Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:52:37
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Tekinteteket vonzó zajjal nyílik ki a Sellőház vendégeinek ajtaja, hogy a méretes szürkebőrű termete blokkolja egy pillanatra a külvilág napszakjának fényét. Lassú és ráérős, de biztos és nehéz léptekkel invitálja magát az ismerős fogadó és kéjház vendégtere felé; szerény ruházatán hajó-illetve csónakút koszát és szagát hordozza. Még nem különösen elfoglalt puszta bámészkodással, valamint könnyedén rá lehet jönni érkezésének céljára onnan, hogy a pult felé kezd ballagni. Amikor sorra kerül, szava szűkén kérjen egy Wegtoren tüze italt 19 aranyért,
, egy pillanatnyi hezitálás után hozzátéve, hogy kerüljön mellé egy Tea még 4 aranyért.
Egy függönnyel takart ablak mellett foglal helyet, egy másodperce kíváncsisága elkísérte tekintetét asztalszomszédjaihoz; arckifejezése alig észlelhetően megrándul a tollas kalap láttán, míg ajka lefelé konyul a kreol bőrű asszonyra pillantva. Kommentálás nélkül helyet foglal, s míg két italára várakozik, szótlanul nézelődik; ugyanis van mit, nem mindennapi közösség és ember közelében lehet most, ami enyhén szólva is különbözik az előző itt töltött alkalomtól.*
*Tekinteteket vonzó zajjal nyílik ki a Sellőház vendégeinek ajtaja, hogy a méretes szürkebőrű termete blokkolja egy pillanatra a külvilág napszakjának fényét. Lassú és ráérős, de biztos és nehéz léptekkel invitálja magát az ismerős fogadó és kéjház vendégtere felé; szerény ruházatán hajó-illetve csónakút koszát és szagát hordozza. Még nem különösen elfoglalt puszta bámészkodással, valamint könnyedén rá lehet jönni érkezésének céljára onnan, hogy a pult felé kezd ballagni. Amikor sorra kerül, szava szűkén kérjen egy Wegtoren tüze italt 19 aranyért,
, egy pillanatnyi hezitálás után hozzátéve, hogy kerüljön mellé egy Tea még 4 aranyért. Egy függönnyel takart ablak mellett foglal helyet, egy másodperce kíváncsisága elkísérte tekintetét asztalszomszédjaihoz; arckifejezése alig észlelhetően megrándul a tollas kalap láttán, míg ajka lefelé konyul a kreol bőrű asszonyra pillantva. Kommentálás nélkül helyet foglal, s míg két italára várakozik, szótlanul nézelődik; ugyanis van mit, nem mindennapi közösség és ember közelében lehet most, ami enyhén szólva is különbözik az előző itt töltött alkalomtól.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-26 09:33:48
Üzenet elküldve: 2024-08-26 09:33:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Sóhajt. Inkább egy rezignált, helybenhagyó dolog ez, mert valahogy továbbra se érzi magát meggyőzve sem a kor, sem pedig az önálló fél esztendő terén. Valószínűleg idővel úgyis mindkettő terén kibukik, mennyi volt az igazságtartalma. De a kiállás tetszik neki.*
- Az édes dolgokat, hm? *ismétli eltöprengve, ahogy a kiürült pezsgőspohár pereméről visszacsorgó cseppet figyeli.* - A kölykök mind azt szeretik *pillant fel a rókatekintet, aljas, megkérdőjelezhetetlen felsőbbséggel, mint valaki, aki három lépésből mindig sakkot tud adni, bárhogy próbálkozik a kihívó.*
- Igen bölcs döntés *bólint, aztán tesz egy finomkodó mozdulatot a jobbjával, hogy sietve alanyt rántson a kijelentéséhez.* - A tanulás, tapasztalás és fejlődés.
*Előre nyúl és a latpánál igazít egy kicsit az üres poháron, hogy jobban passzoljon az asztalt uraló kompozícióhoz, amit valószínűleg csak Ambroggio lát. De még valószínűbben, inkább még ős se, csak babrál, míg gondolkodik, ahogy a legtöbb ember.*
- Első lecke: *egy határozott mozdulattal lesöpri az asztalról a pirítós morzsáit.* - Ha valaki meghív valamire. Kiváltképp, ha olyasvalaki, akitől akarsz valamit *fűzi közbe a fontos tényezőt* -, ugyanazt rendeli magának is, fogyaszt belőle, és nem tekeredik fintorba a képe *pontosít, hogy már most kiküszöböljön pár buktatót* -, akkor nem számít, TE mit szeretsz, megdicséred az ízlését.
*Eztán hátradől, s egy finom intéssel átadja a porondot a lánynak, hátha van elég sütnivalója, hogy korrigáljon. Még nem döntött, de már az is nagy szó, hogy gondolkodik a dolgon.*
*Sóhajt. Inkább egy rezignált, helybenhagyó dolog ez, mert valahogy továbbra se érzi magát meggyőzve sem a kor, sem pedig az önálló fél esztendő terén. Valószínűleg idővel úgyis mindkettő terén kibukik, mennyi volt az igazságtartalma. De a kiállás tetszik neki.*
- Az édes dolgokat, hm? *ismétli eltöprengve, ahogy a kiürült pezsgőspohár pereméről visszacsorgó cseppet figyeli.* - A kölykök mind azt szeretik *pillant fel a rókatekintet, aljas, megkérdőjelezhetetlen felsőbbséggel, mint valaki, aki három lépésből mindig sakkot tud adni, bárhogy próbálkozik a kihívó.*
- Igen bölcs döntés *bólint, aztán tesz egy finomkodó mozdulatot a jobbjával, hogy sietve alanyt rántson a kijelentéséhez.* - A tanulás, tapasztalás és fejlődés.
*Előre nyúl és a latpánál igazít egy kicsit az üres poháron, hogy jobban passzoljon az asztalt uraló kompozícióhoz, amit valószínűleg csak Ambroggio lát. De még valószínűbben, inkább még ős se, csak babrál, míg gondolkodik, ahogy a legtöbb ember.*
- Első lecke: *egy határozott mozdulattal lesöpri az asztalról a pirítós morzsáit.* - Ha valaki meghív valamire. Kiváltképp, ha olyasvalaki, akitől akarsz valamit *fűzi közbe a fontos tényezőt* -, ugyanazt rendeli magának is, fogyaszt belőle, és nem tekeredik fintorba a képe *pontosít, hogy már most kiküszöböljön pár buktatót* -, akkor nem számít, TE mit szeretsz, megdicséred az ízlését.
*Eztán hátradől, s egy finom intéssel átadja a porondot a lánynak, hátha van elég sütnivalója, hogy korrigáljon. Még nem döntött, de már az is nagy szó, hogy gondolkodik a dolgon.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 19:55:13
Üzenet elküldve: 2024-08-25 19:55:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Most kicsit átveszi a férfi szerepét, s csak némán hallgatja annak véleményét. Hogy csalódást érez? Mondhatni. Ám nem az illem és a jómodor az, ami meggátolja abban, hogy körmét belemélyesztve kapaszkodjon a lehetőségbe. Az, hogy ennyire nem érzi magát feladatra valónak, az annak köszönhető, hogy belenevelték, hogy mihaszna és semmire kellő.*
- Nem tisztem az első pár pillanatban ítélkezni. Ahogy a későbbiekben sem szeretném megítélni, hogy Uram jó ember vagy éppen ellenkezőleg.
*Vonja meg a vállait, s most először határozottság csillan a szemeiben.*
- A bizalommal nem szokásom visszaélni. Tudja azt a legnehezebb elérni, de olyan illékony, akár az előbb elnyomott dohányának füstje.
*Ehhez a tényhez ragaszkodik. Ha egyszer elérné, hogy a vörös megbízzon benne és vélt vagy valós képességeiben, akkor minden porcikájával azon igyekezne, hogy ezt a bizalmat haláláig a magáénak tudja.*
- Abban igaza van, hogy keveset tudok. Viszont igyekszem és szeretek tanulni. Hisz honnan máshonnan szereznék tapasztalatot, ha nem az olyanoktól, akik már jártasak a világ dolgaiban. A kérdés inkább az, hogy lenne e kitartása tanítani.
*Billenti félre a fejét, majd lenyúlva kapja fel a pezsgős poharat és egy lendületes mozdulattal tünteti el annak tartalmát.*
- Huszonkettő vagyok. Fél éve a falakon kívül.
*Koppan a pohár talpa az asztalon.*
- Az édes dolgokat pedig jobban szeretem.
*Húzza fintorba az arcát, ahogy beleborzong a buborékos ital ízébe.*
- Tanulni akarok. Tapasztalni és fejlődni. De ennyi bezártsággal töltött év után annyira ez nem egyszerű egyedül.
*Most kicsit átveszi a férfi szerepét, s csak némán hallgatja annak véleményét. Hogy csalódást érez? Mondhatni. Ám nem az illem és a jómodor az, ami meggátolja abban, hogy körmét belemélyesztve kapaszkodjon a lehetőségbe. Az, hogy ennyire nem érzi magát feladatra valónak, az annak köszönhető, hogy belenevelték, hogy mihaszna és semmire kellő.*
- Nem tisztem az első pár pillanatban ítélkezni. Ahogy a későbbiekben sem szeretném megítélni, hogy Uram jó ember vagy éppen ellenkezőleg.
*Vonja meg a vállait, s most először határozottság csillan a szemeiben.*
- A bizalommal nem szokásom visszaélni. Tudja azt a legnehezebb elérni, de olyan illékony, akár az előbb elnyomott dohányának füstje.
*Ehhez a tényhez ragaszkodik. Ha egyszer elérné, hogy a vörös megbízzon benne és vélt vagy valós képességeiben, akkor minden porcikájával azon igyekezne, hogy ezt a bizalmat haláláig a magáénak tudja.*
- Abban igaza van, hogy keveset tudok. Viszont igyekszem és szeretek tanulni. Hisz honnan máshonnan szereznék tapasztalatot, ha nem az olyanoktól, akik már jártasak a világ dolgaiban. A kérdés inkább az, hogy lenne e kitartása tanítani.
*Billenti félre a fejét, majd lenyúlva kapja fel a pezsgős poharat és egy lendületes mozdulattal tünteti el annak tartalmát.*
- Huszonkettő vagyok. Fél éve a falakon kívül.
*Koppan a pohár talpa az asztalon.*
- Az édes dolgokat pedig jobban szeretem.
*Húzza fintorba az arcát, ahogy beleborzong a buborékos ital ízébe.*
- Tanulni akarok. Tapasztalni és fejlődni. De ennyi bezártsággal töltött év után annyira ez nem egyszerű egyedül.
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 19:19:58
Üzenet elküldve: 2024-08-25 19:19:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ambroggio ráérősen megtörli az ujjait az erre a célra szolgáló kendőben, aztán újra végigméri a lányt. Tényleg mutatós kis fruska, és a Nővérek még néminemű jó modort is neveltek belé. Balszerencséjére. Legalábbis az Intéző így gondolja. Nem akar a terhére lenni, se az idejét rabolni, úgy általában alkalmatlannak tartja magát a feladatra. Nem nézik ki a helyről, nem illetik rossz szóval, étellel, itallal kínálják, mégis mintha távozóra fogná ahelyett, hogy él a lehetőséggel, ameddig lehet.
A gyűrűktől ékes jobb sercegve siklik végig az Intéző gondosan nyírt szakállán.*
- Őszinte leszek veled, kicsi lány *mondja, ahogy hátradől a székén.* - Nem vagyok jó ember. De ezt te aligha tudnád megítélni. És ez baj. Ha magam mellé vennélek, biztosan kéne tudnom, hogy nem csak általában igyekszel, és hogy bízhatok benned. Te viszont túl keveset tudsz a világról, hogy egyáltalán felfogd, mit jelent ez.
*Pár éve még nem habozott volna ezt a kicsikét is pont úgy pénzzé tenni, mint azt a másik kettőt. Itt a Kikötőben mindig van kereslet az ilyesmire. Ha nem a helyieknél, akkor a pirtianesi gályák környékén. Most is horgonyoz kettő a dokkoknál.*
- Nem hiszem, hogy vagy már huszonkettő, és azt is kétlem, hogy fél éve a magad lábán állsz.
*Már-már elnézést kérőn emeli fel a kezeit.*
- Ahogy látom, még te se tudod igazán, hogy mit akarsz. Így nem sok hasznodat venném. De ha még itt maradsz a Kikötőben. Reggelire a vendégem vagy, amikor csak betérsz ide nyitáskor. Érdekel, hogy boldogulsz az élettel. És talán később még visszatérhetünk a munka ügyére.
*Ambroggio ráérősen megtörli az ujjait az erre a célra szolgáló kendőben, aztán újra végigméri a lányt. Tényleg mutatós kis fruska, és a Nővérek még néminemű jó modort is neveltek belé. Balszerencséjére. Legalábbis az Intéző így gondolja. Nem akar a terhére lenni, se az idejét rabolni, úgy általában alkalmatlannak tartja magát a feladatra. Nem nézik ki a helyről, nem illetik rossz szóval, étellel, itallal kínálják, mégis mintha távozóra fogná ahelyett, hogy él a lehetőséggel, ameddig lehet.
A gyűrűktől ékes jobb sercegve siklik végig az Intéző gondosan nyírt szakállán.*
- Őszinte leszek veled, kicsi lány *mondja, ahogy hátradől a székén.* - Nem vagyok jó ember. De ezt te aligha tudnád megítélni. És ez baj. Ha magam mellé vennélek, biztosan kéne tudnom, hogy nem csak általában igyekszel, és hogy bízhatok benned. Te viszont túl keveset tudsz a világról, hogy egyáltalán felfogd, mit jelent ez.
*Pár éve még nem habozott volna ezt a kicsikét is pont úgy pénzzé tenni, mint azt a másik kettőt. Itt a Kikötőben mindig van kereslet az ilyesmire. Ha nem a helyieknél, akkor a pirtianesi gályák környékén. Most is horgonyoz kettő a dokkoknál.*
- Nem hiszem, hogy vagy már huszonkettő, és azt is kétlem, hogy fél éve a magad lábán állsz.
*Már-már elnézést kérőn emeli fel a kezeit.*
- Ahogy látom, még te se tudod igazán, hogy mit akarsz. Így nem sok hasznodat venném. De ha még itt maradsz a Kikötőben. Reggelire a vendégem vagy, amikor csak betérsz ide nyitáskor. Érdekel, hogy boldogulsz az élettel. És talán később még visszatérhetünk a munka ügyére.
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:02:42
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:02:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Hát ettől a fazontól sem lesz okosabb azt már látja. Így csak egy megadó sóhajjal dől vissza hátra, ahogy komótosan rágódik el a falaton.*
- Honnan tudja? Ismerős a köreikben?
*Már miért lenne ismerős? Azok szinte senkit nem engednek be. Főleg akkor nem, ha az illető férfi. Persze, ha sok adományozni valóval érkezik, az azért más.*
- Hát persze, hogy leléptem. Hát ki bírja ki ott sokáig?
*Teszi szét a karjait, s ha az Úrnak valóban akadt már belátása a neveldébe, akkor jól tudja, hogy a válasz az, hogy senki, akinek még meg van az ép esze.*
- Huszonkettő. Abból fél éve vagyok szabadlábon.
*Igen, igen. Lehet, hogy kissé sokáig tartott, amíg elhúzta onnan a csíkot, de mentségére szóljon, hogy egészen addig nem volt olyan sanyarú sorsa, amíg ki nem találták, hogy árva semmirekellőből már ideje, hogy maga is egy legyen a Fény Nővéreiből.*
- Nézze uram...
*Sóhajtja végül, ahogy a maradék pirítóst is leküzdi, majd a morzsákat lesöpörve kel fel lassan a székről.*
- Tudom, hogy nem vagyok valami ígéretes, de viszont általában igyekszem. Ám nem szeretném feleslegesen rabolni az idejét. Itt a kikötőben vannak sokkal dolgosabb kezek is az enyémnél. Vagy szebbek, akik jobban illenének Sellőnek. Vagy okosabbak, vagy mit'tom én... Ha nem szimpatizál velem, akkor nem szívesen rontanám itt sokáig a levegőt. Azt sem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy élősködni akarok magán.
*Mutat az érintetlen pezsgőspohárra, meg a kenyér után maradt morzsákra.*
*Hát ettől a fazontól sem lesz okosabb azt már látja. Így csak egy megadó sóhajjal dől vissza hátra, ahogy komótosan rágódik el a falaton.*
- Honnan tudja? Ismerős a köreikben?
*Már miért lenne ismerős? Azok szinte senkit nem engednek be. Főleg akkor nem, ha az illető férfi. Persze, ha sok adományozni valóval érkezik, az azért más.*
- Hát persze, hogy leléptem. Hát ki bírja ki ott sokáig?
*Teszi szét a karjait, s ha az Úrnak valóban akadt már belátása a neveldébe, akkor jól tudja, hogy a válasz az, hogy senki, akinek még meg van az ép esze.*
- Huszonkettő. Abból fél éve vagyok szabadlábon.
*Igen, igen. Lehet, hogy kissé sokáig tartott, amíg elhúzta onnan a csíkot, de mentségére szóljon, hogy egészen addig nem volt olyan sanyarú sorsa, amíg ki nem találták, hogy árva semmirekellőből már ideje, hogy maga is egy legyen a Fény Nővéreiből.*
- Nézze uram...
*Sóhajtja végül, ahogy a maradék pirítóst is leküzdi, majd a morzsákat lesöpörve kel fel lassan a székről.*
- Tudom, hogy nem vagyok valami ígéretes, de viszont általában igyekszem. Ám nem szeretném feleslegesen rabolni az idejét. Itt a kikötőben vannak sokkal dolgosabb kezek is az enyémnél. Vagy szebbek, akik jobban illenének Sellőnek. Vagy okosabbak, vagy mit'tom én... Ha nem szimpatizál velem, akkor nem szívesen rontanám itt sokáig a levegőt. Azt sem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy élősködni akarok magán.
*Mutat az érintetlen pezsgőspohárra, meg a kenyér után maradt morzsákra.*
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 16:36:45
Üzenet elküldve: 2024-08-25 16:36:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
//Ügyesség próba: Sikeres//
* Igazán nem kell sokat győzködni a férfit. Talán egyedül is felkapná azt a szekrényt és könnyű szerrel az ajtóba tehetné, de a segítségével, sokkal gyorsabban és könnyebben megy a munka. Váratlanul érinti a férfi kérdése. Elvégre csak nem hibáztathatja az orkot az egész estéért. Nem saját maga megsegítése végett kezdett beszélgetésbe vele. Beletúr a hajába és látszik a gondolkodni akarás, csak nem jut eszébe semmi. *
- Na azért hátrébb az agarakkal! * Az ork hangjába érezni, hogy kicsit sem izgatták fel az események és továbbra is sokkal nyugodtabb, mint amit a helyzet megenged. * Azért nem gondolod, hogy nekem ez volt a tervem? Hogy valami kis senkiházi megsértődik és rám… ránk küldi az embereit. * Nagyot sóhajt * Nézd, sajnálom, hogy belekevertelek, de most ne kezdjünk ujjal mutogatni a másikra. Nézd! * Ujjaival az ablakra mutat * Kimászunk és le, azután elhagyjuk ezt az ócska helyet. Sajnos most már cinkostársak vagyunk, még ha nem is látjuk annak. Sajnos ezt ők nem fogják elnézni. Szerintem.
* Az ork az ablakhoz megy és kinyitja azt. Kihajolva néz körbe, hogy mégis hol lehetne könnyű szerrel leereszkedni. Vicar talán képes lenne lemászni, azonban az orknak túlságosan is nagy a tömege, hogy ezt megoldja. *
- Menny! Itt leszek mögötted.
* Az ajtón már hallani a dörömböléseket. Nem kizárt üldözőik lesznek azok, kik nem biztos, hogy csak beszélgetni szeretnének velük. Ha Vicar végre lent van, akkor az ork is megkíséreli a lemászást. De ha esetleg nem akar első lenni, akkor az ork indul meg. Szerencséjére nem hibázik, és még ha nem is tökéletesen szedi a lábát, akkor is siker övezi próbálkozását. Ha mind a ketten lent vannak, akkor Cagon szótlanul jelzi, hogy ideje lelépni. Cagon reméli, hogy nem most fog elmenekülni a férfi. Elvégre megteheti. Lehetséges, hogy egyedül többre megy, mintsem a nagy melák ork társaságában. *
//Sötét üzletek//
//Ügyesség próba: Sikeres//
* Igazán nem kell sokat győzködni a férfit. Talán egyedül is felkapná azt a szekrényt és könnyű szerrel az ajtóba tehetné, de a segítségével, sokkal gyorsabban és könnyebben megy a munka. Váratlanul érinti a férfi kérdése. Elvégre csak nem hibáztathatja az orkot az egész estéért. Nem saját maga megsegítése végett kezdett beszélgetésbe vele. Beletúr a hajába és látszik a gondolkodni akarás, csak nem jut eszébe semmi. *
- Na azért hátrébb az agarakkal! * Az ork hangjába érezni, hogy kicsit sem izgatták fel az események és továbbra is sokkal nyugodtabb, mint amit a helyzet megenged. * Azért nem gondolod, hogy nekem ez volt a tervem? Hogy valami kis senkiházi megsértődik és rám… ránk küldi az embereit. * Nagyot sóhajt * Nézd, sajnálom, hogy belekevertelek, de most ne kezdjünk ujjal mutogatni a másikra. Nézd! * Ujjaival az ablakra mutat * Kimászunk és le, azután elhagyjuk ezt az ócska helyet. Sajnos most már cinkostársak vagyunk, még ha nem is látjuk annak. Sajnos ezt ők nem fogják elnézni. Szerintem.
* Az ork az ablakhoz megy és kinyitja azt. Kihajolva néz körbe, hogy mégis hol lehetne könnyű szerrel leereszkedni. Vicar talán képes lenne lemászni, azonban az orknak túlságosan is nagy a tömege, hogy ezt megoldja. *
- Menny! Itt leszek mögötted.
* Az ajtón már hallani a dörömböléseket. Nem kizárt üldözőik lesznek azok, kik nem biztos, hogy csak beszélgetni szeretnének velük. Ha Vicar végre lent van, akkor az ork is megkíséreli a lemászást. De ha esetleg nem akar első lenni, akkor az ork indul meg. Szerencséjére nem hibázik, és még ha nem is tökéletesen szedi a lábát, akkor is siker övezi próbálkozását. Ha mind a ketten lent vannak, akkor Cagon szótlanul jelzi, hogy ideje lelépni. Cagon reméli, hogy nem most fog elmenekülni a férfi. Elvégre megteheti. Lehetséges, hogy egyedül többre megy, mintsem a nagy melák ork társaságában. *
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:29:02
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ezúttal is türelmesen kivárja, míg a lány a végére ér. Talán csak annyi különbséggel, hogy nem pislog. Komótosan rágja az apró falatkát. Nem úgy, mint amit nincs gusztusa lenyelni, hanem úgy, mint aminek az ízét indokolatlanul sokáig óhajtja kiélvezni, mondhatni a falatka nagyságának határain túl.*
- Hadd tippeljek. Az Irgalmas Fény Nővérei neveltek? Az öbölnél. *Végtelenül elszigetelt hely, végtelenül ostoba némberek gyülekezetével. Még évekkel ezelőtt találkozott ott nevelkedett novíciákkal. Egy testvérpárral. Két éteri, naiv szőkeséggel. Jó pénzt kapott értük.* - Megléptél?
*Nem igazán tud másra gondolni. Ez a kicsike már nem gyerek, de olyannyira fogalma sincs az életről, mint egy dísznek tartott halacskának a viharos tenger sötét, hideg mélyéről.*
- Hány éves vagy?
*Ezúttal is türelmesen kivárja, míg a lány a végére ér. Talán csak annyi különbséggel, hogy nem pislog. Komótosan rágja az apró falatkát. Nem úgy, mint amit nincs gusztusa lenyelni, hanem úgy, mint aminek az ízét indokolatlanul sokáig óhajtja kiélvezni, mondhatni a falatka nagyságának határain túl.*
- Hadd tippeljek. Az Irgalmas Fény Nővérei neveltek? Az öbölnél. *Végtelenül elszigetelt hely, végtelenül ostoba némberek gyülekezetével. Még évekkel ezelőtt találkozott ott nevelkedett novíciákkal. Egy testvérpárral. Két éteri, naiv szőkeséggel. Jó pénzt kapott értük.* - Megléptél?
*Nem igazán tud másra gondolni. Ez a kicsike már nem gyerek, de olyannyira fogalma sincs az életről, mint egy dísznek tartott halacskának a viharos tenger sötét, hideg mélyéről.*
- Hány éves vagy?
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:04:51
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:04:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Igazán beleéli magát önnön bemutatásába. Azzal nem is törődve, hogy jó úton halad vagy sem. Érezhetné úgy, hogy jó jel az, ha nem szakítják félbe, ám az állandó hümmögés és bólintgatás, az, hogy semmi konkrétat nem tud leolvasni a másik arcáról azért valahol zavarja. Ennek ellenére akkor sem szakítja félbe magát, amikor a nassolni való, merthogy a száraz kenyér azzal a valamivel neki csak az, és az itallal együtt az asztalra nem kerül a Sellőlány segédletével.
A szavakat csak akkor fogja vissza, mikor végre az Úr hajlandó megszólalni. A várttal ellentétben olyan témánál, helyesebben egy egyszerű, kósza megjegyzésnél, ami a leány számára nem igazán tűnik érdemi dolognak. Pár szapora, értetlen pislogással nyomon követi, ahogy a furcsa szagú rudat eloltják, azután ismét a precízen megnyírt arcszőrzetre hunyorít. Hogy a fenébe lehet ezt ennyire pontosan vágni?*
- Öröm mi?
*Pillázik értetlenül, majd mikor a sok összehablatyolt dologban megleli mire is gondol pontosan, őszinte megvilágosodással kapja fel a fejét.*
- Jaaa, hogy az.
*Pakolja mindkét kezét tarkóra, olyan tudományoktól átitatott arccal, mint a szakértők, akik pillanatokon belül meg is kezdik az okítást.*
- Hát azt nem'tom. *Vonja meg egyszerűen a vállait.* Mikor hallottam én is kérdeztem, de igazi szemétládák voltak, mert csak vigyorogtak és nem voltak hajlandók bővebben kifejteni.
*Ingatja meg a fejét, miközben a felkínált falatokra sandít. Először végig nézi, hogy azokkal miként bánik a férfi, s csak utána hajlandó rágni való fölé hajolni, hogy óvatosan elvegyen egy pirítóst, s rákenje azt a valamit.*
- Köszönöm. És mondjuk sejtéseim vannak.
*Emeli orra alá a kenyeret, majd pár szimat után végül csak harap belőle egy nagyobbat. Határozottan nem olyan kulturáltan, mint a fickó. Hisz a falat nyomán a szája szélén marad ám morzsa, meg az a másik is.*
- Azt hívják úgy, amivel a férfiak, merthogy csak nekik van, tudja...
*Szabad kezének mutatóujját használja, hogy gondolatait be is tudja mutatni. Így az az ujj először olyan, mint egy ernyedt kukac, de lassan felfelé ágaskodva egyenesedik ki.*
- Vizelnek. Nem? Hisz öröm, ha már nem kell. Meg hát azt mondták, hogy olyan, mint egy rúd. Persze annak, akié nem kicsi, mert akkor inkább egy kis hernyó.
*Pislog szaporán a férfira, szinte várva a megerősítést. Közben olyan borzalmasan naiv, tudatlan arcot vág, amivel a rókaképű valószínűleg nem sokat találkozott a kikötőben. De hát sosem kellett neki konkrétabban ilyeneket tudnia. Ahogy pedig már említette, mikor kíváncsiskodott, akkor sem mondták meg neki.*
*Igazán beleéli magát önnön bemutatásába. Azzal nem is törődve, hogy jó úton halad vagy sem. Érezhetné úgy, hogy jó jel az, ha nem szakítják félbe, ám az állandó hümmögés és bólintgatás, az, hogy semmi konkrétat nem tud leolvasni a másik arcáról azért valahol zavarja. Ennek ellenére akkor sem szakítja félbe magát, amikor a nassolni való, merthogy a száraz kenyér azzal a valamivel neki csak az, és az itallal együtt az asztalra nem kerül a Sellőlány segédletével.
A szavakat csak akkor fogja vissza, mikor végre az Úr hajlandó megszólalni. A várttal ellentétben olyan témánál, helyesebben egy egyszerű, kósza megjegyzésnél, ami a leány számára nem igazán tűnik érdemi dolognak. Pár szapora, értetlen pislogással nyomon követi, ahogy a furcsa szagú rudat eloltják, azután ismét a precízen megnyírt arcszőrzetre hunyorít. Hogy a fenébe lehet ezt ennyire pontosan vágni?*
- Öröm mi?
*Pillázik értetlenül, majd mikor a sok összehablatyolt dologban megleli mire is gondol pontosan, őszinte megvilágosodással kapja fel a fejét.*
- Jaaa, hogy az.
*Pakolja mindkét kezét tarkóra, olyan tudományoktól átitatott arccal, mint a szakértők, akik pillanatokon belül meg is kezdik az okítást.*
- Hát azt nem'tom. *Vonja meg egyszerűen a vállait.* Mikor hallottam én is kérdeztem, de igazi szemétládák voltak, mert csak vigyorogtak és nem voltak hajlandók bővebben kifejteni.
*Ingatja meg a fejét, miközben a felkínált falatokra sandít. Először végig nézi, hogy azokkal miként bánik a férfi, s csak utána hajlandó rágni való fölé hajolni, hogy óvatosan elvegyen egy pirítóst, s rákenje azt a valamit.*
- Köszönöm. És mondjuk sejtéseim vannak.
*Emeli orra alá a kenyeret, majd pár szimat után végül csak harap belőle egy nagyobbat. Határozottan nem olyan kulturáltan, mint a fickó. Hisz a falat nyomán a szája szélén marad ám morzsa, meg az a másik is.*
- Azt hívják úgy, amivel a férfiak, merthogy csak nekik van, tudja...
*Szabad kezének mutatóujját használja, hogy gondolatait be is tudja mutatni. Így az az ujj először olyan, mint egy ernyedt kukac, de lassan felfelé ágaskodva egyenesedik ki.*
- Vizelnek. Nem? Hisz öröm, ha már nem kell. Meg hát azt mondták, hogy olyan, mint egy rúd. Persze annak, akié nem kicsi, mert akkor inkább egy kis hernyó.
*Pislog szaporán a férfira, szinte várva a megerősítést. Közben olyan borzalmasan naiv, tudatlan arcot vág, amivel a rókaképű valószínűleg nem sokat találkozott a kikötőben. De hát sosem kellett neki konkrétabban ilyeneket tudnia. Ahogy pedig már említette, mikor kíváncsiskodott, akkor sem mondták meg neki.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:32:23
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:32:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ambroggio figyelmesen hallgatja végig a beszámolót. Apró bólintások, kis hümmentések a dohányzás szertartásos mozdulatainak tesz-veszében. Biztosítékok afelől, hogy figyel, de az egészet talán épp ez teszi kényelmetlenül bizarrá. Nem mutatja jelét se megdöbbenésnek se megrökönyödésnek a bárdolatlan megjegyzésnél és nem mosolyodik el a humoros részleteken. Csak azok az apró bólintások és kis hümmentések meg a vesébe látó rókaszemek.*
- Köszönöm, kedvesem *mosolyodik el cukrosan, mikor az iménti Sellőlány visszaérkezik, s ügyesen lepakol a tálcájáról.
A karcsú, deres falú poharakban felszolgált Pezsgő finoman gyöngyözik. A karcsú, deres falú poharakban felszolgált Pezsgő finoman gyöngyözik. A 24 és a 12 aranyat kóstáló tétel, amennyit a Kaviár pir�tóssal kóstál a két itallal, fölkerül a számlájára. Jobb szereti így, mint minduntalan az erszényével matatni.*
- Nos hát, igazán színes kis leírás volt. Csak egyvalami volt, ami, nos... *elnyomja a szivarkáját, gondos alapossággal bizonyosodva róla, hogy nem marad benne élő parázs.* - Az az "örömrúd"... *tesz egy önkéntelen, körkörös mozdulatot a kezével, mintha így citálná elő az emlékezetéből az idegen kifejezést, amit a lánytól hallott.* - Pontosan mit is értettél ezalatt?
*Nem engedi el a magyarázatot, ha a füle hegyéig vörösödik is a lány, vagy igyekezne kibújni a dolog alól. Nagyon úgy tűnik, a további tárgyalás mindaddig el van gáncsolva, míg ez a részlet tisztázásra nem kerül.* - Csak a félreértések elkerülése végett.
*Az egyik poharat az asztaltársasága elé tolja, a pirítóst és a kaviárt pedig az asztal közepére tolja, hogy mindketten elérhessék.* - Kérlek, fogyassz bátran. *Invitálja, s míg a válaszra vár, megkeni az ízléses darabkákra vágott pirítósok egyikét és két ujja közé csippentve harap belőle egy férfitól szokatlanul aprót.*
*Ambroggio figyelmesen hallgatja végig a beszámolót. Apró bólintások, kis hümmentések a dohányzás szertartásos mozdulatainak tesz-veszében. Biztosítékok afelől, hogy figyel, de az egészet talán épp ez teszi kényelmetlenül bizarrá. Nem mutatja jelét se megdöbbenésnek se megrökönyödésnek a bárdolatlan megjegyzésnél és nem mosolyodik el a humoros részleteken. Csak azok az apró bólintások és kis hümmentések meg a vesébe látó rókaszemek.*
- Köszönöm, kedvesem *mosolyodik el cukrosan, mikor az iménti Sellőlány visszaérkezik, s ügyesen lepakol a tálcájáról.
A karcsú, deres falú poharakban felszolgált Pezsgő finoman gyöngyözik. A karcsú, deres falú poharakban felszolgált Pezsgő finoman gyöngyözik. A 24 és
a 12 aranyat kóstáló tétel, amennyit a Kaviár pir�tóssal kóstál a két itallal, fölkerül a számlájára. Jobb szereti így, mint minduntalan az erszényével matatni.*- Nos hát, igazán színes kis leírás volt. Csak egyvalami volt, ami, nos... *elnyomja a szivarkáját, gondos alapossággal bizonyosodva róla, hogy nem marad benne élő parázs.* - Az az "örömrúd"... *tesz egy önkéntelen, körkörös mozdulatot a kezével, mintha így citálná elő az emlékezetéből az idegen kifejezést, amit a lánytól hallott.* - Pontosan mit is értettél ezalatt?
*Nem engedi el a magyarázatot, ha a füle hegyéig vörösödik is a lány, vagy igyekezne kibújni a dolog alól. Nagyon úgy tűnik, a további tárgyalás mindaddig el van gáncsolva, míg ez a részlet tisztázásra nem kerül.* - Csak a félreértések elkerülése végett.
*Az egyik poharat az asztaltársasága elé tolja, a pirítóst és a kaviárt pedig az asztal közepére tolja, hogy mindketten elérhessék.* - Kérlek, fogyassz bátran. *Invitálja, s míg a válaszra vár, megkeni az ízléses darabkákra vágott pirítósok egyikét és két ujja közé csippentve harap belőle egy férfitól szokatlanul aprót.*
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:09:42
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:09:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Igazándiból ez az első alkalom, hogy ilyen alakkal hozta össze a sors. Sosem forgott olyan körökben, ahol bármi vagy bárki efféle piperkőcök elé sodorja. Hát azt már biztosan kijelentheti, hogy kezdeti lelkesedése megcsappant a ténytől, miszerint igencsak kényelmetlenül érzi magát ebben a közegben. Az a makulátlanság, a kikötővel teljes mértékben ellenkező tisztaság, ami egyaránt elmondható a helyről és a férfiról is szinte megvakítja. És bizony nem átvitt értelemben gondolja. Valóban kezdi úgy érezni, hogy látása súlyos romlásba kezdett ez idő alatt.
Nem érzi bóknak azt, hogy bárki is el tudná képzelni őt sellőházi munkásként. Sőt mi több, a feltérképező szemek hatására még zavartan igazgat is igencsak bő ingén, hogy az véletlenül se feszüljön egyetlen porcikáján se.*
- Ááááh, higgye el, hogy csak a Sellőház nívóját rontanám az ittlétemmel.
*Legyintget egy bárgyú vigyor mögé bújtatva zavarát, amit csak felerősít a felszolgálólánnyal folytatott játszadozás látványa. Így inkább szigorúan a plafonra szegezi zöldjeit. Meg kell állapítania, hogy jó nagy csillárt sikerült oda feleszkábálni.*
- Hát van pár dolog.
*Sandít vissza a férfira, mikor a lányka távozóra fogja. A mutatott széket kihúzva huppan le, majd az ajkait rágcsálva vakar az állára, míg elgondolkodik azon pontosan hol kezdje a felsorolást. Hisz sosem dolgozott semmi konkrét tervvel vagy képességgel. Felvették oda, ahol úgy érezték, hogy szükség van rá és valamennyire a képességei is adottak. Ezek a munkák pedig az efféle fickóknál valószínűleg csak úgy vannak nevezve, hogy alantas, póri, kétkezi munkák.*
- Egyáltalán nem.
*Rázza is meg ismét fonatait.*
- Árvaházi gyerek vagyok. Ott megtanultam főzni, mosni, takarítani. Tudja, azokat a dolgokat, amiket az olyan kisasszonyok nem akarnak megcsinálni maguknak, akik az örömrudat is csak kesztyűben hajlandók megfogni.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, ahogy hátra dőlve pakolja keresztbe a lábait. Ezen kijelentése olyan könnyedén csúszik ki a száján, mintha lenne fogalma a konkrét tartalomról.*
- Na, de... Csináltam ezt is-azt is. Voltam segéd pék mellett, futárkodtam levelekkel, valóban volt alkalmam arra, hogy az árvaházban tanultakat kamatoztassam. Egyszer még arra is felvettek, hogy birkanyájat őrizzek, mert megsántult a kutya. Na az állítólag nem ment. Legalábbis erre következtettek abból, hogy kissé megcsappant a nyáj létszáma.
*Vigyorodik el az emlék hatására, amit végül torkának köszörülésébe fojt. Hisz valószínűleg nem okos ötlet azzal büszkélkedni, hogy miben volt béna.*
- De, ha kedves Uram pontosítana, hogy miben van szüksége a dolgos kézre, akkor talán dűlőre jutnánk, hogy kellek vagy sem. Nem szeretném rabolni a drága idejét.
*Igazándiból ez az első alkalom, hogy ilyen alakkal hozta össze a sors. Sosem forgott olyan körökben, ahol bármi vagy bárki efféle piperkőcök elé sodorja. Hát azt már biztosan kijelentheti, hogy kezdeti lelkesedése megcsappant a ténytől, miszerint igencsak kényelmetlenül érzi magát ebben a közegben. Az a makulátlanság, a kikötővel teljes mértékben ellenkező tisztaság, ami egyaránt elmondható a helyről és a férfiról is szinte megvakítja. És bizony nem átvitt értelemben gondolja. Valóban kezdi úgy érezni, hogy látása súlyos romlásba kezdett ez idő alatt.
Nem érzi bóknak azt, hogy bárki is el tudná képzelni őt sellőházi munkásként. Sőt mi több, a feltérképező szemek hatására még zavartan igazgat is igencsak bő ingén, hogy az véletlenül se feszüljön egyetlen porcikáján se.*
- Ááááh, higgye el, hogy csak a Sellőház nívóját rontanám az ittlétemmel.
*Legyintget egy bárgyú vigyor mögé bújtatva zavarát, amit csak felerősít a felszolgálólánnyal folytatott játszadozás látványa. Így inkább szigorúan a plafonra szegezi zöldjeit. Meg kell állapítania, hogy jó nagy csillárt sikerült oda feleszkábálni.*
- Hát van pár dolog.
*Sandít vissza a férfira, mikor a lányka távozóra fogja. A mutatott széket kihúzva huppan le, majd az ajkait rágcsálva vakar az állára, míg elgondolkodik azon pontosan hol kezdje a felsorolást. Hisz sosem dolgozott semmi konkrét tervvel vagy képességgel. Felvették oda, ahol úgy érezték, hogy szükség van rá és valamennyire a képességei is adottak. Ezek a munkák pedig az efféle fickóknál valószínűleg csak úgy vannak nevezve, hogy alantas, póri, kétkezi munkák.*
- Egyáltalán nem.
*Rázza is meg ismét fonatait.*
- Árvaházi gyerek vagyok. Ott megtanultam főzni, mosni, takarítani. Tudja, azokat a dolgokat, amiket az olyan kisasszonyok nem akarnak megcsinálni maguknak, akik az örömrudat is csak kesztyűben hajlandók megfogni.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, ahogy hátra dőlve pakolja keresztbe a lábait. Ezen kijelentése olyan könnyedén csúszik ki a száján, mintha lenne fogalma a konkrét tartalomról.*
- Na, de... Csináltam ezt is-azt is. Voltam segéd pék mellett, futárkodtam levelekkel, valóban volt alkalmam arra, hogy az árvaházban tanultakat kamatoztassam. Egyszer még arra is felvettek, hogy birkanyájat őrizzek, mert megsántult a kutya. Na az állítólag nem ment. Legalábbis erre következtettek abból, hogy kissé megcsappant a nyáj létszáma.
*Vigyorodik el az emlék hatására, amit végül torkának köszörülésébe fojt. Hisz valószínűleg nem okos ötlet azzal büszkélkedni, hogy miben volt béna.*
- De, ha kedves Uram pontosítana, hogy miben van szüksége a dolgos kézre, akkor talán dűlőre jutnánk, hogy kellek vagy sem. Nem szeretném rabolni a drága idejét.
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:32:44
Üzenet elküldve: 2024-08-25 10:32:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A piperkőc bosszantóan higgadtan kezeli a heves reakciókat. Mintha nap mint nap ilyesmikkel szembesülne, s túlzás nélkül, a világon mindent látott volna már. Kényelmesen hátradől, míg a lányban csak úgy cikáznak az érzések és úgy hadakozik velük, mint egy raj felpiszkált darázzsal. Az Intéző kivárja. Az ide-oda kapó tiltakozás végül zavart magyarázkodássá csitul. A gondosan nyírt bajuszka alatt végigfutó kaján mosoly reflektál a szorgos kezek említésére, mely bizony a Sellőknek is nagyra becsült készsége.
Ambroggiót körüllengi a vendégek kiváltságos manírja. A mázas kiejtés, a finom csipkezsabó és a makulátlan mandzsetták körül pont ugyanaz a bizsergető disszonancia sejlik, mint magából e kivételes intézményből. Oda nem illő, s mégis tökéletesen passzoló luxus a hínárszagú posványtól csupán egy csinos kavicsos ösvénnyire.*
- Határozottan *bólint. Elismerő pillantását értőn járatja végig az ifjú, feszes formákon, melyeket a mintha a bő ruhák alatt is pontosan le tudna követni, és elidőzik az egzotikus vonásokon.* - A Madám ölne is egy ilyen nem mindennapi kreol szépségért *mondja, épp csak kipillantva az ébenbőrű főnökasszony felé.* - És ahogy a hozzáértését ismerem, hamarosan a vendégek is. *Még szerencse, hogy itt a még több arannyal könnyedén kiváltható a vérontás, amolyan kötelező jellegű lehetőségként.*
- De *szív bele a szivarkába egy aprót, majd előzékenyen elhessegeti a füstöt az asztal fölül, s leteszi a dohányrudat a hamutálba.* - Ha Sellőnek nem állnál *magához húzza az ott sertepertélő, lenge ruhás felszolgálólánykát, s a nyakába csókol, aztán a fülébe súg. Gyűrűktől ékes jobbja szégyentelenül markol a ruhán átsejlő idomokra, aztán sürgetőn elhessenti* - akkor miféle munkára jelentkeznél, kedvesem?
*A szemben lévő székre mutat, hogy hellyel kínálja a lányt.*
- Mesélj kicsit magadról. Ha jól sejtem, nem vagy idevalósi.
*A piperkőc bosszantóan higgadtan kezeli a heves reakciókat. Mintha nap mint nap ilyesmikkel szembesülne, s túlzás nélkül, a világon mindent látott volna már. Kényelmesen hátradől, míg a lányban csak úgy cikáznak az érzések és úgy hadakozik velük, mint egy raj felpiszkált darázzsal. Az Intéző kivárja. Az ide-oda kapó tiltakozás végül zavart magyarázkodássá csitul. A gondosan nyírt bajuszka alatt végigfutó kaján mosoly reflektál a szorgos kezek említésére, mely bizony a Sellőknek is nagyra becsült készsége.
Ambroggiót körüllengi a vendégek kiváltságos manírja. A mázas kiejtés, a finom csipkezsabó és a makulátlan mandzsetták körül pont ugyanaz a bizsergető disszonancia sejlik, mint magából e kivételes intézményből. Oda nem illő, s mégis tökéletesen passzoló luxus a hínárszagú posványtól csupán egy csinos kavicsos ösvénnyire.*
- Határozottan *bólint. Elismerő pillantását értőn járatja végig az ifjú, feszes formákon, melyeket a mintha a bő ruhák alatt is pontosan le tudna követni, és elidőzik az egzotikus vonásokon.* - A Madám ölne is egy ilyen nem mindennapi kreol szépségért *mondja, épp csak kipillantva az ébenbőrű főnökasszony felé.* - És ahogy a hozzáértését ismerem, hamarosan a vendégek is. *Még szerencse, hogy itt a még több arannyal könnyedén kiváltható a vérontás, amolyan kötelező jellegű lehetőségként.*
- De *szív bele a szivarkába egy aprót, majd előzékenyen elhessegeti a füstöt az asztal fölül, s leteszi a dohányrudat a hamutálba.* - Ha Sellőnek nem állnál *magához húzza az ott sertepertélő, lenge ruhás felszolgálólánykát, s a nyakába csókol, aztán a fülébe súg. Gyűrűktől ékes jobbja szégyentelenül markol a ruhán átsejlő idomokra, aztán sürgetőn elhessenti* - akkor miféle munkára jelentkeznél, kedvesem?
*A szemben lévő székre mutat, hogy hellyel kínálja a lányt.*
- Mesélj kicsit magadról. Ha jól sejtem, nem vagy idevalósi.
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-25 05:13:28
Üzenet elküldve: 2024-08-25 05:13:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
*Felfelé indulnak. Mindenki, aki valaha is meghallgatott egy jó rémtörténetet, pontosan tudja, hogy mekkora butaság az emeletre menekülni, ha kergetik. Mégis felfelé indulnak.
Az emeleten Cagon a kulccsal és az ajtókkal piszmog. Ezen még kicsit el is csodálkozik: azok az orkok, akikkel együtt szolgált, nem játszottak volna ennyit a zárakkal. Kulcsot sem kértek volna, csak berúgták volna a legelső szoba ajtaját, amit meglátnak. Ha lenne egy kis ideje, ezen a gondolaton még eltöprengene kicsit. Félrehajtott fejjel fülel lefelé, a lenti zajokból próbálja összetenni, hogy mi történik körülöttük. Idegességében kabátzsebébe rejti az ökleit.
Már épp kezd nagyon forróvá válni a talpuk alatt a talaj, amikor az ork végre kinyit egy szobát, és ők le tudnak lépni a folyosóról. Odabent nem kell kétszer kérni hogy segítsen, nekifeszül a szekrény másik oldalának, halkan felnyög, a bútor lába talán a padlót is megkarcolja, de hát foglalkoznak most ők ezzel?! Ha a szekrény a helyére kerül, háttal nekidől egy pillanatra, és jókorát szusszant. Utána néz csak az orkra.*
- Két kérdés, pajtás. Először: mihez kezdesz most, hogy tyúk lettél az ólban, az odakint lopakodó rókák orra előtt? Másodszor: mi a fenébe kevertél bele engem?!
//Sötét üzletek//
*Felfelé indulnak. Mindenki, aki valaha is meghallgatott egy jó rémtörténetet, pontosan tudja, hogy mekkora butaság az emeletre menekülni, ha kergetik. Mégis felfelé indulnak.
Az emeleten Cagon a kulccsal és az ajtókkal piszmog. Ezen még kicsit el is csodálkozik: azok az orkok, akikkel együtt szolgált, nem játszottak volna ennyit a zárakkal. Kulcsot sem kértek volna, csak berúgták volna a legelső szoba ajtaját, amit meglátnak. Ha lenne egy kis ideje, ezen a gondolaton még eltöprengene kicsit. Félrehajtott fejjel fülel lefelé, a lenti zajokból próbálja összetenni, hogy mi történik körülöttük. Idegességében kabátzsebébe rejti az ökleit.
Már épp kezd nagyon forróvá válni a talpuk alatt a talaj, amikor az ork végre kinyit egy szobát, és ők le tudnak lépni a folyosóról. Odabent nem kell kétszer kérni hogy segítsen, nekifeszül a szekrény másik oldalának, halkan felnyög, a bútor lába talán a padlót is megkarcolja, de hát foglalkoznak most ők ezzel?! Ha a szekrény a helyére kerül, háttal nekidől egy pillanatra, és jókorát szusszant. Utána néz csak az orkra.*
- Két kérdés, pajtás. Először: mihez kezdesz most, hogy tyúk lettél az ólban, az odakint lopakodó rókák orra előtt? Másodszor: mi a fenébe kevertél bele engem?!
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-24 22:59:24
Üzenet elküldve: 2024-08-24 22:59:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Először biztos a dolgában, jó helyen van és jó embernél, de ez a magabiztosság kissé alább hagy. Szemöldökeit felvonva várja meg, míg a férfi végez a bűzrúd beizzításával, közben türelmetlenségét jelzi az asztalon dobolni kezdő ujjakkal. Amikor pedig meghallja a munka miben létét szinte fizikai képtelenségig szaladnak tovább azok a szemöldökök.*
- A Ház szolgálatában?
*Pillog kissé értetlenül, majd a férfi pillantását követve ő maga is a kreol szépségre emeli zöldjeit. A továbbiak hallatán viszont a villám cikázásának sebességével kapja vissza tekintetét a vörösre. Majdan az asztaltól ellökve magát hőköl hátra.*
- Na neeeeem.
*Rázza meg fonatokkal teli üstökét, miközben kezeivel is nemlegesen kalimpál maga előtt.*
- Szó sem volt sellősködésről.
*Aztán néma pillanatba burkolódzik, míg eltűnődve az állára vakar. Hisz igazából semmiről sem volt szó. Három dolgot hallott. Munka van, a Sellőházban keresse és egy olyan férfinál, akire illik az a leírás, ami alapján ehhez az asztalhoz talált.*
- Vagyis én nem úgy hallottam, hogy maga a Ház keresne dolgos kezet. Mondjuk azzal sem lenne baj, na de a sellők... Úgy nézek ki, mint aki beillene ide? Pfff... Ugyan kérem.
*Legyinti is le a badar ötletet. De ez így már igencsak a kedvét szegte. Ha ezt pontosították volna neki, akkor megelégedett volna valamelyik kikötő menti késdobálóval. Nem caflatott volna el idáig.*
*Először biztos a dolgában, jó helyen van és jó embernél, de ez a magabiztosság kissé alább hagy. Szemöldökeit felvonva várja meg, míg a férfi végez a bűzrúd beizzításával, közben türelmetlenségét jelzi az asztalon dobolni kezdő ujjakkal. Amikor pedig meghallja a munka miben létét szinte fizikai képtelenségig szaladnak tovább azok a szemöldökök.*
- A Ház szolgálatában?
*Pillog kissé értetlenül, majd a férfi pillantását követve ő maga is a kreol szépségre emeli zöldjeit. A továbbiak hallatán viszont a villám cikázásának sebességével kapja vissza tekintetét a vörösre. Majdan az asztaltól ellökve magát hőköl hátra.*
- Na neeeeem.
*Rázza meg fonatokkal teli üstökét, miközben kezeivel is nemlegesen kalimpál maga előtt.*
- Szó sem volt sellősködésről.
*Aztán néma pillanatba burkolódzik, míg eltűnődve az állára vakar. Hisz igazából semmiről sem volt szó. Három dolgot hallott. Munka van, a Sellőházban keresse és egy olyan férfinál, akire illik az a leírás, ami alapján ehhez az asztalhoz talált.*
- Vagyis én nem úgy hallottam, hogy maga a Ház keresne dolgos kezet. Mondjuk azzal sem lenne baj, na de a sellők... Úgy nézek ki, mint aki beillene ide? Pfff... Ugyan kérem.
*Legyinti is le a badar ötletet. De ez így már igencsak a kedvét szegte. Ha ezt pontosították volna neki, akkor megelégedett volna valamelyik kikötő menti késdobálóval. Nem caflatott volna el idáig.*
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-24 20:00:37
Üzenet elküldve: 2024-08-24 20:00:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
* Vicart nem kell sokáig győzködni, egyből követi az orkot. Nem is csoda. Mintha nem lenne választása. Átlépi az imént eldobott férfit, és gyors tempóban az emeletre siet. Sajnos fogalma sincs, hogy jó kulcsot adott e neki a pultos, így egyesével próbálja ki az emeleti ajtókon. Közben lent már nagy felfordulás. A zene is mintha már megállt volna és talán kettő vagy három dühös férfi hangját hallani. Mintha elkezdődött volna egy kis verekedés, de hogy kik között, azt ők nem látják. *
- Nem így képzeltem el a kikötői utamat. *Kicsit elcsendesül, mielőtt újból megszólalna * Mégis mit beszélek, pont erre számítottam!
* A folyosó utolsó ajtajához érnek és az ork már dugja is a zárba a kulcsot, mikor egy számukra ismeretlen hang kezd el üvölteni. *
- Itt vannak! Az emeleten!
* Először csak a fejét kapja oda. Látván, hogy az illető nem velük van, olyan gyorsan próbálja, hogy majdnem bele is tőri a zárba. Végül nyílik a zár és be is szalad az ork. Ha Vicar is így tesz, akkor be is zárja az ajtót, majd megvizsgálja a szobát. A tekintete a szekrényen megakad. *
- Gyorsan a szekrényt!
* Rohan is, hogy az ajtó elé tolhassa és ezzel is egy kis előnyt szerezzenek maguknak. Ha Segít az orknak, biztos gyorsabban végeznek. *
//Sötét üzletek//
* Vicart nem kell sokáig győzködni, egyből követi az orkot. Nem is csoda. Mintha nem lenne választása. Átlépi az imént eldobott férfit, és gyors tempóban az emeletre siet. Sajnos fogalma sincs, hogy jó kulcsot adott e neki a pultos, így egyesével próbálja ki az emeleti ajtókon. Közben lent már nagy felfordulás. A zene is mintha már megállt volna és talán kettő vagy három dühös férfi hangját hallani. Mintha elkezdődött volna egy kis verekedés, de hogy kik között, azt ők nem látják. *
- Nem így képzeltem el a kikötői utamat. *Kicsit elcsendesül, mielőtt újból megszólalna * Mégis mit beszélek, pont erre számítottam!
* A folyosó utolsó ajtajához érnek és az ork már dugja is a zárba a kulcsot, mikor egy számukra ismeretlen hang kezd el üvölteni. *
- Itt vannak! Az emeleten!
* Először csak a fejét kapja oda. Látván, hogy az illető nem velük van, olyan gyorsan próbálja, hogy majdnem bele is tőri a zárba. Végül nyílik a zár és be is szalad az ork. Ha Vicar is így tesz, akkor be is zárja az ajtót, majd megvizsgálja a szobát. A tekintete a szekrényen megakad. *
- Gyorsan a szekrényt!
* Rohan is, hogy az ajtó elé tolhassa és ezzel is egy kis előnyt szerezzenek maguknak. Ha Segít az orknak, biztos gyorsabban végeznek. *
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-24 18:16:42
Üzenet elküldve: 2024-08-24 18:16:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Épp a szivarkáival babrál, mikor a jövevény az asztalához toppan.*
- Qui e dësite'? *pillant fel a sikamlósan lihanechi dallamú visszakérdezés mellé. Meggyújtja a dohányrudat az asztal közepén álló kis gyertyatartóról, aztán míg a fűszeres füsttel teleszívja tüdejét, végigfuttatja a pillantását a lányon.*
- A Ház szolgálatába a Madámnál van felvétel, kedvesem *szól a jellegzetes, sejtelmes rókavigyora mögül. Felemelt állal fújja ki a füstöt, hogy ne a bájos kis kreol fruskát burkolja be vele. Biccent is az ébenbőrű félvér felé a pult mögött, akinek a szeme olyan kék, akár a tenger színe a lagúnák mentén. Amikor amaz felpillant a főkönyvből találkozik a tekintetük, mire a rókavigyor még kajánabbra vált, a lagúnakék szempár viszont szűkülve sercen pár kelletlen szikrát.*
- Lanawin sellői, lám idetalálnak e patinás ékszerdobozba *bólint elégedetten saját bölcselmére, aztán megenged magának egy kacsintást is.* - Sok szerencsét, ifjú hölgy. Ne ijesszen meg a Madám szigorú pillantása. Felismeri a tehetséget. Vagy a lehetőségét *teszi hozzá, elvégre a leányzón azért még lesz mit kupálni, ha fel akarja venni a versenyt az itteni lányokkal.*
*Épp a szivarkáival babrál, mikor a jövevény az asztalához toppan.*
- Qui e dësite'? *pillant fel a sikamlósan lihanechi dallamú visszakérdezés mellé. Meggyújtja a dohányrudat az asztal közepén álló kis gyertyatartóról, aztán míg a fűszeres füsttel teleszívja tüdejét, végigfuttatja a pillantását a lányon.*
- A Ház szolgálatába a Madámnál van felvétel, kedvesem *szól a jellegzetes, sejtelmes rókavigyora mögül. Felemelt állal fújja ki a füstöt, hogy ne a bájos kis kreol fruskát burkolja be vele. Biccent is az ébenbőrű félvér felé a pult mögött, akinek a szeme olyan kék, akár a tenger színe a lagúnák mentén. Amikor amaz felpillant a főkönyvből találkozik a tekintetük, mire a rókavigyor még kajánabbra vált, a lagúnakék szempár viszont szűkülve sercen pár kelletlen szikrát.*
- Lanawin sellői, lám idetalálnak e patinás ékszerdobozba *bólint elégedetten saját bölcselmére, aztán megenged magának egy kacsintást is.* - Sok szerencsét, ifjú hölgy. Ne ijesszen meg a Madám szigorú pillantása. Felismeri a tehetséget. Vagy a lehetőségét *teszi hozzá, elvégre a leányzón azért még lesz mit kupálni, ha fel akarja venni a versenyt az itteni lányokkal.*
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:40:32
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:40:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
*Sehogy. Sehogy se fogja kicselezni ezt a fickót. A fény finoman csillan meg a penge élén ahogy azt megmutatják neki, és neki nem különösebben tetszik ez a látvány. Az sem tetszik neki, ahogy a fickó szeme csillog. Ha nem itt, nem így, nem ilyen körülmények között lennének, akkor talán lenne esélye. De szemtől-szembe valakivel, nyílt téren..? Kizárt.
Elmormol egy halk szót, senki se hallja hogy mi az, talán nem is kár érte.
Hátrafordul, úgy, hogy azért ne teljesen tévessze szem előtt az ajtónál álló ficsúrt. Hátat fordítani valakinek, akinél fegyver van, olyan hiba, amit csak egyszer követ el az ember. Még épp időben: elkapja a pillanatot, amikor Cagon eldobja megunt játszópajtását. Na igen: mindig meglepi, hogy egy ork mennyire erős tud lenni, és amikor ilyen meglepődés éri, eszébe jut, hogy nem szeretne a célpontja lenni egy ork haragjának.
Az invitáló fejmozdulatra egy pillanatig eltűnődik. Szeme sarkából visszanéz az ajtóra, megint dünnyög valamit, majd döntést hoz. Kabátja, mint valami szép, kék szárny, meglebben mögötte, ahogy lendületesen elindul az ork irányába. Kézmozdulatát küldi előre, ennek is van jelentése, ez azt mondja: "csak utánad!". *
//Sötét üzletek//
*Sehogy. Sehogy se fogja kicselezni ezt a fickót. A fény finoman csillan meg a penge élén ahogy azt megmutatják neki, és neki nem különösebben tetszik ez a látvány. Az sem tetszik neki, ahogy a fickó szeme csillog. Ha nem itt, nem így, nem ilyen körülmények között lennének, akkor talán lenne esélye. De szemtől-szembe valakivel, nyílt téren..? Kizárt.
Elmormol egy halk szót, senki se hallja hogy mi az, talán nem is kár érte.
Hátrafordul, úgy, hogy azért ne teljesen tévessze szem előtt az ajtónál álló ficsúrt. Hátat fordítani valakinek, akinél fegyver van, olyan hiba, amit csak egyszer követ el az ember. Még épp időben: elkapja a pillanatot, amikor Cagon eldobja megunt játszópajtását. Na igen: mindig meglepi, hogy egy ork mennyire erős tud lenni, és amikor ilyen meglepődés éri, eszébe jut, hogy nem szeretne a célpontja lenni egy ork haragjának.
Az invitáló fejmozdulatra egy pillanatig eltűnődik. Szeme sarkából visszanéz az ajtóra, megint dünnyög valamit, majd döntést hoz. Kabátja, mint valami szép, kék szárny, meglebben mögötte, ahogy lendületesen elindul az ork irányába. Kézmozdulatát küldi előre, ennek is van jelentése, ez azt mondja: "csak utánad!". *
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:10:09
Üzenet elküldve: 2024-08-24 17:10:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Mindig is szerette a céltalan bolyongást. Többek között azért, mert abban akadt valami megfoghatatlan izgalom. Valami pezsdítő, új dolgokkal kecsegtető. Az ő életében még a halszagú kikötők is kellemes látvánnyal szolgálnak, mert egyszerűen új. Arról nem is beszélve, hogy a kezébe akadhat valami figyelmét felkeltő, amit nevezzünk csak egyszerűen lehetőségnek. A kikötői bagázs körében hamar terjed szájról-szájra egy pletyka, ami a kreol bőrű nő kíváncsi füleit is hamar megütötte. Munka. Milyen édes is ez a szó olyannak, aki napról-napra él, boldogul. Aki kiélvezi a lehetőségeket, amihez pedig sajnos arany kell. A munka pedig általában biztosítja eme eszközt. Noha túl sok konkrétum nincs a kezében, de egy kiinduló ponthoz éppen elég. A hely, és a fickó leírása. Állítólag összetéveszthetetlen. Hát majd kiderül.
Kezdetnek az is elég, hogy nem kell a kikötőt rónia, hogy kitalálja merre legyen a tovább, léptei egyenesen a Sellőházhoz vezetnek, amint megkapja a megfelelő útba igazítást.
Noha impozáns épületről beszéltek, ennek ellenére menet közben csak az összetákolt vályogházak fogadják. Nem azt mondja, hogy átverve érzi magát, de valahogy kezd kételkedni abban, hogy a poshadt tengervíz és halszag egyvelegét fel fogja váltani a tündöklő épületben megbúvó sültek illata.
Ám olybá tűnik, hogy mégsem lett hazug átverés áldozata, ahogy a levegő lassan tisztul, s csizmatalpai alatt halk ropogásba kezdenek az apró kavicsok. Egy pillanatra le is fékezi lépteit, hogy maga elé hunyorogva kutassa fel az épületet, ami már bőszen felsejlik előtte.
Hát persze, hogy ez egyből visszahozza a jókedvet belé. Lépteit is megszaporázza, s hiába érzi magát borzasztóan fáradtnak az úttól egyből lelkesebben halad a cél felé.
Mi tagadás nem egy koszos késdobálónak tűnik, a cirádás faajtó elé érve még füttyent is egy elismerőt, ám nem szeretne önnön kíváncsisága útjába állni. Így hamar már az ajtó túloldalán találja magát. Izgalomtól csillogó zöldjeit végig futtatja a beltéren, s csak a benne mélyen megbúvó, de nyomokban fellelhető illemének köszönhető, hogy nem füttyenti el magát ismét a látottaktól.
De ráér később is élvezkedni, előbb a munka, s csak utána a szórakozás. Így lassan megindul beljebb, köszönésként csak kurtán biccentgetve azoknak, akik közelében elhalad. Most sokkal inkább leköti a koncentráció, hogy megtalálja azt, akit keres. Hát nem tudja eldönteni, hogy a pacsuliillat vagy a vörös színfolt kelti fel hamarább az érdeklődését, ám valahogy úgy érzi, hogy jó helyen jár, amikor megpillantja az asztalnál helyet foglaló férfit. A hallottakra visszagondolva nagyjából stimmel minden, így lépteit lefékezve kanyarodik is az irányába. Pár szaporább lépés, s mindjárt kiderül, hogy mi is pontosan a helyzet. Jobban hátra igazítja batyuját, majd az asztal elé érve hajol le, hogy mindkét kezével annak lapjára támaszkodhasson. Nem kertel, az nem az ő asztala, így kíváncsian félrebillentett fejjel kezd is neki a dolognak.*
- Én magát keresem? *Húzza össze a szemeit kissé, ahogy a szakállas arcot méregeti. Aztán észbe kap, hogy talán lehetne kicsit konkrétabb is.* Mármint valami munka ügyben... azt mondják.
*Vigyorodik el kissé bárgyún. Hát igen. Az a mélyen megülő illem mostanra már vissza is húzódott abba a kicsi, sötét és nyirkos zugba.*
*Mindig is szerette a céltalan bolyongást. Többek között azért, mert abban akadt valami megfoghatatlan izgalom. Valami pezsdítő, új dolgokkal kecsegtető. Az ő életében még a halszagú kikötők is kellemes látvánnyal szolgálnak, mert egyszerűen új. Arról nem is beszélve, hogy a kezébe akadhat valami figyelmét felkeltő, amit nevezzünk csak egyszerűen lehetőségnek. A kikötői bagázs körében hamar terjed szájról-szájra egy pletyka, ami a kreol bőrű nő kíváncsi füleit is hamar megütötte. Munka. Milyen édes is ez a szó olyannak, aki napról-napra él, boldogul. Aki kiélvezi a lehetőségeket, amihez pedig sajnos arany kell. A munka pedig általában biztosítja eme eszközt. Noha túl sok konkrétum nincs a kezében, de egy kiinduló ponthoz éppen elég. A hely, és a fickó leírása. Állítólag összetéveszthetetlen. Hát majd kiderül.
Kezdetnek az is elég, hogy nem kell a kikötőt rónia, hogy kitalálja merre legyen a tovább, léptei egyenesen a Sellőházhoz vezetnek, amint megkapja a megfelelő útba igazítást.
Noha impozáns épületről beszéltek, ennek ellenére menet közben csak az összetákolt vályogházak fogadják. Nem azt mondja, hogy átverve érzi magát, de valahogy kezd kételkedni abban, hogy a poshadt tengervíz és halszag egyvelegét fel fogja váltani a tündöklő épületben megbúvó sültek illata.
Ám olybá tűnik, hogy mégsem lett hazug átverés áldozata, ahogy a levegő lassan tisztul, s csizmatalpai alatt halk ropogásba kezdenek az apró kavicsok. Egy pillanatra le is fékezi lépteit, hogy maga elé hunyorogva kutassa fel az épületet, ami már bőszen felsejlik előtte.
Hát persze, hogy ez egyből visszahozza a jókedvet belé. Lépteit is megszaporázza, s hiába érzi magát borzasztóan fáradtnak az úttól egyből lelkesebben halad a cél felé.
Mi tagadás nem egy koszos késdobálónak tűnik, a cirádás faajtó elé érve még füttyent is egy elismerőt, ám nem szeretne önnön kíváncsisága útjába állni. Így hamar már az ajtó túloldalán találja magát. Izgalomtól csillogó zöldjeit végig futtatja a beltéren, s csak a benne mélyen megbúvó, de nyomokban fellelhető illemének köszönhető, hogy nem füttyenti el magát ismét a látottaktól.
De ráér később is élvezkedni, előbb a munka, s csak utána a szórakozás. Így lassan megindul beljebb, köszönésként csak kurtán biccentgetve azoknak, akik közelében elhalad. Most sokkal inkább leköti a koncentráció, hogy megtalálja azt, akit keres. Hát nem tudja eldönteni, hogy a pacsuliillat vagy a vörös színfolt kelti fel hamarább az érdeklődését, ám valahogy úgy érzi, hogy jó helyen jár, amikor megpillantja az asztalnál helyet foglaló férfit. A hallottakra visszagondolva nagyjából stimmel minden, így lépteit lefékezve kanyarodik is az irányába. Pár szaporább lépés, s mindjárt kiderül, hogy mi is pontosan a helyzet. Jobban hátra igazítja batyuját, majd az asztal elé érve hajol le, hogy mindkét kezével annak lapjára támaszkodhasson. Nem kertel, az nem az ő asztala, így kíváncsian félrebillentett fejjel kezd is neki a dolognak.*
- Én magát keresem? *Húzza össze a szemeit kissé, ahogy a szakállas arcot méregeti. Aztán észbe kap, hogy talán lehetne kicsit konkrétabb is.* Mármint valami munka ügyben... azt mondják.
*Vigyorodik el kissé bárgyún. Hát igen. Az a mélyen megülő illem mostanra már vissza is húzódott abba a kicsi, sötét és nyirkos zugba.*
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:29:36
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:29:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Sosem szerette igazán a tengert, de a sors fintora, hogy több jutott neki belőle, mint az átlagnak. Nyikorgó deszkák, szélben csattogó vitorla, recsegő-ropogó hajótest: pökhendi szárazföldi patkányok, amint meglovagolják a végeláthatatlan víz roppant tömegét egy kalandvágyból tákolt lélekvesztőn. Büszke vitorlások, zömök gályák, legyen bark vagy brigg vagy fürge ketch, mindet csak a tenger kegye választja el attól, hogy napszítta uszadékfaként végezze. A szerencse meg egy jó kormányos. Egy veszettül jó kormányos. Rá üríti most a poharát egy olyasfajta áldomásra, amihez nem kell külön cifra tószt.
Az Ezüstszakáll lehelete méltatlan név egy ilyen italhoz. Nem úgy a borsos 14 arany, amit elkérnek érte. Persze ő most is úgy fizeti ki, ahogy más a csapolt sört a sarki italmérésben. Nem véletlenül ide fészkelte be magát. Azt azért hiú önámítás lenne állítani, hogy a ledér Sellőcskék tényleg úgy örülnek a visszatértének, mint ahogy mutatják. Igaz, Ambroggio mindig gálánsan fizet, és mindent összevéve mondhatjuk, hogy jó kuncsaftnak számít. Hiába, a kikötői vendégszeretet mindig jobban kedvelte az átutazókat. A vendéget, akit elcsábíthat, kifoszthat, s aztán sosem lát többet. Ambroggio viszont ragaszkodó, mint a rossz szokások, mint a róka, amelyik leül a tyúkól elé minden este, és csak mosolyog meg figyel.*
- Majd értesítelek *biccent a sihedernek, és odacsúsztat 1 makulátlanul csillogó érmét.* - A fáradságodért.
*Egyelőre nem tolonganak a felhívására, melyet igyekezett elterjeszteni. Munkaerőt keres. Nem részletezte ennél jobban. A jelentkezőket ráér kiválogatni akkor is, ha már elszánták magukat arra, hogy megkeressék az Intéző Urat a Sellőházban. Névvel nem szolgált előre. Épp elég egyedi a fizimiskája, hogy le tudják írni, ha kell.*
*Sosem szerette igazán a tengert, de a sors fintora, hogy több jutott neki belőle, mint az átlagnak. Nyikorgó deszkák, szélben csattogó vitorla, recsegő-ropogó hajótest: pökhendi szárazföldi patkányok, amint meglovagolják a végeláthatatlan víz roppant tömegét egy kalandvágyból tákolt lélekvesztőn. Büszke vitorlások, zömök gályák, legyen bark vagy brigg vagy fürge ketch, mindet csak a tenger kegye választja el attól, hogy napszítta uszadékfaként végezze. A szerencse meg egy jó kormányos. Egy veszettül jó kormányos. Rá üríti most a poharát egy olyasfajta áldomásra, amihez nem kell külön cifra tószt.
Az Ezüstszakáll lehelete méltatlan név egy ilyen italhoz. Nem úgy a borsos 14 arany, amit elkérnek érte.
Persze ő most is úgy fizeti ki, ahogy más a csapolt sört a sarki italmérésben. Nem véletlenül ide fészkelte be magát. Azt azért hiú önámítás lenne állítani, hogy a ledér Sellőcskék tényleg úgy örülnek a visszatértének, mint ahogy mutatják. Igaz, Ambroggio mindig gálánsan fizet, és mindent összevéve mondhatjuk, hogy jó kuncsaftnak számít. Hiába, a kikötői vendégszeretet mindig jobban kedvelte az átutazókat. A vendéget, akit elcsábíthat, kifoszthat, s aztán sosem lát többet. Ambroggio viszont ragaszkodó, mint a rossz szokások, mint a róka, amelyik leül a tyúkól elé minden este, és csak mosolyog meg figyel.*- Majd értesítelek *biccent a sihedernek, és odacsúsztat 1 makulátlanul csillogó érmét.
* - A fáradságodért. *Egyelőre nem tolonganak a felhívására, melyet igyekezett elterjeszteni. Munkaerőt keres. Nem részletezte ennél jobban. A jelentkezőket ráér kiválogatni akkor is, ha már elszánták magukat arra, hogy megkeressék az Intéző Urat a Sellőházban. Névvel nem szolgált előre. Épp elég egyedi a fizimiskája, hogy le tudják írni, ha kell.*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:06:03
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
* Míg Vicar a ruhája épségét próbálja megőrizni, addig Cagon épp farkasszemet néz emberével. Olyannyira el van foglalva, hogy fel sem tűnik neki, hogy Vicar épp menti az irháját. Mondjuk, ha látná, sem marasztalná, sem győzködne, de biztos fájna a szívének, hogy újdonsült ivócimborája, így kimenekíti magát, anélkül, hogy mondana bármit. Bár próbálkozhat olyan gyorsan, amilyen gyorsan akar. A verőlegény látta, hogy együtt vannak, így esze ágában sincs kiengedni őt. Először csak fejével biccent, hogy forduljon meg, ha az nem segít, kicsit kijjebb engedi azt a szablyát, hogy eltántorítsa a tovább haladástól. Látszik rajta, hogy nem szívesen tenné ezt, de a főnöke ellen szegülni kész öngyilkosság. Ha ennek hatására megfordul, akkor szemtanúja lehet annak, hogy Cagon a nyakánál fogva emeli fel a másik tagot. Majd a földtől pár lábnyira elengedi, hogy amaz a seggére essen. A kijárat felé pillant, hogy lássa, hogy mi a helyzet és nem tetszik neki a látvány. A pult felé fordul, és vastag ujjával kopog rajta hármat, mire a csapos előugrik alulról. *
- Dobj egy szélső szobai kulcsot 2 percre a zárba hagyom.
* Remegve ugyan, de kinyújtja az orknak s amaz elindul a szobák irányába. Közben vissza pillant Vicar irányába és fejével biccent neki, amit egy olyan „jősz már?” pillantás követ. *
//Sötét üzletek//
* Míg Vicar a ruhája épségét próbálja megőrizni, addig Cagon épp farkasszemet néz emberével. Olyannyira el van foglalva, hogy fel sem tűnik neki, hogy Vicar épp menti az irháját. Mondjuk, ha látná, sem marasztalná, sem győzködne, de biztos fájna a szívének, hogy újdonsült ivócimborája, így kimenekíti magát, anélkül, hogy mondana bármit. Bár próbálkozhat olyan gyorsan, amilyen gyorsan akar. A verőlegény látta, hogy együtt vannak, így esze ágában sincs kiengedni őt. Először csak fejével biccent, hogy forduljon meg, ha az nem segít, kicsit kijjebb engedi azt a szablyát, hogy eltántorítsa a tovább haladástól. Látszik rajta, hogy nem szívesen tenné ezt, de a főnöke ellen szegülni kész öngyilkosság. Ha ennek hatására megfordul, akkor szemtanúja lehet annak, hogy Cagon a nyakánál fogva emeli fel a másik tagot. Majd a földtől pár lábnyira elengedi, hogy amaz a seggére essen. A kijárat felé pillant, hogy lássa, hogy mi a helyzet és nem tetszik neki a látvány. A pult felé fordul, és vastag ujjával kopog rajta hármat, mire a csapos előugrik alulról. *
- Dobj egy szélső szobai kulcsot 2 percre a zárba hagyom.
* Remegve ugyan, de kinyújtja az orknak s amaz elindul a szobák irányába. Közben vissza pillant Vicar irányába és fejével biccent neki, amit egy olyan „jősz már?” pillantás követ. *
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-23 14:18:06
Üzenet elküldve: 2024-08-23 14:18:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
//Ügyesség próba: sikeres; Gyorsaság próba: sikertelen//
*A kiképzésen hordott utoljára kardot a derekán. Most egy árva szalonnázókése sincs. Olyan ez, mint csukott szemmel berohanni az erdőbe. Persze tudta, mindig is tudta, hogy a Kikötő nem az a hely, ahová érdemes üres kézzel menni, hiszen nem ostoba. De ahogy eddig is, ezúttal is bízott a szerencséjében.
Hát, a szerencséje talán most fogyott el.
Még el sem hal az ork reszelős nevetése, amikor társaságot kapnak. Szinte szomorúan nézi a kiloccsanó bort. Tényleg igazán jó volt az íze. Gyors mozdulattal arrébb siklik, ám a mozdulat mégsem sikerül elég gyorsra: a szétspriccelő cseppek egy része sötét pettyekben hagy emléket a kabátján. Elégedetlenül felmorran. Hogy ez annak szól, hogy lassú volt, vagy annak, hogy keresnie kell valakit aki kitakarítja az erre amúgy is már kissé rászoruló kabátját, azt nem tudni. Talán soha, senki sem fogja feltenni ezt a kérdést.
Még ha nem is túl -vagy elég?- gyorsan, de tovább mozdul. Most nagyon örül annak a döntésnek, hogy nem hozta magával a lantot, ugyanis ha azt is cipelnie kéne magával, az csak bonyodalmakat okozna. És a hangszerért kifejezetten kár is lenne. Ügyesen kerüli ki a mögötte sorakozó székeket, fejét körbekapva méri fel, hogy ki hol áll, és hogy hol vannak az ajtók, és hogy merre lehetne lelépni. Mert ugyanis neki ez a terve: lelép. Pofozkodjon az ork ahogy akar, neki ahhoz nincs kedve, meg köze se. Egy pohár bor még nem teszi őket bajtársakká.
Amíg Cagon-t leköti a pulthoz lépett koma, ő addig a bejárat felé lódul. Szégyen a futás, de olykor igen hasznos dolog. Látja, hogy az ajtónál álló figura keze már a fegyverén van, és valahol, mélyen magában, ahová még nem kezd elérni sem a bor tompasága sem a felbolydulás által gerjesztett idegesség, halkan értetlenkedik azon, hogy ugyan hogyan lehet az, hogy egy ilyen helyen bárkinek is kardja van. De ezen talán majd később gondolkodik. Ami fontosabb, hogy hogyan cselezi ki úgy a fickót, hogy az ne bökje meg.*
//Sötét üzletek//
//Ügyesség próba: sikeres; Gyorsaság próba: sikertelen//
*A kiképzésen hordott utoljára kardot a derekán. Most egy árva szalonnázókése sincs. Olyan ez, mint csukott szemmel berohanni az erdőbe. Persze tudta, mindig is tudta, hogy a Kikötő nem az a hely, ahová érdemes üres kézzel menni, hiszen nem ostoba. De ahogy eddig is, ezúttal is bízott a szerencséjében.
Hát, a szerencséje talán most fogyott el.
Még el sem hal az ork reszelős nevetése, amikor társaságot kapnak. Szinte szomorúan nézi a kiloccsanó bort. Tényleg igazán jó volt az íze. Gyors mozdulattal arrébb siklik, ám a mozdulat mégsem sikerül elég gyorsra: a szétspriccelő cseppek egy része sötét pettyekben hagy emléket a kabátján. Elégedetlenül felmorran. Hogy ez annak szól, hogy lassú volt, vagy annak, hogy keresnie kell valakit aki kitakarítja az erre amúgy is már kissé rászoruló kabátját, azt nem tudni. Talán soha, senki sem fogja feltenni ezt a kérdést.
Még ha nem is túl -vagy elég?- gyorsan, de tovább mozdul. Most nagyon örül annak a döntésnek, hogy nem hozta magával a lantot, ugyanis ha azt is cipelnie kéne magával, az csak bonyodalmakat okozna. És a hangszerért kifejezetten kár is lenne. Ügyesen kerüli ki a mögötte sorakozó székeket, fejét körbekapva méri fel, hogy ki hol áll, és hogy hol vannak az ajtók, és hogy merre lehetne lelépni. Mert ugyanis neki ez a terve: lelép. Pofozkodjon az ork ahogy akar, neki ahhoz nincs kedve, meg köze se. Egy pohár bor még nem teszi őket bajtársakká.
Amíg Cagon-t leköti a pulthoz lépett koma, ő addig a bejárat felé lódul. Szégyen a futás, de olykor igen hasznos dolog. Látja, hogy az ajtónál álló figura keze már a fegyverén van, és valahol, mélyen magában, ahová még nem kezd elérni sem a bor tompasága sem a felbolydulás által gerjesztett idegesség, halkan értetlenkedik azon, hogy ugyan hogyan lehet az, hogy egy ilyen helyen bárkinek is kardja van. De ezen talán majd később gondolkodik. Ami fontosabb, hogy hogyan cselezi ki úgy a fickót, hogy az ne bökje meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242