Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:49:22
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:49:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri Expedíció//
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az öreg kérdésére és a mosolyára az ork csak egykedvűen vállat von mintha természetes lenne a dolog.*
-Szeretek tisztában lenni a körülöttem lévő dolgokkal.
*Mesélhetne arról a hajóútról amivel megismerte az eddigi legjobb főnökét és hogy ott milyen helyzetbe kerültek azért mert nem tudták milyen helyre mennek és milyen okból, de mint mindig most is elégnek véli ha csak ennyit mondd. A másik kolléga megjelenésére testőrként reagál, de hamar megnyugtatják. A professzor szavaira röviden válaszol majd a térképészük is megszólal bár nem kellett volna neki. Az érzelemmentes kopasz, orkpofa a másik felé fordul és még a faji dolgokra se rezdül meg még egy arcizma se. A professzor szavai után ő is megszólal. Teljesen nyugodt nem úgy néz ki, hogy a szívére vette volna. Vagy csak ő nem ork szokás szerint egyből lecsapva a másikat mutatja ki az érzelmi disszonanciáját? Ki tudja?*
-Én meg úgy hallottam, hogy a tudósfélék nem mondanak baromságokat. De hát ezért se érdemes másokra hallgatni. Hm! Összetett.
*Ezen azért elvigyorodik mintha egy kölyköt hallott volna, kölykökre jellemző hülyeséget mondani. A csapat másik tagja is megérkezik akihez az orknak viszont még vannak reményei az értelmi képességeit nézve. A gyanúsítás hallatán a professzor közli a tényt ami tényleg így van, Zopal meg gyanakodva rákérdez a lényegre.*
-Hol történt a dolog?
*Ő egyből a legrosszabbra gondol. Meglehet, hogy a tegnapiak akarnak valamit. A szagos sellőlány elviheti az üres korsóját és enni is csak most kezd neki a többiekkel majd.*
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az öreg kérdésére és a mosolyára az ork csak egykedvűen vállat von mintha természetes lenne a dolog.*
-Szeretek tisztában lenni a körülöttem lévő dolgokkal.
*Mesélhetne arról a hajóútról amivel megismerte az eddigi legjobb főnökét és hogy ott milyen helyzetbe kerültek azért mert nem tudták milyen helyre mennek és milyen okból, de mint mindig most is elégnek véli ha csak ennyit mondd. A másik kolléga megjelenésére testőrként reagál, de hamar megnyugtatják. A professzor szavaira röviden válaszol majd a térképészük is megszólal bár nem kellett volna neki. Az érzelemmentes kopasz, orkpofa a másik felé fordul és még a faji dolgokra se rezdül meg még egy arcizma se. A professzor szavai után ő is megszólal. Teljesen nyugodt nem úgy néz ki, hogy a szívére vette volna. Vagy csak ő nem ork szokás szerint egyből lecsapva a másikat mutatja ki az érzelmi disszonanciáját? Ki tudja?*
-Én meg úgy hallottam, hogy a tudósfélék nem mondanak baromságokat. De hát ezért se érdemes másokra hallgatni. Hm! Összetett.
*Ezen azért elvigyorodik mintha egy kölyköt hallott volna, kölykökre jellemző hülyeséget mondani. A csapat másik tagja is megérkezik akihez az orknak viszont még vannak reményei az értelmi képességeit nézve. A gyanúsítás hallatán a professzor közli a tényt ami tényleg így van, Zopal meg gyanakodva rákérdez a lényegre.*
-Hol történt a dolog?
*Ő egyből a legrosszabbra gondol. Meglehet, hogy a tegnapiak akarnak valamit. A szagos sellőlány elviheti az üres korsóját és enni is csak most kezd neki a többiekkel majd.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:47:19
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:47:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*Amaziana kérdése váratlanul éri, de teljesen érthetőnek találja. Egy kicsit azért somolyog a témán.*
- Általános elvünk, hogy a vendégek nem okozhatnak kárt sem a berendezésben, sem mások értékében, sem személyekben. A Sellőknek nem kell belemenniük olyanba, ami kellemetlen számukra, vagy a későbbiekben hátráltatja őket a munkavégzésben. A részletek felől érdeklődhetsz a lányoknál.
*Ebben ők mégiscsak több tapasztalattal rendelkeznek, ahogyan a kínos szituációk kezelésében is. Myrben a jelek szerint nem maradt kérdés, és vállalkozik a feladatra, Paranvyr pedig igen közlékenynek bizonyul. Mikor a törpe nevét említi, mint az egyik építészüket, megvillan Zammiria tekintete. Nem szól azonban. Ha észre is vesz valamit a versengésből, nem mutatja különösebb jelét, de meglehet, hogy nem véletlenül beszélt bizonyos elvárásairól, s az összetartó közösségről sem.
Mikor Paranvyr a "mutatványára" készül, tekintete a közelebb helyezkedő Darelldre siklik, mielőtt az alkimista ténykedésére figyelne. Nem tartja valószínűnek, hogy a férfi így próbálkozna valamivel, de egy kicsit már-már túlontúl kompetensnek és jól informáltnak mutatkozik, amivel akaratlanul is átsuhan rajta egy meg nem határozott gyanú árnyéka. Talán csak múló rosszérzés, az ambíció félreértése, ezért Zammiria nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint indokolt lenne.
A varázsital közben a precíz mozdulatok nyomán elkészül, erre a mélységi nő arcára elismerő mosoly költözik. Elfogadja az ajándékot.*
- Bravó, kedves Parcy!
*Szeme elé emeli a fiolát, megforgatja kissé, majd elteszi.*
- Köszönöm, ez igen figyelmes ajándék. Igyekszem okosan felhasználni.
*A macska témája tűnik az utolsónak, amivel még foglalkozniuk kell.*
- Parcy, kezdem azt hinni, hogy jobban ismeri a Sellőházat, mint jómagam.
*Mosolya egy kicsit különös, ahogy hunyorít a férfira.*
- Azt hiszem, egy macska illene a Boszorkánykonyhához, amennyiben jól tud viselkedni. A Sellőház vendégterében és a szolgálati részeken valóban nincs igazán helye állatoknak, legfeljebb, ha rágcsálóra vadásznak. Azonban a saját szobája kivétel lehet, ha a berendezésre tekintettel marad.
*Az újoncokra néz.*
- Akkor hát mindent megbeszéltünk? Mert ez esetben vonuljunk át a szolgálati területre, ott van az első feladat.
*Felhörpinti itala maradékát.*
//Egy asztal hátul//
*Amaziana kérdése váratlanul éri, de teljesen érthetőnek találja. Egy kicsit azért somolyog a témán.*
- Általános elvünk, hogy a vendégek nem okozhatnak kárt sem a berendezésben, sem mások értékében, sem személyekben. A Sellőknek nem kell belemenniük olyanba, ami kellemetlen számukra, vagy a későbbiekben hátráltatja őket a munkavégzésben. A részletek felől érdeklődhetsz a lányoknál.
*Ebben ők mégiscsak több tapasztalattal rendelkeznek, ahogyan a kínos szituációk kezelésében is. Myrben a jelek szerint nem maradt kérdés, és vállalkozik a feladatra, Paranvyr pedig igen közlékenynek bizonyul. Mikor a törpe nevét említi, mint az egyik építészüket, megvillan Zammiria tekintete. Nem szól azonban. Ha észre is vesz valamit a versengésből, nem mutatja különösebb jelét, de meglehet, hogy nem véletlenül beszélt bizonyos elvárásairól, s az összetartó közösségről sem.
Mikor Paranvyr a "mutatványára" készül, tekintete a közelebb helyezkedő Darelldre siklik, mielőtt az alkimista ténykedésére figyelne. Nem tartja valószínűnek, hogy a férfi így próbálkozna valamivel, de egy kicsit már-már túlontúl kompetensnek és jól informáltnak mutatkozik, amivel akaratlanul is átsuhan rajta egy meg nem határozott gyanú árnyéka. Talán csak múló rosszérzés, az ambíció félreértése, ezért Zammiria nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint indokolt lenne.
A varázsital közben a precíz mozdulatok nyomán elkészül, erre a mélységi nő arcára elismerő mosoly költözik. Elfogadja az ajándékot.*
- Bravó, kedves Parcy!
*Szeme elé emeli a fiolát, megforgatja kissé, majd elteszi.*
- Köszönöm, ez igen figyelmes ajándék. Igyekszem okosan felhasználni.
*A macska témája tűnik az utolsónak, amivel még foglalkozniuk kell.*
- Parcy, kezdem azt hinni, hogy jobban ismeri a Sellőházat, mint jómagam.
*Mosolya egy kicsit különös, ahogy hunyorít a férfira.*
- Azt hiszem, egy macska illene a Boszorkánykonyhához, amennyiben jól tud viselkedni. A Sellőház vendégterében és a szolgálati részeken valóban nincs igazán helye állatoknak, legfeljebb, ha rágcsálóra vadásznak. Azonban a saját szobája kivétel lehet, ha a berendezésre tekintettel marad.
*Az újoncokra néz.*
- Akkor hát mindent megbeszéltünk? Mert ez esetben vonuljunk át a szolgálati területre, ott van az első feladat.
*Felhörpinti itala maradékát.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:40:28
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:40:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Lisé kicsit furcsállja, amit Naz mond. Szegény még nem is tudja, hogy az utca mocskába mi minden megtörténhet. Na meg vannak azok a harcos nők, akikkel ne érdemes ujjat húzni.*
- Hát nálunk se, de azért megesik. Akadnak itt olyan női harcosok is, akik veszedelmesebbek, mint a férfiak.* Egyszer egy nő megcsípte, amikor meglovasította az erszényét. Akkor olyat kapott, hogy azt egyhamar nem heverte ki. Sajnálja, hogy most nem tud gondolatot olvasni, mert szívesen beleset volna a lány fejébe, hogy miféle fekve birkózás járt a fejében. Na, de ezen túltépve a hegre koncentrálnak. A lányterveiről mit sem tudva beszélgetnek.*
- Érdekes. Akkor tényleg olyan komoly a dolog, mint amilyennek látszik ez a heg. Talán tényleg érdemes lehet felkeresni egy ilyen sötét papot.* Ért vele egyet bár saját részéről inkább Eeyrnél kopogtatna. ~ Most komolyan gyávább vagyok, mint egy tudatlan erdei lány? ~ Merül fel benne a kérdés. Végül is a kert látványa sem riasztotta vissza Lisét az ötletétől. Rókalány Lisé az sikeresen összekombinált észrevételét egyszerűen elkerüli. Még pedig úgy, hogy tesz egy gúnyos megjegyzést a fiúra. Jaj, hogy ez mennyire fáj szegénynek. Általában inkább ő szokott másokat piszkálni. Ezért most véres bosszút áll Lisén.*
- Gonosz boszorka vagy! Beee.* Ölti rá a nyelvét. Hangja a már korábban is hallott kissé sértett. Mondjuk nem bírja sokáig, hogy ne nevesse el magát. Ez a vigyor nagyon dolgozik benne. A lány pillanatnyi elkomorodása fel se tűnik neki. Aztán rádől a lány és jön egy kis mozgolódás meg zavart szóváltás.*
- Senki? Pedig esküszöm, hogy nagyon illik rád, hogy Rókalány Lisé.* Ha tudná, hogy milyen jól szórakozik férfias problémáján, akkor valószínűleg egészen más irányt vetne ez kis csevej. Így viszont marad a hajának szaglálása. Olyan vad szaga van a lánynak. ~ Áh ez az illat! Ez olyan vadító és titokzatos.~ Nem győz betelni vele. Ez neki újdonság a városi lányok után. Viszont ezzel a szaglászással hamar le kell, hogy álljon, mert nem kívánt dolgok kezdenek el mocorogni a mélyben. Inkább visszakapcsolódik a beszélgetésbe. Nem gondolta volna, hogy a tengeri lények érdeklik, bár aztán rájön, hogy milyen marha. ~ Jaj, de bolond vagy! Biztosan nem sok mindent hallott eddig a tengerről. Te meg itt véres dolgokat hozol fel neki. Jaj, hogy te mekkora amatőr vagy Nazron Trimlend! ~ Bosszankodik magában.*
- Akkor legyen valami békés!* Helyesel a fiú. Viszont mielőtt még belevágna megnedvesíti a torkát Lisé italával, mivel az övét lenyúlta a lány.*
- Jobban a fejedbe is fog ám szállni.* Mondjuk nem bánja, ha a lány kikapcsol egy kicsit.*
- Ne aggódj nem hagyom, hogy megfulladj, de azért maradj ébren!* Egy alvó lánnyal nem biztos, hogy tudna mit kezdeni.*
- Na szóval akkor tengeri történetre vagy? Úgy legyen! Ismerek egy régi legendát. Egy ádáz tengeri kalózról és egy sellőről szól. A kalóz ha nem tudnád tengeren járó rablót jelent. Na most volt ez a híres kalóz kinek neve már a feledésbe merült azóta. Rettenetesen sok kincset harácsolt össze az évek alatt. Úgy élt, mint egy király. Viszont egyre csak öregedett. Félt, hogy hamarosan meg fog halni. Na most ez a kalóz hallott egy szóbeszédet arról, hogy a sellők könnye rejti az örök fiatal élet kulcsát. A sellők viszont a tenger mélyén éltek és nem igazán álltak szóba idegenekkel. Félig ember félig hal testű lányok ezek a sellők. Az a hír járja róluk, hogy roppantul gyönyörűek, akárcsak te.* Itt tart egy pillanatnyi szünetet. Finoman el is kezdi simogatni a lány karját. Kíváncsi a reakciójára. Gyorsan folytatja is a meséjét, hogy elterelje a figyelmét.*
- Na most ez a kalóz addig nyomozott, amíg meg nem tudta, hogy hol tanyáznak ezek a hal leányok. Azt tudni kell, hogy nagyon veszélyesek ám a sellők. Gyönyörű énekükkel elcsábítják a tengerészeket és aztán a mélybe rántják őket. Na, de tudta ezt a vén kalóz. Így hát mielőtt neki vágott volna az útnak egy csomó rabszolgát fogott be. Őket használta csalinak, mert a sellők azért szerettek játszadozni az emberi szívekkel. Csapdát állított a lányoknak. Sok hálót engedett le a mélybe és aztán kirakta csónakokban a rabokat. A rabok között volt egy szerzetes. Ő lesz a történet igazi főszereplője. A hallányok eljöttek és sok rabot lerántottak a mélybe. A hálót is szét szaggatták, de egy valahogy csak belegabalyodott az egyik darabjába. Pont ez a szerzetes talált rá, aki amúgy nem is hitt a létezésükben. Felvitték hát a hajóra, de az nem nagyon akart ám könnyezni. De hosszú volt még az út. egy titkos szigetre tartottak, ahol a könnyet hasznosítani lehetett. Út közben egész jól össze barátkozott a sellő meg a szerzetes. A férfi esténként kint ült vele és játszott neki a furulyáján. Rabsága ellenére jól érezte magát a lány, ha a férfi vele volt. Végül aztán csak elérték a titkos szigetet. Addig semmilyen módon nem tudták rávenni a sellőt a sírásra. A legénység tagjai között is volt egy lány ám. A kapitány lánya pontosabban. Ő rájött valamire, amire a férfiak nem. A parton kikötözték a hallányt egy cölöphöz és előtte ölték meg a szerzetest. Még ekkor sem sírt a lány. Az ám viszont ez csapda volt, mert valójában nem halt meg fiú. Nemsokára csodával határos módon feléled. Ekkor sírta el magát a sellő örömében. A kapitány lánya sejtette, hogy így lesz. Fel is fogta a könnyet gyorsan. Tovább viszont már nem volt szükség sem a fiúra sem a lányra, ezért ott hagyták őket meghalni. A szerzetest nem akarták megölni, de okoskodni kezdett, ezért hasba szúrták. A könnyel egy barlangba mentek, ahol egy rituálé keretében tudták volna a könnyet hasznosítani. A haldokló szerzetes még utolsó erejével még kiszabadította a sellőt. A lány pedig megcsókolta és lerántotta magával a mélybe. A sellők csókjáról tudni kell, hogy gyógyítja a sérüléseket és utána tudsz tőle a víz alatt lélegezni. A sellők bosszúból énekükkel a barlangba lévőkre zúdították az egész helyet. A sellő és a szerzetes pedig boldogan élt a mélyben, mint egy pár.* Fejezi be a történetet. Szépen átkarolja a lányt a hasánál.*
- Tudod az a csók ám nagyon érzéki és mély csók volt.* Hajol oda a lány arcához.*
- Legalább olyan, mint ez.* Suttogja és igyekszik egy csókkal megajándékozni a Rókalányt.*
//Fürdő//
* Lisé kicsit furcsállja, amit Naz mond. Szegény még nem is tudja, hogy az utca mocskába mi minden megtörténhet. Na meg vannak azok a harcos nők, akikkel ne érdemes ujjat húzni.*
- Hát nálunk se, de azért megesik. Akadnak itt olyan női harcosok is, akik veszedelmesebbek, mint a férfiak.* Egyszer egy nő megcsípte, amikor meglovasította az erszényét. Akkor olyat kapott, hogy azt egyhamar nem heverte ki. Sajnálja, hogy most nem tud gondolatot olvasni, mert szívesen beleset volna a lány fejébe, hogy miféle fekve birkózás járt a fejében. Na, de ezen túltépve a hegre koncentrálnak. A lányterveiről mit sem tudva beszélgetnek.*
- Érdekes. Akkor tényleg olyan komoly a dolog, mint amilyennek látszik ez a heg. Talán tényleg érdemes lehet felkeresni egy ilyen sötét papot.* Ért vele egyet bár saját részéről inkább Eeyrnél kopogtatna. ~ Most komolyan gyávább vagyok, mint egy tudatlan erdei lány? ~ Merül fel benne a kérdés. Végül is a kert látványa sem riasztotta vissza Lisét az ötletétől. Rókalány Lisé az sikeresen összekombinált észrevételét egyszerűen elkerüli. Még pedig úgy, hogy tesz egy gúnyos megjegyzést a fiúra. Jaj, hogy ez mennyire fáj szegénynek. Általában inkább ő szokott másokat piszkálni. Ezért most véres bosszút áll Lisén.*
- Gonosz boszorka vagy! Beee.* Ölti rá a nyelvét. Hangja a már korábban is hallott kissé sértett. Mondjuk nem bírja sokáig, hogy ne nevesse el magát. Ez a vigyor nagyon dolgozik benne. A lány pillanatnyi elkomorodása fel se tűnik neki. Aztán rádől a lány és jön egy kis mozgolódás meg zavart szóváltás.*
- Senki? Pedig esküszöm, hogy nagyon illik rád, hogy Rókalány Lisé.* Ha tudná, hogy milyen jól szórakozik férfias problémáján, akkor valószínűleg egészen más irányt vetne ez kis csevej. Így viszont marad a hajának szaglálása. Olyan vad szaga van a lánynak. ~ Áh ez az illat! Ez olyan vadító és titokzatos.~ Nem győz betelni vele. Ez neki újdonság a városi lányok után. Viszont ezzel a szaglászással hamar le kell, hogy álljon, mert nem kívánt dolgok kezdenek el mocorogni a mélyben. Inkább visszakapcsolódik a beszélgetésbe. Nem gondolta volna, hogy a tengeri lények érdeklik, bár aztán rájön, hogy milyen marha. ~ Jaj, de bolond vagy! Biztosan nem sok mindent hallott eddig a tengerről. Te meg itt véres dolgokat hozol fel neki. Jaj, hogy te mekkora amatőr vagy Nazron Trimlend! ~ Bosszankodik magában.*
- Akkor legyen valami békés!* Helyesel a fiú. Viszont mielőtt még belevágna megnedvesíti a torkát Lisé italával, mivel az övét lenyúlta a lány.*
- Jobban a fejedbe is fog ám szállni.* Mondjuk nem bánja, ha a lány kikapcsol egy kicsit.*
- Ne aggódj nem hagyom, hogy megfulladj, de azért maradj ébren!* Egy alvó lánnyal nem biztos, hogy tudna mit kezdeni.*
- Na szóval akkor tengeri történetre vagy? Úgy legyen! Ismerek egy régi legendát. Egy ádáz tengeri kalózról és egy sellőről szól. A kalóz ha nem tudnád tengeren járó rablót jelent. Na most volt ez a híres kalóz kinek neve már a feledésbe merült azóta. Rettenetesen sok kincset harácsolt össze az évek alatt. Úgy élt, mint egy király. Viszont egyre csak öregedett. Félt, hogy hamarosan meg fog halni. Na most ez a kalóz hallott egy szóbeszédet arról, hogy a sellők könnye rejti az örök fiatal élet kulcsát. A sellők viszont a tenger mélyén éltek és nem igazán álltak szóba idegenekkel. Félig ember félig hal testű lányok ezek a sellők. Az a hír járja róluk, hogy roppantul gyönyörűek, akárcsak te.* Itt tart egy pillanatnyi szünetet. Finoman el is kezdi simogatni a lány karját. Kíváncsi a reakciójára. Gyorsan folytatja is a meséjét, hogy elterelje a figyelmét.*
- Na most ez a kalóz addig nyomozott, amíg meg nem tudta, hogy hol tanyáznak ezek a hal leányok. Azt tudni kell, hogy nagyon veszélyesek ám a sellők. Gyönyörű énekükkel elcsábítják a tengerészeket és aztán a mélybe rántják őket. Na, de tudta ezt a vén kalóz. Így hát mielőtt neki vágott volna az útnak egy csomó rabszolgát fogott be. Őket használta csalinak, mert a sellők azért szerettek játszadozni az emberi szívekkel. Csapdát állított a lányoknak. Sok hálót engedett le a mélybe és aztán kirakta csónakokban a rabokat. A rabok között volt egy szerzetes. Ő lesz a történet igazi főszereplője. A hallányok eljöttek és sok rabot lerántottak a mélybe. A hálót is szét szaggatták, de egy valahogy csak belegabalyodott az egyik darabjába. Pont ez a szerzetes talált rá, aki amúgy nem is hitt a létezésükben. Felvitték hát a hajóra, de az nem nagyon akart ám könnyezni. De hosszú volt még az út. egy titkos szigetre tartottak, ahol a könnyet hasznosítani lehetett. Út közben egész jól össze barátkozott a sellő meg a szerzetes. A férfi esténként kint ült vele és játszott neki a furulyáján. Rabsága ellenére jól érezte magát a lány, ha a férfi vele volt. Végül aztán csak elérték a titkos szigetet. Addig semmilyen módon nem tudták rávenni a sellőt a sírásra. A legénység tagjai között is volt egy lány ám. A kapitány lánya pontosabban. Ő rájött valamire, amire a férfiak nem. A parton kikötözték a hallányt egy cölöphöz és előtte ölték meg a szerzetest. Még ekkor sem sírt a lány. Az ám viszont ez csapda volt, mert valójában nem halt meg fiú. Nemsokára csodával határos módon feléled. Ekkor sírta el magát a sellő örömében. A kapitány lánya sejtette, hogy így lesz. Fel is fogta a könnyet gyorsan. Tovább viszont már nem volt szükség sem a fiúra sem a lányra, ezért ott hagyták őket meghalni. A szerzetest nem akarták megölni, de okoskodni kezdett, ezért hasba szúrták. A könnyel egy barlangba mentek, ahol egy rituálé keretében tudták volna a könnyet hasznosítani. A haldokló szerzetes még utolsó erejével még kiszabadította a sellőt. A lány pedig megcsókolta és lerántotta magával a mélybe. A sellők csókjáról tudni kell, hogy gyógyítja a sérüléseket és utána tudsz tőle a víz alatt lélegezni. A sellők bosszúból énekükkel a barlangba lévőkre zúdították az egész helyet. A sellő és a szerzetes pedig boldogan élt a mélyben, mint egy pár.* Fejezi be a történetet. Szépen átkarolja a lányt a hasánál.*
- Tudod az a csók ám nagyon érzéki és mély csók volt.* Hajol oda a lány arcához.*
- Legalább olyan, mint ez.* Suttogja és igyekszik egy csókkal megajándékozni a Rókalányt.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:51:24
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:51:24
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*A legtöbb esemény a főnökasszony asztalánál esik most. Talán még a zenészek dallamváltása sorolható ide, akik éppen kalóznótára gyújtanak. Darelld szoborszerű ácsorgása akkor törik meg, amikor félig-meddig bevonják a társalgásba. A mélységi tulajdonosnő utasítását hallva közelebb lép, de még mindig legalább egy méter távolságra áll meg, várva feladatának végrehajtását.
Mikor Paranvyr mocorogni kezd, és láthatóan készül valamire, a viselkedését egy kicsit gyanúsnak találja, ezért lefelezi a távolságot, a férfi oldalára áll, persze nem kínosan közel. Talán fel se figyel rá. Nem szól, de rákészül, hogy a veszély első jelére közbeléphessen. Nem akadályozza meg Paranvyrt a vegyítésben, sem a varázsital átadásában. Az üvegcse színe alapján meggyőzőnek tűnik, hogy az van benne, amit ígér. Darelld készültsége alacsonyabb szintre áll, immár az új Sellőt várja, akit rábíztak az imént.*
//Egy asztal hátul//
*A legtöbb esemény a főnökasszony asztalánál esik most. Talán még a zenészek dallamváltása sorolható ide, akik éppen kalóznótára gyújtanak. Darelld szoborszerű ácsorgása akkor törik meg, amikor félig-meddig bevonják a társalgásba. A mélységi tulajdonosnő utasítását hallva közelebb lép, de még mindig legalább egy méter távolságra áll meg, várva feladatának végrehajtását.
Mikor Paranvyr mocorogni kezd, és láthatóan készül valamire, a viselkedését egy kicsit gyanúsnak találja, ezért lefelezi a távolságot, a férfi oldalára áll, persze nem kínosan közel. Talán fel se figyel rá. Nem szól, de rákészül, hogy a veszély első jelére közbeléphessen. Nem akadályozza meg Paranvyrt a vegyítésben, sem a varázsital átadásában. Az üvegcse színe alapján meggyőzőnek tűnik, hogy az van benne, amit ígér. Darelld készültsége alacsonyabb szintre áll, immár az új Sellőt várja, akit rábíztak az imént.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:32:37
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:32:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel látja milyen reakciót vált ki a férfiből a finom érintés, amelyet az ágaskodó végtag lefizetése okán lehel oda, még lelkesebben kapja le róla a nadrágot. Mikor viszont a tettek mezejére lép, Max megállítja. Szemeiben látszik a cseppnyi értetlenség, nem megszokott ugyanis ez a reakció.*
-Nem… szükséges? *Kérdez vissza nagy, értetlenségtől csillogó tekintettel, majd búcsúzóul lehet még egy csókot a meredező testrészre és felmászik az ágyon heverő férfire.*
-Csak kedveskedni szerettem volna… *Dorombolja bűnbánó tekintettel, miközben a haja az alatta elterülő Max mellé omlik, valószínű a miatt válik kicsit szendébbé, hogy így kinevette a férfi. Nem igazán történt még ilyen vele, de próbál gyorsan túllépni a bizonytalanságon és úgy a fél-elf kedvére tenni, ahogy azt kérte. Két alkarjára támaszkodik, amelyeket Max feje mellé tesz le, közben az orruk összeér, és a testük összesimul. Egy lágy csókot lehel a férfi ajkára, majd a fülébe súgja.*
-Megkérhetnélek valamire? *Érződik, kicsit vonakodik a dolog miatt, talán szégyelli is.*
-Levennéd? Már annyira… átáztam, kellemetlen. Pedig érezhetnéd az anyag helyett te is… *Remeg bele a vallomásba a hangja, majd szenvedélyes ajakérintésbe fogná a férfi száját, ha az nem ellenkezik. Közben a lábai közé fogja a másik csípőjét, hogy az állításának igaz voltáról a másik is meggyőződhessen.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel látja milyen reakciót vált ki a férfiből a finom érintés, amelyet az ágaskodó végtag lefizetése okán lehel oda, még lelkesebben kapja le róla a nadrágot. Mikor viszont a tettek mezejére lép, Max megállítja. Szemeiben látszik a cseppnyi értetlenség, nem megszokott ugyanis ez a reakció.*
-Nem… szükséges? *Kérdez vissza nagy, értetlenségtől csillogó tekintettel, majd búcsúzóul lehet még egy csókot a meredező testrészre és felmászik az ágyon heverő férfire.*
-Csak kedveskedni szerettem volna… *Dorombolja bűnbánó tekintettel, miközben a haja az alatta elterülő Max mellé omlik, valószínű a miatt válik kicsit szendébbé, hogy így kinevette a férfi. Nem igazán történt még ilyen vele, de próbál gyorsan túllépni a bizonytalanságon és úgy a fél-elf kedvére tenni, ahogy azt kérte. Két alkarjára támaszkodik, amelyeket Max feje mellé tesz le, közben az orruk összeér, és a testük összesimul. Egy lágy csókot lehel a férfi ajkára, majd a fülébe súgja.*
-Megkérhetnélek valamire? *Érződik, kicsit vonakodik a dolog miatt, talán szégyelli is.*
-Levennéd? Már annyira… átáztam, kellemetlen. Pedig érezhetnéd az anyag helyett te is… *Remeg bele a vallomásba a hangja, majd szenvedélyes ajakérintésbe fogná a férfi száját, ha az nem ellenkezik. Közben a lábai közé fogja a másik csípőjét, hogy az állításának igaz voltáról a másik is meggyőződhessen.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:26:49
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:26:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
* Lám, milyen könnyedén fordul a kocka. Parcy az előbb, még vesztésre állt és most meg végül ő nyert. Cassy igazán jó vendéglátó, mert jól megdicséri őket, ami mindig jól esik egy ilyen kedves és bájos lánytól hallani. Wrexi is igyekszik viszonozni ezt a dicséretet.*
- Azért a te dobásod sem volt semmi.* Mondja neki. Parcy kijelentésére meg csak magában jegyez meg valamit. ~ Remélem is, hogy nem fogsz nyerni. ~ Be kell vallja magának, hogy kicsit irigyli az elfet. Olyan könnyedén kijön a környezetével. Ő mikor idekerült meg sem mert szinte szólalni. Sőt még most is zavarba jön, ha valamelyik lány szépen rámosolyog.*
- Meglátjuk, hogy kitart-e a szerencséd.* Jegyzi meg barátságosan. Mikor látja, hogy Cassy iszik a poharából ő is követi a példáját. ~ Édes és bódító. Olyan furcsa egy ital ez. ~ Mélázik el magában. Akkor kap észbe, amikor megszólítják.*
- Aham persze.* Lövése sincs, hogy mit kérdeztek tőle.*
- Bocsánat kicsit elbambultam.* Mentegetőzik gyorsan. Talán a bornak is lehet valami köze bambaságához. Mivel látja, hogy a többiek is dobtak, ezért gyorsan ő is megrázza azokat a kockákat. Az eredményei nem rosszak ugyanis: 1, 3, 3, 5, 5.*
- Én a két ötösön kívül majd mindent szeretnék újra dobni.* Mondja és aztán elgondolkodik a kapott kérdésen.*
- Én még nem vagyok benne biztos, hogy mit kérnék, ha nyernék. Hmmm. Na jó lenne itt valami. Ha benne vagytok, akkor felőlem elmondhatjuk egymásnak. Mondjuk akkor tényleg csorbulna a meglepetés.* Válaszolja. Kíváncsi lenne, hogy a többiek mit kérnének. Maga részéről nem rakta magasra a lécet, bár ki tudja. Sajnos dönti nem igazán szeret, ezért is válaszolt ilyen kétértelműen. A macskás kérdésre figyel, mert ő is kíváncsi, hogy a cicust honnan szedte az elf. Mondjuk a társalgába csak, mint mellékszereplő csatlakozik be. Sose volt az erőssége a hosszas beszélgetés. Jobban szereti, ha mások beszélnek magukról. Ezért is szeret Cassyvel lógni, mert a lány általában a beszélgetések beindítója.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
* Lám, milyen könnyedén fordul a kocka. Parcy az előbb, még vesztésre állt és most meg végül ő nyert. Cassy igazán jó vendéglátó, mert jól megdicséri őket, ami mindig jól esik egy ilyen kedves és bájos lánytól hallani. Wrexi is igyekszik viszonozni ezt a dicséretet.*
- Azért a te dobásod sem volt semmi.* Mondja neki. Parcy kijelentésére meg csak magában jegyez meg valamit. ~ Remélem is, hogy nem fogsz nyerni. ~ Be kell vallja magának, hogy kicsit irigyli az elfet. Olyan könnyedén kijön a környezetével. Ő mikor idekerült meg sem mert szinte szólalni. Sőt még most is zavarba jön, ha valamelyik lány szépen rámosolyog.*
- Meglátjuk, hogy kitart-e a szerencséd.* Jegyzi meg barátságosan. Mikor látja, hogy Cassy iszik a poharából ő is követi a példáját. ~ Édes és bódító. Olyan furcsa egy ital ez. ~ Mélázik el magában. Akkor kap észbe, amikor megszólítják.*
- Aham persze.* Lövése sincs, hogy mit kérdeztek tőle.*
- Bocsánat kicsit elbambultam.* Mentegetőzik gyorsan. Talán a bornak is lehet valami köze bambaságához. Mivel látja, hogy a többiek is dobtak, ezért gyorsan ő is megrázza azokat a kockákat. Az eredményei nem rosszak ugyanis: 1, 3, 3, 5, 5.*
- Én a két ötösön kívül majd mindent szeretnék újra dobni.* Mondja és aztán elgondolkodik a kapott kérdésen.*
- Én még nem vagyok benne biztos, hogy mit kérnék, ha nyernék. Hmmm. Na jó lenne itt valami. Ha benne vagytok, akkor felőlem elmondhatjuk egymásnak. Mondjuk akkor tényleg csorbulna a meglepetés.* Válaszolja. Kíváncsi lenne, hogy a többiek mit kérnének. Maga részéről nem rakta magasra a lécet, bár ki tudja. Sajnos dönti nem igazán szeret, ezért is válaszolt ilyen kétértelműen. A macskás kérdésre figyel, mert ő is kíváncsi, hogy a cicust honnan szedte az elf. Mondjuk a társalgába csak, mint mellékszereplő csatlakozik be. Sose volt az erőssége a hosszas beszélgetés. Jobban szereti, ha mások beszélnek magukról. Ezért is szeret Cassyvel lógni, mert a lány általában a beszélgetések beindítója.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:22:48
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:22:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*Parcy valamiért legbelül is elkülöníti már Amazianát magától és a gnómtól, hiszen nem ugyanabba a válfajba tartozik, mint ők. Cassy neki is javasolta, hogy próbálja meg a Sellőséget, de nem igazán hiszi a férfi, hogy ez hozzá illő munka lenne. Bizonytalan magában, meg túl sok emberrel találkozna, amit ő nagyon nem szeret, főként, ha azt huzamosabb ideig kell csinálnia. Tényleg megterhelő feladat, sok mindent el kell viselnie a szolgáltatónak még úgy is, ha a Sellőház eleve védi őket. Nehéz feladat, s félő, hogy ezt a tudós nem fogja tudni kezelni, de ezt egyáltalán nem Paranvyr dolga eldönteni. Ha tudná, miket gondol róla a gnóm, se perc alatt felkapná a vizet, de a másik szerencséjére erről szó sincs. Parcy nagyon gőgös tud lenni, ha a munkáját becsmérlik, s pont emiatt igyekszik meggyőzni róla a kedves Zammiriát, hogy ő bizony rátermett, minden kétség ellenére is. Valóban, a fizetésről még eddig senki sem ejtett szót, de mind az, mind pedig az alapszabályok teljesen korrektnek és érthetőnek tűnnek számára, az pedig kifejezetten tetszik neki, hogy a kisasszony olybár tünteti fel magát, akár a tenger: ha kedvesen, lágy, lobogó szellőben vitorlázol a felszínén, hogy megismerd, szeresd és védd, ő megsegít, ápol és óv, de amint többre tartasz, ormótlan hullámokkal süllyeszt feneketlen mélységek sötét végébe. Egy határozott, komoly bólintással adja tudtára, hogy mennyire megértette őket. A Boszorkánykonyha ezen részéről szerzett már ismereteket Droggtól, ezeket pedig nem rest megemlíteni, kissé mosolyogva.*
- Hálásan köszönöm, hogy szolgálhatom a Sellőházat, kisasszony, a terveiket pedig már elmesélte nekem az egyik építőjük, Drogghyan. Szerintem kitűnő ötlet, hogy a Kikötőben is meghonosítsák, vagyis remélem, hogy meghonosítjuk a bájital kereskedelmet, az összetett italok pedig szerintem nem jelentenek akadályt egy _alkimistának_. *Mivel az alkimista műhely kifejezés ellenére Myr jelezte a vajákos konyhácskájával, hogy mik a szándékai, természetesen Lughander finoman, tapintatosan, de igyekszik visszavágni. Apró virtus, semmi több, amit Zammiria is észlelhet, ha észreveszi a magánpárbajt a felszín alatt.*
- Kérem, hagy mutassam meg, mit tudok. *Talán ezzel lenyűgözheti a hölgyet. Ha teheti, kissé kijjebb tolja a széket, el az asztaltól, majd elővesz két fiolát, két fehér, finoman pezsgő varázsitalt. A bal kezében lévőt finoman és ügyesen beleönti a másikba, amit egy sistergő hang és egy apró, körkörös, hószín felhő követ. Ezután elteszi az üres fiolát, a telit pedig elkevergeti. A művelet természetesen azonnal sikerül, Parcy kitűnő szakember, s ezzel remélhetőleg bizonyított is, s vágyakozó, sárga szemei kíséretében, az 1 Hófehér varázsitalt Zammiria Rykoven felé nyújtja, hátha elveszi tőle.
*
- A neve, hófehér varázsital, bizonyos üzletek mellé jól jöhet, ugyanis aki megissza, egy ideig kifejezetten jól meg tud győzni másokat, s rá is nehezebben hatnak, amolyan kétélű fegyver az elmének és a karizmának. Megtisztelne, ha elfogadná, hálám első jeleként. Remélem nem fogok csalódást okozni majd a későbbiekben sem. *Na, ezzel reméli, magasra tette a lécet. Valójában főként önmaga miatt csinálja, nem a gnóm lekörözéséért. Jól esik neki, hogyha valakinek tetszik a tudománya, s ha azzal segíthet is másokat. Továbbiakban már csak egy kérdése van.*
- Ha nem probléma, szeretnék kérdezni valamit. Tudja, van egy macskám, Beltrys, északi vadcimros fajta. Cassy azt mondta, hogy az istállóban nyugodtan tarthatom, de a Sellőházba ne jöjjön be a vendégek miatt, amit megértek és támogatok is. Ez a Boszorkánykonyhára is igaz lesz?
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 21:16:10
//Egy asztal hátul//
*Parcy valamiért legbelül is elkülöníti már Amazianát magától és a gnómtól, hiszen nem ugyanabba a válfajba tartozik, mint ők. Cassy neki is javasolta, hogy próbálja meg a Sellőséget, de nem igazán hiszi a férfi, hogy ez hozzá illő munka lenne. Bizonytalan magában, meg túl sok emberrel találkozna, amit ő nagyon nem szeret, főként, ha azt huzamosabb ideig kell csinálnia. Tényleg megterhelő feladat, sok mindent el kell viselnie a szolgáltatónak még úgy is, ha a Sellőház eleve védi őket. Nehéz feladat, s félő, hogy ezt a tudós nem fogja tudni kezelni, de ezt egyáltalán nem Paranvyr dolga eldönteni. Ha tudná, miket gondol róla a gnóm, se perc alatt felkapná a vizet, de a másik szerencséjére erről szó sincs. Parcy nagyon gőgös tud lenni, ha a munkáját becsmérlik, s pont emiatt igyekszik meggyőzni róla a kedves Zammiriát, hogy ő bizony rátermett, minden kétség ellenére is. Valóban, a fizetésről még eddig senki sem ejtett szót, de mind az, mind pedig az alapszabályok teljesen korrektnek és érthetőnek tűnnek számára, az pedig kifejezetten tetszik neki, hogy a kisasszony olybár tünteti fel magát, akár a tenger: ha kedvesen, lágy, lobogó szellőben vitorlázol a felszínén, hogy megismerd, szeresd és védd, ő megsegít, ápol és óv, de amint többre tartasz, ormótlan hullámokkal süllyeszt feneketlen mélységek sötét végébe. Egy határozott, komoly bólintással adja tudtára, hogy mennyire megértette őket. A Boszorkánykonyha ezen részéről szerzett már ismereteket Droggtól, ezeket pedig nem rest megemlíteni, kissé mosolyogva.*
- Hálásan köszönöm, hogy szolgálhatom a Sellőházat, kisasszony, a terveiket pedig már elmesélte nekem az egyik építőjük, Drogghyan. Szerintem kitűnő ötlet, hogy a Kikötőben is meghonosítsák, vagyis remélem, hogy meghonosítjuk a bájital kereskedelmet, az összetett italok pedig szerintem nem jelentenek akadályt egy _alkimistának_. *Mivel az alkimista műhely kifejezés ellenére Myr jelezte a vajákos konyhácskájával, hogy mik a szándékai, természetesen Lughander finoman, tapintatosan, de igyekszik visszavágni. Apró virtus, semmi több, amit Zammiria is észlelhet, ha észreveszi a magánpárbajt a felszín alatt.*
- Kérem, hagy mutassam meg, mit tudok. *Talán ezzel lenyűgözheti a hölgyet. Ha teheti, kissé kijjebb tolja a széket, el az asztaltól, majd elővesz két fiolát, két fehér, finoman pezsgő varázsitalt. A bal kezében lévőt finoman és ügyesen beleönti a másikba, amit egy sistergő hang és egy apró, körkörös, hószín felhő követ. Ezután elteszi az üres fiolát, a telit pedig elkevergeti. A művelet természetesen azonnal sikerül, Parcy kitűnő szakember, s ezzel remélhetőleg bizonyított is, s vágyakozó, sárga szemei kíséretében, az 1 Hófehér varázsitalt Zammiria Rykoven felé nyújtja, hátha elveszi tőle.
*- A neve, hófehér varázsital, bizonyos üzletek mellé jól jöhet, ugyanis aki megissza, egy ideig kifejezetten jól meg tud győzni másokat, s rá is nehezebben hatnak, amolyan kétélű fegyver az elmének és a karizmának. Megtisztelne, ha elfogadná, hálám első jeleként. Remélem nem fogok csalódást okozni majd a későbbiekben sem. *Na, ezzel reméli, magasra tette a lécet. Valójában főként önmaga miatt csinálja, nem a gnóm lekörözéséért. Jól esik neki, hogyha valakinek tetszik a tudománya, s ha azzal segíthet is másokat. Továbbiakban már csak egy kérdése van.*
- Ha nem probléma, szeretnék kérdezni valamit. Tudja, van egy macskám, Beltrys, északi vadcimros fajta. Cassy azt mondta, hogy az istállóban nyugodtan tarthatom, de a Sellőházba ne jöjjön be a vendégek miatt, amit megértek és támogatok is. Ez a Boszorkánykonyhára is igaz lesz?
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 21:16:10
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:20:15
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:20:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kíváncsi tekintettel követi a fél-elf minden mozdulatát és amikor az finoman megcsókolja ágaskodó tagját egy jól eső sóhaj kíséretében mar bele a lepedő anyagába. ~A végén elszakítod, Max~ korholja le magát, így inkább finoman az utolsó őt fedő anyagtól megfosztó szépség fejére vezeti tenyerén és finoman masszírozza a másik fejbőrét. Azonban amikor a nő szándéka hosszabb tervekre kezd utalni a másik álla felé kap, hogy a gesztenye szemeket az övéire próbálja irányítani. Amennyiben ez sikerül, így szól Maydeleinéhez:*
- Nem szükséges, May. Hagyd csak! Mássz fel az ágyra szépség. Mellesleg pont te mondod előttem térdelve, hogy ne siessünk sehová. *Egy szívből jövő nevetés tölti be a szobát, ezzel felfedve a tökéletesen szabályos, fehér fogsort. Hihetetlen nagy szerencséje volt e téren, általában mindig megfoglya az embereket vagy épp fél-elfeket a széles mosolya. Közben, ha teheti a másik arcába hulló tincseket simogatja és a karjaira vezeti érintését, hogy gyengéd cirógatásba kezdjen. Nem mondja, hogy nem esne jól neki, ha a nő tovább ügyeskedne, de jobban szereti érinteni a másikat és csókolni az ajkait. Számára az bensőségesebb, és ami bensőséges az intenzívebb, így izgatóbb is. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kíváncsi tekintettel követi a fél-elf minden mozdulatát és amikor az finoman megcsókolja ágaskodó tagját egy jól eső sóhaj kíséretében mar bele a lepedő anyagába. ~A végén elszakítod, Max~ korholja le magát, így inkább finoman az utolsó őt fedő anyagtól megfosztó szépség fejére vezeti tenyerén és finoman masszírozza a másik fejbőrét. Azonban amikor a nő szándéka hosszabb tervekre kezd utalni a másik álla felé kap, hogy a gesztenye szemeket az övéire próbálja irányítani. Amennyiben ez sikerül, így szól Maydeleinéhez:*
- Nem szükséges, May. Hagyd csak! Mássz fel az ágyra szépség. Mellesleg pont te mondod előttem térdelve, hogy ne siessünk sehová. *Egy szívből jövő nevetés tölti be a szobát, ezzel felfedve a tökéletesen szabályos, fehér fogsort. Hihetetlen nagy szerencséje volt e téren, általában mindig megfoglya az embereket vagy épp fél-elfeket a széles mosolya. Közben, ha teheti a másik arcába hulló tincseket simogatja és a karjaira vezeti érintését, hogy gyengéd cirógatásba kezdjen. Nem mondja, hogy nem esne jól neki, ha a nő tovább ügyeskedne, de jobban szereti érinteni a másikat és csókolni az ajkait. Számára az bensőségesebb, és ami bensőséges az intenzívebb, így izgatóbb is. *
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:45:50
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:45:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
* Természetesen igyekszik a tőle telhető legnagyobb türelemmel megvárni, amíg Zam elintézi a sellőnek jelentkező elffel a dolgokat. Szíve kissé hevesen dobog mellkasában, s erősen reménykedik, hogy megkapja a munkát. Természetesen örül a Sellőház által felkínált személyzeti szobának, és úgy dönt, hogy él is a lehetőséggel. Nem kerüli el a figyelmét Paramvyr megjegyzése a gyorsaságról. *
~ A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről... ~ * Ismétli magában gúnyosan. * ~ Látszik, hogy nem értesz hozzá, te pancser. Úgy keversz te bájitalt, ahogyan én ételt a konyhán. Sehogy. ~
* Végre rájuk kerül a sor. *
- Biztosíthatom, hogy nálam nem kérdés a minőség, és természetesen nem átlagos italokat is kikeverek bármikor. * Mondja Myr Zam erre vonatkozó kijelentésére. *
- És a tömeges megrendelés sem okoz gondot.
* Zam kijelenti, hogy mindketten megkapják az állást. *
~ Na, majd meglátjuk, hogy tudsz helyt állni, te pancser. ~
- Szívesen segítek bármiben, amíg elkészül a vajákos konyha. * Vágja rá gondolkodás nélkül Myr, miután Zam titokzatosan mosolyog. *
//Egy asztal hátul//
* Természetesen igyekszik a tőle telhető legnagyobb türelemmel megvárni, amíg Zam elintézi a sellőnek jelentkező elffel a dolgokat. Szíve kissé hevesen dobog mellkasában, s erősen reménykedik, hogy megkapja a munkát. Természetesen örül a Sellőház által felkínált személyzeti szobának, és úgy dönt, hogy él is a lehetőséggel. Nem kerüli el a figyelmét Paramvyr megjegyzése a gyorsaságról. *
~ A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről... ~ * Ismétli magában gúnyosan. * ~ Látszik, hogy nem értesz hozzá, te pancser. Úgy keversz te bájitalt, ahogyan én ételt a konyhán. Sehogy. ~
* Végre rájuk kerül a sor. *
- Biztosíthatom, hogy nálam nem kérdés a minőség, és természetesen nem átlagos italokat is kikeverek bármikor. * Mondja Myr Zam erre vonatkozó kijelentésére. *
- És a tömeges megrendelés sem okoz gondot.
* Zam kijelenti, hogy mindketten megkapják az állást. *
~ Na, majd meglátjuk, hogy tudsz helyt állni, te pancser. ~
- Szívesen segítek bármiben, amíg elkészül a vajákos konyha. * Vágja rá gondolkodás nélkül Myr, miután Zam titokzatosan mosolyog. *
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:53:03
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:53:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Welly, Rey, Ilion//
//Pultnál//
*Nem igazán reagál Vidilion azon megállapítására, mi szerint pénzközpontú lenne, mert hát itt a kikötőben ki nem az? Sőt, neki inkább az a furcsa, aki el tud menni az anyagiasság mellett, mert ebből él, ahogy sokan mások is. Eztán megérkezik Reyraa is az asztalhoz és elmagyarázza neki a fennálló helyzetet, ami valóban eltér a megszokottól. Majd ismét a munkájával foglalatoskodik és hozza az italok, bár a mélységi nő kijelentette, ő nem inna, majd eldöntik egymás között a dolgot. Eztán akad még egy kis dolga a pultnál, de a kacsa is megérkezik a maga illatozó módján, amelyet illően fel is szolgál. Nagy meglepetésére a köszönet mellé még húsz aranyat is kap a férfitől, amit egy hálás mosollyal kísérve tesz el.*
-Nagyon kedves. *Hálálkodik.*
-Wellyradona. *Biccent a bemutatkozásra, majd folytatja.*
-Fogyasszák jóízűen, és ha még bármiben segíthetek… Ilion, csak szóljon bátran. *Hajtja meg magát illedelmesen, majd távozik vissza a pultba, egyéb teendőihez.*
//Pultnál//
*Nem igazán reagál Vidilion azon megállapítására, mi szerint pénzközpontú lenne, mert hát itt a kikötőben ki nem az? Sőt, neki inkább az a furcsa, aki el tud menni az anyagiasság mellett, mert ebből él, ahogy sokan mások is. Eztán megérkezik Reyraa is az asztalhoz és elmagyarázza neki a fennálló helyzetet, ami valóban eltér a megszokottól. Majd ismét a munkájával foglalatoskodik és hozza az italok, bár a mélységi nő kijelentette, ő nem inna, majd eldöntik egymás között a dolgot. Eztán akad még egy kis dolga a pultnál, de a kacsa is megérkezik a maga illatozó módján, amelyet illően fel is szolgál. Nagy meglepetésére a köszönet mellé még húsz aranyat is kap a férfitől, amit egy hálás mosollyal kísérve tesz el.*
-Nagyon kedves. *Hálálkodik.*
-Wellyradona. *Biccent a bemutatkozásra, majd folytatja.*
-Fogyasszák jóízűen, és ha még bármiben segíthetek… Ilion, csak szóljon bátran. *Hajtja meg magát illedelmesen, majd távozik vissza a pultba, egyéb teendőihez.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:37:34
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:37:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amint sikeresen végrehajtotta, amit elképzelt és immár egy nálánál nagyobb férfit tudhat a lábai között, elégedett mosoly kúszik az arcára. Óvatosan hátrálva lecsúszik az ágyról, hogy hatékonyabb pozíciót vehessen fel a nadrág lesegítéséhez. A haját az egyik oldalra simítja, majd előrehajol a férfi ágyékához és puha ajkaival győzködi, a már nem közömbös testrészt, mielőtt még elválasztaná hű társától. Ez valóban csupán néhány kedveskedő csók semmi más, nem szeretné idő előtt túlfuttatni a drágát. Határozott mozdulatokkal lehúzza Max nadrágját és az egyik szék háttámlájára dobja. Ezt követően, még magán tartja a csipkés csodát, minden bizonnyal nem fosztaná meg a másikat attól az örömtől, hogy ő saját kezűleg szabadítsa meg utolsó bástyájától, majd hosszú sóhajokkal könyörgő ajkakkal hajtsa igája alá.*
-Remélem tetszeni fog, Kedves. *Hajol rá a fél-elf férfiasságára és először csak lágyan körbeudvarolja, majd erőteljesebb gondozásban részesíti, a kezével is rásegítve a hatásra. Csupán fokozni szeretné a helyzetet, így lassú mozdulatokkal kínozza, ha túl heves reakciót vált ki, félbe is szakítja azt.*
-Csak lazíts, nem sietünk sehova. *Jegyzi meg, néha keblei puha bőréhez érintve azt.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amint sikeresen végrehajtotta, amit elképzelt és immár egy nálánál nagyobb férfit tudhat a lábai között, elégedett mosoly kúszik az arcára. Óvatosan hátrálva lecsúszik az ágyról, hogy hatékonyabb pozíciót vehessen fel a nadrág lesegítéséhez. A haját az egyik oldalra simítja, majd előrehajol a férfi ágyékához és puha ajkaival győzködi, a már nem közömbös testrészt, mielőtt még elválasztaná hű társától. Ez valóban csupán néhány kedveskedő csók semmi más, nem szeretné idő előtt túlfuttatni a drágát. Határozott mozdulatokkal lehúzza Max nadrágját és az egyik szék háttámlájára dobja. Ezt követően, még magán tartja a csipkés csodát, minden bizonnyal nem fosztaná meg a másikat attól az örömtől, hogy ő saját kezűleg szabadítsa meg utolsó bástyájától, majd hosszú sóhajokkal könyörgő ajkakkal hajtsa igája alá.*
-Remélem tetszeni fog, Kedves. *Hajol rá a fél-elf férfiasságára és először csak lágyan körbeudvarolja, majd erőteljesebb gondozásban részesíti, a kezével is rásegítve a hatásra. Csupán fokozni szeretné a helyzetet, így lassú mozdulatokkal kínozza, ha túl heves reakciót vált ki, félbe is szakítja azt.*
-Csak lazíts, nem sietünk sehova. *Jegyzi meg, néha keblei puha bőréhez érintve azt.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:14:26
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:14:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*Amazianát elégedettség tölti el és pillanatnyi megnyugvás, amikor Zammiria egyetért a felfogásával, majd egyszerre fagy meg benne a levegő is hirtelen, amikor név szerint szólítja, és pontosan tudja most fog meghatározódni minden ami e helyzetben fontos lehet a számára. A gyomrában görcs keletkezik, a szíve hevesen dübörög mellkasa fogságában közben, mintha egy örökkévalóságra meg állna az idő. Aztán amikor a sötételf kiejti ajkain a döntése láthatatlan pecsétjét, Ama egész lényén átfut minden általa ismert érzelem, amit csak egy lágy mosollyal tükröz a világ szeme elé. *
-Köszönöm a bizalmat. * Ezek után figyelmesen hallgatja a nő mondandóját, melynek végén egy aprót bólint jelezve, hogy eszébe véste és feldolgozta az információk sorozatát. Gyorsan még egyszer átpörgeti magában a beszélgetést, hogy szó esett e mindenről amire szüksége lehet, és a végén talál valamit . Nem szeretne akadékoskodónak esetleg értetlennek mutatkozni, de egy valami mégiscsak nem került szóba. *
- Mi az a pont amikor nemet kell mondani a vendégnek? Úgy értem szinte magától érthetődő az, hogy például egy szívásnyom nem megengedett, de kíváncsi lennék, hogy meddig mehet el a másik. Szeretném tisztázni a saját biztonságom érdekében és a félreértések elkerülése végett. *Az elf úgy gondolja ez egy meglehetősen érthető kérdés, amire a teljes joga meg van, hogy tudhassa a választ. *
//Egy asztal hátul//
*Amazianát elégedettség tölti el és pillanatnyi megnyugvás, amikor Zammiria egyetért a felfogásával, majd egyszerre fagy meg benne a levegő is hirtelen, amikor név szerint szólítja, és pontosan tudja most fog meghatározódni minden ami e helyzetben fontos lehet a számára. A gyomrában görcs keletkezik, a szíve hevesen dübörög mellkasa fogságában közben, mintha egy örökkévalóságra meg állna az idő. Aztán amikor a sötételf kiejti ajkain a döntése láthatatlan pecsétjét, Ama egész lényén átfut minden általa ismert érzelem, amit csak egy lágy mosollyal tükröz a világ szeme elé. *
-Köszönöm a bizalmat. * Ezek után figyelmesen hallgatja a nő mondandóját, melynek végén egy aprót bólint jelezve, hogy eszébe véste és feldolgozta az információk sorozatát. Gyorsan még egyszer átpörgeti magában a beszélgetést, hogy szó esett e mindenről amire szüksége lehet, és a végén talál valamit . Nem szeretne akadékoskodónak esetleg értetlennek mutatkozni, de egy valami mégiscsak nem került szóba. *
- Mi az a pont amikor nemet kell mondani a vendégnek? Úgy értem szinte magától érthetődő az, hogy például egy szívásnyom nem megengedett, de kíváncsi lennék, hogy meddig mehet el a másik. Szeretném tisztázni a saját biztonságom érdekében és a félreértések elkerülése végett. *Az elf úgy gondolja ez egy meglehetősen érthető kérdés, amire a teljes joga meg van, hogy tudhassa a választ. *
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 16:59:39
Üzenet elküldve: 2020-04-05 16:59:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
*Bármit mondanak vagy gondolnak is a lányok, Bobbir már teljesen biztos abban, hogy ők ketten a lehető legtöbbet megtették kedves vendégük, így pedig a Sellőház hírnevének öregbítése érdekében. A fürdés közben még csak-csak eszében volt a fogadótérben lezajlott erőszakos közjáték, az utána következő éjszaka a kényelmes szobában viszont teljesen elfelejtette vele a késő délután történteket. Szinte új elf lett,a testét és a lelkét is megfelelő kezelésben részesítette a gyönyörű tündér és az elf.
Bobbir megvárja, hogy Nalaeä felsorolja a teljes választékot, aztán elgondolkozik a meghozandó nagyon fontos döntésen. A vacsora finom volt, az asztaltársaság pedig kellemes, ezúttal sem szeretne rosszabbat. *
~ Milyen régen ettem már olyat…~
– Legyen bundáskenyér, hozzá mindenféle zöldség, tea és egy pohár gyümölcslé. És kérd meg a konyhát, hogy uzsonnára is csomagoljanak el nekem valamit *válaszolja az elfnek. Úgy számol, hogy még a lányoknak szánt fizetség és borravaló mellett is jut majd az ételre és a szállásra bőven. Tudja persze, hogy egyik sem olcsó mulatság, de teli erszénnyel jött és már előre erre szánt egy nagylelkű összeget. Megadja a módját, az egyszer biztos. Az útjára engedi a tündért, hogy felkészülhessenek a napra az elffel.
Yathlanaere néz és elmosolyodik. Készségesen hagyja, hogy a csinos elf felöltöztesse, a közben kapott kedvességeket pedig nagyon szívesen elfogadja. Kezével Yathlanae fejét simogatja hátulról miközben a nő a nyakánál ügyködik. Visszavigyorog a sellőre miután elkészülnek, aztán egy bólintással elfogadja a felkérést. *
– Hát persze. Persze én sem vagyok ügyesebb, de mindig segítek a bajban. *Közelebb lép az elfhez és rásegíti a ruhát. A fűzős résszel valóban elszöszöl kicsit, finoman, alaposan, de kicsit túl lassan csinálja. Végül megköti az utolsó csomót, majd válaszcsókot nyom Yathlanea nyakára.*
– Mehetünk. Lent majd szólj valakinek, hogy hozzák le a csomagom. Reggeli után indulnom kell. *Hagyja, hogy Yathlanae belékaroljon, aztán együtt mennek le a földszintre. Mosollyal köszönti Nalaät miközben leül mellé az asztalhoz. *
– Biztos lehetsz benne. Most viszont lássunk hozzá. *Válaszával bizonyságot tesz arról, hogy a különböző női praktikák közül még mindig a férfiak megetetése az egyik leghatásosabb. Először iszik egy kicsit, majd enni kezd. Van mit bepótolnia.*
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
*Bármit mondanak vagy gondolnak is a lányok, Bobbir már teljesen biztos abban, hogy ők ketten a lehető legtöbbet megtették kedves vendégük, így pedig a Sellőház hírnevének öregbítése érdekében. A fürdés közben még csak-csak eszében volt a fogadótérben lezajlott erőszakos közjáték, az utána következő éjszaka a kényelmes szobában viszont teljesen elfelejtette vele a késő délután történteket. Szinte új elf lett,a testét és a lelkét is megfelelő kezelésben részesítette a gyönyörű tündér és az elf.
Bobbir megvárja, hogy Nalaeä felsorolja a teljes választékot, aztán elgondolkozik a meghozandó nagyon fontos döntésen. A vacsora finom volt, az asztaltársaság pedig kellemes, ezúttal sem szeretne rosszabbat. *
~ Milyen régen ettem már olyat…~
– Legyen bundáskenyér, hozzá mindenféle zöldség, tea és egy pohár gyümölcslé. És kérd meg a konyhát, hogy uzsonnára is csomagoljanak el nekem valamit *válaszolja az elfnek. Úgy számol, hogy még a lányoknak szánt fizetség és borravaló mellett is jut majd az ételre és a szállásra bőven. Tudja persze, hogy egyik sem olcsó mulatság, de teli erszénnyel jött és már előre erre szánt egy nagylelkű összeget. Megadja a módját, az egyszer biztos. Az útjára engedi a tündért, hogy felkészülhessenek a napra az elffel.
Yathlanaere néz és elmosolyodik. Készségesen hagyja, hogy a csinos elf felöltöztesse, a közben kapott kedvességeket pedig nagyon szívesen elfogadja. Kezével Yathlanae fejét simogatja hátulról miközben a nő a nyakánál ügyködik. Visszavigyorog a sellőre miután elkészülnek, aztán egy bólintással elfogadja a felkérést. *
– Hát persze. Persze én sem vagyok ügyesebb, de mindig segítek a bajban. *Közelebb lép az elfhez és rásegíti a ruhát. A fűzős résszel valóban elszöszöl kicsit, finoman, alaposan, de kicsit túl lassan csinálja. Végül megköti az utolsó csomót, majd válaszcsókot nyom Yathlanea nyakára.*
– Mehetünk. Lent majd szólj valakinek, hogy hozzák le a csomagom. Reggeli után indulnom kell. *Hagyja, hogy Yathlanae belékaroljon, aztán együtt mennek le a földszintre. Mosollyal köszönti Nalaät miközben leül mellé az asztalhoz. *
– Biztos lehetsz benne. Most viszont lássunk hozzá. *Válaszával bizonyságot tesz arról, hogy a különböző női praktikák közül még mindig a férfiak megetetése az egyik leghatásosabb. Először iszik egy kicsit, majd enni kezd. Van mit bepótolnia.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 15:05:49
Üzenet elküldve: 2020-04-05 15:05:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Welly, Rey, Ilion//
*Újdonsült asztaltársa feltűnően udvarias, talán kissé tartózkodó is ebből adódóan, de ezt Rey egyáltalán nem bánja, sőt, kényelmesebbnek is érzi ezt a fajta társalgást, mint a felszabadult, önfeledt csevegést, ami már-már kényelmetlenül ellenkezik természetével.
Miután a másik részletesen kifejti meghívásának miértjét, a nő csak határozottan bólint, jelezve, hogy teljes mértékben megértette a magyarázatot. Így már érthetőbb, miért kérte Welly, hogy csatlakozzon.*
- Sokan túlértékelik az egyszerű szemkontaktust.
*Jegyzi meg, természetesen mindenféle rossz szándék vagy szemrehányás nélkül. Csak szokás szerint, a maga rideg stílusában közli a véleményét. Eszébe jut, hogy mielőtt idejött, Drey is szóvá tette, hogy talán "szemezett" a két mélységi. Persze biztosan nem úgy gondolta, de Reyraa még nem igazán tud a sorok közt olvasni, van még mit tanulnia ezen a téren.*
- Úgy gondolom, itt, a kikötőben ugyanúgy néznek ránk, mint bármilyen más fajra. Nem túl régóta dolgozom itt, de már egészen megszoktam ezt a helyet, ismerem a személyzetet. Eleinte kellemes meglepetésként ért, hogy itt, a Sellőházban mennyire nyitottak mindenkivel. Tudja, ezelőtt Artheniorban éltem néhány évet, leginkább árnyékban. Ott nem mindenhol látják szívesen a fajtánkat. Itt pedig a hely tulajdonosa is mélységi. Képzelheti, milyen nehézkesen szoktam bele.
*Igazából merészség azt állítani, hogy beleszokott. Inkább csak megszokta, alkalmazkodott. De már így is eleget beszélt magáról, nem kívánja még jobban részletezni életét. Igyekszik annyi információt megosztani, amennyit a beszélgetés feltétlenül megkíván, se többet, se kevesebbet.
Közben Welly is visszatér az esztétikusan tálalt kacsákkal, eléjük helyezve az ételeket. Rey egy kedves mosollyal, s szokásos, néma biccentésével köszöni meg a felszolgáló fáradalmait, majd a férfi példájára ő is illendően bemutatkozik, ha már egészen eddig nem jutott eszébe.*
- Én Reyraa vagyok, de szinte mindenki csak Reynek szólít.
*Rájön, hogy időközben megszerette nevének eme kedves rövidítését, hiszen már egy ideje így mutatkozik be. Pedig eleinte nem akarta bevallani magának, hogy bármilyen érzelem fűzné a társai által rá ragasztott névhez.*
*Újdonsült asztaltársa feltűnően udvarias, talán kissé tartózkodó is ebből adódóan, de ezt Rey egyáltalán nem bánja, sőt, kényelmesebbnek is érzi ezt a fajta társalgást, mint a felszabadult, önfeledt csevegést, ami már-már kényelmetlenül ellenkezik természetével.
Miután a másik részletesen kifejti meghívásának miértjét, a nő csak határozottan bólint, jelezve, hogy teljes mértékben megértette a magyarázatot. Így már érthetőbb, miért kérte Welly, hogy csatlakozzon.*
- Sokan túlértékelik az egyszerű szemkontaktust.
*Jegyzi meg, természetesen mindenféle rossz szándék vagy szemrehányás nélkül. Csak szokás szerint, a maga rideg stílusában közli a véleményét. Eszébe jut, hogy mielőtt idejött, Drey is szóvá tette, hogy talán "szemezett" a két mélységi. Persze biztosan nem úgy gondolta, de Reyraa még nem igazán tud a sorok közt olvasni, van még mit tanulnia ezen a téren.*
- Úgy gondolom, itt, a kikötőben ugyanúgy néznek ránk, mint bármilyen más fajra. Nem túl régóta dolgozom itt, de már egészen megszoktam ezt a helyet, ismerem a személyzetet. Eleinte kellemes meglepetésként ért, hogy itt, a Sellőházban mennyire nyitottak mindenkivel. Tudja, ezelőtt Artheniorban éltem néhány évet, leginkább árnyékban. Ott nem mindenhol látják szívesen a fajtánkat. Itt pedig a hely tulajdonosa is mélységi. Képzelheti, milyen nehézkesen szoktam bele.
*Igazából merészség azt állítani, hogy beleszokott. Inkább csak megszokta, alkalmazkodott. De már így is eleget beszélt magáról, nem kívánja még jobban részletezni életét. Igyekszik annyi információt megosztani, amennyit a beszélgetés feltétlenül megkíván, se többet, se kevesebbet.
Közben Welly is visszatér az esztétikusan tálalt kacsákkal, eléjük helyezve az ételeket. Rey egy kedves mosollyal, s szokásos, néma biccentésével köszöni meg a felszolgáló fáradalmait, majd a férfi példájára ő is illendően bemutatkozik, ha már egészen eddig nem jutott eszébe.*
- Én Reyraa vagyok, de szinte mindenki csak Reynek szólít.
*Rájön, hogy időközben megszerette nevének eme kedves rövidítését, hiszen már egy ideje így mutatkozik be. Pedig eleinte nem akarta bevallani magának, hogy bármilyen érzelem fűzné a társai által rá ragasztott névhez.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:30:32
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:30:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Apró mosoly fut át ajkain, s egy enyhén bólint Amaziana alapigazságára a célokról.*
- Ez így van.
*A nő felelete gondosan komponált, s nem hagy kétséget afelől, hogy legalább elméletben tudja, mi vár rá, a többi pedig elkerülhetetlenül jön majd a tapasztalással. Zammiria kissé előre dől, s lágy hangon közli döntését.*
- Amaziana, ez esetben légy üdvözölve nálunk! Nem ígérem, hogy a munka könnyű lesz, és a beilleszkedés is előtted áll egy új helyen, de mi itt egy összetartó közösség vagyunk, sokan vannak, akik segíthetnek benne, hogy kiismerd magad, és remélem, hamarosan otthonosnak érzed majd.
*Visszadől a támlához, és mindhármukhoz beszél ezúttal. Bár a két bájital-keverővel még nem végzett, ezek az információk számukra is fontosak.*
- Ugyan nem kérdeztetek még a fizetség felől, ám valószínűleg sejtitek, ha itt körbenéztek, hogy nem fukarkodunk az alkalmazottakkal szemben, megbecsüljük a jó munkaerőt. Igény esetén mindenki számára biztosítunk szobát a személyzeti részlegen. Az étkezés és ésszerű keretek között minden fogyasztás ingyenes, a mosoda, a takarítószemélyzet gondoskodik a tisztaságról. A tisztálkodás a szobában szintén megoldott. A minőségi munkáért, az engedelmességért és a hűségért cserébe igyekszünk mindent megadni, ami lehetséges. Ez igaz a feladatok kiosztására is, van némi mozgástér a szerepkörökön belül, amennyiben a Sellőház számára is hasznos tevékenységről van szó, és nem veszélyezteti az alapszolgáltatások kiszolgálását. Mindenki fordulhat saját kezdeményezéssel a vezetőség felé, és igaz ez az ötletekre is, amik a jobbítást szolgálják. Cserébe minőségi munkát, elhivatottságot és megbízhatóságot várunk. Bizonyára felesleges mondanom, de a rend kedvéért megjegyzem, hogy nem tűrjük viszont az ellenünk való cselekedeteket, a kártékony viselkedést.
*Erre az egy mondatra nagyon komoly arcot ölt, leginkább múltbéli eseményekre emlékezve, amikor mégis történt ilyesmi, és komoly büntetéssel szankcionálták.*
- No de, erről ennyit, hacsak nincs kérdés ezzel kapcsolatban.
*Enyhül meg ismét az arca, s hagy néhány pillanatot, hogy szóljanak, ha szeretnének. Aztán ismét Amazianához fordul.*
- Ha nincs más kérdésed vagy közlésed, úgy végeztünk. Darelld gondjaira bízlak, hogy szobát utaljon ki számodra, és segítsen fürdőt rendelni.
*Fordítja fejét a közelben álldogáló férfi felé, majd visszanéz az új Sellőre.*
- Találhatsz magadnak ruhát és kellékeket a szobában, melyekkel felfrissítheted a külsőd. Ha szeretnéd, tarthatsz néhány óra pihenőt, és étkezhetsz a konyhán, mielőtt felveszed a szolgálatot. Az első napon ezt általában biztosítani szoktuk, elég nagy megterhelés a vendégek kiszolgálása, főként a Sellőknek, nem szeretnénk, ha ennek bárki kimerülten állna neki. Ám utána jelentkezz a fogadótérben, rendben?
*A nőnek van még lehetősége kérdezni, ha szeretne, ám utána feltehetően hármasban maradnak az asztalnál. Myr már kifejtette hezitálás nélkül, hogy nem fél a veszélytől, erre Zammiria elégedetten bólint. Paranvyr is érdekes oldalát csillogtatja meg előtte, a mélységi nő tervei előtt szélesebb távlatok nyílnak meg. Egyetlen dologra reflektál közvetlenül, ez pedig a férfi utolsó kijelentése, amit a maga nézeteivel egészít ki.*
- Én is úgy gondolom, hogy a gyorsaság sok helyzetben értékes, sőt, életmentő lehet. Ám csak akkor, ha nem vezet kapkodáshoz.
*Egy enyhe mosollyal próbálja éreztetni, hogy nem kifejezetten intelemnek szánja, csak véleményét osztja meg.*
- Ezt valószínűleg szintén feleslegesen mondom, mert bár nem vagyok a szakma szakértője, de úgy tudom, a bájitalok keveréséhez leginkább türelem és biztos mozdulatok szükségesek.
*Mostantól még inkább mindkettejükhöz beszél egyszerre.*
- Ha már szóba került a Boszorkánykonyha, mondanék néhány szót róla. Jelenleg is folyik az építkezés a közelben. Ezt alapvetően egy csendes, tiszta fogadónak szánjuk, ahol alkimista műhelyet és boltot is szeretnénk létesíteni. A kikötőben jelenleg nincsen biztos piaca a bájitaloknak, bár bizonyosan egy kis utánajárással felderíthető, hol lehet hozzájutni e szerekhez, azok minősége azonban kérdéses lehet. A mi boltunk nyitott és szavatolt lenne, ugyanúgy hangsúlyt szeretnénk fektetni a minőségre és megbízhatóságra, mint az a Sellőház szolgáltatásai esetén jellemző.
*Ezen a ponton Myrre pillant.*
- Ahogy a kedves kolléga már a jelek szerint kiderítette, nem kívánunk megállni az alapitalok terén, amihez mindenki könnyen hozzájuthat a városban vagy a thargok műhelyében. Szükségünk van olyan szakértőkre, akik képesek magasabb hatékonyságú italokat keverni, és rendelésre akár nagyobb mennyiségben azt előállítani.
*Innentől megosztja figyelmét megint kettejük között.*
- Ezt akár szállítmányoznánk is a kikötőn kívül eső piacokra. Ez az elosztórendszer még nincs kiépítve, ezért örömmel vennék segítséget a kapcsolatrendszer szélesítésében a lehetséges piaci szereplőkkel.
*Egy kicsit elhallgat, míg megfontol valamit. Szívélyes arckifejezést ölt.*
- Tulajdonképpen akár már vehetjük úgy, hogy az állást megkaptátok. Hogy pontosan miben áll, az pedig a korábban említett okokból rugalmasnak tekinthető. Egyelőre nem áll rendelkezésre az alkimista műhely, így nem állíthatok oda senkit a gyártósor mellé. Míg a gyártást nem tudjuk biztosítani, addig a piacnak is inkább csak a feltérképezése jöhetne szóba, nem szeretném viszont, ha széles körben elterjedne a híre, míg nem állunk készen. Megfelel, ha addig a Sellőház teendőibe segítetek be? Tulajdonképpen máris lenne egy feladatom, amiben számítanék a segítségetekre, ha nem vagytok túl fáradtak, ám ez nem igényel olyan magas fokú szakképzettséget, amivel rendelkeztek.
*Somolyog titokzatosan.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 14:40:37
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Apró mosoly fut át ajkain, s egy enyhén bólint Amaziana alapigazságára a célokról.*
- Ez így van.
*A nő felelete gondosan komponált, s nem hagy kétséget afelől, hogy legalább elméletben tudja, mi vár rá, a többi pedig elkerülhetetlenül jön majd a tapasztalással. Zammiria kissé előre dől, s lágy hangon közli döntését.*
- Amaziana, ez esetben légy üdvözölve nálunk! Nem ígérem, hogy a munka könnyű lesz, és a beilleszkedés is előtted áll egy új helyen, de mi itt egy összetartó közösség vagyunk, sokan vannak, akik segíthetnek benne, hogy kiismerd magad, és remélem, hamarosan otthonosnak érzed majd.
*Visszadől a támlához, és mindhármukhoz beszél ezúttal. Bár a két bájital-keverővel még nem végzett, ezek az információk számukra is fontosak.*
- Ugyan nem kérdeztetek még a fizetség felől, ám valószínűleg sejtitek, ha itt körbenéztek, hogy nem fukarkodunk az alkalmazottakkal szemben, megbecsüljük a jó munkaerőt. Igény esetén mindenki számára biztosítunk szobát a személyzeti részlegen. Az étkezés és ésszerű keretek között minden fogyasztás ingyenes, a mosoda, a takarítószemélyzet gondoskodik a tisztaságról. A tisztálkodás a szobában szintén megoldott. A minőségi munkáért, az engedelmességért és a hűségért cserébe igyekszünk mindent megadni, ami lehetséges. Ez igaz a feladatok kiosztására is, van némi mozgástér a szerepkörökön belül, amennyiben a Sellőház számára is hasznos tevékenységről van szó, és nem veszélyezteti az alapszolgáltatások kiszolgálását. Mindenki fordulhat saját kezdeményezéssel a vezetőség felé, és igaz ez az ötletekre is, amik a jobbítást szolgálják. Cserébe minőségi munkát, elhivatottságot és megbízhatóságot várunk. Bizonyára felesleges mondanom, de a rend kedvéért megjegyzem, hogy nem tűrjük viszont az ellenünk való cselekedeteket, a kártékony viselkedést.
*Erre az egy mondatra nagyon komoly arcot ölt, leginkább múltbéli eseményekre emlékezve, amikor mégis történt ilyesmi, és komoly büntetéssel szankcionálták.*
- No de, erről ennyit, hacsak nincs kérdés ezzel kapcsolatban.
*Enyhül meg ismét az arca, s hagy néhány pillanatot, hogy szóljanak, ha szeretnének. Aztán ismét Amazianához fordul.*
- Ha nincs más kérdésed vagy közlésed, úgy végeztünk. Darelld gondjaira bízlak, hogy szobát utaljon ki számodra, és segítsen fürdőt rendelni.
*Fordítja fejét a közelben álldogáló férfi felé, majd visszanéz az új Sellőre.*
- Találhatsz magadnak ruhát és kellékeket a szobában, melyekkel felfrissítheted a külsőd. Ha szeretnéd, tarthatsz néhány óra pihenőt, és étkezhetsz a konyhán, mielőtt felveszed a szolgálatot. Az első napon ezt általában biztosítani szoktuk, elég nagy megterhelés a vendégek kiszolgálása, főként a Sellőknek, nem szeretnénk, ha ennek bárki kimerülten állna neki. Ám utána jelentkezz a fogadótérben, rendben?
*A nőnek van még lehetősége kérdezni, ha szeretne, ám utána feltehetően hármasban maradnak az asztalnál. Myr már kifejtette hezitálás nélkül, hogy nem fél a veszélytől, erre Zammiria elégedetten bólint. Paranvyr is érdekes oldalát csillogtatja meg előtte, a mélységi nő tervei előtt szélesebb távlatok nyílnak meg. Egyetlen dologra reflektál közvetlenül, ez pedig a férfi utolsó kijelentése, amit a maga nézeteivel egészít ki.*
- Én is úgy gondolom, hogy a gyorsaság sok helyzetben értékes, sőt, életmentő lehet. Ám csak akkor, ha nem vezet kapkodáshoz.
*Egy enyhe mosollyal próbálja éreztetni, hogy nem kifejezetten intelemnek szánja, csak véleményét osztja meg.*
- Ezt valószínűleg szintén feleslegesen mondom, mert bár nem vagyok a szakma szakértője, de úgy tudom, a bájitalok keveréséhez leginkább türelem és biztos mozdulatok szükségesek.
*Mostantól még inkább mindkettejükhöz beszél egyszerre.*
- Ha már szóba került a Boszorkánykonyha, mondanék néhány szót róla. Jelenleg is folyik az építkezés a közelben. Ezt alapvetően egy csendes, tiszta fogadónak szánjuk, ahol alkimista műhelyet és boltot is szeretnénk létesíteni. A kikötőben jelenleg nincsen biztos piaca a bájitaloknak, bár bizonyosan egy kis utánajárással felderíthető, hol lehet hozzájutni e szerekhez, azok minősége azonban kérdéses lehet. A mi boltunk nyitott és szavatolt lenne, ugyanúgy hangsúlyt szeretnénk fektetni a minőségre és megbízhatóságra, mint az a Sellőház szolgáltatásai esetén jellemző.
*Ezen a ponton Myrre pillant.*
- Ahogy a kedves kolléga már a jelek szerint kiderítette, nem kívánunk megállni az alapitalok terén, amihez mindenki könnyen hozzájuthat a városban vagy a thargok műhelyében. Szükségünk van olyan szakértőkre, akik képesek magasabb hatékonyságú italokat keverni, és rendelésre akár nagyobb mennyiségben azt előállítani.
*Innentől megosztja figyelmét megint kettejük között.*
- Ezt akár szállítmányoznánk is a kikötőn kívül eső piacokra. Ez az elosztórendszer még nincs kiépítve, ezért örömmel vennék segítséget a kapcsolatrendszer szélesítésében a lehetséges piaci szereplőkkel.
*Egy kicsit elhallgat, míg megfontol valamit. Szívélyes arckifejezést ölt.*
- Tulajdonképpen akár már vehetjük úgy, hogy az állást megkaptátok. Hogy pontosan miben áll, az pedig a korábban említett okokból rugalmasnak tekinthető. Egyelőre nem áll rendelkezésre az alkimista műhely, így nem állíthatok oda senkit a gyártósor mellé. Míg a gyártást nem tudjuk biztosítani, addig a piacnak is inkább csak a feltérképezése jöhetne szóba, nem szeretném viszont, ha széles körben elterjedne a híre, míg nem állunk készen. Megfelel, ha addig a Sellőház teendőibe segítetek be? Tulajdonképpen máris lenne egy feladatom, amiben számítanék a segítségetekre, ha nem vagytok túl fáradtak, ám ez nem igényel olyan magas fokú szakképzettséget, amivel rendelkeztek.
*Somolyog titokzatosan.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 14:40:37
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:46:03
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:46:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Zammiria külön vizsgáztatja hármukat, konkrétan csak az asztal köti őket össze. Paranvyr ezt igazán jó ötletnek tartja, hiszen elkerülhetőek lennének a versengések, egymás kiszorítása, optimális esetben, de természetesen mindannyian halandókból vannak, akik kapzsik, irigyek a másikra, s igyekeznek magukat a legjobban eladni, mint a jó kereskedő öreg szamarát. Amaziana jelen helyzetben szerencsésnek mondható, hiszen ő kikerül ebből, de a feszültség érezhetően tetőzni kezd a vajákos és az alkimista között. Mindketten kitűnőek a maguk területén, csak a tudományt közelítik meg kissé más irányból. Egyikük inkább a buzgó hegyipatak, másik a sokat próbált, öblös medrű, alföldön csordogáló folyam. Ha észreveheti a másik viszonzott érzelmeit, Parcy felcsattan legbelül. ~ Úgy, szóval ezt akarod! Mit is vártam egy gnómtól, nem baj, akkor is enyém lesz a munka. ~ Valamiért kezdik mindketten elfelejteni, hogy az is opció, Zammiria mindkettőjüket felveszi. Mindenesetre az, hogy a másik az életét ajánlja fel, meredek, de meggyőző lehet, így szegény Lughander jelenleg képtelen a neki felkínált kérdéssel, no meg sárga tekintetével, sanda félmosolyával, s tiszta ruháival megfogni a kisasszony szimpátiáját.*
- Kérem, zavarba hoz! Igazság szerint, én csak a pultnál igyekeztem minél több mindenről értesülni, hiszen nagyon fontos egy új munkahelynél, hogy a többiekkel is ápoljuk a kapcsolatunkat, egy mozgó, lélegző közösség tagjaként könnyebb mindenkinek felkelni és jó szájízzel kezdeni a napot. A többi meg jött magától. *Kis szünetet tart, míg elmerül a mélységi tekintetében, közben lop egy sanda pillantást két asztaltársukra is, a vadonszökevény gnómnál talán nagyon minimálisan élesebbet is.*
- Igyekszem, minél inkább. A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről, harcról, vagy egy új állás megszerzéséről. *Reméli, kielégítő választ adott, s van esélye a felvételre, a konkurencia ellenére is.*
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Zammiria külön vizsgáztatja hármukat, konkrétan csak az asztal köti őket össze. Paranvyr ezt igazán jó ötletnek tartja, hiszen elkerülhetőek lennének a versengések, egymás kiszorítása, optimális esetben, de természetesen mindannyian halandókból vannak, akik kapzsik, irigyek a másikra, s igyekeznek magukat a legjobban eladni, mint a jó kereskedő öreg szamarát. Amaziana jelen helyzetben szerencsésnek mondható, hiszen ő kikerül ebből, de a feszültség érezhetően tetőzni kezd a vajákos és az alkimista között. Mindketten kitűnőek a maguk területén, csak a tudományt közelítik meg kissé más irányból. Egyikük inkább a buzgó hegyipatak, másik a sokat próbált, öblös medrű, alföldön csordogáló folyam. Ha észreveheti a másik viszonzott érzelmeit, Parcy felcsattan legbelül. ~ Úgy, szóval ezt akarod! Mit is vártam egy gnómtól, nem baj, akkor is enyém lesz a munka. ~ Valamiért kezdik mindketten elfelejteni, hogy az is opció, Zammiria mindkettőjüket felveszi. Mindenesetre az, hogy a másik az életét ajánlja fel, meredek, de meggyőző lehet, így szegény Lughander jelenleg képtelen a neki felkínált kérdéssel, no meg sárga tekintetével, sanda félmosolyával, s tiszta ruháival megfogni a kisasszony szimpátiáját.*
- Kérem, zavarba hoz! Igazság szerint, én csak a pultnál igyekeztem minél több mindenről értesülni, hiszen nagyon fontos egy új munkahelynél, hogy a többiekkel is ápoljuk a kapcsolatunkat, egy mozgó, lélegző közösség tagjaként könnyebb mindenkinek felkelni és jó szájízzel kezdeni a napot. A többi meg jött magától. *Kis szünetet tart, míg elmerül a mélységi tekintetében, közben lop egy sanda pillantást két asztaltársukra is, a vadonszökevény gnómnál talán nagyon minimálisan élesebbet is.*
- Igyekszem, minél inkább. A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről, harcról, vagy egy új állás megszerzéséről. *Reméli, kielégítő választ adott, s van esélye a felvételre, a konkurencia ellenére is.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:09:36
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:09:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
* Kissé váratlanul éri Myrt, hogy rajta kívül van még egy jelentkező a vajákos munkára. Kétségbe viszont nem esik, főleg, mikor a másik vajákos ismereteiről beszél. *
~ Egészen tűrhető, hm, na majd meglátjuk, mire lesz ez elég. ~
* Ha versenyeznie kell, hát versenyezni fog. Ezen ne múljék semmi. Gondolatai nem tévelyedhetnek messzire, annál is inkább, hiszen Zam most hozzá intézi szavait. *
- Egyáltalán nem gond számomra, hogy kockáztassam az életem. Szeretem mind a kihívásokat, mind az izgalmakat.
* Bár termete meghazudtolhatja szavait, Myr bármilyen kalandra fogékony. Ettől függetlenül persze egyáltalán nem lenne elkeseredve, ha pusztán vajákos tevékenységet folytatna a Sellőház erre a célra épülő konyhájában. Így kíváncsian várja Zam döntését. Őszintén szólva ha társa lenne Paranvyr, akkor részben örülne is neki, mert több kéz többet dolgozhat, de részben meg talán menne a versengés kettejük között, ami idővel a munka rovására is mehet. Minden esetre efféle "küzdelemmel" nem fogja veszélyeztetni a saját állását, legfeljebb abban az esetben, ha Paranvyr belekényszeríti. *
//Egy asztal hátul//
* Kissé váratlanul éri Myrt, hogy rajta kívül van még egy jelentkező a vajákos munkára. Kétségbe viszont nem esik, főleg, mikor a másik vajákos ismereteiről beszél. *
~ Egészen tűrhető, hm, na majd meglátjuk, mire lesz ez elég. ~
* Ha versenyeznie kell, hát versenyezni fog. Ezen ne múljék semmi. Gondolatai nem tévelyedhetnek messzire, annál is inkább, hiszen Zam most hozzá intézi szavait. *
- Egyáltalán nem gond számomra, hogy kockáztassam az életem. Szeretem mind a kihívásokat, mind az izgalmakat.
* Bár termete meghazudtolhatja szavait, Myr bármilyen kalandra fogékony. Ettől függetlenül persze egyáltalán nem lenne elkeseredve, ha pusztán vajákos tevékenységet folytatna a Sellőház erre a célra épülő konyhájában. Így kíváncsian várja Zam döntését. Őszintén szólva ha társa lenne Paranvyr, akkor részben örülne is neki, mert több kéz többet dolgozhat, de részben meg talán menne a versengés kettejük között, ami idővel a munka rovására is mehet. Minden esetre efféle "küzdelemmel" nem fogja veszélyeztetni a saját állását, legfeljebb abban az esetben, ha Paranvyr belekényszeríti. *
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:36:03
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:36:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Welly, Rey, Ilion//
*Annak azért örül, hogy a szűretlen őszinteségét a felszolgáló hölgy jól fogadta. Elgondolkodtató az is, amit az életéről gondol. A csendes és magányos élet nem túl kifizetődő. Egy ilyen hely pedig bizonyára nem fizet rosszul egy jó alkalmazottnak. Egy rövid megjegyzést azért tesz ehhez a gondolathoz is.*
- Ezek szerint kisasszony Önnél a pénz dominál. *Egyáltalán nem gúnyolódik csupán megint kimondja, amit gondol. Nem sértésnek szánja, de amit gondol azt tényleg kimondja és nem tartja magában. Furcsa dolog ez. Az egyszerű és csendes élet a mérleg egyik oldalán, a kifizetődő munka a másik oldalon, ahol ott van, hogy el kell viselni a nem mindig úriemberként viselkedő kötekedő, semmirekellő alakokat is. És mégis az utóbbit választja a hölgy. Nem fűz hozzá más gondolatot, mert biztos akad még munkája más asztalnál is, mindenesetre jó volt vele beszélni és néhány őszinte érzelmet, vágyat meghallgatni. Ezután felvilágosítják, hogy a fajtárs kisasszony a ház biztonsági alkalmazottja. Nem véletlen, hogy elkérte a fegyvereit és felmérte, amikor belépett a fogadóba. Így már egész sokat megtudott róla, anélkül, hogy beszélt volna vele egy szót is. Erős személyisége lehet, ha ilyen munkával foglalatoskodik. A felszolgáló hölgy fűz némi magyarázatot, hogy miért is erős Ilion akarata. A férfi meghallgatja és pár pillanattal később helyeslően bólint.*
- Teljesen helytálló a megfigyelése. *Az önfegyelem és érzések kontrollja nála hosszú évek munkája volt kidolgozni. Azért is tűnik olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak az érzelemvilága. Nincs benne kilengés, teljesen uralja az érzelmeit és gondolatait a legmélyebb szintekig. Talán ezt volt a legnehezebb elsajátítania, de aki arra az útra lép, amin Ilion is halad, annak az érzelmek ilyen szintű uralásának természetesnek kell lennie. Kíváncsian figyeli, amint a felszolgáló kisasszony a biztonsági hölgynek elmagyarázza a meghívását. Bár a felszolgáló hellyel kínálja, Ilion mégsem ül le addig amíg a biztonsági kisasszony el nem dönti, hogy elfogadja e a meghívását. Az italok hamar megérkeznek, de a tekintete most mélységi társára irányul.*
- Köszönöm! *Biccent Welly felé, amikor kihozza nekik a töményt. Figyelmesen meghallgatja, hogy más teendője nincs és még elnézést is kér a kisasszony a zavarásért.*
- Egyáltalán nem zavar. Egy kis pihenés jár Önnek is. *Mosolyogva válaszolja majd kezével hellyel kínálja a hölgyet. Az ital kérdését ebben az esetben teljes mértékig megérti.*
- Semmi gond, megértem. A munkájához teljesen józannak kell lennie. *Két ilyen tömény italt egyszerre nem szeretne meginni, de szép lassan lehet, hogy elfogyasztja majd. A kacsát megvárja, talán majd utána iszik egyet. Az ételt azt elfogadja a másik, így kihúz neki egy széket majd Ilion is leül vele szemben. A meghívás kérdésére nem nehéz felelnie.*
- Tudja, amikor bejöttem észrevettem, hogy felmért engem. Mikor idejött és a fegyvereimet kérte, akkor már tudtam, hogy a kockázatot mérte fel rajtam. A felszolgáló kisasszony pedig a szemkontaktust úgy érzékelte, hogy kölcsönös szimpátia lehet és megemlítette, hogy esetleg meghívhatom egy vacsorára. Én pedig úgy gondoltam nem árt, ha megismerkedek valakivel, mivel csak nem régen érkeztem, egy messzi vidékről és nem ismerek a környéken senkit sem. * Semmit sem titkol el és a magyarázatot is kicsit hosszasan taglalja, de az ő szemszögéből a helyzet így alakult vacsora meghívássá.*
- Mondja csak, a mélységiek megítélése milyen manapság? Úgy általában gondoltam. *Fontos tudnia, hogy mit várjon majd másoktól. Szívélyes vagy megvető pillantásokat fajtája miatt.*
- Egyébként régóta dolgozik itt kisasszony? *Kíváncsian kérdezi, mert valamiből majd neki is meg kell élnie. Valami hasonló munka bizonyosan jól jönne a kiadásai fedezésére. A kacsa sült is megérkezik és ízlésesen tálalva, megterítve kapják meg.*
- Nagyon köszönjük! *Teljes mértékben meg van elégedve a kiszolgálással amit szeretne honorálni a felszolgálónak. Hálaképpen 20 aranyat csúsztat Wellyradona Augusztynna kezébe a kedves kiszolgálásáért. Adna többet is, de mindössze két arany maradt az erszényében.*
- Bocsássanak meg, még nem mutatkoztam be. *Abban a pillanatban amikor még Welly is ott van asz asztaluknál, akkor megejti a kimaradt bemutatkozását.*
- Ilion vagyok. *Egyelőre röviden keresztnevet mond. Talán majd később, jobb ismeretségnél lesz idő többre is, de így mindkét kisasszonynak meg tudja adni a nevét, és kíváncsian várja a másik két személy nevét, hogy most is, és legközelebb így tudja szólítani őket.*
A hozzászólás írója (Vidilion Wortilis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:36:47
*Annak azért örül, hogy a szűretlen őszinteségét a felszolgáló hölgy jól fogadta. Elgondolkodtató az is, amit az életéről gondol. A csendes és magányos élet nem túl kifizetődő. Egy ilyen hely pedig bizonyára nem fizet rosszul egy jó alkalmazottnak. Egy rövid megjegyzést azért tesz ehhez a gondolathoz is.*
- Ezek szerint kisasszony Önnél a pénz dominál. *Egyáltalán nem gúnyolódik csupán megint kimondja, amit gondol. Nem sértésnek szánja, de amit gondol azt tényleg kimondja és nem tartja magában. Furcsa dolog ez. Az egyszerű és csendes élet a mérleg egyik oldalán, a kifizetődő munka a másik oldalon, ahol ott van, hogy el kell viselni a nem mindig úriemberként viselkedő kötekedő, semmirekellő alakokat is. És mégis az utóbbit választja a hölgy. Nem fűz hozzá más gondolatot, mert biztos akad még munkája más asztalnál is, mindenesetre jó volt vele beszélni és néhány őszinte érzelmet, vágyat meghallgatni. Ezután felvilágosítják, hogy a fajtárs kisasszony a ház biztonsági alkalmazottja. Nem véletlen, hogy elkérte a fegyvereit és felmérte, amikor belépett a fogadóba. Így már egész sokat megtudott róla, anélkül, hogy beszélt volna vele egy szót is. Erős személyisége lehet, ha ilyen munkával foglalatoskodik. A felszolgáló hölgy fűz némi magyarázatot, hogy miért is erős Ilion akarata. A férfi meghallgatja és pár pillanattal később helyeslően bólint.*
- Teljesen helytálló a megfigyelése. *Az önfegyelem és érzések kontrollja nála hosszú évek munkája volt kidolgozni. Azért is tűnik olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak az érzelemvilága. Nincs benne kilengés, teljesen uralja az érzelmeit és gondolatait a legmélyebb szintekig. Talán ezt volt a legnehezebb elsajátítania, de aki arra az útra lép, amin Ilion is halad, annak az érzelmek ilyen szintű uralásának természetesnek kell lennie. Kíváncsian figyeli, amint a felszolgáló kisasszony a biztonsági hölgynek elmagyarázza a meghívását. Bár a felszolgáló hellyel kínálja, Ilion mégsem ül le addig amíg a biztonsági kisasszony el nem dönti, hogy elfogadja e a meghívását. Az italok hamar megérkeznek, de a tekintete most mélységi társára irányul.*
- Köszönöm! *Biccent Welly felé, amikor kihozza nekik a töményt. Figyelmesen meghallgatja, hogy más teendője nincs és még elnézést is kér a kisasszony a zavarásért.*
- Egyáltalán nem zavar. Egy kis pihenés jár Önnek is. *Mosolyogva válaszolja majd kezével hellyel kínálja a hölgyet. Az ital kérdését ebben az esetben teljes mértékig megérti.*
- Semmi gond, megértem. A munkájához teljesen józannak kell lennie. *Két ilyen tömény italt egyszerre nem szeretne meginni, de szép lassan lehet, hogy elfogyasztja majd. A kacsát megvárja, talán majd utána iszik egyet. Az ételt azt elfogadja a másik, így kihúz neki egy széket majd Ilion is leül vele szemben. A meghívás kérdésére nem nehéz felelnie.*
- Tudja, amikor bejöttem észrevettem, hogy felmért engem. Mikor idejött és a fegyvereimet kérte, akkor már tudtam, hogy a kockázatot mérte fel rajtam. A felszolgáló kisasszony pedig a szemkontaktust úgy érzékelte, hogy kölcsönös szimpátia lehet és megemlítette, hogy esetleg meghívhatom egy vacsorára. Én pedig úgy gondoltam nem árt, ha megismerkedek valakivel, mivel csak nem régen érkeztem, egy messzi vidékről és nem ismerek a környéken senkit sem. * Semmit sem titkol el és a magyarázatot is kicsit hosszasan taglalja, de az ő szemszögéből a helyzet így alakult vacsora meghívássá.*
- Mondja csak, a mélységiek megítélése milyen manapság? Úgy általában gondoltam. *Fontos tudnia, hogy mit várjon majd másoktól. Szívélyes vagy megvető pillantásokat fajtája miatt.*
- Egyébként régóta dolgozik itt kisasszony? *Kíváncsian kérdezi, mert valamiből majd neki is meg kell élnie. Valami hasonló munka bizonyosan jól jönne a kiadásai fedezésére. A kacsa sült is megérkezik és ízlésesen tálalva, megterítve kapják meg.*
- Nagyon köszönjük! *Teljes mértékben meg van elégedve a kiszolgálással amit szeretne honorálni a felszolgálónak. Hálaképpen 20 aranyat csúsztat Wellyradona Augusztynna kezébe a kedves kiszolgálásáért.
Adna többet is, de mindössze két arany maradt az erszényében.*- Bocsássanak meg, még nem mutatkoztam be. *Abban a pillanatban amikor még Welly is ott van asz asztaluknál, akkor megejti a kimaradt bemutatkozását.*
- Ilion vagyok. *Egyelőre röviden keresztnevet mond. Talán majd később, jobb ismeretségnél lesz idő többre is, de így mindkét kisasszonynak meg tudja adni a nevét, és kíváncsian várja a másik két személy nevét, hogy most is, és legközelebb így tudja szólítani őket.*
A hozzászólás írója (Vidilion Wortilis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:36:47
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:30:21
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:30:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Zammiria kisasszony előtt kinyitja az ajtót, s előre engedi, hogy előbb léphessen a fogadótérbe. Szigorú tekintete máris ellenőrzést végez, ilyen tömegben a személyzetnek még éberebbnek és összeszedettebbnek kell lennie. Látja, hogy éppen a fegyvertároló körül akad mozgás, ahol elég szép készlet kezd felhalmozódni. Bólint egyet magában. A korábbi utasításnak megfelelően jár el, leginkább Alfonz segítségét veszi igénybe az információ terjesztésében, aztán felveszi őrhelyét a főnökasszony asztalának közelében, hallótávolságon belül, a falnál.
Innen szemléli a jövevényeket, az őrök munkáját, s még a felszolgálók helytállását is jegyzi magában. Volna miről töprengenie, ám nem egy lelkizős típus, fegyelmezetten elfogadja az új helyzetet. Mint mindig, legjobb tudása szerint fog eljárni mindenben, amit rábíztak.*
Innen szemléli a jövevényeket, az őrök munkáját, s még a felszolgálók helytállását is jegyzi magában. Volna miről töprengenie, ám nem egy lelkizős típus, fegyelmezetten elfogadja az új helyzetet. Mint mindig, legjobb tudása szerint fog eljárni mindenben, amit rábíztak.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:24:35
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:24:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
-Szerintem az aki nyertes szeretne lenni az életben sosem fogy ki a célokból. Vannak pillanatnyi és állandó céljaim is. Szeretném ezt a munkát, nagyon. Ugyanakkor évek óta célom, úgy elaludni, hogy nem nyomja terhes gondolat vagy érzelem a lelkemet. Mit tudok a Sellőkről? Ez a hely a vendégek szórakoztatására szolgál és mindennemű vágyaik kielégítésére. A Sellők tudomásom szerint alkalmazkodó, a vendégekhez kedves természettel forduló szépséges teremtések. Tisztában vagyok a munka árnyoldalával, de ismerem a férfiakat, mint a tenyeremet. Édesanyám régebben egy a Sellőházhoz hasonló helyen dolgozott és a naplójában részletesen beszámolt mindenről. Mondhatni a napló elolvasása lelki felkészülés volt a számomra vagy kutatómunka. Illetve éveken át egy családnál szolgáltam, ahol 7 férfiú lakott. Volt időm megismerni a filozófiájuk, és mellékesen megjegyzem a női társaságot is meglehetősen kedvelem. Régebben dolgoztam pincérnőként, így van a vendégek megfelelő bánásmódjával kapcsolatos tapasztalom is. Művelt vagyok a szókincsem meglehetősen tág, így az esetleges társalgásoknál is megfelelő partner lehetek nem pedig, csak egy-egy fürdőzésnél vagy szoba látogatásnál. Teljesen nyíltan képes vagyok viszonyulni a szexualitáshoz, mint téma formájában, mint tettlegességben. Sohasem voltam szégyenlős sem, így ez sem okozhat problémát. *Amaziana ezzel lezárja mondandóját és erősen reménykedik abban, hogy az általa csepegtetett információk meggyőzőek voltak a sötételf számára. Próbált minél illedelmesebben fogalmazni, mégis lényegre törően. Úgy gondolja a mondandójában rengeteg erényt felsorolt ami egytől-egyig igaz a munkahelyi énjére. Bizakodó mosoly ül ki bársonyos arcán és várja az ezt követő választ. *
//Egy asztal hátul//
-Szerintem az aki nyertes szeretne lenni az életben sosem fogy ki a célokból. Vannak pillanatnyi és állandó céljaim is. Szeretném ezt a munkát, nagyon. Ugyanakkor évek óta célom, úgy elaludni, hogy nem nyomja terhes gondolat vagy érzelem a lelkemet. Mit tudok a Sellőkről? Ez a hely a vendégek szórakoztatására szolgál és mindennemű vágyaik kielégítésére. A Sellők tudomásom szerint alkalmazkodó, a vendégekhez kedves természettel forduló szépséges teremtések. Tisztában vagyok a munka árnyoldalával, de ismerem a férfiakat, mint a tenyeremet. Édesanyám régebben egy a Sellőházhoz hasonló helyen dolgozott és a naplójában részletesen beszámolt mindenről. Mondhatni a napló elolvasása lelki felkészülés volt a számomra vagy kutatómunka. Illetve éveken át egy családnál szolgáltam, ahol 7 férfiú lakott. Volt időm megismerni a filozófiájuk, és mellékesen megjegyzem a női társaságot is meglehetősen kedvelem. Régebben dolgoztam pincérnőként, így van a vendégek megfelelő bánásmódjával kapcsolatos tapasztalom is. Művelt vagyok a szókincsem meglehetősen tág, így az esetleges társalgásoknál is megfelelő partner lehetek nem pedig, csak egy-egy fürdőzésnél vagy szoba látogatásnál. Teljesen nyíltan képes vagyok viszonyulni a szexualitáshoz, mint téma formájában, mint tettlegességben. Sohasem voltam szégyenlős sem, így ez sem okozhat problémát. *Amaziana ezzel lezárja mondandóját és erősen reménykedik abban, hogy az általa csepegtetett információk meggyőzőek voltak a sötételf számára. Próbált minél illedelmesebben fogalmazni, mégis lényegre törően. Úgy gondolja a mondandójában rengeteg erényt felsorolt ami egytől-egyig igaz a munkahelyi énjére. Bizakodó mosoly ül ki bársonyos arcán és várja az ezt követő választ. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242