Tény, hogy a könyvek, amik amúgy a legjobb barátai voltak a nehéz időkben, most a háttérbe kell szoruljanak, mert el kell induljon és tapasztalni kell. A hogyan, még kérdéses, de hisz abban, hogy utat tör majd magának, mert máshogy nem történhet. Nincs más opció. *
- Sokakat kell megismernem... *Hajol még közelebb, de még mindig nem hagyja, hogy átlépje azt a nagyon vékony határt.* -... és sokfelé kell eljussak, hogy olyan sokat lássak mint te. Inspirálsz. Kevesen vannak rám hasonló hatással. *Mosolyodik el, de nem hazudik, tényleg így gondolja. Nem szeret általában mindenféle bókokkal és kedvességgel dobálózni, de hallva a másik történetének csak egy egészen apró szeletét, arra enged következtetni, hogy tényleg a messzemenőkig lehet fejlődni. Ki-ki milyen céllal kezd bele. *
- Hosszú az az út. Talán visszatérhetnél velem a városba, ha úgy alakul... *Talán már hely sincs a két ajak között, de nem fogja azt a csókot először rálehelni, akkor sem, ha szinte belehal.* ... a társaságodra vágyom.
*Ez elsősorban a jelenhelyzetre igaz, s már nem tud annyira tisztán gondolkodni, mint amire folyton inti magát. És persze nem egyedül fog visszatérni Arthenior-ba sem, de most ez nem számít. Egy dolgot akar jelen pillanatban, és az a másik. Elfogyott körülöttük a levegő és csak egymás lélegzete van. Hogyan is tudna másra vágyni?*
4951. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:50:14
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:50:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az egyik legnagyobb hatalom. Szép gondolat. Kár, hogy nem így van. Mindenesetre ő csak mosolyog rajta. Hogy az úrnő miképp értelmezi ezt az rajta múlik. Vagy nagyon ügyesen játssza meg magát a nő vagy tényleg sokkal naivabb mint az elf először gondolta róla. Habár egyre nehezebb erre odafigyelni, de próbálja megőrizni a tiszta elemző gondolatait. A következő kérdés veszélyét pont ezért is méri fel. A múlt eseményeiből féligazságokat mondani sokkal egyszerűbb, mint önmagáról beszélni. De legyen.*
-Tudásvágy? Ez egy szakma. Kel valaki, aki másokat életben tart. Hogy többet akartam tudni annak két oka volt. A szükség és a haszon. Ha nincs szesz sebfertőtlenítéshez akkor mit lehet tenni? Mivel lehetne helyettesíteni? Wegtoreni füstölő? Drága holmi, de egyszer ha lesz rá pénz tudok ilyet csinálni. Aztán ahogy muszájból és érdekből tanultam és ahogy nap mint nap végeztem a munkám egyre jobb és jobb lettem. Ez nem száraz tudomány. Könyvekből nem lehet megtanulni.
*Láthatta a férfit miképp bánik a beteggel és csavarja az ujja köré, miképp kezeli a hisztit és vizsgálja ki minden baját. Az nem könyvekből szerzett tudás. És ez még semmi nem volt. Saját szaktudásával kapcsolatban nem ok nélkül büszke magára. Nem kevés tapasztalat van a háta mögött. Viszont ha már kíváncsiskodnak róla, vissza is adja a kérdést. Érdekli a válasz. Mik vannak azok a kékek mögött? Ismeri ezt a történetet. Nem egyszer hallotta már. És általában nagyon szép emlékei vannak az ilyen történeteket mesélő lányokkal. A kapott kérdésre gondolkodás nélkül válaszol miközben még közelebb hajol, hogy szinte érezze a másik minden levegővételét.*
-Hamar végzek. Utána csak pár üzlet idejére maradok itt. Mire vágysz Mai?
*Búgja miközben a tekintete szinte felfalja a másikat. Egyre fogy az önuralma. Vajon melyikük teszi meg az utolsó lépést.*
*Az egyik legnagyobb hatalom. Szép gondolat. Kár, hogy nem így van. Mindenesetre ő csak mosolyog rajta. Hogy az úrnő miképp értelmezi ezt az rajta múlik. Vagy nagyon ügyesen játssza meg magát a nő vagy tényleg sokkal naivabb mint az elf először gondolta róla. Habár egyre nehezebb erre odafigyelni, de próbálja megőrizni a tiszta elemző gondolatait. A következő kérdés veszélyét pont ezért is méri fel. A múlt eseményeiből féligazságokat mondani sokkal egyszerűbb, mint önmagáról beszélni. De legyen.*
-Tudásvágy? Ez egy szakma. Kel valaki, aki másokat életben tart. Hogy többet akartam tudni annak két oka volt. A szükség és a haszon. Ha nincs szesz sebfertőtlenítéshez akkor mit lehet tenni? Mivel lehetne helyettesíteni? Wegtoreni füstölő? Drága holmi, de egyszer ha lesz rá pénz tudok ilyet csinálni. Aztán ahogy muszájból és érdekből tanultam és ahogy nap mint nap végeztem a munkám egyre jobb és jobb lettem. Ez nem száraz tudomány. Könyvekből nem lehet megtanulni.
*Láthatta a férfit miképp bánik a beteggel és csavarja az ujja köré, miképp kezeli a hisztit és vizsgálja ki minden baját. Az nem könyvekből szerzett tudás. És ez még semmi nem volt. Saját szaktudásával kapcsolatban nem ok nélkül büszke magára. Nem kevés tapasztalat van a háta mögött. Viszont ha már kíváncsiskodnak róla, vissza is adja a kérdést. Érdekli a válasz. Mik vannak azok a kékek mögött? Ismeri ezt a történetet. Nem egyszer hallotta már. És általában nagyon szép emlékei vannak az ilyen történeteket mesélő lányokkal. A kapott kérdésre gondolkodás nélkül válaszol miközben még közelebb hajol, hogy szinte érezze a másik minden levegővételét.*
-Hamar végzek. Utána csak pár üzlet idejére maradok itt. Mire vágysz Mai?
*Búgja miközben a tekintete szinte felfalja a másikat. Egyre fogy az önuralma. Vajon melyikük teszi meg az utolsó lépést.*
4950. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:08:24
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:08:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ez az aura, amit megteremtettek maguknak már eleve kizárják számára a külvilágot, a paravánok csak egy bónusz, hogy senki ne törhesse meg a kettejük kis világát.
És igen, pontosan úgy gondolja, hogy hatalom. Az ő fejét is bármikor levághatná a tulajdon barátnője is, de amit adott neki, az távol tartja ezen tettől. Legalábbis nem olyan hamar következne be, mint hitte volna.*
- Az egyik legnagyobb hatalom. *Elégedett a közöttük létrejövő édes feszültséggel, jobban perzseli, hogy a másik nem ért egyet minden szavával, mint az, ha kiskutyaként bólogatna. Ha mindig elismerésre találna, talán nem is fejlődne, de az biztos, hogy nem gondolkodna el. Neki ezek mind-mind mozgatórugó és nem is akarja titkolni.
A közelség néha kicsit kizökkenti és bár hall mindent, van, hogy eltompulnak a hangok. Kedve lenne megkóstolni azt az ajkat, ami ennyi érdekfeszítő dolgot hord neki össze. Szép beteljesülés lenne, de elvenné ezt a tökéletes játékot tőlük, ami odavezetheti őket.*
- Érdekelnek a kalandjaid, de leginkább az, hogy hogyan tértél erre az útra. Nem mindenkinek adatik meg a tudásvágy. Ösztönök, harc... itt van körülöttünk, és boldog-boldogtalan fegyvert ragad, hogy megmutassa milyen hatalmas. Az üres fej máshogy veszélyes, mint ami tele van.
*Biztosan eltöltene éjjeleket is azzal, ahogy hallgatja, hogy mi történt a tengeren, vagy éppen ki volt a legjobb mestere, de másodlagos. Őt tényleg az érdekli, hogy ki ez az elf, nem pedig csak az, hogy miket tudott hasznosítani.
Az ujjaival érezni a másik kezének bőrét elcsalja egy időre a tekintetét, mert a kékek átvándorolnak a kis mozdulatra, ahogy összefonódnak.*
- Az én világom? *Mosolyodik el, mert a saját történetét nem tartja érdekesnek, sokkal inkább lányregénynek. Az elméje és kisugárzása csalogatóbb lehet.*
-Az én világomat otthagytam néhány hattal ezelőtt és kikötöttem a városban, ahol több dolog történt velem, mint amennyit ezidáig megéltem. És még az is elég kevés. Többre vágyom. És, amint visszatérek Arthenior-ba, tanulni szeretnék és tapasztalni. Még nem igazán ismerem ott ki magam, de megkedveltem. Meddig tart ez a te... megbízásod? *Ha lehet még pár milliméterrel közelebb hajol, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy összeérjenek az ajkak. Úgy élvezi ezt a játékot, főleg, mert hasonlót még nem tapasztalt.*
*Ez az aura, amit megteremtettek maguknak már eleve kizárják számára a külvilágot, a paravánok csak egy bónusz, hogy senki ne törhesse meg a kettejük kis világát.
És igen, pontosan úgy gondolja, hogy hatalom. Az ő fejét is bármikor levághatná a tulajdon barátnője is, de amit adott neki, az távol tartja ezen tettől. Legalábbis nem olyan hamar következne be, mint hitte volna.*
- Az egyik legnagyobb hatalom. *Elégedett a közöttük létrejövő édes feszültséggel, jobban perzseli, hogy a másik nem ért egyet minden szavával, mint az, ha kiskutyaként bólogatna. Ha mindig elismerésre találna, talán nem is fejlődne, de az biztos, hogy nem gondolkodna el. Neki ezek mind-mind mozgatórugó és nem is akarja titkolni.
A közelség néha kicsit kizökkenti és bár hall mindent, van, hogy eltompulnak a hangok. Kedve lenne megkóstolni azt az ajkat, ami ennyi érdekfeszítő dolgot hord neki össze. Szép beteljesülés lenne, de elvenné ezt a tökéletes játékot tőlük, ami odavezetheti őket.*
- Érdekelnek a kalandjaid, de leginkább az, hogy hogyan tértél erre az útra. Nem mindenkinek adatik meg a tudásvágy. Ösztönök, harc... itt van körülöttünk, és boldog-boldogtalan fegyvert ragad, hogy megmutassa milyen hatalmas. Az üres fej máshogy veszélyes, mint ami tele van.
*Biztosan eltöltene éjjeleket is azzal, ahogy hallgatja, hogy mi történt a tengeren, vagy éppen ki volt a legjobb mestere, de másodlagos. Őt tényleg az érdekli, hogy ki ez az elf, nem pedig csak az, hogy miket tudott hasznosítani.
Az ujjaival érezni a másik kezének bőrét elcsalja egy időre a tekintetét, mert a kékek átvándorolnak a kis mozdulatra, ahogy összefonódnak.*
- Az én világom? *Mosolyodik el, mert a saját történetét nem tartja érdekesnek, sokkal inkább lányregénynek. Az elméje és kisugárzása csalogatóbb lehet.*
-Az én világomat otthagytam néhány hattal ezelőtt és kikötöttem a városban, ahol több dolog történt velem, mint amennyit ezidáig megéltem. És még az is elég kevés. Többre vágyom. És, amint visszatérek Arthenior-ba, tanulni szeretnék és tapasztalni. Még nem igazán ismerem ott ki magam, de megkedveltem. Meddig tart ez a te... megbízásod? *Ha lehet még pár milliméterrel közelebb hajol, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy összeérjenek az ajkak. Úgy élvezi ezt a játékot, főleg, mert hasonlót még nem tapasztalt.*
4949. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 20:36:41
Üzenet elküldve: 2024-03-16 20:36:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valószínűleg nem kell a lélek szakértőjének lenni ahhoz, hogy bárki, aki kettejükre néz az rájöjjön, hogy ez a két tudományok iránt érdeklődő személy most nem kizárólag unalmas szakmai témákról tervez cseverészni. Az egymásba fonódó tekintetek, a kettejük közti szinte perzselő levegő. A másik szavaira a férfi csak mosolyog.*
-Úgy gondolod?
*Mert ő nem. A hatalom a legnagyobb hatalom. Hiába értékesebb az ő feje mint egy kikötői haramiáé könnyebb elválasztani a nyakától. De szereti hallani ahogy bókolnak neki. Az úrnő következő szavai is melengetik a szívét. Érdekli őt az ő útja. Szeretne róla hallani. Ez csak természetes. Játékosan pillant azokba a kékekbe.*
-Mire vagy kíváncsi? Kitől hallottam a wegtoreni fűszerek jótékony hatásairól vagy inkább a tengeren átélt ezer kalandra?
*Vajon sikerül meglepnie őt a lánynak? Legtöbbször a kalandok amik meg szokták fogni a nőket. Nem lepné meg ha most is így lenne. Meg is érti. Azok érdekesebb témák. Lassú közeledése közben célt ér és immár kezeik egymásba fonódva pihennek az asztalon miközben gazdáik fölöttük kis híján felfalják egymást. Köztük szinte annyi hely van, hogy az elhangzó szavakat szinte suttogva is megtehetnék, de egyelőre még nem mozdulnak tovább. Azoknak az utolsó centimétereknek a megtétele még várat magára. Pedig Int nem tudná tagadni, hogy milyen szívesen megkóstolná azokat az ajkakat. Majdnem el is terelik a figyelmét, de sikerül nem lemaradnia az úrnő szavairól.*
~A történtek? Vajon mi történhetett?~
-Mesélj milyen a te világod? Mi lesz az első dolgod ha visszaérsz a városba?
*Nem akarja elrontani a hangulatot.*
*Valószínűleg nem kell a lélek szakértőjének lenni ahhoz, hogy bárki, aki kettejükre néz az rájöjjön, hogy ez a két tudományok iránt érdeklődő személy most nem kizárólag unalmas szakmai témákról tervez cseverészni. Az egymásba fonódó tekintetek, a kettejük közti szinte perzselő levegő. A másik szavaira a férfi csak mosolyog.*
-Úgy gondolod?
*Mert ő nem. A hatalom a legnagyobb hatalom. Hiába értékesebb az ő feje mint egy kikötői haramiáé könnyebb elválasztani a nyakától. De szereti hallani ahogy bókolnak neki. Az úrnő következő szavai is melengetik a szívét. Érdekli őt az ő útja. Szeretne róla hallani. Ez csak természetes. Játékosan pillant azokba a kékekbe.*
-Mire vagy kíváncsi? Kitől hallottam a wegtoreni fűszerek jótékony hatásairól vagy inkább a tengeren átélt ezer kalandra?
*Vajon sikerül meglepnie őt a lánynak? Legtöbbször a kalandok amik meg szokták fogni a nőket. Nem lepné meg ha most is így lenne. Meg is érti. Azok érdekesebb témák. Lassú közeledése közben célt ér és immár kezeik egymásba fonódva pihennek az asztalon miközben gazdáik fölöttük kis híján felfalják egymást. Köztük szinte annyi hely van, hogy az elhangzó szavakat szinte suttogva is megtehetnék, de egyelőre még nem mozdulnak tovább. Azoknak az utolsó centimétereknek a megtétele még várat magára. Pedig Int nem tudná tagadni, hogy milyen szívesen megkóstolná azokat az ajkakat. Majdnem el is terelik a figyelmét, de sikerül nem lemaradnia az úrnő szavairól.*
~A történtek? Vajon mi történhetett?~
-Mesélj milyen a te világod? Mi lesz az első dolgod ha visszaérsz a városba?
*Nem akarja elrontani a hangulatot.*
4948. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:55:38
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:55:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valóban nem ostoba, csak szemtelenül fiatal ahhoz, hogy sokat tudjon. Talán az élet, majd pont úgy igazolja, hogy arcon csapja és ennek következtében megfordul egy teljesen másik irányba, de egy biztos, a tudásszomja hatalmasabb, mint ez az egész világ.
Éppen ezért megbabonázva hallgatja az elf mondatait, olyan szépen megeredt a nyelve, amikor arról kell beszélni, hogy ki is ő és mit tud. Napestig hallgatná, hogy ilyen szavak után merítsen még több erőt és haladjon tovább a megkezdett úton.
Az, hogy mindezen mondatok közben a másik is közeledik hozzá úgy, hogy szinte a lehelete halk szellőjét érzi saját ajkain, egy pillanatra talán el is ködösít mindent.*
- A tudás a legnagyobb hatalom. *Állapítja meg azt, ami kliséként hangzik el minden egyet társaságban, ahol arról beszélnek, hogy ki mit is tud. De az ő szájából ez puszta elismerés, egyfajta vágyódás, nem csak a másik iránt, hanem aziránt is, amit megélt, amit magába szívott és amivel megnyerte magának Mai minden figyelmét. Talán ezt sokszor kihasználja a férfi, de ez egyáltalán nem zavarja, hiszen aki ennyit tud, az megérdemel mindent az élettől. Semmit, de semmit nem tart nagyobb erénynek.*
- Amint megszűnik tervezni valaki, ő maga is megszűnik. Érdekel az utad, bár hallhatnék róla bővebben. *Úgy mosolyodik el, mintha csak be szeretné cserkészni a másikat, pedig nem ilyen bátor ő, mindössze amit hallott arra készteti, hogy valamilyen formában az életében tarthassa az elfet. Furcsa bizsergést érez, megállíthatatlanul futnak elméjébe a gondolatok, hogy mi mindenhez is lehet kezdeni ilyen sokrétűséggel. Talán másokat a karizmával és a szépséggel, vagy aranyakkal lehet elcsábítani, őt úgy tűnik ezzel.
Az ujjak játékosan kúsznak felé, de Mai nem mozdítja a sajátját, csak amint elég közel érnek hagyja, hogy egymásba fonódhassanak, egy töredék ideig sem engedve, hogy ne egymás tekintetében vesszenek el. *
- Mindenki meséli, hogy milyen veszélyes hely, de ez engem elkerült. A mocsok, az istenek kevésbé. Talán nem a helyszínnel volt gond, hanem az itt történtekkel. Nem az én világom, de még itt is lehet értékre bukkanni. *Harap húsos ajkaiba, de megálljt parancsol az őt elöntő vágynak.* - Ha visszajutok a városba sem vár sok minden, de bevallom hiányzik.
*Valóban nem ostoba, csak szemtelenül fiatal ahhoz, hogy sokat tudjon. Talán az élet, majd pont úgy igazolja, hogy arcon csapja és ennek következtében megfordul egy teljesen másik irányba, de egy biztos, a tudásszomja hatalmasabb, mint ez az egész világ.
Éppen ezért megbabonázva hallgatja az elf mondatait, olyan szépen megeredt a nyelve, amikor arról kell beszélni, hogy ki is ő és mit tud. Napestig hallgatná, hogy ilyen szavak után merítsen még több erőt és haladjon tovább a megkezdett úton.
Az, hogy mindezen mondatok közben a másik is közeledik hozzá úgy, hogy szinte a lehelete halk szellőjét érzi saját ajkain, egy pillanatra talán el is ködösít mindent.*
- A tudás a legnagyobb hatalom. *Állapítja meg azt, ami kliséként hangzik el minden egyet társaságban, ahol arról beszélnek, hogy ki mit is tud. De az ő szájából ez puszta elismerés, egyfajta vágyódás, nem csak a másik iránt, hanem aziránt is, amit megélt, amit magába szívott és amivel megnyerte magának Mai minden figyelmét. Talán ezt sokszor kihasználja a férfi, de ez egyáltalán nem zavarja, hiszen aki ennyit tud, az megérdemel mindent az élettől. Semmit, de semmit nem tart nagyobb erénynek.*
- Amint megszűnik tervezni valaki, ő maga is megszűnik. Érdekel az utad, bár hallhatnék róla bővebben. *Úgy mosolyodik el, mintha csak be szeretné cserkészni a másikat, pedig nem ilyen bátor ő, mindössze amit hallott arra készteti, hogy valamilyen formában az életében tarthassa az elfet. Furcsa bizsergést érez, megállíthatatlanul futnak elméjébe a gondolatok, hogy mi mindenhez is lehet kezdeni ilyen sokrétűséggel. Talán másokat a karizmával és a szépséggel, vagy aranyakkal lehet elcsábítani, őt úgy tűnik ezzel.
Az ujjak játékosan kúsznak felé, de Mai nem mozdítja a sajátját, csak amint elég közel érnek hagyja, hogy egymásba fonódhassanak, egy töredék ideig sem engedve, hogy ne egymás tekintetében vesszenek el. *
- Mindenki meséli, hogy milyen veszélyes hely, de ez engem elkerült. A mocsok, az istenek kevésbé. Talán nem a helyszínnel volt gond, hanem az itt történtekkel. Nem az én világom, de még itt is lehet értékre bukkanni. *Harap húsos ajkaiba, de megálljt parancsol az őt elöntő vágynak.* - Ha visszajutok a városba sem vár sok minden, de bevallom hiányzik.
4947. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:29:49
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:29:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nem űz belőle hobbit. Ez így igaz. Aki, mindenkivel jóban akar lenni az szinte csak vonzza magához az csalókat és árulókat. A lényeg, hogy olyan kapcsolatokat építs, amik megbízhatók és helyén kezeld a többit. Hogy Rien megbízható lenne-e arról megvan az elf véleménye. Ezek után az úrnő, a doktor szerint haszontalan kutatási területe kerül szóba. Hogy az ábrándkergetés segíthet-e másokon, azt majd a jövő igazolhatja a lánynak. A férfi mindenesetre nem hiszi. Játékosan szurkálódó kérdésére a nő úgy reagál ahogy a férfi várta. Semmitmondó mondat, ami igazolni szeretné, hogy van értelme ennek az álomnak.*
-Merész gondolat.
*Állapítja meg. Minek finomkodni. Egyértelmű, hogy az úrnő nem ostoba. Hiába hangzana szépen, hogy úgy legyen és hasonlók. A hazugságon átlátna. Az ilyesfajta őszinteség viszont a tisztelet jele is lehet. A téma viszont most rá terelődik. Elmosolyodik és maga is az asztalra könyököl, hogy minél közelebbről nézhessen azokba a kékekbe miközben válaszol.*
-Hasznot.*Kuncog fel.*Körbejártam a világot legalább kétszer, olyan módszereket gyűjtöttem össze amikről sokaknak elképzelésük sincs, magam se tudom mennyi sérültet és beteget elláttam mindenféle fajból, mikor fel kell sorolnom a szakmáimat nagy levegőt kell előtte vennem és van, hogy mire a végére érek így is kifulladok. De ez önmagában nem sokat számít. Elértem oda, hogy ne csak megszakadva dolgozzak miközben minden utamba kerülő ismeretet összegyűjtsek, hanem hátradőljek és legyen időm tervezgetni. Beért az eddigi munkám. Már csak ki kell kaparni a gesztenyét. Vagy gesztenyéket. Mélyebben elmerülni az alkímia világában, a gyógynövények saját kezű termesztése, a szépítőszerek készítése amikről több megrendelésem is van, szeszfőzés, egzotikusnak számító gyógykezelések elterjesztése... Nagyon sok tervem van és egyfolytában csak gyűlnek.
*Ujjai lassan lépkedve megindulnak az asztalon a lány keze felé. Közben nem hagyja kérdés nélkül a másikat.*
-Szóval jól értem, hogy nem szép arcát mutatta neked a kikötő a látogatásod alatt?
*Nem űz belőle hobbit. Ez így igaz. Aki, mindenkivel jóban akar lenni az szinte csak vonzza magához az csalókat és árulókat. A lényeg, hogy olyan kapcsolatokat építs, amik megbízhatók és helyén kezeld a többit. Hogy Rien megbízható lenne-e arról megvan az elf véleménye. Ezek után az úrnő, a doktor szerint haszontalan kutatási területe kerül szóba. Hogy az ábrándkergetés segíthet-e másokon, azt majd a jövő igazolhatja a lánynak. A férfi mindenesetre nem hiszi. Játékosan szurkálódó kérdésére a nő úgy reagál ahogy a férfi várta. Semmitmondó mondat, ami igazolni szeretné, hogy van értelme ennek az álomnak.*
-Merész gondolat.
*Állapítja meg. Minek finomkodni. Egyértelmű, hogy az úrnő nem ostoba. Hiába hangzana szépen, hogy úgy legyen és hasonlók. A hazugságon átlátna. Az ilyesfajta őszinteség viszont a tisztelet jele is lehet. A téma viszont most rá terelődik. Elmosolyodik és maga is az asztalra könyököl, hogy minél közelebbről nézhessen azokba a kékekbe miközben válaszol.*
-Hasznot.*Kuncog fel.*Körbejártam a világot legalább kétszer, olyan módszereket gyűjtöttem össze amikről sokaknak elképzelésük sincs, magam se tudom mennyi sérültet és beteget elláttam mindenféle fajból, mikor fel kell sorolnom a szakmáimat nagy levegőt kell előtte vennem és van, hogy mire a végére érek így is kifulladok. De ez önmagában nem sokat számít. Elértem oda, hogy ne csak megszakadva dolgozzak miközben minden utamba kerülő ismeretet összegyűjtsek, hanem hátradőljek és legyen időm tervezgetni. Beért az eddigi munkám. Már csak ki kell kaparni a gesztenyét. Vagy gesztenyéket. Mélyebben elmerülni az alkímia világában, a gyógynövények saját kezű termesztése, a szépítőszerek készítése amikről több megrendelésem is van, szeszfőzés, egzotikusnak számító gyógykezelések elterjesztése... Nagyon sok tervem van és egyfolytában csak gyűlnek.
*Ujjai lassan lépkedve megindulnak az asztalon a lány keze felé. Közben nem hagyja kérdés nélkül a másikat.*
-Szóval jól értem, hogy nem szép arcát mutatta neked a kikötő a látogatásod alatt?
4946. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 18:34:46
Üzenet elküldve: 2024-03-16 18:34:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Barátságok. Az eddigi élete ezen fogalmak ismerete nélkül telt így meg tudja becsülni azt, ha valaki méltó rá. Talán nem mindig egészséges módon, vagy hátsószándék nélkül köttetnek ezek, de ha van valaki, akire lehet számítani, egy kiszámíthatatlan világban, akkor talán van értelme. Egyedül is meg lehet ugrani bármit, de kevésbé szórakoztató.*
-Nem űzök belőle hobbit, de a barátságot nagyon fontosak... és hasznosak tudnak lenni.
*Kis naiv világában a hasznosság még hátrébb van sorolva, mint a szeretet, de minden nap tesz róla az élet, hogy keményebb legyen és máshogyan lássa a kapcsolatokat körülötte. Erénynek tartja a szeretetet, ami benne dolgozik, de van amiért félre tudja tenni.
Nem tudja, hogy mennyire lenézi a másik a kutatásának alapjait, de ha tudná sem érdekelné túlzottan. Az élet őt fogja igazolni, és megdönthetetlen ebben. Talán mindent megoldani nem lehet, de Nori-nak is jól jött a tudás, hogy megértse miért is hullott darabjaira a lelke. Mai mindig szeretné tudni, hogy a tettek mögött mi lakozik, az pedig, hogy az őrület mitől lesz őrület, s hogyan lehet csendesíteni azon, egy hatalmas plusz. Az igazi kérdés az az, hogy hogyan lehet apró jelekből észrevenni, hogy a másik mire készül, s ennek hatására egy-két lépéssel mindig előrébb lenni. Ez már kicsit talán az aljasság, de sokkal inkább a saját maga védelme. Akit mindig bántottak, az meg akar tanulni kikeveredni belőle.
Hátradől, és úgy méregeti a jégkékekkel ismét a másikat. Csak egy félmosolyra húzódik az ajka, amint észleli, az ártatlannak tűnő kérdésből, hogy nem akad társára ebben a kutatásban. Annyi baj legyen, ez úgy is csak az övé.*
- Nos, ha meg sem próbál vele dűlőre jutni senki, akkor biztosan nem jövünk rá.
*Mert a legnagyobb butaságokat is kielemezték már, s sokszor lett belőle valami nagy. Mai-t nem zökkenti ki a másik, még az az elutasítás sem, ami az őrültekkel kapcsolatos. Nem kell a másiknak partner lenni ebben, neki éppen elég lenne, ha ő szipolyozhatna ki egy kis tudást abból, akinek már van elég, majd talán egyszer.
Belekortyol az italba, majd az asztalra teszi, amire rákönyököl, így közelebb hajolva a másikhoz.*
- Akkor mesélj, téged mi mozgat?
*Ajkai résnyire nyitva, a halvány mosoly lemoshatatlan, a kérdése játékos, de még is valami mélyebb választ szeretne.*
*Barátságok. Az eddigi élete ezen fogalmak ismerete nélkül telt így meg tudja becsülni azt, ha valaki méltó rá. Talán nem mindig egészséges módon, vagy hátsószándék nélkül köttetnek ezek, de ha van valaki, akire lehet számítani, egy kiszámíthatatlan világban, akkor talán van értelme. Egyedül is meg lehet ugrani bármit, de kevésbé szórakoztató.*
-Nem űzök belőle hobbit, de a barátságot nagyon fontosak... és hasznosak tudnak lenni.
*Kis naiv világában a hasznosság még hátrébb van sorolva, mint a szeretet, de minden nap tesz róla az élet, hogy keményebb legyen és máshogyan lássa a kapcsolatokat körülötte. Erénynek tartja a szeretetet, ami benne dolgozik, de van amiért félre tudja tenni.
Nem tudja, hogy mennyire lenézi a másik a kutatásának alapjait, de ha tudná sem érdekelné túlzottan. Az élet őt fogja igazolni, és megdönthetetlen ebben. Talán mindent megoldani nem lehet, de Nori-nak is jól jött a tudás, hogy megértse miért is hullott darabjaira a lelke. Mai mindig szeretné tudni, hogy a tettek mögött mi lakozik, az pedig, hogy az őrület mitől lesz őrület, s hogyan lehet csendesíteni azon, egy hatalmas plusz. Az igazi kérdés az az, hogy hogyan lehet apró jelekből észrevenni, hogy a másik mire készül, s ennek hatására egy-két lépéssel mindig előrébb lenni. Ez már kicsit talán az aljasság, de sokkal inkább a saját maga védelme. Akit mindig bántottak, az meg akar tanulni kikeveredni belőle.
Hátradől, és úgy méregeti a jégkékekkel ismét a másikat. Csak egy félmosolyra húzódik az ajka, amint észleli, az ártatlannak tűnő kérdésből, hogy nem akad társára ebben a kutatásban. Annyi baj legyen, ez úgy is csak az övé.*
- Nos, ha meg sem próbál vele dűlőre jutni senki, akkor biztosan nem jövünk rá.
*Mert a legnagyobb butaságokat is kielemezték már, s sokszor lett belőle valami nagy. Mai-t nem zökkenti ki a másik, még az az elutasítás sem, ami az őrültekkel kapcsolatos. Nem kell a másiknak partner lenni ebben, neki éppen elég lenne, ha ő szipolyozhatna ki egy kis tudást abból, akinek már van elég, majd talán egyszer.
Belekortyol az italba, majd az asztalra teszi, amire rákönyököl, így közelebb hajolva a másikhoz.*
- Akkor mesélj, téged mi mozgat?
*Ajkai résnyire nyitva, a halvány mosoly lemoshatatlan, a kérdése játékos, de még is valami mélyebb választ szeretne.*
4945. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 18:04:34
Üzenet elküldve: 2024-03-16 18:04:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A finom szavak tökéletesek lehetnek arra, hogy elhitessék a beszélgetőpartnerekkel, hogy a mögöttük lévő jelentés és szándék ártatlan. Az elf épp felméri a mellette ülőt. Kezdve az egyik legnagyobb gyengeségével. Az őrült halálhívővel az oldalán. Barátság. Talán őszinte barátság. Ajjaj! Mindenesetre a doki csak mosolyog.*
-Szóval nem csak én szeretek barátságokat kötni.
*Persze a kettő egyértelműen nem ugyan az. Az elf barátságának meg van az ára. Aki, haszontalan az nem érdemes rá. A könyvek említésekor ki lesz fejtve, hogy mi is érdekli a másikat. A doki mosolyogva hallgatja és vidáman kortyolgatja a borát. Majd játékosan csillogó tekintettel rá is kérdez a számára kétséges részre.*
-Úgy gondolod a lélek egy kivizsgálható dolog?
~Vagy, hogy könyvekből tanulhatsz róla?~
*Az elf véleménye a tudósokról nem túl jó. Egyelőre ezek a gondolatok inkább nevetségesek számára mint becsülendő célok. Persze ezt most nem tervezi a másik arcába vágni mint általában szokta.*
-Értem. Komoly célok.
*Igyekszik nem kimutatni mennyire ostobaságnak is tartja ezt. Másokon segíteni azzal, hogy egy megfoghatatlan valamit próbál kutatni. A szatócs, a sörfőző, de még a szajha is hasznos munkát végez. De az, aki azon gondolkodik, hogy működik a lélek. A saját lelkét nem képes valaki megérteni. Másokét, hogy tudná? Arról nem is beszélve, hogy a kis barátnőjét is milyen jól kiismerte. Mindegy. A bor finom. A város kapcsán felvonja a szemöldökét a másik megállapítására.*
-Őrültekkel elakadni? Nem szokásom velük foglalkozni.
*Fizetni se tudnak meg Int nem egy tudósorvos, aki kutatásokat végez. A szakma álláspontja az őrültekkel kapcsolatban nem egyezik az övével. A vizes rongyba csavarás nem hiszi, hogy bármin javíthat. Talán az alkohol, valami kábítószer vagy a kéjelgés, de nem tervezi ezt a témát vizsgálni. Nem szórakoztatja az ilyesmi és nem is tartja kifizetődőnek. Megelégszik azzal, hogy a fejsérülések után fellépő elmebaj ellen tud tenni.*
*A finom szavak tökéletesek lehetnek arra, hogy elhitessék a beszélgetőpartnerekkel, hogy a mögöttük lévő jelentés és szándék ártatlan. Az elf épp felméri a mellette ülőt. Kezdve az egyik legnagyobb gyengeségével. Az őrült halálhívővel az oldalán. Barátság. Talán őszinte barátság. Ajjaj! Mindenesetre a doki csak mosolyog.*
-Szóval nem csak én szeretek barátságokat kötni.
*Persze a kettő egyértelműen nem ugyan az. Az elf barátságának meg van az ára. Aki, haszontalan az nem érdemes rá. A könyvek említésekor ki lesz fejtve, hogy mi is érdekli a másikat. A doki mosolyogva hallgatja és vidáman kortyolgatja a borát. Majd játékosan csillogó tekintettel rá is kérdez a számára kétséges részre.*
-Úgy gondolod a lélek egy kivizsgálható dolog?
~Vagy, hogy könyvekből tanulhatsz róla?~
*Az elf véleménye a tudósokról nem túl jó. Egyelőre ezek a gondolatok inkább nevetségesek számára mint becsülendő célok. Persze ezt most nem tervezi a másik arcába vágni mint általában szokta.*
-Értem. Komoly célok.
*Igyekszik nem kimutatni mennyire ostobaságnak is tartja ezt. Másokon segíteni azzal, hogy egy megfoghatatlan valamit próbál kutatni. A szatócs, a sörfőző, de még a szajha is hasznos munkát végez. De az, aki azon gondolkodik, hogy működik a lélek. A saját lelkét nem képes valaki megérteni. Másokét, hogy tudná? Arról nem is beszélve, hogy a kis barátnőjét is milyen jól kiismerte. Mindegy. A bor finom. A város kapcsán felvonja a szemöldökét a másik megállapítására.*
-Őrültekkel elakadni? Nem szokásom velük foglalkozni.
*Fizetni se tudnak meg Int nem egy tudósorvos, aki kutatásokat végez. A szakma álláspontja az őrültekkel kapcsolatban nem egyezik az övével. A vizes rongyba csavarás nem hiszi, hogy bármin javíthat. Talán az alkohol, valami kábítószer vagy a kéjelgés, de nem tervezi ezt a témát vizsgálni. Nem szórakoztatja az ilyesmi és nem is tartja kifizetődőnek. Megelégszik azzal, hogy a fejsérülések után fellépő elmebaj ellen tud tenni.*
4944. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 15:52:08
Üzenet elküldve: 2024-03-16 15:52:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A régmúlt tapasztalatai és a városba utazása utáni csalódások után felüdülés olyasvalakivel tölteni az időt, aki ilyen jól bánik a szavaival, tetteivel. Talán veszélyes, mert Mai könnyen tud hibába esni, ha valakiben lát valamit, de ha folyton azon töprengene, hogy milyen baj származhat abból, amit csinál, akkor nem is kezdene bele semmibe. Így hát beleereszkedik a helyzetbe és csak úszik az árral, ami tart, ameddig tart.
Túl személyes? Mit sem szeret jobban a személyeskedő kérdéseknél, neki sosem tetszett a felszín kapargatása, legrosszabb esetben bájosan eltereli a választ és beszélgetést más irányba, de erre most semmi szükség.*
- Ő a barátom. Bárki is szólal meg belőle. Ott volt nekem, amikor senki. *Tudná továbbfűzni a gondolatot, de sokat nem árul el kérdés nélkül, mert fölösleges, másik számára érdektelen információkkal nem fogja traktálni. *
- Könyvek. *Húzódik szélesebbre a mosolya. Bármit is gondol Intath, nem lányregényekkel múlatja az idejét, hanem tudománnyal. Persze beleférhet mindenféle történet is levezetésképpen, de az manapság elég ritka nála.* - Kutatok. Az emberi lélek érdekel és annak minden befolyása a testre, viselkedésre. *Kissé komolyabb hangszínre váltott időközben, hogy véletlenül se gondolja a másik, hogy ez csak egy hobbi. Mert nem az. Elmosolyodik ismét, mert eszébe jut, hogy megfelelőbb ember nem is lehetne mellette, mint a barátja.* - Mindenféle istenséget és mágiát nélkülözve. Remélhetőleg én ezzel fogok segíteni másokon, hogyha elég tudásom lesz. De addig még hosszú az út.
*Elég fiatal még, de ez csak kor, az ami benne van, cseppet sem egy kis csitri, aki mindenbe meggondolatlanul belecsap.
Felcsillannak a szemei, mikor a várost emlegeti, talán még lesz lehetősége ezt az ismeretséget tovább mélyíteni. *
- Örömmel hallom. Talán ha elakadsz az őrültekkel, én besegíthetek. *Mert a test csak egy dolog, mást sem árt mellé gyógyítani. Persze tudja, hogy még nem alkalmas erre, de miért is ne kezdhetné a hálóit kivetni és tapasztalatot gyűjteni. Azt élesben sokkal jobb, mint csak elméletben tudni ezt-azt.*
*A régmúlt tapasztalatai és a városba utazása utáni csalódások után felüdülés olyasvalakivel tölteni az időt, aki ilyen jól bánik a szavaival, tetteivel. Talán veszélyes, mert Mai könnyen tud hibába esni, ha valakiben lát valamit, de ha folyton azon töprengene, hogy milyen baj származhat abból, amit csinál, akkor nem is kezdene bele semmibe. Így hát beleereszkedik a helyzetbe és csak úszik az árral, ami tart, ameddig tart.
Túl személyes? Mit sem szeret jobban a személyeskedő kérdéseknél, neki sosem tetszett a felszín kapargatása, legrosszabb esetben bájosan eltereli a választ és beszélgetést más irányba, de erre most semmi szükség.*
- Ő a barátom. Bárki is szólal meg belőle. Ott volt nekem, amikor senki. *Tudná továbbfűzni a gondolatot, de sokat nem árul el kérdés nélkül, mert fölösleges, másik számára érdektelen információkkal nem fogja traktálni. *
- Könyvek. *Húzódik szélesebbre a mosolya. Bármit is gondol Intath, nem lányregényekkel múlatja az idejét, hanem tudománnyal. Persze beleférhet mindenféle történet is levezetésképpen, de az manapság elég ritka nála.* - Kutatok. Az emberi lélek érdekel és annak minden befolyása a testre, viselkedésre. *Kissé komolyabb hangszínre váltott időközben, hogy véletlenül se gondolja a másik, hogy ez csak egy hobbi. Mert nem az. Elmosolyodik ismét, mert eszébe jut, hogy megfelelőbb ember nem is lehetne mellette, mint a barátja.* - Mindenféle istenséget és mágiát nélkülözve. Remélhetőleg én ezzel fogok segíteni másokon, hogyha elég tudásom lesz. De addig még hosszú az út.
*Elég fiatal még, de ez csak kor, az ami benne van, cseppet sem egy kis csitri, aki mindenbe meggondolatlanul belecsap.
Felcsillannak a szemei, mikor a várost emlegeti, talán még lesz lehetősége ezt az ismeretséget tovább mélyíteni. *
- Örömmel hallom. Talán ha elakadsz az őrültekkel, én besegíthetek. *Mert a test csak egy dolog, mást sem árt mellé gyógyítani. Persze tudja, hogy még nem alkalmas erre, de miért is ne kezdhetné a hálóit kivetni és tapasztalatot gyűjteni. Azt élesben sokkal jobb, mint csak elméletben tudni ezt-azt.*
4943. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 15:25:58
Üzenet elküldve: 2024-03-16 15:25:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az elf ezért is olyan veszélyes a szebbik nem tagjaira. Udvarias, figyelmes, gyengéd, szerethető, de végső soron nem több mint bármelyik szoknyavadász. Csak nem lehet utálni őt hiába próbálják. Megtörténik az első kis semmitmondóbb ismerkedési kör bár a kék szemű szavai érdekesek az elf számára. Vissza is kérdez.*
-Bocsáss meg ha túl személyes, de milyen viszony van közted és az a lány között?
*Úrnő, gazda, anyuka valami egészen más? Vagy attól függ éppen melyik személyében volna? Egyből belefutnak az őt leginkább foglalkoztató kérdésbe. Aztán még valami megcsapja a fülét. El is mosolyodik.*
-Nocsak! Könyvek?
~Romantikus könyvek bajbajutott kisasszonyokról és szőke hercegekről?~
*Meséljen egy kicsit a másik a saját érdeklődési köréről. Mert ezek szerint nem a kikötő az otthona. Bár ez eléggé egyértelmű volt. Viszont nem csak Int kíváncsi a másikra. Ez fordítva is igaz. A kapott kérdésre vállat ránt.*
-Nos, miután elintéztem az ügyeimet itt, valószínűleg a város felé visz az utam.
*Kortyol ő is a borába.*
*Az elf ezért is olyan veszélyes a szebbik nem tagjaira. Udvarias, figyelmes, gyengéd, szerethető, de végső soron nem több mint bármelyik szoknyavadász. Csak nem lehet utálni őt hiába próbálják. Megtörténik az első kis semmitmondóbb ismerkedési kör bár a kék szemű szavai érdekesek az elf számára. Vissza is kérdez.*
-Bocsáss meg ha túl személyes, de milyen viszony van közted és az a lány között?
*Úrnő, gazda, anyuka valami egészen más? Vagy attól függ éppen melyik személyében volna? Egyből belefutnak az őt leginkább foglalkoztató kérdésbe. Aztán még valami megcsapja a fülét. El is mosolyodik.*
-Nocsak! Könyvek?
~Romantikus könyvek bajbajutott kisasszonyokról és szőke hercegekről?~
*Meséljen egy kicsit a másik a saját érdeklődési köréről. Mert ezek szerint nem a kikötő az otthona. Bár ez eléggé egyértelmű volt. Viszont nem csak Int kíváncsi a másikra. Ez fordítva is igaz. A kapott kérdésre vállat ránt.*
-Nos, miután elintéztem az ügyeimet itt, valószínűleg a város felé visz az utam.
*Kortyol ő is a borába.*
4942. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 15:06:20
Üzenet elküldve: 2024-03-16 15:06:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Már csak ez az egyetlen mozdulat miatt is megérte, hogy a kikötőbe érkezett, ahogyan kihúzzák neki a széket, majd úgy foglalhat helyet. Lesték már minden kívánságát régen, de sosem igazán őszintén és ha valamit, akkor most azt éhezi. Hogy nem a neve miatt édeleg valaki, hanem pusztán, mert meg akarja ismerni. Jó itt senkinek lenni. Persze ma feltűnő ékszerként lépett erre a helyre, megragadhatta bárki szemeit és fantáziáját, de ha talán naivan is, mégis úgy gondolja, hogy itt tényleg helye van és érdekli az elfet. Megnyugtatja a gondolat, s tartson bármeddig a kis játékuk, most végre valaki rá figyel, pont annyira, mint ahogy Mai a férfira.
Végigköveti a mozdulatot, ahogy leül a másik, s a pipáját üríti ki. Kortyol egyet a pohár borból.*
- Arthenior-ból jöttem Nori-ért, néhány napja. Egy éjszaka otthagytam és azt hittem nem látom viszont többé, így hát, most itt vagyok. *Közben azon töpreng, hogy amilyen meggondolatlanságnak érezte, hogy elindult igazi fegyverek nélkül, egyedül erre az útra, most úgy fest, jól tette. Sok minden történt ebben a kis időben, s bár már vágyna vissza, most éppen jó helyen van.*
- Túl sokat láttam a Kikötőből rövid idő alatt, de maradok amíg jól nem lesz. Aztán vissza kell mennem, várnak rám a könyvek. *Mosolyodik el, talán az tényleg mindennél fontosabb, hogy tanuljon, és végtelen mennyiségű tudást szívjon magába.*
- És hol vár a következő... megbízás? *Érdeklődik, valamiért tudna örülni neki, ha az útjuk még keresztezné egymást Arthenior-ban, hiszen akkor akár arra is meg tudná kérni őt, hogy segítse tapasztalataival, de ennyire nem ugrik előre. Most csak élvezi, hogy cseveghet egy jó társaságban.*
*Már csak ez az egyetlen mozdulat miatt is megérte, hogy a kikötőbe érkezett, ahogyan kihúzzák neki a széket, majd úgy foglalhat helyet. Lesték már minden kívánságát régen, de sosem igazán őszintén és ha valamit, akkor most azt éhezi. Hogy nem a neve miatt édeleg valaki, hanem pusztán, mert meg akarja ismerni. Jó itt senkinek lenni. Persze ma feltűnő ékszerként lépett erre a helyre, megragadhatta bárki szemeit és fantáziáját, de ha talán naivan is, mégis úgy gondolja, hogy itt tényleg helye van és érdekli az elfet. Megnyugtatja a gondolat, s tartson bármeddig a kis játékuk, most végre valaki rá figyel, pont annyira, mint ahogy Mai a férfira.
Végigköveti a mozdulatot, ahogy leül a másik, s a pipáját üríti ki. Kortyol egyet a pohár borból.*
- Arthenior-ból jöttem Nori-ért, néhány napja. Egy éjszaka otthagytam és azt hittem nem látom viszont többé, így hát, most itt vagyok. *Közben azon töpreng, hogy amilyen meggondolatlanságnak érezte, hogy elindult igazi fegyverek nélkül, egyedül erre az útra, most úgy fest, jól tette. Sok minden történt ebben a kis időben, s bár már vágyna vissza, most éppen jó helyen van.*
- Túl sokat láttam a Kikötőből rövid idő alatt, de maradok amíg jól nem lesz. Aztán vissza kell mennem, várnak rám a könyvek. *Mosolyodik el, talán az tényleg mindennél fontosabb, hogy tanuljon, és végtelen mennyiségű tudást szívjon magába.*
- És hol vár a következő... megbízás? *Érdeklődik, valamiért tudna örülni neki, ha az útjuk még keresztezné egymást Arthenior-ban, hiszen akkor akár arra is meg tudná kérni őt, hogy segítse tapasztalataival, de ennyire nem ugrik előre. Most csak élvezi, hogy cseveghet egy jó társaságban.*
4941. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 14:39:22
Üzenet elküldve: 2024-03-16 14:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Int nagyon élvezi a kettejük közt folyó játékot. Szavai és tettei mögött megfontoltság és rutin van. Szükségesnek is véli, hogy odategye magát mert úgy érzi a nő személyében méltó partnerre talált. Annak ellenére, hogy a kikötőben vannak holmi olcsó trükkök nem lennének elegek ide. A kar felajánlása után az éles elf fülek nem bírják nem meghallani, azt a mélyebb levegővételt, ami kiszökik a másik ajkai közül. Szóvá viszont nem teszi a dolgot csak megnyugtatja magát, hogy még mindig tud. Kint megszólítja az egyik tegnap megismert sellőt és intézkedik Rien és a saját ügyükben. Egyből szobára menni nem lett volna túl elegáns. Jobban érdekli őt jelenleg a szemek gazdája mint az, hogy mi van a ruhája alatt. Bár ez még megváltozhat. Ezért is hasznosak azok a paravánok. A kérdésére meg lesz nyugtatva, hogy a nőnek is megfelel ez a helyszín. Mikor el is készülnek akkor odavezeti az asztalhoz, leteszi rá a kupáját, hogy kihúzza, majd betolja az úrnőnek a széket és csak utána foglal ő is helyet.*
-Ez csak egy megbízás. Nemsokára elhagyom, majd a kikötőt. Ti mi járatban vagytok itt?
*Pipáját kiveszi végre a szájából és a hamut egy annak tárolására szolgáló kis tálkába önti, majd elteszi az eszközt a zsebébe. Közben persze tekintete oda-oda villan a lányra mikor az beszél.*
*Int nagyon élvezi a kettejük közt folyó játékot. Szavai és tettei mögött megfontoltság és rutin van. Szükségesnek is véli, hogy odategye magát mert úgy érzi a nő személyében méltó partnerre talált. Annak ellenére, hogy a kikötőben vannak holmi olcsó trükkök nem lennének elegek ide. A kar felajánlása után az éles elf fülek nem bírják nem meghallani, azt a mélyebb levegővételt, ami kiszökik a másik ajkai közül. Szóvá viszont nem teszi a dolgot csak megnyugtatja magát, hogy még mindig tud. Kint megszólítja az egyik tegnap megismert sellőt és intézkedik Rien és a saját ügyükben. Egyből szobára menni nem lett volna túl elegáns. Jobban érdekli őt jelenleg a szemek gazdája mint az, hogy mi van a ruhája alatt. Bár ez még megváltozhat. Ezért is hasznosak azok a paravánok. A kérdésére meg lesz nyugtatva, hogy a nőnek is megfelel ez a helyszín. Mikor el is készülnek akkor odavezeti az asztalhoz, leteszi rá a kupáját, hogy kihúzza, majd betolja az úrnőnek a széket és csak utána foglal ő is helyet.*
-Ez csak egy megbízás. Nemsokára elhagyom, majd a kikötőt. Ti mi járatban vagytok itt?
*Pipáját kiveszi végre a szájából és a hamut egy annak tárolására szolgáló kis tálkába önti, majd elteszi az eszközt a zsebébe. Közben persze tekintete oda-oda villan a lányra mikor az beszél.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5045-5064