Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-13 00:04:08
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Kellemesen szórakozik, ez nem titok, derűs mosolya még kedvesnek is mondható, bár ha bárki ismeri, akkor tudhatja, hogy a kedvességet leginkább álcaként viseli és csak a megfelelő pillanatban fordít köpenyt. Ám ezúttal semmiféle ilyen gondolata nincs, egyszerűen élvezi a társaságot és a beszélgetést. Ritka luxus az ilyen.
A villogás kérdésében egyetért beszélgetőpartnerével, vannak helyek, ahol ha kiderül, hogy valaki csak mondva ért a fegyverhez, az estére már egy jobb helyen lesz. Bár nem feltétlen számára jobb helyen.*
- Ebben valóban egyetértünk. *Erősíti meg kijelentésében a vörös lányt.
A kedvtelésből avagy aranyért való zenélés kérdésére tett megjegyzést csak egy rövid biccentéssel hagyja annyiban. Ő maga nemigen szokott aranyért dalolni vagy zenélni, lealacsonyítónak tartja, ha egy vásári komédiás szintjére kellene lesüllyednie és mások tetszésétől kellene várnia a megélhetéséhez szükséges anyagiakat. A zene, a dal nem érdemli meg, hogy ipart csináljon bárki belőle.
Az agresszív matróz történetét érdeklődve hallgatja, így már meg tudja érteni a haragját. Egy férfi egója nehezen viseli, ha egy nő kikosarazza, főleg, ha ezt olyanok előtt teszi, akik jót derülnek azon. De az előbbi kis jelenettel csak elismerte a vereséget, erőltetett kis színjátékával csak tovább csúszott a maga ásta gödörbe. Egy férfi ismerje el a vereséget.
A kis bemutatkozás alatt beleiszik poharába, ám ezúttal a korty jobban ízlik neki, mint korábban, érdeklődő arccal hallgatja a lány szavait és hasonlatát.*
- Szirén a sellők közt... *Ismétli meg mosolyogva.*
- Milyen szép gondolat. *Jegyzi meg halkan.*
- A Csalogányról nem hallottam, de a szirénekről azt tartják, hogy elcsábítják a hajósokat énekükkel, s mikor azok a vízbe merészkednek, a felszín alá húzzák őket, míg meg nem fulladnak. *Mondja eltűnődve. Bár ez csak legenda, szájról-szájra terjedő mese, mégis elképzeli a vörös lányt, ahogy bódító énekével elvarázsolja a sebhelyes kalózt és addig úszik lefelé vele a mélybe, míg az utolsó korty levegő is elfogy a tüdejéből és üveges szemmel nem mered a semmibe.
A köveket visszafogott érdeklődéssel nézi meg, úgy tűnhet, a lány tekintete sokkal inkább érdekli, ahogy az alku részleteit hallgatja. A Csillagsodorra ügyet sem vet, sosem szerette az ilyen hívságokat és wegtoreniként ismeri is dohányrudat. Az utolsó ajánlatra viszont már látszólag felcsillan a sárga szempár, ajkára ragadozómosoly költözik.*
- Aranyra nincs szükségem, de ezt magad is mondtad, bár a köveid valóban tetszetősek. *Nem azt mondja, hogy tetszenek neki, "csak" tetszetősként definiálja őket.*
- A dohány nem érdekel. *Söpri félre ezt az alkualapot, majd rövid hatásszünet után folytatja is.*
- Csókot pedig bármelyik sellő ad nekem, de az is igaz, hogy a szirének állítólag jól csókolnak. *Húzza el kétkedőn borostája alatt száját.*
- Vajon valóban így van? S ha ezt választom, megéri-e majd nekem? *Tolja meg végül két kérdéssel kihívóan.*


199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-12 01:14:36
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//

*Mindenesetre, jól sikerül Cha'yss megjátszott sértettsége. Az efféle fondorlattól Latamie elszokott a tengeren. A bárd nevetésére szeme sarkában a dohányzás velejáró hunyorgásán túl, talán derű is látszik, de hanyag kényelméből nemigen mozdul ki.*
- Csak pontosítani akartam. Nem javítani. *Volna meg a vállát. * De egyetértek. Fegyver ne is legyen dísz. Lohasztó, ha valaki csak villogni tud.
*A hajón pedig az ilyenek hamar halnak. Volt már szájhős, nem is egy „kivagyi”, aki feltétlen szolgálni akart a Csalogányon. Bebuktak egytől egyig.*
- Mindkettő? *Ismétli, de aztán meg is válaszolja.*Nem zárják ki egymást, valóban.
*Jobb kedve volna egy kis zenétől, de legalább elűzné Horak fenyegetését. Bár az este mikor végignézett a zenészen, megfordult a fejében, hogy űzhetné őt is. Persze a bordély már csak ilyen csalfa. Míg Latamiet csak fantáziája ragadja el, a borostás fickót pedig egy sellő. Horakot pedig az indulatai. Így van ez.*
-A helyében én sem lennék kedves. Szobára hívott, beintettem neki. A matrózai meg képen röhögték. *Magyarázza tőmondatokban, lényegre törően, miközben ajkához emeli a borospoharat.* Kosarat kapott egy bordélyban.
*Rosszcsont mosoly látszik szája szélén, nem, mint ha büszke lenne magára, de őt is szórakoztatja ez a fricska. Borba mosolyogva iszik egy kortyot, s a pohár karimája fölött az napszeműt figyeli résnyi szempillái mögül.*
- Mondom *Szól, miután elemelte ajkától a poharat.* És tudom is. *Naná, hogy tudja, elvégre éppen előző éjjel fizetett ki valóban egy éjszakai dorbézolást a fiúknak.
A legjobb kérdés, hogy honnan jött, s erre talán nem is tudna egy rövid mondatban vagy szóban válaszolni, de a helyesbítés jókor jön, így semmi szükség mélyenszántó magyarázatra.*
- Valóban tengerről. Így valahogy. Szirén, a sellők közt. *Ravaszdi mosolyra húzza száját.* Bár énekelni nem tudok. Legalábbis nem úgy, mint a szirének. *Szögezi le.* Hallottál, már a Csalogányról? A hajóról, nem a madárról.
*Kérdezi a sok sejtelem után. Poharát az asztalra teszi, majd erszényébe markol, s mikor tenyerét újra kinyitja, három kő gurgulázik rajta. Egy tengerzöld, egy víztisztán áttetsző, és egy vérnél is vörösebb. Közelebb húzódik a zenészhez, s tenyerét kettejük közé emeli. A fény úgy törik meg rajtuk, hogy a lány tenyerét apró pászmákkal díszíti. Amellett hogy a Csalogányhoz is köthető, alkualapnak sem utolsó darabok.*
- Egy dal, egy kő. Hogy mennyit ér, nem tudom. Választhatsz közülük, amelyik tetszik. *Ajánlja először.* Nem arany. *Szív egy slukkot a wegtoreni sodrott dohányából. *
- Esetleg ajánlhatok, egy pár szál wegtoreni Csillagsodort. Egy dal-egy sodor.
*Szemöldöke kíváncsin ível, ahogy a különleges és a maga nemében zamatos dohányt ajánlja. Kezében a szál fele már odavan, de megforgatja, hogy minden oldalról láthassa a bárd, a füstből már érezheti, hogy nem olyan, mint a környékbeli dohány.*
- Nekem ízlik. *Hajtja fejét a szék támlájára újra.* Ezen túl, csak csókkal tudnék fizetni. Tehát, íme. *Megszületett az ajánlat, még ha kissé szedett-vedettre is sikerült.*
- Ismeretlen szikrázó kavics, wegtoreni Csillagsodor, vagy csók. Ezt tudom ajánlani. Bár egyik sem olyan, amit ne tudnál máshol megkapni.
*Úgy ajánlja mindezt, hogy nincs benne elfogultság csókjának vonzó mivolta iránt. Ízlések és pofonok, hangzik a mondás. Ha pedig inkább a titokzatos kavics a vonzóbb a férfi számára, akkor szívesen adja, persze csak ha tetszik neki a dal.*



198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-10 12:05:12
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Egy sértés csak akkor sértés, ha mindkét fél annak érzi, Cha'yss pedig nem érzi annak. Egyszerű megjátszás csak, egy kérdésre váró válasz álnok megfogalmazása szavak nélkül. A bárd előszeretettel űz efféle tréfát másokkal, kérdései bár látszólag céltalanok és nem szolgálnak semmit, mégis legbelül, a ragadozószemű férfi fejében kész egésszé állnak össze idővel.
A következő kérdésre fel kell nevetnie, szeretné a sértődött ficsúrt játszani még, de ez a kérdés annyira sértő, hogy tetszik neki. Mintha egy bajvívótól kérdezné meg, hogy a vívókard dísz-e vagy bánni is tud vele.*
- Ha ezzel a kérdéssel javítani akartál, akkor nem sikerült. *Mondja még mindig mosolyogva, ahogy féloldalasan a lány felé fordul.*
- Egy bross vagy egy kitűző lehet dísz, de egy hangszer vagy kard soha. Aki az oldalára köti vagy magánál tartja, az jobb, ha tud bánni vele. *Persze ezek nagy részben Wegtorenre érvényesek, de a bárd gyanítja, hogy a Levegő Városában sem lehet ez másképp.*
- Kedvtelésből vagy fizetségért? *Dől hátra kényelmesen, elmerengő arccal, ahogy megismétli a kérdést.*
- Akár mindkettő is igaz lehet. *Válaszol aztán, ahogy a vörösre néz újra.
Az agresszív fickót érintő válaszra újra elmosolyodik, ezúttal sokkal visszafogottabban és kissé kétkedőn.*
- Nem tudom, felétek mi a kedvesség, de úgy látszik, eltérő véleménnyel vagyunk a jelentéséről. *A zenész sem egy virágszál, vagy elkényeztetett ficsúr, de ettől még kellő tisztelettel bánik a gyengébbik nemmel, kivéve, ha kiérdemlik az ellenkezőjét, mint az a lóképű elf lány a három gráciából.
Az arannyal kapcsolatos megjegyzésre nem felel semmit, csak álszerény mosollyal pillant a vörösre. De amúgy igen, aranyra a legritkább esetben van szüksége. Valaha volt már szegény és soha többé az életében nem akar újra azzá válni.*
- Ha te mondod. De nem a legénységet akarom meghívni egy kis dorbézolásra. *Vonja meg vállait hanyagul. Maga is a pohárért nyúl, csaknem tükörben a vörössel.*
- Honnan érkeztél? *Kérdez vissza válasz helyett, kérdőn nézve beszélgetőtársára, de hogy értse is a kérdést a lány, folytatja.*
- Ritkán viselnek ilyen ékszereket Artheniorban *mintha amúgy tudná, milyen ékszereket viselnek a városban*, rosszarcú tengerészekkel folytatsz nem túl barátságos csevejt, legénységről beszélsz, mintha a vízen volna az otthonod és nem a szárazföldön. *Ezek az első megfigyelések és biztos benne, hogy nem csak ennyi furcsaságot tudna megszámlálni egy kis beszélgetés után.*
- Amúgy meg... mivel te kérsz meg, hogy játsszam neked, úgy illik, ha te mondod meg, mit ajánlanál fel érte. *Emeli poharát a lány felé derűs mosollyal.*


197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-09 19:51:21
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Már nincs is kedve az újsághoz, de nem adja vissza. Később átböngészi.
Horak távoztával, a jövőt illetően nincs minden rendben, de ezzel nem hajlandó elrontani kimenőjének egyetlen napját sem. Bár a borús felhők folyton ott tobzódnak felette. Tudja jól, hogy csak rajta múlik, mennyire harapóznak el az események. Tud szerezni annyi kincset, amiből többször is körbeutazhatná Lanawint. Hogy összerámol-e, vagy a megszokás és a kapitány iránti lojalitása visszacsábítja-e a Csalogányra egy újabb „szezonra”. Ér-e a hajó annyit, hogy küzdjön most, vagy majd később jön el az ideje. Már legutóbbi vacillálása is a határon ingadozott. De ez utóbbi kisebb fricska megtorlásaként kihelyezett jövőkép, és a Sellő vendégszeretete éppen azt erősíti benne, hogy most legyen elég. Nem kell neki a nyűg. Más vizek is várnak rá. Ezen gondolatok palástolása is valahol a kérdés, mellyel elvonni kívánja figyelmét.
A napszemű sértettnek tűnő kifejezésen csak még szélesebb lesz a mosolya. Két hímneműt is sikerült bosszantania kevesebb mit egy nap alatt. Még egy-kettő erre jön, és meglesz a napi átlag fele.*
- Úgy értem, tudsz-e rajta játszani, vagy csak dísz *Pöccinti hamuját maga mellé egy hanyag mozdulattal.* Kedvtelésből vagy fizetségért? *Hangzik a helyesbítés, de már érkezik is a válasz, mely Latamie megelégedésére is szolgál. A hirtelen témaváltás nem zavarja a lányt, úgy válaszol, mint ha ennek így volna a sora.*
- Ja, Horak? *Szemöldökét összevonja, ahogy újra szív felizzítva a sodrott másik végét. Vállát vonva folytatja a választ.* Az attól függ, mi a kedvesség. Nála ez az. Sosem volt másmilyen.
*Nem gondolja, hogy nagyon érdekelné a napszeműt egy kalózhajón kialakult alattomos hatalmi harc, s hogy egy büszkeségében sértett vérbeli zsivány, miféle durvasággal kompenzálja kicsinységeit. Inkább kedvére van, az asztalra tett arany melynek csörgéséből ítélve nagyjából annyi lehet, amit egy egész csapat dorbézolására költött éjjel. Mi tagadás, szereti az aranyat szerezni is, szórni is. Az is inkább kedvére van, hogy visszatereli a szót a zenére. Beszéljen csak a férfi. Esetleg daloljon, vagy csak pengesse a húrokat.*
- Egyezséget ajánlottam volna, dalért cserébe. *Rekedten szól, talán a dohány teszi, a füstös mondat titokzatos lejtését.*
- De ahogy látom, aranyra nincs szükséged.
*Oldalra fordul, immár testével is a férfi felé, bár továbbra sem ül feljebb a széken. A vörös tincsek kuszán omlanak a szék támlájára. Dohányzó könyökére támaszkodik a karfán, majd a bagóval a kitett arany felé int.*
- Abba, egy legénység éjszakája is belefér. Dorbézolással és valamelyik sellővel. Vagy akár kettővel.
*Hamiskásan somolyog, szemöldöke komiszan húzódik feljebb. Csak egy másodpercre szakítja el pillantását a nap színéről, míg szabad keze az időközben felszolgált borospohár nyakára fonódik. Utána újra a férfié a figyelme, vajon hajlik-e az egyezkedésre.*
- Mit ajánlhatnék, hogy játssz nekem?


196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-08 01:34:40
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Amikor a vörös megmozdul az újságért, már mosolyog. Nem sértően, inkább kedvesen és maga is közelebb hajol, hogy a lány elérje, s amikor átadja, könnyeden meghajtja magát.*
- Nem tesz semmit, kisasszony. *Tolja meg kedvesnek ható szavakkal, majd visszadől maga is a székében, s a gazdagon faragott karfákon nyugtatott könyökkel összefonja ujjait arca előtt. Nem fordítja el tekintetét, kíváncsi, mi érdekli az érdekes ékszerekkel megáldott lányt a hírek közül. Ritkán látni ilyen ékszereket, így érdekli, miféle vidékről érkezett, biztosan nem városi, erre a kalapját merné tenni.
Így lesz szem- és fültanúja az aprónak nem nevezhető közjátéknak a vörös lány reggelije előtt. Egy tengeri matróznak tűnő férfi jelenik meg és bár nem érti minden szavát, így is eleget hall, hogy tudja, nem épp rózsaszirmokról és kismacskákról beszélgetnek és az asztalra nyomott újság sem mesél másról. Úgy sejti, valamiféle nézeteltérés lehet a két fél között, arany, viszonzatlan szerelem, családi örökség, sok minden lehet. Aki Wegtorenben nő fel és szerez tapasztalatot, az nem lepődik meg az ilyesmin. Ha ismerné a lányt és hasznot remélne abból, hogy megsegíti, már a képébe vágta volna a kesztyűjét, hogy párbajra hívja. Persze odahaza pénzen vett cary-corrát állítana ki ellene, sok száz párbajt megélt bérvívót, de itt Artheniorban hiába keresne hasonlót. Ő egyszerűbben intézné és nyilat röpítene a szívébe Kathlynnel.
Miután a férfi távozik a vörös asztalától, nem néz utána, hanem a napszín szemek a lányt figyelik, amikor felhajtva borát a pult felé int, Cha'yss jobbját hanyagul felemelve jelzi, hogy a bor az ő számláját terhelje és magának is rendel egy kupával a hígított verzióból. A felizzó dohány felszálló cikornyás füstjét figyeli és hanyagul válaszol a kérdésre közben.*
- Úgy érted, játszom-e aranyért? *Kérdez vissza, mintha ez sértő kérdés volna, bár semmi ilyesmit nem gondol, egyszerűen csak rájátszik.*
- Játszom. *Válaszol.*
- De nem az aranyért. Nem vagyok vásári mulattató. *Persze hazudik. Bár valóban nem vásári mulattató és nem is útszéli énekes. Zenélni még a bordélyházban tanult meg egy eunuchtól. Varázslatos dolgokra volt képes a lanttal és a hangja tisztább volt, mint a lihanechi tó vize.*
- Ez a fickó... *Int a távozó alak után könnyed mozdulattal.*
- Nem volt valami kedves. *Jelenti ki kifejezéstelenül és a vörösre hagyja, hogyan értelmezi majd ezt a meglátást.
Ha kiérnek az italok, az asztalra számol 100 aranyat (Mesélő (Nyíl)). *
- Miért kérdezted, hogy játszom-e? *Toldja meg egy kérdéssel szánt szándékkal, ahogy a választ várja.*


195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-07 21:13:57
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Kezét nyújtja az újságért, ám nem éri el. Lazán az asztallapra löki a sodrott bagót, mely gurul még egy kicsit, míg lendületét vesztve meg nem áll az asztal közepén. Latamie lábait leveszi a szembe székről, s nem rest tenni azért, ami kell neki. Feltéve, ha megéri. Az újság viszont éppen olyan, ami egéri, már amit a címekből kivett magának.*
- Köszönöm. *Húzza maga elé, s nyitja ki egy mozdulattal. Éppen akkor teszi, amikor a szobák felől előbotorkál az egyik kótyagos matróz. Csak a vörös fejbúb látszik ki, a lap mögül, de még így is megismeri a lányt. Latamie láthatná az arcán, hogy amint észreveszi őt, lelohad az éjszakai mámorok öröme a férfi arcáról.*
- Kijössz te még a nyílt vízre, Csala. *Lép a lány asztalához, hogy az újságba tenyereljen.*
- És akkor. *Közelebb hajol a vörös fonat mögötti cimpához.* nem bújhatsz mindig a kabinba. *Húzza heges arcát bosszúszomjas mosolyra. * Majd akkor meglátjuk, kin röhög a csürhe.
*Latamie ismeri már ezt a nótát, de most volt akkora a fogás, hogy feledje egy pillanatra a tivornyát, és valami egészen más gondolat foganjon meg benne. A rejtett zugokba már tömködött annyi kavicsot, amit ha bevált, szép kis summát kaphat érte. Feltéve, ha nem tivornyára költi.
Míg Horak a hajóra nem került, a régi legénységgel jól boldogult, csak a sebhelyes nem viselte soha, hogy hasonlóan keményen megdolgozik a tengeren, mint a többi. Addig nem kellett zárnia a kabinajtót, és eszébe sem jutott elhagyni a kikötőt. Horak érkezésével ez könnyen a múlttá lett. Emiatt is kedvelt helye a Sellő.*
- Értem, Horak. Hajrá. *Kijelentése hazug, biztatása színtelen, akárcsak arca, mely korábban jóleső pírral volt keverve, most egészen sápadttá lesz. Az asztalra nyomott újságot hagyja, míg kifenyegeti magát a kalóz. Melle előtt összefonja karjait. Tudja, hogy kevés ő még ehhez a kaliberhez, ezért is húzza többnyire a rövidebbet. Nem agyalja túl, a sebhelyes tovább áll, mert itt kihajítják, ha rendet bont, de az esti alattomos kosarat egyértelműen meg kívánja torolni.
~Semmirekellő.~
A kalóz távozása után Latamie az újság alá gördült szálért nyúl, s övének rejtett kis tokjába kotorva, annak lapján gyakorlott mozdulattal tüzet csihol. Az időközben kihozott, reggelihez felszolgált bort, egy húzásra issza ki, s már emeli is kezét az üres pohárral a következő körért. Amíg vár, lejjebb csúszik a széken, visszapolcolja lábait, fejét a támlának támasztja, a felizzó Csillagsodor mögül pedig a bárdra sandít.
~Vajon mennyit hallott?~
Nem, mint ha izgatná, ha halott a közjátékot, csupán találgat. *
- Tegnap este láttam nálad egy mandolint. *Szólítja meg ismét a bárdot, elterelve a szót, és saját gondolatait. Nem egy lelkizős típus, így pillanatok alatt visszanyeri egyensúlyát, s hangja ismét olyan, mint korábban volt.* Játszol is? Vagy csak aranyért?
*Mosolya még kissé színtelen, de cseppet sem olyan hazug, mint ahogy a kalóznak válaszolt korábban. Újra szájához emeli a szálat, s hunyorítva szippant bele, tüdőzi le, majd engedi ki, hogy lezser füstfelhőként felfelé gomolyogjon.*



194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-07 15:38:59
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Az újságban semmi más nincs, ami érdekelné, a városi helyzetről szóló részt pedig már elolvasta. Kedvtelve gondol wegtorenre, ahol az ilyesmi meg sem történhetne. A nemesi házak pillanatok alatt fojtanák vérbe a lázadást, kivéve persze, ha épp kapóra jönne nekik egy-két rivális ház eltűnése. De amelyik ház nem képes megállni a saját lábán és megvédeni magukat a goradorok lázadásától, az meg is érdemli, hogy megszűnjön létezni. És lehet, hogy hamvain egy új, kisebb ház erősödik meg. Ez a játszma megállás nélkül folyik, nemesi házak emelkednek fel, hogy aztán pár évtized múltán elsüllyedjenek.
A nosztalgikus gondolatokra elmosolyodik borostája alatt, amikor összeakad tekintete a nem messze tőle ülő vörösével. Visszafordítja figyelmét az újságra, de a pillantást tovább magán érzi, így újra a lány felé fordul. Közvetlen módon figyeli meg, nem időzik azzal, hogy udvariaskodjon. Pár pillantás és felméri őt. Szalonna, tojás és cipó, mellé pedig vörös bor. Nem valami elkényeztetett úri kisasszony reggelije.
Sárga tekintete a lány tengerzöld szemeire térnek vissza, féloldalas mosollyal tudatva az érdeklődés megtiszteltetését.*
- Önnek is, kisasszony. *Viszonozza a köszöntést kedves hangon, kettészelt szemöldöke leheletnyit megemelkedik beszéd közben, ahogy kissé oldalra hajolva, de nem kilógva a székből, odanyújtja az újságot.*
- Persze, én már végeztem vele. *Nyújtja, de épp csak annyira, hogy a lány ne érhesse el anélkül, hogy neki is tennie kelljen érte. Cha'yss igyekszik azt a vékonyka határt megtalálni, ami még elég udvarias, de nem sértő tétlenség a részéről.*


193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-07 14:51:54
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Elégedett a sellővel, mint mindig, csak éppen farkas éhes.
Édes körforgás ez, hogy az elégedettség puha párnái közé ringatják a vendéget, hogy aztán észre se vegye, milyen régen evett utoljára, s ám nem hogy hazamenne, inkább helyben fogyaszt. Még nem kordul, de már mar az éhség, mikor a felszolgáló felé lép. Szobakulcsát forgatja ujja körül, miközben szalonnát, tükörtojást, egy karéj cipót és bort rendel.*
- A bor, legyen testes és zamatos *Még hangjában a Hajnal karca, ahogy a felszolgálónak kívánságait sorolja. Az emlékképek még be-bevillannak, elégedettséggel töltve el a kalózlányt. A nyugalom szigete, és tajtékos hullámverés egyszerre. Talán maradna, de legalábbis visszatérne még egy éjre, mielőtt a lakása környékén is rendet tesz. Ehhez a gondolathoz pedig óhatatlan kapcsolódik erszényének tartalma, melyet fejben már porcióz is, ha úgy adódna. Thrimak megér még néhány kavicsot, mielőtt újra vitorlát bont a karakk. Gondolatai áttérnek az otthoni zugba csúsztatott ékkövekre, és amott, a barlangban elraktározott ládákra.
Nem bízik Horakban, szinte biztos, hogy le akar nyúlni belőle. Számtalanszor figyelmeztette apját, az ember sosem lehet elég óvatos a kalóznépekkel. Bár szó ami szó, a kapitány is fifikás egy tengeri róka. Bár szeme csak egy, esze ravasz fordulatra jár.
~Vajon mennyi tivornyára volna elegendő a részem? Még ott a sziget is...~
Szeme sarkából éleszti merengéséből a sötét alak mozdulása, akiben a tegnap esti lantost ismeri fel, s akire tengerek zöldjét idéző szempár pillant vissza. Latamie viszonozza a jó reggelt bólintást, s már vissza is tér a kincsek gondolatban számlálásához.
Kényelembe helyezve, támlának dőlve, lábait csak úgy, mint tegnap, a szemben lévő székre támasztva, hunyorogva teszi. Kulcsát zsebébe süllyeszti ahelyett előkerül egy szál Csillagsodor. Valóban különleges ízvilága van, ezért nem is gyújt még rá, csak játszik vele. Orrához emeli, szaglássza, próbálja kitalálni, miből is lehet pontosan. Mielőtt kifutnak, biztosan vesz belőle még egy dobozkányit. Lapzörgés, vonja magára újra a figyelmét, melyre nem tud nem odafigyelni. A sodrás végét kocogtatja az asztal lapjához, miközben először, csak sandítva bogarássza a betűket. A nagyobb címeket. Nem árt képbe kerülni a világ dolgaival, már ha szárazföldi hatok elé néz.
~Oda a nagyzolás pojácák.~ Fut át a fején, s gunyoros mosolyt von ajkaira, az artheniori helyzet főcíme, épp mikor újra rá pillant a sárgaszemű.
A sanda olvasás már nem marad rejtve, bár nem is volt célja. Ha már így alakult, ő nem kapja el a pillantását, csak ravaszdivá válik a korábbi gúnyos mosoly. Szenvtelenül méri fel újra immár közelről a férfit.*
- Jó reggelt! *Köszönti szavakkal is, nem csak biccentéssel.*
- Ha már nem kell, elkérhetem? *Állapodik meg a tengerzöld szempár immár a bárd borostyánjain, de ujjai közt a sodrott füstölni valóval egyértelműen az újságra bök.*



192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-06 18:30:03
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona - másnap//

*Visszatérve a lovászfiúra bízza Balthazardot, remélve, hogy a hajnalban kapott arany elegendő fizetség lesz egy darabig. De Cha'yss sosem feledkezik meg azokról, akik segítenek neki, ennélfogva a fiúnak nincs oka aggodalomra. Ha továbbra is ilyen lelkiismeretesen foglalkozik a nehéz csontú ménnel, akkor szerezhet még azokból a csillogó wegtoreni aranyakból magának.
Az istállótól a bejárat felé indul és mielőtt belépne, leveszi a széles karimájú kalapot, majd benyit a fogadóba. Tetszik neki a hely, bár az ízlésének kicsit cicomás, de persze wegtoren puritán világa után nem csodálkozik túlságosan.
A pult felé haladva lehúzza kezeiről a bőrkesztyűket és az övébe tűri azokat, majd lekanyarintja a válláról a köpenyt és átadja valaki olyannak, akinek az a dolga, hogy ezeket átvegye. A pultnál fejével biccent a Kathlynt átvevő fickónak, majd egy asztalhoz ül és mintha csak akkor venné észre, mosolyogva hajtja meg fejét a vörös lány előtt, ki ezen a korai reggelen megtisztelte a fogadót jelenlétével. Ennél többet nem is tesz, féloldalt ül le neki, egy arra járó kiszolgálótól vizezett bort, lágyra főzött tojást és cipót rendel, valami sonkával. Kedvére való táplálék és most úgyis farkaséhes.
Míg az ételre vár, a Hírverőt kezdi böngészni, de inkább csak unottan lapozgatja a lapokat, bár az artheniori állapotokról szóló írás elég érdekesnek tűnik. Olvasás helyett azonban inkább a kikötői kirándulás tapasztalatai foglalkoztatják, Meronnan távozása az előző estén és a három grácia, akikkel összeakasztotta a bajszát. A Patkányok hatalmi előnyébe már beletörődött, de mindig úgy hitte, megfelelő tervezéssel és kivitelezéssel a hátrányokból is előnyt lehet kovácsolni. De egyelőre még kevés információ van a birtokában ahhoz, hogy tisztán lásson. Reméli, reggeli után, tele hassal könnyebben megy majd a gondolkodás, bár tart tőle, hogy ha jót eszik, akkor csak egy forró fürdőre és Lupia gyengéd érintésére fog vágyni. Bár beéri máséval is, pillant a reggelijét váró másik vörös felé egy szívdobbanás erejéig.*


191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-05 18:39:49
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//

*A hullámokban halkabb-hangosabb dorbézolást kényelembe helyezve figyeli, míg ő is megkapja saját rendelését. Nem hiába vonult külön, még így is túlontúl szem előtt van, már ami Horakot illeti. Összehúzott szemmel, és durván metszett szájával füttyent oda az említett férfi Latamie-nek. Sebhelyes arcán megtörik a sejtelmes fény, ahogy fejét billegeti a szobák irányába.
~Menjen veled a hóhér. Van pénzed sellőre.~
A távolság miatt pedig ez a mondat is csak fejében fordul, de ujja az asztallapról egyezményes jelet küld alattomban Horak felé. Itt most biztosan nem kapják nyakon emiatt. Igaz, szemtől szembe is meg merné, jó ideje csatároznak már ők ketten a sebhelyessel. Hol így, hol úgy, és a végkifejlet is igen változatos ebből kifolyólag.
Szerencsére ekkor érkezik a felszolgáló, de a hangos röhögés még így is eléri, amikor a többi kárörvendve mulat kosarat kapott társán. Latamie pedig védve érzi magát, bőven vannak, akik a rendért felelősek ebben a lebujban.
Az elé tett szivárványos ital vonzza a tekintetét, s míg egyik kezével a tokból elővett sodrással játszik, másik kezével a poharát tolja is, hogy töltsenek neki.
Kíváncsi a különlegességre, ezért a pohár szélén megindult cseppet ujjával fogja fel, hogy onnan kóstolja meg. Hümmentve adja jelét, hogy ízlik neki. Valóban édeskés, de erejét csak akkor érzi igazán, amikor rendesen kortyol is belőle. Forrón melengeti a mellkast, akár a sivatagi hőség, az édesből pezsgetőre hajlik a szájban, mint egy csalfa nektár.*
- Tökéletes *Nyalja meg szája szélét a kóstoló után, vagy talán Thrimak említésére. Sínen az este, a szobája készül. Mire két pohárka aljára néz, és elszív egy szálat a fogyó készletéből, már a Csalogány matrózai is jól érzik magukat, némelyik ölében már egy-egy szépség is illegeti magát, róla is hamar elfeledkeznek. Nem macerálja senki tovább a tivornyázó bandából.
Nem sokkal később be is veszi magát a szobája csendes magányába. Csalogányon saját kabinja puritán ehhez a pompához képest, most ki is élvezi, csak áll az ajtófélfának támaszkodva. A második szál vége vontatottan parázslik a félhomályban, ahogy felméri a szobáját.
Lepakolja állandó tarisznyáját, a nyakon ragadott szivárványos ital határozott helyet kap a kis asztalkán, a Csillagsodor mellett. Csatjairól leoldja a fegyvereit, melyeket egy oldalsó kredencre pakol. Inge után, hosszan tekeri le magáról a leszorító szövetsávot mellkasáról, s felszabadultan lélegzik fel, mikor végre a ruhakupacra hajítja azt. Legfrissebb sérülése összezárt már, így nem lesz baja a hosszabb áztatásban sem, amit meg is tesz ujjai közt a wegtoreni különleges bagóval együtt. Szemeit hunyva fejét a dézsa peremén pihentetve élvezi a magányt, hogy aztán hajnalban mindezt a jót, Thrimak koronázza meg. Minden bizonnyal kipihent, vagy elegendő gyógynövény praktikát ismer, de Latamie elégedetten gyújt reggel egy újabb szálra, kócba kuszálódott vörös hajával arca körül.*
- Kérsz? *Kínálja a fiút, aki igazán kitett magáért. Egy búcsúkör után, ami vagy tényleg Latamie-nek szól, vagy csak dolgoznak még a praktikák, egy a felszolgálóhoz hasonló kavicsot kap ő is. Csak úgy, mint pár hattal ezelőtt, és ezelőtt minden alkalommal.
Nem sokkal napközép előtt jár már az idő, mire rendbe szedve, kisimultan a fogadórészbe lép, hogy egy közeli asztalhoz üljön reggelizni.*


A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.05 18:40:41


190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-04 08:52:38
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//

//Latamie//

*Az italok szépen érkeznek, mint azt a vélhetően egyenként üdvrivalgó társaság tagjai sorban meg is tisztelnek egy-egy kiáltással. Latamie asztalára is elhelyezésre kerül a különleges párlat, majd a korábbi felszolgáló visszatér és aprót hajol a lány előtt:*
- Szolgálhatok még valamivel? *Kérdezi tisztelettel, s kíváncsian tekint a nőre. Majd mikor az bizalmasabbra vált, érdeklődve hajol közelebb, hogy aztán elkerekedő szemekkel kísérje végig a mellényzsebébe kerülő apró drágakő csillogását, a fondorlatos női kézzel együtt. Hogy az elkerekedő szemek a közel lévő vadmacska tekinteteknek, vagy inkább a kőnek szól, nem lehet tudni, mindenesetre hamar összeszedi magát, majd ismét hátrébb lép:*
- Úgy hiszem ez bőséggel elegendő mindenre. *Bólint mosolyogva. Majd csettint az egyik lánynak.*
- Készíts elő egy szobát kérlek, dézsával, forró vízzel, valamint illóolajokkal. A fotel mellé dohányzóasztalt és Csillagsodort! *A lány bólint, majd elmegy.*
- Az emeleten jobbra a második lesz az öné, ha bármiben tudok még segíteni, keressen. Thrimak pedig meg fogja látogatni hajnalban, ahogy kérte. *Mosolyog, majd meghajol és elmegy.*

//Cha'yss//

- Úgy véli? *Kérdi tisztelettel, de komoly képpel Alfonz, hisz néhány pillanattal korábban még csendesítenie kellett a társaságot, jóllehet Cha'yss végig együttműködő volt.*
- Semmi sincs kizárva. *Mosolyog aztán, majd bólintva fogadja immár a borravalót, aztán meghajolva megy dolgára, hosszú még az este. Lupia a szép szavakat kuncogva, de hatalmas zöldellő szemekkel fogadja, miközben kósza tincseit félresöpri homlokáról. Hogy a szimpátia kölcsönös-e, vagy csak profi a lány, nem lehet tudni, de minden bizonnyal varázslatos lesz az éjszaka.*

*Másnap reggel, a pultos már pakolászik, Alfonz még sehol, így ő köszönti az érkező dalnokot.*
- Jó reggelt! Remélem jó aludt, vagy inkább nem is aludt! *Cinkosul kacsint, de a tiszteletet megtartja.* Természetesen, *mondja, majd a pultra helyezi az előző nap beszolgáltatott fegyvereket, majd Cha'yss szavaira a számszeríjat elteszi.*
- A megőrzésért ráér akkor fizetni, ha visszajön érte. *Mondja csendesen.* Öt arany lesz az ára, naponta. Az ár nem drágul.
*Vázolja a szabályzatot, majd a férfi nevét felfirkantja egy pergamenre, a számszeríj és doboza jelzés mellé. A pergamenről letépi annak pecsétes sarkát, s a 13-as számot vési rá, majd Cha'yssnak adja.*
- Ön igazán szerencsés számot kapott. *Mosolyog.* A szobát természetesen fenntartjuk. Alfonz számított hasonlóra és már intézkedett éjjel. Nem számít fel ezért plusz költséget.
*Nyomatékosít, mielőtt a férfi azt gondolná, hogy lehúzás zajlik. Miután a férfi távozik, tovább törli a pultot, kint az istállóknál természetesen a lovászfiú is ébren, ki szinte sikkantva kapja kézbe az aranyat, s csak bősz, suta bólogatás jelzi, hogy bizony nem lesz probléma.*


189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-04 00:28:23
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap//

*Maga sem tudja, mikor és hol hallotta azt a kifejezést, hogy a Sellő a "buja vágyak otthona", de bármi is feleljen meg az igazságnak, bizonyosan nem tévesztő a leírás. Valóban buja vágyaknak ad otthont, s ez Lupiának ugyanúgy köszönhető, mint a fogadónak.
Amikor belovagolt Balthazard hátán a kikötőbe, nem gondolta, hogy ez a bűzös és sószagú hely ilyen drágaköveket rejthet. Elégedetten sétál le az emeletről miközben fekete ingének ujját gombolja be lusta tempóban. Kedve szerint szűk, sötét lovaglónadrágot, csizmát, fekete inget és hozzá illő mellényt választott. Jobb karján ott pihen köpenye és kalapja, a begombolt ing ujja pedig jótékonyan rejti a könnyű alkarvédőket a karján.
Derűs mosollyal sétál oda a pulthoz Alfonzt keresve sárgás tekintetével, de pár ismerős alak után is szétnéz a reggeli, minden bizonnyal csendes és nyugodt belső térben.*
- Jó reggelt. *Köszönti barátságos mosollyal a pultost, akár Alfonz az, akár nem. Nem kérdezi meg, hogy Meronnan vissza tért-e, mert arról már biztosan tudna valamilyen formában, ám ezúttal nem is őt keresné fel először.*
- Visszakaphatnám a fegyvereimet? *Kérdi könnyed hangon, ahogy vállára kanyarintja hosszú szárú kabátját és felhúzza kesztyűit. Persze nem is gondol azzal, hogy ne kapná vissza őket, hisz ahogy megismerte ezt a helyet, nem engednének meg maguknak egy ilyen malőrt.
Amint visszakapta őket felövezi magát vívókardjával, majd amikor Kathlynt rejtő bőrtáska kerül a pultra, elgondolkodik.*
- Hm... ő most maradjon itt, később magamhoz veszem. *Dönti el pár pillanat múltán és mosolyogva visszatolja a bőrtáskát.*
- Kérem, tartsák fent nekem a szobámat, azt hiszem, hosszabb időre maradok. Már ha ez lehetséges. *És miért ne volna az. Miután minden kérdésére választ, kérésére reakciót kapott, fejébe kapja kalapját és megigazítja egy tükörben, hogy tökéletesen mutasson rajta. Reméli, hogy erre lesz lehetőség, de eddig a Sellőben nem csalódott. Talán akkor, amikor megfosztották fegyvereitől, de azt Meronnan számlájára írja.
Kifelé indulva végignéz az ivón, hátha az előző este megismert fiatal lány ott reggelizik valahol, vagy a vöröske esetleg, akivel futólag összemosolyogtak. De valószínűleg nincsenek ott ezen a korai órán, neki pedig amúgy is mennie kell, de ha mégis a teremben tartózkodik valamelyik, akár mind kettő, kedves mosollyal, kalapját megérintve köszönti őket.
Odakint az istállóhoz megy, hogy 1 aranyat pöccintsen a (Mesélő (Nyíl)) lovászfiúnak. *
- Tartsd fent a karámját, még visszajövök. *Tolja meg egy kacsintással, majd kivezeti a termetes csatamént a Sellő elé.
A hajnal hűvösében felül a nyeregbe és megigazítja ruháját mielőtt megindulna komótosan a kikötő sómarta kövein, de hamarosan visszatér. Ki-ki döntse el maga, hogy ez áldás vagy átok lesz majd.*


188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-03 17:40:04
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//

*Komisz mosollyal kíséri tekintete a sárgaszeműt és a vörös szolgálólányt, miközben ujjai közt az áttetsző drágakővel játszadozik.*
~Jó neki.~
*Nevetgél magában cinkosul a szék támlájának dőlve. El tudja képzelni, miféle praktikái lehetnek a vörös hamvaskának. Bár Latamie éppen a lantosról is el tudja képzelni, hogy rejteget meglepetéseket.
Ő ugyan úgy szórakozni jött, és hogy kiszolgálják az igényeit, nem pedig fordítva. A felé forduló úri biccentésre, somolygását egy cinkos kacsintással toldja meg, aztán már csak a mellé lépő felszolgálóé a figyelme.*
- Jó lesz nekik a rum *Legyint. Persze önmagának, elfogadja a wegtoreni különleges párlatot, ha már Thrimak nem szabad, ezzel indítja kellemesebb irányba az estét.* Nekem jöhet az a Hajnal, és inkább Thrimak is hajnalban jöjjön. Kipihenten, ha lehet.
*Tele van arannyal, ennek teljes tudatában diktál. Ameddig erszénye bírja legalábbis. Nem habozik. Áttolja a zsákot is a felszolgáló fiúnak (Mesélő (Nyíl)) aki legalább 84 aranynak megfelelő kupát talál benne, fényesre suvickolva. *
- Csapjon mellé egy csendesebb szobát is fürdővel.
*Félrebillentett fejjel folytatja kívánságai sorát, mert a különbözetet még reggel is letudhatja, ha úgy adódik. Aztán közelebb hajol a szolgálóhoz, korábban székre polcolt lábát, most széke alá húzza a diskurzushoz.*
- És van abból a karavánból esetleg valami különleges füstölni való is? *Szemöldöke érdeklődve húzódik följebb. Ujjai közül az áttetsző kavics utat talál Mesélő (Nyíl) mellényzsebébe, mely 20 aranynak felel meg nagyjából. Úgy csúsztatja, hogy a szolgáló láthassa a csillanást a víztiszta szépen munkált kövön. Bizonyosan ez is távolabbi vidékekről származik, akárcsak a karaván javai.*




187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-02 10:43:40
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Meronnan lelép, a bárd pedig bosszús-szomorú pillantást enged meg magának, miután a férfi távozott. Bátyjáról mindig az volt a véleménye, hogy sosem elégszik meg a jóval, mindig több, mindig nagyobb. Csak az ilyen játéknak magas a kockázata, megesik, hogy megüti a bokáját az ember és az nem csak Wegtorenben jelent halált, hanem valószínűleg itt is. Főleg, ha istenek játszmájába száll be az ember.
Elhessegeti a gondolatot és a pulthoz megy, ahol leadja rendelését egy szobára és egy lányra. Erre a kettőre most nagyon szüksége van.
A vörös kis Lupia éppen megfelel erre a célra, Cha'yss kedvtelve néz végig a szeplős lányon, s ha zöld szeme van, akkor minden ki nem mondott kérése teljesült.*
- Köszönöm, jó Alfonz. *Enyhül meg és 10 aranyat csúsztat át a pulton (Mesélő (Nyíl)) Alfonznak. *
- Azt hiszem, mi barátok leszünk. *Mondja mosolytalanul, de barátságos hangon, majd karját kínálja a lánynak és megindul a szobák felé. A hátát égeti egy pillantás, s amikor megfordul, összetalálkozik sárga tekintete egy őt figyelő nőével. A komisz mosoly tetszik neki, de most nincs kedve udvarolni egy dugásért, így csak nemesekhez méltó biccentéssel viszonozza a mosolyt, majd megindulva felfelé a lépcsőn hagyja magát a szobájához kísérni.*
- Nagyon szép neved van, de gondolom, ezt már mondták. *Mosolyog kedvesen Lupiára, ahogy felfelé tartanak, majd a szobába érve él a forró fürdő és a masszázs lehetőségével, amit pedig az erkélyen Lupia és ő művelnek, az csak rájuk tartozik.*


186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-01 10:59:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//

*Egy darabig nézi a távolodó férfit, majd fejcsóválva rázza meg a fejét. Hogy mit gondolhat nem lehet tudni, de aztán hamarosan tekintetét már ismét a környezeten tartja, karba font karjaival méltósággal ellenőriz mindent, s mindenkit. A hangulat jó, az újonnan érkezettek, talán tengeri vándorok jól érzik magukat, kissé harsányak, de nem csinálnak problémát. Az intő Cha'yss jelzésére azonnal reagál, s immár ismét szolid mosollyal arcán lép oda hozzá:*
- Uram? *A szokványos kérdés, mint egy jelzés, mellyel tudatja, hogy a kívánságok számára parancsok.*
- Természetesen, uram! Ahogyan óhajtja. *Hajol meg kissé, majd a pult felé csettint, miközben a pénzt elteszi. Az érkező szintén meghajol, egyszerű szobalány, láss csodát, tűzvörös hajjal, apró szeplőkkel orcáján, szobalánynak annak megfelelő ruhában, bár tény, hogy annál talán kissé lengébb.*
- Lupia, kísérd az urat kérlek a szobájába, az erkélyest nyittasd meg neki. *Kacsint a férfira.* Készíts be dézsát, forróvizet és olajokat. Előtte készülj fel, ha az úrnak további kérése van, intézkedj. *Ismét Cha'yss felé fordul, s ha kérdőn nézne a plusz szolgáltatásokra, kezét emelve figyel őszinte tekintettel:*
- Benne van az árban, mondhatnánk marketing fogásnak is, ha a vendég jól érzi magát, feltehetően visszatér. *Nevet fel, majd így, hogy immár dolga nincs, ismét szolgálatba áll.
Latamie a frissen érkezett vendéghez, Alfonz elfoglaltsága miatt egy felszolgáló érkezik, természetesen férfi, majd az ajtónállóhoz hasonlóan meghajol, s komoly tekintettel figyel:*
- Hölgyem? *A kérés nem éri váratlanul, Thrimakot többen is keresik a betérő hölgy vendégek közül, egyesek szerint valódi csődör az ágyban, emellett kellően gondoskodó, ki saját igényeit meglehetősen a háttérbe helyezi.*
- Jelenleg kissé elfoglalt. *Mondja szemrebbenés nélkül.* Amint végez, jelezni fogok neki. *Bólint mindenféle zavar nélkül. Az asztal felett a tivornyázó csapatra néz, s ismét bólint.*
- Meglesz, hölgyem! Az uraknak mindenféleképpen rumot javasolnék, azt gondolom e helyi különlegesség, kedvükre fog szolgálni. Önnek a pultos specialitását ajánlanám. Korábban beszerzőkörút volt a karavánba. A Sivatag Hajnalának nevezik, mert a datolyapálmára kicsapódott harmatot, s a növény nedvét használják fel készítésekor. Édes, mondhatni itatja magát, emellett tüzes, mint a felkelő nap első pírja. *Egészen belejött, mert szinte költői módon festi le a felajánlott itókát ez vagy a munka iránti hűsége és a jó képzés miatt van, vagy egyszerűen valóban ilyen finom az ital.*
- Az ára kicsit borsos, harmincnégy arany egy kisebb üveggel, viszont megéri. Tekintettel ara, hogy többen vannak, a rum árát viszont olcsón megszámítja Házunk. Üvegenként tíz aranyért. Azt gondolom, mindösszesen nyolcvannégy arany kezdetnek megteszi, ez *közben a zsákra pillant* bőségesen kielégíti azt, de az egész estés szórakozást is.
*Meghajol, de előtte még kiegészíti a mondandóját mintegy megerősítésként.*
- Thrimakot természetesen amint tudom, küldeni fogom. *Újabb meghajlás, majd a férfi távozik, s hamarosan felszolgálók sora viszi ki a megrendelt italokat, Latamie asztalára pedig egy varászlatos üveg kerül, áttetsző, mégis szivárványszínben játszik tartalma. Illatra meglehetősen erős, mintha Wegtoren leheletét tartalmazná.*


185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-31 23:27:06
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//

*Míg apja csatlakozik a szórakozni vágyó kalózbandájához, Latamie-ra hárul a feladat, hogy rendezze az üzleti ügyeket. Lába mellett a zsák már inkább nyűg, mint öröm. Csinos zsákmány része volt, s most egy kiadós lazítás záloga lesz.
Apjával vívott gondolati csata után unottan dől hátra s hol a tagbaszakadt melákot, hol a sárgaszeműt figyeli. Meg kell hagyni, határozottan sármos, azzal a vágással a szemöldökén. Latamie dús ajka félmosolyra húzódik, de aztán tovább is fut a tekintete egy ismerős arcot keresne. Csak nem látja. Csalódottan húzza el száját, mert ha éppen vendége van, akkor már lőttek a vörös terveinek. Jó pénzért persze a Sellő fiúk bármelyike kitesz magáért, de Thrimak, tehetsége egészen egyedi.
~Hmm... vajon, hol lehet?~
Gondolataiba férkőzik a legutóbbi alkalom, hiába, mégiscsak hatokat töltött a hajón, és egy gyors menet a kabinban, a szükségletek miatt nem ugyan az, mint amikor a kegyeit keresik, még akkor sem, ha azt aranyért cserébe teszik.
Fészkelődik egy kicsit, ahogy elszakadna tehetséges sellőfiú gondolatától, aztán hátrasimítja haját, egyúttal pedig kezét emelve jelez egy felszolgálónak, hogy igényei volnának. Ha megérkezik a felszolgáló, torkát köszörüli, aztán ott kezdi, ami a legégetőbbnek tűnik.*
- Thrimakot keresem, ha szabad ma este.
~Régen előette volna a Nypsos, ha szabad volna.~
- Aztán volna még más is. Látja ott azt a bandát? *Szemével az egyre hangosabban tivornyázók felé pillant.* Lerach kapitány nevében fizetnék nekik egy estét.
*Önelégülten már-már büszkeséggel itatva mosolyodik el, ahogy kimondja a kapitány nevét, mert amennyi aranyat itt hagynak alkalmanként, kicsit el is várja, hogy ismerjék őket. Ó, nem hajbókolást vár, a felismerés is bőven elég. Aztán hogy nyomatékosítsa a szándékot, sarkával meglöki a zsákot a szék lábánál és biccenti is állát, hogy itt nem a klasszikus értelemben vett aranyak cserélnek majd gazdát. A zsák tartalma persze az a bőséges aranykupa, amit még otthon készített elő, fényesített, hogy nevükhöz híven, ne okozzanak csalódást a fizetség minőségét illetően. *
- És kiszáradt a szám, úgyhogy hozhatna abból a helyiből. Vagy inkább *Megvonja vállát.* lepjen meg.
*Lustán mosolyodik el, miközben egy áttetsző kaviccsal kezd játszani ujjai közt. Aztán hátra dől a széke támlájának, lábait a szemben lévő székre támasztja fel bokánál keresztezve, mint aki otthon van. Ezáltal jelzi is, hogy több kívánsága nincs. Félrebiccentett fejjel figyeli a tagbaszakadt pasast, aki sietve távozik a színről, aztán a sárgaszeműt, aki látszólag szintén berekesztené az estét. Meg is nézi magának alaposabban, míg el nem tűnik a szeme elől. Átható pillantása lassan fut fölfelé, és méri föl a sötét ruházatot, a mandolint, a hosszabb sötét hajat, és a jellegzetes vágást is. A szemeiről nem is beszélve, ha netán felé fordulna az idegen, és lebukna a mustrával. Nem rejtené véka alá, csak egy komisz mosolyt villantana, hisz a Sellőben teljesen felesleges a szégyenlősködés.*

A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 23:34:11


184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:00:50
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

- Javíthatatlan vagy. *Dől hátra a székben bosszúsan, amikor egyetlen kérdésére sem kap választ. Pedig ő nem az a türelmes fazon, szeret mindenről időben tudni és ahhoz válaszok kellenek, hogy megfelelően dönthessen. Azt már látja, hogy Meronnant beszippantotta valami istenes, kultikus halandzsa és olyan mélyen a seggében van, hogy nem tudni hol kezdődik az isten és hol végződik a bátyja. De semmi baj, ez is egy válasz, csak ki kell hüvelyezni belőle a lényeget és annak a fényében elindulni.
Mire ezt végiggondolja, könnyed mosoly terül el a képén, ahogy Meronnanra néz, s miközben válaszol, körmeit kezdi figyelni, ahogyan elkényeztetett ficsúrosan. Ha testvére azt hiszi, hogy olyan maradt, mint régen, akkor nem szeretné megbántani azzal, hogy rácáfol.*
- Könnyebben tudhatnám, mibe ne köpjek bele, ha ismerném a "levesedet". De semmi gond, menj csak, én majd itt megvárlak, miközben azon aggódon, hogy nehogy bajod essen. *Széles, önelégült mosoly ül ki borostás képére, amolyan "rendben, te akartad" jelentésű.*
- Az istened óvjon, vagy hogy mondják felétek. *Integet uriasan, ahogy a férfi feláll az asztaltól és a pulthoz megy, bár Cha'yss tudni sem akarja, hogy miért.
A rövid eszmecserére a pultnál nem is figyel, bár az nem kerülheti el a figyelmét, hogy aranyak cserélnek gazdát, de elengedte már, Meron azt csinál, amit akar, ő nem köp a levesébe. Legalábbis nem akarattal, de mivel információk hiányában van, így kénytelen improvizálni.
Az érkezőket csak futó pillantásra méltatja, a fiatal lány pedig nem reagált, amikor felé fordult, így figyelmét inkább a kihűlt sült maradékának szenteli, de csak pár falatra futja és eltolja magától a tányért.
Itt az ideje, hogy aludni térjen, fárasztó napja volt. Felkel az asztaltól és összeszedi a holmiját, egy pillanatra ijedten konstatálja, hogy Kathlyn eltűnt, de aztán rájön, hogy a helyiek elvették testvére színjátékából fakadóan.
A pultnál Alfonzot keresi tekintetével.*
- Megalszom itt, kérlek, nyittass nekem szobát és küldj fel egy csinos vöröset. Ne csalódjak. *Mondja rezignáltan, majd 50 aranyat csúsztat át a pulton (Mesélő (Nyíl)) Alfonznak. *
- Itt megtalálsz, ha kellek... *Veti oda Meronnannak, majd fáradtan megindul a szobája felé, ha valaki megmutatja, merre van.*
- ...vagy nem. *Mondja inkább csak magának sóhajtva, amikor elindulnak. Másnapra tervei vannak és azokhoz tiszta fej és kipihent test kell.*

A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 14:04:48


183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-27 22:25:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//

*A hangulat úgy látszik rendeződik, Alfonznak talán további teendője nincs, annál inkább pénz áll a házhoz, melynek örömét természetesen véka alá rejti. A pénzt komor tekintettel fogadja el, de előtte átszámolja, mint egy jó üzletember. Persze igyekszik úgy fordulni, hogy a vendégsereg ebből semmit se lásson, no nem azért, mert bármi rejtegetni valója volna, de szereti tiszteletben tartani vendégei diszkrécióját. Magyarán senkinek semmi köze ahhoz, hogy itt most miről is van szó és Meronnannak tervei vannak. Ebből kiindulva az üzletet csak az látja, akinek Meronnan láttatni akarja, senki más, egyébiránt távolról akár egy lány rendelése is lehet, szóval a titok, titok marad. Sejtelmesen tekint fel, majd hangját halkabbra veszi, de csak annyira, amennyire egy szokatlan képességű leány rendelésekor halkabbra szokta:*
- Rattie. Keresse Rattiet, a lakónegyedben. És, ha érti mire gondolok, *hajol még közelebb, majd körbepillant* szóval nagyon... nagyon szereti a... szóval a kolbászt. *Bocsánatkérően hajol el aztán, mintha valami nagyon illetlent mondott volna, de a tények magukért beszélnek, ezt a tapasztalat mondatja vele. Az üzlet megköttetett, de még utoljára visszafordul:*
- Kövesse a gyerekzsivajt, ott megtalálja, bizonyosan. *Eltett pénzzel és hátratett kézzel indul el dolgára, hogy árgus szemmel figyeljen minden tevékenységet, ami csak a Sellőben zajlik. Erőszak erőszakot szül, ezért tűzzel vassal írtja. Munkája szinte sohasem ér véget. Most azonban visszaidomul ajtónállónak, s semleges tekintettel járatja szemét a termen. Egy új vendég is érkezik közben, helyettese láthatóan boldogan mosolyog, nyilván megadta az árát, hogy probléma nélkül belépjen. A lány vörös, mint a tűz, szinte égető, bár tartása is sok mindent elárulhat. A csapat visszatérő vendégek lehetnek, mert otthon érzik magukat.
~ Vajon lesz gond? ~ Húzza fel szemöldökét, aztán elhessegeti az illetlen gondolatot, inkább figyeli szükségük van-e valamire.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.27 22:40:17


182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-27 01:30:56
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//

*Túl sok kérdés, neki pedig már jó ideje faragják a türelmét. Idegesen csavargatja az aranykarikát fülében, miközben a férfit hallgatja. Öccse mindig az a kotnyeles, okoskodó fajta volt, de mióta senki sem töri el a kezét érte, bizonyára jobban ered a nyelve.*
-Nézd, rengeteg a tennivalóm, dumálunk, ha visszajöttem. Ne ártsd bele magad feleslegesen és ne köpj a levesembe. A Kikötőben aki ennyit kérdez, hamar tengervizes lesz a tüdeje. Majd találkozunk.
*Válaszol a megannyi érdeklődő kérdésre fojtott indulattal, majd a székből felállva Alfonzhoz lép.*
-Maga aztán...
*Vigyorodik el, vastag, aranygyűrűs mutatóujját játékosan lengetve Alfonz előtt.
Előkotorja az erszényét és átad Mesélő (Nyíl) Alfonz részére 400 aranyat. *
-Aztán pontosan adja meg hol vannak ezek, mert nem szeretnék éjjel kinn kóvályogni.



181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-26 16:41:54
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Kathlyn távolléte rossz érzéseket vált ki belőle, nem örül annak, hogy fegyverét idegen kezek tapogatják, még akkor sem, ha szétszedve, gondosan elcsomagolva adta át őt. És minderről ki tehet, hát persze az az ostoba Meronnan.
Épp akkor tekint felé, amikor bátyja feláll és megindul hozzá, hogy a rá jellemző udvariassággal foglaljon helyet mellette. A szavakra előbb nem válaszol, csak megfogja poharát, aprót kortyol bele, s miközben leteszi, válaszol.*
- Nem tudom, miről beszélsz. *Egyelőre fogalma sincs arról, kik azok a thargok, meg merre vannak azok a birtokok, amelyekről az emlékezetes begyű nő beszélt.*
- Mégis felvilágosítanál, mi volt benne "muri"? *Kérdi csepegő gúnnyal a hangjában és abból igyekszik jó adagot csempészni belé.*
- Nekem csak annyi maradt meg, hogy belekötöttél három állig fegyverzett nőbe, aminek eredményeképp elvették a fegyvereinket. *Ezek tények.
A következő szavak után keserűen felnevet, újra felveszi a poharat, ám ezúttal nagyobbat kortyol a borból és kezében tartva hallgatja az elhangzó monológot.*
- Mint régen, mi? *Kérdi derűsen.*
- Nem tudom, feltűnt-e, de már nem szorulok a széles hátad nyújtotta fedezékre. Hálás vagyok neked, meg minden, de nem várd, hogy eltűrjem, hogy úgy rángass elő a seggedből, amikor kedved szottyan. *Néz Meronnan szemeibe komolyan és ezúttal nem mosolyog.*
- Nem tudom, mit szívtál és bár rövid ideje vagyok a környéken, azt már látom, hogy nyakig beleástad magad a szarba. Megbolondultál, bratyó? Félistenek? Óriás patkányok? Ezek ugyanazok a patkányok, akiké a kikötő és te meg ki akarod őket csinálni a sötét légióddal? Mióta hiszel te ilyesmiben? *Kérdi méltatlankodva, majd hátradől és sóhajtva kérdi.*
- Amúgy kik ezek a thargok és merre vannak a földjeik? Van hatalmuk? *Érdeklődik színtelen hangon. Mert ahol a hatalom, ott az arany.*
- És egyáltalán mi az ótvaros bajod van velük, hogy három csajnak is képes vagy nekimenni miattuk? *Int az ajtó felé idegesen, amerre a három grácia távozott.
Reméli, hogy választ kap a kérdéseire és nem megint istenekkel, meg patkányokkal jön neki Meronnan.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5006-5025