Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:44:14
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:44:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mámoros arccal fogadja a férfi testének heves jelzéseit, miszerint igencsak tetszett neki az el vándorolt kezek útja. A nő legbelül rettegett, hogy is fogják fogadni a tettét, hiszen mégiscsak kényes területen vándoroltak a pimasz kacsói, de az a mindent felemésztő rázkódás, az összes kétségét és félelmét is magával rántja az elhaló semmibe, hogy aztán ne bírhassa tovább Bel sem és hátra hajtott fejjel, hangosan nyöghesse a jelenlegi pillanat varázslatos, égető tüzében a sellő imaként ható nevét. A csók minden pillanatát kiélvezi ameddig az, csak tarthat. Frusztráltság járja át az egyre távolodó mozdulatok hatására, és szinte sírni támad kedve a helyzettől. *
- Rendor drágám!* Szólítja meg a fényes hajú személyt, közben ha teheti bele is túr a selymes tincsek kormos sokaságába. A mellein baktató, kacér ujjacskák nem tudják nem hidegen hagyatni magukat, hogy aztán a tengeri jövevény teste, már hullámozzon azok útjának emelkedve, a kecsegtető cseppek mélyebb és intenzívebb érzetet kelthessen csupasz, mezítelen bőrén. Aztán amikor az érdes ujjak a legérzékenyebb pontját kínozzák a legeuforikusabb és fájdalmasan lassú szenvedéllyel, hirtelen már nem is annyira elégedetlen. *
- Nem kellett volna kihúzódnod, csak kettőnk közé vezetni a csodás ujjadat. *A félreértett helyzet hatására, hangos nevetés tör ki a nőből, aki azzal a váratlan lendülettel, már az ajkaira is igyekszik húzni a hívogató, gyöngyöző párnákat. *
- Folytathatod Adoniszom, ha megígéred, hogy *itt Bel reményei szerint a továbbra is tőle lüktető hímvessző után nyúl, és finoman rámarkol arra, hogy aztán pár gyengéd cirógatás kíséretében a még a nő ölének tengerétől csillogó makktól is bocsánatot kérhessen a hirtelen elszakadásuk végett, majd úgy folytathassa a mondandóját*
- A csúcsot ezzel okozod nekem. *A saját ajkába harap, és úgy hunyja le szemeit a rátörő erotikusabbnál, erotikusabb képek hatására amíg végül ki nem nyitja azokat várakozó tűzben égve. *
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mámoros arccal fogadja a férfi testének heves jelzéseit, miszerint igencsak tetszett neki az el vándorolt kezek útja. A nő legbelül rettegett, hogy is fogják fogadni a tettét, hiszen mégiscsak kényes területen vándoroltak a pimasz kacsói, de az a mindent felemésztő rázkódás, az összes kétségét és félelmét is magával rántja az elhaló semmibe, hogy aztán ne bírhassa tovább Bel sem és hátra hajtott fejjel, hangosan nyöghesse a jelenlegi pillanat varázslatos, égető tüzében a sellő imaként ható nevét. A csók minden pillanatát kiélvezi ameddig az, csak tarthat. Frusztráltság járja át az egyre távolodó mozdulatok hatására, és szinte sírni támad kedve a helyzettől. *
- Rendor drágám!* Szólítja meg a fényes hajú személyt, közben ha teheti bele is túr a selymes tincsek kormos sokaságába. A mellein baktató, kacér ujjacskák nem tudják nem hidegen hagyatni magukat, hogy aztán a tengeri jövevény teste, már hullámozzon azok útjának emelkedve, a kecsegtető cseppek mélyebb és intenzívebb érzetet kelthessen csupasz, mezítelen bőrén. Aztán amikor az érdes ujjak a legérzékenyebb pontját kínozzák a legeuforikusabb és fájdalmasan lassú szenvedéllyel, hirtelen már nem is annyira elégedetlen. *
- Nem kellett volna kihúzódnod, csak kettőnk közé vezetni a csodás ujjadat. *A félreértett helyzet hatására, hangos nevetés tör ki a nőből, aki azzal a váratlan lendülettel, már az ajkaira is igyekszik húzni a hívogató, gyöngyöző párnákat. *
- Folytathatod Adoniszom, ha megígéred, hogy *itt Bel reményei szerint a továbbra is tőle lüktető hímvessző után nyúl, és finoman rámarkol arra, hogy aztán pár gyengéd cirógatás kíséretében a még a nő ölének tengerétől csillogó makktól is bocsánatot kérhessen a hirtelen elszakadásuk végett, majd úgy folytathassa a mondandóját*
- A csúcsot ezzel okozod nekem. *A saját ajkába harap, és úgy hunyja le szemeit a rátörő erotikusabbnál, erotikusabb képek hatására amíg végül ki nem nyitja azokat várakozó tűzben égve. *
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-03 20:03:24
Üzenet elküldve: 2020-05-03 20:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az első műszak//
*Egy teljes nap eltelt mióta Zammiria felvette, de Lau úgy érezte, muszáj lezárnia élete korábbi szakaszát mielőtt belekezd az újba. Így miután körülnézett szobájában, elszaladt holmijáért – ez összesen két bőröndben elfért – és közölte a rozoga épület tulajdonosával, hogy a továbbiakban nem tart igényt a koszos, omladozó lyukra, melyet ezidáig fintorogva otthonnak nevezett. Miután visszatért a Sellőházba, kipakolta ruháit, és alaposan felfrissült, felkészülve a rá váró izgalmakra. Különös odafigyeléssel mosta meg haját, és tisztította meg teste minden egyes zegét-zugát. Egy jó ízű, meditatív pihenés után izgatottan lép ki a pultba a szolgálati területre nyíló ajtó mögül. Bárkit is talál ott, arra szívélyes mosolyt villant. Aki ránéz a szőke fél-elfre láthatja, hogy amúgy is kifogástalan külsejébe ma extra energiát fektetett. Úgy gondolta ugyanis, hogy az igényességre vonatkozó kimondatlan elvárást munkáltatója és önmaga miatt is a lehető legkomolyabban kell vennie. Nem mintha amúgy nem tenné, hiszen hiúságért nem megy a szomszédba.
Vállig érő hamvasszőke haját laza kontyba rendezte, mely szándékosan fest úgy, mintha nem sok odafigyelést szentelve készült volna – itt-ott kócosnak ható tincsek dudorodnak olyan hatást keltve, mintha aktívan szabadulni igyekeznének az őket korlátozó szalag hatásköréből, ám idáig ez egyiknek sem sikerült. Kék szemeit keretező szemöldökei határozott ívben, szinte állandósult kacér felhanggal pihennek homlokán. Simára borotvált arcbőre saját készítésű rózsavíztől feszes és ragyogó, de ennek harmatos illatát elnyomja a diszkrét, ám emlékezetesen orientális illatjegyeket viselő parfümje.
Legszebb ingét vette fel, melyet különleges alkalmakra tartogatott, és még sosem volt rajta. Egyszer volt lehetősége nagyobbat szakítani, és erre a rég kinézett darabra költötte: finom selyemből készült, búzavirágkék színben pompázik, és lágyan követi felsőteste vonalát. Legfelső gombját kigombolva hagyta, a kivillanó bőr felületén pedig nyakék lánca látszik, mely valahol az anyag alatt folytatódik szem formájú amulettben. Alsótestére feszes, fekete nadrágot öltött kissé durvább anyagból, ellensúlyozva az ing puhaságát. Vékony derekánál összeér a két világ, és övre sincs szükség, hogy összetartsa a fiatal fél-elf ruházatát. Lába a megszokott, fekete csizmába öltöztetve éri a talajt, de a mai este során kihagyta a képből a díszes tőrt.
Így tehát, fessen, jókedvűen és magabiztosan jelentkezik élete első hivatalos műszakjára. Felszolgálni készült, és valahogy ez iránt a mai nap során jobban lelkesedik, mintha egyből egy kuncsafttal kellene foglalkoznia. Ugyan tapasztalata nincs a vendégek ilyen jellegű kiszolgálásában, de az újdonság ígérete és munkatársai közelebbi megismerése ma este jobban foglalkoztatja, mint az a cselekvéssorozat, melyet eddig is űzött, csak házon kívül. Persze, nem lesz ellenére, ha éjszakáját egy vendég elégedettségre fakasztásával fejezheti be.*
- Szép estét!
*Köszön a pult mögött álló munkatársainak, s kissé tétova pillantással kémlel körül. Fogalma sincs, hogy mit kéne tennie. Rongyot ragadjon? Italt készítsen? Igen ám, de mit és hogyan...? Egyből csappan lelkesedése mikor rájön, hogy ez az egész nem annyiból fog állni, hogy ő köszöni szépen, jól néz ki. Segítségkérő pillantással bombázza nálánál tapasztaltabb kollégáit, és csak reméli, hogy egyelőre egy vendég sem szólítja meg.*
*Egy teljes nap eltelt mióta Zammiria felvette, de Lau úgy érezte, muszáj lezárnia élete korábbi szakaszát mielőtt belekezd az újba. Így miután körülnézett szobájában, elszaladt holmijáért – ez összesen két bőröndben elfért – és közölte a rozoga épület tulajdonosával, hogy a továbbiakban nem tart igényt a koszos, omladozó lyukra, melyet ezidáig fintorogva otthonnak nevezett. Miután visszatért a Sellőházba, kipakolta ruháit, és alaposan felfrissült, felkészülve a rá váró izgalmakra. Különös odafigyeléssel mosta meg haját, és tisztította meg teste minden egyes zegét-zugát. Egy jó ízű, meditatív pihenés után izgatottan lép ki a pultba a szolgálati területre nyíló ajtó mögül. Bárkit is talál ott, arra szívélyes mosolyt villant. Aki ránéz a szőke fél-elfre láthatja, hogy amúgy is kifogástalan külsejébe ma extra energiát fektetett. Úgy gondolta ugyanis, hogy az igényességre vonatkozó kimondatlan elvárást munkáltatója és önmaga miatt is a lehető legkomolyabban kell vennie. Nem mintha amúgy nem tenné, hiszen hiúságért nem megy a szomszédba.
Vállig érő hamvasszőke haját laza kontyba rendezte, mely szándékosan fest úgy, mintha nem sok odafigyelést szentelve készült volna – itt-ott kócosnak ható tincsek dudorodnak olyan hatást keltve, mintha aktívan szabadulni igyekeznének az őket korlátozó szalag hatásköréből, ám idáig ez egyiknek sem sikerült. Kék szemeit keretező szemöldökei határozott ívben, szinte állandósult kacér felhanggal pihennek homlokán. Simára borotvált arcbőre saját készítésű rózsavíztől feszes és ragyogó, de ennek harmatos illatát elnyomja a diszkrét, ám emlékezetesen orientális illatjegyeket viselő parfümje.
Legszebb ingét vette fel, melyet különleges alkalmakra tartogatott, és még sosem volt rajta. Egyszer volt lehetősége nagyobbat szakítani, és erre a rég kinézett darabra költötte: finom selyemből készült, búzavirágkék színben pompázik, és lágyan követi felsőteste vonalát. Legfelső gombját kigombolva hagyta, a kivillanó bőr felületén pedig nyakék lánca látszik, mely valahol az anyag alatt folytatódik szem formájú amulettben. Alsótestére feszes, fekete nadrágot öltött kissé durvább anyagból, ellensúlyozva az ing puhaságát. Vékony derekánál összeér a két világ, és övre sincs szükség, hogy összetartsa a fiatal fél-elf ruházatát. Lába a megszokott, fekete csizmába öltöztetve éri a talajt, de a mai este során kihagyta a képből a díszes tőrt.
Így tehát, fessen, jókedvűen és magabiztosan jelentkezik élete első hivatalos műszakjára. Felszolgálni készült, és valahogy ez iránt a mai nap során jobban lelkesedik, mintha egyből egy kuncsafttal kellene foglalkoznia. Ugyan tapasztalata nincs a vendégek ilyen jellegű kiszolgálásában, de az újdonság ígérete és munkatársai közelebbi megismerése ma este jobban foglalkoztatja, mint az a cselekvéssorozat, melyet eddig is űzött, csak házon kívül. Persze, nem lesz ellenére, ha éjszakáját egy vendég elégedettségre fakasztásával fejezheti be.*
- Szép estét!
*Köszön a pult mögött álló munkatársainak, s kissé tétova pillantással kémlel körül. Fogalma sincs, hogy mit kéne tennie. Rongyot ragadjon? Italt készítsen? Igen ám, de mit és hogyan...? Egyből csappan lelkesedése mikor rájön, hogy ez az egész nem annyiból fog állni, hogy ő köszöni szépen, jól néz ki. Segítségkérő pillantással bombázza nálánál tapasztaltabb kollégáit, és csak reméli, hogy egyelőre egy vendég sem szólítja meg.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:32:19
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:32:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A két test szinte teljesen egymásra hangolódott mostanra. Úgy viselkednek, mint két mágnest, ami egymáshoz akar simulni szorosan, de valamiért nem engedik ezt nekik. Ezzel létrehozva egy mezőt, amiben az erők szinte pattanásig feszülnek. Az eddig konokul takaró védelmező ruhák végre mind a kettejükről teljesen lehullnak. Immáron nincs akadálya annak, hogy a két test teljesen összefonódjon. Fent és lent egyaránt. Egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőle, amikor végre behatol Bel édes mézes csuprába. Az összefonódás akkor lesz igazán teljes, amikor a hosszú formás lábak a dereka köré kulcsolódnak. A lassú gyengéden kínzó mozdulatok mind a kettejüknek nagy élvezetet nyújtanak. Viszont úgy tűnik, hogy a fokozatosan gyorsuló mozgás szintén kedvére van a sós vízi nimfának. Nem csak ám lökéseit szaporázza meg, hanem a csókjait is. Több rövidebb gyorsabb nyelvcsatára hívja. A csókok közepette forró kéjvágyaktól tüzesre hevített sóhajtás közepette hallja meg saját nevét.*
- I-igen? Oahh!* Felel, de a figyelmét összpontosítania Beluntina szavaira igazán megterhelő, mivel a hátába vájó ujjacskák sokkal nagyobb figyelmet követelnek tőle. Mohón vágyik rá, hogy minél jobban éreztesse vele a lány a testi jelenlétét. Háta remek választásnak bizonyult, de amikor a kis kezecskék elérik a farát az mindent visz. Belerázkódik egész teste amikor rámarkolnak és ezzel ösztönösen egy sokkal erősebb, mélyrehatóbb lökést csikarva ki belőle. Ezzel ritmusa is megtörik egy pillanatra. Sokáig tart mire szó szerint kinyögi partnere azt amire most igazán vágyna. Ki ő, hogy egy ilyen kérést megtagadjon. Amíg a csók tart szépen lelassítja lökéseit, majd a nyelvek táncának végeztével kihúzza szerszámát a számára oly kényelmes tokból. Hogy a kérést beteljesíthesse kénytelen lefordulni a lányról. Most, hogy végre felszabadult jobb keze végre tud vele cselekedni. Végig nyalja mutató és középső ujjait, hogy aztán a két melle közzé nyomja oda. Innen, mint egy síelő emberke indítja útnak őket. Azok meg mintha egy kanyargó folyónak készítenék elő a terepet kezdenek el siklani lefelé. Féloldalasan fekszik mellette az ágyon. Szabad karját igyekezne Bel feje alá bedugni, mert ez így számára jóval kényelmesebb lenne. A rakoncátlan ujjakat végig húzza párszor a repedésen, mielőtt a lényegre térne. Lassan és kellő tapintattal érinti az érzékeny részt. Szépen lassan enyhén körkörös mozdulatokkal kezdi el kényeztetni, csak úgy, mint korábban is tette. Legutóbb azt tapasztalta, hogy a gyorsabb mozdulatokat mintha jobban élvezte volna a tengerész. Fel is fog gyorsítani, de előtte még kicsit kínozza a fojtott lassúságával. Szájával az arcot meg a nyakat érinti, ahol csak tudja. A tempó ugyan az, mint lent. Igényhez mérten, akár a végére egy igazán gyorsat is felvehet majd. Ha már rendesen belemelegedtek ebbe Rendor felajánlj még valamit.*
- Ne folytassam a nyelvemmel?* Szeretne minden tőle telhetőt megtenni, hogy ez az este emlékezetes maradjon.*
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A két test szinte teljesen egymásra hangolódott mostanra. Úgy viselkednek, mint két mágnest, ami egymáshoz akar simulni szorosan, de valamiért nem engedik ezt nekik. Ezzel létrehozva egy mezőt, amiben az erők szinte pattanásig feszülnek. Az eddig konokul takaró védelmező ruhák végre mind a kettejükről teljesen lehullnak. Immáron nincs akadálya annak, hogy a két test teljesen összefonódjon. Fent és lent egyaránt. Egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőle, amikor végre behatol Bel édes mézes csuprába. Az összefonódás akkor lesz igazán teljes, amikor a hosszú formás lábak a dereka köré kulcsolódnak. A lassú gyengéden kínzó mozdulatok mind a kettejüknek nagy élvezetet nyújtanak. Viszont úgy tűnik, hogy a fokozatosan gyorsuló mozgás szintén kedvére van a sós vízi nimfának. Nem csak ám lökéseit szaporázza meg, hanem a csókjait is. Több rövidebb gyorsabb nyelvcsatára hívja. A csókok közepette forró kéjvágyaktól tüzesre hevített sóhajtás közepette hallja meg saját nevét.*
- I-igen? Oahh!* Felel, de a figyelmét összpontosítania Beluntina szavaira igazán megterhelő, mivel a hátába vájó ujjacskák sokkal nagyobb figyelmet követelnek tőle. Mohón vágyik rá, hogy minél jobban éreztesse vele a lány a testi jelenlétét. Háta remek választásnak bizonyult, de amikor a kis kezecskék elérik a farát az mindent visz. Belerázkódik egész teste amikor rámarkolnak és ezzel ösztönösen egy sokkal erősebb, mélyrehatóbb lökést csikarva ki belőle. Ezzel ritmusa is megtörik egy pillanatra. Sokáig tart mire szó szerint kinyögi partnere azt amire most igazán vágyna. Ki ő, hogy egy ilyen kérést megtagadjon. Amíg a csók tart szépen lelassítja lökéseit, majd a nyelvek táncának végeztével kihúzza szerszámát a számára oly kényelmes tokból. Hogy a kérést beteljesíthesse kénytelen lefordulni a lányról. Most, hogy végre felszabadult jobb keze végre tud vele cselekedni. Végig nyalja mutató és középső ujjait, hogy aztán a két melle közzé nyomja oda. Innen, mint egy síelő emberke indítja útnak őket. Azok meg mintha egy kanyargó folyónak készítenék elő a terepet kezdenek el siklani lefelé. Féloldalasan fekszik mellette az ágyon. Szabad karját igyekezne Bel feje alá bedugni, mert ez így számára jóval kényelmesebb lenne. A rakoncátlan ujjakat végig húzza párszor a repedésen, mielőtt a lényegre térne. Lassan és kellő tapintattal érinti az érzékeny részt. Szépen lassan enyhén körkörös mozdulatokkal kezdi el kényeztetni, csak úgy, mint korábban is tette. Legutóbb azt tapasztalta, hogy a gyorsabb mozdulatokat mintha jobban élvezte volna a tengerész. Fel is fog gyorsítani, de előtte még kicsit kínozza a fojtott lassúságával. Szájával az arcot meg a nyakat érinti, ahol csak tudja. A tempó ugyan az, mint lent. Igényhez mérten, akár a végére egy igazán gyorsat is felvehet majd. Ha már rendesen belemelegedtek ebbe Rendor felajánlj még valamit.*
- Ne folytassam a nyelvemmel?* Szeretne minden tőle telhetőt megtenni, hogy ez az este emlékezetes maradjon.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:13:43
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:13:43
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Munkában//
*Nyugalma rendíthetetlen, arca rezzenéstelen bármely sugallt neheztelés esetén. Mi több, a lelkiismerete tiszta. Amaziana ijedt reakcióján somolyog egyet.*
- Sajnálom, nem akartam így meglepni. Öröm látni, hogy ilyen szorgosan dolgozik, és kezd beilleszkedni. Szerencséjére épp elkerülte első nyílt színi incidensét, melyről nemrég értesültem. Bizonyára beszélnek majd a személyzetben róla, ne lepődjön meg, ha esetleg kicsit kiszínezik a történetet. Ilyen esemény gyakran megesik itt, hozzá fog szokni.
*Képzeli, hogy egy újoncot egyesek milyen nagy élvezettel riogathatnak a veszéllyel, ezért igyekszik elejét venni az ugratásnak. Persze az is igaz, hogy nem volt annyira jelentéktelen az esemény, de szükségtelen rátenni néhány lapáttal.*
- Sikerült már megismerkednie a személyzet néhány tagjával?
*Érdeklődik tovább Amaziana beilleszkedése felől, s vet egy sanda pillantást a lantos bájgúnár felé, aki előszeretettel teszi a szépet minden szoknya láttán.*
*Nyugalma rendíthetetlen, arca rezzenéstelen bármely sugallt neheztelés esetén. Mi több, a lelkiismerete tiszta. Amaziana ijedt reakcióján somolyog egyet.*
- Sajnálom, nem akartam így meglepni. Öröm látni, hogy ilyen szorgosan dolgozik, és kezd beilleszkedni. Szerencséjére épp elkerülte első nyílt színi incidensét, melyről nemrég értesültem. Bizonyára beszélnek majd a személyzetben róla, ne lepődjön meg, ha esetleg kicsit kiszínezik a történetet. Ilyen esemény gyakran megesik itt, hozzá fog szokni.
*Képzeli, hogy egy újoncot egyesek milyen nagy élvezettel riogathatnak a veszéllyel, ezért igyekszik elejét venni az ugratásnak. Persze az is igaz, hogy nem volt annyira jelentéktelen az esemény, de szükségtelen rátenni néhány lapáttal.*
- Sikerült már megismerkednie a személyzet néhány tagjával?
*Érdeklődik tovább Amaziana beilleszkedése felől, s vet egy sanda pillantást a lantos bájgúnár felé, aki előszeretettel teszi a szépet minden szoknya láttán.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:02:18
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:02:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben//
//Pult//
*Lehunyt szemmel bólint, hogy nyugtázza, végre egy kicsit békésebb vizekre eveznek a Sellőkkel. Ki tudja, meddig marad így? De kár is ezen rágódni, hiszen jöjjön bármi, majd akkor foglalkoznak vele, ha itt az ideje.*
- Egy jó kis limonádé például? Vagy gyümölcslé, esetleg tea? De a morcos harcos kedvencét is fel tudom ajánlani.
*Bök hüvelyujjával a válla fölött az éppen felbukkanó Darelld felé.*
- Forrásvíz.
*A feltűnő ruhákba bújt, uszonyát próbálgató újonc az ő figyelmét se kerülte el, ahogyan az sem, hogy nem sokkal később bukkant fel az őrök őre, méghozzá friss ingben.*
- Gondolom.
*Feleli Carlotteia vállat rántva, neki még nem mutatták be. Egy poharat törölget el éppen mosogatás után.*
- Legalábbis hátulról jött.
*Mivel látta, hogy Alfonz gyorsan lecsapott Darelldre, ő már nem lép oda hozzá, elég lehet az a pillantás, amit a férfi már jól ismerhet Sryltől.*
- De hová lettek a többiek?
*Fordul vissza Reyhez, hiszen nemrég még majdnem az összes őr itt tobzódott.*
//Pult//
*Lehunyt szemmel bólint, hogy nyugtázza, végre egy kicsit békésebb vizekre eveznek a Sellőkkel. Ki tudja, meddig marad így? De kár is ezen rágódni, hiszen jöjjön bármi, majd akkor foglalkoznak vele, ha itt az ideje.*
- Egy jó kis limonádé például? Vagy gyümölcslé, esetleg tea? De a morcos harcos kedvencét is fel tudom ajánlani.
*Bök hüvelyujjával a válla fölött az éppen felbukkanó Darelld felé.*
- Forrásvíz.
*A feltűnő ruhákba bújt, uszonyát próbálgató újonc az ő figyelmét se kerülte el, ahogyan az sem, hogy nem sokkal később bukkant fel az őrök őre, méghozzá friss ingben.*
- Gondolom.
*Feleli Carlotteia vállat rántva, neki még nem mutatták be. Egy poharat törölget el éppen mosogatás után.*
- Legalábbis hátulról jött.
*Mivel látta, hogy Alfonz gyorsan lecsapott Darelldre, ő már nem lép oda hozzá, elég lehet az a pillantás, amit a férfi már jól ismerhet Sryltől.*
- De hová lettek a többiek?
*Fordul vissza Reyhez, hiszen nemrég még majdnem az összes őr itt tobzódott.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-03 09:10:40
Üzenet elküldve: 2020-05-03 09:10:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Távozás a szolgálati rész felé//
*Cassynek nagyon hálás, hogy átveszi tőle a sérült nőt, az ittas férfi is úgy tűnik idővel megnyugszik csöppet. Közben a főnökasszony odasétál a pulthoz és közli, hogy néhány perc múlva az irodájában találkozhatnak. ~Ennél jobb időzítés nincs is! ~ Piszok nagy szerencsének találja, hogy minden ilyen szépen összejön, így biztonságban odavezeti a részegnek tűnő férfit egy asztalhoz és leteszi elé az italát.*
-Ha megbocsát. *Aztán már megy is, hogy összeszedje a pultból a holmiját és elinduljon a szobája felé. Kicsit ráncba szedi magát ott, mert ugye ilyen csapzottan, egy egész műszak után ráfér némi odafigyelés itt, és simítás másutt. ~Vajon mit fog szólni hozzá? Biztos nem fog örülni, de ez van. Talán az elején indíthatnám valami bókkal a dolgot. Igen, ez lesz az, megdicsérem a frizuráját. ~ Töpreng magában, míg a folyosón sétál.*
*Cassynek nagyon hálás, hogy átveszi tőle a sérült nőt, az ittas férfi is úgy tűnik idővel megnyugszik csöppet. Közben a főnökasszony odasétál a pulthoz és közli, hogy néhány perc múlva az irodájában találkozhatnak. ~Ennél jobb időzítés nincs is! ~ Piszok nagy szerencsének találja, hogy minden ilyen szépen összejön, így biztonságban odavezeti a részegnek tűnő férfit egy asztalhoz és leteszi elé az italát.*
-Ha megbocsát. *Aztán már megy is, hogy összeszedje a pultból a holmiját és elinduljon a szobája felé. Kicsit ráncba szedi magát ott, mert ugye ilyen csapzottan, egy egész műszak után ráfér némi odafigyelés itt, és simítás másutt. ~Vajon mit fog szólni hozzá? Biztos nem fog örülni, de ez van. Talán az elején indíthatnám valami bókkal a dolgot. Igen, ez lesz az, megdicsérem a frizuráját. ~ Töpreng magában, míg a folyosón sétál.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 14:35:16
Üzenet elküldve: 2020-05-02 14:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi apró rezdülései, és az a sok kis elakadó lélegzet még inkább feltüzeli a tenger felől jövőt. A teste forr, akár egy gőzölgő tea, sőt inkább egy tűzből álló hurrikán ami minden mást elsöpör a vágyon kívül. Nyöszörögve fogadja, ahogy az őt takaró anyagok egyre lejjebb kerülnek, majd hirtelen már a hátán is találja magát lüktető ágyékkal, és a háromszorosukra tágult, csillogó pupillákkal. Az a gyengéd csók egy igazi és mélyről jövő nyögést vált ki a nőről, és legbelül könyörögne, hogy Rendor ne hagyja, oly hamar abba, azonban a múlt sebei még mindig korlátozzák a lepedők közötti táncban. A következő pillanatok viszont rögvest kárpótolják Bel érzékeit, hiszen egy tökéletes férfi érzete, aki éppen a magáévá tesz nem lehet, olyan szörnyű dolog. Főleg, ha annyira lassan, szinte kínzó szenvedéllyel lát hozzá, mint a jelenleg felette mozgó sellő. A lábait a másik dereka köré igyekszik fonni, miközben a testük tökéletes összhangban tapad össze és válik el a gyötrelmes pillanatokig, majd az egész újból indul. Noha, Beluntina egy lágy és szinte szűzies éjszakáért lépett a Sellőház küszöbére és tovább, de az egyre gyorsuló lökéseket képtelen lenne nem jobban és jobban élvezni, mint eddig bármit. Az ajkára érkező csókot szinte repdesve fogadja, és a másik ajkai közé is ereszti érző sóhaját, ami annyi mindent rejt a maga egyszerűsége alatt, amit még talán a lány se tud. *
- Rendor! *Ejti a sóhaj közepette, és ha teheti az ujjai már az izmos hátba is kapaszkodnak, mélyen és éhesen, akár jelenlegi csókjuk. Aztán Bel a lábait lassan leereszti az élő Adoniszról és finom, gyengéd csókokat próbálkozik juttatni a férfi bőrének el- elkapott területeire, közben a kezei lejjebb vándorolnak egészen a formás félgömbökig, amibe egy aprót bele is markol, ha a simogatásokkal telt útja a másik hátán nem hiúsul meg a célja elértéig. *
- Meg- megköszönném... * tagolja nehézkesen két nyögés közepette*- ha foglalkoznál a... *egy aprót nyel a rátörő pironkodás közepette, majd mély levegőt vesz magán hiszen azért van itt, mert élvezni akarja igazán a vágyait. *
- Létszíves nyúlj a csiklómhoz is! *Pillant a kívülről, oly aprócska és duzzadt bogyóra, majd újból igyekszik csókba vonni a fekete hajú szerzetet, közben annak az igéző hajába túrna. *
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi apró rezdülései, és az a sok kis elakadó lélegzet még inkább feltüzeli a tenger felől jövőt. A teste forr, akár egy gőzölgő tea, sőt inkább egy tűzből álló hurrikán ami minden mást elsöpör a vágyon kívül. Nyöszörögve fogadja, ahogy az őt takaró anyagok egyre lejjebb kerülnek, majd hirtelen már a hátán is találja magát lüktető ágyékkal, és a háromszorosukra tágult, csillogó pupillákkal. Az a gyengéd csók egy igazi és mélyről jövő nyögést vált ki a nőről, és legbelül könyörögne, hogy Rendor ne hagyja, oly hamar abba, azonban a múlt sebei még mindig korlátozzák a lepedők közötti táncban. A következő pillanatok viszont rögvest kárpótolják Bel érzékeit, hiszen egy tökéletes férfi érzete, aki éppen a magáévá tesz nem lehet, olyan szörnyű dolog. Főleg, ha annyira lassan, szinte kínzó szenvedéllyel lát hozzá, mint a jelenleg felette mozgó sellő. A lábait a másik dereka köré igyekszik fonni, miközben a testük tökéletes összhangban tapad össze és válik el a gyötrelmes pillanatokig, majd az egész újból indul. Noha, Beluntina egy lágy és szinte szűzies éjszakáért lépett a Sellőház küszöbére és tovább, de az egyre gyorsuló lökéseket képtelen lenne nem jobban és jobban élvezni, mint eddig bármit. Az ajkára érkező csókot szinte repdesve fogadja, és a másik ajkai közé is ereszti érző sóhaját, ami annyi mindent rejt a maga egyszerűsége alatt, amit még talán a lány se tud. *
- Rendor! *Ejti a sóhaj közepette, és ha teheti az ujjai már az izmos hátba is kapaszkodnak, mélyen és éhesen, akár jelenlegi csókjuk. Aztán Bel a lábait lassan leereszti az élő Adoniszról és finom, gyengéd csókokat próbálkozik juttatni a férfi bőrének el- elkapott területeire, közben a kezei lejjebb vándorolnak egészen a formás félgömbökig, amibe egy aprót bele is markol, ha a simogatásokkal telt útja a másik hátán nem hiúsul meg a célja elértéig. *
- Meg- megköszönném... * tagolja nehézkesen két nyögés közepette*- ha foglalkoznál a... *egy aprót nyel a rátörő pironkodás közepette, majd mély levegőt vesz magán hiszen azért van itt, mert élvezni akarja igazán a vágyait. *
- Létszíves nyúlj a csiklómhoz is! *Pillant a kívülről, oly aprócska és duzzadt bogyóra, majd újból igyekszik csókba vonni a fekete hajú szerzetet, közben annak az igéző hajába túrna. *
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 13:08:41
Üzenet elküldve: 2020-05-02 13:08:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Megérkezés a Sellőbe //
*Rhule szavaira, amit egyértelműen a szőke elfnek címez csúnya szúrós pillantásokat mereszt rá emiatt. Kicsit akkor is megérdemli, viszont nem ezt a bosszút, amibe belekezdett. Nagy levegőt vesz, és inkább csendben marad, majd magukra maradnak, megbeszélik. Rhule kérdésére is csak vállat von, és meglepő csendben jutnak fel a lépcsőn, el egészen a szobáig. Még arra sem reagál, hogy Rhule bemutatja őket, már ezt megtette, de az igaz, hogy annak a másiknak, a barna hajúnak mondta.
Már fent a szobában, leül az ágyra, két térdén támaszkodik meg könyökével és az arcát a tenyerébe temeti. A sötételf nem jött velük. Nos, nem is figyel Rhulera mert az elf egyből kérdésekkel bombázza. Az elsőre bólint, hogy igen. A másodikra már nemet int a fejével.*
- Előtte, még Artheinorban. *eszébe jut hogyan keletkezett az akkor, és az is mit mondott el akkor Rhule. Na, még eggyel több ok hogy utálja magát, amiért ilyeneket mondott róla. Nagy levegőt vesz, és sorban felel a többi kérdésre is. A vizet elfogadja.*
- Igen dudor van, de nem vérzett. Szédülök, de nem állandóan, csak egyszer szédültem meg. A fejfájás állandó. Az émelygés csak a rózsaillattól jött elő. *ennek okára most nem akar kitérni.*
- Most például jól vagyok, enni is tudnék. Tegnap ettem is, szóval nem olyan vészes, csak kéne valami, amitől most tudok aludni, és nem a fájdalomban fetrengek. *mondja akkor viszont Rhulet sem hagyná aludni. Aztán iszik a vízből, és ha esetleg az elf megnézné a fejét hátul, hogyan néz ki, úgy elhúzza a haját, és kitapintja. *
- Talán még jég is elég lenne rá. *ezzel jut eszébe, hogy tulajdonképpen Rhule szeméből kimosta a sört, de a saját fejével nem is foglalkozott. ~Nagy hiba volt.~ gondolja, mert biztos ezt bosszulja meg most magát.*
*Rhule szavaira, amit egyértelműen a szőke elfnek címez csúnya szúrós pillantásokat mereszt rá emiatt. Kicsit akkor is megérdemli, viszont nem ezt a bosszút, amibe belekezdett. Nagy levegőt vesz, és inkább csendben marad, majd magukra maradnak, megbeszélik. Rhule kérdésére is csak vállat von, és meglepő csendben jutnak fel a lépcsőn, el egészen a szobáig. Még arra sem reagál, hogy Rhule bemutatja őket, már ezt megtette, de az igaz, hogy annak a másiknak, a barna hajúnak mondta.
Már fent a szobában, leül az ágyra, két térdén támaszkodik meg könyökével és az arcát a tenyerébe temeti. A sötételf nem jött velük. Nos, nem is figyel Rhulera mert az elf egyből kérdésekkel bombázza. Az elsőre bólint, hogy igen. A másodikra már nemet int a fejével.*
- Előtte, még Artheinorban. *eszébe jut hogyan keletkezett az akkor, és az is mit mondott el akkor Rhule. Na, még eggyel több ok hogy utálja magát, amiért ilyeneket mondott róla. Nagy levegőt vesz, és sorban felel a többi kérdésre is. A vizet elfogadja.*
- Igen dudor van, de nem vérzett. Szédülök, de nem állandóan, csak egyszer szédültem meg. A fejfájás állandó. Az émelygés csak a rózsaillattól jött elő. *ennek okára most nem akar kitérni.*
- Most például jól vagyok, enni is tudnék. Tegnap ettem is, szóval nem olyan vészes, csak kéne valami, amitől most tudok aludni, és nem a fájdalomban fetrengek. *mondja akkor viszont Rhulet sem hagyná aludni. Aztán iszik a vízből, és ha esetleg az elf megnézné a fejét hátul, hogyan néz ki, úgy elhúzza a haját, és kitapintja. *
- Talán még jég is elég lenne rá. *ezzel jut eszébe, hogy tulajdonképpen Rhule szeméből kimosta a sört, de a saját fejével nem is foglalkozott. ~Nagy hiba volt.~ gondolja, mert biztos ezt bosszulja meg most magát.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 11:04:46
Üzenet elküldve: 2020-05-02 11:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tehát a kötős. Nala is kiváltképp szereti azt a darabot. Szabadon hagyja a hátát, így ha Taitos úr valóban őt ölelve kívánja tölteni az éjszakát, a tündérlány csupasz bőrére lophat csókocskákat, ha szeretne. Igaz, Nala ruháinak legtöbbje olyan, hogy kevés dologban akadályoz egy hozzá simuló férfit. Combközépről derékig gyűrni, a könnyű anyag alá furakodni, hogy tenyerük a lány keblének finom tapintását élvezze... Mintha épp erre találták volna ki őket.
A szabadnap ismeretlen csengésű réme nem szűnik meg körülötte ólálkodni. Nala még mindig félszegen, de azért kíváncsi vágyakozással kóstolgatja a lehetőség ízét. Ahányszor csak említésre kerül, pici szíve úgy kezd kalapálni, mint a sivatagi nektármadárkáké.
Taitos úr szavaira azért a bizonytalanság és a kaland vérpezsdítő civakodásából előrébb lép a félsz. Nalát már próbálták egyszer elrabolni a szerájból, és bár nem jártak sikerrel, őt nagyon megijesztette a dolog. Az ösztönei vagy inkább az alapvető jóhiszemű bizalom benne azt súgja, hogy a férfi nem komolyan szólt, de azért a megjegyzés nem hagyja egészen nyugodni a tündért. Az, hogy Taitos úr a kapuhoz jönne érte, valahogy megint csak különös hatást gyakorol rá. Akaratlanul is eszébe jut a kép, Ighain Faraonn nagyúr gazdag könyvtárának egyik kötetéből. Egy ifjú vitéz volt rajta, aki előtt kedvesének apja bezáratta a kúria kapuját és aki kész volt akár fegyverrel is kikövetelni a lányt.
Egy pillanatra félreérti a vendéget és azt hiszi, bocsánatkérése visszakozásról szól, de aztán rájön, hogy nyakán ejtett nyomról van csupán szó.*
- Semmi baj *mosolyodik el a tündér és a ruha kötőjét úgy igazítja, hogy nagyjából elfedje a kis túlkapást* - ha az úr elragadtatta magát, az azt jelenti, hogy talán tényleg nem okoztam csalódást. *Ujjai megsimítják a vezeklést osztó ajkat.* - És még az is lehet, hogy én is hagytam ilyesmit Taitos úron *mondja egy lágy csókocska elé fűzve a megjegyzést, ami a tündér habitusát nézve elég valószínűtlen, de kétségtelenül elismeréssel udvarolja körül a másikat.
A folyosó személyzeti részén szerencsére gond nélkül átérnek. A vendégek számára fenntartott szobák előtt már haladhatnak kényelmes sétatempóban.
Az instrukciókat hallgatva Nala először megnyugszik, hiszen Taitos úr valóban magára vállalja a magyarázkodást, de a citromba harapós és a pikánsabb részeket említő folytatás kapcsán azért kissé feljebb kúszik a tündér szemöldöke. Részletezésre azonban már nem marad mód, a férfi máris kopogtat. Nala nagyot nyel. Már most izgul. Félő, hogy ha Xavy úrnő azzal a gyanakvóan szúrós pillantással fog ránézni, a tündér azonnal megtörik és bevall inkább mindent. Kevés nála tehetségtelenebb szélhámost hordott a hátán Lanawin, ami az ilyesmit illeti. A bentről kiszűrődő léptek zajára máris a torkában dobog a szíve. Úgy szorítja Taitos úr kezét, hogy szinte kifehérednek bele az ujjacskái. Mikor Xavy úrnő kihunyorog az ajtórésen, Nala torkán akkor se jönne ki egy hang se, ha muszáj volna. Az ezt követő jelenet viszont teljesen kupán vágja. Nagyokat pislogva néz a visszacsukott ajtó fájának göcseire és barázdáira, arcán teljes értetlenség tükröződik. Ha ő egyedül került volna ilyen helyzetbe, biztosan távozik inkább, hiszen ha mást nem is, de azt kiérti a szavak mögül, hogy a vendég nem szeretné, ha zavarnák. Taitos úr viszont valószínűleg nem hagyja ezt annyiban, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ő sokkal több mindent megért a gnóm kisasszony dolgaiból, mint Nala.
Ha látja a szándékot, hogy a férfi benyisson, egy pillanatra megálljra rebben a jobbja az úr keze után.*
- Talán megkérdezhetné Zammiria úrnőt *bukik ki az ajkain hirtelen.* - A szabadnapról. Az ő jóvoltából lehetek itt és ő dönt a Sellőház ügyeiben. *Maga se tudja, mi sarkallta a felvetésre, így a kettesben töltött idő utolsó pillanatát megragadva, de köze lehet hozzá, hogy ez a mai este egészen más, mint amit megszokott. Különleges tengeri ínyencség vacsorára, fogadás, a holnap felett lebegő kihívás a főzéssel, lopakodás és Taitos úr... nehéz megfogalmaznia, de az ifjú úr... ő olyan... nincs rá szava, csak az a szíve ütemét szaporázó érzés, amiben a férfi szavai, csibész mosolya, csókjai, ölelkezésük mámora kavarog szédítő elegyként. Nala keveset tud a világról, de ezzel tisztában is van. Ha Zammiria úrnő találkozna vele, amikor a férfi kikéri arra a szabadnapra, ő biztos tudni fogja. Zammiria úrnő szeme éles és tapasztalt. Ő tudni fogja, hogy elengedheti-e. És ha a mélységi nő előtt tesz valaki ígéretet, hogy háza Sellőjét épségben hozza vissza, akkor az az ígéret komoly súllyal záródik az illetőre.
Nem is annyira maga miatt aggodalmaskodik a tündér, hanem mert ha történne vele valami, azzal jótevőit károsítaná meg. Az pedig szégyenletes lenne tőle azok után, hogy befogadták itt.*
- Ha az úr kérné, akkor talán... *szégyellősen felhúzza a vállát, aztán lesüti a szemét. A férfira bízza a döntést és elveszi a kezét, hogy az események haladhassanak, amerre a vendég kívánja. Idegessége csak akkor csap fel ismét, amikor egy kósza tincs csiklandozása ráébreszti, hogy elfeledte megigazítani a haját. Amilyen hevesre sikeredett az estébe lopott légyott, biztosan jócskán megszenvedte a fonatos frizura. Kapkodva igyekszik menteni a menthetőt, de félő, hogy ez már nem sokat segít a dolgon.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tehát a kötős. Nala is kiváltképp szereti azt a darabot. Szabadon hagyja a hátát, így ha Taitos úr valóban őt ölelve kívánja tölteni az éjszakát, a tündérlány csupasz bőrére lophat csókocskákat, ha szeretne. Igaz, Nala ruháinak legtöbbje olyan, hogy kevés dologban akadályoz egy hozzá simuló férfit. Combközépről derékig gyűrni, a könnyű anyag alá furakodni, hogy tenyerük a lány keblének finom tapintását élvezze... Mintha épp erre találták volna ki őket.
A szabadnap ismeretlen csengésű réme nem szűnik meg körülötte ólálkodni. Nala még mindig félszegen, de azért kíváncsi vágyakozással kóstolgatja a lehetőség ízét. Ahányszor csak említésre kerül, pici szíve úgy kezd kalapálni, mint a sivatagi nektármadárkáké.
Taitos úr szavaira azért a bizonytalanság és a kaland vérpezsdítő civakodásából előrébb lép a félsz. Nalát már próbálták egyszer elrabolni a szerájból, és bár nem jártak sikerrel, őt nagyon megijesztette a dolog. Az ösztönei vagy inkább az alapvető jóhiszemű bizalom benne azt súgja, hogy a férfi nem komolyan szólt, de azért a megjegyzés nem hagyja egészen nyugodni a tündért. Az, hogy Taitos úr a kapuhoz jönne érte, valahogy megint csak különös hatást gyakorol rá. Akaratlanul is eszébe jut a kép, Ighain Faraonn nagyúr gazdag könyvtárának egyik kötetéből. Egy ifjú vitéz volt rajta, aki előtt kedvesének apja bezáratta a kúria kapuját és aki kész volt akár fegyverrel is kikövetelni a lányt.
Egy pillanatra félreérti a vendéget és azt hiszi, bocsánatkérése visszakozásról szól, de aztán rájön, hogy nyakán ejtett nyomról van csupán szó.*
- Semmi baj *mosolyodik el a tündér és a ruha kötőjét úgy igazítja, hogy nagyjából elfedje a kis túlkapást* - ha az úr elragadtatta magát, az azt jelenti, hogy talán tényleg nem okoztam csalódást. *Ujjai megsimítják a vezeklést osztó ajkat.* - És még az is lehet, hogy én is hagytam ilyesmit Taitos úron *mondja egy lágy csókocska elé fűzve a megjegyzést, ami a tündér habitusát nézve elég valószínűtlen, de kétségtelenül elismeréssel udvarolja körül a másikat.
A folyosó személyzeti részén szerencsére gond nélkül átérnek. A vendégek számára fenntartott szobák előtt már haladhatnak kényelmes sétatempóban.
Az instrukciókat hallgatva Nala először megnyugszik, hiszen Taitos úr valóban magára vállalja a magyarázkodást, de a citromba harapós és a pikánsabb részeket említő folytatás kapcsán azért kissé feljebb kúszik a tündér szemöldöke. Részletezésre azonban már nem marad mód, a férfi máris kopogtat. Nala nagyot nyel. Már most izgul. Félő, hogy ha Xavy úrnő azzal a gyanakvóan szúrós pillantással fog ránézni, a tündér azonnal megtörik és bevall inkább mindent. Kevés nála tehetségtelenebb szélhámost hordott a hátán Lanawin, ami az ilyesmit illeti. A bentről kiszűrődő léptek zajára máris a torkában dobog a szíve. Úgy szorítja Taitos úr kezét, hogy szinte kifehérednek bele az ujjacskái. Mikor Xavy úrnő kihunyorog az ajtórésen, Nala torkán akkor se jönne ki egy hang se, ha muszáj volna. Az ezt követő jelenet viszont teljesen kupán vágja. Nagyokat pislogva néz a visszacsukott ajtó fájának göcseire és barázdáira, arcán teljes értetlenség tükröződik. Ha ő egyedül került volna ilyen helyzetbe, biztosan távozik inkább, hiszen ha mást nem is, de azt kiérti a szavak mögül, hogy a vendég nem szeretné, ha zavarnák. Taitos úr viszont valószínűleg nem hagyja ezt annyiban, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ő sokkal több mindent megért a gnóm kisasszony dolgaiból, mint Nala.
Ha látja a szándékot, hogy a férfi benyisson, egy pillanatra megálljra rebben a jobbja az úr keze után.*
- Talán megkérdezhetné Zammiria úrnőt *bukik ki az ajkain hirtelen.* - A szabadnapról. Az ő jóvoltából lehetek itt és ő dönt a Sellőház ügyeiben. *Maga se tudja, mi sarkallta a felvetésre, így a kettesben töltött idő utolsó pillanatát megragadva, de köze lehet hozzá, hogy ez a mai este egészen más, mint amit megszokott. Különleges tengeri ínyencség vacsorára, fogadás, a holnap felett lebegő kihívás a főzéssel, lopakodás és Taitos úr... nehéz megfogalmaznia, de az ifjú úr... ő olyan... nincs rá szava, csak az a szíve ütemét szaporázó érzés, amiben a férfi szavai, csibész mosolya, csókjai, ölelkezésük mámora kavarog szédítő elegyként. Nala keveset tud a világról, de ezzel tisztában is van. Ha Zammiria úrnő találkozna vele, amikor a férfi kikéri arra a szabadnapra, ő biztos tudni fogja. Zammiria úrnő szeme éles és tapasztalt. Ő tudni fogja, hogy elengedheti-e. És ha a mélységi nő előtt tesz valaki ígéretet, hogy háza Sellőjét épségben hozza vissza, akkor az az ígéret komoly súllyal záródik az illetőre.
Nem is annyira maga miatt aggodalmaskodik a tündér, hanem mert ha történne vele valami, azzal jótevőit károsítaná meg. Az pedig szégyenletes lenne tőle azok után, hogy befogadták itt.*
- Ha az úr kérné, akkor talán... *szégyellősen felhúzza a vállát, aztán lesüti a szemét. A férfira bízza a döntést és elveszi a kezét, hogy az események haladhassanak, amerre a vendég kívánja. Idegessége csak akkor csap fel ismét, amikor egy kósza tincs csiklandozása ráébreszti, hogy elfeledte megigazítani a haját. Amilyen hevesre sikeredett az estébe lopott légyott, biztosan jócskán megszenvedte a fonatos frizura. Kapkodva igyekszik menteni a menthetőt, de félő, hogy ez már nem sokat segít a dolgon.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:47:01
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
*Abban biztos, hogy ezúttal Max megragadta a gondolat velejét, hiszen minden férfi olyan nőről álmodik, aki mindig készen áll és minden percben pont ugyan annyira kívánja. Ilyen nyilván nem létezik, a férfi változata sem, de talán ez nem is akkora probléma. A kellemes gesztus egy kicsit meglepi, nem igazán számított ilyesmire. ~Ennyire tetszem neki odalent? ~ Pislog néhány szemérmeset, aztán csak legyint.*
-Veled öröm volt foglalkozni Drága, igazán figyelmes vagy. *Simul bele az ölelésbe, kezével átívelve a másik hátát cirógatva.*
-Megoldható. *Súgja a férfi mellkasába, majd egy apró csókot lehet a bőrére, jelezvén, hogy a passzivitás sem terhes számára egy ilyen pillanatban.*
-Itt ez a dolgunk… *Mondja halkan, miután a férfi megint csak a halált emlegeti, mert kétségtelen, itt azon fáradoznak, hogy a vendég minden vágya kielégítve legyen, a kimondottak és a kimondatlanok is. A hirtelen témaváltás kicsit zavarba hozza, nem szokott hozzá az eszmefuttatásokhoz. Úgy érzi, bármit is mond majd, mert felelnie muszáj, biztos nevetségessé teszi majd a másik szemében. Pont ezért jól elgondolkodik, mit is válaszolhatna.*
-Hát ööö… *Húzza az időt egy kicsit.*
-Azt gondolom… *Nyögi be, nehogy azt higgye a férfi, hogy olyan buta, hogy még a kérdést se érti.*
-Szóval a gyerekkortól… szerintem semmi. Még manapság is vannak olyan szokásaim és vagyok annyira makacs, mint egy gyerek, csak próbálom leplezni. De akikkel együtt élek itt a Sellőben, szerintem mindenki tudja ilyen dolgot említeni. *Hiszen van, aki még gyerekként kerül be ebbe a világba, ideje sincsen igazán felnőni hozzá.*
-Felelősségteljes polgár? Érdekes kifejezéseket használsz. Sajnos nem igazán értem mire gondolsz. Nem értek az ilyesmihez. *Süti le a tekintetét, mert nem akar nagyot hazudni, a végén úgy is kiderülne az igazság, hogy nem tudja miről is beszél.*
//Az egyik szobában//
*Abban biztos, hogy ezúttal Max megragadta a gondolat velejét, hiszen minden férfi olyan nőről álmodik, aki mindig készen áll és minden percben pont ugyan annyira kívánja. Ilyen nyilván nem létezik, a férfi változata sem, de talán ez nem is akkora probléma. A kellemes gesztus egy kicsit meglepi, nem igazán számított ilyesmire. ~Ennyire tetszem neki odalent? ~ Pislog néhány szemérmeset, aztán csak legyint.*
-Veled öröm volt foglalkozni Drága, igazán figyelmes vagy. *Simul bele az ölelésbe, kezével átívelve a másik hátát cirógatva.*
-Megoldható. *Súgja a férfi mellkasába, majd egy apró csókot lehet a bőrére, jelezvén, hogy a passzivitás sem terhes számára egy ilyen pillanatban.*
-Itt ez a dolgunk… *Mondja halkan, miután a férfi megint csak a halált emlegeti, mert kétségtelen, itt azon fáradoznak, hogy a vendég minden vágya kielégítve legyen, a kimondottak és a kimondatlanok is. A hirtelen témaváltás kicsit zavarba hozza, nem szokott hozzá az eszmefuttatásokhoz. Úgy érzi, bármit is mond majd, mert felelnie muszáj, biztos nevetségessé teszi majd a másik szemében. Pont ezért jól elgondolkodik, mit is válaszolhatna.*
-Hát ööö… *Húzza az időt egy kicsit.*
-Azt gondolom… *Nyögi be, nehogy azt higgye a férfi, hogy olyan buta, hogy még a kérdést se érti.*
-Szóval a gyerekkortól… szerintem semmi. Még manapság is vannak olyan szokásaim és vagyok annyira makacs, mint egy gyerek, csak próbálom leplezni. De akikkel együtt élek itt a Sellőben, szerintem mindenki tudja ilyen dolgot említeni. *Hiszen van, aki még gyerekként kerül be ebbe a világba, ideje sincsen igazán felnőni hozzá.*
-Felelősségteljes polgár? Érdekes kifejezéseket használsz. Sajnos nem igazán értem mire gondolsz. Nem értek az ilyesmihez. *Süti le a tekintetét, mert nem akar nagyot hazudni, a végén úgy is kiderülne az igazság, hogy nem tudja miről is beszél.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 08:52:24
Üzenet elküldve: 2020-05-02 08:52:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*Míg a páros elvolt, a gnóm már berendezte a helyszínt alvásra. Az összes párna és a szekrényben található pokrócok felhasználásával építményt húzott fel az ágy feléhez, mint egy gátat, amelyen még a lélegzetvétel sem tud átszivárogni, csak, ha megkerüli. Mivel már éppen eléggé lefárasztotta a mai kutyagolás, meg az elfogyasztott nem kis mennyiségű étel, így be is aludt, miközben a Taitos részének szánt felet rendezgette. Nyilván megnézte melyik a puhább takaró és melyik a jobb párna és azokat a saját felére helyezte. Ám a kopogás felriasztja álmából és a bokáig érő pólóban odaslattyog az ajtóhoz. Álmos szemei félig eresztve, unott képpel nyitja ki résnyire azt, majd lentről felfelé jól felméri, hogy ki is áll az ajtó túlfelén. ~Oh, nem siették el a visszaérést. A tünci is megvan, ruha is van rajtuk, akkor be is jöhetnek. ~ Majd miután feldolgozásra kerültek a fejében a látottak szólásra nyitja a száját.*
-Nem adok el, és nem veszek semmit! Takarítást se kérek. *Majd azzal a lendülettel csuklya is rájuk az ajtót, de egyértelműen nem kattan a zár, így sétál vissza az ágyhoz, méghozzá az ő felére, ami az ablak irányába esik. ~Mehetünk, mehetünk… mehettek innen, ha nem hagytok aludni. ~ Zsörtölődik magában, miközben befordul az ágykeret szélénél, a gát mögé, ami szinte el is takarja.*
-Még kísérteti is magát, mintha olyan nehéz lenne visszatalálnia a szobájába... *Motyog maga elé, bár nem vette volna a szívére, ha a férfi visszaúton mégiscsak eltévedt volna. ~Vajon meddig lehettek távol? ~ Tanakodik el, mert az elbóbiskolás miatt teljesen elvesztette az időérzékét.*
// Fodrok a víz tükrén //
*Míg a páros elvolt, a gnóm már berendezte a helyszínt alvásra. Az összes párna és a szekrényben található pokrócok felhasználásával építményt húzott fel az ágy feléhez, mint egy gátat, amelyen még a lélegzetvétel sem tud átszivárogni, csak, ha megkerüli. Mivel már éppen eléggé lefárasztotta a mai kutyagolás, meg az elfogyasztott nem kis mennyiségű étel, így be is aludt, miközben a Taitos részének szánt felet rendezgette. Nyilván megnézte melyik a puhább takaró és melyik a jobb párna és azokat a saját felére helyezte. Ám a kopogás felriasztja álmából és a bokáig érő pólóban odaslattyog az ajtóhoz. Álmos szemei félig eresztve, unott képpel nyitja ki résnyire azt, majd lentről felfelé jól felméri, hogy ki is áll az ajtó túlfelén. ~Oh, nem siették el a visszaérést. A tünci is megvan, ruha is van rajtuk, akkor be is jöhetnek. ~ Majd miután feldolgozásra kerültek a fejében a látottak szólásra nyitja a száját.*
-Nem adok el, és nem veszek semmit! Takarítást se kérek. *Majd azzal a lendülettel csuklya is rájuk az ajtót, de egyértelműen nem kattan a zár, így sétál vissza az ágyhoz, méghozzá az ő felére, ami az ablak irányába esik. ~Mehetünk, mehetünk… mehettek innen, ha nem hagytok aludni. ~ Zsörtölődik magában, miközben befordul az ágykeret szélénél, a gát mögé, ami szinte el is takarja.*
-Még kísérteti is magát, mintha olyan nehéz lenne visszatalálnia a szobájába... *Motyog maga elé, bár nem vette volna a szívére, ha a férfi visszaúton mégiscsak eltévedt volna. ~Vajon meddig lehettek távol? ~ Tanakodik el, mert az elbóbiskolás miatt teljesen elvesztette az időérzékét.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-02 06:38:09
Üzenet elküldve: 2020-05-02 06:38:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*A lány évődő pillantására Taitos csak pár kedves érintéssel felel, gyermeki, eggyügyű része azt kívánja, sőt, követeli, hogy hagyják ott a gnómot. Ugyanakkor jól tudja, hogy ez csak ösztön, sem neveltetése, sem elmúlt pár évének tanulmányai és szinte férfivé érése nem enged ennek a csábításnak, még ha erős is. A szekrényből egy kék inget választ a nadrág mellé, mely így szokatlanul színes az ő megszokott poros viseletéhez képest.*
-Van egy olyan érzésem, hogy ellened szívesen buknék el fogadást.
*Kacsint a lányra miközben nadrágja megkötésével foglalatoskodik, és a felkínált ruhák közül is választ.*
-A kötős tetszik. Csinos.
*Válasza után rajta a sor, hogy csemegézzen a másik látványából, végignézi, hogy miféle, számára eddig titkos női praktikáknak esett, vagy éppen eshet áldozatul, majd mikor a ruhához ér a lány, bizony hős megmentőként segédkezik.*
-De azért csak kérdezz rá arra a szabadnapra.
*Köt meg egy masnit a lány ruháján hátul.*
-Ha mellettem vagy, legfeljebb attól kellhet bárkinek is tartania, hogy elrabollak. De azt meg akár most is megtehetném, ha akarnám, szóval... Felesleges ezen aggódni.
*Magyaráz kissé ráérősebben, és derűlátóbban, mint a lány gondolatai lehetnek a témában.*
-Ha kell idejövök a kapuba.
*Ajánlkozik, noha a Kikötőt tekintve szinte biztosan így tenne, akkor is, ha a lány nem sorolja fel aggályait. Szeme végigfut a lányon, keze pedig lágyan simítja végig a ruhát, hogy az tökéletesen alakjára feküdjön. A mozdulat mondjuk inkább szól a lánynak a ruha alatt, mint a szép fehér anyagnak.*
-Ohh...
*Torpan meg egy pillanatra, és lágyan a lány nyakának tövén simít végig.*
-Azt hiszem... Kicsit elragadtatam magamat, bocsánat.
*Egy aprócska vörös foltra kúsznak ujjai, ami minden bizonnyal a fiúnak és előbbi hevének köszönhető. Lágy puszit nyom rá, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen a lánynak, hogy látványos nyomot hagyott rajta, aztán mind testben, mind lélekben felkészül a visszaútra. Hajának kusza fürtjein igazít egyet, s a tündér fölött les ki az ajtón, miközben járnak agyának fogaskerekei.*
~Inkább vigyünk neki enni!~
*Jut eszébe, de aztán ezt is elveti.*
~Akkor gyanúsan a konyha közelében lettünk volna.~
*Egyedül az nyugtatja meg, hogy talán egy fél órácskára tényleg eltűntek, de azért az étel ennyi idő alatt nem készülhet el. Talán csak varázslattal. Ahogy átslisszoltak a kissé zajosabb vendégtérbe, az ifjú lelassít. Ujjai továbbra is Nala baljába fűzve pihennek, ahogy halkan, nagyon halkan súg oda neki lassan ismerős felére érve a folyosónak.*
-Bízd rám a dolgot, vágj olyan arcot, mint aki citromba harapott, ha a pikánsabb részekhez érek.
*Vonja be a csínybe a lányt, ugyanis van egy ötlete. Már csak abban reménykedik, hogy a felöltözés ideje elég volt ahhoz, hogy arcukról a pír és homlokukról az izgalmak verítékének utolsó cseppje is eltűnjön. Talán jobban izgul, mint mikor a Sellőház ajtaján kellett betérni, bekopog.*
-Xavy, mehetünk?
*Szól be az ajtón, és valamiféle választ vár úgy téve, mintha a lány még mindig lehetne a felöltözés igen kényes fázisában.*
// Fodrok a víz tükrén //
*A lány évődő pillantására Taitos csak pár kedves érintéssel felel, gyermeki, eggyügyű része azt kívánja, sőt, követeli, hogy hagyják ott a gnómot. Ugyanakkor jól tudja, hogy ez csak ösztön, sem neveltetése, sem elmúlt pár évének tanulmányai és szinte férfivé érése nem enged ennek a csábításnak, még ha erős is. A szekrényből egy kék inget választ a nadrág mellé, mely így szokatlanul színes az ő megszokott poros viseletéhez képest.*
-Van egy olyan érzésem, hogy ellened szívesen buknék el fogadást.
*Kacsint a lányra miközben nadrágja megkötésével foglalatoskodik, és a felkínált ruhák közül is választ.*
-A kötős tetszik. Csinos.
*Válasza után rajta a sor, hogy csemegézzen a másik látványából, végignézi, hogy miféle, számára eddig titkos női praktikáknak esett, vagy éppen eshet áldozatul, majd mikor a ruhához ér a lány, bizony hős megmentőként segédkezik.*
-De azért csak kérdezz rá arra a szabadnapra.
*Köt meg egy masnit a lány ruháján hátul.*
-Ha mellettem vagy, legfeljebb attól kellhet bárkinek is tartania, hogy elrabollak. De azt meg akár most is megtehetném, ha akarnám, szóval... Felesleges ezen aggódni.
*Magyaráz kissé ráérősebben, és derűlátóbban, mint a lány gondolatai lehetnek a témában.*
-Ha kell idejövök a kapuba.
*Ajánlkozik, noha a Kikötőt tekintve szinte biztosan így tenne, akkor is, ha a lány nem sorolja fel aggályait. Szeme végigfut a lányon, keze pedig lágyan simítja végig a ruhát, hogy az tökéletesen alakjára feküdjön. A mozdulat mondjuk inkább szól a lánynak a ruha alatt, mint a szép fehér anyagnak.*
-Ohh...
*Torpan meg egy pillanatra, és lágyan a lány nyakának tövén simít végig.*
-Azt hiszem... Kicsit elragadtatam magamat, bocsánat.
*Egy aprócska vörös foltra kúsznak ujjai, ami minden bizonnyal a fiúnak és előbbi hevének köszönhető. Lágy puszit nyom rá, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen a lánynak, hogy látványos nyomot hagyott rajta, aztán mind testben, mind lélekben felkészül a visszaútra. Hajának kusza fürtjein igazít egyet, s a tündér fölött les ki az ajtón, miközben járnak agyának fogaskerekei.*
~Inkább vigyünk neki enni!~
*Jut eszébe, de aztán ezt is elveti.*
~Akkor gyanúsan a konyha közelében lettünk volna.~
*Egyedül az nyugtatja meg, hogy talán egy fél órácskára tényleg eltűntek, de azért az étel ennyi idő alatt nem készülhet el. Talán csak varázslattal. Ahogy átslisszoltak a kissé zajosabb vendégtérbe, az ifjú lelassít. Ujjai továbbra is Nala baljába fűzve pihennek, ahogy halkan, nagyon halkan súg oda neki lassan ismerős felére érve a folyosónak.*
-Bízd rám a dolgot, vágj olyan arcot, mint aki citromba harapott, ha a pikánsabb részekhez érek.
*Vonja be a csínybe a lányt, ugyanis van egy ötlete. Már csak abban reménykedik, hogy a felöltözés ideje elég volt ahhoz, hogy arcukról a pír és homlokukról az izgalmak verítékének utolsó cseppje is eltűnjön. Talán jobban izgul, mint mikor a Sellőház ajtaján kellett betérni, bekopog.*
-Xavy, mehetünk?
*Szól be az ajtón, és valamiféle választ vár úgy téve, mintha a lány még mindig lehetne a felöltözés igen kényes fázisában.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:28:54
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:28:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Munkában//
//Érintőlegesen Darelld//
*Jómaga nem igazán érti az elsuhanó pillantások miért pont rászegeződnek hol közelről hol távolról. ~Bizonyosan bevált a ruha~ gondolja magában, és noha nem zavartatja egy pillanatig sem bonyolult személyét, mégiscsak a belső hangja miértért kiált, hiszen Amaz szinte sosem értette az, olyan társadalmi szokásokat, mint a pletyka vagy a leragadás, így a jelenlegi helyzete kissé szokatlan a számára, de még mindig jobb, mint az utca vagy egy undok pletyka. A gondolatai teljesen eltűntek a kötelességei felől, amit csak egy hirtelen érkező férfi hang tör meg. Felemeli a tekintetét, a törölgetésben is megdermed, talán egy pillanatig meg is ugrik, majd realizálva, hogy ki is áll vele szemben, már egy barátságos mosoly ül az arcára. *
- Darelld, szia! Igen, sikerült. Noha kissé körülvettek még a gondolataim, de határozottan friss vagyok és üde, akár a tavaszi patak.
//Érintőlegesen Darelld//
*Jómaga nem igazán érti az elsuhanó pillantások miért pont rászegeződnek hol közelről hol távolról. ~Bizonyosan bevált a ruha~ gondolja magában, és noha nem zavartatja egy pillanatig sem bonyolult személyét, mégiscsak a belső hangja miértért kiált, hiszen Amaz szinte sosem értette az, olyan társadalmi szokásokat, mint a pletyka vagy a leragadás, így a jelenlegi helyzete kissé szokatlan a számára, de még mindig jobb, mint az utca vagy egy undok pletyka. A gondolatai teljesen eltűntek a kötelességei felől, amit csak egy hirtelen érkező férfi hang tör meg. Felemeli a tekintetét, a törölgetésben is megdermed, talán egy pillanatig meg is ugrik, majd realizálva, hogy ki is áll vele szemben, már egy barátságos mosoly ül az arcára. *
- Darelld, szia! Igen, sikerült. Noha kissé körülvettek még a gondolataim, de határozottan friss vagyok és üde, akár a tavaszi patak.
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:20:25
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Belső udvar //
*A nap egy jó részét arra tudta szánni, hogy csinosítgassa egy kicsit a szobáját. Leginkább apróságokkal szöszmötölt és takarított, úgyhogy a csomagjai egy része még mindig a kipakolásra vár. A régebbi lakók által a szekrényekben és fiókokban hagyott holmikat továbbra is csak arrébb tolta, hogy a sajátjainak legyen hely, de valahogy tiszteletlenségnek érezné, ha ennél nagyobb változást eszközölne.
Még mindig szokatlan Nala számára ez a nyüzsgés, ami a Sellőházat jellemzi, így amikor csak alkalmat talál rá, leül itt a kertben. A virágokat nézi vagy ilyenkor este a csillagokban gyönyörködik. Odabent rövid, légies kis ruhája az illő viselet, ami annyit takar csak, hogy sejtetése vágyat ébresszen mindent látni, mindent akarni. Idekint viszont ilyenkor elég hűvös van, így a tündér egy fehér liliomokkal és ezüstös rezgőkkel hímzett nagy, szürke kendőbe burkolja magát. Hallgatja a víz csobogását, a bentről kiszűrődő zenét és az ég csillagokkal pettyezett hatalmas vásznát nézve hálát ad érte, hogy ilyen szerencsés.*
*A nap egy jó részét arra tudta szánni, hogy csinosítgassa egy kicsit a szobáját. Leginkább apróságokkal szöszmötölt és takarított, úgyhogy a csomagjai egy része még mindig a kipakolásra vár. A régebbi lakók által a szekrényekben és fiókokban hagyott holmikat továbbra is csak arrébb tolta, hogy a sajátjainak legyen hely, de valahogy tiszteletlenségnek érezné, ha ennél nagyobb változást eszközölne.
Még mindig szokatlan Nala számára ez a nyüzsgés, ami a Sellőházat jellemzi, így amikor csak alkalmat talál rá, leül itt a kertben. A virágokat nézi vagy ilyenkor este a csillagokban gyönyörködik. Odabent rövid, légies kis ruhája az illő viselet, ami annyit takar csak, hogy sejtetése vágyat ébresszen mindent látni, mindent akarni. Idekint viszont ilyenkor elég hűvös van, így a tündér egy fehér liliomokkal és ezüstös rezgőkkel hímzett nagy, szürke kendőbe burkolja magát. Hallgatja a víz csobogását, a bentről kiszűrődő zenét és az ég csillagokkal pettyezett hatalmas vásznát nézve hálát ad érte, hogy ilyen szerencsés.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:39:24
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Nem mondom, sőt a férfiak rosszabbak. Mi inkább álmodozunk egy telhetetlen nőről *mosolyog szélesen a nőre, közben a finoman belesimít a szétterülő, selymes hajkoronába, amennyiben a sors is úgy akarja. Figyeli, ahogy a meztelen test lassan legördül róla, és hirtelen mintha fázna, ahogy eltűnik a másik perzselő bőre. Az ezt követő kérdést némán élvezi, mintha csak még mindig a nő összes cseppjét magába akarná szívni és ebből ez lenne annak hangja is. Visszamászik hozzá, és ha nem állítják meg szorosan a karjai közé is vonja. *
- Némán mondtam köszönetet, pusztán egy gyengéd utójáték volt, ha ennyi nevezhető annak. Nem a vágy hajtott, csak kedveskedtem. *a hangja rekedtesen cseng még a nem régen elhalló nyögésektől, és a kezei önkéntelenül vándorolnak a nő dereka felé, hogy ott járhassanak simogató táncot az ujjaival. *
- Én rájöttem, Maydeleine! Te a sírba akarsz lökni az édes gyönyörrel amit adsz. Noha kecsegtető ajánlat most inkább, csak így maradnék veled egy kicsit. *A mondandóját végig bazsalyogja arca, aztán egy közeli emlék ötlik az agyának központjába. *
- Pár nappal ezelőtt azon gondolkoztam mi választ minket el a gyermekkortól. Tudom, nem illik ide pusztán érdekel mit gondolhatsz, mert különlegesnek látlak, biztos a gondolkodásod is az. Mi az a pillanat, mi tesz minket felnőtté? Egyáltalán milyen egy igazi felelősség teljes polgár ebben a korban? A cselekedeteink tesznek azzá vagy a számok? Remélem nem vagy túl fáradt ezen gondolkodni, mert akkor bocsáss meg. *Veti fel a talán est utolsó témáját, elmerülve és elfeledkezve arról hol is vannak. Mindig ilyen volt az éjjel közepében csillant meg az összes esze és lett tele kérdésekkel az elméje, ameddig pedig nem talált választ azok nem nyugodtak. Ebből kiindulva nem egy jó alvó Max, az már bizonyos. Ha teheti egy csókot lehel May izzadtságtól fényes homlokára és türelmesen várja az ezt követő választ. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Nem mondom, sőt a férfiak rosszabbak. Mi inkább álmodozunk egy telhetetlen nőről *mosolyog szélesen a nőre, közben a finoman belesimít a szétterülő, selymes hajkoronába, amennyiben a sors is úgy akarja. Figyeli, ahogy a meztelen test lassan legördül róla, és hirtelen mintha fázna, ahogy eltűnik a másik perzselő bőre. Az ezt követő kérdést némán élvezi, mintha csak még mindig a nő összes cseppjét magába akarná szívni és ebből ez lenne annak hangja is. Visszamászik hozzá, és ha nem állítják meg szorosan a karjai közé is vonja. *
- Némán mondtam köszönetet, pusztán egy gyengéd utójáték volt, ha ennyi nevezhető annak. Nem a vágy hajtott, csak kedveskedtem. *a hangja rekedtesen cseng még a nem régen elhalló nyögésektől, és a kezei önkéntelenül vándorolnak a nő dereka felé, hogy ott járhassanak simogató táncot az ujjaival. *
- Én rájöttem, Maydeleine! Te a sírba akarsz lökni az édes gyönyörrel amit adsz. Noha kecsegtető ajánlat most inkább, csak így maradnék veled egy kicsit. *A mondandóját végig bazsalyogja arca, aztán egy közeli emlék ötlik az agyának központjába. *
- Pár nappal ezelőtt azon gondolkoztam mi választ minket el a gyermekkortól. Tudom, nem illik ide pusztán érdekel mit gondolhatsz, mert különlegesnek látlak, biztos a gondolkodásod is az. Mi az a pillanat, mi tesz minket felnőtté? Egyáltalán milyen egy igazi felelősség teljes polgár ebben a korban? A cselekedeteink tesznek azzá vagy a számok? Remélem nem vagy túl fáradt ezen gondolkodni, mert akkor bocsáss meg. *Veti fel a talán est utolsó témáját, elmerülve és elfeledkezve arról hol is vannak. Mindig ilyen volt az éjjel közepében csillant meg az összes esze és lett tele kérdésekkel az elméje, ameddig pedig nem talált választ azok nem nyugodtak. Ebből kiindulva nem egy jó alvó Max, az már bizonyos. Ha teheti egy csókot lehel May izzadtságtól fényes homlokára és türelmesen várja az ezt követő választ. *
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:43:19
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:43:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben//
//Carlotteia, érintőlegesen Darelld, Amaziana//
*Türelmesen megvárja, amíg a pultos tud vele is foglalkozni, nem annyira sürgős az ő kiszolgálása, mint a vendégeké. Meg ha nagyon akarna, magát is elláthatná, vagy leszólíthatná akármelyik szorgoskodó pincérnőt, hogy hozzon neki egy italt. De annyira nem akaródzik neki idegeneket zaklatni, Carlotteiát már ismeri, s amúgy is unatkozik, így legalább lehetősége nyílik pár szót váltani egy ismerőssel. A várakozás közben elkapja a megérkező Darelld pillantását, s alig észrevehetően bólint, kifejezve, hogy minden a legnagyobb rendben. Legalábbis egyelőre. Ki tudja, mikor bukkannak fel újabb váratlan, kellemetlen vendégek, cselekvésre kényszerítve az őröket. De pont az ilyen esetek megelőzése érdekében nem lankadhat Rey figyelme, készen állva, hogy bárkire rápirítson, aki esetleg elfelejti betértekor letenni fegyverét, vagy szokásosnál jobban hangoskodik.
Mikor Carlotteia ismét szabad, és kérdést intéz felé, a mélységi odafordul, s szokásos hideg nyugalmával adja elő szerény kérését.*
- Szia Carlotteia. Egyelőre minden rendben, nyugalom van. Viszont tudsz szolgálni valami alkoholmentes frissítővel? Idejét nem tudom, mikor ittam utoljára.
*S terem pedig sűrű és fülledt, senkinek nem hiányzik, hogy pont az egyik őr ájuljon el, méghozzá saját figyelmetlensége miatt.
Tekintetét viszont még így sem kerüli el az újonnan érkezett lány, valószínűsíthetően egy Sellő.*
- Új lány?
*Biccent a kérdéses alak felé, hátha Carlotteia konkrét válasszal tud szolgálni. Bár azért eléggé sejthető, hogy új alkalmazottról van szó, jobb teljesen meggyőződni az ilyenekről.*
//Carlotteia, érintőlegesen Darelld, Amaziana//
*Türelmesen megvárja, amíg a pultos tud vele is foglalkozni, nem annyira sürgős az ő kiszolgálása, mint a vendégeké. Meg ha nagyon akarna, magát is elláthatná, vagy leszólíthatná akármelyik szorgoskodó pincérnőt, hogy hozzon neki egy italt. De annyira nem akaródzik neki idegeneket zaklatni, Carlotteiát már ismeri, s amúgy is unatkozik, így legalább lehetősége nyílik pár szót váltani egy ismerőssel. A várakozás közben elkapja a megérkező Darelld pillantását, s alig észrevehetően bólint, kifejezve, hogy minden a legnagyobb rendben. Legalábbis egyelőre. Ki tudja, mikor bukkannak fel újabb váratlan, kellemetlen vendégek, cselekvésre kényszerítve az őröket. De pont az ilyen esetek megelőzése érdekében nem lankadhat Rey figyelme, készen állva, hogy bárkire rápirítson, aki esetleg elfelejti betértekor letenni fegyverét, vagy szokásosnál jobban hangoskodik.
Mikor Carlotteia ismét szabad, és kérdést intéz felé, a mélységi odafordul, s szokásos hideg nyugalmával adja elő szerény kérését.*
- Szia Carlotteia. Egyelőre minden rendben, nyugalom van. Viszont tudsz szolgálni valami alkoholmentes frissítővel? Idejét nem tudom, mikor ittam utoljára.
*S terem pedig sűrű és fülledt, senkinek nem hiányzik, hogy pont az egyik őr ájuljon el, méghozzá saját figyelmetlensége miatt.
Tekintetét viszont még így sem kerüli el az újonnan érkezett lány, valószínűsíthetően egy Sellő.*
- Új lány?
*Biccent a kérdéses alak felé, hátha Carlotteia konkrét válasszal tud szolgálni. Bár azért eléggé sejthető, hogy új alkalmazottról van szó, jobb teljesen meggyőződni az ilyenekről.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:36:27
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
*Xaras tapssal fejezi ki örömét. Yathalanae dala kedves, és lényegretörő volt.*
- Pompás dal volt.*-szól a férfi és a késsel pár falatot seper a villára és azt kínálja a nő felé. Ha elfogadtam, akkor ő maga is eszik egy falatot az ételből. A poharát koccintásra emeli.*
- A sorsra, és a megismerkedésünkre!*-szól Xaras, és iszik egy keveset. Keze óvatosan Yathanae keze felé indul, finoman simogatva a bársonyos bőrt.*
- Meséljen egy kicsit magáról! Azt már tudom, hogy ön is hódól a művészeteknek.*-szól a férfi és iszik egy kevés bort.*
*Xaras tapssal fejezi ki örömét. Yathalanae dala kedves, és lényegretörő volt.*
- Pompás dal volt.*-szól a férfi és a késsel pár falatot seper a villára és azt kínálja a nő felé. Ha elfogadtam, akkor ő maga is eszik egy falatot az ételből. A poharát koccintásra emeli.*
- A sorsra, és a megismerkedésünkre!*-szól Xaras, és iszik egy keveset. Keze óvatosan Yathanae keze felé indul, finoman simogatva a bársonyos bőrt.*
- Meséljen egy kicsit magáról! Azt már tudom, hogy ön is hódól a művészeteknek.*-szól a férfi és iszik egy kevés bort.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:57:45
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:57:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Megköszöni a kedves Carlotteiának a bort, s kortyol is belőle párat, hogy felfrissítse és előkészítse torkát az éneklésre. Közben persze lelkesen hallgatja Xaras muzsikáját, s nem leplezett örömmel fogadja a róla szóló dalocskát.*
- Ez igazán kedves.
*De alighanem most ő van soron, neki kell megvillantania zenei tehetségét, így ő is kezébe veszi egyszerű lantját. Az ő hangszere jóval szerényebb, nincs lefestve, csak lakkozva, hogy a fa állja az idők sarát. Díszítés sincs rajta, de látszik, hogy igényes hangszer, mesteremberek keze közül került ki. Kifejezetten a lány kérésére azonban mentes minden dísztől, így természetesebb, s kevesebben is akarnak egy ilyet ellopni. Ez a tulajdonság pedig praktikusnak bizonyult vándorlása során, ha netán délutáni álomba szenderedett egy tisztáson.*
- Szíves örömest énekelek én is egyet az úrnak.
*Mosolyog enyhén kipirult, rózsás arcocskákkal, készen állva, hogy kieressze csalogány hangját.*
-Szállj velem egy messzi földre
Hol nem ér a bánat
Szarvasok közt kergetőzve
Kapd el a szoknyámat
Egy éjszaka tied leszek
Ha átölelsz szépen
Az öledbe befészkelek
A hajnal úgy érjen
*Könnyed dal, pörgős ritmussal, s huncut szöveggel. Egyik saját szerzeménye a sok közül, pont az ilyen helyzetekre kitűnő hangulatfokozó. Kíváncsian néz fel előadása után, várva a férfi reakcióját.*
*Megköszöni a kedves Carlotteiának a bort, s kortyol is belőle párat, hogy felfrissítse és előkészítse torkát az éneklésre. Közben persze lelkesen hallgatja Xaras muzsikáját, s nem leplezett örömmel fogadja a róla szóló dalocskát.*
- Ez igazán kedves.
*De alighanem most ő van soron, neki kell megvillantania zenei tehetségét, így ő is kezébe veszi egyszerű lantját. Az ő hangszere jóval szerényebb, nincs lefestve, csak lakkozva, hogy a fa állja az idők sarát. Díszítés sincs rajta, de látszik, hogy igényes hangszer, mesteremberek keze közül került ki. Kifejezetten a lány kérésére azonban mentes minden dísztől, így természetesebb, s kevesebben is akarnak egy ilyet ellopni. Ez a tulajdonság pedig praktikusnak bizonyult vándorlása során, ha netán délutáni álomba szenderedett egy tisztáson.*
- Szíves örömest énekelek én is egyet az úrnak.
*Mosolyog enyhén kipirult, rózsás arcocskákkal, készen állva, hogy kieressze csalogány hangját.*
-Szállj velem egy messzi földre
Hol nem ér a bánat
Szarvasok közt kergetőzve
Kapd el a szoknyámat
Egy éjszaka tied leszek
Ha átölelsz szépen
Az öledbe befészkelek
A hajnal úgy érjen
*Könnyed dal, pörgős ritmussal, s huncut szöveggel. Egyik saját szerzeménye a sok közül, pont az ilyen helyzetekre kitűnő hangulatfokozó. Kíváncsian néz fel előadása után, várva a férfi reakcióját.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:36:07
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:36:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elégedett sóhajjal nyugtázza a másik mellkasának lelkes emelkedését és a hangjában tapasztalt, heves, levegő utáni kapkodást.*
-Ne mondd, hogy csak a nők telhetetlenek, ti is azok vagytok édes… *Nyom egy édes csókot a másik ajkaira. Minden rezdülésével és mondatával próbálja alátámasztani a másik magabiztosságát. Az pedig, hogy ez sikerül, azaz ő öröme is pont ugyan annyira, mint a másiké. Ahogy ráfordul, már érzi is áldásos hatását annak a hévnek, amit eddig olyan nagy gonddal izzítottak. Még kiélvezi az utolsó leheletet is, amit a férfiből ki bír préselni, mostanra pedig már annyira sikerült a vágyak csúcsára hágni, hogy ismét pihegő lihegés törjön elő a torkából és macskásodva nyúljon el a férfi mellkasán.*
-Igen? *Reagál a nevének édes elhangzására, majd engedelmesen legördül a férfiről és melléfekszik. Már húzódna is oda hozzá, mikor azonban az meglepő mód megint a lábai közé helyezkedik. ~Pedig épp, hogy lelankadt! Milyen kitartó…~ Néz a férfire érdeklődve.*
-Mi a terved kedves lovag? *Kérdi csilingelő hangon, ekkor érzi meg a tettet. ~Biztos sokat volt a tengeren…~ Támaszkodik a két alkarjára.*
-Drága , én is kényeztethetlek ám. *Mivel már ő is kezd kicsit fáradt lenni testileg, meg aztán színlelni sem könnyű, igazán nem is ennek a híve, de ilyen helyzetben nem tehet mást, ha a vendég ezt szeretné.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elégedett sóhajjal nyugtázza a másik mellkasának lelkes emelkedését és a hangjában tapasztalt, heves, levegő utáni kapkodást.*
-Ne mondd, hogy csak a nők telhetetlenek, ti is azok vagytok édes… *Nyom egy édes csókot a másik ajkaira. Minden rezdülésével és mondatával próbálja alátámasztani a másik magabiztosságát. Az pedig, hogy ez sikerül, azaz ő öröme is pont ugyan annyira, mint a másiké. Ahogy ráfordul, már érzi is áldásos hatását annak a hévnek, amit eddig olyan nagy gonddal izzítottak. Még kiélvezi az utolsó leheletet is, amit a férfiből ki bír préselni, mostanra pedig már annyira sikerült a vágyak csúcsára hágni, hogy ismét pihegő lihegés törjön elő a torkából és macskásodva nyúljon el a férfi mellkasán.*
-Igen? *Reagál a nevének édes elhangzására, majd engedelmesen legördül a férfiről és melléfekszik. Már húzódna is oda hozzá, mikor azonban az meglepő mód megint a lábai közé helyezkedik. ~Pedig épp, hogy lelankadt! Milyen kitartó…~ Néz a férfire érdeklődve.*
-Mi a terved kedves lovag? *Kérdi csilingelő hangon, ekkor érzi meg a tettet. ~Biztos sokat volt a tengeren…~ Támaszkodik a két alkarjára.*
-Drága , én is kényeztethetlek ám. *Mivel már ő is kezd kicsit fáradt lenni testileg, meg aztán színlelni sem könnyű, igazán nem is ennek a híve, de ilyen helyzetben nem tehet mást, ha a vendég ezt szeretné.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:23:01
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:23:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*Nala nem kérdőjelezi meg az úr bókjainak igazságtartalmát, egyszerűen csak hálás alázattal fogadja. Boldogsággal töltik el a szavak, hiszen azt jelentik, egyaránt megszolgálta a Sellőház és a vendég bizalmát is. Bearanyozza az estéjét, hogy Taitos úr megelégedésére van, a tényt pedig, hogy őt magát is lenyűgözte ez a kivételes ifjú, szégyellősen, féltve, sok-sok szeretettel zárja kedves emlékei közé.
Amikor Taitos úr inni kérne, röstelkedve harap az ajkába. Sajnos korábban elmulasztott vizet hozni a másik kancsóba, ami most is üresen árválkodik a tálcán a poharak mellett. Pedig neki is jólesne néhány korty. Jó néhány korty. Talán csak a buzgalma nyomta el, hogy valójában mennyire szomjas. És most, hogy már tud róla, csak még szomjasabb.
Kimondott vágyai egyetértésre találnak a férfiéval, ez tagadhatatlan, de az úr józanul fogódzik a kötelesség-nek keresztelt hajón még ezeken a sekély, zátonyos vizeken is. Nala hiába nem akarja mutatni, hogy mennyire szívesen hallott volna mást, nem sikerül teljesen elrejtenie az érzéseit, pedig nem vall rá, hogy olyasmi után sóvárogjon, ami kellemetlen helyzetbe sodorhatja vendégét. Az alternatíva hallatán azért felderül az arca. Szívesen aludna el Taitos úr ölelésében.
A szekrényben akad laza vászonnadrág, ingből akad fekete selyem, bő ujjú sötétkék vagy egyszerűbb, belebújós fehér is. Nala nézi egy darabig a holmik közt válogató meztelen férfit. Ajkára mosolygás telepszik. Ellegeltetné a szemét rajta még sokáig, de eszébe villan, hogy neki se ártana valamit magára kapni.
~Szabadnapot?~ Egy kicsit váratlanul éri a meghívás, mert hát nagyon annak tűnik, amit Taitos úr mondott. Olyannyira ismeretlen terep ez neki, hogy szinte meg is rémül, mint aki elvesztette a szilárd talajt a lába alól. Eddigi életében minden a szolgálatról szólt. Minden pillanata a gazdájáé volt. Ment, ha szólították, tetteinek mozgatója egyedül az volt, hogy az úr kedvében járjon. ~Szabadnap.~ Hallotta már hébe-hóba, de neki ilyesmi soha eszébe sem jutott. Ugyanilyen furcsa, a vendégektől kapott borravaló. Nala gyakran inkább csak beteszi a kasszába a többivel, ha nem figyel más, mert nem szokott hozzá, hogy ilyesmivel rendelkezzen. A gondolat, hogy szabadon, a Sellőház berkein kívül találkozzon a férfival, félszeg bizonytalansággal tölti el.*
- Én... én nem tudom, hogy lehet-e *hebegi.* - A kinti világ veszélyes a magamfajtának *mondja a sokszor hallott érvet, ami a tündért egész eddigi életében a számára rendeltetett kalitkában tartotta. Most azonban apró ujjait tördelve hajtja le a fejét, hiszen olyan szívesen menne. Bűntudatot érez már a vágy miatt is, de bűntudat marja amiatt is, hogy a félsz és a kötelességtudat kifogásokat kerestet vele. Szeretné, ha az úr tudná, hogy mennyire szeretne egyszer a vendége lenni, de már csak attól is ha arra gondol, hogy ilyesmit szóba hozzon Zammiria úrnő előtt, hálátlan árulónak érzi magát.*
- Hát... Taitos urat már így is épp elég nagy bonyodalmakba sodorták a fogadások *igyekszik inkább a szavak humorát megragadni.* - Mondjuk nem láttam még túl sok mindent a világból, szóval ezen aligha vesztene rajta *ismeri be mosolyogva és maga elé emel két fehér ruhácskát, mint aki a férfi jóváhagyását szeretné valamelyikre. Az egyik nyakban megkötős, a másik vékony pántos. Mindkettő lágy esésű anyag és mindkettő elég rövidke, de sok másikkal ellentétben ezek nem sejtelmesen áttetszőek. Ha Taitos úr választ a számára a kettő közül vagy akár egy harmadikat a szekrényből, Nala az ágyra teszi a ruhát és ő is megmosakszik gyorsan, de mielőtt felöltözne, előbb egy fodros csipkeszalagot húz a combjára, gyöngyvirágos tisztást idéző olajjal illatosítja meg a nyakát, a keblei közét és a csuklóit, csak ezután bújik bele a választott ruhába. A felajánlott segítségnyújtásra természetesen talál egy kötőt, egy eligazítani való pántot, egy elérhetetlennek mutatkozó kapcsot, amivel egyúttal hős megmentővé magasztalhatja és közel csábíthatja a férfit legalább néhány csókocska erejéig.*
- Nem tudom. Azt, hogy az úr menthetetlenül válogatós, ha ruhákról van szó? *vonja meg a vállát egy egész kis pimaszsággal.* - Én nem vagyok túl jó az ilyesmiben. A füllentés meg én nem vagyunk összecsiszolódott cinkosok *sóhajt és már most a tekintetébe van írva, hogy mindenkinek jobb lesz úgy, ha ebben a dologban inkább Taitos úr veti be magát.
Ha mindennel megvannak, kiles a folyosóra, hogy tiszta-e a terep, aztán egy alkalmas pillanatban ki is surranhatnak, vissza a vendégek számára fenntartott szobák felé.*
// Fodrok a víz tükrén //
*Nala nem kérdőjelezi meg az úr bókjainak igazságtartalmát, egyszerűen csak hálás alázattal fogadja. Boldogsággal töltik el a szavak, hiszen azt jelentik, egyaránt megszolgálta a Sellőház és a vendég bizalmát is. Bearanyozza az estéjét, hogy Taitos úr megelégedésére van, a tényt pedig, hogy őt magát is lenyűgözte ez a kivételes ifjú, szégyellősen, féltve, sok-sok szeretettel zárja kedves emlékei közé.
Amikor Taitos úr inni kérne, röstelkedve harap az ajkába. Sajnos korábban elmulasztott vizet hozni a másik kancsóba, ami most is üresen árválkodik a tálcán a poharak mellett. Pedig neki is jólesne néhány korty. Jó néhány korty. Talán csak a buzgalma nyomta el, hogy valójában mennyire szomjas. És most, hogy már tud róla, csak még szomjasabb.
Kimondott vágyai egyetértésre találnak a férfiéval, ez tagadhatatlan, de az úr józanul fogódzik a kötelesség-nek keresztelt hajón még ezeken a sekély, zátonyos vizeken is. Nala hiába nem akarja mutatni, hogy mennyire szívesen hallott volna mást, nem sikerül teljesen elrejtenie az érzéseit, pedig nem vall rá, hogy olyasmi után sóvárogjon, ami kellemetlen helyzetbe sodorhatja vendégét. Az alternatíva hallatán azért felderül az arca. Szívesen aludna el Taitos úr ölelésében.
A szekrényben akad laza vászonnadrág, ingből akad fekete selyem, bő ujjú sötétkék vagy egyszerűbb, belebújós fehér is. Nala nézi egy darabig a holmik közt válogató meztelen férfit. Ajkára mosolygás telepszik. Ellegeltetné a szemét rajta még sokáig, de eszébe villan, hogy neki se ártana valamit magára kapni.
~Szabadnapot?~ Egy kicsit váratlanul éri a meghívás, mert hát nagyon annak tűnik, amit Taitos úr mondott. Olyannyira ismeretlen terep ez neki, hogy szinte meg is rémül, mint aki elvesztette a szilárd talajt a lába alól. Eddigi életében minden a szolgálatról szólt. Minden pillanata a gazdájáé volt. Ment, ha szólították, tetteinek mozgatója egyedül az volt, hogy az úr kedvében járjon. ~Szabadnap.~ Hallotta már hébe-hóba, de neki ilyesmi soha eszébe sem jutott. Ugyanilyen furcsa, a vendégektől kapott borravaló. Nala gyakran inkább csak beteszi a kasszába a többivel, ha nem figyel más, mert nem szokott hozzá, hogy ilyesmivel rendelkezzen. A gondolat, hogy szabadon, a Sellőház berkein kívül találkozzon a férfival, félszeg bizonytalansággal tölti el.*
- Én... én nem tudom, hogy lehet-e *hebegi.* - A kinti világ veszélyes a magamfajtának *mondja a sokszor hallott érvet, ami a tündért egész eddigi életében a számára rendeltetett kalitkában tartotta. Most azonban apró ujjait tördelve hajtja le a fejét, hiszen olyan szívesen menne. Bűntudatot érez már a vágy miatt is, de bűntudat marja amiatt is, hogy a félsz és a kötelességtudat kifogásokat kerestet vele. Szeretné, ha az úr tudná, hogy mennyire szeretne egyszer a vendége lenni, de már csak attól is ha arra gondol, hogy ilyesmit szóba hozzon Zammiria úrnő előtt, hálátlan árulónak érzi magát.*
- Hát... Taitos urat már így is épp elég nagy bonyodalmakba sodorták a fogadások *igyekszik inkább a szavak humorát megragadni.* - Mondjuk nem láttam még túl sok mindent a világból, szóval ezen aligha vesztene rajta *ismeri be mosolyogva és maga elé emel két fehér ruhácskát, mint aki a férfi jóváhagyását szeretné valamelyikre. Az egyik nyakban megkötős, a másik vékony pántos. Mindkettő lágy esésű anyag és mindkettő elég rövidke, de sok másikkal ellentétben ezek nem sejtelmesen áttetszőek. Ha Taitos úr választ a számára a kettő közül vagy akár egy harmadikat a szekrényből, Nala az ágyra teszi a ruhát és ő is megmosakszik gyorsan, de mielőtt felöltözne, előbb egy fodros csipkeszalagot húz a combjára, gyöngyvirágos tisztást idéző olajjal illatosítja meg a nyakát, a keblei közét és a csuklóit, csak ezután bújik bele a választott ruhába. A felajánlott segítségnyújtásra természetesen talál egy kötőt, egy eligazítani való pántot, egy elérhetetlennek mutatkozó kapcsot, amivel egyúttal hős megmentővé magasztalhatja és közel csábíthatja a férfit legalább néhány csókocska erejéig.*
- Nem tudom. Azt, hogy az úr menthetetlenül válogatós, ha ruhákról van szó? *vonja meg a vállát egy egész kis pimaszsággal.* - Én nem vagyok túl jó az ilyesmiben. A füllentés meg én nem vagyunk összecsiszolódott cinkosok *sóhajt és már most a tekintetébe van írva, hogy mindenkinek jobb lesz úgy, ha ebben a dologban inkább Taitos úr veti be magát.
Ha mindennel megvannak, kiles a folyosóra, hogy tiszta-e a terep, aztán egy alkalmas pillanatban ki is surranhatnak, vissza a vendégek számára fenntartott szobák felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242