Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-22 14:04:19
Üzenet elküldve: 2018-10-22 14:04:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valamiért az utolsó csók mindig kicsit hosszabb, mint általában. Úgy érzik ez a perdöntő, ez az, mi befolyásol, hogy a következő alkalommal feltörő vágy a lehető legnagyobb legyen. Egészen addig mosolyog, míg be nem hajtja maga előtt az ajtót. Ahogy az ajtó becsukódik abban a pillanatban válik komorrá és hideggé tekintete. Semmit nem jelentett számára, ahogy korábban a másik kettő sem. Fáradtan támasztja meg magát az ajtófélfán, aztán megrázza magát. Tovább kell mennie, mert ha véletlenül kinéz, még azt gondolná jöhet a következő menet. ~ Ezeknek a kiéhezett kurváknak soha nem elég semmi. ~ Gondolja magában, miközben már a lépcső felé veszi az irányt. Komótosan ballag lefelé, közben kissé megigazítja ingét, nadrágját, összeszedi magát. A Sellő csendes, mindenki vagy a szobájában, vagy máshol tölti idejét, így nincs akadálya, hogy a pultnál telepedjen meg.*
- A szokásosat. *Böki oda kurtán, egy kósza biccentést követően.* Kösz. *Miután megkapja, könyökére támaszkodva fordul meg, s nagyot kortyol a pohárból, majd homlokára szorítja, s kellemesen felsóhajt. A hűvös érzés kissé kitisztítja elméjét, mint mindig, amikor hosszú napon van túl. Mindenesetre ötven arannyal ismét gazdagabb lett, ami nem utolsó szempont. Az ital árát, majd később rendezi, úgyis hozzá írják, tudják nagyon jól, hogy nem először és nem utoljára van itt.*
- Még egyet. *Veti hátra nyaka felett, s a poharat a pulton csúsztatva tolja oda a pultosnak. Ismerős arcok érkeznek, s ha lenne kalapja bizony a szemébe húzná, de nincs. Ahogyan egyébként semmije sincs.
~ Majd egyszer megváltozik. Majd egyszer, bizonyára. ~ Sóhajt fel, majd a következő poharat is megkezdi, hogy öblös kortyokban nyelje le annak tartalmát. Zsebéből közben friss mentaleveleket vesz elő, s fogai közé helyezi. Az ő szakmájában fontos az első benyomás, s ha korábbi kuncsaftjának illata érződik rajta, sosem hozza ki magát túl jól.*
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valamiért az utolsó csók mindig kicsit hosszabb, mint általában. Úgy érzik ez a perdöntő, ez az, mi befolyásol, hogy a következő alkalommal feltörő vágy a lehető legnagyobb legyen. Egészen addig mosolyog, míg be nem hajtja maga előtt az ajtót. Ahogy az ajtó becsukódik abban a pillanatban válik komorrá és hideggé tekintete. Semmit nem jelentett számára, ahogy korábban a másik kettő sem. Fáradtan támasztja meg magát az ajtófélfán, aztán megrázza magát. Tovább kell mennie, mert ha véletlenül kinéz, még azt gondolná jöhet a következő menet. ~ Ezeknek a kiéhezett kurváknak soha nem elég semmi. ~ Gondolja magában, miközben már a lépcső felé veszi az irányt. Komótosan ballag lefelé, közben kissé megigazítja ingét, nadrágját, összeszedi magát. A Sellő csendes, mindenki vagy a szobájában, vagy máshol tölti idejét, így nincs akadálya, hogy a pultnál telepedjen meg.*
- A szokásosat. *Böki oda kurtán, egy kósza biccentést követően.* Kösz. *Miután megkapja, könyökére támaszkodva fordul meg, s nagyot kortyol a pohárból, majd homlokára szorítja, s kellemesen felsóhajt. A hűvös érzés kissé kitisztítja elméjét, mint mindig, amikor hosszú napon van túl. Mindenesetre ötven arannyal ismét gazdagabb lett, ami nem utolsó szempont. Az ital árát, majd később rendezi, úgyis hozzá írják, tudják nagyon jól, hogy nem először és nem utoljára van itt.*
- Még egyet. *Veti hátra nyaka felett, s a poharat a pulton csúsztatva tolja oda a pultosnak. Ismerős arcok érkeznek, s ha lenne kalapja bizony a szemébe húzná, de nincs. Ahogyan egyébként semmije sincs.
~ Majd egyszer megváltozik. Majd egyszer, bizonyára. ~ Sóhajt fel, majd a következő poharat is megkezdi, hogy öblös kortyokban nyelje le annak tartalmát. Zsebéből közben friss mentaleveleket vesz elő, s fogai közé helyezi. Az ő szakmájában fontos az első benyomás, s ha korábbi kuncsaftjának illata érződik rajta, sosem hozza ki magát túl jól.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-22 11:52:06
Üzenet elküldve: 2018-10-22 11:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Miután erős reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy másnap reggel ugyanilyen állapotban kapja vissza, egy nagyobb sóhaj kíséretében átadja fegyverét. Látszik rajta, hogy nem szívesen teszi, hiszen nem is emlékszik, mikor vált meg utoljára hőn szeretett hosszúkardjától. Nélküle szinte meztelennek érzi magát, de igyekszik túllépni a dolgon. Végül is a fegyvertelenség mindenkire vonatkozik – kivéve persze az őröket – így talán nagyobb baj nem lehet. Pillantása addig követi a számszeríjas férfit, míg az el nem tűnk előle. Ha nagyon rossz fordulatot vennének az itteni történések, legalább fogalma legyen arról, merre induljon szeretett kardjáért.
Szerencsére azonban azt est – részéről rövidke – hátralevő részében semmi említésre méltó nem történik. A kisebb kellemetlenség után pillanatok alatt visszatér minden a maga medrébe; a dolgukat értő lányok a fegyverektől megszabadított férfi vendégek figyelmét is hamar elterelik az aprócska sérelemről. Talán még őt is elbódítja annyira a bor és a kellemes zene, hogy másra is tudjon gondolni.
Miután szinte az utolsó falatig elpusztította bőséges vacsoráját, s pohara is üresen árválkodik, újból a pulthoz indul. Kivárja, míg magáénak tudhatja a vöröskendős figyelmét.*
- A vacsora ínycsiklandó volt, elismerésem a szakácsnak! *Mosolyog kedvesen, az elfogyasztott bortól már majdnem őszintén.* - De hosszú volt az út idáig, úgyhogy le is pihennék... ha lehet, valami félreesőbb szobában, egyedül. *Csak hogy semmiképp ne történjék félreértés.
Ha reményei szerint alakulnak a dolgok, amit kézhez kapja a kulcsot, már indul is fel az emeletre (vagy amerre a szobája van). Nem nagyon foglalkozik a szobákból kiszűrődő félreérthetetlen hangokkal, csak abban reménykedik, hogy a neki szánt szobába valóban nem szűrődik be semmi odakintről. A pultos már tapasztalhatta korábban bőkezűségét, s reggel természetesen most sem marad majd el a jutalom, ha valóban háborítatlanul pihenhet az éjszaka.
Odabent valószínűtlenül gyorsan szabadul meg felesleges ruháitól, miután meggyőződött arról, hogy a kulcsra zárt ajtó mögött nem zavarhatják illetéktelenek. Az ágy egész kényelmes, így nagy valószínűséggel még akkor is hamar elnyomja az álom, ha nincs tökéletes csend.*
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Miután erős reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy másnap reggel ugyanilyen állapotban kapja vissza, egy nagyobb sóhaj kíséretében átadja fegyverét. Látszik rajta, hogy nem szívesen teszi, hiszen nem is emlékszik, mikor vált meg utoljára hőn szeretett hosszúkardjától. Nélküle szinte meztelennek érzi magát, de igyekszik túllépni a dolgon. Végül is a fegyvertelenség mindenkire vonatkozik – kivéve persze az őröket – így talán nagyobb baj nem lehet. Pillantása addig követi a számszeríjas férfit, míg az el nem tűnk előle. Ha nagyon rossz fordulatot vennének az itteni történések, legalább fogalma legyen arról, merre induljon szeretett kardjáért.
Szerencsére azonban azt est – részéről rövidke – hátralevő részében semmi említésre méltó nem történik. A kisebb kellemetlenség után pillanatok alatt visszatér minden a maga medrébe; a dolgukat értő lányok a fegyverektől megszabadított férfi vendégek figyelmét is hamar elterelik az aprócska sérelemről. Talán még őt is elbódítja annyira a bor és a kellemes zene, hogy másra is tudjon gondolni.
Miután szinte az utolsó falatig elpusztította bőséges vacsoráját, s pohara is üresen árválkodik, újból a pulthoz indul. Kivárja, míg magáénak tudhatja a vöröskendős figyelmét.*
- A vacsora ínycsiklandó volt, elismerésem a szakácsnak! *Mosolyog kedvesen, az elfogyasztott bortól már majdnem őszintén.* - De hosszú volt az út idáig, úgyhogy le is pihennék... ha lehet, valami félreesőbb szobában, egyedül. *Csak hogy semmiképp ne történjék félreértés.
Ha reményei szerint alakulnak a dolgok, amit kézhez kapja a kulcsot, már indul is fel az emeletre (vagy amerre a szobája van). Nem nagyon foglalkozik a szobákból kiszűrődő félreérthetetlen hangokkal, csak abban reménykedik, hogy a neki szánt szobába valóban nem szűrődik be semmi odakintről. A pultos már tapasztalhatta korábban bőkezűségét, s reggel természetesen most sem marad majd el a jutalom, ha valóban háborítatlanul pihenhet az éjszaka.
Odabent valószínűtlenül gyorsan szabadul meg felesleges ruháitól, miután meggyőződött arról, hogy a kulcsra zárt ajtó mögött nem zavarhatják illetéktelenek. Az ágy egész kényelmes, így nagy valószínűséggel még akkor is hamar elnyomja az álom, ha nincs tökéletes csend.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-22 10:29:21
Üzenet elküldve: 2018-10-22 10:29:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Az este lassan ismétlődő dolgok véletlenszerűen kevert sorozatává bontakozik ki. Ilyen legalább kétszer megjelenő elem, hogy ők betérnek egy szórakozóhelyre. Ám az istenek említése és a balesetek is mintha verset próbálnának meg szőni.
Még el sem hárították a legutolsó balesetet, Lesha köhögőrohamát, máris egy újba fognak bele. Az első csók inkább meglepővé, mint önfeledtté válik. És mielőtt levehetné az alacsonyabb hősnőnkről az átázott ruhát, az óriásnő feláll és menekülésében nem jut messzire.*
-Nyugi!
* Hiába kiáltja és ugrana elkapni a megszédültet, izmai nem tudják olyan gyorsan a testét felemelni a párnán ülő helyzetéből, mint ahogy a megtántorodó hölgy zuhan az ágyba. Minden olyan gyorsan történt és ő kárpótlásul már magához húzná a mélységit, de mire megfordul, az már az ágy mellett, pont neki háttal áll és orvosi vizsgálatot tesz, no nem a legbonyolultabb fajtából.*
-Jobb lesz, ha vigyázol az itallal, nagyon ütősnek tűnik.
* Ha még maradt valami belőle valamelyik pohárban, akkor gyorsan felhúzza, de ha nem, akkor a másik üveget bontja meg és jókorát nyakal belőle. Kell az alkohol a vérébe, hogy elfelejtse ezt a sok balszerencsés történést és csak arra emlékezzen, hogy meg akarta csókolni a lányt.*
-Jobb lesz neki is. És nekünk is.
* Derekából hajladozva indul meg lassan, fürkésző szemekkel, feje pedig úgy dől hol jobbra hol balra, mintha csak szeret-nem szeret játékot játszana fejben.
Ám karjai csak nem érik el ezúttal sem, és a kis madár ismét kirepült belőle. Csalódottan néz utána, ahogy leszalad a szolgákhoz.
Visszatérve viszont nem úgy történnek a dolgok, ha rajta múlik, ahogyan azt Zammiria kigondolta. Az ajtótól nem messze várakozik az orkja és ha csak újra meg nem hiúsul a rohama, nem vár türelmesen, amíg kényelmes helyet készítve elrendez mindent. Azonnal meglódul felé és a törékeny testet a falhoz lapítva követelőzően csókolja meg. Ha kicsit csitul a vágya, akkor markával enged a fogáson és az ázott ruha lehetőségei után tapogat, hol tudná megszabadítani tőlük a tulajdonosát.
Kétségtelenül meglehetősen türelmetlen és tervei szerint eljön a fal mellett az a pillanat, mikor már kellően öltözöttek ahhoz, hogy derekánál ismét átkarolva a nőt megemelje épp annyival, hogy testük méretbeli különbsége eltűnjön és ritmikus táncba kezdhessenek.
Persze ha nem így történik és takarón elnyúltan heverésznek, akkor sem kerüli el a figyelmét a kérdés. Mint egy energiából kifogyni nem tudó Duracel Nyuszi hajol hirtelen újfent szeretője fölé.*
-Sosem beszélek munkaadóról. Ha van kedved felfogadni engem... *mutatóujját szórakozottan végig húzza a két mell között* akkor rólad is hallgatni fogok. De a munka és a magánélet szigorúan külön van választva. Ha harcolnom kell érted, akkor ugyan annyit kérek, mint mástól. És az ágyban nem dirigálsz.
Mármint... *hangja hirtelen válik bizonytalanná* ha még érdekelni foglak.
* Égimeszelő barátnőjük csendben pihen a szoba másik sarkában.*
~ Pedig milyen jó fogás lenne kipróbálni egyszer a hárman együtt dolgot! De egyelőre jobb ezt elfelejteni.
Majd később, amikor ez a mostani elmúlik!~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Az este lassan ismétlődő dolgok véletlenszerűen kevert sorozatává bontakozik ki. Ilyen legalább kétszer megjelenő elem, hogy ők betérnek egy szórakozóhelyre. Ám az istenek említése és a balesetek is mintha verset próbálnának meg szőni.
Még el sem hárították a legutolsó balesetet, Lesha köhögőrohamát, máris egy újba fognak bele. Az első csók inkább meglepővé, mint önfeledtté válik. És mielőtt levehetné az alacsonyabb hősnőnkről az átázott ruhát, az óriásnő feláll és menekülésében nem jut messzire.*
-Nyugi!
* Hiába kiáltja és ugrana elkapni a megszédültet, izmai nem tudják olyan gyorsan a testét felemelni a párnán ülő helyzetéből, mint ahogy a megtántorodó hölgy zuhan az ágyba. Minden olyan gyorsan történt és ő kárpótlásul már magához húzná a mélységit, de mire megfordul, az már az ágy mellett, pont neki háttal áll és orvosi vizsgálatot tesz, no nem a legbonyolultabb fajtából.*
-Jobb lesz, ha vigyázol az itallal, nagyon ütősnek tűnik.
* Ha még maradt valami belőle valamelyik pohárban, akkor gyorsan felhúzza, de ha nem, akkor a másik üveget bontja meg és jókorát nyakal belőle. Kell az alkohol a vérébe, hogy elfelejtse ezt a sok balszerencsés történést és csak arra emlékezzen, hogy meg akarta csókolni a lányt.*
-Jobb lesz neki is. És nekünk is.
* Derekából hajladozva indul meg lassan, fürkésző szemekkel, feje pedig úgy dől hol jobbra hol balra, mintha csak szeret-nem szeret játékot játszana fejben.
Ám karjai csak nem érik el ezúttal sem, és a kis madár ismét kirepült belőle. Csalódottan néz utána, ahogy leszalad a szolgákhoz.
Visszatérve viszont nem úgy történnek a dolgok, ha rajta múlik, ahogyan azt Zammiria kigondolta. Az ajtótól nem messze várakozik az orkja és ha csak újra meg nem hiúsul a rohama, nem vár türelmesen, amíg kényelmes helyet készítve elrendez mindent. Azonnal meglódul felé és a törékeny testet a falhoz lapítva követelőzően csókolja meg. Ha kicsit csitul a vágya, akkor markával enged a fogáson és az ázott ruha lehetőségei után tapogat, hol tudná megszabadítani tőlük a tulajdonosát.
Kétségtelenül meglehetősen türelmetlen és tervei szerint eljön a fal mellett az a pillanat, mikor már kellően öltözöttek ahhoz, hogy derekánál ismét átkarolva a nőt megemelje épp annyival, hogy testük méretbeli különbsége eltűnjön és ritmikus táncba kezdhessenek.
Persze ha nem így történik és takarón elnyúltan heverésznek, akkor sem kerüli el a figyelmét a kérdés. Mint egy energiából kifogyni nem tudó Duracel Nyuszi hajol hirtelen újfent szeretője fölé.*
-Sosem beszélek munkaadóról. Ha van kedved felfogadni engem... *mutatóujját szórakozottan végig húzza a két mell között* akkor rólad is hallgatni fogok. De a munka és a magánélet szigorúan külön van választva. Ha harcolnom kell érted, akkor ugyan annyit kérek, mint mástól. És az ágyban nem dirigálsz.
Mármint... *hangja hirtelen válik bizonytalanná* ha még érdekelni foglak.
* Égimeszelő barátnőjük csendben pihen a szoba másik sarkában.*
~ Pedig milyen jó fogás lenne kipróbálni egyszer a hárman együtt dolgot! De egyelőre jobb ezt elfelejteni.
Majd később, amikor ez a mostani elmúlik!~
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-21 14:56:04
Üzenet elküldve: 2018-10-21 14:56:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az eleinte kósza sóhajokból hamarosan némileg ütemes sikolyok válnak, melyek kiváló kísérői az ütemesen mozgó ágy nyikorgásának. A szobáért megint csak nem ő fizetett, szerencsére ezt más megoldja helyette. Keze a nő lapockáira feszül, s közelebb húzza magához, ajkával a finoman ívelő ádámcsutka melletti területet érinti, csak óvatosan, ahogy engedi a borzongás. Nem elég, a nő többet akar, a férfi nyelvére is szüksége van, így egy pillanattal később már az ajkak is összeforrnak. Persze egy-egy nagyobb, hullámzó mozdulatnál a pillanat elvész, s a kínzó légszomj utat tör magának, hogy a plafon felé szegezett tekintetbe a gyönyör csillagjai égjenek. Mezítelen testükön a verejték olvad össze, s a forróság immár szinte kézzel tapintható. Igazít egyet rajta, hogy még kényelmesebb legyen, nem mindegy, hogy a megbeszélt összeg feletti borravaló, vajon mekkorára hág. A nő szereti, ha kissé durvább, már jól ismeri minden mozdulatát, s igényét. A férj, talán valami pipogya fráter lehet, valami gilisztaszerű erélytelen, vagy inkább hájas és semmirevaló. A kuncsaft hosszú ideje él a lehetőséggel, s mikor lakónegyedi ajtaján kopogtat szende mosollyal, már pontosan tudja épp aktuális kívánságát. A nő nem szép, küllemre átlagos, bár meglehetősen vadmacska az ágyban, hosszabb idő után már kissé több előjátékra van szükség, hogy a férfi férfiasságát megfelelő állapotba játssza. Ralas persze a maga módján profi, s a nő igyekezete nélkül is játékra bírja, hisz fontos a pénz, anélkül éhen halna. A pozitúra nyilván nem elég megalázó, mert a nő hangos sóhajjal forgolódik, s Ralas sem rest két kézzel hasánál fogva durván átfordítani, hogy immár hátulról feszüljön rá. Gyorsít a tempón, nem ér rá egész nap, s még a reggeli teája is elmaradt, búskomor tekintetét a nő tarkójára szegezi, miközben hátulról egyik kezével nyakát, másikkal az ütemesen himbálódzó mellek egyikét marja el, persze egész finoman, feltéve, ha nem más a kívánság. Az előrehajló fej, az egyre gyorsuló tempóban, szinte magától mozgó test a végét jelzi és a csúcspont egy meglepően hangos kiáltásban éri el a nőt. Csak a szemöldöke szalad kissé felfelé, ő még nem végzett, így a heves rángatózásra nem lassítással reagál. A sikolyok maradnak a régiek, kissé az intenzitás változik, s mikor már könyörgőn tekint hátra, csak akkor hagyja el magát. Persze a megfelelő helyre, esze ágában sincs gyermeket nevelni. Nem egyezne a jelenlegi életfelfogásával, főleg nem ezzel a nővel. Hagyja, hogy lehengeredjen az ágyra, s hálás tekintettel kacéran birizgálja meg kicsit lábujjával, míg végül kissé lelohad. Egy félmosolyt azért megenged magának, hadd maradjon csak visszatérő vendég, s miközben már testét mosdatja, az erre kikészített dézsa mellett szivaccsal, csak akkor szólal meg, bariton hangján:*
- Neked ötven arany lesz, édes. *Szája aprót csücsörít, s szemei huncutul csillannak meg, de keze már lendül, tudja, hogy az utolsó kierőszakolt csók jön. Mindig akarják az utolsót. Ettől úgy érzik ők vannak nyeregben, hogy ők akarták, hogy így legyen, hogy ők irányítottak. Pedig dehogy van így. Csak a szende mosoly ismét megerősíti őket ebben. A búcsú nem könnyes és nem szomorú, úgyis jönni fog hamar. Otthon senki nem figyel oda az igényekre.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.21 16:57:02
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az eleinte kósza sóhajokból hamarosan némileg ütemes sikolyok válnak, melyek kiváló kísérői az ütemesen mozgó ágy nyikorgásának. A szobáért megint csak nem ő fizetett, szerencsére ezt más megoldja helyette. Keze a nő lapockáira feszül, s közelebb húzza magához, ajkával a finoman ívelő ádámcsutka melletti területet érinti, csak óvatosan, ahogy engedi a borzongás. Nem elég, a nő többet akar, a férfi nyelvére is szüksége van, így egy pillanattal később már az ajkak is összeforrnak. Persze egy-egy nagyobb, hullámzó mozdulatnál a pillanat elvész, s a kínzó légszomj utat tör magának, hogy a plafon felé szegezett tekintetbe a gyönyör csillagjai égjenek. Mezítelen testükön a verejték olvad össze, s a forróság immár szinte kézzel tapintható. Igazít egyet rajta, hogy még kényelmesebb legyen, nem mindegy, hogy a megbeszélt összeg feletti borravaló, vajon mekkorára hág. A nő szereti, ha kissé durvább, már jól ismeri minden mozdulatát, s igényét. A férj, talán valami pipogya fráter lehet, valami gilisztaszerű erélytelen, vagy inkább hájas és semmirevaló. A kuncsaft hosszú ideje él a lehetőséggel, s mikor lakónegyedi ajtaján kopogtat szende mosollyal, már pontosan tudja épp aktuális kívánságát. A nő nem szép, küllemre átlagos, bár meglehetősen vadmacska az ágyban, hosszabb idő után már kissé több előjátékra van szükség, hogy a férfi férfiasságát megfelelő állapotba játssza. Ralas persze a maga módján profi, s a nő igyekezete nélkül is játékra bírja, hisz fontos a pénz, anélkül éhen halna. A pozitúra nyilván nem elég megalázó, mert a nő hangos sóhajjal forgolódik, s Ralas sem rest két kézzel hasánál fogva durván átfordítani, hogy immár hátulról feszüljön rá. Gyorsít a tempón, nem ér rá egész nap, s még a reggeli teája is elmaradt, búskomor tekintetét a nő tarkójára szegezi, miközben hátulról egyik kezével nyakát, másikkal az ütemesen himbálódzó mellek egyikét marja el, persze egész finoman, feltéve, ha nem más a kívánság. Az előrehajló fej, az egyre gyorsuló tempóban, szinte magától mozgó test a végét jelzi és a csúcspont egy meglepően hangos kiáltásban éri el a nőt. Csak a szemöldöke szalad kissé felfelé, ő még nem végzett, így a heves rángatózásra nem lassítással reagál. A sikolyok maradnak a régiek, kissé az intenzitás változik, s mikor már könyörgőn tekint hátra, csak akkor hagyja el magát. Persze a megfelelő helyre, esze ágában sincs gyermeket nevelni. Nem egyezne a jelenlegi életfelfogásával, főleg nem ezzel a nővel. Hagyja, hogy lehengeredjen az ágyra, s hálás tekintettel kacéran birizgálja meg kicsit lábujjával, míg végül kissé lelohad. Egy félmosolyt azért megenged magának, hadd maradjon csak visszatérő vendég, s miközben már testét mosdatja, az erre kikészített dézsa mellett szivaccsal, csak akkor szólal meg, bariton hangján:*
- Neked ötven arany lesz, édes. *Szája aprót csücsörít, s szemei huncutul csillannak meg, de keze már lendül, tudja, hogy az utolsó kierőszakolt csók jön. Mindig akarják az utolsót. Ettől úgy érzik ők vannak nyeregben, hogy ők akarták, hogy így legyen, hogy ők irányítottak. Pedig dehogy van így. Csak a szende mosoly ismét megerősíti őket ebben. A búcsú nem könnyes és nem szomorú, úgyis jönni fog hamar. Otthon senki nem figyel oda az igényekre.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.21 16:57:02
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-20 19:33:34
Üzenet elküldve: 2018-10-20 19:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elégedetten mosolyog Wagzal válaszán. Ezúttal nem olyan ártatlanul, mintha csak egy kedves ismerős ígéretét hallaná, hogy a következő hatokban néhányszor együtt fognak még teázni. Hiába, az ő szervezete sem ellenállóbb a bódító szerekkel szemben, kezd a felszínre kúszni, amit a mélyben tart.*
- Lehet, hogy a szavadon foglak.
*Feleli immár játékosabban kuncogva. Elég, ha ő tudja egyelőre, hogy mennyire komolyan gondolja.
A segítség félrecsúszik, az események magukkal sodorják. Lelassult gondolkodása és megnyúlt reakcióideje miatt társai játékszerévé válik. Amellett, hogy élvezi, ahogy Wagzal hozzáér és érezteti erejét, mégis bosszúság fogja el a pocsék időzítés miatt. Mire felocsúdik rafinált csókjában egy morranással, később és kevésbé ellenkező résztvevőként, mint szeretne, Lesha el is dönti, hogy magukra hagyja őket. Az a kilöttyenő ital, amit ezúttal Zammiria borított magára ügyetlenül valahogy, csak most jut el a tudatáig, ahogy átázik blúza és hozzátapad melleihez, hasához. Ekkor mindenképpen elhúzódik.*
- Ohh, de hideg!
*Panaszkodik legnagyobb aktuális problémáján, blúzát ujjai közé csippentve elhúzza a testétől, és kicsit rázni kezdi, bár hiába. Közben a fejében zavarosan kavarognak a teendők, nehéz egyszerre kétfelé asszisztálni, egymással nem kompatibilis helyzetekben.*
- Ne, Lesha, nem szü…
*Emeli fel a fejét, de ekkor már nősténytársa felpattan és megtántorodik, ő pedig elkerekedett szemmel nézi, majd az utolsó pillanatban ösztöneire hallgatva nyakát a vállai közé húzva gyorsan a fal felé fordul, hátát mutatva. Mi több, lehet, hogy épp Wagzal karjaiba nyomakszik védelemért, ha amaz nem gyorsabb, hogy elmozduljon onnan addigra, esetleg épp tántorgó barátnőjüket segítve. Jobb lett volna elugrani, de egyrészt ideje sem volt rá, másrészt már ő se olyan gyors és stabil, hogy a sok törékeny üveg körül akrobatikázzon.*
- Óvatosan!
*Inti aztán Leshát, mert majdnem összetöri magát és az asztalt, na meg őket is a kilapítás veszélye fenyegeti. Ennek már a fele sem tréfa, maga is feláll, hogy kiszolgáltatott helyzetéből kilépjen, és talán nősténytársát jó irányba terelgesse, esetleg Wagzal segítségével, ám a probléma magától megoldódik, mikor az óriás test elterül az ágyon. Zammiria ott terem, hogy ellenőrizze, nem esett-e baja. A légzése normálisnak tűnik, és vérző sebet sem talál a fején.*
- Úgy tűnik, elájult. Talán jobb, ha így hagyjuk, míg kijózanodik.
*A lándzsát félreteszi az ágyról, a palástjával pedig betakarja az óriás nőstényt, és ha nagyon nyakatekert pózban lenne a feje, akkor segít kényelmet találni. Szerencsére egyik holmira se feküdt rá, viszont az egész ágyneműt lestoppolta magának az ággyal együtt.*
- Takarónk sajnos csak ez volt.
*Veszi tudomásul kedvetlenül, aztán végignéz magukon. Ő leöntött, testére tapadó ruhában van, Wagzal pedig gyakorlatilag meztelenül. Utóbbin valahogy megenyhül az arckifejezése, és a hangja is újra lágyabb, mikor megszólal.*
- Kérek odalent.
*Azzal elindul, hogy mielőbb küldetése végére érjen. Talán csak egy kicsit furcsállják az öltözékét, de negédes mosollyal közli, hogy semmi baj nincs, nem kell segítség, csak egy-két plusz takarót szeretnének kérni, mert a barátai reggelig maradnának.
A szobába visszatérve az ajtót immár kulcsra zárja, a takarókat leteszi a párnarengeteg mellé. Felméri, hogy történt-e változás, míg lent volt, majd a szárazabb törölközőt magához véve a székek mellé lép és vetkőzni kezd. Átázott blúzából kibújik és kiteríti a támlára, majd megszárítkozik és a törölközőt maga köré csavarja. Máris jobban érzi magát. Tekintete Wagzalét keresi, aki feltételezhetően nem lógott meg időközben, s talán még mindig korábbi tervei járnak a fejében. Meg talán nem csak ott. Cinkos mosollyal pillant rá és halkan szól, hogy Leshát ne zavarja vele.*
- Voltál már fajtámbélivel? Az úrnők behívták néha magukhoz az ő megbízható testőrüket?
*Közben lecsatolja fegyverövét, kibújik a szoknyájából és vele együtt alsóneműjéből, aztán lehúzza csizmáit. A kényelmesen berendezett sarokba sétál lábujjhegyen, egy szál törölközőbe csavarva, majd letérdel a szélen a tálcáknál és a sarkaira ül. Lágy hangon folytatja.*
- Volna kedved megint mélységi nőstény alatt dolgozni?
*Ha még valahol megvan az égő pipa, amit a férfira bízott, akkor magához veszi, s míg füstöl, tölt, majd iszik a mézsörből néhány kortyot. Ha még Wagzalt érdekli a dohány vagy az ital, odaadja neki, ha nem, akkor lepakol az egyik tálcára. Amennyiben a zsoldos ekkor mellette van, akkor szemből az ölébe ül, kezeivel végigsimít izmos hasán és mellkasán lentről fölfelé, mohó tekintetével követve ujjait. Mikor azok a nyaka mögé érnek, vágyakozó pillantása a férfiét keresi, majd ajkaihoz nyújtózik, hogy viszonozza korábbi csókját.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elégedetten mosolyog Wagzal válaszán. Ezúttal nem olyan ártatlanul, mintha csak egy kedves ismerős ígéretét hallaná, hogy a következő hatokban néhányszor együtt fognak még teázni. Hiába, az ő szervezete sem ellenállóbb a bódító szerekkel szemben, kezd a felszínre kúszni, amit a mélyben tart.*
- Lehet, hogy a szavadon foglak.
*Feleli immár játékosabban kuncogva. Elég, ha ő tudja egyelőre, hogy mennyire komolyan gondolja.
A segítség félrecsúszik, az események magukkal sodorják. Lelassult gondolkodása és megnyúlt reakcióideje miatt társai játékszerévé válik. Amellett, hogy élvezi, ahogy Wagzal hozzáér és érezteti erejét, mégis bosszúság fogja el a pocsék időzítés miatt. Mire felocsúdik rafinált csókjában egy morranással, később és kevésbé ellenkező résztvevőként, mint szeretne, Lesha el is dönti, hogy magukra hagyja őket. Az a kilöttyenő ital, amit ezúttal Zammiria borított magára ügyetlenül valahogy, csak most jut el a tudatáig, ahogy átázik blúza és hozzátapad melleihez, hasához. Ekkor mindenképpen elhúzódik.*
- Ohh, de hideg!
*Panaszkodik legnagyobb aktuális problémáján, blúzát ujjai közé csippentve elhúzza a testétől, és kicsit rázni kezdi, bár hiába. Közben a fejében zavarosan kavarognak a teendők, nehéz egyszerre kétfelé asszisztálni, egymással nem kompatibilis helyzetekben.*
- Ne, Lesha, nem szü…
*Emeli fel a fejét, de ekkor már nősténytársa felpattan és megtántorodik, ő pedig elkerekedett szemmel nézi, majd az utolsó pillanatban ösztöneire hallgatva nyakát a vállai közé húzva gyorsan a fal felé fordul, hátát mutatva. Mi több, lehet, hogy épp Wagzal karjaiba nyomakszik védelemért, ha amaz nem gyorsabb, hogy elmozduljon onnan addigra, esetleg épp tántorgó barátnőjüket segítve. Jobb lett volna elugrani, de egyrészt ideje sem volt rá, másrészt már ő se olyan gyors és stabil, hogy a sok törékeny üveg körül akrobatikázzon.*
- Óvatosan!
*Inti aztán Leshát, mert majdnem összetöri magát és az asztalt, na meg őket is a kilapítás veszélye fenyegeti. Ennek már a fele sem tréfa, maga is feláll, hogy kiszolgáltatott helyzetéből kilépjen, és talán nősténytársát jó irányba terelgesse, esetleg Wagzal segítségével, ám a probléma magától megoldódik, mikor az óriás test elterül az ágyon. Zammiria ott terem, hogy ellenőrizze, nem esett-e baja. A légzése normálisnak tűnik, és vérző sebet sem talál a fején.*
- Úgy tűnik, elájult. Talán jobb, ha így hagyjuk, míg kijózanodik.
*A lándzsát félreteszi az ágyról, a palástjával pedig betakarja az óriás nőstényt, és ha nagyon nyakatekert pózban lenne a feje, akkor segít kényelmet találni. Szerencsére egyik holmira se feküdt rá, viszont az egész ágyneműt lestoppolta magának az ággyal együtt.*
- Takarónk sajnos csak ez volt.
*Veszi tudomásul kedvetlenül, aztán végignéz magukon. Ő leöntött, testére tapadó ruhában van, Wagzal pedig gyakorlatilag meztelenül. Utóbbin valahogy megenyhül az arckifejezése, és a hangja is újra lágyabb, mikor megszólal.*
- Kérek odalent.
*Azzal elindul, hogy mielőbb küldetése végére érjen. Talán csak egy kicsit furcsállják az öltözékét, de negédes mosollyal közli, hogy semmi baj nincs, nem kell segítség, csak egy-két plusz takarót szeretnének kérni, mert a barátai reggelig maradnának.
A szobába visszatérve az ajtót immár kulcsra zárja, a takarókat leteszi a párnarengeteg mellé. Felméri, hogy történt-e változás, míg lent volt, majd a szárazabb törölközőt magához véve a székek mellé lép és vetkőzni kezd. Átázott blúzából kibújik és kiteríti a támlára, majd megszárítkozik és a törölközőt maga köré csavarja. Máris jobban érzi magát. Tekintete Wagzalét keresi, aki feltételezhetően nem lógott meg időközben, s talán még mindig korábbi tervei járnak a fejében. Meg talán nem csak ott. Cinkos mosollyal pillant rá és halkan szól, hogy Leshát ne zavarja vele.*
- Voltál már fajtámbélivel? Az úrnők behívták néha magukhoz az ő megbízható testőrüket?
*Közben lecsatolja fegyverövét, kibújik a szoknyájából és vele együtt alsóneműjéből, aztán lehúzza csizmáit. A kényelmesen berendezett sarokba sétál lábujjhegyen, egy szál törölközőbe csavarva, majd letérdel a szélen a tálcáknál és a sarkaira ül. Lágy hangon folytatja.*
- Volna kedved megint mélységi nőstény alatt dolgozni?
*Ha még valahol megvan az égő pipa, amit a férfira bízott, akkor magához veszi, s míg füstöl, tölt, majd iszik a mézsörből néhány kortyot. Ha még Wagzalt érdekli a dohány vagy az ital, odaadja neki, ha nem, akkor lepakol az egyik tálcára. Amennyiben a zsoldos ekkor mellette van, akkor szemből az ölébe ül, kezeivel végigsimít izmos hasán és mellkasán lentről fölfelé, mohó tekintetével követve ujjait. Mikor azok a nyaka mögé érnek, vágyakozó pillantása a férfiét keresi, majd ajkaihoz nyújtózik, hogy viszonozza korábbi csókját.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-20 01:03:53
Üzenet elküldve: 2018-10-20 01:03:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az óriás lány hallja Zammiria szavait és érzékeli segítő ügyködését is. Valahogy kikerül a kezéből a pipa is, de meg nem tudná mondani, hogy barátai közül melyikük vette el. Egyszemélyes elemi csata ez, kérem szépen, nincs mit tenni, száműzött hősnőnknek egyedül kell kivergődnie eme fullasztó állapotból. Lassan legyűri a köhögő-rohamot. Könnyekben forgó, vöröslő szemekkel néz tünci barátnőjére, és kiszáradt elhaló hangon szól, pont amikor Zam éppen azt magyarázza neki, hogy inkább ne beszéljen.*
- Semmi baj… *Köhécsel itt még egyet.*… csak kicsit mellbe vágott…
*A trampli virágszál azonban nem aprózza el a kellemetlen élmény orvoslását, mert mint aki egy hat után érkezett a tüzes pusztaságból, úgy kapja el a korábban feldöntött pezsgősüveget, amit most egyenesen magába dönt. Sötételf barátnője éppen ekkor inti óva, hogy ugyan félre ne nyeljen. Egy csepp sem, annyi se vész már kárba, mert Lesha felhajtja az üveg teljes tartalmát, ami még volt benne, majd amikor visszateszi a tálcára a kiürült üveget – a szerencsének hála anélkül, hogy bármit is fellökne vagy eltörne – Zam a hogyléte felől érdeklődik. Azonban az iszákos, köhécselős trécsparti egyszeribe félbeszakad, talán nem is olyan váratlanul. Ahogy tünci barátnője áthajolva Wagzalon segíteni próbál neki, az ork dalia hirtelenjében magához vonja a sötételf lányt, és egy csókkal fojtja belé a szót. Az óriás lánynak is a torkán akad a szó, bár neki csak zavarában és meglepettségében. Viszont, hogy mit is fog mindezekre reagálni, még várason magára egy kicsinykét, mert az egyenes következetesség elvének folyományaként, van egy tényező, ami még tovább fokozza a gerjesztett szituációt.
A csókcsata, minden bizonnyal érdekes eredménnyel fog zárulni, már csak annak fényében is, hogy trampli hősnőnk nem vette el tünci barátnőjétől a felé kínált színültig teli poharat, így amikor Wagzal ölbe kapta, alighanem Zammiria is leöntötte a saját ruházatát, amit nagyon sajnálatosan, Wagzalhoz hasonlóan, szintén le kell majd vennie.
Mindezeket látva a megilletődött, már jócskán becsípett és valamennyire bódult termetes tünemény nemes egyszerűséggel, így szól: *
- Oh, ha zavajok… *Itt csuklik egyet.*… el is mehetek.
*Lesha eme felszólalása után nem várakozik soká hitelt adni szavainak, zavarában, mint akit megcsípett valami felpattan, azzal a szándékával, hogy az ágyról magára kapja palástját és elvegye szeretett lándzsáját. Közben tovább magyarázza a bizonyítványt, gyermetegen sután hazudva.*
- Küjönben is… hikk… azt hiszem… pisilnem… hikk… kell…
*Mindazonáltal, hiába a jó szándék és a pontos irányzék, de trampli hősnőnk józanul, bódulatlanul is némiképp ön- és közveszélyes, azonban jelenlegi állapotában ez hatványozottan igaz. Ahogy felpattan a szoba látképe is csalafintán meglódulva, mintha tótágas állna.*
- Bajangok asszonyája!
*Az óriás virágszál kis híján visszaesik, fenékkel a párnák közé, de a karjaival egyet-egyet kalimpálva, állva marad. Elismerésre méltón, nem vágja tarkón egyik barátját sem. Imbolyogva indul meg az ágyhoz a holmijáért, de ahogy fordul, a szoba is körtáncot jár vele, majdnem ráesik Zammiriára és Wagzalra, de hirtelen az ellenkező irányba oldalra kilépve a másik irányba dől, így csak az asztalt tessékeli csörömpölve kicsit arrébb.*
- Tejingettét! Hikk… jééé, ti is látjátok?! Fojog a szoba… deee muris!
*Felkuncogva tovább vonul, finoman szólva se méltóság teljesen, az ágyhoz. Lesha elviharzásban, még így is párját ritkítja, egészen addig, míg Zam által félredobált, elázott párnák az útjába nem kerülnek, mert bizony most azok, úgy mond, megbosszulják magukat. A termetes virágszál az egyenest is csak sréhen megtalálva a párnákra lép, és úgy esik át rajtuk, mint egy ugrabugrálva megcsúszó hegyi kecskegida a jeges sziklafalon. Talán, Barmadhúr kegyelméből, de Lesha egyenesen az ágyra zuhan, de hallhatóan valami koppan, ami nem más, mint a trampli tünemény feje az ágytámlán. Így, a becsípett, bódult óriás lány nagyot koppanva hamar elhallgat – alighanem egy újabb púppal gazdagodva –, és hacsak tünci barátnője, vagy az ork dalia nem pofozzák fel, vagy valami, akkor reggelig ilyen öntudatlanul fogja húzni a lóbőrt, az est további eseményeiből semmit se felfogva.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.20 01:23:55
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az óriás lány hallja Zammiria szavait és érzékeli segítő ügyködését is. Valahogy kikerül a kezéből a pipa is, de meg nem tudná mondani, hogy barátai közül melyikük vette el. Egyszemélyes elemi csata ez, kérem szépen, nincs mit tenni, száműzött hősnőnknek egyedül kell kivergődnie eme fullasztó állapotból. Lassan legyűri a köhögő-rohamot. Könnyekben forgó, vöröslő szemekkel néz tünci barátnőjére, és kiszáradt elhaló hangon szól, pont amikor Zam éppen azt magyarázza neki, hogy inkább ne beszéljen.*
- Semmi baj… *Köhécsel itt még egyet.*… csak kicsit mellbe vágott…
*A trampli virágszál azonban nem aprózza el a kellemetlen élmény orvoslását, mert mint aki egy hat után érkezett a tüzes pusztaságból, úgy kapja el a korábban feldöntött pezsgősüveget, amit most egyenesen magába dönt. Sötételf barátnője éppen ekkor inti óva, hogy ugyan félre ne nyeljen. Egy csepp sem, annyi se vész már kárba, mert Lesha felhajtja az üveg teljes tartalmát, ami még volt benne, majd amikor visszateszi a tálcára a kiürült üveget – a szerencsének hála anélkül, hogy bármit is fellökne vagy eltörne – Zam a hogyléte felől érdeklődik. Azonban az iszákos, köhécselős trécsparti egyszeribe félbeszakad, talán nem is olyan váratlanul. Ahogy tünci barátnője áthajolva Wagzalon segíteni próbál neki, az ork dalia hirtelenjében magához vonja a sötételf lányt, és egy csókkal fojtja belé a szót. Az óriás lánynak is a torkán akad a szó, bár neki csak zavarában és meglepettségében. Viszont, hogy mit is fog mindezekre reagálni, még várason magára egy kicsinykét, mert az egyenes következetesség elvének folyományaként, van egy tényező, ami még tovább fokozza a gerjesztett szituációt.
A csókcsata, minden bizonnyal érdekes eredménnyel fog zárulni, már csak annak fényében is, hogy trampli hősnőnk nem vette el tünci barátnőjétől a felé kínált színültig teli poharat, így amikor Wagzal ölbe kapta, alighanem Zammiria is leöntötte a saját ruházatát, amit nagyon sajnálatosan, Wagzalhoz hasonlóan, szintén le kell majd vennie.
Mindezeket látva a megilletődött, már jócskán becsípett és valamennyire bódult termetes tünemény nemes egyszerűséggel, így szól: *
- Oh, ha zavajok… *Itt csuklik egyet.*… el is mehetek.
*Lesha eme felszólalása után nem várakozik soká hitelt adni szavainak, zavarában, mint akit megcsípett valami felpattan, azzal a szándékával, hogy az ágyról magára kapja palástját és elvegye szeretett lándzsáját. Közben tovább magyarázza a bizonyítványt, gyermetegen sután hazudva.*
- Küjönben is… hikk… azt hiszem… pisilnem… hikk… kell…
*Mindazonáltal, hiába a jó szándék és a pontos irányzék, de trampli hősnőnk józanul, bódulatlanul is némiképp ön- és közveszélyes, azonban jelenlegi állapotában ez hatványozottan igaz. Ahogy felpattan a szoba látképe is csalafintán meglódulva, mintha tótágas állna.*
- Bajangok asszonyája!
*Az óriás virágszál kis híján visszaesik, fenékkel a párnák közé, de a karjaival egyet-egyet kalimpálva, állva marad. Elismerésre méltón, nem vágja tarkón egyik barátját sem. Imbolyogva indul meg az ágyhoz a holmijáért, de ahogy fordul, a szoba is körtáncot jár vele, majdnem ráesik Zammiriára és Wagzalra, de hirtelen az ellenkező irányba oldalra kilépve a másik irányba dől, így csak az asztalt tessékeli csörömpölve kicsit arrébb.*
- Tejingettét! Hikk… jééé, ti is látjátok?! Fojog a szoba… deee muris!
*Felkuncogva tovább vonul, finoman szólva se méltóság teljesen, az ágyhoz. Lesha elviharzásban, még így is párját ritkítja, egészen addig, míg Zam által félredobált, elázott párnák az útjába nem kerülnek, mert bizony most azok, úgy mond, megbosszulják magukat. A termetes virágszál az egyenest is csak sréhen megtalálva a párnákra lép, és úgy esik át rajtuk, mint egy ugrabugrálva megcsúszó hegyi kecskegida a jeges sziklafalon. Talán, Barmadhúr kegyelméből, de Lesha egyenesen az ágyra zuhan, de hallhatóan valami koppan, ami nem más, mint a trampli tünemény feje az ágytámlán. Így, a becsípett, bódult óriás lány nagyot koppanva hamar elhallgat – alighanem egy újabb púppal gazdagodva –, és hacsak tünci barátnője, vagy az ork dalia nem pofozzák fel, vagy valami, akkor reggelig ilyen öntudatlanul fogja húzni a lóbőrt, az est további eseményeiből semmit se felfogva.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.20 01:23:55
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-19 13:54:18
Üzenet elküldve: 2018-10-19 13:54:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az óriás hercegnő úgy tűnik, hogy igen csak zavarban érzi magát, ugyanis egyfolytában csak bocsánatot kér a vélt vagy valós hibáiért. Egészen addig, amíg Wagzal rá nem teszi a kezét a combjára és ekkor elcsitul a bársonyban született főszereplőnk.
Azért nem vagyok ártatlan szemlélőjeként az eseményeknek meggyőződve arról, hogy ez a zavar teljes elmúlását jelzi, ám Zammiria és a középen ülőn is eltérő mértékben, de látni jeleit annak, hogy észrevették a változást.*
-Ugyan, az ork törzs ráérhet! *mintha csak egy hétköznapi ügyes-bajos dolog elnapolásáról beszélne éppen* Nem olyan rég érkeztem a városba vissza és egyelőre pihenni szeretnék. Ha szeretnétek, hosszú ideig is itt maradhatok, jól érzem veletek magam. És utána is gyakran visszatérhetek az én kedveskéimhez.
* A nőknek jobban áll a törődés és sötételf hősnőnknek pedig különösen. Ezért ügyetlenkedés helyett agyaras barátunk inkább csak hátra dőlve jó alaposan megszemléli a rajta átnyúló segítő testét. Elveszi gyorsan a pipát, mikor úgy látja, hogy négy karja is kevés volna mélységinek útjában van most és inkább csak ezzel teszi hasznossá magát.
De persze megtette a hatását a leülésnél a véletlenül hozzá érő kar és hogy a köhögő rohamig szelíden hagyták simogatni magukat. Csak nem bírja ki, hogy valamelyikükhöz hozzá ne nyúljon. Szív egyet a pipából, majd a sötét bőrt megragadva két kézzel a derekánál helyére ülteti a vendéglátójukat.*
-Csak a nagy sietségbe nehogy megint baj kerüljön!
* Ezzel egy kicsit nagyobbat szippant megint és kifújás nélkül száját a hölgy ajkaira tapasztja, miközben gyengéden magához húzza.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az óriás hercegnő úgy tűnik, hogy igen csak zavarban érzi magát, ugyanis egyfolytában csak bocsánatot kér a vélt vagy valós hibáiért. Egészen addig, amíg Wagzal rá nem teszi a kezét a combjára és ekkor elcsitul a bársonyban született főszereplőnk.
Azért nem vagyok ártatlan szemlélőjeként az eseményeknek meggyőződve arról, hogy ez a zavar teljes elmúlását jelzi, ám Zammiria és a középen ülőn is eltérő mértékben, de látni jeleit annak, hogy észrevették a változást.*
-Ugyan, az ork törzs ráérhet! *mintha csak egy hétköznapi ügyes-bajos dolog elnapolásáról beszélne éppen* Nem olyan rég érkeztem a városba vissza és egyelőre pihenni szeretnék. Ha szeretnétek, hosszú ideig is itt maradhatok, jól érzem veletek magam. És utána is gyakran visszatérhetek az én kedveskéimhez.
* A nőknek jobban áll a törődés és sötételf hősnőnknek pedig különösen. Ezért ügyetlenkedés helyett agyaras barátunk inkább csak hátra dőlve jó alaposan megszemléli a rajta átnyúló segítő testét. Elveszi gyorsan a pipát, mikor úgy látja, hogy négy karja is kevés volna mélységinek útjában van most és inkább csak ezzel teszi hasznossá magát.
De persze megtette a hatását a leülésnél a véletlenül hozzá érő kar és hogy a köhögő rohamig szelíden hagyták simogatni magukat. Csak nem bírja ki, hogy valamelyikükhöz hozzá ne nyúljon. Szív egyet a pipából, majd a sötét bőrt megragadva két kézzel a derekánál helyére ülteti a vendéglátójukat.*
-Csak a nagy sietségbe nehogy megint baj kerüljön!
* Ezzel egy kicsit nagyobbat szippant megint és kifújás nélkül száját a hölgy ajkaira tapasztja, miközben gyengéden magához húzza.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-19 11:02:02
Üzenet elküldve: 2018-10-19 11:02:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A béke helyreáll nősténytársával, ezt fontosnak tartja. A barátságos, olykor naivitásba hajló viselkedés nem teszi könnyelművé, nem célozza kivívni egy óriás csalódását, esetleg neheztelését, keringjen bármilyen pletyka békés természetükről, amit néhány perce maga Lesha is megcáfolt a határvillongások említésével. Nem, neki szövetségesként hasznosabb, és könnyebb frissen kimosni a foltot. Rámosolyog hát a harcosnőre. A pocsékba ment italon kissé megemeli vállait.*
- Megesik, felejtsük el!
*Maga is óhatatlanul lökést ad, vagy inkább lehetőséget kínál a tereprendezéssel, hogy még kellemetlenebbül érezze magát, de a párnák elpakolásakor még nem érzi nagynak a veszélyt. Wagzal biztosítja ugyan társaságáról, de ennyivel nem elégszik meg, lágy mosollyal visszakérdez.*
- Ezek szerint nem indulsz az ork törzs nyomába? Úgy tervezed, hogy a környéken maradsz?
*Közben a szeme se rebben a visszatérő simogatásra, mely nyilván nem megnyugtatni, hanem feszültséget kelteni hivatott, a kellemesebb fajtából. Nem is sikertelenül. De még nem jött el a megfelelő pillanat, hogy elengedje magát. A tekintete érdeklődő, de nem ragad le a testiségnél. A férfi későbbi kérdését, melyet kijelentésként fogalmaz meg, ezek szerint csak ő méltatja szóra, ezúttal már egy leheletnyi incselkedéssel mosolyában.*
- Nem mindig a nyugalom a cél.
*Az éjszakában rejlő lehetőségek sugalmazására csak somolyog. Nem kerüli el a figyelmét Lesha feszengése, sem az, hogy ő nem válaszol a kérdésére, mert elmerül aggodalmában. Kész szerencse, hogy nem szánja rá magát a távozásra. Igaz, a zsoldossal el akar beszélgetni négyszemközt, de nem azon az áron, hogy nősténytársa rossz emlékkel távozzon. Sajnos a baj megtörténik, a fuldokláson viszont nehéz segíteni.*
- Jaj, szegénykém…
*Sajnálkozón szól, és megtölti Lesha poharát, de természetesen még nem nyomja a kezébe, a végén félrenyelné. Feltérdel és áthajol Wagzalon, hogy a pipát kimentse. Nem hiányzik vízre a tűz, a parázsló dohányszálak komoly problémát okozhatnak, ha kiborulnak a párnák közé.*
- Ezt elveszem, jó?
*Odaadja Wagzalnak, és készenlétben vár az itallal, kezét együttérzőn Lesha felkarján tartva, továbbra is a zsoldos fölött átnyúlva, hacsak közben nem mozdult el onnan. Ha netán épp útban lennének egymásnak, mert mindketten segíteni próbálnak, akkor ő akár áthelyezkedik a férfi másik oldalára, hogy elérje Leshát.*
- Próbálj nyugodtan és mélyen lélegezni, mindjárt jobb lesz. És inkább ne beszélj…
*Tudja, hogy mondani könnyebb, mint megtenni. Ha már úgy látja, hogy a köhögés elcsitul, akkor odaadja a poharat. Kaparó torok ellen valószínűleg jól fog esni. Ekkor a karját is elengedi.*
- Csak óvatosan, nehogy félrenyelj…
*S ha a dolgok rendbe jönni látszanak, a biztonság kedvéért még megkérdezi.*
- Jobban érzed magad?
*Ha már mást nem tud tenni a jobb közérzet érdekében, visszaül a helyére, a férfi mellé, azzal a különbséggel, hogy a háttámaszul szolgáló párna tetején könyöklő keze mostantól az ő vállán is pihen, csuklótájt és ujjai hegyével támaszkodva rajta. Szavai Leshának szólnak.*
- Sajnálom, hogy nem kérdeztem, pipáztál-e már azelőtt. Kellemetlen lehetett első élménynek. Pedig az ördögvigyor kellemes dohányfajta. Csak óvatosan kell bánni vele. Van kedved még egyszer megpróbálni? Csak most ne szívj belőle erősen…
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.19 11:21:38
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A béke helyreáll nősténytársával, ezt fontosnak tartja. A barátságos, olykor naivitásba hajló viselkedés nem teszi könnyelművé, nem célozza kivívni egy óriás csalódását, esetleg neheztelését, keringjen bármilyen pletyka békés természetükről, amit néhány perce maga Lesha is megcáfolt a határvillongások említésével. Nem, neki szövetségesként hasznosabb, és könnyebb frissen kimosni a foltot. Rámosolyog hát a harcosnőre. A pocsékba ment italon kissé megemeli vállait.*
- Megesik, felejtsük el!
*Maga is óhatatlanul lökést ad, vagy inkább lehetőséget kínál a tereprendezéssel, hogy még kellemetlenebbül érezze magát, de a párnák elpakolásakor még nem érzi nagynak a veszélyt. Wagzal biztosítja ugyan társaságáról, de ennyivel nem elégszik meg, lágy mosollyal visszakérdez.*
- Ezek szerint nem indulsz az ork törzs nyomába? Úgy tervezed, hogy a környéken maradsz?
*Közben a szeme se rebben a visszatérő simogatásra, mely nyilván nem megnyugtatni, hanem feszültséget kelteni hivatott, a kellemesebb fajtából. Nem is sikertelenül. De még nem jött el a megfelelő pillanat, hogy elengedje magát. A tekintete érdeklődő, de nem ragad le a testiségnél. A férfi későbbi kérdését, melyet kijelentésként fogalmaz meg, ezek szerint csak ő méltatja szóra, ezúttal már egy leheletnyi incselkedéssel mosolyában.*
- Nem mindig a nyugalom a cél.
*Az éjszakában rejlő lehetőségek sugalmazására csak somolyog. Nem kerüli el a figyelmét Lesha feszengése, sem az, hogy ő nem válaszol a kérdésére, mert elmerül aggodalmában. Kész szerencse, hogy nem szánja rá magát a távozásra. Igaz, a zsoldossal el akar beszélgetni négyszemközt, de nem azon az áron, hogy nősténytársa rossz emlékkel távozzon. Sajnos a baj megtörténik, a fuldokláson viszont nehéz segíteni.*
- Jaj, szegénykém…
*Sajnálkozón szól, és megtölti Lesha poharát, de természetesen még nem nyomja a kezébe, a végén félrenyelné. Feltérdel és áthajol Wagzalon, hogy a pipát kimentse. Nem hiányzik vízre a tűz, a parázsló dohányszálak komoly problémát okozhatnak, ha kiborulnak a párnák közé.*
- Ezt elveszem, jó?
*Odaadja Wagzalnak, és készenlétben vár az itallal, kezét együttérzőn Lesha felkarján tartva, továbbra is a zsoldos fölött átnyúlva, hacsak közben nem mozdult el onnan. Ha netán épp útban lennének egymásnak, mert mindketten segíteni próbálnak, akkor ő akár áthelyezkedik a férfi másik oldalára, hogy elérje Leshát.*
- Próbálj nyugodtan és mélyen lélegezni, mindjárt jobb lesz. És inkább ne beszélj…
*Tudja, hogy mondani könnyebb, mint megtenni. Ha már úgy látja, hogy a köhögés elcsitul, akkor odaadja a poharat. Kaparó torok ellen valószínűleg jól fog esni. Ekkor a karját is elengedi.*
- Csak óvatosan, nehogy félrenyelj…
*S ha a dolgok rendbe jönni látszanak, a biztonság kedvéért még megkérdezi.*
- Jobban érzed magad?
*Ha már mást nem tud tenni a jobb közérzet érdekében, visszaül a helyére, a férfi mellé, azzal a különbséggel, hogy a háttámaszul szolgáló párna tetején könyöklő keze mostantól az ő vállán is pihen, csuklótájt és ujjai hegyével támaszkodva rajta. Szavai Leshának szólnak.*
- Sajnálom, hogy nem kérdeztem, pipáztál-e már azelőtt. Kellemetlen lehetett első élménynek. Pedig az ördögvigyor kellemes dohányfajta. Csak óvatosan kell bánni vele. Van kedved még egyszer megpróbálni? Csak most ne szívj belőle erősen…
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.19 11:21:38
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-18 20:04:27
Üzenet elküldve: 2018-10-18 20:04:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Zammiria csillapíthatatlan nevetése lassan elcsitul, majd engesztelően érinti meg Lesha karját és a bocsánatát kéri. Az óriás lány nem csak a korábbiak okozta zavarában érzi magát némiképp furán, de a két pohár pezsgő is kezdi már tompítani az elméjét, és csalafintán mozgékonyabbá tenni a szemeivel felfogott környezetét.*
- Jaj, drágám semmi baj… köszi. *Érinti vissza a karján, sötételf barátnője kezét.*
- Most megnyugodtam, hogy nem haragszotok. Nem az én hibám? Oh, de édes vagy! Viszont, lássuk be… én borítottam ki az üveget, ha még véletlenül is.
*A szituáció kínossága mellett, némi aggodalommal néz az alsógatyás orkra, amikor Zam kedvesen újra törölközőt és takarót ajánl fel.*
- Igen, Wagzal… meg ne fázzál.
*A termetes virágszál látva, hogy a pezsgős balesetnek három párna is áldozatul esett, megint sajnálkozhatnékja támad, de mivel barátai már megnyugtatták, hogy nem neheztelnek rá, nem esik túlságosan kétségbe.*
- Jaj, de röstellem… sebaj sok jó lanawini kis helyen is elfér. Csüccs ide Wagzal közénk.
*Lesha kedvesen mosolyogva ajánlja fel a közöttük lévő helyet, majd előzékenyen ő is arrébb húzódik. Mindez alatt tünci barátnője a pipakészletet helyezi használatba, ördögvigyorral megtömve és meggyújtva. Közben az alulöltözött agyaras dalia is helyet foglal közöttük, akinek kezei már megint lelkesen elvándorolnak. A termetes virágszál a combsimogatásra, nem kifejezés hogy összerezzen. Hiszen, a korábban tapasztalt, látott érintések, és a hely mivolta miatt ebben a pillanatban válik teljesen világossá számára, hogy kis társaságuk férfi tagjának más indíttatásai is lehetnek irányukba, a puszta barátkozásnál. Lesha teljesen lefagy, mint télvíz idején egy hegyvidéki csapdában kimúlt nyúl.*
~ Barlangok Asszonyára! De hiszen ez konkrétan fogdos! Fúh, én nagyon ostoba, már megint mibe kevertem magam. Most mit csináljak?… szóljak, vagy ne, de hogy?… most már az olyan izén venné ki magát… még azt gondolnák, hogy valami rüfke vagyok, aki csak kéreti itt magát… mivel, az étteremben hagytam, hogy meg fogja a combom… hófödte sipkákra!... de nem csak azt engedtem… hanem a melleimet is. Oh, Eron! Jaj, nekem… Barmadhúr most segíts rajtam! Mitévő legyek? ~
*Zammiria és Wagzal szavaiból szinte nem is fog fel semmit, annyira elmerült a kínos gondolataiban. A trampli tünemény feszülten pillant a vigyorgós ork harcosra, aki lelkesen tovább simogatja a lábát, már éppen felpattanna, hogy valamilyen piszlicsáré ürüggyel meneküljön a szituációból, mert úgy tűnik a Barlangok Asszonya nem szándékozik őt semmivel sem megsegíteni – talán azt akarja, hogy a naiv óriás lány okuljon csak a saját kárán –, amikor Wagzal nyújtja orra elé a különös aromával füstölgő pipát. Lesha zavart mosollyal, kapkodva veszi el a dohányszipkázó-eszközt.*
~ Hú, Zam azt mondta ettől jobb kedvem lesz, hát most nem ártana. ~
*Mivel a trampli virágszálnak fogalma sincsen, ezt, hogy is kéne, és barátai sem intették óva. Nagy elánnal szív bele a pipába. A nagy bódító slukktól pedig, amit tapasztalatlanul rögtön letüdőz, a lélegzete hirtelen elakad, szemei könnybe lábadnak, majd köhögő-rohamot kapva dől előre, és bizony majd kiköpi a pájsliját, ami kristálytiszta hegyi levegőhöz szokott.*
- Ho… gy… a… lav… lavi… na vin… né el!
*Szentségel Lesha köhögve, miközben taknya-nyála egybefolyik, és továbbra is ott szorongatja kezében az ördögvigyoros pipát.*
*Zammiria csillapíthatatlan nevetése lassan elcsitul, majd engesztelően érinti meg Lesha karját és a bocsánatát kéri. Az óriás lány nem csak a korábbiak okozta zavarában érzi magát némiképp furán, de a két pohár pezsgő is kezdi már tompítani az elméjét, és csalafintán mozgékonyabbá tenni a szemeivel felfogott környezetét.*
- Jaj, drágám semmi baj… köszi. *Érinti vissza a karján, sötételf barátnője kezét.*
- Most megnyugodtam, hogy nem haragszotok. Nem az én hibám? Oh, de édes vagy! Viszont, lássuk be… én borítottam ki az üveget, ha még véletlenül is.
*A szituáció kínossága mellett, némi aggodalommal néz az alsógatyás orkra, amikor Zam kedvesen újra törölközőt és takarót ajánl fel.*
- Igen, Wagzal… meg ne fázzál.
*A termetes virágszál látva, hogy a pezsgős balesetnek három párna is áldozatul esett, megint sajnálkozhatnékja támad, de mivel barátai már megnyugtatták, hogy nem neheztelnek rá, nem esik túlságosan kétségbe.*
- Jaj, de röstellem… sebaj sok jó lanawini kis helyen is elfér. Csüccs ide Wagzal közénk.
*Lesha kedvesen mosolyogva ajánlja fel a közöttük lévő helyet, majd előzékenyen ő is arrébb húzódik. Mindez alatt tünci barátnője a pipakészletet helyezi használatba, ördögvigyorral megtömve és meggyújtva. Közben az alulöltözött agyaras dalia is helyet foglal közöttük, akinek kezei már megint lelkesen elvándorolnak. A termetes virágszál a combsimogatásra, nem kifejezés hogy összerezzen. Hiszen, a korábban tapasztalt, látott érintések, és a hely mivolta miatt ebben a pillanatban válik teljesen világossá számára, hogy kis társaságuk férfi tagjának más indíttatásai is lehetnek irányukba, a puszta barátkozásnál. Lesha teljesen lefagy, mint télvíz idején egy hegyvidéki csapdában kimúlt nyúl.*
~ Barlangok Asszonyára! De hiszen ez konkrétan fogdos! Fúh, én nagyon ostoba, már megint mibe kevertem magam. Most mit csináljak?… szóljak, vagy ne, de hogy?… most már az olyan izén venné ki magát… még azt gondolnák, hogy valami rüfke vagyok, aki csak kéreti itt magát… mivel, az étteremben hagytam, hogy meg fogja a combom… hófödte sipkákra!... de nem csak azt engedtem… hanem a melleimet is. Oh, Eron! Jaj, nekem… Barmadhúr most segíts rajtam! Mitévő legyek? ~
*Zammiria és Wagzal szavaiból szinte nem is fog fel semmit, annyira elmerült a kínos gondolataiban. A trampli tünemény feszülten pillant a vigyorgós ork harcosra, aki lelkesen tovább simogatja a lábát, már éppen felpattanna, hogy valamilyen piszlicsáré ürüggyel meneküljön a szituációból, mert úgy tűnik a Barlangok Asszonya nem szándékozik őt semmivel sem megsegíteni – talán azt akarja, hogy a naiv óriás lány okuljon csak a saját kárán –, amikor Wagzal nyújtja orra elé a különös aromával füstölgő pipát. Lesha zavart mosollyal, kapkodva veszi el a dohányszipkázó-eszközt.*
~ Hú, Zam azt mondta ettől jobb kedvem lesz, hát most nem ártana. ~
*Mivel a trampli virágszálnak fogalma sincsen, ezt, hogy is kéne, és barátai sem intették óva. Nagy elánnal szív bele a pipába. A nagy bódító slukktól pedig, amit tapasztalatlanul rögtön letüdőz, a lélegzete hirtelen elakad, szemei könnybe lábadnak, majd köhögő-rohamot kapva dől előre, és bizony majd kiköpi a pájsliját, ami kristálytiszta hegyi levegőhöz szokott.*
- Ho… gy… a… lav… lavi… na vin… né el!
*Szentségel Lesha köhögve, miközben taknya-nyála egybefolyik, és továbbra is ott szorongatja kezében az ördögvigyoros pipát.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-18 02:32:08
Üzenet elküldve: 2018-10-18 02:32:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
* Hamar egyetértésre jutnak abban, hol érezte volna jobban magát és hol nem. Már megteremtődött az összhang érzése közöttük, mikor véletlenül ölébe ömlött a pezsgő és a lábsimogatásnak hirtelen vége.
Gyorsan jönnek valóban az események az egyikük röhögőgörcsben kidőlésével, másikuk törülgetésével, majd végül az egész gyors és remélhetőleg hatékony lezárásával.
Borzasztóan elégedett a megoldással, hogy a ruhát kirakta. És már elszántan lépdel visszafelé, hogy az iménti kényelmes pózát mindenki felvegye, amikor a sötételf hősnőnk hirtelen ráeszmél, hogy nem használhatják az összes párnát, mert pár közülük elázott.*
~ Már csak ez hiányzott! Így most oda teljesen a lent ücsörgésnek és a lábak kinyújtóztatásának. Ennél...~
* Mielőtt még eljutna oda, hogy tulajdonképen mit is érez és gondol ebben a pillanatban, máris megoldódni látszik a probléma. Nem kell az összeset kidobni, csak kicsit átrendezni és ork hősünk azonnal tudja is, hogy hol szeretne ülni.*
-Egész biztos lehetsz te is Zammiria, hogy nagyon szívesen töltök el még időt veled. Ha valamelyikőtök nem zavar el mellőletek, akkor én itt leszek. *mondja, miközben megnyugtatóan kezdi el simogatni a két tenyerével hősnőink lábait* És te is számíthatsz rám mindig Lesha, ezt megígérhetem. Nem hagylak cserben.
* Sok feszültséget érezhet mindkettejükben, mert továbbra is a két combot masszírozza. És csak akkor kénytelen felvenni a sötét bőrről egyik kezét, mikor megkapja az ördögvigyorral töltött pipát. Jó ízűen szippant belé és engedi, hogy eltöltse elméjét a nyugalom. Hiszen nincs baj. És mikor már elégnek érzi, akkor adja át az óriás nőnek.*
-Remélem most már megnyugodtatok.
* Nem szeretné, ha véletlenül félre értené valamelyikük a helyzetet és azt hinné, hogy a mélységit lassan, de biztosan elhanyagolja. Inkább visszahelyezi felszabadult ujjacskáit a helyükre. És igyekszik nem figyelni arra, hogy alsó ruhája egyre feszesebb.*
-Ezt az éjszakát nyugodtan megismételhetjük majd, ha akarjátok. De még korán van a napfelkeltéhez.
* Ha eddig nem történt esetleg semmi olyan, ami drasztikusan más felé vinné az eseményeket, akkor elváló ajkakkal vigyorog hol egyikükre, hol másikukra.*
* Hamar egyetértésre jutnak abban, hol érezte volna jobban magát és hol nem. Már megteremtődött az összhang érzése közöttük, mikor véletlenül ölébe ömlött a pezsgő és a lábsimogatásnak hirtelen vége.
Gyorsan jönnek valóban az események az egyikük röhögőgörcsben kidőlésével, másikuk törülgetésével, majd végül az egész gyors és remélhetőleg hatékony lezárásával.
Borzasztóan elégedett a megoldással, hogy a ruhát kirakta. És már elszántan lépdel visszafelé, hogy az iménti kényelmes pózát mindenki felvegye, amikor a sötételf hősnőnk hirtelen ráeszmél, hogy nem használhatják az összes párnát, mert pár közülük elázott.*
~ Már csak ez hiányzott! Így most oda teljesen a lent ücsörgésnek és a lábak kinyújtóztatásának. Ennél...~
* Mielőtt még eljutna oda, hogy tulajdonképen mit is érez és gondol ebben a pillanatban, máris megoldódni látszik a probléma. Nem kell az összeset kidobni, csak kicsit átrendezni és ork hősünk azonnal tudja is, hogy hol szeretne ülni.*
-Egész biztos lehetsz te is Zammiria, hogy nagyon szívesen töltök el még időt veled. Ha valamelyikőtök nem zavar el mellőletek, akkor én itt leszek. *mondja, miközben megnyugtatóan kezdi el simogatni a két tenyerével hősnőink lábait* És te is számíthatsz rám mindig Lesha, ezt megígérhetem. Nem hagylak cserben.
* Sok feszültséget érezhet mindkettejükben, mert továbbra is a két combot masszírozza. És csak akkor kénytelen felvenni a sötét bőrről egyik kezét, mikor megkapja az ördögvigyorral töltött pipát. Jó ízűen szippant belé és engedi, hogy eltöltse elméjét a nyugalom. Hiszen nincs baj. És mikor már elégnek érzi, akkor adja át az óriás nőnek.*
-Remélem most már megnyugodtatok.
* Nem szeretné, ha véletlenül félre értené valamelyikük a helyzetet és azt hinné, hogy a mélységit lassan, de biztosan elhanyagolja. Inkább visszahelyezi felszabadult ujjacskáit a helyükre. És igyekszik nem figyelni arra, hogy alsó ruhája egyre feszesebb.*
-Ezt az éjszakát nyugodtan megismételhetjük majd, ha akarjátok. De még korán van a napfelkeltéhez.
* Ha eddig nem történt esetleg semmi olyan, ami drasztikusan más felé vinné az eseményeket, akkor elváló ajkakkal vigyorog hol egyikükre, hol másikukra.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-17 21:43:50
Üzenet elküldve: 2018-10-17 21:43:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Somolyog Lesha ártatlanságán, mellyel elsiklik Wagzal megjegyzése fölött, miszerint mellette jobban érezte volna magát. Hasonlóképpen derül később az elejtett, kétértelműnek érzett dicséreten, melyről úgy véli, az ő kezeiről szól. Leshának hamar megkegyelmez az alulöltözéssel kapcsolatos évődése után.
Gyorsan követik egymást a hol forróbb, hol hidegen nedves, hol könnyfakasztó jelenetek, de mindez valószínűleg a jó öreg Sellőháznak már meg sem kottyan. Zammiria érzi Lesha hangjában a pánikot, de most tényleg elszakadt nála a cérna, és legnagyobb igyekezete ellenére sem ér oda időben, mert Wagzal egy frappáns húzással oldja meg a problémát addigra. Ő nem pironkodik, sőt, követi tekintetével az önállósodott zsoldost. Közben lecsillapodik nevetése, és ekkor már termetes nősténytársa is újra mellette ül, ezért engesztelő puhasággal teszi a kezét a karjára.*
- Bocsáss meg, Lesha, nem akartalak kinevetni... sem cserben hagyni... és nem a te hibád volt. Egyébként láthatod, hogy Wagzal sem haragszik. Sőt, remekül feltalálta magát. Bár most ő lett alulöltözött.
*Mosolyog rá bátorítón és mutat a férfi felé.*
- Viszont úgy nézem, néhány párna elázott, összébb kell húznunk magunkat, ha el akarunk férni…
*Félrehajít három nagyobb párnát, melyek áldozatul estek a balesetnek, ezek az ágy baloldalán üresen maradt padlón landolnak. A többit pedig átrendezi, hogy ne legyen folytonossági hiány. Meg is fordíthatta volna őket, de így szórakoztatóbb.*
- Kérsz törölközőt?
*Küzd vigyora visszatartásával, miközben a szárazan maradt darabot a férfi felé nyújtja, amint visszaér.*
- De a takarót is felajánlhatom, ha fáznál… vagy ülhetsz közénk.
*Ha kell - s valószínűleg tényleg szükség lesz a helyre, bárhová is akar a férfi telepedni -, akkor arrébb húzódik. Amint mind elhelyezkednek, újra magára vállalja a kínáló szerepet.*
- Azt hiszem, a nagy izgalomra ez most jól fog esni.
*Nyúl a pipakészlet után. Előkészíti, meggyújtja és mindjárt ki is próbálja. Aztán továbbadja Wagzalnak a sorban.*
- Egészen kellemes.
*Helyette pezsgőt tölt magának. Míg van. S megkeresi új kényelmét a párnák között, valakinek bizonyára a válla mellett könyökölve hanyagul, féloldalasan ülve. A szemében még mindig - vagy már - vidám fények játszanak, de kezdenek lassanként hatni a megivott és elfüstölt szerek, ezért egy kicsit réveteg a tekintete. Rég nevetett utoljára ennyire. Ez az este megéri a pénzét, több szempontból is.*
- Máskor is csinálhatnánk ilyet.
*Pendíti meg a jövő húrjait. Hiszen ez éppoly fontos, sőt, fontosabb számára, mint a ma este.*
- Ugye nem mentek nagyon messzire? Magányos lennék már nélkületek.
*Tudja, hogy igazi fogadalmat nem várhat, de fontosabb, hogy a lehetőséget nyitva hagyják. A jó kapcsolatok aranyat érnek.*
*Somolyog Lesha ártatlanságán, mellyel elsiklik Wagzal megjegyzése fölött, miszerint mellette jobban érezte volna magát. Hasonlóképpen derül később az elejtett, kétértelműnek érzett dicséreten, melyről úgy véli, az ő kezeiről szól. Leshának hamar megkegyelmez az alulöltözéssel kapcsolatos évődése után.
Gyorsan követik egymást a hol forróbb, hol hidegen nedves, hol könnyfakasztó jelenetek, de mindez valószínűleg a jó öreg Sellőháznak már meg sem kottyan. Zammiria érzi Lesha hangjában a pánikot, de most tényleg elszakadt nála a cérna, és legnagyobb igyekezete ellenére sem ér oda időben, mert Wagzal egy frappáns húzással oldja meg a problémát addigra. Ő nem pironkodik, sőt, követi tekintetével az önállósodott zsoldost. Közben lecsillapodik nevetése, és ekkor már termetes nősténytársa is újra mellette ül, ezért engesztelő puhasággal teszi a kezét a karjára.*
- Bocsáss meg, Lesha, nem akartalak kinevetni... sem cserben hagyni... és nem a te hibád volt. Egyébként láthatod, hogy Wagzal sem haragszik. Sőt, remekül feltalálta magát. Bár most ő lett alulöltözött.
*Mosolyog rá bátorítón és mutat a férfi felé.*
- Viszont úgy nézem, néhány párna elázott, összébb kell húznunk magunkat, ha el akarunk férni…
*Félrehajít három nagyobb párnát, melyek áldozatul estek a balesetnek, ezek az ágy baloldalán üresen maradt padlón landolnak. A többit pedig átrendezi, hogy ne legyen folytonossági hiány. Meg is fordíthatta volna őket, de így szórakoztatóbb.*
- Kérsz törölközőt?
*Küzd vigyora visszatartásával, miközben a szárazan maradt darabot a férfi felé nyújtja, amint visszaér.*
- De a takarót is felajánlhatom, ha fáznál… vagy ülhetsz közénk.
*Ha kell - s valószínűleg tényleg szükség lesz a helyre, bárhová is akar a férfi telepedni -, akkor arrébb húzódik. Amint mind elhelyezkednek, újra magára vállalja a kínáló szerepet.*
- Azt hiszem, a nagy izgalomra ez most jól fog esni.
*Nyúl a pipakészlet után. Előkészíti, meggyújtja és mindjárt ki is próbálja. Aztán továbbadja Wagzalnak a sorban.*
- Egészen kellemes.
*Helyette pezsgőt tölt magának. Míg van. S megkeresi új kényelmét a párnák között, valakinek bizonyára a válla mellett könyökölve hanyagul, féloldalasan ülve. A szemében még mindig - vagy már - vidám fények játszanak, de kezdenek lassanként hatni a megivott és elfüstölt szerek, ezért egy kicsit réveteg a tekintete. Rég nevetett utoljára ennyire. Ez az este megéri a pénzét, több szempontból is.*
- Máskor is csinálhatnánk ilyet.
*Pendíti meg a jövő húrjait. Hiszen ez éppoly fontos, sőt, fontosabb számára, mint a ma este.*
- Ugye nem mentek nagyon messzire? Magányos lennék már nélkületek.
*Tudja, hogy igazi fogadalmat nem várhat, de fontosabb, hogy a lehetőséget nyitva hagyják. A jó kapcsolatok aranyat érnek.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-15 23:43:41
Üzenet elküldve: 2018-10-15 23:43:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Leshának sose jutna eszébe, hogy az ő emlékeiért, bárki bármit is adna, ugyanis meggyőződése, hogy neki unalmas aranykalitkás élete volt az északi hegyek bércei között. Ő volt az, aki mindig áhítozva hallgatta a portyázó óriások történeteit, és arról ábrándozott, hogy egyszer neki is hasonló kalandokban lesz része, amiket majd ő mesélhet el a többieknek a tábortűznél. Hát, ki tudja még, mit hoz az óriás lánynak a buja sellőházi bódultság.
Zammiria véleményére, hogy Wagzal a Szikla Farkasok törzsben valószínűleg otthonosabban érezte volna magát, mint a wegtoreni óriások között, az agyaras dalia is helyesel.*
- Hát, igen. Harcosként biztosan.
*Kajánul vigyorgó tünci barátnője a lengébb öltözetre vonatkozó magas labdát lecsapva, kissé zavarba is hozza termetes hősnőnket, amire természetesen, ő nem tud visszavágni semmivel sem.*
- Oh… hát… izé, lehet… hogy akkor már nem zavarna, annyira.
*Wagzal kedves óvó szándékáról, a gyümölcsevéssel kapcsolatban, Leshának se lehet sejtelme sem, főleg ha tudná, hogy az ork dalia, milyen filozofikus folyós gondolatot is társított hozzá fejben. Amire, amúgy a naiv teremtés derülten csak annyit felelne, hogy kétszer nem is lehet ugyanabba lépni, hiszen folyik.
Áldásos tudatlanságnak bizonyul, hogy Zam nem szól az óriás lánynak az esetleges kémhálózatról, ami akár most is fülelhet utánuk, mert Lesha ennek hallatán meglehetősen elképedne, mert ugyan ki lenne kíváncsi rájuk, és miért akarna bárki is ártani nekik, azért amit egy bérelt szobában művelnek.
Abból sem fog fel semmit, amit pillantásokkal, ravaszkás mosollyal, és egyéb testbeszéddel folytat le egymás között két barátja, Wagzal magával ellentmondásba keveredő kijelentéseivel kapcsolatban, csak Zam válaszára felel mosolyogva, majd kuncogva.*
- Én is jól érzem magam veletek… bár bevallom egy kicsit fáradt vagyok, de sebaj, majd alszunk a sírban eleget.
*Ezek után veszi kezdetét Lesha által okozott pezsgős-kálvária, aminek folyományaként a trampli virágszál ott áll az ülő Wagzal előtt lehajolva, és hevesen törölgetve a férfi pezsgős ölét. Tünci barátnője meg, a párnák közé dőlve csillapíthatatlanul nevetni kezd, amire bizony még a mai napig nem találta meg az orvostudomány a gyógyírt. Ha egyszer elkapja a lanawinit igen nehéz abbahagyni. Ezt mindenki tudja.
Az óriás lány kétségbeesett, jóvátevős igyekezetében most sem veszi észre magát, ahogy ő lehajolt, az ork dalia meg felült, minden bizonnyal érdekes panorámát tárt a férfi szemei elé.*
- Jaj, nekem… ez olyan kellemetlen. Zam, segíts már… a Barlangok Asszonya áldjon meg! Ne nevess!
*Egyenesedik fel Lesha, és próbálja határozottan, a korábban mutatott szigorú felhanggal rendre utasítani mélységi lányt, de a kínos helyzettől, hangja remeg, mint a nyárfalevél, kezében pedig teszetoszán a törölközőt gyűrögeti.*
- Úgy sajnálom, de tényleg.
*Magyarázza az ork harcosnak, akin nem látszanak a harag jelei, csak egyfajta elképedés, ami egyaránt jelenthet jót vagy rosszat. A sötételf lány a törölközőbe nevetve, nagy nehezen kiprésel magából egy ötletet, majd visszasüpped a röhögőgörcs könnyes kínjaiba. A termetes tünemény azonnal le is csap Zam javaslatára, hogy jóvátegye az okozott kellemetlenséget.*
- Igen, vedd le! Majd én kimosom.
*Tesz elhamarkodott kijelentést, mert ez mindenképpen az, egy olyan lánytól, akinek eddigi élete során még egy bugyit se kellett saját kezűleg kimosnia, de hát ebből is látszik, hogy az óriás lány mennyire igyekszik.
Azonban, nem kell a nagymosásra sort keríteni, mert Wagzal barátságosan mosolyogva inti le, majd egy szellemes megjegyzést tesz a hajnali szennyesre vonatkozóan, amit aztán látványosan szemlélteti is. Az ork dalia gyorsan kis gatyára vetkőzik, majd fogja a mosni valót, és kiakasztja az ajtó kilincsére. Lesha nézve a kibontakozó jelenetet, zavarában nem is tudja, hogy sírva nevessen ő is, vagy megilletődet felsikkantva szaladjon ki a szobából. Alighanem Barmadhúr lelki segedelmével, de egyiket sem teszi, helyette erőt véve magán, kínosan vörös arccal, de leül a korábbi helyére, és egy húzásra felhajtja a magának kitöltött pezsgőjét – ami minden baj forrása –, majd visszafogottan ólomkristályos csengéssel visszateszi a tálcára az üres poharat. Aztán a termetes virágszál csak szótlanul ül ott, mint nyuszi a fűben, mellette a nevetéstől még mindig a párnák közt fetrengő tünci barátnőjével, az ajtóból pedig kis gatyában feléjük csörtető rettenthetetlen ork daliával.*
*Leshának sose jutna eszébe, hogy az ő emlékeiért, bárki bármit is adna, ugyanis meggyőződése, hogy neki unalmas aranykalitkás élete volt az északi hegyek bércei között. Ő volt az, aki mindig áhítozva hallgatta a portyázó óriások történeteit, és arról ábrándozott, hogy egyszer neki is hasonló kalandokban lesz része, amiket majd ő mesélhet el a többieknek a tábortűznél. Hát, ki tudja még, mit hoz az óriás lánynak a buja sellőházi bódultság.
Zammiria véleményére, hogy Wagzal a Szikla Farkasok törzsben valószínűleg otthonosabban érezte volna magát, mint a wegtoreni óriások között, az agyaras dalia is helyesel.*
- Hát, igen. Harcosként biztosan.
*Kajánul vigyorgó tünci barátnője a lengébb öltözetre vonatkozó magas labdát lecsapva, kissé zavarba is hozza termetes hősnőnket, amire természetesen, ő nem tud visszavágni semmivel sem.*
- Oh… hát… izé, lehet… hogy akkor már nem zavarna, annyira.
*Wagzal kedves óvó szándékáról, a gyümölcsevéssel kapcsolatban, Leshának se lehet sejtelme sem, főleg ha tudná, hogy az ork dalia, milyen filozofikus folyós gondolatot is társított hozzá fejben. Amire, amúgy a naiv teremtés derülten csak annyit felelne, hogy kétszer nem is lehet ugyanabba lépni, hiszen folyik.
Áldásos tudatlanságnak bizonyul, hogy Zam nem szól az óriás lánynak az esetleges kémhálózatról, ami akár most is fülelhet utánuk, mert Lesha ennek hallatán meglehetősen elképedne, mert ugyan ki lenne kíváncsi rájuk, és miért akarna bárki is ártani nekik, azért amit egy bérelt szobában művelnek.
Abból sem fog fel semmit, amit pillantásokkal, ravaszkás mosollyal, és egyéb testbeszéddel folytat le egymás között két barátja, Wagzal magával ellentmondásba keveredő kijelentéseivel kapcsolatban, csak Zam válaszára felel mosolyogva, majd kuncogva.*
- Én is jól érzem magam veletek… bár bevallom egy kicsit fáradt vagyok, de sebaj, majd alszunk a sírban eleget.
*Ezek után veszi kezdetét Lesha által okozott pezsgős-kálvária, aminek folyományaként a trampli virágszál ott áll az ülő Wagzal előtt lehajolva, és hevesen törölgetve a férfi pezsgős ölét. Tünci barátnője meg, a párnák közé dőlve csillapíthatatlanul nevetni kezd, amire bizony még a mai napig nem találta meg az orvostudomány a gyógyírt. Ha egyszer elkapja a lanawinit igen nehéz abbahagyni. Ezt mindenki tudja.
Az óriás lány kétségbeesett, jóvátevős igyekezetében most sem veszi észre magát, ahogy ő lehajolt, az ork dalia meg felült, minden bizonnyal érdekes panorámát tárt a férfi szemei elé.*
- Jaj, nekem… ez olyan kellemetlen. Zam, segíts már… a Barlangok Asszonya áldjon meg! Ne nevess!
*Egyenesedik fel Lesha, és próbálja határozottan, a korábban mutatott szigorú felhanggal rendre utasítani mélységi lányt, de a kínos helyzettől, hangja remeg, mint a nyárfalevél, kezében pedig teszetoszán a törölközőt gyűrögeti.*
- Úgy sajnálom, de tényleg.
*Magyarázza az ork harcosnak, akin nem látszanak a harag jelei, csak egyfajta elképedés, ami egyaránt jelenthet jót vagy rosszat. A sötételf lány a törölközőbe nevetve, nagy nehezen kiprésel magából egy ötletet, majd visszasüpped a röhögőgörcs könnyes kínjaiba. A termetes tünemény azonnal le is csap Zam javaslatára, hogy jóvátegye az okozott kellemetlenséget.*
- Igen, vedd le! Majd én kimosom.
*Tesz elhamarkodott kijelentést, mert ez mindenképpen az, egy olyan lánytól, akinek eddigi élete során még egy bugyit se kellett saját kezűleg kimosnia, de hát ebből is látszik, hogy az óriás lány mennyire igyekszik.
Azonban, nem kell a nagymosásra sort keríteni, mert Wagzal barátságosan mosolyogva inti le, majd egy szellemes megjegyzést tesz a hajnali szennyesre vonatkozóan, amit aztán látványosan szemlélteti is. Az ork dalia gyorsan kis gatyára vetkőzik, majd fogja a mosni valót, és kiakasztja az ajtó kilincsére. Lesha nézve a kibontakozó jelenetet, zavarában nem is tudja, hogy sírva nevessen ő is, vagy megilletődet felsikkantva szaladjon ki a szobából. Alighanem Barmadhúr lelki segedelmével, de egyiket sem teszi, helyette erőt véve magán, kínosan vörös arccal, de leül a korábbi helyére, és egy húzásra felhajtja a magának kitöltött pezsgőjét – ami minden baj forrása –, majd visszafogottan ólomkristályos csengéssel visszateszi a tálcára az üres poharat. Aztán a termetes virágszál csak szótlanul ül ott, mint nyuszi a fűben, mellette a nevetéstől még mindig a párnák közt fetrengő tünci barátnőjével, az ajtóból pedig kis gatyában feléjük csörtető rettenthetetlen ork daliával.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-12 22:12:58
Üzenet elküldve: 2018-10-12 22:12:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
-No igen. *válaszolja Wagzal arra, hogy barátnőjük törzsében jobban érezte volna magát* Lesha mellett jobban éreztem volna magam, mint Wegtorenben.
* Tovább nézi az ajtót, miközben igen érdekessé válik a beszélgetés a törülközőkről és az öltözetekről. Nem is sejti, hogy hamarosan sokkal bosszantóbban fog ez a két dolog összekapcsolódni. Most még csak társaságuk legmagasabb tagját óvná kétszer bele lépni ugyan abba a folyóba.*
-Én sem hiszem, hogy bármelyik isten száműzne innen egy kis szőlőevés miatt. De ha megint a ruhádba szalad, akkor most már legalább tudjuk, hogy melyikünknek van a legügyesebb keze.
* Igyekszik mosolyogni továbbra is, noha a hangos nevetésből már összeszedi magát. És valóban igaz az, hogy egyre jobban megnyílik a lányok előtt.
Nagyon is megnyílnak és orkunk a comb simogatása közben hirtelen egyenest Zammiria szemébe néz és nem hagy kétséget afelől, hogy mélyről jövő szándékok és nem az eltévedés vezette kezét.
Ám nem számolt botor módon az egykori hercegnő balesetére és elképedve szemléli a nadrágjára ömlő isteni nedűt. Nem is tudja kitalálni egymást üldöző gondolatai kavarodásában még akkor sem, mikor odaér óriás hősnőnk és az egyik törülközőt a sötételf nőnek oda dobva kéri, hogy együtt törölgessék. Eddigre már felül törökülésbe és a két lány hamar végeznek.
Pontosabban szólva félig sem törölte fel a száműzött óriás még az italt a ruhájáról, Zammiria pedig nem tud szabadulni a nevetéstől, mikor feláll és barátságosan rájuk mosolyogva int jelet, hogy most már bőven elég lesz a tisztításból. Nem is sejti, hogy ugyan az jár megint a fejében, mint a sötét bőrű barátnőjüknek.*
-Most pedig tökéletes az alkalom arra, hogy bemutassam, hogyan lehet a kora hajnali szennyes összeszedését megoldani.
* Az egész felső ruházatát leveszi pillanatok alatt, még ki sem gombolva mindenhol, csak úgy a fején keresztül áthúzva a meglazított öltözékét, majd a nadrágjától is megszabadulva és az ajtóhoz sétál. Egy szál alsógatyában kinyitja hirtelen és a kilincsre akasztva gyorsan kizárja a textíliát. Nem a kabátakasztó kis füllel, hanem az egész fogantyút beterítve vele, mintha valaki a folyosón elhaladva dobta volna félkézzel oda.*
~ Ez is elég egyértelmű jelzés, hogy idebent már nincs semmi keresnivalója másnak.~
-No igen. *válaszolja Wagzal arra, hogy barátnőjük törzsében jobban érezte volna magát* Lesha mellett jobban éreztem volna magam, mint Wegtorenben.
* Tovább nézi az ajtót, miközben igen érdekessé válik a beszélgetés a törülközőkről és az öltözetekről. Nem is sejti, hogy hamarosan sokkal bosszantóbban fog ez a két dolog összekapcsolódni. Most még csak társaságuk legmagasabb tagját óvná kétszer bele lépni ugyan abba a folyóba.*
-Én sem hiszem, hogy bármelyik isten száműzne innen egy kis szőlőevés miatt. De ha megint a ruhádba szalad, akkor most már legalább tudjuk, hogy melyikünknek van a legügyesebb keze.
* Igyekszik mosolyogni továbbra is, noha a hangos nevetésből már összeszedi magát. És valóban igaz az, hogy egyre jobban megnyílik a lányok előtt.
Nagyon is megnyílnak és orkunk a comb simogatása közben hirtelen egyenest Zammiria szemébe néz és nem hagy kétséget afelől, hogy mélyről jövő szándékok és nem az eltévedés vezette kezét.
Ám nem számolt botor módon az egykori hercegnő balesetére és elképedve szemléli a nadrágjára ömlő isteni nedűt. Nem is tudja kitalálni egymást üldöző gondolatai kavarodásában még akkor sem, mikor odaér óriás hősnőnk és az egyik törülközőt a sötételf nőnek oda dobva kéri, hogy együtt törölgessék. Eddigre már felül törökülésbe és a két lány hamar végeznek.
Pontosabban szólva félig sem törölte fel a száműzött óriás még az italt a ruhájáról, Zammiria pedig nem tud szabadulni a nevetéstől, mikor feláll és barátságosan rájuk mosolyogva int jelet, hogy most már bőven elég lesz a tisztításból. Nem is sejti, hogy ugyan az jár megint a fejében, mint a sötét bőrű barátnőjüknek.*
-Most pedig tökéletes az alkalom arra, hogy bemutassam, hogyan lehet a kora hajnali szennyes összeszedését megoldani.
* Az egész felső ruházatát leveszi pillanatok alatt, még ki sem gombolva mindenhol, csak úgy a fején keresztül áthúzva a meglazított öltözékét, majd a nadrágjától is megszabadulva és az ajtóhoz sétál. Egy szál alsógatyában kinyitja hirtelen és a kilincsre akasztva gyorsan kizárja a textíliát. Nem a kabátakasztó kis füllel, hanem az egész fogantyút beterítve vele, mintha valaki a folyosón elhaladva dobta volna félkézzel oda.*
~ Ez is elég egyértelmű jelzés, hogy idebent már nincs semmi keresnivalója másnak.~
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-12 15:15:46
Üzenet elküldve: 2018-10-12 15:15:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Ó, mit nem adna Lesha emlékeiért! De talán csak egy kis türelemmel kell még lennie, hogy a helyszínváltozás meghozza remélt eredményét.*
- Ugyan, nagyon érdekes dolgokat mondasz. És ez így teljesen érthető.
*Feleli a szabadkozásra és a törzsek asszonyainak kötelező harci készültségére.*
- De akkor ezek szerint Wagzal nálatok jobban érezte volna magát.
*A zsoldossal most épp háttal állnak egymásnak, hiszen az öltözködés ügyletét bonyolítják, de attól még nem kell kirekesztve éreznie magát. Az elutasított ajánlatra a lenge öltözet kapcsán kuncogni kezd, muszáj lecsapnia a magas labdára.*
- Akkor kevésbé zavarna, ha mi is hasonlóképp öltöznénk?
*Kaján mosolyát most csak Lesha láthatja. Aztán vállat von az eredeti ajánlatra vonatkozóan.*
- Csak egy ötlet volt. Azt hiszem, említettem, hogy mennyire kedvelem a kényelmet. És azt is szeretem, ha a környezetem jól érzi magát.
*Érdekes hullámokban éri el kis társaságukat a derű. Néha egyiküket, aztán másikukat, összességében így legalább elmondható, hogy mind élvezik az este különös dinamikáját. Pedig még meg sem bontották a helyes kis zacskókat. Előbb Lesha önálló, majd Wagzallal együtt előadott nevetése harsogja túl a turbékoló gerlicéket, bár azt Zam nem gondolja, hogy a kuncogások és nevetések olyan idegenül csenghetnek e falak között, csak tán csintalanabb felhanggal. A férfi önkéntelen derűje az ő arcára is mosolyt, mi több, vigyort csal. Részben a jogos észrevétel, de nagyobbrészt maga a reakció. Egyre inkább előbújik a feszes, határozott viselkedésű zsoldos szerepe mögül az igazi, árnyalt személyiség.
Lesha kijelentésére a fülelő falakról azért volna némi ellenvetése, hiszen egy ügyes kém kényelmesen hallgatózhatna. Ám nem az az elsődleges cél, hogy nagyobb biztonságban érezze magát, hanem hogy társai legyenek felszabadultabbak, ezért a megjegyzést válasz nélkül hagyja. Wagzal könnyed tagadása és jelzésértékű pillantása ravaszkás mosolyt csal Zammiria arcára a zsoldoséval összekapcsolódó, rezzenéstelen tekintete alá. Már a nyelve hegyén van a visszavágás, hogy akkor viszont miért kellett megkérnie a személyzetet, hogy ne zavarjanak. Ha már így lesöpri válláról a Zammiria kreálta indokot. Egy pillanat erejéig billenni látszik a mérleg, de végül megkegyelmez neki. Elereszti tekintetét, és Leshához fordul enyhülten.*
- A magam részéről jobban érzem itt magam veletek.
*A mézsört Lesha ajánlotta, Zam csodálkozott is, hogy a zsoldos mást választ magának, hiszen a két üveg hármójuknak is elég. Pocsékba azért valószínűleg nem fog menni a sör, hiszen fiatal még az este. Az ital körüli elégedettséget nyugtázza, ez is része vendégei jó közérzetének. Örömmel veszi, hogy Lesha máris újra tölt magának. S ha már a kellemes dolgokról esik szó, az ő kezében megáll a pohár, amit ivásra emel, mikor a szeme sarkából észleli a mozdulatot, s utána megérzi a lágy melegséget a bőrén. A csizma teteje és az ülésben kissé felhúzódott szoknya vonala között tán épphogy elfér a méretes tenyér, s így leginkább térde vonala és egy kis rész alatta marad szabadon. Méghozzá az egymáson keresztezett lábak közül épp az, amelyiken sötétlik a zúzódás, bár azon az oldalon, amit Wagzal most valószínűleg nem lát. A simogatással a zsoldos jó úton halad, hogy megbocsássa neki ezt a vétkét. Ezúttal önkéntelenül először a női ösztön reagál, Zam tekintete a kézről a tulajdonosa arcára szalad „beszélgetni”. Kis késéssel kötelességtudatból megindulnak a fogas kerekek, hiszen nem csak a provokatív kezdeményezést, de Lesha reakcióját is kezelnie kell. Fordított esetben ő nem zavartatná magát, de úgy gondolja, hogy nősténytársa részéről feszengés várható. Mire úgy-ahogy összeszedi magát, és megtaláltnak érzi a frappáns választ, Leshát eléri a jelenet keltette zavar, ami káoszt szül, így ötlete visszakerül a fiókba.
Néhány másodperc leforgása alatt a feszült pillanatok nevetséges jelenetbe fordulnak. Hacsak nem mutat be Wagzal jó reflexeket - ami aktuális elfoglaltságát tekintve nagyobb erőfeszítésébe kerülhet -, akkor feltehetően épp elázott nadrágjával bajlódik, és akkor vélhetően Lesha segítőkész kezeivel is, Zammiria pedig épp csillapíthatatlanul nevet. Ezúttal ő fogja a hasát és tehetetlenül süpped a párnák közé poharát szorongatva, nehogy kilögybölje. A feléje dobott törölközőt fél kézzel kapja el, de nem sok hasznát veszik most. Mármint Zammiriának.*
- Ta… talán…
*Próbálkozik a beszéddel, de aztán megint győz a kérlelhetetlen kuncogás, amit a szájához szorított törölközővel fojt le. Ezúttal hamarabb legyűri annyira, hogy végig mondhassa, amit akart.*
- Ta… talán… jobb lenne, ha… le… levennénk.
*Ettől már a könny is összeszalad a szemében. Legalább hasznát veszi a törölközőnek. Ha esetleg még van értelme, akkor "besegít" Leshának, amint összeszedi magát.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.12 18:09:22
*Ó, mit nem adna Lesha emlékeiért! De talán csak egy kis türelemmel kell még lennie, hogy a helyszínváltozás meghozza remélt eredményét.*
- Ugyan, nagyon érdekes dolgokat mondasz. És ez így teljesen érthető.
*Feleli a szabadkozásra és a törzsek asszonyainak kötelező harci készültségére.*
- De akkor ezek szerint Wagzal nálatok jobban érezte volna magát.
*A zsoldossal most épp háttal állnak egymásnak, hiszen az öltözködés ügyletét bonyolítják, de attól még nem kell kirekesztve éreznie magát. Az elutasított ajánlatra a lenge öltözet kapcsán kuncogni kezd, muszáj lecsapnia a magas labdára.*
- Akkor kevésbé zavarna, ha mi is hasonlóképp öltöznénk?
*Kaján mosolyát most csak Lesha láthatja. Aztán vállat von az eredeti ajánlatra vonatkozóan.*
- Csak egy ötlet volt. Azt hiszem, említettem, hogy mennyire kedvelem a kényelmet. És azt is szeretem, ha a környezetem jól érzi magát.
*Érdekes hullámokban éri el kis társaságukat a derű. Néha egyiküket, aztán másikukat, összességében így legalább elmondható, hogy mind élvezik az este különös dinamikáját. Pedig még meg sem bontották a helyes kis zacskókat. Előbb Lesha önálló, majd Wagzallal együtt előadott nevetése harsogja túl a turbékoló gerlicéket, bár azt Zam nem gondolja, hogy a kuncogások és nevetések olyan idegenül csenghetnek e falak között, csak tán csintalanabb felhanggal. A férfi önkéntelen derűje az ő arcára is mosolyt, mi több, vigyort csal. Részben a jogos észrevétel, de nagyobbrészt maga a reakció. Egyre inkább előbújik a feszes, határozott viselkedésű zsoldos szerepe mögül az igazi, árnyalt személyiség.
Lesha kijelentésére a fülelő falakról azért volna némi ellenvetése, hiszen egy ügyes kém kényelmesen hallgatózhatna. Ám nem az az elsődleges cél, hogy nagyobb biztonságban érezze magát, hanem hogy társai legyenek felszabadultabbak, ezért a megjegyzést válasz nélkül hagyja. Wagzal könnyed tagadása és jelzésértékű pillantása ravaszkás mosolyt csal Zammiria arcára a zsoldoséval összekapcsolódó, rezzenéstelen tekintete alá. Már a nyelve hegyén van a visszavágás, hogy akkor viszont miért kellett megkérnie a személyzetet, hogy ne zavarjanak. Ha már így lesöpri válláról a Zammiria kreálta indokot. Egy pillanat erejéig billenni látszik a mérleg, de végül megkegyelmez neki. Elereszti tekintetét, és Leshához fordul enyhülten.*
- A magam részéről jobban érzem itt magam veletek.
*A mézsört Lesha ajánlotta, Zam csodálkozott is, hogy a zsoldos mást választ magának, hiszen a két üveg hármójuknak is elég. Pocsékba azért valószínűleg nem fog menni a sör, hiszen fiatal még az este. Az ital körüli elégedettséget nyugtázza, ez is része vendégei jó közérzetének. Örömmel veszi, hogy Lesha máris újra tölt magának. S ha már a kellemes dolgokról esik szó, az ő kezében megáll a pohár, amit ivásra emel, mikor a szeme sarkából észleli a mozdulatot, s utána megérzi a lágy melegséget a bőrén. A csizma teteje és az ülésben kissé felhúzódott szoknya vonala között tán épphogy elfér a méretes tenyér, s így leginkább térde vonala és egy kis rész alatta marad szabadon. Méghozzá az egymáson keresztezett lábak közül épp az, amelyiken sötétlik a zúzódás, bár azon az oldalon, amit Wagzal most valószínűleg nem lát. A simogatással a zsoldos jó úton halad, hogy megbocsássa neki ezt a vétkét. Ezúttal önkéntelenül először a női ösztön reagál, Zam tekintete a kézről a tulajdonosa arcára szalad „beszélgetni”. Kis késéssel kötelességtudatból megindulnak a fogas kerekek, hiszen nem csak a provokatív kezdeményezést, de Lesha reakcióját is kezelnie kell. Fordított esetben ő nem zavartatná magát, de úgy gondolja, hogy nősténytársa részéről feszengés várható. Mire úgy-ahogy összeszedi magát, és megtaláltnak érzi a frappáns választ, Leshát eléri a jelenet keltette zavar, ami káoszt szül, így ötlete visszakerül a fiókba.
Néhány másodperc leforgása alatt a feszült pillanatok nevetséges jelenetbe fordulnak. Hacsak nem mutat be Wagzal jó reflexeket - ami aktuális elfoglaltságát tekintve nagyobb erőfeszítésébe kerülhet -, akkor feltehetően épp elázott nadrágjával bajlódik, és akkor vélhetően Lesha segítőkész kezeivel is, Zammiria pedig épp csillapíthatatlanul nevet. Ezúttal ő fogja a hasát és tehetetlenül süpped a párnák közé poharát szorongatva, nehogy kilögybölje. A feléje dobott törölközőt fél kézzel kapja el, de nem sok hasznát veszik most. Mármint Zammiriának.*
- Ta… talán…
*Próbálkozik a beszéddel, de aztán megint győz a kérlelhetetlen kuncogás, amit a szájához szorított törölközővel fojt le. Ezúttal hamarabb legyűri annyira, hogy végig mondhassa, amit akart.*
- Ta… talán… jobb lenne, ha… le… levennénk.
*Ettől már a könny is összeszalad a szemében. Legalább hasznát veszi a törölközőnek. Ha esetleg még van értelme, akkor "besegít" Leshának, amint összeszedi magát.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.12 18:09:22
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-12 05:51:50
Üzenet elküldve: 2018-10-12 05:51:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
*Nem egy ideges típus, ha nem válaszolnak neki azonnal, nem kezd puffogni, mint az úri hölgyek. Távol is áll a kötelező női hiszti témakörétől. Most viszont nem csak azért marad csendben, mert amúgy sem csépelné a szót, hanem mert elakad a szava, amint kinyílik a doboz.*
~Drága Nypsos!~
*Orrába kúszik az olaj szaga, mire bazsalyogni kezd. Ahogy pedig Kathlyn testet ölt a bárd keze alatt, csak egyetlen szó jut eszébe: gyönyörű! Bár a bárd csak a fegyver összerakására figyel, éppen így Latamie is, ezért szemében csillogó csodálatot, aligha tudná titkolni. Saját kincse lelakott ehhez képest, a tengeri sós pára megmarta már itt-ott, minden gondoskodás ellenére is. Emellett módja sem nagyon van, hogy így tárolja. Kétségtelenül lenyűgözi.
Cha'yss válaszára eszmél, aztán figyel is, csak a szeme függ még mindig Kathlynen egy pillanattal tovább.*
- Ó, értem *Hogyan is ne értené. A testvériesség akárcsak a betyárbecsület. Süt a bárdról az elhatározás, hogy oda indul. Anélkül is tudta Latamie, már a hallottakból összerakta, csak az ok még egy csipet fűszer az egész tetején. A kérdésben nem érez kimondottan kérést, csupán érdeklődést, így a választ sem engedi bő lére. Csak bólint. *
- Megtalállak. *Egészíti ki. Nem várja, hogy megvárják, de késlekedni sem akar, így amilyen lendülettel Cha'yss megindul, az ajtó felé, Latamie olyan lendülettel indul szobájába a holmijáért.
Felcsatolja fegyvereit, köpenyt ragad, s már indul is. Más cókmókja amúgy sem volt, a nagy zsák kupát odaadta fizetségként a Sellős dorbézolásra. Menet közben homlokpántjára köti az ingéből tépett darabot, de le nem veszi azt. Kifelé menet a Sellőből, a kulcsot a pultra csúsztatja. Pontos emlékei szerint az este mindent kifizetett Thrimakostól, így nem húzza az időt, pillanatok alatt kilép a Sellőből.*
//Avagy buja vágyak otthona//
*Nem egy ideges típus, ha nem válaszolnak neki azonnal, nem kezd puffogni, mint az úri hölgyek. Távol is áll a kötelező női hiszti témakörétől. Most viszont nem csak azért marad csendben, mert amúgy sem csépelné a szót, hanem mert elakad a szava, amint kinyílik a doboz.*
~Drága Nypsos!~
*Orrába kúszik az olaj szaga, mire bazsalyogni kezd. Ahogy pedig Kathlyn testet ölt a bárd keze alatt, csak egyetlen szó jut eszébe: gyönyörű! Bár a bárd csak a fegyver összerakására figyel, éppen így Latamie is, ezért szemében csillogó csodálatot, aligha tudná titkolni. Saját kincse lelakott ehhez képest, a tengeri sós pára megmarta már itt-ott, minden gondoskodás ellenére is. Emellett módja sem nagyon van, hogy így tárolja. Kétségtelenül lenyűgözi.
Cha'yss válaszára eszmél, aztán figyel is, csak a szeme függ még mindig Kathlynen egy pillanattal tovább.*
- Ó, értem *Hogyan is ne értené. A testvériesség akárcsak a betyárbecsület. Süt a bárdról az elhatározás, hogy oda indul. Anélkül is tudta Latamie, már a hallottakból összerakta, csak az ok még egy csipet fűszer az egész tetején. A kérdésben nem érez kimondottan kérést, csupán érdeklődést, így a választ sem engedi bő lére. Csak bólint. *
- Megtalállak. *Egészíti ki. Nem várja, hogy megvárják, de késlekedni sem akar, így amilyen lendülettel Cha'yss megindul, az ajtó felé, Latamie olyan lendülettel indul szobájába a holmijáért.
Felcsatolja fegyvereit, köpenyt ragad, s már indul is. Más cókmókja amúgy sem volt, a nagy zsák kupát odaadta fizetségként a Sellős dorbézolásra. Menet közben homlokpántjára köti az ingéből tépett darabot, de le nem veszi azt. Kifelé menet a Sellőből, a kulcsot a pultra csúsztatja. Pontos emlékei szerint az este mindent kifizetett Thrimakostól, így nem húzza az időt, pillanatok alatt kilép a Sellőből.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-11 21:32:22
Üzenet elküldve: 2018-10-11 21:32:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Zammiria nevetve magyaráz az ördögvigyorról, mire Lesha is nevetgélve felel, bár csak azért nevet, mert tünci barátnője is. Szóval ez az az igazi 'de jó, nevessünk együtt, de közben nem is értem, min nevetsz' nevetés. A termetes virágszálnak fogalma sincs róla, hogy milyen hatása is van a szernek. Óriás hősnőnk eddig csak füstös kábulatban transzba esett sámánokat látott, akik éppen belekből, vagy a madarak vonulásából jósoltak Taron törzsfőnek. Szóval, lelkes kíváncsisággal áll a dologhoz.*
- Jól van, akkor én szívesen kipróbálom.
*A kedves, naiv, nyílt óriás lány lelkivilága nem túl bonyolult. Az emeleti folyosón jelentkező zavarát a hely mivolta okozza, ami szintén teljesen a hegyvidéki múltjából fakad. Hallott korábban ilyen házakról, a törzsi tábortüzeknél a portyázásból visszatért óriásoktól, de sose értette, hogy képes valaki aranyért egy idegen rendelkezésére bocsátani a testét. Nem érez megvetést azok iránt, akik így tesznek, csak egyszerűen nem érti, hogy képesek tükörbe nézni, elviselni a saját mivoltukat, és így élni az életüket, inkább szánalmat, sajnálatot érez irántuk, mert a termetes tünemény csak szerelemből tett ilyet.
Lesha meggondolatlan és a többség érdekeit nézve önző volt, amiért több ízben is megkapta büntetését, apjától, anyjától, törzsétől, de trampli hősnőnk nem puszta fellángolásból árulta el, úgy mond, a törzsét. Eronnal való vonzalmuk lassan alakult át, ami már nem kerülte el Zaxdor mester árgus figyelmét sem, ezért is teremtette le és választotta el a fiatalokat, és küldte Eront őrszolgálatra a falu határába, és az óriás férfiú beosztását, állomáshelyét olyan gyakran változtatva, hogy a lefokozott testőr ne tudja idejében értesíteni Leshát a hollétéről. Azonban, a törzsfő lánya eltökélten több hatig tartotta a kapcsolatot galambpostán Eronnal, és hű szolgálói révén, nem sajnálva az aranyat sem, végül csak kiderítette, hogy hol is van szeretett Eronja. Ahogy a galambposta segítette a két fiatal óriást, úgy pecsételte meg a sorsukat is, ami Lesha végzetes hibájából következett be, de hogy mi volt ez a hiba, az még egyelőre maradjon az óriás lány múltjának homályában.
Zam öltözködési véleményén, Lesha mosolyog.*
- Oh, nálunk minden óriás így jár, valamiféle harci öltözékben. Tudod, a törzsemben alapelvárás, hogy a nők is képzettek legyenek a harcban. Kevés az óriás és gyakoriak a törzsek közötti összetűzések.
*Magyarázza Lesha lelkesen, hogy miért is visel vértezetet, aztán szája előtt int egyet kezével.*
- Bocsánat, még mindig úgy beszélek, mintha közöttük élnék. Amúgy nem kényelmetlen, bőrből van, és tökéletesen idomul hozzám, de hát ez nem csoda, hiszen nekem készült. Csak egy kicsit lassabb fel és levenni, mint egy egyszerű ruhát.
*Zam vértezet nélküli ötletén, meglepetten egy pillanatra elgondolkozik. Elképzeli magát, ahogy egy kis törölközőbe van becsavarva, vagy egy nagy takaróba, mint valami tógába, de elveti a dolgot.*
- Aranyos vagy, de furán érezném magam, hogy ti rendesen fel vagytok öltözve én meg nem.
*Lesha a vértjébe visszabújva, először csak bambán néz tünci barátnője testőrös és öltöztetőnős megjegyzésén, majd körbe pillantva neki is leesik a szituáció iróniája, ahogy Wagzal az ajtóban áll, karba font karokkal, Zammiria meg éppen az utolsó fűzőt köti be a vértje oldalán.*
- Barlangok Asszonyára, tényleg! *Majd, jóízűen, csilingelve nevet fel.
Hiába, Taron törzsfő kitagadott lánya sem tagadhatja meg teljesen vérét.*
- Köszönöm nektek! *Mondja ezt a vért feladásra, és az ajtóban állásra, de közben még mindig nevet.
Aztán szépen mindhárman letelepednek a párna rengetegbe. Lesha nem zavartatja magát és vidoran csemegézik tovább a szőlőből, ha Zam nem kér, hát nem. Wagzal megjegyzésére teljesen értetlenül néz az ork daliára.*
- Most miért mondod ezt? Ez csak szőlő… nem tiltott gyümölcs, és mondtam is, hogy az óriások istenei nem olyan félelmetesek, mit a többi. Barmadhúr biztos nem fog innen is száműzni néhány fürt szőlő miatt.
*Magyarázza az óriás lány, szemezgetve a gyümölcsöt, persze figyelve nehogy úgy járjon, mint az étteremben, szóval leveszi bőrkesztyűit, amiket az asztalra tesz. Közben Wagzal hanyatt fekve, a hasát fogva nevet. Lesha nem tudja, hogy az agyaras dalia min nevet, de mivel korábban se zavarta ez a tény Zammiránál se, a jó kedv ragadóssága miatt vele is együtt nevet.
Ha már ennyire ironikusan mindenen elnevetgél kis hármasuk, mint a fakutya, mi lenne akkor, ha abba belegondolnának, hogy egy nívós kupiban ülnek együtt, és míg a környező szobákból egészen másféle hangok hallatszanak ki, addig az ő szobájukból hangos röhögések.
Zam közben pezsgőt tölt az ólomkristály poharakba, amit Lesha kedvesen mosolyogva vesz el a másik kezéből, és pohárköszöntőként csak ennyit mond.*
- Köszi, igen... igyunk a gyümölcsöző barátságunkra. *A pezsgőjüket nem csak a levegőbe emelik, hanem ahogy azt illik, koccintanak is a poharakkal, melyeknek tisztán csengő hangja is igazolja drága mivoltukat.*
*A bizalmas beszélgetési témával kapcsolatban is megkapja Lesha a válaszokat, amiket mosolygós hümmentéssel fogad.*
- Hmm… csendes és meghitt. Szóval, akkor itt már nincs a falnak füle, remek… aha, értem.
*Wagzal délutáni teasüteményes megjegyzésén, csak a poharába kuncog, majd könnyedén felhörpinti annak teljes tartalmát. A mélységi lány kinyújtott lábakkal kényelembe helyezi magát, alig egy karnyújtásnyira Wagzaltól. Lesha visszateszi a poharát az asztalra, és nem zavartatva magát, sőt büszkén tölti magának újra, hogy lássák barátai, nem olyan elkényeztetett úri lány, hogy ne lenne erre képes. Igaz, nem teljesen veszélytelen a trampli virágszálat ilyen törékeny, drága és folyékony dolgok közelébe engedni. Közben Zam a pezsgő minőségét ecseteli, és arról kérdezi Leshát, hogy miért ezt szeretett volna inni.*
- Oh, igen ittam már, bár elég régen és csak egyszer, azért is gondoltam, hogy újra, mert ízlett. Tudod, a portyázó csapataink zsákmányoltak ilyet egy pár üveggel, de hát az óriások között hamar elfogyott az a néhány üveg.
*Beszéd közben kitölti magának a pezsgőt, az üveget éppen tenné vissza az asztalra, addig nem is történik semmi galiba, míg Lesha meg nem látja, ahogy az ork dali Zammiria lábát simogatja, mert hát a körülmények ismeretében ezt már a naiv óriás lány sem tudja félreérteni. Meglepett zavarában feldönti a pezsgősüveget, ami a fekvő Wagzal felé dől, és ha minden igaz, fehér habosan pezsegve egy jó nagy adag ömlik szegény agyaras dalia ölére. Lesha kínosan elpirulva, szánva-bánva állítja vissza az üveget.*
- Jaj, de ügyetlen vagyok! Ne haragudj… én nem akartam. Bocsánat.
*A trampli tünemény, hogy valamennyire jóvátegye a kellemetlenséget, amit okozott, azonnal felpattan két törölközőért, majd gyorsan visszacsörtet és lehajol Wagzalhoz – aki eddigre talán már felült –, hogy felitassa az ork öléből a pezsgőt, már amennyire ez lehetséges, de hát szokták volt mondani a szándék a fontos. Közben tünci barátnőjére pillant kétségbeesetten, és odadobja neki a másik törölközőt.*
- Gyere, segíts!
*Persze, Lesha csak akkor jár el így, ha az agyaras harcos ezt hagyja, és nem zavarja el irdatlan haragra gerjedve. Ha Wagzal nem tesz így, akkor Lesha addig törölget, nagyon alaposan, amíg a leöntött ork azt nem mondja, hogy köszöni elég lesz, és biztosítja az óriás lányt, hogy nem haragszik rá.*
*Zammiria nevetve magyaráz az ördögvigyorról, mire Lesha is nevetgélve felel, bár csak azért nevet, mert tünci barátnője is. Szóval ez az az igazi 'de jó, nevessünk együtt, de közben nem is értem, min nevetsz' nevetés. A termetes virágszálnak fogalma sincs róla, hogy milyen hatása is van a szernek. Óriás hősnőnk eddig csak füstös kábulatban transzba esett sámánokat látott, akik éppen belekből, vagy a madarak vonulásából jósoltak Taron törzsfőnek. Szóval, lelkes kíváncsisággal áll a dologhoz.*
- Jól van, akkor én szívesen kipróbálom.
*A kedves, naiv, nyílt óriás lány lelkivilága nem túl bonyolult. Az emeleti folyosón jelentkező zavarát a hely mivolta okozza, ami szintén teljesen a hegyvidéki múltjából fakad. Hallott korábban ilyen házakról, a törzsi tábortüzeknél a portyázásból visszatért óriásoktól, de sose értette, hogy képes valaki aranyért egy idegen rendelkezésére bocsátani a testét. Nem érez megvetést azok iránt, akik így tesznek, csak egyszerűen nem érti, hogy képesek tükörbe nézni, elviselni a saját mivoltukat, és így élni az életüket, inkább szánalmat, sajnálatot érez irántuk, mert a termetes tünemény csak szerelemből tett ilyet.
Lesha meggondolatlan és a többség érdekeit nézve önző volt, amiért több ízben is megkapta büntetését, apjától, anyjától, törzsétől, de trampli hősnőnk nem puszta fellángolásból árulta el, úgy mond, a törzsét. Eronnal való vonzalmuk lassan alakult át, ami már nem kerülte el Zaxdor mester árgus figyelmét sem, ezért is teremtette le és választotta el a fiatalokat, és küldte Eront őrszolgálatra a falu határába, és az óriás férfiú beosztását, állomáshelyét olyan gyakran változtatva, hogy a lefokozott testőr ne tudja idejében értesíteni Leshát a hollétéről. Azonban, a törzsfő lánya eltökélten több hatig tartotta a kapcsolatot galambpostán Eronnal, és hű szolgálói révén, nem sajnálva az aranyat sem, végül csak kiderítette, hogy hol is van szeretett Eronja. Ahogy a galambposta segítette a két fiatal óriást, úgy pecsételte meg a sorsukat is, ami Lesha végzetes hibájából következett be, de hogy mi volt ez a hiba, az még egyelőre maradjon az óriás lány múltjának homályában.
Zam öltözködési véleményén, Lesha mosolyog.*
- Oh, nálunk minden óriás így jár, valamiféle harci öltözékben. Tudod, a törzsemben alapelvárás, hogy a nők is képzettek legyenek a harcban. Kevés az óriás és gyakoriak a törzsek közötti összetűzések.
*Magyarázza Lesha lelkesen, hogy miért is visel vértezetet, aztán szája előtt int egyet kezével.*
- Bocsánat, még mindig úgy beszélek, mintha közöttük élnék. Amúgy nem kényelmetlen, bőrből van, és tökéletesen idomul hozzám, de hát ez nem csoda, hiszen nekem készült. Csak egy kicsit lassabb fel és levenni, mint egy egyszerű ruhát.
*Zam vértezet nélküli ötletén, meglepetten egy pillanatra elgondolkozik. Elképzeli magát, ahogy egy kis törölközőbe van becsavarva, vagy egy nagy takaróba, mint valami tógába, de elveti a dolgot.*
- Aranyos vagy, de furán érezném magam, hogy ti rendesen fel vagytok öltözve én meg nem.
*Lesha a vértjébe visszabújva, először csak bambán néz tünci barátnője testőrös és öltöztetőnős megjegyzésén, majd körbe pillantva neki is leesik a szituáció iróniája, ahogy Wagzal az ajtóban áll, karba font karokkal, Zammiria meg éppen az utolsó fűzőt köti be a vértje oldalán.*
- Barlangok Asszonyára, tényleg! *Majd, jóízűen, csilingelve nevet fel.
Hiába, Taron törzsfő kitagadott lánya sem tagadhatja meg teljesen vérét.*
- Köszönöm nektek! *Mondja ezt a vért feladásra, és az ajtóban állásra, de közben még mindig nevet.
Aztán szépen mindhárman letelepednek a párna rengetegbe. Lesha nem zavartatja magát és vidoran csemegézik tovább a szőlőből, ha Zam nem kér, hát nem. Wagzal megjegyzésére teljesen értetlenül néz az ork daliára.*
- Most miért mondod ezt? Ez csak szőlő… nem tiltott gyümölcs, és mondtam is, hogy az óriások istenei nem olyan félelmetesek, mit a többi. Barmadhúr biztos nem fog innen is száműzni néhány fürt szőlő miatt.
*Magyarázza az óriás lány, szemezgetve a gyümölcsöt, persze figyelve nehogy úgy járjon, mint az étteremben, szóval leveszi bőrkesztyűit, amiket az asztalra tesz. Közben Wagzal hanyatt fekve, a hasát fogva nevet. Lesha nem tudja, hogy az agyaras dalia min nevet, de mivel korábban se zavarta ez a tény Zammiránál se, a jó kedv ragadóssága miatt vele is együtt nevet.
Ha már ennyire ironikusan mindenen elnevetgél kis hármasuk, mint a fakutya, mi lenne akkor, ha abba belegondolnának, hogy egy nívós kupiban ülnek együtt, és míg a környező szobákból egészen másféle hangok hallatszanak ki, addig az ő szobájukból hangos röhögések.
Zam közben pezsgőt tölt az ólomkristály poharakba, amit Lesha kedvesen mosolyogva vesz el a másik kezéből, és pohárköszöntőként csak ennyit mond.*
- Köszi, igen... igyunk a gyümölcsöző barátságunkra. *A pezsgőjüket nem csak a levegőbe emelik, hanem ahogy azt illik, koccintanak is a poharakkal, melyeknek tisztán csengő hangja is igazolja drága mivoltukat.*
*A bizalmas beszélgetési témával kapcsolatban is megkapja Lesha a válaszokat, amiket mosolygós hümmentéssel fogad.*
- Hmm… csendes és meghitt. Szóval, akkor itt már nincs a falnak füle, remek… aha, értem.
*Wagzal délutáni teasüteményes megjegyzésén, csak a poharába kuncog, majd könnyedén felhörpinti annak teljes tartalmát. A mélységi lány kinyújtott lábakkal kényelembe helyezi magát, alig egy karnyújtásnyira Wagzaltól. Lesha visszateszi a poharát az asztalra, és nem zavartatva magát, sőt büszkén tölti magának újra, hogy lássák barátai, nem olyan elkényeztetett úri lány, hogy ne lenne erre képes. Igaz, nem teljesen veszélytelen a trampli virágszálat ilyen törékeny, drága és folyékony dolgok közelébe engedni. Közben Zam a pezsgő minőségét ecseteli, és arról kérdezi Leshát, hogy miért ezt szeretett volna inni.*
- Oh, igen ittam már, bár elég régen és csak egyszer, azért is gondoltam, hogy újra, mert ízlett. Tudod, a portyázó csapataink zsákmányoltak ilyet egy pár üveggel, de hát az óriások között hamar elfogyott az a néhány üveg.
*Beszéd közben kitölti magának a pezsgőt, az üveget éppen tenné vissza az asztalra, addig nem is történik semmi galiba, míg Lesha meg nem látja, ahogy az ork dali Zammiria lábát simogatja, mert hát a körülmények ismeretében ezt már a naiv óriás lány sem tudja félreérteni. Meglepett zavarában feldönti a pezsgősüveget, ami a fekvő Wagzal felé dől, és ha minden igaz, fehér habosan pezsegve egy jó nagy adag ömlik szegény agyaras dalia ölére. Lesha kínosan elpirulva, szánva-bánva állítja vissza az üveget.*
- Jaj, de ügyetlen vagyok! Ne haragudj… én nem akartam. Bocsánat.
*A trampli tünemény, hogy valamennyire jóvátegye a kellemetlenséget, amit okozott, azonnal felpattan két törölközőért, majd gyorsan visszacsörtet és lehajol Wagzalhoz – aki eddigre talán már felült –, hogy felitassa az ork öléből a pezsgőt, már amennyire ez lehetséges, de hát szokták volt mondani a szándék a fontos. Közben tünci barátnőjére pillant kétségbeesetten, és odadobja neki a másik törölközőt.*
- Gyere, segíts!
*Persze, Lesha csak akkor jár el így, ha az agyaras harcos ezt hagyja, és nem zavarja el irdatlan haragra gerjedve. Ha Wagzal nem tesz így, akkor Lesha addig törölget, nagyon alaposan, amíg a leöntött ork azt nem mondja, hogy köszöni elég lesz, és biztosítja az óriás lányt, hogy nem haragszik rá.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-11 00:02:24
Üzenet elküldve: 2018-10-11 00:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
*Egyszerű és roppant szórakoztató válasz érkezik az ár ingadozását firtató válaszra, amire a bárd jóízűen felnevet. Szereti az olyan embereket, akik nem bonyolítanak túl, nem magyaráznak túl egy egészen egyszerű dolgot, hanem őszintén és főleg röviden fejtik ki a választ.
Hagyja kiélvezni a titulus ízét a vörös szirénnek, mindig szívesen adagolta ilyen apró falatokban az elismerést azoknak, akiktől várhat valamit. Így jobban esik, nem bízza el magát a partner és adott esetben hálásabb is lesz.
A kérdésre csak kurtán bólint.*
- Olyasmi. Ami egyszer önkényes szabálymódosítás, az mások egy kockázatos és jövedelmező üzleti fogás. *Nem köntörfalaz, tudatni akarja, hogy a nem megfelelő kommunikáció akár veszélyes is lehet, és nem csak az üzleti életben, hanem mindig, minden pillanatban. De a szavainak lényege nem ez, hanem Latamie briliáns érzéke ahhoz, hogy a maga kedvére formálja a szabályokat.*
- Üzleti társulás, természetesen. *Bár a szavak értelme ez, mosolya, alattomos és sokat ígérő pillantása mást sejtet, mint egyszerű partneri szerződést kereskedelemben. Többet, jóval többet.*
- Ahogy én is rólad. *Adja vissza a labdát sima mozdulattal. Valóban rövidre rúg ismeretségük ideje, de ezen bármikor változtathatnak.*
- Egyszerű kereskedelem, fegyverrel, haszonállatokkal, takarmánnyal, gabonával, dohánnyal és bármivel, amire kereslet lehet. Én adom a tőkét, te a kiváló üzleti érzékedet és a gyönyörű arcodat, amivel elvarázsolod az üzletfeleket, hogy minél többet költsenek kockázatos vállalkozásokra. *Úgy mondja, mintha könyvből olvasná, s már emelné koccintásra poharát, amikor megtörténik a kis közjáték a betérőkkel és a szóbeszéddel, mely a kikötő utcáin terjed.
Akkor áll fel az asztaltól Cha'yss és búcsúzik el Latamietől, hogy ígérettel kárpótolja, ami tudja, súlytalan, de most már dolga akadt.
A pultnál csak ujjai dobolnak várakozón a pulton, pillantása nyugodt, bár kissé elrévedő, talán tervez valamit. Amikor a jó Alfonz megjelenik a szívének oly kedves bőrtáskával, láthatóan felélénkül a zenész.*
- Parancsoljon, jó Alfonz. *Nyújtja át a 13-as bilétát, melyet a mellénye egy oldalzsebéből halász elő,majd átad Alfonznak (Mesélő (Nyíl)) 15 aranyat a megőrzésért.
*
- Remélem, így megfelel. *Mondja sima mosollyal. Egy jó alkalmazott megérdemli a borravalót.*
- Nem megyek el, a szobámat kérem, tartsa fent visszatérésemig. Vacsorára marhasültet kérnék újra, véresen. *Mondja társalgó hangnemben, ahogy maga elé húzza a bőrtáskát.
Ekkor lép mellé Latamie, hogy a pultra könyököljön és kérdést, majd tanácsot intézzen a bárd felé. Cha'yss előbb nem mond semmit, még csak a lányra sem néz, csak kicsatolja a csomagot rögzítő csatot, hogy egy mozdulattal terítse ki a vörös szirén elé a táska tartalmát.
Enyhe olajillat csaphatja meg Latamie orrát, s a csomagban akkurátusan szétszerelve egy számszeríj pihen, minden alkatrész a számára kialakított kis rekeszben, bőrpánttal lefogva. A bárd értő és gyors kezekkel kezd a számszeríj összeszerelésébe, a feketére edzett fém íjszár egy ugyancsak fekete tusba kapcsolódik, melynek oldalába fehér betűkkel "Kathlyn" feliratot véstek értő, mesterkezek. A csomagból elővesz egy tenyérnyi acélvesszőket tartalmazó hevedert, melyet a combjára csatol szíjakkal, végül pedig az övére akasztja a számszeríjhoz tartozó emelőkart, mellyel a fegyvert újra tűzkész állapotba lehet hozni.
Mindezt némán teszi, csak amikor kész és szakavatott pillantásokkal ellenőrzi a fegyvert, akkor szólal meg.*
- Az a fickó a bátyám. *Ezúttal nem mosolyog, láthatóan rosszul érintette, hogy testvérét valakik kalodába zárták. Bőrvértet kerít magának, széles karimájú kalapot és felövezi magát díszes markolatvédővel ellátott vívókardjával, végül pedig felveszi a hosszú szárú kabátot, hogy miközben a kesztyűit húzza, a vörös lányra nézzen.*
- Velem tartasz? *Kérdi, s megvárja még a választ, de Latamie bár vagy maradjon, vagy vele tartson, ő elindul, hogy céltudatos léptekkel haladva tartson a Vámház felé. Hisz mire való a család.*
//Avagy buja vágyak otthona//
*Egyszerű és roppant szórakoztató válasz érkezik az ár ingadozását firtató válaszra, amire a bárd jóízűen felnevet. Szereti az olyan embereket, akik nem bonyolítanak túl, nem magyaráznak túl egy egészen egyszerű dolgot, hanem őszintén és főleg röviden fejtik ki a választ.
Hagyja kiélvezni a titulus ízét a vörös szirénnek, mindig szívesen adagolta ilyen apró falatokban az elismerést azoknak, akiktől várhat valamit. Így jobban esik, nem bízza el magát a partner és adott esetben hálásabb is lesz.
A kérdésre csak kurtán bólint.*
- Olyasmi. Ami egyszer önkényes szabálymódosítás, az mások egy kockázatos és jövedelmező üzleti fogás. *Nem köntörfalaz, tudatni akarja, hogy a nem megfelelő kommunikáció akár veszélyes is lehet, és nem csak az üzleti életben, hanem mindig, minden pillanatban. De a szavainak lényege nem ez, hanem Latamie briliáns érzéke ahhoz, hogy a maga kedvére formálja a szabályokat.*
- Üzleti társulás, természetesen. *Bár a szavak értelme ez, mosolya, alattomos és sokat ígérő pillantása mást sejtet, mint egyszerű partneri szerződést kereskedelemben. Többet, jóval többet.*
- Ahogy én is rólad. *Adja vissza a labdát sima mozdulattal. Valóban rövidre rúg ismeretségük ideje, de ezen bármikor változtathatnak.*
- Egyszerű kereskedelem, fegyverrel, haszonállatokkal, takarmánnyal, gabonával, dohánnyal és bármivel, amire kereslet lehet. Én adom a tőkét, te a kiváló üzleti érzékedet és a gyönyörű arcodat, amivel elvarázsolod az üzletfeleket, hogy minél többet költsenek kockázatos vállalkozásokra. *Úgy mondja, mintha könyvből olvasná, s már emelné koccintásra poharát, amikor megtörténik a kis közjáték a betérőkkel és a szóbeszéddel, mely a kikötő utcáin terjed.
Akkor áll fel az asztaltól Cha'yss és búcsúzik el Latamietől, hogy ígérettel kárpótolja, ami tudja, súlytalan, de most már dolga akadt.
A pultnál csak ujjai dobolnak várakozón a pulton, pillantása nyugodt, bár kissé elrévedő, talán tervez valamit. Amikor a jó Alfonz megjelenik a szívének oly kedves bőrtáskával, láthatóan felélénkül a zenész.*
- Parancsoljon, jó Alfonz. *Nyújtja át a 13-as bilétát, melyet a mellénye egy oldalzsebéből halász elő,majd átad Alfonznak (Mesélő (Nyíl)) 15 aranyat a megőrzésért.
*- Remélem, így megfelel. *Mondja sima mosollyal. Egy jó alkalmazott megérdemli a borravalót.*
- Nem megyek el, a szobámat kérem, tartsa fent visszatérésemig. Vacsorára marhasültet kérnék újra, véresen. *Mondja társalgó hangnemben, ahogy maga elé húzza a bőrtáskát.
Ekkor lép mellé Latamie, hogy a pultra könyököljön és kérdést, majd tanácsot intézzen a bárd felé. Cha'yss előbb nem mond semmit, még csak a lányra sem néz, csak kicsatolja a csomagot rögzítő csatot, hogy egy mozdulattal terítse ki a vörös szirén elé a táska tartalmát.
Enyhe olajillat csaphatja meg Latamie orrát, s a csomagban akkurátusan szétszerelve egy számszeríj pihen, minden alkatrész a számára kialakított kis rekeszben, bőrpánttal lefogva. A bárd értő és gyors kezekkel kezd a számszeríj összeszerelésébe, a feketére edzett fém íjszár egy ugyancsak fekete tusba kapcsolódik, melynek oldalába fehér betűkkel "Kathlyn" feliratot véstek értő, mesterkezek. A csomagból elővesz egy tenyérnyi acélvesszőket tartalmazó hevedert, melyet a combjára csatol szíjakkal, végül pedig az övére akasztja a számszeríjhoz tartozó emelőkart, mellyel a fegyvert újra tűzkész állapotba lehet hozni.
Mindezt némán teszi, csak amikor kész és szakavatott pillantásokkal ellenőrzi a fegyvert, akkor szólal meg.*
- Az a fickó a bátyám. *Ezúttal nem mosolyog, láthatóan rosszul érintette, hogy testvérét valakik kalodába zárták. Bőrvértet kerít magának, széles karimájú kalapot és felövezi magát díszes markolatvédővel ellátott vívókardjával, végül pedig felveszi a hosszú szárú kabátot, hogy miközben a kesztyűit húzza, a vörös lányra nézzen.*
- Velem tartasz? *Kérdi, s megvárja még a választ, de Latamie bár vagy maradjon, vagy vele tartson, ő elindul, hogy céltudatos léptekkel haladva tartson a Vámház felé. Hisz mire való a család.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:42:17
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:42:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
*Aki a Sellőbe téved, és ki is használja a kínált lehetőséget, aki nagy kanállal eszi az életet, és ha kedve szottyan, megfizet egy sellőt, vagy sellőfiút, lelkiekben vajmi távol áll a szerzetesek életmódjától. Ebben az életigenlő és inkább habzsoló felfogásban hasonlóan gondolkodnak a bárddal. Veszélyes vizeken hajózva, Latamie pontosan tudja, mekkora kincs egy-egy görbe este, hogy a tengeri izgalmak vagy veszély után, az élvezeteknek is helyt kell hagyni. Ha már így él valaki, az legyen kifizetődő.
A női lélek kiismerhetetlen, ha szabályszerűséget is keresne valaki, hát, nem feltétlen talál. Bizonyítja ezt Latamie most is.*
- Meggondoltam magam *Vonja meg a vállát. Ennyire egyszerű a dolog, még ha tisztességtelen is.*
- A Kalmárok királynője? *Ízlelgeti kicsit az újabb dicséretnek ható megjegyzést. Lusta mosolyra húzza ajkait, ahogy elmélázik egy pillanatra. *
- Társulás. Hm… *A felé emelt poharat figyeli, ravaszdi pillantása mögött gondolatai gyanakvóak. A legkevésbé sem számított efféle fordulatra.* Az önkényes szabálymódosításaimra alapoznál egy üzletet? *Mosolya csak éppen látszik, tengerszín szemei pedig áthatóan figyelik a napszeműt.*
~Érdekes~
- Milyen társulás lenne? Érdekelne. *Éppen akkor kínálják üzlettel a szárazon, amikor betelt a pohara a tengerrel. Mindenképpen megfontolandó, s bár a bárd tapasztalhatta, hogy a tárgyalási technikája meglehetősen sajátos, ő ezzel nem nagyon árul zsákbamacskát. Számára viszont Cha'yssben elég sok a vakfolt, amit a döntése előtt szeretne feltölteni információval. *
- Fejtsd ki. *Hajol közelebb az asztalra könyökölve. Nem követel, de nem is mázasan kér, kíváncsi mosoly húzódik szájára. Talán kedvesnek is mondható, bár ez igen relatív. Valakinek ez is kedves, valaki inkább nyersnek mondaná a vörös hajú, tengerszín szemű lányt.
Kedvére van ez a huzavona, szó se róla.*
- Kedveset tudok rólad Napszemű. *Egy jó üzlet bármikor köttethet, és ez elől Latamie sem zárkózik el. Csak éppen olyan keveset tud lehetséges üzlettársáról, amennyire korainak érzi Cha'yss a masszírozást.*
- Szerintem találunk közös nevezőt *Bizakodva koccintja poharát, mintegy friss üzletre szokás. Gyümölcsöző reggelnek indul ez minden téren. Itt a reggeli, a bor, egy igéző szemű idegen, egy üzlet, és feltett szándéka behajtani a fél ígéreteket is. Olyantól megkapni, aki nem adja könnyen, sokkalta izgalmasabb és értékesebb is.
Viszont a bárd hirtelen komoruló pillantása arra mutat, hogy ez nem egyhamar lesz. Követi a tekintetet, füleli a csendes szavakat. A kikötő veszélyes, a történet nem egyedi, ellenben példa értékű. Aki ismerős errefelé, tudja, a kikötőben jobb, ha feltűnésmentesen létezik az ember.
Szívesen töltötte volna a nap fennmaradó részét a zenésszel diskurálva, de Cha'yss véget vet egy pillanat alatt a kellemes csevejnek. Meghajolva búcsúzik, Latamie szemöldöke pedig meglepettségről árulkodik, s felfelé szökik a meghajlás módjára. Tengerzöld szemei nem haragvók, csupán csak csalódottan nézik végig a bárd távozását. Nem buta lány Latamie, összeköti az eseményeket, csak nem látja tisztán. De még véletlenül sem olyan tapintatos, hogy meghunyászkodva fogadja, hogy kárpótlást ígérve hoppon hagyják, soha napjáig. Egy kenyeret zsebébe töm, miután asztalra löki a borospoharat, és a pultnál idegesen doboló férfi mögül a pulthoz lép.*
- Megnézed ezt a Meronnant? *Jegyzi meg a doboz mellé könyökölve.*
- Csak ott ne hagyd a fogad, mert nem lesz, aki kárpótoljon *Jegyzi meg, fenntartva igényét.*
//Avagy buja vágyak otthona//
*Aki a Sellőbe téved, és ki is használja a kínált lehetőséget, aki nagy kanállal eszi az életet, és ha kedve szottyan, megfizet egy sellőt, vagy sellőfiút, lelkiekben vajmi távol áll a szerzetesek életmódjától. Ebben az életigenlő és inkább habzsoló felfogásban hasonlóan gondolkodnak a bárddal. Veszélyes vizeken hajózva, Latamie pontosan tudja, mekkora kincs egy-egy görbe este, hogy a tengeri izgalmak vagy veszély után, az élvezeteknek is helyt kell hagyni. Ha már így él valaki, az legyen kifizetődő.
A női lélek kiismerhetetlen, ha szabályszerűséget is keresne valaki, hát, nem feltétlen talál. Bizonyítja ezt Latamie most is.*
- Meggondoltam magam *Vonja meg a vállát. Ennyire egyszerű a dolog, még ha tisztességtelen is.*
- A Kalmárok királynője? *Ízlelgeti kicsit az újabb dicséretnek ható megjegyzést. Lusta mosolyra húzza ajkait, ahogy elmélázik egy pillanatra. *
- Társulás. Hm… *A felé emelt poharat figyeli, ravaszdi pillantása mögött gondolatai gyanakvóak. A legkevésbé sem számított efféle fordulatra.* Az önkényes szabálymódosításaimra alapoznál egy üzletet? *Mosolya csak éppen látszik, tengerszín szemei pedig áthatóan figyelik a napszeműt.*
~Érdekes~
- Milyen társulás lenne? Érdekelne. *Éppen akkor kínálják üzlettel a szárazon, amikor betelt a pohara a tengerrel. Mindenképpen megfontolandó, s bár a bárd tapasztalhatta, hogy a tárgyalási technikája meglehetősen sajátos, ő ezzel nem nagyon árul zsákbamacskát. Számára viszont Cha'yssben elég sok a vakfolt, amit a döntése előtt szeretne feltölteni információval. *
- Fejtsd ki. *Hajol közelebb az asztalra könyökölve. Nem követel, de nem is mázasan kér, kíváncsi mosoly húzódik szájára. Talán kedvesnek is mondható, bár ez igen relatív. Valakinek ez is kedves, valaki inkább nyersnek mondaná a vörös hajú, tengerszín szemű lányt.
Kedvére van ez a huzavona, szó se róla.*
- Kedveset tudok rólad Napszemű. *Egy jó üzlet bármikor köttethet, és ez elől Latamie sem zárkózik el. Csak éppen olyan keveset tud lehetséges üzlettársáról, amennyire korainak érzi Cha'yss a masszírozást.*
- Szerintem találunk közös nevezőt *Bizakodva koccintja poharát, mintegy friss üzletre szokás. Gyümölcsöző reggelnek indul ez minden téren. Itt a reggeli, a bor, egy igéző szemű idegen, egy üzlet, és feltett szándéka behajtani a fél ígéreteket is. Olyantól megkapni, aki nem adja könnyen, sokkalta izgalmasabb és értékesebb is.
Viszont a bárd hirtelen komoruló pillantása arra mutat, hogy ez nem egyhamar lesz. Követi a tekintetet, füleli a csendes szavakat. A kikötő veszélyes, a történet nem egyedi, ellenben példa értékű. Aki ismerős errefelé, tudja, a kikötőben jobb, ha feltűnésmentesen létezik az ember.
Szívesen töltötte volna a nap fennmaradó részét a zenésszel diskurálva, de Cha'yss véget vet egy pillanat alatt a kellemes csevejnek. Meghajolva búcsúzik, Latamie szemöldöke pedig meglepettségről árulkodik, s felfelé szökik a meghajlás módjára. Tengerzöld szemei nem haragvók, csupán csak csalódottan nézik végig a bárd távozását. Nem buta lány Latamie, összeköti az eseményeket, csak nem látja tisztán. De még véletlenül sem olyan tapintatos, hogy meghunyászkodva fogadja, hogy kárpótlást ígérve hoppon hagyják, soha napjáig. Egy kenyeret zsebébe töm, miután asztalra löki a borospoharat, és a pultnál idegesen doboló férfi mögül a pulthoz lép.*
- Megnézed ezt a Meronnant? *Jegyzi meg a doboz mellé könyökölve.*
- Csak ott ne hagyd a fogad, mert nem lesz, aki kárpótoljon *Jegyzi meg, fenntartva igényét.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:16:46
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:16:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
* Az ork hősünk nem mondja ki, de nagyon reméli, hogy itt is kora hajnalban gyűjtik be a szennyest. Vagy legalább nem az este során. Minden más időpont sok mindent eltakar, amit a vacsora utáni órák véletlenül láttatni hagynak.*
~ Amúgy is, minek minden ruhát begyűjteni kérdés nélkül? Az enyémet már idén mosták. Majd oda adja nekik az, aki idejét érzi a tisztításnak.~
* Gondolatban nem tudja nem eltúlozni higiéniás igényeit. Nem ápolatlan ma este, de egy hónapot simán ellenne az erdő mélyén ugyan abban a ruhában egyedül. És ha már az idő letelte után nagyon zavarná saját illatos megjelenése, akkor fürdene egy patakban és párszor megnyomkodva és kicsavarva öltözetét máris komfortos lenne a kedélyállapota.
De a város természetesen egészen más! Ott sokan vannak. Ahogy ha a fák között valakivel együtt lenne, akkor sem hanyagolná el magát.
Ám koránt sem látja indokoltnak napkelte után nem sokkal bemerészkedni egy alvó agyarashoz és megkockáztatni azt, hogy bal lábbal keljen fel. Néhány csontot biztosan összetörne.
De Lesha félelmei fel sem merültek a fejében, mikor a személyzetnek a zavartalanságért fizetett.*
-Nem félitek az isteneket, látom, hogy már megint szőlőszemet akartok enni.
* Nagy időugrás igaz a történetben, de mikor odafent a szabadító akció sikeres hammal zárult és az óriás nő felkínálja a sötételfnek a tálat, nem tud ellenállni, hogy hátára fordulva, hasát fogva ne hahotázzon a helyzet iróniáján. És reméli, hogy nem csak ő látja megmosolygtatónak, hogy szó szerint a kellemetlenségtől való megszabadulás után első gondolat ez volt.
Jótékonyan hallgatunk azon a bájos mosolyon, ami akkor jelent meg a háttal álló arcán, mikor az egykori hercegnő kislányosan visongott az ágy kényelmén.
Hamar összeszedi magát és visszafogottabban néz hol az egyik, hol a másik szépségre.*
-Igen, ide a legtöbben nem a délutáni teasüteményért jönnek el. Engem nem zavar.
* Érdeklődve felhúzza szemöldökeit a mélységi nőre nézve, mintha tőle kérdezné, mennyire zavarja a gondolat.*
-Köszönöm, elfogadok egy pohárral.
* Nem részletezi a nedű fajtáját, valamiért úgy gondolta, hogy értelem szerű, hogy nem különcködik. Még ha odalent ugyan ez a lány javasolta talán nem régen, hogy mézsört igyon. De neki most még egyre megy, bírja ezt is-azt is.*
-A barátságra!
* Felhörpinti egy húzóra a felét és csak a magára erőltetett önmérséklet nem engedi, hogy egyszerre megigya és újat kérjen. Ennek még nem jött el az ideje... És egy igen szórakoztató dolgot tesz válasz közben.*
-Igen. Nagyon kellemes.
* A felé kinyújtott szürkés lábat a szoknya takarásáig simogatja előre-hátra, ha a szoba tulajdonosa nem húzná el azonnal.*
* Az ork hősünk nem mondja ki, de nagyon reméli, hogy itt is kora hajnalban gyűjtik be a szennyest. Vagy legalább nem az este során. Minden más időpont sok mindent eltakar, amit a vacsora utáni órák véletlenül láttatni hagynak.*
~ Amúgy is, minek minden ruhát begyűjteni kérdés nélkül? Az enyémet már idén mosták. Majd oda adja nekik az, aki idejét érzi a tisztításnak.~
* Gondolatban nem tudja nem eltúlozni higiéniás igényeit. Nem ápolatlan ma este, de egy hónapot simán ellenne az erdő mélyén ugyan abban a ruhában egyedül. És ha már az idő letelte után nagyon zavarná saját illatos megjelenése, akkor fürdene egy patakban és párszor megnyomkodva és kicsavarva öltözetét máris komfortos lenne a kedélyállapota.
De a város természetesen egészen más! Ott sokan vannak. Ahogy ha a fák között valakivel együtt lenne, akkor sem hanyagolná el magát.
Ám koránt sem látja indokoltnak napkelte után nem sokkal bemerészkedni egy alvó agyarashoz és megkockáztatni azt, hogy bal lábbal keljen fel. Néhány csontot biztosan összetörne.
De Lesha félelmei fel sem merültek a fejében, mikor a személyzetnek a zavartalanságért fizetett.*
-Nem félitek az isteneket, látom, hogy már megint szőlőszemet akartok enni.
* Nagy időugrás igaz a történetben, de mikor odafent a szabadító akció sikeres hammal zárult és az óriás nő felkínálja a sötételfnek a tálat, nem tud ellenállni, hogy hátára fordulva, hasát fogva ne hahotázzon a helyzet iróniáján. És reméli, hogy nem csak ő látja megmosolygtatónak, hogy szó szerint a kellemetlenségtől való megszabadulás után első gondolat ez volt.
Jótékonyan hallgatunk azon a bájos mosolyon, ami akkor jelent meg a háttal álló arcán, mikor az egykori hercegnő kislányosan visongott az ágy kényelmén.
Hamar összeszedi magát és visszafogottabban néz hol az egyik, hol a másik szépségre.*
-Igen, ide a legtöbben nem a délutáni teasüteményért jönnek el. Engem nem zavar.
* Érdeklődve felhúzza szemöldökeit a mélységi nőre nézve, mintha tőle kérdezné, mennyire zavarja a gondolat.*
-Köszönöm, elfogadok egy pohárral.
* Nem részletezi a nedű fajtáját, valamiért úgy gondolta, hogy értelem szerű, hogy nem különcködik. Még ha odalent ugyan ez a lány javasolta talán nem régen, hogy mézsört igyon. De neki most még egyre megy, bírja ezt is-azt is.*
-A barátságra!
* Felhörpinti egy húzóra a felét és csak a magára erőltetett önmérséklet nem engedi, hogy egyszerre megigya és újat kérjen. Ennek még nem jött el az ideje... És egy igen szórakoztató dolgot tesz válasz közben.*
-Igen. Nagyon kellemes.
* A felé kinyújtott szürkés lábat a szoknya takarásáig simogatja előre-hátra, ha a szoba tulajdonosa nem húzná el azonnal.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-10 20:43:47
Üzenet elküldve: 2018-10-10 20:43:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Cha'yss//
*Sokáig nem kell várnia, Alfonz hamarosan megjelenik. Igaz, nem a pulttól érkezik, hanem annak háta mögül, egy hátsó helyiségből. Szolidan megenged magának egy mosolyt, s egy biccentést, majd a szokott helyről előveszi, s a pultra teszi a letétbe helyezett holmit.*
- Uram! Épen és sértetlenül. Hány napot is volt megőrzésen? Egyet, kettőt? *Kérdezi, majd a lapot fürkészi.* Ha jól emlékszem a 13-as bilétát adtam Önnek, remélem az meg van még. *Mosolyog udvariasan. Majd, ha a bilétát és a megőrzésért járó aranyakat is megkapja, csak bólint, majd a dobozt óvatosan adja a férfinak.*
- Köszönjük, hogy a Sellőt választotta. Várjuk vissza, máskor is. *Mosolyog, majd, ha nincs több kérdés, vagy kérés, meghajol és távozik.*
*Sokáig nem kell várnia, Alfonz hamarosan megjelenik. Igaz, nem a pulttól érkezik, hanem annak háta mögül, egy hátsó helyiségből. Szolidan megenged magának egy mosolyt, s egy biccentést, majd a szokott helyről előveszi, s a pultra teszi a letétbe helyezett holmit.*
- Uram! Épen és sértetlenül. Hány napot is volt megőrzésen? Egyet, kettőt? *Kérdezi, majd a lapot fürkészi.* Ha jól emlékszem a 13-as bilétát adtam Önnek, remélem az meg van még. *Mosolyog udvariasan. Majd, ha a bilétát és a megőrzésért járó aranyakat is megkapja, csak bólint, majd a dobozt óvatosan adja a férfinak.*
- Köszönjük, hogy a Sellőt választotta. Várjuk vissza, máskor is. *Mosolyog, majd, ha nincs több kérdés, vagy kérés, meghajol és távozik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5042-5061