Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2605. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:58:20
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//

*Míg a férfiak egyeztetik a visszavágó idejét, csendesen várakozik, s közben rájön, hogy igazából még be sem mutatkoztak egymásnak Khul ellenfelével. Úgy véli, Laor kedveskedni akar neki azzal, hogy sorsközösséget vállal vele az ételes elszólásokkal, hogy ne érezze magát annyira egyedül zavarba ejtő problémájával. Vele együtt derül, és meleg mosollyal felel.*
- Hálásan köszönöm a tátika... vagyis a teher megosztását, kedves...
*Hangsúlya egyértelművé teszi, hogy egy megnevezés hiányzik a mondat végén, amit megtudni remél a férfitól. Egy kicsit furcsának tűnik azonban Laor arckifejezése, ezért a kezét finoman a karjára teszi.*
- Jól vagy, uram?
*Ha minden rendben, megosztja a maga nevét vele.*
- Cahress Damastant sisakvirág vagyok... persze sisakvirág nélkül.
*Süti le szerényen a szemeit. Örül, hogy nem a büdöske jött a szájára. Khul megfejtése kezd jó irányba tapogatózni, bár egyelőre az ital iránt kelt bizalmatlanságot. Cassy gyanakodva méregeti a rózsaszín folyadékot.*
- Gondolod, hogy ibolya tehet róla?
*Khul becéző, csücsörített szavain elpirul, és elkuncogja magát száját eltakarva. Hirtelen hinni kezd benne, hogy Khul számára semmi sem lehetetlen, csak kérnie kell tőle. Felcsillannak hát a szemei.*
- Úgy szeretem az orgona színű lovakat! Mit gondolsz, tudnál varázsolni nekem egy hóvirágot?

A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.15 21:59:40


2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:09:25
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 906
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//

*Vieljana fogadja köszöntését és beszédbe elegyednek. Halovány mosollyal hallgatja a vidám szavakat, a tündér vidámságából rá is ragad, bár lehet, csak az alkoholnak köszönhető, amelyet eddig sosem juttatott szervezetébe. Könnyednek és gondtalannak érzi magát, ritka pillanatok egyike. Az akadályverseny sem több számára, mint kedves megmérettetés, hisz aki részt vesz rajta, már mindenképpen nyert.
Örömmel veszi azt is, hogy Viel is kipróbálja magát a versenyen és ő is hasonlóan gondolkodik felőle, mint az erdőmélyi elf.*
- Én is nagyon örülök és külön öröm, hogy éppen egy tündér-ünnepségen. *Mosolyog a lányra.
A megjelenő férfi viselkedése magára vonja a figyelmét, de mivel ő most épp kikapcsolódni van itt, a megfigyelésen kívül nem tesz semmi egyebet. A tündéreknek biztosan intézik majd, ha eldurvulna a helyzet. A kihívó és lenéző pillantásokat derűs tekintettel fogadja, de szavait nem hallja, jól lehet, nem is kívánja.
A közjátékot és a tündérrel való beszélgetést a ráncos tündér szavai rekesztik be, aki megérkezik hozzájuk, hogy elkezdődhessen a versengés. A páncélos csuhás érdeklődve hallgatja szavait. Az, hogy varázstudókká váltak volna, kétkedve fogadja, majd a puncsos poharak felé tekint egy pillantás erejéig. Hisz abból mind fogyasztottak. Talán az lehet a különös érzés okozója?
A szentéllyé magasztosult szekér ponyvája fellebben és fellépve a szekérre sötétség borul rájuk. Kissé diszkomfortos számára az érzés, főleg, hogy be kell csuknia szemeit. De a vén tündér hangja megnyugtatja és úgy gondolja, nincs mitől tartania.
A fertályórás utazás után, megérkezve a célhoz, kíváncsian lép le a szekérről, hogy megnézze magának, miféle akadály vár rájuk.
A széles folyómeder képe lenyűgözi, a különböző színű hidakat jól megnézi és figyelmesen hallgatja a tündér instrukcióit.
A piros forró tűz, végében sárga tündér vízzel.
A fekete szurok, ragadós, végében zöld, gyors átkelést ajánl.
Az utolsó fehér, mint a hó, végében lila tündér, nyerőnek mondja a hidat.
A vén tündér két varázslatot mond, tehát valóban tudnak varázsolni és indulásra buzdítja őket.
Az erdőmélyi elf nézi az indulókat, egymás után, figyelve, miként próbálnak átjutni. Úgy tűnik, akad, aki félreértette a verseny lényegét, a szórakozást és túl komolyan veszi.

Végül ketten maradnak a startnál, egy barátságos kinézetű, bár kissé ellenszenves karizmájú férfi és a páncélos csuhás.
Az ismeretlen férfi sok szerencsét kíván neki, amit egy néma mosollyal fogad, ahogy a kézfogást sem utasítja el, bár a kajánnak tetsző mosolyt nem tudja mire vélni.
Utolsóként marad a startnál, Viel a piros hídra lépett kékre festve, a szakállas a fehér híd irányába, az elf pedig esőt varázsolva maga fölé áztatná el a fekete-szurkos átkelőt, míg az utolsó férfi ugyancsak a feketét választaná, de inkább csak fürkészik, mint cselekszik.
Az erdőmélyi elfben különös érzés kezd teret nyerni. Úgy érzi, sőt, egyre inkább biztosabbá válik abban, hogy elég sokan rajonganak érte. Amit meg is értene, hisz Arthenior hőse, a templom megmentője. Ő alapította a folyóparti falut, az oltárt is ő szentelte fel a fa képében. Érthető volna a sok rajongó. Talán Lyzendra is szerelmes belé és lehet, hogy Viel is, csak azért jelentkezett a versenyre, hogy őt lenyűgözze. De ki tudja, mennyien lehetnek így ezzel. Aenae, Hanloren és még sokan mások. Az is biztos, hogy a megmérettetésen résztvevő emberek mind féltékenyek rá és képességeire, de nem tudhatják leplezni rajongásukat felé. Ez érthető.
Annyi mindent elért már, talán illő volna kilépnie a fényre, hogy Eeyr fényében fürödve beragyogtassa a népeket is, talán uralkodóvá kellene válnia, Az Erdőmélyi Elf Királyság uralkodójává, amely a Lihanechi tótól egészen a városig terjedhetne és az ő vezetésével minden bizonnyal Lanawin legnagyobb és leggazdagabb királyságává válhatna.
Ennek az első lépése lehetne, hogy képességeinek megcsillogtatásával megnyeri ezt a kis versenyt, bebizonyítva mindenkinek, érdemes rajongásukra.
Ezekkel a gondolatokkal felvértezve indul meg előre, figyelve az előtte haladókat, nézelődőket. A fekete hidat szemléli, amelyen minden bizonnyal megmarad a víz, amely az elf fölötti felhőből esik. Fel is ötlik benne a mocsári baziliszkusz képe, amelyet oly sokszor látott az ingoványos vidéken. A csaknem egy méteres gyík képes a vízen járni, hogy villámgyorsan elmeneküljön a rá leső ragadozók elől, de talán még a szurokba sem ragadna bele különleges talpa. Megvárja, mire jut az elf, hogy eláztassa maga előtt a fekete hidat, majd elképzeli, hogy ő a baziliszkusz maga és nekiiramodik. Neki nem jelenthet gondot, hogy gyíkká változzon, hisz ő lesz az uralkodó mindenek felett.
A vízen próbál futni baziliszkusz alakjában, de ha az elf előtte nem jutna messze, megpróbálkozik a szurkos felszínen is futni, ügyelve rá, hogy ha gond adódna, azt rajongói szeme láttára oldja meg. Készül is erre már jó előre, ahogy villámgyorsan futna át a fekete hídon, hogy elérje a végében álló zöld tündért, minden bizonnyal lenyűgözve őt is és rajongóit, hogy megkapja az ígért virágot.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására 3 körön keresztül a kívánt madárrá, vagy emlőssé, vagy hüllővé változik (a három közül valamelyik) annak minden tulajdonságával együtt, azonban saját valódi mivoltának végig tudatában marad.

2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:00:30
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//

*Harsány kikiáltása, aztán csendes és vidám göcögéssé apad, amit azért néha felvált egy-két furcsa pillantás, mely Cassy beszédstílusát kíséri. Egy adódó pillanatban meg is kérdezi tőle súgva:*
- Csibe... sok volt a puncs? *Húzza fel szemöldökét, de a következő pillanatban már legyint is és vigyorog tovább vállát megvonva.* Ha meg sok volt, hát legyen sok! *Tárja szét két tenyerét, s maga is megmarkolja az imént asztalra tett italt.*
- Köszönjük, kedves. *Kacsint a lányra, majd visszafordul Laorhoz, aki gyanúsan beindította szemlélőbimbóit a lányra. Persze nem baj. Cassy helyes teremtés, nem véletlenül olyan népszerű. Ellenben Laor a meghívásra is bólint.*
- Nagyszerű! *Röhög fel.* De azért ne bízd el magad! Ellenben ettől jobb szeszt kapsz, azt kártya nélkül is ígérhetem.
*Cassy pohárköszöntőjére maga is megemeli a poharát, magához képest kissé komolyabban.*
- A győztesre! *Biccent elismerően Laor felé, s lehúzza az italt. Bár hátra van még egy meccs, legalábbis a pusmogó tündérpalánták szerint, néhány pohárka majd' csak nem árt meg.*
- Még van egy meccs, cicababa... *Felel Cassy kérdésére.* A második helyért is játszom. *Magyarázza.* Az imént tudtam meg. Amúgy meg semmi gond... hehehe... Tee... teee... százszorszép! *Mondja a legkreatívabbat, ami csak eszébe jut.*
- Végeredményben illik rám, éééén vagyok a te kis gyöngyvirág tündéred, minden kívánságod így teljesüljön! *Csücsörít ordenáré módon, majd hirtelen félrebiccenti meglepetten a fejét, mintha a puncs rá is kezdene valahogyan hatni, persze nem biztos, de tény, hogy Laorra és Cassyre zavartan pislog.*

A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására bárkivel elhitetheti, hogy ő egy tündér, aki kívánságokat teljesít. A varázslat megtörik, ha a varázsló nem tesz meg mindent a kívánságok teljesítése érdekében.

2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:16:45
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//

*Rég kártyázott már, de azt pontosan tudja, hogy vannak akik nem viselik jól a vereséget. Van aki ilyenkor csalást kiabál, és fegyverrel próbál revansot venni. Ezért kicsit feszülten figyeli Khult, de a jelek szerint nem kell semmi rossztól tartania. Khul nem hazudtolja meg magát, jókedve nem csappan a veszteség miatt, és pont olyan harsány marad, mint volt. Most már Laornak is muszáj nevetnie, és csak a fejét csóválja kissé. Attól eltekintett volna, hogy az egész forgatag tudomására hozzák a végeredményt. Ráadásul ilyen hangosan.*
- Rendben van, köszönöm a meghívást! *áll fel és nyújt kezet* Úgysem jártam még a Sellőben. És örömmel kopasztalak meg újra.
*Helyeslően bólogat, hogy Cassy-t is lesz szerencséje újra látni a kikötői műintézményben, és ennek hatására bizonyos tiszteletlen kérdések is megfogalmazódnak benne, de ezeket nem teszi fel. Minek rontaná el a jó hangulatot? Meg aztán valahogy nincs is kedve kellemetlenkedni.
Cassy magyarázata az iménti fura kijelentéshez pedig igencsak zavarba ejtő. Ahogy az is, hogy akaratlanul is virágok neveit szövi bele a mondandójába. Most már határozottan gyanakodva néz az ismét kezébe vett poharára. ~Mi lehet ebben a pancsban?~ És a legfurcsább az, hogy minden józan megfontolás ellenére ismét jót húz a tartalmából.*
- Semmi baj. *törli meg a száját, és csuklik egyet* Csak ez a kakastaréj olyan volt, mint a diós kalács. Teljesen...
*Elharapja a szót, és meghökkenve néz a többiekre. Tényleg azt mondta, hogy diós kalács?*
- Szóval nem volt sok értelme. *folytatja óvatosan, jól megfontolva az egyes szavakat* Már azt hittem, hogy túl sokat epertorta...
*Bambán megáll, és mivel el tudja képzelni, hogy most milyen ostobán nézhet ki, hangosan elkezd nevetni. És hogy teljes legyen a kép, olyan szavak jutnak eszébe, melyek jelentését nem is ismeri, alighanem semmi értelmük. Ezekkel együtt pedig valamiért az egykori kalácsfalvai intéző arca dereng fel előtte, talpig kalaposan. Szinte önkéntelenül ejti ki azokat a szavakat, és még egy furcsa kézmozdulatot is tesz hozzá. Lassan tényleg kezd megijedni, mert ilyesmit mágusoktól látott, ő pedig nagyon nem az. Mi lesz ennek a vége?*

Laor Vylnis megpróbált varázsolni egy A legendás kalapos nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 18:29:29
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt


//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Rolgen Rhaavos//

*Hozzá sétál egy marcona, sokat látott, sebhelyekkel tarkított forma alak, és megszólítja, sőt egyenest azt javasolja, hogy fogjanak össze a többiek ellen, ők ketten. Már a „Hé kölyök!” megszólítás sem igazán van ínyére, csak a fejét fordítja az irányba, mintha csak bámészkodna. Azonnal észreveheti az igazság bajnokának arcán, hogy mennyire nem aratott sikert az ötletével, sőt talán ezzel még inkább ellenszenvet ébresztett Llutheryben.~Tisztességtelen dolog lenne, ez meg egy játék, semmi véres.~ Bár nem kell sokat morfondíroznia a válaszon, de úgy esik, hogy hirtelen kezdődik is a megmérettetés, így megindulnak és a kérdés valóban szavakkal megválaszolatlan marad részéről.*

//Akadályverseny//

*Ahogy az öreg szája végre kinyílik, mert leszáll az est, rá figyel, majd szavára követi amerre megy. Követ minden utasítást, lecsukja a szemét, majd csak akkor nyissa ki, mikor az öreg azt mondja, a látvány viszont teljesen elkápráztatja még a szája is nyitva marad egy pillanatra. Jól megnézi magának a három hidat, aztán figyeli, ahogy az első közülük választ. ~A felhő igencsak jó gondolat.~ Egyik kezével az állán a borostát dörzsöli, miközben elismerően hümmög maga elé. Majd indul a második is, a szőrrel jól megáldott, nem kis termetű férfi és Lluthery úgy véli, a legkönnyebb utat választotta, ez kétségtelen, de nem mindig a nehéz a helyes.~Így igazságos, nincsen szövetség, mindenki csak magáért felel, saját érdemei és esze az, ami vezérli.~ *
-ÍÍÍÍjj… *Húzza el a száját, mikor látja, hogy azért a szőrös melák komolyabban fogja a gyeplőt valóban és egy csókot vet az elf irányába.* -Dúl a sze-sze-szerelem, még jó, hogy nem kerültünk kö-közelebb. *Ereszt meg egy fancsali képet csak úgy maga elé. Aztán indul a kis tündér is, immár mind a három hídra pályázik versenyző és még ketten várakoznak. A lány megoldása elég agyafúrt nem tagadja, talán ő az, aki fejben ráverhet, úgy tapasztalta a női fifika kimeríthetetlen. Mivel azonban lovagias, egy nőt ő sose hátráltatna, a másik kettő el van foglalva magával, így marad még épp mellette álló elf vetélytársa. Odafordul hozzá és a vállára teszi a kezét, nem minden hátsó szándéktól mentesen, majd egy tisztességes kézfogásra nyújtva jobbját.*
-Sok sz-sze-szerencsét, azt hi-hiszem én következem. Győ-győzzön a jobbik! *Majd, ha elfogadja Pycta a kezet, ha nem, ő már indul is a szája szegletében egy kaján mosollyal, remélve, hogy a varázslat megfogant így még szórakoztatóbb verseny elé néznek.
Benyálazza a mutató ujját és felteszi, hogy bemérje, merről fúj a szél éppen és amerről érzi a légmozgást, történetesen a fekete híd irányából, odasétál és mellé áll, mint aki vizsgálódik bőszen, bár inkább az égnek mered tekintete.*


A varázsló megérinti célpontját, melynek hatására a célpont elkezdi felértékelni magát, meggyőződése lesz, hogy titokban mindenki rajong érte, az ellenkező nem tagjai közül pedig sokan szerelmesek belé, és komolyan feltett szándéka lesz, hogy az ismert világ hőn szeretett uralkodójává váljék. A varázslat három körön át tart.

2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 16:59:18
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//1. forduló//

*Vieljana nagyon lelkesen fogadja az öreg, bölcs tündér szavait, és bár problémamegoldó képességeiben azért kételkedik, egy kis mókára mindig vevő. Ahogy az éjszaka lassan föléjük kúszik, a lány egyre nagyobb ünnepélyességet érez, lelkesen mosolyog Pyctára. Amúgy nem volna túl bizalomgerjesztő a kocsi, amire fel kell szállniuk, de bízik benne, hogy az elf mellett nem eshet bántódása, még ha többi ellenfele jóval marconábbnak is tűnik a szemében. Kisvártatva, de valóban meglepően gyorsan egy furcsa helyen bukkannak fel. Viel meglepetten néz körül, és töprengésbe kezd a három híd kapcsán.
A fekete és a piros híd nem valami bizalomgerjesztő, míg a fehér kifejezetten az. A lánynak ez nem tetszik. Személyes tapasztalata, hogy az életben a megoldást soha nem a legkönnyebb út hozza, sőt ha túlságosan elbízza magát az ember, akkor annál jobban fáj a buktató, ha nem is számított rá: a másik két híd mellett voksolna. De hogy azok közül melyik lehet, azt nem tudná megmondani. A döntést igazándiból az elf hozza meg helyette, aki a fekete hídra igyekszik, így ő a piros, forró híd mellett dönt. Nem is bánja, közelebb érzi Eeyrhez a forróságot, tüzet.
Arra már látja, hogy ügyelnie kell, hogy ellenfelei egymást is támadják. Amennyire tud, Vieljana megpróbál nem belekeveredni Rolgen támadásának tűzvonalába. Óvatosságában inkább lassan a hídhoz közelít, hogy előrenyújtott kezével megállapítsa, mennyire forró, mire számítsanak a lábai. A piros szín csak úgy vakítja, ezért hunyorognia kell.*
~ Nem lehetne inkább valami más? Muszáj pirosnak lennie? ~ *Töpreng magában. Ebben a minutumban tenyeréből királykék festék spriccel a hídra, ő pedig meglepetésében lecsücsül a földre.*
- Jujj!
*Gyorsan emlékezteti azonban magát, hogy nem kell meglepődnie: manapság furcsa dolgok történnek. Helyette kezét maga elé tartva, egy csíkban kék festéket spriccelve fürgén futásnak ered, mindig szigorúan a színes csíkra lépve. Reméli, hogy a varázslat kitart, és hogy a talpa alatt eléggé megkeményedik a festék ahhoz, hogy ne égesse meg őt túlságosan.*

A varázsló mereven előre tartja jobb tenyerét, melyből az általa választott színű festéksugár tör elő, ami megfesti a kijelölt tárgyat, vagy élőlényt. A varázslat egy percig tart, és folyamatosan adagolja a festéket, legfeljebb egy óriás festhető vele be teljesen.

2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 16:37:22
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//

*Beszédhibája nagyobb feltűnést kelt, mint szeretné, ezért zavartan mosolyodik el, haját hegyes füle mögé tűri.*
- Bocsánat, csak szerencsétlen gyűszűvirág nyelvbotlás volt...
*Csakugyan jobbnak látja eltávolodni a frontvonaltól, nem szeretne a versengés tárgya lenni ezúttal. Hiszen Khul miatt jött, nem akarja, hogy megint közbe jöjjön valami, mint eddig folyton. Visszatérve csendben figyeli az elmék feszült harcát, aggódva látja, hogy Khul kezében csupán két lap van. Lélegzetvisszafojtva várja ellenfele lépését. Ugyan nem nagy játékos, de az alapokkal tisztában van, ahogy azzal is, hogy bármikor fordulhat a kocka. Ám ezúttal mégsem kerül erre sor, Laor magabiztosan terít. Khul azonban példamutatóan viseli, Cassy büszke rá, hogy ilyen jó természete van, hiszen annak idején felelősséget vállalt érte, mert jó megérzései voltak vele kapcsolatban. Laor neki címzett, sármos megjegyzésére szégyenlősen mosolyodik el és lesüti szemeit. Csupán kedves bóknak veszi egy szimpatikus ismeretlentől, hiszen biztos benne, hogy aki ismeri helyzetét, érthető okokból nem gondolkodik komolyabban vele kapcsolatban. Talán ma, talán itt kivételesen az lehet, aki igazán ő, vagyis ő lehetne, ha élete más irányt vett volna egykor, de tudja, hogy holnap minden a régi lesz.*
- Hízelgő a levendulás kedvességed, uram.
*Köszöni meg a bókot, hiszen egy nő sem kaphat túl sokat belőle, valóban hálás érte.*
- És gratulálok a gólyahírhez... *pírral színezett arcán restelkedő tekintet ül* vagyis a győzelmedhez...
*Khul jelzésére beügyeskedi a poharakat hozzájuk és leteszi őket az asztalra. Egyet magához vesz és köszöntőre emeli.*
- Két nagyszerű játékosra és az izgalmas pipacsra! Ó, nem, nem pipacs, hanem parti!
*Legyint. Poharát az övéikhez koccintja kedves mosollyal, és mindjárt három nagy kortyot ízlel belőle lassan, hátha segít. De legalábbis addig se kell beszélnie.*
- Ezek szerint végeztél, gyöngyvirág?
*Fordul Khulhoz, majd megnyúlik az arca.*
- Vagyis... sajnálom... attól tartok, mindenféle virágnevek jutnak jázminnal az eszembe és akaratlanul kimondom őket...


2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-15 01:45:54
 ÚJ
>Rolgen Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny/
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*A suhanc ignorálja, a kérdése riposzt nélkül marad. Ő pedig ezt alaposan megjegyzi magának. Elvégre a bizalmát kínálta, vele együtt pedig a segítségét.
Idegesen nyalja meg ajkát, ez az ügy bizony nem maradhat megtorlatlan. A fiú lesz az első, akivel leszámol, ha módjában áll majd.
Nem haladnak túl sokat a szekérrel, még is máshol vannak. Furcsa dolog ez, ő viszont látott már eleget éltében, nem keres benne logikát.*
-Tündérek.
*Motyogja a szakálla alatt, majd a rövid, rébuszos eligazítás után maga is lekászálódik a szekérről.
Valuryen eliramodik, de úgy, mint akit megcsíptek.*
-Na te kis szaros, sok szerencsét!
*Dob egy csókot a szitkozódó Valuryen irányába, majd röhögve megiramodik a fehér híd felé.*
~Egyszerű ez. A vén szárnyas azt mondta, a fehér a jó.~
*Lódul neki minden erejét beleadva, hogy lába minél előbb a hófehér hidat érje.*

A varázsló csókot küld, minek hatására ajkaival megegyező alakban rózsatüskék repülnek a célpont felé. Könnyű (3) sebet ejthetnek az áldozaton.

2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 22:12:05
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//

*Morcosan néz, már-már a fagyott tekintet is enged.*
- Nem vagyunk együtt, nyugi. *Sóhajt fel.* Csak jó barát. Nem régóta ismerem. *Kezd bele, de folytatni már kevésbé tudja. Szeme sarkából talán látja is, hogy Cassy visszatér, de már nem erre koncentrál. Egy kicsit összeszűkül a világ, s a szándékos időhúzást nem tudja nem észrevenni, mit Laor produkál.*
- Megvan, mi? *Sóhajt fel, s a lapokat írott felükkel lefelé lassan leteszi az asztalra. Egy darabig még mered, mint, aki nem hiszi el, hogy ennyire egyszerű veszíteni, aztán csak felpillant a mondatokra, s egy halálosan csendes perc után, sugárzó mosoly terül arcára és egy hatalmasat vág lapát kezével az asztalra, csak úgy ugranak a puncsos poharak.*
- EEEEEZ IGEN CIMBORA! *Feláll, s mutogatni kezd Laorra.* A győztes, hölgyeim és uraim! Az igazi harcos, a bajnok, a vezér, a hadfőkárszeg!!! *Harangozza be, aztán csípőre vágott kézzel kacag egy nagyot, majd visszaül a helyére elcsendesedve.*
- De ne gondold, hogy ennyiben hagyom! *Fenyegeti meg a férfit játékosan.* Vendégem vagy a Sellőben egy ivászatra és egy vacsorára. Mindent én fizetek, feltéve, ha a visszavágón is nyersz! Ha veszítesz, kapok 100 aranyat. *Emelgeti meg szemöldökét.*
- Cassy! Hozd az italt! Mulatunk, bár barátunknak még van hátra egy kártyaparti! *Nevet fel, majd hirtelen elkomolyodva vágja ki előre kézfogásra kezét.*
- Mit szólsz? Elfogadod a kihívást? Az időpontot te választod... bár amilyen jól szórakoztam lovat is küldetek érted! *Röhög fel. Kicsit közelebb hajol, a többit már súgva mondja.* Aztán a lány eldönti mit szeretne. Ő is ott lesz. *Azt már nem fűzi hozzá, hogy nem biztos, hogy a derekát nem töri le, ha hozzányúl, bár tényleg nincsenek együtt, szóval... ebbe igazán nem szólhat bele. Laor utolsó mondatát pedig nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyja.*

A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 22:13:55


2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 21:56:08
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//

- Kakastaréj? *kérdez vissza csodálkozó mosollyal, de nem nagyon van lehetősége ezt tisztázni, mert Khulből előtör a féltékenység. Tulajdonképpen érthető is.*
- Engedjük, hogy ezt ő döntse el! *villant egy behízelgő mosolyt kártyapartnere felé, pohár pedig megemeli az elf felé, mielőtt húzna belőle. Most már jó lenne tudni, hogy mi is van ebben az italban, mert kezd jókedve kerekedni. Ezt követően kicsit összehúzott szemöldökkel nézegeti a lapjait. Nagyon reméli, hogy nem számolt rosszul, ebben a művészetben ugyanis nem jeleskedik különösebben, aztán kihúz egy lapot és eldobja.*
- Tessék! *biccent egyet a sürgetésre, és nagyon bízik benne, hogy Khul nem húz már elő semmit a tarsolyából. Vagy a lapjai közül. Úgy látszik, hogy nem, mert miután a férfi felvett egyet a pakliból, nem szól egy szót sem. Laor pedig elnyom egy sóhajt. Talán most kéne valami színpadias szöveg, vagy bármi ami e fennkölt pillanathoz méltó lenne. Ezért is van egy kis szünet, mert a fejét töri. De végül csak leteríti lapjait az asztalra, hogy azokat Khul is láthassa: kilences, négyes, hatos, Vadász, egyes, Király, Dáma, két ötös és egy hetes.*
- Negyven. *jelenti be csendesen* Az előbb azt mondtam, hogy akinek nincs szerencséje a kártyában, annak a szerelemben van.
*Dől hátra egy kis mosollyal.*
- Életemben először szeretném, ha tévednék.
*Ezt utolsó mondatot már nem annyira Khulnak szánja, hanem az időközben visszaérkező Cassy-nek.*

A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 21:58:20


2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 21:35:17
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//

- Méltó... na persze... *Gyanúsan méregeti partnerét, még egyelőre nehezen dönti el, hogy ironizál vele, vagy sem, bár mindkét megoldással szimpatizál, ugyanis imádja a vérszívást, nem kell félteni. Azonban az ezt követő reakciók már annyira nem nyerik el tetszését, így nem fenyegetően ugyan, de némiképp felfújt képpel pillant vissza Cassyről Laorra.*
- Héj-héj-héj! *Tartja fel szabad kezét, tenyérrel kifelé, jelezve, hogy állj.* Csinipofiról nem volt szó. *Mondja, mintha az övé lenne, jóllehet ez nem igaz. Az sem, hogy ártatlan lenne a lány... de mégis oly tiszta, mint a frissen esett hó. Ő pedig vigyáz rá most is, még akkor is, ha Cassy erről teljesen mást gondol. Bájosan kimosolyog Cassyre, még az ominózus perdöntő pillanat előtt. ~ Kakastaréj barátság? Ez meg miről beszél? Tán azt hiszi, hogy én kakaskodok bárki miatt?! ~ Hökken meg, aztán meg is nyugszik, végül is ez igaz.*
- Majd az italt én megi... *Kezdené, de Cassy ismét eltűnik a forgatagban, Khul egy darabig még meresztgeti a szemét, hátha meglátja, aztán visszafordul az asztalhoz.*
- Elijesztetted... tessék! *Rója fel ezt is Laornak, aki mintha csak erre várna vágja a képébe a Halált, min már meg sem lepődik.*
- Nagy cucc... én is ezt csináltam volna... *Mormogja durcásan, majd szépen az összes lapját lepakolja Laor elé, s annak rendje módja szerint felhúz kettőt. Immár arcát megfagyasztja, közeledik a végjáték, ha még egy kis szerencséje lesz, talán megszorongathatja ellenfelét. A stratégián kívül ugyanis kell hozzá az is bőséggel és van még lap, amiből választhatnak.*
- Húztam. Gyerünk tovább, cimbora. *Mondja eltökélten.*

A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 21:54:09


2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 20:07:25
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//

//Negyvenes//
//Laor – Khul//

*Felcsillan a szeme, mikor Khul feléje pillant, örömmel veszi, hogy a gondterheltség tova száll az arcáról. Reméli, ezzel nem a koncentrációból rángatta ki, vigasztalhatatlan lenne, ha miatta veszítene.*
- Rendben, pitypang Bajnok!
*Kacsint hősködésére a győzelemmel kapcsolatban, majd egy kicsit zavartan félrenéz. Kezdi sejteni, mi a baj vele, miért beszél furcsán, és hogy ez nem múlik el túl gyorsan. Azt is sejti, Khul a bájos hölggyel a másik asztalnál nem jutott még sokra, különben lenne kivel koccintania, így hát örömmel veszi a társaságát, ha már ilyen kedvesen felajánlja. Reméli, hogy nem csak szánalomból teszi, amiért egyedül ácsorog a tömegben, vagy azért, hogy kötelességtudón kiterjessze szolgálatát ily távoli földekre, és vigyázzon rá, miképp az év többi napján a Sellőben. Hiszen ez az ő szabadsága is. Laor színre lépésére nem számít, ajánlatára szégyenlősen elmosolyodik. Nehéz ez alól kibújni úgy, hogy valakit meg ne sértsen, de azért megpróbálkozik vele.*
- Nem szeretnék egy kakastaréj barátság útjába állni, uraim, a parti után szívesen koccintok mindkettőtökkel, megünnepelve egy izgalmas játékot, és sok szerencsét kívánva a győztesnek a döntőre. Hozom is a rózsás italokat.
*Mosolyog rájuk ajánlatával, Khulra rákacsint, s kikecmereg a tömegből. Nem tudja, mennyi idő van hátra a partiból, ezért siet. Még új ismerősét is szeretné értesíteni, hogy egy kicsit tovább távol lesz.*

//Improvizáció//
//Lelkes nézők//

*Nagy sebbel-lobbal érkezik, tekintete Isqet keresi a tömegben, nem szeretné, ha úgy érezné, hogy elmenekült előle vagy elhanyagolja. Szeretné elmondani neki, hogy egy nagyon kedves barátja megmérettetését akarja megnézni. Színpadra lépett közben a második színész, ki ruhái megkötözésével változtatta el külsejét. Így is megkapó látvány. Kellemes hangja, verselése vonzza a figyelmét, a felkacagó tömegben végül megáll, és néhány pillanatot még elcsíp a fő vezérfonalon felül. A felvidult nézőkkel együtt nevet, és intenzíven tapsol.
Oly gyorsan érkezik a rákövetkező, ráadásul épp a boszorkány az, így hát őt is megnézi még. Remek komikának bizonyul, és érdekesen szövi még tovább elődei történetét. Már azt hiszi, kiderül, hogy nem is boszorkány, ami különösen érdekes fordulat lenne a korábbi diskurzusban, amit Isq kezdett meg. De vajon hol lehet? A boszorkány lelkes megtapsolása után kénytelen feladni a keresést.*

//Vissza a kártyához//

*Kifelé igyekszik a tömegből a standok felé, ahol szerez három puncsos poharat, és visszatér a kártyaasztalokhoz. Azt kívánja, bárcsak ne egyszerre futna minden program, mert így lelkiismeretfurdalása van azok felé, akikkel épp nincsen, és sajnálja mindig, amiről éppen lemarad. Nem szeretne végül mindent elszalasztani, ezért most kiválasztja azt a helyszínt, ahová a leginkább húzza a szíve. Ha már megígérte, hogy drukkolni fog, azt be is tartja, és várja a közös koccintást, bárki nyerjen is.*

A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 20:26:56


2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 19:35:48
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 56

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//

*Egyre inkább úgy fest, elérkezni látszik az idő, így körbetekint, hogy felmérje mennyien is vannak ebben a szél által összehordott társulatban. Közben a színpadmesterrel kezet fog, majd az utasításnak megfelelően, közben ki is húzza a kalapból a sorszámait és megkapja a fecniket, néhány szóval ellátva. ~Nem kicsit szállt el a fantázia, az biztos.~ Ugranak össze a szemöldökei, ahogy olvassa magában, talán pont most nem örül annyira, hogy valamiben végre első lehetett. Majd szépen sorban felsétálnak a rendezvény színpadára és elfoglalják a kezdő pozíciót. Nagy kő esik le a szívéről, mikor meglátja a sorszámokat is, nincs benne az első kettőben. Úgy véli ez talán ad némi könnyebbséget a dologban, hogy neki már csak sodródni kell majd az árral, amelyet az előtte fellépő kettő másik dagaszt hatalmasra. Mikor meghallja mi is lesz a darab címe, nem igazán tud vele mit kezdeni. ~A boszorkány az már csak boszorkány nem? Vagy álljak két kézre, hogy meg legyen fordítva velem a világ?~ Nincs hozzászokva a bonyolult megoldásokhoz és agyafúrtan dagályos történetekhez, hisz mindenki szereti az érthető és egyszerű magyarázatokat, a bonyolult az már gyanús. Mindamellett, azért akad odabent ötlet, de kilép a páncélos és kezdődik a darab, ő meg egyre izgatottabb. Tapsol, amikor az előtte lévő kettő monológját befejezi, hiszen a tisztelet a fő, bár ő a gonosz boszorka, ha megadja, talán a közönség rokonszenvét is kivívhatja.*

//Improvizáció//

*Ahogy látja, hogy a férfi végez és várja a következő fellépőt a lépcsőre a lábát felhelyezve, kalapjára ráfog és odaszalad átvéve a helyét. El nem ereszti a kalapot a fején, csupán egy pillanat, amíg tétlen, aztán szalad tovább fel, a felfestett vár elé lépdel. Arca haragos, mű orrát letépve rátapos. Majd a kalapot, ahogy eddig védte, most egy mozdulattal a vár díszlet elé dobja, ő maga pedig a színpad másik szélére áttoppan.*
-Hogy az a Krenkataurviselt, bolhás szakállú törpe szaggatná szét meggyötörve! *Szalad be a tér közepére a széléről, ahol felkap egy seprűt.*
-Mit lát szemem olyan távol, Tündérország határa ott! Távolabb, mint reméltem, azt hittem már itt menten a saját szagomtól bevégzem! *Középre sétál és a seprűt, mintha beleszúrná a talajba.*
-Ni-ni! Itt egy tábla, amire az vagyok írva: Csak azaz ifjú lépheti át a határt ki megcsinált a tábla alatt tizenöt guggolást és húsz fekvőtámaszt egy huzamba! *Vakarja meg a fejét, majd a közönséghez fordul kínjában.*
-Öreg vagyok én már ehhez, de próbát teszek egye fene! *Így a színpadon csak olyan öregesen, szépen lassan, derékfájósan, mint akin, nehéz a páncél és húzzák az évek, nyöszörög és jajgat bőszen. Ezek után feláll, letöröli a verejtékez homlokáról, majd a seprűt fogva tovább támolyog.*
-Ahogy mentem, jártam, keltem, egy tündér röppent elébem, tekerőlanttal a kezében, hogy rákérdezzen miért is taposom le frissen ültetett ördögvigyor palántáit. Mit feleltem volna mást, szemeiben láttam a gyilkos nyomást.*Címzi szavait a közönségnek, majd visszafordul és a maga mellett tartott seprűhöz beszél tovább.*
-Boszorkány a gondom, veszett nagy, ha mondom, nem bírok el biza vele, s nézd a gatyám is hogy tele! *Mutat le az említett ruhadarabhoz, még meg is emeli a szélét, hogy belessen, majd elborzad a tekintete, így fagy be a jelenettel, várva, hogy valaki leváltsa.*




2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 17:50:36
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
// Nixomia és Isqeha magánszáma //

– Jól van, csak ne ugrálj itt nekem.* Úgy látszik Isqnek ez sem elég, mivel egy hidat varázsol aminek a közepére sétálva kezd el szónokolni. Nixomia már nem tud semmit tenni, csak nézi, hogy mi sül ki ebből. Amilyen magabiztos átéléssel mondja a hülyeségét azt nehéz kibírni nevetés nélkül. Ráadásul ahogy most kinéz már az is kész röhej. A lány is és a nézők is dőlnek a nevetéstől. Főleg amikor lezuhan a földre. Még a könnye is kicsordul a sok nevetéstől. A szemét törölgetve megy megnézni, hogy jól van-e a férfi.*
– Méltóságos nagyuram jól van? * Kérdezi meg tőle röhögve. Leül mellé a földre addig amíg Isq meg nem próbál felállni. Ha megpróbál majd felkelni a férfi akkor segíteni fog neki.*


2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 16:18:35
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//

- Csak a méltó ellenfél hozza ki belőlem az ilyesmit. *vigyorog Khul megjegyzésén, aztán ő is a szőke elf felé sandít aki felé Khul kiabál.*
- Valóban nem tart sokáig, de szerintem a győztessel tarts egy pohár italra. Nemsokára állok rendelkezésedre.
*Kicsit meg is hajol ültében Cassy felé, aztán egy határozottan szemtelen vigyorral fordul vissza Khul felé*
- A győztes mindent visz, nem igaz?
*Most már komolyabban gondolkodhat a következő lépésen, hiszen mindkettejük kezében szép számmal vannak már lapok. Khul ugyan ismeri az övéit, ami előny, viszont Laor szerencséje sem volt kisebb. Most pedig három lehetőséget tud elképzelni. Valami módon kideríti, hogy ellenfele hol jár a lapok összegének tekintetében, és még kivár vagy felhasználja a szerencsésen elnyert, kincset érő lapot. Talán okos lenne taktikusan kijátszani ezt a lapot, csak hát az is megvan, hogy ha sokáig vár, Khul esetleg kiteríti lapjait, mondván negyven. Akkor pedig verheti fejét a falba. Végül dönt, amiben szerepet játszik az a tény, hogy minden pakliban van egy Halál, nála is. Viszont Khul jelenleg nem élhet ezzel az aduval. Kivéve ha újra kijátszik egy Vadászt, és ez alkalommal nagyobb szerencséje lesz. Ezt pedig végképp nem kéne megvárni.*
- Úgy érzem, *sóhajt végül egyet, miután kicsit hosszasabban fixírozta ellenfelét* hogy a tündérnél letétbe helyezett tét elég szép összeg. Pont megfelelő lesz azt elnyernem tőled, így minden mást ami eddig tulajdonod képezte, illenék visszaadnom.
*Szinte bocsánatkérő mosollyal húz ki egy lapot a kezében tartottak közül, és a Halált az asztalra csúsztatja.*

A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 16:18:56


2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 16:13:09
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Laor - Khul//
//Cassy//

*Képe megnyúlik, s szinte az asztalig ér. Nem. Nem azért, mert ismét Seles mellei körül szálldogálna a tekintet, de még a gondolatai sem. A monológot elfagyott tekintettel Laorra meredve hallgatja végig. Ami azt illeti azt el kell ismernie, hogy ez a szöveg nagyon vagány, maga sem mondhatta volna jobban, de jelenleg olybá tűnik, hogy az ő seggét porolják el. Csak pillanatig gondolkodik, s azonnal válaszlépésre szája el magát. Az esély... hát nem sok, de volt már rosszabb is, amikor a szigeten... de az egy másik történet.*
- Nagyon elmés... *Pillant fel egy vigyorgó fintort vágva, s megrázva a fejét.* Mindig ilyen filozofikus alkat voltál, vagy csak most az én kedvemért? Nah, elő a farbával. Revans. *Csapja ki az asztalra saját Vadászát, majd szúrós szemmel szuggerálja a lapokat, de nem az jön, mire várt.*
- Hogy az a rohadt... *Kezdene bele, aztán hirtelen felpillant, mert mintha ismerős illatot sodorna a szél. Hát mégsem üvölthet fel ordenáré módon, mikor Cassy bájos pofiját pillantja meg, így összeszedi minden erejét és igyekszik egy mentő mosolyt vágni, s visszainteni.*
- Mindjárt nyerek kislány! Utána meghívlak egy puncsra! *Kiáltja oda, mit sem foglalkozva azzal, hogy korábban még Selesnek csapta a szelet.*
- Jó lesz a hatos is! *Csillan fel tekintete. Akinek ilyen szép lányok drukkolnak, nehogy már szomorúak legyenek.*
- Én már nyertem cimbora... *Biccent Cassy felé.* Hát lehet ilyen bájos lányka mellett kártyapartikon morgolódni? *Tárja szét kezét, persze vigyázva, hogy a lapokat ne mutassa. Talán a vég jön, de jól érzi magát, még Laorra is barátságosan pillant. Jó játékos partner, talán meg is ismételhetnék... de azért most még egyelőre jöjjön a húzás és húzás, egyik a másik után, míg el nem jön... a Halál.*


2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 15:44:54
 ÚJ
>Toyoto Ue avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A távoli remény//

*Toyoto és hű kutyája Tiron együtt menetelnek, hogy valami szállást kapjanak, mikor megpillantanak egy kis viskót. Úgy gondolják, hogy ott kérhetnek egy kis útbaigazítást, ha lakik ott valaki. Toyoto ráparancsol kutyájára, hogy várjon itt kint. Ő előveszi a tőrét, ha esetleg valami rossz szándékú teremtmény lenne bent.*
-Jó napot! Van itt valaki? * Szól Toyoto miközben körbenéz. Nem sok minden van a kis házban. Talán egy maximum két ember férhet el benne. Van középen egy kis asztal, a falhoz van támasztva pár rozoga fa szék.Hirtelen előbújik a ház gazdája, egy 50-es éveiben járó úr lehet. A félelem tükröződik arcán.*
-Te ki vagy és mit akarsz a házamban? *Kérdezi félve mégis kedvesen az öreg.*
-Nem szeretnék semmi rosszat, csak egy kis élelmet és szállást ahol meghúzhatjuk magunkat az éjszakára a kutyámmal.*Próbálta Toyoto megnyugtatni az öreget.*
-Oh, fiam itt a földön kívül máshol nem-igen fértek el, de élelemmel szolgálhatok ahol 3 ember jól lakik, ott jut a negyediknek is.*Miközben ezek a szavak hagyták el száját előbújt egy asszony és egy kislány.*
-Nekünk az tökéletesen megfelel.
~Most rám mosolyog a szerencse, bár tudnék ezen a jószívű öregen segíteni valahogy.~
-Esetleg tudunk valamiben segíteni?
-Van ott a pajta mellett egy adag fa, nekem már fájnak a kezeim és nem tudom felhasogatni, nagyon megköszönném, ha megtennéd.*Az öreg rá mutat egy nagy farakásra.*
-Ugyan, azok után, hogy vendégül látsz ez nem tesz semmit.
*Amíg Toyoto felhasogatja a fát besötétedik, az asszony megfőzi a vacsorát, a kislány meg Tiront simogatja. Leülnek az asztalhoz és megvacsoráznak, majd elalszanak.*


2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 13:24:44
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//

*A kancellár memóriája talán már nem a régi, az igric nemeslevelét is bemutatta, amelyet wegtoreni hűbérurától kapott, törvényes pecséttel és aláírásokkal. Már amennyire lehet Wegtorenben törvényekről beszélni.
Mindenesetre a báró nem csupán talmi címet dobott be bemutatkozásakor, hanem valódi nemesi rangot, neki nincs szüksége rá, hogy inkognitóba vonuljon, kereskedőháza nevét öregbíti fellépése és valószínűsíthető győzelme is.
A kalapból kihúzza sorszámát, amelyre haloványan elmosolyodik, hisz kiderül, hogy nem neki kell elsőként megjelennie a színpadon. Így lesz talán egy kis rálátása a dolgokra és lehetősége az improvizáción túl kicsit előre gondolkodni. Csodás.
Az csak fokozza jókedvét, hogy az álpáncélos kancellár lesz az első és az igric őt fogja váltani a színpadon.
A kancellár jelmezének apró átalakítását érdeklődve nézi végig, a festékes kard és a páncél jelentését talán érti a darab címét és témáját tekintve.
Aztán megkapják az utolsó instrukciókat és a taps után Lerric színpadra lép. Azon már csak jót mosolyog, ahogy a frissen festékkel bemázolt kardot a hüvelyébe löki a kancellár, hisz elég neki pár perc és a jó penge talán sosem fog újra napvilágot látni a festéknek köszönhetően.
Ezután már a kancellár előadásának részleteire koncentrál, hisz neki kell majd folytatnia onnan, ahol a férfi abbahagyta.*

//Improvizáció//

*Amikor az álruhás kancellár kimondja a végszónak tűnő mondatot és felhangzik a taps, az igric is tapsikol hármat, mégse mondja rá senki, hogy nem tiszteli ellenfeleit. Felsétál a színpadra, széttárt karokkal fordul a közönség felé, hogy láthassák, ki váltja a világot jelentő deszkákon a páncélos bájgúnárt.*
- Jó Lerric. *Hajol meg alig-alig, majd miután a kancellár átadta a helyét, elfoglalja azt. Az apró legyintés utolsó mozdulatába merevedik, amellyel a páncélos kimondta utolsó szavait, a sóhaj utáni mosoly is arcán játszik már.
Aztán a kezében tartott madzaggal átköti derekát, beleköti a köpenyt is és mellrészénél meghúzza kicsit felfelé, mintha páncélt akarna formálni a köpeny anyagából, a kalap kötőjével pedig arca két oldalára húzza a kalap karimáját, így imitálva a páncél sisakját. Persze az egész roppant groteszkül néz ki így, de a közönségnek bizonyosan tetszeni fog.
Kitartott karját enyhén felemeli, mintha tartana valamit kezében, amely a fejére szállva robban szét, szájával még a pukkanást is hallatja. Talán az elképzelt várfalról hullott rá valami.*
- Minő varázs ez, mi rám szállt?
Csak nem a boszorkány varázsa?
*Fordul kérdő szemmel a közönség felé, pár esetlen lépést is tesz, hogy a színpad szélén megálljon. Kezét mellkasára szorítja, így behorpasztja a "mellvértet".*
- Kivé változtattál, rimák rimája?
Csak nem én lettem ólomdomb minden lében kanál
Kan-cellára?
- És mi van a nadrágomban, juj?
Egy élettelen petrencésrúd?
*Rökönyödik meg és néz le, mintha belenézne nadrágjába, majd a közönségen végig.*
- Mindennek vége!
Hősből senki lettem, hogy néznek fel így rám vitézeim?
Hogy lesz így tor, győzelem ünneplése, ki énekli meg tetteim?
*Alkarját a homlokához emeli, mintha láz gyötörné, arcán kétségbeesés és fájdalom elegye keveredik szívszorító kifejezéssé.*
- El innen el, Tündérországba,
Hátha egy mágus varázsa,
Segít majd rajtam és újra hős lehetek.
Gonosz báró, rima boszorkány, akkor lesz végetek!
*Dobogva, csámpásan elfut balra, arcát eltakarja, karjai maga elé emelvén, lába végül a futás lépésében állapodik meg, egyik fent, másik a színpad deszkáján.
Nem is mozdul addig, míg a következő színész meg nem érkezik a helyére. Csak akkor lép, hogy átadja helyét a soron következőnek.*


2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 12:31:22
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Nixomia és Isqeha magánszáma //

*És: tádám! sikerül! Diadalittasan néz körbe, el a sokaság feje felett. Egyre többen gyűlnek köréjük, természetesen!*
- Nem fogok megfeledkezni az ígéretemről! *paskolja meg Nixomia vállát, egy kis imbolygással kísért lehajolás közben azért ezt odasúgva a lánynak.
Azután újra kiegyenesedik, és méltóságteljesen kihúzza magát.
A pillanat elérkezett hát!*
- Leendő alattvalóim! Lanawin népe! *Isqehát nem kell félteni, ha a hangja kieresztéséről van szó, így a férfias bariton büszkén szárnyal a magasba, magára vonva a közelben tartózkodók furcsálló tekintetét a különös megszólításra.*
- Emberek és tündérek! Törpék és óriások! Kalandorok és otthon ülő népek! Eljött a Ti időtök! *eddig elégedett a dologgal, és a figyelem ráirányulásának mértékével is. Na de hogyan tovább?*
- Eljött az én időm! *hág még magasabbra a kedve, és javítja ki az előbbi pontatlan megfogalmazást, megtapsolva saját magát. No persze a tapsot biztatásképpen a tömegnek is szánja, hogy csak bátran, tapssal ők is hozzájárulhatnak a történelmi pillanat nagyságához.
Hirtelen úgy ítéli meg, hogy ez a hordó: nem elég magas! És főként nem elég méltó ahhoz a történelmi bejelentéshez, amelyet tenni szándékozik!
De szerencsére szándékával szinte megegyező módon, amint erre gondol, szinte azonnal egy ezüsthíd emelkedik a lábai előtt, szinte kínálva a jóval megfelelőbb és méltóbb pulpitust.
Isqeha mámorosan körbepillant, rálép a világot jelentő hídra, és lelkesen felsétál rá. Egészen sajátos látványt nyújt: ruhája és arca világospirosra ázott, lecsurgó festéknyomokkal tarkított, fején óriás méretű kalap. A hídról folytatja, nagy hévvel, meggyőző erővel, részéről mélyen beleélve magát a mondókájába.*
- Ezennel bejelentem *ereszti ki a hangját, de itt egy kis hatásvadász szünetet tart, megpróbálva egészen magára vonni a hordó majd a híd köré odagyűlők figyelmét* - hogy engedve a köz óhajának *újabb hatásvadász szünet, körbepillantás. Majd következik az örömteli bejelentés maga!*
- elfogadom Lanawin uralkodói címét! *mely bejelentést Isq sajnálatos módon egy erélyes dobbantással kíván nyomatékosítani. Mely erélyes dobbantásra a híd háládatlan módon egy reccsenéssel válaszol, melynek következtében Lanawin leendő uralkodója elég méltatlan módon fejezi be még el sem kezdődött pályafutását.*
- Auuhh! *nyögdécsel, sőt káromkodik ezután uralkodóhoz egyáltalán nem illő módon. Odalenn, a földön! Korszakok jönnek, s múlnak! Így múlik el a világ dicsősége! Egyelőre nem kíván felállni. Ahhoz túlságosan sajog mindene.*

A varázsló kettőt tapsol és előtte egy szivárványhíd keletkezik, pontosan a lába elöl kiindulva, egészen 10 méter hosszúságig ívelve, ahol szintén a földön ér véget. A hídon átkelhet, de csak óvatosan, mert igen törékeny. A híd addig tart, míg át nem ér a túloldalra, de ha közben más is rálép, összetörik.

2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-14 11:30:11
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Nixomia és Isqeha magánszáma //

* Sikerül ideiglenesen elérnie, hogy Isq ne másszon fel a hordóra. Ezzel azonban közel sincs vége a dolgoknak. Úgy kezd el beszélni, mintha valami uralkodó lenne. Nixomiát pedig kinevezi a fő segítőjének. Még arcába is belecsíp, miközben rákacsint. A legrosszabb a dologban, hogy a közelükben lévők már egy ideje rajtuk nevetnek. Mintha valami komédiások lennének. ~ Most mihez kezdjek? ~ Gondolkodik el egy pillanatra. Ez a kis figyelmetlenség pont elég arra, hogy őméltósága újra elkezdjen felmászni a hordóra. Mire észbe kap már a vállára támaszkodva mászik felfelé, de a hordó megbillen és Nixomiának kell Isqet megtámasztania. Segít neki addig amíg biztosan nem áll a hordó tetején. Most már csak reménykedni tud, hogy nem csinál semmi hülyeséget a másik.*
– Most már aztán maradj nyugton és ne csinálj semmi hülyeséget! *Közben azon munkálkodik, hogy Lanawin új uralkodója, ha valami oknál fogva meginogna ne essen le. Közben a tömegből hallani véli az első biztatásokat. ~ A hiányzik még nekem, hogy ez a sok bolond itt még biztassa is a hülyeségre.~*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2586-2605