Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-26 20:14:01
Üzenet elküldve: 2023-06-26 20:14:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dolgok simán mennek, és ott van a zabszem a seggében, hogy mikor fog elbaszódni valami. Az éjszakát úgy-ahogy végigalussza, így legalább kipihenten ébred a hangokra, s rögtön össze is rázza a hideg. Félmeztelenül nyit ajtót - ahogy egyébként aludni szokott - és meglepődésére egy sellő áll az ajtóban. Aztán ahogy meghallja a szavakat egyszerre több dolog is cikázni kezd a fejében. ~Vajon igazat mond? Vajon mégis követtek volna? El kell tűnnöm innen! De hová menjek? És ha ott is várnak? És ha nem is keres senki ?~ Vesz egy nagy levegőt és elkezdi magára kapkodni a rongyait. A minap kapott acélmedált a csizmájába csúsztatja az öltözés közben, ott aztán csak nem keresné senki ha át akarnák kutatni. Nem bízik senkiben. A sellőház sem éppen az a hely ahol bármit is rábízna bárkire. Kérdezett is volna a nőtől dolgokat, de erre sajnos nincs lehetősége, hisz mire megszólalna már ki is fordult a szobából. Arra pedig nincs ideje hogy utánamenjen. ~Francba!~ Nincs mese, meg kell céloznia az ablakot és bízni abban hogy nem ezen a ponton fog elbukni. Kinyitja és alaposan szétnéz, majd a tetőre lép és megpróbál leereszkedni valamin amit talál. Talán az ereszen, ha tiszta a terep.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dolgok simán mennek, és ott van a zabszem a seggében, hogy mikor fog elbaszódni valami. Az éjszakát úgy-ahogy végigalussza, így legalább kipihenten ébred a hangokra, s rögtön össze is rázza a hideg. Félmeztelenül nyit ajtót - ahogy egyébként aludni szokott - és meglepődésére egy sellő áll az ajtóban. Aztán ahogy meghallja a szavakat egyszerre több dolog is cikázni kezd a fejében. ~Vajon igazat mond? Vajon mégis követtek volna? El kell tűnnöm innen! De hová menjek? És ha ott is várnak? És ha nem is keres senki ?~ Vesz egy nagy levegőt és elkezdi magára kapkodni a rongyait. A minap kapott acélmedált a csizmájába csúsztatja az öltözés közben, ott aztán csak nem keresné senki ha át akarnák kutatni. Nem bízik senkiben. A sellőház sem éppen az a hely ahol bármit is rábízna bárkire. Kérdezett is volna a nőtől dolgokat, de erre sajnos nincs lehetősége, hisz mire megszólalna már ki is fordult a szobából. Arra pedig nincs ideje hogy utánamenjen. ~Francba!~ Nincs mese, meg kell céloznia az ablakot és bízni abban hogy nem ezen a ponton fog elbukni. Kinyitja és alaposan szétnéz, majd a tetőre lép és megpróbál leereszkedni valamin amit talál. Talán az ereszen, ha tiszta a terep.*
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-26 19:14:58
Üzenet elküldve: 2023-06-26 19:14:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*Merchen mintha csak vajon csúszna, úgy siklik el a problémák mellett. A hordókat szép sorjában lerakodják, zokszó nélkül. Az egyik, bajszos fickó még elismerően is biccent felé az istállóból kifelé menet.
Nyugodtan aludhat, legalábbis míg sötét van. A nap első sugarai még csak a horizontot simogatják, mikor Merchen felriad a parketta reccsenésére. Áll valaki az ajtóban.
Egy sellő az. Barna haja tovagöndörödik válláról egészen lapockájáig. Az ajtófélfának támaszkodik, s onnan nézi a tündért. Ajkai között hosszú cigaretta, minek füstje lágyan kavarog felfelé. Valószínűleg nemrég ébredt ő is, legalábbis hálóruhát visel.*
-Keresnek téged. *Búgja lágyan, tekintetét a férfin legelteti. Szórakozottan füle mögé tűr egy kósza tincset, közszemlére téve hegyesedő fülét.*
-Két férfi várakozik a vendégtérben. Patkányok. A Sellőház vendége vagy, így a diszkréció a miénk, de nem tudunk megvédeni tőlük. Azért jöttem, hogy szóljak. *Fejével az ablak irányába biccent, majd kifordul a szobából és halkan behajtja maga mögött az ajtót. Amennyiben Merchen kinéz az ablakon, láthatja, hogy azalatt tető húzódik. Az emeleten van, de talán az ereszen le tud csusszanni észrevétlen.*
*Merchen mintha csak vajon csúszna, úgy siklik el a problémák mellett. A hordókat szép sorjában lerakodják, zokszó nélkül. Az egyik, bajszos fickó még elismerően is biccent felé az istállóból kifelé menet.
Nyugodtan aludhat, legalábbis míg sötét van. A nap első sugarai még csak a horizontot simogatják, mikor Merchen felriad a parketta reccsenésére. Áll valaki az ajtóban.
Egy sellő az. Barna haja tovagöndörödik válláról egészen lapockájáig. Az ajtófélfának támaszkodik, s onnan nézi a tündért. Ajkai között hosszú cigaretta, minek füstje lágyan kavarog felfelé. Valószínűleg nemrég ébredt ő is, legalábbis hálóruhát visel.*
-Keresnek téged. *Búgja lágyan, tekintetét a férfin legelteti. Szórakozottan füle mögé tűr egy kósza tincset, közszemlére téve hegyesedő fülét.*
-Két férfi várakozik a vendégtérben. Patkányok. A Sellőház vendége vagy, így a diszkréció a miénk, de nem tudunk megvédeni tőlük. Azért jöttem, hogy szóljak. *Fejével az ablak irányába biccent, majd kifordul a szobából és halkan behajtja maga mögött az ajtót. Amennyiben Merchen kinéz az ablakon, láthatja, hogy azalatt tető húzódik. Az emeleten van, de talán az ereszen le tud csusszanni észrevétlen.*
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-26 18:00:49
Üzenet elküldve: 2023-06-26 18:00:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Azért akárhogy is, piszok kíváncsi rá Merchen hogy vajon mi lehet a hordóban. De nem kérdez rá, nem leskelődik túlságosan, csak eltárolja a fejében, hátha egyszer a jövőben kiderül.*
-Kössz!
*Mondja, majd egy rövid pillantást vet az aprócska medálra, és elsüllyeszti a mellényzsebébe. Aztán pedig ahogy végeznek a lepakolással, csak biccent egyet és el is indul a többi hordóval megrakott szekerén. A Sellőházba tart, egyébként is kéne neki egy szoba, nem akar egész éjszaka a kikötő utcáin packázni a szerencséjével. Meg aztán amúgysem tudna mit kezdeni a borral. Úgyhogy odahajt. Ismerős neki a hely, igazi törzsvendég itt, még Madyval is üzletelt itt korábban úgyhogy nincsenek félelmei, némileg felszabadultabb a hangulata most, hogy a csempészárú már nincs nála. Az istállónál áll meg, és ugyan nem tudja hogy az őrök most pont kint vagy bent állnak, attól nem tart hogy innen fújnák meg a kocsit. Úgyhogy bemegy, köszön és jelzi a pultnál, hogy hozott egy adag szállítmányt Arthenior legjobb borából és egy Szoba ára is gazdát cserél, nem túl sok az a 7 arany némi nyugalomért.
Ha minden jól megy, akkor más egyéb tennivalója sincs, mint lefeküdni a puha ágyikóba először életében egyedül a Sellőházas kalandjai során. Reggel pedig elindulhat megkeresni azt a hatalmas hajót, amin korábban is jártak Frandr-al.*
*Azért akárhogy is, piszok kíváncsi rá Merchen hogy vajon mi lehet a hordóban. De nem kérdez rá, nem leskelődik túlságosan, csak eltárolja a fejében, hátha egyszer a jövőben kiderül.*
-Kössz!
*Mondja, majd egy rövid pillantást vet az aprócska medálra, és elsüllyeszti a mellényzsebébe. Aztán pedig ahogy végeznek a lepakolással, csak biccent egyet és el is indul a többi hordóval megrakott szekerén. A Sellőházba tart, egyébként is kéne neki egy szoba, nem akar egész éjszaka a kikötő utcáin packázni a szerencséjével. Meg aztán amúgysem tudna mit kezdeni a borral. Úgyhogy odahajt. Ismerős neki a hely, igazi törzsvendég itt, még Madyval is üzletelt itt korábban úgyhogy nincsenek félelmei, némileg felszabadultabb a hangulata most, hogy a csempészárú már nincs nála. Az istállónál áll meg, és ugyan nem tudja hogy az őrök most pont kint vagy bent állnak, attól nem tart hogy innen fújnák meg a kocsit. Úgyhogy bemegy, köszön és jelzi a pultnál, hogy hozott egy adag szállítmányt Arthenior legjobb borából és egy Szoba ára is gazdát cserél, nem túl sok az a 7 arany némi nyugalomért.
Ha minden jól megy, akkor más egyéb tennivalója sincs, mint lefeküdni a puha ágyikóba először életében egyedül a Sellőházas kalandjai során. Reggel pedig elindulhat megkeresni azt a hatalmas hajót, amin korábban is jártak Frandr-al.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-26 11:10:14
Üzenet elküldve: 2023-06-26 11:10:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A vörös piperkőc nyomában//
~ Höhh, ez aranyos. ~
* A lélek-kurkászás elég lankasztóan szokott hatni Maeralyára. Csak hagyják őt dolgozni, Teysus szerelmére! Olyan nagy kérés ez?
Bosszúan felsóhajt. *
- Jól van, fiú. Kemény fából faragtak.
* Barátságosan rámosolyog, tőle telhetően. Hirtelen ezerévesnek kezdi érezni magát. Már csak az hiányozna, hogy meglapogassa a buksiját.
Nem jött össze a dolog, de ettől még nem fogja az egész estét bánatos köldöknézéssel tölteni, az nem az ő műfaja. Int egyet. *
- Meséld el a főnökasszonyodnak, hogy ügyes voltál és egy szót sem szóltál.
* Vigyorog és megvárja, míg elmegy. Végül is, olyan rosszul nem alakult a dolog, kapott egy ingyen-lakhatást.
Mivel további teendője nincs idefent és sikerrel sem járt, úgy dönt, távozik. Felkapja a szoba kulcsát és a zsebébe süllyeszti, majd ráérősen leballag a lépcsőn. Kicsikét csalódott, de nem nagyon. Az ablakon kipillantva megállapítja, hogy jócskán elment az idő, míg a fiút próbálta vallatni, kevés sikerrel. Túl sokáig foglalkozott az ifjú hajtással. Nem is érti, miért fűzött ennyi reményt a báránykához. Így nem maradt ideje oroszlánt keresni.
Megjelenik a földszinten, röviden körbetekintgetve. Meg is torpan rögtön, épp elcsípi a morcos kurtizán távoztát egy asztaltól, ahol akárhogy is nézi, egy vöröshajú, jól öltözött fickó időzik. *
~ Most lebuktál, bár azt hiszem én is. ~
* Már nincs értelme tettetni, vagy bujkálni, így egyenesen a fickóhoz vonul, kellemes mosollyal az arcán. Most rajta a sor, be kell bizonyítania, hogy nem valami vidéki sutyerák, ismeri ő az illemet és egyéb fortélyokat. Közvetlenül elé áll. *
- Üdvözlöm! Bzonyára hallhatta, hogy keresem.
* Mondja magabiztosan, hiszen kétsége sincs afelől, hogy a leírás pontos volt és ő lesz az a személy. Szertartásosan nyújtja a kezét. *
- Maeralya Miradi vagyok.
* Közli cápavigyorral. *
~ Te jössz, barátocskám. ~
~ Höhh, ez aranyos. ~
* A lélek-kurkászás elég lankasztóan szokott hatni Maeralyára. Csak hagyják őt dolgozni, Teysus szerelmére! Olyan nagy kérés ez?
Bosszúan felsóhajt. *
- Jól van, fiú. Kemény fából faragtak.
* Barátságosan rámosolyog, tőle telhetően. Hirtelen ezerévesnek kezdi érezni magát. Már csak az hiányozna, hogy meglapogassa a buksiját.
Nem jött össze a dolog, de ettől még nem fogja az egész estét bánatos köldöknézéssel tölteni, az nem az ő műfaja. Int egyet. *
- Meséld el a főnökasszonyodnak, hogy ügyes voltál és egy szót sem szóltál.
* Vigyorog és megvárja, míg elmegy. Végül is, olyan rosszul nem alakult a dolog, kapott egy ingyen-lakhatást.
Mivel további teendője nincs idefent és sikerrel sem járt, úgy dönt, távozik. Felkapja a szoba kulcsát és a zsebébe süllyeszti, majd ráérősen leballag a lépcsőn. Kicsikét csalódott, de nem nagyon. Az ablakon kipillantva megállapítja, hogy jócskán elment az idő, míg a fiút próbálta vallatni, kevés sikerrel. Túl sokáig foglalkozott az ifjú hajtással. Nem is érti, miért fűzött ennyi reményt a báránykához. Így nem maradt ideje oroszlánt keresni.
Megjelenik a földszinten, röviden körbetekintgetve. Meg is torpan rögtön, épp elcsípi a morcos kurtizán távoztát egy asztaltól, ahol akárhogy is nézi, egy vöröshajú, jól öltözött fickó időzik. *
~ Most lebuktál, bár azt hiszem én is. ~
* Már nincs értelme tettetni, vagy bujkálni, így egyenesen a fickóhoz vonul, kellemes mosollyal az arcán. Most rajta a sor, be kell bizonyítania, hogy nem valami vidéki sutyerák, ismeri ő az illemet és egyéb fortélyokat. Közvetlenül elé áll. *
- Üdvözlöm! Bzonyára hallhatta, hogy keresem.
* Mondja magabiztosan, hiszen kétsége sincs afelől, hogy a leírás pontos volt és ő lesz az a személy. Szertartásosan nyújtja a kezét. *
- Maeralya Miradi vagyok.
* Közli cápavigyorral. *
~ Te jössz, barátocskám. ~
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-26 10:30:19
Üzenet elküldve: 2023-06-26 10:30:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Myewaen Uwenosya //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Csak legyint. *
- Mit számít?
* Neki aztán édes mindegy. Mindig kell valami, vagy valaki, aki rajongása tárgyát képezheti, különben mi értelme a létezésnek? Valami, ami mozgatja és viszi előre.
A mellkasán csörren a párna, a magára aggatott ékszereknek köszönhetően. Ádázul elmosolyodik és igézően lesiklatja a saját testén, mielőtt visszahajítaná. *
- Állok rendelkezésére, hercegnőm. Hálótársnak, ágytársnak, vagy aminek csak kívánod.
* Felnevet a teátrális próbálkozáson és csücsörítve gügyögi vissza, helyenként megkopogtatva a másik orrát. *
- Ó, istenkém, te kedvelsz engem. O-d-á-i-g vagy értem. Levegőt sem kapsz nélkülem, ugye, mond csak?
* Inkább tűnik neki most egy sarokban játszó kislánynak a szőke, mint érett, felnőtt nőnek. Megmosolyognivaló gondolat. Talán még a fejét is megpaskolja. A férfi pedig egy gaz csábító, aki felviszi őt harmadiknak a hajójára. Még mindig nem döntötte el, hogyan tovább.
Olyan kellemes időt töltöttek el eddig együtt, kár lenne félbeszakítani a dolgot idő előtt. Na de most... hová tegye a lányait?
A kádban ejtőznek még jó darabig, kiélvezve a forró vizet, miközben lusta, kanyargós indákat rajzolgat a nő kecses hátára. Lelassult gondolkodásával arra következtetésre jut, hogy bizony, nem kötötte fel a sörényét, így az tiszta víz. Felsóhajt. Egy örökkévalóság, míg megszárad. A hajára, hím mivolta, ellenére, borzasztóan kényes tud lenni.
Ejtőznek vagy egy órát, halkan beszélgetve, vagy némán ücsörögve. Felemelve megszemléli Myewaen aszalt gyümölcsre emlékeztető ujjait. *
- Azt hiszem kipancsoltuk magunkat mára, többszörösen is. Egészen egy mazsolára kezdesz emlékeztetni, hercegnőm.
* Kuncog és rövid mosakodást követően, kiszáll a kádból. Egy puha törölközővel bosszús arckifejezéssel nekiáll szárítgatni a loboncát, ami máris kócos csigákba kezd rendeződni. Odahajít egy másikat a nőnek. *
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én hulla fáradt vagyok. A várakozástól eltekintve, mit szólnál egy alváshoz?
* Kellemes elégedettséget érez a tagjaiban, semmi emésztő vágy. Nyugodt és békés. Az ágy egy merő vörösbe volt csomagolva, a baldachin függönyétől kezdve a plafonon át a takaróig. Vérvörösben úszik minden. Kiszabadítja a párnák alá igazgatott könnyű takarót, majd szorgos hangyácskaként nekiáll elhordani a rengeteg díszpárnát. Behuppan az ágyba, majd illdelemesen a csípőjéra húzza az anyagot. Végtelenül elégedett, tökig férfias mosollyal kulcsolja össze a karját a feje alatt. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Csak legyint. *
- Mit számít?
* Neki aztán édes mindegy. Mindig kell valami, vagy valaki, aki rajongása tárgyát képezheti, különben mi értelme a létezésnek? Valami, ami mozgatja és viszi előre.
A mellkasán csörren a párna, a magára aggatott ékszereknek köszönhetően. Ádázul elmosolyodik és igézően lesiklatja a saját testén, mielőtt visszahajítaná. *
- Állok rendelkezésére, hercegnőm. Hálótársnak, ágytársnak, vagy aminek csak kívánod.
* Felnevet a teátrális próbálkozáson és csücsörítve gügyögi vissza, helyenként megkopogtatva a másik orrát. *
- Ó, istenkém, te kedvelsz engem. O-d-á-i-g vagy értem. Levegőt sem kapsz nélkülem, ugye, mond csak?
* Inkább tűnik neki most egy sarokban játszó kislánynak a szőke, mint érett, felnőtt nőnek. Megmosolyognivaló gondolat. Talán még a fejét is megpaskolja. A férfi pedig egy gaz csábító, aki felviszi őt harmadiknak a hajójára. Még mindig nem döntötte el, hogyan tovább.
Olyan kellemes időt töltöttek el eddig együtt, kár lenne félbeszakítani a dolgot idő előtt. Na de most... hová tegye a lányait?
A kádban ejtőznek még jó darabig, kiélvezve a forró vizet, miközben lusta, kanyargós indákat rajzolgat a nő kecses hátára. Lelassult gondolkodásával arra következtetésre jut, hogy bizony, nem kötötte fel a sörényét, így az tiszta víz. Felsóhajt. Egy örökkévalóság, míg megszárad. A hajára, hím mivolta, ellenére, borzasztóan kényes tud lenni.
Ejtőznek vagy egy órát, halkan beszélgetve, vagy némán ücsörögve. Felemelve megszemléli Myewaen aszalt gyümölcsre emlékeztető ujjait. *
- Azt hiszem kipancsoltuk magunkat mára, többszörösen is. Egészen egy mazsolára kezdesz emlékeztetni, hercegnőm.
* Kuncog és rövid mosakodást követően, kiszáll a kádból. Egy puha törölközővel bosszús arckifejezéssel nekiáll szárítgatni a loboncát, ami máris kócos csigákba kezd rendeződni. Odahajít egy másikat a nőnek. *
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én hulla fáradt vagyok. A várakozástól eltekintve, mit szólnál egy alváshoz?
* Kellemes elégedettséget érez a tagjaiban, semmi emésztő vágy. Nyugodt és békés. Az ágy egy merő vörösbe volt csomagolva, a baldachin függönyétől kezdve a plafonon át a takaróig. Vérvörösben úszik minden. Kiszabadítja a párnák alá igazgatott könnyű takarót, majd szorgos hangyácskaként nekiáll elhordani a rengeteg díszpárnát. Behuppan az ágyba, majd illdelemesen a csípőjéra húzza az anyagot. Végtelenül elégedett, tökig férfias mosollyal kulcsolja össze a karját a feje alatt. *
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:44:16
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:44:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ha lesz kedved, utána majd fordulunk.
*feleli vigyorogva, mert ő bizony ájulásig akar szeretkezni a nővel, hogy ez olyan élménnyé váljon, aminek a felidézése szenilis vénember korában is bugyuta mosolyt csal majd az arcára. Már ha megéri azt a kort. De ugyanolyan jó lesz felidézni a következő alkalommal, amikor valami katonai táborban fagyoskodik majd a sátrában. Felidézni a nő puhaságát, illatát, hevességét, a gyönyört, az egész napot - ezek segítik néha elviselni a nyomorúságot és várni a jobb időket.
May váratlan és heves csókja váratlanul éri, csak próbál lépést tartani a heves nyelvcsatával, de piszkosul élvezi. Ha nem fogná két kézzel, a tenyere most össze-vissza járna a fél-elf testén. Így csak arra tud koncentrálni, hogy nagyjából az ágy felé tartsanak, de az szerencsére nagy célpont, nehéz lenne elhibázni. Viszont May megszakítja a csókpárbajt (amiben amúgy határozottan nyerésre állt), hogy más irányba terelje.*
- Mi? Ja, jó...
*feleli kicsit ocsúdva, de aztán kénytelen körülnézni, hogy mégis hol van itt szék. Nincs nagy kedve abbahagyni a csókolózást, vagy hogy más vidékeket is megismerjen az ajkaival - a mellkasához préselődő telt kebleket mindenek előtt. De úgy elég nehéz nem nekimenni mindennek, ha nem figyel oda az ember. Ezért ahelyett, hogy bizonytalanul támolyognak jobbra-balra, inkább félbeszakítja a mókát arra a hosszú három-négy másodpercre, amíg határozott léptekkel oda nem megy egy székhez és le nem ül. May súlya legalább nem jelent neki semmi kihívást, izzadni nem ettől fog.
Hanem amint végre leülnek, picit átveszi a kezdeményezést. Belemarkol May hajába, és finoman elkezdi hátra húzni. Csak annyira, hogy a nő háta ívbe hajoljon, ő pedig ráborulhasson a keblekre, és felváltva csókolgassa, nyelvezze őket. Közben elengedi May haját, de a jobb kezével továbbra is tartja a hátát, míg a baljával a fenekét gyúrja. Ágyéktájékon pedig próbál úgy mozdulni, hogy végre elmerülhessen a nőben. Ez nagyon hamar sikerülni is fog neki, May-en múlik, hogy megállítja-e benne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ha lesz kedved, utána majd fordulunk.
*feleli vigyorogva, mert ő bizony ájulásig akar szeretkezni a nővel, hogy ez olyan élménnyé váljon, aminek a felidézése szenilis vénember korában is bugyuta mosolyt csal majd az arcára. Már ha megéri azt a kort. De ugyanolyan jó lesz felidézni a következő alkalommal, amikor valami katonai táborban fagyoskodik majd a sátrában. Felidézni a nő puhaságát, illatát, hevességét, a gyönyört, az egész napot - ezek segítik néha elviselni a nyomorúságot és várni a jobb időket.
May váratlan és heves csókja váratlanul éri, csak próbál lépést tartani a heves nyelvcsatával, de piszkosul élvezi. Ha nem fogná két kézzel, a tenyere most össze-vissza járna a fél-elf testén. Így csak arra tud koncentrálni, hogy nagyjából az ágy felé tartsanak, de az szerencsére nagy célpont, nehéz lenne elhibázni. Viszont May megszakítja a csókpárbajt (amiben amúgy határozottan nyerésre állt), hogy más irányba terelje.*
- Mi? Ja, jó...
*feleli kicsit ocsúdva, de aztán kénytelen körülnézni, hogy mégis hol van itt szék. Nincs nagy kedve abbahagyni a csókolózást, vagy hogy más vidékeket is megismerjen az ajkaival - a mellkasához préselődő telt kebleket mindenek előtt. De úgy elég nehéz nem nekimenni mindennek, ha nem figyel oda az ember. Ezért ahelyett, hogy bizonytalanul támolyognak jobbra-balra, inkább félbeszakítja a mókát arra a hosszú három-négy másodpercre, amíg határozott léptekkel oda nem megy egy székhez és le nem ül. May súlya legalább nem jelent neki semmi kihívást, izzadni nem ettől fog.
Hanem amint végre leülnek, picit átveszi a kezdeményezést. Belemarkol May hajába, és finoman elkezdi hátra húzni. Csak annyira, hogy a nő háta ívbe hajoljon, ő pedig ráborulhasson a keblekre, és felváltva csókolgassa, nyelvezze őket. Közben elengedi May haját, de a jobb kezével továbbra is tartja a hátát, míg a baljával a fenekét gyúrja. Ágyéktájékon pedig próbál úgy mozdulni, hogy végre elmerülhessen a nőben. Ez nagyon hamar sikerülni is fog neki, May-en múlik, hogy megállítja-e benne.*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-26 07:48:47
Üzenet elküldve: 2023-06-26 07:48:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Most már csak ketten vannak a szobában, nem kell visszafogni semmit, de néha mégsem árt az eredmény kedvéért kis önmérsékletet mutatni. Úgy dönt, hogy ennek mentén fog haladni, ugyanis nem kellett ahhoz a teljes meztelen valóságot megszemlélnie, hogy tudja a férfi kedvére való. Még a kosz és a sár sem tudta eltakarni a férfi korát és lelkesedését, a jóvágású arcéléről nem is beszélve. *
- Legyen Myk drága, ahogy szeretnéd. *Duruzsolja a másik füléhez a választ, belekapaszkodva a nyakába, a csípőjét odapréselve a másik ágyékához. Próbálja magukata hasonló magasságban tartani, hiszen úgy élvezetes a dolog, kicsit megrogyasztja a maradék térdét, amin áll. A kérdésre adott válasza viszont látszólag meglepi.*
- Tényleg? Alul? Nem ez szokott lenni a megszokott válasz, érdekes. *Húzódik buja félmosoly az ajkaira, mert általában a kiéhezett férfiak gyorsan ledöntik csak az ágyra és a legrövidebb úton kedvüket lelik benne, csak aztán adják át a gyeplőt. A következő kérdés nem éri váratlanul, mert bizony van olyan sellő, aki kifejezetten ellene van, hiszen egy csók annyira közvetlen és személyes élmény. ~Érthető is valahol, van olyan nemes, akit én se szívesen engedtem volna be a gusztustalan modorával a számba. ~ De ezúttal nem áll fenn semmiféle hasonló helyzet, egy fél pallanatig gondolkodik, majd beletúrva a férfi hajába, határozottan tartva hevesen belecsókol az ajkaiba. Érezheti Myk, hogy nem cicózik, mert a nyelve már kezdetektől erőteljes táncra készteti a sajátját. Ezt csupán a levegő égető hiánya zavarja meg, mikor is kiszakad a heves táncból, hogy lágyan zihálva újabb adag levegőt merítsen. Ekkor kapja fel a férfi, mire még erősebben ráfog a nyakára egy apró sikkantás kíséretében.*
- Myk! *Szakad ki a száján, mikor látja, mindjárt leteszik, méghozzá az ágyra.*
- Nem mehetnénk inkább a székhez? *Kéri és közben határozottan fogai közé fogja a másik fülcimpáját.*
- Ott csókolsz meg, ahol jólesik. *Közben érzi, hogy kiment ám a gyakorlatból de rendesen, hiszen csupán egy csók, a férfi pucér testének látványa és érintése, még ruhán keresztül is úgy felajzotta, hogy, amint leteszi bizonyosana ráveti magát azonnal.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Most már csak ketten vannak a szobában, nem kell visszafogni semmit, de néha mégsem árt az eredmény kedvéért kis önmérsékletet mutatni. Úgy dönt, hogy ennek mentén fog haladni, ugyanis nem kellett ahhoz a teljes meztelen valóságot megszemlélnie, hogy tudja a férfi kedvére való. Még a kosz és a sár sem tudta eltakarni a férfi korát és lelkesedését, a jóvágású arcéléről nem is beszélve. *
- Legyen Myk drága, ahogy szeretnéd. *Duruzsolja a másik füléhez a választ, belekapaszkodva a nyakába, a csípőjét odapréselve a másik ágyékához. Próbálja magukata hasonló magasságban tartani, hiszen úgy élvezetes a dolog, kicsit megrogyasztja a maradék térdét, amin áll. A kérdésre adott válasza viszont látszólag meglepi.*
- Tényleg? Alul? Nem ez szokott lenni a megszokott válasz, érdekes. *Húzódik buja félmosoly az ajkaira, mert általában a kiéhezett férfiak gyorsan ledöntik csak az ágyra és a legrövidebb úton kedvüket lelik benne, csak aztán adják át a gyeplőt. A következő kérdés nem éri váratlanul, mert bizony van olyan sellő, aki kifejezetten ellene van, hiszen egy csók annyira közvetlen és személyes élmény. ~Érthető is valahol, van olyan nemes, akit én se szívesen engedtem volna be a gusztustalan modorával a számba. ~ De ezúttal nem áll fenn semmiféle hasonló helyzet, egy fél pallanatig gondolkodik, majd beletúrva a férfi hajába, határozottan tartva hevesen belecsókol az ajkaiba. Érezheti Myk, hogy nem cicózik, mert a nyelve már kezdetektől erőteljes táncra készteti a sajátját. Ezt csupán a levegő égető hiánya zavarja meg, mikor is kiszakad a heves táncból, hogy lágyan zihálva újabb adag levegőt merítsen. Ekkor kapja fel a férfi, mire még erősebben ráfog a nyakára egy apró sikkantás kíséretében.*
- Myk! *Szakad ki a száján, mikor látja, mindjárt leteszik, méghozzá az ágyra.*
- Nem mehetnénk inkább a székhez? *Kéri és közben határozottan fogai közé fogja a másik fülcimpáját.*
- Ott csókolsz meg, ahol jólesik. *Közben érzi, hogy kiment ám a gyakorlatból de rendesen, hiszen csupán egy csók, a férfi pucér testének látványa és érintése, még ruhán keresztül is úgy felajzotta, hogy, amint leteszi bizonyosana ráveti magát azonnal.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-24 20:35:33
Üzenet elküldve: 2023-06-24 20:35:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután megnyugtatta Maydeleine-t, hogy a szobával minden rendben, és a ruháitól megszabadulva odalép hozzá, szerencsére semmiféle ellenkezés nincs. May láthatóan ugyanúgy várja a folytatást, mint ő, és így most először tapinthatja ki a nő áhított ölét. A forrósága már most is kellően izgató, így Mykael nem is rest tovább simogatni.*
- Hmmm...
*mordul fel elégedetten. Azért érződik a mozdulatain, hogy az efféle kényeztetésben nincs túl nagy tapasztalata, de ha nem is virtuóz, arra azért odafigyel, hogy a simogatása ne legyen kellemetlen.*
- Hát, végül is ez is becézés. De mit szólsz mondjuk a May-hez?
*kérdi. Nem szereti a hosszú neveket, amibe csak belebotlik az ember nyelve. Ő a nyelvét most másra akarja használni.
May fontos kérdésére elvigyorodik.*
- Mármint elsőre? Legyen mondjuk... alul. Rád bízom az irányítást.
*feleli. Tényleg kíváncsi, mit tud a nő. Végső soron azért jött ide, hogy egy tapasztalt kurtizán megmutassa neki, mennyivel több lehet az együttlét a gyors üzekedéseknél, amikhez szokott. És Maydeleine-től pont ezt reméli. Az meg már csak hab a tortán, hogy May nem pénzért, hanem önszántából és a vágyai miatt van vele.*
- Nekem is lenne egy kérdésem... izé... megcsókolhatlak?
*kérdi kissé sután. A csókolózást nem minden kurtizán engedi. És hiába nem pénzért vannak most együtt, May mégiscsak kurtizán, ez meg egy bordély, szóval kissé belezavarodott a szabályokba.
Mivel viszont az érintésével May-nek láthatóan nincs gondja, a másik kezével is a szoknya alá nyúl, és finoman markolászni kezdi May fenekét. Aztán már mindkét keze ott van, és megemeli a lányt, hogy ölbe vegye, és úgy induljon meg vele az ágy felé.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután megnyugtatta Maydeleine-t, hogy a szobával minden rendben, és a ruháitól megszabadulva odalép hozzá, szerencsére semmiféle ellenkezés nincs. May láthatóan ugyanúgy várja a folytatást, mint ő, és így most először tapinthatja ki a nő áhított ölét. A forrósága már most is kellően izgató, így Mykael nem is rest tovább simogatni.*
- Hmmm...
*mordul fel elégedetten. Azért érződik a mozdulatain, hogy az efféle kényeztetésben nincs túl nagy tapasztalata, de ha nem is virtuóz, arra azért odafigyel, hogy a simogatása ne legyen kellemetlen.*
- Hát, végül is ez is becézés. De mit szólsz mondjuk a May-hez?
*kérdi. Nem szereti a hosszú neveket, amibe csak belebotlik az ember nyelve. Ő a nyelvét most másra akarja használni.
May fontos kérdésére elvigyorodik.*
- Mármint elsőre? Legyen mondjuk... alul. Rád bízom az irányítást.
*feleli. Tényleg kíváncsi, mit tud a nő. Végső soron azért jött ide, hogy egy tapasztalt kurtizán megmutassa neki, mennyivel több lehet az együttlét a gyors üzekedéseknél, amikhez szokott. És Maydeleine-től pont ezt reméli. Az meg már csak hab a tortán, hogy May nem pénzért, hanem önszántából és a vágyai miatt van vele.*
- Nekem is lenne egy kérdésem... izé... megcsókolhatlak?
*kérdi kissé sután. A csókolózást nem minden kurtizán engedi. És hiába nem pénzért vannak most együtt, May mégiscsak kurtizán, ez meg egy bordély, szóval kissé belezavarodott a szabályokba.
Mivel viszont az érintésével May-nek láthatóan nincs gondja, a másik kezével is a szoknya alá nyúl, és finoman markolászni kezdi May fenekét. Aztán már mindkét keze ott van, és megemeli a lányt, hogy ölbe vegye, és úgy induljon meg vele az ágy felé.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-24 20:09:28
Üzenet elküldve: 2023-06-24 20:09:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azt már megszokta, hogy az ajtót zárják a férfiak, nehogy adj isten valaki rájuk nyisson a nagy pillanatban és semmivé foszoljon minden magabiztosságuk. Ám a szoba tüzetes vizsgálata még neki is újdonság, nem igazán tudja mire vélni ezt.*
- Valami baj van? Nem tengerre nézőt szerettél volna? *Nem igazán tudja miben keressen hibát, hiszen ezekkel a szobákkal még a nemesek is elégedettek szoktak lenni, nehogy egy most érkezett, ostorcsapásoktól szabdalt vándor. Amint ezt a gondolatot elhessegetik a férfi soha nem látott gyorsasággal szabadul meg a ruháitól, Mady épp, hogy csak iszik egy pohár vizet a kancsóból, amit odakészítettek nekik, szépen elmosott kristálypoharakkal. Megfordulva egy pillanatra csodálkozás tűnik elő a tekintetéből, ám ez gyorsan elillan és a helyét férfi test látványára éhes tekintet váltja fel. Nem mintha nem látta volna már, egyszerűen csak kihasználja az alkalmat, mert nem tudni, mikor lesz benne része legközelebb.*
- Azt látom, hogy te szolgálatkész vagy. *Harap bele az alsó ajkába, majd, ahogy a férfi magához vonja, egyik kezét megfogja. Óvatosan tolja lefelé a csípőjén, míg a lába közben emelkedik, hogy rákulcsolja a másik derekára, ám nem áll meg ott vele, húzza még lejjebb, végig a felemelt combján, egészen a felcsúszott szoknyája széléig.*
- Nyúlj be nyugodtan alá, szereti a simogatást. *Ha Myk megteszi, és a szoknya finom anyaga felgyűrődik az alkarjára, nagy sóhajtás szakad ki a száján, elégedett dorombolás kíséretében.*
- Nehogy megállj az elején drága. *Súgja oda a másiknak, ha úgy érzi, hogy bátortalan lenne, hiszen a szoknya alatt már rajta sincsen semmi, ami a kéz útjába állhatna, akadályozva a gyengéd simításokat.*
- Azt hiszem én is megleszek alkohol nélkül akkor, csak lohasztja az ember kitartását. *Teszi hozzá.*
- Becézni? Mire gondolsz? *Kérdi, bár ez csak olyan kíváncsiskodás az ő részéről, hiszen ha megadja neki, amit akar, akár Gyereide néven is illethetné, mit bánja ő.*
- Továbbá van még egy nagyon fontos kérdés. Alul vagy felül? *Néz ártatalan tekintettel. Bár nem biztos benne, hogy elsőre egy rugóra fog járni az agyuk, de reméli, hogy a férfi is csak arra tud gondolni, ami neki is a fejében jár, mióta csak meglátta.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azt már megszokta, hogy az ajtót zárják a férfiak, nehogy adj isten valaki rájuk nyisson a nagy pillanatban és semmivé foszoljon minden magabiztosságuk. Ám a szoba tüzetes vizsgálata még neki is újdonság, nem igazán tudja mire vélni ezt.*
- Valami baj van? Nem tengerre nézőt szerettél volna? *Nem igazán tudja miben keressen hibát, hiszen ezekkel a szobákkal még a nemesek is elégedettek szoktak lenni, nehogy egy most érkezett, ostorcsapásoktól szabdalt vándor. Amint ezt a gondolatot elhessegetik a férfi soha nem látott gyorsasággal szabadul meg a ruháitól, Mady épp, hogy csak iszik egy pohár vizet a kancsóból, amit odakészítettek nekik, szépen elmosott kristálypoharakkal. Megfordulva egy pillanatra csodálkozás tűnik elő a tekintetéből, ám ez gyorsan elillan és a helyét férfi test látványára éhes tekintet váltja fel. Nem mintha nem látta volna már, egyszerűen csak kihasználja az alkalmat, mert nem tudni, mikor lesz benne része legközelebb.*
- Azt látom, hogy te szolgálatkész vagy. *Harap bele az alsó ajkába, majd, ahogy a férfi magához vonja, egyik kezét megfogja. Óvatosan tolja lefelé a csípőjén, míg a lába közben emelkedik, hogy rákulcsolja a másik derekára, ám nem áll meg ott vele, húzza még lejjebb, végig a felemelt combján, egészen a felcsúszott szoknyája széléig.*
- Nyúlj be nyugodtan alá, szereti a simogatást. *Ha Myk megteszi, és a szoknya finom anyaga felgyűrődik az alkarjára, nagy sóhajtás szakad ki a száján, elégedett dorombolás kíséretében.*
- Nehogy megállj az elején drága. *Súgja oda a másiknak, ha úgy érzi, hogy bátortalan lenne, hiszen a szoknya alatt már rajta sincsen semmi, ami a kéz útjába állhatna, akadályozva a gyengéd simításokat.*
- Azt hiszem én is megleszek alkohol nélkül akkor, csak lohasztja az ember kitartását. *Teszi hozzá.*
- Becézni? Mire gondolsz? *Kérdi, bár ez csak olyan kíváncsiskodás az ő részéről, hiszen ha megadja neki, amit akar, akár Gyereide néven is illethetné, mit bánja ő.*
- Továbbá van még egy nagyon fontos kérdés. Alul vagy felül? *Néz ártatalan tekintettel. Bár nem biztos benne, hogy elsőre egy rugóra fog járni az agyuk, de reméli, hogy a férfi is csak arra tud gondolni, ami neki is a fejében jár, mióta csak meglátta.*
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-24 09:20:12
Üzenet elküldve: 2023-06-24 09:20:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ezért a kellemetlenségért nem foglak hibá...
*kezd bele a könnyed válaszba, miközben öltözködik, de a mundat végére oda is fordul és még tanúja lesz, ahogy az utolsó ruhadarab is lekerül a nőről. A tekintete úgy tapad az áhított testre, mintha eddig semmit se látott volna belőle. Néha egy nagyon kis szövetdarab is nagyon sokat tud számítani. Úgyhogy végig is nézi, amíg Maydeleine eltűnik a paraván mögött, aztán nyel egyet, és maga elé vigyorogva öltözközik tovább. A "kellemetlenség" így határozottan megmarad, de nem érdekli a dolog.
Lelkesen követi a lányt a szobájukba, majd kíváncsian néz körül. A tengeri levegő felüdítően hat rá, már akkor is tetszett, amikor először megérezte az erdőből kilépve. Most hozzátesz az egész élmény egzotikumához.*
- Szép szoba... azt hiszem ez a legszebb, amiben valaha megszálltam.
*mondja, miközben kíváncsian néz körül. Na igen, egészen biztosan ez a legszebb szoba, mert Mykael a stapabíró, és agyonhasznált ruházat híve. Efféle kényes anyagokhoz, amiknek fő jellemzői a szépség és a kényelem, ő nincs szokva. De mindent ki kell próbálni egyszer. És hogy van kivel kipróbálni, az sokat hozzátesz
Ha viszont Maydeleine azt gondolja, hogy neki még oldódni kell, abban téved. Az ajtót gondosan zárja maguk mögött, aztán körbejár, feltérképezi a helyiséget: mi hol található, hogyan lehet ki-be jutni a szobába, be tudnak-e ide törni, stb. Egy katona mindig meggyőződik arról, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá, még akkor is, ha nincs oka gyanakodni.
De ahogy ezzel megvan, már teszi is le a hátizsákját, lerúgja a bakancsát, és azonmód vetkőzni kezd. Nem feltétlenül azért, hogy mindjárt Maydeleine-re vesse magát, de kissé nedves bőrrel nem olyan kellemes a ruháit viselni. És amit azt illeti, ő maga most sokkal tisztább, mint a ruhái, szóval amíg viseli őket, még akár koszolódhat is.*
- Szép szín ez a lila, nekem megfelel. Túl sokszor nem látok lila dolgokat. Talán csak virágokat.
~Meg véraláfutásokat.~
*fut át az agyán, de ezt az utóbbit megtartja magának, kissé hangulatrombolónak érzi.*
- Nekem nem kell szesz, de ha te kérnél, igyál nyugodtan. És én hívlak meg téged.
*feleli, miközben letolja a nadrágját. Mivel az ágyékkötőjét nem vette vissza, ő ezennel ugyanolyan meztelen, mint a fürdőben volt. Levetkőzni nem került neki többe egy fél percnél.
Mikor pedig megvan vele, szembefordul a nővel és odasétál hozzá.*
- Persze, nyugodtan hívhatsz így. Én is becézhetlek?
*kérdi, miközben megáll a nő előtt, és ráteszi a kezét a csípőjére, hogy közelebb vonja. Láthatóan nincs szüksége oldódásra.
Ugyan korán van még a lefekvéshez, de Mykael hosszú éjszakával tervez. Hiába gyalogolt egész nap és a megelőző napon is, bőven van még ereje dorbézolni. És most már nem kell vele takarékoskodnia.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ezért a kellemetlenségért nem foglak hibá...
*kezd bele a könnyed válaszba, miközben öltözködik, de a mundat végére oda is fordul és még tanúja lesz, ahogy az utolsó ruhadarab is lekerül a nőről. A tekintete úgy tapad az áhított testre, mintha eddig semmit se látott volna belőle. Néha egy nagyon kis szövetdarab is nagyon sokat tud számítani. Úgyhogy végig is nézi, amíg Maydeleine eltűnik a paraván mögött, aztán nyel egyet, és maga elé vigyorogva öltözközik tovább. A "kellemetlenség" így határozottan megmarad, de nem érdekli a dolog.
Lelkesen követi a lányt a szobájukba, majd kíváncsian néz körül. A tengeri levegő felüdítően hat rá, már akkor is tetszett, amikor először megérezte az erdőből kilépve. Most hozzátesz az egész élmény egzotikumához.*
- Szép szoba... azt hiszem ez a legszebb, amiben valaha megszálltam.
*mondja, miközben kíváncsian néz körül. Na igen, egészen biztosan ez a legszebb szoba, mert Mykael a stapabíró, és agyonhasznált ruházat híve. Efféle kényes anyagokhoz, amiknek fő jellemzői a szépség és a kényelem, ő nincs szokva. De mindent ki kell próbálni egyszer. És hogy van kivel kipróbálni, az sokat hozzátesz
Ha viszont Maydeleine azt gondolja, hogy neki még oldódni kell, abban téved. Az ajtót gondosan zárja maguk mögött, aztán körbejár, feltérképezi a helyiséget: mi hol található, hogyan lehet ki-be jutni a szobába, be tudnak-e ide törni, stb. Egy katona mindig meggyőződik arról, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá, még akkor is, ha nincs oka gyanakodni.
De ahogy ezzel megvan, már teszi is le a hátizsákját, lerúgja a bakancsát, és azonmód vetkőzni kezd. Nem feltétlenül azért, hogy mindjárt Maydeleine-re vesse magát, de kissé nedves bőrrel nem olyan kellemes a ruháit viselni. És amit azt illeti, ő maga most sokkal tisztább, mint a ruhái, szóval amíg viseli őket, még akár koszolódhat is.*
- Szép szín ez a lila, nekem megfelel. Túl sokszor nem látok lila dolgokat. Talán csak virágokat.
~Meg véraláfutásokat.~
*fut át az agyán, de ezt az utóbbit megtartja magának, kissé hangulatrombolónak érzi.*
- Nekem nem kell szesz, de ha te kérnél, igyál nyugodtan. És én hívlak meg téged.
*feleli, miközben letolja a nadrágját. Mivel az ágyékkötőjét nem vette vissza, ő ezennel ugyanolyan meztelen, mint a fürdőben volt. Levetkőzni nem került neki többe egy fél percnél.
Mikor pedig megvan vele, szembefordul a nővel és odasétál hozzá.*
- Persze, nyugodtan hívhatsz így. Én is becézhetlek?
*kérdi, miközben megáll a nő előtt, és ráteszi a kezét a csípőjére, hogy közelebb vonja. Láthatóan nincs szüksége oldódásra.
Ugyan korán van még a lefekvéshez, de Mykael hosszú éjszakával tervez. Hiába gyalogolt egész nap és a megelőző napon is, bőven van még ereje dorbézolni. És most már nem kell vele takarékoskodnia.*
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-23 23:06:24
Üzenet elküldve: 2023-06-23 23:06:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A vörös piperkőc nyomában//
//Maeralya//
*Efernnek nagyon nem tetszik a helyzet, amibe óvatlanul keverte magát, s magában elhatározza, hogy minél előbb igyekszik menekülőre fogni, de valahol úgy kell ezt megtennie, hogy közben ne legyen túl udvariatlan. Elvégre a vendég az első és a legfontosabb.*
- Amit csak óhajtasz. Mesélhetek neked távoli vidékekről, megmasszírozhatlak, kártyázhatunk és kockázhatunk.
*Efern viszont sejti, hogy Maeralya eléggé eltökélt ahhoz, hogy végül egyikkel se érje be.
Az aranyat végül kézhez kapja, s egy biccentéssel fogadja, de nem teszi el, mert van egy sejtelme, ami beigazolódni látszik. Némán hagyja, hogy a lány megrohamozza kérdéseivel, s igyekszik annak határozottságáról példát venni.*
- N-nem.
*A kissé bizonytalan kezdést követően megtalálja végül a hangját. Sajnos az arany nem volt elég meggyőző és Maeralya sem tett elég nagy hatást Efernre, hogy a fiú elfelejtse a lehetséges kockázatokat és félre tudja tenni őket.*
- Sajnálom kisasszony, de nem árulhatok el semmit.
* Maeralya Miradikezéért nyúl, tenyerét felfelé fordítja és beleejti az 57 aranyat, amit kapott tőle.*
- Remélem nem veszi rossz néven, de sok a teendőm, s mivel nem szolgálhatok azzal, amit szeretne tőlem, ezért...
*Nem fejezi be, cselekedete elég beszédes, már indul is az ajtóhoz, keze a kilincsen van, de még nem távozik hátha a leány mondana még bármit.*
- A kellemetlenségért cserébe nyugodtan vegye igénybe ezt a szobát ameddig csak jól esik. Ha úgy tetszik akár napokra is.
*A kulcsot még az ajtó közelében lévő apró asztalkára helyezi, s ha nincs egyéb megbeszélnivalójuk, akkor távozik.*
//Ambroggio//
- Nem, nem név szerint, pont hogy uraságod neve felől érdeklődött, de biztosan Önt kereste a hölgy.
*Lyra ajkait morzsolgatva töpreng, hogyan tálalja következő mondandóját, hiszen semmiképpen nem szeretné megbántani a Sellőház tiszteletbeli vendégét.*
- Ne vegye rossz néven kedves Uram, de elég jellegzetes és különleges külleme van, főleg a Kikötő kissé szürke közegében.
*Bátorkodik közelíteni a férfihoz, de csal azért, hogy az annyira jellegzetesnek titulált vörös tincsekkel játszadozzon picit.*
- Ráadásul miért pont itt kutakodna a leány, amikor a Rumosban is megteheti.
*Eltávolodik végül és megvonja vállait. Hogy Ambroggio kétkedik vagy sem, s hogy ezek után mit kezd a kapott információval az már Lyrát nem befolyásolja. Ő megtette azt, amit meg kellett tennie. A férfi is láthatóan így gondolja, mert némi arannyal jutalmazza meg őt, amitől kedves mosolya új erőre kap.*
- Igazán bőkezű velünk, drága Intéző. Hálásak vagyunk érte.
*Lassan indulásra kész, de még egy kacér pillantásra futja szeme sarkából, miközben gondosan betolja az egyik széket az asztal alá.*
- Természetesen lesz még alkalmunk kiélvezni egymás társaságát.
*Sajnos nem most lesz itt ez az alkalom, mert Lyrának egyéb dolga van éppen, de még annyira futja, hogy a férfi kézfejét ujjainak hegyével lágyan, s játékosan megcirógassa, majd libben is tova a pult felé, ahol már várnak rá.*
//Maeralya//
*Efernnek nagyon nem tetszik a helyzet, amibe óvatlanul keverte magát, s magában elhatározza, hogy minél előbb igyekszik menekülőre fogni, de valahol úgy kell ezt megtennie, hogy közben ne legyen túl udvariatlan. Elvégre a vendég az első és a legfontosabb.*
- Amit csak óhajtasz. Mesélhetek neked távoli vidékekről, megmasszírozhatlak, kártyázhatunk és kockázhatunk.
*Efern viszont sejti, hogy Maeralya eléggé eltökélt ahhoz, hogy végül egyikkel se érje be.
Az aranyat végül kézhez kapja, s egy biccentéssel fogadja, de nem teszi el, mert van egy sejtelme, ami beigazolódni látszik. Némán hagyja, hogy a lány megrohamozza kérdéseivel, s igyekszik annak határozottságáról példát venni.*
- N-nem.
*A kissé bizonytalan kezdést követően megtalálja végül a hangját. Sajnos az arany nem volt elég meggyőző és Maeralya sem tett elég nagy hatást Efernre, hogy a fiú elfelejtse a lehetséges kockázatokat és félre tudja tenni őket.*
- Sajnálom kisasszony, de nem árulhatok el semmit.
* Maeralya Miradikezéért nyúl, tenyerét felfelé fordítja és beleejti az 57 aranyat, amit kapott tőle.
* - Remélem nem veszi rossz néven, de sok a teendőm, s mivel nem szolgálhatok azzal, amit szeretne tőlem, ezért...
*Nem fejezi be, cselekedete elég beszédes, már indul is az ajtóhoz, keze a kilincsen van, de még nem távozik hátha a leány mondana még bármit.*
- A kellemetlenségért cserébe nyugodtan vegye igénybe ezt a szobát ameddig csak jól esik. Ha úgy tetszik akár napokra is.
*A kulcsot még az ajtó közelében lévő apró asztalkára helyezi, s ha nincs egyéb megbeszélnivalójuk, akkor távozik.*
//Ambroggio//
- Nem, nem név szerint, pont hogy uraságod neve felől érdeklődött, de biztosan Önt kereste a hölgy.
*Lyra ajkait morzsolgatva töpreng, hogyan tálalja következő mondandóját, hiszen semmiképpen nem szeretné megbántani a Sellőház tiszteletbeli vendégét.*
- Ne vegye rossz néven kedves Uram, de elég jellegzetes és különleges külleme van, főleg a Kikötő kissé szürke közegében.
*Bátorkodik közelíteni a férfihoz, de csal azért, hogy az annyira jellegzetesnek titulált vörös tincsekkel játszadozzon picit.*
- Ráadásul miért pont itt kutakodna a leány, amikor a Rumosban is megteheti.
*Eltávolodik végül és megvonja vállait. Hogy Ambroggio kétkedik vagy sem, s hogy ezek után mit kezd a kapott információval az már Lyrát nem befolyásolja. Ő megtette azt, amit meg kellett tennie. A férfi is láthatóan így gondolja, mert némi arannyal jutalmazza meg őt, amitől kedves mosolya új erőre kap.*
- Igazán bőkezű velünk, drága Intéző. Hálásak vagyunk érte.
*Lassan indulásra kész, de még egy kacér pillantásra futja szeme sarkából, miközben gondosan betolja az egyik széket az asztal alá.*
- Természetesen lesz még alkalmunk kiélvezni egymás társaságát.
*Sajnos nem most lesz itt ez az alkalom, mert Lyrának egyéb dolga van éppen, de még annyira futja, hogy a férfi kézfejét ujjainak hegyével lágyan, s játékosan megcirógassa, majd libben is tova a pult felé, ahol már várnak rá.*
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-23 19:53:38
Üzenet elküldve: 2023-06-23 19:53:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lutah Farsys//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A szerelem más, mint a pillanatnyi kívánalom. Hidd el. Ha szerelmes vagy, akkor nem azon jár az eszed, hogy ha lelépsz, akkor ki legyen a következő strigula az ágy háttámlája mögött. Ha szerelmes vagy, akkor nem akarsz lelépni. Ilyen egyszerű.
*Válaszolja nagy bölcsen, mintha értene hozzá. Ért hozzá? Talán. Ám valószínűleg ez nem ma fog kiderülni. Ahhoz nem ivott eleget, ahogyan még a dohány is kevés volt ehhez a szinthez.
Inkább ő is felnevet a férfi után, mintha az ő bölcselete is csak valami bárgyú komolytalanságnak készült volna. Lassan ő is elhiszi, hogy így is van.*
- Csak, hogy ne legyen nehéz dolgod.
*A rút szőlőtámadást nem rest meghálálni. Á ő egy apró gyümölcs helyett az egyik kispárnába markol bele, hogy azt irányítsa vissza a másik mellkasa felé.
Azután a pajkosság ismét átcsap egy kis komolyságba, amíg érlelődik benne az elhatározás, hogy kérdését feltegye vagy inkább hagyja az egészet a francba. De csak kiböki, ami piszkálja a kíváncsiságát, a komisz válaszon pedig meg sem lepődik. Azért természetesen egy szemforgatást még megenged magának.*
- Hogyne. Menthetetlenül, minek hála el akarom érni, hogy valahogy melletted maradhassak.
*Bólogat rá bőszen, de a vége megint csak az, hogy halk nevetésbe fullad a nagy komolysága.*
- Ugyan. Egyedül félek a sötétben ilyen nagy ágyon. Nem hagyhatsz egy magamban aludni.
*Rázza is meg hevesen a fejét, majd a férfi mellé dőlve csimpaszkodik a karjába, hogy megerősítse abbéli kívánalmát, hogy az éjszakát is töltse itt a vörös. Persze ezt komikus és igen gyerekes módon teszi, megspékelve egy leheletnyi túlzással. De a komolyság nem az ő asztala. Ahogy találkozásukkor már kiderült, a színjáték annál inkább.
Közben végig hallgatja a férfi terveit, amire elgondolkodva pislog a szoba túlvégébe. Agytekervényei éppen azt készülnének kisilabizálni, hogy mégis hogyan tudna legalább egy útra felszegődni arra a hajóra. De csodával határos módon és a legegyszerűbb formában végül Lutah megelőzi.*
- Hát...
*Harapja be egy pillanatnyi zavarral az ajkait, végül csak a torkát köszörülve vonogatja meg a vállait.*
- Ha már így felajánlottad és tényleg nem gond. Persze szigorúan csak egy útra, hogy ne legyek útban.
*Ereszti el a másik karját, ahogy visszanyomja magát ülésbe. Talán kissé feltűnőbb az eddigi viselkedése után, hogy most inkább fest valami szégyenlős csitrinek, mintsem annak a szabadszájú, bevállalós szőkének, aki még alig pár perce volt. Mentségére legyen mondva, hogy kissé frusztrálja a gondolat, hogy Lutah a végén tényleg azt hiszi, hogy rá akar akaszkodni.*
- Az igazán jól esne.
*Szusszan fel végül, majd a kezére fogva húzza fel magát, hogy Lutah után ő is csatlakozzon a dézsába. Fáradt, lomha tagjainak talán még sosem esett ilyen jól a fürdő. Kényelmesen csúszik állig a vízbe, majd szemeit lehunyva adja át magát az édes semmittevésnek. Ami, be kell vallja magának, hogy így párosban egy ilyen fickóval csak még üdítőbb helyzet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A szerelem más, mint a pillanatnyi kívánalom. Hidd el. Ha szerelmes vagy, akkor nem azon jár az eszed, hogy ha lelépsz, akkor ki legyen a következő strigula az ágy háttámlája mögött. Ha szerelmes vagy, akkor nem akarsz lelépni. Ilyen egyszerű.
*Válaszolja nagy bölcsen, mintha értene hozzá. Ért hozzá? Talán. Ám valószínűleg ez nem ma fog kiderülni. Ahhoz nem ivott eleget, ahogyan még a dohány is kevés volt ehhez a szinthez.
Inkább ő is felnevet a férfi után, mintha az ő bölcselete is csak valami bárgyú komolytalanságnak készült volna. Lassan ő is elhiszi, hogy így is van.*
- Csak, hogy ne legyen nehéz dolgod.
*A rút szőlőtámadást nem rest meghálálni. Á ő egy apró gyümölcs helyett az egyik kispárnába markol bele, hogy azt irányítsa vissza a másik mellkasa felé.
Azután a pajkosság ismét átcsap egy kis komolyságba, amíg érlelődik benne az elhatározás, hogy kérdését feltegye vagy inkább hagyja az egészet a francba. De csak kiböki, ami piszkálja a kíváncsiságát, a komisz válaszon pedig meg sem lepődik. Azért természetesen egy szemforgatást még megenged magának.*
- Hogyne. Menthetetlenül, minek hála el akarom érni, hogy valahogy melletted maradhassak.
*Bólogat rá bőszen, de a vége megint csak az, hogy halk nevetésbe fullad a nagy komolysága.*
- Ugyan. Egyedül félek a sötétben ilyen nagy ágyon. Nem hagyhatsz egy magamban aludni.
*Rázza is meg hevesen a fejét, majd a férfi mellé dőlve csimpaszkodik a karjába, hogy megerősítse abbéli kívánalmát, hogy az éjszakát is töltse itt a vörös. Persze ezt komikus és igen gyerekes módon teszi, megspékelve egy leheletnyi túlzással. De a komolyság nem az ő asztala. Ahogy találkozásukkor már kiderült, a színjáték annál inkább.
Közben végig hallgatja a férfi terveit, amire elgondolkodva pislog a szoba túlvégébe. Agytekervényei éppen azt készülnének kisilabizálni, hogy mégis hogyan tudna legalább egy útra felszegődni arra a hajóra. De csodával határos módon és a legegyszerűbb formában végül Lutah megelőzi.*
- Hát...
*Harapja be egy pillanatnyi zavarral az ajkait, végül csak a torkát köszörülve vonogatja meg a vállait.*
- Ha már így felajánlottad és tényleg nem gond. Persze szigorúan csak egy útra, hogy ne legyek útban.
*Ereszti el a másik karját, ahogy visszanyomja magát ülésbe. Talán kissé feltűnőbb az eddigi viselkedése után, hogy most inkább fest valami szégyenlős csitrinek, mintsem annak a szabadszájú, bevállalós szőkének, aki még alig pár perce volt. Mentségére legyen mondva, hogy kissé frusztrálja a gondolat, hogy Lutah a végén tényleg azt hiszi, hogy rá akar akaszkodni.*
- Az igazán jól esne.
*Szusszan fel végül, majd a kezére fogva húzza fel magát, hogy Lutah után ő is csatlakozzon a dézsába. Fáradt, lomha tagjainak talán még sosem esett ilyen jól a fürdő. Kényelmesen csúszik állig a vízbe, majd szemeit lehunyva adja át magát az édes semmittevésnek. Ami, be kell vallja magának, hogy így párosban egy ilyen fickóval csak még üdítőbb helyzet.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-23 16:49:45
Üzenet elküldve: 2023-06-23 16:49:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Myewaen Uwenosya //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Soha ne mond, hogy soha, hercegnő.
* Inti őt, játékosan megfenyegetve az ujjával. *
- Szerelmesnek lenni jó. Én állandóan az vagyok. Most épp kezdek beléd.
* Trillázza komolytalanul, majd könnyedén elneveti magát. Hisz ez csak játék. *
- Óh, hát szőlőt akarsz? Téged aztán könnyű boldoggá tenni.
* Elcsen egy szemet a tálcáról, majd orvul megdobja vele.
Áldásos tevékenységük végeztével, amikor sikeresen visszatér a földszintről, meglehetősen kellemes látvány fogadja a nyújtózkodó nő személyében.
Csendesen leül az ágy szélére. Látja, hogy valami nagyon foglalkoztatja Myewaent, így türelmesen megvárja míg előhozakodik vele. Meglepetten elnyílik a szája a kérdéstől, majd huncut mosolyba húzódik a szája sarka. *
- Ugye mondtam, kezdesz te is belém esni, nem is kérdés...
* Sóhajtva beletúr a hajába. *
- Fogalmam sincs. Gondolom itt éjszakázom. Persze, egy másik szobában, ha terhes lenne a társaságom a szép hölgynek.
* Somolyogva meghajtja magát felé, de úgy sejti nem lesz szükség a távozására. *
- Aztán reggel... megnézem a hajót. Egy-két napba beletelik a javítas, feltehetőleg. Utána irány a tenger.
* Óvatosan a szőkére pillant a szeme sarkából. *
- Ha akarod, velem jöhetsz.
* Nem tudni, ezt vajon a reggeli ellenőrzésre, vagy a hajóútra érti-e. Megrándul a szájsarka. Rövid gondolkodást követően úgy dönt, a szeretőiről egyelőre jobb hallgatni. Egyenesen a mély vízbe, ahogy mondják. Majd később kimagyarázza magát valahogyan.
Aztán eszébe jut, hogy két szorgalmas kis zsoldoskatonáját hagyta strázsálni odakint. Töpreng egy darabig, majd emlékeiben kutatva úgy rémlik neki, mintha az előbbi földszinti útján az egyik szoba kilincsén ismerős zubbony lett volna. Ahh! Sebaj.
Halk kopogtatás után megérkezik a fürdővíz. A meztelenséghez valószínűleg már hozzászoktak, csak teszik a dolgukat némán, gyorsan. A személyzet távozta után kezét nyújtja a nőnek. *
- Parancsol egy fürdőt, hercegnő?
* Ledobálja a ruháit, majd a reményei szerint csatlakozó szőkével együtt ül a dézsába. Fáradt, lusta érzés keríti hatalmába, így csak ejtőzik a meleg vízben. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Soha ne mond, hogy soha, hercegnő.
* Inti őt, játékosan megfenyegetve az ujjával. *
- Szerelmesnek lenni jó. Én állandóan az vagyok. Most épp kezdek beléd.
* Trillázza komolytalanul, majd könnyedén elneveti magát. Hisz ez csak játék. *
- Óh, hát szőlőt akarsz? Téged aztán könnyű boldoggá tenni.
* Elcsen egy szemet a tálcáról, majd orvul megdobja vele.
Áldásos tevékenységük végeztével, amikor sikeresen visszatér a földszintről, meglehetősen kellemes látvány fogadja a nyújtózkodó nő személyében.
Csendesen leül az ágy szélére. Látja, hogy valami nagyon foglalkoztatja Myewaent, így türelmesen megvárja míg előhozakodik vele. Meglepetten elnyílik a szája a kérdéstől, majd huncut mosolyba húzódik a szája sarka. *
- Ugye mondtam, kezdesz te is belém esni, nem is kérdés...
* Sóhajtva beletúr a hajába. *
- Fogalmam sincs. Gondolom itt éjszakázom. Persze, egy másik szobában, ha terhes lenne a társaságom a szép hölgynek.
* Somolyogva meghajtja magát felé, de úgy sejti nem lesz szükség a távozására. *
- Aztán reggel... megnézem a hajót. Egy-két napba beletelik a javítas, feltehetőleg. Utána irány a tenger.
* Óvatosan a szőkére pillant a szeme sarkából. *
- Ha akarod, velem jöhetsz.
* Nem tudni, ezt vajon a reggeli ellenőrzésre, vagy a hajóútra érti-e. Megrándul a szájsarka. Rövid gondolkodást követően úgy dönt, a szeretőiről egyelőre jobb hallgatni. Egyenesen a mély vízbe, ahogy mondják. Majd később kimagyarázza magát valahogyan.
Aztán eszébe jut, hogy két szorgalmas kis zsoldoskatonáját hagyta strázsálni odakint. Töpreng egy darabig, majd emlékeiben kutatva úgy rémlik neki, mintha az előbbi földszinti útján az egyik szoba kilincsén ismerős zubbony lett volna. Ahh! Sebaj.
Halk kopogtatás után megérkezik a fürdővíz. A meztelenséghez valószínűleg már hozzászoktak, csak teszik a dolgukat némán, gyorsan. A személyzet távozta után kezét nyújtja a nőnek. *
- Parancsol egy fürdőt, hercegnő?
* Ledobálja a ruháit, majd a reményei szerint csatlakozó szőkével együtt ül a dézsába. Fáradt, lusta érzés keríti hatalmába, így csak ejtőzik a meleg vízben. *
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-23 15:26:25
Üzenet elküldve: 2023-06-23 15:26:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lutah Farsys//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hitetlenkedve hallgatja végig Lutah gondolatait arról, hogy milyen férj is illene hozzá. Nem igazán tudja eldönteni, hogy botránkozzon meg vagy inkább nevessen egy nagyot, ahogy elképzeli maga előtt az egészet. Ám a végső döfés meghozza a hatást, ami egy kelletlen fintort eredményez az arcára.*
- Na persze. Fülig szerelmes lennék.
*Borzong meg a gondolatra. Noha az kecsegtető lenne, hogy valami szép házban adózhatna a semmittevésnek és lenne valami partnere, aki lesi minden mozdulatát. Ám ezt nem egy férfitől várná el. Hisz az a férfi, akiben ennyire nem lenne semmi férfias... Nos az nem is férfi. Akkor már inkább tényleg beszerezne magának egy kutyát. Aki hű társa lenne, örülne, ha hazatér, s úgy nézne rá, akár valami megváltóra. Egyéb testi örömeire meg ellátogathatna hasonló helyekre, mint a Sellőház. Kevesebb kaland, ám több kényelem. Így már valamelyest csábító lenne a gondolat. Az aranyat pedig megszerezheti a szeretőitől. Mily szép kép lett így már egyből. Ám ezt nem tárja a vörös elé. A végén még megtetszik neki az ötlet és képes lenne elorozni előle.*
- Szőlőt te is tudsz nekem venni.
*Zárja inkább a témát egy vigyor kíséretében. Sokkal kellemesebb elfoglaltsága is van ahelyett, hogy holmi nemlétező, kitalált és kelletlen férjekről akarjon cseverészni.
Kedvére valóbb, hogy újra átélje az édes testi örömöket, hogy azután kielégült pihegéssel terüljön el a puha lepedőn. Milyen szép is, hogy nőnek teremtették az istenek. Kevesebb erőfeszítéssel élhet át megannyi örömöt, igen hamar egymás utánban. Egy ilyen partner mellett pedig külön kitüntetés ezt kihasználni. Ismét a hasán elterülve hunyja le a szemeit, hogy ő maga is élvezhesse a kellemes pihenést. Noha az álom ellen neki is komolyan meg kell küzdenie. Szerencsére a férfi motoszkálása hamar megriasztja, de így is csak lusta, lapos pislogásokkal sandít utána. Először valóban megfordul a fejében, hogy ennyi volt és a vörös távozóra is fogja. De a laza ruhaviselésnek és Lutah szavainak hála elhiszi, hogy ahhoz még korai.*
- Itt várlak.
*Legyintget is utána, hogy nem kell aggódnia el lesz ő addig magában. Fejét karjaira pakolva hunyja vissza a szemeit, s halk szuszogásokkal pihenteti fáradt testét. Ami bizony kis idő múlva felületes alvásba csap át. A csend, a kellemes illatok és a fejében uralkodó bódultság nem segíti útját az ébren maradás felé. Viszont még nem olyan vészes a helyzet, hogy mélyebben lépjen be az álomvilágba.
Így a kopogásra megriad azonnal, minek hála egy elégedetlen nyöszörgéssel dörzsöl a szemeire és inkább fel is térdelve nyújtóztatja meg magát. Még kissé álmatag fejjel fordul az ajtó felé, ahogy a vörös visszaérkezik.*
- Ez felettébb remek gondolat.
*Mosolyodik végül el, majd egy újabb nyújtózást követően inkább kiül az ágy szélére. A poharat kézbe véve nem várakozik sokat. Ledönti az erős italt, s hagyja, hogy az kellemesen égesse végig száját és egész nyelőcsövét. Szerencsére az evésnek hála a gyomrát már nem bántja az ital.
Amint a poharat félreteszi már komolyabb arccal pillant fel a férfira. Egy ideig eltűnődik, látszik az arcán, hogy nagyon megfontolja magában, hogy szóljon e valamit, de végül ajkai elnyílnak, hogy kérdésének utat engedjenek.*
- Meddig maradsz?
*Ezt értheti Lutah a mostani szobában töltött időre, de akár az egész kikötőben maradására. Igazából a nő mindkettőre egyaránt kíváncsi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hitetlenkedve hallgatja végig Lutah gondolatait arról, hogy milyen férj is illene hozzá. Nem igazán tudja eldönteni, hogy botránkozzon meg vagy inkább nevessen egy nagyot, ahogy elképzeli maga előtt az egészet. Ám a végső döfés meghozza a hatást, ami egy kelletlen fintort eredményez az arcára.*
- Na persze. Fülig szerelmes lennék.
*Borzong meg a gondolatra. Noha az kecsegtető lenne, hogy valami szép házban adózhatna a semmittevésnek és lenne valami partnere, aki lesi minden mozdulatát. Ám ezt nem egy férfitől várná el. Hisz az a férfi, akiben ennyire nem lenne semmi férfias... Nos az nem is férfi. Akkor már inkább tényleg beszerezne magának egy kutyát. Aki hű társa lenne, örülne, ha hazatér, s úgy nézne rá, akár valami megváltóra. Egyéb testi örömeire meg ellátogathatna hasonló helyekre, mint a Sellőház. Kevesebb kaland, ám több kényelem. Így már valamelyest csábító lenne a gondolat. Az aranyat pedig megszerezheti a szeretőitől. Mily szép kép lett így már egyből. Ám ezt nem tárja a vörös elé. A végén még megtetszik neki az ötlet és képes lenne elorozni előle.*
- Szőlőt te is tudsz nekem venni.
*Zárja inkább a témát egy vigyor kíséretében. Sokkal kellemesebb elfoglaltsága is van ahelyett, hogy holmi nemlétező, kitalált és kelletlen férjekről akarjon cseverészni.
Kedvére valóbb, hogy újra átélje az édes testi örömöket, hogy azután kielégült pihegéssel terüljön el a puha lepedőn. Milyen szép is, hogy nőnek teremtették az istenek. Kevesebb erőfeszítéssel élhet át megannyi örömöt, igen hamar egymás utánban. Egy ilyen partner mellett pedig külön kitüntetés ezt kihasználni. Ismét a hasán elterülve hunyja le a szemeit, hogy ő maga is élvezhesse a kellemes pihenést. Noha az álom ellen neki is komolyan meg kell küzdenie. Szerencsére a férfi motoszkálása hamar megriasztja, de így is csak lusta, lapos pislogásokkal sandít utána. Először valóban megfordul a fejében, hogy ennyi volt és a vörös távozóra is fogja. De a laza ruhaviselésnek és Lutah szavainak hála elhiszi, hogy ahhoz még korai.*
- Itt várlak.
*Legyintget is utána, hogy nem kell aggódnia el lesz ő addig magában. Fejét karjaira pakolva hunyja vissza a szemeit, s halk szuszogásokkal pihenteti fáradt testét. Ami bizony kis idő múlva felületes alvásba csap át. A csend, a kellemes illatok és a fejében uralkodó bódultság nem segíti útját az ébren maradás felé. Viszont még nem olyan vészes a helyzet, hogy mélyebben lépjen be az álomvilágba.
Így a kopogásra megriad azonnal, minek hála egy elégedetlen nyöszörgéssel dörzsöl a szemeire és inkább fel is térdelve nyújtóztatja meg magát. Még kissé álmatag fejjel fordul az ajtó felé, ahogy a vörös visszaérkezik.*
- Ez felettébb remek gondolat.
*Mosolyodik végül el, majd egy újabb nyújtózást követően inkább kiül az ágy szélére. A poharat kézbe véve nem várakozik sokat. Ledönti az erős italt, s hagyja, hogy az kellemesen égesse végig száját és egész nyelőcsövét. Szerencsére az evésnek hála a gyomrát már nem bántja az ital.
Amint a poharat félreteszi már komolyabb arccal pillant fel a férfira. Egy ideig eltűnődik, látszik az arcán, hogy nagyon megfontolja magában, hogy szóljon e valamit, de végül ajkai elnyílnak, hogy kérdésének utat engedjenek.*
- Meddig maradsz?
*Ezt értheti Lutah a mostani szobában töltött időre, de akár az egész kikötőben maradására. Igazából a nő mindkettőre egyaránt kíváncsi.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-23 09:33:14
Üzenet elküldve: 2023-06-23 09:33:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Talán rajta annyira nem látszik nyíltan, de eddig talán még egyszer se várta ennyire, hogy egy félhomályos szoba rabságába kerüljön egy férfivel. Megfogja a férfi kezét, ahogy kiszáll a dézsából, majd a ruháihoz sétál, de még visszanéz, hogy a másik is bizonyosan épségben kerüljön ki. A dézsa mellett szerencsére van lábtörlő, ami a megcsúszásos baleseteket hivatott akadályozni. Ám nem csak ez az oka, ahogy elréved egy pillanatra a férfi pőre izmain és halad lefelé a tekintete, óhatatlan részvét ébred az öltözést illetően irányába.*
- Ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni drága. *Néz rá bájos kiscica szemekkel, majd hátat fordít neki és egy lassú mozdulattal, megszabadul az utolsó darabtól is, ami a bőrét takarta, pontosabban a hátsóját. Mykael úgy is vélheti, hogy a nő szándékosan hergeli, annak ellenére, hogy látta a közös fürdés végeredményét és lehet igaza is van, ám a gonosz mosoly tanúja csak a nővel szembeni paraván cikornyás fala. A többi ruhát, csak gyorsan felkapja, az alsót azt elteszi a korábban kebleit takaró kendővel együtt. Bár így azért nem menne utcára, minthogy a fehér blúz sejtetni engedi erősen a meredező rózsákat, ám a szobáig ez egyértelműen megteszi. Talán nincs is a közelben olyan, aki ne látta volna őt meztelenül közvetlen közelről. Mikor elkészült, akkor int a jól felszerelkezett férfinak, hogy kövesse.*
- További szép napot nektek! *Int kifelé a fürdőből a személyzetnek, akik kedvesen viszonozzák is azt, majd elfordulnak, hogy összesúgjanak. Egy ilyen családias intézményben semmi sem maradt titok, talán mire a szobáig elérnek, már a konyhán is tudni fogják, hogy itt tölti az éjszakát. A kulcs nála van, felsétálnak a lépcsőn és mennek a vörös bársonyszőnyeggel leterített folyoslón. Megáll és nyitja is az ajtót. Ahogy az ajtó kinyílik a férfi orrát megcsaphatja a tengeri sós szellő, ami a nyitott ablakon tör be és körbefut az egész szobán, meglengetve az ágyra felaggatott, átlátszó lila kelmét. A szoba felszerelése egy gyönyörűen megvetett ágy, tele szépen hímzett díszpárnák sokaságával, szatén sötétlila ágyneművel, egy asztal két bársonyszékkel és egy másik mosakodótállal és vízzel, szappannal, törölközővel felszerelve. Víz is található az asztalon, két kristálypohár társaságában, mellette egy váza, frissen vágott virággal. Látszik, hogy nem egyy sima kikötői lebujba érkezett a férfi, itt megadják a módját. Ahogy besétál, a benti szekrénybe beteszi a táskáját, majd becsukja az ablakot.*
- Hogy tetszik? A lila a kedvenc színem, ezt kértem, remélem nem baj. *Néz hátra az őt követőre.*
- Rendeljek valami tömény szeszt? Esetleg egy kis borsmentás likőrt? *Úgy tapasztalta, hogy a férfiak nem igazán vannak oda a borozgatásért, nem tudják kivárni, de ezúttal ezzel ő is teljes egészében egyetért, ám oldódni mindig kell.*
- Legyen két kör? Én állom, ha már nálad fogok ma este lakni Myk. Ugye szabad becézni? Engem szólíthatsz Madynak, itt mindenki így ismer.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Talán rajta annyira nem látszik nyíltan, de eddig talán még egyszer se várta ennyire, hogy egy félhomályos szoba rabságába kerüljön egy férfivel. Megfogja a férfi kezét, ahogy kiszáll a dézsából, majd a ruháihoz sétál, de még visszanéz, hogy a másik is bizonyosan épségben kerüljön ki. A dézsa mellett szerencsére van lábtörlő, ami a megcsúszásos baleseteket hivatott akadályozni. Ám nem csak ez az oka, ahogy elréved egy pillanatra a férfi pőre izmain és halad lefelé a tekintete, óhatatlan részvét ébred az öltözést illetően irányába.*
- Ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni drága. *Néz rá bájos kiscica szemekkel, majd hátat fordít neki és egy lassú mozdulattal, megszabadul az utolsó darabtól is, ami a bőrét takarta, pontosabban a hátsóját. Mykael úgy is vélheti, hogy a nő szándékosan hergeli, annak ellenére, hogy látta a közös fürdés végeredményét és lehet igaza is van, ám a gonosz mosoly tanúja csak a nővel szembeni paraván cikornyás fala. A többi ruhát, csak gyorsan felkapja, az alsót azt elteszi a korábban kebleit takaró kendővel együtt. Bár így azért nem menne utcára, minthogy a fehér blúz sejtetni engedi erősen a meredező rózsákat, ám a szobáig ez egyértelműen megteszi. Talán nincs is a közelben olyan, aki ne látta volna őt meztelenül közvetlen közelről. Mikor elkészült, akkor int a jól felszerelkezett férfinak, hogy kövesse.*
- További szép napot nektek! *Int kifelé a fürdőből a személyzetnek, akik kedvesen viszonozzák is azt, majd elfordulnak, hogy összesúgjanak. Egy ilyen családias intézményben semmi sem maradt titok, talán mire a szobáig elérnek, már a konyhán is tudni fogják, hogy itt tölti az éjszakát. A kulcs nála van, felsétálnak a lépcsőn és mennek a vörös bársonyszőnyeggel leterített folyoslón. Megáll és nyitja is az ajtót. Ahogy az ajtó kinyílik a férfi orrát megcsaphatja a tengeri sós szellő, ami a nyitott ablakon tör be és körbefut az egész szobán, meglengetve az ágyra felaggatott, átlátszó lila kelmét. A szoba felszerelése egy gyönyörűen megvetett ágy, tele szépen hímzett díszpárnák sokaságával, szatén sötétlila ágyneművel, egy asztal két bársonyszékkel és egy másik mosakodótállal és vízzel, szappannal, törölközővel felszerelve. Víz is található az asztalon, két kristálypohár társaságában, mellette egy váza, frissen vágott virággal. Látszik, hogy nem egyy sima kikötői lebujba érkezett a férfi, itt megadják a módját. Ahogy besétál, a benti szekrénybe beteszi a táskáját, majd becsukja az ablakot.*
- Hogy tetszik? A lila a kedvenc színem, ezt kértem, remélem nem baj. *Néz hátra az őt követőre.*
- Rendeljek valami tömény szeszt? Esetleg egy kis borsmentás likőrt? *Úgy tapasztalta, hogy a férfiak nem igazán vannak oda a borozgatásért, nem tudják kivárni, de ezúttal ezzel ő is teljes egészében egyetért, ám oldódni mindig kell.*
- Legyen két kör? Én állom, ha már nálad fogok ma este lakni Myk. Ugye szabad becézni? Engem szólíthatsz Madynak, itt mindenki így ismer.
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-23 09:22:21
Üzenet elküldve: 2023-06-23 09:22:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Myewaen Uwenosya //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Töprengő arcot vág. *
- Ha férjet kellene elképzelnem neked, az egészen biztosan gazdag. Szemérmetlenül gazdag. Elhalmoz minden földi jóval, szolgálókkal, ételekkel és italokkal. Egész nap egy bársony pamlagon heverésznél, szőlőszemeket csipegetve. Hites ruad vagy nagyon öreg lenne, vagy jóképű és ifjú. Imádná még a lépted nyomát is... na, hogy hangzik?
* Teljesen maga elé tudja képzelni a képet. Magyarázat közben a levegőben kalimpál a kezeivel. *
- Ó, és persze a szerelem. Természetesen te is szerelmes lennél férjuradba, de fülig. Hiszen nincs is ennél csodálatosabb, nem igaz?
* Hangjába egy kevéske gúnyorosságot is csempész.
A szőke ajkáról ingerlően gördül le a saját becses neve, ezt meg kell hagyni. Legalább tisztában lehet azzal, hogy nem más férfit képzel a helyébe.
Folytatja hosszú ideig a lassú, édes kínzást, majd a hosszú hajat csuklója köré tekerve hagyja, hogy önuralmának maradék falai is leomoljanak. Kimerülten rogy előre, megtámaszkodva az öklén. Félresöpri a szőke szálakat és csókot nyom a hátára.
Az oldalára gördül, magával húzva a nőt is. *
- És most hagyj meghalni, hercegnőm.
* Mi tagadás, elfáradt. Elvégre igen kurta időintervallumon belül kellett teljesítenie másodszor is. Alkarját a szeme elé téve pihenget. Igazán kell küzdenie az álom ellen, ezért jobbnak látja, ha felkel. *
- Maradj csak.
* Szól Myewaennek, ha esetleg fel akarna kelni. Előkeresi a nadrágját, beleugrik, be sem kötözi a fűzővel. Magára kapja az inget, amit szintén nem gombol be. Csörgő-zörgő nyakláncaival lehajol a tálcához egy szem cseresznyéért. A lányra kacsint és az ajtóhoz lép. *
- Mielőtt ebben reménykedsz, nem tűnök el...
* Vigyorog szemtelenül és becsukja maga mögött az ajtót. Lepillant a lábára és ráeszmél, hogy bizony oda semmit sem húzott fel. Na sebaj. Úgy ahogy van, mezítláb elindul lefelé a lépcsőn, mivel a folyosón nem talál egy árva lelket sem. A földszinten a pulthoz sétál és elsőkörben egy Fürdőt rendel maguknak, 14 aranyért. Az előző már teljesen kihűlt. Majd kirakosgat a pultra még 24 aranyat, ennyibe kerül ugyanis két pohárka Wegtoren tüze.
Gyors állapotfelmérés a vendégek körében, majd mivel semmi érdekeset nem lát, visszaballag a szobába. Halkan bekopog, mielőtt rárontana a szőkére. *
- Csak én vagyok. Gondoltam jól esne egy újabb fürdő, és némi rövidecske.
* Mosolyogva odanyújtja az egyik poharat, a másikat pedig felé emeli, majd felhajtja az egészet. Kellemesen égeti a torkát útban lefelé.
Amíg a fürdővízre várnak, lehajítja az ingét egy szék hátára, majd lendületből visszahuppan az ágyra. Már amennyiben még ott tartózkodik Myewaen, ugyanis az sem kizárt, hogy lelép közben, ki tudja? *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Töprengő arcot vág. *
- Ha férjet kellene elképzelnem neked, az egészen biztosan gazdag. Szemérmetlenül gazdag. Elhalmoz minden földi jóval, szolgálókkal, ételekkel és italokkal. Egész nap egy bársony pamlagon heverésznél, szőlőszemeket csipegetve. Hites ruad vagy nagyon öreg lenne, vagy jóképű és ifjú. Imádná még a lépted nyomát is... na, hogy hangzik?
* Teljesen maga elé tudja képzelni a képet. Magyarázat közben a levegőben kalimpál a kezeivel. *
- Ó, és persze a szerelem. Természetesen te is szerelmes lennél férjuradba, de fülig. Hiszen nincs is ennél csodálatosabb, nem igaz?
* Hangjába egy kevéske gúnyorosságot is csempész.
A szőke ajkáról ingerlően gördül le a saját becses neve, ezt meg kell hagyni. Legalább tisztában lehet azzal, hogy nem más férfit képzel a helyébe.
Folytatja hosszú ideig a lassú, édes kínzást, majd a hosszú hajat csuklója köré tekerve hagyja, hogy önuralmának maradék falai is leomoljanak. Kimerülten rogy előre, megtámaszkodva az öklén. Félresöpri a szőke szálakat és csókot nyom a hátára.
Az oldalára gördül, magával húzva a nőt is. *
- És most hagyj meghalni, hercegnőm.
* Mi tagadás, elfáradt. Elvégre igen kurta időintervallumon belül kellett teljesítenie másodszor is. Alkarját a szeme elé téve pihenget. Igazán kell küzdenie az álom ellen, ezért jobbnak látja, ha felkel. *
- Maradj csak.
* Szól Myewaennek, ha esetleg fel akarna kelni. Előkeresi a nadrágját, beleugrik, be sem kötözi a fűzővel. Magára kapja az inget, amit szintén nem gombol be. Csörgő-zörgő nyakláncaival lehajol a tálcához egy szem cseresznyéért. A lányra kacsint és az ajtóhoz lép. *
- Mielőtt ebben reménykedsz, nem tűnök el...
* Vigyorog szemtelenül és becsukja maga mögött az ajtót. Lepillant a lábára és ráeszmél, hogy bizony oda semmit sem húzott fel. Na sebaj. Úgy ahogy van, mezítláb elindul lefelé a lépcsőn, mivel a folyosón nem talál egy árva lelket sem. A földszinten a pulthoz sétál és elsőkörben egy Fürdőt rendel maguknak, 14 aranyért.
Az előző már teljesen kihűlt. Majd kirakosgat a pultra még 24 aranyat, ennyibe kerül ugyanis két pohárka Wegtoren tüze. Gyors állapotfelmérés a vendégek körében, majd mivel semmi érdekeset nem lát, visszaballag a szobába. Halkan bekopog, mielőtt rárontana a szőkére. *
- Csak én vagyok. Gondoltam jól esne egy újabb fürdő, és némi rövidecske.
* Mosolyogva odanyújtja az egyik poharat, a másikat pedig felé emeli, majd felhajtja az egészet. Kellemesen égeti a torkát útban lefelé.
Amíg a fürdővízre várnak, lehajítja az ingét egy szék hátára, majd lendületből visszahuppan az ágyra. Már amennyiben még ott tartózkodik Myewaen, ugyanis az sem kizárt, hogy lelép közben, ki tudja? *
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-22 23:00:25
Üzenet elküldve: 2023-06-22 23:00:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lutah Farsys//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Akkor már férjnél lennék.
*Húzza is fintorba a száját a gondolatra. Még hogy megragadjon egy férfi mellett, hogy annak mossa a koszos nadrágjait, állandóan sikáljon utána és naprakész legyen az ebéddel és vacsorával? Ugyan. Tökéletesen jól élvezi azt a helyzetet, amiben most él. Ez változatos legalább, ha nem is mindig kellemes. Ilyen társasága, mint ma, ritkán akad. De legalább van mit megbecsülnie rövid élete során.
Nincs kinek elszámolni, nem kell félni egy dühös férj haragjától a kicsapongásai miatt. Teszi amihez kedve van, akkor, amikor kedve van. Szabad. Ezt pedig kétli, hogy valaha is fel tudná áldozni egy unalmas élet miatt. Talán idős korában, magányosan ücsörögve majd megbánja. De ez még mindig a jövő Myewaen problémája, nem pedig az övé.
Tetszik neki az élet, amiben most is élvezheti jelenlegi társát is. Ahol bátran italozhat és lehet betépve. Ahol nem kell szégyenlősködnie, önmegtartóztatnia. Csak kitolnia a csípőjét és élvezni a gyönyört, amit jelen esetben Lutah szolgáltat. Ezen élvezeteknek pedig nem rest hangot adni. A szekrényről felé szálló füst bódítja, érzékeinek jelentős része tompává válik, de talán épp ennek hála, hogy testének más pontjai ellenben ki vannak élezve. Már ő is nyugodtabb, így minden mozdulatot, érintést kész kellően kiélvezni.*
- Lutah...
*Nyúlik el kéjes nyögések közepette, ujjai közben pedig a lepedőbe marnak. A férfi igen hatásos szókinccsel rendelkezik ahhoz, hogy vágya ismét fékezhetetlenné váljon. Szinte remeg a kielégülés után, de minden erejét összeszedi, hogy azt csakis úgy érje el, hogy a vöröset érezze magában.
S mintha csak az istenek egyike meghallotta volna siralmát az érzés el is tölti egész ágyékát. Erősen harap ajkába, de így is kiszökik belőle elégedett nyögéseinek garmadája. Teste a férfi minden mozdulatával együtt mozog, miközben az extázist lassan elérve egyre sűrűbben feszülnek be izmai. Ki gondolta volna, hogy képes ilyenre? Vagy, hogy egy férfi valaha is ilyet tud vele tenni. Eddig csoda volt, ha egyszer beléphetett a gyönyör kapuján, nemhogy rövid időn belül már másodjára.
Egyre inkább úgy érzi, hogy kár lesz a férfiért, ha többé nem látják egymást. De talán az élet segít abban, hogy még pár ilyen intenzív gyakorlatban egymás társaságát élvezhessék. S eme gondolat egy igen elégedett mosolyt varázsol az arcára, mikor már kielégülten piheg, rendületlenül a lepedőt markolászva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Akkor már férjnél lennék.
*Húzza is fintorba a száját a gondolatra. Még hogy megragadjon egy férfi mellett, hogy annak mossa a koszos nadrágjait, állandóan sikáljon utána és naprakész legyen az ebéddel és vacsorával? Ugyan. Tökéletesen jól élvezi azt a helyzetet, amiben most él. Ez változatos legalább, ha nem is mindig kellemes. Ilyen társasága, mint ma, ritkán akad. De legalább van mit megbecsülnie rövid élete során.
Nincs kinek elszámolni, nem kell félni egy dühös férj haragjától a kicsapongásai miatt. Teszi amihez kedve van, akkor, amikor kedve van. Szabad. Ezt pedig kétli, hogy valaha is fel tudná áldozni egy unalmas élet miatt. Talán idős korában, magányosan ücsörögve majd megbánja. De ez még mindig a jövő Myewaen problémája, nem pedig az övé.
Tetszik neki az élet, amiben most is élvezheti jelenlegi társát is. Ahol bátran italozhat és lehet betépve. Ahol nem kell szégyenlősködnie, önmegtartóztatnia. Csak kitolnia a csípőjét és élvezni a gyönyört, amit jelen esetben Lutah szolgáltat. Ezen élvezeteknek pedig nem rest hangot adni. A szekrényről felé szálló füst bódítja, érzékeinek jelentős része tompává válik, de talán épp ennek hála, hogy testének más pontjai ellenben ki vannak élezve. Már ő is nyugodtabb, így minden mozdulatot, érintést kész kellően kiélvezni.*
- Lutah...
*Nyúlik el kéjes nyögések közepette, ujjai közben pedig a lepedőbe marnak. A férfi igen hatásos szókinccsel rendelkezik ahhoz, hogy vágya ismét fékezhetetlenné váljon. Szinte remeg a kielégülés után, de minden erejét összeszedi, hogy azt csakis úgy érje el, hogy a vöröset érezze magában.
S mintha csak az istenek egyike meghallotta volna siralmát az érzés el is tölti egész ágyékát. Erősen harap ajkába, de így is kiszökik belőle elégedett nyögéseinek garmadája. Teste a férfi minden mozdulatával együtt mozog, miközben az extázist lassan elérve egyre sűrűbben feszülnek be izmai. Ki gondolta volna, hogy képes ilyenre? Vagy, hogy egy férfi valaha is ilyet tud vele tenni. Eddig csoda volt, ha egyszer beléphetett a gyönyör kapuján, nemhogy rövid időn belül már másodjára.
Egyre inkább úgy érzi, hogy kár lesz a férfiért, ha többé nem látják egymást. De talán az élet segít abban, hogy még pár ilyen intenzív gyakorlatban egymás társaságát élvezhessék. S eme gondolat egy igen elégedett mosolyt varázsol az arcára, mikor már kielégülten piheg, rendületlenül a lepedőt markolászva.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-22 22:12:50
Üzenet elküldve: 2023-06-22 22:12:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Myewaen Uwenosya //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igaz is, majdnem elfelejtettem.
* Tulajdonosi büszkeséggel paskolja meg a tomporát, akár egy hátaslóét. *
- Hmm, azt hiszem nem vagyok egy nősülős típus. Hát te? Férjhez menős?
* Aligha, sejtése szerint. Ötletében partnerre talál, sőt, mi az hogy! A szája egyből kiszárad, az önmagát engedékenyen felkínáló nő látványára. Lassú, tétova mozdulattal eltapogatózik kezével az éjjeli szekrényig, majd pillantását egy másodperce sem elmozdítva, vakon leteszi a füstölgő dohányt.
A férfit sem kell noszogatni. Egyik kezével saját magát állítja csatasorba, a másikat végigfuttatja a bársonypuha bőrön. Az arcán, vállán, hátán, egészen a fenekéig. Maga felé fordítja a csípőjénél fogva, majd mögé térdel. Gondosan a válla mögé dobja, fülei mögé igazgatja a haját. Kedvesen rácsap a gömbölyűjére, mielőtt rekedt hangon búgná: *
- Megígérem, ez tetszeni fog.
* Néhány évvel ezelőtt volt egy szeretője, a wegtoreni sivatagi népek egy tagja. Azt hinné az ember, a sok lepel, a nagy titokzatosság, aranyos és szende lányokat takar. De nem. Nem ám! Akkor azt hitte, neki aztán senki sem tud újat mutatni ezen a téren. Nos, tévedett. Hamar elsajátította ezt a... dialektust. Bizonyára a roppant fejlett nyelvérzéke miatt.
Mindenesetre, most teljes sivatagi szókincsét bemutatja Myewaennek. Mire végigér a teljes szótárán, egészen elzsibbad a szája. Mármint a sok beszédtől.
Már nem hajtja a korábbi fékezhetetlen vágy, így nyugodtan veheti ráérősre és kicsit technikásabbra a dolgot. Finoman hozzásimul az ágyékával, majd lassan kezd mozogni. Előrehajol, hogy felvegye a még parázsló ördögvigyort, majd nyugodt elégedettséggel a szája sarkába biggyeszti.
Arra gondol, hogy ez ám az élet. Meghogy bizonyára valami isteni gondviselés küldte azt a vihart és rongálta meg a hajót. Eeyr biztos nem, de talán Teysus.
Spirituális gondolatai végeztével, hátrabillen a feje és lehunyt szemű extázisában a füstöt mélyen letüdőzi, mielőtt az orrán keresztül megszabadulna tőle. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.22 22:14:27
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igaz is, majdnem elfelejtettem.
* Tulajdonosi büszkeséggel paskolja meg a tomporát, akár egy hátaslóét. *
- Hmm, azt hiszem nem vagyok egy nősülős típus. Hát te? Férjhez menős?
* Aligha, sejtése szerint. Ötletében partnerre talál, sőt, mi az hogy! A szája egyből kiszárad, az önmagát engedékenyen felkínáló nő látványára. Lassú, tétova mozdulattal eltapogatózik kezével az éjjeli szekrényig, majd pillantását egy másodperce sem elmozdítva, vakon leteszi a füstölgő dohányt.
A férfit sem kell noszogatni. Egyik kezével saját magát állítja csatasorba, a másikat végigfuttatja a bársonypuha bőrön. Az arcán, vállán, hátán, egészen a fenekéig. Maga felé fordítja a csípőjénél fogva, majd mögé térdel. Gondosan a válla mögé dobja, fülei mögé igazgatja a haját. Kedvesen rácsap a gömbölyűjére, mielőtt rekedt hangon búgná: *
- Megígérem, ez tetszeni fog.
* Néhány évvel ezelőtt volt egy szeretője, a wegtoreni sivatagi népek egy tagja. Azt hinné az ember, a sok lepel, a nagy titokzatosság, aranyos és szende lányokat takar. De nem. Nem ám! Akkor azt hitte, neki aztán senki sem tud újat mutatni ezen a téren. Nos, tévedett. Hamar elsajátította ezt a... dialektust. Bizonyára a roppant fejlett nyelvérzéke miatt.
Mindenesetre, most teljes sivatagi szókincsét bemutatja Myewaennek. Mire végigér a teljes szótárán, egészen elzsibbad a szája. Mármint a sok beszédtől.
Már nem hajtja a korábbi fékezhetetlen vágy, így nyugodtan veheti ráérősre és kicsit technikásabbra a dolgot. Finoman hozzásimul az ágyékával, majd lassan kezd mozogni. Előrehajol, hogy felvegye a még parázsló ördögvigyort, majd nyugodt elégedettséggel a szája sarkába biggyeszti.
Arra gondol, hogy ez ám az élet. Meghogy bizonyára valami isteni gondviselés küldte azt a vihart és rongálta meg a hajót. Eeyr biztos nem, de talán Teysus.
Spirituális gondolatai végeztével, hátrabillen a feje és lehunyt szemű extázisában a füstöt mélyen letüdőzi, mielőtt az orrán keresztül megszabadulna tőle. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.22 22:14:27
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-22 21:36:51
Üzenet elküldve: 2023-06-22 21:36:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lutah Farsys//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga is bőszen gyönyörködik a másikban. Muszáj magába innia a látványt, mert ugyan ki tudja mikor lesz szerencséje ilyenben részesülni. Újabban csak azok a fogatlan matrózok környékezik meg. A hosszú nélkülözés pedig majdnem rávette, hogy hozzányúljon egy ilyenhez. Persze nem a maihoz odalent, hanem az ideúton, amíg a hajón zötykölődött a kikötő felé. Milyen szerencse, hogy az undor hamar leküzdte a kielégületlenség szülte éhséget. Ha ott befekszik a matróz alá talán egy életre elment volna mindennemű kéjelgéstől a kedve, így a mostani gyönyört is leshette volna. Ahogy a dohány megérkezik hozzá csak lapos, lusta pillantással sandít a vörösre, végül apró vigyorral vonja meg a vállait.*
- Csak jó képbe kerülni, hogy ki is a férjem.
*Meg persze egy fuvar sem jönne rosszul, ha kész lenne elhagyni a kikötőt. Továbbra is mindegy a merre és a mikor. Ez az előnye a csavargó életnek. Természetesen még nem tárja a férfi elé eme gondolatát, mert a végén amaz azt hinné, hogy rá akar akaszkodni. Annak meg általában az a vége, hogy amint álomra hajtja a fejét a vörös majd hanyatt-homlok menekülni fog és magányosan itt hagyja a szobában.
Az orrát érő inzultusra csak játékosan horkan egyet, majd miután mélyen magába szívja a bódító szert vissza is nyújtja azt a vörösnek.
Innentől pedig már csak az marad hátra, hogy figyelmesen hallgassa végig a másikat.
Kissé elhúzza a száját mikor kiderül, hogy a hajó látott már szebb napokat is, ám az megnyugtató, hogy a helyzet nem reménytelen. Bár továbbra sem biztos még az, hogy Lutah hajlandó lenne hosszabb időre elviselni bájos társaságát.
Lehet, hogy hagyja is az egészet a fenébe. Csak akad majd valami ladik, amivel tovább utazhatna.
Mivel adódott kedvezőbb szórakozás annál, minthogy gondolkodjon, így csak egy apró vigyorral vonja meg a vállait.*
- Ez aztán a nászéjszaka.
*Dől hanyatt kuncogva, majd kis tűnődés után végül a hasára gördül, hogy csípőjét kényelmesen feltolhassa, miközben térdeit maga alá húzza.*
- Hát, ha még bírod szuflával.
*Húzza össze sunyin a szemeit. A szőkét szerencsére nem kell kérlelni, azonnal szabad bejárást biztosít. Pozícióját pedig Lutah bármikor kedve szerint megváltoztathatja. Csupán csak az ördögvigyor okozta lustaság miatt nyúlt egyből a könnyű helyzethez.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga is bőszen gyönyörködik a másikban. Muszáj magába innia a látványt, mert ugyan ki tudja mikor lesz szerencséje ilyenben részesülni. Újabban csak azok a fogatlan matrózok környékezik meg. A hosszú nélkülözés pedig majdnem rávette, hogy hozzányúljon egy ilyenhez. Persze nem a maihoz odalent, hanem az ideúton, amíg a hajón zötykölődött a kikötő felé. Milyen szerencse, hogy az undor hamar leküzdte a kielégületlenség szülte éhséget. Ha ott befekszik a matróz alá talán egy életre elment volna mindennemű kéjelgéstől a kedve, így a mostani gyönyört is leshette volna. Ahogy a dohány megérkezik hozzá csak lapos, lusta pillantással sandít a vörösre, végül apró vigyorral vonja meg a vállait.*
- Csak jó képbe kerülni, hogy ki is a férjem.
*Meg persze egy fuvar sem jönne rosszul, ha kész lenne elhagyni a kikötőt. Továbbra is mindegy a merre és a mikor. Ez az előnye a csavargó életnek. Természetesen még nem tárja a férfi elé eme gondolatát, mert a végén amaz azt hinné, hogy rá akar akaszkodni. Annak meg általában az a vége, hogy amint álomra hajtja a fejét a vörös majd hanyatt-homlok menekülni fog és magányosan itt hagyja a szobában.
Az orrát érő inzultusra csak játékosan horkan egyet, majd miután mélyen magába szívja a bódító szert vissza is nyújtja azt a vörösnek.
Innentől pedig már csak az marad hátra, hogy figyelmesen hallgassa végig a másikat.
Kissé elhúzza a száját mikor kiderül, hogy a hajó látott már szebb napokat is, ám az megnyugtató, hogy a helyzet nem reménytelen. Bár továbbra sem biztos még az, hogy Lutah hajlandó lenne hosszabb időre elviselni bájos társaságát.
Lehet, hogy hagyja is az egészet a fenébe. Csak akad majd valami ladik, amivel tovább utazhatna.
Mivel adódott kedvezőbb szórakozás annál, minthogy gondolkodjon, így csak egy apró vigyorral vonja meg a vállait.*
- Ez aztán a nászéjszaka.
*Dől hanyatt kuncogva, majd kis tűnődés után végül a hasára gördül, hogy csípőjét kényelmesen feltolhassa, miközben térdeit maga alá húzza.*
- Hát, ha még bírod szuflával.
*Húzza össze sunyin a szemeit. A szőkét szerencsére nem kell kérlelni, azonnal szabad bejárást biztosít. Pozícióját pedig Lutah bármikor kedve szerint megváltoztathatja. Csupán csak az ördögvigyor okozta lustaság miatt nyúlt egyből a könnyű helyzethez.*
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-06-22 21:14:49
Üzenet elküldve: 2023-06-22 21:14:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Myewaen Uwenosya //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Micsoda szerencse, hogy mindketten gyönyörűek, csodálatosan fantasztikusak és véletlenségből épp egymással szeretkeznek. Maga a megtestesült sellőházi idill.
Együttlétük szerencsére mindkettejük megelégedésére szolgál. Ez a szép az alkalmi hancúrozásban, hogy megmarad egy szép emléknek. Nem árnyékolja be a másik fél felbukkanó hibája, idegesítő tulajdonságai, vagy az unalom. Ilyesmivel egyáltalán nem kell foglalkozni, hiszen csak egyszeri, vagy szerencsésebb esetben néhányszori dolog.
Miután lepacsiztak, még gyönyörködik egy sort a szép idomokban. Arra gondol, hogy ez a szépség is egyszer megöregszik. Ahogy az övé is. De sebaj, amíg bírja szuflával, mindig lesz elég aranya ahhoz, hogy újabb és újabb kívánatos testet vásároljon magának.
Finoman beleszipákol a dohányba, majd áthengeredve, akár egy játékos kutyakölyök, átadja a nőnek. A paskolasra viszonzásul beleharap a vállába. Elvigyorodik. *
- Szóval most, hogy meggyőződtél ágybéli teljesítményemről és megnyugodtál, jöhet a vagyoni helyzet feltérképezése, értem. Ravasz egy nő vagy te, hercegnő.
* Megpöcköli az orrát, majd vissza, a hátára fekszik. Egy intéssel elkéri a csikket és beleszív, a füstöt felfelé fújva. *
- Mit is mondhatnék? Lélegzetelállító szépség.
* Elneveti magát, ami köhögésbe fullad. *
-... volt. Mert egyetlen oka annak, hogy bódító társaságodat élvezhetem, az az, hogy megrongálódott kissé a legutóbbi viharban. Barna-fekete hajótest, két árbócos, fehér vitorlákkal. Az orrdísze egy aprólékosan faragott oroszlánfej, jáde szemekkel, ha esetleg a kikötőben járnál.
* Hangján hallatszódik a rajongás. Visszaadja a csikket. *
- Amíg én itt időzöm, már javítják elvileg. Holnap rájuk kellene néznem.
* Sóhajt és végigcirógatja a szőke arcélét. Szívesen felajánlaná, hogy tartson vele. Azonban volna itt egy kis probléma, illetve kettő. Az ikrek. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, a nők nem szeretik, ha vetélytársuk akad. Az ikrek még hagyján, megszokták, hogy kalandozgat, legfeljebb egy hétig bűnbánatért esedezik. Csak tudná, mikor fordult át a helyzet oda, hogy kénytelen urukként neki esdekelnie a megbocsájtásért? Még ilyet.
Az elméjébe befészkeli magát egy gondolat, a háromfősre bővített szőke-háremről. Pajzán félmosoly.
Még az is lehet, hogy Myewaen lenne annyira nyitott. Vagy ha ennyire mégsem, de talán nem zavarná a létezésük. Mondhatni, közömbös lenne. Vaaagy. Azonnal faképnél hagyná. Pedig szívesen felvinné a hajóra.
Arra a végső gondolatra jut, hogy amíg erre rákérdez, még egyszer igazán összegabalyodhatnának. Felnéz a plafonra. *
- Még egy menet?
* Motyogja csikkel teli szájjal. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Micsoda szerencse, hogy mindketten gyönyörűek, csodálatosan fantasztikusak és véletlenségből épp egymással szeretkeznek. Maga a megtestesült sellőházi idill.
Együttlétük szerencsére mindkettejük megelégedésére szolgál. Ez a szép az alkalmi hancúrozásban, hogy megmarad egy szép emléknek. Nem árnyékolja be a másik fél felbukkanó hibája, idegesítő tulajdonságai, vagy az unalom. Ilyesmivel egyáltalán nem kell foglalkozni, hiszen csak egyszeri, vagy szerencsésebb esetben néhányszori dolog.
Miután lepacsiztak, még gyönyörködik egy sort a szép idomokban. Arra gondol, hogy ez a szépség is egyszer megöregszik. Ahogy az övé is. De sebaj, amíg bírja szuflával, mindig lesz elég aranya ahhoz, hogy újabb és újabb kívánatos testet vásároljon magának.
Finoman beleszipákol a dohányba, majd áthengeredve, akár egy játékos kutyakölyök, átadja a nőnek. A paskolasra viszonzásul beleharap a vállába. Elvigyorodik. *
- Szóval most, hogy meggyőződtél ágybéli teljesítményemről és megnyugodtál, jöhet a vagyoni helyzet feltérképezése, értem. Ravasz egy nő vagy te, hercegnő.
* Megpöcköli az orrát, majd vissza, a hátára fekszik. Egy intéssel elkéri a csikket és beleszív, a füstöt felfelé fújva. *
- Mit is mondhatnék? Lélegzetelállító szépség.
* Elneveti magát, ami köhögésbe fullad. *
-... volt. Mert egyetlen oka annak, hogy bódító társaságodat élvezhetem, az az, hogy megrongálódott kissé a legutóbbi viharban. Barna-fekete hajótest, két árbócos, fehér vitorlákkal. Az orrdísze egy aprólékosan faragott oroszlánfej, jáde szemekkel, ha esetleg a kikötőben járnál.
* Hangján hallatszódik a rajongás. Visszaadja a csikket. *
- Amíg én itt időzöm, már javítják elvileg. Holnap rájuk kellene néznem.
* Sóhajt és végigcirógatja a szőke arcélét. Szívesen felajánlaná, hogy tartson vele. Azonban volna itt egy kis probléma, illetve kettő. Az ikrek. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, a nők nem szeretik, ha vetélytársuk akad. Az ikrek még hagyján, megszokták, hogy kalandozgat, legfeljebb egy hétig bűnbánatért esedezik. Csak tudná, mikor fordult át a helyzet oda, hogy kénytelen urukként neki esdekelnie a megbocsájtásért? Még ilyet.
Az elméjébe befészkeli magát egy gondolat, a háromfősre bővített szőke-háremről. Pajzán félmosoly.
Még az is lehet, hogy Myewaen lenne annyira nyitott. Vagy ha ennyire mégsem, de talán nem zavarná a létezésük. Mondhatni, közömbös lenne. Vaaagy. Azonnal faképnél hagyná. Pedig szívesen felvinné a hajóra.
Arra a végső gondolatra jut, hogy amíg erre rákérdez, még egyszer igazán összegabalyodhatnának. Felnéz a plafonra. *
- Még egy menet?
* Motyogja csikkel teli szájjal. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242