Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 246 (4901. - 4920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4920. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:28:46
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ártatlanul és mit sem sejtve hallgatja végig az orvosa és úrnője közti párbeszédet, mit sem sejtve arról, hogy azok ketten milyen véleménnyel vannak egymásról, ami csak azért nem tud kibontakozni, mert ő a rosszullétével és a hihetetlenül cuki gyermeki énjével elrabolta tőlük a főszerepet. Persze ő ezt egyáltalán nem bánja, így ő kapja az összes buksisimit mindenkitől.*
- Igen. *Mondja határozottan megerősítve azt, amit az előbb mondott, hogy miért is döntött arról, hogy nem hagyja egyedül Mai-t azon a hideg padon.*
- Azt nem mondtam, hogy nem kell félnie. Félni muszáj, mert jobb, mint megijedni, de így nem vagyunk egyedül, szóval félhetünk együtt.
*Olyan kérdésekkel, amit egy gyermekien játékos elme nagyon könnyen ki tud forgatni, nem fog sokra menni a doki, az már egyszer biztos. Azért sem, mert Nori figyelme közben kezd elkalandozni a komolyabb témáról, őt már egyáltalán nem érdekli a betegsége. Jól érzi magát a társaságban, és emiatt fel is oldódik.*
- Megfoghatom azt? *Azzal a lendülettel nyúl is az elf szájában lógó pipáért, de szerencsére nem éri el fekve, így nem sikerül váratlanul kikapnia azt a férfi szájából, pedig nagyon szeretné. Tovább nyúlkál érte, ha közben nem fogják le a kis kezeit. Tenyerét hol szétnyitja, hol összecsukja, hogy ő kéri azt a pipát. Jó játéknak tűnik, csak így biztosan nem lesz ebből alvás, ha sikerül akaratlanul is fenntartani Rien érdeklődését.*
*Ártatlanul és mit sem sejtve hallgatja végig az orvosa és úrnője közti párbeszédet, mit sem sejtve arról, hogy azok ketten milyen véleménnyel vannak egymásról, ami csak azért nem tud kibontakozni, mert ő a rosszullétével és a hihetetlenül cuki gyermeki énjével elrabolta tőlük a főszerepet. Persze ő ezt egyáltalán nem bánja, így ő kapja az összes buksisimit mindenkitől.*
- Igen. *Mondja határozottan megerősítve azt, amit az előbb mondott, hogy miért is döntött arról, hogy nem hagyja egyedül Mai-t azon a hideg padon.*
- Azt nem mondtam, hogy nem kell félnie. Félni muszáj, mert jobb, mint megijedni, de így nem vagyunk egyedül, szóval félhetünk együtt.
*Olyan kérdésekkel, amit egy gyermekien játékos elme nagyon könnyen ki tud forgatni, nem fog sokra menni a doki, az már egyszer biztos. Azért sem, mert Nori figyelme közben kezd elkalandozni a komolyabb témáról, őt már egyáltalán nem érdekli a betegsége. Jól érzi magát a társaságban, és emiatt fel is oldódik.*
- Megfoghatom azt? *Azzal a lendülettel nyúl is az elf szájában lógó pipáért, de szerencsére nem éri el fekve, így nem sikerül váratlanul kikapnia azt a férfi szájából, pedig nagyon szeretné. Tovább nyúlkál érte, ha közben nem fogják le a kis kezeit. Tenyerét hol szétnyitja, hol összecsukja, hogy ő kéri azt a pipát. Jó játéknak tűnik, csak így biztosan nem lesz ebből alvás, ha sikerül akaratlanul is fenntartani Rien érdeklődését.*
4919. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:50:35
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A szemforgatásra és arra, hogy nem fáj a másik szíve hisz a keze fáj helyette csak nevet a férfi.*
-Ez igaz. Tényleg mondtad.
*Nem most fogja megtudni mitől fáj az a szív. Ahogy egyre nyugodtabb úgy egyre élénkebb a lány. Az úrnő távozik is intézni a szobát. Egyértelműen csak most tűnik fel a nőnek, hogy hármuk közül valaki lemaradt a bemutatkozásból. Vagyis. Mégsem. Csak a nevek olyan dolgok amiket nem szívesen adnak ki itt a kikötőben. A becenevektől könnyebb megválni ha úgy alakul, hogy eldobná az ember. Meg van is abban valami ha nem tudod a másik nevét. Könnyebb bármit gondolni egy pöröly nevű orkról anélkül, hogy tudnád, hogy az igazi nevét, vagy akár megtudod, hogy kimondottan nőies neve van. Nem mintha a nevével lenne bármi baja az elfnek. Csak nem tartozik mindenkire. A lánnyal meg lesz ígértetve, hogy hallgat majd rá ő pedig egy kissé szigorú majdhogynem parancsot kap. Fogközé szorított pipával, vidám farkasvigyorral reagál.*
-Ugyan! Itt mi baj történhetne?
*Néz vissza azokba a kékekbe. Hogy egy kisasszony parancsoljon az elfnek ahhoz korábban kell felkelnie. Viszont valami egyértelműen van ebben a nőben. Még nyom egy puszit a lány homlokára azzal magukra hagyja őket. Mikor távozik a doktorbácsi veszi át a helyét és kezdi el simogatni, azt buksit. Azt, hogy egymásra vigyáznak kezdi kicsit kétségbe vonni hisz látszólag önmagára se képes vigyázni ez a lány, de nem adja jelét a kétkedésének.*
-Ez nagyon jó dolog.
*Fejezi ki magát röviden. Aztán pontos választ nem kap arra, hogy mióta ismerik egymást, de valami érdekességet sikerül hallania. Viszont nem tervez nyíltan rákérdezni. Csak óvatosan faggatózik hátha valami hasznosat sikerül meghallania.*
-Igen? Kedves lány vagy. És így egyiketeknek sem kell egyedül félnie. Ugye?
*A szemforgatásra és arra, hogy nem fáj a másik szíve hisz a keze fáj helyette csak nevet a férfi.*
-Ez igaz. Tényleg mondtad.
*Nem most fogja megtudni mitől fáj az a szív. Ahogy egyre nyugodtabb úgy egyre élénkebb a lány. Az úrnő távozik is intézni a szobát. Egyértelműen csak most tűnik fel a nőnek, hogy hármuk közül valaki lemaradt a bemutatkozásból. Vagyis. Mégsem. Csak a nevek olyan dolgok amiket nem szívesen adnak ki itt a kikötőben. A becenevektől könnyebb megválni ha úgy alakul, hogy eldobná az ember. Meg van is abban valami ha nem tudod a másik nevét. Könnyebb bármit gondolni egy pöröly nevű orkról anélkül, hogy tudnád, hogy az igazi nevét, vagy akár megtudod, hogy kimondottan nőies neve van. Nem mintha a nevével lenne bármi baja az elfnek. Csak nem tartozik mindenkire. A lánnyal meg lesz ígértetve, hogy hallgat majd rá ő pedig egy kissé szigorú majdhogynem parancsot kap. Fogközé szorított pipával, vidám farkasvigyorral reagál.*
-Ugyan! Itt mi baj történhetne?
*Néz vissza azokba a kékekbe. Hogy egy kisasszony parancsoljon az elfnek ahhoz korábban kell felkelnie. Viszont valami egyértelműen van ebben a nőben. Még nyom egy puszit a lány homlokára azzal magukra hagyja őket. Mikor távozik a doktorbácsi veszi át a helyét és kezdi el simogatni, azt buksit. Azt, hogy egymásra vigyáznak kezdi kicsit kétségbe vonni hisz látszólag önmagára se képes vigyázni ez a lány, de nem adja jelét a kétkedésének.*
-Ez nagyon jó dolog.
*Fejezi ki magát röviden. Aztán pontos választ nem kap arra, hogy mióta ismerik egymást, de valami érdekességet sikerül hallania. Viszont nem tervez nyíltan rákérdezni. Csak óvatosan faggatózik hátha valami hasznosat sikerül meghallania.*
-Igen? Kedves lány vagy. És így egyiketeknek sem kell egyedül félnie. Ugye?
4918. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:09:52
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:09:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nori türelmetlenül forgatja a szemeit, mikor a doki ismét visszakérdez. A kisgyerekek sajátos tulajdonsága, hogy nem szeretik, ha butának nézik őket, éppen ezért reagál most is kis puffancs módon.*
- Nem, nem fáj, mert a kezem fáj helyette. Most mondtam! *Duzzogja morcosan, utána pedig már szobát követel magának az alváshoz, persze teljesen jogosan. Ha azt akarják, hogy ficánkolás helyett pihenjen, ahhoz kényelemre lesz szüksége. A legjobban az tetszene neki, ha a puha ágyhoz baldachin is lenne, de mivel valószínűleg azt sem tudja, hogy úgy hívják azt az izét, ilyesmire nem gondol.
Kap egy puszit a homlokára úrnőjétől, aki sokkal inkább viselkedik most anyukaként, aztán úgy távozik, mint aki a saját gyermekét készül otthagyni a kórházban, ő pedig egyedül marad a szőke doktorbácsival, aki tovább faggatózik, most épp Mai-ról.*
- Pihenni fogok. *Bólint engedelmesen. Hiába hagyta egyedül Mai, nem kezd újra félni, ami csupán azt jelenti, hogy most már Intath társaságában is biztonságban érzi magát. A kedves, figyelmes doktor szerep működik.*
- Én is szeretem. Vigyázunk egymásra. *Azon nagyon hosszan el kell gondolkoznia, hogy mióta ismeri őt, mert ami a legjobban felborult a hirtelen rosszullét miatt, az az időérzéke. A válasz megszületik, de, hogy azzal mit lehet kezdeni, az már egy másik kérdés.*
- Azóta ismerem, hogy leültem mellé arra a padra. Magányosnak tűnt, és én nem akartam, hogy féljen egyedül, szóval odaültem hozzá, és akkor már nem kellett egyedül lennie.
*Meséli el az artheniori első találkozásukat Mai-val. Intath az első, aki bármit is hall arról, hogy milyen indíttatás vezérelte azon a napon a feketeséget. Még ő maga sem gondolt bele, és Mai-nak sem említette, hogy miért is nézte ki magának pont őt a város főterén.*
*Nori türelmetlenül forgatja a szemeit, mikor a doki ismét visszakérdez. A kisgyerekek sajátos tulajdonsága, hogy nem szeretik, ha butának nézik őket, éppen ezért reagál most is kis puffancs módon.*
- Nem, nem fáj, mert a kezem fáj helyette. Most mondtam! *Duzzogja morcosan, utána pedig már szobát követel magának az alváshoz, persze teljesen jogosan. Ha azt akarják, hogy ficánkolás helyett pihenjen, ahhoz kényelemre lesz szüksége. A legjobban az tetszene neki, ha a puha ágyhoz baldachin is lenne, de mivel valószínűleg azt sem tudja, hogy úgy hívják azt az izét, ilyesmire nem gondol.
Kap egy puszit a homlokára úrnőjétől, aki sokkal inkább viselkedik most anyukaként, aztán úgy távozik, mint aki a saját gyermekét készül otthagyni a kórházban, ő pedig egyedül marad a szőke doktorbácsival, aki tovább faggatózik, most épp Mai-ról.*
- Pihenni fogok. *Bólint engedelmesen. Hiába hagyta egyedül Mai, nem kezd újra félni, ami csupán azt jelenti, hogy most már Intath társaságában is biztonságban érzi magát. A kedves, figyelmes doktor szerep működik.*
- Én is szeretem. Vigyázunk egymásra. *Azon nagyon hosszan el kell gondolkoznia, hogy mióta ismeri őt, mert ami a legjobban felborult a hirtelen rosszullét miatt, az az időérzéke. A válasz megszületik, de, hogy azzal mit lehet kezdeni, az már egy másik kérdés.*
- Azóta ismerem, hogy leültem mellé arra a padra. Magányosnak tűnt, és én nem akartam, hogy féljen egyedül, szóval odaültem hozzá, és akkor már nem kellett egyedül lennie.
*Meséli el az artheniori első találkozásukat Mai-val. Intath az első, aki bármit is hall arról, hogy milyen indíttatás vezérelte azon a napon a feketeséget. Még ő maga sem gondolt bele, és Mai-nak sem említette, hogy miért is nézte ki magának pont őt a város főterén.*
4917. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 21:23:50
Üzenet elküldve: 2024-03-10 21:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Sikerül meggyőzni Nori-t arról, hogy egy kis tényleges pihenés nem árt. Azt nem lehet annak nevezni, hogy néhány percre összerogyott és be kellett támogatni egy rendelőbe a rideg asztalra. Ennek a kislánynak most puha párnákra van szüksége és valakire, aki óvja őt, hogy aztán teljesen megnyugodva kialudhassa magát. Legalábbis Mai szentül hiszi, de közben elfogja a rettegés is, hogy mi van, ha majd az felébred semmi nem lesz rendben. Ezt megpróbálja elhessegetni, itt van egy orvos, aki jobban konyít az emberi testhez, mint ő. Sötét mosolyra húzódik szája, amikor a kifejtésére semmit nem reagál szinte, egy kis jóváhagyáson túl. Mintha magát látná. Neki aztán mondhatna bárki bármit, ugyan így reagálna, de ez cseppet sem fogja vissza, hogy ne mondja el a véleményét, ha már kérdően néztek rá. Viszont eleget tesz a "kérésnek".*
- Szerzek egy szobát, ott tényleg jobb lesz neked. Addig fogadj szót... *Mondaná a nevet, hogy mégis kinek, de rájön, hogy hiába teltek el közösen a súlyos percek, fogalma sincs hogyan szólíthatja az orvost.* ... a doktor úrnak, jó? *Majdnem felnevet, mert doktorbácsit szeretett volna mondani, de azt azért még sem. Valahogy nem jön ki ilyesmi belőle.*
- Vigyázz rá! *Néz még bele a zöld szemekbe olyan határozottsággal, amit magától sem szokott meg. Benne van minden féltés, de az is, hogy bármit megér neki a lány jólléte, úgyhogy nem érdemes ezzel packázni. Na nem gondolná, hogy bármit is tenne az elf, de valami olyan ösztön ébred fel benne, amit ezidáig nem ismert. Néhány másodperc kell, amíg elengedi a tekintetet, majd Nori felé lép és megcsókolja a homlokát biztatóan, hogy minden rendben lesz.
Azzal kilép az ajtón hátrahagyva a másik kettőt, de mikor becsukja maga mögött egy pillanatra nekidől, mert szeretne eltölteni egy kis időt azzal, hogy összeszedi magát, és elűzze a rátörő féltést. Mindent akart, amikor eljött otthonról, de álmában sem gondolt arra, hogy ilyesféle dolgokkal kell megküzdeni, na meg felelősséget vállalni valakiért, aki nemrég még az életében sem volt ott. Most mégis, mintha kést forgatnának a szívében, hogy egyedül hagyja, de nem fog sietni, legyen ideje nélküle is kérdezősködni az okosabbnak, nem fél a válaszoktól. Tudja jól, hogy kell egy kis idő, amíg a jelenléte nélkül faggatózhat.
Elindul, majd keres egy Sellőt. Az el is kéri az érte járó 16 aranyat, s így végre megkaphatja Nori az áhított Szoba kényelmét.
.*
*Sikerül meggyőzni Nori-t arról, hogy egy kis tényleges pihenés nem árt. Azt nem lehet annak nevezni, hogy néhány percre összerogyott és be kellett támogatni egy rendelőbe a rideg asztalra. Ennek a kislánynak most puha párnákra van szüksége és valakire, aki óvja őt, hogy aztán teljesen megnyugodva kialudhassa magát. Legalábbis Mai szentül hiszi, de közben elfogja a rettegés is, hogy mi van, ha majd az felébred semmi nem lesz rendben. Ezt megpróbálja elhessegetni, itt van egy orvos, aki jobban konyít az emberi testhez, mint ő. Sötét mosolyra húzódik szája, amikor a kifejtésére semmit nem reagál szinte, egy kis jóváhagyáson túl. Mintha magát látná. Neki aztán mondhatna bárki bármit, ugyan így reagálna, de ez cseppet sem fogja vissza, hogy ne mondja el a véleményét, ha már kérdően néztek rá. Viszont eleget tesz a "kérésnek".*
- Szerzek egy szobát, ott tényleg jobb lesz neked. Addig fogadj szót... *Mondaná a nevet, hogy mégis kinek, de rájön, hogy hiába teltek el közösen a súlyos percek, fogalma sincs hogyan szólíthatja az orvost.* ... a doktor úrnak, jó? *Majdnem felnevet, mert doktorbácsit szeretett volna mondani, de azt azért még sem. Valahogy nem jön ki ilyesmi belőle.*
- Vigyázz rá! *Néz még bele a zöld szemekbe olyan határozottsággal, amit magától sem szokott meg. Benne van minden féltés, de az is, hogy bármit megér neki a lány jólléte, úgyhogy nem érdemes ezzel packázni. Na nem gondolná, hogy bármit is tenne az elf, de valami olyan ösztön ébred fel benne, amit ezidáig nem ismert. Néhány másodperc kell, amíg elengedi a tekintetet, majd Nori felé lép és megcsókolja a homlokát biztatóan, hogy minden rendben lesz.
Azzal kilép az ajtón hátrahagyva a másik kettőt, de mikor becsukja maga mögött egy pillanatra nekidől, mert szeretne eltölteni egy kis időt azzal, hogy összeszedi magát, és elűzze a rátörő féltést. Mindent akart, amikor eljött otthonról, de álmában sem gondolt arra, hogy ilyesféle dolgokkal kell megküzdeni, na meg felelősséget vállalni valakiért, aki nemrég még az életében sem volt ott. Most mégis, mintha kést forgatnának a szívében, hogy egyedül hagyja, de nem fog sietni, legyen ideje nélküle is kérdezősködni az okosabbnak, nem fél a válaszoktól. Tudja jól, hogy kell egy kis idő, amíg a jelenléte nélkül faggatózhat.
Elindul, majd keres egy Sellőt. Az el is kéri az érte járó 16 aranyat, s így végre megkaphatja Nori az áhított Szoba kényelmét.
.*
4916. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:57:09
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:57:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Csak kap egy kis hálát a tegnapi ajándékáért. Bár akkor nem gondolta, hogy ideáig fog fajulni egy kis ismerkedési kísérlet. Vagy, hogy ilyen párossal hozza őt össze az élet. Ennek ellenére úgy mosolyog mintha tényleg jólesne neki ez a köszönet. Az, azt követő szavak hallatán együttérző kifejezéssel az arcán végigsimít azon az arcon.*
-Fájni szokott a szíved kedveském? Oh, szegényke!
*Kár tagadni tényleg jó sora van a lánynak. Tegnap is nagyon sok sellő kifejezte, hogy milyen kellemes egy Int-féle orvos kezei közé kerülni. De Rien-nek még e mellé az úrnője is itt van, hogy mint valami anyuka úgy vigyázzon a testőrére. Egyszerre nyúlnak a másik után és vigyáznak rá meg ne üsse magát. Mai szavaira aztán tényleg kicsit nyugodtabb lesz a lány, de olyan igényt fejt ki amit végül is meg lehet oldani.*
-Bármelyik lánytól lehet szobakulcsot kérni. Én addig itt maradok vele.
*Közli az úrnővel. Az árat nem hozza szóba. Amúgy is felesleges. Csak nem okoz problémát kifizetni. A fáradtság ötletére most nem fejti ki, hogy aki nem ért hozzá inkább hagyja a szakértőre a diagnózis felállítását.*
-Nem tudom. Majd megbeszélhetjük később. Egy kis pihenés nem hiszem, hogy ártana.
*Ugyanis a jelek nagyjából egyszerű fáradtságra utalnak. De a fejfájás, a zavartság és a gyermeki viselkedés nem illik ide. Jó lenne tudni, hogy ezek eddig is fenn álló dolgok voltak vagy most jelentkeztek. Az úrnőt nem lepte meg a testőre viselkedése úgyhogy lehet tudott róla. De valami fura. Mindenesetre ha a nő távozik szobát intézni ő átveszi a helyét és elkezdi simogatni a betege fejét.*
-Pihensz egy kicsit és addig talán kitalálunk valamit. Nagyon szeret téged az úrnőd. Mióta ismered őt?
*Csak kap egy kis hálát a tegnapi ajándékáért. Bár akkor nem gondolta, hogy ideáig fog fajulni egy kis ismerkedési kísérlet. Vagy, hogy ilyen párossal hozza őt össze az élet. Ennek ellenére úgy mosolyog mintha tényleg jólesne neki ez a köszönet. Az, azt követő szavak hallatán együttérző kifejezéssel az arcán végigsimít azon az arcon.*
-Fájni szokott a szíved kedveském? Oh, szegényke!
*Kár tagadni tényleg jó sora van a lánynak. Tegnap is nagyon sok sellő kifejezte, hogy milyen kellemes egy Int-féle orvos kezei közé kerülni. De Rien-nek még e mellé az úrnője is itt van, hogy mint valami anyuka úgy vigyázzon a testőrére. Egyszerre nyúlnak a másik után és vigyáznak rá meg ne üsse magát. Mai szavaira aztán tényleg kicsit nyugodtabb lesz a lány, de olyan igényt fejt ki amit végül is meg lehet oldani.*
-Bármelyik lánytól lehet szobakulcsot kérni. Én addig itt maradok vele.
*Közli az úrnővel. Az árat nem hozza szóba. Amúgy is felesleges. Csak nem okoz problémát kifizetni. A fáradtság ötletére most nem fejti ki, hogy aki nem ért hozzá inkább hagyja a szakértőre a diagnózis felállítását.*
-Nem tudom. Majd megbeszélhetjük később. Egy kis pihenés nem hiszem, hogy ártana.
*Ugyanis a jelek nagyjából egyszerű fáradtságra utalnak. De a fejfájás, a zavartság és a gyermeki viselkedés nem illik ide. Jó lenne tudni, hogy ezek eddig is fenn álló dolgok voltak vagy most jelentkeztek. Az úrnőt nem lepte meg a testőre viselkedése úgyhogy lehet tudott róla. De valami fura. Mindenesetre ha a nő távozik szobát intézni ő átveszi a helyét és elkezdi simogatni a betege fejét.*
-Pihensz egy kicsit és addig talán kitalálunk valamit. Nagyon szeret téged az úrnőd. Mióta ismered őt?
4915. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:16:21
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:16:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nori ide oda forgatja a szemeit, mikor Mai és Intath között megkezdődik az eszmecsere. Na, nem azért, mintha nagyon érteni akarná, hogy miről beszélnek, csak a gyermeki természethez végtelen kíváncsiság is jár. Most viszonylag csendben van, legközelebb csak akkor szól, mikor újra őt kérdezik a vágásokról, de előtte még nagyon örül annak, hogy Doki személye lelepleződik.*
- Te küldted? Tényleg? De jó, köszönöm szépen! *Na, most már megérkezik az a köszönet, ami az ébredése után nem jött össze.* Amúgy azért, mert akkor nem fáj a szívem, mert a kezem fáj. *Egész egyszerűen magyarázza el, hogy a vágásokra azért van szükség, hogy a lelki fájdalmait folyamatos fizikai fájdalommal nyomja el úgy, hogy az agya kénytelen legyen az utóbbira koncentrálni. A válaszában az egyetlen meglepő az lehet, hogy most nem említi Sa'Tereth-et és a véráldozatot.
Megpróbál közben felkelni, de nem sikerül, viszont nem puffan a feje az asztalon, mert ketten is a segítségére sietnek. Valóban jól esik neki a törődés és a figyelem, ki is élvezi minden percét. Mindketten rászólnak, hogy ezt ne csinálja még, Mai pedig megpróbálja meggyőzni, hogy aludnia kéne a lánynak.*
- Jó, alszom, de lehetne, hogy ne ezen az asztalon? Kemény és kényelmetlen. Puha, meleg ágy nincs?
*Most már igényei is vannak. Mai könnyedén meggyőzi arról, hogy pihenjen, ami duplán jól jöhet. Egyrészt Nori-nak tényleg szüksége van a pihenésre, másrészt pedig, ha ő alszik, akkor bármit beszélhetnek róla, nem fogja zavarni.
Így, hogy a vizsgálatoknak vége, és kezd a helyzet kevésbé izgalmas lenni gyermeki szemmel, el is kezdenek már most lecsukódni Nori szemei, szóval, ha a többiek megpróbálnak ágyat szerezni neki, lehet, hogy mire sikerül, már el is alszik.*
- Nagyon rossz, hogy nem tudok felkelni. *Panaszkodja még, és közben megpróbálkozik a jellegzetes sajtkukac mozgásával is, de még egy egyszerű, fáradt nyújtózkodás sem lesz belőle, csak a kezeit ejti el a feje fölött egy ásítás kíséretében.*
*Nori ide oda forgatja a szemeit, mikor Mai és Intath között megkezdődik az eszmecsere. Na, nem azért, mintha nagyon érteni akarná, hogy miről beszélnek, csak a gyermeki természethez végtelen kíváncsiság is jár. Most viszonylag csendben van, legközelebb csak akkor szól, mikor újra őt kérdezik a vágásokról, de előtte még nagyon örül annak, hogy Doki személye lelepleződik.*
- Te küldted? Tényleg? De jó, köszönöm szépen! *Na, most már megérkezik az a köszönet, ami az ébredése után nem jött össze.* Amúgy azért, mert akkor nem fáj a szívem, mert a kezem fáj. *Egész egyszerűen magyarázza el, hogy a vágásokra azért van szükség, hogy a lelki fájdalmait folyamatos fizikai fájdalommal nyomja el úgy, hogy az agya kénytelen legyen az utóbbira koncentrálni. A válaszában az egyetlen meglepő az lehet, hogy most nem említi Sa'Tereth-et és a véráldozatot.
Megpróbál közben felkelni, de nem sikerül, viszont nem puffan a feje az asztalon, mert ketten is a segítségére sietnek. Valóban jól esik neki a törődés és a figyelem, ki is élvezi minden percét. Mindketten rászólnak, hogy ezt ne csinálja még, Mai pedig megpróbálja meggyőzni, hogy aludnia kéne a lánynak.*
- Jó, alszom, de lehetne, hogy ne ezen az asztalon? Kemény és kényelmetlen. Puha, meleg ágy nincs?
*Most már igényei is vannak. Mai könnyedén meggyőzi arról, hogy pihenjen, ami duplán jól jöhet. Egyrészt Nori-nak tényleg szüksége van a pihenésre, másrészt pedig, ha ő alszik, akkor bármit beszélhetnek róla, nem fogja zavarni.
Így, hogy a vizsgálatoknak vége, és kezd a helyzet kevésbé izgalmas lenni gyermeki szemmel, el is kezdenek már most lecsukódni Nori szemei, szóval, ha a többiek megpróbálnak ágyat szerezni neki, lehet, hogy mire sikerül, már el is alszik.*
- Nagyon rossz, hogy nem tudok felkelni. *Panaszkodja még, és közben megpróbálkozik a jellegzetes sajtkukac mozgásával is, de még egy egyszerű, fáradt nyújtózkodás sem lesz belőle, csak a kezeit ejti el a feje fölött egy ásítás kíséretében.*
4914. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:45:25
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az aggódás lassan visszaköltözik belé, mert nem úgy tűnik, hogy rendeződni látszik a kis barátja állapota. Ugyan már észnél van, csacsog is, de a teste láthatóan nem úgy működik, mint azelőtt. Sajnos a mágiához ilyen téren nincs köze, ugyan a családja erőteljesen mágiahasználó volt, de ő elzárkózott tőle teljesen, na meg nem az efféle sötét varázsokkal bűvészkedtek. Másból nyertek erőt, így hát túl nagy segítséget tényleg nem tud nyújtani. Addig legalább eljutottak, hogy az egésznek az okozója mi lehet. Legalábbis Mai már jó ideje tudja, de ez még mindig semmi. Kicsit fél attól is, hogy így marad Nori, s bár kishúgként vigyázna rá, mégsem lenne egyszerű a dolga.
Egy mosolyt azért megenged ismét, amikor kiderül Nori számára, hogy ő az a Doki. Az az aggasztóbb, hogy bár úgy tűnik emlékszik már dolgokra, a tegnap este eléggé kimaradt neki. Most teljesen átváltott belül, nem csak részlegesen. Nyomát sem látja a többi személynek. Talán jobb is, hogy gyermeki kis énje nem tudja mit is műveltek Haldrian-nal a szobában. Mondjuk ezt Mai is csak sejti.
Már benne is megfogalmazódott, hogy talán kéne néhány szót váltani a férfival, és most cseppet sem azért, mert érdekes lenne számára kettesben maradni a szőkeséggel. Nori-ra tekint és megpróbálja nyugodtságra bírni, s nagyon kíváncsi arra, hogyha most nem úrnőnek képzelné, hanem csak simán Mai-nak, akkor is hallgatna-e rá. Micsoda kutatásokat tudna most végezni... de ezt nem teheti meg, legnagyobb sajnálatára.*
- Édes, nemrég még nagyon rosszul voltál. Nem szabad elsietni, meglátod nemsokára jobb lesz. *Nyúl ő is a lány után reflexből, mert nem szeretné, hogy baja legyen, így egyszerre ketten istápolják. Ez a törődés milyen jól eshet... képzeletében. Neki ebben sem volt része soha.*
- Nem szabad erőltetni jó? Pihenned kell, talán egy alvás segítene.
*Csak az ötlet sejlett fel benne, így, hogy megpróbálja összerakni a képet. Az elfhez fordul.*
- A varázslat a fáradtságát űzte el. Kicsattanó erőben volt, aztán visszazuhant egy rosszabb állapotba. Ha... *Sandít a lányra, mert nem szeretné, hogy ne értse amiről beszél, kicsit megpróbál egyszerűbben fogalmazni, mint akart.* - Ha amit ad, azt el is vesz valami, akkor elvette a kölcsönkapott erőt. Nem lehet, hogy csak egyszerűen ennyire kimerült?
*Még emlékszik a sok hatnyi gyaloglásra és, hogy néha mindene fájt attól, hogy agyban és testileg is folyamatosan készenlétben kellett lennie, aztán egy alkalmas nyugodt pillanatban egyszerre szakadt rá a a fáradtságának minden terhe. Éppen így fájt mindene és reszketett, megmagyarázhatatlanul szörnyen volt. Ez az emlék hajaz arra, amit most lát. Talán van benne logika, talán nincs, de dűlőre szeretne jutni.*
*Az aggódás lassan visszaköltözik belé, mert nem úgy tűnik, hogy rendeződni látszik a kis barátja állapota. Ugyan már észnél van, csacsog is, de a teste láthatóan nem úgy működik, mint azelőtt. Sajnos a mágiához ilyen téren nincs köze, ugyan a családja erőteljesen mágiahasználó volt, de ő elzárkózott tőle teljesen, na meg nem az efféle sötét varázsokkal bűvészkedtek. Másból nyertek erőt, így hát túl nagy segítséget tényleg nem tud nyújtani. Addig legalább eljutottak, hogy az egésznek az okozója mi lehet. Legalábbis Mai már jó ideje tudja, de ez még mindig semmi. Kicsit fél attól is, hogy így marad Nori, s bár kishúgként vigyázna rá, mégsem lenne egyszerű a dolga.
Egy mosolyt azért megenged ismét, amikor kiderül Nori számára, hogy ő az a Doki. Az az aggasztóbb, hogy bár úgy tűnik emlékszik már dolgokra, a tegnap este eléggé kimaradt neki. Most teljesen átváltott belül, nem csak részlegesen. Nyomát sem látja a többi személynek. Talán jobb is, hogy gyermeki kis énje nem tudja mit is műveltek Haldrian-nal a szobában. Mondjuk ezt Mai is csak sejti.
Már benne is megfogalmazódott, hogy talán kéne néhány szót váltani a férfival, és most cseppet sem azért, mert érdekes lenne számára kettesben maradni a szőkeséggel. Nori-ra tekint és megpróbálja nyugodtságra bírni, s nagyon kíváncsi arra, hogyha most nem úrnőnek képzelné, hanem csak simán Mai-nak, akkor is hallgatna-e rá. Micsoda kutatásokat tudna most végezni... de ezt nem teheti meg, legnagyobb sajnálatára.*
- Édes, nemrég még nagyon rosszul voltál. Nem szabad elsietni, meglátod nemsokára jobb lesz. *Nyúl ő is a lány után reflexből, mert nem szeretné, hogy baja legyen, így egyszerre ketten istápolják. Ez a törődés milyen jól eshet... képzeletében. Neki ebben sem volt része soha.*
- Nem szabad erőltetni jó? Pihenned kell, talán egy alvás segítene.
*Csak az ötlet sejlett fel benne, így, hogy megpróbálja összerakni a képet. Az elfhez fordul.*
- A varázslat a fáradtságát űzte el. Kicsattanó erőben volt, aztán visszazuhant egy rosszabb állapotba. Ha... *Sandít a lányra, mert nem szeretné, hogy ne értse amiről beszél, kicsit megpróbál egyszerűbben fogalmazni, mint akart.* - Ha amit ad, azt el is vesz valami, akkor elvette a kölcsönkapott erőt. Nem lehet, hogy csak egyszerűen ennyire kimerült?
*Még emlékszik a sok hatnyi gyaloglásra és, hogy néha mindene fájt attól, hogy agyban és testileg is folyamatosan készenlétben kellett lennie, aztán egy alkalmas nyugodt pillanatban egyszerre szakadt rá a a fáradtságának minden terhe. Éppen így fájt mindene és reszketett, megmagyarázhatatlanul szörnyen volt. Ez az emlék hajaz arra, amit most lát. Talán van benne logika, talán nincs, de dűlőre szeretne jutni.*
4913. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:10:24
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:10:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Részegekkel, őrültekkel, gyerekekkel vagy óriásokkal beszélgetve nagyon fontos, hogy az ember ne ragaszkodjon a logikus érveléshez. Azoknak ha valami értelmetlen hülyeséget mond az is elég tud lenni a meggyőzésükhöz. Most is így történik. Lil-ről hallgatva az elf csak bólogat.*
-Nagyon jó ha valakinek ilyen barátai vannak.
*Állapítja meg. Hogy több személyiségről van szó az még nem tűnt fel a doki számára csak a visszamaradottság. Korábban nem ismerte a lányt úgyhogy nem feltűnő neki a jellemváltozás. A mágia kapcsán szóhoz jut az úrnő is. Aki, legalább annyira ért ehhez a témához, mint az elf. Nincsenek kisegítve. A másnaposság hatása egy csapásra eltűnt belőle, de itt hirtelen összeesett. Ehhez jól jönne egy szakértő, aki ismeri a mágiát. Annak viszont nem mutatja jelét, hogy fogalma sincs miről van szó.*
-Meglehet.
*Állapítja meg. De neki is az jár az eszében mint az úrnőnek. Vajon maradandó-e ennek a hatása? Kell-e valami ahhoz, hogy felépüljön belőle a lány vagy magától is jobban lesz. Ki tudja, hogy működik a halálisten mágiája? A további sebek hallatán érdeklődve néz vissza Rien szemeibe. Majd megértve miről van szó elmosolyodik.*
-Azt, én küldtem. Örülök, hogy segített. Miért vagdostad össze a kezed? Miért bántottad magad?
*Folytatja a szerepét. A mutatott sebről könnyű megállapítani ugyan, azt mint amit elmondtak. Régi szúrt sérülés, begyógyult, de nem szépen. Maradandó károsodás látszólag nem marad vissza belőle bár ki tudja mennyire volt vigyázva rá? Mindenesetre nem olyannak tűnik amire érdemes különösebben oda figyelni. Ezzel nagyjából elértek oda, hogy az elf minden vizsgálatot megtett, ami eszébe ötlött és megállapította, hogy fogalma sincs mi a gond és mi a teendő. Az úrnővel lenne érdemes beszélni, de úgy hogy a lány ne hallja. Ugyanis róla volna szó és hogy mióta bolond. Ez új vagy régi baja. Mikor a beteg váratlanul megpróbál felkelni akkor egyből mozdul és óvatosan a tarkójához tenné a kezét, hogy ha nem sikerül a próbálkozás se üsse meg magát. Ki tudja így is mennyi gond van abban a fejben?*
-Hoppá! Óvatosan kedves!
*Nem sikerül felkelni. Látszólag mintha tényleg fáradtság vagy valami gyengeség lenne az oka. Mikor visszahanyatlik az asztalra akkor megsimogatja, azt a kobakot és reméli, hogy a megszólított úrnő megnyugtatja a testőrét.*
*Részegekkel, őrültekkel, gyerekekkel vagy óriásokkal beszélgetve nagyon fontos, hogy az ember ne ragaszkodjon a logikus érveléshez. Azoknak ha valami értelmetlen hülyeséget mond az is elég tud lenni a meggyőzésükhöz. Most is így történik. Lil-ről hallgatva az elf csak bólogat.*
-Nagyon jó ha valakinek ilyen barátai vannak.
*Állapítja meg. Hogy több személyiségről van szó az még nem tűnt fel a doki számára csak a visszamaradottság. Korábban nem ismerte a lányt úgyhogy nem feltűnő neki a jellemváltozás. A mágia kapcsán szóhoz jut az úrnő is. Aki, legalább annyira ért ehhez a témához, mint az elf. Nincsenek kisegítve. A másnaposság hatása egy csapásra eltűnt belőle, de itt hirtelen összeesett. Ehhez jól jönne egy szakértő, aki ismeri a mágiát. Annak viszont nem mutatja jelét, hogy fogalma sincs miről van szó.*
-Meglehet.
*Állapítja meg. De neki is az jár az eszében mint az úrnőnek. Vajon maradandó-e ennek a hatása? Kell-e valami ahhoz, hogy felépüljön belőle a lány vagy magától is jobban lesz. Ki tudja, hogy működik a halálisten mágiája? A további sebek hallatán érdeklődve néz vissza Rien szemeibe. Majd megértve miről van szó elmosolyodik.*
-Azt, én küldtem. Örülök, hogy segített. Miért vagdostad össze a kezed? Miért bántottad magad?
*Folytatja a szerepét. A mutatott sebről könnyű megállapítani ugyan, azt mint amit elmondtak. Régi szúrt sérülés, begyógyult, de nem szépen. Maradandó károsodás látszólag nem marad vissza belőle bár ki tudja mennyire volt vigyázva rá? Mindenesetre nem olyannak tűnik amire érdemes különösebben oda figyelni. Ezzel nagyjából elértek oda, hogy az elf minden vizsgálatot megtett, ami eszébe ötlött és megállapította, hogy fogalma sincs mi a gond és mi a teendő. Az úrnővel lenne érdemes beszélni, de úgy hogy a lány ne hallja. Ugyanis róla volna szó és hogy mióta bolond. Ez új vagy régi baja. Mikor a beteg váratlanul megpróbál felkelni akkor egyből mozdul és óvatosan a tarkójához tenné a kezét, hogy ha nem sikerül a próbálkozás se üsse meg magát. Ki tudja így is mennyi gond van abban a fejben?*
-Hoppá! Óvatosan kedves!
*Nem sikerül felkelni. Látszólag mintha tényleg fáradtság vagy valami gyengeség lenne az oka. Mikor visszahanyatlik az asztalra akkor megsimogatja, azt a kobakot és reméli, hogy a megszólított úrnő megnyugtatja a testőrét.*
4912. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 18:34:05
Üzenet elküldve: 2024-03-10 18:34:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Gyermeki lelkének elegendő magyarázat az, hogy azért nem szabad megnézni a testet belülről, mert nem szép, így nem is feszegeti tovább ezt a témát, elfogadja az indoklást.*
- Igen, Lil a barátom. Ő erős és vigyáz ránk. Mindig azt mondja, hogy bújjunk el a sötétben, és ott biztonságban leszünk mindentől.
*Mesél őszintén gyilkos személyiségéről, ráadásul többes számot használ „saját magukra” is, ami szintén feltűnő lehet. Ez a kislány, aki most ártatlanul fekszik előttük van a leginkább tisztában azzal, hogy többen vannak odabent, így is beszél róluk.
Közben segítséget kér Mai-tól, hogy fogalmazza meg helyette, amit el szeretne mondani, de a lány válasza számára most túl felnőttesnek tűnik, nem is érti igazán, de bízik annyira benne, hogy erősen bólogasson minden szavára, hogy bizony úgy történtek a dolgok, ahogy Mai mondja.
A felsőjét közben felhúzza az orvos, így már tisztán láthatja a csúnyán begyógyult seb miatt ott maradt heget az oldalán. A gyógyitalok Nori alkímia tudásának köszönhetően jó munkát végeztek, talán ezért nem is lett akkor nagyobb baj a súlyos sérüléséből.*
- Amúgy voltak sebek a kezemen is, meg a karjaimon is, amiket magamnak csináltam, de egy nagyon szép lány tegnap adott nekem zöld lötyit, attól elmúlt. Azt mondta, hogy Dokitól kaptam. Nem tudom, az ki.
*Közben már kezdi unni a fekvést, így neki is áll mocorogni, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor meg is próbál felülni az asztalon, de egyelőre még csak nagyon bénácska próbálkozás lesz belőle.*
- Miért nem sikerül? Nem akarok itt feküdni. *Kérdezi hisztisen, és ismét Mai felé néz segítségért. Egyértelműen látszik, hogy mindenféle problémában Mai-ra szeretne számítani, nyoma sincs már a korábbi vádaknak, miszerint ő bántotta volna.
Az biztos, hogy jelen formájában ártalmatlan a lány, de attól még nem lenne jó, ha így maradna, mert az könnyen megállapítható, hogy így, ahogy most van, túlélésre valószínűleg teljesen alkalmatlan, szóval nem árt vigyázni rá, míg vissza nem nyeri felnőtt gondolkodását, ha egyáltalán lesz olyan.*
*Gyermeki lelkének elegendő magyarázat az, hogy azért nem szabad megnézni a testet belülről, mert nem szép, így nem is feszegeti tovább ezt a témát, elfogadja az indoklást.*
- Igen, Lil a barátom. Ő erős és vigyáz ránk. Mindig azt mondja, hogy bújjunk el a sötétben, és ott biztonságban leszünk mindentől.
*Mesél őszintén gyilkos személyiségéről, ráadásul többes számot használ „saját magukra” is, ami szintén feltűnő lehet. Ez a kislány, aki most ártatlanul fekszik előttük van a leginkább tisztában azzal, hogy többen vannak odabent, így is beszél róluk.
Közben segítséget kér Mai-tól, hogy fogalmazza meg helyette, amit el szeretne mondani, de a lány válasza számára most túl felnőttesnek tűnik, nem is érti igazán, de bízik annyira benne, hogy erősen bólogasson minden szavára, hogy bizony úgy történtek a dolgok, ahogy Mai mondja.
A felsőjét közben felhúzza az orvos, így már tisztán láthatja a csúnyán begyógyult seb miatt ott maradt heget az oldalán. A gyógyitalok Nori alkímia tudásának köszönhetően jó munkát végeztek, talán ezért nem is lett akkor nagyobb baj a súlyos sérüléséből.*
- Amúgy voltak sebek a kezemen is, meg a karjaimon is, amiket magamnak csináltam, de egy nagyon szép lány tegnap adott nekem zöld lötyit, attól elmúlt. Azt mondta, hogy Dokitól kaptam. Nem tudom, az ki.
*Közben már kezdi unni a fekvést, így neki is áll mocorogni, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor meg is próbál felülni az asztalon, de egyelőre még csak nagyon bénácska próbálkozás lesz belőle.*
- Miért nem sikerül? Nem akarok itt feküdni. *Kérdezi hisztisen, és ismét Mai felé néz segítségért. Egyértelműen látszik, hogy mindenféle problémában Mai-ra szeretne számítani, nyoma sincs már a korábbi vádaknak, miszerint ő bántotta volna.
Az biztos, hogy jelen formájában ártalmatlan a lány, de attól még nem lenne jó, ha így maradna, mert az könnyen megállapítható, hogy így, ahogy most van, túlélésre valószínűleg teljesen alkalmatlan, szóval nem árt vigyázni rá, míg vissza nem nyeri felnőtt gondolkodását, ha egyáltalán lesz olyan.*
4911. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 17:21:58
Üzenet elküldve: 2024-03-10 17:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Amikor szóba kerül Lil, elég nagy erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy ne üljön ki az arcára minden érzelem. Éppen úgy akarja szeretni azt a részét is a lánynak, mint ezt, vagy ezeknek a keveredését, de amikor rá gondol kirázza a hideg is. Emlékek törnek elő belőle, amikre most épp nem szeretne gondolni. De a kezét nem engedi el egy pillanatra sem, ő ott lesz neki, ha beledöglik is. Sajnos ez szó szerint értendő.
Hosszabb idő elteltével csak most jut egy kis szerephez, magától biztos nem szakította volna meg a faggatózást, pedig lenne egy-két hozzáfűznivalója. Mindenesetre nem tűnik hülyének a férfi, sőt, profin kezeli az ő kis barátját, így bár forrong benne, hogy mondjon néhány információt, nem teszi meg, jöjjön csak rá maga. Mai sem tudhat mindent, lehet ide nem elég egy okos fej, hanem kettőből kell összerakni a dolgokat.
Amikor megkéri őt Nori és az elf is felé fordul kérdően, akkor végre szót emel.*
- Nem árulta el, hogy mi ez a varázslat, csak egyszeriben jól lett, és minden fáradtsága tovatűnt. De ehhez nem kellett vér. A másnap kínozta rettentően, aztán kis ideig újra energikus lett, majd ahogy ideértünk az erő elmúlt egy csapásra... *Nézi a zöldeket, majd Nori felé fordul és megsimítja szabad kezével arcának élét.* - Amit adott, azt el is vette. *Teszi hozzá keserűen, mert az nem változott, hogy undor ébred benne, mikor a másik istenéről van szó. Persze sosem fogja lebeszélni a lányt semmiről, nem is lehetne, de ez is jó tanulópénz lehetett arra, hogy talán nem mindig a mágia a megoldás. Ha azt a lila löttyöt itta volna meg, most nem lenne itt betegen, hanem Mai-t gyötörné a másnap kínja, de az semmiség lenne ahhoz képest, amit cserébe itt most átél.*
- Csak remélni tudom, hogy nem okozott semmi maradandót. De ahhoz már az orvostudomány kell, vagy az idő, hogy kiderüljön.
*Figyeli eztán, hogy Intath tud-e valami okosat mondani. Az, hogy éppen melyik személyiség van a porondon talán csak egy utóhatása ennek az igénybevételnek, de ezt Mai már tényleg megszokta, nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. De nem fogja a "kislány" előtt ezt mesélni, mert az érzékenyebb annál, minthogy a feje felett beszéljék meg, hogy kicsit őrült szegény kincse.*
*Amikor szóba kerül Lil, elég nagy erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy ne üljön ki az arcára minden érzelem. Éppen úgy akarja szeretni azt a részét is a lánynak, mint ezt, vagy ezeknek a keveredését, de amikor rá gondol kirázza a hideg is. Emlékek törnek elő belőle, amikre most épp nem szeretne gondolni. De a kezét nem engedi el egy pillanatra sem, ő ott lesz neki, ha beledöglik is. Sajnos ez szó szerint értendő.
Hosszabb idő elteltével csak most jut egy kis szerephez, magától biztos nem szakította volna meg a faggatózást, pedig lenne egy-két hozzáfűznivalója. Mindenesetre nem tűnik hülyének a férfi, sőt, profin kezeli az ő kis barátját, így bár forrong benne, hogy mondjon néhány információt, nem teszi meg, jöjjön csak rá maga. Mai sem tudhat mindent, lehet ide nem elég egy okos fej, hanem kettőből kell összerakni a dolgokat.
Amikor megkéri őt Nori és az elf is felé fordul kérdően, akkor végre szót emel.*
- Nem árulta el, hogy mi ez a varázslat, csak egyszeriben jól lett, és minden fáradtsága tovatűnt. De ehhez nem kellett vér. A másnap kínozta rettentően, aztán kis ideig újra energikus lett, majd ahogy ideértünk az erő elmúlt egy csapásra... *Nézi a zöldeket, majd Nori felé fordul és megsimítja szabad kezével arcának élét.* - Amit adott, azt el is vette. *Teszi hozzá keserűen, mert az nem változott, hogy undor ébred benne, mikor a másik istenéről van szó. Persze sosem fogja lebeszélni a lányt semmiről, nem is lehetne, de ez is jó tanulópénz lehetett arra, hogy talán nem mindig a mágia a megoldás. Ha azt a lila löttyöt itta volna meg, most nem lenne itt betegen, hanem Mai-t gyötörné a másnap kínja, de az semmiség lenne ahhoz képest, amit cserébe itt most átél.*
- Csak remélni tudom, hogy nem okozott semmi maradandót. De ahhoz már az orvostudomány kell, vagy az idő, hogy kiderüljön.
*Figyeli eztán, hogy Intath tud-e valami okosat mondani. Az, hogy éppen melyik személyiség van a porondon talán csak egy utóhatása ennek az igénybevételnek, de ezt Mai már tényleg megszokta, nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. De nem fogja a "kislány" előtt ezt mesélni, mert az érzékenyebb annál, minthogy a feje felett beszéljék meg, hogy kicsit őrült szegény kincse.*
4910. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:04:24
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A doki számára kezd szépen lassan eloszlani a köd, ami eddig eltakarta a képet a szeme elől. A mondatok és inkább a hangsúly amivel azok ki lesznek mondva nem egy egyszerűen zavart elmétől származnak. A lány fejében sokkal nagyobb gondok vannak, mint az elf eddig elképzelte. Hogy ez általános vagy az ájulás következménye, azt viszont nem tudja. Mindenesetre volt már dolga hasonló személyekkel. Mégiscsak a kikötőben majd a szegénynegyedben dolgozott. Ott némi őrület normális. Alkalmazkodik is a másik gyermeki stílusához.*
-Jól mondta neked, mert tényleg nem szép egy test belülről. Ezért hagyunk meg téged is így egyben és marad a nyomkodás. Lil a barátod?
*Kérdez rá, hogy szóval tartsa. Szegény Mai úrnő tényleg kicsit háttérbe szorul. A doki figyelmét elvonja a beteg. A munka mellett pedig rá most nincs idő. Ezekhez a vizsgálatokhoz segítségre sincs szükség úgyhogy elfoglalni se tudja magát mivel csak azzal, hogy fogja a testőre kezét. Ki kell várnia a sorát ha szeretne valamit. A felnőtt testbe zárt kislány ezek után a mágiáról mesél. Mondjuk értelmes dolgok nem hagyják el a száját.*
~Gyors lesz tőle a vér? Az okozhat fejfájást, de a fájdalom amiről beszélt mintha az izmokban lenne. Mit tettél magaddal te lány?~
*A gondolatai ellenére kedves mosollyal hallgatja Rien-t és mikor meg lesz szólítva Mai úrnő akkor felé fordul a zöld szempár. Ha tudna valamit segíteni annak örülne a elf. Mert ráférne. Aztán ahogy véletlenül egy kényesebb pont felé nyúl meg lesz ragadva a keze. De véleménye szerint mind saját nyugalma, mind az úrnő szavai ismét készségesebbé teszik a lányt aki elmondja, hogy csak valami régi sebhelyről van szó.*
-Oh, értem. Köszönöm, hogy megengeded megnézni. Nagyon ügyes lány vagy, hogy ilyen bátran viselkedsz és szót fogadsz. Az úrnőd nagyon büszke lehet rád.
*Dicséri és tényleg felhúzza a másik felsőjét, de csak annyira, hogy jobban rálásson a sebre. Bár nem vár attól csodát.*
*A doki számára kezd szépen lassan eloszlani a köd, ami eddig eltakarta a képet a szeme elől. A mondatok és inkább a hangsúly amivel azok ki lesznek mondva nem egy egyszerűen zavart elmétől származnak. A lány fejében sokkal nagyobb gondok vannak, mint az elf eddig elképzelte. Hogy ez általános vagy az ájulás következménye, azt viszont nem tudja. Mindenesetre volt már dolga hasonló személyekkel. Mégiscsak a kikötőben majd a szegénynegyedben dolgozott. Ott némi őrület normális. Alkalmazkodik is a másik gyermeki stílusához.*
-Jól mondta neked, mert tényleg nem szép egy test belülről. Ezért hagyunk meg téged is így egyben és marad a nyomkodás. Lil a barátod?
*Kérdez rá, hogy szóval tartsa. Szegény Mai úrnő tényleg kicsit háttérbe szorul. A doki figyelmét elvonja a beteg. A munka mellett pedig rá most nincs idő. Ezekhez a vizsgálatokhoz segítségre sincs szükség úgyhogy elfoglalni se tudja magát mivel csak azzal, hogy fogja a testőre kezét. Ki kell várnia a sorát ha szeretne valamit. A felnőtt testbe zárt kislány ezek után a mágiáról mesél. Mondjuk értelmes dolgok nem hagyják el a száját.*
~Gyors lesz tőle a vér? Az okozhat fejfájást, de a fájdalom amiről beszélt mintha az izmokban lenne. Mit tettél magaddal te lány?~
*A gondolatai ellenére kedves mosollyal hallgatja Rien-t és mikor meg lesz szólítva Mai úrnő akkor felé fordul a zöld szempár. Ha tudna valamit segíteni annak örülne a elf. Mert ráférne. Aztán ahogy véletlenül egy kényesebb pont felé nyúl meg lesz ragadva a keze. De véleménye szerint mind saját nyugalma, mind az úrnő szavai ismét készségesebbé teszik a lányt aki elmondja, hogy csak valami régi sebhelyről van szó.*
-Oh, értem. Köszönöm, hogy megengeded megnézni. Nagyon ügyes lány vagy, hogy ilyen bátran viselkedsz és szót fogadsz. Az úrnőd nagyon büszke lehet rád.
*Dicséri és tényleg felhúzza a másik felsőjét, de csak annyira, hogy jobban rálásson a sebre. Bár nem vár attól csodát.*
4909. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 15:34:11
Üzenet elküldve: 2024-03-10 15:34:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai kezdi kiismerni Nori kacifántos elméjét. Valóban, mikor ez a kedves kis tündér lép elő, akkor egyáltalán nem kell tőle félni, még egy légynek sem tudna ártani, és inkább ő ijed meg minden apró rezzenéstől, mintsem másokra hozza a frászt. Jól látja azt is, hogy Nori-ban nem feltétlenül csak kettő, hanem a neveket számolva legalább három személyiség lakozik, és ki tudja, hogy milyen ütemben töredezik még több darabra.*
- Ez nem is igaz, Lil már látott testet belülről. *Száll vitába a doktorral, mikor arról beszél, hogy a testbe nem tud belenézni.* De azt mondta, hogy én azt nem láthatom, mert nem szép. *Természetesen azokra az esetekre gondol, mikor mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül belezett ki valakit, akkor valóban egész közelről látta, hogy milyen is belülről a test, de gyermeki énje nem tudja felfogni, hogy ennek egyenes következménye a halál.
Mai közben támogatóan fogja a kis kezét, aminek Nori nagyon örül, és biztonságban is érzi magát miatta. Úgy tűnik, hogy az úrnő megszólítás sem csak egy játék, tényleg feltétel nélkül hallgat most Mai-ra, így jó kislány módjára hagyja, hogy Intath tovább vizsgálja, és a közben feltett kérdésre is készségesen válaszol.*
- Persze, hogy tudom! Jól lettem tőle. Tudod, hogy hívják azt a varázslatot? Neked elárulom. Vér… izé… *Rájön, hogy szegény nem is tudja a varázslat nevét, ezért improvizál valamit.* Vérszivárvány! Nem… az nem jó. Tudod, olyan gyors lesz tőle a vér, mint mikor öntöd ki a kulacsból a vizet. Bugyog meg minden. Jajj, Mai úrnő, segíts!
*Na, most aztán jól megmondta, tényleg, mintha egy öt-hétéves kisgyereket kérdeznének a vérkeringésről. Épp ezért kéri Mai segítségét, hogy magyarázza el jobban, amit szeretne, mert biztos benne, hogy ő érti, mit akar mondani.
Aztán, mikor a vizsgálat során a doki akaratlanul is megtalálja a sebhelyet, bár ódzkodva, de engedelmesen hagyja, hogy Intath megnézze azt, ha akarja.*
- Nem fáj ott sem, de ott van egy régi seb. Nem szép. A buta tündér megszúrt játék közben. Lil megbüntette őt érte, levágta a szárnyait. Húzd fel a ruhámat, ha meg akarod nézni, ott van alatta!
*Nori Rien képében most teljesen tündérmesében érzi magát igazi tündérekkel, akik között van, amelyik fekete, és van, amelyiknek büntetésből levagdosta a szárnyait, számára pedig ez kifejezetten muris, élvezi Lil játékait.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 15:36:15
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai kezdi kiismerni Nori kacifántos elméjét. Valóban, mikor ez a kedves kis tündér lép elő, akkor egyáltalán nem kell tőle félni, még egy légynek sem tudna ártani, és inkább ő ijed meg minden apró rezzenéstől, mintsem másokra hozza a frászt. Jól látja azt is, hogy Nori-ban nem feltétlenül csak kettő, hanem a neveket számolva legalább három személyiség lakozik, és ki tudja, hogy milyen ütemben töredezik még több darabra.*
- Ez nem is igaz, Lil már látott testet belülről. *Száll vitába a doktorral, mikor arról beszél, hogy a testbe nem tud belenézni.* De azt mondta, hogy én azt nem láthatom, mert nem szép. *Természetesen azokra az esetekre gondol, mikor mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül belezett ki valakit, akkor valóban egész közelről látta, hogy milyen is belülről a test, de gyermeki énje nem tudja felfogni, hogy ennek egyenes következménye a halál.
Mai közben támogatóan fogja a kis kezét, aminek Nori nagyon örül, és biztonságban is érzi magát miatta. Úgy tűnik, hogy az úrnő megszólítás sem csak egy játék, tényleg feltétel nélkül hallgat most Mai-ra, így jó kislány módjára hagyja, hogy Intath tovább vizsgálja, és a közben feltett kérdésre is készségesen válaszol.*
- Persze, hogy tudom! Jól lettem tőle. Tudod, hogy hívják azt a varázslatot? Neked elárulom. Vér… izé… *Rájön, hogy szegény nem is tudja a varázslat nevét, ezért improvizál valamit.* Vérszivárvány! Nem… az nem jó. Tudod, olyan gyors lesz tőle a vér, mint mikor öntöd ki a kulacsból a vizet. Bugyog meg minden. Jajj, Mai úrnő, segíts!
*Na, most aztán jól megmondta, tényleg, mintha egy öt-hétéves kisgyereket kérdeznének a vérkeringésről. Épp ezért kéri Mai segítségét, hogy magyarázza el jobban, amit szeretne, mert biztos benne, hogy ő érti, mit akar mondani.
Aztán, mikor a vizsgálat során a doki akaratlanul is megtalálja a sebhelyet, bár ódzkodva, de engedelmesen hagyja, hogy Intath megnézze azt, ha akarja.*
- Nem fáj ott sem, de ott van egy régi seb. Nem szép. A buta tündér megszúrt játék közben. Lil megbüntette őt érte, levágta a szárnyait. Húzd fel a ruhámat, ha meg akarod nézni, ott van alatta!
*Nori Rien képében most teljesen tündérmesében érzi magát igazi tündérekkel, akik között van, amelyik fekete, és van, amelyiknek büntetésből levagdosta a szárnyait, számára pedig ez kifejezetten muris, élvezi Lil játékait.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 15:36:15
4908. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:28:21
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:28:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valahol már mókásnak tartja ezt a jelenséget. Amikor Nori ilyen bájos kislányként tetszeleg, akkor teljes nyugodtságban lehet mellette, mert nem kell attól tartania, hogy előtte nyír ki kisállatokat és nézeti végig vele a haláltusát, aztán pedig akarja a saját sötétségét ráerőltetni. Néhány perc teljes nyugalom, de azért tudja, hogy a másodperc töredéke alatt változhat a személyiség, viszont az ilyen vizsgálat közben nem lenne túl szerencsés a dokira nézve. Mai-t már talán nem bántaná, de még ilyen kimerült állapotban is kinézi belőle, hogy amint közel hajol az elf a lányhoz egyszeriben kiszúrja a hegyes karmokkal a szemeit. Megrázza a fejét a gondolatra, talán most mellettük marad a szerencse. És a zöldekért is kár lenne.
Az úrnő megszólítás viszont furcsa háborgást okoz benne. Próbál nem törődni vele, de azért ott van az idegen érzés.
Kezüket összefonva mutatja, hogy mennyire szeretik egymást és erre rá is erősít, hogy ha lehet még nagyobb nyugalomban tartsa kis barátnőjét.*
- Bizony, szeretlek. Engedd, hadd vizsgáljon, minden fontos lehet.
*Jelez vissza arra, hogy a régi sebhelyet sem lenne kár megmutatni, ki tudja milyen eszközei vannak az orvosnak arra, hogy a nem túl szépen összeforrt heggel és esetleges szövődményeivel kezdjen valamit.
Ha már úrnőnek tartja és ilyen végtelenül gyermekivé vált, még hallgathat is rá, ha Intath-ra nem is. Végül is, befolyásolni a jó érdekében még ez a megszólítás is hasznos lehet, bármennyire is ellene van. Talán már látszik, hogy nem egy szörnyűséges valaki, aki alávetettként használja a "testőrét". Reméli, hogy lassan dűlőre jut a férfi is, s bár szívesen segítene, joggal nem kér segítséget a nemrég lejátszódó jelenetek félreértése miatt. Ezért hát tényleg nem szól bele semmibe, amíg nem kérdezik. Picit azért zavarja a dolog, mert azóta mintha ott sem lenne a szőke hercegnek. Na nem mintha Mai-t érdekelne bárki is körülötte, amikor ő végez kutatásokat.*
*Valahol már mókásnak tartja ezt a jelenséget. Amikor Nori ilyen bájos kislányként tetszeleg, akkor teljes nyugodtságban lehet mellette, mert nem kell attól tartania, hogy előtte nyír ki kisállatokat és nézeti végig vele a haláltusát, aztán pedig akarja a saját sötétségét ráerőltetni. Néhány perc teljes nyugalom, de azért tudja, hogy a másodperc töredéke alatt változhat a személyiség, viszont az ilyen vizsgálat közben nem lenne túl szerencsés a dokira nézve. Mai-t már talán nem bántaná, de még ilyen kimerült állapotban is kinézi belőle, hogy amint közel hajol az elf a lányhoz egyszeriben kiszúrja a hegyes karmokkal a szemeit. Megrázza a fejét a gondolatra, talán most mellettük marad a szerencse. És a zöldekért is kár lenne.
Az úrnő megszólítás viszont furcsa háborgást okoz benne. Próbál nem törődni vele, de azért ott van az idegen érzés.
Kezüket összefonva mutatja, hogy mennyire szeretik egymást és erre rá is erősít, hogy ha lehet még nagyobb nyugalomban tartsa kis barátnőjét.*
- Bizony, szeretlek. Engedd, hadd vizsgáljon, minden fontos lehet.
*Jelez vissza arra, hogy a régi sebhelyet sem lenne kár megmutatni, ki tudja milyen eszközei vannak az orvosnak arra, hogy a nem túl szépen összeforrt heggel és esetleges szövődményeivel kezdjen valamit.
Ha már úrnőnek tartja és ilyen végtelenül gyermekivé vált, még hallgathat is rá, ha Intath-ra nem is. Végül is, befolyásolni a jó érdekében még ez a megszólítás is hasznos lehet, bármennyire is ellene van. Talán már látszik, hogy nem egy szörnyűséges valaki, aki alávetettként használja a "testőrét". Reméli, hogy lassan dűlőre jut a férfi is, s bár szívesen segítene, joggal nem kér segítséget a nemrég lejátszódó jelenetek félreértése miatt. Ezért hát tényleg nem szól bele semmibe, amíg nem kérdezik. Picit azért zavarja a dolog, mert azóta mintha ott sem lenne a szőke hercegnek. Na nem mintha Mai-t érdekelne bárki is körülötte, amikor ő végez kutatásokat.*
4907. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:03:29
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:03:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az a morcos pofi szinte aranyosnak is nevezhető. A doktorbácsi továbbra is csak kedvesen mosolyog.*
-Tudom Rien kedves. Nagyon ügyesen elmondtad, de tudod ahhoz, hogy anélkül találjuk ki hogyan működik valakinek a teste és mi lehet a baja, hogy bele tudunk nézni, muszáj mindent megvizsgálni. Mit érez behatások nélkül és hogy mennyire fáj ha óvatosan megvizsgáljuk bizonyos helyeken. Ígérem, hogy megpróbálok gyengéd lenni. Ha mégis fáj akkor szólj!
*Türelmes hangnem, elmondani, hogy mi miért történik, annak a látszata mintha a lány döntene, hogy mi történik vele. Alapvető fogások ahhoz, hogy kellemesebbé tegyük a vizsgálatokat és nyugodtabb legyen a beteg. A mágia kapcsán kiderülnek dolgok. Egyrészt, hogy ez a kis bájos festett leány a halál isten szolgája. És ezt kicsit se titkolja. Másrészt, hogy nagyon fura viszony van ezek között. Vagy tényleg a lány beszélt egész végig félre vagy nagyon, de nagyon lebecsülte az úrnőt. Utóbbi gondolat azért is ijesztő mert a nőn semmi nyoma, hogy olyan veszélyes lenne mint ahogy el lehet képzelni az elhangzottak alapján. Ahogy egymás kezét megfogják szinte kapaszkodik belé a beteg és közben a dokinak magyaráz, aki bólogat.*
-Látom. Nagyon jó neked.
*Őt nem zavarja a vizsgálatokban a másik jelenléte. Hagyja, hadd fogják egymás kezét. Rien-t megnyugtatja és ez az orvos számára is hasznos. Valószínűleg az eddigi türelem és kedvesség hatására, de megint megnyugszik a beteg és jó hangulatban cseveg. Mágiáról. Fel is csillan a doki szeme.*
-Igen? Tudod, hogy pontosan mit csinált veled az a varázslat? Mire volt jó?
*Ezek szerint mégis volt valami varázslat. Talán ez lesz a megoldás? Nem mintha túl sokat tudna ő akkor segíteni ha valami átkot mondott magára a másik. Sőt, most, hogy tisztábban lát, az úrnő papoktól való félelmének oka is egyértelműbb. Mondjuk, azt csak az elf mondta. Lehet mások is tudnak átkokat levenni. Az ilyen misztikus hókuszpókuszoknak ő nem szakértője. Ahogy jó hangulatban elcseverésznek és ő közben végzi a vizsgálatokat hirtelen meg lesz ragadva a karja. Meglepetten néz az őt fogó kézre, majd a fekvő lány szemeibe aztán ugyan olyan türelmesen mint eddig szólal meg.*
-Na! Nem kell idegeskedni kedves! Mondtam, hogy nem bántalak. Mi a baj? Ott jobban fáj?
*Az a morcos pofi szinte aranyosnak is nevezhető. A doktorbácsi továbbra is csak kedvesen mosolyog.*
-Tudom Rien kedves. Nagyon ügyesen elmondtad, de tudod ahhoz, hogy anélkül találjuk ki hogyan működik valakinek a teste és mi lehet a baja, hogy bele tudunk nézni, muszáj mindent megvizsgálni. Mit érez behatások nélkül és hogy mennyire fáj ha óvatosan megvizsgáljuk bizonyos helyeken. Ígérem, hogy megpróbálok gyengéd lenni. Ha mégis fáj akkor szólj!
*Türelmes hangnem, elmondani, hogy mi miért történik, annak a látszata mintha a lány döntene, hogy mi történik vele. Alapvető fogások ahhoz, hogy kellemesebbé tegyük a vizsgálatokat és nyugodtabb legyen a beteg. A mágia kapcsán kiderülnek dolgok. Egyrészt, hogy ez a kis bájos festett leány a halál isten szolgája. És ezt kicsit se titkolja. Másrészt, hogy nagyon fura viszony van ezek között. Vagy tényleg a lány beszélt egész végig félre vagy nagyon, de nagyon lebecsülte az úrnőt. Utóbbi gondolat azért is ijesztő mert a nőn semmi nyoma, hogy olyan veszélyes lenne mint ahogy el lehet képzelni az elhangzottak alapján. Ahogy egymás kezét megfogják szinte kapaszkodik belé a beteg és közben a dokinak magyaráz, aki bólogat.*
-Látom. Nagyon jó neked.
*Őt nem zavarja a vizsgálatokban a másik jelenléte. Hagyja, hadd fogják egymás kezét. Rien-t megnyugtatja és ez az orvos számára is hasznos. Valószínűleg az eddigi türelem és kedvesség hatására, de megint megnyugszik a beteg és jó hangulatban cseveg. Mágiáról. Fel is csillan a doki szeme.*
-Igen? Tudod, hogy pontosan mit csinált veled az a varázslat? Mire volt jó?
*Ezek szerint mégis volt valami varázslat. Talán ez lesz a megoldás? Nem mintha túl sokat tudna ő akkor segíteni ha valami átkot mondott magára a másik. Sőt, most, hogy tisztábban lát, az úrnő papoktól való félelmének oka is egyértelműbb. Mondjuk, azt csak az elf mondta. Lehet mások is tudnak átkokat levenni. Az ilyen misztikus hókuszpókuszoknak ő nem szakértője. Ahogy jó hangulatban elcseverésznek és ő közben végzi a vizsgálatokat hirtelen meg lesz ragadva a karja. Meglepetten néz az őt fogó kézre, majd a fekvő lány szemeibe aztán ugyan olyan türelmesen mint eddig szólal meg.*
-Na! Nem kell idegeskedni kedves! Mondtam, hogy nem bántalak. Mi a baj? Ott jobban fáj?
4906. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:09:30
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:09:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nori úgy néz fel Intath-ra, mikor meghallja, hogy már megint nyomkodni akarja, mint egy végtelenül morcos kislány, aki épp vérig van sértve, de csak egy egyet nem értő sóhajtással veszi tudomásul, hogy akkor is meg fogják vizsgálni.*
- Mondtam már, hogy mindenhol fáj. *Persze ezt csak ő érzi a kimerültség okán, de a kellemetlenség miatt eddig is fennálló nyöszörgésén kívül nem reagál, hogy bármi jobban fájna neki, mint eddig. Helyette továbbra is a mágiáról beszél össze-vissza.*
- Nem más próbálta meg, hanem én voltam, de tényleg nem sikerült. A vérkötelék egy varázslat, másképp a megszeghetetlen eskünek is hívják. Én akartam Mai úrnőre varázsolni, hogy örökre szeressen engem, csak nem sikerült. Sa'Tereth valamiért nem engedte. Szerintem azért nem, mert Mai úrnő így is szeret.
*Végre az ő kis barátnője is kezdhet megnyugodni, hogy Nori most már az igazsághoz közeli dolgokról karattyol, nem pedig valami teljes hülyeséget próbál igaznak vélt tényként előadni. Nori pedig annak örül, mikor Mai odalép hozzá és megfogja a kezét, amire a feketeség olyan erősen szorít rá, hogy kicsit talán még fájdalmat is okoz vele, de mindez csak a ragaszkodás jele a részéről.*
- Látod? Szeret! Tényleg jó nekem. *Mutatja Intath-nak boldogan az összefonódott kis kacsóikat, aztán folytatja a történetet.*
- A vérkötelék tényleg nem sikerült, de utána ügyesebb voltam ám. Mikor jöttünk ide, akkor sikerült varázsolnom. Attól lettem jól.
*Dicsekszik örömtelien. Lassan, még ha itt-ott hiányosan is vagy nem pont úgy, ahogy történt, de sikerül összeraknia a valóságot. Ő maga a vérmágus, és az elmondottak alapján előszeretettel kísérletezgetett is a hatalmával, aminek az eredménye az lett, hogy a teste a mágiánál sokkal hétköznapibb formában szenvedi most meg a próbálkozást. Kimerültséggel.
Eközben, mikor Intath keze Nori oldalához vándorol, ahol az a bizonyos sebhelye van, amit akkor szerzett, mikor egyik áldozata ficánkolás közben a bordái közé szúrta a pengéjét, szabad kezével rögtön lefogja az orvos kíváncsian tapogatózó kézfejét.*
- Ott ne bántsd! *Szól a férfire. Az a sérülés ugyanis nem lett soha rendesen kezelve, csak gyógyitalokkal volt enyhítve a súlyossága, így elég rondán gyógyult be, és talán csak a szerencsének köszönhető, hogy nincs már vele problémája a lánynak. A sebhelyet eddig Intath nem vehette észre Nori fekete, lenge felsője miatt, amit még nem vettek le róla, de a lány erre rögtön reagál, mert nem szereti, ha ott piszkálják. Nem fáj neki, de akkor sem.*
*Nori úgy néz fel Intath-ra, mikor meghallja, hogy már megint nyomkodni akarja, mint egy végtelenül morcos kislány, aki épp vérig van sértve, de csak egy egyet nem értő sóhajtással veszi tudomásul, hogy akkor is meg fogják vizsgálni.*
- Mondtam már, hogy mindenhol fáj. *Persze ezt csak ő érzi a kimerültség okán, de a kellemetlenség miatt eddig is fennálló nyöszörgésén kívül nem reagál, hogy bármi jobban fájna neki, mint eddig. Helyette továbbra is a mágiáról beszél össze-vissza.*
- Nem más próbálta meg, hanem én voltam, de tényleg nem sikerült. A vérkötelék egy varázslat, másképp a megszeghetetlen eskünek is hívják. Én akartam Mai úrnőre varázsolni, hogy örökre szeressen engem, csak nem sikerült. Sa'Tereth valamiért nem engedte. Szerintem azért nem, mert Mai úrnő így is szeret.
*Végre az ő kis barátnője is kezdhet megnyugodni, hogy Nori most már az igazsághoz közeli dolgokról karattyol, nem pedig valami teljes hülyeséget próbál igaznak vélt tényként előadni. Nori pedig annak örül, mikor Mai odalép hozzá és megfogja a kezét, amire a feketeség olyan erősen szorít rá, hogy kicsit talán még fájdalmat is okoz vele, de mindez csak a ragaszkodás jele a részéről.*
- Látod? Szeret! Tényleg jó nekem. *Mutatja Intath-nak boldogan az összefonódott kis kacsóikat, aztán folytatja a történetet.*
- A vérkötelék tényleg nem sikerült, de utána ügyesebb voltam ám. Mikor jöttünk ide, akkor sikerült varázsolnom. Attól lettem jól.
*Dicsekszik örömtelien. Lassan, még ha itt-ott hiányosan is vagy nem pont úgy, ahogy történt, de sikerül összeraknia a valóságot. Ő maga a vérmágus, és az elmondottak alapján előszeretettel kísérletezgetett is a hatalmával, aminek az eredménye az lett, hogy a teste a mágiánál sokkal hétköznapibb formában szenvedi most meg a próbálkozást. Kimerültséggel.
Eközben, mikor Intath keze Nori oldalához vándorol, ahol az a bizonyos sebhelye van, amit akkor szerzett, mikor egyik áldozata ficánkolás közben a bordái közé szúrta a pengéjét, szabad kezével rögtön lefogja az orvos kíváncsian tapogatózó kézfejét.*
- Ott ne bántsd! *Szól a férfire. Az a sérülés ugyanis nem lett soha rendesen kezelve, csak gyógyitalokkal volt enyhítve a súlyossága, így elég rondán gyógyult be, és talán csak a szerencsének köszönhető, hogy nincs már vele problémája a lánynak. A sebhelyet eddig Intath nem vehette észre Nori fekete, lenge felsője miatt, amit még nem vettek le róla, de a lány erre rögtön reagál, mert nem szereti, ha ott piszkálják. Nem fáj neki, de akkor sem.*
4905. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 11:09:49
Üzenet elküldve: 2024-03-10 11:09:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Már lélekben az ajtón túl van és szökne el az érzései elől. Nehezen barátkozik meg ezzel a zavartsággal, hiszen húsba vágó érzés neki, hogy mindig ott van mellette és lám, most megszűnt Mai-nak lenni a lány szemében. Ezeken a belső vívódásokon még nagyon sokat kell javítani, amit mintha egy képzeletbeli jegyzettömbbe most fel is vésne. Az nem lehet, hogy a másik van rosszul, mégis önmagát sajnálja. Az ilyen érzelmek is elég mélyre tudják taszítani a lelket, ő pedig, mint leendő tudós ezzel is kötelező lesz kezdeni valamit. De nem ma. Már tenné meg az első lépést, hogy elhagyja a rendelőt, amikor is Nori a mágiáról és vérkötelékükről kezd el beszélni, ez pedig úgy húzza őt vissza a többiek irányába, mintha tényleg sikerült volna a varázs és nem engedi innen elmenni. Persze ez csak a ráébredés arra, hogy Nori-val kell foglalkoznia nem pedig saját magával.*
- A szárnyaim? Ó, Nori... *Hangja lágy és felismerésekkel teli. Eddig is sejtette, hogy elméjében mi kavarodott össze, de most már letisztult a kép. Mennyit mesélt a fekete tündérről. Lép is egy lépést közelebb, a feketeség elméje pedig tisztulni látszik, amire egy őszinte és megkönnyebbült mosoly a válasza, talán a külső szemlélők is láthatják, ahogy megkönnyebbülve veszi a levegőt és örül annak, hogy végre visszatért. Még nem az igazi az állapota ugyan, és az annyira utált "úrnő" néven is nevezi őt, de ezzel jobban ki tud békülni, mint a ténnyel, hogy annak látja, aki annyit bántotta. A mosoly akkor is ott marad arcán, amikor Intath felé néz, s bár még csak vizsgálja és nyugtatja, hogy rájöjjön mi is történt, mégis egy hálás pillantást vet rá és bólint egyet, mintha csak azt rebesgetné ismét, hogy "köszönöm".
Képzeletében tán nem úgy néz ki egy vérmágus, mint amilyen éppen Mai, ahogy átsuhan rajta a világ minden gondoskodni vágyása és szeretete, de az is igaz, hogy álcázni magát egy lénynek nem is olyan nehéz, mint az ma kiderült. Bár már összezavarodott azzal kapcsolatban, hogy vajon mi is az álca: a nemessége, vagy a mindennel dacoló naiva. Még az is lehet, hogy egyik sem.
Megfogja a kezét Nori-nak, de elengedi azonnal, ha arra van szükség, tényleg nem szeretne a vizsgálatba belezavarni, de most már cseppet sem vágyik az ajtó túloldalára.*
*Már lélekben az ajtón túl van és szökne el az érzései elől. Nehezen barátkozik meg ezzel a zavartsággal, hiszen húsba vágó érzés neki, hogy mindig ott van mellette és lám, most megszűnt Mai-nak lenni a lány szemében. Ezeken a belső vívódásokon még nagyon sokat kell javítani, amit mintha egy képzeletbeli jegyzettömbbe most fel is vésne. Az nem lehet, hogy a másik van rosszul, mégis önmagát sajnálja. Az ilyen érzelmek is elég mélyre tudják taszítani a lelket, ő pedig, mint leendő tudós ezzel is kötelező lesz kezdeni valamit. De nem ma. Már tenné meg az első lépést, hogy elhagyja a rendelőt, amikor is Nori a mágiáról és vérkötelékükről kezd el beszélni, ez pedig úgy húzza őt vissza a többiek irányába, mintha tényleg sikerült volna a varázs és nem engedi innen elmenni. Persze ez csak a ráébredés arra, hogy Nori-val kell foglalkoznia nem pedig saját magával.*
- A szárnyaim? Ó, Nori... *Hangja lágy és felismerésekkel teli. Eddig is sejtette, hogy elméjében mi kavarodott össze, de most már letisztult a kép. Mennyit mesélt a fekete tündérről. Lép is egy lépést közelebb, a feketeség elméje pedig tisztulni látszik, amire egy őszinte és megkönnyebbült mosoly a válasza, talán a külső szemlélők is láthatják, ahogy megkönnyebbülve veszi a levegőt és örül annak, hogy végre visszatért. Még nem az igazi az állapota ugyan, és az annyira utált "úrnő" néven is nevezi őt, de ezzel jobban ki tud békülni, mint a ténnyel, hogy annak látja, aki annyit bántotta. A mosoly akkor is ott marad arcán, amikor Intath felé néz, s bár még csak vizsgálja és nyugtatja, hogy rájöjjön mi is történt, mégis egy hálás pillantást vet rá és bólint egyet, mintha csak azt rebesgetné ismét, hogy "köszönöm".
Képzeletében tán nem úgy néz ki egy vérmágus, mint amilyen éppen Mai, ahogy átsuhan rajta a világ minden gondoskodni vágyása és szeretete, de az is igaz, hogy álcázni magát egy lénynek nem is olyan nehéz, mint az ma kiderült. Bár már összezavarodott azzal kapcsolatban, hogy vajon mi is az álca: a nemessége, vagy a mindennel dacoló naiva. Még az is lehet, hogy egyik sem.
Megfogja a kezét Nori-nak, de elengedi azonnal, ha arra van szükség, tényleg nem szeretne a vizsgálatba belezavarni, de most már cseppet sem vágyik az ajtó túloldalára.*
4904. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-09 16:42:15
Üzenet elküldve: 2024-03-09 16:42:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Sajnos az orvostudománynak megvannak a maga korlátai. Nehéz úgy belelátni az emberi test működésébe, hogy csak kívülről tudjuk megvizsgálni és meghallgatni mit érez az akiről szó van. Az elhangzott panaszok se sokat segítenek csak jobban árnyalják a képet.*
~Hasogató fejfájás és zsibbadó végtagok. Vérszegénység esetén ez egy hosszabb folyamat része és nem hirtelen tör rá. Nyugalmi állapotban nem remegnek a végtagjai.~
-Pár helyen megtapogatlak. Ha fáj akkor szólj rendben?
*Azzal elkezdi a másik kezeit, hasát, lapockáját végigtapogatni és közben figyeli a fekvő minden rezdülését. Az idegeket próbálja felmérni, hogy nem-e azokkal van valami gond. Gyakran elmondta már, hogy ő hóhérképzést is kapott. Mondjuk fél kézzel nem biztos, hogy egyedül helyre tudná igazítani a másikat ha azzal van probléma. Közben a mágiával kapcsolatos visszakérdezése kapcsán csak lesz valami elmondva, de vagy ő nem érti vagy egyáltalán semmi köze a feltett kérdéshez.*
-Ez mit jelent Rien? A halálisten egyik varázslatát valaki megpróbálta rajtad csak nem sikerült? Mi az a vérkötelék?
*Mégis volt valami kontárkodás? Vér. Arra gondolt először. Izmok és az agy működéséhez elengedhetetlen, de mért pulzust, ami mintha nem lett volna olyan vészes. A simogatásra reagált a lány, ami alapján érzi az arcát és az nem lehet lebénulva. Még fogalma sincs mi lehet a dolog hátterében. Legalább nyugodt a betege. Ez már egy pozitív dolog. Az úrnője felé fordul és szárnyakról kezd beszélni neki. Vagy félrebeszél vagy... A férfi tekintete a megszólított felé villan, hogy miképp reagál erre. Majd újra kezd eltűnni a nyugalom a betegről miközben elkezdi őt győzködni, hogy eddig egy másik úrnőről beszélt, ez nem bántaná mert szereti. A férfi nem tudja mit gondoljon, de kedves mosollyal megsimogatja újra azt a festett pofit.*
-Akkor nagyon jó neked. Nincs is miért aggódni nem így van?
*A zavart emberekkel való beszéd mondhatni hozzátartozik a szakmához. Nem akad fenn azon, hogy nem érti miről van szó. A lényeg, hogy megnyugtassa a beteget. Ez azért is jó mert az idegesség talán még árthat is neki, meg azért is mert így ő is több hasznos információt kinyerhet a lányból.*
*Sajnos az orvostudománynak megvannak a maga korlátai. Nehéz úgy belelátni az emberi test működésébe, hogy csak kívülről tudjuk megvizsgálni és meghallgatni mit érez az akiről szó van. Az elhangzott panaszok se sokat segítenek csak jobban árnyalják a képet.*
~Hasogató fejfájás és zsibbadó végtagok. Vérszegénység esetén ez egy hosszabb folyamat része és nem hirtelen tör rá. Nyugalmi állapotban nem remegnek a végtagjai.~
-Pár helyen megtapogatlak. Ha fáj akkor szólj rendben?
*Azzal elkezdi a másik kezeit, hasát, lapockáját végigtapogatni és közben figyeli a fekvő minden rezdülését. Az idegeket próbálja felmérni, hogy nem-e azokkal van valami gond. Gyakran elmondta már, hogy ő hóhérképzést is kapott. Mondjuk fél kézzel nem biztos, hogy egyedül helyre tudná igazítani a másikat ha azzal van probléma. Közben a mágiával kapcsolatos visszakérdezése kapcsán csak lesz valami elmondva, de vagy ő nem érti vagy egyáltalán semmi köze a feltett kérdéshez.*
-Ez mit jelent Rien? A halálisten egyik varázslatát valaki megpróbálta rajtad csak nem sikerült? Mi az a vérkötelék?
*Mégis volt valami kontárkodás? Vér. Arra gondolt először. Izmok és az agy működéséhez elengedhetetlen, de mért pulzust, ami mintha nem lett volna olyan vészes. A simogatásra reagált a lány, ami alapján érzi az arcát és az nem lehet lebénulva. Még fogalma sincs mi lehet a dolog hátterében. Legalább nyugodt a betege. Ez már egy pozitív dolog. Az úrnője felé fordul és szárnyakról kezd beszélni neki. Vagy félrebeszél vagy... A férfi tekintete a megszólított felé villan, hogy miképp reagál erre. Majd újra kezd eltűnni a nyugalom a betegről miközben elkezdi őt győzködni, hogy eddig egy másik úrnőről beszélt, ez nem bántaná mert szereti. A férfi nem tudja mit gondoljon, de kedves mosollyal megsimogatja újra azt a festett pofit.*
-Akkor nagyon jó neked. Nincs is miért aggódni nem így van?
*A zavart emberekkel való beszéd mondhatni hozzátartozik a szakmához. Nem akad fenn azon, hogy nem érti miről van szó. A lényeg, hogy megnyugtassa a beteget. Ez azért is jó mert az idegesség talán még árthat is neki, meg azért is mert így ő is több hasznos információt kinyerhet a lányból.*
4903. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-09 10:24:05
Üzenet elküldve: 2024-03-09 10:24:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Önmagában a vérpezsdítés mellékhatása nem okozna ekkora problémát, és nem kuszálná össze annyira a szálakat, hogy Nori akaratlanul gyanúba keverje azt a személyt, aki Nolie Piwerd óta először fogadta el őt olyannak, amilyen, hiába tűnhet külső szemlélők számára a világ legrosszabb döntésének. Nori nem szándékosan cselekszik, tényleg az elméje játszik vele, nem pedig mágia vagy valós fenyegetés hatása alatt áll. A valódi ok sokkal földhözragadtabb – az elme betegsége, ami bizonyos esetekben természetes védelmi reakció az elviselhetetlen traumák elől való menekülésre.
Nori a lehető legjobb kezekben van, ha a test és az elme betegségeiről van szó, csak sajnos, az egyikük tudja miről van szó, de nem hisznek neki, a másikuk pedig minden szakértelme ellenére egyre jobban összezavarodik, elhiszi a feketeség minden összehordott zagyvaságát, legalábbis látszólag.*
- A végtagjaim folyamatosan fájnak, erősen zsibbadnak és lüktetnek. A fejem hasogat, mintha késsel szurkálnák.
*Válaszol tovább a kérdésekre, miközben újra Mai felé pillant. Ekkor felszisszen, mert sokkal erősebben kezd fájni a feje. Lelki szemei előtt újra végigpörögnek az események a régmúltból, illetve attól a pillanattól, hogy Arthenior főterén leült a tudós lány mellé a padra, a temetői éjszaka, a világítótoronynál történt boldog viszontlátás, a Vérkert eseményei, az éjszaka a tavernában és a ma reggel egészen addig, hogy Mai elkezdte a nemesi színjátékot.*
- A mágia különös dolog. *Mondja, mikor a doki visszakérdez.* Sa'Tereth számára fontos az egyensúly. Ha ad valamit, akkor legalább ugyanannyit el is vesz. Ezért nem sikerült a vérkötelék, mert az csak jó lett volna nekünk, rossz egy kicsit sem.
*Nori szavai alapján Intath már egészen biztos lehet abban, hogy egyikük vérmágus, de továbbra is csak a megérzéseire hagyatkozhat, hogy vajon melyikük.
A lány megnyugszik, és tényleg nem próbál tovább ficánkolni az asztalon, de tekintetét újra Mai felé irányítja. Észreveszi a szemeiben a szomorúságot és a tehetetlenséget, ezért kedvesen, amolyan gyermekien elmosolyodik.*
- Mondd, hová tűntek azok a gyönyörű fekete tündérszárnyaid? Egy angyal vagy velük. *Összerezzen, mert ebben a pillanatban újabb látomások gyötrik. A lány helyében hol a fekete tündért látja, hol az igazi Mai-t, majd mikor egy rövidke perc után véget ér a roham, rájön, hogy mekkorát tévedett ez idáig, legalábbis nagyjából.*
- Várjunk, te nem ő vagy! *Visszakapja a fejét Intath felé, zavartsága újra kezd elhatalmasodni rajta.* Mai úrnő kegyes és kedves velem, ő soha nem bántana engem. Azt a régi úrnőm csinálta. Mai úrnő szeret engem, mondta is ma reggel. Én is szeretem őt.
*Gyengén ki is nyújtja a kezét Mai felé, hogy jöjjön közelebb, mert szeretné, ha most itt lenne vele, és érezhetné a közelségét. Egyszerűen szüksége van rá.*
*Önmagában a vérpezsdítés mellékhatása nem okozna ekkora problémát, és nem kuszálná össze annyira a szálakat, hogy Nori akaratlanul gyanúba keverje azt a személyt, aki Nolie Piwerd óta először fogadta el őt olyannak, amilyen, hiába tűnhet külső szemlélők számára a világ legrosszabb döntésének. Nori nem szándékosan cselekszik, tényleg az elméje játszik vele, nem pedig mágia vagy valós fenyegetés hatása alatt áll. A valódi ok sokkal földhözragadtabb – az elme betegsége, ami bizonyos esetekben természetes védelmi reakció az elviselhetetlen traumák elől való menekülésre.
Nori a lehető legjobb kezekben van, ha a test és az elme betegségeiről van szó, csak sajnos, az egyikük tudja miről van szó, de nem hisznek neki, a másikuk pedig minden szakértelme ellenére egyre jobban összezavarodik, elhiszi a feketeség minden összehordott zagyvaságát, legalábbis látszólag.*
- A végtagjaim folyamatosan fájnak, erősen zsibbadnak és lüktetnek. A fejem hasogat, mintha késsel szurkálnák.
*Válaszol tovább a kérdésekre, miközben újra Mai felé pillant. Ekkor felszisszen, mert sokkal erősebben kezd fájni a feje. Lelki szemei előtt újra végigpörögnek az események a régmúltból, illetve attól a pillanattól, hogy Arthenior főterén leült a tudós lány mellé a padra, a temetői éjszaka, a világítótoronynál történt boldog viszontlátás, a Vérkert eseményei, az éjszaka a tavernában és a ma reggel egészen addig, hogy Mai elkezdte a nemesi színjátékot.*
- A mágia különös dolog. *Mondja, mikor a doki visszakérdez.* Sa'Tereth számára fontos az egyensúly. Ha ad valamit, akkor legalább ugyanannyit el is vesz. Ezért nem sikerült a vérkötelék, mert az csak jó lett volna nekünk, rossz egy kicsit sem.
*Nori szavai alapján Intath már egészen biztos lehet abban, hogy egyikük vérmágus, de továbbra is csak a megérzéseire hagyatkozhat, hogy vajon melyikük.
A lány megnyugszik, és tényleg nem próbál tovább ficánkolni az asztalon, de tekintetét újra Mai felé irányítja. Észreveszi a szemeiben a szomorúságot és a tehetetlenséget, ezért kedvesen, amolyan gyermekien elmosolyodik.*
- Mondd, hová tűntek azok a gyönyörű fekete tündérszárnyaid? Egy angyal vagy velük. *Összerezzen, mert ebben a pillanatban újabb látomások gyötrik. A lány helyében hol a fekete tündért látja, hol az igazi Mai-t, majd mikor egy rövidke perc után véget ér a roham, rájön, hogy mekkorát tévedett ez idáig, legalábbis nagyjából.*
- Várjunk, te nem ő vagy! *Visszakapja a fejét Intath felé, zavartsága újra kezd elhatalmasodni rajta.* Mai úrnő kegyes és kedves velem, ő soha nem bántana engem. Azt a régi úrnőm csinálta. Mai úrnő szeret engem, mondta is ma reggel. Én is szeretem őt.
*Gyengén ki is nyújtja a kezét Mai felé, hogy jöjjön közelebb, mert szeretné, ha most itt lenne vele, és érezhetné a közelségét. Egyszerűen szüksége van rá.*
4902. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:46:11
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:46:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A tehetetlenség nem a barátja. Belül már elkezdi kínozni, hogy nem tud mit tenni, s csak toporogna, de azt azért mégsem teszi. Nagy szerencséje, hogy nem lát bele a doki fejébe, mert bizony teljesen kikészülne a gondolattól, hogy egyáltalán valakinek gyanús lehet ő, aki olyan csupa szívvel áll a világ minden kis szegletéhez. Aki a szívébe tudott zárni olyasvalakit, aki kész lett volna őt bántani. Jó, hogy nem zaklatja ez a gondolat, egyszerűen csak méricskéli a barátnőjét és annak a válaszait. Fejben már egész máshol tart. Próbálja számításba venni, hogy Nori-ban a kettőnél többen is lakozhatnak, de mindemellett tudja, hogy a név, amit most használ, az a gyerekkorából származik. Nem szól közbe, ez most nem az ő játéka. Még mindig csak azt szeretné, ha vége lenne ennek az egésznek. Szeretné magához ölelni a feketeséget, de ettől még az is jobb lenne, ha kacagna egyet gonoszul és kiderülne, hogy csak szórakozott egy jót mindenkivel. De tudja, hogy nem így lesz. Nem biztos benne, hogy itt kéne lennie egyáltalán, mert a jelenléte megzavarja a lányt. Teljesen másnak hiszi, ami kicsit össze is töri belülről. Most elkezdett undorodni a mágiától is. Ha tehetné levakarná magáról a saját bőrét, hátha azzal levedlené a családja "ajándékát" magáról, mert tudja, hogy benne is ott lakozik. Reméli, hogy a férfi tapasztalata elegendő ahhoz, hogy észrevegye a zavartságot, de ha most ő ebbe beleszól, akkor megzavarja az egész folyamatot. Mai biztosan nem engedné meg, hogy bárki bele merjen szólni abba, amit ő csinálna hasonló helyzetben. Így hát csendben figyeli az eseményeket és sandán néz az ajtóra, azon gondolkodva, hogy kimegy és megvárja ott, hogy diagnózist állítson fel Intath. Egyáltalán nem jó ezt látnia, segíteni pedig nem tud, így teljesen feleslegesnek érzi magát. *
*A tehetetlenség nem a barátja. Belül már elkezdi kínozni, hogy nem tud mit tenni, s csak toporogna, de azt azért mégsem teszi. Nagy szerencséje, hogy nem lát bele a doki fejébe, mert bizony teljesen kikészülne a gondolattól, hogy egyáltalán valakinek gyanús lehet ő, aki olyan csupa szívvel áll a világ minden kis szegletéhez. Aki a szívébe tudott zárni olyasvalakit, aki kész lett volna őt bántani. Jó, hogy nem zaklatja ez a gondolat, egyszerűen csak méricskéli a barátnőjét és annak a válaszait. Fejben már egész máshol tart. Próbálja számításba venni, hogy Nori-ban a kettőnél többen is lakozhatnak, de mindemellett tudja, hogy a név, amit most használ, az a gyerekkorából származik. Nem szól közbe, ez most nem az ő játéka. Még mindig csak azt szeretné, ha vége lenne ennek az egésznek. Szeretné magához ölelni a feketeséget, de ettől még az is jobb lenne, ha kacagna egyet gonoszul és kiderülne, hogy csak szórakozott egy jót mindenkivel. De tudja, hogy nem így lesz. Nem biztos benne, hogy itt kéne lennie egyáltalán, mert a jelenléte megzavarja a lányt. Teljesen másnak hiszi, ami kicsit össze is töri belülről. Most elkezdett undorodni a mágiától is. Ha tehetné levakarná magáról a saját bőrét, hátha azzal levedlené a családja "ajándékát" magáról, mert tudja, hogy benne is ott lakozik. Reméli, hogy a férfi tapasztalata elegendő ahhoz, hogy észrevegye a zavartságot, de ha most ő ebbe beleszól, akkor megzavarja az egész folyamatot. Mai biztosan nem engedné meg, hogy bárki bele merjen szólni abba, amit ő csinálna hasonló helyzetben. Így hát csendben figyeli az eseményeket és sandán néz az ajtóra, azon gondolkodva, hogy kimegy és megvárja ott, hogy diagnózist állítson fel Intath. Egyáltalán nem jó ezt látnia, segíteni pedig nem tud, így teljesen feleslegesnek érzi magát. *
4901. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:17:29
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valami nagyon fura a két lány között. Nem tudja elhinni az úrnő szavait, hogy azzal a Norival csak az elméje játszana. A gyanú benne marad. Figyelmét a betegre fordítja, aki a szigor után egy kis kedvességet kap. Az elme leendő szakértőjének talán feltűnhet miképp játszik a férfi a zavart lánnyal, aki tényleg megnyugszik és mesélni kezd.*
-Rien értem.
*Bólint. Majd türelmesen végighallgatja a válaszokat. Egyértelműen nehezen szedi össze magát a testőr. Az elfnek pörög az agya, hogy mégis mi lehet a gond. Tekintete közben a másikét fürkészi és bátorítón bólogat ha úgy érzi szükséges.*
-Minden? El tudod mondani hogyan fáj? Tompán vagy élesen? Folyamatos vagy időnként beléd hasít? Mintha tűkkel szurkálnák vagy inkább égő vagy sajgó? Mihez tudod hasonlítani?
*Segít néhány kifejezéssel mire is gondol. Habár ő nem tudós orvos, de a mestere annak idején elmesélte neki, hogy kezdték a szakmát a nagy öregek. Kikérdezték a betegeket és szóról szóra leírták, hogy azok miképp jellemezték a bajukat. Ezekből sokat lehet tudni. Neki pedig érdemes mindennel tisztában lenni ahhoz, hogy diagnózist tudjon felállítani és ne teljesen vaktában lövöldözzön, hogy mi a gond.*
-Mágia nem volt rád mondva? Értem.
*Valami bűzlik. Egyre inkább gyanús az-az úrnő. Most volt mágia vagy nem? Melyikük a mágus és milyen mágus? Mi történik itt? A panaszai hallatán újra végigsimít betege arcán.*
-Ne is erőltesd Rien! Most a sellőházban vagy a különteremben ahol én tegnap vizsgáltam az itteni lányokat. Akármi is történt veled, a legjobb helyen történt mert itt vagyok és tudok segíteni. Nem kell aggódni.
*Valami nagyon fura a két lány között. Nem tudja elhinni az úrnő szavait, hogy azzal a Norival csak az elméje játszana. A gyanú benne marad. Figyelmét a betegre fordítja, aki a szigor után egy kis kedvességet kap. Az elme leendő szakértőjének talán feltűnhet miképp játszik a férfi a zavart lánnyal, aki tényleg megnyugszik és mesélni kezd.*
-Rien értem.
*Bólint. Majd türelmesen végighallgatja a válaszokat. Egyértelműen nehezen szedi össze magát a testőr. Az elfnek pörög az agya, hogy mégis mi lehet a gond. Tekintete közben a másikét fürkészi és bátorítón bólogat ha úgy érzi szükséges.*
-Minden? El tudod mondani hogyan fáj? Tompán vagy élesen? Folyamatos vagy időnként beléd hasít? Mintha tűkkel szurkálnák vagy inkább égő vagy sajgó? Mihez tudod hasonlítani?
*Segít néhány kifejezéssel mire is gondol. Habár ő nem tudós orvos, de a mestere annak idején elmesélte neki, hogy kezdték a szakmát a nagy öregek. Kikérdezték a betegeket és szóról szóra leírták, hogy azok miképp jellemezték a bajukat. Ezekből sokat lehet tudni. Neki pedig érdemes mindennel tisztában lenni ahhoz, hogy diagnózist tudjon felállítani és ne teljesen vaktában lövöldözzön, hogy mi a gond.*
-Mágia nem volt rád mondva? Értem.
*Valami bűzlik. Egyre inkább gyanús az-az úrnő. Most volt mágia vagy nem? Melyikük a mágus és milyen mágus? Mi történik itt? A panaszai hallatán újra végigsimít betege arcán.*
-Ne is erőltesd Rien! Most a sellőházban vagy a különteremben ahol én tegnap vizsgáltam az itteni lányokat. Akármi is történt veled, a legjobb helyen történt mert itt vagyok és tudok segíteni. Nem kell aggódni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063