Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 172 (3421. - 3440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3440. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-23 17:39:56
Üzenet elküldve: 2020-05-23 17:39:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pult, majd emelet - napzárás//
*Szinte lubickol a figyelemben, mely Nala oldaláról olyan egyértelműen gyűrűzik felé. Mosolyogva figyeli, ahogy a tündér zavara néha úrrá lesz rajta. Nincs jobban kedvére való érzés annál, mikor az ellentétes nem – képviselje akármilyen faj is – ennyire egyértelműen kifejezi a hatást, melyet gyakorol. Figyelmesen hallgatja a kérést, melyet a kishölgy eredetileg Carlotteiának címzett volna. Bonyolultnak hangzik elsőre, de feltett szándéka megbirkózni vele. A könnyítésre hálásan elmosolyodik miközben nekiáll keresgélni a hozzávalókat. Közben elhangzik a bemutatkozás is.*
- Rendben Nala, máris készítem.
*Egészen jól halad, már összekészítette az összes hozzávalót, amit a tündér elsorolt, de addigra már hívja is a másikat a kötelesség.*
- Legközelebb... Szép estét kívánok!
*Elszontyolodva tekint hol a keze ügyében lévő növényekre és csészére, hol pedig a távolodó Naleära. Egyértelműen kijelenthető, hogy ez a nap nem Lau napja. Felvétele a pozitívumok közé sorolható, de első munkanapja egyértelműen katasztrofálisra sikeredett. Egy pillanatig átfut az agyán, hogy mégis elkészítse a teát, és Nala után vigye, de az már az újonnan érkező férfi karját végigsimítva munkába állt. Szőke félvérünk ezért úgy dönt, inkább elpakol maga után, s visszavonul a szobájába. Hosszú nap volt, szüksége van egy nagy adag pihenésre és reflektálásra.*
~ Miért teljesítettem ilyen pocsékul...? ~
*Önostorozó kérdések sorjáznak agyában, és ilyenkor egy idő után nem tudja fenntartani külseje és belseje között azt a magabiztos szinergiát, melyre egyébként oly büszke. Miután végzett a pult rendbetételével – illetve a rend nem felborításával -, biccent Rendornak, aki az egyetlen alkalmazott jelenleg a közelében, majd kilép a pult mögül, és mielőtt bárki megszólíthatná, távozik a szolgálati területre vezető ajtón keresztül.*
*Szinte lubickol a figyelemben, mely Nala oldaláról olyan egyértelműen gyűrűzik felé. Mosolyogva figyeli, ahogy a tündér zavara néha úrrá lesz rajta. Nincs jobban kedvére való érzés annál, mikor az ellentétes nem – képviselje akármilyen faj is – ennyire egyértelműen kifejezi a hatást, melyet gyakorol. Figyelmesen hallgatja a kérést, melyet a kishölgy eredetileg Carlotteiának címzett volna. Bonyolultnak hangzik elsőre, de feltett szándéka megbirkózni vele. A könnyítésre hálásan elmosolyodik miközben nekiáll keresgélni a hozzávalókat. Közben elhangzik a bemutatkozás is.*
- Rendben Nala, máris készítem.
*Egészen jól halad, már összekészítette az összes hozzávalót, amit a tündér elsorolt, de addigra már hívja is a másikat a kötelesség.*
- Legközelebb... Szép estét kívánok!
*Elszontyolodva tekint hol a keze ügyében lévő növényekre és csészére, hol pedig a távolodó Naleära. Egyértelműen kijelenthető, hogy ez a nap nem Lau napja. Felvétele a pozitívumok közé sorolható, de első munkanapja egyértelműen katasztrofálisra sikeredett. Egy pillanatig átfut az agyán, hogy mégis elkészítse a teát, és Nala után vigye, de az már az újonnan érkező férfi karját végigsimítva munkába állt. Szőke félvérünk ezért úgy dönt, inkább elpakol maga után, s visszavonul a szobájába. Hosszú nap volt, szüksége van egy nagy adag pihenésre és reflektálásra.*
~ Miért teljesítettem ilyen pocsékul...? ~
*Önostorozó kérdések sorjáznak agyában, és ilyenkor egy idő után nem tudja fenntartani külseje és belseje között azt a magabiztos szinergiát, melyre egyébként oly büszke. Miután végzett a pult rendbetételével – illetve a rend nem felborításával -, biccent Rendornak, aki az egyetlen alkalmazott jelenleg a közelében, majd kilép a pult mögül, és mielőtt bárki megszólíthatná, távozik a szolgálati területre vezető ajtón keresztül.*
3439. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-23 15:13:36
Üzenet elküldve: 2020-05-23 15:13:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
*Miután úgy tűnik, végre a friss levegő uralma alá hajtotta a vendégeknek fenntartott folyosót és szobákat, minden ablakot bezárnak, majd az egyik cseléd felügyelete mellett visszavehetik a szobákat a tulajdonosok. Ő meg lesétál, hogy erről az érintetteket is értesítse. Együket a fürdőben találja meg, miközben éppen az egyik hiányos öltözetű sellőjüknek udvarol, persze, csak néhány percre zavarja meg a dolgot, a másikat pedig a pultnál leli. Yath és a vendége az utolsó körbe kerül végül be, amely során az útja a kertbe vezet, bár nem kéne meglepődnie, hiszen ő maga se tudott volna jobb helyet javasolni. Amint meglátja őket, azonnal szedi a lábát, bizonyára folytatnák az eddigi tevékenységüket zárt ajtó mögött. Odalépve megszólítja mindkettejüket.*
-Ezúton szeretném tudatni, hogy a szobákat és a folyosót is kellőképpen átszellőztettük, immár semmi akadálya annak, hogy visszatérjenek oda. Még egyszer elnézést kérek a zavarásért. *Intézi az utolsó mondatot főleg a férfi irányába, majd enyhén meghajol és már nem is zavar tovább, főleg mert neki is dolga lenne még az este, az egyik visszajáró vendége jelentkezett be masszázsra és még elő kell készítenie a terepet, olyanra, ahogy azt ő szereti.*
//Belső udvarban//
*Miután úgy tűnik, végre a friss levegő uralma alá hajtotta a vendégeknek fenntartott folyosót és szobákat, minden ablakot bezárnak, majd az egyik cseléd felügyelete mellett visszavehetik a szobákat a tulajdonosok. Ő meg lesétál, hogy erről az érintetteket is értesítse. Együket a fürdőben találja meg, miközben éppen az egyik hiányos öltözetű sellőjüknek udvarol, persze, csak néhány percre zavarja meg a dolgot, a másikat pedig a pultnál leli. Yath és a vendége az utolsó körbe kerül végül be, amely során az útja a kertbe vezet, bár nem kéne meglepődnie, hiszen ő maga se tudott volna jobb helyet javasolni. Amint meglátja őket, azonnal szedi a lábát, bizonyára folytatnák az eddigi tevékenységüket zárt ajtó mögött. Odalépve megszólítja mindkettejüket.*
-Ezúton szeretném tudatni, hogy a szobákat és a folyosót is kellőképpen átszellőztettük, immár semmi akadálya annak, hogy visszatérjenek oda. Még egyszer elnézést kérek a zavarásért. *Intézi az utolsó mondatot főleg a férfi irányába, majd enyhén meghajol és már nem is zavar tovább, főleg mert neki is dolga lenne még az este, az egyik visszajáró vendége jelentkezett be masszázsra és még elő kell készítenie a terepet, olyanra, ahogy azt ő szereti.*
3438. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-23 14:54:10
Üzenet elküldve: 2020-05-23 14:54:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A férfi zavartan hagyja abba tevékenységét. *
- Elnézésedet kérem, elragadott a hév. *jegyzi meg a férfi. Olykor-olykor előfordul vele, hogy a jólnevelt, udvarias, bárdból feltör az ösztöne. Finoman magához öleli a nőt és egy puszit ad a homlokára. *
-Talán később. *Szól Xaras. *
-Azt mondtad, hogy van egy fürdő itt a Sellőházban. Szívesen meglátogatnám azt is, talán ott igazán kettesben tudunk maradni, és utána visszatérhetünk a szobába, nem árt ha jól kiszellőzik.* Mosolyodik el Xaras, majd a nő fülébe súg. *
- A sellők úgy tudom szeretik a vizet. *és megcsókolja Yath édes ajkát.*
//Belső udvarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A férfi zavartan hagyja abba tevékenységét. *
- Elnézésedet kérem, elragadott a hév. *jegyzi meg a férfi. Olykor-olykor előfordul vele, hogy a jólnevelt, udvarias, bárdból feltör az ösztöne. Finoman magához öleli a nőt és egy puszit ad a homlokára. *
-Talán később. *Szól Xaras. *
-Azt mondtad, hogy van egy fürdő itt a Sellőházban. Szívesen meglátogatnám azt is, talán ott igazán kettesben tudunk maradni, és utána visszatérhetünk a szobába, nem árt ha jól kiszellőzik.* Mosolyodik el Xaras, majd a nő fülébe súg. *
- A sellők úgy tudom szeretik a vizet. *és megcsókolja Yath édes ajkát.*
3437. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-23 14:41:39
Üzenet elküldve: 2020-05-23 14:41:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kellemes hűvösben Xaras egyre forróbb érintésekkel ajándékozza meg a sellőt, akinek bár jól esnek a kényeztető mozdulatok, mégis kissé hátrébb húzódik, zavartan és elpirulva pislogva sarujára. Megszokta már a pólója alatt matató, vagy fenekét ízlelgető kezeket, de most mégis csak a belső udvaron vannak, ez egy eléggé forgalmas hely. A fürdőházba is innen vezet az út, így nem meglepő, ha akadnak más párok is, akik meg-megállnak kicsit levegőzni a forró, kellemes, gőzös medencézés után. Yath finoman, hogy meg ne sértődjön a kedves bárd, megragadja érzékeny tájakra tévedt karját, s szelíden odébb tolja.*
- Kedvesem, ezeket a forró érintéseket tartogassuk inkább a privát szobára. Félek, itt nem lennénk egyedül, s megzavarnák mások ezt a kalandot.
*Ez a kert a csend és békesség birodalma, pár kéjes sóhaj is képes tőrként hasítani a meghitt némaságba, megzavarva ezzel a többi pihenni vágyót. Még akkor is kellemetlen lenne ez a helyzet, ha Yath a tőle telhető leghalkabban eresztené ki tetszését és elégedettségét.*
- Ha ennyire vágysz imádni, akkor javaslom, hogy nézzünk vissza az épületbe, hátha már elhárították a levendulakatasztrófát.
*Szorítja meg a férfi kezét, hogy éreztesse vele, nem lerázni akarta, csak vannak dolgok, amelyeknek meg kell adni a megfelelő intimitást a saját és a többiek kényelme érdekében. Nem olyan helyen vannak, ahol a levelek takarásában, a természet lágy ölén zavartalan élvezhetnék egymás társaságát. Bár az elf kifejezetten szeret a csillagos ég alatt, szúrós füvön szeretkezni, ez a környezet erre nem igazán felelne meg. Az erdő pedig túl messze van ahhoz, hogy csak úgy elsétáljanak az éjszaka kellős közepén.*
//Belső udvarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kellemes hűvösben Xaras egyre forróbb érintésekkel ajándékozza meg a sellőt, akinek bár jól esnek a kényeztető mozdulatok, mégis kissé hátrébb húzódik, zavartan és elpirulva pislogva sarujára. Megszokta már a pólója alatt matató, vagy fenekét ízlelgető kezeket, de most mégis csak a belső udvaron vannak, ez egy eléggé forgalmas hely. A fürdőházba is innen vezet az út, így nem meglepő, ha akadnak más párok is, akik meg-megállnak kicsit levegőzni a forró, kellemes, gőzös medencézés után. Yath finoman, hogy meg ne sértődjön a kedves bárd, megragadja érzékeny tájakra tévedt karját, s szelíden odébb tolja.*
- Kedvesem, ezeket a forró érintéseket tartogassuk inkább a privát szobára. Félek, itt nem lennénk egyedül, s megzavarnák mások ezt a kalandot.
*Ez a kert a csend és békesség birodalma, pár kéjes sóhaj is képes tőrként hasítani a meghitt némaságba, megzavarva ezzel a többi pihenni vágyót. Még akkor is kellemetlen lenne ez a helyzet, ha Yath a tőle telhető leghalkabban eresztené ki tetszését és elégedettségét.*
- Ha ennyire vágysz imádni, akkor javaslom, hogy nézzünk vissza az épületbe, hátha már elhárították a levendulakatasztrófát.
*Szorítja meg a férfi kezét, hogy éreztesse vele, nem lerázni akarta, csak vannak dolgok, amelyeknek meg kell adni a megfelelő intimitást a saját és a többiek kényelme érdekében. Nem olyan helyen vannak, ahol a levelek takarásában, a természet lágy ölén zavartalan élvezhetnék egymás társaságát. Bár az elf kifejezetten szeret a csillagos ég alatt, szúrós füvön szeretkezni, ez a környezet erre nem igazán felelne meg. Az erdő pedig túl messze van ahhoz, hogy csak úgy elsétáljanak az éjszaka kellős közepén.*
3436. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:15:28
Üzenet elküldve: 2020-05-23 12:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A 2-es szobában//
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rendor távozása után Nala kinyitja a szekrényt és kivesz egy vállfát. Így összehajtva is letehetné az úr köpenyét, de inkább nem kockáztatja, hogy gyűrődés csúfítsa reggelre. Gondosan eligazgatja a ruhadarabot, lesimítja róla a ráncokat és az ajtó melletti fogasra akasztja vállfástól.
A Faraonn nagyúrra tett megjegyzésre a vendég felé fordul és barackszín ajkaira őszinte mosoly költözik, mely nagyrabecsülésről árulkodik egykori gazdája iránt.* - Az ég vigyázza halhatatlan lelkét *mondja csendesen.
Nala naiv és önzetlen buborékán kívül, amin át a világra tekint, valószínűleg szinte kivétel nélkül mindenki, aki ismerte biztosra veszi, hogy Ighain Faraonn most a tisztítótűz legvadabb lángjai közt ég. Nala kicsi lány volt még, amikor a szerájba került. Hogy egy árvaházból választották-e ki, megvették vagy elrabolták, az a múlt homályába vész. Nalaeä alig emlékszik valamire a szeráj előtti életéből. A tündérke kedves és odaadó természete nagyon jó alapot szolgáltatott ahhoz a betegesen aljas munkához, amit gazdája véghezvitt. Precíz aprólékossággal csonkította az igényeihez a tündér világát, hogy ne maradjon benne más, mint a hála. Hála a kétes kegy iránt, aminek természetét teljességgel kicsavarta a befolyás. Édes hangon, hosszú éveken át suttogta a tündér fülébe manipuláló szavait a nagyúr óhaja. Nala fáradhatatlan odaadásának módjához pedig a kéjenc vénember elfajzott hajlamai adtak irányt. A tündérnek soha nem jutna eszébe feltételezni bárkiről, hogy kihasználja. Ez különösen igaz volt Faraonn úrra, akiért, az igazságra vakon, máig elsuttog egy magasztaló imát, ha eszébe jut.
A test vágyainak alázatos, igyekvő kiszolgálása ezért olyan természetes az amúgy bájos és végtelenül szelíd teremtés számára. Fel sem merül a tündérkében, hogy mindez csak egy benne elültetett torz késztetés vagy hogy nem magától értetődő kötelessége.
Amikor a vendég mindkettejüknek tölt a lihanechi mintás kancsóból, Nala egy kicsit habozik a válasz előtt. Úgy sejti, az úr szavai többről szólnak, mint a tea, és mindenképp kielégítően szeretne rá megfelelni. Ugyanakkor mégsem teljesen biztos benne, úgyhogy igyekszik úgy válaszolni, hogy mindkét eshetőséghez alkalmazkodjon.*
- Megtiszteltetés osztozni a dolgokban, melyekben az úr ily nagy örömét leli.
*Odalép a férfihoz és kezébe veszi a számára kitöltött italt. Igazából nagyon is örül neki, hogy kivételesen nem alkohollal kínálják, mert azzal sajnos máig eléggé bajban van.*
- Minden vágyam, hogy az estéje tökéletes legyen *mondja. Tekintetét Karoran Dor úrra emeli. Ezüstös íriszeiben szinte áhítatos fények csillognak.* - Ha bármi kívánsága van, egy pillanatig se habozzék. Igyekszem teljesíteni még mielőtt ki kellene mondania, de nézze el, ha még egy kis segítségre szorulok. *Baljának szabad ujjacskái finom cirógatásba kezdenek az úr karján.* - Ha később is megtiszteli még a Sellőházat, és esetleg akkor is engem tüntet ki kegyével, akkor már biztosan ügyesebb leszek. *Egy visszatérő vendégnél nincs nagyobb elismerés, ráadásul Zammiria kisasszony is biztosan örülne. Ebből is látná, hogy megérte befogadni a kis tündért, megszolgálja a rá fordított költségeket és öregbíti a ház hírnevét. Nala mindennél jobban szeretne hasznos lenni a Sellőház tulajdonosának szemében és megtesz mindent, hogy ez így is legyen.
Az, hogy a vendég szavai és tettei rapszodikus dinamikát követnek, olykor egymás ellentéteként is, nem ijeszti meg. Találkozott már ilyesmivel. Kifinomult és többnyire visszafogott urakra jellemző, akikben egy ilyen közegben birokra kel az ösztön és a neveltetés. Ez a kettő különös ötvözetben képes egyesülni.
Szigorúan csak a vendég után kortyol az italába. Tiszteletből. A pillantása viszont végig reménykedve kutatja a férfi vonásait, hiszen ő választott teát. Ha az úrnak nem ízlik, az borzasztó lenne.
A vacsorával kapcsolatban ismét csak hezitál kissé. Rendor két terítéket hozott, de felmerül a tündérben, hogy vajon azzal eleget tesz-e a társaságát illető kívánalmaknak, ha a vendéggel szemben ül le. Úgy dönt, hogy a teáját letéve inkább csak az evőeszközeit veszi magához a túloldali terítékből, aztán megvárja, míg a férfi helyet foglal és mielőtt a székét beljebb húzná, hozzá lép. Ha Karoran Dor úr nem bánja, Nala a combjára csusszanva finoman az ölébe helyezkedik. A damaszt szalvétát az ölébe teszi és szed a húsból is, a köretből is az úr tányérjára annyit, amennyinél az jelez neki, hogy elegendő.
Természetesen ha a vendég számára kényelmetlen vagy csak egyszerűen nem kívánatos lenne ez a mód, akkor Nala azonnal visszavonulót fúj és a másik széken foglal helyet.*
- Remélem, elnyeri a tetszését az étel. Az illata mennyei *mosolyog. A konyhán mindig kitesznek magukért, ezt sokan alátámaszthatják. Az ízek mellett a gusztusos tálalásra is odafigyelnek, hiszen a hely nívójához így illik.
Nala inkább csak csipeget. Most nem is különösebben éhes, de sosem volt nagyétkű. Mondhatni alig eszik többet, mint egy kismadár. A Sellőház szakácsa gyakran morgolódik is az orra alatt, hogy akkor se nyomná meg a ház kiadásait a kosztoltatása, ha nem enne mást, csak drágakövet.*
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rendor távozása után Nala kinyitja a szekrényt és kivesz egy vállfát. Így összehajtva is letehetné az úr köpenyét, de inkább nem kockáztatja, hogy gyűrődés csúfítsa reggelre. Gondosan eligazgatja a ruhadarabot, lesimítja róla a ráncokat és az ajtó melletti fogasra akasztja vállfástól.
A Faraonn nagyúrra tett megjegyzésre a vendég felé fordul és barackszín ajkaira őszinte mosoly költözik, mely nagyrabecsülésről árulkodik egykori gazdája iránt.* - Az ég vigyázza halhatatlan lelkét *mondja csendesen.
Nala naiv és önzetlen buborékán kívül, amin át a világra tekint, valószínűleg szinte kivétel nélkül mindenki, aki ismerte biztosra veszi, hogy Ighain Faraonn most a tisztítótűz legvadabb lángjai közt ég. Nala kicsi lány volt még, amikor a szerájba került. Hogy egy árvaházból választották-e ki, megvették vagy elrabolták, az a múlt homályába vész. Nalaeä alig emlékszik valamire a szeráj előtti életéből. A tündérke kedves és odaadó természete nagyon jó alapot szolgáltatott ahhoz a betegesen aljas munkához, amit gazdája véghezvitt. Precíz aprólékossággal csonkította az igényeihez a tündér világát, hogy ne maradjon benne más, mint a hála. Hála a kétes kegy iránt, aminek természetét teljességgel kicsavarta a befolyás. Édes hangon, hosszú éveken át suttogta a tündér fülébe manipuláló szavait a nagyúr óhaja. Nala fáradhatatlan odaadásának módjához pedig a kéjenc vénember elfajzott hajlamai adtak irányt. A tündérnek soha nem jutna eszébe feltételezni bárkiről, hogy kihasználja. Ez különösen igaz volt Faraonn úrra, akiért, az igazságra vakon, máig elsuttog egy magasztaló imát, ha eszébe jut.
A test vágyainak alázatos, igyekvő kiszolgálása ezért olyan természetes az amúgy bájos és végtelenül szelíd teremtés számára. Fel sem merül a tündérkében, hogy mindez csak egy benne elültetett torz késztetés vagy hogy nem magától értetődő kötelessége.
Amikor a vendég mindkettejüknek tölt a lihanechi mintás kancsóból, Nala egy kicsit habozik a válasz előtt. Úgy sejti, az úr szavai többről szólnak, mint a tea, és mindenképp kielégítően szeretne rá megfelelni. Ugyanakkor mégsem teljesen biztos benne, úgyhogy igyekszik úgy válaszolni, hogy mindkét eshetőséghez alkalmazkodjon.*
- Megtiszteltetés osztozni a dolgokban, melyekben az úr ily nagy örömét leli.
*Odalép a férfihoz és kezébe veszi a számára kitöltött italt. Igazából nagyon is örül neki, hogy kivételesen nem alkohollal kínálják, mert azzal sajnos máig eléggé bajban van.*
- Minden vágyam, hogy az estéje tökéletes legyen *mondja. Tekintetét Karoran Dor úrra emeli. Ezüstös íriszeiben szinte áhítatos fények csillognak.* - Ha bármi kívánsága van, egy pillanatig se habozzék. Igyekszem teljesíteni még mielőtt ki kellene mondania, de nézze el, ha még egy kis segítségre szorulok. *Baljának szabad ujjacskái finom cirógatásba kezdenek az úr karján.* - Ha később is megtiszteli még a Sellőházat, és esetleg akkor is engem tüntet ki kegyével, akkor már biztosan ügyesebb leszek. *Egy visszatérő vendégnél nincs nagyobb elismerés, ráadásul Zammiria kisasszony is biztosan örülne. Ebből is látná, hogy megérte befogadni a kis tündért, megszolgálja a rá fordított költségeket és öregbíti a ház hírnevét. Nala mindennél jobban szeretne hasznos lenni a Sellőház tulajdonosának szemében és megtesz mindent, hogy ez így is legyen.
Az, hogy a vendég szavai és tettei rapszodikus dinamikát követnek, olykor egymás ellentéteként is, nem ijeszti meg. Találkozott már ilyesmivel. Kifinomult és többnyire visszafogott urakra jellemző, akikben egy ilyen közegben birokra kel az ösztön és a neveltetés. Ez a kettő különös ötvözetben képes egyesülni.
Szigorúan csak a vendég után kortyol az italába. Tiszteletből. A pillantása viszont végig reménykedve kutatja a férfi vonásait, hiszen ő választott teát. Ha az úrnak nem ízlik, az borzasztó lenne.
A vacsorával kapcsolatban ismét csak hezitál kissé. Rendor két terítéket hozott, de felmerül a tündérben, hogy vajon azzal eleget tesz-e a társaságát illető kívánalmaknak, ha a vendéggel szemben ül le. Úgy dönt, hogy a teáját letéve inkább csak az evőeszközeit veszi magához a túloldali terítékből, aztán megvárja, míg a férfi helyet foglal és mielőtt a székét beljebb húzná, hozzá lép. Ha Karoran Dor úr nem bánja, Nala a combjára csusszanva finoman az ölébe helyezkedik. A damaszt szalvétát az ölébe teszi és szed a húsból is, a köretből is az úr tányérjára annyit, amennyinél az jelez neki, hogy elegendő.
Természetesen ha a vendég számára kényelmetlen vagy csak egyszerűen nem kívánatos lenne ez a mód, akkor Nala azonnal visszavonulót fúj és a másik széken foglal helyet.*
- Remélem, elnyeri a tetszését az étel. Az illata mennyei *mosolyog. A konyhán mindig kitesznek magukért, ezt sokan alátámaszthatják. Az ízek mellett a gusztusos tálalásra is odafigyelnek, hiszen a hely nívójához így illik.
Nala inkább csak csipeget. Most nem is különösebben éhes, de sosem volt nagyétkű. Mondhatni alig eszik többet, mint egy kismadár. A Sellőház szakácsa gyakran morgolódik is az orra alatt, hogy akkor se nyomná meg a ház kiadásait a kosztoltatása, ha nem enne mást, csak drágakövet.*
3435. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-23 07:22:28
Üzenet elküldve: 2020-05-23 07:22:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
//A hozzászólás 16+ os jelenetet tartalmaz//
*A lány hízelgő szavai jól esnek Xaras férfiúi öntudatának, nem is fukarkodik a csókkal. Újra, és újra megízleli a barackszín ajkakat.*
-Megérdenled. *Szól, és egyik keze a lány fenekét markolássza. *
- Erre az éjszakára te vagy a választott nó. *És újabb csók csattan el. Másik keze ügyesen csúszik be a ruha alá, a csipke alatti vidékre, hogy finoman kényeztesse Yath keblét. *
- Az istennőm vagy! Engedd, hogy imádjalak! *duruzsolja édesen az elf fülébe. *
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 07:23:03
//Belső udvarban//
//A hozzászólás 16+ os jelenetet tartalmaz//
*A lány hízelgő szavai jól esnek Xaras férfiúi öntudatának, nem is fukarkodik a csókkal. Újra, és újra megízleli a barackszín ajkakat.*
-Megérdenled. *Szól, és egyik keze a lány fenekét markolássza. *
- Erre az éjszakára te vagy a választott nó. *És újabb csók csattan el. Másik keze ügyesen csúszik be a ruha alá, a csipke alatti vidékre, hogy finoman kényeztesse Yath keblét. *
- Az istennőm vagy! Engedd, hogy imádjalak! *duruzsolja édesen az elf fülébe. *
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 07:23:03
3434. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-23 02:05:00
Üzenet elküldve: 2020-05-23 02:05:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A 2-es szobában//
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor és Rendor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Újabb lángok lobbannak fel, növelve a szoba fényviszonyainak titokzatosságát, ahogy a bútorok nyomán kisebb, erőtlen árnyalakok vetülnek a falra, melyek gyengesége, el-el halása rejtélyes hangulati körítést ad kettejük intim találkozásának, a csók nyomán egymásba fonódó tekintetüknek. A ruhadarab földre dobásának hanyag mozdulata, majd a tündérlánnyal szemben tanúsított hirtelen hevessége kétségkívül eltérnek Karoran eddigi, valamelyest merevséget sugárzó viselkedésétől. Mozdulatait hiába vezérli a gyengédség indíttatása, ha közrejátszik a tündér által keltett izgalom tüzessége is, mely felülírja irányítását saját cselekedetei felett, és örvényként fogja körbe kettejük obszcén, a férfi ösztönei által dominált táncát. A hatást mind Nala nyelvecskéje, mind deréktájon munkálkodó keze fokozza. Az egész nagyjából fél percig tarthat. A csók megszakad, de csakúgy, mint egymásba fonódó tekintetüknek, lenyomata megmarad elméjében, hogy visszaidézhető emlékként szolgáljon majd, mikor a világ ridegnek és barátságtalannak fog tűnni. Ez az állapot viszont jelen pillanatban Karoran Dor számára nagyon távolinak tűnik, így nincs más dolga, mint kiélvezni mindazokat a lehetőségeket, amiket tálcán kínál számára a jelen. Ha egy kevésbé nagyvonalú és odaadó személyiség lenne a társasága, még tiszteletlenségnek is vehetné a földre dobott köpenyt, de Nala esetében erről szó sincs, készséggel emeli fel azt. A feltárulkozó látvány szavakkal nehezen körülírható, és Karorant el is választja tudatától, hogy teljesen betöltse érzékelésének minden tartományát. Ahogy a csók, ez sem tart túl sokáig, Nala felegyenesedik, gondosan összehajtogatja a köpenyt, majd ajtót nyit a kopogó Rendornak, aki kivételes odafigyeléssel tálalja a rendelést, aztán pedig távozik. Karoran mindezen idő alatt némán bámul ki a fejéből, még mindig részben a nem mindennapi feltárulkozás hatása alatt, majd nagy sokára megszólal végre.*
- Faraonn nagyúr ízlése arra enged következtetni, hogy minden bizonnyal kifinomult úriember lehetett. – *mire a mondat végére ér, a szemei érzékelése elől a nő felemelkedése nyomán régen elmenekült látvány csalfa ábrándként illan el elméjéből is. S az étvágy? Mindennapi elgondolásnak tűnhet, hogyha egy férfi belekóstol abba, ami olyannyira kísérti őt, akkor kissé megenyhül a nyomás, aminek akaratereje, és józan esze kellene, hogy gátat szabjon, általában sikertelenül. Valójában pont az ellenkezője igaz, hiszen, ha csak egy kicsinykét kaphat meg valaki abból, amire annyira vágyik, akkor törekvése a teljes egész megkaparintására csak erősödni fog. Ez a csók egy kis morzsa, ami Karoran ébredező éhségének felélesztésére szolgál. A tündér szendesége, gyermeki engedelmessége, mellyel azonnal felemeli a ruhadarabot a földről, és megszeppent alázata, mellyel minden további nélkül átengedi testét a férfinak, különös ellentmondásba kerül a magabiztos rámenősséggel, mellyel minden nehézség nélkül fizikai kontaktust kezdeményez, és igéző csábosságával, mellyel saját testének különböző részleteit fedi fel, pont úgy, hogy a végsőkig megnehezítse a férfi számára a vágykésleltetést. Olyasvalaki életének idejéből lophat el Karoran egy vékonyka szeletet most, akiről maga sem tudja, angyal-e vagy ördög, szemérmes pitypang, vagy szenvedélyes, vérvörös rózsa, és talán sohasem fogja megismerni a tündér misztikus vonzerejének varázslatos hátterét, de már attól éppen elég szerencsésnek érzi magát, hogy egy ágyat oszthat meg vele egy éjszaka erejéig. Nem mondja ki, de ilyesmi gondolatokkal a fejében tekint újra a lányra, miután elfordította fejét a Rendor távolodó lépteinek folyosóról beszűrődő zaját tompító ajtó irányától. Rendor látogatása megszakítja az események láncolatát, afféle tiszta lapot kínálva a közeledésre, melynek befestéséhez ezúttal egy szürkébb színt választ a palettáról, mint az előbb, ami talán jobban hajaz személyiségére, mint iménti, túlbuzgó felindulása.*
- Köszönöm. – *néz a még mindig Nala karján pihenő köpeny irányába, majd óvatosan megragadja a felszolgált kancsót, hogy mindkettejük számára töltsön a frissen gőzölgő italból.*
- Tudod, rendkívül kedvelem a teát. Gyermekkoromtól kezdve szinte csak vizet és teát szoktam inni, és szeretném, ha most te is csatlakoznál hozzám. Remélem, nincs ellene panaszod. Ha igen, kérlek, oszd meg velem. – *Nala nem kap utasítást arra vonatkozóan, hogy mit tegyen a keze ügyébe került köpennyel, így teljesen rá van bízva, mit kezd vele a folytatás során. Karoran cselekedete és szavai most száraznak és sterilnek hatnak a csókjelenethez hasonlítva. Természetesen nem tudhatja, hogy ez milyen hatással van a lányra, de ha Nala első benyomása a kiismerhetetlenség, hát nem mondható el, hogy igyekszik rácáfolni erre.*
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 02:13:40
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor és Rendor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Újabb lángok lobbannak fel, növelve a szoba fényviszonyainak titokzatosságát, ahogy a bútorok nyomán kisebb, erőtlen árnyalakok vetülnek a falra, melyek gyengesége, el-el halása rejtélyes hangulati körítést ad kettejük intim találkozásának, a csók nyomán egymásba fonódó tekintetüknek. A ruhadarab földre dobásának hanyag mozdulata, majd a tündérlánnyal szemben tanúsított hirtelen hevessége kétségkívül eltérnek Karoran eddigi, valamelyest merevséget sugárzó viselkedésétől. Mozdulatait hiába vezérli a gyengédség indíttatása, ha közrejátszik a tündér által keltett izgalom tüzessége is, mely felülírja irányítását saját cselekedetei felett, és örvényként fogja körbe kettejük obszcén, a férfi ösztönei által dominált táncát. A hatást mind Nala nyelvecskéje, mind deréktájon munkálkodó keze fokozza. Az egész nagyjából fél percig tarthat. A csók megszakad, de csakúgy, mint egymásba fonódó tekintetüknek, lenyomata megmarad elméjében, hogy visszaidézhető emlékként szolgáljon majd, mikor a világ ridegnek és barátságtalannak fog tűnni. Ez az állapot viszont jelen pillanatban Karoran Dor számára nagyon távolinak tűnik, így nincs más dolga, mint kiélvezni mindazokat a lehetőségeket, amiket tálcán kínál számára a jelen. Ha egy kevésbé nagyvonalú és odaadó személyiség lenne a társasága, még tiszteletlenségnek is vehetné a földre dobott köpenyt, de Nala esetében erről szó sincs, készséggel emeli fel azt. A feltárulkozó látvány szavakkal nehezen körülírható, és Karorant el is választja tudatától, hogy teljesen betöltse érzékelésének minden tartományát. Ahogy a csók, ez sem tart túl sokáig, Nala felegyenesedik, gondosan összehajtogatja a köpenyt, majd ajtót nyit a kopogó Rendornak, aki kivételes odafigyeléssel tálalja a rendelést, aztán pedig távozik. Karoran mindezen idő alatt némán bámul ki a fejéből, még mindig részben a nem mindennapi feltárulkozás hatása alatt, majd nagy sokára megszólal végre.*
- Faraonn nagyúr ízlése arra enged következtetni, hogy minden bizonnyal kifinomult úriember lehetett. – *mire a mondat végére ér, a szemei érzékelése elől a nő felemelkedése nyomán régen elmenekült látvány csalfa ábrándként illan el elméjéből is. S az étvágy? Mindennapi elgondolásnak tűnhet, hogyha egy férfi belekóstol abba, ami olyannyira kísérti őt, akkor kissé megenyhül a nyomás, aminek akaratereje, és józan esze kellene, hogy gátat szabjon, általában sikertelenül. Valójában pont az ellenkezője igaz, hiszen, ha csak egy kicsinykét kaphat meg valaki abból, amire annyira vágyik, akkor törekvése a teljes egész megkaparintására csak erősödni fog. Ez a csók egy kis morzsa, ami Karoran ébredező éhségének felélesztésére szolgál. A tündér szendesége, gyermeki engedelmessége, mellyel azonnal felemeli a ruhadarabot a földről, és megszeppent alázata, mellyel minden további nélkül átengedi testét a férfinak, különös ellentmondásba kerül a magabiztos rámenősséggel, mellyel minden nehézség nélkül fizikai kontaktust kezdeményez, és igéző csábosságával, mellyel saját testének különböző részleteit fedi fel, pont úgy, hogy a végsőkig megnehezítse a férfi számára a vágykésleltetést. Olyasvalaki életének idejéből lophat el Karoran egy vékonyka szeletet most, akiről maga sem tudja, angyal-e vagy ördög, szemérmes pitypang, vagy szenvedélyes, vérvörös rózsa, és talán sohasem fogja megismerni a tündér misztikus vonzerejének varázslatos hátterét, de már attól éppen elég szerencsésnek érzi magát, hogy egy ágyat oszthat meg vele egy éjszaka erejéig. Nem mondja ki, de ilyesmi gondolatokkal a fejében tekint újra a lányra, miután elfordította fejét a Rendor távolodó lépteinek folyosóról beszűrődő zaját tompító ajtó irányától. Rendor látogatása megszakítja az események láncolatát, afféle tiszta lapot kínálva a közeledésre, melynek befestéséhez ezúttal egy szürkébb színt választ a palettáról, mint az előbb, ami talán jobban hajaz személyiségére, mint iménti, túlbuzgó felindulása.*
- Köszönöm. – *néz a még mindig Nala karján pihenő köpeny irányába, majd óvatosan megragadja a felszolgált kancsót, hogy mindkettejük számára töltsön a frissen gőzölgő italból.*
- Tudod, rendkívül kedvelem a teát. Gyermekkoromtól kezdve szinte csak vizet és teát szoktam inni, és szeretném, ha most te is csatlakoznál hozzám. Remélem, nincs ellene panaszod. Ha igen, kérlek, oszd meg velem. – *Nala nem kap utasítást arra vonatkozóan, hogy mit tegyen a keze ügyébe került köpennyel, így teljesen rá van bízva, mit kezd vele a folytatás során. Karoran cselekedete és szavai most száraznak és sterilnek hatnak a csókjelenethez hasonlítva. Természetesen nem tudhatja, hogy ez milyen hatással van a lányra, de ha Nala első benyomása a kiismerhetetlenség, hát nem mondható el, hogy igyekszik rácáfolni erre.*
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 02:13:40
3433. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:30:06
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:30:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
*A séta és a társaság is kellemes, a sellő aligha kívánhatna ennél többet erre a röpke estére. Nem is húzza tovább az időt holmi felesleges szavakkal, inkább elegánsan belekarol a kínált kínált karba, s igyekszik kiélvezni a friss levegőt s a szép, dicsérő szavakat egyaránt. A férfi kedves gesztusát mosolyogva fogadja, hagyja, hogy Xaras gondoskodóan vállára terítse ruháját. Nem említi, hogy egyáltalán nem fázik, s nincs rá szüksége, hagyja, hogy lovagias bánásmódban részesítsék. A férfi énnek jót tesz, ha ilyen apró figyelmességekkel kenegetik uralkodni vágyó egóját.*
- Túl sokat dicsérsz.
*Kuncog fel ártatlanul piruló arccal. Most éppen a szende kamaszlány szerepében támadt kedve tetszelegni.*
- A végén tényleg olyan érzésem lesz, mintha én lennék az egyetlened, a szeretett nő.
*Pimaszkodik hangjában szelíd éllel, törődő csókot nyomva Xaras borostás arcára.*
- Túl jól bánsz velem.
*Kiscicaként simul, rebegteti hosszú szempilláit, mert most úgy dönt, rajta a sor, hogy mézédes szavaival hízelegjen.*
- Igazán szerencsésnek érzem magam ma este.
*Egy báránybőrbe bújt kígyó mérgező szavai ezek, de az ártatlan áldozat ebből mit sem sejthet. A szavak tökéletes megválogatása, megfelelő időzítése a halálos méreg, amellyel a rejtőző vadász elkábítja mit sem sejtő zsákmányát, hogy aztán egy holdfényes vacsora közben elfogyaszthassa. Megteremti a romantika, szeretet és törődés illúzióját, hogy a vendégek egyetlen éjszaka erejéig fontosnak és nagyszerűnek érezhessék magukat. Ez az ő élete, tehetsége és végzete. Nem holmi békés családi idill egy vidéki házban.*
//Belső udvarban//
*A séta és a társaság is kellemes, a sellő aligha kívánhatna ennél többet erre a röpke estére. Nem is húzza tovább az időt holmi felesleges szavakkal, inkább elegánsan belekarol a kínált kínált karba, s igyekszik kiélvezni a friss levegőt s a szép, dicsérő szavakat egyaránt. A férfi kedves gesztusát mosolyogva fogadja, hagyja, hogy Xaras gondoskodóan vállára terítse ruháját. Nem említi, hogy egyáltalán nem fázik, s nincs rá szüksége, hagyja, hogy lovagias bánásmódban részesítsék. A férfi énnek jót tesz, ha ilyen apró figyelmességekkel kenegetik uralkodni vágyó egóját.*
- Túl sokat dicsérsz.
*Kuncog fel ártatlanul piruló arccal. Most éppen a szende kamaszlány szerepében támadt kedve tetszelegni.*
- A végén tényleg olyan érzésem lesz, mintha én lennék az egyetlened, a szeretett nő.
*Pimaszkodik hangjában szelíd éllel, törődő csókot nyomva Xaras borostás arcára.*
- Túl jól bánsz velem.
*Kiscicaként simul, rebegteti hosszú szempilláit, mert most úgy dönt, rajta a sor, hogy mézédes szavaival hízelegjen.*
- Igazán szerencsésnek érzem magam ma este.
*Egy báránybőrbe bújt kígyó mérgező szavai ezek, de az ártatlan áldozat ebből mit sem sejthet. A szavak tökéletes megválogatása, megfelelő időzítése a halálos méreg, amellyel a rejtőző vadász elkábítja mit sem sejtő zsákmányát, hogy aztán egy holdfényes vacsora közben elfogyaszthassa. Megteremti a romantika, szeretet és törődés illúzióját, hogy a vendégek egyetlen éjszaka erejéig fontosnak és nagyszerűnek érezhessék magukat. Ez az ő élete, tehetsége és végzete. Nem holmi békés családi idill egy vidéki házban.*
3432. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:46:26
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:46:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája//
//Parcy el//
*Az anyagiakat lerendezték, Parcy pedig megkapja a pénzt, a szolgálataiért. Valójában nem azért vágott bele Cassy szavaiba, mert szeretne az elffel ellenkezni, egyszerűen csak nem hiszi, hogy ezért pénzt kéne adnia. Jóindulatból tette, amit tett, így a saját belátása szerint, főként, ha qa beteg maga is a sérült, nem kéne ezért egy aranyat sem kapnia. De ugye Paranvyr, hetven év ide-vagy oda, nincs sok mindennel még tisztában, a világgal kapcsolatban.*
- Igazán nincs mit, jobbulást! *Mosollyal arcán hagyja el az ízlésesen berendezett szobát, majd Cahressel tart tovább.*
- Örülök neki, hogy hasznom volt. *Szégyellős mosoly jelenik meg arcán, miközben kiejti a szavakat száján. Igazából lenne még mit elintéznie, de nem szeretne udvariatlan sem lenni. Valahogyan csak megoldja.*
- Cassy, bocsáss meg kérlek, de nekem még meg kéne törölnöm a hajamat. Frissen szabadultam a fürdőből, mikor összefutottunk. De majd legközelebb beszélünk, rendben? *Igazából nem vár választ, a kérdés maga is költői, csak valóban idegesítik már a vizes, nyakához tapadt tincsek. Ha nincs a másik ellenére, úgy távozik a szolgálati területre, a szobájába. Persze ha válaszol még a fajtárs, meghallgatja, de nem reagál rá semmi különöset, legfeljebb egy mosoly lehet a szőke szépség jussa.*
//Meira szobája//
//Parcy el//
*Az anyagiakat lerendezték, Parcy pedig megkapja a pénzt, a szolgálataiért. Valójában nem azért vágott bele Cassy szavaiba, mert szeretne az elffel ellenkezni, egyszerűen csak nem hiszi, hogy ezért pénzt kéne adnia. Jóindulatból tette, amit tett, így a saját belátása szerint, főként, ha qa beteg maga is a sérült, nem kéne ezért egy aranyat sem kapnia. De ugye Paranvyr, hetven év ide-vagy oda, nincs sok mindennel még tisztában, a világgal kapcsolatban.*
- Igazán nincs mit, jobbulást! *Mosollyal arcán hagyja el az ízlésesen berendezett szobát, majd Cahressel tart tovább.*
- Örülök neki, hogy hasznom volt. *Szégyellős mosoly jelenik meg arcán, miközben kiejti a szavakat száján. Igazából lenne még mit elintéznie, de nem szeretne udvariatlan sem lenni. Valahogyan csak megoldja.*
- Cassy, bocsáss meg kérlek, de nekem még meg kéne törölnöm a hajamat. Frissen szabadultam a fürdőből, mikor összefutottunk. De majd legközelebb beszélünk, rendben? *Igazából nem vár választ, a kérdés maga is költői, csak valóban idegesítik már a vizes, nyakához tapadt tincsek. Ha nincs a másik ellenére, úgy távozik a szolgálati területre, a szobájába. Persze ha válaszol még a fajtárs, meghallgatja, de nem reagál rá semmi különöset, legfeljebb egy mosoly lehet a szőke szépség jussa.*
3431. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-22 10:38:21
Üzenet elküldve: 2020-05-22 10:38:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A 2-es szobában//
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor és Rendor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Faraonn nagyúr rezidenciája *mondja az Arany Szeráj kapcsán.* - A karavánpihenőn áthaladó befolyásos kereskedőket látta ott vendégül. Valószínűleg inkább azok által ismert, akik érdekeltséggel bírnak ilyesmiben. *Szavaival előzékenyen igyekszik feloldani még a benyomás halvány felmerültét is, ami tájékozatlannak tüntetné fel az urat.*
- Örülök, hogy tetszik *mosolyog a férfira, amikor az elismerését nyilvánítja a szobával kapcsolatban.
Az ajtó csukódásának hangja mindig a tündérlány mellkasába nyúl. Megszaporázza kicsit a szíve ritmusát és a lélegzetét. Feszültség és izgatottság keveréke, ami kötelességtudatára nehezedik. Minden vendég más, és neki el kell találnia, mivel szolgálhatja ki leginkább az igényeiket. Ilyenkor ez a kihívás különösen nagynak tűnik, hogy a törékeny kis tündér egyedül marad vele. Immár ő áll egyedül a porondon, a Sellőház innentől csupán a kifogástalan díszlettel tudja támogatni feladatában. A Sellők munkája nem könnyű. A testtől kivételes odaadást kíván, a szellemtől pedig fogékonyságot a vágyak felismerésére és találékonyságot a kiszolgálásukra. Nala mostani vendége eléggé más, mint a kikötői férfiak többsége, akikkel eddig találkozott. Világos bőre, határozott vonalú, nemes arcéle, a szinte fehérbe hajló tincsek és a befagyott öblök hűvös méltóságát idéző tekintet különös aurát von Karoran Dor úr köré. Ha valaki maga felett ilyen természetes eleganciával uralkodik, az a legtöbbekben eleve tiszteletet ébreszt. A férfi kedves és udvarias, de a tündér megérzése, hogy olyan ember, akiben nehéz olvasni a felszín alatt. Azalatt, amit ő maga megmutatni kíván. Nala emiatt még nagyobb igyekezettel próbál a kedvében járni már a kezdetektől.
A tündér meggyújt még néhány gyertyát, melyek kellemesen meghitt félhomályba vonják a szobát. Fényük meleg színei megtöltik a helyiséget és enyhe virágillatot csempésznek a levegőbe. Nala különösen szereti az ezzel az illóolajjal cseppentett mécseseket. Mikor megfordul, pillantása épp elkapja a mozdulatot, ahogy az úr a köpeny zsinórját kioldja. Hirtelen mozdulna is mindjárt, hiszen ez máris mulasztás volt a részéről. Illő lett volna neki lesegítenie a ruhadarabot a vendégről. De egy pillanatra földbe gyökerezik a tündérke lába. Mozdulatát megakasztja a váratlan erejű hatás, amivel a köpeny éjfeketéje elhagyja az úr vállait a makulátlan fehér ing javára. Mintha csak ettől egyszeriben kissé hűvösebb lenne a szobában. Olyan hűvös, ami a méltóságok előtt csal verejtéket a legmagabiztosabb homlokokra is. Nala kebleinek rózsáját érzékennyé harapja ez a megilletődött borzongás és ez át is üt a finom anyagú ruhácskán. Néhány pillanatnyi tétlenségbe fagyasztja a látvány, ahogy a férfi megmossa a kezét. A hétköznapisága ellenére némiképp rendhagyó dolog ez egy vendégtől a diszkrécióra zárt szoba miliőjében. Kilopja a gerjedelem meleg, sós, nyirkos ösztönösségét az érintésből. A hűvös vágy egészen másmilyen. Egy kissé zavarba ejtő, mert bár ugyanúgy az élvezetnek adózik, de a tudatosság éber tekintete mindvégig nyitva van.
A víztől hűs tenyerek simítását szinte máris magán érzi a tündér. Érzékeny helyeken. Olyanokon, melyek inkább hevült testmeleghez szoktak. Különös, de valahogy izgalomba hozza a gondolat.
A közelebb invitáló mozdulatra végül észbe kap és már csúsztatja is karcsú kezét az övénél jóval nagyobb tenyérbe. Teste a férfiéhoz simul, fejét egészen hátrahajtva nyújtózik az ajkait óhajtó csók szolgálatára. Odaadó partner ebben a keringőben. Nyelvecskéje kivárja, míg az érzékiség finom ritmikája bujább mélységekbe húzza ajkaik táncát. Jobbját a férfi ágyékának domborulatára csúsztatja, hogy tegye a dolgát, igaz, talán túl korai és elsietett dolog, de görcsös igyekezete Nalát egy kicsit csapongóvá tette.
Nem húzódik el, amíg a férfi jól nem lakott a csókkal. Lehunyt pillái alól a vendégére emeli pírral elfutott orcáját is túlragyogó szemeit. A tündér ajkaira szemérmesen pajkos mosoly húzódik, ahogy lassan visszaereszkedik a talpára.
Amikor a szeme sarkából megpillantja a földön heverő köpenyt, a ruhadarab felé fordul és gyorsan indul is, hogy fölvegye és a gyűrődéstől megmentve egy alkalmasabb helyre tegye. Már csaknem hajlik is a térde, hogy leguggoljon érte, amikor megáll. Ajkait beharapva korholja magát, hogy csaknem ismét hibázott. Egy ilyen férfiú, mint Karoran Dor úr, bizonyára nem véletlenül kárhoztatta ilyen sorsra a felleghajtót, ő pedig sietségében nem úgy nyúlt érte, ahogy egy Sellőhöz méltó. Még hátrapillant a válla fölött a férfira, aztán lehajol a köpenyért. Egyenes térddel, kecses szemérmetlenséggel, ahogy olvasatában a vendég lehetőségként elejtett óhaja megkívánja. A rövid ruhácska ezúttal a fodros harisnyakötők vonalán jóval messzebb engedi a vendég tekintetét, de nem marad úgy sokáig. Nem hagyja elillanni az ártatlan véletlen látszatát. Csupán egy lányka figyelmetlenségének pikáns ajándéka az egész. Épp a karjára hajtja a fekete köpenyt, amikor kopogtatnak. Ha módja van rá, Nala kinyitja az ajtót és Rendorra mosolyog.*
- Épp időben *tessékeli be a férfit és elrakja az útból a sellőt formázó míves kis szobrocskát, hogy helyet csináljon az asztalon.* - Remélem, az úr étvágya minden tekintetben elégedett lesz a ház kínálatával *pillant a vendégre.*
- Minden csodálatos, Rendor, köszönjük *mondja a férfinak és engedi is, hogy a dolgára induljon.*
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor és Rendor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Faraonn nagyúr rezidenciája *mondja az Arany Szeráj kapcsán.* - A karavánpihenőn áthaladó befolyásos kereskedőket látta ott vendégül. Valószínűleg inkább azok által ismert, akik érdekeltséggel bírnak ilyesmiben. *Szavaival előzékenyen igyekszik feloldani még a benyomás halvány felmerültét is, ami tájékozatlannak tüntetné fel az urat.*
- Örülök, hogy tetszik *mosolyog a férfira, amikor az elismerését nyilvánítja a szobával kapcsolatban.
Az ajtó csukódásának hangja mindig a tündérlány mellkasába nyúl. Megszaporázza kicsit a szíve ritmusát és a lélegzetét. Feszültség és izgatottság keveréke, ami kötelességtudatára nehezedik. Minden vendég más, és neki el kell találnia, mivel szolgálhatja ki leginkább az igényeiket. Ilyenkor ez a kihívás különösen nagynak tűnik, hogy a törékeny kis tündér egyedül marad vele. Immár ő áll egyedül a porondon, a Sellőház innentől csupán a kifogástalan díszlettel tudja támogatni feladatában. A Sellők munkája nem könnyű. A testtől kivételes odaadást kíván, a szellemtől pedig fogékonyságot a vágyak felismerésére és találékonyságot a kiszolgálásukra. Nala mostani vendége eléggé más, mint a kikötői férfiak többsége, akikkel eddig találkozott. Világos bőre, határozott vonalú, nemes arcéle, a szinte fehérbe hajló tincsek és a befagyott öblök hűvös méltóságát idéző tekintet különös aurát von Karoran Dor úr köré. Ha valaki maga felett ilyen természetes eleganciával uralkodik, az a legtöbbekben eleve tiszteletet ébreszt. A férfi kedves és udvarias, de a tündér megérzése, hogy olyan ember, akiben nehéz olvasni a felszín alatt. Azalatt, amit ő maga megmutatni kíván. Nala emiatt még nagyobb igyekezettel próbál a kedvében járni már a kezdetektől.
A tündér meggyújt még néhány gyertyát, melyek kellemesen meghitt félhomályba vonják a szobát. Fényük meleg színei megtöltik a helyiséget és enyhe virágillatot csempésznek a levegőbe. Nala különösen szereti az ezzel az illóolajjal cseppentett mécseseket. Mikor megfordul, pillantása épp elkapja a mozdulatot, ahogy az úr a köpeny zsinórját kioldja. Hirtelen mozdulna is mindjárt, hiszen ez máris mulasztás volt a részéről. Illő lett volna neki lesegítenie a ruhadarabot a vendégről. De egy pillanatra földbe gyökerezik a tündérke lába. Mozdulatát megakasztja a váratlan erejű hatás, amivel a köpeny éjfeketéje elhagyja az úr vállait a makulátlan fehér ing javára. Mintha csak ettől egyszeriben kissé hűvösebb lenne a szobában. Olyan hűvös, ami a méltóságok előtt csal verejtéket a legmagabiztosabb homlokokra is. Nala kebleinek rózsáját érzékennyé harapja ez a megilletődött borzongás és ez át is üt a finom anyagú ruhácskán. Néhány pillanatnyi tétlenségbe fagyasztja a látvány, ahogy a férfi megmossa a kezét. A hétköznapisága ellenére némiképp rendhagyó dolog ez egy vendégtől a diszkrécióra zárt szoba miliőjében. Kilopja a gerjedelem meleg, sós, nyirkos ösztönösségét az érintésből. A hűvös vágy egészen másmilyen. Egy kissé zavarba ejtő, mert bár ugyanúgy az élvezetnek adózik, de a tudatosság éber tekintete mindvégig nyitva van.
A víztől hűs tenyerek simítását szinte máris magán érzi a tündér. Érzékeny helyeken. Olyanokon, melyek inkább hevült testmeleghez szoktak. Különös, de valahogy izgalomba hozza a gondolat.
A közelebb invitáló mozdulatra végül észbe kap és már csúsztatja is karcsú kezét az övénél jóval nagyobb tenyérbe. Teste a férfiéhoz simul, fejét egészen hátrahajtva nyújtózik az ajkait óhajtó csók szolgálatára. Odaadó partner ebben a keringőben. Nyelvecskéje kivárja, míg az érzékiség finom ritmikája bujább mélységekbe húzza ajkaik táncát. Jobbját a férfi ágyékának domborulatára csúsztatja, hogy tegye a dolgát, igaz, talán túl korai és elsietett dolog, de görcsös igyekezete Nalát egy kicsit csapongóvá tette.
Nem húzódik el, amíg a férfi jól nem lakott a csókkal. Lehunyt pillái alól a vendégére emeli pírral elfutott orcáját is túlragyogó szemeit. A tündér ajkaira szemérmesen pajkos mosoly húzódik, ahogy lassan visszaereszkedik a talpára.
Amikor a szeme sarkából megpillantja a földön heverő köpenyt, a ruhadarab felé fordul és gyorsan indul is, hogy fölvegye és a gyűrődéstől megmentve egy alkalmasabb helyre tegye. Már csaknem hajlik is a térde, hogy leguggoljon érte, amikor megáll. Ajkait beharapva korholja magát, hogy csaknem ismét hibázott. Egy ilyen férfiú, mint Karoran Dor úr, bizonyára nem véletlenül kárhoztatta ilyen sorsra a felleghajtót, ő pedig sietségében nem úgy nyúlt érte, ahogy egy Sellőhöz méltó. Még hátrapillant a válla fölött a férfira, aztán lehajol a köpenyért. Egyenes térddel, kecses szemérmetlenséggel, ahogy olvasatában a vendég lehetőségként elejtett óhaja megkívánja. A rövid ruhácska ezúttal a fodros harisnyakötők vonalán jóval messzebb engedi a vendég tekintetét, de nem marad úgy sokáig. Nem hagyja elillanni az ártatlan véletlen látszatát. Csupán egy lányka figyelmetlenségének pikáns ajándéka az egész. Épp a karjára hajtja a fekete köpenyt, amikor kopogtatnak. Ha módja van rá, Nala kinyitja az ajtót és Rendorra mosolyog.*
- Épp időben *tessékeli be a férfit és elrakja az útból a sellőt formázó míves kis szobrocskát, hogy helyet csináljon az asztalon.* - Remélem, az úr étvágya minden tekintetben elégedett lesz a ház kínálatával *pillant a vendégre.*
- Minden csodálatos, Rendor, köszönjük *mondja a férfinak és engedi is, hogy a dolgára induljon.*
3430. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:21:18
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:21:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Pult aztán a 2-es szoba //
// Nala és Karoran //
* A kulcs amit leakaszt nem lesz jó, mert Nala inkább a kettest kérné a vendég számára. Rendor édes mindegy, hogy melyik kulcsot adja át, így aztán gyorsan kicseréli kicseréli a két kulcsot.*
- Ugyan, semmi baj.* Mosolyog rá miközben az aprócska tenyérbe ejti a kis vasdarabot. A férfi még nem igazán ismeri a szobák berendezését. Csak egyben volt dolga a sajátján kívül, de nem volt rá túlzottan ideje, hogy jobban megnézze a berendezést. Előbb vagy utóbb biztosan megismeri majd az összeset. A tündérke visszatér a dolgára és Rendor is el kezdi végezni a sajátját. Ha már lihanechi stílusban kérték a teát, akkor többi kiegészítőt is hasonló stílusban fogja kiválasztani. A frissen elkészült Trófeatálnak nagyon kellemes illata van. Fel is pakol mindent a tálcára és óvatosan elindul a kettes felé. A lépcsőknél különösen óvatos. Felérve pedig keresni kezdi a számozással megjelölt ajtókat. Amint megleli az ajtót szépen odaáll mellé finoman bekopog miközben félkézzel tartja a tálcát.*
- Elnézést a zavarásért, de meghoztam a rendeléseket. Szabad?* Amíg nem érkezik válasz nem csinál semmit csak áll és vár. Ha megkapja az engedélyt, akkor könyökével lenyomja a kilincset és belép az ajtón. Ha esetleg kinyitják előtte, akkor hálás mosolyt villant felé. Megáll a bent lévő asztal előtt, hogy kipakoljon rá. Középre teszi az illatozó tálat, ami egy szép porcelán tálon fekszik, ami a lihanechi stílus jegyeket viseli magán, bár ez majd akkor fog igazán látszódni, ha már elkezd fogyni róla az étel. A szarvas bélszín illata megtölti a szoba levegőjét. Két tányért tesz le egymással szemben elhelyezve, ahogyan az illik. Hamar előkerülnek a kések és a villák is meg a szép fehér szalvéták. A lihanechi stílus jegyek természetesen a tányérokon, a kancsón és a két bögrén is megtalálhatóak. A teát félre teszi az asztalon és mellé rakja le a kis tálkában lévő mézet, amihez egy kisméretű fából készült mézcsurgató is jár. A bögrék mellé még kis nalat elhelyez és készen is van.*
- Óhajtanak még valamit?* Kérdezi meg, mert ha nem akkor ő nem is zavarna tovább. Csöndben távozik is a helységből vissza a pultba.*
// Nala és Karoran //
* A kulcs amit leakaszt nem lesz jó, mert Nala inkább a kettest kérné a vendég számára. Rendor édes mindegy, hogy melyik kulcsot adja át, így aztán gyorsan kicseréli kicseréli a két kulcsot.*
- Ugyan, semmi baj.* Mosolyog rá miközben az aprócska tenyérbe ejti a kis vasdarabot. A férfi még nem igazán ismeri a szobák berendezését. Csak egyben volt dolga a sajátján kívül, de nem volt rá túlzottan ideje, hogy jobban megnézze a berendezést. Előbb vagy utóbb biztosan megismeri majd az összeset. A tündérke visszatér a dolgára és Rendor is el kezdi végezni a sajátját. Ha már lihanechi stílusban kérték a teát, akkor többi kiegészítőt is hasonló stílusban fogja kiválasztani. A frissen elkészült Trófeatálnak nagyon kellemes illata van. Fel is pakol mindent a tálcára és óvatosan elindul a kettes felé. A lépcsőknél különösen óvatos. Felérve pedig keresni kezdi a számozással megjelölt ajtókat. Amint megleli az ajtót szépen odaáll mellé finoman bekopog miközben félkézzel tartja a tálcát.*
- Elnézést a zavarásért, de meghoztam a rendeléseket. Szabad?* Amíg nem érkezik válasz nem csinál semmit csak áll és vár. Ha megkapja az engedélyt, akkor könyökével lenyomja a kilincset és belép az ajtón. Ha esetleg kinyitják előtte, akkor hálás mosolyt villant felé. Megáll a bent lévő asztal előtt, hogy kipakoljon rá. Középre teszi az illatozó tálat, ami egy szép porcelán tálon fekszik, ami a lihanechi stílus jegyeket viseli magán, bár ez majd akkor fog igazán látszódni, ha már elkezd fogyni róla az étel. A szarvas bélszín illata megtölti a szoba levegőjét. Két tányért tesz le egymással szemben elhelyezve, ahogyan az illik. Hamar előkerülnek a kések és a villák is meg a szép fehér szalvéták. A lihanechi stílus jegyek természetesen a tányérokon, a kancsón és a két bögrén is megtalálhatóak. A teát félre teszi az asztalon és mellé rakja le a kis tálkában lévő mézet, amihez egy kisméretű fából készült mézcsurgató is jár. A bögrék mellé még kis nalat elhelyez és készen is van.*
- Óhajtanak még valamit?* Kérdezi meg, mert ha nem akkor ő nem is zavarna tovább. Csöndben távozik is a helységből vissza a pultba.*
3429. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-22 02:10:41
Üzenet elküldve: 2020-05-22 02:10:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány ígéretére, hogy igyekezni fog kárpótolni őt a zenészektől való elválás miatt, elmosolyodik. Nem mondja ki, de a tündér is sejtheti, hogy ehhez minden bizonnyal partnerre fog lelni a másikban. Élvezi a lány hízelgését, hozzá simuló testét, ki ne tenné. Miután elindulnak, igyekszik karját kiszabadítani kettejük közül, hogy átfoghassa a tündér derekát és magához húzhassa kicsit még jobban, ajkait rövid időre lazán Nala feje búbjához érintve. Mivel magasabb, mint a lány, ezt könnyedén meg is tudja tenni, persze csak ha nem vált ki vele ellenkezést. Tekintete immáron újfent a falakat gazdagon belepő, a fogadótér vöröses homályában fürdőző, különféle esztétikai élményt nyújtó képeken vándorol, de csak a lépcső eléréséig, mikor is kísérője megelőzi, a szintkülönbség és az enyhe távolság pedig betekintést nyújt egy sokkal kellemesebb, a tündér léptei nyomán titokzatosan ringatózó látványba. Hogy modortalanság-e ez, avagy sem, kevéssé érdekli pillanatnyilag, szemei már egy helyre szegeződnek és ott is maradnak, míg fel nem érnek az ódonnak tűnő, de mozgásuk nyomán egyetlen hangot ki nem adó lépcsőfokokon. Még talán orra is bukna, ha nem emeli kellően gondosan csizmáit, de ilyetén szerencsétlenség egyelőre nem éri.*
- Arany Szeráj? Nem hiszem, hogy hallottam róla. – *az említett tulajdonnevek közül egyik sem cseng ismerősen számára, így visszakérdez, hátha Nala kicsit többet is elárul arról, honnan jött. De ha nem szeretne túl sok mindent megosztani erről, a férfi azt is megérti. A szobába való belépés után a láng fellobbanó fénye megjeleníti számára a gondosan elrendezett bútorzat különböző ékességeit, melyek között elégedetten veszi észre a vágyott tükröt is. Pár pillanatra meg is áll a tekintete rajta, majd miután egy kis ideig szemlélte magukat benne, Nala felé fordul.*
- Ez igazán szép hely. – *következőképpen az ágyat veszi szemügyre, amivel kapcsolatban eszébe is jut pár dolog, aztán a szobaberendezés részeként észrevesz egy mosdótálra hajazó edényt is, melyhez friss víz és szappan is biztosítva van. Bár indulása előtt tisztálkodott, a rövid út kicsinyke porát pedig ruházata fogta fel, a mosakodás azért nem fog megártani. Úgy dönt, ebben a tündérlány segítségét fogja kérni. Óvatosan tesz néhány lépést hátrafelé, becsukja maguk mögött az ajtót, még egy lopott pillantást vetve azért a folyosóra, hátha közben érkezik az étel. Mivel nem lát senkit, a kilincs elengedése után egyenesen a tálhoz lép, de közben kezei sem tétlenek, így köpenye kioldott zsinórral hull a padlóra, felfedve majdnem makulátlan, fehér ingét.*
- Mit gondolsz, ki tudunk találni valamit, hogy elüssük az előttünk álló időt? – *próbálkozik most ő tréfával felkavarni az apróbb előkészületek vontatott másodperceit, miközben a kézmosásból visszamaradt vízcseppeket törli le kezeiről. Ha Nala engedi, akkor ezúttal ő nyújtja ki karját, hogy kézen fogva közelebb édesgesse magához a lányt, balját a csípőjére, ajkait pedig a barackszín ajkakra illesztve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány ígéretére, hogy igyekezni fog kárpótolni őt a zenészektől való elválás miatt, elmosolyodik. Nem mondja ki, de a tündér is sejtheti, hogy ehhez minden bizonnyal partnerre fog lelni a másikban. Élvezi a lány hízelgését, hozzá simuló testét, ki ne tenné. Miután elindulnak, igyekszik karját kiszabadítani kettejük közül, hogy átfoghassa a tündér derekát és magához húzhassa kicsit még jobban, ajkait rövid időre lazán Nala feje búbjához érintve. Mivel magasabb, mint a lány, ezt könnyedén meg is tudja tenni, persze csak ha nem vált ki vele ellenkezést. Tekintete immáron újfent a falakat gazdagon belepő, a fogadótér vöröses homályában fürdőző, különféle esztétikai élményt nyújtó képeken vándorol, de csak a lépcső eléréséig, mikor is kísérője megelőzi, a szintkülönbség és az enyhe távolság pedig betekintést nyújt egy sokkal kellemesebb, a tündér léptei nyomán titokzatosan ringatózó látványba. Hogy modortalanság-e ez, avagy sem, kevéssé érdekli pillanatnyilag, szemei már egy helyre szegeződnek és ott is maradnak, míg fel nem érnek az ódonnak tűnő, de mozgásuk nyomán egyetlen hangot ki nem adó lépcsőfokokon. Még talán orra is bukna, ha nem emeli kellően gondosan csizmáit, de ilyetén szerencsétlenség egyelőre nem éri.*
- Arany Szeráj? Nem hiszem, hogy hallottam róla. – *az említett tulajdonnevek közül egyik sem cseng ismerősen számára, így visszakérdez, hátha Nala kicsit többet is elárul arról, honnan jött. De ha nem szeretne túl sok mindent megosztani erről, a férfi azt is megérti. A szobába való belépés után a láng fellobbanó fénye megjeleníti számára a gondosan elrendezett bútorzat különböző ékességeit, melyek között elégedetten veszi észre a vágyott tükröt is. Pár pillanatra meg is áll a tekintete rajta, majd miután egy kis ideig szemlélte magukat benne, Nala felé fordul.*
- Ez igazán szép hely. – *következőképpen az ágyat veszi szemügyre, amivel kapcsolatban eszébe is jut pár dolog, aztán a szobaberendezés részeként észrevesz egy mosdótálra hajazó edényt is, melyhez friss víz és szappan is biztosítva van. Bár indulása előtt tisztálkodott, a rövid út kicsinyke porát pedig ruházata fogta fel, a mosakodás azért nem fog megártani. Úgy dönt, ebben a tündérlány segítségét fogja kérni. Óvatosan tesz néhány lépést hátrafelé, becsukja maguk mögött az ajtót, még egy lopott pillantást vetve azért a folyosóra, hátha közben érkezik az étel. Mivel nem lát senkit, a kilincs elengedése után egyenesen a tálhoz lép, de közben kezei sem tétlenek, így köpenye kioldott zsinórral hull a padlóra, felfedve majdnem makulátlan, fehér ingét.*
- Mit gondolsz, ki tudunk találni valamit, hogy elüssük az előttünk álló időt? – *próbálkozik most ő tréfával felkavarni az apróbb előkészületek vontatott másodperceit, miközben a kézmosásból visszamaradt vízcseppeket törli le kezeiről. Ha Nala engedi, akkor ezúttal ő nyújtja ki karját, hogy kézen fogva közelebb édesgesse magához a lányt, balját a csípőjére, ajkait pedig a barackszín ajkakra illesztve.*
3428. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:55:50
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:55:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Naz és Lisé a Sellőben – záróakkord //
* A süti lassan elfogy és Lisé a kérdésére egyetlen tömör választ ad. Ideje tovább állni. Nazi nem szívesen hagyja itt ezt a helyet főleg úgy, hogy a Rumosba kell visszatérniük majd éjszakára. Itt biztosan jobb lenne a szállás, de ott már fizetve van a szoba és azért az aranyat nem szabad szórni még akkor sem, ha most van belőle. Lassan gépies mozdulatokkal indul a vörös után, aki felveszi a tőrét. ~ Még jó, hogy letette a pengéjét. Belegondolni is rossz, hogy mi történt volna, ha előveszi mérgében. ~ Borzong meg és aztán kilép a friss levegőre. Egy ideig biztosan nem fog erre járni a jövőben.*
* A süti lassan elfogy és Lisé a kérdésére egyetlen tömör választ ad. Ideje tovább állni. Nazi nem szívesen hagyja itt ezt a helyet főleg úgy, hogy a Rumosba kell visszatérniük majd éjszakára. Itt biztosan jobb lenne a szállás, de ott már fizetve van a szoba és azért az aranyat nem szabad szórni még akkor sem, ha most van belőle. Lassan gépies mozdulatokkal indul a vörös után, aki felveszi a tőrét. ~ Még jó, hogy letette a pengéjét. Belegondolni is rossz, hogy mi történt volna, ha előveszi mérgében. ~ Borzong meg és aztán kilép a friss levegőre. Egy ideig biztosan nem fog erre járni a jövőben.*
3427. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:06:17
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:06:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pult, fogadótér, emelet//
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
- Szerintem Karoran Dor úrnak a kettes szoba jobban tetszene *szúrja közbe a tündér, amikor Rendor a kulcsot készül leakasztani a tartóról. Hálás mosollyal kér elnézést a variálásért, de valószínűleg a férfi nem veszi majd zokon.
Igazából a Sellőház összes szobája gyönyörű, de ez is csak amolyan apró fogás, amivel kieszközli a vendég számára a kivételezett figyelem érzetét. Gondolkodik rajta, hogy a bögrék helyett inkább csészét kérjen, hiszen jobban illene a csinos lihanechi kancsóhoz, de az úr kifejezetten így kérte a teát. Be kell látni, hogy egy bögréből teázni egészen más, mint csészéből. Otthonosabb. Meghittebb. Emiatt ő is ennél marad, amikor Rendor számára lediktálja a rendelést.*
- Szépen játszanak *pillant elismerően a zenészek felé, de az úr döntéséhez idomul.* - Igyekszem majd kárpótolni érte. *A tündérlány mosolygása azt tükrözi, hogy kifejezetten megtisztelőnek érzi, hogy a fülének kellemes dallamokról is kész lemondani a férfi és inkább vele vonul el meghittebb közegbe.
Az emelet felé veszik hát az irányt, útjukat pedig Nalaeä édes csacsogása szegélyezi. Amikor megtudja, hogy a vendég valójában nem is lakik messze, egy kicsit azért meglepődik, de hamar feltalálja magát.*
- Akkor mindent meg fogok tenni, hogy a jövőben gyakrabban járjon erre. *Szavai nyomán egy kicsit még közelebb simul a férfihoz. Csak a lépcsőhöz érve ereszti el a karját és helyette a tenyerét bujtatja az úr baljába, hogy úgy vezesse fel az emeletre. Így a férfinak módja van élni a kínálkozó látvány élvezetével anélkül, hogy a jó modor rovására írhatná bárki. Nala ruhája elég rövid, de a fodros harisnyák vonala felett most határokat feszegetve sejtet.*
- Én csak nemrég kerültem a Sellőházba. Előtte a Nap Karavánpihenő volt az otthonom. Az Arany Szerájban nevelkedtem *mesél titkolózás vagy óvatoskodás nélkül.* - A gazdám a nagytiszteletű Faraonn úr volt *mondja őszinte alázattal.* - Miután a nagyúr megtért őseihez, a leánya volt oly kegyes és beajánlott ide, hogy támogassa a boldogulásomat.
*A szobába belépve Nala világot gyújt. A vendéget hasonló igényességgel válogatott berendezés fogadja, mint ami a Sellőház fogadóterét is jellemzi. A széles ágy baldachinja rojtos végű selyemzsinórral van összekötve a faragott oszlopoknál. Elegáns szőnyegek borítják a padlót és az úr kimondatlan vágya is teljesül: egy alacsony szekrénykét kiegészítve, egész alakos tükör foglal helyet a fal mellett az ággyal szemben.*
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
- Szerintem Karoran Dor úrnak a kettes szoba jobban tetszene *szúrja közbe a tündér, amikor Rendor a kulcsot készül leakasztani a tartóról. Hálás mosollyal kér elnézést a variálásért, de valószínűleg a férfi nem veszi majd zokon.
Igazából a Sellőház összes szobája gyönyörű, de ez is csak amolyan apró fogás, amivel kieszközli a vendég számára a kivételezett figyelem érzetét. Gondolkodik rajta, hogy a bögrék helyett inkább csészét kérjen, hiszen jobban illene a csinos lihanechi kancsóhoz, de az úr kifejezetten így kérte a teát. Be kell látni, hogy egy bögréből teázni egészen más, mint csészéből. Otthonosabb. Meghittebb. Emiatt ő is ennél marad, amikor Rendor számára lediktálja a rendelést.*
- Szépen játszanak *pillant elismerően a zenészek felé, de az úr döntéséhez idomul.* - Igyekszem majd kárpótolni érte. *A tündérlány mosolygása azt tükrözi, hogy kifejezetten megtisztelőnek érzi, hogy a fülének kellemes dallamokról is kész lemondani a férfi és inkább vele vonul el meghittebb közegbe.
Az emelet felé veszik hát az irányt, útjukat pedig Nalaeä édes csacsogása szegélyezi. Amikor megtudja, hogy a vendég valójában nem is lakik messze, egy kicsit azért meglepődik, de hamar feltalálja magát.*
- Akkor mindent meg fogok tenni, hogy a jövőben gyakrabban járjon erre. *Szavai nyomán egy kicsit még közelebb simul a férfihoz. Csak a lépcsőhöz érve ereszti el a karját és helyette a tenyerét bujtatja az úr baljába, hogy úgy vezesse fel az emeletre. Így a férfinak módja van élni a kínálkozó látvány élvezetével anélkül, hogy a jó modor rovására írhatná bárki. Nala ruhája elég rövid, de a fodros harisnyák vonala felett most határokat feszegetve sejtet.*
- Én csak nemrég kerültem a Sellőházba. Előtte a Nap Karavánpihenő volt az otthonom. Az Arany Szerájban nevelkedtem *mesél titkolózás vagy óvatoskodás nélkül.* - A gazdám a nagytiszteletű Faraonn úr volt *mondja őszinte alázattal.* - Miután a nagyúr megtért őseihez, a leánya volt oly kegyes és beajánlott ide, hogy támogassa a boldogulásomat.
*A szobába belépve Nala világot gyújt. A vendéget hasonló igényességgel válogatott berendezés fogadja, mint ami a Sellőház fogadóterét is jellemzi. A széles ágy baldachinja rojtos végű selyemzsinórral van összekötve a faragott oszlopoknál. Elegáns szőnyegek borítják a padlót és az úr kimondatlan vágya is teljesül: egy alacsony szekrénykét kiegészítve, egész alakos tükör foglal helyet a fal mellett az ággyal szemben.*
3426. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:47:41
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:47:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Megkönnyebbül, amikor a galiba okozására hajlamos ital kikerül az úrnő kezéből és sikerül meggyőzni, hogy a buborékokat hagyja inkább másnapra.
Xavy kisasszonnyal ellentétben ő minden kétség nélkül hisz Taitos úrnak, amikor azt állítja, nem tudott a tej és a pezsgő viharos viszonyáról. Az, hogy még bocsánatot is kér, inkább még a tündérben gyújt bűntudatot, hogy az imént rossz szemmel nézett rá, ez pedig mind tisztán olvashatón ül ki Nala őszinte arcocskájára, ahogy a legtöbb dolog. A Xavy kisasszony szavaiból Taitos úr felé böködő vád nem lepi meg nagyon, ellenben az azt követő mikor kifejtése csaknem az orrába szalasztja a kortyot. Nala világától távol áll a közönségesség, de ez mégis csak a Kikötő. A szeszben kiázó megjegyzések olykor a Sellőház elegáns környezetében is nyersek. Akaratlanul is ennek megfelelően értelmezi először a váratlanul felcsattanó szót, ami miatt egy pillanattal később máris szörnyen szégyelli magát.
A tejhab bajuszról továbbra se mer igazán szólni, mert bár először felmerült benne, hogy előzékenyen letörölje, de a kisasszony eléggé bizalmatlan az ilyen közeledéssel. Aztán meg csak röppentek a pillanatok egymás után a sok esemény mögött és most már nem tudna elszámolni vele, hogy miért nem korábban szólt. Önkéntelenül is megnyalja saját ajkát és bizonytalan pillantása Taitos úrét keresi. Reméli, hogy ő majd eljár az ügyben, de a férfinak szemmel láthatólag esze ágában sincs a bajusz eltűnését elősegíteni. Ellenben köti az ebet a karóhoz az ágy lejtéséről és tovább pedzegeti a talányos utalásait arról, hogy mit is szoktak ott csinálni. Nala számára azok a bizonyos dolgok nagyon is nyilvánvalók és kicsit sem idegenek, mégis szokatlanul zavarba jön tőle. Xavy kisasszony személye váltja ki belőle mindezt, arra elég könnyű rájönni. Így aztán a felé nyújtott süteménydarabot elveszi ugyan, de csak szorongatja a kezében, míg pillantását a kisasszonyról az úrra, az úrról a kisasszonyra kapkodja. Ahogy a párbeszéd egyre csak gyűrűzik, egészen meg is feledkezik róla.
Jól mutatja, hogy mennyire sok neki ez az izgalom, hogy véletlenül automatikusan tartja a poharát az újratöltés felajánlására, pedig már kezdi érezni hogy a fejébe fog szállni.
A helykiosztást illető végszóra Nala szeme szinte ijedten kerekedik el. Bele se mer gondolni, mi lesz, ha Zammiria kisasszony fülébe jut, hogy a vendég a földön alszik, míg ő elfoglalja az ágyat... a felét... de az valószínűleg nem sokban mosná le róla a szégyent. De Xavy úrnő olyan gyorsan egyezik ki ezzel a felállással, hogy a tündérnek esélye sincs tiltakozni. Egy darabig csak az ajkába harapva pislog Taitos úrra a katasztrófa tehetetlen szemlélőjeként, ami alatt a gnóm kisasszony be is vackolja magát a párnaerőd ablak felőli oldalán. Nala kénytelen beletörődni, hogy ebbe most kénytelen lesz beletörődni, így csendben leteszi a poharát meg a darab süteményt a tálcára és kitárja a nagy szekrény ajtaját. Az alsó polcról elővesz néhány párnát, aztán az ágy melletti szőnyegre halmozza őket azokkal együtt, amiket a fotelekből még be tudott gyűjteni. Vesz elő egy tiszta lepedőt is és ráteríti a rögtönzött fekhelyre. Takaró gyanánt jobb híján egy puha pokrócot sikerül kerítenie az ágy végében álló csatos ládából, amibe az ágytakarót és a díszpárnákat szokták eltenni, de ezeket Xavy úrnő most mind felhasználta a védelmi vonal kiépítéséhez. Amikor kész, kézbe veszi a poharát és a süteménydarabot. A férfihoz lép és finoman hozzáérinti a poharat Taitos úréhoz, hogy véletlenül se csendüljenek össze túl hangosan.*
- Zoknipecér létére igazi úriember *súgja megilletődötten, aztán kortyol a pezsgőből, aztán egy gyors pillantás után az ágyfelező védmű árnyékában szuszogó Xavy felé, lábujjhegyre emelkedik és édes jó éjt csókot ajándékoz az úrnak. A süteményt megfelezi és megosztja Taitos úrral, hogy a maradék itallal le is öblíthessék.
Nala elfújja a gyertyákat és bebújik a takaró alá. Az éjjeliszekrényen pislákoló utolsó mécsest csak akkor oltja el, ha már Taitos úr is elhelyezkedett. Az este mostantól akár fordulhatna is a csendes, nyugodalmas irányba, de hamar kiderül, hogy a legádázabb NŸpsosokat is meghátrálásra késztető fal vajmi kevésnek bizonyul egy forgolódó gnóm kisasszonnyal szemben. Nala igyekszik kihúzódni egészen a terebélyes ágy legszélére, de amikor a válaszvonal párna-téglái egyre inkább a hátába nyomódnak, inkább menekülőre fogja. Lecsusszan az ágyról és bekéretőzik Taitos úr takarója alá. Ölelésébe kucorodva cirógatja a karját, míg el nem nyomja az álom*
//Fodrok a víz tükrén//
*Megkönnyebbül, amikor a galiba okozására hajlamos ital kikerül az úrnő kezéből és sikerül meggyőzni, hogy a buborékokat hagyja inkább másnapra.
Xavy kisasszonnyal ellentétben ő minden kétség nélkül hisz Taitos úrnak, amikor azt állítja, nem tudott a tej és a pezsgő viharos viszonyáról. Az, hogy még bocsánatot is kér, inkább még a tündérben gyújt bűntudatot, hogy az imént rossz szemmel nézett rá, ez pedig mind tisztán olvashatón ül ki Nala őszinte arcocskájára, ahogy a legtöbb dolog. A Xavy kisasszony szavaiból Taitos úr felé böködő vád nem lepi meg nagyon, ellenben az azt követő mikor kifejtése csaknem az orrába szalasztja a kortyot. Nala világától távol áll a közönségesség, de ez mégis csak a Kikötő. A szeszben kiázó megjegyzések olykor a Sellőház elegáns környezetében is nyersek. Akaratlanul is ennek megfelelően értelmezi először a váratlanul felcsattanó szót, ami miatt egy pillanattal később máris szörnyen szégyelli magát.
A tejhab bajuszról továbbra se mer igazán szólni, mert bár először felmerült benne, hogy előzékenyen letörölje, de a kisasszony eléggé bizalmatlan az ilyen közeledéssel. Aztán meg csak röppentek a pillanatok egymás után a sok esemény mögött és most már nem tudna elszámolni vele, hogy miért nem korábban szólt. Önkéntelenül is megnyalja saját ajkát és bizonytalan pillantása Taitos úrét keresi. Reméli, hogy ő majd eljár az ügyben, de a férfinak szemmel láthatólag esze ágában sincs a bajusz eltűnését elősegíteni. Ellenben köti az ebet a karóhoz az ágy lejtéséről és tovább pedzegeti a talányos utalásait arról, hogy mit is szoktak ott csinálni. Nala számára azok a bizonyos dolgok nagyon is nyilvánvalók és kicsit sem idegenek, mégis szokatlanul zavarba jön tőle. Xavy kisasszony személye váltja ki belőle mindezt, arra elég könnyű rájönni. Így aztán a felé nyújtott süteménydarabot elveszi ugyan, de csak szorongatja a kezében, míg pillantását a kisasszonyról az úrra, az úrról a kisasszonyra kapkodja. Ahogy a párbeszéd egyre csak gyűrűzik, egészen meg is feledkezik róla.
Jól mutatja, hogy mennyire sok neki ez az izgalom, hogy véletlenül automatikusan tartja a poharát az újratöltés felajánlására, pedig már kezdi érezni hogy a fejébe fog szállni.
A helykiosztást illető végszóra Nala szeme szinte ijedten kerekedik el. Bele se mer gondolni, mi lesz, ha Zammiria kisasszony fülébe jut, hogy a vendég a földön alszik, míg ő elfoglalja az ágyat... a felét... de az valószínűleg nem sokban mosná le róla a szégyent. De Xavy úrnő olyan gyorsan egyezik ki ezzel a felállással, hogy a tündérnek esélye sincs tiltakozni. Egy darabig csak az ajkába harapva pislog Taitos úrra a katasztrófa tehetetlen szemlélőjeként, ami alatt a gnóm kisasszony be is vackolja magát a párnaerőd ablak felőli oldalán. Nala kénytelen beletörődni, hogy ebbe most kénytelen lesz beletörődni, így csendben leteszi a poharát meg a darab süteményt a tálcára és kitárja a nagy szekrény ajtaját. Az alsó polcról elővesz néhány párnát, aztán az ágy melletti szőnyegre halmozza őket azokkal együtt, amiket a fotelekből még be tudott gyűjteni. Vesz elő egy tiszta lepedőt is és ráteríti a rögtönzött fekhelyre. Takaró gyanánt jobb híján egy puha pokrócot sikerül kerítenie az ágy végében álló csatos ládából, amibe az ágytakarót és a díszpárnákat szokták eltenni, de ezeket Xavy úrnő most mind felhasználta a védelmi vonal kiépítéséhez. Amikor kész, kézbe veszi a poharát és a süteménydarabot. A férfihoz lép és finoman hozzáérinti a poharat Taitos úréhoz, hogy véletlenül se csendüljenek össze túl hangosan.*
- Zoknipecér létére igazi úriember *súgja megilletődötten, aztán kortyol a pezsgőből, aztán egy gyors pillantás után az ágyfelező védmű árnyékában szuszogó Xavy felé, lábujjhegyre emelkedik és édes jó éjt csókot ajándékoz az úrnak. A süteményt megfelezi és megosztja Taitos úrral, hogy a maradék itallal le is öblíthessék.
Nala elfújja a gyertyákat és bebújik a takaró alá. Az éjjeliszekrényen pislákoló utolsó mécsest csak akkor oltja el, ha már Taitos úr is elhelyezkedett. Az este mostantól akár fordulhatna is a csendes, nyugodalmas irányba, de hamar kiderül, hogy a legádázabb NŸpsosokat is meghátrálásra késztető fal vajmi kevésnek bizonyul egy forgolódó gnóm kisasszonnyal szemben. Nala igyekszik kihúzódni egészen a terebélyes ágy legszélére, de amikor a válaszvonal párna-téglái egyre inkább a hátába nyomódnak, inkább menekülőre fogja. Lecsusszan az ágyról és bekéretőzik Taitos úr takarója alá. Ölelésébe kucorodva cirógatja a karját, míg el nem nyomja az álom*
3425. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:24:34
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:24:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pult//
//Érintőlegesen Laundrian //
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
* Nagyban sertepertél a pultban, amikor egy ismerős arcot pillant meg. Kiderül, hogy az ismerős nem más, mint az a férfi akivel a felvételizéskor találkozott. A biccentést viszonozza és aztán visszatér a munkájához. Munkájába annyira beletemetkezik, hogy hirtelen észre sem veszi az időközben megjelenő tündért. Igazán kellemes látványt nyújt az aranyos lányka. Szóhoz sem jut a egy pár pillanatig annyira elámul rajta.*
- Szia Nala én Rendor vagyok!* utatkozik be gyorsan, de további szóváltásra nincs már idejük, mivel munka címszóval távozik is köreikből. A férfi eléggé megdöbben ezt hallva, mert nem gondolta volna, hogy ilyen munkakörben dolgozik ez az aranyos kis tündérke. Még nézi egy darabig, ahogyan a kecses leány, mint egy lepke tova libben. Aztán újra visszatér teendőihez. Ám nemsokára érkezik is vissza a kis hölgy a kedves vendég óhajaival.*
- Máris felírom a rendelést egy pillanat.* Mondja miközben a kis könyv után kutat amiben ezt mind felírhatja. Amint megtalálja gyorsan beírja, úgy ahogyan azt fentebb látja a többinél.*
- Szoba és sellő egyszer. Aztán van itt még fizetve egy Trófea tál meg tea lihanechi kancsóban két bögrével. Rögtön neki is láttunk!* Mondja mosolyogva és leakassza az egyik szabad szoba kulcsát, amit a tündér kezébe nyom. Ha nincs más rögvest nekilát a rendelések leadásának. Amíg az étel a konyhában készül ő a teás bögrét és a kancsót készíti elő. Amint minden elkészül felpakol egy nagy fa tálcára, hogy szervírozza a szobába.*
//Érintőlegesen Laundrian //
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
* Nagyban sertepertél a pultban, amikor egy ismerős arcot pillant meg. Kiderül, hogy az ismerős nem más, mint az a férfi akivel a felvételizéskor találkozott. A biccentést viszonozza és aztán visszatér a munkájához. Munkájába annyira beletemetkezik, hogy hirtelen észre sem veszi az időközben megjelenő tündért. Igazán kellemes látványt nyújt az aranyos lányka. Szóhoz sem jut a egy pár pillanatig annyira elámul rajta.*
- Szia Nala én Rendor vagyok!* utatkozik be gyorsan, de további szóváltásra nincs már idejük, mivel munka címszóval távozik is köreikből. A férfi eléggé megdöbben ezt hallva, mert nem gondolta volna, hogy ilyen munkakörben dolgozik ez az aranyos kis tündérke. Még nézi egy darabig, ahogyan a kecses leány, mint egy lepke tova libben. Aztán újra visszatér teendőihez. Ám nemsokára érkezik is vissza a kis hölgy a kedves vendég óhajaival.*
- Máris felírom a rendelést egy pillanat.* Mondja miközben a kis könyv után kutat amiben ezt mind felírhatja. Amint megtalálja gyorsan beírja, úgy ahogyan azt fentebb látja a többinél.*
- Szoba és sellő egyszer. Aztán van itt még fizetve egy Trófea tál meg tea lihanechi kancsóban két bögrével. Rögtön neki is láttunk!* Mondja mosolyogva és leakassza az egyik szabad szoba kulcsát, amit a tündér kezébe nyom. Ha nincs más rögvest nekilát a rendelések leadásának. Amíg az étel a konyhában készül ő a teás bögrét és a kancsót készíti elő. Amint minden elkészül felpakol egy nagy fa tálcára, hogy szervírozza a szobába.*
3424. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:59:37
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:59:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
*A tündér őszinte jókedve és kíváncsisága természetesen jól esik emberünknek, olyannyira, hogy hirtelen nem is tudja eldönteni, melyiket válassza a felkínált lehetőségek közül.*
– Akkor megnyugodtam. - *mosolyodik csak el a tréfára, hiszen kedveli ezt a fajta játékosságot.*
- Efelől semmi kétségem. - *A szavak kétértelműsége nem kerüli el figyelmét, főleg mikor nyomatékosításra kerülnek a tündér kezei által. Mindez megfelelő hatással van, egyelőre még csak a lelkesedésére. Olybá tűnik, hogy izgalmas este elé néznek, ennek megfelelően igyekszik nem túl sok időt bámészkodással tölteni, hanem a lehető leghamarabb választani az elé tartott menüről. A teáról nem árul el sok információt a felsorolás, így neki sincsen különösebb elvárása. Tökéletesen megfelelőnek tartja a felajánlást, így el is fogadja. Ismeri a gyömbér markáns ízét, otthonában is készíttette a maga számára hasonlóképpen az italt. Nem lesz tehát másképp most sem.*
- Én nagyon kedvelem a zenét és a hely hangulata varázslatos, de ha oly készséges a kedves személyzet, hogy utánunk hozzák a rendelést, akkor a szoba lehetőségével élnék. – *nem mondja ki, de kissé feszélyezve érzi már magát a vendégek között. Ez nem a Sellőház bármilyen hiányosságának, sokkal inkább saját, visszahúzódó személyiségének tudható be.*
- Szép név. Az én nevem Karoran Dor. – *mutatkozik be a lány becenevének hallása után, csak hogy megfelelően le legyen tudva a formaság, egyúttal eldönti, hogy a számára kedvesen csengő Nalát fogja használni. Elismeréssel vegyes kíváncsisággal hallgatja végig kérésének Nalaeä általi körültekintő, az apró részletekre is kitérő tolmácsolását.*
- Fáradságuk lekötelez. - *teszi még hozzá a személyzet azon tagja felé fordulva, aki rendelését fogadja. Őszintén reméli, hogy nem bizonyul túl bosszantónak a kiszolgálással járó többletfeladatok ellátása. Pár másodpercig gondolkodik ezen, majd figyelme egészen másra terelődik át.*
- Mehetünk. – *mondja újra a tündérre emelve pillantását, és átadva az irányítást, hagyja, hogy karonfogva vezesse a szobájuk felé. Felmerül benne a kíváncsiság, hogy milyen látványt nyújthatnak együtt, ő és a tündér, bár tükör híján ezt nincs alkalma megcsodálni.*
- Csak nyugodtan, mégsem tölthetjük el az összes időt némán. – *igyekszik bátorítóan mosolyogni, miközben viszonozza a lány pillantását, hogy ő is érezze, egyáltalán nincs ellenére a társalgás, főleg, hogyha a tündér folytatólagosan ilyen kedves bókokkal illeti.*
- Nem, ebben a városban születtem és mindig is itt éltem. A házam nincs is messze ettől a helytől, mégsem vagyok gyakori vendég errefelé. Na és te? Hogy kerültél ide? - *úgy véli, kényelmesebb és talán a ráhangolódást is segíti, ha először is a szavak szintjén igyekeznek egy hullámhosszra kerülni.*
- Remélem, nincs ellenedre, hogy én is kérdezek. – *nem tudhatja persze, hogy a tündér valamilyen itteni etikett követése végett kíváncsiskodik, vagy pedig tényleg beszélgetni szeretne, így hát az óvatosságra szavaz, mely a kölcsönösséggel együtt egy olyan elv, amit igyekszik szem előtt tartani.*
*A tündér őszinte jókedve és kíváncsisága természetesen jól esik emberünknek, olyannyira, hogy hirtelen nem is tudja eldönteni, melyiket válassza a felkínált lehetőségek közül.*
– Akkor megnyugodtam. - *mosolyodik csak el a tréfára, hiszen kedveli ezt a fajta játékosságot.*
- Efelől semmi kétségem. - *A szavak kétértelműsége nem kerüli el figyelmét, főleg mikor nyomatékosításra kerülnek a tündér kezei által. Mindez megfelelő hatással van, egyelőre még csak a lelkesedésére. Olybá tűnik, hogy izgalmas este elé néznek, ennek megfelelően igyekszik nem túl sok időt bámészkodással tölteni, hanem a lehető leghamarabb választani az elé tartott menüről. A teáról nem árul el sok információt a felsorolás, így neki sincsen különösebb elvárása. Tökéletesen megfelelőnek tartja a felajánlást, így el is fogadja. Ismeri a gyömbér markáns ízét, otthonában is készíttette a maga számára hasonlóképpen az italt. Nem lesz tehát másképp most sem.*
- Én nagyon kedvelem a zenét és a hely hangulata varázslatos, de ha oly készséges a kedves személyzet, hogy utánunk hozzák a rendelést, akkor a szoba lehetőségével élnék. – *nem mondja ki, de kissé feszélyezve érzi már magát a vendégek között. Ez nem a Sellőház bármilyen hiányosságának, sokkal inkább saját, visszahúzódó személyiségének tudható be.*
- Szép név. Az én nevem Karoran Dor. – *mutatkozik be a lány becenevének hallása után, csak hogy megfelelően le legyen tudva a formaság, egyúttal eldönti, hogy a számára kedvesen csengő Nalát fogja használni. Elismeréssel vegyes kíváncsisággal hallgatja végig kérésének Nalaeä általi körültekintő, az apró részletekre is kitérő tolmácsolását.*
- Fáradságuk lekötelez. - *teszi még hozzá a személyzet azon tagja felé fordulva, aki rendelését fogadja. Őszintén reméli, hogy nem bizonyul túl bosszantónak a kiszolgálással járó többletfeladatok ellátása. Pár másodpercig gondolkodik ezen, majd figyelme egészen másra terelődik át.*
- Mehetünk. – *mondja újra a tündérre emelve pillantását, és átadva az irányítást, hagyja, hogy karonfogva vezesse a szobájuk felé. Felmerül benne a kíváncsiság, hogy milyen látványt nyújthatnak együtt, ő és a tündér, bár tükör híján ezt nincs alkalma megcsodálni.*
- Csak nyugodtan, mégsem tölthetjük el az összes időt némán. – *igyekszik bátorítóan mosolyogni, miközben viszonozza a lány pillantását, hogy ő is érezze, egyáltalán nincs ellenére a társalgás, főleg, hogyha a tündér folytatólagosan ilyen kedves bókokkal illeti.*
- Nem, ebben a városban születtem és mindig is itt éltem. A házam nincs is messze ettől a helytől, mégsem vagyok gyakori vendég errefelé. Na és te? Hogy kerültél ide? - *úgy véli, kényelmesebb és talán a ráhangolódást is segíti, ha először is a szavak szintjén igyekeznek egy hullámhosszra kerülni.*
- Remélem, nincs ellenedre, hogy én is kérdezek. – *nem tudhatja persze, hogy a tündér valamilyen itteni etikett követése végett kíváncsiskodik, vagy pedig tényleg beszélgetni szeretne, így hát az óvatosságra szavaz, mely a kölcsönösséggel együtt egy olyan elv, amit igyekszik szem előtt tartani.*
3423. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:15:00
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:15:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája //
* Rhule elégedett az elf férfi válaszával. Legalább Meira miatt nem kell aggódnia a továbbiakban. Míg Meira és Parcy elrendezi az anyagiakat addig ő asztalhoz ül.*
- Köszönjük még egyszer! * ismételgeti magát, lassan akár egy papagáj. Miután magukra maradnak. Tekintete útitársnőjéét keresi.*
- Csak megemberelted magad a végére.* vigyorog a lányra, aki a kezdeti zökkenők ellenére egészen illedelmesen viselkedett.*
- Remélem ez annak a jele, hogy kicsit máris jobban vagy.* szelídül vigyora mosollyá.*
- Szeretnéd ágyban elfogyasztani a vacsorát?* kérdezi teljesen komolyan.* Etetlek is ha szeretnéd.*prezentálja is saját levesével milyen ügyesen emelgeti a kanalat.*
- Ne izgulj, hamarosan pihenhetsz.*bólint komolyan. Természetesen, ha Meira úgy határoz, hogy segítségre van szüksége az evéshez, akkor először őt szolgálja ki, ha nem igényli akkor befejezi a saját vacsoráját.*
- Szükséged van még valamire?*kérdezi a barna hajú lányt immár jól lakottan. Amennyiben módjában áll igyekszik a segítségére lenni.*Hosszú napok várnak ránk. Pihend ki magad.*veszi búcsúzóra. Abban az esetben, ha Meira nem tartóztatja csendben beteszi magam mögött az ajtót és lepihen saját szobájában.*
//Napváltás//
* Bármennyire is volt fáradt nehezen jött álom a szemére előző éjjel. Így most nyúzott képpel, szemei alatt karikákkal, pofáján sok napos borostával éri a reggel. Megmosakodik, felöltözik és az ágyat is beveti maga után. Halkan kopogtat hármat Meira szobájának ajtaját, de tényleges választ nem várva megkísérel behatolnia szobában -feltéve, ha az ajtó nincs bezárva.*
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?* kérdezi miután így vagy úgy, de sikerült bejutnia Meirához.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:16:25
//Meira szobája //
* Rhule elégedett az elf férfi válaszával. Legalább Meira miatt nem kell aggódnia a továbbiakban. Míg Meira és Parcy elrendezi az anyagiakat addig ő asztalhoz ül.*
- Köszönjük még egyszer! * ismételgeti magát, lassan akár egy papagáj. Miután magukra maradnak. Tekintete útitársnőjéét keresi.*
- Csak megemberelted magad a végére.* vigyorog a lányra, aki a kezdeti zökkenők ellenére egészen illedelmesen viselkedett.*
- Remélem ez annak a jele, hogy kicsit máris jobban vagy.* szelídül vigyora mosollyá.*
- Szeretnéd ágyban elfogyasztani a vacsorát?* kérdezi teljesen komolyan.* Etetlek is ha szeretnéd.*prezentálja is saját levesével milyen ügyesen emelgeti a kanalat.*
- Ne izgulj, hamarosan pihenhetsz.*bólint komolyan. Természetesen, ha Meira úgy határoz, hogy segítségre van szüksége az evéshez, akkor először őt szolgálja ki, ha nem igényli akkor befejezi a saját vacsoráját.*
- Szükséged van még valamire?*kérdezi a barna hajú lányt immár jól lakottan. Amennyiben módjában áll igyekszik a segítségére lenni.*Hosszú napok várnak ránk. Pihend ki magad.*veszi búcsúzóra. Abban az esetben, ha Meira nem tartóztatja csendben beteszi magam mögött az ajtót és lepihen saját szobájában.*
//Napváltás//
* Bármennyire is volt fáradt nehezen jött álom a szemére előző éjjel. Így most nyúzott képpel, szemei alatt karikákkal, pofáján sok napos borostával éri a reggel. Megmosakodik, felöltözik és az ágyat is beveti maga után. Halkan kopogtat hármat Meira szobájának ajtaját, de tényleges választ nem várva megkísérel behatolnia szobában -feltéve, ha az ajtó nincs bezárva.*
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?* kérdezi miután így vagy úgy, de sikerült bejutnia Meirához.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:16:25
3422. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:29:53
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:29:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Megnyugszik a lelke, miután a tündér elmondja, hogy nem akarja ő egyik süteményt se távol tartani tőle. Ő maga pedig a tanácsok hatására szinte kivirul a büszkeségtől, hogy egy ilyen apró és törékeny teremtést megvédhet velük. Még akkor is, így fog tenni, ha a férfi heves tiltakozásba tör ki, arra gondol, úgyis többen vannak, majd megkötözik és begurítják legfeljebb a szekrénybe, ha illetlenül viselkedne. Vizsgálgatja egy ideig a pohárban kergetőző buborékokat, mikor Nala odanyúl, hogy figyelmeztesse. Mivel úgy elmerült a gondolataiban, nyilván a buborékok és a szagok elemzése folytán, hátra is ugrik egy kicsit, nagy rémült szemekkel.*
-Mi?! Mit? Mi az? *Pislog maga mögé, hátha valami idő közben kikúszott az ágy alól és attól akarja a kis tündér távoltartani.*
-Mozgalmas… este? *Nagy kerek szemei értetlenségről pislognak és arról, hogy most ezerrel gondolkozik, milyen mozgalmakat okozhat a tej meg a pezsgő egyvelege.*
-Nem ittam még ilyet, nemhogy tejjel… *Motyogja maga elé, majd enged a lánynak, minthogy az annyira megrémült attól a mozgalmas dologtól, hogy csak bajt jelenthet. Kicsit morcosan ugyan, de engedi, hogy a tündér megfossza a pezsgőspohártól.*
-Akkor majd holnap. Biztos nem tudnék tőle aludni se. *Bólogat szakértően, azon merengve, hogy bizonyára az apró buborékok majd pukkangatnak a hasában, és azt lehet, a többiek is hallanák, de tán még éreznék is. Közben szúrós szemeket ereget Taitos felé, hiszen most a tündér lehet megmentette valami nagyon csúnya dologtól, amit a férfi okozni akart neki, nyilván.*
-Figyellek ám! Még egy ilyen húzás és reggel egy vödör vízzel keltelek kiskomám. *Morogja az orra alá, közben újabb süteményt tol be a szájába.*
-Neeem tudtad mi? Tudod mikor hiszem én ezt el, mikor majd lófarkam nő. *Majd lehúzza az egyik szemhéját és nyelvet ölt a férfire. Mikor pedig felmerül, hogy bizony Taitos azt nem fogja elmondani, hogy mire gondolt, csak vállat von. De a nézegetésre már ő is odahajol, hogy megszemlélje azt a lejtést. A süti körbeadásáról pont lemarad, e miatt, de nem igazán tud mit hozzátenni az esethez, szerinte még mindig nem lejt. Eztán érkezik a felvetés, a ki hol aludjon vitaindító elszólása, amelyre a gnóm igen hevesen reagál. Ám a lapulevélpecér nem esik kétségbe, inkább ajánl egy harmadik megoldást, amelyet Xavy is elfogadhatónak tart.*
-Legyen! *Bár felmerült benne, hogy gyorsan háromfelé ossza az ágyat, két ágyneműfal segítségével, de úgy néz ki, erre nem lesz szükség ~Még, hogy én elfeküdném a kezeit! Aztán ő mit csinálna? Ha ő ráfekszik, akkor meg CSAK a keze lógna ki szegénykének! ~ Pöröl magában, ám már bújik is be a finom illatú, puha paplan alá, megigazgatva a falat.*
-Akkor jóéjt! *Dől be, majd húzza magára a takarót és fordul az ablak felé. Ma sok minden történt, így valószínű nemsokára a durmoló szuszogásra lehetnek figyelmesek a többiek és néha hangfoszlányokra.*
-Ne…takaro…bolhavész…te…brubamu. *Motyogja, közben pedig a fal is kap néhány csapást, meg egy-egy rúgást, talán meg is lazul a tetején a párna.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Megnyugszik a lelke, miután a tündér elmondja, hogy nem akarja ő egyik süteményt se távol tartani tőle. Ő maga pedig a tanácsok hatására szinte kivirul a büszkeségtől, hogy egy ilyen apró és törékeny teremtést megvédhet velük. Még akkor is, így fog tenni, ha a férfi heves tiltakozásba tör ki, arra gondol, úgyis többen vannak, majd megkötözik és begurítják legfeljebb a szekrénybe, ha illetlenül viselkedne. Vizsgálgatja egy ideig a pohárban kergetőző buborékokat, mikor Nala odanyúl, hogy figyelmeztesse. Mivel úgy elmerült a gondolataiban, nyilván a buborékok és a szagok elemzése folytán, hátra is ugrik egy kicsit, nagy rémült szemekkel.*
-Mi?! Mit? Mi az? *Pislog maga mögé, hátha valami idő közben kikúszott az ágy alól és attól akarja a kis tündér távoltartani.*
-Mozgalmas… este? *Nagy kerek szemei értetlenségről pislognak és arról, hogy most ezerrel gondolkozik, milyen mozgalmakat okozhat a tej meg a pezsgő egyvelege.*
-Nem ittam még ilyet, nemhogy tejjel… *Motyogja maga elé, majd enged a lánynak, minthogy az annyira megrémült attól a mozgalmas dologtól, hogy csak bajt jelenthet. Kicsit morcosan ugyan, de engedi, hogy a tündér megfossza a pezsgőspohártól.*
-Akkor majd holnap. Biztos nem tudnék tőle aludni se. *Bólogat szakértően, azon merengve, hogy bizonyára az apró buborékok majd pukkangatnak a hasában, és azt lehet, a többiek is hallanák, de tán még éreznék is. Közben szúrós szemeket ereget Taitos felé, hiszen most a tündér lehet megmentette valami nagyon csúnya dologtól, amit a férfi okozni akart neki, nyilván.*
-Figyellek ám! Még egy ilyen húzás és reggel egy vödör vízzel keltelek kiskomám. *Morogja az orra alá, közben újabb süteményt tol be a szájába.*
-Neeem tudtad mi? Tudod mikor hiszem én ezt el, mikor majd lófarkam nő. *Majd lehúzza az egyik szemhéját és nyelvet ölt a férfire. Mikor pedig felmerül, hogy bizony Taitos azt nem fogja elmondani, hogy mire gondolt, csak vállat von. De a nézegetésre már ő is odahajol, hogy megszemlélje azt a lejtést. A süti körbeadásáról pont lemarad, e miatt, de nem igazán tud mit hozzátenni az esethez, szerinte még mindig nem lejt. Eztán érkezik a felvetés, a ki hol aludjon vitaindító elszólása, amelyre a gnóm igen hevesen reagál. Ám a lapulevélpecér nem esik kétségbe, inkább ajánl egy harmadik megoldást, amelyet Xavy is elfogadhatónak tart.*
-Legyen! *Bár felmerült benne, hogy gyorsan háromfelé ossza az ágyat, két ágyneműfal segítségével, de úgy néz ki, erre nem lesz szükség ~Még, hogy én elfeküdném a kezeit! Aztán ő mit csinálna? Ha ő ráfekszik, akkor meg CSAK a keze lógna ki szegénykének! ~ Pöröl magában, ám már bújik is be a finom illatú, puha paplan alá, megigazgatva a falat.*
-Akkor jóéjt! *Dől be, majd húzza magára a takarót és fordul az ablak felé. Ma sok minden történt, így valószínű nemsokára a durmoló szuszogásra lehetnek figyelmesek a többiek és néha hangfoszlányokra.*
-Ne…takaro…bolhavész…te…brubamu. *Motyogja, közben pedig a fal is kap néhány csapást, meg egy-egy rúgást, talán meg is lazul a tetején a párna.*
3421. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:52:40
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:52:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Az ital életet visz Taitos kiszáradt torkába, és ugyanezt kívánja Xavynak is, mikor átnyújtja az italt, azzal nem számol, hogy tejre ez inkább az árnyékszék életét pezsdítené fel, ha már pezsgő.*
~Soha nem volt még pezsgőm meg tejem egyszerre.~
*Elmélkedik el, hiszen pezsgőt talán ha háromszor ivott ezelőtt, tejet már gyakrabban, de az sem a szokásos vándor itóka.*
~Most úgy tűnik, mintha direkt akartam volna.~
*Fintorodik el, és felhümmög.*
-Hát... nem tudtam, bocsánat.
*Néz Xavyra, akinek valamiért igazán jól áll a bajusz.*
~Talán ha olyan lesz, mint a nagymamája ki is nő neki.~
*Gondol a klasszikus falusi boszorkányok halvány bajszára a Zöldfülű, majd a kis tündértől érkező bökést játékosan viszonozza, örül, hogy legalább egy ürügye van arra, hogy hozzáérhessen. A szócsata közben folytatódik.*
-Ha én elmondanám mit szoktak csinálni ott... nem csak a nagymamád, de a dédanyád is az ablakomon dörömbölne utána büntetésül.
*Feleli, és elkezdi méregetni az ágyat néhány falat sütivel a szájában.*
-Mhm, háf... ef pitit azéft lejf.
*Állítja még mindig, és a sütiről letörve harapása nyomát a maradék felet-harmadot a tündérnek adja tovább.*
-És persze, azt hiszed hagyom, hogy elfeküdd a kezeit, aztán holnap emiatt ne tudjon főzni?
*Játékból némi dühöt színlel, ahogy erre az egészre iszik még egy fél pohárral, aztán az üveg aljára pillant.*
-Van még benne egy, talán kettő... Kértek még?
*Kérdezősködik, aztán kis hatásszünet után döntésre jut.*
-Rendben, akkor Nala alhat az én ágyrészemen, enyém a szőnyeg.
*Mondja ki úgy, mint aki ezt már el is döntötte, és nem fogad el semmilyen ellenvetést.*
~Legalább fal nem lesz köztünk, csak szintkülönbség.~
*Emlékszik a Nalának tett ígéretre, és talán ez egy kicsit közelebb áll ahhoz, de nem igazán tud mit tenni. Ugyan nem mutatja ki, de mindketten sakkban vannak tartva Xavy, és leginkább az ő nagyanyja tanításainak éles nyílhegyeivel farkasszemet nézve.*
-Aztán lassan ideje elfújni azokat a gyertyákat!
*Emeli kezét poharastul szája elé, ahogyan elnyom egy férfias ásítást, és reménykedik benne, hogy a pezsgő leérte előtt mindannyian vízszintesbe kerülnek.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Az ital életet visz Taitos kiszáradt torkába, és ugyanezt kívánja Xavynak is, mikor átnyújtja az italt, azzal nem számol, hogy tejre ez inkább az árnyékszék életét pezsdítené fel, ha már pezsgő.*
~Soha nem volt még pezsgőm meg tejem egyszerre.~
*Elmélkedik el, hiszen pezsgőt talán ha háromszor ivott ezelőtt, tejet már gyakrabban, de az sem a szokásos vándor itóka.*
~Most úgy tűnik, mintha direkt akartam volna.~
*Fintorodik el, és felhümmög.*
-Hát... nem tudtam, bocsánat.
*Néz Xavyra, akinek valamiért igazán jól áll a bajusz.*
~Talán ha olyan lesz, mint a nagymamája ki is nő neki.~
*Gondol a klasszikus falusi boszorkányok halvány bajszára a Zöldfülű, majd a kis tündértől érkező bökést játékosan viszonozza, örül, hogy legalább egy ürügye van arra, hogy hozzáérhessen. A szócsata közben folytatódik.*
-Ha én elmondanám mit szoktak csinálni ott... nem csak a nagymamád, de a dédanyád is az ablakomon dörömbölne utána büntetésül.
*Feleli, és elkezdi méregetni az ágyat néhány falat sütivel a szájában.*
-Mhm, háf... ef pitit azéft lejf.
*Állítja még mindig, és a sütiről letörve harapása nyomát a maradék felet-harmadot a tündérnek adja tovább.*
-És persze, azt hiszed hagyom, hogy elfeküdd a kezeit, aztán holnap emiatt ne tudjon főzni?
*Játékból némi dühöt színlel, ahogy erre az egészre iszik még egy fél pohárral, aztán az üveg aljára pillant.*
-Van még benne egy, talán kettő... Kértek még?
*Kérdezősködik, aztán kis hatásszünet után döntésre jut.*
-Rendben, akkor Nala alhat az én ágyrészemen, enyém a szőnyeg.
*Mondja ki úgy, mint aki ezt már el is döntötte, és nem fogad el semmilyen ellenvetést.*
~Legalább fal nem lesz köztünk, csak szintkülönbség.~
*Emlékszik a Nalának tett ígéretre, és talán ez egy kicsit közelebb áll ahhoz, de nem igazán tud mit tenni. Ugyan nem mutatja ki, de mindketten sakkban vannak tartva Xavy, és leginkább az ő nagyanyja tanításainak éles nyílhegyeivel farkasszemet nézve.*
-Aztán lassan ideje elfújni azokat a gyertyákat!
*Emeli kezét poharastul szája elé, ahogyan elnyom egy férfias ásítást, és reménykedik benne, hogy a pezsgő leérte előtt mindannyian vízszintesbe kerülnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063