Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 21:36:02
Üzenet elküldve: 2019-07-16 21:36:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
*Figyel. És hallgat. Ez talán az a két dolog, amihez a legjobban ért. Persze a csendes, halk gyilkoláson kívül. De ezt inkább nem reklámozza, nem igazán vetne jó fényt rá a jövőben. Szinte a sarokban áll, ez volt a legszimpatikusabb hely neki, és innen látja be leginkább a teret. Mielőtt még elkezdődik bármilyen eligazítás, villámgyorsan körbepillant, eszébe vésve az arcokat. Ismerőseket és ismeretleneket egyaránt. De amint megszólal a mélységi, szemét immár rá emeli, nem nézelődik, nem mozgolódik, hanem teljesen egészében a beszélő személyre fordítja figyelmét. Legalábbis majdnem teljesen, foglalkozása révén megtanult észrevétlenül is a lehető legtöbb dologra ügyelni, habár szemei a főnökön nyugszanak, és igyekszik tudatába vésni minden szavát, érzékeli a teret, az apró mozdulatokat és neszeket maga körül. Ez már öntudatlan, reflexszerű cselekvés nála, nem tehet róla, szakmai ártalom.
Mikor Ralas átveszi a szót, és mindenkiről mond egy-két teljesen lényegtelen információt, amivel talán a közvetlenebb hangulatot igyekszik elősegíteni, saját neve hallatán Rey halványan visszamosolyog a férfira. Rájött, hogy változtatnia kell stratégiáján, mert talán Zammiria rossz néven vette a természetéből adódó, csendes, sötét konokságát. Meg kell próbálnia kissé megnyerőbbnek, és közvetlenebbnek tűnnie, ha tényleg részese akar lenni ennek a vegyes társaságnak. Legalábbis ezt szűri le Ralas aranyos beszédéből.*
//Eligazítás//
*Figyel. És hallgat. Ez talán az a két dolog, amihez a legjobban ért. Persze a csendes, halk gyilkoláson kívül. De ezt inkább nem reklámozza, nem igazán vetne jó fényt rá a jövőben. Szinte a sarokban áll, ez volt a legszimpatikusabb hely neki, és innen látja be leginkább a teret. Mielőtt még elkezdődik bármilyen eligazítás, villámgyorsan körbepillant, eszébe vésve az arcokat. Ismerőseket és ismeretleneket egyaránt. De amint megszólal a mélységi, szemét immár rá emeli, nem nézelődik, nem mozgolódik, hanem teljesen egészében a beszélő személyre fordítja figyelmét. Legalábbis majdnem teljesen, foglalkozása révén megtanult észrevétlenül is a lehető legtöbb dologra ügyelni, habár szemei a főnökön nyugszanak, és igyekszik tudatába vésni minden szavát, érzékeli a teret, az apró mozdulatokat és neszeket maga körül. Ez már öntudatlan, reflexszerű cselekvés nála, nem tehet róla, szakmai ártalom.
Mikor Ralas átveszi a szót, és mindenkiről mond egy-két teljesen lényegtelen információt, amivel talán a közvetlenebb hangulatot igyekszik elősegíteni, saját neve hallatán Rey halványan visszamosolyog a férfira. Rájött, hogy változtatnia kell stratégiáján, mert talán Zammiria rossz néven vette a természetéből adódó, csendes, sötét konokságát. Meg kell próbálnia kissé megnyerőbbnek, és közvetlenebbnek tűnnie, ha tényleg részese akar lenni ennek a vegyes társaságnak. Legalábbis ezt szűri le Ralas aranyos beszédéből.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 21:02:32
Üzenet elküldve: 2019-07-16 21:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szobában//
*Shan újdonsült szobájába érkezve egyből az ágyra huppan és megkönnyebbülten állapítja meg, hogy immáron nem kell koszos földön aludnia valami nyirkos, sötét, elhagyott házban a Lakónegyedben. Hallja ugyan, hogy Nagyfiú magyaráz neki arról, mit merre is talál, bár őszintén nem igazán figyel, csak az jár a fejében, hogy lehet ez az ágy ilyen rohadt kényelmes.
Miután a fickó otthagyja a plafonra meredve azon gondolkodik, hogy lemenjen-e, most így, hogy telezabálta magát jól esne neki egy sör, de hamar rá kell ébrednie, úgysem tudna csak egyet inni. Na már most újdonsült főnökei kérték, hogy ne rúgjon be mint a szamár, mert még az este dolga lesz, így inkább úgy dönt itt marad a szobában, hogy teljesen megelőzze a bajt.*
//Különterem//
//Eligazítás//
*Pár percnyi szundítás után magához térve jut eszébe, hogy mintha megbeszélték volna még odakint amazokkal, hogy találkoznak. Nem teljesen biztos ugyan benne, de mivel nem akar már az első napján csalódást okozni, megindul. Szerencsére még épp észreveszi, hogy a többiek mennek valahová, így felzárkózva hozzájuk lépdel be ő is a terembe, ahol a falnak támaszkodva hallgatja először a mélységi majd a férfi szavait. Ahhoz képest, hogy elmondása szerint nem a szavak embere, egész jó kis beszédet rittyent. Közben néha a megnevezettekre pillant, hogy szokja az arcokat, sajátját hallva villant egy halvány mosolyt majd szeme sarkából irigykedve pillant az újabb italért igyekvő Khulra. Arra jut hullacipelés előtt csak nem ártana egy kis szíverősítés, egyből csak nem lesz baj.*
-Nekem is valamit!
*Szól a fickó után halkan, úgy, hogy ne zavarja meg a beszédet.*
*Shan újdonsült szobájába érkezve egyből az ágyra huppan és megkönnyebbülten állapítja meg, hogy immáron nem kell koszos földön aludnia valami nyirkos, sötét, elhagyott házban a Lakónegyedben. Hallja ugyan, hogy Nagyfiú magyaráz neki arról, mit merre is talál, bár őszintén nem igazán figyel, csak az jár a fejében, hogy lehet ez az ágy ilyen rohadt kényelmes.
Miután a fickó otthagyja a plafonra meredve azon gondolkodik, hogy lemenjen-e, most így, hogy telezabálta magát jól esne neki egy sör, de hamar rá kell ébrednie, úgysem tudna csak egyet inni. Na már most újdonsült főnökei kérték, hogy ne rúgjon be mint a szamár, mert még az este dolga lesz, így inkább úgy dönt itt marad a szobában, hogy teljesen megelőzze a bajt.*
//Különterem//
//Eligazítás//
*Pár percnyi szundítás után magához térve jut eszébe, hogy mintha megbeszélték volna még odakint amazokkal, hogy találkoznak. Nem teljesen biztos ugyan benne, de mivel nem akar már az első napján csalódást okozni, megindul. Szerencsére még épp észreveszi, hogy a többiek mennek valahová, így felzárkózva hozzájuk lépdel be ő is a terembe, ahol a falnak támaszkodva hallgatja először a mélységi majd a férfi szavait. Ahhoz képest, hogy elmondása szerint nem a szavak embere, egész jó kis beszédet rittyent. Közben néha a megnevezettekre pillant, hogy szokja az arcokat, sajátját hallva villant egy halvány mosolyt majd szeme sarkából irigykedve pillant az újabb italért igyekvő Khulra. Arra jut hullacipelés előtt csak nem ártana egy kis szíverősítés, egyből csak nem lesz baj.*
-Nekem is valamit!
*Szól a fickó után halkan, úgy, hogy ne zavarja meg a beszédet.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 20:38:16
Üzenet elküldve: 2019-07-16 20:38:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
//Cassy//
- Ja-jaa! *Bólogat.* Szívesen. * ~ Bár tudnám mit ajánlottam. ~ Vakargatja meg tarkóját, aztán lassan szétnéz.*
- Kösz, nem, én ma már csak iszom. Eleget ettem. *Biccent, aztán gondol egyet, s vesz magához még egy italt, csak a rend kedvéért, mielőtt még Cassy figyelmezteti a kezdésre. Neki is feltűnik Zammiria hirtelen felcsendülő hangja, mellyel előirányozza, hogy figyelmet kérnek, s beszédek következnek.*
- Menjünk... *Legyint bosszúsan, aztán követi a lányt, az érintést nem is biztos, hogy észreveszi, egy kissé már bizonytalan a járása is, három beazonosítatlan felest borított le, körülbelül annyi idő alatt, mielőtt egy kerge birka kettőt pislog, azért igyekszik peckesen véghezvinni azt a félköpésnyi távot.*
- Eddig jó. *Vonja meg a vállát, miközben Zammiria beszél, aztán mikor már a főnökúr jön, ismét inkább a poharát nézi. Khul zsoldos, a pénzért dolgozik, néha nőket stíről, néha kajál, néha meg piál. Ennyi. Persze akad, mivel egyetért, körülbelül a közepe táján, mikor nevét hallja aprót emel a poharán, majd lehúzza az egészet.*
- Jah... *Böki oda Cassynek.* Elmegyek még egy italért. *Tántorodik meg egy pillanatra, hogy aztán zavartan rötyögjön fel halkan.*
//Eligazítás//
//Cassy//
- Ja-jaa! *Bólogat.* Szívesen. * ~ Bár tudnám mit ajánlottam. ~ Vakargatja meg tarkóját, aztán lassan szétnéz.*
- Kösz, nem, én ma már csak iszom. Eleget ettem. *Biccent, aztán gondol egyet, s vesz magához még egy italt, csak a rend kedvéért, mielőtt még Cassy figyelmezteti a kezdésre. Neki is feltűnik Zammiria hirtelen felcsendülő hangja, mellyel előirányozza, hogy figyelmet kérnek, s beszédek következnek.*
- Menjünk... *Legyint bosszúsan, aztán követi a lányt, az érintést nem is biztos, hogy észreveszi, egy kissé már bizonytalan a járása is, három beazonosítatlan felest borított le, körülbelül annyi idő alatt, mielőtt egy kerge birka kettőt pislog, azért igyekszik peckesen véghezvinni azt a félköpésnyi távot.*
- Eddig jó. *Vonja meg a vállát, miközben Zammiria beszél, aztán mikor már a főnökúr jön, ismét inkább a poharát nézi. Khul zsoldos, a pénzért dolgozik, néha nőket stíről, néha kajál, néha meg piál. Ennyi. Persze akad, mivel egyetért, körülbelül a közepe táján, mikor nevét hallja aprót emel a poharán, majd lehúzza az egészet.*
- Jah... *Böki oda Cassynek.* Elmegyek még egy italért. *Tántorodik meg egy pillanatra, hogy aztán zavartan rötyögjön fel halkan.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 19:11:14
Üzenet elküldve: 2019-07-16 19:11:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
//Mindenki//
*Komor tekintettel mered maga elé, kezében szorongatva és lassan forgatva a korábban asztalról elvett poharat. Azért vette magához, hogy szomját oltsa, azonban útközben meggondolta magát. Furcsa érzés, most itt állni és várni, igazából nem is nagyon tudja hová tenni, ahogy szivárognak a Sellő lakói, régiek és újak is egyaránt, úgy érzi, mintha éveket öregedett volna egyetlen nap alatt hirtelen. Nem mondaná, hogy azt gondolja súlyt cipel a hátán. Sőt, valójában azt csinálja, amit szeret, csak eddig nem tudott róla. A különterem magasan elhelyezett, kis ablakain kitekintve, a kikötői szél által megtisztított éjszakai égbolton felgyulladó csillagok jelzik a nap végét, s egyben valaminek a kezdetét. Nem látja a holdakat, talán másmerre járnak. Zavartan pillant oldalra, először meghökkent, majd lassan mosolyra nyíló tekintettel, mint egy apró mezei virág szirmai, csak az ő esetében szembogara nem közvetít színeket, csupán a meghatározhatatlan árnyék vetül rá, tompa fénnyel, ezúttal nem csillogva.*
- Persze... *Mondja halkan, kissé szélesebben mosolyodik el, miközben biccent. Az italt lassan leteszi kezéből, aztán maga előtt karba fonva húzza ki magát. A beharangozó után aztán, egy pillanatra talán csend lesz, várakozó és figyelmes csend. Kissé zavarban veszi le kezeit mellkasáról, majd végigtekint az egybegyűlteken, kik bizonyára már pihenni térnének, Madyn, s Dreyián, Khulon és Cassyn, az újakon, Reyraa és Ernuss, talán Shan is megérkezik lassan, majd felsóhajt és ugyan szomorkás tekintettel, de elmosolyodik.*
- A kikötőben vagyunk. *Kezdi halkan, aztán gyorsan egy vállrándítással kiegészíti.* Már, ha ez eddig valakinek nem lett volna elég nyilvánvaló. *Kuncog fel halkan, aztán ismét komolyságba burkolózik.*
- Nem egyszerű hely. Tudjátok, mióta itt vagyok azt éreztem az életem nem áll másból, csak szenvedésből és halálból, egyesek szerint az is vesz körbe... halál. *Pillant ismét mosolyogva Dreyiára, majd megint mindenkire figyel.*
- Maydeleine Rhywayers... *Mutat a csendben ülő lányra.* messziről érkezett, nagy ambíciókkal, miből eddig nem értünk el, csupán talán egy kisujjkörömnyit... ami annyit tesz ki, hogy életben maradt, s a Sellő kiváló alkalmazottja, azonban töretlen és lekes, vidám, ami itt nagy szó. Dreyia Linkelstar, a zord mélységi... *Fut Mady mellé tekintete a lányra.* Mióta a kikötőbe tette a lábát, Zammiriát védi, s védeni fogja. Talán céljait is elérheti, de élete már talán ideköti, s védelmének tárgya kiegészült a Sellővel és minden itt dolgozóval. Darelld és Cassy, a Sellő kiváló alkalmazottai voltak, vannak és nagyon remélem, hogy lesznek is, hiszen a Sellő az életük. Khul, a marcona harcos, zabolátlan, kissé őrült természet, most mégis itt van. *Emeli meg kezét egy pillanatra a szoldos felé.*
- Ernuss Kronee, a csendes és sejtelmes, olyan akár a kikötői éjszaka... kíváncsivá tesz, de nem mered megközelíteni... Reyraa Drae'nna a mélységi nő, ki talán helyét még nem találja, mégis itt van valamiért közöttünk... valami idevezette...*Mosolyog a lányra.* ahogyan Shant is. *Arca ismét fáradtan rándul meg.*
- Sokatokkal sok mindent átéltem már, jóllehet most érkeztünk. Az én életem csupán a kikötő volt, de üres, piszkos szennyel átitatott fekete kanális, mi olykor kidobott, olykor pedig elnyelt. *Maga mellé pillant, s a tekintete ismét visszafogott mosolyt tükröz.*
- Zammiria Rykoven segített önmagamra találni, nélküle talán sehol sem lennék. *Tárja szét kezét, majd felpillant a mennyezetre.*
- Most már nem üres az életem. *Végigmutat a jelenlévőkön, mindenkire kivétel nélkül.* Ti vagytok az oka, s ez a hely. *Halkan felnevet.*
- Valaha néhány aranyas hímringyó voltam, s most itt állok és valami üdvözlő beszédet kéne mondanom nektek... de... de nem vagyok a szavak embere, sokkal inkább a tetteké. *Szorítja ökölbe kezét egy pillanatra, aztán ismét szigorú tekintettel a többiekre néz.*
- Ez... a... kikötő... Nem Arthenior, nem a külső vidék, s nem valamiféle dorgáló és kegyesen büntető világ. _Ez_ _a_ _kikötő_! *Pillanatnyi szünetet tart, mintha keresné a szavakat.*
- Ha nem vigyázol, elnyelnek a habok... de, ha hajóra szállsz, s meglovagolod a hullámokat, még egyszer naggyá tehet. *Vállát vonja meg, s kissé hátrébb lép.*
- Ki tudja? Én azt mondom merjünk nagyot álmodni, aztán a többit meglátjuk. Nem mondok tósztot, nem iszom előre. Azt mondom nyugtával dicsérjük a napot, de hiszem, hogy veletek sikerülhet, még akkor is, ha ti nem, s most még nem látjátok miért jó is itt, miért fontos ez a hely. Naggyá tesszük, igen... *Bólogat.* s a Sellő név, nem csak finom étkeiről és hamvas leányairól lesz híres... hanem mindannyiótokról... rólatok! A kikötő most még ilyen... talán másmilyen lesz egyszer... akár egy hímringyó... aki mellett társak álltak *Pillant mosolyogva, immár csillogó szemekkel Zammiriára, majd sorban mindenkire.* és mertek nagyobbat ugrani egy bálnánál, egészen a felhők közé. Ezek vagyunk mi. Mi mindnyájan.
*Elhalkul, semmi nem jelezte, hogy befejezte, torkát köszörüli meg, majd zavartan fejét megvakarva, elgondolkodva lép hátra és Zammiriára pillant.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 19:14:52
//Eligazítás//
//Mindenki//
*Komor tekintettel mered maga elé, kezében szorongatva és lassan forgatva a korábban asztalról elvett poharat. Azért vette magához, hogy szomját oltsa, azonban útközben meggondolta magát. Furcsa érzés, most itt állni és várni, igazából nem is nagyon tudja hová tenni, ahogy szivárognak a Sellő lakói, régiek és újak is egyaránt, úgy érzi, mintha éveket öregedett volna egyetlen nap alatt hirtelen. Nem mondaná, hogy azt gondolja súlyt cipel a hátán. Sőt, valójában azt csinálja, amit szeret, csak eddig nem tudott róla. A különterem magasan elhelyezett, kis ablakain kitekintve, a kikötői szél által megtisztított éjszakai égbolton felgyulladó csillagok jelzik a nap végét, s egyben valaminek a kezdetét. Nem látja a holdakat, talán másmerre járnak. Zavartan pillant oldalra, először meghökkent, majd lassan mosolyra nyíló tekintettel, mint egy apró mezei virág szirmai, csak az ő esetében szembogara nem közvetít színeket, csupán a meghatározhatatlan árnyék vetül rá, tompa fénnyel, ezúttal nem csillogva.*
- Persze... *Mondja halkan, kissé szélesebben mosolyodik el, miközben biccent. Az italt lassan leteszi kezéből, aztán maga előtt karba fonva húzza ki magát. A beharangozó után aztán, egy pillanatra talán csend lesz, várakozó és figyelmes csend. Kissé zavarban veszi le kezeit mellkasáról, majd végigtekint az egybegyűlteken, kik bizonyára már pihenni térnének, Madyn, s Dreyián, Khulon és Cassyn, az újakon, Reyraa és Ernuss, talán Shan is megérkezik lassan, majd felsóhajt és ugyan szomorkás tekintettel, de elmosolyodik.*
- A kikötőben vagyunk. *Kezdi halkan, aztán gyorsan egy vállrándítással kiegészíti.* Már, ha ez eddig valakinek nem lett volna elég nyilvánvaló. *Kuncog fel halkan, aztán ismét komolyságba burkolózik.*
- Nem egyszerű hely. Tudjátok, mióta itt vagyok azt éreztem az életem nem áll másból, csak szenvedésből és halálból, egyesek szerint az is vesz körbe... halál. *Pillant ismét mosolyogva Dreyiára, majd megint mindenkire figyel.*
- Maydeleine Rhywayers... *Mutat a csendben ülő lányra.* messziről érkezett, nagy ambíciókkal, miből eddig nem értünk el, csupán talán egy kisujjkörömnyit... ami annyit tesz ki, hogy életben maradt, s a Sellő kiváló alkalmazottja, azonban töretlen és lekes, vidám, ami itt nagy szó. Dreyia Linkelstar, a zord mélységi... *Fut Mady mellé tekintete a lányra.* Mióta a kikötőbe tette a lábát, Zammiriát védi, s védeni fogja. Talán céljait is elérheti, de élete már talán ideköti, s védelmének tárgya kiegészült a Sellővel és minden itt dolgozóval. Darelld és Cassy, a Sellő kiváló alkalmazottai voltak, vannak és nagyon remélem, hogy lesznek is, hiszen a Sellő az életük. Khul, a marcona harcos, zabolátlan, kissé őrült természet, most mégis itt van. *Emeli meg kezét egy pillanatra a szoldos felé.*
- Ernuss Kronee, a csendes és sejtelmes, olyan akár a kikötői éjszaka... kíváncsivá tesz, de nem mered megközelíteni... Reyraa Drae'nna a mélységi nő, ki talán helyét még nem találja, mégis itt van valamiért közöttünk... valami idevezette...*Mosolyog a lányra.* ahogyan Shant is. *Arca ismét fáradtan rándul meg.*
- Sokatokkal sok mindent átéltem már, jóllehet most érkeztünk. Az én életem csupán a kikötő volt, de üres, piszkos szennyel átitatott fekete kanális, mi olykor kidobott, olykor pedig elnyelt. *Maga mellé pillant, s a tekintete ismét visszafogott mosolyt tükröz.*
- Zammiria Rykoven segített önmagamra találni, nélküle talán sehol sem lennék. *Tárja szét kezét, majd felpillant a mennyezetre.*
- Most már nem üres az életem. *Végigmutat a jelenlévőkön, mindenkire kivétel nélkül.* Ti vagytok az oka, s ez a hely. *Halkan felnevet.*
- Valaha néhány aranyas hímringyó voltam, s most itt állok és valami üdvözlő beszédet kéne mondanom nektek... de... de nem vagyok a szavak embere, sokkal inkább a tetteké. *Szorítja ökölbe kezét egy pillanatra, aztán ismét szigorú tekintettel a többiekre néz.*
- Ez... a... kikötő... Nem Arthenior, nem a külső vidék, s nem valamiféle dorgáló és kegyesen büntető világ. _Ez_ _a_ _kikötő_! *Pillanatnyi szünetet tart, mintha keresné a szavakat.*
- Ha nem vigyázol, elnyelnek a habok... de, ha hajóra szállsz, s meglovagolod a hullámokat, még egyszer naggyá tehet. *Vállát vonja meg, s kissé hátrébb lép.*
- Ki tudja? Én azt mondom merjünk nagyot álmodni, aztán a többit meglátjuk. Nem mondok tósztot, nem iszom előre. Azt mondom nyugtával dicsérjük a napot, de hiszem, hogy veletek sikerülhet, még akkor is, ha ti nem, s most még nem látjátok miért jó is itt, miért fontos ez a hely. Naggyá tesszük, igen... *Bólogat.* s a Sellő név, nem csak finom étkeiről és hamvas leányairól lesz híres... hanem mindannyiótokról... rólatok! A kikötő most még ilyen... talán másmilyen lesz egyszer... akár egy hímringyó... aki mellett társak álltak *Pillant mosolyogva, immár csillogó szemekkel Zammiriára, majd sorban mindenkire.* és mertek nagyobbat ugrani egy bálnánál, egészen a felhők közé. Ezek vagyunk mi. Mi mindnyájan.
*Elhalkul, semmi nem jelezte, hogy befejezte, torkát köszörüli meg, majd zavartan fejét megvakarva, elgondolkodva lép hátra és Zammiriára pillant.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 19:14:52
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 18:00:54
Üzenet elküldve: 2019-07-16 18:00:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Különterem//
//Eligazítás//
*Miközben várakozik, egyre csak gyűlnek a teremben. Khul besétál, és mindjárt ráveti magát a kajára, de nem hibáztatja érte, hosszú nap volt a mai, ő is megérdemel legalább ennyit. Aztán Cassy is megérkezik, fentről, nyilván vendéggel volt ez idáig, hiszen a tűz nem állította meg az életet a Sellőben, csupán bonyolultabbá tette a kiszolgálást és jelentősen igénybe vette a személyzet találékonyságát és kitartását. A hangzavarra se nagyon figyel oda, kicsit tompa már, látszik, menne nagyon. Elvesz egy poharat és bort tölt bele, ami tőle felettébb szokatlan, bár ezt itt ki tudhatná, mindenki a saját dolgával van elfoglalva és ettől megy ez a hely is ennyire gördülékenyen előre. Ritka az a pillanat, amikor alkoholt emel a szájához, mint szivárvány az éjszakai égbolton. De ledönti az egészet és visszasétál a már bemelegített székéhez, helyet foglal belé, majd a pohár peremén ujjával játszik. Tekintete a falhoz feszült, úgy szólván vasfegyelem túltengésével küzdő sötételfen állapodik meg, látta már korábban. Bizony! Most kúszik csak elébe, hogy ma érkezett az álláshirdetésre, ezek szerint pedig felvették. ~Ma nyugodtabban aludnék, ha tudnám, hogy ő fog a vendégtérben őrt állni.~ Bukik le, majd kúszik fel az álla, miközben lassan, de biztosan végig mustrálja. Elismerően biccent maga elé, úgy tűnik elégedett a döntéssel, majd szemei tovább sétálnak, álmosan lépdelve a teremben körbe, hogy ismét egy gyanúsan ismerős arcon állapodjanak meg. Őt is már látta a nap folyamán, a személyzet számára fenntartott részből előbukkanni.~Milyen szép a haja.~ Állapítja meg magában, mindig is odavolt a mélység teremtményeinek különleges megjelenését biztosító fakó hajzuhatagokért. A tetoválás az már más tészta, látszik még a szája szélét is meghúzza, ugyanis úgy tartja így elcsúfítani egy bőrt szinte vétek. A tengerészeken is gyakran látványos vagy félelmet keltő, másokat, ő inkább látja benne a bőr ellen elkövetett bűntettet. Aztán lassan visszaér Dreyia is a külön megbeszélésből, csak egy kósza pillantás erejéig rátekint, ajkai szétnyílnak, de amint a hang távozna a torkából, hallja, hogy elkezdődött az a valami, ami miatt idehívatták őket vélhetőleg.
Zammiriára emeli a tekintetét, lábait egymáson átvetve, hátradől és figyel, bár az első mondatokból nem igazán tud elraktározni semmi újat, sőt, a csapatszervezés felemlegetését sem érzi igazán magáénak. De mindenesetre kíváncsi mi fog kisülni a dologból, kezeit lassan a combjára helyezi és az egyik ujját kezdi el piszkálgatni, persze szemeit le nem veszi az éppen aktuális előadóról.*
//Eligazítás//
*Miközben várakozik, egyre csak gyűlnek a teremben. Khul besétál, és mindjárt ráveti magát a kajára, de nem hibáztatja érte, hosszú nap volt a mai, ő is megérdemel legalább ennyit. Aztán Cassy is megérkezik, fentről, nyilván vendéggel volt ez idáig, hiszen a tűz nem állította meg az életet a Sellőben, csupán bonyolultabbá tette a kiszolgálást és jelentősen igénybe vette a személyzet találékonyságát és kitartását. A hangzavarra se nagyon figyel oda, kicsit tompa már, látszik, menne nagyon. Elvesz egy poharat és bort tölt bele, ami tőle felettébb szokatlan, bár ezt itt ki tudhatná, mindenki a saját dolgával van elfoglalva és ettől megy ez a hely is ennyire gördülékenyen előre. Ritka az a pillanat, amikor alkoholt emel a szájához, mint szivárvány az éjszakai égbolton. De ledönti az egészet és visszasétál a már bemelegített székéhez, helyet foglal belé, majd a pohár peremén ujjával játszik. Tekintete a falhoz feszült, úgy szólván vasfegyelem túltengésével küzdő sötételfen állapodik meg, látta már korábban. Bizony! Most kúszik csak elébe, hogy ma érkezett az álláshirdetésre, ezek szerint pedig felvették. ~Ma nyugodtabban aludnék, ha tudnám, hogy ő fog a vendégtérben őrt állni.~ Bukik le, majd kúszik fel az álla, miközben lassan, de biztosan végig mustrálja. Elismerően biccent maga elé, úgy tűnik elégedett a döntéssel, majd szemei tovább sétálnak, álmosan lépdelve a teremben körbe, hogy ismét egy gyanúsan ismerős arcon állapodjanak meg. Őt is már látta a nap folyamán, a személyzet számára fenntartott részből előbukkanni.~Milyen szép a haja.~ Állapítja meg magában, mindig is odavolt a mélység teremtményeinek különleges megjelenését biztosító fakó hajzuhatagokért. A tetoválás az már más tészta, látszik még a szája szélét is meghúzza, ugyanis úgy tartja így elcsúfítani egy bőrt szinte vétek. A tengerészeken is gyakran látványos vagy félelmet keltő, másokat, ő inkább látja benne a bőr ellen elkövetett bűntettet. Aztán lassan visszaér Dreyia is a külön megbeszélésből, csak egy kósza pillantás erejéig rátekint, ajkai szétnyílnak, de amint a hang távozna a torkából, hallja, hogy elkezdődött az a valami, ami miatt idehívatták őket vélhetőleg.
Zammiriára emeli a tekintetét, lábait egymáson átvetve, hátradől és figyel, bár az első mondatokból nem igazán tud elraktározni semmi újat, sőt, a csapatszervezés felemlegetését sem érzi igazán magáénak. De mindenesetre kíváncsi mi fog kisülni a dologból, kezeit lassan a combjára helyezi és az egyik ujját kezdi el piszkálgatni, persze szemeit le nem veszi az éppen aktuális előadóról.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:32:42
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:32:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
//Khul//
*Igyekszik elfojtani kuncogását, Khul nyersebb fogadtatásán nem ütközik meg, látja rajta, hogy csípőből válaszol, és már ihatott is. Korábban látta, mennyire szeretett volna ő is egy italt, de mikor kínálta, nem fogadta el még azt sem, hogy valamilyen alkoholmentes frissítőt hozzon neki. Szegény igen éhes és szomjas lehetett már. A szabadkozásra mosolyog, nem érzi megbántva magát, de hirtelen nem tudja, kire gondol a férfi, kinek hitte az imént. Tekintete körbefut a termen, bizony akad itt jó pár mélységi.*
- Semmi baj, örülök, hogy jólesett.
*Felel derűsen, az elpusztított ételek láttán erre következtet.*
- Hát, ha ilyen kedvesen kínálod...
*Csippent egy darabot az egzotikusnak ható, puha húsú gyümölcsből, és megízleli. Elgondolkodó arccal rágja meg, aztán elégedetten fordul Khulhoz.*
- Hmm, nagyon finom! Kissé édes, de fanyar is. Megkóstolod?
*Már keresi is a tekintetével a következőt, de úgy tűnik, eljött az idő, hogy elcsendesedjenek. Megkönnyebbülten sóhajt.*
- Még épp időben jöttem. Gyere, álljunk közelebb!
*Mosolyog a férfira, és futólag megérinti a karját, mielőtt arrébb lép, hogy minél többeket lásson. Főleg a beszélőket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 16:34:59
//Eligazítás//
//Khul//
*Igyekszik elfojtani kuncogását, Khul nyersebb fogadtatásán nem ütközik meg, látja rajta, hogy csípőből válaszol, és már ihatott is. Korábban látta, mennyire szeretett volna ő is egy italt, de mikor kínálta, nem fogadta el még azt sem, hogy valamilyen alkoholmentes frissítőt hozzon neki. Szegény igen éhes és szomjas lehetett már. A szabadkozásra mosolyog, nem érzi megbántva magát, de hirtelen nem tudja, kire gondol a férfi, kinek hitte az imént. Tekintete körbefut a termen, bizony akad itt jó pár mélységi.*
- Semmi baj, örülök, hogy jólesett.
*Felel derűsen, az elpusztított ételek láttán erre következtet.*
- Hát, ha ilyen kedvesen kínálod...
*Csippent egy darabot az egzotikusnak ható, puha húsú gyümölcsből, és megízleli. Elgondolkodó arccal rágja meg, aztán elégedetten fordul Khulhoz.*
- Hmm, nagyon finom! Kissé édes, de fanyar is. Megkóstolod?
*Már keresi is a tekintetével a következőt, de úgy tűnik, eljött az idő, hogy elcsendesedjenek. Megkönnyebbülten sóhajt.*
- Még épp időben jöttem. Gyere, álljunk közelebb!
*Mosolyog a férfira, és futólag megérinti a karját, mielőtt arrébb lép, hogy minél többeket lásson. Főleg a beszélőket.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 16:34:59
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:25:35
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:25:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nagyvonalú? *kérdez vissza, majd megrázza a fejét.* Nem, a saját kényelmem miatt csinálom.
*Akik ismerik, azok jól tudják, hogy mindig szabad akart lenni, rosszul tűri a bezártságot, és azt, ha mások utasítgatják, ha megmondják, mit tegyen... Pont ezért érezte magát olyan borzasztóan otthon, a szülei mellett, és ezért lázadt annyira. Azt akarta tenni, amerre vad szíve húzza, ám főnemes szülőkkel, örökösként erre nem volt lehetősége. Úgy érezte magát, mint egy szárnya szegett madár. A sok rossz dolog ellenére, ami történt vele, végre nem érzi hatalmas tehernek a múltját. Szabadnak érzi magát, annyira szabadnak és elevennek, amennyire még eddig életében soha. Két álma vált valóra egyszerre, mindezt pedig a Tűzistennőnek köszönheti. Mellette pedig Madynak és Launak. Azok pedig, akik utálják? Nos, váljék egészségükre.*
- Igen, jól meggondoltam *bólint újra.* Az életem és szabadságom egy részét neked köszönhetem, ha már máshogy nem tudom viszonozni... *vigyorodik el. Na nem mintha ő maga nem élvezné a helyzetet.
Hagyja hát, hogy Mady kedvére kiélvezze az előnyét. Oldalra fordítja a fejét, mikor a nyakát és a fülét támadják, a morranás pedig csak még izgatóbb a számára, így csak halk, doromboláshoz hasonló hang jön ki a tokából.
A kérdésre éppen válaszolna, mikor megtiltják neki. Azért ő még válaszolna, így megfogja gyengéden Mady karját, ami csitítaná.*
- Fattyú.
*Ez válasz a félvér minden kérdésére választ ad, talán többre is, mint kíváncsi volt. Úgy érzi, nincs szüksége több szóra, így ismét kicsit előre hajol, hogy csókot lopjon.
Úgy tűnik, Mady hatalmában érzi magát, és bizony ki is használja, hogy most ő rendelkezhet az alatta lévő elffel. Markába fogja a kebleket és finoman kényezteti őket, amíg tudja, és amíg a vágy hosszú harcok után magával nem ragadja. Azután csak elfekszik az ágyon, hátulról átkarolja a nőt, és a fülébe suttog.*
- Mintha nem élhetnéd ki magadat elég férfival *mondja, majd játékosan beleharap az egyik fülcimpával.*
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nagyvonalú? *kérdez vissza, majd megrázza a fejét.* Nem, a saját kényelmem miatt csinálom.
*Akik ismerik, azok jól tudják, hogy mindig szabad akart lenni, rosszul tűri a bezártságot, és azt, ha mások utasítgatják, ha megmondják, mit tegyen... Pont ezért érezte magát olyan borzasztóan otthon, a szülei mellett, és ezért lázadt annyira. Azt akarta tenni, amerre vad szíve húzza, ám főnemes szülőkkel, örökösként erre nem volt lehetősége. Úgy érezte magát, mint egy szárnya szegett madár. A sok rossz dolog ellenére, ami történt vele, végre nem érzi hatalmas tehernek a múltját. Szabadnak érzi magát, annyira szabadnak és elevennek, amennyire még eddig életében soha. Két álma vált valóra egyszerre, mindezt pedig a Tűzistennőnek köszönheti. Mellette pedig Madynak és Launak. Azok pedig, akik utálják? Nos, váljék egészségükre.*
- Igen, jól meggondoltam *bólint újra.* Az életem és szabadságom egy részét neked köszönhetem, ha már máshogy nem tudom viszonozni... *vigyorodik el. Na nem mintha ő maga nem élvezné a helyzetet.
Hagyja hát, hogy Mady kedvére kiélvezze az előnyét. Oldalra fordítja a fejét, mikor a nyakát és a fülét támadják, a morranás pedig csak még izgatóbb a számára, így csak halk, doromboláshoz hasonló hang jön ki a tokából.
A kérdésre éppen válaszolna, mikor megtiltják neki. Azért ő még válaszolna, így megfogja gyengéden Mady karját, ami csitítaná.*
- Fattyú.
*Ez válasz a félvér minden kérdésére választ ad, talán többre is, mint kíváncsi volt. Úgy érzi, nincs szüksége több szóra, így ismét kicsit előre hajol, hogy csókot lopjon.
Úgy tűnik, Mady hatalmában érzi magát, és bizony ki is használja, hogy most ő rendelkezhet az alatta lévő elffel. Markába fogja a kebleket és finoman kényezteti őket, amíg tudja, és amíg a vágy hosszú harcok után magával nem ragadja. Azután csak elfekszik az ágyon, hátulról átkarolja a nőt, és a fülébe suttog.*
- Mintha nem élhetnéd ki magadat elég férfival *mondja, majd játékosan beleharap az egyik fülcimpával.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:09:33
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Khul, Ernuss, Darelld//
*Halkan nevet Khul költői kérdésén, hogy ugyan miért is merül fel a kérdés, hogy bármiféle bajt okozhat. Úgy sejti, a nagy elán éppen ezt jelzi, de személy szerint tényleg nincs problémája vele az eddigiek alapján.
Ernuss higgadt viselkedése szimpatikus számára, meg is jegyzi magának. Nem kérdez feleslegesen, nem beszél feleslegesen. Kíváncsi, a tettek mezején hogy állja meg a helyét, erre ma este nyílik is lehetőség. Már csak Dreyiával kell beszélnie.
Darelldék megerősítésére hálás mosollyal bólint, tudta, hogy számíthat rájuk.*
- Köszönöm, uraim! Most bocsássanak meg!
*Köszön el tőlük távozása előtt.*
//Különterem//
//Eligazítás//
*Ralas pillantását viszonozza, gondolataiban valamelyest osztozik, szintén az útjára gondol. Nehéz megmondani, mit hoz a holnap, de társa Zam minden támogatását élvezheti döntésében. Nem azért, mert messze szeretné tudni, hiszen bizonyosan megérzik hiányát, különösen ő, hanem mert tiszteletben tartja igényeit és csodálja eltökéltségét. Reméli azért, hogy nem azzal tér vissza, megvette fél Artheniort, de ezt a gondolatot csak önnön szórakoztatására fogalmazza meg. Eszébe jut erről, hogy fel akarja kínálni neki lovát, ha a kikötőt készül elhagyni, bár erről Ralas nem beszélt egyértelműen.
Megérkezik Khul és Cassy is, de valaki még hiányzik. Shannak nem látta nyomát a beszélgetés óta. Reméli, hogy nem tévedt el, akár véletlenül, akár szándékosan. Mindegy, majd csak idetalál előbb-utóbb. Apró mosollyal indul Ralas felé.*
- Kezdhetnénk, ha nem bánod.
*Tölt magának egy italt, ezúttal megint alkoholt, majd a férfi oldalára áll, szemben a többiekkel.*
- Kedves kollégák! Egy kis figyelmet szeretnénk kérni!
*Még kell feltehetően néhány lélegzetvételnyi idő, hogy mindenki megtalálhassa a helyét. Úgy gondolja, Ralas szeretné kezdeni, csak néhány szóval vezetné ezért fel a beszédét.*
- Köszönjük a jelenlévőknek a türelmüket! Úgy gondoltuk, a sok változásra való tekintettel - különösen a ma körünkbe csatlakozó újakra -, hogy néhány általános tudnivalót osztunk meg, és megkezdjük a közös csapatszervezést, amiről néhányatokkal már beszéltünk.
*Ralasra pillant, ezzel jelezvén, hogy övé a szó.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 16:12:15
//Khul, Ernuss, Darelld//
*Halkan nevet Khul költői kérdésén, hogy ugyan miért is merül fel a kérdés, hogy bármiféle bajt okozhat. Úgy sejti, a nagy elán éppen ezt jelzi, de személy szerint tényleg nincs problémája vele az eddigiek alapján.
Ernuss higgadt viselkedése szimpatikus számára, meg is jegyzi magának. Nem kérdez feleslegesen, nem beszél feleslegesen. Kíváncsi, a tettek mezején hogy állja meg a helyét, erre ma este nyílik is lehetőség. Már csak Dreyiával kell beszélnie.
Darelldék megerősítésére hálás mosollyal bólint, tudta, hogy számíthat rájuk.*
- Köszönöm, uraim! Most bocsássanak meg!
*Köszön el tőlük távozása előtt.*
//Különterem//
//Eligazítás//
*Ralas pillantását viszonozza, gondolataiban valamelyest osztozik, szintén az útjára gondol. Nehéz megmondani, mit hoz a holnap, de társa Zam minden támogatását élvezheti döntésében. Nem azért, mert messze szeretné tudni, hiszen bizonyosan megérzik hiányát, különösen ő, hanem mert tiszteletben tartja igényeit és csodálja eltökéltségét. Reméli azért, hogy nem azzal tér vissza, megvette fél Artheniort, de ezt a gondolatot csak önnön szórakoztatására fogalmazza meg. Eszébe jut erről, hogy fel akarja kínálni neki lovát, ha a kikötőt készül elhagyni, bár erről Ralas nem beszélt egyértelműen.
Megérkezik Khul és Cassy is, de valaki még hiányzik. Shannak nem látta nyomát a beszélgetés óta. Reméli, hogy nem tévedt el, akár véletlenül, akár szándékosan. Mindegy, majd csak idetalál előbb-utóbb. Apró mosollyal indul Ralas felé.*
- Kezdhetnénk, ha nem bánod.
*Tölt magának egy italt, ezúttal megint alkoholt, majd a férfi oldalára áll, szemben a többiekkel.*
- Kedves kollégák! Egy kis figyelmet szeretnénk kérni!
*Még kell feltehetően néhány lélegzetvételnyi idő, hogy mindenki megtalálhassa a helyét. Úgy gondolja, Ralas szeretné kezdeni, csak néhány szóval vezetné ezért fel a beszédét.*
- Köszönjük a jelenlévőknek a türelmüket! Úgy gondoltuk, a sok változásra való tekintettel - különösen a ma körünkbe csatlakozó újakra -, hogy néhány általános tudnivalót osztunk meg, és megkezdjük a közös csapatszervezést, amiről néhányatokkal már beszéltünk.
*Ralasra pillant, ezzel jelezvén, hogy övé a szó.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 16:12:15
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 15:34:49
Üzenet elküldve: 2019-07-16 15:34:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria//
*Útközben a már megismert főnökasszony állítja meg. Ernuss engedelmesen arrébb lép, el a többiektől, közelebb a nőhöz, és a szokásos nyugodtságával hallgatja meg, hogy mit szeretne tőle.*
- Rendben, várom *bólint.
Máskor ekkor türelmetlenek vagy izgatottak lennének, és mindenképpen tudni akarnák, hogy mi az a különleges munka, amiért félre kellett őt hívni, ám Ernuss nem izgul. Tudja, hogy úgyis ki fog derülni, ha lerágja a körmét tövig, az bizony nem fog segíteni. Ráadásul sejti, hogy valami sötétebb dolog, a körülményekből erre a következtetésre jut, ám ennél pontosabb meghatározás már nem jut az eszébe. Na nem mintha zavarná, hogy esetlegesen be kell piszkítani a kezét.*
//Eligazítás//
//Különterem//
*Belépve a Különterembe körbenéz, majd minden szó nélkül odaáll a falhoz. Nem eszik vagy iszik, az előbb lakott jól, a teste megkapta az energiát, amire szüksége van, ennyi pedig pont elég. Nincs kedve ezen felül is enni, ugyanis nem szereti feleslegesen tömni a gyomrát. Tehát csak megáll a falnál, kihúzza magát, és örökös hidegségével együtt várja a fejleményeket.*
*Útközben a már megismert főnökasszony állítja meg. Ernuss engedelmesen arrébb lép, el a többiektől, közelebb a nőhöz, és a szokásos nyugodtságával hallgatja meg, hogy mit szeretne tőle.*
- Rendben, várom *bólint.
Máskor ekkor türelmetlenek vagy izgatottak lennének, és mindenképpen tudni akarnák, hogy mi az a különleges munka, amiért félre kellett őt hívni, ám Ernuss nem izgul. Tudja, hogy úgyis ki fog derülni, ha lerágja a körmét tövig, az bizony nem fog segíteni. Ráadásul sejti, hogy valami sötétebb dolog, a körülményekből erre a következtetésre jut, ám ennél pontosabb meghatározás már nem jut az eszébe. Na nem mintha zavarná, hogy esetlegesen be kell piszkítani a kezét.*
//Eligazítás//
//Különterem//
*Belépve a Különterembe körbenéz, majd minden szó nélkül odaáll a falhoz. Nem eszik vagy iszik, az előbb lakott jól, a teste megkapta az energiát, amire szüksége van, ennyi pedig pont elég. Nincs kedve ezen felül is enni, ugyanis nem szereti feleslegesen tömni a gyomrát. Tehát csak megáll a falnál, kihúzza magát, és örökös hidegségével együtt várja a fejleményeket.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 15:06:41
Üzenet elküldve: 2019-07-16 15:06:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
//Cassy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen majszol, mely olykor burkolásba csap át, kezét lágyan pihenteti az általa választott második töményen, úgy dönt végigkóstolja a választékot, végeredményben ingyen van, hatalmas bulit meg úgysem akar csapni. Egész jó kis összeállítás, nem tudja pontosan, hogy kinek köszönheti, mióta alkalmi párja Kherilla lelépett, azóta nincs főszakács, így a személyzet maga dolgozik, hacsak nem vettek fel persze valakit. Néha megtámaszkodik a falnál és csak úgy figyel, kissé összeszűkült tekintetét zavartan pihenteti meg mindenkin kissé. Azért olyan nagy hangulat nincs, jóllehet az itt lévők fele még igencsak kilógva érzi magát, másik fele pedig holtfáradt.*
- Kurva jó ez az eligazítás... *Mormogja csendesen, persze úgy, hogy a főnökök meg ne hallják. Nem akar ő beszólni senkinek, de körülbelül pont a segge partjára hiányzik, akár egy pattanás. Talál egy csirkecombot, gyakorlatilag egy mozdulattal tünteti el, még a vékonyka kis csontot is elropogtatja, annak idején főnöke arra tanította, hogy egy szigeten a szart is meg kell enni, hogy ne dögöljenek éhen. Aztán szerencsére erre nem került sor, azt nem biztos, hogy preferálta volna. Egy halk sóhaj, meg egy apró szemöldökrezegtető büfi, mit egy öklös kísér a mellkasra. Visszafojtja, annyira nem igénytelen, bár tény, hogy tőle nagyon is távol áll a piperkőc és úrias viselkedés, elvégre se nem herceg, se nem dáma, csupán egy katona, egy zsoldos. Egyébiránt pedig a hangulata pont olyan, mint amilyen volt korábban: bassza meg mindenki! Éppen az időközben elfogyasztott tömény után nyúl a harmadikért, s, ahogy halad előre egyre csak bátorodik, s az ételekről szép lassan redukálódik lefelé a szeszek mérges világába. Szóval, a harmadik. Lapát ujjai kecsesen szorulnak rá az apró pohárra, mely szinte tenyerében tűnik el. Az ezt követő mozdulatot egy képzett gésa is megirigyelhetné, ahogy a kéz emelkedik, s a lágyan indított perdület következtében, egzotikusan csücsörített alsó ajkára akasztott, hűvösen gyöngyöző, de jéghidegre hűtött ital, egy apró télen megfagyott, zúzmarás ágreccsenésnek beillő ádámcsutka-csattanó hang után, melyhez a negédes perisztaltikus mozgás is hozzájárul, úgy tűnik el, mintha ott sem lett volna. Cassy közben megérkezik, de Khul nem figyel, ugyanis ezt az áldott momentumot, kegyvesztetten, immár halálos ágyán, vagy nagy kegyesen, csata közben üvöltve emlegeti fel:*
- Áááááhhhh... ez kibaszott jó volt! *Dicséri meg önnön választását, s keze automatikusan indul is a következőért, a feltett kérdésre, mintegy azonnal, ösztönösen, a megfelelő fogalmak pergamenjét kitekerve elméjében kijelölve a szót és alkalmazva mondja:*
- Fasza! *Kuncog fel, s zárja rövidre, ezt követően fordul balra ismét egy tele pohárral kezében, s szinte azonnal szabadkozni kezd.*
- Kiscsibe! Tevagyaz? *Nyögi elébb meglepetten, aztán azonnal vigyorral kíséri.* Nem számítottam rád, azt hittem az a csökött mélységi az! Hukk! *Azt nem részletezi kire gondol, s visszapillantva tekint végig a pusztítás ormán, a felhalmozott és összedobált csirkelábakból megmaradt fél csontok halmain, a megrágcsált szőlőfürtökön és a háromnegyedéig elfogyasztott almacsutkán.*
- Izé... én már ettem egy kicsit... talán azt kóstold meg! *Mutat találomra egy gyümölcsre, amiről hirtelen azt sem tudja mi az.*
//Eligazítás//
//Cassy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen majszol, mely olykor burkolásba csap át, kezét lágyan pihenteti az általa választott második töményen, úgy dönt végigkóstolja a választékot, végeredményben ingyen van, hatalmas bulit meg úgysem akar csapni. Egész jó kis összeállítás, nem tudja pontosan, hogy kinek köszönheti, mióta alkalmi párja Kherilla lelépett, azóta nincs főszakács, így a személyzet maga dolgozik, hacsak nem vettek fel persze valakit. Néha megtámaszkodik a falnál és csak úgy figyel, kissé összeszűkült tekintetét zavartan pihenteti meg mindenkin kissé. Azért olyan nagy hangulat nincs, jóllehet az itt lévők fele még igencsak kilógva érzi magát, másik fele pedig holtfáradt.*
- Kurva jó ez az eligazítás... *Mormogja csendesen, persze úgy, hogy a főnökök meg ne hallják. Nem akar ő beszólni senkinek, de körülbelül pont a segge partjára hiányzik, akár egy pattanás. Talál egy csirkecombot, gyakorlatilag egy mozdulattal tünteti el, még a vékonyka kis csontot is elropogtatja, annak idején főnöke arra tanította, hogy egy szigeten a szart is meg kell enni, hogy ne dögöljenek éhen. Aztán szerencsére erre nem került sor, azt nem biztos, hogy preferálta volna. Egy halk sóhaj, meg egy apró szemöldökrezegtető büfi, mit egy öklös kísér a mellkasra. Visszafojtja, annyira nem igénytelen, bár tény, hogy tőle nagyon is távol áll a piperkőc és úrias viselkedés, elvégre se nem herceg, se nem dáma, csupán egy katona, egy zsoldos. Egyébiránt pedig a hangulata pont olyan, mint amilyen volt korábban: bassza meg mindenki! Éppen az időközben elfogyasztott tömény után nyúl a harmadikért, s, ahogy halad előre egyre csak bátorodik, s az ételekről szép lassan redukálódik lefelé a szeszek mérges világába. Szóval, a harmadik. Lapát ujjai kecsesen szorulnak rá az apró pohárra, mely szinte tenyerében tűnik el. Az ezt követő mozdulatot egy képzett gésa is megirigyelhetné, ahogy a kéz emelkedik, s a lágyan indított perdület következtében, egzotikusan csücsörített alsó ajkára akasztott, hűvösen gyöngyöző, de jéghidegre hűtött ital, egy apró télen megfagyott, zúzmarás ágreccsenésnek beillő ádámcsutka-csattanó hang után, melyhez a negédes perisztaltikus mozgás is hozzájárul, úgy tűnik el, mintha ott sem lett volna. Cassy közben megérkezik, de Khul nem figyel, ugyanis ezt az áldott momentumot, kegyvesztetten, immár halálos ágyán, vagy nagy kegyesen, csata közben üvöltve emlegeti fel:*
- Áááááhhhh... ez kibaszott jó volt! *Dicséri meg önnön választását, s keze automatikusan indul is a következőért, a feltett kérdésre, mintegy azonnal, ösztönösen, a megfelelő fogalmak pergamenjét kitekerve elméjében kijelölve a szót és alkalmazva mondja:*
- Fasza! *Kuncog fel, s zárja rövidre, ezt követően fordul balra ismét egy tele pohárral kezében, s szinte azonnal szabadkozni kezd.*
- Kiscsibe! Tevagyaz? *Nyögi elébb meglepetten, aztán azonnal vigyorral kíséri.* Nem számítottam rád, azt hittem az a csökött mélységi az! Hukk! *Azt nem részletezi kire gondol, s visszapillantva tekint végig a pusztítás ormán, a felhalmozott és összedobált csirkelábakból megmaradt fél csontok halmain, a megrágcsált szőlőfürtökön és a háromnegyedéig elfogyasztott almacsutkán.*
- Izé... én már ettem egy kicsit... talán azt kóstold meg! *Mutat találomra egy gyümölcsre, amiről hirtelen azt sem tudja mi az.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 14:33:33
Üzenet elküldve: 2019-07-16 14:33:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Félreáll a férfi útjából cinkos mosollyal, Yeza hátát cirógatja támogatón a számonkérés alatt, míg Essan meg nem fordítja, s az asztalra kényszeríti. Kortyol egyet megint közös poharukból, aztán simogatásával egészíti ki a büntetés taktusát mindkettejükön, s a csókkal, melyre a férfi vonja magához éhesen. Cassy vékony ujjai Essan tarkóján, illetve mellkasának csillogó pettyein siklanak, még ott is érzi izmai feszülését az erőkifejtéstől. Yeza hamarosan csalafintán fordít a szerepeken, ő húzza magához negédesen az engedelmes szirént. Vörös és szőke fürtök keverednek a vállán, az elf lágyan söpri el a kiszabadult tincseket, ujjai hegyével érintve a csodás bőrt, majd a nyakába csókol, bal keze pedig finoman cirógatja meg hasát. Cassy testén buja feszültség bizsereg, összeérő melleikre futtatja tenyerét, aprót szorít rajtuk, ujjai között hagyja kibukkanni felfokozott hangulatukról árulkodó közepüket. Essan mohó pillantása követi a jelenetet, hiszen elsősorban neki szól, innen viszont a barna szemekre pillant, ravasz vigyort ölt az ígéretre.*
- Nem adom magam könnyen.
*Cassy karoló jobbja Yeza gerincén halad le a derekáig, a másik a hozzájuk lépő férfiére fonódik, s követni kezdi a vörös terveit. Nyaktól a mellkason át a has aljáig. Majd még tovább. Kezei a kapcsolatot nem szakítják meg, ellenben folyamatosan becéznek, tapintanak. Essanból elégedett sóhajok és torokhangok törnek fel, különösen az út végén. Az uralkodó, fekete démon, a buja, vörös ármány és a szőke, bukott tündér titkos szövetsége új színezetet kap.
Cassy Yeza nyomában mászik az ágyra, új szerepét keresi bűnös hármasukban, de sokat nem kell gondolkodnia rajta.*
- Amit csak kívánsz, drága!
*Suttogja engedékeny mosollyal, s először a mellre csókolva keresi az utat lefelé. Örül a biztatásnak, mert ez talán azt jelzi, sikerült az imént a nő kedvére tennie. A férfi elhelyezkedésvel egy időben megcirógatja a becses kincset, s a comb belső oldalát, egy kicsit igazít a fenék alá nyúlva, s haját félrehúzva hajol le. Finoman, tapogatózón indít az érzékenységre való tekintettel, lehelete pedig önként szökik ki Essan érkezésére. Igyekszik felhasználni a férfi ritmusát, mellyel mintegy megtolja őt a láncban, de egyik kezével kiegészíti nyelve játékát, a másikkal pedig fentebb simogat. Tekintete össze-összekapaszkodik Yezáéval, egyszer ujjaikat is összefűzi. Nyögések hagyják el ajkait, Essan ágyéka neki-nekidöccen hátsójának, mikor elmerül benne, számára a látvány éppoly izgató lehet, egy-egy mozdulata türelmetlenséget sugall. Cassy nem akar Yeza elé furakodni, hisz neki jár a bódulat és az ínyenc falatok, ő pedig már így is sokat kapott, s kezdi megint elveszteni az eszét. Úgy számítja, hogy Essan Yezának tartogatja erejét, de hamarosan kiderül, hogy csak a kényeztetés zavartalanságát segíti önmaga visszafogásával, s hogy talán közvetve a vörös démon is felkaptasson még egyszer a gyönyör magasabb szintjére.
Az árulás azonban fordulópontra ér, s Cassy néhány pillanat múlva két tűz között perzselődik. Ijedten rebben tekintete a rámászó férfi arcára, ki végig tudta, mi következik, s most feltartóztathatatlanul érkezik jutalmáért a kitartásért cserébe. Essan hosszabb gyeplőre engedi erejét, épp eléggé elcsigázott már, de nem szűnik meg figyelni a két nő igényeire sem. Cassyt kezes bárányként hajtja akarata alá, megmártózik izgató szabadkozásában, melyet ott érez nyelvén a csók alatt. Közös légyottokra a jövőben sem számít, de még élvezetesebb lesz zavarba hoznia úrja és újra a ma éjszaka emlékeivel, amire most felteszi a koronát. Szeretné látni, mint válik arcán a tétova tekintet megkönnyebbült, hálás nyugalommá. A szőke rab egyik kezével Yeza combjába, a másikkal Essan nyakába kapaszkodik, és tehetetlenül hagyja magát űzni édes vesztébe. Mellei gyors ritmusra ringanak már Yeza kezei alatt, mígnem néhány erősebb lökésre sikkantások nem feszítik meg testét. Fejét Yeza vállára hajtja, ajkai elnyílnak, s a férfi is utat enged a gyönyör hangjainak. Összefonódott hármasuk végül megállapodik. Csókok és simítások zárják a tiltott nászt, Yezát is bevonva körükbe. A felajzott kedélyek elcsitulnak, Essan keze Yeza combján pihen meg, Cassy viszont arcát, karját simogatja puhán mellete feküdve, kísérve szeliden a pihenés útján. Ráhajtja a takarót meztelen testükre az éjszaka hűvöse ellen. Essan marad melegíteni őt, de Cassy valamivel később, mikor már elszenderedett, kisurran az ágyból és felöltözik. Utoljára még megnézi az édes fáradtságban lassan szuszogó párost, aztán szégyenlős mosollyal fordul el, hogy hangtalanul távozzék.*
//Fogadótér//
*Miután dézsáját megtölteti meleg vízzel, illatos fürdőt vesz. Alaposan megtisztálkodik a szabályok szerint, és friss ruhát ölt magára, tükör előtt rendbeszedi frizuráját és a virágillatot is megújítja magán. Fogalma sincs, mennyi ideje lehet távol, de épp szolgálatban volt odalent, ezért igyekszik visszaállni a sorba. Darelldet és Alfonzt találja odalent, kedves mosollyal int nekik, és mivel Darelld olyan szépen rendet rakott, látja, hogy nem sok teendője van.*
- Látom, már nincs szükség rám.
*Szól bújtatott dicsérettel, mert hiszen többé-kevésbé feljebbvalóinak számítanak, akik nem igénylik az ő elismerését. Nem tudja, mi a helyzet Rolgennel, de a jelek szerint jelenleg nem tart igényt a társaságára. Alfonz tömören tájékoztatja a történtekről, s hogy miért nincs itt szinte senki most. Cassy úgy dönt, él az alkalommal és bekukkant a megbeszélésre, míg nincs rá szükség idekint.*
- Kitartást, uraim!
*Kacsint rájuk, mielőtt bevonul a pult mögötti folyosóra, ahonnan a különterem nyílik.*
//Eligazítás//
//Különterem//
*Az ajtót nyitva találja, s még némi zsibongást is hall érzékeny füleivel, ezért kíváncsian belép. Amint tekintete találkozik valakiével, kedvesen rámosolyog. Dreyia és Mady párosát gyorsan kiszúrja az asztalnál, nekik integet is, ha feléje néznek, s próbálja eldönteni, megvolt-e már a megbeszélés, illetve ha nem, akkor állni vagy ülni fognak-e. A vezetők még ácsorognak, bár egyikük mintha az asztalnál készülne helyet foglalni. Ernusst és Reyt már korábban megismerte, most csendesnek tűnnek, de ez érthető, hiszen idegen nekik a társaság zöme. Khul is magányosan eszeget, amin azonnal elmosolyodik, mert a férfit olyannak ismerte meg, aki szereti élvezni az életet. A mosoly aztán ki is fakul, mert hirtelen rájön, hogy magába fordultnak, tán fáradtnak tűnik. Sokkal inkább számítana arra, hogy harsányan kínálja az italt a jelenlévőknek, hogy a feszült hangulatot oldja. Persze, mint hallotta, nem a mulatság az egyetlen célja a mai programnak, így jogos lehet a komolyság. Odalibben a zsoldoshoz, útközben ujjait háta mögött összefonja, végigfuttatja tekintetét a kínálaton, végül odaérve Khul arcán állapodik meg pillantása egy kedves mosollyal.*
- Szép estét, délceg uram! Milyen itt a konyha?
*Suttogja csendesen, mintha csak egy új étteremben lennének vendégek, akik most találkoztak először.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.17 19:23:38, a következő indokkal:
Fejléc pótlása kérésre
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Félreáll a férfi útjából cinkos mosollyal, Yeza hátát cirógatja támogatón a számonkérés alatt, míg Essan meg nem fordítja, s az asztalra kényszeríti. Kortyol egyet megint közös poharukból, aztán simogatásával egészíti ki a büntetés taktusát mindkettejükön, s a csókkal, melyre a férfi vonja magához éhesen. Cassy vékony ujjai Essan tarkóján, illetve mellkasának csillogó pettyein siklanak, még ott is érzi izmai feszülését az erőkifejtéstől. Yeza hamarosan csalafintán fordít a szerepeken, ő húzza magához negédesen az engedelmes szirént. Vörös és szőke fürtök keverednek a vállán, az elf lágyan söpri el a kiszabadult tincseket, ujjai hegyével érintve a csodás bőrt, majd a nyakába csókol, bal keze pedig finoman cirógatja meg hasát. Cassy testén buja feszültség bizsereg, összeérő melleikre futtatja tenyerét, aprót szorít rajtuk, ujjai között hagyja kibukkanni felfokozott hangulatukról árulkodó közepüket. Essan mohó pillantása követi a jelenetet, hiszen elsősorban neki szól, innen viszont a barna szemekre pillant, ravasz vigyort ölt az ígéretre.*
- Nem adom magam könnyen.
*Cassy karoló jobbja Yeza gerincén halad le a derekáig, a másik a hozzájuk lépő férfiére fonódik, s követni kezdi a vörös terveit. Nyaktól a mellkason át a has aljáig. Majd még tovább. Kezei a kapcsolatot nem szakítják meg, ellenben folyamatosan becéznek, tapintanak. Essanból elégedett sóhajok és torokhangok törnek fel, különösen az út végén. Az uralkodó, fekete démon, a buja, vörös ármány és a szőke, bukott tündér titkos szövetsége új színezetet kap.
Cassy Yeza nyomában mászik az ágyra, új szerepét keresi bűnös hármasukban, de sokat nem kell gondolkodnia rajta.*
- Amit csak kívánsz, drága!
*Suttogja engedékeny mosollyal, s először a mellre csókolva keresi az utat lefelé. Örül a biztatásnak, mert ez talán azt jelzi, sikerült az imént a nő kedvére tennie. A férfi elhelyezkedésvel egy időben megcirógatja a becses kincset, s a comb belső oldalát, egy kicsit igazít a fenék alá nyúlva, s haját félrehúzva hajol le. Finoman, tapogatózón indít az érzékenységre való tekintettel, lehelete pedig önként szökik ki Essan érkezésére. Igyekszik felhasználni a férfi ritmusát, mellyel mintegy megtolja őt a láncban, de egyik kezével kiegészíti nyelve játékát, a másikkal pedig fentebb simogat. Tekintete össze-összekapaszkodik Yezáéval, egyszer ujjaikat is összefűzi. Nyögések hagyják el ajkait, Essan ágyéka neki-nekidöccen hátsójának, mikor elmerül benne, számára a látvány éppoly izgató lehet, egy-egy mozdulata türelmetlenséget sugall. Cassy nem akar Yeza elé furakodni, hisz neki jár a bódulat és az ínyenc falatok, ő pedig már így is sokat kapott, s kezdi megint elveszteni az eszét. Úgy számítja, hogy Essan Yezának tartogatja erejét, de hamarosan kiderül, hogy csak a kényeztetés zavartalanságát segíti önmaga visszafogásával, s hogy talán közvetve a vörös démon is felkaptasson még egyszer a gyönyör magasabb szintjére.
Az árulás azonban fordulópontra ér, s Cassy néhány pillanat múlva két tűz között perzselődik. Ijedten rebben tekintete a rámászó férfi arcára, ki végig tudta, mi következik, s most feltartóztathatatlanul érkezik jutalmáért a kitartásért cserébe. Essan hosszabb gyeplőre engedi erejét, épp eléggé elcsigázott már, de nem szűnik meg figyelni a két nő igényeire sem. Cassyt kezes bárányként hajtja akarata alá, megmártózik izgató szabadkozásában, melyet ott érez nyelvén a csók alatt. Közös légyottokra a jövőben sem számít, de még élvezetesebb lesz zavarba hoznia úrja és újra a ma éjszaka emlékeivel, amire most felteszi a koronát. Szeretné látni, mint válik arcán a tétova tekintet megkönnyebbült, hálás nyugalommá. A szőke rab egyik kezével Yeza combjába, a másikkal Essan nyakába kapaszkodik, és tehetetlenül hagyja magát űzni édes vesztébe. Mellei gyors ritmusra ringanak már Yeza kezei alatt, mígnem néhány erősebb lökésre sikkantások nem feszítik meg testét. Fejét Yeza vállára hajtja, ajkai elnyílnak, s a férfi is utat enged a gyönyör hangjainak. Összefonódott hármasuk végül megállapodik. Csókok és simítások zárják a tiltott nászt, Yezát is bevonva körükbe. A felajzott kedélyek elcsitulnak, Essan keze Yeza combján pihen meg, Cassy viszont arcát, karját simogatja puhán mellete feküdve, kísérve szeliden a pihenés útján. Ráhajtja a takarót meztelen testükre az éjszaka hűvöse ellen. Essan marad melegíteni őt, de Cassy valamivel később, mikor már elszenderedett, kisurran az ágyból és felöltözik. Utoljára még megnézi az édes fáradtságban lassan szuszogó párost, aztán szégyenlős mosollyal fordul el, hogy hangtalanul távozzék.*
//Fogadótér//
*Miután dézsáját megtölteti meleg vízzel, illatos fürdőt vesz. Alaposan megtisztálkodik a szabályok szerint, és friss ruhát ölt magára, tükör előtt rendbeszedi frizuráját és a virágillatot is megújítja magán. Fogalma sincs, mennyi ideje lehet távol, de épp szolgálatban volt odalent, ezért igyekszik visszaállni a sorba. Darelldet és Alfonzt találja odalent, kedves mosollyal int nekik, és mivel Darelld olyan szépen rendet rakott, látja, hogy nem sok teendője van.*
- Látom, már nincs szükség rám.
*Szól bújtatott dicsérettel, mert hiszen többé-kevésbé feljebbvalóinak számítanak, akik nem igénylik az ő elismerését. Nem tudja, mi a helyzet Rolgennel, de a jelek szerint jelenleg nem tart igényt a társaságára. Alfonz tömören tájékoztatja a történtekről, s hogy miért nincs itt szinte senki most. Cassy úgy dönt, él az alkalommal és bekukkant a megbeszélésre, míg nincs rá szükség idekint.*
- Kitartást, uraim!
*Kacsint rájuk, mielőtt bevonul a pult mögötti folyosóra, ahonnan a különterem nyílik.*
//Eligazítás//
//Különterem//
*Az ajtót nyitva találja, s még némi zsibongást is hall érzékeny füleivel, ezért kíváncsian belép. Amint tekintete találkozik valakiével, kedvesen rámosolyog. Dreyia és Mady párosát gyorsan kiszúrja az asztalnál, nekik integet is, ha feléje néznek, s próbálja eldönteni, megvolt-e már a megbeszélés, illetve ha nem, akkor állni vagy ülni fognak-e. A vezetők még ácsorognak, bár egyikük mintha az asztalnál készülne helyet foglalni. Ernusst és Reyt már korábban megismerte, most csendesnek tűnnek, de ez érthető, hiszen idegen nekik a társaság zöme. Khul is magányosan eszeget, amin azonnal elmosolyodik, mert a férfit olyannak ismerte meg, aki szereti élvezni az életet. A mosoly aztán ki is fakul, mert hirtelen rájön, hogy magába fordultnak, tán fáradtnak tűnik. Sokkal inkább számítana arra, hogy harsányan kínálja az italt a jelenlévőknek, hogy a feszült hangulatot oldja. Persze, mint hallotta, nem a mulatság az egyetlen célja a mai programnak, így jogos lehet a komolyság. Odalibben a zsoldoshoz, útközben ujjait háta mögött összefonja, végigfuttatja tekintetét a kínálaton, végül odaérve Khul arcán állapodik meg pillantása egy kedves mosollyal.*
- Szép estét, délceg uram! Milyen itt a konyha?
*Suttogja csendesen, mintha csak egy új étteremben lennének vendégek, akik most találkoztak először.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.17 19:23:38, a következő indokkal:
Fejléc pótlása kérésre
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 06:48:13
Üzenet elküldve: 2019-07-16 06:48:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, majd Különterem//
*Nem különösebben foglalkozik azzal kinek tetszik az előadás és kinek nem. Khul'ie sajátságos stílusa nyilván nem fog megkopni néhány szúrós tekintet láttán, Ernussnak az egy szerencséje, hogy némán teszi, amit tesz, mert, ha fintor ülne az arcára vélhetően kapna még vagy három lapáttal az előző mellé. Azonban Khul ma este, már csak halovány emléke régi önmagának, nyúzott képe és beesett, karikás szemei, elgyötört képe csupán egyetlen mondatra jogosítja fel, mely az eligazításra hív szavakat jelenti. A kést persze gyorsan és szomorkás mosollyal azonnal kisebbre cseréli, majd biccentve köszöni meg a látens dicséretet. Tekintetét körbefuttatja a helyiségen, akárha várna még valakit, majd, vagy meglátja, vagy sem, a mélységi főnök után indul.*
- Hát mikor csinálnék én rosszat, főnökasszony!? *Hördül fel, persze csak csendesen, ideje mára eltenni a kacifántos szóvirágokat, hogy aztán jó alaposan fel lehessen önteni a garatra, aztán majd elválik. Lassan körbefuttatja tekintetét, s látja, hogy Darelld és Alfonz felveszi felállítási helyét. Utoljára még kitekint a Sellő ajtaján, s egy pillanatra olybá tűnik érdekes hangokat szállít hátán a kikötői szél, csendes, izgatott és a környékre oly jellemző játék hangját. Halkan felsóhajt, majd becsukja az ajtót, tartását kihúzza, arcára néhány apró ráncot varázsol, egy árnyalt mozdulattal.*
- Na gyerünk. *Indul meg, s a különterem irányába lép.*
- Átadtam, Darelld! *Jelez kézzel a férfiaknak, majd fejét meghajtva kissé lép be a helyiségbe, hogy egy különálló sarokban kezdjen csendesen eszegetni, jóllehet nem különösebben éhes.*
*Nem különösebben foglalkozik azzal kinek tetszik az előadás és kinek nem. Khul'ie sajátságos stílusa nyilván nem fog megkopni néhány szúrós tekintet láttán, Ernussnak az egy szerencséje, hogy némán teszi, amit tesz, mert, ha fintor ülne az arcára vélhetően kapna még vagy három lapáttal az előző mellé. Azonban Khul ma este, már csak halovány emléke régi önmagának, nyúzott képe és beesett, karikás szemei, elgyötört képe csupán egyetlen mondatra jogosítja fel, mely az eligazításra hív szavakat jelenti. A kést persze gyorsan és szomorkás mosollyal azonnal kisebbre cseréli, majd biccentve köszöni meg a látens dicséretet. Tekintetét körbefuttatja a helyiségen, akárha várna még valakit, majd, vagy meglátja, vagy sem, a mélységi főnök után indul.*
- Hát mikor csinálnék én rosszat, főnökasszony!? *Hördül fel, persze csak csendesen, ideje mára eltenni a kacifántos szóvirágokat, hogy aztán jó alaposan fel lehessen önteni a garatra, aztán majd elválik. Lassan körbefuttatja tekintetét, s látja, hogy Darelld és Alfonz felveszi felállítási helyét. Utoljára még kitekint a Sellő ajtaján, s egy pillanatra olybá tűnik érdekes hangokat szállít hátán a kikötői szél, csendes, izgatott és a környékre oly jellemző játék hangját. Halkan felsóhajt, majd becsukja az ajtót, tartását kihúzza, arcára néhány apró ráncot varázsol, egy árnyalt mozdulattal.*
- Na gyerünk. *Indul meg, s a különterem irányába lép.*
- Átadtam, Darelld! *Jelez kézzel a férfiaknak, majd fejét meghajtva kissé lép be a helyiségbe, hogy egy különálló sarokban kezdjen csendesen eszegetni, jóllehet nem különösebben éhes.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-16 06:38:56
Üzenet elküldve: 2019-07-16 06:38:56
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria//
*Amikor a felé forduló tekintetet észreveszi, azonnal reagál, s Zammiria kisasszony elé megy, pillanatra meghajtva magát. Arca komoly, természetesen, mint mindig, míg a nőre figyel.*
- Ez természetes. *Biccent, szinte egyszerre Alfonzzal, hiszen számított rá, ha csoportos feladat-meghatározás jön, akkor az előtérben szükség lehet a munkájukra, de ez mindig is így volt. A lány kérése talán meglepő lehet az újoncok megfigyelése kapcsán, de korántsem légből kapott és felesleges. A korábbi események tükrében nem lehet tudni, melyikük lehet esetleg kém, vagy melyikük érkezett szándékoltan, vagy akárcsak önkéntelenül ártó szándékkal.*
- Ennek semmi akadálya. *Merthogy eddig is így volt, s Darelld egyéb részletet nem fűz hozzá, csupán egyetlen szót, ami ellenben mindent elárulhat.*
- Megértettük. *Láthatóan Alfonz is pontosan tudja, hogy mit várnak tőlük, ezen nem kell megütközni, vagy megbotránkozni, a kölcsönös bizalomhiány minden felekről megfigyelhető. Mikor elköszönnek, mindketten elfoglalják helyüket, Alfonz az ajtóba, Darelld pedig a pult környékére áll. Khul egyelőre itt van, addig felesleges átvennie a helyét, azonban a biztonság kedvéért további egy főt vezényel át egyéb helyről, így immár hárman is maradnak, ha gond adódna.*
*Amikor a felé forduló tekintetet észreveszi, azonnal reagál, s Zammiria kisasszony elé megy, pillanatra meghajtva magát. Arca komoly, természetesen, mint mindig, míg a nőre figyel.*
- Ez természetes. *Biccent, szinte egyszerre Alfonzzal, hiszen számított rá, ha csoportos feladat-meghatározás jön, akkor az előtérben szükség lehet a munkájukra, de ez mindig is így volt. A lány kérése talán meglepő lehet az újoncok megfigyelése kapcsán, de korántsem légből kapott és felesleges. A korábbi események tükrében nem lehet tudni, melyikük lehet esetleg kém, vagy melyikük érkezett szándékoltan, vagy akárcsak önkéntelenül ártó szándékkal.*
- Ennek semmi akadálya. *Merthogy eddig is így volt, s Darelld egyéb részletet nem fűz hozzá, csupán egyetlen szót, ami ellenben mindent elárulhat.*
- Megértettük. *Láthatóan Alfonz is pontosan tudja, hogy mit várnak tőlük, ezen nem kell megütközni, vagy megbotránkozni, a kölcsönös bizalomhiány minden felekről megfigyelhető. Mikor elköszönnek, mindketten elfoglalják helyüket, Alfonz az ajtóba, Darelld pedig a pult környékére áll. Khul egyelőre itt van, addig felesleges átvennie a helyét, azonban a biztonság kedvéért további egy főt vezényel át egyéb helyről, így immár hárman is maradnak, ha gond adódna.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:33:33
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:33:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A büszkesége a végletekig tagadná, de muszáj szusszannia egyet. Ez a szédítő hevű lobogás bizony megizzasztotta. Kissé gonosznak is érzi magát, amiért Essannak alig hagy pihenőt. Pont ezért kénytelen az ajkába harapni, amikor látja, ahogy Cassyt magához húzza. Egyvalakit ismert eddig, aki így uralta magát, aki erejét és kitartását a legvégsőkig tudta hajszolni, ha úgy kívánták tőle.
Elmondhatatlan élvezettel nézi, ahogy a zsenge szőke szirént ismét a karmai közé ragadja a férfi. Cassy odaadása a kéjekért mohón acsargó vágy felé szinte felkavaró. Az ártatlanság a szemében, finom kis orcájának pírja. Yeza tekintete issza minden rezdülését. Szeretné ellesni ezt a megejtő varázst. Akkor is, ha tudja, neki nem menne. Így nem. Benne túl sok a szikra, a kaján, komisz tűz. Átsüt barna íriszein, akármilyen szeppent pislogással tekint is fel.
Merengéséből Cassy érkezése húzza vissza. Mi tagadás, a lány egészen kivételes hírvivő. Yeza bőre bizsereg a szavaktól. A tartalmuk azokról az édes ajkakról megborzongatja. Mintha csak elmesélné, a megváltoztathatatlant, azt, ami jönni fog. Akár a szél a vihar előtt. Yeza önkéntelenül tárja a combját, feszíti spiccbe székre emelt lábát, hogy minél mélyebben átélhesse az üzenet felkavaró visszhangjait. Csak akkor húzódik el, mikor meghallja az ágy nyikordulását, ahogy Essan felkel.*
- Hát nem hallottad, hogy hívtalak *búgja az a mély, igézően bársonyos férfihang. Nem kell hozzá erőszak, hogy felsőbbségét a vörös fölé emelje. Határozottsága olyan borzongató, hogy alig kell noszogatnia mozdulattal. Megfordítja a lányt és az asztalra dönti. Sajátjával széjjelebb tolja Yeza lábait, aztán végigsimít a feszes kis hátsón. Simítása aztán mélyen bebúvik a combok közé, Essan pedig a lány hátára hajol. A lapockáira csókol egy elégedett félmosollyal.* - Talán mégis hallottad. *A felhúzott vállacskába harap, aztán ujjai helyt adnak, hogy ismét elmerüljön a vörös feslett erényeiben. Kedvére van, hogy Yeza lábujjhegyre kényszerül, az meg pláne, hogy közben Cassy csókját is magához vonhatja. Yeza ujjai szorosan markolják az asztal szélét, hogy állja a férfi mozdulatait, háta homorú ívbe feszül.*
- Hadd *szuszogja hevülten, Essan felé tapogatva, mikor már remegés környékezi a lábait* - hadd tegyem jóvá.
*Pár ütem után végül hagyják megfordulni. Térdeit összefonva, jobb lábfejét a balra húzva támaszkodik meg az asztalnak háttal, mint egy bűnbánó kis fruska. Vizet tölt Essannak és felé nyújtja a poharat, s miután a férfi öblös kortyokban szomját oltotta, visszateszi a kancsó mellé. Cassyhez simul oldalról. Balja átöleli, a derekát, selymes fenekét cirógatja. Keblük összeér, ahogy egymáshoz bújnak. Yeza pillantása Essanén, de jobbja finom köröcskéket ír le a szőke lány mellén és hasán.*
- Nekem azt tanították *mondja* - hogy a megbocsátáshoz az őszinte, alázatos ima visz legközelebb. *Közelebb húzódik, hogy a lánnyal való ölelkezésükbe, cirógatásaikba Essant is bevonják. Finoman vezeti Cassyt, hogy csókjaik összhangban vonuljanak egyre lejjebb és lejjebb a férfitesten, míg térdük meg nem állapodik a puha szőnyegen, bűnbánatra ereszkedve. Bár a penitencia csak az övé kéne hogy legyen, húgocskája csak nem hagyná magára ebben. Elvégre a férfi nagyon is kegyes volt mindkettejükkel. Ha Cassy hajlik a közösségre, ajkaik hol egymást csókolják, hol jótevőjüket kényeztetik, hol a kettőt szinte egyszerre.*
- Dicsértessék *sóhajtja Essan, újonnan éledt ájtatossággal, a fejét hátravetve. Ujjai becézőn simítják a két bájos arcocskát, míg alaposan kiélvezi a hálájukat. Aztán egyszer csak a lányok álla alá nyúl, felemelve azokat, hogy tekintetüket kékjeire vonja. Nem szól, csak egy kurta mozdulattal az ágy felé biccentve, megadja a feloldozást.
Yeza széles mosollyal szökken is és az ágyhoz szalad. Elfoglalja helyét a hátát a támlának döntve, és hívja Cassyt magához máris.*
- Ugye nem bánod? *súgja két csók között. Hogy mire gondol, az csak akkor kezd kibontakozni, amikor Essan Cassy mögé térdelve magához igazítja halovány bőrű csípőt, Yeza pedig öléhez irányítja a lány csókjait. Lassan, érzékien indul az est végakkordja, aztán felveszi kényelmes ritmusát. Yeza félretűri a szőke fürtöket, cirógatja s mikor a közös mámor elragadja, beléjük is markol. Kivételesen megkapónak találja a látványt, és ez épp eléggé fel is csigázza, de figyel, mikor keresi a kék tekintet az övét, hogy mikor jön el az idő, hogy a férfi fordítson a lányon. Cassy háta immár Yeza mellkasához simul. A Rőt egy forró csókkal köszöni meg a kényeztetést, Essan pedig egy következővel magával vonja, hogy táncuk ezúttal a végtelenbe vigyen. Igéző kék szemeit csak akkor veszi le szeretőjéről, amikor olykor-olykor csókot vált Yezával is, aki élvezettel cirógatja mindeközben a szőke Sellő keblét. Térdhajlatánál készséggel tartja meg az elf lábát, kényelmesebb utat nyitva az élvezetnek. De ez a kűr már Cassyé. Meg Essané, míg a gyönyör végig nem dübörög a testükön egy utolsó, hosszú feszülésben.
Elégedett macska módjára nyúlik el a párossal az ágyon, hiszen ez több volt, mint fenséges. Ujjai révetegen cirógatnak. Cassyét, Essanét, a sajátját, mindegy, csak gyönyörtől verejtékes bőr legyen. Maradnak, ameddig akarnak. Nem sietteti őket. Reggelig is maradhatnának akár. Szívesen ébredne velük. De akárhogy is, Yeza pillái kezdenek elnehezülni és maga alá gyűri az édes kimerültség.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A büszkesége a végletekig tagadná, de muszáj szusszannia egyet. Ez a szédítő hevű lobogás bizony megizzasztotta. Kissé gonosznak is érzi magát, amiért Essannak alig hagy pihenőt. Pont ezért kénytelen az ajkába harapni, amikor látja, ahogy Cassyt magához húzza. Egyvalakit ismert eddig, aki így uralta magát, aki erejét és kitartását a legvégsőkig tudta hajszolni, ha úgy kívánták tőle.
Elmondhatatlan élvezettel nézi, ahogy a zsenge szőke szirént ismét a karmai közé ragadja a férfi. Cassy odaadása a kéjekért mohón acsargó vágy felé szinte felkavaró. Az ártatlanság a szemében, finom kis orcájának pírja. Yeza tekintete issza minden rezdülését. Szeretné ellesni ezt a megejtő varázst. Akkor is, ha tudja, neki nem menne. Így nem. Benne túl sok a szikra, a kaján, komisz tűz. Átsüt barna íriszein, akármilyen szeppent pislogással tekint is fel.
Merengéséből Cassy érkezése húzza vissza. Mi tagadás, a lány egészen kivételes hírvivő. Yeza bőre bizsereg a szavaktól. A tartalmuk azokról az édes ajkakról megborzongatja. Mintha csak elmesélné, a megváltoztathatatlant, azt, ami jönni fog. Akár a szél a vihar előtt. Yeza önkéntelenül tárja a combját, feszíti spiccbe székre emelt lábát, hogy minél mélyebben átélhesse az üzenet felkavaró visszhangjait. Csak akkor húzódik el, mikor meghallja az ágy nyikordulását, ahogy Essan felkel.*
- Hát nem hallottad, hogy hívtalak *búgja az a mély, igézően bársonyos férfihang. Nem kell hozzá erőszak, hogy felsőbbségét a vörös fölé emelje. Határozottsága olyan borzongató, hogy alig kell noszogatnia mozdulattal. Megfordítja a lányt és az asztalra dönti. Sajátjával széjjelebb tolja Yeza lábait, aztán végigsimít a feszes kis hátsón. Simítása aztán mélyen bebúvik a combok közé, Essan pedig a lány hátára hajol. A lapockáira csókol egy elégedett félmosollyal.* - Talán mégis hallottad. *A felhúzott vállacskába harap, aztán ujjai helyt adnak, hogy ismét elmerüljön a vörös feslett erényeiben. Kedvére van, hogy Yeza lábujjhegyre kényszerül, az meg pláne, hogy közben Cassy csókját is magához vonhatja. Yeza ujjai szorosan markolják az asztal szélét, hogy állja a férfi mozdulatait, háta homorú ívbe feszül.*
- Hadd *szuszogja hevülten, Essan felé tapogatva, mikor már remegés környékezi a lábait* - hadd tegyem jóvá.
*Pár ütem után végül hagyják megfordulni. Térdeit összefonva, jobb lábfejét a balra húzva támaszkodik meg az asztalnak háttal, mint egy bűnbánó kis fruska. Vizet tölt Essannak és felé nyújtja a poharat, s miután a férfi öblös kortyokban szomját oltotta, visszateszi a kancsó mellé. Cassyhez simul oldalról. Balja átöleli, a derekát, selymes fenekét cirógatja. Keblük összeér, ahogy egymáshoz bújnak. Yeza pillantása Essanén, de jobbja finom köröcskéket ír le a szőke lány mellén és hasán.*
- Nekem azt tanították *mondja* - hogy a megbocsátáshoz az őszinte, alázatos ima visz legközelebb. *Közelebb húzódik, hogy a lánnyal való ölelkezésükbe, cirógatásaikba Essant is bevonják. Finoman vezeti Cassyt, hogy csókjaik összhangban vonuljanak egyre lejjebb és lejjebb a férfitesten, míg térdük meg nem állapodik a puha szőnyegen, bűnbánatra ereszkedve. Bár a penitencia csak az övé kéne hogy legyen, húgocskája csak nem hagyná magára ebben. Elvégre a férfi nagyon is kegyes volt mindkettejükkel. Ha Cassy hajlik a közösségre, ajkaik hol egymást csókolják, hol jótevőjüket kényeztetik, hol a kettőt szinte egyszerre.*
- Dicsértessék *sóhajtja Essan, újonnan éledt ájtatossággal, a fejét hátravetve. Ujjai becézőn simítják a két bájos arcocskát, míg alaposan kiélvezi a hálájukat. Aztán egyszer csak a lányok álla alá nyúl, felemelve azokat, hogy tekintetüket kékjeire vonja. Nem szól, csak egy kurta mozdulattal az ágy felé biccentve, megadja a feloldozást.
Yeza széles mosollyal szökken is és az ágyhoz szalad. Elfoglalja helyét a hátát a támlának döntve, és hívja Cassyt magához máris.*
- Ugye nem bánod? *súgja két csók között. Hogy mire gondol, az csak akkor kezd kibontakozni, amikor Essan Cassy mögé térdelve magához igazítja halovány bőrű csípőt, Yeza pedig öléhez irányítja a lány csókjait. Lassan, érzékien indul az est végakkordja, aztán felveszi kényelmes ritmusát. Yeza félretűri a szőke fürtöket, cirógatja s mikor a közös mámor elragadja, beléjük is markol. Kivételesen megkapónak találja a látványt, és ez épp eléggé fel is csigázza, de figyel, mikor keresi a kék tekintet az övét, hogy mikor jön el az idő, hogy a férfi fordítson a lányon. Cassy háta immár Yeza mellkasához simul. A Rőt egy forró csókkal köszöni meg a kényeztetést, Essan pedig egy következővel magával vonja, hogy táncuk ezúttal a végtelenbe vigyen. Igéző kék szemeit csak akkor veszi le szeretőjéről, amikor olykor-olykor csókot vált Yezával is, aki élvezettel cirógatja mindeközben a szőke Sellő keblét. Térdhajlatánál készséggel tartja meg az elf lábát, kényelmesebb utat nyitva az élvezetnek. De ez a kűr már Cassyé. Meg Essané, míg a gyönyör végig nem dübörög a testükön egy utolsó, hosszú feszülésben.
Elégedett macska módjára nyúlik el a párossal az ágyon, hiszen ez több volt, mint fenséges. Ujjai révetegen cirógatnak. Cassyét, Essanét, a sajátját, mindegy, csak gyönyörtől verejtékes bőr legyen. Maradnak, ameddig akarnak. Nem sietteti őket. Reggelig is maradhatnának akár. Szívesen ébredne velük. De akárhogy is, Yeza pillái kezdenek elnehezülni és maga alá gyűri az édes kimerültség.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 19:54:52
Üzenet elküldve: 2019-07-15 19:54:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Eligazítás//
//Különterem//
*Ralassal gyorsan közös nevezőre jutottak, Dreyia nem fog alakoskodni vagy behódolni. Viszont a férfi az egyik főnök, így a parancsai nem vita tárgya. Ez nem fog problémát okozni, maximum az, ha beleszól, hogy oldja meg őket. Akkor viszont kőkeményen kiosztja. Viszont a faltól Zammi megjelenése húzza el, a nő belép és Ralas felé tart, ő meg lesi vajh mi fog történni. Bár a lényeget sejti így nem jön lázba. Viszont jobb elfoglaltsága is lenne, mint az hogy itt iszogat. De évente egyszer nem hal bele. Megnézi a többieket is, akik érkeznek, majd Mady mellett foglalja el helyét. Nem mintha a törékeny lány mellé passzolna, csak őt ismeri valamelyest. Egyelőre nincs nagy mozgás, nem is számít rá. Ez amolyan túléltük a napot vacsora, amolyan jutalom féle. Mindegy is fő a türelem, és várni azt nagyon tud, rabszolgaként megtanulta ezt a leckét. Sok fájdalom és vér árán, most nincs más teendője mint várni.*
//Különterem//
*Ralassal gyorsan közös nevezőre jutottak, Dreyia nem fog alakoskodni vagy behódolni. Viszont a férfi az egyik főnök, így a parancsai nem vita tárgya. Ez nem fog problémát okozni, maximum az, ha beleszól, hogy oldja meg őket. Akkor viszont kőkeményen kiosztja. Viszont a faltól Zammi megjelenése húzza el, a nő belép és Ralas felé tart, ő meg lesi vajh mi fog történni. Bár a lényeget sejti így nem jön lázba. Viszont jobb elfoglaltsága is lenne, mint az hogy itt iszogat. De évente egyszer nem hal bele. Megnézi a többieket is, akik érkeznek, majd Mady mellett foglalja el helyét. Nem mintha a törékeny lány mellé passzolna, csak őt ismeri valamelyest. Egyelőre nincs nagy mozgás, nem is számít rá. Ez amolyan túléltük a napot vacsora, amolyan jutalom féle. Mindegy is fő a türelem, és várni azt nagyon tud, rabszolgaként megtanulta ezt a leckét. Sok fájdalom és vér árán, most nincs más teendője mint várni.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 15:31:47
Üzenet elküldve: 2019-07-15 15:31:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
//Zammiria, Ernuss, Reyraa//
*Az eligazításra várók lassan szivárognak, s további mondandója egyelőre nincs. Persze a háttérben meghúzódva alaposan megfigyel mindenkit. Arcokat, tekinteteket, mimikát és reakciókat. Sejti, hogy nem lesz mindenki ínyére az első közösségi kötelező rendezvény, de meggyőződése, hogy szükség van erre. Muszáj, hogy lássák és értsék, mi a cél, s mi az, mit el akarnak érni közösen Zammiriával. Talán Dreyia, Cassy, Khul és Maydelein vonatkozásában nem kell, hogy attól tartson, a közös eligazítás érdektelenségbe fullad. A közös balsors összekovácsolja a csapatot, persze szándékosan ezért, bajba nem fog keverni senkit, attól nagyobb szíve van... még. Dreyia úgy látszik megértette, vagy, ha nem is, legalábbis úgy tesz, ami egyelőre elegendő. Nem kényszerből akarja kivívni a tiszteletet és a megbecsülést, soha nem ez volt a célja. De az alapokat le kell fektetni, s, ha már az elején enged, mi lesz később? Káosz és fegyelmezetlenség. Csendesen kortyol egyet poharából, majd az ajtó felé pillant, honnan az érkezők várhatók. Meglátja Zammiriát, s elfojt egy mosolyt, ez most nem az az idő, amikor összemosolyoghatnak, ráadásul talán egy hosszabb időre el is kell búcsúzniuk, ami szintén görcsbe rántja gyomrát, mert nem szívesen hagyná itt a lányt. Nem azért, mert nem bízik meg benne, szó sincs erről. Sokkal inkább csak aggódik, s ez az aggodalom már túlmutat egy kolléga iránt érzett aggodalmán. Reyraa és Ernuss az első, s talán a többiek is érkeznek. Mindenki számára ital és étel az ajándék, melyből fogyaszthatnak. Zammiria kérésének megfelelően állófogadásra berendezve ízlésesen, de nem túl csicsásan, egyszerűen. Az eligazítást követő mulatságra, vagy legalábbis egy kis szórakozásra viszont tökéletesen alkalmasan. Mindenkinek ugyan fáradtan, de mosolyogva biccent, Zammiriának jelzi is, hogy hol van, hogy a lány, ha szeretne mellé állhasson, s elkezdhessék.*
//Eligazítás//
//Zammiria, Ernuss, Reyraa//
*Az eligazításra várók lassan szivárognak, s további mondandója egyelőre nincs. Persze a háttérben meghúzódva alaposan megfigyel mindenkit. Arcokat, tekinteteket, mimikát és reakciókat. Sejti, hogy nem lesz mindenki ínyére az első közösségi kötelező rendezvény, de meggyőződése, hogy szükség van erre. Muszáj, hogy lássák és értsék, mi a cél, s mi az, mit el akarnak érni közösen Zammiriával. Talán Dreyia, Cassy, Khul és Maydelein vonatkozásában nem kell, hogy attól tartson, a közös eligazítás érdektelenségbe fullad. A közös balsors összekovácsolja a csapatot, persze szándékosan ezért, bajba nem fog keverni senkit, attól nagyobb szíve van... még. Dreyia úgy látszik megértette, vagy, ha nem is, legalábbis úgy tesz, ami egyelőre elegendő. Nem kényszerből akarja kivívni a tiszteletet és a megbecsülést, soha nem ez volt a célja. De az alapokat le kell fektetni, s, ha már az elején enged, mi lesz később? Káosz és fegyelmezetlenség. Csendesen kortyol egyet poharából, majd az ajtó felé pillant, honnan az érkezők várhatók. Meglátja Zammiriát, s elfojt egy mosolyt, ez most nem az az idő, amikor összemosolyoghatnak, ráadásul talán egy hosszabb időre el is kell búcsúzniuk, ami szintén görcsbe rántja gyomrát, mert nem szívesen hagyná itt a lányt. Nem azért, mert nem bízik meg benne, szó sincs erről. Sokkal inkább csak aggódik, s ez az aggodalom már túlmutat egy kolléga iránt érzett aggodalmán. Reyraa és Ernuss az első, s talán a többiek is érkeznek. Mindenki számára ital és étel az ajándék, melyből fogyaszthatnak. Zammiria kérésének megfelelően állófogadásra berendezve ízlésesen, de nem túl csicsásan, egyszerűen. Az eligazítást követő mulatságra, vagy legalábbis egy kis szórakozásra viszont tökéletesen alkalmasan. Mindenkinek ugyan fáradtan, de mosolyogva biccent, Zammiriának jelzi is, hogy hol van, hogy a lány, ha szeretne mellé állhasson, s elkezdhessék.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 15:22:53
Üzenet elküldve: 2019-07-15 15:22:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ritka élményekben lehet része, s nem csupán a szokatlan felállás miatt, hanem mert a testi szerelem két magasfokú értőjéhez van szerencséje. Igazán nehéz koncentrálnia szerepére, pedig bármilyen nagylelkű is velük Yeza, Essannal azért vannak itt, hogy az ő kedvére tegyenek. Ehhez most Cassy leginkább engedelmességével tud hozzájárulni, hiszen két erős irányítóval áll szemben. Nőkkel kevés tapasztalatot tudhat magáénak, nagyrészt sugallataira támaszkodik, saját testével kapcsolatos megfigyelésekből kiindulva, de próbál folyamatosan tanulni, kibontva a fantázia sokszínű virágának újabb tündöklő szirmait.
Az édes perceket némi szünet követi, ezalatt összeszedi magát. Yeza és Essan izgalmas párosa tölti meg fülledtséggel a szobát, Cassy addig az oldalára heveredik és könyöklésben támasztja meg a fejét, szemléli a páros izgalmas ötleteit. Olykor megsimogatja őket, de komolyabban nem furakszik hozzájuk, nincs igazán alkalma rá, és ez most az ő idejük, míg végül el nem csendesülnek.
Essan erejét is alaposan megcsapolja a légyott, ám jeleit ügyesen rejti, a fölébe kerülő vadmacska buja táncát magabiztos mosollyal és határozott, rezzenetlen tekintettel fogadja. Kezei simogatón vándorolnak selymes, napcsókolta bőrén, combjain, derekán és mellein barangol. Cassy feltámaszkodik, s a kérésre már mozdul is, ám a nő meggondolja magát, így inkább hozzá közeledik cinkosan, szégyenlősen mosolyogva viszonozza a csókot. Ismét magukra hagyja őket Yeza. Essan tekintete az elf meglepett kékjére villan, kinyújtja felé a kezét, s mikor Cassy vékony ujjai tenyerébe simulnak, maga felé rántja, miközben feltérdel. A meglepett Sellő háta a férfi verejtéktől fénylő mellkasának támaszkodik, keblei pihegőn emelkednek és süllyednek, arcára kába izgalom ül ki. Essan szorosan fogja át baljával a mellkasát, jobbja pedig a csípőt, a hasat simogatja. Arca a nő nyakára fordul, aki pedig a fejét hátraengedi. A férfi jobbja akaratosan csusszan le a szirén lábai közé, oly rég volt, mikor szenvedélyben összeforrtak, ismét bemutatkozik neki. Széthúzza kissé a combokat, hogy egy része helyet kapjon, odadörgölhesse magát a szőkeséghez, ébren tartva tettrekészségét a vörös végjátékához, és izgatott hangokat csalva a kívánatos ajkak közül. Keze is ott marad visszacsalogatni a forróságot a nő ölébe, kettős támadással ostromolva a józanság védvonalát. Cassy odaadón simul a férfi testéhez, egyik karját kecsesen emeli hátra, vele együtt vonaglik sajátos, buja táncukban, csípőjét tekerve, s egész alakját mozgatva ruganyos hullámokban. A másik keze a melleinél támaszkodó karra kerül, ezzel is mintegy kifejezve a közöttük rejlő összhangot. Ajkai nedvesen, szuszogón, nyílnak el egy hosszú csók után, melyhez vékony ujjait a férfi tarkója mögé simítja, majd az izgatott légvételek nyögésekké fejlődnek. Mintha a démon áldozata köré gyűrűzne, csalva-csábítva végzetébe, vagy tán a tengerhabokból kiemelkedő szirének sikamlós szerelme bontakozna ki szemlélőjük előtt. Essan türelme tán fogytán, vagy csak Cassyt akarja birtokolni még egy kicsit, mert ölét úgy húzza magához, hogy becsusszanhasson a kéj rejtekébe. A szőke szirén felnyögve vonaglik és teste ívben feszül meg, táncuk intenzívebb, forróbb lesz, bár csak néhány mozdulatot kínál társának a férfi, csupán kóstolót a méz csillogó cseppjeiből.
Aztán Essan a hegyes fület húzza ajkai közé, majd valamit suttog Cassynek, mielőtt elereszti feltüzelt kancáját, és lezser könyöklésbe, felhúzott térddel heveredik az ágyra, szemtelenül feltárva ékét.
Cassy felkel, majd Yezához sétál, aki talán még mindig az asztalnak támaszkodik. Ha kezében van még a pohár, megpróbálja elvenni tőle és belekortyolni, majd félreteszi, és a nőhöz simul. Két kezével közrefogva őt támaszkodik meg az asztallapon, előre hajol, hogy puha, érzéki csókkal ajándékozza meg. Aztán a füléhez indul apró csókokkal az arcán, hogy a cimpát finoman csippentse meg, s átadja az üzenetet.*
- Érted küldött...
*Lesimít jobb kezével Yeza combján, térdét pedig megpróbálja felhúzni, hogy a székre emelje a lábát.*
- Téged akar...
*Folytatja puha, csalogató csókjait a nyakon, jobbja pedig finoman simít végig belső combján, majd középen gyengéd kezelésbe kezd.*
- Azt akarja, hogy csináld megint azt, amit az előbb... azt mondta...
*Suttog tovább, s balját cirógatásra, ajkait csókokra használva halad lefelé.*
- Ha magadtól nem jössz...
*Leér a hasra, amit alaposan körbejár, ujjai közben határozottabban dolgoznak a gyönyör kapujánál.*
- Akkor... érted jön...
*Fejezi be az üzenetet, és Yeza szemeibe néz fel, mielőtt ajka finoman érinti ott, ahol eddig a keze ingerelt, az pedig így szabadon járhat a kreolos bőrrel bevont vonulatokon. Válla becsúszik a felemelt comb alá, ha korábban sikerrel járt, s minden tőle telhetőt megtesz, hogy megalapozza a nő hangulatát a záráshoz. Hogy Essan türelmesen kivárja-e a nők játszadozását, vagy beváltja fenyegetését és kézbe veszi a dolgokat, csak Yezával ketten tudhatják, hisz titkos egyezséget kötöttek.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ritka élményekben lehet része, s nem csupán a szokatlan felállás miatt, hanem mert a testi szerelem két magasfokú értőjéhez van szerencséje. Igazán nehéz koncentrálnia szerepére, pedig bármilyen nagylelkű is velük Yeza, Essannal azért vannak itt, hogy az ő kedvére tegyenek. Ehhez most Cassy leginkább engedelmességével tud hozzájárulni, hiszen két erős irányítóval áll szemben. Nőkkel kevés tapasztalatot tudhat magáénak, nagyrészt sugallataira támaszkodik, saját testével kapcsolatos megfigyelésekből kiindulva, de próbál folyamatosan tanulni, kibontva a fantázia sokszínű virágának újabb tündöklő szirmait.
Az édes perceket némi szünet követi, ezalatt összeszedi magát. Yeza és Essan izgalmas párosa tölti meg fülledtséggel a szobát, Cassy addig az oldalára heveredik és könyöklésben támasztja meg a fejét, szemléli a páros izgalmas ötleteit. Olykor megsimogatja őket, de komolyabban nem furakszik hozzájuk, nincs igazán alkalma rá, és ez most az ő idejük, míg végül el nem csendesülnek.
Essan erejét is alaposan megcsapolja a légyott, ám jeleit ügyesen rejti, a fölébe kerülő vadmacska buja táncát magabiztos mosollyal és határozott, rezzenetlen tekintettel fogadja. Kezei simogatón vándorolnak selymes, napcsókolta bőrén, combjain, derekán és mellein barangol. Cassy feltámaszkodik, s a kérésre már mozdul is, ám a nő meggondolja magát, így inkább hozzá közeledik cinkosan, szégyenlősen mosolyogva viszonozza a csókot. Ismét magukra hagyja őket Yeza. Essan tekintete az elf meglepett kékjére villan, kinyújtja felé a kezét, s mikor Cassy vékony ujjai tenyerébe simulnak, maga felé rántja, miközben feltérdel. A meglepett Sellő háta a férfi verejtéktől fénylő mellkasának támaszkodik, keblei pihegőn emelkednek és süllyednek, arcára kába izgalom ül ki. Essan szorosan fogja át baljával a mellkasát, jobbja pedig a csípőt, a hasat simogatja. Arca a nő nyakára fordul, aki pedig a fejét hátraengedi. A férfi jobbja akaratosan csusszan le a szirén lábai közé, oly rég volt, mikor szenvedélyben összeforrtak, ismét bemutatkozik neki. Széthúzza kissé a combokat, hogy egy része helyet kapjon, odadörgölhesse magát a szőkeséghez, ébren tartva tettrekészségét a vörös végjátékához, és izgatott hangokat csalva a kívánatos ajkak közül. Keze is ott marad visszacsalogatni a forróságot a nő ölébe, kettős támadással ostromolva a józanság védvonalát. Cassy odaadón simul a férfi testéhez, egyik karját kecsesen emeli hátra, vele együtt vonaglik sajátos, buja táncukban, csípőjét tekerve, s egész alakját mozgatva ruganyos hullámokban. A másik keze a melleinél támaszkodó karra kerül, ezzel is mintegy kifejezve a közöttük rejlő összhangot. Ajkai nedvesen, szuszogón, nyílnak el egy hosszú csók után, melyhez vékony ujjait a férfi tarkója mögé simítja, majd az izgatott légvételek nyögésekké fejlődnek. Mintha a démon áldozata köré gyűrűzne, csalva-csábítva végzetébe, vagy tán a tengerhabokból kiemelkedő szirének sikamlós szerelme bontakozna ki szemlélőjük előtt. Essan türelme tán fogytán, vagy csak Cassyt akarja birtokolni még egy kicsit, mert ölét úgy húzza magához, hogy becsusszanhasson a kéj rejtekébe. A szőke szirén felnyögve vonaglik és teste ívben feszül meg, táncuk intenzívebb, forróbb lesz, bár csak néhány mozdulatot kínál társának a férfi, csupán kóstolót a méz csillogó cseppjeiből.
Aztán Essan a hegyes fület húzza ajkai közé, majd valamit suttog Cassynek, mielőtt elereszti feltüzelt kancáját, és lezser könyöklésbe, felhúzott térddel heveredik az ágyra, szemtelenül feltárva ékét.
Cassy felkel, majd Yezához sétál, aki talán még mindig az asztalnak támaszkodik. Ha kezében van még a pohár, megpróbálja elvenni tőle és belekortyolni, majd félreteszi, és a nőhöz simul. Két kezével közrefogva őt támaszkodik meg az asztallapon, előre hajol, hogy puha, érzéki csókkal ajándékozza meg. Aztán a füléhez indul apró csókokkal az arcán, hogy a cimpát finoman csippentse meg, s átadja az üzenetet.*
- Érted küldött...
*Lesimít jobb kezével Yeza combján, térdét pedig megpróbálja felhúzni, hogy a székre emelje a lábát.*
- Téged akar...
*Folytatja puha, csalogató csókjait a nyakon, jobbja pedig finoman simít végig belső combján, majd középen gyengéd kezelésbe kezd.*
- Azt akarja, hogy csináld megint azt, amit az előbb... azt mondta...
*Suttog tovább, s balját cirógatásra, ajkait csókokra használva halad lefelé.*
- Ha magadtól nem jössz...
*Leér a hasra, amit alaposan körbejár, ujjai közben határozottabban dolgoznak a gyönyör kapujánál.*
- Akkor... érted jön...
*Fejezi be az üzenetet, és Yeza szemeibe néz fel, mielőtt ajka finoman érinti ott, ahol eddig a keze ingerelt, az pedig így szabadon járhat a kreolos bőrrel bevont vonulatokon. Válla becsúszik a felemelt comb alá, ha korábban sikerrel járt, s minden tőle telhetőt megtesz, hogy megalapozza a nő hangulatát a záráshoz. Hogy Essan türelmesen kivárja-e a nők játszadozását, vagy beváltja fenyegetését és kézbe veszi a dolgokat, csak Yezával ketten tudhatják, hisz titkos egyezséget kötöttek.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 17:24:33
Üzenet elküldve: 2019-07-14 17:24:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa//
//Pultnál//
*A percek, melyek kérdése és aközött telnek el, hogy megzavarják őket, kínos csendben telik. Zammiria türelmesen kivárja, tudni szeretné, hogy számíthat-e a nőre, hiszen állítása szerint Artheniorban élt azelőtt, neki pedig artheniori hírekre van szüksége. Reyraa remek lehetőséget kapott, hogy próbaidejét máris hasznossága bizonyításával kezdhesse meg anélkül, hogy a kisujját meg kellene mozdítania érte. Hiszen ha csak általánosságban mesélni kezd a városról, arról a városról, melyben élt, amit ismert, Zammiria kíváncsiságát jóllakathatná egyelőre, hiszen csak pár perc van a következő programig, nyilván nem merülhetnek bele mélyen a témába. Vagy bevallhatná, hogy elment a felkelés előtt, és semmit nem tud ezért. Ez teljesen rendjén van, nem érné hátrány, ha kiadná ezt az apró információt, hiszen sokan elmenekültek, és bizony jól tették. Előrelátása elismerést keltene és megalapozná megbízhatóságát.
Reyraa azonban nem felel, csak azon töri a fejét, miképpen kerülhetné el a kérdést. Immár nem csupán két idegennek számítanak pedig, akik elbeszélgetnek egy ital fölött, és Zammiria kifejezte, hogy szüksége van az információra, nem egy lesöpörhető kérdésnek szánta. Reyraa próbaidős alkalmazott, akinek még bizonyítania kell, hogy van helye itt, és egy ilyen lehetőség elszalasztása nem csak pazarlás, de rossz fényt is vet rá. Főképp, hogy egy udvarias közeledést hagyott lesiklani közönye páncélján, és még csak szóra sem méltatta megbízója szavait. Ha ennyire nehezen megy a terelés, akkor pedig a neki szánt feladatok körét módosítani kell. Ralas úgy fogadta, mint egy kivételes képességekkel rendelkező, ígéretes jelentkezőt, ami alatt Zam azt sejtette, hogy információszerzésre és célpontok megközelítésére is lehet majd alkalmazni Reyraát. Azonban, ha egy ilyen kérdéssel ilyen könnyen meg lehet fogni, akkor nem bízhatnak rá hasonló feladatokat. Marad hát harcosnak, megfigyelőnek, küldöncnek, esetleg beosonó halálosztónak. Zam el is határozza, hogy a második esélyt ezen a téren nyitja majd meg előtte, persze nem a gyilkosságra értve. Az a legritkább feladatok közé fog tartozni, Zam ugyanis értékeli az élők tevékeny hasznosságát. Kardoskodni szokott érte, így nem fog szíre-szóra megöletni senkit, csak olyat, aki holtan hasznosabb, vagy igazán kiérdemelte.
Felébred benne a gyanú, hogy a szívélyes, közlékeny külcsín csak addig tartott, míg a nő jó benyomást akart tenni rájuk az elbeszélgetésen, s az artheniori származás hazugság. Talán több is hazugság lehet akkor. Már pedig itt nem lesz elég egy mosoly Ralasra vagy rá ahhoz, hogy valaki megmaradjon a Sellőház berkeiben, és a bizalom sem jár automatikusan, főként gyanús viselkedés esetén.
Némajátékukat az érkező lány szakítja meg, aki jelzi, hogy készen állnak. A megkésett próbálkozás hamvába hal, Zammiria figyelme immár másfelé vezeti, miután elnézést kér Reyraától, méghozzá a zsoldoshoz a pult mögött. Szelíd mosolyt ölt, mikor látja, hogy a férfi megszeppen, még lágyabb hangját veszi elő.*
- Drága Khul'ie, tudomásom szerint semmi rosszat nem tettél, miért gondolod folyton, hogy bajban vagy? Csak nem rossz a lelkiismereted?
*Szélesedik kicsit mosolya, de máris felemeli tenyerét, hogy elejét vegye a magyarázkodásnak.*
- Csak tréfáltam. Elégedett vagyok a munkáddal. Ha volna is bevallanivalód, azt inkább négyszemközt, vagy Ralasszal együtt hallgatnám meg. Csak legyél mindig ilyen és mutass példát a többieknek! Persze most már mindig elvárjuk, hogy így teljesíts.
*Zárja egy újabb mosollyal, mely félig komoly, félig tréfálkozó. Nem mindenki reagál jól a dicséretre, egyeseket motivál, másokat ellustít. Ugyanígy a kritika sem való mindenkinek, és nem is szívesen osztaná. A fejlődést viszont pártfogolja, s talán Reyraa is rájön, hogy nem ellenségek, hanem társak egy közösségben, melybe várják érkezését, ám azért tennie is kell, hogy bekerüljön. Mikor Khul egy méretes kést ad neki, lehull arcáról a mosoly.*
- Öhm... nos... igazából a másikra gondoltam, azokra a kisebbekre. Megtennéd, hogy kicseréled?
*Nem szeretne egy ilyen nagy késsel hadonászni egy ilyen finom mozdulathoz. Ha megkapja a normál méretű eszközt, hálásan megköszöni, és megejti a bejelentést, amit a férfi készséggel kiegészít öblösebb hangjával. Bólint neki köszönetképpen.*
//Ernuss//
*Mikor a férfi a közelében elhalad, megszólítja.*
- Ernuss, egy pillanatra, kérlek...
*Megvárja, hogy a férfi megálljon és rá figyeljen, és lehetőleg mások ne éppen akkor vonuljanak el a közelükben. A hangját is lehalkítja, ez ugyanis csak neki szól.*
- Ma este szeretnék egy feladatot adni neked. Később ismertetem a részleteket, rendben?
*Egyelőre csak ennyit szán neki, de azért megvárja, hogy a férfi reagálhasson, akár kérdezzen, mielőtt útjára engedi, hogy bevonsulhasson ő is a többiek után.*
//Darelld//
*Ernuss után még mindig nem a különterem felé fordul, hanem Alfonzt és Darelldet keresi, akik maradnak őrizni a fogadó előterét.*
- Uraim, sajnálom, hogy nem csatlakozhatnak hozzánk, de Önök mindenről értesülnek úgyis tőlünk.
*Indít egy szívélyes mondattal, s lejjebb viszi egyébként is csendes hangját.*
- Sok az újonc, aki keresi a helyét. A mai nap szomorú eseményeinek fényében szeretném kérni, hogy ha lehet, diszkréten figyeljek oda rájuk...
*Jelentőségteljesen néz Alfonzra, majd Darelldre is. Szeretné tudni, hogy értik, mire gondol, aztán megköszöni figyelmüket, és csatlakozik a társasághoz.*
//Eligazítás//
//Különterem//
*A legtöbben már feltehetően itt vannak, bár talán még nem mindenki. Maga az asztalhoz vonul, hogy jelezze, ideje lassan helyet foglalniuk, és az utolsó érkezőkre várnak. Tekintetét végigfuttatja a helyezkedőkön, akik társaik lehetnek a küzdelemben, melynek nekivágtak Ralasszal. Vajon ki lesz elég kitartó, hogy velük maradjon?*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 17:29:30
//Pultnál//
*A percek, melyek kérdése és aközött telnek el, hogy megzavarják őket, kínos csendben telik. Zammiria türelmesen kivárja, tudni szeretné, hogy számíthat-e a nőre, hiszen állítása szerint Artheniorban élt azelőtt, neki pedig artheniori hírekre van szüksége. Reyraa remek lehetőséget kapott, hogy próbaidejét máris hasznossága bizonyításával kezdhesse meg anélkül, hogy a kisujját meg kellene mozdítania érte. Hiszen ha csak általánosságban mesélni kezd a városról, arról a városról, melyben élt, amit ismert, Zammiria kíváncsiságát jóllakathatná egyelőre, hiszen csak pár perc van a következő programig, nyilván nem merülhetnek bele mélyen a témába. Vagy bevallhatná, hogy elment a felkelés előtt, és semmit nem tud ezért. Ez teljesen rendjén van, nem érné hátrány, ha kiadná ezt az apró információt, hiszen sokan elmenekültek, és bizony jól tették. Előrelátása elismerést keltene és megalapozná megbízhatóságát.
Reyraa azonban nem felel, csak azon töri a fejét, miképpen kerülhetné el a kérdést. Immár nem csupán két idegennek számítanak pedig, akik elbeszélgetnek egy ital fölött, és Zammiria kifejezte, hogy szüksége van az információra, nem egy lesöpörhető kérdésnek szánta. Reyraa próbaidős alkalmazott, akinek még bizonyítania kell, hogy van helye itt, és egy ilyen lehetőség elszalasztása nem csak pazarlás, de rossz fényt is vet rá. Főképp, hogy egy udvarias közeledést hagyott lesiklani közönye páncélján, és még csak szóra sem méltatta megbízója szavait. Ha ennyire nehezen megy a terelés, akkor pedig a neki szánt feladatok körét módosítani kell. Ralas úgy fogadta, mint egy kivételes képességekkel rendelkező, ígéretes jelentkezőt, ami alatt Zam azt sejtette, hogy információszerzésre és célpontok megközelítésére is lehet majd alkalmazni Reyraát. Azonban, ha egy ilyen kérdéssel ilyen könnyen meg lehet fogni, akkor nem bízhatnak rá hasonló feladatokat. Marad hát harcosnak, megfigyelőnek, küldöncnek, esetleg beosonó halálosztónak. Zam el is határozza, hogy a második esélyt ezen a téren nyitja majd meg előtte, persze nem a gyilkosságra értve. Az a legritkább feladatok közé fog tartozni, Zam ugyanis értékeli az élők tevékeny hasznosságát. Kardoskodni szokott érte, így nem fog szíre-szóra megöletni senkit, csak olyat, aki holtan hasznosabb, vagy igazán kiérdemelte.
Felébred benne a gyanú, hogy a szívélyes, közlékeny külcsín csak addig tartott, míg a nő jó benyomást akart tenni rájuk az elbeszélgetésen, s az artheniori származás hazugság. Talán több is hazugság lehet akkor. Már pedig itt nem lesz elég egy mosoly Ralasra vagy rá ahhoz, hogy valaki megmaradjon a Sellőház berkeiben, és a bizalom sem jár automatikusan, főként gyanús viselkedés esetén.
Némajátékukat az érkező lány szakítja meg, aki jelzi, hogy készen állnak. A megkésett próbálkozás hamvába hal, Zammiria figyelme immár másfelé vezeti, miután elnézést kér Reyraától, méghozzá a zsoldoshoz a pult mögött. Szelíd mosolyt ölt, mikor látja, hogy a férfi megszeppen, még lágyabb hangját veszi elő.*
- Drága Khul'ie, tudomásom szerint semmi rosszat nem tettél, miért gondolod folyton, hogy bajban vagy? Csak nem rossz a lelkiismereted?
*Szélesedik kicsit mosolya, de máris felemeli tenyerét, hogy elejét vegye a magyarázkodásnak.*
- Csak tréfáltam. Elégedett vagyok a munkáddal. Ha volna is bevallanivalód, azt inkább négyszemközt, vagy Ralasszal együtt hallgatnám meg. Csak legyél mindig ilyen és mutass példát a többieknek! Persze most már mindig elvárjuk, hogy így teljesíts.
*Zárja egy újabb mosollyal, mely félig komoly, félig tréfálkozó. Nem mindenki reagál jól a dicséretre, egyeseket motivál, másokat ellustít. Ugyanígy a kritika sem való mindenkinek, és nem is szívesen osztaná. A fejlődést viszont pártfogolja, s talán Reyraa is rájön, hogy nem ellenségek, hanem társak egy közösségben, melybe várják érkezését, ám azért tennie is kell, hogy bekerüljön. Mikor Khul egy méretes kést ad neki, lehull arcáról a mosoly.*
- Öhm... nos... igazából a másikra gondoltam, azokra a kisebbekre. Megtennéd, hogy kicseréled?
*Nem szeretne egy ilyen nagy késsel hadonászni egy ilyen finom mozdulathoz. Ha megkapja a normál méretű eszközt, hálásan megköszöni, és megejti a bejelentést, amit a férfi készséggel kiegészít öblösebb hangjával. Bólint neki köszönetképpen.*
//Ernuss//
*Mikor a férfi a közelében elhalad, megszólítja.*
- Ernuss, egy pillanatra, kérlek...
*Megvárja, hogy a férfi megálljon és rá figyeljen, és lehetőleg mások ne éppen akkor vonuljanak el a közelükben. A hangját is lehalkítja, ez ugyanis csak neki szól.*
- Ma este szeretnék egy feladatot adni neked. Később ismertetem a részleteket, rendben?
*Egyelőre csak ennyit szán neki, de azért megvárja, hogy a férfi reagálhasson, akár kérdezzen, mielőtt útjára engedi, hogy bevonsulhasson ő is a többiek után.*
//Darelld//
*Ernuss után még mindig nem a különterem felé fordul, hanem Alfonzt és Darelldet keresi, akik maradnak őrizni a fogadó előterét.*
- Uraim, sajnálom, hogy nem csatlakozhatnak hozzánk, de Önök mindenről értesülnek úgyis tőlünk.
*Indít egy szívélyes mondattal, s lejjebb viszi egyébként is csendes hangját.*
- Sok az újonc, aki keresi a helyét. A mai nap szomorú eseményeinek fényében szeretném kérni, hogy ha lehet, diszkréten figyeljek oda rájuk...
*Jelentőségteljesen néz Alfonzra, majd Darelldre is. Szeretné tudni, hogy értik, mire gondol, aztán megköszöni figyelmüket, és csatlakozik a társasághoz.*
//Eligazítás//
//Különterem//
*A legtöbben már feltehetően itt vannak, bár talán még nem mindenki. Maga az asztalhoz vonul, hogy jelezze, ideje lassan helyet foglalniuk, és az utolsó érkezőkre várnak. Tekintetét végigfuttatja a helyezkedőkön, akik társaik lehetnek a küzdelemben, melynek nekivágtak Ralasszal. Vajon ki lesz elég kitartó, hogy velük maradjon?*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 17:29:30
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 13:55:53
Üzenet elküldve: 2019-07-14 13:55:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látomás, mely lehunyt szemei mögött kínozza, felemelkedésről és bukásról, bár tény és való, hogy ez esetben a felemelkedés talán ugyan puritánabb, de testhezállóbb szó. Apró verejtékcsepp érinti a padlót, s szétterül, az alsóbb szintekbe szivárogjon, hűen jelezve a Sellőház funkcióját. Halk felhördülés az incselkedő kérdésre. Üvöltve, kínozva kiáltaná, hogy igen és igen, mely egyben jelentene tagadást is, de akkor hol maradna az élvezet. Persze az utóbbi történések természetesen már jócskán rászolgáltak a kifejezésre. Nem válaszol, szemei izzó tűzzel égve pattannak fel, s sugarát a lányra veti, tekintete komor és eltökélt, még szigorúnak is mondható. A mosolyt sem viszonozza, bár az megfigyelhető, hogy ez nem amiatt van, mert éppen nem tetszene neki valami. Ralas egy kicsit talán visszatért. Talán a lány örömére, talán, hogy idővel könyörögjön neki, hogy hagyja abba. Beleborzong az érintésre, s, mint kissé túlfeszített íj, teste is ívbe fordul, két kezével a pokróc ráncaiban görcsösen kapaszkodik meg. Nyelvének hegye alsó ajkán fut végig, s az izzó tűz nem ereszti a lány tekintetét, csak a jócskán ívelt szemöldök emelkedik feljebb a kínálásra. Jöjjön, aminek jönnie kell. Felkönyököl, egyben felnyög a sikamlós érkezésre, melynek nem várja meg a végét, maga is felfelé indul el, s feltornássza magát, aztán megint és megint, szüntelen és kifogyhatatlan erővel, lassan indulva, s sebesen érkezve. Nem akar fájdalmat okozni, de kellőképpen feltüzelték, hogy ne fogja vissza magát. Kezei immár a pokróc ráncai helyett a földön támaszkodnak, s adnak lendületet az íves és ütemes mozgáshoz, reményei szerint a lány gyönyörű haja összekuszálódva, s bágyadtan tapad majd testére, leheletében az ő neve is megfordul.*
- Vigyázz... mit kínálsz... *Nyögi négy ütem közt szaggatottan, miközben szemei a lány tekintetéről mellkasára, s halmai futnak le. A bemelegítésnek már régen vége, így egyik keze játékos felfedezőútba kezd, gyöngyöző mellkasa csupa víz, a levegőt már csak lopja a padlástérből, pihegve és alkalmanként. Mikor elegendőnek érzi, fordul. Erőszakosan és gyorsan teperi maga alá a lányt, hogy az eddig két szabad kezét csuklónál szorítsa le, s úgy folytassa, mire biztatták. A combokat lágyan tárja szét, s ajka azonnal csókra hajol, a két kezet nem ereszti, karján, s hasfalán az izmok megfeszülnek, majd görcsbe rándulva dagasztják a bőrt. A csók után hirtelen felegyenesedik, s erőteljesen hatol be, majd miután egy pillanatig a lány arcát nézi, elmosolyodva hajol újabb csókra, s levegőjét cseni, apránként és kortyokban.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látomás, mely lehunyt szemei mögött kínozza, felemelkedésről és bukásról, bár tény és való, hogy ez esetben a felemelkedés talán ugyan puritánabb, de testhezállóbb szó. Apró verejtékcsepp érinti a padlót, s szétterül, az alsóbb szintekbe szivárogjon, hűen jelezve a Sellőház funkcióját. Halk felhördülés az incselkedő kérdésre. Üvöltve, kínozva kiáltaná, hogy igen és igen, mely egyben jelentene tagadást is, de akkor hol maradna az élvezet. Persze az utóbbi történések természetesen már jócskán rászolgáltak a kifejezésre. Nem válaszol, szemei izzó tűzzel égve pattannak fel, s sugarát a lányra veti, tekintete komor és eltökélt, még szigorúnak is mondható. A mosolyt sem viszonozza, bár az megfigyelhető, hogy ez nem amiatt van, mert éppen nem tetszene neki valami. Ralas egy kicsit talán visszatért. Talán a lány örömére, talán, hogy idővel könyörögjön neki, hogy hagyja abba. Beleborzong az érintésre, s, mint kissé túlfeszített íj, teste is ívbe fordul, két kezével a pokróc ráncaiban görcsösen kapaszkodik meg. Nyelvének hegye alsó ajkán fut végig, s az izzó tűz nem ereszti a lány tekintetét, csak a jócskán ívelt szemöldök emelkedik feljebb a kínálásra. Jöjjön, aminek jönnie kell. Felkönyököl, egyben felnyög a sikamlós érkezésre, melynek nem várja meg a végét, maga is felfelé indul el, s feltornássza magát, aztán megint és megint, szüntelen és kifogyhatatlan erővel, lassan indulva, s sebesen érkezve. Nem akar fájdalmat okozni, de kellőképpen feltüzelték, hogy ne fogja vissza magát. Kezei immár a pokróc ráncai helyett a földön támaszkodnak, s adnak lendületet az íves és ütemes mozgáshoz, reményei szerint a lány gyönyörű haja összekuszálódva, s bágyadtan tapad majd testére, leheletében az ő neve is megfordul.*
- Vigyázz... mit kínálsz... *Nyögi négy ütem közt szaggatottan, miközben szemei a lány tekintetéről mellkasára, s halmai futnak le. A bemelegítésnek már régen vége, így egyik keze játékos felfedezőútba kezd, gyöngyöző mellkasa csupa víz, a levegőt már csak lopja a padlástérből, pihegve és alkalmanként. Mikor elegendőnek érzi, fordul. Erőszakosan és gyorsan teperi maga alá a lányt, hogy az eddig két szabad kezét csuklónál szorítsa le, s úgy folytassa, mire biztatták. A combokat lágyan tárja szét, s ajka azonnal csókra hajol, a két kezet nem ereszti, karján, s hasfalán az izmok megfeszülnek, majd görcsbe rándulva dagasztják a bőrt. A csók után hirtelen felegyenesedik, s erőteljesen hatol be, majd miután egy pillanatig a lány arcát nézi, elmosolyodva hajol újabb csókra, s levegőjét cseni, apránként és kortyokban.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 11:51:08
Üzenet elküldve: 2019-07-14 11:51:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Ha akarna, se tudna kielégítő választ adni Zammiria kérdésére, vagy inkább kérésére az Artheniori viszonyokat illetően, de nem is igazán szeretne erről beszélni. Meg hát a nő még nem tudja, de ő még a felkelés előtt elhagyta azt a várost, és hosszas vándorlásba fogott, felfedezve a távolabbi vidékeket, alkalmanként elvállalva egy-egy munkát. Már éppen szóra nyitná a száját, hogy valamerre, kedvezőbb vizekre terelje a beszélgetést, de sajnálatos módon félbe szakítják, kezdődik az a bizonyos eligazítás. Így az éppen kikívánkozó szavakat gyorsan lenyeli, és úgy dönt, engedelmes bárány módjára követi a többieket.*
~Na, essünk túl rajta...~
//Különterem//
*Ha akarna, se tudna kielégítő választ adni Zammiria kérdésére, vagy inkább kérésére az Artheniori viszonyokat illetően, de nem is igazán szeretne erről beszélni. Meg hát a nő még nem tudja, de ő még a felkelés előtt elhagyta azt a várost, és hosszas vándorlásba fogott, felfedezve a távolabbi vidékeket, alkalmanként elvállalva egy-egy munkát. Már éppen szóra nyitná a száját, hogy valamerre, kedvezőbb vizekre terelje a beszélgetést, de sajnálatos módon félbe szakítják, kezdődik az a bizonyos eligazítás. Így az éppen kikívánkozó szavakat gyorsan lenyeli, és úgy dönt, engedelmes bárány módjára követi a többieket.*
~Na, essünk túl rajta...~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5050-5069