Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 186 (3701. - 3720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:17:31
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cseppenő cseppenként csepeg az idő, kecsesen hanyatlik alá minden egyes mozdulatnál, hajlataikról. Oly szikrázó, oly tündöklő minden egyes csepp, még így gyertyafénynél is, szikrázó robbanás, minden elnyújtott sóhajt kísérő mozdulat. Érzékeny már... érzékeny minden, s Nalaeä kifinomult, játékos mozdulataiban elveszni igazán könnyű, ezúttal azonban a labirintus kijáratát nem keresi senki sem, D'or sem. Örökre elveszett akarna maradni. A férfi étvágya valós, s valóban szinte mértéktelennek mondható, azonban korántsem igaz, hogy ez élete minden percére, s a világ összes nőjére igaz lenne. Valójában még maga sem tudott erről az éhségről... azonban a kis tündér megpillantását követő másodpercekben ez már hatványozottan fokozódott, még, ha nem is vallotta be magának. Felszisszen, Nalaeä megérkezett, s bevallatlan kívánságának megfelelően hirtelen és gyorsan. Arcára lágy, talán kissé elveszett mosoly terül, mi azt súgja "végre", igaz, kimondatlanul is élvezte az azt megelőző perceket is. Kényelmesen hátradől... mit hátradől, hanyatlik feje a dézsa szélére, hogy ott pihenjen meg aztán, míg csípője lágy, aztán egyre vadabb ringásba kezd, ellentétesen a lányéval. Oly feszült percek előzték meg, oly alaposan készült már, s olyannyira csodás volt a kezdet, miképpen a később eljövendő vég is. Tovább tart, értelemszerűen nem következik be olyan gyorsan, mint az azt megelőző alkalmakkor, de ez nem a lány hibája. Ajkaira, s tekintetére a beláthatatlan gyönyör hullámai rajzolódnak, mikor olykor-olykor pillanatra kinyitva szemeit, azokat az ezüstös íriszekbe fúrva sem hiszi még el, hogy hol van, s kivel... ~ Ki ez a lány? ~ Persze gondolatban teszi csak fel a kérdést, mert aztán jön a robbanás, gyomrának összehúzódása, alkarjainak görcse, s lába feszülése, testek összepréselése és a vibrálás, mi hőhullámot gerjeszt a lassan hűvösödő fürdőház, vörös romantikájával befűtött helyiségében. A dézsában már langyosabba víz, forrósága az idővel tűnt el, gőzpáraként lecsapódva a megmunkált falakon, s a mennyezeten. Olykor gyertya szisszen, s miközben Nalaeä apró csókjait élvezi az aktus után, baljába vonva a lányt, engedve, hogy hozzábújhasson, egy ideig nem beszél, csupán talán tekintete, s mosolya a lánynak.*
- Tán nem szerencse volt... tán mindig is így akarták... *kezdené magyarázatát, aztán rájön, hogy félreérthető* Mármint, hogy rád találtam, s veled lehetek... *másítja meg a szövegkörnyezetet* kettőnk közül én érzem magam szerencsésebbnek, hogy te vagy itt velem, s hála Ihsnek, lehetsz máskor is, ha időd engedi. *Halk sóhaj hagyja el testét, s egy pillanatra magához vonja erőteljesebben a lányt, hogy szeretettel szorítsa meg.*
- Mi nékem sok, másnak csupán kevés, jóllehet, ki helyhez kötött életet él, annak bizony maga lehet a rengeteg. *Aztán csak úgy, mély hangján csendesen mesélni kezd.*
- A sivatag mérhetetlen, s emberi, vagy akár tündér léptékkel nehezen behatárolható, végtelen síkvidék, hol az időt csupán a forró és a jéghideg váltja. Árnyékok sokaságát számolva teszed a lépéseket, míg bírja tüdőd szusszal... aztán hirtelen... pffff! *Lehel ajkaival látványosan, hanghatással kísérve, s érzékeltetve a változást.*
- Hegyek lába, ódon, s kemény akár egy bennszülött öreg meztelen talpa... *kuncog fel* kesze-kusza, magasba ívelő, hol hegyes, hol kerek... *ujjával Nalaeä mellkasán kíséri a történetet, s kerekded formáknál, melleit járja körül meg, míg a hegyesnél már rózsáira simít, minden hátsó szándék nélkül, elmerülve, mosolyogva* aztán a felfelé út, hirtelen indul meg lefelé *szalad le ujja, a lány gyomrán, s köldökén át* míg a völgybe ér! *Apró csiklandás csupán, s lehet csak ő kacagja el magát, de megéli együtt töltött idejük minden percét, bár lehet kacagni nem látta más még sohasem.*
- Sokfelé ágazott utam, hegyvidéki aprónép hazája, s az erdei elfek erdején át, nagyvároson keresztül... s hogy sok lány volt-e? *Levegőben hagyja egy pillanatra a kijelentést, míg Nala orcáját végig simítva csókolja meg lágyan. Fejét rázza meg aztán.*
- Nem... nem volt sok lány... s éhségem tárgya is csupán te volnál... elsőként. Mint mikor az ember életében először talál rá a kedvencére... oly finom, hogy igaz, már degeszként feszül a hasa, mégsem bírja abbahagyni. *Ismét nevet, s csókol.* Csak az íze kedvéért. *Kacsint a lányra.*
- De tény... hogy a végkimerültség veszélye fenyeget, szerelmem. *Nevet fel fáradtabban.* Így, feltéve, ha nem a dézsában szeretnéd tölteni velem az éjszakát, lúdbőrző testtel, s a gyertyák fényének kegyére bízva testmelegünk... javaslom bújjunk ágyba, feltéve, ha te is szeretnéd, s nem szólít már el a munka. *Vonja magára a a lányt, azonban egy pillanatra a szemébe néz ismét, hosszan.*
- De egy valamire megkérlek... *kezdi nagyon komolyan* csodás, ártatlan ezüst íriszeid kevésbé gyakran emeld rám, hisz a csillagok is nyugovóra térnek egyszer... félek, hogy örök tüzükben végleg elveszek... *szélesen mosolyodik el, jelezvén, hogy bókot kínált, s nem konkrét feladatot adott* Pedig én vagyok D'or Gaiffar... a Csend és a Harag, Ihs'Maillon karja, Ihs'Maillon lába... mégis elgyengülök jelenlétedben... de Ihs lássa lelkem, ennyi nekem is jár, s nem bánom. *Nyugtatja meg a lányt, miközben arcán árnyalatnyi komorság fut végig, mi aztán úgy tűnik el, ahogyan érkezett.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cseppenő cseppenként csepeg az idő, kecsesen hanyatlik alá minden egyes mozdulatnál, hajlataikról. Oly szikrázó, oly tündöklő minden egyes csepp, még így gyertyafénynél is, szikrázó robbanás, minden elnyújtott sóhajt kísérő mozdulat. Érzékeny már... érzékeny minden, s Nalaeä kifinomult, játékos mozdulataiban elveszni igazán könnyű, ezúttal azonban a labirintus kijáratát nem keresi senki sem, D'or sem. Örökre elveszett akarna maradni. A férfi étvágya valós, s valóban szinte mértéktelennek mondható, azonban korántsem igaz, hogy ez élete minden percére, s a világ összes nőjére igaz lenne. Valójában még maga sem tudott erről az éhségről... azonban a kis tündér megpillantását követő másodpercekben ez már hatványozottan fokozódott, még, ha nem is vallotta be magának. Felszisszen, Nalaeä megérkezett, s bevallatlan kívánságának megfelelően hirtelen és gyorsan. Arcára lágy, talán kissé elveszett mosoly terül, mi azt súgja "végre", igaz, kimondatlanul is élvezte az azt megelőző perceket is. Kényelmesen hátradől... mit hátradől, hanyatlik feje a dézsa szélére, hogy ott pihenjen meg aztán, míg csípője lágy, aztán egyre vadabb ringásba kezd, ellentétesen a lányéval. Oly feszült percek előzték meg, oly alaposan készült már, s olyannyira csodás volt a kezdet, miképpen a később eljövendő vég is. Tovább tart, értelemszerűen nem következik be olyan gyorsan, mint az azt megelőző alkalmakkor, de ez nem a lány hibája. Ajkaira, s tekintetére a beláthatatlan gyönyör hullámai rajzolódnak, mikor olykor-olykor pillanatra kinyitva szemeit, azokat az ezüstös íriszekbe fúrva sem hiszi még el, hogy hol van, s kivel... ~ Ki ez a lány? ~ Persze gondolatban teszi csak fel a kérdést, mert aztán jön a robbanás, gyomrának összehúzódása, alkarjainak görcse, s lába feszülése, testek összepréselése és a vibrálás, mi hőhullámot gerjeszt a lassan hűvösödő fürdőház, vörös romantikájával befűtött helyiségében. A dézsában már langyosabba víz, forrósága az idővel tűnt el, gőzpáraként lecsapódva a megmunkált falakon, s a mennyezeten. Olykor gyertya szisszen, s miközben Nalaeä apró csókjait élvezi az aktus után, baljába vonva a lányt, engedve, hogy hozzábújhasson, egy ideig nem beszél, csupán talán tekintete, s mosolya a lánynak.*
- Tán nem szerencse volt... tán mindig is így akarták... *kezdené magyarázatát, aztán rájön, hogy félreérthető* Mármint, hogy rád találtam, s veled lehetek... *másítja meg a szövegkörnyezetet* kettőnk közül én érzem magam szerencsésebbnek, hogy te vagy itt velem, s hála Ihsnek, lehetsz máskor is, ha időd engedi. *Halk sóhaj hagyja el testét, s egy pillanatra magához vonja erőteljesebben a lányt, hogy szeretettel szorítsa meg.*
- Mi nékem sok, másnak csupán kevés, jóllehet, ki helyhez kötött életet él, annak bizony maga lehet a rengeteg. *Aztán csak úgy, mély hangján csendesen mesélni kezd.*
- A sivatag mérhetetlen, s emberi, vagy akár tündér léptékkel nehezen behatárolható, végtelen síkvidék, hol az időt csupán a forró és a jéghideg váltja. Árnyékok sokaságát számolva teszed a lépéseket, míg bírja tüdőd szusszal... aztán hirtelen... pffff! *Lehel ajkaival látványosan, hanghatással kísérve, s érzékeltetve a változást.*
- Hegyek lába, ódon, s kemény akár egy bennszülött öreg meztelen talpa... *kuncog fel* kesze-kusza, magasba ívelő, hol hegyes, hol kerek... *ujjával Nalaeä mellkasán kíséri a történetet, s kerekded formáknál, melleit járja körül meg, míg a hegyesnél már rózsáira simít, minden hátsó szándék nélkül, elmerülve, mosolyogva* aztán a felfelé út, hirtelen indul meg lefelé *szalad le ujja, a lány gyomrán, s köldökén át* míg a völgybe ér! *Apró csiklandás csupán, s lehet csak ő kacagja el magát, de megéli együtt töltött idejük minden percét, bár lehet kacagni nem látta más még sohasem.*
- Sokfelé ágazott utam, hegyvidéki aprónép hazája, s az erdei elfek erdején át, nagyvároson keresztül... s hogy sok lány volt-e? *Levegőben hagyja egy pillanatra a kijelentést, míg Nala orcáját végig simítva csókolja meg lágyan. Fejét rázza meg aztán.*
- Nem... nem volt sok lány... s éhségem tárgya is csupán te volnál... elsőként. Mint mikor az ember életében először talál rá a kedvencére... oly finom, hogy igaz, már degeszként feszül a hasa, mégsem bírja abbahagyni. *Ismét nevet, s csókol.* Csak az íze kedvéért. *Kacsint a lányra.*
- De tény... hogy a végkimerültség veszélye fenyeget, szerelmem. *Nevet fel fáradtabban.* Így, feltéve, ha nem a dézsában szeretnéd tölteni velem az éjszakát, lúdbőrző testtel, s a gyertyák fényének kegyére bízva testmelegünk... javaslom bújjunk ágyba, feltéve, ha te is szeretnéd, s nem szólít már el a munka. *Vonja magára a a lányt, azonban egy pillanatra a szemébe néz ismét, hosszan.*
- De egy valamire megkérlek... *kezdi nagyon komolyan* csodás, ártatlan ezüst íriszeid kevésbé gyakran emeld rám, hisz a csillagok is nyugovóra térnek egyszer... félek, hogy örök tüzükben végleg elveszek... *szélesen mosolyodik el, jelezvén, hogy bókot kínált, s nem konkrét feladatot adott* Pedig én vagyok D'or Gaiffar... a Csend és a Harag, Ihs'Maillon karja, Ihs'Maillon lába... mégis elgyengülök jelenlétedben... de Ihs lássa lelkem, ennyi nekem is jár, s nem bánom. *Nyugtatja meg a lányt, miközben arcán árnyalatnyi komorság fut végig, mi aztán úgy tűnik el, ahogyan érkezett.*
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-31 14:51:14
Üzenet elküldve: 2020-10-31 14:51:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nala önző hálátlanságnak érzi a szégyentelen tétlenséget. Hiszen az úr vágya tagadhatatlanul kéjek után sóvárog, ő pedig épp csak a kezével tesz kedvére. Bűntudattól terhes az idő, amit magának lop, hogy szusszanjon kicsikét. Ujjacskái alatt viszont egyre jobban érzi a sürgető kötelességet. Nem sértheti meg a vendéget azzal, hogy ennyivel szolgálja ki. Amikor a férfi magához húzza, már úgy helyezkedik, hogy ágyékához igazíthassa őt, hogy elmerüljön a kéjben, ami a csípőjét eddig csak ujjai kényeztetése felé lökhette. Ajka levegőért kapó sóhajra nyílnak, amint testük ismét egybeforr. Gaiffar úr vágya olyan nagy, olyan telhetetlen. Igyekszik úgy mozdulni, hogy a férfinak ne kelljen, bár önkéntelenül is nyögéseket szakaszt fel zilált kis tüdejéből, s tudja jól a mozdulást ilyenkor már az ösztön hajtja, azt pedig a férfiakban igen erős. Folytatja, ameddig csak Gaiffar úrnak kedve telik benne vagy ameddig el nem ernyed megelégedésében. Utána sem választja el tőle a testét. Lágy cirógatással, édes kis csókocskákkal borul a férfi mellkasára.*
- Olyan szerencsés vagyok, hogy méltónak találsz, uram *suttogja.* - Ez a te nagy étvágyad... elismerés nekem. *Ujjacskái az ében bőrön köröznek. Hallhatja Gaiffar úr szívének ritmusát.*
- Te olyan sokat láttál a világból, uram *mondja csendesen, hiszen a férfi szavaiból neki így tűnik. Egy kicsit irigyli érte, de ő túlságosan tart a kinti világtól, hogy kíváncsiságnál tovább jusson.* - És biztosan sok leányt öleltél már *teszi hozzá ábrándosan, nem is figyelve igazán a szavaira.* - A számtalan út, a sok elágazás és ösvény végül mégis pont ide hozott.* - Felpillant a Gaiffar úrra, és mosolyában ezúttal a sors különös, megfejthetetlen rendje iránti csodálat ragyog.* - Az egész nagy világból pont ide... hogy az örömödre szolgáljak. *A boldog mosoly egy pillanatra megszeppen saját mondatától.* - Mert remélem úgy van. De ha én bármit tehetnék még, ha van valami kívánságod, én... *hadarja sietve, hiszen véletlenül se szeretne kevesebbet adni, mint ami lehetséges.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nala önző hálátlanságnak érzi a szégyentelen tétlenséget. Hiszen az úr vágya tagadhatatlanul kéjek után sóvárog, ő pedig épp csak a kezével tesz kedvére. Bűntudattól terhes az idő, amit magának lop, hogy szusszanjon kicsikét. Ujjacskái alatt viszont egyre jobban érzi a sürgető kötelességet. Nem sértheti meg a vendéget azzal, hogy ennyivel szolgálja ki. Amikor a férfi magához húzza, már úgy helyezkedik, hogy ágyékához igazíthassa őt, hogy elmerüljön a kéjben, ami a csípőjét eddig csak ujjai kényeztetése felé lökhette. Ajka levegőért kapó sóhajra nyílnak, amint testük ismét egybeforr. Gaiffar úr vágya olyan nagy, olyan telhetetlen. Igyekszik úgy mozdulni, hogy a férfinak ne kelljen, bár önkéntelenül is nyögéseket szakaszt fel zilált kis tüdejéből, s tudja jól a mozdulást ilyenkor már az ösztön hajtja, azt pedig a férfiakban igen erős. Folytatja, ameddig csak Gaiffar úrnak kedve telik benne vagy ameddig el nem ernyed megelégedésében. Utána sem választja el tőle a testét. Lágy cirógatással, édes kis csókocskákkal borul a férfi mellkasára.*
- Olyan szerencsés vagyok, hogy méltónak találsz, uram *suttogja.* - Ez a te nagy étvágyad... elismerés nekem. *Ujjacskái az ében bőrön köröznek. Hallhatja Gaiffar úr szívének ritmusát.*
- Te olyan sokat láttál a világból, uram *mondja csendesen, hiszen a férfi szavaiból neki így tűnik. Egy kicsit irigyli érte, de ő túlságosan tart a kinti világtól, hogy kíváncsiságnál tovább jusson.* - És biztosan sok leányt öleltél már *teszi hozzá ábrándosan, nem is figyelve igazán a szavaira.* - A számtalan út, a sok elágazás és ösvény végül mégis pont ide hozott.* - Felpillant a Gaiffar úrra, és mosolyában ezúttal a sors különös, megfejthetetlen rendje iránti csodálat ragyog.* - Az egész nagy világból pont ide... hogy az örömödre szolgáljak. *A boldog mosoly egy pillanatra megszeppen saját mondatától.* - Mert remélem úgy van. De ha én bármit tehetnék még, ha van valami kívánságod, én... *hadarja sietve, hiszen véletlenül se szeretne kevesebbet adni, mint ami lehetséges.*
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-29 09:05:49
Üzenet elküldve: 2020-10-29 09:05:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Redin testbeszéde, óvatos szavai, kissé zavart mimikája mind arról árulkodik, hogy a lány bizony izgul, s akármennyire is határozottnak akarna látszani, úgy tűnik, azért fél, hogy munka nélkül el lesz küldve. Yath ebből valamit érzékel, meg is sajnálja a szegény párát, s igyekszik bátorítóan rámosolyogni, ha elkapják egymás tekintetét. Igazán semmi oka ennyire izgulni a vörös szépségnek, bár az elf csak egy éjszaka erejéig ismeri a démon képességeit, meg van róla győződve, hogy nem csak a főnök, hanem a legtöbb vendég tetszését el tudná nyerni. Mesterien játszik a lélekkel, de mégis oly sebezhetőnek mutatja magát, hogy aki a közelében van, erős és édes késztetést érez arra, hogy gondoskodjon róla, szeresse. Kétségkívül itt a helye.
Persze Yathlanae néhány elég önző indok miatt is szeretné köreiben tudni a lányt. Egyszerűen csak jó lenne, ha lenne mellette valaki. Valami barátnő féle, mint amilyen anno Vyl volt. Persze ezt nem említené meg Madynak, hiszen ez nem éppen szakmai szempont.
Amikor az előző tapasztalatokra, ajánlásokra terelődik a téma, Yathlanae nem bírja megállni, hogy ne üljön ki arcára egy nosztalgikus és pimasz mosoly, s hófehér bőre ki is pirul kicsit. Ha netán May ránézne, tisztán láthatja, hogy alkalmazottjának bizony története van, s ennek pedig tagadhatatlan köze a vöröshöz.*
*Redin testbeszéde, óvatos szavai, kissé zavart mimikája mind arról árulkodik, hogy a lány bizony izgul, s akármennyire is határozottnak akarna látszani, úgy tűnik, azért fél, hogy munka nélkül el lesz küldve. Yath ebből valamit érzékel, meg is sajnálja a szegény párát, s igyekszik bátorítóan rámosolyogni, ha elkapják egymás tekintetét. Igazán semmi oka ennyire izgulni a vörös szépségnek, bár az elf csak egy éjszaka erejéig ismeri a démon képességeit, meg van róla győződve, hogy nem csak a főnök, hanem a legtöbb vendég tetszését el tudná nyerni. Mesterien játszik a lélekkel, de mégis oly sebezhetőnek mutatja magát, hogy aki a közelében van, erős és édes késztetést érez arra, hogy gondoskodjon róla, szeresse. Kétségkívül itt a helye.
Persze Yathlanae néhány elég önző indok miatt is szeretné köreiben tudni a lányt. Egyszerűen csak jó lenne, ha lenne mellette valaki. Valami barátnő féle, mint amilyen anno Vyl volt. Persze ezt nem említené meg Madynak, hiszen ez nem éppen szakmai szempont.
Amikor az előző tapasztalatokra, ajánlásokra terelődik a téma, Yathlanae nem bírja megállni, hogy ne üljön ki arcára egy nosztalgikus és pimasz mosoly, s hófehér bőre ki is pirul kicsit. Ha netán May ránézne, tisztán láthatja, hogy alkalmazottjának bizony története van, s ennek pedig tagadhatatlan köze a vöröshöz.*
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:26:00
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:26:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Az izgatottság minden mozdulatából kitűnik a vörös hajú nőnek, ami nem is meglepő, hiszen itt áll, jobban mondva ül a lehetőségek kapujában, már csak bebocsátást kell nyernie. Itt bizony nem egyszerű örömlányként bánnak a lányokkal, ők a felett állnak, ahogy a sellő megszólítás vagy titulus azt mutatja. Itt a kikötőben valóban jó hírű helynek számítanak és bárkinek is említik meg a nevét vagy a sellő szót, mindjárt valami fenséges és előkelő ugrik be róla. Kétségtelen, hogy ezt nem adhatják alább, fontos szempontoknak kell megfelelnie a jelentkezőnek. Az első pont máris teljesül, ahogy elé libben, a külső ugyan nem minden, de a mellett sem tudnak elmenni ennél a pozíciónál, mondhatni kiemelten fontos. Észlelheti, hogy míg helyet foglal, fészkelődik May tekintete végig pásztázza a megjelenését egy sejtelmes, de jóindulatú mosollyal keretezve az arcát.*
-Ezek szerint tapasztalattal nem igazán rendelkezik? *Szöknek fel a szemöldökei, miközben előbukkan a kérdés, kicsit meglepetten az ajkai közül. Mert az igazán előnyös helyzetbe hozta volna, ha tud adni legalább egy nevet referenciaképpen. *
-Ez sajnálatos. Ugye ismeri a Sellőház különlegessége miben rejlik? Tisztában van azzal, mit is kell tennie, amennyiben alkalmazzuk? *Így sajnos ez a kérdés is elkerülhetetlen, viszont az már bizonyos, ha a nőt felveszi, az első néhány hónapban tanulnia kell, többet lesz a pultban, hogy hozzászokjon a közeghez és az itteni hangulathoz.*
-Járt már nálunk valaha? *Mert ezt sem szeretné kizárni, akkor pedig lehet fogalma, sőt, tapasztalata az itt folyó szolgálatról, munkáról. Látszik rajta, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy, de még nem áll vesztésre az ügy. Közben fél szemmel Yath felé sandít, egyelőre nem intéz hozzá mondandót.*
*Az izgatottság minden mozdulatából kitűnik a vörös hajú nőnek, ami nem is meglepő, hiszen itt áll, jobban mondva ül a lehetőségek kapujában, már csak bebocsátást kell nyernie. Itt bizony nem egyszerű örömlányként bánnak a lányokkal, ők a felett állnak, ahogy a sellő megszólítás vagy titulus azt mutatja. Itt a kikötőben valóban jó hírű helynek számítanak és bárkinek is említik meg a nevét vagy a sellő szót, mindjárt valami fenséges és előkelő ugrik be róla. Kétségtelen, hogy ezt nem adhatják alább, fontos szempontoknak kell megfelelnie a jelentkezőnek. Az első pont máris teljesül, ahogy elé libben, a külső ugyan nem minden, de a mellett sem tudnak elmenni ennél a pozíciónál, mondhatni kiemelten fontos. Észlelheti, hogy míg helyet foglal, fészkelődik May tekintete végig pásztázza a megjelenését egy sejtelmes, de jóindulatú mosollyal keretezve az arcát.*
-Ezek szerint tapasztalattal nem igazán rendelkezik? *Szöknek fel a szemöldökei, miközben előbukkan a kérdés, kicsit meglepetten az ajkai közül. Mert az igazán előnyös helyzetbe hozta volna, ha tud adni legalább egy nevet referenciaképpen. *
-Ez sajnálatos. Ugye ismeri a Sellőház különlegessége miben rejlik? Tisztában van azzal, mit is kell tennie, amennyiben alkalmazzuk? *Így sajnos ez a kérdés is elkerülhetetlen, viszont az már bizonyos, ha a nőt felveszi, az első néhány hónapban tanulnia kell, többet lesz a pultban, hogy hozzászokjon a közeghez és az itteni hangulathoz.*
-Járt már nálunk valaha? *Mert ezt sem szeretné kizárni, akkor pedig lehet fogalma, sőt, tapasztalata az itt folyó szolgálatról, munkáról. Látszik rajta, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy, de még nem áll vesztésre az ügy. Közben fél szemmel Yath felé sandít, egyelőre nem intéz hozzá mondandót.*
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-27 09:16:38
Üzenet elküldve: 2020-10-27 09:16:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egymásra hangolódva, s elveszve az időben, kellemesen idomulva a szimmetriához, ritmusok táncát lejtve, s sóhajok, többszólamú dallamát hallatva. Magában is jó érzést kelt, hogy a tündér akadozó hanggal érzékeli tettét, korábban többször is észlelt hullámok borítják el testét, s kezének szorítása csupán kedvtelésig erősödik. Figyel arra, mit Nala elmond, de figyel törékeny testének apró jeleire is, mindenre. Arcán megülő bőrpírre csupán néha pillant fel, s a kiülő élvezet látványára maga is hangosan felnyög, hisz anélkül érzi tettre késznek magát, hogy hozzáértétek volna, ágyéka szinte üvölt az érintésért, melyet elodáznak a meghitt pillanatok. Kegyessége nem ajándék. Vágyik rá, vágyik rá a tündér miatt, személyisége és törekvése miatt. Egyszerűen vágyik rá, mellkasába újabb érzés robban, mely enyhíti alhasi szorító szenvedését. Nalaeäval együtt remeg meg, jóllehet ő az édes borzongástól, melyet a lány bőrének érintése, íze okoz, majd hagyja, hogy ismét elé telepedjenek, fáradtságtó kissé bágyadt, kedves tekintettel pillant rá, túllépve a pillanatnyi büszkeségen, hogy sikerült örömet okoznia, nem is keveset. A lágy mosolyt hamar felváltja egy elkerekedő, halk nyögés, az őr érintő kezek hatására, szinte hozzá nem méltón törleszkedik, s emeli feljebb magát a mozdulatokkal.*
- Ki... kitűnő helynek hangzik... arra, hogy maradjak... arr... arra, hogy ma... maradjak a közeledben... *Mert Nalaeä jelenléte sem utolsó szempont, nagyon nem. Elkínzottan fordítja el arcát, s fekteti a hűs dézsa, vízből kiálló faerezetes falára, s szemeit lehunyja, csupán kezével érinti a lány orcáját, hogy végig simítson rajta.*
- Ó, Nalaeä... ha tudtam volna, hogy utam végén hasonló vár, hát rohanvást hagytam volna az aprónép falvait, rohanvást futottam volna a sivatagi nomádok hordája mellett... sok... sok *felszisszen* világot jártam be, de nem találtam hasonló helyet, igaz, nem is kerestem, mert n... nem tudtam, hogy létezik. *nyel egy hatalmasat.*
- Ruarunnt... tán ismertem egykoron, legalábbis nevét hallottam. *Villan be elméjébe, de nincs ideje továbbiakra, mert csókot kíván ajka, s a tündér arcához húz, hogy elmerülhessen benne, az apró, cseresznye ajkakban, mik mosolygása szívderítő. A tündér kezének mozdulataiba, maga is bele, belemozdul olykor, hosszú nyögéssel kísérve, a csók után simításra éled, mintha nem tudna betelni a lány érintésével. Magához húzza, szorosan, míg már kitöltik a köztük lévő légüres teret. Kissé feljebb húzódik, hogy kényelmesen lehessenek, a mellkasát korábban érintő csókocskáknak helyét még mindig érzi.*
- S... boldogul...boldogultok a kiköt... oohh... *Kérdezné már-már elfúló hangon, de nem tudja befejezni a mondatot, ágyéka egyre csak törleszkedik, csípője emelkedik, sikoltva vár minden egyes mozdulatot, érintést, mit a tündértől kaphat. A dézsa falát hullámok verdesik, s ki-kicsapnak belőle jócskán, lesz mit takarítania a személyzetnek, bár, ahogy így belegondol, a szobában sem uralkodik tán nagyobb rend, alaposan igénybe veszik az éjszakát, D'or erővel töltődik fel. A kikötői éjszaka, kinti hűvös csendjében semmi nem mozdul, bent, csupán sóhajok és a gyertya sercenve lecseppenő viaszának hangja. Igyekszik hátára feküdni, kéz kezével markolja meg a dézsa két szélét, lábai közé engedve a lányt, elmerengve fúrva ujjait fülei felett a hajába, s hosszasan simítva azt, szinte szerelemeshez illően. Önkéntelen mozdulat ez, mit ingerek csaltak elő, ingerek, melyekre a választ a tündér adja meg, s elképzeléséhez mérten helyezkedik úgy, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, bármit is tartogasson még, a dézsába merített, kellemes este.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egymásra hangolódva, s elveszve az időben, kellemesen idomulva a szimmetriához, ritmusok táncát lejtve, s sóhajok, többszólamú dallamát hallatva. Magában is jó érzést kelt, hogy a tündér akadozó hanggal érzékeli tettét, korábban többször is észlelt hullámok borítják el testét, s kezének szorítása csupán kedvtelésig erősödik. Figyel arra, mit Nala elmond, de figyel törékeny testének apró jeleire is, mindenre. Arcán megülő bőrpírre csupán néha pillant fel, s a kiülő élvezet látványára maga is hangosan felnyög, hisz anélkül érzi tettre késznek magát, hogy hozzáértétek volna, ágyéka szinte üvölt az érintésért, melyet elodáznak a meghitt pillanatok. Kegyessége nem ajándék. Vágyik rá, vágyik rá a tündér miatt, személyisége és törekvése miatt. Egyszerűen vágyik rá, mellkasába újabb érzés robban, mely enyhíti alhasi szorító szenvedését. Nalaeäval együtt remeg meg, jóllehet ő az édes borzongástól, melyet a lány bőrének érintése, íze okoz, majd hagyja, hogy ismét elé telepedjenek, fáradtságtó kissé bágyadt, kedves tekintettel pillant rá, túllépve a pillanatnyi büszkeségen, hogy sikerült örömet okoznia, nem is keveset. A lágy mosolyt hamar felváltja egy elkerekedő, halk nyögés, az őr érintő kezek hatására, szinte hozzá nem méltón törleszkedik, s emeli feljebb magát a mozdulatokkal.*
- Ki... kitűnő helynek hangzik... arra, hogy maradjak... arr... arra, hogy ma... maradjak a közeledben... *Mert Nalaeä jelenléte sem utolsó szempont, nagyon nem. Elkínzottan fordítja el arcát, s fekteti a hűs dézsa, vízből kiálló faerezetes falára, s szemeit lehunyja, csupán kezével érinti a lány orcáját, hogy végig simítson rajta.*
- Ó, Nalaeä... ha tudtam volna, hogy utam végén hasonló vár, hát rohanvást hagytam volna az aprónép falvait, rohanvást futottam volna a sivatagi nomádok hordája mellett... sok... sok *felszisszen* világot jártam be, de nem találtam hasonló helyet, igaz, nem is kerestem, mert n... nem tudtam, hogy létezik. *nyel egy hatalmasat.*
- Ruarunnt... tán ismertem egykoron, legalábbis nevét hallottam. *Villan be elméjébe, de nincs ideje továbbiakra, mert csókot kíván ajka, s a tündér arcához húz, hogy elmerülhessen benne, az apró, cseresznye ajkakban, mik mosolygása szívderítő. A tündér kezének mozdulataiba, maga is bele, belemozdul olykor, hosszú nyögéssel kísérve, a csók után simításra éled, mintha nem tudna betelni a lány érintésével. Magához húzza, szorosan, míg már kitöltik a köztük lévő légüres teret. Kissé feljebb húzódik, hogy kényelmesen lehessenek, a mellkasát korábban érintő csókocskáknak helyét még mindig érzi.*
- S... boldogul...boldogultok a kiköt... oohh... *Kérdezné már-már elfúló hangon, de nem tudja befejezni a mondatot, ágyéka egyre csak törleszkedik, csípője emelkedik, sikoltva vár minden egyes mozdulatot, érintést, mit a tündértől kaphat. A dézsa falát hullámok verdesik, s ki-kicsapnak belőle jócskán, lesz mit takarítania a személyzetnek, bár, ahogy így belegondol, a szobában sem uralkodik tán nagyobb rend, alaposan igénybe veszik az éjszakát, D'or erővel töltődik fel. A kikötői éjszaka, kinti hűvös csendjében semmi nem mozdul, bent, csupán sóhajok és a gyertya sercenve lecseppenő viaszának hangja. Igyekszik hátára feküdni, kéz kezével markolja meg a dézsa két szélét, lábai közé engedve a lányt, elmerengve fúrva ujjait fülei felett a hajába, s hosszasan simítva azt, szinte szerelemeshez illően. Önkéntelen mozdulat ez, mit ingerek csaltak elő, ingerek, melyekre a választ a tündér adja meg, s elképzeléséhez mérten helyezkedik úgy, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, bármit is tartogasson még, a dézsába merített, kellemes este.*
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-25 23:48:14
Üzenet elküldve: 2020-10-25 23:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Figyelmesen szeretné hallgatni a bemutatkozást, illetve a bemutatást is, azonban annyira el van foglalva saját pozíciójának igazgatásával, hogy képtelen felidézni az imént hallott neveket. ~Kellemetlen, remélem egy ideig nem kell megszólítanom őket... Előbb vagy utóbb valahogy csak kitalálom.~ Kézfogása meleg, szorítása határozott, markáns, mégis nőiesen érzékeny. Tenyere kicsit izzadt, de ezt még elnézhetőnek érzi egy ilyen helyzetben. Örül, hogy hellyel kínálják, óvatos, lassú mozdulattal húzza ki a széket magának, majd lehuppan az ülőalkalmatosságra. Egy darabig fészkelődik, majd megtalálva az ideális helyzetet lassan az asztallapra fekteti mindkét kezét, ujjai hozzásimulnak a kellemesen csiszolt fához néhány pillanatra, majd maga elé húzza kézfejeit, mint egy pihenő macska. Háta egyenes, vállai közül feje büszkén emelkedik ki. Néhány eltévedt vérszín tincs mellkasán kódorog, hajkoronája nagy része lapockáin omlik végig. Feltettek neki egy kérdést, hát illene válaszolnia, azonban hirtelen nem is tudja, mit mondhatna. Néhány másodpercig lesütött szemmel gondolkodik, alsó ajkába harap, majd széles mosollyal ismét beszélgetőpartnerére néz.*
- Nos, tulajdonképpen hirtelen jött a gondolat. Egy ideje csak céltalanul lézengtem a világban fel és alá, szeretnék változtatni ezen. Szívesen felcserélném a magányos farkas életet egy kellemesebb csapatjátékra.
*Kicsit elhallgat, de lélegzetvételén érezni, még szólni szeretne. Elgondolkodik azon, hogy talán érdemesebb lenne most teríteni néhány kártyát, talán jó néven veszik őszinteségét.*
- Őszintén szólva nem nagyon dolgoztam korábban sehol. Szeretném kipróbálni magam egy ilyen helyzetben.
*Némán mosolyog, kíváncsian várva a továbbiakat.*
*Figyelmesen szeretné hallgatni a bemutatkozást, illetve a bemutatást is, azonban annyira el van foglalva saját pozíciójának igazgatásával, hogy képtelen felidézni az imént hallott neveket. ~Kellemetlen, remélem egy ideig nem kell megszólítanom őket... Előbb vagy utóbb valahogy csak kitalálom.~ Kézfogása meleg, szorítása határozott, markáns, mégis nőiesen érzékeny. Tenyere kicsit izzadt, de ezt még elnézhetőnek érzi egy ilyen helyzetben. Örül, hogy hellyel kínálják, óvatos, lassú mozdulattal húzza ki a széket magának, majd lehuppan az ülőalkalmatosságra. Egy darabig fészkelődik, majd megtalálva az ideális helyzetet lassan az asztallapra fekteti mindkét kezét, ujjai hozzásimulnak a kellemesen csiszolt fához néhány pillanatra, majd maga elé húzza kézfejeit, mint egy pihenő macska. Háta egyenes, vállai közül feje büszkén emelkedik ki. Néhány eltévedt vérszín tincs mellkasán kódorog, hajkoronája nagy része lapockáin omlik végig. Feltettek neki egy kérdést, hát illene válaszolnia, azonban hirtelen nem is tudja, mit mondhatna. Néhány másodpercig lesütött szemmel gondolkodik, alsó ajkába harap, majd széles mosollyal ismét beszélgetőpartnerére néz.*
- Nos, tulajdonképpen hirtelen jött a gondolat. Egy ideje csak céltalanul lézengtem a világban fel és alá, szeretnék változtatni ezen. Szívesen felcserélném a magányos farkas életet egy kellemesebb csapatjátékra.
*Kicsit elhallgat, de lélegzetvételén érezni, még szólni szeretne. Elgondolkodik azon, hogy talán érdemesebb lenne most teríteni néhány kártyát, talán jó néven veszik őszinteségét.*
- Őszintén szólva nem nagyon dolgoztam korábban sehol. Szeretném kipróbálni magam egy ilyen helyzetben.
*Némán mosolyog, kíváncsian várva a továbbiakat.*
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-24 10:29:13
Üzenet elküldve: 2020-10-24 10:29:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pillantásból már tudja, hogy sikerrel kiváltotta a második szivacs hiányát. Orcájára bájos mosolygás költözik. A bókot most is szerény alázattal fogadja, nem sütkérezik benne. Ha nem lenne udvariatlan gesztus, biztosan megjegyezné, hogy méltatlan ilyesmire, de természetesen erről nem ő dönt. Ha az úr szava magasztalni kívánja, akkor azt Nala kötelessége elfogadni és nyilván meg is hálálni. A férfi kezeinek invitálására engedelmesen húzódik közelebb, csókját pedig reszketeg kis sóhajjal fogadja. A kényeztetés halovány pírt von a tündér arcára, lélegzetét pedig időről időre szapora pihegésre váltja. Egy idő után önkéntelenül is Gaiffar úr vállára emeli egyik combját, hogy teret adjon a férfinak.
Azért igyekszik összeszedni magát a válaszhoz, hiszen a vendég kérdezett.*
- Nem tudok sok mindent mondani róla *vonja meg meztelen vállát szégyellősen* - azon túl, amit itt... a vendégszeretetében ma... magad is *nagyot nyel* - tapasztalhatsz, uram *teszi hozzá és most már kénytelen megkapaszkodni a férfi vállában.* - Azt hiszem, már... *egy pillanatra lehunyja pilláit, ahogy Gaiffar úr nyelve ismét a combjai közé kóstol. Egyre nehezebben talál a hangjára, de lelkiismeretesen próbál közben válaszolni is.* - Már... régóta működik itt a... a Kikötőben. A korábbi tulajdonos Ru... *az ajkába harap, de így is kiszökik egy kéjes kis nyögés* -...Ruarun úr az én gazdám közeli... ismerőse volt.
*Szíve szerint már könyörögne, hogy hadd adózzon ő is az úr vágyának, de sosem ellenkezne a vendég óhajával. Márpedig ez most Gaiffar úr óhaja. Egyedül az nyugtatja, hogy egészen biztosan érzi, hogy mindez a férfi kedvére van. Nala nem leplezi gyönyörét. Mindent hagy kiülni bájos orcájára. Kéjekkel kínzó, édes vallatás ez, melyben nagyon nehéz a szavakra figyelnie. Hogy ne lenne, amikor időről időre a lélegzete is elakad. Gaiffar úr olyan szorosan fogja, olyan szédítően telhetetlen az étvágya Nala testének válaszaira, hogy szinte remeg belé a tündér térde.*
- Itt... nekem... Jó sorom van. *Mézédesen nyöszörgő pihegésbe fulladnak a szavak, aztán küzdve buknak újra és újra felszínre.* - Gondot vi... viselnek és vigyáznak rám. És az úr... most, hogy szol... szolgálhatom... olyan... kegyes... annyira nagyon... kegyes hozzám. *Ujjai a combjai közé furakvó kézre markol és bár nem szabadna, hiszen nem az ő jussa megszabni sem ritmust sem ütemet, de úgy tartja, míg meg-megfeszülő testén átcikázik a gyönyör. Aztán nagy sóhajjal szusszan újra. Ha Gaiffar úr szeretné folytatni, megteheti, de ha engedi, Nala visszaereszkedik a dézsába. Édes elcsigázottságtól gyengén bújik a férfihoz. Pihegő csókocskákkal borítja a mellkasát. Alig szuszog, de ujjacskái máris kötelességtudón kúsznak Gaiffar úr ágyékára, hogy viszonozhassa a kegyet.*
- Annyira jó vagy hozzám, uram. *Pedig először egy kicsit tartott a férfitól. Talán meg is szeppent csöppet, amikor Maydeleine kisasszony az ő gondjaira bízta. Tündért próbáló kihívás, az igaz, de a félsznek helyet adó okok nem mutatkoznak egyáltalán. Gaiffar úr csendje olykor borzongató, de a mosolygása melengetően derűs.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pillantásból már tudja, hogy sikerrel kiváltotta a második szivacs hiányát. Orcájára bájos mosolygás költözik. A bókot most is szerény alázattal fogadja, nem sütkérezik benne. Ha nem lenne udvariatlan gesztus, biztosan megjegyezné, hogy méltatlan ilyesmire, de természetesen erről nem ő dönt. Ha az úr szava magasztalni kívánja, akkor azt Nala kötelessége elfogadni és nyilván meg is hálálni. A férfi kezeinek invitálására engedelmesen húzódik közelebb, csókját pedig reszketeg kis sóhajjal fogadja. A kényeztetés halovány pírt von a tündér arcára, lélegzetét pedig időről időre szapora pihegésre váltja. Egy idő után önkéntelenül is Gaiffar úr vállára emeli egyik combját, hogy teret adjon a férfinak.
Azért igyekszik összeszedni magát a válaszhoz, hiszen a vendég kérdezett.*
- Nem tudok sok mindent mondani róla *vonja meg meztelen vállát szégyellősen* - azon túl, amit itt... a vendégszeretetében ma... magad is *nagyot nyel* - tapasztalhatsz, uram *teszi hozzá és most már kénytelen megkapaszkodni a férfi vállában.* - Azt hiszem, már... *egy pillanatra lehunyja pilláit, ahogy Gaiffar úr nyelve ismét a combjai közé kóstol. Egyre nehezebben talál a hangjára, de lelkiismeretesen próbál közben válaszolni is.* - Már... régóta működik itt a... a Kikötőben. A korábbi tulajdonos Ru... *az ajkába harap, de így is kiszökik egy kéjes kis nyögés* -...Ruarun úr az én gazdám közeli... ismerőse volt.
*Szíve szerint már könyörögne, hogy hadd adózzon ő is az úr vágyának, de sosem ellenkezne a vendég óhajával. Márpedig ez most Gaiffar úr óhaja. Egyedül az nyugtatja, hogy egészen biztosan érzi, hogy mindez a férfi kedvére van. Nala nem leplezi gyönyörét. Mindent hagy kiülni bájos orcájára. Kéjekkel kínzó, édes vallatás ez, melyben nagyon nehéz a szavakra figyelnie. Hogy ne lenne, amikor időről időre a lélegzete is elakad. Gaiffar úr olyan szorosan fogja, olyan szédítően telhetetlen az étvágya Nala testének válaszaira, hogy szinte remeg belé a tündér térde.*
- Itt... nekem... Jó sorom van. *Mézédesen nyöszörgő pihegésbe fulladnak a szavak, aztán küzdve buknak újra és újra felszínre.* - Gondot vi... viselnek és vigyáznak rám. És az úr... most, hogy szol... szolgálhatom... olyan... kegyes... annyira nagyon... kegyes hozzám. *Ujjai a combjai közé furakvó kézre markol és bár nem szabadna, hiszen nem az ő jussa megszabni sem ritmust sem ütemet, de úgy tartja, míg meg-megfeszülő testén átcikázik a gyönyör. Aztán nagy sóhajjal szusszan újra. Ha Gaiffar úr szeretné folytatni, megteheti, de ha engedi, Nala visszaereszkedik a dézsába. Édes elcsigázottságtól gyengén bújik a férfihoz. Pihegő csókocskákkal borítja a mellkasát. Alig szuszog, de ujjacskái máris kötelességtudón kúsznak Gaiffar úr ágyékára, hogy viszonozhassa a kegyet.*
- Annyira jó vagy hozzám, uram. *Pedig először egy kicsit tartott a férfitól. Talán meg is szeppent csöppet, amikor Maydeleine kisasszony az ő gondjaira bízta. Tündért próbáló kihívás, az igaz, de a félsznek helyet adó okok nem mutatkoznak egyáltalán. Gaiffar úr csendje olykor borzongató, de a mosolygása melengetően derűs.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-23 19:50:25
Üzenet elküldve: 2020-10-23 19:50:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki ne mondaná a sivatagra, hogy kiismerhetetlen, s, hogy a homokszem tánca kiszámíthatatlan a forró szélben? D'or arcának minden egyes rándulása őszinte, s szemeinek tükrében az igazság láttatja meg magát, noha nem biztos, hogy a teljes. Egy valamiben azonban Nala biztos lehet, jelenlegi érzelmeit bizony a tündér okozta és a meghitt pillanatot nem cserélné el soha semmiért. Lágyan fodrozódik a dézsa kellemesen forró vize minden egyes mozdulatuk nyomán, ahogy Nalaeä térde fel-fel bukkan, ahogyan D'or Gaiffar könyöke érinti, miközben a tündér combján nyugszik keze, s simítja ujjaival lágyan. Nem hallik csobbanás, mely zavart okozna eme éteri csendben, csupán egy-egy vízcsepp dallamos hangja zenél, ahogyan felsóhajtva csusszan le a mellkasukról. Ó, bár Nala kérdezne, bár elmondhatná, mit gondol... hogy az ékszer csupán kellemes keretbe foglalja a csodát, hogy tökéletesen kiemeli annak minden mementóját, hogy szinte némán is beszél, s mutatja a tündöklőt... de a kérdés elmarad, azonban D'or nem csalódott emiatt, csupán lágy mosollyal pillant ismét a lányra.*
- Ha te mondod, hát elhiszem. *Bólint határozottan, mikor megtudja, hogy titka csupán titok marad, elrejtve egy mélyen őrzött, régi láda fenekén. ~ Tökéletes. ~ Elégedett a válasszal, ez tekintetén is látszik, majd egy simítás az arcon, míg hátra dől, hogy a lány ajkának kényeztetésében merüljön el. Alkarján az apró pihék indulnak táncra, még így nedvesen is, míg bőre apró pettyeződése jelzi örömét. A felfelé ívelő ártatlan tekintetben el lehet veszni, s míg arca komoly marad, belül csupán fejét csóválja, hogy egy apró, törékeny lány, csupán egyetlen pillantással tud embereket letéríteni lábukról. Nem bánja, csak egy sóhaj szakad fel belőle, mielőtt ölelésébe zárja. Keze, a lány tarkójától, hátának alsó részéig simítja, s csupán kerekded feneke felett áll meg, tisztelettel és odázva a pillanatot. Engedelmesen ernyed el a gyengéd masszázs alatt, feje előre hanyatlik, lehunyt szemmel. Csak akkor pillant fel, mikor Nalaeä kérésének eleget téve, egy apró szivacsot próbál keresni.*
- Igazán nem fonto... *szava elakad. Egy nő tekint le rá, a maga valójában. Szemei elkerekednek... talán ajkai is elnyílnak kissé, mikor a kissé tanácstalan, talán elnézést kérő tekintet árnyéka vetül reá fentről. Ezüst íriszek sugarába esik, s a halovány fehér testről, gyémántként hullanak alá a vízcseppek, melyek minden egyes cseppje, akár a méz. Törékeny, már-már hihetetlen csodának látja... talán a sivatagi éjszakában, gondos égiektől kísért álmaiban sem merészelt még hasonlót képzelni. ~ Az égi fény tükröződik rajta... ~*
- Te... te... *kezdi akadozva, s szinte félénken emeli ki a vízből, jelenleg meglehetősen órmótlannak tűnő, lapát kezét, hogy egyetlen ujját futtassa végig a lány térdén át combja felső részén, derekáig.*
- Valódi vagy egyáltalán? *Kérdezi egy kicsit megrázva fekete üstökét.* Vagy csupán Ihs'Maillon nyújtotta kegy, mit megtapasztalok? *Másik keze is felfut a derékra, arca komollyá válik, miközben csendesen szólal meg:*
- Faraonn úr tudta, hogy eme ékszer csupán halovány mása lényednek, csak egy keret, mely a festmény mellett érték csupán, falhoz támasztva, csak egy arannyal futtatott egyszerű keret marad. *Fejét lehorgasztva felsóhajt. A pillanatot üdvözíti, s hogy ebben még része lehetett, talán a hitszegő véres lemészárlása után kapta ajándékul, égi jelként. Kezével a lány derekát közelebb húzza, s oldalra fordított fejével gyengéden, jobb arcát támasztja a lány combjainak, mintegy megpihenve így egy rövidke időre. Étvágya feléled, az égi csodát akarja kóstolni, s érezni. Ismét az ezüst íriszek csillogó látványában megfürödni, maga mögött tudni a világot.*
- Nem számít a szivacs, kedves Nalaeä... igazán nem számít. Nem baj. *kezdi lassan megemelve fejét, s felnézve a lányra, arasznyira ágyékától, melyet suttogó lehelete érinthet. Keze felfelé indul annak hasfalán, lágyan:*
- Megfürödhetünk így is, talán felváltva még kedvesebb... e csendes esti órán *aprót vállát vonja, még ajka is jobbra rándul egy picit mosolya jeleként, közben végig a lány tekintetét keresi, akkor is, mikor ajkai közeledni kezdenek, hogy bal, belső combját apró csókkal illesse, gyengéden magához húzva. Aztán a jobbat is, fokozatosan felfelé haladva.*
- Mert időt adott az Egyetlen... *folytatja* s áldom nevét, hogy ezt az időt veled szánta nekem. *Az első csók ekkor illeti Nalaeät, ott, hol már tán nem is csóknak számít. Elsőként csupán egy kedves gesztusként, s következő csókja lesz már kissé erőteljesebb, akár egy kívánság, mi éppen most teljesül.*
- Szóval két szoba... hmmm... *tart egy leheletnyi szünetet* mesélj még nekem a Sellőházról, kérlek. *Rándul ismét mosolyra ajka, majd szemét elszakítva az íriszekről immár hófehér combjai közé koncentrál, másik kezével lágyan megsimítva, mielőtt ismét odahajol, s ajkai nyílása jelzi, hogy kívánság helyett, inkább immár törődés, mit adni kíván. Nyelve hegye lágyan érint, s lassan halad, hangos sóhaja jelzi, hogy ez a pillanat magának is örömet okoz.*
- Mesélj, Nalaeä... mesélj nekem világodról, amiben élsz... *leheli duruzsolva a lánynak, mintha csupán két gyertya fényében, két vásott kölyök suttogna egymásnak apró, gyermeki titkokat. Ritmusosan, s váltva fordul, hol csók, hol nyelvével illeti a lányt, néhol ujjaival segítve, hogy helyet kapjon, hol lágyabban, hol meglepően mélyre szaladva, s közben nem gondol semmire, csupán a most és az itt fontos, valamint... a kivel.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.23 19:58:06
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki ne mondaná a sivatagra, hogy kiismerhetetlen, s, hogy a homokszem tánca kiszámíthatatlan a forró szélben? D'or arcának minden egyes rándulása őszinte, s szemeinek tükrében az igazság láttatja meg magát, noha nem biztos, hogy a teljes. Egy valamiben azonban Nala biztos lehet, jelenlegi érzelmeit bizony a tündér okozta és a meghitt pillanatot nem cserélné el soha semmiért. Lágyan fodrozódik a dézsa kellemesen forró vize minden egyes mozdulatuk nyomán, ahogy Nalaeä térde fel-fel bukkan, ahogyan D'or Gaiffar könyöke érinti, miközben a tündér combján nyugszik keze, s simítja ujjaival lágyan. Nem hallik csobbanás, mely zavart okozna eme éteri csendben, csupán egy-egy vízcsepp dallamos hangja zenél, ahogyan felsóhajtva csusszan le a mellkasukról. Ó, bár Nala kérdezne, bár elmondhatná, mit gondol... hogy az ékszer csupán kellemes keretbe foglalja a csodát, hogy tökéletesen kiemeli annak minden mementóját, hogy szinte némán is beszél, s mutatja a tündöklőt... de a kérdés elmarad, azonban D'or nem csalódott emiatt, csupán lágy mosollyal pillant ismét a lányra.*
- Ha te mondod, hát elhiszem. *Bólint határozottan, mikor megtudja, hogy titka csupán titok marad, elrejtve egy mélyen őrzött, régi láda fenekén. ~ Tökéletes. ~ Elégedett a válasszal, ez tekintetén is látszik, majd egy simítás az arcon, míg hátra dől, hogy a lány ajkának kényeztetésében merüljön el. Alkarján az apró pihék indulnak táncra, még így nedvesen is, míg bőre apró pettyeződése jelzi örömét. A felfelé ívelő ártatlan tekintetben el lehet veszni, s míg arca komoly marad, belül csupán fejét csóválja, hogy egy apró, törékeny lány, csupán egyetlen pillantással tud embereket letéríteni lábukról. Nem bánja, csak egy sóhaj szakad fel belőle, mielőtt ölelésébe zárja. Keze, a lány tarkójától, hátának alsó részéig simítja, s csupán kerekded feneke felett áll meg, tisztelettel és odázva a pillanatot. Engedelmesen ernyed el a gyengéd masszázs alatt, feje előre hanyatlik, lehunyt szemmel. Csak akkor pillant fel, mikor Nalaeä kérésének eleget téve, egy apró szivacsot próbál keresni.*
- Igazán nem fonto... *szava elakad. Egy nő tekint le rá, a maga valójában. Szemei elkerekednek... talán ajkai is elnyílnak kissé, mikor a kissé tanácstalan, talán elnézést kérő tekintet árnyéka vetül reá fentről. Ezüst íriszek sugarába esik, s a halovány fehér testről, gyémántként hullanak alá a vízcseppek, melyek minden egyes cseppje, akár a méz. Törékeny, már-már hihetetlen csodának látja... talán a sivatagi éjszakában, gondos égiektől kísért álmaiban sem merészelt még hasonlót képzelni. ~ Az égi fény tükröződik rajta... ~*
- Te... te... *kezdi akadozva, s szinte félénken emeli ki a vízből, jelenleg meglehetősen órmótlannak tűnő, lapát kezét, hogy egyetlen ujját futtassa végig a lány térdén át combja felső részén, derekáig.*
- Valódi vagy egyáltalán? *Kérdezi egy kicsit megrázva fekete üstökét.* Vagy csupán Ihs'Maillon nyújtotta kegy, mit megtapasztalok? *Másik keze is felfut a derékra, arca komollyá válik, miközben csendesen szólal meg:*
- Faraonn úr tudta, hogy eme ékszer csupán halovány mása lényednek, csak egy keret, mely a festmény mellett érték csupán, falhoz támasztva, csak egy arannyal futtatott egyszerű keret marad. *Fejét lehorgasztva felsóhajt. A pillanatot üdvözíti, s hogy ebben még része lehetett, talán a hitszegő véres lemészárlása után kapta ajándékul, égi jelként. Kezével a lány derekát közelebb húzza, s oldalra fordított fejével gyengéden, jobb arcát támasztja a lány combjainak, mintegy megpihenve így egy rövidke időre. Étvágya feléled, az égi csodát akarja kóstolni, s érezni. Ismét az ezüst íriszek csillogó látványában megfürödni, maga mögött tudni a világot.*
- Nem számít a szivacs, kedves Nalaeä... igazán nem számít. Nem baj. *kezdi lassan megemelve fejét, s felnézve a lányra, arasznyira ágyékától, melyet suttogó lehelete érinthet. Keze felfelé indul annak hasfalán, lágyan:*
- Megfürödhetünk így is, talán felváltva még kedvesebb... e csendes esti órán *aprót vállát vonja, még ajka is jobbra rándul egy picit mosolya jeleként, közben végig a lány tekintetét keresi, akkor is, mikor ajkai közeledni kezdenek, hogy bal, belső combját apró csókkal illesse, gyengéden magához húzva. Aztán a jobbat is, fokozatosan felfelé haladva.*
- Mert időt adott az Egyetlen... *folytatja* s áldom nevét, hogy ezt az időt veled szánta nekem. *Az első csók ekkor illeti Nalaeät, ott, hol már tán nem is csóknak számít. Elsőként csupán egy kedves gesztusként, s következő csókja lesz már kissé erőteljesebb, akár egy kívánság, mi éppen most teljesül.*
- Szóval két szoba... hmmm... *tart egy leheletnyi szünetet* mesélj még nekem a Sellőházról, kérlek. *Rándul ismét mosolyra ajka, majd szemét elszakítva az íriszekről immár hófehér combjai közé koncentrál, másik kezével lágyan megsimítva, mielőtt ismét odahajol, s ajkai nyílása jelzi, hogy kívánság helyett, inkább immár törődés, mit adni kíván. Nyelve hegye lágyan érint, s lassan halad, hangos sóhaja jelzi, hogy ez a pillanat magának is örömet okoz.*
- Mesélj, Nalaeä... mesélj nekem világodról, amiben élsz... *leheli duruzsolva a lánynak, mintha csupán két gyertya fényében, két vásott kölyök suttogna egymásnak apró, gyermeki titkokat. Ritmusosan, s váltva fordul, hol csók, hol nyelvével illeti a lányt, néhol ujjaival segítve, hogy helyet kapjon, hol lágyabban, hol meglepően mélyre szaladva, s közben nem gondol semmire, csupán a most és az itt fontos, valamint... a kivel.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.23 19:58:06
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:58:57
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:58:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala nagyon örül, hiszen úgy tűnik, vendégének tetszésére van az ékszer, amit a kedvéért felöltött. Annyira remélte, hogy így lesz. Gaiffar úr nagyon kedves volt vele. Bár Nala igyekszik mindig megfelelni, vannak olyan férfiak is, akik kevésbé figyelmesek és türelmesek. Nagyon sajnálná, ha iménti buta kérése elgáncsolná ezt a kegyet. Az, hogy Gaiffar úr válasza így elodázódik, egyre jobban érleli a tündérben hibája bizonyosságát. Végül az ékszert dicsérő szavak törik meg a csendet. Mosolyt késztetnek Nala ajkára. Ám a folytatás ismét kicsit elbizonytalanítja. Olykor egy nehezen igazodik ki Gaiffar úron. Amikor épp nem mosolyog, amikor a hangja komolyabban szól, az olyan más. A tenger változtatja így az arcát. Az egyik pillanatban még csillámokat szór, aztán egy komor felleg árnyékába borulva máris vészjósló képet fest. Nala lenyűgözőnek találta ezt a dolgot már a hajóúton is idefelé, de egyszersmind félelmetesnek is. Igaz, azt túlzás volna állítani, hogy félt volna a tengertől, hiszen Nala még a végtelen, kiismerhetetlen vízben is megbízott. Naiv kis lelke nem tudta volna elképzelni, hogy a tenger ártani akarjon neki. Annak ellenére se, hogy tisztában van vele, a hajótörés, az életeket követelő viharok nem csupán rémmesék.
Nem kérdez rá, mi az az egy dolog, amit Gaiffar úr említ, de olyan érzése van a kitétel hallatán, hogy talán a választása talán mégsem volt annyira megfelelő, de az ékszer valami kis erényébe mégis csak meg bírt kapaszkodni a vendég tetszése. Lesüti a pilláit, de a mosolygását igyekszik orcáján tartani. Az jár az úrnak. Ő pedig majd legközelebb megpróbál jobban választani. Csak akkor néz fel ismét, amikor a férfi két tenyerébe fogja az arcát. Először nem is fogja fel, hogy az engedély a korábbi kérésének szól. Gondolatai túlságosan elkalandoztak az ékszer kapcsán. Épp riadt tiltakozással kezdené el rázni a fejét, hiszen ő sosem merészelné... még véletlenül se arról van szó, hogy bántaná bármi is, de az a szó, amiben így és épp most kiegyeztek, "uram", azon a nyomatékosító, mély zengésű hangon, teljesen lefegyverzi. Hálásan bólint az újabb kegyre, s ezüst íriszei immár egészen lekötelezetten ragyognak a férfira.
Nala finoman bánik a szivaccsal. Tisztelettel, már-már áhítatos figyelmességgel mosdatja a vendéget.*
- Azt mondják, ennek a háznak kéjekből emelték a falait, de az alapja a diszkréció *mondja, miközben apró tenyere az ében mellkast cirógatja.* - Sokan megfordulnak itt. Átutazók. Vándorok. A messzi szigetekről a távoli északról vagy a rejtélyes keletről. Szokatlan kérések, rendhagyó kívánságok... Abból akad itt bőven. Különcségek terén két kivett szobánál akadnak itt furcsább dolgok is, amit mások a szájukra vehetnek *mondja.* - Ha ugyan nem találnak különb elfoglaltságot. Amit a Sellőház hírnevét tekintve kétlek, uram. *Előbb a férfi szájára lehel apró csókot, aztán lentebb, a nyakára, majd az impozáns mellkas rózsáját is körüludvarolja a nyelvével s puha ajkaival. Felpillant Gaiffar úrra azzal az ártatlan, kacér tekintetével, mintha csak cukorkát csent volna. A hátradőltéből felülő férfi keltette hullám már szinte magában elég, hogy az úr ölelésébe lökje a törékeny kis Sellőt, de Nala nem bánja. Készséges foglya, az ében karok gyengéd birtoklásának.*
- Hát... *pillant le az ékszerre* - ezt még Faraonn úrtól kaptam. A néhány évvel ezelőtti nagy szárazságkor az eső nagyon soká váratott magára. *Beszéd közben egyik kezével mosdatja, másikkal pedig finoman masszírozza Gaiffar úr vállait.* -Amikor végre megnyíltak az ég csatornái, a gazdám ünnepséget rendezett a szerájban a vendégeinek. Arra az alkalomra készíttette nekem *meséli, de amikor a férfi szivacsot kér, az ajkába harapva tekint körbe. Nem ágálna soha egy ilyen kérés ellen. Ha az úrnak örömet okoz, akkor készséggel adja át magát a mosdatásnak. Ám sehol nem lát még egy szivacsot, hiába nyújtogatja a nyakát. Nem szeretne ezzel kudarcot vallani, úgyhogy finoman maga alá húzza a lávait és feláll a dézsában, hátha úgy meglát egy kósza szivacsot, de sehol semmi. Elnézést kérő pislogással fordul vissza a férfihoz. Természetesen tisztában van vele, hogy nedves, a kinti, hűvösebb levegőtől kissé borzongásba feszülő bőre, a másik elé tárulkozó pőre alakja valamelyest talán köszörül a csorbán.*
- Azt hiszem, kénytelenek leszünk osztozni a szivacson. Persze sosem vitatnám el tőled, uram, ha magadnak szeretnéd.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala nagyon örül, hiszen úgy tűnik, vendégének tetszésére van az ékszer, amit a kedvéért felöltött. Annyira remélte, hogy így lesz. Gaiffar úr nagyon kedves volt vele. Bár Nala igyekszik mindig megfelelni, vannak olyan férfiak is, akik kevésbé figyelmesek és türelmesek. Nagyon sajnálná, ha iménti buta kérése elgáncsolná ezt a kegyet. Az, hogy Gaiffar úr válasza így elodázódik, egyre jobban érleli a tündérben hibája bizonyosságát. Végül az ékszert dicsérő szavak törik meg a csendet. Mosolyt késztetnek Nala ajkára. Ám a folytatás ismét kicsit elbizonytalanítja. Olykor egy nehezen igazodik ki Gaiffar úron. Amikor épp nem mosolyog, amikor a hangja komolyabban szól, az olyan más. A tenger változtatja így az arcát. Az egyik pillanatban még csillámokat szór, aztán egy komor felleg árnyékába borulva máris vészjósló képet fest. Nala lenyűgözőnek találta ezt a dolgot már a hajóúton is idefelé, de egyszersmind félelmetesnek is. Igaz, azt túlzás volna állítani, hogy félt volna a tengertől, hiszen Nala még a végtelen, kiismerhetetlen vízben is megbízott. Naiv kis lelke nem tudta volna elképzelni, hogy a tenger ártani akarjon neki. Annak ellenére se, hogy tisztában van vele, a hajótörés, az életeket követelő viharok nem csupán rémmesék.
Nem kérdez rá, mi az az egy dolog, amit Gaiffar úr említ, de olyan érzése van a kitétel hallatán, hogy talán a választása talán mégsem volt annyira megfelelő, de az ékszer valami kis erényébe mégis csak meg bírt kapaszkodni a vendég tetszése. Lesüti a pilláit, de a mosolygását igyekszik orcáján tartani. Az jár az úrnak. Ő pedig majd legközelebb megpróbál jobban választani. Csak akkor néz fel ismét, amikor a férfi két tenyerébe fogja az arcát. Először nem is fogja fel, hogy az engedély a korábbi kérésének szól. Gondolatai túlságosan elkalandoztak az ékszer kapcsán. Épp riadt tiltakozással kezdené el rázni a fejét, hiszen ő sosem merészelné... még véletlenül se arról van szó, hogy bántaná bármi is, de az a szó, amiben így és épp most kiegyeztek, "uram", azon a nyomatékosító, mély zengésű hangon, teljesen lefegyverzi. Hálásan bólint az újabb kegyre, s ezüst íriszei immár egészen lekötelezetten ragyognak a férfira.
Nala finoman bánik a szivaccsal. Tisztelettel, már-már áhítatos figyelmességgel mosdatja a vendéget.*
- Azt mondják, ennek a háznak kéjekből emelték a falait, de az alapja a diszkréció *mondja, miközben apró tenyere az ében mellkast cirógatja.* - Sokan megfordulnak itt. Átutazók. Vándorok. A messzi szigetekről a távoli északról vagy a rejtélyes keletről. Szokatlan kérések, rendhagyó kívánságok... Abból akad itt bőven. Különcségek terén két kivett szobánál akadnak itt furcsább dolgok is, amit mások a szájukra vehetnek *mondja.* - Ha ugyan nem találnak különb elfoglaltságot. Amit a Sellőház hírnevét tekintve kétlek, uram. *Előbb a férfi szájára lehel apró csókot, aztán lentebb, a nyakára, majd az impozáns mellkas rózsáját is körüludvarolja a nyelvével s puha ajkaival. Felpillant Gaiffar úrra azzal az ártatlan, kacér tekintetével, mintha csak cukorkát csent volna. A hátradőltéből felülő férfi keltette hullám már szinte magában elég, hogy az úr ölelésébe lökje a törékeny kis Sellőt, de Nala nem bánja. Készséges foglya, az ében karok gyengéd birtoklásának.*
- Hát... *pillant le az ékszerre* - ezt még Faraonn úrtól kaptam. A néhány évvel ezelőtti nagy szárazságkor az eső nagyon soká váratott magára. *Beszéd közben egyik kezével mosdatja, másikkal pedig finoman masszírozza Gaiffar úr vállait.* -Amikor végre megnyíltak az ég csatornái, a gazdám ünnepséget rendezett a szerájban a vendégeinek. Arra az alkalomra készíttette nekem *meséli, de amikor a férfi szivacsot kér, az ajkába harapva tekint körbe. Nem ágálna soha egy ilyen kérés ellen. Ha az úrnak örömet okoz, akkor készséggel adja át magát a mosdatásnak. Ám sehol nem lát még egy szivacsot, hiába nyújtogatja a nyakát. Nem szeretne ezzel kudarcot vallani, úgyhogy finoman maga alá húzza a lávait és feláll a dézsában, hátha úgy meglát egy kósza szivacsot, de sehol semmi. Elnézést kérő pislogással fordul vissza a férfihoz. Természetesen tisztában van vele, hogy nedves, a kinti, hűvösebb levegőtől kissé borzongásba feszülő bőre, a másik elé tárulkozó pőre alakja valamelyest talán köszörül a csorbán.*
- Azt hiszem, kénytelenek leszünk osztozni a szivacson. Persze sosem vitatnám el tőled, uram, ha magadnak szeretnéd.
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-23 15:43:57
Üzenet elküldve: 2020-10-23 15:43:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Mady szavaira mint egy néma válasz, szemében kíváncsi fény gyúl. Fontos dolognak tűnik, amit főnöke közölni akár vele, s Yath, bár már egy ideje itt dolgozik, szeretné elnyerni mindenkinek a bizalmát. Örül a lehetőségnek, hogy valamiben tényleg a Sellőház segítségére lehet, ami talán nem éneklés, tánc, vagy vendégekkel való foglalkozás. Persze az sem baj, ha valami ilyesmire akarja megkérni Maydeleine, készségesen és örömmel elvégez bármit.
Egy diszkrét bólintás kíséretében foglal helyet a nő mellett, s zöld íriszeit az érkező lányra emeli. Eddig elkerülte a figyelmét a jövevény, de most leplezetlenül kiül az arcára a felismerés öröme. Talán még el is pirul, miközben szendén mosolyog.*
~Redin.~
*Ugrik be neki a név, s már szóra nyitná ajkait, de végül nem hagyja el hang a torkát. May megkezdi a párbeszédet Redinnel, így Yath jobbnak látja, ha nem szól bele a dolgokba. Ha a vörös démon felvételt nyer köreikbe, lesz még bőven lehetőségük beszélgetni.*
~Szóval valóban visszajöttél. Ahogy megígérted.~
*Mady szavaira mint egy néma válasz, szemében kíváncsi fény gyúl. Fontos dolognak tűnik, amit főnöke közölni akár vele, s Yath, bár már egy ideje itt dolgozik, szeretné elnyerni mindenkinek a bizalmát. Örül a lehetőségnek, hogy valamiben tényleg a Sellőház segítségére lehet, ami talán nem éneklés, tánc, vagy vendégekkel való foglalkozás. Persze az sem baj, ha valami ilyesmire akarja megkérni Maydeleine, készségesen és örömmel elvégez bármit.
Egy diszkrét bólintás kíséretében foglal helyet a nő mellett, s zöld íriszeit az érkező lányra emeli. Eddig elkerülte a figyelmét a jövevény, de most leplezetlenül kiül az arcára a felismerés öröme. Talán még el is pirul, miközben szendén mosolyog.*
~Redin.~
*Ugrik be neki a név, s már szóra nyitná ajkait, de végül nem hagyja el hang a torkát. May megkezdi a párbeszédet Redinnel, így Yath jobbnak látja, ha nem szól bele a dolgokba. Ha a vörös démon felvételt nyer köreikbe, lesz még bőven lehetőségük beszélgetni.*
~Szóval valóban visszajöttél. Ahogy megígérted.~
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-20 19:57:58
Üzenet elküldve: 2020-10-20 19:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Módszeresen és határozott mozdulatokkal oldja meg az apró selyemzsinórokat, s természetes tekintettel követi annak földre hullását, nem tűnik fel neki Nalaeä hirtelen támadt bizonytalansága emiatt, s ha igen, hát akkor sem mutatja jelét. A dézsába ereszkedése hasonló egyszerűséggel történik, se nem királyi, se nem puritán, csak miképp egy ember a dézsába bír ereszkedni, Nalaeän függő mosolyával kísérve. Nem kerüli el figyelmét a csodás ékszer, mely vagy akarattal, vagy pompája által, de kiemeli a tündér egyéb ékeit is, melyek mellett szintén nem lehet egy sóhaj nélkül elmenni. Azonban mondandója előtt ennek nem ad hangot. Biccent a fürdősó ötletére, a sivatagban hasonlóval nem éltek, igaz, a dézsa kényelmét sem gyakran élvezte, az is lehet, hogy valójában sohasem.*
- Értem. *Szól halkan, majd helyezkedik, engedve a tündér fordultának, kényelmesen hátra dőlve, s pillanatra lehunyt szemmel fogadva a selymes bőr érintését.*
- Akkor hát... *merül bele a kínált csókba hosszasan, mint ahogy a hajnali harmatcsepp csókolná a fűszálat, édesen és elnyújtottan, bár nem oly hűvösen.* beszélek majd velük. *Simítja végig Nala arcát kedvesen, majd miközben a lány mesél, szórakozottan, elgondolkodva követi tekintetével, egy, a tündér mellkasán huncutul elinduló vízcsepp útját, mi szinte zavarban tűnik el aztán a vízben. Érdeklődése, függetlenül a lány mondandójától eztán az ékszerre vetül, s érzékenyen futtatja végig azon jobb mutatóujját, a nyakszirttől, a kecsesen ívelt keblek mellett, egészen a köldökig, hogy aztán a lány, kissé felhúzott combjain állapodjon meg keze. A csend tán hosszúnak tűnhet, miképpen az is, hogy a férfi a kérést egyelőre válasz nélkül hagyja, bár látszik, hogy mereng, ez némiképp könnyítheti ennek elfogadását. Felpillant, hogy szemei, immár a lány szemeinek kereszttüzében melegedjenek.*
- Gyönyörű ez az ékszer, Nalaeä. *Szól aztán halkan, kezébe fogva ismét egy pillanatra a cseppszerű gyöngyöket.*
- De csak egyetlen dolog miatt. *pillant fel, aztán nem fejezi be a mondatot, pusztán a levegőben hagyja*
- Akkor hát legyen úgy. *Bólint, míg Nalaeä arcát két kezébe fogja lágyan.* Nem bánom azt sem, ha csupán e csodás szempárt nézhetem szavak nélkül... ahogyan azt látom, hogy téged bánt, hogy a kötelességtudatnak szabhat gátat a megkülönböztetés. *Mosolyodik el, szemei köré ráncok rendeződnek.* Legyen hát akkor uram. *Nyomatékosít.*
- Tőled ez ajándékként hat, még ha nem is voltam az sosem. *Kacag fel aztán, s csókkal hálálja meg a szép kérést, hogy fejét rázva engedjen a szivacs kényeztetésének.*
- Szóval egyből két szobát... hmmm? *Szól csak úgy, csukott szemmel, dörmögve.* Az ötlet nem rossz... de nem túl feltűnő ez? Egy messziről jött vendég, kinek múltját, jelenét, s az eljövendőt titkok kísérik... vajon miért kellhet neki két szoba? *Teszi fel a költői kérdést, de mosolyán látszik, hogy valójában Nalaeä érintéseire koncentrál, inkább szórakozott, mint komoly. D'or Gaiffar a lány kérésén nem sértődik meg, olyannyira nem, hogy ezt is kedvesnek érzi. ~ Uram... tán ha hölgyemnek hívnám... ~ gondolja magában kuncogva, de aztán elveti az ötletet. Törékeny szívet egyszerű és rövid szavakkal is ketté lehet törni, s ez nem a humor pillanata amúgy sem. Egyesek szerint D'ornak amúgy sincs... ahogyan egyesek szerint szíve sem.*
- Úgy hát mesélj még a főnökeidről, Nalaeä... de csak miután elmondtad-e csodás ékszer történetét... *kacsint huncutan, s hátra dőltéből felül, hogy átölelhesse a lányt.*
- Csak, hogy közben a vállaim, s tarkóm is elérd... *szusszan bele mozdulata magyarázatával bólogatva, kedélyesen a vállgödrökbe, hogy ajkával a nyakszirtet érintse, s picit a kecses, elvékonyodó, apró fül mögötti részt, a lány jobbján. Hosszú karjai szinte körbe érik a lányt, de nem szorosan tartja, csupán, hogy mellkasa, Naláét érinthesse.*
- Ha akad még szivacs... *simít végig szórakozottan a lány kecses hátán* talán neked is jól esne... *bár szinte biztos, hogy szentségtörésnek tűnhet Nalaeä szemszögéből, mégis megkockáztatja, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Nekem ez csak kedvemre szolgálna... *csak úgy mellékesen adja meg a kegyelemdöfést, mi elől nehéz kitérni. Nalaeä nyakán érezheti, az ajkak árulkodó rándulását, miképp szélesre húzódnak a mosolytól, mit az incselkedés csalt oda. Bár mindig így maradhatna, de a boldogság múlandó, s múlása a legfájdalmasabb élmény, ezt megtanulhatta már.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Módszeresen és határozott mozdulatokkal oldja meg az apró selyemzsinórokat, s természetes tekintettel követi annak földre hullását, nem tűnik fel neki Nalaeä hirtelen támadt bizonytalansága emiatt, s ha igen, hát akkor sem mutatja jelét. A dézsába ereszkedése hasonló egyszerűséggel történik, se nem királyi, se nem puritán, csak miképp egy ember a dézsába bír ereszkedni, Nalaeän függő mosolyával kísérve. Nem kerüli el figyelmét a csodás ékszer, mely vagy akarattal, vagy pompája által, de kiemeli a tündér egyéb ékeit is, melyek mellett szintén nem lehet egy sóhaj nélkül elmenni. Azonban mondandója előtt ennek nem ad hangot. Biccent a fürdősó ötletére, a sivatagban hasonlóval nem éltek, igaz, a dézsa kényelmét sem gyakran élvezte, az is lehet, hogy valójában sohasem.*
- Értem. *Szól halkan, majd helyezkedik, engedve a tündér fordultának, kényelmesen hátra dőlve, s pillanatra lehunyt szemmel fogadva a selymes bőr érintését.*
- Akkor hát... *merül bele a kínált csókba hosszasan, mint ahogy a hajnali harmatcsepp csókolná a fűszálat, édesen és elnyújtottan, bár nem oly hűvösen.* beszélek majd velük. *Simítja végig Nala arcát kedvesen, majd miközben a lány mesél, szórakozottan, elgondolkodva követi tekintetével, egy, a tündér mellkasán huncutul elinduló vízcsepp útját, mi szinte zavarban tűnik el aztán a vízben. Érdeklődése, függetlenül a lány mondandójától eztán az ékszerre vetül, s érzékenyen futtatja végig azon jobb mutatóujját, a nyakszirttől, a kecsesen ívelt keblek mellett, egészen a köldökig, hogy aztán a lány, kissé felhúzott combjain állapodjon meg keze. A csend tán hosszúnak tűnhet, miképpen az is, hogy a férfi a kérést egyelőre válasz nélkül hagyja, bár látszik, hogy mereng, ez némiképp könnyítheti ennek elfogadását. Felpillant, hogy szemei, immár a lány szemeinek kereszttüzében melegedjenek.*
- Gyönyörű ez az ékszer, Nalaeä. *Szól aztán halkan, kezébe fogva ismét egy pillanatra a cseppszerű gyöngyöket.*
- De csak egyetlen dolog miatt. *pillant fel, aztán nem fejezi be a mondatot, pusztán a levegőben hagyja*
- Akkor hát legyen úgy. *Bólint, míg Nalaeä arcát két kezébe fogja lágyan.* Nem bánom azt sem, ha csupán e csodás szempárt nézhetem szavak nélkül... ahogyan azt látom, hogy téged bánt, hogy a kötelességtudatnak szabhat gátat a megkülönböztetés. *Mosolyodik el, szemei köré ráncok rendeződnek.* Legyen hát akkor uram. *Nyomatékosít.*
- Tőled ez ajándékként hat, még ha nem is voltam az sosem. *Kacag fel aztán, s csókkal hálálja meg a szép kérést, hogy fejét rázva engedjen a szivacs kényeztetésének.*
- Szóval egyből két szobát... hmmm? *Szól csak úgy, csukott szemmel, dörmögve.* Az ötlet nem rossz... de nem túl feltűnő ez? Egy messziről jött vendég, kinek múltját, jelenét, s az eljövendőt titkok kísérik... vajon miért kellhet neki két szoba? *Teszi fel a költői kérdést, de mosolyán látszik, hogy valójában Nalaeä érintéseire koncentrál, inkább szórakozott, mint komoly. D'or Gaiffar a lány kérésén nem sértődik meg, olyannyira nem, hogy ezt is kedvesnek érzi. ~ Uram... tán ha hölgyemnek hívnám... ~ gondolja magában kuncogva, de aztán elveti az ötletet. Törékeny szívet egyszerű és rövid szavakkal is ketté lehet törni, s ez nem a humor pillanata amúgy sem. Egyesek szerint D'ornak amúgy sincs... ahogyan egyesek szerint szíve sem.*
- Úgy hát mesélj még a főnökeidről, Nalaeä... de csak miután elmondtad-e csodás ékszer történetét... *kacsint huncutan, s hátra dőltéből felül, hogy átölelhesse a lányt.*
- Csak, hogy közben a vállaim, s tarkóm is elérd... *szusszan bele mozdulata magyarázatával bólogatva, kedélyesen a vállgödrökbe, hogy ajkával a nyakszirtet érintse, s picit a kecses, elvékonyodó, apró fül mögötti részt, a lány jobbján. Hosszú karjai szinte körbe érik a lányt, de nem szorosan tartja, csupán, hogy mellkasa, Naláét érinthesse.*
- Ha akad még szivacs... *simít végig szórakozottan a lány kecses hátán* talán neked is jól esne... *bár szinte biztos, hogy szentségtörésnek tűnhet Nalaeä szemszögéből, mégis megkockáztatja, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Nekem ez csak kedvemre szolgálna... *csak úgy mellékesen adja meg a kegyelemdöfést, mi elől nehéz kitérni. Nalaeä nyakán érezheti, az ajkak árulkodó rándulását, miképp szélesre húzódnak a mosolytól, mit az incselkedés csalt oda. Bár mindig így maradhatna, de a boldogság múlandó, s múlása a legfájdalmasabb élmény, ezt megtanulhatta már.*
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:51:33
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:51:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Reissaeana //
*A vörös hajú férfival a tárgyalás megfelelő kimenetellel zárul, ezúttal pedig kézcsókra hajol, talán az elégedettség által motiváltan, ami kiül az arcára is. Semmi sem okoz nagyobb örömet neki, minthogy láthatja, hogy a sellők itt örömmel dolgoznak, legalábbis nem utálják az egész helyzetüket. Darelld pedig nyomban ott is terem és intézkedik, ahogy az elvárható, sőt, talán még jobban is. Ő a Sellőház szilárd alapja, amire mindig támaszkodhat, ha meginog két fárasztó pillantás között.*
-Nagy reményeket fűzök önhöz. *Teszi még hozzá, mielőtt Dalaf távozik az asztaltól. Vissza is ül és vár, hogy odaérkezzen hozzá a következő jelentkező, kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hátha már hamarabb is megpillanthatja. Egyértelmű, hogy Darelld megszólítására egy vörös hajú, elegáns nő indul meg az irányába, továbbá Yath is kilép a pult mögül és hozzá siet éppen. Szerencsére az utóbbi ér előbb az asztalhoz és máris kedvesen érdeklődik a rá szabott teendő felől.*
-Kérlek foglalj helyet mellettem, éppen két felvétel között vagyok. Lenne számodra egy fontos feladatom, ám azt csak négyszemközt szeretném átbeszélni. Most egyelőre csak maradj itt és hallgassuk meg a hölgyet. *Áll fel, hiszen idő közben odaért az ékszerekkel tűzdelt, minden nőies bájjal megáldott újabb jelentkező.*
-Örvendek a találkozásnak Redin kedves. *Nyújtja a kezét kézfogásra, ahogy azt az üzleti életben szokás egy bátorító mosoly keretei között.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok, a Sellőház vezetője. Kérem foglaljon helyen, lenne néhány kérdésem. A kisasszony itt mellettem Yathlanae. *Azt, hogy az ében hajú nő, milyen címen tartózkodik a köreikben, egyelőre nem árulja el, közben leül a helyére. ~Az adottságai megvannak a munkához, de ez még közel sem elég. ~ *
-Miért szeretne itt dolgozni nálunk? *Indít egy viszonylag semleges kérdéssel, csak hogy többet megtudhasson a nő jelenlegi helyzetéről.*
*A vörös hajú férfival a tárgyalás megfelelő kimenetellel zárul, ezúttal pedig kézcsókra hajol, talán az elégedettség által motiváltan, ami kiül az arcára is. Semmi sem okoz nagyobb örömet neki, minthogy láthatja, hogy a sellők itt örömmel dolgoznak, legalábbis nem utálják az egész helyzetüket. Darelld pedig nyomban ott is terem és intézkedik, ahogy az elvárható, sőt, talán még jobban is. Ő a Sellőház szilárd alapja, amire mindig támaszkodhat, ha meginog két fárasztó pillantás között.*
-Nagy reményeket fűzök önhöz. *Teszi még hozzá, mielőtt Dalaf távozik az asztaltól. Vissza is ül és vár, hogy odaérkezzen hozzá a következő jelentkező, kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hátha már hamarabb is megpillanthatja. Egyértelmű, hogy Darelld megszólítására egy vörös hajú, elegáns nő indul meg az irányába, továbbá Yath is kilép a pult mögül és hozzá siet éppen. Szerencsére az utóbbi ér előbb az asztalhoz és máris kedvesen érdeklődik a rá szabott teendő felől.*
-Kérlek foglalj helyet mellettem, éppen két felvétel között vagyok. Lenne számodra egy fontos feladatom, ám azt csak négyszemközt szeretném átbeszélni. Most egyelőre csak maradj itt és hallgassuk meg a hölgyet. *Áll fel, hiszen idő közben odaért az ékszerekkel tűzdelt, minden nőies bájjal megáldott újabb jelentkező.*
-Örvendek a találkozásnak Redin kedves. *Nyújtja a kezét kézfogásra, ahogy azt az üzleti életben szokás egy bátorító mosoly keretei között.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok, a Sellőház vezetője. Kérem foglaljon helyen, lenne néhány kérdésem. A kisasszony itt mellettem Yathlanae. *Azt, hogy az ében hajú nő, milyen címen tartózkodik a köreikben, egyelőre nem árulja el, közben leül a helyére. ~Az adottságai megvannak a munkához, de ez még közel sem elég. ~ *
-Miért szeretne itt dolgozni nálunk? *Indít egy viszonylag semleges kérdéssel, csak hogy többet megtudhasson a nő jelenlegi helyzetéről.*
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:45:49
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:45:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala szíve örül, hogy Gaiffar úr végre egy kissé elengedni látszik terheit és átadja magát a Sellőház kínálta kellemes élvezeteknek. Látni rajta. A tündér számára pedig nincs ennél nagyobb elismerés.
Pirulós kis bólintás a dézsát preferáló választásra. Egyáltalán nem bánja. A paraván mögé vezeti hát a vendéget és már nyúlna is, hogy megoldja az úr köntösét, de megelőzik, így a mozdulat csak butácska árnyékként követi a férfi kezét. Egy kicsit zavarba jön, amikor a saját köntösénél is hasonlóképp jár, de a világért se vitatná el a vetkőztetés jogát a férfitól. Nala a köntös alatt egy különleges ékszert visel. Finom kidolgozású, apró szemű ezüstlánc itt-ott víztiszta, cseppecskéket formáló ékkövekkel. Nem nyaklánc. Ha ilyesmit lehetne ruhának nevezni, talán annak beillene, bár a semminél is kevesebbet takar. Szálai a karcsú nyaktól cseppecskéket sorakoztatva futnak végig Nala mellkasán egész a köldökéig. Más láncocskák, érzékien ölelik körbe kebleit, karcsú derekát, hátul pedig a gerince mentén nyújtózik lefelé a finom ékszer. Reméli, hogy tetszik majd Gaiffar úrnak a látvány.*
- Örömmel *mondja a dézsába invitálásra, az egyéb megbeszélnivalókra pedig csak engedelmesen bólint. Mielőtt ő is követné a vendéget, szór a vízbe egy keveset a különleges fürdősóból, ami még Xavy kisasszonynak is elnyerte a tetszését a buborékokkal.
Ahogy a dézsába ereszkedik, már húzódik is a férfihoz, hogy teste idomait kedvükre élvezhessék az úr tenyerei. Csendben hallgatja a komoly szavakat, s bár a konkrétumok nem igazán világosak a számára Gaiffar úr küldetésével kapcsolatban, azt tudja, hogy nagy fontosságú és mélyen vallásos misszióról van szó.*
- Eldugott szobával nem biztos, hogy szolgálhatunk, de ahogy tudom, a folyosó végén az utolsó épp szabad, ha az megfelel. Ha ennél még nagyobb nyugalmat kívánnál, talán kivehetnéd a mellette lévőt is *mondja úgy, mintha csak hangosan gondolkodna, aztán hátrapillant.* - Az éjszakák itt olykor kissé hangosabbak, mint másutt. *Cinkosan elmosolyodik. Épp, ahogy egy itteni lányhoz illik.*
- A fizetség megváltja az időmet... D'or. Ez a ház szabálya. Nagy öröm nekem, ha engem hívatsz szolgálatodra *pillant hátra ismét, aztán meg is fordul, ha engedik. Lábait átbújtatja a férfi dereka mellett és nyújtózva lop csókot az ében ajkakról*
- Talán Zammiria vagy Maydeleine kisasszony tud majd okosabb megoldást is a szoba kapcsán *mondja.* - Én nem vagyok még itt olyan rég. Ők jobban ismerik a Sellőház kínálta lehetőségeket.
*Ujjacskái a szivacsért nyúlnak, hogy megnedvesítve azt, kellemesen meleg vízzel csorgassa végig Gaiffar úr mellkasát. Ezüst íriszei megbabonázottan figyelik a cseppek rohanó útját a sötét bőrön.*
- Kérlek, én... *szólal meg aztán, de hangja tétova és félszeg.* - Én csak szeretném... *habogja.* - Lehetne, hogy mégis csak uramnak szólítsalak? *pillant fel kérlelőn a férfira.* - Jó vagy hozzám és kegyes, és nekem olyan nagy öröm szolgálhatlak. Ez nem tesz engem kisebbé, csak teljesebbé, hiszen örömöd forrása lehetek. De... *süti le a szemét* - ha úgy kívánod, szólítalak a neveden, ahogy korábban meghagytad. De úgy nézd el nekem, ha a nyelvem olykor megbotlik. *Egy kicsit szégyelli magát. Nem kellett volna ilyesmivel előhozakodnia.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala szíve örül, hogy Gaiffar úr végre egy kissé elengedni látszik terheit és átadja magát a Sellőház kínálta kellemes élvezeteknek. Látni rajta. A tündér számára pedig nincs ennél nagyobb elismerés.
Pirulós kis bólintás a dézsát preferáló választásra. Egyáltalán nem bánja. A paraván mögé vezeti hát a vendéget és már nyúlna is, hogy megoldja az úr köntösét, de megelőzik, így a mozdulat csak butácska árnyékként követi a férfi kezét. Egy kicsit zavarba jön, amikor a saját köntösénél is hasonlóképp jár, de a világért se vitatná el a vetkőztetés jogát a férfitól. Nala a köntös alatt egy különleges ékszert visel. Finom kidolgozású, apró szemű ezüstlánc itt-ott víztiszta, cseppecskéket formáló ékkövekkel. Nem nyaklánc. Ha ilyesmit lehetne ruhának nevezni, talán annak beillene, bár a semminél is kevesebbet takar. Szálai a karcsú nyaktól cseppecskéket sorakoztatva futnak végig Nala mellkasán egész a köldökéig. Más láncocskák, érzékien ölelik körbe kebleit, karcsú derekát, hátul pedig a gerince mentén nyújtózik lefelé a finom ékszer. Reméli, hogy tetszik majd Gaiffar úrnak a látvány.*
- Örömmel *mondja a dézsába invitálásra, az egyéb megbeszélnivalókra pedig csak engedelmesen bólint. Mielőtt ő is követné a vendéget, szór a vízbe egy keveset a különleges fürdősóból, ami még Xavy kisasszonynak is elnyerte a tetszését a buborékokkal.
Ahogy a dézsába ereszkedik, már húzódik is a férfihoz, hogy teste idomait kedvükre élvezhessék az úr tenyerei. Csendben hallgatja a komoly szavakat, s bár a konkrétumok nem igazán világosak a számára Gaiffar úr küldetésével kapcsolatban, azt tudja, hogy nagy fontosságú és mélyen vallásos misszióról van szó.*
- Eldugott szobával nem biztos, hogy szolgálhatunk, de ahogy tudom, a folyosó végén az utolsó épp szabad, ha az megfelel. Ha ennél még nagyobb nyugalmat kívánnál, talán kivehetnéd a mellette lévőt is *mondja úgy, mintha csak hangosan gondolkodna, aztán hátrapillant.* - Az éjszakák itt olykor kissé hangosabbak, mint másutt. *Cinkosan elmosolyodik. Épp, ahogy egy itteni lányhoz illik.*
- A fizetség megváltja az időmet... D'or. Ez a ház szabálya. Nagy öröm nekem, ha engem hívatsz szolgálatodra *pillant hátra ismét, aztán meg is fordul, ha engedik. Lábait átbújtatja a férfi dereka mellett és nyújtózva lop csókot az ében ajkakról*
- Talán Zammiria vagy Maydeleine kisasszony tud majd okosabb megoldást is a szoba kapcsán *mondja.* - Én nem vagyok még itt olyan rég. Ők jobban ismerik a Sellőház kínálta lehetőségeket.
*Ujjacskái a szivacsért nyúlnak, hogy megnedvesítve azt, kellemesen meleg vízzel csorgassa végig Gaiffar úr mellkasát. Ezüst íriszei megbabonázottan figyelik a cseppek rohanó útját a sötét bőrön.*
- Kérlek, én... *szólal meg aztán, de hangja tétova és félszeg.* - Én csak szeretném... *habogja.* - Lehetne, hogy mégis csak uramnak szólítsalak? *pillant fel kérlelőn a férfira.* - Jó vagy hozzám és kegyes, és nekem olyan nagy öröm szolgálhatlak. Ez nem tesz engem kisebbé, csak teljesebbé, hiszen örömöd forrása lehetek. De... *süti le a szemét* - ha úgy kívánod, szólítalak a neveden, ahogy korábban meghagytad. De úgy nézd el nekem, ha a nyelvem olykor megbotlik. *Egy kicsit szégyelli magát. Nem kellett volna ilyesmivel előhozakodnia.*
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-19 19:02:39
Üzenet elküldve: 2020-10-19 19:02:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//Egy kicsit Yath//
-A lehető legtöbb mindent taníttatok neki. Számtant, olvasás tudományt, alkímiát, természetesen zenét is és ha elég nagy lesz, majd segítek neki abban, hogy a tudását tovább vigye egy hivatásban is. *A férfi a tapasztalatlan kéjhölgy megnevezésre inkább nem reagál, de a kérdésre annál inkább büszkén válaszol hiszen szerinte minden apa ezt tenné. Aztán amikor a nő végül bejelenti, hogy sikeresen megszerezte az állást, az arcán hatalmas mosoly terül el és kezet fog a nővel, sőt ha az engedi ezúttal egy kézcsókra is hajol a történések végén. *
- Nem fogja megbánni a döntését, hölgyem. *Nem sokkal később Darelld is megérkezik hozzájuk, így hát követi az őr kérését és a pulthoz lépdel. Alig pár pillanat telik el, de a vöröshajú férfi ismét megismer egy újabb alkalmazottat, aki ismét kérdéssel fordul felé. *
- Nem köszönöm. Most azt hiszem sietek *Dalaf ma kimondottan szűkszavúnak tűnhet mégis a szemeiben csillog a játékosság fénye. Talán ez is, csak a rejtélyességének a kivetülése vagy ahhoz az egyszerű tényhez köthető, hogy bizony az elf nincs hozzászokva ahhoz, hogy munkatársai legyenek. Mindenesetre Darelld ismét megérkezik, így hát a mostanra, már Sellővé vált férfi követi az őrt. *
//Egy kicsit Yath//
-A lehető legtöbb mindent taníttatok neki. Számtant, olvasás tudományt, alkímiát, természetesen zenét is és ha elég nagy lesz, majd segítek neki abban, hogy a tudását tovább vigye egy hivatásban is. *A férfi a tapasztalatlan kéjhölgy megnevezésre inkább nem reagál, de a kérdésre annál inkább büszkén válaszol hiszen szerinte minden apa ezt tenné. Aztán amikor a nő végül bejelenti, hogy sikeresen megszerezte az állást, az arcán hatalmas mosoly terül el és kezet fog a nővel, sőt ha az engedi ezúttal egy kézcsókra is hajol a történések végén. *
- Nem fogja megbánni a döntését, hölgyem. *Nem sokkal később Darelld is megérkezik hozzájuk, így hát követi az őr kérését és a pulthoz lépdel. Alig pár pillanat telik el, de a vöröshajú férfi ismét megismer egy újabb alkalmazottat, aki ismét kérdéssel fordul felé. *
- Nem köszönöm. Most azt hiszem sietek *Dalaf ma kimondottan szűkszavúnak tűnhet mégis a szemeiben csillog a játékosság fénye. Talán ez is, csak a rejtélyességének a kivetülése vagy ahhoz az egyszerű tényhez köthető, hogy bizony az elf nincs hozzászokva ahhoz, hogy munkatársai legyenek. Mindenesetre Darelld ismét megérkezik, így hát a mostanra, már Sellővé vált férfi követi az őrt. *
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-18 09:28:58
Üzenet elküldve: 2020-10-18 09:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Pillantása hosszasan megpihen Nalaeä tekintetén, s elgondolkodva hallgatja, mit a tündér mond, csókjának ízét ajkain érezve, aztán átveszi a lány által nyújtott köntöst, s belebújik. Ha segíteni kívánnak neki, természetesen nem ellenkezik, lágy mosollyal fogadja. Kíváncsi a fürdőházra, valójában még soha nem volt hasonlóban, az ő világában a víz ebbéli hasznosítása nem igazán lehetséges, vagy csupán a kiváltságosok jussa, D'or pedig soha nem volt az. Ennek ellenére persze, akár egy sivatagi herceg, karját kínálja miközben sétálnak, hogy Nalaeä belekarolhasson. Idilli pillanat. Mintha nem lenne ettől sokkal vészterhesebb célja, mintha csupán ebből állna az élete... a lánynak igaza volt. Tehetsége és odaadása tökéletesen alkalmas arra, hogy teljesen elterelje figyelmét a gondokról, a sötét gondolatokról. Talán egész életét le tudná élni itt, csupán Nalaeä kegyét fogadva, s talán később már kegyeit keresve. Ki tudja?*
- Legyen a dézsa... *pillant fel merengéséből, mikor rájön, hogy tulajdonképpen már odaértek. Önző módon választja, a lány bőrének érintését kívánja még most is, s óvatlan szemek sem pillantják meg, hogyha benyitnának.*
- Valóban kár lett volna kihagyni. *Mondja csendesen, s közben köntösét megoldva veti le, s teszi oda, ahol nem érheti víz. A lányhoz fordul, s ismét csókot kíván, ha nem ellenkezik, hát az ő ruházatát is megoldva segédkezik, hogy aztán, ha elkészült sóhajtva merülhessen a vízbe.*
- Kérlek, fürödj meg velem, Nalaeä, néhány dolgot szeretnék megbeszélni veled, oly dolgot, melyről csupán Maydeleine kisasszony és te tudhatsz. *Megvárja Nala reakcióit persze, nem erőltet semmit.*
- A küldetésemről tudsz, s célomról is, melyhez egy helyszínre van szükségem. A helyszín nem nyilvános. *Elcsendesedve gondolja végig mondandóját, közben, ha teheti, lábai közt helyt engedve húzza magához a tündért háttal, hogy megülhessen a dézsában előtte, s ő átölelhesse hátulról, ujjaival alkarját cirógathassa. Igaz, ha más terve van a lánynak, engedve kötelességtudtának, másképp működik közre.*
- Szükségem van egy helyre, ahol ellehetek. *nem beszél a Wegtoreni Kalmárban egy hatra kivett szobáról.* A hely csupán enyém, s azé, kit beengedek, óvatlan szemek nem láthatják. *Folytatja elmerülve a forróság gőze által kiválasztott illatokban, s Nalaeä bőrének parfümös kipárolgásának felhőjében.*
- A szoba eldugott helyen kell, hogy legyen, egyéb különleges kívánságom is volna még, de azt talán majd akkor, ha ezen részletek biztosításra kerülnek. *Az ajtó felé pillant, hol erszényét, s az abban megbúvó 1000 aranyat tartja, melyet előlegnek szán, s melyet Nalaeä Phyrra kezében kíván tudni.
Persze az átadásra csak akkor kerül sor, ha visszatérnek.*
- A szobámban előlegként ezer aranyat kívánok fizetni. *Mondja súlytalanul, mintha semmi kis összegről lenne szó.*
- Ebből ami marad, az a tiéd, szolgálatkészségedért, s mert életemben adsz majd szikrát, mi a fényem táplálja. Nagy feladat ez, Nalaeä! *Nem örökös szolgálatot keres, csupán ha szükség adódik rá.*
- Persze csak, ha lesz időd, nem folytonosan. *egészíti ki* Mit gondolsz? A főnököd tudja nekem biztosítani a fentieket? *Kérdezi, s a lány nyakába csókol hátulról, majd a fürdőhab vállára tapadt buborékjait simítja le csendesen.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Pillantása hosszasan megpihen Nalaeä tekintetén, s elgondolkodva hallgatja, mit a tündér mond, csókjának ízét ajkain érezve, aztán átveszi a lány által nyújtott köntöst, s belebújik. Ha segíteni kívánnak neki, természetesen nem ellenkezik, lágy mosollyal fogadja. Kíváncsi a fürdőházra, valójában még soha nem volt hasonlóban, az ő világában a víz ebbéli hasznosítása nem igazán lehetséges, vagy csupán a kiváltságosok jussa, D'or pedig soha nem volt az. Ennek ellenére persze, akár egy sivatagi herceg, karját kínálja miközben sétálnak, hogy Nalaeä belekarolhasson. Idilli pillanat. Mintha nem lenne ettől sokkal vészterhesebb célja, mintha csupán ebből állna az élete... a lánynak igaza volt. Tehetsége és odaadása tökéletesen alkalmas arra, hogy teljesen elterelje figyelmét a gondokról, a sötét gondolatokról. Talán egész életét le tudná élni itt, csupán Nalaeä kegyét fogadva, s talán később már kegyeit keresve. Ki tudja?*
- Legyen a dézsa... *pillant fel merengéséből, mikor rájön, hogy tulajdonképpen már odaértek. Önző módon választja, a lány bőrének érintését kívánja még most is, s óvatlan szemek sem pillantják meg, hogyha benyitnának.*
- Valóban kár lett volna kihagyni. *Mondja csendesen, s közben köntösét megoldva veti le, s teszi oda, ahol nem érheti víz. A lányhoz fordul, s ismét csókot kíván, ha nem ellenkezik, hát az ő ruházatát is megoldva segédkezik, hogy aztán, ha elkészült sóhajtva merülhessen a vízbe.*
- Kérlek, fürödj meg velem, Nalaeä, néhány dolgot szeretnék megbeszélni veled, oly dolgot, melyről csupán Maydeleine kisasszony és te tudhatsz. *Megvárja Nala reakcióit persze, nem erőltet semmit.*
- A küldetésemről tudsz, s célomról is, melyhez egy helyszínre van szükségem. A helyszín nem nyilvános. *Elcsendesedve gondolja végig mondandóját, közben, ha teheti, lábai közt helyt engedve húzza magához a tündért háttal, hogy megülhessen a dézsában előtte, s ő átölelhesse hátulról, ujjaival alkarját cirógathassa. Igaz, ha más terve van a lánynak, engedve kötelességtudtának, másképp működik közre.*
- Szükségem van egy helyre, ahol ellehetek. *nem beszél a Wegtoreni Kalmárban egy hatra kivett szobáról.* A hely csupán enyém, s azé, kit beengedek, óvatlan szemek nem láthatják. *Folytatja elmerülve a forróság gőze által kiválasztott illatokban, s Nalaeä bőrének parfümös kipárolgásának felhőjében.*
- A szoba eldugott helyen kell, hogy legyen, egyéb különleges kívánságom is volna még, de azt talán majd akkor, ha ezen részletek biztosításra kerülnek. *Az ajtó felé pillant, hol erszényét, s az abban megbúvó 1000 aranyat tartja, melyet előlegnek szán, s melyet Nalaeä Phyrra kezében kíván tudni.
Persze az átadásra csak akkor kerül sor, ha visszatérnek.*- A szobámban előlegként ezer aranyat kívánok fizetni. *Mondja súlytalanul, mintha semmi kis összegről lenne szó.*
- Ebből ami marad, az a tiéd, szolgálatkészségedért, s mert életemben adsz majd szikrát, mi a fényem táplálja. Nagy feladat ez, Nalaeä! *Nem örökös szolgálatot keres, csupán ha szükség adódik rá.*
- Persze csak, ha lesz időd, nem folytonosan. *egészíti ki* Mit gondolsz? A főnököd tudja nekem biztosítani a fentieket? *Kérdezi, s a lány nyakába csókol hátulról, majd a fürdőhab vállára tapadt buborékjait simítja le csendesen.*
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-15 22:33:32
Üzenet elküldve: 2020-10-15 22:33:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felvételire várva//
//Részben Dalaf, Maydeleine, Yath//
*Kíváncsi tekintettel követi a helység selymesen simogató levegőjét oly határozott léptekkel átszelő férfi alakját. Alig bír magával, roppantul érdekli, ki az a bizonyos illetékes, és vajon mennyire lesz bonyolult a felvételi eljárás, és miket kérdeznek majd tőle. Riadt kifejezés szalad át arcán, hiszen múltjával nem igazán tud elszámolni, legalábbis nem gyakorolhatna túlságosan jó első benyomást leendő munkatársaira. ~Könyörgöm, csak ne kérdezzenek semmit a családomról, meg az előző munkáimról... Dolgoztam én egyáltalán valahol? Nem is tudom. Hű, ezt okosabb lett volna jobban átgondolni. Valami szép mesét kreálhattam volna legalább. Már mindegy, lesz, ami lesz.~ Míg gondolataiba mélyed, szem elől téveszti a pasast, akivel az imént beszélt. Lázasan kutakodva ugrálnak szemei, hamar meg is lesz keresgélésének eredménye. Kiszúrja a barna tincseket egy félreeső asztal homályában, de a széles vállak pontosan eltakarják előle az ott ülőket. Lábujjhegyre áll, s mit sem törődve az őt körülvevőkkel nyakát nyújtogatja, mint egy kisgyerek, aki elől rejtegetnek egy nagy meglepetést. Kivillan egy vörös hajzat, s egy finommetszésű férfiarcból tekint rá egy pajkos szempár. Huncut félmosolyt ereszt meg, tekintete nyílt és kihívó, lazán felhúzza fél szemöldökét. Fogalma sincs, kit kell elbűvölnie, így biztosra megy. Nemsokára visszatér némi útmutatást nyújtva az úr, aki ügyében intézkedik. Elvigyorodik, csilingelő hangon szól segítőjéhez.*
- Ó, köszönöm szépen. Igazán hálás vagyok a segítségéért.
*Puha, macskaszerű léptekkel suhan el a megjelölt hely irányába, félúton megtorpan, gyönge szédülés kerülgeti, körbenéz, s leplezetlen, mély sóhajt hallat. Megakad a szeme egy kecses, porcelánbőrű, fekete hajú teremtésen. Nézi egy darabig, s látja, ugyanarra tart, mint ő. Szédülése elillan, ismerős neki a fekete, de ötlete sincs, honnan, elméjét lefoglalja a szépség kiléte. Remek ürügy arra, hogy feledje idegességét. Még néhány lépés, kínosan ügyel mozdulatai kecsességére, s már az asztal mellett áll. Gyors pillantással méri végig vizsgáztatóját, kellemes jelenségnek tűnik, de van benne valami különösen komoly is. Levegőt vesz, szája szóra nyílik, de néhány pillanatig habozik. Nem tudja, mit illik ilyenkor mondani, végül csak megformálódnak a szavak.*
- Szép estét kívánok! Úgy tudom, mostanság fogadnak új sellőket, engem pedig érdekelne ez a munka. A nevem Redissaeana La'Riuilnor. Az egyszerűség kedvéért szólítson bátran Redinnek.
*Mondandóját könnyed, s véleménye szerint a legkellemesebb látványt nyújtó arckifejezésével adja elő. Néhány pillanatig még a nő szemébe néz, majd jégkék íriszei a feketére tévednek. Hirtelen megérkezik a felismerés. ~Hogy is felejthetném el? Csodaszép egy éjszaka volt, meg kell hagyni...~ Tekintetében tűz lobban, halkan felkuncog, de hamar rendezi vonásait, várva a főnök utasításait.*
//Részben Dalaf, Maydeleine, Yath//
*Kíváncsi tekintettel követi a helység selymesen simogató levegőjét oly határozott léptekkel átszelő férfi alakját. Alig bír magával, roppantul érdekli, ki az a bizonyos illetékes, és vajon mennyire lesz bonyolult a felvételi eljárás, és miket kérdeznek majd tőle. Riadt kifejezés szalad át arcán, hiszen múltjával nem igazán tud elszámolni, legalábbis nem gyakorolhatna túlságosan jó első benyomást leendő munkatársaira. ~Könyörgöm, csak ne kérdezzenek semmit a családomról, meg az előző munkáimról... Dolgoztam én egyáltalán valahol? Nem is tudom. Hű, ezt okosabb lett volna jobban átgondolni. Valami szép mesét kreálhattam volna legalább. Már mindegy, lesz, ami lesz.~ Míg gondolataiba mélyed, szem elől téveszti a pasast, akivel az imént beszélt. Lázasan kutakodva ugrálnak szemei, hamar meg is lesz keresgélésének eredménye. Kiszúrja a barna tincseket egy félreeső asztal homályában, de a széles vállak pontosan eltakarják előle az ott ülőket. Lábujjhegyre áll, s mit sem törődve az őt körülvevőkkel nyakát nyújtogatja, mint egy kisgyerek, aki elől rejtegetnek egy nagy meglepetést. Kivillan egy vörös hajzat, s egy finommetszésű férfiarcból tekint rá egy pajkos szempár. Huncut félmosolyt ereszt meg, tekintete nyílt és kihívó, lazán felhúzza fél szemöldökét. Fogalma sincs, kit kell elbűvölnie, így biztosra megy. Nemsokára visszatér némi útmutatást nyújtva az úr, aki ügyében intézkedik. Elvigyorodik, csilingelő hangon szól segítőjéhez.*
- Ó, köszönöm szépen. Igazán hálás vagyok a segítségéért.
*Puha, macskaszerű léptekkel suhan el a megjelölt hely irányába, félúton megtorpan, gyönge szédülés kerülgeti, körbenéz, s leplezetlen, mély sóhajt hallat. Megakad a szeme egy kecses, porcelánbőrű, fekete hajú teremtésen. Nézi egy darabig, s látja, ugyanarra tart, mint ő. Szédülése elillan, ismerős neki a fekete, de ötlete sincs, honnan, elméjét lefoglalja a szépség kiléte. Remek ürügy arra, hogy feledje idegességét. Még néhány lépés, kínosan ügyel mozdulatai kecsességére, s már az asztal mellett áll. Gyors pillantással méri végig vizsgáztatóját, kellemes jelenségnek tűnik, de van benne valami különösen komoly is. Levegőt vesz, szája szóra nyílik, de néhány pillanatig habozik. Nem tudja, mit illik ilyenkor mondani, végül csak megformálódnak a szavak.*
- Szép estét kívánok! Úgy tudom, mostanság fogadnak új sellőket, engem pedig érdekelne ez a munka. A nevem Redissaeana La'Riuilnor. Az egyszerűség kedvéért szólítson bátran Redinnek.
*Mondandóját könnyed, s véleménye szerint a legkellemesebb látványt nyújtó arckifejezésével adja elő. Néhány pillanatig még a nő szemébe néz, majd jégkék íriszei a feketére tévednek. Hirtelen megérkezik a felismerés. ~Hogy is felejthetném el? Csodaszép egy éjszaka volt, meg kell hagyni...~ Tekintetében tűz lobban, halkan felkuncog, de hamar rendezi vonásait, várva a főnök utasításait.*
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-15 14:48:44
Üzenet elküldve: 2020-10-15 14:48:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Érintőlegesen Dalaf, Darelld, Redin, Maydeleine//
*Éppen bájos kedvességgel tölt egy pohár italt egy vendégnek, amikor szeme a vörös hajú elfre téved, akit, úgy tűnik, éppen hozzá irányítanak. Arca erre őszintén felderül, s vidáman int, jelezve, hogy nyugodtan közelebb jöhet az illető.*
-Parancsol valamit inni?
*Hajol közelebb, s ha a férfi óhajt valamit, tüstént ki is szolgálja. Már nyitná is vörösre festett ajkait újabb szép szavakra, s kezdene könnyed ismerkedésbe, amikor Darelld ismét megjelenik, ezúttal Yathra tartva igényt.*
-Rendben, máris megyek.
*Lép Darelld irányába. Hangja ezúttal komoly, nem olyan csilingelő hangszer, mint azt megszokhatták. Mielőtt azonban ott hagyná a pultot, küld még egy pajkos pillantást Dalaf felé, aztán elindul a marcona őr parancsára, egyenesen Madyhez.
Nem igazán nézelődik, így nem veszi rögtön észre a vörös lányt, aki talán szintén a főnök irányába tart. Pedig ha csak vetne egy pillantást oldalra, kétség kívül felismerné egykori vendégét, akinek egy oly különleges és idegen estét köszönhet. De nem tekint másfelé, úgy libben oda Mady mellé.*
-Miben segíthetek?
*Érdeklődik szelíden, egyelőre helyet nem foglalva, csak ácsorogva a az asztal előtt. Mint egy jó szolgáló, aki várja a következő parancsot.*
//Érintőlegesen Dalaf, Darelld, Redin, Maydeleine//
*Éppen bájos kedvességgel tölt egy pohár italt egy vendégnek, amikor szeme a vörös hajú elfre téved, akit, úgy tűnik, éppen hozzá irányítanak. Arca erre őszintén felderül, s vidáman int, jelezve, hogy nyugodtan közelebb jöhet az illető.*
-Parancsol valamit inni?
*Hajol közelebb, s ha a férfi óhajt valamit, tüstént ki is szolgálja. Már nyitná is vörösre festett ajkait újabb szép szavakra, s kezdene könnyed ismerkedésbe, amikor Darelld ismét megjelenik, ezúttal Yathra tartva igényt.*
-Rendben, máris megyek.
*Lép Darelld irányába. Hangja ezúttal komoly, nem olyan csilingelő hangszer, mint azt megszokhatták. Mielőtt azonban ott hagyná a pultot, küld még egy pajkos pillantást Dalaf felé, aztán elindul a marcona őr parancsára, egyenesen Madyhez.
Nem igazán nézelődik, így nem veszi rögtön észre a vörös lányt, aki talán szintén a főnök irányába tart. Pedig ha csak vetne egy pillantást oldalra, kétség kívül felismerné egykori vendégét, akinek egy oly különleges és idegen estét köszönhet. De nem tekint másfelé, úgy libben oda Mady mellé.*
-Miben segíthetek?
*Érdeklődik szelíden, egyelőre helyet nem foglalva, csak ácsorogva a az asztal előtt. Mint egy jó szolgáló, aki várja a következő parancsot.*
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-14 13:47:45
Üzenet elküldve: 2020-10-14 13:47:45
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//Felvételire várva//
// Egy kicsit Yath //
* Éppen csak odalép az asztalukhoz, de már akkor véget is ér az egész felvételi eljárás.*
- Rendben van, majd mindjárt gondoskodom róla.* Felei és aztán Dalaf felé fordul. Mivel már a személyzet tagja, ezért nem kell teljesen úgy viselkednie vele, mint egy vendéggel.*
- Mint már hallhatta Darelld a nevem. Darelld Oryw. Kérem fáradjon a pulthoz! Rögtön megyek.* Azzal figyelmét az érkező hölgyre tereli át. Odasétál hozzá és közli vele, hogy ő a következő.*
- Kisasszony kérem fáradjon az asztalhoz, ahol aztán megtörténik a meghallgatás.* Kezével mutatja is, hogy melyik asztalról van szó. Szemével máris Alfonzt keresi, hogy egy időre átadja neki az őrséget, amíg ő intézkedik Dalaf ügyében. Amikor megtalálja odalép hozzá.*
- Vedd már egy kicsit. Mindjárt jövök vissza.* Azzal a pult felé indul. Szerencsére Yathlanae jelenleg ott tartózkodik. Így aztán átadja neki Maydeleine kérését.*
- Yathlanae kisasszony egy szóra kérhetném? Maydeleine kisasszony azt kérte, hogy csatlakozzék hozzá, amint tud. Köszönöm!* Most már foglalkozhat Dalaffal is.*
- Erre!* Int neki, hogy kövesse a vörös hajú elf. Akadnak üres szobák direkt a személyzet részére. Most az egyikbe új lakó költözhet és talán később egy másikba is.*
//Felvételire várva//
// Egy kicsit Yath //
* Éppen csak odalép az asztalukhoz, de már akkor véget is ér az egész felvételi eljárás.*
- Rendben van, majd mindjárt gondoskodom róla.* Felei és aztán Dalaf felé fordul. Mivel már a személyzet tagja, ezért nem kell teljesen úgy viselkednie vele, mint egy vendéggel.*
- Mint már hallhatta Darelld a nevem. Darelld Oryw. Kérem fáradjon a pulthoz! Rögtön megyek.* Azzal figyelmét az érkező hölgyre tereli át. Odasétál hozzá és közli vele, hogy ő a következő.*
- Kisasszony kérem fáradjon az asztalhoz, ahol aztán megtörténik a meghallgatás.* Kezével mutatja is, hogy melyik asztalról van szó. Szemével máris Alfonzt keresi, hogy egy időre átadja neki az őrséget, amíg ő intézkedik Dalaf ügyében. Amikor megtalálja odalép hozzá.*
- Vedd már egy kicsit. Mindjárt jövök vissza.* Azzal a pult felé indul. Szerencsére Yathlanae jelenleg ott tartózkodik. Így aztán átadja neki Maydeleine kérését.*
- Yathlanae kisasszony egy szóra kérhetném? Maydeleine kisasszony azt kérte, hogy csatlakozzék hozzá, amint tud. Köszönöm!* Most már foglalkozhat Dalaffal is.*
- Erre!* Int neki, hogy kövesse a vörös hajú elf. Akadnak üres szobák direkt a személyzet részére. Most az egyikbe új lakó költözhet és talán később egy másikba is.*
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-13 07:50:46
Üzenet elküldve: 2020-10-13 07:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Egy vörös alak//
*Ahogy a férfi folytatja a mondandóját és válaszol a kérdésekre, amelyeket feltett neki, néhány dolog kezd világossá válni. Úgy tűnik, még valódi szervezett kereteken belül nem igazán dolgozott, így bizonyára bele kell majd szoknia az itteni ritmusba és hogy napi menetrendet kell írnia. Mikor kitér rá, hogy azonos nemű vendéget nem fogad egy kicsit se rebben meg a szeme. Ebben a szakmában a férfiak részéről ez nem megy ritkaság számba, mondhatni megszokott.*
-Természetesen férfi vendéget nem kell itt sem vállalnia, ha nem akar, bár azért remélem idővel ez a szemlélet kicsit rugalmasabb lesz, mert mind fontos a vendég. Megesik, néha, ritkán… hogy masszíroztatni férfiak és férfit kérnek, ha nagy a baj. *Kacsint a másikra, de egyelőre ebbe nem szeretne jobban belemélyedni, inkább ugranak is tovább.*
-Tiszteletben tartom a kérését. Természetesen kizárólag takarítási munkát. Gondoljon bele az én helyzetembe, nem kockáztathatom, hogy egy tapasztalatlan és erre a munkára éretlen kéjhölgy kezébe kerüljön egy vendég, az ártana a hírünknek. *Szinte már komorrá vált a hangulat, mert ez az egy dolog amiből nem enged, a Sellőház híre és ez lerí róla, szinte már sértve érzi magát.*
-Taníttatja? Milyen fajta tudományban szerez majd jártasságot? Esetleg zenetanár fog hozzá járni? *Ez jobban felkelti a kíváncsiságát, mert ez itt nem megszokott dolog, de a jövőre nézve mindenképpen előny lehet, akár még számukra is.*
-Ne kérjen elnézést, ezt itt most üzlet. Ezen kívül persze elvárás, hogy a többi itt dolgozóval szemben legyen tapintatos, velem nem muszáj, ha baj lenne azonnal szóljon. *Úgy érzi most már mindent tisztáztak, amit a férfi akart és neki sincsen egyelőre több mondanivalója. *
-A személyzeti részlegen mindenkinek van szállása, az étel és ital ahogy szükségét érzi, de azért mértékkel. Minden alkalmazott be van osztva, hogy ellássuk a pultosi és kiszolgálási teendőket is, természetesen a vendég elsőbbséget élvez. Remélem nem probléma.*Ekkor lép oda Darelld az asztalukhoz és a torokköszörülése teljesen elvonja a figyelmét. ~Lehet, hogy rosszat mondtam, vagy visszajöttek volna? ~ Tekintete az ajtó felé siklik, de szerencsére nem találja, amit keres, így meg is nyugszik.*
-Azt hiszem mi már végeztünk. *Áll fel az asztaltól és ismét nyújtja a kezét kézfogásra, úgy hiszi, ez az ajánlat, amit tesz visszautasíthatatlan.*
-Dalaf Feolsen, üdvözlöm minálunk, ma rendezkedjen be, holnap pedig reggel kezdhet is. Darelld, gondoskodnál róla, hogy legyen szobája? *Adná át a dolgot, hiszen már itt vár a következő jelentkező.*
*Ahogy a férfi folytatja a mondandóját és válaszol a kérdésekre, amelyeket feltett neki, néhány dolog kezd világossá válni. Úgy tűnik, még valódi szervezett kereteken belül nem igazán dolgozott, így bizonyára bele kell majd szoknia az itteni ritmusba és hogy napi menetrendet kell írnia. Mikor kitér rá, hogy azonos nemű vendéget nem fogad egy kicsit se rebben meg a szeme. Ebben a szakmában a férfiak részéről ez nem megy ritkaság számba, mondhatni megszokott.*
-Természetesen férfi vendéget nem kell itt sem vállalnia, ha nem akar, bár azért remélem idővel ez a szemlélet kicsit rugalmasabb lesz, mert mind fontos a vendég. Megesik, néha, ritkán… hogy masszíroztatni férfiak és férfit kérnek, ha nagy a baj. *Kacsint a másikra, de egyelőre ebbe nem szeretne jobban belemélyedni, inkább ugranak is tovább.*
-Tiszteletben tartom a kérését. Természetesen kizárólag takarítási munkát. Gondoljon bele az én helyzetembe, nem kockáztathatom, hogy egy tapasztalatlan és erre a munkára éretlen kéjhölgy kezébe kerüljön egy vendég, az ártana a hírünknek. *Szinte már komorrá vált a hangulat, mert ez az egy dolog amiből nem enged, a Sellőház híre és ez lerí róla, szinte már sértve érzi magát.*
-Taníttatja? Milyen fajta tudományban szerez majd jártasságot? Esetleg zenetanár fog hozzá járni? *Ez jobban felkelti a kíváncsiságát, mert ez itt nem megszokott dolog, de a jövőre nézve mindenképpen előny lehet, akár még számukra is.*
-Ne kérjen elnézést, ezt itt most üzlet. Ezen kívül persze elvárás, hogy a többi itt dolgozóval szemben legyen tapintatos, velem nem muszáj, ha baj lenne azonnal szóljon. *Úgy érzi most már mindent tisztáztak, amit a férfi akart és neki sincsen egyelőre több mondanivalója. *
-A személyzeti részlegen mindenkinek van szállása, az étel és ital ahogy szükségét érzi, de azért mértékkel. Minden alkalmazott be van osztva, hogy ellássuk a pultosi és kiszolgálási teendőket is, természetesen a vendég elsőbbséget élvez. Remélem nem probléma.*Ekkor lép oda Darelld az asztalukhoz és a torokköszörülése teljesen elvonja a figyelmét. ~Lehet, hogy rosszat mondtam, vagy visszajöttek volna? ~ Tekintete az ajtó felé siklik, de szerencsére nem találja, amit keres, így meg is nyugszik.*
-Azt hiszem mi már végeztünk. *Áll fel az asztaltól és ismét nyújtja a kezét kézfogásra, úgy hiszi, ez az ajánlat, amit tesz visszautasíthatatlan.*
-Dalaf Feolsen, üdvözlöm minálunk, ma rendezkedjen be, holnap pedig reggel kezdhet is. Darelld, gondoskodnál róla, hogy legyen szobája? *Adná át a dolgot, hiszen már itt vár a következő jelentkező.*
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-10 14:34:16
Üzenet elküldve: 2020-10-10 14:34:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//Részben Darelld és Redissaeana//
*Dalaf és az őt méregető hölgy között egyelőre nem tűnik kellemesnek a hangulat, ezt pedig Dalaf is érzi. Kérdések áramlanak felé, amik azért annyira nem meglepőek a hosszas monológja után. Valahogy még is van valami fal ott a beszéd és a kellemes társalgás között, amit még nem igen bontogatnak lefelé. *
- Igazából nem igen mondhatnám, hogy rendes munkahelyeim voltak. Legfőképpen inkább, csak egy váratlan csemege voltam azon fogadókban ahová betértem és aztán üzletet kovácsoltam. Ez ment az első években, egész kellemes kis hírem is lett, de aztán egy messzebbről jött hölgy ajánlatot tett, hogy dolgozzak az ő köreiben és kellemes dolgokat igért. Ez röviden egy házat jelentett ami sokkal kevésbé volt biztonságos és igényes hely, mint bármelyik hely ahol addig jártam. Örültem, hogy kifizettek nem, hogy ajánló levélhez juthassak. Szóval, szépen szólva átvágtak. Egyébként onnan a végén azért távoztam, mert nem vállalok férfi vendégeket. Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy maradandó és tényleg kényeztető élményt nyújthassak a kuncsaftnak ott mindent el kell engedni és megélni a kívánságokat, amire nem hiszem, hogy valaha is képes lennék férfiakkal. Nem sok jogom van itélkezni senki felett, de számomra az efféle tevékenység férfiakkal, mint férfi megüti alapvetően is az elborzasztó fogalmát. *A könnyed társalgás egyre messzebbi fogalomnak tűnik a vörös hajú férfi számára és kezd benne lassan felépülni az a kellemetlen érzés, hogy ezt a munka lehetőségét bizony elveszíti lassacskán főleg, hogy az ő kis képessége a hazug mesék szépsége és nem a múltjáról való őszinteség. Bár ebből semmi sem látszik az arcán, ugyanis Dalaf kisugárzása mindig hazudik, bár talán ez is a vonzerejének része. Aztán a nő biztatni kezdi és végül a számára legféltettebb titokra is fény derül, amely kapcsán leendő főnökének egy, olyan megjegyzése akad ami azért rendesen bekapcsolja az elfben az apai féltést. *
- Nem probléma, ha csak kizárólag takarításról és ágyazásról van tényleg szó. Illetve, noha én bármeddig vagyok hajlandó dolgozni, de teljes munkaidőt a lányom esetében nem tudok elfogadni tekintve, hogy taníttatom. *A vörös arcáról ezúttal meglátszik, hogy komolyan beszél és noha a hangja továbbra is azon a kellemes baritonon csendül fel amin, már annyiszor csábított el nőket.... Most kihallatszik belőle, hogy a mondottakból bizony nem enged. *
- Ez a beszélgetést kissé komorra sikeredik. Azt hiszem elszoktam attól, hogy nem minden hölgy a vendégem vagy családtag, így most bocsánatot is kérek öntől Maydeleine emiatt. Remélhetőleg, ha beszélhetünk arról, hogy mi lesz a jövőben, majd megtanulom kezelni az itt dolgozó hölgyekkel való társalgást is, hogy ne legyen túl üzleties az egész. *A férfi e szavak elkezdettével szinte
teljesen kivirul és az arcára minden csillagnál fényesebb mosoly ül ki, ahogy finoman a saját hajába túr, mintha csak azt üzenné ezzel Maydeleine számára, hogy ő bizony egy igazi férfi kincs a szakmában és megéri felvennie. Ezen felül az sem utolsó, hogy ilyen könnyen túlteszi magát a kínos dolgokon és képes világosságot hozni a komor felhőkkel szőtt mondatok közé. Aztán ahogy befejezi a mondandóját szinte abban a pillanatban lép is feléjük a számára, már jól ismert őr aki arról beszél, hogy újabb jelentkező van a láthatáron. A férfi, már kíváncsiságból is az ajtó irányába fordul, hogy megfigyelhesse az érkező hölgyeményt, akinek láttára megcsillan az elf szeme, mert hát minden férfi számára felüdülés egy újabb csinos hölgy mivolta a közelében. *
//Részben Darelld és Redissaeana//
*Dalaf és az őt méregető hölgy között egyelőre nem tűnik kellemesnek a hangulat, ezt pedig Dalaf is érzi. Kérdések áramlanak felé, amik azért annyira nem meglepőek a hosszas monológja után. Valahogy még is van valami fal ott a beszéd és a kellemes társalgás között, amit még nem igen bontogatnak lefelé. *
- Igazából nem igen mondhatnám, hogy rendes munkahelyeim voltak. Legfőképpen inkább, csak egy váratlan csemege voltam azon fogadókban ahová betértem és aztán üzletet kovácsoltam. Ez ment az első években, egész kellemes kis hírem is lett, de aztán egy messzebbről jött hölgy ajánlatot tett, hogy dolgozzak az ő köreiben és kellemes dolgokat igért. Ez röviden egy házat jelentett ami sokkal kevésbé volt biztonságos és igényes hely, mint bármelyik hely ahol addig jártam. Örültem, hogy kifizettek nem, hogy ajánló levélhez juthassak. Szóval, szépen szólva átvágtak. Egyébként onnan a végén azért távoztam, mert nem vállalok férfi vendégeket. Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy maradandó és tényleg kényeztető élményt nyújthassak a kuncsaftnak ott mindent el kell engedni és megélni a kívánságokat, amire nem hiszem, hogy valaha is képes lennék férfiakkal. Nem sok jogom van itélkezni senki felett, de számomra az efféle tevékenység férfiakkal, mint férfi megüti alapvetően is az elborzasztó fogalmát. *A könnyed társalgás egyre messzebbi fogalomnak tűnik a vörös hajú férfi számára és kezd benne lassan felépülni az a kellemetlen érzés, hogy ezt a munka lehetőségét bizony elveszíti lassacskán főleg, hogy az ő kis képessége a hazug mesék szépsége és nem a múltjáról való őszinteség. Bár ebből semmi sem látszik az arcán, ugyanis Dalaf kisugárzása mindig hazudik, bár talán ez is a vonzerejének része. Aztán a nő biztatni kezdi és végül a számára legféltettebb titokra is fény derül, amely kapcsán leendő főnökének egy, olyan megjegyzése akad ami azért rendesen bekapcsolja az elfben az apai féltést. *
- Nem probléma, ha csak kizárólag takarításról és ágyazásról van tényleg szó. Illetve, noha én bármeddig vagyok hajlandó dolgozni, de teljes munkaidőt a lányom esetében nem tudok elfogadni tekintve, hogy taníttatom. *A vörös arcáról ezúttal meglátszik, hogy komolyan beszél és noha a hangja továbbra is azon a kellemes baritonon csendül fel amin, már annyiszor csábított el nőket.... Most kihallatszik belőle, hogy a mondottakból bizony nem enged. *
- Ez a beszélgetést kissé komorra sikeredik. Azt hiszem elszoktam attól, hogy nem minden hölgy a vendégem vagy családtag, így most bocsánatot is kérek öntől Maydeleine emiatt. Remélhetőleg, ha beszélhetünk arról, hogy mi lesz a jövőben, majd megtanulom kezelni az itt dolgozó hölgyekkel való társalgást is, hogy ne legyen túl üzleties az egész. *A férfi e szavak elkezdettével szinte
teljesen kivirul és az arcára minden csillagnál fényesebb mosoly ül ki, ahogy finoman a saját hajába túr, mintha csak azt üzenné ezzel Maydeleine számára, hogy ő bizony egy igazi férfi kincs a szakmában és megéri felvennie. Ezen felül az sem utolsó, hogy ilyen könnyen túlteszi magát a kínos dolgokon és képes világosságot hozni a komor felhőkkel szőtt mondatok közé. Aztán ahogy befejezi a mondandóját szinte abban a pillanatban lép is feléjük a számára, már jól ismert őr aki arról beszél, hogy újabb jelentkező van a láthatáron. A férfi, már kíváncsiságból is az ajtó irányába fordul, hogy megfigyelhesse az érkező hölgyeményt, akinek láttára megcsillan az elf szeme, mert hát minden férfi számára felüdülés egy újabb csinos hölgy mivolta a közelében. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5042-5061