Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 15:20:55
Üzenet elküldve: 2019-07-11 15:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas//
//Udvar//
*A tétova mozdulatra, mely felé indul, majd megáll, lágyan elmosolyodik. Szeretné ő is azt az érintést, viszonozná is, de marad a gyengéd pillantás a közöttük feszülő, áttetsző falon keresztül. A derű azonban kihűl, mikor Ralas közli terveit. Zárkózott arckifejést ölt és türelmesen hallgatja. Eszébe jut, hogyan látta viszont a minap, alkoholtól bódultan a mázsás súlyok alatt, miket egyik napról a másikra magára rántott. Talán tényleg szüksége van egy kis elvonulásra, hogy tisztába jöhessen önmagával. Talán még megkísérti régi élete is, ahol csak önmagáért felelt. De bármit tegyen is távollétében, nem fogja faggatni róla. Sem most, sem utólag. Fordított helyzetben maga is csendes elfogadást várna, kíméletet a kérdésektől, melyekre nem szeretne válaszolni. Egy hosszú, néma percig hallgat, míg ezt átgondolja. Aztán megadón sóhajt.*
- De igen, szükségünk van rád. Jobban, mint gondolod. Ám ha ezt szeretnéd, akkor számíthatsz rám és a támogatásomra.
*Mélyen a szemeibe néz. Reméli, hogy a tervek ott dolgoznak Ralas lelkében, ahogy az este tapasztalta, és nem fordul megint az önpusztítás felé. Halkan, hangjában melegséggel tesz még hozzá egy ígéretet.*
- Várni foglak. Minden nap.
*Aztán bevonulnak.*
//Reyraa, Ernuss, Khul//
//Érintőlegesen Dreyia, Mady//
//Pultnál//
*Figyelmesen nézi a mélységi nő arcát, gesztusait, sosem tudni, mikor árul el magáról többet annál, mint amit mond. Érdekesnek találja a vallott közönyt, megjegyzi magának. Újabb korty után elgondolkodón forgatja meg poharát a benne úszó jégkockákkal.*
- Lenyűgözőnek találom a víz sokszínűségét. Megfoghatatlanul lágy, ha belenyúlunk, a sziklákat viszont keményen töri. Fényben áttetszően semleges, szivárványszínben sziporkázik, de mélységeiben sötét és titokzatos. Éltető forrás, mégis gyorsan képes ölni. Alkalmazkodik, bármilyen formát képes felvenni, s ha valami útját állja, megkerüli. Talán csak a megrekedés veszélyes számára. Akkor megposhad. A víznek állandó változásra van szüksége, abban rejlik igazi ereje.
*Egy kicsit ilyennek látja a nőt is, és ebben hasonlóságot vél felfedezni kettejük között. Bizonyosan sok dologban különböznek ennek ellenére, először hát kíváncsi, mit kezd a látszólag sehonnan érkező témával. Leteszi poharát, s együttérzőn rápillant Khulra, aki csatlakozik hozzájuk a pultnál. Mintha kissé letörtnek látná. Mindenkin kezd érződni, hogy a nap vége felé járnak. A színen Dreyia is feltűnik. Már hiányolta. Látja, hogy Madyvel elegyedik szóba, de később majd megkeresi. Reyraa felé fordul vissza.*
- Úgy hallottam, a városban van egy híres szökőkút. Ugye nem söpörte el a felkelés?
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.11 16:46:43
//Udvar//
*A tétova mozdulatra, mely felé indul, majd megáll, lágyan elmosolyodik. Szeretné ő is azt az érintést, viszonozná is, de marad a gyengéd pillantás a közöttük feszülő, áttetsző falon keresztül. A derű azonban kihűl, mikor Ralas közli terveit. Zárkózott arckifejést ölt és türelmesen hallgatja. Eszébe jut, hogyan látta viszont a minap, alkoholtól bódultan a mázsás súlyok alatt, miket egyik napról a másikra magára rántott. Talán tényleg szüksége van egy kis elvonulásra, hogy tisztába jöhessen önmagával. Talán még megkísérti régi élete is, ahol csak önmagáért felelt. De bármit tegyen is távollétében, nem fogja faggatni róla. Sem most, sem utólag. Fordított helyzetben maga is csendes elfogadást várna, kíméletet a kérdésektől, melyekre nem szeretne válaszolni. Egy hosszú, néma percig hallgat, míg ezt átgondolja. Aztán megadón sóhajt.*
- De igen, szükségünk van rád. Jobban, mint gondolod. Ám ha ezt szeretnéd, akkor számíthatsz rám és a támogatásomra.
*Mélyen a szemeibe néz. Reméli, hogy a tervek ott dolgoznak Ralas lelkében, ahogy az este tapasztalta, és nem fordul megint az önpusztítás felé. Halkan, hangjában melegséggel tesz még hozzá egy ígéretet.*
- Várni foglak. Minden nap.
*Aztán bevonulnak.*
//Reyraa, Ernuss, Khul//
//Érintőlegesen Dreyia, Mady//
//Pultnál//
*Figyelmesen nézi a mélységi nő arcát, gesztusait, sosem tudni, mikor árul el magáról többet annál, mint amit mond. Érdekesnek találja a vallott közönyt, megjegyzi magának. Újabb korty után elgondolkodón forgatja meg poharát a benne úszó jégkockákkal.*
- Lenyűgözőnek találom a víz sokszínűségét. Megfoghatatlanul lágy, ha belenyúlunk, a sziklákat viszont keményen töri. Fényben áttetszően semleges, szivárványszínben sziporkázik, de mélységeiben sötét és titokzatos. Éltető forrás, mégis gyorsan képes ölni. Alkalmazkodik, bármilyen formát képes felvenni, s ha valami útját állja, megkerüli. Talán csak a megrekedés veszélyes számára. Akkor megposhad. A víznek állandó változásra van szüksége, abban rejlik igazi ereje.
*Egy kicsit ilyennek látja a nőt is, és ebben hasonlóságot vél felfedezni kettejük között. Bizonyosan sok dologban különböznek ennek ellenére, először hát kíváncsi, mit kezd a látszólag sehonnan érkező témával. Leteszi poharát, s együttérzőn rápillant Khulra, aki csatlakozik hozzájuk a pultnál. Mintha kissé letörtnek látná. Mindenkin kezd érződni, hogy a nap vége felé járnak. A színen Dreyia is feltűnik. Már hiányolta. Látja, hogy Madyvel elegyedik szóba, de később majd megkeresi. Reyraa felé fordul vissza.*
- Úgy hallottam, a városban van egy híres szökőkút. Ugye nem söpörte el a felkelés?
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.11 16:46:43
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 14:51:00
Üzenet elküldve: 2019-07-11 14:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Még az erős pipafüsttől, amit nem igazán szokott meg és nem is tervez, hiszen csak akkor van rá ilyen hatással, ha ritkán szívja, még kicsit kába. Minden fény olyan tompa és minden titokzatos árnyék úgy fest, csak neki táncol az előtte lévő gyertya határozott fényénél. Már az is a szertelenségét tükrözi, hogy a tenyerét megpróbálja közelíteni a gyertya lángjához lassan, ahogy a nagyszájú matrózoktól látta, néha kérkednek vele, ki meddig bírja ott tartani. Viszont mikor már érezhető a tűz, gyorsan el is kapja.*
-Ezek nem komplettek. *Állapítja meg magában, majd észleli, hogy egy szék nagy robajjal kihúzódik, na de nem magától a támláján egy ismerős sötételf kapaszkodik. Hatalmas kábulattól csillogó szemeit ráemeli lassan, látszik minden mozdulatán, hogy teljesen lelazult. Elfekvő helyzetéből feltornássza magát ülőbe és két alkarján támasztja meg magát az asztalon, szűkülő íriszeivel a másikat keresve a félhomályban.*
-Törpe korszak? *Érzi, hogy ez valami gúnyolódás vagy élcelődésféle akar lenni a kedves hölgyeménytől.* -Nem tudom az mi. De igen, pihenek, hosszú nap volt, tudod a mosolygás is fárasztó ám. *Húzódik mosolyra a szája széle, mert nyilván mindenki csak ennyit lát belőlük, meg odagondolja a haton fekvést is.*
-Ahogy Darelldtől hallottam ti is kitettetek magatokért, mi is megtettük, amit lehetett, hogy a vendégek ne vegyek észre semmit a dologból. Viszont az a füst, na, az nem kellett volna, nagyon árulkodós fajta. *Próbál viccelődni, egyik ujját felemelve, megnyomva a _na_ szócskát. Bár nem biztos benne, hogy sikerül eljutnia a szándéknak a másik tudatáig, csupán csak azért, mert ő még nincs olyan ellazult és bamba állapotban, mint ő.*
-Szóval örülök, hogy nem történt nagyobb baj. *Foglalja össze, mert úgy érzi az iménti megnyilvánulások igen bugyutára sikeredtek.*
*Még az erős pipafüsttől, amit nem igazán szokott meg és nem is tervez, hiszen csak akkor van rá ilyen hatással, ha ritkán szívja, még kicsit kába. Minden fény olyan tompa és minden titokzatos árnyék úgy fest, csak neki táncol az előtte lévő gyertya határozott fényénél. Már az is a szertelenségét tükrözi, hogy a tenyerét megpróbálja közelíteni a gyertya lángjához lassan, ahogy a nagyszájú matrózoktól látta, néha kérkednek vele, ki meddig bírja ott tartani. Viszont mikor már érezhető a tűz, gyorsan el is kapja.*
-Ezek nem komplettek. *Állapítja meg magában, majd észleli, hogy egy szék nagy robajjal kihúzódik, na de nem magától a támláján egy ismerős sötételf kapaszkodik. Hatalmas kábulattól csillogó szemeit ráemeli lassan, látszik minden mozdulatán, hogy teljesen lelazult. Elfekvő helyzetéből feltornássza magát ülőbe és két alkarján támasztja meg magát az asztalon, szűkülő íriszeivel a másikat keresve a félhomályban.*
-Törpe korszak? *Érzi, hogy ez valami gúnyolódás vagy élcelődésféle akar lenni a kedves hölgyeménytől.* -Nem tudom az mi. De igen, pihenek, hosszú nap volt, tudod a mosolygás is fárasztó ám. *Húzódik mosolyra a szája széle, mert nyilván mindenki csak ennyit lát belőlük, meg odagondolja a haton fekvést is.*
-Ahogy Darelldtől hallottam ti is kitettetek magatokért, mi is megtettük, amit lehetett, hogy a vendégek ne vegyek észre semmit a dologból. Viszont az a füst, na, az nem kellett volna, nagyon árulkodós fajta. *Próbál viccelődni, egyik ujját felemelve, megnyomva a _na_ szócskát. Bár nem biztos benne, hogy sikerül eljutnia a szándéknak a másik tudatáig, csupán csak azért, mert ő még nincs olyan ellazult és bamba állapotban, mint ő.*
-Szóval örülök, hogy nem történt nagyobb baj. *Foglalja össze, mert úgy érzi az iménti megnyilvánulások igen bugyutára sikeredtek.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 14:00:12
Üzenet elküldve: 2019-07-11 14:00:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Egyedül ül az ajtóban, mindenki vidáman szórakozik. Ami őt kicsit sem érdekli, inkább a tömeg reakcióit és arcát bámulja. Majd miután végre minden vendég tudomásul vette, hogy az ajtó zárva van, sétára indul. Először körbejárja az épületet, majd a környező utcákra néz rá. Nem sok mozgás tapasztalható, már ami a hangos ünnepségen kívül szűrődne be. Így a további útja bentre vezet. Az előtér meglepően jól megúszta a szag terén, bár legközelebb talán nem a füstölőkre kéne bízni az ilyesmit. Bár ha elbódulnak, még kevesebb az esély hogy kibökjék az esetleges égés szagot. Az előtér üres, így tovább sétál a lépcsők felé. Fent is körbe néz, átnézi a szobákat, már amikben épp nem laknak hisz a lakók a saját érdekükben biztos zárják a szobáikat. Amint ezzel is végez, a saját szobája ablakán keresztül a tetőre tart. Nem igazán tart a vizsla tekintetektől, hisz a vendégek nyakalják az ingyen sört, bort, meg amit még eléjük raknak. Dreyia csendes macska léptekkel sétál a tetőn, nem fél a leeséstől hisz, nem tériszonyos és a mélység sem hívogatja. Amint a tetőt is körbe sétálta, leül a szélére és onnan nézi a vendégeket. Egy idő után az egyik vastagabb kémény lábához fekszik és így gátolja, meg hogy lecsússzon esetlegesen a tetőről. Kicsit elpilled, amikor ébred már sötét van, és a zaj is kezd elülni. A tömeg is oszolni látszik, ki haza ki a Sellőbe tér meg a szállására. Visszamászik a szobájába, onnan az előtérbe érkezik, lassan mindenki bent van, már akiket megismert. Egyedül Ralast nem látja, de a férfi most kicsit se érdekli. Aztán megpillantja a pipázó Madyt akire igen csak ráférne némi pihenés, vagy valami szórakoztató. Khul a pult mögött áll, jobb híján hisz most már elég kevés dolga van. Na meg Darelld odakint járőrözik. A férfinak int köszönés kép, és Mady felé sétál, az asztalához érve leül vele szemben.*
-Ejtőzöl? Vagy épp a törpe korszakodat éled meg? Hogy telt az estéd?
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.11 15:15:41
*Egyedül ül az ajtóban, mindenki vidáman szórakozik. Ami őt kicsit sem érdekli, inkább a tömeg reakcióit és arcát bámulja. Majd miután végre minden vendég tudomásul vette, hogy az ajtó zárva van, sétára indul. Először körbejárja az épületet, majd a környező utcákra néz rá. Nem sok mozgás tapasztalható, már ami a hangos ünnepségen kívül szűrődne be. Így a további útja bentre vezet. Az előtér meglepően jól megúszta a szag terén, bár legközelebb talán nem a füstölőkre kéne bízni az ilyesmit. Bár ha elbódulnak, még kevesebb az esély hogy kibökjék az esetleges égés szagot. Az előtér üres, így tovább sétál a lépcsők felé. Fent is körbe néz, átnézi a szobákat, már amikben épp nem laknak hisz a lakók a saját érdekükben biztos zárják a szobáikat. Amint ezzel is végez, a saját szobája ablakán keresztül a tetőre tart. Nem igazán tart a vizsla tekintetektől, hisz a vendégek nyakalják az ingyen sört, bort, meg amit még eléjük raknak. Dreyia csendes macska léptekkel sétál a tetőn, nem fél a leeséstől hisz, nem tériszonyos és a mélység sem hívogatja. Amint a tetőt is körbe sétálta, leül a szélére és onnan nézi a vendégeket. Egy idő után az egyik vastagabb kémény lábához fekszik és így gátolja, meg hogy lecsússzon esetlegesen a tetőről. Kicsit elpilled, amikor ébred már sötét van, és a zaj is kezd elülni. A tömeg is oszolni látszik, ki haza ki a Sellőbe tér meg a szállására. Visszamászik a szobájába, onnan az előtérbe érkezik, lassan mindenki bent van, már akiket megismert. Egyedül Ralast nem látja, de a férfi most kicsit se érdekli. Aztán megpillantja a pipázó Madyt akire igen csak ráférne némi pihenés, vagy valami szórakoztató. Khul a pult mögött áll, jobb híján hisz most már elég kevés dolga van. Na meg Darelld odakint járőrözik. A férfinak int köszönés kép, és Mady felé sétál, az asztalához érve leül vele szemben.*
-Ejtőzöl? Vagy épp a törpe korszakodat éled meg? Hogy telt az estéd?
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.11 15:15:41
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 12:23:06
Üzenet elküldve: 2019-07-11 12:23:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Örömmel hallja, hogy a kemény kőszikla is ereszt néha egy kicsit a rideg és kőfalakat megszégyenítő tartásán, mikor pedig távozik a köreiből csak biccentéssel köszön el. Idő közben a második töltés meggyes dohány is elhamvadt a pipában, így kiüríti az, úgy véli már eléggé lelazította. Viszont, ha Darelldnek jók az értesülései és bizonyára pontosak, akkor ma még szüksége lesz a fejére, így talán ennyi pont elég volt a pihenésből. Érzi, hogy a feje egy kicsivel könnyebb, a végtagjai pedig sokkal nehezebbé váltak a csábító illatú dohány és a mai hajtós nap következtében. Hátra dől a székben és lehunyja a szemeit, elbóbiskol egy pillanatra. Belibben elé egy igazán rémisztő kép, mikor a parázsló kandallóvas óvatos táncát járja a levegőben, maga után fénylő köröket rajzolva. A rémület és a felzaklatottság tükröződik vissza a szemében, mikor hirtelen pattannak ki és tekintetét kapkodja egyik oldalról a másikra, míg meg nem nyugszik. ~A Sellőben vagyok, nyugi, nincs vész.~ Vesz egy nagy levegőt és kicsit kábán a fejéhez kapja a kezét, majd iszik a még megmaradt italából. Idő közben Zammiria kisasszony besétált a vendégtérbe és úgy fest feltételezhetően a már két felvett emberével vált pár szót. ~Biztos a mélységinek is sikerült.~ Közben látja, ahogy Khul belép a pult mögé, talán azzal a szándékkal, hogy a csevegő társaságot kiszolgálja, majd felé fordul és rákacsint. A meglepetéstől ráncos barázdákba rándul az arca, de aztán csak visszaint, egy köszönöm félét, és arra gondol, ma egészen megbízhatónak bizonyult a férfi. Úgy dönt, amíg nem szólnak neki, hogy a korábban hallott ismerkedés kezdetét veszi, addig csak egyedül ücsörög a félreeső asztalnál és gondolatai kavalkádját próbálja lecsitítani.*
*Örömmel hallja, hogy a kemény kőszikla is ereszt néha egy kicsit a rideg és kőfalakat megszégyenítő tartásán, mikor pedig távozik a köreiből csak biccentéssel köszön el. Idő közben a második töltés meggyes dohány is elhamvadt a pipában, így kiüríti az, úgy véli már eléggé lelazította. Viszont, ha Darelldnek jók az értesülései és bizonyára pontosak, akkor ma még szüksége lesz a fejére, így talán ennyi pont elég volt a pihenésből. Érzi, hogy a feje egy kicsivel könnyebb, a végtagjai pedig sokkal nehezebbé váltak a csábító illatú dohány és a mai hajtós nap következtében. Hátra dől a székben és lehunyja a szemeit, elbóbiskol egy pillanatra. Belibben elé egy igazán rémisztő kép, mikor a parázsló kandallóvas óvatos táncát járja a levegőben, maga után fénylő köröket rajzolva. A rémület és a felzaklatottság tükröződik vissza a szemében, mikor hirtelen pattannak ki és tekintetét kapkodja egyik oldalról a másikra, míg meg nem nyugszik. ~A Sellőben vagyok, nyugi, nincs vész.~ Vesz egy nagy levegőt és kicsit kábán a fejéhez kapja a kezét, majd iszik a még megmaradt italából. Idő közben Zammiria kisasszony besétált a vendégtérbe és úgy fest feltételezhetően a már két felvett emberével vált pár szót. ~Biztos a mélységinek is sikerült.~ Közben látja, ahogy Khul belép a pult mögé, talán azzal a szándékkal, hogy a csevegő társaságot kiszolgálja, majd felé fordul és rákacsint. A meglepetéstől ráncos barázdákba rándul az arca, de aztán csak visszaint, egy köszönöm félét, és arra gondol, ma egészen megbízhatónak bizonyult a férfi. Úgy dönt, amíg nem szólnak neki, hogy a korábban hallott ismerkedés kezdetét veszi, addig csak egyedül ücsörög a félreeső asztalnál és gondolatai kavalkádját próbálja lecsitítani.*
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 12:14:49
Üzenet elküldve: 2019-07-11 12:14:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Ernuss//
*Hogy a férfi kihívásnak vette-e előbbi mondatát, azt nem tudja, de majd csak kiderül, ha huzamosabb ideig kell együtt dolgozniuk. Ha annak vette, és ezentúl nem fogja fékezni a nyelvét, Reyraa végre tényleg izgalmas időszaknak nézhet elébe, szereti a nyers, hideg, őszinte lényeket. Talán azért, mert valamennyire magát látja bennük, így sokkal kényelmesebben érzi magát a közelükben. Nincs szükség felesleges visszafogottságra, hazug mosolyokra és negédes, mesterkélt stílusra, amitől néha már hánynia kell. Persze azért kíváncsi rá, hogy ez az Ernuss tényleg annyira stabil és megtörhetetlen-e, mint amilyennek tűnni akar. Vagy csak elég vastag páncélt vont maga köré, s ezt megtörni hosszú évek kitartó próbálkozásaiba kerülne.
Halvány ötlet kezd körvonalazódni a nő fejében, s bár még nem egészen áll össze a kép, már ott mocorog tudatában egy születő gondolat. Tudomásul veszi, és elraktározza egy védett helyre. Ha lesz ideje, szépen kibontogatja, kidolgozza ezt a gondolatot, s minden egyes elemét alaposan átrágva, talán egyszer majd tervet készít belőle. Egy hibátlan haditervet. De egyelőre nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, fontosabb dolog is van jelenleg életében. Például ez a bizonyos megbeszélés. Meg Zammiria. Feltett neki egy kérdést, amire illene válaszolnia.*
- Nem kötöttek oda ilyesmi érzelmek. Inkább úgy fogalmaznék, megfelelő volt, megvolt mindenem egy egyszerű élethez. Akár csak itt.
*Sosem ragaszkodik helyhez, ostoba dolognak tartja, ha valaki egy hely iránt táplál érzelmeket. Megint csak egy teljesen felesleges akadály, ami befolyásolhatja az életet, a döntéseket.*
*Hogy a férfi kihívásnak vette-e előbbi mondatát, azt nem tudja, de majd csak kiderül, ha huzamosabb ideig kell együtt dolgozniuk. Ha annak vette, és ezentúl nem fogja fékezni a nyelvét, Reyraa végre tényleg izgalmas időszaknak nézhet elébe, szereti a nyers, hideg, őszinte lényeket. Talán azért, mert valamennyire magát látja bennük, így sokkal kényelmesebben érzi magát a közelükben. Nincs szükség felesleges visszafogottságra, hazug mosolyokra és negédes, mesterkélt stílusra, amitől néha már hánynia kell. Persze azért kíváncsi rá, hogy ez az Ernuss tényleg annyira stabil és megtörhetetlen-e, mint amilyennek tűnni akar. Vagy csak elég vastag páncélt vont maga köré, s ezt megtörni hosszú évek kitartó próbálkozásaiba kerülne.
Halvány ötlet kezd körvonalazódni a nő fejében, s bár még nem egészen áll össze a kép, már ott mocorog tudatában egy születő gondolat. Tudomásul veszi, és elraktározza egy védett helyre. Ha lesz ideje, szépen kibontogatja, kidolgozza ezt a gondolatot, s minden egyes elemét alaposan átrágva, talán egyszer majd tervet készít belőle. Egy hibátlan haditervet. De egyelőre nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, fontosabb dolog is van jelenleg életében. Például ez a bizonyos megbeszélés. Meg Zammiria. Feltett neki egy kérdést, amire illene válaszolnia.*
- Nem kötöttek oda ilyesmi érzelmek. Inkább úgy fogalmaznék, megfelelő volt, megvolt mindenem egy egyszerű élethez. Akár csak itt.
*Sosem ragaszkodik helyhez, ostoba dolognak tartja, ha valaki egy hely iránt táplál érzelmeket. Megint csak egy teljesen felesleges akadály, ami befolyásolhatja az életet, a döntéseket.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 11:40:07
Üzenet elküldve: 2019-07-11 11:40:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Cahress, Zammiria//
- Ezt örömmel hallom *veszi tudomásul az elhangzottakat egy bólintás kíséretében. Könnyebbséget okoz neki, hogy nem kell minden gondolatát pontosítania, hiszen egy-egy személy - vagy inkább majdnem mindenki - képes magára venni mindent, még azt is, amit nem neki szántak, majd jól megsértődni rajta.
Nem fog hát finomítani a mondandóján, ám kíváncsian várja majd, mennyi kell a nőnek, hogy a lelke köré húzott páncél megtörjön. Találkozott már olyanokkal, akik azt állították magukról, hogy nem sértődnek meg semmin, és utána pedig mégis a lelkükre vettek egy-egy ártatlan szót.*
- A várakozási idővel nincs problémám, végtelenül türelmes tudok lenni *pillant Cahressre.* Csupán nem tulajdonítok az étkezésnek akkora figyelmet, mint mások.
*Nem magyarázza túl, egyrészt azért, mert nem érdemes, másrészt pedig azért, mert lassan megkapja az ételt. Nem érdekli, hogy mi az, miből van és hogy néz ki. Láthatóan nem romlott és sokféle tápanyagot tartalmaz, ennyi számára elég. Persze mikor enni kezd megjegyzi magában, hogy az ízével tényleg nincs gond, de különösebben nem izgatja a dolog.
Hallgatja közben Zammiriát, ám nem szól semmit. A hasonló ismerkedős esték sosem vonzották, ez számára csak egy szükséges rossz, amin túl kell lenni. Nem tagadja a hasznosságát, hiszen maga is belátja, hogy könnyebb együtt dolgozni, ha ismerjük a másikat és tudjuk, mire számíthatunk általa.*
- Ezt örömmel hallom *veszi tudomásul az elhangzottakat egy bólintás kíséretében. Könnyebbséget okoz neki, hogy nem kell minden gondolatát pontosítania, hiszen egy-egy személy - vagy inkább majdnem mindenki - képes magára venni mindent, még azt is, amit nem neki szántak, majd jól megsértődni rajta.
Nem fog hát finomítani a mondandóján, ám kíváncsian várja majd, mennyi kell a nőnek, hogy a lelke köré húzott páncél megtörjön. Találkozott már olyanokkal, akik azt állították magukról, hogy nem sértődnek meg semmin, és utána pedig mégis a lelkükre vettek egy-egy ártatlan szót.*
- A várakozási idővel nincs problémám, végtelenül türelmes tudok lenni *pillant Cahressre.* Csupán nem tulajdonítok az étkezésnek akkora figyelmet, mint mások.
*Nem magyarázza túl, egyrészt azért, mert nem érdemes, másrészt pedig azért, mert lassan megkapja az ételt. Nem érdekli, hogy mi az, miből van és hogy néz ki. Láthatóan nem romlott és sokféle tápanyagot tartalmaz, ennyi számára elég. Persze mikor enni kezd megjegyzi magában, hogy az ízével tényleg nincs gond, de különösebben nem izgatja a dolog.
Hallgatja közben Zammiriát, ám nem szól semmit. A hasonló ismerkedős esték sosem vonzották, ez számára csak egy szükséges rossz, amin túl kell lenni. Nem tagadja a hasznosságát, hiszen maga is belátja, hogy könnyebb együtt dolgozni, ha ismerjük a másikat és tudjuk, mire számíthatunk általa.*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 09:13:13
Üzenet elküldve: 2019-07-11 09:13:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér, majd a pultban//
*Nem folyik bele egyetlen beszélgetésbe sem, fáradtsága már ólommá változtatta szemhéját, persze ettől függetlenül figyel. Zammiria a többiekkel elegyedik szóba, láthatóan Cassy pedig megtalálta Yezával a közös hangot és hármasban távoznak egy sellőfiú segedelmével. Vélhetően ők sokkal jobban szórakoznak már, mint ő. Felsóhajt, majd kissé megmozgatja tagjait az ajtónál. Olykor azért nem baj, ha intézkednie kell, az negyed ennyire sem unalmas. Persze, ha Yezával távozott volna, minden bizonnyal jobb élményekben lehetne része, de így látszólag úgyis csak egy sellőfiú szerepét töltötte volna be, igaz, akkor Cassy is ott lenne. Egy pillanatra szöget üt valami a fejébe, aztán elhessegeti magától a gondolatot. Könnyen jött, könnyen ment. Vonja meg a vállát, így marad csupán a járőr és az őr, ebből jelenleg inkább az előbbi. Darelld intézi a többit, így magának nem kell kimennie a külső részt megnézni. A későbbiek során iszik egyet és besegít a kiszolgálásba. Mady pihen, Cassy elment, így senki sem maradt a pultban. Ismét felsóhajt, majd lazán ellöki magát a faltól. Tekintetét a bejáraton fogja tartani, de beáll a pult mögé és oda könyököl. Talán nem kapkodnak annyira az italok után. Ha látja Madyt, csak kacsint neki egyet, majd int, hogy nyugodtan pihenjen. Az eligazítás hamarosan kezdődik, addig meg már kitart.*
*Nem folyik bele egyetlen beszélgetésbe sem, fáradtsága már ólommá változtatta szemhéját, persze ettől függetlenül figyel. Zammiria a többiekkel elegyedik szóba, láthatóan Cassy pedig megtalálta Yezával a közös hangot és hármasban távoznak egy sellőfiú segedelmével. Vélhetően ők sokkal jobban szórakoznak már, mint ő. Felsóhajt, majd kissé megmozgatja tagjait az ajtónál. Olykor azért nem baj, ha intézkednie kell, az negyed ennyire sem unalmas. Persze, ha Yezával távozott volna, minden bizonnyal jobb élményekben lehetne része, de így látszólag úgyis csak egy sellőfiú szerepét töltötte volna be, igaz, akkor Cassy is ott lenne. Egy pillanatra szöget üt valami a fejébe, aztán elhessegeti magától a gondolatot. Könnyen jött, könnyen ment. Vonja meg a vállát, így marad csupán a járőr és az őr, ebből jelenleg inkább az előbbi. Darelld intézi a többit, így magának nem kell kimennie a külső részt megnézni. A későbbiek során iszik egyet és besegít a kiszolgálásba. Mady pihen, Cassy elment, így senki sem maradt a pultban. Ismét felsóhajt, majd lazán ellöki magát a faltól. Tekintetét a bejáraton fogja tartani, de beáll a pult mögé és oda könyököl. Talán nem kapkodnak annyira az italok után. Ha látja Madyt, csak kacsint neki egyet, majd int, hogy nyugodtan pihenjen. Az eligazítás hamarosan kezdődik, addig meg már kitart.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 09:07:16
Üzenet elküldve: 2019-07-11 09:07:16
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Udvar//
*Amikor csendesülni látszik a helyzet, s már nincs több teendő, senkinek a figyelmét sem kell felhívni semmire, akkor tér vissza az élet a hagyományos kerékvágásába. Darelld szokványos köreit rója, légyen szó bentről, vagy kintről, s tekintve, hogy a benti feladatokat Khul kiválóan ellátja, úgy gondolja, hogy a délutáni mulatság romjainak eltakarítását követően körbenéz a Sellő környékén is. Lassú mozdulatokkal nyitja ki az ajtót, s még utoljára bepillant. A főnökék már visszaérkeztek, Ralas úr a különterem felé távozott, Zammiria kisasszony az újonnan érkezetteket veszi szárnyai alá. Amint az ajtó becsukódik, nagyot szippant a kinti friss levegőből. A nap már lement, a tábortűz utolsó írmagját is eloltották, az utcai kandeláberek által sugárzott fény alatt járja körbe előbb az épületet, majd az istálló környékét. Mindenhol csend van, gyanús mozgást, vagy ellenséges tevékenységet nem tapasztal. Senki sem akar sem be, sem kilopózni, sőt, még felgyújtani sem, ami nem hátrány, bár a masszív kőfalak esetében ez elég nagy teljesítmény lenne. Szótlan sétál, tekintete folyamatosan pásztáz, keze ügyében fegyvere, de nem húzza elő, nem látja szükségesnek, ha kellene egyébiránt pillanatok alatt megtehetné.*
*Amikor csendesülni látszik a helyzet, s már nincs több teendő, senkinek a figyelmét sem kell felhívni semmire, akkor tér vissza az élet a hagyományos kerékvágásába. Darelld szokványos köreit rója, légyen szó bentről, vagy kintről, s tekintve, hogy a benti feladatokat Khul kiválóan ellátja, úgy gondolja, hogy a délutáni mulatság romjainak eltakarítását követően körbenéz a Sellő környékén is. Lassú mozdulatokkal nyitja ki az ajtót, s még utoljára bepillant. A főnökék már visszaérkeztek, Ralas úr a különterem felé távozott, Zammiria kisasszony az újonnan érkezetteket veszi szárnyai alá. Amint az ajtó becsukódik, nagyot szippant a kinti friss levegőből. A nap már lement, a tábortűz utolsó írmagját is eloltották, az utcai kandeláberek által sugárzott fény alatt járja körbe előbb az épületet, majd az istálló környékét. Mindenhol csend van, gyanús mozgást, vagy ellenséges tevékenységet nem tapasztal. Senki sem akar sem be, sem kilopózni, sőt, még felgyújtani sem, ami nem hátrány, bár a masszív kőfalak esetében ez elég nagy teljesítmény lenne. Szótlan sétál, tekintete folyamatosan pásztáz, keze ügyében fegyvere, de nem húzza elő, nem látja szükségesnek, ha kellene egyébiránt pillanatok alatt megtehetné.*
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:55:05
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:55:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Essan szemeinek kékje mohó tűzzel villan a csábító színjátékra, mely kettejük titka marad a vörös démonnal. Felmorran a fantáziáját feltüzelő mozzanatokra a kanállal, élvezi az incselkedést. Vérbő tájon még erősebben feszül rajta alsónadrágja, tekintete elégtétel vételét ígéri, sikolyokkal fog még ezért fizetni a vörös. A gerjesztést előbb még Cassy élvezheti ki, hiszen az ő ölének feszül a rögtönzött színpadon, igaz, még csak átnedvesedő ruhaneműn keresztül.
Cassyn az ámulás sora, fel sem ocsúdhat a férfi testének bűvköréből, máris Yeza érzéki érintése érkezik. Essan buja csókja odalent váratlan örömöt szabadít el, a lány nagyot harap a levegőből, hasa belapul, combjai megfeszülnek, s egy remegő sóhajjal ereszti ki az édes feszültséget. Essan valóban vadabb Yeza testén, ragadozó hímként morran a karmolásra, az izgalmas érintések tovább korbácsolják vágyait, csípője akaratosan mozdul.*
- Gyönyörű vadmacska vagy!
*Dörmögi, mielőtt Yeza fülcimpájába kóstol. A kívánságra aztán, mit fülébe súg, cinkosan elvigyorodik, de mielőtt pozíciót váltanak, még megragadja Yeza állát és akaratosan megcsókolja. Cassy igyekszik együttműködni a cserénél, így az irányításnak megfelelően mászik a feltárulkozón fekvő nő fölé. Dús haját jobbra húzza, keze az őt simogató karokon cirógat végig, jobbja a mellek között, majd a hason át siklik. Szemei buja fényekkel csillognak a mécseslángoktól, élvetegen nyílik el ajka a lágy érintéstől.*
- Kehely?
*Kérdi ábrándosan hajolva a nő ajkaihoz. Ujjai a tarkóra siklanak, csókja puha, odaadó, rajongó.*
- Ezt a desszertet szívesen ízlelném máskor is.
*Suttogja mosolyogva, némi szégyenlősséggel, amiért saját akaratának ad hangot. A hangulat ismét forrósodik, hamarosan keblei kapnak kitüntető figyelmet, hetykén meredő bimbói körül lúdbőrzeni kezd, és jólesőn sóhajt fel. Essan megérkezik, és ölében felszítja a tüzet. Ez újabb kéjes sóhajt fakaszt ajkain. A nő nyakát, arcát simogatja meg hálásan, karját cirógatja, végül ő is a mellekhez nyúl, ezúttal erősebben masszírozva, míg másik kezén támaszkodik. Essan vadabb kényeztetésére hangosabban kezd szuszogni, de nem csak őt tüzeli állhatatosabban nyelvével és ajkaival, kedvenc vörös démonjának kéjes pontjaira is igyekszik rátapintani. Ujjai nem csupán ki és be mozognak, ujjbegyei oldalra mozdulva köröket is leírnak, hüvelykujja pedig a vágyak kapuja felett masszírozza az érzékeny részeket. Közben fülel a nők légzésütemére, apró nyögéseire, megfeszülő mozdulataira, hogy tájékozódjon, mit szeretnek jobban.
Cassy gyengéden próbálja Yeza arcát maga felé fordítani, hogy hosszú, forró csókot válthassanak, szabaddá váló keze leheletfinoman simít végig a nő oldalán. Essan épp megint elereszti, de nem pihenhet sokáig, Yeza bizalmas érintésére felnyög, hasa belapul az érzéki örömtől, csillogó szemeire pedig kábán ereszkednek a hosszú pillák. Az ő keze is utat keres Yeza combjai között, vele egy tempóban viszonozza a kéjes becézést. Másik karját a nő nyaka alatt vezeti át ölelőn, amennyire lehet, igyekszik hozzásimulni, érezni felajzott testét, s megint ajkaiért nyújtózik. Essan talán egy kicsit vár, hogy gyönyörködjön a látványban, a parti föveny egzotikus barnaságára simuló fehér habokban. Hosszan azonban nem tart a dolog, erős kézzel ragadja meg első áldozatát, s bizony Cassy fel is kapja a fejét. Nedves ajkai csodálkozón nyílnak el, zavartságot tükröző kék szemei kérdőn néznek Yeza magabiztos mosolyára. Reszketés fut végig testén, s különös fény csillan szemeiben. Megkapja Essant... a felismerés épp csak átsuhan gondolatai között, miközben az irányításnak ismét enged, hátsóját megemeli és kitolja. Már csupán a férfi incselkedő érintése is villámcsapásként éri. Hangja bizsergető, fojtott nyögés után remegőn fújja ki a levegőt, mikor a férfi elmerül benne egészen addig, míg feneke az ölébe simul. Meg merne esküdni rá, hogy Essan a nevét sóhajtja elhalón, de olyan halkan, hogy talán csak a képzelete játszik vele. Képzelet vagy sem, felkorbácsolja vágyait. Szégyenlősen pislog Yezára, amiért egy kis időre elgyengül és tétlen pillangóként fekszik fölötte. De a férfi már kezdi is buja táncukat, csodásan ráérezve, mivel lehet Cassyt gyorsan levenni a lábáról, és levegőért szomjazó, elvékonyodó hangú rabjává tenni.
Mikor a férfi megkönyörül rajta, karjai megremegnek, s az alatta megvonagló Yezára fordítja figyelmét. Gyönyörben csillogó barna szemeit keresi, simogatja, csókolja szuszogón, neki ajánlva örömét és háláját, mit a férfi fakasztott az imént. Ügyel rá, hogy terhére viszont ne legyen, kapjon levegőt, amennyire csak szüksége van, épp csak annyit oroz el tőle, amivel meglátása szerint fokozhatja számára az élményt. Rászorít finoman összekulcsolódó ujjaikra olyan mosollyal, mit azok értenek, kik ilyen módon osztoznak a gyönyörben.
Essan elemében van, ráérez, mikor kell vadabb lökésekkel váltania a megfontolt, jelentőségteljes elmerülést, mikor rántson magához, és mikor tolja csípőjét hévvel, mintegy éreztetve, hogy nincs előle menekvés, magáévá teszi őket. Mikor épp Cassy van soron, megragadja combjait, és kíméletlenül fokozza a tempót, míg sikkantásokat nem fakaszt a szőke szirén torkából. Remegő testét elereszti, aztán finom érintéssel jelzi, hogy gördüljön oldalra, még arcát is megsimogatja és csókot hint az ajkára sármos mosolyával. Cassy pihegőn, szégyenlősen mosolyog vissza, Yeza kezét pedig megsimítja.
A férfi aztán Yezára pillant sokat sejtető mosollyal. Emlékszik még csintalan húzásaira, s akkor tekintete azt ígérte, hogy visszakapja még. Most már csak vele foglalkozik, és addig nem szándékozik elereszteni, míg kegyelmet nem áhít.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Essan szemeinek kékje mohó tűzzel villan a csábító színjátékra, mely kettejük titka marad a vörös démonnal. Felmorran a fantáziáját feltüzelő mozzanatokra a kanállal, élvezi az incselkedést. Vérbő tájon még erősebben feszül rajta alsónadrágja, tekintete elégtétel vételét ígéri, sikolyokkal fog még ezért fizetni a vörös. A gerjesztést előbb még Cassy élvezheti ki, hiszen az ő ölének feszül a rögtönzött színpadon, igaz, még csak átnedvesedő ruhaneműn keresztül.
Cassyn az ámulás sora, fel sem ocsúdhat a férfi testének bűvköréből, máris Yeza érzéki érintése érkezik. Essan buja csókja odalent váratlan örömöt szabadít el, a lány nagyot harap a levegőből, hasa belapul, combjai megfeszülnek, s egy remegő sóhajjal ereszti ki az édes feszültséget. Essan valóban vadabb Yeza testén, ragadozó hímként morran a karmolásra, az izgalmas érintések tovább korbácsolják vágyait, csípője akaratosan mozdul.*
- Gyönyörű vadmacska vagy!
*Dörmögi, mielőtt Yeza fülcimpájába kóstol. A kívánságra aztán, mit fülébe súg, cinkosan elvigyorodik, de mielőtt pozíciót váltanak, még megragadja Yeza állát és akaratosan megcsókolja. Cassy igyekszik együttműködni a cserénél, így az irányításnak megfelelően mászik a feltárulkozón fekvő nő fölé. Dús haját jobbra húzza, keze az őt simogató karokon cirógat végig, jobbja a mellek között, majd a hason át siklik. Szemei buja fényekkel csillognak a mécseslángoktól, élvetegen nyílik el ajka a lágy érintéstől.*
- Kehely?
*Kérdi ábrándosan hajolva a nő ajkaihoz. Ujjai a tarkóra siklanak, csókja puha, odaadó, rajongó.*
- Ezt a desszertet szívesen ízlelném máskor is.
*Suttogja mosolyogva, némi szégyenlősséggel, amiért saját akaratának ad hangot. A hangulat ismét forrósodik, hamarosan keblei kapnak kitüntető figyelmet, hetykén meredő bimbói körül lúdbőrzeni kezd, és jólesőn sóhajt fel. Essan megérkezik, és ölében felszítja a tüzet. Ez újabb kéjes sóhajt fakaszt ajkain. A nő nyakát, arcát simogatja meg hálásan, karját cirógatja, végül ő is a mellekhez nyúl, ezúttal erősebben masszírozva, míg másik kezén támaszkodik. Essan vadabb kényeztetésére hangosabban kezd szuszogni, de nem csak őt tüzeli állhatatosabban nyelvével és ajkaival, kedvenc vörös démonjának kéjes pontjaira is igyekszik rátapintani. Ujjai nem csupán ki és be mozognak, ujjbegyei oldalra mozdulva köröket is leírnak, hüvelykujja pedig a vágyak kapuja felett masszírozza az érzékeny részeket. Közben fülel a nők légzésütemére, apró nyögéseire, megfeszülő mozdulataira, hogy tájékozódjon, mit szeretnek jobban.
Cassy gyengéden próbálja Yeza arcát maga felé fordítani, hogy hosszú, forró csókot válthassanak, szabaddá váló keze leheletfinoman simít végig a nő oldalán. Essan épp megint elereszti, de nem pihenhet sokáig, Yeza bizalmas érintésére felnyög, hasa belapul az érzéki örömtől, csillogó szemeire pedig kábán ereszkednek a hosszú pillák. Az ő keze is utat keres Yeza combjai között, vele egy tempóban viszonozza a kéjes becézést. Másik karját a nő nyaka alatt vezeti át ölelőn, amennyire lehet, igyekszik hozzásimulni, érezni felajzott testét, s megint ajkaiért nyújtózik. Essan talán egy kicsit vár, hogy gyönyörködjön a látványban, a parti föveny egzotikus barnaságára simuló fehér habokban. Hosszan azonban nem tart a dolog, erős kézzel ragadja meg első áldozatát, s bizony Cassy fel is kapja a fejét. Nedves ajkai csodálkozón nyílnak el, zavartságot tükröző kék szemei kérdőn néznek Yeza magabiztos mosolyára. Reszketés fut végig testén, s különös fény csillan szemeiben. Megkapja Essant... a felismerés épp csak átsuhan gondolatai között, miközben az irányításnak ismét enged, hátsóját megemeli és kitolja. Már csupán a férfi incselkedő érintése is villámcsapásként éri. Hangja bizsergető, fojtott nyögés után remegőn fújja ki a levegőt, mikor a férfi elmerül benne egészen addig, míg feneke az ölébe simul. Meg merne esküdni rá, hogy Essan a nevét sóhajtja elhalón, de olyan halkan, hogy talán csak a képzelete játszik vele. Képzelet vagy sem, felkorbácsolja vágyait. Szégyenlősen pislog Yezára, amiért egy kis időre elgyengül és tétlen pillangóként fekszik fölötte. De a férfi már kezdi is buja táncukat, csodásan ráérezve, mivel lehet Cassyt gyorsan levenni a lábáról, és levegőért szomjazó, elvékonyodó hangú rabjává tenni.
Mikor a férfi megkönyörül rajta, karjai megremegnek, s az alatta megvonagló Yezára fordítja figyelmét. Gyönyörben csillogó barna szemeit keresi, simogatja, csókolja szuszogón, neki ajánlva örömét és háláját, mit a férfi fakasztott az imént. Ügyel rá, hogy terhére viszont ne legyen, kapjon levegőt, amennyire csak szüksége van, épp csak annyit oroz el tőle, amivel meglátása szerint fokozhatja számára az élményt. Rászorít finoman összekulcsolódó ujjaikra olyan mosollyal, mit azok értenek, kik ilyen módon osztoznak a gyönyörben.
Essan elemében van, ráérez, mikor kell vadabb lökésekkel váltania a megfontolt, jelentőségteljes elmerülést, mikor rántson magához, és mikor tolja csípőjét hévvel, mintegy éreztetve, hogy nincs előle menekvés, magáévá teszi őket. Mikor épp Cassy van soron, megragadja combjait, és kíméletlenül fokozza a tempót, míg sikkantásokat nem fakaszt a szőke szirén torkából. Remegő testét elereszti, aztán finom érintéssel jelzi, hogy gördüljön oldalra, még arcát is megsimogatja és csókot hint az ajkára sármos mosolyával. Cassy pihegőn, szégyenlősen mosolyog vissza, Yeza kezét pedig megsimítja.
A férfi aztán Yezára pillant sokat sejtető mosollyal. Emlékszik még csintalan húzásaira, s akkor tekintete azt ígérte, hogy visszakapja még. Most már csak vele foglalkozik, és addig nem szándékozik elereszteni, míg kegyelmet nem áhít.*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:19:56
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:19:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor az összes sóhaj hallatszik, mikor a porlepte bútorokról, ettől a sóhajoktól táncra perdül az összes, s játékos alakzatokat ölt a levegőben, akkor a legalkalmasabb a pillanat szinte mindenre, légyen szó akár együttlétről, akár másról. Ralas boldog. Ujjaiba fűződő ujjakat mosolyogva fogadja, s nem tudja levenni tekintetét a lány szeméről. Férfiassága is éled persze, de ezúttal az érzéki, kéjes vadság, sokkal inkább átadja helyét egyfajta romantikus közjátéknak. Az igények kielégítése immár csillapíthatatlan étvággyá alakul, s ezúttal a finom falatokat a lány csókjai jelenti hasfalán. Nevetve felszisszen, érzékeny részhez érkeztek, bőrén megjelenő apró pettyek szolgálnak tanúságul, hogy a lány ismét megfelelő helyre tapintott. Forróság önti el, s lehunyja szemét egy pillanatra, majd megnyalja ajkát felsóhajtva.*
- Nehéz így... bármiről beszélgetni. *Kuncog fel, miközben hasfala hirtelen belapul, s orrán át vesz egy hosszú lélegzetet.* Hajlamos lennék mindenre igent mondani, ami nem méltó egy szolgálató ház vezetőjéhez, nem igaz, kedvesem! *Nyílik el a szem, s villan meg a lányra, ezúttal már kissé vadabbul, de kedvesen.*
- Élvezzem persze... közben meg bólogassak mi?! *Hördül fel, de nem mozdul, sőt sokkal inkább nyújtózik el, mint korábban, combjait kissé elnyitja, s a közé férkőző lábak, a fülén ejtett apró harapás, ismét almokba taszítja. Megérzi Zammiriát, s kedve szottyanna azonnal ölbe kapni, persze vár, némán elsuttogott ígéretéhez híven természetesen nem mozdul továbbra sem, csak elégedetten sóhajt fel.*
- Rendben. Élvezem... *Lehunyja szemét, s a további mondatokra igyekszik koncentrálni, bár nem ivott, most mégis, mintha részegítő álomban élne tovább. Két kezét feje mögé rakja, s onnan figyel, keresi Zam tekintetét.*
- Más név... *Gondolkodik el. Mit gondolkodik, szinte sóhajtva nyögi a szavakat, a lánynak lentebb már nehezebb a manőver, valóban akadályt képez ébredése.*
- A kikötői őrség valóban nem szerencsés választás, tán terved is volna másra, kedvesem? *Kérdezi kíváncsian, egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy jelenleg ismét éppen eszét vették el, persze erre azonnal rájön ismét, amint a lány kezei utat találnak ágyékához, melybe elégedetten homorít.*
- Nehéz így... *Kapja tenyerét szemeihez, s nevetve palástolja el.* Bár tudom... egy pár tárgyaláson már túl vagyunk így, s sokszor én okoztam hasonlatos "gyötrelmeket". *Nevet tovább, s homlokán egy apró vízcsepp indul el, arcukon a padlástérbe betűző napsugár játszik. Egyik keze a lány arcához próbál érni, hogy ismét felfelé fordítsa kicsit tekintetét, hogy hátán fekve szemébe nézhessen.*
- Gyönyörűnek látlak ugye tudod? *Kérdezi csendesen és komolyan.* Hiszem, hogy ez mindig, minden körülmények között így lesz. *Kissé félrebiccenti fejét.*
- Tudom, hogy nem tudsz bízni, tán ezt a bizalmat már régen elvették tőled, de én visszaadom neked. Ezt megígérem. *Tekintete ismét megvillan, szinte haragvóvá válik.*
- Több szempontból is felébresztetted Ralas Draytet, amiért hálával tartozom, de mást is adtál Zammiria. Mást is adtál, melyet talán magad sem tudsz, de most nem is fogsz megtudni, még nem. Még... nem. *Kéjesen felnyög, s lábai szinte görcsbe rándulnak az érzésektől, melyek elméjében és testében is keverednek. A komolyság, a vadság, a romantika, s az érzelmek húrjain pengetve a valódi világ ködössé és távolivá válik, miképp az idő is megszűnik létezni.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor az összes sóhaj hallatszik, mikor a porlepte bútorokról, ettől a sóhajoktól táncra perdül az összes, s játékos alakzatokat ölt a levegőben, akkor a legalkalmasabb a pillanat szinte mindenre, légyen szó akár együttlétről, akár másról. Ralas boldog. Ujjaiba fűződő ujjakat mosolyogva fogadja, s nem tudja levenni tekintetét a lány szeméről. Férfiassága is éled persze, de ezúttal az érzéki, kéjes vadság, sokkal inkább átadja helyét egyfajta romantikus közjátéknak. Az igények kielégítése immár csillapíthatatlan étvággyá alakul, s ezúttal a finom falatokat a lány csókjai jelenti hasfalán. Nevetve felszisszen, érzékeny részhez érkeztek, bőrén megjelenő apró pettyek szolgálnak tanúságul, hogy a lány ismét megfelelő helyre tapintott. Forróság önti el, s lehunyja szemét egy pillanatra, majd megnyalja ajkát felsóhajtva.*
- Nehéz így... bármiről beszélgetni. *Kuncog fel, miközben hasfala hirtelen belapul, s orrán át vesz egy hosszú lélegzetet.* Hajlamos lennék mindenre igent mondani, ami nem méltó egy szolgálató ház vezetőjéhez, nem igaz, kedvesem! *Nyílik el a szem, s villan meg a lányra, ezúttal már kissé vadabbul, de kedvesen.*
- Élvezzem persze... közben meg bólogassak mi?! *Hördül fel, de nem mozdul, sőt sokkal inkább nyújtózik el, mint korábban, combjait kissé elnyitja, s a közé férkőző lábak, a fülén ejtett apró harapás, ismét almokba taszítja. Megérzi Zammiriát, s kedve szottyanna azonnal ölbe kapni, persze vár, némán elsuttogott ígéretéhez híven természetesen nem mozdul továbbra sem, csak elégedetten sóhajt fel.*
- Rendben. Élvezem... *Lehunyja szemét, s a további mondatokra igyekszik koncentrálni, bár nem ivott, most mégis, mintha részegítő álomban élne tovább. Két kezét feje mögé rakja, s onnan figyel, keresi Zam tekintetét.*
- Más név... *Gondolkodik el. Mit gondolkodik, szinte sóhajtva nyögi a szavakat, a lánynak lentebb már nehezebb a manőver, valóban akadályt képez ébredése.*
- A kikötői őrség valóban nem szerencsés választás, tán terved is volna másra, kedvesem? *Kérdezi kíváncsian, egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy jelenleg ismét éppen eszét vették el, persze erre azonnal rájön ismét, amint a lány kezei utat találnak ágyékához, melybe elégedetten homorít.*
- Nehéz így... *Kapja tenyerét szemeihez, s nevetve palástolja el.* Bár tudom... egy pár tárgyaláson már túl vagyunk így, s sokszor én okoztam hasonlatos "gyötrelmeket". *Nevet tovább, s homlokán egy apró vízcsepp indul el, arcukon a padlástérbe betűző napsugár játszik. Egyik keze a lány arcához próbál érni, hogy ismét felfelé fordítsa kicsit tekintetét, hogy hátán fekve szemébe nézhessen.*
- Gyönyörűnek látlak ugye tudod? *Kérdezi csendesen és komolyan.* Hiszem, hogy ez mindig, minden körülmények között így lesz. *Kissé félrebiccenti fejét.*
- Tudom, hogy nem tudsz bízni, tán ezt a bizalmat már régen elvették tőled, de én visszaadom neked. Ezt megígérem. *Tekintete ismét megvillan, szinte haragvóvá válik.*
- Több szempontból is felébresztetted Ralas Draytet, amiért hálával tartozom, de mást is adtál Zammiria. Mást is adtál, melyet talán magad sem tudsz, de most nem is fogsz megtudni, még nem. Még... nem. *Kéjesen felnyög, s lábai szinte görcsbe rándulnak az érzésektől, melyek elméjében és testében is keverednek. A komolyság, a vadság, a romantika, s az érzelmek húrjain pengetve a valódi világ ködössé és távolivá válik, miképp az idő is megszűnik létezni.*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:02:22
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:02:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*A nap lemenő fénye olykor elbágyasztó. Néha kéjes érzettel szempillákat archoz szegező sugárral simít végig az alant ülőkön, olykor pedig szinte kényszerítve a festői látkép kialakításával a figyelmet és a pillanat főszerepének kiemelését. A kikötő akaratlanul is csendesedik ilyenkor. A Sellőház véletlen szülte délutáni mulatsága a végéhez ért, s az utolsó itt ragadt vendégek is távoznak, kik lakosztályaikba, kik pedig haza, az üres lakásba, vagy az otthon várakozó családhoz. A Sellő buja hely, megértő és diszkrét, olykor csendes, olykor zavaróan hangosan lihegő, de így szeretik, ez az otthonuk, ahogy a tenger felől fújó sós szél is anyjuk lágy ölelését és cirógatását idézi. Legalábbis Ralas szemében. Megannyi báj, a habok között ajándékul osztott sziporka, a parthoz verődő hullámok zenés ritmusa, s most, a régen meggyújtott tábortűz utolsó morzsáinak, hangosan tiltakozó elpattanása. Szelíden, talán túlságosan is szelíden néz a lányra, ki megpróbálja meggyőzni igazáról, pontosabban kompromisszumot kínál, melybe Ralas természetesen hajlandó belemenni. Főleg most, mikor sem méltóságában, sem tettrekészségében nem áll készen az előtte álló feladatokra, ellenben a megfontolt Zammiriával. Ujja lágyan indulna el egy simításra az arc felé, azonban félúton megáll. Nem szabad. Titkolniuk kell, bár már okát sem tudja miért. De így van jól, hisz megegyeztek, némiképp még pikantériát is kölcsönöz a dolgoknak. Mikor elindulnak, s megállítja a lányt, jártában halkan kuncog fel.*
- Magam sem tudom. *Vonja meg a vállát.* Az idő eljött, te megjöttél, s láthatóan beilleszkedtél. Nekem pedig fejlődnöm kell. *Zárja rövidre. Sem az idő, sem a hely nem alkalmas ennek megvitatására, jóllehet ezt nem is akarja forszírozni. Nem lenne miről beszélni, ugyanis ettől többet nem tud mondani.*
- A Sellőház a tiéd is. Hát irányítsd. Terveid, s ötleteid vannak, a személyzet elfogadott, nincs szükség rám, s ez a pillanat tökéletes arra, hogy egy időre távozzam. Lehet egy hat, lehet egy hónap, ki tudja? *Vonja meg ismét zavartan vállát, s szemét lágyan pillantja Zammiriára egy apró kacsintás erejéig.*
//Különterem//
- Most menj, bizonyára várnak. *Biccent, majd az állófogadásra berendezett különterem irányába lép, s elfoglalja helyét. Furcsa most számára. Vezetőként tetszeleg, a kikészített díszes pezsgőspoharakat szinte nevetségesnek érzi kezében. Ahogy végigfuttatja ujját a kristályon, nem érzi méltónak magát egyikre sem. Éjjel távozik, ez már biztos. Csendesen és határozottan. Ezzel kapcsolatosan senki sem fogja meggyőzni az ellenkezőjéről. A Vihar Fiainak szánt összeget, a Rollennek szánt pénzt összegyűjtötték. Egyébiránt pedig nem ártana körmére nézni a kikötői alvilágnak sem visszafelé menet. De ez még a jövő zenéje, minden bizonnyal mindent másképp lát majd.*
//Udvar//
*A nap lemenő fénye olykor elbágyasztó. Néha kéjes érzettel szempillákat archoz szegező sugárral simít végig az alant ülőkön, olykor pedig szinte kényszerítve a festői látkép kialakításával a figyelmet és a pillanat főszerepének kiemelését. A kikötő akaratlanul is csendesedik ilyenkor. A Sellőház véletlen szülte délutáni mulatsága a végéhez ért, s az utolsó itt ragadt vendégek is távoznak, kik lakosztályaikba, kik pedig haza, az üres lakásba, vagy az otthon várakozó családhoz. A Sellő buja hely, megértő és diszkrét, olykor csendes, olykor zavaróan hangosan lihegő, de így szeretik, ez az otthonuk, ahogy a tenger felől fújó sós szél is anyjuk lágy ölelését és cirógatását idézi. Legalábbis Ralas szemében. Megannyi báj, a habok között ajándékul osztott sziporka, a parthoz verődő hullámok zenés ritmusa, s most, a régen meggyújtott tábortűz utolsó morzsáinak, hangosan tiltakozó elpattanása. Szelíden, talán túlságosan is szelíden néz a lányra, ki megpróbálja meggyőzni igazáról, pontosabban kompromisszumot kínál, melybe Ralas természetesen hajlandó belemenni. Főleg most, mikor sem méltóságában, sem tettrekészségében nem áll készen az előtte álló feladatokra, ellenben a megfontolt Zammiriával. Ujja lágyan indulna el egy simításra az arc felé, azonban félúton megáll. Nem szabad. Titkolniuk kell, bár már okát sem tudja miért. De így van jól, hisz megegyeztek, némiképp még pikantériát is kölcsönöz a dolgoknak. Mikor elindulnak, s megállítja a lányt, jártában halkan kuncog fel.*
- Magam sem tudom. *Vonja meg a vállát.* Az idő eljött, te megjöttél, s láthatóan beilleszkedtél. Nekem pedig fejlődnöm kell. *Zárja rövidre. Sem az idő, sem a hely nem alkalmas ennek megvitatására, jóllehet ezt nem is akarja forszírozni. Nem lenne miről beszélni, ugyanis ettől többet nem tud mondani.*
- A Sellőház a tiéd is. Hát irányítsd. Terveid, s ötleteid vannak, a személyzet elfogadott, nincs szükség rám, s ez a pillanat tökéletes arra, hogy egy időre távozzam. Lehet egy hat, lehet egy hónap, ki tudja? *Vonja meg ismét zavartan vállát, s szemét lágyan pillantja Zammiriára egy apró kacsintás erejéig.*
//Különterem//
- Most menj, bizonyára várnak. *Biccent, majd az állófogadásra berendezett különterem irányába lép, s elfoglalja helyét. Furcsa most számára. Vezetőként tetszeleg, a kikészített díszes pezsgőspoharakat szinte nevetségesnek érzi kezében. Ahogy végigfuttatja ujját a kristályon, nem érzi méltónak magát egyikre sem. Éjjel távozik, ez már biztos. Csendesen és határozottan. Ezzel kapcsolatosan senki sem fogja meggyőzni az ellenkezőjéről. A Vihar Fiainak szánt összeget, a Rollennek szánt pénzt összegyűjtötték. Egyébiránt pedig nem ártana körmére nézni a kikötői alvilágnak sem visszafelé menet. De ez még a jövő zenéje, minden bizonnyal mindent másképp lát majd.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-10 18:22:08
Üzenet elküldve: 2019-07-10 18:22:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Yeza a haját nem hagyja kibontani. Úgy zavarnák előre omló tincsei, így viszont sokkal hathatósabban tudja kordában tartani őket.
Tetszik neki az előadás, ahogy Essan kérést teljesít. Akár színre is vinné szívesen. Látja is maga előtt a művi gonddal elhelyezett lámpások fényében fürdő jelenetet. Pikáns, versbe szedett narrációval, talán valami zenével. A privát meghívóval érkezett vendégek figyelmét a pároson. A hölgyek legyező mögé rejtett, beharapott ajkát; az urak éhes tekintetét a félhomályban.
Yeza bőre is bizsereg a látványtól. Elnyílnak az ajkai az érzéki mozdulattól, mely Cassy mellére markol. Határozottan izgalmasnak találja, mikor a vágy túl mohó, hogy a kivárja a teljes pőreséget. A derékig gyűrt szoknyáknak, félig gombolt ingecskéknek is megvan a maguk varázsa.
Nem hagyja válasz nélkül Essan pillantását. A figyelem újabb aljasságot kíván. Yeza pontosan tudja, hogyan élvezze ki a következő kanálnyi édességet, hogy csupa-csupa galád áthallást sugalljon. Utána csak végigsimít az ajkán és az ujját is lenyalja, csak hogy tovább csigázza a lépre ment gondolatokat.
Nem tudja, ennek köze van-e ahhoz, hogy lendületet vesznek az események. Az ágyra döntött lány hamvas bőre mindjárt magára vonzza Yeza érintését is. Doromboló élvezettel nézi végig, ahogy Essan megszabadítja a lányt a fehérneműtől és a falatnyi kis védvonalat is felszámolva élveteg csókkal szentel magának leendő birtokot. Yeza élvezettel nézi végig a magával ragadó jelenetet. Nem tudja megállni, hogy utána ne húzza csókra a férfit. Így lesz teljes hármójuk szégyentelen szövetsége.
Végül Essan is megszabadul a ruhák nyűgétől, s e néhány pillanatnyi távollétet mindjárt főszerepbe lépve feledteti. Elorozza Yezától az édességet, előbb a kanál szerepét váltja ki az ujjacskával, aztán a tálalás is színteret vált. A hűvös nyalánkság libabőrt csal a Rőt keblére, Essan kóstolója pedig reszketeg sóhajt az ajkára. Mi tagadás, a Sellőház étlapja ezek után már biztos feslett kis mosolyt csal majd az ajkára. Cassy is helyt kap e kéjes lakomán. A gyakorlott ajkak, kezek munkája ívbe feszíti Yeza hátát. Jobbja a szőke tincseket tartja, hogy szabad utat adjon a csókoknak, balja Essan hátát karmolja, aztán érintése a férfi oldalán lekanyarodva nyújtózik, hogy visszaossza a kéjek egy részét. Nem mintha nem munkálna benne önzés, hiszen így harapássá tüzelheti a csókokat, markolássá a simításokat. El akar veszni ebben az érzésben. Hagyni, hogy felfalják egészen.
Ezúttal ő súg Essan fülébe, aztán az édesség végleg félrekerül, Yeza pedig maga fölé igazítja a szőkeséget. Cassy térdeit kétoldalt az oldala mellé húzza, végigsimít a hamvas testen, aztán a rózsás ajkakon.*
- Ezek szerint igazam volt a kehellyel *mondja mosolyogva.* - Felvehetnétek az étlapra.
*Már-már úgy tűnhet, kissé csillapodik a szobába szorult fülledt légkör, amikor is Essan újból felborzolja a kedélyeket. Cassy mögé kerül, s míg Yeza a fölé boruló lány keblét csókolja, addig a férfi nyelve, ajka puhán, forrón édesgeti gyönyörbe e másik ínyenc kelyhet, mely a szőke sellő bájaiból kínálkozik. Simításának pedig Yeza tárt combjai közt talál helyet. Ahogy a két lány testének üteme egyre hevültebb lesz, Essan érzéki csókjai is egyre mohóbbra váltanak. Borostája karcossága, ujjai mind birtoklóbb követelőzése előcsalja a szirének hangját. Többször is vált, míg egy szusszanásnyi időt kap a két leány. Essan helyezkedik, Yeza pedig az ajkát beharapva fúrja tekintetét Cassyébe. Ő már tudja, hogy a szőke lány lesz az első, hiszen ez volt a kívánsága. Pillantása issza a Cassy arcán átfutó felismerést. Ujjai kettejük közé furakszanak és azt az érzéki tájékot kezdik ostromolni, ahogy korábban neki is kijárt. De mielőtt Cassy belemerülne, Essan ujjainak csípős paskolása figyelmezteti a combjai között, hogy emelje szépen a csípőjét, a hátát homorítva, ahogy egy Sellőnek illik. Váratja még egy kicsit, épp csak érintve, míg Cassy szinte nyújtózik utána.*
- Jó kislány *súgja a férfi kéjesen.
Lassan merül el a lány ölében; végül egészen nekifeszülve megáll pár szívdobbanásra, hogy kiélvezze ezt az egészen közeli bemutatkozást. Innen veszi fel a ritmust. Kényelmeset, határozottat. Yeza pedig részegen falja a lány ajkáról szuszogó megilletődöttséget. Arcára sóvárgó együttérzés telepszik, támogató és irigylő, amiért húgocskája édes húsából lakmározik a kéjbe öltözött kárhozat. De nem marad ő se éhesen. Essan a Rőt térdhajlatára markolva szinte teljesen a lány teste mellé feszíti azt. Így gördülékenyen, alig veszítve egy fél taktust válthasson áldozatot.
Yeza ajkai elnyílnak, tekintete szinte esdeklő kifejezéssel kapaszkodik Cassyébe. E szűzies, szeppent áhítatot könnyedén magára öltötte ölelkezésük alatt, hogy minden ízében átélje a fejében kirajzolódó fantáziát. Nem esik nehezére szerepet váltani, ha ilyen csodás színpadot kínál az alkalom. Cassyébe kulcsolódnak az ujjai. Két szeppent kis madárka, akik egymásba kapaszkodnak a kéjek rusztikus oltárán, míg kisemmizi őket a zsenge húsukat áhító éhség. Pihegő ajkakba harap a szemérmesség bukása, mert ez az érzékek legmélyére szántó bűn máris letérdepeltette őket trónusa elé. S míg ösztökéje ily megsemmisítő, valószínűleg semmit nem tagadnának meg tőle.
Essan felváltva fogja őket munkára, olykor gyorsabb, olykor mélyebb dallamot játszva az egymásnak feszülő testeken. Semmi kétség, most ő a hajtója ennek a buja fogatnak, melyen az erkölcsök mocsarán gázolnak át e forró kikötői éjen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Yeza a haját nem hagyja kibontani. Úgy zavarnák előre omló tincsei, így viszont sokkal hathatósabban tudja kordában tartani őket.
Tetszik neki az előadás, ahogy Essan kérést teljesít. Akár színre is vinné szívesen. Látja is maga előtt a művi gonddal elhelyezett lámpások fényében fürdő jelenetet. Pikáns, versbe szedett narrációval, talán valami zenével. A privát meghívóval érkezett vendégek figyelmét a pároson. A hölgyek legyező mögé rejtett, beharapott ajkát; az urak éhes tekintetét a félhomályban.
Yeza bőre is bizsereg a látványtól. Elnyílnak az ajkai az érzéki mozdulattól, mely Cassy mellére markol. Határozottan izgalmasnak találja, mikor a vágy túl mohó, hogy a kivárja a teljes pőreséget. A derékig gyűrt szoknyáknak, félig gombolt ingecskéknek is megvan a maguk varázsa.
Nem hagyja válasz nélkül Essan pillantását. A figyelem újabb aljasságot kíván. Yeza pontosan tudja, hogyan élvezze ki a következő kanálnyi édességet, hogy csupa-csupa galád áthallást sugalljon. Utána csak végigsimít az ajkán és az ujját is lenyalja, csak hogy tovább csigázza a lépre ment gondolatokat.
Nem tudja, ennek köze van-e ahhoz, hogy lendületet vesznek az események. Az ágyra döntött lány hamvas bőre mindjárt magára vonzza Yeza érintését is. Doromboló élvezettel nézi végig, ahogy Essan megszabadítja a lányt a fehérneműtől és a falatnyi kis védvonalat is felszámolva élveteg csókkal szentel magának leendő birtokot. Yeza élvezettel nézi végig a magával ragadó jelenetet. Nem tudja megállni, hogy utána ne húzza csókra a férfit. Így lesz teljes hármójuk szégyentelen szövetsége.
Végül Essan is megszabadul a ruhák nyűgétől, s e néhány pillanatnyi távollétet mindjárt főszerepbe lépve feledteti. Elorozza Yezától az édességet, előbb a kanál szerepét váltja ki az ujjacskával, aztán a tálalás is színteret vált. A hűvös nyalánkság libabőrt csal a Rőt keblére, Essan kóstolója pedig reszketeg sóhajt az ajkára. Mi tagadás, a Sellőház étlapja ezek után már biztos feslett kis mosolyt csal majd az ajkára. Cassy is helyt kap e kéjes lakomán. A gyakorlott ajkak, kezek munkája ívbe feszíti Yeza hátát. Jobbja a szőke tincseket tartja, hogy szabad utat adjon a csókoknak, balja Essan hátát karmolja, aztán érintése a férfi oldalán lekanyarodva nyújtózik, hogy visszaossza a kéjek egy részét. Nem mintha nem munkálna benne önzés, hiszen így harapássá tüzelheti a csókokat, markolássá a simításokat. El akar veszni ebben az érzésben. Hagyni, hogy felfalják egészen.
Ezúttal ő súg Essan fülébe, aztán az édesség végleg félrekerül, Yeza pedig maga fölé igazítja a szőkeséget. Cassy térdeit kétoldalt az oldala mellé húzza, végigsimít a hamvas testen, aztán a rózsás ajkakon.*
- Ezek szerint igazam volt a kehellyel *mondja mosolyogva.* - Felvehetnétek az étlapra.
*Már-már úgy tűnhet, kissé csillapodik a szobába szorult fülledt légkör, amikor is Essan újból felborzolja a kedélyeket. Cassy mögé kerül, s míg Yeza a fölé boruló lány keblét csókolja, addig a férfi nyelve, ajka puhán, forrón édesgeti gyönyörbe e másik ínyenc kelyhet, mely a szőke sellő bájaiból kínálkozik. Simításának pedig Yeza tárt combjai közt talál helyet. Ahogy a két lány testének üteme egyre hevültebb lesz, Essan érzéki csókjai is egyre mohóbbra váltanak. Borostája karcossága, ujjai mind birtoklóbb követelőzése előcsalja a szirének hangját. Többször is vált, míg egy szusszanásnyi időt kap a két leány. Essan helyezkedik, Yeza pedig az ajkát beharapva fúrja tekintetét Cassyébe. Ő már tudja, hogy a szőke lány lesz az első, hiszen ez volt a kívánsága. Pillantása issza a Cassy arcán átfutó felismerést. Ujjai kettejük közé furakszanak és azt az érzéki tájékot kezdik ostromolni, ahogy korábban neki is kijárt. De mielőtt Cassy belemerülne, Essan ujjainak csípős paskolása figyelmezteti a combjai között, hogy emelje szépen a csípőjét, a hátát homorítva, ahogy egy Sellőnek illik. Váratja még egy kicsit, épp csak érintve, míg Cassy szinte nyújtózik utána.*
- Jó kislány *súgja a férfi kéjesen.
Lassan merül el a lány ölében; végül egészen nekifeszülve megáll pár szívdobbanásra, hogy kiélvezze ezt az egészen közeli bemutatkozást. Innen veszi fel a ritmust. Kényelmeset, határozottat. Yeza pedig részegen falja a lány ajkáról szuszogó megilletődöttséget. Arcára sóvárgó együttérzés telepszik, támogató és irigylő, amiért húgocskája édes húsából lakmározik a kéjbe öltözött kárhozat. De nem marad ő se éhesen. Essan a Rőt térdhajlatára markolva szinte teljesen a lány teste mellé feszíti azt. Így gördülékenyen, alig veszítve egy fél taktust válthasson áldozatot.
Yeza ajkai elnyílnak, tekintete szinte esdeklő kifejezéssel kapaszkodik Cassyébe. E szűzies, szeppent áhítatot könnyedén magára öltötte ölelkezésük alatt, hogy minden ízében átélje a fejében kirajzolódó fantáziát. Nem esik nehezére szerepet váltani, ha ilyen csodás színpadot kínál az alkalom. Cassyébe kulcsolódnak az ujjai. Két szeppent kis madárka, akik egymásba kapaszkodnak a kéjek rusztikus oltárán, míg kisemmizi őket a zsenge húsukat áhító éhség. Pihegő ajkakba harap a szemérmesség bukása, mert ez az érzékek legmélyére szántó bűn máris letérdepeltette őket trónusa elé. S míg ösztökéje ily megsemmisítő, valószínűleg semmit nem tagadnának meg tőle.
Essan felváltva fogja őket munkára, olykor gyorsabb, olykor mélyebb dallamot játszva az egymásnak feszülő testeken. Semmi kétség, most ő a hajtója ennek a buja fogatnak, melyen az erkölcsök mocsarán gázolnak át e forró kikötői éjen.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-10 15:06:05
Üzenet elküldve: 2019-07-10 15:06:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Ralas csendesülését fáradásnak sejti, nem lenne csoda a történtek fényében. Zam visszatérése és fogadása a Sellőben, a pénzügyek, a tűz, a személyzet bővítése, most pedig még a gyűlés várja őket… külön-külön is elég lenne ezekből egy napra. Ennek ellenére a férfi felveszi a kesztyűt szavai ellen. Méghozzá kemény gondolattal, mely újabb sötét csillanást villant fel lelkéből. Vagy talán csak az árulás miatti keserűség dolgozik benne? Oly nagylelkűen szórta jóindulatát még délelőtt, hogy Zam már kezdte úgy érezni, vissza kell fognia, most pedig nagyon is hideg döntésekről beszél. Ezzel olyan irányba mozdulna, mely az üzletnek jót tenne. Az út, melyen elindultak, olykor kemény döntéseket követel. Bólint hát.*
- Ez is egy lehetőség. Csakhogy az almafának már erős gyökerei vannak, nem függ gyümölcseitől. Véleményem szerint először megbízható embereket kell magunk köré gyűjtenünk, és kialakítanunk egy rendszert. Aztán jöhet a termés.
*Bólint ismét kiegyezőn, mert nagy igazság van abban, hogy a kiválogatódás bizonyos körülmények között magától is meg, bár a hullott gyümölcs is lehet érett és édes. Van valami, amit hirtelen időszerűnek érez elmondani még a megbeszélés előtt, ezért továbbfűzi a gondolatot.*
- A tömeget irányítani kell, ahhoz pedig ketten kevesek lennénk.
*Tudja, hogy ezt Ralas is így gondolja, hiszen voltak törekvései a személyzet összefogására.*
- A megfelelő középvezetők kiválasztása viszont időigényes feladat, nem szeretném első benyomáson alapuló szimpátia alapján osztani, sem kényszerből, mert túl kevesen vagyunk. A kisebb csapat előnye éppen az, hogy nem szükséges megosztani. Ha megengeded, javasolnám, hogy mindenki egyformán kapjon lehetőséget a bizonyításra. Adjunk feladatokat, egyszer az egyik, máskor egy másik felelőssége alatt. Így mindenki tudja, hogy legközelebb fordul a kocka, senki nem fogja elengedni magát magasabb pozíciójára hivatkozva, nem lesz irigység sem a többiek részéről, akiknek viszont csapatszellemükről és engedelmességükről kell bizonyságot tenniük. Így a gyakorlatban tudnak megmutatkozni vezetői képességeik, és hogy a többiek hogyan viszonyulnak hozzájuk feljebbvalóként. Senki nem vonhatja ki magát a perifériára, mindenki szerez tapasztalatokat. Addig pedig, míg kiérlelődnek a megfelelő személyek, támaszkodhatnánk Alfonzra és Darelldre. Őket már ismeri és elfogadta a régi személyzet, tudják, mi hogyan működik, egyelőre talán nálunk is jobban.
*Szünetet tart egy csendes mosollyal.*
- Mit szólsz hozzá?
*Amint lezárják ezt a beszélgetést, mármint amikor úgy gondolja, hogy lezárták, feláll, bár nem jut messzire.*
- Tessék?
*Pillant a férfira döbbenten.*
- Hogy érted, hogy elmész? Mégis hova?
//Reyraa, Ernuss//
//Pultnál//
- Ezt örömmel hallom.
*Felel mindkettejüknek enyhe mosollyal. A mélységi páros igen visszafogott, bennük némiképp magára ismer. Dreyia szelességének a nyoma sincs egyikükben sem, legalábbis egyelőre. Reyraa egy kicsit jobban igyekszik jó benyomást tenni, friss megjelenése, csábos öltözete az ígérkező esti alkalomhoz illik, és válasza is a törekvést erősíti, de mosolyán mintha átsejlene némi lendületvesztés a beszélgetésük óta. Ernuss visszafogottsága pedig teljesen érthető, hiszen alkalmatlan pillanatban, étkezése közben szólította meg. Ezért sajnos nem is feltételezi, hogy megzavarna egy alakuló beszélgetést, mikor úgy dönt, itt marad néhány szó erejéig. A pulton lezseren megtámaszkodik Reyraa közelében, de igazából Ernuss sincs kizárva körükből, rá is kíváncsi, s így mindkettejükre remekül rálát. Ralas közben rendel, majd továbbvonul. Úgy érzi, társa most egy kicsit szeretne egyedül lenni, megérdemel néhány csendes, pihentető percet. Inkább később nézi meg, hogy hogyan állnak az előkészületek odabent.*
- Szeretnénk egy kötetlen estét a hivatalos rész után, ahol szabadon beszélgethetünk egymással. Újként mindig kihívás a beilleszkedés.
*Ez igazából rá is igaz, pusztán helyzeti előny és egyben hátrány is, hogy ő a vezetők egyike. Kénytelenek a többiek hallgatni rá, ám ezért valószínűleg mindig zárkózottabbak lesznek felé, hiszen az állásuk függ tőle. Ezt lesz a legnehezebb megszoknia, mindig szeretett közel kerülni másokhoz. A pultostól egy pohár vizet kér citromlével, aztán Reyraa felé fordul.*
- Arthenior igen vonzó város hírében állt mindig. Szerettél ott élni?
*Elé teszik a poharát, halkan koccan falán a jég. Épp elég alkoholt fogyasztott az elmúlt órákban, jólesik a fanyar, hűs limonádé, és tetszik neki a pohár szélén díszelgő citromkarika.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 15:47:27
//Udvar//
*Ralas csendesülését fáradásnak sejti, nem lenne csoda a történtek fényében. Zam visszatérése és fogadása a Sellőben, a pénzügyek, a tűz, a személyzet bővítése, most pedig még a gyűlés várja őket… külön-külön is elég lenne ezekből egy napra. Ennek ellenére a férfi felveszi a kesztyűt szavai ellen. Méghozzá kemény gondolattal, mely újabb sötét csillanást villant fel lelkéből. Vagy talán csak az árulás miatti keserűség dolgozik benne? Oly nagylelkűen szórta jóindulatát még délelőtt, hogy Zam már kezdte úgy érezni, vissza kell fognia, most pedig nagyon is hideg döntésekről beszél. Ezzel olyan irányba mozdulna, mely az üzletnek jót tenne. Az út, melyen elindultak, olykor kemény döntéseket követel. Bólint hát.*
- Ez is egy lehetőség. Csakhogy az almafának már erős gyökerei vannak, nem függ gyümölcseitől. Véleményem szerint először megbízható embereket kell magunk köré gyűjtenünk, és kialakítanunk egy rendszert. Aztán jöhet a termés.
*Bólint ismét kiegyezőn, mert nagy igazság van abban, hogy a kiválogatódás bizonyos körülmények között magától is meg, bár a hullott gyümölcs is lehet érett és édes. Van valami, amit hirtelen időszerűnek érez elmondani még a megbeszélés előtt, ezért továbbfűzi a gondolatot.*
- A tömeget irányítani kell, ahhoz pedig ketten kevesek lennénk.
*Tudja, hogy ezt Ralas is így gondolja, hiszen voltak törekvései a személyzet összefogására.*
- A megfelelő középvezetők kiválasztása viszont időigényes feladat, nem szeretném első benyomáson alapuló szimpátia alapján osztani, sem kényszerből, mert túl kevesen vagyunk. A kisebb csapat előnye éppen az, hogy nem szükséges megosztani. Ha megengeded, javasolnám, hogy mindenki egyformán kapjon lehetőséget a bizonyításra. Adjunk feladatokat, egyszer az egyik, máskor egy másik felelőssége alatt. Így mindenki tudja, hogy legközelebb fordul a kocka, senki nem fogja elengedni magát magasabb pozíciójára hivatkozva, nem lesz irigység sem a többiek részéről, akiknek viszont csapatszellemükről és engedelmességükről kell bizonyságot tenniük. Így a gyakorlatban tudnak megmutatkozni vezetői képességeik, és hogy a többiek hogyan viszonyulnak hozzájuk feljebbvalóként. Senki nem vonhatja ki magát a perifériára, mindenki szerez tapasztalatokat. Addig pedig, míg kiérlelődnek a megfelelő személyek, támaszkodhatnánk Alfonzra és Darelldre. Őket már ismeri és elfogadta a régi személyzet, tudják, mi hogyan működik, egyelőre talán nálunk is jobban.
*Szünetet tart egy csendes mosollyal.*
- Mit szólsz hozzá?
*Amint lezárják ezt a beszélgetést, mármint amikor úgy gondolja, hogy lezárták, feláll, bár nem jut messzire.*
- Tessék?
*Pillant a férfira döbbenten.*
- Hogy érted, hogy elmész? Mégis hova?
//Reyraa, Ernuss//
//Pultnál//
- Ezt örömmel hallom.
*Felel mindkettejüknek enyhe mosollyal. A mélységi páros igen visszafogott, bennük némiképp magára ismer. Dreyia szelességének a nyoma sincs egyikükben sem, legalábbis egyelőre. Reyraa egy kicsit jobban igyekszik jó benyomást tenni, friss megjelenése, csábos öltözete az ígérkező esti alkalomhoz illik, és válasza is a törekvést erősíti, de mosolyán mintha átsejlene némi lendületvesztés a beszélgetésük óta. Ernuss visszafogottsága pedig teljesen érthető, hiszen alkalmatlan pillanatban, étkezése közben szólította meg. Ezért sajnos nem is feltételezi, hogy megzavarna egy alakuló beszélgetést, mikor úgy dönt, itt marad néhány szó erejéig. A pulton lezseren megtámaszkodik Reyraa közelében, de igazából Ernuss sincs kizárva körükből, rá is kíváncsi, s így mindkettejükre remekül rálát. Ralas közben rendel, majd továbbvonul. Úgy érzi, társa most egy kicsit szeretne egyedül lenni, megérdemel néhány csendes, pihentető percet. Inkább később nézi meg, hogy hogyan állnak az előkészületek odabent.*
- Szeretnénk egy kötetlen estét a hivatalos rész után, ahol szabadon beszélgethetünk egymással. Újként mindig kihívás a beilleszkedés.
*Ez igazából rá is igaz, pusztán helyzeti előny és egyben hátrány is, hogy ő a vezetők egyike. Kénytelenek a többiek hallgatni rá, ám ezért valószínűleg mindig zárkózottabbak lesznek felé, hiszen az állásuk függ tőle. Ezt lesz a legnehezebb megszoknia, mindig szeretett közel kerülni másokhoz. A pultostól egy pohár vizet kér citromlével, aztán Reyraa felé fordul.*
- Arthenior igen vonzó város hírében állt mindig. Szerettél ott élni?
*Elé teszik a poharát, halkan koccan falán a jég. Épp elég alkoholt fogyasztott az elmúlt órákban, jólesik a fanyar, hűs limonádé, és tetszik neki a pohár szélén díszelgő citromkarika.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 15:47:27
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-10 10:53:38
Üzenet elküldve: 2019-07-10 10:53:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
- Igen, persze *bólint egyetértően.* Főleg, ha neked már nem kell vele szenvedned. De így ő járt a legjobban. Hatalmas vagyont kezelhet és üzletelhet vele. Csek egy egyszerű szegény volt, nem volt semmije az eszén és a tenni akarásán kívül. Egyedül nem lett volna lehetősége ilyen nagy üzletbe fogni, így viszont csinálhatja minden erejében és percében, ahogyan neki jól esik. Egészen tehetséges. Igaz, más pénzéből, más nemesnek, de a kis susmusokból összejön neki annyi, hogy a felesége és gyerekei már több, mint jól fognak élni. Nekem pedig annál jobb, minél kevesebbet kell az egésszel törődnöm. Így legalább örökös nélkül is továbbadódik az, amit a szüleimtől örököltem.
*Nem tervez családot, feleséget és gyerekeket, így nagy örökségre sem kell majd számítani általa. Majd az egyik rokona megkapja a birtokot és a pénzét, amit ráhagy az élőkre, nagyon nem érdekli a dolog. Ha már meghalt, nem mindegy neki?*
- Mit fogunk csinálni? *kérd ez vissza.* Körbejárjuk a kastélyt, megmutatom neked minden zugát. Élvezed a pihenést, és hogy végre nem kell mindenféle alak igényeit kiszolgálnod. Cégre veled fog törődni mindenki, és a te kívánságaidat lesi. Fürdőzhetünk, bejáratjuk a könyvtárat, sétálhatunk a környéken, és ha bátor vagy, belovagolhatunk a városba. Már nem kell félned, a mágiámmal bármikor megvédelek. Azt csinálunk, amit csak szeretnél, szerintem könnyen elszórakoztatnák egymást.
*Miközben beszél, Mady helyezkedni kezd, ez pedig ruha hiányában, bármiféle egyéb nélkül is eléri a megfelelő hatását.
Mikor a félvér a nyaka felé mozdulni, az elf elfordítja a fejét. Bár nem arra számít, hogy a hajába szimatolnak, nem zavarja a dolog, sőt! A kezük ismét szinte egy ritmusban simogatják a másik testét, mintha ösztöneiknek képtelenek lennének parancsolni.
A szavakra, amit a nő ajkai közül hall egyáltalán nem számít, és szüksége van pár másodpercre ahhoz, hogy az ismét melegedő levegőben válaszolni tudjon.*
- Ilyesmit még senki nem mondott nekem *vallja be.* A tiéd vagyok mindenestül, azt teszel velem, amit csak akarsz.
*Nem csak a különös rezgés miatt mondja, ami kettejüket összeköti, bár az is jócskán benne van a dologban. Mady volt az egyik, aki segített neki életben maradni. Ha aznap nem találkoznak, nem foglalkozik vele a nő, és nem veszi rá, hogy enni kezdjen, már nem biztos, hogy Aleimord életben lenne.*
- Akkor mit szólnál, ha hasznosítanám ezt az érzékemet? *mosolyodik el, majd ismét ráhajol a puha ajkakra. Féltékenységet és haragot kellene éreznie, amiért ezt a csodás nőt mások úgy használják, mint egy rongyot, vagy éppen bárki megkaphatja, aki sokat fizet, de nem érez így. Mady azt mondta, neki jó itt, jó így, és nem akar elmenni, hiszen sok a barátja és ismerőse, Aleimord pedig nem fogja erőltetni, a mit a nő nem akar. Nem fog elvenni tőle semmit, ami boldogságot okoz a számára, és a férfi tudja jól, hogy ebből kapcsolat nemigen lehet. Lehet, hogy ellentéteik ellenére is egymásra találtak, ám túlságosan más világban élnek, valakinek mindenképpen fel kellene adnia valamit. De nem is baj, ez a helyzet pont jó így. Elvesznek egymásban, mikor éppen úgy adódik, nem lesznek féltékenyek vagy fognak balhézni, a másik máshoz is hozzáér, egyszerre lehetnek barátok és szeretők, ha pedig valamelyikük bajban lesz, tudja jól, hogy a másikra mindig számíthat. Kell ennél több?*
//Ale, Mady//
- Igen, persze *bólint egyetértően.* Főleg, ha neked már nem kell vele szenvedned. De így ő járt a legjobban. Hatalmas vagyont kezelhet és üzletelhet vele. Csek egy egyszerű szegény volt, nem volt semmije az eszén és a tenni akarásán kívül. Egyedül nem lett volna lehetősége ilyen nagy üzletbe fogni, így viszont csinálhatja minden erejében és percében, ahogyan neki jól esik. Egészen tehetséges. Igaz, más pénzéből, más nemesnek, de a kis susmusokból összejön neki annyi, hogy a felesége és gyerekei már több, mint jól fognak élni. Nekem pedig annál jobb, minél kevesebbet kell az egésszel törődnöm. Így legalább örökös nélkül is továbbadódik az, amit a szüleimtől örököltem.
*Nem tervez családot, feleséget és gyerekeket, így nagy örökségre sem kell majd számítani általa. Majd az egyik rokona megkapja a birtokot és a pénzét, amit ráhagy az élőkre, nagyon nem érdekli a dolog. Ha már meghalt, nem mindegy neki?*
- Mit fogunk csinálni? *kérd ez vissza.* Körbejárjuk a kastélyt, megmutatom neked minden zugát. Élvezed a pihenést, és hogy végre nem kell mindenféle alak igényeit kiszolgálnod. Cégre veled fog törődni mindenki, és a te kívánságaidat lesi. Fürdőzhetünk, bejáratjuk a könyvtárat, sétálhatunk a környéken, és ha bátor vagy, belovagolhatunk a városba. Már nem kell félned, a mágiámmal bármikor megvédelek. Azt csinálunk, amit csak szeretnél, szerintem könnyen elszórakoztatnák egymást.
*Miközben beszél, Mady helyezkedni kezd, ez pedig ruha hiányában, bármiféle egyéb nélkül is eléri a megfelelő hatását.
Mikor a félvér a nyaka felé mozdulni, az elf elfordítja a fejét. Bár nem arra számít, hogy a hajába szimatolnak, nem zavarja a dolog, sőt! A kezük ismét szinte egy ritmusban simogatják a másik testét, mintha ösztöneiknek képtelenek lennének parancsolni.
A szavakra, amit a nő ajkai közül hall egyáltalán nem számít, és szüksége van pár másodpercre ahhoz, hogy az ismét melegedő levegőben válaszolni tudjon.*
- Ilyesmit még senki nem mondott nekem *vallja be.* A tiéd vagyok mindenestül, azt teszel velem, amit csak akarsz.
*Nem csak a különös rezgés miatt mondja, ami kettejüket összeköti, bár az is jócskán benne van a dologban. Mady volt az egyik, aki segített neki életben maradni. Ha aznap nem találkoznak, nem foglalkozik vele a nő, és nem veszi rá, hogy enni kezdjen, már nem biztos, hogy Aleimord életben lenne.*
- Akkor mit szólnál, ha hasznosítanám ezt az érzékemet? *mosolyodik el, majd ismét ráhajol a puha ajkakra. Féltékenységet és haragot kellene éreznie, amiért ezt a csodás nőt mások úgy használják, mint egy rongyot, vagy éppen bárki megkaphatja, aki sokat fizet, de nem érez így. Mady azt mondta, neki jó itt, jó így, és nem akar elmenni, hiszen sok a barátja és ismerőse, Aleimord pedig nem fogja erőltetni, a mit a nő nem akar. Nem fog elvenni tőle semmit, ami boldogságot okoz a számára, és a férfi tudja jól, hogy ebből kapcsolat nemigen lehet. Lehet, hogy ellentéteik ellenére is egymásra találtak, ám túlságosan más világban élnek, valakinek mindenképpen fel kellene adnia valamit. De nem is baj, ez a helyzet pont jó így. Elvesznek egymásban, mikor éppen úgy adódik, nem lesznek féltékenyek vagy fognak balhézni, a másik máshoz is hozzáér, egyszerre lehetnek barátok és szeretők, ha pedig valamelyikük bajban lesz, tudja jól, hogy a másikra mindig számíthat. Kell ennél több?*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 22:46:36
Üzenet elküldve: 2019-07-09 22:46:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Hogy mi játszódik le a fejében, talán ő maga sem tudja. Elképzelhető, hogy csupán egy idilli fáradt humortenger, az is lehet, hogy jellemének változásának előszelét érzi rajta Zam, minek Ralas még nincs is tudatában. Ha most rákérdezne, tán csak felnevetve legyintene, a maga csibészes módján, jóllehet a feladatokhoz fel akar nőni, miként vezetőként is szeretné megállni a helyét. A beszélgetésnek vége, s lassan beesteledik, a vékony pír a horizonton immár egyre szélesebb, s az eleinte rózsaszínes mámort a tenger felett, kezdi átvenni a haragvó vörösség, s a vér színe néhol. Shan elégedettnek tűnik a hallottakkal, bár nem cél őt meggyőzni, mindazonáltal nem árt, ha már a személyzet eleinte is azonosul bizonyos célokkal.*
- Rendben van. *Mosolyogva bólint, s üres poharát forgatja kezében merengve.* Este találkozunk. *Fűzi hozzá csendesen, mintegy magának csak. Szerencsére Zammiria gondoskodik mindenről, most nemigen tudna józanul gondolkodni. Persze nem az elfogyasztott ital hatására, de egy ideje érlelődik már, s most, hogy többen is vannak, talán meg kellene lépni.*
//Zammiria, Ralas//
//Udvar//
- Talán igazad van. *Mondja még mindig magához képest csendesen, korábbi harsánysága jelenleg a múlté, csak ajkán játszik valami finom mosoly, s színtelen, vagy sokkal inkább színes szemeit futtatja végig a lányon. Sokat fejlődött a kapcsoltuk az utóbbi időben, közelebb érzi magához, ez jó.*
- Káosz? *Szalad fel szemöldöke.* Az almafa, mely bő termést hoz, elhullajtja a felét, úgy, hogy hozzá sem kell nyúlnod. *Mosolyodik el.* Ne filozofálj velem, Zammiria! *Emeli fel ujját, s lengeti meg játékosan, pajkosan. Ralas sokat olvasott ember, életének jó részét a merengés és az elmélkedés töltötte ki, még akkor is, mikor ügyfelekkel volt. A szimbolizmus és a metafora különösen közel áll szívéhez.*
- De vegyük példának a disznót... ha túl sok a kölyök... elhullajt néhányat. *Vonja meg a vállát. Az engesztelő mosolyra maga is úgy válaszol, sajátjaként, kedvesen.*
- De igazad lehet, mint mindig. *Bólint helybenhagyólag.* Úgy lesz, ahogy mondod, kedvesem. *S, elnézve a lányt, ismét kedvtelve futtatja végig rajta tekintetét. Zammiria ugyan feláll, de Ralas még mindig mereng egy kicsit mielőtt összeszedi magát, azonban, ahogy a lány megteszi első lépését, kezét érinti, s megállítja.*
- Azért is úgy lesz, ahogy mondod, mert ezt te fogod intézni. *Mondja komoly arccal, majd kiegészíti.*
- Már csak azért is, mert az eligazítás után el kell mennem egy kis időre és nem tudom meddig leszek távol. *Csóválja meg fejét. Fejlődnie kell. Jelenlegi állapotában csak egy kinevezett vezető, aki kölcsönből vásárolt Sellőt, Zammiria legalább rendelkezik a fürgeséggel, a megfontoltsággal, az erővel. Ralas sem kapcsolati tőkével, sem egyéb tulajdonsággal nem rendelkezik. Kiválóan utasít, kér, de egyébre nem képes.*
- Mondj bármit is, de jelenlegi állapotomban nem vagyok alkalmas arra, hogy vezessek, s példát mutassak. Ha visszatérek, már az leszek...
//A pultnál, majd különterem//
*Mondja, s természetesen elindul befelé a lánnyal, ahol rögtön a különterem felé veszi az irányt. A pultnál csupán egy italt kér.*
- Erőset és sokat. *Koppantja meg kétszer a pultot ujjával, bárki álljon is mögötte, majd a terembe lépve, elfoglalja a helyét az asztalfőn és kezeit feje mögé téve, elgondolkodva várakozik.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 22:48:16
//Udvar//
*Hogy mi játszódik le a fejében, talán ő maga sem tudja. Elképzelhető, hogy csupán egy idilli fáradt humortenger, az is lehet, hogy jellemének változásának előszelét érzi rajta Zam, minek Ralas még nincs is tudatában. Ha most rákérdezne, tán csak felnevetve legyintene, a maga csibészes módján, jóllehet a feladatokhoz fel akar nőni, miként vezetőként is szeretné megállni a helyét. A beszélgetésnek vége, s lassan beesteledik, a vékony pír a horizonton immár egyre szélesebb, s az eleinte rózsaszínes mámort a tenger felett, kezdi átvenni a haragvó vörösség, s a vér színe néhol. Shan elégedettnek tűnik a hallottakkal, bár nem cél őt meggyőzni, mindazonáltal nem árt, ha már a személyzet eleinte is azonosul bizonyos célokkal.*
- Rendben van. *Mosolyogva bólint, s üres poharát forgatja kezében merengve.* Este találkozunk. *Fűzi hozzá csendesen, mintegy magának csak. Szerencsére Zammiria gondoskodik mindenről, most nemigen tudna józanul gondolkodni. Persze nem az elfogyasztott ital hatására, de egy ideje érlelődik már, s most, hogy többen is vannak, talán meg kellene lépni.*
//Zammiria, Ralas//
//Udvar//
- Talán igazad van. *Mondja még mindig magához képest csendesen, korábbi harsánysága jelenleg a múlté, csak ajkán játszik valami finom mosoly, s színtelen, vagy sokkal inkább színes szemeit futtatja végig a lányon. Sokat fejlődött a kapcsoltuk az utóbbi időben, közelebb érzi magához, ez jó.*
- Káosz? *Szalad fel szemöldöke.* Az almafa, mely bő termést hoz, elhullajtja a felét, úgy, hogy hozzá sem kell nyúlnod. *Mosolyodik el.* Ne filozofálj velem, Zammiria! *Emeli fel ujját, s lengeti meg játékosan, pajkosan. Ralas sokat olvasott ember, életének jó részét a merengés és az elmélkedés töltötte ki, még akkor is, mikor ügyfelekkel volt. A szimbolizmus és a metafora különösen közel áll szívéhez.*
- De vegyük példának a disznót... ha túl sok a kölyök... elhullajt néhányat. *Vonja meg a vállát. Az engesztelő mosolyra maga is úgy válaszol, sajátjaként, kedvesen.*
- De igazad lehet, mint mindig. *Bólint helybenhagyólag.* Úgy lesz, ahogy mondod, kedvesem. *S, elnézve a lányt, ismét kedvtelve futtatja végig rajta tekintetét. Zammiria ugyan feláll, de Ralas még mindig mereng egy kicsit mielőtt összeszedi magát, azonban, ahogy a lány megteszi első lépését, kezét érinti, s megállítja.*
- Azért is úgy lesz, ahogy mondod, mert ezt te fogod intézni. *Mondja komoly arccal, majd kiegészíti.*
- Már csak azért is, mert az eligazítás után el kell mennem egy kis időre és nem tudom meddig leszek távol. *Csóválja meg fejét. Fejlődnie kell. Jelenlegi állapotában csak egy kinevezett vezető, aki kölcsönből vásárolt Sellőt, Zammiria legalább rendelkezik a fürgeséggel, a megfontoltsággal, az erővel. Ralas sem kapcsolati tőkével, sem egyéb tulajdonsággal nem rendelkezik. Kiválóan utasít, kér, de egyébre nem képes.*
- Mondj bármit is, de jelenlegi állapotomban nem vagyok alkalmas arra, hogy vezessek, s példát mutassak. Ha visszatérek, már az leszek...
//A pultnál, majd különterem//
*Mondja, s természetesen elindul befelé a lánnyal, ahol rögtön a különterem felé veszi az irányt. A pultnál csupán egy italt kér.*
- Erőset és sokat. *Koppantja meg kétszer a pultot ujjával, bárki álljon is mögötte, majd a terembe lépve, elfoglalja a helyét az asztalfőn és kezeit feje mögé téve, elgondolkodva várakozik.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 22:48:16
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 22:07:34
Üzenet elküldve: 2019-07-09 22:07:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Ernuss//
*Viszonozza a mosolyt, de azt se venné zokon, ha nem kapna. Igazán sokféle vendég jár ide, sőt, a személyzet is sokszínű, nem veszi magára, ha valakinek nincs kedve hozzá. Ha viszont Ernuss rászoktatja, a végén majd számolhat Cassy aggódó figyelmével a jövőben, hogy miért nem mosolyog többé.*
- Igazán örvendek! Maradékról pedig szó sem lehet! De majd valami olyat kérek, amire nem kell sokat várnod. Mindig főznek valamilyen egytálételt, éppen az ilyen esetekre.
*Kacsint rá, s a konyhába szalasztott lány úgy öt percen belül már hozza is a tápláló, de ízletesen elkészített, ragu jellegű ételt, amibe zöldségeket főztek, de a biztonság kedvéért néhány szelet cipót is tesz mellé egy kicsi, piros szalvétával bélelt kosárkában. Természetesen evőeszközt szintén kap.*
//Cahress, Yeza//
*Elgondolkodik a megjegyzés hátterén, vajon Yeza miért említi Madyt ilyen különös módon. Eszébe jut, hogy a történtek a társa elvonulása előtti percekben eshettek meg, hiszen a rendelést már ő vitte ki, és valóban látott valami komorságot akkor Yezán. Madyn pedig azt érezte, hogy elcsigázott, legalábbis akkor pusztán annak tudta be. Neki is rendkívüli napja volt, ezért úgy gondolja, csakis valamilyen félresiklott tréfálkozás vagy játék állhat a dolog mögött, ami nem sült el jól. Sajnálja, hogy nem jött vissza előbb levenni Mady válláról a terhek egy részét, felelősnek érzi magát a súrlódásért, amit sejteni vél az elszólásból. Ösztönösen békítené vendégét és védelmezné társát.*
- Bocsáss meg neki, kérlek, ő rendes lány és nagyon népszerű a vendégek között.
*Kacsint rá.*
- Biztos vagyok benne, hogy nem akart megbántani. Igazából én vagyok a hibás, sok teendőt hagytam rá. Úgyhogy engedd meg, hogy kiengeszteljelek!
*Mosolyog incselkedőn. S nem felejti el, hogy Madynek is tartozik még. A szoba egyszeriben fülledt hangulattal telik meg, s ez valóban sodorja magával Cassyt. Kétszeressé vált törekvése, hogy Yeza feledhetetlen élményben részesüljön, s persze Essan is inspirálóan hat rá. Vele inkább azért kell vigyáznia, hogy ne rogyjon össze tőle elgyengülten, mint a magára hagyott tejszínhab. Fogalma sincs, hogyan csinálja, mert igazából semmi különöset nem tesz, de valahogy mégis minden erőlködés nélkül az elevenébe talál.
Ujjaival a ruha szegélye alá simít és félre húzza. Tetszik neki Yeza egzotikus bőrszíne, mintha egyenesen a sivatag apró szemű homokjának lágy selymét tapintaná ujjbegyeivel, a homokdűnék pedig lágyan simulnak tenyerei alá a vékony ingecske alatt. Essannal ellentétben ő puhán simogat, miközben a nő nyakának szabad oldalára hajol felfedezni kívánatos bőrének ízét, olykor ajkai puhaságát. A két szirén közül ő az alázatos szolgáló, ki rajongását kiélni engedélyt kér. Hasát, ölét egyszer odadörgöli Yezáéhoz és egyben Essan bitorló kezéhez, melleit pedig a nő melleihez, hármasuk is szorosan összeolvad néhány pillanatra kéjes szuszogásban, mely lágy csókban zárul a két nő között. Cassyt elbűvöli Yeza vörössége. Ha teheti, kiengedi haját, és belefúrja ujjait, ha nem, akkor összefogott copfján simít végig, előre húzza a puha tincseket, ujjai pedig folytatják útjukat a mellen át, melyre borulnak.*
- Biztosan sokan mondták már… de gyönyörű hajad van.
*Suttogja bizalmasan a visszakérdezésre, aztán engedi kibontakozni az ölelésből a nőt. Essan már nehezebben engedi, fel is morran csalódottan nemtetszése jeleként. De aztán beletúr tökéletes, fekete hajába, s lerúgja lábbelijeit. Maga Cassy a karkötőit húzza le. Szereti viselni őket, ám ilyenkor kényelmetlenséget tudnak okozni. Essan meztelen felsőtestén megakad a tekintete, egy pillanatra ráeszmél, hogy mennyire közel fognak kerülni egymáshoz, s mintha a férfi megsejtené tétova gondolatát, rákacsint azzal a bőr alá kúszó sármjával, így kis híján elejti az utolsó ékszert. Szerencsére csak egy kicsit hangosabbat koppan az asztalon, mert mindjárt utána kap. Elrejti bárgyú vigyorát, mely az arcára tör, a válla fölött viszont laposan néz vissza a gazemberre, aki közben önelégülten a nadrágja övét kezdi megoldani. A földre hullva csupán egy alsónadrág marad, mely látványosan domborodik. Yeza magabiztos közeledésére odafordul, végigsimogatja meztelen testét a tekintetével. Rájön, hogy lemaradt a vetkőzésben, ezért nekilát megoldani ruhája kötőjét.*
- Olyan, akár a folyékony tűz. Illik hozzád.
*Mosolyog cinkosan az ital neve hallatán, és nyúlna a pohárért némi tétovázással, mert nem akar túlzottan elbódulni. Akkor ugyanis teljesen fegyvertelen lenne minden aljas húzással szemben, amit két partnere felváltva ötöl ki számára. S bár ő kétségtelenül nagyszerűen szórakozna, de kevesebbet tudna nyújtani cserébe. A mellette ellépő Yezán kuncog, amiért megint felültette. A mosoly azonban lehull az arcáról, mikor meghallja a kérést. Ujja beleakad az éppen megoldott szalagba a derekánál.*
- Hogy micsoda…? De…
*Nagyjából eddig jut, mert addigra Essan a tőle elforduló Yeza hátsójára markolva és paskolva útjára engedi a nőt, aztán pedig odalép hozzá. A végén lassít a közeledésen, hogy még kínzóbb legyen, kezei csípőmagasságban simítanak a fehér redőkön oldalról hátrafelé, közben fejét félrebillentve, szemtelen mosollyal szemez Cassyvel.*
- Hadd segítsek, szépségem…
*Dörmögi mély hangon, olyan sóvár tekintettel, hogy Cassynek nyelnie kell. Kezeit leengedi, hagyja, hogy a megoldott ruha pántját ujjbegyeivel lesimítsa a férfi a jobb válláról két puha csók kíséretében, majd elővillanó mellét markába vegye. Cassy az állát felemeli és halkan sóhajt a bizsergető élményre. Mellkasa szaporán jár, szíve pedig egyenesen őrült iramban. Az arcához incselkedőn közel hajol át Essan a másik oldalra, néhány pillanatra megállítva ajkait ajkai előtt, míg Cassy le nem hunyja a szemeit. Akkor gonosz mosollyal hajol a nyakához, és pökhendi könnyedséggel simítja félre a ruha másik pántját is a nő válláról. Ezzel a ruha saját súlyánál fogva lehull a karcsú testről, csupán egy kecses ívű, fehér alsóneműt hagyva rajta. Az erős kezek finoman simítanak le és fel az ujjak külső felével a selymes, világos bőrön, látható jeleit csalva elő az érintés izgató mivoltának, főképp a kebleken. Essan valamit a lány fülébe súg, amin az elmosolyodik, de alaposan bele is pirul.*
- Igen…
*Suttogja halkan válaszul. Essan cinkos mosollyal, egyben mohó tekintettel pillant a lustán, meztelenül elnyúló Yeza felé, azt a fagylaltot ő is szívesen megkóstolná, csak éppen kanál, sőt, üvegkehely nélkül. Szembe helyezkedik Cassyvel, és egy simogató mozdulattal az állát felemeli, hogy csókra hajoljon hozzá. Egyik keze aztán a hátát simogatja, a másik a mellét masszírozza finoman, majd ezzel inkább lenyúl, és Cassy egyik térdét felhúzza a csípőjéhez. Ágyékát, melyet már pattanásig feszülten takar utolsó ruhadarabja, erősen odatolja Cassy ágyékához. A szőke elf hangos szuszogással emelkedik lábujjhegyre, egyik kezével a férfi nyakába kapaszkodik, a másikkal a derekát öleli, s vele együtt vonaglik az ingerlő ritmusban. Nyakát hosszan kinyújtja, felkínálva a játékos harapásoknak, fejét kissé hátraengedi elnyílt ajkakkal, haja hátraomlik meztelen hátára. Essan végül a fenekébe markol, és a derekára rántja, hogy magával vigye az ágyhoz. Ekkor Cassy csipkedi a füleit, és lábait köré fonja, míg Yeza mellé le nem ereszti a hűs ágyneműre. Akkor egy remegő sóhajjal engedi el, a testén haladó csókok nyomán szinte alig veszi észre, hogy alsóneműjétől megszabadítják. Összeszedi magát és az oldalára gördül. Most vendégük következik.*
- Ezt én is megkóstolnám.
*Közli Essan, miután megszabadul ő is utolsó ruhadarabjától, és pimasz mosollyal veszi ki a vörös kezéből a hűvös üvegkelyhet a másik oldalára dőlve. A nő kezét megfogja, mutatóujját belemártja a fagylaltba, és a szájához húzza, hogy lenyalja róla az édességet.*
- Nem rossz. De… valami még hiányzik…
*Hunyorog rá ravaszul. A kanállal kiemel egy kis fagylaltot, rövid ideig mintha tanakodna, mi legyen most, de aztán nem titkolt szándékkal Yeza kebléhez emeli. Ha megengedi neki, akkor az alig fél kanálnyi falatot ráteszi, majd odahajol mindjárt, hogy alaposan megízlelje, egy kissé tovább időzve nyelvével, mint azt a kóstoló indokolná, emellett a kezét is használja.*
- Igen, határozottan jobb. Itt van neked is, Cassy.
*Húz csíkot ezúttal Yeza hasára, maga pedig a keblekkel, a nyakkal foglalkozik tovább, és forró csókokra vadászik. Cassy oldalra húzza haját, nyelvével itatja fel a gyorsan olvadó finomságot, de nem csak arrafelé kalandozik, ahol Essan kijelölte neki. Puha csókokkal ajándékozza meg a gyönyörű bőrt, egyik keze a bal combra simul, cirógatón járnak rajta ujjai, egy-egy köszöntő kitérőt téve az érzékenyebb régiókra is, majd át a másik combra, s vissza. Végül megállapodik középen, és lágyan masszírozni kezdi ujjbegyeivel.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 22:14:09
//Ernuss//
*Viszonozza a mosolyt, de azt se venné zokon, ha nem kapna. Igazán sokféle vendég jár ide, sőt, a személyzet is sokszínű, nem veszi magára, ha valakinek nincs kedve hozzá. Ha viszont Ernuss rászoktatja, a végén majd számolhat Cassy aggódó figyelmével a jövőben, hogy miért nem mosolyog többé.*
- Igazán örvendek! Maradékról pedig szó sem lehet! De majd valami olyat kérek, amire nem kell sokat várnod. Mindig főznek valamilyen egytálételt, éppen az ilyen esetekre.
*Kacsint rá, s a konyhába szalasztott lány úgy öt percen belül már hozza is a tápláló, de ízletesen elkészített, ragu jellegű ételt, amibe zöldségeket főztek, de a biztonság kedvéért néhány szelet cipót is tesz mellé egy kicsi, piros szalvétával bélelt kosárkában. Természetesen evőeszközt szintén kap.*
//Cahress, Yeza//
*Elgondolkodik a megjegyzés hátterén, vajon Yeza miért említi Madyt ilyen különös módon. Eszébe jut, hogy a történtek a társa elvonulása előtti percekben eshettek meg, hiszen a rendelést már ő vitte ki, és valóban látott valami komorságot akkor Yezán. Madyn pedig azt érezte, hogy elcsigázott, legalábbis akkor pusztán annak tudta be. Neki is rendkívüli napja volt, ezért úgy gondolja, csakis valamilyen félresiklott tréfálkozás vagy játék állhat a dolog mögött, ami nem sült el jól. Sajnálja, hogy nem jött vissza előbb levenni Mady válláról a terhek egy részét, felelősnek érzi magát a súrlódásért, amit sejteni vél az elszólásból. Ösztönösen békítené vendégét és védelmezné társát.*
- Bocsáss meg neki, kérlek, ő rendes lány és nagyon népszerű a vendégek között.
*Kacsint rá.*
- Biztos vagyok benne, hogy nem akart megbántani. Igazából én vagyok a hibás, sok teendőt hagytam rá. Úgyhogy engedd meg, hogy kiengeszteljelek!
*Mosolyog incselkedőn. S nem felejti el, hogy Madynek is tartozik még. A szoba egyszeriben fülledt hangulattal telik meg, s ez valóban sodorja magával Cassyt. Kétszeressé vált törekvése, hogy Yeza feledhetetlen élményben részesüljön, s persze Essan is inspirálóan hat rá. Vele inkább azért kell vigyáznia, hogy ne rogyjon össze tőle elgyengülten, mint a magára hagyott tejszínhab. Fogalma sincs, hogyan csinálja, mert igazából semmi különöset nem tesz, de valahogy mégis minden erőlködés nélkül az elevenébe talál.
Ujjaival a ruha szegélye alá simít és félre húzza. Tetszik neki Yeza egzotikus bőrszíne, mintha egyenesen a sivatag apró szemű homokjának lágy selymét tapintaná ujjbegyeivel, a homokdűnék pedig lágyan simulnak tenyerei alá a vékony ingecske alatt. Essannal ellentétben ő puhán simogat, miközben a nő nyakának szabad oldalára hajol felfedezni kívánatos bőrének ízét, olykor ajkai puhaságát. A két szirén közül ő az alázatos szolgáló, ki rajongását kiélni engedélyt kér. Hasát, ölét egyszer odadörgöli Yezáéhoz és egyben Essan bitorló kezéhez, melleit pedig a nő melleihez, hármasuk is szorosan összeolvad néhány pillanatra kéjes szuszogásban, mely lágy csókban zárul a két nő között. Cassyt elbűvöli Yeza vörössége. Ha teheti, kiengedi haját, és belefúrja ujjait, ha nem, akkor összefogott copfján simít végig, előre húzza a puha tincseket, ujjai pedig folytatják útjukat a mellen át, melyre borulnak.*
- Biztosan sokan mondták már… de gyönyörű hajad van.
*Suttogja bizalmasan a visszakérdezésre, aztán engedi kibontakozni az ölelésből a nőt. Essan már nehezebben engedi, fel is morran csalódottan nemtetszése jeleként. De aztán beletúr tökéletes, fekete hajába, s lerúgja lábbelijeit. Maga Cassy a karkötőit húzza le. Szereti viselni őket, ám ilyenkor kényelmetlenséget tudnak okozni. Essan meztelen felsőtestén megakad a tekintete, egy pillanatra ráeszmél, hogy mennyire közel fognak kerülni egymáshoz, s mintha a férfi megsejtené tétova gondolatát, rákacsint azzal a bőr alá kúszó sármjával, így kis híján elejti az utolsó ékszert. Szerencsére csak egy kicsit hangosabbat koppan az asztalon, mert mindjárt utána kap. Elrejti bárgyú vigyorát, mely az arcára tör, a válla fölött viszont laposan néz vissza a gazemberre, aki közben önelégülten a nadrágja övét kezdi megoldani. A földre hullva csupán egy alsónadrág marad, mely látványosan domborodik. Yeza magabiztos közeledésére odafordul, végigsimogatja meztelen testét a tekintetével. Rájön, hogy lemaradt a vetkőzésben, ezért nekilát megoldani ruhája kötőjét.*
- Olyan, akár a folyékony tűz. Illik hozzád.
*Mosolyog cinkosan az ital neve hallatán, és nyúlna a pohárért némi tétovázással, mert nem akar túlzottan elbódulni. Akkor ugyanis teljesen fegyvertelen lenne minden aljas húzással szemben, amit két partnere felváltva ötöl ki számára. S bár ő kétségtelenül nagyszerűen szórakozna, de kevesebbet tudna nyújtani cserébe. A mellette ellépő Yezán kuncog, amiért megint felültette. A mosoly azonban lehull az arcáról, mikor meghallja a kérést. Ujja beleakad az éppen megoldott szalagba a derekánál.*
- Hogy micsoda…? De…
*Nagyjából eddig jut, mert addigra Essan a tőle elforduló Yeza hátsójára markolva és paskolva útjára engedi a nőt, aztán pedig odalép hozzá. A végén lassít a közeledésen, hogy még kínzóbb legyen, kezei csípőmagasságban simítanak a fehér redőkön oldalról hátrafelé, közben fejét félrebillentve, szemtelen mosollyal szemez Cassyvel.*
- Hadd segítsek, szépségem…
*Dörmögi mély hangon, olyan sóvár tekintettel, hogy Cassynek nyelnie kell. Kezeit leengedi, hagyja, hogy a megoldott ruha pántját ujjbegyeivel lesimítsa a férfi a jobb válláról két puha csók kíséretében, majd elővillanó mellét markába vegye. Cassy az állát felemeli és halkan sóhajt a bizsergető élményre. Mellkasa szaporán jár, szíve pedig egyenesen őrült iramban. Az arcához incselkedőn közel hajol át Essan a másik oldalra, néhány pillanatra megállítva ajkait ajkai előtt, míg Cassy le nem hunyja a szemeit. Akkor gonosz mosollyal hajol a nyakához, és pökhendi könnyedséggel simítja félre a ruha másik pántját is a nő válláról. Ezzel a ruha saját súlyánál fogva lehull a karcsú testről, csupán egy kecses ívű, fehér alsóneműt hagyva rajta. Az erős kezek finoman simítanak le és fel az ujjak külső felével a selymes, világos bőrön, látható jeleit csalva elő az érintés izgató mivoltának, főképp a kebleken. Essan valamit a lány fülébe súg, amin az elmosolyodik, de alaposan bele is pirul.*
- Igen…
*Suttogja halkan válaszul. Essan cinkos mosollyal, egyben mohó tekintettel pillant a lustán, meztelenül elnyúló Yeza felé, azt a fagylaltot ő is szívesen megkóstolná, csak éppen kanál, sőt, üvegkehely nélkül. Szembe helyezkedik Cassyvel, és egy simogató mozdulattal az állát felemeli, hogy csókra hajoljon hozzá. Egyik keze aztán a hátát simogatja, a másik a mellét masszírozza finoman, majd ezzel inkább lenyúl, és Cassy egyik térdét felhúzza a csípőjéhez. Ágyékát, melyet már pattanásig feszülten takar utolsó ruhadarabja, erősen odatolja Cassy ágyékához. A szőke elf hangos szuszogással emelkedik lábujjhegyre, egyik kezével a férfi nyakába kapaszkodik, a másikkal a derekát öleli, s vele együtt vonaglik az ingerlő ritmusban. Nyakát hosszan kinyújtja, felkínálva a játékos harapásoknak, fejét kissé hátraengedi elnyílt ajkakkal, haja hátraomlik meztelen hátára. Essan végül a fenekébe markol, és a derekára rántja, hogy magával vigye az ágyhoz. Ekkor Cassy csipkedi a füleit, és lábait köré fonja, míg Yeza mellé le nem ereszti a hűs ágyneműre. Akkor egy remegő sóhajjal engedi el, a testén haladó csókok nyomán szinte alig veszi észre, hogy alsóneműjétől megszabadítják. Összeszedi magát és az oldalára gördül. Most vendégük következik.*
- Ezt én is megkóstolnám.
*Közli Essan, miután megszabadul ő is utolsó ruhadarabjától, és pimasz mosollyal veszi ki a vörös kezéből a hűvös üvegkelyhet a másik oldalára dőlve. A nő kezét megfogja, mutatóujját belemártja a fagylaltba, és a szájához húzza, hogy lenyalja róla az édességet.*
- Nem rossz. De… valami még hiányzik…
*Hunyorog rá ravaszul. A kanállal kiemel egy kis fagylaltot, rövid ideig mintha tanakodna, mi legyen most, de aztán nem titkolt szándékkal Yeza kebléhez emeli. Ha megengedi neki, akkor az alig fél kanálnyi falatot ráteszi, majd odahajol mindjárt, hogy alaposan megízlelje, egy kissé tovább időzve nyelvével, mint azt a kóstoló indokolná, emellett a kezét is használja.*
- Igen, határozottan jobb. Itt van neked is, Cassy.
*Húz csíkot ezúttal Yeza hasára, maga pedig a keblekkel, a nyakkal foglalkozik tovább, és forró csókokra vadászik. Cassy oldalra húzza haját, nyelvével itatja fel a gyorsan olvadó finomságot, de nem csak arrafelé kalandozik, ahol Essan kijelölte neki. Puha csókokkal ajándékozza meg a gyönyörű bőrt, egyik keze a bal combra simul, cirógatón járnak rajta ujjai, egy-egy köszöntő kitérőt téve az érzékenyebb régiókra is, majd át a másik combra, s vissza. Végül megállapodik középen, és lágyan masszírozni kezdi ujjbegyeivel.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 22:14:09
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 21:53:37
Üzenet elküldve: 2019-07-09 21:53:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Ernuss, Reyraa, Zammiria//
*Cahress távozik, a mélységi válaszol a kicsit sértő, levegőnek címzett mondatára, és eddig úgy tűnik, nem vette zokon. Egy szóval eddig minden kellemesen alakul, a végén még sikerül értelmes beszélgetést kezdeményeznie valakivel. A férfi válasza akkor sem sértené meg, ha egyenesen neki címezné, merő gúnnyal a hangjában. Rég megtanulta már levetkőzni az ilyen kicsinyes érzéseket, amelyek csak feleslegesen elszívják az energiát, vagy elterelik a figyelmet. Ráadásul a magát Ernussnak nevező személy hangjában semmiféle gúnyt vagy lekezelést nem vélt Reyraa kihallani, így még inkább nincs oka felkapni a vizet, habár sokan mások érthető okokból megtennék.
Talán a férfi is ettől tart, hogy egy teljesen átlagos, "normális" nő ül mellette, mert mentegetőzni kezd, legalábbis következő mondatában meg próbál finomítani az elhangzottakon. Erre Reyraa épp hogy csak halványan elmosolyodik.*
~Aranyos...~
- Többet kéne azért tenned, hogy engem megsérts. Ha egyáltalán képes vagyok ilyesmi érzelemre...
*Büszkeség... Régen talán még jelentett neki valamit ez a szó, de idővel rá kellet ébrednie, hogy eme tulajdonság többet árt, mint segít. Aljas egy dolog, ráveszi az egyszerűbb lényeket mindenféle logikátlan, buta cselekvésre, hogy megvédjék ezt a valamit. Aztán néhányan az okosabbak közül rájönnek, hogy legtöbbször a saját hatalmas büszkeségük volt a legnagyobb akadály, ezért buktak el, ezért nem tudták megvalósítani céljaikat. Mert elég volt egy sértő szó, és máris fejjel rohantak a falnak. De van, aki sosem jön rá. És mindig újból és újból nekirohan annak a falnak, minden egyes nap mélyebbre ásva ezzel a saját sírját. Rey sajnálja ezeket a lelkeket, nem érez mást, csak szánalmat, ha látja a pipiskedő nőket, vagy magukat elérhetetlen, tiszta, bátor hősnek tartó férfiakat.
Zammiria érkezésére felnéz, megereszt egy fáradt, hamiskás mosolyt, és a tőle telhető leglágyabb, legkedvesebb hangját igyekszik elővenni.*
- Persze, minden rendben. Alig várom a tájékoztatást.
*Hogy tényleg várja-e, még ő maga sem döntötte el. Csak azt tudja, hogy kíváncsi, mi lesz, hogy telnek majd ezután napjai. De hogy pozitív vagy negatív értelemben kíváncsi, azt nem tudja kiolvasni magából. Nem csoda hát, hogy nem tud mit kezdeni mások érzelmeivel, ha még a sajátjait sem érti rendesen. Ha egyáltalán vannak olyanok.*
*Cahress távozik, a mélységi válaszol a kicsit sértő, levegőnek címzett mondatára, és eddig úgy tűnik, nem vette zokon. Egy szóval eddig minden kellemesen alakul, a végén még sikerül értelmes beszélgetést kezdeményeznie valakivel. A férfi válasza akkor sem sértené meg, ha egyenesen neki címezné, merő gúnnyal a hangjában. Rég megtanulta már levetkőzni az ilyen kicsinyes érzéseket, amelyek csak feleslegesen elszívják az energiát, vagy elterelik a figyelmet. Ráadásul a magát Ernussnak nevező személy hangjában semmiféle gúnyt vagy lekezelést nem vélt Reyraa kihallani, így még inkább nincs oka felkapni a vizet, habár sokan mások érthető okokból megtennék.
Talán a férfi is ettől tart, hogy egy teljesen átlagos, "normális" nő ül mellette, mert mentegetőzni kezd, legalábbis következő mondatában meg próbál finomítani az elhangzottakon. Erre Reyraa épp hogy csak halványan elmosolyodik.*
~Aranyos...~
- Többet kéne azért tenned, hogy engem megsérts. Ha egyáltalán képes vagyok ilyesmi érzelemre...
*Büszkeség... Régen talán még jelentett neki valamit ez a szó, de idővel rá kellet ébrednie, hogy eme tulajdonság többet árt, mint segít. Aljas egy dolog, ráveszi az egyszerűbb lényeket mindenféle logikátlan, buta cselekvésre, hogy megvédjék ezt a valamit. Aztán néhányan az okosabbak közül rájönnek, hogy legtöbbször a saját hatalmas büszkeségük volt a legnagyobb akadály, ezért buktak el, ezért nem tudták megvalósítani céljaikat. Mert elég volt egy sértő szó, és máris fejjel rohantak a falnak. De van, aki sosem jön rá. És mindig újból és újból nekirohan annak a falnak, minden egyes nap mélyebbre ásva ezzel a saját sírját. Rey sajnálja ezeket a lelkeket, nem érez mást, csak szánalmat, ha látja a pipiskedő nőket, vagy magukat elérhetetlen, tiszta, bátor hősnek tartó férfiakat.
Zammiria érkezésére felnéz, megereszt egy fáradt, hamiskás mosolyt, és a tőle telhető leglágyabb, legkedvesebb hangját igyekszik elővenni.*
- Persze, minden rendben. Alig várom a tájékoztatást.
*Hogy tényleg várja-e, még ő maga sem döntötte el. Csak azt tudja, hogy kíváncsi, mi lesz, hogy telnek majd ezután napjai. De hogy pozitív vagy negatív értelemben kíváncsi, azt nem tudja kiolvasni magából. Nem csoda hát, hogy nem tud mit kezdeni mások érzelmeivel, ha még a sajátjait sem érti rendesen. Ha egyáltalán vannak olyanok.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 20:49:40
Üzenet elküldve: 2019-07-09 20:49:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Cahress, Zammiria//
- Tegezz csak *mosolyog Cassyra. Lassan annyit mosolyog, hogy kezdenek beállni az arcizmai. Egy pár nap, és lemond ezekről a kényszeres mimikai butaságokról, addig pedig hadd higgye azt mindenki, hogy ennyire vidám és pozitív szemléletű. Nem akar átverni senkit, csupán még nem lett eléggé megtörve az a bizonyos jég.*
- Ernuss Kronee Drushreic *mutatkozik be úgy, hogy a mellette üli is hallja. Nincs kedve elmondani még egyszer, ha kérdeznék.*
- Elég csak az, ami megmaradt, és ami a legegyszerűbb.
*Az evés szerinte csak egy szükséges rossz, valami, ami muszáj az élethez, semmi több. Nem válogatós, az ízekre sem szokott túlzottan odafigyelni, ha nem szereti valaminek a ízét attól még megeszi, hiszen ugyan úgy tápláló és ugyan úgy élteti a testét. Nem igazán érdekli, hogy a teste milyen felszínes vágyakat követel; mióta így él, és mióta mestere tanítványul fogadta, ezek az érzések és ösztönök egyre halványabbak a testében.
Pont ezért nem veszi el az étlapot sem, csak megrázza a fejét. Nem pazarolja arra az időt, hogy keresgéljen benne, teljesen felesleges.
Ekkor persze Reyraa is kinyilvánítja a véleményét, Ernuss pedig elfojt egy felhorkanást. Nem számított másra, sőt, akkor lepődött volna meg igazán, ha tejesen más gondolkodással találja szemben magát.*
- Eléggé ápolt és szilárd az elmém ahhoz, hogy ne legyen szükségem bódító szerekre.
*Utólag rájön, hogy a sajátjánál labilisabb elme ezt félreértené, és pöffeszkedve magára venné, így inkább hozzátesz valamit.*
- Ne érts félre, nem sértés. Nagyon sok éven át tanultam és gyakoroltam érte.
~És minden percért határozottan megérte.~
*Közben valószínűleg megkapja az egyszerű, gyorsan elkészíthető vacsoráját abból, ami maradt a konyhákban, és amikből értelmes ételt lehet készíteni, így neki is lát az étkezésnek. Nem élvezi az ízeket vagy foglalkozik a vacsorájának milyenségével addig, amíg az nem romlott, céltudatosan nyeli a falatokat, hogy minél előbb elnyomhassa az éhségét, és megkaphassa a teste azt a táplálékot, ami energiául szolgál majd a számára.
Időközben Zammiria is mellé lép, akinek meg kell várnia, hogy a férfi lenyelje a szájában lévő falatot.*
- Természetesen *bólint.*
- Tegezz csak *mosolyog Cassyra. Lassan annyit mosolyog, hogy kezdenek beállni az arcizmai. Egy pár nap, és lemond ezekről a kényszeres mimikai butaságokról, addig pedig hadd higgye azt mindenki, hogy ennyire vidám és pozitív szemléletű. Nem akar átverni senkit, csupán még nem lett eléggé megtörve az a bizonyos jég.*
- Ernuss Kronee Drushreic *mutatkozik be úgy, hogy a mellette üli is hallja. Nincs kedve elmondani még egyszer, ha kérdeznék.*
- Elég csak az, ami megmaradt, és ami a legegyszerűbb.
*Az evés szerinte csak egy szükséges rossz, valami, ami muszáj az élethez, semmi több. Nem válogatós, az ízekre sem szokott túlzottan odafigyelni, ha nem szereti valaminek a ízét attól még megeszi, hiszen ugyan úgy tápláló és ugyan úgy élteti a testét. Nem igazán érdekli, hogy a teste milyen felszínes vágyakat követel; mióta így él, és mióta mestere tanítványul fogadta, ezek az érzések és ösztönök egyre halványabbak a testében.
Pont ezért nem veszi el az étlapot sem, csak megrázza a fejét. Nem pazarolja arra az időt, hogy keresgéljen benne, teljesen felesleges.
Ekkor persze Reyraa is kinyilvánítja a véleményét, Ernuss pedig elfojt egy felhorkanást. Nem számított másra, sőt, akkor lepődött volna meg igazán, ha tejesen más gondolkodással találja szemben magát.*
- Eléggé ápolt és szilárd az elmém ahhoz, hogy ne legyen szükségem bódító szerekre.
*Utólag rájön, hogy a sajátjánál labilisabb elme ezt félreértené, és pöffeszkedve magára venné, így inkább hozzátesz valamit.*
- Ne érts félre, nem sértés. Nagyon sok éven át tanultam és gyakoroltam érte.
~És minden percért határozottan megérte.~
*Közben valószínűleg megkapja az egyszerű, gyorsan elkészíthető vacsoráját abból, ami maradt a konyhákban, és amikből értelmes ételt lehet készíteni, így neki is lát az étkezésnek. Nem élvezi az ízeket vagy foglalkozik a vacsorájának milyenségével addig, amíg az nem romlott, céltudatosan nyeli a falatokat, hogy minél előbb elnyomhassa az éhségét, és megkaphassa a teste azt a táplálékot, ami energiául szolgál majd a számára.
Időközben Zammiria is mellé lép, akinek meg kell várnia, hogy a férfi lenyelje a szájában lévő falatot.*
- Természetesen *bólint.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 18:01:02
Üzenet elküldve: 2019-07-09 18:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mintha csak szűz áldozatot hozott volna férfivágy martalékául. A piruló leány a kéjesen ízlelő csók karmai közt. Yeza szereti a szépet, ez a jelenet pedig áhítatba ragadja. A barna szemek tüze élő lángként lobog ahogy figyeli e hús-vér csodát kibomlani. Félretűr egy szőke tincset, ujjai a nyak, a váll finom bőrét simítják, míg Essan bevégzi a kóstolót. A pihegő mellkas, az elragadtatástól rózsás orca, a szégyellősen lesütött pillák. Csodás fegyvertár. Még őt is megbabonázza. Bárkiben feléleszti a vágyat, akiben valamennyire is él a vadászszenvedély. Ez a lány úgy viseli az ártatlanság édes illatát, mintha az első napja lenne a bordélyházban, mintha e félszeg kíváncsiság csak arra várna, hogy a bűn maga alá teperje.*
- Nocsak. Ezek szerint, te nem méred olyan fukarul a bemutatkozást, mint a bájos barna a pultban *kacag fel, de inkább csak legyint. Valószínűleg még sokáig el fog tartani neki, amíg az érdemtelen gorombaságon túlteszi magát, de most nem akar erre gondolni.* - Yeza *válaszol a saját nevével.
Felérve a szobába kilép a lábbelijéből a süppedős szőnyeg szélénél. De alig szokja kicsit a szeme az ezüstös félhomályt, melyet az ablakon át rájuk meredő éj fényes írisze áraszt, az ajtó csukódik is. A derekára Essan kezei fonódnak. A férfi balja mohón simít felfelé, keblére markolva dönti egészen mellkasához Yeza hátát, aztán simít tovább, fel az álla alá, hogy egészen hátrafeszítve azt, újra megvámolja az ajkakat. Jobbja pedig egyre gyűri feljebb a szoknyát, hogy a combok közé furakodjon. Közben finom ujjak kezdik megoldani Yeza ruháit. Kifűzik az átkötős felsőt oldalt és hamar enged a szoknyakorc is, Yeza öltözékét egy kinyitott kis ingecskére kurtítva.
Vannak mesék a sellőkről. Arról, hogy édes hangú énekük, szépségük csupán szikláknak csalja a tengerészeket. Kevesek viszont nem hagyják ezt a mítoszt ilyen lírai köntösben. Őszerintük a sellő ragadozó, aki csapdába csal. A húsodért, a lelkedért. Azért, hogy egészen felfaljon. Ebben a pillanatban semmi kétsége afelől, hogy ez maradéktalanul igaz. És ami a legfélelmetesebb benne, hogy nem rémíti meg, hanem csak hajtja, hogy adja át magát egészen. Alig jut lélegzethez Essan karmai között. Kapaszkodik a karjaiba, miközben ép eszének maradéka Cassy forró csókjaiban olvad. A szőke lány félénksége mintha a világosban maradt volna odakint. Az ajka, a nyelve, a simítása úgy játszik Yeza kéjeken megfeszített testén, mint egy gyakorlott művész, aki a vadabb taktusra kegyetlenül édes dallamot fűz. Yeza hiába kapkod kapaszkodó után, ő lesz az, aki elsőnek veszik oda. Érzi Essan szégyentelen mosolyát a nyakában, mikor a gyönyör menthetetlenül elragadja. Baljával a férfi tarkója mögé nyúlva markol a hajába, jobbjával pedig csak szorítja azt az aljas kezet, ami megölte. Érezhetné szégyennek is, ha nem épp a mennyek letaglózó mámorát szuszogná remegő ajkakkal. A felsőbbséges gyengédséggel nyakát cirógató csókokra felvillan egy csalást kiáltó kis vicsor a Rőt ajkán, de aztán ahogy izmai feszülése lassan kiold, s öle ismét a simításnak dörgölőzik, mosolyra vált. Hálás, elismerő csókra húzza magához a cinkost, a szőke elfet is.*
- Mit is mondtál? Nem figyeltem *élcelődik saját vesztén, míg lassan kibontakozik Essan öleléséből. Ahogy fordul, bontja is le a férfiról az inget és az asztalka felé indul vele. Míg háttal van a kettősnek, leoldja az alkarjáról a kését, csak eztán bújik ki az ingecskéből. Beletekeri a fegyvert, úgy hagyja a bársonnyal vont székben. Essan ingét viszont a támlára hajtja.
Meggyújtja a mécseseket, aztán felveszi a tálcáról az egyik kis kupicát és fel is hajtja, aztán fogja a másikat is és Cassyhez sétál vele. Yeza tagadhatatlanul úgy hordja a meztelenséget, mint más a legfenségesebb ruhakölteményeket. Pillantása aprólékosan végigvonul a lányon.*
- Ezt itt úgy hívják, Wegtoren tüze *emeli elé a pohárkát. Ezúttal ő mutatja be az italt... vagy valami mást. Ugyanis nem nyújtja Cassynek, hanem Essanhoz lép vele, aki engedelmesen elveszi a kezéből a kupicát és fel is hajtja a tartalmát. Yeza keze közben a férfi derekára siklik, úgy kerüli meg őt. Essan válla fölött a szőke elfre pillant, érzéki csókot lehel Sellője nyakába, úgy duruzsol.*
- Csald az arcára azt a szemérmes kis pírt újra.* - Azzal fordul is, magához veszi a fagylaltot és az ágyra heveredik, mint egy kéjenc, vörös rókaszellem. Kíváncsian figyel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mintha csak szűz áldozatot hozott volna férfivágy martalékául. A piruló leány a kéjesen ízlelő csók karmai közt. Yeza szereti a szépet, ez a jelenet pedig áhítatba ragadja. A barna szemek tüze élő lángként lobog ahogy figyeli e hús-vér csodát kibomlani. Félretűr egy szőke tincset, ujjai a nyak, a váll finom bőrét simítják, míg Essan bevégzi a kóstolót. A pihegő mellkas, az elragadtatástól rózsás orca, a szégyellősen lesütött pillák. Csodás fegyvertár. Még őt is megbabonázza. Bárkiben feléleszti a vágyat, akiben valamennyire is él a vadászszenvedély. Ez a lány úgy viseli az ártatlanság édes illatát, mintha az első napja lenne a bordélyházban, mintha e félszeg kíváncsiság csak arra várna, hogy a bűn maga alá teperje.*
- Nocsak. Ezek szerint, te nem méred olyan fukarul a bemutatkozást, mint a bájos barna a pultban *kacag fel, de inkább csak legyint. Valószínűleg még sokáig el fog tartani neki, amíg az érdemtelen gorombaságon túlteszi magát, de most nem akar erre gondolni.* - Yeza *válaszol a saját nevével.
Felérve a szobába kilép a lábbelijéből a süppedős szőnyeg szélénél. De alig szokja kicsit a szeme az ezüstös félhomályt, melyet az ablakon át rájuk meredő éj fényes írisze áraszt, az ajtó csukódik is. A derekára Essan kezei fonódnak. A férfi balja mohón simít felfelé, keblére markolva dönti egészen mellkasához Yeza hátát, aztán simít tovább, fel az álla alá, hogy egészen hátrafeszítve azt, újra megvámolja az ajkakat. Jobbja pedig egyre gyűri feljebb a szoknyát, hogy a combok közé furakodjon. Közben finom ujjak kezdik megoldani Yeza ruháit. Kifűzik az átkötős felsőt oldalt és hamar enged a szoknyakorc is, Yeza öltözékét egy kinyitott kis ingecskére kurtítva.
Vannak mesék a sellőkről. Arról, hogy édes hangú énekük, szépségük csupán szikláknak csalja a tengerészeket. Kevesek viszont nem hagyják ezt a mítoszt ilyen lírai köntösben. Őszerintük a sellő ragadozó, aki csapdába csal. A húsodért, a lelkedért. Azért, hogy egészen felfaljon. Ebben a pillanatban semmi kétsége afelől, hogy ez maradéktalanul igaz. És ami a legfélelmetesebb benne, hogy nem rémíti meg, hanem csak hajtja, hogy adja át magát egészen. Alig jut lélegzethez Essan karmai között. Kapaszkodik a karjaiba, miközben ép eszének maradéka Cassy forró csókjaiban olvad. A szőke lány félénksége mintha a világosban maradt volna odakint. Az ajka, a nyelve, a simítása úgy játszik Yeza kéjeken megfeszített testén, mint egy gyakorlott művész, aki a vadabb taktusra kegyetlenül édes dallamot fűz. Yeza hiába kapkod kapaszkodó után, ő lesz az, aki elsőnek veszik oda. Érzi Essan szégyentelen mosolyát a nyakában, mikor a gyönyör menthetetlenül elragadja. Baljával a férfi tarkója mögé nyúlva markol a hajába, jobbjával pedig csak szorítja azt az aljas kezet, ami megölte. Érezhetné szégyennek is, ha nem épp a mennyek letaglózó mámorát szuszogná remegő ajkakkal. A felsőbbséges gyengédséggel nyakát cirógató csókokra felvillan egy csalást kiáltó kis vicsor a Rőt ajkán, de aztán ahogy izmai feszülése lassan kiold, s öle ismét a simításnak dörgölőzik, mosolyra vált. Hálás, elismerő csókra húzza magához a cinkost, a szőke elfet is.*
- Mit is mondtál? Nem figyeltem *élcelődik saját vesztén, míg lassan kibontakozik Essan öleléséből. Ahogy fordul, bontja is le a férfiról az inget és az asztalka felé indul vele. Míg háttal van a kettősnek, leoldja az alkarjáról a kését, csak eztán bújik ki az ingecskéből. Beletekeri a fegyvert, úgy hagyja a bársonnyal vont székben. Essan ingét viszont a támlára hajtja.
Meggyújtja a mécseseket, aztán felveszi a tálcáról az egyik kis kupicát és fel is hajtja, aztán fogja a másikat is és Cassyhez sétál vele. Yeza tagadhatatlanul úgy hordja a meztelenséget, mint más a legfenségesebb ruhakölteményeket. Pillantása aprólékosan végigvonul a lányon.*
- Ezt itt úgy hívják, Wegtoren tüze *emeli elé a pohárkát. Ezúttal ő mutatja be az italt... vagy valami mást. Ugyanis nem nyújtja Cassynek, hanem Essanhoz lép vele, aki engedelmesen elveszi a kezéből a kupicát és fel is hajtja a tartalmát. Yeza keze közben a férfi derekára siklik, úgy kerüli meg őt. Essan válla fölött a szőke elfre pillant, érzéki csókot lehel Sellője nyakába, úgy duruzsol.*
- Csald az arcára azt a szemérmes kis pírt újra.* - Azzal fordul is, magához veszi a fagylaltot és az ágyra heveredik, mint egy kéjenc, vörös rókaszellem. Kíváncsian figyel.*
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 16:27:33
Üzenet elküldve: 2019-07-09 16:27:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Darelld//
//Érintőlegesen Reyraa//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*A beszélgetés hevében egy pillanatra veszít tartásából, némiképp hányavetin támaszkodik meg a pultnál, mely még soha nem volt jellemző rá. Persze az egész csupán egy röpke pillanat, s mikor észrevéve kiegyenesedik, még lopva körbe is néz, hogy látta-e valaki? Úgy látszik, hogy a kőbe faragott stílus, s a felvett modor immár teljes mértékben sajátja, nem lehet tudni, hogy akad-e pillanat, mikor teljesen elengedi magát. A Dreyiát érintő megjegyzésre maga is elégedetten bólint. Nem tudta mire számíthat a mélységitől, de, amit látott az kellő határozottságra és bátorságra utalt. Persze a vadhajtásokat óvatosan le kell majd tördelni, a lány túl kemény és túl nyers. De idővel arra is sor kerül. Mady megjegyzésére ismét elmosolyodik.*
- Nem tartom valószínűnek, hogy egy pihenő Sellőt bárki meg merne szólni, ez önöknek is jár. Azt sem gondolnám, hogy akár önre, akár Cassy kisasszonyra bárki rosszallással nézne, ha éppen nem mosolyognának, de ez természetesen az önök döntése, az önök munkája. Én csupán egy ajtónálló vagyok. *Hajtja meg magát. Reyraa pillantása természetesen találkozik Darelldéval is, hiszen nem rejti véka alá, hogy figyeli, azzal, hogy zavart okoz, nem különösebben törődik, ahogy az sem jutott eszébe, hogy könyöradományként menne oda hozzá, hogy ne legyen egyedül. Darelld nem kifutófiú és nem vigasztaló legény. Ellenben megvan a véleménye egy csapatról, _a_ csapatról, akik összetartása nélkülözhetetlen a meglévő együttműködéshez. Lehet csupán ajtónálló, de sok mindent tapasztalt, a kihúzás pedig sohasem volt jó, ellenben látja, hogy Reyraa próbálkozik is. A próbálkozást pedig díjazni kell. Az is tény, hogyha gondolataiba látna, s hallaná, ahogyan modorát, vagy stílusát becsmérlik, egyáltalán undorítónak találják, minden bizonnyal elmagyarázná ennek szükségességét, mind a Pintyben, mind a valódi életben. Ahogy annak szükségét is, hogy ide nem azért jönnek a vendégek, hogy egymás markába röhögő, vihogó munkásokkal találkozzanak, azt megkaphatják az artheniori piactéren is.*
- Úgy látom már feltalálta magát. *Biccent a lány felé, majd kihúzza magát.* Nos, örültem a beszélgetésnek Maydeleine kisasszony, további jó pihenést kívánok. *Biccent mosolyogva, majd elindul, hogy megkezdje szokásos körsétáját. Nem tudja nem észrevenni, hogy Khul is felveszi pozícióját. A férfiból talán mégis lesz valaki egyszer. Addig is, talán mímeletlen és faragatlan modorával talán még Reyrával is sikerül összebarátkoznia, hiszen az igények olykor meglehetősen lent találkoznak.*
//Érintőlegesen Reyraa//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*A beszélgetés hevében egy pillanatra veszít tartásából, némiképp hányavetin támaszkodik meg a pultnál, mely még soha nem volt jellemző rá. Persze az egész csupán egy röpke pillanat, s mikor észrevéve kiegyenesedik, még lopva körbe is néz, hogy látta-e valaki? Úgy látszik, hogy a kőbe faragott stílus, s a felvett modor immár teljes mértékben sajátja, nem lehet tudni, hogy akad-e pillanat, mikor teljesen elengedi magát. A Dreyiát érintő megjegyzésre maga is elégedetten bólint. Nem tudta mire számíthat a mélységitől, de, amit látott az kellő határozottságra és bátorságra utalt. Persze a vadhajtásokat óvatosan le kell majd tördelni, a lány túl kemény és túl nyers. De idővel arra is sor kerül. Mady megjegyzésére ismét elmosolyodik.*
- Nem tartom valószínűnek, hogy egy pihenő Sellőt bárki meg merne szólni, ez önöknek is jár. Azt sem gondolnám, hogy akár önre, akár Cassy kisasszonyra bárki rosszallással nézne, ha éppen nem mosolyognának, de ez természetesen az önök döntése, az önök munkája. Én csupán egy ajtónálló vagyok. *Hajtja meg magát. Reyraa pillantása természetesen találkozik Darelldéval is, hiszen nem rejti véka alá, hogy figyeli, azzal, hogy zavart okoz, nem különösebben törődik, ahogy az sem jutott eszébe, hogy könyöradományként menne oda hozzá, hogy ne legyen egyedül. Darelld nem kifutófiú és nem vigasztaló legény. Ellenben megvan a véleménye egy csapatról, _a_ csapatról, akik összetartása nélkülözhetetlen a meglévő együttműködéshez. Lehet csupán ajtónálló, de sok mindent tapasztalt, a kihúzás pedig sohasem volt jó, ellenben látja, hogy Reyraa próbálkozik is. A próbálkozást pedig díjazni kell. Az is tény, hogyha gondolataiba látna, s hallaná, ahogyan modorát, vagy stílusát becsmérlik, egyáltalán undorítónak találják, minden bizonnyal elmagyarázná ennek szükségességét, mind a Pintyben, mind a valódi életben. Ahogy annak szükségét is, hogy ide nem azért jönnek a vendégek, hogy egymás markába röhögő, vihogó munkásokkal találkozzanak, azt megkaphatják az artheniori piactéren is.*
- Úgy látom már feltalálta magát. *Biccent a lány felé, majd kihúzza magát.* Nos, örültem a beszélgetésnek Maydeleine kisasszony, további jó pihenést kívánok. *Biccent mosolyogva, majd elindul, hogy megkezdje szokásos körsétáját. Nem tudja nem észrevenni, hogy Khul is felveszi pozícióját. A férfiból talán mégis lesz valaki egyszer. Addig is, talán mímeletlen és faragatlan modorával talán még Reyrával is sikerül összebarátkoznia, hiszen az igények olykor meglehetősen lent találkoznak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5042-5061