Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 244 (4861. - 4880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-02-21 14:15:43
Üzenet elküldve: 2024-02-21 14:15:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*Csalódott, végig van sértve és vérre szomjazik. Rég érezte már ezt az érzést. Felégetni a világot és a hamvain táncot járni. Ha nem is áll neki felégetni a kikötőt, de azt, egyértelműen eldöntötte, hogy nem fogja a fattyúnak annyiban hagyni ezt a lépését. Viszont a hogyan még csak formálódik benne és a sellőházba érve amúgy is fontosabb feladata akad. Rá jellemző nyugalommal pulthoz sétál ahol megnyerőnek szánt mosollyal és udvarias szavakkal szólítja meg az egyik lányt. Kellemesen elcseveg vele majd, néhány név megemlítése mellett közli vele érkezése szándékát. Az el is tipeg szólni az úrnőnek. Az elf ekkor veszi észre a zsebébe nyúlva, hogy az üresebb. Erre most csak elmosolyodik. Nem tud másra gondolni minthogy túlbecsülte a zöld szemű vezetői képességeit. Úgy néz ki a saját személyzetével se bír és neki kell rendet vágnia köztük. Nos, még meglátja miképp. Mindenesetre nem kell sokat várakoznia, hogy elkísérjék ahhoz az úgynevezett főnökasszonyhoz, aki nem is Maydeline. Ez kicsit azért változtat a helyzeten. Egy kötéltáncos nem olyan óvatos, mint ő ahogy előadja a korábban szóban kötött megállapodásuk részleteit a nőnek, aki természetes gyanakvással hallgatja őt. De végül talán azért, mert a doki minden nő szívét meg tudja lágyítani, talán mert egy jó szakembert illik megbecsülni, az is lehet szükség is volt rá, de az új főnökasszonyt is érdekelni kezdte az elf ajánlata. Mire a tárgyalásuk végére értek már nem is volt semmi a korábbi feszült légkörből. Ennek a főnökasszonynak a vezetői készségei ellen nem lehetett szót emelni. Hamar el is rendezett mindent. A privát terem lett kiválasztva vizsgálónak és arra nem is lehetett gondolni, hogy a doktor úr ne ingyen fogyasszon. Int elérte amit szeretett volna. Már csak a bájcsevej és a lassan egyre monotonabbá váló vizsgálatok maradtak hátra. Munka, de nem lehet mindenkiből tolvaj. Vagy nem mindig a lopás a megoldás.*
4879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:55:00
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:55:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Manapság itt, a Kikötő eme kivételes ékszerdobozában is mintha csüggedt visszfényeket vetne a kinti nyomasztó idő. Még tartja magát a hideg és a sötét, s ez a hangulat némileg átcsorog a Sellőház küszöbén is. De az is lehet, hogy csak Ambroggiónak tűnik így. Vagy csak a jólét ülte meg a lelkét.
Mi tagadás, végigkóstolta már a bordély étlapját, s ha az ember bármit megkaphat, akkor egy idő után kicsit megkopik a dolog varázsa. A Sellőház Madámja persze még egyelőre nem adta be a derekát, de Ambroggio irritálóan türelmes ember.
Otthonos kényelemmel dől hátra a székében, s a szokásos kupica fehér rum és a fűszeres dohány ízeibe merülve olvassa a Félelmetes Rob R. T'szh Kalóz lebilincselő történeteinek gyűjteményes kötetét.*
Mi tagadás, végigkóstolta már a bordély étlapját, s ha az ember bármit megkaphat, akkor egy idő után kicsit megkopik a dolog varázsa. A Sellőház Madámja persze még egyelőre nem adta be a derekát, de Ambroggio irritálóan türelmes ember.
Otthonos kényelemmel dől hátra a székében, s a szokásos kupica fehér rum és a fűszeres dohány ízeibe merülve olvassa a Félelmetes Rob R. T'szh Kalóz lebilincselő történeteinek gyűjteményes kötetét.*
4878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-14 20:03:14
Üzenet elküldve: 2023-12-14 20:03:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Se nem jeleskedik emberismeretben, se nem gondolatolvasó. Bizonyosan meg lenne lepve ugyanakkor, ha ismerné a piperkőc vörös gondolatait. Hisz ő sem véletlenül sündörög a Hét Varjú körül, s amit elmondott Ambroggionak, az igazán ízlelni való. Wegtoreni bajnokok, artheniori kereskedők, mindenféle, messziről jött idegen egy rejtélyes nemes körül... Egyesek azt mondanák, hogy a Sellőház nívójára tör a hely. Talán igaz is. Habár nem kapni oly krémeseket és habcsókokat, mint itt, ezt meg kell hagyni.
Végső soron... Majd kitalál valamit Relaelnek. Udvariasan biccent a férfi irányába, majd könnyed mozdulattal lecsúszik a székről.*
-Jó uram! *Búcsúzik, majd hátat fordít az alaknak. Ügyes fickó, azt meg kell hagyni. Úgy csúsznak a nyelvéről a körmönfont szavak, akár a tejbe áztatott kalács az ember torkán. És ravasz is. Nem is tudott sokat meg róla, így kénytelen saját megérzéseire hagyatkozni; egy ügyeskedő, vagyonos átutazóval hozhatta össze a sors, aki kihúzta a csávából. Legalábbis a kikötői miliőbe aligha illik a férfi, s ugyan érdekelhetik az itt zajló események, de annyira azért mégsem, hogy utánuk is menjen. Legalábbis nem sok olyan kikötőit ismer, aki elszalasztana egy találkát a ritkán látott nemessel.
Amint visszakapja mérsékelten értékes cókmókját a bejáratnál, a háta mögött is hagyja a Sellőházat; nem is nagyon van itt keresnivalója arany híján.*
*Se nem jeleskedik emberismeretben, se nem gondolatolvasó. Bizonyosan meg lenne lepve ugyanakkor, ha ismerné a piperkőc vörös gondolatait. Hisz ő sem véletlenül sündörög a Hét Varjú körül, s amit elmondott Ambroggionak, az igazán ízlelni való. Wegtoreni bajnokok, artheniori kereskedők, mindenféle, messziről jött idegen egy rejtélyes nemes körül... Egyesek azt mondanák, hogy a Sellőház nívójára tör a hely. Talán igaz is. Habár nem kapni oly krémeseket és habcsókokat, mint itt, ezt meg kell hagyni.
Végső soron... Majd kitalál valamit Relaelnek. Udvariasan biccent a férfi irányába, majd könnyed mozdulattal lecsúszik a székről.*
-Jó uram! *Búcsúzik, majd hátat fordít az alaknak. Ügyes fickó, azt meg kell hagyni. Úgy csúsznak a nyelvéről a körmönfont szavak, akár a tejbe áztatott kalács az ember torkán. És ravasz is. Nem is tudott sokat meg róla, így kénytelen saját megérzéseire hagyatkozni; egy ügyeskedő, vagyonos átutazóval hozhatta össze a sors, aki kihúzta a csávából. Legalábbis a kikötői miliőbe aligha illik a férfi, s ugyan érdekelhetik az itt zajló események, de annyira azért mégsem, hogy utánuk is menjen. Legalábbis nem sok olyan kikötőit ismer, aki elszalasztana egy találkát a ritkán látott nemessel.
Amint visszakapja mérsékelten értékes cókmókját a bejáratnál, a háta mögött is hagyja a Sellőházat; nem is nagyon van itt keresnivalója arany híján.*
4877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-14 07:15:39
Üzenet elküldve: 2023-12-14 07:15:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Ambroggionak az adósságról egy kicsit más konklúziói vannak az ügyben, de nyilván mindenki a maga olvasatában nézi a dolgokat. A kölyök nem igazán szolgál semmivel, csak tovább maszatolja azt a sötéten titokzatos pátoszt a romos kricsmi úrnője körül, akiről egyelőre annyi érdemlegeset tudott meg, hogy az egykori wegtoreni arénabajnok egyik aktuális szeretője. Ismervén a wegtoreni vér természetét, ez a tény sem mond el valami sokat.
Nem mondhatni, hogy az Intézőt eszi a fene a hoppon maradt kíváncsiságával. A legkevésbé sem. Szeret tájékozott lenni, ez igaz, de az ügy kezd egyre kevésbé érdekfeszítőnek mutatkozni, és ez ki is ül az Intéző képére.
Az állítólagosan _számtalan_ téren megmutatkozó képességek emlegetésére azért int egy cirádát a levegőbe ahogy a poharáért nyúl.*
- Bizonyára *biccent, mert valóban csinos fiú, Ambroggio meg nem modortalan ember, kivéve, ha igen, de a kölyökhöz hasonló körökből valók ritkán jönnek rá, hogy épp az.
Nem tartóztatja a fiút, bár nem boldog tőle, ha csak rabolják az idejét. Márpedig ezt most nem igazán tudná másnak nevezni. Pedig felettébb kifizetődő jóban lenni Ambroggioval, de ha valaki nem él a lehetőséggel, akkor majd akad helyette más. Valahogy az az érzése, hogy a siheder kicsit túlságosan nagy feneket kerít az egésznek. Mindenesetre cseppet sem hozta meg a kedvét ahhoz a mindentől félreeső intézményhez. Persze, vak varjú is talál szemet a kikötőben, ha nagyon akar, de ebben a részben meg már végképp nincs most hangulata vájkálni. Inkább rendelne lassan valami kellemesen extravagáns étket a Sellőház étlapjáról.*
- Mondd csak, édesem, mi a szakács ajánlata mára? *kap el egy közelében elsuhanó lánykát a kérdésével.*
*Ambroggionak az adósságról egy kicsit más konklúziói vannak az ügyben, de nyilván mindenki a maga olvasatában nézi a dolgokat. A kölyök nem igazán szolgál semmivel, csak tovább maszatolja azt a sötéten titokzatos pátoszt a romos kricsmi úrnője körül, akiről egyelőre annyi érdemlegeset tudott meg, hogy az egykori wegtoreni arénabajnok egyik aktuális szeretője. Ismervén a wegtoreni vér természetét, ez a tény sem mond el valami sokat.
Nem mondhatni, hogy az Intézőt eszi a fene a hoppon maradt kíváncsiságával. A legkevésbé sem. Szeret tájékozott lenni, ez igaz, de az ügy kezd egyre kevésbé érdekfeszítőnek mutatkozni, és ez ki is ül az Intéző képére.
Az állítólagosan _számtalan_ téren megmutatkozó képességek emlegetésére azért int egy cirádát a levegőbe ahogy a poharáért nyúl.*
- Bizonyára *biccent, mert valóban csinos fiú, Ambroggio meg nem modortalan ember, kivéve, ha igen, de a kölyökhöz hasonló körökből valók ritkán jönnek rá, hogy épp az.
Nem tartóztatja a fiút, bár nem boldog tőle, ha csak rabolják az idejét. Márpedig ezt most nem igazán tudná másnak nevezni. Pedig felettébb kifizetődő jóban lenni Ambroggioval, de ha valaki nem él a lehetőséggel, akkor majd akad helyette más. Valahogy az az érzése, hogy a siheder kicsit túlságosan nagy feneket kerít az egésznek. Mindenesetre cseppet sem hozta meg a kedvét ahhoz a mindentől félreeső intézményhez. Persze, vak varjú is talál szemet a kikötőben, ha nagyon akar, de ebben a részben meg már végképp nincs most hangulata vájkálni. Inkább rendelne lassan valami kellemesen extravagáns étket a Sellőház étlapjáról.*
- Mondd csak, édesem, mi a szakács ajánlata mára? *kap el egy közelében elsuhanó lánykát a kérdésével.*
4876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-11 09:07:43
Üzenet elküldve: 2023-12-11 09:07:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Mondandója közben olybá tűnik, hogy a férfi nincs lenyűgözve ajánlataitól. Kicsit bántja ez, hisz igyekezett a legjobbat kihozni a szituációból. Ugyanakkor nem várhatja el, hogy egy efféle alak megértő legyen. Még ha e hely meg is adja a vízióját annak, hogy a kinti világot a bejárati ajtó mögé zárja, a Kikötőben vannak.
Szótlan bámulja a csend beálltakor, miképp játszik a férfi az étellel. Megkönnyebbülés és bosszúság is egyszerre, mikor asztaltársasága oly tömören reflektálja le mindazt, mi elhangzott. Kíváncsi, többre menne-e az élvhajhász férfinél fehérnépként. Végül arra jut, hogy a vörös látott és tapasztalt már eleget hozzá, hogy ne érdekelje okvetlenül az efféle tényező. Semmilyen téren se.*
-Persze. Érthető, érthető. *Helyesel a vörös sörénnyel áldott intéző szavaira. Logikusan hangzik. Azért nem bánja, hogy bedobta a dolgot. A be nem hajtott adósság is adósság marad a Kikötőben, még akkor is, ha nincs meg a kellő ereje hozzá, hogy eljárhasson az ügye érdekében.*
-Na, nem csak abban! *Húzza ki magát, habár nem testes darab. Követi Ambroggio tekintetét, s fészkelődni kezd.*
-Megvannak a magam képességei, számtalan téren. *Szól sokat sejtetően. A "számtalan" jelző persze felnagyítja jelentőségét, de meghagyja magának most ezt a kis túlzást.*
-De persze ha nem kívánod a szolgálataim, úgy nem háborgatlak. *Kissé ki is fordul székéről, jelezvén, hogy nem szükségesek őrök hozzá, hogy megtalálja a helyét a kijárat felé. Persze roppant bosszús lenne, ha üres kézzel kellene hazatalálnia... De talál majd más módot, hogy hasznos legyen a Fogadónak is.*
*Mondandója közben olybá tűnik, hogy a férfi nincs lenyűgözve ajánlataitól. Kicsit bántja ez, hisz igyekezett a legjobbat kihozni a szituációból. Ugyanakkor nem várhatja el, hogy egy efféle alak megértő legyen. Még ha e hely meg is adja a vízióját annak, hogy a kinti világot a bejárati ajtó mögé zárja, a Kikötőben vannak.
Szótlan bámulja a csend beálltakor, miképp játszik a férfi az étellel. Megkönnyebbülés és bosszúság is egyszerre, mikor asztaltársasága oly tömören reflektálja le mindazt, mi elhangzott. Kíváncsi, többre menne-e az élvhajhász férfinél fehérnépként. Végül arra jut, hogy a vörös látott és tapasztalt már eleget hozzá, hogy ne érdekelje okvetlenül az efféle tényező. Semmilyen téren se.*
-Persze. Érthető, érthető. *Helyesel a vörös sörénnyel áldott intéző szavaira. Logikusan hangzik. Azért nem bánja, hogy bedobta a dolgot. A be nem hajtott adósság is adósság marad a Kikötőben, még akkor is, ha nincs meg a kellő ereje hozzá, hogy eljárhasson az ügye érdekében.*
-Na, nem csak abban! *Húzza ki magát, habár nem testes darab. Követi Ambroggio tekintetét, s fészkelődni kezd.*
-Megvannak a magam képességei, számtalan téren. *Szól sokat sejtetően. A "számtalan" jelző persze felnagyítja jelentőségét, de meghagyja magának most ezt a kis túlzást.*
-De persze ha nem kívánod a szolgálataim, úgy nem háborgatlak. *Kissé ki is fordul székéről, jelezvén, hogy nem szükségesek őrök hozzá, hogy megtalálja a helyét a kijárat felé. Persze roppant bosszús lenne, ha üres kézzel kellene hazatalálnia... De talál majd más módot, hogy hasznos legyen a Fogadónak is.*
4875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:03:12
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:03:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Az első szóra, amit a kölyök kiejt a száján, kifújja a levegőt, és a kényelmes, nyitott tartásból előre dől. Alkarját megtámasztja az asztalon, a másikkal pedig valószínűleg vörös üstökét támasztaná, ha nem babrálna a fügeszeletekkel és mandulákkal, a tál vizuális összhangját csiszolva. Nem tart szemkontaktust a fiúval. Az, hogy valamelyest azért figyel, csupán a szemöldöke rezdüléseiből feltételezhető. Persze az is lehet, hogy csak egy-egy, a kijelölt helyéről makacsul elguruló mandulaszem keltette megrökönyödés ül ki az arcára olykor.
Amikor a félvér befejezte a mondandóját, az Intéző csak tovább piszmog a tálka tartalmával, míg a csend kezd kínosan hosszúra nyúlni. Na nem Ambroggio számára. Ő láthatólag kicsit sem veszi fel a dolgot. Precíz, csillag mintába halmozott fügeformáció közepén próbál épp megállítani a tömzsibb alsó felén egy szem mandulát, ami juszt se akar úgy maradni. Végül aztán fogja a kooperációra képtelen csemegét és a szájába hajítja.*
- Kétlem *mondja, s nagyon úgy tűnik, a szóban az előadott felvetések és kijelentések mindegyikére reflektál egyszerre.*
- Azt mondtam, megkaphatod a bájos kis tündért, akinél bepróbálkoztál a potyázással. Elvégre már úgyis beletetted az okvetetlen kis lődörgődet *ingatja a fejét, aztán az italába kortyol.* - De te leléptél. Mit gondoltál, fiam? Hatokig tartom majd fenn neked a kicsikét, várva, hogy mikor érsz rá meghágni? *Könnyed hangvétellel beszél, ahogy egy nem rossz szándékú, de felettébb ostoba kölyökkel szokás, aki rossz fát tett a tűzre. Szokás... na nem itt a kikötőben, mert itt ez a cizellált, elnéző kedélyesség majdnem olyan, mint a Sellőház finom luxusa a halszagú, késes zsiványok posványában.*
- Szóval, mondhatjuk, hogy egy valamiben viszont tényleg igen jó vagy *fordít egyet a tökélybe rendezett fügés tálkán és pillantása már keresi is a rend fenntartásáért felelős személyzet aktuális posztját.* - A lehetőségek elszalasztásában. *Az őrök valószínűleg még emlékeznek a jómadárra, aki korábban azt a kalamajkát okozta.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.11 07:04:14
*Az első szóra, amit a kölyök kiejt a száján, kifújja a levegőt, és a kényelmes, nyitott tartásból előre dől. Alkarját megtámasztja az asztalon, a másikkal pedig valószínűleg vörös üstökét támasztaná, ha nem babrálna a fügeszeletekkel és mandulákkal, a tál vizuális összhangját csiszolva. Nem tart szemkontaktust a fiúval. Az, hogy valamelyest azért figyel, csupán a szemöldöke rezdüléseiből feltételezhető. Persze az is lehet, hogy csak egy-egy, a kijelölt helyéről makacsul elguruló mandulaszem keltette megrökönyödés ül ki az arcára olykor.
Amikor a félvér befejezte a mondandóját, az Intéző csak tovább piszmog a tálka tartalmával, míg a csend kezd kínosan hosszúra nyúlni. Na nem Ambroggio számára. Ő láthatólag kicsit sem veszi fel a dolgot. Precíz, csillag mintába halmozott fügeformáció közepén próbál épp megállítani a tömzsibb alsó felén egy szem mandulát, ami juszt se akar úgy maradni. Végül aztán fogja a kooperációra képtelen csemegét és a szájába hajítja.*
- Kétlem *mondja, s nagyon úgy tűnik, a szóban az előadott felvetések és kijelentések mindegyikére reflektál egyszerre.*
- Azt mondtam, megkaphatod a bájos kis tündért, akinél bepróbálkoztál a potyázással. Elvégre már úgyis beletetted az okvetetlen kis lődörgődet *ingatja a fejét, aztán az italába kortyol.* - De te leléptél. Mit gondoltál, fiam? Hatokig tartom majd fenn neked a kicsikét, várva, hogy mikor érsz rá meghágni? *Könnyed hangvétellel beszél, ahogy egy nem rossz szándékú, de felettébb ostoba kölyökkel szokás, aki rossz fát tett a tűzre. Szokás... na nem itt a kikötőben, mert itt ez a cizellált, elnéző kedélyesség majdnem olyan, mint a Sellőház finom luxusa a halszagú, késes zsiványok posványában.*
- Szóval, mondhatjuk, hogy egy valamiben viszont tényleg igen jó vagy *fordít egyet a tökélybe rendezett fügés tálkán és pillantása már keresi is a rend fenntartásáért felelős személyzet aktuális posztját.* - A lehetőségek elszalasztásában. *Az őrök valószínűleg még emlékeznek a jómadárra, aki korábban azt a kalamajkát okozta.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.11 07:04:14
4874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:02:24
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Szótlan bámulja, ahogy a férfi a ragacsos ujjait törölgeti. Attól függetlenül, hogy irigylése méltó a pozíciójára, a lénye egyúttal valahogy viszolyogtató is egyben. Mint az a túlcicomázott, marcipános torta a pult melletti asztalon. Megcsodálja az ember, de pontosan tudja, mily émelyítő az íze. Valahogy ilyen hatással van rá Ambroggio.
Bólintással követi, majd visszafordul az említett tálcáért. Valahogy természetesnek veszi, hisz ő van hozzá közelebb. Annak rendje és módja szerint helyezi el a férfi előtt, majd helyet foglal vele szemben.*
-Gondolkodtam. *Harapja be ajkait. Pont ez itt a gond! Valóban gondolkodott. De most, hogy itt ül, ostobaságnak hangzik minden ötlet, mi átfutott agyán.*
-Van egy-két hírem, de... *Közelebb hajol az asztal felett. Mégis csak a füllentés lesz a legjobb megoldás. Nem is nagy füllentés ez, csak egy kis hajlítás. Hiszen Relael tisztában van vele, hogy Ambroggio felbérelte. Sajnos erőteljes módszerei vannak az igazság felderítésére. Persze ezt a férfinak nem árulja el.*
-Nagy bajba kerülhetnénk mindketten, ha kiderülne, hogy uramnak is dolgozom. Nem, mintha tartanék a lebukástól, de mit szólnál, ha lebeszélnék egy találkát az Úrnőmmel? A legjobb lenne a fogadóban... Biztos kíváncsi lenne rád az újdonsült fogadósasszony. *Ez lenne a legjobb. Ő is fellélegezhetne, s begyűjthetné a beígért jutalmat.*
-Csak még nem tudom jó uram nevét, hogyan jelenthetném be. *Mielőtt Ambroggio válaszolhatna, fel is hajtja poharának maradék tartalmát. Tekintete közben elkalandozik a helyiségben. Végigkíséri egy díszes ruhákba öltözött kereskedő útját a lépcsőn, miközben egy sellő terelgeti felfelé.*
-Ez csak egy lehetőség uramnak. *Fordul vissza vállat vonva, s olyan ártatlan arcot vág, amilyet csak tud.*
-De folytathatjuk így is, mint eddig. Viszont szeretnék én is tudni akkor valami újat munkaadómról. *Megenged egy szélesmosolyt magának.*
-Mondjuk a nevét. Azt hiszem, kiérdemlem. Úgy is van még egy csekély tartozása szobán jó uramnak még a múltkorról. *Színpadias sóhaj kíséretében dől hátra a széken, mint aki engedékeny e tartozással kapcsolatban.*
*Szótlan bámulja, ahogy a férfi a ragacsos ujjait törölgeti. Attól függetlenül, hogy irigylése méltó a pozíciójára, a lénye egyúttal valahogy viszolyogtató is egyben. Mint az a túlcicomázott, marcipános torta a pult melletti asztalon. Megcsodálja az ember, de pontosan tudja, mily émelyítő az íze. Valahogy ilyen hatással van rá Ambroggio.
Bólintással követi, majd visszafordul az említett tálcáért. Valahogy természetesnek veszi, hisz ő van hozzá közelebb. Annak rendje és módja szerint helyezi el a férfi előtt, majd helyet foglal vele szemben.*
-Gondolkodtam. *Harapja be ajkait. Pont ez itt a gond! Valóban gondolkodott. De most, hogy itt ül, ostobaságnak hangzik minden ötlet, mi átfutott agyán.*
-Van egy-két hírem, de... *Közelebb hajol az asztal felett. Mégis csak a füllentés lesz a legjobb megoldás. Nem is nagy füllentés ez, csak egy kis hajlítás. Hiszen Relael tisztában van vele, hogy Ambroggio felbérelte. Sajnos erőteljes módszerei vannak az igazság felderítésére. Persze ezt a férfinak nem árulja el.*
-Nagy bajba kerülhetnénk mindketten, ha kiderülne, hogy uramnak is dolgozom. Nem, mintha tartanék a lebukástól, de mit szólnál, ha lebeszélnék egy találkát az Úrnőmmel? A legjobb lenne a fogadóban... Biztos kíváncsi lenne rád az újdonsült fogadósasszony. *Ez lenne a legjobb. Ő is fellélegezhetne, s begyűjthetné a beígért jutalmat.*
-Csak még nem tudom jó uram nevét, hogyan jelenthetném be. *Mielőtt Ambroggio válaszolhatna, fel is hajtja poharának maradék tartalmát. Tekintete közben elkalandozik a helyiségben. Végigkíséri egy díszes ruhákba öltözött kereskedő útját a lépcsőn, miközben egy sellő terelgeti felfelé.*
-Ez csak egy lehetőség uramnak. *Fordul vissza vállat vonva, s olyan ártatlan arcot vág, amilyet csak tud.*
-De folytathatjuk így is, mint eddig. Viszont szeretnék én is tudni akkor valami újat munkaadómról. *Megenged egy szélesmosolyt magának.*
-Mondjuk a nevét. Azt hiszem, kiérdemlem. Úgy is van még egy csekély tartozása szobán jó uramnak még a múltkorról. *Színpadias sóhaj kíséretében dől hátra a széken, mint aki engedékeny e tartozással kapcsolatban.*
4873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-10 13:00:18
Üzenet elküldve: 2023-12-10 13:00:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
- Ó. *Megemelkedik az Intéző szemöldöke a fordulatra. Előhúz egy csipkés szélű kendőt a belső zsebéből, és akkurátusan megtörli az ujjait, mielőtt az italához nyúlna. Felettébb visszatetsző enne gyümölcsmaszatos ujjlenyomatokat hagyni a poharán.*
- Nos, ez esetben, jöjj, ifjú barátom, foglaljunk helyet *mondja, s immár a szépen metszett pohárral a kezében indul el egy félreesőbb asztal felé. De két lépés után meg is torpan.* - Ó, és hozd a tálkát is *mosolyodik a tőle megszokott sikamlóssággal* -, légy oly kedves. *Bár nála is csak az egyetlen pohár van, baljában pedig mindössze a hímzett kendő, mégis képes azt a benyomást kelteni, hogy ő csupán szabad kéz híján testálja át a dolgot. A csalás alig pár pillanatig egyensúlyoz a logika hátán, de nem bánja. Helyet foglal, s előzékeny mozdulattal invitálja a fiút is.*
- Nos *dől hátra kényelmesen, s gyűrűi igazgatásába kezd.* - Miféle mondandót szándékozol elém teríteni?
- Ó. *Megemelkedik az Intéző szemöldöke a fordulatra. Előhúz egy csipkés szélű kendőt a belső zsebéből, és akkurátusan megtörli az ujjait, mielőtt az italához nyúlna. Felettébb visszatetsző enne gyümölcsmaszatos ujjlenyomatokat hagyni a poharán.*
- Nos, ez esetben, jöjj, ifjú barátom, foglaljunk helyet *mondja, s immár a szépen metszett pohárral a kezében indul el egy félreesőbb asztal felé. De két lépés után meg is torpan.* - Ó, és hozd a tálkát is *mosolyodik a tőle megszokott sikamlóssággal* -, légy oly kedves. *Bár nála is csak az egyetlen pohár van, baljában pedig mindössze a hímzett kendő, mégis képes azt a benyomást kelteni, hogy ő csupán szabad kéz híján testálja át a dolgot. A csalás alig pár pillanatig egyensúlyoz a logika hátán, de nem bánja. Helyet foglal, s előzékeny mozdulattal invitálja a fiút is.*
- Nos *dől hátra kényelmesen, s gyűrűi igazgatásába kezd.* - Miféle mondandót szándékozol elém teríteni?
4872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 19:04:44
Üzenet elküldve: 2023-12-09 19:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Fogalma sincs, hogy Ambroggio a bolondját járatja vele, vagy tényleg úgy gondolja, hogy ezt az állítólagos Lutah Farsys nevűt keresi. Mindenesetre nem árt, ha pontosítja jövetelének célját.*
-Valójában hozzád jöttem... Uram. *Bosszantja, hogy nem tudja a nevét a férfinak. Nem foglal helyet a pult mellett, csak könyökét támasztja neki. A felkínált - és egyben igen csak drága - italt gondolkodás nélkül elfogadja, s bele is kóstol. Fehér rum. Alattomos ital, könnyen csúszik. Feldereng emlékei előtt egy tengerész... Rolher névre hallgatott. Vásott kölyök volt, akárcsak ő. Néha jelent csak meg a Kikötőben, olyankor folyton fehér rumot vedelt. Na nem ilyen minőségit. Megspékelte azonban kókuszlével is, amit ő maga szerzett be. Ez különösen kellemes aromát adott az italnak. Évek óta nem látta már Rolhert.*
-Azt mondtad, ha mondandóm van, jöjjek, és jutalomban részesítesz. *Önhitt mosolyt villant a férfira, de a szavai azért óvatosak. Nem is veti például Ambroggio szemére az elmaradt jutalmat a legutóbbi alkalomról. A beígért sellőt. Nem lenne jó stratégia viszont ilyesmivel traktálni a férfit.
Elnézi a férfit. Kíváncsi, mivel tartja magát ily formában. Noha nem ismeri a napirendjét, leginkább csak a Sellőház berkein belül látta bájologni és a kényelemnek, élvezeteknek élni. Lehet azonban csalóka a az előkelő öltözék.*
*Fogalma sincs, hogy Ambroggio a bolondját járatja vele, vagy tényleg úgy gondolja, hogy ezt az állítólagos Lutah Farsys nevűt keresi. Mindenesetre nem árt, ha pontosítja jövetelének célját.*
-Valójában hozzád jöttem... Uram. *Bosszantja, hogy nem tudja a nevét a férfinak. Nem foglal helyet a pult mellett, csak könyökét támasztja neki. A felkínált - és egyben igen csak drága - italt gondolkodás nélkül elfogadja, s bele is kóstol. Fehér rum. Alattomos ital, könnyen csúszik. Feldereng emlékei előtt egy tengerész... Rolher névre hallgatott. Vásott kölyök volt, akárcsak ő. Néha jelent csak meg a Kikötőben, olyankor folyton fehér rumot vedelt. Na nem ilyen minőségit. Megspékelte azonban kókuszlével is, amit ő maga szerzett be. Ez különösen kellemes aromát adott az italnak. Évek óta nem látta már Rolhert.*
-Azt mondtad, ha mondandóm van, jöjjek, és jutalomban részesítesz. *Önhitt mosolyt villant a férfira, de a szavai azért óvatosak. Nem is veti például Ambroggio szemére az elmaradt jutalmat a legutóbbi alkalomról. A beígért sellőt. Nem lenne jó stratégia viszont ilyesmivel traktálni a férfit.
Elnézi a férfit. Kíváncsi, mivel tartja magát ily formában. Noha nem ismeri a napirendjét, leginkább csak a Sellőház berkein belül látta bájologni és a kényelemnek, élvezeteknek élni. Lehet azonban csalóka a az előkelő öltözék.*
4871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 16:40:01
Üzenet elküldve: 2023-12-09 16:40:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
- Nos, *a pultra kerülő tálkába nyúl és elvesz belőle egy cikk fügét* - biztos vagyok benne, hogy idővel előkerül. *A gyümölcs kellemesen édes, Ambroggio pedig elégedetten szopogatja le az ujjáról a ragacsosságát.* - A híre alapján, megkockáztatom, hamarosan.
*Sokatmondón mosolyog a bajsza alatt. A kölyökkel ellentétben őt nem részegíti meg a ledér kurtizánok közelsége. Elégedett, s mondhatni jóllakott. Egy olyan férfi kedélyességével szemléli a Sellőház fülledt kavalkádját, aki bármikor megkaphatja, amit megkíván.*
- De ha már úgy tűnik, hiába jöttél *kettőt koppint a pulton.* - Iszol?
*Hamarosan érkezik is a két pohárka Ezüstszakáll lehelete, a 28 arany
pedig felvezetésre kerül a számlakönyvbe, elvégre az Intéző már épp elég pénzt elköltött itt, hogy legyen hozzá ennyi bizalom. Jobban szeret egy-egy nagyobb összegben fizetni, bár a lányok esetében olykor kivételt tesz. Aki rosszhiszemű, talán azt is gondolhatná, hogy csak címkézi őket az osztogatott bársonyerszénykékkel, mint a trófeákat. Sőt, a lányok is mintha egyfajta trófeaként tekintenének a holmira, amely kezd különc hívság lenni a sellők körében, elvégre Ambroggio amellett, hogy igen gáláns, igazi ínyenc is. Ki ne akarna egy ilyen kuncsaft kedvence lenni?*
- Nos, *a pultra kerülő tálkába nyúl és elvesz belőle egy cikk fügét* - biztos vagyok benne, hogy idővel előkerül. *A gyümölcs kellemesen édes, Ambroggio pedig elégedetten szopogatja le az ujjáról a ragacsosságát.* - A híre alapján, megkockáztatom, hamarosan.
*Sokatmondón mosolyog a bajsza alatt. A kölyökkel ellentétben őt nem részegíti meg a ledér kurtizánok közelsége. Elégedett, s mondhatni jóllakott. Egy olyan férfi kedélyességével szemléli a Sellőház fülledt kavalkádját, aki bármikor megkaphatja, amit megkíván.*
- De ha már úgy tűnik, hiába jöttél *kettőt koppint a pulton.* - Iszol?
*Hamarosan érkezik is a két pohárka Ezüstszakáll lehelete, a 28 arany
pedig felvezetésre kerül a számlakönyvbe, elvégre az Intéző már épp elég pénzt elköltött itt, hogy legyen hozzá ennyi bizalom. Jobban szeret egy-egy nagyobb összegben fizetni, bár a lányok esetében olykor kivételt tesz. Aki rosszhiszemű, talán azt is gondolhatná, hogy csak címkézi őket az osztogatott bársonyerszénykékkel, mint a trófeákat. Sőt, a lányok is mintha egyfajta trófeaként tekintenének a holmira, amely kezd különc hívság lenni a sellők körében, elvégre Ambroggio amellett, hogy igen gáláns, igazi ínyenc is. Ki ne akarna egy ilyen kuncsaft kedvence lenni?*
4870. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 15:32:23
Üzenet elküldve: 2023-12-09 15:32:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Összerezzenve pördül meg, csakhogy mosolyt költöztetve arcára üdvözölje Ambroggiot. Persze tekintete hamar megállapodik a két kísérőn. Hogyisne állapodna. A férfit közrefogó, kuncogó sellők látványa sem hozza zavarba.*
-Nem sokszor járok erre. *Von vállat. Mi egyebet mondhatna? A szóban forgó Lutah Farsysról még sosem hallott, de biztos benne, hogy Ambroggio is tisztában van vele, kit keres tulajdonképp.
Csillogó szemmel kíséri a csókokat tekintetével. Mindhármat. Az érzéki mozdulatok, az összhang... Nem nehéz kitalálni, a piperkőc vörös miből is érkezik épp. Nagyot nyel a látottakra. Ugyanolyan érdeklődő figyelemmel követi az erszények útját is. Nem tévedett, mikor levonta a következtetést; Ambroggio vagyonos férfi lehet. Hazudna, ha azt állítaná bárkinek is, hogy nem irigy. A férfi ráadásul olyan életet él, amiről ő álmodik. Nem csupán a leányok dolgát illetően. Mert a kenetteljes alak valahogyan tiszteletet parancsoló is, még ha nem is tudna magyarázattal szolgálni ennek okaira.
A parfümfelhőben elsuhanó sellők után fordul, s még ajkába is harap közben. Sokat megtenne a figyelmükért. Csak azután vissza a vörös szakállal áldott férfiemberre. Nem szól a látottakra semmit, alighanem úgy is arcára vannak írva gondolatai.*
-Nem akartam zavarni. *Szögezi le. Szeme rebben, s sötét tincsei közé túr ujjaival.* -Csak beszélni szerettem volna. *Számtalan ötlet átcikázott agyán az ide út alatt, de végül a legjobb megoldást választja; rögtönöz. Nem, nem kíván rosszat a fickónak. Elvégre kihúzta a csávából és még ajánlattal is élt. Az ilyet a Kikötőben is meg kell becsülni. Ugyanakkor Relaellel véletlenül sem packázna... Egyrészt tart tőle, másrészt rajong érte. Nem ver a szíve hevesebben a tudattól, hogy "hatalmasok" játékának kell bábja legyen, míg az jövedelmező számára. Ugyanakkor a két szék közé sem akar pottyanni, s egyúttal valamiféle kifacsart kettős ügynökké sem akar válni. Valamivel viszont szolgálnia kell azért az elfnek, s egyúttal Ambroggionak is.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.09 15:33:11
*Összerezzenve pördül meg, csakhogy mosolyt költöztetve arcára üdvözölje Ambroggiot. Persze tekintete hamar megállapodik a két kísérőn. Hogyisne állapodna. A férfit közrefogó, kuncogó sellők látványa sem hozza zavarba.*
-Nem sokszor járok erre. *Von vállat. Mi egyebet mondhatna? A szóban forgó Lutah Farsysról még sosem hallott, de biztos benne, hogy Ambroggio is tisztában van vele, kit keres tulajdonképp.
Csillogó szemmel kíséri a csókokat tekintetével. Mindhármat. Az érzéki mozdulatok, az összhang... Nem nehéz kitalálni, a piperkőc vörös miből is érkezik épp. Nagyot nyel a látottakra. Ugyanolyan érdeklődő figyelemmel követi az erszények útját is. Nem tévedett, mikor levonta a következtetést; Ambroggio vagyonos férfi lehet. Hazudna, ha azt állítaná bárkinek is, hogy nem irigy. A férfi ráadásul olyan életet él, amiről ő álmodik. Nem csupán a leányok dolgát illetően. Mert a kenetteljes alak valahogyan tiszteletet parancsoló is, még ha nem is tudna magyarázattal szolgálni ennek okaira.
A parfümfelhőben elsuhanó sellők után fordul, s még ajkába is harap közben. Sokat megtenne a figyelmükért. Csak azután vissza a vörös szakállal áldott férfiemberre. Nem szól a látottakra semmit, alighanem úgy is arcára vannak írva gondolatai.*
-Nem akartam zavarni. *Szögezi le. Szeme rebben, s sötét tincsei közé túr ujjaival.* -Csak beszélni szerettem volna. *Számtalan ötlet átcikázott agyán az ide út alatt, de végül a legjobb megoldást választja; rögtönöz. Nem, nem kíván rosszat a fickónak. Elvégre kihúzta a csávából és még ajánlattal is élt. Az ilyet a Kikötőben is meg kell becsülni. Ugyanakkor Relaellel véletlenül sem packázna... Egyrészt tart tőle, másrészt rajong érte. Nem ver a szíve hevesebben a tudattól, hogy "hatalmasok" játékának kell bábja legyen, míg az jövedelmező számára. Ugyanakkor a két szék közé sem akar pottyanni, s egyúttal valamiféle kifacsart kettős ügynökké sem akar válni. Valamivel viszont szolgálnia kell azért az elfnek, s egyúttal Ambroggionak is.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.09 15:33:11
4869. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 10:08:22
Üzenet elküldve: 2023-12-09 10:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
- Bár a ház szabályai nem tiltják, hogy a vendégek hozott élvezettel múlassák az időt, de nem nézik jó szemmel *szólal meg az Intéző émelygősen dallamos hangja a fürdőház felől meglepve Haldriant.* - Megértem, hogy miért keresed, de sajnos Lutah Farsys nem őrzi e kézenfekvően kellemes helyről a hajóját. *Sajnálkozó vállvonás a két lengén öltözött leányzó simulásától közrefogva.* - Úgy hallottam, valahol Artheniorban cselleng.
- Fügét és mandulát *kacsint bizalmasan a pult mögött mosolygó szépségnek majd 20 aranyat tesz le érte a lány elé, mely némi borravalót magába foglal.*
- Rég láttalak, fiú. *Ambroggio félrebiccentett fejjel bazsalyog, de valahogy, a jó ég tudja mi miatt a szavaiból mintha valamiféle dorgálás hallatszódna. Ezt a hozzá simuló két Sellőlány is érezheti, mert némi kuncogással reagálnak. Persze, lehet, hogy más az oka. Mindenesetre mindjárt be is harapják az ajkukat, amikor ezt Ambroggio szúrós pillantással honorálja. A szende pislogás természetesen hamar megenyhíti, s finoman megcirógatja a bájos arcocskákat.*
- Csókot *hangzik a már-már atyáskodó szólam az Intézőtől, mintha csak zsongó kölyköket intene lefekvésre egy túl hosszú nap után. A kreol szépség hajol hozzá először, aztán a szőke félvér következik, aztán a várakozó biccentésre végül a két leány egymással is édes, elnyújtott csókot vált, míg kezük egymás keblére siklik.*
- Helyes *húzódik elégedett félmosoly a férfi képére. Csak úgy dorombol a hangjában a kéjencség, de mindig egy megengedő úriember kegyével és tartásával.* - És most indíts. Adjátok át a Madámnak legmélyebb elismerésemet, mint mindig. *Egy-egy hímzett bársonyerszénykét csúsztat a két Sellő (NJK) kezébe. A 108 arany csinos diadalmenetben indul útra a bordély kasszájába.* - Hess-hess. *Nem kis költség fenntartani egy ilyen intézményt, de valószínűleg busásan hoz hasznot is.*
- Bár a ház szabályai nem tiltják, hogy a vendégek hozott élvezettel múlassák az időt, de nem nézik jó szemmel *szólal meg az Intéző émelygősen dallamos hangja a fürdőház felől meglepve Haldriant.* - Megértem, hogy miért keresed, de sajnos Lutah Farsys nem őrzi e kézenfekvően kellemes helyről a hajóját. *Sajnálkozó vállvonás a két lengén öltözött leányzó simulásától közrefogva.* - Úgy hallottam, valahol Artheniorban cselleng.
- Fügét és mandulát *kacsint bizalmasan a pult mögött mosolygó szépségnek majd 20 aranyat
tesz le érte a lány elé, mely némi borravalót magába foglal.*- Rég láttalak, fiú. *Ambroggio félrebiccentett fejjel bazsalyog, de valahogy, a jó ég tudja mi miatt a szavaiból mintha valamiféle dorgálás hallatszódna. Ezt a hozzá simuló két Sellőlány is érezheti, mert némi kuncogással reagálnak. Persze, lehet, hogy más az oka. Mindenesetre mindjárt be is harapják az ajkukat, amikor ezt Ambroggio szúrós pillantással honorálja. A szende pislogás természetesen hamar megenyhíti, s finoman megcirógatja a bájos arcocskákat.*
- Csókot *hangzik a már-már atyáskodó szólam az Intézőtől, mintha csak zsongó kölyköket intene lefekvésre egy túl hosszú nap után. A kreol szépség hajol hozzá először, aztán a szőke félvér következik, aztán a várakozó biccentésre végül a két leány egymással is édes, elnyújtott csókot vált, míg kezük egymás keblére siklik.*
- Helyes *húzódik elégedett félmosoly a férfi képére. Csak úgy dorombol a hangjában a kéjencség, de mindig egy megengedő úriember kegyével és tartásával.* - És most indíts. Adjátok át a Madámnak legmélyebb elismerésemet, mint mindig. *Egy-egy hímzett bársonyerszénykét csúsztat a két Sellő (NJK) kezébe. A 108 arany
csinos diadalmenetben indul útra a bordély kasszájába.* - Hess-hess. *Nem kis költség fenntartani egy ilyen intézményt, de valószínűleg busásan hoz hasznot is.*
4868. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-07 22:08:15
Üzenet elküldve: 2023-12-07 22:08:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Üde, tiszta, és még sajátosan bájos mosoly is játszik arcán, ahogy belép a Sellőházba. Tudja, hogyan használja karizmáját. Még akkor is, ha egy ilyen helyen ez nem jelent oly sokat. Természetesen kabátjával együtt leadja fegyvereit - ismeri a módit - csak hogy aztán körülölelje a helyiség kellemes, fülledt és meleg légköre. Tekintete akaratlanul is megállapodik a mindenféle és fajta sellőn. A selymek, gyöngysorok és a képzeletnek teret adó, lenge öltözékek közepette valósággal elszédül a parfümillatban. Mégis megtalálja útját a pultig, ahol egy mosolygó leány fogadja.*
-Én egy bizonyos... *Közelebb hajol a pult felett, bizalmasan tompítva hangján.* -Vörös hajjal áldott, wegtoreni férfit keresek. *A pillanatnyi merengés után a felismerés szikráit látja felvillanni a sellőlány íriszeiben. A lány rövidesen magára hagyja, de válla felett vet még egy pillantást rá. Várakozásával ellentétben azonban a felé küldött kacsintás és az ehhez fűződő mosoly a legkevésbé csábító vagy hívogató; valahogy sokkal inkább barátságos, kollegiális. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ennek oka is eljut elméjéig. * ~Hát persze.~
*Míg várakozik, derekát a pultnak vetve szemléli a népes vendégseregletet. Az uraságokat, a körülöttük dongó, aranyért ácsingózó leányokat... Ahogy teljesen varázsuk alá vonják a delikvenseket. Ehh, ha nem akarná, hogy egy életre kitiltsák innét, rápróbálna. Megvan hozzá a képessége, hogy annyi zsebet forgasson ki, amennyit nem szégyell. De még ha nem is kapnák rajta, bizonyosan gyanússá válna. Ő pedig nem akar az lenni. Inkább elvegyülne itt. Ahogy a Hét Varjú Taverna, úgy ez a hely sem kerülhet rá arra a bizonyos tolvajtérképre. Ahhoz túlságosan... Fontos számára. Furcsa dolog ez, hisz jóformán semmilyen kötődése nincs ezzel az intézménnyel. De a hely szellemisége és mibenléte mégis fontossá teszi számára.*
*Üde, tiszta, és még sajátosan bájos mosoly is játszik arcán, ahogy belép a Sellőházba. Tudja, hogyan használja karizmáját. Még akkor is, ha egy ilyen helyen ez nem jelent oly sokat. Természetesen kabátjával együtt leadja fegyvereit - ismeri a módit - csak hogy aztán körülölelje a helyiség kellemes, fülledt és meleg légköre. Tekintete akaratlanul is megállapodik a mindenféle és fajta sellőn. A selymek, gyöngysorok és a képzeletnek teret adó, lenge öltözékek közepette valósággal elszédül a parfümillatban. Mégis megtalálja útját a pultig, ahol egy mosolygó leány fogadja.*
-Én egy bizonyos... *Közelebb hajol a pult felett, bizalmasan tompítva hangján.* -Vörös hajjal áldott, wegtoreni férfit keresek. *A pillanatnyi merengés után a felismerés szikráit látja felvillanni a sellőlány íriszeiben. A lány rövidesen magára hagyja, de válla felett vet még egy pillantást rá. Várakozásával ellentétben azonban a felé küldött kacsintás és az ehhez fűződő mosoly a legkevésbé csábító vagy hívogató; valahogy sokkal inkább barátságos, kollegiális. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ennek oka is eljut elméjéig. * ~Hát persze.~
*Míg várakozik, derekát a pultnak vetve szemléli a népes vendégseregletet. Az uraságokat, a körülöttük dongó, aranyért ácsingózó leányokat... Ahogy teljesen varázsuk alá vonják a delikvenseket. Ehh, ha nem akarná, hogy egy életre kitiltsák innét, rápróbálna. Megvan hozzá a képessége, hogy annyi zsebet forgasson ki, amennyit nem szégyell. De még ha nem is kapnák rajta, bizonyosan gyanússá válna. Ő pedig nem akar az lenni. Inkább elvegyülne itt. Ahogy a Hét Varjú Taverna, úgy ez a hely sem kerülhet rá arra a bizonyos tolvajtérképre. Ahhoz túlságosan... Fontos számára. Furcsa dolog ez, hisz jóformán semmilyen kötődése nincs ezzel az intézménnyel. De a hely szellemisége és mibenléte mégis fontossá teszi számára.*
4867. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:47:52
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:47:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A pénz dolgával máig nem tudott kibékülni. A múltkori eset is remekül példázza, hogy mennyire ügyetlen a dologban. A hűség, a szolgálat és az odaadás magától értetődik, de szóba hozni a fizetséget, az nagyon nehezen megy. Pont elég lett volna már magában a szörnyű félreértés is, ami miatt fél estén át használhatatlan volt szegény tündér, mert táskásra sírta a szemét a bűntudattól. A dologra való tekintettel a Mádám úgy határozott, hogy egy darabig Nala árát ő vagy egy épp ráérő sellő közli az érdeklődő kuncsaftokkal. Csak míg a tündér egy kicsit megnyugszik a történtek után. A döntés pedig igen bölcsnek bizonyul, mert ez az apróság hatalmas követ gördít le Nalaeä törékeny válláról. Biztonságérzetet ad neki, aminek hála a háznak is jó szolgálatot tesz.
Ahogy helyet foglal a színpadon, az a legtöbbeknek bizonyára tetszésére van. Még azoknak is, akiknek a fuvolajáték kevésbé tartozik a kedvendeik közé. E késői órán a mulatozás már csendesebb, s a levegőben is dúsabb a bódító szerek füstje. A tündér ruháján egészen átsejlik keble finom vonala. Kellemesen búg a hangszer. Kerüli a bohó trillákat, s a hely szelleméhez igazítja a delejes, sejtelmes dallamot. A gondolatok tompábbak, az érzékek éhesebbek ilyenkor már. A lámpások fényét is kellemes félhomályig fogták vissza, s ilyenkor már megengedőbbek kissé a ház szabályai is a fogadótérben. Az éj megterít jó cimboráinak, a bűnöknek, mint mindig. De e bűnök közül a Sellőházba csupán a bujaság és az élvezetekben való kicsapongás nyer bebocsátást. Minden másra élesen figyel az őrök éber tekintete.*
Ahogy helyet foglal a színpadon, az a legtöbbeknek bizonyára tetszésére van. Még azoknak is, akiknek a fuvolajáték kevésbé tartozik a kedvendeik közé. E késői órán a mulatozás már csendesebb, s a levegőben is dúsabb a bódító szerek füstje. A tündér ruháján egészen átsejlik keble finom vonala. Kellemesen búg a hangszer. Kerüli a bohó trillákat, s a hely szelleméhez igazítja a delejes, sejtelmes dallamot. A gondolatok tompábbak, az érzékek éhesebbek ilyenkor már. A lámpások fényét is kellemes félhomályig fogták vissza, s ilyenkor már megengedőbbek kissé a ház szabályai is a fogadótérben. Az éj megterít jó cimboráinak, a bűnöknek, mint mindig. De e bűnök közül a Sellőházba csupán a bujaság és az élvezetekben való kicsapongás nyer bebocsátást. Minden másra élesen figyel az őrök éber tekintete.*
4866. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-11 12:39:27
Üzenet elküldve: 2023-10-11 12:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rég volt szerencse...//
*Gatyáját hátul bőszen rendezgetve lép ki az ajtón. Az lesz az első, ha visszaért, hogy lekerül. Jóval megkönnyebbülten hagyja maga mögött a helyiséget, mint mikor másodjára bement a férfi kíséretében. Noha olybá tűnik, nincs bajban, azért sietősre fogja a lépteit kifelé haladva és az őrt is nagy ívben kerüli. Ezúttal sem keres tekintetet. Nem óhajt megrovó pillantások gazdája lenni a sellőlányoktól, ha netalán híre ment közöttük vircsaftjának. Átsiet a vendégtéren, majd magához veszi szerény fegyverét. A kis kaland ellenére könnyű a lelke, ahogy maga mögött hagyja a Sellőház intézményét. Egy újabb, ígéretes kapcsolatra tett szert, e mellé pedig némi viszontagság árán ugyan, de férfiúi vágyain is könnyített. Tette mindezt bérmentve és minden erre utaló jel ellenére még farba sem rakták közben. Lesz mit mesélnie Alissänának!*
*Gatyáját hátul bőszen rendezgetve lép ki az ajtón. Az lesz az első, ha visszaért, hogy lekerül. Jóval megkönnyebbülten hagyja maga mögött a helyiséget, mint mikor másodjára bement a férfi kíséretében. Noha olybá tűnik, nincs bajban, azért sietősre fogja a lépteit kifelé haladva és az őrt is nagy ívben kerüli. Ezúttal sem keres tekintetet. Nem óhajt megrovó pillantások gazdája lenni a sellőlányoktól, ha netalán híre ment közöttük vircsaftjának. Átsiet a vendégtéren, majd magához veszi szerény fegyverét. A kis kaland ellenére könnyű a lelke, ahogy maga mögött hagyja a Sellőház intézményét. Egy újabb, ígéretes kapcsolatra tett szert, e mellé pedig némi viszontagság árán ugyan, de férfiúi vágyain is könnyített. Tette mindezt bérmentve és minden erre utaló jel ellenére még farba sem rakták közben. Lesz mit mesélnie Alissänának!*
4865. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-09 07:15:59
Üzenet elküldve: 2023-10-09 07:15:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Rég volt szerencse...//
- Jó fiú *szélesedik ki a rókavigyor az Intéző képén. Van valami kéjes élvezet abban, amikor úgy ajánl fel döntést, hogy a dologban választás tulajdonképpen nem igazán van.
Balja megsimítja a siheder csupasz állát, majd gardírozó mozdulata a derekára simul, úgy indul meg vele. Csak az őr mellett torpan meg.*
- Menj csak előre. Egy pillanat és jövök *kacsint a fiúra, aztán megvárja, míg amaz elér a lépcsőig. Elégedett mosolygása már-már visszatetsző. Élveteg tekintete elkíséri egy darabon a most kissé szeppentnek tűnő kölyköt. Bizony-bizony, a Sellőház sokféle élvezetet árul, de valahogy az mindig csábítóbb, ami nincs a étlapon.
Vált néhány szót az őrrel. Azt nem látni, hogy arany cserél-e gazdát, de legalábbis ígéret mindenképp elhangzik rá. Vagyis sejthetően elhangzik. Mert örök igazság, főleg ezekben a körökben, hogy a pénz beszél ugyebár. Ezúttal egy olyan összeg, ami bizonyára megoldja a helyzetet, s amiből a markáns állú fogdmegnek is jut egy kevés, úgymond saját felhasználásra.
Megnyújtja lépteit, s még a lépcsőn beéri a fiút. Átkarolja a vállát, s ahogy befordulnak a fenti folyosóra, egy pillanatra nagyon is szembetűnő, az Intéző mennyivel magasabb, megtermettebb fickó. De talán csak a kikötői suhanc húzza magát egyre kisebbre, ahogy a szoba felé tartanak, melybe nem sokkal korábban még nagyon-nagyon szép reményekkel lépett be a tündér oldalán. Most csak Ambroggio vigyora igen széles. Aztán csukódik az ajtó, kattan a zár, és odabent végre rátérhetnek a lényegi dolgokra.*
- Jó fiú *szélesedik ki a rókavigyor az Intéző képén. Van valami kéjes élvezet abban, amikor úgy ajánl fel döntést, hogy a dologban választás tulajdonképpen nem igazán van.
Balja megsimítja a siheder csupasz állát, majd gardírozó mozdulata a derekára simul, úgy indul meg vele. Csak az őr mellett torpan meg.*
- Menj csak előre. Egy pillanat és jövök *kacsint a fiúra, aztán megvárja, míg amaz elér a lépcsőig. Elégedett mosolygása már-már visszatetsző. Élveteg tekintete elkíséri egy darabon a most kissé szeppentnek tűnő kölyköt. Bizony-bizony, a Sellőház sokféle élvezetet árul, de valahogy az mindig csábítóbb, ami nincs a étlapon.
Vált néhány szót az őrrel. Azt nem látni, hogy arany cserél-e gazdát, de legalábbis ígéret mindenképp elhangzik rá. Vagyis sejthetően elhangzik. Mert örök igazság, főleg ezekben a körökben, hogy a pénz beszél ugyebár. Ezúttal egy olyan összeg, ami bizonyára megoldja a helyzetet, s amiből a markáns állú fogdmegnek is jut egy kevés, úgymond saját felhasználásra.
Megnyújtja lépteit, s még a lépcsőn beéri a fiút. Átkarolja a vállát, s ahogy befordulnak a fenti folyosóra, egy pillanatra nagyon is szembetűnő, az Intéző mennyivel magasabb, megtermettebb fickó. De talán csak a kikötői suhanc húzza magát egyre kisebbre, ahogy a szoba felé tartanak, melybe nem sokkal korábban még nagyon-nagyon szép reményekkel lépett be a tündér oldalán. Most csak Ambroggio vigyora igen széles. Aztán csukódik az ajtó, kattan a zár, és odabent végre rátérhetnek a lényegi dolgokra.*
4864. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-08 10:43:03
Üzenet elküldve: 2023-10-08 10:43:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rég volt szerencse...//
*Teljesen egyértelműnek tűnik számára, hogy a férfit a legkevésbé sem érdekli hogyléte. Merő udvariaskodás zajlik csupán, talán a lehetőségek számbavétele. Mindenesetre benne is éledezni kezd a kíváncsiság már, kivel is van dolga. Hisz semmit sem tud a rókamosollyal megáldott alakról azon kívül, hogy van nála arany, talán zsákszámmal a szobájában. Ugyanakkor az ínycsiklandó étel most jobban foglalkoztatja, mint a kíváncsiskodás, így e kérdéseket elraktározza későbbre.
Szórakozottan rázza meg a fejét. Nem, nem hallott még a harcosról, de Wegtorenről sem sokat tud valójában. Megjárta a tengert, futólag járt Artheniorban, de élete javát itt, a Kikötőben töltötte. A messzi földek városairól csak a tengerészek elbeszéléseiből tud, azokat pedig érdemes igen erőteljesen kétségbe vonni.
Egészen elkényelmesedik ott ültében, immáron jóllakottan, hála újdonsült vendéglátójának. Ambroggio társaságának megvan az az előnye, hogy látszólag biztonságban tudhatja magát a Sellőház berkein belül. Épp ezért veszi a bátorságot, hogy megint csak palástolatlan szemrevételezze az ellibbenő sellők formáit, míg a férfit hallgatja. Egészen addig, míg amaz nem inti közelebb. Készségesen hajol keresztül az asztalon, csak hogy a fülébe suttogott szavakra üveges tekintettel meredjen még egy jó ideig a férfi vállára. Meg sem rezzen az érintéstől, olyannyira emészti a hallottakat.
Megvan az a tulajdonsága, hogy mindenre felelettel szolgáljon. Legyen az a legkínosabb vagy a legszorultabb szituáció. Nem tudja lenyelni a választ még akkor sem, ha az valami bagatell tréfa csupán. Ambroggio szavai azonban torkára forrasztják most hangját, így csak nagyot nyelve egyenesedik fel, hogy ismét számot vessen nem túl rózsás lehetőségeivel.
Arcából kiszalad a vér. Követi a férfi tekintetét az őr irányába és elég egy pillantásváltás hozzá, hogy tudja, itt csak egy opció jöhet szóba. Fogalma sincs, hogy mi a vörös szándéka, de bármi is az, csak kellemesebb lehet, mint a számára vázoltak. Az első benyomása az, hogy a piperkőc alak szemet vetett rá, de hát annyi pénze van, hogy itt bárkit megkaphatna. Ráadásul a beígért légyott a tündérrel is kecsegtetően hangzik, s noha nincs szüksége perdöntő évre, azért ezzel képes megnyugtatni lelkét.*
-Igen. Az lesz a legjobb, ha... *Megköszörüli torkát, mert erőtlennek érzi hangját.* -Négyszemközt folytatjuk. *Elharapja a továbbiakat, mert már nyelvén lenne a kérdés. Tudja azonban, hogy úgy sem kapna érdemi választ semmire most, így csupán követi a férfit, ha valóban elindul.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.08 10:46:10
*Teljesen egyértelműnek tűnik számára, hogy a férfit a legkevésbé sem érdekli hogyléte. Merő udvariaskodás zajlik csupán, talán a lehetőségek számbavétele. Mindenesetre benne is éledezni kezd a kíváncsiság már, kivel is van dolga. Hisz semmit sem tud a rókamosollyal megáldott alakról azon kívül, hogy van nála arany, talán zsákszámmal a szobájában. Ugyanakkor az ínycsiklandó étel most jobban foglalkoztatja, mint a kíváncsiskodás, így e kérdéseket elraktározza későbbre.
Szórakozottan rázza meg a fejét. Nem, nem hallott még a harcosról, de Wegtorenről sem sokat tud valójában. Megjárta a tengert, futólag járt Artheniorban, de élete javát itt, a Kikötőben töltötte. A messzi földek városairól csak a tengerészek elbeszéléseiből tud, azokat pedig érdemes igen erőteljesen kétségbe vonni.
Egészen elkényelmesedik ott ültében, immáron jóllakottan, hála újdonsült vendéglátójának. Ambroggio társaságának megvan az az előnye, hogy látszólag biztonságban tudhatja magát a Sellőház berkein belül. Épp ezért veszi a bátorságot, hogy megint csak palástolatlan szemrevételezze az ellibbenő sellők formáit, míg a férfit hallgatja. Egészen addig, míg amaz nem inti közelebb. Készségesen hajol keresztül az asztalon, csak hogy a fülébe suttogott szavakra üveges tekintettel meredjen még egy jó ideig a férfi vállára. Meg sem rezzen az érintéstől, olyannyira emészti a hallottakat.
Megvan az a tulajdonsága, hogy mindenre felelettel szolgáljon. Legyen az a legkínosabb vagy a legszorultabb szituáció. Nem tudja lenyelni a választ még akkor sem, ha az valami bagatell tréfa csupán. Ambroggio szavai azonban torkára forrasztják most hangját, így csak nagyot nyelve egyenesedik fel, hogy ismét számot vessen nem túl rózsás lehetőségeivel.
Arcából kiszalad a vér. Követi a férfi tekintetét az őr irányába és elég egy pillantásváltás hozzá, hogy tudja, itt csak egy opció jöhet szóba. Fogalma sincs, hogy mi a vörös szándéka, de bármi is az, csak kellemesebb lehet, mint a számára vázoltak. Az első benyomása az, hogy a piperkőc alak szemet vetett rá, de hát annyi pénze van, hogy itt bárkit megkaphatna. Ráadásul a beígért légyott a tündérrel is kecsegtetően hangzik, s noha nincs szüksége perdöntő évre, azért ezzel képes megnyugtatni lelkét.*
-Igen. Az lesz a legjobb, ha... *Megköszörüli torkát, mert erőtlennek érzi hangját.* -Négyszemközt folytatjuk. *Elharapja a továbbiakat, mert már nyelvén lenne a kérdés. Tudja azonban, hogy úgy sem kapna érdemi választ semmire most, így csupán követi a férfit, ha valóban elindul.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.08 10:46:10
4863. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-08 08:56:59
Üzenet elküldve: 2023-10-08 08:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Rég volt szerencse...//
- Remek. Remek! Ennek igazán örülök *tárja szét a karjait, mint amikor valaki egy távoli rokon sorsának üdvös irányba való alakulásáról hall. A kedélyes gesztus csak egy szalmaszál választja el az elismerő vállveregetéstől.
Ambroggio nem nyúl a tálhoz. Olybá tűnik, ő jóllakik abból is, hogy elégedetten figyeli a kölyök pórias habzsolását. A beszámolót úgy hallgatja, mint egy visszavonult hivatalnok a kartotékozási rendszer új megoldásait egy régi tanítványától.*
- Nem csodálkozom. *Kacagását szolidan a baljában tartott csipkés kendő mögé rejti.* - A vén lókötőnek legendásan nagy *precízen ütemezett korty az italból, aztán elismerő nyelvcsettintés a fehér rum fenséges aromája felett* - az állóképessége. Egykor a Wegtoreni Aréna bajnoka volt, tudtad? Sok trófeát tűzött a lándzsájára *teszi hozzá nem is titkolt kétértelműséggel. Ezt leszámítva hagyja, hadd beszéljen a kölyök, akinek Ambroggio nagy megelégedettségére egészen megered a nyelve. Végül a pletykák és érdekességek fodros zúgójáról kiér a hideg és moccanatlan, a horizont rémisztő távlatáig feszülő következményekig, ahol az a kérdés elveszetten visszhangzik.*
- Nos, ez csak rajtad múlik, fiú. *Az Intéző fülsértően kellemes hangja csendesen úszik be a bordély alapzajába. Nézi egy szörnyen hosszúnak tűnő pillanatig a sihedert a rókatekintet, aztán félretolja a kaviáros tál kulináris palotájának romjait, és közelebb inti a sihedert.
A fülébe súg. Az ajkán végig ott játszik az a jellegzetes mosoly, míg beszél, aztán mikor végzett a mondandójával, hátrébb dől, de csak hogy pillantását a másikéba fúrhassa. Gyűrűktől ékes jobbja eltűr egy rakoncátlan fekete tincset a félvér füle mögé, s finoman végigsimít a bájos ifjú arcon.
Mélyen teleszívja tüdejét a dohánytól, bódító szerektől és illatos olajoktól dús levegővel, mikor felkel ültéből, és a rutinná rögződött mozdulattal begombolja a felöltőjét. Ahogy ott áll az asztal mellett, figyelme a fiúé, de a pillantása az őket figyelő őr felé fordul, mintegy jelzésértékkel.*
- Nos?
- Remek. Remek! Ennek igazán örülök *tárja szét a karjait, mint amikor valaki egy távoli rokon sorsának üdvös irányba való alakulásáról hall. A kedélyes gesztus csak egy szalmaszál választja el az elismerő vállveregetéstől.
Ambroggio nem nyúl a tálhoz. Olybá tűnik, ő jóllakik abból is, hogy elégedetten figyeli a kölyök pórias habzsolását. A beszámolót úgy hallgatja, mint egy visszavonult hivatalnok a kartotékozási rendszer új megoldásait egy régi tanítványától.*
- Nem csodálkozom. *Kacagását szolidan a baljában tartott csipkés kendő mögé rejti.* - A vén lókötőnek legendásan nagy *precízen ütemezett korty az italból, aztán elismerő nyelvcsettintés a fehér rum fenséges aromája felett* - az állóképessége. Egykor a Wegtoreni Aréna bajnoka volt, tudtad? Sok trófeát tűzött a lándzsájára *teszi hozzá nem is titkolt kétértelműséggel. Ezt leszámítva hagyja, hadd beszéljen a kölyök, akinek Ambroggio nagy megelégedettségére egészen megered a nyelve. Végül a pletykák és érdekességek fodros zúgójáról kiér a hideg és moccanatlan, a horizont rémisztő távlatáig feszülő következményekig, ahol az a kérdés elveszetten visszhangzik.*
- Nos, ez csak rajtad múlik, fiú. *Az Intéző fülsértően kellemes hangja csendesen úszik be a bordély alapzajába. Nézi egy szörnyen hosszúnak tűnő pillanatig a sihedert a rókatekintet, aztán félretolja a kaviáros tál kulináris palotájának romjait, és közelebb inti a sihedert.
A fülébe súg. Az ajkán végig ott játszik az a jellegzetes mosoly, míg beszél, aztán mikor végzett a mondandójával, hátrébb dől, de csak hogy pillantását a másikéba fúrhassa. Gyűrűktől ékes jobbja eltűr egy rakoncátlan fekete tincset a félvér füle mögé, s finoman végigsimít a bájos ifjú arcon.
Mélyen teleszívja tüdejét a dohánytól, bódító szerektől és illatos olajoktól dús levegővel, mikor felkel ültéből, és a rutinná rögződött mozdulattal begombolja a felöltőjét. Ahogy ott áll az asztal mellett, figyelme a fiúé, de a pillantása az őket figyelő őr felé fordul, mintegy jelzésértékkel.*
- Nos?
4862. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-07 22:20:30
Üzenet elküldve: 2023-10-07 22:20:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rég volt szerencse...//
*Nehéz lenne nem észrevenni rajta az ijedtséget, még ha nem is remeg. Épp ezért szívesen követi Ambroggiot, ezáltal is távolabb kerülve a vérmes monstrumtól, aki továbbra sem tágít abbéli szándékából, hogy őt méregesse.
Elfogadja a felkínált ülőalkalmatosságot és helyet is foglal, ám az óvatlan hirtelenség halk szisszenést vált ki belőle. Csíp még az altája, mintha csak mérges medúza érte volna bőrét.
Leplezetlen bámulja meg az asztalhoz intett sellőt, s noha volt szerencséje könnyíteni férfiúi vágyain futólag, tekintetében megcsillan a sóvárgás. Bárcsak neki lenne ennyi pénze!*
-Képtelenség velük betelni. *Visszhangozza a férfit, miközben tekintete követi a távolodó csípő ringását. A kérdések azonban hamar magukhoz térítik, be is fókuszálja a vöröset. Nem ostoba, legalábbis nem tartja magát annak, ráadásul kellően tart az említett nagyasszonytól ahhoz, hogy túl sokat kotyogjon.*
-Be. *Vágja rá, mert azért valamit mondania kell a férfinak, hogy a kíváncsiságát kielégíthesse.*
-És nem csak ő. Szobát kaptam én is. *Ajkai széle egy hangyányit feljebb kúszik, mert bizony azért büszke erre. Közben megérkezik az étel is, őt pedig nem is kell különösebben noszogatni. Egyrészt valóban éhes, másrészt nagyon rég volt már szerencséje ily finomságokhoz.*
-A Denjaar nevű még ott van. A Nagyasszony előszeretettel hupákol vele. *Szólal meg, félig még a falattal a szájában. Óvatosan csepegteti az információkat. A páros nem is igazán rejti véka alá a szeretői viszonyát, így nyugodt szívvel árulkodik.*
-Volt még valami wegtoreni figura... De már elment. Elég setét pofázmánya volt. *Nyeli le a falatot, majd tekintete merengve vándorol el Ambroggio válla felett. Szemmel láthatóan emlékei között kutat.*
-Ó! Idefelé pedig egy kereskedő szekerét láttam a taverna előtt. Biztos, hogy nem kikötőit. *A többit bölcsen megtartja magának, mert könnyen megüthetné a bokáját, ha pofázna. Pedig ahogy étvágya és félelme apad, úgy jön meg beszélőkéje.*
-Szóval látok és hallok ezt-azt. De Alissäna az, aki... Még többet. Ő a kurtizán, akit a Denjaar hozott Artheniorból. *Beszél még, majd jóllakottan hátradől. Tekintete a Sellőház leányait lesi.*
-Lesz bajom... Abból? *Pillant újra Ambroggiora, fejével pedig a fogdmeg felé biccent. Olybá tűnik neki, hogy a férfinek hatalmában áll elcsiszolnia a dolgokat, ő pedig egészen készségesen beszélt.*
-Nem örülnék ha... *Nyel nagyot, kicsit még a fülei is belevörösödnek.* -Megjegyeznék az arcom. *Szándékában áll természetesen a közeljövőben visszatérni ide.*
*Nehéz lenne nem észrevenni rajta az ijedtséget, még ha nem is remeg. Épp ezért szívesen követi Ambroggiot, ezáltal is távolabb kerülve a vérmes monstrumtól, aki továbbra sem tágít abbéli szándékából, hogy őt méregesse.
Elfogadja a felkínált ülőalkalmatosságot és helyet is foglal, ám az óvatlan hirtelenség halk szisszenést vált ki belőle. Csíp még az altája, mintha csak mérges medúza érte volna bőrét.
Leplezetlen bámulja meg az asztalhoz intett sellőt, s noha volt szerencséje könnyíteni férfiúi vágyain futólag, tekintetében megcsillan a sóvárgás. Bárcsak neki lenne ennyi pénze!*
-Képtelenség velük betelni. *Visszhangozza a férfit, miközben tekintete követi a távolodó csípő ringását. A kérdések azonban hamar magukhoz térítik, be is fókuszálja a vöröset. Nem ostoba, legalábbis nem tartja magát annak, ráadásul kellően tart az említett nagyasszonytól ahhoz, hogy túl sokat kotyogjon.*
-Be. *Vágja rá, mert azért valamit mondania kell a férfinak, hogy a kíváncsiságát kielégíthesse.*
-És nem csak ő. Szobát kaptam én is. *Ajkai széle egy hangyányit feljebb kúszik, mert bizony azért büszke erre. Közben megérkezik az étel is, őt pedig nem is kell különösebben noszogatni. Egyrészt valóban éhes, másrészt nagyon rég volt már szerencséje ily finomságokhoz.*
-A Denjaar nevű még ott van. A Nagyasszony előszeretettel hupákol vele. *Szólal meg, félig még a falattal a szájában. Óvatosan csepegteti az információkat. A páros nem is igazán rejti véka alá a szeretői viszonyát, így nyugodt szívvel árulkodik.*
-Volt még valami wegtoreni figura... De már elment. Elég setét pofázmánya volt. *Nyeli le a falatot, majd tekintete merengve vándorol el Ambroggio válla felett. Szemmel láthatóan emlékei között kutat.*
-Ó! Idefelé pedig egy kereskedő szekerét láttam a taverna előtt. Biztos, hogy nem kikötőit. *A többit bölcsen megtartja magának, mert könnyen megüthetné a bokáját, ha pofázna. Pedig ahogy étvágya és félelme apad, úgy jön meg beszélőkéje.*
-Szóval látok és hallok ezt-azt. De Alissäna az, aki... Még többet. Ő a kurtizán, akit a Denjaar hozott Artheniorból. *Beszél még, majd jóllakottan hátradől. Tekintete a Sellőház leányait lesi.*
-Lesz bajom... Abból? *Pillant újra Ambroggiora, fejével pedig a fogdmeg felé biccent. Olybá tűnik neki, hogy a férfinek hatalmában áll elcsiszolnia a dolgokat, ő pedig egészen készségesen beszélt.*
-Nem örülnék ha... *Nyel nagyot, kicsit még a fülei is belevörösödnek.* -Megjegyeznék az arcom. *Szándékában áll természetesen a közeljövőben visszatérni ide.*
4861. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-10-07 21:26:05
Üzenet elküldve: 2023-10-07 21:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Rég volt szerencse...//
*Azért van tartása a kis vakarcsnak, hogy nem állt remegés se a térdébe se a hangjába. Bár a homloka biztos gyöngyözik azért a rakoncátlan, fekete fürtök takarásában.*
- Bizony, bizony. De hát kicsi a világ. *Az Intéző ezúttal is fess és negédesen nyájas, mint az oktalan kölyköket sötét sikátorokba csaló romlás.
Korábbi asztalához gardírozza a sihedert, s hellyel kínálja.*
- Édesem *nyúl a mellettük elhaladó formás felszolgáló keze után* - Kaphatnánk két italt? *Mielőtt útjára engedné, rendel még egy kis finomságot is az ital mellé, majd egy elismerő félmosollyal alaposan végigméri a lányt.* - Ma kivételesen elragadó vagy, ugye tudod? *Csókot lehel a vékony kis kacsóra, aztán visszafordul a kölyökhöz.*
- Sellők. Képtelenség velük betelni *vigyorodik, aztán nagyot sóhajtva hátradől a széken, mint aki nem is tudja, hol kezdje.*
- És? Hogy megy a sorod? Berendezkedett már a veszélyes és rejtélyes nagyasszony abban a Három Varjú Tavernában? Esetleg járt még arra néhány figyelemreméltó személy? Távoli földek urai? Legendás hősök? Sötét alakok? ~Háromfejű óriások, sárkányok, a lihanechi tó tündére...~ Errefelé kiéhezik az ember az érdekes történésekre. És te, fiatal barátom, abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy láthatsz és hallhatsz sok mindent, nem igaz?
*Akkor, a kard ügyében kötött üzlet folyamán elhangzott egy kijelentés, miszerint a kölyök Ambroggio szeme és füle lenne a Kikötőben. Bizonyára szerencsétlen megfogalmazás volt a kötetlen intervallum, de az Intéző nem hisz a véletlenekben.
Az Ezüstszakáll lehelete hamarosan érkezik is, a 28 arany pedig gazdát cserél. Az asztalra kerül még némi Kaviár pir�tóssal. A 24 aranyat kóstáló ropogtatni való az egyik ínyenc csemege, ami miatt kiváltképp kedveli a Sellőházat.*
- Egészségedre! És fogyassz bátran ebből is *tolja közelebb az egyforma darabokra vágott pirítóssal szegélyezett kaviárt, ami egy csinos tálkában feketéllik a kompozíció közepén.*
*Azért van tartása a kis vakarcsnak, hogy nem állt remegés se a térdébe se a hangjába. Bár a homloka biztos gyöngyözik azért a rakoncátlan, fekete fürtök takarásában.*
- Bizony, bizony. De hát kicsi a világ. *Az Intéző ezúttal is fess és negédesen nyájas, mint az oktalan kölyköket sötét sikátorokba csaló romlás.
Korábbi asztalához gardírozza a sihedert, s hellyel kínálja.*
- Édesem *nyúl a mellettük elhaladó formás felszolgáló keze után* - Kaphatnánk két italt? *Mielőtt útjára engedné, rendel még egy kis finomságot is az ital mellé, majd egy elismerő félmosollyal alaposan végigméri a lányt.* - Ma kivételesen elragadó vagy, ugye tudod? *Csókot lehel a vékony kis kacsóra, aztán visszafordul a kölyökhöz.*
- Sellők. Képtelenség velük betelni *vigyorodik, aztán nagyot sóhajtva hátradől a széken, mint aki nem is tudja, hol kezdje.*
- És? Hogy megy a sorod? Berendezkedett már a veszélyes és rejtélyes nagyasszony abban a Három Varjú Tavernában? Esetleg járt még arra néhány figyelemreméltó személy? Távoli földek urai? Legendás hősök? Sötét alakok? ~Háromfejű óriások, sárkányok, a lihanechi tó tündére...~ Errefelé kiéhezik az ember az érdekes történésekre. És te, fiatal barátom, abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy láthatsz és hallhatsz sok mindent, nem igaz?
*Akkor, a kard ügyében kötött üzlet folyamán elhangzott egy kijelentés, miszerint a kölyök Ambroggio szeme és füle lenne a Kikötőben. Bizonyára szerencsétlen megfogalmazás volt a kötetlen intervallum, de az Intéző nem hisz a véletlenekben.
Az Ezüstszakáll lehelete hamarosan érkezik is, a 28 arany
pedig gazdát cserél. Az asztalra kerül még némi Kaviár pir�tóssal. A 24 aranyat kóstáló ropogtatni való az egyik ínyenc csemege, ami miatt kiváltképp kedveli a Sellőházat.*- Egészségedre! És fogyassz bátran ebből is *tolja közelebb az egyforma darabokra vágott pirítóssal szegélyezett kaviárt, ami egy csinos tálkában feketéllik a kompozíció közepén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5045-5064