//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
- Az vagyok, amit óhajtanak tőlem *mondja szelíden. Pillantása az úréra talál, hogy láthassa, nem vette rossz néven a szót.* - Tudja, Xavy kisasszony, virágokból is sokféle létezik. Némelyik alig illatozik, valamelyik meg egészen bódító és vannak olyanok is, amiket csak a szépségükért tartanak, na meg olyanok, amelyikek csak úgy nőnek a falak tövében anélkül, hogy bárki gondot viselne rájuk. *Nem foglalkozna a dologgal, ha nem hallaná ki a gnóm úrnő hangjából, hogy nem tudja, milyen nagy különbség is van a két kifejezés között.* - Itt Sellőnek hívják a vendégek kedvére hivatott személyzetet. Ez talán csűrés-csavarásnak tűnik, de a virágból se csak egyfélét ismerünk. Rózsák, liliomok, árvácskák, szikár kis héricsek. Sok-sok név egy sokszínű dologra, ám ha gaznak nevezik, az mégse ugyanaz *mondja.* - De ennek a szónak is ott a helye a sorban, ez vitathatatlan. Nem kell feszengeniük emiatt. *Elmosolyodik a kis tündér, és ebben a mosolyban benne van minden, amivel leírható az odaadás. A hangjában is végig kihallatszik ez az érzés, így remélhetőleg Xavy kisasszony se fogja félreérteni a mondandója szándékát.
A felvetése Taitos úr hálóruháját illetőleg úgy tűnik, révbe ér, bár a férfi szavai kissé megbillegtetik a tervei csónakját.*
- Nem! Én sose... Biztosíthatom, Xavy kisasszony, hogy a fogadásuk tekintetében tökéletesen pártatlan maradok. Bár nagyon izgulok *vallja be őszintén.* - De igyekszem majd megfelelni.
*Amikor kiszállnak, először Taitos úrnak segít a törölközésben. Finom ujjacskái tesznek róla, hogy a férfinak ne legyen túl egyszerű dolga a gondolata elrejtésével.*
- Majd csak találunk valami megfelelőt, ami illik is rá és neki is tetszik *mosolyodik Nala pajkosan.* - Xavy kisasszony, kívánja, hogy segítsek a szárítkozásban? *kérdi kötelességtudón, mikor hallja, hogy az úrnő is kiszállt a dézsából, bár sejti, hogy ilyesmire nem tart igényt az eddig inkább szégyellősnek mutatkozó teremtés.
Kis túlzással szinte sürgetést hall ki a gnóm kisasszony hangjából, amikor útjukra küldi őket. Aztán érkezik a vizet prüszkölő, toccsanva megállapodó kalap is. Igaz, az nem annyira a sürgetés miatt, inkább a Taitos úr megjegyzésére való felhorkanásból. Nala csak behúzza a nyakát és kuncogva, de azért sebtiben kapja magára a köntöst, hogy mielőbb menekülőre foghassák. A férfit kézen fogva vonja magával, odakint pedig, ahogy csukódik mögöttük az ajtó, lábujjhegyre tolva magát csókot lop az úrtól. Ajkain, orcáján még ott a vidám hév, de a csók lassan odaadó áhítatot lop a pillái alá.
Ha Taitos úrnak nincs ellenére, a saját szobája felé vezeti őt. Nem biztos benne, hogy szabad a személyzeti részen vendéget fogadniuk, ezért kicsit sietősebbre is fogja a lépteit. Nem szeretne szabályt szegni, de ez elég faramuci helyzet, ő pedig mindenképp szeretné, hogy a vendég maradéktalanul megkapjon mindent, amit csak kíván.
Bent gyorsan meggyújt egy imbolygó fényű lámpást, ami félhomályba vonja a szobát. Nala eme kis birodalma elég egyszerű, de ahogy a Sellőház legtöbb helyisége, ez is igényesen berendezett. Még nem is volt igazán ideje belakni. Így is elég új a számára, hogy saját, teljesen külön lakrésze legyen. Az utazóládái egy része még a sarokba állítva várja, hogy kipakoljon mindent. A fésülködőasztalkán illatszerek és hajkefék és szalagok hevernek, a szék hátán fodros harisnyák és finom csipkeholmik, de a tündérhez mérten eléggé terebélyes ágyat szépen rendben hagyta. A halványkék szatén ágytakarót egy ránc se csúfítja, a tömérdek rojtos díszpárna pedig katonás rendben sorakozik rajta.*