Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 21:12:07
Üzenet elküldve: 2024-03-17 21:12:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az a kis nevetés. Folyamatosan egyre nagyobb lánggal ég, és meglehetősen élvezi, hogy a másik kénye-kedve szerint játszadozik rajta és elégedett magával. Mai pedig azzal elégedett, amit kap, pedig, mint azt megbeszélték, ez még mind semmi. Annyira várja azt, hogy megmutassa a többit, ami benne van, hogy szinte elég alatta az asztal. Még a kényelmetlensége sem zavarja. Ha épp nem a másik testét simítja, akkor a bútor lapjába mélyeszti körmeit, ami csodaszámba menne, ha nem hagyná ott legalább öt körmének maradandó nyomát. Már tényleg nagyon nehezen bír magával, de letaglózza minden pillanat, amikor egy újabb csók kerül bőrére. Megfeszül a teste, már rettenetesen kívánja, hogy megszabadítsa a nadrágjától, s ez kínzóan lassan meg is történik. Ennek hevében a már jól ismert mozdulattal tolja el magától a férfit, ha hagyja, hogy egy kicsit ő is érvényesülhessen. Végigcsókolja a nyakát, s a kulcscsontját, ami úgy tűnik most a gyengéjévé vált. Már nem akar finomkodni, vagy elnyújtani minden mozdulatot, de ezt végképp nem... ki akarja oldani az övet, s legalább a bokájáig letornázni róla a nadrágot, hogy végre utat biztosítson maguknak. Egy ponton ismét halkan felnevet ő is, amikor tudatosul benne, hogy mennyire el tudta venni az eszét a másik, s arról is megfeledkezett, hogy hol is vannak. Talán a sóhajok már rég hallatszódnak a paraván mögül és gyanítja, hogy ez is a "még mindig semmi" kategóriába tartozik. Mi jöhet még? Most már nem mondd semmit. Egy elnyújtott pillanatig csak bámul a másik zöldjeibe, beharapva ajkát, bólintania sem kell, mert úgy is kiolvasható íriszeinek minden csillanásából, hogy most akarja és tényleg eljött az idő.*
*Az a kis nevetés. Folyamatosan egyre nagyobb lánggal ég, és meglehetősen élvezi, hogy a másik kénye-kedve szerint játszadozik rajta és elégedett magával. Mai pedig azzal elégedett, amit kap, pedig, mint azt megbeszélték, ez még mind semmi. Annyira várja azt, hogy megmutassa a többit, ami benne van, hogy szinte elég alatta az asztal. Még a kényelmetlensége sem zavarja. Ha épp nem a másik testét simítja, akkor a bútor lapjába mélyeszti körmeit, ami csodaszámba menne, ha nem hagyná ott legalább öt körmének maradandó nyomát. Már tényleg nagyon nehezen bír magával, de letaglózza minden pillanat, amikor egy újabb csók kerül bőrére. Megfeszül a teste, már rettenetesen kívánja, hogy megszabadítsa a nadrágjától, s ez kínzóan lassan meg is történik. Ennek hevében a már jól ismert mozdulattal tolja el magától a férfit, ha hagyja, hogy egy kicsit ő is érvényesülhessen. Végigcsókolja a nyakát, s a kulcscsontját, ami úgy tűnik most a gyengéjévé vált. Már nem akar finomkodni, vagy elnyújtani minden mozdulatot, de ezt végképp nem... ki akarja oldani az övet, s legalább a bokájáig letornázni róla a nadrágot, hogy végre utat biztosítson maguknak. Egy ponton ismét halkan felnevet ő is, amikor tudatosul benne, hogy mennyire el tudta venni az eszét a másik, s arról is megfeledkezett, hogy hol is vannak. Talán a sóhajok már rég hallatszódnak a paraván mögül és gyanítja, hogy ez is a "még mindig semmi" kategóriába tartozik. Mi jöhet még? Most már nem mondd semmit. Egy elnyújtott pillanatig csak bámul a másik zöldjeibe, beharapva ajkát, bólintania sem kell, mert úgy is kiolvasható íriszeinek minden csillanásából, hogy most akarja és tényleg eljött az idő.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:45:20
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Egyre csak fogy róluk a ruha. Még a karja látványa se váltott ki a másikból kellemetlen érzéseket. Nem kapja le róla a szemét, nem húzza el a száját. Azok a kékek továbbra is falják őt. Ahogy az ajkak is, de az elf se marad ebben adós. Ahogy a világos bőr egyre nagyobb felületekben válik szabaddá úgy járja be annak felületét. Kissé felcserélődtek a szerepek. Sikerült elérnie, hogy az úrnő megadja magát neki. Annak szavaira széles vigyora mögül sokat sejtető elégedett kuncogás tör fel. Korábban, azt kérte a másik, hogy mutasson meg mindent. Int pedig szereti megadni a módját a dolgoknak. Most visszakapja a másik, azt ahogy a csókok kapcsán kiéheztette a férfit. Most ő az aki kiélvez minden pillanatot miközben lassú szinte idegőrlő érzékiséggel kínozza a másik idegeit. A sellők irigykedhetnek a lányra. Nemcsak, hogy sikerült elcsábítania a csinos és figyelmes elf orvost akinek ők tegnap egész este udvaroltak, de olyan törődésben részesíti őt a férfi amit a pénzért kapott gyönyörökért nem szokás adni. Csak mikor már úgy érzi kellően kiéheztette az úrnőt és mikor már maga se bír a nadrágjában megmaradni akkor térne rá, hogy végre alulról is felszabadítsa a másikat. Közben persze tekintetét ismét azokba a kékekbe fúrná. Tekintetével szavak nélkül üzeni: "Eljött az idő."*
*Egyre csak fogy róluk a ruha. Még a karja látványa se váltott ki a másikból kellemetlen érzéseket. Nem kapja le róla a szemét, nem húzza el a száját. Azok a kékek továbbra is falják őt. Ahogy az ajkak is, de az elf se marad ebben adós. Ahogy a világos bőr egyre nagyobb felületekben válik szabaddá úgy járja be annak felületét. Kissé felcserélődtek a szerepek. Sikerült elérnie, hogy az úrnő megadja magát neki. Annak szavaira széles vigyora mögül sokat sejtető elégedett kuncogás tör fel. Korábban, azt kérte a másik, hogy mutasson meg mindent. Int pedig szereti megadni a módját a dolgoknak. Most visszakapja a másik, azt ahogy a csókok kapcsán kiéheztette a férfit. Most ő az aki kiélvez minden pillanatot miközben lassú szinte idegőrlő érzékiséggel kínozza a másik idegeit. A sellők irigykedhetnek a lányra. Nemcsak, hogy sikerült elcsábítania a csinos és figyelmes elf orvost akinek ők tegnap egész este udvaroltak, de olyan törődésben részesíti őt a férfi amit a pénzért kapott gyönyörökért nem szokás adni. Csak mikor már úgy érzi kellően kiéheztette az úrnőt és mikor már maga se bír a nadrágjában megmaradni akkor térne rá, hogy végre alulról is felszabadítsa a másikat. Közben persze tekintetét ismét azokba a kékekbe fúrná. Tekintetével szavak nélkül üzeni: "Eljött az idő."*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:06:39
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:06:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Végre. Végre megszabadította a másikat attól a sokat takaró ingtől, amit csak páncélként érzett maguk között. Kíváncsi minden egyes részletére, vonalára. Nem vágyott semmi különlegesre, vagy kidolgozott izmokra, csakis a másikra, úgy ahogy van. Természetesen mindent lát, a csonka kart, a tetoválást, de ettől csak még valódibb az egész. Teljes valójában akarja. Még csak egy enyhe megrökönyödést sem súg a szeme, hiszen nem is történt ilyen. A mosolya csak azt láttatja, hogy neki ez most így a jó és nem is kellene máshogy. S pillanatokon belül, már rajta is fekszik a másik, megszabadítva őt is az anyagtól, amiből szívesen bújik ki, hogy ne lehessen köztük, mert ugyanolyan akadályozó tényező, mint a másiké.
A csábítás olyannyira sikeres, hogy meg is adta magát az elfnek teljesen. Nincs visszakozás, nincsenek gátló tényezők, vagy gondolatok. Csak ott fekszik előtte már félig pőrén, s látványosan fut végig a libabőr a részein a csókok nyomán. Mindent akar. Kezei egy pillanatra sem állnak meg, de beleveszik az érzésbe, s hagyja magát végigkóstolni, oda pakolta elé a svédasztalt és azt vesz el belőle, amit csak akar, ő pedig büszkén adja az ízletes falatokat. Vékony, törékeny alakját szabadon mutatja neki, láthatja a kerek, ámbár pontosan alkatához illő kebleket, s eztán attól szabadítja meg, amitől csak akarja.*
- Ez ma a tiéd. *Rebegi, elégedett, büszke vigyorral, mikor épp nem az ajkát, hanem valamely testrészét kóstolja. Már szétfeszíti a testét a vágy, hogy teljes egészében megkaphassa az elfet, de ez a kín is egészen édes.*
*Végre. Végre megszabadította a másikat attól a sokat takaró ingtől, amit csak páncélként érzett maguk között. Kíváncsi minden egyes részletére, vonalára. Nem vágyott semmi különlegesre, vagy kidolgozott izmokra, csakis a másikra, úgy ahogy van. Természetesen mindent lát, a csonka kart, a tetoválást, de ettől csak még valódibb az egész. Teljes valójában akarja. Még csak egy enyhe megrökönyödést sem súg a szeme, hiszen nem is történt ilyen. A mosolya csak azt láttatja, hogy neki ez most így a jó és nem is kellene máshogy. S pillanatokon belül, már rajta is fekszik a másik, megszabadítva őt is az anyagtól, amiből szívesen bújik ki, hogy ne lehessen köztük, mert ugyanolyan akadályozó tényező, mint a másiké.
A csábítás olyannyira sikeres, hogy meg is adta magát az elfnek teljesen. Nincs visszakozás, nincsenek gátló tényezők, vagy gondolatok. Csak ott fekszik előtte már félig pőrén, s látványosan fut végig a libabőr a részein a csókok nyomán. Mindent akar. Kezei egy pillanatra sem állnak meg, de beleveszik az érzésbe, s hagyja magát végigkóstolni, oda pakolta elé a svédasztalt és azt vesz el belőle, amit csak akar, ő pedig büszkén adja az ízletes falatokat. Vékony, törékeny alakját szabadon mutatja neki, láthatja a kerek, ámbár pontosan alkatához illő kebleket, s eztán attól szabadítja meg, amitől csak akarja.*
- Ez ma a tiéd. *Rebegi, elégedett, büszke vigyorral, mikor épp nem az ajkát, hanem valamely testrészét kóstolja. Már szétfeszíti a testét a vágy, hogy teljes egészében megkaphassa az elfet, de ez a kín is egészen édes.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 19:44:16
Üzenet elküldve: 2024-03-17 19:44:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nem ok nélkül volt kérve az a paraván. Valóban már első találkozásukkor mikor találkozott kettejük tekintete akkor volt köztük valami. Az elf pedig kíváncsivá vált, hogy jól látta-e azt amit akkor látni vélt. Nos, a kialakult helyzet, azt igazolja, hogy jól látta. Hagyja, hogy megszabadítsák a felsőjétől. Kidolgozottnak még túlzással se nevezhető test, csonka kar és egy talán említésre méltó tetoválás. Egy művelt személy sovány teste amit megviselt az élet. Sebhelyek viszont nincsenek rajta. Hencegő szavaival sikerül megnevettetnie a másikat. A külvilág meg is szűnik ahogy ismét egymásnak esnek. Ott csókolják a másikat ahol csak tudják, hallja ahogy egy csizma puffan a földön, ami csak még inkább vadítja és egyértelművé teszi a doki számára. Túl sok a ruha. Következő célpont a lány felsője. Ahogy a gombok engednek úgy csusszan egyre lejjebb a másikon a szabaddá váló testrészeket az ajkaival felfedezni. Meg akarja hódítani az úrnőt. Pontról-pontra haladva fokozatosan elcsábítani minden testrészét.*
*Nem ok nélkül volt kérve az a paraván. Valóban már első találkozásukkor mikor találkozott kettejük tekintete akkor volt köztük valami. Az elf pedig kíváncsivá vált, hogy jól látta-e azt amit akkor látni vélt. Nos, a kialakult helyzet, azt igazolja, hogy jól látta. Hagyja, hogy megszabadítsák a felsőjétől. Kidolgozottnak még túlzással se nevezhető test, csonka kar és egy talán említésre méltó tetoválás. Egy művelt személy sovány teste amit megviselt az élet. Sebhelyek viszont nincsenek rajta. Hencegő szavaival sikerül megnevettetnie a másikat. A külvilág meg is szűnik ahogy ismét egymásnak esnek. Ott csókolják a másikat ahol csak tudják, hallja ahogy egy csizma puffan a földön, ami csak még inkább vadítja és egyértelművé teszi a doki számára. Túl sok a ruha. Következő célpont a lány felsője. Ahogy a gombok engednek úgy csusszan egyre lejjebb a másikon a szabaddá váló testrészeket az ajkaival felfedezni. Meg akarja hódítani az úrnőt. Pontról-pontra haladva fokozatosan elcsábítani minden testrészét.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:50:00
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:50:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ha ez egy terv volt, akkor egészen jól sikerült és célba ért. Ha nem, akkor hát útba esett. Mai előző este még elképzelhetetlennek tartotta, hogy más ágyában, illetve asztalán kössön ki, de minden megváltozhat egyetlen perc alatt. Vagy inkább pillantás alatt. Amikor először néztek egymás szemeibe, már talán el is lehetett könyvelni, hogy nem maradhat annyiban. Tegnap még menekülőre fogta, ma pedig ő akarja. Érezni a másik bőrének tapintását, csak még jobban tüzeli. Akarja látni is, nem csak tapintani, így hát megpróbálkozik azzal, hogy megszabadítja ingétől a férfit, de legalábbis ki akarja bújtatni belőle amennyire csak lehet. Eztán újra szót váltanak, amire a lány édesen felnevet. Tudja hogyan játsszanak egymással és ez őt is magabiztosabbá teszi, pedig az elmúlt percekben sem feszengett.*
- Akkor mutass meg mindent! *Csak, hogy keretes legyen a szerkezet. Így indult, bár nem szeretné, hogy így fejeződjön be, így hát még jobban egymásba fonódnak. Az asztalon fekve találja magát és a fölé magasodó kutatja minden porcikáját, kóstolja, ő pedig úgy mar finoman a bőrébe, hogy biztassa arról, hogy abba ne merje hagyni. A sóhajok szaporodnak, minden újabb csók a nyakára egy igézet. Le is rúgja csizmáját, már amennyi mozgástere van. Kezei éppen úgy járják be az elf testét, úgy csókolja annak nyakát, vagy éppen ajkát, amit ér, mint a másik. Nem kérdés, itt és most tökéletesen összepasszolnak. A züllött kalóz a nemességét hátrahagyó lánnyal. Talán tényleg ez volt a legjobb döntés, ott kellett hagyni, hiszen akkor ilyen élményben nem lett volna része. Ki akar kivénhedt urakkal kényszerből hetyegni új névért cserébe, ha itt az lehet, aki akar. És most az akar lenni, akit ez a szőke ostromol, majd várként bevesz. *
*Ha ez egy terv volt, akkor egészen jól sikerült és célba ért. Ha nem, akkor hát útba esett. Mai előző este még elképzelhetetlennek tartotta, hogy más ágyában, illetve asztalán kössön ki, de minden megváltozhat egyetlen perc alatt. Vagy inkább pillantás alatt. Amikor először néztek egymás szemeibe, már talán el is lehetett könyvelni, hogy nem maradhat annyiban. Tegnap még menekülőre fogta, ma pedig ő akarja. Érezni a másik bőrének tapintását, csak még jobban tüzeli. Akarja látni is, nem csak tapintani, így hát megpróbálkozik azzal, hogy megszabadítja ingétől a férfit, de legalábbis ki akarja bújtatni belőle amennyire csak lehet. Eztán újra szót váltanak, amire a lány édesen felnevet. Tudja hogyan játsszanak egymással és ez őt is magabiztosabbá teszi, pedig az elmúlt percekben sem feszengett.*
- Akkor mutass meg mindent! *Csak, hogy keretes legyen a szerkezet. Így indult, bár nem szeretné, hogy így fejeződjön be, így hát még jobban egymásba fonódnak. Az asztalon fekve találja magát és a fölé magasodó kutatja minden porcikáját, kóstolja, ő pedig úgy mar finoman a bőrébe, hogy biztassa arról, hogy abba ne merje hagyni. A sóhajok szaporodnak, minden újabb csók a nyakára egy igézet. Le is rúgja csizmáját, már amennyi mozgástere van. Kezei éppen úgy járják be az elf testét, úgy csókolja annak nyakát, vagy éppen ajkát, amit ér, mint a másik. Nem kérdés, itt és most tökéletesen összepasszolnak. A züllött kalóz a nemességét hátrahagyó lánnyal. Talán tényleg ez volt a legjobb döntés, ott kellett hagyni, hiszen akkor ilyen élményben nem lett volna része. Ki akar kivénhedt urakkal kényszerből hetyegni új névért cserébe, ha itt az lehet, aki akar. És most az akar lenni, akit ez a szőke ostromol, majd várként bevesz. *
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:30:23
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:30:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Egy kis cicázás a játék része. Egyből szobára vinni a másikat túl egyértelmű. El kell érni, hogy ő akarjon oda eljutni ha pedig mégsem úgy alakul akkor tökéletes itt az asztalon is. Hogy az úrnőnek is abban nem volt biztos, de egyértelműen kellemes meglepetés. Érzi ahogy szinte követelőzőn kulcsolják őt körbe azok a lábak és hallja ahogy az első sóhaj kiszökik a másik ajkai közül. Széles farkasvigyor húzódik a szájára. Mikor minden úgy alakul ahogy ő, azt eltervezte. Keze végig simít az őt kulcsoló combokon, a bokán, majd onnan visszaindul és a felső anyaga alá csusszan, hogy azt a hátat közvetlenül végigsimítsa. Közben érzi saját inge alatt is a két kutakodó kezet. Számára innentől nincs megállás. Ezt látja azokban a kékekben is mikor egy pillanatra elszakadnak egymás bőrének kóstolgatásától. Az ezt követő szavakra pedig egy büszke vigyor jelenik meg a képén.*
-És még nem láttál semmit.
*Ez már a nagypofájú kalóz magabiztossága. Ahogy újra egymásnak esnek az elf nem is fogná magát tovább vissza. Keze a lány hátán maradt úgyhogy lassan végig is fektetné őt az asztalon, hogy most már szinte rámászva folytassa minden szabad részének felfalását. Egyre szenvedélyesebben csókolja és szívja, azt a nyakat.*
*Egy kis cicázás a játék része. Egyből szobára vinni a másikat túl egyértelmű. El kell érni, hogy ő akarjon oda eljutni ha pedig mégsem úgy alakul akkor tökéletes itt az asztalon is. Hogy az úrnőnek is abban nem volt biztos, de egyértelműen kellemes meglepetés. Érzi ahogy szinte követelőzőn kulcsolják őt körbe azok a lábak és hallja ahogy az első sóhaj kiszökik a másik ajkai közül. Széles farkasvigyor húzódik a szájára. Mikor minden úgy alakul ahogy ő, azt eltervezte. Keze végig simít az őt kulcsoló combokon, a bokán, majd onnan visszaindul és a felső anyaga alá csusszan, hogy azt a hátat közvetlenül végigsimítsa. Közben érzi saját inge alatt is a két kutakodó kezet. Számára innentől nincs megállás. Ezt látja azokban a kékekben is mikor egy pillanatra elszakadnak egymás bőrének kóstolgatásától. Az ezt követő szavakra pedig egy büszke vigyor jelenik meg a képén.*
-És még nem láttál semmit.
*Ez már a nagypofájú kalóz magabiztossága. Ahogy újra egymásnak esnek az elf nem is fogná magát tovább vissza. Keze a lány hátán maradt úgyhogy lassan végig is fektetné őt az asztalon, hogy most már szinte rámászva folytassa minden szabad részének felfalását. Egyre szenvedélyesebben csókolja és szívja, azt a nyakat.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:03:02
Üzenet elküldve: 2024-03-17 18:03:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Így már sokkal kényelmesebb. Talán mindig arra vágyott, amikor valami romantikus regény akadt a kezébe, hogy gyertyafénynél puha ágyban leheljék rá ezeket a csókokat, de mivel most cseppet sem ilyen helyzetben van, rá kell eszmélnie, hogy sokkal nagyobb izgalom ez, mintha a szobájába ráncigálta volna őt a másik. Talán akkor egyértelmű nemet mondott volna minden próbálkozásra, hiszen játszotta az úrnőt. De egy ilyen központi, mégis elszeparált helyen valami új tör elő belőle, s neki tökéletesen megfelelne az a züllött kalóz is. Mi is édesebb annál, amikor előkerül az igazi, el nem nyomott én. Mosolyog saját magán, mindig valami újra derül fény arra vonatkozóan, hogy ki is ő.
Mondatára nem rest az elf ismételgetni a nevét, talán először sejlik fel benne, hogy mennyire jól esne hasonlóan kimondani a másikét is, de nem. Talán elvenné tőle az egész varázst. A rejtélyes gyógyító, aki most rajta dolgozik. Milyen szép is ez.
Az asztalon ülve sokkal könnyebben éri a másikat, s arrébb tessékelve körülöttük minden poharat és hamutálat, még több helyük akad, de ő mégis a lábait kulcsolja át a vele szemben lévőn. Az pedig végre megízleli a hegyeske füleit, tovább játszadozva csókjaival a nyakán. Ekkor hallatszik ki az első halk, de mindent eláruló sóhaj is fogai közül. Ha lehet, még közelebb vonja magát a hosszúéletűhöz, érezve, ahogy a combjára siklik annak keze. Már a nadrág anyaga is zavarja, mert nem érzi mindenét úgy, ahogy azt szeretné. A lengébbnek mondható karcsú szabású ing csak az, amivel könnyebben játszhat a másik, hogy tiszta bőrfelületet érjen. Ő is megpróbál ilyet keresni és utat szeretne törni a másik felsőrésze alá. Milyen jól nézne ki csak egy orvosi köpenyben. Fantáziál. Kinek nem vonzó valaki, aki sokat tud és azt a ruhája is hirdeti valamilyen formában? Elveti, neki mindegy mi van a másikon, csak kerüljön lejjebb róla. Egy kis ideig elszakítja magát az ízlelgetésből és mélyen néz azokba a zöldekbe.*
- Így kell inspirálni. *Mosolyában semmi kisasszonyos nincs éppen, csak a vegytiszta vágyakozás, közben pedig kutatja tovább a másikhoz vezető utat, majd ő keresi a kulcscsont mérgező vonalait, a nyakat, hogy mindent kipuhatoljon magának csókjaival.*
*Így már sokkal kényelmesebb. Talán mindig arra vágyott, amikor valami romantikus regény akadt a kezébe, hogy gyertyafénynél puha ágyban leheljék rá ezeket a csókokat, de mivel most cseppet sem ilyen helyzetben van, rá kell eszmélnie, hogy sokkal nagyobb izgalom ez, mintha a szobájába ráncigálta volna őt a másik. Talán akkor egyértelmű nemet mondott volna minden próbálkozásra, hiszen játszotta az úrnőt. De egy ilyen központi, mégis elszeparált helyen valami új tör elő belőle, s neki tökéletesen megfelelne az a züllött kalóz is. Mi is édesebb annál, amikor előkerül az igazi, el nem nyomott én. Mosolyog saját magán, mindig valami újra derül fény arra vonatkozóan, hogy ki is ő.
Mondatára nem rest az elf ismételgetni a nevét, talán először sejlik fel benne, hogy mennyire jól esne hasonlóan kimondani a másikét is, de nem. Talán elvenné tőle az egész varázst. A rejtélyes gyógyító, aki most rajta dolgozik. Milyen szép is ez.
Az asztalon ülve sokkal könnyebben éri a másikat, s arrébb tessékelve körülöttük minden poharat és hamutálat, még több helyük akad, de ő mégis a lábait kulcsolja át a vele szemben lévőn. Az pedig végre megízleli a hegyeske füleit, tovább játszadozva csókjaival a nyakán. Ekkor hallatszik ki az első halk, de mindent eláruló sóhaj is fogai közül. Ha lehet, még közelebb vonja magát a hosszúéletűhöz, érezve, ahogy a combjára siklik annak keze. Már a nadrág anyaga is zavarja, mert nem érzi mindenét úgy, ahogy azt szeretné. A lengébbnek mondható karcsú szabású ing csak az, amivel könnyebben játszhat a másik, hogy tiszta bőrfelületet érjen. Ő is megpróbál ilyet keresni és utat szeretne törni a másik felsőrésze alá. Milyen jól nézne ki csak egy orvosi köpenyben. Fantáziál. Kinek nem vonzó valaki, aki sokat tud és azt a ruhája is hirdeti valamilyen formában? Elveti, neki mindegy mi van a másikon, csak kerüljön lejjebb róla. Egy kis ideig elszakítja magát az ízlelgetésből és mélyen néz azokba a zöldekbe.*
- Így kell inspirálni. *Mosolyában semmi kisasszonyos nincs éppen, csak a vegytiszta vágyakozás, közben pedig kutatja tovább a másikhoz vezető utat, majd ő keresi a kulcscsont mérgező vonalait, a nyakat, hogy mindent kipuhatoljon magának csókjaival.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 17:35:41
Üzenet elküldve: 2024-03-17 17:35:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az a mosoly. A férfi érteni véli, hogy mi játszódik le a másikban. Más körülmények közt minden bizonnyal nem így reagálna erre, de most már túl sok minden történt vele. Ha valaki rá vágyik az benne is képes a tüzet gerjeszteni, de neki nem igénye az ilyesmi. Neki önmagukban a hangulat is elég szokott lenni. Az egyéb igényeit be tudja mesélni is magának. De a nő másnak tűnik. A szavaira a doki megismétli szinte még több vággyal a nevét.*
-Mai!
*Aztán a nő felcsüccsen az asztalra és az eddig tartóztató kéz ismét határozottabban visszahúzza. A férfinek nem is kell sok. Újra bukik is azokra az ajkakra. Keze közben neki is végigsiklik a másik hátán, bármilyen szabad bőrfelületet keresve, hogy végigsimítson rajta. Annak ellenére, hogy szereti az úriembert vagy a kedves doktorbácsit játszani, de az elf a lelke mélyén megmaradt züllött kalóznak. Neki már akkor elegek voltak azok a paravánok bármire mikor kérte őket. Sőt, az igazság az, hogy azok csak a lány miatt lettek kérve. Tőle nem áll távol az asztalra fektetés se és úgy gondolja itt a Sellőben nem akadnak fenn az ilyen apróságokon. Kezével félre is söpörné az asztalon található dolgokat, hogy egy kis helyet teremtsen akármire is és közben annyira eltávolodna a lánytól, hogy közvetlen közelről a fülébe búghasson.*
-Mai!
*Majd nyelvét finoman végig is vezetné azokon a hallószerveken, hogy utána a kecses nyakra tapadjon rá. Szabad keze pedig közben a másik combjára téved.*
*Az a mosoly. A férfi érteni véli, hogy mi játszódik le a másikban. Más körülmények közt minden bizonnyal nem így reagálna erre, de most már túl sok minden történt vele. Ha valaki rá vágyik az benne is képes a tüzet gerjeszteni, de neki nem igénye az ilyesmi. Neki önmagukban a hangulat is elég szokott lenni. Az egyéb igényeit be tudja mesélni is magának. De a nő másnak tűnik. A szavaira a doki megismétli szinte még több vággyal a nevét.*
-Mai!
*Aztán a nő felcsüccsen az asztalra és az eddig tartóztató kéz ismét határozottabban visszahúzza. A férfinek nem is kell sok. Újra bukik is azokra az ajkakra. Keze közben neki is végigsiklik a másik hátán, bármilyen szabad bőrfelületet keresve, hogy végigsimítson rajta. Annak ellenére, hogy szereti az úriembert vagy a kedves doktorbácsit játszani, de az elf a lelke mélyén megmaradt züllött kalóznak. Neki már akkor elegek voltak azok a paravánok bármire mikor kérte őket. Sőt, az igazság az, hogy azok csak a lány miatt lettek kérve. Tőle nem áll távol az asztalra fektetés se és úgy gondolja itt a Sellőben nem akadnak fenn az ilyen apróságokon. Kezével félre is söpörné az asztalon található dolgokat, hogy egy kis helyet teremtsen akármire is és közben annyira eltávolodna a lánytól, hogy közvetlen közelről a fülébe búghasson.*
-Mai!
*Majd nyelvét finoman végig is vezetné azokon a hallószerveken, hogy utána a kecses nyakra tapadjon rá. Szabad keze pedig közben a másik combjára téved.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:53:36
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:53:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valahogy most minden pillanatot ki tud élvezni, minden másodpercnek van éppen értéke, varázsa, s talán ezért sem siet el semmit, pedig belül szétfeszíti a türelmetlenség. Be akarja fogadni a látványt, az arcon megjelenő minden érzelmet és vágyat, a másik esetleges türelmetlenségét. Mind egybegyúrva kell neki ahhoz, hogy a tüze még elemésztőbb legyen. Talán azt kívánja meg a legjobban, ahogyan őt kívánják. Egymást gerjesztik.
Ahogy feláll lassan és simítja végig a másik felsőtestét, érzi, hogy ez most neki egyáltalán nem elég. Még akarja az ajkakat és az egész lényét, érezni a bőrét, a leheletét és nem engedni el a zöld szemeket. Éppen azokba tekintve mosolyodik el lágyan, de mégis akaratosan. És az a hang. Pont így akarja hallgatni a saját nevét, ha lehet még sokkal többször. Ez tényleg ad neki valami hatalmat. Akarják. Imádja.*
- Tetszik, ahogyan a nevem mondod.
*Súgja, s szélesedik a mosoly, majd megfogja magát és fel ül az asztalra. Mivel nem a magasságáról híres, ezért így még könnyebben hozzá tud férni a másik, akit hívogat azzal, hogy kezeit még mindig kinyújtva tartja, csak most nem megálljt parancsol, hanem közelebb próbálja vonni magához. Nincsenek elképzelései arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépés, egyszerűen csak jöjjön minden magától úgy, ahogyan nem tervezik. Újabb csókért nyújtózkodik, s közben nem áll meg a keze, végig cirógatja a másikat, ahol éppen éri; derekát, hátát. A paraván ide-vagy oda, nem biztos, hogy idilli hely ez a továbblépésre, de lévén nem tud ép ésszel gondolkodni, egyszerűen csak ízlelgeti a dokit, kissé felgyorsult szívveréssel.*
*Valahogy most minden pillanatot ki tud élvezni, minden másodpercnek van éppen értéke, varázsa, s talán ezért sem siet el semmit, pedig belül szétfeszíti a türelmetlenség. Be akarja fogadni a látványt, az arcon megjelenő minden érzelmet és vágyat, a másik esetleges türelmetlenségét. Mind egybegyúrva kell neki ahhoz, hogy a tüze még elemésztőbb legyen. Talán azt kívánja meg a legjobban, ahogyan őt kívánják. Egymást gerjesztik.
Ahogy feláll lassan és simítja végig a másik felsőtestét, érzi, hogy ez most neki egyáltalán nem elég. Még akarja az ajkakat és az egész lényét, érezni a bőrét, a leheletét és nem engedni el a zöld szemeket. Éppen azokba tekintve mosolyodik el lágyan, de mégis akaratosan. És az a hang. Pont így akarja hallgatni a saját nevét, ha lehet még sokkal többször. Ez tényleg ad neki valami hatalmat. Akarják. Imádja.*
- Tetszik, ahogyan a nevem mondod.
*Súgja, s szélesedik a mosoly, majd megfogja magát és fel ül az asztalra. Mivel nem a magasságáról híres, ezért így még könnyebben hozzá tud férni a másik, akit hívogat azzal, hogy kezeit még mindig kinyújtva tartja, csak most nem megálljt parancsol, hanem közelebb próbálja vonni magához. Nincsenek elképzelései arra vonatkozóan, hogy mi lesz a következő lépés, egyszerűen csak jöjjön minden magától úgy, ahogyan nem tervezik. Újabb csókért nyújtózkodik, s közben nem áll meg a keze, végig cirógatja a másikat, ahol éppen éri; derekát, hátát. A paraván ide-vagy oda, nem biztos, hogy idilli hely ez a továbblépésre, de lévén nem tud ép ésszel gondolkodni, egyszerűen csak ízlelgeti a dokit, kissé felgyorsult szívveréssel.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:27:19
Üzenet elküldve: 2024-03-17 16:27:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az elf életében túl sok szerepe is van a testiségnek. Erről is megvan az ő véleménye. Ahogy azokról a nőkről akik életük jelentős részét egy kis aranykalitkába zárva töltötték. Miközben immár szavak nélkül folytatódik az ismerkedésük egyre zavaróbbá válik a köztük lévő asztal. A doki muszáj lesz valami módon áthidalni ezt az akadályt. Pontos terv még nincs a fejében. Ő mászik át azon a bútordarabon vagy a másikat igyekszik ráfektetni vagy valami más fog történni, azt majd az ezt követő pár pillanat eldönti. Csakhogy megállítják. Ezt nem tudja nagyon mire vélni. Kérdőn néz azokba a kékekben amikben, azt látja amit ő is érez. Nézi, azt a mosolyt, ami hívogató mint eddig. Most összezavarták. Ötlete sincs mit akar a lány.*
-Mai!
*Szinte sóhajtja a nevet a másik arcába. Ebben benne van minden. A vágyakozás, az értetlenség, a könyörgés. Majd szép lassan felegyenesedik a lány. A férfi csak néz azokba a kékekbe. Most mit tesz majd az úrnő?*
*Az elf életében túl sok szerepe is van a testiségnek. Erről is megvan az ő véleménye. Ahogy azokról a nőkről akik életük jelentős részét egy kis aranykalitkába zárva töltötték. Miközben immár szavak nélkül folytatódik az ismerkedésük egyre zavaróbbá válik a köztük lévő asztal. A doki muszáj lesz valami módon áthidalni ezt az akadályt. Pontos terv még nincs a fejében. Ő mászik át azon a bútordarabon vagy a másikat igyekszik ráfektetni vagy valami más fog történni, azt majd az ezt követő pár pillanat eldönti. Csakhogy megállítják. Ezt nem tudja nagyon mire vélni. Kérdőn néz azokba a kékekben amikben, azt látja amit ő is érez. Nézi, azt a mosolyt, ami hívogató mint eddig. Most összezavarták. Ötlete sincs mit akar a lány.*
-Mai!
*Szinte sóhajtja a nevet a másik arcába. Ebben benne van minden. A vágyakozás, az értetlenség, a könyörgés. Majd szép lassan felegyenesedik a lány. A férfi csak néz azokba a kékekbe. Most mit tesz majd az úrnő?*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 09:29:48
Üzenet elküldve: 2024-03-17 09:29:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A testiség sem az, ami olyan sokszor játszott szerepet Mai életében, bár a városba érkezése óta meglepően túlfűtött körülötte mindenki. Talán mindig is így volt, csak nem vette észre, mert nem akarta, vagy mert nem érett meg rá igazán. Most, hogy szabad végre és nem másoknak kell megfelelni ez irányba is megnyílhat a világ.
Pontosan úgy nyílik meg a világ, mint a föld alatta, ahogy végre találkoznak az ajkak, s elkezdenek kutatni egymásban. Csak az asztal tartja őket távolabb egymástól, ami bár köddé válna, de mivel az lehetetlen, így a doki segít áthidalni a problémát, legnagyobb örömére. Mai kicsúszik teljesen az asztal széléhez, hogy könnyebben hozzáférhetőek legyenek egymáshoz, de még nem kel fel, csak néz onnan lentről a magas szőkére. Kezét maga elé nyújtja, hogy találkozhasson a felé magasodó alig néhány lélegzetvételnyire lévő Intath csípőjével. Egy pillanatra, mintha megállítani akarná ezzel a mozdulattal, hogy ne közelítsen, de szó sincs róla. Ilyen távolságból akarja befogadni a látványt, hogy éhesek rá. Hasonlóan vágyódó mosollyal, már megint kínzó lassúsággal áll fel ő is, minden mozdulatával egyre feljebb csúsztatva a kezét a másik felsőtestén. Újabb csókra vágyik, mindenre vágyik. A világ megszűnt kicsit körülötte, és valóban nagyon előrelátó döntés volt paravánt kérni, hiszen így megélhetik ezt a kis elszeparált dimenziójukban.*
*A testiség sem az, ami olyan sokszor játszott szerepet Mai életében, bár a városba érkezése óta meglepően túlfűtött körülötte mindenki. Talán mindig is így volt, csak nem vette észre, mert nem akarta, vagy mert nem érett meg rá igazán. Most, hogy szabad végre és nem másoknak kell megfelelni ez irányba is megnyílhat a világ.
Pontosan úgy nyílik meg a világ, mint a föld alatta, ahogy végre találkoznak az ajkak, s elkezdenek kutatni egymásban. Csak az asztal tartja őket távolabb egymástól, ami bár köddé válna, de mivel az lehetetlen, így a doki segít áthidalni a problémát, legnagyobb örömére. Mai kicsúszik teljesen az asztal széléhez, hogy könnyebben hozzáférhetőek legyenek egymáshoz, de még nem kel fel, csak néz onnan lentről a magas szőkére. Kezét maga elé nyújtja, hogy találkozhasson a felé magasodó alig néhány lélegzetvételnyire lévő Intath csípőjével. Egy pillanatra, mintha megállítani akarná ezzel a mozdulattal, hogy ne közelítsen, de szó sincs róla. Ilyen távolságból akarja befogadni a látványt, hogy éhesek rá. Hasonlóan vágyódó mosollyal, már megint kínzó lassúsággal áll fel ő is, minden mozdulatával egyre feljebb csúsztatva a kezét a másik felsőtestén. Újabb csókra vágyik, mindenre vágyik. A világ megszűnt kicsit körülötte, és valóban nagyon előrelátó döntés volt paravánt kérni, hiszen így megélhetik ezt a kis elszeparált dimenziójukban.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:45:38
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:45:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Egyértelműen jelzi csökkenő türelmüket az ahogy a szakmai témákból egyre nyersebben váltanak át egyéb célzásokra. Tagadhatatlan tény, hogy a doki is imádja a cicázást és a játékot. Izgalmasabbá teszi a dolgokat. Viszont vele jár ez a bizonyos szintű önmegtartóztatás is. A türelme pedig neki erősen véges szokott lenni. A lánnyal már találkozásuk pillanatában nehezen tudott elszakadni a pillantásuk. Az úrnő ügyesen felhúzta őt. Szinte egyszerre esnek egymásnak. Az eddig összefonódó kezek is egyből útra kelnek. A lányé az arcát járja finomat végig az övé pedig beletúr abba a fekete hajkoronába. A hol vannak és miről is volt szó neki már ki is ment a fejéből. Jobban foglalkoztatja, hogy az-az asztal nagyon kényelmetlen helyen van. Fel is áll a székéből, hogy ezzel még inkább áthidalja a köztük lévő távolságot. Előrelátó dolog volt paravánokat kérni.*
*Egyértelműen jelzi csökkenő türelmüket az ahogy a szakmai témákból egyre nyersebben váltanak át egyéb célzásokra. Tagadhatatlan tény, hogy a doki is imádja a cicázást és a játékot. Izgalmasabbá teszi a dolgokat. Viszont vele jár ez a bizonyos szintű önmegtartóztatás is. A türelme pedig neki erősen véges szokott lenni. A lánnyal már találkozásuk pillanatában nehezen tudott elszakadni a pillantásuk. Az úrnő ügyesen felhúzta őt. Szinte egyszerre esnek egymásnak. Az eddig összefonódó kezek is egyből útra kelnek. A lányé az arcát járja finomat végig az övé pedig beletúr abba a fekete hajkoronába. A hol vannak és miről is volt szó neki már ki is ment a fejéből. Jobban foglalkoztatja, hogy az-az asztal nagyon kényelmetlen helyen van. Fel is áll a székéből, hogy ezzel még inkább áthidalja a köztük lévő távolságot. Előrelátó dolog volt paravánokat kérni.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:22:26
Üzenet elküldve: 2024-03-16 23:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Hogy miről is esik szó köztük, az egyre nagyobb zagyvaságnak tűnik Mai fejében, mert időről időre elveszíti a fonalat, bármennyire is próbálkozik. Összezavarni még csak-csak lehet néha, de hogy ennyire ne tudjon osztatlanul figyelni arra, amit mondanak neki, az neki is új. Minden pillanattal egyre közelebb van az a vágyott száj és már nem érdekli az sem, hogy tanúbizonyságot szeretne róla tenni, hogy a könyveket hátrahagyva tényleg inkább tapasztalni akar. De hiszen éppen most is ez történik. Tapasztal. A lélekben ez is benne van, az időhúzás, az önmegtartóztatás, a másik kontrollja. Nem elvenni azonnal, hanem kiélvezni. A saját maga kontrollja, ami már hosszú percekkel ezelőtt is megtörhetett volna, de sokkal édesebb az a pár nehéz pillanat, ami hozzá vezetett. Egymásba feledkezhettek volna sokkal hamarabb, de szükség volt erre, mert így lesz igazán édes. *
- Akkor mutass meg mindent!
*Már szinte suttogja csak a szavakat lélegzetvisszafojtva. Rég nem arról beszél, hogy mennyit szeretne tanulni a másiktól és hány történetet szeretne végighallgatni. Arra még lehet idő, ha úgy hozza az élet. Ha nem, hát akkor megérte így is. Nem számít, nem tud igazán gondolkodni.
Még egy utolsó kellemesen bizsergető mondat szól a szájból, hogy akár vele is tarthat, de nem veszi ígéretnek. Biztosan nagyon örülne neki, de most egy létezik és az az elf puha ajka. A dokié, akinek még a nevét sem tudja, de semmi szüksége nincs is jelen helyzetben rá. Egyszerre mozdulnak, s talán a kezdeményezés sem kezdeményezés volt, hanem szimplán csak hasonló időben fogyott el az a bizonyos türelem. Minden porcikáját feltölti ez az érzés, és keze úgy indul útnak a másik arcán a csók közben, mintha csukott szemmel is látni akarná a vonásokat és a tapintásával teremtené meg lelki szemei előtt. Egyre közelebb akar jutni és már az a kevés levegő közöttük is soknak tűnik, mindet ki akarja préselni a két test közül.*
*Hogy miről is esik szó köztük, az egyre nagyobb zagyvaságnak tűnik Mai fejében, mert időről időre elveszíti a fonalat, bármennyire is próbálkozik. Összezavarni még csak-csak lehet néha, de hogy ennyire ne tudjon osztatlanul figyelni arra, amit mondanak neki, az neki is új. Minden pillanattal egyre közelebb van az a vágyott száj és már nem érdekli az sem, hogy tanúbizonyságot szeretne róla tenni, hogy a könyveket hátrahagyva tényleg inkább tapasztalni akar. De hiszen éppen most is ez történik. Tapasztal. A lélekben ez is benne van, az időhúzás, az önmegtartóztatás, a másik kontrollja. Nem elvenni azonnal, hanem kiélvezni. A saját maga kontrollja, ami már hosszú percekkel ezelőtt is megtörhetett volna, de sokkal édesebb az a pár nehéz pillanat, ami hozzá vezetett. Egymásba feledkezhettek volna sokkal hamarabb, de szükség volt erre, mert így lesz igazán édes. *
- Akkor mutass meg mindent!
*Már szinte suttogja csak a szavakat lélegzetvisszafojtva. Rég nem arról beszél, hogy mennyit szeretne tanulni a másiktól és hány történetet szeretne végighallgatni. Arra még lehet idő, ha úgy hozza az élet. Ha nem, hát akkor megérte így is. Nem számít, nem tud igazán gondolkodni.
Még egy utolsó kellemesen bizsergető mondat szól a szájból, hogy akár vele is tarthat, de nem veszi ígéretnek. Biztosan nagyon örülne neki, de most egy létezik és az az elf puha ajka. A dokié, akinek még a nevét sem tudja, de semmi szüksége nincs is jelen helyzetben rá. Egyszerre mozdulnak, s talán a kezdeményezés sem kezdeményezés volt, hanem szimplán csak hasonló időben fogyott el az a bizonyos türelem. Minden porcikáját feltölti ez az érzés, és keze úgy indul útnak a másik arcán a csók közben, mintha csukott szemmel is látni akarná a vonásokat és a tapintásával teremtené meg lelki szemei előtt. Egyre közelebb akar jutni és már az a kevés levegő közöttük is soknak tűnik, mindet ki akarja préselni a két test közül.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:56:27
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:56:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A már első pillanattól köztük lévő feszültség percről percre egyre csak fokozódik. Arra, hogy mit javasolt mondani egyre nehezebb odafigyelni. Ezért is olyen veszélyesek a nem buta nők az elfre. Könnyen meg tudják zavarni a fejét. A legrosszabb pedig, hogy ő ezt még élvezi is és akarja.*
-Pedig személyesen megtapasztalni valamit össze se hasonlítható a könyvekkel.
*Vigyorodik el. A köztük lévő táv pedig szinte mondatról mondatra csökken. Idegőrlő, hogy a lány lassan kínozza őt és nem teszi meg, azt a lépést. Az a bók is csak hergeli az elfet.*
-És még nem láttál semmit.
*Egyre nehezebb tiszta fejjel gondolkodni. A szépen hangzó mondatok habár erősségei, de egyre nehezebben jönnek a szájára. Ahogy a helyzet hideg fejjel történő értékelése is kezd bonyolódni. Az a szempár szinte megbabonázza. A kérésre mégis sikerül valamennyi önuralmat megőriznie.*
-Lehet róla szó.
*Majd elhangzik az a válasz amire várt. Nem szoktak az ostromlott lányok ilyen sokáig kitartani. Általában a másik nevének búgó hangon való kiejtése át szokott ütni minden gátat. Sikerült a kis hölgynek meglepnie őt. Viszont elhangzott a kérés. Az elf pár szívdobbanásig még bámulna azokba a kékekbe, közben még levegőt is elfelejt venni csak utána bukna rá azokra az ajkakra. Eddig tartott a türelme.*
*A már első pillanattól köztük lévő feszültség percről percre egyre csak fokozódik. Arra, hogy mit javasolt mondani egyre nehezebb odafigyelni. Ezért is olyen veszélyesek a nem buta nők az elfre. Könnyen meg tudják zavarni a fejét. A legrosszabb pedig, hogy ő ezt még élvezi is és akarja.*
-Pedig személyesen megtapasztalni valamit össze se hasonlítható a könyvekkel.
*Vigyorodik el. A köztük lévő táv pedig szinte mondatról mondatra csökken. Idegőrlő, hogy a lány lassan kínozza őt és nem teszi meg, azt a lépést. Az a bók is csak hergeli az elfet.*
-És még nem láttál semmit.
*Egyre nehezebb tiszta fejjel gondolkodni. A szépen hangzó mondatok habár erősségei, de egyre nehezebben jönnek a szájára. Ahogy a helyzet hideg fejjel történő értékelése is kezd bonyolódni. Az a szempár szinte megbabonázza. A kérésre mégis sikerül valamennyi önuralmat megőriznie.*
-Lehet róla szó.
*Majd elhangzik az a válasz amire várt. Nem szoktak az ostromlott lányok ilyen sokáig kitartani. Általában a másik nevének búgó hangon való kiejtése át szokott ütni minden gátat. Sikerült a kis hölgynek meglepnie őt. Viszont elhangzott a kérés. Az elf pár szívdobbanásig még bámulna azokba a kékekbe, közben még levegőt is elfelejt venni csak utána bukna rá azokra az ajkakra. Eddig tartott a türelme.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:18:21
Üzenet elküldve: 2024-03-16 22:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ha valamit láthat a másik, az a fiatalsága. Ezért naiv még annyira, pedig mindenével azon van, hogy leküzdje. Ha egyáltalán le kell. Lehetetlen lenne ugyanolyan tapasztalattal és tudással rendelkeznie, mint az elfnek, de legalább rajta van, hogy sok mindent szívjon magába. Még ezt is letörhetik, s elvehetik tőle, de kétli, hogy bárki ténylegesen sikerrel járna. Mindig tartja magáról, hogy elképzelései sziklaszilárdak, de vevő az újdonságokra és a jobb meglátásokra. Ezt a képességet is látja azokban a zöld íriszekben, amik szüntelen vizslatják őt. Szeretné, ha nem venné le róla a szemeit egyhamar. Túl borzongatóan kellemes ez a szituáció.*
- Nos, nekem csak a könyvek jutottak eddig. Hogy átültethessem végre valami élőbe, el kellett induljak otthonról.
*Tény, hogy a könyvek, amik amúgy a legjobb barátai voltak a nehéz időkben, most a háttérbe kell szoruljanak, mert el kell induljon és tapasztalni kell. A hogyan, még kérdéses, de hisz abban, hogy utat tör majd magának, mert máshogy nem történhet. Nincs más opció. *
- Sokakat kell megismernem... *Hajol még közelebb, de még mindig nem hagyja, hogy átlépje azt a nagyon vékony határt.* -... és sokfelé kell eljussak, hogy olyan sokat lássak mint te. Inspirálsz. Kevesen vannak rám hasonló hatással. *Mosolyodik el, de nem hazudik, tényleg így gondolja. Nem szeret általában mindenféle bókokkal és kedvességgel dobálózni, de hallva a másik történetének csak egy egészen apró szeletét, arra enged következtetni, hogy tényleg a messzemenőkig lehet fejlődni. Ki-ki milyen céllal kezd bele. *
- Hosszú az az út. Talán visszatérhetnél velem a városba, ha úgy alakul... *Talán már hely sincs a két ajak között, de nem fogja azt a csókot először rálehelni, akkor sem, ha szinte belehal.* ... a társaságodra vágyom.
*Ez elsősorban a jelenhelyzetre igaz, s már nem tud annyira tisztán gondolkodni, mint amire folyton inti magát. És persze nem egyedül fog visszatérni Arthenior-ba sem, de most ez nem számít. Egy dolgot akar jelen pillanatban, és az a másik. Elfogyott körülöttük a levegő és csak egymás lélegzete van. Hogyan is tudna másra vágyni?*
*Ha valamit láthat a másik, az a fiatalsága. Ezért naiv még annyira, pedig mindenével azon van, hogy leküzdje. Ha egyáltalán le kell. Lehetetlen lenne ugyanolyan tapasztalattal és tudással rendelkeznie, mint az elfnek, de legalább rajta van, hogy sok mindent szívjon magába. Még ezt is letörhetik, s elvehetik tőle, de kétli, hogy bárki ténylegesen sikerrel járna. Mindig tartja magáról, hogy elképzelései sziklaszilárdak, de vevő az újdonságokra és a jobb meglátásokra. Ezt a képességet is látja azokban a zöld íriszekben, amik szüntelen vizslatják őt. Szeretné, ha nem venné le róla a szemeit egyhamar. Túl borzongatóan kellemes ez a szituáció.*
- Nos, nekem csak a könyvek jutottak eddig. Hogy átültethessem végre valami élőbe, el kellett induljak otthonról.
*Tény, hogy a könyvek, amik amúgy a legjobb barátai voltak a nehéz időkben, most a háttérbe kell szoruljanak, mert el kell induljon és tapasztalni kell. A hogyan, még kérdéses, de hisz abban, hogy utat tör majd magának, mert máshogy nem történhet. Nincs más opció. *
- Sokakat kell megismernem... *Hajol még közelebb, de még mindig nem hagyja, hogy átlépje azt a nagyon vékony határt.* -... és sokfelé kell eljussak, hogy olyan sokat lássak mint te. Inspirálsz. Kevesen vannak rám hasonló hatással. *Mosolyodik el, de nem hazudik, tényleg így gondolja. Nem szeret általában mindenféle bókokkal és kedvességgel dobálózni, de hallva a másik történetének csak egy egészen apró szeletét, arra enged következtetni, hogy tényleg a messzemenőkig lehet fejlődni. Ki-ki milyen céllal kezd bele. *
- Hosszú az az út. Talán visszatérhetnél velem a városba, ha úgy alakul... *Talán már hely sincs a két ajak között, de nem fogja azt a csókot először rálehelni, akkor sem, ha szinte belehal.* ... a társaságodra vágyom.
*Ez elsősorban a jelenhelyzetre igaz, s már nem tud annyira tisztán gondolkodni, mint amire folyton inti magát. És persze nem egyedül fog visszatérni Arthenior-ba sem, de most ez nem számít. Egy dolgot akar jelen pillanatban, és az a másik. Elfogyott körülöttük a levegő és csak egymás lélegzete van. Hogyan is tudna másra vágyni?*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:50:14
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:50:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az egyik legnagyobb hatalom. Szép gondolat. Kár, hogy nem így van. Mindenesetre ő csak mosolyog rajta. Hogy az úrnő miképp értelmezi ezt az rajta múlik. Vagy nagyon ügyesen játssza meg magát a nő vagy tényleg sokkal naivabb mint az elf először gondolta róla. Habár egyre nehezebb erre odafigyelni, de próbálja megőrizni a tiszta elemző gondolatait. A következő kérdés veszélyét pont ezért is méri fel. A múlt eseményeiből féligazságokat mondani sokkal egyszerűbb, mint önmagáról beszélni. De legyen.*
-Tudásvágy? Ez egy szakma. Kel valaki, aki másokat életben tart. Hogy többet akartam tudni annak két oka volt. A szükség és a haszon. Ha nincs szesz sebfertőtlenítéshez akkor mit lehet tenni? Mivel lehetne helyettesíteni? Wegtoreni füstölő? Drága holmi, de egyszer ha lesz rá pénz tudok ilyet csinálni. Aztán ahogy muszájból és érdekből tanultam és ahogy nap mint nap végeztem a munkám egyre jobb és jobb lettem. Ez nem száraz tudomány. Könyvekből nem lehet megtanulni.
*Láthatta a férfit miképp bánik a beteggel és csavarja az ujja köré, miképp kezeli a hisztit és vizsgálja ki minden baját. Az nem könyvekből szerzett tudás. És ez még semmi nem volt. Saját szaktudásával kapcsolatban nem ok nélkül büszke magára. Nem kevés tapasztalat van a háta mögött. Viszont ha már kíváncsiskodnak róla, vissza is adja a kérdést. Érdekli a válasz. Mik vannak azok a kékek mögött? Ismeri ezt a történetet. Nem egyszer hallotta már. És általában nagyon szép emlékei vannak az ilyen történeteket mesélő lányokkal. A kapott kérdésre gondolkodás nélkül válaszol miközben még közelebb hajol, hogy szinte érezze a másik minden levegővételét.*
-Hamar végzek. Utána csak pár üzlet idejére maradok itt. Mire vágysz Mai?
*Búgja miközben a tekintete szinte felfalja a másikat. Egyre fogy az önuralma. Vajon melyikük teszi meg az utolsó lépést.*
*Az egyik legnagyobb hatalom. Szép gondolat. Kár, hogy nem így van. Mindenesetre ő csak mosolyog rajta. Hogy az úrnő miképp értelmezi ezt az rajta múlik. Vagy nagyon ügyesen játssza meg magát a nő vagy tényleg sokkal naivabb mint az elf először gondolta róla. Habár egyre nehezebb erre odafigyelni, de próbálja megőrizni a tiszta elemző gondolatait. A következő kérdés veszélyét pont ezért is méri fel. A múlt eseményeiből féligazságokat mondani sokkal egyszerűbb, mint önmagáról beszélni. De legyen.*
-Tudásvágy? Ez egy szakma. Kel valaki, aki másokat életben tart. Hogy többet akartam tudni annak két oka volt. A szükség és a haszon. Ha nincs szesz sebfertőtlenítéshez akkor mit lehet tenni? Mivel lehetne helyettesíteni? Wegtoreni füstölő? Drága holmi, de egyszer ha lesz rá pénz tudok ilyet csinálni. Aztán ahogy muszájból és érdekből tanultam és ahogy nap mint nap végeztem a munkám egyre jobb és jobb lettem. Ez nem száraz tudomány. Könyvekből nem lehet megtanulni.
*Láthatta a férfit miképp bánik a beteggel és csavarja az ujja köré, miképp kezeli a hisztit és vizsgálja ki minden baját. Az nem könyvekből szerzett tudás. És ez még semmi nem volt. Saját szaktudásával kapcsolatban nem ok nélkül büszke magára. Nem kevés tapasztalat van a háta mögött. Viszont ha már kíváncsiskodnak róla, vissza is adja a kérdést. Érdekli a válasz. Mik vannak azok a kékek mögött? Ismeri ezt a történetet. Nem egyszer hallotta már. És általában nagyon szép emlékei vannak az ilyen történeteket mesélő lányokkal. A kapott kérdésre gondolkodás nélkül válaszol miközben még közelebb hajol, hogy szinte érezze a másik minden levegővételét.*
-Hamar végzek. Utána csak pár üzlet idejére maradok itt. Mire vágysz Mai?
*Búgja miközben a tekintete szinte felfalja a másikat. Egyre fogy az önuralma. Vajon melyikük teszi meg az utolsó lépést.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:08:24
Üzenet elküldve: 2024-03-16 21:08:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ez az aura, amit megteremtettek maguknak már eleve kizárják számára a külvilágot, a paravánok csak egy bónusz, hogy senki ne törhesse meg a kettejük kis világát.
És igen, pontosan úgy gondolja, hogy hatalom. Az ő fejét is bármikor levághatná a tulajdon barátnője is, de amit adott neki, az távol tartja ezen tettől. Legalábbis nem olyan hamar következne be, mint hitte volna.*
- Az egyik legnagyobb hatalom. *Elégedett a közöttük létrejövő édes feszültséggel, jobban perzseli, hogy a másik nem ért egyet minden szavával, mint az, ha kiskutyaként bólogatna. Ha mindig elismerésre találna, talán nem is fejlődne, de az biztos, hogy nem gondolkodna el. Neki ezek mind-mind mozgatórugó és nem is akarja titkolni.
A közelség néha kicsit kizökkenti és bár hall mindent, van, hogy eltompulnak a hangok. Kedve lenne megkóstolni azt az ajkat, ami ennyi érdekfeszítő dolgot hord neki össze. Szép beteljesülés lenne, de elvenné ezt a tökéletes játékot tőlük, ami odavezetheti őket.*
- Érdekelnek a kalandjaid, de leginkább az, hogy hogyan tértél erre az útra. Nem mindenkinek adatik meg a tudásvágy. Ösztönök, harc... itt van körülöttünk, és boldog-boldogtalan fegyvert ragad, hogy megmutassa milyen hatalmas. Az üres fej máshogy veszélyes, mint ami tele van.
*Biztosan eltöltene éjjeleket is azzal, ahogy hallgatja, hogy mi történt a tengeren, vagy éppen ki volt a legjobb mestere, de másodlagos. Őt tényleg az érdekli, hogy ki ez az elf, nem pedig csak az, hogy miket tudott hasznosítani.
Az ujjaival érezni a másik kezének bőrét elcsalja egy időre a tekintetét, mert a kékek átvándorolnak a kis mozdulatra, ahogy összefonódnak.*
- Az én világom? *Mosolyodik el, mert a saját történetét nem tartja érdekesnek, sokkal inkább lányregénynek. Az elméje és kisugárzása csalogatóbb lehet.*
-Az én világomat otthagytam néhány hattal ezelőtt és kikötöttem a városban, ahol több dolog történt velem, mint amennyit ezidáig megéltem. És még az is elég kevés. Többre vágyom. És, amint visszatérek Arthenior-ba, tanulni szeretnék és tapasztalni. Még nem igazán ismerem ott ki magam, de megkedveltem. Meddig tart ez a te... megbízásod? *Ha lehet még pár milliméterrel közelebb hajol, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy összeérjenek az ajkak. Úgy élvezi ezt a játékot, főleg, mert hasonlót még nem tapasztalt.*
*Ez az aura, amit megteremtettek maguknak már eleve kizárják számára a külvilágot, a paravánok csak egy bónusz, hogy senki ne törhesse meg a kettejük kis világát.
És igen, pontosan úgy gondolja, hogy hatalom. Az ő fejét is bármikor levághatná a tulajdon barátnője is, de amit adott neki, az távol tartja ezen tettől. Legalábbis nem olyan hamar következne be, mint hitte volna.*
- Az egyik legnagyobb hatalom. *Elégedett a közöttük létrejövő édes feszültséggel, jobban perzseli, hogy a másik nem ért egyet minden szavával, mint az, ha kiskutyaként bólogatna. Ha mindig elismerésre találna, talán nem is fejlődne, de az biztos, hogy nem gondolkodna el. Neki ezek mind-mind mozgatórugó és nem is akarja titkolni.
A közelség néha kicsit kizökkenti és bár hall mindent, van, hogy eltompulnak a hangok. Kedve lenne megkóstolni azt az ajkat, ami ennyi érdekfeszítő dolgot hord neki össze. Szép beteljesülés lenne, de elvenné ezt a tökéletes játékot tőlük, ami odavezetheti őket.*
- Érdekelnek a kalandjaid, de leginkább az, hogy hogyan tértél erre az útra. Nem mindenkinek adatik meg a tudásvágy. Ösztönök, harc... itt van körülöttünk, és boldog-boldogtalan fegyvert ragad, hogy megmutassa milyen hatalmas. Az üres fej máshogy veszélyes, mint ami tele van.
*Biztosan eltöltene éjjeleket is azzal, ahogy hallgatja, hogy mi történt a tengeren, vagy éppen ki volt a legjobb mestere, de másodlagos. Őt tényleg az érdekli, hogy ki ez az elf, nem pedig csak az, hogy miket tudott hasznosítani.
Az ujjaival érezni a másik kezének bőrét elcsalja egy időre a tekintetét, mert a kékek átvándorolnak a kis mozdulatra, ahogy összefonódnak.*
- Az én világom? *Mosolyodik el, mert a saját történetét nem tartja érdekesnek, sokkal inkább lányregénynek. Az elméje és kisugárzása csalogatóbb lehet.*
-Az én világomat otthagytam néhány hattal ezelőtt és kikötöttem a városban, ahol több dolog történt velem, mint amennyit ezidáig megéltem. És még az is elég kevés. Többre vágyom. És, amint visszatérek Arthenior-ba, tanulni szeretnék és tapasztalni. Még nem igazán ismerem ott ki magam, de megkedveltem. Meddig tart ez a te... megbízásod? *Ha lehet még pár milliméterrel közelebb hajol, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy összeérjenek az ajkak. Úgy élvezi ezt a játékot, főleg, mert hasonlót még nem tapasztalt.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 20:36:41
Üzenet elküldve: 2024-03-16 20:36:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valószínűleg nem kell a lélek szakértőjének lenni ahhoz, hogy bárki, aki kettejükre néz az rájöjjön, hogy ez a két tudományok iránt érdeklődő személy most nem kizárólag unalmas szakmai témákról tervez cseverészni. Az egymásba fonódó tekintetek, a kettejük közti szinte perzselő levegő. A másik szavaira a férfi csak mosolyog.*
-Úgy gondolod?
*Mert ő nem. A hatalom a legnagyobb hatalom. Hiába értékesebb az ő feje mint egy kikötői haramiáé könnyebb elválasztani a nyakától. De szereti hallani ahogy bókolnak neki. Az úrnő következő szavai is melengetik a szívét. Érdekli őt az ő útja. Szeretne róla hallani. Ez csak természetes. Játékosan pillant azokba a kékekbe.*
-Mire vagy kíváncsi? Kitől hallottam a wegtoreni fűszerek jótékony hatásairól vagy inkább a tengeren átélt ezer kalandra?
*Vajon sikerül meglepnie őt a lánynak? Legtöbbször a kalandok amik meg szokták fogni a nőket. Nem lepné meg ha most is így lenne. Meg is érti. Azok érdekesebb témák. Lassú közeledése közben célt ér és immár kezeik egymásba fonódva pihennek az asztalon miközben gazdáik fölöttük kis híján felfalják egymást. Köztük szinte annyi hely van, hogy az elhangzó szavakat szinte suttogva is megtehetnék, de egyelőre még nem mozdulnak tovább. Azoknak az utolsó centimétereknek a megtétele még várat magára. Pedig Int nem tudná tagadni, hogy milyen szívesen megkóstolná azokat az ajkakat. Majdnem el is terelik a figyelmét, de sikerül nem lemaradnia az úrnő szavairól.*
~A történtek? Vajon mi történhetett?~
-Mesélj milyen a te világod? Mi lesz az első dolgod ha visszaérsz a városba?
*Nem akarja elrontani a hangulatot.*
*Valószínűleg nem kell a lélek szakértőjének lenni ahhoz, hogy bárki, aki kettejükre néz az rájöjjön, hogy ez a két tudományok iránt érdeklődő személy most nem kizárólag unalmas szakmai témákról tervez cseverészni. Az egymásba fonódó tekintetek, a kettejük közti szinte perzselő levegő. A másik szavaira a férfi csak mosolyog.*
-Úgy gondolod?
*Mert ő nem. A hatalom a legnagyobb hatalom. Hiába értékesebb az ő feje mint egy kikötői haramiáé könnyebb elválasztani a nyakától. De szereti hallani ahogy bókolnak neki. Az úrnő következő szavai is melengetik a szívét. Érdekli őt az ő útja. Szeretne róla hallani. Ez csak természetes. Játékosan pillant azokba a kékekbe.*
-Mire vagy kíváncsi? Kitől hallottam a wegtoreni fűszerek jótékony hatásairól vagy inkább a tengeren átélt ezer kalandra?
*Vajon sikerül meglepnie őt a lánynak? Legtöbbször a kalandok amik meg szokták fogni a nőket. Nem lepné meg ha most is így lenne. Meg is érti. Azok érdekesebb témák. Lassú közeledése közben célt ér és immár kezeik egymásba fonódva pihennek az asztalon miközben gazdáik fölöttük kis híján felfalják egymást. Köztük szinte annyi hely van, hogy az elhangzó szavakat szinte suttogva is megtehetnék, de egyelőre még nem mozdulnak tovább. Azoknak az utolsó centimétereknek a megtétele még várat magára. Pedig Int nem tudná tagadni, hogy milyen szívesen megkóstolná azokat az ajkakat. Majdnem el is terelik a figyelmét, de sikerül nem lemaradnia az úrnő szavairól.*
~A történtek? Vajon mi történhetett?~
-Mesélj milyen a te világod? Mi lesz az első dolgod ha visszaérsz a városba?
*Nem akarja elrontani a hangulatot.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:55:38
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:55:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valóban nem ostoba, csak szemtelenül fiatal ahhoz, hogy sokat tudjon. Talán az élet, majd pont úgy igazolja, hogy arcon csapja és ennek következtében megfordul egy teljesen másik irányba, de egy biztos, a tudásszomja hatalmasabb, mint ez az egész világ.
Éppen ezért megbabonázva hallgatja az elf mondatait, olyan szépen megeredt a nyelve, amikor arról kell beszélni, hogy ki is ő és mit tud. Napestig hallgatná, hogy ilyen szavak után merítsen még több erőt és haladjon tovább a megkezdett úton.
Az, hogy mindezen mondatok közben a másik is közeledik hozzá úgy, hogy szinte a lehelete halk szellőjét érzi saját ajkain, egy pillanatra talán el is ködösít mindent.*
- A tudás a legnagyobb hatalom. *Állapítja meg azt, ami kliséként hangzik el minden egyet társaságban, ahol arról beszélnek, hogy ki mit is tud. De az ő szájából ez puszta elismerés, egyfajta vágyódás, nem csak a másik iránt, hanem aziránt is, amit megélt, amit magába szívott és amivel megnyerte magának Mai minden figyelmét. Talán ezt sokszor kihasználja a férfi, de ez egyáltalán nem zavarja, hiszen aki ennyit tud, az megérdemel mindent az élettől. Semmit, de semmit nem tart nagyobb erénynek.*
- Amint megszűnik tervezni valaki, ő maga is megszűnik. Érdekel az utad, bár hallhatnék róla bővebben. *Úgy mosolyodik el, mintha csak be szeretné cserkészni a másikat, pedig nem ilyen bátor ő, mindössze amit hallott arra készteti, hogy valamilyen formában az életében tarthassa az elfet. Furcsa bizsergést érez, megállíthatatlanul futnak elméjébe a gondolatok, hogy mi mindenhez is lehet kezdeni ilyen sokrétűséggel. Talán másokat a karizmával és a szépséggel, vagy aranyakkal lehet elcsábítani, őt úgy tűnik ezzel.
Az ujjak játékosan kúsznak felé, de Mai nem mozdítja a sajátját, csak amint elég közel érnek hagyja, hogy egymásba fonódhassanak, egy töredék ideig sem engedve, hogy ne egymás tekintetében vesszenek el. *
- Mindenki meséli, hogy milyen veszélyes hely, de ez engem elkerült. A mocsok, az istenek kevésbé. Talán nem a helyszínnel volt gond, hanem az itt történtekkel. Nem az én világom, de még itt is lehet értékre bukkanni. *Harap húsos ajkaiba, de megálljt parancsol az őt elöntő vágynak.* - Ha visszajutok a városba sem vár sok minden, de bevallom hiányzik.
*Valóban nem ostoba, csak szemtelenül fiatal ahhoz, hogy sokat tudjon. Talán az élet, majd pont úgy igazolja, hogy arcon csapja és ennek következtében megfordul egy teljesen másik irányba, de egy biztos, a tudásszomja hatalmasabb, mint ez az egész világ.
Éppen ezért megbabonázva hallgatja az elf mondatait, olyan szépen megeredt a nyelve, amikor arról kell beszélni, hogy ki is ő és mit tud. Napestig hallgatná, hogy ilyen szavak után merítsen még több erőt és haladjon tovább a megkezdett úton.
Az, hogy mindezen mondatok közben a másik is közeledik hozzá úgy, hogy szinte a lehelete halk szellőjét érzi saját ajkain, egy pillanatra talán el is ködösít mindent.*
- A tudás a legnagyobb hatalom. *Állapítja meg azt, ami kliséként hangzik el minden egyet társaságban, ahol arról beszélnek, hogy ki mit is tud. De az ő szájából ez puszta elismerés, egyfajta vágyódás, nem csak a másik iránt, hanem aziránt is, amit megélt, amit magába szívott és amivel megnyerte magának Mai minden figyelmét. Talán ezt sokszor kihasználja a férfi, de ez egyáltalán nem zavarja, hiszen aki ennyit tud, az megérdemel mindent az élettől. Semmit, de semmit nem tart nagyobb erénynek.*
- Amint megszűnik tervezni valaki, ő maga is megszűnik. Érdekel az utad, bár hallhatnék róla bővebben. *Úgy mosolyodik el, mintha csak be szeretné cserkészni a másikat, pedig nem ilyen bátor ő, mindössze amit hallott arra készteti, hogy valamilyen formában az életében tarthassa az elfet. Furcsa bizsergést érez, megállíthatatlanul futnak elméjébe a gondolatok, hogy mi mindenhez is lehet kezdeni ilyen sokrétűséggel. Talán másokat a karizmával és a szépséggel, vagy aranyakkal lehet elcsábítani, őt úgy tűnik ezzel.
Az ujjak játékosan kúsznak felé, de Mai nem mozdítja a sajátját, csak amint elég közel érnek hagyja, hogy egymásba fonódhassanak, egy töredék ideig sem engedve, hogy ne egymás tekintetében vesszenek el. *
- Mindenki meséli, hogy milyen veszélyes hely, de ez engem elkerült. A mocsok, az istenek kevésbé. Talán nem a helyszínnel volt gond, hanem az itt történtekkel. Nem az én világom, de még itt is lehet értékre bukkanni. *Harap húsos ajkaiba, de megálljt parancsol az őt elöntő vágynak.* - Ha visszajutok a városba sem vár sok minden, de bevallom hiányzik.
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:29:49
Üzenet elküldve: 2024-03-16 19:29:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nem űz belőle hobbit. Ez így igaz. Aki, mindenkivel jóban akar lenni az szinte csak vonzza magához az csalókat és árulókat. A lényeg, hogy olyan kapcsolatokat építs, amik megbízhatók és helyén kezeld a többit. Hogy Rien megbízható lenne-e arról megvan az elf véleménye. Ezek után az úrnő, a doktor szerint haszontalan kutatási területe kerül szóba. Hogy az ábrándkergetés segíthet-e másokon, azt majd a jövő igazolhatja a lánynak. A férfi mindenesetre nem hiszi. Játékosan szurkálódó kérdésére a nő úgy reagál ahogy a férfi várta. Semmitmondó mondat, ami igazolni szeretné, hogy van értelme ennek az álomnak.*
-Merész gondolat.
*Állapítja meg. Minek finomkodni. Egyértelmű, hogy az úrnő nem ostoba. Hiába hangzana szépen, hogy úgy legyen és hasonlók. A hazugságon átlátna. Az ilyesfajta őszinteség viszont a tisztelet jele is lehet. A téma viszont most rá terelődik. Elmosolyodik és maga is az asztalra könyököl, hogy minél közelebbről nézhessen azokba a kékekbe miközben válaszol.*
-Hasznot.*Kuncog fel.*Körbejártam a világot legalább kétszer, olyan módszereket gyűjtöttem össze amikről sokaknak elképzelésük sincs, magam se tudom mennyi sérültet és beteget elláttam mindenféle fajból, mikor fel kell sorolnom a szakmáimat nagy levegőt kell előtte vennem és van, hogy mire a végére érek így is kifulladok. De ez önmagában nem sokat számít. Elértem oda, hogy ne csak megszakadva dolgozzak miközben minden utamba kerülő ismeretet összegyűjtsek, hanem hátradőljek és legyen időm tervezgetni. Beért az eddigi munkám. Már csak ki kell kaparni a gesztenyét. Vagy gesztenyéket. Mélyebben elmerülni az alkímia világában, a gyógynövények saját kezű termesztése, a szépítőszerek készítése amikről több megrendelésem is van, szeszfőzés, egzotikusnak számító gyógykezelések elterjesztése... Nagyon sok tervem van és egyfolytában csak gyűlnek.
*Ujjai lassan lépkedve megindulnak az asztalon a lány keze felé. Közben nem hagyja kérdés nélkül a másikat.*
-Szóval jól értem, hogy nem szép arcát mutatta neked a kikötő a látogatásod alatt?
*Nem űz belőle hobbit. Ez így igaz. Aki, mindenkivel jóban akar lenni az szinte csak vonzza magához az csalókat és árulókat. A lényeg, hogy olyan kapcsolatokat építs, amik megbízhatók és helyén kezeld a többit. Hogy Rien megbízható lenne-e arról megvan az elf véleménye. Ezek után az úrnő, a doktor szerint haszontalan kutatási területe kerül szóba. Hogy az ábrándkergetés segíthet-e másokon, azt majd a jövő igazolhatja a lánynak. A férfi mindenesetre nem hiszi. Játékosan szurkálódó kérdésére a nő úgy reagál ahogy a férfi várta. Semmitmondó mondat, ami igazolni szeretné, hogy van értelme ennek az álomnak.*
-Merész gondolat.
*Állapítja meg. Minek finomkodni. Egyértelmű, hogy az úrnő nem ostoba. Hiába hangzana szépen, hogy úgy legyen és hasonlók. A hazugságon átlátna. Az ilyesfajta őszinteség viszont a tisztelet jele is lehet. A téma viszont most rá terelődik. Elmosolyodik és maga is az asztalra könyököl, hogy minél közelebbről nézhessen azokba a kékekbe miközben válaszol.*
-Hasznot.*Kuncog fel.*Körbejártam a világot legalább kétszer, olyan módszereket gyűjtöttem össze amikről sokaknak elképzelésük sincs, magam se tudom mennyi sérültet és beteget elláttam mindenféle fajból, mikor fel kell sorolnom a szakmáimat nagy levegőt kell előtte vennem és van, hogy mire a végére érek így is kifulladok. De ez önmagában nem sokat számít. Elértem oda, hogy ne csak megszakadva dolgozzak miközben minden utamba kerülő ismeretet összegyűjtsek, hanem hátradőljek és legyen időm tervezgetni. Beért az eddigi munkám. Már csak ki kell kaparni a gesztenyét. Vagy gesztenyéket. Mélyebben elmerülni az alkímia világában, a gyógynövények saját kezű termesztése, a szépítőszerek készítése amikről több megrendelésem is van, szeszfőzés, egzotikusnak számító gyógykezelések elterjesztése... Nagyon sok tervem van és egyfolytában csak gyűlnek.
*Ujjai lassan lépkedve megindulnak az asztalon a lány keze felé. Közben nem hagyja kérdés nélkül a másikat.*
-Szóval jól értem, hogy nem szép arcát mutatta neked a kikötő a látogatásod alatt?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242