Kikötő - Csatornarendszer
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 133. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

133. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-03-02 14:18:19
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete üzlet//

*Jobbja továbbra is késeinek közvetlen közelében nyugszik, s ezt nem is igyekszik leplezni. Jó, ha látja ez a három patkány, kivel is állnak szemben. Arca sem lesz kedvesebb, pillantása hideg és gyanakvó, miközben egymás szavába vágva próbálnak neki válaszolni.
Egy baljós árny suhan át arcán, mikor a Csihosnak nevezett alak átveszi a szót, szokatlanul gyorsan és lelkesen. A nő válasza valahogy ösztönösebbnek, s pont ezért hihetőbbnek tűnt. Rey pedig nem ma bújt ki a tojásból, ha egyvalamit megtanított neki az élet, az az, hogy ne bízzon senkiben, főleg ilyen emberekben. Nem mozdul hát, szilárdan és határozottan áll továbbra is, s egy gyors pillantással jelzi Wrexannak, hogy nem kíván csak úgy elindulni, egyelőre.*
- Szóval ismeritek ezt a harcost?
*Hangjába egy kis érdeklődést és lelkesedést csempész, majd egy lépést tesz hirtelen előrefelé. Most halkabban kezd beszélni, mint aki bizalmas információt szándékozik megosztani.*
- S igazak a pletykák, hogy akár 10 képzett kardforgatóval is könnyűszerrel elbánik?
*Ha valóban igazat mondott a férfi, akkor hamar látja majd a kérdésbe rejtett szándékos hibát. A mélységinek ugyanis gyanús ez a koszos trió, s nem kezdené el őket követni csupán azért, mert naiv, és ad a szavaikra. Ezekben a népekben aligha akad egy cseppnyi jó érzés, hazudnak, lopnak, hátba döfnek a legkisebb bűntudat nélkül.*
- Tudod, csak szeretnék elővigyázatos lenni. Jó lenne tudni, mivel is állunk szemben, melőtt találkozunk ezzel az idegennel.
*Azt már rég leszűrte, hogy nem a legokosabb teremtmények ezek a szerencsétlenek, így megvan az esélye, hogy ráharapnak a csalira, s nem látnak át a mélységi tervén. S ha valóban igaz, amit állítanak, akkor csak kijavítják Rey szándékos tévedéseit.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-03-01 10:44:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Fekete üzlet//

*A trió egyik tagja sem a legélesebb kés a fiókban, ezt mindkét kalandor láthatja. Talán a folyamatos sötétség, az életük megtorpanása tette alázta őket ilyenné, nem tudni. A három csatornatöltelék összeáll Wrexan és Reyraa elé, a lány pedig felteszi nekik a kérdésnek is beillő mondatot, amire pozitív válasz érkezik. Úgy tűnik, hajlanak a segítségre.
A konkrét kérdés értelmezése viszont láthatóan nem megy problémamentesen. A hármas egymásra néz zavartan, mintha mindenki a másiktól várná a választ.*
- Idele' nem é'nek idegenek. *Mondja a Varangynak nevezett nő, de úgy, mintha Reyraa nem is kérdezhetett volna nagyobb butaságot.*
- Csihadj! *Szól rá Csihos ingerülten.*
- Ismerjük há' az idegent. Nagy hatalma van, persze. *Mosolyodik el és bár gesztusát barátságosnak szánja, nem maradéktalan a siker. A patkányos fickó meg se szólal, talán az elméje nem teljesen tiszta, mert a bunkósbotjával levadászott patkányokat vizsgálja egészen közelről.
Wrexan csendben marad, nem szól bele a mélységi lány és a trió párbeszédébe, de ettől még mindennek szem és fültanúja. A lényeg, hogy a hármas ismerni véli a "nagy hatalmú idegent", akit a két kalandor keresni vél.*
- E'vezessünk hozzája? *Kérdi Csihos befejezve a vigyorgást és már fordul is, mutatva az irányt felfelé, északi irányba a központi csatornán. Két társa a mutatott irányba néz, majd onnan vissza Reyraara és Wrexanra.*


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-27 22:00:23
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete üzlet//

* Nem volt rossz ötlet hozni a lámpást. Könnyebb vele haladni, mint a fáklyákkal. Ha le kell tenni, akkor sem fog kialudni. Viszont mégis csak elrakott két fáklyát is tartalékba, mert Sa'Thereth nem alszik. Útjuk még szinte csak most kezdték el, de máris bizarr amolyan "helyiekbe" botlanak bele. Nem éppen bizalom gerjesztőek, főleg az nem amelyik azokat a patkány részeket szorongatja. A mosolyától meg is borzong. Még jó, hogy Reyraa határozott fellépése tartást kölcsönöz neki is. A kis trió még lesz olyan szíves is és össze gyűlik egy kupacba. Legalább könnyebb így rajtuk tartani a szemüket. Közben testőre már tárgyal velük. Ezek meg mintha hajlanának is a szép szóra. Továbbra sem kotyog közbe, bár szívesen kikészíttette volna azt a kérdést pár sorral.*
~ Elég szánalmasan festhetek. Egy nő mögött bujkálok és tőle remélek védelmet. ~ * Akaratlanul is ez ugrik be neki, ahogy a nő hátára pillant. Viszont a Pirtianesben töltött évek legalább arra megtanították, hogy ne becsüljön le egy mélységi nőstényt se. Szívós feketenépek ezek.*


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-25 14:26:59
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete üzlet//

*Titkon örül, hogy a magányos csatornapatkány is csatlakozik két hasonló társához, s nem kell a szemét járatnia. Bár nem hinné, hogy bármelyikük is olyan gyorsan és profin mozogna, hogy kijátszhatnák pillanatnyi oda nem figyelését, de azért jobb óvatosnak lenni. A csatorna még a legtapasztaltabb harcosok számára is tartogathat érdekes és váratlan meglepetéseket, amelyek inkább a kellemetlen kategóriába sorolhatóak. Hideg tekintetével pontosan követi a patkányos férfi lépteit, s amikor végre odasomfordált a párocskához, a mélységi alig észrevehetően, helyeslően biccent egy aprót.
Az, hogy Wrexan láthatóan nem esett pánikba, mindenképpen imponál neki egy bizonyos szinten. Egy újabb jel, hogy a fiú nem egy olyan elveszett kölyök a nagyvilágban, mint azt elsőre gondolnák róla.*
- Hallottátok a pletykákat, miszerint él idelent egy nagy hatalmú, titokzatos idegen?
*Nem szándékozik egyből kitálalni, pontosan miért vannak idelent, s mit is keresnek. Egyelőre csak megérdeklődi óvatosan, hogy egyáltalán tudják-e ezek a szerencsétlenek, miről van szó. Ha netán sosem hallottak a vajákosról, úgy felesleges további értékes időt pazarolni rájuk. De igen csak jól jönne néhány pontosító információ, s akik idelent, a sötétben és bűzben tengetik hitvány életüket, tudhatnak valamit.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:22:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Fekete üzlet//

*A lámpás jó szolgálatot tesz, de a fénye csak öt-tíz lábig világítja be a bűzös csatornajáratot, onnantól viszont újra a sötét az úr, csak a felszín rácsos összefolyóin jut le gyér fény az utcáról az épületek árnyékában. Hogy valóban "frissebb"-e a levegő, mint a mellékjáratban, nem tudni. Vagy valóban úgy van, vagy csak a képzelet játéka csupán, hogy a két kalandor érzi a tenger illatát (vagy szagát).
A főjáratba jutva Reyraa és Wrexan a folyásiránnyal ellentétesen indulnak el a csatornarendszerben, mert úgy sejtik, a keresett személy arra lehet. Ám alig jutnak el, amikor megpillantják a távolban imbolygó fénypontot, amiből a két szerencsétlen alak bontakozik ki, akikhez csatlakozik harmadik társuk, a patkányvadász férfi. Hogy kik ők pontosan, nem tudni, ahogy arra se nagyon lehet következtetni, hogy vajon tartoznak-e valamelyik alvilági szervezethez. De az is megeshet, hogy csak pár olyan alakról van szó, akik a csatorna világát választották a felszíni helyett és próbálnak megélni úgy, ahogy tudnak.
Ahhoz, hogy Reyraa ne tévessze szem elől a három csatornatölteléket, folyamatosan járatni kell tekintetét az előtte és a mögötte állókon, de hogy mi játszódhat le bennük a fellépése okán, arról nem lehet fogalma. Ahogy félrehúzza köpenye szegélyét és így láthatóvá válnak fegyverei, az előtte álló kettős vizenyős, sárgás tekintete odarebben, majd vissza a lány arcára.
Wrexan az első próbatételeket jól állja, majd követi a mélységi lányt a fő csatornába, onnan pedig észak felé, amikor összefutnak a lenti világ triójával. A lámpása fényében jól fel tudja mérni a másik hármat és környezetüket. A bunkósbotot és a patkányokat szorongató, vékony férfi barátságosnak gondoltan villantja rá szuvas, fekete fogait mosolyként és hogy közvetlenségét kifejezze, felemeli a patkányokat, mintha kínálná őket Wrexannak és közben halkan vihog.*
- Te, Csihos, *Szólal meg a kövér nő a kosárral a hátán, az elől álló, sisakján lámpást viselő férfi felé.* tunnánk segíteni ezeknek a baráccságos emberöknek? *Kérdi a férfit.*
- Há', Varangy, szerintöm igen. *Válaszol a Csihosnak szólított.*
- Oszt" mibe' tunnánk segíteni, na'ccság? *Kérdi aztán Reyraat kissé félrefordított fejjel. A tekintetét beárnyékolja a sisakján égő lámpás, a karja mocskos, zsíros felszínén csillan meg a fény.*
- Kapcás, hozzad má' ide azokat a patkényokot. *Szól oda a patkányait Wrexannak ajánlgató sovány férfinek Csihos, aki erre sántikálva, a csatorna másik oldalán odacammog melléjük, így most már mindhárom csatornalakó Reyraa-ékkal szemben áll.*


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-22 21:51:08
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete üzlet//

* Nem csak, hogy a fényviszonyok miatt nem látja a szánakozó pillantást, hanem azért sem, mert nem éppen az a fajta, aki mások pillantását keresi. Ugyan az utóbbi időben sokat fejlődött, de még most is azé a félős kölyökké az utolsó szó és nem a főnöké. Nem is igen merne parancsokat osztogatni Reynek még fent sem, mert annyira nem tartja magát bátornak. Viszont a tapasztalata az megmutatkozni látszik a mélységinek. Ahogy ígérte korábban most egy tágasabb járatba futottak bele. Sőt mintha a levegő is frissebb volna egy leheletnyivel. Igaz, hogy lassan hozzászokott egy kicsit a lenti szaghoz, de azért nagyon is tudja értékelni ezt a kis frissességet, már ha lehet így fogalmazni. Mondana is valamit, de megálljt parancsolnak neki. Wrexan jóval később veszi észre a fényt meg az alakokat is. Meg ugyan nem lepődik ezen, hiszen Pirtianes szülötteként tudja jól, hogy az elfek sötét színű testvérei jobban látnak a sötétben. Amikor viszont már kitudja venni a nem éppen bizarr alakokat, akkor szépen beáll annyira a nő mögé amennyire csak tud. Feszülten figyeli őket és csak még feszültebbé válik, amikor a hátulról érkezőt is észleli. Ő rá figyel, mert hozzá az van inkább közelebb. Neki is van egy szép botja, de az nincs nála. Lámpását átteszi baljába, hogy jobb keze kéznél legyen, ha baj lenne. Nem szívesen használná tőrét, hacsak nem muszáj. Ő aztán igazán békés, de azért tud bánni az ökleivel. Reyraa elég nyugodt, amiből egy kicsi rá is kezd ragadni. Elvégre, mégiscsak egy testőrrel van itt. A szavai meg igazán megfontolandóak. Nem akarja, hogy kukának tűnjön, szóval valamit ő is csak mond erre.*
- Reméljük, hogy igen.* Még sikerül is neki úgy kimondania ezeket, hogy nem remeg a hangja. Ő maga is hajlana inkább a tárgyalásra, de nem hozakodik elő semmivel. Előbb legyen megfélemlítés és csak aztán tárgyalás. A kikötőben azt már megtanulta, hogy ezek a mocskok pofátlanok. Ha rögtön felajánlana nekik valamit, akkor még talán meg is támadnák őket a nagyobb zsákmány reményében. A létszám önbizalmat ad, de a dobókések látványa talán elegendő lesz elrettentés gyanánt.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-22 15:16:10
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete üzlet//

*Egy rövid, szánakozó pillantást küld Wrexan felé, bár nem valószínű, hogy a fényviszonyok rendesen látni engedik Rey reakcióját. Bár empátiáról azért nem beszélhetünk, hiába szocializálódott a mélységi az utóbbi időszakban jobb körökben. Inkább csak azt tanulta meg, hogyan illik reagálni bizonyos helyzetekben, s mi az elvárt viselkedés. Van, amin már nem lehet változtatni, csak sok gyakorlással és odafigyeléssel elfedni.
A nőnek csakugyan igaza lesz, s lassacskán kiérnek a tágasabb járatba. Itt a szennyvíz jól láthatóan hömpölyög a tenger irányába, s ha valaki kifinomultabb érzékekkel rendelkezik, akár még a leheletnyivel frissebb és sósabb levegőt is megérezheti.
De nem jut idejük nézelődni, s megbeszélni a továbbiakat, s Rey magába fojtja feltörekvő szavait, meredten figyelve maguk elé. A nesz, amit hallanak, ezúttal nem valami lenti kisállat. S erre a gyanúra rányomja a bizonyosságot a felbukkanó, gyér fényű lámpás.
Némát tartja fel jobbját, jelezve Wrexannak, hogy álljon meg, s hideg tekintettel méri fel a homályból időközben kibontakozó alakokat. S mikor tisztán kirajzolódik, pontosan miféle szerzetekbe botlottak, kezdeti feszültségéből enged kicsit. Nem a legveszélyesebb emberek, első ránézésre hajléktalan koldusoknak tűnnek, akik ide menekültek a kinti zord hideg elől. Szerencsétlen teremtmények, akik aligha tudnak innen kiemelkedni, névtelenségre, hontalanságra vannak kárhoztatva.
A harmadik személy felbukkanására gyorsan oldalra fordul, s néhány lépést hátrál, hogy mindhárom alak a látóterébe kerüljön. Bár a furkósbotos sem tűnik különbnek, azért azt jól megtanulta Rey, hogy mindenkivel szemben óvatosnak, s körültekintőnek kell lenni.*
~Számíts mindig a legrosszabbra...~
*Visszhangzik a fejében a tanítás, ami sosem engedi, hogy a nő magát vakon elbízva ugorjon bele egy balhéba.*
- Talán ők tudnak segíteni.
*Hangja most a megszokottnál erősebben, határozottabban cseng, biztos akar lenni abban, hogy mindhárom patkány hallja Wrexanhoz intézett szavait. De hiába beszél a fiúhoz, nem fordítja felé tekintetét, hiszen egy pillanatra sem akarja szem elől téveszteni a látogatóikat. Testbeszéde viszont nyugalomról, hangja pedig mindenféle félelemtől mentes magabiztosságról árulkodik. Még a leghitványabb vadállatok is észreveszik, ha nem a saját súlycsoportjukkal futnak össze, s behódolnak, vagy inkább menekülőre fogják. Ez az embereknél sincs másképp, a butábbak is rendelkeznek annyi életösztönnel, hogy ne rohanjanak fejjel a falnak. Kivételek persze mindig akadnak, így Rey jobb kezér kihívóan csípőre teszi, félretúrva a köpenyt, s egy látható pillanatra kivillannak frissen élezett dobókéseinek a markolatai.*


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:46:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Fekete üzlet//

*Ha Reyraa vissza is tér, tudja, a kikötő alatti világ folyamatosan változik. Talán csak lassabban és nem annyira látványosan, mint a felszín. Ilyenkor itt is hideg van, de ritkán fagy be a csatornákban hömpölygő szennyes víz. A tavasznak és a nyárnak nincs nagy jelentősége, legfeljebb a levegő lesz párásabb és fullasztóbb. Most viszont még a hideg évszak van, de idelent fagypont felett van a hőmérséklet, ezért sokan húzódnak le és választják a büdös csatornarendszert a tenger felől fújó sós, fagyos szelek helyett.
Reyraa magabiztosan méri fel a csatornarendszer felépítését és vezeti társát a vaskosabb csatorna felé, amely szélesebb és tágasabb is, talán kevésbé barátságtalan. Ahogy aztán elérik, látható, hogy itt már méter széles, mély árok gyűjti össze a mellékcsatornákból idefolyó szennyet, az árok két oldalán pedig kényelmesen elfér egy-egy ember. Ezek a csatornák észak-dél tájolásúak és a tenger felé vezetnek, ezt a tényt a mélységi lány jól ismerheti.
Wrexan jól veszi az első megpróbáltatásokat. Ugyan van némi tapasztalata a sötét és szűk járatokban, de a szag meglepi, ám sikerül megemberelnie magát.
A haladás közben kimúló béka hangja egy pillanatra belé fojtja a szót, de nehéz megkülönböztetni a lent élő állatokat, rovarokat egy-egy kőtől vagy sárdarabtól, esetleg az istenek tudják miféle mocsoktól.
A központi csatornát elérve Reyraa azt javasolja, hogy a folyással ellentétes irányba, a kikötő közepe felé haladjanak, amikor szemből, arról amerre indulnának, mozgásra lesznek figyelmesek. Előbb csak egy apró, imbolygó fénypont, majd ahogy közelebb ér, láthatják, hogy egy alak az. Elrozsdált sisak van a fején, arra erősített egy lámpást. A ruháka zsák és mindenféle rongy, kezében egy hosszú, kampós bot, amivel talán a középen futó árok zavarosában halászott valami használható után. Mögötte egy nagyobb darab nő, hasonló öltözékben, hátán egy agyonhasznált fonott korás, amibe talán a "kincseket" gyűjthetik. Wrexan és Reyraa mögött is motoszkálás hallatszik, a járat, amelyből ők érkeztek, azzal szemben lévő mellékcsatornából egy harmadik, sovány férfi lép ki kíváncsian csillogó szemekkel. Nála egy furkósbot van, baljában pedig három döglött, dagadt patkány farkát szorongatja. Talán az aznapi vacsora.*
- Há' nézz'tek mán' kiköt fútt le idö a tengöri szé'! *Vigyorog a kampós férfi. Mind koszos és ápolatlan, a szájukban nincs egy ép, fehér fog, az arcuk koszos és fekete, csak a szemük fehérje sárgállik rosszindulatúan. A szaguk se lehet jobb, de a csatornában mindennek ugyanolyan bűzös szaga van.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:21:05
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete üzlet//

* Wrexan Rey után ér le a Csatornába, ahol rögtön meg is csapja az a fertelmes szag. A különféle élőlények még csak hagyján, de a szag az irtózatos. Ahogy megcsapja az orrát ez a bűz egyből elfintorodik. Ez a jó kis illat még a gyomrát is megcsapja. Szegényes környezetben nőt fel, ahol nem volt szokatlan a bűz, de ez azért túltesz rajta. Bányászként a sötét tárnák nem riasztották vissza, ahogyan a porttól nehéz levegő sem. Ehhez viszont kell egy kis idő mire hozzá tud szokni. Csak néhány pillanat és máris útra kész. A szagok még most is bántják, de már legalább nem akarja kiadni magából korábbi ebédjét. A mélységi közli vele az a tényt, amit már alapból sejtett. Mégpedig, hogy az itt élők is hasonlóak lehetnek, mint a hely maga. Sötétek, büdösek és barátságtalanok. Viszont legalább a bányász múlt hasznos lesz, mert ebben Rey is egyetért vele. Elég szűkös a hely, ezért össze húzza kicsit magát a fiú. Még véletlenül sem szeretné akadályozni a mozgásában Reyraát.*
- Ahogy gon...* Nem tudja befejezni a mondatott, mert a nő telibe tapos egy szegény kis békát. Wrexan ügyelt eddig is, hogy ne tapossa el ezeket a kis lényeket. Erre pont megpillantja azt, ahogy a békából paca lesz. Főleg a ropogás meg ez a többi hang az ami elborzasztja. Ő megtorpan és vett egy pillantást az ott maradó groteszk lábnyomra.*
~ Egek! Ez a hang borzalmas. Szegény kis béka. ~* Aztán gyorsan felzárkózik. Nem szól semmit erre csak halad tovább. Csak remélni tudja, hogy ezt a recsegést többször nem kell hallania. Abban viszont egyet tud érteni, hogy mélyen lesz ez a valaki.*
- Szerintem is lent bujkálhat. Oda már nem valószínű, hogy eljutnának a magamfajták egyedül.* Továbbra is hűségesen kutyagol vezetője mellett, miközben tartja a lámpást és cipeli a többi felszerelést.*


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-18 10:57:02
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete üzlet//

*Ismerős, fojtó levegő öleli körbe a két vakmerő alakot. A lámpás fénye, bár ad némi világosságot, hamar elveszik a sűrű homályban. Rey, bár ezen a részen talán még sosem járt, ismeri a rendszer általános felépítését, szabályszerűségeit. Így ha nem is tudja pontosan, hol vannak, egy tágasabb, nagyobb alagútba könnyedén kitalál, s onnan már nem olyan nehéz egy kiutat lelni.*
- Az itteniek sem túlságosan barátságosak.
*Motyogja halkan, de hallhatóan.*
- Az jó, legalább nem idegen tőled a sötétség, s a szűkös járatok.
*Talán már említette neki máskor is Wrexan, honnan, milyen körülmények közül érkezett ide, de mivel akkor nem hordozott semmi olyan információt, ami Rey számára lényeges, talán elengedte a füle mellett a mélységi. Most viszont mondhatni, örül ennek a ténynek, hiszen azt jelenti, hogy mégsem kell mindentől megóvni a fiút, jobban megáll a saját lábán, mint elsőre gondolná az ember. Ha pedig igaz, hogy bányákhoz szokott, akkor idelent is egy fokkal magabiztosabban közlekedhet, mint az átlag.*
- Szerintem hamarosan elérünk egy tágasabb csatornát, amely már a tenger felé szállítja a szennyvizet. Azt javaslom, induljunk majd a folyással ellentétes irányba.
*Tájékoztatja társát, miközben véletlenül rálép valami szerencsétlen kisállatra. Talán béka volt, de nem tudni, mivel nem néz le. Csak egy halk szisszenés hagyja el száját, a kimúló állat utolsó, fojtottan vinnyogó, roppanó, majd bugyborékoló hangjával egy időben.*
- Úgy beljebb juthatunk, mert nem hiszem, hogy ez az alak a tenger közelében élne.
*S az is lehet, hogy összefutnak néhány kevésbé fenyegető, lecsúszott, megvesztegethető csatornapatkánnyal, akik némi segítséggel tudnak szolgálni a témában.*


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-17 14:43:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Fekete üzlet//

*Ahogy Reyraa csizmája leér a csatorna nyirkos, csúszós kövére, valóban megérkezik a Csatorna világába, amely nem csak titokzatos, de veszélyes is. A régi tapasztalatok nem múlnak el, így a lány gyomra nem fordul fel azonnal a bűztől és rossz szagú miazmáktól, amelyek belengik a kikötő alatti világot. Mióta nem járt lent, sok minden megváltozott. Persze nem a csatorna iránya vagy elhelyezkedése, csak apróságnak tűnő dolgok, amelyek megzavarhatják. Az eltévedés esélye kicsi, hisz a nyirkos folyosók nem vándoroltak el, de ettől még benne van, hogy elvét egy biztosnak gondolt fordulót és onnan már nehezebb lesz visszakeveredni. A falak ugyanolyanok, az élek talán kicsit kopottabbak, az eső is lehordott ide mindenfélét a kikötőből és persze akadnak olyanok is, akik "otthonuknak" tekintik ezt a rendszert.
Ahogy Wrexan is leér Reyraa mellé, megpillantja a jókorára hízott patkányokat, a sarkokban megülő ökölnyi varangyokat és a nyirkos falakon a lámpás fényétől szertefutó megzavart csótányokat is, a lenti világ valódi lakóit.
A bányász-múlt előny, de nem a szagokkal szemben, amelyek a fenti frissnek nem mondható levegő után megcsapják a férfi orrát. A gyomra felfordul, de szerencsére nem adja ki magából azt, amit előzőleg fogyasztott. Pár pillanat, ahogy az orr hozzászokik kicsit és már nincs is baj, de tapasztalatnak elég rossz volt.
A csatornajárat, ezen a részen keskeny, ketten kényelmetlenül férnének el egymás mellett, de legalább nem kell görnyedve járniuk, talpuk alatt, középen, két alkarnyi széles vájatban sűrűn hömpölyög a kikötő szennye a tenger felé. Így csak két oldalt képkedve tudnak előre haladni, ha nem akarják, hogy a csizmájukat érje a bűzös, iszapszerű anyag. A falakon láthatják, hogy a tenger dagályakor akár térdig is érhet a szenny, ahogy a kikötőben megemelkedik a víz és ezzel a csatornában lévő anyag is. Remélhetik, hogy addigra már nem itt lesznek vagy legalábbis a csatorna másik részén, ahol nem kell majd térdig benne járni.
A lámpás fénye imbolygó árnyakat szül, de most még a lejárat rácsos fedele ad még némi világosságot, viszont innentől befelé a sötétség az úr és csak ötven-száz lépésenként akad egy-egy rácsos vízelnyelő az utcaszinten, ami némi fényt adhat majd a két bátor kalandor számára.
Reyraa tudhatja, hogy az ilyen keskeny csatornák általában egy szélesebb, méretesebb főcsatornába futnak, ahol középen mély árokban gyűlik össze a szenny és folytatja útját a tenger felé, akadnak központi összefolyók, javítóalagutak és élnek idelent olyan szerencsétlenek is az összefolyók környékén, akik a dugulást hivatottak megakadályozni.
Viszont valóban élnek idelent olyan szerzetek is, akik talán már elfeledték a napfény melegét, a kikötői sós szél simogatását és már nem is kívánkoznak a felszínre.
Merre hát tovább?*


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-09 18:49:43
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Baljós árnyak nyomában//

* Reyraa után lép be a csatornarendszerbe. Ez a hely meglepően nyüzsög az élettől. Patkányok rohangásznak minden felé, de békát is lehet találni bőséggel. A minden felé mászkáló rovarokat pedig jobb meg sem említeni. Munkás csizmájával trappolni kezd a hideg kövön, hogy lerázza róla a sarat. Ezzel csak pár pillanatra töri meg a csendet, mert csend van. Az itt élő állatok neszei ugyan úgy a csendhez tartoznak, mint a víz csobogó hangjai. A nőnek nem kell nagyon várnia, mert éppen csak két lépéssel volt lemaradva mögötte. Az elhangzó mondatra belebámul a homályos alagútba.*
- Nem éppen barátságos a hely.* Jegyzi meg kissé feszülten.*
- Mondhatni. Bányász voltam, szóval a sötét alagutak meg a patkányok nem rémítenek, ahogyan a fojtogató levegő sem. Én azoktól tartok inkább, akik itt élnek.* Na meg a babonáktól meg a többi misztikus izétől, de arra van a nyaklánca, amit vett. Szóval egyelőre csak a lakók zavarják, akiket még szerencsére nem kellett megismernie.*
~ Ez a nő meg itt élt. Nem semmi az már biztos. ~ *Elismeréssel néz a másikra, hiszen már csak a közeg sem túl csábító a tartósabb ittlétre.*
- Meggyújtom a lámpást, amíg még látunk itt kint.* Hacsak nem intik le, akkor ezt meg is teszi. A kis tüzecske is kelletlenül imbolyog, de amint rázárja a kis ajtót megembereli magát. Meleg barátságos fénye nyugtatólag hat Wrexan idegeire.*
- Csak essünk túl rajta gyorsan!* Szóval, felőle akár rögtön be is léphetnek a ebbe a másik világba.*


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-02-09 17:01:19
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Baljós árnyak nyomában//

*Ismerős, a múltban oly sokszor hallott nedves cuppanással érkezik meg lába a csatornarendszer hideg kövére, s tisztán hallható a csizmája miatt szétrebbenő egerek, békák és patkányok kétségbeesett sivítása. Megérkeztek, immár lent vannak a kikötő rettegett mélyében, ahová ép eszűek be nem tennék a lábukat. Tágasabb alagútban vannak, s innen-onnan még egy kis homályos fény is szűrődik be, megcsillanva a járat közepén lassan hömpölygő, bűzös víztömegen. Ez még egy egész szolid, emberbarát rész, a csend kísérteties, csupán saját lépteik, meg a körülöttük élő állatok nesze töri meg. A fenti világból aligha szűrődik be bármilyen zaj. Mivel Rey ment előre, megáll, hogy bevárja Wrexant. Nyugodtabban indul tovább, ha meggyőződik arról, hogy a fiú nem lesz rosszul pár perc után a fenyegető atmoszférától, na meg az orrfacsaró szagoktól. Meg hát kíváncsi is társa reakciójára, hiszen ez az első látogatása a csatornába, s oly természetellenesen lelkes volt eddig az út iránt. Lehet, hogy már ennyitől meggondolja magát, s mégsem kíván mondabeli vajákosok után kutatgatni szűkebbnél szűkebb, s sötétebbnél sötétebb alagutakban.*
- Hát ez volna az a titokzatos, Kikötő alatti világ.
*Néz el a távolba, ahol a járatot elnyeli a sötétség. De az is lehet, hogy csak elkanyarodik.*
- Eddig minden rendben?
*Érdeklődik azért a fiú hogyléte felől, hogy ne érje meglepetésként esetleg egy váratlanul előtörő hányás. Ő maga pedig, miközben válaszra vár, fejében gyorsan átpörgeti emlékeit, tapasztalatait, s térképet rajzol, hogy tovább tudjanak indulni. Viszonylag hamar betájolja magukat, köszönhetően a sok év bujkálásának, s sötét üzleteinek, így a végzetes eltévedéstől talán nem kell tartaniuk. Érzékei kiélesednek, mindenre figyel, legyen az apró nesz, egy sós fuvallat, vagy távoli, halk visszhang.*


120. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-29 02:29:56
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Hallja a sikolyt. Hogy fejében-e, vagy valóban a csatorna végtelen, kihalt alagútjai között visszhangozva-e, azt nem tudná megmondani. Végső soron, miért lenne fontos tudnia?
Óvatosan átbújik a rácsok között, majd a legközelebbi létrán felmászik, hogy kisebb nehézségek árán félrelökje a csatornafedőt és kimásszon a sötétségből. Azonnal megcsapja a tengeri szellő, a Kikötő jellegzetes hangja, s az élet maga.
Rengeteg a tennivalója és most nem csak a banya által adott feladokra gondol. Azokra is sort kell kerítenie, de előbb teljesítenie kell ígéretét. Próbára kell tennie erejét, mielőtt a világra szabadítja. Ha erre képes, mindenre képes lesz. Elsomolyodik, ahogy visszatolja maga mögött a csatornafedőt. Szórakozottan leporolja szakadt, s immáron igen csak koszos ruháját, majd felegyenesedve elindul a Vérkert felé. Hosszú éjszaka lesz.*


119. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-28 22:30:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*Megannyi porlepte, elveszett emlék, mit elfeledett az idő, vagy inkább az időt felejtették el? Úgy buzognak elő rejtekükből, akár egy gejzír, mi hegyek ormán lapult meg eddig, hó alá temetve, s most forró áradatként olvasztja meg a körötte felgyűlt jégfalakat. Nem szükséges alaposan megfigyelni mindent, hisz már járt erre, így elfeledett emlékeire is jut idő... persze az élet olykor kifakítja a rég megírt lapokat, s a foszló pergamenen, tintás lúdtollal rovátkolt betűk olykor elmaszatolódnak. Mulatságos, hogy egyes szavak és azok megváltozott jelentése mennyi minden mást is befolyásolhat. A fény dicsőítése... ugye nem mindegy hogyan... s így már a sötétség sem olyan idegen és hideg, mint korábban. Hanloren jól dönt, az út egyenesen vezet tovább, nem is volt kérdés, s nem is volt újabb talány, hamarosan aztán még ismerősebb részhez ér, a kifeszített rács ott áll előtte, melyen idefelé jövet átpréselte magát. A középütt sodródó kanálisban már jóval több a félig elrothadt állattetem és a hordalék, mely a rács körül alaposan felgyűlt. Kijutott, s nincs más hátra, mint a létrán felmászni, a fedelet kilökni, hogy újra fényre kerüljön a szemzavaros, fakó félhomályból. Persze Hanloren számára a fény már mást jelent, s a kikötő zavaros és megátalkodott világában, miként a csatorna vizében, már talán élvezet lesz megmártózni. Már csak egy kis vér kell... meg egy kis groklikh. Mielőtt azonban a rácson átléphetne, imént emlékképeiben felidézett sikoly magát is meglepi, mert elemi erővel hasít át a járatok közt visszhangozva, fülében csengve. A nő az, ki nem olyan sokkal ezelőtt könyörgött segítségért, mikor Hanloren a pallón állt egész mélyen, bent a csatornában. Érdekes. A sikoly pontosan olyan, mint ahogyan emlékeiben felidézték... saját maga volt ott talán? Vagy egy sebesült? Vagy egy megtámadott nő, ki elveszítette férjét? Ez már sohasem derül ki, de talán így a legjobb. A talány az, mi előre viszi az életet, s a megszűnhetetlen kíváncsiság. Persze ez is az... ami megrövidítheti azt.*


118. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-28 03:15:41
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Az elágazáshoz érve nem torpan meg. Halad tovább előre, nem hagyatkozva másra, csak az emlékeire. Az egyenest választja, ahogy tette ezt idefelé jövet is. A Csatorna. Végtelen útvesztő megannyi titokkal. Tán egy élet is kevés lenne, hogy valaki feltérképezhesse. A magány azonban utat enged a gondolatoknak és az emlékeknek is.*
"-Megölték, meghalt! A férjem!
*Rimánkodva rohan utánuk a fiatal nő, majd megtorpan. Szíve szakad meg a könnyáztatta arc láttán, melyen oly mély fájdalom ül, mit ő még sosem tapasztalt. Nem harag s nem bosszúvágy, de még csak nem is szomorúság. Fájdalom.
Elf földön járnak még, de már messze Keleten. Órák óta zötykölődnek a ponyvázott szekéren, de már közel járhatnak. Leégett, fekete füstöt eregető törmelék, mi az útjukat szegélyezi. Ennyi maradt a a sötételfek ittjárta után a faluból. Bár ő maga még sosem látott sötételfet, gyorsabbak és erősebbek, mint az ő harcosaik, legalábbis ez a hír járja. Hogy miért történt, ami történt? Velük nem osztanak meg miérteket, ők pedig nem is kíváncsiak rá. Hiába a megannyi katona körülöttük, ők csak ketten vannak itt gyógyítók. Csak egy pillantást vált a szemben ülő nővérrel, Lorinellel, de pontosan tudja, a leány is ugyanazt érzi, amit ő. Halál szaga üli meg a levegőt, füstté és húsé.
A menetoszlop hirtelen megtorpan. Némi kiabálás hallatszik elölről, majd valaki gyógyítóért kiált. Mindketten leugranak a szekérről, hogy futva tegyék meg a távot a menetoszlop elejéig. Végigrohannak a megannyi bámész katona mellett és megpillantják a sebesültet, kit jó néhány társa áll már körbe. Egy feketetollú nyílvessző áll ki a fiatal katona vállából. Egy pillanat múlva Lorinen már a katona mellett térdel, tenyeréből fény tör elő, miközben a sebesült harcos mellkasára helyezi. Az ő tekintete azonban egészen másra szegeződik. A nyílvessző eredeti tulajdonosa a göröngyös út túloldalán fekszik, hasából pedig vér ömlik, vörösre festve a poros földet. Rohanna, azonban egy kesztyűs kéz erősen markol vállába.*
-Hagyd. Hát nem látod, mit tettek?!
*Suttogja a katona fojtott hangon, de ő kitépi magát a szorításból.*
-Eressz!
*Sziszegi, s már a sebesült sötételf felett térdepel.*
-Segíts...
*Nyögi a férfi esdekelve, karját nyújtva erőtlen. Nem válaszol, csak tenyerét helyezi a férfi mellkasára, de mire a varázslatot megkezdhetné, a kar erőtlen hanyatlik a földre, a sötételf pedig üveges tekintettel mered az égre.*
-Jobb így.
*Feleli valaki hátul, de ő csak a férfi arcát bámulja. Szinte gyermek volt még.
Lehajtja fejét, hogy leküzdhesse a feltörő könnyeket, de egy kar kap az övébe. A szorítás erős, egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt egy haldoklótól várná az ember.*
-A fény szolgái támadtak miránk. A mi istenünk segítene rajtam. Rajtam s mindenkin!"
*Szeme rebben csak, tudja, hogy az előzőhöz hasonlóan ez az emlék sem igaz. Legalábbis a vége. A katona nem tért magához, meghalt, mert nem tudta megmenteni. S ott... A templomnál Sa'Tereth már próbára tette e emlékkel. Már akkor tudnia kellett volna, hogy a feketeség ura igazat szól. Most pedig van miért vezekelnie.
Csendben lépdel tovább, hallgatva a csatorna sajátos hangjait. Apró neszezések hangja, csobogó víz... Valahol végső soron megnyugtató.*


117. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-27 19:36:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*Nem sokáig töpreng, s meghozza a helyes döntést. A pallón átkelve elindul az általa helyesnek ítélt jobb oldali irányba. Nem lehet tudni, hogy jól döntött-e, ismerős falazat van mindenütt, a barlangrendszerben legalább egy-egy kiugró, vagy szikladarab különbözött, de itt még az sem. Minden bizonnyal ez csak akkor derül ki, hogyha kiér, vagy sem. Feltörő emlékei útját kísérik, s viaskodása nem véletlen, több dolog is keveredik elméjében, melyet fel kell dolgoznia, bár eddig meglehetősen nagy sikerrel jár. Fény és sötétség, árnyék és világosság, két szimbiózisban élő fogalom, s mégis mennyi ellentétet szülhet. Fehér és fekete, lágyan egészítik ki egymást olykor, s máskor pedig diszharmóniái egymásnak, ahogyan ellentétként nekifeszülnek a másiknak. Az út most egyenesen halad tovább, de csak addig, mígnem ismét elágazáshoz érkezik a lány. Előre tovább, avagy balra? Az egymásra merőleges utak hasonlatosak, ha nem ugyanazok. Emlékei talán megint csak segíthetnek, hacsak korábbi döntése nem volt rossz, már az elején. Ha nem, hát nemsokára immár a dédelgetett patkány környékén jár, aki azt az emléket adta, bár szerencsére a posványt taposó csapattal egyelőre nem találkozott. Egyelőre.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.27 19:38:53


116. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:37:36
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Csak egy pillanatra torpan meg az elágazódásnál. Hiszen emlékszik, hogy idefelé balra fordult, következésképp a visszaút jobbra visz. A lusta vízcsobogás hangját csak a saját lépéseinek visszhangja törik meg.*
"-És féld a sötétséget, mert még a legerősebb szíveket is megtöri. S kit egyszer bemocskolt, többé már nem lehet tiszta.
*S ott ül ő lehajtott fejjel, számtalan, hófehérbe öltözött nővér között a hatalmas, világos csarnokban. Az emlék most oly tiszta, mintha csak tegnap történt volna az egész. Pedig rég volt, nagyon is rég.*
-Mert hiába küzd, a lelkében búvó feketeség csak arra vár, hogy kitörjön.
*A főpap meglendíti kezében a jókora aranycsengőt, mi hatalmasat kong, szinte belerezdül a lelkük. Sűrű füst indul útjának a csengettyűből, fahéj és méz illatának édes keveredését hordozva magával. Betölti az egész termet, átjár minden zegzugot és meg is ül a csarnokban. Ő pedig haloványan elmosolyodik. Az apró kis gödröcskék nem is múlnak arcán, míg az idős pap mellé nem ér. Lesüti szemét, miközben a csengő ismét hatalmasat kong. Összerezzen az erős hangra, füle szinte belesajdul.*
-Mert Sa'Tereth a mi urunk s szeretetből és könyörületből még soha sem épült birodalom!
*Felkapja a fejét, de az atya már nem az az atya, a hófehér palást helyett pedig fekete, szakadt talárt visel. Háttal áll neki, így arcát nem láthatja, a görnyedt, fekete alak pedig tovább halad a padsorok között. Ijedten tekint körbe válla felett, de a csarnok immáron üres. Az elfek eltűntek, csak néhány lélek ül a padsorok között, mind imára kulcsolt kézzel hallgatva a férfit. Szeme megakad egy törpön, majd egy termetes orkon, végül egy szakállas férfin állapodik meg a hátsó sorban. A férfi észreveszi pillantását és vigyorogva int neki."
Egy pillanatra megtorpan, elmerengve az emlékképen. Nyilvánvaló, hogy a sötétség elméjében elferdítette az emléket, de vajon miért? Hogy ne temetkezhessen bele a régmúlt emlékekbe? Tán mondani kívánt volna valamit?
Tovább halad az ismerős útvonalon, némán, gondosan maga előtt tartott fáklyával. Tudja és emlékszik, merről jött, ez pedig némileg jobb kedvre deríti. Egy biztos, nem féli már a sötétséget.*


115. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-27 16:08:00
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*Valószínűleg mindenki másképp éli meg a varázst, illetve ezt az állapotot. Talán, akinek túl sok fény lakozik szívében, az hamar megőrül, vagy óriási fájdalmat okoz saját magának. Hanloren nem, s az árnyék bőszen vezeti elnyúlva teste előtt. Nem mutat semmit, az érzés sokkal inkább olyan, mintha húznák, mintha vonnák, a zegzugos barlangban folyton a megfelelő irányba fordul, így a lány bár kissé zsibogó fejjel, de bátran követheti. Persze sem a sártól, sem a kiálló szikladaraboktól nem védi meg, ehhez kell a lány szeme, ügyessége no meg a fáklyája, ami szerencsére bőszen lobog kezében. Hamarosan ismét ott találja magát, ahol az öregasszonnyal találkozott. A barlangnyílás kiterebélyesedik, s bár világosabb sokkal nem lesz, immár rendezett sorokban rakott téglaboltív fogadja egy átbújó után, középütt a kanálissal, melynek két szélét szintén keskeny, téglaösvény szegélyez. A félbevágott patkány, még egyelőre messze van, előbb a pallós kereszteződésen kell továbbjutni. Ahogy kibukkan, s a hídon megáll, szemben csatornafal, balra és jobbra is vezet egy járat. Kérdés, hogy vajon melyik irányból érkezett? Eddig annyi bizonyos, hogy jó irányokba fordult, s a megfelelő helyen van. Ha elég erősen megforgatja elméjének fogaskerekeit, magától is rájöhet.*


114. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-27 00:32:44
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Valahogy felszabadító érzés. Mintha könnyebb lenne minden, s mintha elméje is tisztább lenne. Hamiskás mosollyal üdvözli a sötét ént, mi utat mutat majd neki. Végül nagyon úgy fest, a banya nem elátkozta, sokkal inkább megajándékozta őt.
Az árny ahhoz hasonlatos, ami segített neki idetalálni. Tán nem véletlenül botlott a banyába, talán az öregasszony tervelte ki az egészet, mikor a csatornába ereszkedett. Bárhogy is, követi az árnyat, sietve, nehogy az egyik sarkon esetleg eltűnjön. De az árnyék kitart, rövidesen pedig ismét ott találhatja magát, ahol az öregasszonnyal először találkozott. Ki tudja, talán az útvonalat is megjegyzi már.
A sártól csatakos szoknya ólomként húzza vissza, ahogy a szűk alagútban halad előre. Magasra emeli a fáklyát, de a segítsége eddig tartott, az árnyat újra elő kell hívnia, ha szüksége van rá. Egy pillanatra még éket is ver a gondolat fejében. Ugyan miért ne használhatná folyton? Igazán sokat segíthetne... Elhessegeti a gondolatot, megoldja maga is. Emlékszik a pallóra, emlékszik a szűk folyosóra és az elágazásra is, hol egyenesen jött át. Egyenesen, egészen a... Rácsos alagútig. Kellemetlen bizsergés fut végig a hátán az emlékképre, ahogy belépett ott a patkány kihunyt tudatába. Furcsa mód élesebben él benne a kép, mint korábbi élete. Az valahogy homályos, mintha más valakié lenne, nem pedig az övé.
Végig halad az ismert útvonalon, minden sarkot alaposan megszemlélve a táncoló fáklyafényben. Csak egyszer kell rossz irányba fordulnia és ki tudja, hol köt ki.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 114-133