//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Egy darabig nézi a távolodó férfit, majd fejcsóválva rázza meg a fejét. Hogy mit gondolhat nem lehet tudni, de aztán hamarosan tekintetét már ismét a környezeten tartja, karba font karjaival méltósággal ellenőriz mindent, s mindenkit. A hangulat jó, az újonnan érkezettek, talán tengeri vándorok jól érzik magukat, kissé harsányak, de nem csinálnak problémát. Az intő Cha'yss jelzésére azonnal reagál, s immár ismét szolid mosollyal arcán lép oda hozzá:*
- Uram? *A szokványos kérdés, mint egy jelzés, mellyel tudatja, hogy a kívánságok számára parancsok.*
- Természetesen, uram! Ahogyan óhajtja. *Hajol meg kissé, majd a pult felé csettint, miközben a pénzt elteszi. Az érkező szintén meghajol, egyszerű szobalány, láss csodát, tűzvörös hajjal, apró szeplőkkel orcáján, szobalánynak annak megfelelő ruhában, bár tény, hogy annál talán kissé lengébb.*
- Lupia, kísérd az urat kérlek a szobájába, az erkélyest nyittasd meg neki. *Kacsint a férfira.* Készíts be dézsát, forróvizet és olajokat. Előtte készülj fel, ha az úrnak további kérése van, intézkedj. *Ismét Cha'yss felé fordul, s ha kérdőn nézne a plusz szolgáltatásokra, kezét emelve figyel őszinte tekintettel:*
- Benne van az árban, mondhatnánk marketing fogásnak is, ha a vendég jól érzi magát, feltehetően visszatér. *Nevet fel, majd így, hogy immár dolga nincs, ismét szolgálatba áll.
Latamie a frissen érkezett vendéghez, Alfonz elfoglaltsága miatt egy felszolgáló érkezik, természetesen férfi, majd az ajtónállóhoz hasonlóan meghajol, s komoly tekintettel figyel:*
- Hölgyem? *A kérés nem éri váratlanul, Thrimakot többen is keresik a betérő hölgy vendégek közül, egyesek szerint valódi csődör az ágyban, emellett kellően gondoskodó, ki saját igényeit meglehetősen a háttérbe helyezi.*
- Jelenleg kissé elfoglalt. *Mondja szemrebbenés nélkül.* Amint végez, jelezni fogok neki. *Bólint mindenféle zavar nélkül. Az asztal felett a tivornyázó csapatra néz, s ismét bólint.*
- Meglesz, hölgyem! Az uraknak mindenféleképpen rumot javasolnék, azt gondolom e helyi különlegesség, kedvükre fog szolgálni. Önnek a pultos specialitását ajánlanám. Korábban beszerzőkörút volt a karavánba. A Sivatag Hajnalának nevezik, mert a datolyapálmára kicsapódott harmatot, s a növény nedvét használják fel készítésekor. Édes, mondhatni itatja magát, emellett tüzes, mint a felkelő nap első pírja. *Egészen belejött, mert szinte költői módon festi le a felajánlott itókát ez vagy a munka iránti hűsége és a jó képzés miatt van, vagy egyszerűen valóban ilyen finom az ital.*
- Az ára kicsit borsos, harmincnégy arany egy kisebb üveggel, viszont megéri. Tekintettel ara, hogy többen vannak, a rum árát viszont olcsón megszámítja Házunk. Üvegenként tíz aranyért. Azt gondolom, mindösszesen nyolcvannégy arany kezdetnek megteszi, ez *közben a zsákra pillant* bőségesen kielégíti azt, de az egész estés szórakozást is.
*Meghajol, de előtte még kiegészíti a mondandóját mintegy megerősítésként.*
- Thrimakot természetesen amint tudom, küldeni fogom. *Újabb meghajlás, majd a férfi távozik, s hamarosan felszolgálók sora viszi ki a megrendelt italokat, Latamie asztalára pedig egy varászlatos üveg kerül, áttetsző, mégis szivárványszínben játszik tartalma. Illatra meglehetősen erős, mintha Wegtoren leheletét tartalmazná.*