Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 17:36:08
Üzenet elküldve: 2023-01-15 17:36:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
*Nem először jár a Sellőházban. Egyszer-kétszer már beszökött, noha aranya sosem volt annyi, hogy itt szórakozzék. Az is elég volt akkor még, hogy lesse a leányokat, Alissäna érkezésével azonban már többet kíván.
Most nem sellőlesen van, ennek ellenére hosszan követi szürke tekintetével a tovalibbenő lányokat. A sokat sejtető kelmékben fellibbenő domború formák, a parfümillat, a fonott hajzuhatagok alaposan elvonják a figyelmét arról, amiért valójában itt van. Óvatosan baljába fogja a zsákba tekert fegyvert, és igyekszik nem felvenni a szemkontaktust az őt igéző sellőkkel. Uraságok után kutat, akiknek talán elkélhet egy hasonló dolog, mint ami a kezei ügyébe került.
Egyetlen fickó akad csupán, ki senki társaságát nem élvezi. Egy piperkőc forma, kackiás szakállú ember. Nem túl bizalomgerjesztő, bár a hölgyek szeretik az ilyen alakokat. Egy próbát megér. Azt azért megfogadja magának, hogy óvatos lesz.*
-Hé, uram! *Közelíti meg a jegyzeteibe merülő alakot, még egy mosolyt is arcára vértez. Persze ezt hamar legombolja ábrázatáról, nehogy az alak abban a hitben legyen, hogy ő is a kiszolgáló személyzet részét képezi.*
-Véletlenül sem zavarnám abban, amit... Csinál, de van nálam valami, ami biztosan megér a számára egy csekélyke figyelmet. *A legjobb formáját veszi elő, már ha van ilyen. Szabad kezével még sörényét is hátrasöpri, hátha kölcsönözhet magának némi eleganciát. Persze így is elég erős kontrasztot képez a fickóhoz képest, de annyi baj legyen. Látja, hogy a férfi elfoglalt, de még csak nem is próbál a jegyzetei közé lesni. Amúgy is hiábavaló lenne, hisz nem tud olvasni, de ezt Ambroggio biztosan nem tudja róla.
Helyet foglal a férfi mellett, már ha az nem fogalmaz meg ellenérzéseket ezzel kapcsolatban, és finoman felvont szemöldökkel pillant rá, jelzésértékűen emelve meg a hosszúkás formát képező zsákot.*
-Biztos megér egy csekélyke aranyat egy olyan uraságnak, mint Ön. *Még egy bátorító biccentéssel is megtoldja szavait.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:07:21
*Nem először jár a Sellőházban. Egyszer-kétszer már beszökött, noha aranya sosem volt annyi, hogy itt szórakozzék. Az is elég volt akkor még, hogy lesse a leányokat, Alissäna érkezésével azonban már többet kíván.
Most nem sellőlesen van, ennek ellenére hosszan követi szürke tekintetével a tovalibbenő lányokat. A sokat sejtető kelmékben fellibbenő domború formák, a parfümillat, a fonott hajzuhatagok alaposan elvonják a figyelmét arról, amiért valójában itt van. Óvatosan baljába fogja a zsákba tekert fegyvert, és igyekszik nem felvenni a szemkontaktust az őt igéző sellőkkel. Uraságok után kutat, akiknek talán elkélhet egy hasonló dolog, mint ami a kezei ügyébe került.
Egyetlen fickó akad csupán, ki senki társaságát nem élvezi. Egy piperkőc forma, kackiás szakállú ember. Nem túl bizalomgerjesztő, bár a hölgyek szeretik az ilyen alakokat. Egy próbát megér. Azt azért megfogadja magának, hogy óvatos lesz.*
-Hé, uram! *Közelíti meg a jegyzeteibe merülő alakot, még egy mosolyt is arcára vértez. Persze ezt hamar legombolja ábrázatáról, nehogy az alak abban a hitben legyen, hogy ő is a kiszolgáló személyzet részét képezi.*
-Véletlenül sem zavarnám abban, amit... Csinál, de van nálam valami, ami biztosan megér a számára egy csekélyke figyelmet. *A legjobb formáját veszi elő, már ha van ilyen. Szabad kezével még sörényét is hátrasöpri, hátha kölcsönözhet magának némi eleganciát. Persze így is elég erős kontrasztot képez a fickóhoz képest, de annyi baj legyen. Látja, hogy a férfi elfoglalt, de még csak nem is próbál a jegyzetei közé lesni. Amúgy is hiábavaló lenne, hisz nem tud olvasni, de ezt Ambroggio biztosan nem tudja róla.
Helyet foglal a férfi mellett, már ha az nem fogalmaz meg ellenérzéseket ezzel kapcsolatban, és finoman felvont szemöldökkel pillant rá, jelzésértékűen emelve meg a hosszúkás formát képező zsákot.*
-Biztos megér egy csekélyke aranyat egy olyan uraságnak, mint Ön. *Még egy bátorító biccentéssel is megtoldja szavait.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:07:21
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:07:08
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:07:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Az Intéző, ahogy szokott, most is kifogástalanul fessen érkezik. Nyomában pacsulifelhő, tökéletesen nyírt bajuszkája szegletében ravaszdi kis rókamosoly árnyéka.
Lekanyarítja köpenyét és név szerint köszön az őröknek (ami nem azt jelenti, hogy tudja is a nevüket, de sokszor megfordul itt, talán az egyik benne lesz a szórásban). Természetesen leadja a fegyvereit, ahogy a ház szabálya előírja, csak aztán indul a pazar bujaság hangulatát árasztó beltér felé. Ez itt egészen más világ. A luxus és a kéjek egzotikus palotája. Kívánhat-e egy férfi ennél kellemesebb helyet, hogy felfrissüljön vagy épp elbóduljon? Aligha.*
- A fényes nap irigykedve sápad ilyen szépség láttán *emeli le széles karimájú, tollas kalapját egy rókavigyorba öltöztetett biccentéssel, ahogy a pulthoz ér. A konyhalány persze fülig pirul, és gyorsan felnyalábolja a mosogatásra váró edényeket, hogy sietősen el is tűnjön a személyzeti ajtó mögött.
Ambroggio elégedetten ejti kalapját a pultra, majd a valóban illetékes személyhez fordul. Némi pikáns bájolgás után végül csak sikerül választania a kínálatból. Egy kehelynyi Habos csók 16 aranyért,
egy pohárka Ezüstszakáll lehelete 14 aranyért. Ez kerül a rendelésre, az Intéző pedig keres magának egy kellemes helyet, amíg az ínyencségek megérkeznek.
Gondosan lepakolja a holmiját, elégedetten hátradől és a mellényzsebéből előhúzott, apró füzetkébe kezd el jegyzetelni. Olykor fel-felpillant, tekintete éhes kéjencséggel fut végig a mellette elhaladó Sellők formás idomain, de egyiket se inti magához egyelőre. Sőt, ha valamelyikük felajánlkozna társaságnak, udvariasan (és természetesen szabadkozó, nyomorult sóhajjal kísérve) tér ki a megtiszteltetés elől. Aztán tovább jegyzetel. Olykor visszalapoz, számolgat, de arra mindenkor figyel, hogy a füzetkébe rajta kívül más ne lásson bele.*
Lekanyarítja köpenyét és név szerint köszön az őröknek (ami nem azt jelenti, hogy tudja is a nevüket, de sokszor megfordul itt, talán az egyik benne lesz a szórásban). Természetesen leadja a fegyvereit, ahogy a ház szabálya előírja, csak aztán indul a pazar bujaság hangulatát árasztó beltér felé. Ez itt egészen más világ. A luxus és a kéjek egzotikus palotája. Kívánhat-e egy férfi ennél kellemesebb helyet, hogy felfrissüljön vagy épp elbóduljon? Aligha.*
- A fényes nap irigykedve sápad ilyen szépség láttán *emeli le széles karimájú, tollas kalapját egy rókavigyorba öltöztetett biccentéssel, ahogy a pulthoz ér. A konyhalány persze fülig pirul, és gyorsan felnyalábolja a mosogatásra váró edényeket, hogy sietősen el is tűnjön a személyzeti ajtó mögött.
Ambroggio elégedetten ejti kalapját a pultra, majd a valóban illetékes személyhez fordul. Némi pikáns bájolgás után végül csak sikerül választania a kínálatból. Egy kehelynyi Habos csók 16 aranyért,
egy pohárka Ezüstszakáll lehelete 14 aranyért. Ez kerül a rendelésre, az Intéző pedig keres magának egy kellemes helyet, amíg az ínyencségek megérkeznek.Gondosan lepakolja a holmiját, elégedetten hátradől és a mellényzsebéből előhúzott, apró füzetkébe kezd el jegyzetelni. Olykor fel-felpillant, tekintete éhes kéjencséggel fut végig a mellette elhaladó Sellők formás idomain, de egyiket se inti magához egyelőre. Sőt, ha valamelyikük felajánlkozna társaságnak, udvariasan (és természetesen szabadkozó, nyomorult sóhajjal kísérve) tér ki a megtiszteltetés elől. Aztán tovább jegyzetel. Olykor visszalapoz, számolgat, de arra mindenkor figyel, hogy a füzetkébe rajta kívül más ne lásson bele.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-12 19:19:51
Üzenet elküldve: 2023-01-12 19:19:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
*Bizonytalanul bólint mindig, ha ígérnie kell, főként, ha hasonló ügyben, mint egy frissen varrt seb, ettől függetlenül megteszi. Az elköszönés után igazít egyet felszerelésén, fegyvereit majd a bejáratnál felveszi.*
//Fogadótér//
*Hangtalan csukja be maga mögött az ajtót, s nem is pillant vissza, egyszerűbb most a hirtelen és gyors távozás, már így is több időt szánt rá, mint általában szokott. A lépcső lendületesen lépdel, emlékszik még az útvonalra min érkezett. A fogadótérben nincs túl nagy élet, így nem kell, hogy feltűnően távozzon, azonban, mikor késeit elteszi, s fúvócsöve kerülne sorra a pult felé indul.*
- Nalaeä Phyrrának küldöm. *Mondja csendesen, kifogástalan artheniori kiejtéssel. A fúvócső a maga nemében hagyományos, azonban sivatagiak faragása díszíti, s D'orra jellemző vallásos motívumok, mik felismerhetőek arcáról. Ahol a kéz tartja cikornyás indák szövik be faragványokból, akárha benőtték volna.*
- Remélem tetszeni fog neki. *Mondja csendesen a pultosnak.*
- Mondja meg neki, hogy hiányozni fog és egyszer talán visszatérek hozzá.
*Valamiért azt gondolja, hogyha pénzt hagyna itt, az bántaná a lányt, így ez eszébe sem jut. Nem olyan éjszaka volt, s maga sem azért érkezett. Sajnálja, hogy nem jöhetett vele, jobban, mint korábban gondolta volna, de megérti döntését. Reméli, hogy a 200 arany elegendő lesz, hogy Mesélő (Morw) a pultos szóljon a lánynak.
A Sellőből olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan csak érkezett, de kevésbé harsányan, immár szótlanul.*
*Bizonytalanul bólint mindig, ha ígérnie kell, főként, ha hasonló ügyben, mint egy frissen varrt seb, ettől függetlenül megteszi. Az elköszönés után igazít egyet felszerelésén, fegyvereit majd a bejáratnál felveszi.*
//Fogadótér//
*Hangtalan csukja be maga mögött az ajtót, s nem is pillant vissza, egyszerűbb most a hirtelen és gyors távozás, már így is több időt szánt rá, mint általában szokott. A lépcső lendületesen lépdel, emlékszik még az útvonalra min érkezett. A fogadótérben nincs túl nagy élet, így nem kell, hogy feltűnően távozzon, azonban, mikor késeit elteszi, s fúvócsöve kerülne sorra a pult felé indul.*
- Nalaeä Phyrrának küldöm. *Mondja csendesen, kifogástalan artheniori kiejtéssel. A fúvócső a maga nemében hagyományos, azonban sivatagiak faragása díszíti, s D'orra jellemző vallásos motívumok, mik felismerhetőek arcáról. Ahol a kéz tartja cikornyás indák szövik be faragványokból, akárha benőtték volna.*
- Remélem tetszeni fog neki. *Mondja csendesen a pultosnak.*
- Mondja meg neki, hogy hiányozni fog és egyszer talán visszatérek hozzá.
*Valamiért azt gondolja, hogyha pénzt hagyna itt, az bántaná a lányt, így ez eszébe sem jut. Nem olyan éjszaka volt, s maga sem azért érkezett. Sajnálja, hogy nem jöhetett vele, jobban, mint korábban gondolta volna, de megérti döntését. Reméli, hogy a 200 arany elegendő lesz, hogy Mesélő (Morw) a pultos szóljon a lánynak.
A Sellőből olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan csak érkezett, de kevésbé harsányan, immár szótlanul.*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-12 06:09:13
Üzenet elküldve: 2023-01-12 06:09:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
*A mosoly s az igenlő válasz ellenére is mély melankóliát érez ki D'or Gaiffar úr szavaiból. Nem tudná megmondani, miért, de próbálja legalább saját, bizakodó tekintetével meglágyítani.*
- Jöttöd mindig nagy öröm nekem.
*Mikor a férfi a ruháit kezdi keresni, Nala kicsusszan az ágyból és az ajtóhoz siet. Ha minden igaz, meg is találja előtte a mosott holmit, melyek gondos kezek hajtogattak, mikor ők még ölelkezésük emlékét szuszogták az álmok között. Segít az öltözködésben is, nehogy egy rossz mozdulattól felszakadjon a friss varrás.
A készülődést kissé megkeseríti, hogy a búcsú ideje minden pillanattal közelebb ér, de a tündért mosolygásra, s bízni nevelték. Hiszi, hogy minden jól alakul és őszintén kívánja, hogy D'or Gaiffar úr megtalálja, amit keres. Szeretne többet segíteni, de ő csupán kicsiny és jelentéktelen csillanás a nagy vízen, mely a kikötő látképét uralja.*
- Ígérd meg, hogy kíméled a sebedet, uram *suttogja az egyszerű kis aggodalmat a világot összetartó erők, a próféták, sorsok és végzetek súlyos terhei közé. Apró, préselt virág egy kódex tekintélyes gondolatai között.
Igyekszik megjegyezni a férfi szavait. Valamiért úgy érzi, meg kellene, de sajnos hamar kicsusszan a fejéből a pontosságuk. Csak a titokzatos dallamuk, a sivatag emléke, és a kedves, érdes tenyér érintése marad meg inkább. Nyújtózik még egyszer utoljára, hogy ajka édes búcsúval nedvesítse a férfiét. Nem tartóztatja. Hagyja kicsúszni az ében tenyérből az ujjacskáit.*
- Assale nok aikum *szól csendesen a tündér hangja a távozóhoz.*
*A mosoly s az igenlő válasz ellenére is mély melankóliát érez ki D'or Gaiffar úr szavaiból. Nem tudná megmondani, miért, de próbálja legalább saját, bizakodó tekintetével meglágyítani.*
- Jöttöd mindig nagy öröm nekem.
*Mikor a férfi a ruháit kezdi keresni, Nala kicsusszan az ágyból és az ajtóhoz siet. Ha minden igaz, meg is találja előtte a mosott holmit, melyek gondos kezek hajtogattak, mikor ők még ölelkezésük emlékét szuszogták az álmok között. Segít az öltözködésben is, nehogy egy rossz mozdulattól felszakadjon a friss varrás.
A készülődést kissé megkeseríti, hogy a búcsú ideje minden pillanattal közelebb ér, de a tündért mosolygásra, s bízni nevelték. Hiszi, hogy minden jól alakul és őszintén kívánja, hogy D'or Gaiffar úr megtalálja, amit keres. Szeretne többet segíteni, de ő csupán kicsiny és jelentéktelen csillanás a nagy vízen, mely a kikötő látképét uralja.*
- Ígérd meg, hogy kíméled a sebedet, uram *suttogja az egyszerű kis aggodalmat a világot összetartó erők, a próféták, sorsok és végzetek súlyos terhei közé. Apró, préselt virág egy kódex tekintélyes gondolatai között.
Igyekszik megjegyezni a férfi szavait. Valamiért úgy érzi, meg kellene, de sajnos hamar kicsusszan a fejéből a pontosságuk. Csak a titokzatos dallamuk, a sivatag emléke, és a kedves, érdes tenyér érintése marad meg inkább. Nyújtózik még egyszer utoljára, hogy ajka édes búcsúval nedvesítse a férfiét. Nem tartóztatja. Hagyja kicsúszni az ében tenyérből az ujjacskáit.*
- Assale nok aikum *szól csendesen a tündér hangja a távozóhoz.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-11 19:23:13
Üzenet elküldve: 2023-01-11 19:23:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
*Túl gyorsan telik az éj, s bár D'or nem az érzelgős fajta, sőt elhivatottsága és céltudatossága tulajdonképpen e varázsát teljes mértékben elveszi, mégis azt érzi, hogy valami itt marad. Ha más nem, hát az, mit itt tervez hagyni. Egy utolsó simítás Nalaeä arcán kérdésére, majd lassan felül az ágyon, s öltözni kezd.*
- Úgy hiszem igen. *Fordul egy pillanatra a lányhoz egy halvány mosolykezdeménnyel, mely a szokásos gyors módján elvész, s beleolvad szerecsen bőrébe.*
- Csak Ish'Maillon a megmondhatója. *Zárja le egy sóhajjal, majd ruháinak keresésébe kezd. Úgy hiszi vértjét tán utánahozták, nadrágja, s alsóruházata is itt lehet valahol. Miután végez visszaül, talán Nala mellé, hiszen nem költ túl sok időt az öltözéssel, hamar meg van katona lévén, s nincs is oly sok ruhadarabja.*
- Nehezen indulok, de mennem kell. *Kezd magyarázkodásba, maga sem érti, hogy miért.* Úgy hiszem, hosszú út áll előttem, ezek csak a kezdő lépések voltak. Háborúból érkeztem, talán háborúba megyek, nem tudhatom. *Megvonja vállát.*
- Egyszer régen itt egy próféta azt mondta: Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat. *Meséli csendesen.* Akkor nem vittem véghez küldetésemet, nem értettem a próféta nyelvét, azóta ki tudja merre jár, de rájöttem valamire. Nincs szükségem prófétára a magam útjához. *Nala kezét kedvesen megfogva feláll, ha teheti, hát homlokát is a lányéhoz szorítja.*
- A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját. *Suttogja halkan, lehunyt szemmel.* Nem gyötör kétely, ha a távolságot látom. Nem foglalkoztat a kihívás, ha a cél ily közel. Nem lökhet le semmi, pusztán a felsőbb karja. Cél, cél után. *Elengedi a kezet, s hátrébb lép.*
- Assale nok aikum. Forró szél kísérje lépted, Nalaeä Phyrra, nem felejtelek el.
*Túl gyorsan telik az éj, s bár D'or nem az érzelgős fajta, sőt elhivatottsága és céltudatossága tulajdonképpen e varázsát teljes mértékben elveszi, mégis azt érzi, hogy valami itt marad. Ha más nem, hát az, mit itt tervez hagyni. Egy utolsó simítás Nalaeä arcán kérdésére, majd lassan felül az ágyon, s öltözni kezd.*
- Úgy hiszem igen. *Fordul egy pillanatra a lányhoz egy halvány mosolykezdeménnyel, mely a szokásos gyors módján elvész, s beleolvad szerecsen bőrébe.*
- Csak Ish'Maillon a megmondhatója. *Zárja le egy sóhajjal, majd ruháinak keresésébe kezd. Úgy hiszi vértjét tán utánahozták, nadrágja, s alsóruházata is itt lehet valahol. Miután végez visszaül, talán Nala mellé, hiszen nem költ túl sok időt az öltözéssel, hamar meg van katona lévén, s nincs is oly sok ruhadarabja.*
- Nehezen indulok, de mennem kell. *Kezd magyarázkodásba, maga sem érti, hogy miért.* Úgy hiszem, hosszú út áll előttem, ezek csak a kezdő lépések voltak. Háborúból érkeztem, talán háborúba megyek, nem tudhatom. *Megvonja vállát.*
- Egyszer régen itt egy próféta azt mondta: Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat. *Meséli csendesen.* Akkor nem vittem véghez küldetésemet, nem értettem a próféta nyelvét, azóta ki tudja merre jár, de rájöttem valamire. Nincs szükségem prófétára a magam útjához. *Nala kezét kedvesen megfogva feláll, ha teheti, hát homlokát is a lányéhoz szorítja.*
- A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját. *Suttogja halkan, lehunyt szemmel.* Nem gyötör kétely, ha a távolságot látom. Nem foglalkoztat a kihívás, ha a cél ily közel. Nem lökhet le semmi, pusztán a felsőbb karja. Cél, cél után. *Elengedi a kezet, s hátrébb lép.*
- Assale nok aikum. Forró szél kísérje lépted, Nalaeä Phyrra, nem felejtelek el.
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-10 19:41:15
Üzenet elküldve: 2023-01-10 19:41:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
*A férfi ölelésébe kucorodik, szinte el is veszik benne. Lélegzetük csak lassan csitul, de olyan összhangban, mintha egyként szívnák tüdejükbe a levegőt. Mire a hév emlékké csendesedik, s a bőrükön csillogó vereték hűvösét megérzik, D'or Gaiffar kettejükre húzza a takarót. A hangja Nala köré idézi a sivatag távoli hívását. A mai napig elveszettnek érzi magát itt, de próbál nem sóvárogva gondolni korábbi otthonára, hanem csak jó szívvel visszatekinteni rá. Mintha búcsúzni jött volna el hozzá az ottani élete. Méltón, meghitt köteléküket az örökkének fűzve össze, de hosszúra engedve a távoli vidékig.
Elalszik a férfi mélyen duruzsoló meséit hallgatva. Elalszik, pedig nem illenék. Neki kellene vigyáznia D'or Gaiffar úr álmát az éjjel, nem pedig fordítva.
A hozzá simuló test melege egészen mély álomba húzza, s mikor ébred, akkor sem akaródzik eltávolodni tőle. Épp csak megfordul, hogy ezüstös pillantásá még kissé bágyadtan fusson végig az ében vonásokon. Eltűnődik, hogy vajon mi történhetett, ami ilyen mély nyomot hagyott a férfiban, de nem kíváncsiskodik. Az nem lenne helyénvaló.
Mélyet sóhajt, mintha sejtené, hogy nem marasztalhatja már soká a másikat.*
- Látlak még? *kérdi csendesen, míg ujjacskái végigsimítanak a történetektől cserepes ajkakon.*
*A férfi ölelésébe kucorodik, szinte el is veszik benne. Lélegzetük csak lassan csitul, de olyan összhangban, mintha egyként szívnák tüdejükbe a levegőt. Mire a hév emlékké csendesedik, s a bőrükön csillogó vereték hűvösét megérzik, D'or Gaiffar kettejükre húzza a takarót. A hangja Nala köré idézi a sivatag távoli hívását. A mai napig elveszettnek érzi magát itt, de próbál nem sóvárogva gondolni korábbi otthonára, hanem csak jó szívvel visszatekinteni rá. Mintha búcsúzni jött volna el hozzá az ottani élete. Méltón, meghitt köteléküket az örökkének fűzve össze, de hosszúra engedve a távoli vidékig.
Elalszik a férfi mélyen duruzsoló meséit hallgatva. Elalszik, pedig nem illenék. Neki kellene vigyáznia D'or Gaiffar úr álmát az éjjel, nem pedig fordítva.
A hozzá simuló test melege egészen mély álomba húzza, s mikor ébred, akkor sem akaródzik eltávolodni tőle. Épp csak megfordul, hogy ezüstös pillantásá még kissé bágyadtan fusson végig az ében vonásokon. Eltűnődik, hogy vajon mi történhetett, ami ilyen mély nyomot hagyott a férfiban, de nem kíváncsiskodik. Az nem lenne helyénvaló.
Mélyet sóhajt, mintha sejtené, hogy nem marasztalhatja már soká a másikat.*
- Látlak még? *kérdi csendesen, míg ujjacskái végigsimítanak a történetektől cserepes ajkakon.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:39:37
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
*Vágyainak csupán fizikai képességei szabnak határt, s tartsa bár az egyik legkitartóbb harcosnak magát, valójában itt a kimondatlan szavak, a biztatás sem segíthet. Az éjszaka pont olyan rövid, mint, ahogyan azt érzi, s előre el is képzelte, igaz, nem is tervezett hasonló együttlétet. Mi terve volt, az porba hullt, bár esetében ez sokkal inkább megtisztelő, mint csalódottságot okozó dolog. Apró cseppek gyöngyöznek mellkasán, s a szüntelen rigmus előbb utóbb folytonos körtánccá válik. Az egymásra hangolódás oly könnyed, s oly eleven, akárha hosszú, sok-sok évszakon keresztül lettek volna így korábban. Ki tudja? Lehet pontosan így volt. A gyönyör pont úgy és pont olyan minőségben érkezik, ahogyan azt elképzelte, csak egyet sajnál titokban. Hogy a lány apró füleibe suttogva belemosolygáson kívül, többre már nem jut erő.
Nem alszik el rögtön. Hátára hengeredve karját kínálja pihenésül, s egymás mellett a szaténtakarót teríti magukra. Hosszú ideig csak piheg, olykor a sivatagról regél halkan, minden előzmény, s minden következmény nélkül. Az éjszaka hidegéről, a nappal forróságáról, a tábortűz táncáról, a parázsló fa pattogásáról, s énekekről, melyet a harcosok és sámánok csupán egyedül énekelnek a vak és rendíthetetlen pusztaságban. Ahol a homok járja táncát, a szél első fuvallatára.
Aztán suttogása is csendesül, akár a hirtelen abbamaradó északi szél. Pillái nehezülnek, egy utolsót tekint kíváncsian Nalaeä felé, s ha ébre találja csókkal és mosollyal búcsúzik elő tőle reggelig. Nem tudja mit hoz még a jövő, de nem felejti el a mai éjszakát. Utolsó gondolataként még eldönti, bár a lányért érkezett, most nélküle távozik, azonban nem mehet el anélkül, hogy ne hagyna itt valamit számára.*
*Vágyainak csupán fizikai képességei szabnak határt, s tartsa bár az egyik legkitartóbb harcosnak magát, valójában itt a kimondatlan szavak, a biztatás sem segíthet. Az éjszaka pont olyan rövid, mint, ahogyan azt érzi, s előre el is képzelte, igaz, nem is tervezett hasonló együttlétet. Mi terve volt, az porba hullt, bár esetében ez sokkal inkább megtisztelő, mint csalódottságot okozó dolog. Apró cseppek gyöngyöznek mellkasán, s a szüntelen rigmus előbb utóbb folytonos körtánccá válik. Az egymásra hangolódás oly könnyed, s oly eleven, akárha hosszú, sok-sok évszakon keresztül lettek volna így korábban. Ki tudja? Lehet pontosan így volt. A gyönyör pont úgy és pont olyan minőségben érkezik, ahogyan azt elképzelte, csak egyet sajnál titokban. Hogy a lány apró füleibe suttogva belemosolygáson kívül, többre már nem jut erő.
Nem alszik el rögtön. Hátára hengeredve karját kínálja pihenésül, s egymás mellett a szaténtakarót teríti magukra. Hosszú ideig csak piheg, olykor a sivatagról regél halkan, minden előzmény, s minden következmény nélkül. Az éjszaka hidegéről, a nappal forróságáról, a tábortűz táncáról, a parázsló fa pattogásáról, s énekekről, melyet a harcosok és sámánok csupán egyedül énekelnek a vak és rendíthetetlen pusztaságban. Ahol a homok járja táncát, a szél első fuvallatára.
Aztán suttogása is csendesül, akár a hirtelen abbamaradó északi szél. Pillái nehezülnek, egy utolsót tekint kíváncsian Nalaeä felé, s ha ébre találja csókkal és mosollyal búcsúzik elő tőle reggelig. Nem tudja mit hoz még a jövő, de nem felejti el a mai éjszakát. Utolsó gondolataként még eldönti, bár a lányért érkezett, most nélküle távozik, azonban nem mehet el anélkül, hogy ne hagyna itt valamit számára.*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-10 05:46:03
Üzenet elküldve: 2023-01-10 05:46:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ezüst íriszek őszinte örömöt ragyognak, mikor az egyezség megszületik kettejük között, s a rossz érzések távol maradnak. Olyan érzékkel talál harmóniára a férfival, ahogy egy tiszta vizű patak körbeöleli a legdurvább követ is. Odaadón mozdul a teste, s vált érzéki simulásból átható kéjekre, mikor a test hívása erre megérik. D'or Gaiffar úr most sem sietteti őt, s efelett érzett hálája maradéktalanul ki is fizeti a kegyet. Egészen átadja magát a szolgálatnak. Sóhajai elméjülnek, vonásait áthatja az áhítat, a túlzásokba szeppenő kéj az ütemek egyre messzebb vivő fokán olykor elidőzve, aztán hagyva a mámort teljesen szabadon vezényelni.
Ez az együttlét a számára is kedves, ha próbára is teszi. Az otthonát idézi. A szeráj fülledt éjeit, a fűszeres illatokat, a sivatagi népek beszédének jellegzetes dallamát.
Elvarázsolja, amikor az ében ajkakról elfogynak a szavak, s látja D'or Gaiffar úr arcán, hogy a gyönyör lassan lebont róla minden terhet, mit cipel, minden gondolatot, mely benne kavarog. Tudja mily elkötelezett hitében, de azt is érzi, hogy ez olykor mennyire sokat kíván tőle. Ez a csend, ez a mámorban úszó üres teljesség Nala ajándéka. Felkínálja magát, ahányszor csak a férfi elmerülne benne. Mi több, szándékosan csalja bele újra a test kívánalmaiba, míg olyan mély álomba nem merül, hogy a pihenés egészen kiteljesedhessen rajta. A férfin és saját magán is, hiszen a kis tündér erejét is próbára teszi az odaadó igyekezet. D'or Gaiffar úr nem szenvedhet hiányt, nem kaphat kevesebbet, mint bármi, amit Nalától megkíván a vágya.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ezüst íriszek őszinte örömöt ragyognak, mikor az egyezség megszületik kettejük között, s a rossz érzések távol maradnak. Olyan érzékkel talál harmóniára a férfival, ahogy egy tiszta vizű patak körbeöleli a legdurvább követ is. Odaadón mozdul a teste, s vált érzéki simulásból átható kéjekre, mikor a test hívása erre megérik. D'or Gaiffar úr most sem sietteti őt, s efelett érzett hálája maradéktalanul ki is fizeti a kegyet. Egészen átadja magát a szolgálatnak. Sóhajai elméjülnek, vonásait áthatja az áhítat, a túlzásokba szeppenő kéj az ütemek egyre messzebb vivő fokán olykor elidőzve, aztán hagyva a mámort teljesen szabadon vezényelni.
Ez az együttlét a számára is kedves, ha próbára is teszi. Az otthonát idézi. A szeráj fülledt éjeit, a fűszeres illatokat, a sivatagi népek beszédének jellegzetes dallamát.
Elvarázsolja, amikor az ében ajkakról elfogynak a szavak, s látja D'or Gaiffar úr arcán, hogy a gyönyör lassan lebont róla minden terhet, mit cipel, minden gondolatot, mely benne kavarog. Tudja mily elkötelezett hitében, de azt is érzi, hogy ez olykor mennyire sokat kíván tőle. Ez a csend, ez a mámorban úszó üres teljesség Nala ajándéka. Felkínálja magát, ahányszor csak a férfi elmerülne benne. Mi több, szándékosan csalja bele újra a test kívánalmaiba, míg olyan mély álomba nem merül, hogy a pihenés egészen kiteljesedhessen rajta. A férfin és saját magán is, hiszen a kis tündér erejét is próbára teszi az odaadó igyekezet. D'or Gaiffar úr nem szenvedhet hiányt, nem kaphat kevesebbet, mint bármi, amit Nalától megkíván a vágya.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:26:33
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:26:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alaposan megfigyel mindent, mondhatjuk megszokásnak is, ha esetleg menekülnie kellene. Nem Nalában nem bízik, sőt, egy apró mosoly ismét átsuhan arcán a lány megjegyzésére, orvostudományát illetően. Nem. D'Or sem bánja, hogy csak egy hege volt és nem Nalaeä miatt. Önzetlensége már-már csodával határos, a férfi gyanítja, hogy ez nem csak kiképzésének és nevelésének köszönhető, valahol a leány természete is ilyen.*
- Rendben. *Válaszol mélán fegyvereit illetően. A Sellőház nyugodt, egy sarkon sem követik őket, semmi olyan jelet nem lát, mely miatt aggódnia kellene, így maga a kérdés is feleslegessé vált.
Érdekes módon Nalaeä szobája, olyan, mint maga a lány. Tisztaságához kétség nem férhet, s D'or, Nala foglalkozása ellenére állítja ezt a legkisebb meghökkenés nélkül. A tündér a legnemesebb lények egyike, akivel élete során találkozott, sőt a legnemesebb, hisz az öreg Próféta végül hamisnak bizonyult. Ehhez mérten figyeli hát, tekintete megenyhül, s ültében fogadja őt. Úgy helyezkedik, hogy a lehető legkényelmesebb legyen kettejük számára, majd tekintetét a lányéba fúrva kezdi hallgatni. Nalaeä hirtelen változik, a kedves csacsogás, a hosszú beszéd máris enyhülést ád, a meleg öl érintése, a hófehér bőr, s ujjacskák az arcán. Ó, ha tudná, hogy az ábrák, miket megérint hogyan születtek... De érti a példabeszéd lényegét. Nalaeä elutasítása a legkedvesebb és legszelídebb, mit hallott, akárha gyermektől vonnák meg játékát oly módon, hogy azzal ő is egyetértsen. Tenyere a lány lapockáin nyugszik, csak olykor simít rajta kedvesen, bár háborúette, kard által cserzett bőre nem biztos, hogy élvezetet nyújthat. A visszaöltözéssel nem sokat törődött, így akadály kettejük közt nincs, csak a szándék, azonban az is D'or részéről érezhetően megadatott. A gyilkos tűz kihuny tekintetében, csupán a ragyogás marad, némi rajongással fűszerezve, csalódás nélkül, pedig oka volna rá. Apró csókkal illeti, mielőtt megszólal, türelemmel, csendben kivárva sorát:*
- Ihs'maillon nem ejtett könnyet a fáért, nem ejtett könnyet Árnyékért, nem ejtett könnyet semmiért, csak a célja volt fontos, hisz így született a világ, s csak így maradhat fenn, így lehet ismét a Semmi. *Nagyot sóhajt, s Nalaeä ritmusát követve járja vele az éjek táncát. A lendület hátára teríti az ágyon.*
- Mor'serjir monr th'isé'khter de'jir leh, Nalaeä Phyrra. *Leheli a szavakat.* Az éjszaka csillagai alatt a helyed. Ott lelem meg én is olykor napjaim frissét. *Az első igazi mosoly jelenik meg arcán, de ez is gyorsan kihuny, kézfeje Nala mellkasán simít végig, majd magára húzva ajka ajkára tapad, mozdulatai hevesebbé válnak.*
- Könnyet nem ejthetek én sem... a cél határozza meg az akaratot, s nem az akarat a célt. Mesédet megértettem, s egyenességed... példaértékű. *Beszéde nehézkesebb, fizikai valóját háttérbe szorítja a kéj, az illat, a forróság. Idejét sem tudja mikor volt utoljára nővel, de Nalaeä mellett nem is érzi ennek fontosságát. Az öröm, s a vágy órákká nyújtja a perceket is, s mi korábban évezredes fáradtság volt, most pillanatok alatti enyhülés.*
- Csillagokat... magam nem... adhatok, fényben élek, az éltet, s azt éltetem. *Folytatja. De szavai elfogynak, tekintete zárul, ölelése szorosabbá válik, tenyere a lány derekára feszül. Persze hosszú még az éj, s nem is siet igazán most már sehová. Az első árnyékok úgyis hajnalban születnek.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.09 19:29:19
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alaposan megfigyel mindent, mondhatjuk megszokásnak is, ha esetleg menekülnie kellene. Nem Nalában nem bízik, sőt, egy apró mosoly ismét átsuhan arcán a lány megjegyzésére, orvostudományát illetően. Nem. D'Or sem bánja, hogy csak egy hege volt és nem Nalaeä miatt. Önzetlensége már-már csodával határos, a férfi gyanítja, hogy ez nem csak kiképzésének és nevelésének köszönhető, valahol a leány természete is ilyen.*
- Rendben. *Válaszol mélán fegyvereit illetően. A Sellőház nyugodt, egy sarkon sem követik őket, semmi olyan jelet nem lát, mely miatt aggódnia kellene, így maga a kérdés is feleslegessé vált.
Érdekes módon Nalaeä szobája, olyan, mint maga a lány. Tisztaságához kétség nem férhet, s D'or, Nala foglalkozása ellenére állítja ezt a legkisebb meghökkenés nélkül. A tündér a legnemesebb lények egyike, akivel élete során találkozott, sőt a legnemesebb, hisz az öreg Próféta végül hamisnak bizonyult. Ehhez mérten figyeli hát, tekintete megenyhül, s ültében fogadja őt. Úgy helyezkedik, hogy a lehető legkényelmesebb legyen kettejük számára, majd tekintetét a lányéba fúrva kezdi hallgatni. Nalaeä hirtelen változik, a kedves csacsogás, a hosszú beszéd máris enyhülést ád, a meleg öl érintése, a hófehér bőr, s ujjacskák az arcán. Ó, ha tudná, hogy az ábrák, miket megérint hogyan születtek... De érti a példabeszéd lényegét. Nalaeä elutasítása a legkedvesebb és legszelídebb, mit hallott, akárha gyermektől vonnák meg játékát oly módon, hogy azzal ő is egyetértsen. Tenyere a lány lapockáin nyugszik, csak olykor simít rajta kedvesen, bár háborúette, kard által cserzett bőre nem biztos, hogy élvezetet nyújthat. A visszaöltözéssel nem sokat törődött, így akadály kettejük közt nincs, csak a szándék, azonban az is D'or részéről érezhetően megadatott. A gyilkos tűz kihuny tekintetében, csupán a ragyogás marad, némi rajongással fűszerezve, csalódás nélkül, pedig oka volna rá. Apró csókkal illeti, mielőtt megszólal, türelemmel, csendben kivárva sorát:*
- Ihs'maillon nem ejtett könnyet a fáért, nem ejtett könnyet Árnyékért, nem ejtett könnyet semmiért, csak a célja volt fontos, hisz így született a világ, s csak így maradhat fenn, így lehet ismét a Semmi. *Nagyot sóhajt, s Nalaeä ritmusát követve járja vele az éjek táncát. A lendület hátára teríti az ágyon.*
- Mor'serjir monr th'isé'khter de'jir leh, Nalaeä Phyrra. *Leheli a szavakat.* Az éjszaka csillagai alatt a helyed. Ott lelem meg én is olykor napjaim frissét. *Az első igazi mosoly jelenik meg arcán, de ez is gyorsan kihuny, kézfeje Nala mellkasán simít végig, majd magára húzva ajka ajkára tapad, mozdulatai hevesebbé válnak.*
- Könnyet nem ejthetek én sem... a cél határozza meg az akaratot, s nem az akarat a célt. Mesédet megértettem, s egyenességed... példaértékű. *Beszéde nehézkesebb, fizikai valóját háttérbe szorítja a kéj, az illat, a forróság. Idejét sem tudja mikor volt utoljára nővel, de Nalaeä mellett nem is érzi ennek fontosságát. Az öröm, s a vágy órákká nyújtja a perceket is, s mi korábban évezredes fáradtság volt, most pillanatok alatti enyhülés.*
- Csillagokat... magam nem... adhatok, fényben élek, az éltet, s azt éltetem. *Folytatja. De szavai elfogynak, tekintete zárul, ölelése szorosabbá válik, tenyere a lány derekára feszül. Persze hosszú még az éj, s nem is siet igazán most már sehová. Az első árnyékok úgyis hajnalban születnek.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.09 19:29:19
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-09 18:06:46
Üzenet elküldve: 2023-01-09 18:06:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszokta már D'or Gaiffar úr különös mondatait, melyek sejtése szerint talán idézetek lehetnek. Azt is tudja jól, hogy kevéske ő hozzá, hogy ilyesmiket megértsen. A tündérbe semmi nagyra törés nem szorult. Annál több alázat, önzetlenség és naiv hit az emberek jó szándékában.*
- Inkább nem gyakorolnám többet *simítja tenyereit D'or Gaiffar úr nagy kezére* - és biztonságban tudnálak, uram. *Lesüti a szemét, hiszen nem illő ilyet mondani. Kicsoda ő, hogy megszabjon bármit is egy férfinak? Egyedüli mentsége az őszinte, tiszta aggodalom, amiből a szavai meggondolatlanul kihajtottak.
A személyzeti folyosó jóval kevésbé díszes, mint a Sellőház vendégeknek fenntartott része, de azért tiszta és rendezett.
A kérdésre megrázza a fejét, bár egy kicsit azért elbizonytalanodik. De hát miért is lenne ez baj? Nem tesz semmi rosszat. Persze azért a lelkiismerete hamar feléled, s el is határozza, hogy saját pénecskéjéből majd a kasszába teszi az éjszaka, a fürdő meg az étel árát. Úgy lesz a legtisztább.
Kifizették, amikor a régi vezetés hátrahagyta a bordélyt, de Nala nem igazán tud mit kezdeni a pénzzel. Sose volt sajátja. Így azóta is érintetlenül lapul az erszény a ládája aljában.
Szeretné meghálálni az úr jó szándékát és figyelmét, mellyel így megtiszteli, de a házat nem akarná megkárosítani, hiszen így is sokáig kiesett a munkából. Nyugodtabb lenne, ha ilyen sebesüléssel a másik legalább néhány napra maradna, hogy gyógyuljon, mert ismeri már annyira, hogy tudja, nem fog vigyázni, nem lesz tekintettel a saját állapotára.*
- Lent vannak a bejáratnál. Biztonságban *bólint a fegyverek kapcsán.* - Ne aggódj. Mindig nagy gondot fordítanak erre. Ha keveredés lenne vagy eltűnne egy vendég holmija, méltán vonakodnának leadni bármit is. *A férfiak számára a fegyvereik sokszor különleges szentségek képviselnek. Ezt nagyon jól tudja, ezért igyekszik is mielőbb megnyugtatni D'or Gaiffar urat ebben az ügyben.
Becsukja maguk mögött a szoba ajtaját és a férfit az ágyra ülteti, míg ő keres helyet a bőrvértnek és az egyéb holmiknak.
Kedves kis lak. Szerény a maga módján, de kellemesen finom a berendezése. Lágy esésű függönyök, díszpárnák, fehérre festett bútorok és selymes tapintású ágynemű.
Nala a férfi ölébe helyezkedik, térdeit D'or Gaiffar úr csípője mellé csúsztatva. Megoldja a ruháját és lejjebb csúsztatja. Nem való, hogy elrejtse a kebleit itt, ahol a ház szabályai már nem írják elő.*
- Még amikor a szerájban éltem *kezd bele, míg ujjacskái a tetovált jelek mintáját járják végig a férfi arcán* - A méltóságos Faraonn úr unokaöccse érkezett látogatóba. Azt mondta, oly nagy öröme telik bennem, hogy elvinne magával. Faraonn úr pedig biztos volt benne, hogy kellemesebben telnének rokona éjszakái, ha velem az oldalán kísérné a karavánokat. Aztán megkérdezte tőle, hogy valóban ezt akarja-e? Az út hosszú, a sivatag pedig sokszor kegyetlen a tapasztalt utazókkal is. Veszélyektől pont elég magát félteni az embernek, mintsem a rá bízott értékeken felül még egy ilyen védtelen teremtés miatt aggódjék. Meg aztán... ismerte már jól, hogy afelől is intse, a féltékenység hamar megmérgezné, ha neki adna. Akaratlanul is bajt hoztam volna rá. *A történet közben, a pillantása lehorgad, mint aki szégyellene a férfira nézni.*
- Nem akarnék bajt hozni rád, uram, ahogy a terhedre lenni sem. Te olyan utakon jársz, amit egy magamfajta nem bírna el.
*A csípője végig finom köröket ír le, s beszéd közben ajka csókocskákat forraszt a szikár mellkasra.*
- De mindenkor örvend a szívem, ha látlak s ha felfrissíthetem a napjaidat azzal, amit adni tudok.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszokta már D'or Gaiffar úr különös mondatait, melyek sejtése szerint talán idézetek lehetnek. Azt is tudja jól, hogy kevéske ő hozzá, hogy ilyesmiket megértsen. A tündérbe semmi nagyra törés nem szorult. Annál több alázat, önzetlenség és naiv hit az emberek jó szándékában.*
- Inkább nem gyakorolnám többet *simítja tenyereit D'or Gaiffar úr nagy kezére* - és biztonságban tudnálak, uram. *Lesüti a szemét, hiszen nem illő ilyet mondani. Kicsoda ő, hogy megszabjon bármit is egy férfinak? Egyedüli mentsége az őszinte, tiszta aggodalom, amiből a szavai meggondolatlanul kihajtottak.
A személyzeti folyosó jóval kevésbé díszes, mint a Sellőház vendégeknek fenntartott része, de azért tiszta és rendezett.
A kérdésre megrázza a fejét, bár egy kicsit azért elbizonytalanodik. De hát miért is lenne ez baj? Nem tesz semmi rosszat. Persze azért a lelkiismerete hamar feléled, s el is határozza, hogy saját pénecskéjéből majd a kasszába teszi az éjszaka, a fürdő meg az étel árát. Úgy lesz a legtisztább.
Kifizették, amikor a régi vezetés hátrahagyta a bordélyt, de Nala nem igazán tud mit kezdeni a pénzzel. Sose volt sajátja. Így azóta is érintetlenül lapul az erszény a ládája aljában.
Szeretné meghálálni az úr jó szándékát és figyelmét, mellyel így megtiszteli, de a házat nem akarná megkárosítani, hiszen így is sokáig kiesett a munkából. Nyugodtabb lenne, ha ilyen sebesüléssel a másik legalább néhány napra maradna, hogy gyógyuljon, mert ismeri már annyira, hogy tudja, nem fog vigyázni, nem lesz tekintettel a saját állapotára.*
- Lent vannak a bejáratnál. Biztonságban *bólint a fegyverek kapcsán.* - Ne aggódj. Mindig nagy gondot fordítanak erre. Ha keveredés lenne vagy eltűnne egy vendég holmija, méltán vonakodnának leadni bármit is. *A férfiak számára a fegyvereik sokszor különleges szentségek képviselnek. Ezt nagyon jól tudja, ezért igyekszik is mielőbb megnyugtatni D'or Gaiffar urat ebben az ügyben.
Becsukja maguk mögött a szoba ajtaját és a férfit az ágyra ülteti, míg ő keres helyet a bőrvértnek és az egyéb holmiknak.
Kedves kis lak. Szerény a maga módján, de kellemesen finom a berendezése. Lágy esésű függönyök, díszpárnák, fehérre festett bútorok és selymes tapintású ágynemű.
Nala a férfi ölébe helyezkedik, térdeit D'or Gaiffar úr csípője mellé csúsztatva. Megoldja a ruháját és lejjebb csúsztatja. Nem való, hogy elrejtse a kebleit itt, ahol a ház szabályai már nem írják elő.*
- Még amikor a szerájban éltem *kezd bele, míg ujjacskái a tetovált jelek mintáját járják végig a férfi arcán* - A méltóságos Faraonn úr unokaöccse érkezett látogatóba. Azt mondta, oly nagy öröme telik bennem, hogy elvinne magával. Faraonn úr pedig biztos volt benne, hogy kellemesebben telnének rokona éjszakái, ha velem az oldalán kísérné a karavánokat. Aztán megkérdezte tőle, hogy valóban ezt akarja-e? Az út hosszú, a sivatag pedig sokszor kegyetlen a tapasztalt utazókkal is. Veszélyektől pont elég magát félteni az embernek, mintsem a rá bízott értékeken felül még egy ilyen védtelen teremtés miatt aggódjék. Meg aztán... ismerte már jól, hogy afelől is intse, a féltékenység hamar megmérgezné, ha neki adna. Akaratlanul is bajt hoztam volna rá. *A történet közben, a pillantása lehorgad, mint aki szégyellene a férfira nézni.*
- Nem akarnék bajt hozni rád, uram, ahogy a terhedre lenni sem. Te olyan utakon jársz, amit egy magamfajta nem bírna el.
*A csípője végig finom köröket ír le, s beszéd közben ajka csókocskákat forraszt a szikár mellkasra.*
- De mindenkor örvend a szívem, ha látlak s ha felfrissíthetem a napjaidat azzal, amit adni tudok.
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 20:35:58
Üzenet elküldve: 2023-01-08 20:35:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Eleinte az a furcsa érzése van olykor, hogy a bolondját járatják vele, emiatt jóval feszültebbé válik, mint korábban. Nem szereti, ha a bolondját járatják vele, Nalaeä sokszor értetlennek tűnik, vagy legalábbis úgy tesz. Szúrós tekintete nem véletlen figyeli a lány minden rezdülését, s törékeny testének mozdulatát, annak ellenére, hogy a kéj nyilvánvaló élvezete már szemmel és kézzel is fogható. Aztán az ijedt tekintet, s a hirtelen csittegés mindent megmagyaráz. A megvilágosodás kis mértékű csalódás is egyben, s Nalaeä minden igyekezete ellenére halk sóhaj tör fel belőle, ami persze betudható akár az élvezet jelének is. Egy élete van a lánynak, pontosabban Faraonn után ez a második. D'or egyre kevesebb esélyét látja annak, hogy kiszakíthatja ebből, hacsak nem kínál sokkal vonzóbb alternatívát, ami saját életvitelét tekintve kérdéses. Amikor a lány feláll, halkan szólal meg, mintha a felfelé egyre gyengébben kacskaringózó gőznek beszélne:*
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Jelentsen bármit is a mondat, maga is feláll, s elfogadja a törülközőt. Elégedetten veszi szemügyre ismét vállát, s ujjaival simítja a gondosan fércelt sebet.*
- Köszönöm, Nalaeä, egy orvos sem tudta volna szebben és törődőbben. *Bólint, s miközben indul, ujját homlokához, majd mellkasához emeli. A főhajtás rituálé, a mozdulatok nemesebbek a legnemesebbnél is, Ish'Maillon áldását kínálja, jóllehet ezt a lány nem biztos, hogy tudja, látni már láthatta tőle korábban. Követi a lányt, a lehető legcsendesebben, feltűnik ugyanis számára, hogy bár halványak az emlékek, biztosan nem a vendégek számára fenntartott rész felé igyekeznek. A korábbi csalódás helyét ismét az érdeklődés veszi át.*
- Nem lesz belőle bajod, hogy ide viszel? Ez nem a vendégszállás. *Szólal meg halkan, a lányt fürkészve, majd menet közben minden útvonalat és sarkot megnéz.*
- A fegyvereimet a fogadótérben tetted el? *Kérdezi, szinte a lány fülébe lehelve.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 20:42:54
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Jelentsen bármit is a mondat, maga is feláll, s elfogadja a törülközőt. Elégedetten veszi szemügyre ismét vállát, s ujjaival simítja a gondosan fércelt sebet.*
- Köszönöm, Nalaeä, egy orvos sem tudta volna szebben és törődőbben. *Bólint, s miközben indul, ujját homlokához, majd mellkasához emeli. A főhajtás rituálé, a mozdulatok nemesebbek a legnemesebbnél is, Ish'Maillon áldását kínálja, jóllehet ezt a lány nem biztos, hogy tudja, látni már láthatta tőle korábban. Követi a lányt, a lehető legcsendesebben, feltűnik ugyanis számára, hogy bár halványak az emlékek, biztosan nem a vendégek számára fenntartott rész felé igyekeznek. A korábbi csalódás helyét ismét az érdeklődés veszi át.*
- Nem lesz belőle bajod, hogy ide viszel? Ez nem a vendégszállás. *Szólal meg halkan, a lányt fürkészve, majd menet közben minden útvonalat és sarkot megnéz.*
- A fegyvereimet a fogadótérben tetted el? *Kérdezi, szinte a lány fülébe lehelve.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 20:42:54
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 18:09:12
Üzenet elküldve: 2023-01-08 18:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem szeppen meg, amikor megállítják a kezét. Ahogy sejtette, D'or Gaiffar úr csak meg kíván fordulni, hogy méltóbb módon élvezhesse.
A tündér teste odaadón mozdul, helyezkedik, bár egyelőre, csupán magához simítja a kapott kegyet, míg csípője kívánatosan ringatózik meg-megemelkedve.
~Nem ezért?~ pislog fel értetlenül. Elképzelése sincs, hová tegye ezt a mondatot. Aztán csak zavartan elmosolyodik, betudva a dolgot annak, hogy az úr bizonyára csak tréfált.
A kérdésre kis pír fut az arcára, de mindjárt bólogat is. Meggyógyult, igen. Végtelenül szégyelli, hogy ilyen haszontalan kolonc volt a gyengesége miatt.*
- A gondomat viselték.
*A mellkasára kúszó kézért nyúl, s készségesen a keblére igazítja, hogy az érdes tenyér birtokba vehesse. Amikor azonban D'or Gaiffar úr tovább kérdezősködik, riadtan kapja ujját a férfi szájára és apró nemet int a fejével. Veszélyes beszéd ez, ami bajba keverheti mindkettőjüket. Nem ismeri annyira az új sellőket. Nem tudhatja, érti-e valamelyik a sivatagi nyelvet.*
- Ők uralják a kikötőt. Nekem ennyit kell tudnom *süti le a szemét, aztán a férfihoz simul. Csak a csípője mozog, édes, kéjes köröket dörzsölve a vágy éber álmára.
Szemét lehunyva szusszan, aztán megnedvesíti az ajkát és kelletlen fázóssággal emelkedik ki a dézsából.*
- Gyere *nyújt törülözőt a férfinak.* - A ruháid reggelre megszáradnak. *A holmiknak már valóban hűlt helyük. Csak a bőrvért és az esetleg a ruhában lapuló személyes tárgyak pihennek a paravánon kívül egy székre helyezve.
Nala ügyesen visszaveszi a finom harisnyákat és belebújik a ruhájába, mely a tessék-lássék törölközés miatt egészen a kebléhez tapad.
Ha D'or Gaiffar úr nem ellenkezik, akkor kézen fogva vezeti fel a szobájába. A saját szobájába. Méghozzá hátul, a fürdőházból induló személyzeti lépcsőn.*
*Nem szeppen meg, amikor megállítják a kezét. Ahogy sejtette, D'or Gaiffar úr csak meg kíván fordulni, hogy méltóbb módon élvezhesse.
A tündér teste odaadón mozdul, helyezkedik, bár egyelőre, csupán magához simítja a kapott kegyet, míg csípője kívánatosan ringatózik meg-megemelkedve.
~Nem ezért?~ pislog fel értetlenül. Elképzelése sincs, hová tegye ezt a mondatot. Aztán csak zavartan elmosolyodik, betudva a dolgot annak, hogy az úr bizonyára csak tréfált.
A kérdésre kis pír fut az arcára, de mindjárt bólogat is. Meggyógyult, igen. Végtelenül szégyelli, hogy ilyen haszontalan kolonc volt a gyengesége miatt.*
- A gondomat viselték.
*A mellkasára kúszó kézért nyúl, s készségesen a keblére igazítja, hogy az érdes tenyér birtokba vehesse. Amikor azonban D'or Gaiffar úr tovább kérdezősködik, riadtan kapja ujját a férfi szájára és apró nemet int a fejével. Veszélyes beszéd ez, ami bajba keverheti mindkettőjüket. Nem ismeri annyira az új sellőket. Nem tudhatja, érti-e valamelyik a sivatagi nyelvet.*
- Ők uralják a kikötőt. Nekem ennyit kell tudnom *süti le a szemét, aztán a férfihoz simul. Csak a csípője mozog, édes, kéjes köröket dörzsölve a vágy éber álmára.
Szemét lehunyva szusszan, aztán megnedvesíti az ajkát és kelletlen fázóssággal emelkedik ki a dézsából.*
- Gyere *nyújt törülözőt a férfinak.* - A ruháid reggelre megszáradnak. *A holmiknak már valóban hűlt helyük. Csak a bőrvért és az esetleg a ruhában lapuló személyes tárgyak pihennek a paravánon kívül egy székre helyezve.
Nala ügyesen visszaveszi a finom harisnyákat és belebújik a ruhájába, mely a tessék-lássék törölközés miatt egészen a kebléhez tapad.
Ha D'or Gaiffar úr nem ellenkezik, akkor kézen fogva vezeti fel a szobájába. A saját szobájába. Méghozzá hátul, a fürdőházból induló személyzeti lépcsőn.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 16:23:45
Üzenet elküldve: 2023-01-08 16:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Orrán át szívja be a levegőt, hosszan és kitartóan. Érzi, ahogy az édesen illatos gőz járja át tüdejét. Mindenesetre jobb, mint a vér fémes íze, persze ehhez mérten, az elmúlt hatokat figyelembe véve szokatlan is. Nem sokáig állja a csókokat, s Nala igyekezetét. Balja a lány kezére csúszik, s óvatosan veszi le magáról. Lassan fordul, előbb csak feje, aztán válla, s teste is, elég időt adva Nalának, hogy engedje a mozdulatot. Derekánál fogja meg őt, s emeli a víz segítségével játszi könnyedséggel ölébe.*
- Patkányok... *mélázik el, miközben egy kósza, nedves hajtincset kisimít Nalaeä arcából. Mintha valami mosolyféle suhanna át arcán, ami oly hirtelen tűnik el, ahogyan megjelent.*
- Ugye tudod, hogy nem _ezért_ jöttem? *kérdezi csendesen, hideg tekintetét mélyen a lányéba mélyesztve. Persze érzelmeinek könnyedén parancsol, testének már kevésbé, s miként Nalaeä az imént is érezhette nem közömbös iránta, most sincs másképp így, hogy szemben vele, az ölében ülhet, bár D'or Gaiffar nem mozdul.*
- És meggyógyultál már? Segítettek itt rajtad, vagy szükséged van még valamire? *Kérdezi.* A Patkányokat nem ismerem túl jó, de úgy tartják a homokvihar a legerősebb vért alá is befúrja magát... *hatalmas jobb tenyere, ugyan keze kissé nehézkesen mozog még sebe miatt, de a lány derekáról hasán át szíve fölé simul*
- Khra'to e'irohei h d'rohei... tüdőn át a szívbe! *Mutatja az utat kezével.*
- Ha más nem, hát az arany mindent megold. *Vonja meg a vállát, s balja közelebb húzza a lányt magához. Csendesedik kissé, csak olykor sóhajt fel, azonban továbbra sem irányít, inkább kíváncsian fürkészi a lányon megjelenő érzelmek őszinteségét, leplezetlenül és szúrós tekintettel.*
- Mit tudunk ezekről a Patkányokról? Krighkk! *Ismétli saját nyelvén.* Mondj el mindent nekem. *Lejjebb csússzan a dézsában, s Nalaeänak több helyet ad a mozgáshoz. Valóban türelmes, ennyit már elértek nála, kérdés másnak is sikerült volna? Illetve ez az állapot örökké így marad?*
- Patkányok... *mélázik el, miközben egy kósza, nedves hajtincset kisimít Nalaeä arcából. Mintha valami mosolyféle suhanna át arcán, ami oly hirtelen tűnik el, ahogyan megjelent.*
- Ugye tudod, hogy nem _ezért_ jöttem? *kérdezi csendesen, hideg tekintetét mélyen a lányéba mélyesztve. Persze érzelmeinek könnyedén parancsol, testének már kevésbé, s miként Nalaeä az imént is érezhette nem közömbös iránta, most sincs másképp így, hogy szemben vele, az ölében ülhet, bár D'or Gaiffar nem mozdul.*
- És meggyógyultál már? Segítettek itt rajtad, vagy szükséged van még valamire? *Kérdezi.* A Patkányokat nem ismerem túl jó, de úgy tartják a homokvihar a legerősebb vért alá is befúrja magát... *hatalmas jobb tenyere, ugyan keze kissé nehézkesen mozog még sebe miatt, de a lány derekáról hasán át szíve fölé simul*
- Khra'to e'irohei h d'rohei... tüdőn át a szívbe! *Mutatja az utat kezével.*
- Ha más nem, hát az arany mindent megold. *Vonja meg a vállát, s balja közelebb húzza a lányt magához. Csendesedik kissé, csak olykor sóhajt fel, azonban továbbra sem irányít, inkább kíváncsian fürkészi a lányon megjelenő érzelmek őszinteségét, leplezetlenül és szúrós tekintettel.*
- Mit tudunk ezekről a Patkányokról? Krighkk! *Ismétli saját nyelvén.* Mondj el mindent nekem. *Lejjebb csússzan a dézsában, s Nalaeänak több helyet ad a mozgáshoz. Valóban türelmes, ennyit már elértek nála, kérdés másnak is sikerült volna? Illetve ez az állapot örökké így marad?*
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 15:31:28
Üzenet elküldve: 2023-01-08 15:31:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon megnyugtatja a dicséret. A szíve még mindig szaporán ver egy darabig, amíg a feszültség lassan zilált emlékké csitul benne.
Hiába erőlteti, nem jut eszébe, ki említette neki azt a tavernát vagy hogy miért. A gondolatot kergetve hirtelen nem is érti, mire utal a férfi, aztán megérzi az ujjai között azt a rándulást. Szégyellősen leszegi a pilláit egy szelíd mosollyal, de a cirógatás nem marad abba. Legutóbb is kellően türelmes volt vele az úr. S ha esetleg úgy alakulna, hogy D'or Gaiffar tulajdonába kerül, mégse félhet tőle. Bár ha félsz környékezné, az odaadás és a szolgálat akkor is előbbre való. Nem volt mindig könnyű dolga a szerájban sem. Faraonn nagyúr kívánságai... De amikor oly nagy gyönyörűségére volt a gazdának! Nala számára pedig adni és megfelelni, gyönyört és megelégedést hozni, mindig csak ennyi volt az élet.*
- A Patkányok *kacskán ejti a szót. Nem tartja illőnek ilyen néven nevezni az urait, akkor sem, ha magukat nevezték el így* -, azt hiszem *vonja meg a vállát kissé.* - Nem tudom biztosan. Én... Én sokáig beteg voltam. A lányok is cserélődtek.
*Nagyot sóhajt. Kellemetlen a számára erről beszélni. Sosem érezte magát még annyira haszontalannak és hálátlannak, mint mikor az első hideg idő ágynak döntötte. Nem is akarja ezzel traktálni D'or Gaiffar urat. Ajkait inkább a szikár testre hintett csókokra használja, s a kis megtorpanás után a keze is újra munkához lát. A férfi bár úgy tűnik, megnyugodott, de a gyönyör bizonyára ennél jóval hathatósabban tudná leoldani a benne gyűlő feszültséget. Nala számára természetes az ilyesmi. Pont olyan alapvető szükséglete ez az uraknak, mint az étel és az ital.*
*Nagyon megnyugtatja a dicséret. A szíve még mindig szaporán ver egy darabig, amíg a feszültség lassan zilált emlékké csitul benne.
Hiába erőlteti, nem jut eszébe, ki említette neki azt a tavernát vagy hogy miért. A gondolatot kergetve hirtelen nem is érti, mire utal a férfi, aztán megérzi az ujjai között azt a rándulást. Szégyellősen leszegi a pilláit egy szelíd mosollyal, de a cirógatás nem marad abba. Legutóbb is kellően türelmes volt vele az úr. S ha esetleg úgy alakulna, hogy D'or Gaiffar tulajdonába kerül, mégse félhet tőle. Bár ha félsz környékezné, az odaadás és a szolgálat akkor is előbbre való. Nem volt mindig könnyű dolga a szerájban sem. Faraonn nagyúr kívánságai... De amikor oly nagy gyönyörűségére volt a gazdának! Nala számára pedig adni és megfelelni, gyönyört és megelégedést hozni, mindig csak ennyi volt az élet.*
- A Patkányok *kacskán ejti a szót. Nem tartja illőnek ilyen néven nevezni az urait, akkor sem, ha magukat nevezték el így* -, azt hiszem *vonja meg a vállát kissé.* - Nem tudom biztosan. Én... Én sokáig beteg voltam. A lányok is cserélődtek.
*Nagyot sóhajt. Kellemetlen a számára erről beszélni. Sosem érezte magát még annyira haszontalannak és hálátlannak, mint mikor az első hideg idő ágynak döntötte. Nem is akarja ezzel traktálni D'or Gaiffar urat. Ajkait inkább a szikár testre hintett csókokra használja, s a kis megtorpanás után a keze is újra munkához lát. A férfi bár úgy tűnik, megnyugodott, de a gyönyör bizonyára ennél jóval hathatósabban tudná leoldani a benne gyűlő feszültséget. Nala számára természetes az ilyesmi. Pont olyan alapvető szükséglete ez az uraknak, mint az étel és az ital.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 13:32:01
Üzenet elküldve: 2023-01-08 13:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen kellemes most. A víz pont annyira forró, amennyire az még élvezetes lehet, s D'or tagjai apránként melegednek fel. Akaratlanul is elhallgat, mikor csendre intik, mert nem érzi sem parancsolónak, sem pedig ellenségesnek. Valahol érzi, hogy nem annak szól, hogy a lányt ne érdekelné, amit mond, régen sem volt így, sőt. Érdeklődő naivitása rá sokkal veszélyesebb, mint D'or Gaiffarra.*
- Ügyes vagy. *Szól, miután azt érzi, hogy a munka elkészült, s Nala teste melegíti tovább zsibbadt tagjait. Baljával ellenőrzi a varrást, s elégedetten morrant fel.* Mintha nem is volna seb. Nem hátrálsz meg, ezért is van szükségem rád, többek között. Úgy tartják, a sötét sincs meg a világos nélkül, assele és fres, forróság és fagy, nyár és tél. *Sóhajt fel, lehunyja szempilláit.* Mindegy nekem kin múlik, megegyezek azzal, ha kell kivásárollak. *Pillant hátra, majd meglepetten érzi ölében a leány kezét. Nem mondhatni, hogy kellemetlen, de egyáltalán nem voltak hasonló tervei a mai napot illetően.*
- Hét varjú... *köszörüli meg a torkát* a kölök, akit elkaptam nem mondta, hogy rom, sőt... *akad meg a mondandója egy leheletnyit* de végül is egy kicsit maradhatunk még, míg megbeszélsz mindent, s elmondod, mit tegyek.
*Izmai elernyednek, elengedi magát, s keze, min támasztja állát a dézsa falán a levegőben lóg. Izzó haraggal és határozottsággal érkezett, egy kis dúdolás, némi étel, halk, kedves szavak, s D'or Gaiffar már-már átadja magát, mit a lány is érezhet apró kezével. Egy pillanatnyi csend után aztán mégis megszólal:*
- Nalaeä... mit csinálsz... *kérdezi lehunyt szemmel, kábán, bódultan a forró víztől, s a gyöngyvirág illattól* miért? *Sóhajt fel, de továbbra is hagyja, hogy irányítsák.*
- Nem félsz tőlem? *Kérdezi a lányhoz simulva, lerázva zsibbadt jobbját, inkább a víz alá merítve melegíti fel, akaratlanul is Nalaeä combjához érve. Fejét rázza meg, s a dézsa falába kapaszkodik.*
- Ki uralja most a Sellőházat? *Kérdezi élénkebben.* Hol vannak a régi vezetők?
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 16:00:25
- Ügyes vagy. *Szól, miután azt érzi, hogy a munka elkészült, s Nala teste melegíti tovább zsibbadt tagjait. Baljával ellenőrzi a varrást, s elégedetten morrant fel.* Mintha nem is volna seb. Nem hátrálsz meg, ezért is van szükségem rád, többek között. Úgy tartják, a sötét sincs meg a világos nélkül, assele és fres, forróság és fagy, nyár és tél. *Sóhajt fel, lehunyja szempilláit.* Mindegy nekem kin múlik, megegyezek azzal, ha kell kivásárollak. *Pillant hátra, majd meglepetten érzi ölében a leány kezét. Nem mondhatni, hogy kellemetlen, de egyáltalán nem voltak hasonló tervei a mai napot illetően.*
- Hét varjú... *köszörüli meg a torkát* a kölök, akit elkaptam nem mondta, hogy rom, sőt... *akad meg a mondandója egy leheletnyit* de végül is egy kicsit maradhatunk még, míg megbeszélsz mindent, s elmondod, mit tegyek.
*Izmai elernyednek, elengedi magát, s keze, min támasztja állát a dézsa falán a levegőben lóg. Izzó haraggal és határozottsággal érkezett, egy kis dúdolás, némi étel, halk, kedves szavak, s D'or Gaiffar már-már átadja magát, mit a lány is érezhet apró kezével. Egy pillanatnyi csend után aztán mégis megszólal:*
- Nalaeä... mit csinálsz... *kérdezi lehunyt szemmel, kábán, bódultan a forró víztől, s a gyöngyvirág illattól* miért? *Sóhajt fel, de továbbra is hagyja, hogy irányítsák.*
- Nem félsz tőlem? *Kérdezi a lányhoz simulva, lerázva zsibbadt jobbját, inkább a víz alá merítve melegíti fel, akaratlanul is Nalaeä combjához érve. Fejét rázza meg, s a dézsa falába kapaszkodik.*
- Ki uralja most a Sellőházat? *Kérdezi élénkebben.* Hol vannak a régi vezetők?
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 16:00:25
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 12:13:19
Üzenet elküldve: 2023-01-08 12:13:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szelíd mosoly telepszik a tündér ajkára, amikor látja, hogy a férfi milyen jó étvággyal eszik. A gyógyulás kiveszi az ember erejét. Muszáj pótolni.
D'or Gaiffar úr sokkal törődöttebbnek tűnik, mint mikor utoljára látta. Az arca beesettebb, s a szeme alá is már-már ijesztő karikák mélyülnek. De Nala oly' szeretettel őrzi első találkozásuk emlékét, hogy ha mégennyire zord lenne is az az ábrázat, akkor is pontosan ilyen gyengéd törődéssel és bizalommal fordulna felé.
Mielőtt nekilátna a sebvarrásnak, finom mozdulatokkal lemosdatja a férfit, aztán kibújik a ruhájából és mögé helyezkedik, mikor D'or Gaiffar előre dőlve megtámaszkodik a dézsa szélén. Így jobban hozzáfér, és jobban is látja, mit csinál. Reszket a keze a tűvel. Drága selymet hímzett már ugyan, de bőrt még sosem szúrt át tűvel. Beharapja az ajkát, amikor nekilát. Valószínűleg belőle több aggodalmas hangocska és szisszenés szakad ki, mint a harcosból. Főleg az elején. Csak azért nem zaklatja fel pityergésig a dolog, mert tisztában van vele, hogy muszáj.*
- Sssss... *inti D'or Gaiffar urat, mikor belekezdene a mondandójába. Egyszerre egy dolgot!
Nagyon koncentrál, hogy ne okozzon a kelleténél több fájdalmat, és hogy az öltések tényleg tartsanak, mert az elsőnél túl közelre sikerült, s át is szaladt a cérna, ahogy meghúzta. Sokkal nehezebb átszúrni a tűt így, mint a szöveten. Sokkal-sokkal nehezebb. Idegességét csak fokozza, mikor vér is serken. Annyira igyekszik, hogy meg is feledkezik a dúdolásról, sőt, egy idő után már szinte arról is, hogy a seb túloldalán élő ember van. Csak az öltésekre figyel, ahogy óvatosan meghúzva egyiket a másik után, lassan összezárja a sebet.
Akkor kezd igazán remegni a keze, mikor a cérna elvágása után leteszi az eszközöket és körbetörli művét egy tiszta, alkoholos gyolccsal.
Önkéntelenül is borért nyúl és nyel belőle néhány nagy kortyot, hogy megnyugodjon. Aztán csak a férfi hátához simul. Pillantása végigfut a művön, ami első próbálkozásra tulajdonképpen nem is lett olyan szörnyű.
Hallgatja D'or Gaiffar úr szavait. Közben ajkai apró csókokat hintenek az ében bőrre.*
- Erről nem én döntök, uram *mondja csendesen.* - A Sellőháznak tartozom hűséggel, bármennyire is kedves vagy nekem. *Egy pillanatra befelhőzik a gondolatait a sötét árnyak, hiszen egyáltalán nem biztos még, hogy maradhat.* - De ha úgy hozná a sors *mondja félszegen, hiszen a korábban elhangzottak után önzésnek tűnik azt kérni, hogy tartsa fenn a számára ezt a kegyet* -, megtisztelő lenne szolgálni téged, uram.
*Egy sóhaj után azért valamelyest visszatér a bizakodása. Ha a Sellőház nem zár be, márpedig miért zárna be egy ilyen kedvelt intézmény, akkor ő továbbra is jó szolgálatot tehet. Eddig is igyekezett, eztán se lesz másképp.*
- Hét Varjú Taverna? *ismétli kérdőn.* - Még sose hallottam róla. *Aztán töprengő ráncocskák szaladnak a tündér homlokára.* - De, de talán mégis. Valaki mintha említette volna egyszer. De az a hely már jó ideje csak elhagyatott rom.
*Észre se veszi, hogy balja már csak megszokásból is, de a férfi ágyékát cirógatja.*
*Szelíd mosoly telepszik a tündér ajkára, amikor látja, hogy a férfi milyen jó étvággyal eszik. A gyógyulás kiveszi az ember erejét. Muszáj pótolni.
D'or Gaiffar úr sokkal törődöttebbnek tűnik, mint mikor utoljára látta. Az arca beesettebb, s a szeme alá is már-már ijesztő karikák mélyülnek. De Nala oly' szeretettel őrzi első találkozásuk emlékét, hogy ha mégennyire zord lenne is az az ábrázat, akkor is pontosan ilyen gyengéd törődéssel és bizalommal fordulna felé.
Mielőtt nekilátna a sebvarrásnak, finom mozdulatokkal lemosdatja a férfit, aztán kibújik a ruhájából és mögé helyezkedik, mikor D'or Gaiffar előre dőlve megtámaszkodik a dézsa szélén. Így jobban hozzáfér, és jobban is látja, mit csinál. Reszket a keze a tűvel. Drága selymet hímzett már ugyan, de bőrt még sosem szúrt át tűvel. Beharapja az ajkát, amikor nekilát. Valószínűleg belőle több aggodalmas hangocska és szisszenés szakad ki, mint a harcosból. Főleg az elején. Csak azért nem zaklatja fel pityergésig a dolog, mert tisztában van vele, hogy muszáj.*
- Sssss... *inti D'or Gaiffar urat, mikor belekezdene a mondandójába. Egyszerre egy dolgot!
Nagyon koncentrál, hogy ne okozzon a kelleténél több fájdalmat, és hogy az öltések tényleg tartsanak, mert az elsőnél túl közelre sikerült, s át is szaladt a cérna, ahogy meghúzta. Sokkal nehezebb átszúrni a tűt így, mint a szöveten. Sokkal-sokkal nehezebb. Idegességét csak fokozza, mikor vér is serken. Annyira igyekszik, hogy meg is feledkezik a dúdolásról, sőt, egy idő után már szinte arról is, hogy a seb túloldalán élő ember van. Csak az öltésekre figyel, ahogy óvatosan meghúzva egyiket a másik után, lassan összezárja a sebet.
Akkor kezd igazán remegni a keze, mikor a cérna elvágása után leteszi az eszközöket és körbetörli művét egy tiszta, alkoholos gyolccsal.
Önkéntelenül is borért nyúl és nyel belőle néhány nagy kortyot, hogy megnyugodjon. Aztán csak a férfi hátához simul. Pillantása végigfut a művön, ami első próbálkozásra tulajdonképpen nem is lett olyan szörnyű.
Hallgatja D'or Gaiffar úr szavait. Közben ajkai apró csókokat hintenek az ében bőrre.*
- Erről nem én döntök, uram *mondja csendesen.* - A Sellőháznak tartozom hűséggel, bármennyire is kedves vagy nekem. *Egy pillanatra befelhőzik a gondolatait a sötét árnyak, hiszen egyáltalán nem biztos még, hogy maradhat.* - De ha úgy hozná a sors *mondja félszegen, hiszen a korábban elhangzottak után önzésnek tűnik azt kérni, hogy tartsa fenn a számára ezt a kegyet* -, megtisztelő lenne szolgálni téged, uram.
*Egy sóhaj után azért valamelyest visszatér a bizakodása. Ha a Sellőház nem zár be, márpedig miért zárna be egy ilyen kedvelt intézmény, akkor ő továbbra is jó szolgálatot tehet. Eddig is igyekezett, eztán se lesz másképp.*
- Hét Varjú Taverna? *ismétli kérdőn.* - Még sose hallottam róla. *Aztán töprengő ráncocskák szaladnak a tündér homlokára.* - De, de talán mégis. Valaki mintha említette volna egyszer. De az a hely már jó ideje csak elhagyatott rom.
*Észre se veszi, hogy balja már csak megszokásból is, de a férfi ágyékát cirógatja.*
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 09:23:03
Üzenet elküldve: 2023-01-08 09:23:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mintha soha el sem ment volna, a régmúlt ideje visszaköszön, a dézsa és a paraván is. Mélán hagyja, hogy elvezessék, s ha követik is őrök, láthatják, hogy ártó széndéka nincsen, jóllehet talán korábban sem volt. Hirtelen haragja odébbállt, beszéde is inkább motyogás, miközben segítséggel, de a bőrvértet rögzítő hevedereket kicsatolja, s immár félmeztelen áll a lány előtt. Jobb válla alatt közvetlen indul a sebhely, hosszan lefelé. Ha volt is ideje varrosodni, a hirtelen mozdulatok miatt korábban felszakadt, szivárgó vér borítja hátát.*
- A sós víz jót tett neki... *utal tengeri útjára és arra, hogy bár friss a seb, miért nem fertőződött el eddig, miközben nadrágjától is megszabadul, engedi, hogy segítsenek benne.*
- Hát varrd. *Mondja halkan, s a másik sellő által hozott ételt egy pillanat alatt eltünteti. A borból nem fogyaszt. Engedelmesen dől előre a dézsa falának, hogy karjaira támaszkodva, Nala a sebhez hozzáférjen. A dúdolás ellenére, persze sokkal békésebben, de megismétli, amiért érkezett:*
- Velem kell jönnöd. Szolgálj engem, adok aranyat, ételt és jövőt. *Mormogja, majd elnyom egy hatalmas ásítást, szinte belezeng állkapcsa. Nem különösebben reagál arra sem, ha megszúrják, talán csak egy szisszenéssel.*
- Négy napja úsztam már, mire vissza... visszatértem. *Ismét ásít, még szeme is könnybelábad.* Csata volt. *Mondja halkan.*
- A Hét varjú Tavernába tartottam, ott terveztem aludni, de eszembe jutottál. Ha'kr fkh'a ha'kr... Cél, cél után, miképp a vízcseppet sem feledi a homok, hiába nyeli el.
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 09:24:21
- A sós víz jót tett neki... *utal tengeri útjára és arra, hogy bár friss a seb, miért nem fertőződött el eddig, miközben nadrágjától is megszabadul, engedi, hogy segítsenek benne.*
- Hát varrd. *Mondja halkan, s a másik sellő által hozott ételt egy pillanat alatt eltünteti. A borból nem fogyaszt. Engedelmesen dől előre a dézsa falának, hogy karjaira támaszkodva, Nala a sebhez hozzáférjen. A dúdolás ellenére, persze sokkal békésebben, de megismétli, amiért érkezett:*
- Velem kell jönnöd. Szolgálj engem, adok aranyat, ételt és jövőt. *Mormogja, majd elnyom egy hatalmas ásítást, szinte belezeng állkapcsa. Nem különösebben reagál arra sem, ha megszúrják, talán csak egy szisszenéssel.*
- Négy napja úsztam már, mire vissza... visszatértem. *Ismét ásít, még szeme is könnybelábad.* Csata volt. *Mondja halkan.*
- A Hét varjú Tavernába tartottam, ott terveztem aludni, de eszembe jutottál. Ha'kr fkh'a ha'kr... Cél, cél után, miképp a vízcseppet sem feledi a homok, hiába nyeli el.
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 09:24:21
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 22:17:18
Üzenet elküldve: 2023-01-07 22:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az az őszinte, ezüstszín tekintet is egészen kitisztul, ahogy D'or Gaiffar lelke kissé elcsendesedik. A fürdőház felé vezeti a férfit, s közben figyel a szavaira, s bólintva jelzi is ezt. Mielőtt bevonulna a sivatagival az egyik paraván diszkréciója mögött megbúvó dézsához, még elkap egy sellőt, s gyorsan sorolva kér néhány dolgot, amire szüksége lesz, és ételt meg italt is hozat vele. A tündér természetétől a lehető legtávolabb áll az utasítgatás, de még a szívességkérés is. Inkább mindig ő az, aki önzetlenül segít kérés vagy kérdés nélkül. Így aztán a sellőnek kétsége sincs, hogy ez most igazán fontos és sürgős ügy lehet. Nem is akadékoskodik.
Nala óvatosan kezdi el vetkőztetni a férfit, különösen, amikor ama bizonyos seb környékéhez ér. Nem akarja a varrba ragadt anyaggal tovább rontani a helyzetet, így tényleg csak nagyon figyelmesen mozdít raja.
A vízbe segíti D'or Gaiffart, már amennyire lehet ilyet mondani egy nálánál majd' kétszerte nagyobb férfi kapcsán. Abban az egyben szinte biztos, hogy jól fog esni neki a meleg fürdő.
Illenék beszélgetnie, de még nem nagyon tudna miről. Véletlenül se szeretné felzaklatni az ébenbőrű harcost. Így hát kisebb-nagyobb szünetekkel újból és újból belekezd a csendes, nyugtató dúdolásba. Közben óvatosan letisztogatja a seb környékét. Mit nem adna érte, ha másra bízhatná, de nem biztos benne, hogy a férfi engedné. A legjobb lenne, ha akadna egy gyógyító ital, de az ilyesmit egy ideje elég nehéz beszerezni itt a kikötőben.
Hamarosan megérkezik a másik sellő a tálcával. Egy tálon étel: gyümölcs, sajt és egy darab lepénykenyér. Egy kis kancsóban vizezett bor. Külön összekészítve pedig gyolcs, tű, cérna és szesz.*
- Néhány öltéssel muszáj lesz összevarrnom *mondja.* - De bocsásd meg uram, nem vagyok ebben túl ügyes.
Nala óvatosan kezdi el vetkőztetni a férfit, különösen, amikor ama bizonyos seb környékéhez ér. Nem akarja a varrba ragadt anyaggal tovább rontani a helyzetet, így tényleg csak nagyon figyelmesen mozdít raja.
A vízbe segíti D'or Gaiffart, már amennyire lehet ilyet mondani egy nálánál majd' kétszerte nagyobb férfi kapcsán. Abban az egyben szinte biztos, hogy jól fog esni neki a meleg fürdő.
Illenék beszélgetnie, de még nem nagyon tudna miről. Véletlenül se szeretné felzaklatni az ébenbőrű harcost. Így hát kisebb-nagyobb szünetekkel újból és újból belekezd a csendes, nyugtató dúdolásba. Közben óvatosan letisztogatja a seb környékét. Mit nem adna érte, ha másra bízhatná, de nem biztos benne, hogy a férfi engedné. A legjobb lenne, ha akadna egy gyógyító ital, de az ilyesmit egy ideje elég nehéz beszerezni itt a kikötőben.
Hamarosan megérkezik a másik sellő a tálcával. Egy tálon étel: gyümölcs, sajt és egy darab lepénykenyér. Egy kis kancsóban vizezett bor. Külön összekészítve pedig gyolcs, tű, cérna és szesz.*
- Néhány öltéssel muszáj lesz összevarrnom *mondja.* - De bocsásd meg uram, nem vagyok ebben túl ügyes.
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:32:28
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:32:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Szigorú tekintete a lányra, s az ajtóra néz, kettő közt váltogatva indulna már, nem érti a késlekedés okát. Aztán egyik pillanatban már csak a lányt látja, térde megroggyan, s az illat, mi régen is oly nagy hatással volt rá, most sem kerüli el. Az ezüst, mi tekintetéből sugárzik, vagy tán gyöngyházszín ruhája fényét látja benne tükrözni? Nem veszi észre mikor leül, s a dal ritmusára kissé mozdulva mély hangján dúdol a lánnyal, míg homlokuk egybeér. Megrándul, de mire szabadulna, már csak halkan felsóhajt, s hosszasan szívja be az édes nektár illatát. A dallal jár a dűnék közt a szél, fahéj, fűszer, füge, s a hang, ahogyan a bőrsátor ponyvájához ér az éjszaka lehelete. Behallik a tűz pattogása és a szikrák pattanó tánca. Otthon van, s Nala vele... egyszerű, de puha szőnyegen, mit középszerűek szőttek gondos kézzel. Fájó hátát hűvösen támasztja meg a Sellőház mesterien faragott bútorzata.*
- Knot'taro so fama teres, mana der, Nalaeä Phyrra... Megfürdök. Eszem és ellátod a sebeimet. *Bólint engedelmesen, s ismétli, mit az imént hallott, engedi, hogy vezessék, gondolatban és tettben is.*
- Megvágtak... *biccent hátra motyogva, akár ültében, akár séta közben* szablya, azt hiszem. *Mintha nem emlékezne arra, mit az imént állított, már nem olyan sürgős a távozás, bár nem érti miért, legalábbis egyelőre nem.*
- Nem érem el... *kezdene fészkelődni, de akár szól a dal, akár nem, egy pillanatra elfelejti való mivoltát, vagy csupán a lány, ki ilyen hatással tud lenni rá. Talán ezért is érkezett? Nem valószínű. D'or Gaiffar való volt régen és most is az.*
- Kezdetben csupán a homok volt, s a dűnék közt táncoló forró szél. Egyetlen járta útját, s a tiszta napot éltette, forróság volt az ő istene, mígnem Árnyékot vetettek, romlásba dönttettek. Légy a Kezdet, s Kezdet lészen, légy az Egyetlen, s újra gondolataidba merülhetsz. *Lehunyja szemét, s ismét fájdalmat érez, de hagyja, mit vele akarnak tenni, hagyja, hogy ezúttal Nala irányítson.*
- Knot'taro so fama teres, mana der, Nalaeä Phyrra... Megfürdök. Eszem és ellátod a sebeimet. *Bólint engedelmesen, s ismétli, mit az imént hallott, engedi, hogy vezessék, gondolatban és tettben is.*
- Megvágtak... *biccent hátra motyogva, akár ültében, akár séta közben* szablya, azt hiszem. *Mintha nem emlékezne arra, mit az imént állított, már nem olyan sürgős a távozás, bár nem érti miért, legalábbis egyelőre nem.*
- Nem érem el... *kezdene fészkelődni, de akár szól a dal, akár nem, egy pillanatra elfelejti való mivoltát, vagy csupán a lány, ki ilyen hatással tud lenni rá. Talán ezért is érkezett? Nem valószínű. D'or Gaiffar való volt régen és most is az.*
- Kezdetben csupán a homok volt, s a dűnék közt táncoló forró szél. Egyetlen járta útját, s a tiszta napot éltette, forróság volt az ő istene, mígnem Árnyékot vetettek, romlásba dönttettek. Légy a Kezdet, s Kezdet lészen, légy az Egyetlen, s újra gondolataidba merülhetsz. *Lehunyja szemét, s ismét fájdalmat érez, de hagyja, mit vele akarnak tenni, hagyja, hogy ezúttal Nala irányítson.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:43:13
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A tündéren látszik, hogy megnyugszik, amikor D'or Gaiffar átadja a fegyvereit, de az aggodalom nem tűnik el a szeméből. Aggódik, igen, de nem magáért, hanem az úrért.
Apró keze szinte elveszik a férfiéban, amikor félrevonulnak, hogy beszélhessenek. Nem tud napirendre térni afelett, hogy megváltozott a másik. Lehet, hogy meg is ijesztenék a szavak, melyek leheletvékony ajánlat-gúnyát viselnek, de inkább tűnnek kijelentésnek. Ezt csak tetézi, hogy nem is tudja pontosan, hányadán is áll most a Sellőházzal. De akkor meglátja a kezén a vért. Csak úgy vöröslik Nala halovány bőrén.
Leülteti a férfit és az ében arcot finom kis tenyerei közé fogja. Homlokát D'or Gaiffarénak dönti és halkan dúdolni kezd. Elsőre talán választ és indulást sürgetve lerázná magáról ezt a gyermeteg közjátékot a harcos, de nem fogja. Nala hangja a zilált gondolatok közé túr, s mint a lázban vergődő testen a hideg borogatás, oly jótékonyan hat.
Régi ének ez. Régebbi a wegtoreni nyelvnél, régebbi talán a sivatagi dialektusnál is. Nem is ismeri teljesen a kiejtett szavak jelentését, de a szerájban felcseperedett leányok mind éneklik ezt az igét a legádázabb homokviharok idején. Úgy tartják, elcsitítja a dühöngő szelet, leoldja a reá gabalyodott súlyt, mely útja során meggyűlt rajta a sötétségből.
Énekli. Énekli, amíg csak kell. Amíg nem érzi, hogy ez a feszült düh elengedi szorításából a férfit. Csak Nala hangja van. A puha érintése, a finom gyöngyvirág illata és a békét dúdoló hangja.*
- Megfürdesz *mondja épp fordított hangsúllyal, mint ahogy a sivatagi szólt őhozzá. Úgy utasít, mint aki csupán a jövendőből olvassa a tényeket, s így mintha neki magának egy szelíd kérlelésnél is kevesebb nyomatéka se lenne mindebben. És nincs is. Hogy is lehetne?* - Eszel, és ellátom a sebedet, D'or Gaiffar.
Apró keze szinte elveszik a férfiéban, amikor félrevonulnak, hogy beszélhessenek. Nem tud napirendre térni afelett, hogy megváltozott a másik. Lehet, hogy meg is ijesztenék a szavak, melyek leheletvékony ajánlat-gúnyát viselnek, de inkább tűnnek kijelentésnek. Ezt csak tetézi, hogy nem is tudja pontosan, hányadán is áll most a Sellőházzal. De akkor meglátja a kezén a vért. Csak úgy vöröslik Nala halovány bőrén.
Leülteti a férfit és az ében arcot finom kis tenyerei közé fogja. Homlokát D'or Gaiffarénak dönti és halkan dúdolni kezd. Elsőre talán választ és indulást sürgetve lerázná magáról ezt a gyermeteg közjátékot a harcos, de nem fogja. Nala hangja a zilált gondolatok közé túr, s mint a lázban vergődő testen a hideg borogatás, oly jótékonyan hat.
Régi ének ez. Régebbi a wegtoreni nyelvnél, régebbi talán a sivatagi dialektusnál is. Nem is ismeri teljesen a kiejtett szavak jelentését, de a szerájban felcseperedett leányok mind éneklik ezt az igét a legádázabb homokviharok idején. Úgy tartják, elcsitítja a dühöngő szelet, leoldja a reá gabalyodott súlyt, mely útja során meggyűlt rajta a sötétségből.
Énekli. Énekli, amíg csak kell. Amíg nem érzi, hogy ez a feszült düh elengedi szorításából a férfit. Csak Nala hangja van. A puha érintése, a finom gyöngyvirág illata és a békét dúdoló hangja.*
- Megfürdesz *mondja épp fordított hangsúllyal, mint ahogy a sivatagi szólt őhozzá. Úgy utasít, mint aki csupán a jövendőből olvassa a tényeket, s így mintha neki magának egy szelíd kérlelésnél is kevesebb nyomatéka se lenne mindebben. És nincs is. Hogy is lehetne?* - Eszel, és ellátom a sebedet, D'or Gaiffar.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242