Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-18 10:30:20
Üzenet elküldve: 2025-11-18 10:30:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Inggallérját felhajtva, nyakát behúzva próbál védekezni a ködölő esővel szemben, de ez utóbbi áll nyerésre. Persze nincs túl nagy baja sem az esővel, sem azzal, ha ruhái átnedvesednek -a tengeren ez amúgy is napjában többször is előfordul-, most mégis jobban elviselné, ha a nyílt víz felől beúszó felhők megtartották volna maguknak terhüket.
A Sellőház felé közeledve, hogy gondolatait elterelje, magában azzal üti el az időt, hogy számba veszi hogy hányszor járt már itt, s mi mindenben volt része. Mert természetesen nem csak a forró vízzel teli dézsák miatt járt itt korábban. Hibáztatható ezért? Aligha. Újdonat, egyelőre-alig-ismert társának tudtára azért nem hozná a részleteket, de úgy sejti hogy erre annak aligha van szüksége ahhoz, hogy magától is kitalálja a részleteket. Hogy azok mennyire állnának közel a valósághoz..? Nos, ezt ki-ki fantáziájára marad.
Megakad a szeme a kókányolt ablakon, ami skorbutfekélyként csúfítja a Sellőház amúgy szépnek mondható épületét, de Dayaneer hümmentését elégnek érzi, nem teszi hozzá sajátját is. Mindenesetre megjegyzi magának a dolgot, és talán ezért is válik tekintete élénkebbé – kíváncsi, hogy mit vehet még észre, ami az elmúlt napok szemlátomást nem túl kegyes kézlenyomatát viseli magán.
A Sellőházba lépve a benti meleg, illatrengeteg és hangok szinte megütik a kinti idő után. Ujjaival rendezi hátra átázott tincseit, majd ugyanazzal a mozdulattal hajtja vissza gallérját, míg a wegtoreni nyomában halad. Nem túlzott udvariaskodásól engedi előre a nőt, és kivételesen nem is csak azért, hogy olykor tekintetét megpihentesse a jobbra-balra csapódó kabátszárny által sejtetett derékon; de azért, mert Dayaneer az, aki konkrét céllal érkezett, s így ő az kettejük közül, aki tudja, hogy kit-mit keres.*
- Gondolod? *-sandít maga is újra, immár belülről a láthatóan nemrég betört és sebtiben betáblázott ablak felé.-* Szép, de valószínűleg rövid. Errefelé nem nagyon támogatják a hiriget. Hogy' is..? Ez nem a Rumos, ugye.
*Egy pillanatig a nőre hunyorint, majd követi annak tekintetét a pillangó irányába egy gyors felmérő pillantásra, majd még épp elcsípi azt, ahogy wegtoreni társa ajkába harap.*
- Miért? Szeretnéd, ha becsatlakoznék? *-kérdését teljesen tárgyilagos hangon teszi fel, mintha komoly megfontolást igénylő dolgot beszélnének épp meg, épp csak a szájsarkában meg-megrebbenő mosolyárnyék az, ami elárulja őt. Figyelme továbbsiklik Dayaneer arcáról annak kérdését követően, és maga is rászán egy mély légvételnyi időt, hogy megszemlélje a férfit. Többet nem. Egy ilyen helyen, mint a Sellőház, a hosszan fenntartott bámulás olykor.. nos.. egész pikáns jelentéssel is bírhat.*
- Nem tudom. *-válaszolja végül egyszerűen, noha lehet, hogy a nő nem is várt igazából választ. Fejével alig láthatóan az ablak felé int.-* De fogadnék rá, hogy van összefüggés.
*Inggallérját felhajtva, nyakát behúzva próbál védekezni a ködölő esővel szemben, de ez utóbbi áll nyerésre. Persze nincs túl nagy baja sem az esővel, sem azzal, ha ruhái átnedvesednek -a tengeren ez amúgy is napjában többször is előfordul-, most mégis jobban elviselné, ha a nyílt víz felől beúszó felhők megtartották volna maguknak terhüket.
A Sellőház felé közeledve, hogy gondolatait elterelje, magában azzal üti el az időt, hogy számba veszi hogy hányszor járt már itt, s mi mindenben volt része. Mert természetesen nem csak a forró vízzel teli dézsák miatt járt itt korábban. Hibáztatható ezért? Aligha. Újdonat, egyelőre-alig-ismert társának tudtára azért nem hozná a részleteket, de úgy sejti hogy erre annak aligha van szüksége ahhoz, hogy magától is kitalálja a részleteket. Hogy azok mennyire állnának közel a valósághoz..? Nos, ezt ki-ki fantáziájára marad.
Megakad a szeme a kókányolt ablakon, ami skorbutfekélyként csúfítja a Sellőház amúgy szépnek mondható épületét, de Dayaneer hümmentését elégnek érzi, nem teszi hozzá sajátját is. Mindenesetre megjegyzi magának a dolgot, és talán ezért is válik tekintete élénkebbé – kíváncsi, hogy mit vehet még észre, ami az elmúlt napok szemlátomást nem túl kegyes kézlenyomatát viseli magán.
A Sellőházba lépve a benti meleg, illatrengeteg és hangok szinte megütik a kinti idő után. Ujjaival rendezi hátra átázott tincseit, majd ugyanazzal a mozdulattal hajtja vissza gallérját, míg a wegtoreni nyomában halad. Nem túlzott udvariaskodásól engedi előre a nőt, és kivételesen nem is csak azért, hogy olykor tekintetét megpihentesse a jobbra-balra csapódó kabátszárny által sejtetett derékon; de azért, mert Dayaneer az, aki konkrét céllal érkezett, s így ő az kettejük közül, aki tudja, hogy kit-mit keres.*
- Gondolod? *-sandít maga is újra, immár belülről a láthatóan nemrég betört és sebtiben betáblázott ablak felé.-* Szép, de valószínűleg rövid. Errefelé nem nagyon támogatják a hiriget. Hogy' is..? Ez nem a Rumos, ugye.
*Egy pillanatig a nőre hunyorint, majd követi annak tekintetét a pillangó irányába egy gyors felmérő pillantásra, majd még épp elcsípi azt, ahogy wegtoreni társa ajkába harap.*
- Miért? Szeretnéd, ha becsatlakoznék? *-kérdését teljesen tárgyilagos hangon teszi fel, mintha komoly megfontolást igénylő dolgot beszélnének épp meg, épp csak a szájsarkában meg-megrebbenő mosolyárnyék az, ami elárulja őt. Figyelme továbbsiklik Dayaneer arcáról annak kérdését követően, és maga is rászán egy mély légvételnyi időt, hogy megszemlélje a férfit. Többet nem. Egy ilyen helyen, mint a Sellőház, a hosszan fenntartott bámulás olykor.. nos.. egész pikáns jelentéssel is bírhat.*
- Nem tudom. *-válaszolja végül egyszerűen, noha lehet, hogy a nő nem is várt igazából választ. Fejével alig láthatóan az ablak felé int.-* De fogadnék rá, hogy van összefüggés.
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:09:12
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:09:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Bár kénytelen egyetérteni Niallal abban a megállapításában, hogy a Sellőház kiváló fürdővel rendelkezik, maga még csupán ezen egyszerű indokból kifolyólag sohasem tett látogatást a bordélyba. A többi kikötői ivóhoz mérten nívós egy hely, de eddig leginkább üzleti érdekek vezérelték ide korábban, s most emlékeiben nem is lel olyan alkalmat, amikor rendeltetésszerű célja miatt kereste volna fel az intézményt. Hiába, legyen bármilyen patinás lebuj is a Sellőház, a Teraszokhoz szokott szem nem látja többnek középszerű kuplerájnál.
Némi taknyos időben tett kurta séta után az épület előtt megtorpanva, felvont szemöldökkel szemléli az ideiglenesen toldozott ablakot, s elgondolkodva hümment. Nem jellemző errefelé az ilyen heves csetepaté, de esett már ilyen a történelemben.
Mindenesetre jól esik most maga mögött hagyni a hűvös időt és belépni a cirádás faajtón. Összetalálkozik pillantása a bejáratnál álló őrével egy rövid, csendes köszönésre, de hamar halad is tovább egy futó bizalmas mosolyt villantva még a nagydarab férfi felé. Maga mögé sandít néha, figyeli, hogy Niall a nyomában van-e még, ha esetleg lemaradt volna, kegyesen bevárja.
A földszinti terembe érve a hűvös utcai eső illata elillan, s máris a bódító, fűszeres dohány, nyugatias parfüm és a szesz aromáinak keveréke tölti meg a tüdejét. A halk zene érzéki ritmusával szinte összefonódik a lenge öltözetű leányok kelméinek ütemes suhogása. Meg kell hagyni, nyomokban egészen jól idézi Wegtoren hangulatát, főleg, ha az embert olyannyira kínozza a honvágy, mint a kreolt.
A bársonyszékek és lakkozott asztalok között tekintete gyorsan végigpásztázza a vendégeket ismerős arc után kutatva, de egyelőre nem akad meg pillantása senkin. A pultnál álldogálva azonban kivesz a közeli pillangók sutyorgásából néhány szófoszlányt, amiből arra következtet, történt valami szokatlan nemrégiben.*
- Úgy sejtem lemaradtunk valamiről. *pillant Niallra, kissé hangját lehalkítva, majd közben megszabadul tengerészkabátjától, s rendezi kissé átnedvesedett fürtjeit.* - Pedig az ablakból ítélve szép kis műsor lehetett.
*Meg kell hagyni igazán szemrevaló hölgyemények járkálnak körülöttük, s egynéhányat szégyenérzet nélkül meg is néz magának.*
- Biztos, hogy csak fürdőzni akarsz? *kérdezi miközben épp összepillant az egyik fekete hajú pillangócskával, s egy elmélázó ajakharapás árulkodik tovaszaladó kéjes képzelgéseiről. Igaz, épp csak egy pillanat, hamarosan tekintete követi az elszállingózó leány csípőjét, kissé hátrébb pedig meg is akadnak zöldjei egy férfin.*
- Na azt meg vajon mi lelhette?
*Bár kénytelen egyetérteni Niallal abban a megállapításában, hogy a Sellőház kiváló fürdővel rendelkezik, maga még csupán ezen egyszerű indokból kifolyólag sohasem tett látogatást a bordélyba. A többi kikötői ivóhoz mérten nívós egy hely, de eddig leginkább üzleti érdekek vezérelték ide korábban, s most emlékeiben nem is lel olyan alkalmat, amikor rendeltetésszerű célja miatt kereste volna fel az intézményt. Hiába, legyen bármilyen patinás lebuj is a Sellőház, a Teraszokhoz szokott szem nem látja többnek középszerű kuplerájnál.
Némi taknyos időben tett kurta séta után az épület előtt megtorpanva, felvont szemöldökkel szemléli az ideiglenesen toldozott ablakot, s elgondolkodva hümment. Nem jellemző errefelé az ilyen heves csetepaté, de esett már ilyen a történelemben.
Mindenesetre jól esik most maga mögött hagyni a hűvös időt és belépni a cirádás faajtón. Összetalálkozik pillantása a bejáratnál álló őrével egy rövid, csendes köszönésre, de hamar halad is tovább egy futó bizalmas mosolyt villantva még a nagydarab férfi felé. Maga mögé sandít néha, figyeli, hogy Niall a nyomában van-e még, ha esetleg lemaradt volna, kegyesen bevárja.
A földszinti terembe érve a hűvös utcai eső illata elillan, s máris a bódító, fűszeres dohány, nyugatias parfüm és a szesz aromáinak keveréke tölti meg a tüdejét. A halk zene érzéki ritmusával szinte összefonódik a lenge öltözetű leányok kelméinek ütemes suhogása. Meg kell hagyni, nyomokban egészen jól idézi Wegtoren hangulatát, főleg, ha az embert olyannyira kínozza a honvágy, mint a kreolt.
A bársonyszékek és lakkozott asztalok között tekintete gyorsan végigpásztázza a vendégeket ismerős arc után kutatva, de egyelőre nem akad meg pillantása senkin. A pultnál álldogálva azonban kivesz a közeli pillangók sutyorgásából néhány szófoszlányt, amiből arra következtet, történt valami szokatlan nemrégiben.*
- Úgy sejtem lemaradtunk valamiről. *pillant Niallra, kissé hangját lehalkítva, majd közben megszabadul tengerészkabátjától, s rendezi kissé átnedvesedett fürtjeit.* - Pedig az ablakból ítélve szép kis műsor lehetett.
*Meg kell hagyni igazán szemrevaló hölgyemények járkálnak körülöttük, s egynéhányat szégyenérzet nélkül meg is néz magának.*
- Biztos, hogy csak fürdőzni akarsz? *kérdezi miközben épp összepillant az egyik fekete hajú pillangócskával, s egy elmélázó ajakharapás árulkodik tovaszaladó kéjes képzelgéseiről. Igaz, épp csak egy pillanat, hamarosan tekintete követi az elszállingózó leány csípőjét, kissé hátrébb pedig meg is akadnak zöldjei egy férfin.*
- Na azt meg vajon mi lelhette?
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-10 09:50:30
Üzenet elküldve: 2025-11-10 09:50:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Telihold van. Farkasvonyítás hangját kapja fel a csípős esti szél és süvít végig sárveretes kalyibák és vályogházak között és megcibál néhányat a száradásra kint felejtett ruhákból. Az egyik ház ajtajában egy gyermek játszik a fabábújával és a labdájával. Belülről gyertyafény, lepény illat. A vacsora kész. Anya hangja hallatszik, mire fel is pattan gyermek. Óvatlan mozdulat. Kezéből a labda kicsúszik, lepattan lábára és kigurul az utcára.
Dearthan fáradt léptékkel, szinte cammogva botorkál a kanyargós kis utcácskában. Egyszerű, olcsó nyergét bal vállára feldobva, kalapácsát jobb kezében tartva, gondolataiban elmerülve sétál. A kiskölyök labdája csizmájának gurul. Megáll, de néhány másodpercre fel sem eszmél. Kisvártatva felnéz és tekintete rátalál a kisfiúra, aki otthonától egy lépésnyi távolságra merészkedett ki a koraestébe. Dearthan lehajol és kissé ügyetlenül, de sikerül jobb kezének hüvelykujjával befognia a labdát és elindul a gyerek felé. Amaz ugyanebben a pillanatban inkább tesz egy-két lépést hátrafelé. Dearthan könnyed mosollyal próbálkozik, biccent is a fiú felé. Szája szóra nyílik, szeretné biztatni a gyermeket, de hosszú ideje utazik és nem szólalt meg. Az út pora reszeli a torkát, a szó bennakad, s felszakadva köszörülő krákogás. A barátságos gesztus gyanakvó ellenszenvbe fordul, a fiú megfordul és inkább besiet a házba. Dearthan egy pillanatra megáll. Megrázza fejét és a bejárati ajtó előtti lépcsőnél leteszi a labdát, majd folytatja útját a Sellőház felé.
Ahogy közeledik a fogadóhoz, a házak ritkulnak, az éhség nő, az eső elered. Már olyan közel jár, hogy érzi a konyha szagát és hallani véli a fogadó zaját.*
~ Jó lenne ragút vacsorázni. ~
*Gondolja, de hamar ráeszmél arra nem lesz pénze. Jó lesz a híg leves is. Erősödik az eső, meg kell nyújtania a lépteit, ha nem akar bőrig ázni, mire beér. Egyre hívogatóbb a taverna hangja. Nevetést is hall. Meg ritmusos kopogást.
Az épület sarkánál jár, mikorra az eső ellen a nyerget szinte a feje fölé kell tartania. Reméli a fogadóssal tud pár jó szót váltani. Talán hall tőle érdekes pletykát. Gondolataiból a mögé érő hangos kopogás miatt réved fel. Megfordul, izmait megfeszíti. Egy sötétruhás, köpenyes lovas fékezi léptetésre a lovát. Dearthan lassú léptekkel hátrál a Sellő bejárata felé, ami már csak pár lépésre van, s közben tekintetével a lovas kezét keresi, hogy felkészülhessen, ha az fegyvert ránt.*
- Azt hitted búcsú nélkül elengedünk…? - *Szólal meg a lovas, s bár arcát rongy fedte, Dearthan úgy képzelte szája gúnyos vigyorra húzódik.
A Sellő bejárata mellett strázsáló őr figyelmét sem kerüli a történés, s már indul, hogy a közbelépjen és a fogadó területén kívülre dobja a párost, mielőtt a helyzet kulminálna.
Dearthannak is hasonló elképzelése van. Jobb kezében a kalapács nyelét díszítő színtelen ékkövet borvörös tompa ragyogás önti el és hirtelen ötlettől vezérelve a lovas feje felé lendíti fegyverét. Noha a mozdulat kivitelezése esetlen, a fekete köpönyeges lovas tán riadalomból, tán lova életének megóvása érdekében félrerántja a kantárt, s húzza, fordítja a lovat a kalapács elől, mely ettől függetlenül messze elkerüli az állat fejét. Talán a cselnek, talán a lovas rossz technikájának köszönhetően, de kaviccsal borított ösvényen rosszul mozduló ló megriad. Előbb ágaskodva curikkol, majd a rosszul ülő lovas miatt nyihogva bakol. Dearthannak lélegzetvételnyi ideje sem marad, a rúgás eltalálja és hátrapenderíti, egyenest keresztül a Sellő egyik ablakán. Ha a rúgást valamelyest nem tompítja a vállára vetett nyereg, abban a pillanatban kimúlik. Bezuhan a fogadó mit sem sejtő főtermébe és vendégei közé, egyenesen egy asztalra. Függöny, étkészlet, boroskancsó, patinás gyertatartó, köpőcsésze – kár érte vagy sem – mindent tarol, miközben feje hátranyekken, koponyája koppan és legördül a padlóra. Odalent másodpercekig mozdulatlanul fekszik, majd tüdejéből felszakadó sípoló hang kíséretében kissé oldalra gördül és véres hányadékot terít maga mellé majd eszméletét vesztve visszazuhan a padlóra.*
Dearthan fáradt léptékkel, szinte cammogva botorkál a kanyargós kis utcácskában. Egyszerű, olcsó nyergét bal vállára feldobva, kalapácsát jobb kezében tartva, gondolataiban elmerülve sétál. A kiskölyök labdája csizmájának gurul. Megáll, de néhány másodpercre fel sem eszmél. Kisvártatva felnéz és tekintete rátalál a kisfiúra, aki otthonától egy lépésnyi távolságra merészkedett ki a koraestébe. Dearthan lehajol és kissé ügyetlenül, de sikerül jobb kezének hüvelykujjával befognia a labdát és elindul a gyerek felé. Amaz ugyanebben a pillanatban inkább tesz egy-két lépést hátrafelé. Dearthan könnyed mosollyal próbálkozik, biccent is a fiú felé. Szája szóra nyílik, szeretné biztatni a gyermeket, de hosszú ideje utazik és nem szólalt meg. Az út pora reszeli a torkát, a szó bennakad, s felszakadva köszörülő krákogás. A barátságos gesztus gyanakvó ellenszenvbe fordul, a fiú megfordul és inkább besiet a házba. Dearthan egy pillanatra megáll. Megrázza fejét és a bejárati ajtó előtti lépcsőnél leteszi a labdát, majd folytatja útját a Sellőház felé.
Ahogy közeledik a fogadóhoz, a házak ritkulnak, az éhség nő, az eső elered. Már olyan közel jár, hogy érzi a konyha szagát és hallani véli a fogadó zaját.*
~ Jó lenne ragút vacsorázni. ~
*Gondolja, de hamar ráeszmél arra nem lesz pénze. Jó lesz a híg leves is. Erősödik az eső, meg kell nyújtania a lépteit, ha nem akar bőrig ázni, mire beér. Egyre hívogatóbb a taverna hangja. Nevetést is hall. Meg ritmusos kopogást.
Az épület sarkánál jár, mikorra az eső ellen a nyerget szinte a feje fölé kell tartania. Reméli a fogadóssal tud pár jó szót váltani. Talán hall tőle érdekes pletykát. Gondolataiból a mögé érő hangos kopogás miatt réved fel. Megfordul, izmait megfeszíti. Egy sötétruhás, köpenyes lovas fékezi léptetésre a lovát. Dearthan lassú léptekkel hátrál a Sellő bejárata felé, ami már csak pár lépésre van, s közben tekintetével a lovas kezét keresi, hogy felkészülhessen, ha az fegyvert ránt.*
- Azt hitted búcsú nélkül elengedünk…? - *Szólal meg a lovas, s bár arcát rongy fedte, Dearthan úgy képzelte szája gúnyos vigyorra húzódik.
A Sellő bejárata mellett strázsáló őr figyelmét sem kerüli a történés, s már indul, hogy a közbelépjen és a fogadó területén kívülre dobja a párost, mielőtt a helyzet kulminálna.
Dearthannak is hasonló elképzelése van. Jobb kezében a kalapács nyelét díszítő színtelen ékkövet borvörös tompa ragyogás önti el és hirtelen ötlettől vezérelve a lovas feje felé lendíti fegyverét. Noha a mozdulat kivitelezése esetlen, a fekete köpönyeges lovas tán riadalomból, tán lova életének megóvása érdekében félrerántja a kantárt, s húzza, fordítja a lovat a kalapács elől, mely ettől függetlenül messze elkerüli az állat fejét. Talán a cselnek, talán a lovas rossz technikájának köszönhetően, de kaviccsal borított ösvényen rosszul mozduló ló megriad. Előbb ágaskodva curikkol, majd a rosszul ülő lovas miatt nyihogva bakol. Dearthannak lélegzetvételnyi ideje sem marad, a rúgás eltalálja és hátrapenderíti, egyenest keresztül a Sellő egyik ablakán. Ha a rúgást valamelyest nem tompítja a vállára vetett nyereg, abban a pillanatban kimúlik. Bezuhan a fogadó mit sem sejtő főtermébe és vendégei közé, egyenesen egy asztalra. Függöny, étkészlet, boroskancsó, patinás gyertatartó, köpőcsésze – kár érte vagy sem – mindent tarol, miközben feje hátranyekken, koponyája koppan és legördül a padlóra. Odalent másodpercekig mozdulatlanul fekszik, majd tüdejéből felszakadó sípoló hang kíséretében kissé oldalra gördül és véres hányadékot terít maga mellé majd eszméletét vesztve visszazuhan a padlóra.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:14:22
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:14:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Éppen két formás kiscsaj csücsül az ölében, mikor szeme sarkából észreveszi, hogy testvére felpattan, majd össze is zuhan. A két csirkét teljesen figyelmen kívül hagyja ugrik fel, és kezdi el rázni testvére testét.*
- Norwon, mi van? Baszd meg, mi van?
*Lehet csak sokat ivott? Nem, lehetetlen, hiszen pár perccel ezelőtt olyan jól elvoltak még. Ahogy Norwon, tudtán kívül már élettelen testét próbálja ébresztgetni érzi, hogy szája jobb sarkára mintha súlyt kötöttek volna.*
- Nauvan, eabreadj feal!
*~ Mi a faszért van olyan hangom, mintha nem lenne nyelvem?
~ Nekem, nyelvem? Ki az a nekem? Ki vagyok én egyáltalán? Jaa!*
- Leywulfnak szegütése van! *Szélütés.* - Hívjatok egy leycsert!
*Aztán kidől, rá a testvére élettelen testére. A testvérek együtt jöttek a világra és együtt is távoznak onnét.*
- Norwon, mi van? Baszd meg, mi van?
*Lehet csak sokat ivott? Nem, lehetetlen, hiszen pár perccel ezelőtt olyan jól elvoltak még. Ahogy Norwon, tudtán kívül már élettelen testét próbálja ébresztgetni érzi, hogy szája jobb sarkára mintha súlyt kötöttek volna.*
- Nauvan, eabreadj feal!
*~ Mi a faszért van olyan hangom, mintha nem lenne nyelvem?
~ Nekem, nyelvem? Ki az a nekem? Ki vagyok én egyáltalán? Jaa!*
- Leywulfnak szegütése van! *Szélütés.* - Hívjatok egy leycsert!
*Aztán kidől, rá a testvére élettelen testére. A testvérek együtt jöttek a világra és együtt is távoznak onnét.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-09-16 20:27:19
Üzenet elküldve: 2025-09-16 20:27:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Ahogy ott ül az asztalnál, bizseregni kezd a jobb karja. Először nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, tovább ül mozdulatlanul és szótlanul. Aztán arra lesz figyelmes, hogy zúgni kezd a füle, ráadásul egyre hangosabban. Ez már kezdi idegesíteni. Épp úgy dönt, hogy feláll és szív egy kis friss levegőt, de ahogy felállna, hirtelen fájdalom nyilal a szívébe. Arra sincs ideje, hogy annyit mondjon "Áu", s holtan esik össze a Sellőház egyik mocskos asztalánál. Hogy megmérgezték vagy spontán szívroham végzett vele, azt nem tudja, és már nem is fogja megtudni hacsak nem az alvilág őrétől vagy magától Sa'Terethttől. *
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-14 18:44:44
Üzenet elküldve: 2025-07-14 18:44:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*A szoba csendes, csak a mosdótálba csepegő víz és Merv távolodó lépései törik meg az ébredés utáni pillanatokat. Zzul oldalra fordulva figyeli Merv hátát. Ahogy az megmosakszik és kisvártatva válaszol. Az a válasz érkezik, amitől a legjobban tartott, mégis erre számított. Az a száj, amely tegnap éjjel, még forrón csókolta, most rideg szavakkal rántja vissza a valóságba. A test, amely még az éjjel forrón simult hozzá, most hűvös sietséggel távozik. Egyedül marad a szobában.
Ujjait végigvezeti az ágynemű gyűrődésein, ahol még ott a másik melege. Merv szavai ott visszhangoznak továbbra is a fülében.
~Elfelejteni?~
A gondolat keserű mosolyt csal az ork arcára, de nem neheztel. Pont erre számított. Talán remélte, hogy más lesz. De ha Merv így akarja, hát legyen. Legalábbis egyelőre.
Ami éjszaka egyszerű volt és ösztönös, az reggel már bonyolult és fájdalmas. De Zzul nem az a fajta, aki könyörög vagy szégyenkezik. Mélyet sóhajt, majd lassan felül. Megdörzsöli arcát, vállát megropogtatja, mint aki egy csata után próbál talpra állni. Komótosan öltözik fel. Külső nyugalma belső csalódottságát leplezi. Mikor végzett a mosakodással és felöltözött az ajtóhoz lép, egy pillanatra megáll, majd ő is kilép a szobából. Komótosan veszi lefelé a lépcsőfokokat. A szoba kulcsa koppan a pulton és Zzul is távozik.*
*A szoba csendes, csak a mosdótálba csepegő víz és Merv távolodó lépései törik meg az ébredés utáni pillanatokat. Zzul oldalra fordulva figyeli Merv hátát. Ahogy az megmosakszik és kisvártatva válaszol. Az a válasz érkezik, amitől a legjobban tartott, mégis erre számított. Az a száj, amely tegnap éjjel, még forrón csókolta, most rideg szavakkal rántja vissza a valóságba. A test, amely még az éjjel forrón simult hozzá, most hűvös sietséggel távozik. Egyedül marad a szobában.
Ujjait végigvezeti az ágynemű gyűrődésein, ahol még ott a másik melege. Merv szavai ott visszhangoznak továbbra is a fülében.
~Elfelejteni?~
A gondolat keserű mosolyt csal az ork arcára, de nem neheztel. Pont erre számított. Talán remélte, hogy más lesz. De ha Merv így akarja, hát legyen. Legalábbis egyelőre.
Ami éjszaka egyszerű volt és ösztönös, az reggel már bonyolult és fájdalmas. De Zzul nem az a fajta, aki könyörög vagy szégyenkezik. Mélyet sóhajt, majd lassan felül. Megdörzsöli arcát, vállát megropogtatja, mint aki egy csata után próbál talpra állni. Komótosan öltözik fel. Külső nyugalma belső csalódottságát leplezi. Mikor végzett a mosakodással és felöltözött az ajtóhoz lép, egy pillanatra megáll, majd ő is kilép a szobából. Komótosan veszi lefelé a lépcsőfokokat. A szoba kulcsa koppan a pulton és Zzul is távozik.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-14 17:09:30
Üzenet elküldve: 2025-07-14 17:09:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Hátán fekszik, mikor az ork felé fordul. Ránéz, de ahogy tekintetük találkozik rögtön a másik irányba fordul. Az érintésre kellemes bizsergés fut végig a testén. Hamar felül az ágyban, egy jókora fejfájással és az izomlázból való fájdalommal. A dohánynak nem maradt hatása, de az a kevés alkohol nyomot hagyott. Fekve nem érezte ezt. A mosdó asztalhoz megy, nehéz léptekkel és fájó fejjel. A hideg vízzel alaposan megmossa az arcát, hogy felébressze magát. Egy ideig a mosdó tál felett tenyerel, csukott szemmel, hallgatva ahogy a vízcseppek lecsorognak arcáról. A tegnap éjszaka emlékei halványa derengenek, de ha arra akar emlékezni, hogy az orkkal mit csináltak, azt már nem tudja felidézni. Nagy megkönnyebbüléssel fogadja ezt a tapasztalatot, bár legbelül, valahol a tudata legmélyén bánja, de ezt nem merné bevallani senkinek sem, főleg nem magának. Az ork a kérdés még az ágyban tette fel, de a válasz jó tíz perccel utána érkezik, mikor Merv már végzett a mosakodással.*
-Figyelj, nem tudom mi ütött belém tegnap éjjel. Én...
*Itt elakad. Nem tud semmilyen mentséget felhozni. Lehet nem is akar. De hogy bevallja, hogy élvezte? Mármint amire emlékszik. Azt nem.*
-Mi lenne, ha elfelejtenénk. Jól indult a tegnapi nap és épp a Kikötőbe tartottam, szóval ezzel is megvagyunk.
*Hevesen, de ügyetlenül próbál felöltözni. Egyensúlyérzéke még nem szokott hozzá, ahhoz hogy ébren van.*
-Nem tagadom, hogy az éjszaka jó volt, sőt csodálatos. De ennyi. Most mennem kell.
*Azzal ha az ork nem állítja meg összeszedi a holmijait és kilép a szobából. A pultnál rendel két pohár Forrásvízet, 4 aranyért.
Úgy issza mintha már napok óta nem ivott volna. Pedig ezt csak az esti alkohol okozza. Miután megitta a vizet, kilép a napfénybe.*
*Hátán fekszik, mikor az ork felé fordul. Ránéz, de ahogy tekintetük találkozik rögtön a másik irányba fordul. Az érintésre kellemes bizsergés fut végig a testén. Hamar felül az ágyban, egy jókora fejfájással és az izomlázból való fájdalommal. A dohánynak nem maradt hatása, de az a kevés alkohol nyomot hagyott. Fekve nem érezte ezt. A mosdó asztalhoz megy, nehéz léptekkel és fájó fejjel. A hideg vízzel alaposan megmossa az arcát, hogy felébressze magát. Egy ideig a mosdó tál felett tenyerel, csukott szemmel, hallgatva ahogy a vízcseppek lecsorognak arcáról. A tegnap éjszaka emlékei halványa derengenek, de ha arra akar emlékezni, hogy az orkkal mit csináltak, azt már nem tudja felidézni. Nagy megkönnyebbüléssel fogadja ezt a tapasztalatot, bár legbelül, valahol a tudata legmélyén bánja, de ezt nem merné bevallani senkinek sem, főleg nem magának. Az ork a kérdés még az ágyban tette fel, de a válasz jó tíz perccel utána érkezik, mikor Merv már végzett a mosakodással.*
-Figyelj, nem tudom mi ütött belém tegnap éjjel. Én...
*Itt elakad. Nem tud semmilyen mentséget felhozni. Lehet nem is akar. De hogy bevallja, hogy élvezte? Mármint amire emlékszik. Azt nem.*
-Mi lenne, ha elfelejtenénk. Jól indult a tegnapi nap és épp a Kikötőbe tartottam, szóval ezzel is megvagyunk.
*Hevesen, de ügyetlenül próbál felöltözni. Egyensúlyérzéke még nem szokott hozzá, ahhoz hogy ébren van.*
-Nem tagadom, hogy az éjszaka jó volt, sőt csodálatos. De ennyi. Most mennem kell.
*Azzal ha az ork nem állítja meg összeszedi a holmijait és kilép a szobából. A pultnál rendel két pohár Forrásvízet, 4 aranyért.
Úgy issza mintha már napok óta nem ivott volna. Pedig ezt csak az esti alkohol okozza. Miután megitta a vizet, kilép a napfénybe.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:25:43
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:25:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Reggel van. A napfény már beszűrődik a vastag függöny résein, de a szoba még félhomályban úszik. A levegőben ott lebeg a tegnap esti dohány és alkohol tompa illata, de Zzul számára már csak az az egy dolog létezik, aki ott fekszik mellette. Fél szemmel figyeli Merv ébredését, és azt ahogy a férfi nagyot sóhajt. Talán egy kicsit sajnálja, hogy azok az érintések, azok a csókok csak neki maradtak meg neki, de ez a tudat valahogy különösen meghittebbé teszi az egészet. Reméli, hogy egyszer Merv eltudja majd fogadni a történéseket. Lassan megmozdul. Előbb csak egy kicsit közelebb csúszik, mintha véletlen lenne, aztán karját Merv derekára csúsztatja és halkan, rekedten szólal meg, a férfi fülébe suttogva.*
-Már azt hittem, sose ébredsz fel.
*Hangja meleg és mély, benne van a tegnap este minden lüktetése. Egy kicsit megemelkedik, könyökére támaszkodva néz Merv szemeibe.*
-Maradsz még egy kicsit? Vagy most jön az a rész, hogy úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna?
*Ujjai finoman simítanak végig Merv oldalán. Az érintés lágy és szenvedélyes. Ha a férfi elutasítaná legalább még egyszer hagy érezze a másik bőrét.*
*Reggel van. A napfény már beszűrődik a vastag függöny résein, de a szoba még félhomályban úszik. A levegőben ott lebeg a tegnap esti dohány és alkohol tompa illata, de Zzul számára már csak az az egy dolog létezik, aki ott fekszik mellette. Fél szemmel figyeli Merv ébredését, és azt ahogy a férfi nagyot sóhajt. Talán egy kicsit sajnálja, hogy azok az érintések, azok a csókok csak neki maradtak meg neki, de ez a tudat valahogy különösen meghittebbé teszi az egészet. Reméli, hogy egyszer Merv eltudja majd fogadni a történéseket. Lassan megmozdul. Előbb csak egy kicsit közelebb csúszik, mintha véletlen lenne, aztán karját Merv derekára csúsztatja és halkan, rekedten szólal meg, a férfi fülébe suttogva.*
-Már azt hittem, sose ébredsz fel.
*Hangja meleg és mély, benne van a tegnap este minden lüktetése. Egy kicsit megemelkedik, könyökére támaszkodva néz Merv szemeibe.*
-Maradsz még egy kicsit? Vagy most jön az a rész, hogy úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna?
*Ujjai finoman simítanak végig Merv oldalán. Az érintés lágy és szenvedélyes. Ha a férfi elutasítaná legalább még egyszer hagy érezze a másik bőrét.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:53:54
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:53:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol és a dohány hamar éreztetik hatásukat. Már nehezen fogja fel a történéseket. Annyit tud, hogy itt akar lenni, de elméje azt nem tudná elfogadni. Még nem. Ezért is kell elnyomnia az egyértelmű ellenkezést az agyából, hogy szíve parancsoljon most. Vagy az alapvető ösztöne. Nem tudja, mert ha még ebbe is bele kell gondolnia, akkor az alkohol lenne az állandó társa. Az ork érintése melegséggel járja át, akár csak a közelsége. Feje kavarog az elnyomott gondolatoktól, melyek szép lassan vesznek el a füstben és csak egy kép marad előtte, Zzul. A férfi megfordítja, mely úgy hat rá mintha az egész világot forgatták volna meg. Az orktól egy mély, érzelmes csókot kap, de ezzel ellentétben Merv nem tud ilyet adni. A dohány elintézi, hogy vad ösztönei lépjenek a színpadra. Felfogja a csók édességét, az ölelés melegét, amely képes lenne megvédeni, de ennyi az egész. A többi mind a füst homályába kerül.*
//Másnap//
*A köd lassan feloszlik és a mély sötétségnek adja át a helyét. A sötétben folyamatosan egyvalaki tér vissza és nem más az mint az ork. Annak meleg érintése és édes csókja. Aztán valami felkelti. Egy kürtszó az. Szemhéjai hamar felnyílnak. Körül néz. Félre fordítja fejét és látja a mellette fekvő orkot. Valamiért reménykedett benne, hogy ő lesz az első látványa reggel. Vissza teszi nehézkes fejét a párnára és nagyot sóhajt, de halkan. Teste fura mód kipihent de mintha izomlázat érezne a hasában és a karjában. Nem emlékszik semmire az orkkal töltött éjszakából. Minden sűrű füstbe burkolózik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol és a dohány hamar éreztetik hatásukat. Már nehezen fogja fel a történéseket. Annyit tud, hogy itt akar lenni, de elméje azt nem tudná elfogadni. Még nem. Ezért is kell elnyomnia az egyértelmű ellenkezést az agyából, hogy szíve parancsoljon most. Vagy az alapvető ösztöne. Nem tudja, mert ha még ebbe is bele kell gondolnia, akkor az alkohol lenne az állandó társa. Az ork érintése melegséggel járja át, akár csak a közelsége. Feje kavarog az elnyomott gondolatoktól, melyek szép lassan vesznek el a füstben és csak egy kép marad előtte, Zzul. A férfi megfordítja, mely úgy hat rá mintha az egész világot forgatták volna meg. Az orktól egy mély, érzelmes csókot kap, de ezzel ellentétben Merv nem tud ilyet adni. A dohány elintézi, hogy vad ösztönei lépjenek a színpadra. Felfogja a csók édességét, az ölelés melegét, amely képes lenne megvédeni, de ennyi az egész. A többi mind a füst homályába kerül.*
//Másnap//
*A köd lassan feloszlik és a mély sötétségnek adja át a helyét. A sötétben folyamatosan egyvalaki tér vissza és nem más az mint az ork. Annak meleg érintése és édes csókja. Aztán valami felkelti. Egy kürtszó az. Szemhéjai hamar felnyílnak. Körül néz. Félre fordítja fejét és látja a mellette fekvő orkot. Valamiért reménykedett benne, hogy ő lesz az első látványa reggel. Vissza teszi nehézkes fejét a párnára és nagyot sóhajt, de halkan. Teste fura mód kipihent de mintha izomlázat érezne a hasában és a karjában. Nem emlékszik semmire az orkkal töltött éjszakából. Minden sűrű füstbe burkolózik.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:15:01
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:15:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul az ágyon fekszik, egyik karjával a feje alatt, tekintete a mennyezeten pihen. Hallotta amikor Merv távozott, de nem mozdult utána. Tudta, hogy ha a férfi visszajön, akkor érdemes kivárni. És most visszajött. Halk léptek, ajtónyitás, a gyertya fellobbanó fénye. Zzul oldalra fordítja a fejét, és szótlanul nézi, ahogy Merv ismét belép a szobába. A férfi teste részben ruhában, inge nyitva, ahogy a cigarettát meggyújtja, s a füstöt köhögve fújja ki. Zzul lassan felül az ágyon. Izmai még mindig feszülnek a korábbi feszültségtől, de most valami másféle energia hajtja. Feláll és odalép Merv mögé. Nem szól. Csak ott áll mögötte, a dohány füstjében. Kezét finoman a férfi derekára helyezi, majd lassan feljebb csúsztatja az oldalán, a nyitott ing alatt a bőréhez érve.*
– Végül is, azt hiszem, választottál.
*Morogja mély hangján Merv fülébe, miközben ajkai közel hajolnak a férfi bőréhez, de még nem érintik. Csak a leheletét érezni, forrón, puhán. Ezután óvatosan megfordítja Mervet, szembefordul vele, szemei vágytól fénylenek, de türelmesek. Egyik kezével az ing két oldalát fogja meg, és még jobban széthúzza, végignézve a férfi mellkasán. Közelebb lép, mellkasuk szinte összeér. Nem kell gondolkodniuk. Az csak elrontja a szórakozást. Ezúttal ő hajol közelebb, és megcsókolja Mervet. Nem sietősen, nem mohón, de minden eddiginél mélyebben. Egy olyan csók ez amiben benne van minden kavarodott gondolat, az ösztön, az elfogadás és a vágy is. Ha Merv viszonozza, Zzul szorosan átöleli, egyik karjával a hátára simulva, másik kezével a hajába túr. Nincs több kérdés. Csak ők ketten maradtak és az éjszaka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul az ágyon fekszik, egyik karjával a feje alatt, tekintete a mennyezeten pihen. Hallotta amikor Merv távozott, de nem mozdult utána. Tudta, hogy ha a férfi visszajön, akkor érdemes kivárni. És most visszajött. Halk léptek, ajtónyitás, a gyertya fellobbanó fénye. Zzul oldalra fordítja a fejét, és szótlanul nézi, ahogy Merv ismét belép a szobába. A férfi teste részben ruhában, inge nyitva, ahogy a cigarettát meggyújtja, s a füstöt köhögve fújja ki. Zzul lassan felül az ágyon. Izmai még mindig feszülnek a korábbi feszültségtől, de most valami másféle energia hajtja. Feláll és odalép Merv mögé. Nem szól. Csak ott áll mögötte, a dohány füstjében. Kezét finoman a férfi derekára helyezi, majd lassan feljebb csúsztatja az oldalán, a nyitott ing alatt a bőréhez érve.*
– Végül is, azt hiszem, választottál.
*Morogja mély hangján Merv fülébe, miközben ajkai közel hajolnak a férfi bőréhez, de még nem érintik. Csak a leheletét érezni, forrón, puhán. Ezután óvatosan megfordítja Mervet, szembefordul vele, szemei vágytól fénylenek, de türelmesek. Egyik kezével az ing két oldalát fogja meg, és még jobban széthúzza, végignézve a férfi mellkasán. Közelebb lép, mellkasuk szinte összeér. Nem kell gondolkodniuk. Az csak elrontja a szórakozást. Ezúttal ő hajol közelebb, és megcsókolja Mervet. Nem sietősen, nem mohón, de minden eddiginél mélyebben. Egy olyan csók ez amiben benne van minden kavarodott gondolat, az ösztön, az elfogadás és a vágy is. Ha Merv viszonozza, Zzul szorosan átöleli, egyik karjával a hátára simulva, másik kezével a hajába túr. Nincs több kérdés. Csak ők ketten maradtak és az éjszaka.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:43:48
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:43:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bízott benne, hogy az ork valamilyen módon segíti a döntés hozatalban, de ez nem történt meg. Zzul is válaszút elé irányítja, amelyből most már választania kell. Az egyik oldalon ott van a Vérkert ahová eljuthat bármikor, nem kellene ma este mennie, főleg nem ha még az éjszaka veszélyes is. A másikon meg itt van az ork, aki konkrétan kínálja magát. Lehetőségei akadnak bőven, de azt a vonzalmat ami kettejük közt kialakult nehéz lenne elfelejtenie. Megtehetné persze, hogy csak otthagyja az orkot és ha még találkoznak is, akkor sem beszélnek róla. De miről is kellene nem beszélni? Egy csók. Ennyi történt. Az ork eddig is poénkodott vele, mi van ha ez is csak egy olyan poénja és ahogy közeledik, akkor majd kineveti? Vehetne ki egy másik szobát is és elintézhetné azt amit félbehagyott maga is. Viszont a társaság hívogató. Élvezni akarja az éjszakát és hirtelen ugrik be neki valami, ami talán segíthet neki könnyebbé tenni ezt a döntést. Vagyis már döntött csak a cselekvést teszi könnyebbé. Sietve felhúzza a nadrágját és ingét is magára veszi, de nem gombolja be, a lényeg hogy ruha legyen rajta ahogy kimegy a pulthoz. Addig az orkot egyedül hagyja, bár ha az jól körülnéz, nem kell tartania attól, hogy egyedül fogja tölteni az éjszakát. A pultnál vesz egy Ördögvigyor dohánykéntet, 38 aranyért. Még egy gyors frissítőnek egy pohár Wegtoren tüzet, 19 aranyért. Az alkoholt ott helyben ledönti. Mintha torkában ezernyi fáklya égne. A pult fölé görnyed, amíg a fájdalom nem enyhül. A hatás gyorsan jelentkezik, amit halvány mosollyal fogad. A korlátba kapaszkodva megy fel a lépcsőn és nyit be újra a szobába. Ha az orkot az ágyban találja, akkor az asztalnál lévő gyertyához lép, meggyújtja a dohányt és egy mélyet szippant belőle. Köhögés kíséretében fújja ki a levegőt, de ennek a hatása is hamar érződik.
Amennyiben az ork viszont meggondolta magát, akkor a pulthoz vissza tántorog és tervei szerint kivesz egy másik szobát, ahol az éjszakát töltheti.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bízott benne, hogy az ork valamilyen módon segíti a döntés hozatalban, de ez nem történt meg. Zzul is válaszút elé irányítja, amelyből most már választania kell. Az egyik oldalon ott van a Vérkert ahová eljuthat bármikor, nem kellene ma este mennie, főleg nem ha még az éjszaka veszélyes is. A másikon meg itt van az ork, aki konkrétan kínálja magát. Lehetőségei akadnak bőven, de azt a vonzalmat ami kettejük közt kialakult nehéz lenne elfelejtenie. Megtehetné persze, hogy csak otthagyja az orkot és ha még találkoznak is, akkor sem beszélnek róla. De miről is kellene nem beszélni? Egy csók. Ennyi történt. Az ork eddig is poénkodott vele, mi van ha ez is csak egy olyan poénja és ahogy közeledik, akkor majd kineveti? Vehetne ki egy másik szobát is és elintézhetné azt amit félbehagyott maga is. Viszont a társaság hívogató. Élvezni akarja az éjszakát és hirtelen ugrik be neki valami, ami talán segíthet neki könnyebbé tenni ezt a döntést. Vagyis már döntött csak a cselekvést teszi könnyebbé. Sietve felhúzza a nadrágját és ingét is magára veszi, de nem gombolja be, a lényeg hogy ruha legyen rajta ahogy kimegy a pulthoz. Addig az orkot egyedül hagyja, bár ha az jól körülnéz, nem kell tartania attól, hogy egyedül fogja tölteni az éjszakát. A pultnál vesz egy Ördögvigyor dohánykéntet, 38 aranyért.
Még egy gyors frissítőnek egy pohár Wegtoren tüzet, 19 aranyért. Az alkoholt ott helyben ledönti. Mintha torkában ezernyi fáklya égne. A pult fölé görnyed, amíg a fájdalom nem enyhül. A hatás gyorsan jelentkezik, amit halvány mosollyal fogad. A korlátba kapaszkodva megy fel a lépcsőn és nyit be újra a szobába. Ha az orkot az ágyban találja, akkor az asztalnál lévő gyertyához lép, meggyújtja a dohányt és egy mélyet szippant belőle. Köhögés kíséretében fújja ki a levegőt, de ennek a hatása is hamar érződik.Amennyiben az ork viszont meggondolta magát, akkor a pulthoz vissza tántorog és tervei szerint kivesz egy másik szobát, ahol az éjszakát töltheti.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:22:23
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:22:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nők távozása után csend ül a szobára, csak a kintről beszűrődő halk kikötői zajok kísérik a meztelenül az ágyon fekvő orkot. Mellkasa lassan emelkedik és süllyed, mint aki próbálja visszanyerni önuralmát, de valójában csak figyel. Figyeli Merv minden mozdulatát, ahogy a férfi mosakszik a dézsánál. A víz csobogása különös, megnyugtató háttérzaj, de Zzul fejében még mindig az előző pillanatok visszhangzanak. Az ajkak találkozása, az érintések, a sóhajok. Ő nem volt egészen felkészülve arra, amit most éreznvagy inkább, amit most szeretne. A kérdését szinte játékosan, kíváncsian tette fel az előbb, de a válasz elmaradt. Helyette kap egy pillantást, ami túl sok mindent árul el. A zavar, a düh, a vágy, mind ott villog Merv tekintetében. A legtöbben ilyenkor elmenekülnek. Lassan ül fel az ágyon, karjait a térdein pihentetve, fejét oldalra biccenti, miközben végigméri a férfit. Most először nem mint egy másik férfit, hanem mint valakit, akiben van törékenység. Meg vágy és ettől valahogy vonzó.*
-Maradj ha akarsz, ha nem állsz készen akkor meg menj.
*Mondja halkan, rekedten, majd lassan visszadől az ágyra, egyik karját a párna fölé helyezve. A teste nyitott, a tekintete is. Nem sürget, nem hív. Csak úgy ott fekszik. Felkínálva magát. Nem parancsra, nem játékra, nem küzdelemre. Hanem őszintén, egyszerűen. Aztán becsukja a szemét. Nem a feszültségtől, nem félelemből, hanem azért, mert most először valóban enged. Ha Merv elmegy, nem tartja vissza.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nők távozása után csend ül a szobára, csak a kintről beszűrődő halk kikötői zajok kísérik a meztelenül az ágyon fekvő orkot. Mellkasa lassan emelkedik és süllyed, mint aki próbálja visszanyerni önuralmát, de valójában csak figyel. Figyeli Merv minden mozdulatát, ahogy a férfi mosakszik a dézsánál. A víz csobogása különös, megnyugtató háttérzaj, de Zzul fejében még mindig az előző pillanatok visszhangzanak. Az ajkak találkozása, az érintések, a sóhajok. Ő nem volt egészen felkészülve arra, amit most éreznvagy inkább, amit most szeretne. A kérdését szinte játékosan, kíváncsian tette fel az előbb, de a válasz elmaradt. Helyette kap egy pillantást, ami túl sok mindent árul el. A zavar, a düh, a vágy, mind ott villog Merv tekintetében. A legtöbben ilyenkor elmenekülnek. Lassan ül fel az ágyon, karjait a térdein pihentetve, fejét oldalra biccenti, miközben végigméri a férfit. Most először nem mint egy másik férfit, hanem mint valakit, akiben van törékenység. Meg vágy és ettől valahogy vonzó.*
-Maradj ha akarsz, ha nem állsz készen akkor meg menj.
*Mondja halkan, rekedten, majd lassan visszadől az ágyra, egyik karját a párna fölé helyezve. A teste nyitott, a tekintete is. Nem sürget, nem hív. Csak úgy ott fekszik. Felkínálva magát. Nem parancsra, nem játékra, nem küzdelemre. Hanem őszintén, egyszerűen. Aztán becsukja a szemét. Nem a feszültségtől, nem félelemből, hanem azért, mert most először valóban enged. Ha Merv elmegy, nem tartja vissza.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:40:33
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:40:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy végeznek a hölgyek el is hagyják a szobát. Kettesben marad az orkkal. Figyeli ahogy az készen fekszik az ágyon, izmos mellkasa lihegve emelkedik és ereszti ki a levegőt. Az ork meztelen testét bámulva, hirtelen olyan vágyak öntik el, amelyeket összezavarják fejét.
~Friss levegőre van szükségem.~
Kielégületlenül áll fel az ágy mellől, majd a még mindig meleg vizű dézsához megy, ahol fürdött, és megmosakszik. Lemossa magáról az éjszaka izzadságát remélve, hogy azok a fránya gondolatok is tovaszállnak majd. A víz letisztítja izzadt bőrét, amelynek hála tisztábbnak érzi magát. Testileg de nem az elméjében. Még mindig ott kavarognak azok a gondolatok, melyeket igyekszik mélyre elnyomni. A földön heverő törölközőhöz nyúl, majd gondosan megtörli magát. Ekkor érkezik a férfi kérdése. Gúnyos tekintettel néz az ork irányába. Megtalálható ott még düh és zavarodottság. Viszont az ork testét látva hamar felébred benne a vágy. Nehezen tud gondolkodni ezen az éjszakán. Annyira alap ösztönök hajtják, hogy az egyszerűen megzavarják elméjét. Mit tudna most csinálni? Csak nem fog az éjszaka közepén a Kikötőben egyedül lófrálni? De az itt maradástól is fél. Artheniorba indulni is felesleges. Összeesne már az erdőben, ha nem támadják meg addigra a dokkoknál. Zavarodottsága nyilvánvaló lehet a másiknak, mert egyszerűen nem tudja mitévő legyen. Az ork cselekedetei azok amik most befolyásolhatják a történéseket. Ha meg ő nem csinál semmit, akkor Merv marad az alap úti célján és itt hagyja az orkot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy végeznek a hölgyek el is hagyják a szobát. Kettesben marad az orkkal. Figyeli ahogy az készen fekszik az ágyon, izmos mellkasa lihegve emelkedik és ereszti ki a levegőt. Az ork meztelen testét bámulva, hirtelen olyan vágyak öntik el, amelyeket összezavarják fejét.
~Friss levegőre van szükségem.~
Kielégületlenül áll fel az ágy mellől, majd a még mindig meleg vizű dézsához megy, ahol fürdött, és megmosakszik. Lemossa magáról az éjszaka izzadságát remélve, hogy azok a fránya gondolatok is tovaszállnak majd. A víz letisztítja izzadt bőrét, amelynek hála tisztábbnak érzi magát. Testileg de nem az elméjében. Még mindig ott kavarognak azok a gondolatok, melyeket igyekszik mélyre elnyomni. A földön heverő törölközőhöz nyúl, majd gondosan megtörli magát. Ekkor érkezik a férfi kérdése. Gúnyos tekintettel néz az ork irányába. Megtalálható ott még düh és zavarodottság. Viszont az ork testét látva hamar felébred benne a vágy. Nehezen tud gondolkodni ezen az éjszakán. Annyira alap ösztönök hajtják, hogy az egyszerűen megzavarják elméjét. Mit tudna most csinálni? Csak nem fog az éjszaka közepén a Kikötőben egyedül lófrálni? De az itt maradástól is fél. Artheniorba indulni is felesleges. Összeesne már az erdőben, ha nem támadják meg addigra a dokkoknál. Zavarodottsága nyilvánvaló lehet a másiknak, mert egyszerűen nem tudja mitévő legyen. Az ork cselekedetei azok amik most befolyásolhatják a történéseket. Ha meg ő nem csinál semmit, akkor Merv marad az alap úti célján és itt hagyja az orkot.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:05:36
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:05:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul nem mozdul azonnal, csak figyel. A szeme sarkából látja, hogy Merv ölelése milyen gyengéd, és hogy a Sellő milyen kielégülten liheg az ölelésében. A férfi testének apró rezdüléseiből – az enyhén megfeszülő karizmokból, a még mindig ki nem engedett feszültségből tudja, hogy még Merv nem végzett. Ez az apró részlet valamiért jobban leköti, mint kellene. A Sellő, aki eddig a combjain ült, türelmesen figyeli Zzult, mint aki érzi, hogy valami most épp nem róla szól. Ám amikor az ork tekintete újra az övébe mélyed, és tenyerével végigsimít a nő derekán, minden visszatér a helyére. Zzul végigfekteti a Sellőt az ágyon, ránehezedik, de nem durván, súlya inkább védelmet, mintsem nyomást jelent. A nő keze az arcát simítja, majd nyakához húzza a férfit. Egy rövid csók, és Zzul máris munkához lát. Nem siet, de céltudatos. Nem sokkal később a Sellő hangos, remegő sóhajjal íveli hátra a testét, miközben combjai az ork derekát ölelik körbe. Aztán lassan elernyed. Zzul még egy csókot ad a nő kulcscsontjára, aztán hátragördül az ágyon. Mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, mégsem tűnik teljesen kielégültnek, mintha valami még mindig feszítené belülről. A két Sellő pillantást vált egymással, majd kuncogva és meztelen magabiztossággal szedik össze ruháikat. Egyikük még Merv vállát simítja végig búcsúzóul, a másik Zzul hasát cirógatja meg játékosan. Aztán az ajtó csukódik mögöttük, és csak ketten maradnak. Zzul nem szólal meg azonnal. Felül, könyökét a térdére támasztja, aztán oldalra fordítja a fejét és Mervre néz. Tekintetében már nincs bujaság. Végül csak ennyit mond, kissé rekedten.*
-Te mindig így csinálod? Először a másikat?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul nem mozdul azonnal, csak figyel. A szeme sarkából látja, hogy Merv ölelése milyen gyengéd, és hogy a Sellő milyen kielégülten liheg az ölelésében. A férfi testének apró rezdüléseiből – az enyhén megfeszülő karizmokból, a még mindig ki nem engedett feszültségből tudja, hogy még Merv nem végzett. Ez az apró részlet valamiért jobban leköti, mint kellene. A Sellő, aki eddig a combjain ült, türelmesen figyeli Zzult, mint aki érzi, hogy valami most épp nem róla szól. Ám amikor az ork tekintete újra az övébe mélyed, és tenyerével végigsimít a nő derekán, minden visszatér a helyére. Zzul végigfekteti a Sellőt az ágyon, ránehezedik, de nem durván, súlya inkább védelmet, mintsem nyomást jelent. A nő keze az arcát simítja, majd nyakához húzza a férfit. Egy rövid csók, és Zzul máris munkához lát. Nem siet, de céltudatos. Nem sokkal később a Sellő hangos, remegő sóhajjal íveli hátra a testét, miközben combjai az ork derekát ölelik körbe. Aztán lassan elernyed. Zzul még egy csókot ad a nő kulcscsontjára, aztán hátragördül az ágyon. Mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, mégsem tűnik teljesen kielégültnek, mintha valami még mindig feszítené belülről. A két Sellő pillantást vált egymással, majd kuncogva és meztelen magabiztossággal szedik össze ruháikat. Egyikük még Merv vállát simítja végig búcsúzóul, a másik Zzul hasát cirógatja meg játékosan. Aztán az ajtó csukódik mögöttük, és csak ketten maradnak. Zzul nem szólal meg azonnal. Felül, könyökét a térdére támasztja, aztán oldalra fordítja a fejét és Mervre néz. Tekintetében már nincs bujaság. Végül csak ennyit mond, kissé rekedten.*
-Te mindig így csinálod? Először a másikat?
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:02:50
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:02:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idő telik, ahogy mind a ketten a Sellőiket kényeztetik. A nők hangja betölti a szobát, melyekhez Zzul és Merv mély sóhajai is párosulnak. Merv Sellője erősen kapaszkodik egyik kezével a lepedővel, még másikkal saját domborulatait markolja. Tekintete gyakran az ágyon ténykedő orkra irányul, akivel folyton találkozik tekintetük. A férfi szeme valami olyat rejt amitől tart, mégis olyan amit szívesen kipróbálna. A csók már így is elég felkavaró volt Mervnek. Az hogy ő kezdeményezzen az ki van zárva. Ha az ork bármit is akar tőle akkor neki kell a kezdeményező félnek lennie. Merv erősen tartja a Sellő lábait, közel tartva magához. Megpróbál másra gondolni, hogy ne ő legyen az első aki elér a csúcsra. Sellője reakciójából látja, hogy neki már nincs sok hátra, úgyhogy mindent megtesz, hogy a nőt boldoggá tegye. Nem is sokára a Sellője hangos kiáltásokba kezd, majd lihegve terül ki az ágyon. Merv mosolyogva szorítja karjaiban a Sellőt, míg az lenyugszik, csókokkal kényeztetve a nőt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idő telik, ahogy mind a ketten a Sellőiket kényeztetik. A nők hangja betölti a szobát, melyekhez Zzul és Merv mély sóhajai is párosulnak. Merv Sellője erősen kapaszkodik egyik kezével a lepedővel, még másikkal saját domborulatait markolja. Tekintete gyakran az ágyon ténykedő orkra irányul, akivel folyton találkozik tekintetük. A férfi szeme valami olyat rejt amitől tart, mégis olyan amit szívesen kipróbálna. A csók már így is elég felkavaró volt Mervnek. Az hogy ő kezdeményezzen az ki van zárva. Ha az ork bármit is akar tőle akkor neki kell a kezdeményező félnek lennie. Merv erősen tartja a Sellő lábait, közel tartva magához. Megpróbál másra gondolni, hogy ne ő legyen az első aki elér a csúcsra. Sellője reakciójából látja, hogy neki már nincs sok hátra, úgyhogy mindent megtesz, hogy a nőt boldoggá tegye. Nem is sokára a Sellője hangos kiáltásokba kezd, majd lihegve terül ki az ágyon. Merv mosolyogva szorítja karjaiban a Sellőt, míg az lenyugszik, csókokkal kényeztetve a nőt.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:40:41
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:40:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul már ismeri a ritmust, amit ezek az esték diktálnak. A lassú, fokozatos átmenetet a kényeztetésből a szenvedélybe, a pillanatokból az ösztönökbe. A csók, amit Mervvel osztott meg, mélyebb nyomot hagyott benne, mint számított volna. Amikor Merv visszahúzta, Zzul nem állt ellen. Sőt, ösztönösen mozdult vele. De most, ahogy az ágyhoz lépnek, tudatosan engedi el őt. Hagyja, hogy Merv megtalálja a saját ritmusát. Mégis, tekintete rajta időzik. Látja, hogyan simulnak össze, hogyan mozdulnak egymáshoz. Látja a férfi arcán átsuhanó zavart, aztán a vágyat és valami mást is. Talán birtoklási vágyat? Vagy féltékenységet? Zzul szórakozott mosollyal figyeli, de nem szól. A saját Sellője eközben nem hagyja tétlenkedni. Csókjaival borítja nyakát, mellkasát, ujjai végig simítják a hasát, majd egyre lejjebb kalandoznak. Az ork nem ellenkezik, de nem is adja teljesen át magát. Szeme sarkából továbbra is Mervet lesi. Aztán, mikor a nő már az ölébe ülne, erős karjával megállítja, és maga alá fordítja őt, finoman, de határozottan. A Sellő felnevet, felajzottan, aztán sóhajtva engedi át magát Zzulnak. Zzul fölé hajol, egy pillanatra megáll, csak hogy egy csókkal jutalmazza a nőt, majd végre testük összeér. A ritmus lassú, mégis súlyos. A testek egymásnak feszülnek, a levegő forró, a párnák gyűrődnek. De valami még mindig visszahúzza Zzult Mervhez. Egy ponton oldalra fordítja fejét, és elkapja a másik férfi pillantását. Megint az a tekintet. Vágy. Zavart vágy. Zzul ajkán újra ott a félmosoly.*
-Ne nézz így rám.
*Morogja mély hangján, játékosan.*
-Még a végén odamegyek.
*Hogy ezt mennyire gondolja komolyan? Talán ő maga sem tudja még. Csak azt, hogy az este még korántsem ért véget.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul már ismeri a ritmust, amit ezek az esték diktálnak. A lassú, fokozatos átmenetet a kényeztetésből a szenvedélybe, a pillanatokból az ösztönökbe. A csók, amit Mervvel osztott meg, mélyebb nyomot hagyott benne, mint számított volna. Amikor Merv visszahúzta, Zzul nem állt ellen. Sőt, ösztönösen mozdult vele. De most, ahogy az ágyhoz lépnek, tudatosan engedi el őt. Hagyja, hogy Merv megtalálja a saját ritmusát. Mégis, tekintete rajta időzik. Látja, hogyan simulnak össze, hogyan mozdulnak egymáshoz. Látja a férfi arcán átsuhanó zavart, aztán a vágyat és valami mást is. Talán birtoklási vágyat? Vagy féltékenységet? Zzul szórakozott mosollyal figyeli, de nem szól. A saját Sellője eközben nem hagyja tétlenkedni. Csókjaival borítja nyakát, mellkasát, ujjai végig simítják a hasát, majd egyre lejjebb kalandoznak. Az ork nem ellenkezik, de nem is adja teljesen át magát. Szeme sarkából továbbra is Mervet lesi. Aztán, mikor a nő már az ölébe ülne, erős karjával megállítja, és maga alá fordítja őt, finoman, de határozottan. A Sellő felnevet, felajzottan, aztán sóhajtva engedi át magát Zzulnak. Zzul fölé hajol, egy pillanatra megáll, csak hogy egy csókkal jutalmazza a nőt, majd végre testük összeér. A ritmus lassú, mégis súlyos. A testek egymásnak feszülnek, a levegő forró, a párnák gyűrődnek. De valami még mindig visszahúzza Zzult Mervhez. Egy ponton oldalra fordítja fejét, és elkapja a másik férfi pillantását. Megint az a tekintet. Vágy. Zavart vágy. Zzul ajkán újra ott a félmosoly.*
-Ne nézz így rám.
*Morogja mély hangján, játékosan.*
-Még a végén odamegyek.
*Hogy ezt mennyire gondolja komolyan? Talán ő maga sem tudja még. Csak azt, hogy az este még korántsem ért véget.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:02:08
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:02:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az újabb csók most még hosszabb ideig tart. Kiélvezi minden pillanatát ennek is, még mielőtt Zzul újra eltávolodik tőle. Még mindig nem érti, hogy miért érezte jónak az ork csókját, de nem is akar ilyeneken gondolkozni. Szó nélkül hagyja Zul kijelentését és inkább visszahúzza őt, hogy folytassák. El is felejti, hogy nem csak ők ketten vannak a szobában. Zzul rántja vissza a valóságba. A két Sellő már nagyon várják, hogy ők is részesei legyenek a férfiak játékának. Zzullal együtt közelítik meg az ágyat. Merv nem megy fel, ő az ágy szélénél marad, ahol a Sellő hamar ékszere közelébe pozícionálja magát. Merv sem rest és megteszi amit a nő kíván. Lassan közeledik a nőhöz, míg testük már teljesen összeér. Lassú ritmusba kezd, hogy mind a ketten hozzászokjanak egymáshoz és az élvezethez. Közben az ork felé pillant. Kíváncsian figyeli, hogy mit tervezhet a saját Sellőjével. Legbelül valahogy még mindig sajnálja, hogy a csók megint nem tartott tovább. Mintha kicsit féltékeny is lenne a Sellőre, hogy Zzul közelében lehet. Ennek a gondolatnak a hatására visszatér figyelme a Sellőhöz, akiben éppen benne van.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az újabb csók most még hosszabb ideig tart. Kiélvezi minden pillanatát ennek is, még mielőtt Zzul újra eltávolodik tőle. Még mindig nem érti, hogy miért érezte jónak az ork csókját, de nem is akar ilyeneken gondolkozni. Szó nélkül hagyja Zul kijelentését és inkább visszahúzza őt, hogy folytassák. El is felejti, hogy nem csak ők ketten vannak a szobában. Zzul rántja vissza a valóságba. A két Sellő már nagyon várják, hogy ők is részesei legyenek a férfiak játékának. Zzullal együtt közelítik meg az ágyat. Merv nem megy fel, ő az ágy szélénél marad, ahol a Sellő hamar ékszere közelébe pozícionálja magát. Merv sem rest és megteszi amit a nő kíván. Lassan közeledik a nőhöz, míg testük már teljesen összeér. Lassú ritmusba kezd, hogy mind a ketten hozzászokjanak egymáshoz és az élvezethez. Közben az ork felé pillant. Kíváncsian figyeli, hogy mit tervezhet a saját Sellőjével. Legbelül valahogy még mindig sajnálja, hogy a csók megint nem tartott tovább. Mintha kicsit féltékeny is lenne a Sellőre, hogy Zzul közelében lehet. Ennek a gondolatnak a hatására visszatér figyelme a Sellőhöz, akiben éppen benne van.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:36:05
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:36:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ork számára szinte játékosan könnyed a helyzet, mégis ott van benne a váratlan öröm is, ahogy Merv ajkai újra az övére találnak. A férfi bátorsága, ahogy magától közelít, valami különös elégedettséggel tölti el. Hatalmas karját finoman fonja Merv dereka köré, tenyerét végig csúsztatja a hátán, míg ujjai a lapockák alatt pihennek meg. A csók nem sietős, inkább felfedező. A közelség melege, a szálló gőz és a testek illata mámorító egyveleget alkotnak körülöttük. Zzul elhúzódik egy rövid pillanatra, arcán szelíd, szinte huncut félmosoly jelenik meg.*
-Szóval mégis kíváncsi vagy.
*Suttogja, de nem gúnyosan, inkább csak megállapításként. A keze eközben nem mozdul el Merv hátáról, finoman tartja a férfit, miközben tekintetét az ágyon elnyúló hölgyek felé veti. A két Sellő most egymás hajába markol, testük lassan egybefonódik, s közben időnként hívogatón pillantanak vissza rájuk. Zzul Merv füléhez hajol, hangja mély, rekedtes suttogássá válik.*
-Menjünk. Várnak ránk.
*Azzal elindul az ágy felé, de nem engedi el Mervet, őt is az ágyhoz vezeti. A lépteit nem sieti el, tudja, hogy minden másodperc különleges, amit ki akar élvezni. Az ágyhoz érve egyik térdét felteszi, majd könnyed mozdulattal húzza fel magát a puha takarók közé. A nők halkan nevetnek, egyikük azonnal odakúszik Zzul mellkasához, másikuk pedig Merv felé nyújtja a kezét, csábítóan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ork számára szinte játékosan könnyed a helyzet, mégis ott van benne a váratlan öröm is, ahogy Merv ajkai újra az övére találnak. A férfi bátorsága, ahogy magától közelít, valami különös elégedettséggel tölti el. Hatalmas karját finoman fonja Merv dereka köré, tenyerét végig csúsztatja a hátán, míg ujjai a lapockák alatt pihennek meg. A csók nem sietős, inkább felfedező. A közelség melege, a szálló gőz és a testek illata mámorító egyveleget alkotnak körülöttük. Zzul elhúzódik egy rövid pillanatra, arcán szelíd, szinte huncut félmosoly jelenik meg.*
-Szóval mégis kíváncsi vagy.
*Suttogja, de nem gúnyosan, inkább csak megállapításként. A keze eközben nem mozdul el Merv hátáról, finoman tartja a férfit, miközben tekintetét az ágyon elnyúló hölgyek felé veti. A két Sellő most egymás hajába markol, testük lassan egybefonódik, s közben időnként hívogatón pillantanak vissza rájuk. Zzul Merv füléhez hajol, hangja mély, rekedtes suttogássá válik.*
-Menjünk. Várnak ránk.
*Azzal elindul az ágy felé, de nem engedi el Mervet, őt is az ágyhoz vezeti. A lépteit nem sieti el, tudja, hogy minden másodperc különleges, amit ki akar élvezni. Az ágyhoz érve egyik térdét felteszi, majd könnyed mozdulattal húzza fel magát a puha takarók közé. A nők halkan nevetnek, egyikük azonnal odakúszik Zzul mellkasához, másikuk pedig Merv felé nyújtja a kezét, csábítóan.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:03:52
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:03:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vágyakozva nézi a hölgyek mutatványát az ágyon. Szívesen csatlakozna a mókához, csak azt nem tudja, hogy hogyan. Bár miért is törődik azzal, hogy a nők mit éreznének ha csatlakozna? Végül is ő fizetett és még ő maradjon ki a buliból. Persze szívesen nézi is a nőket, de ahhoz sok pénzt adott ki, hogy csak nézzen. Az ork zavarja meg ebben, aki hirtelen közelíti meg. Mármint nem hirtelen, de ami történik az meglepetésként éri. Az meg még jobban, hogy nem bánja. Kíváncsian és mohón ízleli az ork ajkait, melyek meglepően jóízűek. Már feladta, hogy kiderítse, hogy mi okozza nála ezt a viselkedést. Elkönyvelte magában, hogy az italába tehettek valamit. Az ork hamar eltávolodik tőle, melyet csalódottan fogad. Az ork keze a derekán meglepi, de gyorsan viszonozza és ő is az ork derekán pihenteti a kezét. Így azért látja, hogy az ork mennyivel szélesebb mint ő. Teljesen Zzul mellé áll, hogy teljesen át tudja ölelni Zzul derekát.*
-Akkor jobb lesz ha onnan folytatjuk ahol abba hagytuk.
*Válaszol a nők helyett és máris közelebb hajol, hogy ajkaik újra egybe forrjanak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vágyakozva nézi a hölgyek mutatványát az ágyon. Szívesen csatlakozna a mókához, csak azt nem tudja, hogy hogyan. Bár miért is törődik azzal, hogy a nők mit éreznének ha csatlakozna? Végül is ő fizetett és még ő maradjon ki a buliból. Persze szívesen nézi is a nőket, de ahhoz sok pénzt adott ki, hogy csak nézzen. Az ork zavarja meg ebben, aki hirtelen közelíti meg. Mármint nem hirtelen, de ami történik az meglepetésként éri. Az meg még jobban, hogy nem bánja. Kíváncsian és mohón ízleli az ork ajkait, melyek meglepően jóízűek. Már feladta, hogy kiderítse, hogy mi okozza nála ezt a viselkedést. Elkönyvelte magában, hogy az italába tehettek valamit. Az ork hamar eltávolodik tőle, melyet csalódottan fogad. Az ork keze a derekán meglepi, de gyorsan viszonozza és ő is az ork derekán pihenteti a kezét. Így azért látja, hogy az ork mennyivel szélesebb mint ő. Teljesen Zzul mellé áll, hogy teljesen át tudja ölelni Zzul derekát.*
-Akkor jobb lesz ha onnan folytatjuk ahol abba hagytuk.
*Válaszol a nők helyett és máris közelebb hajol, hogy ajkaik újra egybe forrjanak.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-11 04:59:47
Üzenet elküldve: 2025-07-11 04:59:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nők csókja szinte vibrál a levegőben, mint a meleg pára a dézsa felett. A szenvedélyük ragadós, mintha megbontanák a szoba szokásos rendjét, és valami újat, szabálytalant teremtenének benne. Zzul halkan nevet fel Merv kérdésére, ahogy mellé lép. Lassan fordítja felé a fejét, és megvillan a szemeiben valami különös fény valami játékos kisugárzás, mint aki már előre tudja, mi lesz a válasz, de azért megkérdezi.*
-Hát nem látod? Most jön az érdekes része.
*A hangja mély de puha, mint a vastag takaró egy hideg éjjelen. Egy hosszú pillanatig nem történik semmi. Csak a csókok nesze, a halk vihogás. Aztán Zzul közelebb hajol Mervhez, és egyetlen határozott, de nem erőszakos mozdulattal megcsókolja. A csók puha, de mégis követelőző. Nem kíváncsiság észlelhető benne, hanem magabiztosság. Nem kérdez, nem kér engedélyt, inkább úgy csókol. Ajkai melege kontrasztban áll a hűlő víz nyomával Merv bőrén. Nem tart sokáig de legbelül kívánja, hogy hosszabb legyen. Amikor elhúzódik, nem magyarázkodik. Csak csendben figyeli a férfi arcát, a szeme sarkában ott a kérdés, de nem szavakkal teszi fel. Majd halkan odaszól a még mindig csókolózó Sellőknek, félhangon, játékosan.*
-Remélem, nem gond, ha mi is elkezdjük nélkületek.
*Aztán, ha Merv nem húzódik el, Zzul egyik karját lazán a derekára csúsztatja, és együtt nézi vele a két nő táncát az ágyon, mintha csak egy ritmust keresnének, amihez mind a négyen csatlakozhatnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nők csókja szinte vibrál a levegőben, mint a meleg pára a dézsa felett. A szenvedélyük ragadós, mintha megbontanák a szoba szokásos rendjét, és valami újat, szabálytalant teremtenének benne. Zzul halkan nevet fel Merv kérdésére, ahogy mellé lép. Lassan fordítja felé a fejét, és megvillan a szemeiben valami különös fény valami játékos kisugárzás, mint aki már előre tudja, mi lesz a válasz, de azért megkérdezi.*
-Hát nem látod? Most jön az érdekes része.
*A hangja mély de puha, mint a vastag takaró egy hideg éjjelen. Egy hosszú pillanatig nem történik semmi. Csak a csókok nesze, a halk vihogás. Aztán Zzul közelebb hajol Mervhez, és egyetlen határozott, de nem erőszakos mozdulattal megcsókolja. A csók puha, de mégis követelőző. Nem kíváncsiság észlelhető benne, hanem magabiztosság. Nem kérdez, nem kér engedélyt, inkább úgy csókol. Ajkai melege kontrasztban áll a hűlő víz nyomával Merv bőrén. Nem tart sokáig de legbelül kívánja, hogy hosszabb legyen. Amikor elhúzódik, nem magyarázkodik. Csak csendben figyeli a férfi arcát, a szeme sarkában ott a kérdés, de nem szavakkal teszi fel. Majd halkan odaszól a még mindig csókolózó Sellőknek, félhangon, játékosan.*
-Remélem, nem gond, ha mi is elkezdjük nélkületek.
*Aztán, ha Merv nem húzódik el, Zzul egyik karját lazán a derekára csúsztatja, és együtt nézi vele a két nő táncát az ágyon, mintha csak egy ritmust keresnének, amihez mind a négyen csatlakozhatnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242