// Egy kis pihenés //
*Őszintén szólva elég megnyugtató, hogy öreg csont létére nem mérgelődik a lánnyal. Látszik rajta, hogy ilyen téren a kedvesebb fajtába tartozik. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, majd a másik jókedve neki is mosolyt csal az arcára. Bizonyára eszébe jutott egy vicces emléke, amit Zsonorha még nem érthet.*
~Jó ezt látni, hogy szívből tud nevetni valamin, még akkor is, ha bizonyára nem éppen ártatlan kicsi lényekről is lehet szó.~ *Gondolja magában a vörös. De aztán nem tudja megállni, hogy ne főzzön hozzá valamit.*
-Szóval elég sok kalandban lehetett része. *Szívesen érdeklődne még efelől, de ahogy befejezi a másik már próbálja óvatosságra inteni, amire Zsonorha egy kicsit felkapja a tekintetét. Nem szokta meg, hogy kioktatják. Általában mindent megold egymaga. De ennek ellenére nem szól közbe. Sőt. Érdeklődve hallgatja végig a mondanivalóját.*
-Rendben van. Legközelebb sokkal óvatosabb leszek. *Mondja, mintha nem tudná mi fán terem az alma, de inkább hallgasson végig egy sor jó tanácsot, minthogy itt veszekedés legyen a vége. Még csak az kéne neki. Nem azért jött ide, hogy konfliktusba keveredjen. Na meg aztán a jó vándor holtig tanul. Ha más oldalát nézzük az is csoda, hogy van itt még valaki, aki törődik a másik sorsával. Kevés ilyen emberrel találkozott már életében. Talán pontosan ezért nem tartja sok emberrel a kapcsolatot. Már éppen elköszönni készülne, amikor a szakállas újból megszólal.*
-Ömm... *Elsőre nem is tud mit szólni a kedves gesztusra. Őszintén meglepődött, hogy valaki, aki szinte nyílegyenesen csapódott az asztalának még van kedve nyugodt beszélgetést folytatni az illetővel. Végül úgy dönt, hogy tesz egy próbát, ha már Teysus ide sodorta.*
~Csak mondj valamit, mert, ha tovább hallgatsz az elég illetlen viselkedést tükrözne. Főleg, hogy ez mellett még furának is fog nézni.~ *Beszéli meg magával a hirtelen elhalkulását, de még tisztességes hatásszünettel kezd bele.*
-Elfogadom az ajánlatát. *Mosolyodik el újra.* A nevem Zsonorha Beestingerm. Vándor vagyok. Örvendek a találkozásnak. *Tisztelettudóan biccent fejével.* Nem bánja? *Kérdezi, majd helyet foglal az asztalnál. Táskáját lerakja maga mellé. Apró mozdulatokkal a füle mögé tűri hosszú vörös tincseit, amik a nagy eséstől összeborzolódtak.*
-Szóval maga tudós? Nagyra becsülendő az ilyen foglalkozás. *Próbál feldobni egy témát, amit igazából is így gondol. Sosem tudta megérteni ennek a munkának a csínját-bínját. Viszont annyiban szerencséje van a szakállasnak, hogy egy olyan lányt fogott ki, aki szívesen hallgat és érdeklődik bármiről, amit az isten csak adhat neki.*
-Az imént beszélt érdekes lényekről. Ha nem bánja, akkor szívesen meghallgatom azt is. Persze semmit sem erőltetek. *Azért jobb, ha biztosra megy. Talán ezzel próbálja kifejezni a másik iránti tiszteletét, vagy csak tényleg nem szeretne akár sebeket felszakítani. Ezt saját maga se tudja. Viszont így már nem kell foglalkoznia azzal, hogy mit is csináljon a következő pár órában. Vagy ki tudja. Finoman keresztbe csúsztatja a lábát, míg vár a válaszra. Körülöttük felszolgálók, zenészek, éhes vendégek foglalják el magukat. Szinte még mindig érzi a leves egyszerű, mégis elképesztő ízét a szájában. Nem is kell jobb környezet egy jó kis társalgásra. Még, ha eddig nem is tud olyan sokat a másikról. De ez a nem is olyan távoli jövőben könnyen változhat. Persze csak akkor, ha a másik fél is így gondolja. Ebben az esetben számíthatnak rá, hogy egy ideig még rendesen lefoglalják egymást.*