Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 15:53:25
Üzenet elküldve: 2019-08-15 15:53:25
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Khul és Komblard botja//
*Tömör, lényegre törő válaszokat kap, épp, ahogy szereti. Bólint. Önállósításnak nem igazán nevezné, inkább apró szívességnek, hogy rákérdez egy hajó jelenlétére a kikötőben, amit az illető vendég balesete folyományaként nem tud maga ellenőrizni. Nem kíván ennél mélyebben belefolyni a dologba, ezért is tartja vissza a hajó nevét, nehogy bajba kerüljenek munkatársai. Persze, ha rákérdeznek, hogy miért adott ilyen kérést engedély nélkül az őrjáratnak, minden további nélkül elmondaná az iménti magyarázatot, és vállalja a felelősséget érte. A másik dologban pedig valójában korábbi vezetői jóváhagyást közvetít. Így talán nem repedezik meg olyan mélyen hűsége és megbízhatósága a tulajdonosok szemében. Elereszti hát útjára a különös párost jókívánságával. Megtalálva Komblard botját a pultnak támasztva megfogja azt, s a bejárat melletti tárolóba teszi, ne képezzen itt forgalmi akadályt. Visszafelé alaposan megnézi magának a fogadótér minden jelenlevőjét. Nagyon sokan kezdenek lenni, immár mindkét vezető tárgyal egy-egy idegennel, Khulék távoznak, ezért Alfonzzal ketten kell, hogy tartsák a rendet. Ez hát az utolsó parti mára.*
//Yeza, Darelld//
*Visszatér és helyet foglal.*
- Amennyiben a hajó itt horgonyoz, hamarosan megtudjuk.
*Közli tömören. Emlékszik, milyen állásban hagyta itt a kártyavárat, azonnal látja, hogy Yeza megvárta vele. S mindjárt pótolja is a körét, óvatosan maradva az alsó sornál. Aztán beszélni kezd, Darelld pedig rezzenéstelenül hallgatja. Akkor sem mutat reakciót, mikor megpendíti a család kérdését, hiába vadászik a nő tagadó vagy megerősítő jelekre. Viszont a felé induló mozdulatra megvillan a tekintete. Erős a kísértés, hogy megfogja a csuklót, mielőtt nyaka közelébe ér. Egy ilyen ártatlannak tűnő mozdulat könnyen rejthetne mérgezett tűt, nem állnak olyan viszonyban, s a megpendített veszélyes háttér után olyan bizalmi viszonyban sem, hogy könnyedén vegye. Ám ezúttal csak szigorú pillantása súghat, hogy mennyire vékony is az a jég, szinte hallani, ahogy ropogni kezd. Ezen nem változtatna az sem, ha azt a simítást véghez vinné a nő. Elengedi viszont a füle mellett a megjegyzést a hiányt sugalló kedvesről. Nagyon is érzi viszont a súlyos pillantásokat, melyek innen-onnan érik. És igazat kell adnia nekik.
Yeza előadása kifogástalanul megkomponált, bizonyosan beleviszi lelke egy részét is, vágyak és józan átgondolás izgalmas egyvelegét tárja Darelld elé, sokat ígérőn, következmények nélkül. A mű tökéletes zárásaként teszi meg ajánlatát, s miután az utolsó pont is a helyére került, elégedetten teheti le a lúdtollat. Darelld mindvégig hallgat, tekintete zárkózott, de éber. Most az ő köre jön, s bár nyilatkozatot nem várnak tőle, csupán egy diszkrét kopogást az ajtón, átgondolja, mit fog mondani. Csendesen vesz mély levegőt és kiereszti, kezei kiemelnek két lapot a rendezetlen halomból, és a második sorba emeli őket. Nagyon halkan dörmög csak, a lapokra koncentrálva.*
- Látom, megrángatja a macska bajszát, Yeza kisasszony. Azt reméli, hogy nem számít, mi lesz, mindenképpen nyer valamit. Azonban nem hiszek abban, hogy valaminek nincs következménye.
*Kezei biztosnak tűnnek, nem remegnek meg, mégis, szinte láthatatlanul érintheti meg az építményt, ami így elborul az asztalon. Megfontoltan teszi le a két vegyes hátú lapot, úgy arasznyi távolságra egymástól, és a nő szemébe tekint zárkózottan.*
- A kártyavár ledőlt. Gratulálok az újabb győzelméhez, kisasszony! Most bocsásson meg, engem vár a munka.
*Feláll, a székét a helyére emeli és meghajol udvariasan.*
- Köszönöm a partit, kisasszony! Szolgálhatok még valamivel?
*Tömör, lényegre törő válaszokat kap, épp, ahogy szereti. Bólint. Önállósításnak nem igazán nevezné, inkább apró szívességnek, hogy rákérdez egy hajó jelenlétére a kikötőben, amit az illető vendég balesete folyományaként nem tud maga ellenőrizni. Nem kíván ennél mélyebben belefolyni a dologba, ezért is tartja vissza a hajó nevét, nehogy bajba kerüljenek munkatársai. Persze, ha rákérdeznek, hogy miért adott ilyen kérést engedély nélkül az őrjáratnak, minden további nélkül elmondaná az iménti magyarázatot, és vállalja a felelősséget érte. A másik dologban pedig valójában korábbi vezetői jóváhagyást közvetít. Így talán nem repedezik meg olyan mélyen hűsége és megbízhatósága a tulajdonosok szemében. Elereszti hát útjára a különös párost jókívánságával. Megtalálva Komblard botját a pultnak támasztva megfogja azt, s a bejárat melletti tárolóba teszi, ne képezzen itt forgalmi akadályt. Visszafelé alaposan megnézi magának a fogadótér minden jelenlevőjét. Nagyon sokan kezdenek lenni, immár mindkét vezető tárgyal egy-egy idegennel, Khulék távoznak, ezért Alfonzzal ketten kell, hogy tartsák a rendet. Ez hát az utolsó parti mára.*
//Yeza, Darelld//
*Visszatér és helyet foglal.*
- Amennyiben a hajó itt horgonyoz, hamarosan megtudjuk.
*Közli tömören. Emlékszik, milyen állásban hagyta itt a kártyavárat, azonnal látja, hogy Yeza megvárta vele. S mindjárt pótolja is a körét, óvatosan maradva az alsó sornál. Aztán beszélni kezd, Darelld pedig rezzenéstelenül hallgatja. Akkor sem mutat reakciót, mikor megpendíti a család kérdését, hiába vadászik a nő tagadó vagy megerősítő jelekre. Viszont a felé induló mozdulatra megvillan a tekintete. Erős a kísértés, hogy megfogja a csuklót, mielőtt nyaka közelébe ér. Egy ilyen ártatlannak tűnő mozdulat könnyen rejthetne mérgezett tűt, nem állnak olyan viszonyban, s a megpendített veszélyes háttér után olyan bizalmi viszonyban sem, hogy könnyedén vegye. Ám ezúttal csak szigorú pillantása súghat, hogy mennyire vékony is az a jég, szinte hallani, ahogy ropogni kezd. Ezen nem változtatna az sem, ha azt a simítást véghez vinné a nő. Elengedi viszont a füle mellett a megjegyzést a hiányt sugalló kedvesről. Nagyon is érzi viszont a súlyos pillantásokat, melyek innen-onnan érik. És igazat kell adnia nekik.
Yeza előadása kifogástalanul megkomponált, bizonyosan beleviszi lelke egy részét is, vágyak és józan átgondolás izgalmas egyvelegét tárja Darelld elé, sokat ígérőn, következmények nélkül. A mű tökéletes zárásaként teszi meg ajánlatát, s miután az utolsó pont is a helyére került, elégedetten teheti le a lúdtollat. Darelld mindvégig hallgat, tekintete zárkózott, de éber. Most az ő köre jön, s bár nyilatkozatot nem várnak tőle, csupán egy diszkrét kopogást az ajtón, átgondolja, mit fog mondani. Csendesen vesz mély levegőt és kiereszti, kezei kiemelnek két lapot a rendezetlen halomból, és a második sorba emeli őket. Nagyon halkan dörmög csak, a lapokra koncentrálva.*
- Látom, megrángatja a macska bajszát, Yeza kisasszony. Azt reméli, hogy nem számít, mi lesz, mindenképpen nyer valamit. Azonban nem hiszek abban, hogy valaminek nincs következménye.
*Kezei biztosnak tűnnek, nem remegnek meg, mégis, szinte láthatatlanul érintheti meg az építményt, ami így elborul az asztalon. Megfontoltan teszi le a két vegyes hátú lapot, úgy arasznyi távolságra egymástól, és a nő szemébe tekint zárkózottan.*
- A kártyavár ledőlt. Gratulálok az újabb győzelméhez, kisasszony! Most bocsásson meg, engem vár a munka.
*Feláll, a székét a helyére emeli és meghajol udvariasan.*
- Köszönöm a partit, kisasszony! Szolgálhatok még valamivel?
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 15:15:21
Üzenet elküldve: 2019-08-15 15:15:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas//
*A helyet szívéjesen elfogadja és alig foglal helyet, még az italába sem tud igazán belekortyolni, máris jön a jól megszokott, hogy lehet doktor valaki, aki nem orvoslással foglalkozik. Lehet bármilyen művel valaki, vagy világlátott nem tudhat mindent. Ezzel jómaga is tisztában van.*
- Értem a problémáját és joggal el is fogadom. De! *Emeli fel csontos mutatóújját, a folytatás előtt.*
- Gondolom nem járt még a lihanechi nagy egyetemen, ahol jómagam végeztem. Ott van egy tudományos fokozat, amely kijár a jogtudoroknak. A cím eredete valóban visszavezethető az orvostudományban jártas személyekhez és az ő munkásságuk nyomán szimbolikusan más tudományokban jártas személyek is megkaphatják. Olyanok, akik gyógyítják, ápolják és óvják ezeket a tanokat. *Reméli így már érthető a párhuzam a tudományok között és a cím létjogosultságát tekintve.
A keresünk kifejezésre vagy megjegyzésre csak bólint egyet és figyelmesen követi a másik szavait. Amióta leszállt a hajóról, már akkor világossá vált a számára, hogy valóban fehér holló lesz ő a fekete ruhájában. Nem volt kétsége, hogy a területen jelenleg nem feltétlenül a jog és a törvény szava az első, inkább az erősebb joga az, amely döntő lehet vitás kérdésekben. De az idők változnak, rend nélkül pedig nincs haszon, gazdagság és fejlődés.*
- Ezzel sokan így vannak. *Szúrja be a számok szeretete részhez a maga gondolatát némi félmosollyal, majd tovább figyel.*
- Amennyiben megtisztel bizalmával és én tölthetem be a kínált pozíciót, úgy a következőkre lennék kíváncsi. *Csak egy levegővételnyi időt hagy a következő mondatáig, de hamar belevág.*
- A munka megkezdéséhez át kellene néznem a Társaságuk, vagy Szolgáltató helyük szerződéseit, főkönyvét. Ezzel képbe kerülve, hogy milyen állapotban van jelenleg. Ezen felül kíváncsi lennék az Ön és a társa elképzeléseiről azzal kapcsolatban, hogy miként szeretnék elképzelni a jövőben a közös üzletüket. Fejlesztések, bővítések, építkezés, emberállomány és még számtalan más. Ezen ismeretekkel párhuzamosan megvizsgálom a helyi törvényeket és adózási szabályokat, legyenek azok akármilyen kezdetlegesek, vagy csak szokásjogi, íratlan alapúak. Innentől kezdve pedig megkapom a teljes képet arra, hogy miként szolgálhatom az Önök érdekeit. *Van még más elképzelése is hiszen egy ilyen elmaradott helyen, mint a kikötő kisebb vagyonokat lehet összegyűjteni azzal, ha profi bürokratikus intézkedéseket foganatosítanak. De ez majd későbbi lapra tartozik. Most inkább vendéglátójára kíváncsi és az ő elképzeléseire.*
*A helyet szívéjesen elfogadja és alig foglal helyet, még az italába sem tud igazán belekortyolni, máris jön a jól megszokott, hogy lehet doktor valaki, aki nem orvoslással foglalkozik. Lehet bármilyen művel valaki, vagy világlátott nem tudhat mindent. Ezzel jómaga is tisztában van.*
- Értem a problémáját és joggal el is fogadom. De! *Emeli fel csontos mutatóújját, a folytatás előtt.*
- Gondolom nem járt még a lihanechi nagy egyetemen, ahol jómagam végeztem. Ott van egy tudományos fokozat, amely kijár a jogtudoroknak. A cím eredete valóban visszavezethető az orvostudományban jártas személyekhez és az ő munkásságuk nyomán szimbolikusan más tudományokban jártas személyek is megkaphatják. Olyanok, akik gyógyítják, ápolják és óvják ezeket a tanokat. *Reméli így már érthető a párhuzam a tudományok között és a cím létjogosultságát tekintve.
A keresünk kifejezésre vagy megjegyzésre csak bólint egyet és figyelmesen követi a másik szavait. Amióta leszállt a hajóról, már akkor világossá vált a számára, hogy valóban fehér holló lesz ő a fekete ruhájában. Nem volt kétsége, hogy a területen jelenleg nem feltétlenül a jog és a törvény szava az első, inkább az erősebb joga az, amely döntő lehet vitás kérdésekben. De az idők változnak, rend nélkül pedig nincs haszon, gazdagság és fejlődés.*
- Ezzel sokan így vannak. *Szúrja be a számok szeretete részhez a maga gondolatát némi félmosollyal, majd tovább figyel.*
- Amennyiben megtisztel bizalmával és én tölthetem be a kínált pozíciót, úgy a következőkre lennék kíváncsi. *Csak egy levegővételnyi időt hagy a következő mondatáig, de hamar belevág.*
- A munka megkezdéséhez át kellene néznem a Társaságuk, vagy Szolgáltató helyük szerződéseit, főkönyvét. Ezzel képbe kerülve, hogy milyen állapotban van jelenleg. Ezen felül kíváncsi lennék az Ön és a társa elképzeléseiről azzal kapcsolatban, hogy miként szeretnék elképzelni a jövőben a közös üzletüket. Fejlesztések, bővítések, építkezés, emberállomány és még számtalan más. Ezen ismeretekkel párhuzamosan megvizsgálom a helyi törvényeket és adózási szabályokat, legyenek azok akármilyen kezdetlegesek, vagy csak szokásjogi, íratlan alapúak. Innentől kezdve pedig megkapom a teljes képet arra, hogy miként szolgálhatom az Önök érdekeit. *Van még más elképzelése is hiszen egy ilyen elmaradott helyen, mint a kikötő kisebb vagyonokat lehet összegyűjteni azzal, ha profi bürokratikus intézkedéseket foganatosítanak. De ez majd későbbi lapra tartozik. Most inkább vendéglátójára kíváncsi és az ő elképzeléseire.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:26:57
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:26:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Zevmann, Ralas//
//Érintőlegesen Zammiria, Yeza, Darelld//
*Zammiria visszajelez, melyre halvány mosolyra húzódik arca, minden bizonnyal figyelemmel fogja kísérni, s amint ráér csatlakozik, jelenleg illetlenség lenne beszélgetését megszakítani. Azonban a másik páros mellett már nem tud elmenni, csak remélni tudja, hogy Darelld nem munkaidőben fog kétes kapcsolatba kerülni egy vendéggel, már a kártyaparti is furcsán vette ki magát, de azt még betudtaa Sellőház minden igényt kielégítő gondoskodásának, s Yeza minden bizonnyal tisztában van igencsak kiváltságos helyzetével.*
-Köszönöm, Cassy kedves. *Mosolyogva bólint, s immár leendő tárgyalópartnerét fürkészi, a kis könyvével, a komor tekintetével. Egy kissé mintha tudálékos is lenne, legalábbis a reakcióiból ezt is leszűri, de nem viszi kenyértörésre a dolgot, bőséggel akad idő, amíg megismerheti. A tudósforma fickó hiánycikk a kikötőben, egyrészt nem is érti, hogyan sikerült átjutnia a veszélyesebb részeken, anélkül, hogy ruháját vették volna, másrészt pedig nem érti mit keres itt. Ha őszinte akarna lenni, nem számított arra, hogy a mindenhol "kidoboltatott" körözvények ezen részére is akad majd jelentkező, jóllehet a feladat adott. Társalkodópartner híján szótlan végignézi, ahogyan Cassy az úrhoz siet, aki minden bizonnyal meglepődhet azon, hogy nyomban fogadják is, de ez már a Sellő erénye, semmi különlegesség nincs ebben. Az asztalhoz érve a bemutatásra halvány mosollyal biccent, tekintve, hogy nevét elmondják, így nem látja szükségesnek megismételnie, biccentése jelzi, róla van szó.*
- Igen, köszönjük Cassy. *Megvárja, míg a lány tölt, majd ismét egy mosollyal díjazva megvárja, míg távozik.* Másra egyelőre nincs szükségünk. *Az úr minden bizonnyal már jelezte volna, ha egyéb dolgot is fogyasztani kívánna, így az ételrendelés jelenleg elmarad. Majd munka oroszlánrésze után. Cassy távozása után, a férfi megszólal, mire azonnal felugrik szemöldöke.*
- Foglaljon helyet! *Mutat a vele szemben lévő székre.* Doktor Zevmann? Jól hallottam? *Nem érti a kifejezést.* Jogtudós és könyvvizsgáló hogyan fér meg a doktorral?
*Ralas meglehetősen intelligens, s számos tanulmányon átrágta magát, még a legkülönbözőbbeken is, de ebben a világban a "doktor" kifejezést eleddig csupán az orvostudományban szakértőkkel összefüggésben olvashatta. Egy pillanatnál tovább nem akad rajta fenn, lehet a férfi olyan világból érkezett, hol ez a kettő egy és ugyanaz, vagy legalábbis a magasan kvalifikált pozíció betöltésének jelölésére szolgál, ez minden bizonnyal hamarosan kiderül. Miután az első feltett kérdésre a férfi válaszol, maga is hozzáfűzi a továbbiakat.*
- Remek. Valóban keresünk bizonyos személyeket, olyan pozícióra is, mely ritka kincs, mint a fehér holló. *Bólint elsöpörve a korábbi megütközés jeleit.*
- Magam és Zammiria vezetjük a Sellőt, be kell valljam, mindent jobban szeretek, a számok világánál, emellett szükségünk van egy olyan személyre, aki a különböző szerződések megkötésekor képviselhet, illetőleg hivatalos tárgyalásokat folytathat le, képviseli érdekeinket. Bizonyára furcsának találja, hogy egy bordély, mert valljuk be, a külcsín és a kulturális befolyás köntösének lehántását követően ez mégis csak egy szolgáltató hely marad, s mégis szükségeltetik egy ilyen felelős beosztás. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy nem csak bordély. *Foglalja össze tömören.* Mik az elképzelései? *Kérdezi, mert minden munkamegbeszélés kezdetekor érdemes tisztázni, kérnek-e lehetetlen dolgot, s mennyire elrugaszkodottak az elképzelések? Főleg egy ilyen bizalmi munkakörnél.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 14:32:38
//Érintőlegesen Zammiria, Yeza, Darelld//
*Zammiria visszajelez, melyre halvány mosolyra húzódik arca, minden bizonnyal figyelemmel fogja kísérni, s amint ráér csatlakozik, jelenleg illetlenség lenne beszélgetését megszakítani. Azonban a másik páros mellett már nem tud elmenni, csak remélni tudja, hogy Darelld nem munkaidőben fog kétes kapcsolatba kerülni egy vendéggel, már a kártyaparti is furcsán vette ki magát, de azt még betudtaa Sellőház minden igényt kielégítő gondoskodásának, s Yeza minden bizonnyal tisztában van igencsak kiváltságos helyzetével.*
-Köszönöm, Cassy kedves. *Mosolyogva bólint, s immár leendő tárgyalópartnerét fürkészi, a kis könyvével, a komor tekintetével. Egy kissé mintha tudálékos is lenne, legalábbis a reakcióiból ezt is leszűri, de nem viszi kenyértörésre a dolgot, bőséggel akad idő, amíg megismerheti. A tudósforma fickó hiánycikk a kikötőben, egyrészt nem is érti, hogyan sikerült átjutnia a veszélyesebb részeken, anélkül, hogy ruháját vették volna, másrészt pedig nem érti mit keres itt. Ha őszinte akarna lenni, nem számított arra, hogy a mindenhol "kidoboltatott" körözvények ezen részére is akad majd jelentkező, jóllehet a feladat adott. Társalkodópartner híján szótlan végignézi, ahogyan Cassy az úrhoz siet, aki minden bizonnyal meglepődhet azon, hogy nyomban fogadják is, de ez már a Sellő erénye, semmi különlegesség nincs ebben. Az asztalhoz érve a bemutatásra halvány mosollyal biccent, tekintve, hogy nevét elmondják, így nem látja szükségesnek megismételnie, biccentése jelzi, róla van szó.*
- Igen, köszönjük Cassy. *Megvárja, míg a lány tölt, majd ismét egy mosollyal díjazva megvárja, míg távozik.* Másra egyelőre nincs szükségünk. *Az úr minden bizonnyal már jelezte volna, ha egyéb dolgot is fogyasztani kívánna, így az ételrendelés jelenleg elmarad. Majd munka oroszlánrésze után. Cassy távozása után, a férfi megszólal, mire azonnal felugrik szemöldöke.*
- Foglaljon helyet! *Mutat a vele szemben lévő székre.* Doktor Zevmann? Jól hallottam? *Nem érti a kifejezést.* Jogtudós és könyvvizsgáló hogyan fér meg a doktorral?
*Ralas meglehetősen intelligens, s számos tanulmányon átrágta magát, még a legkülönbözőbbeken is, de ebben a világban a "doktor" kifejezést eleddig csupán az orvostudományban szakértőkkel összefüggésben olvashatta. Egy pillanatnál tovább nem akad rajta fenn, lehet a férfi olyan világból érkezett, hol ez a kettő egy és ugyanaz, vagy legalábbis a magasan kvalifikált pozíció betöltésének jelölésére szolgál, ez minden bizonnyal hamarosan kiderül. Miután az első feltett kérdésre a férfi válaszol, maga is hozzáfűzi a továbbiakat.*
- Remek. Valóban keresünk bizonyos személyeket, olyan pozícióra is, mely ritka kincs, mint a fehér holló. *Bólint elsöpörve a korábbi megütközés jeleit.*
- Magam és Zammiria vezetjük a Sellőt, be kell valljam, mindent jobban szeretek, a számok világánál, emellett szükségünk van egy olyan személyre, aki a különböző szerződések megkötésekor képviselhet, illetőleg hivatalos tárgyalásokat folytathat le, képviseli érdekeinket. Bizonyára furcsának találja, hogy egy bordély, mert valljuk be, a külcsín és a kulturális befolyás köntösének lehántását követően ez mégis csak egy szolgáltató hely marad, s mégis szükségeltetik egy ilyen felelős beosztás. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy nem csak bordély. *Foglalja össze tömören.* Mik az elképzelései? *Kérdezi, mert minden munkamegbeszélés kezdetekor érdemes tisztázni, kérnek-e lehetetlen dolgot, s mennyire elrugaszkodottak az elképzelések? Főleg egy ilyen bizalmi munkakörnél.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 14:32:38
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:07:42
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:07:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, majd Ralas//
*Épp csak elkezdte olvasgatni a könyvecskéjét, amikor a botladozó bájos kisasszony visszatér hozzá. Az invitálást elfogadja egy szó nélkül és nem feltűnően érdeklődve tekintget ki a lány mögül, hogy vajon ki lehet az a tulaj, akivel találkozni fog. Mivel a lány már megemlített egy hölgyet, így némi meglepetéssel és nyugtázva tapasztalja, hogy az üzlet vezetésében egy férfi is részt vesz. Amúgy is jobban kedveli a férfi tárgyaló partnereket, az alapvetően racionális hozzáállásuk miatt. A nők mindig nők maradnak, akik számára leginkább kiismerhetetlenek és szeszélyesek, ha szakmai és üzleti ügyekről van szó.
Hamarosan megérkeznek az asztalhoz és türelemmel végig várja a bemutatkozást és biccent egyet a lánynak a mondat végén. Amint Cahress elindul a pulthoz az aktatologató is bemutatkozik.*
- Üdvözlöm! A nevem Doktor Zevmann Emeron. Jogtudós és könyvvizsgáló. *Tart némi lélegzetvételnyi szünetet, hogy folytathassa utána belevág még egy rövidke mondatba.*
- A hirdetésre érkeztem önökhöz. *Nem akarja tovább folytatni, úgy véli a tudományának megemlítésével, már elég világos, hogy miért van itt és mely részére is jelentkezett a felkínált pozíciókkal kapcsolatban. Most Ralason a sor.
Amennyiben hellyel kínálják és leülhet, úgy a visszatérő Cahress kérdésére is igenlő válasszal szolgálhat. Hosszú úton van túl és jól esik a frissítő.*
- Igen. *A köszönöm ezúttal lemarad, hiszen más teendői vannak, példának okáért Ralas személye.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2019.08.19 09:20:19, a következő indokkal:
Dr javítva doktorra.
*Épp csak elkezdte olvasgatni a könyvecskéjét, amikor a botladozó bájos kisasszony visszatér hozzá. Az invitálást elfogadja egy szó nélkül és nem feltűnően érdeklődve tekintget ki a lány mögül, hogy vajon ki lehet az a tulaj, akivel találkozni fog. Mivel a lány már megemlített egy hölgyet, így némi meglepetéssel és nyugtázva tapasztalja, hogy az üzlet vezetésében egy férfi is részt vesz. Amúgy is jobban kedveli a férfi tárgyaló partnereket, az alapvetően racionális hozzáállásuk miatt. A nők mindig nők maradnak, akik számára leginkább kiismerhetetlenek és szeszélyesek, ha szakmai és üzleti ügyekről van szó.
Hamarosan megérkeznek az asztalhoz és türelemmel végig várja a bemutatkozást és biccent egyet a lánynak a mondat végén. Amint Cahress elindul a pulthoz az aktatologató is bemutatkozik.*
- Üdvözlöm! A nevem Doktor Zevmann Emeron. Jogtudós és könyvvizsgáló. *Tart némi lélegzetvételnyi szünetet, hogy folytathassa utána belevág még egy rövidke mondatba.*
- A hirdetésre érkeztem önökhöz. *Nem akarja tovább folytatni, úgy véli a tudományának megemlítésével, már elég világos, hogy miért van itt és mely részére is jelentkezett a felkínált pozíciókkal kapcsolatban. Most Ralason a sor.
Amennyiben hellyel kínálják és leülhet, úgy a visszatérő Cahress kérdésére is igenlő válasszal szolgálhat. Hosszú úton van túl és jól esik a frissítő.*
- Igen. *A köszönöm ezúttal lemarad, hiszen más teendői vannak, példának okáért Ralas személye.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2019.08.19 09:20:19, a következő indokkal:
Dr javítva doktorra.
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 13:46:58
Üzenet elküldve: 2019-08-15 13:46:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Őrjárat//
//Darelld//
*Sikeresen megállítja őket a Darelld nevű úriember, akit Rey már látásból ismer. Tömören, szakszerűen igazítja őket útba, s oszt néhány utasítást. Arca mint egy szobor, hangja kimért, modora hibátlan. Ez tetszik a mélységinek, az ilyen személyek mellett nem érti magát kényelmetlenül. Talán azért, mert kicsit ő is ilyen, mindentől megtartja az egészséges távolságot.*
- Én nem tapasztaltam különösebb furcsaságot, végigaludtam az éjszakát, ahogy általában szoktam.
*Feleli, de fejében szöget ütnek a férfi szavai. Már nem egy embertől hall hasonló panaszokat, biztos benne, hogy valami történik a kikötőben. Sötét dolgok, talán tényleg érdemes alaposan körbekérdezni. Még az is átfut a fején, hogy benézhetnének a Vérkertbe, de egyelőre nem ad hangot eme ötletének. Tudja, hogy nem nézi mindenki jó szemmel a hozzá hasonló hívőket, kívülálló pedig nem szívesen lép be arra a helyre, szóval mindenképp magyarázkodnia kellene.
A különleges hajó említésére nem szól semmit, az információkat elraktározza, de a többi részlet nem az ő dolga. Nyilván ezért nem osztott meg velük több részletet Darelld. Egy bólintással jelzi, hogy mindent megértett, és követni fogja az utasításokat.*
-Nem árt mindenre felkészülni.
*Veti oda egy éles mosoly kíséretében Khulnak, válaszul a ruházatát illető kérdésre, majd határozottan megindul az ajtó felé.*
//Őrjárat//
//Darelld//
*Sikeresen megállítja őket a Darelld nevű úriember, akit Rey már látásból ismer. Tömören, szakszerűen igazítja őket útba, s oszt néhány utasítást. Arca mint egy szobor, hangja kimért, modora hibátlan. Ez tetszik a mélységinek, az ilyen személyek mellett nem érti magát kényelmetlenül. Talán azért, mert kicsit ő is ilyen, mindentől megtartja az egészséges távolságot.*
- Én nem tapasztaltam különösebb furcsaságot, végigaludtam az éjszakát, ahogy általában szoktam.
*Feleli, de fejében szöget ütnek a férfi szavai. Már nem egy embertől hall hasonló panaszokat, biztos benne, hogy valami történik a kikötőben. Sötét dolgok, talán tényleg érdemes alaposan körbekérdezni. Még az is átfut a fején, hogy benézhetnének a Vérkertbe, de egyelőre nem ad hangot eme ötletének. Tudja, hogy nem nézi mindenki jó szemmel a hozzá hasonló hívőket, kívülálló pedig nem szívesen lép be arra a helyre, szóval mindenképp magyarázkodnia kellene.
A különleges hajó említésére nem szól semmit, az információkat elraktározza, de a többi részlet nem az ő dolga. Nyilván ezért nem osztott meg velük több részletet Darelld. Egy bólintással jelzi, hogy mindent megértett, és követni fogja az utasításokat.*
-Nem árt mindenre felkészülni.
*Veti oda egy éles mosoly kíséretében Khulnak, válaszul a ruházatát illető kérdésre, majd határozottan megindul az ajtó felé.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:08:15
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:08:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria Rykoven//
*Enyhe megnyugvással fújja ki a levegőt. Mennyivel jobb a békesség, most már legalább tudhatja, hogy nem azért állt le vele beszélgetni a hölgy, hogy aztán a nyakába varrjon egy... Sellőt.*
- Na várjunk! *kapja fel a fejét hirtelen* Mármint igazi... sellő? Olyan...
*Egyik kezével imitálja egy hal mozgását a vízben, miközben halkan fütyül is hozzá, azt pusztán a hatás kedvéért.*
- Félig hal?
*Mert abban az esetben lehet, elgondolkodna a dolgon. Még soha életében nem látott nőt halfarokkal, aztán ha léteznek, akkor szeretne. Kíváncsi ő minden furcsaságra, nem hiába megy a Vérkertbe is, ha megéri.*
- Persze, természetesen. Kivéve, ha... megölnek. Bár... akkor hagyhatok egy papírdarabot a zsebemben, ráírnám, hogy ide küldjék a fejemet, vagy ilyenek. Eléggé... szegényes beszámoló lenne, de legalább lényegre törő.
*Eltűnődik a dolgon, mert hát ez mégsem akkora dolog, de ki tudhatja, hogy szeretne-e itt valakit kapni egy fejet becsomagolva?
~ Ráadásul szakállas fejet... Mindenki utálja a szakállat. Én se akarnám dobozban megkapni a fejem, csak ha előtte megborotválják. ~
Mondjuk a papírt kiegészíthetné azzal, hogy borotválják is meg, elvégre a Sötét Nagyfőnöknek biztos rengeteg ideje van ilyen apró figyelmességekre.
~ Nem is értem, hogy nem talált még nőt magának... ~
Tűnődik el. Talán az nem figyelmességen múlik... igen, ez lehet az oka.*
- A váratlan témaváltás a legjobb fegyverem *jegyzi meg enyhén elszomorodva.* Illetve jelenleg az egyetlen, a botomat a pultnál hagytam. Ezt én is csak most vettem észre.
*Vált témát, majd bök fejével egy aprót a pult felé, ahol valóban ott pihen egyetlen látszatfegyvere. Aztán persze másik kedvenc témája kerül előtérbe, a szavak. Újfent óvatosságra intik, már-már kezdi azt érezni, hogy itt állandóan óvatosnak kell lenni, különben repülni fog az ember feje. És még csak meg sem borotválják közben.*
- Dehogy, ön... ön itt az utolsó, akit meg akarnék fenyegetni. Vagyis... *gyorsan körbenéz, lettek itt körülöttük páran azóta. Mindenkit szemügyre vesz, és megkönnyebbülten konstatálja, hogy állítása mégsem érvénytelen.* De igen, tényleg ön az utolsó itt, akit megfenyegetnék.
*Esetleg ha helyből az ellenségévé akarná tenni... Bár annak vannak sokkal kulturáltabb módjai, meg akkor sem lenne szíve beváltani a fenyegetéseket. Csak ezt nem mondhatja, mert akkor ha később mégis erre a vonalra fanyalodna, már nem vennék komolyan.*
- Hagyomány *ismétli meg, de mivel Zammiria ezzel legutóbb sem elégedett meg, úgy dönt jobban kifejti* Nem tudom. Viszont itt van még valami, amit nem tudok. Ha valakit a Rendből elkapnak, és leperzselik a szakállát, akkor vajon ő kegyvesztetté válik? Engem ez a kérdés foglalkoztatott, de hát... erről nincs kit megkérdezni. Ilyen még nem történt, tudtommal...
*Vele legalábbis biztosan nem, az meg elég jól lefedi a dolgokat. Ő a Rendben, a Rend pedig benne él. Tehát az ő szakálla a Rend szakálla, egyenes következtetések útján. Aki az ő szakállát bántja, a Rend szakállát bántja. És ki merne kikezdeni a Rend szakállával? Saját szakállára bizonyosan senki.*
- Kiváló kérdés... *tűnődik el, és most megint elérték azt a pontot, a faji, vallási, neveltetési kérdések mind értelmüket veszítik, az egész világ körülöttük megszűnik létezni, ők pedig visszatérnek legősibb formájukba: egy nő és egy férfi. Komblardnak pedig újfent a legősibb művészethez kell nyúlnia, és hazudnia, szemrebbenés nélkül hazudnia, ahogy a férfi már a világ kezdete óta hazudik a nőnek. Csak ezúttal nem jut semmi az eszébe. Azt mégsem akarja mondani, hogy "Reménykedni azért csak szabad.", pedig hát többnyire ezen alapult a dolog.*
- Kihagyta a pincébe zárást, és a láncokat *jegyzi meg* Az is eszembe jutott önről. Bár azt talán nem mondtam hangosan... Mellesleg hát... a kikötőben vagyunk, itt azért eléggé... sok minden előfordul. A Sötét Nagyfőnök a szomszédban, kalózok, haramiák, patkányok... *itt nem a Patkányokra céloz, hanem azokra, amikre az örömlány utalt a pultnál, de ezt persze megint csak a gondolatolvasók tudhatják rajta kívül.*
- Ha valaki itt nyit bordélyt, az azért... mármint jelent valamit. Persze ne értsen félre, nem azt mondom, hogy itt mindenki szükségszerűen mocskos. Hogy is mondjam... Bizonyára van itt valaki, aki a balhés vendégeket kidobja. Ha az az illető az utcán leüt valakit, az illetlenség. Ha itt bent verekszik össze a részeg matrózzal, hogy megvédje az egyik lányt, az a munkája, nem mellesleg becsülendő tett. Attól, mert ezt megtenné, és meg is teszi, még nem fog az utcán minden ok nélkül megverni valakit. De attól, mert még nem láttam őt egyszer sem, ahogy kidob egy kellemetlenkedő vendéget, nem fogom azt hinni, hogy nem tud verekedni. Különben hogy lehetne itt ebben a pozícióban? Nagyjából ilyesmiről lehet szó az ön esetében is. Ha nem boldogulna ebben a közegben, akkor már nem lenne itt.
*Egészen belemerül ezen összefüggés elemezgetésébe, szinte el is felejti, ki ül vele szemben. Aztán persze eszébe jut.*
- Mármint... nem úgy értettem, hogy elítélem a módszeriért. Ha vannak! Mert nem tudom, nem mondott róla semmit, és én legfeljebb találgathatok, és teljesen megértem, ha magánügyként kezeli, és... *itt vesz néhány levegőt* Csak... megszaladt a képzelőerőm. Elképzeltem, ahogy egy félig homályos szobában ön valakinek elmagyarázza a szabályokat, lassan, nyugodtan... Mintha csak egyszerű beszélgetés lenne. Aztán a végén... a legvégén még hozzáteszi, hogy amennyiben az illető innentől fogva nem ezek szerint a szabályok szerint játszik, úgy meg fogja ölni. Ezt is ugyanolyan nyugodt hangon, nincs benne harag, gyűlölet, semmilyen indulat... Mégis a másikfél nem kételkedik, és a távozása után élete minden napján azon fog munkálkodni, hogy betartsa a szabályokat. És még így is... Minden árnyéktól meg fog riadni, minden alkalommal azt hiszi majd, hogy most van vége. Állandóan a háta mögé nézeget... De hiába, mert ha a halál érkezik, azt úgyse fogja látni. Az csak megtörténik.
*Egészen átszellemül, ahogy meséli ezt, a végén persze pillantása újra találkozik Zammiriáéval, aminek hatására picit újfent megszeppen.*
- Tehát... a kérdésére a válasz, hogy főleg... azt gondoltam, izgalmasabbá tenné a dolgokat. Bár... ha lehetek őszinte... kezdem azt érezni, ma a szívem már nem viselne el több izgalmat.
*Enyhe megnyugvással fújja ki a levegőt. Mennyivel jobb a békesség, most már legalább tudhatja, hogy nem azért állt le vele beszélgetni a hölgy, hogy aztán a nyakába varrjon egy... Sellőt.*
- Na várjunk! *kapja fel a fejét hirtelen* Mármint igazi... sellő? Olyan...
*Egyik kezével imitálja egy hal mozgását a vízben, miközben halkan fütyül is hozzá, azt pusztán a hatás kedvéért.*
- Félig hal?
*Mert abban az esetben lehet, elgondolkodna a dolgon. Még soha életében nem látott nőt halfarokkal, aztán ha léteznek, akkor szeretne. Kíváncsi ő minden furcsaságra, nem hiába megy a Vérkertbe is, ha megéri.*
- Persze, természetesen. Kivéve, ha... megölnek. Bár... akkor hagyhatok egy papírdarabot a zsebemben, ráírnám, hogy ide küldjék a fejemet, vagy ilyenek. Eléggé... szegényes beszámoló lenne, de legalább lényegre törő.
*Eltűnődik a dolgon, mert hát ez mégsem akkora dolog, de ki tudhatja, hogy szeretne-e itt valakit kapni egy fejet becsomagolva?
~ Ráadásul szakállas fejet... Mindenki utálja a szakállat. Én se akarnám dobozban megkapni a fejem, csak ha előtte megborotválják. ~
Mondjuk a papírt kiegészíthetné azzal, hogy borotválják is meg, elvégre a Sötét Nagyfőnöknek biztos rengeteg ideje van ilyen apró figyelmességekre.
~ Nem is értem, hogy nem talált még nőt magának... ~
Tűnődik el. Talán az nem figyelmességen múlik... igen, ez lehet az oka.*
- A váratlan témaváltás a legjobb fegyverem *jegyzi meg enyhén elszomorodva.* Illetve jelenleg az egyetlen, a botomat a pultnál hagytam. Ezt én is csak most vettem észre.
*Vált témát, majd bök fejével egy aprót a pult felé, ahol valóban ott pihen egyetlen látszatfegyvere. Aztán persze másik kedvenc témája kerül előtérbe, a szavak. Újfent óvatosságra intik, már-már kezdi azt érezni, hogy itt állandóan óvatosnak kell lenni, különben repülni fog az ember feje. És még csak meg sem borotválják közben.*
- Dehogy, ön... ön itt az utolsó, akit meg akarnék fenyegetni. Vagyis... *gyorsan körbenéz, lettek itt körülöttük páran azóta. Mindenkit szemügyre vesz, és megkönnyebbülten konstatálja, hogy állítása mégsem érvénytelen.* De igen, tényleg ön az utolsó itt, akit megfenyegetnék.
*Esetleg ha helyből az ellenségévé akarná tenni... Bár annak vannak sokkal kulturáltabb módjai, meg akkor sem lenne szíve beváltani a fenyegetéseket. Csak ezt nem mondhatja, mert akkor ha később mégis erre a vonalra fanyalodna, már nem vennék komolyan.*
- Hagyomány *ismétli meg, de mivel Zammiria ezzel legutóbb sem elégedett meg, úgy dönt jobban kifejti* Nem tudom. Viszont itt van még valami, amit nem tudok. Ha valakit a Rendből elkapnak, és leperzselik a szakállát, akkor vajon ő kegyvesztetté válik? Engem ez a kérdés foglalkoztatott, de hát... erről nincs kit megkérdezni. Ilyen még nem történt, tudtommal...
*Vele legalábbis biztosan nem, az meg elég jól lefedi a dolgokat. Ő a Rendben, a Rend pedig benne él. Tehát az ő szakálla a Rend szakálla, egyenes következtetések útján. Aki az ő szakállát bántja, a Rend szakállát bántja. És ki merne kikezdeni a Rend szakállával? Saját szakállára bizonyosan senki.*
- Kiváló kérdés... *tűnődik el, és most megint elérték azt a pontot, a faji, vallási, neveltetési kérdések mind értelmüket veszítik, az egész világ körülöttük megszűnik létezni, ők pedig visszatérnek legősibb formájukba: egy nő és egy férfi. Komblardnak pedig újfent a legősibb művészethez kell nyúlnia, és hazudnia, szemrebbenés nélkül hazudnia, ahogy a férfi már a világ kezdete óta hazudik a nőnek. Csak ezúttal nem jut semmi az eszébe. Azt mégsem akarja mondani, hogy "Reménykedni azért csak szabad.", pedig hát többnyire ezen alapult a dolog.*
- Kihagyta a pincébe zárást, és a láncokat *jegyzi meg* Az is eszembe jutott önről. Bár azt talán nem mondtam hangosan... Mellesleg hát... a kikötőben vagyunk, itt azért eléggé... sok minden előfordul. A Sötét Nagyfőnök a szomszédban, kalózok, haramiák, patkányok... *itt nem a Patkányokra céloz, hanem azokra, amikre az örömlány utalt a pultnál, de ezt persze megint csak a gondolatolvasók tudhatják rajta kívül.*
- Ha valaki itt nyit bordélyt, az azért... mármint jelent valamit. Persze ne értsen félre, nem azt mondom, hogy itt mindenki szükségszerűen mocskos. Hogy is mondjam... Bizonyára van itt valaki, aki a balhés vendégeket kidobja. Ha az az illető az utcán leüt valakit, az illetlenség. Ha itt bent verekszik össze a részeg matrózzal, hogy megvédje az egyik lányt, az a munkája, nem mellesleg becsülendő tett. Attól, mert ezt megtenné, és meg is teszi, még nem fog az utcán minden ok nélkül megverni valakit. De attól, mert még nem láttam őt egyszer sem, ahogy kidob egy kellemetlenkedő vendéget, nem fogom azt hinni, hogy nem tud verekedni. Különben hogy lehetne itt ebben a pozícióban? Nagyjából ilyesmiről lehet szó az ön esetében is. Ha nem boldogulna ebben a közegben, akkor már nem lenne itt.
*Egészen belemerül ezen összefüggés elemezgetésébe, szinte el is felejti, ki ül vele szemben. Aztán persze eszébe jut.*
- Mármint... nem úgy értettem, hogy elítélem a módszeriért. Ha vannak! Mert nem tudom, nem mondott róla semmit, és én legfeljebb találgathatok, és teljesen megértem, ha magánügyként kezeli, és... *itt vesz néhány levegőt* Csak... megszaladt a képzelőerőm. Elképzeltem, ahogy egy félig homályos szobában ön valakinek elmagyarázza a szabályokat, lassan, nyugodtan... Mintha csak egyszerű beszélgetés lenne. Aztán a végén... a legvégén még hozzáteszi, hogy amennyiben az illető innentől fogva nem ezek szerint a szabályok szerint játszik, úgy meg fogja ölni. Ezt is ugyanolyan nyugodt hangon, nincs benne harag, gyűlölet, semmilyen indulat... Mégis a másikfél nem kételkedik, és a távozása után élete minden napján azon fog munkálkodni, hogy betartsa a szabályokat. És még így is... Minden árnyéktól meg fog riadni, minden alkalommal azt hiszi majd, hogy most van vége. Állandóan a háta mögé nézeget... De hiába, mert ha a halál érkezik, azt úgyse fogja látni. Az csak megtörténik.
*Egészen átszellemül, ahogy meséli ezt, a végén persze pillantása újra találkozik Zammiriáéval, aminek hatására picit újfent megszeppen.*
- Tehát... a kérdésére a válasz, hogy főleg... azt gondoltam, izgalmasabbá tenné a dolgokat. Bár... ha lehetek őszinte... kezdem azt érezni, ma a szívem már nem viselne el több izgalmat.
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 10:27:49
Üzenet elküldve: 2019-08-15 10:27:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton//
//Érintőlegesen Ralas, Cassy, Yeza, Darelld//
*Enyhe mosollyal hallgatja az udvarias visszautasítást.*
- Ugyan, nem szükséges szabadkoznia! Mi mindenkit szívesen látunk akkor is, ha csak egy pohár forrásvizet akar inni egy tikkasztó délután.
*Persze ha csak ilyen vendégeik lennének, rövid úton be kellene zárniuk, de nem kívánnak mindenki ölébe Sellőt ültetni, teljesen érthető, ha valaki csupán a kikapcsolódást szeretné élvezni. Érdekesnek találja a meglepetés körüli elmélkedést, önmagára vonatkoztatva meg kell állapítania, hogy nagyjából öt percenként vele is megfordul a világ, mióta a szerzetessel beszél.*
- Amennyiben valóban próbálkozik a borral, úgy kérem, ígérje meg, hogy elmeséli nekem is, milyen sikerrel járt!
*Szélesedik a mosolya, szinte kívánja, hogy a férfi sikerrel járjon és erről beszámolhasson.*
- A meglepetés lépéselőny, és meg kell mondjam, valóban ügyesen csinálja. Egyetlen dologra inteném óva a váratlan témaváltásokkal, ha nem veszi rossz néven tőlem.
*Most hangja puhább, mosolyogva beszél, mintha tényleg el akarná venni szavai élét, tekintete a férfi arcán rögzül, hogy lássa reakcióját.*
- Legyen óvatosabb a szavakkal, mert nagyjából háromszor hittem eddig, hogy meg kíván fenyegetni. De bizonyára csak félreértettem.
*~Ugye?~ A megengedő mosoly még mindig ott az arcán. A szakállas nőket csak amolyan csendes tréfának szánta, leplezendő, hogy hiszi is és nem is, hogy tényleg létezik a Rend.*
- Mondja, kérem, mi végre a szakáll? Valamilyen különleges kultikus elem? Ezzel szimbolizálják céljaikat?
*A bocsánatkérést a köhögés miatt nem tudja megválaszolni, mire pedig elmúlik, már másra összpontosít. Bár igen nehéz a zavaros szóáradatban valóban koncentrálni, amiről egyébként kezdi azt hinni, hogy szándékos ködösítés. A komorság semleges arckifejezéssé fakul. Reggelijének maradékához már nem nyúl, kihúzott vállakkal dől hátra a széken, ujjait lazán összefűzi maga előtt az asztalon. Hangjának lágysága udvarias tónusban tér vissza.*
- Értem. Akkor most szeretnék én kérdezni Öntől. Miért a fenyegetés és a kínvallatás jut eszébe rólam? Így képzeli el egy mulató vezetőjének mindennapjait? Bár meg kell hagyni, az üzleti élet nem éppen szelíd szellemeknek való. Szóval a fenyegetés még csak-csak érthető felvetés. Talán tényleg éltem már vele.
*Somolyog titokzatosan, aztán felemeli szemöldökeit.*
- Na de kínvallatás? Csak nem a származásom miatt gondolt rá?
*Szűkíti kissé szemeit és enyhén félrefordítja az arcát. Jelenleg úgy tűnhet, mulattatja a dolog. Ralas hamarosan megismételt és Cassy vele tartó pillantását megérzi, ezért arrafelé fordul. Ralason hosszabban hagyja a tekintetét, hogy jelezni tudja, ha szükség van rá. Amennyiben Darelld visszatér, miután beszélt az őrjáratozókkal, és elcsípi a pillantását, akkor bólint neki köszönetképpen. Úgy sejti, átadta a megbeszélt kiegészítő feladatot. Yeza közeledő viselkedésén is megakad a figyelme egy kis időre, amennyiben úgy történik, ahogy szánja. Aztán persze visszatér Komblardhoz.*
//Érintőlegesen Ralas, Cassy, Yeza, Darelld//
*Enyhe mosollyal hallgatja az udvarias visszautasítást.*
- Ugyan, nem szükséges szabadkoznia! Mi mindenkit szívesen látunk akkor is, ha csak egy pohár forrásvizet akar inni egy tikkasztó délután.
*Persze ha csak ilyen vendégeik lennének, rövid úton be kellene zárniuk, de nem kívánnak mindenki ölébe Sellőt ültetni, teljesen érthető, ha valaki csupán a kikapcsolódást szeretné élvezni. Érdekesnek találja a meglepetés körüli elmélkedést, önmagára vonatkoztatva meg kell állapítania, hogy nagyjából öt percenként vele is megfordul a világ, mióta a szerzetessel beszél.*
- Amennyiben valóban próbálkozik a borral, úgy kérem, ígérje meg, hogy elmeséli nekem is, milyen sikerrel járt!
*Szélesedik a mosolya, szinte kívánja, hogy a férfi sikerrel járjon és erről beszámolhasson.*
- A meglepetés lépéselőny, és meg kell mondjam, valóban ügyesen csinálja. Egyetlen dologra inteném óva a váratlan témaváltásokkal, ha nem veszi rossz néven tőlem.
*Most hangja puhább, mosolyogva beszél, mintha tényleg el akarná venni szavai élét, tekintete a férfi arcán rögzül, hogy lássa reakcióját.*
- Legyen óvatosabb a szavakkal, mert nagyjából háromszor hittem eddig, hogy meg kíván fenyegetni. De bizonyára csak félreértettem.
*~Ugye?~ A megengedő mosoly még mindig ott az arcán. A szakállas nőket csak amolyan csendes tréfának szánta, leplezendő, hogy hiszi is és nem is, hogy tényleg létezik a Rend.*
- Mondja, kérem, mi végre a szakáll? Valamilyen különleges kultikus elem? Ezzel szimbolizálják céljaikat?
*A bocsánatkérést a köhögés miatt nem tudja megválaszolni, mire pedig elmúlik, már másra összpontosít. Bár igen nehéz a zavaros szóáradatban valóban koncentrálni, amiről egyébként kezdi azt hinni, hogy szándékos ködösítés. A komorság semleges arckifejezéssé fakul. Reggelijének maradékához már nem nyúl, kihúzott vállakkal dől hátra a széken, ujjait lazán összefűzi maga előtt az asztalon. Hangjának lágysága udvarias tónusban tér vissza.*
- Értem. Akkor most szeretnék én kérdezni Öntől. Miért a fenyegetés és a kínvallatás jut eszébe rólam? Így képzeli el egy mulató vezetőjének mindennapjait? Bár meg kell hagyni, az üzleti élet nem éppen szelíd szellemeknek való. Szóval a fenyegetés még csak-csak érthető felvetés. Talán tényleg éltem már vele.
*Somolyog titokzatosan, aztán felemeli szemöldökeit.*
- Na de kínvallatás? Csak nem a származásom miatt gondolt rá?
*Szűkíti kissé szemeit és enyhén félrefordítja az arcát. Jelenleg úgy tűnhet, mulattatja a dolog. Ralas hamarosan megismételt és Cassy vele tartó pillantását megérzi, ezért arrafelé fordul. Ralason hosszabban hagyja a tekintetét, hogy jelezni tudja, ha szükség van rá. Amennyiben Darelld visszatér, miután beszélt az őrjáratozókkal, és elcsípi a pillantását, akkor bólint neki köszönetképpen. Úgy sejti, átadta a megbeszélt kiegészítő feladatot. Yeza közeledő viselkedésén is megakad a figyelme egy kis időre, amennyiben úgy történik, ahogy szánja. Aztán persze visszatér Komblardhoz.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 09:42:01
Üzenet elküldve: 2019-08-15 09:42:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zevmann//
*Tekintete követi Ralasét, úgy sejti, azt fontolgatja, hogy Zammiriát is bevonja-e a megbeszélésbe, s lélekben készül, hogy mégis mehet oda megzavarni a reggelit. Nem tudja, hogy a csuhás férfi mi okból érkezett, mivel így ültek ott, mikor beléptek, sőt, igazából még Ralas is megelőzte érkezésével. A döntés azonban másképpen billen, s Cassy bólint rá.*
- Máris hozom, uram!
*A levetett kalap alól előtűnő rövid frizurán még megakad a tekintete, de ez a mosoly beleolvad általánosan derűs, szolgálatkész arckifejezésébe. Először természetesen Zevmannhoz tér vissza, aki időközben higiéniai szempontokat is megfontolva választott magának széket.*
- Igazán szerencsés, uram, a Sellőház másik tulajdonosa épp szabad és várja az asztalánál. Ha megengedi, máris odavezetem.
*Int kecsesen az asztalok közötti irányba, amerről érkezett. Ha Zevmann vele tart, akkor mutatja az utat.*
- Erre tessék!
*Amennyiben együtt Ralas asztalához érnek, félreáll az útból.*
- Ralas Drayte, a Sellő tulajdonosa. Ő pedig az az úr, aki a hirdetésre érkezett.
*Mutatja be őket egymásnak, bár az idegen férfi nevét még nem tudja, így csak szerepkörét nevezheti meg. Kivonul a társalgásból és a pulthoz igyekszik, ahol kancsót és két kristálytiszta poharat kerít, előbbit sárgás-narancsos színű gyümölcslével tölti meg. Tálcára helyezi őket, majd valamivel lassabb tempóban sétálva tér vissza az iménti asztalhoz, ahol leteszi a poharakat a két férfi elé, a kancsót kézbe veszi.*
- Tölthetek?
*Szól kérdése mindkettejükhöz, s aki igenlően felel, annak a poharába önt a gyümölcsléből, majd a kancsót lehelyezi az asztalra. Csak a tálca marad nála. Vár néhány pillanatot, s ha mást nem kívánnak tőle, akkor visszamegy a pulthoz átvenni a megüresedett helyet. Látja, hogy Yeza átmenetileg egyedül maradt egy félkész kártyavárral. Aranyos dolognak tartja, hogy így játszanak a lapokkal, kíváncsi, hogy Darelld visszatér-e még. Nem lenne szép dolog így egyedül hagyni sérülten. Találgatja, vajon van-e még itala a vörös szirénnek, bár Darelld is szokott gondoskodni a vendégekről. A messziről is bizalmasnak tűnő közeledés meglepi. Nem látott még senkit a szigorú arcú őrrel próbálkozni. Inkább el is fordítja tekintetét, nem szeretne indiszkrét lenni.*
*Tekintete követi Ralasét, úgy sejti, azt fontolgatja, hogy Zammiriát is bevonja-e a megbeszélésbe, s lélekben készül, hogy mégis mehet oda megzavarni a reggelit. Nem tudja, hogy a csuhás férfi mi okból érkezett, mivel így ültek ott, mikor beléptek, sőt, igazából még Ralas is megelőzte érkezésével. A döntés azonban másképpen billen, s Cassy bólint rá.*
- Máris hozom, uram!
*A levetett kalap alól előtűnő rövid frizurán még megakad a tekintete, de ez a mosoly beleolvad általánosan derűs, szolgálatkész arckifejezésébe. Először természetesen Zevmannhoz tér vissza, aki időközben higiéniai szempontokat is megfontolva választott magának széket.*
- Igazán szerencsés, uram, a Sellőház másik tulajdonosa épp szabad és várja az asztalánál. Ha megengedi, máris odavezetem.
*Int kecsesen az asztalok közötti irányba, amerről érkezett. Ha Zevmann vele tart, akkor mutatja az utat.*
- Erre tessék!
*Amennyiben együtt Ralas asztalához érnek, félreáll az útból.*
- Ralas Drayte, a Sellő tulajdonosa. Ő pedig az az úr, aki a hirdetésre érkezett.
*Mutatja be őket egymásnak, bár az idegen férfi nevét még nem tudja, így csak szerepkörét nevezheti meg. Kivonul a társalgásból és a pulthoz igyekszik, ahol kancsót és két kristálytiszta poharat kerít, előbbit sárgás-narancsos színű gyümölcslével tölti meg. Tálcára helyezi őket, majd valamivel lassabb tempóban sétálva tér vissza az iménti asztalhoz, ahol leteszi a poharakat a két férfi elé, a kancsót kézbe veszi.*
- Tölthetek?
*Szól kérdése mindkettejükhöz, s aki igenlően felel, annak a poharába önt a gyümölcsléből, majd a kancsót lehelyezi az asztalra. Csak a tálca marad nála. Vár néhány pillanatot, s ha mást nem kívánnak tőle, akkor visszamegy a pulthoz átvenni a megüresedett helyet. Látja, hogy Yeza átmenetileg egyedül maradt egy félkész kártyavárral. Aranyos dolognak tartja, hogy így játszanak a lapokkal, kíváncsi, hogy Darelld visszatér-e még. Nem lenne szép dolog így egyedül hagyni sérülten. Találgatja, vajon van-e még itala a vörös szirénnek, bár Darelld is szokott gondoskodni a vendégekről. A messziről is bizalmasnak tűnő közeledés meglepi. Nem látott még senkit a szigorú arcú őrrel próbálkozni. Inkább el is fordítja tekintetét, nem szeretne indiszkrét lenni.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-15 00:16:07
Üzenet elküldve: 2019-08-15 00:16:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria Rykoven//
*A kínvallatás hirtelen túlzottan átmegy valami bizarr testi szolgáltatásba, amit pedig egy egyszerű nemmel tekint egyenértékűnek.*
- Majd... átgondolom *jegyzi meg, bár utána rögtön meg is rázza picit a fejét* Nem, legyünk őszinték, bocsánat... Az előbbi csak olyan illemreakció volt, valójában... nem, köszönöm, nem fogok élni a dologgal. Igazán nem szeretném félrevezetni, belőlem ilyen téren nem hinném, hogy valaha haszonra fog szert tenni. Az étel, ital, a szoba... mármint, alvásra... az könnyen előfordulhat. A maradékot viszont meghagyom a kikötő többi lakójának.
*Úgy érzi, folyton a négy fal közötti dolgokról hall, ami meg azért kellemetlen, mert igazán nem akarná, hogy a hölgy azt higgye, ő erre valaha költeni fog. Persze tudja, hogy az étel meg az ital jóval olcsóbb, mint egy nőt kibérelni, szóval így a potenciális költekezők listájáról is lecsúszik, nos... ezt bevállalja. Kár lenne, ha csak a pénze miatt lenne vele kedves a hölgy, mert hát nagyjából pont annyija van, amennyit az imént kapott.*
- Lehet *tűnődik el, miután Zammiria lereagálja a komoly eszmefuttatását arról, mit tervez.* De nem tudhatjuk, talán nem sokan csinálták még. Mármint, úgy értem... a Sötét Főnök is gondolkodik, tervez, neki is vannak korlátai, nem egy világot átható anyagtalan tudat. Aki pedig ilyen, azt meg lehet lepni. Mármint... nem úgy értem, hogy meglepetésből megtámadni, hanem... meglepni. Például egy üveg borral. Lehet, meghalok, de az is lehet, kíváncsi lesz, ki meri őt pont egy üveg borral zaklatni, és ha leküld valakit, aki kérdőre von, akkor máris elértem a célomat, elvégre a szószólójával tárgyalhatok. Szóval csak... azt akarom mondani, hogy fontos, hogy mindig mindenkit meglepjünk. Nekem ez... elég jól megy, általában még magamat is meg szoktam... Nem igazán tervezek előre.
*Nyugtázza végül, mert hát akárhányszor járja is kerül a témát, a vége úgyis ez: úgy tud mindig kiszámíthatatlan maradni, hogy gyakran elfelejt gondolkodni. Persze ha bárki kérdezné, meglepően jó módszer, csak ajánlani tudja.*
- Nem, nők egyáltalán nincsenek. Ó... *itt kapcsol, hogy maga a szakáll is nehézkessé tenné a dolgot, erre ő is elmosolyodik picit. Főleg, mert neki a helyzet annyira természetes már, hogy el is felejti néha: nő itt akkor sem lehetne tag, ha akarna.* Nos, elméletileg a szabályok nem kötik ki, hogy ilyenje kell legyen a tagnak, de hát a hagyományok... Mármint, nem volt még tagja a rendnek, aki ne viselt volna ilyet.
*Az ismerkedős kérdése nem hoz kirobbanó sikert, legalábbis a tea nem robban ki a hölgy szájából, épp csak félrenyel.*
- Bocsánat! *reagálja le azonnal a köhögést, bár abban sem lehet akkor még biztos, hogy egyáltalán volt-e köze a dologhoz. Amikor Zammiria tekintete kicsit ijesztőbb lesz, akkor viszont már határozottan érzi, hogy valami rosszat szólt.
~ Illetlenség volt felhoznom a kedvenc szín témáját egy ilyen érdekes kérdés után... Még ha csak lehetőségként kínáltam is fel... ~
Bár a problémát nem ez jelenti. Talán... Nem tudja egészen pontosan megállapítani, hol hibázott, és a hölgy tekintetének hála a gondolkodás egésze háromszor lassabban zajlik épp a fejében.*
- Én... *kezdi bizonytalanul, de nem igazán tudja megragadni a problémának még a farkát sem, nemhogy a gyökerét.* Én... majdnem bizonyos vagyok abban, hogy ártatlan vagyok abban, amivel vádol. És valószínűleg bűnös olyasmikben, amikkel nem, ezt... ezt sem tudom, de általában így megy ez nálam. Főleg azért kérdeztem, mert ha igennel felel, elkezdtem volna a részletek iránt érdeklődni. Mármint... nem úgy, nem nevek, meg helyek, meg ilyenek... Az unalmas lenne, nem ismerek semmit és senkit a környéken. Maga a... szituáció érdekelt volna, ha mondhatom így. De az is teljesen... mármint érthető, ha nem csinált még ilyesmit, nem érzem úgy, hogy ettől bárki kevesebb lenne, elnézését kérem, ha úgy tűnt. Nem vagyok túl jó a beszélgetésekben, általában csak... megkérdezem, ami érdekel.
*Összegzi kifonomult stratégiáját, ami az évek során került kifejlesztésre általa, és ami egyébként jól működik mindenki esetében, aki nem bánítja meg a pillantásával. Ám azokban az esetekben, amikor ilyen valakivel kerül szembe, igazán elveszettnek érzi magát. Azon tűnődik, vajon hány rosszat szólhat még, mielőtt végleg kisiklik a beszélgetés, illetve mérlegeli, megérett-e már a helyzet a "Kérem, ne öljön meg, elmondok mindent."-re. Ez utóbbi kapcsán arra jut, határozottan nem. Azt persze még nem tudja, akarja-e, hogy megtörténjen, szerencsére nem rajta fog múlni a dolog, ő eddig is csak sodródni próbált, teljesen passzív szereplőként hánykolódni a beszélgetés hullámai között. Ez a gondolat mindig megnyugtatja picit a lelkét.*
*A kínvallatás hirtelen túlzottan átmegy valami bizarr testi szolgáltatásba, amit pedig egy egyszerű nemmel tekint egyenértékűnek.*
- Majd... átgondolom *jegyzi meg, bár utána rögtön meg is rázza picit a fejét* Nem, legyünk őszinték, bocsánat... Az előbbi csak olyan illemreakció volt, valójában... nem, köszönöm, nem fogok élni a dologgal. Igazán nem szeretném félrevezetni, belőlem ilyen téren nem hinném, hogy valaha haszonra fog szert tenni. Az étel, ital, a szoba... mármint, alvásra... az könnyen előfordulhat. A maradékot viszont meghagyom a kikötő többi lakójának.
*Úgy érzi, folyton a négy fal közötti dolgokról hall, ami meg azért kellemetlen, mert igazán nem akarná, hogy a hölgy azt higgye, ő erre valaha költeni fog. Persze tudja, hogy az étel meg az ital jóval olcsóbb, mint egy nőt kibérelni, szóval így a potenciális költekezők listájáról is lecsúszik, nos... ezt bevállalja. Kár lenne, ha csak a pénze miatt lenne vele kedves a hölgy, mert hát nagyjából pont annyija van, amennyit az imént kapott.*
- Lehet *tűnődik el, miután Zammiria lereagálja a komoly eszmefuttatását arról, mit tervez.* De nem tudhatjuk, talán nem sokan csinálták még. Mármint, úgy értem... a Sötét Főnök is gondolkodik, tervez, neki is vannak korlátai, nem egy világot átható anyagtalan tudat. Aki pedig ilyen, azt meg lehet lepni. Mármint... nem úgy értem, hogy meglepetésből megtámadni, hanem... meglepni. Például egy üveg borral. Lehet, meghalok, de az is lehet, kíváncsi lesz, ki meri őt pont egy üveg borral zaklatni, és ha leküld valakit, aki kérdőre von, akkor máris elértem a célomat, elvégre a szószólójával tárgyalhatok. Szóval csak... azt akarom mondani, hogy fontos, hogy mindig mindenkit meglepjünk. Nekem ez... elég jól megy, általában még magamat is meg szoktam... Nem igazán tervezek előre.
*Nyugtázza végül, mert hát akárhányszor járja is kerül a témát, a vége úgyis ez: úgy tud mindig kiszámíthatatlan maradni, hogy gyakran elfelejt gondolkodni. Persze ha bárki kérdezné, meglepően jó módszer, csak ajánlani tudja.*
- Nem, nők egyáltalán nincsenek. Ó... *itt kapcsol, hogy maga a szakáll is nehézkessé tenné a dolgot, erre ő is elmosolyodik picit. Főleg, mert neki a helyzet annyira természetes már, hogy el is felejti néha: nő itt akkor sem lehetne tag, ha akarna.* Nos, elméletileg a szabályok nem kötik ki, hogy ilyenje kell legyen a tagnak, de hát a hagyományok... Mármint, nem volt még tagja a rendnek, aki ne viselt volna ilyet.
*Az ismerkedős kérdése nem hoz kirobbanó sikert, legalábbis a tea nem robban ki a hölgy szájából, épp csak félrenyel.*
- Bocsánat! *reagálja le azonnal a köhögést, bár abban sem lehet akkor még biztos, hogy egyáltalán volt-e köze a dologhoz. Amikor Zammiria tekintete kicsit ijesztőbb lesz, akkor viszont már határozottan érzi, hogy valami rosszat szólt.
~ Illetlenség volt felhoznom a kedvenc szín témáját egy ilyen érdekes kérdés után... Még ha csak lehetőségként kínáltam is fel... ~
Bár a problémát nem ez jelenti. Talán... Nem tudja egészen pontosan megállapítani, hol hibázott, és a hölgy tekintetének hála a gondolkodás egésze háromszor lassabban zajlik épp a fejében.*
- Én... *kezdi bizonytalanul, de nem igazán tudja megragadni a problémának még a farkát sem, nemhogy a gyökerét.* Én... majdnem bizonyos vagyok abban, hogy ártatlan vagyok abban, amivel vádol. És valószínűleg bűnös olyasmikben, amikkel nem, ezt... ezt sem tudom, de általában így megy ez nálam. Főleg azért kérdeztem, mert ha igennel felel, elkezdtem volna a részletek iránt érdeklődni. Mármint... nem úgy, nem nevek, meg helyek, meg ilyenek... Az unalmas lenne, nem ismerek semmit és senkit a környéken. Maga a... szituáció érdekelt volna, ha mondhatom így. De az is teljesen... mármint érthető, ha nem csinált még ilyesmit, nem érzem úgy, hogy ettől bárki kevesebb lenne, elnézését kérem, ha úgy tűnt. Nem vagyok túl jó a beszélgetésekben, általában csak... megkérdezem, ami érdekel.
*Összegzi kifonomult stratégiáját, ami az évek során került kifejlesztésre általa, és ami egyébként jól működik mindenki esetében, aki nem bánítja meg a pillantásával. Ám azokban az esetekben, amikor ilyen valakivel kerül szembe, igazán elveszettnek érzi magát. Azon tűnődik, vajon hány rosszat szólhat még, mielőtt végleg kisiklik a beszélgetés, illetve mérlegeli, megérett-e már a helyzet a "Kérem, ne öljön meg, elmondok mindent."-re. Ez utóbbi kapcsán arra jut, határozottan nem. Azt persze még nem tudja, akarja-e, hogy megtörténjen, szerencsére nem rajta fog múlni a dolog, ő eddig is csak sodródni próbált, teljesen passzív szereplőként hánykolódni a beszélgetés hullámai között. Ez a gondolat mindig megnyugtatja picit a lelkét.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-14 22:21:44
Üzenet elküldve: 2019-08-14 22:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton//
//Érintőlegesen Ralas, Wrexan, Cassy, Khul, Reyraa, Zevman, Darelld, Mady//
*Enyhültebbé válik, mikor szavai célt érnek, a rossz időzítés Komblard nehezen kivehető, olykor fenyegetőnek tűnő szándékaival kissé feszültté tette. A csuhás mintha emlékeztetni akarná rá, hogy ha van is bármilyen hatalma, az véget ér az épület falaival. Azzal az egyetlen hozzátett szócskával áthúzza a megelőző, alázatosnak tűnő szavait, és visszakanyarítja Zammiria gondolatait egy óvatosabb álláspont felé a kilétét és szándékát illetően. A kínvallatás említésére különös mosolyt ölt, melyben fogai is megvillannak egy pillanatra. A kérdésből úgy tűnik, mintha a férfi valahol reménykedne benne, hogy igenlő választ kap. Egy pillanatra átfut rajta a gondolat, hogy talán azért beszél ennyire zavartan, mert nem meri egyenesen jelezni igényeit. Jobban örülne neki, ha erről lenne szó, mintha zsarolási próbálkozásnak veszi az egész zavaros előadást. Tekintete kétértelműnek tűnhet, a derű csillanása ellenére van benne valami hűvösség.*
- Nem tartozik a szokványos szolgáltatások közé, de persze, egy szoba négy fala között a vendégek óhajai nagyobb teret kaphatnak.
*Megpendíti a lehetőséget, hátha tényleg csak egy keménykezű lányt akar, aki megfenyíti. Biztosan tud keríteni ilyet. A pénz láttán mutatott meglepettség szerénysége szimpátiát kelt benne, ezek szerint mégsem emiatt jött. Vagy ha igen, akkor megfelelően találta el a színjátékot, épp annyi szabadkozással, mellyel megvédi becsületét, és olyan gyors beletörődéssel, mely még nem számít túljátszásnak. A jó informátort meg kell becsülni. Talán egy kicsit túl is szaladt a díjazás, hiszen meg nem erősített mesét hallott egyelőre, ám az első benyomást neki is megfelelően ki kell alakítania, és némi bizalmat megelőlegeznie. Különben is, lehet, hogy hamarosan visszaszáll a házra, ha itt költi el. Az Arctalannal való tréfán először nem mosolyog, csak szemöldöke moccan meg, s latolgatja, hogy vajon ez a férfi bolond, zseniális provokátor vagy csupán meggondolatlan. Aztán mégis megenyhül az arca enyhe somolygással.*
- Nos, én azt javasolnám mindenesetre, hogy előtte azért mulasson egy jót! Lehet, hogy az lenne az utolsó alkalom.
*Az étkezést megkezdik, Zammiria elméje pedig fáradhatatlanul dolgozik közben. Belép Ralas, s természetesen a tekintetét azonnal magához húzza. Szemében elégedettség csillan új külsejére való tekintettel, elég csupán ránéznie, és máris megmozdul benne valami. Sejlő mosollyal biccent aprót felé, a tagadó mozdulatra aztán a nyomában járó koldus legényre pillant. Ekkor már zárkózottá válik arckifejezése. Megint egy nincstelen, akin segíteni akar? Nagyon reméli, hogy nem hagyják egyedül. De egyelőre elengedi aggodalmát, tudja, hogy Ralasnak is fontos a Sellő, és neki is rosszul esett az értelmetlen rombolás. Időközben megérkeznek többen is a személyzet soraiból, Cassy, majd Reyraa és Khul, valamint a szikár idegen is, ki messzebb, a pult körül sertepertél kelletlen arccal. Az üdvözléseket viszonozza, de a történéseknek csak a fő momentumait csippenti fel. Például azt, hogy a hivatalnok forma alakkal már foglalkozik Cassy, vagy hogy Darelld elindul Khulék felé, Ralas pedig egyedül ül le, miközben a szegényes öltözetű fiú Madyvel tűnik el. Figyelme aztán visszatér Komblardhoz, aki lassanként úrrá lesz légzési nehézségein, és ahogy sejtette, kiderül, hogy elszigetelt helyről érkezett. Normális esetben azt gondolná, hogy a Rend nevével csak ugratják, de inkább óvatos mosollyal felel.*
- El tudom képzelni. Kevés nő lehet Önöknél. Akkor különösen csak ajánlani tudom bájos Sellőinket.
*Belekortyol a teájába, melytől felébredését remélte eredetileg, ám mostanra más okból lett éberré. A halálos fenyegetés hallatán kicsit félrenyel, köhintenie kell néhányat. Inkább leteszi a poharat, és a változatosság kedvéért most komor tekintettel néz a férfi szemeibe.*
- Mire kíván célozgatni folyton? Az az érzésem, hogy mondani akar valamit ezekkel az elejtett megjegyzésekkel.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 22:25:35
//Érintőlegesen Ralas, Wrexan, Cassy, Khul, Reyraa, Zevman, Darelld, Mady//
*Enyhültebbé válik, mikor szavai célt érnek, a rossz időzítés Komblard nehezen kivehető, olykor fenyegetőnek tűnő szándékaival kissé feszültté tette. A csuhás mintha emlékeztetni akarná rá, hogy ha van is bármilyen hatalma, az véget ér az épület falaival. Azzal az egyetlen hozzátett szócskával áthúzza a megelőző, alázatosnak tűnő szavait, és visszakanyarítja Zammiria gondolatait egy óvatosabb álláspont felé a kilétét és szándékát illetően. A kínvallatás említésére különös mosolyt ölt, melyben fogai is megvillannak egy pillanatra. A kérdésből úgy tűnik, mintha a férfi valahol reménykedne benne, hogy igenlő választ kap. Egy pillanatra átfut rajta a gondolat, hogy talán azért beszél ennyire zavartan, mert nem meri egyenesen jelezni igényeit. Jobban örülne neki, ha erről lenne szó, mintha zsarolási próbálkozásnak veszi az egész zavaros előadást. Tekintete kétértelműnek tűnhet, a derű csillanása ellenére van benne valami hűvösség.*
- Nem tartozik a szokványos szolgáltatások közé, de persze, egy szoba négy fala között a vendégek óhajai nagyobb teret kaphatnak.
*Megpendíti a lehetőséget, hátha tényleg csak egy keménykezű lányt akar, aki megfenyíti. Biztosan tud keríteni ilyet. A pénz láttán mutatott meglepettség szerénysége szimpátiát kelt benne, ezek szerint mégsem emiatt jött. Vagy ha igen, akkor megfelelően találta el a színjátékot, épp annyi szabadkozással, mellyel megvédi becsületét, és olyan gyors beletörődéssel, mely még nem számít túljátszásnak. A jó informátort meg kell becsülni. Talán egy kicsit túl is szaladt a díjazás, hiszen meg nem erősített mesét hallott egyelőre, ám az első benyomást neki is megfelelően ki kell alakítania, és némi bizalmat megelőlegeznie. Különben is, lehet, hogy hamarosan visszaszáll a házra, ha itt költi el. Az Arctalannal való tréfán először nem mosolyog, csak szemöldöke moccan meg, s latolgatja, hogy vajon ez a férfi bolond, zseniális provokátor vagy csupán meggondolatlan. Aztán mégis megenyhül az arca enyhe somolygással.*
- Nos, én azt javasolnám mindenesetre, hogy előtte azért mulasson egy jót! Lehet, hogy az lenne az utolsó alkalom.
*Az étkezést megkezdik, Zammiria elméje pedig fáradhatatlanul dolgozik közben. Belép Ralas, s természetesen a tekintetét azonnal magához húzza. Szemében elégedettség csillan új külsejére való tekintettel, elég csupán ránéznie, és máris megmozdul benne valami. Sejlő mosollyal biccent aprót felé, a tagadó mozdulatra aztán a nyomában járó koldus legényre pillant. Ekkor már zárkózottá válik arckifejezése. Megint egy nincstelen, akin segíteni akar? Nagyon reméli, hogy nem hagyják egyedül. De egyelőre elengedi aggodalmát, tudja, hogy Ralasnak is fontos a Sellő, és neki is rosszul esett az értelmetlen rombolás. Időközben megérkeznek többen is a személyzet soraiból, Cassy, majd Reyraa és Khul, valamint a szikár idegen is, ki messzebb, a pult körül sertepertél kelletlen arccal. Az üdvözléseket viszonozza, de a történéseknek csak a fő momentumait csippenti fel. Például azt, hogy a hivatalnok forma alakkal már foglalkozik Cassy, vagy hogy Darelld elindul Khulék felé, Ralas pedig egyedül ül le, miközben a szegényes öltözetű fiú Madyvel tűnik el. Figyelme aztán visszatér Komblardhoz, aki lassanként úrrá lesz légzési nehézségein, és ahogy sejtette, kiderül, hogy elszigetelt helyről érkezett. Normális esetben azt gondolná, hogy a Rend nevével csak ugratják, de inkább óvatos mosollyal felel.*
- El tudom képzelni. Kevés nő lehet Önöknél. Akkor különösen csak ajánlani tudom bájos Sellőinket.
*Belekortyol a teájába, melytől felébredését remélte eredetileg, ám mostanra más okból lett éberré. A halálos fenyegetés hallatán kicsit félrenyel, köhintenie kell néhányat. Inkább leteszi a poharat, és a változatosság kedvéért most komor tekintettel néz a férfi szemeibe.*
- Mire kíván célozgatni folyton? Az az érzésem, hogy mondani akar valamit ezekkel az elejtett megjegyzésekkel.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 22:25:35
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-14 18:47:12
Üzenet elküldve: 2019-08-14 18:47:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
//Érintőlegesen Reyraa és Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megint csak hallgat, bár kifejezetten bő magyarázatot kap. Talán épp ezért hallgat. Az ilyesminek jobb időt adni. S ezúttal a körülmények a kezére is játszanak. Hagynak néhány percet átgondolni a hallottakat, mikor Darelldet elszólítja a kötelesség, no meg a szívesség, amit épp a vörösnek intéz.
Yeza csak akkor veszi észre Khult és az ezúttal egész harcias külsőt öltött mélységi nőt, amikor Darelld elindul feléjük. Biztos épp a kártyái lerakására koncentrált, mikor előkerültek. Biccent a kettős felé, ha elkapja a pillantásukat, de üdvözlő mosolya kissé aggodalmassá válik, mikor a hozzájuk lépő felettes hátát figyeli. Rossz érzései vannak a dologgal kapcsolatban. Ha még lenne rá módja, inkább visszakozna a hajó kapcsán. Amilyen nagyszájú zsivány ez a Khul, még túlbuzog benne az igyekezet és nekiáll kérdezősködni. De afelől semmi kétsége, hogy Darelld milyen határozottan tud utasítani, talán lesz foganatja a kitételnek, amit szabott.
Önkéntelenül rágni kezdi mutatóujjának körmét, míg a férfi útjára nem ereszti az őrjáratot. Mintha órákig tartana az az eligazítás, és végig ott függ felette az a baljóslatú érzés. De amikor Darelld visszaindul, igyekszik elhessegetni az aggodalmait.
Megvárja a körével. Nem nyúl a kártyákhoz, míg a férfi a járőr dolgában intézkedik, csak akkor folytatja a játékot, mikor a másik újból helyet foglal.
Bár adná magát a kihívás, hogy a harmadik szintre tegye a kártyáit, nem így cselekszik. Két kék hátoldalú lapot támaszt össze az asztallapon, a legalsó sor szélére, rá pedig, a mellette lévő elemet áthidalva, egy bordót. Minthogyha most már egy kicsit biztosabb lenne a keze, de azért még mindig óvatosan engedi el a lapokat.*
- Tűnődtem *szólal meg végül* - vajon a távolságtartása miből fakad. *Keresztbe fonja maga előtt a karjait s kissé szűkülő szemei mintha a férfit fürkésznék.* - Talán csak a munkája miatt. Talán csak egyszerűen zárkózott és nem szívesen nyílik meg egy idegennek *vonja meg a vállát, aztán a szétterített kártyákra pillantva eligazít néhány lapot.* - Talán kellemetlen helyzetbe hozom, mert családja, kedvese van. *Barna szemei a férfi tekintetébe fúrják magukat és itt hagy néhány szívdobbanásnyi szünetet.* - Viszont *finoman nyúl Darelld felé. Nem próbálkozna ilyesmivel hirtelen mozdulattal. Ha a másik engedi, kiigazítja a gallért, ami srégen-hátul kissé a mellény alá gyűrődve csúfoskodik, de pont olyan szögben, hogy a tükör előtt állva, szemből a férfi aligha vehette volna észre. A mozdulat annyira adná magát, hogy a kezét visszahúzva lágyan megcirógassa a nyakát, frissen beretválva is karcosnak tetsző markáns álla élét, de nem teszi. A beteljesületlen szándék derengő fénye viszont csak lassan oldódik ki a barna szemekből.* - Egy gondos kedves aligha engedné el így reggel.
*Megint vékony jégen jár, ez nyilvánvaló, de vannak dolgok, amiket nem jó túl sokáig kerülgetni.*
- A gondjaim, a sorsom, a lehetőségeim nem raknám az Ön vállára tehernek. Higgye el, nem tétlenkedek *pillantása először Zammiriára, aztán Ralasra siklik, majd vissza a férfira. Mosolygása szinte sugallja, hogy amellett, hogy kiélvezi a Sellőház vendégszeretetét, nagyon is józanul figyel.* - És élni fogok a lehetőséggel, ha úgy alakul. Ha úgy vesszük, pontosan ugyanazokkal az új szelekkel érkeztem, mint a többiek *céloz a tegnapi meghallgatottakra* - bár nem szándékosan időzítve. Itt vagyok. Közel, de ugyanakkor tisztes távolban is. Én... *nedvesíti meg az ajkát* - talán épp olyan óvatos vagyok ilyen szempontból, mint egy rendkívül vonzó, bár kissé morózus férfi, aki pont itt dolgozik. *Jelentőségteljesen, de azért nem túlzottan elkomolykodva dönti meg a fejét a célzás mellé.*
- Ön sáncokról beszél amellett, hogy egymás társaságát élvezzük, de *mosolyodik el magához képest megejtően szelíden, hogy elrugaszkodjon az iménti szakmaiságtól* - én nem hiszem, hogy háborúban állunk. *Szívesen a férfiéra tenné a kezét, hogy egy kicsit oldja ezt a feszes zárkózottságot, de inkább csak összefűzi az ujjait az asztal felett.* - Igaza van, nem ismerem. De szívesen megismerném, mert jól mondta, érdekesnek tartom. Nem... nem is. Érde_m_esnek. S ha tévedek *tárja szét a kezeit* - akkor sem omlik össze a világ. Talán én is jóval kevesebb vagyok, mint amit most gondol rólam. Sose tudjuk meg, ha nem derítjük ki. Nem mintha kötelező lenne vagy siettetne bármi *vonja meg a vállát mosolyogva.* - De én azért örülnék neki. Szívesen meginnék Önnel egy pohár bort este, miután letette a szolgálatot. Mondanám, hogy akár máshol is, de a csizmától még el vagyok tiltva néhány napra *küld egy pillantást a pult felé, ahol korábban Maydeleine ügyködött.* - Szívesen beszélgetnék Önnel súlytalan semmiségekről csak a beszélgetés kedvéért. Hogy miért így hordja a haját, hogy mi a kedvenc étele, hogy mikor van a születésnapja... *Aztán felkönyököl az asztalra és közelebb hajol, persze közben ügyelve a kecses, de ingatag építményre.* - És igen, szívesen ízlelném az ajkát *mondja szemérmetlenül nyíltan. A hangja csendes és ezúttal nem bujkál benne kacér incselkedés, csak egészen nyersen egyenes őszinteség.* - És szívesen simulnék az ölébe, Darelld. Nem szerelemből vagy mert trófeát szeretnék. Egyszerűen jólesne. *Pillantása egész szelíddé enyhül, ahogy a kemény, gesztenyeszín tekintetbe merül.* És szerintem Önnek is. *Nem akar benne olvasni, de a felszínnek ezt a kérges mintáját nagyon is jól ismeri.* - Minden elvárás vagy kötelezettség nélkül. Ha bekopog, én beengedem. És ami bent történik, az ott is marad.
*Visszadönti hátát a széktámlának és finoman int a kártyák felé, jelezve, hogy Darelld köre következik. Nem vár választ, bár ha kap, azt se forrasztja a férfi torkára.*
//Érintőlegesen Reyraa és Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megint csak hallgat, bár kifejezetten bő magyarázatot kap. Talán épp ezért hallgat. Az ilyesminek jobb időt adni. S ezúttal a körülmények a kezére is játszanak. Hagynak néhány percet átgondolni a hallottakat, mikor Darelldet elszólítja a kötelesség, no meg a szívesség, amit épp a vörösnek intéz.
Yeza csak akkor veszi észre Khult és az ezúttal egész harcias külsőt öltött mélységi nőt, amikor Darelld elindul feléjük. Biztos épp a kártyái lerakására koncentrált, mikor előkerültek. Biccent a kettős felé, ha elkapja a pillantásukat, de üdvözlő mosolya kissé aggodalmassá válik, mikor a hozzájuk lépő felettes hátát figyeli. Rossz érzései vannak a dologgal kapcsolatban. Ha még lenne rá módja, inkább visszakozna a hajó kapcsán. Amilyen nagyszájú zsivány ez a Khul, még túlbuzog benne az igyekezet és nekiáll kérdezősködni. De afelől semmi kétsége, hogy Darelld milyen határozottan tud utasítani, talán lesz foganatja a kitételnek, amit szabott.
Önkéntelenül rágni kezdi mutatóujjának körmét, míg a férfi útjára nem ereszti az őrjáratot. Mintha órákig tartana az az eligazítás, és végig ott függ felette az a baljóslatú érzés. De amikor Darelld visszaindul, igyekszik elhessegetni az aggodalmait.
Megvárja a körével. Nem nyúl a kártyákhoz, míg a férfi a járőr dolgában intézkedik, csak akkor folytatja a játékot, mikor a másik újból helyet foglal.
Bár adná magát a kihívás, hogy a harmadik szintre tegye a kártyáit, nem így cselekszik. Két kék hátoldalú lapot támaszt össze az asztallapon, a legalsó sor szélére, rá pedig, a mellette lévő elemet áthidalva, egy bordót. Minthogyha most már egy kicsit biztosabb lenne a keze, de azért még mindig óvatosan engedi el a lapokat.*
- Tűnődtem *szólal meg végül* - vajon a távolságtartása miből fakad. *Keresztbe fonja maga előtt a karjait s kissé szűkülő szemei mintha a férfit fürkésznék.* - Talán csak a munkája miatt. Talán csak egyszerűen zárkózott és nem szívesen nyílik meg egy idegennek *vonja meg a vállát, aztán a szétterített kártyákra pillantva eligazít néhány lapot.* - Talán kellemetlen helyzetbe hozom, mert családja, kedvese van. *Barna szemei a férfi tekintetébe fúrják magukat és itt hagy néhány szívdobbanásnyi szünetet.* - Viszont *finoman nyúl Darelld felé. Nem próbálkozna ilyesmivel hirtelen mozdulattal. Ha a másik engedi, kiigazítja a gallért, ami srégen-hátul kissé a mellény alá gyűrődve csúfoskodik, de pont olyan szögben, hogy a tükör előtt állva, szemből a férfi aligha vehette volna észre. A mozdulat annyira adná magát, hogy a kezét visszahúzva lágyan megcirógassa a nyakát, frissen beretválva is karcosnak tetsző markáns álla élét, de nem teszi. A beteljesületlen szándék derengő fénye viszont csak lassan oldódik ki a barna szemekből.* - Egy gondos kedves aligha engedné el így reggel.
*Megint vékony jégen jár, ez nyilvánvaló, de vannak dolgok, amiket nem jó túl sokáig kerülgetni.*
- A gondjaim, a sorsom, a lehetőségeim nem raknám az Ön vállára tehernek. Higgye el, nem tétlenkedek *pillantása először Zammiriára, aztán Ralasra siklik, majd vissza a férfira. Mosolygása szinte sugallja, hogy amellett, hogy kiélvezi a Sellőház vendégszeretetét, nagyon is józanul figyel.* - És élni fogok a lehetőséggel, ha úgy alakul. Ha úgy vesszük, pontosan ugyanazokkal az új szelekkel érkeztem, mint a többiek *céloz a tegnapi meghallgatottakra* - bár nem szándékosan időzítve. Itt vagyok. Közel, de ugyanakkor tisztes távolban is. Én... *nedvesíti meg az ajkát* - talán épp olyan óvatos vagyok ilyen szempontból, mint egy rendkívül vonzó, bár kissé morózus férfi, aki pont itt dolgozik. *Jelentőségteljesen, de azért nem túlzottan elkomolykodva dönti meg a fejét a célzás mellé.*
- Ön sáncokról beszél amellett, hogy egymás társaságát élvezzük, de *mosolyodik el magához képest megejtően szelíden, hogy elrugaszkodjon az iménti szakmaiságtól* - én nem hiszem, hogy háborúban állunk. *Szívesen a férfiéra tenné a kezét, hogy egy kicsit oldja ezt a feszes zárkózottságot, de inkább csak összefűzi az ujjait az asztal felett.* - Igaza van, nem ismerem. De szívesen megismerném, mert jól mondta, érdekesnek tartom. Nem... nem is. Érde_m_esnek. S ha tévedek *tárja szét a kezeit* - akkor sem omlik össze a világ. Talán én is jóval kevesebb vagyok, mint amit most gondol rólam. Sose tudjuk meg, ha nem derítjük ki. Nem mintha kötelező lenne vagy siettetne bármi *vonja meg a vállát mosolyogva.* - De én azért örülnék neki. Szívesen meginnék Önnel egy pohár bort este, miután letette a szolgálatot. Mondanám, hogy akár máshol is, de a csizmától még el vagyok tiltva néhány napra *küld egy pillantást a pult felé, ahol korábban Maydeleine ügyködött.* - Szívesen beszélgetnék Önnel súlytalan semmiségekről csak a beszélgetés kedvéért. Hogy miért így hordja a haját, hogy mi a kedvenc étele, hogy mikor van a születésnapja... *Aztán felkönyököl az asztalra és közelebb hajol, persze közben ügyelve a kecses, de ingatag építményre.* - És igen, szívesen ízlelném az ajkát *mondja szemérmetlenül nyíltan. A hangja csendes és ezúttal nem bujkál benne kacér incselkedés, csak egészen nyersen egyenes őszinteség.* - És szívesen simulnék az ölébe, Darelld. Nem szerelemből vagy mert trófeát szeretnék. Egyszerűen jólesne. *Pillantása egész szelíddé enyhül, ahogy a kemény, gesztenyeszín tekintetbe merül.* És szerintem Önnek is. *Nem akar benne olvasni, de a felszínnek ezt a kérges mintáját nagyon is jól ismeri.* - Minden elvárás vagy kötelezettség nélkül. Ha bekopog, én beengedem. És ami bent történik, az ott is marad.
*Visszadönti hátát a széktámlának és finoman int a kártyák felé, jelezve, hogy Darelld köre következik. Nem vár választ, bár ha kap, azt se forrasztja a férfi torkára.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:47:51
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:47:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Őrjárat//
//Reyraa, Darelld, Khul'ie//
- Cöh... jó neked, csibém! Én eszeveszett fejfájással ébredtem, van egy olyan gyanúm, hogy a horkolásomtól nem tudtam rendesen aludni. *Dörzsöli meg fáradt szemeit, nem fog felvágni, vagy mást mutatni, fáradt és kész. Nem akar vagánykodni, bár nagyszájú, ha feladat van, akkor nem reszortja, a vigyor is hamar eltűnik képéről.*
- Rendben van, főnök. *Most sem mosolyodik el, csak komolyan biccent. Még csak nem is tesztelni akarja a lányt, tegnap olyan határozott volt, hát úgy gondolta, miért ugasson ő, ha teheti más is, máskülönben pedig nagyon kíváncsi, hogy vajon más, mit részesítene előnyben, hasonlóan gondolkodnak-e. A lakónegyed logikus választás, így hallgatólagosan egyetért a lánnyal, másfelé nem érdemes elindulni. A kikötő is jó ötlet.*
- Hogyha... *Kezdi a mondatot, miközben az ajtóra teszi a kezét, azonban a Sellő egyik marcona őre félbeszakítja mondatát.*
- Üdv, Darelld. *ismétli meg még egyszer, bár hallotta, hogy az imént a férfi viszonozta üdvözlését.*
- Nem kimondottan, bár ez a piának is betudható. *Igyekszik óvatosabban fogalmazni, mint az imént.* Nyugtalan éjszakám volt, reggel meg fejfájás, de már rendben vagyok. *Összegzi szűkszavúan, mert igencsak távozna már a frissítő levegőre. Darelld kívánsága közben Reyraa-ra pillant, majd vissza Darelldre. Persze közben jegyzi a hallottakat, nyugtalan éjszaka, zavar a kikötőben és egy... hajó? Vonja fel szemöldökét, elég konkrét leírást kaptak róla, bár nem érti, hogy ez hirtelen miért olyan fontos, mindenesetre kérdezni nem kérdez, csak jobbját emeli fel, s hüvelykujjával a lányra bök válla felett.*
- Ma az asszony a főnök. *Mondja és nem viccnek szánja, nem mosolyog.* Felőlem, természetes. Köszönjük. *Biccent vissza Darelldnek, aztán, ha a férfi távozik, megvárja még Reyraa válaszát és az ajtót kinyitja.*
- Ha gondolod, indulhatunk, amazon! Ritka egy herekocogtató csizmát kaptál fel az útra, tán csak nem célod van vele? *Ezúttal már bágyadtan vigyorog is hozzá, aztán mégis legyint, nem akarja elmarháskodni, persze Khul, az csak Khul, nem fog megváltozni egyik napról a másikra. A lány előreengedi gáláns módon, s most kivételesen, még a fekete feszülősbe burkolt hátsójával sem szemezget, még csak rá sem csap egy amolyan jó csattanósat.*
//Őrjárat//
//Reyraa, Darelld, Khul'ie//
- Cöh... jó neked, csibém! Én eszeveszett fejfájással ébredtem, van egy olyan gyanúm, hogy a horkolásomtól nem tudtam rendesen aludni. *Dörzsöli meg fáradt szemeit, nem fog felvágni, vagy mást mutatni, fáradt és kész. Nem akar vagánykodni, bár nagyszájú, ha feladat van, akkor nem reszortja, a vigyor is hamar eltűnik képéről.*
- Rendben van, főnök. *Most sem mosolyodik el, csak komolyan biccent. Még csak nem is tesztelni akarja a lányt, tegnap olyan határozott volt, hát úgy gondolta, miért ugasson ő, ha teheti más is, máskülönben pedig nagyon kíváncsi, hogy vajon más, mit részesítene előnyben, hasonlóan gondolkodnak-e. A lakónegyed logikus választás, így hallgatólagosan egyetért a lánnyal, másfelé nem érdemes elindulni. A kikötő is jó ötlet.*
- Hogyha... *Kezdi a mondatot, miközben az ajtóra teszi a kezét, azonban a Sellő egyik marcona őre félbeszakítja mondatát.*
- Üdv, Darelld. *ismétli meg még egyszer, bár hallotta, hogy az imént a férfi viszonozta üdvözlését.*
- Nem kimondottan, bár ez a piának is betudható. *Igyekszik óvatosabban fogalmazni, mint az imént.* Nyugtalan éjszakám volt, reggel meg fejfájás, de már rendben vagyok. *Összegzi szűkszavúan, mert igencsak távozna már a frissítő levegőre. Darelld kívánsága közben Reyraa-ra pillant, majd vissza Darelldre. Persze közben jegyzi a hallottakat, nyugtalan éjszaka, zavar a kikötőben és egy... hajó? Vonja fel szemöldökét, elég konkrét leírást kaptak róla, bár nem érti, hogy ez hirtelen miért olyan fontos, mindenesetre kérdezni nem kérdez, csak jobbját emeli fel, s hüvelykujjával a lányra bök válla felett.*
- Ma az asszony a főnök. *Mondja és nem viccnek szánja, nem mosolyog.* Felőlem, természetes. Köszönjük. *Biccent vissza Darelldnek, aztán, ha a férfi távozik, megvárja még Reyraa válaszát és az ajtót kinyitja.*
- Ha gondolod, indulhatunk, amazon! Ritka egy herekocogtató csizmát kaptál fel az útra, tán csak nem célod van vele? *Ezúttal már bágyadtan vigyorog is hozzá, aztán mégis legyint, nem akarja elmarháskodni, persze Khul, az csak Khul, nem fog megváltozni egyik napról a másikra. A lány előreengedi gáláns módon, s most kivételesen, még a fekete feszülősbe burkolt hátsójával sem szemezget, még csak rá sem csap egy amolyan jó csattanósat.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:25:33
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:25:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Zevmann, Ralas//
//Érintőlegesen Darelld és az őrjárat, valamint Zammiria//
*Elégedetten üldögél, olykor az ablakokon próbál kilesni, jóllehet jótékonyan takarják a bársonyfüggönyök, melyek a kéretlen tekinteteket hivatottak kizárni. Ráférne a helyre egy kis tataorzás, igaz, az ördögvigyor füstje nem sárgította meg még a falat, sőt, ami azt illeti a hely ugyanolyan patinás, mint mikor idekerült, szóval el is veti az ötletet. Némán fürkészi Cassy és az úr tárgyalását is, nem lát ragadozó pillantást és legeltetett tekinteteket sem, ami vagy azt jelenti, hogy a lány varázsát veszítette, ami szinte kizárt, vagy pedig az úr nem ezért érkezett, jóllehet ruházata és fizimiskája alapján azt sem gondolja, hogy italozni jött egy fárasztó irodai munka után. Alaposan végigméri, mindezt félig lehunyt szemhéja alól úgy, hogy közben másra is figyel. Lábbelijét, maga előtt tartott kezét, s rászáradt tintafoltokat, vagy egyebet keres rajtuk, amiből következtetést tudna levonni. A fickó érdekes, de nem annyira, hogy órákig megfigyelje, így immár az ajtóban álldogáló társaságra néz, akiket éppen Darelld tart szóval. Nem tudja mire vélni. Khul és Reyraa tudomása szerint őrjáratra vannak beosztva, hát más feladatot is kaptak volna? Tekintete Zammiriára siklik, aki még mindig azzal az izgága fickóval tárgyal. Darelld önállósította volna magát? Azt nem igazán szeretné. Nem szereti az önálló döntéseket, főként, ha kettejük parancsát írják felül. Cassy úgy látszik végez, az úr pedig helyet foglal, talán tényleg csak egy italra ugrott be. Megvonja vállát, majd szórakozottan koppant az asztalon, talán épp egy időben azzal, hogy Cassy nekimegy az egyik asztal szélének. Felkapja tekintetét, csak remélni tudja, hogy nem az éjszaka maradványaként részeg, azt nem tűrné és furcsállná is. Szemöldöke felszalad, aztán a mondatokra lassan lágyan elmosolyodik.*
- Köszönöm, Charess. *Biccent szűkszavúan.* Szót sem érdemel. *Legyint szerényen, aztán már ismét a frissen érkezett úrra figyel.*
- Álláshirdetésre? *Pillant azonnal Zammiria felé, nem törődve azzal, hogy Cassy még mindig kíváncsian méregeti.* Nagyszerű. Hozz kérlek két poharat és egy kancsó gyümölcslevet, korán van még. Az urat szívesen látom az asztalomnál. *Bólint, aztán kalapját félreteszi egy másik székre, hogy a beszélgetést ne akadályozza, türelmesen várakozik.*
//Érintőlegesen Darelld és az őrjárat, valamint Zammiria//
*Elégedetten üldögél, olykor az ablakokon próbál kilesni, jóllehet jótékonyan takarják a bársonyfüggönyök, melyek a kéretlen tekinteteket hivatottak kizárni. Ráférne a helyre egy kis tataorzás, igaz, az ördögvigyor füstje nem sárgította meg még a falat, sőt, ami azt illeti a hely ugyanolyan patinás, mint mikor idekerült, szóval el is veti az ötletet. Némán fürkészi Cassy és az úr tárgyalását is, nem lát ragadozó pillantást és legeltetett tekinteteket sem, ami vagy azt jelenti, hogy a lány varázsát veszítette, ami szinte kizárt, vagy pedig az úr nem ezért érkezett, jóllehet ruházata és fizimiskája alapján azt sem gondolja, hogy italozni jött egy fárasztó irodai munka után. Alaposan végigméri, mindezt félig lehunyt szemhéja alól úgy, hogy közben másra is figyel. Lábbelijét, maga előtt tartott kezét, s rászáradt tintafoltokat, vagy egyebet keres rajtuk, amiből következtetést tudna levonni. A fickó érdekes, de nem annyira, hogy órákig megfigyelje, így immár az ajtóban álldogáló társaságra néz, akiket éppen Darelld tart szóval. Nem tudja mire vélni. Khul és Reyraa tudomása szerint őrjáratra vannak beosztva, hát más feladatot is kaptak volna? Tekintete Zammiriára siklik, aki még mindig azzal az izgága fickóval tárgyal. Darelld önállósította volna magát? Azt nem igazán szeretné. Nem szereti az önálló döntéseket, főként, ha kettejük parancsát írják felül. Cassy úgy látszik végez, az úr pedig helyet foglal, talán tényleg csak egy italra ugrott be. Megvonja vállát, majd szórakozottan koppant az asztalon, talán épp egy időben azzal, hogy Cassy nekimegy az egyik asztal szélének. Felkapja tekintetét, csak remélni tudja, hogy nem az éjszaka maradványaként részeg, azt nem tűrné és furcsállná is. Szemöldöke felszalad, aztán a mondatokra lassan lágyan elmosolyodik.*
- Köszönöm, Charess. *Biccent szűkszavúan.* Szót sem érdemel. *Legyint szerényen, aztán már ismét a frissen érkezett úrra figyel.*
- Álláshirdetésre? *Pillant azonnal Zammiria felé, nem törődve azzal, hogy Cassy még mindig kíváncsian méregeti.* Nagyszerű. Hozz kérlek két poharat és egy kancsó gyümölcslevet, korán van még. Az urat szívesen látom az asztalomnál. *Bólint, aztán kalapját félreteszi egy másik székre, hogy a beszélgetést ne akadályozza, türelmesen várakozik.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:03:22
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:03:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress//
*Szóval egy nő vezeti ezt a kis lebújt? Ez meglepi, hiszen egy ilyen porfészekben mint a kikötő, amely tele van kemény alakokkal egy nő nem mindig tud érvényesülni. Ez kíváncsivá teszi a könyvelőt és ha az arcán nem is látszik ez az érzés mégis megigazítja az ezüstmedált a mellkasán.*
- Köszönöm. *Mondja hűvösen és valóban várja a válaszát a leánytól, hogy mikor tudják fogadni. Nem lenne rossz már túlleni a dolgon és nem itt ácsorogni a bejáratnál, vagyis a pultnál.
Amint a másik elmegy, még megnézi magának hátulról és utána kicsit körbe tekint, hogy merre tudna leülni. Csak remélni tudja, hogy a sok nemibeteg szajha után van némi kevéssé fertőzött ülőhely a számára. Nem akar túl sokat keresgélni, így a legkevésbé rizikós helyet választja, már amennyire azt szemmel meg lehet ítélni.
Miután valóban kényelembe helyezte magát keresztbe teszi lábait és egy apró kis könyvet vesz elő a táskájából. Nem akarja hiábavaló módon eltölteni az idejét és csak nézelődéssel kellemetlenül várakozni. Így hát belevág a kis olvasmányába, hogy valami információt szedjen magára a vidékről. Egyszer egyszer felpillant, mivel elég nagy a sürgésforgás a helyen. Nem könnyű elmélyülten olvasgatni.*
*Szóval egy nő vezeti ezt a kis lebújt? Ez meglepi, hiszen egy ilyen porfészekben mint a kikötő, amely tele van kemény alakokkal egy nő nem mindig tud érvényesülni. Ez kíváncsivá teszi a könyvelőt és ha az arcán nem is látszik ez az érzés mégis megigazítja az ezüstmedált a mellkasán.*
- Köszönöm. *Mondja hűvösen és valóban várja a válaszát a leánytól, hogy mikor tudják fogadni. Nem lenne rossz már túlleni a dolgon és nem itt ácsorogni a bejáratnál, vagyis a pultnál.
Amint a másik elmegy, még megnézi magának hátulról és utána kicsit körbe tekint, hogy merre tudna leülni. Csak remélni tudja, hogy a sok nemibeteg szajha után van némi kevéssé fertőzött ülőhely a számára. Nem akar túl sokat keresgélni, így a legkevésbé rizikós helyet választja, már amennyire azt szemmel meg lehet ítélni.
Miután valóban kényelembe helyezte magát keresztbe teszi lábait és egy apró kis könyvet vesz elő a táskájából. Nem akarja hiábavaló módon eltölteni az idejét és csak nézelődéssel kellemetlenül várakozni. Így hát belevág a kis olvasmányába, hogy valami információt szedjen magára a vidékről. Egyszer egyszer felpillant, mivel elég nagy a sürgésforgás a helyen. Nem könnyű elmélyülten olvasgatni.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-14 12:59:34
Üzenet elküldve: 2019-08-14 12:59:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld//
*Kétségei támadnak afelől, hogy sikerült-e teljes mértékben megértetnie magát. Zajos csatornán keresztül beszélnek, melynek oka nem a mulatóban emelkedő zsivajra vezethető vissza, hanem burkolt fogalmazásmódjukra. A visszakérdezés, mely szavait ismétli, elsőre ébredő önérzetet jelez számára, legalábbis az ő olvasatában, s nem lepné meg, ha nyomban hűvösen elküldenék miatta. Talán az udvariasan megengedő fogalmazásmód miatt tűnhetett úgy, hogy bújtatott kérdést adott arra, vajon tényleg kíváncsi-e Yeza, mi lakozik a kőszobor mellkasának mélyén. Szívesen mondaná neki, hogy kő. Amint biztosítják róla, hogy ő maga is fontos, már tudja, hogy közlése félrement. Kissé mélyülnek a barázdák az arcán. Mély hallgatagságba burkolózva szemléli a kifordított lapokat. Jelentésükkel természetesen ezúttal sincs tisztában. Ő inkább úgy értelmezi, és Yeza szavai aztán meg is erősítik benne, hogy a nő szeretné, ha kitárnák a rejtélyes mélységeket. A megfontolt csendet ezután töri meg él nélküli dörmögő hangján.*
- Azt gondolom, hogy nem ismer, Yeza kisasszony. Talán érdekesnek találhat, miképp én is érdekesnek találom Önt, de egyikünk se tud még igazán semmit a másikról. Ezért mondtam, hogy tulajdonképpen nem lehet a személyem a kulcs, mivel azt homály fedi. Legfeljebb gondol róla valamit e rövid ismeretség után, ami egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Szeretném megkímélni az esetleges csalódástól. Ettől függetlenül úgy gondolom, nem kell elhagyni a sáncokat azért, hogy egymás társaságát élvezzük. Ön azt mondta, szeretne egy biztos pontot, mert életútja éppen egy hír tűfokán billeg. Nem tudom, pontosan mire van igénye, amitől jobban érezné magát, ezért soroltam néhány ötletet. Bizonyosan nem a férfitársaságról van szó, hiszen azt már megkapta, nem is akármilyet.
*Rezzenetlen tekintete egyenesen Yeza barna szemeibe néz. Aztán a kártyahalomból húz két piros lapot, de egyelőre csak szembefordítja őket egymással. Yeza arcát fürkészi.*
- Az idő eltöltésére megfelelő helyet talált, ahol várakozhat sorsa alakulására, de úgy hiszem, ez nem lesz Önnek elég. Számos lehetőséget kínálhat e hely viszont akkor is, ha néhány hétre el akarja foglalni magát tennivalóval, vagy netán hosszabb távon gondolkodva új életet kíván kezdeni. Most épp felszálló ágba került a Sellő, nézzen csak körül! *Int fejével a gyűlő tömeg felé.* Éppen szélesre tárta ajtóit a hasznos munkatársak felé, és az emberek meg is mozdultak. Új szelekkel érkezni mindig könnyebb, mint egy masszívvá betonozott körbe bekerülni. Nem tudom, pontosan mivel szeretne foglalkozni, de biztos vagyok benne, hogy rátermett csapattárs lenne Önből, akit megbecsülnek. Persze nem akarom rábeszélni semmire.
*Tárja szét kezeit, majd a két új kártyalapot az első és a második elem vállára igazítja.*
- Megértem, ha ilyen nagy elköteleződéssel még nem akar foglalkozni, csak hangosan gondolkodtam. Mint mondtam, nem tudom, hogy pontosan mire van szüksége. Mert az nem feltétlenül esik egybe mindig azzal, amire vágyunk. Én felajánlottam jószándékomat, attól tartok, ennél többet jelenleg nem tehetek. Kivéve azt, hogy most szólok a kollégáimnak, nézzenek utána a hajójának.
*Fordul komor tekintete a hamarosan érkező Reyraa és a zsoldos felé, aki épp feltűnik. ~Na végre!~ Biccent nekik.*
- Khul.
*Minthogy a férfi nevén szólította, a gesztust viszonozza felé. Nem akarja itt Yeza asztalánál megejteni a megbeszélést, ezért először is kimenti magát nála.*
- Ha most megbocsát egy percre… úgy látom, már indulóban van az őrjárat.
*Felegyenesedik és enyhén meghajol Yeza felé, aztán a kijárat irányába indul hosszú léptekkel, hogy elérje Khult és Reyrát, mielőtt távoznak.*
//Reyraa, Khul//
- Reyraa kisasszony, Khul, egy pillanatra…
*Igyekszik a távozni készülő párost megállítani. Amennyiben sikerül, úgy jelzi, hogy álljanak félre diszkréten az ajtóból és lehalkítja a hangját.*
- Jó reggelt!
*Szoborszerű arcán nincs érzelem, amint az ő arcukon kutatón végignéz. Nem csodálja, hogy Khul nyúzottabban fest, hallotta hírét az italozásnak.*
- Önök hogy aludtak? Nyugodt és pihentető volt az éjszakájuk?
*Fordul Reyraa felé, de a kérdés láthatóan mindkettejüknek szól, és hangsúlya tűnődőbb annál, mintha csak udvariassági fordulat lenne.*
- Többen arról számoltak be, hogy nagyon rosszul töltötték az éjszakát és kifejezetten fáradtan keltek. Mintha valami furcsa és nyugtalanító lett volna a levegőben. Zammiria kisasszonnyal egyetértettünk abban, hogy nem árt, ha körútjuk során odafigyelnek erre a különös jelenségre, hátha megtudnak valamit. Legalább azt, hogy mennyire volt széles körben megfigyelhető.
*Elhallgat, hogy ha esetleg kérdés vagy észrevétel lenne ezzel kapcsolatban, akkor azt elmondhassák.*
- Ezen felül szeretném, ha a hajókat is szemügyre vennék. Ha látnak köztük egy vörös-fekete lobogós, kétárbócos gályát, szóljanak nekem!
*Úgy dönt, a nevét a két harcos érdekében nem mondja meg. A forrás nagyon titokzatos és óvatosságra intő volt, Khul szája pedig sokat jár. Azon felül az informátor érdekeit is védi vele, úgy véli, minél kevesebbet tudnak róla, annál jobb mindenkinek.*
- Csak ennyit szerettem volna. Jó utat! És legyenek óvatosak!
*Biccent búcsúzóul.*
*Kétségei támadnak afelől, hogy sikerült-e teljes mértékben megértetnie magát. Zajos csatornán keresztül beszélnek, melynek oka nem a mulatóban emelkedő zsivajra vezethető vissza, hanem burkolt fogalmazásmódjukra. A visszakérdezés, mely szavait ismétli, elsőre ébredő önérzetet jelez számára, legalábbis az ő olvasatában, s nem lepné meg, ha nyomban hűvösen elküldenék miatta. Talán az udvariasan megengedő fogalmazásmód miatt tűnhetett úgy, hogy bújtatott kérdést adott arra, vajon tényleg kíváncsi-e Yeza, mi lakozik a kőszobor mellkasának mélyén. Szívesen mondaná neki, hogy kő. Amint biztosítják róla, hogy ő maga is fontos, már tudja, hogy közlése félrement. Kissé mélyülnek a barázdák az arcán. Mély hallgatagságba burkolózva szemléli a kifordított lapokat. Jelentésükkel természetesen ezúttal sincs tisztában. Ő inkább úgy értelmezi, és Yeza szavai aztán meg is erősítik benne, hogy a nő szeretné, ha kitárnák a rejtélyes mélységeket. A megfontolt csendet ezután töri meg él nélküli dörmögő hangján.*
- Azt gondolom, hogy nem ismer, Yeza kisasszony. Talán érdekesnek találhat, miképp én is érdekesnek találom Önt, de egyikünk se tud még igazán semmit a másikról. Ezért mondtam, hogy tulajdonképpen nem lehet a személyem a kulcs, mivel azt homály fedi. Legfeljebb gondol róla valamit e rövid ismeretség után, ami egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Szeretném megkímélni az esetleges csalódástól. Ettől függetlenül úgy gondolom, nem kell elhagyni a sáncokat azért, hogy egymás társaságát élvezzük. Ön azt mondta, szeretne egy biztos pontot, mert életútja éppen egy hír tűfokán billeg. Nem tudom, pontosan mire van igénye, amitől jobban érezné magát, ezért soroltam néhány ötletet. Bizonyosan nem a férfitársaságról van szó, hiszen azt már megkapta, nem is akármilyet.
*Rezzenetlen tekintete egyenesen Yeza barna szemeibe néz. Aztán a kártyahalomból húz két piros lapot, de egyelőre csak szembefordítja őket egymással. Yeza arcát fürkészi.*
- Az idő eltöltésére megfelelő helyet talált, ahol várakozhat sorsa alakulására, de úgy hiszem, ez nem lesz Önnek elég. Számos lehetőséget kínálhat e hely viszont akkor is, ha néhány hétre el akarja foglalni magát tennivalóval, vagy netán hosszabb távon gondolkodva új életet kíván kezdeni. Most épp felszálló ágba került a Sellő, nézzen csak körül! *Int fejével a gyűlő tömeg felé.* Éppen szélesre tárta ajtóit a hasznos munkatársak felé, és az emberek meg is mozdultak. Új szelekkel érkezni mindig könnyebb, mint egy masszívvá betonozott körbe bekerülni. Nem tudom, pontosan mivel szeretne foglalkozni, de biztos vagyok benne, hogy rátermett csapattárs lenne Önből, akit megbecsülnek. Persze nem akarom rábeszélni semmire.
*Tárja szét kezeit, majd a két új kártyalapot az első és a második elem vállára igazítja.*
- Megértem, ha ilyen nagy elköteleződéssel még nem akar foglalkozni, csak hangosan gondolkodtam. Mint mondtam, nem tudom, hogy pontosan mire van szüksége. Mert az nem feltétlenül esik egybe mindig azzal, amire vágyunk. Én felajánlottam jószándékomat, attól tartok, ennél többet jelenleg nem tehetek. Kivéve azt, hogy most szólok a kollégáimnak, nézzenek utána a hajójának.
*Fordul komor tekintete a hamarosan érkező Reyraa és a zsoldos felé, aki épp feltűnik. ~Na végre!~ Biccent nekik.*
- Khul.
*Minthogy a férfi nevén szólította, a gesztust viszonozza felé. Nem akarja itt Yeza asztalánál megejteni a megbeszélést, ezért először is kimenti magát nála.*
- Ha most megbocsát egy percre… úgy látom, már indulóban van az őrjárat.
*Felegyenesedik és enyhén meghajol Yeza felé, aztán a kijárat irányába indul hosszú léptekkel, hogy elérje Khult és Reyrát, mielőtt távoznak.*
//Reyraa, Khul//
- Reyraa kisasszony, Khul, egy pillanatra…
*Igyekszik a távozni készülő párost megállítani. Amennyiben sikerül, úgy jelzi, hogy álljanak félre diszkréten az ajtóból és lehalkítja a hangját.*
- Jó reggelt!
*Szoborszerű arcán nincs érzelem, amint az ő arcukon kutatón végignéz. Nem csodálja, hogy Khul nyúzottabban fest, hallotta hírét az italozásnak.*
- Önök hogy aludtak? Nyugodt és pihentető volt az éjszakájuk?
*Fordul Reyraa felé, de a kérdés láthatóan mindkettejüknek szól, és hangsúlya tűnődőbb annál, mintha csak udvariassági fordulat lenne.*
- Többen arról számoltak be, hogy nagyon rosszul töltötték az éjszakát és kifejezetten fáradtan keltek. Mintha valami furcsa és nyugtalanító lett volna a levegőben. Zammiria kisasszonnyal egyetértettünk abban, hogy nem árt, ha körútjuk során odafigyelnek erre a különös jelenségre, hátha megtudnak valamit. Legalább azt, hogy mennyire volt széles körben megfigyelhető.
*Elhallgat, hogy ha esetleg kérdés vagy észrevétel lenne ezzel kapcsolatban, akkor azt elmondhassák.*
- Ezen felül szeretném, ha a hajókat is szemügyre vennék. Ha látnak köztük egy vörös-fekete lobogós, kétárbócos gályát, szóljanak nekem!
*Úgy dönt, a nevét a két harcos érdekében nem mondja meg. A forrás nagyon titokzatos és óvatosságra intő volt, Khul szája pedig sokat jár. Azon felül az informátor érdekeit is védi vele, úgy véli, minél kevesebbet tudnak róla, annál jobb mindenkinek.*
- Csak ennyit szerettem volna. Jó utat! És legyenek óvatosak!
*Biccent búcsúzóul.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 20:20:57
Üzenet elküldve: 2019-08-13 20:20:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Wrexan, Mady //
* A nőtől egészen határozott kézfogást kap. Meg is lepődik, mert nem számított ilyesmire. ~ Biztos sokat edz, ahogyan Ralas mondta.~ Mélázik el egy pillanatra. Még Ralas ellátja némi– információval Madyt mielőtt elindulnának kifelé a teremből. Tudja Wrexan, hogy róla van szó, de nem igazán érdekli. Miután mindent letudtak a lány tudtára adja, hogyan hívja.*
– Rendben Mady.* Válaszolja és némán követi ki a teremből. Miután előkerült egy kulcs egy olyan ajtón távoznak, ami nem a vendégek részére van. Végre egy nyugodtam helyre érnek. Kicsit fel is enged a fiú. A csönd viszont nem tart sokáig. Újdonsült kísérője kezd el beszélni hozzá.*
– Hát szólíthatsz Wrexannak. Vagy ahogy neked tetszik, mert nekem mindegy. * Válaszolja közömbösen, mert ilyet tőle még senki nem kérdezett. Ezután kap egy rövid eligazítást meg egy újabb kérdést.*
– Nem vagyok helyi. Pirtianesből jöttem ide.* Mondja neki, mert szinte biztosra vette volna, hogy ez lesz a következő kérdés. Na de, hogy ne csak a lány beeszéljen vissza dolbja neki ugyan azt a kérdést.*
– Miért te helyi vagy?* Közben Mady a haját kezdi el birizgálni, ami ugyan feltűnik Wrexannak, de inkább nem kérdez rá, hogy miért teszi.*
//Wrexan, Mady //
* A nőtől egészen határozott kézfogást kap. Meg is lepődik, mert nem számított ilyesmire. ~ Biztos sokat edz, ahogyan Ralas mondta.~ Mélázik el egy pillanatra. Még Ralas ellátja némi– információval Madyt mielőtt elindulnának kifelé a teremből. Tudja Wrexan, hogy róla van szó, de nem igazán érdekli. Miután mindent letudtak a lány tudtára adja, hogyan hívja.*
– Rendben Mady.* Válaszolja és némán követi ki a teremből. Miután előkerült egy kulcs egy olyan ajtón távoznak, ami nem a vendégek részére van. Végre egy nyugodtam helyre érnek. Kicsit fel is enged a fiú. A csönd viszont nem tart sokáig. Újdonsült kísérője kezd el beszélni hozzá.*
– Hát szólíthatsz Wrexannak. Vagy ahogy neked tetszik, mert nekem mindegy. * Válaszolja közömbösen, mert ilyet tőle még senki nem kérdezett. Ezután kap egy rövid eligazítást meg egy újabb kérdést.*
– Nem vagyok helyi. Pirtianesből jöttem ide.* Mondja neki, mert szinte biztosra vette volna, hogy ez lesz a következő kérdés. Na de, hogy ne csak a lány beeszéljen vissza dolbja neki ugyan azt a kérdést.*
– Miért te helyi vagy?* Közben Mady a haját kezdi el birizgálni, ami ugyan feltűnik Wrexannak, de inkább nem kérdez rá, hogy miért teszi.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:23:45
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:23:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Wrexan, Mady, Ralas//
*Míg kilibben a pult mögül, szemét újraformázott főnökén tartja, hogy mostani arcát az emlékezetébe vésse. Tekintete oda és vissza jár borotvált arcán, ki tudja mikor legközelebb látja miféle meglepetésben lesz ismét része? Az viszont nem árt, ha másodszorra már felismeri majd, a kalapos férfiben jelenlegi munkaadóját. Közben jegyzi a teendőket, már össze is állt a fejében az öltözet, bár sokkalta nagyobb lenne a boldogság, ha elegáns öltözetet rendelt volna Ralas az ifjú részére.*
-Meglesz. *Válaszol kurtán, már pontosan tudja is, melyik szobába száműztek ahhoz hasonlatos göncöket, amelyeket egy ilyen kiemelt munkakör kíván. ~Máshoz úgyse venné fel őket senki, istállót takarítani viszont kiválóan megfelelnek majd. ~ Így mindjárt értelmet is nyer, a korábban említett koszos munka. Ő sem fogalmazhatott volna pontosabban ezzel kapcsolatban. A fürdéssel is csak egyet tud érteni, hiszen a lovak nem fognak rá csúnyábban nézni, ha a piszkuk eltakarítása előtt nem csutakolja magát makulátlanra és nem képzi magát tökéletes úriemberré. A gyors szekér elé fogást csupán annyinak tudja be, hogy a főnök ki akarja próbálni, meg akarja nézni, mennyire végez rendes munkát, mennyire megbízható és alapos. Mikor a fiú némi habozást legyűrve kezet ráz vele, csak egy széles mosollyal nyugtázza, bár a gesztusba határozott mozdulatot visz bele, magához képest próbál erősen ráfogni, csak hogy érezze a komolyságot az egészben. Nem különösebben lepi meg az érdes tenyér, tudja, hogy aki nehéz munkát végez, annak általában ilyenje is van. Szinte kitörő örömmel fogadja az ifjú a munkára való felszólítást, ez kicsit meglepi, bár mostanában annyi mindent hallott, hogy gyorsan tovatűnik az arcáról ez az érzés. ~Tehát ilyen is van, inkább lenne az istállóban a lovakkal, mint idebent velünk. Bizonyára idegen neki még a hely, a lovak, meg a hozományuk meg mindenhol ugyan olyan. ~ Állapítja meg és ezzel le is tudja minden ellenérzését a helyzettel kapcsolatban.
Majd Ralas kicsit bizalmasabb szavakat intéz felé, valami titokzatos dallammal a hangjában. ~Persze, hogy ismeretlen, hiszen most jár itt először. ~ Látszik a szemein, hogy nagyon figyel, próbálja elcsípni a mondatok között húzódó, megbújtatott tartalmat.~Csínján? ~ Ez a szó felettébb megragad benne, fel is szalad két komisz görbülete, hogy mosolyt formázzon végül pisze orra alá az arcán. Az ő szemében a fiú inkább egy utcán csámborgó kiskutya, mint férfi, sőt, a Sellőház vendégkörétől is homlok egyenest elütni látszik, szívesebben etetné meg és fésülné ki kósza fürtjeit, minthogy egyéb kevésbé szükséges dolgokkal feszélyezné.
Miután kiosztásra került részére a feladta, csak meghajol a távozó Ralas irányába.*
-Azonnal hozzá is látunk, úgy lesz, ahogy kérted. *Fordul ismét Wrexan irányába, miután Ralas távozott köreikből.*
-Szólíthatsz Madynek, ahogy itt mindenki más. Gyere utánam kérlek. *Billenti oldalra a fejét, hogy ne tűnjön annyira komornak a helyzet, majd odalép a pulthoz és kivesz alóla egy kulcsot. ~Itt lesz a kulcsa annak a szobának. ~ Ezek után megindul és lassan elhagyják a vendégteret, ha a fiú követi, egy, a Sellő személyzeti részlegébe nyíló ajtó közreműködésével.*
-Téged hogy hívhatlak? *Lép a fiú mellé menet közben.*
-Nem megyünk messzire. Ahol átöltözöl ott hagyhatod is nyugodtan a mostani öltözeted, nem fogja elvinni senki. Aztán ha végeztél a munkával szólj, szerzek neked vacsorát. Amúgy itt laksz a kikötőben? *Húzza az egyik oldalra a hajfonatát és a közelebbi kezével piszkálgatni kezdi az alját, talán nem is tudatos a cselekvés, csak nagyon összeszedettnek próbál tűnni és nem elkotyogni semmi felesleges dolgot, ahogy azt a főnök kérte.*
//Wrexan, Mady, Ralas//
*Míg kilibben a pult mögül, szemét újraformázott főnökén tartja, hogy mostani arcát az emlékezetébe vésse. Tekintete oda és vissza jár borotvált arcán, ki tudja mikor legközelebb látja miféle meglepetésben lesz ismét része? Az viszont nem árt, ha másodszorra már felismeri majd, a kalapos férfiben jelenlegi munkaadóját. Közben jegyzi a teendőket, már össze is állt a fejében az öltözet, bár sokkalta nagyobb lenne a boldogság, ha elegáns öltözetet rendelt volna Ralas az ifjú részére.*
-Meglesz. *Válaszol kurtán, már pontosan tudja is, melyik szobába száműztek ahhoz hasonlatos göncöket, amelyeket egy ilyen kiemelt munkakör kíván. ~Máshoz úgyse venné fel őket senki, istállót takarítani viszont kiválóan megfelelnek majd. ~ Így mindjárt értelmet is nyer, a korábban említett koszos munka. Ő sem fogalmazhatott volna pontosabban ezzel kapcsolatban. A fürdéssel is csak egyet tud érteni, hiszen a lovak nem fognak rá csúnyábban nézni, ha a piszkuk eltakarítása előtt nem csutakolja magát makulátlanra és nem képzi magát tökéletes úriemberré. A gyors szekér elé fogást csupán annyinak tudja be, hogy a főnök ki akarja próbálni, meg akarja nézni, mennyire végez rendes munkát, mennyire megbízható és alapos. Mikor a fiú némi habozást legyűrve kezet ráz vele, csak egy széles mosollyal nyugtázza, bár a gesztusba határozott mozdulatot visz bele, magához képest próbál erősen ráfogni, csak hogy érezze a komolyságot az egészben. Nem különösebben lepi meg az érdes tenyér, tudja, hogy aki nehéz munkát végez, annak általában ilyenje is van. Szinte kitörő örömmel fogadja az ifjú a munkára való felszólítást, ez kicsit meglepi, bár mostanában annyi mindent hallott, hogy gyorsan tovatűnik az arcáról ez az érzés. ~Tehát ilyen is van, inkább lenne az istállóban a lovakkal, mint idebent velünk. Bizonyára idegen neki még a hely, a lovak, meg a hozományuk meg mindenhol ugyan olyan. ~ Állapítja meg és ezzel le is tudja minden ellenérzését a helyzettel kapcsolatban.
Majd Ralas kicsit bizalmasabb szavakat intéz felé, valami titokzatos dallammal a hangjában. ~Persze, hogy ismeretlen, hiszen most jár itt először. ~ Látszik a szemein, hogy nagyon figyel, próbálja elcsípni a mondatok között húzódó, megbújtatott tartalmat.~Csínján? ~ Ez a szó felettébb megragad benne, fel is szalad két komisz görbülete, hogy mosolyt formázzon végül pisze orra alá az arcán. Az ő szemében a fiú inkább egy utcán csámborgó kiskutya, mint férfi, sőt, a Sellőház vendégkörétől is homlok egyenest elütni látszik, szívesebben etetné meg és fésülné ki kósza fürtjeit, minthogy egyéb kevésbé szükséges dolgokkal feszélyezné.
Miután kiosztásra került részére a feladta, csak meghajol a távozó Ralas irányába.*
-Azonnal hozzá is látunk, úgy lesz, ahogy kérted. *Fordul ismét Wrexan irányába, miután Ralas távozott köreikből.*
-Szólíthatsz Madynek, ahogy itt mindenki más. Gyere utánam kérlek. *Billenti oldalra a fejét, hogy ne tűnjön annyira komornak a helyzet, majd odalép a pulthoz és kivesz alóla egy kulcsot. ~Itt lesz a kulcsa annak a szobának. ~ Ezek után megindul és lassan elhagyják a vendégteret, ha a fiú követi, egy, a Sellő személyzeti részlegébe nyíló ajtó közreműködésével.*
-Téged hogy hívhatlak? *Lép a fiú mellé menet közben.*
-Nem megyünk messzire. Ahol átöltözöl ott hagyhatod is nyugodtan a mostani öltözeted, nem fogja elvinni senki. Aztán ha végeztél a munkával szólj, szerzek neked vacsorát. Amúgy itt laksz a kikötőben? *Húzza az egyik oldalra a hajfonatát és a közelebbi kezével piszkálgatni kezdi az alját, talán nem is tudatos a cselekvés, csak nagyon összeszedettnek próbál tűnni és nem elkotyogni semmi felesleges dolgot, ahogy azt a főnök kérte.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 18:26:25
Üzenet elküldve: 2019-08-13 18:26:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Wrexan, Mady, Ralas//
* Eddig nem szólt hozzá senki, de azt észreveszi, hogy mindenki megbámulja. ~ Talán a ruhám az oka.~ Tekint magára. Az igaz, hogy viseletes a ruhája és a cipője is hiányzik. ~ Talán tényleg be kellett volna vásárolni.~ Vélekedik, de aztán megváltozik a véleménye az ügy kapcsán. ~ Mindegy is kit érdekel. Én csak egy egyszerű munkás vagyok. Nem holmi úri fajzat.~ Az viszont feltűnik neki, hogy Ralast szinte senki nem köszönti. Elvileg azt mondta, hogy vezető féleség itt, de ez eddig nem úgy néz ki. Az alkalmazottak, csak úgy elsétálnak mellette. Az a nő is szinte megdöbben, mikor észreveszi. Aztán Ralas elsorolja, hogy ki kicsoda, de ez Wrexannak elég nehezen ragad meg. Csak egy pár embernek ragad meg a neve, akiről már korábban hallott. Nem is áll le most bámulni őket, csak egy futó pillantást tesz feléjük. Végül is úgy néz ki Maydeleine is meglepődik, mert Ralasnak őt is unszolnia kell, hogy bemutatkozzon. A nő kijön, hogy kezet fogjon vele. Wrexan rövid tétovázás követően kezet ráz vele.~ Jó puha a keze, nem úgy, mint az én kérges tenyerem.~ Állapítja meg. Közben a lány kezdi a szokásos bemutatkozós szöveget, de belefullad a szó, amit megnézi az öltözékét. Szégyenkezik egy kicsit a dolog miatt. Csöndben hallgatja a továbbiakat. Valahogy a váll veregetés se hoz számára vigaszt. Közömbös arccal hallgatja, ahogy Ralas ruhát rendel neki a lánytól. A munka emlegetése viszont örömmel tölti el. Nagyon szívesen menne akár rögtön dolgozni, csakhogy ne kelljen tovább maradnia ezen a számára nyomasztó helyen.*
– Nagyon jó lesz!* Válaszol neki lelkesen. A jelentkezésre kicsit elbizonytalanodik, mivel ez azt jelentheti, hogy Ralas minden bizonnyal távozik. Nem mutatja ki nem tetszését a dologgal ezért gyorsan válaszol neki.*
– Úgy lesz.* A nővel beszél, de végül Wrexanhoz intézi a kérdést, amire most csak egy rövid helyeslés a válasz.*
– Igaz.* Ezután helyet foglal Ralas és egyelőre nem foglalkozik tovább velük. Wrexan kérdőn néz az új átmeneti főnökére. Mert ő felfogása szerint, most Mady a főnök.*
//Wrexan, Mady, Ralas//
* Eddig nem szólt hozzá senki, de azt észreveszi, hogy mindenki megbámulja. ~ Talán a ruhám az oka.~ Tekint magára. Az igaz, hogy viseletes a ruhája és a cipője is hiányzik. ~ Talán tényleg be kellett volna vásárolni.~ Vélekedik, de aztán megváltozik a véleménye az ügy kapcsán. ~ Mindegy is kit érdekel. Én csak egy egyszerű munkás vagyok. Nem holmi úri fajzat.~ Az viszont feltűnik neki, hogy Ralast szinte senki nem köszönti. Elvileg azt mondta, hogy vezető féleség itt, de ez eddig nem úgy néz ki. Az alkalmazottak, csak úgy elsétálnak mellette. Az a nő is szinte megdöbben, mikor észreveszi. Aztán Ralas elsorolja, hogy ki kicsoda, de ez Wrexannak elég nehezen ragad meg. Csak egy pár embernek ragad meg a neve, akiről már korábban hallott. Nem is áll le most bámulni őket, csak egy futó pillantást tesz feléjük. Végül is úgy néz ki Maydeleine is meglepődik, mert Ralasnak őt is unszolnia kell, hogy bemutatkozzon. A nő kijön, hogy kezet fogjon vele. Wrexan rövid tétovázás követően kezet ráz vele.~ Jó puha a keze, nem úgy, mint az én kérges tenyerem.~ Állapítja meg. Közben a lány kezdi a szokásos bemutatkozós szöveget, de belefullad a szó, amit megnézi az öltözékét. Szégyenkezik egy kicsit a dolog miatt. Csöndben hallgatja a továbbiakat. Valahogy a váll veregetés se hoz számára vigaszt. Közömbös arccal hallgatja, ahogy Ralas ruhát rendel neki a lánytól. A munka emlegetése viszont örömmel tölti el. Nagyon szívesen menne akár rögtön dolgozni, csakhogy ne kelljen tovább maradnia ezen a számára nyomasztó helyen.*
– Nagyon jó lesz!* Válaszol neki lelkesen. A jelentkezésre kicsit elbizonytalanodik, mivel ez azt jelentheti, hogy Ralas minden bizonnyal távozik. Nem mutatja ki nem tetszését a dologgal ezért gyorsan válaszol neki.*
– Úgy lesz.* A nővel beszél, de végül Wrexanhoz intézi a kérdést, amire most csak egy rövid helyeslés a válasz.*
– Igaz.* Ezután helyet foglal Ralas és egyelőre nem foglalkozik tovább velük. Wrexan kérdőn néz az új átmeneti főnökére. Mert ő felfogása szerint, most Mady a főnök.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 15:53:38
Üzenet elküldve: 2019-08-13 15:53:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Őrjárat//
//Érintőlegesen mindenki//
*Szerencsére hamar elkerül a zsoldos, egyedül nem igazán tudott volna mit kezdeni magával Reyraa. A férfi érkeztét egy apró biccentéssel méltatja.*
-Egész jó éjszakám volt, az alkoholtól mindig jobban alszom.
*Válaszol mindenféle különösebb arckifejezés nélkül, majd felméri a terepet. Némán biccent azoknak, akikkel esetleg találkozik a tekintete, beleértve a főnökéket is, majd újból Khul felé fordul. Kissé meglepi, hogy rögtön rá osztja a zsoldos a vezető szerepet, újak neki az emberek, új a terep is.*
~Hát oké, vezetek én ha ezt akarod, de biztos jó ötlet ezt egy olyanról kérni, aki még a kollégái nevét sem tudja? ~
*Bizonytalanságról persze szó sincs, csak váratlanul érte a dolog. Arra számított, hogy majd elkullog a nagyfiú mögött, miközben az osztja neki az észt.*
-Akkor átvághatunk a lakónegyeden, a forgalmas kikötő felé. Ott mindig hallani valami érdekeset, és látni furcsa alakokat...
//Őrjárat//
//Érintőlegesen mindenki//
*Szerencsére hamar elkerül a zsoldos, egyedül nem igazán tudott volna mit kezdeni magával Reyraa. A férfi érkeztét egy apró biccentéssel méltatja.*
-Egész jó éjszakám volt, az alkoholtól mindig jobban alszom.
*Válaszol mindenféle különösebb arckifejezés nélkül, majd felméri a terepet. Némán biccent azoknak, akikkel esetleg találkozik a tekintete, beleértve a főnökéket is, majd újból Khul felé fordul. Kissé meglepi, hogy rögtön rá osztja a zsoldos a vezető szerepet, újak neki az emberek, új a terep is.*
~Hát oké, vezetek én ha ezt akarod, de biztos jó ötlet ezt egy olyanról kérni, aki még a kollégái nevét sem tudja? ~
*Bizonytalanságról persze szó sincs, csak váratlanul érte a dolog. Arra számított, hogy majd elkullog a nagyfiú mögött, miközben az osztja neki az észt.*
-Akkor átvághatunk a lakónegyeden, a forgalmas kikötő felé. Ott mindig hallani valami érdekeset, és látni furcsa alakokat...
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-13 13:52:39
Üzenet elküldve: 2019-08-13 13:52:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Zevmann, Ralas//
//Érintőlegesen Mady, Reyraa, Khul//
*Hiába, az élet kezd beindulni a Sellőben, a fogadótér megtelik mormogással és neszekkel, mik az evőeszközök tányérhoz koccanásától a székláb megnyikordulásán át a kártyalap szélének asztalon koppanásáig széles skálát felölelnek. Ebbe gyűrűzik be Ralas ismerős hangja is, ám valahogy nem üti meg azt az ingerküszöböt, hogy Cassy ráeszméljen figyelmetlenségére, mert addigra eltávolodik és másfelé koncentrál. Lassan egyre nehezebb áttekinteni, ki mindenki van itt, és mi minden történik, ám ez a pezsgés élénkítően hat Cassyre, szereti, ha húzza a munka lendülete. Sajnos épp e nyüzsgés miatt lemarad Mady jelzéséről, de egyébként se érezné úgy, hogy szívességet tesz, hiszen ez a munkája és örömmel teszi. Az sem szegi kedvét, hogy Zevmann hűvös elutasítással fogadja, kisugárzása erélyt sugall, mely az őt körbe lengő szilárd megközelíthetetlenség alapkövévé válik. Cassy ösztönösen szelídebbé húzza mosolyát, ne váljék annyira éles ellentétévé a férfi komolyságának, kezeit is illedelmesen összeérinti hasa előtt, szemöldöke pedig érdeklődő - s fontos, hogy nem számonkérő -, ívbe emelkedik. Tán kissé megrovónak hathat az a végigmérés, de nem veszi a lelkére, csak egy pillanat erejéig tér ki tekintete, enyhe feszengése jeleként. Ez azonban hamar múlik, s már vissza is tér pillantása figyelmesen követni a vendég kérését.
Röpke meglepettség rajzolódik ki arcvonásain, hiszen eddig félelmetes, felfegyverzett harcosok érkeztek a betöltetlen állásokért, és bár a férfiban is van félelmetesség, a többi dologban egyáltalán nem olyan, mint ők. Az átalakuló arckifejezés azonban nem áll meg a csodálkozásnál, örömmel csillanó szemmel és mosollyal oldódik fel, hiszen minél többen segítik a Sellőház előbbre jutását, annyival jobb mindannyiuknak. Ez a férfi pedig így első benyomás alapján olyannak tűnik, aki nagyon határozottan tudja, mit akar, és nem rest a világot akarata alá hajtani. Elhinné róla, hogy akár a folyót is kitéríti medréből, hogy az artheniori hajók egyenest a Sellő előtt kössenek ki. Milyen szép is lenne! Hamar összeszedi hát magát a szőkeség.*
- Valóban? Ezt örömmel hallom! Lássuk csak… azt hiszem, hogy Zammiria kisasszony éppen tárgyal…
*Oldalra fordul, hogy a kissé elázott Komblard és Zammiria reggeliző párosa felé nézzen, mert lehet, hogy az úrnak még várnia kell, míg fogadni tudják. Visszafordul Zevmannhoz kedves mosollyal.*
- De máris megkérdezem, egy pillanat türelmét kérem! Ha kívánja, addig helyezze magát kényelembe! Máris jövök.
*Hacsak a férfi nem marasztalja, lendületesen elindul az asztalok között, s derűsen int Reyraa és Khul felé. A mélységi nő most egészen másképp fest, mint az este, sokkal félelmetesebb és harciasabb így, mint az elegáns ruhában. Örömmel látja, hogy nem viselte meg tartósan az előző esti mulatság. Szívesen folytatta volna még, ha bírja, reméli, hogy kerítenek rá alkalmat, mert igazán jól érezte magát velük. És persze azokra is kíváncsi, akik nem csatlakoztak hozzájuk. Khul nyúzottabbnak tűnik, ő egy együttérző pillantást is kap. Tekintete aztán Ralasra siklik, s mivel most már ül, az arcát jobban meg tudja nézni. Elképedve nyúlik meg a sajátja.*
- Uram…?
*Egy kicsit nekikoccan az egyik asztalnak ebben a pillanatban, úgy egy centit lökve rajta, de azonnal érte kap, és visszaigazítja. Pironkodó mosollyal néz vissza Ralasra, és inkább felé vált irányt, hiszen, ha minden igaz, egyedül találja, akkor pedig őt kérdezi meg inkább. Tekintete azt sugallhatja, hogy épp összeveti a régi és új külsőt, míg odaér.*
- Nahát, azt hiszem, a szemeimet a zsebemben hagytam! Elsőre fel sem ismertem. Igazán fess ma!
*Rögtön eszébe jutnak a dicséretek negatív hatásai, hiszen a beszélő hallgatólagosan értékeli a korábbi állapotokat is, ha kiemel egy pozitív változást. Mindjárt kiigazítja ezért magát.*
- Persze eddig is az volt, de most másképp. Ha szabad ilyet mondanom.
*Nem akarja, hogy incselkedésnek tűnjön, amit mond, ezért alázatosan lesüti tekintetét egy szerény mosollyal. Aztán felkapja a pillantását ismét.*
- Ó, egy úr keresi Önt! Az álláshirdetésre érkezett. Megengedi, hogy idekísérjem?
*Még mindig az új fizimiska vonzza a figyelmét, nehezére esik elrejtenie első reakcióját.*
//Zevmann, Ralas//
//Érintőlegesen Mady, Reyraa, Khul//
*Hiába, az élet kezd beindulni a Sellőben, a fogadótér megtelik mormogással és neszekkel, mik az evőeszközök tányérhoz koccanásától a székláb megnyikordulásán át a kártyalap szélének asztalon koppanásáig széles skálát felölelnek. Ebbe gyűrűzik be Ralas ismerős hangja is, ám valahogy nem üti meg azt az ingerküszöböt, hogy Cassy ráeszméljen figyelmetlenségére, mert addigra eltávolodik és másfelé koncentrál. Lassan egyre nehezebb áttekinteni, ki mindenki van itt, és mi minden történik, ám ez a pezsgés élénkítően hat Cassyre, szereti, ha húzza a munka lendülete. Sajnos épp e nyüzsgés miatt lemarad Mady jelzéséről, de egyébként se érezné úgy, hogy szívességet tesz, hiszen ez a munkája és örömmel teszi. Az sem szegi kedvét, hogy Zevmann hűvös elutasítással fogadja, kisugárzása erélyt sugall, mely az őt körbe lengő szilárd megközelíthetetlenség alapkövévé válik. Cassy ösztönösen szelídebbé húzza mosolyát, ne váljék annyira éles ellentétévé a férfi komolyságának, kezeit is illedelmesen összeérinti hasa előtt, szemöldöke pedig érdeklődő - s fontos, hogy nem számonkérő -, ívbe emelkedik. Tán kissé megrovónak hathat az a végigmérés, de nem veszi a lelkére, csak egy pillanat erejéig tér ki tekintete, enyhe feszengése jeleként. Ez azonban hamar múlik, s már vissza is tér pillantása figyelmesen követni a vendég kérését.
Röpke meglepettség rajzolódik ki arcvonásain, hiszen eddig félelmetes, felfegyverzett harcosok érkeztek a betöltetlen állásokért, és bár a férfiban is van félelmetesség, a többi dologban egyáltalán nem olyan, mint ők. Az átalakuló arckifejezés azonban nem áll meg a csodálkozásnál, örömmel csillanó szemmel és mosollyal oldódik fel, hiszen minél többen segítik a Sellőház előbbre jutását, annyival jobb mindannyiuknak. Ez a férfi pedig így első benyomás alapján olyannak tűnik, aki nagyon határozottan tudja, mit akar, és nem rest a világot akarata alá hajtani. Elhinné róla, hogy akár a folyót is kitéríti medréből, hogy az artheniori hajók egyenest a Sellő előtt kössenek ki. Milyen szép is lenne! Hamar összeszedi hát magát a szőkeség.*
- Valóban? Ezt örömmel hallom! Lássuk csak… azt hiszem, hogy Zammiria kisasszony éppen tárgyal…
*Oldalra fordul, hogy a kissé elázott Komblard és Zammiria reggeliző párosa felé nézzen, mert lehet, hogy az úrnak még várnia kell, míg fogadni tudják. Visszafordul Zevmannhoz kedves mosollyal.*
- De máris megkérdezem, egy pillanat türelmét kérem! Ha kívánja, addig helyezze magát kényelembe! Máris jövök.
*Hacsak a férfi nem marasztalja, lendületesen elindul az asztalok között, s derűsen int Reyraa és Khul felé. A mélységi nő most egészen másképp fest, mint az este, sokkal félelmetesebb és harciasabb így, mint az elegáns ruhában. Örömmel látja, hogy nem viselte meg tartósan az előző esti mulatság. Szívesen folytatta volna még, ha bírja, reméli, hogy kerítenek rá alkalmat, mert igazán jól érezte magát velük. És persze azokra is kíváncsi, akik nem csatlakoztak hozzájuk. Khul nyúzottabbnak tűnik, ő egy együttérző pillantást is kap. Tekintete aztán Ralasra siklik, s mivel most már ül, az arcát jobban meg tudja nézni. Elképedve nyúlik meg a sajátja.*
- Uram…?
*Egy kicsit nekikoccan az egyik asztalnak ebben a pillanatban, úgy egy centit lökve rajta, de azonnal érte kap, és visszaigazítja. Pironkodó mosollyal néz vissza Ralasra, és inkább felé vált irányt, hiszen, ha minden igaz, egyedül találja, akkor pedig őt kérdezi meg inkább. Tekintete azt sugallhatja, hogy épp összeveti a régi és új külsőt, míg odaér.*
- Nahát, azt hiszem, a szemeimet a zsebemben hagytam! Elsőre fel sem ismertem. Igazán fess ma!
*Rögtön eszébe jutnak a dicséretek negatív hatásai, hiszen a beszélő hallgatólagosan értékeli a korábbi állapotokat is, ha kiemel egy pozitív változást. Mindjárt kiigazítja ezért magát.*
- Persze eddig is az volt, de most másképp. Ha szabad ilyet mondanom.
*Nem akarja, hogy incselkedésnek tűnjön, amit mond, ezért alázatosan lesüti tekintetét egy szerény mosollyal. Aztán felkapja a pillantását ismét.*
- Ó, egy úr keresi Önt! Az álláshirdetésre érkezett. Megengedi, hogy idekísérjem?
*Még mindig az új fizimiska vonzza a figyelmét, nehezére esik elrejtenie első reakcióját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5042-5061