Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-26 14:10:07
Üzenet elküldve: 2018-09-26 14:10:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem, a szántóföldek se sokkal kevésbé unalmas. Talán csak annyiban nem unalmas, hogy idegesítő. Mert a régi életére emlékezteti. Nem az erdeire, ahol eddig élt, hanem az előtte lévőre, ahonnan ugyanúgy el kellett jönnie, mint az erdőből.
Bár most már számára is kezd unalmassá válni ez a folytonos nyafogás, amit lerendez. Oké, le kellett lépnie, oké, otthagyta Lyzt. De megígérte neki, hogy felkeresi majd és ehhez tartani is akarja magát, ha törik, ha szakad.
Ez csak egy új élet kapuja, egy új lehetőség, egy lehetőség, amiben talán most ki tud teljesedni. Szép volt, jó volt az erdő, de most már az előtte lévő útra kell koncentrálnia, nem a múltra, ami mögötte van. Lyz ott lesz még, megkeresi és meghódítja. Addig viszont keresnie kell valamit, amivel meg tudja hódítani. Kalandok, veszély és hőstettek. Nah, ez már sokkal jobban hangzik. Egye meg a kánya az erdőt, bár az erdei kísértetet élete végéig tisztelni fogja és ha minden jól megy, akkor utána is.
De most hőssé kell válnia. Shen'eriel, a Hős! Tetszetős név. Shen'eriel, a gyengék gyámolítója, ártatlanok védelme és nem utolsó sorban a Hős. Így nagy betűvel.
Sokkal vidámabban és lendületesebben folytatja az útját. Azt mondják, erre van valami város, ami nem Arthenior.*
Bár most már számára is kezd unalmassá válni ez a folytonos nyafogás, amit lerendez. Oké, le kellett lépnie, oké, otthagyta Lyzt. De megígérte neki, hogy felkeresi majd és ehhez tartani is akarja magát, ha törik, ha szakad.
Ez csak egy új élet kapuja, egy új lehetőség, egy lehetőség, amiben talán most ki tud teljesedni. Szép volt, jó volt az erdő, de most már az előtte lévő útra kell koncentrálnia, nem a múltra, ami mögötte van. Lyz ott lesz még, megkeresi és meghódítja. Addig viszont keresnie kell valamit, amivel meg tudja hódítani. Kalandok, veszély és hőstettek. Nah, ez már sokkal jobban hangzik. Egye meg a kánya az erdőt, bár az erdei kísértetet élete végéig tisztelni fogja és ha minden jól megy, akkor utána is.
De most hőssé kell válnia. Shen'eriel, a Hős! Tetszetős név. Shen'eriel, a gyengék gyámolítója, ártatlanok védelme és nem utolsó sorban a Hős. Így nagy betűvel.
Sokkal vidámabban és lendületesebben folytatja az útját. Azt mondják, erre van valami város, ami nem Arthenior.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:59:16
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:59:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Engn és a hagyatéka//
*Nerew úr láthatóan törődő típus lehet mert felhívja Mogrim figyelmét a mágia veszedelmeire. Amit ma mágiának hívnak az már inkább vallási humbuk, az állítólagos istenek által misztikus szintre emelt dolgok. Amiben Mogrim hisz az az elemek. Nem hívja mágiának, mert nem keverendő össze azzal amit ma annak hívnak. Elementarista tudomány, merthogy színtiszta tudomány és nincsen benne semmi rejtélyes dolog. Megérthető, érzékelhető és tanulható. Persze ettől még hálás a jó szándékú tanácsért.*
- Köszönöm Nerew úr, fogok rá figyelni. *Közben érdeklődve hallgatja a földművest, hogy a városba készül mert valami gyűlés van. ~Te jó ég, csak nem a lázadásra gondol? Mi másért gyűlnének az elégedetlen földművesek?~ Mielőtt lebeszélhetné a férfit veszélyes tervéről már a kezében találja a mókust. Félve fogja meg és igyekszik mindkét kezével tartani, nehogy megharapja vagy elszaladjon.*
- Egy-két óráig? *Kétségbeesetten néz fel, mert ez elég sok időt jelent, főleg, hogy egy nagyon gyors és izgága házi kedvencet kell addig tartania. Nem szeretne csalódást okozni a földművesnek ezért szorosan fogja a mókust és csak reménykedni tud benne, hogy nem fogja megharapni. Szomorú, hogy a városba megy Nerew úr, de Ő tudja, talán egy új korszak eljövetelében segít, ki tudhatja.*
- Sok szerencsét Nerew úr! Vigyázzon magára Ön is. Én pedig vigyázok Engnre. *Furcsán néz amint még pénzt is kap a mókus mellé. ~Taníttatásra félretéve? Talán inkább idomításra, de azért meg miért gyűjtötte amikor maga is megtehette?~ Nem teljesen érti a dolgot, de az biztos, hogy Engnel együtt aranyat is kap.*
- Vigyázok rá amíg megjön. ~Ugye meg fog jönni?~ *Ezt már csak a férfi után kiáltja mert az hamar távozik. Kicsit nehéz dolga van mert Engnet fognia kell, méghozzá két kézzel. Cukorfalatot így csak a lábával tudja irányítani de az okos póni ebből is ért, így a Mágustorony felé folytatják az útjukat.*
*Nerew úr láthatóan törődő típus lehet mert felhívja Mogrim figyelmét a mágia veszedelmeire. Amit ma mágiának hívnak az már inkább vallási humbuk, az állítólagos istenek által misztikus szintre emelt dolgok. Amiben Mogrim hisz az az elemek. Nem hívja mágiának, mert nem keverendő össze azzal amit ma annak hívnak. Elementarista tudomány, merthogy színtiszta tudomány és nincsen benne semmi rejtélyes dolog. Megérthető, érzékelhető és tanulható. Persze ettől még hálás a jó szándékú tanácsért.*
- Köszönöm Nerew úr, fogok rá figyelni. *Közben érdeklődve hallgatja a földművest, hogy a városba készül mert valami gyűlés van. ~Te jó ég, csak nem a lázadásra gondol? Mi másért gyűlnének az elégedetlen földművesek?~ Mielőtt lebeszélhetné a férfit veszélyes tervéről már a kezében találja a mókust. Félve fogja meg és igyekszik mindkét kezével tartani, nehogy megharapja vagy elszaladjon.*
- Egy-két óráig? *Kétségbeesetten néz fel, mert ez elég sok időt jelent, főleg, hogy egy nagyon gyors és izgága házi kedvencet kell addig tartania. Nem szeretne csalódást okozni a földművesnek ezért szorosan fogja a mókust és csak reménykedni tud benne, hogy nem fogja megharapni. Szomorú, hogy a városba megy Nerew úr, de Ő tudja, talán egy új korszak eljövetelében segít, ki tudhatja.*
- Sok szerencsét Nerew úr! Vigyázzon magára Ön is. Én pedig vigyázok Engnre. *Furcsán néz amint még pénzt is kap a mókus mellé. ~Taníttatásra félretéve? Talán inkább idomításra, de azért meg miért gyűjtötte amikor maga is megtehette?~ Nem teljesen érti a dolgot, de az biztos, hogy Engnel együtt aranyat is kap.*
- Vigyázok rá amíg megjön. ~Ugye meg fog jönni?~ *Ezt már csak a férfi után kiáltja mert az hamar távozik. Kicsit nehéz dolga van mert Engnet fognia kell, méghozzá két kézzel. Cukorfalatot így csak a lábával tudja irányítani de az okos póni ebből is ért, így a Mágustorony felé folytatják az útjukat.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:31:09
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:31:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Engn és a hagyatéka //
*A gnómnak még lova is van. Ezt nem tudta eddig. Így alig magasabb nála a gnóm. Megtudja, hogy a kocsmáros a mágustoronyba vagy hova készül. Nem vetette arra az élet még.*
- A mágia veszélyes dolog. Legyen óvatos!
*Ennél nem tud többet a mágiáról. Veszélyes. Ezt mindenki tudja.*
- Én meg készülök a városba. Szóltak a parasztok, hogy gyűlés van meg, hogy vigyek vasvillát. Lesz tán valami égetés is. Meghívtak mert én is paraszt vagyok. A szomszédok már ott vannak.
*Lassan előhúzza Engn-t a belső zsebéből és Mogrim kezébe nyomja.*
- Fogja szorosan és ne engedje el. Még nem ismeri magát. Egy vagy két óra és megszokja az illatát. Nekem menni kell a gyűlésre. Tán vissza se jövök. Vigyázzon rá!
*Másik zsebében meg pénz van. Ezt is a gnómnak adja. Ez itt Engn hagyatéka. Benne 1155 arany amit odaad Mogrim Jorlinnak mivel ez jár Engn-hez.
.*
- Ezt itt a taníttatására tettem félre. De szegény nem tudott tanulni. Na jó. Most megyek mert már várnak rám. Adj isten!
*Megsimogatja Engn-t majd megy vasvilláért a pajtába és elindul a városba a gyűlésre. Tán nem látja többet senki…*
A hozzászólás írója (Nerew Inahat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 13:31:32
*A gnómnak még lova is van. Ezt nem tudta eddig. Így alig magasabb nála a gnóm. Megtudja, hogy a kocsmáros a mágustoronyba vagy hova készül. Nem vetette arra az élet még.*
- A mágia veszélyes dolog. Legyen óvatos!
*Ennél nem tud többet a mágiáról. Veszélyes. Ezt mindenki tudja.*
- Én meg készülök a városba. Szóltak a parasztok, hogy gyűlés van meg, hogy vigyek vasvillát. Lesz tán valami égetés is. Meghívtak mert én is paraszt vagyok. A szomszédok már ott vannak.
*Lassan előhúzza Engn-t a belső zsebéből és Mogrim kezébe nyomja.*
- Fogja szorosan és ne engedje el. Még nem ismeri magát. Egy vagy két óra és megszokja az illatát. Nekem menni kell a gyűlésre. Tán vissza se jövök. Vigyázzon rá!
*Másik zsebében meg pénz van. Ezt is a gnómnak adja. Ez itt Engn hagyatéka. Benne 1155 arany amit odaad Mogrim Jorlinnak mivel ez jár Engn-hez.
.*- Ezt itt a taníttatására tettem félre. De szegény nem tudott tanulni. Na jó. Most megyek mert már várnak rám. Adj isten!
*Megsimogatja Engn-t majd megy vasvilláért a pajtába és elindul a városba a gyűlésre. Tán nem látja többet senki…*
A hozzászólás írója (Nerew Inahat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.20 13:31:32
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:18:32
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:18:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Engn és a hagyatéka //
*A mágustorony nincs olyan óriási távolságra a Vaskorsótól. Cukorfalat a póni pedig ügyesen és szaporán halad a karavánúton amely megművelt földek mellett halad át. A póniról elég jól belátja a környező vidéket és hamar megpillantja a közeledő vagy távolodó alakokat. Már messziről észreveszi, hogy valaki jön vele szemben. Mikor közelebb ér a másik csak akkor ismeri fel, hogy ez Nerew úr, a földműves. A férfi rá is köszön, amit illik viszonozni.*
- Üdvözlöm Nerew úr! Éppen a Mágustoronyhoz igyekszem. *Egy rövid összefoglalónál azért valamivel többet is elmesél, mert szeretné megosztani, legalább egy személlyel.*
- Otthagytam a Vaskorsó fogadót és most megyek a Mágustoronyba tanulni Abogr nagymestertől. *Nagyon várja már, hogy találkozhasson a híres nagymesterrel ezért ezt örömmel osztja meg a földművessel.*
- Nerew úr errefelé lakik? *Szántóföldeken járnak így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egy földműves valahol errefelé lakik.*
*A mágustorony nincs olyan óriási távolságra a Vaskorsótól. Cukorfalat a póni pedig ügyesen és szaporán halad a karavánúton amely megművelt földek mellett halad át. A póniról elég jól belátja a környező vidéket és hamar megpillantja a közeledő vagy távolodó alakokat. Már messziről észreveszi, hogy valaki jön vele szemben. Mikor közelebb ér a másik csak akkor ismeri fel, hogy ez Nerew úr, a földműves. A férfi rá is köszön, amit illik viszonozni.*
- Üdvözlöm Nerew úr! Éppen a Mágustoronyhoz igyekszem. *Egy rövid összefoglalónál azért valamivel többet is elmesél, mert szeretné megosztani, legalább egy személlyel.*
- Otthagytam a Vaskorsó fogadót és most megyek a Mágustoronyba tanulni Abogr nagymestertől. *Nagyon várja már, hogy találkozhasson a híres nagymesterrel ezért ezt örömmel osztja meg a földművessel.*
- Nerew úr errefelé lakik? *Szántóföldeken járnak így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egy földműves valahol errefelé lakik.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:08:00
Üzenet elküldve: 2018-09-20 13:08:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Engn és a hagyatéka//
*Nem túl kimerítő az út és már haza is érkezik. Mielőtt a házához menne meglátja a nemrég elviharzott kocsmárost. Ott megy az úton.*
- Adj isten kocsmáros! Mi szél fújta erre?
*Nem látta még a szántóföldeken a gnómot. Eddig csak a kocsmában találkozott vele. Ott mindig rendes volt és kiszolgálta. Az ordítozások után már nemigen kocsmáros. Így nem fog vele a kocsmában találkozni. Ez szomorú mert nem nagyon szereti a változásokat. Szereti az állandó dolgokat. Ezért is van, hogy inkább a földmunkát vállalja. Az egyszerű és nem változik.*
*Nem túl kimerítő az út és már haza is érkezik. Mielőtt a házához menne meglátja a nemrég elviharzott kocsmárost. Ott megy az úton.*
- Adj isten kocsmáros! Mi szél fújta erre?
*Nem látta még a szántóföldeken a gnómot. Eddig csak a kocsmában találkozott vele. Ott mindig rendes volt és kiszolgálta. Az ordítozások után már nemigen kocsmáros. Így nem fog vele a kocsmában találkozni. Ez szomorú mert nem nagyon szereti a változásokat. Szereti az állandó dolgokat. Ezért is van, hogy inkább a földmunkát vállalja. Az egyszerű és nem változik.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-20 11:03:28
Üzenet elküldve: 2018-09-20 11:03:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Hallott híreket, hogy Artheniorban lázongások vannak, de hogy ez ennyire komoly azt soha nem gondolta volna. Nalalt úr teljesen reménytelennek látta a helyzetet és inkább az öngyilkosságba menekült. A tőle hallottak alapján a nemességnek innentől vége van, méghozzá az egész városra nézve. Szerencsére Mogrim sosem volt nemes, sem születésileg, sem jutalomból vagy érdemből. Ezért annyira nincs félnivalója a tömeg haragjától. Mégis látva a felhergelődött városiakat úgy véli nem biztonságos maradni. Az erdőszéli tisztás még úgy ahogy biztonságos, bár a megjelent emberek, akik elvitték Nalalt úr testét nem voltak túl bizalomgerjesztők. Anarchikus hangulat uralkodik, ami sosem vezet jó megoldásokhoz. Egy időre most el is hagyja még az Erdőszéli tisztást is, legalább is addig amíg lecsillapodnak a kedélyek. Mivel az elemi erők tanulmányának szentelné a jövőjét ezért úgy dönt, hogy az erre legmegfelelőbb helyre kell mennie, a Mágustoronyba. Abogr mesterről már sokat hallott, a mesterről, aki talán a leghatalmasabb és legjártasabb az elemi erőkben. Így tőle szeretné megtanulni mindazt, ami ahhoz kell, hogy a jövőben elementarista lehessen. A szántókon át rója a karavánút poros vidékét.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-17 19:18:11
Üzenet elküldve: 2018-09-17 19:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézőben//
*Lassan halad visszafelé, sokkal lassabban, mint ahogy idefelé sietett. Most már nincs miért sietnie, mindent megtudott, amit akart, az új hírek pedig elvették minden lelkesedését. Kifejezetten élvezi, hogy egyedül lehet, így igyekszik is elkerülni azt, aki véletlen az útjába kerül. Nincs kedve senkivel sem beszélgetni, sőt, semmihez sincs kedve, csak leülni valahova, és nem mozdulni többé. Nagy nehezen azonban erőt vesz magát, és halad tovább arra a helyre, ahol reményei szerint békére lel majd, még ha most nehezére esik is elképzelnie, hogy valaha is újra vidám és jókedvű lesz.*
*Lassan halad visszafelé, sokkal lassabban, mint ahogy idefelé sietett. Most már nincs miért sietnie, mindent megtudott, amit akart, az új hírek pedig elvették minden lelkesedését. Kifejezetten élvezi, hogy egyedül lehet, így igyekszik is elkerülni azt, aki véletlen az útjába kerül. Nincs kedve senkivel sem beszélgetni, sőt, semmihez sincs kedve, csak leülni valahova, és nem mozdulni többé. Nagy nehezen azonban erőt vesz magát, és halad tovább arra a helyre, ahol reményei szerint békére lel majd, még ha most nehezére esik is elképzelnie, hogy valaha is újra vidám és jókedvű lesz.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-17 15:08:12
Üzenet elküldve: 2018-09-17 15:08:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A melák abbahagyja az erdőben a fa püfölését, mert egyet már sikerült kidöntenie. Ez elég is volt, hogy levezesse feszültségét. Földet és eget rengető léptekkel halad az erdőn végig. Hamar kijön belőle és a szántóföldekre ér. Fogalma sincs merre jár mert még sosem volt itt. Valami várost mondtak neki, hogy erre van, de azt még nem találta meg. Marcona arca egyre bosszantóbb lesz. Unalmas a földeken gázolni, sehol senki nincsen. Mintha maga előtt valami apró alakot látna. Nyomába szegődik, hátha tudja merre van az a város.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-17 14:52:58
Üzenet elküldve: 2018-09-17 14:52:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Szorgos pónija, Cukorfalat hűségesen hordozza hátán a kis gnómot végig a szántóföldeken melyek már korán sem olyan változatosak, mint a thargok vidéke. Itt csak néha napján tűnik fel egy földműves viskó vagy hasonló építmény. Nem is sok a domb vagy erdő, ami kicsit színesítene a tájon. A népek útján halad, biztonságos területen és tervei szerint az erdőszéli tisztásra fog menni. Jobban rá szeretne feküdni az erő érzékelésének témakörére. Bizonyára segítséget is kell majd ehhez szerezni, kérni, de a képességeit csak ő tudja a leghatékonyabban fejleszteni, és ehhez a leghatékonyabb hely a tisztás. Ezt még Worenth mesterétől tanulta és mivel egy bölcs ember volt ezért megfogadja a szavait, intelmeit.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-17 11:09:19
Üzenet elküldve: 2018-09-17 11:09:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Várakozóállás//
*A nő segítségével Cale is új életre kel, már nem mintha a régivel gondok lettek volna. A kis vágás bőven túlélhető, főleg a kutyával, ami szorgosan nyalogatja és zárja be a sebet. Hamarosan stabilizálódik az állapota, sőt, már mozgásra is képes. Viszont ennyi izgalom elég volt neki mára, úgyhogy szeretne tábort verni, és kipihenni a sérüléseit. Új lantja viszont jóleső érzéssel tölti el, ahogy Vier közelsége is. Nem kell sok, hogy álomba merüljön. *
//Napváltás(ok)//
* A következő napokban Cale főleg lábadozik, és igyekszik visszanyerni erejét. Nem tudja elnyomni azt a kis hangot, ami egyre hangosabban bizonygatja, hogy semmi problémája nem volt, amíg nem találkozott a sötételffel. Hiába volt izgalmasabb és altesti örömökben gazdag ez az idő amit vele töltött, mégis félő, hogy ha így folytatják, az Cale halálával végződik. Épp ezért magára hagyja fajtársát, egyik reggel szó nélkül eltűnik. Már sokkal jobban van, és azzal is sikerült megbarátkozzon, hogy tökéletes testét örökre csúfítja a karavános kalandjának nyoma. Abból, amit a városról hallott, az most izgalmas, és bár nem túl biztonságos helynek tűnik, de ez a kis kaland felébresztett Caleben valamit, ami nem is tudta, hogy ott van. Hajtja őt a kalandvágy, és tudja, hogy Viert hiába csábítaná, a város közelébe sem hajlandó menni. Viszont a bárd most oda tart. *
*A nő segítségével Cale is új életre kel, már nem mintha a régivel gondok lettek volna. A kis vágás bőven túlélhető, főleg a kutyával, ami szorgosan nyalogatja és zárja be a sebet. Hamarosan stabilizálódik az állapota, sőt, már mozgásra is képes. Viszont ennyi izgalom elég volt neki mára, úgyhogy szeretne tábort verni, és kipihenni a sérüléseit. Új lantja viszont jóleső érzéssel tölti el, ahogy Vier közelsége is. Nem kell sok, hogy álomba merüljön. *
//Napváltás(ok)//
* A következő napokban Cale főleg lábadozik, és igyekszik visszanyerni erejét. Nem tudja elnyomni azt a kis hangot, ami egyre hangosabban bizonygatja, hogy semmi problémája nem volt, amíg nem találkozott a sötételffel. Hiába volt izgalmasabb és altesti örömökben gazdag ez az idő amit vele töltött, mégis félő, hogy ha így folytatják, az Cale halálával végződik. Épp ezért magára hagyja fajtársát, egyik reggel szó nélkül eltűnik. Már sokkal jobban van, és azzal is sikerült megbarátkozzon, hogy tökéletes testét örökre csúfítja a karavános kalandjának nyoma. Abból, amit a városról hallott, az most izgalmas, és bár nem túl biztonságos helynek tűnik, de ez a kis kaland felébresztett Caleben valamit, ami nem is tudta, hogy ott van. Hajtja őt a kalandvágy, és tudja, hogy Viert hiába csábítaná, a város közelébe sem hajlandó menni. Viszont a bárd most oda tart. *
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-15 00:41:06
Üzenet elküldve: 2018-09-15 00:41:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Végül mégis úgy dönt, hogy az erdőséget kihagyja, és rögtön a Szántóföldekre megy. Itt egy helyen meg kell állnia, hogy pihenhessen saját maga is, és a ló is. Először megitatja Falánkot, majd iszik pár kortyot a lány is. Úgy érzi, hogy nem érdemli meg, inkább automatikásan cselekszik.*
~Meghalt valaki. Miattam. Ez csakis az én hibám.~
*Folyamatosan ez jár a fejében, még akkor is, mikor továbbindul. A fekete lyuk ott lüktet a lelkében, mintha ez a hibája megrontotta volna. Mintha már nem lenne önmaga.*
~Meghalt valaki. Miattam. Ez csakis az én hibám.~
*Folyamatosan ez jár a fejében, még akkor is, mikor továbbindul. A fekete lyuk ott lüktet a lelkében, mintha ez a hibája megrontotta volna. Mintha már nem lenne önmaga.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-13 21:02:48
Üzenet elküldve: 2018-09-13 21:02:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Ahogy egyre távolabb kerülnek a várostól, valamennyit enged a szorongató érzés. Ez persze nem jelenti, hogy kiheverte vagy elfelejtette volna akár egyetlen apró momentumát is ennek a borzalmas napnak... valószínűleg évek múltán is gond nélkül tudja majd felidézni, ahogyan ez már csak a rossz élményekkel lenni szokott. Most viszont egy időre elengedi.
Bár a szekerekkel együtt már elég nagy zajt csapnak, némi madárdal azért így is eljut a fülébe. Most nem tud neki örülni, de valahol mégis megnyugtatja, hogy ilyesmi is létezik még. Annak idején sokat aludt a szabad ég alatt. Kényszerből persze, de a jelenből visszatekintve egészen kellemes élménynek tűnik. Legalább a maga ura volt, nem úgy mint most.*
*Ahogy egyre távolabb kerülnek a várostól, valamennyit enged a szorongató érzés. Ez persze nem jelenti, hogy kiheverte vagy elfelejtette volna akár egyetlen apró momentumát is ennek a borzalmas napnak... valószínűleg évek múltán is gond nélkül tudja majd felidézni, ahogyan ez már csak a rossz élményekkel lenni szokott. Most viszont egy időre elengedi.
Bár a szekerekkel együtt már elég nagy zajt csapnak, némi madárdal azért így is eljut a fülébe. Most nem tud neki örülni, de valahol mégis megnyugtatja, hogy ilyesmi is létezik még. Annak idején sokat aludt a szabad ég alatt. Kényszerből persze, de a jelenből visszatekintve egészen kellemes élménynek tűnik. Legalább a maga ura volt, nem úgy mint most.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-08 18:10:14
Üzenet elküldve: 2018-09-08 18:10:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A karavánúton kutyagol, ahol nem sok árnyék kerül rá. Néha van csak egy fa az út mellett, ami kis hűvöst tud nyújtani. Van egy teli kulacs vize miből iszik pár kortyot. Szíve szerint vadászna ezen a vidéken is, de a fene se tudja, hogy a helyiek mennyire örülnének neki. Inkább jószágokat lát mintsem rendes erdei vadakat.*
~Meg kell nézzem magamnak ezt a híres neves levegő várost, Artheniort. Apám és nagyapám sokat meséltek róla, s vajon tényleg olyan, mint amilyennek lefestették?~
*Igen távoli vidékről sodorta erre a kíváncsisága, hogy lássa ősei egykori földjét, a helyet ahonnan a családja származik.*
~Meg kell nézzem magamnak ezt a híres neves levegő várost, Artheniort. Apám és nagyapám sokat meséltek róla, s vajon tényleg olyan, mint amilyennek lefestették?~
*Igen távoli vidékről sodorta erre a kíváncsisága, hogy lássa ősei egykori földjét, a helyet ahonnan a családja származik.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-07 23:31:15
Üzenet elküldve: 2018-09-07 23:31:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Úgy veszi észre, a rövid pillantással sikerült elérnie, amit szeretett volna, ezért pedig végtelenül hálás Luninak, hogy ilyen könnyedén megértette, mit szeretett volna. ~Akárcsak Mori...~ fut át agyán a gondolat, ám igyekszik ezt gyorsan félre is söpörni, hisz bármennyire is csábító a lehetőség, nem szeretné húga iránti érzéseit kivetíteni a lányra. Mielőtt azonban túlságosan belemerülhetne ilyen irányú gondolataiba, Aleimord félrehívja őt egy pillanatra, ám a férfi szavai se nyugtatják meg. ~Kivonni magát a forgalomból? Csak nem?~ még magában sem meri befejezni a kérdést, és nem is tudja, hogyan fogalmazza meg szépen, ami a szavak hallatán átsuhant az agyán.*
- Má...mármint te magad? *kezd bele végül bizonytalanul* Nem kellene ezt tenned, biztos van más megoldás! *vált könyörgőbb hangnemre, hisz nem tudja máshogy értelmezni Aleimord szóhasználatát, mint hogy a nemes önkezével tervez véget vetni életének, ezt a képzetet pedig csak tovább erősíti az utolsó szó. Ha valami módon megbizonyosodik róla, hogy jól értette a férfi szándékát, akkor elhatározza, minden erejével azon lesz, hogy lebeszélje róla. ~Minden élet értékes!~ gondolja magában, miközben újból eszébe jut halott húga, akinek nem volt választási lehetősége ez ügyben. ~Senki nem teheti meg, hogy eldobja magától az életét!~ gondolja már-már dühösen, ám egyelőre nem szól többet ezzel a kérdéssel kapcsolatban, előbb kíváncsi Aleimord válaszára.*
- Biztos vagyok benne, hogy a vágyaid és az elképzeléseid előbb-utóbb valóra válnak majd! *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, miközben megdöbbenten hallgatja, nem is különbözik annyira a kettejük sorsa. ~Én se akartam azt tenni, amit a szüleim kértek tőlem... inkább elfutottam, és mi lett belőle?~ gondolja keserűen, miközben azon töpreng, melyikük volt bölcsebb, aki maradt vagy aki elszökött. ~Leginkább azt hiszem, egyikünk se járt jól... de talán még vár ránk boldog befejezés~ reménykedik magában, hogy a mostani bajok után jönnek még derűsebb idők. Kellemes merengéséből újra Aleimord rántja vissza. ~A közelben lesz? Ezt meg hogy értette?~ zavarodik össze hirtelen, miközben egyszerre feltámad benne a gyanú, esetleg félreértette a férfi korábbi szavait.*
- Talán mégis jobb lenne, ha veled tartanánk! Neked még veszélyesebb egyedül visszatérni! Ha veled mennénk, talán segíthetnénk jobban beolvadni, elvegyülni... *ajánlja fel, hogy Lunival vele tartanak, hiszen bár már külsőre Aleimord se tűnik vagyonosnak, apró, önkéntelen gesztusai alapján a szemfüles megfigyelők továbbra is kiszúrhatják az előkelő neveltetés nyomait. Emellett pedig továbbra is úgy véli, a hírek ellenére vissza kellene térniük a városba, és megpróbálni helyreállítani, ami a rezidenciából még maradt. ~Nem menekülhetünk örökké!~ gondolja magában, öntudatlanul is összekapcsolva a Sayqueves család boldogulását saját megnyugvásával. Bár nem is tudatosodik benne teljesen a gondolat, úgy érzi, ha Aleimord és családja életét rendbe teszi, azzal egyidejűleg saját életét is sikerül majd egyenesbe hoznia, ami azóta halad borzalmas irányba, hogy úgy döntött, elszökik otthonról.*
*Úgy veszi észre, a rövid pillantással sikerült elérnie, amit szeretett volna, ezért pedig végtelenül hálás Luninak, hogy ilyen könnyedén megértette, mit szeretett volna. ~Akárcsak Mori...~ fut át agyán a gondolat, ám igyekszik ezt gyorsan félre is söpörni, hisz bármennyire is csábító a lehetőség, nem szeretné húga iránti érzéseit kivetíteni a lányra. Mielőtt azonban túlságosan belemerülhetne ilyen irányú gondolataiba, Aleimord félrehívja őt egy pillanatra, ám a férfi szavai se nyugtatják meg. ~Kivonni magát a forgalomból? Csak nem?~ még magában sem meri befejezni a kérdést, és nem is tudja, hogyan fogalmazza meg szépen, ami a szavak hallatán átsuhant az agyán.*
- Má...mármint te magad? *kezd bele végül bizonytalanul* Nem kellene ezt tenned, biztos van más megoldás! *vált könyörgőbb hangnemre, hisz nem tudja máshogy értelmezni Aleimord szóhasználatát, mint hogy a nemes önkezével tervez véget vetni életének, ezt a képzetet pedig csak tovább erősíti az utolsó szó. Ha valami módon megbizonyosodik róla, hogy jól értette a férfi szándékát, akkor elhatározza, minden erejével azon lesz, hogy lebeszélje róla. ~Minden élet értékes!~ gondolja magában, miközben újból eszébe jut halott húga, akinek nem volt választási lehetősége ez ügyben. ~Senki nem teheti meg, hogy eldobja magától az életét!~ gondolja már-már dühösen, ám egyelőre nem szól többet ezzel a kérdéssel kapcsolatban, előbb kíváncsi Aleimord válaszára.*
- Biztos vagyok benne, hogy a vágyaid és az elképzeléseid előbb-utóbb valóra válnak majd! *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, miközben megdöbbenten hallgatja, nem is különbözik annyira a kettejük sorsa. ~Én se akartam azt tenni, amit a szüleim kértek tőlem... inkább elfutottam, és mi lett belőle?~ gondolja keserűen, miközben azon töpreng, melyikük volt bölcsebb, aki maradt vagy aki elszökött. ~Leginkább azt hiszem, egyikünk se járt jól... de talán még vár ránk boldog befejezés~ reménykedik magában, hogy a mostani bajok után jönnek még derűsebb idők. Kellemes merengéséből újra Aleimord rántja vissza. ~A közelben lesz? Ezt meg hogy értette?~ zavarodik össze hirtelen, miközben egyszerre feltámad benne a gyanú, esetleg félreértette a férfi korábbi szavait.*
- Talán mégis jobb lenne, ha veled tartanánk! Neked még veszélyesebb egyedül visszatérni! Ha veled mennénk, talán segíthetnénk jobban beolvadni, elvegyülni... *ajánlja fel, hogy Lunival vele tartanak, hiszen bár már külsőre Aleimord se tűnik vagyonosnak, apró, önkéntelen gesztusai alapján a szemfüles megfigyelők továbbra is kiszúrhatják az előkelő neveltetés nyomait. Emellett pedig továbbra is úgy véli, a hírek ellenére vissza kellene térniük a városba, és megpróbálni helyreállítani, ami a rezidenciából még maradt. ~Nem menekülhetünk örökké!~ gondolja magában, öntudatlanul is összekapcsolva a Sayqueves család boldogulását saját megnyugvásával. Bár nem is tudatosodik benne teljesen a gondolat, úgy érzi, ha Aleimord és családja életét rendbe teszi, azzal egyidejűleg saját életét is sikerül majd egyenesbe hoznia, ami azóta halad borzalmas irányba, hogy úgy döntött, elszökik otthonról.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-07 07:09:01
Üzenet elküldve: 2018-09-07 07:09:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Tervei szerint a kis gnóm most Amon Ruadhra készül, hogy beszéljen Leandana úrnővel. Egyrészt már nagyon rég találkozott az úrnővel, így szeretne kicsit a hogyléte felől érdeklődni és illene már életjelet adnia magáról és beszámolni a történtekről. Addig az öreg, jóravaló Arnulf majd tartja a frontot a Vaskorsóban. Útja közben a város és a kikötő éléskamrájának számító szántóföldek területén jár a pónival. A mellette futó parasztok a város felé tartanak, és valami lázadásról rikácsolnak, amit igazán nem is ért. Most jelen helyzetben nem áll le kérdezősködni, de alkalomadtán azért nem árt utána járni mi történik mostanság a városban.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-06 22:33:30
Üzenet elküldve: 2018-09-06 22:33:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
- Sehova nem megyek. Itt maradok, csak... Csak ki akarom vonni magamat a forgalomból. Talán örökre.
*Egy picit elgondolkodik, nem tudja, hogy elmondja-e Launak azt, hogy mit gondol, de végül az igen mellett dönt. Ennél rosszabb helyzetbe már amúgy sem tudja keverni magát.*
- Tudod, ezt az egészet az apám erőltette rám, ő akarta annyira, hogy a fia sokra vigye, de én mindig utáltam ezt a főnemesdi dolgot. Csak egy nyugodt életet akartam egy szerető feleséggel, gyerekekkel, és egy kis mágiával valahol kint a város szélén, miközben nyugodtan üzletelgetek, hogy meglegyen minden, amire szükségünk van. Másra nem vágyok. Nairadával terveztünk egy szövetség félét, de jött Alenia elrablása, utána pedig a lázadás...
*Hangosan sóhajt, nehezére esik elmondani ezeket a mély érzéseket, mindig csak elásta őket jó mélyre.*
- Sikerült összegyűjtenünk egy kis pénzt, és pár érdeklődőt. Tudom, hogy fel fogsz nőni a feladathoz, és ha valamiben segítség kell, úgyis a közelben leszek.
*Ez egy olyan ajánlat, amiről mások csak álmodni mernek, és Launak is pontosan tudnia kell, hogy nem csak kötelezettségeket vállal vele. Nagyon nem.*
- A többiek Amon Ruadhon vannak. Én visszamegyek a városba holnap, és szeretném, ha oda nem követnének. Túl veszélyes.
- Sehova nem megyek. Itt maradok, csak... Csak ki akarom vonni magamat a forgalomból. Talán örökre.
*Egy picit elgondolkodik, nem tudja, hogy elmondja-e Launak azt, hogy mit gondol, de végül az igen mellett dönt. Ennél rosszabb helyzetbe már amúgy sem tudja keverni magát.*
- Tudod, ezt az egészet az apám erőltette rám, ő akarta annyira, hogy a fia sokra vigye, de én mindig utáltam ezt a főnemesdi dolgot. Csak egy nyugodt életet akartam egy szerető feleséggel, gyerekekkel, és egy kis mágiával valahol kint a város szélén, miközben nyugodtan üzletelgetek, hogy meglegyen minden, amire szükségünk van. Másra nem vágyok. Nairadával terveztünk egy szövetség félét, de jött Alenia elrablása, utána pedig a lázadás...
*Hangosan sóhajt, nehezére esik elmondani ezeket a mély érzéseket, mindig csak elásta őket jó mélyre.*
- Sikerült összegyűjtenünk egy kis pénzt, és pár érdeklődőt. Tudom, hogy fel fogsz nőni a feladathoz, és ha valamiben segítség kell, úgyis a közelben leszek.
*Ez egy olyan ajánlat, amiről mások csak álmodni mernek, és Launak is pontosan tudnia kell, hogy nem csak kötelezettségeket vállal vele. Nagyon nem.*
- A többiek Amon Ruadhon vannak. Én visszamegyek a városba holnap, és szeretném, ha oda nem követnének. Túl veszélyes.
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-05 22:39:31
Üzenet elküldve: 2018-09-05 22:39:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Lau szótlan köszönete sokat jelent számára, már amennyiben az a tekintet, amivel ránézett tényleg azt szerette volna kifejezni azért, hogy nem beszélt arról, ami történt. Úgy érzi mindenesetre, hogy ismeri már annyira őt, hogy meg merje kockáztatni azt, hogy igen, ezért csak egy alig látható biccentéssel és szintén szinte láthatatlan mosollyal köszöni meg a köszönetet, és mintegy jelzi reményei szerint, hogy tulajdonképpen felesleges volt. Mindaz, ami Vadászlakon történt mindenképpen kettőjük között fog maradni, egészen addig, ameddig a lány nem dönt erről máshogy.
Csak ez után a fél pillanatnyi közjáték után fordul az elfhez, akit utoljára annak a templomnak a kertjében látott, ahová Alenia be akart menni, és ahol egy nappal korábban megtalálták őt.*
- Szép estét! Én Luninari Heiphine vagyok. *köszönti, és saját bemutatkozása közben udvariasnak szánt mozdulattal fejét is meghajtja előtte kicsit, ahogyan azt édesanyjától tanulta.
Szavainak akár örülhetne is, hiszen valamennyi pontosan azt támasztja alá, amit már korábban is gondolt, amikor Lauval beszélgettek arról, hogy mihez is kezdjenek.
Most valahogy mégsem érti már az egészet. Sejti ugyan, hogy egy fenekestül felfordult város nem nyugodhat le egyik napról a másikra, ugyanakkor józan erdei ésszel azt gondolná, hogy már nincs senki, aki ellen a lázadók dühe irányulhat. Néhány nap nyilván elég volt arra, hogy a nemesek egy része meghaljon, aki pedig nem, az elmeneküljön, és jobb híján valamiféle álruhát öltsön, miközben vidéken meghúzza magát.
Az őket védő őrök pedig már szinte a káosz legelején feladták és elmenekültek. Az mindenesetre biztos, hogy számára örökké emlékezetes "élmény" marad a tömeg elől menekülő katonák hátának látványa, és az őt ennek nyomán eltöltő kétségbeesés.
Most, hogy eltűntek a nemesek, és eltűntek a katonák, úgy gondolja, hogy a nép haragjának immár nincsen célpontja. Igaz ugyan, hogy megdöbbentette a Latlie arcán csattanó pofon, amit egy nagydarab "lázadó" nő kevert le neki, de valahogy mégsem tudja elképzelni, hogy most már egymást ölik, szegény a szegényt és mindenki mindenkit.
Azt sem gondolta volna, hogy azok után, hogy mennyire nem akart visszamenni, most, hogy Lauval megbeszélték, hogy mégis megteszik, majd pont ő lesz az, aki amellett próbál majd érvelni, hogy talán mégsem lehet Artheniorban olyan veszélyes a helyzet. Igaz érvei nem teljesen érvek, inkább csak kérdez, miközben hangjából kihallatszik a bizonytalanság és a félelem is.*
- De csak nemesekre vadásznak, nem? Lau és én most épp mindennek kinézünk csak nemeseknek nem. És ellopni sincsen tőlünk semmit. *mondja, miközben úgy gondolja, hogy állításait külsejük valóban alátámasztja. Az elmúlt napokban mindketten többet aludtak szabad ég alatt, mint ágyban, Mori betegsége és halála miatt pedig nem nagyon volt idejük arra, hogy összeszedjék magukat.
Ami őt illeti, örül, hogy egyáltalán a fürdésig eljutott, és tudott rendesen enni, hajat és ruhát mosni már sem ideje, sem lelkiereje nem volt. A kishúga mellett virrasztó, majd őt gyászoló Lau pedig nyilván még nála is kevesebbet törődött a külsejével.
Amelyek pedig egy nemes kisasszonytól ajándékba kapott ruhák táskája mélyén, azok is éppen elég gyűröttek és koszosak most ahhoz, hogy bárkinek is szemet szúrjanak, ha esetleg kiforgatja a táskáját értékek után kutatva a játéknyulak mellett. Magában legalábbis erre jut végül, aztán, hogy gondolatmenete megállja-e a helyét, az már megint más kérdés. Tisztában van vele persze, hogy nem tévedhetetlen, de most nem nagyon tudja, hogy mi az, amit jelen helyzetükben nem vett számításba.
Aleimord válasza aztán elvágja a gyors és lázas töprengés további lehetőségét.
~ Tényleg jósnő leszek. ~ állapítja meg magában, ráébredve arra, hogy mostanában valahogy mindig bejönnek a megérzései. Érezte ő, hogy ismét valami borzalmas tragédia történt, és hogy olyan kérdést tett fel, amire jobb lenne, hogyha soha nem is tudná meg a választ, ugyanakkor persze pontosan tudta, hogy ez a lehetőség számára végig csak elméletben létezett.*
- Szegény Alenia! Nagyon sajnálom. *rebegi alig hallhatóan, elszíntelenedett hangon. A halmokban álló halottakról szóló szavak szinte már el sem jutnak hozzá.
Muszáj félrefordítania arcát, hogy ne látszódjanak a kék szemeit ellepő könnyek, amelyek az Alenia sorsán való megrökönyödés és szánalom, a lelkiismeret-furdalás és az önsajnálat keverékéből születtek.
Elképzeli a gyönyörű, ragyogó és szőke lányt, amikor érte jött a Pegazusba, és számára kissé olyan volt, mint egy szőke tündér, aki egy meséből lép elő, hogy az erdőben eltévedt utazót hazáig vezesse.
Tudja, hogy mindaz, ami történt egyszerűen nem igazságos, és, hogy egyben értelmetlen is. Hát milyen részvéttelen, őrült világba volt képes keveredni azóta, hogy muszáj volt elhagynia otthonát egyetlen ostoba vallási tabu megsértése miatt?
Egy napfényes szobában kellene ülniük Aleniával, egymás körmeit festegetve, és a másik haját fésülgetve, miközben semmiségekről beszélgetnek és a jövőjüket tervezgetik, ő pedig édesanyjának fogalmaz levelet, hogy jól van, azon gondolkodva, hogy kivel küldje majd haza. Valahogy úgy érzi, hogy ez lenne a dolgok természetes rendje, és a levélírást leszámítva egészen pontosan ezt is csinálták addig, ameddig nem indultak el sétálni a tisztásra, ahol minden rossz elkezdődött, és azóta sem ért véget.
Ha akkor nem rabolják el mellőle Niát, nem vágják le az ujját sem, és, ha nincsenek zavargások rögtön másnap, hogy szerencsétlenre félholtan rátaláltak, nem kell őt pihenés helyett hordókba tömködni, majd átcipelni a városon. Ha mindez nem történik meg, biztosan rosszabbul sem lesz, és akkor a karját sem kell levágni.
Utólag visszagondolva több, mint ironikus, hogy ő még Nia levágott ujját dugdosta a pincében, hátha szükség lesz majd rá ahhoz a varázslathoz, ami visszanöveszti, most pedig már nem csak egy ujjal, hanem egy egész karral kevesebb.
Vajon Eeyrhez imádkozik most, akiben őszintén hitt? Vajon az istennő megsegíti őt? Az elmúlt hat után egyre inkább hajlik arra, hogy dehogy. Az istenek fikarcnyit sem törődnek holmi halandókkal, még saját őszinte híveikkel sem.
Belehasít az a gondolat is, hogy talán máshogy alakul valami, ha nem rémül meg a városba való visszatéréstől, és nem a szekér után fut inkább, hogy ő is elmenekülhessen, hanem a Alenia mellett marad, és próbál vigyázni rá.
~ Nem! Túl sokat képzelsz magadról. Eddig sem tudtál szinte semmilyen hatással lenni semmire, csak sodródtál össze-vissza. ~ figyelmezteti aztán hirtelen saját racionális hangja, és ez meg is nyugtatja kicsit, bár még jobban el is keseríti.
Mégis próbál erőt venni magán és mondani Aleimordnak valamit, de szerencséjére erre semmi szükség, mert ő félrevonul Lauval kicsit.
Így lehetősége nyílik viszonylag észrevétlenül letörölni a könnyeit, és megpróbálni összeszedni magát legalább annyira, hogy ne úgy nézzen ki, mintha önmagának a kísértete lenne.*
*Lau szótlan köszönete sokat jelent számára, már amennyiben az a tekintet, amivel ránézett tényleg azt szerette volna kifejezni azért, hogy nem beszélt arról, ami történt. Úgy érzi mindenesetre, hogy ismeri már annyira őt, hogy meg merje kockáztatni azt, hogy igen, ezért csak egy alig látható biccentéssel és szintén szinte láthatatlan mosollyal köszöni meg a köszönetet, és mintegy jelzi reményei szerint, hogy tulajdonképpen felesleges volt. Mindaz, ami Vadászlakon történt mindenképpen kettőjük között fog maradni, egészen addig, ameddig a lány nem dönt erről máshogy.
Csak ez után a fél pillanatnyi közjáték után fordul az elfhez, akit utoljára annak a templomnak a kertjében látott, ahová Alenia be akart menni, és ahol egy nappal korábban megtalálták őt.*
- Szép estét! Én Luninari Heiphine vagyok. *köszönti, és saját bemutatkozása közben udvariasnak szánt mozdulattal fejét is meghajtja előtte kicsit, ahogyan azt édesanyjától tanulta.
Szavainak akár örülhetne is, hiszen valamennyi pontosan azt támasztja alá, amit már korábban is gondolt, amikor Lauval beszélgettek arról, hogy mihez is kezdjenek.
Most valahogy mégsem érti már az egészet. Sejti ugyan, hogy egy fenekestül felfordult város nem nyugodhat le egyik napról a másikra, ugyanakkor józan erdei ésszel azt gondolná, hogy már nincs senki, aki ellen a lázadók dühe irányulhat. Néhány nap nyilván elég volt arra, hogy a nemesek egy része meghaljon, aki pedig nem, az elmeneküljön, és jobb híján valamiféle álruhát öltsön, miközben vidéken meghúzza magát.
Az őket védő őrök pedig már szinte a káosz legelején feladták és elmenekültek. Az mindenesetre biztos, hogy számára örökké emlékezetes "élmény" marad a tömeg elől menekülő katonák hátának látványa, és az őt ennek nyomán eltöltő kétségbeesés.
Most, hogy eltűntek a nemesek, és eltűntek a katonák, úgy gondolja, hogy a nép haragjának immár nincsen célpontja. Igaz ugyan, hogy megdöbbentette a Latlie arcán csattanó pofon, amit egy nagydarab "lázadó" nő kevert le neki, de valahogy mégsem tudja elképzelni, hogy most már egymást ölik, szegény a szegényt és mindenki mindenkit.
Azt sem gondolta volna, hogy azok után, hogy mennyire nem akart visszamenni, most, hogy Lauval megbeszélték, hogy mégis megteszik, majd pont ő lesz az, aki amellett próbál majd érvelni, hogy talán mégsem lehet Artheniorban olyan veszélyes a helyzet. Igaz érvei nem teljesen érvek, inkább csak kérdez, miközben hangjából kihallatszik a bizonytalanság és a félelem is.*
- De csak nemesekre vadásznak, nem? Lau és én most épp mindennek kinézünk csak nemeseknek nem. És ellopni sincsen tőlünk semmit. *mondja, miközben úgy gondolja, hogy állításait külsejük valóban alátámasztja. Az elmúlt napokban mindketten többet aludtak szabad ég alatt, mint ágyban, Mori betegsége és halála miatt pedig nem nagyon volt idejük arra, hogy összeszedjék magukat.
Ami őt illeti, örül, hogy egyáltalán a fürdésig eljutott, és tudott rendesen enni, hajat és ruhát mosni már sem ideje, sem lelkiereje nem volt. A kishúga mellett virrasztó, majd őt gyászoló Lau pedig nyilván még nála is kevesebbet törődött a külsejével.
Amelyek pedig egy nemes kisasszonytól ajándékba kapott ruhák táskája mélyén, azok is éppen elég gyűröttek és koszosak most ahhoz, hogy bárkinek is szemet szúrjanak, ha esetleg kiforgatja a táskáját értékek után kutatva a játéknyulak mellett. Magában legalábbis erre jut végül, aztán, hogy gondolatmenete megállja-e a helyét, az már megint más kérdés. Tisztában van vele persze, hogy nem tévedhetetlen, de most nem nagyon tudja, hogy mi az, amit jelen helyzetükben nem vett számításba.
Aleimord válasza aztán elvágja a gyors és lázas töprengés további lehetőségét.
~ Tényleg jósnő leszek. ~ állapítja meg magában, ráébredve arra, hogy mostanában valahogy mindig bejönnek a megérzései. Érezte ő, hogy ismét valami borzalmas tragédia történt, és hogy olyan kérdést tett fel, amire jobb lenne, hogyha soha nem is tudná meg a választ, ugyanakkor persze pontosan tudta, hogy ez a lehetőség számára végig csak elméletben létezett.*
- Szegény Alenia! Nagyon sajnálom. *rebegi alig hallhatóan, elszíntelenedett hangon. A halmokban álló halottakról szóló szavak szinte már el sem jutnak hozzá.
Muszáj félrefordítania arcát, hogy ne látszódjanak a kék szemeit ellepő könnyek, amelyek az Alenia sorsán való megrökönyödés és szánalom, a lelkiismeret-furdalás és az önsajnálat keverékéből születtek.
Elképzeli a gyönyörű, ragyogó és szőke lányt, amikor érte jött a Pegazusba, és számára kissé olyan volt, mint egy szőke tündér, aki egy meséből lép elő, hogy az erdőben eltévedt utazót hazáig vezesse.
Tudja, hogy mindaz, ami történt egyszerűen nem igazságos, és, hogy egyben értelmetlen is. Hát milyen részvéttelen, őrült világba volt képes keveredni azóta, hogy muszáj volt elhagynia otthonát egyetlen ostoba vallási tabu megsértése miatt?
Egy napfényes szobában kellene ülniük Aleniával, egymás körmeit festegetve, és a másik haját fésülgetve, miközben semmiségekről beszélgetnek és a jövőjüket tervezgetik, ő pedig édesanyjának fogalmaz levelet, hogy jól van, azon gondolkodva, hogy kivel küldje majd haza. Valahogy úgy érzi, hogy ez lenne a dolgok természetes rendje, és a levélírást leszámítva egészen pontosan ezt is csinálták addig, ameddig nem indultak el sétálni a tisztásra, ahol minden rossz elkezdődött, és azóta sem ért véget.
Ha akkor nem rabolják el mellőle Niát, nem vágják le az ujját sem, és, ha nincsenek zavargások rögtön másnap, hogy szerencsétlenre félholtan rátaláltak, nem kell őt pihenés helyett hordókba tömködni, majd átcipelni a városon. Ha mindez nem történik meg, biztosan rosszabbul sem lesz, és akkor a karját sem kell levágni.
Utólag visszagondolva több, mint ironikus, hogy ő még Nia levágott ujját dugdosta a pincében, hátha szükség lesz majd rá ahhoz a varázslathoz, ami visszanöveszti, most pedig már nem csak egy ujjal, hanem egy egész karral kevesebb.
Vajon Eeyrhez imádkozik most, akiben őszintén hitt? Vajon az istennő megsegíti őt? Az elmúlt hat után egyre inkább hajlik arra, hogy dehogy. Az istenek fikarcnyit sem törődnek holmi halandókkal, még saját őszinte híveikkel sem.
Belehasít az a gondolat is, hogy talán máshogy alakul valami, ha nem rémül meg a városba való visszatéréstől, és nem a szekér után fut inkább, hogy ő is elmenekülhessen, hanem a Alenia mellett marad, és próbál vigyázni rá.
~ Nem! Túl sokat képzelsz magadról. Eddig sem tudtál szinte semmilyen hatással lenni semmire, csak sodródtál össze-vissza. ~ figyelmezteti aztán hirtelen saját racionális hangja, és ez meg is nyugtatja kicsit, bár még jobban el is keseríti.
Mégis próbál erőt venni magán és mondani Aleimordnak valamit, de szerencséjére erre semmi szükség, mert ő félrevonul Lauval kicsit.
Így lehetősége nyílik viszonylag észrevétlenül letörölni a könnyeit, és megpróbálni összeszedni magát legalább annyira, hogy ne úgy nézzen ki, mintha önmagának a kísértete lenne.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-05 21:37:47
Üzenet elküldve: 2018-09-05 21:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Érzi, ahogy kifut a vér az arcából Aleimord szavai hallatán. ~Mérgezett vér? Levágták a karját? Szegény lány!~ borzad el magában, hisz elképzelni sem tudja, mit élt át Alenia, és mit a bátyja. Eddig bele sem gondolt ebbe, de most kifejezetten hálás érte, hogy az ő húga békében távozott, és szerencsésnek érzi magát, amiért nem kellett kínok között látnia Morit. A városról hallott információk se túl biztatóak, így nem is igazán tudja, mit válaszoljon. Eddigi elképzelését egy romos, ám nyugodt városról át kell értékelnie a hallottak után, és most már közel sem biztos benne, hogy jó ötlet lenne visszamenniük. Aggódva pillant Lunira, hisz elsősorban nem is magáért aggódik, hanem a lányért, hogy nem tud majd vigyázni rá, ha együtt mennek tovább. Nyugtalan gondolatai közül Aleimord egyik ismeretlen útitársa téríti magához, és bár a férfi nem is igazán hozzá beszél, kedves ajánlatától mégis kicsit jobban érzi magát. Mielőtt azonban bármit is mondhatna, Aleimord megelőzi őt*
- Persze. *bólint rá a férfi szavaira, kíváncsian, miről szeretne beszélni vele. Mikor azonban meghallja, mit kér tőle a nemes, egy pillanatig csak értetlenül mered rá, amíg feldolgozza a hallottakat*
- Egy kis pihenés? *kérdez vissza, bár inkább csak azért, hogy ne álljon ott némán, hisz ezt a részét a dolognak még tökéletesen meg tudja érteni. ~Na de a többi?~ gondolja magában*
- És mit tervezel? Hová mész? *érdeklődik a férfi terveit illetően, majd felteszi a kérdést, ami leginkább foglalkoztatja*
- Én? Biztos vagy benne? Jól meggondoltad? *kérdez rá, hogy jól értette-e a dolgokat, hisz Aleimorddal ellentétben ő közel sem érzi erősnek vagy alkalmasnak magát a feladatra, és abban sem biztos, tényleg jó ötlet-e megtenni, amit a férfi kér tőle, ezért szeretne valami megerősítést, hogy Aleimord tényleg komolyan gondolja, amit mond*
- És mi lesz Lunival? Talán jobb lenne, ha veled tartana... *vet egy rövid pillantást a lányra, hisz ha tényleg úgy dönt, visszamegy a városba, ahol még mindig kaotikus állapotok uralkodnak, nem szívesen vinné magával a lányt, akit már a pincébe való bujkálás is igencsak megviselt.*
*Érzi, ahogy kifut a vér az arcából Aleimord szavai hallatán. ~Mérgezett vér? Levágták a karját? Szegény lány!~ borzad el magában, hisz elképzelni sem tudja, mit élt át Alenia, és mit a bátyja. Eddig bele sem gondolt ebbe, de most kifejezetten hálás érte, hogy az ő húga békében távozott, és szerencsésnek érzi magát, amiért nem kellett kínok között látnia Morit. A városról hallott információk se túl biztatóak, így nem is igazán tudja, mit válaszoljon. Eddigi elképzelését egy romos, ám nyugodt városról át kell értékelnie a hallottak után, és most már közel sem biztos benne, hogy jó ötlet lenne visszamenniük. Aggódva pillant Lunira, hisz elsősorban nem is magáért aggódik, hanem a lányért, hogy nem tud majd vigyázni rá, ha együtt mennek tovább. Nyugtalan gondolatai közül Aleimord egyik ismeretlen útitársa téríti magához, és bár a férfi nem is igazán hozzá beszél, kedves ajánlatától mégis kicsit jobban érzi magát. Mielőtt azonban bármit is mondhatna, Aleimord megelőzi őt*
- Persze. *bólint rá a férfi szavaira, kíváncsian, miről szeretne beszélni vele. Mikor azonban meghallja, mit kér tőle a nemes, egy pillanatig csak értetlenül mered rá, amíg feldolgozza a hallottakat*
- Egy kis pihenés? *kérdez vissza, bár inkább csak azért, hogy ne álljon ott némán, hisz ezt a részét a dolognak még tökéletesen meg tudja érteni. ~Na de a többi?~ gondolja magában*
- És mit tervezel? Hová mész? *érdeklődik a férfi terveit illetően, majd felteszi a kérdést, ami leginkább foglalkoztatja*
- Én? Biztos vagy benne? Jól meggondoltad? *kérdez rá, hogy jól értette-e a dolgokat, hisz Aleimorddal ellentétben ő közel sem érzi erősnek vagy alkalmasnak magát a feladatra, és abban sem biztos, tényleg jó ötlet-e megtenni, amit a férfi kér tőle, ezért szeretne valami megerősítést, hogy Aleimord tényleg komolyan gondolja, amit mond*
- És mi lesz Lunival? Talán jobb lenne, ha veled tartana... *vet egy rövid pillantást a lányra, hisz ha tényleg úgy dönt, visszamegy a városba, ahol még mindig kaotikus állapotok uralkodnak, nem szívesen vinné magával a lányt, akit már a pincébe való bujkálás is igencsak megviselt.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-05 12:38:01
Üzenet elküldve: 2018-09-05 12:38:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
- Hosszú.
*Legyint, mikor Luni azt kérdezi, hogy mi történt.*
- Mikor elmenetetek, Alenia rosszul lett. A sebe elfertőződött, és a mérgezett vér felfutott a karján... Int... Levágta.
*Nehezen beszél, és direkt nem említ részleteket, hiszen számára is megrázó volt az, ami történt.*
- Túlélte, de megszökött. Nem találtuk meg. A város meg... Káosz van, halmokban a holtak...
*Úgy érzi, hogy ebből ennyi pont elég volt. A bemutatkozást láthatóan elintézik egymás között a többiek, így azzal egyelőre nem törődik.
Dram közben a húga után siet.*
- Köszönöm, nemsokára indulunk. Ígérem, amint tudom, meghálálom a kedvességedet.
*Kiált utána, mert kezdi rosszul érezni magát amiatt, hogy Dram ennyit mindent tesz érte. Nem szokott hozzá, hogy idegenekre támaszkodjon.*
- Lau, beszélhetnék veled?
*Ha a lány igent mondd, akkor arrébb megy, hogy más ne hallhassa, hogy miről beszélgetnek. Ha nem, akkor természetesen nem mondd semmit.*
- Nekem...
*Nehezen kezd bele a mondandójába.*
- Kell egy kis pihenés. Sok volt, ami történt. Te voltál, lettél volna a házmesterem, és most, hogy Nairada is eltűnt... Erős nő vagy, kérlek, segíts nekem. Nem megyek messzire, de kell egy kis pihenő. Tudom, hogy te tudnál vigyázni a többiekre.
*Tudja, hogy hatalmas felelősség ez, de úgy érzi, hogy Lau elbír vele. Nem buta lány ő, pontosan tudhatja, hogy egy ilyen ajánlattal nem kevés pozitív dolog jár együtt a negatívak mellett. Amúgy is, a lázadás után mit számít már itt nemesi rang?*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.05 13:05:38
- Hosszú.
*Legyint, mikor Luni azt kérdezi, hogy mi történt.*
- Mikor elmenetetek, Alenia rosszul lett. A sebe elfertőződött, és a mérgezett vér felfutott a karján... Int... Levágta.
*Nehezen beszél, és direkt nem említ részleteket, hiszen számára is megrázó volt az, ami történt.*
- Túlélte, de megszökött. Nem találtuk meg. A város meg... Káosz van, halmokban a holtak...
*Úgy érzi, hogy ebből ennyi pont elég volt. A bemutatkozást láthatóan elintézik egymás között a többiek, így azzal egyelőre nem törődik.
Dram közben a húga után siet.*
- Köszönöm, nemsokára indulunk. Ígérem, amint tudom, meghálálom a kedvességedet.
*Kiált utána, mert kezdi rosszul érezni magát amiatt, hogy Dram ennyit mindent tesz érte. Nem szokott hozzá, hogy idegenekre támaszkodjon.*
- Lau, beszélhetnék veled?
*Ha a lány igent mondd, akkor arrébb megy, hogy más ne hallhassa, hogy miről beszélgetnek. Ha nem, akkor természetesen nem mondd semmit.*
- Nekem...
*Nehezen kezd bele a mondandójába.*
- Kell egy kis pihenés. Sok volt, ami történt. Te voltál, lettél volna a házmesterem, és most, hogy Nairada is eltűnt... Erős nő vagy, kérlek, segíts nekem. Nem megyek messzire, de kell egy kis pihenő. Tudom, hogy te tudnál vigyázni a többiekre.
*Tudja, hogy hatalmas felelősség ez, de úgy érzi, hogy Lau elbír vele. Nem buta lány ő, pontosan tudhatja, hogy egy ilyen ajánlattal nem kevés pozitív dolog jár együtt a negatívak mellett. Amúgy is, a lázadás után mit számít már itt nemesi rang?*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.05 13:05:38
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-09-04 22:46:42
Üzenet elküldve: 2018-09-04 22:46:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A feladat//
*Híreket. Semmi mást nem csinál már jó ideje, csak figyel. Figyel, kérdez, megért. A városban utánakérdez a két tanácsosnak majd, ha módja lesz rá. Talán a Abogr tud valamit?
Kilép, igyekszik minél előbb maga mögött hagyni a Szántóföldeket. Kies pusztákon jár már most is, de a neheze még hátra van, a fűtengert viseli a legkevésbé jól. Vize van, élelme is akad, gond nem lehet. Amennyiszer megjárta már ezt az átokverte utat, csukott szemmel is visszatalálna a Toronyig. És néhány hat múlva ismét meg kell tenni. Nem panaszkodik, hisz csak magának köszönheti a dolgot.
Előkotor némi száradt kenyeret a táskából és tép belőle egy darabot. Elvégre ha elfogy, eszik majd köveket, ahogy Taitos tanította.
Szívesen elmosolyodna, de túl gondterhelt és túl sok feladat áll még előtte hozzá. Kezdi érteni, Abogr miért olyan feszült folyton. Most neki is jól esne egy amolyan ezüstcsörgő főzet.*
*Híreket. Semmi mást nem csinál már jó ideje, csak figyel. Figyel, kérdez, megért. A városban utánakérdez a két tanácsosnak majd, ha módja lesz rá. Talán a Abogr tud valamit?
Kilép, igyekszik minél előbb maga mögött hagyni a Szántóföldeket. Kies pusztákon jár már most is, de a neheze még hátra van, a fűtengert viseli a legkevésbé jól. Vize van, élelme is akad, gond nem lehet. Amennyiszer megjárta már ezt az átokverte utat, csukott szemmel is visszatalálna a Toronyig. És néhány hat múlva ismét meg kell tenni. Nem panaszkodik, hisz csak magának köszönheti a dolgot.
Előkotor némi száradt kenyeret a táskából és tép belőle egy darabot. Elvégre ha elfogy, eszik majd köveket, ahogy Taitos tanította.
Szívesen elmosolyodna, de túl gondterhelt és túl sok feladat áll még előtte hozzá. Kezdi érteni, Abogr miért olyan feszült folyton. Most neki is jól esne egy amolyan ezüstcsörgő főzet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183