Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3210. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-04-09 15:30:23
Üzenet elküldve: 2026-04-09 15:30:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Szokatlan ez a komolyság az Intéző részéről, a mindig ravaszan villanó zöld tekintetbe révedve úgy érzi, hogy valóban jobb volna észben tartani ezt a tanácsot. Most annyi minden kavarog azonban a fejében, hogy nehezére esik utat engedni a józanabb gondolatoknak, nem érez hát hálát a baráti felhangú figyelmeztetés hallatán. A perzselő irbiszpillantások fojtott indulattal néznek vissza a vörösre, de csak gyengéden a kézre szorít.*
- Így fogok tenni *bőven akadna lendülete hevesen vitatkozni azon, mennyire is hagyta üres kézzel őt valójában Ambroggio, de inkább a könnyebbik utat választja. Higgadtan felel, úgy tesz, mint aki hasznosnak találja a tanácsot, felesleges is további köröket futni. Egyértelmű, hogy rossz ajtón kopogtatott a kérésével, s igaz, hogy valamicskével többet tud, mint érkezésekor, de túl nagy árat fizetett ezért a semmiségért. Elvégre az Intéző meglehetősen kényes információk birtokába jutott a wegtoreniről, okosan fenn kell hát tartania ezt az elsőre igencsak törékenynek tűnő szövetséget, hogy ne álljon érdekében a másiknak felhasználni ezeket ellene a jövőben. Úgy sejti puszta szórakozásból nem is tenne ilyet, inkább csak ha érdekében áll.
A kacsójára simuló kéz, s a visszatérő negédes modor mosolyt csal a kreol ajkára.*
- Még látjuk egymást, Duarrte *ígéri halkan duruzsolva aztán ellépve már fordul is az ajtó felé*
- Nem olyan könnyű szabadulni a barátságomtól *nyúlik el egy vigyor az arcán, melyben minden kacérsága ellenére továbbra is alattomosan dolgozik némi baljóslat. Egy huncut kis kacsintással még megtoldja a búcsút, majd maga mögött hagyja a vörös szobáját, s hamarosan az egész Sellőházat.*
*Szokatlan ez a komolyság az Intéző részéről, a mindig ravaszan villanó zöld tekintetbe révedve úgy érzi, hogy valóban jobb volna észben tartani ezt a tanácsot. Most annyi minden kavarog azonban a fejében, hogy nehezére esik utat engedni a józanabb gondolatoknak, nem érez hát hálát a baráti felhangú figyelmeztetés hallatán. A perzselő irbiszpillantások fojtott indulattal néznek vissza a vörösre, de csak gyengéden a kézre szorít.*
- Így fogok tenni *bőven akadna lendülete hevesen vitatkozni azon, mennyire is hagyta üres kézzel őt valójában Ambroggio, de inkább a könnyebbik utat választja. Higgadtan felel, úgy tesz, mint aki hasznosnak találja a tanácsot, felesleges is további köröket futni. Egyértelmű, hogy rossz ajtón kopogtatott a kérésével, s igaz, hogy valamicskével többet tud, mint érkezésekor, de túl nagy árat fizetett ezért a semmiségért. Elvégre az Intéző meglehetősen kényes információk birtokába jutott a wegtoreniről, okosan fenn kell hát tartania ezt az elsőre igencsak törékenynek tűnő szövetséget, hogy ne álljon érdekében a másiknak felhasználni ezeket ellene a jövőben. Úgy sejti puszta szórakozásból nem is tenne ilyet, inkább csak ha érdekében áll.
A kacsójára simuló kéz, s a visszatérő negédes modor mosolyt csal a kreol ajkára.*
- Még látjuk egymást, Duarrte *ígéri halkan duruzsolva aztán ellépve már fordul is az ajtó felé*
- Nem olyan könnyű szabadulni a barátságomtól *nyúlik el egy vigyor az arcán, melyben minden kacérsága ellenére továbbra is alattomosan dolgozik némi baljóslat. Egy huncut kis kacsintással még megtoldja a búcsút, majd maga mögött hagyja a vörös szobáját, s hamarosan az egész Sellőházat.*
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-04-05 08:03:06
Üzenet elküldve: 2026-04-05 08:03:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Látja a bosszankodást a kufár arcán, de ez csupán annyit mutat meg neki, hogy a szavai nem értek célt. Nem kétséges, hogy a wegtoreni nem azt kapta, amit szeretett volna, de Ambroggio egyáltalán nem hagyta üres kézzel. Ezt talán majd csak jóval később látja be. Bonyolult történet ez, s ő már most úgy érzi, nem igazán akarna ennél jobban belefolyni. Túl sok bonyodalom, túl sok kétes szereplő, túl szövevényes szálak.
A wegtoreni távozni készül, Ambroggio pedig a poharát hátrahagyva felkel a fotelből a fanyar hangulatú kézfogáshoz. Határozottan, de partneréhez igazított erővel szorít rá a kufár jobbjára.*
- Úgy hallottam, okos lány vagy, Bíborkéz Dayaneer. Hát használd az eszed, s tartsd elmédben a szavaimat. *Talán most először fordul elő, hogy nem fátyolozza az az irritáló, nyájas negédesség sem az Intéző hangsúlyát, s tekintetét.* - Ha mélységit látsz a közeledben *szól nyomatékosan* - a levegőbe szimatolni, mint kopót, amelyhez sebzett préda szagát tekeri a szél, oldj kereket, nagyon gyorsan.
*A komolyság, ami az arcán ül, már-már ijesztő. De nem enged soká a színfala mögé lesni. A piperkőc mosoly függönye hamar visszaereszkedik a gonddal beretvált arcra.*
- Bízom benne, hogy megtisztelsz még kivételes társaságodda* biccent. Bára a kajánság, mint személye jellegzetes és elmaradhatatlan cicomája, ezúttal is ott nyújtózik a képén, de a kétes kézcsók ezúttal elmarad. Csupán rásimítja balját is az üzletet záró kézfogásra, mint egy hivatalos etikettből kilépő, baráti gesztus.* - Bearanyozod a napom. *Mondja búcsúzóul egy szélesre nyúló mosollyal.*
*Látja a bosszankodást a kufár arcán, de ez csupán annyit mutat meg neki, hogy a szavai nem értek célt. Nem kétséges, hogy a wegtoreni nem azt kapta, amit szeretett volna, de Ambroggio egyáltalán nem hagyta üres kézzel. Ezt talán majd csak jóval később látja be. Bonyolult történet ez, s ő már most úgy érzi, nem igazán akarna ennél jobban belefolyni. Túl sok bonyodalom, túl sok kétes szereplő, túl szövevényes szálak.
A wegtoreni távozni készül, Ambroggio pedig a poharát hátrahagyva felkel a fotelből a fanyar hangulatú kézfogáshoz. Határozottan, de partneréhez igazított erővel szorít rá a kufár jobbjára.*
- Úgy hallottam, okos lány vagy, Bíborkéz Dayaneer. Hát használd az eszed, s tartsd elmédben a szavaimat. *Talán most először fordul elő, hogy nem fátyolozza az az irritáló, nyájas negédesség sem az Intéző hangsúlyát, s tekintetét.* - Ha mélységit látsz a közeledben *szól nyomatékosan* - a levegőbe szimatolni, mint kopót, amelyhez sebzett préda szagát tekeri a szél, oldj kereket, nagyon gyorsan.
*A komolyság, ami az arcán ül, már-már ijesztő. De nem enged soká a színfala mögé lesni. A piperkőc mosoly függönye hamar visszaereszkedik a gonddal beretvált arcra.*
- Bízom benne, hogy megtisztelsz még kivételes társaságodda* biccent. Bára a kajánság, mint személye jellegzetes és elmaradhatatlan cicomája, ezúttal is ott nyújtózik a képén, de a kétes kézcsók ezúttal elmarad. Csupán rásimítja balját is az üzletet záró kézfogásra, mint egy hivatalos etikettből kilépő, baráti gesztus.* - Bearanyozod a napom. *Mondja búcsúzóul egy szélesre nyúló mosollyal.*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-30 23:28:12
Üzenet elküldve: 2026-03-30 23:28:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Nem tetszik neki a felelet. Tekintete elmerengve siklik a falakra, marka megfeszül a karfán, másik kezével könyökölve dörzsöli meg az állát. Fel tudna robbanni mérgében, ezért hagyja ülni a csendet egy időre, s kerüli azt a folyvást jelek után kutató rókatekintetet. Eleinte olyannyira zúg a füle az ingerültségtől, szinte nem is hallja Ambroggio fejtegetését a rabszolgák jelöléséről, szíve szerint még rá is morranna, hogy tudassa vele, mennyire mérhetetlenül magasról tesz arra, mit csinálnak a tetves mélységiek az emberáruval. Vesz azonban egy mély, józanító lélegzetet, ujjaival finoman átmasszírozza orrnyergét és immáron igyekszik meg is hallani azt, amit az Intéző mondani kíván neki. Ha akad is a testén valami bizonyíték, melyet ez eddig nem sikerült felfedeznie, őszintén kötve hiszi, hogy egészen a Kikötőig merészkedne valami pirtianesi húskupec csupán azért, hogy begyűjtse. Rabszolga annyi akad, mint égen a csillag, legfeljebb valami szerencsétlen találkozás után tudja elképzelni, hogy valaki jogot formálna rá - de hát ugye pusztán a kinézetből ki is tudhatná, hogy mily szerencsétlenül járt? Az az alaposan elrejtett billog pedig minden bizonnyal oly helyen feszít, melyet egy puszta kocsmai csevej alkalmával nehezen vesz észre az ember. Más a helyzet azonban, ha valaki papírost kap a kezébe, s netán ezen felbuzdulva a felkeresésére siet, vagy pusztán a bosszantására megvásárolja valakitől. A birtokjegy tehát mindezek fényében is sokkalta veszélyesebb a számára, s ahhoz hogy megszűnjön ez a néha-néha alattomosan felbukkanó paranoia, a két kezével kell megsemmisítenie. Hogy nem csupán az átkozott levél felkutatása volt érdekes számára az Ambroggio számára kirótt feladatban, azt nehezen lehetne tagadni. Hosszú ideje lezárásra vágyik, úgy érzi, ha nem kapja meg, Nolenar emléke talán haláláig kísérteni fogja - talán ez mindenhogy elkerülhetetlen, de a felejtés reményének aprócska szikrája még kínozza.
Hosszú ideig csak szemléli Duarrte vonásait, zöldjeiben derengő érzések most kibogozhatatlanok.*
- A Velasco'rrát és az iratot kértem *emlékezteti a pár nappal ezelőtti beszélgetésükre, ekkor épp a vörös kérdezett vissza rá a pontosítás végett* - Igazság szerint bőven beértem volna az egyikkel is *közelebb hajol az asztalkához és egy pillantással engedélyt kérve nyúl az egyik érintetlen pohárhoz, hogy vizet töltsön magának* - Ehelyett mit kapok? *néhány lélegzetvételnyi csönd követi, míg végez a műveleteivel és visszasimul a karosszékbe*
- Kéretlen tanácsokat.
*Belekortyol a pohárka tartalmába majd vissza is helyezi az asztallapra*
- Ritka az ilyen kevéssé kielégítő találka egy bordélyban *mosolyodik el halványan, valahogy egyszerre játékos és baljós az ibrisztekintet, ami az Intézőre szegeződik. Végigsimít a karfán aztán felkászálódik a székből, finoman megigazgatja ruháját, gesztenyeszín tincseit pedig a válla mögé söpri.*
- Szeretném Duarrte, ha átadnál a Velasco'rráknak egy üzenetet, talán erre még megkérhetlek *fel sem merül benne, hogy Ambroggio nem volna erre képes, jól tudja, hogy Antorac emberei azért megfordulnak errefelé, s a vörösnek bizonyára hatalmában áll akár néhány lelkes sellővel megüzenni ezt-azt a vendégeknek.*
- Maa mada qaad mada *csendül a dallamos wegtoreni nyelv, s a régi mondást rögvest fordítja is* - "Ami elmúlt, elmúlt". Juttassák el hozzám a birtokjegyet és nem fog számukra gondot okozni a kikötői jelenlétem. *könnyed baráti gesztus felhangjával csendül az ajánlat, de nem nehéz belehallani valamiféle fenyegetést. Úgy véli nincs okuk már arra, hogy keresztbe tegyenek neki, s ha nem rendelkeznek már a birtokjeggyel, azt bizonoysan az értésére fogják adni. A sunyi hazudozás nem éppen az ő műfajuk.*
- Egy élmény volt, Ambroggio *nyújtja a kezét a rókaképű felé, elvégre így már nem igazán van dolguk egymással*
*Nem tetszik neki a felelet. Tekintete elmerengve siklik a falakra, marka megfeszül a karfán, másik kezével könyökölve dörzsöli meg az állát. Fel tudna robbanni mérgében, ezért hagyja ülni a csendet egy időre, s kerüli azt a folyvást jelek után kutató rókatekintetet. Eleinte olyannyira zúg a füle az ingerültségtől, szinte nem is hallja Ambroggio fejtegetését a rabszolgák jelöléséről, szíve szerint még rá is morranna, hogy tudassa vele, mennyire mérhetetlenül magasról tesz arra, mit csinálnak a tetves mélységiek az emberáruval. Vesz azonban egy mély, józanító lélegzetet, ujjaival finoman átmasszírozza orrnyergét és immáron igyekszik meg is hallani azt, amit az Intéző mondani kíván neki. Ha akad is a testén valami bizonyíték, melyet ez eddig nem sikerült felfedeznie, őszintén kötve hiszi, hogy egészen a Kikötőig merészkedne valami pirtianesi húskupec csupán azért, hogy begyűjtse. Rabszolga annyi akad, mint égen a csillag, legfeljebb valami szerencsétlen találkozás után tudja elképzelni, hogy valaki jogot formálna rá - de hát ugye pusztán a kinézetből ki is tudhatná, hogy mily szerencsétlenül járt? Az az alaposan elrejtett billog pedig minden bizonnyal oly helyen feszít, melyet egy puszta kocsmai csevej alkalmával nehezen vesz észre az ember. Más a helyzet azonban, ha valaki papírost kap a kezébe, s netán ezen felbuzdulva a felkeresésére siet, vagy pusztán a bosszantására megvásárolja valakitől. A birtokjegy tehát mindezek fényében is sokkalta veszélyesebb a számára, s ahhoz hogy megszűnjön ez a néha-néha alattomosan felbukkanó paranoia, a két kezével kell megsemmisítenie. Hogy nem csupán az átkozott levél felkutatása volt érdekes számára az Ambroggio számára kirótt feladatban, azt nehezen lehetne tagadni. Hosszú ideje lezárásra vágyik, úgy érzi, ha nem kapja meg, Nolenar emléke talán haláláig kísérteni fogja - talán ez mindenhogy elkerülhetetlen, de a felejtés reményének aprócska szikrája még kínozza.
Hosszú ideig csak szemléli Duarrte vonásait, zöldjeiben derengő érzések most kibogozhatatlanok.*
- A Velasco'rrát és az iratot kértem *emlékezteti a pár nappal ezelőtti beszélgetésükre, ekkor épp a vörös kérdezett vissza rá a pontosítás végett* - Igazság szerint bőven beértem volna az egyikkel is *közelebb hajol az asztalkához és egy pillantással engedélyt kérve nyúl az egyik érintetlen pohárhoz, hogy vizet töltsön magának* - Ehelyett mit kapok? *néhány lélegzetvételnyi csönd követi, míg végez a műveleteivel és visszasimul a karosszékbe*
- Kéretlen tanácsokat.
*Belekortyol a pohárka tartalmába majd vissza is helyezi az asztallapra*
- Ritka az ilyen kevéssé kielégítő találka egy bordélyban *mosolyodik el halványan, valahogy egyszerre játékos és baljós az ibrisztekintet, ami az Intézőre szegeződik. Végigsimít a karfán aztán felkászálódik a székből, finoman megigazgatja ruháját, gesztenyeszín tincseit pedig a válla mögé söpri.*
- Szeretném Duarrte, ha átadnál a Velasco'rráknak egy üzenetet, talán erre még megkérhetlek *fel sem merül benne, hogy Ambroggio nem volna erre képes, jól tudja, hogy Antorac emberei azért megfordulnak errefelé, s a vörösnek bizonyára hatalmában áll akár néhány lelkes sellővel megüzenni ezt-azt a vendégeknek.*
- Maa mada qaad mada *csendül a dallamos wegtoreni nyelv, s a régi mondást rögvest fordítja is* - "Ami elmúlt, elmúlt". Juttassák el hozzám a birtokjegyet és nem fog számukra gondot okozni a kikötői jelenlétem. *könnyed baráti gesztus felhangjával csendül az ajánlat, de nem nehéz belehallani valamiféle fenyegetést. Úgy véli nincs okuk már arra, hogy keresztbe tegyenek neki, s ha nem rendelkeznek már a birtokjeggyel, azt bizonoysan az értésére fogják adni. A sunyi hazudozás nem éppen az ő műfajuk.*
- Egy élmény volt, Ambroggio *nyújtja a kezét a rókaképű felé, elvégre így már nem igazán van dolguk egymással*
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-29 08:35:39
Üzenet elküldve: 2026-03-29 08:35:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Az egész játszma aljassága talán nem is az egymást követő történetekben rejlik, hanem a kiélezett figyelmen, mellyel a rókatekintet a lányon függ. Megteszi a téteket. Mindig kicsit másra kihegyezve. A wegtoreni kifejezetten jó benne, hogy megtartsa magának a reakcióit, ám ugyanakkor ez szintén árulkodó. S hogy az Intéző játékában nincs maradéktalanul jó lépés az ellenfele részéről, amiből ne tudná kihúzni a maga hasznát, az kimondatlanul is nyilvánvaló. Legalábbis ennek az érzete erősebben üli meg az auráját, mint a szinte fojtogató rózsavíz felhője.
Az igazán gonosz méreg a kufár elé tálalt második verzión van, ez kiderül. Azok a szikrák a zöld íriszekben igen beszédesek. A viszonyok természetét tekintve itt valamelyest tisztázódik a helyzet. Bár, mivel a kicsike a Tűz Városából való, lehet, hogy csak elviszi a fókuszt a virtus.
Apró kis színezetbeli pontosítások a még mindig foghíjasan összeálló nagy egészben. Távolról se mondhatná, hogy kibogozta a szálakat. Még azt se állítaná, hogy ahhoz látványosan közelebb került volna, hogy vajon mennyi igaz az eredeti állításból. Leszámítva persze a bonyodalom alanyának beállított ismerőst, de ez már szinte az elejétől sejthető valósághajlítás volt.*
- Nem tudom *tárja szét a kezét az Intéző.* - De, ha jól értelmeztem az egész üzenetét, tulajdonképpen mindegy is. Válassz egyet, amelyikkel a legkényelmesebben lezárhatod magadban.
*Hagy egy kis csendet, ami kényelmetlen, sűrű matériájával tölti meg ezt az amúgy is terhelt közeget.*
- De amit tudok, hogy a pirtianesi kereskedők _mindig_ jelölik az árujukat. *A mondat nem mondhatni, hogy túlzottan nyomatékolt, de a kimért ritmusában van valami baljós. Ezúttal nem szorongatja a másikat kutakvó tekintetével. Oldalra pillant, fordít egyet az asztalkán álló metszett poháron, mint ahogy az előadást dirigáló művész igazít a tragika pózán a próba alatt. Nem azért, mert nem volt tökéletes, hanem csupán annak kifejezésére, hogy a tökély fogalmában ő az, aki leteheti a garast.*
- Wegtorenben sütik vagy tetoválják az árut, de van, hogy az igazán finom portékát jelöletlenül hagyják, s csak ékszerre fűzik. *Bennfentes szóhasználat ez a tulajdonos jelével ellátott bronzplakettre.* - A pirtianesi házak viszont mindig jelölnek. Nem verik nagy dobra. Nem is forog közszájon. Magam sem tudom, pontosan, hogy működik.
*Ciccent egyet, s kissé félredönti a fejét. Nem nehéz kitalálni, hogy ez utóbbi tény őt magát is kiváltképp zavarja. A tekintetét viszont továbbra is a poháron tartja.*
- Alig több az egész, mint pár apró anyajegy diszkrét konstellációja. Akin eddig láttam, nem is tudtak róla. És nem is számítana *pillant fel végül a wegtorenire* -, ha a tulajdonjog bizonyos esetekben nem szállna vissza az árut eredetben jegyző házra. Sokszor ezt a tényt, hogy úgy mondjam *kuncog fel szinte némán, de mély elismeréssel* - nem feltétlenül közlik a birtokba vevővel.
*Egy torokköszörülés és egy igazítás a remekbe szabott zekén, mely művelet árnyékában el is tünteti a kétes mosolyt a képéről.*
- Lehet, hogy ezt a sebet nem kellene piszkálni, kedvesem. Idővel talán rendesen beheged, de másképp csúnyán elfertőződhet, ha érted, mire gondolok.
*Az egész játszma aljassága talán nem is az egymást követő történetekben rejlik, hanem a kiélezett figyelmen, mellyel a rókatekintet a lányon függ. Megteszi a téteket. Mindig kicsit másra kihegyezve. A wegtoreni kifejezetten jó benne, hogy megtartsa magának a reakcióit, ám ugyanakkor ez szintén árulkodó. S hogy az Intéző játékában nincs maradéktalanul jó lépés az ellenfele részéről, amiből ne tudná kihúzni a maga hasznát, az kimondatlanul is nyilvánvaló. Legalábbis ennek az érzete erősebben üli meg az auráját, mint a szinte fojtogató rózsavíz felhője.
Az igazán gonosz méreg a kufár elé tálalt második verzión van, ez kiderül. Azok a szikrák a zöld íriszekben igen beszédesek. A viszonyok természetét tekintve itt valamelyest tisztázódik a helyzet. Bár, mivel a kicsike a Tűz Városából való, lehet, hogy csak elviszi a fókuszt a virtus.
Apró kis színezetbeli pontosítások a még mindig foghíjasan összeálló nagy egészben. Távolról se mondhatná, hogy kibogozta a szálakat. Még azt se állítaná, hogy ahhoz látványosan közelebb került volna, hogy vajon mennyi igaz az eredeti állításból. Leszámítva persze a bonyodalom alanyának beállított ismerőst, de ez már szinte az elejétől sejthető valósághajlítás volt.*
- Nem tudom *tárja szét a kezét az Intéző.* - De, ha jól értelmeztem az egész üzenetét, tulajdonképpen mindegy is. Válassz egyet, amelyikkel a legkényelmesebben lezárhatod magadban.
*Hagy egy kis csendet, ami kényelmetlen, sűrű matériájával tölti meg ezt az amúgy is terhelt közeget.*
- De amit tudok, hogy a pirtianesi kereskedők _mindig_ jelölik az árujukat. *A mondat nem mondhatni, hogy túlzottan nyomatékolt, de a kimért ritmusában van valami baljós. Ezúttal nem szorongatja a másikat kutakvó tekintetével. Oldalra pillant, fordít egyet az asztalkán álló metszett poháron, mint ahogy az előadást dirigáló művész igazít a tragika pózán a próba alatt. Nem azért, mert nem volt tökéletes, hanem csupán annak kifejezésére, hogy a tökély fogalmában ő az, aki leteheti a garast.*
- Wegtorenben sütik vagy tetoválják az árut, de van, hogy az igazán finom portékát jelöletlenül hagyják, s csak ékszerre fűzik. *Bennfentes szóhasználat ez a tulajdonos jelével ellátott bronzplakettre.* - A pirtianesi házak viszont mindig jelölnek. Nem verik nagy dobra. Nem is forog közszájon. Magam sem tudom, pontosan, hogy működik.
*Ciccent egyet, s kissé félredönti a fejét. Nem nehéz kitalálni, hogy ez utóbbi tény őt magát is kiváltképp zavarja. A tekintetét viszont továbbra is a poháron tartja.*
- Alig több az egész, mint pár apró anyajegy diszkrét konstellációja. Akin eddig láttam, nem is tudtak róla. És nem is számítana *pillant fel végül a wegtorenire* -, ha a tulajdonjog bizonyos esetekben nem szállna vissza az árut eredetben jegyző házra. Sokszor ezt a tényt, hogy úgy mondjam *kuncog fel szinte némán, de mély elismeréssel* - nem feltétlenül közlik a birtokba vevővel.
*Egy torokköszörülés és egy igazítás a remekbe szabott zekén, mely művelet árnyékában el is tünteti a kétes mosolyt a képéről.*
- Lehet, hogy ezt a sebet nem kellene piszkálni, kedvesem. Idővel talán rendesen beheged, de másképp csúnyán elfertőződhet, ha érted, mire gondolok.
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-24 23:02:23
Üzenet elküldve: 2026-03-24 23:02:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Valójában fogalma sincsen, mire is számítson. Eleinte egy idegesítő kis hang cukkolva sutyorogja a fülébe, hogy az Intéző valójában nem szándékszik és soha nem is szándékozott teljesíteni az egyezségük ráeső részét. Dayaneer ugyan hasznos szövetséges lehet, s a vörös kifejezetten olyan fajtának tűnik, aki előszeretettel gyűjti maga köré az előnyös kapcsolatokat, de mégis érez valami megmagyarázhatatlan sötétséget a szándékai mögött. Mintha bármikor lenne arra, hogy kitoljon az emberrel pusztán a saját mulatságára.
Talán épp ez az oka annak, hogy kétségek között vívódik az első, meglehetősen övön alulinak hangzó szóbeszéd során. Arca ugyan nem rezdül, valahogy túlságosan valószínűtlennek tűnik ez az egész, de felegyenesedve a karosszékben, s hátát a támlának vetve egyértelműen látszik, hogy a hallottak valamelyest azért felcsigázták.
Cressys ugyan eleinte kedvelte Nolent, sőt, talán a legjobban Antorac gyermekei közül, de ez egyik pillanatról a másikra megváltozott, miután Dayaneert bemutatta nekik. Mintha már akkor kiszimatolt volna közöttük valami szikrát, amikor még elviselni sem bírták egymást, s talán részben az alávaló féltékenység szülte a tervet, amellyel végül átkelhetetlennek tűnő szakadékot húzott a wegtoreni és a kikötői közé - erre azonban valószínűleg már sohasem derül fény.
Arról nem is beszélve mily megvetéssel beszélt Nolen mindig is a hírhedt Tretiltől, nehezen tudja elképzelni, hogy önként valaha is a szolgálatába állna.
Nem szól hát semmit, türelmesen várja, hogy kiegészítse a mondandóját az Intéző, noha a legkevésbé sem egy újabb elméletre számít. Bármennyire is igyekszik teljes fegyelmet gyakorolni, azért a nősülés, s a gyermekáldás hírére megemelkedik a szemöldöke egy leheletnyit. Minden erejére szüksége van, hogy leküzdje az aljas érzést, mely alattomosan maga alá kívánja gyűrni. Harag, féltékenység, irigység, mindezek egy pillanatra felvillannak a zöldekben, de csak elgondolkodva hümment minderre.
Az utolsó pletyka az, ami egyedül előcsal belőle egy megjegyzést. Valamelyest a torkára szorít a gondolat, hogy akár egy csekély esély is akad erre a változatra, ennek ellenére magabiztosan hajol előre.*
- Életben van, efelől nincs kétség *határozottan jelenti ki, azonban nem szándékszik kifejteni, mire is alapozza. Az egész csupán zsigeri sejtés, egészen biztos benne, hogyha Nolen már halott lenne, azt tudná. Megmagyarázhatatlan módon, egyszerűen csak érezné.
Egy darabig némán kutatja a rókavonásokat, a sunyi, zöld tekintetbe kapaszkodva lopva megnedvesíti ajkát, mielőtt szóra nyitná*
- És mi az igazság? *biztos benne, hogy Ambroggio alaposabb volt annál, minthogy holmi pletykákkal tömje a fejét, a kérdés már csak az, hogy meddig kívánja húzni a kreol agyát, mielőtt elárulja. Őszintén reménykedik benne, hogy a valóság jóval messzebb áll az elhangzottaktól, mert a maga módján mindegyik borzasztóan elviselhetetlen.*
*Valójában fogalma sincsen, mire is számítson. Eleinte egy idegesítő kis hang cukkolva sutyorogja a fülébe, hogy az Intéző valójában nem szándékszik és soha nem is szándékozott teljesíteni az egyezségük ráeső részét. Dayaneer ugyan hasznos szövetséges lehet, s a vörös kifejezetten olyan fajtának tűnik, aki előszeretettel gyűjti maga köré az előnyös kapcsolatokat, de mégis érez valami megmagyarázhatatlan sötétséget a szándékai mögött. Mintha bármikor lenne arra, hogy kitoljon az emberrel pusztán a saját mulatságára.
Talán épp ez az oka annak, hogy kétségek között vívódik az első, meglehetősen övön alulinak hangzó szóbeszéd során. Arca ugyan nem rezdül, valahogy túlságosan valószínűtlennek tűnik ez az egész, de felegyenesedve a karosszékben, s hátát a támlának vetve egyértelműen látszik, hogy a hallottak valamelyest azért felcsigázták.
Cressys ugyan eleinte kedvelte Nolent, sőt, talán a legjobban Antorac gyermekei közül, de ez egyik pillanatról a másikra megváltozott, miután Dayaneert bemutatta nekik. Mintha már akkor kiszimatolt volna közöttük valami szikrát, amikor még elviselni sem bírták egymást, s talán részben az alávaló féltékenység szülte a tervet, amellyel végül átkelhetetlennek tűnő szakadékot húzott a wegtoreni és a kikötői közé - erre azonban valószínűleg már sohasem derül fény.
Arról nem is beszélve mily megvetéssel beszélt Nolen mindig is a hírhedt Tretiltől, nehezen tudja elképzelni, hogy önként valaha is a szolgálatába állna.
Nem szól hát semmit, türelmesen várja, hogy kiegészítse a mondandóját az Intéző, noha a legkevésbé sem egy újabb elméletre számít. Bármennyire is igyekszik teljes fegyelmet gyakorolni, azért a nősülés, s a gyermekáldás hírére megemelkedik a szemöldöke egy leheletnyit. Minden erejére szüksége van, hogy leküzdje az aljas érzést, mely alattomosan maga alá kívánja gyűrni. Harag, féltékenység, irigység, mindezek egy pillanatra felvillannak a zöldekben, de csak elgondolkodva hümment minderre.
Az utolsó pletyka az, ami egyedül előcsal belőle egy megjegyzést. Valamelyest a torkára szorít a gondolat, hogy akár egy csekély esély is akad erre a változatra, ennek ellenére magabiztosan hajol előre.*
- Életben van, efelől nincs kétség *határozottan jelenti ki, azonban nem szándékszik kifejteni, mire is alapozza. Az egész csupán zsigeri sejtés, egészen biztos benne, hogyha Nolen már halott lenne, azt tudná. Megmagyarázhatatlan módon, egyszerűen csak érezné.
Egy darabig némán kutatja a rókavonásokat, a sunyi, zöld tekintetbe kapaszkodva lopva megnedvesíti ajkát, mielőtt szóra nyitná*
- És mi az igazság? *biztos benne, hogy Ambroggio alaposabb volt annál, minthogy holmi pletykákkal tömje a fejét, a kérdés már csak az, hogy meddig kívánja húzni a kreol agyát, mielőtt elárulja. Őszintén reménykedik benne, hogy a valóság jóval messzebb áll az elhangzottaktól, mert a maga módján mindegyik borzasztóan elviselhetetlen.*
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-24 13:01:07
Üzenet elküldve: 2026-03-24 13:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Ahogy a sörhab is puhává és lapossá válik a melegben ha sokat ül a korsó alján, úgy válik ez a kockázás-beszélgetés is egyre inkább felejthetővé. Hogy ennek az oka az, hogy túl keveset fogyasztottak a Sellőház pultja mögül, vagy hogy egyszerűen a matróz és a törpe nem ugyanazt és nem ugyanúgy keresik az életben..? Ki tudja.*
- Miért? Olyan fura a dolog? *-vonja meg a vállát kissé. Hajón sem rosszabb aludni, mint egy taverna pinceszintjén. Előbbi frissebb levegővel bír, utóbbi nem ing jobbra-balra. Na nem mintha baja lenne az ingással. Vagy a kissé állottabb levegővel. Elvigyorodik a törpe szavain.-* Ugyan! Néha az olyan éjszakák is kellenek. Utána sokkal jobban értékeli az ember a nyugalmat, nem igaz?
*Eltolja maga elől a kockákat. Nem feltétlenül a törpe kérésére, hanem mert most igazán nincs szerencséje, és így kedve sem a kockákhoz.*
- Tégy úgy. *-biccent lustán. Továbbra is székén kényelmesen ülve követi fejével a köpcös figurát, kézfejének apró mozdulatával viszonozza az intést, talán a törpe már nem is látja azt.
Minthogy egyedül marad, szórakozottan felveszi még egyszer, utoljára a kockákat, és az asztalra szórja őket. Csak úgy, a szerencse végett. Három egyes, egy kettes és egy hatos. Csúfondárosan a kockákra fintorog, majd feláll; a kockák és korsók-poharak az asztalon maradnak. Melléjük tesz 10 aranyat, hogy a Sellőház szorgos kezeinek kedvezzen kissé
, majd ráérős-nyugodt léptekkel az ajtó felé veszi az irányt. Némi friss levegő neki sem ártana. A törpe meg már úgy is kapott annyi előnyt, hogy ne hihesse azt, hogy a nyomába szegődött.*
//Zárás//
*Ahogy a sörhab is puhává és lapossá válik a melegben ha sokat ül a korsó alján, úgy válik ez a kockázás-beszélgetés is egyre inkább felejthetővé. Hogy ennek az oka az, hogy túl keveset fogyasztottak a Sellőház pultja mögül, vagy hogy egyszerűen a matróz és a törpe nem ugyanazt és nem ugyanúgy keresik az életben..? Ki tudja.*
- Miért? Olyan fura a dolog? *-vonja meg a vállát kissé. Hajón sem rosszabb aludni, mint egy taverna pinceszintjén. Előbbi frissebb levegővel bír, utóbbi nem ing jobbra-balra. Na nem mintha baja lenne az ingással. Vagy a kissé állottabb levegővel. Elvigyorodik a törpe szavain.-* Ugyan! Néha az olyan éjszakák is kellenek. Utána sokkal jobban értékeli az ember a nyugalmat, nem igaz?
*Eltolja maga elől a kockákat. Nem feltétlenül a törpe kérésére, hanem mert most igazán nincs szerencséje, és így kedve sem a kockákhoz.*
- Tégy úgy. *-biccent lustán. Továbbra is székén kényelmesen ülve követi fejével a köpcös figurát, kézfejének apró mozdulatával viszonozza az intést, talán a törpe már nem is látja azt.
Minthogy egyedül marad, szórakozottan felveszi még egyszer, utoljára a kockákat, és az asztalra szórja őket. Csak úgy, a szerencse végett. Három egyes, egy kettes és egy hatos. Csúfondárosan a kockákra fintorog, majd feláll; a kockák és korsók-poharak az asztalon maradnak. Melléjük tesz 10 aranyat, hogy a Sellőház szorgos kezeinek kedvezzen kissé
, majd ráérős-nyugodt léptekkel az ajtó felé veszi az irányt. Némi friss levegő neki sem ártana. A törpe meg már úgy is kapott annyi előnyt, hogy ne hihesse azt, hogy a nyomába szegődött.*
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-22 11:09:53
Üzenet elküldve: 2026-03-22 11:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Önérzet. Annak bizony nincs híján a wegtoreni. Ha nem saját ügyében járna el, talán megszorongatná az Intézőt is, de így Ambroggio tarthatja kezében a gyeplőt. E beszélgetés minden pillanatában érződik, hogy a férfi igen nagyon ácsingózna rá, hogy üzletük tovább fonódjon. Szó se róla, kívánatos nőszemély a kreol, de Ambroggio inkább más erények kapcsán tartana rá igényt.
A "jel nincs" és az ügylet mögött sejtett házak említésére nem szól, de az arca megrándul, ami nem sejtet jót.*
- A hírek olykor komiszak *mondja, miközben egyik gyűrűjét igazgatja.* - Van, hogy a kérdés többet árul el, mint a válaszok.
*Tudja jól, hogy Dayaneer kénytelen kivárni az üres szólamokat, s ezzel vissza is él. De nem húzza túl a húrt.*
- Azt hallottam, pár éve Cressyssel hajózik a Déltengeren. De hogy azért, mert Antorac kitagadta, vagy valami egyezségből kifolyólag, az nem világos. Wegtoren felől manapság kevés hír vetődik itt partra.
*Részvétlen követik egymást a szavak azon a kellemes hangszínen előadva. Aztán elhallgat, s figyel. Elnyújtja a csendet, míg a megszólalás ingere nem tölt levegőt a kufár tüdejébe. Ekkor viszont megelőzi.*
- Azt is hallottam, hogy a középső Velasco'rra fivér északra ment. Lihanechi földekre. Vett egy kis egyárbócost, és árut szállít a tavon. *Az Intézőnek van hozzá tehetsége, hogy úgy beszéljen, hogy a mondatok közt hagyja kibontakozni a gondolatot, ami a szavakból képet fest a hallgatója elméjében.* - Csak az anyjával tartja a kapcsolatot. A fivéreivel meg az apjával már évek óta nem. Megnősült. Az ikrei tavasszal lesznek egy esztendősek.
- A harmadik verzió, amit Quillyn megüzent neked, hogy Nolenar Velaso'rra meghalt. Két évvel ezelőtt. Ne háborgasd az emlékét. A birtokleveled nála van. Még a Nolen küldte el neki a kis kurtizánnal, akit korábban említettél.
*Önérzet. Annak bizony nincs híján a wegtoreni. Ha nem saját ügyében járna el, talán megszorongatná az Intézőt is, de így Ambroggio tarthatja kezében a gyeplőt. E beszélgetés minden pillanatában érződik, hogy a férfi igen nagyon ácsingózna rá, hogy üzletük tovább fonódjon. Szó se róla, kívánatos nőszemély a kreol, de Ambroggio inkább más erények kapcsán tartana rá igényt.
A "jel nincs" és az ügylet mögött sejtett házak említésére nem szól, de az arca megrándul, ami nem sejtet jót.*
- A hírek olykor komiszak *mondja, miközben egyik gyűrűjét igazgatja.* - Van, hogy a kérdés többet árul el, mint a válaszok.
*Tudja jól, hogy Dayaneer kénytelen kivárni az üres szólamokat, s ezzel vissza is él. De nem húzza túl a húrt.*
- Azt hallottam, pár éve Cressyssel hajózik a Déltengeren. De hogy azért, mert Antorac kitagadta, vagy valami egyezségből kifolyólag, az nem világos. Wegtoren felől manapság kevés hír vetődik itt partra.
*Részvétlen követik egymást a szavak azon a kellemes hangszínen előadva. Aztán elhallgat, s figyel. Elnyújtja a csendet, míg a megszólalás ingere nem tölt levegőt a kufár tüdejébe. Ekkor viszont megelőzi.*
- Azt is hallottam, hogy a középső Velasco'rra fivér északra ment. Lihanechi földekre. Vett egy kis egyárbócost, és árut szállít a tavon. *Az Intézőnek van hozzá tehetsége, hogy úgy beszéljen, hogy a mondatok közt hagyja kibontakozni a gondolatot, ami a szavakból képet fest a hallgatója elméjében.* - Csak az anyjával tartja a kapcsolatot. A fivéreivel meg az apjával már évek óta nem. Megnősült. Az ikrei tavasszal lesznek egy esztendősek.
- A harmadik verzió, amit Quillyn megüzent neked, hogy Nolenar Velaso'rra meghalt. Két évvel ezelőtt. Ne háborgasd az emlékét. A birtokleveled nála van. Még a Nolen küldte el neki a kis kurtizánnal, akit korábban említettél.
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-20 01:08:07
Üzenet elküldve: 2026-03-20 01:08:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Bármennyire is szeretné visszaszerezni azt az átkozott birtokjegyet, nem akar olyannak tűnni, mint aki bármire hajlandó azért, hogy a kezei közé kaparintsa. A kétségbeesettség látszata sebezhetővé tenné az Intéző számára, márpedig épp olyan alaknak tűnik a korábbiak fényében, aki élvezettel mar rá az ember gyengeségére a későbbi haszon reményében. Így is épp eleget tud, nem volna bölcs tovább hangsúlyozni a birtokában lévő információk kényes természetét. Márpedig azzal, hogy utasításának eleget téve szófogadóan gombolni kezdte volna a selyemingét, beárazta volna a papírost, méghozzá undorítóan drágára.
Arra készül, hogy a vörös talán ragaszkodni fog az alattomos kis büntetéséhez, kénytelenül is már az forog a fejében, hogyan is hárítsa el ismét, s egyáltalán meddig lesz képes elkerülni mielőtt Ambroggio megelégelné. Némileg meglepetésként éri hát, amikor a férfi elengedni látszik a dolgot és csak ellép mellette, magában megkönnyebbülten sóhajt fel, miközben a feltekert térképet visszateszi az asztalra.*
- Elhiheted, kevéssé foglalkoztat az emberek véleménye *jegyzi meg nyersen, miközben fordul is a másik után. Vannak azért elképzelései, miket beszélhetnek róla az emberek, néha-néha a fülébe jut, bármennyire is kerüli, de ezekkel foglalkozni egy olyan luxus, amit sohasem volt ideje megengedni magának.
Immáron az Intéző úr van oly lovagias, hogy hellyel kínálja, Dayaneer pedig nem rest kényelmesen elhelyezkedni a karosszékben. Egyik lábát átveti a másikon, miközben hallgatja a férfi magyarázatát, mely egyelőre sok újjal nem kecsegtet. Nem ismeretlen műfaj számára az emberkereskedés, Cressys sok évvel ezelőtt nyakig benne volt, mondhatni ezen építette fel a kis birodalmát, a kreol azonban igyekezett ezektől távol tartani magát. Sajnos ez nem sikerült mindig maradéktalanul, de ez nem olyan dolog, amivel bármikor vígan felvágna.*
- Jel nincs *szól némi hallgatás után, közben elgondolkodva dörzsöli meg a karikát az orrában. Próbálja felidézni azt a pár napot sok évvel ez előttről. A rabszolgákat csak a begyűjtések után már a szárazföldön billogozzák, de addig a pontig el sem jutott igazán - épphogy kikötöttek már érkezett is az a titokzatos vevő, aki, ha jól hámozta ki a hallottakat hiányos pirtianesi nyelvtudásával, mintha kifejezetten kérte volna a jelölés kihagyását. Nem szokatlan dolog, akad néhány nemes, aki valamiért kényes az ilyesmire, ezért a mélységiek sem akadtak fenn ezen különösen.* - Úgy sejtem T'sarranok vagy Wrynnek *legalább is ezeket emlegették bőszen, amikor a karakk rakodóterében kiláncolva ücsörgött.
A rókaképű úgy tűnik továbbra is a múltban kíván vájkálni, s valamiért úgy érzi a részletekre sokkalta inkább saját szórakoztatására kíváncsi, mintsem szüksége lenne azokra a kutatásban. Dayaneer előrébb hajol, alkarjaival megtámaszkodik combján, s összefűzi ujjait.*
- Egy helyszín, és egy név, egyelőre mindössze ennyire van szükségem Duarrte úr, a többit elintézem *mindössze ennyire kérte meg az Intézőt, persze már egy használható nyommal is beérné, valamivel, amin el tudna indulni. Nem kizárt, hogy már régesrégen nem Nolennél van a birtokjegy, felforr a vére, ha arra gondol, hogy túladott rajta, de ez a villanásnyi düh nem ül ki az arcára. Csak zöld ibriszpillantásait a vörösre függeszti, reménykedve abban, hogy nem húzza sokáig az agyát. *
*Bármennyire is szeretné visszaszerezni azt az átkozott birtokjegyet, nem akar olyannak tűnni, mint aki bármire hajlandó azért, hogy a kezei közé kaparintsa. A kétségbeesettség látszata sebezhetővé tenné az Intéző számára, márpedig épp olyan alaknak tűnik a korábbiak fényében, aki élvezettel mar rá az ember gyengeségére a későbbi haszon reményében. Így is épp eleget tud, nem volna bölcs tovább hangsúlyozni a birtokában lévő információk kényes természetét. Márpedig azzal, hogy utasításának eleget téve szófogadóan gombolni kezdte volna a selyemingét, beárazta volna a papírost, méghozzá undorítóan drágára.
Arra készül, hogy a vörös talán ragaszkodni fog az alattomos kis büntetéséhez, kénytelenül is már az forog a fejében, hogyan is hárítsa el ismét, s egyáltalán meddig lesz képes elkerülni mielőtt Ambroggio megelégelné. Némileg meglepetésként éri hát, amikor a férfi elengedni látszik a dolgot és csak ellép mellette, magában megkönnyebbülten sóhajt fel, miközben a feltekert térképet visszateszi az asztalra.*
- Elhiheted, kevéssé foglalkoztat az emberek véleménye *jegyzi meg nyersen, miközben fordul is a másik után. Vannak azért elképzelései, miket beszélhetnek róla az emberek, néha-néha a fülébe jut, bármennyire is kerüli, de ezekkel foglalkozni egy olyan luxus, amit sohasem volt ideje megengedni magának.
Immáron az Intéző úr van oly lovagias, hogy hellyel kínálja, Dayaneer pedig nem rest kényelmesen elhelyezkedni a karosszékben. Egyik lábát átveti a másikon, miközben hallgatja a férfi magyarázatát, mely egyelőre sok újjal nem kecsegtet. Nem ismeretlen műfaj számára az emberkereskedés, Cressys sok évvel ezelőtt nyakig benne volt, mondhatni ezen építette fel a kis birodalmát, a kreol azonban igyekezett ezektől távol tartani magát. Sajnos ez nem sikerült mindig maradéktalanul, de ez nem olyan dolog, amivel bármikor vígan felvágna.*
- Jel nincs *szól némi hallgatás után, közben elgondolkodva dörzsöli meg a karikát az orrában. Próbálja felidézni azt a pár napot sok évvel ez előttről. A rabszolgákat csak a begyűjtések után már a szárazföldön billogozzák, de addig a pontig el sem jutott igazán - épphogy kikötöttek már érkezett is az a titokzatos vevő, aki, ha jól hámozta ki a hallottakat hiányos pirtianesi nyelvtudásával, mintha kifejezetten kérte volna a jelölés kihagyását. Nem szokatlan dolog, akad néhány nemes, aki valamiért kényes az ilyesmire, ezért a mélységiek sem akadtak fenn ezen különösen.* - Úgy sejtem T'sarranok vagy Wrynnek *legalább is ezeket emlegették bőszen, amikor a karakk rakodóterében kiláncolva ücsörgött.
A rókaképű úgy tűnik továbbra is a múltban kíván vájkálni, s valamiért úgy érzi a részletekre sokkalta inkább saját szórakoztatására kíváncsi, mintsem szüksége lenne azokra a kutatásban. Dayaneer előrébb hajol, alkarjaival megtámaszkodik combján, s összefűzi ujjait.*
- Egy helyszín, és egy név, egyelőre mindössze ennyire van szükségem Duarrte úr, a többit elintézem *mindössze ennyire kérte meg az Intézőt, persze már egy használható nyommal is beérné, valamivel, amin el tudna indulni. Nem kizárt, hogy már régesrégen nem Nolennél van a birtokjegy, felforr a vére, ha arra gondol, hogy túladott rajta, de ez a villanásnyi düh nem ül ki az arcára. Csak zöld ibriszpillantásait a vörösre függeszti, reménykedve abban, hogy nem húzza sokáig az agyát. *
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-19 15:27:31
Üzenet elküldve: 2026-03-19 15:27:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Kellően tropára vágja a hangulatát az iménti kijelentése. Még szép, hogy tudja, hogy nincs jobb hely a sellőnél a kikötőben. Ezt mindenki tudja, de ember legyen a talpán aki bírja arannyal ezeket az árakat. Jobb is volt, mikor mellette volt az elf, mert akkor rá bízta a fizetést, de így? Sajátját már sajnálja ugyanarra a sörre, ami a dokkoknál csak az ember után vágnak.
Nincs kisegítve a másikkal, így el is engedi a füle mellett a hallottakat. Legrosszabb esetben félrészegen keres valakit, aki visszaviszi városba, hogy ott tudjon szunyókálni. De erre biztos nem fog sor kerülni. Valahogy érzi. A következő mondatára viszont elképed. *
- Egy hajón alszol?
* Teszi fel a kérdést. Először meglepő tekintettel, majd később undorodva fordítja el a tekintetét. *
- Ááá ne is beszélj erről. Nem tudom te, hogy bírod, de az éjszakák a legrosszabbak, különösen akkor, amikor azok az átkozott hullámoknak hála kiesel az ágyból, vagy épp elgurulsz egyik faltól a másikra.
* Aprón kirázza a hideg, majd a kockákat stíröli. *
- Hagyd is a fenébe. Elment a kedvem.
* Mondja, majd belekapaszkodik az asztalba és feláll. *
- Megyek, járok egyet. Majd később, vagy nem.
* Feleli az embergyereknek, majd miután elindul, hátraint a másiknak. Ha nem követi, akkor kisétál és egy rövid séta után keres magának egy helyet, ahol kényelmesen és olcsón tud aludni. *
* Kellően tropára vágja a hangulatát az iménti kijelentése. Még szép, hogy tudja, hogy nincs jobb hely a sellőnél a kikötőben. Ezt mindenki tudja, de ember legyen a talpán aki bírja arannyal ezeket az árakat. Jobb is volt, mikor mellette volt az elf, mert akkor rá bízta a fizetést, de így? Sajátját már sajnálja ugyanarra a sörre, ami a dokkoknál csak az ember után vágnak.
Nincs kisegítve a másikkal, így el is engedi a füle mellett a hallottakat. Legrosszabb esetben félrészegen keres valakit, aki visszaviszi városba, hogy ott tudjon szunyókálni. De erre biztos nem fog sor kerülni. Valahogy érzi. A következő mondatára viszont elképed. *
- Egy hajón alszol?
* Teszi fel a kérdést. Először meglepő tekintettel, majd később undorodva fordítja el a tekintetét. *
- Ááá ne is beszélj erről. Nem tudom te, hogy bírod, de az éjszakák a legrosszabbak, különösen akkor, amikor azok az átkozott hullámoknak hála kiesel az ágyból, vagy épp elgurulsz egyik faltól a másikra.
* Aprón kirázza a hideg, majd a kockákat stíröli. *
- Hagyd is a fenébe. Elment a kedvem.
* Mondja, majd belekapaszkodik az asztalba és feláll. *
- Megyek, járok egyet. Majd később, vagy nem.
* Feleli az embergyereknek, majd miután elindul, hátraint a másiknak. Ha nem követi, akkor kisétál és egy rövid séta után keres magának egy helyet, ahol kényelmesen és olcsón tud aludni. *
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-18 21:37:22
Üzenet elküldve: 2026-03-18 21:37:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Most, hogy legalább egy maréknyi arany súlyát érzi a fűző alatt, ritkán látogatott hely felé veszi az irányt. Barna tekintete elégedetten jár körbe a hívogató fogadótéren, miközben leadja fegyvereit az őrségnek. A sajátos illat, ami betölti a teret, valóban bódítóan hat... Úgy tompít, akár a méreg. Valahol odakinn a távolban megdördül az ég alja. Ez is csak arra sarkallja, hogy annyi időt töltsön az intézmény teteje alatt, amennyit csak tud. Vagy ameddig erszénye tartalma bírja a terhelést.
Tudja, itt nyugodt szívvel bámulhatja meg a portékát, anélkül, hogy bárki kikérné magának, netalán belekötne. Meg is teszi. Nem kedvtelésből, csupán azért, mert ezúttal megengedheti magának büntetlen. Barna tekintete kíváncsian vándorol egyik sellőről a másikra, miközben a pult felé lép. Csak úgy önnön szórakoztatása végett, még le is utánozza az egyik elhaladó sellőleány csípőjének ringását. Persze az ő mozdulatsora sokkal kevésbé látványos, mint a művészé, de nem is ez a cél.
A pultra könyököl, félig kifordulva veszi szemügyre az egybegyűlteket. Akad itt mindenféle szerzet, de olyan egy sem, akit az ő szeme megszokott. Egészen más kultúra ez, csupa vagyonos kereskedővel és valamirevaló kapitánnyal. Egészen felcsigázza a tudat.*
--Egy Ördögvigyor dohányként rendel, aranyom. 38 arany, azt mondod? Drágán méritek...
*Fordul a mosolygó leány felé a pult túloldalán.*
-Adj egy olyan Habos csókot is. *Akad meg szeme az édességen.* -17 arany? Nem bánom.
*Nem nyúl a desszerthez, helyette igyekszik felmérni a díszes társaságot maga körül. Itt biztos, hogy akad munka, vagy valami olyan lehetőség, amin kapva kaphat. Ha innen nézi, valójában az itt elköltött pénz befektetés is.
A megtekert dohányt kedvtelve húzza végig alsó ajkán, majd meggyújtja. Epekedve várja, hogy a tompító energiák az agyába áramoljanak, eltöltve őt a jóleső könnyedség érzésével. Hagy még némi időt a munkának... Kiélvezi a jól megérdemelt jutalmat.*
*Most, hogy legalább egy maréknyi arany súlyát érzi a fűző alatt, ritkán látogatott hely felé veszi az irányt. Barna tekintete elégedetten jár körbe a hívogató fogadótéren, miközben leadja fegyvereit az őrségnek. A sajátos illat, ami betölti a teret, valóban bódítóan hat... Úgy tompít, akár a méreg. Valahol odakinn a távolban megdördül az ég alja. Ez is csak arra sarkallja, hogy annyi időt töltsön az intézmény teteje alatt, amennyit csak tud. Vagy ameddig erszénye tartalma bírja a terhelést.
Tudja, itt nyugodt szívvel bámulhatja meg a portékát, anélkül, hogy bárki kikérné magának, netalán belekötne. Meg is teszi. Nem kedvtelésből, csupán azért, mert ezúttal megengedheti magának büntetlen. Barna tekintete kíváncsian vándorol egyik sellőről a másikra, miközben a pult felé lép. Csak úgy önnön szórakoztatása végett, még le is utánozza az egyik elhaladó sellőleány csípőjének ringását. Persze az ő mozdulatsora sokkal kevésbé látványos, mint a művészé, de nem is ez a cél.
A pultra könyököl, félig kifordulva veszi szemügyre az egybegyűlteket. Akad itt mindenféle szerzet, de olyan egy sem, akit az ő szeme megszokott. Egészen más kultúra ez, csupa vagyonos kereskedővel és valamirevaló kapitánnyal. Egészen felcsigázza a tudat.*
--Egy Ördögvigyor dohányként rendel, aranyom. 38 arany, azt mondod? Drágán méritek...
*Fordul a mosolygó leány felé a pult túloldalán.*
-Adj egy olyan Habos csókot is. *Akad meg szeme az édességen.* -17 arany? Nem bánom.
*Nem nyúl a desszerthez, helyette igyekszik felmérni a díszes társaságot maga körül. Itt biztos, hogy akad munka, vagy valami olyan lehetőség, amin kapva kaphat. Ha innen nézi, valójában az itt elköltött pénz befektetés is.
A megtekert dohányt kedvtelve húzza végig alsó ajkán, majd meggyújtja. Epekedve várja, hogy a tompító energiák az agyába áramoljanak, eltöltve őt a jóleső könnyedség érzésével. Hagy még némi időt a munkának... Kiélvezi a jól megérdemelt jutalmat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3191-3210