Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 211 (4201. - 4211. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4192-4211
4211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-12 16:47:01
Üzenet elküldve: 2024-05-12 16:47:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Valahogy jobban érzi magát olyasvalaki társaságában, aki kőszoborként tekint rá, s nem kell mindenféle előtörő érzelmekkel vesződni. Ügyes eltakarása ez annak, ami belül van. Nehéz tud lenni, de nagyon hasznos. Kissé engedni látszik a másik a kezdeti morcosságából. Talán a harmat lemosta róla a tényt, hogy nyúlnak nézték, na meg azóta felébredt a nap is, megváltozott körülöttük minden. Szebb fényben pompázik. A kérdésre a halovány mosoly visszaszökik ajkaira, de nem viszi túlzásba, szemeiben továbbra is nehéz lenne olvasni. De azért egy árny talán átsuhan rajta.*
- Zävyr a neve. Meghalt.
*Vesz egy mélyebb levegőt, majd újra a vízalatti kicsiny világot vizsgálja, ahonnan óaranyai visszatekintenek rá. Nem tudja tovább kellene-e fűznie a történetet, de valahol jobb érzés, hogy egyáltalán szót váltottak egymással. Békés a csönd, de mégis együtt vannak már egy ideje ahhoz, hogy egyáltalán megtudhassák kivel is van dolguk. Kissé félrebillentett fejjel néz a másikra, mintha várná, hogy kiszökjön azokon az ajkakon, hogy ismer ilyet. Milyen kedves felismerés lenne, ha ott állna az egyik rokon, akinek most el kellene magyaráznia, hogyan is ért véget annak a kedves férfinek az élete.*
- Éhes vagyok.
*Húzza el a száját, majd fordul Kyr után, aki egy unott pillanatában neki is indul az útnak. Valahogy mégsem akar visszatérni oda, ahonnan jött. Talán nem ezen év legnagyobb eseménye, ami most itt folyik, de legalább ellesett néhány rezdülést, amit még fogalma sincsen, hogy hasznosítani fog-e valaha.
Hagyja ismét, hogy a másik menjen elől, de nem marad le túlzottan, most nem árnyként követi, hanem magát is beleengedi a helyzetbe. Ugyan olyan halk léptek, könnyed mozdulatok, mintha csak tesztelné, hogy önmagától is megy-e neki, a másikra való fókuszálás nélkül.
Az egyik pillanatban, mikor figyelme a mellettük lévő tájon leledzik, halk neszre lesz figyelmes, nem tesz hirtelen mozdulatot, csak finom keze kúszik Kyr felkarjára, hogy álljon meg, ha amaz nem vette észre magától is azt, amit Rilnek sikerült. Nem tolakodó a mozdulat, szinte érezhetetlen. Fejével bök csak az irányba, ahol talán sikerül rálelniük a mai hatalmas zsákmányra egy valódi nyúl személyében, aki édesen muszog, egészen addig, amíg valamelyikük ki nem kívánja oltani annak kis életét.*
//Második szál//
*Valahogy jobban érzi magát olyasvalaki társaságában, aki kőszoborként tekint rá, s nem kell mindenféle előtörő érzelmekkel vesződni. Ügyes eltakarása ez annak, ami belül van. Nehéz tud lenni, de nagyon hasznos. Kissé engedni látszik a másik a kezdeti morcosságából. Talán a harmat lemosta róla a tényt, hogy nyúlnak nézték, na meg azóta felébredt a nap is, megváltozott körülöttük minden. Szebb fényben pompázik. A kérdésre a halovány mosoly visszaszökik ajkaira, de nem viszi túlzásba, szemeiben továbbra is nehéz lenne olvasni. De azért egy árny talán átsuhan rajta.*
- Zävyr a neve. Meghalt.
*Vesz egy mélyebb levegőt, majd újra a vízalatti kicsiny világot vizsgálja, ahonnan óaranyai visszatekintenek rá. Nem tudja tovább kellene-e fűznie a történetet, de valahol jobb érzés, hogy egyáltalán szót váltottak egymással. Békés a csönd, de mégis együtt vannak már egy ideje ahhoz, hogy egyáltalán megtudhassák kivel is van dolguk. Kissé félrebillentett fejjel néz a másikra, mintha várná, hogy kiszökjön azokon az ajkakon, hogy ismer ilyet. Milyen kedves felismerés lenne, ha ott állna az egyik rokon, akinek most el kellene magyaráznia, hogyan is ért véget annak a kedves férfinek az élete.*
- Éhes vagyok.
*Húzza el a száját, majd fordul Kyr után, aki egy unott pillanatában neki is indul az útnak. Valahogy mégsem akar visszatérni oda, ahonnan jött. Talán nem ezen év legnagyobb eseménye, ami most itt folyik, de legalább ellesett néhány rezdülést, amit még fogalma sincsen, hogy hasznosítani fog-e valaha.
Hagyja ismét, hogy a másik menjen elől, de nem marad le túlzottan, most nem árnyként követi, hanem magát is beleengedi a helyzetbe. Ugyan olyan halk léptek, könnyed mozdulatok, mintha csak tesztelné, hogy önmagától is megy-e neki, a másikra való fókuszálás nélkül.
Az egyik pillanatban, mikor figyelme a mellettük lévő tájon leledzik, halk neszre lesz figyelmes, nem tesz hirtelen mozdulatot, csak finom keze kúszik Kyr felkarjára, hogy álljon meg, ha amaz nem vette észre magától is azt, amit Rilnek sikerült. Nem tolakodó a mozdulat, szinte érezhetetlen. Fejével bök csak az irányba, ahol talán sikerül rálelniük a mai hatalmas zsákmányra egy valódi nyúl személyében, aki édesen muszog, egészen addig, amíg valamelyikük ki nem kívánja oltani annak kis életét.*
4210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:12:51
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:12:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Mozdulatlanul hallgatja a nő válaszát. Mintha abból a kőből faragták volna, amin ül. Egyedül a szeme kutatja nyugodtan a másik arcának különböző részleteit, miközben beszél: ahogy gesztikulál, ahogy a szavakat ejti, ahogy nézelődik közben, a váratlan vállrándítást. Arra figyel, ahogy a nő mondja, nem igazából arra, hogy mit. A 'mit' másodlagos. De mégsem egészében elhanyagolható. A szokatlan indok hallatán halványan összevonja a szemöldökét, de a tekintetét továbbra sem veszi le az elf arcáról. Olykor zavarba ejtő lehet ez a rezzenéstelen figyelem, de nem törődik vele, hogy megtörje az illem kedvéért udvarias félrepillantásokat.*
- Kire? *kérdez vissza kísérletképpen a magyarázat hallatán. Ha a másik hazudik, gyorsan elő kell állnia a részletekkel.
Azt továbbra is elhiszi, hogy unatkozott. Még talán azt is, hogy ő hasonlítana valakire. De önmagában ez számára nem elég ok arra, hogy a hosszúéletű ismeretlenül kövesse a sűrűbe. Ahhoz viszont túl összeszedettnek tűnik, hogy bolond legyen. Nem bizonytalan, nem tűnik sem elveszettnek, sem meggondolatlannak. Ellenkezőleg. A sok lehetőség közül egyetlen gondolat fogalmazódik meg benne egyelőre kristálytisztán.*
~ Hóbortos nőszemély..~
*Szótlanul bámulja tovább a tisztáson nézelődő alakot. A bizalmatlansága bár nem alszik el, az mégis csitítja, hogy eddig nem tűnt úgy, mintha az elf rosszakaratú lenne. Egy dobócsillaggal egyébként is kevés esélyét látja, hogy érdemben tudná bántani. De a látszatban sem bízik jobban, mint a nőben magában. S ha bántani is akarná, mit nyerne vele? Néhány aranyat és egy halott vadász. Egy íjat, néhány nyilat, ha tudja őket használni.
A kérdésre, és a felé forduló szemekre végül elengedi a tekintetével a másikat; elpillant a túlparti erdősáv felé. Odabent sötét van a lombokon szikrázó napsütéshez képest. A szarvasok szürkületig biztosan nem mennek sehova. Beszívja a folyó hűvös vízszagát, választalanul hallgatva egy darabig a fák közt csicsergő madarakat.*
- Gondolom, fogni egy nyulat.
*Feleli végül nyugodtan, de nem mozdul azonnal - elmerengve fürkészi tovább a túlpartot. Bár a nyúlvadászatnál unalmasabb dolgot elképzelni sem tud, de maga sem reggelizett még. Vagy vacsorázott. Aki napokig szarvasokkal kel és fekszik, s maga nem éri be a legelőkön talált fűvel, könnyen összezavarodik az étkezési szokásait illetően.
Elfojtva egy ásítást löki fel magát a szikláról. Lehajolva veszi a kezébe az íját, szótlanul indulva vissza a fák felé, hasonló irányba, mint amerről jöttek.*
//Második szál//
*Mozdulatlanul hallgatja a nő válaszát. Mintha abból a kőből faragták volna, amin ül. Egyedül a szeme kutatja nyugodtan a másik arcának különböző részleteit, miközben beszél: ahogy gesztikulál, ahogy a szavakat ejti, ahogy nézelődik közben, a váratlan vállrándítást. Arra figyel, ahogy a nő mondja, nem igazából arra, hogy mit. A 'mit' másodlagos. De mégsem egészében elhanyagolható. A szokatlan indok hallatán halványan összevonja a szemöldökét, de a tekintetét továbbra sem veszi le az elf arcáról. Olykor zavarba ejtő lehet ez a rezzenéstelen figyelem, de nem törődik vele, hogy megtörje az illem kedvéért udvarias félrepillantásokat.*
- Kire? *kérdez vissza kísérletképpen a magyarázat hallatán. Ha a másik hazudik, gyorsan elő kell állnia a részletekkel.
Azt továbbra is elhiszi, hogy unatkozott. Még talán azt is, hogy ő hasonlítana valakire. De önmagában ez számára nem elég ok arra, hogy a hosszúéletű ismeretlenül kövesse a sűrűbe. Ahhoz viszont túl összeszedettnek tűnik, hogy bolond legyen. Nem bizonytalan, nem tűnik sem elveszettnek, sem meggondolatlannak. Ellenkezőleg. A sok lehetőség közül egyetlen gondolat fogalmazódik meg benne egyelőre kristálytisztán.*
~ Hóbortos nőszemély..~
*Szótlanul bámulja tovább a tisztáson nézelődő alakot. A bizalmatlansága bár nem alszik el, az mégis csitítja, hogy eddig nem tűnt úgy, mintha az elf rosszakaratú lenne. Egy dobócsillaggal egyébként is kevés esélyét látja, hogy érdemben tudná bántani. De a látszatban sem bízik jobban, mint a nőben magában. S ha bántani is akarná, mit nyerne vele? Néhány aranyat és egy halott vadász. Egy íjat, néhány nyilat, ha tudja őket használni.
A kérdésre, és a felé forduló szemekre végül elengedi a tekintetével a másikat; elpillant a túlparti erdősáv felé. Odabent sötét van a lombokon szikrázó napsütéshez képest. A szarvasok szürkületig biztosan nem mennek sehova. Beszívja a folyó hűvös vízszagát, választalanul hallgatva egy darabig a fák közt csicsergő madarakat.*
- Gondolom, fogni egy nyulat.
*Feleli végül nyugodtan, de nem mozdul azonnal - elmerengve fürkészi tovább a túlpartot. Bár a nyúlvadászatnál unalmasabb dolgot elképzelni sem tud, de maga sem reggelizett még. Vagy vacsorázott. Aki napokig szarvasokkal kel és fekszik, s maga nem éri be a legelőkön talált fűvel, könnyen összezavarodik az étkezési szokásait illetően.
Elfojtva egy ásítást löki fel magát a szikláról. Lehajolva veszi a kezébe az íját, szótlanul indulva vissza a fák felé, hasonló irányba, mint amerről jöttek.*
4209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-12 13:30:25
Üzenet elküldve: 2024-05-12 13:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Sokáig nem igazán törődik a természettel. Furcsa mód, mintha azt csinálná mindig, mint mikor dolgozott. Figyel, s magába szív minden rezdülést, vagy éppen teljesen eggyé válik azzal, akire ráfókuszált. Soha nem ment másképpen. A gondolatai ilyenkor mintha távolodnának tőle, egészen addig, amíg nem ismeri meg annyira akit követ, vagy akivel éppen dolga van annyira, hogy következtetéseket vonhasson le. Soha nem hamarkodott még el semmit, ezért is olyan jó abban, amit csinál. De ez most más. Más vezérli, tisztább szándékok, mégsem egyértelmű mit akar. Mintha csak át akarná élni, hogy milyen lehet újra vele. De ez nem Zävyr.
Próbál a szemével látni, kifürkészni, hogy mit is akarhat. Fegyverével akár egy tiszta találatot is bevihetett volna, ha közelebb megy, vagy elég ügyes, de nem ez történik meg. Egy fa árnyai között találja magukat, mikor először feleszmél igazán, s tud néhány nüansznyi ideig foglalkozni gondolataival. Nem teljesen érti mi a szándék, főleg, mikor a tegezbe csusszan a vessző. Kérdezhetne, de nem fog. Csak útra kel vele ismét, míg meg nem szabadul fegyverétől és a hűs vízhez guggol. Most nem a férfit nézi, hanem a víztükörben a kettejük hullámzó tükörképét. Amint belemártja a kezeit foszlik szerte a képmásuk, ami egy halvány mosolyt varázsol az arcára. Valahogy így tűnik el minden, egy mozdulattal van vége.
Szemeivel követi, ahogy a vizes tincseken megcsillan a napfény, amit még igazán kiélvezni sem volt ideje, mert minden sejtje a másikéhoz ragaszkodott. *
- Unatkoztam.
*Mond csak ennyit, majd talál először levéve figyelmét a férfiről kezdi el nézni a körülöttük lévő élet szépségét. Sosem hagyta, hogy értékelje ezeket, mert nem volt fontos. Nézi a fűszálak zöldjét, ahogy a fa árnyéka helyenként sötétebbre festi. A víz folyamát, ami most olyan tisztának tűnik, hogy csak az út haladása fodrozza, nem a belemártódó kezek. Alatta a tökéletesre koptatott kövek világa.*
- Először tényleg azt akartam.
*Nem hazudik, valójában tényleg az időt elütni támadt kedve, hogy áldozzon egy régi szép emléknek, ami valamilyen formában megelevenedett most előtte.*
- Hasonlítasz valakire, kíváncsi voltam, hogy másban is így van-e. De nem.
*Rándítja meg a vállát, majd folytatja a nézelődést, most valahogy mindenben megtudja látni a szépet.*
- Mi most a cél?
*Nézi a sziklának döntött fegyverét, majd visszaemeli zöldjeit a másik szemeibe. Nem úgy tűnik, mint aki itt fogja hagyni a férfit.*
//Második szál//
*Sokáig nem igazán törődik a természettel. Furcsa mód, mintha azt csinálná mindig, mint mikor dolgozott. Figyel, s magába szív minden rezdülést, vagy éppen teljesen eggyé válik azzal, akire ráfókuszált. Soha nem ment másképpen. A gondolatai ilyenkor mintha távolodnának tőle, egészen addig, amíg nem ismeri meg annyira akit követ, vagy akivel éppen dolga van annyira, hogy következtetéseket vonhasson le. Soha nem hamarkodott még el semmit, ezért is olyan jó abban, amit csinál. De ez most más. Más vezérli, tisztább szándékok, mégsem egyértelmű mit akar. Mintha csak át akarná élni, hogy milyen lehet újra vele. De ez nem Zävyr.
Próbál a szemével látni, kifürkészni, hogy mit is akarhat. Fegyverével akár egy tiszta találatot is bevihetett volna, ha közelebb megy, vagy elég ügyes, de nem ez történik meg. Egy fa árnyai között találja magukat, mikor először feleszmél igazán, s tud néhány nüansznyi ideig foglalkozni gondolataival. Nem teljesen érti mi a szándék, főleg, mikor a tegezbe csusszan a vessző. Kérdezhetne, de nem fog. Csak útra kel vele ismét, míg meg nem szabadul fegyverétől és a hűs vízhez guggol. Most nem a férfit nézi, hanem a víztükörben a kettejük hullámzó tükörképét. Amint belemártja a kezeit foszlik szerte a képmásuk, ami egy halvány mosolyt varázsol az arcára. Valahogy így tűnik el minden, egy mozdulattal van vége.
Szemeivel követi, ahogy a vizes tincseken megcsillan a napfény, amit még igazán kiélvezni sem volt ideje, mert minden sejtje a másikéhoz ragaszkodott. *
- Unatkoztam.
*Mond csak ennyit, majd talál először levéve figyelmét a férfiről kezdi el nézni a körülöttük lévő élet szépségét. Sosem hagyta, hogy értékelje ezeket, mert nem volt fontos. Nézi a fűszálak zöldjét, ahogy a fa árnyéka helyenként sötétebbre festi. A víz folyamát, ami most olyan tisztának tűnik, hogy csak az út haladása fodrozza, nem a belemártódó kezek. Alatta a tökéletesre koptatott kövek világa.*
- Először tényleg azt akartam.
*Nem hazudik, valójában tényleg az időt elütni támadt kedve, hogy áldozzon egy régi szép emléknek, ami valamilyen formában megelevenedett most előtte.*
- Hasonlítasz valakire, kíváncsi voltam, hogy másban is így van-e. De nem.
*Rándítja meg a vállát, majd folytatja a nézelődést, most valahogy mindenben megtudja látni a szépet.*
- Mi most a cél?
*Nézi a sziklának döntött fegyverét, majd visszaemeli zöldjeit a másik szemeibe. Nem úgy tűnik, mint aki itt fogja hagyni a férfit.*
4208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:35:43
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:35:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Elveszik a világosodó tisztás világában. Ritka, kincsként őrzött állapot, amikor meg képes feledkezni magáról, ha csupán rövid percekre is. Kivételesen még az árnyékának szegődő nő sem zavarja meg. Nem kevés érdeme van ebben magának az elfnek, mégsem egészen az ő adottságainak köszönhető. Talán a csillagok állása, vagy a napszak, a hely teszi, de az elméje elengedi az őt körülvevő világot, és kizárólag a fűben legelésző állatokra szegezi a figyelmét. Utólag mindig törékeny, mulandó pillanatként emlékszik ezekre az esetekre, és ezúttal is könnyedén kibillenthető lenne belőle; egy elreccsent ág, egy közelben felrebbenő madár, még egy erősebb széllökés is visszahúzná a tudatát a teljes valóságba. De nem reccsen ág, nem riad madár, és a szél sem fúj, csak fent, a lombok fölött, halkan.
Lelapulva kerül közelebb a bokrok között. Megáll, ha megemelkedik egy fej, ösztönszerű beidegződéssel veszi a levegőt, amikor a teste is mozdul. Egy szélesebb törzsű fa mellé húzódik a rét szélén, az erdő árnyékában maradva. Ketten is bőven elférnek a takarásában, ha a nő követné. Némán figyeli a tisztás közepén álldogáló csordát. Lassan fordulnak a szemközti fák felé. Mozdulatlanul nézi a távolodó alakjukat. Nem mozdul, hogy tegyen ellene. A túlparti lombok már izzanak a kelő nap fényében. Figyelmes szoborként követi, ahogy két állat még lemaradva, kocogva, a víz mellől követi a többit. Pillanatok alatt veszik bele a csörtetésük az erdő csendjébe. Mintha soha nem is lettek volna.
Megemelkedik a helyén. Nem vár érdekesebbre, sem veszélyesebbre, és ha várna sem érkezik más, csak a tudatába visszakúszó természet zajai. Nyugodtan pásztázza a környéket. Madarak. Víz. Leemeli a hasítékot az idegről, a válla felett csúsztatva vissza a vesszőt a tegezébe. Kilép a nyílt térre, szótlanul indulva a part felé.
Egy medermenti sziklának dönti az íját, ahogy leguggol a folyó széléhez. A két tenyerét a hűvös folyamba mártva mossa meg az arcát. Fél kézzel felnyúlva emel egy adag vizet a nyakára, ujjbeggyel masszírozva át a megkövült izmokat a tarkóján. Hideg patakban gördül az inge alá néhány csepp. Maga elé meredve figyeli egy darabig a mozdulataival kavart apró hullámokat.*
- Mit keresel itt igazából? *kérdezi aztán a nőtől. Felemelkedve, vizes kézzel túr a hajába, hátrasimítva a homlokából a tincseit. A nap sugarai már a bőrét érik, ahogy visszasétál az íjához, és a sziklára ül a megtámasztott fegyver mellett.*
- Ha valóban nyúlra akartál volna vadászni, nem követtél volna egy idegent az erdő közepére.
*A térdeire támasztva a könyökét, egykedvű türelemmel emeli a tekintetét a másikra.*
//Második szál//
*Elveszik a világosodó tisztás világában. Ritka, kincsként őrzött állapot, amikor meg képes feledkezni magáról, ha csupán rövid percekre is. Kivételesen még az árnyékának szegődő nő sem zavarja meg. Nem kevés érdeme van ebben magának az elfnek, mégsem egészen az ő adottságainak köszönhető. Talán a csillagok állása, vagy a napszak, a hely teszi, de az elméje elengedi az őt körülvevő világot, és kizárólag a fűben legelésző állatokra szegezi a figyelmét. Utólag mindig törékeny, mulandó pillanatként emlékszik ezekre az esetekre, és ezúttal is könnyedén kibillenthető lenne belőle; egy elreccsent ág, egy közelben felrebbenő madár, még egy erősebb széllökés is visszahúzná a tudatát a teljes valóságba. De nem reccsen ág, nem riad madár, és a szél sem fúj, csak fent, a lombok fölött, halkan.
Lelapulva kerül közelebb a bokrok között. Megáll, ha megemelkedik egy fej, ösztönszerű beidegződéssel veszi a levegőt, amikor a teste is mozdul. Egy szélesebb törzsű fa mellé húzódik a rét szélén, az erdő árnyékában maradva. Ketten is bőven elférnek a takarásában, ha a nő követné. Némán figyeli a tisztás közepén álldogáló csordát. Lassan fordulnak a szemközti fák felé. Mozdulatlanul nézi a távolodó alakjukat. Nem mozdul, hogy tegyen ellene. A túlparti lombok már izzanak a kelő nap fényében. Figyelmes szoborként követi, ahogy két állat még lemaradva, kocogva, a víz mellől követi a többit. Pillanatok alatt veszik bele a csörtetésük az erdő csendjébe. Mintha soha nem is lettek volna.
Megemelkedik a helyén. Nem vár érdekesebbre, sem veszélyesebbre, és ha várna sem érkezik más, csak a tudatába visszakúszó természet zajai. Nyugodtan pásztázza a környéket. Madarak. Víz. Leemeli a hasítékot az idegről, a válla felett csúsztatva vissza a vesszőt a tegezébe. Kilép a nyílt térre, szótlanul indulva a part felé.
Egy medermenti sziklának dönti az íját, ahogy leguggol a folyó széléhez. A két tenyerét a hűvös folyamba mártva mossa meg az arcát. Fél kézzel felnyúlva emel egy adag vizet a nyakára, ujjbeggyel masszírozva át a megkövült izmokat a tarkóján. Hideg patakban gördül az inge alá néhány csepp. Maga elé meredve figyeli egy darabig a mozdulataival kavart apró hullámokat.*
- Mit keresel itt igazából? *kérdezi aztán a nőtől. Felemelkedve, vizes kézzel túr a hajába, hátrasimítva a homlokából a tincseit. A nap sugarai már a bőrét érik, ahogy visszasétál az íjához, és a sziklára ül a megtámasztott fegyver mellett.*
- Ha valóban nyúlra akartál volna vadászni, nem követtél volna egy idegent az erdő közepére.
*A térdeire támasztva a könyökét, egykedvű türelemmel emeli a tekintetét a másikra.*
4207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-11 10:09:12
Üzenet elküldve: 2024-05-11 10:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Sokkal többről szól ez, mint az unalom. Ugyan sok inger nem érte az elmúlt hatokban, és a nyúlvadászat sem töltené fel kiüresedett lelkét, de legalább valamit csinál. Az, hogy útja pont keresztezett valakit, aki megveszekedetten hasonlít arra, akit még az élők sorában akar tudni, az tüzeli valamelyest. Több az összetevője ennek a kis kalandnak, mint azt külső szemlélőnek gondolni lehet. Az unalmat felváltotta az érdeklődés, s azért kíván vadászatot tanulni a másiktól, mert mintha mástól tanulná. Mintha még a világon lenne, az, aki már elporladt. Az idő pedig telik, figyelhet. Szeret figyelni.
Léptei árnyékként követik a félvért, ha amaz nem fordul hátra tényleg észrevehetetlen, hogy rákapcsolódott. Elsősorban a mozgásának légiességét issza be. Másodsorban annak minden rezdülését, ahogy keresi a zsákmányt. Elszánt, de nem lát benne vérszomjat, nem érezhető izgalom, könnyednek tűnik és érzelemmentesnek, ami vonzó egy olyan számára, akiből szintén hiányzik ugyanez. Az más kérdés, hogy belül mi zajlik, az mindenki sajátja. A jog megillet mindenkit, hogy a belső világát úgy élje, ahogyan akarja.
A másik nyomvonalába lép közvetlen. Ha kirajzolódna annak lábnyoma bárhol is, Ril léptei lefednék, így ha hibázna az ismeretlen férfi, hát ő is vele fog hibázni. De ez tudatos. Van, hogy más vonalat választana, de ez nem az ő vadászata. Ő csak azért van, hogy később tudjon így is létezni, ha a szükség úgy hozza.
Míg a másik meg-meg áll, ő feltölti tüdejét a semmihez nem fogható frissességű párás és illatos levegővel. Hűvös van, de nem borzong, elfelejtette felvenni a harcot az időjárás viszontagságaival. Bőrnadrágjáról a harmatcseppek úgy peregnek le, mintha üveget áztatna csekély mennyiségű eső.
Aztán kirajzolódik a csorda. Hogy mi lett volna a célja teljesen egyedül a férfinak nem tudja, de már érdekli. Nem olyan egyszerű a leölt állatot elhurcibálni innen, de még rájöhet arra is, hogy nem is ezt akarja. Ha egyáltalán azokra a tehenekre lenne szüksége, amiben most kételkedik. Leselkedhet azokra más is, ami érdekesebb lehet. De nem gondolkodni jött, hanem a másik tudásáért. Kyr mellé szegődik, mindössze fél lábnyomnyira lemaradva. Még kérdő tekintete sincs. Ha amaz utasítaná bármire, biztosan hallgatna rá.*
//Második szál//
*Sokkal többről szól ez, mint az unalom. Ugyan sok inger nem érte az elmúlt hatokban, és a nyúlvadászat sem töltené fel kiüresedett lelkét, de legalább valamit csinál. Az, hogy útja pont keresztezett valakit, aki megveszekedetten hasonlít arra, akit még az élők sorában akar tudni, az tüzeli valamelyest. Több az összetevője ennek a kis kalandnak, mint azt külső szemlélőnek gondolni lehet. Az unalmat felváltotta az érdeklődés, s azért kíván vadászatot tanulni a másiktól, mert mintha mástól tanulná. Mintha még a világon lenne, az, aki már elporladt. Az idő pedig telik, figyelhet. Szeret figyelni.
Léptei árnyékként követik a félvért, ha amaz nem fordul hátra tényleg észrevehetetlen, hogy rákapcsolódott. Elsősorban a mozgásának légiességét issza be. Másodsorban annak minden rezdülését, ahogy keresi a zsákmányt. Elszánt, de nem lát benne vérszomjat, nem érezhető izgalom, könnyednek tűnik és érzelemmentesnek, ami vonzó egy olyan számára, akiből szintén hiányzik ugyanez. Az más kérdés, hogy belül mi zajlik, az mindenki sajátja. A jog megillet mindenkit, hogy a belső világát úgy élje, ahogyan akarja.
A másik nyomvonalába lép közvetlen. Ha kirajzolódna annak lábnyoma bárhol is, Ril léptei lefednék, így ha hibázna az ismeretlen férfi, hát ő is vele fog hibázni. De ez tudatos. Van, hogy más vonalat választana, de ez nem az ő vadászata. Ő csak azért van, hogy később tudjon így is létezni, ha a szükség úgy hozza.
Míg a másik meg-meg áll, ő feltölti tüdejét a semmihez nem fogható frissességű párás és illatos levegővel. Hűvös van, de nem borzong, elfelejtette felvenni a harcot az időjárás viszontagságaival. Bőrnadrágjáról a harmatcseppek úgy peregnek le, mintha üveget áztatna csekély mennyiségű eső.
Aztán kirajzolódik a csorda. Hogy mi lett volna a célja teljesen egyedül a férfinak nem tudja, de már érdekli. Nem olyan egyszerű a leölt állatot elhurcibálni innen, de még rájöhet arra is, hogy nem is ezt akarja. Ha egyáltalán azokra a tehenekre lenne szüksége, amiben most kételkedik. Leselkedhet azokra más is, ami érdekesebb lehet. De nem gondolkodni jött, hanem a másik tudásáért. Kyr mellé szegődik, mindössze fél lábnyomnyira lemaradva. Még kérdő tekintete sincs. Ha amaz utasítaná bármire, biztosan hallgatna rá.*
4206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:16:18
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:16:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
*Hatok telnek el, míg a Szántóföldek melletti falvakban és azok körül bujkál. A parasztok természetesen nem ismerik, ő pedig nem is óhajtja, hogy megismerjék. Nannorem álnéven mutatkozik be, s aranyért, ételért, fedélért a feje felé dolgozik. Jókora, erőteljes ember lévén nem is restek kapni az alkalmon. Hol házat épít, hol a földeken szánt, hol állatokat hajt. Egészen pihentető e semmittevés. Ám a lelke mélyén érzi; tovább kell állnia. Nem is csak azért, amit tett. Nem fél a parasztoktól. Sokkal inkább azért, mert ő a Király. A Király pedig ennél nagyobb tettekre hivatott, nem állapodhat meg holmi földtúrók között. Még ha igen csak ínyére is van ez az egyszerű lét.
Jó egy hónapot tölt el a Szántóföldek népei között, mielőtt tovább állna. Pihentető volt számára a kétkezi munka, s hogy letehette fegyverét, ha csak rövid időre. Most viszont a Kikötő felé veszi az irányt. Hisz oda tartozik.*
Jó egy hónapot tölt el a Szántóföldek népei között, mielőtt tovább állna. Pihentető volt számára a kétkezi munka, s hogy letehette fegyverét, ha csak rövid időre. Most viszont a Kikötő felé veszi az irányt. Hisz oda tartozik.*
4205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-10 15:47:59
Üzenet elküldve: 2024-05-10 15:47:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Csak félszemmel, menet közben pillant oldalra a nyomába szegődőre. Annak váratlan kijelentésére azonban nem árul már el érzelmet az arca; kifejezéstelenül figyeli egy másodpercig az idegen nőt maga mellett.*
- Maradj le *fordul aztán előre.* Figyelj a gallyakra.
*Mert még ha fajtájához mérten könnyedek is az elf léptei, elég egy véletlenül elreccsent ág, hogy messzire riasszon minden élőlényt a környékről.
Majdnem biztos benne, hogy nem tudná meggyőzni a másikat, hogy maradjon. Időben nem. Ezért bele sem kezd. Azt sem kérdezi meg, hogy miért követi. Tudja, hogy miért. Mert unatkozik. Ennek ellenére továbbra sem bízik jobban a magányos alakban. Életidegen a szántókhoz közeli, hajnali tájban. Látszólag mégis különösebb ellenérzés nélkül törődik bele a társaságába, ahogy megnyújtva a lépteit beljebb kerül az erdőbe.
Egy jó fertályórányi út után már a háttérzajok közé vegyül a közeli folyó hangja. Szótlanul vág át a fák között, a hol ritkásabb, hol sűrűbb talajtakarókon. Nincs ideje arra figyelni, hogy az elf tartja-e mögötte a lépést. Ha megpróbálna rárohanni hátulról, azt talán meghallaná időben az aljnövényzeten, hiszen nem kitaposott út, amit követ. Egy rövid szakaszig rátér ugyan egy vadak által használt ösvényre, de nem marad rajta sokáig – cserjék takarta keskeny oldalcsapáson kanyarodik le róla, vissza a bozótosba.
A lombok fölött lengedező szél változására módosít az irányon; a folyómederrel párhuzamosan halad tovább felfele a sűrűben. A levelekre ült harmat térdig áztatja a nadrágját, ahogy egyre óvatosabban halad előre. Ide még nem értek el a felkelő nap sugarai. Páraszagú a levegő; hűvös van és sötét, mint egy árnyékos verandán. Időről-időre megáll és belehallgat a zajokba, mielőtt tovább osonna, míg végül felsejlik előtte a partmenti tisztás képe.
Öt-hat tehén, meg néhány tavalyi borjú. Lelapul a bokrok között. Belefeledkezve a cserkészésbe, a nőről is megfeledkezve húzódik közelebb lassan, halkan az utolért csordához.*
//Második szál//
*Csak félszemmel, menet közben pillant oldalra a nyomába szegődőre. Annak váratlan kijelentésére azonban nem árul már el érzelmet az arca; kifejezéstelenül figyeli egy másodpercig az idegen nőt maga mellett.*
- Maradj le *fordul aztán előre.* Figyelj a gallyakra.
*Mert még ha fajtájához mérten könnyedek is az elf léptei, elég egy véletlenül elreccsent ág, hogy messzire riasszon minden élőlényt a környékről.
Majdnem biztos benne, hogy nem tudná meggyőzni a másikat, hogy maradjon. Időben nem. Ezért bele sem kezd. Azt sem kérdezi meg, hogy miért követi. Tudja, hogy miért. Mert unatkozik. Ennek ellenére továbbra sem bízik jobban a magányos alakban. Életidegen a szántókhoz közeli, hajnali tájban. Látszólag mégis különösebb ellenérzés nélkül törődik bele a társaságába, ahogy megnyújtva a lépteit beljebb kerül az erdőbe.
Egy jó fertályórányi út után már a háttérzajok közé vegyül a közeli folyó hangja. Szótlanul vág át a fák között, a hol ritkásabb, hol sűrűbb talajtakarókon. Nincs ideje arra figyelni, hogy az elf tartja-e mögötte a lépést. Ha megpróbálna rárohanni hátulról, azt talán meghallaná időben az aljnövényzeten, hiszen nem kitaposott út, amit követ. Egy rövid szakaszig rátér ugyan egy vadak által használt ösvényre, de nem marad rajta sokáig – cserjék takarta keskeny oldalcsapáson kanyarodik le róla, vissza a bozótosba.
A lombok fölött lengedező szél változására módosít az irányon; a folyómederrel párhuzamosan halad tovább felfele a sűrűben. A levelekre ült harmat térdig áztatja a nadrágját, ahogy egyre óvatosabban halad előre. Ide még nem értek el a felkelő nap sugarai. Páraszagú a levegő; hűvös van és sötét, mint egy árnyékos verandán. Időről-időre megáll és belehallgat a zajokba, mielőtt tovább osonna, míg végül felsejlik előtte a partmenti tisztás képe.
Öt-hat tehén, meg néhány tavalyi borjú. Lelapul a bokrok között. Belefeledkezve a cserkészésbe, a nőről is megfeledkezve húzódik közelebb lassan, halkan az utolért csordához.*
4204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-05 12:21:47
Üzenet elküldve: 2024-05-05 12:21:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* Tetszik neki Bredoc stílusa. Nem túl nyers, kellően humoros, és könnyűszerrel képes komolytalanból komolyba váltani. Az első felest követő érzések a legbizonytalanabbak. „ Vajon most hányni fogok? Most fogom meghalni? ” De ezek közül ma egyik sem történik. *
- Mint a ló rúgás, később pedig, mint egy pohár víz, úgy fog legurulni az egész.
* Bár Cagon szereti a különböző italokat is, jelenleg csak ez van a birtokába. Ez se az övé, de mit tehetne? Wruzto eltűnt és nem látta kitudja hány hata. Ha előkerülne, majd meghívja egy újra, de ebbe már nem reménykedik. *
- Nem titok az. *legyint a kezével * Ugye az lötty, amit a piacon adnak azt vagy ezerszeresre felhígítják vízzel, hogy több és rosszabb legyen. Mert ugye, akkor az ember többet vesz, vagy kidob sok pénzt jobbra. Régen a családom fent északon kísérletezett néhány dologgal és a segítségükkel kifejlesztettem, rájöttem, hogy hogyan lehetne ezt a vizet eltüntetni, anélkül, hogy az anyagot bármilyen pontot rontanánk, mivel az egész instabillá válna.
* Ha még Bredoc nem vesztette el a fonalat, vagy nem aludt be, akkor folytatja. *
- Lényegében melegítem, míg egyre kevesebb víz van benne. De nem csak ennyi, közben különböző anyagokkal kell stabilizálnom, különben kimarja az üveg oldalát és kifolyik az egész a földre, annak meg senki sem örülne. Hát igen. Maradjunk annyiban, hogy a fajtám jobban szeret, hogy is mondjam? Törni? Maximum lenézni, de csak az emberek, és azok is csak addig, míg nem kell nekik valami smaragdzöld ital vagy hasonló.
* Az előkészületek remekül haladnak, legalábbis az ork szerint. A felvágott tűzifát berakja az annak kitalált helyre, ha van neki és már csak egy kis szikra kell. Ha csak Bredocnak nincs valami olyan dolga, amivel könnyen gyújthatnak, marad a jó öreg szikráztatás. *
- Hát. Én egy tábortűz felett is képes vagyok kikeverni neked dolgokat. De igazából maga az anyag tisztaságát is növelné ez a lepárló. Biztos volt már veled is olyan, hogy megittál egy ital, ami segített, de borzalmas íze volt. Na, az egy hiba, ami az én keverésemmel nem fordul elő.
* Tetszik neki Bredoc stílusa. Nem túl nyers, kellően humoros, és könnyűszerrel képes komolytalanból komolyba váltani. Az első felest követő érzések a legbizonytalanabbak. „ Vajon most hányni fogok? Most fogom meghalni? ” De ezek közül ma egyik sem történik. *
- Mint a ló rúgás, később pedig, mint egy pohár víz, úgy fog legurulni az egész.
* Bár Cagon szereti a különböző italokat is, jelenleg csak ez van a birtokába. Ez se az övé, de mit tehetne? Wruzto eltűnt és nem látta kitudja hány hata. Ha előkerülne, majd meghívja egy újra, de ebbe már nem reménykedik. *
- Nem titok az. *legyint a kezével * Ugye az lötty, amit a piacon adnak azt vagy ezerszeresre felhígítják vízzel, hogy több és rosszabb legyen. Mert ugye, akkor az ember többet vesz, vagy kidob sok pénzt jobbra. Régen a családom fent északon kísérletezett néhány dologgal és a segítségükkel kifejlesztettem, rájöttem, hogy hogyan lehetne ezt a vizet eltüntetni, anélkül, hogy az anyagot bármilyen pontot rontanánk, mivel az egész instabillá válna.
* Ha még Bredoc nem vesztette el a fonalat, vagy nem aludt be, akkor folytatja. *
- Lényegében melegítem, míg egyre kevesebb víz van benne. De nem csak ennyi, közben különböző anyagokkal kell stabilizálnom, különben kimarja az üveg oldalát és kifolyik az egész a földre, annak meg senki sem örülne. Hát igen. Maradjunk annyiban, hogy a fajtám jobban szeret, hogy is mondjam? Törni? Maximum lenézni, de csak az emberek, és azok is csak addig, míg nem kell nekik valami smaragdzöld ital vagy hasonló.
* Az előkészületek remekül haladnak, legalábbis az ork szerint. A felvágott tűzifát berakja az annak kitalált helyre, ha van neki és már csak egy kis szikra kell. Ha csak Bredocnak nincs valami olyan dolga, amivel könnyen gyújthatnak, marad a jó öreg szikráztatás. *
- Hát. Én egy tábortűz felett is képes vagyok kikeverni neked dolgokat. De igazából maga az anyag tisztaságát is növelné ez a lepárló. Biztos volt már veled is olyan, hogy megittál egy ital, ami segített, de borzalmas íze volt. Na, az egy hiba, ami az én keverésemmel nem fordul elő.
4203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-05 01:33:44
Üzenet elküldve: 2024-05-05 01:33:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
-Biztosan. Más nem kicsábítok ide valakit a városból a lehengerlő személyiségemmel.
*Nem sűrün viccelődik, komolyabb figura ő annál, de azért ezt a vak is észrevenné. Komoly biccentéssel fogadja az italt, mintha csak azt mondaná hogy köszönöm!*
-Egészség!
*Több tósztra neki sincs igénye, jobban lefoglalja a maró érzés, mintha savat inna. Beleborzong az egész teste, s tudja jól hogy ez tipikusan az a fajta ital, ami egyre csak jobba csúszik minél többet iszik belőle az ember. Utána - hogy ez a jótékony közös ivás hatása-e, vagy csak a beszélgetés természetes medre sodorta őket ebbe az irányba azt nehéz volna megmondani - az ork mesélni kezd, hogy mit is keres és mit is csinál. Bredoc pedig felveszi a komolyabb arcát, mert egyébként érdekesnek találja a dolgokat.*
-Na és miféle sajátos módszerrel? Persze ha ez titok, akkor nem kérem hogy fedd fel, csak kíváncsi vagyok. Ismerek pár alkimistát, de nekem mindig is túl pepecs volt ez a mesterség.
*Önkéntelenül is kinyitja jobb tenyerét és ránéz az ujjaira, majd megrázza fejét.*
-Ebbe csak kard való meg egy jó pár kebel. No de ha titok is a módszer, azt talán elárulhatod esetleg hogy mitől különleges?
*Ő egyelőre csak megpróbál következtetni, biztosan valami köze a lepárlóhoz, de ennél tovább nem tud jutni. Ez pedig akárhogy is, de nem túl messzemenő következtetés.*
-Sajnos nem. Bár őszintén a fajtádból sosem láttam még senkit aki értene a bájitalokhoz, vagy azok keveréséhez. Nem szoktak nagyon kinézni?
*Feleli, miközben ő is elindul kifelé a nyulakkal és a nyársakkal a kezében. Szerencsére az orknak nem büdös ez a kis munka, és segít Bredocnak előkészülni. Kint neki is láthatnak a tűzhöz, s közben eszébe jut még valami.*
-És enélkül a lepárló nélkül nem is tudnál keverni? Tudod van pár világoszöld löttyöm, megmaradt korábbról.
-Biztosan. Más nem kicsábítok ide valakit a városból a lehengerlő személyiségemmel.
*Nem sűrün viccelődik, komolyabb figura ő annál, de azért ezt a vak is észrevenné. Komoly biccentéssel fogadja az italt, mintha csak azt mondaná hogy köszönöm!*
-Egészség!
*Több tósztra neki sincs igénye, jobban lefoglalja a maró érzés, mintha savat inna. Beleborzong az egész teste, s tudja jól hogy ez tipikusan az a fajta ital, ami egyre csak jobba csúszik minél többet iszik belőle az ember. Utána - hogy ez a jótékony közös ivás hatása-e, vagy csak a beszélgetés természetes medre sodorta őket ebbe az irányba azt nehéz volna megmondani - az ork mesélni kezd, hogy mit is keres és mit is csinál. Bredoc pedig felveszi a komolyabb arcát, mert egyébként érdekesnek találja a dolgokat.*
-Na és miféle sajátos módszerrel? Persze ha ez titok, akkor nem kérem hogy fedd fel, csak kíváncsi vagyok. Ismerek pár alkimistát, de nekem mindig is túl pepecs volt ez a mesterség.
*Önkéntelenül is kinyitja jobb tenyerét és ránéz az ujjaira, majd megrázza fejét.*
-Ebbe csak kard való meg egy jó pár kebel. No de ha titok is a módszer, azt talán elárulhatod esetleg hogy mitől különleges?
*Ő egyelőre csak megpróbál következtetni, biztosan valami köze a lepárlóhoz, de ennél tovább nem tud jutni. Ez pedig akárhogy is, de nem túl messzemenő következtetés.*
-Sajnos nem. Bár őszintén a fajtádból sosem láttam még senkit aki értene a bájitalokhoz, vagy azok keveréséhez. Nem szoktak nagyon kinézni?
*Feleli, miközben ő is elindul kifelé a nyulakkal és a nyársakkal a kezében. Szerencsére az orknak nem büdös ez a kis munka, és segít Bredocnak előkészülni. Kint neki is láthatnak a tűzhöz, s közben eszébe jut még valami.*
-És enélkül a lepárló nélkül nem is tudnál keverni? Tudod van pár világoszöld löttyöm, megmaradt korábbról.
4202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 16:59:37
Üzenet elküldve: 2024-05-04 16:59:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Szerette volna a másik tudtára adni, hogy nem kívánta sem bántani, sem pedig alázni őt azzal, hogy egy nyúlnak nézte. Ez semmi más csak az ő hiányossága és még az is rendben van, hogy van neki ilyenje. Végre valamit megtanulhat, csak azért, mert a kedvét leli benne.
Nem kedveli a felesleges szócséplést, és a másik sem kérdez tőle többet. Még a tekintete is rendeződni látszik, ugyan a harag érzelmével könnyebb mit kezdeni, mint az ürességgel.
Az íj végül a férfi mellett végzi, aminek követi az óaranyakkal az útját. A fejét nem mozdítja, csak az íriszeket, majd ugyan olyan lassú ütemben siklik vissza a szürkék mélyére. Ha a másik bármit keresne benne, nem talál hamis csillogást.
A válasz nem olyan semmitmondó, mint a tekintete. Abban sokkal több szokott lenni, ha valaki ennyivel lerendezi azt az ajándékot, amit kapott. Mert bizony nagy ajándék, hogy nem szúrta ki a szemét az eltévedt penge, még ha azt nem is gondolja így a kócos. Kellemetlen sérüléseket sem okozott, amikkel bajlódhatna naphosszat.
Amaz hátat fordít neki, Ril fejében pedig a másodperc töredéke alatt fogalmazódik meg, hogy vele fog tartani. Persze meg lehet állítani eme kísérletében, de most ilyen lehetőséget nem latolgat, ezért hát utána ered, majd beéri, de olyan halk léptekkel, mintha csak egy macska oldalogna mellette. *
- Megyek veled.
*Szól csak ennyit, olyan magabiztossággal, ami a másiknak bizonyára érthetetlen.
Ril nem bolond. Pontosan tudja, hogy nincs olyan helyzetben, hogy még ő kérjen szívességet arra vonatkozóan, hogy tanítsa meg vadászni az, akire nemrégen ő vadászott - ugyan puszta véletlenségből. Nem tudja elengedni viszont azt a köteléket, ami nem is létezik kettejük között, de olyannyira hasonlít hajdan volt barátjára, hogy nem tudja nem megkísérelni. Ha egyáltalán ránéz a kijelentése után, az megkaphatja az első mosolyt, ami cseppet sem zavart, nem tűnik őrültnek, hanem mondhatni egészen kedves. Majd válaszol a miértekre, ha egyáltalán kérdez.*
//Második szál//
*Szerette volna a másik tudtára adni, hogy nem kívánta sem bántani, sem pedig alázni őt azzal, hogy egy nyúlnak nézte. Ez semmi más csak az ő hiányossága és még az is rendben van, hogy van neki ilyenje. Végre valamit megtanulhat, csak azért, mert a kedvét leli benne.
Nem kedveli a felesleges szócséplést, és a másik sem kérdez tőle többet. Még a tekintete is rendeződni látszik, ugyan a harag érzelmével könnyebb mit kezdeni, mint az ürességgel.
Az íj végül a férfi mellett végzi, aminek követi az óaranyakkal az útját. A fejét nem mozdítja, csak az íriszeket, majd ugyan olyan lassú ütemben siklik vissza a szürkék mélyére. Ha a másik bármit keresne benne, nem talál hamis csillogást.
A válasz nem olyan semmitmondó, mint a tekintete. Abban sokkal több szokott lenni, ha valaki ennyivel lerendezi azt az ajándékot, amit kapott. Mert bizony nagy ajándék, hogy nem szúrta ki a szemét az eltévedt penge, még ha azt nem is gondolja így a kócos. Kellemetlen sérüléseket sem okozott, amikkel bajlódhatna naphosszat.
Amaz hátat fordít neki, Ril fejében pedig a másodperc töredéke alatt fogalmazódik meg, hogy vele fog tartani. Persze meg lehet állítani eme kísérletében, de most ilyen lehetőséget nem latolgat, ezért hát utána ered, majd beéri, de olyan halk léptekkel, mintha csak egy macska oldalogna mellette. *
- Megyek veled.
*Szól csak ennyit, olyan magabiztossággal, ami a másiknak bizonyára érthetetlen.
Ril nem bolond. Pontosan tudja, hogy nincs olyan helyzetben, hogy még ő kérjen szívességet arra vonatkozóan, hogy tanítsa meg vadászni az, akire nemrégen ő vadászott - ugyan puszta véletlenségből. Nem tudja elengedni viszont azt a köteléket, ami nem is létezik kettejük között, de olyannyira hasonlít hajdan volt barátjára, hogy nem tudja nem megkísérelni. Ha egyáltalán ránéz a kijelentése után, az megkaphatja az első mosolyt, ami cseppet sem zavart, nem tűnik őrültnek, hanem mondhatni egészen kedves. Majd válaszol a miértekre, ha egyáltalán kérdez.*
4201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:58:04
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:58:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Elégedetlen ránc ül a szemöldökei közé, ahogy összevonja őket a válaszra. Csak még több kérdést vet fel, amit hall, de úgy dönt, jobb, ha nem kérdez többet. Nincs erre ideje. Nem is érdekli. Örül, hogy nem ordít, és nem bízik benne, hogy egy újabb állathoz történő hasonlítás esetén is meg tudná tartani ezt az eredményét.
Némán követi szemmel a nő mozdulatait, ahogy felemeli a fűből a fegyverét. Afelől ugyan nincs kétsége, hogy a másik valóban tudja használni a dobókést, de arról nincs meggyőződve, hogy a kis penge alkalmas lenne nyúlvadászatra. Sokkal inkább illik egy ügyeskezű kikötői zsebmetszőhöz. Különben is gyanús az egész szituáció számára. Az alapvetően bizalmatlan természete sem segít, csak fokozza az kételyeit. Még a név hallatán sem biztos benne, hogy az igazit hallja. A nő sötét idegen a földek fölött pirkadó ég alatt. Nem áll össze a helyzet a fejében. Elfelhősült homlokkal járatja körbe a tekintetét a fák között, mozgás után kutatva. A hely, az idő, az elvétett dobás. Amilyen kényelmes lenne elhinnie, akár még igaz is lehet, amiket Ril állít. De az ő gyanakvását ennyi nem altatja el. A félreértett látszattal ellentétben azonban a felkészített nyilat nem neki szánja. Lassan szoborszerű üresség költözik a harag helyére az arcán. Maga mellé engedi az íját, a markolatot tartó kezével tartva a helyén a ráhelyezett vesszőt is.
Választalanul bámulja tovább a másikat, miközben az újabb magyarázatba kezd. Semmi újat nem tud meg a szavakból, hiába szaporodnak. El is fordul inkább, végigfuttatva a pillantását a mostanra határozottan világosodó tájon. Minél több időt veszít, annál kevesebb az esélye, hogy képes lesz újra a csorda közelébe férkőzni. Ha most indul, talán még utoléri őket a folyópartján, mielőtt bevennék magukat a sűrűbe a nappali órákra. Különben csak szürkületkor lesz esélye legközelebb megtalálni őket.
A furcsa kijelentésre visszaemeli a szemét a nőre. „Valaki vigyáz rád.” Nem törik meg az arcának kifejezéstelensége a megjegyzésre. Néhány másodpercnyi szünet után felel rá.*
- Senki.
*Ugyan ki vigyázna rá. A tekintete egy pillanattal tovább időzik a másikén; hátatfordítva indul az erdő mélye felé.*
//Második szál//
*Elégedetlen ránc ül a szemöldökei közé, ahogy összevonja őket a válaszra. Csak még több kérdést vet fel, amit hall, de úgy dönt, jobb, ha nem kérdez többet. Nincs erre ideje. Nem is érdekli. Örül, hogy nem ordít, és nem bízik benne, hogy egy újabb állathoz történő hasonlítás esetén is meg tudná tartani ezt az eredményét.
Némán követi szemmel a nő mozdulatait, ahogy felemeli a fűből a fegyverét. Afelől ugyan nincs kétsége, hogy a másik valóban tudja használni a dobókést, de arról nincs meggyőződve, hogy a kis penge alkalmas lenne nyúlvadászatra. Sokkal inkább illik egy ügyeskezű kikötői zsebmetszőhöz. Különben is gyanús az egész szituáció számára. Az alapvetően bizalmatlan természete sem segít, csak fokozza az kételyeit. Még a név hallatán sem biztos benne, hogy az igazit hallja. A nő sötét idegen a földek fölött pirkadó ég alatt. Nem áll össze a helyzet a fejében. Elfelhősült homlokkal járatja körbe a tekintetét a fák között, mozgás után kutatva. A hely, az idő, az elvétett dobás. Amilyen kényelmes lenne elhinnie, akár még igaz is lehet, amiket Ril állít. De az ő gyanakvását ennyi nem altatja el. A félreértett látszattal ellentétben azonban a felkészített nyilat nem neki szánja. Lassan szoborszerű üresség költözik a harag helyére az arcán. Maga mellé engedi az íját, a markolatot tartó kezével tartva a helyén a ráhelyezett vesszőt is.
Választalanul bámulja tovább a másikat, miközben az újabb magyarázatba kezd. Semmi újat nem tud meg a szavakból, hiába szaporodnak. El is fordul inkább, végigfuttatva a pillantását a mostanra határozottan világosodó tájon. Minél több időt veszít, annál kevesebb az esélye, hogy képes lesz újra a csorda közelébe férkőzni. Ha most indul, talán még utoléri őket a folyópartján, mielőtt bevennék magukat a sűrűbe a nappali órákra. Különben csak szürkületkor lesz esélye legközelebb megtalálni őket.
A furcsa kijelentésre visszaemeli a szemét a nőre. „Valaki vigyáz rád.” Nem törik meg az arcának kifejezéstelensége a megjegyzésre. Néhány másodpercnyi szünet után felel rá.*
- Senki.
*Ugyan ki vigyázna rá. A tekintete egy pillanattal tovább időzik a másikén; hátatfordítva indul az erdő mélye felé.*
4200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:51:12
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:51:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Sokadjára teszi meg a thargoktól a falvak felé vezető utat, mégis mindig örömét leli benne. Sosem ugyanolyanok a fények, a színek, a szagok, még a hangok se. Az évszakok folytonos körforgásáról nem is beszélve. Bár az erdőket jobban kedveli a földeknél, az ünnepség zűrzavara után a szántók látványa is felüdülést jelent.
Magába merülve sétál a hazafelé vezető, ismert úton. Ahogy lassan rátelepszik a csend az egész napos kísérőszerep után csábító a gondolat, hogy lekanyarodjon az útról, és hetekig ne is menjen mások közelébe, főleg ne a városba. De a lelkiismeretesebb énje tartja a gyeplőt, elhallgattatva az ötletet. Előbb vagy utóbb így is, úgy is be kellene mennie, ha más nem a kovácshoz. Egy-két dolgot pedig az ottani piacról sem ártana beszereznie, ha már ott van. A thargoknál a legkevesebb kedve sem volt megállni még vásárolni, bár az ottani helyi kereskedőket jobban preferálja mint az arthenioriakat. A megbízóját már nincs esélye elérni ma, még ha futólépésre váltana sem, a legkevesebb, hogy holnap hajnalban ott várja a kapuban. Hátha nem múlt el a napnyugtával együtt a lehetősége is egy nagyobb vadra.
Megszokott számára a gyaloglás. Mintha csak lélegezne, úgy helyezi egyik lábát a másik után. El tudna menni a városig, talán még haza is az éjjel, de a következő napja biztosan alvással menne el. Sajnálná a váratlanul szerzett aranyat fogadószobára költeni.
Nyugodtan kanyarodik el a homokhegyi elágazásnál Vadászlak felé. Hazamegy, alszik néhány órát, megmosakszik, és hajnalban majd útnak indul újra.*
Magába merülve sétál a hazafelé vezető, ismert úton. Ahogy lassan rátelepszik a csend az egész napos kísérőszerep után csábító a gondolat, hogy lekanyarodjon az útról, és hetekig ne is menjen mások közelébe, főleg ne a városba. De a lelkiismeretesebb énje tartja a gyeplőt, elhallgattatva az ötletet. Előbb vagy utóbb így is, úgy is be kellene mennie, ha más nem a kovácshoz. Egy-két dolgot pedig az ottani piacról sem ártana beszereznie, ha már ott van. A thargoknál a legkevesebb kedve sem volt megállni még vásárolni, bár az ottani helyi kereskedőket jobban preferálja mint az arthenioriakat. A megbízóját már nincs esélye elérni ma, még ha futólépésre váltana sem, a legkevesebb, hogy holnap hajnalban ott várja a kapuban. Hátha nem múlt el a napnyugtával együtt a lehetősége is egy nagyobb vadra.
Megszokott számára a gyaloglás. Mintha csak lélegezne, úgy helyezi egyik lábát a másik után. El tudna menni a városig, talán még haza is az éjjel, de a következő napja biztosan alvással menne el. Sajnálná a váratlanul szerzett aranyat fogadószobára költeni.
Nyugodtan kanyarodik el a homokhegyi elágazásnál Vadászlak felé. Hazamegy, alszik néhány órát, megmosakszik, és hajnalban majd útnak indul újra.*
4199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:47:25
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:47:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*A férfi cseppet sem Zävyr. Bár erre már rájött, talán jobban letaglózza a gondolat, hogy egy másodpercre egyáltalán átsuhanhatott az elméjén ilyesmi. A kócos tincsek a messzeségben pedig annyira hasonlítottak, na meg ahogy közeledik, s szinte fölé magasodik a másik, még az is stimmel. Nem tud annak mérge áthatolni azon a ködön, ami most rászállt a nőre. De ki kell belőle keverednie, mert nem ártana lenyugtatni a lenyulazott férfit. Nem fél egyébként, zavara csak annak tulajdonítható be, amit érez, na meg kicsit annak is, hogy belegyalogolt valaki tervébe, s cseppet sem akarta tönkretenni. Ril végtelen nyugodtsága ragadós szokott lenni, főleg, mert nem társul pofátlan vigyorral a képén.*
- Nem hasonlítasz semmiféle nyúlra. Másra annál inkább.
*Hajol le végül, s kerül kezébe az éles kis kedvence, amit ujjaival feldobva meg is pörget, míg felegyenesedik, aztán kapja csak el, s figyelheti a másikat, aki egészen kedvesen fejezi ki, hogy majdnem szétfeszíti a düh. Mások nem kérdezősködnének, hanem azonnal cselekednének.
Amit láthat Ril vonásain, az nem engedhet arra következtetni, hogy megijedt a felé irányuló nyílvessző hegyétől, sokkal inkább egy félrebiccentett fejjel, érdeklődően fürkészve a másik szemeit tér ki a célzás elől.*
- Ril vagyok.
*Mutatkozik hát be, mintha ez hozzásegítené a másikat ahhoz, hogy legyen róla gőze, ki is ő. Mit várt egy ilyen kérdéstől vajon? Hogy vígan mesélje el, hogy ő az új szomszédja, aki majd ad neki kölcsön sót, ha neki elfogy? Elmosolyodik halványan a gondolatra, aztán pedig mély levegőt vesz ismét.*
- Nem tartozom ide, unatkoztam és gondoltam jó szórakozás lesz, de a tiedet vettem el. Elnézésed kérem. Tényleg.
*Még mindig, mintha cseppet sem zavarná a másik fenyegető berendezkedése. Nem tervezte ma más társaságát élvezni, főleg nem így, de mégis izgalmasabb, mint a szőrös kis bestiát figyelni néhány dobópenge társaságában. Körbetekint, s így, hogy már egyre inkább látványos a pirkadatban a táj, konstatálja, hogyha itt lelné a vég, akkor senki nem találna rá. De nem is keresné őt senki. Csak egy vállvonással tudatja maga felé, hogy ez lehet a végzete, bár egy jól irányzott csapással ő is kiolthatná a megzavart szürke szemek fényét. *
- Egy bogár mentett meg tőlem. *Mondja csak úgy mellékesen, bár nem gondolja hogy egy penge vethetett volna véget a másik fiatal életének, de a látszat ellenére tényleg jól céloz és az fájt volna. * - Valaki vigyáz rád. *Nem hisz az istenekben, de valami miatt neki sem engedték, hogy ok nélkül bánthassa a másikat.*
//Második szál//
*A férfi cseppet sem Zävyr. Bár erre már rájött, talán jobban letaglózza a gondolat, hogy egy másodpercre egyáltalán átsuhanhatott az elméjén ilyesmi. A kócos tincsek a messzeségben pedig annyira hasonlítottak, na meg ahogy közeledik, s szinte fölé magasodik a másik, még az is stimmel. Nem tud annak mérge áthatolni azon a ködön, ami most rászállt a nőre. De ki kell belőle keverednie, mert nem ártana lenyugtatni a lenyulazott férfit. Nem fél egyébként, zavara csak annak tulajdonítható be, amit érez, na meg kicsit annak is, hogy belegyalogolt valaki tervébe, s cseppet sem akarta tönkretenni. Ril végtelen nyugodtsága ragadós szokott lenni, főleg, mert nem társul pofátlan vigyorral a képén.*
- Nem hasonlítasz semmiféle nyúlra. Másra annál inkább.
*Hajol le végül, s kerül kezébe az éles kis kedvence, amit ujjaival feldobva meg is pörget, míg felegyenesedik, aztán kapja csak el, s figyelheti a másikat, aki egészen kedvesen fejezi ki, hogy majdnem szétfeszíti a düh. Mások nem kérdezősködnének, hanem azonnal cselekednének.
Amit láthat Ril vonásain, az nem engedhet arra következtetni, hogy megijedt a felé irányuló nyílvessző hegyétől, sokkal inkább egy félrebiccentett fejjel, érdeklődően fürkészve a másik szemeit tér ki a célzás elől.*
- Ril vagyok.
*Mutatkozik hát be, mintha ez hozzásegítené a másikat ahhoz, hogy legyen róla gőze, ki is ő. Mit várt egy ilyen kérdéstől vajon? Hogy vígan mesélje el, hogy ő az új szomszédja, aki majd ad neki kölcsön sót, ha neki elfogy? Elmosolyodik halványan a gondolatra, aztán pedig mély levegőt vesz ismét.*
- Nem tartozom ide, unatkoztam és gondoltam jó szórakozás lesz, de a tiedet vettem el. Elnézésed kérem. Tényleg.
*Még mindig, mintha cseppet sem zavarná a másik fenyegető berendezkedése. Nem tervezte ma más társaságát élvezni, főleg nem így, de mégis izgalmasabb, mint a szőrös kis bestiát figyelni néhány dobópenge társaságában. Körbetekint, s így, hogy már egyre inkább látványos a pirkadatban a táj, konstatálja, hogyha itt lelné a vég, akkor senki nem találna rá. De nem is keresné őt senki. Csak egy vállvonással tudatja maga felé, hogy ez lehet a végzete, bár egy jól irányzott csapással ő is kiolthatná a megzavart szürke szemek fényét. *
- Egy bogár mentett meg tőlem. *Mondja csak úgy mellékesen, bár nem gondolja hogy egy penge vethetett volna véget a másik fiatal életének, de a látszat ellenére tényleg jól céloz és az fájt volna. * - Valaki vigyáz rád. *Nem hisz az istenekben, de valami miatt neki sem engedték, hogy ok nélkül bánthassa a másikat.*
4198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 09:42:53
Üzenet elküldve: 2024-05-04 09:42:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Ritkán beszél, de szereti, ha legalább olyankor figyelnek rá. A nő azonban ha hallja is, amit mond neki, nem úgy tűnik, hogy érdekli, hogy keresztbe húzta több napos munkáját. Csak nézi, és rendületlenül közeledik felé, mintha nem értené a szavakat. Dühös, de megzavarja a másik elvarázsolt viselkedése. Bosszúsan vonja össze a szemöldökét, nem tágít azonban a helyéről. Kivárja a végét. De az idegen első mondata, ha lehet, csak ront a helyzeten.*
~Nyúl?~
*Eltelik egy másodperc, amíg elhiszi, amit hall. Ha eddig nem lett volna mérges, erre a kijelentésre az egója legmélye hördül fel. Nyúl. A pír helyett belefehéredik az arca a haragba.*
~Reméled..?~
*Dühödten villan a szeme.*
- Melyik részletformám, tűnt neked, nyúlnak, a bozótból?
*Továbbra is megállja, hogy megemelje a hangját, de remeg benne az elfojtott indulat. Meg kell állnia néhány szavanként, elharapva szinte a mondat végét is. Nem is biztos, hogy hallani akarja a választ.
Szigorúra kövült arccal hallgatja a gyengére sikerült magyarázkodást, mozdulatlanul meredve a másikra, ahogy az egészen közel megy, és a fegyverét kezdi keresni a fűben.*
- Az nem kifejezés *morogja félfogról a nő önkritikájára. Egy tapodtat sem mozdul odébb, és nem is hajol a segítségére a dobócsillag keresése közben. Szótlanul méri végig újra a nálánál jó fejjel alacsonyabb alakot. Nem enyhül a barátságtalansága, de elgondolkozni látszik a figyelme.
A jóvátétellel kapcsolatos megjegyzésre már csak futólag mordul föl, nem pocsékolva több levegőt a kérdésre. Oldalt pillant a rét irányába. Üres. Elfordul, a korábbi óvatosságához képest fesztelenül lépve odébb néhányat a pirkadati ég alatt derengő nyílt tér felé. Néhány pillanatig a fülét hegyezve fürkészi a terepet, mielőtt megszólalna:*
- Nem válaszoltál a kérdésre. *Félig. A válla fölött hátranyúlva húz ki egy nyilat a tegezéből, az idegre helyezve a végét. A fegyver markolatára fonva az ujjait szorítja hozzá a vesszőt. Felpillant a furcsa, aranyszínű szemekbe.* - Ki vagy te?
//Második szál//
*Ritkán beszél, de szereti, ha legalább olyankor figyelnek rá. A nő azonban ha hallja is, amit mond neki, nem úgy tűnik, hogy érdekli, hogy keresztbe húzta több napos munkáját. Csak nézi, és rendületlenül közeledik felé, mintha nem értené a szavakat. Dühös, de megzavarja a másik elvarázsolt viselkedése. Bosszúsan vonja össze a szemöldökét, nem tágít azonban a helyéről. Kivárja a végét. De az idegen első mondata, ha lehet, csak ront a helyzeten.*
~Nyúl?~
*Eltelik egy másodperc, amíg elhiszi, amit hall. Ha eddig nem lett volna mérges, erre a kijelentésre az egója legmélye hördül fel. Nyúl. A pír helyett belefehéredik az arca a haragba.*
~Reméled..?~
*Dühödten villan a szeme.*
- Melyik részletformám, tűnt neked, nyúlnak, a bozótból?
*Továbbra is megállja, hogy megemelje a hangját, de remeg benne az elfojtott indulat. Meg kell állnia néhány szavanként, elharapva szinte a mondat végét is. Nem is biztos, hogy hallani akarja a választ.
Szigorúra kövült arccal hallgatja a gyengére sikerült magyarázkodást, mozdulatlanul meredve a másikra, ahogy az egészen közel megy, és a fegyverét kezdi keresni a fűben.*
- Az nem kifejezés *morogja félfogról a nő önkritikájára. Egy tapodtat sem mozdul odébb, és nem is hajol a segítségére a dobócsillag keresése közben. Szótlanul méri végig újra a nálánál jó fejjel alacsonyabb alakot. Nem enyhül a barátságtalansága, de elgondolkozni látszik a figyelme.
A jóvátétellel kapcsolatos megjegyzésre már csak futólag mordul föl, nem pocsékolva több levegőt a kérdésre. Oldalt pillant a rét irányába. Üres. Elfordul, a korábbi óvatosságához képest fesztelenül lépve odébb néhányat a pirkadati ég alatt derengő nyílt tér felé. Néhány pillanatig a fülét hegyezve fürkészi a terepet, mielőtt megszólalna:*
- Nem válaszoltál a kérdésre. *Félig. A válla fölött hátranyúlva húz ki egy nyilat a tegezéből, az idegre helyezve a végét. A fegyver markolatára fonva az ujjait szorítja hozzá a vesszőt. Felpillant a furcsa, aranyszínű szemekbe.* - Ki vagy te?
4197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-03 15:47:29
Üzenet elküldve: 2024-05-03 15:47:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*A vadászat tudományának hiánya azonnal bebizonyosodik, hiába is kezd felderengni a természet teljes valója, ahogy a halvány világosság felváltja lassan az éj sötétjét. Teljesen mindegy lett volna talán az is, hogyha a sűrű fekete lepel fonta volna körül testét, hiszen olyan apróságokat eltalálni, mint egy nyúl kihívás még neki is. Tán hajdanvolt barátja ezt ügyesebben kivitelezte volna, rá is hagyta a nemes feladatot, ő inkább csak a természet érintéséért áhítozott mindig is, na meg az együtt töltött időre és a jól elköltött ebédre, ami a zsákmányból sült nekik. Mi sem mutatja meg szebben ama kapcsolat végét, mint a most elbaltázott csillag útja, rossz helyre fúródott, mint a kardja.
Idegeskedni nem szokott, de most átjárja valami furcsa borzongás, hiszen egy hasonló alak rajzolódik ki a susnyás leple mögül, mint Zävyr volt. Egy nagyot is nyel, s már rég elfelejtette, hogy egy bogárra szórt átkot néhány hosszú pillanattal ezelőtt.
Tesz egy lassú lépést, hallja a mondatokat, de megbabonázva néz csak annak irányába. Tesz még egyet és még egyet, hogy biztos legyen abban, hogy nem őrült meg teljesen, nem a képzelete játszik vele, vagy ami még rosszabb lenne: nem valami rohadt istenség küldte neki a legrosszabb tettének emlékmását. Mikor tudatosul, hogy az arc nem az, amit látni vélt, nagy sóhaj melegíti fel körülötte a hűvös levegőt. Hamar elpárolog, úgy, mint a hirtelen jött szörnyű érzésének java része.*
- Ömm, nyúlnak néztelek.
*Ilyen lehet az, aki a már rég elrontott renoméját még tovább rontja, de hamar megpróbál korrigálni.*
- Illetve, remélem, hogy nyúl vagy. De nem.
*Pislog az óarany íriszeivel párat, majd végigméri a férfit, hogy teljesen biztos legyen abban, hogy nem egy látomás.*
- Sajnálom, elrontottam a vadászatod. Pedig én is ezért jöttem, csak én nem vagyok benne jó.
*Merészkedik most már egészen közel, hogy a hegyes kis barátját megkeresse, s lenyúlhasson érte a fűbe. Nem kíván magyarázkodni, de tudja jól, ezt most elszúrta.*
- Azt hiszem jóvátétellel tartozom. Kérdés, hogy hogyan tudnám.
*Egy halvány mosolyt erőltet a zavart arcára, még neki is ismeretlen az a mimika, szerencsére nem látja.*
//Második szál//
*A vadászat tudományának hiánya azonnal bebizonyosodik, hiába is kezd felderengni a természet teljes valója, ahogy a halvány világosság felváltja lassan az éj sötétjét. Teljesen mindegy lett volna talán az is, hogyha a sűrű fekete lepel fonta volna körül testét, hiszen olyan apróságokat eltalálni, mint egy nyúl kihívás még neki is. Tán hajdanvolt barátja ezt ügyesebben kivitelezte volna, rá is hagyta a nemes feladatot, ő inkább csak a természet érintéséért áhítozott mindig is, na meg az együtt töltött időre és a jól elköltött ebédre, ami a zsákmányból sült nekik. Mi sem mutatja meg szebben ama kapcsolat végét, mint a most elbaltázott csillag útja, rossz helyre fúródott, mint a kardja.
Idegeskedni nem szokott, de most átjárja valami furcsa borzongás, hiszen egy hasonló alak rajzolódik ki a susnyás leple mögül, mint Zävyr volt. Egy nagyot is nyel, s már rég elfelejtette, hogy egy bogárra szórt átkot néhány hosszú pillanattal ezelőtt.
Tesz egy lassú lépést, hallja a mondatokat, de megbabonázva néz csak annak irányába. Tesz még egyet és még egyet, hogy biztos legyen abban, hogy nem őrült meg teljesen, nem a képzelete játszik vele, vagy ami még rosszabb lenne: nem valami rohadt istenség küldte neki a legrosszabb tettének emlékmását. Mikor tudatosul, hogy az arc nem az, amit látni vélt, nagy sóhaj melegíti fel körülötte a hűvös levegőt. Hamar elpárolog, úgy, mint a hirtelen jött szörnyű érzésének java része.*
- Ömm, nyúlnak néztelek.
*Ilyen lehet az, aki a már rég elrontott renoméját még tovább rontja, de hamar megpróbál korrigálni.*
- Illetve, remélem, hogy nyúl vagy. De nem.
*Pislog az óarany íriszeivel párat, majd végigméri a férfit, hogy teljesen biztos legyen abban, hogy nem egy látomás.*
- Sajnálom, elrontottam a vadászatod. Pedig én is ezért jöttem, csak én nem vagyok benne jó.
*Merészkedik most már egészen közel, hogy a hegyes kis barátját megkeresse, s lenyúlhasson érte a fűbe. Nem kíván magyarázkodni, de tudja jól, ezt most elszúrta.*
- Azt hiszem jóvátétellel tartozom. Kérdés, hogy hogyan tudnám.
*Egy halvány mosolyt erőltet a zavart arcára, még neki is ismeretlen az a mimika, szerencsére nem látja.*
4196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-03 13:06:52
Üzenet elküldve: 2024-05-03 13:06:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* A bölcs szavakat az ork bólintásokkal kíséri. Vén rókaként biztos akad pár érdekes története. Főleg mert még abban a korban van, ahol vágyik a történésekre. Sajnálja is, hogy későn érkezett. Szívesen meglátogatta volna sárvárost az támadás előtt, de ezért csakis magát okolhatja. A nőkkel kapcsolatban megenged magának egy vigyort, mert hát ki nem értené, hogy mégis mire céloz Bredoc. *
- Csak akad néhány pára a szomszédban.
* Kap egy kacsintást az orktól. A poharak láttán már lendül is a keze. Kiveszi a dugót a tetejéről és már önti is a poharakba a friss nedűt. *
- Akkor fenékig!
* Ilyenkor illik tósztot mondani, de az orknak nem jut eszébe semmi, ha Bredocnak sem, akkor anélkül kell meginniuk napi első felesét. Ork pálinka tényleg erős, de kapar is rendesen. Tapasztalatlan fajankók első kóstolásra belepusztulnának. *
- Az kéne még. Főznék valamit, ami az első korty után a padlóra küld. * Felnevet* Sajnos nem ez a helyzet. Tudod én keverő vagyok és egy sajátos módszerrel gyártom bájitalaimat. Olyannyira sajátos, hogy még nem láttam mást, aki ugyanígy cselekedett volna. Habár nagyon mást sem láttam, aki képes rá.
* Az utolsó mondatát kicsit halkabban közli. Elvégre önmagában szomorúan hangzik, hogy nincs kivel megosztani illetve fogadni a tudást. Másrészt nincs konkurencia. Elindul a mutatott sarokba. Kis fejszét felveszi és néhány fából apróbbat farag. Főleg kis és közepesre szel egy nagyobbat. Ő így tanulta mikor az erdő volt az otthona. Amint végez, elindul kifelé, egyik kezében a fa, másik kezében a poharak. *
- Gondolom te se láttál errefelé egy nagyon apró, de hatékony lepárlót. Ilyeneket nem gyártanak táska méretben.
* A bölcs szavakat az ork bólintásokkal kíséri. Vén rókaként biztos akad pár érdekes története. Főleg mert még abban a korban van, ahol vágyik a történésekre. Sajnálja is, hogy későn érkezett. Szívesen meglátogatta volna sárvárost az támadás előtt, de ezért csakis magát okolhatja. A nőkkel kapcsolatban megenged magának egy vigyort, mert hát ki nem értené, hogy mégis mire céloz Bredoc. *
- Csak akad néhány pára a szomszédban.
* Kap egy kacsintást az orktól. A poharak láttán már lendül is a keze. Kiveszi a dugót a tetejéről és már önti is a poharakba a friss nedűt. *
- Akkor fenékig!
* Ilyenkor illik tósztot mondani, de az orknak nem jut eszébe semmi, ha Bredocnak sem, akkor anélkül kell meginniuk napi első felesét. Ork pálinka tényleg erős, de kapar is rendesen. Tapasztalatlan fajankók első kóstolásra belepusztulnának. *
- Az kéne még. Főznék valamit, ami az első korty után a padlóra küld. * Felnevet* Sajnos nem ez a helyzet. Tudod én keverő vagyok és egy sajátos módszerrel gyártom bájitalaimat. Olyannyira sajátos, hogy még nem láttam mást, aki ugyanígy cselekedett volna. Habár nagyon mást sem láttam, aki képes rá.
* Az utolsó mondatát kicsit halkabban közli. Elvégre önmagában szomorúan hangzik, hogy nincs kivel megosztani illetve fogadni a tudást. Másrészt nincs konkurencia. Elindul a mutatott sarokba. Kis fejszét felveszi és néhány fából apróbbat farag. Főleg kis és közepesre szel egy nagyobbat. Ő így tanulta mikor az erdő volt az otthona. Amint végez, elindul kifelé, egyik kezében a fa, másik kezében a poharak. *
- Gondolom te se láttál errefelé egy nagyon apró, de hatékony lepárlót. Ilyeneket nem gyártanak táska méretben.
4195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:44:27
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azok biztosan akiknek nem volt elég.
*Feleli apró félmosollyal az ork megjegyzésére.*
-Azt mondják mindig azok vágynak a legjobban a háborúra akik még egyben sem voltak.
*Bár persze tudja jól hogy a kalandozás nem egyenlő a háborúkkal, de valami mindig elbaszódik és akkor ha élni akar az ember meg kell tennie dolgokat. Olyanokat is amikre később nem lesz túl büszke.*
-Ha nagyon hiányoznak az emberek, átmegyek Vadászlakra, egy 20-30 perc gyalog, lóval meg még kevesebb. De nem hiányzik egyébként. A nők az már egy másik kérdés.
*Öblös röhögés tör ki belőle, az a tipikus fajta amit csak férfiak értenek egymás között. Mikor előkerül az ital, akkor húzódik csak szélesre a vigyora. Ugyan pár kisebb hordó sört tudott szerezni, de a jóféle cucc még várat magára. Nem ez volt az első a listáján, de bizony hiányzik neki egy kis égető érzés a torkában.*
-Jöhettél volna hamarabb is cimbora! Várj csak.
*Azzal gyorsan két apró poharat kerít az egyik szekrényből és leteszi az asztalra. Ütős az ork pálinka mint egy bivaly, de Bredoc vén róka már, hozzászokott a bakancsból főzött krumpliszeszhez is. Közben pedig pár gyakorlott mozdulattal meg is szabadítja a nyulakat a bundájuktól, és a felesleges belsőségektől. Kezet is mos, és egész gyorsan végez a takarítással is.*
-Ó ez nagyon érdekesen hangzik. Csak nem főzetni akarsz valami saját nedüt? Cagon könnye néven futtatni a saját pálinkádat?
*Ez sem hangzik egy rossz kergetendő álomként a férfi számára, még ha nem is ez a helyzet kellemes gondolat.*
-Egy kis gyújtós nem ártana.
*Az egyik sarokba mutat ahol fel van pakolva jó pár sornyi fa, szárazak, abból a másik biztos könnyedén tud hasítani pár apró darabot. Fejsze is van ott, meg egy tönkő.*
-Addig faragok egy nyársat, kint van egy jó kis tűzrakó hely, pár farönk is amire le tudunk ülni.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azok biztosan akiknek nem volt elég.
*Feleli apró félmosollyal az ork megjegyzésére.*
-Azt mondják mindig azok vágynak a legjobban a háborúra akik még egyben sem voltak.
*Bár persze tudja jól hogy a kalandozás nem egyenlő a háborúkkal, de valami mindig elbaszódik és akkor ha élni akar az ember meg kell tennie dolgokat. Olyanokat is amikre később nem lesz túl büszke.*
-Ha nagyon hiányoznak az emberek, átmegyek Vadászlakra, egy 20-30 perc gyalog, lóval meg még kevesebb. De nem hiányzik egyébként. A nők az már egy másik kérdés.
*Öblös röhögés tör ki belőle, az a tipikus fajta amit csak férfiak értenek egymás között. Mikor előkerül az ital, akkor húzódik csak szélesre a vigyora. Ugyan pár kisebb hordó sört tudott szerezni, de a jóféle cucc még várat magára. Nem ez volt az első a listáján, de bizony hiányzik neki egy kis égető érzés a torkában.*
-Jöhettél volna hamarabb is cimbora! Várj csak.
*Azzal gyorsan két apró poharat kerít az egyik szekrényből és leteszi az asztalra. Ütős az ork pálinka mint egy bivaly, de Bredoc vén róka már, hozzászokott a bakancsból főzött krumpliszeszhez is. Közben pedig pár gyakorlott mozdulattal meg is szabadítja a nyulakat a bundájuktól, és a felesleges belsőségektől. Kezet is mos, és egész gyorsan végez a takarítással is.*
-Ó ez nagyon érdekesen hangzik. Csak nem főzetni akarsz valami saját nedüt? Cagon könnye néven futtatni a saját pálinkádat?
*Ez sem hangzik egy rossz kergetendő álomként a férfi számára, még ha nem is ez a helyzet kellemes gondolat.*
-Egy kis gyújtós nem ártana.
*Az egyik sarokba mutat ahol fel van pakolva jó pár sornyi fa, szárazak, abból a másik biztos könnyedén tud hasítani pár apró darabot. Fejsze is van ott, meg egy tönkő.*
-Addig faragok egy nyársat, kint van egy jó kis tűzrakó hely, pár farönk is amire le tudunk ülni.
4194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:13:36
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:13:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Óvatosan halad a sötétben. Az íja a kezében, a tegeze a hátán, arra rászíjazva a feltekert kabátja. A legkisebb figyelmet sem tulajdonítja az éjjeli hűvösnek. Ingujjban siet át az erdős terepen, még a vértje sincs rajta, csak a bőr alkarvédők. Azokkal hajtja félre egy belógó tüskésebb bozót ágait. A lehető legkevesebb zajjal járó utat keresi a sűrűn át, de nincs sok ideje igazán vigyázni a lépteire. A lába alatt elreccsenő ágakat kerüli csak körültekintően.
Lehajolva lassít, ahogy közeledik a nyílt terephez. Látja a fák közt derengő világosságot. A baljába veszi az íját. Oldalra húzódva, egy átjárhatóbb szakasz felé megy tovább. Hunyorognia kell, de lassan kiveszi a réten álldogáló rudli árnyait. Öt-hat tehén meg néhány tavalyi borjú. Az egyik közelebb álló ünő felkapja a fejét. Megtorpanva guggol le. A száján át veszi a levegőt, hogy fékezze a feszített tempóban felgyorsult szívverését. Kivárja, amíg elfordul az irányából a pásztázó tekintet. Lehasal a földre. Az aljnövényzeten át figyeli, amíg az állat a fejét forgatva újra rágni kezd.
Lassan mozdul odébb a fűben. Halkan tolja feljebb az íját maga mellett, nem eresztve a szemével a réten legelő csordát. Mozdulatlanná válik abban a pillanatban, ahogy megemelkedik egy fej, pásztázni kezd egy fül. Kúszva halad az irtás széle felé. Türelmesen vár és megfontoltan mozdul, bár már érzi a lombok fölött közeledő pirkadatot. Egy valamivel beljebb álló fa törzsét nézi ki. Takarásban van egy alacsony cserjétől. Előrébb teszi a könyökét, elemelve a mellkasát a hideg földről, hogy tovább mozduljon, amikor valami leesik a feje mellett. A váratlan hang felé fordul. Nincs ideje megijedni, értetlenül mered a fűben fekvő fémre. Összevonja a szemöldökét. Az oldalára fordul, miközben meghallja a közelből felhangzó káromkodást, és felpillantva meglátja közeledni a hozzátartozó sziluettet is. Összeharapja a fogait.
Dühödten löki fel magát a helyéről. A szarvasoknak már mindegy, mégsem emeli meg a hangját, ahogy átlépve a dobócsillagon fojtottan az idegenre mordul:*
- Négy napja követtem ezeket a szarvasokat!
*Int dühösen maga mögé az íjával, haragos szoborként meredve a nőre. Az összhatást talán csak a hajába akadt fűszálak látványa rontja, és a tény, hogy a négy nap alatt egyszer volt csak ideje hazamenni, és akkor is csak hideg kútvíz jutott fürdés gyanánt. Ez viszont egyáltalán nem érdekli.
Nem fordul a rét felé, pontosan tudja, hogy üres. Két-három ugrás, még egy borjúnak is.*
- Ki a fene vagy te? *kérdezi ingerülten. Türelmetlenül fut végig a pillantása a másikon. Biztosan nem vadász, és nem is helybeli paraszt.* - Mit akarsz itt?
//Második szál//
*Óvatosan halad a sötétben. Az íja a kezében, a tegeze a hátán, arra rászíjazva a feltekert kabátja. A legkisebb figyelmet sem tulajdonítja az éjjeli hűvösnek. Ingujjban siet át az erdős terepen, még a vértje sincs rajta, csak a bőr alkarvédők. Azokkal hajtja félre egy belógó tüskésebb bozót ágait. A lehető legkevesebb zajjal járó utat keresi a sűrűn át, de nincs sok ideje igazán vigyázni a lépteire. A lába alatt elreccsenő ágakat kerüli csak körültekintően.
Lehajolva lassít, ahogy közeledik a nyílt terephez. Látja a fák közt derengő világosságot. A baljába veszi az íját. Oldalra húzódva, egy átjárhatóbb szakasz felé megy tovább. Hunyorognia kell, de lassan kiveszi a réten álldogáló rudli árnyait. Öt-hat tehén meg néhány tavalyi borjú. Az egyik közelebb álló ünő felkapja a fejét. Megtorpanva guggol le. A száján át veszi a levegőt, hogy fékezze a feszített tempóban felgyorsult szívverését. Kivárja, amíg elfordul az irányából a pásztázó tekintet. Lehasal a földre. Az aljnövényzeten át figyeli, amíg az állat a fejét forgatva újra rágni kezd.
Lassan mozdul odébb a fűben. Halkan tolja feljebb az íját maga mellett, nem eresztve a szemével a réten legelő csordát. Mozdulatlanná válik abban a pillanatban, ahogy megemelkedik egy fej, pásztázni kezd egy fül. Kúszva halad az irtás széle felé. Türelmesen vár és megfontoltan mozdul, bár már érzi a lombok fölött közeledő pirkadatot. Egy valamivel beljebb álló fa törzsét nézi ki. Takarásban van egy alacsony cserjétől. Előrébb teszi a könyökét, elemelve a mellkasát a hideg földről, hogy tovább mozduljon, amikor valami leesik a feje mellett. A váratlan hang felé fordul. Nincs ideje megijedni, értetlenül mered a fűben fekvő fémre. Összevonja a szemöldökét. Az oldalára fordul, miközben meghallja a közelből felhangzó káromkodást, és felpillantva meglátja közeledni a hozzátartozó sziluettet is. Összeharapja a fogait.
Dühödten löki fel magát a helyéről. A szarvasoknak már mindegy, mégsem emeli meg a hangját, ahogy átlépve a dobócsillagon fojtottan az idegenre mordul:*
- Négy napja követtem ezeket a szarvasokat!
*Int dühösen maga mögé az íjával, haragos szoborként meredve a nőre. Az összhatást talán csak a hajába akadt fűszálak látványa rontja, és a tény, hogy a négy nap alatt egyszer volt csak ideje hazamenni, és akkor is csak hideg kútvíz jutott fürdés gyanánt. Ez viszont egyáltalán nem érdekli.
Nem fordul a rét felé, pontosan tudja, hogy üres. Két-három ugrás, még egy borjúnak is.*
- Ki a fene vagy te? *kérdezi ingerülten. Türelmetlenül fut végig a pillantása a másikon. Biztosan nem vadász, és nem is helybeli paraszt.* - Mit akarsz itt?
4193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-02 12:48:12
Üzenet elküldve: 2024-05-02 12:48:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* Eltekintve a szomszédoktól, akik alapból is messze vannak, elég jónak ítéli meg a helyet első ránézésre. Eltekintve egy két hiányosságot, amikbe jobbnak látja nem beleszólni. Bár az orknak bejön a hely, mégis csak egy kerítést lerakott volna. *
- Úgy tudtam, hogy az emberek nem vágynak nyugalomra, vagyis inkább kaland után ácsingóznak.
* Persze lehet Bredocnak is megvolt a maga része az ilyen kalandokban, és pont ezért vágyik elszigetelésre és nyugalomra. Már rosszul érzi magát, hogy megzavarta a magányát, hisz az ork tudja milyen az, ha valaki magányra vágyik. Persze ez csak addig tart, míg nem közli vele a látogatók gyakoriságát. Jó dolog a magány, egy ideig. *
- Mondjuk, azt elhiszem, hogy a város jellegzetes zaja nem hiányzik, de az embereké? Bajtársakársak? Nők?
* Közben követi a háza irányába. Ha minden jól megy, akkor nem az ork lesz a vacsora, hanem amit ejtett. Közelebb érve veszi csak észre a ház nagyságát. Messziről egy kis földszintes viskónak tűnt, de így közelebbről már egész takarosnak tűnik. Belépve sem tűnik rossznak, bár az orknak kicsit minimalista. Le is ül az egyik székre, reménykedve, hogy az nem törik össze saját súlya alatt. Elvégre elég termetes darab az ork. Mikor visszaér Bredoc az ajánlatával, ő bólint. *
- Tökéletesen hangzik. Pont van nálam pálinka, ork fajta, ha érdekel. Tökéletesen passzolna a nyárshoz.
* Habár fajuk különböző, attól még szerethetik ugyanazt. Sőt, egy kiadós sütögetés összehoz mindenkit. Nem éri váratlanul az újabb kérdés, mert hát nem is válaszolt először sem. *
- Átutazóban. Épp egy lepárlót keresek. Gondoltam, ha valakinek van, akkor szeszfőzőknél lesz. De eddig nem mentem sok sikerrel. Ha van is nekik, nem adják el olyan könnyen ennek.
* Közben kezével a fejére mutat, hogy ezzel is ork létére célozzon. *
- Segítsek valamit? Van gyújtásra alkalmas fa?
* Eltekintve a szomszédoktól, akik alapból is messze vannak, elég jónak ítéli meg a helyet első ránézésre. Eltekintve egy két hiányosságot, amikbe jobbnak látja nem beleszólni. Bár az orknak bejön a hely, mégis csak egy kerítést lerakott volna. *
- Úgy tudtam, hogy az emberek nem vágynak nyugalomra, vagyis inkább kaland után ácsingóznak.
* Persze lehet Bredocnak is megvolt a maga része az ilyen kalandokban, és pont ezért vágyik elszigetelésre és nyugalomra. Már rosszul érzi magát, hogy megzavarta a magányát, hisz az ork tudja milyen az, ha valaki magányra vágyik. Persze ez csak addig tart, míg nem közli vele a látogatók gyakoriságát. Jó dolog a magány, egy ideig. *
- Mondjuk, azt elhiszem, hogy a város jellegzetes zaja nem hiányzik, de az embereké? Bajtársakársak? Nők?
* Közben követi a háza irányába. Ha minden jól megy, akkor nem az ork lesz a vacsora, hanem amit ejtett. Közelebb érve veszi csak észre a ház nagyságát. Messziről egy kis földszintes viskónak tűnt, de így közelebbről már egész takarosnak tűnik. Belépve sem tűnik rossznak, bár az orknak kicsit minimalista. Le is ül az egyik székre, reménykedve, hogy az nem törik össze saját súlya alatt. Elvégre elég termetes darab az ork. Mikor visszaér Bredoc az ajánlatával, ő bólint. *
- Tökéletesen hangzik. Pont van nálam pálinka, ork fajta, ha érdekel. Tökéletesen passzolna a nyárshoz.
* Habár fajuk különböző, attól még szerethetik ugyanazt. Sőt, egy kiadós sütögetés összehoz mindenkit. Nem éri váratlanul az újabb kérdés, mert hát nem is válaszolt először sem. *
- Átutazóban. Épp egy lepárlót keresek. Gondoltam, ha valakinek van, akkor szeszfőzőknél lesz. De eddig nem mentem sok sikerrel. Ha van is nekik, nem adják el olyan könnyen ennek.
* Közben kezével a fejére mutat, hogy ezzel is ork létére célozzon. *
- Segítsek valamit? Van gyújtásra alkalmas fa?
4192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-02 11:43:16
Üzenet elküldve: 2024-05-02 11:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 149
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
-Azok a fajankók.
*Játékosan megrázza fejét és eltekint abba az irányba, amelyről sejti hogy az ork érkezhetett.*
-Nemrég vettem ezt a földet, pedig már egészen megismerkedtem a környékbeliekkel. Talán még nem ismernek annyira.
*Csak egy pillanat erejéig gondolkozik el ezen.*
-Ugye? Pont ezt szeretem benne, hogy itt nyugalom van.
*Nem kérdez rá külön, hogy az ork esetleg ezt máshogy látja-e, vagy hogy szívesen élne-e egy hasonló helyen. Nyilván nem ez az első kérdés mikor egy idegennel találkozik.*
-Nem olyan gyakran, de azért járnak-kelnek errefelé. Főleg akinek valami dolga van, vagy viszi az állatait valahová.
*Közben pedig elindul a ház felé, fejével biccent Cagonnak is, s ha követi akkor hamar be is érhetnek az épületbe.*
-Foglalj helyet nyugodtan.
*Van bent asztal is, meg székek, néhány szekrény és polc. Semmi különleges, de takaros. Látszik hogy munka van benne, szépen ki van takarítva.*
-Pont lőttem pár nyulat. Szereted a nyulat? Megsüthetnénk nyárson, úgyis olyan jó idő van.
*Persze megkérdezi, de ettől függetlenül kést vesz elő, és előkészül az állat feldolgozásához. Tálakat keres, meg a vizeshordó tetejét is leveszi.*
-Szóval mi járatban is vagy errefelé?
*Nem felejtette el, hogy még igazából nem válaszolt a kérdésre.*
-Azok a fajankók.
*Játékosan megrázza fejét és eltekint abba az irányba, amelyről sejti hogy az ork érkezhetett.*
-Nemrég vettem ezt a földet, pedig már egészen megismerkedtem a környékbeliekkel. Talán még nem ismernek annyira.
*Csak egy pillanat erejéig gondolkozik el ezen.*
-Ugye? Pont ezt szeretem benne, hogy itt nyugalom van.
*Nem kérdez rá külön, hogy az ork esetleg ezt máshogy látja-e, vagy hogy szívesen élne-e egy hasonló helyen. Nyilván nem ez az első kérdés mikor egy idegennel találkozik.*
-Nem olyan gyakran, de azért járnak-kelnek errefelé. Főleg akinek valami dolga van, vagy viszi az állatait valahová.
*Közben pedig elindul a ház felé, fejével biccent Cagonnak is, s ha követi akkor hamar be is érhetnek az épületbe.*
-Foglalj helyet nyugodtan.
*Van bent asztal is, meg székek, néhány szekrény és polc. Semmi különleges, de takaros. Látszik hogy munka van benne, szépen ki van takarítva.*
-Pont lőttem pár nyulat. Szereted a nyulat? Megsüthetnénk nyárson, úgyis olyan jó idő van.
*Persze megkérdezi, de ettől függetlenül kést vesz elő, és előkészül az állat feldolgozásához. Tálakat keres, meg a vizeshordó tetejét is leveszi.*
-Szóval mi járatban is vagy errefelé?
*Nem felejtette el, hogy még igazából nem válaszolt a kérdésre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4192-4211