//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az álom nem jön az óarany szemekre. Már napok óta küzd azzal, hogy nem elég fáradt az alváshoz, hiszen olyan semmilyenek a napjai, hogy nem tud elfáradni, vagy ha igen, az napközben történik. A napi ritmus, mint olyan, már nem létezik számára, hiszen nincs miért beosztania az idejét. Tudta, hogy nem lesz egyszerű, ha lantként teszi le a régi életét, de hogy ilyen gyötrelmesen üres legyen, azt nem gondolta volna soha. Mit tenne a helyében bárki más? Útra kelne és megkeresné saját szórakozását. Így tesz hát, s meg sem áll, amíg hosszasat nem túrázik a szántóföldekig.
Ma vadászni fog. Nemhogy vadászni, de még meg is süti apró zsákmányát, mint a régi szép időkben a legjobb barátjával, aki csak azért lett az, mert a bizalmába kellett férkőznie, hogy megölje, melyért kapott összegből hátra tudta hagyni eddigi világát, s most hosszasan tudja sajnálni magát, bűntudatban fürdőzve a lakónegyedi otthonában. Tudott volna választani, de nem tette. Éppen ezért megérdemli a sorsát. Persze nem hagyja, hogy mindenét áthassa a rosszkedv.
Útja hosszú, de minden percét élvezi, amikor levegőn lehet, nem az ő világa bezárt ajtók és ablakok mögött lenni. Sötét van, de jól tájékozódik, s ha eltévedne sem esne kétségbe, legalább egy kis kalandban lesz része, ami üdítőbb, mint a kényelmetlen matracon keresni, hogy melyik oldalára forduljon. Addig bolyong, míg hajnalodni nem kezd, s így az ő érzékei is kifinomultabbá válnak, megtalálja a kis erdős részt, ahol lesben állhat, hogy elejtsen egy kisebb jószágot. Íj híján csak dobópengéi vannak nála, de egy nyúlhoz az is elég. Szórakozni jött elsősorban, na meg mit kezdene ő egy nagyvaddal? Csendben figyel és végre neszre lesz figyelmes. Hangosabb annál, mintha a szél fújná az avart, de annyira mégsem, hogy valami nagyot sejtsen. Ril remekül céloz, de talán nagy szerencséjére elvéti, amikor hirtelen aranysárga szemeibe próbál betekintést nyerni egy rovar. A penge bizonytalanul repül a cél felé, ő pedig kap a szemeihez, hogy elseperje mindennek elrontóját, s egy nagy káromkodással ijeszti el a fülest, ha valóban nem sikerült a kis testét eltalálnia.*
- Pont egy ilyen szárnyas szar teszi tönkre az első dobásom, nemár baszd meg!
*Szitkozódik, majd elindul visszaszerezni a kis csillagot, amikor észreveszi, hogy cseppet sem egy nyúl irányába történt a dobás.*