Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:11:08
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:11:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Foltok//
*Mindig kedvelte az öreg kimért, egyenes, felesleges csapongásoktól és érzelmektől mentes stílusát. Végre valaki, akivel úgy tud elbeszélgetni, hogy közben nem kell folyton arra figyelnie, hogyan csempésszen szavai mögé megjátszott érzelmeket annak érdekében, hogy ne sértsen meg senkit, vagy éppen érdeklődést színleljen. A Rókánál más a helyzet, talán tényleg hasonlítanak ebben, talán az öreg csak idomul Reyhez, hogy kényelmesebbé tegye a társalgást. Bármi is az igazság, Reyt csak az érdekli, hogy értelmes, kellemes beszélgetést tud folytatni a gnómmal.*
- Dolgozom.
*Feleli egyszerűen, majd még tisztázásképp a munkakörét is megemlíti. Bár kötve hiszi, hogy Vulsryn őt is sellőnek nézné, azért jobb mielőbb tisztázni a dolgokat.*
- Őrként, természetesen.
*Bár az utóbbi időben már kezdett hozzászokni az itteni élethez, olykor még önkéntelenül meg is jelent arcán egy-egy mosoly, s megannyi, kéretlen társaságba keveredett, ismerkedésre kényszerítve, a régi ismerős egy pillanat alatt előhozza az árnyékban élő mélységit, aki csak akkor és annyit mond, amennyit a helyzet megkíván, s azt is csendes, érzéketlen rezignáltságban.*
- Ez a Sellőház, egy bordély, de az igényesebb fajta. Ki is tűnik a Kikötő mocskából.
*Világosítja fel Vulsrynt, majd kényelmesen helyet foglalva mellette, hideg szemeit rá emelve folytatja történetét.*
- Hallottam róla, hogy keresnek fegyverhez és harchoz értőeket, akik védik a személyzetet és vendégeket. Biztos megélhetésnek tűnt, és... Van fedél a fejem felett.
*Szerény szobájára gondol, amit teljesen ingyen és bérmentve kapott. Előző életében is megszállt néha fogadókban, de mindig utálta a tudatot, hogy néhány nap múlva ismét az utcán kell átvészelnie az éjszakákat, s a kényelem csak átmeneti, addig tart, amíg az arany. Házat sosem vett, nem lett volna értelme egy helyhez kötnie magát, amikor még a gyilkolás művészetét űzte.*
- Úgy éreztem, ideje megállnom valahol, a folyamatos bujkálás és menekülés kimerít. Meg úgy éreztem, szorul a hurok a nyakam körül.
*Hangját lehalkítja, hiszen nem avatatlan füleknek való mondandója, s jobb nem is hangoztatni, miféle kétes ügyekbe keveredhetett. Nem akarja, hogy bárki azt higgye, potenciális veszélyt jelent a házra.*
*Mindig kedvelte az öreg kimért, egyenes, felesleges csapongásoktól és érzelmektől mentes stílusát. Végre valaki, akivel úgy tud elbeszélgetni, hogy közben nem kell folyton arra figyelnie, hogyan csempésszen szavai mögé megjátszott érzelmeket annak érdekében, hogy ne sértsen meg senkit, vagy éppen érdeklődést színleljen. A Rókánál más a helyzet, talán tényleg hasonlítanak ebben, talán az öreg csak idomul Reyhez, hogy kényelmesebbé tegye a társalgást. Bármi is az igazság, Reyt csak az érdekli, hogy értelmes, kellemes beszélgetést tud folytatni a gnómmal.*
- Dolgozom.
*Feleli egyszerűen, majd még tisztázásképp a munkakörét is megemlíti. Bár kötve hiszi, hogy Vulsryn őt is sellőnek nézné, azért jobb mielőbb tisztázni a dolgokat.*
- Őrként, természetesen.
*Bár az utóbbi időben már kezdett hozzászokni az itteni élethez, olykor még önkéntelenül meg is jelent arcán egy-egy mosoly, s megannyi, kéretlen társaságba keveredett, ismerkedésre kényszerítve, a régi ismerős egy pillanat alatt előhozza az árnyékban élő mélységit, aki csak akkor és annyit mond, amennyit a helyzet megkíván, s azt is csendes, érzéketlen rezignáltságban.*
- Ez a Sellőház, egy bordély, de az igényesebb fajta. Ki is tűnik a Kikötő mocskából.
*Világosítja fel Vulsrynt, majd kényelmesen helyet foglalva mellette, hideg szemeit rá emelve folytatja történetét.*
- Hallottam róla, hogy keresnek fegyverhez és harchoz értőeket, akik védik a személyzetet és vendégeket. Biztos megélhetésnek tűnt, és... Van fedél a fejem felett.
*Szerény szobájára gondol, amit teljesen ingyen és bérmentve kapott. Előző életében is megszállt néha fogadókban, de mindig utálta a tudatot, hogy néhány nap múlva ismét az utcán kell átvészelnie az éjszakákat, s a kényelem csak átmeneti, addig tart, amíg az arany. Házat sosem vett, nem lett volna értelme egy helyhez kötnie magát, amikor még a gyilkolás művészetét űzte.*
- Úgy éreztem, ideje megállnom valahol, a folyamatos bujkálás és menekülés kimerít. Meg úgy éreztem, szorul a hurok a nyakam körül.
*Hangját lehalkítja, hiszen nem avatatlan füleknek való mondandója, s jobb nem is hangoztatni, miféle kétes ügyekbe keveredhetett. Nem akarja, hogy bárki azt higgye, potenciális veszélyt jelent a házra.*
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:54:38
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:54:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Végre a fegyvereik újra a tulajdonukban vannak. Boldogsággal a szívében veszi kezeibe a tőrjeit. Rég látta már őket. Így kicsivel jobb hangulatban van.*
-Viszlát.
*Búcsúzik el kurtán a Sellőház dolgozóitól. Kint az eső már csak csepereg, így ez is javít hangulatán. Még a felhők is kezdenek felszakadozni, de azért a tenger felől lát néhány sötétebb felhőt a Kikötő felé közeledni. Talán addigra már Artheniorban lesznek, mire eléri őket.*
-A tőrjeim nélkül rossz, de legalább most már nálam vannak. Na és a te éjszakád milyen volt?
*Kérdez vissza. A hangulata még kicsit rossz, de kezdi jobban érezni magát, főleg hogy már el is mehetnek a Kikötőből.*
*Végre a fegyvereik újra a tulajdonukban vannak. Boldogsággal a szívében veszi kezeibe a tőrjeit. Rég látta már őket. Így kicsivel jobb hangulatban van.*
-Viszlát.
*Búcsúzik el kurtán a Sellőház dolgozóitól. Kint az eső már csak csepereg, így ez is javít hangulatán. Még a felhők is kezdenek felszakadozni, de azért a tenger felől lát néhány sötétebb felhőt a Kikötő felé közeledni. Talán addigra már Artheniorban lesznek, mire eléri őket.*
-A tőrjeim nélkül rossz, de legalább most már nálam vannak. Na és a te éjszakád milyen volt?
*Kérdez vissza. A hangulata még kicsit rossz, de kezdi jobban érezni magát, főleg hogy már el is mehetnek a Kikötőből.*
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:09:25
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira – Megérkezés a Sellőbe//
*Gazdát cserél az arany és a kulcs. Bár az utóbbi nyilván csak ideiglenes lesz. Ha minden igaz egy éjszakás kalandnak is nevezhető. A kérdésre már majdhogynem élből elutasítaná, hogy még mit nem, akar ő itt semmit. A második kérdésre már megfontolja ezt. Végül is Rhule-ra mérges nem az itt dolgozókra. Közben kiderül az istálló használata ingyenes, ha vett ki szobát. Hát ezen akkor túl is vannak.*
- Óh, az jó. Igen elégedett voltam, mindennel. *mondja, aztán egy kérdést kénytelen feltenni akármennyire is kellemetlen. *
- A nyeregtáskát kint hagytam abból sem tűnhet el semmi, ugye? * kérdezi, Inkább tudja, mint hogy meglepetés érje. De reméli, őrzik, azért avval egyszerűbb lenne. Aztán úgy dönt, lehet mégis jobb lesz valakinek megmutatni a fejét. Egy kérdést végül is megér, hátha akad közöttük gyógyító is, ha nem akkor meg felmegy a szobájába szenvedni.*
- Leginkább, ha lenne egy gyógyító itt a Sellőben, annak tudnék örülni. *mondja halkan. Még az kell, hogy valaki megneszelje, hogy sérült, és ezt kihasználva megtámadja.*
- Amúgy egy magas jóképű sötéthajú férfi fog keresni, akkor csak küldje fel a szobába, amit kivettem. Meira néven fog engem keresni, ~azt hiszem.~ *Igazán fogalma sincsen, hogy fog nyitni ebben az esetben Rhule, de majd kiderül. *
*Gazdát cserél az arany és a kulcs. Bár az utóbbi nyilván csak ideiglenes lesz. Ha minden igaz egy éjszakás kalandnak is nevezhető. A kérdésre már majdhogynem élből elutasítaná, hogy még mit nem, akar ő itt semmit. A második kérdésre már megfontolja ezt. Végül is Rhule-ra mérges nem az itt dolgozókra. Közben kiderül az istálló használata ingyenes, ha vett ki szobát. Hát ezen akkor túl is vannak.*
- Óh, az jó. Igen elégedett voltam, mindennel. *mondja, aztán egy kérdést kénytelen feltenni akármennyire is kellemetlen. *
- A nyeregtáskát kint hagytam abból sem tűnhet el semmi, ugye? * kérdezi, Inkább tudja, mint hogy meglepetés érje. De reméli, őrzik, azért avval egyszerűbb lenne. Aztán úgy dönt, lehet mégis jobb lesz valakinek megmutatni a fejét. Egy kérdést végül is megér, hátha akad közöttük gyógyító is, ha nem akkor meg felmegy a szobájába szenvedni.*
- Leginkább, ha lenne egy gyógyító itt a Sellőben, annak tudnék örülni. *mondja halkan. Még az kell, hogy valaki megneszelje, hogy sérült, és ezt kihasználva megtámadja.*
- Amúgy egy magas jóképű sötéthajú férfi fog keresni, akkor csak küldje fel a szobába, amit kivettem. Meira néven fog engem keresni, ~azt hiszem.~ *Igazán fogalma sincsen, hogy fog nyitni ebben az esetben Rhule, de majd kiderül. *
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 16:10:25
Üzenet elküldve: 2020-04-24 16:10:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Elrainieth – Megérkezés a Sellőbe//
//Sertuenx távozás//
//Vulsryn – Kiszolgálás//
*A barna hajú nő, aki az imént érkezett elő is adja, jövetelének okát, amit tudomásul vesz. A szoba kulcsát átadja, közben a leszámolt aranyakat elteszi. Látja, hogy a vendég furcsa, de ha nem áll elő a dologgal, nem tud segíteni.*
-Értem. Esetleg másban állhatok a szolgálatára? Minden rendben? *Néz kérdően a másikra.*
-Az istállót a vendégek térítés nélkül használhatják, remélem megfelelőnek találta. *Teszi még hozzá, miután a nő érdeklődik a dologgal kapcsolatban. Közben az idős úr úgy dönt, inkább a pultnál várja ki az étel elkészültét, ám mintha ismerős arcot látna, odaköszön valakinek. Ezt addig nem is tartja érdekesnek, míg Reyraa oda nem sétál a pulthoz, hogy üdvözölje az öreget személyesen is. ~No fene, mik nincsenek. ~ Majd érkezik oda fentről Sertuenx is, akinek a kulcsát elveszi, majd elköszön tőle, remélve, hogy minden szolgáltatást megfelelőnek talált a Sellőben. Eztán szólnak oda neki, hogy bizony az öreg étele készen van, feltálalták. Egy pillanatra bocsánatot kér a barna hajú hölgyeménytől, majd a konyhába siet, hogy elhozza. Kisétál az illatozó kacsasülttel egy meglehetősen nagy tányéron, amit az öreg elé is tesz, bárhol is kívánja elfogyasztani.*
-Elnézést. A rendelése. *Csupán ennyit tesz hozzá, majd még az evőeszközöket is szépen odateríti és az anyagszalvétát. A tányéron ropogós bőrrel és szósszal kínált kacsasült díszeleg, rozmaringgal meghintve, ami messze eregeti az illatát.*
-Jó étvágyat kívánok. *Majd visszasétál a pult mögé, hogy ismét elérhető legyen, bármi óhaj is keletkezik.*
//Sertuenx távozás//
//Vulsryn – Kiszolgálás//
*A barna hajú nő, aki az imént érkezett elő is adja, jövetelének okát, amit tudomásul vesz. A szoba kulcsát átadja, közben a leszámolt aranyakat elteszi. Látja, hogy a vendég furcsa, de ha nem áll elő a dologgal, nem tud segíteni.*
-Értem. Esetleg másban állhatok a szolgálatára? Minden rendben? *Néz kérdően a másikra.*
-Az istállót a vendégek térítés nélkül használhatják, remélem megfelelőnek találta. *Teszi még hozzá, miután a nő érdeklődik a dologgal kapcsolatban. Közben az idős úr úgy dönt, inkább a pultnál várja ki az étel elkészültét, ám mintha ismerős arcot látna, odaköszön valakinek. Ezt addig nem is tartja érdekesnek, míg Reyraa oda nem sétál a pulthoz, hogy üdvözölje az öreget személyesen is. ~No fene, mik nincsenek. ~ Majd érkezik oda fentről Sertuenx is, akinek a kulcsát elveszi, majd elköszön tőle, remélve, hogy minden szolgáltatást megfelelőnek talált a Sellőben. Eztán szólnak oda neki, hogy bizony az öreg étele készen van, feltálalták. Egy pillanatra bocsánatot kér a barna hajú hölgyeménytől, majd a konyhába siet, hogy elhozza. Kisétál az illatozó kacsasülttel egy meglehetősen nagy tányéron, amit az öreg elé is tesz, bárhol is kívánja elfogyasztani.*
-Elnézést. A rendelése. *Csupán ennyit tesz hozzá, majd még az evőeszközöket is szépen odateríti és az anyagszalvétát. A tányéron ropogós bőrrel és szósszal kínált kacsasült díszeleg, rozmaringgal meghintve, ami messze eregeti az illatát.*
-Jó étvágyat kívánok. *Majd visszasétál a pult mögé, hogy ismét elérhető legyen, bármi óhaj is keletkezik.*
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 15:38:02
Üzenet elküldve: 2020-04-24 15:38:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A sunyi mosoly kiszélesedik, a rókaszerű, zöld szemek szúrósabbá válnak, mikor, ha homályosan is, de megpillantja a távolban Reyraa reakcióját. Kissé szégyelli, hogy otthagyta a mélységit is egy szó nélkül, de mit mondhatott volna neki, ha a saját fiától nem búcsúzott el? Vulsrynnak ugyanakkor érdekes értékrendje volt, valamiért a vér semmit sem számított neki: a név és a megbízhatóság azonban már egészen más tészta, azok értékesek. Hiába van egy használhatatlan gyereke, aki szarházi, ő akkor is a munkásai felé fordulna, ők már bizonyítottak neki. Előbbit eltartja, ha úgy kívánja a sors, meg a felesége, de nem különösebben érdekli. Talán Solanda óta vall ilyen elkorcsosult és elkeseredett nézeteket - már aki szerint ezek azok. Tetszik neki a másik dinamikus mozgása, akár egy irbisz. ~ Semmit sem változott, ugyanaz a hideg, céltudatos lány maradt. ~ Mert tehet bármit a mélységi, Vulsryn számára akkor is leány marad, örökké szép és halálos kísértés, méregcsepp egy rózsaszirmon.*
- Ülj le mellém. *Mondja szokásos, hideg stílusában, majd kihúzva magát, az asztalra mered, majd tekintetét újra ismerősére fordítja.*
- Szintúgy én téged. *Szipog egyet, amolyan öregesen, lágyan, csiklandozza rendezetlen bajsza.*
- Ételt a hasamba és szállást ma estére. Elfáradtam, napok óta gyalogolok ide Lihanechből. *Bár sokáig hajóval utazott, ezt nem köti egyelőre a bérgyilkos orrára.*
- Te mit keresel itt? Vendég vagy, dolgozol, vagy...? *Szemével köröz, jelezvén, hogy a ki nem mondott harmadik a megbízás lenne. Bár abból a "nálunk"-ból következtethetne a másodikra, azért biztosra megy.*
- Mi ez a hely? Bordély, vagy fogadó? Hogy kerültél ide? *Egyenesen, kimérten teszi fel a kérdéseket, egyelőre faggatózhat belátásai szerint. Ismeri Reyraat, őt aztán nem fogja zavarni, hogyan beszélnek vele, válaszolni meg készségesen tud - ezt szerette benne régen annyira.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A sunyi mosoly kiszélesedik, a rókaszerű, zöld szemek szúrósabbá válnak, mikor, ha homályosan is, de megpillantja a távolban Reyraa reakcióját. Kissé szégyelli, hogy otthagyta a mélységit is egy szó nélkül, de mit mondhatott volna neki, ha a saját fiától nem búcsúzott el? Vulsrynnak ugyanakkor érdekes értékrendje volt, valamiért a vér semmit sem számított neki: a név és a megbízhatóság azonban már egészen más tészta, azok értékesek. Hiába van egy használhatatlan gyereke, aki szarházi, ő akkor is a munkásai felé fordulna, ők már bizonyítottak neki. Előbbit eltartja, ha úgy kívánja a sors, meg a felesége, de nem különösebben érdekli. Talán Solanda óta vall ilyen elkorcsosult és elkeseredett nézeteket - már aki szerint ezek azok. Tetszik neki a másik dinamikus mozgása, akár egy irbisz. ~ Semmit sem változott, ugyanaz a hideg, céltudatos lány maradt. ~ Mert tehet bármit a mélységi, Vulsryn számára akkor is leány marad, örökké szép és halálos kísértés, méregcsepp egy rózsaszirmon.*
- Ülj le mellém. *Mondja szokásos, hideg stílusában, majd kihúzva magát, az asztalra mered, majd tekintetét újra ismerősére fordítja.*
- Szintúgy én téged. *Szipog egyet, amolyan öregesen, lágyan, csiklandozza rendezetlen bajsza.*
- Ételt a hasamba és szállást ma estére. Elfáradtam, napok óta gyalogolok ide Lihanechből. *Bár sokáig hajóval utazott, ezt nem köti egyelőre a bérgyilkos orrára.*
- Te mit keresel itt? Vendég vagy, dolgozol, vagy...? *Szemével köröz, jelezvén, hogy a ki nem mondott harmadik a megbízás lenne. Bár abból a "nálunk"-ból következtethetne a másodikra, azért biztosra megy.*
- Mi ez a hely? Bordély, vagy fogadó? Hogy kerültél ide? *Egyenesen, kimérten teszi fel a kérdéseket, egyelőre faggatózhat belátásai szerint. Ismeri Reyraat, őt aztán nem fogja zavarni, hogyan beszélnek vele, válaszolni meg készségesen tud - ezt szerette benne régen annyira.*
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 14:01:42
Üzenet elküldve: 2020-04-24 14:01:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
*Meglepi Yath válasza, eddig úgy érezte a sikamlós, még közelről is finoman távolságtartó hölgyemény különös, arisztokratikusan tiszta modora egy keservvel és édes mélabúval átitatott törékeny lelket takar el gondosan a külvilág elől. Sokáig úgy gondolta, hogy ő a naivabb, gyermeteg lélek, aki láncait ledobva most kóstolja meg a szabadság általánosságban véve keserédes zamatát. Gyerekként úgy gondolta, nincsenek illúziói, hiszen biztosan a külvilág is kegyetlen és gonosz, akárcsak apja és mindaz, amit elmesélt, de ő arra vágyott, hogy jogában álljon választani egy saját utat, amit majd széppé tehet. Persze ez közel sem járt a valósághoz, ami gyakran éri azóta is övön aluli ütésként. A választás csupán egy gonosz illúzió, mindig is az volt. Csakis önmagunk lehetünk. Így Redin is csupán egy pimasz, gonosz, manipulatív ördög lehet, semmi más.
De ez most más. Most úgy érzi, az ártatlanságtól illatozó lány mellett szebb lehet a világ, akkor is, ha csupán egy röpke, illékony este erejéig tart az egész. Megvette magának a törődés és a szeretet illúzióját, már nincs más dolga, mint alámerülni a kellemesen langymeleg hazugságok medencéjében. Ujjait lassan, óvatosan tapogatódzó mozdulatokkal az elf hosszú, zenélésre teremtett ujjai köré fonja. Lassú, óvatos mozdulattal - mintha csak egy haldokló kismadarat tartana - ajkaihoz emeli a kedves kis kacsót. Pillangószárny érintéséhez hasonlatos csókot ad rá, majd finoman elmosolyodik az igézően zöld íriszekbe fúrva jegesen forró tekintetét.*
- Igazán nagy megtiszteltetés, hogy így gondol rám, kedves Yath. Sosem volt még szerencsém Önhöz hasonló kecses teremtéshez.
*Szabad kezének ujjaival megsimogatja a lány arcélét, élvezve a sima bőr feszes rugalmasságát. Jól áll neki a pír, kifejezetten a sötét kérgen előbukkanó halványrózsaszín cseresznyevirágokra emlékezteti ez a finommetszésű arc. Halk, mélyről jövő sóhaj távozik résnyire nyitott száján, meglibegtetve néhány fekete hajszálat. Szemei szórakozottan vizslatják az arc részleteit, érdeklődve időzik el a kecses ívű arccsonton, keskeny, elegáns állon, majd ismét visszatér a valószerűtlenül zöld szemekhez, melyek újra és újra magukba szippantják.*
*Meglepi Yath válasza, eddig úgy érezte a sikamlós, még közelről is finoman távolságtartó hölgyemény különös, arisztokratikusan tiszta modora egy keservvel és édes mélabúval átitatott törékeny lelket takar el gondosan a külvilág elől. Sokáig úgy gondolta, hogy ő a naivabb, gyermeteg lélek, aki láncait ledobva most kóstolja meg a szabadság általánosságban véve keserédes zamatát. Gyerekként úgy gondolta, nincsenek illúziói, hiszen biztosan a külvilág is kegyetlen és gonosz, akárcsak apja és mindaz, amit elmesélt, de ő arra vágyott, hogy jogában álljon választani egy saját utat, amit majd széppé tehet. Persze ez közel sem járt a valósághoz, ami gyakran éri azóta is övön aluli ütésként. A választás csupán egy gonosz illúzió, mindig is az volt. Csakis önmagunk lehetünk. Így Redin is csupán egy pimasz, gonosz, manipulatív ördög lehet, semmi más.
De ez most más. Most úgy érzi, az ártatlanságtól illatozó lány mellett szebb lehet a világ, akkor is, ha csupán egy röpke, illékony este erejéig tart az egész. Megvette magának a törődés és a szeretet illúzióját, már nincs más dolga, mint alámerülni a kellemesen langymeleg hazugságok medencéjében. Ujjait lassan, óvatosan tapogatódzó mozdulatokkal az elf hosszú, zenélésre teremtett ujjai köré fonja. Lassú, óvatos mozdulattal - mintha csak egy haldokló kismadarat tartana - ajkaihoz emeli a kedves kis kacsót. Pillangószárny érintéséhez hasonlatos csókot ad rá, majd finoman elmosolyodik az igézően zöld íriszekbe fúrva jegesen forró tekintetét.*
- Igazán nagy megtiszteltetés, hogy így gondol rám, kedves Yath. Sosem volt még szerencsém Önhöz hasonló kecses teremtéshez.
*Szabad kezének ujjaival megsimogatja a lány arcélét, élvezve a sima bőr feszes rugalmasságát. Jól áll neki a pír, kifejezetten a sötét kérgen előbukkanó halványrózsaszín cseresznyevirágokra emlékezteti ez a finommetszésű arc. Halk, mélyről jövő sóhaj távozik résnyire nyitott száján, meglibegtetve néhány fekete hajszálat. Szemei szórakozottan vizslatják az arc részleteit, érdeklődve időzik el a kecses ívű arccsonton, keskeny, elegáns állon, majd ismét visszatér a valószerűtlenül zöld szemekhez, melyek újra és újra magukba szippantják.*
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 12:25:39
Üzenet elküldve: 2020-04-24 12:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
*Hátrálni eszében sincs, sőt, hasonló puhasággal közeledik ő is, látva a biztató, egyre oldottabb hangulatra utaló jeleket. Hasonlóan olvas a lelkekben, mint ahogy a sokszor bonyolult, összevissza kottákban, megérezve a tettek mögött lapuló gondolatok, érzések mibenlétét. Érzi a fellobbanó vágyat, a parázzsá fojtott tüzet, a minduntalan ismét lángolni akar. Valamiféle belső indíttatásból ráhelyezi tenyerét Redin kezére, s hogy ezzel a meghittnek, bizalmasnak ható mozdulattal csillapítja, vagy szítja ezt a lángot, előre nem tudhatja, de majd igyekszik kitalálni az elé táruló reakciókból.*
- Szerintem a világ alapvetően szép.
*Mélyül el egyre jobban a hidegen csillogó, mégis melegséget ígérő szemekben.*
- Mindenben fel lehet fedezni valami szépséget, apró csodák hullhatnak elénk úton-útfélen. Csak keresni kell, és észrevenni.
*Halvány, ártatlanná szelídülő mosollyal néz maga elé, arcán újabb kislányos pír kíséretében.*
- Tudom, ez így elég naivnak hat. Nem azt mondom, hogy minden jó és tökéletes, ismerem a bűzös és bűnös oldalát is a világnak. De igyekszem a szép dolgokba kapaszkodni, és arra koncentrálni. Még az én pár száz évem is kevés ahhoz, hogy ráérjek gyűlölködni a gonosz dolgok miatt.
*Könnyen lehet, hogy a korban felnőtt, modorban udvarias, stílusban kifinomult Yathlanae valahol mégis gyerek maradt. Más esetben nem hagynák el ilyen idealista, reményteljes és életre biztató szavak a száját. S az is könnyen lehet, hogy a mellette ülő Redin gyökeres ellentéte, s meggondolatlan szókimondásával megsérti a nőt. De ami elhangzott, azt visszaszívni nem lehet, ráadásul ahhoz túl lágyan és kedvesen beszélt, hogy okításnak lehessen venni kis beszámolóját.*
- Mellesleg olyan személy vagyok, aki megszállottan keresi a szép dolgokat.
*Nevet fel, ezzel a könnyed mondattal lezárva gondolatmenetét, s pajkosan rá is kacsint a vörös démonra.*
- Azt hiszem, megint találtam egyet.
*Hátrálni eszében sincs, sőt, hasonló puhasággal közeledik ő is, látva a biztató, egyre oldottabb hangulatra utaló jeleket. Hasonlóan olvas a lelkekben, mint ahogy a sokszor bonyolult, összevissza kottákban, megérezve a tettek mögött lapuló gondolatok, érzések mibenlétét. Érzi a fellobbanó vágyat, a parázzsá fojtott tüzet, a minduntalan ismét lángolni akar. Valamiféle belső indíttatásból ráhelyezi tenyerét Redin kezére, s hogy ezzel a meghittnek, bizalmasnak ható mozdulattal csillapítja, vagy szítja ezt a lángot, előre nem tudhatja, de majd igyekszik kitalálni az elé táruló reakciókból.*
- Szerintem a világ alapvetően szép.
*Mélyül el egyre jobban a hidegen csillogó, mégis melegséget ígérő szemekben.*
- Mindenben fel lehet fedezni valami szépséget, apró csodák hullhatnak elénk úton-útfélen. Csak keresni kell, és észrevenni.
*Halvány, ártatlanná szelídülő mosollyal néz maga elé, arcán újabb kislányos pír kíséretében.*
- Tudom, ez így elég naivnak hat. Nem azt mondom, hogy minden jó és tökéletes, ismerem a bűzös és bűnös oldalát is a világnak. De igyekszem a szép dolgokba kapaszkodni, és arra koncentrálni. Még az én pár száz évem is kevés ahhoz, hogy ráérjek gyűlölködni a gonosz dolgok miatt.
*Könnyen lehet, hogy a korban felnőtt, modorban udvarias, stílusban kifinomult Yathlanae valahol mégis gyerek maradt. Más esetben nem hagynák el ilyen idealista, reményteljes és életre biztató szavak a száját. S az is könnyen lehet, hogy a mellette ülő Redin gyökeres ellentéte, s meggondolatlan szókimondásával megsérti a nőt. De ami elhangzott, azt visszaszívni nem lehet, ráadásul ahhoz túl lágyan és kedvesen beszélt, hogy okításnak lehessen venni kis beszámolóját.*
- Mellesleg olyan személy vagyok, aki megszállottan keresi a szép dolgokat.
*Nevet fel, ezzel a könnyed mondattal lezárva gondolatmenetét, s pajkosan rá is kacsint a vörös démonra.*
- Azt hiszem, megint találtam egyet.
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:46:19
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:46:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
*Mintha csak lángot tartana... Nos, Yath talán lassan kezdi sejteni, mennyire igaza van. Hiszen a boszorkányos hajszínhez boszorkányos természet is egyértelműen dukál. A lány lobbanékony, szeszélyes természete az emberek többsége számára teljességgel elviselhetetlen, társasága kellemetlenségeit csupán kinézetének bája ellensúlyozza némiképp. No most persze más a helyzet, hiszen pontosan tudja, meg fogja fizetni a kézzelfogható árat a szépség kegyeiért. Egy pillanatra elmereng azon, valójában a sellők bájai első pillantásra meghökkentően drágának hatnak, azonban ez az árazás a kiszolgálás minőségének tükrében teljesen reális. Ha továbbra is ilyen ügyesen muzsikál ez a kellemes zenész, talán még törzsvendég is válik Redinből a továbbiakban.*
~Hmm, meglepően ügyesen veszi a kanyarokat. Hamar felvette az általam diktált ritmust. Ez a bájos kismacska még okos is.~
*A levegő kettejük közt hamar megtelik izzással, szinte már szikrák pattognak bőrük közt, bár mozdulataik még mindig andalítóan lassú kecsességgel szelik a levegőt. Mintha egy keringőbe csomagolt tangót járnának egy furcsa, szavak nélkül kötött megegyezés alapján. Most pedig Redinen van a sor, hogy lépjen. Könnyed természetességgel simul szertelen hajzata társa vállgödrébe, természetesen ha az nem húzódik el a puha közeledés elől. Simulékony pozícióját megtartva, állát némileg feljebb szegve halk, duruzsuló kabócákra emlékeztető dallamos hangon suttog a fekete kecses ívvel megáldott fülébe.*
- No és mondja csak, kedves Yath, ezek a csodálatosan érzékeny zöld szemek szépnek tudták látni ezt a bűzös, bűnös világot?
*Szemében kíváncsi, kutakodó tűz ég, elnyíló ajkain leheletfinom mosoly bújik meg. Meztelenné vált jobb kezével finoman végigsimítja a nimfa lábszárát. Kíváncsian várja, mi fog kisülni az egyre inkább forrósodó helyzetből.*
*Mintha csak lángot tartana... Nos, Yath talán lassan kezdi sejteni, mennyire igaza van. Hiszen a boszorkányos hajszínhez boszorkányos természet is egyértelműen dukál. A lány lobbanékony, szeszélyes természete az emberek többsége számára teljességgel elviselhetetlen, társasága kellemetlenségeit csupán kinézetének bája ellensúlyozza némiképp. No most persze más a helyzet, hiszen pontosan tudja, meg fogja fizetni a kézzelfogható árat a szépség kegyeiért. Egy pillanatra elmereng azon, valójában a sellők bájai első pillantásra meghökkentően drágának hatnak, azonban ez az árazás a kiszolgálás minőségének tükrében teljesen reális. Ha továbbra is ilyen ügyesen muzsikál ez a kellemes zenész, talán még törzsvendég is válik Redinből a továbbiakban.*
~Hmm, meglepően ügyesen veszi a kanyarokat. Hamar felvette az általam diktált ritmust. Ez a bájos kismacska még okos is.~
*A levegő kettejük közt hamar megtelik izzással, szinte már szikrák pattognak bőrük közt, bár mozdulataik még mindig andalítóan lassú kecsességgel szelik a levegőt. Mintha egy keringőbe csomagolt tangót járnának egy furcsa, szavak nélkül kötött megegyezés alapján. Most pedig Redinen van a sor, hogy lépjen. Könnyed természetességgel simul szertelen hajzata társa vállgödrébe, természetesen ha az nem húzódik el a puha közeledés elől. Simulékony pozícióját megtartva, állát némileg feljebb szegve halk, duruzsuló kabócákra emlékeztető dallamos hangon suttog a fekete kecses ívvel megáldott fülébe.*
- No és mondja csak, kedves Yath, ezek a csodálatosan érzékeny zöld szemek szépnek tudták látni ezt a bűzös, bűnös világot?
*Szemében kíváncsi, kutakodó tűz ég, elnyíló ajkain leheletfinom mosoly bújik meg. Meztelenné vált jobb kezével finoman végigsimítja a nimfa lábszárát. Kíváncsian várja, mi fog kisülni az egyre inkább forrósodó helyzetből.*
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:34:44
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Napváltás//
//Zárás//
*Az elf férfi kipihenten ébred, az arca régen volt ennyire kisimult és a hűvös paplan selymessége, majdnem annyira kellemesen cirógatja a bőrét, mint nemrégiben a nő hívogató csókjai. Nyugodtság árad szét minden porcikájában és szinte természetfeletti harmónia. Hallja a madarak csacsogó énekét, és egy kellemes mosoly ül ki az arcán. ~Jól tettem, hogy az éjszaka közepén nem vágtam útnak.~ gondolja magában és lassan lebotorkál a meg- megnyikorgó fényes lépcsőfokokon. Leadja a 6-os szoba kulcsát és az emlékeivel telten elzárja az ott történteket mélyen magában. A fegyvertartóhoz lép és elveszi a leadott büszkeségeit, majd az újult napnak vágva kisétál az ajtó szegletén. *
A hozzászólás írója (Sertuenx Qers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 11:37:49
//Napváltás//
//Zárás//
*Az elf férfi kipihenten ébred, az arca régen volt ennyire kisimult és a hűvös paplan selymessége, majdnem annyira kellemesen cirógatja a bőrét, mint nemrégiben a nő hívogató csókjai. Nyugodtság árad szét minden porcikájában és szinte természetfeletti harmónia. Hallja a madarak csacsogó énekét, és egy kellemes mosoly ül ki az arcán. ~Jól tettem, hogy az éjszaka közepén nem vágtam útnak.~ gondolja magában és lassan lebotorkál a meg- megnyikorgó fényes lépcsőfokokon. Leadja a 6-os szoba kulcsát és az emlékeivel telten elzárja az ott történteket mélyen magában. A fegyvertartóhoz lép és elveszi a leadott büszkeségeit, majd az újult napnak vágva kisétál az ajtó szegletén. *
A hozzászólás írója (Sertuenx Qers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 11:37:49
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:47:41
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:47:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Foltok//
*Bizony sikerül addig elhúznia fürkésző pillantását, hogy a gnóm is megérzi a bámuló szemeket magán, s Rey arra eszmél fel, hogy szembe néz vele az öreg. Aztán egészen furcsa reakciót kap, integetni kezd neki, mint valami régi ismerősnek.*
~Vulsryn?~
*Ugrik be neki a név, erősen és biztosan, mint ahogy egy villám hasít át a sötét égen. A mélységi el is szégyelli magát pár pillanatra, hogy nem ismerte meg az öreget, bár mentségére legyen szólva, az utóbbi években abban is kételkedett, hogy egyáltalán él-e még. Bár már akkor sem volt fiatal, amikor a sors összehozta a fiatal, megélhetésért küzdő, ifjúkora hajnalán lévő sötételffel, de láthatóan az elmúlt évtizedben is eljárt felette a kor. Rey biccent felé, hogy tudassa, most már koppant neki a felismerés, majd macskaléptekkel odasétál az asztalához.*
- A jó öreg Szőke Róka... Megöregedtél, Vulsryn.
*Feleli válaszul a súlyos köszöntésre. Sosem volt a szavak embere, ezt szerencsére a gnóm is tudhatja róla.*
- Mi szél hozott nálunk?
*Kérdezi enyhén felhúzott szemöldökkel, s talán egy halvány mosoly is felfedezhető a szája szegletében bujkálva. Ő maga is szórakoztatónak találja, hogy az öreg pont a Sellőházban keres menedéket éjszakára. Bár azért azt sejti, hogy nem a nők miatt jött, már akkor sem volt szokása az efféle szórakozás, amikor Rey megismerte, de a vegyes, főleg döbbent pillantások a környező felszolgálóktól és lányoktól azért viccesek.
Vulsryn bizonyára furcsállhatja, hogy az egykori orgyilkost ilyen környezetben látja, nem is lehetne ellentmondásosabb a helyzet. Rey köztudottan utálta és tartózkodott a tömegtől s társaságoktól, megvetette a kontrollálatlan testi vágyakat, s az alkohol és mindenféle bódító szer is távol állt tőle.*
*Bizony sikerül addig elhúznia fürkésző pillantását, hogy a gnóm is megérzi a bámuló szemeket magán, s Rey arra eszmél fel, hogy szembe néz vele az öreg. Aztán egészen furcsa reakciót kap, integetni kezd neki, mint valami régi ismerősnek.*
~Vulsryn?~
*Ugrik be neki a név, erősen és biztosan, mint ahogy egy villám hasít át a sötét égen. A mélységi el is szégyelli magát pár pillanatra, hogy nem ismerte meg az öreget, bár mentségére legyen szólva, az utóbbi években abban is kételkedett, hogy egyáltalán él-e még. Bár már akkor sem volt fiatal, amikor a sors összehozta a fiatal, megélhetésért küzdő, ifjúkora hajnalán lévő sötételffel, de láthatóan az elmúlt évtizedben is eljárt felette a kor. Rey biccent felé, hogy tudassa, most már koppant neki a felismerés, majd macskaléptekkel odasétál az asztalához.*
- A jó öreg Szőke Róka... Megöregedtél, Vulsryn.
*Feleli válaszul a súlyos köszöntésre. Sosem volt a szavak embere, ezt szerencsére a gnóm is tudhatja róla.*
- Mi szél hozott nálunk?
*Kérdezi enyhén felhúzott szemöldökkel, s talán egy halvány mosoly is felfedezhető a szája szegletében bujkálva. Ő maga is szórakoztatónak találja, hogy az öreg pont a Sellőházban keres menedéket éjszakára. Bár azért azt sejti, hogy nem a nők miatt jött, már akkor sem volt szokása az efféle szórakozás, amikor Rey megismerte, de a vegyes, főleg döbbent pillantások a környező felszolgálóktól és lányoktól azért viccesek.
Vulsryn bizonyára furcsállhatja, hogy az egykori orgyilkost ilyen környezetben látja, nem is lehetne ellentmondásosabb a helyzet. Rey köztudottan utálta és tartózkodott a tömegtől s társaságoktól, megvetette a kontrollálatlan testi vágyakat, s az alkohol és mindenféle bódító szer is távol állt tőle.*
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:29:29
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:29:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
*Először határozott, pimasz támadás, most rémület, és félénk mosoly. Ezen a nőn nem lehet kiigazodni. Yathlanae nem tudja, pontosan mi válthatta ki Redinből a negatív érzelmeket, s bár kíváncsi okára, annyira még nem érzi magukat összehangolva, hogy ilyen dolgokra kérdezzen rá. Persze burkoltan, szép szavakba csomagolva érdeklődhet a másik felől.*
- Ó, szóval akkor most fedezi fel a világot. Megvan a maga varázsa annak, ha mindent először lát a szem. Én a legszebb és legizgalmasabb éveimnek tudom be azt az időszakot, amikor utazgattam, hogy megtaláljam önmagam.
*Nosztalgikus, révült tekintettel néz maga elé, ahogy saját, szárnybontogató éveire gondol vissza. Bár már egy ideje maga mögött hagyta őket, megannyi szép emlékként kísérik azóta is. Most már nem kerekedne fel, nem hagyná itt a szép környezetet s biztos megélhetést, és hiába utazna, már úgysem érné el azt a hatást, amit ifjúkora hajnalán. Látott eleget, s másodszorra már nem tudna olyan gyermeki csodálattal tekinteni az új, távolabbi városokra, a forrongó Wegtorenre, vagy fenséges, gyönyörű Lihanechre.
Arcán izgatott, kislányos mosollyal hajol közelebb, hogy megérinthesse a vörös tincseket, s ujjait gyengéden futtatja végig a selymes, vad zuhatagon. Majd tenyerébe is vesz pár szálat, hogy alaposabban tanulmányozhassa a színét, amit meglehetősen szokatlannak talál. Persze látott már vörös hajú embereket, de alig akadt, akivel komolyabb interakcióba került volna.*
- Olyan, mintha egy lángot tartanék a kezembe.
*Bár megélt már jó pár évet, s bizony közelebb jár a százhoz, mint az ifjúkor végét jelentő hatvanas számhoz, gyermekkorából megmaradt az a tulajdonsága, hogy képes őszintén rácsodálkozni a dolgokra.
Nem kerüli el figyelmét a lekerülő kesztyű, s az alóla előbukkanó, cirkalmas minták sem, de hagyni kell témát a szoba zárt ajtaja mögé is, szóval az ezekre való rákérdezést egyelőre halogatja.*
- Hát, nem mondanám, hogy régóta vagyok itt. Bár az idő fogalma nálam kicsit más. De már megszoktam a helyet, kiismertem magam, és a többieket is volt szerencsém megismerni.
*Továbbra is nyugodt szelídség tükröződik arcáról, nem érzi sértőnek vagy zavarónak a témát. Ahhoz már túl régóta és túl jól ismeri magát, mint hogy zavarba hozzák a hasonló kérdések.*
- Szóval igen, mondhatjuk, hogy itt még kiscsikó vagyok. De a szakmában nem, biztosíthatom, hogy tudásom az van bőven, s meglepetést is tudok okozni.
*Vigyorodik el ő is, szokatlanul szélesen, egy jó adag huncut fénnyel zöld íriszeiben.*
*Először határozott, pimasz támadás, most rémület, és félénk mosoly. Ezen a nőn nem lehet kiigazodni. Yathlanae nem tudja, pontosan mi válthatta ki Redinből a negatív érzelmeket, s bár kíváncsi okára, annyira még nem érzi magukat összehangolva, hogy ilyen dolgokra kérdezzen rá. Persze burkoltan, szép szavakba csomagolva érdeklődhet a másik felől.*
- Ó, szóval akkor most fedezi fel a világot. Megvan a maga varázsa annak, ha mindent először lát a szem. Én a legszebb és legizgalmasabb éveimnek tudom be azt az időszakot, amikor utazgattam, hogy megtaláljam önmagam.
*Nosztalgikus, révült tekintettel néz maga elé, ahogy saját, szárnybontogató éveire gondol vissza. Bár már egy ideje maga mögött hagyta őket, megannyi szép emlékként kísérik azóta is. Most már nem kerekedne fel, nem hagyná itt a szép környezetet s biztos megélhetést, és hiába utazna, már úgysem érné el azt a hatást, amit ifjúkora hajnalán. Látott eleget, s másodszorra már nem tudna olyan gyermeki csodálattal tekinteni az új, távolabbi városokra, a forrongó Wegtorenre, vagy fenséges, gyönyörű Lihanechre.
Arcán izgatott, kislányos mosollyal hajol közelebb, hogy megérinthesse a vörös tincseket, s ujjait gyengéden futtatja végig a selymes, vad zuhatagon. Majd tenyerébe is vesz pár szálat, hogy alaposabban tanulmányozhassa a színét, amit meglehetősen szokatlannak talál. Persze látott már vörös hajú embereket, de alig akadt, akivel komolyabb interakcióba került volna.*
- Olyan, mintha egy lángot tartanék a kezembe.
*Bár megélt már jó pár évet, s bizony közelebb jár a százhoz, mint az ifjúkor végét jelentő hatvanas számhoz, gyermekkorából megmaradt az a tulajdonsága, hogy képes őszintén rácsodálkozni a dolgokra.
Nem kerüli el figyelmét a lekerülő kesztyű, s az alóla előbukkanó, cirkalmas minták sem, de hagyni kell témát a szoba zárt ajtaja mögé is, szóval az ezekre való rákérdezést egyelőre halogatja.*
- Hát, nem mondanám, hogy régóta vagyok itt. Bár az idő fogalma nálam kicsit más. De már megszoktam a helyet, kiismertem magam, és a többieket is volt szerencsém megismerni.
*Továbbra is nyugodt szelídség tükröződik arcáról, nem érzi sértőnek vagy zavarónak a témát. Ahhoz már túl régóta és túl jól ismeri magát, mint hogy zavarba hozzák a hasonló kérdések.*
- Szóval igen, mondhatjuk, hogy itt még kiscsikó vagyok. De a szakmában nem, biztosíthatom, hogy tudásom az van bőven, s meglepetést is tudok okozni.
*Vigyorodik el ő is, szokatlanul szélesen, egy jó adag huncut fénnyel zöld íriszeiben.*
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 09:39:49
Üzenet elküldve: 2020-04-24 09:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
*A férfi kérdésére zavartan elmosolyodik, majd egy kisebb sóhajjal az arcán folytatja az eddig szónoklásait. *
- Látszik, hogy újdonsült sellő vagy. Úgy értettem mennyire piszkos emiatt a fantáziám? *Ha teheti bele simít Rendor fényes, fekete hajába amiért az első pillanattól, úgy oda van. Mindig is imádta a sötét és dús hajkoronákat, mondhatni ez a gyenge pontja. Aztán a másik válaszára egy halovány mosoly ül ki az arcán, jól esett neki ez a pár szó. *
- Nagyon régen hívtak, már lánynak. Dicsérni meg aztán főképp a múltban. Köszönöm! *a fejét igyekszik az őt tartó széles vállára helyezni, és egy kissé belefúrni az arcát a textílián át is érezhető férfias aromájú bőrbe. *
- Hm, így már értem. *feleli titokzatosan a történetre reagálva. Nem szeretné azt mutatni, hogy nem érdekelte mit mondott a férfi, mert nem úgy van pusztán, csak nem talált megfelelő szavakat. A pillanatot pedig nem akarta elrontani. Az ezeket követő kérdés nem lepi meg, de a feltételezésre képtelen nem felkuncogni. Fel néz a tekintetét vonzó szempárba, és belekezd egy igencsak nehézkesen megfogalmazott válaszba, ugyanis nem akar sokáig beszélni sem magáról, de kérdéseket hagyni egy lezárt, de befejezetlen téma mögött a legrosszabb megoldás amit teremtmény tehet. *
- Mondhatjuk, így is. Inkább kiraktak egy hajóról, de én sosem akartam igazán partra szállni. Az utóbbi években a tengeren éltem. Viszont ez egy nagyon hosszú történet.
*A férfi kérdésére zavartan elmosolyodik, majd egy kisebb sóhajjal az arcán folytatja az eddig szónoklásait. *
- Látszik, hogy újdonsült sellő vagy. Úgy értettem mennyire piszkos emiatt a fantáziám? *Ha teheti bele simít Rendor fényes, fekete hajába amiért az első pillanattól, úgy oda van. Mindig is imádta a sötét és dús hajkoronákat, mondhatni ez a gyenge pontja. Aztán a másik válaszára egy halovány mosoly ül ki az arcán, jól esett neki ez a pár szó. *
- Nagyon régen hívtak, már lánynak. Dicsérni meg aztán főképp a múltban. Köszönöm! *a fejét igyekszik az őt tartó széles vállára helyezni, és egy kissé belefúrni az arcát a textílián át is érezhető férfias aromájú bőrbe. *
- Hm, így már értem. *feleli titokzatosan a történetre reagálva. Nem szeretné azt mutatni, hogy nem érdekelte mit mondott a férfi, mert nem úgy van pusztán, csak nem talált megfelelő szavakat. A pillanatot pedig nem akarta elrontani. Az ezeket követő kérdés nem lepi meg, de a feltételezésre képtelen nem felkuncogni. Fel néz a tekintetét vonzó szempárba, és belekezd egy igencsak nehézkesen megfogalmazott válaszba, ugyanis nem akar sokáig beszélni sem magáról, de kérdéseket hagyni egy lezárt, de befejezetlen téma mögött a legrosszabb megoldás amit teremtmény tehet. *
- Mondhatjuk, így is. Inkább kiraktak egy hajóról, de én sosem akartam igazán partra szállni. Az utóbbi években a tengeren éltem. Viszont ez egy nagyon hosszú történet.
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 08:27:32
Üzenet elküldve: 2020-04-24 08:27:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Ezek az ötletek már csak ilyenek, kis telhetetlen… *Kuncog fel, majd beletúr a másik hajába. A kérdésre egészen elönti az elégedettség, hiszen ez a legszebb mondat, amit egy magafajta hallhat, mi szerint a vendég alig tud betelni pőre valójával.*
-Drága… *Búgja a másik fülébe.* -Általában nem az akarás dönt erről, mert a testednek is vannak határai. Nem hajthatod felelőtlenül, mert… megbosszulja magát. *Nem egyszer tapasztalta már, hogy az akarás kevésnek bizonyult, így élvezi a kényeztetést, amíg még mereven tart. A férfi pedig határozott csókkal hatja ismét az akarata alá a nőt, amit egyáltalán nem bán, sőt, ahogy megéri a lassú, kínzó játékot, még inkább magához húzza a másikat. Bár most még nem heverte ki az előző rohamot, így csak pihegve fogadja, kezei pedig a férfi hátára kúsznak, és ahogy csattan az első kéz feszes fenekén, felsikkant a meglepetéstől és a körmei hirtelen állnak bele a másik hátába.*
-Oh! Vigyázz mit teszel, mert a végén még legyűrlek… *Szökik szélesre az arca, miközben mély kényeztetésben részesíti a férfi, megtámogatva még egy csattanással. A szája szinte légszomjasan kapkodja azt, amit talál és kéjesen sóhajtozik, érzi ismét a vágyakozás felé hajtja a másik. Max szájából hirtelen kiszakadó élvezet hangjára ismét belemélyeszti az ujjait a hátába, jelezve a kérdésre a választ, de nem szeretné kétségek között hagyni.*
-Erre a kérdésre volt olyan nő, aki nemet mondott? *Kérdi incselkedően, közben próbál pozíciót változtatni és ráfordulni a férfire, fölé kerekedni.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Ezek az ötletek már csak ilyenek, kis telhetetlen… *Kuncog fel, majd beletúr a másik hajába. A kérdésre egészen elönti az elégedettség, hiszen ez a legszebb mondat, amit egy magafajta hallhat, mi szerint a vendég alig tud betelni pőre valójával.*
-Drága… *Búgja a másik fülébe.* -Általában nem az akarás dönt erről, mert a testednek is vannak határai. Nem hajthatod felelőtlenül, mert… megbosszulja magát. *Nem egyszer tapasztalta már, hogy az akarás kevésnek bizonyult, így élvezi a kényeztetést, amíg még mereven tart. A férfi pedig határozott csókkal hatja ismét az akarata alá a nőt, amit egyáltalán nem bán, sőt, ahogy megéri a lassú, kínzó játékot, még inkább magához húzza a másikat. Bár most még nem heverte ki az előző rohamot, így csak pihegve fogadja, kezei pedig a férfi hátára kúsznak, és ahogy csattan az első kéz feszes fenekén, felsikkant a meglepetéstől és a körmei hirtelen állnak bele a másik hátába.*
-Oh! Vigyázz mit teszel, mert a végén még legyűrlek… *Szökik szélesre az arca, miközben mély kényeztetésben részesíti a férfi, megtámogatva még egy csattanással. A szája szinte légszomjasan kapkodja azt, amit talál és kéjesen sóhajtozik, érzi ismét a vágyakozás felé hajtja a másik. Max szájából hirtelen kiszakadó élvezet hangjára ismét belemélyeszti az ujjait a hátába, jelezve a kérdésre a választ, de nem szeretné kétségek között hagyni.*
-Erre a kérdésre volt olyan nő, aki nemet mondott? *Kérdi incselkedően, közben próbál pozíciót változtatni és ráfordulni a férfire, fölé kerekedni.*
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:08:12
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A mágus elmosolyodik a tündér hajthatatlan odaadására, de úgy tűnik ilyen köntösben már csak egyetérteni tud vele, hogy is ne tudna tulajdonképpen, mikor a tündér eddigre már teljesen markában tartja.
Beleveti hát magát a kölcsönös kényeztetésbe, s egy ideig kéjes örömét leli az ajkait érő sóhajokban, hát még abban, hogy úgy tűnik, ahogyan egy gyertya elég közel kerülve fellobbanthat egy másikat, ebben a közelségben Taitos jó órácskája lobogó tüze a tündér vágyait is belobbantotta, már ha nem fordítva történt még érkezésükkor.
Az ágyra érve, már éppen széles mosollyal kezdene találgatásba, mikor hirtelen háton találja magát. Szeme elkerekedik, majdhogynem el is neveti magát meglepettségében, és örömében, ám ehelyett csak egy sóhaj hagyja el ajkait ahogyan a tündér elkezdi táncát. Az első percet teljességgel az apróságnak adja, lehunyt szemmel élvezi a tündér egyszerre lágy, mégis forró mozdulatait. Kezét végigfuttatja a lány oldalán, érzi, ahogyan csípője lágyan ring, majd lassan melleire téved, s ahogyan a lassúzásuk kissé mozgalmasabb ritmusra vált, ő is bekapcsolódik a táncba. Keze mellett csípője mozdulataival teszi mindkettejük számára édesebbé, fordulatosabbá ezeket a perceket. Tenyere őrizőn, határozottan markolja a lány fenekét. Ha vendége talán sajátjánál csendesebb, de mégsem néma nyögései nem győzték volna meg Nalát arról, hogy valamit ellenálhatatlanul jól csinál, akkor a férfi érintése egyértelművé teszi ezt. Egy óvatlan pillanatban úgy dönt csókot lop, ám nem a lányt húzza magához, hanem ő ül fel hozzá. Irányító kezei egy pillanatra felhagynak az egyre veszedelmesebb tempó diktálásával, s a lány hátára fonja őket ölelve, míg egy talán ölüknél is forróbb csókot lop. Ajkai ezután néhány férfias nyögésnek, sóhajnak is hejet adva a lány nyakára tévednek, majd kulccsontján csúsznak le, egészen melléig, ahol újabb hosszú, forró csókokkal lepi el partnere testét. A tündér csípőjének játéka akarva, akaratlanul is megvadítja, csókjai közé hamarosan aprócska játékos harapások vegyülnek, végül pedig úgy dönt véget vet a tündér uralmának, és csípője következő mozdulatával most ő kerül Nala fölé. Szemük ezüstje újból találkozhat így, ahogyan a férfi veszi át a teljes irányítást. Elkapja a lány mindkét csuklóját, s kezeivel feje fölött szegezi őket az ágynak, ahogy csípőjátéka lassan a viharos tenger könyörtelen hullámzására kezd emlékeztetni. Most egyértelműen ő lett a gyönyörök vadásza, alatta a lány pedig egy szinte tehetetlen őzike csupán. No persze őt sem félti Taitos, de gondolatai, szeme mindinkább azon jár, hogy néhány lopott csók között ráleljen a lány gyengepontjára. Tippjei hol édesek, hol vadítóak, hol pedig már-már durvák, igyekszik, már amennyire saját vágyai engedik, figyelni a lány testét, érezni, hogy mikor rezdül úgy, ahogyan egy őzgida, mikor valaki száraz gallyra lép, s mikor fogja szorosabban nyughatatlan, egyre lüktetőbben feszítő, minden porcikáját forrón felforgató vendégét.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A mágus elmosolyodik a tündér hajthatatlan odaadására, de úgy tűnik ilyen köntösben már csak egyetérteni tud vele, hogy is ne tudna tulajdonképpen, mikor a tündér eddigre már teljesen markában tartja.
Beleveti hát magát a kölcsönös kényeztetésbe, s egy ideig kéjes örömét leli az ajkait érő sóhajokban, hát még abban, hogy úgy tűnik, ahogyan egy gyertya elég közel kerülve fellobbanthat egy másikat, ebben a közelségben Taitos jó órácskája lobogó tüze a tündér vágyait is belobbantotta, már ha nem fordítva történt még érkezésükkor.
Az ágyra érve, már éppen széles mosollyal kezdene találgatásba, mikor hirtelen háton találja magát. Szeme elkerekedik, majdhogynem el is neveti magát meglepettségében, és örömében, ám ehelyett csak egy sóhaj hagyja el ajkait ahogyan a tündér elkezdi táncát. Az első percet teljességgel az apróságnak adja, lehunyt szemmel élvezi a tündér egyszerre lágy, mégis forró mozdulatait. Kezét végigfuttatja a lány oldalán, érzi, ahogyan csípője lágyan ring, majd lassan melleire téved, s ahogyan a lassúzásuk kissé mozgalmasabb ritmusra vált, ő is bekapcsolódik a táncba. Keze mellett csípője mozdulataival teszi mindkettejük számára édesebbé, fordulatosabbá ezeket a perceket. Tenyere őrizőn, határozottan markolja a lány fenekét. Ha vendége talán sajátjánál csendesebb, de mégsem néma nyögései nem győzték volna meg Nalát arról, hogy valamit ellenálhatatlanul jól csinál, akkor a férfi érintése egyértelművé teszi ezt. Egy óvatlan pillanatban úgy dönt csókot lop, ám nem a lányt húzza magához, hanem ő ül fel hozzá. Irányító kezei egy pillanatra felhagynak az egyre veszedelmesebb tempó diktálásával, s a lány hátára fonja őket ölelve, míg egy talán ölüknél is forróbb csókot lop. Ajkai ezután néhány férfias nyögésnek, sóhajnak is hejet adva a lány nyakára tévednek, majd kulccsontján csúsznak le, egészen melléig, ahol újabb hosszú, forró csókokkal lepi el partnere testét. A tündér csípőjének játéka akarva, akaratlanul is megvadítja, csókjai közé hamarosan aprócska játékos harapások vegyülnek, végül pedig úgy dönt véget vet a tündér uralmának, és csípője következő mozdulatával most ő kerül Nala fölé. Szemük ezüstje újból találkozhat így, ahogyan a férfi veszi át a teljes irányítást. Elkapja a lány mindkét csuklóját, s kezeivel feje fölött szegezi őket az ágynak, ahogy csípőjátéka lassan a viharos tenger könyörtelen hullámzására kezd emlékeztetni. Most egyértelműen ő lett a gyönyörök vadásza, alatta a lány pedig egy szinte tehetetlen őzike csupán. No persze őt sem félti Taitos, de gondolatai, szeme mindinkább azon jár, hogy néhány lopott csók között ráleljen a lány gyengepontjára. Tippjei hol édesek, hol vadítóak, hol pedig már-már durvák, igyekszik, már amennyire saját vágyai engedik, figyelni a lány testét, érezni, hogy mikor rezdül úgy, ahogyan egy őzgida, mikor valaki száraz gallyra lép, s mikor fogja szorosabban nyughatatlan, egyre lüktetőbben feszítő, minden porcikáját forrón felforgató vendégét.*
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:06:01
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:06:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
* A beismerésre egy lágy simogatást kap válaszul a karjára. Segít is neki ezzel kicsit megnyugodni.*
- Azt hiszem nem. Miért olyan rossz vagy, hogy félnem kéne tőled?* Kérdezi mosolyogva tőle. Simán kinézi belőle, hogy egy igazi vadmacska lapul a fekete tincsek alatt. Aztán amikor zöld utat kap gyorsan felpattan és az ölébe kapja a meglepett lányt. A kis nyikkanáson kívül semmiféle ellenállást nem tapasztal. Sőt mi több, úgy kapaszkodik belé, mintha kötelező lenne. Amikor lecsüccsen vele ficánkol egy kicsit Bel, mint egy halacska, de a csókra talán elhelyezkedik. Akkor lepődik meg a férfi igazán, amikor vissza csókol Bel. A csók végeztével még a fülét is megrágcsálják. Borzasztónak izgalmasnak találja ezt.*
- De még mennyire. Te nagyon izgalmas egy lány vagy.* Tényleg annak tartja. Szinte elvész Bel igéző tekintetében. Nem is bánja, ha a mellkasát fogja simogatni. Közben azért beszédbe elegyedik vele. A szerzetes készségesen válaszol a kapott kérdésekre.*
- Nem vezérelt éppen semmi. Jöttem, mert láttam, hogy munkás kéz kell ide. Nekem mindegy volt, hogy mit kell dolgozni. A főnők asszon úgy gondolta, hogy sellőnek kéne állnom. Így hát itt vagyok. Azt hiszem ez egy jó munka. Eddig szerzetesként éldegéltem, de a bujálkodásnak nem tudtam ellenállni. Az önmegtartóztatás nem az én asztalom.* Válaszolja a lánynak. A sós levegő illata mostanra kellően körbelengi, ezért hát ő kérdez most Beltől.*
- Úgy érzem, hogy jól átjárt téged a tengeri sós levegő. Csak nem hajóval érkeztél?* Kíváncsiskodik egy kicsit. Mivel úgy érzi, hogy a lány kellően kapaszkodik belé, ezért baljával kicsit lentebbről támasztja meg. Pontosabban a kerek fenekére tapasztja tenyerét és azt kezdi el simogatni.*
* A beismerésre egy lágy simogatást kap válaszul a karjára. Segít is neki ezzel kicsit megnyugodni.*
- Azt hiszem nem. Miért olyan rossz vagy, hogy félnem kéne tőled?* Kérdezi mosolyogva tőle. Simán kinézi belőle, hogy egy igazi vadmacska lapul a fekete tincsek alatt. Aztán amikor zöld utat kap gyorsan felpattan és az ölébe kapja a meglepett lányt. A kis nyikkanáson kívül semmiféle ellenállást nem tapasztal. Sőt mi több, úgy kapaszkodik belé, mintha kötelező lenne. Amikor lecsüccsen vele ficánkol egy kicsit Bel, mint egy halacska, de a csókra talán elhelyezkedik. Akkor lepődik meg a férfi igazán, amikor vissza csókol Bel. A csók végeztével még a fülét is megrágcsálják. Borzasztónak izgalmasnak találja ezt.*
- De még mennyire. Te nagyon izgalmas egy lány vagy.* Tényleg annak tartja. Szinte elvész Bel igéző tekintetében. Nem is bánja, ha a mellkasát fogja simogatni. Közben azért beszédbe elegyedik vele. A szerzetes készségesen válaszol a kapott kérdésekre.*
- Nem vezérelt éppen semmi. Jöttem, mert láttam, hogy munkás kéz kell ide. Nekem mindegy volt, hogy mit kell dolgozni. A főnők asszon úgy gondolta, hogy sellőnek kéne állnom. Így hát itt vagyok. Azt hiszem ez egy jó munka. Eddig szerzetesként éldegéltem, de a bujálkodásnak nem tudtam ellenállni. Az önmegtartóztatás nem az én asztalom.* Válaszolja a lánynak. A sós levegő illata mostanra kellően körbelengi, ezért hát ő kérdez most Beltől.*
- Úgy érzem, hogy jól átjárt téged a tengeri sós levegő. Csak nem hajóval érkeztél?* Kíváncsiskodik egy kicsit. Mivel úgy érzi, hogy a lány kellően kapaszkodik belé, ezért baljával kicsit lentebbről támasztja meg. Pontosabban a kerek fenekére tapasztja tenyerét és azt kezdi el simogatni.*
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 21:48:44
Üzenet elküldve: 2020-04-23 21:48:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*A fegyverek vissza is kerülnek Dhoriszhoz, s elvileg Burzhgor is megkapja őket. Mielőtt indulnának, kipillant a Sellőház ajtaján. Úgy fest, hogy most csupán csepereg az eső. Túlságosan nincs ínyére a rájuk váró nedves út, de reméli, hogy nem akkor jön meg a kedve az égnek, hogy leszakadjon a nyakukba, amikor Arthenior felé igyekeznek.*
- További szép napot!* Búcsúz a dolgozóktól változatlanul mosolyogva, s aztán kilép a csepergő esőbe. Határozottan érzi, hogy ide még vissza fog térni valamikor. A Sellőház által nyújtott szolgáltatás nagyon szimpatikus volt számára, ámde nem a védelem része. Bár mi tagadás, az sem egy rossz pont, hogy kiállnak a vendégeikért. Dhorisz azonban mégis jobban szereti, ha gond nélkül mennek egy fogadóban a dolgok, vagyis követelőző és hangoskodó részegek nem zavarják meg a nyugalmat. Persze nagyon becsüli a Sellőházat, amiért a védelmükre kelt. A kavicsos úton sétálva még egyszer visszapillant a válla fölött a büszke tartással álldogálló épületre, de aztán újból az útra figyel.*
- Milyen volt az éjszakád?* Kérdi Burzhgortól, hogy kicsit megtörje a csendet kettejük között, amennyiben a férfi nem tette ezt meg korábban, azóta, hogy kiléptek az ajtón.*
*A fegyverek vissza is kerülnek Dhoriszhoz, s elvileg Burzhgor is megkapja őket. Mielőtt indulnának, kipillant a Sellőház ajtaján. Úgy fest, hogy most csupán csepereg az eső. Túlságosan nincs ínyére a rájuk váró nedves út, de reméli, hogy nem akkor jön meg a kedve az égnek, hogy leszakadjon a nyakukba, amikor Arthenior felé igyekeznek.*
- További szép napot!* Búcsúz a dolgozóktól változatlanul mosolyogva, s aztán kilép a csepergő esőbe. Határozottan érzi, hogy ide még vissza fog térni valamikor. A Sellőház által nyújtott szolgáltatás nagyon szimpatikus volt számára, ámde nem a védelem része. Bár mi tagadás, az sem egy rossz pont, hogy kiállnak a vendégeikért. Dhorisz azonban mégis jobban szereti, ha gond nélkül mennek egy fogadóban a dolgok, vagyis követelőző és hangoskodó részegek nem zavarják meg a nyugalmat. Persze nagyon becsüli a Sellőházat, amiért a védelmükre kelt. A kavicsos úton sétálva még egyszer visszapillant a válla fölött a büszke tartással álldogálló épületre, de aztán újból az útra figyel.*
- Milyen volt az éjszakád?* Kérdi Burzhgortól, hogy kicsit megtörje a csendet kettejük között, amennyiben a férfi nem tette ezt meg korábban, azóta, hogy kiléptek az ajtón.*
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:45:29
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//Welly, majd Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valami sötét hajú, szürke menyecske fogadja, az a típus, amit a gnóm egynek tekintene a tömeggel, ha egy széles úton sétálgatna. Ha láthatja a vándorló szemöldökket, kérdően nézne a másikra, egyébként nem szólal meg. Szeret meglepetést okozni, néha feltűnni, néhol elveszni a többiek között. Egyelőre tetszik neki a hely, legyen ez akármi, akár bordély, akár fogadó. Nem azért érkezett, hogy felélessze hímpöckében a vágyat, meg ahogyan mondani szokták, mint halottnak a csók, annyit se segítene már rajta. Őt csak a hasa és a fedél érdekli a feje felett.*
- Köszönöm. *Hangzik az egyenes, inkább kijelentésre hajazó válasz, majd az asztallapra mered. Nem megy el onnan, van ideje, tud várni. Inkább folytatja a kopogást hegyes körmeivel, nézegeti, hogy eljárt felette is az idő. Ha nem is Arthenior egyelőre, de a környéke a Kikötő, emiatt pedig elkapják és nem eresztik a villanásként feltűnő emlékek, hol rosszak, hol kedvesek.
Van az az érzés, mikor mintha felvillanna benned, hogy valaki figyel. Gnómunkban ugyanez a folyamat játszódik le, a furcsa, hátborzongató emóció nála kíváncsiságba torkollik, ráncolt homlokkal hordozza körbe tekintetét a termen, mikor egy igazi, fekete gyémántra lel. ~ Hogy... te vagy az? De régen láttalak már! ~ A sunyi mosoly azonnal felfelé görbíti szikkadt ajkait, mikor megállapodik tekintete Reyraan. Jobbját felemeli, kezével egyenesen int a sötételf felé, majd maga mellé mutat. Amennyiben nem mozdul, morgolódva feláll, intve pillanatnyi időt a pult felé, ha szándékozik csatlakozni a gnómhoz, úgy csak tovább mosolyogva, de kiejti a súlyosnak ható szavakat.*
- Szervusz Reyraa, régen láttalak.
//Welly, majd Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valami sötét hajú, szürke menyecske fogadja, az a típus, amit a gnóm egynek tekintene a tömeggel, ha egy széles úton sétálgatna. Ha láthatja a vándorló szemöldökket, kérdően nézne a másikra, egyébként nem szólal meg. Szeret meglepetést okozni, néha feltűnni, néhol elveszni a többiek között. Egyelőre tetszik neki a hely, legyen ez akármi, akár bordély, akár fogadó. Nem azért érkezett, hogy felélessze hímpöckében a vágyat, meg ahogyan mondani szokták, mint halottnak a csók, annyit se segítene már rajta. Őt csak a hasa és a fedél érdekli a feje felett.*
- Köszönöm. *Hangzik az egyenes, inkább kijelentésre hajazó válasz, majd az asztallapra mered. Nem megy el onnan, van ideje, tud várni. Inkább folytatja a kopogást hegyes körmeivel, nézegeti, hogy eljárt felette is az idő. Ha nem is Arthenior egyelőre, de a környéke a Kikötő, emiatt pedig elkapják és nem eresztik a villanásként feltűnő emlékek, hol rosszak, hol kedvesek.
Van az az érzés, mikor mintha felvillanna benned, hogy valaki figyel. Gnómunkban ugyanez a folyamat játszódik le, a furcsa, hátborzongató emóció nála kíváncsiságba torkollik, ráncolt homlokkal hordozza körbe tekintetét a termen, mikor egy igazi, fekete gyémántra lel. ~ Hogy... te vagy az? De régen láttalak már! ~ A sunyi mosoly azonnal felfelé görbíti szikkadt ajkait, mikor megállapodik tekintete Reyraan. Jobbját felemeli, kezével egyenesen int a sötételf felé, majd maga mellé mutat. Amennyiben nem mozdul, morgolódva feláll, intve pillanatnyi időt a pult felé, ha szándékozik csatlakozni a gnómhoz, úgy csak tovább mosolyogva, de kiejti a súlyosnak ható szavakat.*
- Szervusz Reyraa, régen láttalak.
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:39:27
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
*A kérdés meghökkenti, egy pillanatra nem is tudja, mit mondjon, tekintve, hogy felnőtt kora ellenére először jár majdnem minden helyen széles e világban. Jégkék szemein fagyos rémület árnya tükröződik egy röpke pillanat erejéig, majd hamar kiüríti aprócska poharát, behunyt szemmel élvezve a könnyed, simogató érzést, ahogy az ital végighalad ajkain, száján, majd nyelőcsövén. Szemét kinyitva bájosan elmosolyodik, bár némi félénk árnyalat is vegyül arcának törékeny kifejezésébe. Van valami különös langymeleg érzés ebben a lányban, ami őszinteségre készteti.*
- Tulajdonképpen majdnem mindenhol először járok. Régebben meglehetősen... Hogy úgy mondjam, szokatlan életmódot folytattam. Mostanra éhezem az új, egzotikus ízek után.
*Mosolya pimasz, könnyű nőcske kifejezésébe torkollik lassan. A bók meglepi, annak ellenére, hogy teljes mértékig tisztában van megjelenésének másokra gyakorolt hatásával, s minél többször igyekszik is visszaélni vele. Teste kecsesen végigvonaglik ültében, s némileg közelebb hajol a lányhoz. Hosszú haját egyetlen, légiesen laza mozdulattal a Yathhoz közelebb eső vállára dobja, érzékenyen ügyelve arra, hogy csúcsosodó füle rejtve maradjon.*
- Csak tessék, kedves Yath, ne fogja vissza magát. *mosolyodik el ördögien. Feszes bőrén csúszkál a fülledt lámpafény, hosszú, fekete kesztyűi alatt pedig kezd pezsegni a vére. Eddig észre sem vette, milyen meleg van itt. Hirtelen ötlettől vezérelve egy gyors mozdulattal megszabadul előbb jobb, majd a bal kesztyűjétől, így végre láthatóvá válik a fel- és alkarján egyaránt végigfutó, gazdagon kidolgozott nonfiguratív tetoválása. Büszkén pillant le rá. Ez a tetoválás számára a szabad, független, élvezetekben gazdag életének pazar szimbóluma. Tekintetét ismét végigfuttatja a fekete gazellaszerű testén.*
- És Ön már régóta dolgozik itt, vagy fiatal kiscsikó még?
*Merész, talán kissé sértő megjegyzése mellé megkockáztat még egy pimaszkodó vigyort is, hátha felpiszkálja kissé a szépség egóját. Majd a Yath által oly nagyon dicsért, gazdagon díszített italkölteményt emeli ajkaihoz lassan, s belekortyol. Íze valóban szokatlan durvasághoz szokott testének, azonban tetszik neki az új érzés. És természetesen az egész kialakult helyzet is...*
*A kérdés meghökkenti, egy pillanatra nem is tudja, mit mondjon, tekintve, hogy felnőtt kora ellenére először jár majdnem minden helyen széles e világban. Jégkék szemein fagyos rémület árnya tükröződik egy röpke pillanat erejéig, majd hamar kiüríti aprócska poharát, behunyt szemmel élvezve a könnyed, simogató érzést, ahogy az ital végighalad ajkain, száján, majd nyelőcsövén. Szemét kinyitva bájosan elmosolyodik, bár némi félénk árnyalat is vegyül arcának törékeny kifejezésébe. Van valami különös langymeleg érzés ebben a lányban, ami őszinteségre készteti.*
- Tulajdonképpen majdnem mindenhol először járok. Régebben meglehetősen... Hogy úgy mondjam, szokatlan életmódot folytattam. Mostanra éhezem az új, egzotikus ízek után.
*Mosolya pimasz, könnyű nőcske kifejezésébe torkollik lassan. A bók meglepi, annak ellenére, hogy teljes mértékig tisztában van megjelenésének másokra gyakorolt hatásával, s minél többször igyekszik is visszaélni vele. Teste kecsesen végigvonaglik ültében, s némileg közelebb hajol a lányhoz. Hosszú haját egyetlen, légiesen laza mozdulattal a Yathhoz közelebb eső vállára dobja, érzékenyen ügyelve arra, hogy csúcsosodó füle rejtve maradjon.*
- Csak tessék, kedves Yath, ne fogja vissza magát. *mosolyodik el ördögien. Feszes bőrén csúszkál a fülledt lámpafény, hosszú, fekete kesztyűi alatt pedig kezd pezsegni a vére. Eddig észre sem vette, milyen meleg van itt. Hirtelen ötlettől vezérelve egy gyors mozdulattal megszabadul előbb jobb, majd a bal kesztyűjétől, így végre láthatóvá válik a fel- és alkarján egyaránt végigfutó, gazdagon kidolgozott nonfiguratív tetoválása. Büszkén pillant le rá. Ez a tetoválás számára a szabad, független, élvezetekben gazdag életének pazar szimbóluma. Tekintetét ismét végigfuttatja a fekete gazellaszerű testén.*
- És Ön már régóta dolgozik itt, vagy fiatal kiscsikó még?
*Merész, talán kissé sértő megjegyzése mellé megkockáztat még egy pimaszkodó vigyort is, hátha felpiszkálja kissé a szépség egóját. Majd a Yath által oly nagyon dicsért, gazdagon díszített italkölteményt emeli ajkaihoz lassan, s belekortyol. Íze valóban szokatlan durvasághoz szokott testének, azonban tetszik neki az új érzés. És természetesen az egész kialakult helyzet is...*
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:15:12
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Már tova tűnik a vadság utáni vágy. A gyengéd és szenvedélyes Lisé is nagyon jó neki. Panaszra semmi oka nem lehet, hiszen nagyon elkényeztetik. A Rókalány ajkainak játékát, mivel a fiú is akarja ugyan így kényeztetni a vöröst. A nyögések arról árulkodnak neki, hogy nagyon jól csinálja azt, amit csinál. Aztán a lány egyre gyorsabban kezd el zihálni. Ezzel együtt a mozgása is felgyorsul. Végül eléri a gyönyör a vöröst, amikor a fejét hátra hajtja és a teste megfeszül. Az ám viszont Naz még kemény, de Lisé igyekszik gondoskodni róla, hogy ne sokáig legyen így. Határozottban markol rá a vállaira, amivel éppen csak egy cseppnyi fájdalmat okoz. A határozott erősebb mozgás hatására Nazron is erőteljesebben kezd el zihálni és aztán végül egy igazán erős mozdulatnál el is sül. Hörög a kéj mámorában és jól magához szorítja a vöröst. Végül aztán csak csendesen szuszog és Lisé haját simogatja. Nagyon jó volt ez a kis légyott, olyannyira, hogy még szavakba se tudja önteni. Nem is szól egy szót sem. Jó ideig szótlanul pihenett, de aztán belé hasít egy gondolat, amire kikerekedik a szeme.*
- Lisé, Lisé, Lisé. Mi lesz ha ennek a fürdésnek következménye lesz? Mármint nem félsz, hogy gyermekünk fog születni?* Aggódik a fiú, hogy végül egy gyermekkel ajándékozta meg itt most a Rókalányt. Jól tudja, hogy létezik növény ez ellen és úgy gondolja, hogy itt meg is lehetne venni. Viszont ez nem olyan dolog, amiről neki kéne döntenie. Tapasztalatai szerint a lányok bonyolultak. Lisé biztosan ismeri már a testét annyira, hogy tudjon erről vélekedni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Már tova tűnik a vadság utáni vágy. A gyengéd és szenvedélyes Lisé is nagyon jó neki. Panaszra semmi oka nem lehet, hiszen nagyon elkényeztetik. A Rókalány ajkainak játékát, mivel a fiú is akarja ugyan így kényeztetni a vöröst. A nyögések arról árulkodnak neki, hogy nagyon jól csinálja azt, amit csinál. Aztán a lány egyre gyorsabban kezd el zihálni. Ezzel együtt a mozgása is felgyorsul. Végül eléri a gyönyör a vöröst, amikor a fejét hátra hajtja és a teste megfeszül. Az ám viszont Naz még kemény, de Lisé igyekszik gondoskodni róla, hogy ne sokáig legyen így. Határozottban markol rá a vállaira, amivel éppen csak egy cseppnyi fájdalmat okoz. A határozott erősebb mozgás hatására Nazron is erőteljesebben kezd el zihálni és aztán végül egy igazán erős mozdulatnál el is sül. Hörög a kéj mámorában és jól magához szorítja a vöröst. Végül aztán csak csendesen szuszog és Lisé haját simogatja. Nagyon jó volt ez a kis légyott, olyannyira, hogy még szavakba se tudja önteni. Nem is szól egy szót sem. Jó ideig szótlanul pihenett, de aztán belé hasít egy gondolat, amire kikerekedik a szeme.*
- Lisé, Lisé, Lisé. Mi lesz ha ennek a fürdésnek következménye lesz? Mármint nem félsz, hogy gyermekünk fog születni?* Aggódik a fiú, hogy végül egy gyermekkel ajándékozta meg itt most a Rókalányt. Jól tudja, hogy létezik növény ez ellen és úgy gondolja, hogy itt meg is lehetne venni. Viszont ez nem olyan dolog, amiről neki kéne döntenie. Tapasztalatai szerint a lányok bonyolultak. Lisé biztosan ismeri már a testét annyira, hogy tudjon erről vélekedni.*
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:06:11
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:06:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek - 2. forduló//
//Egy asztal hátul//
*Egyre elégedettebbé válik mosolya, ahogy Rendor megfontoltan belépked az ajtón, amit nyitott számára egy sajátos világba.*
- Pompás! Legyen üdvözölve a Sellők sorában!
*Billenti előre a fejét, s megvárja, míg a férfi távozik a szende lány kíséretében. Férfi Sellőt még sose vett fel, érdeklődve várja, hogyan válik be. Egy újabb kötelességet zárt le eredményesen, megkönnyebbülten sóhajt fel, és dől széktámlájának, néhány pillanatra eltöpreng. Nem hagyja azonban sokáig magára Launridant, lágy mosollyal emeli rá tekintetét, immár újra összeszedetten.*
- Nos, most Ön következik.
*Először van rá igazán ideje, hogy alaposabban megvizsgálja magának. A megkapó kék szemek a tapasztalatai szerint igen népszerűek a hölgyek körében, a szőkés tincsekkel együtt van valami földöntúli báj a szabályos vonásokban, mely jótevő mesealakokra emlékezteti. A férfi illata áthatol saját „virágfelhőjén”. Másfajta férfi, mint Rendor, sokkal lágyabb, legalábbis első benyomás alapján.*
- Bocsásson meg, nem emlékszem már, hogy bemutatkoztam-e én is Önnek, mikor helyet foglalt. Zammiria Rykoven a nevem. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy a Sellők közé szeretne belépni, ezért feltételezem, hogy tudja, mit takar ez.
*Kissé elfordítja az arcát, s félig-meddig kérdő mosollyal tart szünetet. Rendor esete más volt, hiszen Zammiria kérdezte a Sellőkről őt, a férfi maga amolyan általános munkakeresései igénnyel érkezett.*
- Esetleg mesélne róla, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezik? Természetesen nem kell semmilyen kínos részletet megosztania a múltjából, ez amolyan általános érdeklődés csupán.
*Teszi hozzá barátságosan előre dőlve, majd várakozó arckifejezéssel egyenesedik vissza. Rendort gyakorlatilag tapasztalatok nélkül engedte a terepre, emiatt van is benne némi feszengés. A vendég valószínűleg tudja, hogy egy újonc foglalkozik vele, de azért mégis a hírnevüket teszik mellé. Mikor Rendor ismét feltűnik, s Belhez sétál, egy ideig lopva követi a tekintetével, persze nem akkor, amikor Launridan beszél hozzá, sokkal inkább egy töprengő szünetbe rejtve. Figyelme és érdeklődése természetesen elsősorban az asztalnál ülő férfié, keze szórakozottan forgatja ottfeledett poharát, mialatt beszélgetnek. Mikor Vyl közeledik egyenesen, valahogy rosszat sejt, pedig a nő mosolyog. De talán érthető, ha kissé óvatosabbá válik, lassan minden percben történik valami, ami fordulatot hoz a napjában. Tekintete várakozón fogadja a félelf nőt, míg odaér.*
- Neked is, Vyl.
*Üdvözli enyhe mosollyal. Udvarias arckifejezéssel fontolja meg a kérést, lassan már jegyzeteket kell vezetnie a napirendjéről, hogy kinek, mikor és hol tett valamire ígéretet, mert azokat szereti betartani.*
- Valószínűleg akkor, ha a munkára várókkal végeztem. Talán egy másik megbeszélés után.
*Mivel Welly a munkaidő végét jelölte meg, így előre nem tudja megítélni, hogy előbb vagy később kerül sorra, ezt majd akkor egyezteti vele, mikor ettől az asztaltól felállhat.*
- Megtennéd, hogy hozol nekem még egy Tengeri Szellőt?
*Nyújtja oda a poharát.*
- Ön is kér valamit?
*Fordul a férfihoz udvariasságból, noha úgy tűnt Zammiriának nemrég, hogy még van itala.*
//Egy asztal hátul//
*Egyre elégedettebbé válik mosolya, ahogy Rendor megfontoltan belépked az ajtón, amit nyitott számára egy sajátos világba.*
- Pompás! Legyen üdvözölve a Sellők sorában!
*Billenti előre a fejét, s megvárja, míg a férfi távozik a szende lány kíséretében. Férfi Sellőt még sose vett fel, érdeklődve várja, hogyan válik be. Egy újabb kötelességet zárt le eredményesen, megkönnyebbülten sóhajt fel, és dől széktámlájának, néhány pillanatra eltöpreng. Nem hagyja azonban sokáig magára Launridant, lágy mosollyal emeli rá tekintetét, immár újra összeszedetten.*
- Nos, most Ön következik.
*Először van rá igazán ideje, hogy alaposabban megvizsgálja magának. A megkapó kék szemek a tapasztalatai szerint igen népszerűek a hölgyek körében, a szőkés tincsekkel együtt van valami földöntúli báj a szabályos vonásokban, mely jótevő mesealakokra emlékezteti. A férfi illata áthatol saját „virágfelhőjén”. Másfajta férfi, mint Rendor, sokkal lágyabb, legalábbis első benyomás alapján.*
- Bocsásson meg, nem emlékszem már, hogy bemutatkoztam-e én is Önnek, mikor helyet foglalt. Zammiria Rykoven a nevem. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy a Sellők közé szeretne belépni, ezért feltételezem, hogy tudja, mit takar ez.
*Kissé elfordítja az arcát, s félig-meddig kérdő mosollyal tart szünetet. Rendor esete más volt, hiszen Zammiria kérdezte a Sellőkről őt, a férfi maga amolyan általános munkakeresései igénnyel érkezett.*
- Esetleg mesélne róla, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezik? Természetesen nem kell semmilyen kínos részletet megosztania a múltjából, ez amolyan általános érdeklődés csupán.
*Teszi hozzá barátságosan előre dőlve, majd várakozó arckifejezéssel egyenesedik vissza. Rendort gyakorlatilag tapasztalatok nélkül engedte a terepre, emiatt van is benne némi feszengés. A vendég valószínűleg tudja, hogy egy újonc foglalkozik vele, de azért mégis a hírnevüket teszik mellé. Mikor Rendor ismét feltűnik, s Belhez sétál, egy ideig lopva követi a tekintetével, persze nem akkor, amikor Launridan beszél hozzá, sokkal inkább egy töprengő szünetbe rejtve. Figyelme és érdeklődése természetesen elsősorban az asztalnál ülő férfié, keze szórakozottan forgatja ottfeledett poharát, mialatt beszélgetnek. Mikor Vyl közeledik egyenesen, valahogy rosszat sejt, pedig a nő mosolyog. De talán érthető, ha kissé óvatosabbá válik, lassan minden percben történik valami, ami fordulatot hoz a napjában. Tekintete várakozón fogadja a félelf nőt, míg odaér.*
- Neked is, Vyl.
*Üdvözli enyhe mosollyal. Udvarias arckifejezéssel fontolja meg a kérést, lassan már jegyzeteket kell vezetnie a napirendjéről, hogy kinek, mikor és hol tett valamire ígéretet, mert azokat szereti betartani.*
- Valószínűleg akkor, ha a munkára várókkal végeztem. Talán egy másik megbeszélés után.
*Mivel Welly a munkaidő végét jelölte meg, így előre nem tudja megítélni, hogy előbb vagy később kerül sorra, ezt majd akkor egyezteti vele, mikor ettől az asztaltól felállhat.*
- Megtennéd, hogy hozol nekem még egy Tengeri Szellőt?
*Nyújtja oda a poharát.*
- Ön is kér valamit?
*Fordul a férfihoz udvariasságból, noha úgy tűnt Zammiriának nemrég, hogy még van itala.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5043-5062