//Atya-gatya//
*A két férfinak nem igazán van ínyére az ajánlat, de nem inge, akad, aki nem él vele. Mondjuk bizony azt az ürgét is sajnálta, aki cápahúst kapott langyos tejjel. Fogadtak is a pultban, hogy isten bizony nem fogja bedönteni mindkettőt, mert hát nem kötelező meg is enni, de úgy festett, neki ez meg se fordult a fejében. Ezt követően az elegánsabb férfi mindjárt a tárgyra is tér, egészen konkrét céllal, ami szintén nem meglepő itt.*
-A lányok között most is akad szemrevaló vörös, erről biztosíthatom, a régebbiek közül talán Lupia vagy Imoren lehetett, ám kérem tekintsen a pult felé. *Féloldalasan áll, hogy egyértelműen kijelölje az irányt, amerre néznie kell. A pultnál ott üldögél magában egy lány, aki valóban hátközépig érő vörös hajzuhataggal rendelkezik, alakja kecses, Tizio pedig meglehet éppen elkapja a pillanatot, mikor feléjük is tekint Astreeah. Közben Waldran a felszólításra egy furcsa alkuval válaszol. Nem igazán megszokott errefelé, hogy a lefegyverzésből alkudni akarnak.*
-Drága uram, semmi szükség az óvatosságra, kifelé pont ugyan azt fogja visszakapni, amit leadott, ha óhajtja az ön holmiját betesszük a pult alatti tárolóba, hogy más még csak ne is lássa meg. *Természetesen ebből nem engedhetnek, főleg, ha különleges szolgáltatást kíván igénybe venni a két férfi. A nemes küllemű fiatalember ebben a tekintetben egyszerűbb, nem lát nála fegyvert. Ennek okán meg is fordul a fejében, hogy talán a fegyverei miatt alkudozásra kényszerült alak a testőre lehet. Megesik, hogy a nagyobb méltóságok nem érkeznek egyedül, ám úgy tapasztalta, aki fegyvert tud forgatni, annak nem okoz gondot akár a puszta kezeivel is elbánni bármely bajkeverővel. Idő közben Darelld is odalép hozzájuk, mégiscsak ő a felelős a lefegyverzésért, a korsó vizet pedig jegyzi magának.*
-Egy korsó víz… *Nem igazán tesz hozzá semmit, néha a tengerről érkezett matrózok is csak édesvizet kívánnak először, méghozzá frisset, amivel nyilván szolgálhatnak bárkinek. Ám egyelőre nem távozik az asztaltól, megvárja az intézkedés végét.*