Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-27 03:52:22
Üzenet elküldve: 2026-01-27 03:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*A Sellőház emeletről ereszkedik le. Hevenyészve visszakapkodott ruházatban kerül elő, öve csatolatlanul verdes, ahogy kissé komikusnak ható sietséggel igyekszik a pult közelebbi vége felé. Vörös tincsei zilált kuszaságban, a finom ing épp csak középtől gombolva, azt is csak a gombolás helyét vétve, foghíjasan. Már veszi a levegőt, hogy gyorsan elhadarja, amit akar, s mehessen is vissza a félbehagyott tevékenységbe újfent elmerülni, de úriemberként int az őt megelőző tündér felé, aki kuncsaftja ügyét intézi épp.*
- Niall Harven *súgja oda készséggel, mikor a leírás megüti a fülét. Persze teljesen akaratlanul. Pillantása lopva marja el a tisztes összeget az ismerős kis jel mellett, de azonnal fel is csapja gyűrűs mancsait, jelezve, hogy csupán szerencsétlen véletlen okán botlott tekintete a Ház nagykönyvére. A képére az a kifejezés ül, mely előre is kibújik mindenféle feltételezés alól, elvégre igazán méltóságán aluli lenne az ilyenfajta kíváncsiskodás. Még feddőn szűkül is egy pillanatra a rókatekintet egy atyai ejnye-bejnyére, hogy ilyesmit akár egy minutumig is feltételeznének róla a sellőcskék. ~Hisz ismertek.~ A nyájas-bohókás piperkőc igen gyakorlott módon vetkőzteti le a hölgyek ilyetén gyanakvását. Elvégre szépen megágyazott e készségnek. Gyakran teszi ide igen huzamos időre a székhelyét. S mivel igazán nagyvonalú vendég, és mézes-mázos kedveskedése távoli nagybácsiknént udvarolja körbe a ház személyzetét, lassan-lassan kivédhetetlenül beljebb eszi magát bizalmuk körébe, akár a toklász. Ha csak épp a felszín alá is.*
- Ó, barátom! *kurjant a fürdőház felől felbukkanó tengerész felé.* - Ha már így összefutottunk még *húzódik szélesre a mosolya, mintegy közösséget lapogatva a másik vállára az élvezetek csábítására ily védtelen áldozatként. Önkéntelenül is elpillant a lépcsők felé, amerre a tündér éteri alakja az imént eltűnt.*
- Ha minden igaz, egy kedves ismerősöm ott szolgál abban a ti hírneves Varjú fogadótokban. Felettébb formás, zsenge ifjú. Bájos, már-már leányos arca van. Pimasz kis félvér, de jóravaló fiú. Egy ideje nem láttam, s bevallom, kezdek aggódni miatta. Ha esetleg látnád arra, átadnád neki, hogy szívesen... *nem fejezi be a mondatot, s valami kellemetlen érzés azt súghatja Niallnak, hogy jobb is ez így.* - Mindegy. *Pödör egyet bajuszkája végén az élveteg somolygás felett.* - Csak mondd meg neki, hogy érdeklődtem felőle. Remélem, nem az a kis szertelen durvaság az oka, ami a formás kis hátsóján esett a múltkoriban. *Sajnálkozó ráncok szöknek Ambroggio homlokára.* - A hév olykor elragadja a férfit, ha a Ház varázsa a bőre alá kúszik *legyinti el az ügyet esendő kis semmiségként.* - Remélem, nem került bajba az a kis komisz. Mert az affinitása megvan rá *szúrja oda sokatmondó kacsintással.* - Szóval, ha diszkréten átadnád neki aggódó érdeklődésemet *fekteti tenyerét a méltatlanul kornyadozó csipkezsabóra a mellkasán* - végtelenül leköteleznél. *Azért igencsak fúrja az oldalát a kíváncsiság a számadókönyvben elcsípett összeg miatt. Nem olyan fickónak nézte Niallt, aki számlát nyitna itt, vagy éppenséggel, hogy ilyen nagyvonalú jótevői vannak.
A szeme sarkából ekkor látja meg a pult mögött az ittfelejtett kalapját, melyet minden bizonnyal az egyik figyelmes sellő helyezett biztonságba.*
- Ó, hát itt van *derül fel a képe, s már nyúl is a vörös tollas fejfedőért.* - Reméltem, hogy meglesz. Tudod Ēlísąndre kegyetlenül bájos benne, amikor... *már-már taszítóan szélesre szalad a képén a kéjenc vigyorgás, de ennyinél "tapintatosan" megáll a kifejtésben. Inkább csak biccent a férfinak, s ha nem tartóztatják, megy is bájos sellője társaságát élvezni, Niallt pedig magára hagyja a kétségtelenül t ú l sok információval.*
*A Sellőház emeletről ereszkedik le. Hevenyészve visszakapkodott ruházatban kerül elő, öve csatolatlanul verdes, ahogy kissé komikusnak ható sietséggel igyekszik a pult közelebbi vége felé. Vörös tincsei zilált kuszaságban, a finom ing épp csak középtől gombolva, azt is csak a gombolás helyét vétve, foghíjasan. Már veszi a levegőt, hogy gyorsan elhadarja, amit akar, s mehessen is vissza a félbehagyott tevékenységbe újfent elmerülni, de úriemberként int az őt megelőző tündér felé, aki kuncsaftja ügyét intézi épp.*
- Niall Harven *súgja oda készséggel, mikor a leírás megüti a fülét. Persze teljesen akaratlanul. Pillantása lopva marja el a tisztes összeget az ismerős kis jel mellett, de azonnal fel is csapja gyűrűs mancsait, jelezve, hogy csupán szerencsétlen véletlen okán botlott tekintete a Ház nagykönyvére. A képére az a kifejezés ül, mely előre is kibújik mindenféle feltételezés alól, elvégre igazán méltóságán aluli lenne az ilyenfajta kíváncsiskodás. Még feddőn szűkül is egy pillanatra a rókatekintet egy atyai ejnye-bejnyére, hogy ilyesmit akár egy minutumig is feltételeznének róla a sellőcskék. ~Hisz ismertek.~ A nyájas-bohókás piperkőc igen gyakorlott módon vetkőzteti le a hölgyek ilyetén gyanakvását. Elvégre szépen megágyazott e készségnek. Gyakran teszi ide igen huzamos időre a székhelyét. S mivel igazán nagyvonalú vendég, és mézes-mázos kedveskedése távoli nagybácsiknént udvarolja körbe a ház személyzetét, lassan-lassan kivédhetetlenül beljebb eszi magát bizalmuk körébe, akár a toklász. Ha csak épp a felszín alá is.*
- Ó, barátom! *kurjant a fürdőház felől felbukkanó tengerész felé.* - Ha már így összefutottunk még *húzódik szélesre a mosolya, mintegy közösséget lapogatva a másik vállára az élvezetek csábítására ily védtelen áldozatként. Önkéntelenül is elpillant a lépcsők felé, amerre a tündér éteri alakja az imént eltűnt.*
- Ha minden igaz, egy kedves ismerősöm ott szolgál abban a ti hírneves Varjú fogadótokban. Felettébb formás, zsenge ifjú. Bájos, már-már leányos arca van. Pimasz kis félvér, de jóravaló fiú. Egy ideje nem láttam, s bevallom, kezdek aggódni miatta. Ha esetleg látnád arra, átadnád neki, hogy szívesen... *nem fejezi be a mondatot, s valami kellemetlen érzés azt súghatja Niallnak, hogy jobb is ez így.* - Mindegy. *Pödör egyet bajuszkája végén az élveteg somolygás felett.* - Csak mondd meg neki, hogy érdeklődtem felőle. Remélem, nem az a kis szertelen durvaság az oka, ami a formás kis hátsóján esett a múltkoriban. *Sajnálkozó ráncok szöknek Ambroggio homlokára.* - A hév olykor elragadja a férfit, ha a Ház varázsa a bőre alá kúszik *legyinti el az ügyet esendő kis semmiségként.* - Remélem, nem került bajba az a kis komisz. Mert az affinitása megvan rá *szúrja oda sokatmondó kacsintással.* - Szóval, ha diszkréten átadnád neki aggódó érdeklődésemet *fekteti tenyerét a méltatlanul kornyadozó csipkezsabóra a mellkasán* - végtelenül leköteleznél. *Azért igencsak fúrja az oldalát a kíváncsiság a számadókönyvben elcsípett összeg miatt. Nem olyan fickónak nézte Niallt, aki számlát nyitna itt, vagy éppenséggel, hogy ilyen nagyvonalú jótevői vannak.
A szeme sarkából ekkor látja meg a pult mögött az ittfelejtett kalapját, melyet minden bizonnyal az egyik figyelmes sellő helyezett biztonságba.*
- Ó, hát itt van *derül fel a képe, s már nyúl is a vörös tollas fejfedőért.* - Reméltem, hogy meglesz. Tudod Ēlísąndre kegyetlenül bájos benne, amikor... *már-már taszítóan szélesre szalad a képén a kéjenc vigyorgás, de ennyinél "tapintatosan" megáll a kifejtésben. Inkább csak biccent a férfinak, s ha nem tartóztatják, megy is bájos sellője társaságát élvezni, Niallt pedig magára hagyja a kétségtelenül t ú l sok információval.*
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-26 23:52:39
Üzenet elküldve: 2026-01-26 23:52:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*A kis tündér szíve repes a boldogságtól, hogy látja az úr megelégedését. Szinte kellemetlennek érzi, mikor a szolgáltatás végét kell bejelentse. Ez annyival könnyebb volt a szerájban! Csak jött, ha szólították, és ment, ha elküldték. Itt viszont összegeken, tételeken kell egyensúlyoznia. Egy kicsit most is úgy érzi, ezzel megsérti az urat. Pedig a vendég kedves, meleg pillantása, figyelmessége és az a szelíd tapintat, ahogy a kegyet gyakorolja, nos, semmi jelét nem mutatja, hogy sérelem maradt volna benne. Csakhogy Nala elszokott már tőle, hogy valaki egyszerűen csak egy fürdő kényelmét akarja élvezni. Míg odahaza természetes volt, hogy mindig és mindenben gazdája szolgálatára állt, itt a legtöbb esetben kéjeket keresnek a Sellőház vendégei, nem pedig figyelmes gondoskodást, mely a mindennapokat luxussá édesíti.
Természetesen készséggel segít az öltözködésben is. Külön elragadtatja, hogy ezúttal már szinte természetesen simul az odaadása alá a férfi, így finom ujjacskái kivételes figyelemmel járnak el a művelet során. A dolog végeztével pedig egész megilletődötten fogadja a köszönetet.*
- Viszontlátni még téged, uram, a ház vendégszeretetében, hőn vágyott kegy, s hálád legszebb ajándéka. *viszonozza a meghajlást, majd míg a vendég az utolsó simításokat elvégzi ruházatán, s felnyalábolja maradék holmiját, tova is rebben, akár egy ezüst pillangó: szárnyak nélkül is könnyed tünemény. Odakint sietve odasúg a pult mögött állónak, hogy vendége számára a keretet bejegyezze a vaskos számlakönyvbe. S meg is jelölteti a diszkréció kettős keresztjével. Úgy sejti, ha az úr tudná, hogy a tündér igyekszik így enyhíteni lelkiismeretén, bizonyára visszautasítaná. Mivel a nevét nem árulta el, így külső jegyeit sorolva írja le a férfit, kitérve a nyakában viselt ezüst érmére is.
A meztelen talpak már surrannak is felfelé a lépcsőn, hogy a fiaskó még véletlenül se ismétlődhessen meg. A fürdőszolgák pedig valószínűleg már neki is láttak, hogy a dézsát előkészítsék egy következő szerencsés vendégnek.*
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-26 11:01:56
Üzenet elküldve: 2026-01-26 11:01:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Újra a csönd ül kettejük közé. Pontosabban a szótlanság. Nem faggatja a tündért, mert pontosan tudja, hogy az olyasmi, amit egy bordélyban vagy akár szerájban sem tűrnének meg. Mindenkinek megvan a maga múltja, döntései; lehetőségei -megragadottak, elhibázottak egyaránt-, vágyai, álmai, és talán még nem találkozott olyannal az élete során, aki felett ne lebegett volna ott valaki árnyként.
Hallgatja a dúdolást, tényleg tetszik neki a leány hangja, a dallam fülén át agyába kúszik és ott hurkokat vetve benne marad. Néha halkan felkuncog ahogy a törékeny ujjak valami csiklandósat művelnek lábaival, olykor kissé meg is rántja lábfejét, de ez csupán önkéntelen reflex.*
- Igazad lehet. *-ráncosra ázott bőrű ujjaira néz és bólint. Élete nagy részében köze volt a vízhez, így ez cseppet sem zavarja. Legalább most nem hal- vagy hínárszagú. Feláll, elfogadja Nalaeä segítségét, noha igazából nincs rá szüksége – ha valóban megcsúszna, úgy rántaná magával a pillangót, mintha az tollakkal lenne kitömve. Átadja magát az olajos dögönyözésnek, orra alatt halványan mosolyog ettől, arra gondol, hogy valószínűleg napokig érezni fogja a bőrén az illatát. Nem bánja, a tündér valóban kellemes aromájú olajat választott neki.
Végighallgatja a fürdőszabályokat, majd kissé megrázza a fejét.*
- Nem, elég volt mára a vízből. Így is többet kaptam, mint amire számítottam. *-rávillantja mosolyát a leányra. Igazat mond: nem gondolta volna, hogy egy egyszerű, fél-álomban eltöltött fertályórányi ázás helyett ilyesmiben lesz része.-* Nem, kis kedvesem. Mást sem kérek. Köszönöm.
*Felöltözik -ha Nalaeä ebben is buzgó segítője kíván lenni, hát ráhagyja-, kissé még olajos érzésű bőrén most furának érzi az inget, nadrágot.*
- Még egyszer köszönöm, Nalaeä. *-mondja a tündérnek, s ha az hagyja, egy pillanatra tenyerei közé veszi a kezeit, és meghajtja fejét. Tökéletesen tisztában van vele, hogy a leány nem csak jóindulatból és kedvességből foglalkozott vele, de ez nem kicsinyíti le azt a tényt, hogy: valóban jól érezte magát neki köszönhetően.*
*Újra a csönd ül kettejük közé. Pontosabban a szótlanság. Nem faggatja a tündért, mert pontosan tudja, hogy az olyasmi, amit egy bordélyban vagy akár szerájban sem tűrnének meg. Mindenkinek megvan a maga múltja, döntései; lehetőségei -megragadottak, elhibázottak egyaránt-, vágyai, álmai, és talán még nem találkozott olyannal az élete során, aki felett ne lebegett volna ott valaki árnyként.
Hallgatja a dúdolást, tényleg tetszik neki a leány hangja, a dallam fülén át agyába kúszik és ott hurkokat vetve benne marad. Néha halkan felkuncog ahogy a törékeny ujjak valami csiklandósat művelnek lábaival, olykor kissé meg is rántja lábfejét, de ez csupán önkéntelen reflex.*
- Igazad lehet. *-ráncosra ázott bőrű ujjaira néz és bólint. Élete nagy részében köze volt a vízhez, így ez cseppet sem zavarja. Legalább most nem hal- vagy hínárszagú. Feláll, elfogadja Nalaeä segítségét, noha igazából nincs rá szüksége – ha valóban megcsúszna, úgy rántaná magával a pillangót, mintha az tollakkal lenne kitömve. Átadja magát az olajos dögönyözésnek, orra alatt halványan mosolyog ettől, arra gondol, hogy valószínűleg napokig érezni fogja a bőrén az illatát. Nem bánja, a tündér valóban kellemes aromájú olajat választott neki.
Végighallgatja a fürdőszabályokat, majd kissé megrázza a fejét.*
- Nem, elég volt mára a vízből. Így is többet kaptam, mint amire számítottam. *-rávillantja mosolyát a leányra. Igazat mond: nem gondolta volna, hogy egy egyszerű, fél-álomban eltöltött fertályórányi ázás helyett ilyesmiben lesz része.-* Nem, kis kedvesem. Mást sem kérek. Köszönöm.
*Felöltözik -ha Nalaeä ebben is buzgó segítője kíván lenni, hát ráhagyja-, kissé még olajos érzésű bőrén most furának érzi az inget, nadrágot.*
- Még egyszer köszönöm, Nalaeä. *-mondja a tündérnek, s ha az hagyja, egy pillanatra tenyerei közé veszi a kezeit, és meghajtja fejét. Tökéletesen tisztában van vele, hogy a leány nem csak jóindulatból és kedvességből foglalkozott vele, de ez nem kicsinyíti le azt a tényt, hogy: valóban jól érezte magát neki köszönhetően.*
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-24 06:50:00
Üzenet elküldve: 2026-01-24 06:50:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*A bókra Nala mosolya szégyellős megilletődöttséggel bomlik ki újra a bájos vonásokon. Ezekben a pillanatokban nagyon nehéz elhinni, hogy nem egy ártatlan kamaszlány. A finom kis pír az orcáján, az ajka szemérmes kunkorodása... Szinte megrepeszti a valóságot a tündér szívének önzetlen odaadása.
Ha a vendég megengedi neki, akkor a talpát és a lábujjait is kezelésbe veszi, s nem kevésbé figyelmes munkát végez rajtuk. Nem fecseg, ha nem kérdezik, de csendesen dúdol, mert úgy vette észre, a hangja a férfi tetszésére van.*
- Lassan ideje kiszállni, uram *szólal meg végül.* - A fürdősó túl sokáig élvezve megbosszulja magát. *Természetesen készséggel segít, hogy legyen a vendégnek kapaszkodója a kilépésnél. Odaigazítja a dézsa mellé a háromlábú kis székecskét, s int, hogy nyugodtan foglaljon helyet az úr, míg ő magához veszi a a gömbölyű, fa edénykét, amit korábban is használt, s tiszta a vendég kívánsága szerint langyos vagy hideg vízzel leöblíti a fürdőben ellazult testet. Utána pedig átkeni egy egészen szolid illatú olajjal, méghozzá minden porcikáját. Természetesen csak ha nem támasztanak kifogást dolog ellen. Kellemes, frissítő érzés. Gyorsan beszívódik, s puha, finom tapintást kölcsönöz a bőrnek.*
- Ha nincs más óhajod, megtöröllek és felsegítem a ruháidat. *Diszkrét jelzés arra, hogy a szolgáltatást ezzel bevégezte.* - De ha szeretnéd, uram, még élvezheted a medence melegét, ameddig jólesik *tesz egy apró mozdulatot a fürdőház közepén álló, néhány személy befogadására alkalmas mozaikcsoda felé, melyet bár most a paraván takar de befelé jövet a férfi is megcsodálhatta.* - A közös részeken a ház szabálya ágyékkötő viselését kéri. Kivéve Myr, Traun és Kelat napjain. *Sorolja el, hogy ha a vendég a wegtoreni szokás szerinti, teljesen pőre fürdőzést preferálná, akkor biztosítsa róla, a későbbiekben erre is talál itt lehetőséget.*
- Szolgálhatok még valamivel uramnak? Itallal? Bármi egyébbel? *Nem mulasztja el megkérdezni. A bármi egyéb alázatos szemlesütése jelzi, hogy természetesen a Sellőház teljes vendégszeretetével áll elébe a fürdő után is.*
*A bókra Nala mosolya szégyellős megilletődöttséggel bomlik ki újra a bájos vonásokon. Ezekben a pillanatokban nagyon nehéz elhinni, hogy nem egy ártatlan kamaszlány. A finom kis pír az orcáján, az ajka szemérmes kunkorodása... Szinte megrepeszti a valóságot a tündér szívének önzetlen odaadása.
Ha a vendég megengedi neki, akkor a talpát és a lábujjait is kezelésbe veszi, s nem kevésbé figyelmes munkát végez rajtuk. Nem fecseg, ha nem kérdezik, de csendesen dúdol, mert úgy vette észre, a hangja a férfi tetszésére van.*
- Lassan ideje kiszállni, uram *szólal meg végül.* - A fürdősó túl sokáig élvezve megbosszulja magát. *Természetesen készséggel segít, hogy legyen a vendégnek kapaszkodója a kilépésnél. Odaigazítja a dézsa mellé a háromlábú kis székecskét, s int, hogy nyugodtan foglaljon helyet az úr, míg ő magához veszi a a gömbölyű, fa edénykét, amit korábban is használt, s tiszta a vendég kívánsága szerint langyos vagy hideg vízzel leöblíti a fürdőben ellazult testet. Utána pedig átkeni egy egészen szolid illatú olajjal, méghozzá minden porcikáját. Természetesen csak ha nem támasztanak kifogást dolog ellen. Kellemes, frissítő érzés. Gyorsan beszívódik, s puha, finom tapintást kölcsönöz a bőrnek.*
- Ha nincs más óhajod, megtöröllek és felsegítem a ruháidat. *Diszkrét jelzés arra, hogy a szolgáltatást ezzel bevégezte.* - De ha szeretnéd, uram, még élvezheted a medence melegét, ameddig jólesik *tesz egy apró mozdulatot a fürdőház közepén álló, néhány személy befogadására alkalmas mozaikcsoda felé, melyet bár most a paraván takar de befelé jövet a férfi is megcsodálhatta.* - A közös részeken a ház szabálya ágyékkötő viselését kéri. Kivéve Myr, Traun és Kelat napjain. *Sorolja el, hogy ha a vendég a wegtoreni szokás szerinti, teljesen pőre fürdőzést preferálná, akkor biztosítsa róla, a későbbiekben erre is talál itt lehetőséget.*
- Szolgálhatok még valamivel uramnak? Itallal? Bármi egyébbel? *Nem mulasztja el megkérdezni. A bármi egyéb alázatos szemlesütése jelzi, hogy természetesen a Sellőház teljes vendégszeretetével áll elébe a fürdő után is.*
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-23 12:12:30
Üzenet elküldve: 2026-01-23 12:12:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Nem tehet róla, maga is elmosolyodik a tündér arcán elterülő kifejezést látva. Kissé megkönnyebbül, hogy ezúttal nem sikerült megint valami olyat mondania, amire a törékeny kis pillangó rosszul reagálna. Így jobban is tetszik neki a tündér – derűs szemmel és mosolyogva.
Visszahelyezkedik a támaszra, és visszaadja másik kezét a pillangónak, hogy azzal is csodát művelhessen, amíg beszél. Jó neki így, hogy csak hallgat, és neki magának nem kell megszólalnia. Így sokat megtud a tündérről; a neve mellett azt is, hogy honnan származik és hogy került pont ide. Ki nem mondott kérdéseire kap válaszokat. Azok olyan téren nem lepik meg, hogy teljesen megmagyarázzák Nalaeä engedelmes viselkedését; bár szíve mélyén nem ért egyet a rabszolgatartással, s valaki ide-oda ajándékozásával.*
- Nap Karavánpihenő. *-hangja tűnődő, lusta pislogással figyeli, ahogy a pillangó ügyködik.-* Sosem jártam még ott. Wegtoren városánál északabbra nem jártam eddig a hegynek annak az oldalán. Legfeljebb csak hallottam dolgokat.
*Aminek talán a fele sem igaz. Egy italtól- vagy aromás füsttől kába alak nem épp a legmegbízhatóbb hírforrás.*
- De az biztos, hogy nem fogom elfelejteni az onnan származó Nalaeä bájosságát. *-látja a mozdulatot amivel a tündér megérinti saját nyakát, és eszébe jut az az elharapott fél mondat, miszerint „nem volt az italból”. Nem nehéz kitalálnia, hogy miféle italt keresett magának a leány; és az a részlet, hogy abból nem volt, tehát elfogyott, elárulja számára azt is, hogy az ilyen foltokat okozó férfiak elviselése ha nem is mindennapos a pillangók számára, de legalábbis nem ritka. Gondolatai között kérdések sorjáznak, melyek egy részét magának is meg tudja válaszolni, míg más részüket nem.*
*Nem tehet róla, maga is elmosolyodik a tündér arcán elterülő kifejezést látva. Kissé megkönnyebbül, hogy ezúttal nem sikerült megint valami olyat mondania, amire a törékeny kis pillangó rosszul reagálna. Így jobban is tetszik neki a tündér – derűs szemmel és mosolyogva.
Visszahelyezkedik a támaszra, és visszaadja másik kezét a pillangónak, hogy azzal is csodát művelhessen, amíg beszél. Jó neki így, hogy csak hallgat, és neki magának nem kell megszólalnia. Így sokat megtud a tündérről; a neve mellett azt is, hogy honnan származik és hogy került pont ide. Ki nem mondott kérdéseire kap válaszokat. Azok olyan téren nem lepik meg, hogy teljesen megmagyarázzák Nalaeä engedelmes viselkedését; bár szíve mélyén nem ért egyet a rabszolgatartással, s valaki ide-oda ajándékozásával.*
- Nap Karavánpihenő. *-hangja tűnődő, lusta pislogással figyeli, ahogy a pillangó ügyködik.-* Sosem jártam még ott. Wegtoren városánál északabbra nem jártam eddig a hegynek annak az oldalán. Legfeljebb csak hallottam dolgokat.
*Aminek talán a fele sem igaz. Egy italtól- vagy aromás füsttől kába alak nem épp a legmegbízhatóbb hírforrás.*
- De az biztos, hogy nem fogom elfelejteni az onnan származó Nalaeä bájosságát. *-látja a mozdulatot amivel a tündér megérinti saját nyakát, és eszébe jut az az elharapott fél mondat, miszerint „nem volt az italból”. Nem nehéz kitalálnia, hogy miféle italt keresett magának a leány; és az a részlet, hogy abból nem volt, tehát elfogyott, elárulja számára azt is, hogy az ilyen foltokat okozó férfiak elviselése ha nem is mindennapos a pillangók számára, de legalábbis nem ritka. Gondolatai között kérdések sorjáznak, melyek egy részét magának is meg tudja válaszolni, míg más részüket nem.*
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-23 06:07:53
Üzenet elküldve: 2026-01-23 06:07:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*Amikor a vendég végre beszél hozzá, sőt, megérinti, a tündér feszültsége legördül róla, mint harmat a meghajlott fűszálról. Dús pillái megilletődött örömmel verdesnek, ahogy a férfira mosolyog. Nala mosolya pedig hegyeket olvaszt meg, legalábbis a Sellőházban ezt szokták mondogatni.*
- Én pedig boldog, hogy a kedvedre lehetek *válaszolja, mint egy finom kis visszhang az odaadó gyönyörök eme szépséges katedrálisában.*
- Nalaeä *mondja.* - Nalaeä Phyrra. A Nap Karavánpihenőből. Faraonn nagyúr háremében szolgáltam a Méltóságos eltávoztáig. Fényeskedjék lelke örökké. A leánya, Kyriel úrnő ajándékozott a Sellőháznak, mikor nemes atyja örökébe lépett az Arany Szeráj főhelyén.
*Miközben beszél, egész felszabadult lelkesedéssel lát neki a maradék körmöknek, melyeket semmi esetre sem hagyna jelen állapotukban csúfoskodni. Közben egyszer azért önkéntelenül megérinti a nyaka méltatlan kék-zöld bélyegét, mielőtt a következő ujjat kezelésbe venné precíz kis eszközével.*
*Amikor a vendég végre beszél hozzá, sőt, megérinti, a tündér feszültsége legördül róla, mint harmat a meghajlott fűszálról. Dús pillái megilletődött örömmel verdesnek, ahogy a férfira mosolyog. Nala mosolya pedig hegyeket olvaszt meg, legalábbis a Sellőházban ezt szokták mondogatni.*
- Én pedig boldog, hogy a kedvedre lehetek *válaszolja, mint egy finom kis visszhang az odaadó gyönyörök eme szépséges katedrálisában.*
- Nalaeä *mondja.* - Nalaeä Phyrra. A Nap Karavánpihenőből. Faraonn nagyúr háremében szolgáltam a Méltóságos eltávoztáig. Fényeskedjék lelke örökké. A leánya, Kyriel úrnő ajándékozott a Sellőháznak, mikor nemes atyja örökébe lépett az Arany Szeráj főhelyén.
*Miközben beszél, egész felszabadult lelkesedéssel lát neki a maradék körmöknek, melyeket semmi esetre sem hagyna jelen állapotukban csúfoskodni. Közben egyszer azért önkéntelenül megérinti a nyaka méltatlan kék-zöld bélyegét, mielőtt a következő ujjat kezelésbe venné precíz kis eszközével.*
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-22 12:14:41
Üzenet elküldve: 2026-01-22 12:14:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Nem tud róla -talán épp csak legbelül sejti kissé-, hogy a tündér zavaráért ő maga a leginkább felelős. Pedig nem áll szándékában direkt szítani a bizonytalanság tüzét a leányban, épp ellenkezőleg – próbál úgy bánni a kis pillangóval, mintha csak egy valódi pillangó ülne az ujja hegyén: felesleges durvaságtól mentesen, kissé óvatosan. Törékenynek és finomnak látja őt, nem pedig olyasvalakinek, akinek egy Sellőházhoz hasonló helyen kéne lennie. Persze tudja, hogy vannak férfiak akik pont erre vágynak: engedelmesen meghajló testre és lélekre, gyenge húsra, melyet prédájuknak érezhetnek. Elég csak ránéznie a tündér nyakára, hogy megerősítést nyerjen ezen a téren.
A kérdésen elgondolkozik kissé. Nem azon, hogy mi lenne az, ami tetszene neki, ezt teljesen jól tudja. Azon gondolkozik, hogy hogyan mondjon erre bármit úgy, hogy az aztán nem kavarja fel megint az épp csak lenyugodott vizet.*
- Emiatt ne aggódj, *-szólal meg végül-* az én szememnek, meg.. az én kedvemnek..
*Nem költő. Nem megy neki a díszes beszéd. Se egy asztal mellett, mikor csűrt-csavart szavak hálóján át szűrik az igazságot, sem ilyenkor, mikor csupán épp a habkőnél kéne kifinomultabbnak lennie.*
- Teljesen tökéletesen megfelelsz. *-mondja ki egyszerűen-* Ha azt mondom, hogy úgy bánsz velem mint eddig más nem, abban nincs túlzás.
*És teljesen őszinte is. Igaz: mikor máskor járt a Sellőházhoz hasonló fürdőben, akár épp a Tűz Városában, ott alapvetően más szolgáltatásokat vett igénybe.*
- És elégedett vagyok. Tényleg. *-fűzi még hozzá. Szemnek tetszőre igazított körmű kezével megsimítja a leány vállát, a mozdulatot kedvesnek szánja.
Sejteni kezdi, hogy mit tart a leány különösnek vele kapcsolatban, és egyáltalán nem hibáztatja érte. A Sellőház, akárhogy is szépítgetjük, bordély – a nívósabbak közül, a jobban felszereltek közül, de akkor is csak egy bordély. Eszébe jut, hogy a leány azt a viselkedést jobban értené talán, ha az ölébe próbálná őt húzni, kezét pedig a köntöse pereme alá fúrná.*
- Hogy hívnak? *-kérdezi-* Nem szeretnélek mindig csak különféle neveken nevezni téged.
*Nem tud róla -talán épp csak legbelül sejti kissé-, hogy a tündér zavaráért ő maga a leginkább felelős. Pedig nem áll szándékában direkt szítani a bizonytalanság tüzét a leányban, épp ellenkezőleg – próbál úgy bánni a kis pillangóval, mintha csak egy valódi pillangó ülne az ujja hegyén: felesleges durvaságtól mentesen, kissé óvatosan. Törékenynek és finomnak látja őt, nem pedig olyasvalakinek, akinek egy Sellőházhoz hasonló helyen kéne lennie. Persze tudja, hogy vannak férfiak akik pont erre vágynak: engedelmesen meghajló testre és lélekre, gyenge húsra, melyet prédájuknak érezhetnek. Elég csak ránéznie a tündér nyakára, hogy megerősítést nyerjen ezen a téren.
A kérdésen elgondolkozik kissé. Nem azon, hogy mi lenne az, ami tetszene neki, ezt teljesen jól tudja. Azon gondolkozik, hogy hogyan mondjon erre bármit úgy, hogy az aztán nem kavarja fel megint az épp csak lenyugodott vizet.*
- Emiatt ne aggódj, *-szólal meg végül-* az én szememnek, meg.. az én kedvemnek..
*Nem költő. Nem megy neki a díszes beszéd. Se egy asztal mellett, mikor csűrt-csavart szavak hálóján át szűrik az igazságot, sem ilyenkor, mikor csupán épp a habkőnél kéne kifinomultabbnak lennie.*
- Teljesen tökéletesen megfelelsz. *-mondja ki egyszerűen-* Ha azt mondom, hogy úgy bánsz velem mint eddig más nem, abban nincs túlzás.
*És teljesen őszinte is. Igaz: mikor máskor járt a Sellőházhoz hasonló fürdőben, akár épp a Tűz Városában, ott alapvetően más szolgáltatásokat vett igénybe.*
- És elégedett vagyok. Tényleg. *-fűzi még hozzá. Szemnek tetszőre igazított körmű kezével megsimítja a leány vállát, a mozdulatot kedvesnek szánja.
Sejteni kezdi, hogy mit tart a leány különösnek vele kapcsolatban, és egyáltalán nem hibáztatja érte. A Sellőház, akárhogy is szépítgetjük, bordély – a nívósabbak közül, a jobban felszereltek közül, de akkor is csak egy bordély. Eszébe jut, hogy a leány azt a viselkedést jobban értené talán, ha az ölébe próbálná őt húzni, kezét pedig a köntöse pereme alá fúrná.*
- Hogy hívnak? *-kérdezi-* Nem szeretnélek mindig csak különféle neveken nevezni téged.
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-22 04:25:44
Üzenet elküldve: 2026-01-22 04:25:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*Mérhetetlenül sajnálja, hogy miután az úr már épp teljes kényelemben élhette volna meg Sellőház e kivételes szolgáltatását, ő ismét elrontotta. Ha azzal kifejezhetné mélységes megbánását, ezerszer is bocsánatot kérne, de ajkát lepecsételi a csendes alázat, így csupán magában zsolozsmázza a szót. Ismétli, hajtja ezt a gondolataiban saját hangján nyekergő kis imamalmot, hogy alig hallja meg az úr feloldozó szavait.
Felpillant rá. Azok a szelíden mosolygó szemek pedig megnyugtatják, de a vigasztalásra mégis tétován pislákol csak fel a derű a tündér arcán. Mosolygása bizakodó, de bizonytalan. Egy kicsit mintha összezavarodott volna a férfi szavaitól.*
- És mi lenne az úr szemének tetszésére? *óvakodik a kérdés. Diszkréten puhatolózik, mert nem biztos benne, hogyan kellene értelmeznie, amit a vendég az imént mondott. Talán nem kellene rejtegetnie azokat a nyomokat? Talán e véletlen okán épp szerencsésen rátapintott, mi kelt a férfiban érzéki gerjedelmet, aki most talán úgy hiszi, Nala szándékosan, jó ráérzéssel tárta elé a hevület eme bélyegét?
~Nem láttam olyat, amit nem akartál, hogy lássak...~ Csak nagylelkűen túllép a történteken, vagy finoman utal? A tündér az esetek többségében gördülékenyen érez rá az óhajokra, de mostani vendége egy kicsit különc. Nem igazán tud olvasni az elvárásaiban. Az eszébe se jut, hogy talán nincsenek neki. Nalaeä világában ő alázatosan, ha lehet, előzékenyen beteljesíteni hivatott azt, amit a kimondott vagy kimondatlan igények elvárnak. De most oly kevés kapaszkodót kapott. Persze ez természetesen semennyire sem az úr hibája. Az ő esetlensége a ludas, amit szégyenteljes módon vendégének kell most elszenvednie.*
- Én... csak... *nyel egyet, s megnedvesíti az ajkát, ahogy elengedi a szorongatott köntöst.* - Nem tudom, mi volna kedvedre. Pedig nagyon... boldoggá tenne, ha... tudhatnám. *Finoman megemelkedik az egyik vállacska, az ezüstszín pillantás pedig reménykedve kutatja a férfi szemeit.*
*Mérhetetlenül sajnálja, hogy miután az úr már épp teljes kényelemben élhette volna meg Sellőház e kivételes szolgáltatását, ő ismét elrontotta. Ha azzal kifejezhetné mélységes megbánását, ezerszer is bocsánatot kérne, de ajkát lepecsételi a csendes alázat, így csupán magában zsolozsmázza a szót. Ismétli, hajtja ezt a gondolataiban saját hangján nyekergő kis imamalmot, hogy alig hallja meg az úr feloldozó szavait.
Felpillant rá. Azok a szelíden mosolygó szemek pedig megnyugtatják, de a vigasztalásra mégis tétován pislákol csak fel a derű a tündér arcán. Mosolygása bizakodó, de bizonytalan. Egy kicsit mintha összezavarodott volna a férfi szavaitól.*
- És mi lenne az úr szemének tetszésére? *óvakodik a kérdés. Diszkréten puhatolózik, mert nem biztos benne, hogyan kellene értelmeznie, amit a vendég az imént mondott. Talán nem kellene rejtegetnie azokat a nyomokat? Talán e véletlen okán épp szerencsésen rátapintott, mi kelt a férfiban érzéki gerjedelmet, aki most talán úgy hiszi, Nala szándékosan, jó ráérzéssel tárta elé a hevület eme bélyegét?
~Nem láttam olyat, amit nem akartál, hogy lássak...~ Csak nagylelkűen túllép a történteken, vagy finoman utal? A tündér az esetek többségében gördülékenyen érez rá az óhajokra, de mostani vendége egy kicsit különc. Nem igazán tud olvasni az elvárásaiban. Az eszébe se jut, hogy talán nincsenek neki. Nalaeä világában ő alázatosan, ha lehet, előzékenyen beteljesíteni hivatott azt, amit a kimondott vagy kimondatlan igények elvárnak. De most oly kevés kapaszkodót kapott. Persze ez természetesen semennyire sem az úr hibája. Az ő esetlensége a ludas, amit szégyenteljes módon vendégének kell most elszenvednie.*
- Én... csak... *nyel egyet, s megnedvesíti az ajkát, ahogy elengedi a szorongatott köntöst.* - Nem tudom, mi volna kedvedre. Pedig nagyon... boldoggá tenne, ha... tudhatnám. *Finoman megemelkedik az egyik vállacska, az ezüstszín pillantás pedig reménykedve kutatja a férfi szemeit.*
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-21 10:04:49
Üzenet elküldve: 2026-01-21 10:04:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Nem fájdalmas, de időnként legalábbis érzékeny dolog, ahogy a tündér a pálcával a körömágy bőrén dolgozik. Persze nem rántja el a kezét, még csak az ujját sem mozdítja meg ilyenkor; amellett hogy tényleg semmiség a dolog, nem szeretné a pillangót sem felzaklatni ezzel. Inkább csak figyeli, ahogy az ügyes ujjak a dolgukat végzik, és ahogy bal keze felszabadul hogy a jobb kerüljön sorára, maga elé emeli ez előbbit, és szinte rácsodálkozik a leány munkájára. Mintha nem is a saját ujjait látná, és ettől egy pillanatra szinte nevethetnékje támad. Egy mahrūd, szép körmökkel!
Kényelmesen visszahelyezkedik a fejtámaszra, és újra a tündérre néz. El kell ismernie magában, hogy annak szavaival nem tud vitába szállni - hiszen amióta úgy döntött, hogy mégis csak maradjon a leány, az olyan figyelmességgel kezeli, mintha valóban úr lenne. Szeretné ezt el is mondani neki, de a szó a torkára forr, ahogy a pillangó szinte mellékes mozdulattal fedi fel előtte testének azon részleteit, amit átázott köntöse már így is sejtetett. Most valóban nőnek látja őt és nem gyermeknek, mint korábban; ez az egymást váltó kettősség pedig kissé zavarba hozza. Zavara mélyül valamennyit, ahogy a víz jótékony takarásában teste őszinte egyszerűséggel reagál az új látványra.
Inkább elfordítja tekintetét kissé, és az ráakad a tündér nyakán csúfló foltokra. Így, hogy most zavartalanul látja azokat, nem nehéz rájönnie, hogy korábbi benyomása jó lehetett azt illetőn, hogy azok a foltok mitől származhatnak, s mellkasában újra felfortyan valami szurokra emlékeztetőn sűrű, sötét és ragacsos érzés. Szinte meg sem hallja ahogy a tündér énekelni kezd, jó pár szívdobbanásnyi időbe beletelik, míg a számára különös dallam fülén keresztül eljut agyáig. Mikor ez megtörténik és ráeszmél hogy mit hall, tekintete még feljebb siklik hogy megpihenjen a leány ajkain, melyekről azok az ismeretlen szavak gördülnek le. Egy szót sem ért belőlük, de a dallam miatt ez nem is baj, mert magában így is megérti, hogy miről szólhat a dal. Tudja, hogy valószínűleg téved, hiszen ezek a szavak bármilyen jelentést hordozhatnak; de ez nem érdekli. Aligha fogja bárki kijavítani.
Akkor rezzen fel mélázásából, mikor a tündér szabadkozni kezd s kissé kapkodni. Most rögtön megérti, hogy mi zaklatta fel a leányt. Feljebb tolja magát ültében kissé, és csitító kézmozdulatot téve rázza meg a fejét.*
- Neked nincs miért bocsánatot kérned, kedves! *-mondja. Hirtelen rájön, hogy eddig meg sem kérdezte, hogy hogyan hívják őt.-* Vedd úgy, hogy nem láttam olyat, amit nem akartál, hogy lássak.
*Maga is érzi, hogy mennyire rossz a próbálkozása a tündér nyugtatására.*
*Nem fájdalmas, de időnként legalábbis érzékeny dolog, ahogy a tündér a pálcával a körömágy bőrén dolgozik. Persze nem rántja el a kezét, még csak az ujját sem mozdítja meg ilyenkor; amellett hogy tényleg semmiség a dolog, nem szeretné a pillangót sem felzaklatni ezzel. Inkább csak figyeli, ahogy az ügyes ujjak a dolgukat végzik, és ahogy bal keze felszabadul hogy a jobb kerüljön sorára, maga elé emeli ez előbbit, és szinte rácsodálkozik a leány munkájára. Mintha nem is a saját ujjait látná, és ettől egy pillanatra szinte nevethetnékje támad. Egy mahrūd, szép körmökkel!
Kényelmesen visszahelyezkedik a fejtámaszra, és újra a tündérre néz. El kell ismernie magában, hogy annak szavaival nem tud vitába szállni - hiszen amióta úgy döntött, hogy mégis csak maradjon a leány, az olyan figyelmességgel kezeli, mintha valóban úr lenne. Szeretné ezt el is mondani neki, de a szó a torkára forr, ahogy a pillangó szinte mellékes mozdulattal fedi fel előtte testének azon részleteit, amit átázott köntöse már így is sejtetett. Most valóban nőnek látja őt és nem gyermeknek, mint korábban; ez az egymást váltó kettősség pedig kissé zavarba hozza. Zavara mélyül valamennyit, ahogy a víz jótékony takarásában teste őszinte egyszerűséggel reagál az új látványra.
Inkább elfordítja tekintetét kissé, és az ráakad a tündér nyakán csúfló foltokra. Így, hogy most zavartalanul látja azokat, nem nehéz rájönnie, hogy korábbi benyomása jó lehetett azt illetőn, hogy azok a foltok mitől származhatnak, s mellkasában újra felfortyan valami szurokra emlékeztetőn sűrű, sötét és ragacsos érzés. Szinte meg sem hallja ahogy a tündér énekelni kezd, jó pár szívdobbanásnyi időbe beletelik, míg a számára különös dallam fülén keresztül eljut agyáig. Mikor ez megtörténik és ráeszmél hogy mit hall, tekintete még feljebb siklik hogy megpihenjen a leány ajkain, melyekről azok az ismeretlen szavak gördülnek le. Egy szót sem ért belőlük, de a dallam miatt ez nem is baj, mert magában így is megérti, hogy miről szólhat a dal. Tudja, hogy valószínűleg téved, hiszen ezek a szavak bármilyen jelentést hordozhatnak; de ez nem érdekli. Aligha fogja bárki kijavítani.
Akkor rezzen fel mélázásából, mikor a tündér szabadkozni kezd s kissé kapkodni. Most rögtön megérti, hogy mi zaklatta fel a leányt. Feljebb tolja magát ültében kissé, és csitító kézmozdulatot téve rázza meg a fejét.*
- Neked nincs miért bocsánatot kérned, kedves! *-mondja. Hirtelen rájön, hogy eddig meg sem kérdezte, hogy hogyan hívják őt.-* Vedd úgy, hogy nem láttam olyat, amit nem akartál, hogy lássak.
*Maga is érzi, hogy mennyire rossz a próbálkozása a tündér nyugtatására.*
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-21 07:06:14
Üzenet elküldve: 2026-01-21 07:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*A tündértől mi sem áll távolabb, mint az ítélkezés. A munkán edződött kezeket gondoskodón forgatja, akár egy szobrász, aki durva kövekből finoman vonalú szépséget alkot. Az cakkos, egyenetlen körmök lassan levedlik rusztikus kiszögelléseiket. A holdak is megirigyelhetnék a tökéletes ívet, melyet rájuk varázsol a hozzáértés és a csontpálca ellaposodó másik vége. Nem látszik igazán, mi van belefoglalva, de finoman érdes a felülete. Az ötvösök eszközei végeznek ilyen precíz munkát a drága fémeken.*
- Itt most minden az úr öröméért van *mondja lágy, dallamos hangján. Mi sem természetesebb, hogy énekével szórakoztassa a vendéget, ha az kedvét leli az ilyesmiben. És mi sem természetesebb, hogy a sellő szépsége se lehet megtagadott érték, ha kellemesnek találtatik. Nala az elkapott pillantásra válaszul temészetes, már-már magától értetődő mozdulattal simítja le válláról a köntöst, hogy keblei a vendég gyönyörűségére lehessenek, s hogy ez jár, abban ne merüljön fel kérdés.
A tündér kétség kívül szégyenbe sápasztja a legkiválóbb kereskedők szakmai gőgjét is. De még talán a bódító szerek mind messzebbre, s mind követelőzőbben édesgető aljasságát is. Ő viszont mindezt elkötelezett lelkiismeretességből teszi. Mindent megtesz, hogy vendége elégedett legyen, hogy jó hírét vigye a Háznak, s hogy a visszatérés mindkét fél számára örvendetes igénye beérjen.
Egészen belefeledkezik a munkába, mely közben megejtő hajlításokkal játszó, lassú dallamba kezd. Wegtorenire hajazó, de idegen nyelven szólaló éneke csendes és magával ragadó. Van benne valami éteri, régi fűszer, ami dús és sejtelmes fátyollal vonja be a tündér tiszta hangját.
Nalaea is elmerül az énekben, s mikor elhallgat, csaknem a vízbe ejti a kis csontpálcáját. Belé hasít a felismerés, hogy megfeledkezett a rút foltokról a nyakán. Sietve rántja vissza magára a köntöst, s összemarkolja a hajtókát.*
- Bocsáss meg, uram, én elfelejtettem, hogy... Nem szabadott volna így lejönnöm. Én... Csak nem volt az italból, és én... *Beharapja a száját és leszegi a pillantását. Az ilyen magyarázkodás szörnyen illetlen a részéről, emiatt külön szégyelli magát.*
*A tündértől mi sem áll távolabb, mint az ítélkezés. A munkán edződött kezeket gondoskodón forgatja, akár egy szobrász, aki durva kövekből finoman vonalú szépséget alkot. Az cakkos, egyenetlen körmök lassan levedlik rusztikus kiszögelléseiket. A holdak is megirigyelhetnék a tökéletes ívet, melyet rájuk varázsol a hozzáértés és a csontpálca ellaposodó másik vége. Nem látszik igazán, mi van belefoglalva, de finoman érdes a felülete. Az ötvösök eszközei végeznek ilyen precíz munkát a drága fémeken.*
- Itt most minden az úr öröméért van *mondja lágy, dallamos hangján. Mi sem természetesebb, hogy énekével szórakoztassa a vendéget, ha az kedvét leli az ilyesmiben. És mi sem természetesebb, hogy a sellő szépsége se lehet megtagadott érték, ha kellemesnek találtatik. Nala az elkapott pillantásra válaszul temészetes, már-már magától értetődő mozdulattal simítja le válláról a köntöst, hogy keblei a vendég gyönyörűségére lehessenek, s hogy ez jár, abban ne merüljön fel kérdés.
A tündér kétség kívül szégyenbe sápasztja a legkiválóbb kereskedők szakmai gőgjét is. De még talán a bódító szerek mind messzebbre, s mind követelőzőbben édesgető aljasságát is. Ő viszont mindezt elkötelezett lelkiismeretességből teszi. Mindent megtesz, hogy vendége elégedett legyen, hogy jó hírét vigye a Háznak, s hogy a visszatérés mindkét fél számára örvendetes igénye beérjen.
Egészen belefeledkezik a munkába, mely közben megejtő hajlításokkal játszó, lassú dallamba kezd. Wegtorenire hajazó, de idegen nyelven szólaló éneke csendes és magával ragadó. Van benne valami éteri, régi fűszer, ami dús és sejtelmes fátyollal vonja be a tündér tiszta hangját.
Nalaea is elmerül az énekben, s mikor elhallgat, csaknem a vízbe ejti a kis csontpálcáját. Belé hasít a felismerés, hogy megfeledkezett a rút foltokról a nyakán. Sietve rántja vissza magára a köntöst, s összemarkolja a hajtókát.*
- Bocsáss meg, uram, én elfelejtettem, hogy... Nem szabadott volna így lejönnöm. Én... Csak nem volt az italból, és én... *Beharapja a száját és leszegi a pillantását. Az ilyen magyarázkodás szörnyen illetlen a részéről, emiatt külön szégyelli magát.*
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-20 11:42:45
Üzenet elküldve: 2026-01-20 11:42:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Ahogy figyeli a kis pillangót, felfedezi rajta azt a fajta odaadással vegyes örömet, amiről nehezen tudja elképzelni, hogy hamis lenne. Sokat, ó, nagyon sokat tudnak eljátszani a nők, ha akarnak, de van, amit képtelenség meghamisítani. Feltámad benne a kíváncsiság a leány iránt. Honnan jött, s hogy került ide? Mi tartja őt itt? De nem teszi fel a kérdéseit. Épp úgy, ahogy egy ilyen helyen ezeket a kérdéseket -komolyan legalábbis- nem teszik fel a vendégeknek, úgy a vendégnek sincs joga ilyesmit firtatni attól, aki épp társaságául került. Így hát csöndben marad. Pontosabban: szótlan.
Hiszen a vállát és hátát nyomó-dögönyöző kezek előcsalják sóhajait; az olajtól síkos bőrön csúszó tenyérélek megtalálják azokat a pontokat, amikről nem is tudta, hogy munkát igényelnek, s épp ezért olykor a levegőt is élesebben veszi. És ahogy a csomók oldódnak izmaiban, úgy oldódik fel benne is valami. A fürdő csöndje és párás melege megnyugtatják elméjét, a tündér odaadása és gondoskodása pedig a lelkét is felüdíti - és erről még csak nem is tudott: hogy erre is igénye lenne. Az elmúlt napok alatt felgyűlt feszültsége ugyanúgy mosódik bele a vízbe, mint a szappanhab.
Hátradől, fejét a tündér felé fordítja a kényelmes támaszon. Térdei sápadt szigetekként emelkednek ki a víz opálos felszínéből, a nyakában lógó medál alját -ettől végül is nem vált meg; amulett, tengerészbabona: hite szerint a vízbefúlástól védi- néha el-eléri egy apró hullám, ahogy kezét is átadja. Bár sosem érdekelte ez, most szinte mégis elszégyelli magát, ahogy a számára ismeretlen eszközzel dolgozik a pillangó. Keze nem egy úré, nem elegáns és puha; bőrkeményedéssel szegélyezett ujjai tengeri munkáról árulkodnak, körmei formája pedig arról, hogy azokat csupán zsebkésével tartja karban.
Ahogy a munkájával elfoglalt tündért figyeli, természetesen észreveszi a köntös állapotát, és azt is, amit az így oly sikertelenül takarni próbál. Nem tehet róla, mert mégiscsak egyszerű férfi; tekintete elréved azon a köntösön kissé. Talán még időben tudja elfordítani onnan, mikor a tündér a bal után a jobb kezét is gondozásba venné.*
- Azt is tudsz? *-pislant a tündér arcára. Hangjába a kíváncsiság mellé más is vegyül: meglepettség és öröm. Egy hajón, ha az sokáig van úton, kevés szórakozási lehetőség van. Nem mindig lehet inni, ha épp vége van a hosszúra nyúló napoknak. A matrózok maguk és egymás szórakoztatására sokszor énekelnek vagy mesélnek valamit; ám a legtöbb matróz hangja nem túl jó, s a dalok és történetek pedig hamar ismétlődni kezdenek. Feljebb fészkelődik ültében, jobbját a pillangó szakértelmére bízza.-* Ha nem fáradtság neked, szívesen meghallgatnám, ahogy énekelsz.
*Ahogy figyeli a kis pillangót, felfedezi rajta azt a fajta odaadással vegyes örömet, amiről nehezen tudja elképzelni, hogy hamis lenne. Sokat, ó, nagyon sokat tudnak eljátszani a nők, ha akarnak, de van, amit képtelenség meghamisítani. Feltámad benne a kíváncsiság a leány iránt. Honnan jött, s hogy került ide? Mi tartja őt itt? De nem teszi fel a kérdéseit. Épp úgy, ahogy egy ilyen helyen ezeket a kérdéseket -komolyan legalábbis- nem teszik fel a vendégeknek, úgy a vendégnek sincs joga ilyesmit firtatni attól, aki épp társaságául került. Így hát csöndben marad. Pontosabban: szótlan.
Hiszen a vállát és hátát nyomó-dögönyöző kezek előcsalják sóhajait; az olajtól síkos bőrön csúszó tenyérélek megtalálják azokat a pontokat, amikről nem is tudta, hogy munkát igényelnek, s épp ezért olykor a levegőt is élesebben veszi. És ahogy a csomók oldódnak izmaiban, úgy oldódik fel benne is valami. A fürdő csöndje és párás melege megnyugtatják elméjét, a tündér odaadása és gondoskodása pedig a lelkét is felüdíti - és erről még csak nem is tudott: hogy erre is igénye lenne. Az elmúlt napok alatt felgyűlt feszültsége ugyanúgy mosódik bele a vízbe, mint a szappanhab.
Hátradől, fejét a tündér felé fordítja a kényelmes támaszon. Térdei sápadt szigetekként emelkednek ki a víz opálos felszínéből, a nyakában lógó medál alját -ettől végül is nem vált meg; amulett, tengerészbabona: hite szerint a vízbefúlástól védi- néha el-eléri egy apró hullám, ahogy kezét is átadja. Bár sosem érdekelte ez, most szinte mégis elszégyelli magát, ahogy a számára ismeretlen eszközzel dolgozik a pillangó. Keze nem egy úré, nem elegáns és puha; bőrkeményedéssel szegélyezett ujjai tengeri munkáról árulkodnak, körmei formája pedig arról, hogy azokat csupán zsebkésével tartja karban.
Ahogy a munkájával elfoglalt tündért figyeli, természetesen észreveszi a köntös állapotát, és azt is, amit az így oly sikertelenül takarni próbál. Nem tehet róla, mert mégiscsak egyszerű férfi; tekintete elréved azon a köntösön kissé. Talán még időben tudja elfordítani onnan, mikor a tündér a bal után a jobb kezét is gondozásba venné.*
- Azt is tudsz? *-pislant a tündér arcára. Hangjába a kíváncsiság mellé más is vegyül: meglepettség és öröm. Egy hajón, ha az sokáig van úton, kevés szórakozási lehetőség van. Nem mindig lehet inni, ha épp vége van a hosszúra nyúló napoknak. A matrózok maguk és egymás szórakoztatására sokszor énekelnek vagy mesélnek valamit; ám a legtöbb matróz hangja nem túl jó, s a dalok és történetek pedig hamar ismétlődni kezdenek. Feljebb fészkelődik ültében, jobbját a pillangó szakértelmére bízza.-* Ha nem fáradtság neked, szívesen meghallgatnám, ahogy énekelsz.
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-20 06:35:19
Üzenet elküldve: 2026-01-20 06:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*Az, hogy a férfi engedi neki, hogy levegye róla a ruhákat, őszinte boldogságot csal a tündér arcára. Olyan odafigyeléssel hálálja meg a kegyet, hogy az már-már szertartásos. Ez az élmény az, ami az igazán nívós bordélyok valódi varázsát adja: istennek lenni az örömök szépséges kertjében. Az éteri imádathoz pedig nem kell más érdem, mint hagyni. Még a legjámborabbaknak is a bőre alá kúszik az érzés, szinte kivétel nélkül. Az emelkedettség pedig szabadon burjánzhat a vendég jogcímének koronája alatt. A finom ujjak érintése, az odaadást csillogó szemek megejtő fénye felkeni a kegyelmes istenséget, s trónjára vezeti ezen az élvezetekkel leterített ösvényen.
Egyedül a nyakláncnál áll meg. Csak tiszteletteljes, néma kérdésként érinti meg az ezüstérmével súlyozott ékszert. Ha kívánja az úr, leveszi azt is, ha nem, úgy hát marad.
Lassacskán összezár körülöttük az illatos pára, ki-ki megtalálja helyét a szolgáltatásban, ahogy feloldódik a kezdeti disszonancia maradéka is. A sóhajok és mélyről morajló nyögések ennek biztos jeleként úsznak a férfi ajkáról a párabodrok közé. Nala pedig alapos munkát végez, míg a kellemes kínokban szinte fáradtan ernyed el a test, s kiold belőle minden feszültség.
Párnázott támaszt helyez a vendég tarkója mögé, hogy kényelmesen megtámaszthassa a fejét. Mellé helyezkedik, s tenyerébe kéri az úr balját. Egy szépen megmunkált kis csont pálcával veszi gondjaiba a körömágy megviselt bőrét. A habkővel elfoszlatja a makacs bőrkeményedések durvaságát, s teszi mindezt olyan meghitt figyelmességgel, hogy hiába szokatlan a dolog a férfi számára, elcsendesíti az emiatt érzett esetleges feszengést is.
A tündér köntöse jócskán átnedvesedett a vendég körüli tesz-veszben, így a sejtető anyag immár egészen nyíltan rajzolja ki Nala formás kis kebleit. A sellő persze nem foglalkozik ezzel. Talán észre se veszi, talán ez is a szolgáltatás része, és az a köntös pont így van kitalálva.*
- Megengeded, hogy énekeljek neked, uram? Vagy az van kedvedre, ha csendben vagyok? *kérdi, miután a férfi balját az olajjal jólesőn átmasszírozva visszaszolgáltatja, s kéri helyére a jobbját.*
*Az, hogy a férfi engedi neki, hogy levegye róla a ruhákat, őszinte boldogságot csal a tündér arcára. Olyan odafigyeléssel hálálja meg a kegyet, hogy az már-már szertartásos. Ez az élmény az, ami az igazán nívós bordélyok valódi varázsát adja: istennek lenni az örömök szépséges kertjében. Az éteri imádathoz pedig nem kell más érdem, mint hagyni. Még a legjámborabbaknak is a bőre alá kúszik az érzés, szinte kivétel nélkül. Az emelkedettség pedig szabadon burjánzhat a vendég jogcímének koronája alatt. A finom ujjak érintése, az odaadást csillogó szemek megejtő fénye felkeni a kegyelmes istenséget, s trónjára vezeti ezen az élvezetekkel leterített ösvényen.
Egyedül a nyakláncnál áll meg. Csak tiszteletteljes, néma kérdésként érinti meg az ezüstérmével súlyozott ékszert. Ha kívánja az úr, leveszi azt is, ha nem, úgy hát marad.
Lassacskán összezár körülöttük az illatos pára, ki-ki megtalálja helyét a szolgáltatásban, ahogy feloldódik a kezdeti disszonancia maradéka is. A sóhajok és mélyről morajló nyögések ennek biztos jeleként úsznak a férfi ajkáról a párabodrok közé. Nala pedig alapos munkát végez, míg a kellemes kínokban szinte fáradtan ernyed el a test, s kiold belőle minden feszültség.
Párnázott támaszt helyez a vendég tarkója mögé, hogy kényelmesen megtámaszthassa a fejét. Mellé helyezkedik, s tenyerébe kéri az úr balját. Egy szépen megmunkált kis csont pálcával veszi gondjaiba a körömágy megviselt bőrét. A habkővel elfoszlatja a makacs bőrkeményedések durvaságát, s teszi mindezt olyan meghitt figyelmességgel, hogy hiába szokatlan a dolog a férfi számára, elcsendesíti az emiatt érzett esetleges feszengést is.
A tündér köntöse jócskán átnedvesedett a vendég körüli tesz-veszben, így a sejtető anyag immár egészen nyíltan rajzolja ki Nala formás kis kebleit. A sellő persze nem foglalkozik ezzel. Talán észre se veszi, talán ez is a szolgáltatás része, és az a köntös pont így van kitalálva.*
- Megengeded, hogy énekeljek neked, uram? Vagy az van kedvedre, ha csendben vagyok? *kérdi, miután a férfi balját az olajjal jólesőn átmasszírozva visszaszolgáltatja, s kéri helyére a jobbját.*
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:31:12
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:31:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Ahogy a legtöbb férfi, zavarát maga is szereti afféle beszéd mögé bújtatni, melynek olykor nincs partja, időnként esetlenül viccelődő, máskor pedig kifejezetten fárasztó. Ez, ahogy azt több generációnyi tapasztalat is alátámasztja, általában működőképes taktika. És lám, most is sikerrel járó megoldás. Egyikük sem szende szűz, ezt illetően nincsenek tévképzetei, így ez a zavar nem is a női-férfi felállásnak szól, hanem annak, hogy mennyire ostobán képes olykor viselkedni. (Mint a legtöbb férfi, általában.) A leány arcán is azt látja, legalábbis szeretné úgy érteni amit lát, hogy azt a vihart sikeresen elűzte amit maga kavart. Ha mindennek az az ára, hogy tóban ázó kárászként festi le magát, hát üsse kő.*
- Ugyan.. *-mosolyodik el, mikor a tündér a bizalmáról beszél. Elütné a dolgot valahogy, s szívesen megkérné őt arra is, hogy ne nevezze úrnak -hiszen nem több közönséges kikötői fickónál, még ha talán azok közül a jobbik fajtának is tartja magát-, de nem tudja hogy ezzel nem roppantana-e meg ismét valami olyat, ami így is elég ingatag. Hiszen a pillangó még csak a kezét se meri teljesen felemelni.-* Persze, rád bízom magam.
*És ezt nem csak udvariasságból mondja. Ha valakiről, akkor erről leányról nem feltételezné hogy bárhogy is ártana neki. Fél lépésnyit közelebb húzódik, mintegy annak jeleként hogy komolyan is gondolja a dolgot, és átadja neki az irányítást. Engedelmesen mozdul hogy megkönnyítse a pillangó dolgát ahogy az levetkőzteti, és a fürdő párás csendjében alig érzi ezt furának. Nem jön zavarba saját pőreségétől, és akkor sem lenne abban, ha a leány végig akarná mérni. De -ahogy azt felfedezi- a pillangó tapintatos és cseppet sem tolakodó. Figyeli ahogy a leány kiválasztja a neki szánt szert, s mikor eljön az ideje, beleereszkedik a dézsába.
Halkan sóhajt fel ahogy a meleg vízbe merül, a fürdősó illata eltölti az orrát. Kellemesnek találja, noha ezt már nem tudná beazonosítani. Fejét a tündér felé fordítva, kíváncsian nézi ahogyan az előkészíti a szappant, és a pillangó kezének néma kérésének engedelmeskedve emeli fel hol ezt, hol azt a karját, vagy helyezkedik úgy, hogy a dörzsölés akadálytalan legyen. Noha kissé még mindig furának találja hogy valaki ilyen odafigyelve és gyengéden fürdeti őt, magában el kell ismernie, hogy ez sokkal, de sokkal kellemesebb érzés, mint amit a lúgszappannal és a gyökérkefével saját magának intézne. Becsukja szemeit ahogy a vékony ujjak a kurtára vágott haját is átmossák, és talán ez az a pont, amikor valóban átadja az irányítást, teljes bizalmával együtt.
Ha a szappanozás kellemesebb volt így, mint ha magának csinálta volna, akkor az egész teljesen új szintre lép akkor, amikor az olaj is használatra kerül. Bár eleinte olykor emlékeztetnie kell magát, hogy ne feszüljön alá a pillangó kezeinek, végül tényleg sikerül ellazulnia; és bár olykor szinte a fájdalom határát súrolja az az alaposság ahogy a tündér dolgozik rajta, az olykor fel-felhangzó sóhajai és apró nyögései arról árulkodnak, hogy kétségtelenül jóleső dologban van része. Igaza volt a tündérnek, gondolja lomhán. Hogy' is mondta..? Áldott sziget és felüdülés. Igaza volt, de még mennyire..!*
*Ahogy a legtöbb férfi, zavarát maga is szereti afféle beszéd mögé bújtatni, melynek olykor nincs partja, időnként esetlenül viccelődő, máskor pedig kifejezetten fárasztó. Ez, ahogy azt több generációnyi tapasztalat is alátámasztja, általában működőképes taktika. És lám, most is sikerrel járó megoldás. Egyikük sem szende szűz, ezt illetően nincsenek tévképzetei, így ez a zavar nem is a női-férfi felállásnak szól, hanem annak, hogy mennyire ostobán képes olykor viselkedni. (Mint a legtöbb férfi, általában.) A leány arcán is azt látja, legalábbis szeretné úgy érteni amit lát, hogy azt a vihart sikeresen elűzte amit maga kavart. Ha mindennek az az ára, hogy tóban ázó kárászként festi le magát, hát üsse kő.*
- Ugyan.. *-mosolyodik el, mikor a tündér a bizalmáról beszél. Elütné a dolgot valahogy, s szívesen megkérné őt arra is, hogy ne nevezze úrnak -hiszen nem több közönséges kikötői fickónál, még ha talán azok közül a jobbik fajtának is tartja magát-, de nem tudja hogy ezzel nem roppantana-e meg ismét valami olyat, ami így is elég ingatag. Hiszen a pillangó még csak a kezét se meri teljesen felemelni.-* Persze, rád bízom magam.
*És ezt nem csak udvariasságból mondja. Ha valakiről, akkor erről leányról nem feltételezné hogy bárhogy is ártana neki. Fél lépésnyit közelebb húzódik, mintegy annak jeleként hogy komolyan is gondolja a dolgot, és átadja neki az irányítást. Engedelmesen mozdul hogy megkönnyítse a pillangó dolgát ahogy az levetkőzteti, és a fürdő párás csendjében alig érzi ezt furának. Nem jön zavarba saját pőreségétől, és akkor sem lenne abban, ha a leány végig akarná mérni. De -ahogy azt felfedezi- a pillangó tapintatos és cseppet sem tolakodó. Figyeli ahogy a leány kiválasztja a neki szánt szert, s mikor eljön az ideje, beleereszkedik a dézsába.
Halkan sóhajt fel ahogy a meleg vízbe merül, a fürdősó illata eltölti az orrát. Kellemesnek találja, noha ezt már nem tudná beazonosítani. Fejét a tündér felé fordítva, kíváncsian nézi ahogyan az előkészíti a szappant, és a pillangó kezének néma kérésének engedelmeskedve emeli fel hol ezt, hol azt a karját, vagy helyezkedik úgy, hogy a dörzsölés akadálytalan legyen. Noha kissé még mindig furának találja hogy valaki ilyen odafigyelve és gyengéden fürdeti őt, magában el kell ismernie, hogy ez sokkal, de sokkal kellemesebb érzés, mint amit a lúgszappannal és a gyökérkefével saját magának intézne. Becsukja szemeit ahogy a vékony ujjak a kurtára vágott haját is átmossák, és talán ez az a pont, amikor valóban átadja az irányítást, teljes bizalmával együtt.
Ha a szappanozás kellemesebb volt így, mint ha magának csinálta volna, akkor az egész teljesen új szintre lép akkor, amikor az olaj is használatra kerül. Bár eleinte olykor emlékeztetnie kell magát, hogy ne feszüljön alá a pillangó kezeinek, végül tényleg sikerül ellazulnia; és bár olykor szinte a fájdalom határát súrolja az az alaposság ahogy a tündér dolgozik rajta, az olykor fel-felhangzó sóhajai és apró nyögései arról árulkodnak, hogy kétségtelenül jóleső dologban van része. Igaza volt a tündérnek, gondolja lomhán. Hogy' is mondta..? Áldott sziget és felüdülés. Igaza volt, de még mennyire..!*
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-19 18:55:54
Üzenet elküldve: 2026-01-19 18:55:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*A lúgszappan és a gyökérkefe említésére Nala ajkára félszeg mosoly settenkedik, amit finoman beharap, s csak vár, leszegett pillákkal. Még egy anya türelme sem ilyen gyengéd az önállóságban szárnyait próbálgató csöppségekhez, mint ami a tündért átjárja. Az, hogy a szemét lesütve tartja nem csak az alázatnak szól, hanem a tiszteletnek is, hiszen a férfi érezhetően igyekszik visszatáncolni, vagy inkább méltóságát megőrizve visszaaraszolni ezen a pallón. A bohókás megjegyzései, a kissé tanácstalanul helyezkedő szavak mindent elmondanak. S ahogy egy odaadást dobbanó szív mindenkor megbocsát, a kis tündér arcán épp úgy, már csak a száradó könnyek nyoma emlékeztet a félreértés keserű ízére, amikor a szabadkozás a kárászhoz ér, s derűs, tiszta lap nyílik Niall fürdésének történetében.*
- Tényleg tudom, uram *pillant fel végül. Az ezüstös íriszek megilletődött hálát ragyognak.* - Megtisztelsz a bizalmaddal.
*De ez a bizalom még nagyon friss és érzékeny, így Nala kezei megállnak a mozdulat felénél, s inkább csak morzsolgatja ujjacskáit. Nem mer a férfi ruhájához nyúlni engedély nélkül.*
- Szabad? *kérdi, mintha egy sebről kellene beleszáradt kötést óvatosan lefejteni. Figyeli a vendég minden rezdülését. Ha inkább maga vetkőzne, már lép is tovább, hogy a dézsát megkerülve, a fürdősóért nyúljon. Ha viszont engedik neki, gyakorlott mozdulatokkal szabadítja meg az urat ruháitól, s azokat gondosan összehajtva a hosszúkás padra teszi.
Kellemes, friss illatot választ, ami épp csak annyira fűszeres, hogy a nyers... Egyszóval vonzón férfias aroma. Olyan figyelmes gyengédséggel vigyázza az úr lényét a feszélyezettségtől, ahogy csak tőle telik. Nem pillant rá, míg a dézsába nem ereszkedik. Mindig úgy fordul, úgy helyezkedik, hogy az intimitás a meghúzott határok mögött maradjon. A fürdősótól opálos víz is inaskodik e bizalmi szolgáltatásban, hogy az illatok, s az eleinte szelíden bizsergető pezsgés mellett az átlátszatlanság is segítsen a vendégnek teljesen ellazulni.
Nala odahúzza a kis háromlábú széket. A szappant egy sűrű, hálós szövésű zsákocskába bujtatja, s a vízben megmártva lágyan átdörzsöli vele az úr karjait, vállát, nyakát. Lemossa a vízbe merített tengeri szivaccsal, aztán a kezére gyűjti a szappanos zsákocskából a dús habot, és finoman a rövid, sötétbarna tincsek közé masszírozza. Nagyon figyel rá, hogy véletlenül se csorogjon a férfi szemébe, akkor a legjobban, mikor a gömbölyű, fa edénykéből leöblíti azt.
Olajat csurgat a tenyerébe, s tudván, hogy az ő ujjacskái nem elég erősek a masszírozáshoz, inkább a tenyere alját használja, ha makacsabb csomókat kell kioldani. Körkörösen és hosszan elnyújtott mozdulatokkal lazítja el a nyak elmerevedett izmait, az elmacskásodott csigolyákat. Elidőzik azokon a tájékokon, ahol úgy érzi, a vendégnek kifejezetten kellemes. Azt pedig a férfira bízza, hogy mindezt csendben kívánja-e élvezni.*
*A lúgszappan és a gyökérkefe említésére Nala ajkára félszeg mosoly settenkedik, amit finoman beharap, s csak vár, leszegett pillákkal. Még egy anya türelme sem ilyen gyengéd az önállóságban szárnyait próbálgató csöppségekhez, mint ami a tündért átjárja. Az, hogy a szemét lesütve tartja nem csak az alázatnak szól, hanem a tiszteletnek is, hiszen a férfi érezhetően igyekszik visszatáncolni, vagy inkább méltóságát megőrizve visszaaraszolni ezen a pallón. A bohókás megjegyzései, a kissé tanácstalanul helyezkedő szavak mindent elmondanak. S ahogy egy odaadást dobbanó szív mindenkor megbocsát, a kis tündér arcán épp úgy, már csak a száradó könnyek nyoma emlékeztet a félreértés keserű ízére, amikor a szabadkozás a kárászhoz ér, s derűs, tiszta lap nyílik Niall fürdésének történetében.*
- Tényleg tudom, uram *pillant fel végül. Az ezüstös íriszek megilletődött hálát ragyognak.* - Megtisztelsz a bizalmaddal.
*De ez a bizalom még nagyon friss és érzékeny, így Nala kezei megállnak a mozdulat felénél, s inkább csak morzsolgatja ujjacskáit. Nem mer a férfi ruhájához nyúlni engedély nélkül.*
- Szabad? *kérdi, mintha egy sebről kellene beleszáradt kötést óvatosan lefejteni. Figyeli a vendég minden rezdülését. Ha inkább maga vetkőzne, már lép is tovább, hogy a dézsát megkerülve, a fürdősóért nyúljon. Ha viszont engedik neki, gyakorlott mozdulatokkal szabadítja meg az urat ruháitól, s azokat gondosan összehajtva a hosszúkás padra teszi.
Kellemes, friss illatot választ, ami épp csak annyira fűszeres, hogy a nyers... Egyszóval vonzón férfias aroma. Olyan figyelmes gyengédséggel vigyázza az úr lényét a feszélyezettségtől, ahogy csak tőle telik. Nem pillant rá, míg a dézsába nem ereszkedik. Mindig úgy fordul, úgy helyezkedik, hogy az intimitás a meghúzott határok mögött maradjon. A fürdősótól opálos víz is inaskodik e bizalmi szolgáltatásban, hogy az illatok, s az eleinte szelíden bizsergető pezsgés mellett az átlátszatlanság is segítsen a vendégnek teljesen ellazulni.
Nala odahúzza a kis háromlábú széket. A szappant egy sűrű, hálós szövésű zsákocskába bujtatja, s a vízben megmártva lágyan átdörzsöli vele az úr karjait, vállát, nyakát. Lemossa a vízbe merített tengeri szivaccsal, aztán a kezére gyűjti a szappanos zsákocskából a dús habot, és finoman a rövid, sötétbarna tincsek közé masszírozza. Nagyon figyel rá, hogy véletlenül se csorogjon a férfi szemébe, akkor a legjobban, mikor a gömbölyű, fa edénykéből leöblíti azt.
Olajat csurgat a tenyerébe, s tudván, hogy az ő ujjacskái nem elég erősek a masszírozáshoz, inkább a tenyere alját használja, ha makacsabb csomókat kell kioldani. Körkörösen és hosszan elnyújtott mozdulatokkal lazítja el a nyak elmerevedett izmait, az elmacskásodott csigolyákat. Elidőzik azokon a tájékokon, ahol úgy érzi, a vendégnek kifejezetten kellemes. Azt pedig a férfira bízza, hogy mindezt csendben kívánja-e élvezni.*
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-19 09:48:28
Üzenet elküldve: 2026-01-19 09:48:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
- Úgy. *-bólint a kis pillangó kérdésére, hangjában annak az értetlenségnek tompa tükörképével, amivel az a kérdés elhangzott. Járt már különleges fürdőben, mikor épp a Sárga Csukára szállítandó árut készítették össze a legénység számára. Ama Tűz-városi fürdőben -legyünk őszinték- örömmel vegyes kíváncsisággal vette igénybe a szolgáltatásokat, ám az más helyzet volt azért. Férfiúi igényei természetesen a mai napig is megmaradtak, ám ezek az igények most, az előző este legurított italoknak köszönhetően szunnyadnak kissé. Így hát most nem vágyik másra, mint a forró vízre, hogy az mossa ki tagjaiból a más-nap ólmos szürkeségét. És hogy miért pont a Sellőházban vágyja ezt a fürdőt, valamelyik közönséges, bármelyik fogadóban megtalálható dézsa helyett? A válasz egyszerű: itt találni a legkellemesebb környezetet hozzá az egész Kikötőben.
Ahogy a tündér engedelmesen feláll, úgy egyenesedik fel maga is. Így már zavartalanul láthatja a belső vihartól nedvessé vált szemeket, a száj sarkában lefelé konyuló bánatot, és nem érti, egyszerűen nem érti: mit mondhatott vagy tehetett, amivel ezt váltotta ki? Durván, közönséges matróz módjára szólalt volna meg, oda sem figyelve? Van rá esély, de a nemrég megivott kupicányi rum aligha volt elég ahhoz, hogy ennyire lealjasodjon.
Amikor a leány megszólal, értetlensége egy pillanatig tovább mélyül, csak hogy aztán beleessen az így keletkező szakadékba, és hogy végül a saját pofáján landoljon az alján. Immár fejében kirakósjátékként pattannak össze a dolgok, és hirtelen megérti, hogy mit értett félre, megérti, hogy nem történt más, csupán az, hogy férfiagyával képtelen volt mást feltételezni a pillangóról, mint hogy.. Ha társaságban valaki előadná ezt a helyzetet egy kupa sör mellett, valószínűleg vidáman kinevetné az illetőt, ám így, hogy maga éli ezt át, nincs nevethetnékje.
Tekintete követi a ruhát igazító kéz mozdulatát, és egy villanásnyi időre meglátja a rejtegetni kívánt nyomokat a bőrön. Mellkasát hirtelen feszíti meg a harag aziránt, aki ezt tette a leánnyal. A harag mellé megvetés keveredik, majd szánalom, megértés és szégyen is. Ez utóbbiak már a tündérnek szólnak, nem annak a hullámsírba való rohadéknak, aki ezt tette vele. Halk, mordulásszerű hümmentéssel fújja ki a levegőt, tekintete újra a leány arcán, szinte kézzel tapinthatónak érzi a belőle áradó… alázatot.*
- Hát, én.. *-ujjháttal megdörgöli az állát, a borosta halkan serceg a mozdulattól-* Én csak a lúgszappant és a gyökérkefét ismerem igazából.
*Szavaival a sarokba állítja a kettejük között felbukkant félreértést, és paravánt igyekszik húzni elé, ahogy azt a tündér tette az imént, hogy ne is legyen szem előtt. Persze a fura, szinte szégyenkező érzés ottmarad a levegőben, ahogy a foltok is a nyak fehér bőrén.*
- Nem sokat tudok arról, hogy hogyan kell használni a fürdősót, vagy az olajokat. *-és ezzel most nem is állít valótlant. Az ilyen holmi általában nem egy közönséges tengerészen szokott kárba veszni.-* Én csak úgy.. Lecsutakolom magam, vagy ázok a vízben, mint kárász a tóban.
*Oldalra biccenti a fejét. Sajnálja a leányt.*
- De te olyannak tűnsz, aki tényleg tudja, hogy mindez mire való. *-a fal menti párkányra állított üvegcsék, dobozkák, ezek-azok felé int-* Ha szánnál rá időt, hogy megmutasd nekem, hogy mit hogyan kell használni, akkor az..
*Egy pillanatra elszorul a torka az újra fellobbanó indulattól, ahogy megint eszébe jutnak a foltok a bőrön.*
- ..elégedetté tenne.
- Úgy. *-bólint a kis pillangó kérdésére, hangjában annak az értetlenségnek tompa tükörképével, amivel az a kérdés elhangzott. Járt már különleges fürdőben, mikor épp a Sárga Csukára szállítandó árut készítették össze a legénység számára. Ama Tűz-városi fürdőben -legyünk őszinték- örömmel vegyes kíváncsisággal vette igénybe a szolgáltatásokat, ám az más helyzet volt azért. Férfiúi igényei természetesen a mai napig is megmaradtak, ám ezek az igények most, az előző este legurított italoknak köszönhetően szunnyadnak kissé. Így hát most nem vágyik másra, mint a forró vízre, hogy az mossa ki tagjaiból a más-nap ólmos szürkeségét. És hogy miért pont a Sellőházban vágyja ezt a fürdőt, valamelyik közönséges, bármelyik fogadóban megtalálható dézsa helyett? A válasz egyszerű: itt találni a legkellemesebb környezetet hozzá az egész Kikötőben.
Ahogy a tündér engedelmesen feláll, úgy egyenesedik fel maga is. Így már zavartalanul láthatja a belső vihartól nedvessé vált szemeket, a száj sarkában lefelé konyuló bánatot, és nem érti, egyszerűen nem érti: mit mondhatott vagy tehetett, amivel ezt váltotta ki? Durván, közönséges matróz módjára szólalt volna meg, oda sem figyelve? Van rá esély, de a nemrég megivott kupicányi rum aligha volt elég ahhoz, hogy ennyire lealjasodjon.
Amikor a leány megszólal, értetlensége egy pillanatig tovább mélyül, csak hogy aztán beleessen az így keletkező szakadékba, és hogy végül a saját pofáján landoljon az alján. Immár fejében kirakósjátékként pattannak össze a dolgok, és hirtelen megérti, hogy mit értett félre, megérti, hogy nem történt más, csupán az, hogy férfiagyával képtelen volt mást feltételezni a pillangóról, mint hogy.. Ha társaságban valaki előadná ezt a helyzetet egy kupa sör mellett, valószínűleg vidáman kinevetné az illetőt, ám így, hogy maga éli ezt át, nincs nevethetnékje.
Tekintete követi a ruhát igazító kéz mozdulatát, és egy villanásnyi időre meglátja a rejtegetni kívánt nyomokat a bőrön. Mellkasát hirtelen feszíti meg a harag aziránt, aki ezt tette a leánnyal. A harag mellé megvetés keveredik, majd szánalom, megértés és szégyen is. Ez utóbbiak már a tündérnek szólnak, nem annak a hullámsírba való rohadéknak, aki ezt tette vele. Halk, mordulásszerű hümmentéssel fújja ki a levegőt, tekintete újra a leány arcán, szinte kézzel tapinthatónak érzi a belőle áradó… alázatot.*
- Hát, én.. *-ujjháttal megdörgöli az állát, a borosta halkan serceg a mozdulattól-* Én csak a lúgszappant és a gyökérkefét ismerem igazából.
*Szavaival a sarokba állítja a kettejük között felbukkant félreértést, és paravánt igyekszik húzni elé, ahogy azt a tündér tette az imént, hogy ne is legyen szem előtt. Persze a fura, szinte szégyenkező érzés ottmarad a levegőben, ahogy a foltok is a nyak fehér bőrén.*
- Nem sokat tudok arról, hogy hogyan kell használni a fürdősót, vagy az olajokat. *-és ezzel most nem is állít valótlant. Az ilyen holmi általában nem egy közönséges tengerészen szokott kárba veszni.-* Én csak úgy.. Lecsutakolom magam, vagy ázok a vízben, mint kárász a tóban.
*Oldalra biccenti a fejét. Sajnálja a leányt.*
- De te olyannak tűnsz, aki tényleg tudja, hogy mindez mire való. *-a fal menti párkányra állított üvegcsék, dobozkák, ezek-azok felé int-* Ha szánnál rá időt, hogy megmutasd nekem, hogy mit hogyan kell használni, akkor az..
*Egy pillanatra elszorul a torka az újra fellobbanó indulattól, ahogy megint eszébe jutnak a foltok a bőrön.*
- ..elégedetté tenne.
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-19 06:29:24
Üzenet elküldve: 2026-01-19 06:29:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*A kis sellő szíve úgy ver, mint egy riadt kolibrié. Ha lehetne, kitörölné magát a létezésből szégyenében, de ha lehetne is, sosem vetemedne arra, hogy a jóvátételtől megfossza gazdáit. A jóvátételtől, amit kötelessége vétke súlyának sokszorosában kárpótlásukra felajánlani.
Az, hogy itt hiba történt, vitathatatlan. A vendégnek megelégedésben kellene elmerülnie, ehelyett ő ilyen szörnyűségesen kellemetlen helyzetbe hozta. Mert a tündér valóságában a hiba csakis az övé lehet. A vendég igényei a talapzat, amin az ő szolgálatra hivatott, jelentéktelen kis létezése áll.
A férfi fürdést illető szavaira felpillant.*
- Magad, uram? *kérdi riadt, döbbent értetlenséggel. A számára magától értetődő dolga segíteni az öltözésben, a vetkezésben, a test igényeiben. S bár odaadása kimeríthetetlen, tudja, hogy olykor nincs óhajuk rá, s ha ilyenkor elküldik, azt éppoly természetes igénynek veszi, és a legnagyobb tiszteletben tartja. De ez itt a Sellőház. Nem egy közfürdő. Nem véletlenül van e szolgáltatásnak borsos ára, s ez nem csupán az illatos szappanokat, olajokat, tiszta dézsát és puha törölközőket takar. A fürdés élvezete ezeken messzemenően túlmutat, s ez a Nagy-Választóhegységen innen tényszerűen nem olyan szerves része a kultúrának, mint ahol Nalaeä nevelkedett.
Talán más sellők kapva kaptak az alkalmon, hogy megspórolhatják az igyekezetet, de a tündér egészen más. Lelkiismeretessége a Ház jó híre és renoméja iránt, az önbecsülését helyettesítő mérce. Ez utóbbit sosem ismerte, értelmezni se tudná igazán. A szolgálat a hálája legtisztább kifejezése azért, hogy annak idején fogadták, mint Kyriel Faraonn úrnő ajándékát az Arany Szerájból. Megvédik és gondját viselik. Hogy élhetne vissza ilyen bizalommal?
Felkel a földről. Hosszú pillái könnyektől nedvesen verdesnek. Nem érti. Nem érti az egészet, de felkel, hiszen elhangzott az óhaj. Aztán hirtelen meglöki a felismerés, hogy a vendég talán azért küldené el, mert úgy hiszi, más szolgáltatás miatt van itt. Természetesen arra is van lehetőség, ha a vendég úgy kívánja, de sokan nem tudják elsőre értelmezni a ledér sellőket, mint fürdőszolgákat. Itt a kurtizán az kurtizán, a szolgáltatása pedig jóval apróbb skatulyában van, mint nyugaton.*
- Ó, én nem... *kezd el szabadkozni* - nem azért... Nekem azt csak a Madám engedélyével... Azóta az eset óta... *Egy pillanatra kiül a zaklatott emlék az arcára, aminek egy sellő arcán sosem lehet helye vendég előtt; így aztán szeppent csapongása még mélyebbre húzza.* - De, de... ha az úr kívánna... *teszi hozzá sietve, immár teljesen belekeveredve az igyekezet és a kötelességek szálaiba. Végül csak beharapja az ajkát és elhallgat. Szégyelli magát, amiért ilyen méltatlan viselkedéssel tönkreteszi az vendég élményét. Leszegett pillantása az elnézését kéri, így némán is. Jobbja finoman visszaigazítja a történések viharában félrecsúszott köntöst, hogy elfedje azokat a kék-zöld foltokat, melyekre a zöld elixírt kereste a pult mögött.*
- A fürdősó felfrissíti a bőrt, az olajok a vállba masszírozva ellazítják az elcsigázott izmokat, a habkő... *nyel egyet, ahogy a hangja kicsit megbicsaklik, de összeszedi magát és a padló színes mozaikjait nézve folytatja.* - A fürdés áldott sziget a mindennapok tengerén. Felüdülés a testnek és a léleknek. Szeretném, hogy uram maradéktalanul elégedetten távozzon. Így ha úgy szeretné, ha az a kívánsága, csak kegyes elnézését kérem a viselkedésemért, és máris távozom.
*Így huny ki egy csillag tündöklő fénye, kinek mindene csupán mások örömére ragyogni.*
*A kis sellő szíve úgy ver, mint egy riadt kolibrié. Ha lehetne, kitörölné magát a létezésből szégyenében, de ha lehetne is, sosem vetemedne arra, hogy a jóvátételtől megfossza gazdáit. A jóvátételtől, amit kötelessége vétke súlyának sokszorosában kárpótlásukra felajánlani.
Az, hogy itt hiba történt, vitathatatlan. A vendégnek megelégedésben kellene elmerülnie, ehelyett ő ilyen szörnyűségesen kellemetlen helyzetbe hozta. Mert a tündér valóságában a hiba csakis az övé lehet. A vendég igényei a talapzat, amin az ő szolgálatra hivatott, jelentéktelen kis létezése áll.
A férfi fürdést illető szavaira felpillant.*
- Magad, uram? *kérdi riadt, döbbent értetlenséggel. A számára magától értetődő dolga segíteni az öltözésben, a vetkezésben, a test igényeiben. S bár odaadása kimeríthetetlen, tudja, hogy olykor nincs óhajuk rá, s ha ilyenkor elküldik, azt éppoly természetes igénynek veszi, és a legnagyobb tiszteletben tartja. De ez itt a Sellőház. Nem egy közfürdő. Nem véletlenül van e szolgáltatásnak borsos ára, s ez nem csupán az illatos szappanokat, olajokat, tiszta dézsát és puha törölközőket takar. A fürdés élvezete ezeken messzemenően túlmutat, s ez a Nagy-Választóhegységen innen tényszerűen nem olyan szerves része a kultúrának, mint ahol Nalaeä nevelkedett.
Talán más sellők kapva kaptak az alkalmon, hogy megspórolhatják az igyekezetet, de a tündér egészen más. Lelkiismeretessége a Ház jó híre és renoméja iránt, az önbecsülését helyettesítő mérce. Ez utóbbit sosem ismerte, értelmezni se tudná igazán. A szolgálat a hálája legtisztább kifejezése azért, hogy annak idején fogadták, mint Kyriel Faraonn úrnő ajándékát az Arany Szerájból. Megvédik és gondját viselik. Hogy élhetne vissza ilyen bizalommal?
Felkel a földről. Hosszú pillái könnyektől nedvesen verdesnek. Nem érti. Nem érti az egészet, de felkel, hiszen elhangzott az óhaj. Aztán hirtelen meglöki a felismerés, hogy a vendég talán azért küldené el, mert úgy hiszi, más szolgáltatás miatt van itt. Természetesen arra is van lehetőség, ha a vendég úgy kívánja, de sokan nem tudják elsőre értelmezni a ledér sellőket, mint fürdőszolgákat. Itt a kurtizán az kurtizán, a szolgáltatása pedig jóval apróbb skatulyában van, mint nyugaton.*
- Ó, én nem... *kezd el szabadkozni* - nem azért... Nekem azt csak a Madám engedélyével... Azóta az eset óta... *Egy pillanatra kiül a zaklatott emlék az arcára, aminek egy sellő arcán sosem lehet helye vendég előtt; így aztán szeppent csapongása még mélyebbre húzza.* - De, de... ha az úr kívánna... *teszi hozzá sietve, immár teljesen belekeveredve az igyekezet és a kötelességek szálaiba. Végül csak beharapja az ajkát és elhallgat. Szégyelli magát, amiért ilyen méltatlan viselkedéssel tönkreteszi az vendég élményét. Leszegett pillantása az elnézését kéri, így némán is. Jobbja finoman visszaigazítja a történések viharában félrecsúszott köntöst, hogy elfedje azokat a kék-zöld foltokat, melyekre a zöld elixírt kereste a pult mögött.*
- A fürdősó felfrissíti a bőrt, az olajok a vállba masszírozva ellazítják az elcsigázott izmokat, a habkő... *nyel egyet, ahogy a hangja kicsit megbicsaklik, de összeszedi magát és a padló színes mozaikjait nézve folytatja.* - A fürdés áldott sziget a mindennapok tengerén. Felüdülés a testnek és a léleknek. Szeretném, hogy uram maradéktalanul elégedetten távozzon. Így ha úgy szeretné, ha az a kívánsága, csak kegyes elnézését kérem a viselkedésemért, és máris távozom.
*Így huny ki egy csillag tündöklő fénye, kinek mindene csupán mások örömére ragyogni.*
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-18 17:53:16
Üzenet elküldve: 2026-01-18 17:53:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Sok dologra számítana egy olyan helyen, mint a Sellőház, akkor, amikor épp az egyik pillangót próbálja magához mérten kedvesen elhessegetni. Például arra, hogy a pillangó kineveti. Vagy kikéri magának a dolgot, esetleg meg is legyinti. Vagy hogy elmegy, de csak hogy két markos legénnyel térjen vissza, akik kipenderítik. Esetleg hogy tudomásul veszik a kérését, legfeljebb ugyanúgy felírják a szolgáltatás árát.
Sok dologra számítana egy olyan helyen, mint a Sellőház.
De erre nem.
Egy szívdobbanásnyi időre szó szerint megdermed ahogy a leány szemében egy pillanatra megcsillanó könnyeket látja, de tényleg csak egy pillanatig láthatja ezt, hiszen a pillangó úgy csuklik össze, mintha megütötték volna. ~Mi a franc?~, fut át a fején, és önkéntelenül is fél lépést elhátrál, mintha bárki is megláthatná őket itt és így, és valóban azt feltételezhetné, hogy megütötte a leányt. Az rezzenti fel dermedtségéből, hogy a pillangó megszólal.*
- Ó, te.. *-sóhajtja. Most mégis mit csináljon? Tanácstalanul fél térdre ereszkedik, hogy ne tornyosuljon úgy a leány fölé.-* Nem kell.. nincs.. nincs mit jóvá tenned.
*Óvatosan megérinti a leány vállát. Ezek után nem biztos benne, hogy ez milyen hatást vált majd ki.*
- Hallod? Nincs semmi baj. Nem csináltál semmit rosszul. Csak.. *-mélyre szívja az aromáktól dús levegőt, tanácstalanul körbe forduló tekintete megakad a dézsán.-* Én csak fürödni akartam. Azzal pedig nem kell, hogy feltartsalak téged. No.. állj csak fel!
*Épp csak annyira simítja kötéltől kissé érdes tenyerét a leány vállára, hogy az megértse a szavakat aláhúzni kívánó mozdulatot. Ha lehet, most talán még inkább az az érzése, hogy a pillangó csupán gyermek, aki megijedt attól, hogy rosszat tett.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 17:54:42
*Sok dologra számítana egy olyan helyen, mint a Sellőház, akkor, amikor épp az egyik pillangót próbálja magához mérten kedvesen elhessegetni. Például arra, hogy a pillangó kineveti. Vagy kikéri magának a dolgot, esetleg meg is legyinti. Vagy hogy elmegy, de csak hogy két markos legénnyel térjen vissza, akik kipenderítik. Esetleg hogy tudomásul veszik a kérését, legfeljebb ugyanúgy felírják a szolgáltatás árát.
Sok dologra számítana egy olyan helyen, mint a Sellőház.
De erre nem.
Egy szívdobbanásnyi időre szó szerint megdermed ahogy a leány szemében egy pillanatra megcsillanó könnyeket látja, de tényleg csak egy pillanatig láthatja ezt, hiszen a pillangó úgy csuklik össze, mintha megütötték volna. ~Mi a franc?~, fut át a fején, és önkéntelenül is fél lépést elhátrál, mintha bárki is megláthatná őket itt és így, és valóban azt feltételezhetné, hogy megütötte a leányt. Az rezzenti fel dermedtségéből, hogy a pillangó megszólal.*
- Ó, te.. *-sóhajtja. Most mégis mit csináljon? Tanácstalanul fél térdre ereszkedik, hogy ne tornyosuljon úgy a leány fölé.-* Nem kell.. nincs.. nincs mit jóvá tenned.
*Óvatosan megérinti a leány vállát. Ezek után nem biztos benne, hogy ez milyen hatást vált majd ki.*
- Hallod? Nincs semmi baj. Nem csináltál semmit rosszul. Csak.. *-mélyre szívja az aromáktól dús levegőt, tanácstalanul körbe forduló tekintete megakad a dézsán.-* Én csak fürödni akartam. Azzal pedig nem kell, hogy feltartsalak téged. No.. állj csak fel!
*Épp csak annyira simítja kötéltől kissé érdes tenyerét a leány vállára, hogy az megértse a szavakat aláhúzni kívánó mozdulatot. Ha lehet, most talán még inkább az az érzése, hogy a pillangó csupán gyermek, aki megijedt attól, hogy rosszat tett.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 17:54:42
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-18 08:01:18
Üzenet elküldve: 2026-01-18 08:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*Így, hogy a megszokott dolgok otthonos rutinjába feledkezik kicsit, lassan megnyugszik a tündér is. Figyelmesen számba veszi a fürdő odakészített kellékeit, elsimít egy ráncot az állványra terített fürdőlepedőn, és helyére igazítja a paravánt. Népe sajátja e végtelenül kecses mozgás, mely hulló virágszirmok légies táncát idézi. Ujjacskái figyelmesen gombolják az inget. A legdrágább selyem vagy egyszerű, duplán varrott vászoning, amit tartósságra szántak, itt nem számít. A vendég Nalaeä szemében olyan felség, akihez sosem mérné magát. Eszébe sem jutna bármit firtatni. Szolgálni nevelték, sosem ismert mást. Alázatos, odaadó természetét olyan kalitkába zárták, melyen az ajtó is nyitva lehet, sosem gondolna rá, hogy kireppenjen.
Az ujjaira simuló kéz érintésére felpillant a férfira. Ezüstös íriszei boldog szolgálatkészséggel várják a vendég óhaját. Ha tehetné, már akkor teljesítené, mikor még csupán gondolat, ezt a szívből jövő vágyat festi finom ecsetével a tündér orcájára az igyekvés. Az a mondat pedig... íjhúr csendes pendülése, fekete nyílvessző suhanása, ahogy átszeli a leget, s a tavasz torkára forrasztja az életet dicsőítő madárfüttyöt. A tündér szép vonásai megdermednek. De még így a riadt kétségbeesés mögött is ott a mosoly, ami nyújtja a lelke minden őszinte odaadását. Mint a vak hit, a bizalom és az értetlenség a kutya szemében, akit a gazdája agyonver a ház mögött.
Nem tud tenni ellene, Nala szemét elfutják a könnyek, s hogy sírásra biggyedő ajka, elkeseredése méltatlan látványát elrejtse, a földre veti magát. Egymásra fordított tenyereire támasztja homlokát az esdeklés nyugaton hagyományos pózában.*
- Bocsáss meg, kegyelmesúr *rebegi zaklatott hangon.* - Méltatlanul álltam eléd, szégyent hoztam a házra. Könyörgök. Könyörgök! Engedd, hogy jóvá tegyem. Vagy hadd küldjek legalább valakit magam helyett, aki megelégedésedre lehet. *Beharapja az ajkát, megálljt parancsol a könnyeinek, mert az ilyesmit a szerájban sem tűrték soha. Csendben vár, míg az úr kegyet vagy szégyent oszt rá ítéletével. De ha azonnal elküldik, ha nem, első útja utána a tiszteletreméltó nagyasszonyhoz vezet majd, hogy megvallja a megbocsáthatatlant, s könyörögjön, hogy hadd kárpótolja az urat és a házat is a saját keresetéből. Fürdő, vacsora, ezen felül beírat a könyvbe még egy tételt ami egyhavi bére költségére, ami szerény, mert a kosztra-kvártéjra és egyéb költségekre megteszi levonásait a Sellőház, így nagyjából 200-210 arany keret a vendég részére, melyből a Ház szolgáltatásait igénybe veheti.
Ez a legkevesebb.*
*Így, hogy a megszokott dolgok otthonos rutinjába feledkezik kicsit, lassan megnyugszik a tündér is. Figyelmesen számba veszi a fürdő odakészített kellékeit, elsimít egy ráncot az állványra terített fürdőlepedőn, és helyére igazítja a paravánt. Népe sajátja e végtelenül kecses mozgás, mely hulló virágszirmok légies táncát idézi. Ujjacskái figyelmesen gombolják az inget. A legdrágább selyem vagy egyszerű, duplán varrott vászoning, amit tartósságra szántak, itt nem számít. A vendég Nalaeä szemében olyan felség, akihez sosem mérné magát. Eszébe sem jutna bármit firtatni. Szolgálni nevelték, sosem ismert mást. Alázatos, odaadó természetét olyan kalitkába zárták, melyen az ajtó is nyitva lehet, sosem gondolna rá, hogy kireppenjen.
Az ujjaira simuló kéz érintésére felpillant a férfira. Ezüstös íriszei boldog szolgálatkészséggel várják a vendég óhaját. Ha tehetné, már akkor teljesítené, mikor még csupán gondolat, ezt a szívből jövő vágyat festi finom ecsetével a tündér orcájára az igyekvés. Az a mondat pedig... íjhúr csendes pendülése, fekete nyílvessző suhanása, ahogy átszeli a leget, s a tavasz torkára forrasztja az életet dicsőítő madárfüttyöt. A tündér szép vonásai megdermednek. De még így a riadt kétségbeesés mögött is ott a mosoly, ami nyújtja a lelke minden őszinte odaadását. Mint a vak hit, a bizalom és az értetlenség a kutya szemében, akit a gazdája agyonver a ház mögött.
Nem tud tenni ellene, Nala szemét elfutják a könnyek, s hogy sírásra biggyedő ajka, elkeseredése méltatlan látványát elrejtse, a földre veti magát. Egymásra fordított tenyereire támasztja homlokát az esdeklés nyugaton hagyományos pózában.*
- Bocsáss meg, kegyelmesúr *rebegi zaklatott hangon.* - Méltatlanul álltam eléd, szégyent hoztam a házra. Könyörgök. Könyörgök! Engedd, hogy jóvá tegyem. Vagy hadd küldjek legalább valakit magam helyett, aki megelégedésedre lehet. *Beharapja az ajkát, megálljt parancsol a könnyeinek, mert az ilyesmit a szerájban sem tűrték soha. Csendben vár, míg az úr kegyet vagy szégyent oszt rá ítéletével. De ha azonnal elküldik, ha nem, első útja utána a tiszteletreméltó nagyasszonyhoz vezet majd, hogy megvallja a megbocsáthatatlant, s könyörögjön, hogy hadd kárpótolja az urat és a házat is a saját keresetéből. Fürdő, vacsora, ezen felül beírat a könyvbe még egy tételt ami egyhavi bére költségére, ami szerény, mert a kosztra-kvártéjra és egyéb költségekre megteszi levonásait a Sellőház, így nagyjából 200-210 arany keret a vendég részére, melyből a Ház szolgáltatásait igénybe veheti.
Ez a legkevesebb.*
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-17 20:06:48
Üzenet elküldve: 2026-01-17 20:06:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Ha tudná, hogy a leány mennyire izgul-aggódik azon, hogy mit gondol róla az öltözéke vagy kissé talán ziláltabb haja miatt, először talán jóízűt nevetne, és majd csak ezután igyekezne megnyugtatni. Ugyanis neki magának szinte egyáltalán nincs jó szeme ahhoz, hogy egy ruhadarabról megállapítsa: az csinosnak számító, csábításra viselt öltözék, vagy csak amolyan pongyola, köntös, amit az ember -tündér- csak úgy gyorsan magára kap. Tapasztalatai és ismeretei ugyan kevéssé mélyek a női öltözködés terén, számára alapvetően elég az, hogy annyit tud: mit hogy kell lehámozni a másikról, ha úgy hozza a helyzet. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, nem csak a leány öltözékének ön-vallott hiányosságát nem fedezi fel, de azt sem, hogy ez mennyire zavarja őt. Ez utóbbi egyaránt jelentheti azt, hogy a pillangó igen jól rejti érzéseit, vagy azt, hogy ő maga vak kissé erre is.
Míg a leány mögött haladva követi őt, rácsodálkozik annak hajszínére. Nemigen látott még hasonlót, és különlegesnek gondolja. Futólag eltöpreng, hogy ez a valódi színe lehet-e, vagy valami furmányos szerrel tesz róla, hogy ilyen legyen. Figyelmét igen hamar magával ragadja az udvar. Járt már erre korábban, nem ismeretlen előtte a hely, de ismét megbámulja. Szeme a tenger végtelenségéhez van szokva, és ez a kis kert számára igazán lenyűgöző. Érzékeit ezután egészen máshogy ostromolja a fürdőterem. Míg kint a szeme, idebent az orra halmozza el megannyi ingerrel. Megpróbálja beazonosítani az illatokat, egészen könnyen boldogul ezzel, hiszen mindenféle fűszert hajózott már.
Mikor a neki szánt dézsához érnek, gyors pillantással felméri a környékét, hogy tudja: mit merre talál majd. Szeme sarkából a paravánnal ügyködő leányt figyeli, de egyébiránt egy hajó zárt terében folyamatosan jelen lévő társasághoz szokottak rutinjával hajol le, hogy rövidszárú csizmái csatját megoldja, és megszabaduljon lábbelijétől. Mikor felegyenesedik, szinte pislogni sincs ideje, a leány már elé is siklik, hogy folytassa azt amit maga már elkezdett, ezúttal az ingen. Kissé félrebiccenti a fejét, és zavartalanul megnézi magának a leány arcát. Arra gondol, hogy egyébként szép teremtés. Vajon Dayaneer rendelte őt is a fürdő mellé? Kinézné a nőből, fogadni merne hogy kaján mosollyal az arcán fogja várni a Varjúban, ha így volt. De mikor intézte volna el? Hiszen nem volt lehetősége külön szólni senkihez. Mikor a leány gondos kis kezei már egészen a nadrág dereka alá tűrt inge aljánál levő gomboknál járnak, felemeli jobbját, és szinte gyengéden érinti meg a madárcsontúnak tűnő szorgos ujjakat.*
- Köszönöm, kedvesem. *-mondja, szájzugáiban halvány mosollyal-* De innentől boldogulni fogok.
*Ha tudná, hogy a leány mennyire izgul-aggódik azon, hogy mit gondol róla az öltözéke vagy kissé talán ziláltabb haja miatt, először talán jóízűt nevetne, és majd csak ezután igyekezne megnyugtatni. Ugyanis neki magának szinte egyáltalán nincs jó szeme ahhoz, hogy egy ruhadarabról megállapítsa: az csinosnak számító, csábításra viselt öltözék, vagy csak amolyan pongyola, köntös, amit az ember -tündér- csak úgy gyorsan magára kap. Tapasztalatai és ismeretei ugyan kevéssé mélyek a női öltözködés terén, számára alapvetően elég az, hogy annyit tud: mit hogy kell lehámozni a másikról, ha úgy hozza a helyzet. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, nem csak a leány öltözékének ön-vallott hiányosságát nem fedezi fel, de azt sem, hogy ez mennyire zavarja őt. Ez utóbbi egyaránt jelentheti azt, hogy a pillangó igen jól rejti érzéseit, vagy azt, hogy ő maga vak kissé erre is.
Míg a leány mögött haladva követi őt, rácsodálkozik annak hajszínére. Nemigen látott még hasonlót, és különlegesnek gondolja. Futólag eltöpreng, hogy ez a valódi színe lehet-e, vagy valami furmányos szerrel tesz róla, hogy ilyen legyen. Figyelmét igen hamar magával ragadja az udvar. Járt már erre korábban, nem ismeretlen előtte a hely, de ismét megbámulja. Szeme a tenger végtelenségéhez van szokva, és ez a kis kert számára igazán lenyűgöző. Érzékeit ezután egészen máshogy ostromolja a fürdőterem. Míg kint a szeme, idebent az orra halmozza el megannyi ingerrel. Megpróbálja beazonosítani az illatokat, egészen könnyen boldogul ezzel, hiszen mindenféle fűszert hajózott már.
Mikor a neki szánt dézsához érnek, gyors pillantással felméri a környékét, hogy tudja: mit merre talál majd. Szeme sarkából a paravánnal ügyködő leányt figyeli, de egyébiránt egy hajó zárt terében folyamatosan jelen lévő társasághoz szokottak rutinjával hajol le, hogy rövidszárú csizmái csatját megoldja, és megszabaduljon lábbelijétől. Mikor felegyenesedik, szinte pislogni sincs ideje, a leány már elé is siklik, hogy folytassa azt amit maga már elkezdett, ezúttal az ingen. Kissé félrebiccenti a fejét, és zavartalanul megnézi magának a leány arcát. Arra gondol, hogy egyébként szép teremtés. Vajon Dayaneer rendelte őt is a fürdő mellé? Kinézné a nőből, fogadni merne hogy kaján mosollyal az arcán fogja várni a Varjúban, ha így volt. De mikor intézte volna el? Hiszen nem volt lehetősége külön szólni senkihez. Mikor a leány gondos kis kezei már egészen a nadrág dereka alá tűrt inge aljánál levő gomboknál járnak, felemeli jobbját, és szinte gyengéden érinti meg a madárcsontúnak tűnő szorgos ujjakat.*
- Köszönöm, kedvesem. *-mondja, szájzugáiban halvány mosollyal-* De innentől boldogulni fogok.
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-17 07:56:07
Üzenet elküldve: 2026-01-17 07:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Selyemfonál//
*A vendég első pillantásra egy kicsit meglepettnek tűnik. Nem csoda, hiszen biztos a fekete hajú félvér várta. De ahogy a második pillantásra végigméri őt, abba a tündér kicsinyt már belepirul. Micsoda szégyen! Ilyen méltatlanul itt állni. Nem csoda, hogy az úr szeme is elkerekedik. Nala szörnyen érzi magát, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a vendéget, és munkaadóit is. Nyel is egyet, mert a lelke mélyéig szalad a gyalázat, amit az úr irányába elkövetett: ilyen szedett-vedett küllemmel elé állni. Az a bátorító mosoly, mellyel a férfi megajándékozza, akkora követ gördít le a kis tündér szívéről, hogy a Nagy-Választóhelység legnagyobb bérce ahhoz képest csizmába keveredett, kellemetlenkedő kis kavics. Végtelenül hálás a kegyért, hogy nem zavarják el szégyenszemre. Nagyon igyekszik hát, hogy megszolgálja a bizalmat.
Hátra-hátrapillant, míg a vendéget átvezeti a belső udvaron, ahol a dús, sokszínű növények tárházából az év minden szakában virágzik valami. A kis tavacska és a csobogó éteri hangulatot kölcsönöz a kertnek, mintha egy másik világba vezetett volna az az ajtó. Az udvar túloldalán található a fürdőterem. A párás levegő szantálfa és ánizs illatú bodrai sejtelmes miliőbe burkolják a falak mozaikos díszítését.
Nala az egyik dézsához vezeti az urat, ahol az előkészített fürdő várja. A fal melletti párkányon díszes üvegcsékben és faragványos tégelyekben sorakoznak a minden igényt kielégítő kellékek. Olajok és tinktúrák, szappanok, fürdősó, tengeri szivacs, habkő, s minden, ami a Sellőház eme méltán kedvelt szolgáltatásához kellhet. Egy kecses állványon több fürdőlepedő és törölköző sorakozik, továbbá egy háromlábú székecske és egy hosszúkás pad, ahová a vendég leteheti a holmiját.
Miután a dézsához értek, Nala beigazítja a meghitt diszkréciót biztosító paravánt, s magától értetődő természetességgel kezdi el gombolni az inget a férfi mellkasán.*
*A vendég első pillantásra egy kicsit meglepettnek tűnik. Nem csoda, hiszen biztos a fekete hajú félvér várta. De ahogy a második pillantásra végigméri őt, abba a tündér kicsinyt már belepirul. Micsoda szégyen! Ilyen méltatlanul itt állni. Nem csoda, hogy az úr szeme is elkerekedik. Nala szörnyen érzi magát, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a vendéget, és munkaadóit is. Nyel is egyet, mert a lelke mélyéig szalad a gyalázat, amit az úr irányába elkövetett: ilyen szedett-vedett küllemmel elé állni. Az a bátorító mosoly, mellyel a férfi megajándékozza, akkora követ gördít le a kis tündér szívéről, hogy a Nagy-Választóhelység legnagyobb bérce ahhoz képest csizmába keveredett, kellemetlenkedő kis kavics. Végtelenül hálás a kegyért, hogy nem zavarják el szégyenszemre. Nagyon igyekszik hát, hogy megszolgálja a bizalmat.
Hátra-hátrapillant, míg a vendéget átvezeti a belső udvaron, ahol a dús, sokszínű növények tárházából az év minden szakában virágzik valami. A kis tavacska és a csobogó éteri hangulatot kölcsönöz a kertnek, mintha egy másik világba vezetett volna az az ajtó. Az udvar túloldalán található a fürdőterem. A párás levegő szantálfa és ánizs illatú bodrai sejtelmes miliőbe burkolják a falak mozaikos díszítését.
Nala az egyik dézsához vezeti az urat, ahol az előkészített fürdő várja. A fal melletti párkányon díszes üvegcsékben és faragványos tégelyekben sorakoznak a minden igényt kielégítő kellékek. Olajok és tinktúrák, szappanok, fürdősó, tengeri szivacs, habkő, s minden, ami a Sellőház eme méltán kedvelt szolgáltatásához kellhet. Egy kecses állványon több fürdőlepedő és törölköző sorakozik, továbbá egy háromlábú székecske és egy hosszúkás pad, ahová a vendég leteheti a holmiját.
Miután a dézsához értek, Nala beigazítja a meghitt diszkréciót biztosító paravánt, s magától értetődő természetességgel kezdi el gombolni az inget a férfi mellkasán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3191-3210