Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 00:50:42
Üzenet elküldve: 2020-04-29 00:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szoba feszes, elektromosságtól pattogó levegőjébe szinte belefullad a lány halk, mégis olyan erotikusnak tetsző sikkantása. A vörös démon, aki mindenek okozója, meglepődik Yath ezen - valószínűleg egyébként gondosan rejtegett - bájos gyöngeségén. Halmozó csókjai közt egy röpke pillanatra széles vigyor kap helyet, leplezetlenül élvezkedik helyzetén. Jóleső borzongás fut végig gerincén, mikor a kecses, hosszú ujjak combjait tüntetik ki becses figyelmükkel. A lány nagyon jól érti a dolgát. Bőrén perzselő vágy szaladgál, izmai önkéntlenül húzódnak össze, ernyednek el egy belső lüktetés ritmusára, az ösztönei vezérlik vonagló testét. Még néhány réveteg, eksztatikus pillanatig kínozza a lányt lassú érintésekkel a már kitapasztalt érzékeny pontokon, de hamar felhagy kegyetlen játékával. Természetesen örül, hogy ismét váratlanul érinthette az egyébként olyan érinthetetlennek tetsző szépséget. Míg bal keze továbbra is a mellkas rugalmasan kemény halmait tanulmányozza mélyreható érdeklődéssel, jobb keze merőben új terepet választ. A hosszú, karcsú, mégis izmoktól kemény combok környékére téved, végigsimít a lány lábszárain, élvezve a selymesen puha bőr fiatalos üdeségét. Ajkai persze továbbra sem tétlenek - a nyak vékony, érzékeny bőre után a lány orcáját veszik célba, majd átúsznak a vállak területére, különleges figyelemmel szemrevételezve a csuklyásizmot. Nem bírja ki... Sose tudott ellenállni a kísértéseknek. Finoman, mégis határozottan mélyeszti fehér, gyöngyszerű fogsorát a puha húsba, élvezve a langyossá hűsült víz és a kéj selymes izzadságának egyvelegét.
A lány mondata valami különös, minden logikát nélkülöző érzést ültet el szívében. Érzi, hogy... Ó ne. Már megint itt van. Előmászott agytekervényei titkos, zugos ösvényeiről, melyeket egy egész életre lezárni kívánt. Hát, tőle aztán csaknem lehetetlen megszabadulni. Rossz emlékei a szexuális frusztráció üvöltő szörnyévé tömörülve támadják meg öntudatát. Borzongás fut rajta végig. Hideg verejtékben úszó éjszakák, rémálmok emlékeinek hadserege rohamozza meg, s kezdi ostromolni az önkontroll magas várát. Alaposan ismeri ezt az érzést, nem egy meggondolatlan tettének előzményeként szolgált már. Szemét behunyja, s összeszedi maradék erejét, utoljára átöleli az elf kellemes testét, s mélyet szippantva abból a téli hajnalt idéző illatból mélyen a lány szemébe néz.*
- Ne haragudj, de nemsokára indulnom kell. Van némi elintéznivalóm néhány régi ismerőssel.
*Természetesen hazudik, szemrebbenés nélkül. Úgy döntött, erre fogja felhasználni az utolsó erejét. Nem szeretné, ha a lány majd rossz emlékeket őrizne róla hosszú életének megmaradt éveiben. Gondolatban persze pofoncsapja magát.* ~Hé, legalább egy jó estéd lehetett volna... Ő amúgy is csak egy sellő. Mit számít a véleménye?~
*Elmosolyodik magában, önkéntlen, gyermeteg mosollyal. Hát persze, hogy számít. Hiszen ő valamiért más, mint a többi. Valami beteges, irracionális módon kötődik hozzá. Érzi, hogy akármi is lesz, lesznek még közös útjaik.
Melankólia tükröződik jégkék szemeiben, mikor teste méltóságteljes lassúsággal leválik a lányéról. Feláll. Mozdulata határozott, bár nem túlzottan gyors, kivételesen mentes mindenféle fifikás sallangtól. A dézsa bűvöletét elhagyva tekintete törülközőt keres, de sikertelenségében kérdőn, mégis bocsánatkéréssel vegyes bűnbánattal szegeződik a fekete felé.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szoba feszes, elektromosságtól pattogó levegőjébe szinte belefullad a lány halk, mégis olyan erotikusnak tetsző sikkantása. A vörös démon, aki mindenek okozója, meglepődik Yath ezen - valószínűleg egyébként gondosan rejtegett - bájos gyöngeségén. Halmozó csókjai közt egy röpke pillanatra széles vigyor kap helyet, leplezetlenül élvezkedik helyzetén. Jóleső borzongás fut végig gerincén, mikor a kecses, hosszú ujjak combjait tüntetik ki becses figyelmükkel. A lány nagyon jól érti a dolgát. Bőrén perzselő vágy szaladgál, izmai önkéntlenül húzódnak össze, ernyednek el egy belső lüktetés ritmusára, az ösztönei vezérlik vonagló testét. Még néhány réveteg, eksztatikus pillanatig kínozza a lányt lassú érintésekkel a már kitapasztalt érzékeny pontokon, de hamar felhagy kegyetlen játékával. Természetesen örül, hogy ismét váratlanul érinthette az egyébként olyan érinthetetlennek tetsző szépséget. Míg bal keze továbbra is a mellkas rugalmasan kemény halmait tanulmányozza mélyreható érdeklődéssel, jobb keze merőben új terepet választ. A hosszú, karcsú, mégis izmoktól kemény combok környékére téved, végigsimít a lány lábszárain, élvezve a selymesen puha bőr fiatalos üdeségét. Ajkai persze továbbra sem tétlenek - a nyak vékony, érzékeny bőre után a lány orcáját veszik célba, majd átúsznak a vállak területére, különleges figyelemmel szemrevételezve a csuklyásizmot. Nem bírja ki... Sose tudott ellenállni a kísértéseknek. Finoman, mégis határozottan mélyeszti fehér, gyöngyszerű fogsorát a puha húsba, élvezve a langyossá hűsült víz és a kéj selymes izzadságának egyvelegét.
A lány mondata valami különös, minden logikát nélkülöző érzést ültet el szívében. Érzi, hogy... Ó ne. Már megint itt van. Előmászott agytekervényei titkos, zugos ösvényeiről, melyeket egy egész életre lezárni kívánt. Hát, tőle aztán csaknem lehetetlen megszabadulni. Rossz emlékei a szexuális frusztráció üvöltő szörnyévé tömörülve támadják meg öntudatát. Borzongás fut rajta végig. Hideg verejtékben úszó éjszakák, rémálmok emlékeinek hadserege rohamozza meg, s kezdi ostromolni az önkontroll magas várát. Alaposan ismeri ezt az érzést, nem egy meggondolatlan tettének előzményeként szolgált már. Szemét behunyja, s összeszedi maradék erejét, utoljára átöleli az elf kellemes testét, s mélyet szippantva abból a téli hajnalt idéző illatból mélyen a lány szemébe néz.*
- Ne haragudj, de nemsokára indulnom kell. Van némi elintéznivalóm néhány régi ismerőssel.
*Természetesen hazudik, szemrebbenés nélkül. Úgy döntött, erre fogja felhasználni az utolsó erejét. Nem szeretné, ha a lány majd rossz emlékeket őrizne róla hosszú életének megmaradt éveiben. Gondolatban persze pofoncsapja magát.* ~Hé, legalább egy jó estéd lehetett volna... Ő amúgy is csak egy sellő. Mit számít a véleménye?~
*Elmosolyodik magában, önkéntlen, gyermeteg mosollyal. Hát persze, hogy számít. Hiszen ő valamiért más, mint a többi. Valami beteges, irracionális módon kötődik hozzá. Érzi, hogy akármi is lesz, lesznek még közös útjaik.
Melankólia tükröződik jégkék szemeiben, mikor teste méltóságteljes lassúsággal leválik a lányéról. Feláll. Mozdulata határozott, bár nem túlzottan gyors, kivételesen mentes mindenféle fifikás sallangtól. A dézsa bűvöletét elhagyva tekintete törülközőt keres, de sikertelenségében kérdőn, mégis bocsánatkéréssel vegyes bűnbánattal szegeződik a fekete felé.*
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:28:36
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:28:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy asztal hátul, majd távozás//
*A titokzatos mosolyt kedvtelve figyeli. Szereti, mikor osztatlan figyelmet élvez, és ez most éppen egy ilyen alkalom.*
- Hízelegni? Én?
*Egy pillanatra enyhén teátrálisra veszi a figurát, de tudatosan nem engedi átbillenni a dolgot az idegesítő kategóriába. Egészen jó színésszé avanzsált élete során. Éppen, hogy csak kicsit kerekednek el szemei, és még azt is megállja, hogy mellkasához kapjon. Ehelyett csak felfelé fordítja tenyerét az asztal felett, mintha nem értené a kérdés okát. Igazat beszél, de a hízelgés nyilván benne van a pakliban.*
- Javaslom, hogy egyszer álruhában kiüljön a szomszédos kis utcák egyikébe. Pazar dolgokat hallani.
*A vizslató hunyorításra cinkos mosollyal válaszol. Félig viccel, de egyébként nem is tűnik olyan rossz ötletnek a dolog, ha Zammiria valóban olyan kíváncsi a pletykákra.*
- Nézze, ha őszintén belegondolok, én épp a két réteg között vagyok. Azt hiszem, életvitelemben és mentalitásomban a középréteget erősítem. Sokszor viszont lyukas a zsebem, mivel alkalmi keresetből élek, de kikötői csibész nem vagyok. Ameddig valaki kifejezetten nem kéri, hogy az legyek egy estére.
*Ajka ismét mosolyra húzódik el, bár ez a kifejezés már kissé komolyabb az eddigieknél.*
- Ám, azt gondolom, hogy mindenkinek megfelelni sehogy sem tud. Az egyik stratégiával az egyik réteg kedvére tesz, a másikkal a másikéra. Viszont az új fogadó építése valóban a legjobb orvosságnak tűnik erre a problémára.
*Távol álljon tőle, hogy beleokoskodjon bármibe is, hisz végtére csak egy fiatal selyemfiú a kikötő forgatagában, de apja kereskedői vénájából ragadt rá is bőven. Ebből fakad az is, ahogy önmagát eladja, és a nehéz üzleti döntések közti lavírozás képessége is. Ugyan neki sosem kellett ilyen stratégiai kérdésekben állást foglalnia, de érzéke és affinitása van rá bőven.*
- Remek, így fogok tenni.
*Egy pillanatig sem bánja, hogy egyből beköltözhet a Sellőházba. Vissza kell majd menni otthonába – abba a lyukba – a dolgaiért, de addig is, szívesen megnézné, hogy hol fogja tengetni napjait a jövőben. Utána pedig ahogy újdonsült főnöke is mondja, egy gyors felfrissülés után be is veti magát a dolgok sűrejébe. Készségesen emelkedik fel Zammiriát követve. Amíg a sötételf a szobák listáját böngészi, ő mosolyogva jelentkezik leadott fegyveréért. Minden bizonnyal gond nélkül meg is kapja, valószínűleg Carlotteiától, akinek a létesítménybe lépéskor le is adta.*
- Egy díszes tőr volt fekete bőrtokban.
*Pontosít, s közben szemével akarva akaratlanul jelzi a pultosnak, hogy igen, jól sikerült az a beszélgetés, hisz korábban kapott tőle egy erre irányuló kérdést. Bár ez biztosan egyértelművé válik abból, ahogy a főnökasszony felé nyújtja, ő pedig átveszi új szobája kulcsát. Kisvártatva el is indulnak hátra. Lau habozás nélkül követi Zammiriát a pult mögé. Szíve büszkén dobog mellkasában. Végre valamit jól csinált.*
*A titokzatos mosolyt kedvtelve figyeli. Szereti, mikor osztatlan figyelmet élvez, és ez most éppen egy ilyen alkalom.*
- Hízelegni? Én?
*Egy pillanatra enyhén teátrálisra veszi a figurát, de tudatosan nem engedi átbillenni a dolgot az idegesítő kategóriába. Egészen jó színésszé avanzsált élete során. Éppen, hogy csak kicsit kerekednek el szemei, és még azt is megállja, hogy mellkasához kapjon. Ehelyett csak felfelé fordítja tenyerét az asztal felett, mintha nem értené a kérdés okát. Igazat beszél, de a hízelgés nyilván benne van a pakliban.*
- Javaslom, hogy egyszer álruhában kiüljön a szomszédos kis utcák egyikébe. Pazar dolgokat hallani.
*A vizslató hunyorításra cinkos mosollyal válaszol. Félig viccel, de egyébként nem is tűnik olyan rossz ötletnek a dolog, ha Zammiria valóban olyan kíváncsi a pletykákra.*
- Nézze, ha őszintén belegondolok, én épp a két réteg között vagyok. Azt hiszem, életvitelemben és mentalitásomban a középréteget erősítem. Sokszor viszont lyukas a zsebem, mivel alkalmi keresetből élek, de kikötői csibész nem vagyok. Ameddig valaki kifejezetten nem kéri, hogy az legyek egy estére.
*Ajka ismét mosolyra húzódik el, bár ez a kifejezés már kissé komolyabb az eddigieknél.*
- Ám, azt gondolom, hogy mindenkinek megfelelni sehogy sem tud. Az egyik stratégiával az egyik réteg kedvére tesz, a másikkal a másikéra. Viszont az új fogadó építése valóban a legjobb orvosságnak tűnik erre a problémára.
*Távol álljon tőle, hogy beleokoskodjon bármibe is, hisz végtére csak egy fiatal selyemfiú a kikötő forgatagában, de apja kereskedői vénájából ragadt rá is bőven. Ebből fakad az is, ahogy önmagát eladja, és a nehéz üzleti döntések közti lavírozás képessége is. Ugyan neki sosem kellett ilyen stratégiai kérdésekben állást foglalnia, de érzéke és affinitása van rá bőven.*
- Remek, így fogok tenni.
*Egy pillanatig sem bánja, hogy egyből beköltözhet a Sellőházba. Vissza kell majd menni otthonába – abba a lyukba – a dolgaiért, de addig is, szívesen megnézné, hogy hol fogja tengetni napjait a jövőben. Utána pedig ahogy újdonsült főnöke is mondja, egy gyors felfrissülés után be is veti magát a dolgok sűrejébe. Készségesen emelkedik fel Zammiriát követve. Amíg a sötételf a szobák listáját böngészi, ő mosolyogva jelentkezik leadott fegyveréért. Minden bizonnyal gond nélkül meg is kapja, valószínűleg Carlotteiától, akinek a létesítménybe lépéskor le is adta.*
- Egy díszes tőr volt fekete bőrtokban.
*Pontosít, s közben szemével akarva akaratlanul jelzi a pultosnak, hogy igen, jól sikerült az a beszélgetés, hisz korábban kapott tőle egy erre irányuló kérdést. Bár ez biztosan egyértelművé válik abból, ahogy a főnökasszony felé nyújtja, ő pedig átveszi új szobája kulcsát. Kisvártatva el is indulnak hátra. Lau habozás nélkül követi Zammiriát a pult mögé. Szíve büszkén dobog mellkasában. Végre valamit jól csinált.*
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:23:19
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:23:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meira – Megérkezés a Sellőbe//
//Dreyia, Welly, Meira, Rhule, Reyraa//
*Nem titkolt értetlenséggel hallgatja Dreyia terveit holmi kovácsikrekről, meg játékszerekről, amivel nem hogy kérdéseket válaszolna meg, hanem egészen csokornyi bont szirmot tőlük. Ám a hirtelen jött események megzavarják őket, s a nő olyan sebbel-lobbal intézkedik a fegyverek dolgában, majd megy el az útra, hogy csak egy bizonytalan mosolyig jut Cassy az értelmezésben.*
- Vigyázz az úton!
*Hallja, hogy Meira esetében fejfájásról van szó, és mélyen együttérez vele, de ha jól emlékszik, sajnos azt nem kapott a piacon, pedig biztosan hozott volna akkor belőle. Egyelőre nem akarja lelombozni a nőt, és nem is teljesen biztos a dolgában.*
- Meglátom, mit tehetek.
*Welly kérdésére, hogy innen átveszi-e a vendéget, szolgálatkészen bólint.*
- Persze.
*Meira sápadt arcára és imbolygó tartására nézve megijed, és sietve megkerüli a pultot, hogy meg tudja támasztani, mielőtt elesik. Hangja halk, hiszen igyekszik diszkrét lenni, de azért komoly aggodalom süt belőle, ahogy Meira jobbjára áll, és megpróbálja a jobb könyöke alatt, illetve a derekánál megfogni.*
- Egekre, ennyire súlyos az a fejfájás? Vagy más is van? Nem maradhat itt, kérem, hadd kísérjem fel!
*Ha indulni nem is hajlandó, legalább egy székre segít neki leülni, akad az a pultnál is. Tekintete segítséget keres a személyzet soraiban, egymaga nem lesz elég erre, ha félúton a nő elájul. Rhule váratlan hangjára odafordul, s kicsit meg is akad rajta a szeme, hiszen eléggé jóvágású férfinak tűnik. Na de erre igazán nem ér rá most, pislog egy sort, hogy felrázza magát vele. Úgy gondolja, a egy új vendég lehet, ezért úgy véli, hogy nem terhelheti a gondjaival. Talán Meira se szeretné, ha csak úgy kiteregetné a helyzetét egy idegennek, de azért igyekszik udvariasan válaszolni neki. Futólag elmosolyodik amolyan üdvözlésképpen, de ez nem a szokásos derűs arckifejezés, ami úgy jellemzi, viszont megcsillan benne kedvessége.*
- Üdvözlöm, uram! Nagyon figyelmes Öntől, hogy kérdezi, de kérem, bízza csak ránk nyugodtan, és élvezze a Sellőház vendégszeretetét! Kollégáim állnak rendelkezésére.
*Közben Reyraa is megérkezik, talán ő lesz a mentőkötél, amire várt. Hacsak Meira és Rhule le nem leplezik egymást, úgy tartja magát szándékához, hogy a személyzet soraiból kérjen segítséget.*
- Reyraa, kérlek, velem tudnál maradni?
*Minthogy Meira reakciója és állapotának változása bizonytalan, inkább minden eshetőségre szeretne felkészülni.*
//Dreyia, Welly, Meira, Rhule, Reyraa//
*Nem titkolt értetlenséggel hallgatja Dreyia terveit holmi kovácsikrekről, meg játékszerekről, amivel nem hogy kérdéseket válaszolna meg, hanem egészen csokornyi bont szirmot tőlük. Ám a hirtelen jött események megzavarják őket, s a nő olyan sebbel-lobbal intézkedik a fegyverek dolgában, majd megy el az útra, hogy csak egy bizonytalan mosolyig jut Cassy az értelmezésben.*
- Vigyázz az úton!
*Hallja, hogy Meira esetében fejfájásról van szó, és mélyen együttérez vele, de ha jól emlékszik, sajnos azt nem kapott a piacon, pedig biztosan hozott volna akkor belőle. Egyelőre nem akarja lelombozni a nőt, és nem is teljesen biztos a dolgában.*
- Meglátom, mit tehetek.
*Welly kérdésére, hogy innen átveszi-e a vendéget, szolgálatkészen bólint.*
- Persze.
*Meira sápadt arcára és imbolygó tartására nézve megijed, és sietve megkerüli a pultot, hogy meg tudja támasztani, mielőtt elesik. Hangja halk, hiszen igyekszik diszkrét lenni, de azért komoly aggodalom süt belőle, ahogy Meira jobbjára áll, és megpróbálja a jobb könyöke alatt, illetve a derekánál megfogni.*
- Egekre, ennyire súlyos az a fejfájás? Vagy más is van? Nem maradhat itt, kérem, hadd kísérjem fel!
*Ha indulni nem is hajlandó, legalább egy székre segít neki leülni, akad az a pultnál is. Tekintete segítséget keres a személyzet soraiban, egymaga nem lesz elég erre, ha félúton a nő elájul. Rhule váratlan hangjára odafordul, s kicsit meg is akad rajta a szeme, hiszen eléggé jóvágású férfinak tűnik. Na de erre igazán nem ér rá most, pislog egy sort, hogy felrázza magát vele. Úgy gondolja, a egy új vendég lehet, ezért úgy véli, hogy nem terhelheti a gondjaival. Talán Meira se szeretné, ha csak úgy kiteregetné a helyzetét egy idegennek, de azért igyekszik udvariasan válaszolni neki. Futólag elmosolyodik amolyan üdvözlésképpen, de ez nem a szokásos derűs arckifejezés, ami úgy jellemzi, viszont megcsillan benne kedvessége.*
- Üdvözlöm, uram! Nagyon figyelmes Öntől, hogy kérdezi, de kérem, bízza csak ránk nyugodtan, és élvezze a Sellőház vendégszeretetét! Kollégáim állnak rendelkezésére.
*Közben Reyraa is megérkezik, talán ő lesz a mentőkötél, amire várt. Hacsak Meira és Rhule le nem leplezik egymást, úgy tartja magát szándékához, hogy a személyzet soraiból kérjen segítséget.*
- Reyraa, kérlek, velem tudnál maradni?
*Minthogy Meira reakciója és állapotának változása bizonytalan, inkább minden eshetőségre szeretne felkészülni.*
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:21:18
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:21:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek - 2. forduló//
//Egy asztal hátul, majd távozás//
//Wellyradona figyelmébe//
*Igen nagy érdeklődéssel hallgatja a beszámolót, mely eleinte titokzatos mosolyra ingerli. Szívesen hallaná e rettegett hírnevet a saját fülével is, sajnos épp korábbi hangos látogatóik a bizonyíték arra, hogy még nem terjedt el egészen, ám tény, hogy jó reklámmá vált az alkalom. A lányok méltatásán már fogait is megvillantja, sejti, mire utal Launridan. A saját személyét érintő rész először meglepi, aztán halkan nevet rajta, majd vizslatón hunyorít a férfira.*
- Csakugyan ez a szóbeszéd járja? Biztos, hogy nem hízelegni próbál, kedves Launridan?
*Kortyol italába, ezzel is terelve a figyelmet, hogy valódi gondolatait könnyen olvasni lehessen. Az árak említésekor egy pillanatra lehunyja a szemeit egy sóhajjal.*
- Azt hiszem, ezt a legendát a lyukas zsebeikben vagyonukat kuporgató kikötői csibészek kelthették. Bár annyira nem bánom, hogy van némi visszatartó erő a szegények számára, noha szeretjük a vendégeket, és úgy gondolom, a régi vezetéshez képest elnézőbbek vagyunk a vagyoni helyzettel és a megjelenéssel szemben. Azt hiszem, ugyanakkor ez a hírnév elkedvetlenítheti a középréteget a városban, hogy ellátogasson ide. A jövőben ezen is szeretnénk változtatni. Ennek egyik első lépése az új fogadónk építése, mely kedvezőbb áraival és családias rendezettségével őket célozza majd.
*Látja a férfi arcán a változást, mikor az utolsó lépéseket megteszik, ösztönösen visszamosolyog. Látta már máskor is ezt az örömöt mások arcán, átérzi, hogy milyen felemelő lehet lehetőséget kapni, s magában titkon azt kívánja, tartson ki hosszan. A felvett szerepen nyíló rés szimpatikussá teszi a férfit Zammiria előtt, s elégedetten teszi el az információkat, melyeket leszűr belőle. Most még csak hangzatos ígéretnek tűnhet, de az idő majd igazolja valódiságát azon törekvésének, hogy itt a személyzet is lehetőség szerint jól érezze magát.*
- Én is köszönöm, hogy beáll közénk.
*Az utolsó kérdésen halkan nevet.*
- Akár most azonnal. Bár javaslom, hogy előbb foglalja el a szobáját, és frissítse fel magát. Aztán beállhat felszolgálni.
*Tekintete körbejár a termen szabad ember után keresgélve, aki intézhetné ezeket a szokásos ügyeket. Pillantása megáll Wellyn, akiről természetesen nem feledkezett meg, de éppen más dolga akad. Úgy tűnik, nem küldenek ide másokat a felvételiztető asztalhoz, ezért úgy dönt, él a lehetőséggel, hogy meglógjon.*
- Azt hiszem, magam is szívesen megmozgatnám a lábaim. Elkísérem.
*Áll fel az asztaltól, majd a pult irányába indul.*
- A fegyvereit most magához veheti.
*A pultnál szemrevételezi a szabad személyzeti szobák listáját, bejegyzi a listára az új lakót, majd a kulcsot átnyújtja a férfinak, amennyiben vele tart. Odafordul Wellyhez, aki éppen az igen rosszul festő, ittas vendéget istápolja, akinek ital helyett inkább egy vödörre lenne szüksége. Ha egy pillanatra elrabolhatja a figyelmét, megszólítja.*
- Welly, néhány perc múlva az irodámban leszek, és beszélhetünk.
*Aztán visszafordul a szőke férfihoz, amennyiben ott áll.*
- Erre megyünk.
*S ha vissza nem tartja semmi, akkor a pult mögötti ajtón át belép a személyzeti területre.*
//Egy asztal hátul, majd távozás//
//Wellyradona figyelmébe//
*Igen nagy érdeklődéssel hallgatja a beszámolót, mely eleinte titokzatos mosolyra ingerli. Szívesen hallaná e rettegett hírnevet a saját fülével is, sajnos épp korábbi hangos látogatóik a bizonyíték arra, hogy még nem terjedt el egészen, ám tény, hogy jó reklámmá vált az alkalom. A lányok méltatásán már fogait is megvillantja, sejti, mire utal Launridan. A saját személyét érintő rész először meglepi, aztán halkan nevet rajta, majd vizslatón hunyorít a férfira.*
- Csakugyan ez a szóbeszéd járja? Biztos, hogy nem hízelegni próbál, kedves Launridan?
*Kortyol italába, ezzel is terelve a figyelmet, hogy valódi gondolatait könnyen olvasni lehessen. Az árak említésekor egy pillanatra lehunyja a szemeit egy sóhajjal.*
- Azt hiszem, ezt a legendát a lyukas zsebeikben vagyonukat kuporgató kikötői csibészek kelthették. Bár annyira nem bánom, hogy van némi visszatartó erő a szegények számára, noha szeretjük a vendégeket, és úgy gondolom, a régi vezetéshez képest elnézőbbek vagyunk a vagyoni helyzettel és a megjelenéssel szemben. Azt hiszem, ugyanakkor ez a hírnév elkedvetlenítheti a középréteget a városban, hogy ellátogasson ide. A jövőben ezen is szeretnénk változtatni. Ennek egyik első lépése az új fogadónk építése, mely kedvezőbb áraival és családias rendezettségével őket célozza majd.
*Látja a férfi arcán a változást, mikor az utolsó lépéseket megteszik, ösztönösen visszamosolyog. Látta már máskor is ezt az örömöt mások arcán, átérzi, hogy milyen felemelő lehet lehetőséget kapni, s magában titkon azt kívánja, tartson ki hosszan. A felvett szerepen nyíló rés szimpatikussá teszi a férfit Zammiria előtt, s elégedetten teszi el az információkat, melyeket leszűr belőle. Most még csak hangzatos ígéretnek tűnhet, de az idő majd igazolja valódiságát azon törekvésének, hogy itt a személyzet is lehetőség szerint jól érezze magát.*
- Én is köszönöm, hogy beáll közénk.
*Az utolsó kérdésen halkan nevet.*
- Akár most azonnal. Bár javaslom, hogy előbb foglalja el a szobáját, és frissítse fel magát. Aztán beállhat felszolgálni.
*Tekintete körbejár a termen szabad ember után keresgélve, aki intézhetné ezeket a szokásos ügyeket. Pillantása megáll Wellyn, akiről természetesen nem feledkezett meg, de éppen más dolga akad. Úgy tűnik, nem küldenek ide másokat a felvételiztető asztalhoz, ezért úgy dönt, él a lehetőséggel, hogy meglógjon.*
- Azt hiszem, magam is szívesen megmozgatnám a lábaim. Elkísérem.
*Áll fel az asztaltól, majd a pult irányába indul.*
- A fegyvereit most magához veheti.
*A pultnál szemrevételezi a szabad személyzeti szobák listáját, bejegyzi a listára az új lakót, majd a kulcsot átnyújtja a férfinak, amennyiben vele tart. Odafordul Wellyhez, aki éppen az igen rosszul festő, ittas vendéget istápolja, akinek ital helyett inkább egy vödörre lenne szüksége. Ha egy pillanatra elrabolhatja a figyelmét, megszólítja.*
- Welly, néhány perc múlva az irodámban leszek, és beszélhetünk.
*Aztán visszafordul a szőke férfihoz, amennyiben ott áll.*
- Erre megyünk.
*S ha vissza nem tartja semmi, akkor a pult mögötti ajtón át belép a személyzeti területre.*
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:55:36
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:55:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sellőben//
*Közben nézi mennyire imbolyog a szerencsétlen, esetleg meg is fogja a karját, ha úgy látja, hogy nagyon kileng.*
-Erősebbet? *Szalad fel a szemöldöke a homloka közepére.*
-Hát… a drága piák nagyot ütnek, a wegtoreni meg aztán még nagyobbat. *Jegyzi meg, aztán elhalász egy étlapot a pultról és belenéz.*
-De annak az ára is húzós ám, ez nem a Rumos. *Teszi hozzá halkabban, remélve, hogy a férfi szándékosan ide tért be és nem a másik, kevésbé színvonalas helyre igyekezett.*
-De az Ezüstszakáll lehelete is ütős, fehér rum, csakis minőségi helyről beszerezve. *Biztosítva arról a vendéget, hogy itt minden elsőosztályú.*
-De még a három bort se itta meg, szerintem ne szaladjunk ennyire előre. *Nyújtja át a három poharat a tálcán, meg a kulcsot.*
-Esetleg ne adjak hozzájuk kísérőnek egy pohár vizet is? *Mert ugyan az a szobákba alapból van, de lehet kancsóban nem ismeri már fel. Látott már ilyen iszákos férfit, de az, hogy még elf is, újdonság számára, inkább a törpék meg az emberek azok, az óriásokkal karöltve, akik túlvállalják magukat ital terén.*
*Közben nézi mennyire imbolyog a szerencsétlen, esetleg meg is fogja a karját, ha úgy látja, hogy nagyon kileng.*
-Erősebbet? *Szalad fel a szemöldöke a homloka közepére.*
-Hát… a drága piák nagyot ütnek, a wegtoreni meg aztán még nagyobbat. *Jegyzi meg, aztán elhalász egy étlapot a pultról és belenéz.*
-De annak az ára is húzós ám, ez nem a Rumos. *Teszi hozzá halkabban, remélve, hogy a férfi szándékosan ide tért be és nem a másik, kevésbé színvonalas helyre igyekezett.*
-De az Ezüstszakáll lehelete is ütős, fehér rum, csakis minőségi helyről beszerezve. *Biztosítva arról a vendéget, hogy itt minden elsőosztályú.*
-De még a három bort se itta meg, szerintem ne szaladjunk ennyire előre. *Nyújtja át a három poharat a tálcán, meg a kulcsot.*
-Esetleg ne adjak hozzájuk kísérőnek egy pohár vizet is? *Mert ugyan az a szobákba alapból van, de lehet kancsóban nem ismeri már fel. Látott már ilyen iszákos férfit, de az, hogy még elf is, újdonság számára, inkább a törpék meg az emberek azok, az óriásokkal karöltve, akik túlvállalják magukat ital terén.*
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:37:43
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:37:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sellőben//
-Köszönöm! *Köszöni meg, habár az is eszébe jutott, hogy ihatna még.*
-Má' nem azé', de nincsen valami erősebb. Komoly fájdalmaim vannak és az alkohol bizony segít! *Vigyorog Wellyre, de lehet, hogy nem a legjobb alakját mutatja most. Későn jutott ez eszébe. Welly arcáról nem tudja leolvasni, hogy ez undor, gyűlölet, vagy mi egyéb...*
-Köszönöm! *Köszöni meg, habár az is eszébe jutott, hogy ihatna még.*
-Má' nem azé', de nincsen valami erősebb. Komoly fájdalmaim vannak és az alkohol bizony segít! *Vigyorog Wellyre, de lehet, hogy nem a legjobb alakját mutatja most. Későn jutott ez eszébe. Welly arcáról nem tudja leolvasni, hogy ez undor, gyűlölet, vagy mi egyéb...*
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:23:04
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:23:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Meh'stor Dolest//
*Már épp távozna a pulttól, mikor látja, hogy valami szerencsétlen flótás beesik az ajtón. Oda is siet, mert a főnökasszony éppen nem ér rá, a többiek is elfoglaltak, ő meg aztán nem akar a szobájában járkálni, inkább hasznossá teszi magát. Odaétál és a férfi mellé térdel, majd lekever neki egy pofont, hogy az magáhoztérjen.*
-Minden rendben uram? *Kérdez rá, ha sikerül egy kis ráhatással magához téríteni, azonban mindjárt rá is várja, hogy ő bizony három bort kér. ~A részeges disznó! ~ Áll fel, hogy teljesíte, közben jön a következő kérés is, hogy ő bizony szobát is szeretne a bor mellé. ~Legalább nem itt a fogadó közepén fog részegen fetrengeni. ~ Látott már ilyet és bölcs döntésnek tartja a döntést.*
-Azonnal adom uram. Remélem nem lesz rosszul megint. *Teszi még hozzá, majd a kezébe nyomja a tálcát, a három pohár borral, hiszen nyilván odafenn kívánja elfogyasztani. A kulcsot pedig az egyik ujjára akasztja.*
-Egyetleg segítsek felvinni az italokat? Mást esetleg parancsol? *Érdeklődik udvarias mosollyal.*
*Már épp távozna a pulttól, mikor látja, hogy valami szerencsétlen flótás beesik az ajtón. Oda is siet, mert a főnökasszony éppen nem ér rá, a többiek is elfoglaltak, ő meg aztán nem akar a szobájában járkálni, inkább hasznossá teszi magát. Odaétál és a férfi mellé térdel, majd lekever neki egy pofont, hogy az magáhoztérjen.*
-Minden rendben uram? *Kérdez rá, ha sikerül egy kis ráhatással magához téríteni, azonban mindjárt rá is várja, hogy ő bizony három bort kér. ~A részeges disznó! ~ Áll fel, hogy teljesíte, közben jön a következő kérés is, hogy ő bizony szobát is szeretne a bor mellé. ~Legalább nem itt a fogadó közepén fog részegen fetrengeni. ~ Látott már ilyet és bölcs döntésnek tartja a döntést.*
-Azonnal adom uram. Remélem nem lesz rosszul megint. *Teszi még hozzá, majd a kezébe nyomja a tálcát, a három pohár borral, hiszen nyilván odafenn kívánja elfogyasztani. A kulcsot pedig az egyik ujjára akasztja.*
-Egyetleg segítsek felvinni az italokat? Mást esetleg parancsol? *Érdeklődik udvarias mosollyal.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 19:20:10
Üzenet elküldve: 2020-04-28 19:20:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Dolest nem tudja, hogy mi történt vele, de most itt fekszik már az eszméleténél. Kegyetlen hányingere van. Szerencsére pénze még van.*
-Három Bor! pont van 30 aranyam rá.
*Igy rendel, de nem gondolja, hogy túl jó ötlet erre inni, de nem hallgat a belső hangra. Rájött, hogy kéne egy szoba is.*
-Bocs! Kéne még egy Szoba! A 18 aranyat holnap adom. Majd behajthatod rajtam!
-Három Bor! pont van 30 aranyam rá.
*Igy rendel, de nem gondolja, hogy túl jó ötlet erre inni, de nem hallgat a belső hangra. Rájött, hogy kéne egy szoba is.*-Bocs! Kéne még egy Szoba! A 18 aranyat holnap adom.
Majd behajthatod rajtam!
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:10:47
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:10:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Mikor magához húzza a lány törékeny testét, akkor egy kis mordulást hal, de tiltakozást azt nem kap. Bel közelsége szinte megőrjíti, ahogyan a jól kipárnázott teste az övéhez simul. A szenvedélyes csókjukból kiszakadva nem is sejti, hogy mennyire feltüzelte már a lányt. Ezután cselekvésre szánja el magát és leveszi a felsőjét. Így félmeztelenül kapja fel és dobja rá az ágyra, hogy aztán ott folytassák tovább. Kuncsaftja kezei hamar megtalálják az izmait és rögtön kényeztetni is kezdik apró simogatásokkal. A kis csalafinta nyelvecske pedig a párnát nyalja végig, amire Rendor felkuncog. Teljesen feltüzelődhetett Bel, ugyanis mélyen a szemébe nézve nyög ki pár mondatott és utána letámadja a férfi ajkait. Lábaival bilincsbe veri a derekát és ezzel még jobban felingereli Rendor vágyait. Dudorodó szerszámát a nadrágon keresztül is jól érezheti a tengeri menyecske. Harapása apró fájdalmat okoz, ami ilyenkor csak még jobban fokozza a hangulatot. A lány világosan tudtára adja, hogy mit szeretne és ehhez készségesen el is helyezkedik.*
- Azonnal.* Hadarja és feltérdel az ágyon. Baljával alányúl Bel karcsú derekának és felemeli magához. Szabad jobb kezével és fogával gombolja ki a fekete inget, amiből kétségbeesetten próbálnak kiszabadulni a kis hegyes bimbók. Ha végre szétnyílt az ing akkor a felszabadult rabok hálásan ringnak majd előtte. Rögtön eljátszana velük, de az a fránya ing még mindig védené kincsét, mivel gyakorta útjába kerül. Gyorsan inkább lehúzza róla a felesleges ruhadarabot és messzire hajítja az ágy mellé. Finoman visszaengedi Belt az ágyra és aztán két kezével szemrevételezi azokat a melleket. A két feszes bimbó szinte karcolja a tenyerét. Visszatérne ezután az alap pózba, de azok a rózsaszín szőlőszemek morcosan merednek felé. Nincs mit tennie el kell mennie hozzájuk látogatóba. Gyorsan megrohamozza a lány száját egy rövid csók erejéig, hogy utána, ha tud elindulhasson lefelé. Rövid csókokat hint a nyakára, miközben lassan halad lefelé. Néhol még aprócska szívásokat és harapásokat is beiktat. A keskeny nyakacskáról leérve a két kis bimbó felé veszi az irányt. Ajkai felsétálnak a dombra, ahol aztán rácuppannak mellére. Nyelvével köröz párat, majd megszívogatja. Mielőtt tovább menne a másikra még foga közzé veszi, hogy ott kicsit rágcsálja. Mindkét dombra felhág, hogy elvégezze ezt a rituálét. Aztán nyelvével vékony csíkban utat nyal a köldökig, ahol pár körözés után visszavált a finom kis csókokra. A nadrágig már így fog tovább haladni. Ott aztán megáll, mivel útja zárva van. Na meg ő is kezdi elérni az ágy szélét. Mivel nadrágja már igazán kényelmetlen számára, ezért lepattan az ágyról, hogy megszabaduljon tőle. Persze csak, ha nem jön közbe más. Vagy esetleg nem Bel maga akarja levenni róla.*
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Mikor magához húzza a lány törékeny testét, akkor egy kis mordulást hal, de tiltakozást azt nem kap. Bel közelsége szinte megőrjíti, ahogyan a jól kipárnázott teste az övéhez simul. A szenvedélyes csókjukból kiszakadva nem is sejti, hogy mennyire feltüzelte már a lányt. Ezután cselekvésre szánja el magát és leveszi a felsőjét. Így félmeztelenül kapja fel és dobja rá az ágyra, hogy aztán ott folytassák tovább. Kuncsaftja kezei hamar megtalálják az izmait és rögtön kényeztetni is kezdik apró simogatásokkal. A kis csalafinta nyelvecske pedig a párnát nyalja végig, amire Rendor felkuncog. Teljesen feltüzelődhetett Bel, ugyanis mélyen a szemébe nézve nyög ki pár mondatott és utána letámadja a férfi ajkait. Lábaival bilincsbe veri a derekát és ezzel még jobban felingereli Rendor vágyait. Dudorodó szerszámát a nadrágon keresztül is jól érezheti a tengeri menyecske. Harapása apró fájdalmat okoz, ami ilyenkor csak még jobban fokozza a hangulatot. A lány világosan tudtára adja, hogy mit szeretne és ehhez készségesen el is helyezkedik.*
- Azonnal.* Hadarja és feltérdel az ágyon. Baljával alányúl Bel karcsú derekának és felemeli magához. Szabad jobb kezével és fogával gombolja ki a fekete inget, amiből kétségbeesetten próbálnak kiszabadulni a kis hegyes bimbók. Ha végre szétnyílt az ing akkor a felszabadult rabok hálásan ringnak majd előtte. Rögtön eljátszana velük, de az a fránya ing még mindig védené kincsét, mivel gyakorta útjába kerül. Gyorsan inkább lehúzza róla a felesleges ruhadarabot és messzire hajítja az ágy mellé. Finoman visszaengedi Belt az ágyra és aztán két kezével szemrevételezi azokat a melleket. A két feszes bimbó szinte karcolja a tenyerét. Visszatérne ezután az alap pózba, de azok a rózsaszín szőlőszemek morcosan merednek felé. Nincs mit tennie el kell mennie hozzájuk látogatóba. Gyorsan megrohamozza a lány száját egy rövid csók erejéig, hogy utána, ha tud elindulhasson lefelé. Rövid csókokat hint a nyakára, miközben lassan halad lefelé. Néhol még aprócska szívásokat és harapásokat is beiktat. A keskeny nyakacskáról leérve a két kis bimbó felé veszi az irányt. Ajkai felsétálnak a dombra, ahol aztán rácuppannak mellére. Nyelvével köröz párat, majd megszívogatja. Mielőtt tovább menne a másikra még foga közzé veszi, hogy ott kicsit rágcsálja. Mindkét dombra felhág, hogy elvégezze ezt a rituálét. Aztán nyelvével vékony csíkban utat nyal a köldökig, ahol pár körözés után visszavált a finom kis csókokra. A nadrágig már így fog tovább haladni. Ott aztán megáll, mivel útja zárva van. Na meg ő is kezdi elérni az ágy szélét. Mivel nadrágja már igazán kényelmetlen számára, ezért lepattan az ágyról, hogy megszabaduljon tőle. Persze csak, ha nem jön közbe más. Vagy esetleg nem Bel maga akarja levenni róla.*
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:03:12
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:03:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Halk, kéjes sóhajokkal fogadja a szivacs és az ujjak selymes érintéseit, még szemeit is lehunyja, hogy jobban koncentrálhasson a bőrét ért ingerekre. Jól esik neki ez a gyengéd törődés, nem gondolta volna, hogy ilyen mennyei érzés, ha valaki finom kezekkel lemossa. Már van róla elképzelése, miért is szeretik ezt a rituálét annyira a vendégek. A testi megtisztuláson kívül egy olyan erotikus, intim élményt nyújt, akár egy komisz előjáték a párnák ölelésében. Felpezsdíti a testet, s a víz kellemes, langyos ölelése csak hab az így is mézédes tortán.
Fokozza még ezt a különleges élményt, hogy Yathlanae meglehetősen csikis, bár a hátán csak enyhén, az oldala és hasa önkéntelenül összerándul a cirógató ujjak hatására. Nem tehet róla, ez egy olyan tulajdonság, amivel együtt kell élnie, s már többé-kevésbé uralni tudja efféle ösztönös reflexeit, de ez esetben nem számított arra, hogy Redin levándorol oldalára, majd hasát is elkezdi felfedezni. Így hát izmai összerándulnak, s még egy apró sikkantás is elhagyja torkát, de gyorsan szája elé kap, s zavartan kuncogva rázkódnak meg vállai.*
- Elnézést... Az oldalam kissé... Érzékeny.
*Keresi hebegve a megfelelő szavakat, de továbbra is hagyja, hogy a vörös kedvére járhasson felfedezőutat az elf testén. A feljebb kúszó, kényeztető mozdulatokra hamar elernyed ismét, átadva magát az intenzív ingereknek. Karja ösztönösen hátrébb mozdul, keresve a másik csupasz combjait, mert ő is érezni, tapintani akarja vendégét.*
- Csak nehogy túlságosan kiszívja bőrünket a víz.
*Jegyzi meg pimasz mosollyal, de eszében sincs még felállni, hacsak Redin nem sürgeti. Igyekszik elnyújtani is kiélvezni ezeket a pillanatokat, legalább addig, amíg a víz melegsége tart. Fejét enyhén hátraveti, s oldalra dönti, hogy belefúrhassa magát a másik vállának ívébe, a vörös tincsek közé, s mélyen magába szívhassa illatát. Kutató kezei eközben remélhetőleg sikeresen megtalálták a combokat, legalább az egyiket, s hogy ne csak lustálkodjanak, kíváncsi, gyengéd, felfedező simításokba kezdenek.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Halk, kéjes sóhajokkal fogadja a szivacs és az ujjak selymes érintéseit, még szemeit is lehunyja, hogy jobban koncentrálhasson a bőrét ért ingerekre. Jól esik neki ez a gyengéd törődés, nem gondolta volna, hogy ilyen mennyei érzés, ha valaki finom kezekkel lemossa. Már van róla elképzelése, miért is szeretik ezt a rituálét annyira a vendégek. A testi megtisztuláson kívül egy olyan erotikus, intim élményt nyújt, akár egy komisz előjáték a párnák ölelésében. Felpezsdíti a testet, s a víz kellemes, langyos ölelése csak hab az így is mézédes tortán.
Fokozza még ezt a különleges élményt, hogy Yathlanae meglehetősen csikis, bár a hátán csak enyhén, az oldala és hasa önkéntelenül összerándul a cirógató ujjak hatására. Nem tehet róla, ez egy olyan tulajdonság, amivel együtt kell élnie, s már többé-kevésbé uralni tudja efféle ösztönös reflexeit, de ez esetben nem számított arra, hogy Redin levándorol oldalára, majd hasát is elkezdi felfedezni. Így hát izmai összerándulnak, s még egy apró sikkantás is elhagyja torkát, de gyorsan szája elé kap, s zavartan kuncogva rázkódnak meg vállai.*
- Elnézést... Az oldalam kissé... Érzékeny.
*Keresi hebegve a megfelelő szavakat, de továbbra is hagyja, hogy a vörös kedvére járhasson felfedezőutat az elf testén. A feljebb kúszó, kényeztető mozdulatokra hamar elernyed ismét, átadva magát az intenzív ingereknek. Karja ösztönösen hátrébb mozdul, keresve a másik csupasz combjait, mert ő is érezni, tapintani akarja vendégét.*
- Csak nehogy túlságosan kiszívja bőrünket a víz.
*Jegyzi meg pimasz mosollyal, de eszében sincs még felállni, hacsak Redin nem sürgeti. Igyekszik elnyújtani is kiélvezni ezeket a pillanatokat, legalább addig, amíg a víz melegsége tart. Fejét enyhén hátraveti, s oldalra dönti, hogy belefúrhassa magát a másik vállának ívébe, a vörös tincsek közé, s mélyen magába szívhassa illatát. Kutató kezei eközben remélhetőleg sikeresen megtalálták a combokat, legalább az egyiket, s hogy ne csak lustálkodjanak, kíváncsi, gyengéd, felfedező simításokba kezdenek.*
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:32:48
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:32:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben//
//Rhule//
*Visszatér minden a rendes kerékvágásba, az öreg távozik, s Rey is feláll, visszatér a pult mellé, ahonnan kellemesen belátja az egész teret. Elcsendesedett a hely, csak a szokásos, mindenféle beszédfoszlányból összemosódott zúgás bántja némileg a mélységi fülét, de már hozzászokott a teljes csend hiányához.
Kellemes perceket töltött Vulsryn társaságában, jó érzés volt kicsit visszatérnie, hacsak fejben is, az elmúlt évekbe. De ahogy kényelmesen a falnak támasztja a hátát, s elnézi a színes, nyüzsgő életet, tekintetével meg-megállapodva az ismerős arcokon, valami különleges nyugodtság lesz úrrá rajta, amelyet a másik fajta életben aligha tapasztalt meg. Tartozik valahová. Ha nem is ismeri még annyira az ittenieket, hogy bizalmába fogadja őket, vagy barátként tekintsen rájuk, attól még közéjük tartozik.
Nagy elmélkedések közepette persze nem tereli el a figyelmét a belépő ifjú, a még mielőtt az eltűnik a vendégtérben, Rey mozdul, s odalép a fiatal emberhez.*
- Üdvözlöm a Sellőházban. Megtenné, hogy amennyiben tart magánál bármilyen fegyver, leteszi az ajtó melletti tárolóba?
*Hangja hideg és udvarias, nem érződik belőle sem rokon-sem pedig ellenszenv.*
- Természetesen távozásakor sértetlenül visszakapja.
*Teszi még hozzá biztosítékul, hogy ugyan senki illetéktelen nem férhet hozzá más fegyvereihez, erről részben ő, részben a teremben tartózkodó többi őr ügyel.
Amennyiben a fiú minden további nélkül engedelmeskedik, Rey visszatér a fal mellé, hogy tovább támassza, összefonva karjait.*
//Rhule//
*Visszatér minden a rendes kerékvágásba, az öreg távozik, s Rey is feláll, visszatér a pult mellé, ahonnan kellemesen belátja az egész teret. Elcsendesedett a hely, csak a szokásos, mindenféle beszédfoszlányból összemosódott zúgás bántja némileg a mélységi fülét, de már hozzászokott a teljes csend hiányához.
Kellemes perceket töltött Vulsryn társaságában, jó érzés volt kicsit visszatérnie, hacsak fejben is, az elmúlt évekbe. De ahogy kényelmesen a falnak támasztja a hátát, s elnézi a színes, nyüzsgő életet, tekintetével meg-megállapodva az ismerős arcokon, valami különleges nyugodtság lesz úrrá rajta, amelyet a másik fajta életben aligha tapasztalt meg. Tartozik valahová. Ha nem is ismeri még annyira az ittenieket, hogy bizalmába fogadja őket, vagy barátként tekintsen rájuk, attól még közéjük tartozik.
Nagy elmélkedések közepette persze nem tereli el a figyelmét a belépő ifjú, a még mielőtt az eltűnik a vendégtérben, Rey mozdul, s odalép a fiatal emberhez.*
- Üdvözlöm a Sellőházban. Megtenné, hogy amennyiben tart magánál bármilyen fegyver, leteszi az ajtó melletti tárolóba?
*Hangja hideg és udvarias, nem érződik belőle sem rokon-sem pedig ellenszenv.*
- Természetesen távozásakor sértetlenül visszakapja.
*Teszi még hozzá biztosítékul, hogy ugyan senki illetéktelen nem férhet hozzá más fegyvereihez, erről részben ő, részben a teremben tartózkodó többi őr ügyel.
Amennyiben a fiú minden további nélkül engedelmeskedik, Rey visszatér a fal mellé, hogy tovább támassza, összefonva karjait.*
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:52:30
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a fekete tétova, ügyetlenkedő mozdulatait látja, s a zavaros, apró örvényekkel tarkított vizet, kaján vigyor ül ki képére, persze vigyáz, hogy a zöld szemek számára ez láthatatlan maradjon.*
~Na, csak sikerült még egyszer meglepni egyetlen este alatt. Most biztosan azt gondolja, javíthatatlan és furcsa vagyok.~
*A vörös démon hosszú ujjú, vékony keze a szivacsot megragadva kínzó lassúsággal simít végig Yath egyik vállától a másikig. Elbűvölőnek találja a tökéletesen sima, szinte valószerűtlenül fehér bőr látványa. Kicsit gyorsítva a tempón, de továbbra is érzékien komótosan apró köröket ír le az íves gerinc mentén, majd előbb a bal, majd a jobb lapockának szenteli figyelmét, figyelve a finoman, mégis egyértelműen kidomborodó izmok gazdag rendszerét. Eztán következnek a vállak, ahol néhány kóbor, sötét tincs állja útját, de hamar jobb helyekre küldi őket, s a gömbölyded formák teljes valójukban pompáznak szeme előtt. Néhány lassú simítással kényezteti a bőrfelületet, figyeli, ahogy finoman emelkedik és süllyed, akár a tenger hullámai egy nyugalmas napon. Hirtelen ötlettől vezérelve a vízbe ejti a szivacsot, s tenyerével folytatva útját érzi a síkos, nedves felület lüktető, langymeleg bársonyosságát, majd ismét bejárja korábbi útvonalát a vállak dombjain kezdve, a lapockák vízválasztóin át, végigtáncolva a gerinc völgyében nyugvópontra talál pontosan a lány hátának közepén. Mindkét tenyerét szorosan rátapasztja, ujjbegyeivel pontosan ki tudja tapintani a lány szabálytalan, reszketeg szívverését. Önkéntlenül elmosolyodik. Eszébe jut egy régi éjszaka halvány emléke, amit ő maga is szívesen, féltve őrizget, s pont ilyen szabálytalan ritmusban repkedett az ő szíve is.*
~Talán ez a meghökkenés dala? Vajon minden szív így verdes, mikor valami váratlan boldogság éri?~
*A rövid pihenő után kezei ismét felfedezni vágynak, s most, változtatva az eddigi tendenciákon, légiesen könnyed, gyors mozdulattal az elf hasát veszik célba. A lány oldalát végigsimítva el is érkezik a köldök környékére, majd testével apró hullámokat keltve közelebb csusszan a lányhoz, mellkasának csupasz bőre a lány hátához simul. Jobbjával átkarolja őt, szorosabbra húzva érintkezést kettejük közt, balja pedig a hamvas, rugalmas keblek irányába indul el. Arca közel kerül a fehér nyakhoz, s kihasználva az alkalmat ráhajolva finom csókokkal lepi meg a lányt.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a fekete tétova, ügyetlenkedő mozdulatait látja, s a zavaros, apró örvényekkel tarkított vizet, kaján vigyor ül ki képére, persze vigyáz, hogy a zöld szemek számára ez láthatatlan maradjon.*
~Na, csak sikerült még egyszer meglepni egyetlen este alatt. Most biztosan azt gondolja, javíthatatlan és furcsa vagyok.~
*A vörös démon hosszú ujjú, vékony keze a szivacsot megragadva kínzó lassúsággal simít végig Yath egyik vállától a másikig. Elbűvölőnek találja a tökéletesen sima, szinte valószerűtlenül fehér bőr látványa. Kicsit gyorsítva a tempón, de továbbra is érzékien komótosan apró köröket ír le az íves gerinc mentén, majd előbb a bal, majd a jobb lapockának szenteli figyelmét, figyelve a finoman, mégis egyértelműen kidomborodó izmok gazdag rendszerét. Eztán következnek a vállak, ahol néhány kóbor, sötét tincs állja útját, de hamar jobb helyekre küldi őket, s a gömbölyded formák teljes valójukban pompáznak szeme előtt. Néhány lassú simítással kényezteti a bőrfelületet, figyeli, ahogy finoman emelkedik és süllyed, akár a tenger hullámai egy nyugalmas napon. Hirtelen ötlettől vezérelve a vízbe ejti a szivacsot, s tenyerével folytatva útját érzi a síkos, nedves felület lüktető, langymeleg bársonyosságát, majd ismét bejárja korábbi útvonalát a vállak dombjain kezdve, a lapockák vízválasztóin át, végigtáncolva a gerinc völgyében nyugvópontra talál pontosan a lány hátának közepén. Mindkét tenyerét szorosan rátapasztja, ujjbegyeivel pontosan ki tudja tapintani a lány szabálytalan, reszketeg szívverését. Önkéntlenül elmosolyodik. Eszébe jut egy régi éjszaka halvány emléke, amit ő maga is szívesen, féltve őrizget, s pont ilyen szabálytalan ritmusban repkedett az ő szíve is.*
~Talán ez a meghökkenés dala? Vajon minden szív így verdes, mikor valami váratlan boldogság éri?~
*A rövid pihenő után kezei ismét felfedezni vágynak, s most, változtatva az eddigi tendenciákon, légiesen könnyed, gyors mozdulattal az elf hasát veszik célba. A lány oldalát végigsimítva el is érkezik a köldök környékére, majd testével apró hullámokat keltve közelebb csusszan a lányhoz, mellkasának csupasz bőre a lány hátához simul. Jobbjával átkarolja őt, szorosabbra húzva érintkezést kettejük közt, balja pedig a hamvas, rugalmas keblek irányába indul el. Arca közel kerül a fehér nyakhoz, s kihasználva az alkalmat ráhajolva finom csókokkal lepi meg a lányt.*
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:11:53
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:11:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem is sejtheti a vörös, hogy bizony akad hideg tőr is az elfnél, habár azt most tényleg nem hozta magával, még az ostornál is kevésbé illene a Sellő ruhája alá. De ez a míves bőrfegyver is egészen kedves szívének, s bár tényleg nem az a tüzes, szeszélyes lélek, hideg nyugodtsággal is lehet kezelni ezt a fegyvert, mindig a megfelelő helyre célozva. Mint ahogy a rabszolgahajcsárok "biztatják" szolgáikat, rezzenéstelen, szoborszerű arccal.
Elbűvöli a vörös jelenség kecses, elegáns mozdulata, ahogy a habok közé ereszkedik, s teljes bizalommal hagyja, hogy Yath mögé helyezkedve tisztítsa sima hátát. S már éppen csúsznának előre kezei, hogy a hasat és a mellek területét is hasonló gyengédséggel beszappanozza, de készülődő tettét megakadályozza Redin hirtelen mozdulata, s szembe találja magát a hideg, kék szempárral.*
- Én...
*Kezdene esetlen mentegetőzésbe a szigorú parancs hallatán, mert csakugyan nem szokott hozzá, hogy őt szolgálják, vele törődjenek ilyen gyengédséggel. De az éles vigyor, s határozott hang belé fojtja a feltörekvő szavakat, így kénytelen kissé fátyolos, meghatódott szemekkel megmozdulni, azonban még egy meglepetés éri, mielőtt engedelmeskedhetne. A forró, szeretői csókra hirtelen reagálni sem tud, csak némán hagyja, hogy a másik ajkai táncot járhassanak övéin. Pár lefagyott pillanat után viszont összeszedi magát, és hasonló hévvel viszonozza a gesztust, kezeit a szép ívű vállakra csúsztatva. Mikor ismét elszakadnak egymástól, egy halvány, baráti, biztató mosoly kíséretében ügyetlenül megfordul a kis helyen, zavaros hullámokat keltve maga körül. Könnyen lehet, hogy sikeresen le is fröcsköli a félvért, akaratán kívül. Izgatottan várja a habos szivacs kellemes érintését, s mikor megérzi bőrén, láthatóan összerezzen, s jóleső hideg fut végig gerince mentén.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem is sejtheti a vörös, hogy bizony akad hideg tőr is az elfnél, habár azt most tényleg nem hozta magával, még az ostornál is kevésbé illene a Sellő ruhája alá. De ez a míves bőrfegyver is egészen kedves szívének, s bár tényleg nem az a tüzes, szeszélyes lélek, hideg nyugodtsággal is lehet kezelni ezt a fegyvert, mindig a megfelelő helyre célozva. Mint ahogy a rabszolgahajcsárok "biztatják" szolgáikat, rezzenéstelen, szoborszerű arccal.
Elbűvöli a vörös jelenség kecses, elegáns mozdulata, ahogy a habok közé ereszkedik, s teljes bizalommal hagyja, hogy Yath mögé helyezkedve tisztítsa sima hátát. S már éppen csúsznának előre kezei, hogy a hasat és a mellek területét is hasonló gyengédséggel beszappanozza, de készülődő tettét megakadályozza Redin hirtelen mozdulata, s szembe találja magát a hideg, kék szempárral.*
- Én...
*Kezdene esetlen mentegetőzésbe a szigorú parancs hallatán, mert csakugyan nem szokott hozzá, hogy őt szolgálják, vele törődjenek ilyen gyengédséggel. De az éles vigyor, s határozott hang belé fojtja a feltörekvő szavakat, így kénytelen kissé fátyolos, meghatódott szemekkel megmozdulni, azonban még egy meglepetés éri, mielőtt engedelmeskedhetne. A forró, szeretői csókra hirtelen reagálni sem tud, csak némán hagyja, hogy a másik ajkai táncot járhassanak övéin. Pár lefagyott pillanat után viszont összeszedi magát, és hasonló hévvel viszonozza a gesztust, kezeit a szép ívű vállakra csúsztatva. Mikor ismét elszakadnak egymástól, egy halvány, baráti, biztató mosoly kíséretében ügyetlenül megfordul a kis helyen, zavaros hullámokat keltve maga körül. Könnyen lehet, hogy sikeresen le is fröcsköli a félvért, akaratán kívül. Izgatottan várja a habos szivacs kellemes érintését, s mikor megérzi bőrén, láthatóan összerezzen, s jóleső hideg fut végig gerince mentén.*
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 11:54:56
Üzenet elküldve: 2020-04-28 11:54:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pillanatnyi csalódottság árad szét a testében, amikor észleli, hogy a számára, oly kívánt férfi nem csókolt vissza, majdnem el is húzódik szégyenében, amikor megérzi a várva- várt kínédes viszonzást, és talán kicsit fel is mordul, ahogy a férfias kezek közelebb húzzák magukhoz a testét. Mindig is imádta ezt a mozdulatot, a sellőtől pedig jelen helyzetben mindennél jobban vágyta. Az elhangzott mondat végtelenszer újra cseng füleiben, és mindannyiszor lávát borít a tengeri nőre, hogy ezúttal forrjon a vágytól és csepegjen a lába köze, majd egyre inkább áradjon. Amikor Rendor vetkőzésbe kezd hirtelen azt se tudja mit csináljon, csak egy nagyot nyel a fenséges látványra, nem soká pedig már az ágyon találja magát. Amennyiben teheti a kezeit a férfi vállára simítja, és úgy cirógatja a táncoló izmokat, miközben a nyelvét végig futtatja a hívogató párnákon. Egy pillanatra elválik a sellőtő, és a vágyától elkarcosodott hanggal dörmögi a felette támaszkodónak pillantást hívogató szemeibe az egyetlen mondandóját. *
- Most, csak téged akarlak. Semmi mást! *Ezzel a fekete hajú ajkaira veti magát, oly éhesen, akár egy oroszlán ki napok óta nem evett és a legfinomabb préda került a szemei elé, noha most inkább magát érzi prédának, mintsem a férfit. Ahogy felkapta és az ágyra dobta, a nőiessége egyszerre rándult meg az eufória után könyörögve, hogy adja meg neki a férfi. Ez pedig a jelenlegi helyzetben sem változik. A lábait terve szerint a másik csípője köré kulcsolja, hogy még inkább egymásnak fonódhasson a két felajzott test, közben egy picit rá is harap a csókja tárgyára, ha nem ütközik ellenállásba. A mellkasát feljebb emeli, és kérően keresi az őt jelenleg egyedül a világon tartó pillantást. *
- Kérlek... vedd le rólam!*Céloz a kebleit takaró fekete textíliára, amiket már igencsak szórnak a rózsás, megkeményedett bimbok , akik szabadságért kiáltoznak és az egyetlen akadály az a helytelen ing, ugyanis az alsóneműje felsőbb részét nem igazán szereti kedve szerint hordani, ahogy ma sem teszi vagy tette. Közben a hosszú lábait igyekszik lejjebb engedni maguk mellé, hogy a férfi kényelmes mozgásteret kaphasson, ahhoz amit tenni fog vagy akar. Beluntina, noha azt hitte többet fognak beszélgetni a tényleges történések előtt, de be kell vallja ez jobb, mint bármely bolond téma. *
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pillanatnyi csalódottság árad szét a testében, amikor észleli, hogy a számára, oly kívánt férfi nem csókolt vissza, majdnem el is húzódik szégyenében, amikor megérzi a várva- várt kínédes viszonzást, és talán kicsit fel is mordul, ahogy a férfias kezek közelebb húzzák magukhoz a testét. Mindig is imádta ezt a mozdulatot, a sellőtől pedig jelen helyzetben mindennél jobban vágyta. Az elhangzott mondat végtelenszer újra cseng füleiben, és mindannyiszor lávát borít a tengeri nőre, hogy ezúttal forrjon a vágytól és csepegjen a lába köze, majd egyre inkább áradjon. Amikor Rendor vetkőzésbe kezd hirtelen azt se tudja mit csináljon, csak egy nagyot nyel a fenséges látványra, nem soká pedig már az ágyon találja magát. Amennyiben teheti a kezeit a férfi vállára simítja, és úgy cirógatja a táncoló izmokat, miközben a nyelvét végig futtatja a hívogató párnákon. Egy pillanatra elválik a sellőtő, és a vágyától elkarcosodott hanggal dörmögi a felette támaszkodónak pillantást hívogató szemeibe az egyetlen mondandóját. *
- Most, csak téged akarlak. Semmi mást! *Ezzel a fekete hajú ajkaira veti magát, oly éhesen, akár egy oroszlán ki napok óta nem evett és a legfinomabb préda került a szemei elé, noha most inkább magát érzi prédának, mintsem a férfit. Ahogy felkapta és az ágyra dobta, a nőiessége egyszerre rándult meg az eufória után könyörögve, hogy adja meg neki a férfi. Ez pedig a jelenlegi helyzetben sem változik. A lábait terve szerint a másik csípője köré kulcsolja, hogy még inkább egymásnak fonódhasson a két felajzott test, közben egy picit rá is harap a csókja tárgyára, ha nem ütközik ellenállásba. A mellkasát feljebb emeli, és kérően keresi az őt jelenleg egyedül a világon tartó pillantást. *
- Kérlek... vedd le rólam!*Céloz a kebleit takaró fekete textíliára, amiket már igencsak szórnak a rózsás, megkeményedett bimbok , akik szabadságért kiáltoznak és az egyetlen akadály az a helytelen ing, ugyanis az alsóneműje felsőbb részét nem igazán szereti kedve szerint hordani, ahogy ma sem teszi vagy tette. Közben a hosszú lábait igyekszik lejjebb engedni maguk mellé, hogy a férfi kényelmes mozgásteret kaphasson, ahhoz amit tenni fog vagy akar. Beluntina, noha azt hitte többet fognak beszélgetni a tényleges történések előtt, de be kell vallja ez jobb, mint bármely bolond téma. *
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:10:11
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe //
//Meira, Cahress és a többiek a pultnál //
* Gondoltai terhétől bódultan egy ízben Rhule eltéveszti az irányt, így kis kerülővel érkezik meg a Sellőház kavicsos ösvényére. Zápor patái alól hangosan fordulnak ki az apró kődarabok, ahogy lassan elsétál egészen az istálló ajtajáig. Az ifjú mielőtt még leszökkenne a nyeregből biccent egy felé siető istállófiúnak. Legalábbis Rhule úgy véli a személyzet részét képező alakról van szó, de az illető mielőtt még felkínálhatná segítségét gyors visszautasításban részesül.*
- Szeretném magam elrendezni. Köszönöm.* vezeti be az almásderes kancát egy üres állásba és komótosan elkezdi leszerszámozni. Kihasználja az időt a gondolkodásra és arra, hogy építse a köteléket újdonsült hátasával. Szeretetteljes, kiszámított mozdulatokkal le is csutakolja, mielőtt magára hagyná a friss takarmányon rágódó jószágot.*
* A húszasévei közepét taposó férfi nem először tér be ide, de meglepné, ha bárki is ismerősnek találná. Sok idő telt már el utolsó látogatása óta, Rhule pedig jelentős változásokon esett át ebben az időszakban. Flancos ruhák helyett a hosszú utat megjártak kényelmes, de strapabíró öltözetét viseli. Egyedül csizmáján nem látszik, hogy hosszú ideje koptatná az út pora. Képe sem olyan simára borotvált, mint egykoron, néhány napos borosta teszi markánsabbá megjelenését. Máskor derűsen fénylő vihar-szürke pillantása most gondterhesnek tűnik, mikor kevés holmijával zsákjában átlépi a Sellő küszöbét. Egyszerű kardját az arra kijelölt helyen elhelyezi, majd beljebb lép az impozáns előtérbe. Útját egyenesen a zsúfolt pult felé veszi, ahonnan mintha útitársnője ismerős hangját hallaná.*
- Hölgyeim.* biccent udvariasan, miközben tekintetét végighordozza a hölgykoszorún.*
- Minden rendben?* állapodik meg szeme a szebb napokat látott Meirán.*
//Meira, Cahress és a többiek a pultnál //
* Gondoltai terhétől bódultan egy ízben Rhule eltéveszti az irányt, így kis kerülővel érkezik meg a Sellőház kavicsos ösvényére. Zápor patái alól hangosan fordulnak ki az apró kődarabok, ahogy lassan elsétál egészen az istálló ajtajáig. Az ifjú mielőtt még leszökkenne a nyeregből biccent egy felé siető istállófiúnak. Legalábbis Rhule úgy véli a személyzet részét képező alakról van szó, de az illető mielőtt még felkínálhatná segítségét gyors visszautasításban részesül.*
- Szeretném magam elrendezni. Köszönöm.* vezeti be az almásderes kancát egy üres állásba és komótosan elkezdi leszerszámozni. Kihasználja az időt a gondolkodásra és arra, hogy építse a köteléket újdonsült hátasával. Szeretetteljes, kiszámított mozdulatokkal le is csutakolja, mielőtt magára hagyná a friss takarmányon rágódó jószágot.*
* A húszasévei közepét taposó férfi nem először tér be ide, de meglepné, ha bárki is ismerősnek találná. Sok idő telt már el utolsó látogatása óta, Rhule pedig jelentős változásokon esett át ebben az időszakban. Flancos ruhák helyett a hosszú utat megjártak kényelmes, de strapabíró öltözetét viseli. Egyedül csizmáján nem látszik, hogy hosszú ideje koptatná az út pora. Képe sem olyan simára borotvált, mint egykoron, néhány napos borosta teszi markánsabbá megjelenését. Máskor derűsen fénylő vihar-szürke pillantása most gondterhesnek tűnik, mikor kevés holmijával zsákjában átlépi a Sellő küszöbét. Egyszerű kardját az arra kijelölt helyen elhelyezi, majd beljebb lép az impozáns előtérbe. Útját egyenesen a zsúfolt pult felé veszi, ahonnan mintha útitársnője ismerős hangját hallaná.*
- Hölgyeim.* biccent udvariasan, miközben tekintetét végighordozza a hölgykoszorún.*
- Minden rendben?* állapodik meg szeme a szebb napokat látott Meirán.*
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:29:26
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem akarta kizökkenteni a férfit. Szégyelli magát miatta, de szerencsére úgy tűnik, az úr nem haragszik. Sőt, mintha Nala kedvét keresné a váltással. Meg is találja. A tündérke teste válaszol az érzéki mozdulatokra, méghozzá egészen elragadtatva. A csuklói is kiszabadulnak, immár csak ujjaik fonódnak egymásba, de ahogy a kéjes örvényben ringó ritmus egyre inkább elragadja, igyekszik ujjacskáit kiügyeskedni az úr kezéből, hogy ölelhesse. Ha vendége engedi, Nala a férfi hátára simítja tenyereit, olykor-olykor rövidre vágott körmeit is a mozdulathoz görbíti. Karmolása még mámorában is óvatos, csupán az érzékeket udvarolja körbe.*
- Ígérje... *rá kell jönnie, hogy ez a rendkívüli szenvedéllyel égő ölelkezés és a hangocskák meg a sóhajok, melyek felett már rég elvesztette az irányítást, eléggé kiszárították a torkát. Nagyot nyel, hogy kimondhassa a kívánságát.* - Ígérje meg, Taitos úr, hogy... *A hangja sóhajba fúl egy pillanatra, amikor a férfi ujjai kényeztető mozdulatra fordulnak öle érzékeny vonulatain.* - Ígérje meg *pihegi* -, hogy nem most tesz velem ilyet utoljára.
*A tündér igyekszik ellopni a közéjük engedett távolságot. Csókra nyújtózik a férfi ajkai felé, lábait összefonja az úr derekánál és vágyakozva húzza vissza magához, hogy az a kéjes közelség ismét maradéktalanul eltöltse. Az ezüstfényű tekintet egészen megbabonázza. Mintha egy álom bátorodott volna valósággá kiállni. A Nalához hasonlók élete nem mindig egyszerű, de most úgy érzi, túl sokat kap és túlságosan szerényen tudja csupán viszonozni. Ez a meggyőződése megingathatatlan, de azért megnyugtatja és boldoggá teszi, amit a férfi arca tükröz. Szeretné, ha Tatitos úr mindent megkapna, amit csak szeretne. Épp ezért kérdez vissza lelkesen és hangját keresve az élvezetek hullámai közt.* - És... és az úr vágyai? *Beszéde szaggatott, de igyekszik nem elejteni a gondolat fonalát, ami ilyen helyzetben nem egyszerű.* - Kérem, Taitos úr, nehogy éhen maradjon bármelyik is. *A tündér odaadón kínálja magát lakomára. Elvégre ez a díszvacsora a vendég tiszteletére teríttetett, Nalaeä pedig szeretne jó házigazda lenni.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem akarta kizökkenteni a férfit. Szégyelli magát miatta, de szerencsére úgy tűnik, az úr nem haragszik. Sőt, mintha Nala kedvét keresné a váltással. Meg is találja. A tündérke teste válaszol az érzéki mozdulatokra, méghozzá egészen elragadtatva. A csuklói is kiszabadulnak, immár csak ujjaik fonódnak egymásba, de ahogy a kéjes örvényben ringó ritmus egyre inkább elragadja, igyekszik ujjacskáit kiügyeskedni az úr kezéből, hogy ölelhesse. Ha vendége engedi, Nala a férfi hátára simítja tenyereit, olykor-olykor rövidre vágott körmeit is a mozdulathoz görbíti. Karmolása még mámorában is óvatos, csupán az érzékeket udvarolja körbe.*
- Ígérje... *rá kell jönnie, hogy ez a rendkívüli szenvedéllyel égő ölelkezés és a hangocskák meg a sóhajok, melyek felett már rég elvesztette az irányítást, eléggé kiszárították a torkát. Nagyot nyel, hogy kimondhassa a kívánságát.* - Ígérje meg, Taitos úr, hogy... *A hangja sóhajba fúl egy pillanatra, amikor a férfi ujjai kényeztető mozdulatra fordulnak öle érzékeny vonulatain.* - Ígérje meg *pihegi* -, hogy nem most tesz velem ilyet utoljára.
*A tündér igyekszik ellopni a közéjük engedett távolságot. Csókra nyújtózik a férfi ajkai felé, lábait összefonja az úr derekánál és vágyakozva húzza vissza magához, hogy az a kéjes közelség ismét maradéktalanul eltöltse. Az ezüstfényű tekintet egészen megbabonázza. Mintha egy álom bátorodott volna valósággá kiállni. A Nalához hasonlók élete nem mindig egyszerű, de most úgy érzi, túl sokat kap és túlságosan szerényen tudja csupán viszonozni. Ez a meggyőződése megingathatatlan, de azért megnyugtatja és boldoggá teszi, amit a férfi arca tükröz. Szeretné, ha Tatitos úr mindent megkapna, amit csak szeretne. Épp ezért kérdez vissza lelkesen és hangját keresve az élvezetek hullámai közt.* - És... és az úr vágyai? *Beszéde szaggatott, de igyekszik nem elejteni a gondolat fonalát, ami ilyen helyzetben nem egyszerű.* - Kérem, Taitos úr, nehogy éhen maradjon bármelyik is. *A tündér odaadón kínálja magát lakomára. Elvégre ez a díszvacsora a vendég tiszteletére teríttetett, Nalaeä pedig szeretne jó házigazda lenni.*
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:37:15
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szoba felé, majd a 10-es szobában//
* Mindig öröm, ha sikerül mosolyt csalni egy szép lány arcára. Márpedig ez most sikerült neki, ezért igazán örülhet neki. Az már csak hab a tortán, hogy sikerül egy cseppet csavarba is hoznia a kacsintásával. Rendor még nincs teljesen tisztában azzal, hogy miként hat megjelenése az ellenkező nemre. Ahogy a kezébe simul a lány kisebb, de lágyabb keze és vezetni kezdi a szoba felé különös érzés fogja el. Az út még be nem teljesedett vágyakkal van kikövezve. A gondolat, hogy Belel fog egy szobában huncutkodni feltüzeli. Ehhez még hozzájárul az is, hogy hátulról látja, ahogyan a formás fenék a lépések ütemére ringatózik. A hosszú és csábos lábacskák a éden felé vezetik. Útjuk véget ér és úgy tűnik egy elkapott motyogásból, hogy az ígéret földje a tízes szobában várja. Már, csak be kell jutniuk oda. Amikor Bel hátranéz egy vágyakozó szempárral találhatja magát szemben. Rövid babrálás után végre kattan a zár és a lány berántja őt a szobába. A lány rávillantja gyönyörű mosolyát és aztán ráveti magát a sellőre. A hirtelen mozdulat meglepi, ezért néhány pillanatig csak csüng Bel ajkain, de után igyekszik viszonozni az ajkak játékát. Az ajtó hangos hangos csattanás közepette csukódik rájuk, ezzel elrejtve a párt a kíváncsi szemek elől. Szabad kezével átfogja a karcsú derekat és magához húzza a vékony, de formás testet. Fekete tincsei nagy sikert aratnak, ugyanis a rakoncátlan kis kezek szűrűn belegabalyodnak. Kitudja meddig állnak így összegabalyodva, mivel az időérzékét elveszíti Rendor. Ő aztán nem fogja megzavarni a pillanatot. Miért is tenné, amikor neki is teljesen jó most. Ha a lány nem tett volna ilyesmit, akkor valószínű, hogy ő kezdeményezte volna.*
- Akarj még!* Lihegi a férfi és a nyakát kezdi el csókolgatni. Valahogy nem tud úgy tekinteni a lányra, mit egy munkára. Tevékenységét befejezve hamar kibújik felsőjéből, hadd szórakozzon a kuncsaft kedvére. Ha a lány a testével kezd el szórakozni hagyja. Ha nem vagy befejezte, akkor felkapja és az ágyra dobja. Nem túl magasról és egyáltalán nem durván, de azért határozottan. Kezével a lány feje mellet két oldalt támaszkodva felé magasodik és aztán belekóstol azokba a hívogató ajkakba. Nem akarja azt éreztetni, hogy őt most megvásárolta, ezért nem kérdez semmit, hogy mit szeretne Bel. Inkább kivárja, hogy kezdeményezzen a lány és finoman rávezesse arra, amit szeretne.*
//A 10-es szoba felé, majd a 10-es szobában//
* Mindig öröm, ha sikerül mosolyt csalni egy szép lány arcára. Márpedig ez most sikerült neki, ezért igazán örülhet neki. Az már csak hab a tortán, hogy sikerül egy cseppet csavarba is hoznia a kacsintásával. Rendor még nincs teljesen tisztában azzal, hogy miként hat megjelenése az ellenkező nemre. Ahogy a kezébe simul a lány kisebb, de lágyabb keze és vezetni kezdi a szoba felé különös érzés fogja el. Az út még be nem teljesedett vágyakkal van kikövezve. A gondolat, hogy Belel fog egy szobában huncutkodni feltüzeli. Ehhez még hozzájárul az is, hogy hátulról látja, ahogyan a formás fenék a lépések ütemére ringatózik. A hosszú és csábos lábacskák a éden felé vezetik. Útjuk véget ér és úgy tűnik egy elkapott motyogásból, hogy az ígéret földje a tízes szobában várja. Már, csak be kell jutniuk oda. Amikor Bel hátranéz egy vágyakozó szempárral találhatja magát szemben. Rövid babrálás után végre kattan a zár és a lány berántja őt a szobába. A lány rávillantja gyönyörű mosolyát és aztán ráveti magát a sellőre. A hirtelen mozdulat meglepi, ezért néhány pillanatig csak csüng Bel ajkain, de után igyekszik viszonozni az ajkak játékát. Az ajtó hangos hangos csattanás közepette csukódik rájuk, ezzel elrejtve a párt a kíváncsi szemek elől. Szabad kezével átfogja a karcsú derekat és magához húzza a vékony, de formás testet. Fekete tincsei nagy sikert aratnak, ugyanis a rakoncátlan kis kezek szűrűn belegabalyodnak. Kitudja meddig állnak így összegabalyodva, mivel az időérzékét elveszíti Rendor. Ő aztán nem fogja megzavarni a pillanatot. Miért is tenné, amikor neki is teljesen jó most. Ha a lány nem tett volna ilyesmit, akkor valószínű, hogy ő kezdeményezte volna.*
- Akarj még!* Lihegi a férfi és a nyakát kezdi el csókolgatni. Valahogy nem tud úgy tekinteni a lányra, mit egy munkára. Tevékenységét befejezve hamar kibújik felsőjéből, hadd szórakozzon a kuncsaft kedvére. Ha a lány a testével kezd el szórakozni hagyja. Ha nem vagy befejezte, akkor felkapja és az ágyra dobja. Nem túl magasról és egyáltalán nem durván, de azért határozottan. Kezével a lány feje mellet két oldalt támaszkodva felé magasodik és aztán belekóstol azokba a hívogató ajkakba. Nem akarja azt éreztetni, hogy őt most megvásárolta, ezért nem kérdez semmit, hogy mit szeretne Bel. Inkább kivárja, hogy kezdeményezzen a lány és finoman rávezesse arra, amit szeretne.*
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:15:42
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:15:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia Oryw [KKK]//
*Nem is kell sokat várnia, a bor hamarosan meg is érkezik az étlappal együtt. Örül, hogy a pultosnőt sikerült felvidítania. Éppen az étlapot olvassa, amikor bemutatják számára Imorent. Xarasnak tetszik a látvány, ezért elmosolyodik, amikor a bársonyos kacsó a vállát érinti.*
- Örülök, hogy vannak még műkedvelők.*-mondja a férfi, és talál is egy ételt, amit megkóstolna.*
- Egy Kapitány kedvence lesz.*-szól Carlotteianak, és hellyel kínálja Imorent. Ezzel adja tudtára a felszolgálónak, hogy számára a lány társasága jó, és elfogadja őt, azért még mosolyogva Carlotteiára pillant.*
- Persze ha társaságra vágyna, ne habozzon! Keressen meg!*-mondja a férfi, figyelmét egyelőre csak Imoren tölti ki.*
*Nem is kell sokat várnia, a bor hamarosan meg is érkezik az étlappal együtt. Örül, hogy a pultosnőt sikerült felvidítania. Éppen az étlapot olvassa, amikor bemutatják számára Imorent. Xarasnak tetszik a látvány, ezért elmosolyodik, amikor a bársonyos kacsó a vállát érinti.*
- Örülök, hogy vannak még műkedvelők.*-mondja a férfi, és talál is egy ételt, amit megkóstolna.*
- Egy Kapitány kedvence lesz.*-szól Carlotteianak, és hellyel kínálja Imorent. Ezzel adja tudtára a felszolgálónak, hogy számára a lány társasága jó, és elfogadja őt, azért még mosolyogva Carlotteiára pillant.*
- Persze ha társaságra vágyna, ne habozzon! Keressen meg!*-mondja a férfi, figyelmét egyelőre csak Imoren tölti ki.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:05:03
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Redin szeme megakad a lekerülő ostoron. Míves megmunkálása csodálatra méltó, a sötét, puhára cserzett bőr felületén misztikusan járkál a fény, az egymásba fonódó szálak mintázata kígyóbőrre emlékezteti. Talán az állatéhoz hasonló intelligenciát, s gyors szeszélyességet is igényel a különleges fegyver használata, egyáltalán nem passzol Yathhoz. No nem mintha a nő nem volna kellő ész birtokában, sokkal inkább a kimért, örökkön örökké arisztokratikus nyugalmat árasztó jelenséghez jobban passzolna az ő hűséges tőre. Vagy egy íj. Vagy néhány dobófegyver.* ~Hmm, megnézném, ahogy néhány dobótőrrel a falhoz szegez valakit...~ *A tetszetős, finoman beteges gondolat hatására pimasz, pajkos mosoly jelenik meg ajkain. Az elf figyelme tagadhatatlanul jóleső érzéssel tölti el, pontosan tudja, nincs mit szégyellnie magán, sok év kemény munkája rejlik a teste feszességében. Tekintetével követi az elf mozgását, vállait finoman megfeszítve kihúzza magát, tekintetében hívogató árnyalat bujkál. Lassú, ringó mozgással követi a lányt a dézsa felé, majd egy lassú, elkényelmesedett, mégis kecses macska mozdulataival ereszkedik a meleg víz apró, simogató áramlatai közé. Halk sóhajokkal hálálja meg a tavaszi szellő puhaságához hasonlatos érintések sorozatát. A szappan könnyű, habosan illatos rétege bőrén igazi megváltás egy ilyen idegeskedésben rendkívül gazdag nap után. A víz párája arcbőrén apró gyöngyökké rendeződve remeg a kéjesen rángó izmok felett. A víz, a meleg levegő, az illatár, és természetesen a szorgalmas kezek hatására lassan kioldódik eddig feszes, szinte görcsös tagjaiból a stressz szorongató érzete, s ebben a csodás ellazulásban, finoman, vigyázva hátradől, néhány rakoncátlan, lángszín tincse a vízben úszkál. Lehunyt szemhéjai alatt narancsvörös izzássá olvad össze minden, majd különös gondolat fészkeli be magát a fejébe.* ~Vajon Yathtal mikor törődtek utoljára így?~ *Intuitív lénye azonnal ráveti magát az ötletre, ami felötlik benne ebben a pillanatban. Huncut, démoni vigyor terül szét arcán, s egy hirtelen mozdulattal megfordulva az elffel szemben találja magát.*
- Fordulj meg, most én jövök. Nincs apelláta.*Hangjában a szülői szigor paródiájának éle cseng, de vigyora elárulja, nincs benne ártó szándék. Egyik nedves kezével végigsimít a lány arcán, majd keze lágyan tarkójára siklik, s puha, forró ajkaival egy hosszú, szeretői, bensőséges csókot ad a lánynak, majd útjára engedi.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Redin szeme megakad a lekerülő ostoron. Míves megmunkálása csodálatra méltó, a sötét, puhára cserzett bőr felületén misztikusan járkál a fény, az egymásba fonódó szálak mintázata kígyóbőrre emlékezteti. Talán az állatéhoz hasonló intelligenciát, s gyors szeszélyességet is igényel a különleges fegyver használata, egyáltalán nem passzol Yathhoz. No nem mintha a nő nem volna kellő ész birtokában, sokkal inkább a kimért, örökkön örökké arisztokratikus nyugalmat árasztó jelenséghez jobban passzolna az ő hűséges tőre. Vagy egy íj. Vagy néhány dobófegyver.* ~Hmm, megnézném, ahogy néhány dobótőrrel a falhoz szegez valakit...~ *A tetszetős, finoman beteges gondolat hatására pimasz, pajkos mosoly jelenik meg ajkain. Az elf figyelme tagadhatatlanul jóleső érzéssel tölti el, pontosan tudja, nincs mit szégyellnie magán, sok év kemény munkája rejlik a teste feszességében. Tekintetével követi az elf mozgását, vállait finoman megfeszítve kihúzza magát, tekintetében hívogató árnyalat bujkál. Lassú, ringó mozgással követi a lányt a dézsa felé, majd egy lassú, elkényelmesedett, mégis kecses macska mozdulataival ereszkedik a meleg víz apró, simogató áramlatai közé. Halk sóhajokkal hálálja meg a tavaszi szellő puhaságához hasonlatos érintések sorozatát. A szappan könnyű, habosan illatos rétege bőrén igazi megváltás egy ilyen idegeskedésben rendkívül gazdag nap után. A víz párája arcbőrén apró gyöngyökké rendeződve remeg a kéjesen rángó izmok felett. A víz, a meleg levegő, az illatár, és természetesen a szorgalmas kezek hatására lassan kioldódik eddig feszes, szinte görcsös tagjaiból a stressz szorongató érzete, s ebben a csodás ellazulásban, finoman, vigyázva hátradől, néhány rakoncátlan, lángszín tincse a vízben úszkál. Lehunyt szemhéjai alatt narancsvörös izzássá olvad össze minden, majd különös gondolat fészkeli be magát a fejébe.* ~Vajon Yathtal mikor törődtek utoljára így?~ *Intuitív lénye azonnal ráveti magát az ötletre, ami felötlik benne ebben a pillanatban. Huncut, démoni vigyor terül szét arcán, s egy hirtelen mozdulattal megfordulva az elffel szemben találja magát.*
- Fordulj meg, most én jövök. Nincs apelláta.*Hangjában a szülői szigor paródiájának éle cseng, de vigyora elárulja, nincs benne ártó szándék. Egyik nedves kezével végigsimít a lány arcán, majd keze lágyan tarkójára siklik, s puha, forró ajkaival egy hosszú, szeretői, bensőséges csókot ad a lánynak, majd útjára engedi.*
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:57:53
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:57:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira – Megérkezés a Sellőbe A Pultnál //
//Cahress, Dreyia, Wellyradona búcsú //
*Csak tudná, hogy miért most kezd el ennyire hasogatni a feje. Jó persze nem tudja mennyire ütötte be a fejét, mert részeg volt, mikor a verekedett Rhule-lal. Így nem igazán emlékszik a pontos részletekre. Aztán másnap az útra is belevágott ide a Kikötőbe, aminek egy részét versenyezve tették meg. Ami nem nagyon tett jót a fejének.
Egy szőke elf lép melléjük és kérdést intéz felé. Nem gyógyító, de ért némileg hozzá, ha tart gyógynövényeket magánál. Két dolgot érez, hogy hányingere van, és egyre jobban úgy érzi nem képes innen tovább menni.*
- Bármi nagyon jó lenne, ami csillapítsa a fejfájásomat. *mondja halkan. Közben egy másik itt dolgozó is ide jön, és felel a kérdésére. Már a mi a lovát illeti, és a nyeregtáskában hagyott értékeire. Nos, az igazság, hogy azt azért nem hozta be, mert nehéz, és nem igazán volt kellemes, ahogy megpróbálkozott vele. Nagy levegőt vesz, és nem tudja, hogy ettől hányni fog vagy éppen ellenkezőleg. Nos, a hányást, ha lehet, visszafogja, az jobban fájna a tudatának, mint a fejét ért ütés. A kérést nem fogja tudni teljesíteni.*
- Hát azt hiszem ez most nem fog menni, minden ott marad ahol hagytam. *mondja, és megszédül. Reflexeinek hála a pultot még idejében elkapja, így nem vágódik el újabb sérülést beszerezve.
~Már ez olyan kínos, Rhule ezért egy hétig Rhulcinak foglak hívni.~ Fogadkozik magában.*
- Jobb, ha itt megvárom Rhule-t, és akkor majd segít felmenni. *Eszébe nem jutna másoktól segítséget kérni, inkább itt áll szédelegve. A barna hajú zöld szemű nőnek búcsút int.
Nagy levegőt vesz megint, ez valahogy mégiscsak enyhíti a hányingert. Közben kapaszkodik, és erősen a pultot támasztja. Az arca egészen elfehéredett, és nem úgy néz ki, mint aki jól van. Most már csak abban reménykedik, hogy Rhule hamar megérkezik, és akkor rögtön jobban lesz, hogyha esélye nyílik piszkálni megint. ~Reméljük, attól jobban leszek.~*
//Cahress, Dreyia, Wellyradona búcsú //
*Csak tudná, hogy miért most kezd el ennyire hasogatni a feje. Jó persze nem tudja mennyire ütötte be a fejét, mert részeg volt, mikor a verekedett Rhule-lal. Így nem igazán emlékszik a pontos részletekre. Aztán másnap az útra is belevágott ide a Kikötőbe, aminek egy részét versenyezve tették meg. Ami nem nagyon tett jót a fejének.
Egy szőke elf lép melléjük és kérdést intéz felé. Nem gyógyító, de ért némileg hozzá, ha tart gyógynövényeket magánál. Két dolgot érez, hogy hányingere van, és egyre jobban úgy érzi nem képes innen tovább menni.*
- Bármi nagyon jó lenne, ami csillapítsa a fejfájásomat. *mondja halkan. Közben egy másik itt dolgozó is ide jön, és felel a kérdésére. Már a mi a lovát illeti, és a nyeregtáskában hagyott értékeire. Nos, az igazság, hogy azt azért nem hozta be, mert nehéz, és nem igazán volt kellemes, ahogy megpróbálkozott vele. Nagy levegőt vesz, és nem tudja, hogy ettől hányni fog vagy éppen ellenkezőleg. Nos, a hányást, ha lehet, visszafogja, az jobban fájna a tudatának, mint a fejét ért ütés. A kérést nem fogja tudni teljesíteni.*
- Hát azt hiszem ez most nem fog menni, minden ott marad ahol hagytam. *mondja, és megszédül. Reflexeinek hála a pultot még idejében elkapja, így nem vágódik el újabb sérülést beszerezve.
~Már ez olyan kínos, Rhule ezért egy hétig Rhulcinak foglak hívni.~ Fogadkozik magában.*
- Jobb, ha itt megvárom Rhule-t, és akkor majd segít felmenni. *Eszébe nem jutna másoktól segítséget kérni, inkább itt áll szédelegve. A barna hajú zöld szemű nőnek búcsút int.
Nagy levegőt vesz megint, ez valahogy mégiscsak enyhíti a hányingert. Közben kapaszkodik, és erősen a pultot támasztja. Az arca egészen elfehéredett, és nem úgy néz ki, mint aki jól van. Most már csak abban reménykedik, hogy Rhule hamar megérkezik, és akkor rögtön jobban lesz, hogyha esélye nyílik piszkálni megint. ~Reméljük, attól jobban leszek.~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5043-5062