Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-13 19:52:26
Üzenet elküldve: 2020-09-13 19:52:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán mulatságosnak hat, ahogyan próbálja visszafogni magát. Próbálja... mert arcán kendőzetlenül jelennek meg az érzések, s hullámokban tör rá a kéj, melyen egy idő után már nem tud uralkodni. Ujjai egy pillanatra lágyan megszorulnak a tündér karján, persze nem durván és nem erőszakosan, csak ahogyan egy törékeny és értékes lénnyel bánni kell. D'or maga is meglepődik saját magán. Hónapok, sőt évek feszültsége illan el egy pillanat alatt, s válik füstté nyomtalanul. Jó kezdet. Tiszta és üres pergamen, melyet a későbbiek során tele lehet írni. Magán érzi a lányt, s muszáj is éreznie, mert alaposabb megfigyelésnek nem tudja alávetni. Haja apró fürtjei homlokát cirógatják, csókja, akár nektár a cserepes ajaknak, szemeit lágyan zárja le az illat, mit azonnal közelebbről érez. Homlokán piciny csepp indul el lefelé, hogy megállapodjon nyakának gödrében. Hosszasan felnyög, amint összeforrnak, s már akkor tudja, hogy az egész nem tarthat tovább egy pillanatnál, hogy az egész, csupán egyetlen pont lesz életének festményén... azonban ez a pont élénk színű és jól látható, talán több is követheti majd. A ritmus lassan indul, hogy aztán érezhetően erősítve a dallamot gyorsabbra váltson, szívével egy ütemben. De vágtát nem ígér, az csak illúziót rombolna, inkább megmarad a fuvolaszólamnál, mi könnyed akár a levegő, mégis tud átütő lenni. Még egy pillanatra kinyitja szemét, mikor érzi, hogy közeleg a vég, ezt is csak azért, hogy az ezüstös íriszekben veszhessen el, majd légzése szaporább lesz, teste megfeszül, feje oldalra biccen, elszakadva a tekintettől, s szeme ismét szorosra zárul, foga összeszorul. Keze felszalad a lány lapockáira hátul, s úgy jelzi, hogy feküdjön mellkasára, majd a dallam hirtelen véget ér, egy szaporább levezető harmónia után, s az utolsó lendület is kiszakad tüdejéből. Ahogyan Nala, már csak tekintetéből ígérte, büszke lehet, mert a momentum tökéletes volt.
Oldalra csusszan kissé, hogy helyet adjon, hátán fekve az ágyon, s kezét lefektetve hagyja meg oldalánál, hogy a tündér elhelyezkedhessen rajta, s mellette.*
- Keresni foglak... *szólal meg néhány hosszú perc után* de lenne még egy kérésem, majd, ha megpihentünk, s kicsit beszélgettünk.
*Vált az arca, s korábbi sebezhetősége, már a múlté. Szikár és szigorú tekintet mered a mennyezet felé, ajkán csak lágy mosoly.*
- Szeretnék beszélni a Sellőház vezetőjével, rendesen, s ehhez fordítanod kell. *Mondja csendesen, majd kissé a lány felé fordul.*
- Most pedig mondd... kedvedre szolgálna egy kiszolgált síkföldivel elfogyasztani egy pohár vizezett bort is? Csak még egy kicsit... jó, ha távol van a világ... *jegyzi meg elmerengve, aztán az ezüstíriszekbe fúrva sajátjait*
- Persze közben segíthetnél... mi zárhatja falak közé a könnyeket? Akad itt sírbolt, vagy siratófal? *Kérdezi, s elméje máris szárnyal.*
- Testem mellett, úgy látszik elmém is megfiatalodott... *hirtelen kezd el jóízűen kacagni, majd, ha tud, egy gyors csókot is cuppant a lány ajkaira, aztán a kacaj hamar elhal, mintha rosszat cselekedett volna.*
- Elmondom a vezetőnek, hogy becsüljön meg... aki ebbe az ében testbe érzelmet csal, akár csak egy pillanatra is, jutalmat érdemel, Nalaeä. *Aztán az arc, ismét csak egy arc lesz, egy a sivatag cserzett bőrű, komor vándorai közül.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán mulatságosnak hat, ahogyan próbálja visszafogni magát. Próbálja... mert arcán kendőzetlenül jelennek meg az érzések, s hullámokban tör rá a kéj, melyen egy idő után már nem tud uralkodni. Ujjai egy pillanatra lágyan megszorulnak a tündér karján, persze nem durván és nem erőszakosan, csak ahogyan egy törékeny és értékes lénnyel bánni kell. D'or maga is meglepődik saját magán. Hónapok, sőt évek feszültsége illan el egy pillanat alatt, s válik füstté nyomtalanul. Jó kezdet. Tiszta és üres pergamen, melyet a későbbiek során tele lehet írni. Magán érzi a lányt, s muszáj is éreznie, mert alaposabb megfigyelésnek nem tudja alávetni. Haja apró fürtjei homlokát cirógatják, csókja, akár nektár a cserepes ajaknak, szemeit lágyan zárja le az illat, mit azonnal közelebbről érez. Homlokán piciny csepp indul el lefelé, hogy megállapodjon nyakának gödrében. Hosszasan felnyög, amint összeforrnak, s már akkor tudja, hogy az egész nem tarthat tovább egy pillanatnál, hogy az egész, csupán egyetlen pont lesz életének festményén... azonban ez a pont élénk színű és jól látható, talán több is követheti majd. A ritmus lassan indul, hogy aztán érezhetően erősítve a dallamot gyorsabbra váltson, szívével egy ütemben. De vágtát nem ígér, az csak illúziót rombolna, inkább megmarad a fuvolaszólamnál, mi könnyed akár a levegő, mégis tud átütő lenni. Még egy pillanatra kinyitja szemét, mikor érzi, hogy közeleg a vég, ezt is csak azért, hogy az ezüstös íriszekben veszhessen el, majd légzése szaporább lesz, teste megfeszül, feje oldalra biccen, elszakadva a tekintettől, s szeme ismét szorosra zárul, foga összeszorul. Keze felszalad a lány lapockáira hátul, s úgy jelzi, hogy feküdjön mellkasára, majd a dallam hirtelen véget ér, egy szaporább levezető harmónia után, s az utolsó lendület is kiszakad tüdejéből. Ahogyan Nala, már csak tekintetéből ígérte, büszke lehet, mert a momentum tökéletes volt.
Oldalra csusszan kissé, hogy helyet adjon, hátán fekve az ágyon, s kezét lefektetve hagyja meg oldalánál, hogy a tündér elhelyezkedhessen rajta, s mellette.*
- Keresni foglak... *szólal meg néhány hosszú perc után* de lenne még egy kérésem, majd, ha megpihentünk, s kicsit beszélgettünk.
*Vált az arca, s korábbi sebezhetősége, már a múlté. Szikár és szigorú tekintet mered a mennyezet felé, ajkán csak lágy mosoly.*
- Szeretnék beszélni a Sellőház vezetőjével, rendesen, s ehhez fordítanod kell. *Mondja csendesen, majd kissé a lány felé fordul.*
- Most pedig mondd... kedvedre szolgálna egy kiszolgált síkföldivel elfogyasztani egy pohár vizezett bort is? Csak még egy kicsit... jó, ha távol van a világ... *jegyzi meg elmerengve, aztán az ezüstíriszekbe fúrva sajátjait*
- Persze közben segíthetnél... mi zárhatja falak közé a könnyeket? Akad itt sírbolt, vagy siratófal? *Kérdezi, s elméje máris szárnyal.*
- Testem mellett, úgy látszik elmém is megfiatalodott... *hirtelen kezd el jóízűen kacagni, majd, ha tud, egy gyors csókot is cuppant a lány ajkaira, aztán a kacaj hamar elhal, mintha rosszat cselekedett volna.*
- Elmondom a vezetőnek, hogy becsüljön meg... aki ebbe az ében testbe érzelmet csal, akár csak egy pillanatra is, jutalmat érdemel, Nalaeä. *Aztán az arc, ismét csak egy arc lesz, egy a sivatag cserzett bőrű, komor vándorai közül.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-13 18:19:57
Üzenet elküldve: 2020-09-13 18:19:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A köszönetre Nala csak elmosolyodik. Nem érti igazán, hiszen ő erre rendeltetett, hogy kiszolgálja mások vágyait. Miért is járna érte külön köszönet? A csillagoknak se köszöni senki, hogy szépségükkel pettyezik az éjszakai eget. A rét virágainak se köszön senki semmit, hiába nyitják önzetlenül szirmaikat mindenki kedvére.
Gaiffar úr sóhajai, teste válasza a csókokra boldogsággal töltik el a tündért. Igyekszik figyelmes lenni, hogy eszébe vésse, mi az, ami kiváltképp tetszik a férfinak. Minden tőle telhetőt szeretne megadni neki, hogy maradéktalanul kiélvezhesse az itt töltött időt. A simító kéz után nyúl szabad baljával, ahogy az az ágyékához kanyarodik. Nem állítja meg. Épp ellenkezőleg. Biztatva cirógatja meg, s egészen utat enged neki, hogy vendége érezze, mennyire odaadón fogadja, hogy mennyire nagyon készségesen áll a szolgálatára. És valóban. Semmi nagyobb vágya nincs, mint hogy Gaiffar úr minden élvezetet megtaláljon benne, amit csak áhít.
Enged a kérésnek, a gyengéd húzásnak. Hogy ne engedne. Combját átveti a férfi testén és fölé helyezkedik, hogy kívánsága szerint jól láthassa őt az úr.*
- Amit csak szeretnél *súgja szendén mosolyogva, s engedelmesen hajol is a csókra hívó ajkakra. Egészen átadja magát. Igazodik a férfihoz, hozzá simul, készségesen, hogy az úr magához vegye, amikor jónak látja, hogy egybeforrassza testüket, amikor úgy kívánja. A kis tündér izgatottságát jól mutatja, hogy lapockái tájékán még munkál a vele született ösztön. Ha még meglennének a szárnyai, bizonyosan rebegtetné őket a várakozás áhítattal telt borzongása.*
- Nálam mindig otthon lehetsz, uram *súgja válaszát. Az ezüst íriszek önzetlen szeretettel telve ragyognak. Szinte tündököl a boldogságtól, hogy ily elragadtatottságot kelt a férfiban. Csak remélni meri, hogy minden mással is elégedett lesz. Nagyokat szusszan, ahogy egyre közelebbnek érzi a pillanatot. Izgul, igen, mert szeretné, ha a vendég mindent tökéletesként élne meg, ahogy azt mindig elvárták tőle.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A köszönetre Nala csak elmosolyodik. Nem érti igazán, hiszen ő erre rendeltetett, hogy kiszolgálja mások vágyait. Miért is járna érte külön köszönet? A csillagoknak se köszöni senki, hogy szépségükkel pettyezik az éjszakai eget. A rét virágainak se köszön senki semmit, hiába nyitják önzetlenül szirmaikat mindenki kedvére.
Gaiffar úr sóhajai, teste válasza a csókokra boldogsággal töltik el a tündért. Igyekszik figyelmes lenni, hogy eszébe vésse, mi az, ami kiváltképp tetszik a férfinak. Minden tőle telhetőt szeretne megadni neki, hogy maradéktalanul kiélvezhesse az itt töltött időt. A simító kéz után nyúl szabad baljával, ahogy az az ágyékához kanyarodik. Nem állítja meg. Épp ellenkezőleg. Biztatva cirógatja meg, s egészen utat enged neki, hogy vendége érezze, mennyire odaadón fogadja, hogy mennyire nagyon készségesen áll a szolgálatára. És valóban. Semmi nagyobb vágya nincs, mint hogy Gaiffar úr minden élvezetet megtaláljon benne, amit csak áhít.
Enged a kérésnek, a gyengéd húzásnak. Hogy ne engedne. Combját átveti a férfi testén és fölé helyezkedik, hogy kívánsága szerint jól láthassa őt az úr.*
- Amit csak szeretnél *súgja szendén mosolyogva, s engedelmesen hajol is a csókra hívó ajkakra. Egészen átadja magát. Igazodik a férfihoz, hozzá simul, készségesen, hogy az úr magához vegye, amikor jónak látja, hogy egybeforrassza testüket, amikor úgy kívánja. A kis tündér izgatottságát jól mutatja, hogy lapockái tájékán még munkál a vele született ösztön. Ha még meglennének a szárnyai, bizonyosan rebegtetné őket a várakozás áhítattal telt borzongása.*
- Nálam mindig otthon lehetsz, uram *súgja válaszát. Az ezüst íriszek önzetlen szeretettel telve ragyognak. Szinte tündököl a boldogságtól, hogy ily elragadtatottságot kelt a férfiban. Csak remélni meri, hogy minden mással is elégedett lesz. Nagyokat szusszan, ahogy egyre közelebbnek érzi a pillanatot. Izgul, igen, mert szeretné, ha a vendég mindent tökéletesként élne meg, ahogy azt mindig elvárták tőle.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:35:30
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:35:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés//
//Rendor//
*A kellemesen hűsítő sör után Reynek még inkább megjön a kedve a laza társalgáshoz. Jobb időtöltésnek ígérkezik, mint egyedül ácsorogni az egyik sarokban, szigorúan szemlélni a tömeget, gyanús alakok után kutatva, s meghatározott időközönként tenni egy-egy kört az asztalok között. Nézelődni innen is tud, észreveszi, ha történik valami.*
- Ha te mondod.
*Nyugtázza Rendor mondatait, s monoton hangja egy fokkal enyhébben hat. Nem sűrűn mondják neki, hogy jó társaság, mert általában nem szokott csak úgy beszédbe elegyedni másokkal. Kíváncsi lenne, hogy a férfi mi alapján vonta le ezt a következtetést, ilyen rövid ideje tartó ismeretségük közben. Persze akadnak, vagyiks akadtak itt olyanok, akikkel Rey az átlagosnál szorosabb, bizalmasabb kapcsolatot ápolt, de valamiért szép lassan minden ilyen személy eltűnt mellőle. Persze velük sem volt olyan közeli, nevetgélős, ölelgetős viszonyba, nem is siratta meg őket, de saját magához, és eddigi kapcsolataihoz képest így is nagy dolognak számítottak ezek a különös és idegen barátságok.*
- Ja, nem rosszak. Egészen hozzám nőttek...
*Pillant le saját karjára, s szemügyre veszi a már jól ismert, de számára még mindig oly titokzatos mintákat. Hangjában némi komolytalanság is felfedezhető, mintha valami poén szerűséggel próbálkozna, a maga sötét stílusában. Nyilván "hozzánőttek", hiszen egy tetoválás egy életre szóló ékszer, ha akarná, sem tudná eltűntetni őket.*
- Nem a kard az én fegyverem.
*Ereszt meg egy halvány, titokzatos mosolyt. Bár köpenye csupán egy vékonyabb, térdéig érő, fekete anyag, arra kiváló, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől az övében sorakozó fegyvereit. El is húzza a könnyű anyagot, hogy Rendor így megkaphassa a választ a kérdésére. Láthatja ugyanis a másik, hogy jobb oldalán egy különlegesebb csonttőr lapul, fekete tokban, s elég kicsi ahhoz, hogy ne legyen feltűnő fegyver, de elég nagy, hogy komoly sérülést lehessen vele okozni. Bal oldalán pedig előbukkan három, egy arasznál aligha nagyobb dobókés, szorosan egymás mellett, hogy könnyen hozzájuk lehessen férni szükség esetén.*
- Jobban szeretem a kisebb pengéket. Kevédbé akadályoznak a mozgásban.
*Talán itt a Sellőházban furának tűnhet ez a stílus, hiszen praktikusabbnak hathat egy nagyobb kard, szablya, esetleg fejsze egy ajtónálló őr kezében. De tekintve a mélységi múltját, teljesen világos, miért nem mozog hosszú és súlyos pengékkel. Ezeket a fegyvereket nem önvédelemre, vagy fenyegetésre, ijesztgetésre teremtették, hanem gyilkolásra.*
//Rendor//
*A kellemesen hűsítő sör után Reynek még inkább megjön a kedve a laza társalgáshoz. Jobb időtöltésnek ígérkezik, mint egyedül ácsorogni az egyik sarokban, szigorúan szemlélni a tömeget, gyanús alakok után kutatva, s meghatározott időközönként tenni egy-egy kört az asztalok között. Nézelődni innen is tud, észreveszi, ha történik valami.*
- Ha te mondod.
*Nyugtázza Rendor mondatait, s monoton hangja egy fokkal enyhébben hat. Nem sűrűn mondják neki, hogy jó társaság, mert általában nem szokott csak úgy beszédbe elegyedni másokkal. Kíváncsi lenne, hogy a férfi mi alapján vonta le ezt a következtetést, ilyen rövid ideje tartó ismeretségük közben. Persze akadnak, vagyiks akadtak itt olyanok, akikkel Rey az átlagosnál szorosabb, bizalmasabb kapcsolatot ápolt, de valamiért szép lassan minden ilyen személy eltűnt mellőle. Persze velük sem volt olyan közeli, nevetgélős, ölelgetős viszonyba, nem is siratta meg őket, de saját magához, és eddigi kapcsolataihoz képest így is nagy dolognak számítottak ezek a különös és idegen barátságok.*
- Ja, nem rosszak. Egészen hozzám nőttek...
*Pillant le saját karjára, s szemügyre veszi a már jól ismert, de számára még mindig oly titokzatos mintákat. Hangjában némi komolytalanság is felfedezhető, mintha valami poén szerűséggel próbálkozna, a maga sötét stílusában. Nyilván "hozzánőttek", hiszen egy tetoválás egy életre szóló ékszer, ha akarná, sem tudná eltűntetni őket.*
- Nem a kard az én fegyverem.
*Ereszt meg egy halvány, titokzatos mosolyt. Bár köpenye csupán egy vékonyabb, térdéig érő, fekete anyag, arra kiváló, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől az övében sorakozó fegyvereit. El is húzza a könnyű anyagot, hogy Rendor így megkaphassa a választ a kérdésére. Láthatja ugyanis a másik, hogy jobb oldalán egy különlegesebb csonttőr lapul, fekete tokban, s elég kicsi ahhoz, hogy ne legyen feltűnő fegyver, de elég nagy, hogy komoly sérülést lehessen vele okozni. Bal oldalán pedig előbukkan három, egy arasznál aligha nagyobb dobókés, szorosan egymás mellett, hogy könnyen hozzájuk lehessen férni szükség esetén.*
- Jobban szeretem a kisebb pengéket. Kevédbé akadályoznak a mozgásban.
*Talán itt a Sellőházban furának tűnhet ez a stílus, hiszen praktikusabbnak hathat egy nagyobb kard, szablya, esetleg fejsze egy ajtónálló őr kezében. De tekintve a mélységi múltját, teljesen világos, miért nem mozog hosszú és súlyos pengékkel. Ezeket a fegyvereket nem önvédelemre, vagy fenyegetésre, ijesztgetésre teremtették, hanem gyilkolásra.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:09:46
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:09:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Ambroggio//
*További nyájas, de Yathlanae számára mégis édesen és izgatóan kellemes bókok érkeznek a férfitől, mire az ébenhajú elf csak zavartan lesüti szemeit, úgy mosolyog. Mindeközben kezei fürgén járnak, s legyen akármilyen izgalmas is a kettejük között zajló óvatos játék, nem zökkenti ki a munka ritmusából, pakolja az üvegeket, poharakat, s tölt, akinek tölteni kell.*
- Ha elárulnám a módját, úgy vélem, kevésbé lenne érdekes ez az este.
*Kacsint szende játékossággal, közelebb hajolva Ambroggiohoz, miközben két kezét összekulcsolva támaszkodik a pulton.*
- Legyen kreatív, kedves Ambroggio. Biztos vagyok benne, hogy remekül ért a jómagamhoz hasonló hölgyekhez.
*Enyhe biztatás, bátorítás hallatszik ki hangjából, miközben szavai mögött egy burkolt kihívás rejlik, felkérés egy ismeretlen keringőre. Yath igazán elemében érzi magát, mindig is ösztönösen ráérzett, hogyan kell feloldani a vendégekben a külvilágból magukkal hozott gátlásokat, felszínre hozni a nyers, egyesek szerint bűnös, de a maga nemében mégis végtelenül őszinte, és tiszta vágyat. Talán most is ezzel próbálkozik, óvatosan felmérve a terepet, kipuhatolva, hogy a jóvágású vendég miért is jött ide valójában.
A tósztra akaratlanul is elfordul, néhány röpke pillanatig békésen mered a semmibe, de ez a révedtség nem tart sokáig, rögtön vissza is pillant a férfira.*
- 60 év egy elfnek elröpül, csupán ifjúkora végét jelenti. Egy embernek viszont egy egész
élet, emberöltő.
*Szavaiból kiveheti a másik, hogy miért is kellett elbúcsúznie szeretett grófnőjétől. Miért kellett oly fiatalon annak a személynek a koporsója mellett állnia, akire talán édesanyjaként tekintett. S miért kellett ott hagynia azt az életet. Egy befogadott elfből nem lehet semmi nemesemberek között, nemhogy még örököljön is valamit.*
- Bizony, nem volt egyszerű megállapodnom. Világot akartam látni, új dolgokat tapasztalni. Aztán jó pár hosszú év után rátaláltam a Kikötőnek eme gyöngyszemére. Ahogy beléptem, tudtam, hogy itt a helyem.
*Oszt meg további morzsákat életéből, miközben szeretetteljes tekintetét végighordozza a helyiségen. Bizony, szerelem volt első látásra, ahogy először, kicsit csapzottan, úttól porosan belépett ebbe a bódító illatokkal, vágyakkal teli épületbe. Az ízlésesen díszes és elegáns berendezés, a szép ruhák, a lágy zene egy olyan világot tárt elé, ahová mindig is tartozott.*
- Csak nem tanácstalannak érzi magát?
*Kacag fel, szemeiben derűs és pimasz fénnyel. Nem gondolná a férfiról, hogy most jár először ilyesmi helyen, hiszen olyan magabiztos cirkalmassággal bókolgatott minden útjába kerülő hölgynek.*
- Ha úgy vesszük, elég régóta ahhoz, hogy kellemesen kiismerjem a környezetem. De akadnak itt nálam régebbiek is.
//Ambroggio//
*További nyájas, de Yathlanae számára mégis édesen és izgatóan kellemes bókok érkeznek a férfitől, mire az ébenhajú elf csak zavartan lesüti szemeit, úgy mosolyog. Mindeközben kezei fürgén járnak, s legyen akármilyen izgalmas is a kettejük között zajló óvatos játék, nem zökkenti ki a munka ritmusából, pakolja az üvegeket, poharakat, s tölt, akinek tölteni kell.*
- Ha elárulnám a módját, úgy vélem, kevésbé lenne érdekes ez az este.
*Kacsint szende játékossággal, közelebb hajolva Ambroggiohoz, miközben két kezét összekulcsolva támaszkodik a pulton.*
- Legyen kreatív, kedves Ambroggio. Biztos vagyok benne, hogy remekül ért a jómagamhoz hasonló hölgyekhez.
*Enyhe biztatás, bátorítás hallatszik ki hangjából, miközben szavai mögött egy burkolt kihívás rejlik, felkérés egy ismeretlen keringőre. Yath igazán elemében érzi magát, mindig is ösztönösen ráérzett, hogyan kell feloldani a vendégekben a külvilágból magukkal hozott gátlásokat, felszínre hozni a nyers, egyesek szerint bűnös, de a maga nemében mégis végtelenül őszinte, és tiszta vágyat. Talán most is ezzel próbálkozik, óvatosan felmérve a terepet, kipuhatolva, hogy a jóvágású vendég miért is jött ide valójában.
A tósztra akaratlanul is elfordul, néhány röpke pillanatig békésen mered a semmibe, de ez a révedtség nem tart sokáig, rögtön vissza is pillant a férfira.*
- 60 év egy elfnek elröpül, csupán ifjúkora végét jelenti. Egy embernek viszont egy egész
élet, emberöltő.
*Szavaiból kiveheti a másik, hogy miért is kellett elbúcsúznie szeretett grófnőjétől. Miért kellett oly fiatalon annak a személynek a koporsója mellett állnia, akire talán édesanyjaként tekintett. S miért kellett ott hagynia azt az életet. Egy befogadott elfből nem lehet semmi nemesemberek között, nemhogy még örököljön is valamit.*
- Bizony, nem volt egyszerű megállapodnom. Világot akartam látni, új dolgokat tapasztalni. Aztán jó pár hosszú év után rátaláltam a Kikötőnek eme gyöngyszemére. Ahogy beléptem, tudtam, hogy itt a helyem.
*Oszt meg további morzsákat életéből, miközben szeretetteljes tekintetét végighordozza a helyiségen. Bizony, szerelem volt első látásra, ahogy először, kicsit csapzottan, úttól porosan belépett ebbe a bódító illatokkal, vágyakkal teli épületbe. Az ízlésesen díszes és elegáns berendezés, a szép ruhák, a lágy zene egy olyan világot tárt elé, ahová mindig is tartozott.*
- Csak nem tanácstalannak érzi magát?
*Kacag fel, szemeiben derűs és pimasz fénnyel. Nem gondolná a férfiról, hogy most jár először ilyesmi helyen, hiszen olyan magabiztos cirkalmassággal bókolgatott minden útjába kerülő hölgynek.*
- Ha úgy vesszük, elég régóta ahhoz, hogy kellemesen kiismerjem a környezetem. De akadnak itt nálam régebbiek is.
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 17:22:25
Üzenet elküldve: 2020-09-12 17:22:25
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Maydeleine kisasszony úgy meglepődik, hogy rögtön kis is szalad a száján a gondolata. Darelld úgy tesz, mintha ezt meg sem hallotta volna, így aztán csak folytatja tovább a beszédet. Azért örömmel tapasztalja, hogy a jelenlegi vezető pozíciót betöltő személy nem olyan buta ám.*
- Igaza van a kisasszonynak. Talán ezt a meghívásos dolgot jobb is, ha elvetjük.* Ő őrként Maydeleine meg sellőként gondolkodik. Így aztán csak kiegészítik egymást valahogy. A férfinak a biztonság járt a fejében elsődlegesen, így aztán eszébe se jutott, hogy a meghívás valószínűleg jelentős belső galibát okozna.*
- Úgy vélem Reyraa tényleg jó választás kísérőnek. Kellően hidegvérű egy ilyen feladathoz.* Ért vele egyet Darelld. Valószínűleg ha őt kérdezik rögtön a lányt javasolta volna. A második választottra rátekint az érintettre, aki éppen italt tölt ki két kupába.*
- Egy próbát megérhet. Jó kiállású, ahogyan azt mondtad. A tárgyaló képességének meg jónak kell lennie, ha sellőként dolgozik. Egyfajta teszt is lehetne ez neki. Na meg amúgy is úgy hallottam, hogy egy nő szedi az adót. Igen. Azt hiszem egy próbát megér.* Adja áldását a dologra. Úgy véli, hogy nem lesz rossz vezető a lányból. Kicsit még tapasztalatlan, de valószínűleg gyorsan bele fog rázódni a főnöki székbe. Nem rest ezt meg is említeni neki.*
- Úgy hiszem, hogy Zammiria kisasszony a legjobb kezekre bízta a Sellőházat.* Még egy pillanatra egy enyhe mosolyt is megereszt, de tényleg csak egy pillanatra. Ha nincs más, akkor folytatja azt amit eddig csinált. Régóta van már itt, így aztán sok mindent látott. Lassan, de biztosan talpra áll ez a kóceráj.*
* Maydeleine kisasszony úgy meglepődik, hogy rögtön kis is szalad a száján a gondolata. Darelld úgy tesz, mintha ezt meg sem hallotta volna, így aztán csak folytatja tovább a beszédet. Azért örömmel tapasztalja, hogy a jelenlegi vezető pozíciót betöltő személy nem olyan buta ám.*
- Igaza van a kisasszonynak. Talán ezt a meghívásos dolgot jobb is, ha elvetjük.* Ő őrként Maydeleine meg sellőként gondolkodik. Így aztán csak kiegészítik egymást valahogy. A férfinak a biztonság járt a fejében elsődlegesen, így aztán eszébe se jutott, hogy a meghívás valószínűleg jelentős belső galibát okozna.*
- Úgy vélem Reyraa tényleg jó választás kísérőnek. Kellően hidegvérű egy ilyen feladathoz.* Ért vele egyet Darelld. Valószínűleg ha őt kérdezik rögtön a lányt javasolta volna. A második választottra rátekint az érintettre, aki éppen italt tölt ki két kupába.*
- Egy próbát megérhet. Jó kiállású, ahogyan azt mondtad. A tárgyaló képességének meg jónak kell lennie, ha sellőként dolgozik. Egyfajta teszt is lehetne ez neki. Na meg amúgy is úgy hallottam, hogy egy nő szedi az adót. Igen. Azt hiszem egy próbát megér.* Adja áldását a dologra. Úgy véli, hogy nem lesz rossz vezető a lányból. Kicsit még tapasztalatlan, de valószínűleg gyorsan bele fog rázódni a főnöki székbe. Nem rest ezt meg is említeni neki.*
- Úgy hiszem, hogy Zammiria kisasszony a legjobb kezekre bízta a Sellőházat.* Még egy pillanatra egy enyhe mosolyt is megereszt, de tényleg csak egy pillanatra. Ha nincs más, akkor folytatja azt amit eddig csinált. Régóta van már itt, így aztán sok mindent látott. Lassan, de biztosan talpra áll ez a kóceráj.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:50:55
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:50:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*Ő maga nem igazán folyt bele a kölcsön ügyébe, így nem is tudja melyik kikötői szervezettől volt az, csak azt, hogy végre sikerült letörleszteni az utolsó aranyig is. Már éppen azon kattog az agya, hogy ki is az, aki tudnának nélkülözni és, hogy elegen lennének-e hogy biztonságban meg tudják tekinteni ezt a frissen felállított adóztató helyet, amikor Darelld furcsa javaslattal él.*
-Hogy ne?! *Meg is lepődik, szinte az merül fel benne, hogy a férfi nem szeretné, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak, ám a továbbiakban ez az elgondolás egyértelműen megváltozik. ~Hiába vagyok kíváncsi a dologra, valóban igaza van, nem kéne ennek nagy feneket keríteni. ~ Hiszen, ha elhagyja a helyet, akkor ki fog foglalkozni a napi ügyekkel, nem mintha belerázódott volna már. Még korai lenne csak úgy itt hagyni mindent.*
-A találkozó sem egy rossz ötlet, azonban azt nem szeretném, hogy a Patkányok beállítsanak a teljes pereputtyukkal és elijesszék a vendégeket is. *Emlékszik még az óriásokra, meg a sok takarítani valóra, amit maguk után hagytak, nem szívesen kerülne abba a helyzetbe, mint akkor Ralas. ~Nem irigyeltem az biztos.~*
-Rendben, ez kivitelezhetőnek tűnik, menjen valaki, akire rábízhatom ezt a dolgot. Reyraa, ahogy látom, éppen szolgálatban van, de kell mellé valaki, aki az alku dolgában eljár. *Felmerül benne, hogy bár a mélységi ért a fegyverforgatáshoz, de elsőre talán nem a legelborzasztóbb látvány, így minden bizonnyal férfit kéne mellé állítani, hogy kiegyensúlyozza.*
-Rád itt számítok, ahogy látom Rendor éppen ráér. *Nézi, ahogy az a kettő egymással beszélget.*
-Úgy hiszem a kiállásával nem lesz baj, még egyelőre úgy sem ismerik annyira a kikötőben, hiszen nemrég érkezett. *Gondolja végig, így talán valakinek még azt is be tudná adni, hogy ő Ralas, a Sellőház tulaja, ha nem ismerné személyesen mindkét férfit, talán el is hinné, ha egy jobb ruhát húz magára.*
-Mi a véleményed? *Azért még rákérdez, mielőtt odasétálna az említett két félhez, most kicsit olyan, mint egy kislány, aki az apja engedélyére vár.*
*Ő maga nem igazán folyt bele a kölcsön ügyébe, így nem is tudja melyik kikötői szervezettől volt az, csak azt, hogy végre sikerült letörleszteni az utolsó aranyig is. Már éppen azon kattog az agya, hogy ki is az, aki tudnának nélkülözni és, hogy elegen lennének-e hogy biztonságban meg tudják tekinteni ezt a frissen felállított adóztató helyet, amikor Darelld furcsa javaslattal él.*
-Hogy ne?! *Meg is lepődik, szinte az merül fel benne, hogy a férfi nem szeretné, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak, ám a továbbiakban ez az elgondolás egyértelműen megváltozik. ~Hiába vagyok kíváncsi a dologra, valóban igaza van, nem kéne ennek nagy feneket keríteni. ~ Hiszen, ha elhagyja a helyet, akkor ki fog foglalkozni a napi ügyekkel, nem mintha belerázódott volna már. Még korai lenne csak úgy itt hagyni mindent.*
-A találkozó sem egy rossz ötlet, azonban azt nem szeretném, hogy a Patkányok beállítsanak a teljes pereputtyukkal és elijesszék a vendégeket is. *Emlékszik még az óriásokra, meg a sok takarítani valóra, amit maguk után hagytak, nem szívesen kerülne abba a helyzetbe, mint akkor Ralas. ~Nem irigyeltem az biztos.~*
-Rendben, ez kivitelezhetőnek tűnik, menjen valaki, akire rábízhatom ezt a dolgot. Reyraa, ahogy látom, éppen szolgálatban van, de kell mellé valaki, aki az alku dolgában eljár. *Felmerül benne, hogy bár a mélységi ért a fegyverforgatáshoz, de elsőre talán nem a legelborzasztóbb látvány, így minden bizonnyal férfit kéne mellé állítani, hogy kiegyensúlyozza.*
-Rád itt számítok, ahogy látom Rendor éppen ráér. *Nézi, ahogy az a kettő egymással beszélget.*
-Úgy hiszem a kiállásával nem lesz baj, még egyelőre úgy sem ismerik annyira a kikötőben, hiszen nemrég érkezett. *Gondolja végig, így talán valakinek még azt is be tudná adni, hogy ő Ralas, a Sellőház tulaja, ha nem ismerné személyesen mindkét férfit, talán el is hinné, ha egy jobb ruhát húz magára.*
-Mi a véleményed? *Azért még rákérdez, mielőtt odasétálna az említett két félhez, most kicsit olyan, mint egy kislány, aki az apja engedélyére vár.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:30:59
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:30:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kecsesen, a vendég igénye szerint berendezett szoba összeszűkül, majd kitágul, s a sóhajok egymással kelnek versenyre, kiszakadva a testből ajkakon keresztül birokra kélve, szállva a mennyezet felé, olykor összekapaszkodva, olykor elengedve egymást. Nem rejti véka alá, hogy számára fontos e pillanat, minden kétséget kizáróan önigazolásként, s új élmények megtapasztalásán alapszik, hisz oly rég volt már... oly rég. A magányra készítették fel, s osztályrészét képezvén, annak jelenléte nem okozott számára lelki torzulást, hisz a sivatagi ember élete ilyen... de most, a magány hiánya felszakítja a rég elnyomott érzéseket. Elég a tündér ajkáról felszabaduló lágy mosoly, az ezüstös íriszekről cseppenő kacér tekintet, egy apró levegővétel, mely talán gyorsabb, mint azelőtt... elég, elég, hogy D'or ismét hazatérjen őseihez. A tiszta bőr íze nyomán otthon jár, érintések útján, hűvös szellő érinti ében bőrét, a sóhajokban, az éjszakai tűz ropogásába vegyített saját sóhaját hallja, mik a csillagoknak küldött céltalanul, s bizony hallatja is bőszen, mert Nalaeä egyszerűen tökéletes. Illetődöttségét azonnal orvosolja, szinte zavarban lenni sincs ideje, a meglepően kecses és törékeny karok azonnal igazítják, s engedelmesen hátára fekszik, elébb elmerülve a mennyezet megmunkált borításában, majd keresve az ezüstíriszeket, mik fénylő csillagként mutatják az utat. Az első langyos érintésre elmosolyodva rándul össze, s keze a lány testét keresi, legalább egy apró érintés erejéig, hogy ismét otthon lehessen a dűnék között. A második érintésre már nem borzong, csupán egyetlen szót mond, mindenekelőtt:*
- Köszönöm. *A tekintet meglepően komoly, tán komolyabb a helyzethez, s furcsán hathat, de D'or tudja miért szól, tudja, hogy otthonától ily távol, most mégis a szilajan perzselő homokdűnék forrósága járhatja át, ezért a lányt köszönet illeti. Csepp és csepp egymás után, mellkasán, majd hasfalán érzi, s ahogy lejjebb és lejjebb halad, elnyújtva sóhajt, majd szemeit szorosan hunyja. Az elnyújtott pillanat aztán elkínzott, vágyakozó tekintetet ébreszt, az addig külön utakon, s a lány testén szelíden futtatott ujjbegyei célzott utakra tévednek, fel a gerinc mentén, majd oldalán vigyázva, hogy oda nem illő módon, ne csiklandozzon, le az ágyékig puhán játszva. Megáll aztán, egy kis idő után, mikor úgy érzi eljött az idő.*
- Gyere hozzám... kérlek... *próbálja karját lágyan megfogva húzni magára* engedd, hogy lássalak... *kéri, mert az apró, s törékeny testnél szebbet most nem tudna elképzelni. ~ A tekintete... ~ gondolja már gondolatban is elfúló hangon ~ átjár, felmelegít... édes ~ s ajkán végigfuttatva nyelvét, szinte magán érzi az ízt, mely mindig is hazájára emlékeztette. Ha a lány befejezi, marad hát hátán, de ezúttal már Nalaeät is érezni szeretné. Ha kell, hát fejét felemelve keresi ajkait, a puha nyelvet, az sem baj, ha aprón fogak koccannak össze, majd hanyatlik vissza, átölelve a nőt, nyakába szuszogva. Csak kicsit igazodik, mert valójában nincs szükség rá, ösztönösen cselekszik, s immár sóhajának hangot is ad, két tenyerét a lány mellkasára fektetve mozog, kezében tartva a tökéletesség két ékét.*
- Sohasem volt távolabb tőlem a magány... Nala... nem vágyom közelségére... ismét otthon vagyok, hazavittél... *súgja elfúló hangon egy sivatagi emberhez nem méltó módon, de ki bánja azt már? Sivatagi embernek is asszony a támasza, aki ezt nem ismeri el, az hazudik. Főleg egy ilyen asszony, ki minden látszattörékenységére erősebb, mint bármelyik síkföldi férfi fogcsikorgató harci üvöltése.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 12:35:32
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kecsesen, a vendég igénye szerint berendezett szoba összeszűkül, majd kitágul, s a sóhajok egymással kelnek versenyre, kiszakadva a testből ajkakon keresztül birokra kélve, szállva a mennyezet felé, olykor összekapaszkodva, olykor elengedve egymást. Nem rejti véka alá, hogy számára fontos e pillanat, minden kétséget kizáróan önigazolásként, s új élmények megtapasztalásán alapszik, hisz oly rég volt már... oly rég. A magányra készítették fel, s osztályrészét képezvén, annak jelenléte nem okozott számára lelki torzulást, hisz a sivatagi ember élete ilyen... de most, a magány hiánya felszakítja a rég elnyomott érzéseket. Elég a tündér ajkáról felszabaduló lágy mosoly, az ezüstös íriszekről cseppenő kacér tekintet, egy apró levegővétel, mely talán gyorsabb, mint azelőtt... elég, elég, hogy D'or ismét hazatérjen őseihez. A tiszta bőr íze nyomán otthon jár, érintések útján, hűvös szellő érinti ében bőrét, a sóhajokban, az éjszakai tűz ropogásába vegyített saját sóhaját hallja, mik a csillagoknak küldött céltalanul, s bizony hallatja is bőszen, mert Nalaeä egyszerűen tökéletes. Illetődöttségét azonnal orvosolja, szinte zavarban lenni sincs ideje, a meglepően kecses és törékeny karok azonnal igazítják, s engedelmesen hátára fekszik, elébb elmerülve a mennyezet megmunkált borításában, majd keresve az ezüstíriszeket, mik fénylő csillagként mutatják az utat. Az első langyos érintésre elmosolyodva rándul össze, s keze a lány testét keresi, legalább egy apró érintés erejéig, hogy ismét otthon lehessen a dűnék között. A második érintésre már nem borzong, csupán egyetlen szót mond, mindenekelőtt:*
- Köszönöm. *A tekintet meglepően komoly, tán komolyabb a helyzethez, s furcsán hathat, de D'or tudja miért szól, tudja, hogy otthonától ily távol, most mégis a szilajan perzselő homokdűnék forrósága járhatja át, ezért a lányt köszönet illeti. Csepp és csepp egymás után, mellkasán, majd hasfalán érzi, s ahogy lejjebb és lejjebb halad, elnyújtva sóhajt, majd szemeit szorosan hunyja. Az elnyújtott pillanat aztán elkínzott, vágyakozó tekintetet ébreszt, az addig külön utakon, s a lány testén szelíden futtatott ujjbegyei célzott utakra tévednek, fel a gerinc mentén, majd oldalán vigyázva, hogy oda nem illő módon, ne csiklandozzon, le az ágyékig puhán játszva. Megáll aztán, egy kis idő után, mikor úgy érzi eljött az idő.*
- Gyere hozzám... kérlek... *próbálja karját lágyan megfogva húzni magára* engedd, hogy lássalak... *kéri, mert az apró, s törékeny testnél szebbet most nem tudna elképzelni. ~ A tekintete... ~ gondolja már gondolatban is elfúló hangon ~ átjár, felmelegít... édes ~ s ajkán végigfuttatva nyelvét, szinte magán érzi az ízt, mely mindig is hazájára emlékeztette. Ha a lány befejezi, marad hát hátán, de ezúttal már Nalaeät is érezni szeretné. Ha kell, hát fejét felemelve keresi ajkait, a puha nyelvet, az sem baj, ha aprón fogak koccannak össze, majd hanyatlik vissza, átölelve a nőt, nyakába szuszogva. Csak kicsit igazodik, mert valójában nincs szükség rá, ösztönösen cselekszik, s immár sóhajának hangot is ad, két tenyerét a lány mellkasára fektetve mozog, kezében tartva a tökéletesség két ékét.*
- Sohasem volt távolabb tőlem a magány... Nala... nem vágyom közelségére... ismét otthon vagyok, hazavittél... *súgja elfúló hangon egy sivatagi emberhez nem méltó módon, de ki bánja azt már? Sivatagi embernek is asszony a támasza, aki ezt nem ismeri el, az hazudik. Főleg egy ilyen asszony, ki minden látszattörékenységére erősebb, mint bármelyik síkföldi férfi fogcsikorgató harci üvöltése.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 12:35:32
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 07:10:39
Üzenet elküldve: 2020-09-12 07:10:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szende alázattal hunyja le pilláit a bókra. Túlzásnak tartja, természetesen, de annak végtelenül örül, hogy a vendég tetszésére van. A simításra kissé megborzong, de ahogy ezüstös íriszei visszatalálnak Gaiffar úr tekintetére, láthatja, hogy ez a borzongás egyáltalán nem ellenérzések szülte. Hála árad belőle és őszinte megtiszteltetés, amiért az úr a kegyében részesíti.
A tündér semmi kis súlyát játszi könnyedséggel emeli meg a férfi, Nalaeä pedig készséggel kulcsolja combjait a derekára. Ajkai odaadón adóznak a viszonzásra talált csókban a vendég szenvedélyének. Faraonn Úr sivatagi ismerőse sosem hált a szeráj lányaival, hiába kínálta őket szolgálatára vendéglátója minden alkalommal. Lefüröszthették, átmasszírozhatták fáradt tagjait és szívesen beszélgetett. Nagy tetszésére volt, hogy a tündér megtanulta hazája szavait és előszeretettel csiszolta a kiejtését és segített eligazodni a nem túl könnyű nyelv kifejezéseiben. De egyszer sem vette magához a szeráj édes kéjeit, hiába kínálkoztak. Fogadalom miatt, úgy mondta. Talán emiatt is éli meg most Nalaeä ily lenyűgözve, hogy a sivatagi férfi nem csak hogy kívánja őt, de örömét is szándékozik tölteni benne.
A tündér törékeny teste elnyúlik az ágyon, dereka kissé megemelkedik az ágytakaró selymének hűvösétől. Lehunyja szemeit a bőrét illető csókok nyomán, csak finom ujjacskái nyúlnak a fölé hajló férfi után. Vágytól éledt ágyékára simítanak, s mikor megérzi vendége testének hőn kívánkozó tagját, nagy sóhaj szakad fel a mellkasából. A szenvedély olajozott gördülését megszakító szavakra az ő pillái is felnyílnak. Szintúgy zavar lesz rajta úrrá, hiszen attól tart, valamit elrontott. Néhány pillanatra kicsi szíve ijedten kezd kalapálni, hiszen ha hibája miatt most elgáncsolta a vendég kedvét, az szörnyű lenne. Aztán elér hozzá a szavak értelme és megilletődötten mosolyog vissza a Gaiffar úrra.*
- Az elcsigázott férfi illata, akár a vas *mondja csendesen, s ujjai végigsimítanak D'or ében bőrén.* - Nem várhatom el, hogy vágyad kiegyezzen a türelmeddel, uram. Nem illendő *süti le a szemét, hiszen e ponton kiigazítja a férfit az illemmel kapcsolatban, ahogy azt a Sellőházban élő szabályok átírják.* - De hálával megszolgálom a figyelmességedet *mondja, s egy csókkal az ágyra húzza a férfit. Cirógatja még egy kicsit, aztán kicsusszan mellőle és az ágy melletti szekrénykére teszi a langyos vízzel teli tálat és az olajtól illatos kendőket. Vízbe mártja az egyiket és az ágyra térdelve a férfihoz húzódik. Először az arcát törli át, aztán a nyakát és a vállait. Közben csókokkal, finom simítással követi a nedves kendő útját. Ezután jönnek a karok és a kezek. Gaiffar úr ujjait is végigcsókolja, finom ajkai közé veszi, megcirógatja a nyelvével. Újból vízbe mártja a kendőt, s ezúttal már a széles, ében mellkas jön soron, aztán a has, melyet szégyenlősség nélkül követ az ágyék. Az illatos kendőt követő csókocskák itt sem maradnak el, mit több, lemaradnak kicsit, elidőznek, míg a készséges mosdatás tovább halad a férfi izmos combjain.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szende alázattal hunyja le pilláit a bókra. Túlzásnak tartja, természetesen, de annak végtelenül örül, hogy a vendég tetszésére van. A simításra kissé megborzong, de ahogy ezüstös íriszei visszatalálnak Gaiffar úr tekintetére, láthatja, hogy ez a borzongás egyáltalán nem ellenérzések szülte. Hála árad belőle és őszinte megtiszteltetés, amiért az úr a kegyében részesíti.
A tündér semmi kis súlyát játszi könnyedséggel emeli meg a férfi, Nalaeä pedig készséggel kulcsolja combjait a derekára. Ajkai odaadón adóznak a viszonzásra talált csókban a vendég szenvedélyének. Faraonn Úr sivatagi ismerőse sosem hált a szeráj lányaival, hiába kínálta őket szolgálatára vendéglátója minden alkalommal. Lefüröszthették, átmasszírozhatták fáradt tagjait és szívesen beszélgetett. Nagy tetszésére volt, hogy a tündér megtanulta hazája szavait és előszeretettel csiszolta a kiejtését és segített eligazodni a nem túl könnyű nyelv kifejezéseiben. De egyszer sem vette magához a szeráj édes kéjeit, hiába kínálkoztak. Fogadalom miatt, úgy mondta. Talán emiatt is éli meg most Nalaeä ily lenyűgözve, hogy a sivatagi férfi nem csak hogy kívánja őt, de örömét is szándékozik tölteni benne.
A tündér törékeny teste elnyúlik az ágyon, dereka kissé megemelkedik az ágytakaró selymének hűvösétől. Lehunyja szemeit a bőrét illető csókok nyomán, csak finom ujjacskái nyúlnak a fölé hajló férfi után. Vágytól éledt ágyékára simítanak, s mikor megérzi vendége testének hőn kívánkozó tagját, nagy sóhaj szakad fel a mellkasából. A szenvedély olajozott gördülését megszakító szavakra az ő pillái is felnyílnak. Szintúgy zavar lesz rajta úrrá, hiszen attól tart, valamit elrontott. Néhány pillanatra kicsi szíve ijedten kezd kalapálni, hiszen ha hibája miatt most elgáncsolta a vendég kedvét, az szörnyű lenne. Aztán elér hozzá a szavak értelme és megilletődötten mosolyog vissza a Gaiffar úrra.*
- Az elcsigázott férfi illata, akár a vas *mondja csendesen, s ujjai végigsimítanak D'or ében bőrén.* - Nem várhatom el, hogy vágyad kiegyezzen a türelmeddel, uram. Nem illendő *süti le a szemét, hiszen e ponton kiigazítja a férfit az illemmel kapcsolatban, ahogy azt a Sellőházban élő szabályok átírják.* - De hálával megszolgálom a figyelmességedet *mondja, s egy csókkal az ágyra húzza a férfit. Cirógatja még egy kicsit, aztán kicsusszan mellőle és az ágy melletti szekrénykére teszi a langyos vízzel teli tálat és az olajtól illatos kendőket. Vízbe mártja az egyiket és az ágyra térdelve a férfihoz húzódik. Először az arcát törli át, aztán a nyakát és a vállait. Közben csókokkal, finom simítással követi a nedves kendő útját. Ezután jönnek a karok és a kezek. Gaiffar úr ujjait is végigcsókolja, finom ajkai közé veszi, megcirógatja a nyelvével. Újból vízbe mártja a kendőt, s ezúttal már a széles, ében mellkas jön soron, aztán a has, melyet szégyenlősség nélkül követ az ágyék. Az illatos kendőt követő csókocskák itt sem maradnak el, mit több, lemaradnak kicsit, elidőznek, míg a készséges mosdatás tovább halad a férfi izmos combjain.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-10 19:49:39
Üzenet elküldve: 2020-09-10 19:49:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Most, hogy ezt megbeszélték, mintha a nő kissé megnyugodott volna. Már amennyire ez lehetséges jelen helyzetben. Ezután jelentést tesz, ami úgy néz ki, hogy valamilyen szinten kapcsolódik a korábbi beszélgetésükhöz.*
- Azok bizony.* Darelld még élénken emlékszik arra az időkre, amikor ide jártak a kölcsön miatt. Aztán nem is olyan rég a Boszorkánykonyha ügyében is meggyűlt velük a vezetőség baja. Most meg itt ez a barikád. Egyelőre még sikerült velük mindent békésen elrendezni, de az ilyen békék ingatagok tudnak lenni. A kisasszony olyan kijelentést tesz, amire még Darelld arcán is átsuhan egy pillanatnyi döbbenet. Máris meg akarja azt a barikádot nézni. Na persze elég ésszerű érveket sorakoztat fel, amikkel a faarcú őr is egyet ért. Viszont még ott a kérdés, hogy kivel menjen ki a kikötőbe a kisasszony.*
- Ha szabad akkor tanácsolnék valamit. A kisasszony helyében nem mennék ki. Kegyed most az intézmény feje. Egy egyszerű kis barikád miatt nem gondolom, hogy szükséges lenne a vezetőség kivonulása. Vagy hívja meg egy találkozóra, ahol megbeszélik a dolgot, vagy küldjön ki hozzá egy kisebb küldöttséget, akik tárgyalnak. Ha kegyed kimegy, akkor az olyan, mintha megalázkodnánk előttük egy ilyen kis dologban is. Azt kell látniuk, hogy van tartásunk. Természetesen ez csak az én véleményem. A döntést a kisasszony kezében van. Ha úgy van tudom nélkülözni most Reyraát.* Ennél több tanáccsal nem tud szolgálni. A vezetőség meg döntsön bárhogy azt ő elfogadja.*
* Most, hogy ezt megbeszélték, mintha a nő kissé megnyugodott volna. Már amennyire ez lehetséges jelen helyzetben. Ezután jelentést tesz, ami úgy néz ki, hogy valamilyen szinten kapcsolódik a korábbi beszélgetésükhöz.*
- Azok bizony.* Darelld még élénken emlékszik arra az időkre, amikor ide jártak a kölcsön miatt. Aztán nem is olyan rég a Boszorkánykonyha ügyében is meggyűlt velük a vezetőség baja. Most meg itt ez a barikád. Egyelőre még sikerült velük mindent békésen elrendezni, de az ilyen békék ingatagok tudnak lenni. A kisasszony olyan kijelentést tesz, amire még Darelld arcán is átsuhan egy pillanatnyi döbbenet. Máris meg akarja azt a barikádot nézni. Na persze elég ésszerű érveket sorakoztat fel, amikkel a faarcú őr is egyet ért. Viszont még ott a kérdés, hogy kivel menjen ki a kikötőbe a kisasszony.*
- Ha szabad akkor tanácsolnék valamit. A kisasszony helyében nem mennék ki. Kegyed most az intézmény feje. Egy egyszerű kis barikád miatt nem gondolom, hogy szükséges lenne a vezetőség kivonulása. Vagy hívja meg egy találkozóra, ahol megbeszélik a dolgot, vagy küldjön ki hozzá egy kisebb küldöttséget, akik tárgyalnak. Ha kegyed kimegy, akkor az olyan, mintha megalázkodnánk előttük egy ilyen kis dologban is. Azt kell látniuk, hogy van tartásunk. Természetesen ez csak az én véleményem. A döntést a kisasszony kezében van. Ha úgy van tudom nélkülözni most Reyraát.* Ennél több tanáccsal nem tud szolgálni. A vezetőség meg döntsön bárhogy azt ő elfogadja.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-10 10:37:28
Üzenet elküldve: 2020-09-10 10:37:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*A férfi biztosítja afelől, hogy amennyiben bármi is tudomására jut, értesíti róla, ez neki elegendő, hogy kicsit megnyugodjon.*
-Köszönöm. *Majd mikor már indulna, valami egészen aggasztó dolgot közöl vele a férfi. Most, hogy Zammiria átadta neki a hely igazgatását, az ilyen dolgok mellett nem mehet el szó nélkül.*
-Patkányok. *Kutat a fejében, de eddig még róluk nem hallott, talán nem olyan jelentős a befolyásuk a kikötőben, hogy elérje a kezük a Sellőházat, avagy csak a Vihar fiai területén fekszenek, ezt nem tudja biztosra.*
-Ez aggasztó. Jobb lesz, ha megnézzük. *Ekkor ébred fel benne a gyanú, hogy ez talán hátráltatja a városban illetve a tharg földön tartózkodók hazaérkezését, ami viszont már bosszantó tényként fészkeli be magát a fejébe.*
-Shan és Vyliassa még a városban vannak úgy tudom, Dreyia is távol. Jobb lesz, ha viszek magammal valakit. *Körbe néz, tudja, hogy nem hagyhatja vezető nélkül a helyet, ám egyedül sem botorkálhat a kikötőben.*
-Bosszantó. Reyra ahogy látom most szolgálatban van, őt itt hagynám a fennhatóságod alatt, míg kinézek valakivel. De kit vigyek? *Néz szét.*
-Mi lesz, ha a visszajáró vendégeink is belefutnak? De nem szívesen kötnék bele senkibe… *Latolgatja a lehetőségeket, mert fizikai ráhatást nem kíván egyelőre érvényesíteni, úgy véli békésen is elrendezhető és neki ez a legfontosabb.*
*A férfi biztosítja afelől, hogy amennyiben bármi is tudomására jut, értesíti róla, ez neki elegendő, hogy kicsit megnyugodjon.*
-Köszönöm. *Majd mikor már indulna, valami egészen aggasztó dolgot közöl vele a férfi. Most, hogy Zammiria átadta neki a hely igazgatását, az ilyen dolgok mellett nem mehet el szó nélkül.*
-Patkányok. *Kutat a fejében, de eddig még róluk nem hallott, talán nem olyan jelentős a befolyásuk a kikötőben, hogy elérje a kezük a Sellőházat, avagy csak a Vihar fiai területén fekszenek, ezt nem tudja biztosra.*
-Ez aggasztó. Jobb lesz, ha megnézzük. *Ekkor ébred fel benne a gyanú, hogy ez talán hátráltatja a városban illetve a tharg földön tartózkodók hazaérkezését, ami viszont már bosszantó tényként fészkeli be magát a fejébe.*
-Shan és Vyliassa még a városban vannak úgy tudom, Dreyia is távol. Jobb lesz, ha viszek magammal valakit. *Körbe néz, tudja, hogy nem hagyhatja vezető nélkül a helyet, ám egyedül sem botorkálhat a kikötőben.*
-Bosszantó. Reyra ahogy látom most szolgálatban van, őt itt hagynám a fennhatóságod alatt, míg kinézek valakivel. De kit vigyek? *Néz szét.*
-Mi lesz, ha a visszajáró vendégeink is belefutnak? De nem szívesen kötnék bele senkibe… *Latolgatja a lehetőségeket, mert fizikai ráhatást nem kíván egyelőre érvényesíteni, úgy véli békésen is elrendezhető és neki ez a legfontosabb.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:27:43
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:27:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Darelld észreveszi az apró rándulást a nő arcán, mivel pont előtte áll. Maydelenine se rejti véka alá, hogy bizony nagyon is aggódik a kormos miatt. A sellő nagyon óvatosan el is árulja, hogy miért is aggódik annyira. Darelld erre mit mondhatna? Hát semmit, mert ő is tisztában azzal, hogy milyenek a Thargok. Meg azzal is, hogy Drey mennyire szemtelen tud lenni néha. Mondjuk azért véleménye szerint biztosan megválogatja a szavait, bár az évek alatt már azt megtanulta, hogy mennyire szeszélyesek is tudnak lenni a nők.* Megértem az aggályait és amint megtudok valamit, azonnal értesítem.* Ennél többet sajnos nem tehet. Rhywayers kisasszony már készül is indulni, mivel valószínűleg mindenre megkapta a választ, amire kíváncsi volt, még ha azok nem is túl jók. Viszont az őr kihasználva az alkalmat, hogy még éppen itt van a sellő, gyorsan leszólítja.*
- Köszönöm! Ígérem gyors leszek. Jelentést kaptam arról, hogy a kikötő bejáratánál adószedők egy kisebb barikádat létesítettek. Pletykákat már napok óta hallottam róla, de ma biztos információt kaptam ez ügyben. Ha minden igaz, akkor a Patkányok nevében cselekednek, de az elmondások alapján eddig semmi komoly. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy érdemes rajtuk tartanunk a szemünket.* A forgalom java része nem a városból jön, de azért valamilyen szinten mégiscsak hatással vannak a Sellőházra. Ha máshogy nem is, de az árakat még felverhetik a környéken. Ő az információt átadta és biztosította, hogy rajtuk tartja a szemét. Aztán, hogy Mady mit kezd ezzel az már nem az ő dolga. Ha nincs több kérdés, akkor Darelld felől akár távozhat is a sellő. Máskülönben áll rendelkezésére. Ha távozik, akkor illendően elköszön tőle és folytatja az őrködést.*
* Darelld észreveszi az apró rándulást a nő arcán, mivel pont előtte áll. Maydelenine se rejti véka alá, hogy bizony nagyon is aggódik a kormos miatt. A sellő nagyon óvatosan el is árulja, hogy miért is aggódik annyira. Darelld erre mit mondhatna? Hát semmit, mert ő is tisztában azzal, hogy milyenek a Thargok. Meg azzal is, hogy Drey mennyire szemtelen tud lenni néha. Mondjuk azért véleménye szerint biztosan megválogatja a szavait, bár az évek alatt már azt megtanulta, hogy mennyire szeszélyesek is tudnak lenni a nők.* Megértem az aggályait és amint megtudok valamit, azonnal értesítem.* Ennél többet sajnos nem tehet. Rhywayers kisasszony már készül is indulni, mivel valószínűleg mindenre megkapta a választ, amire kíváncsi volt, még ha azok nem is túl jók. Viszont az őr kihasználva az alkalmat, hogy még éppen itt van a sellő, gyorsan leszólítja.*
- Köszönöm! Ígérem gyors leszek. Jelentést kaptam arról, hogy a kikötő bejáratánál adószedők egy kisebb barikádat létesítettek. Pletykákat már napok óta hallottam róla, de ma biztos információt kaptam ez ügyben. Ha minden igaz, akkor a Patkányok nevében cselekednek, de az elmondások alapján eddig semmi komoly. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy érdemes rajtuk tartanunk a szemünket.* A forgalom java része nem a városból jön, de azért valamilyen szinten mégiscsak hatással vannak a Sellőházra. Ha máshogy nem is, de az árakat még felverhetik a környéken. Ő az információt átadta és biztosította, hogy rajtuk tartja a szemét. Aztán, hogy Mady mit kezd ezzel az már nem az ő dolga. Ha nincs több kérdés, akkor Darelld felől akár távozhat is a sellő. Máskülönben áll rendelkezésére. Ha távozik, akkor illendően elköszön tőle és folytatja az őrködést.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:05:56
Üzenet elküldve: 2020-09-09 21:05:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
//Rey//
* A mélységi nő végül az italok közül a sör mellé teszi le a voksát. Így aztán a sellő rögtön csapol két korsó Vajsört maguknak. Ez a kör egy átlagos vendégnek 24 aranyba fájna
. Amint megteltek a korsók az egyiket oda is nyújtja a nőnek.*
- Egészség!* Mondja neki, amikor átnyújtja az italt. Aztán ő is meghúzza a saját korsóját. Nem egy tipikus női ital a sör, de Rey sem egy tipikus nő. *
- Fegyver volt nála, szóval akár erőszakhoz is folyamodhattál volna. Senki nem szólt volna meg, hiszen a szabály az szabály. Mellesleg nem vagy olyan rossz társaság sem.* Nem azért mond neki ilyeneket, mert jó színben akar kitűnni, egyszerűen csak az igazat mondja. Azt meg jól tudja, hogy YIlanda nem fog pattogni, mert azért tudja Rendor, hogy ott a vaj a füle mögött. A bemutatkozáson is túlesnek, ha már így nekiálltak beszélgetni. Nyilván nem siklik el a "barátaimnak" szócska felett sem. Ettől függetlenül marad minden úgy, ahogyan eddig. Megdicséri a másik tetoválását, de csak ennyi. Az őr hangjában némi nem éppen odavágó érzelmet vél felfedezni, így hát inkább el is engedni ezt a témát. Ha részletezni akarta volna, akkor részletezte volna.*
- Szerintem jó lett.* Dicséri meg mielőtt terelné a témát. Különösen felkelti a férfi figyelmét a nő. Nem egy törékeny madárkának tűnik, már csak a testfelépítéséből sem.*
- Csak úgy kíváncsiságból kérdezném meg, de mit tettél volna, ha rátámad az a nő? Nem rántottál fegyvert, de a kezed gyanúsan lent pihent az öved környékénél. Én kicsit furcsállom, hogy kardot nem láttok nálad.* Természetesen sejti, hogy valamilyen sunyi penge lapulhat ott és azt sem kétli, hogy a nő haszni is tudja azt, de neki a fejében az őr szóra általában kardos páncélos egyének képe van. Rey nem éppen ilyen. Ha nem ismerné, akkor simán azt is elhinné, hogy csak egy vendég.*
//Rey//
* A mélységi nő végül az italok közül a sör mellé teszi le a voksát. Így aztán a sellő rögtön csapol két korsó Vajsört maguknak. Ez a kör egy átlagos vendégnek 24 aranyba fájna
. Amint megteltek a korsók az egyiket oda is nyújtja a nőnek.*- Egészség!* Mondja neki, amikor átnyújtja az italt. Aztán ő is meghúzza a saját korsóját. Nem egy tipikus női ital a sör, de Rey sem egy tipikus nő. *
- Fegyver volt nála, szóval akár erőszakhoz is folyamodhattál volna. Senki nem szólt volna meg, hiszen a szabály az szabály. Mellesleg nem vagy olyan rossz társaság sem.* Nem azért mond neki ilyeneket, mert jó színben akar kitűnni, egyszerűen csak az igazat mondja. Azt meg jól tudja, hogy YIlanda nem fog pattogni, mert azért tudja Rendor, hogy ott a vaj a füle mögött. A bemutatkozáson is túlesnek, ha már így nekiálltak beszélgetni. Nyilván nem siklik el a "barátaimnak" szócska felett sem. Ettől függetlenül marad minden úgy, ahogyan eddig. Megdicséri a másik tetoválását, de csak ennyi. Az őr hangjában némi nem éppen odavágó érzelmet vél felfedezni, így hát inkább el is engedni ezt a témát. Ha részletezni akarta volna, akkor részletezte volna.*
- Szerintem jó lett.* Dicséri meg mielőtt terelné a témát. Különösen felkelti a férfi figyelmét a nő. Nem egy törékeny madárkának tűnik, már csak a testfelépítéséből sem.*
- Csak úgy kíváncsiságból kérdezném meg, de mit tettél volna, ha rátámad az a nő? Nem rántottál fegyvert, de a kezed gyanúsan lent pihent az öved környékénél. Én kicsit furcsállom, hogy kardot nem láttok nálad.* Természetesen sejti, hogy valamilyen sunyi penge lapulhat ott és azt sem kétli, hogy a nő haszni is tudja azt, de neki a fejében az őr szóra általában kardos páncélos egyének képe van. Rey nem éppen ilyen. Ha nem ismerné, akkor simán azt is elhinné, hogy csak egy vendég.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 19:46:39
Üzenet elküldve: 2020-09-09 19:46:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tűnő pillanat csupán az élet élvezete, s ezen pillanatok oly kevésszer szerepeltek D'or életében hogy tán mindet fel tudná idézni. Nem azért, mert kevés jelentőségük volt, s nem azért, mert önmegtartóztatásban élte volna le életét. A sivatagban élni magányos, s a hideg hold nem mosolyog oly tündöklőn, mint most Nalaeä teszi azt, D'or Gaiffarra. Ahogyan lekerül a vért, egy őszinte sóhajt hallat, s ahogy az ingtől is megszabadul, immár hosszabban fújja ki a levegőt. Megkönnyebbül, bár kissé mezítelennek érzi magát a szó fizikai és lelki értelmében is. Társául választja hát a nőt is, ki készséggel adózik kívánalmai oltárán, így elhiszi, hogy valóban élvezi azt, hogy most D'orral lehet, elvégre egy szerájban ez is a feladat. Egy pillanatra félrebiccen feje, s tekintete leplezetlen csodálattal tekint végig a hófehér, bársonyos bőrön, a ruha lecsusszanása után kézfejével is végigsimít a bájos arcon, lefelé a vállakig. Tekintete szigorúnak tűnhet, de csak elveszik valahol félúton, álom és valóság között.*
- Gyönyörűbb vagy, mint a hajnal, a hegycsúcsok felett. *Jegyzi meg csendesen, s a hasának simuló tenyér érzéki mozgása ismét tettekre készteti. A lány ágaskodását, apró emeléssel toldja meg, s a lányt, miután nadrágja korcát megoldja, magához húzva, enged a késztetésnek. Elmerülve, csendesen, levegőtlenül és hosszan, szürkébe hajló, dús ajkainak szomját oltja Nala ajkain, lehunyt szemekkel, fülében a tenger morajló zúgásával. Célját nem téveszti szem elől, valahol megbúvik elméje szegletében, azonban miközben lassan, ha teheti az ágyhoz sétál, s Nalaeät hátára fektetve lágyan leteszi, immár nadrágjából lép ki, mely az utolsó momentumnál végleg megadja magát, s elengedi derekát. Úgy áll ott, ahogyan az ihsből született, csupán füléből lógó csontékei, mik még színesítik kissé, egyébként csak ében bőre világlik a kényelmes és színes szobában. Bár ő a vendég, úgy tartják, a másik kiszolgálása van, hogy nagyobb eufóriát okoz, mint, ha hanyagul elhagyja magát, így a lány nyakába csókol lágyan, majd mellkasát illeti ajkaival. Ha akarná sem tudná titkolni, hogy Nalaeä, e távoli, s kietlen kikötő alázatos csodája, jó hatással van rá, teste illő módon jelez.*
- Nem illendő... *áll meg egy pillanatra, zavartan megszakítva vágyát kissé pihegve* napok óta vándorlok... oly tökéletes vagy... csak... csak. *Fordítja oldalra fejét az elfeledett kendők felé.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tűnő pillanat csupán az élet élvezete, s ezen pillanatok oly kevésszer szerepeltek D'or életében hogy tán mindet fel tudná idézni. Nem azért, mert kevés jelentőségük volt, s nem azért, mert önmegtartóztatásban élte volna le életét. A sivatagban élni magányos, s a hideg hold nem mosolyog oly tündöklőn, mint most Nalaeä teszi azt, D'or Gaiffarra. Ahogyan lekerül a vért, egy őszinte sóhajt hallat, s ahogy az ingtől is megszabadul, immár hosszabban fújja ki a levegőt. Megkönnyebbül, bár kissé mezítelennek érzi magát a szó fizikai és lelki értelmében is. Társául választja hát a nőt is, ki készséggel adózik kívánalmai oltárán, így elhiszi, hogy valóban élvezi azt, hogy most D'orral lehet, elvégre egy szerájban ez is a feladat. Egy pillanatra félrebiccen feje, s tekintete leplezetlen csodálattal tekint végig a hófehér, bársonyos bőrön, a ruha lecsusszanása után kézfejével is végigsimít a bájos arcon, lefelé a vállakig. Tekintete szigorúnak tűnhet, de csak elveszik valahol félúton, álom és valóság között.*
- Gyönyörűbb vagy, mint a hajnal, a hegycsúcsok felett. *Jegyzi meg csendesen, s a hasának simuló tenyér érzéki mozgása ismét tettekre készteti. A lány ágaskodását, apró emeléssel toldja meg, s a lányt, miután nadrágja korcát megoldja, magához húzva, enged a késztetésnek. Elmerülve, csendesen, levegőtlenül és hosszan, szürkébe hajló, dús ajkainak szomját oltja Nala ajkain, lehunyt szemekkel, fülében a tenger morajló zúgásával. Célját nem téveszti szem elől, valahol megbúvik elméje szegletében, azonban miközben lassan, ha teheti az ágyhoz sétál, s Nalaeät hátára fektetve lágyan leteszi, immár nadrágjából lép ki, mely az utolsó momentumnál végleg megadja magát, s elengedi derekát. Úgy áll ott, ahogyan az ihsből született, csupán füléből lógó csontékei, mik még színesítik kissé, egyébként csak ében bőre világlik a kényelmes és színes szobában. Bár ő a vendég, úgy tartják, a másik kiszolgálása van, hogy nagyobb eufóriát okoz, mint, ha hanyagul elhagyja magát, így a lány nyakába csókol lágyan, majd mellkasát illeti ajkaival. Ha akarná sem tudná titkolni, hogy Nalaeä, e távoli, s kietlen kikötő alázatos csodája, jó hatással van rá, teste illő módon jelez.*
- Nem illendő... *áll meg egy pillanatra, zavartan megszakítva vágyát kissé pihegve* napok óta vándorlok... oly tökéletes vagy... csak... csak. *Fordítja oldalra fejét az elfeledett kendők felé.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:47:29
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:47:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
//Rendor//
*Nem ismeri, tán csak látásból a férfit, de úgy tűnik, egész kellemes beszélgető partner. Nem túl tolakodó, nem is olyan tipikus mosolygós, már-már nyálas sellő, aki túláradó kedvességével kényelmetlen helyzetbe hozná a komor és távolságtartó sötételfet.*
- Köszönöm, a sör pont megfelel.
*Teszi le a voksát a kissé férfias, habzó, frissítő ital mellet. S amint elé kerül a korsó, bele is kortyol, nem várva megg semmiféle koccintást vagy tósztot.*
- Akkor jó. Nem éppen a kellemes társaságomról vagyok híres, így aggódtam kicsit, nehogy rossz hírét keltsem a helynek egy meggondolatlan vagy indokolatlan tett miatt.
*Nem, valójában egy cseppet sem aggódik e miatt, mert tudja, hogy ahogy eljárt, az teljes mértékben jogos és kiérdemelt volt. Ha az a hisztis perszóna pedig inkább a sértődés mellett döntött, ahelyett, hogy kiélvezné a hely kínálta lehetőségeket, az az ő problémája. De Rey továbbra is igyekszik, hogy normális, érzelmekkel rendelkező alkalmazottnak tűnjön, akit legalább egy kicsit aggasztanak az ilyen dolgok.*
- Örülok, hogy megismerhettem. Én Reyraa vagyok.
*Mutatkozik be ő is a férfi után, majd enyhe tétovázással hozzáteszi.*
- A barátaimnak csak Rey.
*A tetoválások megemlítésére enyhén felvonja a szemöldökét, habár már hozzászokott, hogy sokan kíváncsiak eredetükre, s szeretnek kérdezősködni róla. A sötétségben élésnek megvolt az az előnye, hogy jó esetben még az arcát sem látták, csupán egy árnyék volt, így mindig elkerülhette a személyesebb kérdéseket. Ehhez itt még hozzá kell szoknia, elvégre nem mászkálhat idebent fejébe húzott csuklyával, hosszú köpenyben.*
- Köszönöm, bár azt hiszem, másé az érdem, hogy ilyen "széppé" tett.
*Teszi hozzá, s felfedezhető hangjában egy csöppnyi szokatlan érzelem, talán indulat, harag, vagy izgalom, de nem Rendor felé irányulóan.*
//Rendor//
*Nem ismeri, tán csak látásból a férfit, de úgy tűnik, egész kellemes beszélgető partner. Nem túl tolakodó, nem is olyan tipikus mosolygós, már-már nyálas sellő, aki túláradó kedvességével kényelmetlen helyzetbe hozná a komor és távolságtartó sötételfet.*
- Köszönöm, a sör pont megfelel.
*Teszi le a voksát a kissé férfias, habzó, frissítő ital mellet. S amint elé kerül a korsó, bele is kortyol, nem várva megg semmiféle koccintást vagy tósztot.*
- Akkor jó. Nem éppen a kellemes társaságomról vagyok híres, így aggódtam kicsit, nehogy rossz hírét keltsem a helynek egy meggondolatlan vagy indokolatlan tett miatt.
*Nem, valójában egy cseppet sem aggódik e miatt, mert tudja, hogy ahogy eljárt, az teljes mértékben jogos és kiérdemelt volt. Ha az a hisztis perszóna pedig inkább a sértődés mellett döntött, ahelyett, hogy kiélvezné a hely kínálta lehetőségeket, az az ő problémája. De Rey továbbra is igyekszik, hogy normális, érzelmekkel rendelkező alkalmazottnak tűnjön, akit legalább egy kicsit aggasztanak az ilyen dolgok.*
- Örülok, hogy megismerhettem. Én Reyraa vagyok.
*Mutatkozik be ő is a férfi után, majd enyhe tétovázással hozzáteszi.*
- A barátaimnak csak Rey.
*A tetoválások megemlítésére enyhén felvonja a szemöldökét, habár már hozzászokott, hogy sokan kíváncsiak eredetükre, s szeretnek kérdezősködni róla. A sötétségben élésnek megvolt az az előnye, hogy jó esetben még az arcát sem látták, csupán egy árnyék volt, így mindig elkerülhette a személyesebb kérdéseket. Ehhez itt még hozzá kell szoknia, elvégre nem mászkálhat idebent fejébe húzott csuklyával, hosszú köpenyben.*
- Köszönöm, bár azt hiszem, másé az érdem, hogy ilyen "széppé" tett.
*Teszi hozzá, s felfedezhető hangjában egy csöppnyi szokatlan érzelem, talán indulat, harag, vagy izgalom, de nem Rendor felé irányulóan.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-09 07:46:24
Üzenet elküldve: 2020-09-09 07:46:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*Darelld a tőle megszokott udvariassággal fogadja és segítőkész, mint mindig. Azonban az arcára aggodalmat fest a tény, hogy ő is úgy tudja, hogy a mélységi nő még nem tért vissza a Sellőbe.*
-De akkor is egyedül ment el, aggódom érte. *Bár, mikor ketten utaztak a város irányába és vissza, akkor is igazából Dreyia egyedül volt, mert bármi is történt volna az út során, ő maga egyetlen esetet sem tudna felhozni, amiben ő segítségére lehetett volna.*
-Azok mégiscsak… barbárok. *Súgja oda bizalmasan, miután a tekintetével lopva körbenézett, nem hallgatja-e ki éppen őket valaki. A ház ugyanis büszke arra, hogy fajtól és vallástól függetlenül mindenkit ugyan úgy kezelnek, ám benne, mint érző lényben kialakult némi ellenszenv és előítélet. Kétsége nincsen afelől sem, hogy ilyen érzések mindenkiben lapulnak, óvatosan kell kezelnie az ilyen kijelentéseket. Viszont egyelőre nincsen mit tenni, rá itt van szükség, a mélységi csak hazatalál majd egyszer. Már indulna is, mikor a férfi odaszól neki.*
-Pe… persze. *Éri kicsit váratlanul a dolog, amit némi habozással fogad, de a szétterülő mosoly bizonyítja, hogy a habozás egyáltalán nem ellenszenvből fakad. Azért titkon reméli, hogy a férfi az öltözékét vagy a haját, esetleg az illatát akarja kedves és dicsérő szavakkal illetni, ám lehet másról lesz ezúttal szó.*
*Darelld a tőle megszokott udvariassággal fogadja és segítőkész, mint mindig. Azonban az arcára aggodalmat fest a tény, hogy ő is úgy tudja, hogy a mélységi nő még nem tért vissza a Sellőbe.*
-De akkor is egyedül ment el, aggódom érte. *Bár, mikor ketten utaztak a város irányába és vissza, akkor is igazából Dreyia egyedül volt, mert bármi is történt volna az út során, ő maga egyetlen esetet sem tudna felhozni, amiben ő segítségére lehetett volna.*
-Azok mégiscsak… barbárok. *Súgja oda bizalmasan, miután a tekintetével lopva körbenézett, nem hallgatja-e ki éppen őket valaki. A ház ugyanis büszke arra, hogy fajtól és vallástól függetlenül mindenkit ugyan úgy kezelnek, ám benne, mint érző lényben kialakult némi ellenszenv és előítélet. Kétsége nincsen afelől sem, hogy ilyen érzések mindenkiben lapulnak, óvatosan kell kezelnie az ilyen kijelentéseket. Viszont egyelőre nincsen mit tenni, rá itt van szükség, a mélységi csak hazatalál majd egyszer. Már indulna is, mikor a férfi odaszól neki.*
-Pe… persze. *Éri kicsit váratlanul a dolog, amit némi habozással fogad, de a szétterülő mosoly bizonyítja, hogy a habozás egyáltalán nem ellenszenvből fakad. Azért titkon reméli, hogy a férfi az öltözékét vagy a haját, esetleg az illatát akarja kedves és dicsérő szavakkal illetni, ám lehet másról lesz ezúttal szó.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-08 20:03:50
Üzenet elküldve: 2020-09-08 20:03:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä serényen tüsténkedik a vért meglazításával. Fel sem merül benne, hogy bármilyen segítséget elvárjon benne. Azt, hogy a férfi felemeli a karját, hogy jobban hozzáférjen a szíjakhoz, már magában is roppant mód figyelmes gesztusnak tartja. Ez az ő dolga. Ettől érzi hasznosnak magát, és boldognak attól, hogy hasznos lehet. Ha levegőt vehetne az úr helyett, hogy azzal se kelljen bajlódnia, azt is megtenné. Most az a legfontosabb, hogy a vendég kényelme és öröme maradéktalanul ki legyen szolgálva. Repes a szíve, amikor a mélyen búgó szavak dicsérik, és ez látszik is a bájos vonásokon.
Amikor Gaiffar úr előzékenyen lehajolva kibújik felső ruháiból, Nala az egyik fotelban keres helyet nekik. Kicsit nehéz neki a vért, de igyekezete lankadatlan. Figyelmesen teszi le. Gaiffar úr holmijának minden darabjára ügyel. Visszafordulva hozzá váratlanul éri a mozdulat. A szeme tágra nyílik a meglepetéstől, mikor a férfi magához rántja. Tenyerei D'or hasán keresnek támaszt, de nem ellenkezik. Az nagy, érdes tenyér olybá tetszik, egy mozdulatával elroppanthatná a törékeny teremtés nyakát, de meglepő finomsággal nyúl Nala ruhájának kötőjéhez. A finom kis masni könnyen oldódik, s más nem is tartja a tündér lenge öltözékét. Az anyag a földre hull, s Nala testét immár semmi nem fedi, csupán a combján szalaggal megkötött harisnyák. Szendén lesüti a szemét a férfi előtt. Támaszkodó kezecskéi cirógatásba kezdenek az ében hasfalon. Nala kilép a cipellőiből és lassan felpillant Gaiffar úrra.*
- Örülök, hogy végül idetaláltál, uram *mondja, miközben ujjacskái a nadrágot tartó kötelet igyekeznek kioldani* - a Sellőház pompájába és neked ragyogó kincsei közé.
*Lábujjhegyre emelkedik, csókra emeli az ajkát, de még nyújtózkodásához is le kell hajolnia a férfinak, hogy csókja elérje őt.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä serényen tüsténkedik a vért meglazításával. Fel sem merül benne, hogy bármilyen segítséget elvárjon benne. Azt, hogy a férfi felemeli a karját, hogy jobban hozzáférjen a szíjakhoz, már magában is roppant mód figyelmes gesztusnak tartja. Ez az ő dolga. Ettől érzi hasznosnak magát, és boldognak attól, hogy hasznos lehet. Ha levegőt vehetne az úr helyett, hogy azzal se kelljen bajlódnia, azt is megtenné. Most az a legfontosabb, hogy a vendég kényelme és öröme maradéktalanul ki legyen szolgálva. Repes a szíve, amikor a mélyen búgó szavak dicsérik, és ez látszik is a bájos vonásokon.
Amikor Gaiffar úr előzékenyen lehajolva kibújik felső ruháiból, Nala az egyik fotelban keres helyet nekik. Kicsit nehéz neki a vért, de igyekezete lankadatlan. Figyelmesen teszi le. Gaiffar úr holmijának minden darabjára ügyel. Visszafordulva hozzá váratlanul éri a mozdulat. A szeme tágra nyílik a meglepetéstől, mikor a férfi magához rántja. Tenyerei D'or hasán keresnek támaszt, de nem ellenkezik. Az nagy, érdes tenyér olybá tetszik, egy mozdulatával elroppanthatná a törékeny teremtés nyakát, de meglepő finomsággal nyúl Nala ruhájának kötőjéhez. A finom kis masni könnyen oldódik, s más nem is tartja a tündér lenge öltözékét. Az anyag a földre hull, s Nala testét immár semmi nem fedi, csupán a combján szalaggal megkötött harisnyák. Szendén lesüti a szemét a férfi előtt. Támaszkodó kezecskéi cirógatásba kezdenek az ében hasfalon. Nala kilép a cipellőiből és lassan felpillant Gaiffar úrra.*
- Örülök, hogy végül idetaláltál, uram *mondja, miközben ujjacskái a nadrágot tartó kötelet igyekeznek kioldani* - a Sellőház pompájába és neked ragyogó kincsei közé.
*Lábujjhegyre emelkedik, csókra emeli az ajkát, de még nyújtózkodásához is le kell hajolnia a férfinak, hogy csókja elérje őt.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:46:24
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:46:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Most D'or szemöldöke szalad fel, s bizonytalanodik el kissé. Szóval nem biztos, hogy Sa'Thereth... pedig a férfi őt mondta, igaz, ha szólás csak, akkor érthető, ezt pedig nincs indoka megkérdőjelezni, hiszen nem ismeri ezen föld istenségeit. Meglepetten fogadja a közeledést, főként, hogy ijedtségről van szó. D'orba kevés félelem szorult, valójában neveltetése miatt, s akiben nincs félelem, abban talán más érzelemből is kevesebb van. Ettől függetlenül ismeri a fogalmat, s támaszként is szolgálhat, jelen esetben egy apró ékkő foglalataként. Karja átöleli a lányt, s a szükséges mértékben szorítja meg, míg mosolyával is a lány tekintetébe néz, mélybarna tekintetének összes víztükör csillogásával. Csak bólint, mikor hívják, gondolatai egyelőre nem a dalnok körül forognak, inkább a csábító izgalmak, s az édessel megfűszerezett fahéjas sivatagi éjszaka ígérete vonzza... persze mindezeket Nalaeä személyesíti meg, meglepő mesteriséggel. Türelmesen kivárja, míg a lány készülődik, addig apró díszeket les meg, az ablakok környékén, mit eddig nem látott, az ízlésesen berendezett termen időzik el tekintete, s halvány mosoly villan arcára, a meglepően diszkrét őrség láttán, akik szépen felsorakoztak. A lépcsőn felfelé várakozással teli reményeket fogalmaz meg, s az előre ígért kedvesség szinte már-már elképzelhetetlen számára a hosszú út után. Az ablakhoz lép, s míg Nala fogadja a rendelt tálat és kellékeket, hátra tett kézzel, tekint ki rajta a messzeségbe.*
- Lekötelezel, Nalaeä. *Emeli homlokához ujját, megfordulva, amint elmennek, s közeledve végigsimítja kezét az egyik bútor kárpitján, mielőtt Nala arcát érinti.*
- Akad egy sivatagi mondás... Bár forró a szél nappal, az éjszaka enyhe elűzi... *mondja csendesen, engedelmesen széttárva kezét, hogy a lány ruházatához hozzáférjen, arcát fürkészve.*
- Minden szavad pihentető, s hízelgő a léleknek. *Bár jól tudja, hogy vélhetően mindenkinek szól, nem csak magának, D'or legfeljebb egy pillanatot kaphat Nala életéből, nem bánja. Immár az is világos számára, mi előtte nem volt az. Mély hangon kuncogni kezd, míg megszabadul felső ruházatától, engedelmesen meghajtva magát, hogy kibújtassák belőle.*
- Valójában... soha életemben nem voltam még ilyen helyen... ahol ennyi a pompa, ennyi a gazdagság, bár olvasni olvastam már róla. *Enyhül a kuncogás mosollyá.*
- Ha megengeded... *Csillan meg a tekintet.* Egyedüliként zavarban lennék... *utal hiányos öltözékére, persze jótékony hazugsággal. Egy meglepően határozott és gyors mozdulattal próbálja magához húzni a lányt kissé közelebb, megtörve picit az addig kedves lágyságát. De az egész csupán egy pillanat, aztán a hatalmas tenyérhez méltó ujjak mégis finom mozdulatokkal oldják meg a lány ruháját is.*
- Én se maradjak feladat nélkül... *Köszörüli meg torkát, majd a szantálfa kellemesen terjengő illatába szippant lehunyt szemmel, remélve, hogy a megoldott anyag, talán magától hullik a földre.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Most D'or szemöldöke szalad fel, s bizonytalanodik el kissé. Szóval nem biztos, hogy Sa'Thereth... pedig a férfi őt mondta, igaz, ha szólás csak, akkor érthető, ezt pedig nincs indoka megkérdőjelezni, hiszen nem ismeri ezen föld istenségeit. Meglepetten fogadja a közeledést, főként, hogy ijedtségről van szó. D'orba kevés félelem szorult, valójában neveltetése miatt, s akiben nincs félelem, abban talán más érzelemből is kevesebb van. Ettől függetlenül ismeri a fogalmat, s támaszként is szolgálhat, jelen esetben egy apró ékkő foglalataként. Karja átöleli a lányt, s a szükséges mértékben szorítja meg, míg mosolyával is a lány tekintetébe néz, mélybarna tekintetének összes víztükör csillogásával. Csak bólint, mikor hívják, gondolatai egyelőre nem a dalnok körül forognak, inkább a csábító izgalmak, s az édessel megfűszerezett fahéjas sivatagi éjszaka ígérete vonzza... persze mindezeket Nalaeä személyesíti meg, meglepő mesteriséggel. Türelmesen kivárja, míg a lány készülődik, addig apró díszeket les meg, az ablakok környékén, mit eddig nem látott, az ízlésesen berendezett termen időzik el tekintete, s halvány mosoly villan arcára, a meglepően diszkrét őrség láttán, akik szépen felsorakoztak. A lépcsőn felfelé várakozással teli reményeket fogalmaz meg, s az előre ígért kedvesség szinte már-már elképzelhetetlen számára a hosszú út után. Az ablakhoz lép, s míg Nala fogadja a rendelt tálat és kellékeket, hátra tett kézzel, tekint ki rajta a messzeségbe.*
- Lekötelezel, Nalaeä. *Emeli homlokához ujját, megfordulva, amint elmennek, s közeledve végigsimítja kezét az egyik bútor kárpitján, mielőtt Nala arcát érinti.*
- Akad egy sivatagi mondás... Bár forró a szél nappal, az éjszaka enyhe elűzi... *mondja csendesen, engedelmesen széttárva kezét, hogy a lány ruházatához hozzáférjen, arcát fürkészve.*
- Minden szavad pihentető, s hízelgő a léleknek. *Bár jól tudja, hogy vélhetően mindenkinek szól, nem csak magának, D'or legfeljebb egy pillanatot kaphat Nala életéből, nem bánja. Immár az is világos számára, mi előtte nem volt az. Mély hangon kuncogni kezd, míg megszabadul felső ruházatától, engedelmesen meghajtva magát, hogy kibújtassák belőle.*
- Valójában... soha életemben nem voltam még ilyen helyen... ahol ennyi a pompa, ennyi a gazdagság, bár olvasni olvastam már róla. *Enyhül a kuncogás mosollyá.*
- Ha megengeded... *Csillan meg a tekintet.* Egyedüliként zavarban lennék... *utal hiányos öltözékére, persze jótékony hazugsággal. Egy meglepően határozott és gyors mozdulattal próbálja magához húzni a lányt kissé közelebb, megtörve picit az addig kedves lágyságát. De az egész csupán egy pillanat, aztán a hatalmas tenyérhez méltó ujjak mégis finom mozdulatokkal oldják meg a lány ruháját is.*
- Én se maradjak feladat nélkül... *Köszörüli meg torkát, majd a szantálfa kellemesen terjengő illatába szippant lehunyt szemmel, remélve, hogy a megoldott anyag, talán magától hullik a földre.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:39:04
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:39:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Elgondolkodtatja, amit Gaiffar úr mond, és egy kicsit meg is ijed, hogy akaratlanul talán félrevezette őt.*
- Nem biztos, hogy Sa'Therethez kötik *mondja és kissé megemeli a vállát.* - Tudod, uram, ez olykor csak szófordulat inkább. Az ő nevét fűzik a mondatokba, ha valami sötét vagy ijesztő dologról van szó. Meg néha, amikor szitkozódnak. A muzsikusunk pedig eléggé megijedt a történtektől, ahogy észrevettem. Én is megijedtem *mondja ki őszintén. Kicsit jobban a vendégéhez bújik. A férfi olyannak tűnik, aki biztonságot nyújt, így amikor az ajkát érinti, Nalaeä tekintete hálásan ragyog rá.*
- Nem haragszom *mosolyodik el a zavarodottságban vergődő fogadkozáson. Kicsit beharapja az ajkát és meg is érinti az ujjával, mintha valami igazán különleges, de tiltott dolgot ízlelt volna. Még talán halvány pír is megszínezi az orcáját.
A felkérésre felkel a férfi öléből és finom kis tenyerébe fogja Gaiffar úr jobbját.*
- Jöjj *súgja és ha a vendég is hajlik rá, elindul vele az emelet irányába. Csupán egy kis kitérőt tesz a pult irányába, ahol is elkéri a szobakulcsot és megkéri az egyik épp ráérő alkalmazottat, hogy a gyümölcstálat és az italokat hozzák utánuk. Kér még néhány illatos kendőt és langyos vizet is, aztán a lépcső felé vezeti a férfit. Felfelé menet gyakran hátrafordul, hogy rámosolyogjon. Nagyon örül neki, hogy elnyerte az úr tetszését, és reméli, hogy a továbbiakban sem fog csalódást okozni.
Odafent kinyitja az ajtót és a Sellőház egyik szép, tengerre néző szobájába vezeti vendégét. Hagy időt a férfinak, hogy körülnézzen, míg ő világot gyújt a mécstartókban. A könnyű, sejtelmes kelmék, a díszpárnák a szerájok hangulatát idézik. A nagy tükör, a szőnyegek és a lentihez hasonló lakkozott bútorok mind-mind a luxus megnyerő hangulatával kecsegtetnek. Nala megvárja, míg felhozzák a gyümölcstálat, az italokat meg a többi dolgot, amit kért, aztán miután a személyzet távozott, becsukja az ajtót és Gaiffar úr felé fordul.*
- Szeretném jól gondodat viselni, uram *mondja és a férfihoz lépve ujjacskái elkezdik megoldani a vért kötőit és szíjait.* - Az út fáradalmait nedves kendő oldja le. Szantál olaj és langyos víz. *A kezébe fogja D'or Gaiffar jobbját és tenyerébe simítja az arcát, aztán finom kis csókocskákat hint rá.* - Úgy való, hogy a test kapja meg, ami a testnek jár, hogy felfrissülhessen az elmével együtt. Én pedig örülök, hogy ebben a szolgálatodra lehetek.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Elgondolkodtatja, amit Gaiffar úr mond, és egy kicsit meg is ijed, hogy akaratlanul talán félrevezette őt.*
- Nem biztos, hogy Sa'Therethez kötik *mondja és kissé megemeli a vállát.* - Tudod, uram, ez olykor csak szófordulat inkább. Az ő nevét fűzik a mondatokba, ha valami sötét vagy ijesztő dologról van szó. Meg néha, amikor szitkozódnak. A muzsikusunk pedig eléggé megijedt a történtektől, ahogy észrevettem. Én is megijedtem *mondja ki őszintén. Kicsit jobban a vendégéhez bújik. A férfi olyannak tűnik, aki biztonságot nyújt, így amikor az ajkát érinti, Nalaeä tekintete hálásan ragyog rá.*
- Nem haragszom *mosolyodik el a zavarodottságban vergődő fogadkozáson. Kicsit beharapja az ajkát és meg is érinti az ujjával, mintha valami igazán különleges, de tiltott dolgot ízlelt volna. Még talán halvány pír is megszínezi az orcáját.
A felkérésre felkel a férfi öléből és finom kis tenyerébe fogja Gaiffar úr jobbját.*
- Jöjj *súgja és ha a vendég is hajlik rá, elindul vele az emelet irányába. Csupán egy kis kitérőt tesz a pult irányába, ahol is elkéri a szobakulcsot és megkéri az egyik épp ráérő alkalmazottat, hogy a gyümölcstálat és az italokat hozzák utánuk. Kér még néhány illatos kendőt és langyos vizet is, aztán a lépcső felé vezeti a férfit. Felfelé menet gyakran hátrafordul, hogy rámosolyogjon. Nagyon örül neki, hogy elnyerte az úr tetszését, és reméli, hogy a továbbiakban sem fog csalódást okozni.
Odafent kinyitja az ajtót és a Sellőház egyik szép, tengerre néző szobájába vezeti vendégét. Hagy időt a férfinak, hogy körülnézzen, míg ő világot gyújt a mécstartókban. A könnyű, sejtelmes kelmék, a díszpárnák a szerájok hangulatát idézik. A nagy tükör, a szőnyegek és a lentihez hasonló lakkozott bútorok mind-mind a luxus megnyerő hangulatával kecsegtetnek. Nala megvárja, míg felhozzák a gyümölcstálat, az italokat meg a többi dolgot, amit kért, aztán miután a személyzet távozott, becsukja az ajtót és Gaiffar úr felé fordul.*
- Szeretném jól gondodat viselni, uram *mondja és a férfihoz lépve ujjacskái elkezdik megoldani a vért kötőit és szíjait.* - Az út fáradalmait nedves kendő oldja le. Szantál olaj és langyos víz. *A kezébe fogja D'or Gaiffar jobbját és tenyerébe simítja az arcát, aztán finom kis csókocskákat hint rá.* - Úgy való, hogy a test kapja meg, ami a testnek jár, hogy felfrissülhessen az elmével együtt. Én pedig örülök, hogy ebben a szolgálatodra lehetek.
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:31:11
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:31:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Wrexan és a vörös hajú gnóm leány nemsokára távoznak. Azt éppen nem tudja, hogy hova mennek, de sejti, hogy valamilyen kiküldetésen vesznek részt. Ha az ő dolga lenne, akkor tudna róla, ha meg nem, hát jelenleg nem is fontos számára. Bár úgyis meg fogja tudni, hogy mi a helyzet, mert Darelld előbb vagy utóbb, de mindent megtud. Maydeleint már messziről kiszúrja. Már jó előre köszönti is a csinos sellőlányt.*
- Rhywayers kisasszony!* Türelmesen megvárja, hogy aztán a lány odaérjen hozzá.*
- A kisasszony soha nem zavar. Miben segíthetek?* Még egy kicsit le is hajol hozzá, hogy még bizalmasabban tudjanak beszélni.*
- Mióta elhagyta a Sellőházat nem láttam, de nem kell félteni. Tud az a lány vigyázni magára.* Vigasztalja a sellőt. Ha a kisasszony nem akar mást megtudni és távozóra fogná, akkor leszólítja.*
- Egy szóra még szabad lenne?* Pislog rá a szokásos faarcával. Ha még folytatná, akkor nem vág bele, majd elmondja neki, amit akar, ha már nincs más.*
* Wrexan és a vörös hajú gnóm leány nemsokára távoznak. Azt éppen nem tudja, hogy hova mennek, de sejti, hogy valamilyen kiküldetésen vesznek részt. Ha az ő dolga lenne, akkor tudna róla, ha meg nem, hát jelenleg nem is fontos számára. Bár úgyis meg fogja tudni, hogy mi a helyzet, mert Darelld előbb vagy utóbb, de mindent megtud. Maydeleint már messziről kiszúrja. Már jó előre köszönti is a csinos sellőlányt.*
- Rhywayers kisasszony!* Türelmesen megvárja, hogy aztán a lány odaérjen hozzá.*
- A kisasszony soha nem zavar. Miben segíthetek?* Még egy kicsit le is hajol hozzá, hogy még bizalmasabban tudjanak beszélni.*
- Mióta elhagyta a Sellőházat nem láttam, de nem kell félteni. Tud az a lány vigyázni magára.* Vigasztalja a sellőt. Ha a kisasszony nem akar mást megtudni és távozóra fogná, akkor leszólítja.*
- Egy szóra még szabad lenne?* Pislog rá a szokásos faarcával. Ha még folytatná, akkor nem vág bele, majd elmondja neki, amit akar, ha már nincs más.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-07 10:44:35
Üzenet elküldve: 2020-09-07 10:44:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*Miután Wrexannal tisztázták a helyzetet visszatér a fogadótérbe és még látja, ahogy a vörös hajú gnómmal távoznak. A Sellő működik úgy, ahogy annak lennie kell, így tud foglalkozni a listán lévő többi dologgal. ~Dreyia… Most, hogy így belegondolok, már egy ideje nem láttam.~ Hiszen tudja, hogy azokért a fegyverekért ment thargföldre, amelyeket még az utazásuk alatt rendelt meg a kovácstól, reméli csak, hogy nem esett baja. Körbenéz és megpillantja Darelldet, ő bizonyára jobban képben van a fegyveres személyzet jelenlegi helyzetével, így odasétál mellé. Szívesen meglepné egy lopakodással, de őt esélytelen, hiszen mindig rajta tartja a szemét az egész fogadón.*
-Remélem nem zavarok. *Lép oda bizalmasan.*
-Nem láttad esetleg Dreyiát valamerre? Elég sokáig van távol. *Jegyzi meg, remélve, hogy a férfi rácáfol majd.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 12:49:47
*Miután Wrexannal tisztázták a helyzetet visszatér a fogadótérbe és még látja, ahogy a vörös hajú gnómmal távoznak. A Sellő működik úgy, ahogy annak lennie kell, így tud foglalkozni a listán lévő többi dologgal. ~Dreyia… Most, hogy így belegondolok, már egy ideje nem láttam.~ Hiszen tudja, hogy azokért a fegyverekért ment thargföldre, amelyeket még az utazásuk alatt rendelt meg a kovácstól, reméli csak, hogy nem esett baja. Körbenéz és megpillantja Darelldet, ő bizonyára jobban képben van a fegyveres személyzet jelenlegi helyzetével, így odasétál mellé. Szívesen meglepné egy lopakodással, de őt esélytelen, hiszen mindig rajta tartja a szemét az egész fogadón.*
-Remélem nem zavarok. *Lép oda bizalmasan.*
-Nem láttad esetleg Dreyiát valamerre? Elég sokáig van távol. *Jegyzi meg, remélve, hogy a férfi rácáfol majd.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 12:49:47
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242