Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2391. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-21 13:06:28
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda rápillant a férfi sebesülésére, és megvonja a vállát. Bővebben is kifejti azt, amit Zia már kimondott. *
- Ez már varrasodik, és nincs nyoma fertőzésnek. Ha azt akarja, akkor felnyithatom újra a sebet, de csak nagyobb az esélye a fertőzésnek, mert nincs lehetőségem rendesen kitisztítani. Ha házban lennénk, és meglennének az eszközeim, akkor még érthető kérés is lenne, de itt egy tábortűz mellett csak növelem vele a kockázatot. Hagyni kellene, hogy gyógyuljon, és csak akkor foglalkozni vele, ha zsibbadó fájdalom sugárzik belőle, vagy láz és fáradtság kíséri a gyógyulását. * Felnéz a Kámzsásra, hogy ezek után is azt akarja-e, hogy nyissa fel. * Ha fel kell nyitnom, akkor szükségem lesz egy éles késre. Újra végig kell vágjam a karját. Egyébként pedig, ha nem ért a növényekhez, akkor ne okoskodjon. A kamillából is főzünk gyógyító hatású teát, ami nem csak szájon át, de bőrre téve is segíti a gyógyulási folyamatokat. Számtalan olyan növény van, ami külső és belső használatra is alkalmas. Ha lett volna időm rá, és rendes készletem, akkor természetesen rendes kenőcsöt készítettem volna, amit nem tudna megenni, mert a szívódást segítő alapanyagok nem használnak. Én se szólok bele abba, hogy akit kivisznek a ház mögé elföldelni, az órákkal később még mindig sétál, és az egyik embere vegzálja, és fenyegeti, hogy örökké az ellenségévé tette. Biztos, hogy maguknak is okuk van erre, ami a laikus számára nem egyértelmű, mert én csak azt látom, hogy addig használnak, amíg hasznukra vagyok, úgyhogy nem értem, hogy mi értelme a fenyegetőzésnek. Egy halott embert nem fog megrendíteni a halál gondolata. Jobb lenne, ha mindenki arra koncentrálna, amihez ért. Én, szerény személyem például a gyógyításhoz. Úgyhogy fiam, ha nem akarod átvenni a szerepem, és ellátni a lányt, hogy ne dögöljön meg az út mentén, akkor ne zavarj.


2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:47:57
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1213
OOC üzenetek: 207

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Már az ülés is erős szédülést okoz, felállni, közelebb menni nem fog, nem is tehetné gúzsba kötött lábakkal. Szótlanul figyeli az eseményeket, hallgatja az elhangzó szavakat, tekintetét álmosan, kótyagosan hordozva egyik jelenlévőről a másikra. Érdeklődésnek halovány nyoma sem látszik rajta, most még a kámzsáson sem időzik tovább pillantása a szükségesnél, vagyis azoknál a pillanatoknál mikor beszél, hozzá szól. Mindeközben kínjai mit sem csökkentek, remegve didergeti a hideg, a fájdalom, a kimerültség, feje még mindig zúg az ütésektől, egyetlen forró dolog ezen világban sebes háta, és vére, mely lassan csörgedezik rajta.
Hogy Rhalkumn bácsit nem engedik a közelébe nem viseli meg túlzottan, az pedig fel sem merül kába elméjében, hogy miért gondolnak felőle ártó szándékot, miért akarja a kámzsás sebeit kezelni, ha úgyis megöli hamarosan.
Annál a résznél, hogy fogva tartójuk nem tanulta a gyógyfüvek ismeretét, ennek ellenére van benne, bennük bizonyos fajta ösztön ismét élesen nyíllal a fájdalom fejébe, fintorog egy rövidet, majd halkan, monoton, érzelemmentes súlyozatlansággal osztja meg fogalma sincs honnan szerzett ismereteit.*
-Két fajta növény, az egyik a lázat csillapítja, és erősíti a szervezetet, azt kell rágni, a másik tisztítja a sebet, és csökkenti a vérzést.
*Nem is pillant a gnómra, inkább a másik harcos sebét vizsgálja.*
-Rajta nem fog segíteni. Nincs min.
*Nem is olyan régen, valami ismeretlen fickó bölcsen azt mondta, aki hibázik, az pedig el van kárhozva. Ez most ismét olyan élesen hasít elméjébe, mintha csak hallaná, mintha minden ezt visszhangozná figyelmeztetőül. Szédül meg erősebben, meg kell támaszkodjon a földön pár levegővétel erejéig, hogy újra összeszedje magát. Azt a kedves, ártatlan, naiv önmagát, kit Iwaanak hívnak.*


2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 13:28:08
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 986
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszett lelkek//
//Kagaenae, Ephemia//

*Aenae igazából nem volt arra kíváncsi, hogy Effy hált-e a bácsikájával, arról sem igen akar tudni, hogy az apjával hált-e. Persze nyilván megtette, másként hogy is kerülhetett volna egy gyerek a hasába? Kirázza a hideg ettől. Persze felnőtt ember már - nagyjából -, nem kellene, hogy ilyen természetes dolgokon fenn akadjon, de mégis az apjáról és a barátnőjéről van szó, ettől pedig kirázza a hideg.*
- Asszem, hogy ideje lenne szállás után néznünk.
*Az éjszaka jóval gyorsabban közeledik, mint arra Aenae számított, illetve bőven benne volt ebben az is, hogy végtelenül elbambult, a saját nyomorán rágódott és a gondolataiba mélyedt. Arra eszmél, hogy tényleg sötét van és a közeledő paták zajára. Ez utóbbira annyi a reakciója, hogy kihúzódna az út szélére, hogy elengedje a csapatot maguk mellett, de azok mégsem hagyják ezt, mert egy pillanattal később már azon kapja magát, hogy lova Effy lovához szorul, a lába pedig beékelődik a két állat teste közé, emiatt megsajdul a térde, és biztosra veszi, hogy Effy sem járt jobban. Barátnőjére néz, majd a körülöttük örvénynek tűnő lovasokra. Nem mondhatni, hogy ne rémülne halálra, bár nagyjából abban a biztos tudatban van, hogy még a tharg birtokon lehetnek, ott meg csak nem eshet bántódása. A sötétben persze nehéz ezt meghatározni, próbál a gyér megvilágításban, átnézve a körülöttük körözők fölött észrevenni egy határkövet, vagy bármi támpontot, amiből tudhatja, hogy hol is vannak. Ilyet persze nem talál, helyette csak őket bámuló szemeket. Meglehetős pánikban van, remegő kézzel tartja a gyeplőt, lova meg egyből megérzi az idegességét és menetrendszerűen táncolni kezd alatta, már amennyi helye van erre, ezzel még jobban beszorítva a térdét Effy lova és maga közé.*
- Utunkra engednétek?
*Hangja halk és a legkevésbé sem határozott, Effyre pillant, tőle vár valamit, bár maga sem tudja, hogy pontosan mit.*


2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 11:04:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Elveszett lelkek//
//Kagaenae, Ephemia//

*Keskeny erdősáv az út mentén, s a porlepte éjszaka hamar rátalál a két elveszett leányra, a szántóföldek melletti poros úton. Csendje mindent beborít, s a szállás után nézelődők hamar teljes sötétségben találhatják magukat. A holdak nem világítanak, fekete fellegek takarják az égboltot, csak olykor csillan fel a remény, mikor a felhők közti hajszálvékony résen kikandikáló csillagszemek megmutatják arcukat. Nem mosolyog egyik sem. A két nő beszélgetését meg egyelőre semmi sem, a lovak lába alatt felszökő porszemek, a szántóföldön kúszó miazmatikus pára, a néha fák ágairól felszökkenő éjszakai ragadozók néma szárnycsapása, kellemesen elegyedik a lassan szívükbe kúszó félelemmel. Persze, ez lehet nem így van, ennek csak ők a megmondhatója, mert hirtelen távoli patadobogás hangzik fel, mely közeledni látszik. Nem haladnak gyorsan, ellenben attól biztosan gyorsabban, ahogyan jelenleg ők haladnak. Számtalan lábak hangját hallhatják, majd, ha a hátuk mögé néznek, hirtelen fekete csapat tűnik fel, csak oldalukra fűzött pengéjükön csillan meg olykor a fény, mely tört, szürke és üres. Hamarosan lábaik alatt is tapasztalhatják a változást, a két ló meglepetten kapja fel a fejét, s ijedten horkan fel, mintha valami veszélyt éreznének. Mintha közeledő farkas falka venné őket körbe lassan, de biztosan. A sötét éjszaka kellemes cseveje, egy pillanat alatt vált át borzalommá, mikor a csapat egy szempillantás alatt beéri őket, de egy hang sem hangzik fel. Lovaik az ő lovaikhoz érnek, s komótos mozdulatokkal lökik őket egyre közelebb egymáshoz a lovak testével, folyamatosan, megállás nélkül körözve a két lány körül, mindeközben számtalan szempár szegeződik rájuk, kámzsa alól, rezzenéstelenül.*

//A múlt homálya//

*A csapat újra összeáll, s a Kámzsás hidegen figyeli a történteket. Immár nem reagálnak semmire, csupán összeszokott izomként mozognak, biztosítva a lányt, a gnómot, s figyelve annak ténykedését. A gnóm kérésére a Kámzsás némán bólint, mire Friz egy laposabb követ kerít elő valahonnan. Szótlan nézik végig, amint a növényeket pépes állagúra nyomorítja. Hideg tekintetek figyelik Iwát, amint feltornássza magát ülő helyzetbe, majd mikor a gnóm szól a lánynak, a Kámzsás hirtelen szólal meg halkan.*
- Nem. Előbb őt! *Mutat az eddig háttérben munkálkodó, tábortűzre figyelő őrre, aki meglepetten néz fel.*
- A sebedet. Mutasd neki! *Mire a férfi feláll, s alkarjáról előbb kicsatolva leveti az alkarvédőt, majd felhúzza a kabátujjat. Könnyen megoldhatja, mert nem egész alakos bőrvért takarja testét. Jobb alkarján hosszanti vágás húzódik felfelé, mely alig kezdett hegesedni.*
- Nem hajtotta végre elsőre, amit kértem. *Vonja meg a Kámzsás a vállát.* De kár lenne veszni hagyni egy ilyen kiváló katonát. *Kuncog fel halkan, majd a férfi a gnómhoz sétál.*
- Kend be neki, aztán várunk. Egyébiránt teljesen hülyének nézel, hogy a kenőcsöt szájon át akarod beleadni, öreg? *Hidegen cseng a hangja, mindeközben, ha Iwa közelebb lépett egy intésére állítják meg. Immár elérhetetlen távolságban marad, a gnómra pedig várakozóan tekintenek.*
- Kend be, aztán várunk. Hosszú még az út, szegény Iwa megsérült, pihennie kell. *Azonnal öblös hahotába kezd.* Van egy olyan sejtésem, hogy után neked is, öreg. *Húzza elő tőrét laza mozdulattal, s a tűz mellé guggol, majd hegyét beletartja.*
- Tudod, sokat tanultam, de a gyógynövények ismerete sajnos kimaradt. *Csóválja fejét a tűz lángjaiba nézve.* Ellenben vannak bizonyos érzéseim. *Magyarázza hirtelen hevesen gesztikulálva.* Tudod... ez nem is érzés, inkább csupán egyfajta ösztön bizonyos dolgokra. Benned is megvan. *Pillant hirtelen Iwára.*
- Kezd is már ébredezni, de kell még idő, ráadásul a tea csak a hatást segítette elő, hogy elméd elviselje a változást. Valóban gyógyír volt, ebben az öreg nem tévedett. Viszont az emlékeidet visszaadni csak egy ember képes, ha ember egyáltalán. *Ismét felkuncog, miközben a kés hegye lassan kezd piroslani.* Hozzá megyünk, Ziana, hozzá megyünk. Most pedig kend be és várunk. *Csattan fel a hangja ismét a gnómhoz szólva.*


2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-20 08:52:28
 ÚJ
>Lastar Harg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A kandalló melege //
// Zárás //

*Miután Lastar már óráknak tűnő percek óta csépeli a lényt, az egyszer csak úgy tűnik, már nem jelent veszélyt. Még mozog egy kicsit, mint a döglött disznó mikor perzselik, de látszik rajta, hogy ebben már nincs élet.*
-Na végre! A kurva anyádat! *Azzal körbenéz, hogy látja-e valaki, de mivel az elf éppen a halálán van, a többiek meg kint harcolnak, úgy dönt, hogy ezzel nem fog tekintélyéből veszteni, tehát egy jó nagyot kiköp a szörnyetegre, cseppet sem úrias, elegáns ork módjára, de talán ennyit megbocsáthat magának Lastar. Azután megrázza magát, egy zsebkendővel letörli kezéről a masszát, ami óhatatlan is ráfolyt a kezére, majd papírt és szénceruzát vesz elő az erszényéből, amire kerek betűkkel ráírja: „Elvittem az elfet mert majdnem meghal már. Lastar” Ezután egy nagyobb csontot kirángat a lényből, mint valami szuvenírt és ha talál egy kulacsot vagy üveget vagy valamit, akkor a masszából is tesz el, de ha nincs ilyen, akkor marad csak a csontnál. Ezt övébe tűzi fegyverei mellé. Az elfet pedig finoman felveszi karjaiba, annak lovához megy, hogy minél előbb ellovagolhasson a városba vele és meggyógyíttathassa ezt a törékeny kis lényt.* ~Én ennyitől még biztos nem feküdtem volna ki! Hihetetlenek ezek a madárcsontúak!~



2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:42:38
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

- Persze, miért ne? Aludtam már istállóban.
*Ő ezt mindenesetre nem gondolja komolyan, s eszébe nem jut, hogy barátnője esetleg igen. Egyébiránt most sem hazudik, hisz miután elhagyta Artheniort, legelső éjszakáját egy földműves házaspár istállójában töltötte. Vevő volna most erre az ötletre, ha nem volna ott Waldran meg a fivérei, akiknek utána el kellene számolnia erről, meg amúgy sem akar nekik több bolondsággal fejfájást okozni. Egyelőre.*
- Megcsókolt?
*Nem érti, miért lepődik meg már megint. Hogy mikről le nem maradt!*
- Nem találkoztam még Pyctával, de ha te mondod, elhiszem.
*Olyan szerelmi sokszögek vannak itt, már nem is tartja számon inkább, csak megmosolyogja.*
- Szerintem nem verte meg. Miattad nem.
*Vagy de, ki tudja. Ő is csak tippel. Mellesleg Effi figyelmét sem kerüli el, hogy már megint nem szólt a távozásáról és hogy a napszállta is rohamosan közeledik. ~Ugyan, csak hazaérünk addig!~ Aztán több gondolatot nem is pazarol erre, szokás szerint, felelőtlenül.*
- Nem csak veled, de Waldrannal sem beszéltem szinte, mióta megkérte a kezem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Waldrant tényleg nem akartam megbántani azzal, hogy elutasító voltam, de szükségem volt a magányra. És nem, nem háltam még vele, ha erre gondolsz.
*Vigyorog barátnőjére, mint egy bárgyú tejbetök. Persze nagyon jól tudja, hogy annak is előbb avagy utóbb el fog jönni az ideje.*


2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:36:08
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda feljajdul, és a földre érkezés után összehúzza magát egész apróra. Kezét a fejére szorítja, lüktet, olyan, mintha agyalapi törése lenne. Vagy koponyalapi, már azt se tudja, hogy minek az alapján töri és üti meg a fegyver. A rúgás olyan, mintha az egész testébe elsugározná a fájdalmat, ismét nyög az öreg férfi, szemébe könny szökik, de továbbra se mozdul, egészen addig, amíg fel nem szedik a földről. Akkor engedelmesen, és némán indul tovább, nem törődve a súgással. *
- Nem leszel sokáig az, úgyis megöltök hamarosan. * Jegyzi meg, és céltudatosan megy Ziához, amennyiben engedik. Ott előveszi a hozott növényeket, és körbe néz. *
- Szükségem lenne egy keményebb tárgyra, és egy edényre, vagy legalább sík felületre. Össze kell nyomkodjam és dolgozzam, hogy kenőcsöt készíthessek. * Magyarázza, és ha kap ilyet, akkor neki is lát a dolognak, ha nem, akkor kénytelen a saját tenyerében dolgozni. Nem nagyon fél a következményektől, ebben az esetben ököllel ütögeti a tenyerét, hogy jól szétnyomkodja a leveleket, de persze ez közel sem olyan hatékony, mintha mozsár, vagy ahhoz fogható eszközök állnának a rendelkezésére. Persze a pengevirágot ez esetben sem a tenyerében nyomkodja, csak a halálos yrtasynt. *
- Gyere ide, Iwa. * Kéri a lányt, ha már eléggé péppé nyomkodta a növényt, és elkezdi bekenni a hátán a nem olyan mély sebeket, miközben egy marékkal oda is nyújt a lánynak. * Egyél belőle, jót fog tenni.
* Szelíden, és kedvesen kéri. Amennyiben még mindig nem szóltak rá, úgy a pengevirágot is elkezdi széttépni középen, hogy kinyomhatja belőle a levet, ezt pedig a mélyebb sebekre igyekszik rákenni. *


2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:26:38
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1213
OOC üzenetek: 207

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Feltehetően mindketten azt hisznek, amit csak akarnak, és feltehetően ez a másikat a legkevésbé sem érdekli. A különbség pusztán annyi, hogy Iwaa nem is próbálja győzködni a férfit, és valóban szemernyi érdeklődést sem mutat az elhangzottak irányába. Holott azért ezernyi kérdést felvetne a felületesen megosztott történet, kezdve attól, hogy miért szólítja őt Zianának, hadnagynak, ugyan kinek, kiknek állna érdekében, hogy nagyapjának higgyen valakit, aki nem az, kinek, és miért érné meg az erőfeszítés, hogy hihetővé tegyen egy ilyen hazugságot a lány számára, mégis mit csinált, csinálhatott vele, amiről a másiknak Iwaa szerint fogalma sincs? És így tovább, akár két ilyen szörnyű fagyos estét is meglehetne tölteni a kérdésekkel.
Épp csak Iwaa nem akar válaszokat, nem akar ő már semmit, csak hogy egyszer s mindenkorra véget érjen ez az éjszaka, s ne virradjon soha újabb nappal.
Hallgatja a kámzsást mégis, mert mi mást tehetne, felfogja minden egyes szavát, ám nem hisz bennük, így a reakció is elmarad azokra újfent.
A hangszín, a kedves zsongás megnyugtatja, könnyei is elapadnak végre, bólint a kérésre, majd úgy fog tenni, majd próbál a hibákból, és a kárhozatból kiindulni. Mindabban a reményei szerint röpke időben, mi még életéből hátra lehet. Nem azért, mert igazán bölcsnek érezné a tanácsot, és nem is azért, mert az jelentőséggel lehetne még bármire, pusztán csak azért, mert a kámzsás ezt kérte, és nehéz, majdhogynem lehetetlen neki nemet mondani.
Ha elképzelné a Halált, pont ilyen csontvázszerű arccal tenné, a látvány így is meglepi, elborzasztja, majd vált ki belőle nyomban részvétet, és könnyesedik el újból tekintete. Röpke pillanat az egész, és komorodik el arca, valahonnan furcsa gondolatok nyomakodnak elő, nincsen bennük érzelem, idegenül gyakorlatiasak, praktikusak, válogatás nélkül arra irányulnak miként kell kezelni egy ilyen sebet, milyen szerekkel előzhetőek meg a fertőzések, hogyan könnyíthető ezen állapot. Mindez érkezik egy gyorsan múló görcsös nyilallással, és tűnik tova a következő szívdobbanással.
Az ígéretre újra szelíd, sajnálkozó, és immár határtalanul hálás valója pislog fel a kámzsásra.*
-Köszönöm.
*Súgja halkan, majd szisszen fel élesen a fájdalomra csuklójában, mit a férfi szorítása okoz, nem vergődik ez ellen sem, hiszen mindahhoz képest, amit a férfitől vár ez csekélyke kín lehet, és csak újabb bizonyossága annak, a kámzsásnak van ereje véghezvinni ígéretét.
Szinte már boldog elégedettséggel pillant a távozóra, és hunyja le fáradtan, kimerülten szemeit.
Sokáig így sem maradhat, éles szóváltás ragadja vissza ebbe a szörnyű valóságba.*
-Rhalkumn bácsi.
*Motyogja csak magának, beazonosítva az egyik résztvevőt, és mozdul meg végre. Vagyis mozdulna, de hátába hasít ismét a fájdalom. Apró nyögéssel igyekszik uralni, nagy levegőt véve gyűjt erőt, és fogát csikorgatva tornázza magát ülőhelyzetbe. Összekötözött kezeivel igyekszik tartani a széttépázott hálóinget mellkasa előtt, és próbál nem pusztán arra figyelni, hogy a mozdulattól sebes háta még inkább ég, vére még jobban csordogál.
Tekintetét értetlenül hordozza végig a jelenlévőkön, csak most eszmél, hogy rajta, a kámzsáson, és a mérhetetlen kínon létezik még más is.*


2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 14:51:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Hideg az este. Felfelé nézve a fák még leveletlen ágai akárha sötét és fekete karoknak tűnnének, mik le akarnák tépni az égboltról a csillagokat. A tábortűz pattogó hangjaiba immár Iwa és a Kámzsás majdhogynem csendes és baráti beszélgetése vegyül. Mintha a halál játszana legújabb kiszemeltjével, persze ez csak Iwa képzeletében van így. A holdak már régen fenn járnak, valahol a fellegek mögött bujdosva, arcukat nem mutatják, talán sok a szégyellnivalójuk. Kuvik rikkant fel egy közeli fán, majd két szárnylendítéssel rugaszkodik el, hogy belerepüljön a mélységbe. Vadászni jár, az éjszaka az övé.*
- Higgy, amit akarsz hadnagy, pont nem érdekel. *Legyint a Kámzsás, majd miután már tőrét elteszi, egy fűszálat vesz kézbe, s azt kezdi hanyagul forgatni ujjai között. Tekintetét olykor a lány arcára fordítja, de reakció nem sok, annyi sem érkezik tőle.*
- Nem a nagyapád volt. Csak azt akarták, hogy azt hidd. *Vonja meg ismét vállát egykedvűen, mintha fárasztaná a magyarázás, a beszélgetést mégsem lenne kedve abbahagyni.* Amúgy meg, ha tudnád az öreg mit csinált veled, nem nyilatkoznál ily szeretettel róla. Nem volt ám mindig ilyen. *Kuncog fel.* Gonoszabb volt, mint a legnagyobb gonosz. *Sóhajt fel, s mesélni kezd, hangja lágyan száll az éjben.* Aztán megöregedett, mint egyszer mindnyájan. A keze meg-megremegett, a farka nem állt fel, egyre többet hibázott. Aki hibázik, az pedig el van kárhozva, Ziana. Próbálj ebből kiindulni, kedvesem!
*Fordul vissza, s kámzsáját alul egy mozdulattal orráig felhúzva villant egy kedves mosolyt a lányra. Állától felfelé induló vágás alsó ajkát szinte teljesen lemetszette, szinte egyébként viszonylag ápolt alsó fogsorának gyökerei is kilátszanak. Egy újabb rántás, s a kámzsa visszakerül. Azonban kényelmesen elhelyezkedik, lefekszik a lány mellé felé fordulva, bal kezével feltámasztva fejét, jobbját tőrén nyugtatva.*
- Meg foglak ölni hadnagy... de még nem jött el az ideje. Ígérem, igen, megígérem. De előtte még szembesülnöd kell tetteiddel. *A fekete kesztyűs kéz, mintha felismerné az ingert, s szelíden fonódik a lány gúzsba kötött övére... azt szép lassan erősödik a szorítás, míg végül már szinte foga ropog bele az erőlködésbe.*
- Megígérem, hadnagy! *Sziszegi feszülő fogai között a szavakat, majd hanyag mozdulattal löki arrébb magát, s feláll. A távolban közeledő párosra figyel fel, kiknek hangja már messziről hallatszik.*

- Az anyád picsáját, te vén szar! *Lendül a fegyver, s Friz azzal vágja tarkón a vénembert, lehetőség szerint úgy, hogy elhasaljon a fűben.* A nagy pofádba fogok belelépni, abba baz' meg! *Rúg egyet lendületesen indulatból az öregbe.*
- Te meg mi a faszt csinálsz? *Harsan fel a Kámzsás, mire a tűznél őrködők is felugranak.*
- Ugatott, főnök!
- Leszarom, hogy ugatott, még dolga van, na szedd fel a földről és hozd a tűz mellé. Ha meghalt, te is meghalsz! *Mutat kesztyűs kezével Frizre, aki igyekszik felszedni a földről a minden bizonnyal eleső vénembert.*
- Lett egy halálos ellenséged, papa! *Suttogja a fülébe, miközben felrángatja és odacitálja a tűzhöz.*
- Adj neki vizet, készítse el a gyógyírt, vagy mit. *Szól a kámzsás, majd idegesen dörgöli meg tarkóját.* Egy biztosítsa a lányt velem, kettő a gnómot. *Hangzik el a parancs.*


2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-19 12:17:05
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

- Fiam, mégis mit forralnék? * Csóválja a fejét Vasborda, és továbbra is higgadtan néz a másikra. * Mégis mi értelme lenne bármivel próbálkoznom? Csak a lány szenvedését akarom enyhíteni. Én már úgyis halott vagyok, de ő még túlélheti.
* Halkan beszél, de nem azért, mert félne, hogy bárki hallja, egyszerűen nem érzi úgy, hogy a helyzet súlya megalapozná a hangosabb beszédet. Ahogy megvannak, engedelmesen indul vissza a hevenyészett tábor felé. *
- Fiam, ha hátra lenne kötve a kezed, és be lenne kötve a szemed, akkor is elbánnál velem. Ne félj már, nem tesz jót az imázsodnak. * Megcsóválja a fejét, és sóhajt egyet. * Fogd rám a fegyveredet, utasíts, hogy menjek, és ha attól tartasz, hogy valamivel próbálkozni akarok, akkor ne vedd le rólam a szemed egy pillanatra se. De ne adj hangot a kételynek, mert akkor bizonytalannak tűnsz, és ha valaki próbálkozni akar, csak felbátorítod. Ha meg nagyon zavarlak, akkor lelősz a fenébe, visszaérve pedig megmondod, hogy szökni próbáltam. Gondolkodj kicsit, fiam. Nyeregben vagy, használd ki. * Továbbra is egykedvű a hangja, nem mutatja félelemnek sem a nyomát, és higgadtan, megfontoltan beszél. Úgy tűnhet, hogy nem érdekli a halál. *


2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-18 20:35:02
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 986
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

*Ha valamiben Aenae nagyon profi, akkor az a flegma vállrándítás, így reagál arra is, hogy Effy szerint kevésre tartja magát, meg arra is, Briwal szépnek látja. Ha nem a vállát rángatná ez utóbbitól, akkor biztos, hogy törvénytelen röhögésben törne ki. Hosszasan mereng azon, hogy milyen is Briwal. Meg azon, hogy milyen nem. Az biztos, hogy nagyon jóképűnek találja most is, noha még mindig árnyéka az egykori önmagának. Viszont egyáltalán nem az a kedves ember, aki az ideáiban élt. Vajon régen is ilyen rideg volt, csak ő nem vette ezt észre? Ostoba kislány volt, nyilván nem vette észre. Ahogyan sok más dolgot sem.*
- Világgá. Ez jó. Majd bekéretőzünk valami földműves istállójába éjszakára, jó? Nincs kedvem visszamenni.
*Az most nem jut eszébe, hogy szólni kellett volna, hogy eljöttek. Meg tényleg nem nagyon van kedve ahhoz, hogy visszamenjen. Nem akar és nem is tud most Nirs szemébe nézni.*
- Megbántottam Nirst. Ráadásul Pycta is itt volt. Megcsókolt és Nirs látta. Egek, remélem, hogy senki nem csinált semmi ostobaságot.
*Gondol bele abba, hogy Nirs Tizioval is ölre ment miatta - legalábbis az elf kapuőr szerint ő volt az oka a verekedésüknek.*
- Pycta pépesre verné kisujjal.
*Grimaszol. Bőgni van kedve, de valahogy nem jönnek a könnyei.*
- Remélem, hogy nem verte meg.
*Megrántja a lova kantárját és egy pillanatra elgondolkodik a visszaforduláson. Végül persze nem teszi meg, egy helyi gazda istállója sokkal vonzóbb lehetőség ugyanis, mint a szobája és kapuzárás előtt talán már vissza sem érnének, hiszen kezd alkonyodni.*
- Áh, Waldran is ott volt, tudja kezelni a helyzetet. Apropó Waldran. Te és ő? Ti...?


2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-17 23:17:30
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1213
OOC üzenetek: 207

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Egyre inkább hatnak tudatára a környezet borzalmai, mintha tisztulna elméje. Legalábbis már érzi teljes valójában a hideget, a kényelmetlenséget, mit a ráerőszakolt testhelyzet, és a szoros kötelek okoznak, érzi a szomjúságot, a torkát kaparó por, füst, könnyek, és vér ízét, a fájdalmat is, szinte minden tagjában, legerősebben mégis arca, s háta lángol, érzi, minként vére a kulacs vizével keveredve csörgedezik le dereka mentén és gyűlik alatta tócsába. Mindeközben belülről is égeti valami, melytől minden ízében remeg, a gyász, az átélt trauma, a mérhetetlen veszteség, talán a láz is.
Ajkába harapva fojtja el a fájdalom hangjait apró nyögéssé, hangtalan sírássá.
Közben a zsongás is igyekszik szavakká formálódni, bár értelműket továbbra sem találja meggyötört elméje.*
-Nem az vagyok akinek gondolsz.
*Leheli halkan, nem is igazán egyértelmű ez immár egy szándékos, tudatos kijelentés, vagy csupán megtörten ismétli el amit hallott.
Mindenesetre a bejelentésre, miszerint az ideje még nem jött el aprócskát mozdul feje, mintha bólintani próbálna beletörődően jelezve, tudomásul vette, megértette, nem lázong ez ellen sem.
A kiáltásra összerezzen, de érzi, az, és a benne sürgető tehetetlen harag nem neki szól. Még nem, ami pedig a kámzsás szerint rá vonatkozna, abból ismét csak keveset ért. A pofont igen, szisszen fel halkan, mikor az ütés éri, holott még csak kitérni, elhajolni, védekezni sem próbált ellene.
Szipogva nyel nagyot, igyekszik ismét bólintani, egyetlen ártatlan embert ismer csupán, de már azt sem meri vitatni ő megérdemelte-e a halált, avagy érdemeik alapján kapják-e azt a halandók.*
-Nagyapa.
*Hangzik fel szomorúan, ám vád nélkül. A bejelentés váratlanul éri, zokog fel halkan, végképp megtörten, bárki is legyen a férfi, most vett el tőle mindent, utolsó megmaradt reményét is, pusztán azzal, hogy nem a Halál. Nem az ő Halála. Az ezt követő vallomásra nyugszik meg, pillant fel hálásan, engedve láttatni egy megkönnyebbült mosolyt.*
-Szeretném.
*Akár romantikus is lehetne a kép, ha nem lenne a rengeteg vér, a gúzsba kötött, szinte csupasz, összevert lány. És mellette az álarcos őrült fickó. És ha nem gyilkosságot fontolgatna az egyik, saját halált a másik.
Az utóbbi szavak legalábbis úgy hullanak csendesen közéjük, mintha szerelmesek vallanák meg bátortalanul, hosszú időt felölelő sóvárgás után érzelmeiket.
Ismét modul a kéz, bár még az előző ütés nyoma is lángol arcán, a könnyek még csak végig sem járták útjukat, hunyja le szemét, várva a következő csapást, ami elmarad, a gyengéd érintésre keresi újból a Kámzsás pillantását. Lehet, hogy ő nem a Halál. De lenne Iwaaé. És a kis vörös is átadná neki magát teljes egészében.*
-Ígéred?
*Sóhajtja kérdését először tegezve le a másikat, alig hallhatóan, inkább csak ajkáról olvasható le a kifejezés, próbál tenni egy tétova mozdulatot, hogy elérje kezével a férfiét, de a próbálkozás is nyomban elhall, inkább tűnik az csak önkéntelen rándulásnak feltépett háta, és a csuklóját fogva tartó kötelek miatt.*


2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-17 22:19:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Mélyről jövő kacagás, hideg és kegyetlen, szemernyi érzés nem szorul bele, azaz talán még is. A kacaj fájdalmas is, bár talán ez nem oly szembetűnő.*
- Korán? *Hallik a kérdés a kuncogás után, némi értetlenség is szorul a mély hangba, aztán inkább már csak felhördülés, ahogy a férfi fának támasztott háta kiegyenesedik, mert felül. Kámzsa takarja arcát, tekintete, mely Iwára mered, csupán sejthető a maszk alatt.*
- Meg... megbocsátasz? Mégis ki a fasznak képzelsz?! *Hallatszik, hogy nem tudja hová tenni a kijelentéseket. Aztán hirtelen mintha megvilágosodna és ismét felnevet.*
- Neeem, hadnagy, nem az vagyok akinek gondolsz! Az időd még nem jött el. *Idegesen pillant félre, mintha tartana valamitől.* HOL VAN MÁR AZ A KURVA GNÓM?! *Üvölt társa felé, ki előtt már gazdagon ropog a megnyugtató tábortűz, izzó parazsak pattognak az este csendjében a mély sötét ég felé.*
- Én nem tudom főnök! *Hallik a bizonytalan válasz, mire a férfi csak idegesen legyint.*
- Úgy lesz, hadnagy, de egy dolgot ne felejts el, amit előbb mondtál. Az a rengeteg ártatlan ember... azok ugyanezt mondták neked, mikor röhögve szemükbe néztél és kiadtad a parancsot! *Hangja továbbra is hideg és egyenes, egy pillanatra sem remeg meg.*
- Persze... megérdemelték... DE VOLT AKI NEM BASZD MEG! *A tenyér ismét lesújt, s a felé irányuló szelíd tekintetet hamarosan ismét fátyol boríthatja el az ütés erejétől. Nem olyan nagy, hogy ájulást okozzon, de épp elég ahhoz, hogy meg lehessen érezni. A férfi határmezsgyén mozog, s ezt mintha pontosan tudná.*
- Nem a Halál vagyok, hadnagy... *Szól szinte szeretetteljesen és halkan.* de remélem majd az lehetek. *Sóhajt fel, majd kedvesen simítja ki Iwa haját a szeméből.*

*Friz és Rhualkumn mindeközben a füvet gyűjtik Iwa hátára. A kísérő férfi semmit sem sejt, láthatóan nincs köze az orvosláshoz, egyetlen feladatának a gnóm szemmel kísérését tartja, azt viszont nagyon is jól csinálja, bár úgy tűnik, erre nincs is igazán szükség. Ez a kezesség, azonban egyben gyanút is szül, bár ennek előjelei még nem látszanak.*
- Rendben. *Bólint, majd egy adagra valót még gyűjt a gnóm által mutatott növényből.*
- Arra. *Szűri ki fogai között, kezdi bosszantani a gnóm higgadtsága és ilyen természetes közreműködése.*
- De nem forralsz semmit, ugye? Kifilézlek! *Hangzik a felesleges fenyegetés, amibe némi bizonytalanság is vegyül. Persze egy egyszerű kis tó környékére érve a Pengevirágot is sikerül begyűjteni.*
- Na, ha elég akkor szedd a lábad visszafelé, de semmi trükk! *Morogja, majd mutatja az irányt.*


2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-17 18:39:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//A kandalló melege //

//Lastar Harg- Záró//

*A haláltáncát járó bestia már az utolsó lépéseit teszi, Lastar aktív kaszabolásának hathatós segítsége nyomán. Ahogy a végtag mozgása csavarja, facsarja a növekvő számú sebekből érkező vért, úgy lesz egyre elkerülhetetlen, hogy a mocsok a csizmájára, ruhájára fröccsenjen. Szinte már szánhatná a lényt, ha nem lenne elég oka gyűlölni, amiért ilyen helyzetbe hozta őket. Azonban csak a végéhez ért, a lénynek már csak pár, felhasítatlan végtagja mozog, mint annak is, amit kint hagytak, de már veszélyt nehézkesen nyújt bárkinek is. Ha szeretné, elviheti pár csontját, mint lehetséges fegyver vagy ha mer, a masszájából.*

//Dongnor Arsenor, Morwon Loree Dedion//

*Morwonnak bár az esélyei nem fényesek, legalább is az ő szemvilágában, azonban dühös csapásai és az, hogy már nem csak a testének tömegével próbálja a földre kényszeríteni, rengeteg időt nyer a számára, amíg egy furcsa eseményre lesz figyelmes. Arsenor csapása oldalasan vágja keresztül a lény hasát, melyből szinte azonnal el is kezd kibugyogni a furcsa fekete massza, hatalmas tömbben. A lény, most először, felüvölt, érezvén igaz végzetét, ahogy az őt életben tartó sötét massza lassan kiáramlik belőle. Ami az óriást ennél jobban érdekelheti, az az, hogy hirtelen lehetőséget kapott, hogy kezét kiszabadíthassa a lény szájából. Viszont az érme fényesen oldala az árnyékosra fordul és a warg eddiginél veszettebbül próbál szabadulni az óriás földre szorítása alól és az újonnan szabadult keze mintha nem akarna úgy engedelmeskedni az akaratának, ahogy szeretné. A tapadós fekete massza szinte kesztyűként folyik rá, de az ujjait mozgása inkább véletlenszerű, mintsem akaratának való.*


2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-16 14:28:34
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasbordát semmilyen rossz érzés nem kerülgeti a tervével kapcsolatban. Nincsen lelkiismeretfurdalása, belső vívódás miatt sem rendül meg, biztos benne, hogy amit tenni készül, az a helyes út. A növényt, amit a férfi mutat neki megvizsgálja közelről is. Nem látott még soha olyat, amit keres, de eleget olvasott a Halálos Yrtasynról, és biztosra akar menni, hogy azt találnak. Ha ebben bizonyos, akkor bólint. *
- Ez az. Szedj még, hátha később is kell. * Adja utasításba, majd elteszi magához a növényt. Közben nagyon vigyáz arra, hogy a levelek ne sérüljenek, hiszen erre lesz szüksége. *
- Nem, a folyó és tavak közeli nádasokban szokott előfordulni, ott keressük. * Válaszolja, és már indul is. Ha ebből is találnak, azt is alaposan megvizsgálja, hogy tényleg Pengevirág legyen. Ezzel a növénnyel személyesen is találkozott már. Ha megvan minden ami kellett, akkor bólint. *
- Mehetünk vissza, ez elég lesz. * Jelenti ki, és ha a másik is így gondolja, akkor el is indulhatnak. *


2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-16 14:17:35
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1213
OOC üzenetek: 207

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Az égő érzést valami hűs enyhíti, de már ennyi is elég, hogy kapásból nyögjön fel halkan, mikor a víz hátát éri.
Az érintés további fájdalmakat szül, mindezeket csendesen könnyezve tűri.
Érzi a férfi leheletét arcán, hallja a szavakat, értelmüket most sem érti teljes egészében, de a zsongás ezúttal kifejezetten megnyugtató, mintha régi jó barátot hallana.
És hát végül is, állapotát tekintve, a rosszullétek számát, és súlyosságát, miről nagyapja beszámolt, ha valaki, hát Iwaa igen közeli kapcsolatot ápolhat a Halállal.
Fordul a kámzsás felé, vagyis zuhan vissza ismét hasra, fejét igazítva a férfi irányába. Nem azért, mert ez volt az utasítás, azt fel sem fogta igazán, pusztán csak azért, mert a férfi már nem tartja, és mert szeretné látni, szemtől szembe bevégezni.*
-Korán jött.
*Leheli halkan, szomorúan, ám vád nincs se hangjában, se lelkében. Elkerülhetetlen ez a találkozó minden halandó esetében.*
-Megbocsátok.
*Mondja ki azt a szót, őszintén, szívből melyre a vörös hadnagy talán sosem volt képes.
Újra hullnak könnyei, ezúttal a megkönnyebbüléstől, beletörődéstől. Könyörgőn pillant a kámzsásra, és kérlelné, de nem meri, nem illik. Tiszteletlen is lenne, Ő az aki tudja az időt, a helyet, és módot.*
-Legyen ahogy Ön óhajtja.


2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:54:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Rendben, indulj. *Friz nem sokat teketóriázik, csak lök egyet a gnómon, kezébe pedig számszeríj kerül. Bár a gnóm lába szabad, futni tud, de ez elől nem menekül, olybá tűnik azonban, hogy annyira nem is akar. Friz figyel. Mindent és mindent, semmi nem kerüli el tekintetét. Ebbe beleértve a gnómot és a növényzetet is, amint hasonló talál, rögtön arrafelé terel és megmutatja a férfinek. Jó maga láthatóan kevéssé ért a növényekhez, vélhetően nem felcser és nem is gyógyfüves, ezt Rhalkumn megállapíthatja.*
- Ez jó? *Kérdezi, miközben egy kisebb fasor alatt állnak és az ágakról lelógó növényre mutat.* Ez pont olyan. *Jegyzi meg határozottan, majd számszeríjával három-négy erőteljes csapással szaggatja le a növényt.*
- Szedd fel! Igyekezz! *Morran rá a gnómra, s ha megteszi már haladhatnak tovább.* A másikat is a fák között keressem? *Kérdezi, s fürkésző tekintetét Rhualkumnra emeli.*

*Mindeközben a táborban már készül a tűz.*
- Ide rakjátok mellénk, látni akarom, mit csinál. *Böki oda a Kámzsás a másik kettőnek. Majd pillantása ismét a lányra és annak hátára húzódik.*
- Hozd ide a kulacsomat! *Adja ki az utasítást, s miközben az egyik már a tűzszerszámmal bajlódik, a másik kulacsot hoz. A Kámzsás csendesen fordul, hangot nem ad ki, egy darabig tűnődőn legeltei a lány hátán a szemét, majd határozott mozdulattal távolítja el a kupakot, s a hideg vizet egyszerűen a lány hátára önti. Halkan és visszataszítón kezd kuncogni.*
- Azt mondta ki kell mosni, szépségem. *Leheli a lány fülébe közvetlen közelről, majd hosszan szívja be illatát.* Aaaaahh... nem lennél ilyen büdös ribanc másképp is lehetett volna. *Ha Iwa felszisszen nem hagyja abba, sokkal inkább önti tovább a vizet. Kesztyűs ujjaival a seb környékét dörzsöli.*
- Láttalak az imént. A mosolyt. Az már te voltál Ziana, bizony te, már nem kell sok idő, bár az összes emléked csak Gerd tudja visszahozni, most még úgy sem értenéd. *Kacag fel.* Jaj, baszd meg, lesz ám meglepetés, hadnagy! Akkor rájössz, hogy ki is igazán a gonosz. *A kulacsot elhajítja, s ismét a lány fenekét paskolja meg.*
- Visszafordulhatsz. *Mondja magához képest elég halkan.* Hát semmire nem vagy kíváncsi? *Mondja szinte szeretettel.*


2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-16 12:44:17
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* A felvetésre Vasborda megrántja a vállát. *
- Én már úgyis halott vagyok, mit számít nekem, hogy miattam hal meg, vagy sem? Úgy hiszem, hogy te nehezebb helyzetben lennél, mint én, ha ez bekövetkezne, Főnök. * Jegyzi meg a gnóm, miközben agyában vészterhesen sikoltozik józan, logikusan gondolkodó fele. Viszont ezt elnyomja most, hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék, kicsit kínozna akarja ő is a férfit, bár jelenleg elég szegényes a készlettára. Persze tudja jól, számít rá, és be is következik az, hogy nem akarják ennyiben hagyni a lányt. A kiadott parancsot hallva a Friz nevűre fordítja tekintetét. *
- Mondom, hogy mit kell megkeressünk. Az én szemem már nem az igazi, fiam, jó lesz, ha te is nézelődsz. Kétféle növényt akarunk megtalálni. Az egyiket idősebb fákon keressük, a borostyán között, vagy anélkül is láthatod. Levelei, virágai, és bogyója szinte teljesen ugyan olyan, ebből kell minél több. A másik pedig hosszú, zöldes-lilás árnyalatú levelekből áll, hasonlít a fegyvereitekhez, a hosszútőrhöz. Ha megfelelően használjuk, akkor csökkenti a vérzést. * Magyarázza a gnóm, és neki is lát, hogy ezeket megkeresse. ~ Jobb neki a gyors, fájdalommentes halál, mint ami rá vár, igen... ~ *


2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-15 23:59:05
 ÚJ
>Atehaner Nemarek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Régebben mindig panaszkodott, amiért soha nem történik semmi. Soha semmi. Ám most örül. Kiélvezheti a sajt gondolatait, az ép elméjét... Ritka az ilyesmi. Taitosnak igaza volt, ez az egésze valóba jó hatással van rá. Tanulni akar és fejlődni, ám a saját tehetségéről még mindig nem akar lemondani. Nem is tudna. Ha Taitos nem engedi használni az erejét, akkor nem használja, a véreskü miatt egyébként is képtelen lenne rá. Majd belátja a mágus, hogy ez a tehetség is lehet ugyan úgy hasznos, mint a többi.
Egyelőre viszont azon van, hogy hazaérjen, talán ez idő alatt Taitos is felbukkant.*


2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-15 19:56:37
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1213
OOC üzenetek: 207

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Nem követi pillantása a kámzsásét társai, és Rhalkumn felé, nem, mert mozdulni úgy érzi képtelen, és nem csak a hátát perszelő fájdalom, vagy végtagjait szorosan ölelő kötelek miatt. Másrészt nem is érdekli semmi, mi ezen a férfin kívül még a világon megmaradt.
A szavak még mindig tűnnek értelmetlen zsibongásnak, épp úgy, mint bármely más nesz mi kitölti az éjszakát. Így változatlan állapotban képes fogadni a gnóm véget ígérő szavait, és a kámzsás fenyegetéseit is. Látja azonban a görcsösen ökölbe szoruló kezet, a hanyag vállrándítást. A tőr az álla alá szinte felesleges, nem riasztja, és eddig is a kámzsáson függött tekintete. Az ütésre emelt kéz egy mosoly árnyékát hívja elő, erőtlen kis rándulás, mely el is hal rögvest, csak szomorúságot hagyva maga után ismét, mikor a tőr is távozik nyaka közeléből.
Az erős rántást, melynek hatására átfordul vállán, hogy háta legyen a férfi felé halk, fájdalmas nyögés kíséri részéről. A kín növekszik, de jobban zavarja, hogy ezen pózban nem látja a kámzsást. Akit egyszerre gyűlöl, sajnál, és kíván. Ő ölte meg a nagyapját, Ő pusztított el mindent. Neki köszönheti szenvedéseit, de tőle várja a megváltást is. Ő a Halál, és Iwaa már az övé, a többi csak idő kérdése, minden más pedig jelentéktelen.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2372-2391