Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-07 12:58:53
Üzenet elküldve: 2019-07-07 12:58:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Vidám tekintete már ráragad, nem is törli le onnan, megkönnyebbül, hogy ez a meghallgatás is rendes kerékvágásban zajlott, sőt, talán a jelentkező is alkalmas pozíciójára. Legalábbis a lány határozottan állítja, azonban ezt úgy teszi, hogy Ralas is elhiszi neki.*
- Itt majd lesznek. *Kuncog fel őszintén, az ellenség hiányára.* Azonban egy támogató csapat is mögötted, egy közösség, mely reményeim szerint közös érdeket képvisel. *Legyint egyet lágyan.* Persze eleinte hinned nem kell benne, nem az a cél. Talán majd idővel. *Sejtelmes mosoly, s a lány szemeibe néz. Egy kissé meglepődik, amikor Zam is feltárja az "incidenst", bár érti a célját. Ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen a feladat fontosságával, elengedhetetlenek a részletek, ráadásul a bizalmat meg kell alapozni, anélkül nem megy.*
- Megetetjük a cápákat. *Vigyorodik el, bár tekintete hidegen komoly marad, csak az ég tudja, hogy éppen mi játszódik le a fejében.*
- Ártott nekünk, hát meglett az eredménye, túl sok füstöt nyelt. *Vonja meg a vállát.* Meggondolatlan volt és balga, no de elég ebből, nem is érdemel szót. *Ragadja meg a poharat, majd megemeli a lány felé és Zammiria felé is egy-egy teátrális mozdulattal:*
- Ím hát, lassan meglesz a csapat, mi ezt a helyet ki tudja emelni a mocsokból. Nem lesz könnyű és rövid út, de eddig... kik meghallgatásra jöttetek egyikőtök sem számolt be hasonlóról. *Mosolyog tovább.*
- Részemről nincs több mondandóm, ahogyan Zam mondta menj, pihenj, ismerkedj. Alfonz megmutatja a szobádat. Fürödhetsz, vacsorázhatsz, este eligazítás, utána pedig, meglátjuk ki tart veled az éjszakába. *Kacsint a lányra.*
- Egészségetekre! *Emei poharát, s megissza tartalmát, majd immár a tábortűz lobogó fényén pihenteti tekintetét. Alfonz megérkezik, korábbi jelzésre azonnal a lány mellé áll, s mosolyogva várja. Ha készen van, immár indulhat szobájába. Ralas megvárja míg elmegy, majd anélkül, hogy tekintetének irányán változtatna, csendesen megszólal.*
- Kell még katona, így kevesen vagyunk. *Morfondírozik.* Mindenkinek fejlődnie kell. Mit gondolsz, az edzőterem mikorra tud elkészülni leghamarabb? *Kérdezi, merengéséből felpillantva.*
//Udvar//
*Vidám tekintete már ráragad, nem is törli le onnan, megkönnyebbül, hogy ez a meghallgatás is rendes kerékvágásban zajlott, sőt, talán a jelentkező is alkalmas pozíciójára. Legalábbis a lány határozottan állítja, azonban ezt úgy teszi, hogy Ralas is elhiszi neki.*
- Itt majd lesznek. *Kuncog fel őszintén, az ellenség hiányára.* Azonban egy támogató csapat is mögötted, egy közösség, mely reményeim szerint közös érdeket képvisel. *Legyint egyet lágyan.* Persze eleinte hinned nem kell benne, nem az a cél. Talán majd idővel. *Sejtelmes mosoly, s a lány szemeibe néz. Egy kissé meglepődik, amikor Zam is feltárja az "incidenst", bár érti a célját. Ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen a feladat fontosságával, elengedhetetlenek a részletek, ráadásul a bizalmat meg kell alapozni, anélkül nem megy.*
- Megetetjük a cápákat. *Vigyorodik el, bár tekintete hidegen komoly marad, csak az ég tudja, hogy éppen mi játszódik le a fejében.*
- Ártott nekünk, hát meglett az eredménye, túl sok füstöt nyelt. *Vonja meg a vállát.* Meggondolatlan volt és balga, no de elég ebből, nem is érdemel szót. *Ragadja meg a poharat, majd megemeli a lány felé és Zammiria felé is egy-egy teátrális mozdulattal:*
- Ím hát, lassan meglesz a csapat, mi ezt a helyet ki tudja emelni a mocsokból. Nem lesz könnyű és rövid út, de eddig... kik meghallgatásra jöttetek egyikőtök sem számolt be hasonlóról. *Mosolyog tovább.*
- Részemről nincs több mondandóm, ahogyan Zam mondta menj, pihenj, ismerkedj. Alfonz megmutatja a szobádat. Fürödhetsz, vacsorázhatsz, este eligazítás, utána pedig, meglátjuk ki tart veled az éjszakába. *Kacsint a lányra.*
- Egészségetekre! *Emei poharát, s megissza tartalmát, majd immár a tábortűz lobogó fényén pihenteti tekintetét. Alfonz megérkezik, korábbi jelzésre azonnal a lány mellé áll, s mosolyogva várja. Ha készen van, immár indulhat szobájába. Ralas megvárja míg elmegy, majd anélkül, hogy tekintetének irányán változtatna, csendesen megszólal.*
- Kell még katona, így kevesen vagyunk. *Morfondírozik.* Mindenkinek fejlődnie kell. Mit gondolsz, az edzőterem mikorra tud elkészülni leghamarabb? *Kérdezi, merengéséből felpillantva.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:53:06
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:53:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Megnyugtató választ kap az ellenségek felől, és nem olyan rosszat a barátok oldaláról. Elégedetten mosolyog, megosztja máris, hogy miért.*
- Mindenki hasznos valamiben. Ha másban nem, a hírek közvetítésében. Ahhoz, hogy tervezni tudjunk, tudnunk kell, mi folyik körülöttünk, így a hírhálózat elengedhetetlen. Az öreg matrózok pedig sok mesét tudhatnak, örülök hát, hogy jól kiismered magad a Kikötőben, és megvannak a gyökereid. Ez igen nagy előny.
*Ralas a jelek szerint hasonlóra gondol, mint ő, rendrakás címén. Zam sokkal jobban szeret puha módszerekkel dolgozva kölcsönösen előnyös együttműködésre törekedni, mint vérontást rendezni. Persze biztosan szükség lesz erőszakra is, terveik nem fognak mindenkinek tetszeni, nem fognak mind beállni a sorba, s feltehetően ők támadnak először.*
- Így van. Fontos, hogy mindenki tudja köztünk, hogy nem a Kikötő leigázása, hanem felemelése a célunk. Amennyire lehet, közös megegyezéssel.
*Úgy gondolta, az esti összejövetelen el fogják mondani mindenkinek, hogy mi volt a tűz hátterében, és hogy van egy áldozata a történteknek, de Ralas máris szervezkedik. Mély levegőt vesz hát, és komoly arccal néz Shanra.*
- Volt ma egy incidens a Sellőházban. Erről fogsz még hallani a mulatságon, szeretnénk, ha mindenki tudna róla, és nem pletykákból raknának össze valamilyen téves képet. A lényeg, hogy volt egy kis tűz, valaki magára gyújtott egy szobát. Szeretnénk diszkréten megszabadulni a holttestétől, nem a vendégek orra előtt kicipelni a tengerhez. Ők úgy tudják, a konyhán gyulladt ki valami. Éjjel a Kikötő veszélyesebb, ezért nem csak erő, de fegyver és helyismeret is kellhet. Ez lenne az első feladatod. Természetesen nem egyedül. A pihenés rád is vonatkozik természetesen, Ralas arra gondolt, hogy ma éjjel néhány józan emberre lesz szükségünk, ezért kérlek, ne vidd túlzásba az alkoholt.
*Somolyog cinkosan.*
- Akkor hát mindent megbeszéltünk?
*Néz mindkettejükre.*
- Ha igen, akkor örömmel köszöntelek köztünk, és később találkozunk.
//Udvar//
*Megnyugtató választ kap az ellenségek felől, és nem olyan rosszat a barátok oldaláról. Elégedetten mosolyog, megosztja máris, hogy miért.*
- Mindenki hasznos valamiben. Ha másban nem, a hírek közvetítésében. Ahhoz, hogy tervezni tudjunk, tudnunk kell, mi folyik körülöttünk, így a hírhálózat elengedhetetlen. Az öreg matrózok pedig sok mesét tudhatnak, örülök hát, hogy jól kiismered magad a Kikötőben, és megvannak a gyökereid. Ez igen nagy előny.
*Ralas a jelek szerint hasonlóra gondol, mint ő, rendrakás címén. Zam sokkal jobban szeret puha módszerekkel dolgozva kölcsönösen előnyös együttműködésre törekedni, mint vérontást rendezni. Persze biztosan szükség lesz erőszakra is, terveik nem fognak mindenkinek tetszeni, nem fognak mind beállni a sorba, s feltehetően ők támadnak először.*
- Így van. Fontos, hogy mindenki tudja köztünk, hogy nem a Kikötő leigázása, hanem felemelése a célunk. Amennyire lehet, közös megegyezéssel.
*Úgy gondolta, az esti összejövetelen el fogják mondani mindenkinek, hogy mi volt a tűz hátterében, és hogy van egy áldozata a történteknek, de Ralas máris szervezkedik. Mély levegőt vesz hát, és komoly arccal néz Shanra.*
- Volt ma egy incidens a Sellőházban. Erről fogsz még hallani a mulatságon, szeretnénk, ha mindenki tudna róla, és nem pletykákból raknának össze valamilyen téves képet. A lényeg, hogy volt egy kis tűz, valaki magára gyújtott egy szobát. Szeretnénk diszkréten megszabadulni a holttestétől, nem a vendégek orra előtt kicipelni a tengerhez. Ők úgy tudják, a konyhán gyulladt ki valami. Éjjel a Kikötő veszélyesebb, ezért nem csak erő, de fegyver és helyismeret is kellhet. Ez lenne az első feladatod. Természetesen nem egyedül. A pihenés rád is vonatkozik természetesen, Ralas arra gondolt, hogy ma éjjel néhány józan emberre lesz szükségünk, ezért kérlek, ne vidd túlzásba az alkoholt.
*Somolyog cinkosan.*
- Akkor hát mindent megbeszéltünk?
*Néz mindkettejükre.*
- Ha igen, akkor örömmel köszöntelek köztünk, és később találkozunk.
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:14:18
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:14:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rolgen, Khul//
*Először úgy gondolja, szabadkoznia kell, amiért a férfit nem ismerte fel annak ellenére, hogy híres, de aztán arra gondol, a nevet azért nem kapja meg, mert annak ismertsége inkább hírhedtséget jelent, s ezért nem szeretné elárulni. A szabadkozás mégsem marad el lesütött szemmel, mert úgy érzi illőnek, azon kívül nem lehet teljesen biztos a dolgában.*
- Valóban, uram? Bocsásd meg tudatlanságom!
*Megkönnyebbül, hogy a villongás elült, nem kívánja egyik félnek sem a tettlegességgel járó kellemetlenséget. Khulnak sem hiányzik, és a vendég sem ezért érkezett. Megpróbálja kedves hangon enyhíteni a nézeteltérést.*
- Kérlek, ne neheztelj rá, jó ember ő, és kedvelni való fickó, nem akart semmi rosszat.
*Kezét finoman a férfi karjára teszi, ha engedi, és jóindulatú, nyílt tekintettel néz rá egy kissé feléje dőlve.*
- Bocsáss meg a hűvös fogadtatásért, sok veszélyes kellemetlenség esett mostanában errefelé, ezért ilyen óvatos az őrség. Igyekszem kiengesztelni téged cserébe.
*Ölti vissza kedves mosolyát, s ha engedték az érintést, most egy apró simítással elveszi a kezét. Együttérzőn felel a távollét idejére.*
- Elképzelni sem tudom, miképpen lehet olyan sokáig bírni egy hajón, dacolva az elemekkel. Csupán néhány napot töltöttem a tengeren, s bár gyönyörű a nyílt víz, de félelmetes és kíméletlen is.
*A döntés határozott, ezért Cassy bólintása is.*
- Értettem, úgy lesz.
*Khul visszatér közben, egy kedves pillantást ő is kap. Aztán feláll, hogy mielőbb intézze a szobát.*
- Máris hozok egy kulcsot.
*A pénzt a pult mögötti dobozba teszi, ahová a bevételt gyűjtik, jelzi a szoba kiadását a papíron, majd a kulccsal visszasiet Rolgenhez.*
- Erre, uram!
*Int kecsesen a lépcső felé kedves mosollyal, s mutatja az utat az emeletre, amennyiben a vendég vele tart. Az ajtóhoz érve kinyitja azt, hogy beengedje az új lakót, a kulcsot belülről illeszti a zárba. Ez a szoba is a szokásos kényelemmel van felszerelve, mellyel a többi: tágas ágy, lakkozott asztal két székkel, apró virágdísszel, üvegkancsó két kristálypohárral, komód mosdótállal, szappannal és törölközőkkel, fölötte tükörrel. Esteledvén kevés fény szűrődik már át a függönyökön, ezért Cassy bemegy lámpást gyújtani.*
//Rolgen, Khul//
*Először úgy gondolja, szabadkoznia kell, amiért a férfit nem ismerte fel annak ellenére, hogy híres, de aztán arra gondol, a nevet azért nem kapja meg, mert annak ismertsége inkább hírhedtséget jelent, s ezért nem szeretné elárulni. A szabadkozás mégsem marad el lesütött szemmel, mert úgy érzi illőnek, azon kívül nem lehet teljesen biztos a dolgában.*
- Valóban, uram? Bocsásd meg tudatlanságom!
*Megkönnyebbül, hogy a villongás elült, nem kívánja egyik félnek sem a tettlegességgel járó kellemetlenséget. Khulnak sem hiányzik, és a vendég sem ezért érkezett. Megpróbálja kedves hangon enyhíteni a nézeteltérést.*
- Kérlek, ne neheztelj rá, jó ember ő, és kedvelni való fickó, nem akart semmi rosszat.
*Kezét finoman a férfi karjára teszi, ha engedi, és jóindulatú, nyílt tekintettel néz rá egy kissé feléje dőlve.*
- Bocsáss meg a hűvös fogadtatásért, sok veszélyes kellemetlenség esett mostanában errefelé, ezért ilyen óvatos az őrség. Igyekszem kiengesztelni téged cserébe.
*Ölti vissza kedves mosolyát, s ha engedték az érintést, most egy apró simítással elveszi a kezét. Együttérzőn felel a távollét idejére.*
- Elképzelni sem tudom, miképpen lehet olyan sokáig bírni egy hajón, dacolva az elemekkel. Csupán néhány napot töltöttem a tengeren, s bár gyönyörű a nyílt víz, de félelmetes és kíméletlen is.
*A döntés határozott, ezért Cassy bólintása is.*
- Értettem, úgy lesz.
*Khul visszatér közben, egy kedves pillantást ő is kap. Aztán feláll, hogy mielőbb intézze a szobát.*
- Máris hozok egy kulcsot.
*A pénzt a pult mögötti dobozba teszi, ahová a bevételt gyűjtik, jelzi a szoba kiadását a papíron, majd a kulccsal visszasiet Rolgenhez.*
- Erre, uram!
*Int kecsesen a lépcső felé kedves mosollyal, s mutatja az utat az emeletre, amennyiben a vendég vele tart. Az ajtóhoz érve kinyitja azt, hogy beengedje az új lakót, a kulcsot belülről illeszti a zárba. Ez a szoba is a szokásos kényelemmel van felszerelve, mellyel a többi: tágas ágy, lakkozott asztal két székkel, apró virágdísszel, üvegkancsó két kristálypohárral, komód mosdótállal, szappannal és törölközőkkel, fölötte tükörrel. Esteledvén kevés fény szűrődik már át a függönyökön, ezért Cassy bemegy lámpást gyújtani.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 20:52:16
Üzenet elküldve: 2019-07-06 20:52:16
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Darelld//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
- Igen. *Helyesel.* Így történt. *Szerencsére nem feszegetik, hogy pontosan miben halt meg, Dareld meg merne esküdni rá, hogy amikor még átcipelték volt benne lélek, az valahogy útközbe szivárgott el belőle. Nem számít, csak probléma volt, ami el lett hárítva.*
- Úgy sejtem a fürdőben sem volt kevesebb dolog, ne kisebbítse saját erényeit, kisasszony. *Mosolyogva biccent. Valóban azt gondolja, hogy a kezdeti összecsiszolatlan csapat valahogy már kezd egységgé válni. Nem véletlen hát, hogy a vezetés most tervez újítani. Egy kialakult egységbe könnyebben invesztálódnak új tagok, de könnyebben észreveszik azt is, aki nem azonosul az elveikkel. Talán nem lesz ilyen probléma, persze mindenre fel kell készülni.*
- Cassy vette észre, hogy a zárt iroda ajtaja alatt füst szivárog. A lány mindent az ajtók elé pakolt, szerencsére kifelé nyílt. Dreyia és Ralas úr, az ajtót kinyitották, miközben mi hátul a hátsó bejáratot kitártuk, így az ablaktalan irodából csak kifelé tudott a füst szivárogni. Dreyia bement a lányért, kihozta, egy raktárba vittük. Szerencsére sem kintről, sem bentről nem problémázott senki, Zammiria kisasszony még az emeleti szobába is beöntött néhány veder vizet, nehogy felfelé terjedjen a tűz. *Meséli dióhéjban, viszonylag elég részletesen, már, ami Dareldet illeti és a beszélőkéjét. Lágyan elmosolyodik a felfelé tekintgetésen, majd igyekszik úgy állni, hogy a lánynak ne kelljen annyit forogni.*
- Rossz emlékek? *Kérdezi, mikor hallja a változó hangszínt.* Régóta szolgálom a Sellőt, igen, valahogy a részévé váltam, már nem is tudnék mást csinálni. *Kuncog fel hirtelen. Azonban a további kijelentésekre már elkomorul, természetesen tisztelettel végighallgatja az önfeláldozó, majd bátor felajánlást.*
- Köszönöm nem. *Mondja röviden.* Egyrészt, most pihenjen, hosszú még az est és ahogy hallottam a főnököktől, eztán eligazítás, majd egy kis közösségi mulatság lesz, bár azok sohasem kötelezőek, csak ajánlottak. Másrészt pedig, a mi dolgunk, *Biccent Khul és Alfonz felé, aki valamerre kint jár.* hogy megvédjük önöket a bajtól, elég ha kiált, ott leszünk. *Finoman próbál utalni arra, hogy nem kell felesleges veszélyhelyzetbe sodornia magát azzal, hogy rátámad egy illetlen vendégre.*
- Inkább meséljen magáról és arról a rossz emlékekről, míg hoztok önnek egy ugyanolyat. *Pillant az italra, majd térül és fordul, csak a pulton kell átnyúlni, s elkészíteni Madynek, s közben akár a lány el is kezdheti, feltéve persze, ha nem akarja magában tartani. Ennek megerősítésére oda is pillant.*
- Nagyon jól tudok hallgatni, akár örökre is. *Sandít egy féloldalas mosollyal.*
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
- Igen. *Helyesel.* Így történt. *Szerencsére nem feszegetik, hogy pontosan miben halt meg, Dareld meg merne esküdni rá, hogy amikor még átcipelték volt benne lélek, az valahogy útközbe szivárgott el belőle. Nem számít, csak probléma volt, ami el lett hárítva.*
- Úgy sejtem a fürdőben sem volt kevesebb dolog, ne kisebbítse saját erényeit, kisasszony. *Mosolyogva biccent. Valóban azt gondolja, hogy a kezdeti összecsiszolatlan csapat valahogy már kezd egységgé válni. Nem véletlen hát, hogy a vezetés most tervez újítani. Egy kialakult egységbe könnyebben invesztálódnak új tagok, de könnyebben észreveszik azt is, aki nem azonosul az elveikkel. Talán nem lesz ilyen probléma, persze mindenre fel kell készülni.*
- Cassy vette észre, hogy a zárt iroda ajtaja alatt füst szivárog. A lány mindent az ajtók elé pakolt, szerencsére kifelé nyílt. Dreyia és Ralas úr, az ajtót kinyitották, miközben mi hátul a hátsó bejáratot kitártuk, így az ablaktalan irodából csak kifelé tudott a füst szivárogni. Dreyia bement a lányért, kihozta, egy raktárba vittük. Szerencsére sem kintről, sem bentről nem problémázott senki, Zammiria kisasszony még az emeleti szobába is beöntött néhány veder vizet, nehogy felfelé terjedjen a tűz. *Meséli dióhéjban, viszonylag elég részletesen, már, ami Dareldet illeti és a beszélőkéjét. Lágyan elmosolyodik a felfelé tekintgetésen, majd igyekszik úgy állni, hogy a lánynak ne kelljen annyit forogni.*
- Rossz emlékek? *Kérdezi, mikor hallja a változó hangszínt.* Régóta szolgálom a Sellőt, igen, valahogy a részévé váltam, már nem is tudnék mást csinálni. *Kuncog fel hirtelen. Azonban a további kijelentésekre már elkomorul, természetesen tisztelettel végighallgatja az önfeláldozó, majd bátor felajánlást.*
- Köszönöm nem. *Mondja röviden.* Egyrészt, most pihenjen, hosszú még az est és ahogy hallottam a főnököktől, eztán eligazítás, majd egy kis közösségi mulatság lesz, bár azok sohasem kötelezőek, csak ajánlottak. Másrészt pedig, a mi dolgunk, *Biccent Khul és Alfonz felé, aki valamerre kint jár.* hogy megvédjük önöket a bajtól, elég ha kiált, ott leszünk. *Finoman próbál utalni arra, hogy nem kell felesleges veszélyhelyzetbe sodornia magát azzal, hogy rátámad egy illetlen vendégre.*
- Inkább meséljen magáról és arról a rossz emlékekről, míg hoztok önnek egy ugyanolyat. *Pillant az italra, majd térül és fordul, csak a pulton kell átnyúlni, s elkészíteni Madynek, s közben akár a lány el is kezdheti, feltéve persze, ha nem akarja magában tartani. Ennek megerősítésére oda is pillant.*
- Nagyon jól tudok hallgatni, akár örökre is. *Sandít egy féloldalas mosollyal.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 19:17:30
Üzenet elküldve: 2019-07-06 19:17:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Örül, hogy célba ért a poénja, kellemetlen lett volna, ha csak úgy ülnek egymással szemben kínos csendben, így pedig máris sokkal szimpatikusabb neki a másik kettő.*
-Az menni fog.
*Biztosítja a mélységit arról, hogy teljesen testhezálló feladat neki a járőrözés meg ilyesmik, egész jól megy neki a rendfenntartás, tud elég csúnyán nézni hozzá, meg ijesztően hadonászni a kardjával.
Zammiriának feltehetőleg úgy jött le a zsoldos előbbi kijelentése, hogy célozgatott valakire vagy valakikre, valójában szó sincs erről.*
-Nem nagyon van olyan ismerősöm, akinek hasznát vehetnénk. Kivéve, ha valamihez feltétlenül öregedő iszákos matrózok kellenek. *kezd bele a feleletbe és próbálja elképzelni, ahogy borvirágos arcú kártyázó partnerei fegyvert fognak*
-Ellenségeim sincsenek, ha nem muszáj nem keresem a bajt *legalább is józanul semmiképpen, de egyébként sem az a fajta, aki hamar elveszti a fejét.
Shan amúgy nem az a jól lavírozó vagy okosan játszó fajta, de pontosan tud parancsot követni, az ügyeskedés úgyis leendő főnökei gondja lesz.
A feladat említésére nem ugrik ki örömében a bőréből, nem készült úgy, hogy egyből lesz is valami munka, de nem vág fanyar képet, csak érzelemmentes arccal tudomásul veszi.*
-Nem gond, hát azért vagyok itt.
*Szól Ralasra pillantva majd tekintete a nőre siklik, várja, hogy elmondja, pontosan miről is lenne szó.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.06 19:18:58
//Udvar//
*Örül, hogy célba ért a poénja, kellemetlen lett volna, ha csak úgy ülnek egymással szemben kínos csendben, így pedig máris sokkal szimpatikusabb neki a másik kettő.*
-Az menni fog.
*Biztosítja a mélységit arról, hogy teljesen testhezálló feladat neki a járőrözés meg ilyesmik, egész jól megy neki a rendfenntartás, tud elég csúnyán nézni hozzá, meg ijesztően hadonászni a kardjával.
Zammiriának feltehetőleg úgy jött le a zsoldos előbbi kijelentése, hogy célozgatott valakire vagy valakikre, valójában szó sincs erről.*
-Nem nagyon van olyan ismerősöm, akinek hasznát vehetnénk. Kivéve, ha valamihez feltétlenül öregedő iszákos matrózok kellenek. *kezd bele a feleletbe és próbálja elképzelni, ahogy borvirágos arcú kártyázó partnerei fegyvert fognak*
-Ellenségeim sincsenek, ha nem muszáj nem keresem a bajt *legalább is józanul semmiképpen, de egyébként sem az a fajta, aki hamar elveszti a fejét.
Shan amúgy nem az a jól lavírozó vagy okosan játszó fajta, de pontosan tud parancsot követni, az ügyeskedés úgyis leendő főnökei gondja lesz.
A feladat említésére nem ugrik ki örömében a bőréből, nem készült úgy, hogy egyből lesz is valami munka, de nem vág fanyar képet, csak érzelemmentes arccal tudomásul veszi.*
-Nem gond, hát azért vagyok itt.
*Szól Ralasra pillantva majd tekintete a nőre siklik, várja, hogy elmondja, pontosan miről is lenne szó.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.06 19:18:58
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 13:33:51
Üzenet elküldve: 2019-07-06 13:33:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mady, Darelld//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*A név, ami elhangzik először csak ismerős, aztán szépen lassan bekúszik a szeme elé a fiatal, vacogó lány arca, akinek a felvételéről a két főnökkel és Dreyiával együtt beszéltek egy asztaltársaságban. Aztán meg is feledkezett a dologról, hiszen olyan sok minden történt az óta. A mélységivel bejárta az egész helyet, aztán érkezett vendég és őt követte a hír is, hogy sajnálatos módon, ki kell üríti az egész helyet.*
-Szóval ez történt. Megijedt és magára gyújtotta. *Dörzsölgeti meg az egyik felkarját, mintha fázna, bár ez inkább csak a kellemetlen ráeszméléstől átfutó hidegrázás velejáróra. Némileg megnyugszik. ~Ha tényleg ennyire labilis volt a kislány, talán jobb is így neki, nem biztos, hogy bírta volna a munkával járó dolgokat.~ Szerencsére, neki, soha sem kellett megtapasztalnia, hogy milyen az, amikor az embert teljesen eluralja a pánik és minden józan ész nélkül cselekszik, azonban nem kétli, hogy könnyen elérhető ez az állapot is. Főleg ha itt nőtt fel teljesen egyedül, magára hagyatva, minden kapaszkodó nélkül. Mikor elhangzik Darelld szájából vélhetően dicséretnek szánt mondat, csak legyint egyet, mivel ennek fényében ez már nem esik jól neki. Inkább a poharáért nyúl és kiissza a tartalmát.*
-Én sajnos elég sokáig elvoltam a fürdőben, így mindent Cassy és Khul intézet idelent. Mire leértünk már minden elő volt készítve. Mondd, hogy zajlott le a dolog? *Mondja, hiszen pont úgy, ahogy ő nem ismeri a tűzoltás részleteit, valószínűleg a férfi pedig nem volt se szem, se fültanúja az itt folyó dolgoknak.*
-Ne szabadkozz, igen, néha nagy felfordulást tudnak okozni, de én úgy tapasztaltam, inkább a csendes alattomos fajtától kell jobban tartanunk, főleg nekünk. Van, aki csak zárt ajtók mögött ereszti ki magából, ha meg már megvan a baj, az régen rossz. *Kicsit elcsuklik a hangja, mert feltódulnak a régi emlékek, de egy torokköszörüléssel gyorsan lerendezi a dolgokat magában.*
-Szóval mindenki előtt. Hogy ez mennyire jó ötlet, azt majd úgyis a tapasztalat hozza. *Felnéz az ácsorgó férfire, kicsit zavarja a magasság különbség, ezért úgy dönt, hogy inkább csak maga elé beszél, a végén még kitöri a nyakát a sok fordítgatás.*
-Akkor már nem vagy mai csirke, biztos már sok hullám nyaldosta a kikötőt az óta. Úgy hallottam egy férfinak jót tesz az idő, bölcsebb lesz tőle és sármosabb. *Teszi még hozzá kedvesen hízelegve, mert semmiképp sem akarja megbántani a másikat.*
-Ez nagyon kedves tőled. Számítok is a segítségedre, ha majd a szükség úgy hozza. Bár a bántalmazásra én is ugrom, sajnos túlságosan is, lehet, addig kikaparom a kedves vendég szemét, mire odaértek. *Ejti meg egy gúnyos maga elé mosolygás kíséretében, úgy festhet csak viccel, vagy talán mégse? Mikor látja, hogy a másik valami vízfélét iszik, azért rákérdez.*
-Készítsek neked valamit? Persze nem alkoholra gondoltam csak valami jobb ízűre, mint az. *Bök az orrával az utal irányába.*
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*A név, ami elhangzik először csak ismerős, aztán szépen lassan bekúszik a szeme elé a fiatal, vacogó lány arca, akinek a felvételéről a két főnökkel és Dreyiával együtt beszéltek egy asztaltársaságban. Aztán meg is feledkezett a dologról, hiszen olyan sok minden történt az óta. A mélységivel bejárta az egész helyet, aztán érkezett vendég és őt követte a hír is, hogy sajnálatos módon, ki kell üríti az egész helyet.*
-Szóval ez történt. Megijedt és magára gyújtotta. *Dörzsölgeti meg az egyik felkarját, mintha fázna, bár ez inkább csak a kellemetlen ráeszméléstől átfutó hidegrázás velejáróra. Némileg megnyugszik. ~Ha tényleg ennyire labilis volt a kislány, talán jobb is így neki, nem biztos, hogy bírta volna a munkával járó dolgokat.~ Szerencsére, neki, soha sem kellett megtapasztalnia, hogy milyen az, amikor az embert teljesen eluralja a pánik és minden józan ész nélkül cselekszik, azonban nem kétli, hogy könnyen elérhető ez az állapot is. Főleg ha itt nőtt fel teljesen egyedül, magára hagyatva, minden kapaszkodó nélkül. Mikor elhangzik Darelld szájából vélhetően dicséretnek szánt mondat, csak legyint egyet, mivel ennek fényében ez már nem esik jól neki. Inkább a poharáért nyúl és kiissza a tartalmát.*
-Én sajnos elég sokáig elvoltam a fürdőben, így mindent Cassy és Khul intézet idelent. Mire leértünk már minden elő volt készítve. Mondd, hogy zajlott le a dolog? *Mondja, hiszen pont úgy, ahogy ő nem ismeri a tűzoltás részleteit, valószínűleg a férfi pedig nem volt se szem, se fültanúja az itt folyó dolgoknak.*
-Ne szabadkozz, igen, néha nagy felfordulást tudnak okozni, de én úgy tapasztaltam, inkább a csendes alattomos fajtától kell jobban tartanunk, főleg nekünk. Van, aki csak zárt ajtók mögött ereszti ki magából, ha meg már megvan a baj, az régen rossz. *Kicsit elcsuklik a hangja, mert feltódulnak a régi emlékek, de egy torokköszörüléssel gyorsan lerendezi a dolgokat magában.*
-Szóval mindenki előtt. Hogy ez mennyire jó ötlet, azt majd úgyis a tapasztalat hozza. *Felnéz az ácsorgó férfire, kicsit zavarja a magasság különbség, ezért úgy dönt, hogy inkább csak maga elé beszél, a végén még kitöri a nyakát a sok fordítgatás.*
-Akkor már nem vagy mai csirke, biztos már sok hullám nyaldosta a kikötőt az óta. Úgy hallottam egy férfinak jót tesz az idő, bölcsebb lesz tőle és sármosabb. *Teszi még hozzá kedvesen hízelegve, mert semmiképp sem akarja megbántani a másikat.*
-Ez nagyon kedves tőled. Számítok is a segítségedre, ha majd a szükség úgy hozza. Bár a bántalmazásra én is ugrom, sajnos túlságosan is, lehet, addig kikaparom a kedves vendég szemét, mire odaértek. *Ejti meg egy gúnyos maga elé mosolygás kíséretében, úgy festhet csak viccel, vagy talán mégse? Mikor látja, hogy a másik valami vízfélét iszik, azért rákérdez.*
-Készítsek neked valamit? Persze nem alkoholra gondoltam csak valami jobb ízűre, mint az. *Bök az orrával az utal irányába.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 11:45:53
Üzenet elküldve: 2019-07-06 11:45:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Rolgen//
//Khul el//
*Akaratlanul is elcsípi Rolgen megjegyzését szárazföldi mivoltára, s annak degradálására, meg is torpan egy pillanatra, aztán csak fúj egyet és elindul tovább a pult felé. Igen. Fáradt, ahogyan Cassy is gondolja, nincs is túl jó kedve és még hosszú a nap. Szótlan és morcosan tölt még egy hűvös sert, aztán visszafordul az asztal felé, hogy lágy mosolyt erőltetve arcára, immár nem forszírozva a korábbi kilengést, csak szótlan helyezze le a férfi elé.*
- Akaratlan meghallottam. Hosszú útról jöttél cimbora, talán jól esik még egy... ha gondolod. Nekem pedig hosszú napom volt. *Biccent magyarázatképpen.* Egészségedre. *Zárja le aztán, kissé kihúzza magát, majd Cassyre mosolyogva távozik. Egészen az ajtó mellé, a kijelölt helyére. Darelld biztosít a túloldalon, ő az ajtó mellett helyezkedik el.*
//Khul el//
*Akaratlanul is elcsípi Rolgen megjegyzését szárazföldi mivoltára, s annak degradálására, meg is torpan egy pillanatra, aztán csak fúj egyet és elindul tovább a pult felé. Igen. Fáradt, ahogyan Cassy is gondolja, nincs is túl jó kedve és még hosszú a nap. Szótlan és morcosan tölt még egy hűvös sert, aztán visszafordul az asztal felé, hogy lágy mosolyt erőltetve arcára, immár nem forszírozva a korábbi kilengést, csak szótlan helyezze le a férfi elé.*
- Akaratlan meghallottam. Hosszú útról jöttél cimbora, talán jól esik még egy... ha gondolod. Nekem pedig hosszú napom volt. *Biccent magyarázatképpen.* Egészségedre. *Zárja le aztán, kissé kihúzza magát, majd Cassyre mosolyogva távozik. Egészen az ajtó mellé, a kijelölt helyére. Darelld biztosít a túloldalon, ő az ajtó mellett helyezkedik el.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 11:33:46
Üzenet elküldve: 2019-07-06 11:33:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Darelld//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Aprót emelkedik meglepetten a szemöldök, aztán szép lassan visszaáll eredeti állapotba. Mady valóban nem tudhat semmit, hiszen végig a pultot vitte az előtérben, el sem tudja képzelni, hogy milyen ijesztő lehetett nem tudván, hogy a háttérben mi zajlik. Nem kívánja tovább fokozni az izgalmakat, ezért inkább szomorú mosolyt villant, kérdés persze, hogy ez mennyire őszinte a részéről.*
- Tse'Rel'la, az ifjú lány, ki dolgozni érkezett. Az irodát nem hagyta el, én pedig nem hagyhattam, hogy a szolgálati területen engedély nélkül mászkáljon. Bezártam. Vélhetően megijedt... bár ez már sohasem derül ki. *Mondja csendesen.*
- Úgy lesz a legjobb, Maydeleine kisasszony, úgy lesz a legjobb. Szerencsére gördülékenyen dolgoztak itt kint is, így a vendégek nem vettek észre semmit belőle. *Bólint elismerően, majd tekintete immár a Khul, Cassy és Rolgen trió fel kúszik, halkan felsóhajt.*
- Olykor-olykor betéved egy-egy hangosabb vendég is, azt hiszem kicsit túlérzékenyek vagyunk már erre. Tény, hogy a Sellő egy nívós hely, minőségi szolgáltatást kell, hogy nyújtsunk, a külsőségekben is. *Karba fonja a kezét, s a lassan csendesedő hangulatot figyeli, majd visszaáll Madyre tekintete.*
- De tény, hogy a kikötőben vagyunk, messziről jött tengerészek mentsvára, kiknek pihenést nyújtunk, ezekre is fel kell készülnünk, hiszen az új vezetés mindenki előtt meg kívánja nyitni kapuit, azt gondolom ez lesz a legnagyobb kihívás... az önök számára is. *Biccent a lány felé, s ismét mosolyog.*
- Tudja, hosszú ideje szolgálom a Sellőt, talán a legrégebb óta, még emlékszem a nyitásra. Nagy csinnadratta volt, Ruarun úr kiöltözve, számos vendég érkezett a gazdag körökből, pökhendiek, rátartiak, nem szívleltem őket. Valahogy ez a fajta Sellő, sokkal inkább közel áll a szívemhez. *Kezét oldala mellé teszi.*
- Ugye tudja, ha bármire szüksége van, csak szólnia kell, ugye? *Kérdezi halkan.* Nem kell, hogy mindenkinek alárendeljék magukat, ezt a lányoknak is tudniuk kell, emellett, önöket senki sem bánthatja. Ezért is volnánk itt. *Fejezi be, majd hátranyúlva a pult mögé egy pohárból forrásvizet kortyol.*
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Aprót emelkedik meglepetten a szemöldök, aztán szép lassan visszaáll eredeti állapotba. Mady valóban nem tudhat semmit, hiszen végig a pultot vitte az előtérben, el sem tudja képzelni, hogy milyen ijesztő lehetett nem tudván, hogy a háttérben mi zajlik. Nem kívánja tovább fokozni az izgalmakat, ezért inkább szomorú mosolyt villant, kérdés persze, hogy ez mennyire őszinte a részéről.*
- Tse'Rel'la, az ifjú lány, ki dolgozni érkezett. Az irodát nem hagyta el, én pedig nem hagyhattam, hogy a szolgálati területen engedély nélkül mászkáljon. Bezártam. Vélhetően megijedt... bár ez már sohasem derül ki. *Mondja csendesen.*
- Úgy lesz a legjobb, Maydeleine kisasszony, úgy lesz a legjobb. Szerencsére gördülékenyen dolgoztak itt kint is, így a vendégek nem vettek észre semmit belőle. *Bólint elismerően, majd tekintete immár a Khul, Cassy és Rolgen trió fel kúszik, halkan felsóhajt.*
- Olykor-olykor betéved egy-egy hangosabb vendég is, azt hiszem kicsit túlérzékenyek vagyunk már erre. Tény, hogy a Sellő egy nívós hely, minőségi szolgáltatást kell, hogy nyújtsunk, a külsőségekben is. *Karba fonja a kezét, s a lassan csendesedő hangulatot figyeli, majd visszaáll Madyre tekintete.*
- De tény, hogy a kikötőben vagyunk, messziről jött tengerészek mentsvára, kiknek pihenést nyújtunk, ezekre is fel kell készülnünk, hiszen az új vezetés mindenki előtt meg kívánja nyitni kapuit, azt gondolom ez lesz a legnagyobb kihívás... az önök számára is. *Biccent a lány felé, s ismét mosolyog.*
- Tudja, hosszú ideje szolgálom a Sellőt, talán a legrégebb óta, még emlékszem a nyitásra. Nagy csinnadratta volt, Ruarun úr kiöltözve, számos vendég érkezett a gazdag körökből, pökhendiek, rátartiak, nem szívleltem őket. Valahogy ez a fajta Sellő, sokkal inkább közel áll a szívemhez. *Kezét oldala mellé teszi.*
- Ugye tudja, ha bármire szüksége van, csak szólnia kell, ugye? *Kérdezi halkan.* Nem kell, hogy mindenkinek alárendeljék magukat, ezt a lányoknak is tudniuk kell, emellett, önöket senki sem bánthatja. Ezért is volnánk itt. *Fejezi be, majd hátranyúlva a pult mögé egy pohárból forrásvizet kortyol.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 09:13:25
Üzenet elküldve: 2019-07-06 09:13:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Olykor elmereng, olykor pedig Zamra tekint, vélhetően mindkettejüknek van gondolkodni valójuk. Ralas minden kétséget kizáróan változik, hogy milyen irányba, azt talán még ő sem tudja, de annyi bizonyos. Jelenlegi jelleme nem engedheti meg, hogy újra porba taszítsák, szíve pedig, hogy ez ellen mindenáron küzdjön. Mindenáron nem. Önfeláldozó jellem, sokszor emiatt aszkéta életet is élt, minden volt az ügyfél, minden volt a vendég. Bizonyos értelemben ez most is így van, azonban immár egy köréjük gyűlő csapat vezetőjévé avanzsálnak mind a ketten, akik felé meg kell mutatni, miért érdemes csatlakozni, s miért érdemesek a tiszteletükre... vagy legalábbis a lojalitásukra. Zammiria huncut megjegyzésére fel is kuncog persze, most egészen véletlenül semmi illetlen nem jutott eszébe, persze, amint ezt a lány megjegyzi rögtön bevillan a kép. Ezt kifejteni csupán egy koccintás erejéig van idő, az új jelentkező érkezik és Ralas megítélése alapján fenomenálisan indít. Shan egy hangos nevetést már kap is válaszul, bár bizonyára sokan élveznék, ha egy effajta domina pörögne ölükben, Shan kiállása másfajta feladatokra is alkalmassá teszi, így saját vaskos humorán, nem csak Shan vigyorog, Ralasnak is szimpatikus, bár azt gondolja Zammiriának is. A nevetés azonban hamar elhal, hogy ismét átvegye helyét a merengő tekintet és a felmérés. A lány sok tapasztalatot említ, s aki ennyi éven át biztosít karavánokat, vagy dolgozik zsoldosként, az a helyi viszonylatokban bizony nagy túlélőnek számít, természetes, hogy a karcos modor is velejáró, elég, ha csak Khulból indulnak ki, aki hasonlóan dolgozott a Sellőt megelőzően.*
- Az ismeretség más szempontból is hasznos lehetne... *Folytatja a Zammiria által feltett kérdést.* Nincsenek illúzióink, minden _mocskot_ *Ízlelgeti a szót.* nem fogunk tudni eltakarítani sőt... muszáj úgy lavíroznunk, hogy megfelelően jöjjünk ki bizonyos helyzetekből... nem vagyok esztelen... okosan kell játszanunk, ebben is számítunk rád! *Teszi össze maga előtt ujjbegyeit, majd felemeli egyik ujját.*
- Mindenki másnak azt mondtuk, hogy estig pihenjen, azt követően mulatság lesz... de... lehet, hogy számodra éjszaka már feladat adódhatna... persze csak a mulatság után... *Kérdő a hangsúly, s közben Zammiriára is pillant a tekintete, biztos benne, hogy a lány érti mire gondol, de ebben nem ő az illetékes.*
//Udvar//
*Olykor elmereng, olykor pedig Zamra tekint, vélhetően mindkettejüknek van gondolkodni valójuk. Ralas minden kétséget kizáróan változik, hogy milyen irányba, azt talán még ő sem tudja, de annyi bizonyos. Jelenlegi jelleme nem engedheti meg, hogy újra porba taszítsák, szíve pedig, hogy ez ellen mindenáron küzdjön. Mindenáron nem. Önfeláldozó jellem, sokszor emiatt aszkéta életet is élt, minden volt az ügyfél, minden volt a vendég. Bizonyos értelemben ez most is így van, azonban immár egy köréjük gyűlő csapat vezetőjévé avanzsálnak mind a ketten, akik felé meg kell mutatni, miért érdemes csatlakozni, s miért érdemesek a tiszteletükre... vagy legalábbis a lojalitásukra. Zammiria huncut megjegyzésére fel is kuncog persze, most egészen véletlenül semmi illetlen nem jutott eszébe, persze, amint ezt a lány megjegyzi rögtön bevillan a kép. Ezt kifejteni csupán egy koccintás erejéig van idő, az új jelentkező érkezik és Ralas megítélése alapján fenomenálisan indít. Shan egy hangos nevetést már kap is válaszul, bár bizonyára sokan élveznék, ha egy effajta domina pörögne ölükben, Shan kiállása másfajta feladatokra is alkalmassá teszi, így saját vaskos humorán, nem csak Shan vigyorog, Ralasnak is szimpatikus, bár azt gondolja Zammiriának is. A nevetés azonban hamar elhal, hogy ismét átvegye helyét a merengő tekintet és a felmérés. A lány sok tapasztalatot említ, s aki ennyi éven át biztosít karavánokat, vagy dolgozik zsoldosként, az a helyi viszonylatokban bizony nagy túlélőnek számít, természetes, hogy a karcos modor is velejáró, elég, ha csak Khulból indulnak ki, aki hasonlóan dolgozott a Sellőt megelőzően.*
- Az ismeretség más szempontból is hasznos lehetne... *Folytatja a Zammiria által feltett kérdést.* Nincsenek illúzióink, minden _mocskot_ *Ízlelgeti a szót.* nem fogunk tudni eltakarítani sőt... muszáj úgy lavíroznunk, hogy megfelelően jöjjünk ki bizonyos helyzetekből... nem vagyok esztelen... okosan kell játszanunk, ebben is számítunk rád! *Teszi össze maga előtt ujjbegyeit, majd felemeli egyik ujját.*
- Mindenki másnak azt mondtuk, hogy estig pihenjen, azt követően mulatság lesz... de... lehet, hogy számodra éjszaka már feladat adódhatna... persze csak a mulatság után... *Kérdő a hangsúly, s közben Zammiriára is pillant a tekintete, biztos benne, hogy a lány érti mire gondol, de ebben nem ő az illetékes.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-06 01:59:43
Üzenet elküldve: 2019-07-06 01:59:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Cahress, Khul//
-A barátod nagyon jól tette, hogy lelécelt.
*Zuttyan le szusszanva a székre, miután a termetes fickó távozott.*
-A Kikötőtől a távoli északig, mindenhol ismerik a nevem.
*Mordul fel, majd sötéten Khul után pillant.*
-Sós víz folyik az ereimben, engem efféle szárazföldi ki nem dob.
*Rápillant a leányra, majd mélyet sóhajt. Kabátja zsebébe túr, majd Cahress Damastant elé helyez 50 aranyat.
.*
-Tíz hat óta nem ért szárazföldet a csizmám. Mondd meg, Te leány, élet az ilyen?
*Mit sem törődve a rummal, kabátjába túr, hogy nagyot húzzon az orkpálinkából. Jóleső, forró érzés járja át torkát, ahogy lenyeli az émelyítő nedűt.
Nagyot nyújtózik, majd a leányra sandítva megvakarja kobakját.*
-Adj egy szobát. Nem kell semmi ma éjjel, csak egy ágy. Értve? Aki zavarni mer, hát magára vessen.
*Morogja, majd feltápászkodik az asztal mellől.*
-Szobát.
//Cahress, Khul//
-A barátod nagyon jól tette, hogy lelécelt.
*Zuttyan le szusszanva a székre, miután a termetes fickó távozott.*
-A Kikötőtől a távoli északig, mindenhol ismerik a nevem.
*Mordul fel, majd sötéten Khul után pillant.*
-Sós víz folyik az ereimben, engem efféle szárazföldi ki nem dob.
*Rápillant a leányra, majd mélyet sóhajt. Kabátja zsebébe túr, majd Cahress Damastant elé helyez 50 aranyat.
.*-Tíz hat óta nem ért szárazföldet a csizmám. Mondd meg, Te leány, élet az ilyen?
*Mit sem törődve a rummal, kabátjába túr, hogy nagyot húzzon az orkpálinkából. Jóleső, forró érzés járja át torkát, ahogy lenyeli az émelyítő nedűt.
Nagyot nyújtózik, majd a leányra sandítva megvakarja kobakját.*
-Adj egy szobát. Nem kell semmi ma éjjel, csak egy ágy. Értve? Aki zavarni mer, hát magára vessen.
*Morogja, majd feltápászkodik az asztal mellől.*
-Szobát.
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-05 23:07:18
Üzenet elküldve: 2019-07-05 23:07:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Udvar//
*Még ha valójában nem lenne alapja, akkor sem gátolhatnák meg a pletykákat, ebben biztos. Két ellentétes nemű, egészséges és fiatal vezető, kik bizalmas beszélgetésekre vonulnak el, s nem látni őket mással, előbb-utóbb hírbe hozzák magukat. Mégis, míg senki nem tud biztosat, jobb így. Akár meglepetést is okozhatnak vele, hogy szilárdabb egységet alkotnak, mint az kívülről látszik. Lesznek bizonyosan próbálkozók, tán épp azért, mert távolságot látnak kettejük között, az ügyeskedők gyakran szeretnek vezetőket magasra emelve kapaszkodni felfelé, vagy elhinteni a bizalmatlanság magvait.
Zam titokzatosan mosolyog a saját pecsenyéjüket sütögetők témáján. Némi elismerés csillan szemeiben, Ralas dörzsöltebben áll hozzá a személyi kérdésekhez, mint azt olykor láttatja. Vajon őt is jobban manipulálja, mint azt számon tartja? Izgalmas gondolat, hogy akár eszköz is lehet egy szélhámos agyafúrt tervében. Bár ahhoz túl sok érzelem áramlik felé, kapcsolatuk épp ilyen szilárd lenne, ha nem bonyolítanák kusza szálak. Nem, az kizárt, hogy Ralas érzelmeken keresztül akarná kihasználni, hiszen épp attól akadozik együttműködésük. A gondolat így hát csak jön és megy, mint a többi. Inkább a kérdésre válaszol.*
- Természetesen. De nem vártam mást. A kemény élet arra tanít, hogy védjük meg magunkat. Általában nem a nemes eszmék táptalaja, hacsak nem olyan környezetben nevelkedik valaki, ahol engedelmességet vernek belé. Ezért kell elérnünk, hogy az érdek közös legyen, lássák és higgyenek benne, ez nekik is jó. Ha nem is feltétlenül a cél, de a közösség, a munka.
*Kíváncsi Ralas reakciójára a holttesttel kapcsolatban, s mulattatja, amit lát. Sejti, hogy azért magában levon bizonyos következtetéseket, s Zam megjegyzi magának, milyen könnyeden mutat érdektelenséget, pedig jogosan lehetne dühös, meglepett vagy elégedett a hír, vagy a mögé képzelt részletek miatt. Ha korábban nem a férfi szájából hallotta volna az árulók ítéletét, most némi aggodalom környékezné, hogy mit gondolhat róla, a törékeny, titokzatos szabólányról, aki puha fegyverrel ölt. Bár erről még ugye nem tud részleteket, s feltehetően nem is fog. Ezzel a témát lényegében lezárták, a többi már praktikussági kérdés.*
- Az nem történhet meg.
*Állja a fagyos tekintetet a bor emlegetésekor. A férfi érdekes átalakulása felcsigázza érdeklődését, szívesen beszélgetne vele hosszan, hogy lássa, honnan és miért jönnek ezek az új, sötétebb vonások. Valószínűleg nem csak beszélgetnének, de bizonyosan még jobban megismernék egymást. A vaskos jelzőre lenéz, majd féloldalasan felmosolyog.*
- Most felvágsz?
*Talán túl huncut éppen fantáziája, az új Ralas tartja éppen lázban. Nem lesz jó, ha sokáig kettesben maradnak, s hűvösödő esti szél ellenére kezdi úgy érezni, hogy melegség környékezi. Hogy kizökkentse magát, megigazítja laza fürtjeit és a virágot. A megismételt becézés látszólag könnyen jön a férfi szájára, Zam fülének még mindig szokatlan. Vele mosolyog a tőr vizsgálgatása utáni, nem is annyira komolytalan tréfán, különösen, hogy Ralas kezében tényleg úgy áll a fegyver, mint aki épp most ismerkedik vele először.*
- Gondolnunk kell a biztonságra.
*Ez a nap rámutatott, hogy nem lehetnek elég óvatosak. Nem bízhatják csupán másokra a védelmet. Egy dobótőr semmiség, komolyabb fegyvereket szeretne társa kezébe adni, de ez az első gesztus csupán. Talán megkéri Khult, hogy a számszeríjjal oktassa. Tarthatnának az irodákban azt is. Egy kisebb hatótávú, kézreálló darabot. Mikor vallomássá szelídül a férfi nevetése, Zam belül feszengeni kezd, de a tekintetük összekapcsolódik. Épp szóra nyitná a száját, hogy figyelmeztesse a közeledő Ralast a határok átlépéséről, és dacosan megpróbálja elhessegetni az emléket a férfi ajkainak ízéről, mikor magától feloldja a bizalmaskodó légkört. A pohár csendülése megkönnyebbüléssel tölti el, összeszűkült szemmel somolyog és kissé ingatja a fejét a minden bizonnyal szándékos színjátékon.*
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Számára az üdvözlés meggyőző, ilyen modorral bátran állítja a vendégek közé is a nőt. Kisugárzása kellően magabiztos, hangja érdekesen karcos és humorát is megcsillogtatja. Zammiria mosolya szélesedik a tréfán. Wegtorenben és a Kikötőben is van helyismerete. Az elhangzottak alapján elégedett lehet.*
- Pompás, fegyveres kíséretre itt is szükség lesz, értékes szállítmány vagy pedig személyek mellé. Gyakrabban őrködés a Sellőben vagy járőrözés várható a környéken.
*A "mocsok" említése valahogy furcsán érinti, de nem tudná megmondani, hogy miért. Végül is tényleg nagyobb rendet szeretnének, de azért feltesz egy kérdést.*
- Van esetleg olyan ismeretség vagy érdekellentét a kikötőiekkel, amiről tudnunk kellene?
*A kapcsolatrendszer kiépítése fontos eleme terveiknek, így a helyi származásúak különösen előre mozdíthatják, vagy gátolhatják a folyamatot.*
- Minthogy mi egy összetartó közösséget szeretnénk építeni, mely védelmet nyújt tagjainak, sokat segít, ha tudjuk, hogy mire számíthatunk. Nem akarunk senki magánéletében vájkálni természetesen.
*Mosolyog lágyan.*
- Egyébiránt a biztos háttér, a fizetség és a csapat mellett szállást és ellátást tudunk biztosítani.
*Átadja a szót társának és Shannak, a mondandók és a kérdések számára.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.05 23:12:52
//Udvar//
*Még ha valójában nem lenne alapja, akkor sem gátolhatnák meg a pletykákat, ebben biztos. Két ellentétes nemű, egészséges és fiatal vezető, kik bizalmas beszélgetésekre vonulnak el, s nem látni őket mással, előbb-utóbb hírbe hozzák magukat. Mégis, míg senki nem tud biztosat, jobb így. Akár meglepetést is okozhatnak vele, hogy szilárdabb egységet alkotnak, mint az kívülről látszik. Lesznek bizonyosan próbálkozók, tán épp azért, mert távolságot látnak kettejük között, az ügyeskedők gyakran szeretnek vezetőket magasra emelve kapaszkodni felfelé, vagy elhinteni a bizalmatlanság magvait.
Zam titokzatosan mosolyog a saját pecsenyéjüket sütögetők témáján. Némi elismerés csillan szemeiben, Ralas dörzsöltebben áll hozzá a személyi kérdésekhez, mint azt olykor láttatja. Vajon őt is jobban manipulálja, mint azt számon tartja? Izgalmas gondolat, hogy akár eszköz is lehet egy szélhámos agyafúrt tervében. Bár ahhoz túl sok érzelem áramlik felé, kapcsolatuk épp ilyen szilárd lenne, ha nem bonyolítanák kusza szálak. Nem, az kizárt, hogy Ralas érzelmeken keresztül akarná kihasználni, hiszen épp attól akadozik együttműködésük. A gondolat így hát csak jön és megy, mint a többi. Inkább a kérdésre válaszol.*
- Természetesen. De nem vártam mást. A kemény élet arra tanít, hogy védjük meg magunkat. Általában nem a nemes eszmék táptalaja, hacsak nem olyan környezetben nevelkedik valaki, ahol engedelmességet vernek belé. Ezért kell elérnünk, hogy az érdek közös legyen, lássák és higgyenek benne, ez nekik is jó. Ha nem is feltétlenül a cél, de a közösség, a munka.
*Kíváncsi Ralas reakciójára a holttesttel kapcsolatban, s mulattatja, amit lát. Sejti, hogy azért magában levon bizonyos következtetéseket, s Zam megjegyzi magának, milyen könnyeden mutat érdektelenséget, pedig jogosan lehetne dühös, meglepett vagy elégedett a hír, vagy a mögé képzelt részletek miatt. Ha korábban nem a férfi szájából hallotta volna az árulók ítéletét, most némi aggodalom környékezné, hogy mit gondolhat róla, a törékeny, titokzatos szabólányról, aki puha fegyverrel ölt. Bár erről még ugye nem tud részleteket, s feltehetően nem is fog. Ezzel a témát lényegében lezárták, a többi már praktikussági kérdés.*
- Az nem történhet meg.
*Állja a fagyos tekintetet a bor emlegetésekor. A férfi érdekes átalakulása felcsigázza érdeklődését, szívesen beszélgetne vele hosszan, hogy lássa, honnan és miért jönnek ezek az új, sötétebb vonások. Valószínűleg nem csak beszélgetnének, de bizonyosan még jobban megismernék egymást. A vaskos jelzőre lenéz, majd féloldalasan felmosolyog.*
- Most felvágsz?
*Talán túl huncut éppen fantáziája, az új Ralas tartja éppen lázban. Nem lesz jó, ha sokáig kettesben maradnak, s hűvösödő esti szél ellenére kezdi úgy érezni, hogy melegség környékezi. Hogy kizökkentse magát, megigazítja laza fürtjeit és a virágot. A megismételt becézés látszólag könnyen jön a férfi szájára, Zam fülének még mindig szokatlan. Vele mosolyog a tőr vizsgálgatása utáni, nem is annyira komolytalan tréfán, különösen, hogy Ralas kezében tényleg úgy áll a fegyver, mint aki épp most ismerkedik vele először.*
- Gondolnunk kell a biztonságra.
*Ez a nap rámutatott, hogy nem lehetnek elég óvatosak. Nem bízhatják csupán másokra a védelmet. Egy dobótőr semmiség, komolyabb fegyvereket szeretne társa kezébe adni, de ez az első gesztus csupán. Talán megkéri Khult, hogy a számszeríjjal oktassa. Tarthatnának az irodákban azt is. Egy kisebb hatótávú, kézreálló darabot. Mikor vallomássá szelídül a férfi nevetése, Zam belül feszengeni kezd, de a tekintetük összekapcsolódik. Épp szóra nyitná a száját, hogy figyelmeztesse a közeledő Ralast a határok átlépéséről, és dacosan megpróbálja elhessegetni az emléket a férfi ajkainak ízéről, mikor magától feloldja a bizalmaskodó légkört. A pohár csendülése megkönnyebbüléssel tölti el, összeszűkült szemmel somolyog és kissé ingatja a fejét a minden bizonnyal szándékos színjátékon.*
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Számára az üdvözlés meggyőző, ilyen modorral bátran állítja a vendégek közé is a nőt. Kisugárzása kellően magabiztos, hangja érdekesen karcos és humorát is megcsillogtatja. Zammiria mosolya szélesedik a tréfán. Wegtorenben és a Kikötőben is van helyismerete. Az elhangzottak alapján elégedett lehet.*
- Pompás, fegyveres kíséretre itt is szükség lesz, értékes szállítmány vagy pedig személyek mellé. Gyakrabban őrködés a Sellőben vagy járőrözés várható a környéken.
*A "mocsok" említése valahogy furcsán érinti, de nem tudná megmondani, hogy miért. Végül is tényleg nagyobb rendet szeretnének, de azért feltesz egy kérdést.*
- Van esetleg olyan ismeretség vagy érdekellentét a kikötőiekkel, amiről tudnunk kellene?
*A kapcsolatrendszer kiépítése fontos eleme terveiknek, így a helyi származásúak különösen előre mozdíthatják, vagy gátolhatják a folyamatot.*
- Minthogy mi egy összetartó közösséget szeretnénk építeni, mely védelmet nyújt tagjainak, sokat segít, ha tudjuk, hogy mire számíthatunk. Nem akarunk senki magánéletében vájkálni természetesen.
*Mosolyog lágyan.*
- Egyébiránt a biztos háttér, a fizetség és a csapat mellett szállást és ellátást tudunk biztosítani.
*Átadja a szót társának és Shannak, a mondandók és a kérdések számára.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.05 23:12:52
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-05 21:20:06
Üzenet elküldve: 2019-07-05 21:20:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
*A bemutatkozásokkor természetesen az első gondolata az, hogy ezt a sok nevet, hogy a francba fogja megjegyezni, de magában elismételve a hallottakat igyekszik azon lenni, legalább Ralas és Zammiria nevét az emlékezetébe vésse. A másik amin önkénytelenül is morfondírozik, hogy ezek itt ketten vajon egy párt alkotnak-e, na nem mintha releváns lenne az információ, egyszerűen csak érdekli.*
-Részemről a szerencse. *Villant egy mosolyt, magát is meglepve micsoda kifejezésekkel képes előrukkolni a cél érdekében. Na most merje bárki is azt mondani, hogy nem jól nevelt.
Türelmesen hallgatja végig a mélységit, ahogy először a Sellőház védelméről beszél, aztán mintha nem is annyira burkoltan próbálná elmondani, hogy céljuk később az egész Kikötőre kiterjeszteni az "őrködést". Próbálja leplezni ugyan, de akaratlanul is félmosolyra húzódik tőle a szája sarka. Ha jól értelmezi arra próbál utalgatni a nő, hogy feltehetőleg a jövőben várhatóak összecsapások a helyi bűnözőkkel és bandákkal, ami ha valóban terjeszkedni akarnak, elkerülhetetlen, de persze az is lehet, hogy csak többet lát a dologba, mint ami.*
-Ja *erősíti meg, ahogy Zammiria eltalálja, hogy nem szajhának jött* -Ügyesebb vagyok fegyverforgatásban, mint öltáncban.
*Nagyon szeretne nevetni saját szellemesnek vélt hozzászólásán, de mindössze egy vigyort présel ki majd már kezdi is összeszedni gondolatait, milyen tapasztalat az, amit megosszon és mi az amit nem.*
-Vagy nyolc esztendeje dolgozok zsoldosként *böki ki némi fejszámolás után* -Főleg kereskedőknek dolgoztam és karavánokat kísértem, de pár évig egy wegtoreni nemesi családnál is szolgáltam, szintén fegyveresként. *sorolja is a komolyabb munkáit, elég, ha a másik kettő ennyit tud.
Ralas kérdésére legszívesebben csípőből rávágná, hogy amíg rendesen fizetik, bármilyen tervnek örömmel a része lesz, de úgy véli, ez talán nem az, amit a férfi hallani akar.*
-Magam is itt nőttem fel a Kikötőben, szívesen segítek megtisztítani a mocsoktól *jelenik meg sejtelmes mosoly az arcán, reméli, hogy nem kell jobban kifejtenie, szerinte ezzel elmondott mindent.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.05 21:24:41
*A bemutatkozásokkor természetesen az első gondolata az, hogy ezt a sok nevet, hogy a francba fogja megjegyezni, de magában elismételve a hallottakat igyekszik azon lenni, legalább Ralas és Zammiria nevét az emlékezetébe vésse. A másik amin önkénytelenül is morfondírozik, hogy ezek itt ketten vajon egy párt alkotnak-e, na nem mintha releváns lenne az információ, egyszerűen csak érdekli.*
-Részemről a szerencse. *Villant egy mosolyt, magát is meglepve micsoda kifejezésekkel képes előrukkolni a cél érdekében. Na most merje bárki is azt mondani, hogy nem jól nevelt.
Türelmesen hallgatja végig a mélységit, ahogy először a Sellőház védelméről beszél, aztán mintha nem is annyira burkoltan próbálná elmondani, hogy céljuk később az egész Kikötőre kiterjeszteni az "őrködést". Próbálja leplezni ugyan, de akaratlanul is félmosolyra húzódik tőle a szája sarka. Ha jól értelmezi arra próbál utalgatni a nő, hogy feltehetőleg a jövőben várhatóak összecsapások a helyi bűnözőkkel és bandákkal, ami ha valóban terjeszkedni akarnak, elkerülhetetlen, de persze az is lehet, hogy csak többet lát a dologba, mint ami.*
-Ja *erősíti meg, ahogy Zammiria eltalálja, hogy nem szajhának jött* -Ügyesebb vagyok fegyverforgatásban, mint öltáncban.
*Nagyon szeretne nevetni saját szellemesnek vélt hozzászólásán, de mindössze egy vigyort présel ki majd már kezdi is összeszedni gondolatait, milyen tapasztalat az, amit megosszon és mi az amit nem.*
-Vagy nyolc esztendeje dolgozok zsoldosként *böki ki némi fejszámolás után* -Főleg kereskedőknek dolgoztam és karavánokat kísértem, de pár évig egy wegtoreni nemesi családnál is szolgáltam, szintén fegyveresként. *sorolja is a komolyabb munkáit, elég, ha a másik kettő ennyit tud.
Ralas kérdésére legszívesebben csípőből rávágná, hogy amíg rendesen fizetik, bármilyen tervnek örömmel a része lesz, de úgy véli, ez talán nem az, amit a férfi hallani akar.*
-Magam is itt nőttem fel a Kikötőben, szívesen segítek megtisztítani a mocsoktól *jelenik meg sejtelmes mosoly az arcán, reméli, hogy nem kell jobban kifejtenie, szerinte ezzel elmondott mindent.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.05 21:24:41
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-05 17:00:35
Üzenet elküldve: 2019-07-05 17:00:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Reyraa//
*Csaknem felkacag a fogalmazáson. Lehetett volna "szólítsatok Reyraanak" vagy "engem Reyraanak hívnak" vagy egészen egyszerűen csak egy "Reyraa", de a mélységi díva bemutatkozása hangsúlyosan jelöli a kegyet, mely a megszólítás közvetlensége ad.
Van valami ebben a lányban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden mozdulatát, minden gesztusát minden szavát átitatja. Ez nem deviáns különcség. Nem arrogancia. Ez valami más. És igen, ez a jó szó rá: más. Beindít egy figyelmeztető hangocskát az emberben. A természet fogékonynak teremtette gyermekeit a változatosság bájaira, azonban van egy határ, ahol mindez a visszájára fordul. Egy határ ahol a szokatlan torzba mosódik át, amikor felsejlik, hogy az egészséges lélek valamely eleme mintha hiányozna a másikból. Reyraa fajtájában jóval gyakoribb az ilyesmi, mint bármelyik másikban. Kivéve talán az eredárokat, de az ő másságuk azért mégis csak rokon nyelvet beszél az empátiával. Ez egyértelműen kitűnik a máglyán megégetett Kryan, renegát démon- és boszorkányvadász indexre tétetett művéből is; akit amellett, hogy nyíltan fenyegető veszedelemként írta le őket, tagadhatatlanul lenyűgöztek e titokzatos faj képviselői.
A részünk, hogy fogékonyak legyünk mások érzéseire. Nem kell tanulni, ez velünk születik. Reyraa viszont mintha csak szemlélne. Az élet drámáit, süppedős-dús ponyvairodalmát is úgy olvassa, mint más egy receptet. Az elveket érti, de értelmezése bizarr útvonalai kiérződnek a személyiségén. Olyasvalaki, akinek felfogásában az összeszerelt kalitka rácsait átfűzni a madárkákon találó és praktikus megoldás. Helytakarékos, kevésbé is zavaróak így, színük szerint is rendezhetők akár, növelve az esztétikum minőségi értékét.
Az Ördögvigyor (legalábbis az erre délen honos fajtája) nem tompít. Épp ellenkezőleg. Felfokozza az érzékeket, egészen új perspektívákat nyit. A gátlásokat valóban oldja, az érzelmeknek pedig egészen szabad teret enged. Inkább ebben van az aljassága. Olykor nem felhőtlen jókedv vagy euforikus mámor parkettjére viszi a használóját, hanem hektikus útvesztőbe önnön szorongásaival. Sok mindenen múlik. Yeza olvassa ezt a nőstényt, mintha nyitott könyv lenne előtte. A következtetései összeállnak, összeillenek. A füst legalábbis egészen biztossá teszi ebben. Kérdés, hogy az érzékei szárnyalnak ezen az ördögi, fehéren bodorodó hátason vagy csupán az önbizalma.
Vállát megvonva fújja ki a füstöt oldalra.*
- Hát akkor *kinyúl az asztal közepe felé és az egyik kupicát Reyraa kezébe adja, a másikat pedig az ujjai közé csippentve koccintja hozzá a mélységi poharához* - további jó mulatást neked, Reyraa *mondja, de nem hajtja fel a szeszt, csak felkel és Essanra pillantva jelzi, hogy ideje jobban megismerkedniük. A férfi aztán igazán nem kéreti magát. Yeza derekára fonva karját már ragadja is el a lányt egy félreesőbb, paraván diszkréciójába burkolt szeglet felé. Yeza virgonc sikkantással óvja az italát a kilötyögéstől, és ha Essan elfeledné a sajátját, arra azért mindenképp felhívja a figyelmét. Ilyen vidor jókedvben lavíroz át a termen a férfi ölelésében, természetesen végig figyelve a kupica tartalmának peremen belül tartására.
Ha a lány elfogadta volna a pipát, talán őt is magával vonta volna az erkölcsök előtt szolid sorfalat álló paravánok mögé. Az este vonulása azon a szálon bizonyosan megért volna egy, a falakon függőkhöz hasonló festményt. Talán többet is. De meglehet, jobb ez így. Sellője amúgy sem az a fajta, aki untatná még egymagában sem. Ismerkedésük szóvirágai mellé tér nyílik az érintés buja kéjeinek is. Yeza ledér teremtés, messze engedi a szégyentelenséget, de nem adja magát csak úgy. A szobája ajtajáig tántorgó, hevült csókokban fürdő végkifejletet maguk felett függő kardként tartja meg. Ő olyan lány, aki elvárja, hogy elcsábítsák. Szerencsére Essan meglehetősen jó ebben.*
*Csaknem felkacag a fogalmazáson. Lehetett volna "szólítsatok Reyraanak" vagy "engem Reyraanak hívnak" vagy egészen egyszerűen csak egy "Reyraa", de a mélységi díva bemutatkozása hangsúlyosan jelöli a kegyet, mely a megszólítás közvetlensége ad.
Van valami ebben a lányban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden mozdulatát, minden gesztusát minden szavát átitatja. Ez nem deviáns különcség. Nem arrogancia. Ez valami más. És igen, ez a jó szó rá: más. Beindít egy figyelmeztető hangocskát az emberben. A természet fogékonynak teremtette gyermekeit a változatosság bájaira, azonban van egy határ, ahol mindez a visszájára fordul. Egy határ ahol a szokatlan torzba mosódik át, amikor felsejlik, hogy az egészséges lélek valamely eleme mintha hiányozna a másikból. Reyraa fajtájában jóval gyakoribb az ilyesmi, mint bármelyik másikban. Kivéve talán az eredárokat, de az ő másságuk azért mégis csak rokon nyelvet beszél az empátiával. Ez egyértelműen kitűnik a máglyán megégetett Kryan, renegát démon- és boszorkányvadász indexre tétetett művéből is; akit amellett, hogy nyíltan fenyegető veszedelemként írta le őket, tagadhatatlanul lenyűgöztek e titokzatos faj képviselői.
A részünk, hogy fogékonyak legyünk mások érzéseire. Nem kell tanulni, ez velünk születik. Reyraa viszont mintha csak szemlélne. Az élet drámáit, süppedős-dús ponyvairodalmát is úgy olvassa, mint más egy receptet. Az elveket érti, de értelmezése bizarr útvonalai kiérződnek a személyiségén. Olyasvalaki, akinek felfogásában az összeszerelt kalitka rácsait átfűzni a madárkákon találó és praktikus megoldás. Helytakarékos, kevésbé is zavaróak így, színük szerint is rendezhetők akár, növelve az esztétikum minőségi értékét.
Az Ördögvigyor (legalábbis az erre délen honos fajtája) nem tompít. Épp ellenkezőleg. Felfokozza az érzékeket, egészen új perspektívákat nyit. A gátlásokat valóban oldja, az érzelmeknek pedig egészen szabad teret enged. Inkább ebben van az aljassága. Olykor nem felhőtlen jókedv vagy euforikus mámor parkettjére viszi a használóját, hanem hektikus útvesztőbe önnön szorongásaival. Sok mindenen múlik. Yeza olvassa ezt a nőstényt, mintha nyitott könyv lenne előtte. A következtetései összeállnak, összeillenek. A füst legalábbis egészen biztossá teszi ebben. Kérdés, hogy az érzékei szárnyalnak ezen az ördögi, fehéren bodorodó hátason vagy csupán az önbizalma.
Vállát megvonva fújja ki a füstöt oldalra.*
- Hát akkor *kinyúl az asztal közepe felé és az egyik kupicát Reyraa kezébe adja, a másikat pedig az ujjai közé csippentve koccintja hozzá a mélységi poharához* - további jó mulatást neked, Reyraa *mondja, de nem hajtja fel a szeszt, csak felkel és Essanra pillantva jelzi, hogy ideje jobban megismerkedniük. A férfi aztán igazán nem kéreti magát. Yeza derekára fonva karját már ragadja is el a lányt egy félreesőbb, paraván diszkréciójába burkolt szeglet felé. Yeza virgonc sikkantással óvja az italát a kilötyögéstől, és ha Essan elfeledné a sajátját, arra azért mindenképp felhívja a figyelmét. Ilyen vidor jókedvben lavíroz át a termen a férfi ölelésében, természetesen végig figyelve a kupica tartalmának peremen belül tartására.
Ha a lány elfogadta volna a pipát, talán őt is magával vonta volna az erkölcsök előtt szolid sorfalat álló paravánok mögé. Az este vonulása azon a szálon bizonyosan megért volna egy, a falakon függőkhöz hasonló festményt. Talán többet is. De meglehet, jobb ez így. Sellője amúgy sem az a fajta, aki untatná még egymagában sem. Ismerkedésük szóvirágai mellé tér nyílik az érintés buja kéjeinek is. Yeza ledér teremtés, messze engedi a szégyentelenséget, de nem adja magát csak úgy. A szobája ajtajáig tántorgó, hevült csókokban fürdő végkifejletet maguk felett függő kardként tartja meg. Ő olyan lány, aki elvárja, hogy elcsábítsák. Szerencsére Essan meglehetősen jó ebben.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-05 16:49:12
Üzenet elküldve: 2019-07-05 16:49:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mady, Darelld//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
//Érintőlegesen Cassy//
*Kis kitérője utána, úgy fest, a Sellő szilárd alapköve visszatér jól bevált és szeretett állóhelyére. Idő közben a dohány vészesen gyorsan változik hamuvá, az asztala környékét pedig körüllengi a meggyes füst átható szaga. Szemei tompa csillogását a férfira emeli, közben leteszi a pipát a hamutálba, amely karcsú füstfoszlányokkal jelzi, küzd még a tűz az életéért, de már nem sok mindenbe tud belekapni odabent. Éppen belekortyol a frissítőbe, mikor Darelld kiböki teljesen váratlanul a dolgot. A szemei tágra nyílnak és szinte visszaköpi, amit a szájába vett, majd a pohár alja csapódik hozzá a faasztalhoz.*
-Hogy MICSODA? Ki volt az? *Szinte félrenyel, így köhög párat, kezét a mellkasához emelve. Látszik, nem igazán erre a válaszra számított, talán meg sem fordult a fejében, hogy akár ennyire súlyos végkimenetele lehetett annak a tűznek, hiszen mindenki olyan nyugodtan viselkedik. Ez alapján viszont csak hidegvérükről adnak tanúbizonyságot a történtek fényében. Azt, hogy a két dolog nem függ össze, fel sem merül benne, mert hallott már ilyet. Erőteljes aggodalommal terhes fújtatás után végre megnyugszanak az arcvonásai egész addig, míg fel nem merül a szándékosság.*
-Ez borzalmas. Ezt senki sem érdemli. *Jelzi, hogy ő nem igazán vallja azt a nézetet, hogy aki bajt kever, az megérdemli a halált. Az akadozott levegővételből egyértelműen megmondható, hogy a hirtelen kapott sokkoló információtól zaklatottá vált, így talán nem is baj, hogy pont egy kis dohány elfogyasztása után szegezték neki a tényeket. Majd a poharához nyúl és leöblíti a keserű szájízét.*
-De az a lényeg, hogy másnak nem esett baja. Talán jobb lesz, ha ezt a lányoknak nem említem meg. *Súgja maga elé halkan, közben felnéz a férfire, aztán Cassyre és a vendégre vándorol tekintete.*
-Minden rendben lesz ott is? *Kérdez rá, mivel a szóváltásból csak a hangosabb szavakat hallotta ki, a többit csak a gesztusokból sejti.*
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
//Érintőlegesen Cassy//
*Kis kitérője utána, úgy fest, a Sellő szilárd alapköve visszatér jól bevált és szeretett állóhelyére. Idő közben a dohány vészesen gyorsan változik hamuvá, az asztala környékét pedig körüllengi a meggyes füst átható szaga. Szemei tompa csillogását a férfira emeli, közben leteszi a pipát a hamutálba, amely karcsú füstfoszlányokkal jelzi, küzd még a tűz az életéért, de már nem sok mindenbe tud belekapni odabent. Éppen belekortyol a frissítőbe, mikor Darelld kiböki teljesen váratlanul a dolgot. A szemei tágra nyílnak és szinte visszaköpi, amit a szájába vett, majd a pohár alja csapódik hozzá a faasztalhoz.*
-Hogy MICSODA? Ki volt az? *Szinte félrenyel, így köhög párat, kezét a mellkasához emelve. Látszik, nem igazán erre a válaszra számított, talán meg sem fordult a fejében, hogy akár ennyire súlyos végkimenetele lehetett annak a tűznek, hiszen mindenki olyan nyugodtan viselkedik. Ez alapján viszont csak hidegvérükről adnak tanúbizonyságot a történtek fényében. Azt, hogy a két dolog nem függ össze, fel sem merül benne, mert hallott már ilyet. Erőteljes aggodalommal terhes fújtatás után végre megnyugszanak az arcvonásai egész addig, míg fel nem merül a szándékosság.*
-Ez borzalmas. Ezt senki sem érdemli. *Jelzi, hogy ő nem igazán vallja azt a nézetet, hogy aki bajt kever, az megérdemli a halált. Az akadozott levegővételből egyértelműen megmondható, hogy a hirtelen kapott sokkoló információtól zaklatottá vált, így talán nem is baj, hogy pont egy kis dohány elfogyasztása után szegezték neki a tényeket. Majd a poharához nyúl és leöblíti a keserű szájízét.*
-De az a lényeg, hogy másnak nem esett baja. Talán jobb lesz, ha ezt a lányoknak nem említem meg. *Súgja maga elé halkan, közben felnéz a férfire, aztán Cassyre és a vendégre vándorol tekintete.*
-Minden rendben lesz ott is? *Kérdez rá, mivel a szóváltásból csak a hangosabb szavakat hallotta ki, a többit csak a gesztusokból sejti.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-05 16:31:33
Üzenet elküldve: 2019-07-05 16:31:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Udvar//
*A lányon tartva tekintetét lágyan bólogat, maga is egyetért. Akár a férfi, akár a nő, mindketten megállták a helyüket, más kérdés persze egy szócsatában és megint más a gyakorlatban.*
- Lesz lehetőségük bizonyítani... bár zsoldosokat vártam, mégis sokkal inkább olyanok érkeztek, kik inkább a saját maguk érdekeit szolgálják... nem így gondolod? *Összehúzott szemöldökkel, hajol közelebb, egyik lábát a másikon veti át, hevenyészett testtartásban. Szándékosan használ bizalmasabb kifejezést, most ketten vannak, s előbb utóbb úgyis minden kiderül. Ezt addig kell elhúzni, ameddig csak lehet, ha nyilvánosságra kerül mindketten sebezhetőbbé válnak. Amíg csak partnerek, addig senki nem használja ki őket egymással szemben.*
- Úgy. Tulajdonképpen mindegy is. *Vonja meg a vállát a halálhírre, miközben körmeit nézi meg, majd rosszalló tekintettel dörgöli ingébe.* Ezer éve nem fürödtem... *Sóhajt fel.*
- Akkor eltakarítjuk... még tönkretenné a bort, nem igaz? *Nevet fel fagyos tekintettel, majd meglepetten kapja kézbe a szütyőt, s feldobva a levegőbe, kapja el megint.*
- Vaskos... *Néz a lányra féloldalasan, aztán sorra veszi a tőrt és az amulettet is.* Fegyver... *Húzza el a száját, s kiemeli a kendőből, hogy a napfény felé fordítsa meg.* Soha nem volt még a kezemben, ez az első alkalom... mibe rángatsz bele, kedvesem?! *Emelgeti meg szemöldökét, aztán megint csak elneveti magát, aztán hirtelen komolyabbá válik arca.*
- Nagyra értékelem, Zam... köszönöm neked. De tudod, hogy ezek számomra semmit nem jelentenek, csak te számítasz. *Fúrja seszínű szemeit a lányéba.* Egyszer még hatalmasok leszünk, ketten... aki pedig az utunkba áll... *Ismét vállát vonja mosolyogva, majd közel hajolva suttog.* ... azt eltakarítjuk. *Kacsint egyet elvigyorodva.* Az új szelekre... *Csattan a pohár Zammiriáén, mielőtt ő bármit hozzáfűzne, s pillantását követve, maga is a lányra és a közeledő Alfonzra emeli tekintetét*
//Shan, Zammiria, Ralas//
- Á, Alfonz! *Pillant fel.* Öreg barátom, gyors, mint mindig. *Fonja karba kezeit, majd hátradől a széken. Határozott kiállású nő érkezik, fürkésző tekintete alaposan végignéz rajtuk, de a férfin csak lágy mosollyal és kedves tekintettel találkozhat, semmi nyoma a korábbi rideg élnek.*
- Shanneira! Ralas Drayte! *Emeli mellkasához a kezét, s egy kissé biccent, míg a nő helyet foglal, s Alfonz is távozik. Kezébe véve poharát kortyol egyet, s míg Zam kérdez, addig maga fürkészi az érkezőt. Maga a sötétség, a legnemesebbik értelmében. Halvány csillogás csupán ékszereiről visszaverődő napfény, gondosan font haja szinte beleolvad a lány öltözékébe.*
- Ahogy Zammiria mondja, merész terveink vannak, melyhez szükség van a bátor munkaerőre. *Mosolyog. ~ Fekete mamba... ~ Ralas rengeteget olvasott, szinte mindenféle pergament. Olvasott egy wegtoreni fajta állatról, mely ébenfekete és halálos, akár a sötétség. Legalábbis külsőleg...*
- Mit gondolsz? Van olyan érték, mit nálunk képviselnél? Tudnál része lenni egy hasonló tervnek? *Kérdezi, egyebet nem fűz hozzá, Zam jelenlegi összefoglalója tökéletes volt.*
//Udvar//
*A lányon tartva tekintetét lágyan bólogat, maga is egyetért. Akár a férfi, akár a nő, mindketten megállták a helyüket, más kérdés persze egy szócsatában és megint más a gyakorlatban.*
- Lesz lehetőségük bizonyítani... bár zsoldosokat vártam, mégis sokkal inkább olyanok érkeztek, kik inkább a saját maguk érdekeit szolgálják... nem így gondolod? *Összehúzott szemöldökkel, hajol közelebb, egyik lábát a másikon veti át, hevenyészett testtartásban. Szándékosan használ bizalmasabb kifejezést, most ketten vannak, s előbb utóbb úgyis minden kiderül. Ezt addig kell elhúzni, ameddig csak lehet, ha nyilvánosságra kerül mindketten sebezhetőbbé válnak. Amíg csak partnerek, addig senki nem használja ki őket egymással szemben.*
- Úgy. Tulajdonképpen mindegy is. *Vonja meg a vállát a halálhírre, miközben körmeit nézi meg, majd rosszalló tekintettel dörgöli ingébe.* Ezer éve nem fürödtem... *Sóhajt fel.*
- Akkor eltakarítjuk... még tönkretenné a bort, nem igaz? *Nevet fel fagyos tekintettel, majd meglepetten kapja kézbe a szütyőt, s feldobva a levegőbe, kapja el megint.*
- Vaskos... *Néz a lányra féloldalasan, aztán sorra veszi a tőrt és az amulettet is.* Fegyver... *Húzza el a száját, s kiemeli a kendőből, hogy a napfény felé fordítsa meg.* Soha nem volt még a kezemben, ez az első alkalom... mibe rángatsz bele, kedvesem?! *Emelgeti meg szemöldökét, aztán megint csak elneveti magát, aztán hirtelen komolyabbá válik arca.*
- Nagyra értékelem, Zam... köszönöm neked. De tudod, hogy ezek számomra semmit nem jelentenek, csak te számítasz. *Fúrja seszínű szemeit a lányéba.* Egyszer még hatalmasok leszünk, ketten... aki pedig az utunkba áll... *Ismét vállát vonja mosolyogva, majd közel hajolva suttog.* ... azt eltakarítjuk. *Kacsint egyet elvigyorodva.* Az új szelekre... *Csattan a pohár Zammiriáén, mielőtt ő bármit hozzáfűzne, s pillantását követve, maga is a lányra és a közeledő Alfonzra emeli tekintetét*
//Shan, Zammiria, Ralas//
- Á, Alfonz! *Pillant fel.* Öreg barátom, gyors, mint mindig. *Fonja karba kezeit, majd hátradől a széken. Határozott kiállású nő érkezik, fürkésző tekintete alaposan végignéz rajtuk, de a férfin csak lágy mosollyal és kedves tekintettel találkozhat, semmi nyoma a korábbi rideg élnek.*
- Shanneira! Ralas Drayte! *Emeli mellkasához a kezét, s egy kissé biccent, míg a nő helyet foglal, s Alfonz is távozik. Kezébe véve poharát kortyol egyet, s míg Zam kérdez, addig maga fürkészi az érkezőt. Maga a sötétség, a legnemesebbik értelmében. Halvány csillogás csupán ékszereiről visszaverődő napfény, gondosan font haja szinte beleolvad a lány öltözékébe.*
- Ahogy Zammiria mondja, merész terveink vannak, melyhez szükség van a bátor munkaerőre. *Mosolyog. ~ Fekete mamba... ~ Ralas rengeteget olvasott, szinte mindenféle pergament. Olvasott egy wegtoreni fajta állatról, mely ébenfekete és halálos, akár a sötétség. Legalábbis külsőleg...*
- Mit gondolsz? Van olyan érték, mit nálunk képviselnél? Tudnál része lenni egy hasonló tervnek? *Kérdezi, egyebet nem fűz hozzá, Zam jelenlegi összefoglalója tökéletes volt.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-05 10:54:02
Üzenet elküldve: 2019-07-05 10:54:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Reyraa//
*Lusta mosoly tűnik fel szája szegletében, ahogy elnézni az egyre inkább összesimuló párocskát. Bizonyára érdekes este elé néznek, csipkelődnek, bókolgatnak, mintha már ismernék egymást.
Ez a dolga itt a Sellőknek. Színészkedés, hogy elhitessék a vendéggel, mennyire megértik, és minden igényét ki tudják elégíteni. A Vörös pedig léhán belemegy a játékba, de nem olyan naiv, gazdag kislányosan, hanem inkább úgy ugrik a férfinak, mint egy nőstény oroszlán. Ahogy beszél, ahogy viselkedik, Reyraa agyán átfut, milyen tehetséges kis Sellő lenne itt a nőből. Már éppen ellepnék az agyát piszkos ki fantáziák, mikor váratlan ismerkedés veszi kezdetét, és végre kiderül a Vörös neve. Na meg a Sellőé, de az Reyraa nem izgatja különösebben. Bár még kell hagyni, egész jó bőr a férfi, nem gondolta, hogy ilyen típusú fiúcskák is vannak itt, nem csak olyanok, akiknek alig pelyhedzik az álla. Lehet, egyszer majd ő is igénybe veszi ennek az Essannak a szolgáltatásait.*
-Szólíthattok Reyraanak.
*Veti oda fél vállról, de közben ő se követi el azt a vétket, hogy leemelje szemét a Yeza nevezetű hölgyről. Ha a másik is veszi a fáradságot, hogy szemébe nézzen, ő se fogja ezt a láthatatlan harcot megszakítani.
Yeza újból próbálkozik, hogy elcsábítsa Reyraat a bűvös bódult és élvezetek útvesztőjében, de úgy tűnik, csak az idejét és energiáját pazarolja. Ha még rá is fanyarodna a pipára, abból az ördögvigyorból biztos nem kérne. Aljas szer, tompítja az érzelmeket, ingereket, és lerombolja a gátlásokat. Rey soha nem élne ilyen szerekkel, főleg ebben a helyzetben, hogy egy hajszál választja el egy normális munkától. Jó igaz, ma este még nem kell dolgoznia. De éppen ezért akár tiszta maradni, hogy alaposan megfigyelése magának az itteni szokásokat.*
-Fukarkodni az élvezetekkel? Ugyan...
*Kaccsint egyet Yeza Sellője felé, majd akár erotikusnak is mondható mosoly kíséretében megnyalja már - már feketén csillogó ajkait.*
-Rengeteg élvezetnek hódolok, nem árulnám el a fajtám. Csak kicsit más fajta dolgok ezek.
*A "fajtám" szót különösen megnyomja, hogy éles legyen, éreztetve ezzel némi szarkazmust és iróniát.
Mélán szemléli a másik pipafüsttel való produkcióját, gondolatban kalapot emelve a kitartó és ötletes kísérlet előtt. Egész ügyes. Kitűnő alvilági szellem válhatna belőle. Csak ne próbáljon nagyobb vadakra vadászni, mint ő maga. Azok átlátnának szorgalmas próbálkozásain, és úgy támadnának vissza, hogy esélye sem lenne. De azért tényleg ügyes. Ügyesebb, mint az átlag.*
*Lusta mosoly tűnik fel szája szegletében, ahogy elnézni az egyre inkább összesimuló párocskát. Bizonyára érdekes este elé néznek, csipkelődnek, bókolgatnak, mintha már ismernék egymást.
Ez a dolga itt a Sellőknek. Színészkedés, hogy elhitessék a vendéggel, mennyire megértik, és minden igényét ki tudják elégíteni. A Vörös pedig léhán belemegy a játékba, de nem olyan naiv, gazdag kislányosan, hanem inkább úgy ugrik a férfinak, mint egy nőstény oroszlán. Ahogy beszél, ahogy viselkedik, Reyraa agyán átfut, milyen tehetséges kis Sellő lenne itt a nőből. Már éppen ellepnék az agyát piszkos ki fantáziák, mikor váratlan ismerkedés veszi kezdetét, és végre kiderül a Vörös neve. Na meg a Sellőé, de az Reyraa nem izgatja különösebben. Bár még kell hagyni, egész jó bőr a férfi, nem gondolta, hogy ilyen típusú fiúcskák is vannak itt, nem csak olyanok, akiknek alig pelyhedzik az álla. Lehet, egyszer majd ő is igénybe veszi ennek az Essannak a szolgáltatásait.*
-Szólíthattok Reyraanak.
*Veti oda fél vállról, de közben ő se követi el azt a vétket, hogy leemelje szemét a Yeza nevezetű hölgyről. Ha a másik is veszi a fáradságot, hogy szemébe nézzen, ő se fogja ezt a láthatatlan harcot megszakítani.
Yeza újból próbálkozik, hogy elcsábítsa Reyraat a bűvös bódult és élvezetek útvesztőjében, de úgy tűnik, csak az idejét és energiáját pazarolja. Ha még rá is fanyarodna a pipára, abból az ördögvigyorból biztos nem kérne. Aljas szer, tompítja az érzelmeket, ingereket, és lerombolja a gátlásokat. Rey soha nem élne ilyen szerekkel, főleg ebben a helyzetben, hogy egy hajszál választja el egy normális munkától. Jó igaz, ma este még nem kell dolgoznia. De éppen ezért akár tiszta maradni, hogy alaposan megfigyelése magának az itteni szokásokat.*
-Fukarkodni az élvezetekkel? Ugyan...
*Kaccsint egyet Yeza Sellője felé, majd akár erotikusnak is mondható mosoly kíséretében megnyalja már - már feketén csillogó ajkait.*
-Rengeteg élvezetnek hódolok, nem árulnám el a fajtám. Csak kicsit más fajta dolgok ezek.
*A "fajtám" szót különösen megnyomja, hogy éles legyen, éreztetve ezzel némi szarkazmust és iróniát.
Mélán szemléli a másik pipafüsttel való produkcióját, gondolatban kalapot emelve a kitartó és ötletes kísérlet előtt. Egész ügyes. Kitűnő alvilági szellem válhatna belőle. Csak ne próbáljon nagyobb vadakra vadászni, mint ő maga. Azok átlátnának szorgalmas próbálkozásain, és úgy támadnának vissza, hogy esélye sem lenne. De azért tényleg ügyes. Ügyesebb, mint az átlag.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-04 23:13:28
Üzenet elküldve: 2019-07-04 23:13:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Udvar//
*Biccentéssel köszön el Ernusstól. Amint a férfi távozik, Ralasszal kettesben maradnak, összegzik az eddigieket. Két mélységivel beszéltek eddig, saját fajtájával, s bizony kíváncsi, hogyan tudnak beilleszkedni, és hogyan állják meg a helyüket.*
- Jó esélyeket látok.
*Feleli visszafogott mosollyal.*
- Aki itt megél *érti a Kikötőre és környékére*, annak rendelkeznie kell bizonyos képességekkel, különösen a mélységieknek. Ha a közös érdekért használják, jól járunk velük.
*Tudja azonban, hogy az érdekek gyakran szövevényesek és rejtettek. A sötételfek észjárása gyakran más. A bizalmas szóra felkapja a tekintetét. Most először vannak egyedül a megérkezése óta, egy kis meghittség telepszik köréjük, így ez a néhány szó megérint benne valamit. Egyben megijed, hogy Ralas talán épp álcájukat készül kockáztatni, csak mert éppen nem áll fölöttük gardedám. A megszólítás is határokat feszeget, jóllehet talán egyik-másik Sellőt is így nevezte nemrég, tőle akár fel sem vennék. Ám a beszéd folytatódik, így hamar kiderül, hogy nem kell aggódnia, a nyugtalan arckifejezés megszelídül. Az áruló nevének hallatán megrebben a tekintete, ám állja a férfi kutató pillantását. Lelkének víztükrén zavaros hullámokat kelt a düh apró kavicsa, de kisimulnak, mire megszólal.*
- Halott.
*Feleli határozottan, mosolytalanul. Egy kis szünettel.*
- A pincébe tettük. Ma este el kell vinni. Kell majd néhány ember hozzá.
*Egy szütyőt húz elő a zsebéből és Ralas Drayte ölébe csúsztatja. 400 arany. *
- Fájdalomdíj az irodádért. Tőle.
*Emeli meg bal szemöldökét jelentőségteljesen.*
- Ahogyan ezek is.
*Egy kendőbe csavarva átadja a dobótőrt és a macskafejes amulettet, amit Rella átkutatása során talált.*
- Szeretném, ha nálad lenne. Legalább a fegyver. Tudsz bánni vele? Ha nem, szívesen megtanítalak.
*Mosolyog incselkedőn egy pillanatra, aztán az ajtón kilépő Alfonzt érzékelve figyelmét feléje fordítja. Ralasra mosolyog, mikor az megörül a további jelentkezőknek.*
- Új szelek fújnak.
*Persze a sok új tag kockázati tényező is, könnyebben bújik meg az ellenség köztük. Azonban szükségük van rájuk, ahogy a jelek szerint nekik is a Sellőre. Kockázat nélkül pedig nincs fejlődés. Így inkább együtt örül társával.*
- Köszönjük, Alfonz.
*Engedi útjára a férfit ő is, és poharát koccintásra emeli Ralas felé, tekintetével az ő boldogan csillogó szemeit keresve.*
- Az új szelekre!
*Ez még az ő pillanatuk, talán az utolsó ezen az estén. Vagy ki tudja, meddig?*
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Először Alfonz takarásában egy férfit vél közeledni látni. Egy újabb harcost sejt benne, magában el is könyveli, hogy kellő érdeklődés övezi az őrséget, amit örömmel fogad. Azonban tekintetük találkozásakor Shan arcát is jobban meg tudja vizsgálni, s ekkor összeáll a kép. Zam több figyelmet kap tőle, mint Ralas, ám nem lát semmit ezen felül az érkező viselkedésében, így inkább érdekes külsejét vizsgálja meg. Óhatatlanul eszébe jut a korábbi kellemetlen események imént emlegetett résztvevője, de aztán gyorsan elhessegeti a nem kívánt emléket. Lágy mosolyt öltve fogadja a nőt, poharát leteszi, és a kézfogást határozottan, de nem keményen viszonozza.*
- Örvendek, Shanneira! Zammiria Rykoven vagyok.
*Újratöltött pohara elé ül vissza.*
- Köszönjük, Alfonz!
*Jelzi a férfinak, hogy egyelőre mindenük megvan, aztán új jelöltjükre fordítja figyelmét, akinek már felkínálták az ülőhelyet.*
- Örülünk, hogy ilyen gyorsan terjednek a hírek és vállalkozókedvet találnak. Célunk egy jól szervezett fegyveres csapat felépítése, melynek elsődleges feladata a Sellőház és környékének védelme.
*A környék kifejezés persze igen tág értelemben értendő.*
- Hosszabb távon ezt szeretnénk kiterjeszteni a kikötőben, ami az őrködésnél összetettebb és kockázatosabb feladatokat jelent, s elsősorban csapatmunkát igényel. Persze más munkakörökbe is hirdettünk felvételt, ez azonban kiemelt jelentőségű, és úgy sejtem, ez az érdeklődés tárgya.
*Megáll egy udvarias mosollyal, hogy kijavíthassák, ha tévedett volna. Azon kívül, hogy Shan nem Sellő-típus, és egészen olyan a megjelenése, ami egy harcostól elvárható, még lehet, hogy szakács akar lenni.*
- Ha így van, akkor szívesen hallanánk a tapasztalatokról, képzettségről, akár olyanról is, ami más területen kamatoztatható. Igyekszünk elkerülni a beskatulyázást és lehetőséget biztosítani, hogy a feladatok változatosak legyenek. Az erre való nyitottságot is szorgalmazzuk, cserébe törekszünk rá, hogy figyelembe vegyük, ki mivel foglalkozik szívesen. És persze a kérdésekre is szívesen válaszolunk.
*Ralasra pillant, hátha valamit hozzá szeretne tenni, mielőtt Shanneira válaszol.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.04 23:18:17
//Udvar//
*Biccentéssel köszön el Ernusstól. Amint a férfi távozik, Ralasszal kettesben maradnak, összegzik az eddigieket. Két mélységivel beszéltek eddig, saját fajtájával, s bizony kíváncsi, hogyan tudnak beilleszkedni, és hogyan állják meg a helyüket.*
- Jó esélyeket látok.
*Feleli visszafogott mosollyal.*
- Aki itt megél *érti a Kikötőre és környékére*, annak rendelkeznie kell bizonyos képességekkel, különösen a mélységieknek. Ha a közös érdekért használják, jól járunk velük.
*Tudja azonban, hogy az érdekek gyakran szövevényesek és rejtettek. A sötételfek észjárása gyakran más. A bizalmas szóra felkapja a tekintetét. Most először vannak egyedül a megérkezése óta, egy kis meghittség telepszik köréjük, így ez a néhány szó megérint benne valamit. Egyben megijed, hogy Ralas talán épp álcájukat készül kockáztatni, csak mert éppen nem áll fölöttük gardedám. A megszólítás is határokat feszeget, jóllehet talán egyik-másik Sellőt is így nevezte nemrég, tőle akár fel sem vennék. Ám a beszéd folytatódik, így hamar kiderül, hogy nem kell aggódnia, a nyugtalan arckifejezés megszelídül. Az áruló nevének hallatán megrebben a tekintete, ám állja a férfi kutató pillantását. Lelkének víztükrén zavaros hullámokat kelt a düh apró kavicsa, de kisimulnak, mire megszólal.*
- Halott.
*Feleli határozottan, mosolytalanul. Egy kis szünettel.*
- A pincébe tettük. Ma este el kell vinni. Kell majd néhány ember hozzá.
*Egy szütyőt húz elő a zsebéből és Ralas Drayte ölébe csúsztatja. 400 arany.
*- Fájdalomdíj az irodádért. Tőle.
*Emeli meg bal szemöldökét jelentőségteljesen.*
- Ahogyan ezek is.
*Egy kendőbe csavarva átadja a dobótőrt és a macskafejes amulettet, amit Rella átkutatása során talált.*
- Szeretném, ha nálad lenne. Legalább a fegyver. Tudsz bánni vele? Ha nem, szívesen megtanítalak.
*Mosolyog incselkedőn egy pillanatra, aztán az ajtón kilépő Alfonzt érzékelve figyelmét feléje fordítja. Ralasra mosolyog, mikor az megörül a további jelentkezőknek.*
- Új szelek fújnak.
*Persze a sok új tag kockázati tényező is, könnyebben bújik meg az ellenség köztük. Azonban szükségük van rájuk, ahogy a jelek szerint nekik is a Sellőre. Kockázat nélkül pedig nincs fejlődés. Így inkább együtt örül társával.*
- Köszönjük, Alfonz.
*Engedi útjára a férfit ő is, és poharát koccintásra emeli Ralas felé, tekintetével az ő boldogan csillogó szemeit keresve.*
- Az új szelekre!
*Ez még az ő pillanatuk, talán az utolsó ezen az estén. Vagy ki tudja, meddig?*
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Először Alfonz takarásában egy férfit vél közeledni látni. Egy újabb harcost sejt benne, magában el is könyveli, hogy kellő érdeklődés övezi az őrséget, amit örömmel fogad. Azonban tekintetük találkozásakor Shan arcát is jobban meg tudja vizsgálni, s ekkor összeáll a kép. Zam több figyelmet kap tőle, mint Ralas, ám nem lát semmit ezen felül az érkező viselkedésében, így inkább érdekes külsejét vizsgálja meg. Óhatatlanul eszébe jut a korábbi kellemetlen események imént emlegetett résztvevője, de aztán gyorsan elhessegeti a nem kívánt emléket. Lágy mosolyt öltve fogadja a nőt, poharát leteszi, és a kézfogást határozottan, de nem keményen viszonozza.*
- Örvendek, Shanneira! Zammiria Rykoven vagyok.
*Újratöltött pohara elé ül vissza.*
- Köszönjük, Alfonz!
*Jelzi a férfinak, hogy egyelőre mindenük megvan, aztán új jelöltjükre fordítja figyelmét, akinek már felkínálták az ülőhelyet.*
- Örülünk, hogy ilyen gyorsan terjednek a hírek és vállalkozókedvet találnak. Célunk egy jól szervezett fegyveres csapat felépítése, melynek elsődleges feladata a Sellőház és környékének védelme.
*A környék kifejezés persze igen tág értelemben értendő.*
- Hosszabb távon ezt szeretnénk kiterjeszteni a kikötőben, ami az őrködésnél összetettebb és kockázatosabb feladatokat jelent, s elsősorban csapatmunkát igényel. Persze más munkakörökbe is hirdettünk felvételt, ez azonban kiemelt jelentőségű, és úgy sejtem, ez az érdeklődés tárgya.
*Megáll egy udvarias mosollyal, hogy kijavíthassák, ha tévedett volna. Azon kívül, hogy Shan nem Sellő-típus, és egészen olyan a megjelenése, ami egy harcostól elvárható, még lehet, hogy szakács akar lenni.*
- Ha így van, akkor szívesen hallanánk a tapasztalatokról, képzettségről, akár olyanról is, ami más területen kamatoztatható. Igyekszünk elkerülni a beskatulyázást és lehetőséget biztosítani, hogy a feladatok változatosak legyenek. Az erre való nyitottságot is szorgalmazzuk, cserébe törekszünk rá, hogy figyelembe vegyük, ki mivel foglalkozik szívesen. És persze a kérdésekre is szívesen válaszolunk.
*Ralasra pillant, hátha valamit hozzá szeretne tenni, mielőtt Shanneira válaszol.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.04 23:18:17
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-04 22:20:57
Üzenet elküldve: 2019-07-04 22:20:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Yeza //
*A mélységi lány láthatóan felveszi a kesztyűt. Finom gonddal csomagolt élek, méreggel festett ívek szövevényes útvesztője. Az intellektus és a büszkeség megunhatatlan játszmái. Ezúttal tét nélkül, mindössze a versengés bizsergető izgalma miatt.*
- Én is ember vagyok *mondja. A korty ital után tűnődve simítja az ajkán maradt nedvességet. Replikát ígérő mosolygása visszatérő Sellőjére fordul.* - De ha valami megéri az árát, nem fukarkodom.
- És nem is csalatkozol, wegtoreni boszorkány *duruzsolja a férfi, aki három kupicányi italt tesz az asztalra. A Rőt mindjárt felismeri a tömény szesz jellegzetes illatát.*
- Pimasz vagy *hunyorít a férfira.* - Tetszik.
- Ezek szerint jól választottál *kúszik kaján kis mosoly a borostás ábrázatra.* - Essan vagyok *mondja, majd egész úrias gazemberséggel hajt fejet a bemutatkozáshoz.*
- Yeza *viszonozza a Rőt. Féloldalasan a mélységi asztaltárs felé fordul, hogy teljes legyen a kör az ismerkedés eme első lépésének tekintetében.* - Foglalj helyet, Essan *invitálja, Reyraa neve után vagy anélkül. Közben nekilát, hogy egy újabb pipát készítsen, ám ezúttal jóval bővebben kerül bele a bódulat dióillatú ígéretéből. Mikor kész és Essan előzékenyen nyújtja a mécsest, hogy rágyújthasson, Yeza felkel ültéből. Kényelmesebben tud úgy a lánghoz hajolni. Épp csak annyira szívja meg a pipát, hogy a parázs felizzon benne, de nem a helyére ül vissza, hanem kényelmesen a férfi ölébe telepszik. Feslettség kívánatos páholya. Essan vállának dőlve pillant vissza a mélységi lányra.*
- Pedig az élvezetet elutasítani fukar dolognak tűnik magaddal szemben *mondja. A férfinak kínálja a pipát.* - Az élet íze a szenvedély *cirógatja filozofikus mélázással Sellője nyakát, aztán hozzá hajolva a férfi ajkáról kóstol a fehér füstbe, lenn tartja három szívdobbanásig, aztán hosszan, elégedetten fújja ki a mennyezet felé.*
- A mélységiek különc kastélyokat emelnek szenvedélyből *mosolyog sejtelmesen. Kicsusszan a férfi öléből és visszaorozza a pipát. A Reyraa melletti székre telepszik. Végig tartja a szemkontaktust a lánnyal. Nem kerülte el a figyelmét az a szikrányi múltba révedő sóvárgás, amit a felajánlás gyújtott az ezüst íriszekben. Szinte biztos benne, hogy hódolt ilyen füveknek a másik.*
- De uralkodni egy kastélyban más dolog, mint csupán építeni egyet. Persze talán csak szóbeszéd az egész. *Kaján kísértés nyújtja felé ismét a pipát.* - Nos? *kérdi. Vár egy kicsit, hátha ezúttal a lány elfogadja az invitálást. De ha nem, ráemel még a tétre. Továbbra is Reyraan tartva tekintetét, lustán szív bele a pipába, s míg lent tartja a füstöt, az asztalra könyökölve, kihívó lassúsággal nedvesíti meg az ajkát.
Essan a hajába túrva dől hátra a székben. Könnyed, léha kedéllyel figyeli, ahogy a vörös kihúzza alóla a szerepét. A képére nézve aligha neheztel emiatt, még ha csóválja is a fejét.*
*A mélységi lány láthatóan felveszi a kesztyűt. Finom gonddal csomagolt élek, méreggel festett ívek szövevényes útvesztője. Az intellektus és a büszkeség megunhatatlan játszmái. Ezúttal tét nélkül, mindössze a versengés bizsergető izgalma miatt.*
- Én is ember vagyok *mondja. A korty ital után tűnődve simítja az ajkán maradt nedvességet. Replikát ígérő mosolygása visszatérő Sellőjére fordul.* - De ha valami megéri az árát, nem fukarkodom.
- És nem is csalatkozol, wegtoreni boszorkány *duruzsolja a férfi, aki három kupicányi italt tesz az asztalra. A Rőt mindjárt felismeri a tömény szesz jellegzetes illatát.*
- Pimasz vagy *hunyorít a férfira.* - Tetszik.
- Ezek szerint jól választottál *kúszik kaján kis mosoly a borostás ábrázatra.* - Essan vagyok *mondja, majd egész úrias gazemberséggel hajt fejet a bemutatkozáshoz.*
- Yeza *viszonozza a Rőt. Féloldalasan a mélységi asztaltárs felé fordul, hogy teljes legyen a kör az ismerkedés eme első lépésének tekintetében.* - Foglalj helyet, Essan *invitálja, Reyraa neve után vagy anélkül. Közben nekilát, hogy egy újabb pipát készítsen, ám ezúttal jóval bővebben kerül bele a bódulat dióillatú ígéretéből. Mikor kész és Essan előzékenyen nyújtja a mécsest, hogy rágyújthasson, Yeza felkel ültéből. Kényelmesebben tud úgy a lánghoz hajolni. Épp csak annyira szívja meg a pipát, hogy a parázs felizzon benne, de nem a helyére ül vissza, hanem kényelmesen a férfi ölébe telepszik. Feslettség kívánatos páholya. Essan vállának dőlve pillant vissza a mélységi lányra.*
- Pedig az élvezetet elutasítani fukar dolognak tűnik magaddal szemben *mondja. A férfinak kínálja a pipát.* - Az élet íze a szenvedély *cirógatja filozofikus mélázással Sellője nyakát, aztán hozzá hajolva a férfi ajkáról kóstol a fehér füstbe, lenn tartja három szívdobbanásig, aztán hosszan, elégedetten fújja ki a mennyezet felé.*
- A mélységiek különc kastélyokat emelnek szenvedélyből *mosolyog sejtelmesen. Kicsusszan a férfi öléből és visszaorozza a pipát. A Reyraa melletti székre telepszik. Végig tartja a szemkontaktust a lánnyal. Nem kerülte el a figyelmét az a szikrányi múltba révedő sóvárgás, amit a felajánlás gyújtott az ezüst íriszekben. Szinte biztos benne, hogy hódolt ilyen füveknek a másik.*
- De uralkodni egy kastélyban más dolog, mint csupán építeni egyet. Persze talán csak szóbeszéd az egész. *Kaján kísértés nyújtja felé ismét a pipát.* - Nos? *kérdi. Vár egy kicsit, hátha ezúttal a lány elfogadja az invitálást. De ha nem, ráemel még a tétre. Továbbra is Reyraan tartva tekintetét, lustán szív bele a pipába, s míg lent tartja a füstöt, az asztalra könyökölve, kihívó lassúsággal nedvesíti meg az ajkát.
Essan a hajába túrva dől hátra a székben. Könnyed, léha kedéllyel figyeli, ahogy a vörös kihúzza alóla a szerepét. A képére nézve aligha neheztel emiatt, még ha csóválja is a fejét.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-04 20:42:41
Üzenet elküldve: 2019-07-04 20:42:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Darelld//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Nem dohog magában, jóllehet szeretett volna egy kicsit a lánnyal beszélgetni, mielőtt bármi másnak nekiáll, az új személyzetet szinte alig ismeri, ráadásul már annyira újnak sem mondhatók. Mereven áll egy darabig, ugrásra készen, aztán... még maga is meglepődik, de Khul nem ugrik a férfi nyakának, sőt, viszonylag rendesen hárít, úgy látszik nem akar bajt. Nem tudná letagadni, hogy meghökkent ezen, ellenben meg is könnyebbül. Rolgen lehet, hogy nagyszájú és szükséges felhívni a figyelmét, hogy tartózkodjon az ijesztő megnyilvánulásoktól, de alapvetően egy vendég, s mint látszik, valóban talán csak lányt akar, az sem baj, ha rögtön kettőt. Most úgy látszik, Cassy nagyon ügyesen orvosolja a helyzetet, így nincs akadálya, hogy ismét "menjen egy kört", ezúttal visszafelé. Visszabiccent Khulnak és a korábbi helyére áll, Mady asztala mellé, közel a lányhoz. Halvány mosolyt villant, valami olyasmit, hogy "visszatértem", majd mintha mi sem történt volna, a fonalat felveszi ott, ahol éppen abbahagyta.*
- Sajnos meghalt, sok füstöt nyelt. *Mondja egyszerűen, faarccal a lányra tekintve. Ez valójában igaz is... sok füstöt nyelt és meg is halt, az ok-okozati összefüggéseket meg nem részletezi.*
- Talán ez volt a sorsa, kisasszony. *Bólint egy halvány szomorú pillantással, aztán visszaáll az eredeti mimikára.*
- Tudja... úgy hiszem szándékosan gyújtott tüzet, kisasszony. *Nem tűnik magyarázkodásnak, hanem egyszerű hideg tényközlésnek.*
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Nem dohog magában, jóllehet szeretett volna egy kicsit a lánnyal beszélgetni, mielőtt bármi másnak nekiáll, az új személyzetet szinte alig ismeri, ráadásul már annyira újnak sem mondhatók. Mereven áll egy darabig, ugrásra készen, aztán... még maga is meglepődik, de Khul nem ugrik a férfi nyakának, sőt, viszonylag rendesen hárít, úgy látszik nem akar bajt. Nem tudná letagadni, hogy meghökkent ezen, ellenben meg is könnyebbül. Rolgen lehet, hogy nagyszájú és szükséges felhívni a figyelmét, hogy tartózkodjon az ijesztő megnyilvánulásoktól, de alapvetően egy vendég, s mint látszik, valóban talán csak lányt akar, az sem baj, ha rögtön kettőt. Most úgy látszik, Cassy nagyon ügyesen orvosolja a helyzetet, így nincs akadálya, hogy ismét "menjen egy kört", ezúttal visszafelé. Visszabiccent Khulnak és a korábbi helyére áll, Mady asztala mellé, közel a lányhoz. Halvány mosolyt villant, valami olyasmit, hogy "visszatértem", majd mintha mi sem történt volna, a fonalat felveszi ott, ahol éppen abbahagyta.*
- Sajnos meghalt, sok füstöt nyelt. *Mondja egyszerűen, faarccal a lányra tekintve. Ez valójában igaz is... sok füstöt nyelt és meg is halt, az ok-okozati összefüggéseket meg nem részletezi.*
- Talán ez volt a sorsa, kisasszony. *Bólint egy halvány szomorú pillantással, aztán visszaáll az eredeti mimikára.*
- Tudja... úgy hiszem szándékosan gyújtott tüzet, kisasszony. *Nem tűnik magyarázkodásnak, hanem egyszerű hideg tényközlésnek.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-04 12:23:20
Üzenet elküldve: 2019-07-04 12:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Yeza, Reyraa, Cahress//
*A felnyírt hajúnak éppen válaszolna, amikor elszólítják. Most ő következik a kihallgatásban. Bár ha Reyraa elnyerte a főnökök tetszését, a többieknek se lesz komolyabb gondjuk a bevágódással. A Vörös viszont marad, két nő ül egymással szemben, és úgy tűnik, mintha valami láthatatlan dominancia harcot vívnáknak, méregetve egymást bizalmatlanul.
Bár még kell hagyni, némileg imponál Reyraanak a másik stílusa, nem szereti a naiv, cserfes kislányokat. Emellett a saját fegyverével támad vissza, ugyanolyan érdektelenséggel szemléli az eseményeket, mint ő maga.
Gondolatban éppen megpróbálja kielemezni újdonsült társát, mikor megjelenik a szőke elf az itallal. Apró biccentéssel fejezi ki háláját, többet egyelőre nem akar a nőtől.
-Mégis csak egy ember. Az a dolga, hogy fukar legyen.
*Villantja ki hófehér fogait egy gonosz mosoly kíséretében. Ez a mondat valószínű elég rasszistának hangzott, bár Reyraa aztán egyáltalán nem mondható annak. De valamit reagálni akart a másik szavaira, így egyszerűen csak ez csúszott ki a száján.
~De rég pipáztam. ~
*Fut át az agyán, miközben a Vöröst nézi, amint épp a kis eszközzel foglalatoskodik. Volt idő, amikor Reyraa egyetlen napját sem tudta elképzelni pipadohány nélkül. Aztán egyszer arra eszmélt, hogy nincs pénze még a napi kajára sem, mert felélte dohányra, drága borokra, és kiadó szobákra. Így hát muszáj volt megválnia szeretett szokásától, de mikor újra összekapart némi felesleget, már nagyon nem kívánta az egészet.
Nem most akarja újrakezdeni, szükség lesz még tiszta, éles, mély hangjára. Így a felé intézett kérdésre nemleges válaszként megrázza a fejét, de azért megköszöni a kérdést. *
*A felnyírt hajúnak éppen válaszolna, amikor elszólítják. Most ő következik a kihallgatásban. Bár ha Reyraa elnyerte a főnökök tetszését, a többieknek se lesz komolyabb gondjuk a bevágódással. A Vörös viszont marad, két nő ül egymással szemben, és úgy tűnik, mintha valami láthatatlan dominancia harcot vívnáknak, méregetve egymást bizalmatlanul.
Bár még kell hagyni, némileg imponál Reyraanak a másik stílusa, nem szereti a naiv, cserfes kislányokat. Emellett a saját fegyverével támad vissza, ugyanolyan érdektelenséggel szemléli az eseményeket, mint ő maga.
Gondolatban éppen megpróbálja kielemezni újdonsült társát, mikor megjelenik a szőke elf az itallal. Apró biccentéssel fejezi ki háláját, többet egyelőre nem akar a nőtől.
-Mégis csak egy ember. Az a dolga, hogy fukar legyen.
*Villantja ki hófehér fogait egy gonosz mosoly kíséretében. Ez a mondat valószínű elég rasszistának hangzott, bár Reyraa aztán egyáltalán nem mondható annak. De valamit reagálni akart a másik szavaira, így egyszerűen csak ez csúszott ki a száján.
~De rég pipáztam. ~
*Fut át az agyán, miközben a Vöröst nézi, amint épp a kis eszközzel foglalatoskodik. Volt idő, amikor Reyraa egyetlen napját sem tudta elképzelni pipadohány nélkül. Aztán egyszer arra eszmélt, hogy nincs pénze még a napi kajára sem, mert felélte dohányra, drága borokra, és kiadó szobákra. Így hát muszáj volt megválnia szeretett szokásától, de mikor újra összekapart némi felesleget, már nagyon nem kívánta az egészet.
Nem most akarja újrakezdeni, szükség lesz még tiszta, éles, mély hangjára. Így a felé intézett kérdésre nemleges válaszként megrázza a fejét, de azért megköszöni a kérdést. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043