Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 182 (3621. - 3640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3640. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:30:59
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kecsesen, a vendég igénye szerint berendezett szoba összeszűkül, majd kitágul, s a sóhajok egymással kelnek versenyre, kiszakadva a testből ajkakon keresztül birokra kélve, szállva a mennyezet felé, olykor összekapaszkodva, olykor elengedve egymást. Nem rejti véka alá, hogy számára fontos e pillanat, minden kétséget kizáróan önigazolásként, s új élmények megtapasztalásán alapszik, hisz oly rég volt már... oly rég. A magányra készítették fel, s osztályrészét képezvén, annak jelenléte nem okozott számára lelki torzulást, hisz a sivatagi ember élete ilyen... de most, a magány hiánya felszakítja a rég elnyomott érzéseket. Elég a tündér ajkáról felszabaduló lágy mosoly, az ezüstös íriszekről cseppenő kacér tekintet, egy apró levegővétel, mely talán gyorsabb, mint azelőtt... elég, elég, hogy D'or ismét hazatérjen őseihez. A tiszta bőr íze nyomán otthon jár, érintések útján, hűvös szellő érinti ében bőrét, a sóhajokban, az éjszakai tűz ropogásába vegyített saját sóhaját hallja, mik a csillagoknak küldött céltalanul, s bizony hallatja is bőszen, mert Nalaeä egyszerűen tökéletes. Illetődöttségét azonnal orvosolja, szinte zavarban lenni sincs ideje, a meglepően kecses és törékeny karok azonnal igazítják, s engedelmesen hátára fekszik, elébb elmerülve a mennyezet megmunkált borításában, majd keresve az ezüstíriszeket, mik fénylő csillagként mutatják az utat. Az első langyos érintésre elmosolyodva rándul össze, s keze a lány testét keresi, legalább egy apró érintés erejéig, hogy ismét otthon lehessen a dűnék között. A második érintésre már nem borzong, csupán egyetlen szót mond, mindenekelőtt:*
- Köszönöm. *A tekintet meglepően komoly, tán komolyabb a helyzethez, s furcsán hathat, de D'or tudja miért szól, tudja, hogy otthonától ily távol, most mégis a szilajan perzselő homokdűnék forrósága járhatja át, ezért a lányt köszönet illeti. Csepp és csepp egymás után, mellkasán, majd hasfalán érzi, s ahogy lejjebb és lejjebb halad, elnyújtva sóhajt, majd szemeit szorosan hunyja. Az elnyújtott pillanat aztán elkínzott, vágyakozó tekintetet ébreszt, az addig külön utakon, s a lány testén szelíden futtatott ujjbegyei célzott utakra tévednek, fel a gerinc mentén, majd oldalán vigyázva, hogy oda nem illő módon, ne csiklandozzon, le az ágyékig puhán játszva. Megáll aztán, egy kis idő után, mikor úgy érzi eljött az idő.*
- Gyere hozzám... kérlek... *próbálja karját lágyan megfogva húzni magára* engedd, hogy lássalak... *kéri, mert az apró, s törékeny testnél szebbet most nem tudna elképzelni. ~ A tekintete... ~ gondolja már gondolatban is elfúló hangon ~ átjár, felmelegít... édes ~ s ajkán végigfuttatva nyelvét, szinte magán érzi az ízt, mely mindig is hazájára emlékeztette. Ha a lány befejezi, marad hát hátán, de ezúttal már Nalaeät is érezni szeretné. Ha kell, hát fejét felemelve keresi ajkait, a puha nyelvet, az sem baj, ha aprón fogak koccannak össze, majd hanyatlik vissza, átölelve a nőt, nyakába szuszogva. Csak kicsit igazodik, mert valójában nincs szükség rá, ösztönösen cselekszik, s immár sóhajának hangot is ad, két tenyerét a lány mellkasára fektetve mozog, kezében tartva a tökéletesség két ékét.*
- Sohasem volt távolabb tőlem a magány... Nala... nem vágyom közelségére... ismét otthon vagyok, hazavittél... *súgja elfúló hangon egy sivatagi emberhez nem méltó módon, de ki bánja azt már? Sivatagi embernek is asszony a támasza, aki ezt nem ismeri el, az hazudik. Főleg egy ilyen asszony, ki minden látszattörékenységére erősebb, mint bármelyik síkföldi férfi fogcsikorgató harci üvöltése.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 12:35:32
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kecsesen, a vendég igénye szerint berendezett szoba összeszűkül, majd kitágul, s a sóhajok egymással kelnek versenyre, kiszakadva a testből ajkakon keresztül birokra kélve, szállva a mennyezet felé, olykor összekapaszkodva, olykor elengedve egymást. Nem rejti véka alá, hogy számára fontos e pillanat, minden kétséget kizáróan önigazolásként, s új élmények megtapasztalásán alapszik, hisz oly rég volt már... oly rég. A magányra készítették fel, s osztályrészét képezvén, annak jelenléte nem okozott számára lelki torzulást, hisz a sivatagi ember élete ilyen... de most, a magány hiánya felszakítja a rég elnyomott érzéseket. Elég a tündér ajkáról felszabaduló lágy mosoly, az ezüstös íriszekről cseppenő kacér tekintet, egy apró levegővétel, mely talán gyorsabb, mint azelőtt... elég, elég, hogy D'or ismét hazatérjen őseihez. A tiszta bőr íze nyomán otthon jár, érintések útján, hűvös szellő érinti ében bőrét, a sóhajokban, az éjszakai tűz ropogásába vegyített saját sóhaját hallja, mik a csillagoknak küldött céltalanul, s bizony hallatja is bőszen, mert Nalaeä egyszerűen tökéletes. Illetődöttségét azonnal orvosolja, szinte zavarban lenni sincs ideje, a meglepően kecses és törékeny karok azonnal igazítják, s engedelmesen hátára fekszik, elébb elmerülve a mennyezet megmunkált borításában, majd keresve az ezüstíriszeket, mik fénylő csillagként mutatják az utat. Az első langyos érintésre elmosolyodva rándul össze, s keze a lány testét keresi, legalább egy apró érintés erejéig, hogy ismét otthon lehessen a dűnék között. A második érintésre már nem borzong, csupán egyetlen szót mond, mindenekelőtt:*
- Köszönöm. *A tekintet meglepően komoly, tán komolyabb a helyzethez, s furcsán hathat, de D'or tudja miért szól, tudja, hogy otthonától ily távol, most mégis a szilajan perzselő homokdűnék forrósága járhatja át, ezért a lányt köszönet illeti. Csepp és csepp egymás után, mellkasán, majd hasfalán érzi, s ahogy lejjebb és lejjebb halad, elnyújtva sóhajt, majd szemeit szorosan hunyja. Az elnyújtott pillanat aztán elkínzott, vágyakozó tekintetet ébreszt, az addig külön utakon, s a lány testén szelíden futtatott ujjbegyei célzott utakra tévednek, fel a gerinc mentén, majd oldalán vigyázva, hogy oda nem illő módon, ne csiklandozzon, le az ágyékig puhán játszva. Megáll aztán, egy kis idő után, mikor úgy érzi eljött az idő.*
- Gyere hozzám... kérlek... *próbálja karját lágyan megfogva húzni magára* engedd, hogy lássalak... *kéri, mert az apró, s törékeny testnél szebbet most nem tudna elképzelni. ~ A tekintete... ~ gondolja már gondolatban is elfúló hangon ~ átjár, felmelegít... édes ~ s ajkán végigfuttatva nyelvét, szinte magán érzi az ízt, mely mindig is hazájára emlékeztette. Ha a lány befejezi, marad hát hátán, de ezúttal már Nalaeät is érezni szeretné. Ha kell, hát fejét felemelve keresi ajkait, a puha nyelvet, az sem baj, ha aprón fogak koccannak össze, majd hanyatlik vissza, átölelve a nőt, nyakába szuszogva. Csak kicsit igazodik, mert valójában nincs szükség rá, ösztönösen cselekszik, s immár sóhajának hangot is ad, két tenyerét a lány mellkasára fektetve mozog, kezében tartva a tökéletesség két ékét.*
- Sohasem volt távolabb tőlem a magány... Nala... nem vágyom közelségére... ismét otthon vagyok, hazavittél... *súgja elfúló hangon egy sivatagi emberhez nem méltó módon, de ki bánja azt már? Sivatagi embernek is asszony a támasza, aki ezt nem ismeri el, az hazudik. Főleg egy ilyen asszony, ki minden látszattörékenységére erősebb, mint bármelyik síkföldi férfi fogcsikorgató harci üvöltése.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 12:35:32
3639. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 07:10:39
Üzenet elküldve: 2020-09-12 07:10:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szende alázattal hunyja le pilláit a bókra. Túlzásnak tartja, természetesen, de annak végtelenül örül, hogy a vendég tetszésére van. A simításra kissé megborzong, de ahogy ezüstös íriszei visszatalálnak Gaiffar úr tekintetére, láthatja, hogy ez a borzongás egyáltalán nem ellenérzések szülte. Hála árad belőle és őszinte megtiszteltetés, amiért az úr a kegyében részesíti.
A tündér semmi kis súlyát játszi könnyedséggel emeli meg a férfi, Nalaeä pedig készséggel kulcsolja combjait a derekára. Ajkai odaadón adóznak a viszonzásra talált csókban a vendég szenvedélyének. Faraonn Úr sivatagi ismerőse sosem hált a szeráj lányaival, hiába kínálta őket szolgálatára vendéglátója minden alkalommal. Lefüröszthették, átmasszírozhatták fáradt tagjait és szívesen beszélgetett. Nagy tetszésére volt, hogy a tündér megtanulta hazája szavait és előszeretettel csiszolta a kiejtését és segített eligazodni a nem túl könnyű nyelv kifejezéseiben. De egyszer sem vette magához a szeráj édes kéjeit, hiába kínálkoztak. Fogadalom miatt, úgy mondta. Talán emiatt is éli meg most Nalaeä ily lenyűgözve, hogy a sivatagi férfi nem csak hogy kívánja őt, de örömét is szándékozik tölteni benne.
A tündér törékeny teste elnyúlik az ágyon, dereka kissé megemelkedik az ágytakaró selymének hűvösétől. Lehunyja szemeit a bőrét illető csókok nyomán, csak finom ujjacskái nyúlnak a fölé hajló férfi után. Vágytól éledt ágyékára simítanak, s mikor megérzi vendége testének hőn kívánkozó tagját, nagy sóhaj szakad fel a mellkasából. A szenvedély olajozott gördülését megszakító szavakra az ő pillái is felnyílnak. Szintúgy zavar lesz rajta úrrá, hiszen attól tart, valamit elrontott. Néhány pillanatra kicsi szíve ijedten kezd kalapálni, hiszen ha hibája miatt most elgáncsolta a vendég kedvét, az szörnyű lenne. Aztán elér hozzá a szavak értelme és megilletődötten mosolyog vissza a Gaiffar úrra.*
- Az elcsigázott férfi illata, akár a vas *mondja csendesen, s ujjai végigsimítanak D'or ében bőrén.* - Nem várhatom el, hogy vágyad kiegyezzen a türelmeddel, uram. Nem illendő *süti le a szemét, hiszen e ponton kiigazítja a férfit az illemmel kapcsolatban, ahogy azt a Sellőházban élő szabályok átírják.* - De hálával megszolgálom a figyelmességedet *mondja, s egy csókkal az ágyra húzza a férfit. Cirógatja még egy kicsit, aztán kicsusszan mellőle és az ágy melletti szekrénykére teszi a langyos vízzel teli tálat és az olajtól illatos kendőket. Vízbe mártja az egyiket és az ágyra térdelve a férfihoz húzódik. Először az arcát törli át, aztán a nyakát és a vállait. Közben csókokkal, finom simítással követi a nedves kendő útját. Ezután jönnek a karok és a kezek. Gaiffar úr ujjait is végigcsókolja, finom ajkai közé veszi, megcirógatja a nyelvével. Újból vízbe mártja a kendőt, s ezúttal már a széles, ében mellkas jön soron, aztán a has, melyet szégyenlősség nélkül követ az ágyék. Az illatos kendőt követő csókocskák itt sem maradnak el, mit több, lemaradnak kicsit, elidőznek, míg a készséges mosdatás tovább halad a férfi izmos combjain.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szende alázattal hunyja le pilláit a bókra. Túlzásnak tartja, természetesen, de annak végtelenül örül, hogy a vendég tetszésére van. A simításra kissé megborzong, de ahogy ezüstös íriszei visszatalálnak Gaiffar úr tekintetére, láthatja, hogy ez a borzongás egyáltalán nem ellenérzések szülte. Hála árad belőle és őszinte megtiszteltetés, amiért az úr a kegyében részesíti.
A tündér semmi kis súlyát játszi könnyedséggel emeli meg a férfi, Nalaeä pedig készséggel kulcsolja combjait a derekára. Ajkai odaadón adóznak a viszonzásra talált csókban a vendég szenvedélyének. Faraonn Úr sivatagi ismerőse sosem hált a szeráj lányaival, hiába kínálta őket szolgálatára vendéglátója minden alkalommal. Lefüröszthették, átmasszírozhatták fáradt tagjait és szívesen beszélgetett. Nagy tetszésére volt, hogy a tündér megtanulta hazája szavait és előszeretettel csiszolta a kiejtését és segített eligazodni a nem túl könnyű nyelv kifejezéseiben. De egyszer sem vette magához a szeráj édes kéjeit, hiába kínálkoztak. Fogadalom miatt, úgy mondta. Talán emiatt is éli meg most Nalaeä ily lenyűgözve, hogy a sivatagi férfi nem csak hogy kívánja őt, de örömét is szándékozik tölteni benne.
A tündér törékeny teste elnyúlik az ágyon, dereka kissé megemelkedik az ágytakaró selymének hűvösétől. Lehunyja szemeit a bőrét illető csókok nyomán, csak finom ujjacskái nyúlnak a fölé hajló férfi után. Vágytól éledt ágyékára simítanak, s mikor megérzi vendége testének hőn kívánkozó tagját, nagy sóhaj szakad fel a mellkasából. A szenvedély olajozott gördülését megszakító szavakra az ő pillái is felnyílnak. Szintúgy zavar lesz rajta úrrá, hiszen attól tart, valamit elrontott. Néhány pillanatra kicsi szíve ijedten kezd kalapálni, hiszen ha hibája miatt most elgáncsolta a vendég kedvét, az szörnyű lenne. Aztán elér hozzá a szavak értelme és megilletődötten mosolyog vissza a Gaiffar úrra.*
- Az elcsigázott férfi illata, akár a vas *mondja csendesen, s ujjai végigsimítanak D'or ében bőrén.* - Nem várhatom el, hogy vágyad kiegyezzen a türelmeddel, uram. Nem illendő *süti le a szemét, hiszen e ponton kiigazítja a férfit az illemmel kapcsolatban, ahogy azt a Sellőházban élő szabályok átírják.* - De hálával megszolgálom a figyelmességedet *mondja, s egy csókkal az ágyra húzza a férfit. Cirógatja még egy kicsit, aztán kicsusszan mellőle és az ágy melletti szekrénykére teszi a langyos vízzel teli tálat és az olajtól illatos kendőket. Vízbe mártja az egyiket és az ágyra térdelve a férfihoz húzódik. Először az arcát törli át, aztán a nyakát és a vállait. Közben csókokkal, finom simítással követi a nedves kendő útját. Ezután jönnek a karok és a kezek. Gaiffar úr ujjait is végigcsókolja, finom ajkai közé veszi, megcirógatja a nyelvével. Újból vízbe mártja a kendőt, s ezúttal már a széles, ében mellkas jön soron, aztán a has, melyet szégyenlősség nélkül követ az ágyék. Az illatos kendőt követő csókocskák itt sem maradnak el, mit több, lemaradnak kicsit, elidőznek, míg a készséges mosdatás tovább halad a férfi izmos combjain.*
3638. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-10 19:49:39
Üzenet elküldve: 2020-09-10 19:49:39
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Most, hogy ezt megbeszélték, mintha a nő kissé megnyugodott volna. Már amennyire ez lehetséges jelen helyzetben. Ezután jelentést tesz, ami úgy néz ki, hogy valamilyen szinten kapcsolódik a korábbi beszélgetésükhöz.*
- Azok bizony.* Darelld még élénken emlékszik arra az időkre, amikor ide jártak a kölcsön miatt. Aztán nem is olyan rég a Boszorkánykonyha ügyében is meggyűlt velük a vezetőség baja. Most meg itt ez a barikád. Egyelőre még sikerült velük mindent békésen elrendezni, de az ilyen békék ingatagok tudnak lenni. A kisasszony olyan kijelentést tesz, amire még Darelld arcán is átsuhan egy pillanatnyi döbbenet. Máris meg akarja azt a barikádot nézni. Na persze elég ésszerű érveket sorakoztat fel, amikkel a faarcú őr is egyet ért. Viszont még ott a kérdés, hogy kivel menjen ki a kikötőbe a kisasszony.*
- Ha szabad akkor tanácsolnék valamit. A kisasszony helyében nem mennék ki. Kegyed most az intézmény feje. Egy egyszerű kis barikád miatt nem gondolom, hogy szükséges lenne a vezetőség kivonulása. Vagy hívja meg egy találkozóra, ahol megbeszélik a dolgot, vagy küldjön ki hozzá egy kisebb küldöttséget, akik tárgyalnak. Ha kegyed kimegy, akkor az olyan, mintha megalázkodnánk előttük egy ilyen kis dologban is. Azt kell látniuk, hogy van tartásunk. Természetesen ez csak az én véleményem. A döntést a kisasszony kezében van. Ha úgy van tudom nélkülözni most Reyraát.* Ennél több tanáccsal nem tud szolgálni. A vezetőség meg döntsön bárhogy azt ő elfogadja.*
* Most, hogy ezt megbeszélték, mintha a nő kissé megnyugodott volna. Már amennyire ez lehetséges jelen helyzetben. Ezután jelentést tesz, ami úgy néz ki, hogy valamilyen szinten kapcsolódik a korábbi beszélgetésükhöz.*
- Azok bizony.* Darelld még élénken emlékszik arra az időkre, amikor ide jártak a kölcsön miatt. Aztán nem is olyan rég a Boszorkánykonyha ügyében is meggyűlt velük a vezetőség baja. Most meg itt ez a barikád. Egyelőre még sikerült velük mindent békésen elrendezni, de az ilyen békék ingatagok tudnak lenni. A kisasszony olyan kijelentést tesz, amire még Darelld arcán is átsuhan egy pillanatnyi döbbenet. Máris meg akarja azt a barikádot nézni. Na persze elég ésszerű érveket sorakoztat fel, amikkel a faarcú őr is egyet ért. Viszont még ott a kérdés, hogy kivel menjen ki a kikötőbe a kisasszony.*
- Ha szabad akkor tanácsolnék valamit. A kisasszony helyében nem mennék ki. Kegyed most az intézmény feje. Egy egyszerű kis barikád miatt nem gondolom, hogy szükséges lenne a vezetőség kivonulása. Vagy hívja meg egy találkozóra, ahol megbeszélik a dolgot, vagy küldjön ki hozzá egy kisebb küldöttséget, akik tárgyalnak. Ha kegyed kimegy, akkor az olyan, mintha megalázkodnánk előttük egy ilyen kis dologban is. Azt kell látniuk, hogy van tartásunk. Természetesen ez csak az én véleményem. A döntést a kisasszony kezében van. Ha úgy van tudom nélkülözni most Reyraát.* Ennél több tanáccsal nem tud szolgálni. A vezetőség meg döntsön bárhogy azt ő elfogadja.*
3637. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-10 10:37:28
Üzenet elküldve: 2020-09-10 10:37:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*A férfi biztosítja afelől, hogy amennyiben bármi is tudomására jut, értesíti róla, ez neki elegendő, hogy kicsit megnyugodjon.*
-Köszönöm. *Majd mikor már indulna, valami egészen aggasztó dolgot közöl vele a férfi. Most, hogy Zammiria átadta neki a hely igazgatását, az ilyen dolgok mellett nem mehet el szó nélkül.*
-Patkányok. *Kutat a fejében, de eddig még róluk nem hallott, talán nem olyan jelentős a befolyásuk a kikötőben, hogy elérje a kezük a Sellőházat, avagy csak a Vihar fiai területén fekszenek, ezt nem tudja biztosra.*
-Ez aggasztó. Jobb lesz, ha megnézzük. *Ekkor ébred fel benne a gyanú, hogy ez talán hátráltatja a városban illetve a tharg földön tartózkodók hazaérkezését, ami viszont már bosszantó tényként fészkeli be magát a fejébe.*
-Shan és Vyliassa még a városban vannak úgy tudom, Dreyia is távol. Jobb lesz, ha viszek magammal valakit. *Körbe néz, tudja, hogy nem hagyhatja vezető nélkül a helyet, ám egyedül sem botorkálhat a kikötőben.*
-Bosszantó. Reyra ahogy látom most szolgálatban van, őt itt hagynám a fennhatóságod alatt, míg kinézek valakivel. De kit vigyek? *Néz szét.*
-Mi lesz, ha a visszajáró vendégeink is belefutnak? De nem szívesen kötnék bele senkibe… *Latolgatja a lehetőségeket, mert fizikai ráhatást nem kíván egyelőre érvényesíteni, úgy véli békésen is elrendezhető és neki ez a legfontosabb.*
*A férfi biztosítja afelől, hogy amennyiben bármi is tudomására jut, értesíti róla, ez neki elegendő, hogy kicsit megnyugodjon.*
-Köszönöm. *Majd mikor már indulna, valami egészen aggasztó dolgot közöl vele a férfi. Most, hogy Zammiria átadta neki a hely igazgatását, az ilyen dolgok mellett nem mehet el szó nélkül.*
-Patkányok. *Kutat a fejében, de eddig még róluk nem hallott, talán nem olyan jelentős a befolyásuk a kikötőben, hogy elérje a kezük a Sellőházat, avagy csak a Vihar fiai területén fekszenek, ezt nem tudja biztosra.*
-Ez aggasztó. Jobb lesz, ha megnézzük. *Ekkor ébred fel benne a gyanú, hogy ez talán hátráltatja a városban illetve a tharg földön tartózkodók hazaérkezését, ami viszont már bosszantó tényként fészkeli be magát a fejébe.*
-Shan és Vyliassa még a városban vannak úgy tudom, Dreyia is távol. Jobb lesz, ha viszek magammal valakit. *Körbe néz, tudja, hogy nem hagyhatja vezető nélkül a helyet, ám egyedül sem botorkálhat a kikötőben.*
-Bosszantó. Reyra ahogy látom most szolgálatban van, őt itt hagynám a fennhatóságod alatt, míg kinézek valakivel. De kit vigyek? *Néz szét.*
-Mi lesz, ha a visszajáró vendégeink is belefutnak? De nem szívesen kötnék bele senkibe… *Latolgatja a lehetőségeket, mert fizikai ráhatást nem kíván egyelőre érvényesíteni, úgy véli békésen is elrendezhető és neki ez a legfontosabb.*
3636. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:27:43
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:27:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Darelld észreveszi az apró rándulást a nő arcán, mivel pont előtte áll. Maydelenine se rejti véka alá, hogy bizony nagyon is aggódik a kormos miatt. A sellő nagyon óvatosan el is árulja, hogy miért is aggódik annyira. Darelld erre mit mondhatna? Hát semmit, mert ő is tisztában azzal, hogy milyenek a Thargok. Meg azzal is, hogy Drey mennyire szemtelen tud lenni néha. Mondjuk azért véleménye szerint biztosan megválogatja a szavait, bár az évek alatt már azt megtanulta, hogy mennyire szeszélyesek is tudnak lenni a nők.* Megértem az aggályait és amint megtudok valamit, azonnal értesítem.* Ennél többet sajnos nem tehet. Rhywayers kisasszony már készül is indulni, mivel valószínűleg mindenre megkapta a választ, amire kíváncsi volt, még ha azok nem is túl jók. Viszont az őr kihasználva az alkalmat, hogy még éppen itt van a sellő, gyorsan leszólítja.*
- Köszönöm! Ígérem gyors leszek. Jelentést kaptam arról, hogy a kikötő bejáratánál adószedők egy kisebb barikádat létesítettek. Pletykákat már napok óta hallottam róla, de ma biztos információt kaptam ez ügyben. Ha minden igaz, akkor a Patkányok nevében cselekednek, de az elmondások alapján eddig semmi komoly. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy érdemes rajtuk tartanunk a szemünket.* A forgalom java része nem a városból jön, de azért valamilyen szinten mégiscsak hatással vannak a Sellőházra. Ha máshogy nem is, de az árakat még felverhetik a környéken. Ő az információt átadta és biztosította, hogy rajtuk tartja a szemét. Aztán, hogy Mady mit kezd ezzel az már nem az ő dolga. Ha nincs több kérdés, akkor Darelld felől akár távozhat is a sellő. Máskülönben áll rendelkezésére. Ha távozik, akkor illendően elköszön tőle és folytatja az őrködést.*
* Darelld észreveszi az apró rándulást a nő arcán, mivel pont előtte áll. Maydelenine se rejti véka alá, hogy bizony nagyon is aggódik a kormos miatt. A sellő nagyon óvatosan el is árulja, hogy miért is aggódik annyira. Darelld erre mit mondhatna? Hát semmit, mert ő is tisztában azzal, hogy milyenek a Thargok. Meg azzal is, hogy Drey mennyire szemtelen tud lenni néha. Mondjuk azért véleménye szerint biztosan megválogatja a szavait, bár az évek alatt már azt megtanulta, hogy mennyire szeszélyesek is tudnak lenni a nők.* Megértem az aggályait és amint megtudok valamit, azonnal értesítem.* Ennél többet sajnos nem tehet. Rhywayers kisasszony már készül is indulni, mivel valószínűleg mindenre megkapta a választ, amire kíváncsi volt, még ha azok nem is túl jók. Viszont az őr kihasználva az alkalmat, hogy még éppen itt van a sellő, gyorsan leszólítja.*
- Köszönöm! Ígérem gyors leszek. Jelentést kaptam arról, hogy a kikötő bejáratánál adószedők egy kisebb barikádat létesítettek. Pletykákat már napok óta hallottam róla, de ma biztos információt kaptam ez ügyben. Ha minden igaz, akkor a Patkányok nevében cselekednek, de az elmondások alapján eddig semmi komoly. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy érdemes rajtuk tartanunk a szemünket.* A forgalom java része nem a városból jön, de azért valamilyen szinten mégiscsak hatással vannak a Sellőházra. Ha máshogy nem is, de az árakat még felverhetik a környéken. Ő az információt átadta és biztosította, hogy rajtuk tartja a szemét. Aztán, hogy Mady mit kezd ezzel az már nem az ő dolga. Ha nincs több kérdés, akkor Darelld felől akár távozhat is a sellő. Máskülönben áll rendelkezésére. Ha távozik, akkor illendően elköszön tőle és folytatja az őrködést.*
3635. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:05:56
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:05:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
//Rey//
* A mélységi nő végül az italok közül a sör mellé teszi le a voksát. Így aztán a sellő rögtön csapol két korsó Vajsört maguknak. Ez a kör egy átlagos vendégnek 24 aranyba fájna
. Amint megteltek a korsók az egyiket oda is nyújtja a nőnek.*
- Egészség!* Mondja neki, amikor átnyújtja az italt. Aztán ő is meghúzza a saját korsóját. Nem egy tipikus női ital a sör, de Rey sem egy tipikus nő. *
- Fegyver volt nála, szóval akár erőszakhoz is folyamodhattál volna. Senki nem szólt volna meg, hiszen a szabály az szabály. Mellesleg nem vagy olyan rossz társaság sem.* Nem azért mond neki ilyeneket, mert jó színben akar kitűnni, egyszerűen csak az igazat mondja. Azt meg jól tudja, hogy YIlanda nem fog pattogni, mert azért tudja Rendor, hogy ott a vaj a füle mögött. A bemutatkozáson is túlesnek, ha már így nekiálltak beszélgetni. Nyilván nem siklik el a "barátaimnak" szócska felett sem. Ettől függetlenül marad minden úgy, ahogyan eddig. Megdicséri a másik tetoválását, de csak ennyi. Az őr hangjában némi nem éppen odavágó érzelmet vél felfedezni, így hát inkább el is engedni ezt a témát. Ha részletezni akarta volna, akkor részletezte volna.*
- Szerintem jó lett.* Dicséri meg mielőtt terelné a témát. Különösen felkelti a férfi figyelmét a nő. Nem egy törékeny madárkának tűnik, már csak a testfelépítéséből sem.*
- Csak úgy kíváncsiságból kérdezném meg, de mit tettél volna, ha rátámad az a nő? Nem rántottál fegyvert, de a kezed gyanúsan lent pihent az öved környékénél. Én kicsit furcsállom, hogy kardot nem láttok nálad.* Természetesen sejti, hogy valamilyen sunyi penge lapulhat ott és azt sem kétli, hogy a nő haszni is tudja azt, de neki a fejében az őr szóra általában kardos páncélos egyének képe van. Rey nem éppen ilyen. Ha nem ismerné, akkor simán azt is elhinné, hogy csak egy vendég.*
//Rey//
* A mélységi nő végül az italok közül a sör mellé teszi le a voksát. Így aztán a sellő rögtön csapol két korsó Vajsört maguknak. Ez a kör egy átlagos vendégnek 24 aranyba fájna
. Amint megteltek a korsók az egyiket oda is nyújtja a nőnek.*- Egészség!* Mondja neki, amikor átnyújtja az italt. Aztán ő is meghúzza a saját korsóját. Nem egy tipikus női ital a sör, de Rey sem egy tipikus nő. *
- Fegyver volt nála, szóval akár erőszakhoz is folyamodhattál volna. Senki nem szólt volna meg, hiszen a szabály az szabály. Mellesleg nem vagy olyan rossz társaság sem.* Nem azért mond neki ilyeneket, mert jó színben akar kitűnni, egyszerűen csak az igazat mondja. Azt meg jól tudja, hogy YIlanda nem fog pattogni, mert azért tudja Rendor, hogy ott a vaj a füle mögött. A bemutatkozáson is túlesnek, ha már így nekiálltak beszélgetni. Nyilván nem siklik el a "barátaimnak" szócska felett sem. Ettől függetlenül marad minden úgy, ahogyan eddig. Megdicséri a másik tetoválását, de csak ennyi. Az őr hangjában némi nem éppen odavágó érzelmet vél felfedezni, így hát inkább el is engedni ezt a témát. Ha részletezni akarta volna, akkor részletezte volna.*
- Szerintem jó lett.* Dicséri meg mielőtt terelné a témát. Különösen felkelti a férfi figyelmét a nő. Nem egy törékeny madárkának tűnik, már csak a testfelépítéséből sem.*
- Csak úgy kíváncsiságból kérdezném meg, de mit tettél volna, ha rátámad az a nő? Nem rántottál fegyvert, de a kezed gyanúsan lent pihent az öved környékénél. Én kicsit furcsállom, hogy kardot nem láttok nálad.* Természetesen sejti, hogy valamilyen sunyi penge lapulhat ott és azt sem kétli, hogy a nő haszni is tudja azt, de neki a fejében az őr szóra általában kardos páncélos egyének képe van. Rey nem éppen ilyen. Ha nem ismerné, akkor simán azt is elhinné, hogy csak egy vendég.*
3634. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 19:46:39
Üzenet elküldve: 2020-09-09 19:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tűnő pillanat csupán az élet élvezete, s ezen pillanatok oly kevésszer szerepeltek D'or életében hogy tán mindet fel tudná idézni. Nem azért, mert kevés jelentőségük volt, s nem azért, mert önmegtartóztatásban élte volna le életét. A sivatagban élni magányos, s a hideg hold nem mosolyog oly tündöklőn, mint most Nalaeä teszi azt, D'or Gaiffarra. Ahogyan lekerül a vért, egy őszinte sóhajt hallat, s ahogy az ingtől is megszabadul, immár hosszabban fújja ki a levegőt. Megkönnyebbül, bár kissé mezítelennek érzi magát a szó fizikai és lelki értelmében is. Társául választja hát a nőt is, ki készséggel adózik kívánalmai oltárán, így elhiszi, hogy valóban élvezi azt, hogy most D'orral lehet, elvégre egy szerájban ez is a feladat. Egy pillanatra félrebiccen feje, s tekintete leplezetlen csodálattal tekint végig a hófehér, bársonyos bőrön, a ruha lecsusszanása után kézfejével is végigsimít a bájos arcon, lefelé a vállakig. Tekintete szigorúnak tűnhet, de csak elveszik valahol félúton, álom és valóság között.*
- Gyönyörűbb vagy, mint a hajnal, a hegycsúcsok felett. *Jegyzi meg csendesen, s a hasának simuló tenyér érzéki mozgása ismét tettekre készteti. A lány ágaskodását, apró emeléssel toldja meg, s a lányt, miután nadrágja korcát megoldja, magához húzva, enged a késztetésnek. Elmerülve, csendesen, levegőtlenül és hosszan, szürkébe hajló, dús ajkainak szomját oltja Nala ajkain, lehunyt szemekkel, fülében a tenger morajló zúgásával. Célját nem téveszti szem elől, valahol megbúvik elméje szegletében, azonban miközben lassan, ha teheti az ágyhoz sétál, s Nalaeät hátára fektetve lágyan leteszi, immár nadrágjából lép ki, mely az utolsó momentumnál végleg megadja magát, s elengedi derekát. Úgy áll ott, ahogyan az ihsből született, csupán füléből lógó csontékei, mik még színesítik kissé, egyébként csak ében bőre világlik a kényelmes és színes szobában. Bár ő a vendég, úgy tartják, a másik kiszolgálása van, hogy nagyobb eufóriát okoz, mint, ha hanyagul elhagyja magát, így a lány nyakába csókol lágyan, majd mellkasát illeti ajkaival. Ha akarná sem tudná titkolni, hogy Nalaeä, e távoli, s kietlen kikötő alázatos csodája, jó hatással van rá, teste illő módon jelez.*
- Nem illendő... *áll meg egy pillanatra, zavartan megszakítva vágyát kissé pihegve* napok óta vándorlok... oly tökéletes vagy... csak... csak. *Fordítja oldalra fejét az elfeledett kendők felé.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tűnő pillanat csupán az élet élvezete, s ezen pillanatok oly kevésszer szerepeltek D'or életében hogy tán mindet fel tudná idézni. Nem azért, mert kevés jelentőségük volt, s nem azért, mert önmegtartóztatásban élte volna le életét. A sivatagban élni magányos, s a hideg hold nem mosolyog oly tündöklőn, mint most Nalaeä teszi azt, D'or Gaiffarra. Ahogyan lekerül a vért, egy őszinte sóhajt hallat, s ahogy az ingtől is megszabadul, immár hosszabban fújja ki a levegőt. Megkönnyebbül, bár kissé mezítelennek érzi magát a szó fizikai és lelki értelmében is. Társául választja hát a nőt is, ki készséggel adózik kívánalmai oltárán, így elhiszi, hogy valóban élvezi azt, hogy most D'orral lehet, elvégre egy szerájban ez is a feladat. Egy pillanatra félrebiccen feje, s tekintete leplezetlen csodálattal tekint végig a hófehér, bársonyos bőrön, a ruha lecsusszanása után kézfejével is végigsimít a bájos arcon, lefelé a vállakig. Tekintete szigorúnak tűnhet, de csak elveszik valahol félúton, álom és valóság között.*
- Gyönyörűbb vagy, mint a hajnal, a hegycsúcsok felett. *Jegyzi meg csendesen, s a hasának simuló tenyér érzéki mozgása ismét tettekre készteti. A lány ágaskodását, apró emeléssel toldja meg, s a lányt, miután nadrágja korcát megoldja, magához húzva, enged a késztetésnek. Elmerülve, csendesen, levegőtlenül és hosszan, szürkébe hajló, dús ajkainak szomját oltja Nala ajkain, lehunyt szemekkel, fülében a tenger morajló zúgásával. Célját nem téveszti szem elől, valahol megbúvik elméje szegletében, azonban miközben lassan, ha teheti az ágyhoz sétál, s Nalaeät hátára fektetve lágyan leteszi, immár nadrágjából lép ki, mely az utolsó momentumnál végleg megadja magát, s elengedi derekát. Úgy áll ott, ahogyan az ihsből született, csupán füléből lógó csontékei, mik még színesítik kissé, egyébként csak ében bőre világlik a kényelmes és színes szobában. Bár ő a vendég, úgy tartják, a másik kiszolgálása van, hogy nagyobb eufóriát okoz, mint, ha hanyagul elhagyja magát, így a lány nyakába csókol lágyan, majd mellkasát illeti ajkaival. Ha akarná sem tudná titkolni, hogy Nalaeä, e távoli, s kietlen kikötő alázatos csodája, jó hatással van rá, teste illő módon jelez.*
- Nem illendő... *áll meg egy pillanatra, zavartan megszakítva vágyát kissé pihegve* napok óta vándorlok... oly tökéletes vagy... csak... csak. *Fordítja oldalra fejét az elfeledett kendők felé.*
3633. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:47:29
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:47:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
//Rendor//
*Nem ismeri, tán csak látásból a férfit, de úgy tűnik, egész kellemes beszélgető partner. Nem túl tolakodó, nem is olyan tipikus mosolygós, már-már nyálas sellő, aki túláradó kedvességével kényelmetlen helyzetbe hozná a komor és távolságtartó sötételfet.*
- Köszönöm, a sör pont megfelel.
*Teszi le a voksát a kissé férfias, habzó, frissítő ital mellet. S amint elé kerül a korsó, bele is kortyol, nem várva megg semmiféle koccintást vagy tósztot.*
- Akkor jó. Nem éppen a kellemes társaságomról vagyok híres, így aggódtam kicsit, nehogy rossz hírét keltsem a helynek egy meggondolatlan vagy indokolatlan tett miatt.
*Nem, valójában egy cseppet sem aggódik e miatt, mert tudja, hogy ahogy eljárt, az teljes mértékben jogos és kiérdemelt volt. Ha az a hisztis perszóna pedig inkább a sértődés mellett döntött, ahelyett, hogy kiélvezné a hely kínálta lehetőségeket, az az ő problémája. De Rey továbbra is igyekszik, hogy normális, érzelmekkel rendelkező alkalmazottnak tűnjön, akit legalább egy kicsit aggasztanak az ilyen dolgok.*
- Örülok, hogy megismerhettem. Én Reyraa vagyok.
*Mutatkozik be ő is a férfi után, majd enyhe tétovázással hozzáteszi.*
- A barátaimnak csak Rey.
*A tetoválások megemlítésére enyhén felvonja a szemöldökét, habár már hozzászokott, hogy sokan kíváncsiak eredetükre, s szeretnek kérdezősködni róla. A sötétségben élésnek megvolt az az előnye, hogy jó esetben még az arcát sem látták, csupán egy árnyék volt, így mindig elkerülhette a személyesebb kérdéseket. Ehhez itt még hozzá kell szoknia, elvégre nem mászkálhat idebent fejébe húzott csuklyával, hosszú köpenyben.*
- Köszönöm, bár azt hiszem, másé az érdem, hogy ilyen "széppé" tett.
*Teszi hozzá, s felfedezhető hangjában egy csöppnyi szokatlan érzelem, talán indulat, harag, vagy izgalom, de nem Rendor felé irányulóan.*
//Rendor//
*Nem ismeri, tán csak látásból a férfit, de úgy tűnik, egész kellemes beszélgető partner. Nem túl tolakodó, nem is olyan tipikus mosolygós, már-már nyálas sellő, aki túláradó kedvességével kényelmetlen helyzetbe hozná a komor és távolságtartó sötételfet.*
- Köszönöm, a sör pont megfelel.
*Teszi le a voksát a kissé férfias, habzó, frissítő ital mellet. S amint elé kerül a korsó, bele is kortyol, nem várva megg semmiféle koccintást vagy tósztot.*
- Akkor jó. Nem éppen a kellemes társaságomról vagyok híres, így aggódtam kicsit, nehogy rossz hírét keltsem a helynek egy meggondolatlan vagy indokolatlan tett miatt.
*Nem, valójában egy cseppet sem aggódik e miatt, mert tudja, hogy ahogy eljárt, az teljes mértékben jogos és kiérdemelt volt. Ha az a hisztis perszóna pedig inkább a sértődés mellett döntött, ahelyett, hogy kiélvezné a hely kínálta lehetőségeket, az az ő problémája. De Rey továbbra is igyekszik, hogy normális, érzelmekkel rendelkező alkalmazottnak tűnjön, akit legalább egy kicsit aggasztanak az ilyen dolgok.*
- Örülok, hogy megismerhettem. Én Reyraa vagyok.
*Mutatkozik be ő is a férfi után, majd enyhe tétovázással hozzáteszi.*
- A barátaimnak csak Rey.
*A tetoválások megemlítésére enyhén felvonja a szemöldökét, habár már hozzászokott, hogy sokan kíváncsiak eredetükre, s szeretnek kérdezősködni róla. A sötétségben élésnek megvolt az az előnye, hogy jó esetben még az arcát sem látták, csupán egy árnyék volt, így mindig elkerülhette a személyesebb kérdéseket. Ehhez itt még hozzá kell szoknia, elvégre nem mászkálhat idebent fejébe húzott csuklyával, hosszú köpenyben.*
- Köszönöm, bár azt hiszem, másé az érdem, hogy ilyen "széppé" tett.
*Teszi hozzá, s felfedezhető hangjában egy csöppnyi szokatlan érzelem, talán indulat, harag, vagy izgalom, de nem Rendor felé irányulóan.*
3632. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 07:46:24
Üzenet elküldve: 2020-09-09 07:46:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*Darelld a tőle megszokott udvariassággal fogadja és segítőkész, mint mindig. Azonban az arcára aggodalmat fest a tény, hogy ő is úgy tudja, hogy a mélységi nő még nem tért vissza a Sellőbe.*
-De akkor is egyedül ment el, aggódom érte. *Bár, mikor ketten utaztak a város irányába és vissza, akkor is igazából Dreyia egyedül volt, mert bármi is történt volna az út során, ő maga egyetlen esetet sem tudna felhozni, amiben ő segítségére lehetett volna.*
-Azok mégiscsak… barbárok. *Súgja oda bizalmasan, miután a tekintetével lopva körbenézett, nem hallgatja-e ki éppen őket valaki. A ház ugyanis büszke arra, hogy fajtól és vallástól függetlenül mindenkit ugyan úgy kezelnek, ám benne, mint érző lényben kialakult némi ellenszenv és előítélet. Kétsége nincsen afelől sem, hogy ilyen érzések mindenkiben lapulnak, óvatosan kell kezelnie az ilyen kijelentéseket. Viszont egyelőre nincsen mit tenni, rá itt van szükség, a mélységi csak hazatalál majd egyszer. Már indulna is, mikor a férfi odaszól neki.*
-Pe… persze. *Éri kicsit váratlanul a dolog, amit némi habozással fogad, de a szétterülő mosoly bizonyítja, hogy a habozás egyáltalán nem ellenszenvből fakad. Azért titkon reméli, hogy a férfi az öltözékét vagy a haját, esetleg az illatát akarja kedves és dicsérő szavakkal illetni, ám lehet másról lesz ezúttal szó.*
*Darelld a tőle megszokott udvariassággal fogadja és segítőkész, mint mindig. Azonban az arcára aggodalmat fest a tény, hogy ő is úgy tudja, hogy a mélységi nő még nem tért vissza a Sellőbe.*
-De akkor is egyedül ment el, aggódom érte. *Bár, mikor ketten utaztak a város irányába és vissza, akkor is igazából Dreyia egyedül volt, mert bármi is történt volna az út során, ő maga egyetlen esetet sem tudna felhozni, amiben ő segítségére lehetett volna.*
-Azok mégiscsak… barbárok. *Súgja oda bizalmasan, miután a tekintetével lopva körbenézett, nem hallgatja-e ki éppen őket valaki. A ház ugyanis büszke arra, hogy fajtól és vallástól függetlenül mindenkit ugyan úgy kezelnek, ám benne, mint érző lényben kialakult némi ellenszenv és előítélet. Kétsége nincsen afelől sem, hogy ilyen érzések mindenkiben lapulnak, óvatosan kell kezelnie az ilyen kijelentéseket. Viszont egyelőre nincsen mit tenni, rá itt van szükség, a mélységi csak hazatalál majd egyszer. Már indulna is, mikor a férfi odaszól neki.*
-Pe… persze. *Éri kicsit váratlanul a dolog, amit némi habozással fogad, de a szétterülő mosoly bizonyítja, hogy a habozás egyáltalán nem ellenszenvből fakad. Azért titkon reméli, hogy a férfi az öltözékét vagy a haját, esetleg az illatát akarja kedves és dicsérő szavakkal illetni, ám lehet másról lesz ezúttal szó.*
3631. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-08 20:03:50
Üzenet elküldve: 2020-09-08 20:03:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä serényen tüsténkedik a vért meglazításával. Fel sem merül benne, hogy bármilyen segítséget elvárjon benne. Azt, hogy a férfi felemeli a karját, hogy jobban hozzáférjen a szíjakhoz, már magában is roppant mód figyelmes gesztusnak tartja. Ez az ő dolga. Ettől érzi hasznosnak magát, és boldognak attól, hogy hasznos lehet. Ha levegőt vehetne az úr helyett, hogy azzal se kelljen bajlódnia, azt is megtenné. Most az a legfontosabb, hogy a vendég kényelme és öröme maradéktalanul ki legyen szolgálva. Repes a szíve, amikor a mélyen búgó szavak dicsérik, és ez látszik is a bájos vonásokon.
Amikor Gaiffar úr előzékenyen lehajolva kibújik felső ruháiból, Nala az egyik fotelban keres helyet nekik. Kicsit nehéz neki a vért, de igyekezete lankadatlan. Figyelmesen teszi le. Gaiffar úr holmijának minden darabjára ügyel. Visszafordulva hozzá váratlanul éri a mozdulat. A szeme tágra nyílik a meglepetéstől, mikor a férfi magához rántja. Tenyerei D'or hasán keresnek támaszt, de nem ellenkezik. Az nagy, érdes tenyér olybá tetszik, egy mozdulatával elroppanthatná a törékeny teremtés nyakát, de meglepő finomsággal nyúl Nala ruhájának kötőjéhez. A finom kis masni könnyen oldódik, s más nem is tartja a tündér lenge öltözékét. Az anyag a földre hull, s Nala testét immár semmi nem fedi, csupán a combján szalaggal megkötött harisnyák. Szendén lesüti a szemét a férfi előtt. Támaszkodó kezecskéi cirógatásba kezdenek az ében hasfalon. Nala kilép a cipellőiből és lassan felpillant Gaiffar úrra.*
- Örülök, hogy végül idetaláltál, uram *mondja, miközben ujjacskái a nadrágot tartó kötelet igyekeznek kioldani* - a Sellőház pompájába és neked ragyogó kincsei közé.
*Lábujjhegyre emelkedik, csókra emeli az ajkát, de még nyújtózkodásához is le kell hajolnia a férfinak, hogy csókja elérje őt.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä serényen tüsténkedik a vért meglazításával. Fel sem merül benne, hogy bármilyen segítséget elvárjon benne. Azt, hogy a férfi felemeli a karját, hogy jobban hozzáférjen a szíjakhoz, már magában is roppant mód figyelmes gesztusnak tartja. Ez az ő dolga. Ettől érzi hasznosnak magát, és boldognak attól, hogy hasznos lehet. Ha levegőt vehetne az úr helyett, hogy azzal se kelljen bajlódnia, azt is megtenné. Most az a legfontosabb, hogy a vendég kényelme és öröme maradéktalanul ki legyen szolgálva. Repes a szíve, amikor a mélyen búgó szavak dicsérik, és ez látszik is a bájos vonásokon.
Amikor Gaiffar úr előzékenyen lehajolva kibújik felső ruháiból, Nala az egyik fotelban keres helyet nekik. Kicsit nehéz neki a vért, de igyekezete lankadatlan. Figyelmesen teszi le. Gaiffar úr holmijának minden darabjára ügyel. Visszafordulva hozzá váratlanul éri a mozdulat. A szeme tágra nyílik a meglepetéstől, mikor a férfi magához rántja. Tenyerei D'or hasán keresnek támaszt, de nem ellenkezik. Az nagy, érdes tenyér olybá tetszik, egy mozdulatával elroppanthatná a törékeny teremtés nyakát, de meglepő finomsággal nyúl Nala ruhájának kötőjéhez. A finom kis masni könnyen oldódik, s más nem is tartja a tündér lenge öltözékét. Az anyag a földre hull, s Nala testét immár semmi nem fedi, csupán a combján szalaggal megkötött harisnyák. Szendén lesüti a szemét a férfi előtt. Támaszkodó kezecskéi cirógatásba kezdenek az ében hasfalon. Nala kilép a cipellőiből és lassan felpillant Gaiffar úrra.*
- Örülök, hogy végül idetaláltál, uram *mondja, miközben ujjacskái a nadrágot tartó kötelet igyekeznek kioldani* - a Sellőház pompájába és neked ragyogó kincsei közé.
*Lábujjhegyre emelkedik, csókra emeli az ajkát, de még nyújtózkodásához is le kell hajolnia a férfinak, hogy csókja elérje őt.*
3630. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:46:24
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Most D'or szemöldöke szalad fel, s bizonytalanodik el kissé. Szóval nem biztos, hogy Sa'Thereth... pedig a férfi őt mondta, igaz, ha szólás csak, akkor érthető, ezt pedig nincs indoka megkérdőjelezni, hiszen nem ismeri ezen föld istenségeit. Meglepetten fogadja a közeledést, főként, hogy ijedtségről van szó. D'orba kevés félelem szorult, valójában neveltetése miatt, s akiben nincs félelem, abban talán más érzelemből is kevesebb van. Ettől függetlenül ismeri a fogalmat, s támaszként is szolgálhat, jelen esetben egy apró ékkő foglalataként. Karja átöleli a lányt, s a szükséges mértékben szorítja meg, míg mosolyával is a lány tekintetébe néz, mélybarna tekintetének összes víztükör csillogásával. Csak bólint, mikor hívják, gondolatai egyelőre nem a dalnok körül forognak, inkább a csábító izgalmak, s az édessel megfűszerezett fahéjas sivatagi éjszaka ígérete vonzza... persze mindezeket Nalaeä személyesíti meg, meglepő mesteriséggel. Türelmesen kivárja, míg a lány készülődik, addig apró díszeket les meg, az ablakok környékén, mit eddig nem látott, az ízlésesen berendezett termen időzik el tekintete, s halvány mosoly villan arcára, a meglepően diszkrét őrség láttán, akik szépen felsorakoztak. A lépcsőn felfelé várakozással teli reményeket fogalmaz meg, s az előre ígért kedvesség szinte már-már elképzelhetetlen számára a hosszú út után. Az ablakhoz lép, s míg Nala fogadja a rendelt tálat és kellékeket, hátra tett kézzel, tekint ki rajta a messzeségbe.*
- Lekötelezel, Nalaeä. *Emeli homlokához ujját, megfordulva, amint elmennek, s közeledve végigsimítja kezét az egyik bútor kárpitján, mielőtt Nala arcát érinti.*
- Akad egy sivatagi mondás... Bár forró a szél nappal, az éjszaka enyhe elűzi... *mondja csendesen, engedelmesen széttárva kezét, hogy a lány ruházatához hozzáférjen, arcát fürkészve.*
- Minden szavad pihentető, s hízelgő a léleknek. *Bár jól tudja, hogy vélhetően mindenkinek szól, nem csak magának, D'or legfeljebb egy pillanatot kaphat Nala életéből, nem bánja. Immár az is világos számára, mi előtte nem volt az. Mély hangon kuncogni kezd, míg megszabadul felső ruházatától, engedelmesen meghajtva magát, hogy kibújtassák belőle.*
- Valójában... soha életemben nem voltam még ilyen helyen... ahol ennyi a pompa, ennyi a gazdagság, bár olvasni olvastam már róla. *Enyhül a kuncogás mosollyá.*
- Ha megengeded... *Csillan meg a tekintet.* Egyedüliként zavarban lennék... *utal hiányos öltözékére, persze jótékony hazugsággal. Egy meglepően határozott és gyors mozdulattal próbálja magához húzni a lányt kissé közelebb, megtörve picit az addig kedves lágyságát. De az egész csupán egy pillanat, aztán a hatalmas tenyérhez méltó ujjak mégis finom mozdulatokkal oldják meg a lány ruháját is.*
- Én se maradjak feladat nélkül... *Köszörüli meg torkát, majd a szantálfa kellemesen terjengő illatába szippant lehunyt szemmel, remélve, hogy a megoldott anyag, talán magától hullik a földre.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Most D'or szemöldöke szalad fel, s bizonytalanodik el kissé. Szóval nem biztos, hogy Sa'Thereth... pedig a férfi őt mondta, igaz, ha szólás csak, akkor érthető, ezt pedig nincs indoka megkérdőjelezni, hiszen nem ismeri ezen föld istenségeit. Meglepetten fogadja a közeledést, főként, hogy ijedtségről van szó. D'orba kevés félelem szorult, valójában neveltetése miatt, s akiben nincs félelem, abban talán más érzelemből is kevesebb van. Ettől függetlenül ismeri a fogalmat, s támaszként is szolgálhat, jelen esetben egy apró ékkő foglalataként. Karja átöleli a lányt, s a szükséges mértékben szorítja meg, míg mosolyával is a lány tekintetébe néz, mélybarna tekintetének összes víztükör csillogásával. Csak bólint, mikor hívják, gondolatai egyelőre nem a dalnok körül forognak, inkább a csábító izgalmak, s az édessel megfűszerezett fahéjas sivatagi éjszaka ígérete vonzza... persze mindezeket Nalaeä személyesíti meg, meglepő mesteriséggel. Türelmesen kivárja, míg a lány készülődik, addig apró díszeket les meg, az ablakok környékén, mit eddig nem látott, az ízlésesen berendezett termen időzik el tekintete, s halvány mosoly villan arcára, a meglepően diszkrét őrség láttán, akik szépen felsorakoztak. A lépcsőn felfelé várakozással teli reményeket fogalmaz meg, s az előre ígért kedvesség szinte már-már elképzelhetetlen számára a hosszú út után. Az ablakhoz lép, s míg Nala fogadja a rendelt tálat és kellékeket, hátra tett kézzel, tekint ki rajta a messzeségbe.*
- Lekötelezel, Nalaeä. *Emeli homlokához ujját, megfordulva, amint elmennek, s közeledve végigsimítja kezét az egyik bútor kárpitján, mielőtt Nala arcát érinti.*
- Akad egy sivatagi mondás... Bár forró a szél nappal, az éjszaka enyhe elűzi... *mondja csendesen, engedelmesen széttárva kezét, hogy a lány ruházatához hozzáférjen, arcát fürkészve.*
- Minden szavad pihentető, s hízelgő a léleknek. *Bár jól tudja, hogy vélhetően mindenkinek szól, nem csak magának, D'or legfeljebb egy pillanatot kaphat Nala életéből, nem bánja. Immár az is világos számára, mi előtte nem volt az. Mély hangon kuncogni kezd, míg megszabadul felső ruházatától, engedelmesen meghajtva magát, hogy kibújtassák belőle.*
- Valójában... soha életemben nem voltam még ilyen helyen... ahol ennyi a pompa, ennyi a gazdagság, bár olvasni olvastam már róla. *Enyhül a kuncogás mosollyá.*
- Ha megengeded... *Csillan meg a tekintet.* Egyedüliként zavarban lennék... *utal hiányos öltözékére, persze jótékony hazugsággal. Egy meglepően határozott és gyors mozdulattal próbálja magához húzni a lányt kissé közelebb, megtörve picit az addig kedves lágyságát. De az egész csupán egy pillanat, aztán a hatalmas tenyérhez méltó ujjak mégis finom mozdulatokkal oldják meg a lány ruháját is.*
- Én se maradjak feladat nélkül... *Köszörüli meg torkát, majd a szantálfa kellemesen terjengő illatába szippant lehunyt szemmel, remélve, hogy a megoldott anyag, talán magától hullik a földre.*
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:39:04
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Elgondolkodtatja, amit Gaiffar úr mond, és egy kicsit meg is ijed, hogy akaratlanul talán félrevezette őt.*
- Nem biztos, hogy Sa'Therethez kötik *mondja és kissé megemeli a vállát.* - Tudod, uram, ez olykor csak szófordulat inkább. Az ő nevét fűzik a mondatokba, ha valami sötét vagy ijesztő dologról van szó. Meg néha, amikor szitkozódnak. A muzsikusunk pedig eléggé megijedt a történtektől, ahogy észrevettem. Én is megijedtem *mondja ki őszintén. Kicsit jobban a vendégéhez bújik. A férfi olyannak tűnik, aki biztonságot nyújt, így amikor az ajkát érinti, Nalaeä tekintete hálásan ragyog rá.*
- Nem haragszom *mosolyodik el a zavarodottságban vergődő fogadkozáson. Kicsit beharapja az ajkát és meg is érinti az ujjával, mintha valami igazán különleges, de tiltott dolgot ízlelt volna. Még talán halvány pír is megszínezi az orcáját.
A felkérésre felkel a férfi öléből és finom kis tenyerébe fogja Gaiffar úr jobbját.*
- Jöjj *súgja és ha a vendég is hajlik rá, elindul vele az emelet irányába. Csupán egy kis kitérőt tesz a pult irányába, ahol is elkéri a szobakulcsot és megkéri az egyik épp ráérő alkalmazottat, hogy a gyümölcstálat és az italokat hozzák utánuk. Kér még néhány illatos kendőt és langyos vizet is, aztán a lépcső felé vezeti a férfit. Felfelé menet gyakran hátrafordul, hogy rámosolyogjon. Nagyon örül neki, hogy elnyerte az úr tetszését, és reméli, hogy a továbbiakban sem fog csalódást okozni.
Odafent kinyitja az ajtót és a Sellőház egyik szép, tengerre néző szobájába vezeti vendégét. Hagy időt a férfinak, hogy körülnézzen, míg ő világot gyújt a mécstartókban. A könnyű, sejtelmes kelmék, a díszpárnák a szerájok hangulatát idézik. A nagy tükör, a szőnyegek és a lentihez hasonló lakkozott bútorok mind-mind a luxus megnyerő hangulatával kecsegtetnek. Nala megvárja, míg felhozzák a gyümölcstálat, az italokat meg a többi dolgot, amit kért, aztán miután a személyzet távozott, becsukja az ajtót és Gaiffar úr felé fordul.*
- Szeretném jól gondodat viselni, uram *mondja és a férfihoz lépve ujjacskái elkezdik megoldani a vért kötőit és szíjait.* - Az út fáradalmait nedves kendő oldja le. Szantál olaj és langyos víz. *A kezébe fogja D'or Gaiffar jobbját és tenyerébe simítja az arcát, aztán finom kis csókocskákat hint rá.* - Úgy való, hogy a test kapja meg, ami a testnek jár, hogy felfrissülhessen az elmével együtt. Én pedig örülök, hogy ebben a szolgálatodra lehetek.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Elgondolkodtatja, amit Gaiffar úr mond, és egy kicsit meg is ijed, hogy akaratlanul talán félrevezette őt.*
- Nem biztos, hogy Sa'Therethez kötik *mondja és kissé megemeli a vállát.* - Tudod, uram, ez olykor csak szófordulat inkább. Az ő nevét fűzik a mondatokba, ha valami sötét vagy ijesztő dologról van szó. Meg néha, amikor szitkozódnak. A muzsikusunk pedig eléggé megijedt a történtektől, ahogy észrevettem. Én is megijedtem *mondja ki őszintén. Kicsit jobban a vendégéhez bújik. A férfi olyannak tűnik, aki biztonságot nyújt, így amikor az ajkát érinti, Nalaeä tekintete hálásan ragyog rá.*
- Nem haragszom *mosolyodik el a zavarodottságban vergődő fogadkozáson. Kicsit beharapja az ajkát és meg is érinti az ujjával, mintha valami igazán különleges, de tiltott dolgot ízlelt volna. Még talán halvány pír is megszínezi az orcáját.
A felkérésre felkel a férfi öléből és finom kis tenyerébe fogja Gaiffar úr jobbját.*
- Jöjj *súgja és ha a vendég is hajlik rá, elindul vele az emelet irányába. Csupán egy kis kitérőt tesz a pult irányába, ahol is elkéri a szobakulcsot és megkéri az egyik épp ráérő alkalmazottat, hogy a gyümölcstálat és az italokat hozzák utánuk. Kér még néhány illatos kendőt és langyos vizet is, aztán a lépcső felé vezeti a férfit. Felfelé menet gyakran hátrafordul, hogy rámosolyogjon. Nagyon örül neki, hogy elnyerte az úr tetszését, és reméli, hogy a továbbiakban sem fog csalódást okozni.
Odafent kinyitja az ajtót és a Sellőház egyik szép, tengerre néző szobájába vezeti vendégét. Hagy időt a férfinak, hogy körülnézzen, míg ő világot gyújt a mécstartókban. A könnyű, sejtelmes kelmék, a díszpárnák a szerájok hangulatát idézik. A nagy tükör, a szőnyegek és a lentihez hasonló lakkozott bútorok mind-mind a luxus megnyerő hangulatával kecsegtetnek. Nala megvárja, míg felhozzák a gyümölcstálat, az italokat meg a többi dolgot, amit kért, aztán miután a személyzet távozott, becsukja az ajtót és Gaiffar úr felé fordul.*
- Szeretném jól gondodat viselni, uram *mondja és a férfihoz lépve ujjacskái elkezdik megoldani a vért kötőit és szíjait.* - Az út fáradalmait nedves kendő oldja le. Szantál olaj és langyos víz. *A kezébe fogja D'or Gaiffar jobbját és tenyerébe simítja az arcát, aztán finom kis csókocskákat hint rá.* - Úgy való, hogy a test kapja meg, ami a testnek jár, hogy felfrissülhessen az elmével együtt. Én pedig örülök, hogy ebben a szolgálatodra lehetek.
3628. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:31:11
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:31:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Wrexan és a vörös hajú gnóm leány nemsokára távoznak. Azt éppen nem tudja, hogy hova mennek, de sejti, hogy valamilyen kiküldetésen vesznek részt. Ha az ő dolga lenne, akkor tudna róla, ha meg nem, hát jelenleg nem is fontos számára. Bár úgyis meg fogja tudni, hogy mi a helyzet, mert Darelld előbb vagy utóbb, de mindent megtud. Maydeleint már messziről kiszúrja. Már jó előre köszönti is a csinos sellőlányt.*
- Rhywayers kisasszony!* Türelmesen megvárja, hogy aztán a lány odaérjen hozzá.*
- A kisasszony soha nem zavar. Miben segíthetek?* Még egy kicsit le is hajol hozzá, hogy még bizalmasabban tudjanak beszélni.*
- Mióta elhagyta a Sellőházat nem láttam, de nem kell félteni. Tud az a lány vigyázni magára.* Vigasztalja a sellőt. Ha a kisasszony nem akar mást megtudni és távozóra fogná, akkor leszólítja.*
- Egy szóra még szabad lenne?* Pislog rá a szokásos faarcával. Ha még folytatná, akkor nem vág bele, majd elmondja neki, amit akar, ha már nincs más.*
* Wrexan és a vörös hajú gnóm leány nemsokára távoznak. Azt éppen nem tudja, hogy hova mennek, de sejti, hogy valamilyen kiküldetésen vesznek részt. Ha az ő dolga lenne, akkor tudna róla, ha meg nem, hát jelenleg nem is fontos számára. Bár úgyis meg fogja tudni, hogy mi a helyzet, mert Darelld előbb vagy utóbb, de mindent megtud. Maydeleint már messziről kiszúrja. Már jó előre köszönti is a csinos sellőlányt.*
- Rhywayers kisasszony!* Türelmesen megvárja, hogy aztán a lány odaérjen hozzá.*
- A kisasszony soha nem zavar. Miben segíthetek?* Még egy kicsit le is hajol hozzá, hogy még bizalmasabban tudjanak beszélni.*
- Mióta elhagyta a Sellőházat nem láttam, de nem kell félteni. Tud az a lány vigyázni magára.* Vigasztalja a sellőt. Ha a kisasszony nem akar mást megtudni és távozóra fogná, akkor leszólítja.*
- Egy szóra még szabad lenne?* Pislog rá a szokásos faarcával. Ha még folytatná, akkor nem vág bele, majd elmondja neki, amit akar, ha már nincs más.*
3627. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 10:44:35
Üzenet elküldve: 2020-09-07 10:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*Miután Wrexannal tisztázták a helyzetet visszatér a fogadótérbe és még látja, ahogy a vörös hajú gnómmal távoznak. A Sellő működik úgy, ahogy annak lennie kell, így tud foglalkozni a listán lévő többi dologgal. ~Dreyia… Most, hogy így belegondolok, már egy ideje nem láttam.~ Hiszen tudja, hogy azokért a fegyverekért ment thargföldre, amelyeket még az utazásuk alatt rendelt meg a kovácstól, reméli csak, hogy nem esett baja. Körbenéz és megpillantja Darelldet, ő bizonyára jobban képben van a fegyveres személyzet jelenlegi helyzetével, így odasétál mellé. Szívesen meglepné egy lopakodással, de őt esélytelen, hiszen mindig rajta tartja a szemét az egész fogadón.*
-Remélem nem zavarok. *Lép oda bizalmasan.*
-Nem láttad esetleg Dreyiát valamerre? Elég sokáig van távol. *Jegyzi meg, remélve, hogy a férfi rácáfol majd.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 12:49:47
*Miután Wrexannal tisztázták a helyzetet visszatér a fogadótérbe és még látja, ahogy a vörös hajú gnómmal távoznak. A Sellő működik úgy, ahogy annak lennie kell, így tud foglalkozni a listán lévő többi dologgal. ~Dreyia… Most, hogy így belegondolok, már egy ideje nem láttam.~ Hiszen tudja, hogy azokért a fegyverekért ment thargföldre, amelyeket még az utazásuk alatt rendelt meg a kovácstól, reméli csak, hogy nem esett baja. Körbenéz és megpillantja Darelldet, ő bizonyára jobban képben van a fegyveres személyzet jelenlegi helyzetével, így odasétál mellé. Szívesen meglepné egy lopakodással, de őt esélytelen, hiszen mindig rajta tartja a szemét az egész fogadón.*
-Remélem nem zavarok. *Lép oda bizalmasan.*
-Nem láttad esetleg Dreyiát valamerre? Elég sokáig van távol. *Jegyzi meg, remélve, hogy a férfi rácáfol majd.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 12:49:47
3626. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:07:38
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*A szerájok világa, bár a vendégek számára csupa kényelmet és pompát ígérnek, bőséges étket, pazar italokat, s megannyi szépséget, mit csak a szív és a tekintet képes befogadni, még sem annyira fényűző, mint kívülről látszik. Csupa megtört lélek, elvásott test, s fáradékony pillák, legalábbis D'or hallott jókat és rosszakat is. Soha sem érdekelte, nem hatották meg, inkább gyermeki kíváncsisággal tekintett olykor a ponyvák zárt világa közé, hová a felnőttek oly sokszor eltűntek ki hosszabb, ki rövidebb időre. D'or világ életében célvezérelt volt, s az most is, ha nem még inkább, mint régen. Valahogy úgy képzelte, hogy akadnak, kik kötelességüknek érzik, bármit is csináljanak, azt elhivatottan teszik. Mosolya szélesedik, ahogy Nalaeä mesél. Őt is ilyennek látja, ajkáról oly természetesen cseppen minden egyes szó, mint a legtisztább hegyi kristálytiszta forrás, a hirtelen lépcsőzetesen változó sziklákról. Poharát emeli rá, s arra, hogy történetével, partnerségével is megtisztelte. Tekintete Sa'therethre komolyabbá válik kissé.*
- Oltár. *Pillant az ajtó felé, mert, ha a jelenés Sa'Therethez köthető, akkor hol keresse a magyarázatot leginkább, ha nem ott. De talán később.*
- Társaságod kívánom, s bölcs szavaid, melyek csengése, nyugalmat hoz forrongó elmémre, s lelkemre. *Fejezi ki magát őszintén, s szemét hunyja le az érintésre.*
- Tudod... lehet valóban az értelmezésbe fektetett energiával van problémám. *Egyszerűen beszél, mintha mindig is Nalával tárgyalta volna meg a rejtvényeket.*
- A nyelv régi, ősibb, mint az első tekercs, melyet valaha megtaláltak, s furcsa módon, ti Sa'Therethez kötitek a jelenséget, jómagam Ihs'Maillon szavait hallom. *Iszik egy kortyot, vége felé a lány közelségétől egészen kiszárad a torka. Ápolt külsőt és érzékeny belsőt lát, az egészség és a tisztaság megtestesítőjét, akaratlan érinti ajkával a lányét, majd zavartan hőköl hátrébb.*
- Ne haragudj... *mondja ösztönösen, aztán észbe kap* vagyis... *halkan felsóhajt*
- Havát nem ismerem, mikor élveztem utoljára nő társaságát, testemen az út pora telepedett csak, s mérföldek súlya. *A vallomás nem is igazán vallomás, csak épp, mi szájára futó gondolat, nyilvánul meg.*
- Mutasd hát, hol rejlik a nagy igazsághoz vezető út? *Pillant fel, félmosollyal, s némi reménnyel.*
- Hol az igazság nem könnyeket zár falak közé... *egy pillanatra, mintha megvilágosulna, tekintete változik kissé, de aztán visszatér Nalához mosolyogva.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*A szerájok világa, bár a vendégek számára csupa kényelmet és pompát ígérnek, bőséges étket, pazar italokat, s megannyi szépséget, mit csak a szív és a tekintet képes befogadni, még sem annyira fényűző, mint kívülről látszik. Csupa megtört lélek, elvásott test, s fáradékony pillák, legalábbis D'or hallott jókat és rosszakat is. Soha sem érdekelte, nem hatották meg, inkább gyermeki kíváncsisággal tekintett olykor a ponyvák zárt világa közé, hová a felnőttek oly sokszor eltűntek ki hosszabb, ki rövidebb időre. D'or világ életében célvezérelt volt, s az most is, ha nem még inkább, mint régen. Valahogy úgy képzelte, hogy akadnak, kik kötelességüknek érzik, bármit is csináljanak, azt elhivatottan teszik. Mosolya szélesedik, ahogy Nalaeä mesél. Őt is ilyennek látja, ajkáról oly természetesen cseppen minden egyes szó, mint a legtisztább hegyi kristálytiszta forrás, a hirtelen lépcsőzetesen változó sziklákról. Poharát emeli rá, s arra, hogy történetével, partnerségével is megtisztelte. Tekintete Sa'therethre komolyabbá válik kissé.*
- Oltár. *Pillant az ajtó felé, mert, ha a jelenés Sa'Therethez köthető, akkor hol keresse a magyarázatot leginkább, ha nem ott. De talán később.*
- Társaságod kívánom, s bölcs szavaid, melyek csengése, nyugalmat hoz forrongó elmémre, s lelkemre. *Fejezi ki magát őszintén, s szemét hunyja le az érintésre.*
- Tudod... lehet valóban az értelmezésbe fektetett energiával van problémám. *Egyszerűen beszél, mintha mindig is Nalával tárgyalta volna meg a rejtvényeket.*
- A nyelv régi, ősibb, mint az első tekercs, melyet valaha megtaláltak, s furcsa módon, ti Sa'Therethez kötitek a jelenséget, jómagam Ihs'Maillon szavait hallom. *Iszik egy kortyot, vége felé a lány közelségétől egészen kiszárad a torka. Ápolt külsőt és érzékeny belsőt lát, az egészség és a tisztaság megtestesítőjét, akaratlan érinti ajkával a lányét, majd zavartan hőköl hátrébb.*
- Ne haragudj... *mondja ösztönösen, aztán észbe kap* vagyis... *halkan felsóhajt*
- Havát nem ismerem, mikor élveztem utoljára nő társaságát, testemen az út pora telepedett csak, s mérföldek súlya. *A vallomás nem is igazán vallomás, csak épp, mi szájára futó gondolat, nyilvánul meg.*
- Mutasd hát, hol rejlik a nagy igazsághoz vezető út? *Pillant fel, félmosollyal, s némi reménnyel.*
- Hol az igazság nem könnyeket zár falak közé... *egy pillanatra, mintha megvilágosulna, tekintete változik kissé, de aztán visszatér Nalához mosolyogva.*
3625. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-06 18:09:39
Üzenet elküldve: 2020-09-06 18:09:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nala nagyon igyekszik, hogy a vendég kedvében járjon. Természetes közvetlenséggel fordul felé, de a tőle megszokott tisztelettel.*
- Valóban *mosolyodik el kissé megilletődve.* - Hosszú volt az út a Nap Karavánpihenőtől idáig. Szárazon és tengeren. Az Arany Szeráj gazdáját szolgáltam korábban, a tiszteletreméltó Ighain Faraonn nagyurat. De hajlott korát nem nyújtotta tovább a sors és fájdalom, nemrég megtért őseihez. Fényeskedjék lelkének örök világosság *sóhajt hálás-szomorkás hangon.* - A nagyúr kedvence voltam, így leánya nem tartotta illendőnek maradásomat, de kegyes úrnő lévén ajánlólevéllel és kísérettel küldött ide engem. Itt befogadtak és vigyáznak rám. Én pedig igyekszem megszolgálni ezt a kegyet.
*Megköszöni az italt és természetesen eleget is tesz a kérésnek. Nagy kő esik le a szívéről, amikor ráébred, hogy a bor vízzel van vegyítve. Aprót kortyol csupán, ahogy szokott. Sajnos az alkohollal eléggé hadilábon áll, úgyhogy igyekszik óvatos lenni vele.*
- Sa'Tereth *bólint.* - Errefelé sokan tisztelik. Oltára is van a Kikötőben, ha jól tudom, de én csak hallomásból ismerem a vallásokat *ismeri be őszintén.* - Faraonn nagyúr nem szerette, ha ilyesmibe ütjük az orrunkat.
*Amikor a vendég a segítségét kéri, a férfi tekintetére emeli ezüstös íriszeit. Odaadás és alázatos készség tündököl bennük.*
- Amit csak kívánsz, uram *mondja szépséges mosollyal az ajkán.*
- Tündér vagyok *bólint, megerősítve a sivatagi férfi szavait.* - És ma estére csak a tiéd.
*Nala sajnos épp csak elvergődik a különös, ódon hangzású sorokkal. Segítség nélkül aligha tudta volna lefordítani őket. A vallási szöveg fejtörőjével ugyancsak bajban van, hiszen nem ismeri a tanokat, és lássuk be, a tündér bár végtelenül önzetlen, de sajnos inkább naiv, mint eszes. Tisztában is van vele, hogy ezt a rejtélyt valószínűleg nem ő fogja megoldani, de azért minden tőle telhetővel igyekszik hozzájárulni a sikerhez.*
- A túl sok gondolat olykor elgáncsolja az egyszerű úton járó igazságot. Én aligha vagyok elég bölcs, hogy kiforgassam rejtekéből az ősi szavak útmutatását *süti le sűrű pilláit.* - De ismerek egy módot, hogy elvigyelek a fenséges üresség gondolattalan mennyébe, ahol mindennél jobban hallani a nagy igazságok hangját. *Ujjai megcirógatják D'or ajkát és Nala egészen közel hajol.* - Igazából több módot is ismerek *mosolyodik el pajkos szendeséggel.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nala nagyon igyekszik, hogy a vendég kedvében járjon. Természetes közvetlenséggel fordul felé, de a tőle megszokott tisztelettel.*
- Valóban *mosolyodik el kissé megilletődve.* - Hosszú volt az út a Nap Karavánpihenőtől idáig. Szárazon és tengeren. Az Arany Szeráj gazdáját szolgáltam korábban, a tiszteletreméltó Ighain Faraonn nagyurat. De hajlott korát nem nyújtotta tovább a sors és fájdalom, nemrég megtért őseihez. Fényeskedjék lelkének örök világosság *sóhajt hálás-szomorkás hangon.* - A nagyúr kedvence voltam, így leánya nem tartotta illendőnek maradásomat, de kegyes úrnő lévén ajánlólevéllel és kísérettel küldött ide engem. Itt befogadtak és vigyáznak rám. Én pedig igyekszem megszolgálni ezt a kegyet.
*Megköszöni az italt és természetesen eleget is tesz a kérésnek. Nagy kő esik le a szívéről, amikor ráébred, hogy a bor vízzel van vegyítve. Aprót kortyol csupán, ahogy szokott. Sajnos az alkohollal eléggé hadilábon áll, úgyhogy igyekszik óvatos lenni vele.*
- Sa'Tereth *bólint.* - Errefelé sokan tisztelik. Oltára is van a Kikötőben, ha jól tudom, de én csak hallomásból ismerem a vallásokat *ismeri be őszintén.* - Faraonn nagyúr nem szerette, ha ilyesmibe ütjük az orrunkat.
*Amikor a vendég a segítségét kéri, a férfi tekintetére emeli ezüstös íriszeit. Odaadás és alázatos készség tündököl bennük.*
- Amit csak kívánsz, uram *mondja szépséges mosollyal az ajkán.*
- Tündér vagyok *bólint, megerősítve a sivatagi férfi szavait.* - És ma estére csak a tiéd.
*Nala sajnos épp csak elvergődik a különös, ódon hangzású sorokkal. Segítség nélkül aligha tudta volna lefordítani őket. A vallási szöveg fejtörőjével ugyancsak bajban van, hiszen nem ismeri a tanokat, és lássuk be, a tündér bár végtelenül önzetlen, de sajnos inkább naiv, mint eszes. Tisztában is van vele, hogy ezt a rejtélyt valószínűleg nem ő fogja megoldani, de azért minden tőle telhetővel igyekszik hozzájárulni a sikerhez.*
- A túl sok gondolat olykor elgáncsolja az egyszerű úton járó igazságot. Én aligha vagyok elég bölcs, hogy kiforgassam rejtekéből az ősi szavak útmutatását *süti le sűrű pilláit.* - De ismerek egy módot, hogy elvigyelek a fenséges üresség gondolattalan mennyébe, ahol mindennél jobban hallani a nagy igazságok hangját. *Ujjai megcirógatják D'or ajkát és Nala egészen közel hajol.* - Igazából több módot is ismerek *mosolyodik el pajkos szendeséggel.*
3624. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-05 21:02:47
Üzenet elküldve: 2020-09-05 21:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar, dalnok//
*D'or nem haragszik, legalábbis nem látszik rajta, jóllehet a dalnok szenvedése sincs különösebb hatással rá. Nem mondhatni, hogy nincsenek érzelmei, sőt mi több, jól látható, hogy Yeza, May és immár Nala is milyen hatást vált ki belőle, azonban a fájdalomittas értetlenség láttán nem reagál, csupán biccent Nala nyugtatására, hogy nem haragszik érte, hiszen talán igaza is van... talán. ~ Sötétség Atyja... ~ Morfondírozik el magában, s készséggel megvárja, míg a leány végez a dalnokkal. Gondterhelten foglal helyet, igaz, a kedves szavakra halvány mosollyal válaszol.*
- Az én nevem... *hümment rá, s tekintete a kezére sikló apró kézre pillant* tehát, tereljem el a gondolataimat? *Kérdez vissza, emellett érzi, hogy igaza lehet, talán egy kis beszélgetés oldja a gátat, mi a tudás és közte rejlik. Halkan sóhajt fel minden egyes érintésre, ahogyan mondandója, úgy reakciói sincsenek véka alá rejtve.*
- Először. Messzi tájról érkeztem, bár úgy hiszem, úgy tudom, hogy te is. *Biccent.* A sivatag forró heve hátán, dűnéről dűnére, Ihs'maillon kegyeiből, s érdekéből, parancsára. *Egy gyors összefoglaló, míg a kellemesen meleg kéz útját követi szemével, majd megállapodik a tündér szemein.*
- De te sem tettél meg sokkal kevesebb távolságot, szerájok rejtett kincse. *Szusszan fel kedélyesen, mondandóját nem sértésnek szánja, s a hangsúlyból ez bőséggel érezhető is. Nala ismerős illatokat idéz fel, fülledt sátor rejtekét, melyekről ugyan csak meséket hallott, de azok oly érzékletesek voltak, hogy, mint gyermekkorában, még ma is kissé belepirosodik.*
- A sivatag forrósága ajándék, miért hát e kieső hely, itt, a hatalmas víz zúgta partvidéken? *Iszik egy kortyot, s egy pohár vizezett bort tölt a lánynak is.*
- Igyál velem, kérlek. *Kéri meg, s gondolatai, ahogyan tekintete is, visszakúszik a dalnok felé.*
- Azt mondta... Szatere... a sötét isten... nem ismerem ezt a nevet. *rázza meg fejét.* A könny fala... bezárva... falak között... nem értem. *Sóhajt fel, s akaratlan kulcsolódik keze a lányéra.*
- Segíts... felidéznem a múltat... *hangja nem könyörgő, de a tekintet igen, elveszettnek tűnik, s mi eddig csupán fizikailag volt igaz, most lélekben is az lesz.*
- Tündér vagy, igaz? Még csak aprónépet láttam idefelé... tündért sohasem, csak mesékben hallottam, mit anyám mesélt, homokörvény dúlta éjszakákon, mikor a sátorponyvát repesztette a szél. *Emlékezik, s az emlékek lágy mosolyt csalnak arcára, melyeket alkalmasint elhalványít a pillanat, mikor a dalnokra pillantgat, ki tán már el is tűnik a lépcsőfordulóban.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar, dalnok//
*D'or nem haragszik, legalábbis nem látszik rajta, jóllehet a dalnok szenvedése sincs különösebb hatással rá. Nem mondhatni, hogy nincsenek érzelmei, sőt mi több, jól látható, hogy Yeza, May és immár Nala is milyen hatást vált ki belőle, azonban a fájdalomittas értetlenség láttán nem reagál, csupán biccent Nala nyugtatására, hogy nem haragszik érte, hiszen talán igaza is van... talán. ~ Sötétség Atyja... ~ Morfondírozik el magában, s készséggel megvárja, míg a leány végez a dalnokkal. Gondterhelten foglal helyet, igaz, a kedves szavakra halvány mosollyal válaszol.*
- Az én nevem... *hümment rá, s tekintete a kezére sikló apró kézre pillant* tehát, tereljem el a gondolataimat? *Kérdez vissza, emellett érzi, hogy igaza lehet, talán egy kis beszélgetés oldja a gátat, mi a tudás és közte rejlik. Halkan sóhajt fel minden egyes érintésre, ahogyan mondandója, úgy reakciói sincsenek véka alá rejtve.*
- Először. Messzi tájról érkeztem, bár úgy hiszem, úgy tudom, hogy te is. *Biccent.* A sivatag forró heve hátán, dűnéről dűnére, Ihs'maillon kegyeiből, s érdekéből, parancsára. *Egy gyors összefoglaló, míg a kellemesen meleg kéz útját követi szemével, majd megállapodik a tündér szemein.*
- De te sem tettél meg sokkal kevesebb távolságot, szerájok rejtett kincse. *Szusszan fel kedélyesen, mondandóját nem sértésnek szánja, s a hangsúlyból ez bőséggel érezhető is. Nala ismerős illatokat idéz fel, fülledt sátor rejtekét, melyekről ugyan csak meséket hallott, de azok oly érzékletesek voltak, hogy, mint gyermekkorában, még ma is kissé belepirosodik.*
- A sivatag forrósága ajándék, miért hát e kieső hely, itt, a hatalmas víz zúgta partvidéken? *Iszik egy kortyot, s egy pohár vizezett bort tölt a lánynak is.*
- Igyál velem, kérlek. *Kéri meg, s gondolatai, ahogyan tekintete is, visszakúszik a dalnok felé.*
- Azt mondta... Szatere... a sötét isten... nem ismerem ezt a nevet. *rázza meg fejét.* A könny fala... bezárva... falak között... nem értem. *Sóhajt fel, s akaratlan kulcsolódik keze a lányéra.*
- Segíts... felidéznem a múltat... *hangja nem könyörgő, de a tekintet igen, elveszettnek tűnik, s mi eddig csupán fizikailag volt igaz, most lélekben is az lesz.*
- Tündér vagy, igaz? Még csak aprónépet láttam idefelé... tündért sohasem, csak mesékben hallottam, mit anyám mesélt, homokörvény dúlta éjszakákon, mikor a sátorponyvát repesztette a szél. *Emlékezik, s az emlékek lágy mosolyt csalnak arcára, melyeket alkalmasint elhalványít a pillanat, mikor a dalnokra pillantgat, ki tán már el is tűnik a lépcsőfordulóban.*
3623. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-04 14:13:10
Üzenet elküldve: 2020-09-04 14:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Myr, Wrexan egyeztetés//
- Itt is vagyok! Induljunk!* Lép oda lányhoz és, ha nincs ellene kifogása, akkor már indul is tovább.*
- Hoztam zsákokat is, amibe majd gyűjthetjük ezt a növényt.* Mondja neki el ezt az apró információt. Az ajtóhoz érve biccent Darelldnek és aztán kinyitja a Myr'Jinnar előtt az ajtót. Az ajtó becsukódik mögöttük, így aztán a kavicsos útra lépnek. Wrexan egyelőre némán lépdel az apróság mellett. Lépteit szándékosan a kicsi lépéseihez igazítja, hogy együtt haladjanak. Nem szeretné, ha a lánynak kapkodnia kéne a lábacskáit.*
- Itt is vagyok! Induljunk!* Lép oda lányhoz és, ha nincs ellene kifogása, akkor már indul is tovább.*
- Hoztam zsákokat is, amibe majd gyűjthetjük ezt a növényt.* Mondja neki el ezt az apró információt. Az ajtóhoz érve biccent Darelldnek és aztán kinyitja a Myr'Jinnar előtt az ajtót. Az ajtó becsukódik mögöttük, így aztán a kavicsos útra lépnek. Wrexan egyelőre némán lépdel az apróság mellett. Lépteit szándékosan a kicsi lépéseihez igazítja, hogy együtt haladjanak. Nem szeretné, ha a lánynak kapkodnia kéne a lábacskáit.*
3622. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-03 16:04:45
Üzenet elküldve: 2020-09-03 16:04:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Wrexan //
* Egyelőre nem történik semmi említésre méltó esemény. Unalmasan telik a szolgálati idő, de Darelld pont ezt szereti. ~ Az unalmas nyugalmas ~ Fut át a fején a gondolat. Nem sokáig elmélkedhet ezen, mert befut Wrexan akivel együtt dolgoztak a főnök szobáján.*
- Üdv! Mondjad csak, mi az ami a lelkedet nyomja.* Még a vállát is megpaskolja a kölyöknek, aki neki is lát elmondani azt amit akart. Az őr csak a szemöldökét ráncolja össze a hallottakra. Véleményt persze nem nyilvánít, mivel ez már nem az ő dolga.*
- Jól van kölyök! Jól tetted, hogy szóltál róla.* Megint csak megpaskolja Wrexan vállait, mielőtt az tovább indulna a dolgára. Ezt meg majd ő jelenti az illetékesnek, ha lesz rá módja. Egyelőre a rendre kell vigyáznia, mert az képes egy pillanat alatt káosszá változni.*
* Egyelőre nem történik semmi említésre méltó esemény. Unalmasan telik a szolgálati idő, de Darelld pont ezt szereti. ~ Az unalmas nyugalmas ~ Fut át a fején a gondolat. Nem sokáig elmélkedhet ezen, mert befut Wrexan akivel együtt dolgoztak a főnök szobáján.*
- Üdv! Mondjad csak, mi az ami a lelkedet nyomja.* Még a vállát is megpaskolja a kölyöknek, aki neki is lát elmondani azt amit akart. Az őr csak a szemöldökét ráncolja össze a hallottakra. Véleményt persze nem nyilvánít, mivel ez már nem az ő dolga.*
- Jól van kölyök! Jól tetted, hogy szóltál róla.* Megint csak megpaskolja Wrexan vállait, mielőtt az tovább indulna a dolgára. Ezt meg majd ő jelenti az illetékesnek, ha lesz rá módja. Egyelőre a rendre kell vigyáznia, mert az képes egy pillanat alatt káosszá változni.*
3621. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-03 16:00:31
Üzenet elküldve: 2020-09-03 16:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Yathlanae//
*Érdekes, hogy általában a tanultabb réteg tudja helyén kezelni a bókokat és használni őket e társadalmilag divatba hozott udvariassági rítusban. Kevésbé művelt körökben egy idő után kellemetlenségként élik meg a túlzást és nem is viszonozzák azt az etikett körmönfont szertartásrendje szerint. Ambroggio nem veszi zokon az ilyesmit, de jobban kedveli, ha valaki az ő játékát játssza, mint Yathlanae.*
- Egy ilyen páratlan teremtés társaságában, mint kegyed, biztosan nem *emeli meg kissé a poharát az elf lány felé.* - Itt még az én túlzó lelkesedésem is csupán szerény kis semmiség. Már-már arcátlanul kevés. Nézze el nekem *kér kegyet és egy utolsó szippantás után elnyomja a szivarkáját. Figyelmesen oltja el a parazsát, hogy ne maradjon egyetlen izzásban hagyott dohánylevélke sem.* - Hódolnék méltóbban is, ha elárulod a módját, kedves Yathlanae *pillant fel a lányra egy nyájasan csalárd kis mosollyal.*
- Nos, kering egy mondás Lanawinon, miszerint a nemesség nem születés joga, a tettekben ismerni fel. *Nem lehetne megmondani, hogy hiszi-e a szavak igazát vagy csupán az alkalomhoz illő szóvirágként helyezte itt el. Mindenesetre megemeli a pohárkáját.*
- A grófnő áldásos munkájára! *mond rövidke tósztot és aprót kortyol az italából.* - Fájlalom, hogy csupán múltidőben beszél róla a kisasszony. Jól sejtem, hogy szeretett pártfogója távozott az árnyékvilágból? *Habár az Intéző olykor habókosnak tűnik, általában nagyon is figyel beszélgetőpartnere reakcióira.*
- Bizonyára kalandos út hozott idáig, kedvesem *mondja. Hagy egy kortyintásnyi szünetet a mondat után. Semmivel nem utal rá, de a megjegyzés nagyon jó táptalaj az áthallásokhoz.* - Egy ragyogó gyöngyszem a Kikötő fövenyén *pillant újra behízelgő mosollyal a lányra, miután letette a poharat.* - A tehetség mindig megtalálja a mecénását.
*Ambroggio pillantása egy kicsit elkalandozik a fogadótérben. Végigszalad a pult végében diskuráló pároson is: a kicsit savanyú ábrázatú mélységi nőn és a férfin, akiről szinte lerí, hogy hímszajha. A marcona ajtónálló, akár egy ide tervezett kőszobor. A korábban a muzsikus köré gyűlt csoportosulás immár teljesen feloszlott, és a fekete bőrű férfi hevességét is más mederbe látszik terelni egy csinoska tündérlány. Mielőtt visszafordul Yathlanae felé, még odasandít a félvér nő és vörös gnóm asztalához is. Úgy tűnik, idő közben csatlakozott hozzájuk még valaki. A ruházatából ítélve talán a kertész.*
- Felelősségteljes munka ez *int egy cirkalmasat a pult mögötti világ üvegektől, poharaktól és egyéb kellékektől zsúfolt színpadán.* - Bizalmi állás, ha úgy tetszik *bólint saját állítására.* - Hiszen itt forog a pénz, itt köt ki az első bálos, tanácstalan vendégek többsége, ha jól sejtem *nevet szórakozott derűvel, mert, ha úgy nézzük, kis túlzással akár saját magát is ide sorolhatná.* - Már biztos régóta dolgozik itt a kisasszony.
//Yathlanae//
*Érdekes, hogy általában a tanultabb réteg tudja helyén kezelni a bókokat és használni őket e társadalmilag divatba hozott udvariassági rítusban. Kevésbé művelt körökben egy idő után kellemetlenségként élik meg a túlzást és nem is viszonozzák azt az etikett körmönfont szertartásrendje szerint. Ambroggio nem veszi zokon az ilyesmit, de jobban kedveli, ha valaki az ő játékát játssza, mint Yathlanae.*
- Egy ilyen páratlan teremtés társaságában, mint kegyed, biztosan nem *emeli meg kissé a poharát az elf lány felé.* - Itt még az én túlzó lelkesedésem is csupán szerény kis semmiség. Már-már arcátlanul kevés. Nézze el nekem *kér kegyet és egy utolsó szippantás után elnyomja a szivarkáját. Figyelmesen oltja el a parazsát, hogy ne maradjon egyetlen izzásban hagyott dohánylevélke sem.* - Hódolnék méltóbban is, ha elárulod a módját, kedves Yathlanae *pillant fel a lányra egy nyájasan csalárd kis mosollyal.*
- Nos, kering egy mondás Lanawinon, miszerint a nemesség nem születés joga, a tettekben ismerni fel. *Nem lehetne megmondani, hogy hiszi-e a szavak igazát vagy csupán az alkalomhoz illő szóvirágként helyezte itt el. Mindenesetre megemeli a pohárkáját.*
- A grófnő áldásos munkájára! *mond rövidke tósztot és aprót kortyol az italából.* - Fájlalom, hogy csupán múltidőben beszél róla a kisasszony. Jól sejtem, hogy szeretett pártfogója távozott az árnyékvilágból? *Habár az Intéző olykor habókosnak tűnik, általában nagyon is figyel beszélgetőpartnere reakcióira.*
- Bizonyára kalandos út hozott idáig, kedvesem *mondja. Hagy egy kortyintásnyi szünetet a mondat után. Semmivel nem utal rá, de a megjegyzés nagyon jó táptalaj az áthallásokhoz.* - Egy ragyogó gyöngyszem a Kikötő fövenyén *pillant újra behízelgő mosollyal a lányra, miután letette a poharat.* - A tehetség mindig megtalálja a mecénását.
*Ambroggio pillantása egy kicsit elkalandozik a fogadótérben. Végigszalad a pult végében diskuráló pároson is: a kicsit savanyú ábrázatú mélységi nőn és a férfin, akiről szinte lerí, hogy hímszajha. A marcona ajtónálló, akár egy ide tervezett kőszobor. A korábban a muzsikus köré gyűlt csoportosulás immár teljesen feloszlott, és a fekete bőrű férfi hevességét is más mederbe látszik terelni egy csinoska tündérlány. Mielőtt visszafordul Yathlanae felé, még odasandít a félvér nő és vörös gnóm asztalához is. Úgy tűnik, idő közben csatlakozott hozzájuk még valaki. A ruházatából ítélve talán a kertész.*
- Felelősségteljes munka ez *int egy cirkalmasat a pult mögötti világ üvegektől, poharaktól és egyéb kellékektől zsúfolt színpadán.* - Bizalmi állás, ha úgy tetszik *bólint saját állítására.* - Hiszen itt forog a pénz, itt köt ki az első bálos, tanácstalan vendégek többsége, ha jól sejtem *nevet szórakozott derűvel, mert, ha úgy nézzük, kis túlzással akár saját magát is ide sorolhatná.* - Már biztos régóta dolgozik itt a kisasszony.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063