Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 14:35:16
Üzenet elküldve: 2020-05-02 14:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi apró rezdülései, és az a sok kis elakadó lélegzet még inkább feltüzeli a tenger felől jövőt. A teste forr, akár egy gőzölgő tea, sőt inkább egy tűzből álló hurrikán ami minden mást elsöpör a vágyon kívül. Nyöszörögve fogadja, ahogy az őt takaró anyagok egyre lejjebb kerülnek, majd hirtelen már a hátán is találja magát lüktető ágyékkal, és a háromszorosukra tágult, csillogó pupillákkal. Az a gyengéd csók egy igazi és mélyről jövő nyögést vált ki a nőről, és legbelül könyörögne, hogy Rendor ne hagyja, oly hamar abba, azonban a múlt sebei még mindig korlátozzák a lepedők közötti táncban. A következő pillanatok viszont rögvest kárpótolják Bel érzékeit, hiszen egy tökéletes férfi érzete, aki éppen a magáévá tesz nem lehet, olyan szörnyű dolog. Főleg, ha annyira lassan, szinte kínzó szenvedéllyel lát hozzá, mint a jelenleg felette mozgó sellő. A lábait a másik dereka köré igyekszik fonni, miközben a testük tökéletes összhangban tapad össze és válik el a gyötrelmes pillanatokig, majd az egész újból indul. Noha, Beluntina egy lágy és szinte szűzies éjszakáért lépett a Sellőház küszöbére és tovább, de az egyre gyorsuló lökéseket képtelen lenne nem jobban és jobban élvezni, mint eddig bármit. Az ajkára érkező csókot szinte repdesve fogadja, és a másik ajkai közé is ereszti érző sóhaját, ami annyi mindent rejt a maga egyszerűsége alatt, amit még talán a lány se tud. *
- Rendor! *Ejti a sóhaj közepette, és ha teheti az ujjai már az izmos hátba is kapaszkodnak, mélyen és éhesen, akár jelenlegi csókjuk. Aztán Bel a lábait lassan leereszti az élő Adoniszról és finom, gyengéd csókokat próbálkozik juttatni a férfi bőrének el- elkapott területeire, közben a kezei lejjebb vándorolnak egészen a formás félgömbökig, amibe egy aprót bele is markol, ha a simogatásokkal telt útja a másik hátán nem hiúsul meg a célja elértéig. *
- Meg- megköszönném... * tagolja nehézkesen két nyögés közepette*- ha foglalkoznál a... *egy aprót nyel a rátörő pironkodás közepette, majd mély levegőt vesz magán hiszen azért van itt, mert élvezni akarja igazán a vágyait. *
- Létszíves nyúlj a csiklómhoz is! *Pillant a kívülről, oly aprócska és duzzadt bogyóra, majd újból igyekszik csókba vonni a fekete hajú szerzetet, közben annak az igéző hajába túrna. *
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi apró rezdülései, és az a sok kis elakadó lélegzet még inkább feltüzeli a tenger felől jövőt. A teste forr, akár egy gőzölgő tea, sőt inkább egy tűzből álló hurrikán ami minden mást elsöpör a vágyon kívül. Nyöszörögve fogadja, ahogy az őt takaró anyagok egyre lejjebb kerülnek, majd hirtelen már a hátán is találja magát lüktető ágyékkal, és a háromszorosukra tágult, csillogó pupillákkal. Az a gyengéd csók egy igazi és mélyről jövő nyögést vált ki a nőről, és legbelül könyörögne, hogy Rendor ne hagyja, oly hamar abba, azonban a múlt sebei még mindig korlátozzák a lepedők közötti táncban. A következő pillanatok viszont rögvest kárpótolják Bel érzékeit, hiszen egy tökéletes férfi érzete, aki éppen a magáévá tesz nem lehet, olyan szörnyű dolog. Főleg, ha annyira lassan, szinte kínzó szenvedéllyel lát hozzá, mint a jelenleg felette mozgó sellő. A lábait a másik dereka köré igyekszik fonni, miközben a testük tökéletes összhangban tapad össze és válik el a gyötrelmes pillanatokig, majd az egész újból indul. Noha, Beluntina egy lágy és szinte szűzies éjszakáért lépett a Sellőház küszöbére és tovább, de az egyre gyorsuló lökéseket képtelen lenne nem jobban és jobban élvezni, mint eddig bármit. Az ajkára érkező csókot szinte repdesve fogadja, és a másik ajkai közé is ereszti érző sóhaját, ami annyi mindent rejt a maga egyszerűsége alatt, amit még talán a lány se tud. *
- Rendor! *Ejti a sóhaj közepette, és ha teheti az ujjai már az izmos hátba is kapaszkodnak, mélyen és éhesen, akár jelenlegi csókjuk. Aztán Bel a lábait lassan leereszti az élő Adoniszról és finom, gyengéd csókokat próbálkozik juttatni a férfi bőrének el- elkapott területeire, közben a kezei lejjebb vándorolnak egészen a formás félgömbökig, amibe egy aprót bele is markol, ha a simogatásokkal telt útja a másik hátán nem hiúsul meg a célja elértéig. *
- Meg- megköszönném... * tagolja nehézkesen két nyögés közepette*- ha foglalkoznál a... *egy aprót nyel a rátörő pironkodás közepette, majd mély levegőt vesz magán hiszen azért van itt, mert élvezni akarja igazán a vágyait. *
- Létszíves nyúlj a csiklómhoz is! *Pillant a kívülről, oly aprócska és duzzadt bogyóra, majd újból igyekszik csókba vonni a fekete hajú szerzetet, közben annak az igéző hajába túrna. *
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 13:08:41
Üzenet elküldve: 2020-05-02 13:08:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Megérkezés a Sellőbe //
*Rhule szavaira, amit egyértelműen a szőke elfnek címez csúnya szúrós pillantásokat mereszt rá emiatt. Kicsit akkor is megérdemli, viszont nem ezt a bosszút, amibe belekezdett. Nagy levegőt vesz, és inkább csendben marad, majd magukra maradnak, megbeszélik. Rhule kérdésére is csak vállat von, és meglepő csendben jutnak fel a lépcsőn, el egészen a szobáig. Még arra sem reagál, hogy Rhule bemutatja őket, már ezt megtette, de az igaz, hogy annak a másiknak, a barna hajúnak mondta.
Már fent a szobában, leül az ágyra, két térdén támaszkodik meg könyökével és az arcát a tenyerébe temeti. A sötételf nem jött velük. Nos, nem is figyel Rhulera mert az elf egyből kérdésekkel bombázza. Az elsőre bólint, hogy igen. A másodikra már nemet int a fejével.*
- Előtte, még Artheinorban. *eszébe jut hogyan keletkezett az akkor, és az is mit mondott el akkor Rhule. Na, még eggyel több ok hogy utálja magát, amiért ilyeneket mondott róla. Nagy levegőt vesz, és sorban felel a többi kérdésre is. A vizet elfogadja.*
- Igen dudor van, de nem vérzett. Szédülök, de nem állandóan, csak egyszer szédültem meg. A fejfájás állandó. Az émelygés csak a rózsaillattól jött elő. *ennek okára most nem akar kitérni.*
- Most például jól vagyok, enni is tudnék. Tegnap ettem is, szóval nem olyan vészes, csak kéne valami, amitől most tudok aludni, és nem a fájdalomban fetrengek. *mondja akkor viszont Rhulet sem hagyná aludni. Aztán iszik a vízből, és ha esetleg az elf megnézné a fejét hátul, hogyan néz ki, úgy elhúzza a haját, és kitapintja. *
- Talán még jég is elég lenne rá. *ezzel jut eszébe, hogy tulajdonképpen Rhule szeméből kimosta a sört, de a saját fejével nem is foglalkozott. ~Nagy hiba volt.~ gondolja, mert biztos ezt bosszulja meg most magát.*
*Rhule szavaira, amit egyértelműen a szőke elfnek címez csúnya szúrós pillantásokat mereszt rá emiatt. Kicsit akkor is megérdemli, viszont nem ezt a bosszút, amibe belekezdett. Nagy levegőt vesz, és inkább csendben marad, majd magukra maradnak, megbeszélik. Rhule kérdésére is csak vállat von, és meglepő csendben jutnak fel a lépcsőn, el egészen a szobáig. Még arra sem reagál, hogy Rhule bemutatja őket, már ezt megtette, de az igaz, hogy annak a másiknak, a barna hajúnak mondta.
Már fent a szobában, leül az ágyra, két térdén támaszkodik meg könyökével és az arcát a tenyerébe temeti. A sötételf nem jött velük. Nos, nem is figyel Rhulera mert az elf egyből kérdésekkel bombázza. Az elsőre bólint, hogy igen. A másodikra már nemet int a fejével.*
- Előtte, még Artheinorban. *eszébe jut hogyan keletkezett az akkor, és az is mit mondott el akkor Rhule. Na, még eggyel több ok hogy utálja magát, amiért ilyeneket mondott róla. Nagy levegőt vesz, és sorban felel a többi kérdésre is. A vizet elfogadja.*
- Igen dudor van, de nem vérzett. Szédülök, de nem állandóan, csak egyszer szédültem meg. A fejfájás állandó. Az émelygés csak a rózsaillattól jött elő. *ennek okára most nem akar kitérni.*
- Most például jól vagyok, enni is tudnék. Tegnap ettem is, szóval nem olyan vészes, csak kéne valami, amitől most tudok aludni, és nem a fájdalomban fetrengek. *mondja akkor viszont Rhulet sem hagyná aludni. Aztán iszik a vízből, és ha esetleg az elf megnézné a fejét hátul, hogyan néz ki, úgy elhúzza a haját, és kitapintja. *
- Talán még jég is elég lenne rá. *ezzel jut eszébe, hogy tulajdonképpen Rhule szeméből kimosta a sört, de a saját fejével nem is foglalkozott. ~Nagy hiba volt.~ gondolja, mert biztos ezt bosszulja meg most magát.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 11:04:46
Üzenet elküldve: 2020-05-02 11:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tehát a kötős. Nala is kiváltképp szereti azt a darabot. Szabadon hagyja a hátát, így ha Taitos úr valóban őt ölelve kívánja tölteni az éjszakát, a tündérlány csupasz bőrére lophat csókocskákat, ha szeretne. Igaz, Nala ruháinak legtöbbje olyan, hogy kevés dologban akadályoz egy hozzá simuló férfit. Combközépről derékig gyűrni, a könnyű anyag alá furakodni, hogy tenyerük a lány keblének finom tapintását élvezze... Mintha épp erre találták volna ki őket.
A szabadnap ismeretlen csengésű réme nem szűnik meg körülötte ólálkodni. Nala még mindig félszegen, de azért kíváncsi vágyakozással kóstolgatja a lehetőség ízét. Ahányszor csak említésre kerül, pici szíve úgy kezd kalapálni, mint a sivatagi nektármadárkáké.
Taitos úr szavaira azért a bizonytalanság és a kaland vérpezsdítő civakodásából előrébb lép a félsz. Nalát már próbálták egyszer elrabolni a szerájból, és bár nem jártak sikerrel, őt nagyon megijesztette a dolog. Az ösztönei vagy inkább az alapvető jóhiszemű bizalom benne azt súgja, hogy a férfi nem komolyan szólt, de azért a megjegyzés nem hagyja egészen nyugodni a tündért. Az, hogy Taitos úr a kapuhoz jönne érte, valahogy megint csak különös hatást gyakorol rá. Akaratlanul is eszébe jut a kép, Ighain Faraonn nagyúr gazdag könyvtárának egyik kötetéből. Egy ifjú vitéz volt rajta, aki előtt kedvesének apja bezáratta a kúria kapuját és aki kész volt akár fegyverrel is kikövetelni a lányt.
Egy pillanatra félreérti a vendéget és azt hiszi, bocsánatkérése visszakozásról szól, de aztán rájön, hogy nyakán ejtett nyomról van csupán szó.*
- Semmi baj *mosolyodik el a tündér és a ruha kötőjét úgy igazítja, hogy nagyjából elfedje a kis túlkapást* - ha az úr elragadtatta magát, az azt jelenti, hogy talán tényleg nem okoztam csalódást. *Ujjai megsimítják a vezeklést osztó ajkat.* - És még az is lehet, hogy én is hagytam ilyesmit Taitos úron *mondja egy lágy csókocska elé fűzve a megjegyzést, ami a tündér habitusát nézve elég valószínűtlen, de kétségtelenül elismeréssel udvarolja körül a másikat.
A folyosó személyzeti részén szerencsére gond nélkül átérnek. A vendégek számára fenntartott szobák előtt már haladhatnak kényelmes sétatempóban.
Az instrukciókat hallgatva Nala először megnyugszik, hiszen Taitos úr valóban magára vállalja a magyarázkodást, de a citromba harapós és a pikánsabb részeket említő folytatás kapcsán azért kissé feljebb kúszik a tündér szemöldöke. Részletezésre azonban már nem marad mód, a férfi máris kopogtat. Nala nagyot nyel. Már most izgul. Félő, hogy ha Xavy úrnő azzal a gyanakvóan szúrós pillantással fog ránézni, a tündér azonnal megtörik és bevall inkább mindent. Kevés nála tehetségtelenebb szélhámost hordott a hátán Lanawin, ami az ilyesmit illeti. A bentről kiszűrődő léptek zajára máris a torkában dobog a szíve. Úgy szorítja Taitos úr kezét, hogy szinte kifehérednek bele az ujjacskái. Mikor Xavy úrnő kihunyorog az ajtórésen, Nala torkán akkor se jönne ki egy hang se, ha muszáj volna. Az ezt követő jelenet viszont teljesen kupán vágja. Nagyokat pislogva néz a visszacsukott ajtó fájának göcseire és barázdáira, arcán teljes értetlenség tükröződik. Ha ő egyedül került volna ilyen helyzetbe, biztosan távozik inkább, hiszen ha mást nem is, de azt kiérti a szavak mögül, hogy a vendég nem szeretné, ha zavarnák. Taitos úr viszont valószínűleg nem hagyja ezt annyiban, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ő sokkal több mindent megért a gnóm kisasszony dolgaiból, mint Nala.
Ha látja a szándékot, hogy a férfi benyisson, egy pillanatra megálljra rebben a jobbja az úr keze után.*
- Talán megkérdezhetné Zammiria úrnőt *bukik ki az ajkain hirtelen.* - A szabadnapról. Az ő jóvoltából lehetek itt és ő dönt a Sellőház ügyeiben. *Maga se tudja, mi sarkallta a felvetésre, így a kettesben töltött idő utolsó pillanatát megragadva, de köze lehet hozzá, hogy ez a mai este egészen más, mint amit megszokott. Különleges tengeri ínyencség vacsorára, fogadás, a holnap felett lebegő kihívás a főzéssel, lopakodás és Taitos úr... nehéz megfogalmaznia, de az ifjú úr... ő olyan... nincs rá szava, csak az a szíve ütemét szaporázó érzés, amiben a férfi szavai, csibész mosolya, csókjai, ölelkezésük mámora kavarog szédítő elegyként. Nala keveset tud a világról, de ezzel tisztában is van. Ha Zammiria úrnő találkozna vele, amikor a férfi kikéri arra a szabadnapra, ő biztos tudni fogja. Zammiria úrnő szeme éles és tapasztalt. Ő tudni fogja, hogy elengedheti-e. És ha a mélységi nő előtt tesz valaki ígéretet, hogy háza Sellőjét épségben hozza vissza, akkor az az ígéret komoly súllyal záródik az illetőre.
Nem is annyira maga miatt aggodalmaskodik a tündér, hanem mert ha történne vele valami, azzal jótevőit károsítaná meg. Az pedig szégyenletes lenne tőle azok után, hogy befogadták itt.*
- Ha az úr kérné, akkor talán... *szégyellősen felhúzza a vállát, aztán lesüti a szemét. A férfira bízza a döntést és elveszi a kezét, hogy az események haladhassanak, amerre a vendég kívánja. Idegessége csak akkor csap fel ismét, amikor egy kósza tincs csiklandozása ráébreszti, hogy elfeledte megigazítani a haját. Amilyen hevesre sikeredett az estébe lopott légyott, biztosan jócskán megszenvedte a fonatos frizura. Kapkodva igyekszik menteni a menthetőt, de félő, hogy ez már nem sokat segít a dolgon.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tehát a kötős. Nala is kiváltképp szereti azt a darabot. Szabadon hagyja a hátát, így ha Taitos úr valóban őt ölelve kívánja tölteni az éjszakát, a tündérlány csupasz bőrére lophat csókocskákat, ha szeretne. Igaz, Nala ruháinak legtöbbje olyan, hogy kevés dologban akadályoz egy hozzá simuló férfit. Combközépről derékig gyűrni, a könnyű anyag alá furakodni, hogy tenyerük a lány keblének finom tapintását élvezze... Mintha épp erre találták volna ki őket.
A szabadnap ismeretlen csengésű réme nem szűnik meg körülötte ólálkodni. Nala még mindig félszegen, de azért kíváncsi vágyakozással kóstolgatja a lehetőség ízét. Ahányszor csak említésre kerül, pici szíve úgy kezd kalapálni, mint a sivatagi nektármadárkáké.
Taitos úr szavaira azért a bizonytalanság és a kaland vérpezsdítő civakodásából előrébb lép a félsz. Nalát már próbálták egyszer elrabolni a szerájból, és bár nem jártak sikerrel, őt nagyon megijesztette a dolog. Az ösztönei vagy inkább az alapvető jóhiszemű bizalom benne azt súgja, hogy a férfi nem komolyan szólt, de azért a megjegyzés nem hagyja egészen nyugodni a tündért. Az, hogy Taitos úr a kapuhoz jönne érte, valahogy megint csak különös hatást gyakorol rá. Akaratlanul is eszébe jut a kép, Ighain Faraonn nagyúr gazdag könyvtárának egyik kötetéből. Egy ifjú vitéz volt rajta, aki előtt kedvesének apja bezáratta a kúria kapuját és aki kész volt akár fegyverrel is kikövetelni a lányt.
Egy pillanatra félreérti a vendéget és azt hiszi, bocsánatkérése visszakozásról szól, de aztán rájön, hogy nyakán ejtett nyomról van csupán szó.*
- Semmi baj *mosolyodik el a tündér és a ruha kötőjét úgy igazítja, hogy nagyjából elfedje a kis túlkapást* - ha az úr elragadtatta magát, az azt jelenti, hogy talán tényleg nem okoztam csalódást. *Ujjai megsimítják a vezeklést osztó ajkat.* - És még az is lehet, hogy én is hagytam ilyesmit Taitos úron *mondja egy lágy csókocska elé fűzve a megjegyzést, ami a tündér habitusát nézve elég valószínűtlen, de kétségtelenül elismeréssel udvarolja körül a másikat.
A folyosó személyzeti részén szerencsére gond nélkül átérnek. A vendégek számára fenntartott szobák előtt már haladhatnak kényelmes sétatempóban.
Az instrukciókat hallgatva Nala először megnyugszik, hiszen Taitos úr valóban magára vállalja a magyarázkodást, de a citromba harapós és a pikánsabb részeket említő folytatás kapcsán azért kissé feljebb kúszik a tündér szemöldöke. Részletezésre azonban már nem marad mód, a férfi máris kopogtat. Nala nagyot nyel. Már most izgul. Félő, hogy ha Xavy úrnő azzal a gyanakvóan szúrós pillantással fog ránézni, a tündér azonnal megtörik és bevall inkább mindent. Kevés nála tehetségtelenebb szélhámost hordott a hátán Lanawin, ami az ilyesmit illeti. A bentről kiszűrődő léptek zajára máris a torkában dobog a szíve. Úgy szorítja Taitos úr kezét, hogy szinte kifehérednek bele az ujjacskái. Mikor Xavy úrnő kihunyorog az ajtórésen, Nala torkán akkor se jönne ki egy hang se, ha muszáj volna. Az ezt követő jelenet viszont teljesen kupán vágja. Nagyokat pislogva néz a visszacsukott ajtó fájának göcseire és barázdáira, arcán teljes értetlenség tükröződik. Ha ő egyedül került volna ilyen helyzetbe, biztosan távozik inkább, hiszen ha mást nem is, de azt kiérti a szavak mögül, hogy a vendég nem szeretné, ha zavarnák. Taitos úr viszont valószínűleg nem hagyja ezt annyiban, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ő sokkal több mindent megért a gnóm kisasszony dolgaiból, mint Nala.
Ha látja a szándékot, hogy a férfi benyisson, egy pillanatra megálljra rebben a jobbja az úr keze után.*
- Talán megkérdezhetné Zammiria úrnőt *bukik ki az ajkain hirtelen.* - A szabadnapról. Az ő jóvoltából lehetek itt és ő dönt a Sellőház ügyeiben. *Maga se tudja, mi sarkallta a felvetésre, így a kettesben töltött idő utolsó pillanatát megragadva, de köze lehet hozzá, hogy ez a mai este egészen más, mint amit megszokott. Különleges tengeri ínyencség vacsorára, fogadás, a holnap felett lebegő kihívás a főzéssel, lopakodás és Taitos úr... nehéz megfogalmaznia, de az ifjú úr... ő olyan... nincs rá szava, csak az a szíve ütemét szaporázó érzés, amiben a férfi szavai, csibész mosolya, csókjai, ölelkezésük mámora kavarog szédítő elegyként. Nala keveset tud a világról, de ezzel tisztában is van. Ha Zammiria úrnő találkozna vele, amikor a férfi kikéri arra a szabadnapra, ő biztos tudni fogja. Zammiria úrnő szeme éles és tapasztalt. Ő tudni fogja, hogy elengedheti-e. És ha a mélységi nő előtt tesz valaki ígéretet, hogy háza Sellőjét épségben hozza vissza, akkor az az ígéret komoly súllyal záródik az illetőre.
Nem is annyira maga miatt aggodalmaskodik a tündér, hanem mert ha történne vele valami, azzal jótevőit károsítaná meg. Az pedig szégyenletes lenne tőle azok után, hogy befogadták itt.*
- Ha az úr kérné, akkor talán... *szégyellősen felhúzza a vállát, aztán lesüti a szemét. A férfira bízza a döntést és elveszi a kezét, hogy az események haladhassanak, amerre a vendég kívánja. Idegessége csak akkor csap fel ismét, amikor egy kósza tincs csiklandozása ráébreszti, hogy elfeledte megigazítani a haját. Amilyen hevesre sikeredett az estébe lopott légyott, biztosan jócskán megszenvedte a fonatos frizura. Kapkodva igyekszik menteni a menthetőt, de félő, hogy ez már nem sokat segít a dolgon.*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:47:01
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
*Abban biztos, hogy ezúttal Max megragadta a gondolat velejét, hiszen minden férfi olyan nőről álmodik, aki mindig készen áll és minden percben pont ugyan annyira kívánja. Ilyen nyilván nem létezik, a férfi változata sem, de talán ez nem is akkora probléma. A kellemes gesztus egy kicsit meglepi, nem igazán számított ilyesmire. ~Ennyire tetszem neki odalent? ~ Pislog néhány szemérmeset, aztán csak legyint.*
-Veled öröm volt foglalkozni Drága, igazán figyelmes vagy. *Simul bele az ölelésbe, kezével átívelve a másik hátát cirógatva.*
-Megoldható. *Súgja a férfi mellkasába, majd egy apró csókot lehet a bőrére, jelezvén, hogy a passzivitás sem terhes számára egy ilyen pillanatban.*
-Itt ez a dolgunk… *Mondja halkan, miután a férfi megint csak a halált emlegeti, mert kétségtelen, itt azon fáradoznak, hogy a vendég minden vágya kielégítve legyen, a kimondottak és a kimondatlanok is. A hirtelen témaváltás kicsit zavarba hozza, nem szokott hozzá az eszmefuttatásokhoz. Úgy érzi, bármit is mond majd, mert felelnie muszáj, biztos nevetségessé teszi majd a másik szemében. Pont ezért jól elgondolkodik, mit is válaszolhatna.*
-Hát ööö… *Húzza az időt egy kicsit.*
-Azt gondolom… *Nyögi be, nehogy azt higgye a férfi, hogy olyan buta, hogy még a kérdést se érti.*
-Szóval a gyerekkortól… szerintem semmi. Még manapság is vannak olyan szokásaim és vagyok annyira makacs, mint egy gyerek, csak próbálom leplezni. De akikkel együtt élek itt a Sellőben, szerintem mindenki tudja ilyen dolgot említeni. *Hiszen van, aki még gyerekként kerül be ebbe a világba, ideje sincsen igazán felnőni hozzá.*
-Felelősségteljes polgár? Érdekes kifejezéseket használsz. Sajnos nem igazán értem mire gondolsz. Nem értek az ilyesmihez. *Süti le a tekintetét, mert nem akar nagyot hazudni, a végén úgy is kiderülne az igazság, hogy nem tudja miről is beszél.*
//Az egyik szobában//
*Abban biztos, hogy ezúttal Max megragadta a gondolat velejét, hiszen minden férfi olyan nőről álmodik, aki mindig készen áll és minden percben pont ugyan annyira kívánja. Ilyen nyilván nem létezik, a férfi változata sem, de talán ez nem is akkora probléma. A kellemes gesztus egy kicsit meglepi, nem igazán számított ilyesmire. ~Ennyire tetszem neki odalent? ~ Pislog néhány szemérmeset, aztán csak legyint.*
-Veled öröm volt foglalkozni Drága, igazán figyelmes vagy. *Simul bele az ölelésbe, kezével átívelve a másik hátát cirógatva.*
-Megoldható. *Súgja a férfi mellkasába, majd egy apró csókot lehet a bőrére, jelezvén, hogy a passzivitás sem terhes számára egy ilyen pillanatban.*
-Itt ez a dolgunk… *Mondja halkan, miután a férfi megint csak a halált emlegeti, mert kétségtelen, itt azon fáradoznak, hogy a vendég minden vágya kielégítve legyen, a kimondottak és a kimondatlanok is. A hirtelen témaváltás kicsit zavarba hozza, nem szokott hozzá az eszmefuttatásokhoz. Úgy érzi, bármit is mond majd, mert felelnie muszáj, biztos nevetségessé teszi majd a másik szemében. Pont ezért jól elgondolkodik, mit is válaszolhatna.*
-Hát ööö… *Húzza az időt egy kicsit.*
-Azt gondolom… *Nyögi be, nehogy azt higgye a férfi, hogy olyan buta, hogy még a kérdést se érti.*
-Szóval a gyerekkortól… szerintem semmi. Még manapság is vannak olyan szokásaim és vagyok annyira makacs, mint egy gyerek, csak próbálom leplezni. De akikkel együtt élek itt a Sellőben, szerintem mindenki tudja ilyen dolgot említeni. *Hiszen van, aki még gyerekként kerül be ebbe a világba, ideje sincsen igazán felnőni hozzá.*
-Felelősségteljes polgár? Érdekes kifejezéseket használsz. Sajnos nem igazán értem mire gondolsz. Nem értek az ilyesmihez. *Süti le a tekintetét, mert nem akar nagyot hazudni, a végén úgy is kiderülne az igazság, hogy nem tudja miről is beszél.*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 08:52:24
Üzenet elküldve: 2020-05-02 08:52:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*Míg a páros elvolt, a gnóm már berendezte a helyszínt alvásra. Az összes párna és a szekrényben található pokrócok felhasználásával építményt húzott fel az ágy feléhez, mint egy gátat, amelyen még a lélegzetvétel sem tud átszivárogni, csak, ha megkerüli. Mivel már éppen eléggé lefárasztotta a mai kutyagolás, meg az elfogyasztott nem kis mennyiségű étel, így be is aludt, miközben a Taitos részének szánt felet rendezgette. Nyilván megnézte melyik a puhább takaró és melyik a jobb párna és azokat a saját felére helyezte. Ám a kopogás felriasztja álmából és a bokáig érő pólóban odaslattyog az ajtóhoz. Álmos szemei félig eresztve, unott képpel nyitja ki résnyire azt, majd lentről felfelé jól felméri, hogy ki is áll az ajtó túlfelén. ~Oh, nem siették el a visszaérést. A tünci is megvan, ruha is van rajtuk, akkor be is jöhetnek. ~ Majd miután feldolgozásra kerültek a fejében a látottak szólásra nyitja a száját.*
-Nem adok el, és nem veszek semmit! Takarítást se kérek. *Majd azzal a lendülettel csuklya is rájuk az ajtót, de egyértelműen nem kattan a zár, így sétál vissza az ágyhoz, méghozzá az ő felére, ami az ablak irányába esik. ~Mehetünk, mehetünk… mehettek innen, ha nem hagytok aludni. ~ Zsörtölődik magában, miközben befordul az ágykeret szélénél, a gát mögé, ami szinte el is takarja.*
-Még kísérteti is magát, mintha olyan nehéz lenne visszatalálnia a szobájába... *Motyog maga elé, bár nem vette volna a szívére, ha a férfi visszaúton mégiscsak eltévedt volna. ~Vajon meddig lehettek távol? ~ Tanakodik el, mert az elbóbiskolás miatt teljesen elvesztette az időérzékét.*
// Fodrok a víz tükrén //
*Míg a páros elvolt, a gnóm már berendezte a helyszínt alvásra. Az összes párna és a szekrényben található pokrócok felhasználásával építményt húzott fel az ágy feléhez, mint egy gátat, amelyen még a lélegzetvétel sem tud átszivárogni, csak, ha megkerüli. Mivel már éppen eléggé lefárasztotta a mai kutyagolás, meg az elfogyasztott nem kis mennyiségű étel, így be is aludt, miközben a Taitos részének szánt felet rendezgette. Nyilván megnézte melyik a puhább takaró és melyik a jobb párna és azokat a saját felére helyezte. Ám a kopogás felriasztja álmából és a bokáig érő pólóban odaslattyog az ajtóhoz. Álmos szemei félig eresztve, unott képpel nyitja ki résnyire azt, majd lentről felfelé jól felméri, hogy ki is áll az ajtó túlfelén. ~Oh, nem siették el a visszaérést. A tünci is megvan, ruha is van rajtuk, akkor be is jöhetnek. ~ Majd miután feldolgozásra kerültek a fejében a látottak szólásra nyitja a száját.*
-Nem adok el, és nem veszek semmit! Takarítást se kérek. *Majd azzal a lendülettel csuklya is rájuk az ajtót, de egyértelműen nem kattan a zár, így sétál vissza az ágyhoz, méghozzá az ő felére, ami az ablak irányába esik. ~Mehetünk, mehetünk… mehettek innen, ha nem hagytok aludni. ~ Zsörtölődik magában, miközben befordul az ágykeret szélénél, a gát mögé, ami szinte el is takarja.*
-Még kísérteti is magát, mintha olyan nehéz lenne visszatalálnia a szobájába... *Motyog maga elé, bár nem vette volna a szívére, ha a férfi visszaúton mégiscsak eltévedt volna. ~Vajon meddig lehettek távol? ~ Tanakodik el, mert az elbóbiskolás miatt teljesen elvesztette az időérzékét.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 06:38:09
Üzenet elküldve: 2020-05-02 06:38:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*A lány évődő pillantására Taitos csak pár kedves érintéssel felel, gyermeki, eggyügyű része azt kívánja, sőt, követeli, hogy hagyják ott a gnómot. Ugyanakkor jól tudja, hogy ez csak ösztön, sem neveltetése, sem elmúlt pár évének tanulmányai és szinte férfivé érése nem enged ennek a csábításnak, még ha erős is. A szekrényből egy kék inget választ a nadrág mellé, mely így szokatlanul színes az ő megszokott poros viseletéhez képest.*
-Van egy olyan érzésem, hogy ellened szívesen buknék el fogadást.
*Kacsint a lányra miközben nadrágja megkötésével foglalatoskodik, és a felkínált ruhák közül is választ.*
-A kötős tetszik. Csinos.
*Válasza után rajta a sor, hogy csemegézzen a másik látványából, végignézi, hogy miféle, számára eddig titkos női praktikáknak esett, vagy éppen eshet áldozatul, majd mikor a ruhához ér a lány, bizony hős megmentőként segédkezik.*
-De azért csak kérdezz rá arra a szabadnapra.
*Köt meg egy masnit a lány ruháján hátul.*
-Ha mellettem vagy, legfeljebb attól kellhet bárkinek is tartania, hogy elrabollak. De azt meg akár most is megtehetném, ha akarnám, szóval... Felesleges ezen aggódni.
*Magyaráz kissé ráérősebben, és derűlátóbban, mint a lány gondolatai lehetnek a témában.*
-Ha kell idejövök a kapuba.
*Ajánlkozik, noha a Kikötőt tekintve szinte biztosan így tenne, akkor is, ha a lány nem sorolja fel aggályait. Szeme végigfut a lányon, keze pedig lágyan simítja végig a ruhát, hogy az tökéletesen alakjára feküdjön. A mozdulat mondjuk inkább szól a lánynak a ruha alatt, mint a szép fehér anyagnak.*
-Ohh...
*Torpan meg egy pillanatra, és lágyan a lány nyakának tövén simít végig.*
-Azt hiszem... Kicsit elragadtatam magamat, bocsánat.
*Egy aprócska vörös foltra kúsznak ujjai, ami minden bizonnyal a fiúnak és előbbi hevének köszönhető. Lágy puszit nyom rá, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen a lánynak, hogy látványos nyomot hagyott rajta, aztán mind testben, mind lélekben felkészül a visszaútra. Hajának kusza fürtjein igazít egyet, s a tündér fölött les ki az ajtón, miközben járnak agyának fogaskerekei.*
~Inkább vigyünk neki enni!~
*Jut eszébe, de aztán ezt is elveti.*
~Akkor gyanúsan a konyha közelében lettünk volna.~
*Egyedül az nyugtatja meg, hogy talán egy fél órácskára tényleg eltűntek, de azért az étel ennyi idő alatt nem készülhet el. Talán csak varázslattal. Ahogy átslisszoltak a kissé zajosabb vendégtérbe, az ifjú lelassít. Ujjai továbbra is Nala baljába fűzve pihennek, ahogy halkan, nagyon halkan súg oda neki lassan ismerős felére érve a folyosónak.*
-Bízd rám a dolgot, vágj olyan arcot, mint aki citromba harapott, ha a pikánsabb részekhez érek.
*Vonja be a csínybe a lányt, ugyanis van egy ötlete. Már csak abban reménykedik, hogy a felöltözés ideje elég volt ahhoz, hogy arcukról a pír és homlokukról az izgalmak verítékének utolsó cseppje is eltűnjön. Talán jobban izgul, mint mikor a Sellőház ajtaján kellett betérni, bekopog.*
-Xavy, mehetünk?
*Szól be az ajtón, és valamiféle választ vár úgy téve, mintha a lány még mindig lehetne a felöltözés igen kényes fázisában.*
// Fodrok a víz tükrén //
*A lány évődő pillantására Taitos csak pár kedves érintéssel felel, gyermeki, eggyügyű része azt kívánja, sőt, követeli, hogy hagyják ott a gnómot. Ugyanakkor jól tudja, hogy ez csak ösztön, sem neveltetése, sem elmúlt pár évének tanulmányai és szinte férfivé érése nem enged ennek a csábításnak, még ha erős is. A szekrényből egy kék inget választ a nadrág mellé, mely így szokatlanul színes az ő megszokott poros viseletéhez képest.*
-Van egy olyan érzésem, hogy ellened szívesen buknék el fogadást.
*Kacsint a lányra miközben nadrágja megkötésével foglalatoskodik, és a felkínált ruhák közül is választ.*
-A kötős tetszik. Csinos.
*Válasza után rajta a sor, hogy csemegézzen a másik látványából, végignézi, hogy miféle, számára eddig titkos női praktikáknak esett, vagy éppen eshet áldozatul, majd mikor a ruhához ér a lány, bizony hős megmentőként segédkezik.*
-De azért csak kérdezz rá arra a szabadnapra.
*Köt meg egy masnit a lány ruháján hátul.*
-Ha mellettem vagy, legfeljebb attól kellhet bárkinek is tartania, hogy elrabollak. De azt meg akár most is megtehetném, ha akarnám, szóval... Felesleges ezen aggódni.
*Magyaráz kissé ráérősebben, és derűlátóbban, mint a lány gondolatai lehetnek a témában.*
-Ha kell idejövök a kapuba.
*Ajánlkozik, noha a Kikötőt tekintve szinte biztosan így tenne, akkor is, ha a lány nem sorolja fel aggályait. Szeme végigfut a lányon, keze pedig lágyan simítja végig a ruhát, hogy az tökéletesen alakjára feküdjön. A mozdulat mondjuk inkább szól a lánynak a ruha alatt, mint a szép fehér anyagnak.*
-Ohh...
*Torpan meg egy pillanatra, és lágyan a lány nyakának tövén simít végig.*
-Azt hiszem... Kicsit elragadtatam magamat, bocsánat.
*Egy aprócska vörös foltra kúsznak ujjai, ami minden bizonnyal a fiúnak és előbbi hevének köszönhető. Lágy puszit nyom rá, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen a lánynak, hogy látványos nyomot hagyott rajta, aztán mind testben, mind lélekben felkészül a visszaútra. Hajának kusza fürtjein igazít egyet, s a tündér fölött les ki az ajtón, miközben járnak agyának fogaskerekei.*
~Inkább vigyünk neki enni!~
*Jut eszébe, de aztán ezt is elveti.*
~Akkor gyanúsan a konyha közelében lettünk volna.~
*Egyedül az nyugtatja meg, hogy talán egy fél órácskára tényleg eltűntek, de azért az étel ennyi idő alatt nem készülhet el. Talán csak varázslattal. Ahogy átslisszoltak a kissé zajosabb vendégtérbe, az ifjú lelassít. Ujjai továbbra is Nala baljába fűzve pihennek, ahogy halkan, nagyon halkan súg oda neki lassan ismerős felére érve a folyosónak.*
-Bízd rám a dolgot, vágj olyan arcot, mint aki citromba harapott, ha a pikánsabb részekhez érek.
*Vonja be a csínybe a lányt, ugyanis van egy ötlete. Már csak abban reménykedik, hogy a felöltözés ideje elég volt ahhoz, hogy arcukról a pír és homlokukról az izgalmak verítékének utolsó cseppje is eltűnjön. Talán jobban izgul, mint mikor a Sellőház ajtaján kellett betérni, bekopog.*
-Xavy, mehetünk?
*Szól be az ajtón, és valamiféle választ vár úgy téve, mintha a lány még mindig lehetne a felöltözés igen kényes fázisában.*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:28:54
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:28:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Munkában//
//Érintőlegesen Darelld//
*Jómaga nem igazán érti az elsuhanó pillantások miért pont rászegeződnek hol közelről hol távolról. ~Bizonyosan bevált a ruha~ gondolja magában, és noha nem zavartatja egy pillanatig sem bonyolult személyét, mégiscsak a belső hangja miértért kiált, hiszen Amaz szinte sosem értette az, olyan társadalmi szokásokat, mint a pletyka vagy a leragadás, így a jelenlegi helyzete kissé szokatlan a számára, de még mindig jobb, mint az utca vagy egy undok pletyka. A gondolatai teljesen eltűntek a kötelességei felől, amit csak egy hirtelen érkező férfi hang tör meg. Felemeli a tekintetét, a törölgetésben is megdermed, talán egy pillanatig meg is ugrik, majd realizálva, hogy ki is áll vele szemben, már egy barátságos mosoly ül az arcára. *
- Darelld, szia! Igen, sikerült. Noha kissé körülvettek még a gondolataim, de határozottan friss vagyok és üde, akár a tavaszi patak.
//Érintőlegesen Darelld//
*Jómaga nem igazán érti az elsuhanó pillantások miért pont rászegeződnek hol közelről hol távolról. ~Bizonyosan bevált a ruha~ gondolja magában, és noha nem zavartatja egy pillanatig sem bonyolult személyét, mégiscsak a belső hangja miértért kiált, hiszen Amaz szinte sosem értette az, olyan társadalmi szokásokat, mint a pletyka vagy a leragadás, így a jelenlegi helyzete kissé szokatlan a számára, de még mindig jobb, mint az utca vagy egy undok pletyka. A gondolatai teljesen eltűntek a kötelességei felől, amit csak egy hirtelen érkező férfi hang tör meg. Felemeli a tekintetét, a törölgetésben is megdermed, talán egy pillanatig meg is ugrik, majd realizálva, hogy ki is áll vele szemben, már egy barátságos mosoly ül az arcára. *
- Darelld, szia! Igen, sikerült. Noha kissé körülvettek még a gondolataim, de határozottan friss vagyok és üde, akár a tavaszi patak.
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:20:25
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Belső udvar //
*A nap egy jó részét arra tudta szánni, hogy csinosítgassa egy kicsit a szobáját. Leginkább apróságokkal szöszmötölt és takarított, úgyhogy a csomagjai egy része még mindig a kipakolásra vár. A régebbi lakók által a szekrényekben és fiókokban hagyott holmikat továbbra is csak arrébb tolta, hogy a sajátjainak legyen hely, de valahogy tiszteletlenségnek érezné, ha ennél nagyobb változást eszközölne.
Még mindig szokatlan Nala számára ez a nyüzsgés, ami a Sellőházat jellemzi, így amikor csak alkalmat talál rá, leül itt a kertben. A virágokat nézi vagy ilyenkor este a csillagokban gyönyörködik. Odabent rövid, légies kis ruhája az illő viselet, ami annyit takar csak, hogy sejtetése vágyat ébresszen mindent látni, mindent akarni. Idekint viszont ilyenkor elég hűvös van, így a tündér egy fehér liliomokkal és ezüstös rezgőkkel hímzett nagy, szürke kendőbe burkolja magát. Hallgatja a víz csobogását, a bentről kiszűrődő zenét és az ég csillagokkal pettyezett hatalmas vásznát nézve hálát ad érte, hogy ilyen szerencsés.*
*A nap egy jó részét arra tudta szánni, hogy csinosítgassa egy kicsit a szobáját. Leginkább apróságokkal szöszmötölt és takarított, úgyhogy a csomagjai egy része még mindig a kipakolásra vár. A régebbi lakók által a szekrényekben és fiókokban hagyott holmikat továbbra is csak arrébb tolta, hogy a sajátjainak legyen hely, de valahogy tiszteletlenségnek érezné, ha ennél nagyobb változást eszközölne.
Még mindig szokatlan Nala számára ez a nyüzsgés, ami a Sellőházat jellemzi, így amikor csak alkalmat talál rá, leül itt a kertben. A virágokat nézi vagy ilyenkor este a csillagokban gyönyörködik. Odabent rövid, légies kis ruhája az illő viselet, ami annyit takar csak, hogy sejtetése vágyat ébresszen mindent látni, mindent akarni. Idekint viszont ilyenkor elég hűvös van, így a tündér egy fehér liliomokkal és ezüstös rezgőkkel hímzett nagy, szürke kendőbe burkolja magát. Hallgatja a víz csobogását, a bentről kiszűrődő zenét és az ég csillagokkal pettyezett hatalmas vásznát nézve hálát ad érte, hogy ilyen szerencsés.*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:39:24
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Nem mondom, sőt a férfiak rosszabbak. Mi inkább álmodozunk egy telhetetlen nőről *mosolyog szélesen a nőre, közben a finoman belesimít a szétterülő, selymes hajkoronába, amennyiben a sors is úgy akarja. Figyeli, ahogy a meztelen test lassan legördül róla, és hirtelen mintha fázna, ahogy eltűnik a másik perzselő bőre. Az ezt követő kérdést némán élvezi, mintha csak még mindig a nő összes cseppjét magába akarná szívni és ebből ez lenne annak hangja is. Visszamászik hozzá, és ha nem állítják meg szorosan a karjai közé is vonja. *
- Némán mondtam köszönetet, pusztán egy gyengéd utójáték volt, ha ennyi nevezhető annak. Nem a vágy hajtott, csak kedveskedtem. *a hangja rekedtesen cseng még a nem régen elhalló nyögésektől, és a kezei önkéntelenül vándorolnak a nő dereka felé, hogy ott járhassanak simogató táncot az ujjaival. *
- Én rájöttem, Maydeleine! Te a sírba akarsz lökni az édes gyönyörrel amit adsz. Noha kecsegtető ajánlat most inkább, csak így maradnék veled egy kicsit. *A mondandóját végig bazsalyogja arca, aztán egy közeli emlék ötlik az agyának központjába. *
- Pár nappal ezelőtt azon gondolkoztam mi választ minket el a gyermekkortól. Tudom, nem illik ide pusztán érdekel mit gondolhatsz, mert különlegesnek látlak, biztos a gondolkodásod is az. Mi az a pillanat, mi tesz minket felnőtté? Egyáltalán milyen egy igazi felelősség teljes polgár ebben a korban? A cselekedeteink tesznek azzá vagy a számok? Remélem nem vagy túl fáradt ezen gondolkodni, mert akkor bocsáss meg. *Veti fel a talán est utolsó témáját, elmerülve és elfeledkezve arról hol is vannak. Mindig ilyen volt az éjjel közepében csillant meg az összes esze és lett tele kérdésekkel az elméje, ameddig pedig nem talált választ azok nem nyugodtak. Ebből kiindulva nem egy jó alvó Max, az már bizonyos. Ha teheti egy csókot lehel May izzadtságtól fényes homlokára és türelmesen várja az ezt követő választ. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Nem mondom, sőt a férfiak rosszabbak. Mi inkább álmodozunk egy telhetetlen nőről *mosolyog szélesen a nőre, közben a finoman belesimít a szétterülő, selymes hajkoronába, amennyiben a sors is úgy akarja. Figyeli, ahogy a meztelen test lassan legördül róla, és hirtelen mintha fázna, ahogy eltűnik a másik perzselő bőre. Az ezt követő kérdést némán élvezi, mintha csak még mindig a nő összes cseppjét magába akarná szívni és ebből ez lenne annak hangja is. Visszamászik hozzá, és ha nem állítják meg szorosan a karjai közé is vonja. *
- Némán mondtam köszönetet, pusztán egy gyengéd utójáték volt, ha ennyi nevezhető annak. Nem a vágy hajtott, csak kedveskedtem. *a hangja rekedtesen cseng még a nem régen elhalló nyögésektől, és a kezei önkéntelenül vándorolnak a nő dereka felé, hogy ott járhassanak simogató táncot az ujjaival. *
- Én rájöttem, Maydeleine! Te a sírba akarsz lökni az édes gyönyörrel amit adsz. Noha kecsegtető ajánlat most inkább, csak így maradnék veled egy kicsit. *A mondandóját végig bazsalyogja arca, aztán egy közeli emlék ötlik az agyának központjába. *
- Pár nappal ezelőtt azon gondolkoztam mi választ minket el a gyermekkortól. Tudom, nem illik ide pusztán érdekel mit gondolhatsz, mert különlegesnek látlak, biztos a gondolkodásod is az. Mi az a pillanat, mi tesz minket felnőtté? Egyáltalán milyen egy igazi felelősség teljes polgár ebben a korban? A cselekedeteink tesznek azzá vagy a számok? Remélem nem vagy túl fáradt ezen gondolkodni, mert akkor bocsáss meg. *Veti fel a talán est utolsó témáját, elmerülve és elfeledkezve arról hol is vannak. Mindig ilyen volt az éjjel közepében csillant meg az összes esze és lett tele kérdésekkel az elméje, ameddig pedig nem talált választ azok nem nyugodtak. Ebből kiindulva nem egy jó alvó Max, az már bizonyos. Ha teheti egy csókot lehel May izzadtságtól fényes homlokára és türelmesen várja az ezt követő választ. *
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:43:19
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:43:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben//
//Carlotteia, érintőlegesen Darelld, Amaziana//
*Türelmesen megvárja, amíg a pultos tud vele is foglalkozni, nem annyira sürgős az ő kiszolgálása, mint a vendégeké. Meg ha nagyon akarna, magát is elláthatná, vagy leszólíthatná akármelyik szorgoskodó pincérnőt, hogy hozzon neki egy italt. De annyira nem akaródzik neki idegeneket zaklatni, Carlotteiát már ismeri, s amúgy is unatkozik, így legalább lehetősége nyílik pár szót váltani egy ismerőssel. A várakozás közben elkapja a megérkező Darelld pillantását, s alig észrevehetően bólint, kifejezve, hogy minden a legnagyobb rendben. Legalábbis egyelőre. Ki tudja, mikor bukkannak fel újabb váratlan, kellemetlen vendégek, cselekvésre kényszerítve az őröket. De pont az ilyen esetek megelőzése érdekében nem lankadhat Rey figyelme, készen állva, hogy bárkire rápirítson, aki esetleg elfelejti betértekor letenni fegyverét, vagy szokásosnál jobban hangoskodik.
Mikor Carlotteia ismét szabad, és kérdést intéz felé, a mélységi odafordul, s szokásos hideg nyugalmával adja elő szerény kérését.*
- Szia Carlotteia. Egyelőre minden rendben, nyugalom van. Viszont tudsz szolgálni valami alkoholmentes frissítővel? Idejét nem tudom, mikor ittam utoljára.
*S terem pedig sűrű és fülledt, senkinek nem hiányzik, hogy pont az egyik őr ájuljon el, méghozzá saját figyelmetlensége miatt.
Tekintetét viszont még így sem kerüli el az újonnan érkezett lány, valószínűsíthetően egy Sellő.*
- Új lány?
*Biccent a kérdéses alak felé, hátha Carlotteia konkrét válasszal tud szolgálni. Bár azért eléggé sejthető, hogy új alkalmazottról van szó, jobb teljesen meggyőződni az ilyenekről.*
//Carlotteia, érintőlegesen Darelld, Amaziana//
*Türelmesen megvárja, amíg a pultos tud vele is foglalkozni, nem annyira sürgős az ő kiszolgálása, mint a vendégeké. Meg ha nagyon akarna, magát is elláthatná, vagy leszólíthatná akármelyik szorgoskodó pincérnőt, hogy hozzon neki egy italt. De annyira nem akaródzik neki idegeneket zaklatni, Carlotteiát már ismeri, s amúgy is unatkozik, így legalább lehetősége nyílik pár szót váltani egy ismerőssel. A várakozás közben elkapja a megérkező Darelld pillantását, s alig észrevehetően bólint, kifejezve, hogy minden a legnagyobb rendben. Legalábbis egyelőre. Ki tudja, mikor bukkannak fel újabb váratlan, kellemetlen vendégek, cselekvésre kényszerítve az őröket. De pont az ilyen esetek megelőzése érdekében nem lankadhat Rey figyelme, készen állva, hogy bárkire rápirítson, aki esetleg elfelejti betértekor letenni fegyverét, vagy szokásosnál jobban hangoskodik.
Mikor Carlotteia ismét szabad, és kérdést intéz felé, a mélységi odafordul, s szokásos hideg nyugalmával adja elő szerény kérését.*
- Szia Carlotteia. Egyelőre minden rendben, nyugalom van. Viszont tudsz szolgálni valami alkoholmentes frissítővel? Idejét nem tudom, mikor ittam utoljára.
*S terem pedig sűrű és fülledt, senkinek nem hiányzik, hogy pont az egyik őr ájuljon el, méghozzá saját figyelmetlensége miatt.
Tekintetét viszont még így sem kerüli el az újonnan érkezett lány, valószínűsíthetően egy Sellő.*
- Új lány?
*Biccent a kérdéses alak felé, hátha Carlotteia konkrét válasszal tud szolgálni. Bár azért eléggé sejthető, hogy új alkalmazottról van szó, jobb teljesen meggyőződni az ilyenekről.*
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:36:27
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
*Xaras tapssal fejezi ki örömét. Yathalanae dala kedves, és lényegretörő volt.*
- Pompás dal volt.*-szól a férfi és a késsel pár falatot seper a villára és azt kínálja a nő felé. Ha elfogadtam, akkor ő maga is eszik egy falatot az ételből. A poharát koccintásra emeli.*
- A sorsra, és a megismerkedésünkre!*-szól Xaras, és iszik egy keveset. Keze óvatosan Yathanae keze felé indul, finoman simogatva a bársonyos bőrt.*
- Meséljen egy kicsit magáról! Azt már tudom, hogy ön is hódól a művészeteknek.*-szól a férfi és iszik egy kevés bort.*
*Xaras tapssal fejezi ki örömét. Yathalanae dala kedves, és lényegretörő volt.*
- Pompás dal volt.*-szól a férfi és a késsel pár falatot seper a villára és azt kínálja a nő felé. Ha elfogadtam, akkor ő maga is eszik egy falatot az ételből. A poharát koccintásra emeli.*
- A sorsra, és a megismerkedésünkre!*-szól Xaras, és iszik egy keveset. Keze óvatosan Yathanae keze felé indul, finoman simogatva a bársonyos bőrt.*
- Meséljen egy kicsit magáról! Azt már tudom, hogy ön is hódól a művészeteknek.*-szól a férfi és iszik egy kevés bort.*
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:57:45
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:57:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Megköszöni a kedves Carlotteiának a bort, s kortyol is belőle párat, hogy felfrissítse és előkészítse torkát az éneklésre. Közben persze lelkesen hallgatja Xaras muzsikáját, s nem leplezett örömmel fogadja a róla szóló dalocskát.*
- Ez igazán kedves.
*De alighanem most ő van soron, neki kell megvillantania zenei tehetségét, így ő is kezébe veszi egyszerű lantját. Az ő hangszere jóval szerényebb, nincs lefestve, csak lakkozva, hogy a fa állja az idők sarát. Díszítés sincs rajta, de látszik, hogy igényes hangszer, mesteremberek keze közül került ki. Kifejezetten a lány kérésére azonban mentes minden dísztől, így természetesebb, s kevesebben is akarnak egy ilyet ellopni. Ez a tulajdonság pedig praktikusnak bizonyult vándorlása során, ha netán délutáni álomba szenderedett egy tisztáson.*
- Szíves örömest énekelek én is egyet az úrnak.
*Mosolyog enyhén kipirult, rózsás arcocskákkal, készen állva, hogy kieressze csalogány hangját.*
-Szállj velem egy messzi földre
Hol nem ér a bánat
Szarvasok közt kergetőzve
Kapd el a szoknyámat
Egy éjszaka tied leszek
Ha átölelsz szépen
Az öledbe befészkelek
A hajnal úgy érjen
*Könnyed dal, pörgős ritmussal, s huncut szöveggel. Egyik saját szerzeménye a sok közül, pont az ilyen helyzetekre kitűnő hangulatfokozó. Kíváncsian néz fel előadása után, várva a férfi reakcióját.*
*Megköszöni a kedves Carlotteiának a bort, s kortyol is belőle párat, hogy felfrissítse és előkészítse torkát az éneklésre. Közben persze lelkesen hallgatja Xaras muzsikáját, s nem leplezett örömmel fogadja a róla szóló dalocskát.*
- Ez igazán kedves.
*De alighanem most ő van soron, neki kell megvillantania zenei tehetségét, így ő is kezébe veszi egyszerű lantját. Az ő hangszere jóval szerényebb, nincs lefestve, csak lakkozva, hogy a fa állja az idők sarát. Díszítés sincs rajta, de látszik, hogy igényes hangszer, mesteremberek keze közül került ki. Kifejezetten a lány kérésére azonban mentes minden dísztől, így természetesebb, s kevesebben is akarnak egy ilyet ellopni. Ez a tulajdonság pedig praktikusnak bizonyult vándorlása során, ha netán délutáni álomba szenderedett egy tisztáson.*
- Szíves örömest énekelek én is egyet az úrnak.
*Mosolyog enyhén kipirult, rózsás arcocskákkal, készen állva, hogy kieressze csalogány hangját.*
-Szállj velem egy messzi földre
Hol nem ér a bánat
Szarvasok közt kergetőzve
Kapd el a szoknyámat
Egy éjszaka tied leszek
Ha átölelsz szépen
Az öledbe befészkelek
A hajnal úgy érjen
*Könnyed dal, pörgős ritmussal, s huncut szöveggel. Egyik saját szerzeménye a sok közül, pont az ilyen helyzetekre kitűnő hangulatfokozó. Kíváncsian néz fel előadása után, várva a férfi reakcióját.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:36:07
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:36:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elégedett sóhajjal nyugtázza a másik mellkasának lelkes emelkedését és a hangjában tapasztalt, heves, levegő utáni kapkodást.*
-Ne mondd, hogy csak a nők telhetetlenek, ti is azok vagytok édes… *Nyom egy édes csókot a másik ajkaira. Minden rezdülésével és mondatával próbálja alátámasztani a másik magabiztosságát. Az pedig, hogy ez sikerül, azaz ő öröme is pont ugyan annyira, mint a másiké. Ahogy ráfordul, már érzi is áldásos hatását annak a hévnek, amit eddig olyan nagy gonddal izzítottak. Még kiélvezi az utolsó leheletet is, amit a férfiből ki bír préselni, mostanra pedig már annyira sikerült a vágyak csúcsára hágni, hogy ismét pihegő lihegés törjön elő a torkából és macskásodva nyúljon el a férfi mellkasán.*
-Igen? *Reagál a nevének édes elhangzására, majd engedelmesen legördül a férfiről és melléfekszik. Már húzódna is oda hozzá, mikor azonban az meglepő mód megint a lábai közé helyezkedik. ~Pedig épp, hogy lelankadt! Milyen kitartó…~ Néz a férfire érdeklődve.*
-Mi a terved kedves lovag? *Kérdi csilingelő hangon, ekkor érzi meg a tettet. ~Biztos sokat volt a tengeren…~ Támaszkodik a két alkarjára.*
-Drága , én is kényeztethetlek ám. *Mivel már ő is kezd kicsit fáradt lenni testileg, meg aztán színlelni sem könnyű, igazán nem is ennek a híve, de ilyen helyzetben nem tehet mást, ha a vendég ezt szeretné.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elégedett sóhajjal nyugtázza a másik mellkasának lelkes emelkedését és a hangjában tapasztalt, heves, levegő utáni kapkodást.*
-Ne mondd, hogy csak a nők telhetetlenek, ti is azok vagytok édes… *Nyom egy édes csókot a másik ajkaira. Minden rezdülésével és mondatával próbálja alátámasztani a másik magabiztosságát. Az pedig, hogy ez sikerül, azaz ő öröme is pont ugyan annyira, mint a másiké. Ahogy ráfordul, már érzi is áldásos hatását annak a hévnek, amit eddig olyan nagy gonddal izzítottak. Még kiélvezi az utolsó leheletet is, amit a férfiből ki bír préselni, mostanra pedig már annyira sikerült a vágyak csúcsára hágni, hogy ismét pihegő lihegés törjön elő a torkából és macskásodva nyúljon el a férfi mellkasán.*
-Igen? *Reagál a nevének édes elhangzására, majd engedelmesen legördül a férfiről és melléfekszik. Már húzódna is oda hozzá, mikor azonban az meglepő mód megint a lábai közé helyezkedik. ~Pedig épp, hogy lelankadt! Milyen kitartó…~ Néz a férfire érdeklődve.*
-Mi a terved kedves lovag? *Kérdi csilingelő hangon, ekkor érzi meg a tettet. ~Biztos sokat volt a tengeren…~ Támaszkodik a két alkarjára.*
-Drága , én is kényeztethetlek ám. *Mivel már ő is kezd kicsit fáradt lenni testileg, meg aztán színlelni sem könnyű, igazán nem is ennek a híve, de ilyen helyzetben nem tehet mást, ha a vendég ezt szeretné.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:23:01
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:23:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*Nala nem kérdőjelezi meg az úr bókjainak igazságtartalmát, egyszerűen csak hálás alázattal fogadja. Boldogsággal töltik el a szavak, hiszen azt jelentik, egyaránt megszolgálta a Sellőház és a vendég bizalmát is. Bearanyozza az estéjét, hogy Taitos úr megelégedésére van, a tényt pedig, hogy őt magát is lenyűgözte ez a kivételes ifjú, szégyellősen, féltve, sok-sok szeretettel zárja kedves emlékei közé.
Amikor Taitos úr inni kérne, röstelkedve harap az ajkába. Sajnos korábban elmulasztott vizet hozni a másik kancsóba, ami most is üresen árválkodik a tálcán a poharak mellett. Pedig neki is jólesne néhány korty. Jó néhány korty. Talán csak a buzgalma nyomta el, hogy valójában mennyire szomjas. És most, hogy már tud róla, csak még szomjasabb.
Kimondott vágyai egyetértésre találnak a férfiéval, ez tagadhatatlan, de az úr józanul fogódzik a kötelesség-nek keresztelt hajón még ezeken a sekély, zátonyos vizeken is. Nala hiába nem akarja mutatni, hogy mennyire szívesen hallott volna mást, nem sikerül teljesen elrejtenie az érzéseit, pedig nem vall rá, hogy olyasmi után sóvárogjon, ami kellemetlen helyzetbe sodorhatja vendégét. Az alternatíva hallatán azért felderül az arca. Szívesen aludna el Taitos úr ölelésében.
A szekrényben akad laza vászonnadrág, ingből akad fekete selyem, bő ujjú sötétkék vagy egyszerűbb, belebújós fehér is. Nala nézi egy darabig a holmik közt válogató meztelen férfit. Ajkára mosolygás telepszik. Ellegeltetné a szemét rajta még sokáig, de eszébe villan, hogy neki se ártana valamit magára kapni.
~Szabadnapot?~ Egy kicsit váratlanul éri a meghívás, mert hát nagyon annak tűnik, amit Taitos úr mondott. Olyannyira ismeretlen terep ez neki, hogy szinte meg is rémül, mint aki elvesztette a szilárd talajt a lába alól. Eddigi életében minden a szolgálatról szólt. Minden pillanata a gazdájáé volt. Ment, ha szólították, tetteinek mozgatója egyedül az volt, hogy az úr kedvében járjon. ~Szabadnap.~ Hallotta már hébe-hóba, de neki ilyesmi soha eszébe sem jutott. Ugyanilyen furcsa, a vendégektől kapott borravaló. Nala gyakran inkább csak beteszi a kasszába a többivel, ha nem figyel más, mert nem szokott hozzá, hogy ilyesmivel rendelkezzen. A gondolat, hogy szabadon, a Sellőház berkein kívül találkozzon a férfival, félszeg bizonytalansággal tölti el.*
- Én... én nem tudom, hogy lehet-e *hebegi.* - A kinti világ veszélyes a magamfajtának *mondja a sokszor hallott érvet, ami a tündért egész eddigi életében a számára rendeltetett kalitkában tartotta. Most azonban apró ujjait tördelve hajtja le a fejét, hiszen olyan szívesen menne. Bűntudatot érez már a vágy miatt is, de bűntudat marja amiatt is, hogy a félsz és a kötelességtudat kifogásokat kerestet vele. Szeretné, ha az úr tudná, hogy mennyire szeretne egyszer a vendége lenni, de már csak attól is ha arra gondol, hogy ilyesmit szóba hozzon Zammiria úrnő előtt, hálátlan árulónak érzi magát.*
- Hát... Taitos urat már így is épp elég nagy bonyodalmakba sodorták a fogadások *igyekszik inkább a szavak humorát megragadni.* - Mondjuk nem láttam még túl sok mindent a világból, szóval ezen aligha vesztene rajta *ismeri be mosolyogva és maga elé emel két fehér ruhácskát, mint aki a férfi jóváhagyását szeretné valamelyikre. Az egyik nyakban megkötős, a másik vékony pántos. Mindkettő lágy esésű anyag és mindkettő elég rövidke, de sok másikkal ellentétben ezek nem sejtelmesen áttetszőek. Ha Taitos úr választ a számára a kettő közül vagy akár egy harmadikat a szekrényből, Nala az ágyra teszi a ruhát és ő is megmosakszik gyorsan, de mielőtt felöltözne, előbb egy fodros csipkeszalagot húz a combjára, gyöngyvirágos tisztást idéző olajjal illatosítja meg a nyakát, a keblei közét és a csuklóit, csak ezután bújik bele a választott ruhába. A felajánlott segítségnyújtásra természetesen talál egy kötőt, egy eligazítani való pántot, egy elérhetetlennek mutatkozó kapcsot, amivel egyúttal hős megmentővé magasztalhatja és közel csábíthatja a férfit legalább néhány csókocska erejéig.*
- Nem tudom. Azt, hogy az úr menthetetlenül válogatós, ha ruhákról van szó? *vonja meg a vállát egy egész kis pimaszsággal.* - Én nem vagyok túl jó az ilyesmiben. A füllentés meg én nem vagyunk összecsiszolódott cinkosok *sóhajt és már most a tekintetébe van írva, hogy mindenkinek jobb lesz úgy, ha ebben a dologban inkább Taitos úr veti be magát.
Ha mindennel megvannak, kiles a folyosóra, hogy tiszta-e a terep, aztán egy alkalmas pillanatban ki is surranhatnak, vissza a vendégek számára fenntartott szobák felé.*
// Fodrok a víz tükrén //
*Nala nem kérdőjelezi meg az úr bókjainak igazságtartalmát, egyszerűen csak hálás alázattal fogadja. Boldogsággal töltik el a szavak, hiszen azt jelentik, egyaránt megszolgálta a Sellőház és a vendég bizalmát is. Bearanyozza az estéjét, hogy Taitos úr megelégedésére van, a tényt pedig, hogy őt magát is lenyűgözte ez a kivételes ifjú, szégyellősen, féltve, sok-sok szeretettel zárja kedves emlékei közé.
Amikor Taitos úr inni kérne, röstelkedve harap az ajkába. Sajnos korábban elmulasztott vizet hozni a másik kancsóba, ami most is üresen árválkodik a tálcán a poharak mellett. Pedig neki is jólesne néhány korty. Jó néhány korty. Talán csak a buzgalma nyomta el, hogy valójában mennyire szomjas. És most, hogy már tud róla, csak még szomjasabb.
Kimondott vágyai egyetértésre találnak a férfiéval, ez tagadhatatlan, de az úr józanul fogódzik a kötelesség-nek keresztelt hajón még ezeken a sekély, zátonyos vizeken is. Nala hiába nem akarja mutatni, hogy mennyire szívesen hallott volna mást, nem sikerül teljesen elrejtenie az érzéseit, pedig nem vall rá, hogy olyasmi után sóvárogjon, ami kellemetlen helyzetbe sodorhatja vendégét. Az alternatíva hallatán azért felderül az arca. Szívesen aludna el Taitos úr ölelésében.
A szekrényben akad laza vászonnadrág, ingből akad fekete selyem, bő ujjú sötétkék vagy egyszerűbb, belebújós fehér is. Nala nézi egy darabig a holmik közt válogató meztelen férfit. Ajkára mosolygás telepszik. Ellegeltetné a szemét rajta még sokáig, de eszébe villan, hogy neki se ártana valamit magára kapni.
~Szabadnapot?~ Egy kicsit váratlanul éri a meghívás, mert hát nagyon annak tűnik, amit Taitos úr mondott. Olyannyira ismeretlen terep ez neki, hogy szinte meg is rémül, mint aki elvesztette a szilárd talajt a lába alól. Eddigi életében minden a szolgálatról szólt. Minden pillanata a gazdájáé volt. Ment, ha szólították, tetteinek mozgatója egyedül az volt, hogy az úr kedvében járjon. ~Szabadnap.~ Hallotta már hébe-hóba, de neki ilyesmi soha eszébe sem jutott. Ugyanilyen furcsa, a vendégektől kapott borravaló. Nala gyakran inkább csak beteszi a kasszába a többivel, ha nem figyel más, mert nem szokott hozzá, hogy ilyesmivel rendelkezzen. A gondolat, hogy szabadon, a Sellőház berkein kívül találkozzon a férfival, félszeg bizonytalansággal tölti el.*
- Én... én nem tudom, hogy lehet-e *hebegi.* - A kinti világ veszélyes a magamfajtának *mondja a sokszor hallott érvet, ami a tündért egész eddigi életében a számára rendeltetett kalitkában tartotta. Most azonban apró ujjait tördelve hajtja le a fejét, hiszen olyan szívesen menne. Bűntudatot érez már a vágy miatt is, de bűntudat marja amiatt is, hogy a félsz és a kötelességtudat kifogásokat kerestet vele. Szeretné, ha az úr tudná, hogy mennyire szeretne egyszer a vendége lenni, de már csak attól is ha arra gondol, hogy ilyesmit szóba hozzon Zammiria úrnő előtt, hálátlan árulónak érzi magát.*
- Hát... Taitos urat már így is épp elég nagy bonyodalmakba sodorták a fogadások *igyekszik inkább a szavak humorát megragadni.* - Mondjuk nem láttam még túl sok mindent a világból, szóval ezen aligha vesztene rajta *ismeri be mosolyogva és maga elé emel két fehér ruhácskát, mint aki a férfi jóváhagyását szeretné valamelyikre. Az egyik nyakban megkötős, a másik vékony pántos. Mindkettő lágy esésű anyag és mindkettő elég rövidke, de sok másikkal ellentétben ezek nem sejtelmesen áttetszőek. Ha Taitos úr választ a számára a kettő közül vagy akár egy harmadikat a szekrényből, Nala az ágyra teszi a ruhát és ő is megmosakszik gyorsan, de mielőtt felöltözne, előbb egy fodros csipkeszalagot húz a combjára, gyöngyvirágos tisztást idéző olajjal illatosítja meg a nyakát, a keblei közét és a csuklóit, csak ezután bújik bele a választott ruhába. A felajánlott segítségnyújtásra természetesen talál egy kötőt, egy eligazítani való pántot, egy elérhetetlennek mutatkozó kapcsot, amivel egyúttal hős megmentővé magasztalhatja és közel csábíthatja a férfit legalább néhány csókocska erejéig.*
- Nem tudom. Azt, hogy az úr menthetetlenül válogatós, ha ruhákról van szó? *vonja meg a vállát egy egész kis pimaszsággal.* - Én nem vagyok túl jó az ilyesmiben. A füllentés meg én nem vagyunk összecsiszolódott cinkosok *sóhajt és már most a tekintetébe van írva, hogy mindenkinek jobb lesz úgy, ha ebben a dologban inkább Taitos úr veti be magát.
Ha mindennel megvannak, kiles a folyosóra, hogy tiszta-e a terep, aztán egy alkalmas pillanatban ki is surranhatnak, vissza a vendégek számára fenntartott szobák felé.*
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:34:59
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:34:59
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Munkában//
//Amaziana, érintőlegesen Reyraa//
//Pult//
*Dolgai végeztével, és saját szükségleteinek kielégítése után időszerűnek látja visszatérni a fogadótérbe. Az újoncok ügyét elindította, most nem kell gyertyát tartania fölöttük, rájuk bízza, hogyan boldogulnak egymással. Friss inget öltött, hiszen vendégek közé járul, és egy kis felújítási munka után már nem volt makulátlan a régi. Haját gondosan hátrasimítja, és rendezettebbé teszi a tükör előtt. Tart egy kis szünetet is, de aztán pihenten és fegyelmezetten érkezik a pult mögé a mögötte nyíló ajtón át. Alfonz szigorúan tájékoztatja a történt incidensről, amiből igencsak kimaradt. De nincs mit tenni, ha egyszer hátra küldték, és nem értesítették róla, hogy jöjjön. Alfonzzal elválnak aztán, s Darelld alaposan végigméri a termet, melynek vendégserege kicserélődött időközben. Egyelőre nem lát intézkednivalót, ám a pult táján két hölggyel kapcsolatban is teendőt vesz magára. Elsőként Reyraa felé biccent, jelezve, hogy visszatért ő is az őrségbe, hogy a segítségére legyen. Aztán a figyelemfelkeltően csinos új Sellőre mosolyog a maga visszafogott stílusában. Őt meg is szólítja.*
- Amaziana kisasszony, elbűvölően néz ki. Sikerült kipihennie magát?
//Amaziana, érintőlegesen Reyraa//
//Pult//
*Dolgai végeztével, és saját szükségleteinek kielégítése után időszerűnek látja visszatérni a fogadótérbe. Az újoncok ügyét elindította, most nem kell gyertyát tartania fölöttük, rájuk bízza, hogyan boldogulnak egymással. Friss inget öltött, hiszen vendégek közé járul, és egy kis felújítási munka után már nem volt makulátlan a régi. Haját gondosan hátrasimítja, és rendezettebbé teszi a tükör előtt. Tart egy kis szünetet is, de aztán pihenten és fegyelmezetten érkezik a pult mögé a mögötte nyíló ajtón át. Alfonz szigorúan tájékoztatja a történt incidensről, amiből igencsak kimaradt. De nincs mit tenni, ha egyszer hátra küldték, és nem értesítették róla, hogy jöjjön. Alfonzzal elválnak aztán, s Darelld alaposan végigméri a termet, melynek vendégserege kicserélődött időközben. Egyelőre nem lát intézkednivalót, ám a pult táján két hölggyel kapcsolatban is teendőt vesz magára. Elsőként Reyraa felé biccent, jelezve, hogy visszatért ő is az őrségbe, hogy a segítségére legyen. Aztán a figyelemfelkeltően csinos új Sellőre mosolyog a maga visszafogott stílusában. Őt meg is szólítja.*
- Amaziana kisasszony, elbűvölően néz ki. Sikerült kipihennie magát?
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:13:18
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:13:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Reyraa//
//Érintőlegesen Amaziana//
//Zenészek//
*Fendronn, a Sellőház lantosa lebiggyedő szájjal veszi tudomásul, hogy tündöklő énekesmadara megint kiröppen. Egyszer végre igazán szívesen látná a Csalogányt a fészkében. Szőke társához fordul, aki meg egy vörössel szemezget.*
- Nah, megint te maradtál nekem, Blidoff...
*Látva, hogy mélyebb hangú sípon játszó társa mit művel, felsóhajt.*
- Egy főnyeremény vagy, tudod?
*Ám aztán vigasztalódik, mikor a pult felé tartó, vadítóan vörös selyembe csomagolt mennyei ajándékot megpillantja. Amaziana légies léptei lábaira irányítja a figyelmét, és csibész-mosolyt kelt az ifjú bárd frissen borotvált arcán. Tekintete sokat időzik a lányon, s ha feléje néz, még hódolattal meg is hajol felé, miközben hosszú ujjai rendületlenül lágyan játszanak a húrokon.
Carlotteia magában tett ígéretéhez híven nem teszi szóvá, hogy miért egy másik Sellő ül Xaras asztalánál, csak megjegyzi magában, hogy ez gyorsan ment. A vendég igénye a legfontosabb, s úgy tűnik, elégedett a választással. Yathlanae és Xaras döntése nyomán a tálcát magához veszi, miután az étel mellé szalvétát és evőeszközöket is biztosított a férfi számára.*
- Értettem, egy pohár bor tehát.
*Visszatér a pulthoz, hogy gyorsan eleget is tegyen a dolognak, s immár magára hagyhassa a párt ismerkedni. Már csak egy percre tér vissza.*
- Parancsolj! Jó mulatást kívánok!
*Teszi le a Sellő elé a poharat, majd távozik a pulthoz, ahol Reyraa várja.*
- Szervusz! Mi újság a szolgálatban?
*Kérdi féloldalas mosollyal a nőtől.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 14:27:05
//Érintőlegesen Amaziana//
//Zenészek//
*Fendronn, a Sellőház lantosa lebiggyedő szájjal veszi tudomásul, hogy tündöklő énekesmadara megint kiröppen. Egyszer végre igazán szívesen látná a Csalogányt a fészkében. Szőke társához fordul, aki meg egy vörössel szemezget.*
- Nah, megint te maradtál nekem, Blidoff...
*Látva, hogy mélyebb hangú sípon játszó társa mit művel, felsóhajt.*
- Egy főnyeremény vagy, tudod?
*Ám aztán vigasztalódik, mikor a pult felé tartó, vadítóan vörös selyembe csomagolt mennyei ajándékot megpillantja. Amaziana légies léptei lábaira irányítja a figyelmét, és csibész-mosolyt kelt az ifjú bárd frissen borotvált arcán. Tekintete sokat időzik a lányon, s ha feléje néz, még hódolattal meg is hajol felé, miközben hosszú ujjai rendületlenül lágyan játszanak a húrokon.
Carlotteia magában tett ígéretéhez híven nem teszi szóvá, hogy miért egy másik Sellő ül Xaras asztalánál, csak megjegyzi magában, hogy ez gyorsan ment. A vendég igénye a legfontosabb, s úgy tűnik, elégedett a választással. Yathlanae és Xaras döntése nyomán a tálcát magához veszi, miután az étel mellé szalvétát és evőeszközöket is biztosított a férfi számára.*
- Értettem, egy pohár bor tehát.
*Visszatér a pulthoz, hogy gyorsan eleget is tegyen a dolognak, s immár magára hagyhassa a párt ismerkedni. Már csak egy percre tér vissza.*
- Parancsolj! Jó mulatást kívánok!
*Teszi le a Sellő elé a poharat, majd távozik a pulthoz, ahol Reyraa várja.*
- Szervusz! Mi újság a szolgálatban?
*Kérdi féloldalas mosollyal a nőtől.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 14:27:05
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:52:19
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Xaras Carlotteiára moslysog.*
- Egy pohár vörösbort a hölgynek, a víz tisztálkodásra való, a szomjúságot nem oltja.*-mondja tréfálkozva a bárd. Közben Yathalanaén függ a tekintete, és magában finoman leszögezi, hogy a cserével jó üzletet kötött. Az elf kellemes társaságnak bizonyul, a kérdésére gyorsan meg is felel.*
- Így van!*-és megmutatja a hangszerét. Egy feketére lakkozott lant van nála, aminek a fogólapját fehér rúnák díszítenek, a hanglyuknál pedig smaragdzöld ornamentikai minta tekergőzik.*
- Yathalanae, hosszú életek lánya
Ki társammá szegődött ezen éjszakára
Férfiúi vágyaim tárgya
Magányos szívek gyönyörű álma
Dalolj velem most Kedvesem
Búgj szép szavakkal, édesen
Tekints rám, de ne mérgesen
E dal neked szól Mindenem.*-adja elő a rögtönzött dalt a bárd a lantja kíséretében.*
- Úgy látom ön is zenével foglalkozik. Szívesen meghallgatom!*-szól mosolyogva a férfi.*
*Xaras Carlotteiára moslysog.*
- Egy pohár vörösbort a hölgynek, a víz tisztálkodásra való, a szomjúságot nem oltja.*-mondja tréfálkozva a bárd. Közben Yathalanaén függ a tekintete, és magában finoman leszögezi, hogy a cserével jó üzletet kötött. Az elf kellemes társaságnak bizonyul, a kérdésére gyorsan meg is felel.*
- Így van!*-és megmutatja a hangszerét. Egy feketére lakkozott lant van nála, aminek a fogólapját fehér rúnák díszítenek, a hanglyuknál pedig smaragdzöld ornamentikai minta tekergőzik.*
- Yathalanae, hosszú életek lánya
Ki társammá szegődött ezen éjszakára
Férfiúi vágyaim tárgya
Magányos szívek gyönyörű álma
Dalolj velem most Kedvesem
Búgj szép szavakkal, édesen
Tekints rám, de ne mérgesen
E dal neked szól Mindenem.*-adja elő a rögtönzött dalt a bárd a lantja kíséretében.*
- Úgy látom ön is zenével foglalkozik. Szívesen meghallgatom!*-szól mosolyogva a férfi.*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:38:07
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:38:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Az ének közben természetesen észreveszi a felé küldött pillantásokat, nem nehéz kitalálnia, hogy róla van szó. Így amikor végez a zenészeknél, feláll, lantját lazán vállára dobva, s kecses léptekkel indul Xaras irányába, arcán bájos mosollyal. Készségesen nyújtja kezét csókra, szereti ezt a nemes gesztust.*
- Én Yathlanae vagyok, örülök, ha bármiben a szolgálatára lehetek, Xaras úr.
*Hangja dallamos, mintha még most is énekelne, s kellemesen lágy tónusú. Helyet foglal a férfi oldalán, s igyekszik nem levenni róla zöld íriszeit. Szeret szemkontaktust tartani a vendégekkel, így hamarabb kialakul a bizalom, ami azért elengedhetetlen egy izgalmas estéhez. Közben persze észrevétlenül végig is méri a férfit, s elégedetten veszi tudomásul, hogy egy igényes, jól öltözött vendéggel van dolga, akinek ráadásul a modora is kifogástalan.*
- Egy pohár vizet, netán egy kis vörösbort szívesen elfogadok. Megerőltette a torkomat az éneklés, jót tenne valami bársonyos, frissítő ital.
*Torka száraz, s így a fülnek oly kellemes hangja enyhén karcossá vált, de aki nem ismeri, talán észre sem veszi ezt az apró változást. Ételt viszont nem fogad el, már túl van a vacsorán, s nagy gondot fordít a megfelelő, egészséges táplálkozásra.*
- Ön is zenével foglalkozik, Xaras úr?
*Érdeklődik óvatosan, hiszen fél szemmel és fél füllel érzékelte Carlotteiának szánt mutatványait, habár biztosra azért nem venné a dolgot. Ki tudja, lehet csak udvarolni akart ezzel a módszerrel.*
*Az ének közben természetesen észreveszi a felé küldött pillantásokat, nem nehéz kitalálnia, hogy róla van szó. Így amikor végez a zenészeknél, feláll, lantját lazán vállára dobva, s kecses léptekkel indul Xaras irányába, arcán bájos mosollyal. Készségesen nyújtja kezét csókra, szereti ezt a nemes gesztust.*
- Én Yathlanae vagyok, örülök, ha bármiben a szolgálatára lehetek, Xaras úr.
*Hangja dallamos, mintha még most is énekelne, s kellemesen lágy tónusú. Helyet foglal a férfi oldalán, s igyekszik nem levenni róla zöld íriszeit. Szeret szemkontaktust tartani a vendégekkel, így hamarabb kialakul a bizalom, ami azért elengedhetetlen egy izgalmas estéhez. Közben persze észrevétlenül végig is méri a férfit, s elégedetten veszi tudomásul, hogy egy igényes, jól öltözött vendéggel van dolga, akinek ráadásul a modora is kifogástalan.*
- Egy pohár vizet, netán egy kis vörösbort szívesen elfogadok. Megerőltette a torkomat az éneklés, jót tenne valami bársonyos, frissítő ital.
*Torka száraz, s így a fülnek oly kellemes hangja enyhén karcossá vált, de aki nem ismeri, talán észre sem veszi ezt az apró változást. Ételt viszont nem fogad el, már túl van a vacsorán, s nagy gondot fordít a megfelelő, egészséges táplálkozásra.*
- Ön is zenével foglalkozik, Xaras úr?
*Érdeklődik óvatosan, hiszen fél szemmel és fél füllel érzékelte Carlotteiának szánt mutatványait, habár biztosra azért nem venné a dolgot. Ki tudja, lehet csak udvarolni akart ezzel a módszerrel.*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 22:17:35
Üzenet elküldve: 2020-04-30 22:17:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Wrexan megjegyzése, hogy a friss levegő jólesik számára, szöget üt a fejében.*
- Ó, akkor egy kicsit jobban kinyitom az ablakot, ha Beltrys nem csingálódik azon, hogy kiszökjön.
*Fordul kérdő mosollyal Parcyhoz, s ha egyetért, akkor Cassy feláll az asztaltól. Egy kicsit megbillen, de az asztalban megkapaszkodik nevetve.*
- Hoppá, azt hiszem, kezd a bor a fejembe szállni. Egy pillanat és jövök.
*Egyensúlyát visszanyerve az ablakhoz sétál. Érzi, hogy léptei bizonytalanok, de azért nem veszélyesen azok. Ennyit megér egy lazítós este. Kitárja az ablakot, amin keresztül alaposabban megmozdul a levegő bent. Ő is mélyet szippant belőle, s kitekint a sötét égboltra, a kettős holdvilágban derengő kikötőre. Nagyon hangulatosnak találja a látványt, s mivel jó kedve van, még annál is színesebb a képzeletében az egész.*
- Igazán szép tud lenni ez a hely...
*A paravánján lógó vállkendőért nyúl, hogy magára terítse, haját kihúzza alóla, és visszatér az asztalhoz, hogy ne tartsa fel sokáig a játékot. Fejét nehéznek érzi, ezen megállás nélkül mosolyog, de vendéglátóként az is eszébe jut, hogy megnézze, két társa pohara vajon nem kíván-e újratöltést.*
- Szeretnétek még egy italt?
*Aztán az iménti téma egy másik kérdést vet fel benne.*
- Ti hogy érzitek itt magatokat? Egyikőtök se idevaló. Mármint a kikötőbe. Kezditek már otthonosnak érezni?
*A dobások megtörténnek, s Paranvyr vigasztalja, bár szükségtelenül. Ő nem kifejezetten a győzelemért játszik, bár amit kívánna, az tényleg a szívéből jön, és örülne neki. A férfi érintése meglepő, de nagyon kellemes, bensőséges, borzongató, s megítélése szerint túlcsúszik a barátságosság határain. Cassy fel is kapja rá a pillantását, zavarba hozza a dolog. Sokan gondolhatják azt, hogy hozzá van szokva az ilyesmihez, ám ez csak a munkájában mondható el, és az is sajátságos helyzetekhez kötött. A magánéletében nagyon visszafogott és tartózkodó. Zavart mosollyal felel, kicsit kótyagosan a bortól és saját reakciójától.*
- Oh, nos… igazán nem baj, ha mégsem. Én már nyertem így is egy kellemes estét veletek.
*Wrexan győzelmére megint gratulál.*
- A végén kiderül, hogy őstehetséged van ehhez. Csak aztán nehogy a szenvedélyeddé váljon és Darelld rajtakapjon munkaidőben!
*Kezét a szájához tartja, ahogy jelezni szokták, hogy titok következik.*
- tudod, ő inkább kártyapárti.
*Kuncog.*
- Tényleg, még meg se tanítottam neked a negyvenes szabályait! Na, ha az is ilyen jól megy, félelmetes szerencsejátékos leszel!
*Persze nem akarja, hogy Parcy elhanyagolva érezze magát, ezért aztán hozzá fordul mosolyogva. Névadó ötletére lenéz a kockákra. 2, 2, 4, 4, 4. Ez a Teli lenne, de a Sellő jobban hangzik véleménye szerint.*
- Ez nagyon jó ötlet, édes! Én mostantól csak így fogom hívni.
*Kacsint rá, és felszedi a saját kockáit.*
- És látod, mondtam, hogy könnyen legyőzöl engem. Méghozzá egy igen szép dobással.
*Nem bánja, hogy az ő keze nem olyan szerencsés, ő így érzi jól magát.*
- No, fiúk… mehet a következő? Már csak két körünk van, és szoros a küzdelem!
*Megrázza kezében a kockákat, és dob. 2, 3, 3, 5, 6. Megvárja, míg a többiek is megteszik, utána dönt a második dobásról.*
- Hát… nehéz dolgom van.
*Nevet fel.*
- Azt hiszem, a 3-as páron kívül újat dobok mindent.
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Wrexan megjegyzése, hogy a friss levegő jólesik számára, szöget üt a fejében.*
- Ó, akkor egy kicsit jobban kinyitom az ablakot, ha Beltrys nem csingálódik azon, hogy kiszökjön.
*Fordul kérdő mosollyal Parcyhoz, s ha egyetért, akkor Cassy feláll az asztaltól. Egy kicsit megbillen, de az asztalban megkapaszkodik nevetve.*
- Hoppá, azt hiszem, kezd a bor a fejembe szállni. Egy pillanat és jövök.
*Egyensúlyát visszanyerve az ablakhoz sétál. Érzi, hogy léptei bizonytalanok, de azért nem veszélyesen azok. Ennyit megér egy lazítós este. Kitárja az ablakot, amin keresztül alaposabban megmozdul a levegő bent. Ő is mélyet szippant belőle, s kitekint a sötét égboltra, a kettős holdvilágban derengő kikötőre. Nagyon hangulatosnak találja a látványt, s mivel jó kedve van, még annál is színesebb a képzeletében az egész.*
- Igazán szép tud lenni ez a hely...
*A paravánján lógó vállkendőért nyúl, hogy magára terítse, haját kihúzza alóla, és visszatér az asztalhoz, hogy ne tartsa fel sokáig a játékot. Fejét nehéznek érzi, ezen megállás nélkül mosolyog, de vendéglátóként az is eszébe jut, hogy megnézze, két társa pohara vajon nem kíván-e újratöltést.*
- Szeretnétek még egy italt?
*Aztán az iménti téma egy másik kérdést vet fel benne.*
- Ti hogy érzitek itt magatokat? Egyikőtök se idevaló. Mármint a kikötőbe. Kezditek már otthonosnak érezni?
*A dobások megtörténnek, s Paranvyr vigasztalja, bár szükségtelenül. Ő nem kifejezetten a győzelemért játszik, bár amit kívánna, az tényleg a szívéből jön, és örülne neki. A férfi érintése meglepő, de nagyon kellemes, bensőséges, borzongató, s megítélése szerint túlcsúszik a barátságosság határain. Cassy fel is kapja rá a pillantását, zavarba hozza a dolog. Sokan gondolhatják azt, hogy hozzá van szokva az ilyesmihez, ám ez csak a munkájában mondható el, és az is sajátságos helyzetekhez kötött. A magánéletében nagyon visszafogott és tartózkodó. Zavart mosollyal felel, kicsit kótyagosan a bortól és saját reakciójától.*
- Oh, nos… igazán nem baj, ha mégsem. Én már nyertem így is egy kellemes estét veletek.
*Wrexan győzelmére megint gratulál.*
- A végén kiderül, hogy őstehetséged van ehhez. Csak aztán nehogy a szenvedélyeddé váljon és Darelld rajtakapjon munkaidőben!
*Kezét a szájához tartja, ahogy jelezni szokták, hogy titok következik.*
- tudod, ő inkább kártyapárti.
*Kuncog.*
- Tényleg, még meg se tanítottam neked a negyvenes szabályait! Na, ha az is ilyen jól megy, félelmetes szerencsejátékos leszel!
*Persze nem akarja, hogy Parcy elhanyagolva érezze magát, ezért aztán hozzá fordul mosolyogva. Névadó ötletére lenéz a kockákra. 2, 2, 4, 4, 4. Ez a Teli lenne, de a Sellő jobban hangzik véleménye szerint.*
- Ez nagyon jó ötlet, édes! Én mostantól csak így fogom hívni.
*Kacsint rá, és felszedi a saját kockáit.*
- És látod, mondtam, hogy könnyen legyőzöl engem. Méghozzá egy igen szép dobással.
*Nem bánja, hogy az ő keze nem olyan szerencsés, ő így érzi jól magát.*
- No, fiúk… mehet a következő? Már csak két körünk van, és szoros a küzdelem!
*Megrázza kezében a kockákat, és dob. 2, 3, 3, 5, 6. Megvárja, míg a többiek is megteszik, utána dönt a második dobásról.*
- Hát… nehéz dolgom van.
*Nevet fel.*
- Azt hiszem, a 3-as páron kívül újat dobok mindent.
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 21:24:30
Üzenet elküldve: 2020-04-30 21:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Éppen élvezné Imoren társaságát, amikor egy úriember érkezik, azzal a kérdéssel, hogy elvinné a sellőt, de egy cserét ajáln. Yathalanae úgy látszik már kinézete magának a bárdot. A bárd belemegy a cserébe.*
- Köszönöm, elfogadom a cserét. Majd legközelebb, Imoren kisasszony.*-mondja a férfi, majd ha az elf szépség odalibben mellé kezét csókol a nőnek.*
- Xaras Nodraelor vagyok! Örülök, hogy megismerhetem.*-mondja a férfi. Eközben Carlotteia érkezik, és érdeklődik.*
- Jómagam meg vagyok elégedve. Esetleg ha Yathalanae kisasszony kíván valamit, akkor megteheti. Bár megtiszteltetésnek venném, ha a saját ételemből kínálhatnám őt.*-kacsint az elfre sokat sejtetően. Ha partnere kíván valamit, azt természetesen Xaras állja.*
*Éppen élvezné Imoren társaságát, amikor egy úriember érkezik, azzal a kérdéssel, hogy elvinné a sellőt, de egy cserét ajáln. Yathalanae úgy látszik már kinézete magának a bárdot. A bárd belemegy a cserébe.*
- Köszönöm, elfogadom a cserét. Majd legközelebb, Imoren kisasszony.*-mondja a férfi, majd ha az elf szépség odalibben mellé kezét csókol a nőnek.*
- Xaras Nodraelor vagyok! Örülök, hogy megismerhetem.*-mondja a férfi. Eközben Carlotteia érkezik, és érdeklődik.*
- Jómagam meg vagyok elégedve. Esetleg ha Yathalanae kisasszony kíván valamit, akkor megteheti. Bár megtiszteltetésnek venném, ha a saját ételemből kínálhatnám őt.*-kacsint az elfre sokat sejtetően. Ha partnere kíván valamit, azt természetesen Xaras állja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063