Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 21:00:31
Üzenet elküldve: 2020-04-02 21:00:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után//
//Az egyik asztalnál//
//Részben Welly, vagy akárki a pultnál//
*Parcy még mindig furcsának tartja a lányt, bár egyáltalán nem biztos, hogy neki van igaza. Nézőpont kérdése, hogy ki minek látja a másikat, az alkimista pedig általában a nemes kisasszonyoknál szokott hozzá ilyesfajta viselkedéshez. ~ Lehet, hogy náluk más a szegénység fogalma, esetleg elszegényedett nemesek lennének. Nem, mondta, hogy nem nemesek. Akkor talán csak kereskedők, azok is hajlamosak rosszul megélni az elszegényedést. ~ Nem, mintha nem értené meg, ha nem erről van szó, de neki eleve nehezen megy a beilleszkedés, a múltjának hála, az asztaltára kirohanása pedig alaposan ráijesztett a fajtársra. Igyekszik inkább csak megjegyezni ezt a pillanatot, hátha a későbbiekben még szüksége lesz rá, aztán továbbállni, vagy inkább tovább élni. Választ kap a fellángolására, tipikus tengeri szigetnek képzeli el az egészet. ~ Sok kalandor morzsolódott le innen, lehet, hogy az ő kolóniájuk lenne ez a hagyaték. ~ Úgy hiszi, a leány tényleg az otthona hatása alatt áll, hiszen látszik, mennyire belefeledkezett a mesélésbe. ~ Biztosan elveszettnek érzi magát szegénykém, nem igazán találhatta még meg a helyét itt. ~ Lehet, hogy téved, ezt ő nem tudhatja, de mindenesetre nem a rosszindulat szólal ki belőle, ha Amaz azt is gondolta - sőt, igazából ezekről a gondolatokról maga a lány semmit sem tudhat, hiszen az alkimista semmi jelét nem mutatja kívülre. Megtanulta az évek folyamán, hogyan zárjon magába mindent, eddig csak Cassynak árult el egy keveset a múltjából, s az érzéseiből - azokból is annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt. őt egyáltalán nem érdekli, mit gondol róla a másik, vagy hogy az azt érzi, "lefárasztotta", bár ha ezt a szemébe is mondaná az ifjú hölgy, feltehetően nem hatná meg - saját jellemét tükrözi. Azért egy kedves mosolyt igyekszik megejteni.*
- Hozok egy teát, mindjárt jövök. *Most nem vár választ, a pulthoz siet, Wellyt keresi tekintetével, s ha megtalálja, úgy közelebb hajolva, sietősen suttogja.*
- Kérhetnék két teát? Az egyikbe jó sok rummal, ha kérhetem. *Azt természetesen magának szánja, s nem arról van szó, hogy "erősítő" kellene a lányhoz - csupán részben előrébb hozta egy reggeli szokását.*
//Az egyik asztalnál//
//Részben Welly, vagy akárki a pultnál//
*Parcy még mindig furcsának tartja a lányt, bár egyáltalán nem biztos, hogy neki van igaza. Nézőpont kérdése, hogy ki minek látja a másikat, az alkimista pedig általában a nemes kisasszonyoknál szokott hozzá ilyesfajta viselkedéshez. ~ Lehet, hogy náluk más a szegénység fogalma, esetleg elszegényedett nemesek lennének. Nem, mondta, hogy nem nemesek. Akkor talán csak kereskedők, azok is hajlamosak rosszul megélni az elszegényedést. ~ Nem, mintha nem értené meg, ha nem erről van szó, de neki eleve nehezen megy a beilleszkedés, a múltjának hála, az asztaltára kirohanása pedig alaposan ráijesztett a fajtársra. Igyekszik inkább csak megjegyezni ezt a pillanatot, hátha a későbbiekben még szüksége lesz rá, aztán továbbállni, vagy inkább tovább élni. Választ kap a fellángolására, tipikus tengeri szigetnek képzeli el az egészet. ~ Sok kalandor morzsolódott le innen, lehet, hogy az ő kolóniájuk lenne ez a hagyaték. ~ Úgy hiszi, a leány tényleg az otthona hatása alatt áll, hiszen látszik, mennyire belefeledkezett a mesélésbe. ~ Biztosan elveszettnek érzi magát szegénykém, nem igazán találhatta még meg a helyét itt. ~ Lehet, hogy téved, ezt ő nem tudhatja, de mindenesetre nem a rosszindulat szólal ki belőle, ha Amaz azt is gondolta - sőt, igazából ezekről a gondolatokról maga a lány semmit sem tudhat, hiszen az alkimista semmi jelét nem mutatja kívülre. Megtanulta az évek folyamán, hogyan zárjon magába mindent, eddig csak Cassynak árult el egy keveset a múltjából, s az érzéseiből - azokból is annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt. őt egyáltalán nem érdekli, mit gondol róla a másik, vagy hogy az azt érzi, "lefárasztotta", bár ha ezt a szemébe is mondaná az ifjú hölgy, feltehetően nem hatná meg - saját jellemét tükrözi. Azért egy kedves mosolyt igyekszik megejteni.*
- Hozok egy teát, mindjárt jövök. *Most nem vár választ, a pulthoz siet, Wellyt keresi tekintetével, s ha megtalálja, úgy közelebb hajolva, sietősen suttogja.*
- Kérhetnék két teát? Az egyikbe jó sok rummal, ha kérhetem. *Azt természetesen magának szánja, s nem arról van szó, hogy "erősítő" kellene a lányhoz - csupán részben előrébb hozta egy reggeli szokását.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 20:20:45
Üzenet elküldve: 2020-04-02 20:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Amíg Nar tárgyal Imorennel Lisé úgy dönt, hogy bemegy a paravánok közzé. Nem titkos megbeszélést tart a Sellővel, de azért jobban örül, hogy még sincs jelen Lisé. Szépen leadja a rendelést és már indulna is a vöröske után, amikor bentről motoszkálást hal. ~ Biztos most vetkőzik le. Hmmm. Pazar látvány nyújthat. Viszont nagy disznóság lenne most rányitni.~ Bár csábító a gondolat, de inkább marad úriember és nem teszi meg. Addig várakozik, amíg a víz hangját nem hallja. Ekkor félrehúzza a paravánt és belép. Éppen akkor ül bele Lisé a vízbe. Egy pillanatra meg is döbben a látványtól Nazi.*
- Szép hosszú hajad van.* Elkezd ő is vetkőzni és közben válaszolgat a kérdésekre.*
- Bizony meleg. Miért mit gondoltál?* Eszébe se jutna, hogy eddig még soha nem fürdött rendes helyen a lány.*
- Pancsizni, pancsolni, fürdeni. Ezek ugyan azt jelentik.* Éppen csak befejezi, amikor kopogtatnak. Nazron még csak félmeztelen. Kinyitja hát a paravánt és átveszi a tálcát a Sellő lánytól.*
- Köszönjük!* Még rá is kacsint persze úgy, hogy Lisé ne lássa.*
- Rendeltem egy kis inni valót meg egy füstölőt. A füstölő kellemes illatával segít ellazítani.* Magyarázza, hogy megértse a lány is. Már érezheti is a dió illatot, amit az ördög vigyor áraszt magából. Nem sokára olyan jó kedvük lesz, hogy csak na. Nazi meg folytatja az öltözködést tovább. Nem igazán zavarja most sem, hogy partnere esetleg megbámulja. Lerúgja a cipőjét és aztán letolja a nadrágját is. Aztán szépen bemászik a dézsába. Lisével szemben foglal helyet. Most, hogy ilyen közel van még jobban meglepődik azon, hogy milyen hosszú is az a hajzuhatag. ~ Nyeh! Ettől a sok hajtól nem lehet semmi izgalmasat látni. ~*
- Mondtam már tudom, de tényleg szép hosszú hajad van. Mostantól Rókalánynak foglak hívni. Mit szólsz hozzá Rókalány?* Vigyorog rá. Kíváncsi, hogyan fog erre reagálni Ha ezt kitárgyalták, akkor a két koktélt leemeli a tálcáról és az egyik a vöröske felé nyújtja.*
- Tessék egy ez egy Szirének éneke nevezetű ital. Nagyon finom ám.* Koccintana vele, de nincs kedve most még azt is elmagyarázni, hogy micsoda. Megemeli a poharát és belekortyol az italba. Persze ha a lány ismeri a koccintást és kezdeményez, akkor nem mulasztja el. Az italnak kellemes gyümölcsös íze van, ami szinte teljesen elrejti az alkohol ízét.*
- Áh! Ez az ital pazar!* Mondja és visszateszi a tálcára, ami ott van a dézsa melletti széken. aztán szépen hátradől és élvezi a meleg vizet. Természetesen úgy helyezkedik a dézsában, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen bőre a Rókalányéval.*
- Mintha említettél volna valamilyen heget. Ha gondolod, akkor megnézhetjük.* Nem csak a hegre kíváncsi. Ha elkezd mozgolódni a lány, akkor talán valami érdekeset is láthat a szeme. A füstölő is dolgozni kezd, mert egyre csak jobb lesz a kedve. Egy szabadon úszkáló vörös tinccsel játékosan babrálni kezd. Jelentéktelen mennyiség ez a többihez képest. Mutatóujjára tekeri aztán meg le. Vagy csak simán két ujja között morzsolgatja. Nagyon jól szórakozik ezzel a kevés hajjal, ha hagyják neki.*
//Fürdő//
* Amíg Nar tárgyal Imorennel Lisé úgy dönt, hogy bemegy a paravánok közzé. Nem titkos megbeszélést tart a Sellővel, de azért jobban örül, hogy még sincs jelen Lisé. Szépen leadja a rendelést és már indulna is a vöröske után, amikor bentről motoszkálást hal. ~ Biztos most vetkőzik le. Hmmm. Pazar látvány nyújthat. Viszont nagy disznóság lenne most rányitni.~ Bár csábító a gondolat, de inkább marad úriember és nem teszi meg. Addig várakozik, amíg a víz hangját nem hallja. Ekkor félrehúzza a paravánt és belép. Éppen akkor ül bele Lisé a vízbe. Egy pillanatra meg is döbben a látványtól Nazi.*
- Szép hosszú hajad van.* Elkezd ő is vetkőzni és közben válaszolgat a kérdésekre.*
- Bizony meleg. Miért mit gondoltál?* Eszébe se jutna, hogy eddig még soha nem fürdött rendes helyen a lány.*
- Pancsizni, pancsolni, fürdeni. Ezek ugyan azt jelentik.* Éppen csak befejezi, amikor kopogtatnak. Nazron még csak félmeztelen. Kinyitja hát a paravánt és átveszi a tálcát a Sellő lánytól.*
- Köszönjük!* Még rá is kacsint persze úgy, hogy Lisé ne lássa.*
- Rendeltem egy kis inni valót meg egy füstölőt. A füstölő kellemes illatával segít ellazítani.* Magyarázza, hogy megértse a lány is. Már érezheti is a dió illatot, amit az ördög vigyor áraszt magából. Nem sokára olyan jó kedvük lesz, hogy csak na. Nazi meg folytatja az öltözködést tovább. Nem igazán zavarja most sem, hogy partnere esetleg megbámulja. Lerúgja a cipőjét és aztán letolja a nadrágját is. Aztán szépen bemászik a dézsába. Lisével szemben foglal helyet. Most, hogy ilyen közel van még jobban meglepődik azon, hogy milyen hosszú is az a hajzuhatag. ~ Nyeh! Ettől a sok hajtól nem lehet semmi izgalmasat látni. ~*
- Mondtam már tudom, de tényleg szép hosszú hajad van. Mostantól Rókalánynak foglak hívni. Mit szólsz hozzá Rókalány?* Vigyorog rá. Kíváncsi, hogyan fog erre reagálni Ha ezt kitárgyalták, akkor a két koktélt leemeli a tálcáról és az egyik a vöröske felé nyújtja.*
- Tessék egy ez egy Szirének éneke nevezetű ital. Nagyon finom ám.* Koccintana vele, de nincs kedve most még azt is elmagyarázni, hogy micsoda. Megemeli a poharát és belekortyol az italba. Persze ha a lány ismeri a koccintást és kezdeményez, akkor nem mulasztja el. Az italnak kellemes gyümölcsös íze van, ami szinte teljesen elrejti az alkohol ízét.*
- Áh! Ez az ital pazar!* Mondja és visszateszi a tálcára, ami ott van a dézsa melletti széken. aztán szépen hátradől és élvezi a meleg vizet. Természetesen úgy helyezkedik a dézsában, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen bőre a Rókalányéval.*
- Mintha említettél volna valamilyen heget. Ha gondolod, akkor megnézhetjük.* Nem csak a hegre kíváncsi. Ha elkezd mozgolódni a lány, akkor talán valami érdekeset is láthat a szeme. A füstölő is dolgozni kezd, mert egyre csak jobb lesz a kedve. Egy szabadon úszkáló vörös tinccsel játékosan babrálni kezd. Jelentéktelen mennyiség ez a többihez képest. Mutatóujjára tekeri aztán meg le. Vagy csak simán két ujja között morzsolgatja. Nagyon jól szórakozik ezzel a kevés hajjal, ha hagyják neki.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:54:55
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után//
//Az egyik asztalnál//
*Ama arcán akaratlanul is széles mosoly terül el a rengeteg izgatott kérdés kapcsán. Szinte el is felejti a felháborodottságát. ~Akár egy kisgyerek~ somolyog tovább. *
-Hogy néz ki? Ezzel kapcsolatban elfogult vagyok, de tényleg gyönyörű. Mindenhol fehér homok, lágy tengeri szellő a gyümölcsök édesek a virágok pedig, úgy ragyognak akár a csillagok. A madarak hangja és a zene teljesen más, mint errefelé. Őszintén nehezen is alszok nélkülük. Csak egy hatalmas sziget és nem tudom mi az a hat, szerintem messze van, de inkább, csak eldugott. Szerettünk békében élni. Az emberek is mások, mint errefelé. Ott mindenki heves és meggondolatlan, amíg itt látom, hogy nyelik az érzelmeiket magukba. Kis faluk voltak mindenféle és rengeteg forrás. Mindenki ismert mindenkit, kicsit sok volt a pletyka. *Boldogan csavargatja vállára omló hajszálait és teljesen belefeledkezik az emlékek szépségébe. *
- Hiányzik. * vallja be szomorkásan a lány, majd az elfre veti pillantását. *
- Kérlek ne menj! *Nem szól többet, esze ágában sincs bocsánatot kérni vagy magyarázkodni. Szabályokat sem állít, csak elmélkedik vajon milyen választ is kap ezek után. Bekell vallja azért kifárasztotta az idegeit rendesen az alkimista. Nem biztos, hogy bírna még egy veszekedést, de nem élhet örökre rossz érzéssel a gyomrában. Ez egy lecke az elengedésről. *
//Az egyik asztalnál//
*Ama arcán akaratlanul is széles mosoly terül el a rengeteg izgatott kérdés kapcsán. Szinte el is felejti a felháborodottságát. ~Akár egy kisgyerek~ somolyog tovább. *
-Hogy néz ki? Ezzel kapcsolatban elfogult vagyok, de tényleg gyönyörű. Mindenhol fehér homok, lágy tengeri szellő a gyümölcsök édesek a virágok pedig, úgy ragyognak akár a csillagok. A madarak hangja és a zene teljesen más, mint errefelé. Őszintén nehezen is alszok nélkülük. Csak egy hatalmas sziget és nem tudom mi az a hat, szerintem messze van, de inkább, csak eldugott. Szerettünk békében élni. Az emberek is mások, mint errefelé. Ott mindenki heves és meggondolatlan, amíg itt látom, hogy nyelik az érzelmeiket magukba. Kis faluk voltak mindenféle és rengeteg forrás. Mindenki ismert mindenkit, kicsit sok volt a pletyka. *Boldogan csavargatja vállára omló hajszálait és teljesen belefeledkezik az emlékek szépségébe. *
- Hiányzik. * vallja be szomorkásan a lány, majd az elfre veti pillantását. *
- Kérlek ne menj! *Nem szól többet, esze ágában sincs bocsánatot kérni vagy magyarázkodni. Szabályokat sem állít, csak elmélkedik vajon milyen választ is kap ezek után. Bekell vallja azért kifárasztotta az idegeit rendesen az alkimista. Nem biztos, hogy bírna még egy veszekedést, de nem élhet örökre rossz érzéssel a gyomrában. Ez egy lecke az elengedésről. *
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:47:28
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia, Rey, egy kicsit Fületlen Myr'Jinnar//
-Ó, mi mindig nagyon ügyesek vagyunk, nem kell félni.
*Harap nevetgélve nyelvére Dreyia szavai hallatán majd szórakozottan integet neki, mikor távozik, mintha olyan baromi messzire bandukolna. Reyraa közben fel is osztja közöttük a hatalmas feladatokat, melyre vigyorogva reagál. Hihetetlen milyen jó kedvet tud csinálni egy kis meleg étel és tea az embernek, és még csak egy korty alkoholt sem ivott.*
-Letolok én bárkit, csak mutass rá, kit kell. Vagy, ha gondolod letolok mindenkit, biztos van közöttük olyan, aki megérdemli.
*Morfondírozik hangosan majd szemeivel lehetséges áldozatokat keres, esetleg olyat, akit felszólíthat fegyverei leadására. Időközben pipára gyújt, szigorúan egyszerű dohányból, hiszen Anyuci azt nem tiltotta meg. Lassan fújja ki a füstöt, s közben tekintete végül az imént érkezett gnóm nőstényen akad meg.*
-Hé, Apróság!
*Szól oda neki szájában a pipaszárral*
-Megtennéd, hogy lepakolod ide azt a csinos dinnyevágót?
*Bök a csatabárd felé, hangja közben kicsit sem szigorú, csak a szokásos jó kedélyét tükrözi. Még ha munkát is keres itt a Sellőben, felvételéig a szabályok bizony ugyanúgy vonatkoznak rá is.*
-Kifelé visszakapod.
*Biztosítja pöfékelve, hogy elkerüljék a felesleges aggodalmaskodást, ami érthető lenne, Shan sem szívesen válna meg kardjától.*
-Ó, mi mindig nagyon ügyesek vagyunk, nem kell félni.
*Harap nevetgélve nyelvére Dreyia szavai hallatán majd szórakozottan integet neki, mikor távozik, mintha olyan baromi messzire bandukolna. Reyraa közben fel is osztja közöttük a hatalmas feladatokat, melyre vigyorogva reagál. Hihetetlen milyen jó kedvet tud csinálni egy kis meleg étel és tea az embernek, és még csak egy korty alkoholt sem ivott.*
-Letolok én bárkit, csak mutass rá, kit kell. Vagy, ha gondolod letolok mindenkit, biztos van közöttük olyan, aki megérdemli.
*Morfondírozik hangosan majd szemeivel lehetséges áldozatokat keres, esetleg olyat, akit felszólíthat fegyverei leadására. Időközben pipára gyújt, szigorúan egyszerű dohányból, hiszen Anyuci azt nem tiltotta meg. Lassan fújja ki a füstöt, s közben tekintete végül az imént érkezett gnóm nőstényen akad meg.*
-Hé, Apróság!
*Szól oda neki szájában a pipaszárral*
-Megtennéd, hogy lepakolod ide azt a csinos dinnyevágót?
*Bök a csatabárd felé, hangja közben kicsit sem szigorú, csak a szokásos jó kedélyét tükrözi. Még ha munkát is keres itt a Sellőben, felvételéig a szabályok bizony ugyanúgy vonatkoznak rá is.*
-Kifelé visszakapod.
*Biztosítja pöfékelve, hogy elkerüljék a felesleges aggodalmaskodást, ami érthető lenne, Shan sem szívesen válna meg kardjától.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:13:40
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:13:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Részben figyelt, bár azért úgy gondolja, a fürdés szabályai nem lehetnek olyan bonyolultak. Fizetett érte, használja ez egyértelmű. Kétségei mégis felmerülnek, de nem meri megkérdezni se Carlotteia, se Imorent. Ez pedig azt takarja, hogy meddig fürödhet.
~Addig, míg tiszta nem leszek?~
Jut eszébe, bár kötve hiszi, hogy egy ilyen helyen abban az esetben kiparancsolnák a dézsából. Szóval ez egy rejtély marad. Nem kérdezi, majd Nazront kifaggatja. A fiú amúgy is járatosnak tűnik az itteni szokásokban.
Annak örül, hogy Nazron is hátulsó részen akar fürdeni, csak nem sejti a fiú miért akarja pont úgy, mint Lisé.
A vörös nem ellenkezik, sőt el is indul követve Nazront. Arra nagyon kíváncsi lesz, hogy Imoren vékony karjai töltik meg a dézsát, vagy már az elkészült mire ideértek.
Nazron előre küldi, így vállat vonva lép beljebb a paraván mögé. Azért annyira nem ijedős kislány, hogy ne merjen egy paraván mögé menni egyedül levetkőzni, és kétség sem fér ahhoz, hogy egyedül képes beszállni egy dézsába. Bár ilyen fürdőben még nem volt része. Eddig patakban fürdött, az meg sosem volt meleg, még nyáron sem. Mindenesetre egy kis székre, szépen, ahogy leveszi a ruháit, úgy lepakolja oda. Liséről minden lekerül, a mellény, a blúz, bőrfűző alatta, a nadrág, az alsóneműje. Csizmáját is a szék mellé helyezi, a köpenyt az egészre ráteríti. Ezután bontja ki a haját, ami meglehetősen hosszú, csak befonva a ruhákkal együtt csalt a méretén. A vörös dús hajzata a fenekét is eltakarja hátulról, sőt előröl nézve még a melleit is és szeméremdobját is. Három láb hosszúságú lehet a haja, nagyjából a magasságának pont a fele. Alkata vékony, de kellő helyeken domborodik, és karjai izmosnak hatnak, akár combjai és formás vádlijai. Látható az alkatán a nomád élet, mely megedzette. Lisé testén nincsenek látható hegek, sem pedig tetoválás sem díszíti sehol sem. Vagyis egy hege van, de az hátul a lapockáján, amit még haja is bőven eltakar. Mondjuk azt ígérte Nazronnak beszél a hegről, és hogy megmutatja. Szavát pedig állni fogja.
Mindenesetre mire Nazron a paraván mögé lép, vagy elcsípi amint Lisé a dézsába ereszkedik le, vagy már csak azt látja, hogy benne ül. *
- Ez eeez meleg? *szakad fel belőle, halk sikkantásként a megdöbbenés. Bár lehet a forró jobb szó lenne rá. Hófehér arcbőre hamar kipirul, ahogy leül a vízben. Lábait felhúzza, és magához öleli. Haja, pedig mint sok vörös kígyókként kezd úszni a vízfelszínén. A kérdésre felvon szemöldökkel, nézi a fiúra.*
- Le vagy maradva, én már…*itt kicsit elgondolkodik, és úgy néz a fiúra. *
- Ez már megint mit jelent? Pancsizni? *kérdezi megjátszott dühvel.*
- Megtennéd, hogy érthetően beszélsz? *újabb kérdéssel indít a fiú felé. Kezd megfájdulni a feje ezektől az új szavaktól, amikkel Nazron bombázza. Jó mondjuk most még az itt dolgozó barna hajú tollas díszes hölgytől is hallott pár idegen szót.*
- De ha nagyjából azt jelenti, amit a fürdőzés, akkor is le vagy maradva. *és attól függ Naz hogy ért be a paraván mögé. Ha előbb, mint Lisé hitte, akkor éppen most engedi bele magát a vízbe, ha nem akkor pedig már a vízben ül. A dézsa egyik szegletébe húzódott, és úgy fest, onnan nem akar el mozdulni.
~Már értem, hogy bírják magukat fél napig áztatni?~
Jut eszébe.*
- Meddig fürödhetünk amúgy? *érkezik a kérdése. Szemei pedig tengerzölden kíváncsiskodva villannak fel. El fordulni pedig nem áll szándékában, elvégre egyszer már végig nézte, ahogy Nazron felöltözött, így nem zavartatja magát most sem. Bár most levetkőzésnek lehet szemtanúja. *
//Fürdő//
*Részben figyelt, bár azért úgy gondolja, a fürdés szabályai nem lehetnek olyan bonyolultak. Fizetett érte, használja ez egyértelmű. Kétségei mégis felmerülnek, de nem meri megkérdezni se Carlotteia, se Imorent. Ez pedig azt takarja, hogy meddig fürödhet.
~Addig, míg tiszta nem leszek?~
Jut eszébe, bár kötve hiszi, hogy egy ilyen helyen abban az esetben kiparancsolnák a dézsából. Szóval ez egy rejtély marad. Nem kérdezi, majd Nazront kifaggatja. A fiú amúgy is járatosnak tűnik az itteni szokásokban.
Annak örül, hogy Nazron is hátulsó részen akar fürdeni, csak nem sejti a fiú miért akarja pont úgy, mint Lisé.
A vörös nem ellenkezik, sőt el is indul követve Nazront. Arra nagyon kíváncsi lesz, hogy Imoren vékony karjai töltik meg a dézsát, vagy már az elkészült mire ideértek.
Nazron előre küldi, így vállat vonva lép beljebb a paraván mögé. Azért annyira nem ijedős kislány, hogy ne merjen egy paraván mögé menni egyedül levetkőzni, és kétség sem fér ahhoz, hogy egyedül képes beszállni egy dézsába. Bár ilyen fürdőben még nem volt része. Eddig patakban fürdött, az meg sosem volt meleg, még nyáron sem. Mindenesetre egy kis székre, szépen, ahogy leveszi a ruháit, úgy lepakolja oda. Liséről minden lekerül, a mellény, a blúz, bőrfűző alatta, a nadrág, az alsóneműje. Csizmáját is a szék mellé helyezi, a köpenyt az egészre ráteríti. Ezután bontja ki a haját, ami meglehetősen hosszú, csak befonva a ruhákkal együtt csalt a méretén. A vörös dús hajzata a fenekét is eltakarja hátulról, sőt előröl nézve még a melleit is és szeméremdobját is. Három láb hosszúságú lehet a haja, nagyjából a magasságának pont a fele. Alkata vékony, de kellő helyeken domborodik, és karjai izmosnak hatnak, akár combjai és formás vádlijai. Látható az alkatán a nomád élet, mely megedzette. Lisé testén nincsenek látható hegek, sem pedig tetoválás sem díszíti sehol sem. Vagyis egy hege van, de az hátul a lapockáján, amit még haja is bőven eltakar. Mondjuk azt ígérte Nazronnak beszél a hegről, és hogy megmutatja. Szavát pedig állni fogja.
Mindenesetre mire Nazron a paraván mögé lép, vagy elcsípi amint Lisé a dézsába ereszkedik le, vagy már csak azt látja, hogy benne ül. *
- Ez eeez meleg? *szakad fel belőle, halk sikkantásként a megdöbbenés. Bár lehet a forró jobb szó lenne rá. Hófehér arcbőre hamar kipirul, ahogy leül a vízben. Lábait felhúzza, és magához öleli. Haja, pedig mint sok vörös kígyókként kezd úszni a vízfelszínén. A kérdésre felvon szemöldökkel, nézi a fiúra.*
- Le vagy maradva, én már…*itt kicsit elgondolkodik, és úgy néz a fiúra. *
- Ez már megint mit jelent? Pancsizni? *kérdezi megjátszott dühvel.*
- Megtennéd, hogy érthetően beszélsz? *újabb kérdéssel indít a fiú felé. Kezd megfájdulni a feje ezektől az új szavaktól, amikkel Nazron bombázza. Jó mondjuk most még az itt dolgozó barna hajú tollas díszes hölgytől is hallott pár idegen szót.*
- De ha nagyjából azt jelenti, amit a fürdőzés, akkor is le vagy maradva. *és attól függ Naz hogy ért be a paraván mögé. Ha előbb, mint Lisé hitte, akkor éppen most engedi bele magát a vízbe, ha nem akkor pedig már a vízben ül. A dézsa egyik szegletébe húzódott, és úgy fest, onnan nem akar el mozdulni.
~Már értem, hogy bírják magukat fél napig áztatni?~
Jut eszébe.*
- Meddig fürödhetünk amúgy? *érkezik a kérdése. Szemei pedig tengerzölden kíváncsiskodva villannak fel. El fordulni pedig nem áll szándékában, elvégre egyszer már végig nézte, ahogy Nazron felöltözött, így nem zavartatja magát most sem. Bár most levetkőzésnek lehet szemtanúja. *
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:04:41
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feláll a székről és May szépséges teste után nyúl, hogy magához vonhassa a gyöngéd idomokat, közben egy lágy csókot kezdeményez. Ha a másik engedi lassan hátrálni kezd az ágyhoz közeledve és ledönti arra a másik testét. Mivel látta, hogy mennyire jól esett annak amikor a nyakát vette méz édes gyötrelem elé, így mozdulatait ismételten megkísérli miközben a meztelen felsőtest minden szegletét próbálja kezelése alá venni. *
-Elég forró? *Suttogja a nő fülébe és az egyik hosszú lábért nyúl fél kezével, hogy a dereka köré fonhassa azt mivel mióta a szépséges angyal az alsó textília alatt kutakodott a vágya egyre hevesebbé vált, és így minden bizonnyal a cseppnyi súrlódás épphogy, csak az életbe maradáshoz elegendő merénylet a lobogó lángnyelvek csitításához. *
- Hagyjuk a fenébe a fürdőzést
!
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feláll a székről és May szépséges teste után nyúl, hogy magához vonhassa a gyöngéd idomokat, közben egy lágy csókot kezdeményez. Ha a másik engedi lassan hátrálni kezd az ágyhoz közeledve és ledönti arra a másik testét. Mivel látta, hogy mennyire jól esett annak amikor a nyakát vette méz édes gyötrelem elé, így mozdulatait ismételten megkísérli miközben a meztelen felsőtest minden szegletét próbálja kezelése alá venni. *
-Elég forró? *Suttogja a nő fülébe és az egyik hosszú lábért nyúl fél kezével, hogy a dereka köré fonhassa azt mivel mióta a szépséges angyal az alsó textília alatt kutakodott a vágya egyre hevesebbé vált, és így minden bizonnyal a cseppnyi súrlódás épphogy, csak az életbe maradáshoz elegendő merénylet a lobogó lángnyelvek csitításához. *
- Hagyjuk a fenébe a fürdőzést
!
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:29:29
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:29:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feszülten fürkészi Cahress kedves arcát, akin szikráját sem látja sértettségnek, ez pedig valamelyest megnyugtatja őt. Ezután pedig feszült érdeklődéssel hallgatja a lány szavait, mint gyermek az esti mesét. Mint kiderül idő közben Cahress nem itt kezdte foglalkozását, ami kezd egy szomorú sorsot kirajzolni lelki szemei előtt.*
- Ez nem lep meg. Wegtorenben főleg óriások élnek, nem?
*Azt mondjuk meg tudja érteni Cahressnek miért nincs kifogása a Sellőház ellen, elvégre Daesys még álmaiban sem látott ilyen igényes helyet. Az viszont elszomorítja, hogy a lány elégedett ezzel az életvitellel, és magában el is dönti, hogy biztosan azért, mert nem ismer ezen kívül mást.
Daesys bár nem mondható túl eszesnek, vagy legalábbis ő nem tartja annak magát, mégis kiérzi a lány megfelelési kényszerét, ami nem túlzottan zavaró, de nem tud szó nélkül elmenni mellette.*
- Nem kell ennyire igyekezned. Tökéletes vagy anélkül is.
*Igyekszik hanglejtésével, és meglehetősen komoly arckifejezésével érzékeltetni, hogy ez nem egy bárgyú bók, amivel le kívánja venni a lányt a lábairól, hanem ténylegesen szeretné ha mint egyenlő felek élveznék egymás társaságát. Nem állhatja meg, és kedvesen megsimogatja Cahress elragadó arcát, aminek szépségére minduntalan rácsodálkozik.*
- Bárcsak velem jöttél volna.
*Mondja mosolyogva, fejét oldalra billentve, és így szemléli pár hosszú pislogás erejéig a szőke elfet. Szavai és gesztusai szeretetteljes rajongásról árulkodnak, persze nem olyan mértékűről, ami szerelmet sejtetne, de Daesys lopott pillantásai mind Cahress után fürkésznek, és mind csak arra vágyik, hogy többet és többet tudjon meg róla, mert érdekli. Érdekli a véleménye bizonyos dolgokkal kapcsolatban, a félelmei, vágyai, a rossz tulajdonságai.
Nem bírja ki, hogy ne mókázzon picit. Alsó ajkát komisz módon beharapja, miközben bizalmas közelségbe hajol, még hangját is suttogásig minősíti vissza.*
- Egyszer majd megszöktetlek és elviszlek oda.
*Eszébe jut gyermekkorának azon szép pillanatai, amikor a többi koszos arcú gyermekkel közös titkaikat óvták szüleiktől. A helyzet most is hasonló, annak ellenére is, hogy Daesys nem sejti nincsenek annyira egyedül, mint hitte.*
- Hüm, valóban. Ez azon kevés dolgok egyike, amit apámtól kaptam.
*Kicsit elkalandozik gondolataiban, úgy tűnhet nem figyel Cahressre, valójában mélyen emlékezetébe vési ezt a hasonlatot, és kicsit jobban kedveli nevét ezáltal.*
- Így még jobban tetszik.
*Kedves történet, és valóban, ahogy rápillant az ékszerre még inkább helyén érzi ott a lány nyakában tudva, hogy miért is került oda.*
- Á, a fogak! Igen, mondhatni én is majdnem otthagytam őket ezért cserébe. De legalább utána megkóstolhattam a cápalevest.
*Daesys ennek ellenére mégis nyakában lévő szalagon függő kígyófejét érinti meg, és tűnődik el ismételten. Persze szívesen mesélne, de kellemesen ellazult állapotában megfeledkezik önmagáról, csupán a gőz, Cahress édes hangja, és a finom érintések foglalkoztatják. Nem mellesleg pedig szívesebben hallgatja a lányt, mint saját magát.*
- Nagyon bájos hozzáállásod van az élethez.
*Mondja tanulságul az elf kellemes beszámolójára, és kezd ráébredni, hogy bizony ez az ami megragadta az ő figyelmét is.*
- Hűha, megcsillant egy kis hatalommánia is.
*Teszi hozzá széles vigyorral arcán. De a vigyor hamar elpárolog a gőzben, különösen a szőke elf álomszerű hangja, és légies mozdulatai okán. Ezt a kedves pillanatot viszont megszakítja valami, Daesys pedig fájdalmasan kényszerül elszakítani tekintetét Cahressétől, mert valami szeme sarkában megmozdul. Először értetlenül pillant a tollra, ám partneréhez hasonlóan ő is annak forrása felé emeli tekintetét.*
- Hogy az a...
*Sziszegi mérgesen, miközben saját testével igyekszik valamennyire takarni Cahresst, mit sem törődve azzal, hogy magával is megtegye, elvégre a legkevésbé sem szégyenlős, ha meztelenkedésről van szó.*
- Le merem fogadni, hogy a Professzor így kukucskál.
*Megborzongatják azok a kék szemek, el is kell szakítania tekintetét a madárról.*
- Ne haragudj, de mennem kell.
*Mondja, miközben lassan kiszáll a vízből. Egy az előkészített törölközők egyikéért nyúl, hogy azt felkínálhassa Cahressnek, illetve szabad kezét is, hogy megkapaszkodhasson benne. A vízből való kiszállást is leginkább amiatt kezdeményezi, mert tart tőle, hogy a kellemetlen szárnyas még rájuk, vagy közéjük pottyant egyet. Ezután nekilát öltözni, ami tekintve, hogy mennyi aprósággal rendelkezik, kezdve alkardvédőjétől a fűzőjéig szintén eltart egy darabig, ahogy a vetkőztetés is.*
- Tényleg sajnálom. Elszólít a kötelesség, vagy micsoda.
*Természetesen nem várta el Cahress Damastant kedvességét ingyen, így egy 250 aranyat tartalmazó erszényt nyújt át neki.
*
- Remélem elég lesz.
~ Még szerencse, hogy Ambroggio előre fizetett. ~
*Nagyot sóhajt jelezve, hogy tényleg mennyire bánja, hogy meg kell szakítaniuk a kis szórakozásukat, annyira persze nem, hogy ellenálljon a kaland hívó késztetésének. Bár tudja, hogy Cahress üzleti értelemben viszonyul hozzá, de bátorkodik egy röpke, puha csókot lehelni ajkaira, miközben kezét annak arcára simítja.*
- Aztán kívánj sok szerencsét, hogy visszatérhessek!
*Teszi hozzá széles, könnyed vigyorral arcán, és sarkon fordul, majd kisiet a fürdőből.*
//A Professzor asztala//
*Nem is akárhova siet, egyenesen a díszes asztaltársasághoz. Arca némi morcosságot tükröz, mint egy gyerek, akinek éppen most vették elég a játékát. Nem is szól semmit, csak leül, és egy darabig mereven bámulja a Professzort, összeszűkült szemei gyanakvásról árulkodnak.*
- Maga leselkedett, ugye?
*Vág közbe, nem törődve azzal, hogy éppen kinek a szavába.*
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feszülten fürkészi Cahress kedves arcát, akin szikráját sem látja sértettségnek, ez pedig valamelyest megnyugtatja őt. Ezután pedig feszült érdeklődéssel hallgatja a lány szavait, mint gyermek az esti mesét. Mint kiderül idő közben Cahress nem itt kezdte foglalkozását, ami kezd egy szomorú sorsot kirajzolni lelki szemei előtt.*
- Ez nem lep meg. Wegtorenben főleg óriások élnek, nem?
*Azt mondjuk meg tudja érteni Cahressnek miért nincs kifogása a Sellőház ellen, elvégre Daesys még álmaiban sem látott ilyen igényes helyet. Az viszont elszomorítja, hogy a lány elégedett ezzel az életvitellel, és magában el is dönti, hogy biztosan azért, mert nem ismer ezen kívül mást.
Daesys bár nem mondható túl eszesnek, vagy legalábbis ő nem tartja annak magát, mégis kiérzi a lány megfelelési kényszerét, ami nem túlzottan zavaró, de nem tud szó nélkül elmenni mellette.*
- Nem kell ennyire igyekezned. Tökéletes vagy anélkül is.
*Igyekszik hanglejtésével, és meglehetősen komoly arckifejezésével érzékeltetni, hogy ez nem egy bárgyú bók, amivel le kívánja venni a lányt a lábairól, hanem ténylegesen szeretné ha mint egyenlő felek élveznék egymás társaságát. Nem állhatja meg, és kedvesen megsimogatja Cahress elragadó arcát, aminek szépségére minduntalan rácsodálkozik.*
- Bárcsak velem jöttél volna.
*Mondja mosolyogva, fejét oldalra billentve, és így szemléli pár hosszú pislogás erejéig a szőke elfet. Szavai és gesztusai szeretetteljes rajongásról árulkodnak, persze nem olyan mértékűről, ami szerelmet sejtetne, de Daesys lopott pillantásai mind Cahress után fürkésznek, és mind csak arra vágyik, hogy többet és többet tudjon meg róla, mert érdekli. Érdekli a véleménye bizonyos dolgokkal kapcsolatban, a félelmei, vágyai, a rossz tulajdonságai.
Nem bírja ki, hogy ne mókázzon picit. Alsó ajkát komisz módon beharapja, miközben bizalmas közelségbe hajol, még hangját is suttogásig minősíti vissza.*
- Egyszer majd megszöktetlek és elviszlek oda.
*Eszébe jut gyermekkorának azon szép pillanatai, amikor a többi koszos arcú gyermekkel közös titkaikat óvták szüleiktől. A helyzet most is hasonló, annak ellenére is, hogy Daesys nem sejti nincsenek annyira egyedül, mint hitte.*
- Hüm, valóban. Ez azon kevés dolgok egyike, amit apámtól kaptam.
*Kicsit elkalandozik gondolataiban, úgy tűnhet nem figyel Cahressre, valójában mélyen emlékezetébe vési ezt a hasonlatot, és kicsit jobban kedveli nevét ezáltal.*
- Így még jobban tetszik.
*Kedves történet, és valóban, ahogy rápillant az ékszerre még inkább helyén érzi ott a lány nyakában tudva, hogy miért is került oda.*
- Á, a fogak! Igen, mondhatni én is majdnem otthagytam őket ezért cserébe. De legalább utána megkóstolhattam a cápalevest.
*Daesys ennek ellenére mégis nyakában lévő szalagon függő kígyófejét érinti meg, és tűnődik el ismételten. Persze szívesen mesélne, de kellemesen ellazult állapotában megfeledkezik önmagáról, csupán a gőz, Cahress édes hangja, és a finom érintések foglalkoztatják. Nem mellesleg pedig szívesebben hallgatja a lányt, mint saját magát.*
- Nagyon bájos hozzáállásod van az élethez.
*Mondja tanulságul az elf kellemes beszámolójára, és kezd ráébredni, hogy bizony ez az ami megragadta az ő figyelmét is.*
- Hűha, megcsillant egy kis hatalommánia is.
*Teszi hozzá széles vigyorral arcán. De a vigyor hamar elpárolog a gőzben, különösen a szőke elf álomszerű hangja, és légies mozdulatai okán. Ezt a kedves pillanatot viszont megszakítja valami, Daesys pedig fájdalmasan kényszerül elszakítani tekintetét Cahressétől, mert valami szeme sarkában megmozdul. Először értetlenül pillant a tollra, ám partneréhez hasonlóan ő is annak forrása felé emeli tekintetét.*
- Hogy az a...
*Sziszegi mérgesen, miközben saját testével igyekszik valamennyire takarni Cahresst, mit sem törődve azzal, hogy magával is megtegye, elvégre a legkevésbé sem szégyenlős, ha meztelenkedésről van szó.*
- Le merem fogadni, hogy a Professzor így kukucskál.
*Megborzongatják azok a kék szemek, el is kell szakítania tekintetét a madárról.*
- Ne haragudj, de mennem kell.
*Mondja, miközben lassan kiszáll a vízből. Egy az előkészített törölközők egyikéért nyúl, hogy azt felkínálhassa Cahressnek, illetve szabad kezét is, hogy megkapaszkodhasson benne. A vízből való kiszállást is leginkább amiatt kezdeményezi, mert tart tőle, hogy a kellemetlen szárnyas még rájuk, vagy közéjük pottyant egyet. Ezután nekilát öltözni, ami tekintve, hogy mennyi aprósággal rendelkezik, kezdve alkardvédőjétől a fűzőjéig szintén eltart egy darabig, ahogy a vetkőztetés is.*
- Tényleg sajnálom. Elszólít a kötelesség, vagy micsoda.
*Természetesen nem várta el Cahress Damastant kedvességét ingyen, így egy 250 aranyat tartalmazó erszényt nyújt át neki.
*- Remélem elég lesz.
~ Még szerencse, hogy Ambroggio előre fizetett. ~
*Nagyot sóhajt jelezve, hogy tényleg mennyire bánja, hogy meg kell szakítaniuk a kis szórakozásukat, annyira persze nem, hogy ellenálljon a kaland hívó késztetésének. Bár tudja, hogy Cahress üzleti értelemben viszonyul hozzá, de bátorkodik egy röpke, puha csókot lehelni ajkaira, miközben kezét annak arcára simítja.*
- Aztán kívánj sok szerencsét, hogy visszatérhessek!
*Teszi hozzá széles, könnyed vigyorral arcán, és sarkon fordul, majd kisiet a fürdőből.*
//A Professzor asztala//
*Nem is akárhova siet, egyenesen a díszes asztaltársasághoz. Arca némi morcosságot tükröz, mint egy gyerek, akinek éppen most vették elég a játékát. Nem is szól semmit, csak leül, és egy darabig mereven bámulja a Professzort, összeszűkült szemei gyanakvásról árulkodnak.*
- Maga leselkedett, ugye?
*Vág közbe, nem törődve azzal, hogy éppen kinek a szavába.*
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 14:14:36
Üzenet elküldve: 2020-04-02 14:14:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Miután a tündér szorgosan a dolgára siet, Yathlanae örömmel tesz eleget Bobbir kérésének, s maga mögött hagyva a kényelmes ágy melegét, az elf ruhái után nyúl. Gondosan egy szék háttámlájára vannak hajtogatva, a lányok előző este még erre is ügyeltek, hiszen kellemetlen lenne gyűrött göncökben lemenni a vendégtérbe. Lent kezd, a lábaknál, minél tovább hagyva szabadon Bobbir felsőtestét, hogy miközben a nadrágot húzza fel, futó, forró csókokat hinthessen mindenhová. Ő maga persze még vár ruhái felvételében, hadd élvezhesse ki a férfi az utolsó vele töltött perceit is.
Immár az inget adja a vendégre, de még mielőtt gyakorlottan elkezdené begombolni, még egyszer belekóstol a másik kulcscsontját fedő bőrébe, majd ajkai feljebb vándorolnak, s a nyaknál is elidőzne néhány röpke pillanatig.
De mivel a reggel sem tarthat örökké, végül befejezi, amit kell, s kaján elégedettséggel méri végig az előtte, teljes díszben álló Bobbirt.*
- Meg kell mondjam, így se rossz, de tegnap határozottan jobban tetszettél.
*Majd a saját vékony, fekete selyemruhájáért nyúl, s megrebegteti szempilláit a férfi felé.*
- Ugye te is segítesz nekem? Nem tudom, mennyire boldogulok egyedül a fűzővel...
*Ha a férfi belemegy a játékba, úgy Yath hagyja, hogy az elf adja rá a ruhát, s bíbelődjön a hátán lévő selyemszállal. De ha esetleg Bobbirnak már mehetnékje van, akkor a nő szélsebesen kapja magára ruháját, néhány perc alatt teljesen elkészülve.*
- Mehetünk, drága Bobbir?
*Nyitja az ajtót, s karját tartja, hogy ha esetleg a másik úgy kívánja, férfiasan belekarolhat, hogy fej-fej mellett lépdelhessenek le a lépcsőn. Nala már minden bizonnyal várja őket odalent, kész ételekkel.
Amint megpillantja egy üres asztalnál a tündért, a gondjaira bízza Bobbirt, ő maga pedig tesz egy kis kitérőt a konyha felé, hogy találjon valami harapnivalót. Egy pohár tejjel, s két szelet meleg vajas kaláccsal tér vissza a társasághoz, pont elkapva Nala utolsó mondatait.*
- Én magam sem fogalmazhattam volna szebben.
*Jegyzi meg játékos mosollyal az arcán.*
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Miután a tündér szorgosan a dolgára siet, Yathlanae örömmel tesz eleget Bobbir kérésének, s maga mögött hagyva a kényelmes ágy melegét, az elf ruhái után nyúl. Gondosan egy szék háttámlájára vannak hajtogatva, a lányok előző este még erre is ügyeltek, hiszen kellemetlen lenne gyűrött göncökben lemenni a vendégtérbe. Lent kezd, a lábaknál, minél tovább hagyva szabadon Bobbir felsőtestét, hogy miközben a nadrágot húzza fel, futó, forró csókokat hinthessen mindenhová. Ő maga persze még vár ruhái felvételében, hadd élvezhesse ki a férfi az utolsó vele töltött perceit is.
Immár az inget adja a vendégre, de még mielőtt gyakorlottan elkezdené begombolni, még egyszer belekóstol a másik kulcscsontját fedő bőrébe, majd ajkai feljebb vándorolnak, s a nyaknál is elidőzne néhány röpke pillanatig.
De mivel a reggel sem tarthat örökké, végül befejezi, amit kell, s kaján elégedettséggel méri végig az előtte, teljes díszben álló Bobbirt.*
- Meg kell mondjam, így se rossz, de tegnap határozottan jobban tetszettél.
*Majd a saját vékony, fekete selyemruhájáért nyúl, s megrebegteti szempilláit a férfi felé.*
- Ugye te is segítesz nekem? Nem tudom, mennyire boldogulok egyedül a fűzővel...
*Ha a férfi belemegy a játékba, úgy Yath hagyja, hogy az elf adja rá a ruhát, s bíbelődjön a hátán lévő selyemszállal. De ha esetleg Bobbirnak már mehetnékje van, akkor a nő szélsebesen kapja magára ruháját, néhány perc alatt teljesen elkészülve.*
- Mehetünk, drága Bobbir?
*Nyitja az ajtót, s karját tartja, hogy ha esetleg a másik úgy kívánja, férfiasan belekarolhat, hogy fej-fej mellett lépdelhessenek le a lépcsőn. Nala már minden bizonnyal várja őket odalent, kész ételekkel.
Amint megpillantja egy üres asztalnál a tündért, a gondjaira bízza Bobbirt, ő maga pedig tesz egy kis kitérőt a konyha felé, hogy találjon valami harapnivalót. Egy pohár tejjel, s két szelet meleg vajas kaláccsal tér vissza a társasághoz, pont elkapva Nala utolsó mondatait.*
- Én magam sem fogalmazhattam volna szebben.
*Jegyzi meg játékos mosollyal az arcán.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 12:05:18
Üzenet elküldve: 2020-04-02 12:05:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Javarészt mindent megbeszéltek és megtudtak, amire csak szükségük lehet. A pénzt Lisé átadja, amit a Sellő gyorsan bekönyvel magának.*
- Köszönjük!* Azzal már haladnak is tovább. Az odaúton egy hangulatos kis beltéri kerten vágnak át. A Sellőt követve aztán végre eljutnak a fürdőházba. A középen üzemelő nagy tűztér szépen befűti a helyet. A meleg párás nehéz levegő bódítóslag a fiúra. Egy vágyakozó pillantást ő is megereszt a medence felé, de határozottan rossz ötlet lenne, ha belecsobbanna. Egy mert nem fizetett érte, kettő mert a víz színe valószínűleg elég fertelmessé válna utána. Inkább a paravánokkal körbe zárt dézsák felé pillant. Némelyik mögül egészen érdekes hangok szűrődnek ki. Lisé megtorpan, amikor belépnek, szóval Nazron is így tesz valószínűleg kedves kísérőjük is szintén így jár el. Meghallgatja a vöröske kívánságát. Természetesen ő másra gondol, mint a lány. Támogatja is az ötletet.*
- Persze. Ott nézzünk széjjel a terem végében.* Mutat a legtávolabb lévő paravánok felé. El is indul, ha nincs ellenvetés. Mikor elérik a választott helyet, akkor előre küldi Lisét.*
- Menj csak be nyugodtan! Egy pillanat és megyek én is.* Mondjuk, ha Lisé ódzkodik az egyedüli belépéstől, akkor elintézi a jelenlétében, amit akar. Odahajol Imorenhez és halkan a fülébe súg pár szót. Az erszényét is megoldja közben.*
- Kedves hoznál nekünk két Szirének éneke koktél? Itt van tessék 30 arany.* Már indulna is a lány, hogy teljesítse a kérést, de még eszébe jut Nazinak még valami.*
- Bocsáss meg, de lenne még itt valami! Kéne még egy Ördögvigyor füstölőként. Hogy az még 30 arany? Itt van tessék.* Most már hagyja, hogy távozzon a lány. ~ Még jó, hogy az a balek nekem adta az erszényét. Remekül szórakozunk, majd belőle. ~ Már most annyit költött mint három nap alatt a Rumos Rókalyukban, de hát a pihenés, akkor édes, ha nem sajnáljuk a pénzt a kényelemre. Ráadásul van egy olyan sanda gyanúja, hogy Hawless kisasszony nem ismeri az ördögvigyoros füstölőt. Ha ennek vége, akkor oda is fordul hozzá.*
- Rendeltem egy italt, meg egy füstölőt is. Csak, hogy teljese legyen a kényelem. Nos mehetünk pancsizni?* Kérdezi meg is benyomul az említett helyre. Az öltözködésnél nem szeretne tolakodó lenni, ezért megvárja, hogy mit dönt a lány. Ha úgy van megvárja, amíg levetkeződik kívül. Feltehetően, mire letudják az öltözködést, már Imoren is visszatér majd a megrendelt holmival együtt.*
//Fürdő//
* Javarészt mindent megbeszéltek és megtudtak, amire csak szükségük lehet. A pénzt Lisé átadja, amit a Sellő gyorsan bekönyvel magának.*
- Köszönjük!* Azzal már haladnak is tovább. Az odaúton egy hangulatos kis beltéri kerten vágnak át. A Sellőt követve aztán végre eljutnak a fürdőházba. A középen üzemelő nagy tűztér szépen befűti a helyet. A meleg párás nehéz levegő bódítóslag a fiúra. Egy vágyakozó pillantást ő is megereszt a medence felé, de határozottan rossz ötlet lenne, ha belecsobbanna. Egy mert nem fizetett érte, kettő mert a víz színe valószínűleg elég fertelmessé válna utána. Inkább a paravánokkal körbe zárt dézsák felé pillant. Némelyik mögül egészen érdekes hangok szűrődnek ki. Lisé megtorpan, amikor belépnek, szóval Nazron is így tesz valószínűleg kedves kísérőjük is szintén így jár el. Meghallgatja a vöröske kívánságát. Természetesen ő másra gondol, mint a lány. Támogatja is az ötletet.*
- Persze. Ott nézzünk széjjel a terem végében.* Mutat a legtávolabb lévő paravánok felé. El is indul, ha nincs ellenvetés. Mikor elérik a választott helyet, akkor előre küldi Lisét.*
- Menj csak be nyugodtan! Egy pillanat és megyek én is.* Mondjuk, ha Lisé ódzkodik az egyedüli belépéstől, akkor elintézi a jelenlétében, amit akar. Odahajol Imorenhez és halkan a fülébe súg pár szót. Az erszényét is megoldja közben.*
- Kedves hoznál nekünk két Szirének éneke koktél? Itt van tessék 30 arany
.* Már indulna is a lány, hogy teljesítse a kérést, de még eszébe jut Nazinak még valami.*- Bocsáss meg, de lenne még itt valami! Kéne még egy Ördögvigyor füstölőként. Hogy az még 30 arany? Itt van tessék
.* Most már hagyja, hogy távozzon a lány. ~ Még jó, hogy az a balek nekem adta az erszényét. Remekül szórakozunk, majd belőle. ~ Már most annyit költött mint három nap alatt a Rumos Rókalyukban, de hát a pihenés, akkor édes, ha nem sajnáljuk a pénzt a kényelemre. Ráadásul van egy olyan sanda gyanúja, hogy Hawless kisasszony nem ismeri az ördögvigyoros füstölőt. Ha ennek vége, akkor oda is fordul hozzá.*- Rendeltem egy italt, meg egy füstölőt is. Csak, hogy teljese legyen a kényelem. Nos mehetünk pancsizni?* Kérdezi meg is benyomul az említett helyre. Az öltözködésnél nem szeretne tolakodó lenni, ezért megvárja, hogy mit dönt a lány. Ha úgy van megvárja, amíg levetkeződik kívül. Feltehetően, mire letudják az öltözködést, már Imoren is visszatér majd a megrendelt holmival együtt.*
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 01:40:48
Üzenet elküldve: 2020-04-02 01:40:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Nem sejti milyen gondolatok zajlanak le Nazronban. Se Imoren felé, sem pedig saját maga irányába. A hegének kibeszélésére bólint.*
- Igen később.*mondja, majd biccent a barna hajú Carlotteia szavaira.*
- Köszönjünk. *Imorent kezdi követni a hátsó helységbe, ahol a fürdő és a medence van. Lisé a medencés fürdőnek akkor látná értelmét, ha már tiszta. Most nem az, határozottan magán érzi a Vérkert sarát, Nazron részeges rókájának a szagát és a Rumos Róka igénytelen szobájának minden bűzét. Szóval elsőre egy dézsában fognak fürdeni, leginkább megtisztulni. Magában nagyon is reméli, hogy a dézsa tényleg kényelmes két embernek is. Nem igazán akar elszeparálódni a fiútól. Nazron ismeri ezt a helyet Lisé meg nem, így könnyen érheti meglepő fordulat, így inkább egy dézsában fürdik a fiúval, csak olyan legyen a közelében, akiben megbízik.
~Igen egy kicsit jobban bízom benne, mint itt bárki másban.~
Magyarázza meg magának ezt. Elérik közben a fürdőt. Bent középen egy medence van, sok paravánnal elválasztott dézsával. Lisé megtorpan a bejáratban lecövekelve. Igazán még nem látott ekkora fürdőző helyet. Újabb elcsodálkozó tekintettel mered a környezetére.
Imoren szavaira csak bólint, Lisé nem igazán olyan szemmel nézi a lányt. Sokkal inkább a kíváncsiság tükröződik a tengerszín tekintetében.
Lisé egy kevésbé nyílt helyen levő dézsát szeretne.*
- Olyant kéne választani, ami eldugottabb részen van. *fordul Naz felé. Nem hátsó szándékkal mondja ezt inkább azért, ha netán a sebe olyan hatást váltana, ki a fiúból ne legyenek túlontúl szem előtt. Illetve nagyon sok minden újdonság Lisének, nem mutogatná ezt feltétlen másoknak is. Imorenre is pillant, de egyértelműen a szavai Nazronnak szólnak inkább.*
//Fürdő//
*Nem sejti milyen gondolatok zajlanak le Nazronban. Se Imoren felé, sem pedig saját maga irányába. A hegének kibeszélésére bólint.*
- Igen később.*mondja, majd biccent a barna hajú Carlotteia szavaira.*
- Köszönjünk. *Imorent kezdi követni a hátsó helységbe, ahol a fürdő és a medence van. Lisé a medencés fürdőnek akkor látná értelmét, ha már tiszta. Most nem az, határozottan magán érzi a Vérkert sarát, Nazron részeges rókájának a szagát és a Rumos Róka igénytelen szobájának minden bűzét. Szóval elsőre egy dézsában fognak fürdeni, leginkább megtisztulni. Magában nagyon is reméli, hogy a dézsa tényleg kényelmes két embernek is. Nem igazán akar elszeparálódni a fiútól. Nazron ismeri ezt a helyet Lisé meg nem, így könnyen érheti meglepő fordulat, így inkább egy dézsában fürdik a fiúval, csak olyan legyen a közelében, akiben megbízik.
~Igen egy kicsit jobban bízom benne, mint itt bárki másban.~
Magyarázza meg magának ezt. Elérik közben a fürdőt. Bent középen egy medence van, sok paravánnal elválasztott dézsával. Lisé megtorpan a bejáratban lecövekelve. Igazán még nem látott ekkora fürdőző helyet. Újabb elcsodálkozó tekintettel mered a környezetére.
Imoren szavaira csak bólint, Lisé nem igazán olyan szemmel nézi a lányt. Sokkal inkább a kíváncsiság tükröződik a tengerszín tekintetében.
Lisé egy kevésbé nyílt helyen levő dézsát szeretne.*
- Olyant kéne választani, ami eldugottabb részen van. *fordul Naz felé. Nem hátsó szándékkal mondja ezt inkább azért, ha netán a sebe olyan hatást váltana, ki a fiúból ne legyenek túlontúl szem előtt. Illetve nagyon sok minden újdonság Lisének, nem mutogatná ezt feltétlen másoknak is. Imorenre is pillant, de egyértelműen a szavai Nazronnak szólnak inkább.*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 00:17:34
Üzenet elküldve: 2020-04-02 00:17:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hálásan mosolyog a bókra.*
- Köszönöm.
*A kérdés egyáltalán nem sértő számára, sőt, az érdeklődés jólesik neki. Ha valamiben számít Cassy munkájának negatív megítélése, az is csak Daesys kapcsán fordulhat elő, ha számára kellemetlenséget jelent a dolog. A válasz ezt elmélyítheti, ezért lágy hangon mondja ki.*
- Wegtorenben is bordélyban dolgoztam.
*Megáll egy pillanatra a beszédben, hogy Daesysre sandítson, ez zavarja-e.*
- Az egyik lány magas pozícióba került a tulajdonos oldalán, és kiválogatta a lányokat. El kellett jönnöm a származásom miatt.
*Lesüti a szemeit, bár nem tehet róla, hogy elfnek született, s az új asszony igyekezett kisöpörni őket. Aztán felkapja a tekintetét, hogy derűsebben folytassa.*
- De szerencsére hallottam erről a helyről és tengerre szálltam. A kikötő is van olyan jó hely számomra, mint Wegtoren volt, a Sellőház pedig új otthonommá vált.
*Sejti, hogy milyen kérdéseket vethet fel e körülmény, azonban nem kívánja túl mélyre vezetni Daesyst ezen az úton, hiszen szórakozni érkezett. Azért pedig mindent meg kíván tenni, hogy így legyen. Cassy igyekszik a nyugalom és izgatottság egyensúlyán táncolni. A nyugalom a bátorítás és figyelmesség alapjául szolgál, az izgatottság pedig a számára még mindig szokatlan helyzetből fakad, hogy egy nő számára szerezzen örömet. Hálát és megtiszteltetést érez, amiért őt választotta, s kicsit önmagából kilépve helyezkedik a szituációba, de vágya erős, hogy Daesys mindent megkapjon, ami jó számára, s oly mértékben ráhangolódik percről percre, hogy ez számára is kellemes visszahatású. Ha a vörös szépség figyelmét van alkalma megérezni időben, lassan ráemeli odaadással telt tekintetét annak gyönyörűen pettyezett szemeire egy bizalmas mosollyal. Egy kis félénkséget felfedezni még Cassyn, ami a megfelelési vágy és a viszonylagos tapasztalatlanság nyomásából fakad. Annyi bizonyos, hogy számára a Sellőház, a paravánon kívüli világ elhalványul, és csak az érdekli, hogy a nő jól érezze magát mellette minden értelemben. Nem csupán gondolataiban törekedve ezért, hanem lénye egy részét is segítségül hívva.
Kellemesnek érzi Daesys érintését, teste engedelmesen simul ujjai alá, válla leesik, hogy segítsen terelni a vékony anyagot világos bőrén. Leeresztett pillái alól követi a kecses mozdulatot, szíve nyugtalan ütemre váltott már egy ideje, enyhe pírt rajzol az arcára. Felfokozottan érzi a gyengéd érintés bizalmas vonalát testén, légzése ritmust vált, beszívja a párás levegőt, kebleit kissé megemeli, hasát enyhén belapítja a bizsergés. Testarányai az átlagos emberekhez képest nyúlánkabbak. Daesys suttogása még cinkosabbá és közelebbivé teszi, örömmel tölti el, hogy kezdenek feloldódni közöttük a határok, ám épp csak annyira, hogy ne lankadjon a fokról fokra épülő intimitás viselkedési normák által tiltott jellegének izgalma.
Számára éppoly simogató minden bók, elér a lelkéhez, és saját oldottságát is fokozza, hiszen fontos számára, hogy Daesys elfogadja őt és ötleteit. Szégyenlősen mosolyog a gyöngyök és az elfek városának említésén. Jólesőn felsóhajt.*
- Lihanech… bárcsak veled mehettem volna oda!
*Szemeiben igazi ragyogás ül. Meghasonlott érzés ez, hiszen egy másik élet vágyát fejezi ki. Daesys keze talán nem olyan puha, mint egy Sellőé, kinek nem kell durva köteleken csomót húznia, fagyos szélben vitorlát varrnia, vagy kemény deszkát súrolnia, ám a férfiakénál mégis lágyabb, s hogy törekszik az óvatosságra, a legkisebb kellemetlenséget sem okozza. A vetkőztetést tervei szerint viszi hát végbe Cassy, amint az engedélyt megkapja, egészen otthonosan mozog ezen a terepen. Az első visszajelzések segítenek izgalmát pozitív irányba billenteni, már önmagában jutalmat jelentenek. A gondolatok kezdetben erősebb kontrollja lazulni kezd, egyre több teret nyernek az ösztönös megérzések és a fesztelenség. A név hallatán elképzeli, mire hasonlítana leginkább, ha egy dolog megnevezése lenne.*
- Akár egy színes kristályból faragott virágkehely.
*Néz rá elgondolkodó, és egy kicsit félszeg mosollyal, hiszen nem kívánja, hogy bármi sértő legyen szabad képzettársításában, sem az ezt követő kifejtésben.*
- Első látásra megakad rajta a szemed. Erőt, egy kis keménységet érzel elsőre, de…
*Itt óvatosan simogatja meg szappanos kezével Daesys bal keblének külső ívét, majd ha teheti, a hasán is végigsurran a víz alatt.*
- Ott a melegség és puhaság is.
*Ékszerének említésére nosztalgikus mosolyt ölt.*
- Az édesapámtól. Ez az én talizmánom kislánykorom óta. Azóta nem félek a sárkányoktól.
*Kuncog egy sort, majd leheletnyit komolyabban tesz kiegészítést.*
- És sok mástól sem.
*Látva, hogy Daesys mit szeretne, több figyelmet szentel a nyakának, s mikor csak vizes a keze, egészen tarkóig futtatja ujjait, egy kis érzékiséggel fűszerezve.*
- A te talizmánjaid sem hétköznapi darabok. Úgy sejtem, azoknak a fogaknak története van.
*Vehető biztatásnak, hogy szívesen hallana róla, ha van kedve mesélni. A visszakanyarodó kérdések kevésbé lepik meg, mint a szerepcsere, de hálás mosollyal engedi át a kormányt, és készségesen teszi könnyen elérhetővé magát. Ő viszont nem hunyja le a szemét, Daesys gesztusait figyeli.*
- Néha valóban elszomorodom vagy elfáradok. Az utóbbi egyébként ritkább, bőven van pihenőidőm, amennyi csak szükséges, és hamar feltöltődöm.
*Ha pedig nem lenne elég egyik napról a másikra egy alvás, a szolgálatot átszerveznék.*
- A szomorúság viszont általában egy szempillantás alatt el szokott illanni, nagyon könnyen felemelnek akár apróságok is.
*Emlékezik jó szívvel az ilyen segítő pillanatokra.*
- Vagy egyszerűen elfeledkezem magamról, mert teszem a dolgom, és a mosoly magától kibomlik. Nem kell erőltetni.
*A kérdés kényes témát is feszeget, de igyekszik megfelelni rá. Egy kicsit elhallgat előtte, aztán feléje dől, s halkan suttog.*
- Tudod… ha valakivel kettesben maradunk, általában valamit fel kell fednie magából. És ezt nem csak fizikai értelemben értem...
*Mosolyog kicsit huncutul, kicsit szeretettel.*
- Nem állítom, hogy érzelgős, romantikus szeretővé válik bárki egy csettintésre… de aki engem választ, általában kezesen bánik velem. És ezzel a legcsúnyább, a legmodortalanabb, a legközömbösebb is levesz a lábamról. Én pedig mindent meg akarok adni neki, amiért hajlandó átadni magát nekem, titkon egy kicsit sebezhetőbbé válni, még ha esetleg önző módon keresné is a gyönyört, és valójában nem számítok neki.
*Daesys füléhez hajol közelebb, ahol már érzi szappanos bőrének illatát.*
- Ha pedig valaki még figyelmes és nyitott is…
*Sóhajt egyet, keze simogatón indul Daesys karján felfelé, ha engedi.*
- Akkor képes vagyok annyira átadni magam neki, hogy rezdülései végigfutnak rajtam is... az ő vágya az enyémmé válik... s az ő gyönyörét…
*Ennél a pillanatnál megtörik a mondat, mert egy fekete toll hull közéjük. Cassy ijedten rezzen össze, s elhajol Daesystől, hogy megnézze jobban, mi az. Felnézve végül a mennyezetre elkerekednek szemei. A furcsa tekintettől zavarba jön, kezét önkéntelenül magához húzza.*
- Oh!
*Az ádáz kukkoló hangos felháborodásától még inkább elkerekednek kék szemei. De most már legalább eljut a tudatáig, hogy mi van ott, az ijedtséget pedig zavartság veszi át.*
- K-köd?
*Pislog értetlenül, de ahogy körbenéz, s visszazökken a valóságba, Daesys közelségébe a dézsában, megértőn, kissé még félénken elmosolyodik.*
- Ez csak gőz, kedves.
*Feleli a madárnak. Majd tovább görgetve a szituáció fonákságát a fejében, összekötve a köd átláthatatlan jellegével és a bosszúság kifejezésével kuncogni kezd.*
- De megértem, ha zavar.
*Utána Daesyshez fordul engesztelőn.*
- Szeretnéd, hogy megkérjek valakit, hessegesse el?
*Nem csodálná, ha akadna hirtelen féltucat gáláns vízmelegítő, hogy egy seprűvel betoppanjon szentélyükbe. Talán már úton is vannak, ha a rikácsolásra felfigyeltek.*
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hálásan mosolyog a bókra.*
- Köszönöm.
*A kérdés egyáltalán nem sértő számára, sőt, az érdeklődés jólesik neki. Ha valamiben számít Cassy munkájának negatív megítélése, az is csak Daesys kapcsán fordulhat elő, ha számára kellemetlenséget jelent a dolog. A válasz ezt elmélyítheti, ezért lágy hangon mondja ki.*
- Wegtorenben is bordélyban dolgoztam.
*Megáll egy pillanatra a beszédben, hogy Daesysre sandítson, ez zavarja-e.*
- Az egyik lány magas pozícióba került a tulajdonos oldalán, és kiválogatta a lányokat. El kellett jönnöm a származásom miatt.
*Lesüti a szemeit, bár nem tehet róla, hogy elfnek született, s az új asszony igyekezett kisöpörni őket. Aztán felkapja a tekintetét, hogy derűsebben folytassa.*
- De szerencsére hallottam erről a helyről és tengerre szálltam. A kikötő is van olyan jó hely számomra, mint Wegtoren volt, a Sellőház pedig új otthonommá vált.
*Sejti, hogy milyen kérdéseket vethet fel e körülmény, azonban nem kívánja túl mélyre vezetni Daesyst ezen az úton, hiszen szórakozni érkezett. Azért pedig mindent meg kíván tenni, hogy így legyen. Cassy igyekszik a nyugalom és izgatottság egyensúlyán táncolni. A nyugalom a bátorítás és figyelmesség alapjául szolgál, az izgatottság pedig a számára még mindig szokatlan helyzetből fakad, hogy egy nő számára szerezzen örömet. Hálát és megtiszteltetést érez, amiért őt választotta, s kicsit önmagából kilépve helyezkedik a szituációba, de vágya erős, hogy Daesys mindent megkapjon, ami jó számára, s oly mértékben ráhangolódik percről percre, hogy ez számára is kellemes visszahatású. Ha a vörös szépség figyelmét van alkalma megérezni időben, lassan ráemeli odaadással telt tekintetét annak gyönyörűen pettyezett szemeire egy bizalmas mosollyal. Egy kis félénkséget felfedezni még Cassyn, ami a megfelelési vágy és a viszonylagos tapasztalatlanság nyomásából fakad. Annyi bizonyos, hogy számára a Sellőház, a paravánon kívüli világ elhalványul, és csak az érdekli, hogy a nő jól érezze magát mellette minden értelemben. Nem csupán gondolataiban törekedve ezért, hanem lénye egy részét is segítségül hívva.
Kellemesnek érzi Daesys érintését, teste engedelmesen simul ujjai alá, válla leesik, hogy segítsen terelni a vékony anyagot világos bőrén. Leeresztett pillái alól követi a kecses mozdulatot, szíve nyugtalan ütemre váltott már egy ideje, enyhe pírt rajzol az arcára. Felfokozottan érzi a gyengéd érintés bizalmas vonalát testén, légzése ritmust vált, beszívja a párás levegőt, kebleit kissé megemeli, hasát enyhén belapítja a bizsergés. Testarányai az átlagos emberekhez képest nyúlánkabbak. Daesys suttogása még cinkosabbá és közelebbivé teszi, örömmel tölti el, hogy kezdenek feloldódni közöttük a határok, ám épp csak annyira, hogy ne lankadjon a fokról fokra épülő intimitás viselkedési normák által tiltott jellegének izgalma.
Számára éppoly simogató minden bók, elér a lelkéhez, és saját oldottságát is fokozza, hiszen fontos számára, hogy Daesys elfogadja őt és ötleteit. Szégyenlősen mosolyog a gyöngyök és az elfek városának említésén. Jólesőn felsóhajt.*
- Lihanech… bárcsak veled mehettem volna oda!
*Szemeiben igazi ragyogás ül. Meghasonlott érzés ez, hiszen egy másik élet vágyát fejezi ki. Daesys keze talán nem olyan puha, mint egy Sellőé, kinek nem kell durva köteleken csomót húznia, fagyos szélben vitorlát varrnia, vagy kemény deszkát súrolnia, ám a férfiakénál mégis lágyabb, s hogy törekszik az óvatosságra, a legkisebb kellemetlenséget sem okozza. A vetkőztetést tervei szerint viszi hát végbe Cassy, amint az engedélyt megkapja, egészen otthonosan mozog ezen a terepen. Az első visszajelzések segítenek izgalmát pozitív irányba billenteni, már önmagában jutalmat jelentenek. A gondolatok kezdetben erősebb kontrollja lazulni kezd, egyre több teret nyernek az ösztönös megérzések és a fesztelenség. A név hallatán elképzeli, mire hasonlítana leginkább, ha egy dolog megnevezése lenne.*
- Akár egy színes kristályból faragott virágkehely.
*Néz rá elgondolkodó, és egy kicsit félszeg mosollyal, hiszen nem kívánja, hogy bármi sértő legyen szabad képzettársításában, sem az ezt követő kifejtésben.*
- Első látásra megakad rajta a szemed. Erőt, egy kis keménységet érzel elsőre, de…
*Itt óvatosan simogatja meg szappanos kezével Daesys bal keblének külső ívét, majd ha teheti, a hasán is végigsurran a víz alatt.*
- Ott a melegség és puhaság is.
*Ékszerének említésére nosztalgikus mosolyt ölt.*
- Az édesapámtól. Ez az én talizmánom kislánykorom óta. Azóta nem félek a sárkányoktól.
*Kuncog egy sort, majd leheletnyit komolyabban tesz kiegészítést.*
- És sok mástól sem.
*Látva, hogy Daesys mit szeretne, több figyelmet szentel a nyakának, s mikor csak vizes a keze, egészen tarkóig futtatja ujjait, egy kis érzékiséggel fűszerezve.*
- A te talizmánjaid sem hétköznapi darabok. Úgy sejtem, azoknak a fogaknak története van.
*Vehető biztatásnak, hogy szívesen hallana róla, ha van kedve mesélni. A visszakanyarodó kérdések kevésbé lepik meg, mint a szerepcsere, de hálás mosollyal engedi át a kormányt, és készségesen teszi könnyen elérhetővé magát. Ő viszont nem hunyja le a szemét, Daesys gesztusait figyeli.*
- Néha valóban elszomorodom vagy elfáradok. Az utóbbi egyébként ritkább, bőven van pihenőidőm, amennyi csak szükséges, és hamar feltöltődöm.
*Ha pedig nem lenne elég egyik napról a másikra egy alvás, a szolgálatot átszerveznék.*
- A szomorúság viszont általában egy szempillantás alatt el szokott illanni, nagyon könnyen felemelnek akár apróságok is.
*Emlékezik jó szívvel az ilyen segítő pillanatokra.*
- Vagy egyszerűen elfeledkezem magamról, mert teszem a dolgom, és a mosoly magától kibomlik. Nem kell erőltetni.
*A kérdés kényes témát is feszeget, de igyekszik megfelelni rá. Egy kicsit elhallgat előtte, aztán feléje dől, s halkan suttog.*
- Tudod… ha valakivel kettesben maradunk, általában valamit fel kell fednie magából. És ezt nem csak fizikai értelemben értem...
*Mosolyog kicsit huncutul, kicsit szeretettel.*
- Nem állítom, hogy érzelgős, romantikus szeretővé válik bárki egy csettintésre… de aki engem választ, általában kezesen bánik velem. És ezzel a legcsúnyább, a legmodortalanabb, a legközömbösebb is levesz a lábamról. Én pedig mindent meg akarok adni neki, amiért hajlandó átadni magát nekem, titkon egy kicsit sebezhetőbbé válni, még ha esetleg önző módon keresné is a gyönyört, és valójában nem számítok neki.
*Daesys füléhez hajol közelebb, ahol már érzi szappanos bőrének illatát.*
- Ha pedig valaki még figyelmes és nyitott is…
*Sóhajt egyet, keze simogatón indul Daesys karján felfelé, ha engedi.*
- Akkor képes vagyok annyira átadni magam neki, hogy rezdülései végigfutnak rajtam is... az ő vágya az enyémmé válik... s az ő gyönyörét…
*Ennél a pillanatnál megtörik a mondat, mert egy fekete toll hull közéjük. Cassy ijedten rezzen össze, s elhajol Daesystől, hogy megnézze jobban, mi az. Felnézve végül a mennyezetre elkerekednek szemei. A furcsa tekintettől zavarba jön, kezét önkéntelenül magához húzza.*
- Oh!
*Az ádáz kukkoló hangos felháborodásától még inkább elkerekednek kék szemei. De most már legalább eljut a tudatáig, hogy mi van ott, az ijedtséget pedig zavartság veszi át.*
- K-köd?
*Pislog értetlenül, de ahogy körbenéz, s visszazökken a valóságba, Daesys közelségébe a dézsában, megértőn, kissé még félénken elmosolyodik.*
- Ez csak gőz, kedves.
*Feleli a madárnak. Majd tovább görgetve a szituáció fonákságát a fejében, összekötve a köd átláthatatlan jellegével és a bosszúság kifejezésével kuncogni kezd.*
- De megértem, ha zavar.
*Utána Daesyshez fordul engesztelőn.*
- Szeretnéd, hogy megkérjek valakit, hessegesse el?
*Nem csodálná, ha akadna hirtelen féltucat gáláns vízmelegítő, hogy egy seprűvel betoppanjon szentélyükbe. Talán már úton is vannak, ha a rikácsolásra felfigyeltek.*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:27:08
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:27:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
- Bort innék szívesebben.
* Sryl megnyúlt arcát látva nem örül túlságosan, mert már nem először futott bele abba, hogy hitetlenül viszonyultak fülei hiányához, de nem szól semmit. Még azt sem mutatja, hogy nem örül Sryl reakciójának. *
- Hát, kérlek, én tegnap kezdtem a Wegtoreni Kalmárban, de ma délelőtt ott is hagytam, mert alapítani akartam én is egy éttermet. Aztán rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, de vissza már nem mehettem a Kalmárba. Ne gondold, kérlek, hogy a Sellőház mentsvárként jutott az eszembe. Kitűnő helynek gondolom, és egyébként jobbnak is tűnik a Kalmárnál. Szóval ha ezt nézzük, akkor nem volt annyira rossz ötlet otthagyni az artheniori fogadót. Szándékaim a lehető legkomolyabbak munkakeresés terén.
* Őszinte Sryllel szemben, és reméli, hogy ebből nem lesz hátránya a továbbiakban. *
- Tulajdonképpen nekem nem okozna gondot, ha nem kizárólag bájitalokat készítenék. Bár szeretem csinálni. Az alatt mit értesz, hogy a konyhán is kell segítség? Főzni-sütni sajnos nem tudok.
//Munkakeresés//
- Bort innék szívesebben.
* Sryl megnyúlt arcát látva nem örül túlságosan, mert már nem először futott bele abba, hogy hitetlenül viszonyultak fülei hiányához, de nem szól semmit. Még azt sem mutatja, hogy nem örül Sryl reakciójának. *
- Hát, kérlek, én tegnap kezdtem a Wegtoreni Kalmárban, de ma délelőtt ott is hagytam, mert alapítani akartam én is egy éttermet. Aztán rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, de vissza már nem mehettem a Kalmárba. Ne gondold, kérlek, hogy a Sellőház mentsvárként jutott az eszembe. Kitűnő helynek gondolom, és egyébként jobbnak is tűnik a Kalmárnál. Szóval ha ezt nézzük, akkor nem volt annyira rossz ötlet otthagyni az artheniori fogadót. Szándékaim a lehető legkomolyabbak munkakeresés terén.
* Őszinte Sryllel szemben, és reméli, hogy ebből nem lesz hátránya a továbbiakban. *
- Tulajdonképpen nekem nem okozna gondot, ha nem kizárólag bájitalokat készítenék. Bár szeretem csinálni. Az alatt mit értesz, hogy a konyhán is kell segítség? Főzni-sütni sajnos nem tudok.
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:13:00
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Zenészek//
//Pult//
*Nem azért lassít, mert lebecsülné bárki értelmi képességeit, egyszerűen csak úgy érezte, a rutin miatti hadarást szeretné visszafogni, és kényelmes, de nem túlzó szünetekkel adagolni az információkat. Míg megbeszélik egymás között a dolgokat, csendesen várakozik, magában egy kicsit nosztalgiázva. Úgy tűnik, a két fiatal egészen békésen tárgyal a fürdő megosztásáról, legalábbis a felszínen nem sok izgatottságot vagy szégyenlősséget vél felfedezni. A döntésre bólint, a könyvbe bejegyzi a tételt, majd útjára engedi a párost.*
- Kellemes estét kívánok!
*Imoren azért nem kíván túlzottan kihívó lenni, hiszen nem tudhatja, hogy nem egy pár intimitásában okozna-e zavart. Amint Nazron viszonozza a pillantását, szégyenlős mosollyal lesüti a szemeit, s egy kicsit kipirul. Lisé vöröses haját és tengert idéző szemeit is megnézi diszkréten, rámosolyog, mikor látja, hogy ő is szemléli, hiszen számára is készségesen teljesíti kívánságait.*
- Erre tessék!
*Emeli vékony karját lágyan, és ha a páros követi, elvezeti őket a Fürdőház felé. A zenészek közben új nótába kezdenek.*
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
*A név hallatán önkéntelenül a lány füleit kezdi keresni tekintetével. Ha látja, hogy nem látja, akkor egy leheletnyit megnyúlik az arca, ha nem, akkor csak zavartan kapja a tekintetét a nő szemeire.*
- Nos, a kérdés az, hogy akarsz-e alkoholt inni. Ha nem, akkor ajánlhatok például egy pohár frissítő almalevet. Ha igen, akkor valamelyik bort.
*Meglepetten pislog, mikor a nő nyíltan megmondja, hogy mivel foglalkozik. De összeszedi magát hamar, és vele együtt kissé elmosolyodik.*
- Fény nincs árnyék nélkül.
*Egy kicsit feszeng a tekintete alatt, de a felszínen ezt általában ügyesen elrejti udvariassággal.*
- Ez igen hasznos tudás. Mindenképpen érdemes megemlíteni. Úgy hallottam, hogy ennek most keletje van. De gondolom, nem a Sellőház az első, ami eszébe jut valakinek, hogy ilyen munkát keressen ott. És néha nem is kizárólagosak a munkakörök. Felszolgálóból például sosincs elég, ha engem kérdezel. A konyhán is mindig akad tennivaló, és a rendrakásnál is elkél a segítség. Ilyesmikben is gondolkodtál?
//Zenészek//
//Pult//
*Nem azért lassít, mert lebecsülné bárki értelmi képességeit, egyszerűen csak úgy érezte, a rutin miatti hadarást szeretné visszafogni, és kényelmes, de nem túlzó szünetekkel adagolni az információkat. Míg megbeszélik egymás között a dolgokat, csendesen várakozik, magában egy kicsit nosztalgiázva. Úgy tűnik, a két fiatal egészen békésen tárgyal a fürdő megosztásáról, legalábbis a felszínen nem sok izgatottságot vagy szégyenlősséget vél felfedezni. A döntésre bólint, a könyvbe bejegyzi a tételt, majd útjára engedi a párost.*
- Kellemes estét kívánok!
*Imoren azért nem kíván túlzottan kihívó lenni, hiszen nem tudhatja, hogy nem egy pár intimitásában okozna-e zavart. Amint Nazron viszonozza a pillantását, szégyenlős mosollyal lesüti a szemeit, s egy kicsit kipirul. Lisé vöröses haját és tengert idéző szemeit is megnézi diszkréten, rámosolyog, mikor látja, hogy ő is szemléli, hiszen számára is készségesen teljesíti kívánságait.*
- Erre tessék!
*Emeli vékony karját lágyan, és ha a páros követi, elvezeti őket a Fürdőház felé. A zenészek közben új nótába kezdenek.*
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
*A név hallatán önkéntelenül a lány füleit kezdi keresni tekintetével. Ha látja, hogy nem látja, akkor egy leheletnyit megnyúlik az arca, ha nem, akkor csak zavartan kapja a tekintetét a nő szemeire.*
- Nos, a kérdés az, hogy akarsz-e alkoholt inni. Ha nem, akkor ajánlhatok például egy pohár frissítő almalevet. Ha igen, akkor valamelyik bort.
*Meglepetten pislog, mikor a nő nyíltan megmondja, hogy mivel foglalkozik. De összeszedi magát hamar, és vele együtt kissé elmosolyodik.*
- Fény nincs árnyék nélkül.
*Egy kicsit feszeng a tekintete alatt, de a felszínen ezt általában ügyesen elrejti udvariassággal.*
- Ez igen hasznos tudás. Mindenképpen érdemes megemlíteni. Úgy hallottam, hogy ennek most keletje van. De gondolom, nem a Sellőház az első, ami eszébe jut valakinek, hogy ilyen munkát keressen ott. És néha nem is kizárólagosak a munkakörök. Felszolgálóból például sosincs elég, ha engem kérdezel. A konyhán is mindig akad tennivaló, és a rendrakásnál is elkél a segítség. Ilyesmikben is gondolkodtál?
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 18:46:24
Üzenet elküldve: 2020-04-01 18:46:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl láthatóan nehéz eset, a továbbiakban is. Arcára egy aprócska rózsapír kiült már, de tekintete továbbra sem árulkodik felsőbb érzelmekről, kéjmámorról. A nő tekintete határozott, tüzes és szelídíthetetlen, akár a déli paripák, vagy az irbiszek, vagy egy fekete szirmú rózsaszál. Nincs mit szépíteni a tényeken - Sert jó nagy fába vágta a fejszéjét, mikor kijelentette, hogy Vyliassa kell neki, hiszen a leány a Sellőház egyik legtelhetetlenebb tagja. Lágyan vonja végig ujjait a férfi arcán, mikor az továbbra is igyekszik csókolgatni. Meg kell azt azért hagyni, jó érzés, de ő pár finom csóknál lassan többre vágyik, amit a páncélos érezhet is lent, ha jó helyeken, s elég ügyesen kutakodik. Porzásra vár már a virág, kipattant a bimbó. Az ajkak harapása nem zavarja, sőt, hogy megmutathassa saját élvezetét, mikor a fiú fogai érintik az alsó húspárnát, Vyl csak azért is igyekszik elkapni a másik felsőjét, s még inkább kutakodni annak arcán, száján, nyakán, ahogy csak tud, bár kicsit feszesebben, hiszen akaratlanul is félmosolyra húzódnak ajkai, mivel megmutatta, minek is érzi ő magát, már csak a másiknak kell rájönnie. A szavak helyett néha jobbak ezek az apró kis mozdulatok, ha nem talál a partner megfelelő szavakat. Ő aztán nem hibáztat senkit, megérti, mert nem mindenkinek egyformák az igényei, meg találkozott már ennél sokkal rosszabbal is. Amikor a kéz határozottan megsimítja ott, ahol igazán érzékeny már, kitör végre az, amire Sert annyit vágyott - az első sóhaj a félvér szájából.*
- Igen. *Válaszolja, miközben balját óvatosan igyekszik kiszabadítani, s ráhelyezni a másikéra, arra, amelyik megtalálta a kincs rejtekhelyét. Finoman megsimítja, mintha csak azt mondaná - igen, ez finom, ez maradhat. Még egy csókot kér, kis telhetetlen. Szereti mikor így bánnak vele, alaposan lázba hozza. Talán most jöhetett el az alkalom, hogy lépjen Sert, amennyiben észreveszi, s úgy kívánja.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl láthatóan nehéz eset, a továbbiakban is. Arcára egy aprócska rózsapír kiült már, de tekintete továbbra sem árulkodik felsőbb érzelmekről, kéjmámorról. A nő tekintete határozott, tüzes és szelídíthetetlen, akár a déli paripák, vagy az irbiszek, vagy egy fekete szirmú rózsaszál. Nincs mit szépíteni a tényeken - Sert jó nagy fába vágta a fejszéjét, mikor kijelentette, hogy Vyliassa kell neki, hiszen a leány a Sellőház egyik legtelhetetlenebb tagja. Lágyan vonja végig ujjait a férfi arcán, mikor az továbbra is igyekszik csókolgatni. Meg kell azt azért hagyni, jó érzés, de ő pár finom csóknál lassan többre vágyik, amit a páncélos érezhet is lent, ha jó helyeken, s elég ügyesen kutakodik. Porzásra vár már a virág, kipattant a bimbó. Az ajkak harapása nem zavarja, sőt, hogy megmutathassa saját élvezetét, mikor a fiú fogai érintik az alsó húspárnát, Vyl csak azért is igyekszik elkapni a másik felsőjét, s még inkább kutakodni annak arcán, száján, nyakán, ahogy csak tud, bár kicsit feszesebben, hiszen akaratlanul is félmosolyra húzódnak ajkai, mivel megmutatta, minek is érzi ő magát, már csak a másiknak kell rájönnie. A szavak helyett néha jobbak ezek az apró kis mozdulatok, ha nem talál a partner megfelelő szavakat. Ő aztán nem hibáztat senkit, megérti, mert nem mindenkinek egyformák az igényei, meg találkozott már ennél sokkal rosszabbal is. Amikor a kéz határozottan megsimítja ott, ahol igazán érzékeny már, kitör végre az, amire Sert annyit vágyott - az első sóhaj a félvér szájából.*
- Igen. *Válaszolja, miközben balját óvatosan igyekszik kiszabadítani, s ráhelyezni a másikéra, arra, amelyik megtalálta a kincs rejtekhelyét. Finoman megsimítja, mintha csak azt mondaná - igen, ez finom, ez maradhat. Még egy csókot kér, kis telhetetlen. Szereti mikor így bánnak vele, alaposan lázba hozza. Talán most jöhetett el az alkalom, hogy lépjen Sert, amennyiben észreveszi, s úgy kívánja.*
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 18:19:00
Üzenet elküldve: 2020-04-01 18:19:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri Expedíció//
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Wegtoreni hősünk vénasszonyokat megszégyenítő kárálása sajnos nem talál süket fülekre, sőt, a Prof még szól is pár szót hozzá. Szegény teremtés, túl kevés időt töltött még Fräddel ahhoz, hogy ne engedje el ezeket a füle mellett, legalábbis úgy néz ki - aztán lehet, hogy az első dolga az lesz a fedélzeten, hogy elvágatja a torkát és a tengerbe dobatja a cápáknak, hiszen úgy sincs semmi haszna. Ezt természetesen a tudós a legkevésbé sem látja be, sőt, úgy véli, akár sorsdöntő funkciója is lehet az expedíció során - szánalmas, mintha a térképismerete annyira kitűnő, vagy fontos lenne. Kisregények hősei mellé illő bizakodás ez.
Felfigyel a lihanechi szavaira, kifejezetten érdekli a téma - vajon mi bújhat meg, az ismeretlen ködfátyolába burkolózva? Az egyetlen, ami ezt a jónak és ígéretesnek tűnő beszélgetést megzavarja, az a témaváltás, aztán pedig Zopal bevonása a későbbiekben. Frädricusnak úgy tűnik, mintha a munkáltatójuk jobban szimpatizálna az orkkal, mint vele. Nem az ő doga ez, végső soron nem is igazán hatja meg, mi több, kifejezetten ridegen áll hozzá, annak ellenére, hogy ezt a következtetést vonja le. A zavaró tényezők sokasodni kezdenek a gedvahangú zabimatróz személyében, aki ismerteti a Proffal, a szárazföldi szenvedések feltehetően holnaptól véget érnek, s végre végzik ők is a munkájukat. De megint Zopal felé fordul az öreg, s mivel a zöldike most annyira népszerű, sajnos a tudóska sem tudja magában tartani a baromságait.*
- Zopal, ha szabadna kérdeznem, *kis félmosoly kúszik arcára* te csupán a pénz miatt érkeztél, netán a kíváncsiság is hajtana, mi rejtőzhet az ismeretlenben? Tudod, én azt hallottam, hogy ugye az orkokat *enyhén kihangsúlyozza a másik faját* csak a pénz érdekli, de úgy gondolom, te ennél, hogy úgy mondjam, összetettebb vagy. Kérlek, mesélj egy kicsit magadról.
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Wegtoreni hősünk vénasszonyokat megszégyenítő kárálása sajnos nem talál süket fülekre, sőt, a Prof még szól is pár szót hozzá. Szegény teremtés, túl kevés időt töltött még Fräddel ahhoz, hogy ne engedje el ezeket a füle mellett, legalábbis úgy néz ki - aztán lehet, hogy az első dolga az lesz a fedélzeten, hogy elvágatja a torkát és a tengerbe dobatja a cápáknak, hiszen úgy sincs semmi haszna. Ezt természetesen a tudós a legkevésbé sem látja be, sőt, úgy véli, akár sorsdöntő funkciója is lehet az expedíció során - szánalmas, mintha a térképismerete annyira kitűnő, vagy fontos lenne. Kisregények hősei mellé illő bizakodás ez.
Felfigyel a lihanechi szavaira, kifejezetten érdekli a téma - vajon mi bújhat meg, az ismeretlen ködfátyolába burkolózva? Az egyetlen, ami ezt a jónak és ígéretesnek tűnő beszélgetést megzavarja, az a témaváltás, aztán pedig Zopal bevonása a későbbiekben. Frädricusnak úgy tűnik, mintha a munkáltatójuk jobban szimpatizálna az orkkal, mint vele. Nem az ő doga ez, végső soron nem is igazán hatja meg, mi több, kifejezetten ridegen áll hozzá, annak ellenére, hogy ezt a következtetést vonja le. A zavaró tényezők sokasodni kezdenek a gedvahangú zabimatróz személyében, aki ismerteti a Proffal, a szárazföldi szenvedések feltehetően holnaptól véget érnek, s végre végzik ők is a munkájukat. De megint Zopal felé fordul az öreg, s mivel a zöldike most annyira népszerű, sajnos a tudóska sem tudja magában tartani a baromságait.*
- Zopal, ha szabadna kérdeznem, *kis félmosoly kúszik arcára* te csupán a pénz miatt érkeztél, netán a kíváncsiság is hajtana, mi rejtőzhet az ismeretlenben? Tudod, én azt hallottam, hogy ugye az orkokat *enyhén kihangsúlyozza a másik faját* csak a pénz érdekli, de úgy gondolom, te ennél, hogy úgy mondjam, összetettebb vagy. Kérlek, mesélj egy kicsit magadról.
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 10:54:52
Üzenet elküldve: 2020-04-01 10:54:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sert nyugodt félmosollyal fogadja a nő válaszát és ezúttal ő hajol a másik ajkaira, hogy először csak lassan hívogathassa a piros párnákat, majd egyre és egyre nagyobb szenvedéllyel vezesse be a mindkettőjüket abba amit egy csók csak nyújtani tud. Finoman megpróbálja megharapni Vyl ajkát, majd engesztelően végig simítani az előbbi területen. Közben a kezei a másik feneke felé araszolnak, hogy bele markolhasson azokba, olyan erővel és szenvedéllyel, hogy az még ne legyen fájdalmas vagy túl gyors. Nem fog sietni. Elválik a hívogató ajkaktól és rámosolyog a másikra. Ajkaival az áll felé próbál kalandozni és amikor eléri Vyl nyakának vonalát valami furcsa felindulásból, mint egy birtokló oroszlán, aki mosdatja kedvesét végig nyal a kecses, fehér nyakon és eljátszadozik a meg-megbúvó erekkel persze, csak ha a másik engedi. Vannak érdekesebb szokásai, de ezek miatt nem igazán zavartatja magát. Csókjaival veszi újból támadásba a hívogató, illatos bőrt amibe bele is szagol, hogy még inkább közel érezhesse magához a másikat, közben folyamatos szemkontaktust tart, hogy minél több reakciót megpróbálhasson leszűrni a fél-elftől, illetve mindig is erotikusnak tartotta a folyamatos pillantás fogságát. Emlékezteti arra, hogy most tényleg, csak ők vannak ebben a szobában és bármit tehetnek ami egymás között megengedett, nem kell szégyenkezniük. Játékosan beleharap a másik válla gödrébe, de figyel arra, hogy véletlenül se hagyjon nyomot vagy okozzon nem kívánt fájdalmat. Időközben kezei, már a combok felé kalandoznak, hogy gyengéd cirógatásba vonhassa azokat is. *
-Jó érzés? *suttogja a nő bőrébe szavait, hogy biztosra vehesse nem tett semmit ami túl ment volna a határon esetleg egy, olyan terület ami kevésbé érzékeny, mint a többi. Önmagából kiindulva tudja a mellbimbóit órákig lehetne izgatni, akkor is annyi izgalmat hoznának az érintések, mint szomjazónak a homok. Így véletlen sem szeretne egy hasonló helyzetbe kerülni. Arra már rájött, hogy a fekete hajú vadmacska nincs oda különösebben a beszédért vagy legalábbis azért amit ő produkált a szókincse ismeretével, így próbálja a beszédet a lehető legkevesebbre csökkenteni, még ha ez idegen is a számára. Gondolkodott szavakon amik kacérok vagy izgatók lehetnének, de szégyen, nem szégyen egyet sem talált röptében. *
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sert nyugodt félmosollyal fogadja a nő válaszát és ezúttal ő hajol a másik ajkaira, hogy először csak lassan hívogathassa a piros párnákat, majd egyre és egyre nagyobb szenvedéllyel vezesse be a mindkettőjüket abba amit egy csók csak nyújtani tud. Finoman megpróbálja megharapni Vyl ajkát, majd engesztelően végig simítani az előbbi területen. Közben a kezei a másik feneke felé araszolnak, hogy bele markolhasson azokba, olyan erővel és szenvedéllyel, hogy az még ne legyen fájdalmas vagy túl gyors. Nem fog sietni. Elválik a hívogató ajkaktól és rámosolyog a másikra. Ajkaival az áll felé próbál kalandozni és amikor eléri Vyl nyakának vonalát valami furcsa felindulásból, mint egy birtokló oroszlán, aki mosdatja kedvesét végig nyal a kecses, fehér nyakon és eljátszadozik a meg-megbúvó erekkel persze, csak ha a másik engedi. Vannak érdekesebb szokásai, de ezek miatt nem igazán zavartatja magát. Csókjaival veszi újból támadásba a hívogató, illatos bőrt amibe bele is szagol, hogy még inkább közel érezhesse magához a másikat, közben folyamatos szemkontaktust tart, hogy minél több reakciót megpróbálhasson leszűrni a fél-elftől, illetve mindig is erotikusnak tartotta a folyamatos pillantás fogságát. Emlékezteti arra, hogy most tényleg, csak ők vannak ebben a szobában és bármit tehetnek ami egymás között megengedett, nem kell szégyenkezniük. Játékosan beleharap a másik válla gödrébe, de figyel arra, hogy véletlenül se hagyjon nyomot vagy okozzon nem kívánt fájdalmat. Időközben kezei, már a combok felé kalandoznak, hogy gyengéd cirógatásba vonhassa azokat is. *
-Jó érzés? *suttogja a nő bőrébe szavait, hogy biztosra vehesse nem tett semmit ami túl ment volna a határon esetleg egy, olyan terület ami kevésbé érzékeny, mint a többi. Önmagából kiindulva tudja a mellbimbóit órákig lehetne izgatni, akkor is annyi izgalmat hoznának az érintések, mint szomjazónak a homok. Így véletlen sem szeretne egy hasonló helyzetbe kerülni. Arra már rájött, hogy a fekete hajú vadmacska nincs oda különösebben a beszédért vagy legalábbis azért amit ő produkált a szókincse ismeretével, így próbálja a beszédet a lehető legkevesebbre csökkenteni, még ha ez idegen is a számára. Gondolkodott szavakon amik kacérok vagy izgatók lehetnének, de szégyen, nem szégyen egyet sem talált röptében. *
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-31 22:40:36
Üzenet elküldve: 2020-03-31 22:40:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri Expedíció//
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
*Az elf tekintetét egykedvűen tűri. A lány jól jellemezte. Tényleg veszélyes. De nem reagál rá. Hogy mit gondol erről az öreg ami többet elárulna mint az ork eddigi viselkedése és a megjelenése az jó kérdés. A térképészük csatlakozik hozzájuk és kis idő után nekiáll panaszkodni. Amit az ork egykedvűen hallgat. A professzor szavaira azért megszólal.*
-Régen biztonságosabb volt. Kicsivel.
*Jelenti ki. Hogy akkor úri társaság járt volna erre az nem fontos és nem is számít. Inkább, hogy a városőrség valamennyire azért tudott rendet tartani. Nem teljesen, de valamennyire. Meg a kereskedők zsoldosai is akik raktárakat béreltek. Jobb idők voltak azok. A következő kérdésnél csak hallgat és figyel. Hogy honnan veszik, hogy fejlettebbek volnának, azt tényleg nem tudja követni, de mikor őt említi meg a professzor akkor egykedvűen megszólal.*
-Értem én amiről szó van.
*Az új érkező megjelenésére kicsit kihúzza magát érzékeltetve, hogy ő volna itt a testőr szóval csak óvatosan. Bár egy tapasztalt fickónak tűnt nem olyannak aki bajt keverne. A biccentést Zopal is viszonozta és az első mondatból leszűri ki is ő. Így már csak a miheztartás végett marad a vállfa az ork ruhájában. Szűkszavú, tapasztalt tengerész aki inkább alszik a hajóján mint egy ilyen puccos helyen. Mikor távozik a professzor a szavaira csak egy pillantást kap az orktól. Zopal nem tudja eldönteni, hogy komolyan mondta vagy vicc akart lenni. Mindegy is.*
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
*Az elf tekintetét egykedvűen tűri. A lány jól jellemezte. Tényleg veszélyes. De nem reagál rá. Hogy mit gondol erről az öreg ami többet elárulna mint az ork eddigi viselkedése és a megjelenése az jó kérdés. A térképészük csatlakozik hozzájuk és kis idő után nekiáll panaszkodni. Amit az ork egykedvűen hallgat. A professzor szavaira azért megszólal.*
-Régen biztonságosabb volt. Kicsivel.
*Jelenti ki. Hogy akkor úri társaság járt volna erre az nem fontos és nem is számít. Inkább, hogy a városőrség valamennyire azért tudott rendet tartani. Nem teljesen, de valamennyire. Meg a kereskedők zsoldosai is akik raktárakat béreltek. Jobb idők voltak azok. A következő kérdésnél csak hallgat és figyel. Hogy honnan veszik, hogy fejlettebbek volnának, azt tényleg nem tudja követni, de mikor őt említi meg a professzor akkor egykedvűen megszólal.*
-Értem én amiről szó van.
*Az új érkező megjelenésére kicsit kihúzza magát érzékeltetve, hogy ő volna itt a testőr szóval csak óvatosan. Bár egy tapasztalt fickónak tűnt nem olyannak aki bajt keverne. A biccentést Zopal is viszonozta és az első mondatból leszűri ki is ő. Így már csak a miheztartás végett marad a vállfa az ork ruhájában. Szűkszavú, tapasztalt tengerész aki inkább alszik a hajóján mint egy ilyen puccos helyen. Mikor távozik a professzor a szavaira csak egy pillantást kap az orktól. Zopal nem tudja eldönteni, hogy komolyan mondta vagy vicc akart lenni. Mindegy is.*
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-31 21:31:53
Üzenet elküldve: 2020-03-31 21:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
*Az ígéret már elég Nalának, hogy ne érezze úgy, hogy nem tett meg mindent a Sellőház hírének öregbítése érdekében. Nem kételkedik Bobbir úr szavában, ami a viszontlátást illeti, egy ilyen kedves vendéget pedig nagyon is szívesen várnak vissza.*
- Máris *mondja a reggeli kapcsán és sebtében össze is szedi magát, hogy teljesítse Bobbir úr kérését.* - És mit enne az úr? Szolgálhatunk mindennel, ami egy fenséges reggelihez elképzelhető *mondja és mindjárt sorolja is, hogy a férfi választhasson.* -Rántotta, tükörtojás, lágytojás, bundáskenyér, sült szalonna, paradicsom, paprika, uborka, zsenge retek, roppanós cipó, vaj, lekvár, sajt, tej, tea, gyümölcslé... *Amint Bobbir úr meghatározza, mit szeretne látni a tányérján, a kis tündér már indul is, hogy mihamarabb megrendelje a konyhán. Magának is kér egy szelet vajas-uborkás cipót meg egy csésze mentateát. Egy kicsit szégyelli magát, hogy Yathlanaet elmulasztotta megkérdezni, hogy szeretne-e valamit, de ha leérnek, az elf lány is biztos kér valami kedvére valót a konyháról. Sajnos Nala még nem ismeri még olyan jól, hogy merjen neki találomra kérni valamit.
Ha talál valakit a pultnál egyszersmind szól is, hogy a vendég által kért reggelit is írják Bobbir úr számlájához, ahová Welly talán fel is rótta a két Sellős exkluzív csomag 170 aranyat kóstáló árát.
Ha marad egy kis ideje, gyorsan elszalad, hogy nagyjából rendbe szedje a frizuráját, megmosakodjon, felfrissítse a gyöngyvirágillatot a nyakán és friss ruhácskába bújjon. Persze nagyon igyekszik mindezzel. Nem szeretné, ha azt hinnék, csak úgy eltűnt.
Reméli, hogy a reggeli is elnyeri majd Bobbir úr tetszését.
Ilyenkor még jóval csendesebb a fogadótér. Nem olyan dús a levegő, mint az éjek fülledt hangulatában. A szabad asztalok választéka is jóval nagyobb, így vendégük ott foglalhat helyet, ahol leginkább tetszik.*
- Remélem, Bobbir úr sűrűn gondolni fog ránk addig is, míg újra fogadhatjuk a vendégszeretetünkben *mondja minden tündéri bájával a férfira pillogva.*
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
*Az ígéret már elég Nalának, hogy ne érezze úgy, hogy nem tett meg mindent a Sellőház hírének öregbítése érdekében. Nem kételkedik Bobbir úr szavában, ami a viszontlátást illeti, egy ilyen kedves vendéget pedig nagyon is szívesen várnak vissza.*
- Máris *mondja a reggeli kapcsán és sebtében össze is szedi magát, hogy teljesítse Bobbir úr kérését.* - És mit enne az úr? Szolgálhatunk mindennel, ami egy fenséges reggelihez elképzelhető *mondja és mindjárt sorolja is, hogy a férfi választhasson.* -Rántotta, tükörtojás, lágytojás, bundáskenyér, sült szalonna, paradicsom, paprika, uborka, zsenge retek, roppanós cipó, vaj, lekvár, sajt, tej, tea, gyümölcslé... *Amint Bobbir úr meghatározza, mit szeretne látni a tányérján, a kis tündér már indul is, hogy mihamarabb megrendelje a konyhán. Magának is kér egy szelet vajas-uborkás cipót meg egy csésze mentateát. Egy kicsit szégyelli magát, hogy Yathlanaet elmulasztotta megkérdezni, hogy szeretne-e valamit, de ha leérnek, az elf lány is biztos kér valami kedvére valót a konyháról. Sajnos Nala még nem ismeri még olyan jól, hogy merjen neki találomra kérni valamit.
Ha talál valakit a pultnál egyszersmind szól is, hogy a vendég által kért reggelit is írják Bobbir úr számlájához, ahová Welly talán fel is rótta a két Sellős exkluzív csomag 170 aranyat kóstáló árát.
Ha marad egy kis ideje, gyorsan elszalad, hogy nagyjából rendbe szedje a frizuráját, megmosakodjon, felfrissítse a gyöngyvirágillatot a nyakán és friss ruhácskába bújjon. Persze nagyon igyekszik mindezzel. Nem szeretné, ha azt hinnék, csak úgy eltűnt.
Reméli, hogy a reggeli is elnyeri majd Bobbir úr tetszését.
Ilyenkor még jóval csendesebb a fogadótér. Nem olyan dús a levegő, mint az éjek fülledt hangulatában. A szabad asztalok választéka is jóval nagyobb, így vendégük ott foglalhat helyet, ahol leginkább tetszik.*
- Remélem, Bobbir úr sűrűn gondolni fog ránk addig is, míg újra fogadhatjuk a vendégszeretetünkben *mondja minden tündéri bájával a férfira pillogva.*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-31 20:58:12
Üzenet elküldve: 2020-03-31 20:58:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri Expedíció//
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Az orkból pont annyi szót tud kiszedni a professzor amennyit várnánk. Néhányat, szükségeset, semmi többet. Egy olcsó mulatságos, egy garast sem kap ezért a szótagszámért. Hanem az öreg elf, azért jó ízűen falatozik tovább. Amikor Zopal, azt említi, hogy volt már rosszabb napja, nyel egy nagyot a szemüveges.*
-Meghiszem.
*Mondja, miközben a vizslató, türkiz szemeivel végiméri az orkot. Mintha múltjában, vagy lelkében akarna olvasni. A térképész is felszólal. Fräd a miliőt nehezményezi.*
-Nem úri társaság, de nem rossz emberek ők sem.
*Mondja két falat között, majd a tudós fel is teszi a kérdését. Egy fehér kendővel megtörli a szája szélét, amit szépen visszarendez aztán az asztalra, és fél arcára rendezi a vacsorát. Rág, majd beszél, majd rág és beszél.*
-Nem tudni, hogy őslakosok. Azt sem tudni hogy ott vannak. És éppen ez benne a szép. Csak megannyi jel utal az ottlétükre. A köd megjelenése, és folytonossága is valószínűleg mágikus, így arra következtetnék, hogy vagy egy bevándorló csapat, vagy egy nagyon fejlett civilizáció felfedezésére készülünk.
*Mondja, majd lenyeli a vacsora utolsó falatját.*
-De ne is untassuk ezzel Zopalt. Rengeteg időnk lesz még a hajón.
*Karcos hangjának szavai közben, feltolja orrára a szemüvegét. Egy nagyobb termet alak közelít az asztal felé. Viseltes ing, tiszta nadrág, bőrcsizma. Magas vállas legény lehetett, olyan harminc évvel ezelőtt. Őszes haja, borostája, és kissé elgyötört arca ráncai alapján, éltes lehet már. Egyenesen a Professzorhoz sétál, a többieknek hanyagul biccent.*
-A fiúk felkészítették a hajót. Holnap indulhatunk.
*A hangja éppen olyan mint aki most szívott volna el két zsák tömény dohányt. Karcos, krákos, gedvás. Amilyen egy jó matróznak lenni szokott. Az öreg bólint, és megköszöni a tájékoztatást.*
-A hajón alszom.
*Mondja a matrózok vezetője, és hátat fordít. Tömörségén nem a stílusa, pusztán a Zopal-féle szófukarság látszik meg.*
-Ő a legénység főnöke.
*Mutatja be az öreg, a távozó ember hátára mutatva.*
-Meg fogjátok egymást érteni.
*Biccent oda Zopalnak, és elrendezi az evőeszközöket az üres tányéron.*
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//Daesys, Cahress//
*A bizonyára kellemes fürdőzést élvező két hölgy, igencsak egymással van elfoglalva. Ez érthető. Ilyenkor a figyelem lanyhul, vagyis inkább átkoncentrálódik. Nem a környezet, és motozások lesznek a különösek, hanem egymás apró érintése. Az érzékek harcába azonban valami közbe szól. A test örömeinek egyike egy jó masszázs. A két hölgy közé, jól látható helyre egyetlen fekete toll pottyan a magasból. Ha felpillantanak a gerendára, ott egy fekete folt ül. Türkiz szeme világít lefelé, ahogy oldalra fordított fejével, kék tekintetét a kettősre szögezi. Ugyan Cahress, kevésbé lehet tisztában mi is fészkel a feje felett, ő is azt érzi, hogy ha lehetetlen is, most még meztelenebb annak a szempárnak a nyomán.*
-Kurva köd!
*Csattan fel kisvártatva a Professzor madara, ha eddig nem néztek fel rá. Az, hogy a madár hogy került be, az nem is annyira fontos. Az hogy miért nézi éppen őket, ilyen hátborzongatóan? Az pedig rejtély.*
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Az orkból pont annyi szót tud kiszedni a professzor amennyit várnánk. Néhányat, szükségeset, semmi többet. Egy olcsó mulatságos, egy garast sem kap ezért a szótagszámért. Hanem az öreg elf, azért jó ízűen falatozik tovább. Amikor Zopal, azt említi, hogy volt már rosszabb napja, nyel egy nagyot a szemüveges.*
-Meghiszem.
*Mondja, miközben a vizslató, türkiz szemeivel végiméri az orkot. Mintha múltjában, vagy lelkében akarna olvasni. A térképész is felszólal. Fräd a miliőt nehezményezi.*
-Nem úri társaság, de nem rossz emberek ők sem.
*Mondja két falat között, majd a tudós fel is teszi a kérdését. Egy fehér kendővel megtörli a szája szélét, amit szépen visszarendez aztán az asztalra, és fél arcára rendezi a vacsorát. Rág, majd beszél, majd rág és beszél.*
-Nem tudni, hogy őslakosok. Azt sem tudni hogy ott vannak. És éppen ez benne a szép. Csak megannyi jel utal az ottlétükre. A köd megjelenése, és folytonossága is valószínűleg mágikus, így arra következtetnék, hogy vagy egy bevándorló csapat, vagy egy nagyon fejlett civilizáció felfedezésére készülünk.
*Mondja, majd lenyeli a vacsora utolsó falatját.*
-De ne is untassuk ezzel Zopalt. Rengeteg időnk lesz még a hajón.
*Karcos hangjának szavai közben, feltolja orrára a szemüvegét. Egy nagyobb termet alak közelít az asztal felé. Viseltes ing, tiszta nadrág, bőrcsizma. Magas vállas legény lehetett, olyan harminc évvel ezelőtt. Őszes haja, borostája, és kissé elgyötört arca ráncai alapján, éltes lehet már. Egyenesen a Professzorhoz sétál, a többieknek hanyagul biccent.*
-A fiúk felkészítették a hajót. Holnap indulhatunk.
*A hangja éppen olyan mint aki most szívott volna el két zsák tömény dohányt. Karcos, krákos, gedvás. Amilyen egy jó matróznak lenni szokott. Az öreg bólint, és megköszöni a tájékoztatást.*
-A hajón alszom.
*Mondja a matrózok vezetője, és hátat fordít. Tömörségén nem a stílusa, pusztán a Zopal-féle szófukarság látszik meg.*
-Ő a legénység főnöke.
*Mutatja be az öreg, a távozó ember hátára mutatva.*
-Meg fogjátok egymást érteni.
*Biccent oda Zopalnak, és elrendezi az evőeszközöket az üres tányéron.*
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//Daesys, Cahress//
*A bizonyára kellemes fürdőzést élvező két hölgy, igencsak egymással van elfoglalva. Ez érthető. Ilyenkor a figyelem lanyhul, vagyis inkább átkoncentrálódik. Nem a környezet, és motozások lesznek a különösek, hanem egymás apró érintése. Az érzékek harcába azonban valami közbe szól. A test örömeinek egyike egy jó masszázs. A két hölgy közé, jól látható helyre egyetlen fekete toll pottyan a magasból. Ha felpillantanak a gerendára, ott egy fekete folt ül. Türkiz szeme világít lefelé, ahogy oldalra fordított fejével, kék tekintetét a kettősre szögezi. Ugyan Cahress, kevésbé lehet tisztában mi is fészkel a feje felett, ő is azt érzi, hogy ha lehetetlen is, most még meztelenebb annak a szempárnak a nyomán.*
-Kurva köd!
*Csattan fel kisvártatva a Professzor madara, ha eddig nem néztek fel rá. Az, hogy a madár hogy került be, az nem is annyira fontos. Az hogy miért nézi éppen őket, ilyen hátborzongatóan? Az pedig rejtély.*
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-31 20:28:48
Üzenet elküldve: 2020-03-31 20:28:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Drogg, Elg //
// Napváltás //
* A törpe igen ígéretesnek tűnik. Elmondása alapján még szívesen tanulna is ezt-azt. Ez mosolyt csal a félvér arcára.*
- Ebben az esetben én vagyok a te félvéred. Szívesen tanítgatlak majd.* Ital területén ne is várt volna mást Elgroon egy törptől. A sör az ő italuk ezt mindenki jól tudja. Elgroon se veti meg a sört, de most nem kívánja. A kis aranyos lányka rögvest teljesíti a kívánságukat. Az italukat kortyolgatva kérdés érkezik az óriásokra. Az építész vállát megrántva fejezi ki véleményét ez ügyben.*
- Nem tudom. Itt bármi megeshet. Igazából már nem is lényeg. Egy építkezésen a munkások jönnek és mennek. Csak itt kicsit kellemetlenebb, hogy csak ketten voltunk.* Nem is fecsérelne rájuk több szót. Úgy néz ki mindent elmondott, amit csak kellet. Drogghyan pedig nem sokat teketóriázik. Belecsap a tenyerébe ezzel az üzlet megköttetik.*
- Ahogy mondod. El se lehetne téveszteni. Ott találkozunk.* Mondja majd aztán magához inti megint a sellőt.*
- Aranyom az úr mostantól az én új munkásom. Elintéznéd megkapja a szobáját? Valamit ha szépen megkérlek jeleznéd a vezetőség felé, hogy az új társamat felvettem?* A lány mosolyogva bólint, hogy tudomásul vette a kérést.*
- Köszönöm kedves! Nos a hölgy majd mindenben a segítségére lesz Drogghyan uram. Akkor holnap találkozunk! Jó éjszakát!* Köszönőn el a törpétől. Még meg is hajol egy kicsit és aztán távozik. Holnap korán kell kelnie majd.*
* Reggel korán felébred. Gyors mosdás után leüget, hogy a még szinte kihalt helységben elfogassa bőséges reggelijét. A személyzet már ismeri jól, így tudják, hogy a reggeli rutinja miből áll. A reggeli után táskájával együtt távozik a Sellőházból, hogy végre újra beindulhasson az építkezés.*
// Napváltás //
* A törpe igen ígéretesnek tűnik. Elmondása alapján még szívesen tanulna is ezt-azt. Ez mosolyt csal a félvér arcára.*
- Ebben az esetben én vagyok a te félvéred. Szívesen tanítgatlak majd.* Ital területén ne is várt volna mást Elgroon egy törptől. A sör az ő italuk ezt mindenki jól tudja. Elgroon se veti meg a sört, de most nem kívánja. A kis aranyos lányka rögvest teljesíti a kívánságukat. Az italukat kortyolgatva kérdés érkezik az óriásokra. Az építész vállát megrántva fejezi ki véleményét ez ügyben.*
- Nem tudom. Itt bármi megeshet. Igazából már nem is lényeg. Egy építkezésen a munkások jönnek és mennek. Csak itt kicsit kellemetlenebb, hogy csak ketten voltunk.* Nem is fecsérelne rájuk több szót. Úgy néz ki mindent elmondott, amit csak kellet. Drogghyan pedig nem sokat teketóriázik. Belecsap a tenyerébe ezzel az üzlet megköttetik.*
- Ahogy mondod. El se lehetne téveszteni. Ott találkozunk.* Mondja majd aztán magához inti megint a sellőt.*
- Aranyom az úr mostantól az én új munkásom. Elintéznéd megkapja a szobáját? Valamit ha szépen megkérlek jeleznéd a vezetőség felé, hogy az új társamat felvettem?* A lány mosolyogva bólint, hogy tudomásul vette a kérést.*
- Köszönöm kedves! Nos a hölgy majd mindenben a segítségére lesz Drogghyan uram. Akkor holnap találkozunk! Jó éjszakát!* Köszönőn el a törpétől. Még meg is hajol egy kicsit és aztán távozik. Holnap korán kell kelnie majd.*
* Reggel korán felébred. Gyors mosdás után leüget, hogy a még szinte kihalt helységben elfogassa bőséges reggelijét. A személyzet már ismeri jól, így tudják, hogy a reggeli rutinja miből áll. A reggeli után táskájával együtt távozik a Sellőházból, hogy végre újra beindulhasson az építkezés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043