Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:27:04
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:27:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Zopal, Drogg, Sryl//
*Minden egyes nő egyedi és csodálatos, titkos kis ékszeresdoboz a maga módján, csupán aranynál, ezüstnél és drágaköveknél sokkal értékesebb dolgokat rejtegetnek: a saját értékeiket, a valójukat, érzelmeiket és valódi szépségüket. Mert attól még, hogy valami, vagy valaki, kívül is csodálatos, a belseje az igazi virágoskert, tele csodálatos rózsákkal, melyeknek illata vagy elbódít, vagy elförmeszt. Ósdi feltételezés már az, Parcy szerint, hogy a nő kevesebbet ér a férfinál - éppen magasztosabb, mivel kevesebb téglából is palotát épít a háttérben. Egyszer eljön a pillanat, mikor minden megfordul, ahogyan most is az lesz. Rey ékszeresdoboza, amilyen ridegnek tűnik kívülről, kis obszídián szelencének, tárgyilagos, valós, de valamilyen szinten kedves veresbársonyt fed el az idegenek, vagy a rosszul kérdezők elől. Valóban, megtudja az elf, hogy kollégái, a vezetőség, s a környezet milyen, de valami ennél fontosabbra is felfigyelhet - mintha némi tapasztalatlanság is felfedezhető lenne a mélységi szavaiban, vagy komor múlttal rendelkezik, vagy igen fiatal, s ez az első komoly állása, Paranvyr nem ért hozzá, náluk hogyan megy az öregedés, így nem is nyilatkozik, de azt kötve hiszi, hogy mindkettő ugyanabban a fagyos tűzben játszana. Mekkorát téved!*
- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket! Remélem, talán a jövőben elérem azt, hogy én is kollégámnal szólíthassalak. Megtisztelő lenne. *Bólint, arcán somolygással. Az ötlete elfogadásra kerül, borostyán szemei felcsillannak, azza feláll, hogy elinduljon a másik asztal felé.*
- Remek! Induljunk is. *A másikat karolni még nem meri, nem ismeri annyira, hogy tudja, hogyan reagálja. Ha az orkhoz, Srylhez és a rajzolgató törpéhez lép, bemutatkozik.*
- Jó napot hölgyem! Uraim! Szabadna esetleg? *Mutat az egyik szabad székre.*
//Rey, Cassy, Parcy//
//Zopal, Drogg, Sryl//
*Minden egyes nő egyedi és csodálatos, titkos kis ékszeresdoboz a maga módján, csupán aranynál, ezüstnél és drágaköveknél sokkal értékesebb dolgokat rejtegetnek: a saját értékeiket, a valójukat, érzelmeiket és valódi szépségüket. Mert attól még, hogy valami, vagy valaki, kívül is csodálatos, a belseje az igazi virágoskert, tele csodálatos rózsákkal, melyeknek illata vagy elbódít, vagy elförmeszt. Ósdi feltételezés már az, Parcy szerint, hogy a nő kevesebbet ér a férfinál - éppen magasztosabb, mivel kevesebb téglából is palotát épít a háttérben. Egyszer eljön a pillanat, mikor minden megfordul, ahogyan most is az lesz. Rey ékszeresdoboza, amilyen ridegnek tűnik kívülről, kis obszídián szelencének, tárgyilagos, valós, de valamilyen szinten kedves veresbársonyt fed el az idegenek, vagy a rosszul kérdezők elől. Valóban, megtudja az elf, hogy kollégái, a vezetőség, s a környezet milyen, de valami ennél fontosabbra is felfigyelhet - mintha némi tapasztalatlanság is felfedezhető lenne a mélységi szavaiban, vagy komor múlttal rendelkezik, vagy igen fiatal, s ez az első komoly állása, Paranvyr nem ért hozzá, náluk hogyan megy az öregedés, így nem is nyilatkozik, de azt kötve hiszi, hogy mindkettő ugyanabban a fagyos tűzben játszana. Mekkorát téved!*
- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket! Remélem, talán a jövőben elérem azt, hogy én is kollégámnal szólíthassalak. Megtisztelő lenne. *Bólint, arcán somolygással. Az ötlete elfogadásra kerül, borostyán szemei felcsillannak, azza feláll, hogy elinduljon a másik asztal felé.*
- Remek! Induljunk is. *A másikat karolni még nem meri, nem ismeri annyira, hogy tudja, hogyan reagálja. Ha az orkhoz, Srylhez és a rajzolgató törpéhez lép, bemutatkozik.*
- Jó napot hölgyem! Uraim! Szabadna esetleg? *Mutat az egyik szabad székre.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:21:28
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Pult környéke//
*Érzi, hogy ezzel a váratlan tapintással meglepte a férfit, csupán ennyinek tudja be a látszólagos visszavonulót. Egy szempillantással utána, már ismét egymást társaságában és érintésében lelik örömüket. Még mindig kedveli a kérgesebb tenyér érintését, sőt kifejezetten melegséggel tölti el egy gondoskodó simogatás, bujtatott gyengédségsziporka. Mivel az idő lassan telik, ahogy a meleg tekintet egészen bejárja a szembogarai udvarát, kezd úgy érezni, hogy itt ez nem a szokásos munkája lesz, vagy legalábbis, a férfi talán még egy kis biztatásra vár. Ilyenkor egy megszokottabb vendég már régen az ölébe ültette volna, mi több, már a fürdőjét készítené elő, az meg már félig lekapta volna a szoknyáját. De itt mindenki azt kapja, amire a leginkább vágyik, és amit ebből ők képesek nyújtani.*
-Részemről a szerencse, kedves. *Mondja, közben ajkait megnedvesíti, kibukkanó nyelvével és a férfire kacsint cinkosul mosolyogva. Mindig is ínyére voltak az olyan vendégek, akik némi tiszteletet is mutattak az irányába, azokkal ő is szívesebben foglalkozik. Ez már csak így van, de mindenhez jó képet kell vágnia, ehhez jelentősen könnyebb, mondhatni, még kedve is lenne hozzá. Bár, ahogy a férfi kérdésekkel így elhalmozza, a körítésről nem is beszélve, lehet mégiscsak húzódzkodás lesz a vége, mindenesetre, látszik a tekintetén, hogy meglepi az érdeklődés.*
-Hogy mit lehet tudni? *Majd tekintete visszalágyul és az iménti magabiztosság lassacskán ellepi ismét.*
-Istenien masszírozok, de a vendégek egy másik testrészem is nagyon kedvelik… *Kacsint ismét a másikra, majd egy kicsit komolyabbra veszi ő is a hangnemet.*
- Északról érkeztem a tó melletti városból. Nagy megkönnyebbülés azt hallani, hogy nem csak használni szeretne, igazán figyelmes lélekre vall és intelligensre. Egy bordélyban nevelkedtem, szinte adta magát a dolog, de kevésszer bántam még meg. *Talán ez a legvelősebb összefoglaló, amit adhat a múltjáról, minden benne van.*
-Mi járatban van itt nálunk? Esetleg hajóra vár éppen? *Tér vissza a másikra, mert azzal is tisztában van, hogy némely vendégnek csupán egy hallgatóság kell, általában nincs is hozzászokva, hogy neki kell mesélni, mégpedig magáról.*
-Oh! Ha esetleg szomjas vagy, esetleg harapnál valamit, csak szólj, felszolgálom neked. *Böki közbe, majd elfelejtette a dolgot. Még vissza kell szoknia a munkához, ez a kis szabadság szinte még ártalmas is volt az emlékezetére nézve.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.09 20:42:16
*Érzi, hogy ezzel a váratlan tapintással meglepte a férfit, csupán ennyinek tudja be a látszólagos visszavonulót. Egy szempillantással utána, már ismét egymást társaságában és érintésében lelik örömüket. Még mindig kedveli a kérgesebb tenyér érintését, sőt kifejezetten melegséggel tölti el egy gondoskodó simogatás, bujtatott gyengédségsziporka. Mivel az idő lassan telik, ahogy a meleg tekintet egészen bejárja a szembogarai udvarát, kezd úgy érezni, hogy itt ez nem a szokásos munkája lesz, vagy legalábbis, a férfi talán még egy kis biztatásra vár. Ilyenkor egy megszokottabb vendég már régen az ölébe ültette volna, mi több, már a fürdőjét készítené elő, az meg már félig lekapta volna a szoknyáját. De itt mindenki azt kapja, amire a leginkább vágyik, és amit ebből ők képesek nyújtani.*
-Részemről a szerencse, kedves. *Mondja, közben ajkait megnedvesíti, kibukkanó nyelvével és a férfire kacsint cinkosul mosolyogva. Mindig is ínyére voltak az olyan vendégek, akik némi tiszteletet is mutattak az irányába, azokkal ő is szívesebben foglalkozik. Ez már csak így van, de mindenhez jó képet kell vágnia, ehhez jelentősen könnyebb, mondhatni, még kedve is lenne hozzá. Bár, ahogy a férfi kérdésekkel így elhalmozza, a körítésről nem is beszélve, lehet mégiscsak húzódzkodás lesz a vége, mindenesetre, látszik a tekintetén, hogy meglepi az érdeklődés.*
-Hogy mit lehet tudni? *Majd tekintete visszalágyul és az iménti magabiztosság lassacskán ellepi ismét.*
-Istenien masszírozok, de a vendégek egy másik testrészem is nagyon kedvelik… *Kacsint ismét a másikra, majd egy kicsit komolyabbra veszi ő is a hangnemet.*
- Északról érkeztem a tó melletti városból. Nagy megkönnyebbülés azt hallani, hogy nem csak használni szeretne, igazán figyelmes lélekre vall és intelligensre. Egy bordélyban nevelkedtem, szinte adta magát a dolog, de kevésszer bántam még meg. *Talán ez a legvelősebb összefoglaló, amit adhat a múltjáról, minden benne van.*
-Mi járatban van itt nálunk? Esetleg hajóra vár éppen? *Tér vissza a másikra, mert azzal is tisztában van, hogy némely vendégnek csupán egy hallgatóság kell, általában nincs is hozzászokva, hogy neki kell mesélni, mégpedig magáról.*
-Oh! Ha esetleg szomjas vagy, esetleg harapnál valamit, csak szólj, felszolgálom neked. *Böki közbe, majd elfelejtette a dolgot. Még vissza kell szoknia a munkához, ez a kis szabadság szinte még ártalmas is volt az emlékezetére nézve.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.09 20:42:16
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:23:59
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:23:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Gyönyörök és kéjes sóhajok forrásává vált a kicsiny szoba, ahogy az ágyon a két test hullámzó táncát járja. Bobbir rendesen odateszi magát, férfihoz méltóan bánik az elffel, aki ezt mélyről szakadó fel-felnyögésekkel adja a tudtára. Persze dolgozik ő is, csípője egy percre sem pihen le, a férfi ritmusához alkalmazkodva ringatózik. Közben igyekszik harmadik kis társukról sem megfeledkezni, s egyik kezével szüntelen annak bájait járja be, s a csókokat is készséggel fogadja.
Miután úgy érzi, Bobbir befejezte, amit akart, még gyorsan magához húzza partnerét, s forró csókot lehel ajkára.*
-Csodálatos voltál, alig jutok szóhoz.
*Lihegi kipirult arcocskákkal, majd oldalra fordul a kis tündérhez, s őt is megajándékozza barackszín ajkaival.*
-Rég volt részem ilyen izgalmas estében.
*Ezt a mondatot, bár most Nala szemébe néz, mindkettőjüknek címezi, majd kényelmesen oldalra hengeredik, helyet adva közöttük a férfinak. Természetesen ő is készen áll bármilyen folytatásra, egész éjjel Bobbir rendelkezésére állnak, de a férfin múlik, merre lép tovább. Akár nyugovóra is térhet a két meleg, mezítelen női test szoros ölelésében.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Gyönyörök és kéjes sóhajok forrásává vált a kicsiny szoba, ahogy az ágyon a két test hullámzó táncát járja. Bobbir rendesen odateszi magát, férfihoz méltóan bánik az elffel, aki ezt mélyről szakadó fel-felnyögésekkel adja a tudtára. Persze dolgozik ő is, csípője egy percre sem pihen le, a férfi ritmusához alkalmazkodva ringatózik. Közben igyekszik harmadik kis társukról sem megfeledkezni, s egyik kezével szüntelen annak bájait járja be, s a csókokat is készséggel fogadja.
Miután úgy érzi, Bobbir befejezte, amit akart, még gyorsan magához húzza partnerét, s forró csókot lehel ajkára.*
-Csodálatos voltál, alig jutok szóhoz.
*Lihegi kipirult arcocskákkal, majd oldalra fordul a kis tündérhez, s őt is megajándékozza barackszín ajkaival.*
-Rég volt részem ilyen izgalmas estében.
*Ezt a mondatot, bár most Nala szemébe néz, mindkettőjüknek címezi, majd kényelmesen oldalra hengeredik, helyet adva közöttük a férfinak. Természetesen ő is készen áll bármilyen folytatásra, egész éjjel Bobbir rendelkezésére állnak, de a férfin múlik, merre lép tovább. Akár nyugovóra is térhet a két meleg, mezítelen női test szoros ölelésében.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:19:42
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:19:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Ez a modorosság részben Gyldwa érdeme, és nem kevés tapasztalat és önuralom gyakorlás szép vég kifejlettje. Ki tudja, talán egyszer majd, miután ez a röpke idő eltelik, itt ezek között a hullaszínű népek között, talán igazi úriork is válhat belőle. Talán. Mindenesetre semmiféle dolog nem vethető el a jövőjével kapcsolatban, mert ugye az kiismerhetetlen és rejtélyes dolog. A szelídíthetősége is kétséges, sajnos mindamellett, hogy eme szokatlan környezetben türtőzteti a szokásait és a durva beszédet, a boszorkány még mindig nincs azon a polcon, amelyen a számára tiszteletre méltó izmos, eszes, fogas mintaképek pózolnak.
Miután pedig egyedül hagyják, erős kézzel megdörzsöli magát, az ő tenyere nem olyan finom és puha, mint a némberé, így több redvát is kapar le, mint a kedves simogatás. Nem sok idő telik el, a fekete hajú is visszaérkezik a kezében a célszerszámmal, ami után nyúl is, hogy átdörgölje magát.*
-No! Öz már valami! *Látszik, hogy az érdesebb tisztogatást élvezi, végül is, ő érzi, hol viszket a bütyke. Náluk igenis, fontos dolog az alapos tisztálkodás, már amikor odajutnak, nehogy a tetvek meg az egyéb házi állatkák, amiket idővel összeszedtek, túlságosan is otthon érezzék magukat. Miután ez megtörtént és minden részét szépen átdörzsölte, leteszi, a dézsán kívülre a kefét és Vyliassa nekilát megmasszírozni. Mivel nem kellemetlen, így nem szól, néha érez is egy- egy erősebb markolást, ami még kellemesnek is mondható, de feszesebbek az ő izmai, minthogy puha kézzel azokat át lehessen mozgatni. Sőt, szegény lány talán még át se éri az apró kacsójával.*
-Oh Vyliassa. Értöm. Érdökes ez a masszázs, nem is kellemetlen. *Viszont, hogy pontosan mikor ér véget, azzal nincsen tisztában, csak csendben ül a vízben és tűri a nyomkodást.*
-Értöm, citromfű, aztat ismerem, szoktuk vele… *De inkább nem fejezi be a mondatot, mert megszokta már, hogy az itteniek furcsán néznek az ő szokásaikra és így egyértelműen rá is.*
-Már maga a fürdő is igazán kellömes volt, de így biztos irigyölni fognak a többiek a dokkoknál, mert már méterekről lehet majd érözni az aromámat. *Mondja lelkesen és jókedvűen, bár a vicc benne van a pakliban.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Ez a modorosság részben Gyldwa érdeme, és nem kevés tapasztalat és önuralom gyakorlás szép vég kifejlettje. Ki tudja, talán egyszer majd, miután ez a röpke idő eltelik, itt ezek között a hullaszínű népek között, talán igazi úriork is válhat belőle. Talán. Mindenesetre semmiféle dolog nem vethető el a jövőjével kapcsolatban, mert ugye az kiismerhetetlen és rejtélyes dolog. A szelídíthetősége is kétséges, sajnos mindamellett, hogy eme szokatlan környezetben türtőzteti a szokásait és a durva beszédet, a boszorkány még mindig nincs azon a polcon, amelyen a számára tiszteletre méltó izmos, eszes, fogas mintaképek pózolnak.
Miután pedig egyedül hagyják, erős kézzel megdörzsöli magát, az ő tenyere nem olyan finom és puha, mint a némberé, így több redvát is kapar le, mint a kedves simogatás. Nem sok idő telik el, a fekete hajú is visszaérkezik a kezében a célszerszámmal, ami után nyúl is, hogy átdörgölje magát.*
-No! Öz már valami! *Látszik, hogy az érdesebb tisztogatást élvezi, végül is, ő érzi, hol viszket a bütyke. Náluk igenis, fontos dolog az alapos tisztálkodás, már amikor odajutnak, nehogy a tetvek meg az egyéb házi állatkák, amiket idővel összeszedtek, túlságosan is otthon érezzék magukat. Miután ez megtörtént és minden részét szépen átdörzsölte, leteszi, a dézsán kívülre a kefét és Vyliassa nekilát megmasszírozni. Mivel nem kellemetlen, így nem szól, néha érez is egy- egy erősebb markolást, ami még kellemesnek is mondható, de feszesebbek az ő izmai, minthogy puha kézzel azokat át lehessen mozgatni. Sőt, szegény lány talán még át se éri az apró kacsójával.*
-Oh Vyliassa. Értöm. Érdökes ez a masszázs, nem is kellemetlen. *Viszont, hogy pontosan mikor ér véget, azzal nincsen tisztában, csak csendben ül a vízben és tűri a nyomkodást.*
-Értöm, citromfű, aztat ismerem, szoktuk vele… *De inkább nem fejezi be a mondatot, mert megszokta már, hogy az itteniek furcsán néznek az ő szokásaikra és így egyértelműen rá is.*
-Már maga a fürdő is igazán kellömes volt, de így biztos irigyölni fognak a többiek a dokkoknál, mert már méterekről lehet majd érözni az aromámat. *Mondja lelkesen és jókedvűen, bár a vicc benne van a pakliban.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:11:32
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:11:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Érintőlegesen Zopal, Drogg, Sryl//
*Nem is kell sokat várni az italra, Cassy meg is hozza a teli poharakat. Nagyon gusztának tűnik mindkét folyadék, mielőtt Rey a szájához emelné, pár pillanatig megcsodálja a csokoládé költeményét, s mélyen beszippantja az illatát. Majd kellemes elégedettséggel belekortyol, persze előtte egy udvarias biccentéssel megköszöni az elfnek a szorgoskodást. A pogácsa már csak hab a tortán, a mélységi csak a ropogós tésztára tekintve jön rá, hogy igazából már éhes, rég nem vett magához táplálékot. Szinte azonnal orvosolja is a problémát, s eltüntet egy aranybarna pogácsát a szájában.
Mindeközben persze figyelme egy részét Parcyra irányítja, ügyelve, hogy pontos választ tudjon adni kérdéseire.*
-Bár nem régóta dolgozom itt, meg vagyok elégedve. A hely kulturált, a szobám pedig... Hát még nem igazán laktam ehhez fogható helyen... A főnökség korrekt, rendesek, de ha valaki szabályt szeg, azért csattan rajt az ostor rendesen.
*Sorolja az információkat, néha kicsit meg-megtorpanva, mintha a megfelelő szavakat keresné.*
-A csapat... Hát, szerintem nem rossz, bár csak mostanában kezdem megismerni a tagokat.
*Nem tér ki arra, hogy ez az első, nem alkalmi, komolynak tűnő munkája, sem arra, hogy miképp élt eddig, de azért néhány félmondatából akaratlanul is érződik a hosszú évtizedek sötét magánya.
Parcy javaslatára, hogy csatlakozzanak a közelükben ülőkhöz, felfigyel. Elkönyveli magában, hogy a másik valószínű kissé túl kíváncsi természet. Nem mintha baja lenne ezzel, de ő inkább a csendes megfigyelő. Elvégre ez a tulajdonsága is nevezhető egyfajta kíváncsiságnak, így hát enged.*
-Nem bánom, csatlakozhatunk.
//Rey, Cassy, Parcy//
//Érintőlegesen Zopal, Drogg, Sryl//
*Nem is kell sokat várni az italra, Cassy meg is hozza a teli poharakat. Nagyon gusztának tűnik mindkét folyadék, mielőtt Rey a szájához emelné, pár pillanatig megcsodálja a csokoládé költeményét, s mélyen beszippantja az illatát. Majd kellemes elégedettséggel belekortyol, persze előtte egy udvarias biccentéssel megköszöni az elfnek a szorgoskodást. A pogácsa már csak hab a tortán, a mélységi csak a ropogós tésztára tekintve jön rá, hogy igazából már éhes, rég nem vett magához táplálékot. Szinte azonnal orvosolja is a problémát, s eltüntet egy aranybarna pogácsát a szájában.
Mindeközben persze figyelme egy részét Parcyra irányítja, ügyelve, hogy pontos választ tudjon adni kérdéseire.*
-Bár nem régóta dolgozom itt, meg vagyok elégedve. A hely kulturált, a szobám pedig... Hát még nem igazán laktam ehhez fogható helyen... A főnökség korrekt, rendesek, de ha valaki szabályt szeg, azért csattan rajt az ostor rendesen.
*Sorolja az információkat, néha kicsit meg-megtorpanva, mintha a megfelelő szavakat keresné.*
-A csapat... Hát, szerintem nem rossz, bár csak mostanában kezdem megismerni a tagokat.
*Nem tér ki arra, hogy ez az első, nem alkalmi, komolynak tűnő munkája, sem arra, hogy miképp élt eddig, de azért néhány félmondatából akaratlanul is érződik a hosszú évtizedek sötét magánya.
Parcy javaslatára, hogy csatlakozzanak a közelükben ülőkhöz, felfigyel. Elkönyveli magában, hogy a másik valószínű kissé túl kíváncsi természet. Nem mintha baja lenne ezzel, de ő inkább a csendes megfigyelő. Elvégre ez a tulajdonsága is nevezhető egyfajta kíváncsiságnak, így hát enged.*
-Nem bánom, csatlakozhatunk.
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:08:02
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:08:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pult környéke//
*A férfit meglepi a hirtelen mozdulat és talán egy pillanatig el is húzza kezeit a nő selymes tenyere elől azonban hamar vissza húzza azokat immáron a szépséges hölgyemény kézfejét simogatva. Enyhe gyomor görcsöt érez az ittléte miatt, fogalma sincs a nő miért választotta ezt a szakmát vagy taszító e számára a félelf. Nem szeretne semmit ráerőltetni, egy önző állatnak meg még inkább nem akar tűnni aki azt hiszi pénzért bármit megtehet, a legbarbárabb stílusban is egy "jó" helyen. A lány gesztenye szemeibe nézve, úgy érzi nem talál szavakat. Soha életében nem volt bordélyban, bármennyire is hazugságnak tűnhet, tényleg így van. Most pedig újból fiatal legény évei futnak elméje vetítő szobájába és úgy érzi megintcsak pirulós és tapintatos férfiú aki nem mer egy nőhöz sehogy sem viszonyulni vagy inkább nem tud. *
~Biztos a hosszú kapcsolat oka ~ *elmélkedik a férfi, majd végre összeszedi magát és előrántván keresett határozottságát tarisznyája mélyéből, így szól:*
-Örvendek, Maydeleine. Egy apró falucskából érkeztek messze ezek földeknek rejtelmeitől. Már fiatalon elhagytam fészkem, és ritkán látogattam vissza lassan nomáddá válva. Jövök-megyek, míg úgy nem látom, hogy érdemes maradnom, de csakis kizárólag addig egy perccel sem tovább. Ami pedig a célomat illeti, magácska társasága egyenlőre tökéletesen megfelel az összes igényemnek és vágyamnak. Remélem ezzel nem érzi tárgyilagosítva magát, hisz egy másodperc erejéig sem volt ez a szándékom magával. Leegyszerűsítvén, kellemes társaságban mutatkozik. Önről mit lehet tudni, ha nem vagyok túl indiszkrét? Mi célból választotta ezt a hivatást? Kérem ne érezze magát lealacsonyítva, képes vagyok sokat fecsegni.
*A férfit meglepi a hirtelen mozdulat és talán egy pillanatig el is húzza kezeit a nő selymes tenyere elől azonban hamar vissza húzza azokat immáron a szépséges hölgyemény kézfejét simogatva. Enyhe gyomor görcsöt érez az ittléte miatt, fogalma sincs a nő miért választotta ezt a szakmát vagy taszító e számára a félelf. Nem szeretne semmit ráerőltetni, egy önző állatnak meg még inkább nem akar tűnni aki azt hiszi pénzért bármit megtehet, a legbarbárabb stílusban is egy "jó" helyen. A lány gesztenye szemeibe nézve, úgy érzi nem talál szavakat. Soha életében nem volt bordélyban, bármennyire is hazugságnak tűnhet, tényleg így van. Most pedig újból fiatal legény évei futnak elméje vetítő szobájába és úgy érzi megintcsak pirulós és tapintatos férfiú aki nem mer egy nőhöz sehogy sem viszonyulni vagy inkább nem tud. *
~Biztos a hosszú kapcsolat oka ~ *elmélkedik a férfi, majd végre összeszedi magát és előrántván keresett határozottságát tarisznyája mélyéből, így szól:*
-Örvendek, Maydeleine. Egy apró falucskából érkeztek messze ezek földeknek rejtelmeitől. Már fiatalon elhagytam fészkem, és ritkán látogattam vissza lassan nomáddá válva. Jövök-megyek, míg úgy nem látom, hogy érdemes maradnom, de csakis kizárólag addig egy perccel sem tovább. Ami pedig a célomat illeti, magácska társasága egyenlőre tökéletesen megfelel az összes igényemnek és vágyamnak. Remélem ezzel nem érzi tárgyilagosítva magát, hisz egy másodperc erejéig sem volt ez a szándékom magával. Leegyszerűsítvén, kellemes társaságban mutatkozik. Önről mit lehet tudni, ha nem vagyok túl indiszkrét? Mi célból választotta ezt a hivatást? Kérem ne érezze magát lealacsonyítva, képes vagyok sokat fecsegni.
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:53:08
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:53:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Az biztos, hogy szegény Ormnak nem a kifinomultság az erénye Vyliassa szemében, de ahhoz képest, hogy a másik a brutálisak népéből származik, egészen jó a modora, akár egy szántóföldi emberével is felér, ha úgy nézi. Nem a kedvenc típusa, foglalkozna másokkal is szívesebben, de az ilyenek hálásak szoktak lenni, az pedig később behajtható, még biztosan jól fog jönni a szürkészöld szemű szépségnek. Azért azt sem lehet mondani, hogy nincsen tele meglepetésekkel az ork, hiszen nem találkozott még ilyen kéréssel sellőházi napjai alatt.*
- Hátkefe? Van, persze, van, máris hozom, egy pillanat. *Kimegy a paraván mögül, otthagyja addig az orkot, aki persze azt csinálhat, amit akar, de nincs rá sok ideje, hiszen kívül, egy rövid keresgélés után, Vyl visszatér a kívánt eszközzel.*
- Itt is vagyok. Én csináljam, vagy te szeretnéd? *A kiválasztott opció alapján fog lépni a továbbiakban, Orm mondja meg, pontosan mit is szeretne. A kérésre bólint, összedörzsöli a kezeit, aztán nekilát a masszírozásnak, olyan erősen, de ügyesen is, ahogy csak tud. Előbbi terén hiányt szenved a lány, utóbbiban viszont annál inkább jeleskedik. A nyakkal kezdi, finom dörzsöléssel, majd apró mozdulatokkal, aztán lassan lejjebb halad, egészen a hátig, a lapockákig, s a vállakig, amiket aztán a csigolyák kiropogtatása céljából, az ismert módon hátrahúz, amennyire csak tud. Ha Ormnak tetszik és elég erősnek találta ezt, finom, serkentő ellazulást is érezhet. A kérdést, ha eléggé illetlenül is tálalja a férfi azon modor szerint, amihez nő szokott, érthető, így válaszol is rá.*
- Vyliassának. Az aroma egy különleges keverék, borsléből, mentából, kevéske egzotikus fűszerből, s ha jól csináltam, citromfűből áll. Igazán frissítő, nem? *Mosolyog a masszázs közben.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Az biztos, hogy szegény Ormnak nem a kifinomultság az erénye Vyliassa szemében, de ahhoz képest, hogy a másik a brutálisak népéből származik, egészen jó a modora, akár egy szántóföldi emberével is felér, ha úgy nézi. Nem a kedvenc típusa, foglalkozna másokkal is szívesebben, de az ilyenek hálásak szoktak lenni, az pedig később behajtható, még biztosan jól fog jönni a szürkészöld szemű szépségnek. Azért azt sem lehet mondani, hogy nincsen tele meglepetésekkel az ork, hiszen nem találkozott még ilyen kéréssel sellőházi napjai alatt.*
- Hátkefe? Van, persze, van, máris hozom, egy pillanat. *Kimegy a paraván mögül, otthagyja addig az orkot, aki persze azt csinálhat, amit akar, de nincs rá sok ideje, hiszen kívül, egy rövid keresgélés után, Vyl visszatér a kívánt eszközzel.*
- Itt is vagyok. Én csináljam, vagy te szeretnéd? *A kiválasztott opció alapján fog lépni a továbbiakban, Orm mondja meg, pontosan mit is szeretne. A kérésre bólint, összedörzsöli a kezeit, aztán nekilát a masszírozásnak, olyan erősen, de ügyesen is, ahogy csak tud. Előbbi terén hiányt szenved a lány, utóbbiban viszont annál inkább jeleskedik. A nyakkal kezdi, finom dörzsöléssel, majd apró mozdulatokkal, aztán lassan lejjebb halad, egészen a hátig, a lapockákig, s a vállakig, amiket aztán a csigolyák kiropogtatása céljából, az ismert módon hátrahúz, amennyire csak tud. Ha Ormnak tetszik és elég erősnek találta ezt, finom, serkentő ellazulást is érezhet. A kérdést, ha eléggé illetlenül is tálalja a férfi azon modor szerint, amihez nő szokott, érthető, így válaszol is rá.*
- Vyliassának. Az aroma egy különleges keverék, borsléből, mentából, kevéske egzotikus fűszerből, s ha jól csináltam, citromfűből áll. Igazán frissítő, nem? *Mosolyog a masszázs közben.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 08:01:09
Üzenet elküldve: 2020-03-09 08:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Cahress//
*Mi alatt ott tartózkodtak, nem igazán vette észre a váltást, mert annyira gördülékenyen ment végbe, hogy a fogadó új nevet kapott és kibővített repertoárt.*
-Báró? Nem igazán találkoztam vele, míg ott voltam. *Kutat a fejében, bár bizonyára egy ilyen csehó tulajdonosa igazán elfoglalt, mint Zammira kiasszony, így ez nem csoda. Cahress pontosan érti, mikor előadja hogy három napig egyedül volt a városban, hogy az mit jelenthet egy magafajta, mindig házon belül tartózkodó nőnek.*
-Eleinte kicsit féltem kimenni az utcára, de aztán úgy döntöttem, hogy ha most nem, akkor talán máskor esélyem sem lesz rá. A Könyvtárban már gyorsan telt az idő, az utolsó nap pedig, találkoztam egy nagyon jóképű és udvarias férfival… *Vált témát és mindjárt el is vörösödik, ahogy megakad a mesélés fonala, nem tudja elmondja-e a lánynak a dolgot. Nem mintha fizikailag sok minden történt volna, de talán az volt a legveszélyesebb része az egész látogatásnak. Azóta kicsit hebehurgyábbnak érzi magát, néha csak úgy a semmiből előbukkan a gondolatai között és eltereli a figyelmét. Na meg a lánc is, amit a nyakában visel, arról mindig felsejlik az a néhány röpke óra, amit együtt töltöttek. Majd Cahressnek felcsillan a szeme, mikor a varázsital kerül szóba, de meg is akad, pedig már vágná is rá, hogy amit hozott magával az neki nem szükséges.*
-Mi történt? *Fordul az irányba és egyértelművé válik számára, hogy most munka van készülőben.*
-Értem. *Hebegi mosolyogva. Még felcsillan a szeme az ajándék hallatán aztán csak legyint.*
-Menj csak, majd később ezt megejtjük. *Int a nő felé, hogy hagyja csak rá.*
//Pult környéke//
//Maxrecoll Suwers//
*Odasétál a férfihez, aki az imént érkezett, tekintete végig siklik az arcán lévő hegen, de nem akad meg, látott már hasonlót, na meg az nem volna illő. A vendég termete sem ijeszti meg, hiszen maga sem egy apró, alacsony termetű nő, egészen magasnak teremtették az istenek, bizonyára nem hiába. Megáll Maxrecoll előtt és kedvesen meghajtja magát, bájos mosollyal az arcán.*
-Üdvözlöm a Sellőházban. Maydeleine vagyok, szolgálatára. *Majd leül a pulthoz, a férfi melletti széket odahúzva, közelebb a másikhoz.*
-Honnan érkezett kedves? *Ide sok mindenki csak átutazóban érkezik, ez nem lepi meg, közben a hajfonatot a nyaka másik oldalára igazítja, hogy ne takarja a kilátást.*
-Esetleg konkrét céllal érkezett hozzánk? Fürdőt, masszázst esetleg személyesebb szolgáltatást igénybe venni vagy csupán szerény társaságommal is beérné? *Kérdez rá, puhatolózva a vendég szándékai után, ahogy kacsója is megindul, hogy a két egymásba kapaszkodott kéz közé férkőzhessen. Nem szívderítő látvány ugyanis számára egy ilyen nyíltan merev, zárkózott gesztus.*
*Mi alatt ott tartózkodtak, nem igazán vette észre a váltást, mert annyira gördülékenyen ment végbe, hogy a fogadó új nevet kapott és kibővített repertoárt.*
-Báró? Nem igazán találkoztam vele, míg ott voltam. *Kutat a fejében, bár bizonyára egy ilyen csehó tulajdonosa igazán elfoglalt, mint Zammira kiasszony, így ez nem csoda. Cahress pontosan érti, mikor előadja hogy három napig egyedül volt a városban, hogy az mit jelenthet egy magafajta, mindig házon belül tartózkodó nőnek.*
-Eleinte kicsit féltem kimenni az utcára, de aztán úgy döntöttem, hogy ha most nem, akkor talán máskor esélyem sem lesz rá. A Könyvtárban már gyorsan telt az idő, az utolsó nap pedig, találkoztam egy nagyon jóképű és udvarias férfival… *Vált témát és mindjárt el is vörösödik, ahogy megakad a mesélés fonala, nem tudja elmondja-e a lánynak a dolgot. Nem mintha fizikailag sok minden történt volna, de talán az volt a legveszélyesebb része az egész látogatásnak. Azóta kicsit hebehurgyábbnak érzi magát, néha csak úgy a semmiből előbukkan a gondolatai között és eltereli a figyelmét. Na meg a lánc is, amit a nyakában visel, arról mindig felsejlik az a néhány röpke óra, amit együtt töltöttek. Majd Cahressnek felcsillan a szeme, mikor a varázsital kerül szóba, de meg is akad, pedig már vágná is rá, hogy amit hozott magával az neki nem szükséges.*
-Mi történt? *Fordul az irányba és egyértelművé válik számára, hogy most munka van készülőben.*
-Értem. *Hebegi mosolyogva. Még felcsillan a szeme az ajándék hallatán aztán csak legyint.*
-Menj csak, majd később ezt megejtjük. *Int a nő felé, hogy hagyja csak rá.*
//Pult környéke//
//Maxrecoll Suwers//
*Odasétál a férfihez, aki az imént érkezett, tekintete végig siklik az arcán lévő hegen, de nem akad meg, látott már hasonlót, na meg az nem volna illő. A vendég termete sem ijeszti meg, hiszen maga sem egy apró, alacsony termetű nő, egészen magasnak teremtették az istenek, bizonyára nem hiába. Megáll Maxrecoll előtt és kedvesen meghajtja magát, bájos mosollyal az arcán.*
-Üdvözlöm a Sellőházban. Maydeleine vagyok, szolgálatára. *Majd leül a pulthoz, a férfi melletti széket odahúzva, közelebb a másikhoz.*
-Honnan érkezett kedves? *Ide sok mindenki csak átutazóban érkezik, ez nem lepi meg, közben a hajfonatot a nyaka másik oldalára igazítja, hogy ne takarja a kilátást.*
-Esetleg konkrét céllal érkezett hozzánk? Fürdőt, masszázst esetleg személyesebb szolgáltatást igénybe venni vagy csupán szerény társaságommal is beérné? *Kérdez rá, puhatolózva a vendég szándékai után, ahogy kacsója is megindul, hogy a két egymásba kapaszkodott kéz közé férkőzhessen. Nem szívderítő látvány ugyanis számára egy ilyen nyíltan merev, zárkózott gesztus.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-09 05:48:04
Üzenet elküldve: 2020-03-09 05:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Minden megoldódni látszik, a kedélyek lecsillapodnak, Beltrys pedig a hátán landol, valójában elegánsabban a szokottnál. Parcy már lemondott róla, hogy itt bizony rendre nevelje az állatot, hiszen ez egyszerűen képtelenség már. Learon is megmondta, hogy öntörvényűek a macskák, s ez napról napra jobban kezd beigazolódni. Eléggé vicces, vagy inkább Paranvyrra nézve tragikus, ha úgy nézzük, hogy egy hűséges, nyugodt és kedvelhető társat szeretett volna venni maga mellé, mikor a vadcirmost vásárolta, de a kívánttól eltérő jellem ellenére ugyancsak megszerette a nőstényt, még ha olyan szokásai is vannak, amikkel nehéz mit kezdeni.
Wrexant kicsit nehéz felfogásúnak tartja, hiszen az előbb mondta el, hogy megihatnának valamit, vagy fogyaszthatnának desszertet is akár, így - ha saját magából indul ki - az egyetlen szembeötlő hely, ahol ezt kivitelezni lehet, a pultnál van. Mindegy, magában tartja ezt, igyekszik válaszolni, rendes hangnemben, akár valamennyire kedvesen is. ~ Munkás fiú, biztosan nem taníttatták a szülei, úgy pedig eléggé könnyű mulyává nevelkedni. ~ Zárja le magában az egészet.*
- A pulthoz. Tudod, ott lehet enni, meg inni, meg ilyenek... *Ő részéről el is indul, macskástól, aztán, hogy úgy dönt e a gyerek, hogy követi, az csak rajta áll. Helyet foglal, de egyelőre nem rendel semmit, bevárja társát. Ha az nem jön, akkor meg úgy véli, igazából nem volt értelme ennek az egész, rövidke társalgásnak, s talán jobb is, hogy annyiban marad. Wrexan mellett azonban kérdezne tőle valamit.*
- Mondd csak, te miért érkeztél, inasként a Sellőházba?
//A kocka el van vetve//
*Minden megoldódni látszik, a kedélyek lecsillapodnak, Beltrys pedig a hátán landol, valójában elegánsabban a szokottnál. Parcy már lemondott róla, hogy itt bizony rendre nevelje az állatot, hiszen ez egyszerűen képtelenség már. Learon is megmondta, hogy öntörvényűek a macskák, s ez napról napra jobban kezd beigazolódni. Eléggé vicces, vagy inkább Paranvyrra nézve tragikus, ha úgy nézzük, hogy egy hűséges, nyugodt és kedvelhető társat szeretett volna venni maga mellé, mikor a vadcirmost vásárolta, de a kívánttól eltérő jellem ellenére ugyancsak megszerette a nőstényt, még ha olyan szokásai is vannak, amikkel nehéz mit kezdeni.
Wrexant kicsit nehéz felfogásúnak tartja, hiszen az előbb mondta el, hogy megihatnának valamit, vagy fogyaszthatnának desszertet is akár, így - ha saját magából indul ki - az egyetlen szembeötlő hely, ahol ezt kivitelezni lehet, a pultnál van. Mindegy, magában tartja ezt, igyekszik válaszolni, rendes hangnemben, akár valamennyire kedvesen is. ~ Munkás fiú, biztosan nem taníttatták a szülei, úgy pedig eléggé könnyű mulyává nevelkedni. ~ Zárja le magában az egészet.*
- A pulthoz. Tudod, ott lehet enni, meg inni, meg ilyenek... *Ő részéről el is indul, macskástól, aztán, hogy úgy dönt e a gyerek, hogy követi, az csak rajta áll. Helyet foglal, de egyelőre nem rendel semmit, bevárja társát. Ha az nem jön, akkor meg úgy véli, igazából nem volt értelme ennek az egész, rövidke társalgásnak, s talán jobb is, hogy annyiban marad. Wrexan mellett azonban kérdezne tőle valamit.*
- Mondd csak, te miért érkeztél, inasként a Sellőházba?
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 22:45:12
Üzenet elküldve: 2020-03-08 22:45:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine, Maxrecoll//
//Pult környékén//
*Az ő fejében meg sem fordul, hogy az út pora miatt bárki elítélhető lenne, számára egyszerűen kedves dolog, hogy Mady is kiszakadhatott a tökéletes külsőre törekvés börtönéből. Ha tudná, hogy ezt nem így éli meg, eszébe se jutna szóba hozni. Önként tart a Sellővel.*
- Ó, a Pinty! Úgy hallottam, hogy annak is új tulajdonosa van, egy bizonyos báró.
*Belegondol, milyen lehetett egyedül maradni egy idegen helyen, hallva a sok felfordulásról.*
- Három napig egyedül a városban?
*Emeli fel szemöldökeit csodálkozón. Maga is izgalmasnak tartja az ötletet, őt felvillanyozta Arthenior röpke meglátogatása, bár megbízható, azóta jó barátokká vált társakkal járt ott. Kíséret nélkül talán kevésbé lenne bátor. Mégsem azt kérdezi meg együttérző mosollyal, hogy félt-e.*
- Nem voltál magányos?
*A lelkes beszámoló másról tanúskodik, derűs mosollyal hallgatja, könnyű ráhangolódnia a lelkes felhangra, a képzelete előtt felvonultatott képekre. Különösen a templom kapcsán. Nagyon szerette volna megnézni, de nem volt sok idejük a városban, és nem akarta feltartani társait sem.*
- Ó, a templom! Tudtam, hogy nagyon szép lehet belülről, és a templomkert is.
*Aztán szomorúbb tények következnek a nélkülözőkről, lelohad az arcáról a mosoly.*
- Nagyon kedves dolog volt tőled!
*A színes löttyök hallatán még egészen másra gondol, de mikor Mady elmeséli, hogy olvasott róluk, és ivott belőle, összeáll a kép.*
- Á, varázsitalra gondolsz! Azokkal én is szívesen dolgozom, valaha tanultam…
*Mondatát egy ismeretlen férfihang szakítja félbe, amire meg is torpan, és visszanéz. Már távolodóban voltak a Szolgálati terület felé, ám ha vendég érkezett, aki ráadásul hölgytársaságot keres, nem lenne szerencsés dolog elhagyniuk a terepet személyes okokból. Felölti kedves mosolyát, és már az ajtóból köszön oda.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, kedves uram!
*Aztán Madyhez fordul engesztelőn, és halkan pár szót vált vele.*
- Azt hiszem, ezt máskorra kell halasztanunk. Pedig én is hoztam ám neked valamit.
*Rákacsint a nőre, majd a karján lógó holmikra pillant.*
- Inkább leteszem a kosaram én is. Volna kedved fogadni a kedves vendéget?
*Tudja, hogy Mady milyen ügyesen végzi a munkáját, és ahogy eddig összerakta a képet, úgy hiszi, örülne egy ilyen alkalomnak. Neki pedig tényleg helyet kell találnia az ajándékkosárnak előbb, de ha Mady még pihenne egy kicsit, akkor arra is van lehetősége.*
//Pult környékén//
*Az ő fejében meg sem fordul, hogy az út pora miatt bárki elítélhető lenne, számára egyszerűen kedves dolog, hogy Mady is kiszakadhatott a tökéletes külsőre törekvés börtönéből. Ha tudná, hogy ezt nem így éli meg, eszébe se jutna szóba hozni. Önként tart a Sellővel.*
- Ó, a Pinty! Úgy hallottam, hogy annak is új tulajdonosa van, egy bizonyos báró.
*Belegondol, milyen lehetett egyedül maradni egy idegen helyen, hallva a sok felfordulásról.*
- Három napig egyedül a városban?
*Emeli fel szemöldökeit csodálkozón. Maga is izgalmasnak tartja az ötletet, őt felvillanyozta Arthenior röpke meglátogatása, bár megbízható, azóta jó barátokká vált társakkal járt ott. Kíséret nélkül talán kevésbé lenne bátor. Mégsem azt kérdezi meg együttérző mosollyal, hogy félt-e.*
- Nem voltál magányos?
*A lelkes beszámoló másról tanúskodik, derűs mosollyal hallgatja, könnyű ráhangolódnia a lelkes felhangra, a képzelete előtt felvonultatott képekre. Különösen a templom kapcsán. Nagyon szerette volna megnézni, de nem volt sok idejük a városban, és nem akarta feltartani társait sem.*
- Ó, a templom! Tudtam, hogy nagyon szép lehet belülről, és a templomkert is.
*Aztán szomorúbb tények következnek a nélkülözőkről, lelohad az arcáról a mosoly.*
- Nagyon kedves dolog volt tőled!
*A színes löttyök hallatán még egészen másra gondol, de mikor Mady elmeséli, hogy olvasott róluk, és ivott belőle, összeáll a kép.*
- Á, varázsitalra gondolsz! Azokkal én is szívesen dolgozom, valaha tanultam…
*Mondatát egy ismeretlen férfihang szakítja félbe, amire meg is torpan, és visszanéz. Már távolodóban voltak a Szolgálati terület felé, ám ha vendég érkezett, aki ráadásul hölgytársaságot keres, nem lenne szerencsés dolog elhagyniuk a terepet személyes okokból. Felölti kedves mosolyát, és már az ajtóból köszön oda.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, kedves uram!
*Aztán Madyhez fordul engesztelőn, és halkan pár szót vált vele.*
- Azt hiszem, ezt máskorra kell halasztanunk. Pedig én is hoztam ám neked valamit.
*Rákacsint a nőre, majd a karján lógó holmikra pillant.*
- Inkább leteszem a kosaram én is. Volna kedved fogadni a kedves vendéget?
*Tudja, hogy Mady milyen ügyesen végzi a munkáját, és ahogy eddig összerakta a képet, úgy hiszi, örülne egy ilyen alkalomnak. Neki pedig tényleg helyet kell találnia az ajándékkosárnak előbb, de ha Mady még pihenne egy kicsit, akkor arra is van lehetősége.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:50:50
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
-Üdvözletem! Maxrecoll vagyok, lovag és örök vándorló, félelf. Átutazóban vagyok errefelé, és amíg időm engedi szívélyes társaságot keresek. Esetleg lenne egy itt egy szép hölgy akivel társaloghatnék? *A magas férfi szónoklata közben a egy kipárnázott, mahagóni székem foglal helyet, és még így is magasabb, mint némelyik férfi álló formájában. Izmos karjait a bárpultra helyezi és ujjait egymásba fonja. Maga se tudja mikor döntött, úgy hogy örömlányok társaságát kéri, hisz bárkit levenne a lábáról, és ezzel már nem egyszer élt is. Azonban a ma este más volt. Szerelmi bánata volt, és elege lett minden félre beszélésből. Élvezni akarta a holdsütötte éjszakát, a csillagok ábrázatait, a finom hölgyek kezét és a lágy szellőt. Nem volt biztos abban, hogy hálni szeretne, de abban annál inkább, hogy szüksége van egy beszélgető partnerre akiért ma este nem szeretne küzdeni, hisz mondta… A ma este más volt. Maga mögött hagyta nőcsábász életét és végtelen szerelmes volt, azonban átgázoltak rajta, mint füvön a szekér és a fájdalmát fél sosem lesz esélye otthagyni egy padon vagy bezárni egy széfbe. Örökre elkíséri a tudat, egyszer elfelejtik vagy már meg is tették, és ő is elfelejti a lányt akiről azt hitte asszonya lesz örökre míg világ a világ. Beletúr kósza, szénfekete tincseibe és letörten sóhajt. Nem ilyennek tervezte a napot. Ő pusztán boldog akart lenni, mint eddig bármikor, de most… ez szomorú. *
-Üdvözletem! Maxrecoll vagyok, lovag és örök vándorló, félelf. Átutazóban vagyok errefelé, és amíg időm engedi szívélyes társaságot keresek. Esetleg lenne egy itt egy szép hölgy akivel társaloghatnék? *A magas férfi szónoklata közben a egy kipárnázott, mahagóni székem foglal helyet, és még így is magasabb, mint némelyik férfi álló formájában. Izmos karjait a bárpultra helyezi és ujjait egymásba fonja. Maga se tudja mikor döntött, úgy hogy örömlányok társaságát kéri, hisz bárkit levenne a lábáról, és ezzel már nem egyszer élt is. Azonban a ma este más volt. Szerelmi bánata volt, és elege lett minden félre beszélésből. Élvezni akarta a holdsütötte éjszakát, a csillagok ábrázatait, a finom hölgyek kezét és a lágy szellőt. Nem volt biztos abban, hogy hálni szeretne, de abban annál inkább, hogy szüksége van egy beszélgető partnerre akiért ma este nem szeretne küzdeni, hisz mondta… A ma este más volt. Maga mögött hagyta nőcsábász életét és végtelen szerelmes volt, azonban átgázoltak rajta, mint füvön a szekér és a fájdalmát fél sosem lesz esélye otthagyni egy padon vagy bezárni egy széfbe. Örökre elkíséri a tudat, egyszer elfelejtik vagy már meg is tették, és ő is elfelejti a lányt akiről azt hitte asszonya lesz örökre míg világ a világ. Beletúr kósza, szénfekete tincseibe és letörten sóhajt. Nem ilyennek tervezte a napot. Ő pusztán boldog akart lenni, mint eddig bármikor, de most… ez szomorú. *
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:10:18
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* El van a macsekkal egy darabig, de aztán inkább az állat visszatér gazdájához. A szabadkozás pedig lassan, de biztosan véget ér. Erre már Wrexan nem is tudna igazából semmit se mondani. Inkább azt figyeli, ahogyan a macska felkúszik az elfre. Hát ő bizony ezt nem hagyná a jószágna, hogy csak úgy össze karmolássza. Jogosan meg van győződve róla, hogy nem lehet egy kellemes folyamat. Ráadásul a ruhájának se tesz jót. A fiút ugyan nem zavarja ha viseletes a ruhája, mert a munkája az már csak ilyen. Viszont, hogy egy jószág koptassa rajta a körmét, az már neki sok lenne. Na, de szerencsére nincs az Parcy helyében, így nem kell foglalkoznia ilyesmivel. Legutóbb nem igazán tűnt fel a méretbeli különbség, de most, hogy jobban szemügyre veszi a másikat bizony szemmel látható. Wrexan szinte pofátlanul átlagos emberi testalkattal rendelkezik. Olyan száznyolcvan centi lehet, de igazából még soha nem mérte le senki. Szóval valószínűleg egy fejjel biztosan magasabb lehet a másik. Na, de ez nem is olyan fontos jelen helyzetben. Az bemutatkozás után Parcy indulna is, de Wrexan nem tudja, hogy végül is hova.*
- Mehetünk persze, csak azt mondd meg, hogy hová.* Nagyon ritkán fogyaszt bármit is itt. Inkább a konyhában szokott étkezni. Ettől függetlenül követni fogja a másikat.*
//A kocka el van vetve//
* El van a macsekkal egy darabig, de aztán inkább az állat visszatér gazdájához. A szabadkozás pedig lassan, de biztosan véget ér. Erre már Wrexan nem is tudna igazából semmit se mondani. Inkább azt figyeli, ahogyan a macska felkúszik az elfre. Hát ő bizony ezt nem hagyná a jószágna, hogy csak úgy össze karmolássza. Jogosan meg van győződve róla, hogy nem lehet egy kellemes folyamat. Ráadásul a ruhájának se tesz jót. A fiút ugyan nem zavarja ha viseletes a ruhája, mert a munkája az már csak ilyen. Viszont, hogy egy jószág koptassa rajta a körmét, az már neki sok lenne. Na, de szerencsére nincs az Parcy helyében, így nem kell foglalkoznia ilyesmivel. Legutóbb nem igazán tűnt fel a méretbeli különbség, de most, hogy jobban szemügyre veszi a másikat bizony szemmel látható. Wrexan szinte pofátlanul átlagos emberi testalkattal rendelkezik. Olyan száznyolcvan centi lehet, de igazából még soha nem mérte le senki. Szóval valószínűleg egy fejjel biztosan magasabb lehet a másik. Na, de ez nem is olyan fontos jelen helyzetben. Az bemutatkozás után Parcy indulna is, de Wrexan nem tudja, hogy végül is hova.*
- Mehetünk persze, csak azt mondd meg, hogy hová.* Nagyon ritkán fogyaszt bármit is itt. Inkább a konyhában szokott étkezni. Ettől függetlenül követni fogja a másikat.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:00:16
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:00:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Miután letudták az alapokat, nem hívja boszorkánynak, ő meg nem bűvöli meg, neki ez igenis jó üzletnek hangzik, meg még le is fürdeti. A víz lassan átmelegíti a bőrét, a felszálló vízpára pedig kellemesen bizsergeti az orrát. Nem is kell több, azonnal lecsutakolja az arcát, jó erősen megdörzsöli vízzel, meg a nyakát is, mert hát erősen kiverte a verejték attól a hirtelen jött rosszulléttől. Majd érzi, ahogy a kellemes meleg víz utat tör magának a hátán, a vállán és a mellkasán. Ezt követően érzi, hogy a nő finom kézmozdulatokkal terjeszti is a most már finom illatot eregető folyadékot. Egy ideig nem szól semmit, de aztán szóvá teszi mégiscsak.*
-Hát… nincs esetleg ögy háti keféd? Ilyön finoman nem igazán gyün le semmi. *Mondja széles vigyorral, mert hát valljuk be, azért érződik rajta, hogy már régóta nem volt szerencséje nagyobb mennyiségű vízhez. Mosakodni szokott, de a fizikai munka nem a legillatosabb tevékenység. Majd egy kicsit bővebb magyarázatot is kap a relaxáció témakörében és a nő nekiszegez egy kérdést, ami első hallásra, mintha inkább kérés lenne.*
-Jól van, lögyen, de ne fogd vissza magad, me aztán nöm vagyok ám törékeny alkat. Szörencsére nem igazán talált bö erősen az a díszhuszár. *Még ki is bukik egy nevetés utána, közben a kezével ő is oszlatja a mellkasán az olajat, meg is szaglássza a kezét.*
-Ez meg milyön aroma? *Nem igazán ért az ilyesmihez, ezt az illatot meg még nem ismeri.*
-Hogyan is hívnak tégedet? *Fordítja hátra a fejét, mert lehet a nő mondta, de nem igazán maradt meg a fejében.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Miután letudták az alapokat, nem hívja boszorkánynak, ő meg nem bűvöli meg, neki ez igenis jó üzletnek hangzik, meg még le is fürdeti. A víz lassan átmelegíti a bőrét, a felszálló vízpára pedig kellemesen bizsergeti az orrát. Nem is kell több, azonnal lecsutakolja az arcát, jó erősen megdörzsöli vízzel, meg a nyakát is, mert hát erősen kiverte a verejték attól a hirtelen jött rosszulléttől. Majd érzi, ahogy a kellemes meleg víz utat tör magának a hátán, a vállán és a mellkasán. Ezt követően érzi, hogy a nő finom kézmozdulatokkal terjeszti is a most már finom illatot eregető folyadékot. Egy ideig nem szól semmit, de aztán szóvá teszi mégiscsak.*
-Hát… nincs esetleg ögy háti keféd? Ilyön finoman nem igazán gyün le semmi. *Mondja széles vigyorral, mert hát valljuk be, azért érződik rajta, hogy már régóta nem volt szerencséje nagyobb mennyiségű vízhez. Mosakodni szokott, de a fizikai munka nem a legillatosabb tevékenység. Majd egy kicsit bővebb magyarázatot is kap a relaxáció témakörében és a nő nekiszegez egy kérdést, ami első hallásra, mintha inkább kérés lenne.*
-Jól van, lögyen, de ne fogd vissza magad, me aztán nöm vagyok ám törékeny alkat. Szörencsére nem igazán talált bö erősen az a díszhuszár. *Még ki is bukik egy nevetés utána, közben a kezével ő is oszlatja a mellkasán az olajat, meg is szaglássza a kezét.*
-Ez meg milyön aroma? *Nem igazán ért az ilyesmihez, ezt az illatot meg még nem ismeri.*
-Hogyan is hívnak tégedet? *Fordítja hátra a fejét, mert lehet a nő mondta, de nem igazán maradt meg a fejében.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 18:36:42
Üzenet elküldve: 2020-03-08 18:36:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Beltrys hagyja magát egy darabig, de utána megint felötlik neki, hogy talán jobb lenne, ha gazdájához csatlakozna, hiszen annyira szereti betölteni annak hátán az élő sál szerepét, Parvy meg alapból megszokta, hogy apró tűszúrásokhoz hasonló vérpettyecskék tarkítják hátát, a felkapaszkodó vadcirmosnak hála. Erről mindig azok a szóbeszédek jutnak eszébe, amiket a wegtoreniektől hallott és a pirtianesiekről szóltak. Ott állítólag bizonyos idegi eredetű problémákat ilyen, jó helyre irányzott tűszúrásokkal igyekszenek gyógyítani, s annak ellenére, hogy aki talalkozott vele, mind eredményesnek állítka be, a hosszúéletű nem igazán bízna ebben, nem szívesen próbálná ki maga sem. A szabadkozás is abbamarad, érzékeli, hogy feltehetően kezdi kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, s úgy gondolja, ez az ő megítélésének se tesz jót, nincs értelme folytatnia, igyekszik lezárni az egészet.*
- Akkor... utoljára bocsánat. Beltrys! *Tartja lejjebb balját, hogy a macska most arra ugorva másszon fel, nehogy véletlenül is kárt tehessen a ruhájában, mert annak ellenére, hogy jó ideig erdőlakó életet élt, igenis hiú maradt ilyen téren, nem szereti, ha a göncei valamennyit is szenvednek. Elutasítják a felsegítő kart, el is húzza feltűnően addig, míg Wrexan egy szintbe nem kerül vele - már amennyire, hiszen csak faji sajátosságai miatt is, hacsak egy pár centivel, de magasabb a másiknál. Beltrys a továbbiakban is kémleli sárga szemeivel a Glunsz ifjoncot, Parcy pedig kezet ráz vele, ha végre hagyja.*
- Részemről a szerencse, másodjára is. Mehetünk akkor? *Mutat a megfelelő irányba, megerősítés esetén pedig elindul.*
//A kocka el van vetve//
*Beltrys hagyja magát egy darabig, de utána megint felötlik neki, hogy talán jobb lenne, ha gazdájához csatlakozna, hiszen annyira szereti betölteni annak hátán az élő sál szerepét, Parvy meg alapból megszokta, hogy apró tűszúrásokhoz hasonló vérpettyecskék tarkítják hátát, a felkapaszkodó vadcirmosnak hála. Erről mindig azok a szóbeszédek jutnak eszébe, amiket a wegtoreniektől hallott és a pirtianesiekről szóltak. Ott állítólag bizonyos idegi eredetű problémákat ilyen, jó helyre irányzott tűszúrásokkal igyekszenek gyógyítani, s annak ellenére, hogy aki talalkozott vele, mind eredményesnek állítka be, a hosszúéletű nem igazán bízna ebben, nem szívesen próbálná ki maga sem. A szabadkozás is abbamarad, érzékeli, hogy feltehetően kezdi kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, s úgy gondolja, ez az ő megítélésének se tesz jót, nincs értelme folytatnia, igyekszik lezárni az egészet.*
- Akkor... utoljára bocsánat. Beltrys! *Tartja lejjebb balját, hogy a macska most arra ugorva másszon fel, nehogy véletlenül is kárt tehessen a ruhájában, mert annak ellenére, hogy jó ideig erdőlakó életet élt, igenis hiú maradt ilyen téren, nem szereti, ha a göncei valamennyit is szenvednek. Elutasítják a felsegítő kart, el is húzza feltűnően addig, míg Wrexan egy szintbe nem kerül vele - már amennyire, hiszen csak faji sajátosságai miatt is, hacsak egy pár centivel, de magasabb a másiknál. Beltrys a továbbiakban is kémleli sárga szemeivel a Glunsz ifjoncot, Parcy pedig kezet ráz vele, ha végre hagyja.*
- Részemről a szerencse, másodjára is. Mehetünk akkor? *Mutat a megfelelő irányba, megerősítés esetén pedig elindul.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 18:19:00
Üzenet elküldve: 2020-03-08 18:19:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Orm úgy néz ki, kezdi megérteni a lány valóját, hogy nem boszorka, csak igyekszik kihasználni az adottságait, hamár itt dolgozik. Természetesen minden viszolyogtató tulajdonsága ellenére, Vyl is képes megérteni, hogy ez zavarhatja a másikat, esze ágában sincs még egyszer megbűvölni az orkot, vagy akár bármiben átejteni. A kényesztetést is elvetik, közösen, marad az egyszerű ellazulás. Rábólint a másik a lefürdetésre, csak Gyldwa nevét kellett kimondani, akár egy varázsigét, működik is minden, ahogyan kell. Vyl fogja a kancsócskát, s óvatosan a vállánál lelocsolja Ormot, hogy kissé csiklandósan csuroghasson le a szirupból rajta, a mellkasára. Ha ez meglenne, kissé masszírozó mozdulatokkal, elkezdi szétkenni a testén az elegyet, hogy a finom illat a bőraljáig hatolhasson. Igyekszik minél finomabban, lágyabban tenni ezt, hogy a másik élvezhesse, közben pedig válaszol is, halkan, akár kellemesen bizsergetően.*
- A relaxáció egy szinoníma az ellazulásra. Olyan érzés, amikor nyugodt vagy és valami a kedvedre vagy. Biztonságban és felüdülten érzed magad. Megmasszírozhatlak esetleg, ha Gyldwa nincs itt? Egyáltalán nem fog fájni, ígérem, de utána jobban fogod érezni magad, s feltehetően jobban is tudsz majd harcolni. Ugyanolyan lesz, mint ahogyan most ezzel kenegetlek, ugyanezt is csinálom, csak kicsit erősebben. Rendben? *Mosolyog is hozzá, hogy biztosra mehessen, egy minimális szimpátiát ébreszhessen az orkban. Egyáltalán nem szeretne rámenős lenni, csak Ormoryn félelem-és aggódásérzetét szeretné eloszlatni, végleg.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Orm úgy néz ki, kezdi megérteni a lány valóját, hogy nem boszorka, csak igyekszik kihasználni az adottságait, hamár itt dolgozik. Természetesen minden viszolyogtató tulajdonsága ellenére, Vyl is képes megérteni, hogy ez zavarhatja a másikat, esze ágában sincs még egyszer megbűvölni az orkot, vagy akár bármiben átejteni. A kényesztetést is elvetik, közösen, marad az egyszerű ellazulás. Rábólint a másik a lefürdetésre, csak Gyldwa nevét kellett kimondani, akár egy varázsigét, működik is minden, ahogyan kell. Vyl fogja a kancsócskát, s óvatosan a vállánál lelocsolja Ormot, hogy kissé csiklandósan csuroghasson le a szirupból rajta, a mellkasára. Ha ez meglenne, kissé masszírozó mozdulatokkal, elkezdi szétkenni a testén az elegyet, hogy a finom illat a bőraljáig hatolhasson. Igyekszik minél finomabban, lágyabban tenni ezt, hogy a másik élvezhesse, közben pedig válaszol is, halkan, akár kellemesen bizsergetően.*
- A relaxáció egy szinoníma az ellazulásra. Olyan érzés, amikor nyugodt vagy és valami a kedvedre vagy. Biztonságban és felüdülten érzed magad. Megmasszírozhatlak esetleg, ha Gyldwa nincs itt? Egyáltalán nem fog fájni, ígérem, de utána jobban fogod érezni magad, s feltehetően jobban is tudsz majd harcolni. Ugyanolyan lesz, mint ahogyan most ezzel kenegetlek, ugyanezt is csinálom, csak kicsit erősebben. Rendben? *Mosolyog is hozzá, hogy biztosra mehessen, egy minimális szimpátiát ébreszhessen az orkban. Egyáltalán nem szeretne rámenős lenni, csak Ormoryn félelem-és aggódásérzetét szeretné eloszlatni, végleg.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 18:12:25
Üzenet elküldve: 2020-03-08 18:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia, Zammiria//
-Ez legyen Éjfél.
*Paskolja meg a ló nyakát, s közben hihetetlenül kreatívnak érzi magát, de a választási lehetőség kedvéért még kiböki, ami eztán először eszébe jut.*
-Vagy Likőr.
*Nagy sóhajjal gondol vissza egy áfonyalikőrre, mit Lichanechben kóstolt, azóta sem ivott olyan jót, bár az is lehet, hogy csak az évek szépítették meg ennyire az emléket. Mindenesetre baromira meg tudna most inni valamit, efféle ínyencségek híján pedig egy kupa mezei borral is beérné.
Gondolatait elterelve vissza is indul ügetve a másik kettő társaságában.
A Sellőházhoz érve megállítja a hátast, megvárja míg a többiek is így tesznek majd könnyed, gyakorlott mozdulattal lepattant róla.*
-Hova vigyük őket Kisasszony?
*Kérdez Zammiriára nézve, s amint érkezik a válasz, már vezeti is az állatot az említett helyre. Ha hall erről szóló utasítást, akár le is csutakolja és megeteti, nem esik ugyanis nehezére az ilyesmi.
Amint végez mindennel, ismét a sötételfet keresi, hogy megtudja, van-e még a mai nap számára feladata vagy egészen nyugodtan leguríthat már valami szeszt.*
-Kész vagyunk?
*Őszintén reméli, hogy igen, mert már a gyomra is olyan hangokat ad ki, mint egy ellő gwuff, de ha úgy adódik azt épp őrködés közben is el tudja intézni.*
-Ez legyen Éjfél.
*Paskolja meg a ló nyakát, s közben hihetetlenül kreatívnak érzi magát, de a választási lehetőség kedvéért még kiböki, ami eztán először eszébe jut.*
-Vagy Likőr.
*Nagy sóhajjal gondol vissza egy áfonyalikőrre, mit Lichanechben kóstolt, azóta sem ivott olyan jót, bár az is lehet, hogy csak az évek szépítették meg ennyire az emléket. Mindenesetre baromira meg tudna most inni valamit, efféle ínyencségek híján pedig egy kupa mezei borral is beérné.
Gondolatait elterelve vissza is indul ügetve a másik kettő társaságában.
A Sellőházhoz érve megállítja a hátast, megvárja míg a többiek is így tesznek majd könnyed, gyakorlott mozdulattal lepattant róla.*
-Hova vigyük őket Kisasszony?
*Kérdez Zammiriára nézve, s amint érkezik a válasz, már vezeti is az állatot az említett helyre. Ha hall erről szóló utasítást, akár le is csutakolja és megeteti, nem esik ugyanis nehezére az ilyesmi.
Amint végez mindennel, ismét a sötételfet keresi, hogy megtudja, van-e még a mai nap számára feladata vagy egészen nyugodtan leguríthat már valami szeszt.*
-Kész vagyunk?
*Őszintén reméli, hogy igen, mert már a gyomra is olyan hangokat ad ki, mint egy ellő gwuff, de ha úgy adódik azt épp őrködés közben is el tudja intézni.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:53:17
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:53:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Az ork tekintete a magyarázatra egyre csak eltorzul, a behatolás, a lélekátjárás és a tudatalatti én fogalmak próbálnak a fejében jó helyre rendeződni, de nem úgy néz, ki, hogy sikerülni fog. ~Ez a némbör direkt akar bosszantani? ~ A sok idegen dolog miatt lassan kezd megfájdulni a feje is. Majd a nő ismét biztosítja róla, hogy semmitől nem kell tartania, de látott ő már asszonyi furfangot, bár most a szándék nála sincsen meg, hogy ártson neki vagy hátrányos helyzetbe hozza. Fürödni jött. Aztán a nő elkezd valamiféle füveket meg olajakat kevergetni és felé fordulva felteszi a kérdést. Egy pillanatig haboz a válasszal, hiszen így pont úgy fest a nőszemély, mint egy emberibb bőrbe bújtatott ork vajákos. ~Talán nöm kéne fölbosszantsam. ~ Dönti el magában, bizonyára innen már sokan kijutottak élve egy fürdő után, ő maga is ebbe a kupacba akar majd tartozni.*
-Tudom? *Nem úgy szánta, de végül egy kérdés ugrik elő, mert érzi, hogy a választ már nagyon várja a némber.*
-Pörsze! *Küldi mindjárt utána ezt is, hogy megerősítse a választ. Közben le is veszi a ruháit és leteszi a mellette lévő székre, majd míg a másik el van foglalva, bemászik a fürdővízbe. ~Ha mindönki ezt mondogatja, akkor lehet bönne valami. ~ Nem akarja az orra elé bökni a némbernek, inkább hagyja, hadd tegye a dolgát.*
-Mi az a röxaxáció? *Nem akar butának tűnni, de ez volt az első mondat, amit egy szó híján már majdnem értett is, tesz egy próbát, hátha sikerül.*
-Öz az izé veszélyösnek hangzik, azt inkább nekem ne csináld jó? *Mondja teljes komolysággal, mert igazából nem tudja eldönteni, a kérdésére mi is volt a válasz. Majd a némber felmutatja azt amin eddig ügyködött és előkerül Gyldwa neve is, így a kedvéért azért ezt elviseli. Biccent, hogy megengedi, bár a szemével követi a némber útját.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Az ork tekintete a magyarázatra egyre csak eltorzul, a behatolás, a lélekátjárás és a tudatalatti én fogalmak próbálnak a fejében jó helyre rendeződni, de nem úgy néz, ki, hogy sikerülni fog. ~Ez a némbör direkt akar bosszantani? ~ A sok idegen dolog miatt lassan kezd megfájdulni a feje is. Majd a nő ismét biztosítja róla, hogy semmitől nem kell tartania, de látott ő már asszonyi furfangot, bár most a szándék nála sincsen meg, hogy ártson neki vagy hátrányos helyzetbe hozza. Fürödni jött. Aztán a nő elkezd valamiféle füveket meg olajakat kevergetni és felé fordulva felteszi a kérdést. Egy pillanatig haboz a válasszal, hiszen így pont úgy fest a nőszemély, mint egy emberibb bőrbe bújtatott ork vajákos. ~Talán nöm kéne fölbosszantsam. ~ Dönti el magában, bizonyára innen már sokan kijutottak élve egy fürdő után, ő maga is ebbe a kupacba akar majd tartozni.*
-Tudom? *Nem úgy szánta, de végül egy kérdés ugrik elő, mert érzi, hogy a választ már nagyon várja a némber.*
-Pörsze! *Küldi mindjárt utána ezt is, hogy megerősítse a választ. Közben le is veszi a ruháit és leteszi a mellette lévő székre, majd míg a másik el van foglalva, bemászik a fürdővízbe. ~Ha mindönki ezt mondogatja, akkor lehet bönne valami. ~ Nem akarja az orra elé bökni a némbernek, inkább hagyja, hadd tegye a dolgát.*
-Mi az a röxaxáció? *Nem akar butának tűnni, de ez volt az első mondat, amit egy szó híján már majdnem értett is, tesz egy próbát, hátha sikerül.*
-Öz az izé veszélyösnek hangzik, azt inkább nekem ne csináld jó? *Mondja teljes komolysággal, mert igazából nem tudja eldönteni, a kérdésére mi is volt a válasz. Majd a némber felmutatja azt amin eddig ügyködött és előkerül Gyldwa neve is, így a kedvéért azért ezt elviseli. Biccent, hogy megengedi, bár a szemével követi a némber útját.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:43:38
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:43:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Kissé álmosan pislog a továbbra is mentegetőző elfre. Nincs hozzá szokva, hogy valaki ilyesmit tesz pont vele. Általában a fiú szokott mentegetőzni.*
- Oh kérlek! Tényleg semmi baj.* Igyekszik megnyugtatni a másikat. Kezdi kényelmetlenül érezni magát. ~ Vajon másoknak is kellemetlen, mikor én mentegetőzöm? ~ Ugrik be neki ez a röpke gondolat, de nincs ideje nagyon bele gondolni, mert újra bemutatkozik a férfi. Gyorsan felpattan, mert hogy néz az ki, hogy a másik segítse fel. Újfent kezet is ráznak.*
- Örvendek megint Parcy!* Az ital nem csigázza fel, de az édesség az már igen.*
- Hát volt munkám bőven az tény. Benne vagyok egy kis ismerkedésben.* Miért is mondana nemet egy ilyen ajánlatra. Bár reméli, hogy az ismerkedés az most nem fog katasztrófába torkollani, mint az eddigiek. Valahogy eddig nem akarózott neki összejönni az ismerkedés. Kevés az olyan esett, amikor minden rendben ment. Talán most másképpen alakul majd.*
//A kocka el van vetve//
* Kissé álmosan pislog a továbbra is mentegetőző elfre. Nincs hozzá szokva, hogy valaki ilyesmit tesz pont vele. Általában a fiú szokott mentegetőzni.*
- Oh kérlek! Tényleg semmi baj.* Igyekszik megnyugtatni a másikat. Kezdi kényelmetlenül érezni magát. ~ Vajon másoknak is kellemetlen, mikor én mentegetőzöm? ~ Ugrik be neki ez a röpke gondolat, de nincs ideje nagyon bele gondolni, mert újra bemutatkozik a férfi. Gyorsan felpattan, mert hogy néz az ki, hogy a másik segítse fel. Újfent kezet is ráznak.*
- Örvendek megint Parcy!* Az ital nem csigázza fel, de az édesség az már igen.*
- Hát volt munkám bőven az tény. Benne vagyok egy kis ismerkedésben.* Miért is mondana nemet egy ilyen ajánlatra. Bár reméli, hogy az ismerkedés az most nem fog katasztrófába torkollani, mint az eddigiek. Valahogy eddig nem akarózott neki összejönni az ismerkedés. Kevés az olyan esett, amikor minden rendben ment. Talán most másképpen alakul majd.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:11:48
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:11:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egyszerűen nem tudja hova tenni Ormot, bár be kell vallania, hogy az együgyűsége ellenére, igazán szórakoztató egy ork. Feltehetően fajtajellegzetesség lehet, hogy mindenben az agressziót és a provokálást keresi, a szóbeszédek alapján náluk természetes, hogy így igyekeznek felmérni, ki az erősebb. Vyl ebbe nem menne bele, egyrészt hülyeségnek tartja, másfelől megmarad a saját értékei mellett is. Nem ebben nevelkedett, nem is fogja ezt preferálni, nem akar foglalkozni a sértésekkel - vagy inkább azokkal a kijelentésekkel, amiket ő maga bántásnak vesz, hiszen többször mondta már az orknak, hogy nem boszorka, mégis megkapja, mindezek ellenére.*
- Igen, bűvöltem, és rajtad kívül eddig mindenki élvezte. Ez az ellazulás egyik formája, ha hagyod, hogy beléd hatolhasson, s átjárja a lelkedet. Nem szokványos valóban, hogy elraboljanak miatta, de a bárdzene azt a tudatalatti énedet tárja fel, amit rejtegetsz valójában, vagy aki igazából, velődik te vagy. *Próbál egyszerűen fogalmazni, de lehet, hogy sok lesz ez a férfinak. Mindenesetre ő megpróbálta. A szinte komikus kijelentésen felkacag, csicsergő hangján.*
- Orm, miért akarnálak átverni? Hidd el, a legkevésbé sincs ilyen szándékom. *Még azt sem mondja, hogy "megint". Tudomása szerint egyszer se akarta átvágni az orkot, de lehet, hogy figyelmetlen és téved. Elkezdi a megfelelő fürdőolajok kikeverését, valami kissé borzongató, mentás elegyet szeretne alkotni a felfrissítés végett, de balzsamot, egzotikus borslevet és alapolajat is kíván belecsempészni. ~ Így biztosan legalább egy hatig fog illatozni. ~ A válaszra pedig megfordul, kezében maradva a holmikkal.*
- Orm... kérlek. Ugye tudod, hogy nem vagyok boszorkány? Egyszerű bárd vagyok. Teysusra, miért állítja mindenki ezt... *Komolyan beszél, majd mikor elfordul, hogy a férfi elhelyezkedhessen a vízben, befejezi a fürdőolaj kikeverését, a kész termékkel a dézsához megy.*
- De, van olyanom, de ezt nem azért csináljuk, hogy... "becsússzon". A lényeg itt a férfi teljes relaxációja, a nőnek ebben csak közvetítő szerepe van, nem vesz részt ténylegesen az aktusban. Persze nem akarod, megértem, ígérem, nem csinálok ilyet. Nos, Gyldwa arra kért, hogy fürdesselek meg. Megengeded? *A kencét mutatja fel a férfinek, hogy láthassa, céljai tiszták és érthetőek, de ha a másik kívánja, elveheti azt a kezéből és végezheti ő a fürdetést.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.08 18:07:38
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egyszerűen nem tudja hova tenni Ormot, bár be kell vallania, hogy az együgyűsége ellenére, igazán szórakoztató egy ork. Feltehetően fajtajellegzetesség lehet, hogy mindenben az agressziót és a provokálást keresi, a szóbeszédek alapján náluk természetes, hogy így igyekeznek felmérni, ki az erősebb. Vyl ebbe nem menne bele, egyrészt hülyeségnek tartja, másfelől megmarad a saját értékei mellett is. Nem ebben nevelkedett, nem is fogja ezt preferálni, nem akar foglalkozni a sértésekkel - vagy inkább azokkal a kijelentésekkel, amiket ő maga bántásnak vesz, hiszen többször mondta már az orknak, hogy nem boszorka, mégis megkapja, mindezek ellenére.*
- Igen, bűvöltem, és rajtad kívül eddig mindenki élvezte. Ez az ellazulás egyik formája, ha hagyod, hogy beléd hatolhasson, s átjárja a lelkedet. Nem szokványos valóban, hogy elraboljanak miatta, de a bárdzene azt a tudatalatti énedet tárja fel, amit rejtegetsz valójában, vagy aki igazából, velődik te vagy. *Próbál egyszerűen fogalmazni, de lehet, hogy sok lesz ez a férfinak. Mindenesetre ő megpróbálta. A szinte komikus kijelentésen felkacag, csicsergő hangján.*
- Orm, miért akarnálak átverni? Hidd el, a legkevésbé sincs ilyen szándékom. *Még azt sem mondja, hogy "megint". Tudomása szerint egyszer se akarta átvágni az orkot, de lehet, hogy figyelmetlen és téved. Elkezdi a megfelelő fürdőolajok kikeverését, valami kissé borzongató, mentás elegyet szeretne alkotni a felfrissítés végett, de balzsamot, egzotikus borslevet és alapolajat is kíván belecsempészni. ~ Így biztosan legalább egy hatig fog illatozni. ~ A válaszra pedig megfordul, kezében maradva a holmikkal.*
- Orm... kérlek. Ugye tudod, hogy nem vagyok boszorkány? Egyszerű bárd vagyok. Teysusra, miért állítja mindenki ezt... *Komolyan beszél, majd mikor elfordul, hogy a férfi elhelyezkedhessen a vízben, befejezi a fürdőolaj kikeverését, a kész termékkel a dézsához megy.*
- De, van olyanom, de ezt nem azért csináljuk, hogy... "becsússzon". A lényeg itt a férfi teljes relaxációja, a nőnek ebben csak közvetítő szerepe van, nem vesz részt ténylegesen az aktusban. Persze nem akarod, megértem, ígérem, nem csinálok ilyet. Nos, Gyldwa arra kért, hogy fürdesselek meg. Megengeded? *A kencét mutatja fel a férfinek, hogy láthassa, céljai tiszták és érthetőek, de ha a másik kívánja, elveheti azt a kezéből és végezheti ő a fürdetést.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.08 18:07:38
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 13:29:44
Üzenet elküldve: 2020-03-08 13:29:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére a fekete hajú nem tudja, hogy nem csábos személye volt az elsődleges dolog, amiért hagyta egyedül elmenni pihenni a húgát. Nyilván a család az első, főleg egy ilyen ismeretlen környezetben, amibe éppen csöppentek. Igaz, hogy a kikötőben már egy ideje tartózkodnak, azonban a Sellő még a kikötőn belül is egy misztikummal átitatott, egzotikus hangulatú füstölő, ami elbódítja még az orkot is, ha nem figyel. Sajnos pedig a példa már meg is volt rá, amint leengedte a védelmét, bár, hogy valóban tehetett-e volna ellene, azt azóta felhánytorgatja magának, mikor eszébe jut.*
-Ezek szörint másokat is csak így bűvölgetsz itt? Azt csodálom még eddig ilyen nöm történt velöd, hogy… *Nem is igazán emlékszik rá, hogy mit is tett, fel kell idézze a dolgokat.*
- Hát hogy öl akartak vóna rabolni. *Sikerül is megtalálnia a legmegfelelőbb szót rá. Valamint a nő is megerősíti, hogy itt ritka, mint a fehér holló az ő fajtája, amit azért már sejtett. Mikor viszont a kedvellek titeket mondat végére ér Vyliassa, egy elég furcsa bamba képpel találhatja szembe magát, amit a tartalom vált ki a férfiből. ~Hugy is van öz? Öl akartuk rabúlni aztán még kedvöl is minket? ~ Kicsit össze van zavarodva, mert náluk azért ez nem példa nélküli, hogy csak felkapják a nőt, aztán viszik a barlangba, de még ők se feltétlen örülnek az ilyen dolognak. Ahogy pedig a fél-elf kapálózott meg kiabált, egyértelmű volt számára, hogy itt is ez a helyzet.*
-Te itt megint át akar vágni öngem? *Dörzsöli meg az állát, miközben le nem veszi a szemét a nőről, hogy lássa a reakciót. Ezt követően még jó néhány kérdés elhangzik, amikre, mivel figyelmét a másikra összpontosítja, csupán szavakban felel.*
-Sosem éltünk ottan, csak átutaztunk és igön, az a cápajforma. Jó is vót. Laktatós. *Kétségtelen, hogy most nagyon koncentrál, így váratlanul éri a felvilágosítást is, szeméve azért követi a nőét, hogy lássa, mire akar utalgatni, mikor pedig leesik neki, lendül a karja és rácsap a víztükörre zavarában, hogy mindkettejüket jó szerrel lefröcsköli.*
-Há! Ti ténylög aztán nem féltek semmitől te némber! Hát osztán meg sikítoztok, ha netán fölbátorodik a vöndég, aztán bötalál csúsztatni a… *Itt elakad a mondandó, mert nem hiszi, hogy a megfogalmazás illő lenne, a végén még kivágják innen őket miatta.*
-Vagy nöktek boszorkányoknak olyan sincsön? *Fordul meg a fejében a furcsa gondolat, de hát még ilyennel előtte nem találkozott, így ez is egy eshetőség. Közben féloldalra fordul térdeltében, mert valahogy zavarja, ahogy a nő ránéz, megint ez a nyomasztó érzés fogja el, valamint egyértelműen ne lásson rá arra, amire az imént célzott, a végén még itt attól is megszabadítják a józan esze után.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére a fekete hajú nem tudja, hogy nem csábos személye volt az elsődleges dolog, amiért hagyta egyedül elmenni pihenni a húgát. Nyilván a család az első, főleg egy ilyen ismeretlen környezetben, amibe éppen csöppentek. Igaz, hogy a kikötőben már egy ideje tartózkodnak, azonban a Sellő még a kikötőn belül is egy misztikummal átitatott, egzotikus hangulatú füstölő, ami elbódítja még az orkot is, ha nem figyel. Sajnos pedig a példa már meg is volt rá, amint leengedte a védelmét, bár, hogy valóban tehetett-e volna ellene, azt azóta felhánytorgatja magának, mikor eszébe jut.*
-Ezek szörint másokat is csak így bűvölgetsz itt? Azt csodálom még eddig ilyen nöm történt velöd, hogy… *Nem is igazán emlékszik rá, hogy mit is tett, fel kell idézze a dolgokat.*
- Hát hogy öl akartak vóna rabolni. *Sikerül is megtalálnia a legmegfelelőbb szót rá. Valamint a nő is megerősíti, hogy itt ritka, mint a fehér holló az ő fajtája, amit azért már sejtett. Mikor viszont a kedvellek titeket mondat végére ér Vyliassa, egy elég furcsa bamba képpel találhatja szembe magát, amit a tartalom vált ki a férfiből. ~Hugy is van öz? Öl akartuk rabúlni aztán még kedvöl is minket? ~ Kicsit össze van zavarodva, mert náluk azért ez nem példa nélküli, hogy csak felkapják a nőt, aztán viszik a barlangba, de még ők se feltétlen örülnek az ilyen dolognak. Ahogy pedig a fél-elf kapálózott meg kiabált, egyértelmű volt számára, hogy itt is ez a helyzet.*
-Te itt megint át akar vágni öngem? *Dörzsöli meg az állát, miközben le nem veszi a szemét a nőről, hogy lássa a reakciót. Ezt követően még jó néhány kérdés elhangzik, amikre, mivel figyelmét a másikra összpontosítja, csupán szavakban felel.*
-Sosem éltünk ottan, csak átutaztunk és igön, az a cápajforma. Jó is vót. Laktatós. *Kétségtelen, hogy most nagyon koncentrál, így váratlanul éri a felvilágosítást is, szeméve azért követi a nőét, hogy lássa, mire akar utalgatni, mikor pedig leesik neki, lendül a karja és rácsap a víztükörre zavarában, hogy mindkettejüket jó szerrel lefröcsköli.*
-Há! Ti ténylög aztán nem féltek semmitől te némber! Hát osztán meg sikítoztok, ha netán fölbátorodik a vöndég, aztán bötalál csúsztatni a… *Itt elakad a mondandó, mert nem hiszi, hogy a megfogalmazás illő lenne, a végén még kivágják innen őket miatta.*
-Vagy nöktek boszorkányoknak olyan sincsön? *Fordul meg a fejében a furcsa gondolat, de hát még ilyennel előtte nem találkozott, így ez is egy eshetőség. Közben féloldalra fordul térdeltében, mert valahogy zavarja, ahogy a nő ránéz, megint ez a nyomasztó érzés fogja el, valamint egyértelműen ne lásson rá arra, amire az imént célzott, a végén még itt attól is megszabadítják a józan esze után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242