Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-16 16:19:12
Üzenet elküldve: 2024-09-16 16:19:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A fakó zöld szemek ide-oda kapkodnak a férfiak között. Noha ez élete első tárgyalása, ha lehet így nevezni, de el kell ismernie, hogy igencsak körmönfont kérdések és válaszok röpködnek ide-oda. Kicsit kezd is irigykedni, hogy ő nem ilyen éles nyelvű, vagy legalábbis még nem volt helyzet, hogy ha az is, akkor kamatoztathassa. De ugyebár mindenből tud tanulni, így minden szót, minden egyes arcrándulást alaposan igyekszik megfigyelni. Ez tart egészen addig, amíg Ukrom fekete szemeivel nem találja magát szemben. Azt éppen nem mondaná, hogy be van rezelve, de az a komor tekintet azt sem nagyon engedi, hogy felszabadultan elengedje magát. Na meg persze újdonsült "pártfogója" is tesz jócskán arról, hogy ahogy mondani szokás, a zabszem sem fér be... Izgul. A két férfi miatt, a helyzet miatt és amiatt is, hogy nem hazudtolja meg önmagát és majd jól elcsesz valamit.
De végül szinte érzi, ahogy a hatalmas kő lebukik a szívéről, mikor az ork az üresen árválkodó szék felé biccent, ám játssza maga is a szerepét, s szinte engedélykérő pillantásokat vet a vörösre. Épphogy az álla nem esik le, mikor még a széket is kihúzzák neki. Ha Ambroggio valóban éleslátó, akkor jól leolvashatja a teljes elképedéssel megfűszerezett, ám ki nem mondott kérdést: Most ez komoly?
De csak pár pillanatig tart benne ez a kis közjáték, a torkát megköszörülve varázsol magára valami természetellenesen hálás mosolyt, ahogy a székre huppan, kezeit pedig az ölében pihenteti, ahelyett, hogy jó szokásához méltón az asztalra könyököljön. Van egy olyan sejtése, hogy bizonyosan okítás lenne annak is a vége.
A maga szobor merevségét továbbra is tartja, ismét csak a szemei járnak ide-oda, ízlelgeti magában a beszélgetést, s azon tűnődik, hogy ez csak valami parasztvakítás vagy valóban ennyiről lenne szó. Egy kis utazgatás, amihez nem árt egy termetes kísérő, biztos, ami biztos? Akkor meg ő mit keres még itt? Leszámítva a kis mesét arról, hogy majd őt Wegtorenben fogják okítani, eddig olyan érzése van, hogy ebben a melóban ő neki csak a kolonc szerep jutna.
A végszó, ami kirántja a tűnődésből az Ukrom utolsó kérdése, amin szíve szerint felkuncogna. Amúgy is jogos gondolat és őszintén szólva borzalmasan kíváncsi arra, hogy mi lesz a férfi válasza rá. Ám a vörös kérdése hideg víz a nyakába. A tekintetét rákapva pillázik szaporán, megszeppenten. Ahogy a fonatokat hátra söpri a férfi még azt sem tudja kedveskedésnek venni, inkább izzó vaslap kínzásának. Hát azt meg mégis honnan a fenéből tudja? Ugyan olyan vakon van itt, mint Ukrom is. Talán még jobban.
A száját haragosan húzza el, ahogy szemeit is összeszűkíti. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy ilyen helyzetbe hozzák. De végül mély levegőt vesz és olyan bájos mosolyt ölt magára, amitől a bűzös kikötői sikátorok is képesek lennének tavaszi virágpompába borulni. Egy kicsit meg is kavarja a gyomrát, de akkor is magára erőszakolja ezt a csupa bájosságot és kellemet, még ha az idegennek is hat. Pedig szívesebben odadörmögné, hogy az ő nyakacskájáról egy szó sem esett, hanem csak egyedül a férfiéról. De francosan kényelmetlen mód még mindig bizonyítani akar, akkor is, ha ilyen pofátlanul gyerekként bánik vele a másik.*
- Ambroggio Uram persze ezt jól tudja. Milyen szerencse.
*Rebegteti meg pilláit az édességes megjegyzésre válaszul, majd újabb mély sóhaj után pillant Ukromra.*
- Bizonyára Uramnak vannak értékesebb dolgok a kezében, minthogy vacakokért, fölöslegesen kelljen kivéreztetni. Persze, ha valakinek a bögyében van az már más lenne.
*Eltűnődve vakar az állára, ahogy lopva rápillant az említettre, de végül csak aprót von a vállain, ahogy figyelmét ismét a hím nyeri el.*
- Biztos vagyok benne, hogy sokkal kifizetődőbb lenne egy sikeres utazás végén a jutalom, mintsem valami bugyuta vérontás az út elején.
*Bólogat rá saját szavaira, mintha ezzel is azokat készülne megerősíteni.*
- Amúgy meg jó társaság vagyok. Már azért megérné.
*Kezeit karba teszi mellei előtt, ahogy elvigyorodva dől hátra. Valószínűleg egyik férfi számára sem ez lesz a kedvező szempont, sőt bizonyára mindkettőt hidegen hagyja, pedig piszkosul igaza van.*
De végül szinte érzi, ahogy a hatalmas kő lebukik a szívéről, mikor az ork az üresen árválkodó szék felé biccent, ám játssza maga is a szerepét, s szinte engedélykérő pillantásokat vet a vörösre. Épphogy az álla nem esik le, mikor még a széket is kihúzzák neki. Ha Ambroggio valóban éleslátó, akkor jól leolvashatja a teljes elképedéssel megfűszerezett, ám ki nem mondott kérdést: Most ez komoly?
De csak pár pillanatig tart benne ez a kis közjáték, a torkát megköszörülve varázsol magára valami természetellenesen hálás mosolyt, ahogy a székre huppan, kezeit pedig az ölében pihenteti, ahelyett, hogy jó szokásához méltón az asztalra könyököljön. Van egy olyan sejtése, hogy bizonyosan okítás lenne annak is a vége.
A maga szobor merevségét továbbra is tartja, ismét csak a szemei járnak ide-oda, ízlelgeti magában a beszélgetést, s azon tűnődik, hogy ez csak valami parasztvakítás vagy valóban ennyiről lenne szó. Egy kis utazgatás, amihez nem árt egy termetes kísérő, biztos, ami biztos? Akkor meg ő mit keres még itt? Leszámítva a kis mesét arról, hogy majd őt Wegtorenben fogják okítani, eddig olyan érzése van, hogy ebben a melóban ő neki csak a kolonc szerep jutna.
A végszó, ami kirántja a tűnődésből az Ukrom utolsó kérdése, amin szíve szerint felkuncogna. Amúgy is jogos gondolat és őszintén szólva borzalmasan kíváncsi arra, hogy mi lesz a férfi válasza rá. Ám a vörös kérdése hideg víz a nyakába. A tekintetét rákapva pillázik szaporán, megszeppenten. Ahogy a fonatokat hátra söpri a férfi még azt sem tudja kedveskedésnek venni, inkább izzó vaslap kínzásának. Hát azt meg mégis honnan a fenéből tudja? Ugyan olyan vakon van itt, mint Ukrom is. Talán még jobban.
A száját haragosan húzza el, ahogy szemeit is összeszűkíti. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy ilyen helyzetbe hozzák. De végül mély levegőt vesz és olyan bájos mosolyt ölt magára, amitől a bűzös kikötői sikátorok is képesek lennének tavaszi virágpompába borulni. Egy kicsit meg is kavarja a gyomrát, de akkor is magára erőszakolja ezt a csupa bájosságot és kellemet, még ha az idegennek is hat. Pedig szívesebben odadörmögné, hogy az ő nyakacskájáról egy szó sem esett, hanem csak egyedül a férfiéról. De francosan kényelmetlen mód még mindig bizonyítani akar, akkor is, ha ilyen pofátlanul gyerekként bánik vele a másik.*
- Ambroggio Uram persze ezt jól tudja. Milyen szerencse.
*Rebegteti meg pilláit az édességes megjegyzésre válaszul, majd újabb mély sóhaj után pillant Ukromra.*
- Bizonyára Uramnak vannak értékesebb dolgok a kezében, minthogy vacakokért, fölöslegesen kelljen kivéreztetni. Persze, ha valakinek a bögyében van az már más lenne.
*Eltűnődve vakar az állára, ahogy lopva rápillant az említettre, de végül csak aprót von a vállain, ahogy figyelmét ismét a hím nyeri el.*
- Biztos vagyok benne, hogy sokkal kifizetődőbb lenne egy sikeres utazás végén a jutalom, mintsem valami bugyuta vérontás az út elején.
*Bólogat rá saját szavaira, mintha ezzel is azokat készülne megerősíteni.*
- Amúgy meg jó társaság vagyok. Már azért megérné.
*Kezeit karba teszi mellei előtt, ahogy elvigyorodva dől hátra. Valószínűleg egyik férfi számára sem ez lesz a kedvező szempont, sőt bizonyára mindkettőt hidegen hagyja, pedig piszkosul igaza van.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-16 09:51:52
Üzenet elküldve: 2024-09-16 09:51:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*A megegyezés felé vezető úton a kapuk nehézkesen nyílnak, pont, mint ahogy az ork szája a szóra. De végül csak célt ér a piperkőc ügyeskedése. Legalábbis most egészen olybá tűnik.
Egy asztal köré helyeződik hát a hármas, elvégre a szürkebőrű biccentése jól értelmezhető jelzés arra, hogy helyet foglalhatnak. Ambroggio előzékenyen kihúzza a széket a lánynak, természetesen úgy, hogy a kicsike továbbra is az ork és közte helyezkedjen el, de inkább az ő közelében, mellyel a védelmező látszatát is fenn tudja tartani. Ő maga Ukrommal szemben foglal helyet, ahogy egy tárgyalás megkívánja.*
- Nem fogalmaznék ilyen sarkosan *mosolyodik el a nem túl tapintatos, de találó megjegyzésen.* - Mondjuk úgy, nem hajt a szükség, hogy a kelleténél nagyobb kockázatot vállaljak. *Ambroggio beszéde kedélyes és sikamlóssága ellenére is kiérezhető belőle valami ravaszdi éleslátás.* - Az üzlet az üzlet. Semmi különös vagy kivételesen fontos. Nem akasztottam tengelyt veszélyes alakokkal, ha erre céloznál. Arra számíthatsz, amire én magam is: eseménytelen útra. Hogy egy kiváló elmét idézzek: "A biztonság illúzió, és az illúziók azért vannak, hogy fenntartsák őket. Ellenkező esetben az életet senki sem tudná elviselni." *Az Intéző tartja a szemkontaktust és a halvány mosolyt is a bajuszka alatt.*
- A garanciáról szólva pedig *megnedvesíti az ajkát. Úgy tűnik erre is van kész válasza, de a rókatekintet ezúttal másfelé fordul. Gyűrűs jobbja előre nyúl és a lány válla mögé simítja a fonatokat.*
- Nos, mit gondolsz, kedvesem? Mi a garancia arra, hogy nem pont Ukrom fogja elvágni a torkunkat az úton? Hm? *Úgy teszi fel a kérdést a fiatal teremtésnek, mintha csak egy furfangos találós kérdés lenne, amit alkalomadtán előránt a mellényzsebéből.*
- Ha ügyesen felelsz, választhatsz magadnak valami finomat. *Elveszi az asztalról a kínálatot felsoroló, ízléses ívet, s mélázón elnyúló arccal futja végig ledér sellők stilizált képeivel illusztrált sorokat.*
- Kölykök... odavannak az édességért *sóhajt, habókosan, mintha az imént még nem torokmetszésről beszélt volna, s mintha a szemének nagyon is tetsző Sellők némelyike idősebb lenne, mint a kreol leányzó, akit akkurátusan gyermeknek titulál.*
- Nos? *biccenti fejét várakozón újdonsült pártfogoltja felé.*
Egy asztal köré helyeződik hát a hármas, elvégre a szürkebőrű biccentése jól értelmezhető jelzés arra, hogy helyet foglalhatnak. Ambroggio előzékenyen kihúzza a széket a lánynak, természetesen úgy, hogy a kicsike továbbra is az ork és közte helyezkedjen el, de inkább az ő közelében, mellyel a védelmező látszatát is fenn tudja tartani. Ő maga Ukrommal szemben foglal helyet, ahogy egy tárgyalás megkívánja.*
- Nem fogalmaznék ilyen sarkosan *mosolyodik el a nem túl tapintatos, de találó megjegyzésen.* - Mondjuk úgy, nem hajt a szükség, hogy a kelleténél nagyobb kockázatot vállaljak. *Ambroggio beszéde kedélyes és sikamlóssága ellenére is kiérezhető belőle valami ravaszdi éleslátás.* - Az üzlet az üzlet. Semmi különös vagy kivételesen fontos. Nem akasztottam tengelyt veszélyes alakokkal, ha erre céloznál. Arra számíthatsz, amire én magam is: eseménytelen útra. Hogy egy kiváló elmét idézzek: "A biztonság illúzió, és az illúziók azért vannak, hogy fenntartsák őket. Ellenkező esetben az életet senki sem tudná elviselni." *Az Intéző tartja a szemkontaktust és a halvány mosolyt is a bajuszka alatt.*
- A garanciáról szólva pedig *megnedvesíti az ajkát. Úgy tűnik erre is van kész válasza, de a rókatekintet ezúttal másfelé fordul. Gyűrűs jobbja előre nyúl és a lány válla mögé simítja a fonatokat.*
- Nos, mit gondolsz, kedvesem? Mi a garancia arra, hogy nem pont Ukrom fogja elvágni a torkunkat az úton? Hm? *Úgy teszi fel a kérdést a fiatal teremtésnek, mintha csak egy furfangos találós kérdés lenne, amit alkalomadtán előránt a mellényzsebéből.*
- Ha ügyesen felelsz, választhatsz magadnak valami finomat. *Elveszi az asztalról a kínálatot felsoroló, ízléses ívet, s mélázón elnyúló arccal futja végig ledér sellők stilizált képeivel illusztrált sorokat.*
- Kölykök... odavannak az édességért *sóhajt, habókosan, mintha az imént még nem torokmetszésről beszélt volna, s mintha a szemének nagyon is tetsző Sellők némelyike idősebb lenne, mint a kreol leányzó, akit akkurátusan gyermeknek titulál.*
- Nos? *biccenti fejét várakozón újdonsült pártfogoltja felé.*
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-15 19:29:49
Üzenet elküldve: 2024-09-15 19:29:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A balszerencsés italválasztástól függetlenül meg van elégedve annyira a kiszolgáltatással, hogy ne zavargassa további szolgáltatások igénylésével az elfszerű pincérlányt. Na meg persze egy húsz oldalról dörzsölt üzletember kivallatásával is el van foglalva, de ez már csak érintőleges ügy.
Be kell ismernie, hogy valóban nem téved vagy hazudik ez a bizonyos Ambroggio, mikor a Sellőházat a tengerközeli tájék koronájának hívja, mutasson ez akármilyen kirívóan a fején; Szürke és nyomasztó szomszédjaival összehasonlítva ez az épület biztonságot, kényelmet, szállást, és "más" panaszolhatatlan ellátást nyújt egy olyan helyen, ahol a város őreiben még annyit sem bízhatsz, mint a sikátorokban guggoló aljanépben. Rosszabb helyen nem lehet, sem ajánlott a hozzá hasonlónak kikötnie.
Evés közben kutakodóan feltekint a kreol lányra, hogy összevont szemöldökkel, alig látható mozgással egy, a férfi közelében lévő szék felé biccentsen; Továbbra is egy kis bizonytalanságot, ha nem félénkséget érez felőle, vagy a szürkebőrű, vagy a későbbi utastársa iránt. De annyi biztos hogy megnyugtatóbb lenne amazt a fenekén látni, mint itt szobrozni, mint egy harmadik felszolgáló.
Ambroggio válasza kérdésére arra kényszeríti, hogy még egyszer az asszony felé küldjön egy boncolgató stírölést. Csiszolatlan gyémánt? Milyen kedves tőle. És még annyira nagylelkű is, hogy védelmet béreljen fel érte, ha nem magáért.
Mindeközben egy meglehetősen fontos tényezőt csak megkap annak a döntésnek a megokolására, hogy a magának való orkot ebben a koronaházban környékezték meg nem kis izom-munka ígéretével; megáll dolgozó szájában a garnélarák, és egy sokatmondó hümmögés hagyja el Ukromot.*
~ Odafelé se? ~ *Továbbra sem téved abban, hogy a Kikötő nyitott bicskás lakosságába nem érdemes belesétálni, vagy bármilyen módon provokálni őket; egy olyan igényes öltözet mint az övé pedig megkísértik a vakmerőbb réteget, hogy "ők" sétáljanak belé. Ezeknek az új viszályoknak a híre elég elővigyázatossá teszi ezt a rókát ahhoz, hogy ne kísértse a sorsot. És az még hagyján, de még a Levegő Városa felé se. Ez vagy azt jelenti, hogy kifejezetten értékes portékák tulajdonosa, vagy hogy sikeresen megutáltatta valahogy magát ezzel a nem túl rejtett alvilággal.*
- Úgy hangzol mintha itt ragadtál volna. *Miniatűr élc érződik a hangjában. E drágakőnek csúfolt kéjház amaz mentsvárává vált? Van benne valami humor, ha igaz.*
- Ez az üzlet fontos lehet ha Artheniorba se tudsz menni. Mi a természete? Mire számíthatok? És a válaszodtól függően mi garantálja, hogy nem pont én fogom félúton elvágni a torkod? *A trükkös kérdést a végén kár lenne nem feltenni, bátortalanadjon el tőle akármennyire.*
Be kell ismernie, hogy valóban nem téved vagy hazudik ez a bizonyos Ambroggio, mikor a Sellőházat a tengerközeli tájék koronájának hívja, mutasson ez akármilyen kirívóan a fején; Szürke és nyomasztó szomszédjaival összehasonlítva ez az épület biztonságot, kényelmet, szállást, és "más" panaszolhatatlan ellátást nyújt egy olyan helyen, ahol a város őreiben még annyit sem bízhatsz, mint a sikátorokban guggoló aljanépben. Rosszabb helyen nem lehet, sem ajánlott a hozzá hasonlónak kikötnie.
Evés közben kutakodóan feltekint a kreol lányra, hogy összevont szemöldökkel, alig látható mozgással egy, a férfi közelében lévő szék felé biccentsen; Továbbra is egy kis bizonytalanságot, ha nem félénkséget érez felőle, vagy a szürkebőrű, vagy a későbbi utastársa iránt. De annyi biztos hogy megnyugtatóbb lenne amazt a fenekén látni, mint itt szobrozni, mint egy harmadik felszolgáló.
Ambroggio válasza kérdésére arra kényszeríti, hogy még egyszer az asszony felé küldjön egy boncolgató stírölést. Csiszolatlan gyémánt? Milyen kedves tőle. És még annyira nagylelkű is, hogy védelmet béreljen fel érte, ha nem magáért.
Mindeközben egy meglehetősen fontos tényezőt csak megkap annak a döntésnek a megokolására, hogy a magának való orkot ebben a koronaházban környékezték meg nem kis izom-munka ígéretével; megáll dolgozó szájában a garnélarák, és egy sokatmondó hümmögés hagyja el Ukromot.*
~ Odafelé se? ~ *Továbbra sem téved abban, hogy a Kikötő nyitott bicskás lakosságába nem érdemes belesétálni, vagy bármilyen módon provokálni őket; egy olyan igényes öltözet mint az övé pedig megkísértik a vakmerőbb réteget, hogy "ők" sétáljanak belé. Ezeknek az új viszályoknak a híre elég elővigyázatossá teszi ezt a rókát ahhoz, hogy ne kísértse a sorsot. És az még hagyján, de még a Levegő Városa felé se. Ez vagy azt jelenti, hogy kifejezetten értékes portékák tulajdonosa, vagy hogy sikeresen megutáltatta valahogy magát ezzel a nem túl rejtett alvilággal.*
- Úgy hangzol mintha itt ragadtál volna. *Miniatűr élc érződik a hangjában. E drágakőnek csúfolt kéjház amaz mentsvárává vált? Van benne valami humor, ha igaz.*
- Ez az üzlet fontos lehet ha Artheniorba se tudsz menni. Mi a természete? Mire számíthatok? És a válaszodtól függően mi garantálja, hogy nem pont én fogom félúton elvágni a torkod? *A trükkös kérdést a végén kár lenne nem feltenni, bátortalanadjon el tőle akármennyire.*
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-12 17:05:14
Üzenet elküldve: 2024-09-12 17:05:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Azt nem állítaná, hogy türelmesen hallgatja a férfiak diskurzusát, kívülről ez mégis úgy tűnik. Nem mondaná, hogy nem játszik el annak gondolatával, hogy szépen a pulthoz settenkedjen és tüzetesebben átnézze inkább a Sellőház ajánlatát. Ennek ellenére mégis olyan, mint egy hűséges szobor, aki elképzelhető, hogy jelen esetben továbbra is inkább élő pajzsként funkcionál. Ettől függetlenül sem elégedetlenkedés, sem unalom nem ül ki az arcára. Néha inkább meglepettség, egy-egy összevont szemöldök képében. Főleg, amikor azt hallgatja, hogy majd őt bizony Wegtorenben fogják tanítgatni. Na innen már elég kamu szagú a dolog, mert továbbra sem mer abban reménykedni, hogy hosszútávú munkakapcsolat alakulna majd ki közte és a vörös között. Ezen az a hajborzolás sem változtat sokat, ami miatt akár morcos is lehetne, de valahogy mégsem tud haragudni. Fura egy mézes-mázos alakkal van dolga. De továbbra is úgy érzi, hogy nagy lehetősége adódhat most, így a maradék kis kilátásokat sem szeretné felelőtlenül elengedni. Ha az ork beadja a derekát talán neki is megszületik az esély arra, hogy a férfi lásson benne némi potenciált. Bár úgy tűnik, hogy az ügy sikeressége vagy éppen bukása nem az ő két szép szemén fog múlni. Pedig aztán neki is benne van a kis kacsója a dologban.*
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-09 05:52:07
Üzenet elküldve: 2024-09-09 05:52:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*A fintorba csavarodó ork pofát nem tudja hogy értelmezni. Biztosan nem, de egyre erősebb benne a gyanú, hogy a szürkebőrű választása a teát illetően jóval kevésbé volt tudatos, mint elsőre gondolta. Azt mindenesetre nehezére esne feltételezni, hogy a Sellőház kínálatában szereplő ital lenne annyira borzasztó minőségű, hogy ilyet tegyen egy arccal, amin a vonások olyan szilárdan ülnek, hogy követ lehetne törni velük. Még innen is érezni a fűszeresen határozott aromáját. Ez bizonyára nem az a helyi specialitás, amit a kikötő egyes részein wegtoreni teaként árulnak, és történetesen a rakodás során kiszóródó morzsalék összesöpört szemetjeként eredeztethető. De azt se hiszi, hogy a kis tündér rontott volna így el valamit az elkészítésnél. Ha jól rémlik neki (márpedig Ambroggio igyekezett aprólékos tájékozottságot magára szedni az itteni személyzettel kapcsolatban), a lány a Nap Karavánpihenő egy szerájából érkezett. Kizártnak tartja, hogy ne tudná hozzáértőn szervírozni a wegtoreni teát.
Nos, ebben talán túl hamar ítélt, de remélhetőleg a többi megfigyelésében nem téved ekkorát.*
- Ugyan-ugyan *mosolyodik el sokatmondón a bajuszka alatt.* - Ez nem egy bordély. Ez a Sellőház. A Kikötő, és megkockáztatom, az egész környék legnívósabb intézménye. *A hangsúlyában van valami, ami mintha határozottan rámutatna, hogy ez a tényező dedikált feltétele az ittlétének.
A kölyök meglepően jól viseli magát, de az Intézőnek nincsenek illúziói annak kapcsán, hogy bőséges gonddal is járna. Még nem jutott végleges döntésre, de úgy tűnik, az ártatlan pillák jót tesznek a tárgyalási pozíciójának.*
- Kiváló megállapítás *biccent az artheniori veteránok említésére, s már-már úgy tűnhet, ezzel rövidre is zárják, de aztán az ork kérdez. Hogy kíváncsiskodás vagy puhatolózás inkább, az majd kiderül.*
- Üzlet *feleli* - és azt remélem, hogy találok majd megfelelő tanítókat a leánynak, hogy világlátással és tapasztalattal vértezhessem fel. Egy csiszolatlan gyémánt *húzódik szélesebbre a mosolygása, és belekócol a dús fonatok közé. Arccsipkedésnek is beillő mozdulat, ami pont annyira habókos, hogy ne lehessen rá haragudni.*
- Ámbátor... *kezdi el ingatni a fejét a vörös piperkőc* - Arthenior hiába kínálna derék védelmezőket. Az út odafelé se mondható veszélytelennek. Ami azt illeti, már csak átvágni a Kikötőn se mondható annak, mióta a helyi bandák cívódnak a Patkányok asztaláról lehulló minden morzsán.
Nos, ebben talán túl hamar ítélt, de remélhetőleg a többi megfigyelésében nem téved ekkorát.*
- Ugyan-ugyan *mosolyodik el sokatmondón a bajuszka alatt.* - Ez nem egy bordély. Ez a Sellőház. A Kikötő, és megkockáztatom, az egész környék legnívósabb intézménye. *A hangsúlyában van valami, ami mintha határozottan rámutatna, hogy ez a tényező dedikált feltétele az ittlétének.
A kölyök meglepően jól viseli magát, de az Intézőnek nincsenek illúziói annak kapcsán, hogy bőséges gonddal is járna. Még nem jutott végleges döntésre, de úgy tűnik, az ártatlan pillák jót tesznek a tárgyalási pozíciójának.*
- Kiváló megállapítás *biccent az artheniori veteránok említésére, s már-már úgy tűnhet, ezzel rövidre is zárják, de aztán az ork kérdez. Hogy kíváncsiskodás vagy puhatolózás inkább, az majd kiderül.*
- Üzlet *feleli* - és azt remélem, hogy találok majd megfelelő tanítókat a leánynak, hogy világlátással és tapasztalattal vértezhessem fel. Egy csiszolatlan gyémánt *húzódik szélesebbre a mosolygása, és belekócol a dús fonatok közé. Arccsipkedésnek is beillő mozdulat, ami pont annyira habókos, hogy ne lehessen rá haragudni.*
- Ámbátor... *kezdi el ingatni a fejét a vörös piperkőc* - Arthenior hiába kínálna derék védelmezőket. Az út odafelé se mondható veszélytelennek. Ami azt illeti, már csak átvágni a Kikötőn se mondható annak, mióta a helyi bandák cívódnak a Patkányok asztaláról lehulló minden morzsán.
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-08 21:20:18
Üzenet elküldve: 2024-09-08 21:20:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Végül csak arra az álláspontra jut, hogy legalább az ajánlatot meghallgathatja, legfőképpen időt veszíthet vele. Általában ő szokta feldobni szolgálatát az éterbe, nem sokat fordult elő az, hogy külön őt megkeressék vele, legalábbis felé forduljanak kilencven fokkal. És még ha nem is az a természetű ork lenne, aki a sírban is fél szemmel alszik, akkor is többet kell még tudnia a miértekről és hogyanokról, hogy egyáltalán gondoljon a beleegyezésbe.
A valamiért eddigieknél is legyökerezettebb futárlányt nincs ideje szavakkal arrébb tessékelni, ugyanis a "vörös fickó" maga hagyja el a helyét. Ukrom lassan egymásra húzódó szemöldökökkel méri fel a szürkeség tömegéből óriásként kitűnő személyt; a vak is láthatja, hogy valóban nem egy hajózás elől pihenő matróznak kapta el a figyelmét. Ruházata és annak tisztasága egy nemesnek, vagy tehetős üzletembernek vallja magát, arckifejezése pedig a törekvő fajtának; szinte látja a háta mögött tartott tőr árulkodó csillogását a tükörben, ahogy a konkurenciával építi a kapcsolatokat. Akármi is legyen a kenyere forrása, jól végezheti a dolgát.
Ha az idegen nem emlékezteti az előtte gőzölgő tányérra, talán kihűlésig észre sem veszi a megkapott trófeatálat; a hirtelen kialakult szituáció nem arra lendíti, hogy kezdje el tele tömni magát vele. Helyette a baljóslatú teát veszi végre magához, hogy próba-szerencse, ízt próbáljon, majd a köpés szélére csavarodott fintorral tolja el ajkától a wegtoreni löttyöt: mégis hogy képesek ezt így meginni? Az íze még hagyján, de melegben, melegen?! Nála kellemetlenebb képet csak a mandulaszemű asszony vág látszólag, ki tudja találni hogy most sem érzi magát kényelmesebb helyzetben.*
~ Nem itteni. ~ *Gondolja magában a névről, mintegy adva az ember baljós jellegének.* - Ukrom. *Betartja az udvarias bemutatkozás minimális mércéjét és viszonozza azt saját nevével, bár az "örvendek" kimarad belőle. A szürkebőrű ajka elvékonyodik, majd egy pillanatra eltűnik, hogy szűkében térjen vissza; Óvakodás és kíváncsiság keveréke tükröződik tekintetén, jól figyelve ennek az Ambroggionak a szavaira; bizalmatlanságra ugyan még nem kapott okot, de...*
- És egy bordélyban keresel pótlást. *Kezdi el a szúrópróba kommentálást, tesztelve a vizeket. Leül, asztala tartalmára terelve vissza szemeit. Cifra öltöny és finom modorú szavak egyedül nem veszik meg ezt az orkot.* - Artheniorban találsz elég veteránt. Biztos választások. *Hangja hűvös és agressziótól mentes, ahogy egy újabb kortyolást kísérel meg a wegtoreni teából; nem sokat változott a keserű íz, úgyhogy nem éli bele magát. Csalódottan tekint táljára, valószínűleg nem fogja kihűlés nélkül befejezni, de már beteszi a szájába az első halat.*
- Mi siettett Wegtorenbe? *Szólal meg nem sok szünet után. Ugyan nem ugrik a mézes-madzag után, a kíváncsiság azért fel készteti tenni a kérdést.* - Senkinek sem veszélytelen hely.
A valamiért eddigieknél is legyökerezettebb futárlányt nincs ideje szavakkal arrébb tessékelni, ugyanis a "vörös fickó" maga hagyja el a helyét. Ukrom lassan egymásra húzódó szemöldökökkel méri fel a szürkeség tömegéből óriásként kitűnő személyt; a vak is láthatja, hogy valóban nem egy hajózás elől pihenő matróznak kapta el a figyelmét. Ruházata és annak tisztasága egy nemesnek, vagy tehetős üzletembernek vallja magát, arckifejezése pedig a törekvő fajtának; szinte látja a háta mögött tartott tőr árulkodó csillogását a tükörben, ahogy a konkurenciával építi a kapcsolatokat. Akármi is legyen a kenyere forrása, jól végezheti a dolgát.
Ha az idegen nem emlékezteti az előtte gőzölgő tányérra, talán kihűlésig észre sem veszi a megkapott trófeatálat; a hirtelen kialakult szituáció nem arra lendíti, hogy kezdje el tele tömni magát vele. Helyette a baljóslatú teát veszi végre magához, hogy próba-szerencse, ízt próbáljon, majd a köpés szélére csavarodott fintorral tolja el ajkától a wegtoreni löttyöt: mégis hogy képesek ezt így meginni? Az íze még hagyján, de melegben, melegen?! Nála kellemetlenebb képet csak a mandulaszemű asszony vág látszólag, ki tudja találni hogy most sem érzi magát kényelmesebb helyzetben.*
~ Nem itteni. ~ *Gondolja magában a névről, mintegy adva az ember baljós jellegének.* - Ukrom. *Betartja az udvarias bemutatkozás minimális mércéjét és viszonozza azt saját nevével, bár az "örvendek" kimarad belőle. A szürkebőrű ajka elvékonyodik, majd egy pillanatra eltűnik, hogy szűkében térjen vissza; Óvakodás és kíváncsiság keveréke tükröződik tekintetén, jól figyelve ennek az Ambroggionak a szavaira; bizalmatlanságra ugyan még nem kapott okot, de...*
- És egy bordélyban keresel pótlást. *Kezdi el a szúrópróba kommentálást, tesztelve a vizeket. Leül, asztala tartalmára terelve vissza szemeit. Cifra öltöny és finom modorú szavak egyedül nem veszik meg ezt az orkot.* - Artheniorban találsz elég veteránt. Biztos választások. *Hangja hűvös és agressziótól mentes, ahogy egy újabb kortyolást kísérel meg a wegtoreni teából; nem sokat változott a keserű íz, úgyhogy nem éli bele magát. Csalódottan tekint táljára, valószínűleg nem fogja kihűlés nélkül befejezni, de már beteszi a szájába az első halat.*
- Mi siettett Wegtorenbe? *Szólal meg nem sok szünet után. Ugyan nem ugrik a mézes-madzag után, a kíváncsiság azért fel készteti tenni a kérdést.* - Senkinek sem veszélytelen hely.
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:51:32
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:51:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ujjait izgatottan, talán inkább idegesen kezdi morzsolgatni mire a felvezetés végére ér. Szemeit képtelen levenni az orkról, szinte pislogás nélkül figyeli, amíg a hallottakat emészti magában. Nem igazán vél felfedezni egy szemernyi lelkesedést sem. Pedig biztos abban, hogy remekbeszabott felvezetést prezentált az imént. Végül nem tud nem a sellőre pillantani, ahogy egy pillanat erejéig még ott áll velük. Ahj, de szívesen kikérdezné a Sellőház édességeiről. Egy ilyen puccos helyen biztos akad valami, ami tömve van mézzel, ragad az édes ízektől. Valami olyan, ami felpörgeti annyira, hogy ne érezze magát ennyire ügyetlennek. De végül sóhajtva ingatja meg a fejét, talán majd később lesz alkalma erre visszatérni, de az még nem jött el. Így még intéz egy kósza mosolyt a leánynak, ami hamarosan le is fagy, ahogy a hím lassan felkel és fölé tornyosul. Félúton, valahol az édesség és az elfoglaltsága között elveszítette a fonalat, így pár pillanatnyi megszeppent pislogásba beletelik, hogy összeszedje magát. Ehhez igazából nagyban hozzásegíti a piperkőc vörös érkezése is, de most úgy érzi teljesen elveszítette a fonalat. Most akkor sikerült? Nem emlékszik, hogy az ork ujjongva mondott volna igent.*
- Há' mi?
*Pillázik szaporán a felé intő kézmozdulatra, majd durcásan összehúzza a szemeit, mikor a szavak is a helyükre érnek. Na még hogy modortalan. Idejét sem tudja mikor volt ennyire tenyérbemászóan kellemes társaság. Sértettségének viszont nem ad hangot, ugyanis a vállára érkező kéz úgy dermeszti meg, akár egy csók magától a haláltól.
Hát ő neki bizony eszébe jut, hogy nem támogatásként érkezik mögé a férfi. Bár mélységesen reméli, hogy ha vér fröccsen, abból majd bőségesen jut a pökhendi ruhájára.
Na meg most egyből bemutatkozik. Bár azt sem tartja kizártnak, hogy ez csak valami piperkőc álcanév. Na nem mintha most meg lenne sértődve, de azért nehezére esik nem beleharapni a vállán kellemetlenkedő kézbe. Már készülne válla tekergetésével azt leszuszakolni magáról, de az apró szorítás miatt végül fújtatva marad nyugton. Legalábbis nagyjából nyugton, mert az a francmegette kalaptoll veszettül csiklandozza az orrát. Mégis kővé dermed és igyekszik mérgében nem lerágni a kalapról a tollat. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy ha most akár csak hangosabban mer levegőt venni, az egy újabb rossz pont lesz azon a hosszú listán, ami ezalatt a kis idő alatt íródhatott róla.
Miközben saját magával vív harcot azért igyekszik valamelyest nyomon követni az eseményeket. Amit nem valószínű, hogy feldob a mély levegővétellel, miután kikerül az arcából a kalap. A többeszszám hallatán nehéz lenne letagadnia az arcára jól kiült elképedést, ám eszébe sem jut ezt szóvá tenni, mert a végén még meggondolja magát a vörös. Na persze magában már mélységes megelégedést érez még úgy is, hogy tudja korai még a magabiztosság.*
- Há' mi?
*Pillázik szaporán a felé intő kézmozdulatra, majd durcásan összehúzza a szemeit, mikor a szavak is a helyükre érnek. Na még hogy modortalan. Idejét sem tudja mikor volt ennyire tenyérbemászóan kellemes társaság. Sértettségének viszont nem ad hangot, ugyanis a vállára érkező kéz úgy dermeszti meg, akár egy csók magától a haláltól.
Hát ő neki bizony eszébe jut, hogy nem támogatásként érkezik mögé a férfi. Bár mélységesen reméli, hogy ha vér fröccsen, abból majd bőségesen jut a pökhendi ruhájára.
Na meg most egyből bemutatkozik. Bár azt sem tartja kizártnak, hogy ez csak valami piperkőc álcanév. Na nem mintha most meg lenne sértődve, de azért nehezére esik nem beleharapni a vállán kellemetlenkedő kézbe. Már készülne válla tekergetésével azt leszuszakolni magáról, de az apró szorítás miatt végül fújtatva marad nyugton. Legalábbis nagyjából nyugton, mert az a francmegette kalaptoll veszettül csiklandozza az orrát. Mégis kővé dermed és igyekszik mérgében nem lerágni a kalapról a tollat. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy ha most akár csak hangosabban mer levegőt venni, az egy újabb rossz pont lesz azon a hosszú listán, ami ezalatt a kis idő alatt íródhatott róla.
Miközben saját magával vív harcot azért igyekszik valamelyest nyomon követni az eseményeket. Amit nem valószínű, hogy feldob a mély levegővétellel, miután kikerül az arcából a kalap. A többeszszám hallatán nehéz lenne letagadnia az arcára jól kiült elképedést, ám eszébe sem jut ezt szóvá tenni, mert a végén még meggondolja magát a vörös. Na persze magában már mélységes megelégedést érez még úgy is, hogy tudja korai még a magabiztosság.*
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-08 07:03:40
Üzenet elküldve: 2024-09-08 07:03:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Talán úgy tűnhet, hogy Ambroggio csupán a saját szórakoztatása végett hozta össze ezt az érdekes és kínos szituációt az ork asztalánál, de ez nem a teljes igazság. Az Intézőnek jó szeme van a részletekhez, s ha a viselkedésben kiütköző jeleket inkább más kárára figyelheti meg, akkor úgy teszi. Ezt jelen esetben a két legyet egy csapásra előnyével is megtoldotta, elvégre megfigyelésének a lány és a szürkebőrű is alanya volt.
Mikor az ork felkel a székéről, megmutatkozik a termete igazi, robusztus valója. Látott már magasabb orkot, de ez a fickó a csendes, hűvös, roppant tömegével egészen más. A mogorva arckifejezés persze mintha rá lenne kövülve arra az agyarak nélküli pofára, de a vadság, mint jól kontrollált erő mutatkozik rajta.
Ambroggio ahelyett, hogy egy kurta kézmozdulattal az asztalához invitálná a gigászt, egy hörpintéssel kiissza a pezsgőjét. A sétapálcáját hátrahagyva, de a kalapját magához véve indul el a másik felé.*
- Kérem, nézze el e modortalanságot. *Nem teljesen eldönthető, hogy szándékolt vagy csupán véletlen az az apró, Nilywera felé intő kézmozdulat, melyet szavai mellé prezentál. A gesztus a "modortalanság" fogalmát úgy adja rá a kreol leányzóra, mint a kofák a hirdetőtábláikat a léhűtő kölykeikre, hogy azzal keringjenek a stand környékén.* - Nem akartam volna étkezés közben megzavarni.
*Nilywera mögé lép. Balja a lány vállán pihen meg, mint atyai támogatásának szimbóluma. (...Vagy mint egy csáklya, ami baj esetén maga előtt tartja élő pajzsként, de ilyesmit ugyan ki feltételezne?)
Tart egy hosszabb szünetet a már-már tökéletes kiejtéssel, kellemmel kipárnázott határozottsággal ejtett mondatai közt. Tartja a szemkontaktust. A kíváncsi rókatekintet akkurátusan elemzi ki a mogorva vonásokat. Nagyon egyedi hatást kelt az agyarak hiánya. A száj formája és a széles állkapocs arra engedi következtetni, hogy nem eredendő fogyatékosságról van szó. Valahol mintha látott volna már ilyet, de most nem rémlik neki pontosabb.*
- Ambroggio Duarrte *hajtja meg fejét kissé. Már-már katonásan minimalista, rövid, karakán és tiszteletet mutató üdvözlés, de nem nyújt kezet, csupán a jobbjában tartott kalapot emeli a mellkasához. Nem ismeri még annyira a szürkebőrűt, hogy kockáztatni akarja gyűrűktől ékes kezének csontjait.* - Örvendek. *Nagyon-nagyon rég volt, hogy elhagyta a neve mögül a titulust: Intéző. Nem tudná megmagyarázni, hogy most miért tesz így, de megtanulta már, hogy ne feleseljen azzal a belső hanggal.
Nem vesz róla tudomást, hogy a mellkasához emelt kalap impozáns, vörös tolla Nilywera arcába nyomakszik a prezentált gesztus nyomán. Az esetleges méltatlankodásra, ficánkolásra csak szorít egyet a vállacskán. Na nem fájdalmasan, de épp elég határozottan, hogy jelezze most nyughass a neve.*
- Nem szeretnék alkalmatlankodni *biccent az asztalra tett étek irányába, aztán kipillant a kis tündér felé is, aki bizonyára már felajánlotta magát édes desszertnek* -, de hálás lennék, ha lenne ránk majd néhány perce. *Nilywera fellélegezhet, az Intéző leengedi a tollas kalapot, s talán a többes számú fogalmazás is feltűnhet neki.*
- A kísérőm sajnos felszívódott, én pedig nem tenném ki a leányt annak, hogy védelem nélkül induljunk útnak. *Foglalja össze a dolgot előzetesen, de egy újabb biccentés után láthatólag valóban nem óhajt zavarni tovább.*
Mikor az ork felkel a székéről, megmutatkozik a termete igazi, robusztus valója. Látott már magasabb orkot, de ez a fickó a csendes, hűvös, roppant tömegével egészen más. A mogorva arckifejezés persze mintha rá lenne kövülve arra az agyarak nélküli pofára, de a vadság, mint jól kontrollált erő mutatkozik rajta.
Ambroggio ahelyett, hogy egy kurta kézmozdulattal az asztalához invitálná a gigászt, egy hörpintéssel kiissza a pezsgőjét. A sétapálcáját hátrahagyva, de a kalapját magához véve indul el a másik felé.*
- Kérem, nézze el e modortalanságot. *Nem teljesen eldönthető, hogy szándékolt vagy csupán véletlen az az apró, Nilywera felé intő kézmozdulat, melyet szavai mellé prezentál. A gesztus a "modortalanság" fogalmát úgy adja rá a kreol leányzóra, mint a kofák a hirdetőtábláikat a léhűtő kölykeikre, hogy azzal keringjenek a stand környékén.* - Nem akartam volna étkezés közben megzavarni.
*Nilywera mögé lép. Balja a lány vállán pihen meg, mint atyai támogatásának szimbóluma. (...Vagy mint egy csáklya, ami baj esetén maga előtt tartja élő pajzsként, de ilyesmit ugyan ki feltételezne?)
Tart egy hosszabb szünetet a már-már tökéletes kiejtéssel, kellemmel kipárnázott határozottsággal ejtett mondatai közt. Tartja a szemkontaktust. A kíváncsi rókatekintet akkurátusan elemzi ki a mogorva vonásokat. Nagyon egyedi hatást kelt az agyarak hiánya. A száj formája és a széles állkapocs arra engedi következtetni, hogy nem eredendő fogyatékosságról van szó. Valahol mintha látott volna már ilyet, de most nem rémlik neki pontosabb.*
- Ambroggio Duarrte *hajtja meg fejét kissé. Már-már katonásan minimalista, rövid, karakán és tiszteletet mutató üdvözlés, de nem nyújt kezet, csupán a jobbjában tartott kalapot emeli a mellkasához. Nem ismeri még annyira a szürkebőrűt, hogy kockáztatni akarja gyűrűktől ékes kezének csontjait.* - Örvendek. *Nagyon-nagyon rég volt, hogy elhagyta a neve mögül a titulust: Intéző. Nem tudná megmagyarázni, hogy most miért tesz így, de megtanulta már, hogy ne feleseljen azzal a belső hanggal.
Nem vesz róla tudomást, hogy a mellkasához emelt kalap impozáns, vörös tolla Nilywera arcába nyomakszik a prezentált gesztus nyomán. Az esetleges méltatlankodásra, ficánkolásra csak szorít egyet a vállacskán. Na nem fájdalmasan, de épp elég határozottan, hogy jelezze most nyughass a neve.*
- Nem szeretnék alkalmatlankodni *biccent az asztalra tett étek irányába, aztán kipillant a kis tündér felé is, aki bizonyára már felajánlotta magát édes desszertnek* -, de hálás lennék, ha lenne ránk majd néhány perce. *Nilywera fellélegezhet, az Intéző leengedi a tollas kalapot, s talán a többes számú fogalmazás is feltűnhet neki.*
- A kísérőm sajnos felszívódott, én pedig nem tenném ki a leányt annak, hogy védelem nélkül induljunk útnak. *Foglalja össze a dolgot előzetesen, de egy újabb biccentés után láthatólag valóban nem óhajt zavarni tovább.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-06 16:06:14
Üzenet elküldve: 2024-09-06 16:06:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Ha nem szokott volna hozzá a szétágazó természetű, kiolvashatatlan hangulatú társaságokhoz, akkor kezdené sejteni, hogy az őt leszólító leány ideges. De hát miért is lenne? Nincs szándékában hiányzó végtagokkal elküldeni, s még nem is adott rá okot arra, hogy azon gyanakodjon. Talán többet kéne mosolyognia?
Mindenesetre szemét rendíthetetlenül a nála egészségesebb bőrszínű emberkén tartja, amit csak egy pillanatra szakít meg az enigmatikus fajú pincérnő visszatérte: társával kiemelkedő gondossággal előkészítik az asztalát, ami előteremti a kérdést Ukromnak, hogy véletlenül nem egy rossz helyre ült le; ha összekeverik valamelyik arannyal megrakott fővendég személyével, akkor magyarázkodhat maga után, esetleg fizethet többet. És inkább a földön eszik, minthogy hagyja magát azonosítani azokkal a varangyokkal.*
- Az lesz az, köszönöm. *Bök a bögrére, jelezve hogy az lesz neki a megfelelő edény. A felszolgálólányra nézve ismét, még mindig zavarja hogy nem tudja hova sorolni; de mivel jelenleg valami fontosnak érzendőnek a kellős közepén van, visszatérnek feketéi a posztókalapos férfi korábbi asztaltársához, aki előbb-utóbb megtalálja a hangját is.
Érdektelen tekintete a "Wegtoren" szó hallatán kezd megváltozni, majd elfelhősödni a munkaajánlat tömör leírásán.*
- Szívesség... *Lassan és töményen ismétli a szót, kóstolgatva hogy mit ért ezalatt amaz; A szomszédos asztalnál ülő bájgúnár felé fordul, kezdve összerakni, miről van szó: Nem egy sarlatánról, mindössze egy hírvivő van vele szemben. Hogy miért is, azért a válaszért nem kell sokáig várnia, ahogy diszkrétebben el is lesz mondva neki.*
~ Ezért az a kakadú is felállhatott volna. ~ *Így elsőre nem éppen van ízlésére, hogy ezt nem azonnal, a munkaadó szájából hallja. A fonatos hajú nő láthatja hogy Ukrom mérlegeli döntését, fejét oldalra döntve ugrál tekintete közte és az agyoncsicsásított emberke között. Pont így, Wegtorenbe? Csak testőrködni? Ez így még valóban kevésnek hangzik, főlegy hogy épp Arthenior felé tartott egy kis pihenésre. De ha van rá esély, hogy véletlenül összefut Nawanthirivel...*
- ...A sört tartsd meg: harapok. *Legyint egyet végül, s lassacskán feláll. Kérdő tekintettel néz a vöröshajú férfira, aki minden bizonnyal hallhatta a válaszát; helyeslés esetén elemeli újonnan kapott bögréjét is, hogy ne száraz torokkal követelje a részleteket az asztalon, ahol szembe ülne vele. Ukrom nem siet a köszöntéssel, sejti hogy esetleges jövendőbeli főnöke be fogja magát mutatni.*
Mindenesetre szemét rendíthetetlenül a nála egészségesebb bőrszínű emberkén tartja, amit csak egy pillanatra szakít meg az enigmatikus fajú pincérnő visszatérte: társával kiemelkedő gondossággal előkészítik az asztalát, ami előteremti a kérdést Ukromnak, hogy véletlenül nem egy rossz helyre ült le; ha összekeverik valamelyik arannyal megrakott fővendég személyével, akkor magyarázkodhat maga után, esetleg fizethet többet. És inkább a földön eszik, minthogy hagyja magát azonosítani azokkal a varangyokkal.*
- Az lesz az, köszönöm. *Bök a bögrére, jelezve hogy az lesz neki a megfelelő edény. A felszolgálólányra nézve ismét, még mindig zavarja hogy nem tudja hova sorolni; de mivel jelenleg valami fontosnak érzendőnek a kellős közepén van, visszatérnek feketéi a posztókalapos férfi korábbi asztaltársához, aki előbb-utóbb megtalálja a hangját is.
Érdektelen tekintete a "Wegtoren" szó hallatán kezd megváltozni, majd elfelhősödni a munkaajánlat tömör leírásán.*
- Szívesség... *Lassan és töményen ismétli a szót, kóstolgatva hogy mit ért ezalatt amaz; A szomszédos asztalnál ülő bájgúnár felé fordul, kezdve összerakni, miről van szó: Nem egy sarlatánról, mindössze egy hírvivő van vele szemben. Hogy miért is, azért a válaszért nem kell sokáig várnia, ahogy diszkrétebben el is lesz mondva neki.*
~ Ezért az a kakadú is felállhatott volna. ~ *Így elsőre nem éppen van ízlésére, hogy ezt nem azonnal, a munkaadó szájából hallja. A fonatos hajú nő láthatja hogy Ukrom mérlegeli döntését, fejét oldalra döntve ugrál tekintete közte és az agyoncsicsásított emberke között. Pont így, Wegtorenbe? Csak testőrködni? Ez így még valóban kevésnek hangzik, főlegy hogy épp Arthenior felé tartott egy kis pihenésre. De ha van rá esély, hogy véletlenül összefut Nawanthirivel...*
- ...A sört tartsd meg: harapok. *Legyint egyet végül, s lassacskán feláll. Kérdő tekintettel néz a vöröshajú férfira, aki minden bizonnyal hallhatta a válaszát; helyeslés esetén elemeli újonnan kapott bögréjét is, hogy ne száraz torokkal követelje a részleteket az asztalon, ahol szembe ülne vele. Ukrom nem siet a köszöntéssel, sejti hogy esetleges jövendőbeli főnöke be fogja magát mutatni.*
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-06 09:22:53
Üzenet elküldve: 2024-09-06 09:22:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom, Nilywera//
*Ügyesen egyensúlyozza tálcáján a még ork mércével mérve is igen bőséges fogást. Arról az oldalról közelít, ahol nem zavar, és hozzáértőn csúsztatja az asztalra a rendelést. Persze igyekszik rövid úton, mert neki azért elég nehéz a gazdago megrakott tálat sokáig megtartani. Kiteszi az evőeszközt és a vászonszalvétát is, valamint egy másik Sellő közben Nalát kisegítve hoz az asztalra egy kancsó vizet, meg két poharat, az odatelepedő lányra is gondolva.
A tündér nem feledkezett meg másik kérésről sem, viszont nem biztos benne, hogy a vendég mennyire nagy ivóalkalmatosságot látna szívesen. Prezentál hát egy mázas, hasas bögrét és egy pintes korsót is, amibe nagyjából a teáskanna egész tartalma bele is fér. Amelyiket az úr óhajtja, azt hagyja ott neki.
Nem akar alkalmatlankodni, sem pedig az elkerülhetetlennél tovább megzavarni a beszélgetést, így csak a fonatos hajú lányra pillantva csak rövid ideig várakozik, hátha ő is kérne valamit.*
*Ügyesen egyensúlyozza tálcáján a még ork mércével mérve is igen bőséges fogást. Arról az oldalról közelít, ahol nem zavar, és hozzáértőn csúsztatja az asztalra a rendelést. Persze igyekszik rövid úton, mert neki azért elég nehéz a gazdago megrakott tálat sokáig megtartani. Kiteszi az evőeszközt és a vászonszalvétát is, valamint egy másik Sellő közben Nalát kisegítve hoz az asztalra egy kancsó vizet, meg két poharat, az odatelepedő lányra is gondolva.
A tündér nem feledkezett meg másik kérésről sem, viszont nem biztos benne, hogy a vendég mennyire nagy ivóalkalmatosságot látna szívesen. Prezentál hát egy mázas, hasas bögrét és egy pintes korsót is, amibe nagyjából a teáskanna egész tartalma bele is fér. Amelyiket az úr óhajtja, azt hagyja ott neki.
Nem akar alkalmatlankodni, sem pedig az elkerülhetetlennél tovább megzavarni a beszélgetést, így csak a fonatos hajú lányra pillantva csak rövid ideig várakozik, hátha ő is kérne valamit.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-02 19:48:01
Üzenet elküldve: 2024-09-02 19:48:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A mosolyt továbbra is tartja, ám mikor az ork felé fordul azért kissé megremeg a szája széle. Amekkorát nyel azt valószínűleg még a vörös is láthatja az asztalnál ülve, de a torkában meggyűlő gombócot muszáj valahogy leküzdenie. Az egyetlen szerencséje, hogy ha sápadni kezdene, azt kreol színének hála csak később fogják felfedezni. Noha figyelme szinte teljes mértékben a hímre irányul, azért egy futó pillantást vet a kis Sellő felé. A látvány pedig ismét csak összeszorítja a gyomrát, mivel a leányzó távozóra fogja. Valószínűleg csupán csak a dolgát megy intézni, ám Nily fejében az a gondolat táncol, hogy bizonyára nem akar szemtanúja lenni, mikor a fonatos fejét külön választják a nyakától.*
- Hát őőő...
*Köszörüli meg a torkát, ahogy az ajkát rágcsálva fordul vissza az ork felé. Keresi a szavakat, hogyan kéne neki kezdeni a dolgoknak. Ugyan mi lehet csábító egy ork számára? Mivel szerezhetne fogást, hogy biztosan hajlandó legyen a vörösnek dolgozni? Nehezen forognak úgy a fogaskerekek, hogy csakis a megfeszülő állkapocsra tud gondolni, amit az imént látott. Ám a várttal ellentétben a feje még a helyén van, s csupán egy köszöntés, ami megüti a fülét.*
- Tudod... tudja...
*Mély levegőt vesz, ahogy ismét a vörös felé pillant. Jól el fogja baltázni az egészet és igaza lesz a férfinak, hogy semmi hasznát nem veszi a lánynak. Ám ezzel egy időben meg is születik benne a dac. Hát ő bizony megmutatja majd, hogy nem olyan naiv kis esetlen fruska. Így már valamivel határozottabban fordítja vissza zöldjeit az ork felé.*
- Szóval tényleg nem akarok zavarni, csupán csak elgondolkodtam.
*Helyezkedik végül a hím mellé, majd felkönyökölve vakar az állára.*
- Ott az asztalnál van az a vörös fickó. Na ő az én főnököm. Mondjuk ő még nem tud róla.
*Vonja meg a vállait apró kis vigyort öltve fel.*
- Valamikor a közeljövőben Wegtorenbe utazna. Hát azt ork uram is láthatja rajta, hogy egy csökött fickó, akinek hatalma valószínűleg csak aranyban van. Ám ugye az nem mindig nagy segítség, ha út közben be akarják törni az orrát. Jobb esetben.
*Végül ismét az ork felé fordul, miközben szemeiben felizzik a magabiztosság.*
- Tényleg nem akarok semmit ork uramra zúdítani, de egy haaaatalmas szívességet kérnék.
*A hangját jóval lejjebb is veszi, s bizalmasabban hajol közelebb a hímhez. Igyekszik azon is munkálkodni, hogy olyan takarásban legyen, hogy a szájáról se olvashassanak, ha valaki esetleg minden áron kíváncsiskodni szeretne.*
- Azt mondta kísérő kéne neki az útra. És ork uramban jócskán lát potenciált. Igaz részleteket nem kaptam. Nem tudom a fizetséget, mekkora veszéllyel járna, semmit. Ám őszintén hálás lennék, ha meglátogatná az asztalnál és adna egy esélyt a dolognak.
*Akár egy magára maradt kis bárány, ártatlan, kérlelő zöldjeit mereszti a hím felé. Jól látható rajta, hogy bőven van érdeke neki is a dologban, hiába nem tárta azt az ork elé.*
- Tényleg nem akarom feltartani, sem semmit erőltetni. Ám egy jó nagy korsó sörre eskü a vendégem lesz valamikor, ha legalább beszél vele. A végén pedig még lehet jövedelmező is lesz, hogy én itt most háborgatom.
*Köszörüli meg a torkát miközben visszaegyenesedik. Szemei ismét a vörös után kutakodnak, s az ork szavait úgy kezdi el várni, mint valami halálos ítéletet.*
- Hát őőő...
*Köszörüli meg a torkát, ahogy az ajkát rágcsálva fordul vissza az ork felé. Keresi a szavakat, hogyan kéne neki kezdeni a dolgoknak. Ugyan mi lehet csábító egy ork számára? Mivel szerezhetne fogást, hogy biztosan hajlandó legyen a vörösnek dolgozni? Nehezen forognak úgy a fogaskerekek, hogy csakis a megfeszülő állkapocsra tud gondolni, amit az imént látott. Ám a várttal ellentétben a feje még a helyén van, s csupán egy köszöntés, ami megüti a fülét.*
- Tudod... tudja...
*Mély levegőt vesz, ahogy ismét a vörös felé pillant. Jól el fogja baltázni az egészet és igaza lesz a férfinak, hogy semmi hasznát nem veszi a lánynak. Ám ezzel egy időben meg is születik benne a dac. Hát ő bizony megmutatja majd, hogy nem olyan naiv kis esetlen fruska. Így már valamivel határozottabban fordítja vissza zöldjeit az ork felé.*
- Szóval tényleg nem akarok zavarni, csupán csak elgondolkodtam.
*Helyezkedik végül a hím mellé, majd felkönyökölve vakar az állára.*
- Ott az asztalnál van az a vörös fickó. Na ő az én főnököm. Mondjuk ő még nem tud róla.
*Vonja meg a vállait apró kis vigyort öltve fel.*
- Valamikor a közeljövőben Wegtorenbe utazna. Hát azt ork uram is láthatja rajta, hogy egy csökött fickó, akinek hatalma valószínűleg csak aranyban van. Ám ugye az nem mindig nagy segítség, ha út közben be akarják törni az orrát. Jobb esetben.
*Végül ismét az ork felé fordul, miközben szemeiben felizzik a magabiztosság.*
- Tényleg nem akarok semmit ork uramra zúdítani, de egy haaaatalmas szívességet kérnék.
*A hangját jóval lejjebb is veszi, s bizalmasabban hajol közelebb a hímhez. Igyekszik azon is munkálkodni, hogy olyan takarásban legyen, hogy a szájáról se olvashassanak, ha valaki esetleg minden áron kíváncsiskodni szeretne.*
- Azt mondta kísérő kéne neki az útra. És ork uramban jócskán lát potenciált. Igaz részleteket nem kaptam. Nem tudom a fizetséget, mekkora veszéllyel járna, semmit. Ám őszintén hálás lennék, ha meglátogatná az asztalnál és adna egy esélyt a dolognak.
*Akár egy magára maradt kis bárány, ártatlan, kérlelő zöldjeit mereszti a hím felé. Jól látható rajta, hogy bőven van érdeke neki is a dologban, hiába nem tárta azt az ork elé.*
- Tényleg nem akarom feltartani, sem semmit erőltetni. Ám egy jó nagy korsó sörre eskü a vendégem lesz valamikor, ha legalább beszél vele. A végén pedig még lehet jövedelmező is lesz, hogy én itt most háborgatom.
*Köszörüli meg a torkát miközben visszaegyenesedik. Szemei ismét a vörös után kutakodnak, s az ork szavait úgy kezdi el várni, mint valami halálos ítéletet.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-31 06:34:56
Üzenet elküldve: 2024-08-31 06:34:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Arra, hogy a korábbi elszánt jelentkezővel mi volt a baj, csak egy hányaveti intés a válasz, mint egy "nem számít" vagy egy "majd később elmesélem" vagy egy "bonyolult". Persze benne van a pakliban, hogy az Intéző egészen egyszerűen csak azért nem mondja, el, hogy annál jobban fúrja az őrlődő kíváncsiság a lány oldalát.
A próba kijelöltetik, az érzés pedig, ami szinte tapinthatóan kiütközik a kreol teremtésen, nagy elégedettséggel tölti el Ambroggiót. A bajuszka alatt ülő finom mosolygás, akár a keresztúti démonoké, akik nyájas ajánlatokkal visznek olyan alkukba, amik túl kecsegtetőek, hogy nemet mondjanak rájuk, pedig a belső hang végig azt súgja, hogy bizony azt kellene.
A korábbiakkal szépen megágyazott a komfortos határain jócskán túlmozduló elhatározásnak, így aztán amikor a lány megindul az ork felé, csak hátradől a kizárólag neki szervezett előadás páholyában. Figyelmes pillantása issza a mersz és az esélyt szorongató akarat küzdelmét, ahogy a léptek lendülete meg-megtörik. Mintha pelyhes kiscsibét noszogatna egy alvó warg mancsai közé melegedni. A finom kézmozdulat is ilyen, amikor a lány még egyszer hátrapillant rá. Aztán csak felveszi az asztalról a karcsú pezsgőspoharat, és élvezi a műsort. Nagyon is. Szó se róla, amikor a szürkebőrű morranva hátrafordul és a szeppent küldöncbe fagy egy pillanatra a vér, azon majdnem felkacag. De Ambroggio úriember. Legalábbis, aki egyáltalán nem ismeri őt, az hajlamos lehet ezt gondolni róla.
Még a formás kis Sellő is sietve távozik, így a színpad immár egy az egyben az Irgalmas Fény Nővéreinek óvó börtönében kikelt üzleti modellé, amit az Intéző kíváncsian figyel.*
A próba kijelöltetik, az érzés pedig, ami szinte tapinthatóan kiütközik a kreol teremtésen, nagy elégedettséggel tölti el Ambroggiót. A bajuszka alatt ülő finom mosolygás, akár a keresztúti démonoké, akik nyájas ajánlatokkal visznek olyan alkukba, amik túl kecsegtetőek, hogy nemet mondjanak rájuk, pedig a belső hang végig azt súgja, hogy bizony azt kellene.
A korábbiakkal szépen megágyazott a komfortos határain jócskán túlmozduló elhatározásnak, így aztán amikor a lány megindul az ork felé, csak hátradől a kizárólag neki szervezett előadás páholyában. Figyelmes pillantása issza a mersz és az esélyt szorongató akarat küzdelmét, ahogy a léptek lendülete meg-megtörik. Mintha pelyhes kiscsibét noszogatna egy alvó warg mancsai közé melegedni. A finom kézmozdulat is ilyen, amikor a lány még egyszer hátrapillant rá. Aztán csak felveszi az asztalról a karcsú pezsgőspoharat, és élvezi a műsort. Nagyon is. Szó se róla, amikor a szürkebőrű morranva hátrafordul és a szeppent küldöncbe fagy egy pillanatra a vér, azon majdnem felkacag. De Ambroggio úriember. Legalábbis, aki egyáltalán nem ismeri őt, az hajlamos lehet ezt gondolni róla.
Még a formás kis Sellő is sietve távozik, így a színpad immár egy az egyben az Irgalmas Fény Nővéreinek óvó börtönében kikelt üzleti modellé, amit az Intéző kíváncsian figyel.*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-30 16:16:13
Üzenet elküldve: 2024-08-30 16:16:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä, Nilywera//
*Csak nem lehet akkora probléma egy nagyobb kupa? A méreteket elnézve kissé humorosan nézne ki ha minden harmadik korty után újra kéne nyúlnia, esetleg kérnie kéne egy edényért; biztos érthető lenne, ha panaszkodna a mértékek miatt! Ujjával megvakarja állát, várva kérése következményét, de úgy néz ki, nem ütötte túl sokáig a vasat ezzel; itala megjön, bár nem az, amire pontosan számított: Az ő egyszerű agyában a tea eddig csak hideg, édes vizet jelentett, főleg ezekben az időkben, így egy pillanatra azt hiszi, félreértés történt. Száját már reklamációra is nyitja, mielőtt beletörődötten becsukja; nem, ez tea, az aromája nem agyonfőtt borra hasonlít. Csak nem lesz akkor olyan rossz? Magabiztossága kiszolgálójához hasonlóan lecsökken; nem arra számított, hogy újfajta löttyöt fog kipróbálni, ráadásul az idő szerinti lehető legrosszabbat.
Belső dilemmájával küzdve nem számít arra, hogy valaki más is szavakkal illetné, így megrezzen, mikor látóterén kívül, vállán megérintik. Morogva és egy befeszült állkapoccsal fordul is, hogy érdekes módon a már megszemlélt, másik asztalon ült hölggyel nézzen szembe. Kicsit meglazulnak a vonásai: Minek köszönheti a megtiszteltetést?*
- Üdvözlet. *Továbbra sem bőkezű a szavakkal; úgy vizsgálgatja a lányt, mint aki nem tudja eldönteni, dolgozóval, asztaltárssal, vagy sarlatánnal van e dolga. A ruhája az elsőt nem igazolja, de a többiben nem biztos. Ha nem is biztatóan, de bólint, azt a röpke pár pillanatot rászánja neki, amúgy is elő kell készítenie magát a teára. Talán ami főételt rendelt, az elrejti az ízét...*
*Csak nem lehet akkora probléma egy nagyobb kupa? A méreteket elnézve kissé humorosan nézne ki ha minden harmadik korty után újra kéne nyúlnia, esetleg kérnie kéne egy edényért; biztos érthető lenne, ha panaszkodna a mértékek miatt! Ujjával megvakarja állát, várva kérése következményét, de úgy néz ki, nem ütötte túl sokáig a vasat ezzel; itala megjön, bár nem az, amire pontosan számított: Az ő egyszerű agyában a tea eddig csak hideg, édes vizet jelentett, főleg ezekben az időkben, így egy pillanatra azt hiszi, félreértés történt. Száját már reklamációra is nyitja, mielőtt beletörődötten becsukja; nem, ez tea, az aromája nem agyonfőtt borra hasonlít. Csak nem lesz akkor olyan rossz? Magabiztossága kiszolgálójához hasonlóan lecsökken; nem arra számított, hogy újfajta löttyöt fog kipróbálni, ráadásul az idő szerinti lehető legrosszabbat.
Belső dilemmájával küzdve nem számít arra, hogy valaki más is szavakkal illetné, így megrezzen, mikor látóterén kívül, vállán megérintik. Morogva és egy befeszült állkapoccsal fordul is, hogy érdekes módon a már megszemlélt, másik asztalon ült hölggyel nézzen szembe. Kicsit meglazulnak a vonásai: Minek köszönheti a megtiszteltetést?*
- Üdvözlet. *Továbbra sem bőkezű a szavakkal; úgy vizsgálgatja a lányt, mint aki nem tudja eldönteni, dolgozóval, asztaltárssal, vagy sarlatánnal van e dolga. A ruhája az elsőt nem igazolja, de a többiben nem biztos. Ha nem is biztatóan, de bólint, azt a röpke pár pillanatot rászánja neki, amúgy is elő kell készítenie magát a teára. Talán ami főételt rendelt, az elrejti az ízét...*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-30 09:14:38
Üzenet elküldve: 2024-08-30 09:14:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom, Nilywera//
- Kitűnő választás. A wegtoreni fe… *méltatja az Úr ízlését, de a kellemes, csöndes hangocska meg is bicsaklik hamar a vendég visszakérdezésén. Hirtelen a nagyobb pohár kapcsán arra gondol, hogy talán a rumot kevesli az Úr, de a csészére meredő, szúrós tekintet végül helyére teszi a probléma tárgyát. Sietve, és kissé riadt elnézést kéréssel telt tekintettel bólint. Azért előkészíti a választott tehát, hogy a forró vízben kellemesen kiadja az aromáját. Igyekszik minél kecsegtetőbben kínálni a Ház egyéb szolgáltatásait, de az Úr csupán egy Trófeatálat kíván az italokon kívül. Nala némileg zavarba is jön, mert a vendég némi kíváncsi sandításon kívül semmiféle érdeklődést nem mutat. A tündér olvasatában ez nyilvánvalóan egyedül az ő hibája lehet. Nem elég kívánatos. Még ha nem is az Úr ízlése, azért annyit illik elérni, hogy előhozakodjon az igényével. Nem jellemző, hogy csupán étkezni térjenek be ide a férfiak, így összetört lelkiismerettel indul, hogy leadja a konyhán a rendelést. Illetve indulna, mert egy pillanatra megakasztja valaki.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, kisasszony *hajtja meg fejét a dús fonatos lány előtt, s viszonozza a mosolyát. Egy pillanatra felmerül benne, hogy a Madám rokona lehet, de mivel a szavait a másik vendéghez intézi, inkább nem okvetetlenkedik az asztalnál. Intézi a rendelést, a bögrét és a szégyenét a Ház messze híres szolgáltatásait illetően.*
- Kitűnő választás. A wegtoreni fe… *méltatja az Úr ízlését, de a kellemes, csöndes hangocska meg is bicsaklik hamar a vendég visszakérdezésén. Hirtelen a nagyobb pohár kapcsán arra gondol, hogy talán a rumot kevesli az Úr, de a csészére meredő, szúrós tekintet végül helyére teszi a probléma tárgyát. Sietve, és kissé riadt elnézést kéréssel telt tekintettel bólint. Azért előkészíti a választott tehát, hogy a forró vízben kellemesen kiadja az aromáját. Igyekszik minél kecsegtetőbben kínálni a Ház egyéb szolgáltatásait, de az Úr csupán egy Trófeatálat kíván az italokon kívül. Nala némileg zavarba is jön, mert a vendég némi kíváncsi sandításon kívül semmiféle érdeklődést nem mutat. A tündér olvasatában ez nyilvánvalóan egyedül az ő hibája lehet. Nem elég kívánatos. Még ha nem is az Úr ízlése, azért annyit illik elérni, hogy előhozakodjon az igényével. Nem jellemző, hogy csupán étkezni térjenek be ide a férfiak, így összetört lelkiismerettel indul, hogy leadja a konyhán a rendelést. Illetve indulna, mert egy pillanatra megakasztja valaki.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, kisasszony *hajtja meg fejét a dús fonatos lány előtt, s viszonozza a mosolyát. Egy pillanatra felmerül benne, hogy a Madám rokona lehet, de mivel a szavait a másik vendéghez intézi, inkább nem okvetetlenkedik az asztalnál. Intézi a rendelést, a bögrét és a szégyenét a Ház messze híres szolgáltatásait illetően.*
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-29 19:05:58
Üzenet elküldve: 2024-08-29 19:05:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Szinte büszkeség tölti el tokától bokáig, ahogy meglátásait a férfira zúdítja. Ám az ítélet olyan, mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon. Na nem mintha bánná, hogy ennyi energiát feccölt beszédébe, meg kitörő tapsot sem várt, de na. Azért na.*
- Akkor mi volt a baj?
*Kérdezi őszinte kíváncsisággal a suhancot illetőleg. Nem azt mondja, hogy kezd összezavarodni. De a vörösnek most az sem jó, ha ő maga tanácstalan és naiv, de már az sem jó, ha rámenősen közelítenek? Nehéz meglelni e két véglet között húzódó arany középutat.*
- Nem az volt a célom.
*Húzza el kissé a száját, mikor a férfi szerint ő kioktatta. De talán egy kicsit mégis. Bár ő inkább úgy gondol az egészre, hogy igyekezett felvenni a kesztyűt. Ám ez nem változtat azon, hogy már biztos abban, hogy ezzel vége. Lezárul a rövid fejezet és kulloghat innen kifelé. A várttal ellentétben viszont füleinek édes szavak csendülnek. Egy lehetőség?
Szemeit követi a mutatott irányba, hogy ő is megnézhesse magának az említett orkot. Azt nem lehet mondani, hogy egyből kiül az arcára az ijedtség. Nem ő lenne az első ork, akit valaha látott. Inkább az izgalom és a bukás félelme az, ami beszökik ereibe, hogy egész testében szétoszoljon.*
- Hát... Hát jó.
*Mi a legrosszabb, ami történhet? Nemleges választ kap, azzal pedig a férfinak is világossá válik, hogy nem a lány az, akit keres. Persze, ha elsiklunk azon tény fölött, hogy akár a fejét is leharaphatják.*
- Essünk neki.
*Csapja össze tenyereit, majd lenyúlva fog nadrágja szélére, hogy azt feljebb rángassa magán, s sarkon fordulva, biztos léptekkel indul meg az ork irányába. Ám nagyjából a harmadik lépés végeztével az a járás már nem olyan biztos. Egy röpke pillantást hátra vet a vörösre, majd nagy levegőt vesz, hogy tovább induljon. Alig pár métert kell megtennie, ám mégis úgy érzi, hogy az egész városon gázolt keresztül.*
//Nalaeä, Ukrom//
*A hegyomlás hátig elér, de onnan hogyan tovább? Szólítsa meg rögvest? Tegyen úgy, mint aki most tért be, s igyekezzen beszédbe elegyedni? Fene se ért ezekhez a dolgokhoz. Talán a legegyszerűbb, ha egyenesen, két lábbal tapos bele a történésekbe, így mély levegőt vesz, s kezét kinyújtva kocogtat a vállára.*
- Eeeelnézést uram.
*Köszörüli meg a torkát, majd szusszanva perdül is mellé, amikoris a leányzót is megpillanthatja. Mondhatni a bájos arc hamar tukmál bele egy kis nyugalmat.*
- Tiszteletem szép hölgy!
*Biccent is nyomban egy széles mosollyal, majd egy újabb nagy levegő után ismét az orkra szegezi zöldjeit.*
- Ork uramnak is csodás napot! Nem szeretném zavarni, de mégis megtettem. Mondja csak, rabolhatom az idejét pár röpke pillanatig?
*Noha arcán továbbra is viseli azt a bárgyú kis mosolyt, legbelül bizony kezdi úgy érezni, hogy rögvest becsinál. Na nem maga a hím az, aki kiakasztja. Pusztán a helyzet, amibe keverte magát. Eme meggondolatlan útról nem is beszélve. De úgy érzi, hogy nincs türelme a cicózáshoz, az idővel is szűkösen van.*
*Szinte büszkeség tölti el tokától bokáig, ahogy meglátásait a férfira zúdítja. Ám az ítélet olyan, mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon. Na nem mintha bánná, hogy ennyi energiát feccölt beszédébe, meg kitörő tapsot sem várt, de na. Azért na.*
- Akkor mi volt a baj?
*Kérdezi őszinte kíváncsisággal a suhancot illetőleg. Nem azt mondja, hogy kezd összezavarodni. De a vörösnek most az sem jó, ha ő maga tanácstalan és naiv, de már az sem jó, ha rámenősen közelítenek? Nehéz meglelni e két véglet között húzódó arany középutat.*
- Nem az volt a célom.
*Húzza el kissé a száját, mikor a férfi szerint ő kioktatta. De talán egy kicsit mégis. Bár ő inkább úgy gondol az egészre, hogy igyekezett felvenni a kesztyűt. Ám ez nem változtat azon, hogy már biztos abban, hogy ezzel vége. Lezárul a rövid fejezet és kulloghat innen kifelé. A várttal ellentétben viszont füleinek édes szavak csendülnek. Egy lehetőség?
Szemeit követi a mutatott irányba, hogy ő is megnézhesse magának az említett orkot. Azt nem lehet mondani, hogy egyből kiül az arcára az ijedtség. Nem ő lenne az első ork, akit valaha látott. Inkább az izgalom és a bukás félelme az, ami beszökik ereibe, hogy egész testében szétoszoljon.*
- Hát... Hát jó.
*Mi a legrosszabb, ami történhet? Nemleges választ kap, azzal pedig a férfinak is világossá válik, hogy nem a lány az, akit keres. Persze, ha elsiklunk azon tény fölött, hogy akár a fejét is leharaphatják.*
- Essünk neki.
*Csapja össze tenyereit, majd lenyúlva fog nadrágja szélére, hogy azt feljebb rángassa magán, s sarkon fordulva, biztos léptekkel indul meg az ork irányába. Ám nagyjából a harmadik lépés végeztével az a járás már nem olyan biztos. Egy röpke pillantást hátra vet a vörösre, majd nagy levegőt vesz, hogy tovább induljon. Alig pár métert kell megtennie, ám mégis úgy érzi, hogy az egész városon gázolt keresztül.*
//Nalaeä, Ukrom//
*A hegyomlás hátig elér, de onnan hogyan tovább? Szólítsa meg rögvest? Tegyen úgy, mint aki most tért be, s igyekezzen beszédbe elegyedni? Fene se ért ezekhez a dolgokhoz. Talán a legegyszerűbb, ha egyenesen, két lábbal tapos bele a történésekbe, így mély levegőt vesz, s kezét kinyújtva kocogtat a vállára.*
- Eeeelnézést uram.
*Köszörüli meg a torkát, majd szusszanva perdül is mellé, amikoris a leányzót is megpillanthatja. Mondhatni a bájos arc hamar tukmál bele egy kis nyugalmat.*
- Tiszteletem szép hölgy!
*Biccent is nyomban egy széles mosollyal, majd egy újabb nagy levegő után ismét az orkra szegezi zöldjeit.*
- Ork uramnak is csodás napot! Nem szeretném zavarni, de mégis megtettem. Mondja csak, rabolhatom az idejét pár röpke pillanatig?
*Noha arcán továbbra is viseli azt a bárgyú kis mosolyt, legbelül bizony kezdi úgy érezni, hogy rögvest becsinál. Na nem maga a hím az, aki kiakasztja. Pusztán a helyzet, amibe keverte magát. Eme meggondolatlan útról nem is beszélve. De úgy érzi, hogy nincs türelme a cicózáshoz, az idővel is szűkösen van.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-29 15:38:33
Üzenet elküldve: 2024-08-29 15:38:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Nem lehet megmondani, hogy a disztingválás elve melyik pillanatban kezdi el besöpörni az egyre csak áradó közléseket a "bla-bla-bla-bla" egyszerűsített kategóriába. Talán amikor a lány átvált a magyarázásban az egyes, majd többes szám harmadik személyű hivatkozásra a meghallgatás kapcsán.*
- Nem tudom eldönteni, mit akarsz *sóhajt.* - Mióta idejöttél, az idő túlnyomó részében fél lábbal kifelé állsz. Ellentétben például azzal a tegnapi suhanccal, akit konkrétan úgy kellett kidobatni, olyan elszánt volt.
*Megforgatja a poharában az italt. Nézi, ahogy a buborékok egyre fogyatkoznak benne, az üveg falán megülő finom pára pedig lassan nagyobb cseppekké áll össze, hogy végül szökni igyekezzen.*
- És őszintén megmondom, ennyi kioktatást annyi idő alatt nem kaptam összesen, mint amióta a te világon vagy ~állítólag~. Ami *tárja szét a kezeit, miután egy kortyocska után hátradőlve letette a karcsú poharat* - egészen váratlan olyasvalakitől, akinek leghőbb vágya, hogy a világtól elzárt évek után tanuljon és tapasztaljon.
*Elgondolkodva ingatja a fejét, mint aki azért erején felül próbál rációt találni eme tényekben, de hát ki ő, hogy ítélkezzen?
A szeme sarkából már figyeli egy ideje a Sellőház szokásos vendégei közül jócskán kirívó orkot. Úgy tippeli, hogy wegtoreni, mert ilyen melegben másnak nemigen jut eszébe forró teát fogyasztani. Sajnos valószínűleg aranyakban nem szenvedhet szükséget, mert, valljuk be, eme patinás intézményben az árak szabásánál se szégyenlősködtek.*
- Azt mondom, tegyünk egy próbát a te... üzleti modelleddel. Mit szólsz? *Szolid rókavigyor telepszik az ajkára.* - Az a fickó ott *billenti fejét a szürkebőrű ork felé* - Neki hasznát tudnám venni. Hamarosan Wegtorenbe készülök, és oda nem árt a fess kompánia, ha érted, mire célzok. Egy óriás még jobb volna, de ez az alak is kellő kiállással bír, ha úgy alakul.
*Nem túl feltűnően, de azért amennyire lehet, alaposan végigfixírozza a megtermett hímet.*
- Ha beszervezed a védelmemre, te is kapsz egy esélyt. Áll az alku?
*Nem lehet megmondani, hogy a disztingválás elve melyik pillanatban kezdi el besöpörni az egyre csak áradó közléseket a "bla-bla-bla-bla" egyszerűsített kategóriába. Talán amikor a lány átvált a magyarázásban az egyes, majd többes szám harmadik személyű hivatkozásra a meghallgatás kapcsán.*
- Nem tudom eldönteni, mit akarsz *sóhajt.* - Mióta idejöttél, az idő túlnyomó részében fél lábbal kifelé állsz. Ellentétben például azzal a tegnapi suhanccal, akit konkrétan úgy kellett kidobatni, olyan elszánt volt.
*Megforgatja a poharában az italt. Nézi, ahogy a buborékok egyre fogyatkoznak benne, az üveg falán megülő finom pára pedig lassan nagyobb cseppekké áll össze, hogy végül szökni igyekezzen.*
- És őszintén megmondom, ennyi kioktatást annyi idő alatt nem kaptam összesen, mint amióta a te világon vagy ~állítólag~. Ami *tárja szét a kezeit, miután egy kortyocska után hátradőlve letette a karcsú poharat* - egészen váratlan olyasvalakitől, akinek leghőbb vágya, hogy a világtól elzárt évek után tanuljon és tapasztaljon.
*Elgondolkodva ingatja a fejét, mint aki azért erején felül próbál rációt találni eme tényekben, de hát ki ő, hogy ítélkezzen?
A szeme sarkából már figyeli egy ideje a Sellőház szokásos vendégei közül jócskán kirívó orkot. Úgy tippeli, hogy wegtoreni, mert ilyen melegben másnak nemigen jut eszébe forró teát fogyasztani. Sajnos valószínűleg aranyakban nem szenvedhet szükséget, mert, valljuk be, eme patinás intézményben az árak szabásánál se szégyenlősködtek.*
- Azt mondom, tegyünk egy próbát a te... üzleti modelleddel. Mit szólsz? *Szolid rókavigyor telepszik az ajkára.* - Az a fickó ott *billenti fejét a szürkebőrű ork felé* - Neki hasznát tudnám venni. Hamarosan Wegtorenbe készülök, és oda nem árt a fess kompánia, ha érted, mire célzok. Egy óriás még jobb volna, de ez az alak is kellő kiállással bír, ha úgy alakul.
*Nem túl feltűnően, de azért amennyire lehet, alaposan végigfixírozza a megtermett hímet.*
- Ha beszervezed a védelmemre, te is kapsz egy esélyt. Áll az alku?
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:48:19
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:48:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Cikáznak a gondolatok. Az elején olyan magabiztosan lépett be a Sellőházba, de most kezdi elveszíteni az önmagába vetett hitet. Olyan ügyesen csinálja ez a férfi, mintha az egész szándékos lenne. Talán ez is egy lecke? Valamit meg akar már most tanítani neki, csak az ő tapasztalatlan feje nem lát a fátyol mögé? Vagy egyszerűen csak nem kelt semmi szimpátiát a férfiban és így a legegyszerűbb megszabadulni tőle? Kérdés, hogy a lány makacssága mennyire nagy. Fogalma sincs mekkora benne a bizonyítási vágy. Van e benne egyáltalán. Ennek ellenére még kitart egy kicsit, s nem szedi a sátorfáját, hogy szégyenben fürödve kullogjon ki az ajtón. Csendes, kiváró szemlélődő és hallgatóság, egészen addig, amíg nem akad egy újabb lehetőség a számára. Korát meghazudtolja a gyermekded türelmetlensége, aminek szerencsére csak annyi jelét mutatja most, hogy ujjait kezdi tördelni, miközben figyeli az asztalon rendezkedő mozdulatokat. A lecke hallatán viszont képes lenne a felénél közbe szólni, védeni magát. Ajkai már el is nyílnak, de szerencsére időben össze is préseli azokat, s csak türelmesen figyel minden egyes szóra. Hisz kisvártatva el is érkezik az ő ideje.*
- Nem csak a gyerekek. Az édes finom. Édesre sós, sósra édes vezet az igazi ízélményhez.
*Vonja meg a vállait, majd mély levegőt véve gyorsan folytatja is, mielőtt elszalasztja a lehetőségét.*
- Nos a meglátásom az, hogy Uram is akar valamit. Másként nem járná a kikötőt a hír, hogy munka van itt kinézőben.
*Pillant le a földön hánykolódó morzsákra, de tekintetét hamar visszafúrja a zöldekbe.*
- Persze mindenhol vannak minden alap nélkül született pletykák, ez is igaz.
*Vonja meg a vállait.*
- Ám, ha ez mégsem pletyka, akkor úgy hiszem ez az érdek kétoldalú. Önnek csak akad valami érdeke abban, hogy dolgos kezet találjon. Ahogy nekem is jól jön mondjuk koszt és valami priccs, ahol esőben is nyugodtabban alszom.
*Arra már nem mer kitérni, hogy az sem hátrány, ha nem kell tartania késeléstől vagy olyan sajnálatos balesettől, hogy a nyaka egy kötélbe gubancolódik alvás közben. Valahogy olyan hidegrázós megérzése van, hogy az efféle eshetőségek jelen esetben nem alaptalanok.*
- Szóval... Ha nekem is valamire szükségem lenne, mert tegyük fel, hogy uramnak van, akkor ugye igyekeznék olyan benyomást kelteni, hogy lássák megérem a pénzem. Egy piiicikét *Hüvelyk és mutatója ujjával alig látható apró méretet mutat, a két ujj szinte összeér. De ez jól szemlélteti bárgyú kis gondolatait.* azért próbálnék a másik kedvében is járni. Tudja csak annyira, hogy ha az illető kilép innen olyan érzése legyen, hogy az életét is odaadná egy ilyen remek munkaadónak.
*Vakar tettetett tűnődéssel az állára.*
- Hisz nem kerül több energiába egy egyszerű kérdés, hogy kérsz e valamit? Amire jól nevelten felelhetnének úgy, hogy köszönik nem, hisz nem azért jöttek, hogy már ismeretlenül is szívességet fogadjanak el. Persze az egész felajánlásért nagyon hálás, így elkezdené ostromolni azokkal a badarságokkal, hogy mégis miért érné meg, ha ő lenne talán a sok közül az egyik vagy egy, akit megérné foglalkoztatni. Mifelénk ezt egyszerűen és előre is bocsánat, de póriasan úgy nevezik, hogy kölcsönös üzleti seggnyalás.
*Szavai után érzi, ahogy lesújt a teljes önlejáratás bárdja. Mintha tudna bármit is bármiféle üzletről, annak kötéséről. Ellenben ez náluk így működött, még a lázadó, rakoncátlan gyerekek körében.*
- Hisz egyikőnk sem veszít azzal, ha végül különválnak az útjaink. Uramhoz hamarosan biztos jön egy következő én meg folytatom ott, ahol abbahagytam. Ilyen-olyan munka mindig akad. Az persze már lutri, hogy az üggyel viszont melyikünk mennyit nyerne. Hisz maga bizonyára hamar találna mást, nekem lehet, hogy ez lett volna az életem lehetősége, így igaz, hogy én vagyok az, akinek jobban kéne igyekeznie. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy én most vagyok itt. A többiek ki tudja mikor bukkannak fel. Ön bizonyára elfoglalt ember, akinek azért csak számít valamit az idő és a dolgokba feccölt energia. Ki tudja?
*Tárja szét a karjait, majd a végén halk sóhajjal húzza el kicsit a száját.*
- Mindenesetre elnézést a korábbi szemtelenségért. A lehetőségért pedig hálás vagyok. Nem mondom, hogy nem lett volna tanulságos.
*Szusszan fel, ahogy lehajol a földre hajított batyujáért, miközben várja a végső okítást vagy újabb leckét. Vagy akár azt, hogy "Viszlát!".*
*Cikáznak a gondolatok. Az elején olyan magabiztosan lépett be a Sellőházba, de most kezdi elveszíteni az önmagába vetett hitet. Olyan ügyesen csinálja ez a férfi, mintha az egész szándékos lenne. Talán ez is egy lecke? Valamit meg akar már most tanítani neki, csak az ő tapasztalatlan feje nem lát a fátyol mögé? Vagy egyszerűen csak nem kelt semmi szimpátiát a férfiban és így a legegyszerűbb megszabadulni tőle? Kérdés, hogy a lány makacssága mennyire nagy. Fogalma sincs mekkora benne a bizonyítási vágy. Van e benne egyáltalán. Ennek ellenére még kitart egy kicsit, s nem szedi a sátorfáját, hogy szégyenben fürödve kullogjon ki az ajtón. Csendes, kiváró szemlélődő és hallgatóság, egészen addig, amíg nem akad egy újabb lehetőség a számára. Korát meghazudtolja a gyermekded türelmetlensége, aminek szerencsére csak annyi jelét mutatja most, hogy ujjait kezdi tördelni, miközben figyeli az asztalon rendezkedő mozdulatokat. A lecke hallatán viszont képes lenne a felénél közbe szólni, védeni magát. Ajkai már el is nyílnak, de szerencsére időben össze is préseli azokat, s csak türelmesen figyel minden egyes szóra. Hisz kisvártatva el is érkezik az ő ideje.*
- Nem csak a gyerekek. Az édes finom. Édesre sós, sósra édes vezet az igazi ízélményhez.
*Vonja meg a vállait, majd mély levegőt véve gyorsan folytatja is, mielőtt elszalasztja a lehetőségét.*
- Nos a meglátásom az, hogy Uram is akar valamit. Másként nem járná a kikötőt a hír, hogy munka van itt kinézőben.
*Pillant le a földön hánykolódó morzsákra, de tekintetét hamar visszafúrja a zöldekbe.*
- Persze mindenhol vannak minden alap nélkül született pletykák, ez is igaz.
*Vonja meg a vállait.*
- Ám, ha ez mégsem pletyka, akkor úgy hiszem ez az érdek kétoldalú. Önnek csak akad valami érdeke abban, hogy dolgos kezet találjon. Ahogy nekem is jól jön mondjuk koszt és valami priccs, ahol esőben is nyugodtabban alszom.
*Arra már nem mer kitérni, hogy az sem hátrány, ha nem kell tartania késeléstől vagy olyan sajnálatos balesettől, hogy a nyaka egy kötélbe gubancolódik alvás közben. Valahogy olyan hidegrázós megérzése van, hogy az efféle eshetőségek jelen esetben nem alaptalanok.*
- Szóval... Ha nekem is valamire szükségem lenne, mert tegyük fel, hogy uramnak van, akkor ugye igyekeznék olyan benyomást kelteni, hogy lássák megérem a pénzem. Egy piiicikét *Hüvelyk és mutatója ujjával alig látható apró méretet mutat, a két ujj szinte összeér. De ez jól szemlélteti bárgyú kis gondolatait.* azért próbálnék a másik kedvében is járni. Tudja csak annyira, hogy ha az illető kilép innen olyan érzése legyen, hogy az életét is odaadná egy ilyen remek munkaadónak.
*Vakar tettetett tűnődéssel az állára.*
- Hisz nem kerül több energiába egy egyszerű kérdés, hogy kérsz e valamit? Amire jól nevelten felelhetnének úgy, hogy köszönik nem, hisz nem azért jöttek, hogy már ismeretlenül is szívességet fogadjanak el. Persze az egész felajánlásért nagyon hálás, így elkezdené ostromolni azokkal a badarságokkal, hogy mégis miért érné meg, ha ő lenne talán a sok közül az egyik vagy egy, akit megérné foglalkoztatni. Mifelénk ezt egyszerűen és előre is bocsánat, de póriasan úgy nevezik, hogy kölcsönös üzleti seggnyalás.
*Szavai után érzi, ahogy lesújt a teljes önlejáratás bárdja. Mintha tudna bármit is bármiféle üzletről, annak kötéséről. Ellenben ez náluk így működött, még a lázadó, rakoncátlan gyerekek körében.*
- Hisz egyikőnk sem veszít azzal, ha végül különválnak az útjaink. Uramhoz hamarosan biztos jön egy következő én meg folytatom ott, ahol abbahagytam. Ilyen-olyan munka mindig akad. Az persze már lutri, hogy az üggyel viszont melyikünk mennyit nyerne. Hisz maga bizonyára hamar találna mást, nekem lehet, hogy ez lett volna az életem lehetősége, így igaz, hogy én vagyok az, akinek jobban kéne igyekeznie. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy én most vagyok itt. A többiek ki tudja mikor bukkannak fel. Ön bizonyára elfoglalt ember, akinek azért csak számít valamit az idő és a dolgokba feccölt energia. Ki tudja?
*Tárja szét a karjait, majd a végén halk sóhajjal húzza el kicsit a száját.*
- Mindenesetre elnézést a korábbi szemtelenségért. A lehetőségért pedig hálás vagyok. Nem mondom, hogy nem lett volna tanulságos.
*Szusszan fel, ahogy lehajol a földre hajított batyujáért, miközben várja a végső okítást vagy újabb leckét. Vagy akár azt, hogy "Viszlát!".*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:59:43
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:59:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás - Phyrra//
*Kissé zavarja a jelenlegi zajszint - talán azért, mert vagy egy pár holddal ezelőtt szerényebb populáció volt, és most is erre számított, vagy talán csak azért, mert akkor nem egyedül jött és tollas társaival volt elfoglalva - de a világvégi vakációról frissen visszatérve el is felejthette, milyen szokott lenni a "normális" hangzavar; jobbja mutatóujjával enyhe unalommal az asztalt kopogtatja lassú ritmussal, kezdve megkérdőjelezni magában a döntést, hogy ahelyett hogy a szerzeteshez hasonlóan rögvest útnak eredjen, inkább beül még lógatni a lábát. Nem kifejezetten korog a gyomra, és eleget ült már az elmúlt napokban hogy kezdje farizmait fájlalni. Megint elcsábította a friss ital gondolata...
Egy pillanatra kis zavarral vetül tekintete a meghatározatlan fajú lányra, mikor elérik asszimetrikus füleit a szavai; azt hiszi, hogy a másik asztal csoportjából, vagy azon belülre szóltak azok. A szemkontaktusból és a kissé pikáns öltözékből hamar lekövetkezteti az ellenkezőjét: A rendelései.*
- Köszönöm. *Szól a tömör hála, s mélázó arckifejezéssel hallgatja a nem várt választékot: Noha nem ismeri ezeknek a felét sem, nem pazarolná a hölgyeménynek az idejét, lesz még elég dolga. És ha már Wegtoren...*
- A feketét. *Dönt vakon, majd ugyanazzal a levegővétellel hozzáteszi:* - Van nagyobb poharuk? *Szemezi elégedetlenül a csészét. Lehet hogy drágább lesz, de ha már legurít valamit, annak legyen is valami mérete.*
- Hm. *Nem éppen a legszínesebb reakció a köszönetnyilvánításra, de talán csak azért mert tudja, hol van. A további "választásokra" viszont egyik szemöldökét a szürkebőrű kicsit felhúzza. Még mindig nehezére esik megmondania a lánynak a faját; elf vonások, de ahhoz túl alacsony. Ez a rejtély majdnem eltereli a figyelmét arról, hogy az egyik eséllyel éljen:*
- Egy trófeatálat még szeretnék kérni. *Végül csak kihasználja, hogy még főtt étel közelében van. Sietés vagy sem, nem koplalna szükség nélkül Artheniorig, ha nem szükséges. A csillagok alatt még el tud tölteni egy plusz éjszakát. A kéréssel együtt az ork az erszényébe nyúl, hogy a 23 aranyba kerülő Trófeatálat kifizesse
a felszolgálónak. Egy lassú bólintással jelzi, hogy ennyi lenne.*
*Kissé zavarja a jelenlegi zajszint - talán azért, mert vagy egy pár holddal ezelőtt szerényebb populáció volt, és most is erre számított, vagy talán csak azért, mert akkor nem egyedül jött és tollas társaival volt elfoglalva - de a világvégi vakációról frissen visszatérve el is felejthette, milyen szokott lenni a "normális" hangzavar; jobbja mutatóujjával enyhe unalommal az asztalt kopogtatja lassú ritmussal, kezdve megkérdőjelezni magában a döntést, hogy ahelyett hogy a szerzeteshez hasonlóan rögvest útnak eredjen, inkább beül még lógatni a lábát. Nem kifejezetten korog a gyomra, és eleget ült már az elmúlt napokban hogy kezdje farizmait fájlalni. Megint elcsábította a friss ital gondolata...
Egy pillanatra kis zavarral vetül tekintete a meghatározatlan fajú lányra, mikor elérik asszimetrikus füleit a szavai; azt hiszi, hogy a másik asztal csoportjából, vagy azon belülre szóltak azok. A szemkontaktusból és a kissé pikáns öltözékből hamar lekövetkezteti az ellenkezőjét: A rendelései.*
- Köszönöm. *Szól a tömör hála, s mélázó arckifejezéssel hallgatja a nem várt választékot: Noha nem ismeri ezeknek a felét sem, nem pazarolná a hölgyeménynek az idejét, lesz még elég dolga. És ha már Wegtoren...*
- A feketét. *Dönt vakon, majd ugyanazzal a levegővétellel hozzáteszi:* - Van nagyobb poharuk? *Szemezi elégedetlenül a csészét. Lehet hogy drágább lesz, de ha már legurít valamit, annak legyen is valami mérete.*
- Hm. *Nem éppen a legszínesebb reakció a köszönetnyilvánításra, de talán csak azért mert tudja, hol van. A további "választásokra" viszont egyik szemöldökét a szürkebőrű kicsit felhúzza. Még mindig nehezére esik megmondania a lánynak a faját; elf vonások, de ahhoz túl alacsony. Ez a rejtély majdnem eltereli a figyelmét arról, hogy az egyik eséllyel éljen:*
- Egy trófeatálat még szeretnék kérni. *Végül csak kihasználja, hogy még főtt étel közelében van. Sietés vagy sem, nem koplalna szükség nélkül Artheniorig, ha nem szükséges. A csillagok alatt még el tud tölteni egy plusz éjszakát. A kéréssel együtt az ork az erszényébe nyúl, hogy a 23 aranyba kerülő Trófeatálat kifizesse
a felszolgálónak. Egy lassú bólintással jelzi, hogy ennyi lenne.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-27 10:11:03
Üzenet elküldve: 2024-08-27 10:11:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sötét üzletek//
//Ügyesség próba: Sikertelen//
*A kérdései szemlátomást sarokba szorították az orkot. Egy pillanatra igen kényelmetlenül érzi magát, mert látott már sarokba szorított orkot, és tudja, hogy azok mire képesek. De szerencséje van: Cagon valóban eltér azoktól akiket eddig ismert, és így a karjai és a lábai is a helyén maradnak. Ezért, igazából, egészen hálás is. Sőt, tulajdonképpen egészen meglepődik azon, hogy az ork szinte szabadkozni kezd.*
- Az ablakon menekülni..? *-hümment az ötletre, de igazából neki sincs jobb gondolata. Jól mondta: tyúkok az ólban, és odakint rókák járnak. És a rókát nem érdekli, hogy az egyik tyúk tulajdonképpen nem is tyúk, hanem -mondjuk- liba. A torok az torok. A hús az hús.-* Na jól van. Engedj!
*Elslisszol az ork mellett, maga is kinéz az ablakon. Nem lesz egyszerű neki sem.. nem azért, mert az épületen ne lehetne éppen lemászni, csak hát.. hm.. van egy kis tériszonya. Összeszorítja a fogait, felkucorodik az ablakpárkányra, megfordul, majd úgy, háttal lép ki. Csizmaorra és ujjai megtalálják az apró fogódzkodókat, elindul lefelé, és már talán féltávon járhat, amikor ügyetlenül nyúl a következő támasz felé, és megcsúszik. A gyomra egy pillanatra a torkába szorul, és ujjai egészen elzsibbadnak; nyelvén érzi a félelem rezes ízét. Nincs mit szépíteni, pár méter magasból egészen egyszerűen lezuhan, és a hátán nyekken. Még szerencse, hogy nem a fején.. Nem kap levegőt pár pillanatig, csak tátog mint a hal. De legalább szerencséje van, nem érzi úgy, hogy eltört volna bármije is. Ha valami igazán sérült, az akkor leginkább a büszkesége és a kalandvágya.
Nagyjából akkora szedi össze magát annyira hogy feltápászkodjon, mikor Cagon lábai is elérik a talajt. Hangosan nyög és szusszant, hátát próbálgatja; szerencsére tényleg nem tört csontja. Szemöldökei alól, kissé sötéten néz az orkra, ahogy az egy kézmozdulattal már tovább is legyezné. Kissé megrázza a fejét.*
- Nehmm.. *-a szó kissé érdekesen tör elő torkáról, köszörül kicsit rajta, és csak aztán próbálkozik újra-* Nem, pajtás.. Ha most megint futnom kéne, akkor.. akkor inkább csak leülök ide, és lesz ami lesz.
*Tesz egy apró, körző mozdulatot jobb vállával a kabát alatt.*
- Azért odavertem magam. De te menj csak! Én majd.. valahogy.. kimentem magam. *-kissé megrázza a fejét, ezzel nyomatékosítva szavait.*
//Sötét üzletek//
//Ügyesség próba: Sikertelen//
*A kérdései szemlátomást sarokba szorították az orkot. Egy pillanatra igen kényelmetlenül érzi magát, mert látott már sarokba szorított orkot, és tudja, hogy azok mire képesek. De szerencséje van: Cagon valóban eltér azoktól akiket eddig ismert, és így a karjai és a lábai is a helyén maradnak. Ezért, igazából, egészen hálás is. Sőt, tulajdonképpen egészen meglepődik azon, hogy az ork szinte szabadkozni kezd.*
- Az ablakon menekülni..? *-hümment az ötletre, de igazából neki sincs jobb gondolata. Jól mondta: tyúkok az ólban, és odakint rókák járnak. És a rókát nem érdekli, hogy az egyik tyúk tulajdonképpen nem is tyúk, hanem -mondjuk- liba. A torok az torok. A hús az hús.-* Na jól van. Engedj!
*Elslisszol az ork mellett, maga is kinéz az ablakon. Nem lesz egyszerű neki sem.. nem azért, mert az épületen ne lehetne éppen lemászni, csak hát.. hm.. van egy kis tériszonya. Összeszorítja a fogait, felkucorodik az ablakpárkányra, megfordul, majd úgy, háttal lép ki. Csizmaorra és ujjai megtalálják az apró fogódzkodókat, elindul lefelé, és már talán féltávon járhat, amikor ügyetlenül nyúl a következő támasz felé, és megcsúszik. A gyomra egy pillanatra a torkába szorul, és ujjai egészen elzsibbadnak; nyelvén érzi a félelem rezes ízét. Nincs mit szépíteni, pár méter magasból egészen egyszerűen lezuhan, és a hátán nyekken. Még szerencse, hogy nem a fején.. Nem kap levegőt pár pillanatig, csak tátog mint a hal. De legalább szerencséje van, nem érzi úgy, hogy eltört volna bármije is. Ha valami igazán sérült, az akkor leginkább a büszkesége és a kalandvágya.
Nagyjából akkora szedi össze magát annyira hogy feltápászkodjon, mikor Cagon lábai is elérik a talajt. Hangosan nyög és szusszant, hátát próbálgatja; szerencsére tényleg nem tört csontja. Szemöldökei alól, kissé sötéten néz az orkra, ahogy az egy kézmozdulattal már tovább is legyezné. Kissé megrázza a fejét.*
- Nehmm.. *-a szó kissé érdekesen tör elő torkáról, köszörül kicsit rajta, és csak aztán próbálkozik újra-* Nem, pajtás.. Ha most megint futnom kéne, akkor.. akkor inkább csak leülök ide, és lesz ami lesz.
*Tesz egy apró, körző mozdulatot jobb vállával a kabát alatt.*
- Azért odavertem magam. De te menj csak! Én majd.. valahogy.. kimentem magam. *-kissé megrázza a fejét, ezzel nyomatékosítva szavait.*
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-08-27 09:37:57
Üzenet elküldve: 2024-08-27 09:37:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom - kiszolgálás//
*Egy kicsit késik, így nagyon is szaporázza apró lépteit. Na nem annyira, hogy Cécillye hibájába essen, akinek a helyére beállni kénytelen. A félvér a készülődés közben csúnyán megrándította a bokáját. Feldagadt lábbal pedig aligha állhatna munkába.
Pihenőnapja lenne, de Cécillye kedves lány, a szobatársa és hogy ennyivel kisegítse, az a legkevesebb. A hirtelen alakult csere miatt azonban egy kevéssel lekési a váltást. Iparkodik, mert már várja egy felírt rendelés és véletlenül se szeretné megvárakoztatni a vendéget.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, Uram *lavíroz Ukrom asztala mellé a tálcájával, amin egy kicsivel több dolog van, mint amire az ork valószínűsíthetően számított.*
- Az itala *apró szalvétára helyezi az öblös, metszett poharat, amiben a wegtoreni rumot felszolgálják.* - Sajnos azt nem írták fel a pultnál, hogy milyen teát kívánna az Úr, így hoztam többfélét. *Leteszi kis öntöttvas kannát és a csészét, meg a külön kis réz tálkán elhelyezkedő félbevágott citromot, mézet, néhány fahéjrudat és a melegre való tekintettel egy tálka jeget is. A teakínálat fakkokra osztott fedeles dobozban kerül prezentálásra. Nala sorra veszi a különböző lehetőségeket, ha az Úr kívánja, ki is veszi a külön dobozkákban pihenő szárított növényi részeket, hogy megillatolhassa.*
- Van fekete teánk Wegtorenből és zöld tea Lihanechből, Pirtianesi keserű tea, gyömbér, menta, szárított erdei gyümölcsök, citromfű, csipkebogyó, kakukkfű, kamilla... *ha meg nem állítják benne, készséggel végigsorolja mindet. Ha pedig a vendég választott, el is készíti a forró italt az asztalnál.*
- Nagy öröm a Háznak, hogy a hosszú út után hozzánk tért be *mondja. És ahogy mondja, arról még a legrosszmájúbbak se feltételeznének őszintétlenséget.* - Ha óhajtana még bármit... ételt, fürdőt, társaságot... *Leszegi a pillantását, mert egy csöppet elbizonytalanodik, nem-e veszi rossznéven a vendég a fürdő említését.*
*Egy kicsit késik, így nagyon is szaporázza apró lépteit. Na nem annyira, hogy Cécillye hibájába essen, akinek a helyére beállni kénytelen. A félvér a készülődés közben csúnyán megrándította a bokáját. Feldagadt lábbal pedig aligha állhatna munkába.
Pihenőnapja lenne, de Cécillye kedves lány, a szobatársa és hogy ennyivel kisegítse, az a legkevesebb. A hirtelen alakult csere miatt azonban egy kevéssel lekési a váltást. Iparkodik, mert már várja egy felírt rendelés és véletlenül se szeretné megvárakoztatni a vendéget.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, Uram *lavíroz Ukrom asztala mellé a tálcájával, amin egy kicsivel több dolog van, mint amire az ork valószínűsíthetően számított.*
- Az itala *apró szalvétára helyezi az öblös, metszett poharat, amiben a wegtoreni rumot felszolgálják.* - Sajnos azt nem írták fel a pultnál, hogy milyen teát kívánna az Úr, így hoztam többfélét. *Leteszi kis öntöttvas kannát és a csészét, meg a külön kis réz tálkán elhelyezkedő félbevágott citromot, mézet, néhány fahéjrudat és a melegre való tekintettel egy tálka jeget is. A teakínálat fakkokra osztott fedeles dobozban kerül prezentálásra. Nala sorra veszi a különböző lehetőségeket, ha az Úr kívánja, ki is veszi a külön dobozkákban pihenő szárított növényi részeket, hogy megillatolhassa.*
- Van fekete teánk Wegtorenből és zöld tea Lihanechből, Pirtianesi keserű tea, gyömbér, menta, szárított erdei gyümölcsök, citromfű, csipkebogyó, kakukkfű, kamilla... *ha meg nem állítják benne, készséggel végigsorolja mindet. Ha pedig a vendég választott, el is készíti a forró italt az asztalnál.*
- Nagy öröm a Háznak, hogy a hosszú út után hozzánk tért be *mondja. És ahogy mondja, arról még a legrosszmájúbbak se feltételeznének őszintétlenséget.* - Ha óhajtana még bármit... ételt, fürdőt, társaságot... *Leszegi a pillantását, mert egy csöppet elbizonytalanodik, nem-e veszi rossznéven a vendég a fürdő említését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242