Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-08 15:28:45
Üzenet elküldve: 2020-05-08 15:28:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
*A férfinek tetszik a nő közeledés, és tájékoztatása. Egy kicsit gondolkodik, majd elmosolyodik.*
- Sokat vagyok tömegben, csak a te társaságra vágyom édes Yathalanae.*szól és mivel elég közel van a másik, egy lágy puszit nyom az elf fülcimpájára.*
- Szerintem teljesen meg leszek elégedve!*-mondja a férfi, és a másik kezét a lány kezére teszi.*
- Természetesen ha valamit szeretnél tőlem, azt ne tartsd magadban. Szeretném, ha te is élvezné ezt az estét.*-kacsint cinkosul Xaras.*
*A férfinek tetszik a nő közeledés, és tájékoztatása. Egy kicsit gondolkodik, majd elmosolyodik.*
- Sokat vagyok tömegben, csak a te társaságra vágyom édes Yathalanae.*szól és mivel elég közel van a másik, egy lágy puszit nyom az elf fülcimpájára.*
- Szerintem teljesen meg leszek elégedve!*-mondja a férfi, és a másik kezét a lány kezére teszi.*
- Természetesen ha valamit szeretnél tőlem, azt ne tartsd magadban. Szeretném, ha te is élvezné ezt az estét.*-kacsint cinkosul Xaras.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:25:32
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:25:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
*Úgy tűnik, a bárd megunta az aranyos bájcsevejt, s inkább lépne az élvezetesebb tettek mezejére. Ez ellen természetesen Yathlanaenak semmi kifogása, sőt, a pajkos kérésre ő is felhörpinti a maradék italt. Ezután Xaras felé fordul, s gyengéden végigsimít a karján, megáll a kézfején, hogy ujjait rákulcsolhassa.*
- És hova parancsolsz menni? Említetted, hogy vennél egy kellemes fürdőt. Ezt a fürdőház medencéiben is megteheted, vagy a szobában, szerényebb de diszkrétebb körülmények között.
*Sorolja a választható lehetőségeket, hogy aztán a megfelelő irányba vezethesse a vendéget. Számára bármelyik lehetőség megfelel, nincsenek nagy igényei, egyetlen vágya jelenleg, hogy egy emlékezetes és édes éjszakát ajándékozzon a kedves vendégének.*
- Remélem, képességeim elnyerik a tetszésed.
*Búgja hangjában buja selymességgel, egészen közel hajolva a másik arcához, csupán egy leheletnyi távolságot hagyva maguk között.*
*Úgy tűnik, a bárd megunta az aranyos bájcsevejt, s inkább lépne az élvezetesebb tettek mezejére. Ez ellen természetesen Yathlanaenak semmi kifogása, sőt, a pajkos kérésre ő is felhörpinti a maradék italt. Ezután Xaras felé fordul, s gyengéden végigsimít a karján, megáll a kézfején, hogy ujjait rákulcsolhassa.*
- És hova parancsolsz menni? Említetted, hogy vennél egy kellemes fürdőt. Ezt a fürdőház medencéiben is megteheted, vagy a szobában, szerényebb de diszkrétebb körülmények között.
*Sorolja a választható lehetőségeket, hogy aztán a megfelelő irányba vezethesse a vendéget. Számára bármelyik lehetőség megfelel, nincsenek nagy igényei, egyetlen vágya jelenleg, hogy egy emlékezetes és édes éjszakát ajándékozzon a kedves vendégének.*
- Remélem, képességeim elnyerik a tetszésed.
*Búgja hangjában buja selymességgel, egészen közel hajolva a másik arcához, csupán egy leheletnyi távolságot hagyva maguk között.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:07:12
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:07:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben//
//Pult//
//Érintőlegesen Laundrian//
*A kis folyadék után máris sokkal jobb minden, Rey érzi, hogy reflexei fokozatosan újra kiélesednek, s sokkal nagyobb kedvvel vágja bele magát az őrködésbe. Természetesen Carlotteiáról sem feledkezik meg, féloldalasan a pultnak dől, hogy azért a nőnek se fordítson hátat, de a teret is kellemesen belássa, így folytatja a kedélyes társalgást.*
- Igen, voltunk a városban. De nem időztünk túl sokat.
*Válaszol meglehetősen röviden, nem szokása felesleges mesékbe kezdenie. Ha a lány több részletre kíváncsi, majd kérdez konkrétabbat.
Közben nem kerüli el a figyelmét a közeledő szőke herceg sem, mint újabb ismeretlen arc. Végigméri gyorsan, bár nem úgy, mint ahogy egy tetszetős férfit szoktak a nő, inkább egy gyors felmérés, információk néma gyűjtése. Annyira nem az ő esete a férfi, de azért biztosan sikere lesz bizonyos nők körében.*
- Szóval ezért nem láttam eddig.
*Jegyzi meg egy csendes bólintás kíséretében, fél szemmel figyelve a közeledő alakot.*
- Hirtelen milyen sok lett az új.
*Nem mintha baja lenne vele, de már éppen kezdte úgy érezni, hogy nagyjából ismeri a munkatársait. Most meg felbukkant egy pár új arc, akiket ismét nem tud hova tenni. De majdcsak megszokja, ha valamiben jó, akkor az az alkalmazkodás és beletörődés.*
//Pult//
//Érintőlegesen Laundrian//
*A kis folyadék után máris sokkal jobb minden, Rey érzi, hogy reflexei fokozatosan újra kiélesednek, s sokkal nagyobb kedvvel vágja bele magát az őrködésbe. Természetesen Carlotteiáról sem feledkezik meg, féloldalasan a pultnak dől, hogy azért a nőnek se fordítson hátat, de a teret is kellemesen belássa, így folytatja a kedélyes társalgást.*
- Igen, voltunk a városban. De nem időztünk túl sokat.
*Válaszol meglehetősen röviden, nem szokása felesleges mesékbe kezdenie. Ha a lány több részletre kíváncsi, majd kérdez konkrétabbat.
Közben nem kerüli el a figyelmét a közeledő szőke herceg sem, mint újabb ismeretlen arc. Végigméri gyorsan, bár nem úgy, mint ahogy egy tetszetős férfit szoktak a nő, inkább egy gyors felmérés, információk néma gyűjtése. Annyira nem az ő esete a férfi, de azért biztosan sikere lesz bizonyos nők körében.*
- Szóval ezért nem láttam eddig.
*Jegyzi meg egy csendes bólintás kíséretében, fél szemmel figyelve a közeledő alakot.*
- Hirtelen milyen sok lett az új.
*Nem mintha baja lenne vele, de már éppen kezdte úgy érezni, hogy nagyjából ismeri a munkatársait. Most meg felbukkant egy pár új arc, akiket ismét nem tud hova tenni. De majdcsak megszokja, ha valamiben jó, akkor az az alkalmazkodás és beletörődés.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-08 13:29:00
Üzenet elküldve: 2020-05-08 13:29:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája//
* Meira megjegyzésére, bármily nyomorúságos is most a hangulata, kibukik belőle a nevetés.*
- Igen, valóban hihetetlen.* szelídül féloldalas mosolyba a hirtelen érzelemkitörés, de az aggodalom hamar visszaszerzi a kontrollt vonásai felett. Meira kijelenti, hogy vele tart bárhová is vezessen ez. Rhule bár nem ismerte volna be, lelke mélyén erre a válaszra számított.*
- Rendben.* ellenkezhetne, felhívhatná a figyelmet a veszélyre, ami a sarkában jár, de nem teszi. Ismeri már annyira a lányt, hogy tudja ez kevés, hogy elijessze. Feleslegesen pedig nincs értelme tépni a száját. Egyikük sincs olyan hangulatban.*
- Hé! Csak óvatosan.* inti óva, amikor Meira ficeregni kezd.*
- Talán engem ez a veszély nem fenyeget. Bárki is áll az történések mögött, úgy tűnik a Bedowirokra utazik. Én viszont már jó ideje nem tartozom közéjük. Egyedül Iselleth és két bizalmasa az üzletből tudnak arról, hogy üzent nekem. Remélhetőleg a lány tartotta a száját bárhol is legyen, így nem számíthatnak rám. Viszont anyám.* hangja egy oktávval mélyebbre vált.* Ő továbbra is veszélyben van, amíg nem tudjuk, hogy mi a céljuk, azt kell feltételeznünk, hogy idővel érte is eljönnek.* itt bonyolódik tovább a helyzet.* Valahogy úgy kell biztosítanunk a védelmét, hogy rólam közben ne szerezhessenek tudomást.* mélyről jövő sóhajjal szakítja félbe mondandóját.*
- Holnap kitaláljuk a módját. Most csak pihend ki magad.* igyekszik ő is féket vetni zabolátlan gondolatainak.*
- Ugyan, nem tartozol már semmivel.* mosolyodik el ismét futólag. Annyiszor segítették már ki egymást a bajból, hogy Rhule képtelen számon tartani ki is most a soros.*
- Hamarosan itt lesz.* biztatja a lányt, amikor észreveszi, hogy egyre többet pillant az ajtó felé. Rhule feláll az ágytól és az ablakhoz sétál.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.08 13:29:34
//Meira szobája//
* Meira megjegyzésére, bármily nyomorúságos is most a hangulata, kibukik belőle a nevetés.*
- Igen, valóban hihetetlen.* szelídül féloldalas mosolyba a hirtelen érzelemkitörés, de az aggodalom hamar visszaszerzi a kontrollt vonásai felett. Meira kijelenti, hogy vele tart bárhová is vezessen ez. Rhule bár nem ismerte volna be, lelke mélyén erre a válaszra számított.*
- Rendben.* ellenkezhetne, felhívhatná a figyelmet a veszélyre, ami a sarkában jár, de nem teszi. Ismeri már annyira a lányt, hogy tudja ez kevés, hogy elijessze. Feleslegesen pedig nincs értelme tépni a száját. Egyikük sincs olyan hangulatban.*
- Hé! Csak óvatosan.* inti óva, amikor Meira ficeregni kezd.*
- Talán engem ez a veszély nem fenyeget. Bárki is áll az történések mögött, úgy tűnik a Bedowirokra utazik. Én viszont már jó ideje nem tartozom közéjük. Egyedül Iselleth és két bizalmasa az üzletből tudnak arról, hogy üzent nekem. Remélhetőleg a lány tartotta a száját bárhol is legyen, így nem számíthatnak rám. Viszont anyám.* hangja egy oktávval mélyebbre vált.* Ő továbbra is veszélyben van, amíg nem tudjuk, hogy mi a céljuk, azt kell feltételeznünk, hogy idővel érte is eljönnek.* itt bonyolódik tovább a helyzet.* Valahogy úgy kell biztosítanunk a védelmét, hogy rólam közben ne szerezhessenek tudomást.* mélyről jövő sóhajjal szakítja félbe mondandóját.*
- Holnap kitaláljuk a módját. Most csak pihend ki magad.* igyekszik ő is féket vetni zabolátlan gondolatainak.*
- Ugyan, nem tartozol már semmivel.* mosolyodik el ismét futólag. Annyiszor segítették már ki egymást a bajból, hogy Rhule képtelen számon tartani ki is most a soros.*
- Hamarosan itt lesz.* biztatja a lányt, amikor észreveszi, hogy egyre többet pillant az ajtó felé. Rhule feláll az ágytól és az ablakhoz sétál.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.08 13:29:34
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:13:01
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:13:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Testük heves csatája lassan kiteljesedik. Előbb a lány ér célba, de Rendor is szorosan a nyomában van. A végső pillanatban a két felhevült test szinte eggyé olvad. Egy jó darabig így maradnak együtt, de aztán a férfi mellé fekszik. Saját részéről szinte teljesen megfeledkezett arról, hogy ő most dolgozik. Nagyon jól érezte magát eddig a Bel társaságában. Most viszont egy kis szusszanás következik. Amikor a fekete hajzuhatag a mellkasárra telepszik szépen egyik kezével átöleli, a másikkal meg elkezdi simogatni a csinos kis buksit. Ezt finom csókkal köszöni meg a tengeri leány. Aztán elkezd mesélni Beluntina a múltjáról, ami nem éppen egy tündérmese. Rendor arca megrándul néha, amikor kifejezetten borzalmas részleteket hal. Kezét rávezetik a csúnya hegre, amit gyengéden simít végig néhányszor, mielőtt visszatérne a helyére. Látja meg érzi a mélyről jövő szomorúságot, de nem szakítja félbe, csak még inkább magához öleli. Szegény szerencsétlen szinte minden szörnyűségben részesült. már amit ember megtapasztalhat egy élet alatt. Ráadásul ezt mind egészen fiatalon kapta meg. Minden tisztelete a lányé, mivel az ilyen traumákat nehéz épp ésszel kibírni. Amikor befejezi a mesélést Bel Rendor rámosolyog és finoman megpöcköli az orrát.*
- Én ugyan nem ítéllek el, sőt mi több inkább csodállak. Ennyi szörnyűség és borzalom után még mindig talpon vagy. A sor csúnyán elbánt veled, de egyben szerintem meg is edzet. Pihenj sokat! Töltődj fel testileg lelkileg! Aztán vágj bele életed nagy kalandjába. Élvezd az életed, mert nagyon rövid.* Félre sodorja a rakoncátlan tincseket a sima homlokról és nyom rá egy kis puszit. Reméli, hogy szavaival némileg sikerül felbuzdítania a szomorú tengeri nimfáját.*
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Testük heves csatája lassan kiteljesedik. Előbb a lány ér célba, de Rendor is szorosan a nyomában van. A végső pillanatban a két felhevült test szinte eggyé olvad. Egy jó darabig így maradnak együtt, de aztán a férfi mellé fekszik. Saját részéről szinte teljesen megfeledkezett arról, hogy ő most dolgozik. Nagyon jól érezte magát eddig a Bel társaságában. Most viszont egy kis szusszanás következik. Amikor a fekete hajzuhatag a mellkasárra telepszik szépen egyik kezével átöleli, a másikkal meg elkezdi simogatni a csinos kis buksit. Ezt finom csókkal köszöni meg a tengeri leány. Aztán elkezd mesélni Beluntina a múltjáról, ami nem éppen egy tündérmese. Rendor arca megrándul néha, amikor kifejezetten borzalmas részleteket hal. Kezét rávezetik a csúnya hegre, amit gyengéden simít végig néhányszor, mielőtt visszatérne a helyére. Látja meg érzi a mélyről jövő szomorúságot, de nem szakítja félbe, csak még inkább magához öleli. Szegény szerencsétlen szinte minden szörnyűségben részesült. már amit ember megtapasztalhat egy élet alatt. Ráadásul ezt mind egészen fiatalon kapta meg. Minden tisztelete a lányé, mivel az ilyen traumákat nehéz épp ésszel kibírni. Amikor befejezi a mesélést Bel Rendor rámosolyog és finoman megpöcköli az orrát.*
- Én ugyan nem ítéllek el, sőt mi több inkább csodállak. Ennyi szörnyűség és borzalom után még mindig talpon vagy. A sor csúnyán elbánt veled, de egyben szerintem meg is edzet. Pihenj sokat! Töltődj fel testileg lelkileg! Aztán vágj bele életed nagy kalandjába. Élvezd az életed, mert nagyon rövid.* Félre sodorja a rakoncátlan tincseket a sima homlokról és nyom rá egy kis puszit. Reméli, hogy szavaival némileg sikerül felbuzdítania a szomorú tengeri nimfáját.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-08 00:27:38
Üzenet elküldve: 2020-05-08 00:27:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája//
*Rhule elnézést kérésére csak biccent, már amúgy is elszállt a haragja. Azért, ha Rhule ezt hangosan kifejtené, akkor lehet, megsértődne, persze nem kimutatván, csak magában. Pont arra lenne jó, hogy elnyomja, hogy amikor legközelebb harcolnának, kétszer erősebben essen neki Rhulenak, talán hogy nyerhessen is. De amiről nem tud, az ugye nem fáj. Nagyot sóhajt, és úgy figyeli Rhulet, aztán végre belekezd abba, ami érdekli is igazán.
Meglepetten hallja, hogy a nő is eltűnt. ~Iselleth. ~ Ismétli el magában a nevét. Érdekes egy helyzet. Nem gondolta, hogy a helyzet ennyire bonyolódni fog.*
- Hihetetlen, hogy képesek voltak mindketten eltűnni. *szakad ki belőle a megilletődöttsége. Rhule ismerheti, hogy nem rossz értelemben mondja ezt, csak valahogyan így jutott ki belőle.*
- Igen ez eléggé valószínű, valami más húzódhat a háttérben. *ért egyet Rhule okfejtésével. Arra is bólint, hogy utána kell járni a dolgoknak.*
- Rhule ne butáskodj már, természetesen segítek. Amúgy sem tudnál semmivel sem rábeszélni, hogy maradjak ki belőle. *kezd bele, ugyan mosolyog, de talán nem kéne hevesen mozdulnia, ahogy ilyenkor szokott. Arcára kiül, hogy ez bizony fájdalmasabb. Most se akar ezzel foglalkozni.*
- Meg így legalább nem tudsz te is eltűnni csak úgy. * érvel hatásosan. Ha ketten vannak, úgy lehet, nem lenne nagy esélye annak, hogy eltűnjenek. Kettő ember hirtelen eltűnése feltűnő lehet, mint eggyé.*
- Amúgy is elméletileg még tartozom neked, amiatt. *utal vissza az első találkozásukra. Úgy gondolja, még nem adta kellően vissza a férfinek az akkori segítségét. Nagyobb sóhajjal végül legyőzi a fejfájás és visszaengedi magát a párnára. ~Jöhetne már az az étel, és a tea is. ~ Gondolja magában. Közben folyamatosan Rhule-ra pillantgat, ha mondana, valamit úgy ráfigyel, majd és nem az ajtóra.*
//Meira szobája//
*Rhule elnézést kérésére csak biccent, már amúgy is elszállt a haragja. Azért, ha Rhule ezt hangosan kifejtené, akkor lehet, megsértődne, persze nem kimutatván, csak magában. Pont arra lenne jó, hogy elnyomja, hogy amikor legközelebb harcolnának, kétszer erősebben essen neki Rhulenak, talán hogy nyerhessen is. De amiről nem tud, az ugye nem fáj. Nagyot sóhajt, és úgy figyeli Rhulet, aztán végre belekezd abba, ami érdekli is igazán.
Meglepetten hallja, hogy a nő is eltűnt. ~Iselleth. ~ Ismétli el magában a nevét. Érdekes egy helyzet. Nem gondolta, hogy a helyzet ennyire bonyolódni fog.*
- Hihetetlen, hogy képesek voltak mindketten eltűnni. *szakad ki belőle a megilletődöttsége. Rhule ismerheti, hogy nem rossz értelemben mondja ezt, csak valahogyan így jutott ki belőle.*
- Igen ez eléggé valószínű, valami más húzódhat a háttérben. *ért egyet Rhule okfejtésével. Arra is bólint, hogy utána kell járni a dolgoknak.*
- Rhule ne butáskodj már, természetesen segítek. Amúgy sem tudnál semmivel sem rábeszélni, hogy maradjak ki belőle. *kezd bele, ugyan mosolyog, de talán nem kéne hevesen mozdulnia, ahogy ilyenkor szokott. Arcára kiül, hogy ez bizony fájdalmasabb. Most se akar ezzel foglalkozni.*
- Meg így legalább nem tudsz te is eltűnni csak úgy. * érvel hatásosan. Ha ketten vannak, úgy lehet, nem lenne nagy esélye annak, hogy eltűnjenek. Kettő ember hirtelen eltűnése feltűnő lehet, mint eggyé.*
- Amúgy is elméletileg még tartozom neked, amiatt. *utal vissza az első találkozásukra. Úgy gondolja, még nem adta kellően vissza a férfinek az akkori segítségét. Nagyobb sóhajjal végül legyőzi a fejfájás és visszaengedi magát a párnára. ~Jöhetne már az az étel, és a tea is. ~ Gondolja magában. Közben folyamatosan Rhule-ra pillantgat, ha mondana, valamit úgy ráfigyel, majd és nem az ajtóra.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-07 15:30:58
Üzenet elküldve: 2020-05-07 15:30:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
- A felelősség tudatom hatalmas, ha ilyesmiről van szó.* Mentegeti magát a fiú. Azt csak késve hallja meg, hogy morog valamit a másik. Csak néhány szófoszlányt sikerül elcsípnie, de sejti, hogy mifélét moroghatott. Az eddigi zsörtölődésnek talán vége is szakad mind a kettejüktől, amikor a sütizésre kerül a sor.*
- Nem tudom, de biztosan felvilágosítanak róla, majd ha rákérdezek.* Világosítja fel a vöröskét. A virágillaton törik egy ideig az agyukat, mire aztán csak eszébe jut annak a növénynek a neve. Mire mindent jól megtárgyalnák, addigra le is mossák magukat teljesen. Ki ezt, ki azt. Sajnos a hajlevágós ajánlását elvetik egyelőre. Vállat von Naz és kiszáll a vízből.*
- Te tudod.* Ettől még a hajtincsre vonatkozó tervéről nem mond le. Azért azt sem szalassza el, hogy ne bámulja meg a Lisét még egyszer utoljára. Nem tudhatja, hogy lesz-e még alkalma rá a jövőben. Nazi hamar megszárítkozik és magára rángatja a ruháit. Valószínűleg Lisé megszenved, majd a hajával rendesen, de ő türelmesen várakozik.*
- Sütizhetünk itt is éppen. Ha kész vagy, akkor majd megérdeklődjük, hogy milyen itt a felhozatal.* Válaszolja és a készen áll a Rókalány, akkor el is indul vele vissza a vendégtérbe.*
//Fürdő//
- A felelősség tudatom hatalmas, ha ilyesmiről van szó.* Mentegeti magát a fiú. Azt csak késve hallja meg, hogy morog valamit a másik. Csak néhány szófoszlányt sikerül elcsípnie, de sejti, hogy mifélét moroghatott. Az eddigi zsörtölődésnek talán vége is szakad mind a kettejüktől, amikor a sütizésre kerül a sor.*
- Nem tudom, de biztosan felvilágosítanak róla, majd ha rákérdezek.* Világosítja fel a vöröskét. A virágillaton törik egy ideig az agyukat, mire aztán csak eszébe jut annak a növénynek a neve. Mire mindent jól megtárgyalnák, addigra le is mossák magukat teljesen. Ki ezt, ki azt. Sajnos a hajlevágós ajánlását elvetik egyelőre. Vállat von Naz és kiszáll a vízből.*
- Te tudod.* Ettől még a hajtincsre vonatkozó tervéről nem mond le. Azért azt sem szalassza el, hogy ne bámulja meg a Lisét még egyszer utoljára. Nem tudhatja, hogy lesz-e még alkalma rá a jövőben. Nazi hamar megszárítkozik és magára rángatja a ruháit. Valószínűleg Lisé megszenved, majd a hajával rendesen, de ő türelmesen várakozik.*
- Sütizhetünk itt is éppen. Ha kész vagy, akkor majd megérdeklődjük, hogy milyen itt a felhozatal.* Válaszolja és a készen áll a Rókalány, akkor el is indul vele vissza a vendégtérbe.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-07 13:27:38
Üzenet elküldve: 2020-05-07 13:27:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája//
- Ebben az esetben elnézésedet kérem.* mondja, talán túl színpadiasan, hogy szavai őszintének hassanak. Meira nem olyan, mint a vele egykorú lányok többsége. Rhule nem hozott volna egyetlen úri hölgyet sem a bordélyba, de ez a lány nem is tartja magát annak. A Bedowir fiúnak pedig nehéz felmérnie a helyzetet, így hogy nem lát éles határvonalakat. Sebaj, végérvényesen tanult a leckéből. A zsoldos élet igen, de a szajhák nem férnek bele.*
* Meira szavaira csak bólint. Rhule kellemesnek találja nem csak a megjelenését a helynek, de a hangulatát is, azonban most nem alkalmas a pillanat, hogy ebben a témában jobban elmélyüljenek.*
* A lány panasza a tegnap éjszakát érintően teljesen jogos. Furdalja is az ifjút a lelkiismeret. Megegyeznek, hogy ezentúl külön helyen hajtják álomra a fejüket. Rhule biztos benne, hogy ez mindegyikük javára fog válni, több szempontból is. Meira fájdalomtól eltorzult arcát látva reménykedik benne, hogy a szőke elf mielőbb visszatér a gyógyfüvekkel.*
- Hát.* jelenik meg arcán baljóslatú mosoly, amint belekezd.* Nem tudtunk beszélni. Vele nem. Viszont volt ott egy másik lány. Nagyon karakán nőszemély.* valamelyest Meirára emlékeztető.* Ő elmondta, hogy Isellethnek - mert, hogy így hívják.* szúrja közbe, hiszen ez új információ mindkettejük számára.* Szóval neki is nyoma veszett.* szinte már nevetni támad kedve kínjában.* Nem tudom mi ez az egész, de most már biztos, hogy a fivérem nem csak úgy meglépett.* sötét szemei elkomorulnak.* Utána kell járnom mi a fene történik itt.* az ő családja, az ő felelőssége, de ez nem kell, hogy Meirát is ideláncolja.* Tovább kell itt maradnom, mint terveztem. Örülnék, ha segítenél, de azt is megértem, ha inkább kimaradnál ebből az egészből.* Talán úgy volna a jobb, de meghagyja a lánynak a döntés jogát.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 13:29:27
//Meira szobája//
- Ebben az esetben elnézésedet kérem.* mondja, talán túl színpadiasan, hogy szavai őszintének hassanak. Meira nem olyan, mint a vele egykorú lányok többsége. Rhule nem hozott volna egyetlen úri hölgyet sem a bordélyba, de ez a lány nem is tartja magát annak. A Bedowir fiúnak pedig nehéz felmérnie a helyzetet, így hogy nem lát éles határvonalakat. Sebaj, végérvényesen tanult a leckéből. A zsoldos élet igen, de a szajhák nem férnek bele.*
* Meira szavaira csak bólint. Rhule kellemesnek találja nem csak a megjelenését a helynek, de a hangulatát is, azonban most nem alkalmas a pillanat, hogy ebben a témában jobban elmélyüljenek.*
* A lány panasza a tegnap éjszakát érintően teljesen jogos. Furdalja is az ifjút a lelkiismeret. Megegyeznek, hogy ezentúl külön helyen hajtják álomra a fejüket. Rhule biztos benne, hogy ez mindegyikük javára fog válni, több szempontból is. Meira fájdalomtól eltorzult arcát látva reménykedik benne, hogy a szőke elf mielőbb visszatér a gyógyfüvekkel.*
- Hát.* jelenik meg arcán baljóslatú mosoly, amint belekezd.* Nem tudtunk beszélni. Vele nem. Viszont volt ott egy másik lány. Nagyon karakán nőszemély.* valamelyest Meirára emlékeztető.* Ő elmondta, hogy Isellethnek - mert, hogy így hívják.* szúrja közbe, hiszen ez új információ mindkettejük számára.* Szóval neki is nyoma veszett.* szinte már nevetni támad kedve kínjában.* Nem tudom mi ez az egész, de most már biztos, hogy a fivérem nem csak úgy meglépett.* sötét szemei elkomorulnak.* Utána kell járnom mi a fene történik itt.* az ő családja, az ő felelőssége, de ez nem kell, hogy Meirát is ideláncolja.* Tovább kell itt maradnom, mint terveztem. Örülnék, ha segítenél, de azt is megértem, ha inkább kimaradnál ebből az egészből.* Talán úgy volna a jobb, de meghagyja a lánynak a döntés jogát.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 13:29:27
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-07 10:55:54
Üzenet elküldve: 2020-05-07 10:55:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Jól teszi Naz, hogy nem hisz neki, bár bizonyos helyzetben biztos nem nyomná a víz alá. Azonban úgy van vele, az a helyzet nem most fog megint előbukkanni. Illetve Naz se fog vele többet fürdeni, van egy olyan érzése. Elmosolyodik Naz bosszankodásán.*
- Fel se foghatom, hogy közvetlenül ilyen élvezetes mozgás után hogy tudsz rögtön ködös elmével ilyeneken gondolkozni. *ugyan hosszan mondja, de mormogva az orra alatt. Lehet Nazron nem hallja jól, de azért ha fülel, hallhatja.*
- Előbb te várd meg máskor, hogy magamhoz térjek, és ne kelletlenül fogjam, fel miket beszélsz. *felesel vissza a fiúnak csak azért is. A sütire viszont már jobb kedvvel reagál.*
- Itt milyen süti van? *érdeklődik. Kíváncsi mennyivel másabb, vagy van-e hasonlóság a kettő között. Majd nagy nehezen kiderül az illat milyen növény. ~Levendula.~ Hallott már róla, de ahol eddig élt ott nem nagyon talált ilyesmit.*
- Kellemes illata van. *feleli rá, majd ahogy Naz leöblíti másodjára is kicsit még jobban megcsapja aztán pedig kicsit alább hagy. Ezután Naz beleegyezik, hogy megmossa a hátát, ezzel úgy van, hogy kiegyenlítette az egész víz alá benyomós tettét. Már éppen szállna ki a dézsából, mikor Nazron szavai megakasztják a mozdulatban és az elhatározásban is.*
- Nem meggondoltam magam, majd levágom inkább én. *teszi még hozzá ezt, azután feláll, és kilép. Elkezd megtörölközni, majd felöltözni. Remélhetőleg ebben Nazron is követi. A haját törli meg elsőre, így a végén törölközőbe csavarva szárítja meg testét, és veszi vissza a ruháit.*
- Itt sütizzünk vagy a Rumosba? *kérdezi még. Nazra bízza a választás, ő nem ismeri annyira a sellőt, mint a fiú.*
//Fürdő//
*Jól teszi Naz, hogy nem hisz neki, bár bizonyos helyzetben biztos nem nyomná a víz alá. Azonban úgy van vele, az a helyzet nem most fog megint előbukkanni. Illetve Naz se fog vele többet fürdeni, van egy olyan érzése. Elmosolyodik Naz bosszankodásán.*
- Fel se foghatom, hogy közvetlenül ilyen élvezetes mozgás után hogy tudsz rögtön ködös elmével ilyeneken gondolkozni. *ugyan hosszan mondja, de mormogva az orra alatt. Lehet Nazron nem hallja jól, de azért ha fülel, hallhatja.*
- Előbb te várd meg máskor, hogy magamhoz térjek, és ne kelletlenül fogjam, fel miket beszélsz. *felesel vissza a fiúnak csak azért is. A sütire viszont már jobb kedvvel reagál.*
- Itt milyen süti van? *érdeklődik. Kíváncsi mennyivel másabb, vagy van-e hasonlóság a kettő között. Majd nagy nehezen kiderül az illat milyen növény. ~Levendula.~ Hallott már róla, de ahol eddig élt ott nem nagyon talált ilyesmit.*
- Kellemes illata van. *feleli rá, majd ahogy Naz leöblíti másodjára is kicsit még jobban megcsapja aztán pedig kicsit alább hagy. Ezután Naz beleegyezik, hogy megmossa a hátát, ezzel úgy van, hogy kiegyenlítette az egész víz alá benyomós tettét. Már éppen szállna ki a dézsából, mikor Nazron szavai megakasztják a mozdulatban és az elhatározásban is.*
- Nem meggondoltam magam, majd levágom inkább én. *teszi még hozzá ezt, azután feláll, és kilép. Elkezd megtörölközni, majd felöltözni. Remélhetőleg ebben Nazron is követi. A haját törli meg elsőre, így a végén törölközőbe csavarva szárítja meg testét, és veszi vissza a ruháit.*
- Itt sütizzünk vagy a Rumosba? *kérdezi még. Nazra bízza a választás, ő nem ismeri annyira a sellőt, mint a fiú.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 23:42:08
Üzenet elküldve: 2020-05-06 23:42:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
*Xaras is iszik pár kortyot a poharából.*
- A sajátos kis játékom része ez a vizsgáztatás. Mindenki szeret játszani.*-mondja a férfi úgy, mintha legalább ezer esztendőt élt volna meg, és annak az életbölcsességével rendelkezne. Természetesen ezt komikus hangnemben teszi, így inkább lesz mulatságos, mintsem beképzelt. Mivel tegezésre váltottak sokkal bensőségesebbé válik a beszélgetés.*
- Alig várom, hogy beavass a tehetséged titkaiba.*-szól a bárd, is kiissza a maradék bort, természetesen úriemberhez méltóan megvárja míg a hölgy is elfogyasztja az italát.*
- Akkor megkérlek, hogy mutasd az utat, én követlek.*-szól mosolyogva a bárd.*
*Xaras is iszik pár kortyot a poharából.*
- A sajátos kis játékom része ez a vizsgáztatás. Mindenki szeret játszani.*-mondja a férfi úgy, mintha legalább ezer esztendőt élt volna meg, és annak az életbölcsességével rendelkezne. Természetesen ezt komikus hangnemben teszi, így inkább lesz mulatságos, mintsem beképzelt. Mivel tegezésre váltottak sokkal bensőségesebbé válik a beszélgetés.*
- Alig várom, hogy beavass a tehetséged titkaiba.*-szól a bárd, is kiissza a maradék bort, természetesen úriemberhez méltóan megvárja míg a hölgy is elfogyasztja az italát.*
- Akkor megkérlek, hogy mutasd az utat, én követlek.*-szól mosolyogva a bárd.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:42:44
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:42:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Hiába kér többször is bocsánatot Lisé, mert Naz akkor sem hisz ám neki. Látszik a szeméből, hogy megtenné újra ám, ha arról lenne szó. ~ Látszik a szeméből, hogy megint megtenné, ha olyat kérdeznék. Vad és kiszámíthatatlan, mint egy igazi róka.~ Vélekedik magában erről az apróságról. A haja hosszára kicsit meglepődik, de mivel még morci, ezért csak röviden reagálja le.*
- Jó hosszú.* Arra amit hal a teherbe esésről, majdnem kiugrik a szeme. ~ Nem a fenét nem. Nem egyszer hallottam már róla. Pár perc pár gyerek. ~*
- Előbb inkább várd meg, hogy bővebben kifejtsen amit mondani akarok.* Morgolódik, de a csillagos dolgot elhiszi és megnyugszik a gyerek miatt. Nem mintha tudná, hogy mit kell a csillagokban nézni, de már többször hallotta ezt mástól is. ~ Többet kéne lesnem a csillagokat. ~ Közben persze alaposan megmossa azt a hajat és teljesen felvidul újra. Addig a vörös sem tétlenkedik, mert izeg mozog. Mire a haját megmossa már a bőre is tiszta.*
- Sütit itt is lehet kapni. Olyat nem lehet csak, mint a Rumosban. Másmilyen biztosan akad. Az lenne a szégyen, ha nem lenne.* Végül is Lisé az olyan süti alatt Rumos krémest érthette, ami nyilván itt nem kapható. Az illatra törni kell a fejét egy darabig, hogy micsoda az. A nyelve hegyén van annak a gaznak a neve, csak nem ugrik be.*
- Várjál mindjárt mondom! Izé mi az már? Levendula! Az ám levendula az.* Végre eszébe jutott, hogy mi az. Most, hogy befejezte a hajmosást a Rókalány újra felé fordul.*
- Máris.* Boldogon fordít neki hátat, mert egy hátmosásnak nem tudna úgy sem elállni. Most, hogy már jó a kedve szívesen beszél vele.*
- Ha tényleg zavar a hajad, akkor kérek egy ollót és még itt levághatjuk a hajad. Viszont, akkor kérek belőle egy kis tincset.* A lány nagy hatással van rá, ezért is szeretné megőrizni a hajának egy darabját, hogy soha ne feledje el. Ha bele megy a levágásba el is vehetné kérdezés nélkül a hajat, de inkább mégis csak megkérdezi erről Lisét is. Talán furcsának fogja találni ezt a vörös, de ez nem aggasztja Nazit. Idő közben maga is megmosdik elől, amíg a másik puha kezei a hátán szorgoskodnak.*
//Fürdő//
* Hiába kér többször is bocsánatot Lisé, mert Naz akkor sem hisz ám neki. Látszik a szeméből, hogy megtenné újra ám, ha arról lenne szó. ~ Látszik a szeméből, hogy megint megtenné, ha olyat kérdeznék. Vad és kiszámíthatatlan, mint egy igazi róka.~ Vélekedik magában erről az apróságról. A haja hosszára kicsit meglepődik, de mivel még morci, ezért csak röviden reagálja le.*
- Jó hosszú.* Arra amit hal a teherbe esésről, majdnem kiugrik a szeme. ~ Nem a fenét nem. Nem egyszer hallottam már róla. Pár perc pár gyerek. ~*
- Előbb inkább várd meg, hogy bővebben kifejtsen amit mondani akarok.* Morgolódik, de a csillagos dolgot elhiszi és megnyugszik a gyerek miatt. Nem mintha tudná, hogy mit kell a csillagokban nézni, de már többször hallotta ezt mástól is. ~ Többet kéne lesnem a csillagokat. ~ Közben persze alaposan megmossa azt a hajat és teljesen felvidul újra. Addig a vörös sem tétlenkedik, mert izeg mozog. Mire a haját megmossa már a bőre is tiszta.*
- Sütit itt is lehet kapni. Olyat nem lehet csak, mint a Rumosban. Másmilyen biztosan akad. Az lenne a szégyen, ha nem lenne.* Végül is Lisé az olyan süti alatt Rumos krémest érthette, ami nyilván itt nem kapható. Az illatra törni kell a fejét egy darabig, hogy micsoda az. A nyelve hegyén van annak a gaznak a neve, csak nem ugrik be.*
- Várjál mindjárt mondom! Izé mi az már? Levendula! Az ám levendula az.* Végre eszébe jutott, hogy mi az. Most, hogy befejezte a hajmosást a Rókalány újra felé fordul.*
- Máris.* Boldogon fordít neki hátat, mert egy hátmosásnak nem tudna úgy sem elállni. Most, hogy már jó a kedve szívesen beszél vele.*
- Ha tényleg zavar a hajad, akkor kérek egy ollót és még itt levághatjuk a hajad. Viszont, akkor kérek belőle egy kis tincset.* A lány nagy hatással van rá, ezért is szeretné megőrizni a hajának egy darabját, hogy soha ne feledje el. Ha bele megy a levágásba el is vehetné kérdezés nélkül a hajat, de inkább mégis csak megkérdezi erről Lisét is. Talán furcsának fogja találni ezt a vörös, de ez nem aggasztja Nazit. Idő közben maga is megmosdik elől, amíg a másik puha kezei a hátán szorgoskodnak.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:41:36
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:41:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Van az a mondás, hogy a szerencse forgandó. Ezt a kitaláló annyival elfelejtette megfejelni, hogy a kockadobó meg bolond, mert Parcy most tökéletesen ezt érzi, hiszen sikeresen fele annyi értékű, de ugyanolyan rangú. Fogja a fejét és kétségbeesett tekintetét a pirtianesire emeli, ami rendesen tükrözi belső vívódását. A legkevésbé sem szeretne veszteni, s nem olyan lovagias gondolatok hajtják ebben, mint Cassy becsületének megvédése, vagy a győzelem dicsősége. Az ő indoka ennél sokkal kis szerűbb: egyszerűen fél tőle, vajon mit kívánhatna tőle Wrexan. Nyalja fel meztelenül a padlót? Esetleg legyen egy hatig az élő széke? Rabszolgamunka? Ingyen dolgozzon neki? Vagy rikkancsként rohangáljon fel-le a Kikötőben, kántálva, hogy Wrexan nyert, a legszebb és legokosabb? Az ilyen egyszerű embereknél sose lehet tudni, mi jár a fejükben, emiatt pedig különösen veszélyesnek tartja a fajtájukat az elf, így beleértve magát a fiút is.*
- Én nem dobok újra. *Mondja szomorú lemondással. Ezt a kört biztosan elvesztette. Cassy azonban feldobja most is, mosolyra kunkorodnak lila ajkai, miközben bólint.*
- Nem hiszem, hogy kiszökne, tőlem kinyithatod. *A macska valóban nem tenne így, de továbbra is dallamos hangját hallatva, követi az egyetlen nemtársát, minden lépte után saját tappancsait helyezi azokba, sárga szemeit felfelé, az ő irányába meresztve, kíváncsian. A kérdés meglepi, nem tudja, illik erre őszintén válaszolni. Szokásához híven inkább magában tartja a dolgokat, de ezt természetesen két partnere észreveheti rajta, elég időt töltöttek el együtt, hogy átlássanak Paranvyr szitáján.*
- Kissé furcsa volt, de kezdem szokni. *Mikor meghallja, hogy negyvenesbe szeretné a fajtárs bevezetni a fiút, tiltakozó, ijedt tekintet kúszik arcára. ~ Még csak az kéne! Kiforgat itt a vagyonomból, akkor tényleg rabszolga leszek. ~ Meg ugye, mit gondolna róla Cassy is.*
- Felőlem mehet. *Zárja le ezzel saját körét, továbbadva a kockákat.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Van az a mondás, hogy a szerencse forgandó. Ezt a kitaláló annyival elfelejtette megfejelni, hogy a kockadobó meg bolond, mert Parcy most tökéletesen ezt érzi, hiszen sikeresen fele annyi értékű, de ugyanolyan rangú. Fogja a fejét és kétségbeesett tekintetét a pirtianesire emeli, ami rendesen tükrözi belső vívódását. A legkevésbé sem szeretne veszteni, s nem olyan lovagias gondolatok hajtják ebben, mint Cassy becsületének megvédése, vagy a győzelem dicsősége. Az ő indoka ennél sokkal kis szerűbb: egyszerűen fél tőle, vajon mit kívánhatna tőle Wrexan. Nyalja fel meztelenül a padlót? Esetleg legyen egy hatig az élő széke? Rabszolgamunka? Ingyen dolgozzon neki? Vagy rikkancsként rohangáljon fel-le a Kikötőben, kántálva, hogy Wrexan nyert, a legszebb és legokosabb? Az ilyen egyszerű embereknél sose lehet tudni, mi jár a fejükben, emiatt pedig különösen veszélyesnek tartja a fajtájukat az elf, így beleértve magát a fiút is.*
- Én nem dobok újra. *Mondja szomorú lemondással. Ezt a kört biztosan elvesztette. Cassy azonban feldobja most is, mosolyra kunkorodnak lila ajkai, miközben bólint.*
- Nem hiszem, hogy kiszökne, tőlem kinyithatod. *A macska valóban nem tenne így, de továbbra is dallamos hangját hallatva, követi az egyetlen nemtársát, minden lépte után saját tappancsait helyezi azokba, sárga szemeit felfelé, az ő irányába meresztve, kíváncsian. A kérdés meglepi, nem tudja, illik erre őszintén válaszolni. Szokásához híven inkább magában tartja a dolgokat, de ezt természetesen két partnere észreveheti rajta, elég időt töltöttek el együtt, hogy átlássanak Paranvyr szitáján.*
- Kissé furcsa volt, de kezdem szokni. *Mikor meghallja, hogy negyvenesbe szeretné a fajtárs bevezetni a fiút, tiltakozó, ijedt tekintet kúszik arcára. ~ Még csak az kéne! Kiforgat itt a vagyonomból, akkor tényleg rabszolga leszek. ~ Meg ugye, mit gondolna róla Cassy is.*
- Felőlem mehet. *Zárja le ezzel saját körét, továbbadva a kockákat.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 19:47:20
Üzenet elküldve: 2020-05-06 19:47:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy megcsalja az értékeit a másik élvezettel telt nyögései, ha lehetséges a vágya még inkább megsokszorozódig Rendor irányába és ezt ő maga is egyre hangosabban kimutatja. A csúcs elérése nem soká be is következik nála amit, csak az őt szorosan ölelő két kar képes még csodálatosabbá tenni a számára. Aztán még mielőtt teljesen elragadná az eufória észleli ahogy a férfi is megéli a gyönyört és ez még inkább elégedettséggel tölti el az amúgy sem panaszra érdemes pillanatban, hiszen éppen most elégíti ki egy húsvér Adonisz, ráadásul ez mind kölcsönösen történik meg. Szinte fáj a szíve amiatt, hogy mindezért fizetnie kell, de inkább igyekszik elsuhanni a dolgokat felett, és csak élvezni a melle heveredő ujjait játszadozni a lapos hasán. Nem sokkal később ő maga is igyekszik közelebb kerülni a sellőhöz, pontosan annak mellkasára hajtani a fejét és az oldalát cirógatni a tökéletes férfitestnek. Még egy gyengéd, csókot is nyomna a mellette fekvő hasát díszítő, kiemelkedő izmokra, ha elér odáig a csókjaiktól megduzzadt, szinte izomlázas ajka. *
- Miután az édesanyám meghalt pestisben és nem sokkal később az atyám vállalkozása egyre inkább a csőd felé kezdett kacsingatni, hiszen egy beszámíthatatlan ember kezei közül minden kiesik, az öreg kitalálta, hogy a még akkor 17 éves lánya menjen hozzá a környék leggazdagabb urához, aki történetesen 56 esztendős volt, túlsúlyos és már a negyedik feleségét keresgélte, mert az előzők nem szültek neki fiút, a bordélybéli lánykák pedig természetesen védettek voltak annak a romlott teremtménynek a magjától. Könyörögtem az apámnak, hogy ne adjon hozzá, legalább valaki fiatalabbat válasszon, de hajthatatlan volt. Még meg is vert aznap éjszaka, amikor nemet mondtam neki. Ez itt... *Finoman megragadja Rendor kézfejét, és a bal oldalán kiinduló, háta közepéig tartó nyomhoz vezeti azt, majd egy fájdalmas szem lehunyást követően folytatja amit elkezdett. *
- Arról az éjszakáról van, még egy borosüveggel is megdobott, az okozta. Akkor a csillagos ég alatt megfogadtam soha többé nem fogok gyönge nő lenni. Elvettem édesanyám kedvenc bakancsát, melyet még fiatal korában viselt ragyogó tekintettel az ajkán, és egy kezembe akadó férfi csuhát az egyik konyhásfiú ruhái közül. A hajamat a földön heverő üvegdarabbal vágtam le tövestül, majd útnak keltem bizonytalan léptekkel a komor, sötét városban. Emlékszem sajgott a lábam, de nem álltam meg amíg el nem értem a sorsom. Egy ittas kalóz kiáltott rám, hogy jöjjek már szaporán indul a hajó. Összekevert valami Max-vel, de nem igazán érdekelt. Láttam magam előtt a ringatózó szabadságot és az erőt a fekete zászlón díszelgő, érzéketlen, szemetlen koponyában. Tökéletes lehetőség volt az újrakezdésre, hát éltem bele. Hajóztam, már korábban nemesi partikon, így nem éreztem egy pillanatig sem tengeribetegséget, sőt úgy éreztem királynő vagyok a sok koszos, ázott matróc között. Ahogy pedig kard került a kezembe, úgy éreztem az ereimben folydogáló legyőzhetetlen erőt és hatalmat. Imádtam, szerelmes voltam a tengerbe. Amikor először partra szálltunk találkoztam egy kacér mosolyú legénnyel, rögtön tudta mit rejt az álca és bennem még mindig élt a naiv kislány aki elalélt pár szép bóktól és nem vette észre a legveszélyesebb hazugságokat sem. Az nap éjjel az ártatlanságom, úgy lett oda, mint a bizalmam a szőke, kapós férfiak felé. Egy ideig, úgy emlegettek ez után, mint az arany gyilkos. Egyszerűen minden szőke hajkoronában őt láttam, ahogy lefog, megszégyenít, tönkretesz. Éltetett a bosszú, szerintem másként túl sem éltem volna. Viszont amikor megszűnt a szőkék pulzusa és kihunyt a szemükből minden érzelem, nagyobb fájdalmat éreztem, mint a halál. A bűntudat kevés ami sújtotta szívemet. Pár év múltán kapitány lettem, és én úgy éreztem végre van egy igazi családom. Még egy kislány is utazott velünk, azt hiszem Wisyllank volt a neve. Az egyik öreg legény vére volt, egy szajhától aki képes lett volna megölni őt, de én nem hagytam, akkor még élt az előző kapitány. Húgomnak tekintettem, tényleg ragyogtam, akár a két fényes hold az égen. Aztán két hete a nap első sugarai besütöttek a kabinom ablakán és egy sikításra ébredtem. Minden útitársam részeg volt, és a kis Wisy halott. Megtámadtak minket, de észre sem vették a részeg disznók. Győztünk, már ha egy halott gyermekkel a kezemben elmondhattam volna ezt és akkor nem érdekelt semmi, csak lekaptam az ingem és itattam róla a vörös belőle áradó tengert, a vért. Nem bírtam felfogni, hogy eltávozott, de a legénység láthatóan mást nem bírt. Nem is gondoltam miért vannak akkora csendben, de aztán megértettem... Pusztán a melleimre kötött kendő takart és letagadhatatlanná vált, hogy nem én vagyok az a keresett Max. Kitettek a parton, és én csak sírtam. Egy kedves vöröshajú leány beszélt a helyről, hogy bármely férfi is bántott megismerhetem a jó oldalát is annak amit kaphatok, a világ vágyai egy helybe tömörülnek és igazán nő lehetek. A többit, már tudod. Esküszöm nem vagyok rossz ember, ne ítélj el! Sosem beszéltem erről senkinek és megszenvedtem, már elégszer a tetteimért.
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy megcsalja az értékeit a másik élvezettel telt nyögései, ha lehetséges a vágya még inkább megsokszorozódig Rendor irányába és ezt ő maga is egyre hangosabban kimutatja. A csúcs elérése nem soká be is következik nála amit, csak az őt szorosan ölelő két kar képes még csodálatosabbá tenni a számára. Aztán még mielőtt teljesen elragadná az eufória észleli ahogy a férfi is megéli a gyönyört és ez még inkább elégedettséggel tölti el az amúgy sem panaszra érdemes pillanatban, hiszen éppen most elégíti ki egy húsvér Adonisz, ráadásul ez mind kölcsönösen történik meg. Szinte fáj a szíve amiatt, hogy mindezért fizetnie kell, de inkább igyekszik elsuhanni a dolgokat felett, és csak élvezni a melle heveredő ujjait játszadozni a lapos hasán. Nem sokkal később ő maga is igyekszik közelebb kerülni a sellőhöz, pontosan annak mellkasára hajtani a fejét és az oldalát cirógatni a tökéletes férfitestnek. Még egy gyengéd, csókot is nyomna a mellette fekvő hasát díszítő, kiemelkedő izmokra, ha elér odáig a csókjaiktól megduzzadt, szinte izomlázas ajka. *
- Miután az édesanyám meghalt pestisben és nem sokkal később az atyám vállalkozása egyre inkább a csőd felé kezdett kacsingatni, hiszen egy beszámíthatatlan ember kezei közül minden kiesik, az öreg kitalálta, hogy a még akkor 17 éves lánya menjen hozzá a környék leggazdagabb urához, aki történetesen 56 esztendős volt, túlsúlyos és már a negyedik feleségét keresgélte, mert az előzők nem szültek neki fiút, a bordélybéli lánykák pedig természetesen védettek voltak annak a romlott teremtménynek a magjától. Könyörögtem az apámnak, hogy ne adjon hozzá, legalább valaki fiatalabbat válasszon, de hajthatatlan volt. Még meg is vert aznap éjszaka, amikor nemet mondtam neki. Ez itt... *Finoman megragadja Rendor kézfejét, és a bal oldalán kiinduló, háta közepéig tartó nyomhoz vezeti azt, majd egy fájdalmas szem lehunyást követően folytatja amit elkezdett. *
- Arról az éjszakáról van, még egy borosüveggel is megdobott, az okozta. Akkor a csillagos ég alatt megfogadtam soha többé nem fogok gyönge nő lenni. Elvettem édesanyám kedvenc bakancsát, melyet még fiatal korában viselt ragyogó tekintettel az ajkán, és egy kezembe akadó férfi csuhát az egyik konyhásfiú ruhái közül. A hajamat a földön heverő üvegdarabbal vágtam le tövestül, majd útnak keltem bizonytalan léptekkel a komor, sötét városban. Emlékszem sajgott a lábam, de nem álltam meg amíg el nem értem a sorsom. Egy ittas kalóz kiáltott rám, hogy jöjjek már szaporán indul a hajó. Összekevert valami Max-vel, de nem igazán érdekelt. Láttam magam előtt a ringatózó szabadságot és az erőt a fekete zászlón díszelgő, érzéketlen, szemetlen koponyában. Tökéletes lehetőség volt az újrakezdésre, hát éltem bele. Hajóztam, már korábban nemesi partikon, így nem éreztem egy pillanatig sem tengeribetegséget, sőt úgy éreztem királynő vagyok a sok koszos, ázott matróc között. Ahogy pedig kard került a kezembe, úgy éreztem az ereimben folydogáló legyőzhetetlen erőt és hatalmat. Imádtam, szerelmes voltam a tengerbe. Amikor először partra szálltunk találkoztam egy kacér mosolyú legénnyel, rögtön tudta mit rejt az álca és bennem még mindig élt a naiv kislány aki elalélt pár szép bóktól és nem vette észre a legveszélyesebb hazugságokat sem. Az nap éjjel az ártatlanságom, úgy lett oda, mint a bizalmam a szőke, kapós férfiak felé. Egy ideig, úgy emlegettek ez után, mint az arany gyilkos. Egyszerűen minden szőke hajkoronában őt láttam, ahogy lefog, megszégyenít, tönkretesz. Éltetett a bosszú, szerintem másként túl sem éltem volna. Viszont amikor megszűnt a szőkék pulzusa és kihunyt a szemükből minden érzelem, nagyobb fájdalmat éreztem, mint a halál. A bűntudat kevés ami sújtotta szívemet. Pár év múltán kapitány lettem, és én úgy éreztem végre van egy igazi családom. Még egy kislány is utazott velünk, azt hiszem Wisyllank volt a neve. Az egyik öreg legény vére volt, egy szajhától aki képes lett volna megölni őt, de én nem hagytam, akkor még élt az előző kapitány. Húgomnak tekintettem, tényleg ragyogtam, akár a két fényes hold az égen. Aztán két hete a nap első sugarai besütöttek a kabinom ablakán és egy sikításra ébredtem. Minden útitársam részeg volt, és a kis Wisy halott. Megtámadtak minket, de észre sem vették a részeg disznók. Győztünk, már ha egy halott gyermekkel a kezemben elmondhattam volna ezt és akkor nem érdekelt semmi, csak lekaptam az ingem és itattam róla a vörös belőle áradó tengert, a vért. Nem bírtam felfogni, hogy eltávozott, de a legénység láthatóan mást nem bírt. Nem is gondoltam miért vannak akkora csendben, de aztán megértettem... Pusztán a melleimre kötött kendő takart és letagadhatatlanná vált, hogy nem én vagyok az a keresett Max. Kitettek a parton, és én csak sírtam. Egy kedves vöröshajú leány beszélt a helyről, hogy bármely férfi is bántott megismerhetem a jó oldalát is annak amit kaphatok, a világ vágyai egy helybe tömörülnek és igazán nő lehetek. A többit, már tudod. Esküszöm nem vagyok rossz ember, ne ítélj el! Sosem beszéltem erről senkinek és megszenvedtem, már elégszer a tetteimért.
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 19:17:17
Üzenet elküldve: 2020-05-06 19:17:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Ismét elszégyelli picit magát, hogy a víz alá nyomta a fiút.*
- Sajnálom. *kér megint bocsánatot, de látni a szemén, ha megint így alakulna az egész, akkor ismét belenyomná a fiú fejét a vízbe. Magában rábólint: Jó. Vállvonás is, és aztán a kérdése.*
- Mert nem szokott ilyen hosszú lenni. Egy jó másfél lábnyit, ha levágnál, akkor is még a csípőmig érne. Az már nekem is barátiabb hossz, mint ez. *nagyot sóhajt a szavaira, majd letudja ennyivel, hogy majd akkor magának levágja. Szóba kerül megint a gyerek, és ezúttal elmagyarázza, hogy semmi teendőjük nincsen ez iránt most.*
- Ha mondjuk így kérdezed meg, akkor nem lett volna víz alá nyomás se. Pár percen semmi nem múlik Naz. *kezd bele.*
- Most emiatt ne aggódj, este figyeltem a csillagokat, míg te részegen fetrengtél a vérkertben. Nem azok vannak fent, amik alatt termékeny lehetnék. *Kicsit beszélnek, de amúgy némán élvezi a hajmosást. Naz nagyon érthet ehhez, mert kétszer is megmossa. Ennek nagyon örül. Haj mosás alatt nem tétlenkedik, elől szinte mindenét megmossa. Lábaitól haladva felfelé. Amikor végez a fiú, akkor kezeivel letakarja a szemét, és hátra hajtja a fejét.*
- Itt nem kapni? Vagy sokkal drágább? *kérdezi, aztán hozzáteszi.*
- De vissza is mehetünk nekem mindegy. *terveiről egyelőre nem óhajt beszélni, ahogy a vérkertbe se nagyon szeretne most visszamenni.*
- Ennek milyen illata van? *kérdezi, ismerős neki, csak nem tudja beazonosítani így hirtelen. A halk fütyörészésre elmosolyodik. Aztán megfordul, és megköszörüli a torkát.*
- Na, fordulj meg megmosom a hátad, aztán akkor mehetünk is. *ez a felajánlás csak úgy természetesen jön, és úgy gondolja Lisé, hogy addig Nazron meg elől mosakodjon meg. Úgy akkor lerövidül a fürdés, és távozhatnak is a fürdő részéről.*
//Fürdő//
*Ismét elszégyelli picit magát, hogy a víz alá nyomta a fiút.*
- Sajnálom. *kér megint bocsánatot, de látni a szemén, ha megint így alakulna az egész, akkor ismét belenyomná a fiú fejét a vízbe. Magában rábólint: Jó. Vállvonás is, és aztán a kérdése.*
- Mert nem szokott ilyen hosszú lenni. Egy jó másfél lábnyit, ha levágnál, akkor is még a csípőmig érne. Az már nekem is barátiabb hossz, mint ez. *nagyot sóhajt a szavaira, majd letudja ennyivel, hogy majd akkor magának levágja. Szóba kerül megint a gyerek, és ezúttal elmagyarázza, hogy semmi teendőjük nincsen ez iránt most.*
- Ha mondjuk így kérdezed meg, akkor nem lett volna víz alá nyomás se. Pár percen semmi nem múlik Naz. *kezd bele.*
- Most emiatt ne aggódj, este figyeltem a csillagokat, míg te részegen fetrengtél a vérkertben. Nem azok vannak fent, amik alatt termékeny lehetnék. *Kicsit beszélnek, de amúgy némán élvezi a hajmosást. Naz nagyon érthet ehhez, mert kétszer is megmossa. Ennek nagyon örül. Haj mosás alatt nem tétlenkedik, elől szinte mindenét megmossa. Lábaitól haladva felfelé. Amikor végez a fiú, akkor kezeivel letakarja a szemét, és hátra hajtja a fejét.*
- Itt nem kapni? Vagy sokkal drágább? *kérdezi, aztán hozzáteszi.*
- De vissza is mehetünk nekem mindegy. *terveiről egyelőre nem óhajt beszélni, ahogy a vérkertbe se nagyon szeretne most visszamenni.*
- Ennek milyen illata van? *kérdezi, ismerős neki, csak nem tudja beazonosítani így hirtelen. A halk fütyörészésre elmosolyodik. Aztán megfordul, és megköszörüli a torkát.*
- Na, fordulj meg megmosom a hátad, aztán akkor mehetünk is. *ez a felajánlás csak úgy természetesen jön, és úgy gondolja Lisé, hogy addig Nazron meg elől mosakodjon meg. Úgy akkor lerövidül a fürdés, és távozhatnak is a fürdő részéről.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:55:02
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:55:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
*Úgy látszik, beszámolója mégis elnyeri a férfi tetszését. Örül is neki, bár Xaras ezt követő szavaira kellemes kacagás szakad fel torkából.*
- Szóval maga vizsgáztatott...
*Böki meg játékosan a másik mellkasát, majd zavartan elmosolyodik, s ismét kortyol egyet poharából.*
- Természetesen, tegeződjünk csak, úgy sokkal személyesebb.
*Szíve mélyén örül, hogy a vendég felajánlotta ezt a lehetőséget, mert bár meg tudja szépen válogatni a szavait, azért egy bensőségesebb estéhez jobban illik a közvetlenebb hangnem. Ezt pedig, legalábbis Yath szerint, mindig a vendég privilégiuma felajánlani, elvégre ő csak egy készséges szolgáló.*
- Ugyan, mi kifogásom lehetne a társaságod ellen?
*Néz rá tettetett értetlenséggel, csalafinta mosollyal a szája szegletében. Aligha van olyan helyzetben, hogy visszautasíthasson bármilyen vendéget, főleg, ha a szóban forgó úr még kellően udvarias is.*
- Alig várom, hogy beavathassalak tehetségem mélységeibe.
*Reagál a forró fürdőre, vadmacskaszerűen megcsillanó zöld szemeivel, éreztetve, hogy talán van több is a kifinomult, arisztokratikus külső és modor mögött.*
*Úgy látszik, beszámolója mégis elnyeri a férfi tetszését. Örül is neki, bár Xaras ezt követő szavaira kellemes kacagás szakad fel torkából.*
- Szóval maga vizsgáztatott...
*Böki meg játékosan a másik mellkasát, majd zavartan elmosolyodik, s ismét kortyol egyet poharából.*
- Természetesen, tegeződjünk csak, úgy sokkal személyesebb.
*Szíve mélyén örül, hogy a vendég felajánlotta ezt a lehetőséget, mert bár meg tudja szépen válogatni a szavait, azért egy bensőségesebb estéhez jobban illik a közvetlenebb hangnem. Ezt pedig, legalábbis Yath szerint, mindig a vendég privilégiuma felajánlani, elvégre ő csak egy készséges szolgáló.*
- Ugyan, mi kifogásom lehetne a társaságod ellen?
*Néz rá tettetett értetlenséggel, csalafinta mosollyal a szája szegletében. Aligha van olyan helyzetben, hogy visszautasíthasson bármilyen vendéget, főleg, ha a szóban forgó úr még kellően udvarias is.*
- Alig várom, hogy beavathassalak tehetségem mélységeibe.
*Reagál a forró fürdőre, vadmacskaszerűen megcsillanó zöld szemeivel, éreztetve, hogy talán van több is a kifinomult, arisztokratikus külső és modor mögött.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:29:44
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:29:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Persze, hogy kinevetik pillanatnyi zavarát, de ő emiatt egyáltalán nem haragszik. Sőt a nevetés jó, mert az azt jelenti, hogy nem haragszanak rá. Az apró csókocska kifejezetten jól esik neki. Fel is oldódik rá. Úgy érzi, hogy nincs miért aggódnia. Vissza is tornázza magát a lányra, hogy ott folytassák ahol abba hagyták. A kis kacsó először csak az ágyneműt markolja, de aztán csak vissza kerül a vállaira. Na ezt már jobban szereti a sellő. Nyögni nem csak Bel nyög, hanem Rendor is. Főleg amikor azok a csípő mozdulatok beindulnak. Erre meg még rájönnek az apró kis harapások is. Eddig még csak Bel harapdálta testét szeretkezés közben és azt kell mondania, hogy ez az új érzés nagyon izgató számára. Ajkuk találkozik, amikor érkezik a mélyről jövő lökés. Érzi, ahogyan a finom női test megremeg a gyönyörtől. Még jobban szorítani kezdi a tengeri lány. A két szorosan találkozó test Rendornál is meghozza a várva vált beteljesülést. Néhány lökés múlva már ő teste is megfeszül, amikor elmegy. Még pár gyengén elfúló lökést produkál, miközben halkan nyögi a lány nevét.*
- Bel...* Ajkaik újra találkoznak egy nagyon lassú és gyengéd csókban. Egyelőre még nincs kedve lemászni partneréről. Amikor aztán végül ez megtörténik mellé fekszik és a lány hasán kezdi el köröztetni ujjacskáit. Mondana valamit, de nem akarja elrontani ezt a csodás hangulatot. Így inkább csöndben marad egyelőre.*
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Persze, hogy kinevetik pillanatnyi zavarát, de ő emiatt egyáltalán nem haragszik. Sőt a nevetés jó, mert az azt jelenti, hogy nem haragszanak rá. Az apró csókocska kifejezetten jól esik neki. Fel is oldódik rá. Úgy érzi, hogy nincs miért aggódnia. Vissza is tornázza magát a lányra, hogy ott folytassák ahol abba hagyták. A kis kacsó először csak az ágyneműt markolja, de aztán csak vissza kerül a vállaira. Na ezt már jobban szereti a sellő. Nyögni nem csak Bel nyög, hanem Rendor is. Főleg amikor azok a csípő mozdulatok beindulnak. Erre meg még rájönnek az apró kis harapások is. Eddig még csak Bel harapdálta testét szeretkezés közben és azt kell mondania, hogy ez az új érzés nagyon izgató számára. Ajkuk találkozik, amikor érkezik a mélyről jövő lökés. Érzi, ahogyan a finom női test megremeg a gyönyörtől. Még jobban szorítani kezdi a tengeri lány. A két szorosan találkozó test Rendornál is meghozza a várva vált beteljesülést. Néhány lökés múlva már ő teste is megfeszül, amikor elmegy. Még pár gyengén elfúló lökést produkál, miközben halkan nyögi a lány nevét.*
- Bel...* Ajkaik újra találkoznak egy nagyon lassú és gyengéd csókban. Egyelőre még nincs kedve lemászni partneréről. Amikor aztán végül ez megtörténik mellé fekszik és a lány hasán kezdi el köröztetni ujjacskáit. Mondana valamit, de nem akarja elrontani ezt a csodás hangulatot. Így inkább csöndben marad egyelőre.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:38:44
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:38:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zavart pislogás roppant mód viccesen hat a nő számára, így képtelen visszafogni magát hangosan felkacag, majd ha teheti egy apró csókot nyom a másik homlokára, amolyan bocsánat, hogy kinevettelek és a legkisebb részem sem haragszik rád pusziként. Ami viszont ezek után következik arra a teste a leginkább van tüzes vágyódással felkészítve, de a lelkét teljesen váratlanul éri amikor újból megérzi a beljebb nyomuló tagot, és két kezével rögvest a paplanba is mar, miközben hangosan nyögve tudatja mennyire jól esik neki a finom ostrom. Ha senki sem állítja meg, néhány lökésnek ő maga is elébe megy a csípőjével, így a két egymásba csapódó hullám a legnagyobb szikrázó parázzsal találkozik, majd szedi darabjaira újra és újra a tengeri jövevényt. A kezeit újból igyekszik visszavezetni Rendor vállaira és finoman cirógatja a nyak tövében fekvő harapnivaló gödröket, amibe ha teheti ténylegesen bele is mélyeszti fogait, de csak annyira gyengéden amennyire egy feltüzelt harapás lehet az. Noha hosszabb nyomot nem fog sajnos hagyni a sellőn, de az hogy ebben a pillanatban látja a finom, vággyal izgatott bőrön a saját maga „névjegyét”, csak még inkább feltüzeli és szenvedélyes hajol Rendor ajkaira, hogy aztán egy igazán mélyre érkező lökés hatására a lába megremegjen, kapaszkodó karja, úgy szorítsa magához az izzadt testet, mintha csak az élete múlna rajta és végre elérje az áhított gyönyört, amit olyan régóta kergetett az eddigi kalandjai során mindhiába. *
- Ren..dor! *nyögi nehézkesen a duzzadt ajkak közé, és ezúttal egy sokkal lágyabb találkozásba hívja a kettejük selymes párnáit. *
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zavart pislogás roppant mód viccesen hat a nő számára, így képtelen visszafogni magát hangosan felkacag, majd ha teheti egy apró csókot nyom a másik homlokára, amolyan bocsánat, hogy kinevettelek és a legkisebb részem sem haragszik rád pusziként. Ami viszont ezek után következik arra a teste a leginkább van tüzes vágyódással felkészítve, de a lelkét teljesen váratlanul éri amikor újból megérzi a beljebb nyomuló tagot, és két kezével rögvest a paplanba is mar, miközben hangosan nyögve tudatja mennyire jól esik neki a finom ostrom. Ha senki sem állítja meg, néhány lökésnek ő maga is elébe megy a csípőjével, így a két egymásba csapódó hullám a legnagyobb szikrázó parázzsal találkozik, majd szedi darabjaira újra és újra a tengeri jövevényt. A kezeit újból igyekszik visszavezetni Rendor vállaira és finoman cirógatja a nyak tövében fekvő harapnivaló gödröket, amibe ha teheti ténylegesen bele is mélyeszti fogait, de csak annyira gyengéden amennyire egy feltüzelt harapás lehet az. Noha hosszabb nyomot nem fog sajnos hagyni a sellőn, de az hogy ebben a pillanatban látja a finom, vággyal izgatott bőrön a saját maga „névjegyét”, csak még inkább feltüzeli és szenvedélyes hajol Rendor ajkaira, hogy aztán egy igazán mélyre érkező lökés hatására a lába megremegjen, kapaszkodó karja, úgy szorítsa magához az izzadt testet, mintha csak az élete múlna rajta és végre elérje az áhított gyönyört, amit olyan régóta kergetett az eddigi kalandjai során mindhiába. *
- Ren..dor! *nyögi nehézkesen a duzzadt ajkak közé, és ezúttal egy sokkal lágyabb találkozásba hívja a kettejük selymes párnáit. *
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:03:05
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:03:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Távozás//
*Amint megébred az első napsugarakra, már ki is pattannak a szemei. Tegnap este már összepakolt, így csak magára ölti az utazóruháját és a hátára veszi a zsákot, amivel ide is érkezett, bár több emlék és arany van benne, mint, amennyi idefelé nyomta a vállát. ~Már nem volt hiába ez az idő sem.~ Eztán kisétál a vendégtérbe és leadja a szobakulcsát, annak, aki éppen a pultban tevékenykedik és egy rövidke búcsú után, nagy levegőt véve kisétál a Sellőház ajtaján. Még visszanéz az ajtóból, hogy elraktározza magában azokat a főleg kellemes emlékeket és élményeket, amelyek itt megtörténtek vele, talán még visszajön egyszer. ~Remélem, minden összejön és csak látogatóba. ~ Mert bizony a női önérzete talán nem engedné, hogy ha befuccsol a mondani elképzelése, hogy ide visszakönyörögje magát, bár a főnökasszony biztosította róla, hogy itt mindig lesz munka a számára. Hiszen mindenki arra vágyik, hogy minden az elképzelései szerint történjen, de a sors jó szerivel ezeket az előre megálmodott dolgokat sajátosan átírja. Csupán az a kérdés, hogy tud-e majd megfelelően alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A kikötőben mindig csak fényes nappal járt az utcákon, ezúttal sincsen ez másképpen és szedi is a lábát, hogy minél hamarabb áthaladjon a húzósabb környékeken.*
*Amint megébred az első napsugarakra, már ki is pattannak a szemei. Tegnap este már összepakolt, így csak magára ölti az utazóruháját és a hátára veszi a zsákot, amivel ide is érkezett, bár több emlék és arany van benne, mint, amennyi idefelé nyomta a vállát. ~Már nem volt hiába ez az idő sem.~ Eztán kisétál a vendégtérbe és leadja a szobakulcsát, annak, aki éppen a pultban tevékenykedik és egy rövidke búcsú után, nagy levegőt véve kisétál a Sellőház ajtaján. Még visszanéz az ajtóból, hogy elraktározza magában azokat a főleg kellemes emlékeket és élményeket, amelyek itt megtörténtek vele, talán még visszajön egyszer. ~Remélem, minden összejön és csak látogatóba. ~ Mert bizony a női önérzete talán nem engedné, hogy ha befuccsol a mondani elképzelése, hogy ide visszakönyörögje magát, bár a főnökasszony biztosította róla, hogy itt mindig lesz munka a számára. Hiszen mindenki arra vágyik, hogy minden az elképzelései szerint történjen, de a sors jó szerivel ezeket az előre megálmodott dolgokat sajátosan átírja. Csupán az a kérdés, hogy tud-e majd megfelelően alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A kikötőben mindig csak fényes nappal járt az utcákon, ezúttal sincsen ez másképpen és szedi is a lábát, hogy minél hamarabb áthaladjon a húzósabb környékeken.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:18:34
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:18:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a pulthoz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Parcy végez Myrnél, de az estének még koránt sincs vége. Eleget volt egyedül, ismerős arcok kedves társaságára vágyik, olyanokéra, akiket szeret és akik szeretik őt - legalábbis az elf ezt gondolja róluk. Előtte azonban megfürdik. Kiszemel magának egy csinos kis dézsát, visz váltóruhát, mindent, ami szükséges, igyekszik kiszűrni a kéjéhes hangokat, miközben lassan vetkőzni kezd. Minden félelme most abban tetőzik ki, nehogy rányissanak, nem szereti, akkor mindig a füle hegyéig pirul hófehér bőre. Lassan kioldja az inget, leveti azt, nyurga, nem túl izmos, edzett alkata felszínre kerül, ahogyan a földre a ruhadarab is. aztán jöhetnek a lábbelik, a zokni, s végül a nadrág. Furcsa, hideg érzés fogja el, de a forró fürdő majd javít ezen. Nem tudja, egyáltalán a személyzet használhatja e a Fürdőházat, de most nem sokat gondolkozik ezen. Mélyen belemerül a finom, gőzölgő vízbe, hagyja, hogy fáradt teste elernyedjen és feltöltődjön benne. Gondolatai csaponganak közben, mindenfélén, amit említeni sem érdemes. Utána kiszáll, lassan hagyja el a dézsát, nehezen válik meg a melengető élménytől, majd megtörülközik, s egy pillanatra visszasiet a szobájába, most már a koszos ruhákat a szennyeshez lerakva. Aztán újra a Sellőbe ingázik az elf, ha valaki megtekinti a tiszta ruhában, vizes hajjal, nem válaszol, legfeljebb kedvesen bólint. A pulthoz igyekszik, hátha talál ott valakit, esetleg valamit, mondjuk egy elvégzendő feladatot, ismerőst, akivel elütheti egy kicsit az időt, helyrehozni ezt az értelmetlen érzést magában, ami maradt a gnómmal való közös munka nyomán. Hibázott ő is, efelől semmi kétség, de azért mégsem vallja be, azonnal. Reménykedik benne, hátha nem így kell eltöltenie, vagy nem vele kell letöltenie idejét a Boszorkánykonyhánál. A minőség fontosabb a mennyiségnél a hosszúéletűnek, de lehet, a lány ezt másképpen gondolja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Parcy végez Myrnél, de az estének még koránt sincs vége. Eleget volt egyedül, ismerős arcok kedves társaságára vágyik, olyanokéra, akiket szeret és akik szeretik őt - legalábbis az elf ezt gondolja róluk. Előtte azonban megfürdik. Kiszemel magának egy csinos kis dézsát, visz váltóruhát, mindent, ami szükséges, igyekszik kiszűrni a kéjéhes hangokat, miközben lassan vetkőzni kezd. Minden félelme most abban tetőzik ki, nehogy rányissanak, nem szereti, akkor mindig a füle hegyéig pirul hófehér bőre. Lassan kioldja az inget, leveti azt, nyurga, nem túl izmos, edzett alkata felszínre kerül, ahogyan a földre a ruhadarab is. aztán jöhetnek a lábbelik, a zokni, s végül a nadrág. Furcsa, hideg érzés fogja el, de a forró fürdő majd javít ezen. Nem tudja, egyáltalán a személyzet használhatja e a Fürdőházat, de most nem sokat gondolkozik ezen. Mélyen belemerül a finom, gőzölgő vízbe, hagyja, hogy fáradt teste elernyedjen és feltöltődjön benne. Gondolatai csaponganak közben, mindenfélén, amit említeni sem érdemes. Utána kiszáll, lassan hagyja el a dézsát, nehezen válik meg a melengető élménytől, majd megtörülközik, s egy pillanatra visszasiet a szobájába, most már a koszos ruhákat a szennyeshez lerakva. Aztán újra a Sellőbe ingázik az elf, ha valaki megtekinti a tiszta ruhában, vizes hajjal, nem válaszol, legfeljebb kedvesen bólint. A pulthoz igyekszik, hátha talál ott valakit, esetleg valamit, mondjuk egy elvégzendő feladatot, ismerőst, akivel elütheti egy kicsit az időt, helyrehozni ezt az értelmetlen érzést magában, ami maradt a gnómmal való közös munka nyomán. Hibázott ő is, efelől semmi kétség, de azért mégsem vallja be, azonnal. Reménykedik benne, hátha nem így kell eltöltenie, vagy nem vele kell letöltenie idejét a Boszorkánykonyhánál. A minőség fontosabb a mennyiségnél a hosszúéletűnek, de lehet, a lány ezt másképpen gondolja.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:12:44
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:12:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája//
*Nem volna nagydolog, ha megemlíti. De szabályszerűen szóhoz sem tudott jutni, mikor belépett. A zajok, a fények és a füstölő egyszerre zavarta meg, és… Lehet igazán ettől fájdult meg a feje.*
- Nem lett volna az, ha tudom. *jegyzi meg halkan. A kérdésre csak hümmög, szemét ismét behunyja, a pihenésre is csak hümmög.*
- Igen való igaz, szebb, mint a Pegazus, de mégiscsak annak kell lennie nem? *mondja magától értetődőnek, hogy ide vissza kell jönnie a vendégeknek, ahhoz pedig luxus kell. Ezt logikusnak találja. Az hogy mire van szüksége, abban kivételesen egyetért.*
- Holnapra jobban leszek, csak nem tudtam rendesen kipihenni. Mert tegnap este a szabad ég alatt, nem túl kényelmes, és valami fa gyökere is egész este nyomta a hátam. *mondja, bár nem feltétlen akarta ezt elárulni, de már valahogy kibukott belőle.*
- Támogatom, ha én nem tudok aludni, akkor attól még te igen. *ezután a bocsánat kérésre teljesen elkedvtelenedik, hogy ennyire kedves lenne Rhulelal állandóan? Hogy hozzá kellett szoknia. Nagy levegőt vesz, és úgy dönt, ezen változtat. ~A következő nagy okos beszólásáig.~ elhessegeti, majd inkább Rhulera pillantva ráébred, hogy fájdalmában valami kiment a fejéből. Erre egyből fel is ül, amit rögtön megbán. Hunyorog, míg elmúlik az erősebb fájdalom, aztán már nem foglalkozik vele.*
- Mesélj csak mi volt? Ki is ment a fejemből. Milyen a lány? Mit mondott? *Érkeznek a kérdések, mintha semmi baja sem lenne. Nem is fekszik vissza, csak ül és figyeli Rhulet. Úgy is jön majd az elf a többivel, hoznak sok mindent annyira felesleges kényelembe helyeznie magát még.*
//Meira szobája//
*Nem volna nagydolog, ha megemlíti. De szabályszerűen szóhoz sem tudott jutni, mikor belépett. A zajok, a fények és a füstölő egyszerre zavarta meg, és… Lehet igazán ettől fájdult meg a feje.*
- Nem lett volna az, ha tudom. *jegyzi meg halkan. A kérdésre csak hümmög, szemét ismét behunyja, a pihenésre is csak hümmög.*
- Igen való igaz, szebb, mint a Pegazus, de mégiscsak annak kell lennie nem? *mondja magától értetődőnek, hogy ide vissza kell jönnie a vendégeknek, ahhoz pedig luxus kell. Ezt logikusnak találja. Az hogy mire van szüksége, abban kivételesen egyetért.*
- Holnapra jobban leszek, csak nem tudtam rendesen kipihenni. Mert tegnap este a szabad ég alatt, nem túl kényelmes, és valami fa gyökere is egész este nyomta a hátam. *mondja, bár nem feltétlen akarta ezt elárulni, de már valahogy kibukott belőle.*
- Támogatom, ha én nem tudok aludni, akkor attól még te igen. *ezután a bocsánat kérésre teljesen elkedvtelenedik, hogy ennyire kedves lenne Rhulelal állandóan? Hogy hozzá kellett szoknia. Nagy levegőt vesz, és úgy dönt, ezen változtat. ~A következő nagy okos beszólásáig.~ elhessegeti, majd inkább Rhulera pillantva ráébred, hogy fájdalmában valami kiment a fejéből. Erre egyből fel is ül, amit rögtön megbán. Hunyorog, míg elmúlik az erősebb fájdalom, aztán már nem foglalkozik vele.*
- Mesélj csak mi volt? Ki is ment a fejemből. Milyen a lány? Mit mondott? *Érkeznek a kérdések, mintha semmi baja sem lenne. Nem is fekszik vissza, csak ül és figyeli Rhulet. Úgy is jön majd az elf a többivel, hoznak sok mindent annyira felesleges kényelembe helyeznie magát még.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242