Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-03 12:07:34
Üzenet elküldve: 2020-02-03 12:07:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Cassy, Rey, Zammiria, Shan//
-Helyes, akkor én sem kóstolom meg őt.
*Viccelődik Shan miközben a visszabújó kis szőrmókot nézi. Noha sohasem volt különösebben problémája az állatokkal, valahogy nem sikerült közel kerülnie egyhez sem, leszámítva azt az egy verebet, akit egy télen át etettek az egyik bátyjával. Szegény nagyon kikerekedett tavaszra és már alig bírt felrepülni, így nagyon hamar egy kóbor macska áldozatává vált, Elh pedig visított egész nap. Az ember azt hihetné a fiúgyerekek nem annyira puhányok, hogy napokig sírjanak egy ilyen semmiség miatt, de a zsoldost sajnos puhapöcs testvérekkel áldották meg az istenek. Legalább is gyermekként nagyon azok voltak.
Rey szavait hallva elvigyorodik noha ő pont fordítva értette a dolgot, mindenesetre ez így talán még találóbb.*
-Ó, hány ilyen alak mászkál. Nem tűnnénk ki különösebben.
*Míg várja Zammiria reakcióját mondandójára kissé idegesen dobol ujjaival a poháron. Nem igazán gondolta át azt az eshetőséget, hogy mi a fenét fog csinálni, ha most elküldik, csak ebben a röpke másodpercben villan be neki, hogy egyébként ez is benne van a pakliban. Szerencsére hamar megnyugszik, mikor a sötételf nem zavarja el, alig láthatóan megkönnyebbülve fel is sóhajt.*
-Nagyon köszönöm kisasszony! Nem fogja megbánni.
*A sejtelmes szavak hallatán szemöldöke kissé megemelkedik. Közelebb is hajol, s lejjebb véve hangerejét kérdez vissza.*
-Miféle veszélyről van szó?
//Cassy, Rey, Zammiria, Shan//
-Helyes, akkor én sem kóstolom meg őt.
*Viccelődik Shan miközben a visszabújó kis szőrmókot nézi. Noha sohasem volt különösebben problémája az állatokkal, valahogy nem sikerült közel kerülnie egyhez sem, leszámítva azt az egy verebet, akit egy télen át etettek az egyik bátyjával. Szegény nagyon kikerekedett tavaszra és már alig bírt felrepülni, így nagyon hamar egy kóbor macska áldozatává vált, Elh pedig visított egész nap. Az ember azt hihetné a fiúgyerekek nem annyira puhányok, hogy napokig sírjanak egy ilyen semmiség miatt, de a zsoldost sajnos puhapöcs testvérekkel áldották meg az istenek. Legalább is gyermekként nagyon azok voltak.
Rey szavait hallva elvigyorodik noha ő pont fordítva értette a dolgot, mindenesetre ez így talán még találóbb.*
-Ó, hány ilyen alak mászkál. Nem tűnnénk ki különösebben.
*Míg várja Zammiria reakcióját mondandójára kissé idegesen dobol ujjaival a poháron. Nem igazán gondolta át azt az eshetőséget, hogy mi a fenét fog csinálni, ha most elküldik, csak ebben a röpke másodpercben villan be neki, hogy egyébként ez is benne van a pakliban. Szerencsére hamar megnyugszik, mikor a sötételf nem zavarja el, alig láthatóan megkönnyebbülve fel is sóhajt.*
-Nagyon köszönöm kisasszony! Nem fogja megbánni.
*A sejtelmes szavak hallatán szemöldöke kissé megemelkedik. Közelebb is hajol, s lejjebb véve hangerejét kérdez vissza.*
-Miféle veszélyről van szó?
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-02 19:40:48
Üzenet elküldve: 2020-02-02 19:40:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- A kutyák nem, de voltak velük valami emberfélék, szarvas valamik is *vonja meg a vállát. Nem nagyon akar már erről beszélni, csak azért teszi meg, mert úgy tűnik, Mady nagyon kíváncsi.*
- Nem tudom, hogy szólt-e *vonja meg a vállát. Nem akarja tovább firtatni a témát, hiszen nem ezért jött ide, így hát el is engedi. Persze ha a nő kérdez még, akkor válaszol neki, ám reméli, hogy hamarosan áttérhetnek fontosabb dolgokra is. Például Laurenre.*
- Hát, az nem egészen ugyan olyan *ráncolja a szemöldökét. Úgy tűnik, Mady nem volt még szerelmes, de nem is baj. Az ő munkájával csak átok lenne.
Közben átsétálnak a fürdőházba ahol Aleimordot már várja a kellemes fürdő. Diszkréten eltakarva a többi dézsától, tökéletes. Mivel Mady már látta ruha nélkül, így könnyedén elkezd vetkőzni, a nő észreveheti, hogy a férfi vékonysága sokat javult pozitív irányba. Már éppen csak látszódnak a bordái, végre nem teljesen egészségtelen mértékben. Mintha rendesen evett volna az elmúlt napokban.*
- Akkor van... ötleted? A nő... régi barátom, ismerősöm, még engem szolgált Artheniorban. De most a viszonyunk nem nemes és a szolgáló, hanem két barát. És... Rájöttem, hogy nem csak a barátja akarok lenni. A kedvesemmé tenném Csak miatta eszek rendesen, tanulok mágiát és a többi. Azt mondta, hogy kell háznál egy erős férfi. Ez inkább egy közösségi ház, sokan laknak ott, sok barát. Mondjuk nekem nemigen a barátaim. Nem akarom, hogy azt az elveszett szerencsétlent lássa bennem, aki nemrég voltam, azt akarom, hogy férfinek lásson... Erősnek, aki meg tudja védeni, gondoskodna róla... Ami különös, hogy nem érdekli a pénzem... A legtöbb nő már amiatt vonzónak talál. Nagy kastély, nagy földek, sok pénz, nemesi cím... De őt ez nem érdekli. Hát nem csodálatos? Hogyan érjem el, hogy ő is szeressen engem?
- A kutyák nem, de voltak velük valami emberfélék, szarvas valamik is *vonja meg a vállát. Nem nagyon akar már erről beszélni, csak azért teszi meg, mert úgy tűnik, Mady nagyon kíváncsi.*
- Nem tudom, hogy szólt-e *vonja meg a vállát. Nem akarja tovább firtatni a témát, hiszen nem ezért jött ide, így hát el is engedi. Persze ha a nő kérdez még, akkor válaszol neki, ám reméli, hogy hamarosan áttérhetnek fontosabb dolgokra is. Például Laurenre.*
- Hát, az nem egészen ugyan olyan *ráncolja a szemöldökét. Úgy tűnik, Mady nem volt még szerelmes, de nem is baj. Az ő munkájával csak átok lenne.
Közben átsétálnak a fürdőházba ahol Aleimordot már várja a kellemes fürdő. Diszkréten eltakarva a többi dézsától, tökéletes. Mivel Mady már látta ruha nélkül, így könnyedén elkezd vetkőzni, a nő észreveheti, hogy a férfi vékonysága sokat javult pozitív irányba. Már éppen csak látszódnak a bordái, végre nem teljesen egészségtelen mértékben. Mintha rendesen evett volna az elmúlt napokban.*
- Akkor van... ötleted? A nő... régi barátom, ismerősöm, még engem szolgált Artheniorban. De most a viszonyunk nem nemes és a szolgáló, hanem két barát. És... Rájöttem, hogy nem csak a barátja akarok lenni. A kedvesemmé tenném Csak miatta eszek rendesen, tanulok mágiát és a többi. Azt mondta, hogy kell háznál egy erős férfi. Ez inkább egy közösségi ház, sokan laknak ott, sok barát. Mondjuk nekem nemigen a barátaim. Nem akarom, hogy azt az elveszett szerencsétlent lássa bennem, aki nemrég voltam, azt akarom, hogy férfinek lásson... Erősnek, aki meg tudja védeni, gondoskodna róla... Ami különös, hogy nem érdekli a pénzem... A legtöbb nő már amiatt vonzónak talál. Nagy kastély, nagy földek, sok pénz, nemesi cím... De őt ez nem érdekli. Hát nem csodálatos? Hogyan érjem el, hogy ő is szeressen engem?
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-02 17:51:45
Üzenet elküldve: 2020-02-02 17:51:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Bár ő visszafogta volna a kapitányt aki fel akart kelni, de az elf biztosította, hogy mozoghat, sőt a segítségét kérte a művelethez. Így hát Zopal a másik válla alá nyúlt és felsegítette. A helyzetük tényleg furcsa. A főnök gondolataira pedig ő is csak komoran néz maga elé.*
~A lopás és a gyilkosság két külön dolog. Meg ha úgy hagyjuk talán túl se élte volna. De ha ismerték az elfet akkor tudhatták, hogy meggyógyítja szóval mégiscsak érdekes ez.~
*Vakargatja is a zöld pofáját mikor a prof. hirtelen távozik. Zopal néz utána és vár. Ő abba a naiv hitbe lovalta magát, hogy a bohókás professzorban megcsillan a zseni és hirtelen eszébe jutott egy megoldás. De mikor visszajön csak közli, hogy mindenkinek rendelt ételt és kiadja a parancsot, hogy zárják magukra az ajtót. Ezek után ez természetes. Elhúzza a száját, de a kapitányra nézve bólint. Ma este már tényleg nem kéne rohangálniuk. Kihúz hát egy széket és leül. Mikor meghozzák a rendelést akkor nagy szemekkel néz.*
-Ez szép. Várjatok mindjárt jövök.
*Hagyja ott kicsit az ételét megbízva a társai józan eszében, hogy nem mernek a tányérjához nyúlni és a pulthoz sétál.*
-Adj, isten! Minek hívják itt a rumot? Na akkor abból kérnék négyet.
*Ezzel ki is fizeti a 60 aranyat a négy Ezüstszakáll lehelete rumért és azokkal visszasétál az asztalhoz.
Ha nem nyúltak a tányérjához akkor egy "Egészség!" Jókívánságot dörmög, de ha voltak olyan pofátlanok akkor egy"Akadjon a torkotokon!" a jutalma a csapatnak. Koccint a többiekkel és nekikezd a falatozásnak fajához nem illő kulturáltsággal. Persze udvari körökből így is kinéznék, de használ evőeszközöket nem zabál és lenyeli a falatot mielőtt megszólalna.*
-Mit gondoltok? Nem dúlták fel a prof szobáját. Mintha tudták volna mit keresnek. Nem vagyok benne biztos, hogy mindent elmond, de arra fogadnék is, hogy az elf, tapasztalt léhűtő. Hidegvérűen kezelte a dolgot. Nem első gyanús vagy veszélyes ügye. Mondhatni profi.
*Vág egy szelet húst, a szájába veszi, majd néz a többiekre és várja a válaszokat vagy észrevételeket. Eddig hallgatott, most valamennyit beszélt és várja az egyéb véleményeket. A ficsúrtól nem vár sokat, a másik kettőt azért többre tartja, bár a lányban se teljesen biztos, csak hozzá még fűz reményeket. Életképesnek tűnik még így elverve is. Ha az evést befejezték ő biccent és felmegy a szobájába. Az ajtót magára zárja leveszi a páncélját, a zsákját maga mellé teszi, leellenőrzi még az ablakokat, ha van hozzá felszerelés, egy egyszerű jelzőcsapdát felszerel. Ha más nem olyat, hogy az ajtó vagy az ablak kinyitásával lelöknek valamit, ami csattan vagy csörren. Aztán a fegyverét maga mellé támasztva elalszik.*
//Toborzás//
*Bár ő visszafogta volna a kapitányt aki fel akart kelni, de az elf biztosította, hogy mozoghat, sőt a segítségét kérte a művelethez. Így hát Zopal a másik válla alá nyúlt és felsegítette. A helyzetük tényleg furcsa. A főnök gondolataira pedig ő is csak komoran néz maga elé.*
~A lopás és a gyilkosság két külön dolog. Meg ha úgy hagyjuk talán túl se élte volna. De ha ismerték az elfet akkor tudhatták, hogy meggyógyítja szóval mégiscsak érdekes ez.~
*Vakargatja is a zöld pofáját mikor a prof. hirtelen távozik. Zopal néz utána és vár. Ő abba a naiv hitbe lovalta magát, hogy a bohókás professzorban megcsillan a zseni és hirtelen eszébe jutott egy megoldás. De mikor visszajön csak közli, hogy mindenkinek rendelt ételt és kiadja a parancsot, hogy zárják magukra az ajtót. Ezek után ez természetes. Elhúzza a száját, de a kapitányra nézve bólint. Ma este már tényleg nem kéne rohangálniuk. Kihúz hát egy széket és leül. Mikor meghozzák a rendelést akkor nagy szemekkel néz.*
-Ez szép. Várjatok mindjárt jövök.
*Hagyja ott kicsit az ételét megbízva a társai józan eszében, hogy nem mernek a tányérjához nyúlni és a pulthoz sétál.*
-Adj, isten! Minek hívják itt a rumot? Na akkor abból kérnék négyet.
*Ezzel ki is fizeti a 60 aranyat a négy Ezüstszakáll lehelete rumért és azokkal visszasétál az asztalhoz.
Ha nem nyúltak a tányérjához akkor egy "Egészség!" Jókívánságot dörmög, de ha voltak olyan pofátlanok akkor egy"Akadjon a torkotokon!" a jutalma a csapatnak. Koccint a többiekkel és nekikezd a falatozásnak fajához nem illő kulturáltsággal. Persze udvari körökből így is kinéznék, de használ evőeszközöket nem zabál és lenyeli a falatot mielőtt megszólalna.*-Mit gondoltok? Nem dúlták fel a prof szobáját. Mintha tudták volna mit keresnek. Nem vagyok benne biztos, hogy mindent elmond, de arra fogadnék is, hogy az elf, tapasztalt léhűtő. Hidegvérűen kezelte a dolgot. Nem első gyanús vagy veszélyes ügye. Mondhatni profi.
*Vág egy szelet húst, a szájába veszi, majd néz a többiekre és várja a válaszokat vagy észrevételeket. Eddig hallgatott, most valamennyit beszélt és várja az egyéb véleményeket. A ficsúrtól nem vár sokat, a másik kettőt azért többre tartja, bár a lányban se teljesen biztos, csak hozzá még fűz reményeket. Életképesnek tűnik még így elverve is. Ha az evést befejezték ő biccent és felmegy a szobájába. Az ajtót magára zárja leveszi a páncélját, a zsákját maga mellé teszi, leellenőrzi még az ablakokat, ha van hozzá felszerelés, egy egyszerű jelzőcsapdát felszerel. Ha más nem olyat, hogy az ajtó vagy az ablak kinyitásával lelöknek valamit, ami csattan vagy csörren. Aztán a fegyverét maga mellé támasztva elalszik.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-02 14:35:37
Üzenet elküldve: 2020-02-02 14:35:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Carlotteia, Welly, Dreyia//
*Dreyiát nem igazán látta még, úgy tűnik neki azonban, hogy Carl ismeri. Nem tekint rá se másképp, mint a többi vendégre, egyelőre csak békésen pakolgat. Mikor a törött ablak kerül szóba, csak felhorkan, azt is meg kéne majd rendelniük, de egyelőre így szerinte teljesen megfelelő, hogy bedeszkázták.*
-Én most jöttem vissza a pihenőről, nem igazán tudok semmi újról beszámolni. *Nagyon az jön le, hogy a mélységi csupán a rendbontásos esetekről akar hallani, a békés, hétköznapi vagy boldog kellemes események nem igazán elégítenék ki a kíváncsiságát. Közben, ahogy Carl elkezd mesélni azért ő is nyitva tartja a füleit, bár talán ez kevésbé nyilvánvaló, mert a teendőket nem hagyja csak úgy magukra. Mikor azt hallja, hogy nagy sikerük volt a lányoknak, de annyira, hogy szinte haza is vitték őket, kitör belőle egy nevetésféle, de inkább köhögésnek álcázza, úgy tartja megfelelőnek.*
-Elnézést, félrement. *Legyint, hogy semmi baja, ne aggódjanak érte.*
//Carlotteia, Welly, Dreyia//
*Dreyiát nem igazán látta még, úgy tűnik neki azonban, hogy Carl ismeri. Nem tekint rá se másképp, mint a többi vendégre, egyelőre csak békésen pakolgat. Mikor a törött ablak kerül szóba, csak felhorkan, azt is meg kéne majd rendelniük, de egyelőre így szerinte teljesen megfelelő, hogy bedeszkázták.*
-Én most jöttem vissza a pihenőről, nem igazán tudok semmi újról beszámolni. *Nagyon az jön le, hogy a mélységi csupán a rendbontásos esetekről akar hallani, a békés, hétköznapi vagy boldog kellemes események nem igazán elégítenék ki a kíváncsiságát. Közben, ahogy Carl elkezd mesélni azért ő is nyitva tartja a füleit, bár talán ez kevésbé nyilvánvaló, mert a teendőket nem hagyja csak úgy magukra. Mikor azt hallja, hogy nagy sikerük volt a lányoknak, de annyira, hogy szinte haza is vitték őket, kitör belőle egy nevetésféle, de inkább köhögésnek álcázza, úgy tartja megfelelőnek.*
-Elnézést, félrement. *Legyint, hogy semmi baja, ne aggódjanak érte.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-01 18:16:56
Üzenet elküldve: 2020-02-01 18:16:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
-Ne böszélj zagyvaságokat húgi, hiszön reggel óta együtten vagyunk! *Korholja le. Kezd egyre türelmetlenebb lenni a benne tomboló forróság miatt és érzi a víz sem sokat segített a dolgon. Amint viszont kiér a friss levegőre néhány perc múlva kezd ugyan olyan gyorsan elillanni a rosszullét, mint, ahogy az jött.*
-Nosza, ennyi lött volna? *Egyenesedik fel, levéve a terhet az őt cipelőkről és törli le a homlokáról a forró bőre utáni verejtékcseppeket. Érzi, ahogy lassan ismét a normális lesz a hőfok, jelentősen segít a kinti hűvös szellő.*
-De mi történhetött? *Érzi, hogy ez a hirtelen rosszullét megviselte a szervezetét és az igénybevétel miatt most egy kis pihenés nem ártana, így biztos nem indulna útnak. Most főként magával foglalkozik és erőteljesen az okokat keresi, azt, hogy a nők mit tárgyalnak egymással, nem igazán figyeli.*
-Nem értem eztet itten, most mi történt, csak valami boszorkányság löhetett. *Gyanakszik, talán pont azért lett ilyen rútul megtréfálva, hogy minél hamarabb szedjék a cókmókjukat, aztán távozzanak.*
- Már egészön jól vagyok. *Jelenti a helyzetet a körülötte állóknak.*
-Talán rendezzük lö aztat a fürdőt aztán induljunk mink is. *Szól oda Gyldwa felé, bár ha megindulnak befelé még mindig nem az igazi a tempója, bár már csak óvatosságból lépked megfontoltabban.*
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
-Ne böszélj zagyvaságokat húgi, hiszön reggel óta együtten vagyunk! *Korholja le. Kezd egyre türelmetlenebb lenni a benne tomboló forróság miatt és érzi a víz sem sokat segített a dolgon. Amint viszont kiér a friss levegőre néhány perc múlva kezd ugyan olyan gyorsan elillanni a rosszullét, mint, ahogy az jött.*
-Nosza, ennyi lött volna? *Egyenesedik fel, levéve a terhet az őt cipelőkről és törli le a homlokáról a forró bőre utáni verejtékcseppeket. Érzi, ahogy lassan ismét a normális lesz a hőfok, jelentősen segít a kinti hűvös szellő.*
-De mi történhetött? *Érzi, hogy ez a hirtelen rosszullét megviselte a szervezetét és az igénybevétel miatt most egy kis pihenés nem ártana, így biztos nem indulna útnak. Most főként magával foglalkozik és erőteljesen az okokat keresi, azt, hogy a nők mit tárgyalnak egymással, nem igazán figyeli.*
-Nem értem eztet itten, most mi történt, csak valami boszorkányság löhetett. *Gyanakszik, talán pont azért lett ilyen rútul megtréfálva, hogy minél hamarabb szedjék a cókmókjukat, aztán távozzanak.*
- Már egészön jól vagyok. *Jelenti a helyzetet a körülötte állóknak.*
-Talán rendezzük lö aztat a fürdőt aztán induljunk mink is. *Szól oda Gyldwa felé, bár ha megindulnak befelé még mindig nem az igazi a tempója, bár már csak óvatosságból lépked megfontoltabban.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-01 17:28:05
Üzenet elküldve: 2020-02-01 17:28:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Ahogy nézegeti az itallapot és elhagyja a tündér száját a „más árkategóriájú” szókapcsolattal megfűszerezett mondat, kezdi úgy érezni, hogy őt itt átejtették és a ficsúr, csak nem mert egyedül belépni erre a puccos helyre. ~Tengerre nézőt, azt! Hogy aztán ki tudjam majd rajta lökni. ~ Örül is annak, hogy a tündér úgy tűnik, most egy kicsit magukra hagyja őket, talán itt lenne az ideje, hogy jól fülön ragadja asztaltársát és fülvesztés terhe mellett tárgyaljanak a további feltételekről. Erre csak kibukik belőle az, amiben megegyeztek, pedig már el is képzelte, hogy a lekanyarított fület a szobájába a három hatos varangybelsők fölé fogja fellógatni. Aztán érkezik, hogy ő inkább a szobában enne. ~Azt az úri mindenit…~ Bár tagadhatatlan, hogy érdekli, ez egyáltalán lehetséges-e itt, mert látja, hogy azért megkérik a szobáért a pénzt, biztosan az is elég puccos. Ő meg aztán, ha nekiáll enni… Ekkor kezd el darálni a kéréseket és leszámolni az aranyakat, csak úgy kapkodja a fejét. ~Pezsgő, szoba meg megint pezsgő… DE MIKOR FOGUNK ENNI?!~ Már szinte elpattan az agya. ~Nem. Pezsgőbe fojtom. ~ A saját részéről, a gnóm bendő már feldolgozta a szárnyakat, így azért tudna enni, de amint mozdulnak ő is feláll.*
-És a… a… de a kaja…! *Nyöszörgi, miközben feláll, neki aztán nem kell a pezsgő, csak felmennek a buborékok az orrába, mármint legutóbb, mikor ilyen italt ivott ez történt. Neki meg aztán nem kell ahhoz buborék, hogy akármi is a száján menjen be és az orrán távozzon, ezt a trükköt már kiskorában elsajátította.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Ahogy nézegeti az itallapot és elhagyja a tündér száját a „más árkategóriájú” szókapcsolattal megfűszerezett mondat, kezdi úgy érezni, hogy őt itt átejtették és a ficsúr, csak nem mert egyedül belépni erre a puccos helyre. ~Tengerre nézőt, azt! Hogy aztán ki tudjam majd rajta lökni. ~ Örül is annak, hogy a tündér úgy tűnik, most egy kicsit magukra hagyja őket, talán itt lenne az ideje, hogy jól fülön ragadja asztaltársát és fülvesztés terhe mellett tárgyaljanak a további feltételekről. Erre csak kibukik belőle az, amiben megegyeztek, pedig már el is képzelte, hogy a lekanyarított fület a szobájába a három hatos varangybelsők fölé fogja fellógatni. Aztán érkezik, hogy ő inkább a szobában enne. ~Azt az úri mindenit…~ Bár tagadhatatlan, hogy érdekli, ez egyáltalán lehetséges-e itt, mert látja, hogy azért megkérik a szobáért a pénzt, biztosan az is elég puccos. Ő meg aztán, ha nekiáll enni… Ekkor kezd el darálni a kéréseket és leszámolni az aranyakat, csak úgy kapkodja a fejét. ~Pezsgő, szoba meg megint pezsgő… DE MIKOR FOGUNK ENNI?!~ Már szinte elpattan az agya. ~Nem. Pezsgőbe fojtom. ~ A saját részéről, a gnóm bendő már feldolgozta a szárnyakat, így azért tudna enni, de amint mozdulnak ő is feláll.*
-És a… a… de a kaja…! *Nyöszörgi, miközben feláll, neki aztán nem kell a pezsgő, csak felmennek a buborékok az orrába, mármint legutóbb, mikor ilyen italt ivott ez történt. Neki meg aztán nem kell ahhoz buborék, hogy akármi is a száján menjen be és az orrán távozzon, ezt a trükköt már kiskorában elsajátította.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-01 07:44:30
Üzenet elküldve: 2020-02-01 07:44:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
-Ez borzasztó, akkor ezek a lények még okosak is! *Kapja oda a szája elé a kezeit, eddig csak azt hitte, hogy valamiféle állatok nagy fogokkal, most viszont teljesen átalakult a kép. Mindenképpen úgy tűnik ezzel az információval még jobban megijesztette, a szemei előtt lepereg az esemény, mikor ezek a valamik feljutnak a felszínre és megpróbálják elfoglalni a várost, majd eljutnak a kikötőig is.*
-Ha ez valóban igaz, akkor tényleg veszélyben lehetünk. A mestered szólt a városiaknak is, hogy ez a veszély fennáll? *Mert egyre inkább úgy érzi, nyilván pánikot okozna, ha az utca embere ezt megtudná, de a városi őrségnek mindenképpen meg kéne említeni ezt a lehetőséget is. E mellett szinte egészen kis helyet foglal a fejében a felmerült szerelem témakör, de azért próbálja megnyugtatni magát és koncentrálni a munkájára.*
-Volt már olyan, hogy megtetszett nekem is a vendég, nem mondtam, hogy nem, de itt annyira nem ismerek meg senkit, hogy el tudjam dönteni milyen ember is valójában. Itt nem egyszer hallja a lány, hogy "Drága szerelmem" vagy, hogy "a világ végére is elmennék miattad". Sok itt a nagyot mondó, sőt, itt még inkább azzá válnak, akiknek sok a pénze. *Majd mindjárt el is hallgat, mert talán nem pont a nemesnek kéne ezt körbeírnia.*
-Bár most, a városban én is megismerkedtem valakivel az egyik fogadóban. *Szinte bele is pirul egy kicsit, ezt még másnak Dreyián kívül nem is említette. Mindjárt be is kattan neki, hogy Soreyl bizony, lehet a városban van. Feltámad az aggodalom az iméntiek hallatán és elhatározza magát, hogy a közeljövőben ír neki levelet a kaszárnyába. Eztán fel is áll és nyújtja a kezét a férfi felé kedves mosollyal.*
-De egyelőre még nem ilyen súlyos a helyzet, első a fürdő.*Ha engedi, kézen fogva vezeti el a fürdő irányába a nemest.*
-Ez borzasztó, akkor ezek a lények még okosak is! *Kapja oda a szája elé a kezeit, eddig csak azt hitte, hogy valamiféle állatok nagy fogokkal, most viszont teljesen átalakult a kép. Mindenképpen úgy tűnik ezzel az információval még jobban megijesztette, a szemei előtt lepereg az esemény, mikor ezek a valamik feljutnak a felszínre és megpróbálják elfoglalni a várost, majd eljutnak a kikötőig is.*
-Ha ez valóban igaz, akkor tényleg veszélyben lehetünk. A mestered szólt a városiaknak is, hogy ez a veszély fennáll? *Mert egyre inkább úgy érzi, nyilván pánikot okozna, ha az utca embere ezt megtudná, de a városi őrségnek mindenképpen meg kéne említeni ezt a lehetőséget is. E mellett szinte egészen kis helyet foglal a fejében a felmerült szerelem témakör, de azért próbálja megnyugtatni magát és koncentrálni a munkájára.*
-Volt már olyan, hogy megtetszett nekem is a vendég, nem mondtam, hogy nem, de itt annyira nem ismerek meg senkit, hogy el tudjam dönteni milyen ember is valójában. Itt nem egyszer hallja a lány, hogy "Drága szerelmem" vagy, hogy "a világ végére is elmennék miattad". Sok itt a nagyot mondó, sőt, itt még inkább azzá válnak, akiknek sok a pénze. *Majd mindjárt el is hallgat, mert talán nem pont a nemesnek kéne ezt körbeírnia.*
-Bár most, a városban én is megismerkedtem valakivel az egyik fogadóban. *Szinte bele is pirul egy kicsit, ezt még másnak Dreyián kívül nem is említette. Mindjárt be is kattan neki, hogy Soreyl bizony, lehet a városban van. Feltámad az aggodalom az iméntiek hallatán és elhatározza magát, hogy a közeljövőben ír neki levelet a kaszárnyába. Eztán fel is áll és nyújtja a kezét a férfi felé kedves mosollyal.*
-De egyelőre még nem ilyen súlyos a helyzet, első a fürdő.*Ha engedi, kézen fogva vezeti el a fürdő irányába a nemest.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-01 07:24:29
Üzenet elküldve: 2020-02-01 07:24:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A lány kinti nyálas trükkje után Taitos egy lopott beszéd közbeni pillanatban azért a kárpitba törli karját.* ~Hátha segít kicsit.~
*Reméli, hogy így megszabadulhat a gőtemaradványoktól, vagy hasonlóktól, amik a lány fogai közé lehetne ragadva. Már Taitos szerint.
Az, hogy a gnóm milyen arcokat vág, már egy másik kérdés, de az ifjú mágus talán pont ezért sem kezd el túl sokat akadékoskodni.*
-Egy tizedfordulós ma este megfelel.
*Néz a kis szolgálatkész tündérre, akinek már most jön gondolatban egy bocsánatkéréssel.*
-Hozzon egyet magácskának is.
*Dob be ismét egy direkt elfuseráltan sármőr mosolyt. A lány feleletére, már ami alkalmasságát illeti csak helyeslően biccent.*
-Jobb is, a kisasszonnyal rendkívül szórakoztató fogadást kötöttünk.
*Kacsint kalapos kísérőjére. Az étlap további böngészését, minthogy most ették tele magukat szaftos dolgokkal a Rumosban, és még lenne egy kis dolguk ma is, nem erőltetné, így csak az egyelőre talán még nagyra nőtt kislánynak is nézhető tündérhez fordul.*
-Azt hiszem kívánatosabb lenne már odafent, a szobában koccintanunk is, ha erre van lehetőség.
*Arca kezd megfájdulni a felsőbbrendűség maszkjától, melyet izmainak számára szokatlan tartásával tud csak magára ölteni. Aztán, hogy minden rendben legyen, most előre fizetne.
Elővesz 30 aranyat köpenyzsebéből a Pezsgőkért.
A Szoba 14 aranyas díját is hozzácsapja.
Illetve az egyetlen, a brossúrában is megtalálható 46 aranyas személyi Sellő (NJK) kísérő szolgáltatását is kifizetné előre.
Egy kicsi tétovázás után úgy dönt jobb, ha még egy kör Pezsgő kéznél lesz, ehhez még 30 aranyat csap az árhoz, és fizet. *
-Ha már pezsgő, legyen kettő!
*Foglalja úriasan rímbe kívánalmait, aztán indítványozza a fentebb vonulást, ott végre nyíltan beszélhetnek majd.*
-A többiről majd később rendelkezünk, ha úgy tartja kedvünk is!
//Fodrok a víz tükrén//
*A lány kinti nyálas trükkje után Taitos egy lopott beszéd közbeni pillanatban azért a kárpitba törli karját.* ~Hátha segít kicsit.~
*Reméli, hogy így megszabadulhat a gőtemaradványoktól, vagy hasonlóktól, amik a lány fogai közé lehetne ragadva. Már Taitos szerint.
Az, hogy a gnóm milyen arcokat vág, már egy másik kérdés, de az ifjú mágus talán pont ezért sem kezd el túl sokat akadékoskodni.*
-Egy tizedfordulós ma este megfelel.
*Néz a kis szolgálatkész tündérre, akinek már most jön gondolatban egy bocsánatkéréssel.*
-Hozzon egyet magácskának is.
*Dob be ismét egy direkt elfuseráltan sármőr mosolyt. A lány feleletére, már ami alkalmasságát illeti csak helyeslően biccent.*
-Jobb is, a kisasszonnyal rendkívül szórakoztató fogadást kötöttünk.
*Kacsint kalapos kísérőjére. Az étlap további böngészését, minthogy most ették tele magukat szaftos dolgokkal a Rumosban, és még lenne egy kis dolguk ma is, nem erőltetné, így csak az egyelőre talán még nagyra nőtt kislánynak is nézhető tündérhez fordul.*
-Azt hiszem kívánatosabb lenne már odafent, a szobában koccintanunk is, ha erre van lehetőség.
*Arca kezd megfájdulni a felsőbbrendűség maszkjától, melyet izmainak számára szokatlan tartásával tud csak magára ölteni. Aztán, hogy minden rendben legyen, most előre fizetne.
Elővesz 30 aranyat köpenyzsebéből a Pezsgőkért.
A Szoba 14 aranyas díját is hozzácsapja.
Illetve az egyetlen, a brossúrában is megtalálható 46 aranyas személyi Sellő (NJK) kísérő szolgáltatását is kifizetné előre.
Egy kicsi tétovázás után úgy dönt jobb, ha még egy kör Pezsgő kéznél lesz, ehhez még 30 aranyat csap az árhoz, és fizet.
*-Ha már pezsgő, legyen kettő!
*Foglalja úriasan rímbe kívánalmait, aztán indítványozza a fentebb vonulást, ott végre nyíltan beszélhetnek majd.*
-A többiről majd később rendelkezünk, ha úgy tartja kedvünk is!
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:54:20
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:54:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Együtt mozog az eseményekkel, ezért Ormot engedi a főbejárat felé haladni. Segíti is a másik oldalon, mint ahol Gyldwa támogatja. Tisztában van vele, hogy fizikuma kevés lenne megtartani a termetes férfit, ha szüksége lenne rá, de eldőlni akkor sem hagyná csak úgy, ha váratlanul elhagyná az erő. A bejáratnál álló őrnek jelez, hogy nyissa ki az ajtót számukra. Bizony az ő fejében is megfordul, hogy itt sötét ármány is lehet a háttérben, amint mások említik. Talán nem kellett volna Ernusst olyan elhamarkodottan elküldeni. Tisztán emlékszik még a kígyónyelvű, kopasz férfira, aki Rollen úrral érkezett, és valamiféle taszító enyészet lengte körül. Belesápad a gondolatba, hogy valaki esetleg ártani akar nekik, és még csak azt se érti, hogy miért. Nem lát ő bele ezekbe a játszmákba, ő csak tenni igyekszik a dolgát. Gondolataiból az aggodalom, a felelősségtudat, és a felé intézett szavak rázzák fel. Ráébred, hogy túl korán szaladnak túl messzire a találgatásai, és ez nem visz jó irányba. Régi alkalmazottként azt teszi, amit tapasztalatai és ösztönei súgnak. Az első teendő, hogy megnyugodjanak, és a vendégek biztonságban és a lehető legnagyobb kényelemben érezzék magukat. Egyikük sem akarja az orvost egyelőre, Gyldwa humoros hozzáállása még oldja is a feszültséget, Cassy ugyan még csak félszegen mer mosolyogni. A második teendő, hogy szólnak az illetékeseknek, dönteni egészen biztosan nem nekik kell a nagy dolgokban, és nem hiszi akkor sem, hogy Vylt egymaga küldenék el az útra. Ha annyira komoly dologról van szó, hogy messziről hozzanak gyógyítót, akkor biztosan tesznek róla, hogy gyorsan meg lehessen fordulni. Most már van szekerük, hozzá lovuk, hátas is akad az istállóban. Itt ebben a helyzetben nagy szüksége van Vylre, ezért mikor kint megállnak, puhán megfogja az alkarját, mely egyfajta szelíd kérlelést fejez ki a részéről, miképpen tekintete is. Talán Ernusst elszalajtani meggondolatlanság volt, még akkor is, ha saját költségére vásároltat gyógynövényt, de Vylnek pláne nem tudná azt mondani, hogy induljon el, és hozzon ide magával valakit, akinek akkor is bizonyosan busásan kellene fizetni, ha kiderül, hogy semmi teendője nincs. Arról nem is beszélve, hogy veszélyes lenne egyedül utaznia. Igyekszik nyugodt hangon szólni.*
- Vyl, mindenképpen és mielőbb jelezzük a történteket a feletteseinknek, hogy megtehessék a szükséges lépéseket. Ha gondolod, beszámolhatsz róla nekik, én itt maradok. Vendégeink most nem kérnek orvost, egyelőre nézzük meg, mivel állunk szemben, talán csak egy múló rosszullét…
*Együttérzőn fordul Orm felé, önkéntelenül hagyja el a formális beszédet.*
- Hogy érzed magad, uram?
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Együtt mozog az eseményekkel, ezért Ormot engedi a főbejárat felé haladni. Segíti is a másik oldalon, mint ahol Gyldwa támogatja. Tisztában van vele, hogy fizikuma kevés lenne megtartani a termetes férfit, ha szüksége lenne rá, de eldőlni akkor sem hagyná csak úgy, ha váratlanul elhagyná az erő. A bejáratnál álló őrnek jelez, hogy nyissa ki az ajtót számukra. Bizony az ő fejében is megfordul, hogy itt sötét ármány is lehet a háttérben, amint mások említik. Talán nem kellett volna Ernusst olyan elhamarkodottan elküldeni. Tisztán emlékszik még a kígyónyelvű, kopasz férfira, aki Rollen úrral érkezett, és valamiféle taszító enyészet lengte körül. Belesápad a gondolatba, hogy valaki esetleg ártani akar nekik, és még csak azt se érti, hogy miért. Nem lát ő bele ezekbe a játszmákba, ő csak tenni igyekszik a dolgát. Gondolataiból az aggodalom, a felelősségtudat, és a felé intézett szavak rázzák fel. Ráébred, hogy túl korán szaladnak túl messzire a találgatásai, és ez nem visz jó irányba. Régi alkalmazottként azt teszi, amit tapasztalatai és ösztönei súgnak. Az első teendő, hogy megnyugodjanak, és a vendégek biztonságban és a lehető legnagyobb kényelemben érezzék magukat. Egyikük sem akarja az orvost egyelőre, Gyldwa humoros hozzáállása még oldja is a feszültséget, Cassy ugyan még csak félszegen mer mosolyogni. A második teendő, hogy szólnak az illetékeseknek, dönteni egészen biztosan nem nekik kell a nagy dolgokban, és nem hiszi akkor sem, hogy Vylt egymaga küldenék el az útra. Ha annyira komoly dologról van szó, hogy messziről hozzanak gyógyítót, akkor biztosan tesznek róla, hogy gyorsan meg lehessen fordulni. Most már van szekerük, hozzá lovuk, hátas is akad az istállóban. Itt ebben a helyzetben nagy szüksége van Vylre, ezért mikor kint megállnak, puhán megfogja az alkarját, mely egyfajta szelíd kérlelést fejez ki a részéről, miképpen tekintete is. Talán Ernusst elszalajtani meggondolatlanság volt, még akkor is, ha saját költségére vásároltat gyógynövényt, de Vylnek pláne nem tudná azt mondani, hogy induljon el, és hozzon ide magával valakit, akinek akkor is bizonyosan busásan kellene fizetni, ha kiderül, hogy semmi teendője nincs. Arról nem is beszélve, hogy veszélyes lenne egyedül utaznia. Igyekszik nyugodt hangon szólni.*
- Vyl, mindenképpen és mielőbb jelezzük a történteket a feletteseinknek, hogy megtehessék a szükséges lépéseket. Ha gondolod, beszámolhatsz róla nekik, én itt maradok. Vendégeink most nem kérnek orvost, egyelőre nézzük meg, mivel állunk szemben, talán csak egy múló rosszullét…
*Együttérzőn fordul Orm felé, önkéntelenül hagyja el a formális beszédet.*
- Hogy érzed magad, uram?
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:51:18
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:51:18
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
*Sokak szerint szíve köves kérge alatt is csak kő van, s egy így van jól. Lehet benne valami.*
- Magam is.
*Fűzi hozzá tömören Latamie szavaihoz. A dolgokat felesleges átlátszó hamissággal elkendőzni. Ismeri a Pinty hírét, s azt is, hogy új vezetése van, számára viszont mindez távoli hír, amivel nincs igazán dolga, legalábbis egyelőre nem tud róla. Az arénáról ugyan most hall először. Itt a kikötőben a Rumosban tartanak fenn egy düledező istállót hasonló célra, szabályok nélkül.*
- Szervezett harcok? Talán egyszer magam is megnézem.
*Ez az ”egyszer” persze hosszú időt feltételez, nincs átitatva az ígéret melegével. Idejét se tudja, mikor hagyta el utoljára a kikötőt, és nem tervezi a közeljövőben sem. Ennek ellenére minden lehetőséget igyekszik szem előtt tartani, így kevés dolog éri váratlanul. Nem tudhatja, miért oly bizonytalan az a munkaadó, ám nem firtatja a dolgot, úgy érzi, nem tartozik rá. Biztatón mosolyog.*
- Nem hiszem, hogy aggódnia kellene a kisasszonynak a munkája felől.
*Az élelmesek minden körülmények között feltalálják magukat. Moccanatlan tűri a baráti gesztust. Egy régi vendég megbecsülése mindig nagyon értékes dolog.*
- Jó pihenést, kisasszony!
*Köszön el, és csendben eltakarítja a leves maradékát. Egészen a konyháig viszi, és kihasználva a lehetőséget, szünetet tart. Visszatérve a fogadótérbe biccent az újonnan érkezőknek, és körtúrára indul, hogy felmérje a történéseket. Látja, amint kivonulnak néhányan a bejárati ajtón, köztük Vyl és Cassy is, ezen összevonja a szemöldökét. Egyelőre azonban csak tájékozódik, szemlélődik, sokan vannak idebent.*
//Latamie, Darelld//
*Sokak szerint szíve köves kérge alatt is csak kő van, s egy így van jól. Lehet benne valami.*
- Magam is.
*Fűzi hozzá tömören Latamie szavaihoz. A dolgokat felesleges átlátszó hamissággal elkendőzni. Ismeri a Pinty hírét, s azt is, hogy új vezetése van, számára viszont mindez távoli hír, amivel nincs igazán dolga, legalábbis egyelőre nem tud róla. Az arénáról ugyan most hall először. Itt a kikötőben a Rumosban tartanak fenn egy düledező istállót hasonló célra, szabályok nélkül.*
- Szervezett harcok? Talán egyszer magam is megnézem.
*Ez az ”egyszer” persze hosszú időt feltételez, nincs átitatva az ígéret melegével. Idejét se tudja, mikor hagyta el utoljára a kikötőt, és nem tervezi a közeljövőben sem. Ennek ellenére minden lehetőséget igyekszik szem előtt tartani, így kevés dolog éri váratlanul. Nem tudhatja, miért oly bizonytalan az a munkaadó, ám nem firtatja a dolgot, úgy érzi, nem tartozik rá. Biztatón mosolyog.*
- Nem hiszem, hogy aggódnia kellene a kisasszonynak a munkája felől.
*Az élelmesek minden körülmények között feltalálják magukat. Moccanatlan tűri a baráti gesztust. Egy régi vendég megbecsülése mindig nagyon értékes dolog.*
- Jó pihenést, kisasszony!
*Köszön el, és csendben eltakarítja a leves maradékát. Egészen a konyháig viszi, és kihasználva a lehetőséget, szünetet tart. Visszatérve a fogadótérbe biccent az újonnan érkezőknek, és körtúrára indul, hogy felmérje a történéseket. Látja, amint kivonulnak néhányan a bejárati ajtón, köztük Vyl és Cassy is, ezen összevonja a szemöldökét. Egyelőre azonban csak tájékozódik, szemlélődik, sokan vannak idebent.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:21:22
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:21:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Zammiria, Welly, Dreyia//
//Zenészek//
*Zammiria utasítására bólint, s mindjárt meg is teszi, hogy ne kelljen észben tartania. Az elzárt arany a napi kasszába kerül, és feljegyzi a könyvbe, hogy milyen tételről van szó. Szereti, ha minden a helyén van, még ha egyesek olykor vádolták is azzal, hogy pontatlan… egyébként eszébe jut, hogy Mady kapcsán van még tartozása, ám a párost nem zavarhatja meg, marad hát mégis valami, amire muszáj még emlékeznie. Gondolatban viszont végigfut a többi teendőn, és sorra húzza ki őket képzeletbeli listáján. Elégedett. Wellynek nem csak azért örülhet, mert levesz a válláról a terhekből, hanem mert kedveli ritkán, de egyedi zamattal érkező humorát is. Ezúttal is megnevetteti, jó kiengedni a gőzt két udvarias mosoly között.*
- Lehet, hogy nem ártana kitenni egy táblát is, néha vannak próbálkozók. A felirat mellé egy rajzot is tehetnénk.
*Formál ujjaival egy keretet a bejárat irányában. Sóhajt egyet megkönnyebbülten, mikor a lány hajlandó beállni.*
- Köszönöm, Welly.
*Talán kezd öregedni, és nem bírja már olyan jól a hajtást, mint régen? Vagy ennyit számított volna, hogy pár évig nyugodtabb munkája volt otthon az anyja mellett? Hajlamos inkább az utóbbira szavazni, nem szívesen gondol rá, milyen idős, vagy hogy ennek bármi köze lehet teljesítőképességéhez. Hiszen még olyan fiatal! Amint végez a rendelésfelvétellel, visszacsatlakozik, s közben Dreiya is visszatér.*
- Minden rendben volt?
*Érdeklődik szakmai téren, hiszen elég nagy a jövés-menés, nem tud egymaga átfogni mindent teljes figyelemmel, és az az ajtó felé sasszézó négyes elég aggasztóan fest. Persze Dreyia kérdésére is felel. Illetve először elvigyorodik.*
- Miért, kell ennél több? Ahh, egyébként nem is tudom, hol kezdjem.
*Legyint először, de készít magának egy teát, és közben fecseg is egy keveset.*
- Igazából minden az új lányokkal kezdődött.
*Könyököl oda Dreyia mellé a pultra, hogy ne kelljen nagyon hangosan beszélnie. Közben mézet csurgat a poharába, majd kevergetni kezdi.*
- Felvettek két dalnokot. Fendronnéknak jó napjuk volt.
*Billenti a fejét a barna, snájdig lantos felé, és a társaságában váltott hangszerekkel dolgozó Blidoff, az idősebb szőke irányába.*
- A két lány szerette volna elbűvölni a vendégeket, és hát… elég jól sikerült nekik…
*Nem akarja semmiképpen rossz színben feltüntetni őket, érti az igyekezetüket.*
- Néhány vendég annyira a hatásuk alá került, hogy aztán volt ebből egy kis félreértés. Az egyik lányt el akarták vinni… öhm… örökbe.
*Keresgéli a megfelelő szavakat.*
- Az őrökkel persze elejét vettük a dolognak, de végül is valamiképpen párbajra hívták a számszeríjas őrt. Ekkor jött az ablakos fickó… vagy előbb a tolvaj?
*Hörpint a teájába elgondolkodón.*
- Már nem vagyok benne biztos, melyik volt előbb, mert szinte egyszerre történt minden.
//Zammiria, Welly, Dreyia//
//Zenészek//
*Zammiria utasítására bólint, s mindjárt meg is teszi, hogy ne kelljen észben tartania. Az elzárt arany a napi kasszába kerül, és feljegyzi a könyvbe, hogy milyen tételről van szó. Szereti, ha minden a helyén van, még ha egyesek olykor vádolták is azzal, hogy pontatlan… egyébként eszébe jut, hogy Mady kapcsán van még tartozása, ám a párost nem zavarhatja meg, marad hát mégis valami, amire muszáj még emlékeznie. Gondolatban viszont végigfut a többi teendőn, és sorra húzza ki őket képzeletbeli listáján. Elégedett. Wellynek nem csak azért örülhet, mert levesz a válláról a terhekből, hanem mert kedveli ritkán, de egyedi zamattal érkező humorát is. Ezúttal is megnevetteti, jó kiengedni a gőzt két udvarias mosoly között.*
- Lehet, hogy nem ártana kitenni egy táblát is, néha vannak próbálkozók. A felirat mellé egy rajzot is tehetnénk.
*Formál ujjaival egy keretet a bejárat irányában. Sóhajt egyet megkönnyebbülten, mikor a lány hajlandó beállni.*
- Köszönöm, Welly.
*Talán kezd öregedni, és nem bírja már olyan jól a hajtást, mint régen? Vagy ennyit számított volna, hogy pár évig nyugodtabb munkája volt otthon az anyja mellett? Hajlamos inkább az utóbbira szavazni, nem szívesen gondol rá, milyen idős, vagy hogy ennek bármi köze lehet teljesítőképességéhez. Hiszen még olyan fiatal! Amint végez a rendelésfelvétellel, visszacsatlakozik, s közben Dreiya is visszatér.*
- Minden rendben volt?
*Érdeklődik szakmai téren, hiszen elég nagy a jövés-menés, nem tud egymaga átfogni mindent teljes figyelemmel, és az az ajtó felé sasszézó négyes elég aggasztóan fest. Persze Dreyia kérdésére is felel. Illetve először elvigyorodik.*
- Miért, kell ennél több? Ahh, egyébként nem is tudom, hol kezdjem.
*Legyint először, de készít magának egy teát, és közben fecseg is egy keveset.*
- Igazából minden az új lányokkal kezdődött.
*Könyököl oda Dreyia mellé a pultra, hogy ne kelljen nagyon hangosan beszélnie. Közben mézet csurgat a poharába, majd kevergetni kezdi.*
- Felvettek két dalnokot. Fendronnéknak jó napjuk volt.
*Billenti a fejét a barna, snájdig lantos felé, és a társaságában váltott hangszerekkel dolgozó Blidoff, az idősebb szőke irányába.*
- A két lány szerette volna elbűvölni a vendégeket, és hát… elég jól sikerült nekik…
*Nem akarja semmiképpen rossz színben feltüntetni őket, érti az igyekezetüket.*
- Néhány vendég annyira a hatásuk alá került, hogy aztán volt ebből egy kis félreértés. Az egyik lányt el akarták vinni… öhm… örökbe.
*Keresgéli a megfelelő szavakat.*
- Az őrökkel persze elejét vettük a dolognak, de végül is valamiképpen párbajra hívták a számszeríjas őrt. Ekkor jött az ablakos fickó… vagy előbb a tolvaj?
*Hörpint a teájába elgondolkodón.*
- Már nem vagyok benne biztos, melyik volt előbb, mert szinte egyszerre történt minden.
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-31 18:48:19
Üzenet elküldve: 2020-01-31 18:48:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Merchen, Shan, Rey//
*Kissé szokatlan, hogy barátságos kiegyezés szülessen egy párbajban, főként mert, ha jól értette, becsület dolgáról volt szó, de végül is nem bánja. Senki érzése nem sérült, senkit nem ért veszteség. Tulajdonképpen derűsebbre hangolja a hír.*
- Azt hiszem, így a legjobb, Carlotteia. Az összeget tedd, kérlek, a napi kasszába, majd a bevétellel együtt a helyére tesszük.
*Alfonz zárkózott arckifejezéssel bólint Merchen kérdésére, viszont udvarias tónusban felel, kissé meg is hajlítja nyakát.*
- Az én nevem pedig Alfonz. Részünkről a szerencse.
*Zammiria biccent Merchen felé üdvözlésképpen, mikor arra néz. Az ital visszautasítása után Alfonz a palackot magánál tartja.*
- Értem, uram, ez esetben ajánlhatok valami könnyebbet? Friss gyümölcsleveink, limonádénk remekül oltják a szomjat, teáink élénkítik a testet és az elmét.
*Imoren halk kuncogást igyekszik elfojtani lehajtott fejjel, magát összehúzva, mikor a csinos férfi rákancsint, de tekintetét azonnal felkapja rá, láthatóan nem szívesen szakad el tőle. Aprót moccan meglepetten, mikor Merchen keze az arca felé emelkedik, de a röpke feszültség édes borzongásban oldódik fel a gyengéd érintés nyomán. Nem tudja végig állni a férfi pillantását, világos bőre az arcán szinte azonnal színt vált, tanújelét adva, hogy az érintésre milyen nagyon érzékeny. A hívogató szavakra a fekete szemek újra előkerülnek a hosszú pillák alól, s a szívélyes mosoly boldogan kunkorodik fel.*
- Megtisztelsz, jó uram. Mindent megteszek, hogy rászolgáljak a bizalmadra és reményeidre.
*Feleli hálásan, duruzsoló hangon az ifjú leány, és Alfonztól ellép Merchen mellé. Van lehetőség a zavartalan beszélgetésre, Imoren egyetlen pillantással jelezheti Alfonznak, hogy gondoskodjon néhány paravánról választott asztaluk körül, melyek meghittebb közeget varázsolhatnak a Sellőház életteli termében. Külön gyertyát kaphatnak az asztalra, a fekete hajú Sellő pedig fogékonyan keresi a férfi közelségét, ám mégsem tolakodón, sőt, még csak nem is kifejezetten kezdeményezőn, talán csak véletlen érintésekkel a térdeknél, kezeknél, ahogy mód adódik rá. Félénk alaptermészete alapján nem egy uralkodó típusú csábító, inkább csak akkor próbálkozik vele, ha arra kérik. Cserébe viszont jól ráérez a másik hangulatára, és kedve szerint alakít viselkedésén. Ha Merchennek valóban van kedve beszélgetni, úgy Imorennek vannak ötletei, de persze hagyja, hogy vezessék ebben is, ha a vendég azt szeretné. Csupán egy-két puhatolózó kérdéssel próbálkozik, amint egy kicsit megvizsgálja a férfi külsejét, nemes vonásait közelebbről is.*
- Messziről jöttél, uram, igaz? Feszült vagy a rád váró feladatok miatt?
*Hallotta, hogy az italt visszautasította, s elmondták neki, hogy a ház kiemelt vendégéről van szó, ezért tegyen ki magáért, bármit kér tőle. Szeretné hát megtalálni, mivel lehet a leginkább a segítségére, az ilyen feladat nagy megtiszteltetés a Sellők között. Minden figyelmével Merchenre koncentrál, most még a zene is a háttérbe olvad számára. Nyilvánvalóan nem vadászik titkokra, csak a terhek megosztására ajánlkozik, s lehetőség szerint a kényelem biztosítására.*
- Ha óhajtod, szívesen megmasszírozom a nyakad és a vállaid, jó uram.
*Zammiria közben elégedetten hagyja Merchent Alfonz és Imoren gondjaira. Nyert egy kis időt, és azt hasznosan kívánja eltölteni. Elsőként Reyraa felel a kérdésére, hiszen őt szólította meg előbb. Bólintással nyugtázza, hogy minden rendben ment.*
- Ezt örömmel hallom. Ha már egyben visszatértetek, én elégedett vagyok.
*Mosolyog félig szomorúan tréfáján. Amennyi dolog mostanában érte őket, lassan szokásává fog válni, hogy aggódjon a távollevőkért. Bár a gondok többnyire az épületen belül zajlanak, leszámítva a maga kalandját. Lehet, hogy azoknak jobb, akik kimennek küldetésre? Mindegy is, a lényeg, hogy most nincs probléma. Shan derűje megnyugtatja afelől, hogy nem neheztel rá, kérése pedig megerősíti benne, és remekül egybe cseng gondolataival. A nőt elsőre is jól passzolónak találta a Sellőház fegyveresei közé, sajnálatos, hogy meg kellett válniuk tőle.*
- Mindig jól jön egy harcedzett őr, különösen mostanság...
*Komorul el néhány pillanatra.*
- Ha Ralas nem bánja, és te sem bánod az elvárásokat és terheket, részemről nincs akadálya.
*Mosolyog megfontoltan. Úgy gondolja, társa sem fog kifogást emelni, hiszen tegnap egy tolvajt fogadtak vissza maguk közé, Shan pedig semmivel nem ártott nekik. Arról pedig megegyeztek, hogy bővíteni kell az őrök csapatát.*
- A régi szobád rendelkezésedre áll, ismered a járást és a juttatásokat is. Igen sokan lettünk közben, főleg Sellőink száma szaporodott. De ahogy nézem, még most sem elég.
*Futtatja tekintetét körbe a fogadótérben egy csendes mosollyal, majd ismét megáll Shanon.*
- Épp ezért kellenek, akik vigyáznak rájuk. Sok veszéllyel néztünk szembe mostanában, ébernek kell maradnunk.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.31 18:52:34
*Kissé szokatlan, hogy barátságos kiegyezés szülessen egy párbajban, főként mert, ha jól értette, becsület dolgáról volt szó, de végül is nem bánja. Senki érzése nem sérült, senkit nem ért veszteség. Tulajdonképpen derűsebbre hangolja a hír.*
- Azt hiszem, így a legjobb, Carlotteia. Az összeget tedd, kérlek, a napi kasszába, majd a bevétellel együtt a helyére tesszük.
*Alfonz zárkózott arckifejezéssel bólint Merchen kérdésére, viszont udvarias tónusban felel, kissé meg is hajlítja nyakát.*
- Az én nevem pedig Alfonz. Részünkről a szerencse.
*Zammiria biccent Merchen felé üdvözlésképpen, mikor arra néz. Az ital visszautasítása után Alfonz a palackot magánál tartja.*
- Értem, uram, ez esetben ajánlhatok valami könnyebbet? Friss gyümölcsleveink, limonádénk remekül oltják a szomjat, teáink élénkítik a testet és az elmét.
*Imoren halk kuncogást igyekszik elfojtani lehajtott fejjel, magát összehúzva, mikor a csinos férfi rákancsint, de tekintetét azonnal felkapja rá, láthatóan nem szívesen szakad el tőle. Aprót moccan meglepetten, mikor Merchen keze az arca felé emelkedik, de a röpke feszültség édes borzongásban oldódik fel a gyengéd érintés nyomán. Nem tudja végig állni a férfi pillantását, világos bőre az arcán szinte azonnal színt vált, tanújelét adva, hogy az érintésre milyen nagyon érzékeny. A hívogató szavakra a fekete szemek újra előkerülnek a hosszú pillák alól, s a szívélyes mosoly boldogan kunkorodik fel.*
- Megtisztelsz, jó uram. Mindent megteszek, hogy rászolgáljak a bizalmadra és reményeidre.
*Feleli hálásan, duruzsoló hangon az ifjú leány, és Alfonztól ellép Merchen mellé. Van lehetőség a zavartalan beszélgetésre, Imoren egyetlen pillantással jelezheti Alfonznak, hogy gondoskodjon néhány paravánról választott asztaluk körül, melyek meghittebb közeget varázsolhatnak a Sellőház életteli termében. Külön gyertyát kaphatnak az asztalra, a fekete hajú Sellő pedig fogékonyan keresi a férfi közelségét, ám mégsem tolakodón, sőt, még csak nem is kifejezetten kezdeményezőn, talán csak véletlen érintésekkel a térdeknél, kezeknél, ahogy mód adódik rá. Félénk alaptermészete alapján nem egy uralkodó típusú csábító, inkább csak akkor próbálkozik vele, ha arra kérik. Cserébe viszont jól ráérez a másik hangulatára, és kedve szerint alakít viselkedésén. Ha Merchennek valóban van kedve beszélgetni, úgy Imorennek vannak ötletei, de persze hagyja, hogy vezessék ebben is, ha a vendég azt szeretné. Csupán egy-két puhatolózó kérdéssel próbálkozik, amint egy kicsit megvizsgálja a férfi külsejét, nemes vonásait közelebbről is.*
- Messziről jöttél, uram, igaz? Feszült vagy a rád váró feladatok miatt?
*Hallotta, hogy az italt visszautasította, s elmondták neki, hogy a ház kiemelt vendégéről van szó, ezért tegyen ki magáért, bármit kér tőle. Szeretné hát megtalálni, mivel lehet a leginkább a segítségére, az ilyen feladat nagy megtiszteltetés a Sellők között. Minden figyelmével Merchenre koncentrál, most még a zene is a háttérbe olvad számára. Nyilvánvalóan nem vadászik titkokra, csak a terhek megosztására ajánlkozik, s lehetőség szerint a kényelem biztosítására.*
- Ha óhajtod, szívesen megmasszírozom a nyakad és a vállaid, jó uram.
*Zammiria közben elégedetten hagyja Merchent Alfonz és Imoren gondjaira. Nyert egy kis időt, és azt hasznosan kívánja eltölteni. Elsőként Reyraa felel a kérdésére, hiszen őt szólította meg előbb. Bólintással nyugtázza, hogy minden rendben ment.*
- Ezt örömmel hallom. Ha már egyben visszatértetek, én elégedett vagyok.
*Mosolyog félig szomorúan tréfáján. Amennyi dolog mostanában érte őket, lassan szokásává fog válni, hogy aggódjon a távollevőkért. Bár a gondok többnyire az épületen belül zajlanak, leszámítva a maga kalandját. Lehet, hogy azoknak jobb, akik kimennek küldetésre? Mindegy is, a lényeg, hogy most nincs probléma. Shan derűje megnyugtatja afelől, hogy nem neheztel rá, kérése pedig megerősíti benne, és remekül egybe cseng gondolataival. A nőt elsőre is jól passzolónak találta a Sellőház fegyveresei közé, sajnálatos, hogy meg kellett válniuk tőle.*
- Mindig jól jön egy harcedzett őr, különösen mostanság...
*Komorul el néhány pillanatra.*
- Ha Ralas nem bánja, és te sem bánod az elvárásokat és terheket, részemről nincs akadálya.
*Mosolyog megfontoltan. Úgy gondolja, társa sem fog kifogást emelni, hiszen tegnap egy tolvajt fogadtak vissza maguk közé, Shan pedig semmivel nem ártott nekik. Arról pedig megegyeztek, hogy bővíteni kell az őrök csapatát.*
- A régi szobád rendelkezésedre áll, ismered a járást és a juttatásokat is. Igen sokan lettünk közben, főleg Sellőink száma szaporodott. De ahogy nézem, még most sem elég.
*Futtatja tekintetét körbe a fogadótérben egy csendes mosollyal, majd ismét megáll Shanon.*
- Épp ezért kellenek, akik vigyáznak rájuk. Sok veszéllyel néztünk szembe mostanában, ébernek kell maradnunk.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.31 18:52:34
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-31 18:04:45
Üzenet elküldve: 2020-01-31 18:04:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Rendben *vonja meg a vállát, mikor Mady arra kéri, hogy mutasson párat. Ha a nőnek ez minden vágya, akkor teljesíti. Bár sejti, hogy a Sellőház nem örülne a látványos bemutatónak, ugyanis Mady ezen kérését különösen halkan, szinte már-már titkolódzva adja elő.*
- Nem mi mentünk le *sóhajt.* Mondtam, hogy a toronyban tanultam, mikor a Nagymester a segítségünket kérte. Csapatot küldött, nem tudom, hogy miért, ne kérdezd, nem is érdekelt. Talán csak felderítésre. A csapatot elfogták, a lények pedig... A Nagymester egy mágia hatására nyitott egy ilyen... kaput, azon át jöttek, túszként hozva a felderítőket... Ha egyáltalán felderítők voltak.
*Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, igazság szerint oda sem figyelt annyira, csak segíteni akart, hátha ez a hamisan rosszul beállított nevén javít valamelyest.
A téma a szerelemre terelődik, Mady pedig elég furcsa kérdést tesz fel, Aleimord szemöldöke rögtön felszalad.*
- Nem voltál még szerelmes? *bukik ki belőle a kérdés.* Nem csak magam alá akarom gyűrni. Lassan kilencven éves leszek, hidd el, ismerem a különbséget a vágy, a fellángolás és a szerelem között.
*Volt már ideje megtapasztalni, és igazán szerelmes nem is volt túl gyakran. Sőt, talán csak négyet tudna mondani egész kilencven éve alatt.*
- Persze *bólint arra, hogy végzett-e. Az édesség még a beszélgetésük alatt elfogyott, így gyorsan lehúzza az ital maradékát, a kiürült poharat pedig az asztallapra helyezi.*
- Rendben *vonja meg a vállát, mikor Mady arra kéri, hogy mutasson párat. Ha a nőnek ez minden vágya, akkor teljesíti. Bár sejti, hogy a Sellőház nem örülne a látványos bemutatónak, ugyanis Mady ezen kérését különösen halkan, szinte már-már titkolódzva adja elő.*
- Nem mi mentünk le *sóhajt.* Mondtam, hogy a toronyban tanultam, mikor a Nagymester a segítségünket kérte. Csapatot küldött, nem tudom, hogy miért, ne kérdezd, nem is érdekelt. Talán csak felderítésre. A csapatot elfogták, a lények pedig... A Nagymester egy mágia hatására nyitott egy ilyen... kaput, azon át jöttek, túszként hozva a felderítőket... Ha egyáltalán felderítők voltak.
*Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, igazság szerint oda sem figyelt annyira, csak segíteni akart, hátha ez a hamisan rosszul beállított nevén javít valamelyest.
A téma a szerelemre terelődik, Mady pedig elég furcsa kérdést tesz fel, Aleimord szemöldöke rögtön felszalad.*
- Nem voltál még szerelmes? *bukik ki belőle a kérdés.* Nem csak magam alá akarom gyűrni. Lassan kilencven éves leszek, hidd el, ismerem a különbséget a vágy, a fellángolás és a szerelem között.
*Volt már ideje megtapasztalni, és igazán szerelmes nem is volt túl gyakran. Sőt, talán csak négyet tudna mondani egész kilencven éve alatt.*
- Persze *bólint arra, hogy végzett-e. Az édesség még a beszélgetésük alatt elfogyott, így gyorsan lehúzza az ital maradékát, a kiürült poharat pedig az asztallapra helyezi.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-31 08:38:26
Üzenet elküldve: 2020-01-31 08:38:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
-Keveset? *Pislog nagyokat, hiszen mióta legutóbb a férfi mesélt neki arról, hogy tud varázsolni, egészen megemelkedett a szemében, eszébe se jutott, hogy másokhoz viszonyítsa.*
-Tehát aki kevés mágiát ismer, azt állítják előre? *Puhatolózik, egyre inkább kezdi értékelni, hogy a másik egészben van még. El se tudja képzelni mennyire félhetett, mikor az első sorból tapasztalhatta azoknak a lényeknek a rohamát. Azt most egyelőre nem emlegeti fel, hogy ő is tud dolgokat csinálni, mert azt csupán Eeyr nagylelkű adományai által, amelyeket nem tekint mágiának.*
-Majd ha kettesben leszünk… *Pillant körbe, hogy ki hallhatja esetleg ezt a beszélgetést, mert tudja, hogy az átélt tűzeset óta itt sokkal jobban odafigyelnek a furcsa eseményekre és nem igazán díjazzák. Nyilván érthető is.* - Mutathatnál párat. *Kacsint.*
-De hát, ha a város alatt élnek, ti hogyan jutottatok le oda hozzájuk? Ééés legfőképp, miért mentetek le? *Néz értetlen arccal, úgy véli, a bajt nem kell keresni, általában az emberre vagy elfre magától is rátalál. Aztán csak kibukik a mágusból az iménti elhúzódás oka is, úgy véli ezzel magyarázható, talán. Ha nem tartaná illetlenségnek, még meg is forgatná a szemeit a szerelem szó hallatán, de így csak sóhajt egyet lemondóan. ~Szerelmes, azt hiszi… ~ Ez a szókapcsolat igazán veszélyes terepre vezetheti a beszélgetést, mert ez egyelőre még jelentheti azt is, hogy Aleimordban feltámadt a hölgyemény leterítésének a vágya, ami ezt a felfokozott, talán félre is értett állapotot okozza.*
-Ezt nem egészen értem. Nem csak ágyba? Akkor hova még? *Tapogatózik a szürkületben.*
-Honnan vagy ennyire biztos benne, hogy nem csak kósza fellángolás? *Azért nem árt rákérdezni óvatosan. Közben elé tolják a poharat, mire visszacsúsztatja. ~Most zavarban van? ~ Nem igazán szeret inni, főleg nem munka közben.*
-Végeztél? Mert akkor indulhatnánk a fürdőbe. *Jegyzi meg, még eddig fel sem merült benne, hogy esetleg a férfi egyedül akarná a procedúrát megejteni, itt olyat nem igen szokás.*
-Keveset? *Pislog nagyokat, hiszen mióta legutóbb a férfi mesélt neki arról, hogy tud varázsolni, egészen megemelkedett a szemében, eszébe se jutott, hogy másokhoz viszonyítsa.*
-Tehát aki kevés mágiát ismer, azt állítják előre? *Puhatolózik, egyre inkább kezdi értékelni, hogy a másik egészben van még. El se tudja képzelni mennyire félhetett, mikor az első sorból tapasztalhatta azoknak a lényeknek a rohamát. Azt most egyelőre nem emlegeti fel, hogy ő is tud dolgokat csinálni, mert azt csupán Eeyr nagylelkű adományai által, amelyeket nem tekint mágiának.*
-Majd ha kettesben leszünk… *Pillant körbe, hogy ki hallhatja esetleg ezt a beszélgetést, mert tudja, hogy az átélt tűzeset óta itt sokkal jobban odafigyelnek a furcsa eseményekre és nem igazán díjazzák. Nyilván érthető is.* - Mutathatnál párat. *Kacsint.*
-De hát, ha a város alatt élnek, ti hogyan jutottatok le oda hozzájuk? Ééés legfőképp, miért mentetek le? *Néz értetlen arccal, úgy véli, a bajt nem kell keresni, általában az emberre vagy elfre magától is rátalál. Aztán csak kibukik a mágusból az iménti elhúzódás oka is, úgy véli ezzel magyarázható, talán. Ha nem tartaná illetlenségnek, még meg is forgatná a szemeit a szerelem szó hallatán, de így csak sóhajt egyet lemondóan. ~Szerelmes, azt hiszi… ~ Ez a szókapcsolat igazán veszélyes terepre vezetheti a beszélgetést, mert ez egyelőre még jelentheti azt is, hogy Aleimordban feltámadt a hölgyemény leterítésének a vágya, ami ezt a felfokozott, talán félre is értett állapotot okozza.*
-Ezt nem egészen értem. Nem csak ágyba? Akkor hova még? *Tapogatózik a szürkületben.*
-Honnan vagy ennyire biztos benne, hogy nem csak kósza fellángolás? *Azért nem árt rákérdezni óvatosan. Közben elé tolják a poharat, mire visszacsúsztatja. ~Most zavarban van? ~ Nem igazán szeret inni, főleg nem munka közben.*
-Végeztél? Mert akkor indulhatnánk a fürdőbe. *Jegyzi meg, még eddig fel sem merült benne, hogy esetleg a férfi egyedül akarná a procedúrát megejteni, itt olyat nem igen szokás.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:43:16
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:43:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Cassy, Rey, Zammiria, Shan//
*Noru kissé zokon veszi az idegen kezeket, de nem tiszteli meg a zsoldost azzal, hogy megharapja. Inkább gyorsan eltűnik ott, ahonnan előbukkant.*
-Nem túl szociális típus. De nyomós ok nélkül legalább nem kóstol meg.
~Ez a dög egyre jobban hasonlít rám...~
*Rey valószínű egyáltalán nem venné zokon, ha Shan visszaemlegetné azt a részeges estét, esetleg szóba kerülne az a szórakoztató játék. Mint aa vele szembe ülő lánynak, neki sem kenyere a sértődés, inkább ő szokott másokat megsérteni. Fizikailag és lelkileg egyaránt.*
- Egy eléggé életképtelen embert, aki sem arcokra, sem nevekre nem emlékszik.
*Motyogja némileg szórakozottan, majd a távozni készülődő Cassyre emeli hideg szemeit. Nem köszön el, valószínű még fog vele találkozni napközben, csupán némán kifejezi, hogy tudomásul vette elköszönését.
Kettesben viszont nem sokáig maradnak, aminek Rey kifejezetten örül, mert nem hiszi, hogy szóval tudna bárkit tartani. A szőkeség alig távozik, már meg is jelenik helyette egy mélységi, méghozzá Zammiria, a főnök.*
- Reggelt.
*Köszön röviden, tömören, de azért még illendőnek betudhatóan Rey.*
- Amennyire én meg tudom ítélni, sikerrel, elvégre minden fontosat beszereztünk. De a többiek nevében nem beszélhetek.
//Cassy, Rey, Zammiria, Shan//
*Noru kissé zokon veszi az idegen kezeket, de nem tiszteli meg a zsoldost azzal, hogy megharapja. Inkább gyorsan eltűnik ott, ahonnan előbukkant.*
-Nem túl szociális típus. De nyomós ok nélkül legalább nem kóstol meg.
~Ez a dög egyre jobban hasonlít rám...~
*Rey valószínű egyáltalán nem venné zokon, ha Shan visszaemlegetné azt a részeges estét, esetleg szóba kerülne az a szórakoztató játék. Mint aa vele szembe ülő lánynak, neki sem kenyere a sértődés, inkább ő szokott másokat megsérteni. Fizikailag és lelkileg egyaránt.*
- Egy eléggé életképtelen embert, aki sem arcokra, sem nevekre nem emlékszik.
*Motyogja némileg szórakozottan, majd a távozni készülődő Cassyre emeli hideg szemeit. Nem köszön el, valószínű még fog vele találkozni napközben, csupán némán kifejezi, hogy tudomásul vette elköszönését.
Kettesben viszont nem sokáig maradnak, aminek Rey kifejezetten örül, mert nem hiszi, hogy szóval tudna bárkit tartani. A szőkeség alig távozik, már meg is jelenik helyette egy mélységi, méghozzá Zammiria, a főnök.*
- Reggelt.
*Köszön röviden, tömören, de azért még illendőnek betudhatóan Rey.*
- Amennyire én meg tudom ítélni, sikerrel, elvégre minden fontosat beszereztünk. De a többiek nevében nem beszélhetek.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:13:14
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:13:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Yath valóban úgy érzi, mintha ez az éjjel valami sokkal különlegesebb alkalom lenne. Mintha kicsit ő maga is visszarepült volna az időben, vissza, a forrongó kamaszkorba, az első szerelembe, két szenvedélyes fiatal titkos szeretkezésébe. Persze tudja, hogy mindez csak egy távoli asszociáció, egy letűnt emlék. De jól esik neki, hogy kicsit újra viszzarepülhet ebbe a szabad, kicsapongó időbe, s újraélheti azokat a rég elfeledett pillanatokat.*
- Ennek örülök.
*Mosolyodik el, miközben enged a közeledésnek, s ő is igyekszik a másik ölelésébe takarózni.
Érezni akarja a lányt, azt akarja, mindkettőjük bőre bizseregjen a másik érintéseitől, hogy ne legyen szükségük többé semmilyen más takaróra, csak egymás forró testére. Mert ezen éjjel csak egymásba fognak takarózni, burkolózni, legyen akármilyen hideg is.
Az elf élvezi a nyakán kalandozó ujjakat, meg tudja érteni, miért szereti annyira a másik nem a csókokat erre a területre. Közben viszont ő sem akar tétlenkedni, továbbra is éreztetni akarja Lazyarral azt a szeretetet, amit ma csak ő fog tőle megkapni. Kezével az oldalát kezdi cirógatni, lassan, finoman, el-elidőzve minden kicsiny területen, mintha alaposan az eszébe akarná vésni a nő minden egyes részét.
Közben, ha teheti, hébe-hóba egy-egy csókot lehel a másik ajkaira, mintha egyszerűen képtelen lenne betelni vele. De ez egyelőre csak finom kóstolgatás, viszont amennyiben Lazyar nem ellenzi, egyre szenvedélyesebbé s mélyebbé válnak ezek a kóstolgatások.*
- Olyan jó veled...
*Kicsúsznak a szavak a száján, csak úgy, a semmiből, mert nem szokása ilyenfajta vallomásokat tenni, esetleg csak akkor, ha partnere kifejezetten igényli az önbizalmának effajta növelését*
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Yath valóban úgy érzi, mintha ez az éjjel valami sokkal különlegesebb alkalom lenne. Mintha kicsit ő maga is visszarepült volna az időben, vissza, a forrongó kamaszkorba, az első szerelembe, két szenvedélyes fiatal titkos szeretkezésébe. Persze tudja, hogy mindez csak egy távoli asszociáció, egy letűnt emlék. De jól esik neki, hogy kicsit újra viszzarepülhet ebbe a szabad, kicsapongó időbe, s újraélheti azokat a rég elfeledett pillanatokat.*
- Ennek örülök.
*Mosolyodik el, miközben enged a közeledésnek, s ő is igyekszik a másik ölelésébe takarózni.
Érezni akarja a lányt, azt akarja, mindkettőjük bőre bizseregjen a másik érintéseitől, hogy ne legyen szükségük többé semmilyen más takaróra, csak egymás forró testére. Mert ezen éjjel csak egymásba fognak takarózni, burkolózni, legyen akármilyen hideg is.
Az elf élvezi a nyakán kalandozó ujjakat, meg tudja érteni, miért szereti annyira a másik nem a csókokat erre a területre. Közben viszont ő sem akar tétlenkedni, továbbra is éreztetni akarja Lazyarral azt a szeretetet, amit ma csak ő fog tőle megkapni. Kezével az oldalát kezdi cirógatni, lassan, finoman, el-elidőzve minden kicsiny területen, mintha alaposan az eszébe akarná vésni a nő minden egyes részét.
Közben, ha teheti, hébe-hóba egy-egy csókot lehel a másik ajkaira, mintha egyszerűen képtelen lenne betelni vele. De ez egyelőre csak finom kóstolgatás, viszont amennyiben Lazyar nem ellenzi, egyre szenvedélyesebbé s mélyebbé válnak ezek a kóstolgatások.*
- Olyan jó veled...
*Kicsúsznak a szavak a száján, csak úgy, a semmiből, mert nem szokása ilyenfajta vallomásokat tenni, esetleg csak akkor, ha partnere kifejezetten igényli az önbizalmának effajta növelését*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-30 22:38:52
Üzenet elküldve: 2020-01-30 22:38:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Óhajod számomra parancs.
*Búgja a vendégük fülébe, s miközben Nala oly serényen végzi a dolgát, ő csak egy lágy csókot lehel az elf orcájára, s kezével még egyszer utoljára beletúr a hajába. Majd pár lépést hátrál, szemét le nem emelve a férfiról.*
-Élőzene híján az aláfestő dallam sajnos a fantáziátokra van bízva.
*Mosolyodik el, majd sejtelmesen hozzáteszi.*
- Bár így, zárt körben sokkal izgalmasabb lesz a műsorszám, mint nagyközönség előtt.
*Hátat fordít, úgy dönt, most ilyen kicsit szégyenlős, távolságot kifejező mozdulatsorral indít, szép lassan adagolva a közeledést s az ezzel járó gyönyöröket. Guggolásból áll fel, lassan, átölelve magát, majd válla fölött hátranéz, egy szende somolygást küldve a nézőknek. Pár lágy, felvezető, hajlongó mozdulat után lassan lehántja magáról a könnyű ruhát, de minden egyes mozdulata olyan dallamos és folytonos, mint a tenger hullámzása. Fejében eközben egy jól ismert zene cseng tisztán, a múltból, amelyre ösztönösen jönnek a jól begyakorolt mozdulatok. Mikor az anyag lekerül testéről, s puhán landol a földön, teste hirtelen megfeszül. Most már egészen közel áll Bobbirhoz, kynálja magát, minden bájával együtt, s bizony azt sem veszi zokon, ha a másik esetleg nem elégszik meg a tündérlány kényesztetésével, és keze esetleg el-elkalandozik.
Szenvedélyesebb, hirtelen fordulatokkal és hajlongásokkal, sóhajokkal és rángásokkal tarkított rész következik, ami könnyen elvarázsolhatja a produkció nézőit.
Fizikát meghazudtoló szögekben csavarja ki néha derekát, hajlytja gerincét hátrafelé, vagy éppen pörög. A magas termetű elf nőről kevesen gondolnák, mennyire hajlékonnyá edzette testét a sok gyakorlat. Ez a képesség sok esetben rendkívül előnyösnek bizonyult, ha férfiakkal volt dolga.
Sajnos mint minden jónak, a táncnak is vége lesz, az utolsó forgás után szinte Bobbir karjai közt landol. Szaporán veszi a levegőt, azért kimerítő egy ilyen előadás, fehér arca is kipirult, homlokán egy-két apró csepp izzadság gördül alá.*
- Hogy tetszettem?
*Lihegi.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Óhajod számomra parancs.
*Búgja a vendégük fülébe, s miközben Nala oly serényen végzi a dolgát, ő csak egy lágy csókot lehel az elf orcájára, s kezével még egyszer utoljára beletúr a hajába. Majd pár lépést hátrál, szemét le nem emelve a férfiról.*
-Élőzene híján az aláfestő dallam sajnos a fantáziátokra van bízva.
*Mosolyodik el, majd sejtelmesen hozzáteszi.*
- Bár így, zárt körben sokkal izgalmasabb lesz a műsorszám, mint nagyközönség előtt.
*Hátat fordít, úgy dönt, most ilyen kicsit szégyenlős, távolságot kifejező mozdulatsorral indít, szép lassan adagolva a közeledést s az ezzel járó gyönyöröket. Guggolásból áll fel, lassan, átölelve magát, majd válla fölött hátranéz, egy szende somolygást küldve a nézőknek. Pár lágy, felvezető, hajlongó mozdulat után lassan lehántja magáról a könnyű ruhát, de minden egyes mozdulata olyan dallamos és folytonos, mint a tenger hullámzása. Fejében eközben egy jól ismert zene cseng tisztán, a múltból, amelyre ösztönösen jönnek a jól begyakorolt mozdulatok. Mikor az anyag lekerül testéről, s puhán landol a földön, teste hirtelen megfeszül. Most már egészen közel áll Bobbirhoz, kynálja magát, minden bájával együtt, s bizony azt sem veszi zokon, ha a másik esetleg nem elégszik meg a tündérlány kényesztetésével, és keze esetleg el-elkalandozik.
Szenvedélyesebb, hirtelen fordulatokkal és hajlongásokkal, sóhajokkal és rángásokkal tarkított rész következik, ami könnyen elvarázsolhatja a produkció nézőit.
Fizikát meghazudtoló szögekben csavarja ki néha derekát, hajlytja gerincét hátrafelé, vagy éppen pörög. A magas termetű elf nőről kevesen gondolnák, mennyire hajlékonnyá edzette testét a sok gyakorlat. Ez a képesség sok esetben rendkívül előnyösnek bizonyult, ha férfiakkal volt dolga.
Sajnos mint minden jónak, a táncnak is vége lesz, az utolsó forgás után szinte Bobbir karjai közt landol. Szaporán veszi a levegőt, azért kimerítő egy ilyen előadás, fehér arca is kipirult, homlokán egy-két apró csepp izzadság gördül alá.*
- Hogy tetszettem?
*Lihegi.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-30 21:35:36
Üzenet elküldve: 2020-01-30 21:35:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Felébred és kutyául van. A tréfára nem reagál. Jobban leköti fájó koponyája tapogatása. Rövid tájékoztatást kap, miszerint leütötték.*
- Azt érzem.* Nyögi és igyekszik annyit segíteni az orknak, amennyit csak tud. Valahogy a segítséggel csak lekerül majd az asztalról minden bizonnyal egy székre. A Prof löttye ami elrontotta a szájízét kezdhet hatni, mert mire a székre valamelyest jobban érzi magát. Az összefoglalót a történtekről félig meddig hallja, de inkább arra koncentrál, hogy ne hányja ki azt sört, amit nemrég leküldött.*
- Jobb lett volna, ha megölt volna. Mert most ha a kezem közzé kerül, akkor felnégyelem.* Horkant dühösen. A várakozással nincs problémája, mert egyelőre még nehézkes volna az elcsámborgás. Mint kiderül kaját fognak kapni, meg szobát. Na ez már tetszik neki. Sőt elvileg beígértek neki egy pofa rumot is, de ez még eddig váratott magára. amíg a vacsora készül a kalóz szépen elvan magának. Ha megérkezik akkor elkezd falatozni. Ha még a rumot is megkapja, akkor fog csak igazán örülni. A húsból lök egy darabot a madarának és miután ezt letudta egy kulcsot felmarkol és dülöngélve elindul a szobája felét.*
- Cakkát!* Mondja a többinek még távozás előtt. El molyol majd még egy darabig, mire megtalálja a szobáját és kinyitja az ajtót. Ez még annyira nem megy neki. Persze ha kap segítséget akkor az neki csak jó, de valahogy egyedül is megoldja. Gondosan magára zárja az ajtót és bedől az ágyába. Ráfog férni egy alvás.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Felébred és kutyául van. A tréfára nem reagál. Jobban leköti fájó koponyája tapogatása. Rövid tájékoztatást kap, miszerint leütötték.*
- Azt érzem.* Nyögi és igyekszik annyit segíteni az orknak, amennyit csak tud. Valahogy a segítséggel csak lekerül majd az asztalról minden bizonnyal egy székre. A Prof löttye ami elrontotta a szájízét kezdhet hatni, mert mire a székre valamelyest jobban érzi magát. Az összefoglalót a történtekről félig meddig hallja, de inkább arra koncentrál, hogy ne hányja ki azt sört, amit nemrég leküldött.*
- Jobb lett volna, ha megölt volna. Mert most ha a kezem közzé kerül, akkor felnégyelem.* Horkant dühösen. A várakozással nincs problémája, mert egyelőre még nehézkes volna az elcsámborgás. Mint kiderül kaját fognak kapni, meg szobát. Na ez már tetszik neki. Sőt elvileg beígértek neki egy pofa rumot is, de ez még eddig váratott magára. amíg a vacsora készül a kalóz szépen elvan magának. Ha megérkezik akkor elkezd falatozni. Ha még a rumot is megkapja, akkor fog csak igazán örülni. A húsból lök egy darabot a madarának és miután ezt letudta egy kulcsot felmarkol és dülöngélve elindul a szobája felét.*
- Cakkát!* Mondja a többinek még távozás előtt. El molyol majd még egy darabig, mire megtalálja a szobáját és kinyitja az ajtót. Ez még annyira nem megy neki. Persze ha kap segítséget akkor az neki csak jó, de valahogy egyedül is megoldja. Gondosan magára zárja az ajtót és bedől az ágyába. Ráfog férni egy alvás.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-30 21:24:58
Üzenet elküldve: 2020-01-30 21:24:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Hát, bele. De ezzel jár, ha élő pajzs vagy, mert kevés mágiát ismersz *vonja meg a vállát.* De ne aggódj, azóta már sokkal több mágiát megtanultam.
*Persze valójában nem kezeli olyan lazán a dolgot, mint mutatja, sőt. Az volt élete valamire való küzdelme, mikor megpróbálta feltartani azokat a valamiket, amíg a többiek megmentik. De ez is egy hosszú út kezdete.*
- Igen, elvileg ott élnek a városban a föld alatt. Jobb is, hogy visszatértél. Szerintem ne menjetek oda egy darabig. Bár meglehet, túlreagálom, a Nagymester azt mondta, nincs mitől tartani.
*Nem tudja, hogy az öreg igazat mondott-e, azért mondta ezt, mert ő sem tudja, vagy egyszerűen csak így akarta megnyugtatni őket.
Közben szépen fogy a pohárkrém is, gyorsabban, mind gondolta volna. Ezt vajon a városban is meg tudják csinálni? Biztos, hogy talál rá szakképzett személyt.*
- Hát, öhm... Nem csak ágyba vinni... Én azt hiszem, hogy... szerelmes... vagyok...
*Furcsa, mert ezt még sosem mondta így ki, pedig tényleg ez az igazság. Lauren törődött vele, mikor nagyon maga alatt volt. Talán ez a probléma... Meg kellene mutatnia neki, hogy erős, talpraesett férfi, egy masszív személyiség...*
- Öhm... Italt? *kérdezi, és Mady felé tolja a poharat.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.30 21:25:12
- Hát, bele. De ezzel jár, ha élő pajzs vagy, mert kevés mágiát ismersz *vonja meg a vállát.* De ne aggódj, azóta már sokkal több mágiát megtanultam.
*Persze valójában nem kezeli olyan lazán a dolgot, mint mutatja, sőt. Az volt élete valamire való küzdelme, mikor megpróbálta feltartani azokat a valamiket, amíg a többiek megmentik. De ez is egy hosszú út kezdete.*
- Igen, elvileg ott élnek a városban a föld alatt. Jobb is, hogy visszatértél. Szerintem ne menjetek oda egy darabig. Bár meglehet, túlreagálom, a Nagymester azt mondta, nincs mitől tartani.
*Nem tudja, hogy az öreg igazat mondott-e, azért mondta ezt, mert ő sem tudja, vagy egyszerűen csak így akarta megnyugtatni őket.
Közben szépen fogy a pohárkrém is, gyorsabban, mind gondolta volna. Ezt vajon a városban is meg tudják csinálni? Biztos, hogy talál rá szakképzett személyt.*
- Hát, öhm... Nem csak ágyba vinni... Én azt hiszem, hogy... szerelmes... vagyok...
*Furcsa, mert ezt még sosem mondta így ki, pedig tényleg ez az igazság. Lauren törődött vele, mikor nagyon maga alatt volt. Talán ez a probléma... Meg kellene mutatnia neki, hogy erős, talpraesett férfi, egy masszív személyiség...*
- Öhm... Italt? *kérdezi, és Mady felé tolja a poharat.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.30 21:25:12
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:15:20
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:15:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
-Bele haraptak a combodbaaa?! *Sikkantja el magát a végén, úgy felszalad a hangja a megdöbbenéstől, akaratlanul is odakapja a tekintetét, de végül eljut az agyáig a mondat többi része is.*
-Még szerencse, hogy volt nálatok varázsital. *Jegyzi meg gyorsan, aztán csak döbbenten figyel tovább.*
-Ez borzalmas, tehát ezek a lényeg a föld alatt érnek Artheniorban? Még szerencse, hogy most érkeztünk vissza onnan. A Templomot látogattam meg és szereztem néhány varázsitalt, meg egy leírást is lemásoltam a könyvtárban. *Fűzi hozzá a közelmúltbeli élményeit a témához. Nem gondolta volna, hogy ilyen borzalmak élnek közvetlen a városiak talpa alatt, bár ő sok mindenről nem tud még. Egyrészt amiről nem tud attól nem is tart, másrészt pedig tudatában van az ismeretei hiányának, de eddig is boldogult így, most se lesz másképp. Szélesedik a mosolya, ahogy megkapja az első falatot az édességből, bár most nem azért van itt, hogy torkoskodjon. Aztán ismét valami furcsa dolog szalad ki a férfi száján, mikor már kezdene közelebb húzódni, a válluk össze is ér. ~Nem nagyon vannak barátai rajtam kívül. Milyen édes… ~ A kedves szavak megmelengetik a szívét, már emelné is a fejét a férfi nyakához, hogy megjutalmazza, ekkor azonban megint betalál valami. ~Ha egy nő csak barátként tekint rá? Szeretné „megfordítani”? ~ Nagyot sóhajt, majd inkább visszanehezedik a hátsójára.*
-Mit szólnál hozzá, ha ezt a fürdő közben beszélnénk meg? Tehát, jól értem? Van egy barátod, akivel ágyba akarsz bújni? *Emelgeti meg a szemöldökét, bár nem gúnyos, de nem is teljesen komoly a légkör. Persze tudna erre sokkalta szebb megfogalmazást, de egy kicsit csalódott. Az imént a barátjaként emlegette, ez viszont még nem zárta volna ki, hogy egy kellemes estét töltsenek el egymás forró társaságában, viszont az elhúzódás és a korábban hangsúlyozott tények ennek homlokegyenest ellentmondanak. ~Szóval csak fürdőt és masszázst, semmi mást.~*
-Bele haraptak a combodbaaa?! *Sikkantja el magát a végén, úgy felszalad a hangja a megdöbbenéstől, akaratlanul is odakapja a tekintetét, de végül eljut az agyáig a mondat többi része is.*
-Még szerencse, hogy volt nálatok varázsital. *Jegyzi meg gyorsan, aztán csak döbbenten figyel tovább.*
-Ez borzalmas, tehát ezek a lényeg a föld alatt érnek Artheniorban? Még szerencse, hogy most érkeztünk vissza onnan. A Templomot látogattam meg és szereztem néhány varázsitalt, meg egy leírást is lemásoltam a könyvtárban. *Fűzi hozzá a közelmúltbeli élményeit a témához. Nem gondolta volna, hogy ilyen borzalmak élnek közvetlen a városiak talpa alatt, bár ő sok mindenről nem tud még. Egyrészt amiről nem tud attól nem is tart, másrészt pedig tudatában van az ismeretei hiányának, de eddig is boldogult így, most se lesz másképp. Szélesedik a mosolya, ahogy megkapja az első falatot az édességből, bár most nem azért van itt, hogy torkoskodjon. Aztán ismét valami furcsa dolog szalad ki a férfi száján, mikor már kezdene közelebb húzódni, a válluk össze is ér. ~Nem nagyon vannak barátai rajtam kívül. Milyen édes… ~ A kedves szavak megmelengetik a szívét, már emelné is a fejét a férfi nyakához, hogy megjutalmazza, ekkor azonban megint betalál valami. ~Ha egy nő csak barátként tekint rá? Szeretné „megfordítani”? ~ Nagyot sóhajt, majd inkább visszanehezedik a hátsójára.*
-Mit szólnál hozzá, ha ezt a fürdő közben beszélnénk meg? Tehát, jól értem? Van egy barátod, akivel ágyba akarsz bújni? *Emelgeti meg a szemöldökét, bár nem gúnyos, de nem is teljesen komoly a légkör. Persze tudna erre sokkalta szebb megfogalmazást, de egy kicsit csalódott. Az imént a barátjaként emlegette, ez viszont még nem zárta volna ki, hogy egy kellemes estét töltsenek el egymás forró társaságában, viszont az elhúzódás és a korábban hangsúlyozott tények ennek homlokegyenest ellentmondanak. ~Szóval csak fürdőt és masszázst, semmi mást.~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242