Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:20:51
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tényleg nem. És ez maradjon is így.
*Érik el szűkebb, tágasabb utcákon keresztül a Sellőházat, nem tart sokáig. Annyi ideig semmiképp sem, hogy közben Jaz szert tegyen a gondolatolvasás képességére, így a bejárat előtt lecövekelve pár utolsó kortyra a hozott nedűből, még mindig úgy véli Sam csak mérsékelten furcsa, de nincs sem viselkedésében, sem szavaiban semmi olyasmi, amiért ne tivornyázhatnának, vagy dolgozhatnának együtt.
Nem túl lelkesen tárja az ajtót, nem az az igazán kéjsóvár alak, ki felhevülve nyit be ide, ő csak megnyugvást szeretne, legalább egy rövid időre.
Lép beljebb kettőt, várja be Samet, közben végig tekint a bordély berendezésén, a jelenlévőkön, alaposan felmérve mindent.*
-Valamiért több nőre számítottam.
*Von vállat, és indul meg a pult felé, olyan elkeseredettséggel vonszolva önmagát, mintha kényszerből lenne jelen.*
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tényleg nem. És ez maradjon is így.
*Érik el szűkebb, tágasabb utcákon keresztül a Sellőházat, nem tart sokáig. Annyi ideig semmiképp sem, hogy közben Jaz szert tegyen a gondolatolvasás képességére, így a bejárat előtt lecövekelve pár utolsó kortyra a hozott nedűből, még mindig úgy véli Sam csak mérsékelten furcsa, de nincs sem viselkedésében, sem szavaiban semmi olyasmi, amiért ne tivornyázhatnának, vagy dolgozhatnának együtt.
Nem túl lelkesen tárja az ajtót, nem az az igazán kéjsóvár alak, ki felhevülve nyit be ide, ő csak megnyugvást szeretne, legalább egy rövid időre.
Lép beljebb kettőt, várja be Samet, közben végig tekint a bordély berendezésén, a jelenlévőkön, alaposan felmérve mindent.*
-Valamiért több nőre számítottam.
*Von vállat, és indul meg a pult felé, olyan elkeseredettséggel vonszolva önmagát, mintha kényszerből lenne jelen.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:21:35
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:21:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Szemei elé felhők futnak, ahogyan Alfonz ecseteli a készletnyilvántartás dokumentációját és módját. Valójában egy kissé okoskodásból tette fel csupán a kérdést és jottányit nem ért hozzá. Már kicsit meg is bánja, mert az elhangzott iránymutatástól még inkább összezavarodik. Egy pillanatra meg is rázza a fejét, jó Alfonz előtte halad, szóval ez talán elkerüli figyelmét, vagy nem.*
- Értem. *Nyögi ki kényszeredetten, miközben elé tárul maga a Sellő önnön valósága. A sürgő forgó személyzet, az előkészítőben zajló munka, a pörgés, tányérok és evőeszközök összeverődése, olykor a szakács utasításai. ~ Az istenekre. ~ Nyel egyet szárazon, miközben sajnálkozva veszi tudomásul, hogy a készletet nem dézsmálhatja meg. Kissé elszomorítja ez a tény, bár világosan tisztában van a miértjével, főleg egy ilyen precíz nyilvántartás felvázolása után. Itt minden milliliternek nyoma van. Kezét végigfuttatja a kissé penészes falakon, az óbon téglákon, s óvatosan halad lefelé a lépcsőkön, majd elé tárul a Sellő pincéje.*
- Ez csodálatos. *Füttyent elismerően, hisz valóban lenyűgöző, amit lát.* Nem kis készletet halmozott fel az öreg. *Bólint, de nem sértésnek szánja szavait, sokkal inkább dicséret.* Hát ez nem két nap lesz. *Látja sötét jövőjét, majd kissé megigazítja ingét magán, kissé hűvös van idelenn. Nem. Igazából a fenti légkörhöz képest csontig hatoló hideg.*
- Köszönöm Alfonz, igazán kedves, hogy ezt mondja. *Bólint őszinte és kényszeredett mosollyal. Valóban csak számokat hall, amik jelenleg úgy kavarognak fejében, hogy fogalma sincs arról, ezek miképp állnak össze rendszerré.*
- Kelleni fog erre egy ember. *Fűzi rögtön hozzá.* Ezt egyedül képtelenség. *Sóhajt fel, majd kíváncsian villan meg tekintete Alfonz szokatlan őszinteségére.*
- Azt mondod, csak szívat az öreg? *Kérdezi hirtelen.* Mondjuk megérteném, nem feltétlenül rendelkezem diplomatikus vénákkal és valójában én is letesztelném az örököst. *Legyint.* Rá se ránts, jó Alfonz, meg fogom oldani, mindent megoldok, csak segítség kell. *Fűzi kezét karba elszántan, kérdés persze, hogy a mutatott érzelmek és a valójában megéltek között mekkora különbségek tátonganak.*
- Jó ötlet Alfonz. Aki tudna segíteni, messze jár, és ami azt illeti... ~ Nem is merek érte küldetni senkit, mert megfojt egy kanál vízben. ~ ami azt illeti *folytatja* egyelőre nem tudok mást. Várnom kell, míg a csoda megtalál. *Nevet fel.* Addig eszem, de ha megengedi az előtérben, mint egy rendes vendég. *Egy pillanatra körbenéz.*
- Ha sokáig, hát sokáig. *Vonja meg a vállát.* Minél előbb nekiállok, annál hamarabb fejezem be. *Mosolyodik el vidáman.* Menjen csak a dolgára. Kitalálok. *Bólint Alfonznak.* Lesz majd segítség, biztos vagyok benne! *Szorítja ökölbe kezét, aztán, még kicsit marad, miután Alfonz felmegy a lépcsőn. Gondolataiba temetkezve indul aztán utána, hogy a vendégeknek fenntartott részen, az előtérben, kedvenc helyét foglalja el az asztalnál. Rövid gondolkodás után papírt és pennát kerít, majd a fogadó ajtajához indul.*
- Ezt tűzze ki, kérem. *Mondja, s az ajtónálló, Mesélő (Hádész) kezébe nyom 20 aranyat.
Talán így motiválni tudja, bár tisztában van vele, hogy nem ő a főnök. Immár cégér hirdeti, hogy Ralas Drayte segítséget keres a Sellőben. Talán Ruarun úr sem veszi rossz néven, ha egy kis toborzásba fog. Kényelmesen visszaül az asztalhoz, majd rendel. Italt, nem egy pohárral, hanem üveggel. Persze ételt is, de annak egyelőre nem sok jelentőséget tulajdonít. Inkább csak iszik. Többször és sokat egymás után. Kint hűvös van, de legalább már mintha a kellemes időjárás előszeleként, langyos szél süvít át a tájon. A Sellő olyan, mint volt, remélhetőleg csak jobb lesz. Legalábbis az ajtó mellett kitett nagy felirat, már a változást hirdeti:
"Kisegítőt felveszek. Jelentkezni a Sellőben, a kandalló melletti asztalnál. Fizetség az előre megbeszéltek módon és mennyiség szerint, bármilyen formában.
Ralas Drayte"*
*Szemei elé felhők futnak, ahogyan Alfonz ecseteli a készletnyilvántartás dokumentációját és módját. Valójában egy kissé okoskodásból tette fel csupán a kérdést és jottányit nem ért hozzá. Már kicsit meg is bánja, mert az elhangzott iránymutatástól még inkább összezavarodik. Egy pillanatra meg is rázza a fejét, jó Alfonz előtte halad, szóval ez talán elkerüli figyelmét, vagy nem.*
- Értem. *Nyögi ki kényszeredetten, miközben elé tárul maga a Sellő önnön valósága. A sürgő forgó személyzet, az előkészítőben zajló munka, a pörgés, tányérok és evőeszközök összeverődése, olykor a szakács utasításai. ~ Az istenekre. ~ Nyel egyet szárazon, miközben sajnálkozva veszi tudomásul, hogy a készletet nem dézsmálhatja meg. Kissé elszomorítja ez a tény, bár világosan tisztában van a miértjével, főleg egy ilyen precíz nyilvántartás felvázolása után. Itt minden milliliternek nyoma van. Kezét végigfuttatja a kissé penészes falakon, az óbon téglákon, s óvatosan halad lefelé a lépcsőkön, majd elé tárul a Sellő pincéje.*
- Ez csodálatos. *Füttyent elismerően, hisz valóban lenyűgöző, amit lát.* Nem kis készletet halmozott fel az öreg. *Bólint, de nem sértésnek szánja szavait, sokkal inkább dicséret.* Hát ez nem két nap lesz. *Látja sötét jövőjét, majd kissé megigazítja ingét magán, kissé hűvös van idelenn. Nem. Igazából a fenti légkörhöz képest csontig hatoló hideg.*
- Köszönöm Alfonz, igazán kedves, hogy ezt mondja. *Bólint őszinte és kényszeredett mosollyal. Valóban csak számokat hall, amik jelenleg úgy kavarognak fejében, hogy fogalma sincs arról, ezek miképp állnak össze rendszerré.*
- Kelleni fog erre egy ember. *Fűzi rögtön hozzá.* Ezt egyedül képtelenség. *Sóhajt fel, majd kíváncsian villan meg tekintete Alfonz szokatlan őszinteségére.*
- Azt mondod, csak szívat az öreg? *Kérdezi hirtelen.* Mondjuk megérteném, nem feltétlenül rendelkezem diplomatikus vénákkal és valójában én is letesztelném az örököst. *Legyint.* Rá se ránts, jó Alfonz, meg fogom oldani, mindent megoldok, csak segítség kell. *Fűzi kezét karba elszántan, kérdés persze, hogy a mutatott érzelmek és a valójában megéltek között mekkora különbségek tátonganak.*
- Jó ötlet Alfonz. Aki tudna segíteni, messze jár, és ami azt illeti... ~ Nem is merek érte küldetni senkit, mert megfojt egy kanál vízben. ~ ami azt illeti *folytatja* egyelőre nem tudok mást. Várnom kell, míg a csoda megtalál. *Nevet fel.* Addig eszem, de ha megengedi az előtérben, mint egy rendes vendég. *Egy pillanatra körbenéz.*
- Ha sokáig, hát sokáig. *Vonja meg a vállát.* Minél előbb nekiállok, annál hamarabb fejezem be. *Mosolyodik el vidáman.* Menjen csak a dolgára. Kitalálok. *Bólint Alfonznak.* Lesz majd segítség, biztos vagyok benne! *Szorítja ökölbe kezét, aztán, még kicsit marad, miután Alfonz felmegy a lépcsőn. Gondolataiba temetkezve indul aztán utána, hogy a vendégeknek fenntartott részen, az előtérben, kedvenc helyét foglalja el az asztalnál. Rövid gondolkodás után papírt és pennát kerít, majd a fogadó ajtajához indul.*
- Ezt tűzze ki, kérem. *Mondja, s az ajtónálló, Mesélő (Hádész) kezébe nyom 20 aranyat.
Talán így motiválni tudja, bár tisztában van vele, hogy nem ő a főnök. Immár cégér hirdeti, hogy Ralas Drayte segítséget keres a Sellőben. Talán Ruarun úr sem veszi rossz néven, ha egy kis toborzásba fog. Kényelmesen visszaül az asztalhoz, majd rendel. Italt, nem egy pohárral, hanem üveggel. Persze ételt is, de annak egyelőre nem sok jelentőséget tulajdonít. Inkább csak iszik. Többször és sokat egymás után. Kint hűvös van, de legalább már mintha a kellemes időjárás előszeleként, langyos szél süvít át a tájon. A Sellő olyan, mint volt, remélhetőleg csak jobb lesz. Legalábbis az ajtó mellett kitett nagy felirat, már a változást hirdeti:"Kisegítőt felveszek. Jelentkezni a Sellőben, a kandalló melletti asztalnál. Fizetség az előre megbeszéltek módon és mennyiség szerint, bármilyen formában.
Ralas Drayte"*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-07 20:05:51
Üzenet elküldve: 2019-02-07 20:05:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*A méretegyeztetés után Ralas elhagyja Ruarun irodáját, hogy a jó Alfonzzal induljon el első feladatának elvégzésére. Nem kis feladatot kapott, hisz egy ilyen intézmény leltárának megállapítása sokrétű és igen időigényes dolog. Főleg, ha jól is akarja végezni. A két férfi, a régi és a leendő tulajdonos kétféleképpen ragaszkodik a Sellőházhoz, mindkettőjük motivációja más, ezért állhat fel ez a nézetkülönbség közöttük, de a Sellőház iránti elkötelezettséget mindketten érzik a másikon. Ez kétségtelen.*
- Természetesen minden készlet dokumentálva van, palackonkénti számolással vagy hordóűrmértékkel ellátott bilétákon. A fogyást naponta levonjuk a készletből és hatonta egyszer átszámoljuk a készletet ellenőrzésként. *Hallja Ralas, ahogy Alfonz hátát figyelheti miközben haladnak előre a folyosón. Ám ezúttal nem a pulthoz vezető útra fordulnak, hanem továbbhaladnak előre. Ralas beláthat így a konyhára, az előkészítő-helyiségekre és a raktárak egy részére, majd a folyosó végén egy lefelé vezető lépcsősorral találja szembe magát, mely csigaalakban vezet a pincesorba.*
- Természetesen van lent lopó és kóstolópohár, de palackot nem bontunk meg odalent. Javaslom, a kóstolást más időpontra tegyük át. *Folytatja a választ Alfonz, ahogy már lefelé haladnak a kovácsoltvas lépcső feketére színeződött fafokain.
Odalent pinceszag és áporodott levegő fogadja. A falakon gyertyák világítanak szabályos közönként, a fal mellett két sorban bortartó állvány csaknem két méter magasan, a másik irányba pedig jókora hordók sorakoznak. Az állványok és a hordók mellett palatáblán soksornyi számok egymás után.*
- Az első sor a beérkezés dátuma, a második sor az állvány vagy hordó száma, a harmadik sorban a palackszám vagy a litermennyiség, az utolsó a minőség és az évjáratszám. Most még csak sok-sok számnak tűnik, de egy idő után ön is majd másképp látja. *Fordul meg Alfonz odalent és világosítja fel Ralast a táblákon sorakozó sok szám jelentéséről.*
- Úgy érzem, el kell mondanom önnek, hogy Ruarun úr már elvégeztette a múlt haton a leltárat, a fogyásról is tudomása van, így pontosan tudja, milyen készlettel rendelkezik a Sellőház. *Mondja egy sóhajtás után Alfonz és mintha Ralas zavart látna a mindig határozott szemekben.*
- Kérem, előbb egyen-igyon valamit, a konyhán biztosan kap valami finomat. Nekem hamarosan be kell állnom dolgozni, így nem tudok önnel itt lenni, de ha van, aki segíthet önnek, akkor elküldhetek érte valakit. *Tanácsolja a Sellőház mindenese.*
- Ez a munka sokáig el fog tartani, először biztosan. *Néz végig a végtelennek tűnő polcokon és hordósoron.*
*A méretegyeztetés után Ralas elhagyja Ruarun irodáját, hogy a jó Alfonzzal induljon el első feladatának elvégzésére. Nem kis feladatot kapott, hisz egy ilyen intézmény leltárának megállapítása sokrétű és igen időigényes dolog. Főleg, ha jól is akarja végezni. A két férfi, a régi és a leendő tulajdonos kétféleképpen ragaszkodik a Sellőházhoz, mindkettőjük motivációja más, ezért állhat fel ez a nézetkülönbség közöttük, de a Sellőház iránti elkötelezettséget mindketten érzik a másikon. Ez kétségtelen.*
- Természetesen minden készlet dokumentálva van, palackonkénti számolással vagy hordóűrmértékkel ellátott bilétákon. A fogyást naponta levonjuk a készletből és hatonta egyszer átszámoljuk a készletet ellenőrzésként. *Hallja Ralas, ahogy Alfonz hátát figyelheti miközben haladnak előre a folyosón. Ám ezúttal nem a pulthoz vezető útra fordulnak, hanem továbbhaladnak előre. Ralas beláthat így a konyhára, az előkészítő-helyiségekre és a raktárak egy részére, majd a folyosó végén egy lefelé vezető lépcsősorral találja szembe magát, mely csigaalakban vezet a pincesorba.*
- Természetesen van lent lopó és kóstolópohár, de palackot nem bontunk meg odalent. Javaslom, a kóstolást más időpontra tegyük át. *Folytatja a választ Alfonz, ahogy már lefelé haladnak a kovácsoltvas lépcső feketére színeződött fafokain.
Odalent pinceszag és áporodott levegő fogadja. A falakon gyertyák világítanak szabályos közönként, a fal mellett két sorban bortartó állvány csaknem két méter magasan, a másik irányba pedig jókora hordók sorakoznak. Az állványok és a hordók mellett palatáblán soksornyi számok egymás után.*
- Az első sor a beérkezés dátuma, a második sor az állvány vagy hordó száma, a harmadik sorban a palackszám vagy a litermennyiség, az utolsó a minőség és az évjáratszám. Most még csak sok-sok számnak tűnik, de egy idő után ön is majd másképp látja. *Fordul meg Alfonz odalent és világosítja fel Ralast a táblákon sorakozó sok szám jelentéséről.*
- Úgy érzem, el kell mondanom önnek, hogy Ruarun úr már elvégeztette a múlt haton a leltárat, a fogyásról is tudomása van, így pontosan tudja, milyen készlettel rendelkezik a Sellőház. *Mondja egy sóhajtás után Alfonz és mintha Ralas zavart látna a mindig határozott szemekben.*
- Kérem, előbb egyen-igyon valamit, a konyhán biztosan kap valami finomat. Nekem hamarosan be kell állnom dolgozni, így nem tudok önnel itt lenni, de ha van, aki segíthet önnek, akkor elküldhetek érte valakit. *Tanácsolja a Sellőház mindenese.*
- Ez a munka sokáig el fog tartani, először biztosan. *Néz végig a végtelennek tűnő polcokon és hordósoron.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-01 09:41:13
Üzenet elküldve: 2019-02-01 09:41:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Mondhatnánk, hogy Ralas született vezető, vagy vezéregyéniség, de ez nem lenne igaz. Nem véletlen, hogy művi határozottságot és színlelt pökhendiséget vesz magára, s az sem véletlen, hogy máris úgy érzi övé az üzlet. Szélsőségek között mozog, vagy megrettenve, behúzott nyakkal kommunikál, vagy túlzásba viszi a keménységet. Ruarun úr természetesen átlát a szitán, s kellőképp leteremti, jóllehet talán pont emiatt a lyukas szita miatt nem hajítja ki azonnal, úgy, hogy még a lába sem éri a földet. Ralas érzelmi intelligenciája viszont elég magas, a határokat viszonylag jól felméri, s tudhatja, hogy bizony ez az a pillanat, amikor csak bólintani kell, s visszavonulót fújni. Persze az öreg leteremtésére nem reagál, ahhoz a büszkesége már elért egy szintet, de arcán látszik, hogy Ruarun elég világosan fogalmazott és nem kívánja tovább feszíteni a láthatatlan húrt kettejük között, mielőtt az végleg szakadáshoz vezetne.*
- Értem. *Bólint immár széket helyére téve és álldogálva, szinte vigyázzban. Magában levonja azt a következtetést, hogy kettejük közül még mindig az öreg az erősebb kutya, köszönhetően annak a hiányzó ötszáz aranynak, meg talán egy kicsit Ruarun ragaszkodásának, számára kedves épületéhez. ~ Hol vagy ilyenkor Zammiria? ~ Kérdezi magától, mert abban biztos, a lány két simítással megenyhítené az öreget, valahogy a szívek harmonikáján sokkal ügyesebben játszik. Ralas a női lelkek megértője és ápolója, de egy öregedő főnöktípus férfival nem tud mit kezdeni, jóllehet olyan formán, ahogy a lányokkal tenné, valójában Ralas nem is akar. Alfonz abszolút kinyilvánította, hogy kihez hű és ez teljesen természetes, ebben a férfi semmi kivetnivalót nem talál. Így jobb híján kissé leforrázva, de elindul, bár a leltárjegyzék kapcsán iránymutatást nem kapott.*
- A pincében polconként van a lajstrom kifüggesztve, vagy van erről valami dokumentáció, kedves Alfonz? *Érdeklődik a férfi hátának, mert hát mindent újraszámolni, úgy, hogy nem tudja mennyinek kell ténylegesen lennie, elég furcsa mutatvány, bár tény, hogy átadásra készül, azért nem bánná, ha látná, hogy a ravasz Ruaron a korábbi készlethez képest vajon csak a vendégek fogyasztása miatt csökkentette a készletet, ne adja ég, a Sellő mögött már sorakoznak a roskadásig pakolt szekerek, amivel kissé ki akarja egészíteni a kapott aranyat.*
- Pohár ugye van a pincében? Innék egyet Alfonz, ne bánnám, ha velem tartana. Bár üvegből is jó lesz. *Legyint mélán, persze tisztában van vele, hogy ismét egyedül kell innia, a korábbi ital oly könnyedén illant el szervezetéből, mintha soha nem is lett volna, pedig ezúttal nem a fürdő súlyos és párás légkörében izzasztották meg.*
*Mondhatnánk, hogy Ralas született vezető, vagy vezéregyéniség, de ez nem lenne igaz. Nem véletlen, hogy művi határozottságot és színlelt pökhendiséget vesz magára, s az sem véletlen, hogy máris úgy érzi övé az üzlet. Szélsőségek között mozog, vagy megrettenve, behúzott nyakkal kommunikál, vagy túlzásba viszi a keménységet. Ruarun úr természetesen átlát a szitán, s kellőképp leteremti, jóllehet talán pont emiatt a lyukas szita miatt nem hajítja ki azonnal, úgy, hogy még a lába sem éri a földet. Ralas érzelmi intelligenciája viszont elég magas, a határokat viszonylag jól felméri, s tudhatja, hogy bizony ez az a pillanat, amikor csak bólintani kell, s visszavonulót fújni. Persze az öreg leteremtésére nem reagál, ahhoz a büszkesége már elért egy szintet, de arcán látszik, hogy Ruarun elég világosan fogalmazott és nem kívánja tovább feszíteni a láthatatlan húrt kettejük között, mielőtt az végleg szakadáshoz vezetne.*
- Értem. *Bólint immár széket helyére téve és álldogálva, szinte vigyázzban. Magában levonja azt a következtetést, hogy kettejük közül még mindig az öreg az erősebb kutya, köszönhetően annak a hiányzó ötszáz aranynak, meg talán egy kicsit Ruarun ragaszkodásának, számára kedves épületéhez. ~ Hol vagy ilyenkor Zammiria? ~ Kérdezi magától, mert abban biztos, a lány két simítással megenyhítené az öreget, valahogy a szívek harmonikáján sokkal ügyesebben játszik. Ralas a női lelkek megértője és ápolója, de egy öregedő főnöktípus férfival nem tud mit kezdeni, jóllehet olyan formán, ahogy a lányokkal tenné, valójában Ralas nem is akar. Alfonz abszolút kinyilvánította, hogy kihez hű és ez teljesen természetes, ebben a férfi semmi kivetnivalót nem talál. Így jobb híján kissé leforrázva, de elindul, bár a leltárjegyzék kapcsán iránymutatást nem kapott.*
- A pincében polconként van a lajstrom kifüggesztve, vagy van erről valami dokumentáció, kedves Alfonz? *Érdeklődik a férfi hátának, mert hát mindent újraszámolni, úgy, hogy nem tudja mennyinek kell ténylegesen lennie, elég furcsa mutatvány, bár tény, hogy átadásra készül, azért nem bánná, ha látná, hogy a ravasz Ruaron a korábbi készlethez képest vajon csak a vendégek fogyasztása miatt csökkentette a készletet, ne adja ég, a Sellő mögött már sorakoznak a roskadásig pakolt szekerek, amivel kissé ki akarja egészíteni a kapott aranyat.*
- Pohár ugye van a pincében? Innék egyet Alfonz, ne bánnám, ha velem tartana. Bár üvegből is jó lesz. *Legyint mélán, persze tisztában van vele, hogy ismét egyedül kell innia, a korábbi ital oly könnyedén illant el szervezetéből, mintha soha nem is lett volna, pedig ezúttal nem a fürdő súlyos és párás légkörében izzasztották meg.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:35:11
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:35:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Ruarun a férfi szavaira felnéz a papírokról és kihúzza magát, bár éppen asztal mögött ül és papírok között matat, ettől még nem feltétlen tűnik kisebbnek vagy kevésbé tekintélyesnek. Fürkésző kifejezéssel néz Ralasra.*
- Ne beszélj úgy velem, mintha már a tiéd volna a Sellőház. *Morranja komoly arccal a férfi szavaira. Bár valóban azt mondta, hogy sokkal magabiztosabb emberekkel szokott üzletelni, vannak határok, amelyeket jobb tiszteletben tartania a leendő tulajdonosnak. Bár az aranyak ott pihennek az asztalon, még egyetlen papírt sem írtak alá, nem állapodtak meg semmiben, pusztán szóbeli megegyezés történt közöttük, egyetlen fültanú előtt, de kétségtelen, hogy a jó Alfonz, legyen bármennyire is jó vendéglátó, kinek az oldalára állna egy esetleges vitában a vásárlás félbeszakításáról.*
- Tisztelet, fiam. Tisztelet. *Emeli fel mutatóujját Ruarun.*
- Az lendíti előre az üzletet, a kölcsönös tisztelet. Ne játszd el a tiszteletem, Ralas. *Talán most először szólítja nevén a férfit.*
- A Sellőház nem igényel sem felújítást, sem portalanítást. *Természetesen ez nem lehet igaz, hisz mindig van valami, ami elromlik vagy tatarozni kell egy ilyen egységben, de a büszkesége nem engedi, hogy ne mondjon semmit egy ilyen megjegyzésre.*
- Úgy legyen. *Válaszol komoran a feladatok elvégzését illető felsorolásra, majd visszafordítja tekintetét a papírok felé, miközben Alfonz kinyitja az ajtót Ralas előtt, majd mögötte kilép a folyosóra.*
- Javaslom a borospincében és a raktárban. *Szólal meg Alfonz megindulva előre. Kezeit összefűzi maga mögött, egyenes tartással indul el előre, valószínűleg a pince felé, de semmi mást nem mond, amennyiben Ralas nem szól hozzá vagy nem kérdezi.*
*Ruarun a férfi szavaira felnéz a papírokról és kihúzza magát, bár éppen asztal mögött ül és papírok között matat, ettől még nem feltétlen tűnik kisebbnek vagy kevésbé tekintélyesnek. Fürkésző kifejezéssel néz Ralasra.*
- Ne beszélj úgy velem, mintha már a tiéd volna a Sellőház. *Morranja komoly arccal a férfi szavaira. Bár valóban azt mondta, hogy sokkal magabiztosabb emberekkel szokott üzletelni, vannak határok, amelyeket jobb tiszteletben tartania a leendő tulajdonosnak. Bár az aranyak ott pihennek az asztalon, még egyetlen papírt sem írtak alá, nem állapodtak meg semmiben, pusztán szóbeli megegyezés történt közöttük, egyetlen fültanú előtt, de kétségtelen, hogy a jó Alfonz, legyen bármennyire is jó vendéglátó, kinek az oldalára állna egy esetleges vitában a vásárlás félbeszakításáról.*
- Tisztelet, fiam. Tisztelet. *Emeli fel mutatóujját Ruarun.*
- Az lendíti előre az üzletet, a kölcsönös tisztelet. Ne játszd el a tiszteletem, Ralas. *Talán most először szólítja nevén a férfit.*
- A Sellőház nem igényel sem felújítást, sem portalanítást. *Természetesen ez nem lehet igaz, hisz mindig van valami, ami elromlik vagy tatarozni kell egy ilyen egységben, de a büszkesége nem engedi, hogy ne mondjon semmit egy ilyen megjegyzésre.*
- Úgy legyen. *Válaszol komoran a feladatok elvégzését illető felsorolásra, majd visszafordítja tekintetét a papírok felé, miközben Alfonz kinyitja az ajtót Ralas előtt, majd mögötte kilép a folyosóra.*
- Javaslom a borospincében és a raktárban. *Szólal meg Alfonz megindulva előre. Kezeit összefűzi maga mögött, egyenes tartással indul el előre, valószínűleg a pince felé, de semmi mást nem mond, amennyiben Ralas nem szól hozzá vagy nem kérdezi.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-29 17:24:22
Üzenet elküldve: 2019-01-29 17:24:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Valószínűleg Ralas megfogadta az öreg tanácsát, ahogy Zammiria is megállapította, bizony a férfi gyorsan tanul. Ha azt mondják legyen keményebb, az lesz, ha azt mondják, hogy alakítson természetén, hát alakítani fog ezzel nincsen semmi baj. Immár nem alkudoznak, pusztán gesztusokat és készségeket cserélnek, illetve Ruaron már a meglévő, hosszú évek alatt elsajátítottakat használja, Ralas pedig a meglévőket építgeti. Válasza ehhez hasonlóan kimért, de becsületes:*
- Természetesen az üzlet számomra megfelelő, hiszen ezt mondtam az imént is. Pusztán annyit kértem, hogy a mulatság szervezése, az ezzel járó feladatok szétosztása, a megnyitó, vagy bemutató ünnepség időpontjának meghatározásakor engedtessék meg egy kis szabadság. Az üzlettársam pedig, amennyiben lehetőség nyílik rá, be fog mutatkozni önnek. A pénzt én adtam, én teremtettem, ennek megfelelően fog megtörténni az irányítás is. *Mondja felvett szigorú arcéllel, de engedve az utasításoknak, hiszen ellent sem mondott. Persze, hogy ő a háttérben kíván maradni, vagy sem, az az új feltételek birtokában jórészt eldől, eldönti az idő és eldöntik a lehetőségek.*
- A leltárt természetesen magam végzem. *Bólint egyetértően.* Hiszen nem bízok senkiben, muszáj tudnom, hogy mit milyen állapotban veszek át, hol van szükség felújításra, vagy egy kis portalanításra. *Viszonozza a mosolyt.* Alfonz pedig kiváló munkaerő, bizonyára boldog szívvel bízza majd rám, ha látja miként végzem a feladatomat. *Bólint, s Alfonzra is biccent, szemeivel azért némiképp kevésbé szigorú éllel, hiszen a férfi majd úgyis eldönti valójában mit szeretne.*
- Köszönöm az iránymutatást, Ruarun úr. *Áll fel lassan, s helyére teszi a széket. A rend az első, ami egy ilyen helyet jellemezhet, a káoszban nem lehet dolgozni, sem a fürdőben, sem a konyhában, sem az ágyban.*
- Alfonz, kérlek mutasd meg hol érdemes elkezdeni. Szeretném elkérni a leltárjegyzéket, gondolom minden pontosan dokumentálva van. Aztán sorba veszünk mindent. Ha eltérés van, jelentkezem, Ruarun úr. Ha nincs, akkor csupán részegenként, amennyiben természetesen ez önnek megfelel. Addig kidolgozom az ünnepély részleteit. *Bólint, majd távozik, hogy megkezdje a munkát. Kénytelen Alfonzra bíznia magát, hiszen fogalma sincs a hely felépítéséről, az a néhány dolog, amit ismer a pult, a felfelé vezető lépcső és a puha ágyak, némely szobában.*
- Hol kezdjük? *Kérdezi, miután elhagyta az irodát.*
*Valószínűleg Ralas megfogadta az öreg tanácsát, ahogy Zammiria is megállapította, bizony a férfi gyorsan tanul. Ha azt mondják legyen keményebb, az lesz, ha azt mondják, hogy alakítson természetén, hát alakítani fog ezzel nincsen semmi baj. Immár nem alkudoznak, pusztán gesztusokat és készségeket cserélnek, illetve Ruaron már a meglévő, hosszú évek alatt elsajátítottakat használja, Ralas pedig a meglévőket építgeti. Válasza ehhez hasonlóan kimért, de becsületes:*
- Természetesen az üzlet számomra megfelelő, hiszen ezt mondtam az imént is. Pusztán annyit kértem, hogy a mulatság szervezése, az ezzel járó feladatok szétosztása, a megnyitó, vagy bemutató ünnepség időpontjának meghatározásakor engedtessék meg egy kis szabadság. Az üzlettársam pedig, amennyiben lehetőség nyílik rá, be fog mutatkozni önnek. A pénzt én adtam, én teremtettem, ennek megfelelően fog megtörténni az irányítás is. *Mondja felvett szigorú arcéllel, de engedve az utasításoknak, hiszen ellent sem mondott. Persze, hogy ő a háttérben kíván maradni, vagy sem, az az új feltételek birtokában jórészt eldől, eldönti az idő és eldöntik a lehetőségek.*
- A leltárt természetesen magam végzem. *Bólint egyetértően.* Hiszen nem bízok senkiben, muszáj tudnom, hogy mit milyen állapotban veszek át, hol van szükség felújításra, vagy egy kis portalanításra. *Viszonozza a mosolyt.* Alfonz pedig kiváló munkaerő, bizonyára boldog szívvel bízza majd rám, ha látja miként végzem a feladatomat. *Bólint, s Alfonzra is biccent, szemeivel azért némiképp kevésbé szigorú éllel, hiszen a férfi majd úgyis eldönti valójában mit szeretne.*
- Köszönöm az iránymutatást, Ruarun úr. *Áll fel lassan, s helyére teszi a széket. A rend az első, ami egy ilyen helyet jellemezhet, a káoszban nem lehet dolgozni, sem a fürdőben, sem a konyhában, sem az ágyban.*
- Alfonz, kérlek mutasd meg hol érdemes elkezdeni. Szeretném elkérni a leltárjegyzéket, gondolom minden pontosan dokumentálva van. Aztán sorba veszünk mindent. Ha eltérés van, jelentkezem, Ruarun úr. Ha nincs, akkor csupán részegenként, amennyiben természetesen ez önnek megfelel. Addig kidolgozom az ünnepély részleteit. *Bólint, majd távozik, hogy megkezdje a munkát. Kénytelen Alfonzra bíznia magát, hiszen fogalma sincs a hely felépítéséről, az a néhány dolog, amit ismer a pult, a felfelé vezető lépcső és a puha ágyak, némely szobában.*
- Hol kezdjük? *Kérdezi, miután elhagyta az irodát.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-28 11:38:22
Üzenet elküldve: 2019-01-28 11:38:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Nehéz dolog eldönteni, hogy hol ér véget a meggondolt bátorság és tettrekészség és hol kezdődik a felelőtlen vakmerőség. Talán Ruarun tudja, sőt, maga sem volt más akkor, amikor olyan idős volt, mint Ralas és áhította a sikert, mint az előtte ülő körszakállas férfi.
A válaszra hátradől és szigorú szemekkel méri végig Ralast újra. A garancia ugyan szóbeli, s mindketten tudják, hogy a szó olykor kevesebbet ér, mint a szélbe szórt pelyva.*
- Rendben. *Konstatálja halkan.*
- Így lesz, vagy nincs üzlet. *Emeli fel hárítóan a kezét Ruarun és látszik rajta, hogy tántoríthatatlan.*
- Az üzlettársad? *Kérdez vissza, amikor kiderül egy újabb adalék, hisz eddig a Sellőház mostani tulajdonosa azt hitte, hogy csak Ralasszal üzletel.*
- Ki az üzlettársad? *Ez nem érdeklődés, hanem kemény kérdés, amire választ követel.*
- Mint mondottam, az egész leszervezése a te dolgod lesz. Te osztod ki a feladatokat és te gondoskodsz mindenről. Persze ott leszek mindenhol és be kell számolnod a terveidről, ebből nem engedek. *Vázolja Ralas lehetőségeit.*
- Megegyeztünk. *Zárja le az üzletelést, ha Ralasnak is rendben van a tárgyalás ezen része.*
- Mivel átadás-átvétel lesz, ezért leltárat kell készíteni a készletekről. Mindent át kell számolni és lajstromba venni. Alfonz segít neked és mindent megmutat. *Mondja el a feladatot Ruarun és gonosz mosolyából Ralas arra következtet, hogy nem lesz könnyű móka.*
- A részlegeket külön-külön leltározzuk. A fogadó, a fürdő, a konyha és az egyéb szolgáltatásokra felhasznált tételek lajstromba vételét kell megcsinálni, lehetőleg egy haton belül. *Vesz maga elé egy vaskos könyvet, amiben számok hosszú, monoton sora ismétlődik.*
- Mehetsz. *Mondja még, mielőtt belemélyed a számokba, de szakálla alatt féloldalasan mosolyog.*
*Nehéz dolog eldönteni, hogy hol ér véget a meggondolt bátorság és tettrekészség és hol kezdődik a felelőtlen vakmerőség. Talán Ruarun tudja, sőt, maga sem volt más akkor, amikor olyan idős volt, mint Ralas és áhította a sikert, mint az előtte ülő körszakállas férfi.
A válaszra hátradől és szigorú szemekkel méri végig Ralast újra. A garancia ugyan szóbeli, s mindketten tudják, hogy a szó olykor kevesebbet ér, mint a szélbe szórt pelyva.*
- Rendben. *Konstatálja halkan.*
- Így lesz, vagy nincs üzlet. *Emeli fel hárítóan a kezét Ruarun és látszik rajta, hogy tántoríthatatlan.*
- Az üzlettársad? *Kérdez vissza, amikor kiderül egy újabb adalék, hisz eddig a Sellőház mostani tulajdonosa azt hitte, hogy csak Ralasszal üzletel.*
- Ki az üzlettársad? *Ez nem érdeklődés, hanem kemény kérdés, amire választ követel.*
- Mint mondottam, az egész leszervezése a te dolgod lesz. Te osztod ki a feladatokat és te gondoskodsz mindenről. Persze ott leszek mindenhol és be kell számolnod a terveidről, ebből nem engedek. *Vázolja Ralas lehetőségeit.*
- Megegyeztünk. *Zárja le az üzletelést, ha Ralasnak is rendben van a tárgyalás ezen része.*
- Mivel átadás-átvétel lesz, ezért leltárat kell készíteni a készletekről. Mindent át kell számolni és lajstromba venni. Alfonz segít neked és mindent megmutat. *Mondja el a feladatot Ruarun és gonosz mosolyából Ralas arra következtet, hogy nem lesz könnyű móka.*
- A részlegeket külön-külön leltározzuk. A fogadó, a fürdő, a konyha és az egyéb szolgáltatásokra felhasznált tételek lajstromba vételét kell megcsinálni, lehetőleg egy haton belül. *Vesz maga elé egy vaskos könyvet, amiben számok hosszú, monoton sora ismétlődik.*
- Mehetsz. *Mondja még, mielőtt belemélyed a számokba, de szakálla alatt féloldalasan mosolyog.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-27 11:14:32
Üzenet elküldve: 2019-01-27 11:14:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Ujjbegyeit egymás mellé érinti maga előtt, s komoly arccal tekint Ruarun úrra. Az emelkedett hangszínre egy pillanatra megrezzen, de nem kezd magyarázkodásba. A férfinak pénz kellett, ő megszerezte, az már legyen mindegy, hogy hogyan és honnan. Érti az érzelmi kötődést és azt is, hogy nehéz az elválás, de pénz adott, igaz híja van, de azt az ötszáz aranyat már féllábon is összeszedi. Ezt már elkönyvelte magában.*
- Garantálom. *Mondja csendesen, arcrezzenés nélkül. Immár megszerezte második ellenségét és még a napnak a fele sem telt el. ~ Gratulálok, Ralas. Óriási üzletet csináltál. ~ Csak belső őrlődés ez, mi az arcra nem ül, gyomrában ébredő feszültség és nyomás csak erősödik. Legszívesebben kézélét belevágná, hogy némiképp csökkentse. Szinte érzi a habzó savat, mi belülről marja.*
- Ez nem volt a megállapodás része. *Nyelve egyet mondja csendesen, s arca falfehér lesz, persze tudja ő, hogy az sem, ötszáz arannyal kevesebbel érkezik. Hirtelen nem is tudja mit gondolt. Hogy az öreg, majd legyint, aztán elnézi neki? Persze, hogy nem. Innen már nincs visszaút.*
- Nem csak engem. Az üzlettársamat is. A bemutatás módját pedig én határozom meg, amikor itt lesz az ideje. *Igyekszik kemény hangot megütni, persze ebben nincs gyakorlata, ennek ellenére megpróbálja, hisz az arany jó része már a férfinál van, persze megteheti, hogy visszaadja.*
- A munkát szeretem, nem is baj, ha kissé kiszakadok a jelenlegi életemből. A bál is teljesen rendben van, ezt az üzlettársammal fogom egyeztetni. Azt is, hogy milyen típusú és, hogy milyen formán történik meg. Nyilván mindehhez idő kell, főleg, hogy jelenleg nem tartózkodik a kikötőben. De megoldjuk, ahogy a maradék összeget is. *Lassan feláll, s megigazítja magán az öltözetét.*
- Amennyiben így önnek is megfelelő, megegyeztünk. Mivel kezdjem a munkát. *Kérdezi, csendessége mit sem változott. Bár igazából alig várja, hogy alaposan leigya magát. Az mindig segít, a másnapos fejfájás gyógyír a gondolatokra.*
*Ujjbegyeit egymás mellé érinti maga előtt, s komoly arccal tekint Ruarun úrra. Az emelkedett hangszínre egy pillanatra megrezzen, de nem kezd magyarázkodásba. A férfinak pénz kellett, ő megszerezte, az már legyen mindegy, hogy hogyan és honnan. Érti az érzelmi kötődést és azt is, hogy nehéz az elválás, de pénz adott, igaz híja van, de azt az ötszáz aranyat már féllábon is összeszedi. Ezt már elkönyvelte magában.*
- Garantálom. *Mondja csendesen, arcrezzenés nélkül. Immár megszerezte második ellenségét és még a napnak a fele sem telt el. ~ Gratulálok, Ralas. Óriási üzletet csináltál. ~ Csak belső őrlődés ez, mi az arcra nem ül, gyomrában ébredő feszültség és nyomás csak erősödik. Legszívesebben kézélét belevágná, hogy némiképp csökkentse. Szinte érzi a habzó savat, mi belülről marja.*
- Ez nem volt a megállapodás része. *Nyelve egyet mondja csendesen, s arca falfehér lesz, persze tudja ő, hogy az sem, ötszáz arannyal kevesebbel érkezik. Hirtelen nem is tudja mit gondolt. Hogy az öreg, majd legyint, aztán elnézi neki? Persze, hogy nem. Innen már nincs visszaút.*
- Nem csak engem. Az üzlettársamat is. A bemutatás módját pedig én határozom meg, amikor itt lesz az ideje. *Igyekszik kemény hangot megütni, persze ebben nincs gyakorlata, ennek ellenére megpróbálja, hisz az arany jó része már a férfinál van, persze megteheti, hogy visszaadja.*
- A munkát szeretem, nem is baj, ha kissé kiszakadok a jelenlegi életemből. A bál is teljesen rendben van, ezt az üzlettársammal fogom egyeztetni. Azt is, hogy milyen típusú és, hogy milyen formán történik meg. Nyilván mindehhez idő kell, főleg, hogy jelenleg nem tartózkodik a kikötőben. De megoldjuk, ahogy a maradék összeget is. *Lassan feláll, s megigazítja magán az öltözetét.*
- Amennyiben így önnek is megfelelő, megegyeztünk. Mivel kezdjem a munkát. *Kérdezi, csendessége mit sem változott. Bár igazából alig várja, hogy alaposan leigya magát. Az mindig segít, a másnapos fejfájás gyógyír a gondolatokra.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-24 17:23:19
Üzenet elküldve: 2019-01-24 17:23:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Alfonznak egyáltalán nem esik nehezére a táskát cipelni, sem fizikálisan, sem mentálisan. Megedzhette az idő, míg olyanná vált, mint most. Meglehet, sokkal több arany is átfolyt már a kezén korábban.
Ralas átlépi az iroda küszöbét, hogy újra találkozzon Ruarunnal, aki félbehagyja tevékenységét, hogy tárgyalhasson a férfivel. A nagydarab tulajdonos nem válaszol semmit a kiejtett szavakra, csak egy pillantást villant Ralas felé, majd elrendezi maga körül a papírokat, mielőtt megszólal és kérdőre vonja a leendő vevőt. Ralasban felmerülhet a kérdés, hogy mennyire érdekelheti őt, hogy kinek a pénzén venné meg a Sellőházat, amibe egy évtizednél is több munkát ölt.*
- Nem az elszántságodat firtatom, fiam, hanem a józan eszedet. *Dörren Ruarun Ralas első mondatára, majd sóhajtva igyekszik visszanyerni önuralmát.*
- Persze, hogy ismerem. Az. *Válaszolja meg a kérdéseket. Aki kicsit mélyebben is érintett a kikötői alvilág köreiben, az ismerheti Rollent.
Alfonz hidegen viszonozza a pillantást, de nem szól semmit. Természetes, hogy minden, amit Ruarun tud, az tőle származik vagy rajta keresztül jutott el hozzá.*
- Azzal az egyetlen kikötéssel vagyok hajlandó üzletelni veled, ha garantálod, hogy miután megtörtént az átadás, nem kerül a Sellőház a kikötői alvilág kezére. *Mondja határozottan, ellenkezést nem tűrően a termetes tulaj. Ralasnak talán kiderülhet ebből, hogy valószínűleg nem tud minden részletet a férfi, legfeljebb csak nagy vonalakban ismerheti a Rollennek kötött szerződést.
Ruarun nehezet sóhajt, hátradőlve fürkészi egy ideig Ralast.*
- Nem kételkedem abban, hogy rendelkezel a megfelelő képességekkel, csak attól tartok, a türelmetlenséged miatt kész vagy olyan dolgokat is bevállalni, amelyeknek nem teljesen ismered a kimenetelét. Amelyek veszélybe sodorhatnak téged vagy az üzletet. *Int két kezével felfelé, mintha a Sellőt magát akarná mutatni.*
- A vételár még nem teljes *teszi jobbját a táskára.*, amíg nem sikerül összeszedned a teljes összeget, addig nem kötünk üzletet. De itt maradhatsz, Alfonz mellett dolgozol majd és az első feladatod az lesz, hogy egy estélyt tervezz, az átadás estélyét, amikor bemutatunk téged a vendégeknek. *Fonja újra össze a kezeit.*
- A te dolgod lesz az egész leszervezése. Étel, ital, játékok, zene, a lányok és a többiek. Ez lesz a "vizsgafeladatod". Megegyeztünk? *Kérdi nagyon komolyan.*
*Alfonznak egyáltalán nem esik nehezére a táskát cipelni, sem fizikálisan, sem mentálisan. Megedzhette az idő, míg olyanná vált, mint most. Meglehet, sokkal több arany is átfolyt már a kezén korábban.
Ralas átlépi az iroda küszöbét, hogy újra találkozzon Ruarunnal, aki félbehagyja tevékenységét, hogy tárgyalhasson a férfivel. A nagydarab tulajdonos nem válaszol semmit a kiejtett szavakra, csak egy pillantást villant Ralas felé, majd elrendezi maga körül a papírokat, mielőtt megszólal és kérdőre vonja a leendő vevőt. Ralasban felmerülhet a kérdés, hogy mennyire érdekelheti őt, hogy kinek a pénzén venné meg a Sellőházat, amibe egy évtizednél is több munkát ölt.*
- Nem az elszántságodat firtatom, fiam, hanem a józan eszedet. *Dörren Ruarun Ralas első mondatára, majd sóhajtva igyekszik visszanyerni önuralmát.*
- Persze, hogy ismerem. Az. *Válaszolja meg a kérdéseket. Aki kicsit mélyebben is érintett a kikötői alvilág köreiben, az ismerheti Rollent.
Alfonz hidegen viszonozza a pillantást, de nem szól semmit. Természetes, hogy minden, amit Ruarun tud, az tőle származik vagy rajta keresztül jutott el hozzá.*
- Azzal az egyetlen kikötéssel vagyok hajlandó üzletelni veled, ha garantálod, hogy miután megtörtént az átadás, nem kerül a Sellőház a kikötői alvilág kezére. *Mondja határozottan, ellenkezést nem tűrően a termetes tulaj. Ralasnak talán kiderülhet ebből, hogy valószínűleg nem tud minden részletet a férfi, legfeljebb csak nagy vonalakban ismerheti a Rollennek kötött szerződést.
Ruarun nehezet sóhajt, hátradőlve fürkészi egy ideig Ralast.*
- Nem kételkedem abban, hogy rendelkezel a megfelelő képességekkel, csak attól tartok, a türelmetlenséged miatt kész vagy olyan dolgokat is bevállalni, amelyeknek nem teljesen ismered a kimenetelét. Amelyek veszélybe sodorhatnak téged vagy az üzletet. *Int két kezével felfelé, mintha a Sellőt magát akarná mutatni.*
- A vételár még nem teljes *teszi jobbját a táskára.*, amíg nem sikerül összeszedned a teljes összeget, addig nem kötünk üzletet. De itt maradhatsz, Alfonz mellett dolgozol majd és az első feladatod az lesz, hogy egy estélyt tervezz, az átadás estélyét, amikor bemutatunk téged a vendégeknek. *Fonja újra össze a kezeit.*
- A te dolgod lesz az egész leszervezése. Étel, ital, játékok, zene, a lányok és a többiek. Ez lesz a "vizsgafeladatod". Megegyeztünk? *Kérdi nagyon komolyan.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:07:20
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:07:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Szinte azonnal megkönnyebbül, mikor megszabadul az aranyaktól. Furcsa érzés, más talán örülne ilyetén terhének, Ralas azonban nem bánja, hogy immár Alfonz a birtokosa. Ennek számos oka van. Egyrészt Ralas kezéből oly könnyen folyik ki a vagyon, mint épp az imént, ebbe még bele kell rázódnia. Másrészt onnantól fogva, hogy nem ő fogja a táskát, a felelősség sem az övé, ha esetleg eltűnne, persze az öreget erről meggyőzni már kevéssé lenne eredményes.*
- Rendben, Alfonz. *Teszi hátra és kulcsolja össze ujjait dereka mögött, miközben a szoba, vagy iroda bejárati ajtajával szemközti falnak támaszkodik, a szőnyeg felé hajtott tekintettel. Önkéntelen ül is fejet hajt az iroda méltósága előtt. A bársony, a halvány világítás, a rengeteg könyv tiszteletet ébresztő, ahogyan a nem kis méretű asztal is, mely mögött Ruarun úr helyet foglal. Persze a pergamenek és a könyvek máris felkeltik figyelmét, azonban Ralas nem tiszteletlen.*
- Üdvözlöm, Ruarun úr. A pénzt megszereztem. *Ennyit tervez mondani és nem többet, miközben aprólékosan méri fel a férfi kifogástalan öltözésékét. Az öltöny, az ing, mind-mind üzletember benyomását kelti, s a korábbi fürdőbéli öregember már nagyon távol áll a jelenleg előtte ülőtől.*
- Köszönöm. *Biccent, majd a férfival szemközti székbe ülve helyet foglal. Kissé kényelmetlenül érzi magát viseltes öltözéke miatt, Ruarun jobban illet hozzá, mikor még csak törölközőben volt. Zavartan igazgatja meg magán öltözékét, s csak úgy mellékesen jegyzi meg.*
- Szép iroda. *Dicséri a berendezést, persze nem kerüli el figyelmét a férfi levegővétele sem, mellyel beszédhez készül. Arca sem rezdül a szavakra, jóllehet benne feléled a pénz, hogy az öregnek nem mindegy a pénz milyensége. ~ Még csak az hiányzik, hogy ez ne legyen elég jó! ~ Villan meg tekintete egy pillanatra, de szóvá nem teszi. Korábban is őszinteséget esküdött, most sem gondolja másképp. A hazugságban és színészkedésben egyébként sem túl jó. Kezét karbafonja maga előtt, igyekszik kihúzni magat, hogy testtartása is a továbbiakat tükrözze.*
- Sokan nem nézik ki belőlem. Miért lenne ön más? *Kérdezi halvány mosollyal, majd legyint.* Nem érdekes, megszoktam már. *Hiszen Zammiriának is egyfolytában magyarázkodni kényszerül.*
- Rollen. Ismeri? Sötét alaknak tűnik. *A mosoly eltűnik az arcáról, s kissé komolyabb színezetet ölt a hangja.*
- Pénzt szereztem, kiválóan alacsonyan kvalifikált feltételekkel. Elmondhatom, hogy megcsináltam életem egyik legrosszabb üzletét. Igen. *Néz laposan Alfonzra, mert hát kitől mástól származhatnak az információk, ha nem tőle. Egy kissé megcsóválja a fejét, majd felsóhajt.*
- Akarom ezt a helyet. *Szorul ökölbe a már szék karfáján pihentetett keze.* Virágzó és gyümölcsöző lesz. Nem fog gondot jelenteni a tartozás előteremtése. *Bólint határozottan.*
- De... köszönöm az aggodalmat. *Biccent elismerően.* Talán nem leszek egyedül a teherben. *Fűzi hozzá. Nincs oka arra, hogy Ruarun úr előtt titkolózzon. Az öreg eddig is rendes volt hozzá, megérdemli a nyíltságot.*
- Elszánt vagyok, hiszen az kell, nem igaz? Igyekszem nem felelőtlennek lenni, bár elsőre ez talán nem sikerült. *Ismeri be.*
*Szinte azonnal megkönnyebbül, mikor megszabadul az aranyaktól. Furcsa érzés, más talán örülne ilyetén terhének, Ralas azonban nem bánja, hogy immár Alfonz a birtokosa. Ennek számos oka van. Egyrészt Ralas kezéből oly könnyen folyik ki a vagyon, mint épp az imént, ebbe még bele kell rázódnia. Másrészt onnantól fogva, hogy nem ő fogja a táskát, a felelősség sem az övé, ha esetleg eltűnne, persze az öreget erről meggyőzni már kevéssé lenne eredményes.*
- Rendben, Alfonz. *Teszi hátra és kulcsolja össze ujjait dereka mögött, miközben a szoba, vagy iroda bejárati ajtajával szemközti falnak támaszkodik, a szőnyeg felé hajtott tekintettel. Önkéntelen ül is fejet hajt az iroda méltósága előtt. A bársony, a halvány világítás, a rengeteg könyv tiszteletet ébresztő, ahogyan a nem kis méretű asztal is, mely mögött Ruarun úr helyet foglal. Persze a pergamenek és a könyvek máris felkeltik figyelmét, azonban Ralas nem tiszteletlen.*
- Üdvözlöm, Ruarun úr. A pénzt megszereztem. *Ennyit tervez mondani és nem többet, miközben aprólékosan méri fel a férfi kifogástalan öltözésékét. Az öltöny, az ing, mind-mind üzletember benyomását kelti, s a korábbi fürdőbéli öregember már nagyon távol áll a jelenleg előtte ülőtől.*
- Köszönöm. *Biccent, majd a férfival szemközti székbe ülve helyet foglal. Kissé kényelmetlenül érzi magát viseltes öltözéke miatt, Ruarun jobban illet hozzá, mikor még csak törölközőben volt. Zavartan igazgatja meg magán öltözékét, s csak úgy mellékesen jegyzi meg.*
- Szép iroda. *Dicséri a berendezést, persze nem kerüli el figyelmét a férfi levegővétele sem, mellyel beszédhez készül. Arca sem rezdül a szavakra, jóllehet benne feléled a pénz, hogy az öregnek nem mindegy a pénz milyensége. ~ Még csak az hiányzik, hogy ez ne legyen elég jó! ~ Villan meg tekintete egy pillanatra, de szóvá nem teszi. Korábban is őszinteséget esküdött, most sem gondolja másképp. A hazugságban és színészkedésben egyébként sem túl jó. Kezét karbafonja maga előtt, igyekszik kihúzni magat, hogy testtartása is a továbbiakat tükrözze.*
- Sokan nem nézik ki belőlem. Miért lenne ön más? *Kérdezi halvány mosollyal, majd legyint.* Nem érdekes, megszoktam már. *Hiszen Zammiriának is egyfolytában magyarázkodni kényszerül.*
- Rollen. Ismeri? Sötét alaknak tűnik. *A mosoly eltűnik az arcáról, s kissé komolyabb színezetet ölt a hangja.*
- Pénzt szereztem, kiválóan alacsonyan kvalifikált feltételekkel. Elmondhatom, hogy megcsináltam életem egyik legrosszabb üzletét. Igen. *Néz laposan Alfonzra, mert hát kitől mástól származhatnak az információk, ha nem tőle. Egy kissé megcsóválja a fejét, majd felsóhajt.*
- Akarom ezt a helyet. *Szorul ökölbe a már szék karfáján pihentetett keze.* Virágzó és gyümölcsöző lesz. Nem fog gondot jelenteni a tartozás előteremtése. *Bólint határozottan.*
- De... köszönöm az aggodalmat. *Biccent elismerően.* Talán nem leszek egyedül a teherben. *Fűzi hozzá. Nincs oka arra, hogy Ruarun úr előtt titkolózzon. Az öreg eddig is rendes volt hozzá, megérdemli a nyíltságot.*
- Elszánt vagyok, hiszen az kell, nem igaz? Igyekszem nem felelőtlennek lenni, bár elsőre ez talán nem sikerült. *Ismeri be.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-23 16:37:21
Üzenet elküldve: 2019-01-23 16:37:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*A sikeres üzletkötés után - és persze az aranyak átadása után - Rollen távozik a Sellőházból. Ha Ralas látja is a termetes kísérőket, gondolhatja, hogy ilyen rengeteg arannyal a kikötőben grasszálni egyedül nem túl meggondolt dolog.
Rövid ideig van csak egyedül az asztalánál, mert a jó Alfonz megjelenik mellette. A burkolt ajánlatra csak haloványan elmosolyodik. Ralasnak eszébe juthat, hogy hallotta-e már egyáltalán jóízűen felnevetni a férfit, de úgy gondolja, erre még nem volt alakalom korábban.
Ahogy megindulnak, bár utat enged Alfonz a férfinek, észrevétlen elé kerül, hogy mutathassa az utat. Olyan helyekre téved most Ralas, ahol még korábban nem járhatott. Egy, a pult mögött nyíló ajtón mennek be, hogy szűkebb folyosón haladjanak. A táskát rövid hezitálás után átveszi és csak kurta bólintással jelez, hogy aztán tovább induljon. Ralas észreveheti, milyen könnyedén viszi a táskát. Tekintélyes izmoknak parancsolhat a szépen vasalt zakó alatt.
Szolgálók, takarítók és lengén öltözött lányok mennek el mellettük, s miután befordulnak pár sarkon, nehéz lehet megjegyezni elsőre az utat, amikor egy sötétre pácolt, széles faajtó előtt megáll.*
- Egy pillanat, uram. *Mondja, majd kettőt koppint és belép az ajtón. Rövid várakozás után újra megjelenik, hogy utat mutasson befelé, majd becsukja a belépő Ralas mögött az ajtót.
Odabent két, vörös bársonnyal vont szék mögött széles asztal mögött ül egy magas támlájú, súlyos fotelben Ruarun. Az asztalon mágikus fénygömb világít karcsú kovácsoltvas állványon, pergamenek, papírok és könyvek kétoldalt, irón, tinta és egyéb íróasztali felszerelések széles tárháza. A falon kétoldalt takaros rendben tartott polc sorakozik magasan, könyvekkel, tekercsekkel megrakva, a polt tetején virágok színesítik a szobát. Az asztal szélére állítva, nyitva a táska, amelyet Alfonz bevitt.
Ruarun ezúttal nem törölközőben van, élére tökéletesre szabott mellényt, fehér, vasalt inget visel egy vékony sállal, amit elegánsan az ing nyaka alá bújtatott.
Amikor megpillantja Ralast, félretolja a papírokat és az asztalra könyököl.*
- Ülj le, kérlek. *Mondja nagy komolyan és helyet mutat az egyik széken, s amint Ralas leült, bele is kezd.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen elszánt vagy, fiam. *Vészjósló lehet, hogy semmiféle érzelem nem színezi hangját.*
- Tudod, én lassan tizenöt éve viszem a Sellőházat és irányításom alatt sikerült kiemelni a kikötői mocsokból. Rengeteget harcoltam a Patkányokkal és a Vihar Fiaival, mire sikerült a fejükbe vernem, hogy ez a hely egyiküké sem lesz. *Fonja össze kezeit maga előtt.*
- Bevallom, megörültem, amikor lehetőséget láttam rá, hogy végre megpihenhetek, de Alfonz rossz híreket hozott felőled. *Szavai úgy koppannak az asztal felett, mint a jég a kövön.*
- Szeretném tőled hallani, miféle paktumot kötöttél. *Hangja parancsoló és hideg, de persze Ralas úgy adja elő a történetet, ahogy szeretné.*
*A sikeres üzletkötés után - és persze az aranyak átadása után - Rollen távozik a Sellőházból. Ha Ralas látja is a termetes kísérőket, gondolhatja, hogy ilyen rengeteg arannyal a kikötőben grasszálni egyedül nem túl meggondolt dolog.
Rövid ideig van csak egyedül az asztalánál, mert a jó Alfonz megjelenik mellette. A burkolt ajánlatra csak haloványan elmosolyodik. Ralasnak eszébe juthat, hogy hallotta-e már egyáltalán jóízűen felnevetni a férfit, de úgy gondolja, erre még nem volt alakalom korábban.
Ahogy megindulnak, bár utat enged Alfonz a férfinek, észrevétlen elé kerül, hogy mutathassa az utat. Olyan helyekre téved most Ralas, ahol még korábban nem járhatott. Egy, a pult mögött nyíló ajtón mennek be, hogy szűkebb folyosón haladjanak. A táskát rövid hezitálás után átveszi és csak kurta bólintással jelez, hogy aztán tovább induljon. Ralas észreveheti, milyen könnyedén viszi a táskát. Tekintélyes izmoknak parancsolhat a szépen vasalt zakó alatt.
Szolgálók, takarítók és lengén öltözött lányok mennek el mellettük, s miután befordulnak pár sarkon, nehéz lehet megjegyezni elsőre az utat, amikor egy sötétre pácolt, széles faajtó előtt megáll.*
- Egy pillanat, uram. *Mondja, majd kettőt koppint és belép az ajtón. Rövid várakozás után újra megjelenik, hogy utat mutasson befelé, majd becsukja a belépő Ralas mögött az ajtót.
Odabent két, vörös bársonnyal vont szék mögött széles asztal mögött ül egy magas támlájú, súlyos fotelben Ruarun. Az asztalon mágikus fénygömb világít karcsú kovácsoltvas állványon, pergamenek, papírok és könyvek kétoldalt, irón, tinta és egyéb íróasztali felszerelések széles tárháza. A falon kétoldalt takaros rendben tartott polc sorakozik magasan, könyvekkel, tekercsekkel megrakva, a polt tetején virágok színesítik a szobát. Az asztal szélére állítva, nyitva a táska, amelyet Alfonz bevitt.
Ruarun ezúttal nem törölközőben van, élére tökéletesre szabott mellényt, fehér, vasalt inget visel egy vékony sállal, amit elegánsan az ing nyaka alá bújtatott.
Amikor megpillantja Ralast, félretolja a papírokat és az asztalra könyököl.*
- Ülj le, kérlek. *Mondja nagy komolyan és helyet mutat az egyik széken, s amint Ralas leült, bele is kezd.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen elszánt vagy, fiam. *Vészjósló lehet, hogy semmiféle érzelem nem színezi hangját.*
- Tudod, én lassan tizenöt éve viszem a Sellőházat és irányításom alatt sikerült kiemelni a kikötői mocsokból. Rengeteget harcoltam a Patkányokkal és a Vihar Fiaival, mire sikerült a fejükbe vernem, hogy ez a hely egyiküké sem lesz. *Fonja össze kezeit maga előtt.*
- Bevallom, megörültem, amikor lehetőséget láttam rá, hogy végre megpihenhetek, de Alfonz rossz híreket hozott felőled. *Szavai úgy koppannak az asztal felett, mint a jég a kövön.*
- Szeretném tőled hallani, miféle paktumot kötöttél. *Hangja parancsoló és hideg, de persze Ralas úgy adja elő a történetet, ahogy szeretné.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:58:07
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:58:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Nem kerül el figyelmét, hogy Alfonz a közelben talál mindig munkát magának. Elraktározza az információt, mely alapján a bizalma erősödik a férfiban. ~ Meg kell tartanom magamnak, bármi legyen az ára. ~ Persze nem volna baj, ha ezt Zammiriával is meg tudná beszélni, de Zammiria nincs jelen, ráadásul azt ígérte neki, hogy megvárja, míg visszatér. ~ Öreg hiba. ~ Ezért még kapni fog, s a villámló szemektől szinte előre húzná be a nyakát, de jelenleg nincs rá lehetősége. Rollen helyet foglal, majd immár az aláírás következik. A hezitálás nem sok idő, Ralas elszánt és jelenleg még határozottnak is érzi magát, persze, ahogy szaporodnak a betűk a toll alatt, már csak egy dologra tud gondolni. ~ Zammiria ki fog nyírni... tuti... ~ De késő bánat. Az irat nevével ellátva, s a másodpéldányt sóhajtva rejti a kabátja zsebébe. ~ Ezt nem is biztos, hogy meg kell mutatnom. ~ Gondol már a lánnyal történő legközelebbi találkozóra. Méltán tekint fel a szavakra, hirtelen nem is érti Rollen mondatait:*
- Ho-hogy? Jahm... igen... persze. *~ Csak menj már kifelé, te hiéna! ~ Villan meg tekintete, s magában eldönti, hogy immár nem támaszkodhat két szép szemére. Zammiriával, ha életben marad a találkozásuk után az első dolga az lesz, hogy megbeszélje, testőrökre van szükségük.*
- Magának is, kedves Rollen úr! *Húzódik negédes mosolyra a szája, de szemei komorak maradnak, mindévgig, míg a férfi távozik az ivóból. A marcona alakokra tovább szűkül a tekintete, s fáradtan dörgöli meg halántékát. Ijedezni már nem ijedezik, azon régen túl van, sokkal inkább próbál meg előre tekinteni.*
- Az leszek Alfonz, az leszek. *Sóhajt fel, majd a férfira néz.* Magával könnyebb lenne. *Mosolyodik el, s máris a lány nélkül teszi meg első látens ajánlatát. ~ Basszus. ~ Csapna a szájára, de nem tudja visszaszívni, így ami elhangzott, az elhangzott.*
- Igen Alfonz. Nem csak akarom, meg is teszem. A hiénákat pedig kerülni fogom... már amennyire ezek után lehetséges. *Komorodik el, aztán Alfonz jelzésére feláll és követi. Ruarun úr bizonyára valamely kedvtelésének hódol, Ralas pedig fejben a pénzt számolja. Van mi még hibádzik, de talán le tudja beszélni az öreggel, bizonyára úgyis idő még, míg az átadás megtörténik. Csak remélni tudja, hogy nem gondolta magát.*
- Alfonz... *Kezd bele útközben.* Ezt hadd adjam át önnek! Jobban érezném magam. *Mondja csendesen, majd a súlyos, aranyakkal megrakott 9000 arany értékű táskát Alfonznak (Mesélő (Hádész)nak adja át. Nem felejti el továbbá a saját részét sem, így 4500 további arany is még a táskában landol, így az is Alfonzhoz kerül. *
- Még híja van, de majd meggyőzöm Ruarun urat. *Vigyorodik el, aztán csak várja a fejére zúduló rengeteg munkát, illetve a további tárgyalásokat.*
*Nem kerül el figyelmét, hogy Alfonz a közelben talál mindig munkát magának. Elraktározza az információt, mely alapján a bizalma erősödik a férfiban. ~ Meg kell tartanom magamnak, bármi legyen az ára. ~ Persze nem volna baj, ha ezt Zammiriával is meg tudná beszélni, de Zammiria nincs jelen, ráadásul azt ígérte neki, hogy megvárja, míg visszatér. ~ Öreg hiba. ~ Ezért még kapni fog, s a villámló szemektől szinte előre húzná be a nyakát, de jelenleg nincs rá lehetősége. Rollen helyet foglal, majd immár az aláírás következik. A hezitálás nem sok idő, Ralas elszánt és jelenleg még határozottnak is érzi magát, persze, ahogy szaporodnak a betűk a toll alatt, már csak egy dologra tud gondolni. ~ Zammiria ki fog nyírni... tuti... ~ De késő bánat. Az irat nevével ellátva, s a másodpéldányt sóhajtva rejti a kabátja zsebébe. ~ Ezt nem is biztos, hogy meg kell mutatnom. ~ Gondol már a lánnyal történő legközelebbi találkozóra. Méltán tekint fel a szavakra, hirtelen nem is érti Rollen mondatait:*
- Ho-hogy? Jahm... igen... persze. *~ Csak menj már kifelé, te hiéna! ~ Villan meg tekintete, s magában eldönti, hogy immár nem támaszkodhat két szép szemére. Zammiriával, ha életben marad a találkozásuk után az első dolga az lesz, hogy megbeszélje, testőrökre van szükségük.*
- Magának is, kedves Rollen úr! *Húzódik negédes mosolyra a szája, de szemei komorak maradnak, mindévgig, míg a férfi távozik az ivóból. A marcona alakokra tovább szűkül a tekintete, s fáradtan dörgöli meg halántékát. Ijedezni már nem ijedezik, azon régen túl van, sokkal inkább próbál meg előre tekinteni.*
- Az leszek Alfonz, az leszek. *Sóhajt fel, majd a férfira néz.* Magával könnyebb lenne. *Mosolyodik el, s máris a lány nélkül teszi meg első látens ajánlatát. ~ Basszus. ~ Csapna a szájára, de nem tudja visszaszívni, így ami elhangzott, az elhangzott.*
- Igen Alfonz. Nem csak akarom, meg is teszem. A hiénákat pedig kerülni fogom... már amennyire ezek után lehetséges. *Komorodik el, aztán Alfonz jelzésére feláll és követi. Ruarun úr bizonyára valamely kedvtelésének hódol, Ralas pedig fejben a pénzt számolja. Van mi még hibádzik, de talán le tudja beszélni az öreggel, bizonyára úgyis idő még, míg az átadás megtörténik. Csak remélni tudja, hogy nem gondolta magát.*
- Alfonz... *Kezd bele útközben.* Ezt hadd adjam át önnek! Jobban érezném magam. *Mondja csendesen, majd a súlyos, aranyakkal megrakott 9000 arany értékű táskát Alfonznak (Mesélő (Hádész)nak adja át. Nem felejti el továbbá a saját részét sem, így 4500 további arany is még a táskában landol, így az is Alfonzhoz kerül.
*- Még híja van, de majd meggyőzöm Ruarun urat. *Vigyorodik el, aztán csak várja a fejére zúduló rengeteg munkát, illetve a további tárgyalásokat.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-22 15:59:33
Üzenet elküldve: 2019-01-22 15:59:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*A jó Alfonz már nincs a közelben, de Ralas érezheti, hogy mindig ott van a közelben, mindig csinál valamit, asztalokat rendez, evőeszközt tesz a tányérok mellé, virágot cserél vagy éppen locsol, de mindig ott "ólálkodik", de többet már nem mond.
Rollen megtorpan egy pillanatra, amikor Ralas hellyel kínálja, megvillan a szeme, de a száj ugyanolyan negédes mosolyra húzódik, mint azelőtt.
Sokáig csak a penna sercegése hallatszik az asztal felett, ahogy Rollen kitölti a papírokat, természetesen három példányban.*
- Parancsolj. *Nyújtja át a tollat és szinte élvezettel nézi a papírra kerülő kackiás betűket. Miután mindhárom papír aláírásra került a jelenlévők részéről, felitatja a maradék tintát, gondosan feltekeri a papírokat és egy-egy számára kialakított tekercstartóba helyezi. Kettőt eltesz maga, egyet pedig Ralasnak nyújt át.
Széles, mohó mosollyal hallgatja a férfi egyszerre kérő és parancsoló szavát, majd az asztalon áttolja a súlyos táskát felé.*
- Uram, váltsa valóra az álmait. *Mondja lapos, széles vigyorral.*
- Számomra volt öröm ez az üzlet, remélem, megfelelően fogja használni ezt a rengeteg aranyat. További kellemes napot és minden jót! Jövő hónap első hatában találkozunk. *Áll fel és biccent kurtán, majd megindul kifelé miután vállára kanyarintotta kabátját.
Ha Ralas követi pillantásával, akkor láthatja, hogy odakint két megtermett, jól öltözött, de láthatóan kemény fickó kísérte, páros kardokkal az oldalukon, a kabátjuk alatt láncingen csillan a kinti napfény.
Ralasnak nem kell sokáig várnia Alfonzra, mert ahogy Rollen távozott, meg is jelenik az asztalnál, a távozó üzletkötő hátát fixírozva.*
- Uram, legyen óvatos ezekkel az alakokkal. *Mondja, majd Ralas felé fordulnak tiszta szemei.*
- Ezek ragadozók, ha vérszagot éreznek vagy gyengeséget, lecsapnak. *Ad kéretlen tanácsot.*
- Tényleg meg akarja venni a Sellőházat? *Kérdi, de látszik rajta, hogy már tudja a választ, talán csak Ralastól akarja hallani. Ha pedig megkapta a választ, akkor félrelép, utat engedve a férfinek.*
- Kérem, jöjjön velem, elkísérem Ruarun úrhoz.
*A jó Alfonz már nincs a közelben, de Ralas érezheti, hogy mindig ott van a közelben, mindig csinál valamit, asztalokat rendez, evőeszközt tesz a tányérok mellé, virágot cserél vagy éppen locsol, de mindig ott "ólálkodik", de többet már nem mond.
Rollen megtorpan egy pillanatra, amikor Ralas hellyel kínálja, megvillan a szeme, de a száj ugyanolyan negédes mosolyra húzódik, mint azelőtt.
Sokáig csak a penna sercegése hallatszik az asztal felett, ahogy Rollen kitölti a papírokat, természetesen három példányban.*
- Parancsolj. *Nyújtja át a tollat és szinte élvezettel nézi a papírra kerülő kackiás betűket. Miután mindhárom papír aláírásra került a jelenlévők részéről, felitatja a maradék tintát, gondosan feltekeri a papírokat és egy-egy számára kialakított tekercstartóba helyezi. Kettőt eltesz maga, egyet pedig Ralasnak nyújt át.
Széles, mohó mosollyal hallgatja a férfi egyszerre kérő és parancsoló szavát, majd az asztalon áttolja a súlyos táskát felé.*
- Uram, váltsa valóra az álmait. *Mondja lapos, széles vigyorral.*
- Számomra volt öröm ez az üzlet, remélem, megfelelően fogja használni ezt a rengeteg aranyat. További kellemes napot és minden jót! Jövő hónap első hatában találkozunk. *Áll fel és biccent kurtán, majd megindul kifelé miután vállára kanyarintotta kabátját.
Ha Ralas követi pillantásával, akkor láthatja, hogy odakint két megtermett, jól öltözött, de láthatóan kemény fickó kísérte, páros kardokkal az oldalukon, a kabátjuk alatt láncingen csillan a kinti napfény.
Ralasnak nem kell sokáig várnia Alfonzra, mert ahogy Rollen távozott, meg is jelenik az asztalnál, a távozó üzletkötő hátát fixírozva.*
- Uram, legyen óvatos ezekkel az alakokkal. *Mondja, majd Ralas felé fordulnak tiszta szemei.*
- Ezek ragadozók, ha vérszagot éreznek vagy gyengeséget, lecsapnak. *Ad kéretlen tanácsot.*
- Tényleg meg akarja venni a Sellőházat? *Kérdi, de látszik rajta, hogy már tudja a választ, talán csak Ralastól akarja hallani. Ha pedig megkapta a választ, akkor félrelép, utat engedve a férfinek.*
- Kérem, jöjjön velem, elkísérem Ruarun úrhoz.
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-18 18:08:34
Üzenet elküldve: 2019-01-18 18:08:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Hátradőlve, szinte félig lehunyt szemekkel figyeli a Sellőt. Még nem, mint birtokos, de ahhoz hasonlóan, bár valamiért nem okoz egyelőre számára örömet a dolog. Rossz előérzet van, ami miatt ujjaival az asztalon is dobolni kezd. Összerezzen, mikor Alfonz hirtelen mellé kerül, s hálás tekintettel néz fel rá, s a felkínált rumra, kezét a pohár köré fonja, s élvezi annak melegét. Alfonz megjegyzésére elkerekedett szemekkel tekint fel rá, de tátogó száján egyetlen épkézláb szó sem jön ki.*
- Hogy... mi?! *Ennyit tud kinyögni, aztán elkapja a röhögés, úgy, hogy még az asztalt is megcsapkodja. Nyilván nem jó érzéssel és boldogságában nevet, mintsem inkább kínjában, de már nincs mit tenni. Még a könnyei is kicsordulnak, s mire feleszmél Rollen már ott áll előtte, egy tekintélyes méretű bőrönddel. Ralas megtörli szemeit, s az italába kortyol, a férfit persze, még mielőtt bármit tenne, gyorsan hellyel kínálja, nehogy csak úgy leüljön, mint legutóbb. Ralas gyorsan tanul. Sajnos általában csak a saját hibájából.*
- Foglaljon helyet. *Mutat a maga előtt lévő székre gálánsan, majd hátradől. A kérdéseket némán és összehúzott szemöldökkel fogadja.*
- Ralas Drayte. *Mondja komoran.* Lakónegyed, első sarok, első emelet. Az erkélyes lakás. *Sóhajt fel, s megdörgöli halántékát. Mondjuk úgy emlékszik, hogy a lakás végül kevés volt. ~ Vagy ehhez jött még hozzá a Sellőbeli részesedés? ~ Nem emlékszik. Egyszerűen elfelejti. Elképesztő. De nem foglalkozik.*
- Rendben van így. * ~ Te hiéna! ~ Akaratlanul is átveszi Alfonz szavajárását, miközben nyirkos tenyérrel az irón felé nyúl.*
- Akkor vágjunk bele. *Biccent egy nagyot, egy pillanatra nyelve hegyéhez érinti a tollat, majd kackiás betűkkel aláírja a megállapodást.*
- A pénzt! *Villan meg tekintete, s állkapcsa megfeszül.* Kérem. *Vigyorodik el, aztán legyint, s ha a férfi is úgy gondolja, a táskát füleinél ragadva meg teszi az ölébe. Szemeivel máris Alfonzot keresi.*
*Hátradőlve, szinte félig lehunyt szemekkel figyeli a Sellőt. Még nem, mint birtokos, de ahhoz hasonlóan, bár valamiért nem okoz egyelőre számára örömet a dolog. Rossz előérzet van, ami miatt ujjaival az asztalon is dobolni kezd. Összerezzen, mikor Alfonz hirtelen mellé kerül, s hálás tekintettel néz fel rá, s a felkínált rumra, kezét a pohár köré fonja, s élvezi annak melegét. Alfonz megjegyzésére elkerekedett szemekkel tekint fel rá, de tátogó száján egyetlen épkézláb szó sem jön ki.*
- Hogy... mi?! *Ennyit tud kinyögni, aztán elkapja a röhögés, úgy, hogy még az asztalt is megcsapkodja. Nyilván nem jó érzéssel és boldogságában nevet, mintsem inkább kínjában, de már nincs mit tenni. Még a könnyei is kicsordulnak, s mire feleszmél Rollen már ott áll előtte, egy tekintélyes méretű bőrönddel. Ralas megtörli szemeit, s az italába kortyol, a férfit persze, még mielőtt bármit tenne, gyorsan hellyel kínálja, nehogy csak úgy leüljön, mint legutóbb. Ralas gyorsan tanul. Sajnos általában csak a saját hibájából.*
- Foglaljon helyet. *Mutat a maga előtt lévő székre gálánsan, majd hátradől. A kérdéseket némán és összehúzott szemöldökkel fogadja.*
- Ralas Drayte. *Mondja komoran.* Lakónegyed, első sarok, első emelet. Az erkélyes lakás. *Sóhajt fel, s megdörgöli halántékát. Mondjuk úgy emlékszik, hogy a lakás végül kevés volt. ~ Vagy ehhez jött még hozzá a Sellőbeli részesedés? ~ Nem emlékszik. Egyszerűen elfelejti. Elképesztő. De nem foglalkozik.*
- Rendben van így. * ~ Te hiéna! ~ Akaratlanul is átveszi Alfonz szavajárását, miközben nyirkos tenyérrel az irón felé nyúl.*
- Akkor vágjunk bele. *Biccent egy nagyot, egy pillanatra nyelve hegyéhez érinti a tollat, majd kackiás betűkkel aláírja a megállapodást.*
- A pénzt! *Villan meg tekintete, s állkapcsa megfeszül.* Kérem. *Vigyorodik el, aztán legyint, s ha a férfi is úgy gondolja, a táskát füleinél ragadva meg teszi az ölébe. Szemeivel máris Alfonzot keresi.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-18 17:28:23
Üzenet elküldve: 2019-01-18 17:28:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Az üzlet megköttetik, legalábbis az első lépcsőfoka. Rollen elhagyja a Sellőházat, Ralas pedig egyedül marad a gondolataival és a terveivel avagy a rossz előérzéseivel. A fickót egyáltalán nem érdekli, hogy mit használ fel Ralas, számára csak az üzlet és befektetőinek elégedettsége a fontos, minden más mellékes.
Az asztalánál senki sem zavarja, a jó Alfonz hoz egy újabb pohár rumot neki, ugyanolyan melegített pohárban, mint korábban kapta.*
- Remélem, nem kötött üzletet azzal a hiénával. *Teszi le a poharat, de láthatóan nem vár választ, csak amolyan tanácsot szeretett volna adni. Amúgy is mennie kell, lassan indul a déli ebédeltetés, arra pedig elő kell készíteni az asztalokat.
Ralas így egymagában várja ki az időt, amire Rollen visszatér. Amikor belép és a körszakállas férfit az asztalánál találja, már szélesen mosolyog, kezében egy jókora táska van, láthatóan súlyos. Amikor leül a korábbi helyére, maga mellé teszi a táskát és papírokat vesz elő belőle, majd tintát és irónt.*
- Itt is vagyok, barátom. A befektetők örömmel kötnek üzletet és a felajánlott biztosítékokat is elégségesnek találták, bár én is felszólaltam az érdekedben. *Mondja csevegő hangnemben.*
- Mi is a pontos neved és hol található az ingatlan? *Kérdi, s ha megkapja válaszait, kitölti a pergamenen a hiányzó adatokat, majd a további szöveget futja át.*
- ...továbbiakban kölcsönkérvényező, a befektetőktől 9000, azaz kilencezer arany kölcsönt kap, melynek teljes mértékű visszafizetéséig havonta 900, azaz kilencszáz aranyat fizet, minden hónap első hatáig bezáróan. Amennyiben fizetésképtelenné válik, úgy biztosítékként lakónegyedbeli házát és a tulajdonába kerülő Sellőház tulajdonjogának ötven százalékát és a Sellőház bevételnék ötven százalékát ajánlja fel. A szerződésben foglaltaktól egyik fél sem tér el. A biztosítékban foglaltak akkor lépnek jogerőre, amikor a kölcsönkérvényező fizetésképtelenné válik, azaz nem fizeti ki kötelező havi részletét a hónap első hatáig bezáróan. Amennyiben a fizetésképtelenség bekövetkezik a befektetők azonnal foganatosíthatják igényeiket a biztosítékban foglaltakra. *Olvassa folyékonyan a szöveget, majd mosolyogva felnéz Ralasra.*
- Rendben vagyunk így? *Kérdi és meg sem várja a választ, felteszi az asztalra a súlyos táskát, melyet kinyitva megvillantja az aranyrudakat.*
- Ím, itt van a kulcs az álmaidhoz. *Villant mosolyt, arcára sárgás vonalakat rajzol az aranyon megcsillanó fény.*
- Már csak egy aláírásra van szükség, s ez mind a tiéd lehet. *Nyújtja az irónt Ralas felé, a keze meg sem rebben.*
*Az üzlet megköttetik, legalábbis az első lépcsőfoka. Rollen elhagyja a Sellőházat, Ralas pedig egyedül marad a gondolataival és a terveivel avagy a rossz előérzéseivel. A fickót egyáltalán nem érdekli, hogy mit használ fel Ralas, számára csak az üzlet és befektetőinek elégedettsége a fontos, minden más mellékes.
Az asztalánál senki sem zavarja, a jó Alfonz hoz egy újabb pohár rumot neki, ugyanolyan melegített pohárban, mint korábban kapta.*
- Remélem, nem kötött üzletet azzal a hiénával. *Teszi le a poharat, de láthatóan nem vár választ, csak amolyan tanácsot szeretett volna adni. Amúgy is mennie kell, lassan indul a déli ebédeltetés, arra pedig elő kell készíteni az asztalokat.
Ralas így egymagában várja ki az időt, amire Rollen visszatér. Amikor belép és a körszakállas férfit az asztalánál találja, már szélesen mosolyog, kezében egy jókora táska van, láthatóan súlyos. Amikor leül a korábbi helyére, maga mellé teszi a táskát és papírokat vesz elő belőle, majd tintát és irónt.*
- Itt is vagyok, barátom. A befektetők örömmel kötnek üzletet és a felajánlott biztosítékokat is elégségesnek találták, bár én is felszólaltam az érdekedben. *Mondja csevegő hangnemben.*
- Mi is a pontos neved és hol található az ingatlan? *Kérdi, s ha megkapja válaszait, kitölti a pergamenen a hiányzó adatokat, majd a további szöveget futja át.*
- ...továbbiakban kölcsönkérvényező, a befektetőktől 9000, azaz kilencezer arany kölcsönt kap, melynek teljes mértékű visszafizetéséig havonta 900, azaz kilencszáz aranyat fizet, minden hónap első hatáig bezáróan. Amennyiben fizetésképtelenné válik, úgy biztosítékként lakónegyedbeli házát és a tulajdonába kerülő Sellőház tulajdonjogának ötven százalékát és a Sellőház bevételnék ötven százalékát ajánlja fel. A szerződésben foglaltaktól egyik fél sem tér el. A biztosítékban foglaltak akkor lépnek jogerőre, amikor a kölcsönkérvényező fizetésképtelenné válik, azaz nem fizeti ki kötelező havi részletét a hónap első hatáig bezáróan. Amennyiben a fizetésképtelenség bekövetkezik a befektetők azonnal foganatosíthatják igényeiket a biztosítékban foglaltakra. *Olvassa folyékonyan a szöveget, majd mosolyogva felnéz Ralasra.*
- Rendben vagyunk így? *Kérdi és meg sem várja a választ, felteszi az asztalra a súlyos táskát, melyet kinyitva megvillantja az aranyrudakat.*
- Ím, itt van a kulcs az álmaidhoz. *Villant mosolyt, arcára sárgás vonalakat rajzol az aranyon megcsillanó fény.*
- Már csak egy aláírásra van szükség, s ez mind a tiéd lehet. *Nyújtja az irónt Ralas felé, a keze meg sem rebben.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-17 15:37:00
Üzenet elküldve: 2019-01-17 15:37:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Nem tudja meghallani a vigasztaló szavakat, hisz épp most kötelezte el magát egy jó pár hónapra, emellett épp most készül vásárolni egy épületegyüttest, alkalmazottakkal, szakácsokkal, személyzettel és készlettel. Amiről fogalma sincs, hogy ennek az egésznek hogyan álljon neki. Sohasem volt hasonló helyzetben, az is megfordul a fejében, hogy mi volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy ő bizony egy ilyen kóceráj vezetésére adja a fejét. Majdnem felvihog, mert egész egyszerűen nem jut az eszébe. Rollen, az arcára kenődött mosolyt veheti megértésnek is, bár a férfi szinte nem is hallja, amit Rollen mond. Mosolyogva bólogat, majd előveszi a foglalót. Itt már azért egy kicsit lehervad szájáról a vigyor. Gyakorlatilag egész életének megtakarítása nála van, ráadásul el is kötelezi magát. Halkan felsóhajt, ahogyan az arany immár Rollen szütyőjében csilingel, az övé meg jó pár dekával kevesebb lett.*
- Rendben van. Köszönöm. *Motyogja, majd végignézi, ahogy a férfi csivitelve és jó kedélyűen összeszedelőzködik, majd távozik.*
- Megértettem. *Fűzi hozzá a fizetési kötelezettség meghagyott időrendjére, hozzá bólint is, bár fejben már máshol jár.* Viszontlátás... *De a férfi már kilépett az ajtón. Szusszanva hátradől, majd tarkójára tett összefűzött kezekkel az asztalt kezdi fürkészni, s a férfi talán otthagyott italát. Ha csak pár csepp is van benne, megfogja és felhajtja.*
- Nem pazarlunk. *Heherészik egy pillanatra, hogy aztán ismét komoly legyen. Körbefuttatja a szemét az ivóban, ami szinte pang az ürességtől. ~ Jól meggondoltam én ezt? ~ Most már igazából mindegy. Ami történt megtörtént, bár a papírokat még nem írta alá, biztos benne, hogy meg fogja tenni. A pult felé pislant, vajon Alfonz ott áll-e, s ha igen, tisztában van-e azzal, hogy mi is történik? Bizonyára igen. Előtte nem valószínű, hogy bármi titokban maradna, kérdés, hogy miképp vélekedik jövőjéről? Vajon maradna, ha invitálná? Biztos munkahely, kedvező lehetőségek. Alfonz szinte maga a Sellő, kár lenne helyettesíteni bárkivel. Ha úgy adódik és lesz rá lehetősége, maradásra bírja, ez is biztos. Valószínűleg hirdetést is kellene feladni a tulajdonosváltásról és a vérfrissítésről. Árakat bekalkulálni, itallapot, étlapot összeállítani, no meg a személyzet. ~ Takarítók, szakácsok, felszolgálók, örömlányok, kidobók... te jó ég, mennyi ember! ~ Alaposan elképed, mert erre a részére még nem is gondolt, ahogyan valószínűleg sok másra sem. ~ A berendezés megfelelő, azt egyelőre cserélni nem kell, talán átrendezni, hogy több jusson a táncnak... de akkor együttes is kell. ~ Máris elfáradt, pedig még meg sem mozdult. Tarkóján pihentetett keze lágyan kezd csúszni a verejtéktől, ami homlokára is kiütközik.*
- Innom kell még... aztán... aztán hazamegyek és alszom rá egyet. Talán Cealea még ott van. *Bár ami azt illeti, talán most még a hancúrozás sem tudná helyrebillenteni lelki egyensúlyát. No nem mintha eddig a lánnyal megtette volna.*
*Nem tudja meghallani a vigasztaló szavakat, hisz épp most kötelezte el magát egy jó pár hónapra, emellett épp most készül vásárolni egy épületegyüttest, alkalmazottakkal, szakácsokkal, személyzettel és készlettel. Amiről fogalma sincs, hogy ennek az egésznek hogyan álljon neki. Sohasem volt hasonló helyzetben, az is megfordul a fejében, hogy mi volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy ő bizony egy ilyen kóceráj vezetésére adja a fejét. Majdnem felvihog, mert egész egyszerűen nem jut az eszébe. Rollen, az arcára kenődött mosolyt veheti megértésnek is, bár a férfi szinte nem is hallja, amit Rollen mond. Mosolyogva bólogat, majd előveszi a foglalót. Itt már azért egy kicsit lehervad szájáról a vigyor. Gyakorlatilag egész életének megtakarítása nála van, ráadásul el is kötelezi magát. Halkan felsóhajt, ahogyan az arany immár Rollen szütyőjében csilingel, az övé meg jó pár dekával kevesebb lett.*
- Rendben van. Köszönöm. *Motyogja, majd végignézi, ahogy a férfi csivitelve és jó kedélyűen összeszedelőzködik, majd távozik.*
- Megértettem. *Fűzi hozzá a fizetési kötelezettség meghagyott időrendjére, hozzá bólint is, bár fejben már máshol jár.* Viszontlátás... *De a férfi már kilépett az ajtón. Szusszanva hátradől, majd tarkójára tett összefűzött kezekkel az asztalt kezdi fürkészni, s a férfi talán otthagyott italát. Ha csak pár csepp is van benne, megfogja és felhajtja.*
- Nem pazarlunk. *Heherészik egy pillanatra, hogy aztán ismét komoly legyen. Körbefuttatja a szemét az ivóban, ami szinte pang az ürességtől. ~ Jól meggondoltam én ezt? ~ Most már igazából mindegy. Ami történt megtörtént, bár a papírokat még nem írta alá, biztos benne, hogy meg fogja tenni. A pult felé pislant, vajon Alfonz ott áll-e, s ha igen, tisztában van-e azzal, hogy mi is történik? Bizonyára igen. Előtte nem valószínű, hogy bármi titokban maradna, kérdés, hogy miképp vélekedik jövőjéről? Vajon maradna, ha invitálná? Biztos munkahely, kedvező lehetőségek. Alfonz szinte maga a Sellő, kár lenne helyettesíteni bárkivel. Ha úgy adódik és lesz rá lehetősége, maradásra bírja, ez is biztos. Valószínűleg hirdetést is kellene feladni a tulajdonosváltásról és a vérfrissítésről. Árakat bekalkulálni, itallapot, étlapot összeállítani, no meg a személyzet. ~ Takarítók, szakácsok, felszolgálók, örömlányok, kidobók... te jó ég, mennyi ember! ~ Alaposan elképed, mert erre a részére még nem is gondolt, ahogyan valószínűleg sok másra sem. ~ A berendezés megfelelő, azt egyelőre cserélni nem kell, talán átrendezni, hogy több jusson a táncnak... de akkor együttes is kell. ~ Máris elfáradt, pedig még meg sem mozdult. Tarkóján pihentetett keze lágyan kezd csúszni a verejtéktől, ami homlokára is kiütközik.*
- Innom kell még... aztán... aztán hazamegyek és alszom rá egyet. Talán Cealea még ott van. *Bár ami azt illeti, talán most még a hancúrozás sem tudná helyrebillenteni lelki egyensúlyát. No nem mintha eddig a lánnyal megtette volna.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:56:30
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:56:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Egy cseppet sem haragszik, leperegnek róla valószínűleg az ilyen dolgok, egyszerűen csak jól áll az imidzsének, ha a szerepében marad és nem annak mutatja magát, ami.*
- Ugyan, barátom, megértem, hogy most feszült idők ezek, de gondolj bele, hamarosan már a saját magad ura lehetsz és vár a gazdagság és a csillogás. *Mosolyog Ralasra.*
- Sajnálom, de én örülnék neki a legjobban, ha jobb feltételekkel kínálhatnék neked kölcsönt, de a befektetők is biztonságban szeretnék tudni a befektetésük. Tudod, milyen világot élünk manapság. *Legyint nagylelkűen és szomorú arccal, mintha neki tényleg az volna a legfontosabb, hogy Ralas jól járjon.
A csillanó aranyakra mohón csillannak a szemei és máris elővesz egy gyönyörűen varrt pénzes szütyőt és belesöpri az amúgy sem sovány erszénybe a maga kis illetményét.*
- Ezt majd a papírok aláírása után jelentsük ki! Nyugtával a napot, barátom, nyugtával! *Emeli fel mutatóujját. Egészen felélénkül, most, hogy Ralas valóban belement az üzletbe.*
- Most? Most elmegyek a befektetőkhöz és kitöltjük a papírokat. Hamarosan visszatérek és elhozok mindent, neked már csak aláírásoddal kell hitelesíteni a szerződést és meg is kapod az aranyakat. *Sorolja a dolgokat, láthatóan nem először csinál ilyesmit, de most egészen derűsnek tűnik, mintha tényleg nagy üzletet kötött volna.*
- A részletek fizetése minden hónap első hatában esedékes. Majd jelentkezni fogok a havi törlesztésért, te pedig majd jelentkezel, ha sikerült megszerezni a kölcsön alapösszegét. Akkor hitelesítjük a visszafizetés tényét és már szabad is vagy, mint a madár. *Mondja még, de már áll is fel az asztaltól, hisz mennie kell és biztosan Ralas is örül neki, hogy gyorsan túl lesznek az üzleten.
Rollen elköszön, majd a kijárat felé felveszi kabátját, kalapját és máris távozik a Sellőből.
A következő bő egy óra Ralas rendelkezésére áll, hogy átgondolja döntéseit és azok következményeit, senki sem zavarja meg ebben.*
*Egy cseppet sem haragszik, leperegnek róla valószínűleg az ilyen dolgok, egyszerűen csak jól áll az imidzsének, ha a szerepében marad és nem annak mutatja magát, ami.*
- Ugyan, barátom, megértem, hogy most feszült idők ezek, de gondolj bele, hamarosan már a saját magad ura lehetsz és vár a gazdagság és a csillogás. *Mosolyog Ralasra.*
- Sajnálom, de én örülnék neki a legjobban, ha jobb feltételekkel kínálhatnék neked kölcsönt, de a befektetők is biztonságban szeretnék tudni a befektetésük. Tudod, milyen világot élünk manapság. *Legyint nagylelkűen és szomorú arccal, mintha neki tényleg az volna a legfontosabb, hogy Ralas jól járjon.
A csillanó aranyakra mohón csillannak a szemei és máris elővesz egy gyönyörűen varrt pénzes szütyőt és belesöpri az amúgy sem sovány erszénybe a maga kis illetményét.*
- Ezt majd a papírok aláírása után jelentsük ki! Nyugtával a napot, barátom, nyugtával! *Emeli fel mutatóujját. Egészen felélénkül, most, hogy Ralas valóban belement az üzletbe.*
- Most? Most elmegyek a befektetőkhöz és kitöltjük a papírokat. Hamarosan visszatérek és elhozok mindent, neked már csak aláírásoddal kell hitelesíteni a szerződést és meg is kapod az aranyakat. *Sorolja a dolgokat, láthatóan nem először csinál ilyesmit, de most egészen derűsnek tűnik, mintha tényleg nagy üzletet kötött volna.*
- A részletek fizetése minden hónap első hatában esedékes. Majd jelentkezni fogok a havi törlesztésért, te pedig majd jelentkezel, ha sikerült megszerezni a kölcsön alapösszegét. Akkor hitelesítjük a visszafizetés tényét és már szabad is vagy, mint a madár. *Mondja még, de már áll is fel az asztaltól, hisz mennie kell és biztosan Ralas is örül neki, hogy gyorsan túl lesznek az üzleten.
Rollen elköszön, majd a kijárat felé felveszi kabátját, kalapját és máris távozik a Sellőből.
A következő bő egy óra Ralas rendelkezésére áll, hogy átgondolja döntéseit és azok következményeit, senki sem zavarja meg ebben.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-16 17:46:19
Üzenet elküldve: 2019-01-16 17:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
- Igaza van. *Legyint idegesen, de fel is sóhajt közben.* Ne haragudjon. *Fűzi hozzá még kiegészítésképpen, miközben már terveket sző és megalkudni készül. Magában számot vet, s hamar dűlőre jut, nem akar már tovább gondolkodni. Már éppen venné elő erszényét, hogy az említett közvetítői díjat átadja a férfinak, amikor a további, meg nem fizetés feltételeire terelődik a szó. A keze megáll útközben, s a férfira mered, legszívesebben azonnal elküldené, de tudja, hogy nem teheti és, amit mond az ezekben a körökben teljesen természetes. ~ De a fele tulajdonrész? Akkor nekem csak a másik fele marad, ez azt jelenti, hogy mindenbe beleszólhatnak, hisz ugyanannyi hányad illeti őket, mint engem! Na, neeem. ~ Az eddig megszáradt homloka ismételten gyöngyözni kezd, s a rumhoz nyúl. Már magában a szerződést olvassa, amit még elé sem tettek, de ez bizony megakasztja a mutatványt.*
- Gondolom, a negyvenkilenc százalékot fel se hozzam. *Nevet fel fáradtan és kissé letörten, bár élete lehetősége előtt áll és jelenleg azt is gondolja, hogy úgyis fizetni fog. Meg hát... nem is a legjobb alkudozó, sőt. Sokáig már nem töpreng. Erszényébe nyúl, s fájó szívvel bár, de átadja Rollennek (Mesélő (Hádész)) a közvetítői díjat. Egészen pontosan a kilencezer arany öt százalékát, 450 aranyat. Halkan ismét felsóhajt, miközben csendesen hallgatja az arany csendülését.*
- Meg... megegyeztünk. Írjuk meg a papírokat, időben fogok fizetni. *Teszi hozzá, bár arra is van elképzelése, mi lesz, ha nem és a fele tulajdon a hitelezők kezébe kerül. De ezen ráér majd aközben agyalni, miközben beindul az üzlet. Lehet, hogy két nap alatt összeszedi a pénzt, s oly gazdag lesz, amire álmaiban sem gondolt. Persze Zammiria is eszébe jut közben, mint mindig, amikor hülyeséget akar csinálni, a mélyen ülő sötét szemek, s a hamuszín bőr, a feddő tekintet. ~ Eh... az én dolgom! ~ Hergeli magát. A férfira nézve ismét italába kortyol.*
- Hogyan tovább? *Kérdezi, miután letette a poharat.*
- Igaza van. *Legyint idegesen, de fel is sóhajt közben.* Ne haragudjon. *Fűzi hozzá még kiegészítésképpen, miközben már terveket sző és megalkudni készül. Magában számot vet, s hamar dűlőre jut, nem akar már tovább gondolkodni. Már éppen venné elő erszényét, hogy az említett közvetítői díjat átadja a férfinak, amikor a további, meg nem fizetés feltételeire terelődik a szó. A keze megáll útközben, s a férfira mered, legszívesebben azonnal elküldené, de tudja, hogy nem teheti és, amit mond az ezekben a körökben teljesen természetes. ~ De a fele tulajdonrész? Akkor nekem csak a másik fele marad, ez azt jelenti, hogy mindenbe beleszólhatnak, hisz ugyanannyi hányad illeti őket, mint engem! Na, neeem. ~ Az eddig megszáradt homloka ismételten gyöngyözni kezd, s a rumhoz nyúl. Már magában a szerződést olvassa, amit még elé sem tettek, de ez bizony megakasztja a mutatványt.*
- Gondolom, a negyvenkilenc százalékot fel se hozzam. *Nevet fel fáradtan és kissé letörten, bár élete lehetősége előtt áll és jelenleg azt is gondolja, hogy úgyis fizetni fog. Meg hát... nem is a legjobb alkudozó, sőt. Sokáig már nem töpreng. Erszényébe nyúl, s fájó szívvel bár, de átadja Rollennek (Mesélő (Hádész)) a közvetítői díjat. Egészen pontosan a kilencezer arany öt százalékát, 450 aranyat.
Halkan ismét felsóhajt, miközben csendesen hallgatja az arany csendülését.*- Meg... megegyeztünk. Írjuk meg a papírokat, időben fogok fizetni. *Teszi hozzá, bár arra is van elképzelése, mi lesz, ha nem és a fele tulajdon a hitelezők kezébe kerül. De ezen ráér majd aközben agyalni, miközben beindul az üzlet. Lehet, hogy két nap alatt összeszedi a pénzt, s oly gazdag lesz, amire álmaiban sem gondolt. Persze Zammiria is eszébe jut közben, mint mindig, amikor hülyeséget akar csinálni, a mélyen ülő sötét szemek, s a hamuszín bőr, a feddő tekintet. ~ Eh... az én dolgom! ~ Hergeli magát. A férfira nézve ismét italába kortyol.*
- Hogyan tovább? *Kérdezi, miután letette a poharat.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-16 09:34:23
Üzenet elküldve: 2019-01-16 09:34:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Rollen állja a hideg tekintetet, talán már nem az első alkalom ez, hogy valaki így néz rá. Pontosan tudja, hogy mit árul és miért, de nem az ő döntése elfogadni, ő valóban csak lehetőséget ajánl, bizonyos feltételek mellett.
Ralas stílusa kicsit megváltozik, amitől a szemben ülő férfi egyszerűen csak hátradől kényelmesen, mintha egy színházban volna, ujjait újra összeérinti maga előtt és úgy hallgatja a másik szavait.*
- Ralas, Ralas, nyugalom. Én nem bűnöző vagyok, én nem fogok senkivel... hogy is mondtad, farokméregetni. *Úgy ejti ki a szót, mintha egy undorító falat ételt venne a szájába.*
- A befektetőim pedig mind talpig úriemberek, akiknek nincs szüksége alamizsnára, ahogy nekem sincs. Kérlek, maradjunk meg az üzleti beszélgetésnél sértegetés helyett. *Mondja, ahogy jobbjának ujjait keskeny mellkasára helyezi.*
- Dehogy, hova gondolsz. *Képed el tettetett rémülettel.*
- A pénzt arra költöd, amire akarod, neked kilencezer arany kell, én odaadom neked, a közvetítői díjat, a teljes összeg öt százalékát, pedig majd utána elintézzük. Ez már apróság egy álom beteljesüléséhez képest. *Újra az a tenyérbemászó mosoly.*
- Természetesen minderről szerződést írunk, amelyet minden fél aláírásával hitelesít. Viszont látatlanban nagyon nehéz egy lakónegyedbeli ingatlan árát felbecsülni és tartok tőle, hogy nem fedezi a kilencezer aranyat sem, igazam van? *Fittyed le a szája széle szomorúan.*
- A befektetőknek pedig valódi fedezet kell. Nem, ne érts félre *emeli fel kezeit szinte azonnal védekezőn.*, nem a Sellőházra gondoltam, hisz ez jóval többet ér. De ha fizetésképtelenné válsz, akkor mit tehetnek? *Úgy mondja, mintha valóban aggódna Ralasért.*
- Sajnos szükség lesz valamire, ami fedezheti a kölcsön összegét és ha nem tudnál fizetni, amit egyszerűen képtelenségnek tartok, akkor is tudniuk kell, hogy visszakapják a kölcsönt. Ezt remélem, megérted. *Mondja aggódó hangon.*
- Ilyenkor legtöbb esetben a megvásárolt ingatlan adja a fedezetet, de most más a helyzet, hisz a Sellőház sokkal többet ér, mindenesetre a befektetők megelégednek azzal az aprósággal, hogy a nevezett ingatlan ötven százaléka és a bevétel ugyanezen része, fizetésképtelenség esetében rájuk száll. Így ugyanúgy tulajdonos maradsz, de ők is be vannak biztosítva. Mondom, én nem tudok elképzelni ilyen lehetőséget, de sajnos az üzleti élet az ilyen. *Sajnálkozik és kiissza a méregzöld italt, majd várja Ralas válaszát.*
*Rollen állja a hideg tekintetet, talán már nem az első alkalom ez, hogy valaki így néz rá. Pontosan tudja, hogy mit árul és miért, de nem az ő döntése elfogadni, ő valóban csak lehetőséget ajánl, bizonyos feltételek mellett.
Ralas stílusa kicsit megváltozik, amitől a szemben ülő férfi egyszerűen csak hátradől kényelmesen, mintha egy színházban volna, ujjait újra összeérinti maga előtt és úgy hallgatja a másik szavait.*
- Ralas, Ralas, nyugalom. Én nem bűnöző vagyok, én nem fogok senkivel... hogy is mondtad, farokméregetni. *Úgy ejti ki a szót, mintha egy undorító falat ételt venne a szájába.*
- A befektetőim pedig mind talpig úriemberek, akiknek nincs szüksége alamizsnára, ahogy nekem sincs. Kérlek, maradjunk meg az üzleti beszélgetésnél sértegetés helyett. *Mondja, ahogy jobbjának ujjait keskeny mellkasára helyezi.*
- Dehogy, hova gondolsz. *Képed el tettetett rémülettel.*
- A pénzt arra költöd, amire akarod, neked kilencezer arany kell, én odaadom neked, a közvetítői díjat, a teljes összeg öt százalékát, pedig majd utána elintézzük. Ez már apróság egy álom beteljesüléséhez képest. *Újra az a tenyérbemászó mosoly.*
- Természetesen minderről szerződést írunk, amelyet minden fél aláírásával hitelesít. Viszont látatlanban nagyon nehéz egy lakónegyedbeli ingatlan árát felbecsülni és tartok tőle, hogy nem fedezi a kilencezer aranyat sem, igazam van? *Fittyed le a szája széle szomorúan.*
- A befektetőknek pedig valódi fedezet kell. Nem, ne érts félre *emeli fel kezeit szinte azonnal védekezőn.*, nem a Sellőházra gondoltam, hisz ez jóval többet ér. De ha fizetésképtelenné válsz, akkor mit tehetnek? *Úgy mondja, mintha valóban aggódna Ralasért.*
- Sajnos szükség lesz valamire, ami fedezheti a kölcsön összegét és ha nem tudnál fizetni, amit egyszerűen képtelenségnek tartok, akkor is tudniuk kell, hogy visszakapják a kölcsönt. Ezt remélem, megérted. *Mondja aggódó hangon.*
- Ilyenkor legtöbb esetben a megvásárolt ingatlan adja a fedezetet, de most más a helyzet, hisz a Sellőház sokkal többet ér, mindenesetre a befektetők megelégednek azzal az aprósággal, hogy a nevezett ingatlan ötven százaléka és a bevétel ugyanezen része, fizetésképtelenség esetében rájuk száll. Így ugyanúgy tulajdonos maradsz, de ők is be vannak biztosítva. Mondom, én nem tudok elképzelni ilyen lehetőséget, de sajnos az üzleti élet az ilyen. *Sajnálkozik és kiissza a méregzöld italt, majd várja Ralas válaszát.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 17:31:39
Üzenet elküldve: 2019-01-15 17:31:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Van egy olyan érzése, hogy az a kilencszáz arany a harmadik hónapban már ezerháromszáz lesz, de nem foglalkozik vele. A férfinak annyiban igaza van, hogy a lehetőség itt van az orra előtt, ha valóban minden úgy van, ahogyan Rollen állítja. Persze könnyen lehet, hogy épp a lelkét adja el, valami alvilági bandának. ~ Legyen. ~ Bólint magában komoran, majd hideg tekintettel a férfira nézve, kortyol egyet italából, állva annak, némiképp talán cinikus, s vidám tekintetét. ~ Egyszer úgyis nagyobb ember leszek nálad. Fogsz te még hozzám jönni kölcsönkérni! ~ Szorítja össze fogát a kimondatlan mondatok előtt.*
- Pontosan tudom, hogy mire tettem ajánlatot. *Szűri ki fogai között, egy kicsit unja már a fickó győzködését, jóllehet nyilván vacillálása miatt van így.*
- Legyen. De papírt írunk róla, pontosan jelölve az összegeket belefoglalva, hogy nem formáltok tulajdonjogot semmilyen tekintetben a Sellőre. Továbbá, hogy függetlenül a tartozástól, itt minden döntés az enyém és az általam megbízottaké. Kizárólag vendégként lehettek itt jelen, akkor és csak akkor, ha tartozásom fizetem, vagy beengedlek benneteket. Nekem itt ne legyen felvonulás, meg farokméregetés. *Hátradől a székben, s a poharat eltolja magától. A végletekig elkötelezi magát, a társaság nyilván alaposan megforgat majd minden összeget.* És ugyanúgy fizettek az italért. Azért is. *Bök a férfi előtt lévőre, majd széttárja kezeit, s kószán elmosolyodik.* Hisz még nem az enyém a hely, amúgy meghívnám. Meg, ha már itt tartunk, gondolom gyakorolnom kell, hogy viselkedik egy főnök, nem igaz? ~ Még akkor is, ha éppen hurokba dugja a fejét. ~
- Hogyan lesz? Odaadom neked a kezelési költséget, majd az öregnek, amim van, ti meg nekiadjátok a többit? *Kérdezi felsóhajtva, s immár letudva minden súlyt, mi eddig lelkét nyomta.*
- De a legjobb a lenne, ha együtt mennénk oda hozzá, csak, hogy láthassak egyszerre annyi pénzt. *Mosolyodik el negédesen, persze igazából csak azt akarja ellenőrizni, hogy valóban megtörténik-e az átadás. Hogy utána rögtön ruházhassák át rá a tulajdonjogot.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Van egy olyan érzése, hogy az a kilencszáz arany a harmadik hónapban már ezerháromszáz lesz, de nem foglalkozik vele. A férfinak annyiban igaza van, hogy a lehetőség itt van az orra előtt, ha valóban minden úgy van, ahogyan Rollen állítja. Persze könnyen lehet, hogy épp a lelkét adja el, valami alvilági bandának. ~ Legyen. ~ Bólint magában komoran, majd hideg tekintettel a férfira nézve, kortyol egyet italából, állva annak, némiképp talán cinikus, s vidám tekintetét. ~ Egyszer úgyis nagyobb ember leszek nálad. Fogsz te még hozzám jönni kölcsönkérni! ~ Szorítja össze fogát a kimondatlan mondatok előtt.*
- Pontosan tudom, hogy mire tettem ajánlatot. *Szűri ki fogai között, egy kicsit unja már a fickó győzködését, jóllehet nyilván vacillálása miatt van így.*
- Legyen. De papírt írunk róla, pontosan jelölve az összegeket belefoglalva, hogy nem formáltok tulajdonjogot semmilyen tekintetben a Sellőre. Továbbá, hogy függetlenül a tartozástól, itt minden döntés az enyém és az általam megbízottaké. Kizárólag vendégként lehettek itt jelen, akkor és csak akkor, ha tartozásom fizetem, vagy beengedlek benneteket. Nekem itt ne legyen felvonulás, meg farokméregetés. *Hátradől a székben, s a poharat eltolja magától. A végletekig elkötelezi magát, a társaság nyilván alaposan megforgat majd minden összeget.* És ugyanúgy fizettek az italért. Azért is. *Bök a férfi előtt lévőre, majd széttárja kezeit, s kószán elmosolyodik.* Hisz még nem az enyém a hely, amúgy meghívnám. Meg, ha már itt tartunk, gondolom gyakorolnom kell, hogy viselkedik egy főnök, nem igaz? ~ Még akkor is, ha éppen hurokba dugja a fejét. ~
- Hogyan lesz? Odaadom neked a kezelési költséget, majd az öregnek, amim van, ti meg nekiadjátok a többit? *Kérdezi felsóhajtva, s immár letudva minden súlyt, mi eddig lelkét nyomta.*
- De a legjobb a lenne, ha együtt mennénk oda hozzá, csak, hogy láthassak egyszerre annyi pénzt. *Mosolyodik el negédesen, persze igazából csak azt akarja ellenőrizni, hogy valóban megtörténik-e az átadás. Hogy utána rögtön ruházhassák át rá a tulajdonjogot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043