//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy, Ernuss, Wrexan//
*Kinek szórakoztató, kinek intim, kinek túlságosan bizalmas lehetett ez a benti jelenet. Parcy hagyja, hogy Cassy kimondja az utolsó szót, majd elindul az istállóba. Passzívan vesz részt csak az eseményekben, hiszen eddig Ernuss köszönt csak felé, viszont biccentve. Amennyit hallhat ebből a beszélgetésből, csak annyi, hogy a szekérrel feltehetően vásárolni megy a kompánia, de hogy hova, és miért, az nem terjed ki rá is. Csak sejteni meri, hogy Arthenior a cél, de majd később rákérdez, ha nem lesz itt a két férfi, s kissé bizalmasabban beszélgethet az eddig igen készségesnek tűnő fajtárssal. Valószíneg nagyon barátságos lesz ezek után a nővel, elnyerte a szimpátiáját. Talán majd a későbbiekben próbál imponálni is neki, de nem most. Jelenleg a bemutatkozásnál, vagyis a bemutatásnál tartanak, aminél van valami, ami másodjára üti már meg füleit, s képtelen megjegyezni, igaz, a legkevésbé sem mogorván.*
-Ugyan, hívjatok csak Parcynak, nem kell urazni, a legkevésbé sem vagyok az. Örvendek a szerencsének! *Igaz, viselkedése ezzel sokszor kontrasztot alkot, de ezt szereti leszögezni. Ő csak egy egyszerű elf. Amennyiben valóban távozik a testőr a munkással, s Cassy beljebb vezeti őket, Beltryst óvatosan levezeti a karján, hogy az ölébe vegye, amit a macska dallamos nyávogást hallatva teljesít is.*
-Akkor ha nem baj, kezdem én. *Bízva bízik a sikerben, ami jelenleg annyit tesz, hogy leteszi a földre az állatot, ha Reyraa nem előzi meg, majd hagyja, hogy óvatosan körbeszaglássza a hozzá közel esők lábait, meg a szalmát. Ha ezt megengedik neki, akkor egyelőre nem mutatja agresszió jeleit, gazdája nagy megkönnyebbülésére.*