Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-10 11:17:52
Üzenet elküldve: 2019-11-10 11:17:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Carlotteia//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál, majd távozás//
*Látja Milhen hangulatváltását az invitálás hallatán, és Ralas rosszallását Zammiria ellenkezése után. Egyiken sem lepődik meg, magyarázatával kívánja feloldani a konfliktust, ám késleltetni kényszerül, hogy tétjét feltegye a küzdelemre. Carlotteia visszakérdezésén elmosolyodik.*
- Zammiria Rykoven, e mulató társtulajdonosa. Ön még új itt, ha jól sejtem, még nem találkoztunk. Carlotteia a neve, ugye? Rendezzék, kérem, továbbra is kulturált keretek között ezt az ügyet! Szép munka!
*Ha e nap tele is van pocsék történésekkel, és nem tudja pontosan, hogyan kezdődött az incidens, büszke a személyzet összefogására és önállóságára. De ezzel majd később foglalkozik, visszatér a legégetőbb ügyhöz, pusztán annyi figyelmet szánva az eseményeknek, hogy megnézi, amint többen távoznak az ajtón. Ralas néma ácsorgása összefont karokkal számára még mindig az iménti nézetkülönbség jele, s talán némi türelmetlenségé. Zammiria tudja, hogy nem ideális visszalépnie, de inkább tekintélyéből enged egy jobbnak ítélt kompromisszum kedvéért, amit új ismeretéből merít. Nem kíván olyan érzést kelteni előredőlésével, mintha Milhen fölé tornyosulna megalázón, ezért inkább kiegyenesedik, nagyobb teret hagyva neki. Fontosak számára Ralas helyeslő mozdulatai, s mikor elmosolyodik, Milhen pedig beegyezik az ajánlatba, úgy érzi, elérték a nyugvó pontot. Mindenki vállal bizonyos fokú kockázatot, ezért nehéz lesz bizalmon alapuló kapcsolatot építeni, de sosem volt könnyű semmi, amiért Ralasszal eddig megküzdöttek. Az igazán értékes dolgok nem jönnek úgy. Milhenen múlik, valóban beáll-e közéjük, vagy próbálkozik a kijátszásukkal, s innen kezdődik a felelőssége önmagáért, mert lesz alkalom, mikor egyetlen szem sem szegeződik rá. Az lesz az igazi próbatétel, akkor fogja meghozni az igazi döntést. Ők csak annyit tehetnek, hogy megmutatják, lesz mit veszítenie a nőnek, és az is nagyon valószínű, hogy minden kiderül idővel. Talán épp akkor, amikor már igazán fájni fog.*
- Rendben. Céljaink egyike, hogy nagyobb rend legyen a kikötőben, az utazók szívesen jöjjenek ide. Számítunk rád, Milhen.
*Ernuss csendessége feltűnik neki. Arra gondol, talán neheztel azért, mert véleménye ellen döntöttek, amitől úgy érezheti, hogy nem számít, vagy nincs köze a dolgokhoz. Pedig biztos benne, hogy Ralas nem csupán szórakozásból kérdezte meg őt. Hasznosak a különféle látásmódok és tapasztalatok, nincsenek - megismerhető - tiszta igazságok és egyértelmű helyzetek, mindig van valamennyi szubjektív megítélés mögöttük. Lám, mennyire ellentétesen reagált Ralas és Zammiria is ugyanarra a helyzetre! A vélemények megismerésével is jobban megismerszik a személyiség. Ernuss bizonyította, hogy erős az igazságérzete, és felismeri a kockázatot a közös érdek számára, bizonyos, hogy nem attól tart, hogy személy szerint tőle lopnának majd. Ralas ragaszkodása az irodai látogatás iránt meglepi Zammiriát, úgy gondolta, mostanra okafogyottá válik a dolog. A férfi szavai meggyőzik, hogy nem az, sőt, nem is az volt a dolog célja, amit gondolt, és immár habozás nélkül követi.*
- Természetesen.
*Vélhetően mind a négyen a Szolgálati terület felé veszik az irányt, ám Zammiria Welly előtt megtorpan.*
//Welly, Daesys, Carlotteia//
*Figyelmesen fordul Wellyhez.*
- Igen?
*A rövid tájékoztatás során tekintete Daesys felé surran. A kérés komolyan hangzik, nem úgy tűnik, hogy a kínálat feltérképezése lenne a cél, azt a személyzet maga is el tudja intézni. Talán egy újabb álláskeresőről van szó, aki előbb szeretné megtudni, hogy jó helyre kíván elszegődni? Vagy egy rendezvény lebonyolítása lenne a cél fontos és igényes személyek számára? Netán panaszt kíván tenni? Bármiről is legyen szó, enyhe, udvarias mosollyal köszönti, ha a közelben jár.*
- Üdvözlöm, hölgyem! Elnézést kérek, van egy halaszthatatlan teendőm, de később visszatérek, és megkeresem Önt a kérdések ügyében.
*Aztán Wellyhez fordul.*
- Köszönöm, hogy szóltál, és intézkedsz a rendről is. Kérlek, tartsd a frontot, úgy látom, a lányok elég elfoglaltak.
*Elégedett mosolyra húzódik a szája, mert most nem a lány a kevés, hanem a vendég sok, az pedig örömteli dolog. Lehalkítja a hangját.*
- Egyébként hol van Cassy? Úgy tudtam, ma ő a felelős. Vendéggel van?
*Pillantása a tolldíszes nőre esik.*
- Carlotteia! A fél szemed neked is legyen a vendégeken!
*Szól oda a fogadási felelőshöz, akit időközben elszólítanak. Aztán pedig, ha más nem akadályozza, az előtte járó trió után igyekszik ki a pult mögötti ajtón.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Carlotteia//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál, majd távozás//
*Látja Milhen hangulatváltását az invitálás hallatán, és Ralas rosszallását Zammiria ellenkezése után. Egyiken sem lepődik meg, magyarázatával kívánja feloldani a konfliktust, ám késleltetni kényszerül, hogy tétjét feltegye a küzdelemre. Carlotteia visszakérdezésén elmosolyodik.*
- Zammiria Rykoven, e mulató társtulajdonosa. Ön még új itt, ha jól sejtem, még nem találkoztunk. Carlotteia a neve, ugye? Rendezzék, kérem, továbbra is kulturált keretek között ezt az ügyet! Szép munka!
*Ha e nap tele is van pocsék történésekkel, és nem tudja pontosan, hogyan kezdődött az incidens, büszke a személyzet összefogására és önállóságára. De ezzel majd később foglalkozik, visszatér a legégetőbb ügyhöz, pusztán annyi figyelmet szánva az eseményeknek, hogy megnézi, amint többen távoznak az ajtón. Ralas néma ácsorgása összefont karokkal számára még mindig az iménti nézetkülönbség jele, s talán némi türelmetlenségé. Zammiria tudja, hogy nem ideális visszalépnie, de inkább tekintélyéből enged egy jobbnak ítélt kompromisszum kedvéért, amit új ismeretéből merít. Nem kíván olyan érzést kelteni előredőlésével, mintha Milhen fölé tornyosulna megalázón, ezért inkább kiegyenesedik, nagyobb teret hagyva neki. Fontosak számára Ralas helyeslő mozdulatai, s mikor elmosolyodik, Milhen pedig beegyezik az ajánlatba, úgy érzi, elérték a nyugvó pontot. Mindenki vállal bizonyos fokú kockázatot, ezért nehéz lesz bizalmon alapuló kapcsolatot építeni, de sosem volt könnyű semmi, amiért Ralasszal eddig megküzdöttek. Az igazán értékes dolgok nem jönnek úgy. Milhenen múlik, valóban beáll-e közéjük, vagy próbálkozik a kijátszásukkal, s innen kezdődik a felelőssége önmagáért, mert lesz alkalom, mikor egyetlen szem sem szegeződik rá. Az lesz az igazi próbatétel, akkor fogja meghozni az igazi döntést. Ők csak annyit tehetnek, hogy megmutatják, lesz mit veszítenie a nőnek, és az is nagyon valószínű, hogy minden kiderül idővel. Talán épp akkor, amikor már igazán fájni fog.*
- Rendben. Céljaink egyike, hogy nagyobb rend legyen a kikötőben, az utazók szívesen jöjjenek ide. Számítunk rád, Milhen.
*Ernuss csendessége feltűnik neki. Arra gondol, talán neheztel azért, mert véleménye ellen döntöttek, amitől úgy érezheti, hogy nem számít, vagy nincs köze a dolgokhoz. Pedig biztos benne, hogy Ralas nem csupán szórakozásból kérdezte meg őt. Hasznosak a különféle látásmódok és tapasztalatok, nincsenek - megismerhető - tiszta igazságok és egyértelmű helyzetek, mindig van valamennyi szubjektív megítélés mögöttük. Lám, mennyire ellentétesen reagált Ralas és Zammiria is ugyanarra a helyzetre! A vélemények megismerésével is jobban megismerszik a személyiség. Ernuss bizonyította, hogy erős az igazságérzete, és felismeri a kockázatot a közös érdek számára, bizonyos, hogy nem attól tart, hogy személy szerint tőle lopnának majd. Ralas ragaszkodása az irodai látogatás iránt meglepi Zammiriát, úgy gondolta, mostanra okafogyottá válik a dolog. A férfi szavai meggyőzik, hogy nem az, sőt, nem is az volt a dolog célja, amit gondolt, és immár habozás nélkül követi.*
- Természetesen.
*Vélhetően mind a négyen a Szolgálati terület felé veszik az irányt, ám Zammiria Welly előtt megtorpan.*
//Welly, Daesys, Carlotteia//
*Figyelmesen fordul Wellyhez.*
- Igen?
*A rövid tájékoztatás során tekintete Daesys felé surran. A kérés komolyan hangzik, nem úgy tűnik, hogy a kínálat feltérképezése lenne a cél, azt a személyzet maga is el tudja intézni. Talán egy újabb álláskeresőről van szó, aki előbb szeretné megtudni, hogy jó helyre kíván elszegődni? Vagy egy rendezvény lebonyolítása lenne a cél fontos és igényes személyek számára? Netán panaszt kíván tenni? Bármiről is legyen szó, enyhe, udvarias mosollyal köszönti, ha a közelben jár.*
- Üdvözlöm, hölgyem! Elnézést kérek, van egy halaszthatatlan teendőm, de később visszatérek, és megkeresem Önt a kérdések ügyében.
*Aztán Wellyhez fordul.*
- Köszönöm, hogy szóltál, és intézkedsz a rendről is. Kérlek, tartsd a frontot, úgy látom, a lányok elég elfoglaltak.
*Elégedett mosolyra húzódik a szája, mert most nem a lány a kevés, hanem a vendég sok, az pedig örömteli dolog. Lehalkítja a hangját.*
- Egyébként hol van Cassy? Úgy tudtam, ma ő a felelős. Vendéggel van?
*Pillantása a tolldíszes nőre esik.*
- Carlotteia! A fél szemed neked is legyen a vendégeken!
*Szól oda a fogadási felelőshöz, akit időközben elszólítanak. Aztán pedig, ha más nem akadályozza, az előtte járó trió után igyekszik ki a pult mögötti ajtón.*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-09 15:28:18
Üzenet elküldve: 2019-11-09 15:28:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Torskel//
- Igazán nagyszerű az ízlésed *vigyorodik el.* Akármennyire is arra vágyom, hogy egy ilyen nagyszerű férfival tölthessem az éjszakámat, nem hiszem, hogy az új főnököm megengedné, elvégre sok férfi örömét kell még kiszolgálnom.
*Elengedi a férfit, majd kiszáll az ágyból. Inkább nem mondja el, hogy nincs kedve még több férfinek szétennie a lábát. Jó ötletnek tűnt, könnyű aranyszerzési lehetőségnek, de ha ezt kell csinálnia minden nap...*
- Nem vagyok egy érzelmes típus *mondja bizonyára nem nagy meglepetéssel, miközben a ruhájáért nyúl.*
- Igazán nagyszerű az ízlésed *vigyorodik el.* Akármennyire is arra vágyom, hogy egy ilyen nagyszerű férfival tölthessem az éjszakámat, nem hiszem, hogy az új főnököm megengedné, elvégre sok férfi örömét kell még kiszolgálnom.
*Elengedi a férfit, majd kiszáll az ágyból. Inkább nem mondja el, hogy nincs kedve még több férfinek szétennie a lábát. Jó ötletnek tűnt, könnyű aranyszerzési lehetőségnek, de ha ezt kell csinálnia minden nap...*
- Nem vagyok egy érzelmes típus *mondja bizonyára nem nagy meglepetéssel, miközben a ruhájáért nyúl.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-09 14:11:36
Üzenet elküldve: 2019-11-09 14:11:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Pofájából kikandikáló agyarai mutatják, hogy az első találat önhitt magabiztossággal telíti, aminek általában rossz vége szokott lenni, főleg, ha egy éppen zajló párviadal közepén esik az ork ebbe a hibába.*
-Remélem, nem nagyon vacsoráztál be komám! *Röfög malac módra, széles vigyorral, kicsit felengedve a védelmét.
Így nem csoda, de ő meglepődve érzi, hogy az imént még levegő után kapkodó ellenfele, már ott is van, hogy megragadja a lábait és kihúzza alóla a biztos talajt, sikerrel. ~Mi a jó fene?! ~ Ez a fordulat sem ismeretlen számára, de a meglepetés ereje mindig előny, sikerül is Khulnak a művelet és rövid úton, a hátán landol, súlyát a föld is megérzi, megremeg körülötte.
Ő is tudja, hogy odalent hátrányos helyzetben van, főleg így, hogy a mellkasa szinte szabad préda, így, ha a másik megközelíti, megpróbálja megragadni a karját, akár egy ütés után is, hogy miután rántott rajta egyet maga felé, a lábát megtámasztva a felsőtestén, maga felett áthajíthassa. Ha sikerül a dolog, azután rövid úton próbál a talpára állni.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Pofájából kikandikáló agyarai mutatják, hogy az első találat önhitt magabiztossággal telíti, aminek általában rossz vége szokott lenni, főleg, ha egy éppen zajló párviadal közepén esik az ork ebbe a hibába.*
-Remélem, nem nagyon vacsoráztál be komám! *Röfög malac módra, széles vigyorral, kicsit felengedve a védelmét.
Így nem csoda, de ő meglepődve érzi, hogy az imént még levegő után kapkodó ellenfele, már ott is van, hogy megragadja a lábait és kihúzza alóla a biztos talajt, sikerrel. ~Mi a jó fene?! ~ Ez a fordulat sem ismeretlen számára, de a meglepetés ereje mindig előny, sikerül is Khulnak a művelet és rövid úton, a hátán landol, súlyát a föld is megérzi, megremeg körülötte.
Ő is tudja, hogy odalent hátrányos helyzetben van, főleg így, hogy a mellkasa szinte szabad préda, így, ha a másik megközelíti, megpróbálja megragadni a karját, akár egy ütés után is, hogy miután rántott rajta egyet maga felé, a lábát megtámasztva a felsőtestén, maga felett áthajíthassa. Ha sikerül a dolog, azután rövid úton próbál a talpára állni.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-09 10:37:39
Üzenet elküldve: 2019-11-09 10:37:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Latamie, Daesys, Ambroggio, Welly//
*Mikor Daesys megemlíti az ablak ügyét, arrafelé pillant. Valóban, most mindenki a kint folyó ökölpárbajjal vagy vendéggel van elfoglalva, a főnökök sem elérhetőek éppen, így talán neki kéne elsimítani a dolgot. Nyilván fognak rendelni másik üveget, de addig is ki kell nézzen valahogy, ez mégis csak a Sellő. Majd a vörös közelebb is hajol hozzá, bizalmasan adva információt arról, hogy talán az ablak bedeszkázását még jobban is élvezné, mint az itt folyó beszélgetés átfolyását a fülein. Welly ezt meg is érti, másrészről meg ha ketten hamarabb lerendezik az ablak ügyét, az neki is jó. ~Majd elé húzzuk idebent a függönyt, nem lesz sokkal sötétebb úgyse, így a bentieknek nem lesz szem előtt. ~
Mikor pedig Ambroggio előáll a félelem okával, leplezetlen megdöbbenés ül ki az arcára. Aztán visszaszelídül a tekintete, mert eszébe jut, hogy most akár rá is játszhatna a dologra, de azt a főnökség nem köszönné meg. Csak ez után nyitja szólásra a száját.*
-Megnézem mit tehetek az ügyben. Ha megbocsátanak. *Válaszol diplomatikusan a férfinak, majd látja, hogy az asztalnál egészen személyesre fajul a hangulat, így nem is zavar tovább.*
-A segítséget pedig nem utasítom vissza. *Válaszol a vörös nőnek is, majd int, hogy kövesse, egészen a pultig sétál vele.*
-Kérlek foglalj helyet, egy italra természetesen a ház vendége vagy a segítségedért cserébe. *Veti fel, hiszen ingyen segítséget azért nem vár el és talán ennyi döntési szabadsága még neki is akad. A tájékoztatás viszont már egészen más tészta, mint látja a főnökség jelenleg elfoglalt és mintha távozni is készülnének csapatostul az irodák irányába.*
-Várj egy pillanatot. *Szalad el, hogy még időben elérje őket, mert madamme illetve a lányok kérdésében illetékes személy jelenleg egy sem tartózkodik az épületben, így marad a főnökasszony.*
//Zammiria//
*Remélhetőleg még elcsípi a fogadótérben Zammiria kisasszonyt, ha pedig így van, akkor elé áll, de csak egy rövid időre tartja fel.*
-Főnökasszony, csak egy szóra. *Mutat a remélhetőleg a pultnál várakozó vörös hajú nőre.*
-Kérem, amennyiben lesz egy kis időd, van itt egy vendég, akinek a lányokat illetően lenne egy- két kérdése. Úgy tudom egyéb illetékes egyelőre nincs az épületben. *Teszi még hozzá, ha lenne, akkor nem őt zargatná. Sőt egy ilyen számára jelentéktelen kérdést talán még egy örömlány is meg tudna válaszolni, a vezetőség ugyanis nem mindig ér rá ilyen csip-csup kérdésekre.*
-Nem is zavarlak tovább, az ablak ügyét is elrendezem, ne szúrja addig se a vendégek szemét, míg ki nem cseréltetjük. *Áll el az útból.*
//Vyliassa és Nala figyelmébe//
*Közben látja, hogy Vyliassa is megérkezik, azaz visszaérkezik, immár rendezettebb külsővel, de Nala mindjárt oda is szalad hozzá. Ezt követően egyértelműen a fél-elf lábai a vendéghez vezetik őt, így ez is elrendeződött, az ő közreműködése nélkül. ~Egy gonddal kevesebb. ~ Nem szeret közvetítőt játszani, de néha muszáj.*
*Mikor Daesys megemlíti az ablak ügyét, arrafelé pillant. Valóban, most mindenki a kint folyó ökölpárbajjal vagy vendéggel van elfoglalva, a főnökök sem elérhetőek éppen, így talán neki kéne elsimítani a dolgot. Nyilván fognak rendelni másik üveget, de addig is ki kell nézzen valahogy, ez mégis csak a Sellő. Majd a vörös közelebb is hajol hozzá, bizalmasan adva információt arról, hogy talán az ablak bedeszkázását még jobban is élvezné, mint az itt folyó beszélgetés átfolyását a fülein. Welly ezt meg is érti, másrészről meg ha ketten hamarabb lerendezik az ablak ügyét, az neki is jó. ~Majd elé húzzuk idebent a függönyt, nem lesz sokkal sötétebb úgyse, így a bentieknek nem lesz szem előtt. ~
Mikor pedig Ambroggio előáll a félelem okával, leplezetlen megdöbbenés ül ki az arcára. Aztán visszaszelídül a tekintete, mert eszébe jut, hogy most akár rá is játszhatna a dologra, de azt a főnökség nem köszönné meg. Csak ez után nyitja szólásra a száját.*
-Megnézem mit tehetek az ügyben. Ha megbocsátanak. *Válaszol diplomatikusan a férfinak, majd látja, hogy az asztalnál egészen személyesre fajul a hangulat, így nem is zavar tovább.*
-A segítséget pedig nem utasítom vissza. *Válaszol a vörös nőnek is, majd int, hogy kövesse, egészen a pultig sétál vele.*
-Kérlek foglalj helyet, egy italra természetesen a ház vendége vagy a segítségedért cserébe. *Veti fel, hiszen ingyen segítséget azért nem vár el és talán ennyi döntési szabadsága még neki is akad. A tájékoztatás viszont már egészen más tészta, mint látja a főnökség jelenleg elfoglalt és mintha távozni is készülnének csapatostul az irodák irányába.*
-Várj egy pillanatot. *Szalad el, hogy még időben elérje őket, mert madamme illetve a lányok kérdésében illetékes személy jelenleg egy sem tartózkodik az épületben, így marad a főnökasszony.*
//Zammiria//
*Remélhetőleg még elcsípi a fogadótérben Zammiria kisasszonyt, ha pedig így van, akkor elé áll, de csak egy rövid időre tartja fel.*
-Főnökasszony, csak egy szóra. *Mutat a remélhetőleg a pultnál várakozó vörös hajú nőre.*
-Kérem, amennyiben lesz egy kis időd, van itt egy vendég, akinek a lányokat illetően lenne egy- két kérdése. Úgy tudom egyéb illetékes egyelőre nincs az épületben. *Teszi még hozzá, ha lenne, akkor nem őt zargatná. Sőt egy ilyen számára jelentéktelen kérdést talán még egy örömlány is meg tudna válaszolni, a vezetőség ugyanis nem mindig ér rá ilyen csip-csup kérdésekre.*
-Nem is zavarlak tovább, az ablak ügyét is elrendezem, ne szúrja addig se a vendégek szemét, míg ki nem cseréltetjük. *Áll el az útból.*
//Vyliassa és Nala figyelmébe//
*Közben látja, hogy Vyliassa is megérkezik, azaz visszaérkezik, immár rendezettebb külsővel, de Nala mindjárt oda is szalad hozzá. Ezt követően egyértelműen a fél-elf lábai a vendéghez vezetik őt, így ez is elrendeződött, az ő közreműködése nélkül. ~Egy gonddal kevesebb. ~ Nem szeret közvetítőt játszani, de néha muszáj.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-09 10:10:13
Üzenet elküldve: 2019-11-09 10:10:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Mire visszaér, a beszélgetés nagy részéről lemarad, ám ez nem olyasmi, ami túlságosan zavarná. A köszönésére biccent egyet, majd a felé nyújtott kulcsot átveszi. Még mindig nem ért egyet azzal, hogy Milhen maradjon, elvégre ha nem is itt, máshol lopni fog, ha pedig az ennek elszenvedő egyénei megtudják, hogy a nő itt dolgozik... Ez nem olyan dolog, amibe Ernuss beleszólhat, így nem is szól bele, a véleményét elmondta, ezzel pedig megtette azt, amit meglehet.
Ralas kérésére is biccent, úgy tűnik, ő is jóváhagyja a dolgot, így az Eldrantól elvett holmikkal, és Milhen fegyvereivel karöltve indul el a szóban forgó iroda felé.
Szemmel fogja tartani Milhent, nem lenne jó testőr, ha nem tenné. Ha Ralasék kockáztatni szeretnék a hírnevüket, akkor tegyék. Ernusst a hírnév mint olyasmi nem érdekli, számára csak hátráltató tényező lenne, ha ismernék a nevét, ám tudja, hogy ezzel a két főnök nem így van.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Mire visszaér, a beszélgetés nagy részéről lemarad, ám ez nem olyasmi, ami túlságosan zavarná. A köszönésére biccent egyet, majd a felé nyújtott kulcsot átveszi. Még mindig nem ért egyet azzal, hogy Milhen maradjon, elvégre ha nem is itt, máshol lopni fog, ha pedig az ennek elszenvedő egyénei megtudják, hogy a nő itt dolgozik... Ez nem olyan dolog, amibe Ernuss beleszólhat, így nem is szól bele, a véleményét elmondta, ezzel pedig megtette azt, amit meglehet.
Ralas kérésére is biccent, úgy tűnik, ő is jóváhagyja a dolgot, így az Eldrantól elvett holmikkal, és Milhen fegyvereivel karöltve indul el a szóban forgó iroda felé.
Szemmel fogja tartani Milhent, nem lenne jó testőr, ha nem tenné. Ha Ralasék kockáztatni szeretnék a hírnevüket, akkor tegyék. Ernusst a hírnév mint olyasmi nem érdekli, számára csak hátráltató tényező lenne, ha ismernék a nevét, ám tudja, hogy ezzel a két főnök nem így van.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-09 09:44:32
Üzenet elküldve: 2019-11-09 09:44:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie, Daesys, Ambroggio, Welly//
*Hátradőlve élvezi a két formás vörös csörtéjét. Talán egy kicsivel több rum meg nagyobb, saras pocsolya hozzáadásával az odébb kibontakozó ökölpárbajról is pikk-pakk elvonnák a közönség figyelmét. A gondolatra máris kaján vigyorgás kúszik a szája szegletébe, de azért igyekszik nem túlságosan belemerülni a sikamlós ábrándba, hiszen sokkal okosabb, ha azért az elhangzó dolgokra is figyel.*
- A Csalogányon? *Ambroggio arcára ezúttal őszinte meglepetés költözik, s bár csak úgy tolonganak a fejében a kérdések, inkább későbbre hagyja őket.
A báróval kapcsolatos érdeklődése se marad megválaszolatlan, bár egy kis részletezésnek jobban örült volna. A rőt némber azonban nagyon pimaszul üti le a labdát. Ambroggio csaknem félrenyeli a korty bort, az "egyéb értelmű" felvetésére. Két-három kis köhintés után megtörli a száját a kendőjével és megrovón csóválja a fejét Latamie felé.* - A báród olyan értelmét meghagyom a hölgyeknek. De ha ő esetleg másképp is gondolja *löttyinti körbe a poharában a maradék bort, közben elejt egy félhangos "művészek" megjegyzést, mint aki gyakorlatilag máris készpénznek veszi a dolgot* -, akkor is ki kéne ábrándítsam. Jómagam a konzervatív, puritán erkölcsiség követője vagyok. De nyilván nem ítélkezem *teszi hozzá megengedő és rendkívül álszent mosolygással.* - Az örömök kertjében mindenki úgy válogat, ahogy szeretne. És ahogy megengedheti magának *pillant körbe a bordély népes belterén.
Daesys ügyesen kivágná magát (és az a főnök megszólítás kap egy külön elégedett vigyort is), de az Intéző egy finoman elegáns mozdulattal kitöri a csúsztatása nyakacskáját.*
- Bájos testőröm aggódik, hogy a Sellőház lányai nem elég tiszták, s hogy esetleg elkaphatok tőlük valamit *mondja a felszolgálónak egy elnézést kérő sóhajjal, amiért kénytelen kimondani a nonszensz feltételezést.* - Örülnék, ha ez ügyben beszélhetne egy kompetens személlyel, aki megnyugtatja afelől, hogy ilyesmi nem fordulhat elő. Egy kompetens személy. Egy vezető vagy a Madamme esetleg. *Ezzel engedi útjára a lányt s fordul vissza Latamie felé.
Hagyja, hogy a nő alaposan megmustrálja a kezét. A tűnődő töprengésre pedig csak szélesedik a képén az a féloldalas rókavigyor.*
- Én csapnivaló énekes vagyok *duruzsolja közelebb hajolva* - Szóval kénytelen leszek másban túltenni a Báró Úron.
*A feltételek végül kimondatnak, amire Ambroggio közelebb húzza Latamie kezét, hogy újabb csókkal illesse. Elnyújtott, kéjelgő gesztus, amitől az etikett elsüllyed szégyenében.*
- Szegénykém *mondja együtt érzőn.* - Egy ilyen csodás testet csak nem hagyhatok holmi vállgörcs prédájául. Szívesen kimasszírozom. *Tekintete épp csak egy pillanatra fordul el a nőről, hogy megtalálja Daesyst. Kíváncsi, merre kalauzolták a kicsikét az aggodalmaival. De figyelme mindjárt vissza is tér Latamie-hez.* - De azt mondják az efféle feszültség sokszor egész más tájékokról sugárzik át. Lehet, hogy alaposabbnak kéne lenni. Ha megállok a vállainál... bár ki tudna megállni egy ilyen nő vállainál *teszi hozzá, mint egy hangosan kimondott gondolatot* - talán rosszabbodhat is.
*Hátradőlve élvezi a két formás vörös csörtéjét. Talán egy kicsivel több rum meg nagyobb, saras pocsolya hozzáadásával az odébb kibontakozó ökölpárbajról is pikk-pakk elvonnák a közönség figyelmét. A gondolatra máris kaján vigyorgás kúszik a szája szegletébe, de azért igyekszik nem túlságosan belemerülni a sikamlós ábrándba, hiszen sokkal okosabb, ha azért az elhangzó dolgokra is figyel.*
- A Csalogányon? *Ambroggio arcára ezúttal őszinte meglepetés költözik, s bár csak úgy tolonganak a fejében a kérdések, inkább későbbre hagyja őket.
A báróval kapcsolatos érdeklődése se marad megválaszolatlan, bár egy kis részletezésnek jobban örült volna. A rőt némber azonban nagyon pimaszul üti le a labdát. Ambroggio csaknem félrenyeli a korty bort, az "egyéb értelmű" felvetésére. Két-három kis köhintés után megtörli a száját a kendőjével és megrovón csóválja a fejét Latamie felé.* - A báród olyan értelmét meghagyom a hölgyeknek. De ha ő esetleg másképp is gondolja *löttyinti körbe a poharában a maradék bort, közben elejt egy félhangos "művészek" megjegyzést, mint aki gyakorlatilag máris készpénznek veszi a dolgot* -, akkor is ki kéne ábrándítsam. Jómagam a konzervatív, puritán erkölcsiség követője vagyok. De nyilván nem ítélkezem *teszi hozzá megengedő és rendkívül álszent mosolygással.* - Az örömök kertjében mindenki úgy válogat, ahogy szeretne. És ahogy megengedheti magának *pillant körbe a bordély népes belterén.
Daesys ügyesen kivágná magát (és az a főnök megszólítás kap egy külön elégedett vigyort is), de az Intéző egy finoman elegáns mozdulattal kitöri a csúsztatása nyakacskáját.*
- Bájos testőröm aggódik, hogy a Sellőház lányai nem elég tiszták, s hogy esetleg elkaphatok tőlük valamit *mondja a felszolgálónak egy elnézést kérő sóhajjal, amiért kénytelen kimondani a nonszensz feltételezést.* - Örülnék, ha ez ügyben beszélhetne egy kompetens személlyel, aki megnyugtatja afelől, hogy ilyesmi nem fordulhat elő. Egy kompetens személy. Egy vezető vagy a Madamme esetleg. *Ezzel engedi útjára a lányt s fordul vissza Latamie felé.
Hagyja, hogy a nő alaposan megmustrálja a kezét. A tűnődő töprengésre pedig csak szélesedik a képén az a féloldalas rókavigyor.*
- Én csapnivaló énekes vagyok *duruzsolja közelebb hajolva* - Szóval kénytelen leszek másban túltenni a Báró Úron.
*A feltételek végül kimondatnak, amire Ambroggio közelebb húzza Latamie kezét, hogy újabb csókkal illesse. Elnyújtott, kéjelgő gesztus, amitől az etikett elsüllyed szégyenében.*
- Szegénykém *mondja együtt érzőn.* - Egy ilyen csodás testet csak nem hagyhatok holmi vállgörcs prédájául. Szívesen kimasszírozom. *Tekintete épp csak egy pillanatra fordul el a nőről, hogy megtalálja Daesyst. Kíváncsi, merre kalauzolták a kicsikét az aggodalmaival. De figyelme mindjárt vissza is tér Latamie-hez.* - De azt mondják az efféle feszültség sokszor egész más tájékokról sugárzik át. Lehet, hogy alaposabbnak kéne lenni. Ha megállok a vállainál... bár ki tudna megállni egy ilyen nő vállainál *teszi hozzá, mint egy hangosan kimondott gondolatot* - talán rosszabbodhat is.
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-08 23:34:32
Üzenet elküldve: 2019-11-08 23:34:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir, Nalaeä, Yathlanae//
*Hagyja, hogy a tündérlány válaszoljon a férfi kérdésére a fürdőt illetően, hiszen ő még elég friss hús ezen a helyen, nem is látott még mindent. Első estéje, de már teljes erővel munkába állt, de ezt egyáltalán nem bánja. A hallottak meglehetősen tetszenek neki, bár a vendég igényei az első és legfontosabb dolgok, azért neki is megjön a kedve a kényeztető fürdéshez. Még akkor is, ha neki kell kényeztetnie az elfet.*
- Nagyon köszönöm.
*Mosolyog Bobbirra, amikor helyet foglal egyik oldalán.*
- Ahogy Nala mondta, örömünkre szolgálna, ha bármilyen módon szolgálhatnánk.
*Tetszik neki a férfi, ezt még tetőzi, amikor az utalást tesz az édeshármas lehetőségére. Legalábbis úgy tűnik, mert mindkettejüket invitálja a további közös együttlétre. Yathlanae szinte mindig egyedül dolgozott, de él-hal az újdonságokért és kalandokért, így halvány elégedettség ül ki arcára. Meg hát, ki ne szeretné a bevállalósabb férfiakat, a meghitt szerelmeskedés kettecskén egy idő után már elavult, unalmas. Az az otthon és család környezetébe való dolog, nem egy ehhez hasonló helyre. Legalábbis amit eddig a nő itt megtapasztalt, az alapján ezt a véleményt állította fel magában.*
- Ha úgy kívánja, énekelek és táncolok is, csak magának.
*Búgja édesen, majd egy cinkos kacsintás kíséretében hozzáteszi.*
- Természetesen mindenféle bűbáj nélkül.
*Reménykedik benne, hogy nem veszik zokon ezt a megjegyzését, hiszen az előbbi helyzet könnyen fajulhatott volna komolyabb harccá, leginkább a két zenész hibájából.*
- De masszírozni is tudok, legalábbis azt mondják. Magán áll, mit választ, mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy tökéletes estéje legyen.
*Hagyja, hogy a tündérlány válaszoljon a férfi kérdésére a fürdőt illetően, hiszen ő még elég friss hús ezen a helyen, nem is látott még mindent. Első estéje, de már teljes erővel munkába állt, de ezt egyáltalán nem bánja. A hallottak meglehetősen tetszenek neki, bár a vendég igényei az első és legfontosabb dolgok, azért neki is megjön a kedve a kényeztető fürdéshez. Még akkor is, ha neki kell kényeztetnie az elfet.*
- Nagyon köszönöm.
*Mosolyog Bobbirra, amikor helyet foglal egyik oldalán.*
- Ahogy Nala mondta, örömünkre szolgálna, ha bármilyen módon szolgálhatnánk.
*Tetszik neki a férfi, ezt még tetőzi, amikor az utalást tesz az édeshármas lehetőségére. Legalábbis úgy tűnik, mert mindkettejüket invitálja a további közös együttlétre. Yathlanae szinte mindig egyedül dolgozott, de él-hal az újdonságokért és kalandokért, így halvány elégedettség ül ki arcára. Meg hát, ki ne szeretné a bevállalósabb férfiakat, a meghitt szerelmeskedés kettecskén egy idő után már elavult, unalmas. Az az otthon és család környezetébe való dolog, nem egy ehhez hasonló helyre. Legalábbis amit eddig a nő itt megtapasztalt, az alapján ezt a véleményt állította fel magában.*
- Ha úgy kívánja, énekelek és táncolok is, csak magának.
*Búgja édesen, majd egy cinkos kacsintás kíséretében hozzáteszi.*
- Természetesen mindenféle bűbáj nélkül.
*Reménykedik benne, hogy nem veszik zokon ezt a megjegyzését, hiszen az előbbi helyzet könnyen fajulhatott volna komolyabb harccá, leginkább a két zenész hibájából.*
- De masszírozni is tudok, legalábbis azt mondják. Magán áll, mit választ, mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy tökéletes estéje legyen.
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-08 07:42:35
Üzenet elküldve: 2019-11-08 07:42:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Két megtermett fickó, egymást kerülgetve, össze-összecsapva. Olykor füstként kicsapódó leheletük is meglátszik arcuk előtt, hűvös már az idő. Mindkettő arcán a harchoz méltó tekintet, elveszve a stratégiák és a puszta kocsmai bunyó agressziójáénak varázsában. De rég várta már, ó, nagyon rég! Fáradt, megcsömörlött tagjainak mozgatására már olyan nagy szükség volt, mint egy falat kenyérre, a túl zsíros ételhez. Életmentő. Orm hárítja csapását, mely nem volt túl erős, szinte már érzi mi következik, egy párszor megtapasztalta már, milyen, ha valaki egy nagyobb ellenféllel szemben a bűvkörbe lép, s csak a kezek hadakozása dönti el az adott pillanatot. Az első találat az orkké, s még dühös is lenne, emiatt, ha nem futna ki a levegő hirtelen tüdejéből.*
- Ungh... *Görnyed össze. A találat pontos volt és kemény, gyomorszájon érte. Nem csüggedhet, s csak néhány másodperce van összeszedni magát. Keze ösztönösen indulna, hogy a talált testrészt védje, de csak hasfalát feszíti be, hogy némileg csökkentse a becsapódást. Nem hátrál, ha tud immár két kezét igénybe véve, Orm dereka mellé préselve fejét, két combját oldalról, térdhajlatban megfogva próbálja felfelé rántani, hogy így húzza ki a két tartóoszlopot az ork alól. Ha a mozdulat sikeres, Orm a hátán végzi a porban, s rárepülhet megsorozni, vagy legalábbis időt nyer, míg összeszedi magát.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Két megtermett fickó, egymást kerülgetve, össze-összecsapva. Olykor füstként kicsapódó leheletük is meglátszik arcuk előtt, hűvös már az idő. Mindkettő arcán a harchoz méltó tekintet, elveszve a stratégiák és a puszta kocsmai bunyó agressziójáénak varázsában. De rég várta már, ó, nagyon rég! Fáradt, megcsömörlött tagjainak mozgatására már olyan nagy szükség volt, mint egy falat kenyérre, a túl zsíros ételhez. Életmentő. Orm hárítja csapását, mely nem volt túl erős, szinte már érzi mi következik, egy párszor megtapasztalta már, milyen, ha valaki egy nagyobb ellenféllel szemben a bűvkörbe lép, s csak a kezek hadakozása dönti el az adott pillanatot. Az első találat az orkké, s még dühös is lenne, emiatt, ha nem futna ki a levegő hirtelen tüdejéből.*
- Ungh... *Görnyed össze. A találat pontos volt és kemény, gyomorszájon érte. Nem csüggedhet, s csak néhány másodperce van összeszedni magát. Keze ösztönösen indulna, hogy a talált testrészt védje, de csak hasfalát feszíti be, hogy némileg csökkentse a becsapódást. Nem hátrál, ha tud immár két kezét igénybe véve, Orm dereka mellé préselve fejét, két combját oldalról, térdhajlatban megfogva próbálja felfelé rántani, hogy így húzza ki a két tartóoszlopot az ork alól. Ha a mozdulat sikeres, Orm a hátán végzi a porban, s rárepülhet megsorozni, vagy legalábbis időt nyer, míg összeszedi magát.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-07 21:01:53
Üzenet elküldve: 2019-11-07 21:01:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Elégedetten pillant Ernussra, a jó katona, mint mindig, most is teszi a dolgát, s egy ájult, kárt okozó ügyfél ismét néhány tárggyal lesz szegényebb, amit pont a betört ablakra tudnak fordítani. Vagy legalábbis kárpótolják magukat belőle. Egyre nagyobb a csend, s Ralasban egyre jobban árad szét a megmagyarázhatatlan nyugalom. Kedves mosollyal tekint Milhenre és Zammiriára is, miközben felállva a nő kezét fogja meg, s tartja vissza. A lány, szerencséjére, nem kezd akaratoskodni, még a végén csalódna benne, eddig csodás alakítást nyújtott, elnyerte szimpátiáját. Enyhe meglepetéssel pillant Zamra. Magában már lerendezte, elfogadta, megértette, s lám a lány visszakozik. Enyhe felhő fut át arcán, azonban ez értékelhető többféleképpen is. Marad állva, Milhen kezét azonban elengedi, majd érdeklődve, sajátját karba fonva figyel. Némán hallgat, közbeszólás nélkül, csak olykor biccent, mikor számára is kedves dolgot hall, Zam változik, neki tetszői rányba, s mégis marad, amilyen volt. Ideális helyzet, tökéletes és értékeli is gondolatban. Felszalad a szemöldöke.*
- Úgy van. *Helyesel közben lágyan elmosolyodva, s Milhenre pillantva, majd tekintete visszakúszik a mélyen ülő sötétekre, melyek már jóval enyhébbek, mint korábban.*
- Egyetértek. *Bólint, aztán felsóhajt, miközben a visszatérő Ernusst kíséri figyelemmel.*
- Ernuss... dobj a tűzre kérlek... az irodában. *Legyint lágyan egyet kezével.* Ha már úgy is arra jársz. Köszönöm! *Hajol meg egy pillanatra, majd ismét Milhen felé fordul. ~ Ígéretek. ~ Furcsa mód a zöldekből meglepően őszintén hatnak, s a tollforgós sisak alól kandikáló olykor reménykedő, olykor kissé zavart tekintet, csak a lány előnyére válik. Már előre sajnálja kicsit. ~ Francba! ~ Pillant egy pillanatra a plafonra.*
- Nagyszerű. *Jelenti ki csendesen, majd kettejükre néz egyszerre, s a szolgálati bejárat felé biccent, kicsit kevesebb elánnal, mint az elébb. Látszik rajta, hogy kételyek gyötrik, s iménti kegyessége már a múlté. Marad állva.*
- De akkor is menjünk az irodába... még van egy elintézetlen ügyünk, Milhen. *Szólal meg végül, rezzenéstelen arccal kedvesen és a lány keze felé nyúl.*
- Tudnod kell, hogy semmi sem maradhat nyom nélkül, a munkáért megbecsülés, pénz és kedvesség jár. Természetszerűleg, ennek ellenkezőjéért más jár, ami mellett nem mehetek el. Örülök, hogy maradsz, de ezen át kell esned... és most kell még átesned. Ez a kikötő, a Sellőház, én pedig Ralas Drayte vagyok. *Ismét visszanyeri korábbi ábrázatát, s megint kacsint, még tán mosolyog is.*
- Menjünk. Mind a hárman. *Ha tudja, kézen fogva vezeti Milhent, a szolgálati bejárat felé.* Te is gyere, Zamm, kérlek... itt semmi sem szükségtelen... *Mosolyodik el a válla felett hátrapillantva, feltéve, ha elindultak.* ...mint mondtam, ajándékot adok... szerencsére nem búcsú, hanem üdvözlő és emlékezetes. *Nevet fel halkan egy pillanatra, s kalapját egy laza mozdulattal a fejére csapja, hanyagul, féloldalasan. Ha a lány kezét megfogta, hát nem engedi el.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Elégedetten pillant Ernussra, a jó katona, mint mindig, most is teszi a dolgát, s egy ájult, kárt okozó ügyfél ismét néhány tárggyal lesz szegényebb, amit pont a betört ablakra tudnak fordítani. Vagy legalábbis kárpótolják magukat belőle. Egyre nagyobb a csend, s Ralasban egyre jobban árad szét a megmagyarázhatatlan nyugalom. Kedves mosollyal tekint Milhenre és Zammiriára is, miközben felállva a nő kezét fogja meg, s tartja vissza. A lány, szerencséjére, nem kezd akaratoskodni, még a végén csalódna benne, eddig csodás alakítást nyújtott, elnyerte szimpátiáját. Enyhe meglepetéssel pillant Zamra. Magában már lerendezte, elfogadta, megértette, s lám a lány visszakozik. Enyhe felhő fut át arcán, azonban ez értékelhető többféleképpen is. Marad állva, Milhen kezét azonban elengedi, majd érdeklődve, sajátját karba fonva figyel. Némán hallgat, közbeszólás nélkül, csak olykor biccent, mikor számára is kedves dolgot hall, Zam változik, neki tetszői rányba, s mégis marad, amilyen volt. Ideális helyzet, tökéletes és értékeli is gondolatban. Felszalad a szemöldöke.*
- Úgy van. *Helyesel közben lágyan elmosolyodva, s Milhenre pillantva, majd tekintete visszakúszik a mélyen ülő sötétekre, melyek már jóval enyhébbek, mint korábban.*
- Egyetértek. *Bólint, aztán felsóhajt, miközben a visszatérő Ernusst kíséri figyelemmel.*
- Ernuss... dobj a tűzre kérlek... az irodában. *Legyint lágyan egyet kezével.* Ha már úgy is arra jársz. Köszönöm! *Hajol meg egy pillanatra, majd ismét Milhen felé fordul. ~ Ígéretek. ~ Furcsa mód a zöldekből meglepően őszintén hatnak, s a tollforgós sisak alól kandikáló olykor reménykedő, olykor kissé zavart tekintet, csak a lány előnyére válik. Már előre sajnálja kicsit. ~ Francba! ~ Pillant egy pillanatra a plafonra.*
- Nagyszerű. *Jelenti ki csendesen, majd kettejükre néz egyszerre, s a szolgálati bejárat felé biccent, kicsit kevesebb elánnal, mint az elébb. Látszik rajta, hogy kételyek gyötrik, s iménti kegyessége már a múlté. Marad állva.*
- De akkor is menjünk az irodába... még van egy elintézetlen ügyünk, Milhen. *Szólal meg végül, rezzenéstelen arccal kedvesen és a lány keze felé nyúl.*
- Tudnod kell, hogy semmi sem maradhat nyom nélkül, a munkáért megbecsülés, pénz és kedvesség jár. Természetszerűleg, ennek ellenkezőjéért más jár, ami mellett nem mehetek el. Örülök, hogy maradsz, de ezen át kell esned... és most kell még átesned. Ez a kikötő, a Sellőház, én pedig Ralas Drayte vagyok. *Ismét visszanyeri korábbi ábrázatát, s megint kacsint, még tán mosolyog is.*
- Menjünk. Mind a hárman. *Ha tudja, kézen fogva vezeti Milhent, a szolgálati bejárat felé.* Te is gyere, Zamm, kérlek... itt semmi sem szükségtelen... *Mosolyodik el a válla felett hátrapillantva, feltéve, ha elindultak.* ...mint mondtam, ajándékot adok... szerencsére nem búcsú, hanem üdvözlő és emlékezetes. *Nevet fel halkan egy pillanatra, s kalapját egy laza mozdulattal a fejére csapja, hanyagul, féloldalasan. Ha a lány kezét megfogta, hát nem engedi el.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-07 19:49:30
Üzenet elküldve: 2019-11-07 19:49:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy ellenfele már javában a mozdulatait lesi, miközben ő még csak a pofáját jártatja. Nem is várt mást, mint komoly küzdelmet, nem, mintha egy ilyen hatalmas lényt, mint ő lehetne másképp is venni. Jobban is jár a nagyszájú, ha nem becsüli alá, ő meg akkor jár jobban, ha nem becsüli alá az ellenfelet. Indul is neki, majd megpróbálkozik bevinni az első találatot, de itt még szerencséje és a technikát illetően, talán tapasztalata is adja, nem talál be. Ellenfele mindjárt hárítja is és lendül egyben ellentámadásba is. Szerencséjére számít a visszakézből kapott ütésre, így másik karjával felfelé ütve rézsútosan, hogy Khul ütését kifelé terelje, ezzel hárítva. Még a végén élvezni is fogja a dolgot. Nem is teketóriázik, ilyenkor nem is lehet, amint érzi, hogy az ellenfél ökle elcsúszik a karján, oldal irányba, jobb öklével megpróbál bevinni egyet neki gyomorszájba.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy ellenfele már javában a mozdulatait lesi, miközben ő még csak a pofáját jártatja. Nem is várt mást, mint komoly küzdelmet, nem, mintha egy ilyen hatalmas lényt, mint ő lehetne másképp is venni. Jobban is jár a nagyszájú, ha nem becsüli alá, ő meg akkor jár jobban, ha nem becsüli alá az ellenfelet. Indul is neki, majd megpróbálkozik bevinni az első találatot, de itt még szerencséje és a technikát illetően, talán tapasztalata is adja, nem talál be. Ellenfele mindjárt hárítja is és lendül egyben ellentámadásba is. Szerencséjére számít a visszakézből kapott ütésre, így másik karjával felfelé ütve rézsútosan, hogy Khul ütését kifelé terelje, ezzel hárítva. Még a végén élvezni is fogja a dolgot. Nem is teketóriázik, ilyenkor nem is lehet, amint érzi, hogy az ellenfél ökle elcsúszik a karján, oldal irányba, jobb öklével megpróbál bevinni egyet neki gyomorszájba.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-07 16:59:54
Üzenet elküldve: 2019-11-07 16:59:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Tekintettel, hogy az alapállást felvette, arca is változik. Az iménti vigyor hirtelen eltűnik, s csak összeszűkült tekintettel figyeli az ork mozgását. Nem teketóriázik, s ezúttal Orm az, aki beszél, Khul csak hallgat, ahogyan régen ütközet előtt. Sejti mi lesz a kezdés, a zöld testi fölényben van, igaz nem sokkal, meglátása szerint különösebben sem cicomázza majd, hanem megindul és üt. Így is történik. Szinte talpa alatt érzi a lépteket, ahogyan közeledni kezd, ahogyan kezét megindítja, már látszik, hogy jobb kezes, vagy legalábbis most azt használja. Khul, a jobbjától hátrébb lévő balját használja, s egy egyszerű, laza mozdulattal csapja lentről fel a kezet, így védve az első ütést, majd, ha nincs elég közel, hát egy fél lépéssel beljebb lép, aztán elöl lévő jobbját csípőből fordítva azonnal ütést próbál mérni, szegycsontra. Az elég fájdalmas dolog, feltéve persze, ha talál.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Tekintettel, hogy az alapállást felvette, arca is változik. Az iménti vigyor hirtelen eltűnik, s csak összeszűkült tekintettel figyeli az ork mozgását. Nem teketóriázik, s ezúttal Orm az, aki beszél, Khul csak hallgat, ahogyan régen ütközet előtt. Sejti mi lesz a kezdés, a zöld testi fölényben van, igaz nem sokkal, meglátása szerint különösebben sem cicomázza majd, hanem megindul és üt. Így is történik. Szinte talpa alatt érzi a lépteket, ahogyan közeledni kezd, ahogyan kezét megindítja, már látszik, hogy jobb kezes, vagy legalábbis most azt használja. Khul, a jobbjától hátrébb lévő balját használja, s egy egyszerű, laza mozdulattal csapja lentről fel a kezet, így védve az első ütést, majd, ha nincs elég közel, hát egy fél lépéssel beljebb lép, aztán elöl lévő jobbját csípőből fordítva azonnal ütést próbál mérni, szegycsontra. Az elég fájdalmas dolog, feltéve persze, ha talál.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-07 16:25:02
Üzenet elküldve: 2019-11-07 16:25:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
-Hogy beverhetem a képit? Hát az mindent megér. *Súgja még oda, úgy vigyorog, agyarai szinte teljesen kikandikálnak a pofájából. Mert abban biztos, hogy lesz ütése, ami betalál, így a küzdelem végkimenetelétől függetlenül már most örül előre a dolognak.
Aztán csak odakint szemléli, ahogy kijelöli a piperkőc a küzdőteret, ahogy az náluk is szokás, valamint látja, hogy a húga is elfoglalja a helyét. Amint elhangzik, hogy nyilván a vendég, azaz ő kezd, széles vigyor terül szét a pofáján, majd felveszi a pózt, elöl egy láb, hátralép a másikkal és felemeli mind a két vaskos karját, kezeit ökölbe parancsolva.*
-De pimasz vagy te giliszta! Nem a száddal köll ám majd ütni, ugye aztat azért tudod? *Szökik fel gúnyosan a szája széle.*
-Mert mink azt nem ismerjük, hogyan kell. *Szögezi le, mit tudhatja ő, lehet a kurafi félreértette a kihívást. Viszont nem hagy neki sok időt a gondolkodásra.
Három nagy, földet döngölő lépéssel átszeli a kettejük között fennálló távolságot és a jobb kezét emeli, hogy üssön, egyelőre nincs cél, csak próbálja eltalálni a mitugrászt és amíg elég erő van benne, minél jobban megütni.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
-Hogy beverhetem a képit? Hát az mindent megér. *Súgja még oda, úgy vigyorog, agyarai szinte teljesen kikandikálnak a pofájából. Mert abban biztos, hogy lesz ütése, ami betalál, így a küzdelem végkimenetelétől függetlenül már most örül előre a dolognak.
Aztán csak odakint szemléli, ahogy kijelöli a piperkőc a küzdőteret, ahogy az náluk is szokás, valamint látja, hogy a húga is elfoglalja a helyét. Amint elhangzik, hogy nyilván a vendég, azaz ő kezd, széles vigyor terül szét a pofáján, majd felveszi a pózt, elöl egy láb, hátralép a másikkal és felemeli mind a két vaskos karját, kezeit ökölbe parancsolva.*
-De pimasz vagy te giliszta! Nem a száddal köll ám majd ütni, ugye aztat azért tudod? *Szökik fel gúnyosan a szája széle.*
-Mert mink azt nem ismerjük, hogyan kell. *Szögezi le, mit tudhatja ő, lehet a kurafi félreértette a kihívást. Viszont nem hagy neki sok időt a gondolkodásra.
Három nagy, földet döngölő lépéssel átszeli a kettejük között fennálló távolságot és a jobb kezét emeli, hogy üssön, egyelőre nincs cél, csak próbálja eltalálni a mitugrászt és amíg elég erő van benne, minél jobban megütni.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-07 11:24:30
Üzenet elküldve: 2019-11-07 11:24:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie, Daesys, Ambroggio, Welly//
*Latamienek kevesebb türelme van, mint Ambroggionak, ám nem csak ebben tesz rajta túl, hanem a hatásvadász eszközökkel is. Latamie hagyta volna a levében főni a Kiscsikót, de az áradatnak már nem tud gátat szabni. A vörös fazonból úgy dől a szöveg, mintha valamilyen városi előadás volna púderrel, keszkenővel. Mikor Chayssen túl még őt is bemutatja, amit elégedett bólintással nyomatékosít a szirén is, minden szava igaz.
~Nicsak, beszélni is tud, nem csak puffogni.~*
- Van, akit ez nem érdekel *Jegyzi meg a mendemondára, amit Daesys felvet. Wegtoreni bárót például nem érdekli a nők okozta szerencsétlenség, és ez neki elég ugródeszka, hogy kilépjen apjának terebélyes alakja mögül, s saját utat kezdjen járni.
Persze érzékeny pont is akad, ami rókák ravaszdi mosolyát csalja Latamie arcára.*
- Mert tán azt gondolod, szerencsés a báró?
*Nem vár választ, szavaiban tükröződik véleménye, hogy "nem, cseppet sem az." Jót mosolyog a feltevésen, mert meg van győződve, hogy istenek csapása. Volna néhány leckébe szedett pontja egy részeges hajón hogyan lehet túlélni, s olyanná válni, akit nagyon kevesek mernek vegzálni. Ám kizárt, hogy monológba kezdjen.*
- Tudnék mesélni. *De nem teszi.* A Csalogányon nőttem fel. *Úgy hiszi, ezzel mindent el is mond, amit szeretne. A kikötőben bárki ismerheti a monstrumot, melynek kemény magja mellé nem könnyű bekerülni.
Akit nem tántorított el, hogy a kapitány egy szem lánya, azt eltántorította Latamie maga, persze csak ha nem volt kimondottan neki is kedve. Akadnak adottságai, hogy ne csak kellemes pillanatokat tudjon okozni. Néhány csörte emlékét Latamie teste is őrzi, számos más balul sikerült ütközeté mellett.*
- De a folyóra nem kell akkora brancs. *Aki meg van, az vagy a báró embere, vagy a saját embere, szóval ilyen baja nincs. Egyedül attól tart, hogy a városban elpuhul, aztán szervusz világ.
A kitöltött bort maga elé húzza, s egy biccentéssel köszöni meg, de azzal a lendülettel vonja is meg flegmán vállait.*
- Üzlet és egyébként is. *Vigyorodik el.* Azt hiszem egyikből sincs hiány *Biztos persze nem lehet benne, és nem is akar úgy csinálni, mintha feltétlen mindenek tudója volna. Legfeljebb az érdekli a leginkább, kap-e új hajót, ahogy kérte, vagy tákolnak Rheenoén, és ugyan olyan mennyiséget tudnak csak szállítani.*
- Tán érdekel a báró egyéb értelme? *Szalasztja fel a szirén szemöldökeit a felismerés, hogy ilyen irányba is érdeklődik az intéző.
~Az volna szép!~
A gondolat egyszerre szórakoztatja és hűti le. Bármilyen piperkőcnek is tűnik, inkább hedonistának gondolta volna. Aki ilyen képet kíván magának, mint amit Latamie hozott el, arról ezt a képet alakította ki még a városban.
Daesys távozásával az egykori kalóz figyelme teljes egészében Ambroggio felé fordul.*
- Milyen nagylelkű munkaadó. Szegény már nagyon szenvedett. *Jegyzi meg, bár cseppet sem sajnálja Daesyst, mert mindenki ott unatkozik, vagy érzi jól magát, ahol szeretne. Önnön döntésében. Ambroggio számla egyenlítésére irányuló hajlandósága szintén kedves a vörösnek, így látványosan el is gondolkodik a puha ülésbe süppedve. Komótosan szívja a dohány utolsó maradék slukkjait, alaposan felmérve az intézőt.*
- Legutóbb mikor itt jártam, maga a báró énekelt a kedvemért. Ambroggio, mivel tudnál a kedvemben járni? *Tengerzöld szemei rafináltan motoznak a vörös férfin, majd kinyúl, hogy megszemlélje eddig úrias gesztusok tömkelegét billegő kezét. Megforgatja, mintha csak holmi portéka volna. Úgy tűnik elégedett az első ránézésre ápoltnak tűnő kézzel. Alaposabb mustra alatt viszont elő-előbukkan egy-egy heg, s árulkodó érd.*
~Tán mégsem olyan pipogya?~
- A vállaim kikupálásán túl, amit kapok, mert a tharg földek óta kegyetlen vállgörcs gyötör. Persze.
*Valójában nem gyötri semmi, csak ha már a masszőr, akit kinézett magának igazából testőr, s ráadásként Cassy szerint le is tette a melót mára, hát tervez helyette mást.*
*Latamienek kevesebb türelme van, mint Ambroggionak, ám nem csak ebben tesz rajta túl, hanem a hatásvadász eszközökkel is. Latamie hagyta volna a levében főni a Kiscsikót, de az áradatnak már nem tud gátat szabni. A vörös fazonból úgy dől a szöveg, mintha valamilyen városi előadás volna púderrel, keszkenővel. Mikor Chayssen túl még őt is bemutatja, amit elégedett bólintással nyomatékosít a szirén is, minden szava igaz.
~Nicsak, beszélni is tud, nem csak puffogni.~*
- Van, akit ez nem érdekel *Jegyzi meg a mendemondára, amit Daesys felvet. Wegtoreni bárót például nem érdekli a nők okozta szerencsétlenség, és ez neki elég ugródeszka, hogy kilépjen apjának terebélyes alakja mögül, s saját utat kezdjen járni.
Persze érzékeny pont is akad, ami rókák ravaszdi mosolyát csalja Latamie arcára.*
- Mert tán azt gondolod, szerencsés a báró?
*Nem vár választ, szavaiban tükröződik véleménye, hogy "nem, cseppet sem az." Jót mosolyog a feltevésen, mert meg van győződve, hogy istenek csapása. Volna néhány leckébe szedett pontja egy részeges hajón hogyan lehet túlélni, s olyanná válni, akit nagyon kevesek mernek vegzálni. Ám kizárt, hogy monológba kezdjen.*
- Tudnék mesélni. *De nem teszi.* A Csalogányon nőttem fel. *Úgy hiszi, ezzel mindent el is mond, amit szeretne. A kikötőben bárki ismerheti a monstrumot, melynek kemény magja mellé nem könnyű bekerülni.
Akit nem tántorított el, hogy a kapitány egy szem lánya, azt eltántorította Latamie maga, persze csak ha nem volt kimondottan neki is kedve. Akadnak adottságai, hogy ne csak kellemes pillanatokat tudjon okozni. Néhány csörte emlékét Latamie teste is őrzi, számos más balul sikerült ütközeté mellett.*
- De a folyóra nem kell akkora brancs. *Aki meg van, az vagy a báró embere, vagy a saját embere, szóval ilyen baja nincs. Egyedül attól tart, hogy a városban elpuhul, aztán szervusz világ.
A kitöltött bort maga elé húzza, s egy biccentéssel köszöni meg, de azzal a lendülettel vonja is meg flegmán vállait.*
- Üzlet és egyébként is. *Vigyorodik el.* Azt hiszem egyikből sincs hiány *Biztos persze nem lehet benne, és nem is akar úgy csinálni, mintha feltétlen mindenek tudója volna. Legfeljebb az érdekli a leginkább, kap-e új hajót, ahogy kérte, vagy tákolnak Rheenoén, és ugyan olyan mennyiséget tudnak csak szállítani.*
- Tán érdekel a báró egyéb értelme? *Szalasztja fel a szirén szemöldökeit a felismerés, hogy ilyen irányba is érdeklődik az intéző.
~Az volna szép!~
A gondolat egyszerre szórakoztatja és hűti le. Bármilyen piperkőcnek is tűnik, inkább hedonistának gondolta volna. Aki ilyen képet kíván magának, mint amit Latamie hozott el, arról ezt a képet alakította ki még a városban.
Daesys távozásával az egykori kalóz figyelme teljes egészében Ambroggio felé fordul.*
- Milyen nagylelkű munkaadó. Szegény már nagyon szenvedett. *Jegyzi meg, bár cseppet sem sajnálja Daesyst, mert mindenki ott unatkozik, vagy érzi jól magát, ahol szeretne. Önnön döntésében. Ambroggio számla egyenlítésére irányuló hajlandósága szintén kedves a vörösnek, így látványosan el is gondolkodik a puha ülésbe süppedve. Komótosan szívja a dohány utolsó maradék slukkjait, alaposan felmérve az intézőt.*
- Legutóbb mikor itt jártam, maga a báró énekelt a kedvemért. Ambroggio, mivel tudnál a kedvemben járni? *Tengerzöld szemei rafináltan motoznak a vörös férfin, majd kinyúl, hogy megszemlélje eddig úrias gesztusok tömkelegét billegő kezét. Megforgatja, mintha csak holmi portéka volna. Úgy tűnik elégedett az első ránézésre ápoltnak tűnő kézzel. Alaposabb mustra alatt viszont elő-előbukkan egy-egy heg, s árulkodó érd.*
~Tán mégsem olyan pipogya?~
- A vállaim kikupálásán túl, amit kapok, mert a tharg földek óta kegyetlen vállgörcs gyötör. Persze.
*Valójában nem gyötri semmi, csak ha már a masszőr, akit kinézett magának igazából testőr, s ráadásként Cassy szerint le is tette a melót mára, hát tervez helyette mást.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 21:10:43
Üzenet elküldve: 2019-11-06 21:10:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Nincs oka bosszúsnak lenni. Egyetlen pofon, egyetlen fenyegető szó nélkül megúszta a dolgot, ezért pedig hálás lehet. Mielőtt a szerencséje még is visszájára fordulna, alkalma nyílik lelépni. S így is tenne, ha nem kulcsolódnának rá az ujjak csuklójára, mikor ellépne az asztaltól.
Lendületből fordul vissza, ahogy megragadják karját, s meglepetésére az illető nem más, mint Ralas. Talán csak megérzése csalja meg, de a mézesmázos szavak mögött érzi, a baljós invitáció nem az ő jutalmazását szorgalmazza.*
~Gesztus.~
*A vörös köpenyesek csupán néhány esztendeje hagyták maguk mögött a Kikötőt, ő még is kölyök volt még akkor. Zsenge kamasz, ki a többi suhanccal együtt gyermeki félelemmel hallgatta az esti tűz körül a rémtetteket, mit a "surranókkal" tesznek. Kinek az ujját, kinek a kezét vágták le, de volt úgy, hogy a szemét tolták ki a tetten értnek.
Némi félelem villan a zöldekben, ahogy Ralasra esik a pillantása. Nem biztos benne teljesen, hogy eddigi védelmezője bántani akarná, de amennyiben megérzése helyes, úgy a férfitől tartania kell, hisz nem kiszámítható. Válaszra nyitná a száját, de ekkor a mélységi ragadja magához a szót, a zöldek pedig leesnek Ralasról. Lassan ereszkedik vissza a székre, ha a férfi engedi, végig az asztalt elhagyó nőt fürkészve.
Némán hallgatja a visszatérő Zammiriát, noha pillantását a sötételf csak ritkán kaphatja el. Sokkal "érdekesebb" most számára a térde, vagy épp az asztal széle, mintsem hogy tekintetük keresztezze egymást. Úgy érzi, az a szempár ismeri őt és Zammiria szavai ezt alá is támasztják. Elég számára az a néhány pillanat, hogy kitegye magát a vesééig hatoló tekintetnek és így még sem vészeli át az egészet lesütött szemekkel.
Engedményt tettek neki, sőt ajánlatot kapott, ez pedig ritka lehetőség, még akkor is, ha a bizalmukat nem nyerte el.*
-Számíthattok rám, bármiben. Meg tudom ígérni, hogy nem fújok meg semmit és nem rabolok meg senkit... A Sellőházban.
*Mondja leginkább saját kezének címezve, az utolsó szónál pedig még aprót rándul is ajkainak széle a kalap alatt.
Istentelen nehéz feladat türtőztetnie magát, s éppen elég nagyot ígér azzal is, hogy a Sellőházat, annak vendégeit és személyzetét nem vegzálja. Persze érti, Zammiriáék nem érzik azt az euforikus érzést olyankor, amit ő... Így csupán reméli, hogy nem vonják meg tőle ezt és nem kell erőn felül teljesítenie.*
-Maradnék.
*Szegi fel végül állát, s körbepillant a fogadó népén. Hogy Ernuss elviszi a fegyvereit, azt képes lenyelni, sőt, még arca sem árulja el bosszússágát. Helyette a kettős között járatja kíváncsi tekintetét, elvégre a végszót ők mondják majd ki.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Nincs oka bosszúsnak lenni. Egyetlen pofon, egyetlen fenyegető szó nélkül megúszta a dolgot, ezért pedig hálás lehet. Mielőtt a szerencséje még is visszájára fordulna, alkalma nyílik lelépni. S így is tenne, ha nem kulcsolódnának rá az ujjak csuklójára, mikor ellépne az asztaltól.
Lendületből fordul vissza, ahogy megragadják karját, s meglepetésére az illető nem más, mint Ralas. Talán csak megérzése csalja meg, de a mézesmázos szavak mögött érzi, a baljós invitáció nem az ő jutalmazását szorgalmazza.*
~Gesztus.~
*A vörös köpenyesek csupán néhány esztendeje hagyták maguk mögött a Kikötőt, ő még is kölyök volt még akkor. Zsenge kamasz, ki a többi suhanccal együtt gyermeki félelemmel hallgatta az esti tűz körül a rémtetteket, mit a "surranókkal" tesznek. Kinek az ujját, kinek a kezét vágták le, de volt úgy, hogy a szemét tolták ki a tetten értnek.
Némi félelem villan a zöldekben, ahogy Ralasra esik a pillantása. Nem biztos benne teljesen, hogy eddigi védelmezője bántani akarná, de amennyiben megérzése helyes, úgy a férfitől tartania kell, hisz nem kiszámítható. Válaszra nyitná a száját, de ekkor a mélységi ragadja magához a szót, a zöldek pedig leesnek Ralasról. Lassan ereszkedik vissza a székre, ha a férfi engedi, végig az asztalt elhagyó nőt fürkészve.
Némán hallgatja a visszatérő Zammiriát, noha pillantását a sötételf csak ritkán kaphatja el. Sokkal "érdekesebb" most számára a térde, vagy épp az asztal széle, mintsem hogy tekintetük keresztezze egymást. Úgy érzi, az a szempár ismeri őt és Zammiria szavai ezt alá is támasztják. Elég számára az a néhány pillanat, hogy kitegye magát a vesééig hatoló tekintetnek és így még sem vészeli át az egészet lesütött szemekkel.
Engedményt tettek neki, sőt ajánlatot kapott, ez pedig ritka lehetőség, még akkor is, ha a bizalmukat nem nyerte el.*
-Számíthattok rám, bármiben. Meg tudom ígérni, hogy nem fújok meg semmit és nem rabolok meg senkit... A Sellőházban.
*Mondja leginkább saját kezének címezve, az utolsó szónál pedig még aprót rándul is ajkainak széle a kalap alatt.
Istentelen nehéz feladat türtőztetnie magát, s éppen elég nagyot ígér azzal is, hogy a Sellőházat, annak vendégeit és személyzetét nem vegzálja. Persze érti, Zammiriáék nem érzik azt az euforikus érzést olyankor, amit ő... Így csupán reméli, hogy nem vonják meg tőle ezt és nem kell erőn felül teljesítenie.*
-Maradnék.
*Szegi fel végül állát, s körbepillant a fogadó népén. Hogy Ernuss elviszi a fegyvereit, azt képes lenyelni, sőt, még arca sem árulja el bosszússágát. Helyette a kettős között járatja kíváncsi tekintetét, elvégre a végszót ők mondják majd ki.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 18:25:52
Üzenet elküldve: 2019-11-06 18:25:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fraienne//
//Érintőlegesen Nala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl éppen, hogy leér, Nala máris letámadja. Félvérünk, ha egy nyugodt iszogatásra is számított, helyeslően bólint a munkatársa felé, hiszen a meló nem állhat meg.*
-Nem, még nem mondta, de tudomásul vettem. Persze, köszönöm, hogy szóltál! *Bólint elismerően a pultos felé, azzal kissé elfordul a társaságtól, hogy felsőin pár gombot elválaszhasson lyukától, a vendégek pajzán fantáziájára gondolva, egészen a dekoltázs legaljáig nem hagyja abba ezt. Megnézi magának azt a kalapost. ~ Jujj, de vonzó! Elmennék vele. ~ Állapítja meg elsőnek. Ápolt, csábító vendégeket kért Ralastól és úgy néz ki, már első napján nyert ügye van. ~ Bár ha az ork nyeri azt a párbajt, akkor ezt vehetem kompenzálásnak is. ~ Szögezi le magában. Mindenesetre a csípőjét hevesen illegetve, lassan, szépen dudorázva, önfeledt és legkecsesebb énjét mutatva, szép, halovány pírrel kísért mosollyal szambázik oda az alacsony kalóznak hitt tündér mellé. ~ Elvégre senki sem lehet tökéletes! ~ Ássa is el magában az egyetlen felróható szépséghibát az illetőnek, mielőtt finom, könnyed hangján megszólal, ujjait lassan a szék támláján végig húzva.*
-Üdvözlöm a Sellőházban, az érzékek és érzelmek fellegvárában! Egy madárka, talán egy sirályka azt csivitelte, hogy kedve lenne egy Csalogánnyal tölteni az estéjét. Esetleg szabadna? *Mutat töretlen mosollyal a székre és ha megengedik neki, le is ülne, várva a következőket, ügyelve a dekoltázs kihangsúlyozására közben.*
//Érintőlegesen Nala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl éppen, hogy leér, Nala máris letámadja. Félvérünk, ha egy nyugodt iszogatásra is számított, helyeslően bólint a munkatársa felé, hiszen a meló nem állhat meg.*
-Nem, még nem mondta, de tudomásul vettem. Persze, köszönöm, hogy szóltál! *Bólint elismerően a pultos felé, azzal kissé elfordul a társaságtól, hogy felsőin pár gombot elválaszhasson lyukától, a vendégek pajzán fantáziájára gondolva, egészen a dekoltázs legaljáig nem hagyja abba ezt. Megnézi magának azt a kalapost. ~ Jujj, de vonzó! Elmennék vele. ~ Állapítja meg elsőnek. Ápolt, csábító vendégeket kért Ralastól és úgy néz ki, már első napján nyert ügye van. ~ Bár ha az ork nyeri azt a párbajt, akkor ezt vehetem kompenzálásnak is. ~ Szögezi le magában. Mindenesetre a csípőjét hevesen illegetve, lassan, szépen dudorázva, önfeledt és legkecsesebb énjét mutatva, szép, halovány pírrel kísért mosollyal szambázik oda az alacsony kalóznak hitt tündér mellé. ~ Elvégre senki sem lehet tökéletes! ~ Ássa is el magában az egyetlen felróható szépséghibát az illetőnek, mielőtt finom, könnyed hangján megszólal, ujjait lassan a szék támláján végig húzva.*
-Üdvözlöm a Sellőházban, az érzékek és érzelmek fellegvárában! Egy madárka, talán egy sirályka azt csivitelte, hogy kedve lenne egy Csalogánnyal tölteni az estéjét. Esetleg szabadna? *Mutat töretlen mosollyal a székre és ha megengedik neki, le is ülne, várva a következőket, ügyelve a dekoltázs kihangsúlyozására közben.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 18:19:49
Üzenet elküldve: 2019-11-06 18:19:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Egészen addig melegít, míg a többiek ki nem érnek, utána kissé unott pofával és karba tett kézzel (a bimbijei védelmében) hallgatja a rendszabályokat. Szerinte Darelld kissé túloz, itt a kikötőben soha nem agyalták túl ennyire a dolgot, s van egy olyan érzése, hogy ezt az ork sem akarná, de nem szól közbe, azt mondták hallgasson. Amint Gyldwa megjelenik máris fülig ér a szája, s restelkedés nélkül legelteti a nőn a szemét.*
- Vigyázunk szivi! *Ordít vissza Carlotteiának vigyorogva. Khulnak aztán mindegy milyen fajú, igazi ínyenc, ami kimerül abban, hogy van két melle és formás feneke, máris nyert. De amúgy az ork nőstény egész jól néz ki, szóval akkorát nem is tévedhetett. Minek válogasson? Persze Orm is felszólal, rendkívl elmésen, mire először meghökken, aztán csak meglepett képpel meredve rá tárja szét két kezét.*
- Atyaég... ennyi? Ennyit bírtál visszaszólni? Az istenekre, kicsit erőltesd már meg magad, cimbora! *Most komolyan megsértődött, látszik rajta, Gyldwa ezúttal nem ússza meg sötét pillantás nélkül, amiért ezen így felröhög, több humort nézett ki belőle, még akkor is, ha csak egy zöldbőrű.*
- Na gyere... kezdek tényleg fázni... *Mutatja kezével, s lassan felvesz egy egyszerű alapállást, amiben jobb kéz kissé elől, bal láb kicsit hátul, s, ha a hegyomlás megindul, tudjon reagálni. Ha az ork úgy dönt jó lesz így, máris várja a támadást, amit elindít.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Egészen addig melegít, míg a többiek ki nem érnek, utána kissé unott pofával és karba tett kézzel (a bimbijei védelmében) hallgatja a rendszabályokat. Szerinte Darelld kissé túloz, itt a kikötőben soha nem agyalták túl ennyire a dolgot, s van egy olyan érzése, hogy ezt az ork sem akarná, de nem szól közbe, azt mondták hallgasson. Amint Gyldwa megjelenik máris fülig ér a szája, s restelkedés nélkül legelteti a nőn a szemét.*
- Vigyázunk szivi! *Ordít vissza Carlotteiának vigyorogva. Khulnak aztán mindegy milyen fajú, igazi ínyenc, ami kimerül abban, hogy van két melle és formás feneke, máris nyert. De amúgy az ork nőstény egész jól néz ki, szóval akkorát nem is tévedhetett. Minek válogasson? Persze Orm is felszólal, rendkívl elmésen, mire először meghökken, aztán csak meglepett képpel meredve rá tárja szét két kezét.*
- Atyaég... ennyi? Ennyit bírtál visszaszólni? Az istenekre, kicsit erőltesd már meg magad, cimbora! *Most komolyan megsértődött, látszik rajta, Gyldwa ezúttal nem ússza meg sötét pillantás nélkül, amiért ezen így felröhög, több humort nézett ki belőle, még akkor is, ha csak egy zöldbőrű.*
- Na gyere... kezdek tényleg fázni... *Mutatja kezével, s lassan felvesz egy egyszerű alapállást, amiben jobb kéz kissé elől, bal láb kicsit hátul, s, ha a hegyomlás megindul, tudjon reagálni. Ha az ork úgy dönt jó lesz így, máris várja a támadást, amit elindít.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 18:07:09
Üzenet elküldve: 2019-11-06 18:07:09
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Khul és Orm is jóváhagyja, így nincs akadálya annak, hogy Darelld töltse be a bíró szerepét. Persze sejtette, nem marad az ork szó nélkül, így szemöldöke sem rezdül, mikor Gyldwát mellé állítják. Valahol egyébként így is logikus és fair, persze nem a kikötőben, itt általában egy ütés, vagy szúrás, aztán vége is. Itt most, nyilvánvalóan egy egyenes küzdelemről lesz szó, legalábbis ő ezt fogja elvárni. Amint kiér, hamarosan követik a többiek is, Khul megjegyzésén egyáltalán nem mosolyog, Carlotteia kijelentésére ugyan felkapja tekintetét, s egy beazonosíthatatlan felhő suhan át rajta, de nem válaszol rá.*
- A küzdelem itt fog lezajlani. *Jelöli ki a területet.* Amennyiben mindketten hozzájárulnak, úgy vélem úgy illik, hogy a vendég kihívó kezdeményez, hiszen Khul'ie előnye a hazai pálya. *van egy sejtése arról, hogy az orkoknál a fair küzdelem, meg a kedvesség nem biztos, hogy megállja a helyét, persze az is lehet, hogy a Gyldwa által ki nem mondott faji előítélet beszél belőle, ezt nem lehet tudni.*
- Persze, ha a bíró társam is jónak látja. *Emeli tekintetét az ork lányra.* Ha mindenben megegyeztek, akkor kezdhetik is. *Biccent, majd a kijelölt kör szélére áll.*
- Kérem a vendégeket, hogy a körbe ne lépjenek, ne zavarják a küzdő felet. A küzdelem mindaddig tart, míg egyikük mozgásképtelen nem lesz, vagy fel nem adja a küzdelmet. *Int. Kezdődhet a harc... ha Gyldwa is úgy látja.*
- Syrl! *Kiált vissza.* Hoznál ki tiszta rongyokat, kötszert és vizet is? *Fő a biztonság.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Khul és Orm is jóváhagyja, így nincs akadálya annak, hogy Darelld töltse be a bíró szerepét. Persze sejtette, nem marad az ork szó nélkül, így szemöldöke sem rezdül, mikor Gyldwát mellé állítják. Valahol egyébként így is logikus és fair, persze nem a kikötőben, itt általában egy ütés, vagy szúrás, aztán vége is. Itt most, nyilvánvalóan egy egyenes küzdelemről lesz szó, legalábbis ő ezt fogja elvárni. Amint kiér, hamarosan követik a többiek is, Khul megjegyzésén egyáltalán nem mosolyog, Carlotteia kijelentésére ugyan felkapja tekintetét, s egy beazonosíthatatlan felhő suhan át rajta, de nem válaszol rá.*
- A küzdelem itt fog lezajlani. *Jelöli ki a területet.* Amennyiben mindketten hozzájárulnak, úgy vélem úgy illik, hogy a vendég kihívó kezdeményez, hiszen Khul'ie előnye a hazai pálya. *van egy sejtése arról, hogy az orkoknál a fair küzdelem, meg a kedvesség nem biztos, hogy megállja a helyét, persze az is lehet, hogy a Gyldwa által ki nem mondott faji előítélet beszél belőle, ezt nem lehet tudni.*
- Persze, ha a bíró társam is jónak látja. *Emeli tekintetét az ork lányra.* Ha mindenben megegyeztek, akkor kezdhetik is. *Biccent, majd a kijelölt kör szélére áll.*
- Kérem a vendégeket, hogy a körbe ne lépjenek, ne zavarják a küzdő felet. A küzdelem mindaddig tart, míg egyikük mozgásképtelen nem lesz, vagy fel nem adja a küzdelmet. *Int. Kezdődhet a harc... ha Gyldwa is úgy látja.*
- Syrl! *Kiált vissza.* Hoznál ki tiszta rongyokat, kötszert és vizet is? *Fő a biztonság.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 17:56:44
Üzenet elküldve: 2019-11-06 17:56:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bobbir, Nalaeä, Yathlanae//
*Nala nagyon megkönnyebbül, mikor az elf rábólint a meghívásra. Indulna is vissza Bobbir úr asztalához a lány nyomában, amikor Fendronn szavai elérik.*
- Tatlán *mosolyog a férfira.* - De a te hangod is biztosan szépen szólna dalra fogva, kobzos uram. Bókokban legalábbis kellemes *kacsint, aztán siet is Yathlanae után. Illetve egy kis kitérőt még tesz az ork válláról megszabadult másik énekes felé, aki úgy tűnik gyorsan megejtett egy átöltözést és frizuraigazítást a szolgálati részen.*
- Ó, hát itt vagy *szólítja meg Vylt.* - Nem tudom, Welly átadta-e az üzenetet. A csetepaté előtt az úr a tollas kalapban *pillant nyomatékosan Rehanzar Fraienne felé* - kérte, hogy tolmácsoljam feléd a vacsorameghívását. *Csak ennyit mond és már szalad is Yathlanae után, nehogy túlságosan lemaradjon.
Bobbir úr hellyel kínálja mindkettejüket. Nala megvárja, míg az elf lány leül, ő pedig a vendég másik oldalára helyezkedik. Ha kell, előtte átteszi a férfi hátizsákját egy székre, hogy rendesen odaférjen. Közel húzódik hozzá és a kezét a már-már szokásosnak is nevezhető helyre simítja Bobbir úr combján. Igaz, ezúttal egy leheletnyivel feljebb.
A mosakodás említésekor használt többes számnál az elf lányra pillant. Apró, barackszín ajkain élénkebb lesz a mosoly. Ezek szerint Bobbir úr talán mindkettejük társaságát élvezni szeretné. De az is lehet, hogy csak magára és az elf Sellőre gondolt. Ebben nem teljesen biztos. Neki mindenesetre így elsőre nagy támogatás lenne, ha ketten szolgálhatnák ki a vendég igényeit és valószínűleg Bobbir úr se bánná meg a döntést, így igyekszik eszerint válaszolni.*
- A fürdőházban van egy gyönyörű, mozaikos medence és paravánnal elválasztott nagyobb dézsák is, ami akár hármunknak is kényelmes. A szobákban a dézsák ugyan kisebbek, de ketten azokban is elférni, ha nem tagadná meg Yathlanae kisasszonytól, hogy csatlakozzon önhöz *mondja.* - Én nemrég szálltam ki a dézsából, mielőtt munkába álltam idelent. Viszont míg a gyönyörű Yathlanae megfürdeti, Bobbir úr, én szívesen ellazítom a vállait valami kellemes olajjal átmasszírozva. De nem bánom, azt se ha vizes leszek *mosolyodik kacérkodva.*
*Nala nagyon megkönnyebbül, mikor az elf rábólint a meghívásra. Indulna is vissza Bobbir úr asztalához a lány nyomában, amikor Fendronn szavai elérik.*
- Tatlán *mosolyog a férfira.* - De a te hangod is biztosan szépen szólna dalra fogva, kobzos uram. Bókokban legalábbis kellemes *kacsint, aztán siet is Yathlanae után. Illetve egy kis kitérőt még tesz az ork válláról megszabadult másik énekes felé, aki úgy tűnik gyorsan megejtett egy átöltözést és frizuraigazítást a szolgálati részen.*
- Ó, hát itt vagy *szólítja meg Vylt.* - Nem tudom, Welly átadta-e az üzenetet. A csetepaté előtt az úr a tollas kalapban *pillant nyomatékosan Rehanzar Fraienne felé* - kérte, hogy tolmácsoljam feléd a vacsorameghívását. *Csak ennyit mond és már szalad is Yathlanae után, nehogy túlságosan lemaradjon.
Bobbir úr hellyel kínálja mindkettejüket. Nala megvárja, míg az elf lány leül, ő pedig a vendég másik oldalára helyezkedik. Ha kell, előtte átteszi a férfi hátizsákját egy székre, hogy rendesen odaférjen. Közel húzódik hozzá és a kezét a már-már szokásosnak is nevezhető helyre simítja Bobbir úr combján. Igaz, ezúttal egy leheletnyivel feljebb.
A mosakodás említésekor használt többes számnál az elf lányra pillant. Apró, barackszín ajkain élénkebb lesz a mosoly. Ezek szerint Bobbir úr talán mindkettejük társaságát élvezni szeretné. De az is lehet, hogy csak magára és az elf Sellőre gondolt. Ebben nem teljesen biztos. Neki mindenesetre így elsőre nagy támogatás lenne, ha ketten szolgálhatnák ki a vendég igényeit és valószínűleg Bobbir úr se bánná meg a döntést, így igyekszik eszerint válaszolni.*
- A fürdőházban van egy gyönyörű, mozaikos medence és paravánnal elválasztott nagyobb dézsák is, ami akár hármunknak is kényelmes. A szobákban a dézsák ugyan kisebbek, de ketten azokban is elférni, ha nem tagadná meg Yathlanae kisasszonytól, hogy csatlakozzon önhöz *mondja.* - Én nemrég szálltam ki a dézsából, mielőtt munkába álltam idelent. Viszont míg a gyönyörű Yathlanae megfürdeti, Bobbir úr, én szívesen ellazítom a vállait valami kellemes olajjal átmasszírozva. De nem bánom, azt se ha vizes leszek *mosolyodik kacérkodva.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 15:22:57
Üzenet elküldve: 2019-11-06 15:22:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
//Zammiria//
*Megdermed, mikor az oly ismerős hang kiejti a nevét halkan. Első hallásra nincs benne különösebb kedvesség, valószínűleg egy jéggel bélelt barlangban is több melegséget találna, mégis van benne valami, ami kioldja azt a feszült gócot a gyomrában. Talán a visszafogott hangerő miatt. Talán mert tudja, milyen Darelld, és ismeri kimért hangjának ezer árnyalatát is. Vagy, mert egyenesen neki szól. Vagy talán csak azt látja bele, amit szeretne. A kérdés és egyeztetés a nyilvánvalóról, a mélyen sejtett feszengés a háttérben, az apró megtorpanás, ahonnan kényszerűen valahová tovább kell mozdulni, szinte megmosolyogtatja, de most csak belül. Darelld nem az a férfi, aki súlytalanul fecseg. Mégis hajlandó hozzászólni. Elfogadni kollégaként, ha másként nem is. A pillanatnyi megkönnyebbüléstől tréfás kedve támad, hetykén felemelt szemöldökökkel felel.*
- Attól tartok, nincs elég nagy edényünk hozzá, hogy a kisasszony beleférjen, de ha ragaszkodsz hozzá…
*Mártja tollát a tintába széles mozdulattal, és akkurátusan feljegyez valamit a papírra. Gyldwa bizalmatlansága fölött nem tör pálcát a történtek után, bólint felé tudomásulvételként, nem erőlteti az erszény leadását. A pénzek utólagos begyűjtése és szétosztása valószínűleg úgysem az ő reszortja lesz, és ennyi engedményt tehetnek azért, hogy a vendégek jóindulatát visszanyerjék. Különben is úgy érzi, ez a testvérpár fontosnak tartja a becsületet. Feljegyzi hát az összeget.*
- Hajrá, fiúk! Ne tegyetek nagy kárt egymásban!
*Szól Ormnak és Khulnak egy féloldalas mosollyal, összefont karokkal. Nem szeretne választani közöttük, az ő feje már azon jár, hogy miképpen tegye olajozottabbá és kellemesebbé az est további részét, mikor visszatérnek. Egyelőre marad a helyén, hátha akar még valaki fogadni. Mikor Zammiria odalép hozzá a téttel, mosollyal üdvözli.*
- Igenis, kisasszony, megkérdezhetem a nevét?
*Az összeget pedig szintén feljegyzi. Körbefuttatja tekintetét, hogy nincs-e rá szükség valahol. Úgy látja, Welly ellátja Latamiékat, Nala és Yathlanae együtt vonulnak el egy úriemberhez. Egy kicsit rajtuk hagyja a pillantását. Szegény Nalát kénytelen volt magára hagyni hirtelen, de úgyis bele kell szoknia a dolgokba, és végül is örül, hogy ebből kimaradhatott a tündérlány. Különben is úgy tűnik, ügyesen feltalálja magát. Carlotteia látja a magányosan ücsörgő Rehanzart, aki talán épp magában beszél, de mivel az imént járt nála az egyik lány, nem megy oda ő is nyaggatni. Talán épp egyedüllétre vágyik, élvezni a zenét, a dohányt, tán feledni valamit, valakit. Később talán tesz felé egy kört. Megpillantja a kivonszolt Eldarant és a holmikkal később visszatérő Ernusst. Ezen egy kicsit elgondolkodik, de nem az ő feladata ezt megítélni. Vet néhány pillantást Ralasék felé is, de őket sem fogja megzavarni, míg nem intenek, hogy kérnek valamit. Végül a párbajra készülőket és kivonulókat nézi. Lassan lezárja a fogadást, hiszen ha elkezdődik a küzdelem, már nem lenne igazságos tétet befogadni. A papírt és az öblös tálat magával viszi a pult mögé és elzárja, míg a párbaj véget nem ér.*
//Yathlanae, Nalaeä és a zenészek//
*Yathlanae csatlakozását Fendronn széles vigyorral nyugtázza. Választ nem ad aggodalmaival kapcsolatban, de a férfi nem veszi zokon, megelégszik vele, hogy a törékeny lány megnyugszik, hiszen ez volt a célja. A furulyás eltűnik néhány percre, így kettesben szórakoztatják a bent lévőket, Yathlanae érezheti, hogy kedvteléssel figyelik, és mondhatni, neki címzetten játszanak édes melódiát. A lány mellkasának játéka, miközben kitartja a hangokat, a puhán elnyíló ajkak látványa, el-elkapott pillantása mind a lantos kedvére valók. A második dalnál bekapcsolódik mély hangjával egy szerelmes duettre, s míg együtt énekelnek, a két dalnok tán egy kicsit közelebb kerül egymáshoz lélekben, feledve betört ablakokat, bunyót és tolvajlást, felemelkedve a művészet és a tiszta érzelmek szépségébe.
Nalaeä érkezésekor a szőkés, másnapos képű furulyás férfi egy jókora pohár itallal ül már ismét a „zenészek páholyában”, a harmadik dalba még nem kapcsolódik be, addig unottan kortyolgat. Mintha mégis kezdene ébredezni, tekintete ösztönösen siklik a vonzó pontokra a lányok alakján, érzelmet viszont még mindig nem tükröz nyúzott arca. Fendronn mosolya mind Nalára, mind Yathlanae-re ráragyog. Az elf nő búcsújára viszont lebiggyed, a spontán pendített akkordok mélyen, fájdalmasan pendülnek ujjai alatt.*
- Valahányszor elhagysz, a szívemből tépsz ki egy darabot, Törékeny Rózsaszálam! Havas hegyek hidege vacogtatja meg a lelkem.
*Ám aztán szája szélei bohókásan felkunkorodnak, és a játszott átvezető dallam is könnyedebbé válik, bolondozik tovább.*
- Epekedve várlak vissza, Gyönyörűm. Remélem, az a szerencsés flótás értékeli, hogy ilyen kincs figyelmét birtokolhatja.
*Távoztával, ha teheti, még Nalához fordul Fendronn szívélyes mosollyal és rókatekintettel.*
- Remélem, egyszer te is énekelsz nekünk valamit, Hercegnőm. Akinek ilyen légies és finom alakja van, bizonyosan szép a hangja is.
*Minthogy mindkét lánynak dolga van, nem tartja fel őket tovább. Innentől a zenekar ismét visszaáll a lantos és a furulyás párosára.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.06 15:28:24
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
//Zammiria//
*Megdermed, mikor az oly ismerős hang kiejti a nevét halkan. Első hallásra nincs benne különösebb kedvesség, valószínűleg egy jéggel bélelt barlangban is több melegséget találna, mégis van benne valami, ami kioldja azt a feszült gócot a gyomrában. Talán a visszafogott hangerő miatt. Talán mert tudja, milyen Darelld, és ismeri kimért hangjának ezer árnyalatát is. Vagy, mert egyenesen neki szól. Vagy talán csak azt látja bele, amit szeretne. A kérdés és egyeztetés a nyilvánvalóról, a mélyen sejtett feszengés a háttérben, az apró megtorpanás, ahonnan kényszerűen valahová tovább kell mozdulni, szinte megmosolyogtatja, de most csak belül. Darelld nem az a férfi, aki súlytalanul fecseg. Mégis hajlandó hozzászólni. Elfogadni kollégaként, ha másként nem is. A pillanatnyi megkönnyebbüléstől tréfás kedve támad, hetykén felemelt szemöldökökkel felel.*
- Attól tartok, nincs elég nagy edényünk hozzá, hogy a kisasszony beleférjen, de ha ragaszkodsz hozzá…
*Mártja tollát a tintába széles mozdulattal, és akkurátusan feljegyez valamit a papírra. Gyldwa bizalmatlansága fölött nem tör pálcát a történtek után, bólint felé tudomásulvételként, nem erőlteti az erszény leadását. A pénzek utólagos begyűjtése és szétosztása valószínűleg úgysem az ő reszortja lesz, és ennyi engedményt tehetnek azért, hogy a vendégek jóindulatát visszanyerjék. Különben is úgy érzi, ez a testvérpár fontosnak tartja a becsületet. Feljegyzi hát az összeget.*
- Hajrá, fiúk! Ne tegyetek nagy kárt egymásban!
*Szól Ormnak és Khulnak egy féloldalas mosollyal, összefont karokkal. Nem szeretne választani közöttük, az ő feje már azon jár, hogy miképpen tegye olajozottabbá és kellemesebbé az est további részét, mikor visszatérnek. Egyelőre marad a helyén, hátha akar még valaki fogadni. Mikor Zammiria odalép hozzá a téttel, mosollyal üdvözli.*
- Igenis, kisasszony, megkérdezhetem a nevét?
*Az összeget pedig szintén feljegyzi. Körbefuttatja tekintetét, hogy nincs-e rá szükség valahol. Úgy látja, Welly ellátja Latamiékat, Nala és Yathlanae együtt vonulnak el egy úriemberhez. Egy kicsit rajtuk hagyja a pillantását. Szegény Nalát kénytelen volt magára hagyni hirtelen, de úgyis bele kell szoknia a dolgokba, és végül is örül, hogy ebből kimaradhatott a tündérlány. Különben is úgy tűnik, ügyesen feltalálja magát. Carlotteia látja a magányosan ücsörgő Rehanzart, aki talán épp magában beszél, de mivel az imént járt nála az egyik lány, nem megy oda ő is nyaggatni. Talán épp egyedüllétre vágyik, élvezni a zenét, a dohányt, tán feledni valamit, valakit. Később talán tesz felé egy kört. Megpillantja a kivonszolt Eldarant és a holmikkal később visszatérő Ernusst. Ezen egy kicsit elgondolkodik, de nem az ő feladata ezt megítélni. Vet néhány pillantást Ralasék felé is, de őket sem fogja megzavarni, míg nem intenek, hogy kérnek valamit. Végül a párbajra készülőket és kivonulókat nézi. Lassan lezárja a fogadást, hiszen ha elkezdődik a küzdelem, már nem lenne igazságos tétet befogadni. A papírt és az öblös tálat magával viszi a pult mögé és elzárja, míg a párbaj véget nem ér.*
//Yathlanae, Nalaeä és a zenészek//
*Yathlanae csatlakozását Fendronn széles vigyorral nyugtázza. Választ nem ad aggodalmaival kapcsolatban, de a férfi nem veszi zokon, megelégszik vele, hogy a törékeny lány megnyugszik, hiszen ez volt a célja. A furulyás eltűnik néhány percre, így kettesben szórakoztatják a bent lévőket, Yathlanae érezheti, hogy kedvteléssel figyelik, és mondhatni, neki címzetten játszanak édes melódiát. A lány mellkasának játéka, miközben kitartja a hangokat, a puhán elnyíló ajkak látványa, el-elkapott pillantása mind a lantos kedvére valók. A második dalnál bekapcsolódik mély hangjával egy szerelmes duettre, s míg együtt énekelnek, a két dalnok tán egy kicsit közelebb kerül egymáshoz lélekben, feledve betört ablakokat, bunyót és tolvajlást, felemelkedve a művészet és a tiszta érzelmek szépségébe.
Nalaeä érkezésekor a szőkés, másnapos képű furulyás férfi egy jókora pohár itallal ül már ismét a „zenészek páholyában”, a harmadik dalba még nem kapcsolódik be, addig unottan kortyolgat. Mintha mégis kezdene ébredezni, tekintete ösztönösen siklik a vonzó pontokra a lányok alakján, érzelmet viszont még mindig nem tükröz nyúzott arca. Fendronn mosolya mind Nalára, mind Yathlanae-re ráragyog. Az elf nő búcsújára viszont lebiggyed, a spontán pendített akkordok mélyen, fájdalmasan pendülnek ujjai alatt.*
- Valahányszor elhagysz, a szívemből tépsz ki egy darabot, Törékeny Rózsaszálam! Havas hegyek hidege vacogtatja meg a lelkem.
*Ám aztán szája szélei bohókásan felkunkorodnak, és a játszott átvezető dallam is könnyedebbé válik, bolondozik tovább.*
- Epekedve várlak vissza, Gyönyörűm. Remélem, az a szerencsés flótás értékeli, hogy ilyen kincs figyelmét birtokolhatja.
*Távoztával, ha teheti, még Nalához fordul Fendronn szívélyes mosollyal és rókatekintettel.*
- Remélem, egyszer te is énekelsz nekünk valamit, Hercegnőm. Akinek ilyen légies és finom alakja van, bizonyosan szép a hangja is.
*Minthogy mindkét lánynak dolga van, nem tartja fel őket tovább. Innentől a zenekar ismét visszaáll a lantos és a furulyás párosára.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.06 15:28:24
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 12:27:11
Üzenet elküldve: 2019-11-06 12:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Úgy látszik az indulatok apadni kezdenek, bár ezt Gyldwa nem igazán érti, mindenesetre elfojtja magában, amennyire a helyzet megkívánja. Az, hogy Orm párbajra hívta a másikat, és úgy látszik, hogy az egész Sellő személyzete, vezetése, és a vendégek is talán belemennek a dologba megmosolyogtatja a lányt egy apró, kósza pillanatra. A saját tétjét kiszámolja, de nem adja oda még senkinek, hisz ki tudja nem-e lopnák el tőle csak úgy, inkább csak látható helyre teszi, hogy ha a helyzet úgy hozná, ő odaadja szívesen, de egyébként hagyják csak szépen békén.*
-Úgyan bátyó. Ez csak egy kis mitugrász. Ha meg nem jön be, annyit megér egy kis bunyó, nem igaz?
*Vigyorog a másik orka, úgy, hogy az agyarai is villognak. Orm megszólalásán pedig egyenesen hangosan röhögni kezd nem törődve senkivel, sem az illemmel, sem egyéb mással. A maga részéről követi őket és kisétál, a saját fegyvereit elrakja ugyan, de nem teszi le őket, vagy ilyesmi, hisz nem ő fog küzdeni. Remélhetőleg. Bár neki sem lenne ellenére egy kis feszültség levezetés, de külön ezért nem fog provokálni senkit, nem az a fajta ő, jámbor a lelke. Orm kérésére csak hümmög egyet, és ő készségesen vállalja a feladatot, hogy második bíró legyen, nehogy részrehajlás történjen.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Úgy látszik az indulatok apadni kezdenek, bár ezt Gyldwa nem igazán érti, mindenesetre elfojtja magában, amennyire a helyzet megkívánja. Az, hogy Orm párbajra hívta a másikat, és úgy látszik, hogy az egész Sellő személyzete, vezetése, és a vendégek is talán belemennek a dologba megmosolyogtatja a lányt egy apró, kósza pillanatra. A saját tétjét kiszámolja, de nem adja oda még senkinek, hisz ki tudja nem-e lopnák el tőle csak úgy, inkább csak látható helyre teszi, hogy ha a helyzet úgy hozná, ő odaadja szívesen, de egyébként hagyják csak szépen békén.*
-Úgyan bátyó. Ez csak egy kis mitugrász. Ha meg nem jön be, annyit megér egy kis bunyó, nem igaz?
*Vigyorog a másik orka, úgy, hogy az agyarai is villognak. Orm megszólalásán pedig egyenesen hangosan röhögni kezd nem törődve senkivel, sem az illemmel, sem egyéb mással. A maga részéről követi őket és kisétál, a saját fegyvereit elrakja ugyan, de nem teszi le őket, vagy ilyesmi, hisz nem ő fog küzdeni. Remélhetőleg. Bár neki sem lenne ellenére egy kis feszültség levezetés, de külön ezért nem fog provokálni senkit, nem az a fajta ő, jámbor a lelke. Orm kérésére csak hümmög egyet, és ő készségesen vállalja a feladatot, hogy második bíró legyen, nehogy részrehajlás történjen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043