Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-18 14:09:28
Üzenet elküldve: 2017-08-18 14:09:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tharg birtokok//
//Alyo//
-Aki olyan, akar én e! *mutogat magára hüvelykével.* -Máhogy nem ilyen szőrös meg borzas, hanem ilyen fábú vón. De ha arra gondókodol, hogy nékem mi gyön be, há... legyék stram falusi asszonyka, legyék nagy fara, legyék húsos, hogy legyék mit fogni meg szorongatni. Höhö! Legyék hosszú, búzasárga haja, akar a napnak a fényi! Legyék kerek arca, no meg há ne legyék azé banya. No meg kannák is legyenek, ne legyék előlrő deszka. Há, valami ilyesmi köllene. Aki míveli a fődet meg nem fintorodik, ha ganajolni kő a jószág alatt. Ilyen jó vón.
*Hát, ez az elképzelés úgy dióhéjban. Amolyan talpas paraszt, csak női kivitelben csöcsökkel meg nagy cunával, mint a kinyílt virágszirom.*
-Hö, mondom én. Mindég így vón.
*Érzi Alyon a keserűséget és valahol sajnálja is, mivel szívesen segítene, de érzelmi kérdésekben nem lehet rá számítani.*
-Ahogy érized. *vonja meg vállát.* -Áh, kicsi Alyo! *röhög fel és ha tudja, vállon veregeti Alyot.* -Értem én, höhö! Huncutok vagytok ti asszonyok, mindé csavargatnátok a fészeműt. Höhö!
*Kicsit még adja is a lovat Alyo alá, persze teljes mértékben szándékosan, hiszen még ő is érzi és látja, hogy elvörösödik a Tharg leány.*
-Mé szép! Zabbantunk egy fájinat! No! *jön oda közben a kiskutya és rágni kezdi Rolf nadrágját.* -Nyeh mán minő kis akaratos csaholó, nyeh! Gyühet velünk? Majd gyön a lovak után ha meg elfárad, majd felhajítom a lóra. Hozzuk a lovakot! *tápászkodik fel a hintaszékből.* -Osztán uccu. Mutassad, kicsi Alyo.
//Alyo//
-Aki olyan, akar én e! *mutogat magára hüvelykével.* -Máhogy nem ilyen szőrös meg borzas, hanem ilyen fábú vón. De ha arra gondókodol, hogy nékem mi gyön be, há... legyék stram falusi asszonyka, legyék nagy fara, legyék húsos, hogy legyék mit fogni meg szorongatni. Höhö! Legyék hosszú, búzasárga haja, akar a napnak a fényi! Legyék kerek arca, no meg há ne legyék azé banya. No meg kannák is legyenek, ne legyék előlrő deszka. Há, valami ilyesmi köllene. Aki míveli a fődet meg nem fintorodik, ha ganajolni kő a jószág alatt. Ilyen jó vón.
*Hát, ez az elképzelés úgy dióhéjban. Amolyan talpas paraszt, csak női kivitelben csöcsökkel meg nagy cunával, mint a kinyílt virágszirom.*
-Hö, mondom én. Mindég így vón.
*Érzi Alyon a keserűséget és valahol sajnálja is, mivel szívesen segítene, de érzelmi kérdésekben nem lehet rá számítani.*
-Ahogy érized. *vonja meg vállát.* -Áh, kicsi Alyo! *röhög fel és ha tudja, vállon veregeti Alyot.* -Értem én, höhö! Huncutok vagytok ti asszonyok, mindé csavargatnátok a fészeműt. Höhö!
*Kicsit még adja is a lovat Alyo alá, persze teljes mértékben szándékosan, hiszen még ő is érzi és látja, hogy elvörösödik a Tharg leány.*
-Mé szép! Zabbantunk egy fájinat! No! *jön oda közben a kiskutya és rágni kezdi Rolf nadrágját.* -Nyeh mán minő kis akaratos csaholó, nyeh! Gyühet velünk? Majd gyön a lovak után ha meg elfárad, majd felhajítom a lóra. Hozzuk a lovakot! *tápászkodik fel a hintaszékből.* -Osztán uccu. Mutassad, kicsi Alyo.
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-18 13:19:08
Üzenet elküldve: 2017-08-18 13:19:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tharg birtokok//
//Rolf//
*Azért Alyo nem látta annyira vészesnek azt a tejizét, azért hajtotta fel, meg megsérteni sem akarta a gazdát. Mondjuk akkor majd lehet, hogy kicsit leakad a fickó, mikor megtalálja birtoka határában a teli rakott bokrot.*
- Óh, és ki lenne a hozzád való? Milyen asszony?
*Nyilván a falusi férfiaknak másfajta elvárásai vannak egy nővel szemben, mint mondjuk egy harcosnak. Alyo olyanokra gondol, minthogy erős legyen a nő, hogy bírja a munkát az állatok körül meg a földeken, széles csípőjű, hogy szülhessen egy raklap gyereket. A krumpli héját meg leheletvékonyra pucolja és kevés alapanyagból is rittyentsen hétfogásos lakomát.*
- Jah, az én turbékom is akkor jött, mikor nem számítottam rá. Bár ne jött volna.
*Ez utóbbit csak a pillanatnyi keserűség mondatja vele, valójában nem gondolja így, vagy legalábbis általában nem gondolja így. Mondjuk mikor Aoneer alszik és ezért nem vitatkoznak.*
- Hát felakasztom a nyeregkápára, nem fáradtság. Nem pipázom, vagyis de, csak izé. Nem úgy, na...
*ez egy rendkívül perverz gondolat most, és egészen bele is vörösödik, még kreol bőrén át is látni. Pedig amúgy nem prűd vagy szégyellős, szóval igazán semmi nem indokolja azt, hogy elvörösödjön. Abba például nem vörösödne bele ha Rolf pucéran látná - vagy ha bárki más pucéran látná -, persze provokálni sem akar senkit, meg lehet, hogy a másiknak kínos lenne. Már ha meztelen lenne, mikor Rolf visszaér a vízzel, de nem az, mert nézelődött várakozás közben, igaz ugyan, hogy nincs túl sok látnivaló.
A gyors, hidegvizes mosdás kifejezetten jót tesz a hangulatának is, és nem csak a kis testének. Rolf ezt az időt hasznos pipázással tölti.*
- De, persze elmegyek veled. Eszünk is valamit. Megmutatom a várat is, ha szeretnéd.
//Rolf//
*Azért Alyo nem látta annyira vészesnek azt a tejizét, azért hajtotta fel, meg megsérteni sem akarta a gazdát. Mondjuk akkor majd lehet, hogy kicsit leakad a fickó, mikor megtalálja birtoka határában a teli rakott bokrot.*
- Óh, és ki lenne a hozzád való? Milyen asszony?
*Nyilván a falusi férfiaknak másfajta elvárásai vannak egy nővel szemben, mint mondjuk egy harcosnak. Alyo olyanokra gondol, minthogy erős legyen a nő, hogy bírja a munkát az állatok körül meg a földeken, széles csípőjű, hogy szülhessen egy raklap gyereket. A krumpli héját meg leheletvékonyra pucolja és kevés alapanyagból is rittyentsen hétfogásos lakomát.*
- Jah, az én turbékom is akkor jött, mikor nem számítottam rá. Bár ne jött volna.
*Ez utóbbit csak a pillanatnyi keserűség mondatja vele, valójában nem gondolja így, vagy legalábbis általában nem gondolja így. Mondjuk mikor Aoneer alszik és ezért nem vitatkoznak.*
- Hát felakasztom a nyeregkápára, nem fáradtság. Nem pipázom, vagyis de, csak izé. Nem úgy, na...
*ez egy rendkívül perverz gondolat most, és egészen bele is vörösödik, még kreol bőrén át is látni. Pedig amúgy nem prűd vagy szégyellős, szóval igazán semmi nem indokolja azt, hogy elvörösödjön. Abba például nem vörösödne bele ha Rolf pucéran látná - vagy ha bárki más pucéran látná -, persze provokálni sem akar senkit, meg lehet, hogy a másiknak kínos lenne. Már ha meztelen lenne, mikor Rolf visszaér a vízzel, de nem az, mert nézelődött várakozás közben, igaz ugyan, hogy nincs túl sok látnivaló.
A gyors, hidegvizes mosdás kifejezetten jót tesz a hangulatának is, és nem csak a kis testének. Rolf ezt az időt hasznos pipázással tölti.*
- De, persze elmegyek veled. Eszünk is valamit. Megmutatom a várat is, ha szeretnéd.
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-17 19:01:31
Üzenet elküldve: 2017-08-17 19:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tharg birtokok//
//Alyo//
*Jó tanulópénz lesz ez Alyonak, hogy idegen földön ne kóstoljon meg mindenféle bizarr kinézetű löttyöt. Az a tejizé annyira volt kívánatos, mint egy tál mosogatólé. Mondjuk Alyo nem tűnik nyámnyilának, de a természetnek nem lehet parancsolni, vagy mi. Rolf például a sok bortól fossa össze magát, pedig neki aztán nem úri bele van.*
-Nem tanátam mé mög a magamho valót.
*Ilyen egyszerű ez. Nincs könnyű dolga, bár másnak sem. Darna tetszett neki, szívesen meghempergette volna a kovászban a faránál fogva! De hozzá hasonló remek asszony nem terem minden bokorban. Jó parti lehet Rolf, mert tényleg nem ágrólszakadt, de képes nagyon elhagyni magát. Csapzott, kócos haj, bozontos szakáll, kopott ruhák, nyilvános böfögés, fingás, fartúrás, orrbányászat, fülzsírkutatás. És hát bizony ez jelentősen rontja az összképet, de nem bánja, ő ilyen. Hátha lesz egyszer egy hasonló kaliberű asszonyka...*
-Majd lészen eccer, mikó kő meg mikó nem számítok rája. Mindé úgy van, mint egy köllemes ajándok.
*Alyo rögtön felajánlja a húsnakvalót.*
-Há én osztán nem válogatok, gyühet vala bármi. No de itten is van hús meg úszó is. *utal a halra.* -Nem köll cipekedni néked. Sör vagy pálesz az gyöhet. Pípázol e osztán, kicsi Alyo? *érdeklődik, mert akár azt is űzhetnék együtt.*
-Höh, há na. Nem vagyol te úri jány. Mingyá gyüvök.
*Hamar visszatér két vödör vízzel, ám mielőtt beront beszól a kunyhóba.*
-Gyüvök, kicsi Alyo. Ha mezítelen vagy mán, kapjá magad elibe valamit.
*Még bele is önti a lavórba a vizet, ami majdnem színig megtelik.*
-Ha kimögy a víz, hagy mennyék. *legyint.* -Ne zavarjék.
*Kint várakozik, míg Alyo nem végez. Van egy rozoga hintaszéke a hodály előtt, a szekere mellett, abban ücsörög és pipázik. Az állatokkal ma már nem kell foglalkozni. Mikor Alyo kijön a kunyhóból, a melák odaint neki.*
-Elgyüssz e vélem a Korsóba? Jó esne pár korsó sör, ily fájin üzlet utána.
//Alyo//
*Jó tanulópénz lesz ez Alyonak, hogy idegen földön ne kóstoljon meg mindenféle bizarr kinézetű löttyöt. Az a tejizé annyira volt kívánatos, mint egy tál mosogatólé. Mondjuk Alyo nem tűnik nyámnyilának, de a természetnek nem lehet parancsolni, vagy mi. Rolf például a sok bortól fossa össze magát, pedig neki aztán nem úri bele van.*
-Nem tanátam mé mög a magamho valót.
*Ilyen egyszerű ez. Nincs könnyű dolga, bár másnak sem. Darna tetszett neki, szívesen meghempergette volna a kovászban a faránál fogva! De hozzá hasonló remek asszony nem terem minden bokorban. Jó parti lehet Rolf, mert tényleg nem ágrólszakadt, de képes nagyon elhagyni magát. Csapzott, kócos haj, bozontos szakáll, kopott ruhák, nyilvános böfögés, fingás, fartúrás, orrbányászat, fülzsírkutatás. És hát bizony ez jelentősen rontja az összképet, de nem bánja, ő ilyen. Hátha lesz egyszer egy hasonló kaliberű asszonyka...*
-Majd lészen eccer, mikó kő meg mikó nem számítok rája. Mindé úgy van, mint egy köllemes ajándok.
*Alyo rögtön felajánlja a húsnakvalót.*
-Há én osztán nem válogatok, gyühet vala bármi. No de itten is van hús meg úszó is. *utal a halra.* -Nem köll cipekedni néked. Sör vagy pálesz az gyöhet. Pípázol e osztán, kicsi Alyo? *érdeklődik, mert akár azt is űzhetnék együtt.*
-Höh, há na. Nem vagyol te úri jány. Mingyá gyüvök.
*Hamar visszatér két vödör vízzel, ám mielőtt beront beszól a kunyhóba.*
-Gyüvök, kicsi Alyo. Ha mezítelen vagy mán, kapjá magad elibe valamit.
*Még bele is önti a lavórba a vizet, ami majdnem színig megtelik.*
-Ha kimögy a víz, hagy mennyék. *legyint.* -Ne zavarjék.
*Kint várakozik, míg Alyo nem végez. Van egy rozoga hintaszéke a hodály előtt, a szekere mellett, abban ücsörög és pipázik. Az állatokkal ma már nem kell foglalkozni. Mikor Alyo kijön a kunyhóból, a melák odaint neki.*
-Elgyüssz e vélem a Korsóba? Jó esne pár korsó sör, ily fájin üzlet utána.
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-17 18:37:11
Üzenet elküldve: 2017-08-17 18:37:11
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Az elf köszöni kényelmesen van. Amennyi szabadságot most a lánynak nem adott azzal nehéz lenne őt rászedni, és bár nem néz ki úgy, de figyel vadászmadár a fa tetején.*
-Remélem a folyó is megteszi. Addig kell kihasználni amíg jó idő van és a pegazusba amúgy sem engednek be ilyen rongyos kis koldusokat. *Ahogy a fürdőházba sem. Bár nincs oka rá néha ő is fészkelődik a lány mögött, ő is hozzá dörgölőzve a másik hátához, és kezeivel néha mozogva annak oldalán mintha csak álomban, vagy félálomban helyezkedne, továbbra sem nagyon zavartatva magát azzal, mi a véleménye erről a másiknak. Ez az ő lova, becsületes rablógyilkosságban szerezte, miközben nemes szívű rablógyilkos lánykákat védett valami semmirekellő lovagtól és nem fogja, hagyni, hogy valami jöttment csak úgy kilopja alóla.
Sokáig mennek így kelet felé amíg el nem jutnak a szántóföldekre. Hamarosan ott lesznek. Az út rövid, a társaság kényelmes, neki igazán nincs oka panaszra.
A lány újabb kérdésére a levegőbe szimatol. Szeme ugyan résnyire kinn van, de a mérhetetlen búzaföldek látványából annyira nem nagy dolog. Lassan itt az ideje az aratásnak.*
-Igen már lehet. *Dünnyögi.* -Lehetőleg valami úton különben meghajigálnak a gazdák. *Teszi még hozzá. Ha minden jól megy hamarosan már az erdőszéli tisztáson lehetnek. Arthenior hátsó bejárata, ami még mindig épp annyira elhagyatott és törvényen kívüli mintha az erdőség közepén volnának.*
*Az elf köszöni kényelmesen van. Amennyi szabadságot most a lánynak nem adott azzal nehéz lenne őt rászedni, és bár nem néz ki úgy, de figyel vadászmadár a fa tetején.*
-Remélem a folyó is megteszi. Addig kell kihasználni amíg jó idő van és a pegazusba amúgy sem engednek be ilyen rongyos kis koldusokat. *Ahogy a fürdőházba sem. Bár nincs oka rá néha ő is fészkelődik a lány mögött, ő is hozzá dörgölőzve a másik hátához, és kezeivel néha mozogva annak oldalán mintha csak álomban, vagy félálomban helyezkedne, továbbra sem nagyon zavartatva magát azzal, mi a véleménye erről a másiknak. Ez az ő lova, becsületes rablógyilkosságban szerezte, miközben nemes szívű rablógyilkos lánykákat védett valami semmirekellő lovagtól és nem fogja, hagyni, hogy valami jöttment csak úgy kilopja alóla.
Sokáig mennek így kelet felé amíg el nem jutnak a szántóföldekre. Hamarosan ott lesznek. Az út rövid, a társaság kényelmes, neki igazán nincs oka panaszra.
A lány újabb kérdésére a levegőbe szimatol. Szeme ugyan résnyire kinn van, de a mérhetetlen búzaföldek látványából annyira nem nagy dolog. Lassan itt az ideje az aratásnak.*
-Igen már lehet. *Dünnyögi.* -Lehetőleg valami úton különben meghajigálnak a gazdák. *Teszi még hozzá. Ha minden jól megy hamarosan már az erdőszéli tisztáson lehetnek. Arthenior hátsó bejárata, ami még mindig épp annyira elhagyatott és törvényen kívüli mintha az erdőség közepén volnának.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-16 12:22:51
Üzenet elküldve: 2017-08-16 12:22:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tharg birtokok//
//Rolf//
*Alyo számára teljesen mindegy, hogy Rolf tapintatos-e vagy csupán nem akar perverz kukkolónak tűnni, neki az a lényeg, hogy a fosás roppant fennkölt tevékenységét magányosan végezheti. Az a rohadt tejizé, az tehet az egészről, ezentúl figyelni fog rá, hogy csak ellenőrzött tehén ellenőrzött tejét fogyassza. Vagy azt se, mert tulajdonképpen nem is szereti a tejet. A sajtot persze igen, de a büdösöket sajtból sem, csak azokat a lágy féléket, amik szinte elolvadnak a szájban.*
- És miért nincsen turbékod?
*Végtére is Rolf parasztszemmel nézve nem is rossz parti, mert van egy csomó állata, meg saját földje, szóval van mit a tejbe aprítania. Az ilyen Darna-féle súlyos farú falusiak biztosan élnek-halnak a hasonló fickókért. Alyo mondjuk nem tudja elképzelni magáról, hogy ilyen helyen éljen, de hát nem is földtúrásra született, sőt valószínűleg ki is kérné magának az ilyesmit, végtére is büszke tharg harcos. Bár az elmúlt időszakban nem sok harcban vett részt, a kikötői kis mészárlás nemigen számít.*
- Óh az jó, majd lövök nyuszit a bográcsba. Vagy őzet, vagy amit szeretnél.
*Bármit, merthogy Alyo bármit le tud lőni.*
- Ó melegíteni nem kell, fürödtem én már a hideg folyóban is télen. Meg sietnék, nem akarok sokat pepecselni.
*Leginkább az izzadtságot akarja lemosni a hátáról, merthogy megizzasztotta az, hogy majdnem bokán fosta magát. Átkozott tej! Mindenesetre ha Rolf tényleg húz neki vizet, akkor tényleg gyorsan fogja megmosni magát, a két hete mosott törülköző adta lehetőséggel ugyan nem él, hanem a nedves bőrére húzza vissza a ruháit.*
- Köszönöm a lehetőséget. Jobban vagyok.
*Legalábbis már nem ragad a háta az izzadtságtól, de lelkileg ugyanúgy rottyon van. Ezen viszont segít valamennyire az, hogy kicsit eltereli a gondolatait azzal, hogy mondjuk aláalmozza a jószágot. Persze ezt csak akkor tudja megtenni ha Rolf elmagyarázza, vagy megmutatja, remélhetőleg inkább megmutatja, mert a beszédét nehezen érti.*
//Rolf//
*Alyo számára teljesen mindegy, hogy Rolf tapintatos-e vagy csupán nem akar perverz kukkolónak tűnni, neki az a lényeg, hogy a fosás roppant fennkölt tevékenységét magányosan végezheti. Az a rohadt tejizé, az tehet az egészről, ezentúl figyelni fog rá, hogy csak ellenőrzött tehén ellenőrzött tejét fogyassza. Vagy azt se, mert tulajdonképpen nem is szereti a tejet. A sajtot persze igen, de a büdösöket sajtból sem, csak azokat a lágy féléket, amik szinte elolvadnak a szájban.*
- És miért nincsen turbékod?
*Végtére is Rolf parasztszemmel nézve nem is rossz parti, mert van egy csomó állata, meg saját földje, szóval van mit a tejbe aprítania. Az ilyen Darna-féle súlyos farú falusiak biztosan élnek-halnak a hasonló fickókért. Alyo mondjuk nem tudja elképzelni magáról, hogy ilyen helyen éljen, de hát nem is földtúrásra született, sőt valószínűleg ki is kérné magának az ilyesmit, végtére is büszke tharg harcos. Bár az elmúlt időszakban nem sok harcban vett részt, a kikötői kis mészárlás nemigen számít.*
- Óh az jó, majd lövök nyuszit a bográcsba. Vagy őzet, vagy amit szeretnél.
*Bármit, merthogy Alyo bármit le tud lőni.*
- Ó melegíteni nem kell, fürödtem én már a hideg folyóban is télen. Meg sietnék, nem akarok sokat pepecselni.
*Leginkább az izzadtságot akarja lemosni a hátáról, merthogy megizzasztotta az, hogy majdnem bokán fosta magát. Átkozott tej! Mindenesetre ha Rolf tényleg húz neki vizet, akkor tényleg gyorsan fogja megmosni magát, a két hete mosott törülköző adta lehetőséggel ugyan nem él, hanem a nedves bőrére húzza vissza a ruháit.*
- Köszönöm a lehetőséget. Jobban vagyok.
*Legalábbis már nem ragad a háta az izzadtságtól, de lelkileg ugyanúgy rottyon van. Ezen viszont segít valamennyire az, hogy kicsit eltereli a gondolatait azzal, hogy mondjuk aláalmozza a jószágot. Persze ezt csak akkor tudja megtenni ha Rolf elmagyarázza, vagy megmutatja, remélhetőleg inkább megmutatja, mert a beszédét nehezen érti.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-16 12:01:53
Üzenet elküldve: 2017-08-16 12:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//A múlt nyomában//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Rendben, próbálkozz csak. *Úgy hagyja rá a férfire a dolgot, ahogy a beletörődő anyák mondanak le a gyerekük neveléséről. Ugyan, abban a kérdésben, hogy kettejük közül melyik az infantilisebb, teljesen egyértelmű a válasz, de Khan is képes ezzel a jeggyel élni, és gyakran elő is fordul, hogy él a gyakorlás jogával.
Ilyen magasröptű beszélgetést legfeljebb gyermekkorában hallott legutoljára, s akkoriban meglehetősen száraznak és unalmasnak találta őket. Később sem igyekezett, hogy elmélkedésekben tündökölhessen, jelen esetben viszont semmiképpen sem illetné ezt a helyzetet egyik jelzővel sem. Száraznak több szempontból sem, egyrészt nyakig vannak a vízben, másrészt pedig gondoskodnak róla, hogy a torkuk is el legyen látva rendesen.
Hunyorít kissé, ha nem vízben lennének, talán elérkezett volna az a pont, amikor lábai ellenkező irányba lódulnak meg, mint amerre azt a fej parancsba adta. Most nem tart effélétől, hátát a sziklaperem tartja, elölről pedig a férfi, akinek a tartása bár kevéssé szilárd most, de azért mégis csak magabiztosnak mondható.*
- Azt állítod, hogy ez mind… *Egy laza csuklómozdulattal illeti a környezetüket, majd nem hagyja ki ebből magukat sem.* néhány betű egy poros könyvből? Hogy valaki más ezt már így alakította? *Ha igen az a valaki jól kicseszett a fél életével, bár meg kell hagyni, erre a szakaszra azért mégis csak igyekezett jutalmazni a megélt kegyetlenségekért.* Ezzel azt mondod, hogy nincs szabad akaratunk, mert bármit teszünk az előre elrendeltetett, hogy amikor megérintelek… *Csak egy apró mozzanattal ér most a férfi vállához.* vagy szavakat formálok feléd, azt igazából valaki más akarja. Nem én. *Ez a része kevésbé tetszik neki, bár ebből a kontextusból elképzelhető, hogy tartogat még felé az élet egyet, s mást *
- Beteges vágyai vannak egy-két férfinek. *Elhúzza a száját.* Találkoztam már olyannal, aki azt kérte tőlem, hogy tegyek úgy, mintha az anyja lennék. *A szavak csak úgy záporoznak ki a száján gondolkodás nélkül, s csak utólag ér meg a fejében, hogy ez valóban milyen érzetet kelthet a férjében, mint aki korábban szajha volt.* Mármint… *Megvakarja a tarkóját.* Tudod, biztos meséltem miből éltem korábban. *És így kell tovább rontani a helyzeten.* Miután az első hajómról távoznom kellett azzal szereztem a rumra valót, hogy leitattam néhány arra alkalmas személyt, hogy elhitessem velük ebből még lehet bármi egy sötét szobában, majd amint felértünk, vagy kidőltek maguktól, vagy rásegítettem, de az biztos, hogy néhány arannyal megrövidültek. *Ezt a városban nyilvánvalóan nem tehette meg, mert csak egyszer érdemes hasonlóval próbálkozni ugyanabban a kocsmában.*
- Kegyetlen vagy. *Gonosz, de talán a legkedveltebb mosolyának egyike húzódik az arcára. Nem kell az embernek sokáig törnie a fejét, hogy ezek ketten valóban nekiállnának a világot terrorizálni, megtalálnák a különböző módszereket arra, hogy miként éljék ki hajlamaikat.* Ez tetszik.
*Nem tud kihagyni egy hangosabb kacagást, annak hallatára, hogy milyen fogalmakkal illeti Khan a Vörös egykori társait.*
- Nem voltak mind hajósok, sőt, korábban nem is így indult a dolog. Emiatt aztán nem is mondanám rájuk, hogy jó hajósok, egy részük azt sem tudta mit csinált, amikor neki indultunk portyázni. Szedj össze egy rakás olyat, akit a társadalom nem fogadott magába, vagy menekülni kényszerült, és zárd össze őket egy sötét helyre. Nem véletlenül neveztük magunkat nagyképűen Kárhozottaknak. De attól eltekintve, hogy idióták és őrültek voltak, valamiben mindegyik jó volt. Még ha csak ivásról, vagy dugásról is volt szó.
*Most rajta a sor, hogy szemét forgassa az egyszerű válaszon, ami egyébként fordítva szokott történni, bár nem emlékszik, hogy amikor ő maga ilyen egyszerűen lecsap egy választ, olyankor Khan miként is szokott viselkedni. Többnyire talán higgadtan elengedi a füle mellett.*
- Egy napon? *Jobbról is balról is fürkészi a másik arcát, mintha onnan leolvashatná, hogy miként került ide közéjük ez a két szó.
Olyan dolgok merülnek fel ittlétük alatt az elméjében, amelyeknek nem adott talajt, semmiféle téma. Egy kicsit talán mégis, ami az elveszített gyerekkort illeti. Perverzül hangzik, de az apja jut eszébe és a vele töltött haszontalan percek, amelyeket másként kellett volna értékelnie mindkettejüknek. Most úgy érzi, nem azért haragszik nemzőjére, mert azt tette, amelyet az évszázados nemesi kötelességtudat és üzleti érzék megkövetelt tőle (nem kis részben a nagyanyja hatására), inkább azért, amiért sohasem adta meg neki azt, amelyet a húga és a bátyja is megkapott, az apai figyelmet. Khanra pillantva egészen biztos benne, hogy bárhogy is alakítaná a sors kettejük életét, nem olyan lenne, mint az apja. Ez meleg érzettel tölti el, és még egy meglepően nem ide illő mosoly is jár mellé. A szerelmesek körében nem újdonság, hogy amíg tart a varázs, vagy akár később is, de mindig is újabb olyan oldalát fedezik fel a kedvesüknek, amelytől meg-megerősödik ez az érzés. Dynti most hasonló helyzetben találja magát, bár tény, hogy a rum határozottan rásegít erre az oldalára. De most nincs itt az ideje, hogy ilyesmivel lepje meg a férfit, merthogy a színjátékot ő semmiért sem szakítaná meg.
A férfi látszólag behódol a Vöröske előzetes ténykedésének, ami nyilvánvalóan meglepi, nagyobb ellenállásra számított, de pontosan ezért sem kíván bedőlni valaminek, ami mögött csapdát sejt. Kényes a helyzet, mert csak látszólag adja meg számára a döntés jogát, miközben az orránál fogva vezetve, igazából mégis csak Khan az, aki a szálat vezeti most.*
- Nem. *Kezét kicsúsztatja a férfi derekára.* Miféle vezetője lennék csapatomnak, ha azt tenném, amire felhatalmazol? Ez a meccs a számodra már így is bukott, szolgából találok még ezret. A hajód is az enyém lesz, mégis mit tudnál hát felajánlani? *Eddig csak pihentette a tőrként szimbolizált ujjait, most visszavándorol inkább Khan nyaka elé, fenyegetően, mintha egyébként tényleg képes lenne azokkal elvágni egy torkot. A másik kezét sem hagyja tétlenkedni. Ő maga is számolásra emeli az ujjait. Csakhogy ő nem perceket számol, másodperceket.* Négy…
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Rendben, próbálkozz csak. *Úgy hagyja rá a férfire a dolgot, ahogy a beletörődő anyák mondanak le a gyerekük neveléséről. Ugyan, abban a kérdésben, hogy kettejük közül melyik az infantilisebb, teljesen egyértelmű a válasz, de Khan is képes ezzel a jeggyel élni, és gyakran elő is fordul, hogy él a gyakorlás jogával.
Ilyen magasröptű beszélgetést legfeljebb gyermekkorában hallott legutoljára, s akkoriban meglehetősen száraznak és unalmasnak találta őket. Később sem igyekezett, hogy elmélkedésekben tündökölhessen, jelen esetben viszont semmiképpen sem illetné ezt a helyzetet egyik jelzővel sem. Száraznak több szempontból sem, egyrészt nyakig vannak a vízben, másrészt pedig gondoskodnak róla, hogy a torkuk is el legyen látva rendesen.
Hunyorít kissé, ha nem vízben lennének, talán elérkezett volna az a pont, amikor lábai ellenkező irányba lódulnak meg, mint amerre azt a fej parancsba adta. Most nem tart effélétől, hátát a sziklaperem tartja, elölről pedig a férfi, akinek a tartása bár kevéssé szilárd most, de azért mégis csak magabiztosnak mondható.*
- Azt állítod, hogy ez mind… *Egy laza csuklómozdulattal illeti a környezetüket, majd nem hagyja ki ebből magukat sem.* néhány betű egy poros könyvből? Hogy valaki más ezt már így alakította? *Ha igen az a valaki jól kicseszett a fél életével, bár meg kell hagyni, erre a szakaszra azért mégis csak igyekezett jutalmazni a megélt kegyetlenségekért.* Ezzel azt mondod, hogy nincs szabad akaratunk, mert bármit teszünk az előre elrendeltetett, hogy amikor megérintelek… *Csak egy apró mozzanattal ér most a férfi vállához.* vagy szavakat formálok feléd, azt igazából valaki más akarja. Nem én. *Ez a része kevésbé tetszik neki, bár ebből a kontextusból elképzelhető, hogy tartogat még felé az élet egyet, s mást *
- Beteges vágyai vannak egy-két férfinek. *Elhúzza a száját.* Találkoztam már olyannal, aki azt kérte tőlem, hogy tegyek úgy, mintha az anyja lennék. *A szavak csak úgy záporoznak ki a száján gondolkodás nélkül, s csak utólag ér meg a fejében, hogy ez valóban milyen érzetet kelthet a férjében, mint aki korábban szajha volt.* Mármint… *Megvakarja a tarkóját.* Tudod, biztos meséltem miből éltem korábban. *És így kell tovább rontani a helyzeten.* Miután az első hajómról távoznom kellett azzal szereztem a rumra valót, hogy leitattam néhány arra alkalmas személyt, hogy elhitessem velük ebből még lehet bármi egy sötét szobában, majd amint felértünk, vagy kidőltek maguktól, vagy rásegítettem, de az biztos, hogy néhány arannyal megrövidültek. *Ezt a városban nyilvánvalóan nem tehette meg, mert csak egyszer érdemes hasonlóval próbálkozni ugyanabban a kocsmában.*
- Kegyetlen vagy. *Gonosz, de talán a legkedveltebb mosolyának egyike húzódik az arcára. Nem kell az embernek sokáig törnie a fejét, hogy ezek ketten valóban nekiállnának a világot terrorizálni, megtalálnák a különböző módszereket arra, hogy miként éljék ki hajlamaikat.* Ez tetszik.
*Nem tud kihagyni egy hangosabb kacagást, annak hallatára, hogy milyen fogalmakkal illeti Khan a Vörös egykori társait.*
- Nem voltak mind hajósok, sőt, korábban nem is így indult a dolog. Emiatt aztán nem is mondanám rájuk, hogy jó hajósok, egy részük azt sem tudta mit csinált, amikor neki indultunk portyázni. Szedj össze egy rakás olyat, akit a társadalom nem fogadott magába, vagy menekülni kényszerült, és zárd össze őket egy sötét helyre. Nem véletlenül neveztük magunkat nagyképűen Kárhozottaknak. De attól eltekintve, hogy idióták és őrültek voltak, valamiben mindegyik jó volt. Még ha csak ivásról, vagy dugásról is volt szó.
*Most rajta a sor, hogy szemét forgassa az egyszerű válaszon, ami egyébként fordítva szokott történni, bár nem emlékszik, hogy amikor ő maga ilyen egyszerűen lecsap egy választ, olyankor Khan miként is szokott viselkedni. Többnyire talán higgadtan elengedi a füle mellett.*
- Egy napon? *Jobbról is balról is fürkészi a másik arcát, mintha onnan leolvashatná, hogy miként került ide közéjük ez a két szó.
Olyan dolgok merülnek fel ittlétük alatt az elméjében, amelyeknek nem adott talajt, semmiféle téma. Egy kicsit talán mégis, ami az elveszített gyerekkort illeti. Perverzül hangzik, de az apja jut eszébe és a vele töltött haszontalan percek, amelyeket másként kellett volna értékelnie mindkettejüknek. Most úgy érzi, nem azért haragszik nemzőjére, mert azt tette, amelyet az évszázados nemesi kötelességtudat és üzleti érzék megkövetelt tőle (nem kis részben a nagyanyja hatására), inkább azért, amiért sohasem adta meg neki azt, amelyet a húga és a bátyja is megkapott, az apai figyelmet. Khanra pillantva egészen biztos benne, hogy bárhogy is alakítaná a sors kettejük életét, nem olyan lenne, mint az apja. Ez meleg érzettel tölti el, és még egy meglepően nem ide illő mosoly is jár mellé. A szerelmesek körében nem újdonság, hogy amíg tart a varázs, vagy akár később is, de mindig is újabb olyan oldalát fedezik fel a kedvesüknek, amelytől meg-megerősödik ez az érzés. Dynti most hasonló helyzetben találja magát, bár tény, hogy a rum határozottan rásegít erre az oldalára. De most nincs itt az ideje, hogy ilyesmivel lepje meg a férfit, merthogy a színjátékot ő semmiért sem szakítaná meg.
A férfi látszólag behódol a Vöröske előzetes ténykedésének, ami nyilvánvalóan meglepi, nagyobb ellenállásra számított, de pontosan ezért sem kíván bedőlni valaminek, ami mögött csapdát sejt. Kényes a helyzet, mert csak látszólag adja meg számára a döntés jogát, miközben az orránál fogva vezetve, igazából mégis csak Khan az, aki a szálat vezeti most.*
- Nem. *Kezét kicsúsztatja a férfi derekára.* Miféle vezetője lennék csapatomnak, ha azt tenném, amire felhatalmazol? Ez a meccs a számodra már így is bukott, szolgából találok még ezret. A hajód is az enyém lesz, mégis mit tudnál hát felajánlani? *Eddig csak pihentette a tőrként szimbolizált ujjait, most visszavándorol inkább Khan nyaka elé, fenyegetően, mintha egyébként tényleg képes lenne azokkal elvágni egy torkot. A másik kezét sem hagyja tétlenkedni. Ő maga is számolásra emeli az ujjait. Csakhogy ő nem perceket számol, másodperceket.* Négy…
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-15 18:55:30
Üzenet elküldve: 2017-08-15 18:55:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
//Alyo//
*Noha fogalma sincs a tapintatosság alapjairól sem, de hát mégsem kukkolhat egy kakiló nőt a bokron át. Még azt hinnék, hogy valami perverz alak.
Alyo felzárkózik, ahogyan azt sejteni lehetett.*
-Nem vót aza régen. Csak úgy tűnik, mintha régen lett vón. Mevváltozott kissé a vidék, más szelek fúnak, de teccik így is. Izé... nincsen nékem turbékom.
*Bizony hiányzik a női kéz, meg más szempontból is, de azt felesleges firtatni. Nem könnyű párt találni egy parasztembernek, főleg nem olyannak, aki ekkora melák. Mintha egy medvét ölelne magához egy nő.*
-Bármikor. *bólogat nagyokat.* -Ha ú érzed, hogy jó vón itt néked csöppet lenni, mer nyugodalom vón vagy valami, jer. Nem vónék én az a nagy vendégek látója, ide nem nagyon gyön senki, és há nékem is jó vón néha egy csepp társaság. Eltőthetünk egy napot nyugodalomba. Főzhetünk szabad tűzin, no meg akad mindég bor meg pálesz. Ja, izé... hasas vagyol. *vakarja meg fejét.* -Nocc'a, lesz majd akk'ó friss víz!
*Távol álljon tőle, hogy bárminemű hátsó szándékot forral a fejében, de kevesen vannak, kik máskor is eljönnének Rolf-lakba.*
-A kunyhóba vón egy lavór. Húzok neked két nagy vedér vizet a folyóbú. Ha köll, meg is lehet melengetni a kályhán. Csak aho be köll durrantani. Ööö... biza szappannak híján vónék, azzal nem tudok szógáni. Egy törűköző vón a szekrénybe, most mostam ki alig két hete vón a folyóba.
*Alig. Hun van még karácsony, ugyebár...*
-Jó lészen é így, kicsi Alyo?
//Alyo//
*Noha fogalma sincs a tapintatosság alapjairól sem, de hát mégsem kukkolhat egy kakiló nőt a bokron át. Még azt hinnék, hogy valami perverz alak.
Alyo felzárkózik, ahogyan azt sejteni lehetett.*
-Nem vót aza régen. Csak úgy tűnik, mintha régen lett vón. Mevváltozott kissé a vidék, más szelek fúnak, de teccik így is. Izé... nincsen nékem turbékom.
*Bizony hiányzik a női kéz, meg más szempontból is, de azt felesleges firtatni. Nem könnyű párt találni egy parasztembernek, főleg nem olyannak, aki ekkora melák. Mintha egy medvét ölelne magához egy nő.*
-Bármikor. *bólogat nagyokat.* -Ha ú érzed, hogy jó vón itt néked csöppet lenni, mer nyugodalom vón vagy valami, jer. Nem vónék én az a nagy vendégek látója, ide nem nagyon gyön senki, és há nékem is jó vón néha egy csepp társaság. Eltőthetünk egy napot nyugodalomba. Főzhetünk szabad tűzin, no meg akad mindég bor meg pálesz. Ja, izé... hasas vagyol. *vakarja meg fejét.* -Nocc'a, lesz majd akk'ó friss víz!
*Távol álljon tőle, hogy bárminemű hátsó szándékot forral a fejében, de kevesen vannak, kik máskor is eljönnének Rolf-lakba.*
-A kunyhóba vón egy lavór. Húzok neked két nagy vedér vizet a folyóbú. Ha köll, meg is lehet melengetni a kályhán. Csak aho be köll durrantani. Ööö... biza szappannak híján vónék, azzal nem tudok szógáni. Egy törűköző vón a szekrénybe, most mostam ki alig két hete vón a folyóba.
*Alig. Hun van még karácsony, ugyebár...*
-Jó lészen é így, kicsi Alyo?
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-15 11:30:52
Üzenet elküldve: 2017-08-15 11:30:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalvára menet//
//Rolf//
*A bokorban guggolva nagyon gyűlöli a gazdát, meg azt amit itatott vele. Főleg azt amit itatott vele, meg egy kicsit magára is haragszik, hogy egyáltalán elfogadta. De itt és ebben a pillanatban, mikor egy lapulevélbe törli a hátsóját elhatározza, hogy ezentúl senkitől nem fogad el semmit. Főleg nem fura, tejszerű izéket, pláne ha nem látta az állatot amiből az kijött. Mindenesetre hálát ad az összes szellemeknek, hogy Rolfban van annyi tapintat, hogy nem a cserje túloldalán hallgatja ezt, mert attól Alyo nagyon elszégyellné magát, hiszen tudvalevő, hogy a lányok nemcsak, hogy nem finganak de nem is kakilnak. A műveletbe ráadásul igencsak le is izzad. Jó lenne egy mosakodás. Szerencsére bugyit nem kell, hogy mosson, mert sikerült elég gyorsan letolnia a gatyáját. Ez valahogy nem az ő napja. Sőt ez egy nagyon-nagyon vacak nap. Vacak hat.
Kocogva éri be Rolfot végül, a hasa vége megnyugodott, de összességében még nem érzi magát jobban. Fizikailag talán, de lelkileg nagyon rottyon van, szívesen sírdogálna egy sarokban, ahol senki sem látja. Viszont Rolf állatainak terelgetése egy kicsit terápiás jellegű, és bár azelőtt sosem csinált ilyesmit, de mégis örömét leli benne.*
- Voltam már itt régen. A háború előtt. Nincs neked asszonyod?
*Kérdezi mikor Rolf körbevezeti. Persze távol álljon Alyotól, hogy megjegyzést tegyen a férfi lakhelyére, csupán csak érzi rajta a női kéz hiányát, merthogy a női kéz tök otthonossá tud tenni egészen pusztulat kis lukakat is azzal, hogy elhelyez egy-egy csetreszt, vagy nippet.*
- Eljöhetek ugye máskor is?
*Nem mintha indulni készülne, mert nem készül ilyesmire, de azért ezt jobb előre tisztázni.*
- Megmosakodhatok valahol?
//Rolf//
*A bokorban guggolva nagyon gyűlöli a gazdát, meg azt amit itatott vele. Főleg azt amit itatott vele, meg egy kicsit magára is haragszik, hogy egyáltalán elfogadta. De itt és ebben a pillanatban, mikor egy lapulevélbe törli a hátsóját elhatározza, hogy ezentúl senkitől nem fogad el semmit. Főleg nem fura, tejszerű izéket, pláne ha nem látta az állatot amiből az kijött. Mindenesetre hálát ad az összes szellemeknek, hogy Rolfban van annyi tapintat, hogy nem a cserje túloldalán hallgatja ezt, mert attól Alyo nagyon elszégyellné magát, hiszen tudvalevő, hogy a lányok nemcsak, hogy nem finganak de nem is kakilnak. A műveletbe ráadásul igencsak le is izzad. Jó lenne egy mosakodás. Szerencsére bugyit nem kell, hogy mosson, mert sikerült elég gyorsan letolnia a gatyáját. Ez valahogy nem az ő napja. Sőt ez egy nagyon-nagyon vacak nap. Vacak hat.
Kocogva éri be Rolfot végül, a hasa vége megnyugodott, de összességében még nem érzi magát jobban. Fizikailag talán, de lelkileg nagyon rottyon van, szívesen sírdogálna egy sarokban, ahol senki sem látja. Viszont Rolf állatainak terelgetése egy kicsit terápiás jellegű, és bár azelőtt sosem csinált ilyesmit, de mégis örömét leli benne.*
- Voltam már itt régen. A háború előtt. Nincs neked asszonyod?
*Kérdezi mikor Rolf körbevezeti. Persze távol álljon Alyotól, hogy megjegyzést tegyen a férfi lakhelyére, csupán csak érzi rajta a női kéz hiányát, merthogy a női kéz tök otthonossá tud tenni egészen pusztulat kis lukakat is azzal, hogy elhelyez egy-egy csetreszt, vagy nippet.*
- Eljöhetek ugye máskor is?
*Nem mintha indulni készülne, mert nem készül ilyesmire, de azért ezt jobb előre tisztázni.*
- Megmosakodhatok valahol?
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-15 07:53:23
Üzenet elküldve: 2017-08-15 07:53:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalvára menet//
//Alyo//
-Höhö.
*Mennek rendületlen, maguk mögött hagyják már a gazda birtokát, ahol a melák vásárolta a jószágait.*
-Valijány? Hö, minő nevi neki! Minő keverék lehet az ugyan? Vón benne tán mé Irbisze is!
*Persze ez nem kis túlzás, de Rolf a cicákat úgy ismeri, hogy kicsik és ölelni valók és nem pedig olyan, ami egybe lenyeli az embert.*
-Nem vót valami meggyőző, de há jóvan...
*Alyot közben szólítja a természet.*
-Tanász, csak nézzé széjjel. Én menök előre, a falu határáná bevárlak.
*Lehet, hogy Alyo hamarabb is felzárkózik, vagy csak a falu határánál de lényeg, hogy Rolf akkor beszél, mikor a nő visszajön, ami igen logikus.*
-Ittén vannak a Kalácsosok e! Vótá e mán itten, kicsi Alyo? Gyerink, uccu izibe!
*Rolf kis "birodalma" nem más, mint a folyó mellé épített halászkunyhó egyike. Vályogfal, nádtető, ami egészen a földig ér, pár vastag fából készült, erős faoszlop, ami egyben tartja az egészet. Úgy néz ki, mint egy nagy háromszög. Ablaka nincs, sőt még ajtaja sem, csak amolyan csapóajtó, amit csak télen fed el. Ide van kiszögelve egy fatábla és rá kajla betűkkel írva: Rolf-lak. Az egész kunyhó nem több egy szoba méretétől. Bent egyébként van egy ágynak csak nagy jóindulattal nevezhető fekvőalkalmatosság, egy szekrényféle, amiben ruháit tárolja, meg egy rozoga asztal, és persze kályha télire.
A hodály jóval nagyobb és rendezettebb is, még kívülről is látszik. Ennek oka, hogy Rolf ha renovál is, akkor a hodályon dolgozik, mi alatt az állatai vannak. A kunyhóval nem foglalkozik, neki jó az is, úgyis csak feküdni megy bele.*
-No, Alyo, itt élek én! Ottanig tart a birtokom, a Nagy Kőig, ahogy én híjom, meg addig a Fekete Fáig ottan!
*Ha Alyo követi Rolf kezének mozgását felmérheti, hogy nagyjából két, legfeljebb három hektár lehet az egész.*
-A Vashegyisektű vón! Cserébe fizetek nékik adót, meg adok a megtermelt javakbú. No, mit szólsz? *kérdezi, közben pedig a hodály felé int, ahol beterelhetik a boxokba az állatokat.*
//Alyo//
-Höhö.
*Mennek rendületlen, maguk mögött hagyják már a gazda birtokát, ahol a melák vásárolta a jószágait.*
-Valijány? Hö, minő nevi neki! Minő keverék lehet az ugyan? Vón benne tán mé Irbisze is!
*Persze ez nem kis túlzás, de Rolf a cicákat úgy ismeri, hogy kicsik és ölelni valók és nem pedig olyan, ami egybe lenyeli az embert.*
-Nem vót valami meggyőző, de há jóvan...
*Alyot közben szólítja a természet.*
-Tanász, csak nézzé széjjel. Én menök előre, a falu határáná bevárlak.
*Lehet, hogy Alyo hamarabb is felzárkózik, vagy csak a falu határánál de lényeg, hogy Rolf akkor beszél, mikor a nő visszajön, ami igen logikus.*
-Ittén vannak a Kalácsosok e! Vótá e mán itten, kicsi Alyo? Gyerink, uccu izibe!
*Rolf kis "birodalma" nem más, mint a folyó mellé épített halászkunyhó egyike. Vályogfal, nádtető, ami egészen a földig ér, pár vastag fából készült, erős faoszlop, ami egyben tartja az egészet. Úgy néz ki, mint egy nagy háromszög. Ablaka nincs, sőt még ajtaja sem, csak amolyan csapóajtó, amit csak télen fed el. Ide van kiszögelve egy fatábla és rá kajla betűkkel írva: Rolf-lak. Az egész kunyhó nem több egy szoba méretétől. Bent egyébként van egy ágynak csak nagy jóindulattal nevezhető fekvőalkalmatosság, egy szekrényféle, amiben ruháit tárolja, meg egy rozoga asztal, és persze kályha télire.
A hodály jóval nagyobb és rendezettebb is, még kívülről is látszik. Ennek oka, hogy Rolf ha renovál is, akkor a hodályon dolgozik, mi alatt az állatai vannak. A kunyhóval nem foglalkozik, neki jó az is, úgyis csak feküdni megy bele.*
-No, Alyo, itt élek én! Ottanig tart a birtokom, a Nagy Kőig, ahogy én híjom, meg addig a Fekete Fáig ottan!
*Ha Alyo követi Rolf kezének mozgását felmérheti, hogy nagyjából két, legfeljebb három hektár lehet az egész.*
-A Vashegyisektű vón! Cserébe fizetek nékik adót, meg adok a megtermelt javakbú. No, mit szólsz? *kérdezi, közben pedig a hodály felé int, ahol beterelhetik a boxokba az állatokat.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-14 22:47:55
Üzenet elküldve: 2017-08-14 22:47:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
*A holló szemgödreibe vésett mélyen gyökerező értelemből aranyló búzamezők végeláthatatlan, kopár pusztasága növi ki magát. Gépiesen fordítja jobbra, majd balra fejét, mintha egy felsőbbrendű teremtés olcsó marionettbábúja elevenedne meg egy két világ közt rekedt árnyék vállain. Abszurd képet nyújtanak itt a meleg színek örvénylő kavalkádjába, mégsem érzik egy pillanatra sem azt, hogy nem ez az a hely, ahol most lenniük kellene. Ez a nagy egymásra találások pillanata, amit nem fog megszentségteleníteni egy ilyen pitiáner apróság.
Minden tökéletesen összepasszol, akár a gyermeki játékosságot megtestesítő fából faragott építőkockák. Gyermekek... Ras is egy ilyen vidéken élte mindennapjait egyszerű, ártatlan csöppségként, mielőtt élete egy határozott fordulatot vett volna. Mielőtt még azért kezdett el könyörögni egy misztikus mindenható úrnak, hogy most rögtön vigye vissza anyja meleg, biztonságot nyújtó méhébe. Szerette volna újra látni azt a sebezhetetlennek tűnő hús, és vér falat mely elválasztotta őt egy rémálomszerű valóságtól. Tudja jól, ezeket az imákat soha, senki nem hallgatta meg, mégis megkönnyebbülést hozott az életébe, mikor akár egy fényből táplálkozó pillangót, kiröptethette markából az akkor még meg nem rontott lelkét, hogy az szabadon szárnyalhasson a világban, ahol talán valaki felkarolja, és teljesíti lehetetlennek tűnő kívánságát.
Ez sosem történt meg! Ez a képzelt élőlény, melyet a lelkünknek nevezünk elveszítette szárnyait, hogy a feneketlen sötétségbe hulljon. A mai napig zuhan, s csak néha tűnnek fel számára a hold reménysugarai.
Nori is egy ilyen fénycsóva, mely még mindig táplálja a rothadó lényecskét, amely Rasdeherben lakik.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy velem jöhetsz!
*Ha van remény, azt őrizni kell. Azért a nyomok pár nap után nem hűlnek ki teljesen, s nem biztos abban sem, hogy a tapasztalatlan fruska alaposan elrejtette a kegyetlen tündérgyilkosság nyomait. Ha nem, s a városőrök megtalálták, amire bizony megvan az esély, akkor még mindig nagy bajban lehet. Ha pedig valaki felismeri esetleg... Ras bele sem mer gondolni mi történhet akkor vele.
Viszont ezek után sem kell félteni attól, hogy nem saját céljai az elsők. Amint kiszúrnák a cuki kislányt az őrség tagjai hatalmasra nő a kockázata annak, hogy őt is a másikkal együtt rácsok közé hajítják.
Összekulcsolja mellkasa előtt a bűntudattól, esetleg ízületi problémáktól állandóan enyhén remegő karjait, s addig egy tapodtat sem teszi arrébb csizmáját, míg Norileina nem képes normális magyarázatot adni.*
-Azért jöttél a Kikötőbe hozzám, hogy segítsek neked. Láttam rajtad, hogy gondolni sem akartál a városba való visszatérésre! Mégis mi történt, ami ilyen bátorrá tett?
*Bátorság... az emberek azon tulajdonsága, amelynek semmi haszna sincs, hacsak nem hős vitézt akarunk játszani. Akkor bizony jó, ha van, de milyen kár, hogy az életben egész másképp van, mint a mesékben. Mindig a becsületes hősök lehelik ki először a lelküket. Hiányzik belőlük az a csalárdság, azok az elítélt, de hasznos tulajdonságok tömkelege, melyek manapság az életben maradáshoz létszükségletek.*
*A holló szemgödreibe vésett mélyen gyökerező értelemből aranyló búzamezők végeláthatatlan, kopár pusztasága növi ki magát. Gépiesen fordítja jobbra, majd balra fejét, mintha egy felsőbbrendű teremtés olcsó marionettbábúja elevenedne meg egy két világ közt rekedt árnyék vállain. Abszurd képet nyújtanak itt a meleg színek örvénylő kavalkádjába, mégsem érzik egy pillanatra sem azt, hogy nem ez az a hely, ahol most lenniük kellene. Ez a nagy egymásra találások pillanata, amit nem fog megszentségteleníteni egy ilyen pitiáner apróság.
Minden tökéletesen összepasszol, akár a gyermeki játékosságot megtestesítő fából faragott építőkockák. Gyermekek... Ras is egy ilyen vidéken élte mindennapjait egyszerű, ártatlan csöppségként, mielőtt élete egy határozott fordulatot vett volna. Mielőtt még azért kezdett el könyörögni egy misztikus mindenható úrnak, hogy most rögtön vigye vissza anyja meleg, biztonságot nyújtó méhébe. Szerette volna újra látni azt a sebezhetetlennek tűnő hús, és vér falat mely elválasztotta őt egy rémálomszerű valóságtól. Tudja jól, ezeket az imákat soha, senki nem hallgatta meg, mégis megkönnyebbülést hozott az életébe, mikor akár egy fényből táplálkozó pillangót, kiröptethette markából az akkor még meg nem rontott lelkét, hogy az szabadon szárnyalhasson a világban, ahol talán valaki felkarolja, és teljesíti lehetetlennek tűnő kívánságát.
Ez sosem történt meg! Ez a képzelt élőlény, melyet a lelkünknek nevezünk elveszítette szárnyait, hogy a feneketlen sötétségbe hulljon. A mai napig zuhan, s csak néha tűnnek fel számára a hold reménysugarai.
Nori is egy ilyen fénycsóva, mely még mindig táplálja a rothadó lényecskét, amely Rasdeherben lakik.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy velem jöhetsz!
*Ha van remény, azt őrizni kell. Azért a nyomok pár nap után nem hűlnek ki teljesen, s nem biztos abban sem, hogy a tapasztalatlan fruska alaposan elrejtette a kegyetlen tündérgyilkosság nyomait. Ha nem, s a városőrök megtalálták, amire bizony megvan az esély, akkor még mindig nagy bajban lehet. Ha pedig valaki felismeri esetleg... Ras bele sem mer gondolni mi történhet akkor vele.
Viszont ezek után sem kell félteni attól, hogy nem saját céljai az elsők. Amint kiszúrnák a cuki kislányt az őrség tagjai hatalmasra nő a kockázata annak, hogy őt is a másikkal együtt rácsok közé hajítják.
Összekulcsolja mellkasa előtt a bűntudattól, esetleg ízületi problémáktól állandóan enyhén remegő karjait, s addig egy tapodtat sem teszi arrébb csizmáját, míg Norileina nem képes normális magyarázatot adni.*
-Azért jöttél a Kikötőbe hozzám, hogy segítsek neked. Láttam rajtad, hogy gondolni sem akartál a városba való visszatérésre! Mégis mi történt, ami ilyen bátorrá tett?
*Bátorság... az emberek azon tulajdonsága, amelynek semmi haszna sincs, hacsak nem hős vitézt akarunk játszani. Akkor bizony jó, ha van, de milyen kár, hogy az életben egész másképp van, mint a mesékben. Mindig a becsületes hősök lehelik ki először a lelküket. Hiányzik belőlük az a csalárdság, azok az elítélt, de hasznos tulajdonságok tömkelege, melyek manapság az életben maradáshoz létszükségletek.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-14 19:10:10
Üzenet elküldve: 2017-08-14 19:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalvára menet//
//Rolf//
- Egek! Az én csöcsömön aztán ne lógjon senki!
*Méltatlankodik, és méltatlankodás közben megcsillantja ragyogó anyai ösztönét, vagy inkább annak hiányát. De ugye Alyo félvér, így nem csoda, hogy az ilyesmi nem egészen úgy munkál benne, mint egy nem deklaráltan meddő faj nőstényénél. A szoknyán már fel sem háborodik, persze volt már rajta szoknya, de utoljára gyerekkorában és az ő életformájához amúgy sem praktikus, a kölyök meg igazán ne legyen olyan nyámnyila, hogy mögé bujkál.
A jószág vezetőszárra kerül, a tyúkok ketrecben a lány lovának a hátára így aztán kis csapatuk megindulhat.*
- Van egy macskám. Valian a neve, jó nagy dög. Simán nekiugrik egy kutyának is. Az ölembe ül és leszakad a lábam, olyan nehéz. De legalább megfogja az összes nemkívánatos rágcsálót.
*Emellett ritka ronda egy jószág, a farkát valami bunyóban elhagyta és mintha a felmenői között vadmacska vagy hiúz is lenne, mert a füle pont olyan bojtos. Macskához mérten igen önérzetes, nyilván csak úgy történhetnek a dolgok ahogy ő akarja, nyilván csak akkor lehet simogatni mikor ő akarja, és csak addig amíg ő akarja.*
- Hát rendben vagyunk...
*Válaszolja Rolf kérdésére, miközben megint hangosan kuttyant a hasa, az hagyján, hogy kuttyog, de most már azt is érzi, hogy tekeredik a bélése, és nem valami jóleső a dolog.*
- Asszem, hogy kelleni fog egy bokor. Egy nagy bokor.
*Legalábbis momentán úgy érzi, hogy egy nagy bokor alját tudná beteríteni. Bár az elmúlt pár napban nem nagyon evett, vagy amit megevett jóformán azt is kihányta, de a gazda tejizéje valahogy mégis megszívatja. Vagy legalábbis ő úgy érzi, hogy megszívatja így aztán kétségbeesve pásztázza a nagyobb bokrokat, meg a környező lapuleveleket.*
//Rolf//
- Egek! Az én csöcsömön aztán ne lógjon senki!
*Méltatlankodik, és méltatlankodás közben megcsillantja ragyogó anyai ösztönét, vagy inkább annak hiányát. De ugye Alyo félvér, így nem csoda, hogy az ilyesmi nem egészen úgy munkál benne, mint egy nem deklaráltan meddő faj nőstényénél. A szoknyán már fel sem háborodik, persze volt már rajta szoknya, de utoljára gyerekkorában és az ő életformájához amúgy sem praktikus, a kölyök meg igazán ne legyen olyan nyámnyila, hogy mögé bujkál.
A jószág vezetőszárra kerül, a tyúkok ketrecben a lány lovának a hátára így aztán kis csapatuk megindulhat.*
- Van egy macskám. Valian a neve, jó nagy dög. Simán nekiugrik egy kutyának is. Az ölembe ül és leszakad a lábam, olyan nehéz. De legalább megfogja az összes nemkívánatos rágcsálót.
*Emellett ritka ronda egy jószág, a farkát valami bunyóban elhagyta és mintha a felmenői között vadmacska vagy hiúz is lenne, mert a füle pont olyan bojtos. Macskához mérten igen önérzetes, nyilván csak úgy történhetnek a dolgok ahogy ő akarja, nyilván csak akkor lehet simogatni mikor ő akarja, és csak addig amíg ő akarja.*
- Hát rendben vagyunk...
*Válaszolja Rolf kérdésére, miközben megint hangosan kuttyant a hasa, az hagyján, hogy kuttyog, de most már azt is érzi, hogy tekeredik a bélése, és nem valami jóleső a dolog.*
- Asszem, hogy kelleni fog egy bokor. Egy nagy bokor.
*Legalábbis momentán úgy érzi, hogy egy nagy bokor alját tudná beteríteni. Bár az elmúlt pár napban nem nagyon evett, vagy amit megevett jóformán azt is kihányta, de a gazda tejizéje valahogy mégis megszívatja. Vagy legalábbis ő úgy érzi, hogy megszívatja így aztán kétségbeesve pásztázza a nagyobb bokrokat, meg a környező lapuleveleket.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-14 17:13:32
Üzenet elküldve: 2017-08-14 17:13:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A múlt nyomában//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Sosem késő valami újra adni a fejed, rémlik is valami szólás álmokról meg nagyságról. *A gondolkodó ember pózába dermeszti magát egy röpke pillanat erejéig, de hamar belátja, hogy Dynnek igaza van: az élet nem ezt a szerepet szánta neki, másodjára sem.* Ne akard tőlem elvenni a lehetőségét, hogy próbálkozzak!
*Az alkohol csak ráerősít arra, hogy okosabbnak mutassa magát annál, mit amennyire valójában az. Túljátszás ide, valóságkezelés oda, mind a Vörös, mind Khan esetében kár volna tagadni, hogy megvan a magukhoz való esze, még ha bizonyos helyzetekben előnyösebb is azt mutatni/mondani, hogy ez épp ellenkezőleg van. Ám amíg a bibliotékák koponyáinak tudása lapokról származik, addig ők saját magukon tesztelték le, hogy meddig nyúlik takarójuk: a próba és elbukás nekik valóság, az elmélkedők számára merő fikció pusztán. Ez része is azon okok széles listájának, amelyek mind távolabb űzik egymástól a két oldalt, vagy ahogyan Khan hívni szereti őket, azokat, Akik Könyvvel élnek és azokat, Akik Harccal.*
- Remélem nem. *Tisztára „mosott” aggyal, megint új lappal kezdeni? Kétli, hogy az életében elkövetett tettek ellenértékeként egy kellemes indulással számolhatna, ha tényleg úgy volna, ahogy Dyn mondja és az egész újraindul. Mondjuk a nő maga sem remélhetne a mostaninál szerencsésebbet, pedig be kell lássák, az indulása neki sem volt a legkönnyebb. Ahhoz viszont, hogy odáig jusson ahol most tart (tűnjék bármily kevésnek is annak fényében, hogy egy nagy nevű arisztokrata család leszármazottja) sok mocskon kellett átgázolnia és nem ritkán háttérbe szorítania azon érzéseit, amelyek elviekben különbbé teszik az embert az állattól. Ettől (és persze a bedöntött pia mennyiségétől) röhöghetnékje támad: legyenek bizonyos szempontból bármilyen nyomorultak és értelemben-lélekben tépázottak is, a nap végén mégis ugyanazt szeretik tenni, mint bármely más, józan szívű ember – megtérni a szeretett oldalára, amely az oltalmat és biztonságot nyújtó tűz fényeként lobog. Legalábbis a körön belül, amíg karjai elérnek, azon túl viszont csak a hosszú éj várná őket.*
- Vagy mindannyian ugyanannak a könyvtárnak vagyunk az olvasói, ahol több az írásos holmi, mint ahány csillagot a szem össze tud számolni egy nyugodt nyári estén. A tudatunk, a lelkünk, vagy nevezzük akárhogy is azt, ami visszamarad a testünkből, ezek közt tallózik. Néha leemelünk egyet, belelapozunk, hátha találunk benne olyat, ami tetszik. Vannak, akik csak néhánnyal foglalkoznak, de azt jobban megismerik, hiszen több időt töltöttek a részletek kiderítésével. Mások gyorsan akarnak végezni ezzel, ezért átpörgetik az oldalakat és az alapján választják ki a következő történetet, hogy milyen sarokköveket találtak egyik-másikban. *Fél szemmel oldalra sandít, de nem annyira, hogy figyelme elterelődhessen az ivásról: asszonya érzékletes morgással adta korábban is a tudtára, hogy nem szeretné, ha feleslegesen pazarolnák szeretett szeszét (még ha bőséges ellátmányt hozott is magával az útra).* Jó, ezt mondjuk nem mástól hallottam, hanem én találtam ki. De csótány nem szívesen lennék, bár ha neked nem lenne ellene kifogásod… vannak férfiak, akik kifejezetten szeretik, ha, öööh… rajtuk taposnak.
*És bármelyik olcsó lebujban keressék is az efféle „földi” örömöket, Khant egyikben se lehetne megtalálni, mert világ életében távol tartotta magát ezektől. Nem az összestől, de javarészüknek még a gondolata is inkább kelt benne hidegveréses borzongást, mint kellemes bizsergést a bőr alatt.*
- Én inkább szeretem úgy felfogni, hogy nem hagyom elkopni azt, ami észként kijutott. Mármint csak azért, mert úgy tűnik, hogy sok dologról nagyon hosszan tudnék beszélni, nem mindig jelenti azt, hogy tényleg bízok is a válasz megtalálásában. Néha jó csak úgy… mélázni rajtuk. *Kiemelten igaz ez az olyan alkalmakra, amikor ezt a folyamatot elmélyíti az ivás kapcsolt tevékenysége. Utóbbiban pedig már egész jó helyen járnak, mindketten.*
- Ha egy székhez kötöd őket és a vízcseppeket a fejük ugyanazon pontjára csepegteted, az még hatásosabb. A szerencsétlenjei idővel kalapácsütéseknek fogják érezni, mígnem annyira elhiszik, hogy a végén be is szakad a fejük. *Bájos mosolyt villant a mondatzárás után: nem mintha büszke lenne arra, hogy ismer ilyen módszereket és még kevésbé arra, hogy valószínűleg használta is őket, ugyanakkor álszentségének sem enged teret azzal, hogy elvitatja hatékonyságukat és magát a tényt, hogy vannak idők, amikor a moralitás nem fogja ez embert megmenteni vagy hozzájuttatni ahhoz, hogy elérhesse céljait.*
- Én egyébként azt hittem, hogy azok, akikkel a Barlangban éltél együtt eléggé kimerítették az olyan fogalmakat, mint az „őrült” vagy az „idióta”. Ne érts félre, biztos jó hajósok, de hát ahogy te is mondatd, életük nagy részét egy gombák és gyér fáklyafény világította barlangban töltötték, ahol a szórakozást az ivás, a dugás és a kártyajáték jelenthette… nem feltétlenül ebben a sorrendben. *Nincsen becsmérlés a szavaiban, még ha első hallás útján úgy is tűnne: saját bandájáról sem nyilatkozna másképp, ha e szemszögből beszélnének róluk. A rámért kérdés elől egy vállrántással és egy nyilvánvalóan blőd magyarázattal próbál kihátrálni.*
- Azért, mert! *Ez a Vörösnek sokkal jobban szokott menni, mégsem állja útját annak, hogy Khan is éljen a nő által forgatott fegyverek egyikével, a magyarázatok egyik legősibbjével. A lány múltjáról ejtett beszélgetésük érdekes fordulatot vesz, mert a Félszemű emlékei között olyan momentumok bukkannak fel, amelyekről idáig nem tudott, vagy ha vissza is akarta volna idézni őket, azok makacs hallgatásba fogtak volna. Most viszont tiszta képet formálnak előtte, olyannyira, hogy érzi a fűrészmalmot ellepő évtizedes por nehéz dohát, hallja az épp csak halkan felnyikkanó gerendapadlatot, ahogy az első orgyilkos testsúlya ránehezedik. Később a szájába gyűlő vér vasízét, ami a száját felhasító ököltőr nyomán serken és mindezen ingerek tengerén túl a féltést, hogy valahol ebben a fűrészporos káoszban az asszonya életét akarják elvenni, s nem csak a nőtől, hanem a férfitől magától is.*
- Egy napon… *Megújítja ígéretét, ami az emlékekkel együtt visszatér most hozzá. Akkor sem időt szabott esküvésének, hanem a tény iránt tett fogadalmat, s így vagy úgy, de a végére fog járni.
Félkomoly évődésük újabb fordulata ezúttal nem éri felkészületlenül Khant: Dyn válaszlépése pontosan olyan, amilyennel számolt és ami kísértetiesen űzi őket tovább az álmukban már átélt(?) kifejlet felé. Ám mivel azt a szcenáriót már ismerik, miért is akarnák ugyanazt újra megtenni? Az eddig a férfi által jelentett fenyegetés egyszeriben megszűnik létezni. Kétoldalt széttárja karjait, szabad utat engedve Dyn akaratának, hogy úgy végezze be a történetet, ahogy az az ő tetszésére való. Döntéshelyzet elé állítja, szándékosan: ha van valami, amivel gyakran meggyűlik a Vörös baja, az a választás, s hiába a szimulált környezet, a feltételezett történet és a beléjük ágyazott vágy-érzések, lecsupaszítva mégiscsak arról lesz szó, hogy a nőnek döntenie kell.*
- Foglyod leszek egy életre, ha úgy látod jónak. *Közben nem átall hármat is mutatni ujjaival, hisz újabb öt perce telt le a megállapodott időciklusnak.*
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Sosem késő valami újra adni a fejed, rémlik is valami szólás álmokról meg nagyságról. *A gondolkodó ember pózába dermeszti magát egy röpke pillanat erejéig, de hamar belátja, hogy Dynnek igaza van: az élet nem ezt a szerepet szánta neki, másodjára sem.* Ne akard tőlem elvenni a lehetőségét, hogy próbálkozzak!
*Az alkohol csak ráerősít arra, hogy okosabbnak mutassa magát annál, mit amennyire valójában az. Túljátszás ide, valóságkezelés oda, mind a Vörös, mind Khan esetében kár volna tagadni, hogy megvan a magukhoz való esze, még ha bizonyos helyzetekben előnyösebb is azt mutatni/mondani, hogy ez épp ellenkezőleg van. Ám amíg a bibliotékák koponyáinak tudása lapokról származik, addig ők saját magukon tesztelték le, hogy meddig nyúlik takarójuk: a próba és elbukás nekik valóság, az elmélkedők számára merő fikció pusztán. Ez része is azon okok széles listájának, amelyek mind távolabb űzik egymástól a két oldalt, vagy ahogyan Khan hívni szereti őket, azokat, Akik Könyvvel élnek és azokat, Akik Harccal.*
- Remélem nem. *Tisztára „mosott” aggyal, megint új lappal kezdeni? Kétli, hogy az életében elkövetett tettek ellenértékeként egy kellemes indulással számolhatna, ha tényleg úgy volna, ahogy Dyn mondja és az egész újraindul. Mondjuk a nő maga sem remélhetne a mostaninál szerencsésebbet, pedig be kell lássák, az indulása neki sem volt a legkönnyebb. Ahhoz viszont, hogy odáig jusson ahol most tart (tűnjék bármily kevésnek is annak fényében, hogy egy nagy nevű arisztokrata család leszármazottja) sok mocskon kellett átgázolnia és nem ritkán háttérbe szorítania azon érzéseit, amelyek elviekben különbbé teszik az embert az állattól. Ettől (és persze a bedöntött pia mennyiségétől) röhöghetnékje támad: legyenek bizonyos szempontból bármilyen nyomorultak és értelemben-lélekben tépázottak is, a nap végén mégis ugyanazt szeretik tenni, mint bármely más, józan szívű ember – megtérni a szeretett oldalára, amely az oltalmat és biztonságot nyújtó tűz fényeként lobog. Legalábbis a körön belül, amíg karjai elérnek, azon túl viszont csak a hosszú éj várná őket.*
- Vagy mindannyian ugyanannak a könyvtárnak vagyunk az olvasói, ahol több az írásos holmi, mint ahány csillagot a szem össze tud számolni egy nyugodt nyári estén. A tudatunk, a lelkünk, vagy nevezzük akárhogy is azt, ami visszamarad a testünkből, ezek közt tallózik. Néha leemelünk egyet, belelapozunk, hátha találunk benne olyat, ami tetszik. Vannak, akik csak néhánnyal foglalkoznak, de azt jobban megismerik, hiszen több időt töltöttek a részletek kiderítésével. Mások gyorsan akarnak végezni ezzel, ezért átpörgetik az oldalakat és az alapján választják ki a következő történetet, hogy milyen sarokköveket találtak egyik-másikban. *Fél szemmel oldalra sandít, de nem annyira, hogy figyelme elterelődhessen az ivásról: asszonya érzékletes morgással adta korábban is a tudtára, hogy nem szeretné, ha feleslegesen pazarolnák szeretett szeszét (még ha bőséges ellátmányt hozott is magával az útra).* Jó, ezt mondjuk nem mástól hallottam, hanem én találtam ki. De csótány nem szívesen lennék, bár ha neked nem lenne ellene kifogásod… vannak férfiak, akik kifejezetten szeretik, ha, öööh… rajtuk taposnak.
*És bármelyik olcsó lebujban keressék is az efféle „földi” örömöket, Khant egyikben se lehetne megtalálni, mert világ életében távol tartotta magát ezektől. Nem az összestől, de javarészüknek még a gondolata is inkább kelt benne hidegveréses borzongást, mint kellemes bizsergést a bőr alatt.*
- Én inkább szeretem úgy felfogni, hogy nem hagyom elkopni azt, ami észként kijutott. Mármint csak azért, mert úgy tűnik, hogy sok dologról nagyon hosszan tudnék beszélni, nem mindig jelenti azt, hogy tényleg bízok is a válasz megtalálásában. Néha jó csak úgy… mélázni rajtuk. *Kiemelten igaz ez az olyan alkalmakra, amikor ezt a folyamatot elmélyíti az ivás kapcsolt tevékenysége. Utóbbiban pedig már egész jó helyen járnak, mindketten.*
- Ha egy székhez kötöd őket és a vízcseppeket a fejük ugyanazon pontjára csepegteted, az még hatásosabb. A szerencsétlenjei idővel kalapácsütéseknek fogják érezni, mígnem annyira elhiszik, hogy a végén be is szakad a fejük. *Bájos mosolyt villant a mondatzárás után: nem mintha büszke lenne arra, hogy ismer ilyen módszereket és még kevésbé arra, hogy valószínűleg használta is őket, ugyanakkor álszentségének sem enged teret azzal, hogy elvitatja hatékonyságukat és magát a tényt, hogy vannak idők, amikor a moralitás nem fogja ez embert megmenteni vagy hozzájuttatni ahhoz, hogy elérhesse céljait.*
- Én egyébként azt hittem, hogy azok, akikkel a Barlangban éltél együtt eléggé kimerítették az olyan fogalmakat, mint az „őrült” vagy az „idióta”. Ne érts félre, biztos jó hajósok, de hát ahogy te is mondatd, életük nagy részét egy gombák és gyér fáklyafény világította barlangban töltötték, ahol a szórakozást az ivás, a dugás és a kártyajáték jelenthette… nem feltétlenül ebben a sorrendben. *Nincsen becsmérlés a szavaiban, még ha első hallás útján úgy is tűnne: saját bandájáról sem nyilatkozna másképp, ha e szemszögből beszélnének róluk. A rámért kérdés elől egy vállrántással és egy nyilvánvalóan blőd magyarázattal próbál kihátrálni.*
- Azért, mert! *Ez a Vörösnek sokkal jobban szokott menni, mégsem állja útját annak, hogy Khan is éljen a nő által forgatott fegyverek egyikével, a magyarázatok egyik legősibbjével. A lány múltjáról ejtett beszélgetésük érdekes fordulatot vesz, mert a Félszemű emlékei között olyan momentumok bukkannak fel, amelyekről idáig nem tudott, vagy ha vissza is akarta volna idézni őket, azok makacs hallgatásba fogtak volna. Most viszont tiszta képet formálnak előtte, olyannyira, hogy érzi a fűrészmalmot ellepő évtizedes por nehéz dohát, hallja az épp csak halkan felnyikkanó gerendapadlatot, ahogy az első orgyilkos testsúlya ránehezedik. Később a szájába gyűlő vér vasízét, ami a száját felhasító ököltőr nyomán serken és mindezen ingerek tengerén túl a féltést, hogy valahol ebben a fűrészporos káoszban az asszonya életét akarják elvenni, s nem csak a nőtől, hanem a férfitől magától is.*
- Egy napon… *Megújítja ígéretét, ami az emlékekkel együtt visszatér most hozzá. Akkor sem időt szabott esküvésének, hanem a tény iránt tett fogadalmat, s így vagy úgy, de a végére fog járni.
Félkomoly évődésük újabb fordulata ezúttal nem éri felkészületlenül Khant: Dyn válaszlépése pontosan olyan, amilyennel számolt és ami kísértetiesen űzi őket tovább az álmukban már átélt(?) kifejlet felé. Ám mivel azt a szcenáriót már ismerik, miért is akarnák ugyanazt újra megtenni? Az eddig a férfi által jelentett fenyegetés egyszeriben megszűnik létezni. Kétoldalt széttárja karjait, szabad utat engedve Dyn akaratának, hogy úgy végezze be a történetet, ahogy az az ő tetszésére való. Döntéshelyzet elé állítja, szándékosan: ha van valami, amivel gyakran meggyűlik a Vörös baja, az a választás, s hiába a szimulált környezet, a feltételezett történet és a beléjük ágyazott vágy-érzések, lecsupaszítva mégiscsak arról lesz szó, hogy a nőnek döntenie kell.*
- Foglyod leszek egy életre, ha úgy látod jónak. *Közben nem átall hármat is mutatni ujjaival, hisz újabb öt perce telt le a megállapodott időciklusnak.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-13 18:41:21
Üzenet elküldve: 2017-08-13 18:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
*Ő egyáltalán nem érzi magát furán ebben a környezetben. Soha nem töltött sok időt egy helyen, így mindig minden változott körülötte. Kivéve persze azokat az éveket, amikor a föld alatt sínylődött, de ott nem nevezhető környezetnek semmi sem.
Elsőre is értette, hogy a férfi a városba tart. Bizonyára kiakadna, ha tudná, Clion már megint hülyének vagy kisgyereknek nézi őt, de úgy látszik az elmúlt egy hatban megtanulta kezelni a szeszélyes lánykát.*
- Oké, oké. Akkor indulás!
*Azzal megofrdul, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a város felé indul. Eddig borzalmasan félt Arthenior közelébe menni, mégis, most egyáltalán nem ellenkezik. Sőt, egyértelműen a másikkal akar tartani. Clionnak feltűnhet a dolog, ami mögött persze szintén az áll, hogy a Nolie-hoz való költözést tervezgeti.*
- Igen, a Mágustoronyban, és nem, nem Idyával voltam.
*Közli a dolgokat ridegen. Az is észrevehető Nori viselkedésével kapcsolatban, hogy most sokkal nagyobb távolságot tart Clionnal szemben, nem akarja lelke mélyére engedni a férfit. Talán jobb is, hisz a legutóbb sem sült el túl jól, amikor megpróbálta.*
- Te legalább nem fáztál meg. Gondolom innen ment a vihar a kikötő felé.
*Micsoda megállapítás. Talán a legnagyobb tudósok is megirigyelnék a feketeség megállapítását az egyértelműről. Sajnos az is legalább annyira biztos, hogy az átázott ruhákban való mászkálás nem tett jót neki. Csak a faluban élő néni kedvességének és teájának köszönhető, hogy nem betegedett meg teljesen.
Ezek után nem mond már mást, csak csendben, néha tarkóra tett kezekkel sétál barátja mellett a város felé.*
*Ő egyáltalán nem érzi magát furán ebben a környezetben. Soha nem töltött sok időt egy helyen, így mindig minden változott körülötte. Kivéve persze azokat az éveket, amikor a föld alatt sínylődött, de ott nem nevezhető környezetnek semmi sem.
Elsőre is értette, hogy a férfi a városba tart. Bizonyára kiakadna, ha tudná, Clion már megint hülyének vagy kisgyereknek nézi őt, de úgy látszik az elmúlt egy hatban megtanulta kezelni a szeszélyes lánykát.*
- Oké, oké. Akkor indulás!
*Azzal megofrdul, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a város felé indul. Eddig borzalmasan félt Arthenior közelébe menni, mégis, most egyáltalán nem ellenkezik. Sőt, egyértelműen a másikkal akar tartani. Clionnak feltűnhet a dolog, ami mögött persze szintén az áll, hogy a Nolie-hoz való költözést tervezgeti.*
- Igen, a Mágustoronyban, és nem, nem Idyával voltam.
*Közli a dolgokat ridegen. Az is észrevehető Nori viselkedésével kapcsolatban, hogy most sokkal nagyobb távolságot tart Clionnal szemben, nem akarja lelke mélyére engedni a férfit. Talán jobb is, hisz a legutóbb sem sült el túl jól, amikor megpróbálta.*
- Te legalább nem fáztál meg. Gondolom innen ment a vihar a kikötő felé.
*Micsoda megállapítás. Talán a legnagyobb tudósok is megirigyelnék a feketeség megállapítását az egyértelműről. Sajnos az is legalább annyira biztos, hogy az átázott ruhákban való mászkálás nem tett jót neki. Csak a faluban élő néni kedvességének és teájának köszönhető, hogy nem betegedett meg teljesen.
Ezek után nem mond már mást, csak csendben, néha tarkóra tett kezekkel sétál barátja mellett a város felé.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-13 18:12:21
Üzenet elküldve: 2017-08-13 18:12:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
*Furcsa itt az aranyló búzamezők ölelésében látni viszont Norit, de azért mégis sokkal nyugodtabb ez a helyszín, mint az ittas fafejűekkel teli kikötő. Ami azt illeti ezt a helyet még meg is tudná szokni, ha nem lennének nagyra vágyó tervei.
A lány úgy tesz, mintha nem hallotta volna elsőre, amit mondott, s ez kiváltképp tudja borzolni a kannibál idegeit. Utál mindent kétszer elmondani, de ha most megint felcsattan, mint a korábbiakban, akkor akár Nori ingatag bizalmát is elveszítheti.*
-A városba! Vennem kell néhány dolgot, amit a kikötőben nem tudok beszerezni.
*Nem kell túlgondolni a dolgot, ám abban van igazság, hogy mindig "sántikál valamiben". Talán még a városnak is köze van hozzá, de ezt egyelőre nem köti a lány orrára, ahogy ő sem mesélte el terveit Artheniorba való visszaköltözésről.*
-A mágustoronyban! Csak nem ott találkoztál Idyaval?
*Őszinte érdeklődés szökik a tekintetébe, mikor újból a rejtélyekkel körülfont nőről érdeklődik. Úgy tűnik ez visszatérő téma lesz beszélgetéseik során.*
-Akkor egy cipőben járunk, engem is elkapott a vihar, és teljesen átáztam...
*Furcsa itt az aranyló búzamezők ölelésében látni viszont Norit, de azért mégis sokkal nyugodtabb ez a helyszín, mint az ittas fafejűekkel teli kikötő. Ami azt illeti ezt a helyet még meg is tudná szokni, ha nem lennének nagyra vágyó tervei.
A lány úgy tesz, mintha nem hallotta volna elsőre, amit mondott, s ez kiváltképp tudja borzolni a kannibál idegeit. Utál mindent kétszer elmondani, de ha most megint felcsattan, mint a korábbiakban, akkor akár Nori ingatag bizalmát is elveszítheti.*
-A városba! Vennem kell néhány dolgot, amit a kikötőben nem tudok beszerezni.
*Nem kell túlgondolni a dolgot, ám abban van igazság, hogy mindig "sántikál valamiben". Talán még a városnak is köze van hozzá, de ezt egyelőre nem köti a lány orrára, ahogy ő sem mesélte el terveit Artheniorba való visszaköltözésről.*
-A mágustoronyban! Csak nem ott találkoztál Idyaval?
*Őszinte érdeklődés szökik a tekintetébe, mikor újból a rejtélyekkel körülfont nőről érdeklődik. Úgy tűnik ez visszatérő téma lesz beszélgetéseik során.*
-Akkor egy cipőben járunk, engem is elkapott a vihar, és teljesen átáztam...
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-12 13:01:31
Üzenet elküldve: 2017-08-12 13:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalvára menet//
//Alyo//
-Há. *vakargatja meg fejét azon a lyukon keresztül, ami szalmakalapja tetején éktelenkedik. Na de legalább szellőzik a zsíros haja.*
-Aszondom. Köll-köll, de majd lészen. Inkább legyék kísőbb, mint mostan egy rongy! Addig meg elvón az anyja csecsin, meg a szoknyája alatt!
*Nyilván ő könnyen beszél, hisz se pulya, se pedig asszony, kinek kitehetné a szűrét.
Alyo ötlete jó, így a vezetőszár a ló nyeregkápára kerül, Rolf meg még kunyerál egy ketrecet. Nyilván a parasztgazda roskadásig van vele és tud nélkülözni egy olyat, amiben a tíz tik elfér.*
-Itten van e! *mutatja fel nagy örömmel a ketrecet, majd meg is fogdossa a tyúkokat a szárnyuknál és belegyűri őket. Persze érzéssel, nem pedig ökör módon.*
-No, hórukk! *emeli fel a ketrecet Alma hátára, majd leköti azt is a biztonság kedvéért, nehogy leessen aztán szaladozhatnak a tyúkok után.*
-Akkó gyerink a Kalácsosokho! Memmutatom a kis otthonomot, no meg Pajtást, a lovamot! Tán jó kigyün majd Almával.
*Egyelőre a kutyának még nincs neve, de majd kitalál valamit.
El is indulnak Kalácsfalvára. Tényleg örül, hogy Alyo vele tart, így nem kell fordulnia kettőt. Nem mintha nem érne rá, de így egyszerűbb.*
-Osztán mi hírek a Vashegyisekné? Akkó láttam őköt utolsónak, mikó a... valaminő fura nevű kastélytó vonútak vissza. Azóta minden jó megyen? *próbál érdeklődni a helyi hírekről.*
//Alyo//
-Há. *vakargatja meg fejét azon a lyukon keresztül, ami szalmakalapja tetején éktelenkedik. Na de legalább szellőzik a zsíros haja.*
-Aszondom. Köll-köll, de majd lészen. Inkább legyék kísőbb, mint mostan egy rongy! Addig meg elvón az anyja csecsin, meg a szoknyája alatt!
*Nyilván ő könnyen beszél, hisz se pulya, se pedig asszony, kinek kitehetné a szűrét.
Alyo ötlete jó, így a vezetőszár a ló nyeregkápára kerül, Rolf meg még kunyerál egy ketrecet. Nyilván a parasztgazda roskadásig van vele és tud nélkülözni egy olyat, amiben a tíz tik elfér.*
-Itten van e! *mutatja fel nagy örömmel a ketrecet, majd meg is fogdossa a tyúkokat a szárnyuknál és belegyűri őket. Persze érzéssel, nem pedig ökör módon.*
-No, hórukk! *emeli fel a ketrecet Alma hátára, majd leköti azt is a biztonság kedvéért, nehogy leessen aztán szaladozhatnak a tyúkok után.*
-Akkó gyerink a Kalácsosokho! Memmutatom a kis otthonomot, no meg Pajtást, a lovamot! Tán jó kigyün majd Almával.
*Egyelőre a kutyának még nincs neve, de majd kitalál valamit.
El is indulnak Kalácsfalvára. Tényleg örül, hogy Alyo vele tart, így nem kell fordulnia kettőt. Nem mintha nem érne rá, de így egyszerűbb.*
-Osztán mi hírek a Vashegyisekné? Akkó láttam őköt utolsónak, mikó a... valaminő fura nevű kastélytó vonútak vissza. Azóta minden jó megyen? *próbál érdeklődni a helyi hírekről.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-11 18:19:42
Üzenet elküldve: 2017-08-11 18:19:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
*Érdekesen festhet, ahogy a férfi mindent beleadva rohan felé, míg Nori az óvatossága miatt csak lassú léptekkel halad előre, ám, mikor felismerik egymást mindketten normál tempóra váltanak, és kis idő múlva már egymás előtt állnak.
Clion láthatja, hogy ugyan semmi komoly baja nincs a lánynak, de nem is úgy néz ki, ahogy elváltak egymástól. Egész ruházata csapzott, lila köpenye gyűrött és a szoknya is csak úgy lóg rajta. Ha levenni a csuklyáját, amit a biztonság kedvéért nem tesz meg, akkor az össze-vissza álló, kócos haját is láthatná a férfi.*
- Nem is tudom, ugyan... Mégis mit akarnának tőlem a városőrök?
*Fordítja oldalra fejét játékosan, majd alsó ajkába harap, végül elmosolyodik. Pár napig nem találkoznak, és az első dolguk, hogy egymást piszkálják. A viccnek azonban van igazságtartalma is, hisz valóban fél az őrjáratoktól, de Nolienak hála, most egy ideig vissza tudja fogni kelletlen gondolatait.*
- A városba? *Rögtön eszébe jut újra a fehér tündér ajánlata a költözéssel kapcsolatban. Clion a kérdés után hosszú másodpercekig tartó csöndet tapasztalhat a lány felől, mert Nori nem tudja eldönteni, elmondja-e a másiknak, hogy egyre inkább húz afelé a szíve, hogy visszaköltözzön a városba, és már egy egész jó ajánlatot is kapott Nolietól.
Végül amellett dönt, hogy ezt egyelőre nem köti Clion orra alá, idővel úgyis meg fogja tudni. Társát hallgatva a távolba néz, mikor a tőle távolabb lévő fickóra terelődik a téma, de nem találja túl érdekfeszítőnek az ismeretlen bámulását, így újra a kannibál szemeibe néz. Ő most láthatja Nori íriszeiben az életkedvet, ami eddig messziről elkerülte a feketeséget.*
- Ne beszélj így velem! *Hangzik el az utasítás halálosan komolyan. Tekintetét még mindig nem veszi le a másikról, a komolyság viszont ismét egy halvány mosollyá változik.*
- Tudod jól, hogy én sem bírok nyugton maradni. A Mágustoronyban voltam.
*Ennyit mond itt létének okáról. Se Nolieról nem beszél, se a lóról, se semmi lényegesről, csak arról, honnan került a semmi közepére.*
- Épp "haza" akartam menni, csak elkapott egy nyavalyás vihar, aminek köszönhetően jól meg is fáztam, azt hiszem.
*Nos, a lényegről valóban nem beszél, de a kevésbé fontos dolgokat, pontosabban azokat, ami felidegesítette a lányt, elmeséli a férfinek.*
- Mit akarsz a városban? Pont te, aki soha a büdös életben nem hagyja el a kikötőt?! Miben sántikálsz már megint?
*Kérdezi egy lemondó sóhajtás közepette, amivel csak annyit akar jelezni a nagyvilágnak, hogy Clion már soha sem fog megváltozni. Mindenesetre kíváncsi, most milyen őrültséget talált ki a kannibál.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.11 18:20:36
*Érdekesen festhet, ahogy a férfi mindent beleadva rohan felé, míg Nori az óvatossága miatt csak lassú léptekkel halad előre, ám, mikor felismerik egymást mindketten normál tempóra váltanak, és kis idő múlva már egymás előtt állnak.
Clion láthatja, hogy ugyan semmi komoly baja nincs a lánynak, de nem is úgy néz ki, ahogy elváltak egymástól. Egész ruházata csapzott, lila köpenye gyűrött és a szoknya is csak úgy lóg rajta. Ha levenni a csuklyáját, amit a biztonság kedvéért nem tesz meg, akkor az össze-vissza álló, kócos haját is láthatná a férfi.*
- Nem is tudom, ugyan... Mégis mit akarnának tőlem a városőrök?
*Fordítja oldalra fejét játékosan, majd alsó ajkába harap, végül elmosolyodik. Pár napig nem találkoznak, és az első dolguk, hogy egymást piszkálják. A viccnek azonban van igazságtartalma is, hisz valóban fél az őrjáratoktól, de Nolienak hála, most egy ideig vissza tudja fogni kelletlen gondolatait.*
- A városba? *Rögtön eszébe jut újra a fehér tündér ajánlata a költözéssel kapcsolatban. Clion a kérdés után hosszú másodpercekig tartó csöndet tapasztalhat a lány felől, mert Nori nem tudja eldönteni, elmondja-e a másiknak, hogy egyre inkább húz afelé a szíve, hogy visszaköltözzön a városba, és már egy egész jó ajánlatot is kapott Nolietól.
Végül amellett dönt, hogy ezt egyelőre nem köti Clion orra alá, idővel úgyis meg fogja tudni. Társát hallgatva a távolba néz, mikor a tőle távolabb lévő fickóra terelődik a téma, de nem találja túl érdekfeszítőnek az ismeretlen bámulását, így újra a kannibál szemeibe néz. Ő most láthatja Nori íriszeiben az életkedvet, ami eddig messziről elkerülte a feketeséget.*
- Ne beszélj így velem! *Hangzik el az utasítás halálosan komolyan. Tekintetét még mindig nem veszi le a másikról, a komolyság viszont ismét egy halvány mosollyá változik.*
- Tudod jól, hogy én sem bírok nyugton maradni. A Mágustoronyban voltam.
*Ennyit mond itt létének okáról. Se Nolieról nem beszél, se a lóról, se semmi lényegesről, csak arról, honnan került a semmi közepére.*
- Épp "haza" akartam menni, csak elkapott egy nyavalyás vihar, aminek köszönhetően jól meg is fáztam, azt hiszem.
*Nos, a lényegről valóban nem beszél, de a kevésbé fontos dolgokat, pontosabban azokat, ami felidegesítette a lányt, elmeséli a férfinek.*
- Mit akarsz a városban? Pont te, aki soha a büdös életben nem hagyja el a kikötőt?! Miben sántikálsz már megint?
*Kérdezi egy lemondó sóhajtás közepette, amivel csak annyit akar jelezni a nagyvilágnak, hogy Clion már soha sem fog megváltozni. Mindenesetre kíváncsi, most milyen őrültséget talált ki a kannibál.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.11 18:20:36
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-11 17:40:29
Üzenet elküldve: 2017-08-11 17:40:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hiába halad rohamtempóban, még mindig nem tudja mit gondoljon az Éjfélhez rémisztően hasonló, könnyed szárnycsapásokkal eget szántó madárról. A lelke kopár pusztaságának legmélyén hiszi, ezernyi hasonló holló közül is felismerné örökké hű társát, most mégis elbizonytalanodik valamelyest az íriszeiben kavargó szárnyas végett. Ha valóban Éjfél az, akkor Norinak is itt kell valahol lennie, viszont felmerül a kérdés, hogy mit keres erre a gondolataiban gyakori vendégként visszatérő pártfogoltja?
Nem szokása elhamarkodni az esetlegesen életére is kiható kardinális döntéseket, viszont mikor arra gondol, hogy a lány ismét bajba kerülhetett nem tud uralkodni magán, rengeteg lehetséges forgatókönyv fut át agyán pillanatok alatt, s ezek minél inkább azonnali cselekvésre ösztökélik a férfit. Ezért rohan úgy, mint egy eszét vesztett őrült, keresztül minden akadályon, és ezért veszi észre későn a felé ereszkedő halálmadarat.*
-Rendesen megleptél, te rohadt dög!
*Nem tévedett, tényleg az ő egyetlen megbízható barátjáról van szó, ráadásul a távolban a lány sziluettje is feltűnik már. Egyedül van, s nem úgy néz ki, mint aki bajba került, így nem szükséges a továbbiakban annyira sietnie. A karjára engedi az állatot, miközben gyalogtempóra lassítja lépteit.*
-Csinált valami hülyeséget?
*Kérdőn néz abba a két végtelen sötétségbe burkolózó szemgolyóba, mely a madarak között kivételes értelemről árulkodik. Felelet nincs, csak bambán forgatja a nyakát, mintha nem tudná mire vélni ezt az ostoba kérdést.*
-Igazad van, tőle kellene megkérdeznem!
*Sosem ismerné be, de hiányzott már neki ez az olykor igen idegesítő állat. Évek óta együtt vannak jóban rosszban, s nem is nagyon szakadtak el egymástól pár óránál tovább, így ez a néhány nap igen hosszúnak tűnhetett mindkettejük számára. Bár ami azt illeti, ez Éjfélen egyáltalán nem látszik, hisz ugyanolyan jó bőrben van, mint mielőtt Norihoz rendelte.
Mikor pár lépés választja már csak el őket, Ras keresztbe tett kézzel, egy fancsali mosollyal, kérdőn mered a fekete hajkorona büszke tulajdonosára.*
-Miért, mit tettél, hogy berezelsz már a rend őreinek gondolatától is?
*Kérdését teljesen átissza a savanykás irónia, hisz jól tudja miért is tart ennyire tőlük a lányka.*
-Én is kérdezhetném tőled ugyanezt! A városba tartok. Szükségem van onnan néhány dologra.
*Visszapillant a háta mögé, ahol Teliir valószínűleg még mindig nem fogta fel, hogy mi történt.*
-Mondhatjuk így is, azt hiszem. Állandóan a seggemben van, már-már olyan, mintha szorulásom lenne.
*Még mindig kissé szaporábban veszi a levegőt az előző rövid sprintje után, de igyekszik minél hamarabb enyhíteni légszomját.*
-Azt hiszem most te tartozol magyarázattal. Mi a faszt keresel itt? Megint valami szarba keveredtél?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hiába halad rohamtempóban, még mindig nem tudja mit gondoljon az Éjfélhez rémisztően hasonló, könnyed szárnycsapásokkal eget szántó madárról. A lelke kopár pusztaságának legmélyén hiszi, ezernyi hasonló holló közül is felismerné örökké hű társát, most mégis elbizonytalanodik valamelyest az íriszeiben kavargó szárnyas végett. Ha valóban Éjfél az, akkor Norinak is itt kell valahol lennie, viszont felmerül a kérdés, hogy mit keres erre a gondolataiban gyakori vendégként visszatérő pártfogoltja?
Nem szokása elhamarkodni az esetlegesen életére is kiható kardinális döntéseket, viszont mikor arra gondol, hogy a lány ismét bajba kerülhetett nem tud uralkodni magán, rengeteg lehetséges forgatókönyv fut át agyán pillanatok alatt, s ezek minél inkább azonnali cselekvésre ösztökélik a férfit. Ezért rohan úgy, mint egy eszét vesztett őrült, keresztül minden akadályon, és ezért veszi észre későn a felé ereszkedő halálmadarat.*
-Rendesen megleptél, te rohadt dög!
*Nem tévedett, tényleg az ő egyetlen megbízható barátjáról van szó, ráadásul a távolban a lány sziluettje is feltűnik már. Egyedül van, s nem úgy néz ki, mint aki bajba került, így nem szükséges a továbbiakban annyira sietnie. A karjára engedi az állatot, miközben gyalogtempóra lassítja lépteit.*
-Csinált valami hülyeséget?
*Kérdőn néz abba a két végtelen sötétségbe burkolózó szemgolyóba, mely a madarak között kivételes értelemről árulkodik. Felelet nincs, csak bambán forgatja a nyakát, mintha nem tudná mire vélni ezt az ostoba kérdést.*
-Igazad van, tőle kellene megkérdeznem!
*Sosem ismerné be, de hiányzott már neki ez az olykor igen idegesítő állat. Évek óta együtt vannak jóban rosszban, s nem is nagyon szakadtak el egymástól pár óránál tovább, így ez a néhány nap igen hosszúnak tűnhetett mindkettejük számára. Bár ami azt illeti, ez Éjfélen egyáltalán nem látszik, hisz ugyanolyan jó bőrben van, mint mielőtt Norihoz rendelte.
Mikor pár lépés választja már csak el őket, Ras keresztbe tett kézzel, egy fancsali mosollyal, kérdőn mered a fekete hajkorona büszke tulajdonosára.*
-Miért, mit tettél, hogy berezelsz már a rend őreinek gondolatától is?
*Kérdését teljesen átissza a savanykás irónia, hisz jól tudja miért is tart ennyire tőlük a lányka.*
-Én is kérdezhetném tőled ugyanezt! A városba tartok. Szükségem van onnan néhány dologra.
*Visszapillant a háta mögé, ahol Teliir valószínűleg még mindig nem fogta fel, hogy mi történt.*
-Mondhatjuk így is, azt hiszem. Állandóan a seggemben van, már-már olyan, mintha szorulásom lenne.
*Még mindig kissé szaporábban veszi a levegőt az előző rövid sprintje után, de igyekszik minél hamarabb enyhíteni légszomját.*
-Azt hiszem most te tartozol magyarázattal. Mi a faszt keresel itt? Megint valami szarba keveredtél?
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-11 14:33:55
Üzenet elküldve: 2017-08-11 14:33:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tehénlesőben//
*Valószínűleg ez lehet a józan paraszti ész, amit éppen most villant meg Alyonak Rolf. A lány mindenesetre elhúzza a száját. Ő aztán tudja, hogy milyen fattyúnak lenni - a szó valamennyi értelmében -, főleg úgy az anyja csupán egy rabszolga volt, akire egy éjjel kedve szottyant az apjának, és akkor nem volt apelláta. Igaz ugyan, hogy Alyo helyzete némiképpen más, hiszen egy olyan férfival nemzett gyereket, akivel elvileg szeretik egymást. Gyakorlatilag viszont nagyon komoly szakadék tátong kettejük között, és nem biztos hogy ezt át tudják hidalni vagy, hogy át akarják egyáltalán.*
- Szóval tegyem ki a fickó szűrét, azt mondod?
*Kérdezi talán kissé túl vidoran, majd egyből folytatja is.*
- De akkor is apa kell a gyereknek.
*Segít Rolfnak ezek után hurkot kötni valamennyi kecske nyakára. A fő vezetőszárat ráköthetik a nyeregkápára, és akkor nincs gond Alyo lovára sem.*
- Hát ha szerzel kölcsönbe ketrecet, akkor felrakhatjuk Alma hátára, és nem kell terelgetni őket.
*Nem mintha Alyo olyan sok libát, meg csirkét pásztorolt volna életében, de nem tűnik túl jó mókának így most sem akarja kipróbálni.*
*Valószínűleg ez lehet a józan paraszti ész, amit éppen most villant meg Alyonak Rolf. A lány mindenesetre elhúzza a száját. Ő aztán tudja, hogy milyen fattyúnak lenni - a szó valamennyi értelmében -, főleg úgy az anyja csupán egy rabszolga volt, akire egy éjjel kedve szottyant az apjának, és akkor nem volt apelláta. Igaz ugyan, hogy Alyo helyzete némiképpen más, hiszen egy olyan férfival nemzett gyereket, akivel elvileg szeretik egymást. Gyakorlatilag viszont nagyon komoly szakadék tátong kettejük között, és nem biztos hogy ezt át tudják hidalni vagy, hogy át akarják egyáltalán.*
- Szóval tegyem ki a fickó szűrét, azt mondod?
*Kérdezi talán kissé túl vidoran, majd egyből folytatja is.*
- De akkor is apa kell a gyereknek.
*Segít Rolfnak ezek után hurkot kötni valamennyi kecske nyakára. A fő vezetőszárat ráköthetik a nyeregkápára, és akkor nincs gond Alyo lovára sem.*
- Hát ha szerzel kölcsönbe ketrecet, akkor felrakhatjuk Alma hátára, és nem kell terelgetni őket.
*Nem mintha Alyo olyan sok libát, meg csirkét pásztorolt volna életében, de nem tűnik túl jó mókának így most sem akarja kipróbálni.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-11 10:18:56
Üzenet elküldve: 2017-08-11 10:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Indulóban//
- Hogy mivel lépnék fel? *Halk hümmentést hallat és fejét picit hátrabillenti, mintha a felhőkből várná a válasz érkezését.* Nem tudom. Tánc? Ujjbábozás?
*Jóízűt nevet saját poénján, még lova is megrázza fejét erre. A nemeseket nem kell neki bemutatni. Azaz, jobban mondva felesleges. Zherának elég jól körvonalazódott véleménye van a kékvérűekről, a kutyabőrösökről, a nagy nemességről. Ezt azonban nem most fogja előadni, sokkal jobban lefoglalja a vöröskétől érkezett ötlet.*
- Van egy üres szobátok?
*Kérdez vissza megrökönyödve. Még lovát is megállítja egy pillanatra.*
- Ez jól hangzik. Merre van a szállásotok?
*Valamiért olyan hívogatóan cseng ez az ötlet. Maga sem érti, miért. Jó ideje fogadóról-fogadóra jár, ott húzza meg magát rövidebb-hosszabb ideig. Zhera sosem volt túlságosan eleresztve arannyal, ő a fogadók ideiglenes lakója. Nemsokára már Arthenior városában is ismerni fogják látásból.*
- Na és milyenek az itteni emberek? Nem kóstoltam még bele igazán az artheniori létbe...
- Hogy mivel lépnék fel? *Halk hümmentést hallat és fejét picit hátrabillenti, mintha a felhőkből várná a válasz érkezését.* Nem tudom. Tánc? Ujjbábozás?
*Jóízűt nevet saját poénján, még lova is megrázza fejét erre. A nemeseket nem kell neki bemutatni. Azaz, jobban mondva felesleges. Zherának elég jól körvonalazódott véleménye van a kékvérűekről, a kutyabőrösökről, a nagy nemességről. Ezt azonban nem most fogja előadni, sokkal jobban lefoglalja a vöröskétől érkezett ötlet.*
- Van egy üres szobátok?
*Kérdez vissza megrökönyödve. Még lovát is megállítja egy pillanatra.*
- Ez jól hangzik. Merre van a szállásotok?
*Valamiért olyan hívogatóan cseng ez az ötlet. Maga sem érti, miért. Jó ideje fogadóról-fogadóra jár, ott húzza meg magát rövidebb-hosszabb ideig. Zhera sosem volt túlságosan eleresztve arannyal, ő a fogadók ideiglenes lakója. Nemsokára már Arthenior városában is ismerni fogják látásból.*
- Na és milyenek az itteni emberek? Nem kóstoltam még bele igazán az artheniori létbe...
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-11 01:26:20
Üzenet elküldve: 2017-08-11 01:26:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
*A séta továbbra is unalmasnak bizonyul, Nori pedig talán már századszorra ismételgeti magában, hogy szereznie kell egy lovat, ám bármennyire is szeretné, nem pottyan az ölébe egyetlen paripa sem, akárhányszor is képzeli el a dolgot. Nagy sóhajok, na meg szipogások közepette folytatja az útját, mert bár ruhája már száraz, a megfázás nem múlik el ilyen könnyen.
Éjfél egy ideig mellette repül, néha vállán pihenget, most azonban szokatlanul magasra repül, s körözni kezd. Mivel Nori egyáltalán nem figyelt oda Clionra, mikor a jeleket, vagy miket tanította neki, így fogalma sincs, miért jár ily furcsa táncot a madár az égen.
A feketeség szerint a legjobb, ha a legrosszabbra gyanakszik. Szemei a távolba merednek, jobb karja az övén függő tőrre tapadnak, és figyel. Fel van készülve az esetleges harcra, és arra is, hogy ha a madár fegyveres őrjáratot vett észre, akkor rohanjon, és eltűnjön a környékről, amilyen gyorsan csak tud. Mindeközben Éjfél irányába kezd haladni, a végeláthatatlanul hosszú útnak köszönhetően megpillant egy felé rohanó alakot, na meg még egyet kicsit távolabb.
~Egyedül van.~ Jegyzi meg magának, ami csak annyiból fontos, hogy ebben az esetben nem fog rögtön elfutni, hanem várja, hogy az alak közelebb érjen hozzá. Vajon mi fog történni? Újra gyilkolnia kell a szabadságáért, esetleg az életéért? Erre pár percen belül fény derülhetne, azonban a lány nagyon meglepődik, mikor a holló egyre alacsonyabban köröz, végül a felé tartó árnyékkal olvad egybe, legalábbis Nori így látja a dolgot ilyen távolságból. Éjfél csak egyetlen személyhez szálna le, aki pedig...*
- Clion? *Kérdezi egyelőre csak magától.* Mi a fészkes fenét keres ez itt? Hisz soha nem hagyja el a kikötőt. Remek, biztos megint tervez valamit.
*Állapítja meg a dolgot anélkül, hogy bármit is tudna Rasdeher jelenlétének okáról, de így már nem fél, hanem lassú léptekkel indul meg a férfi felé, miközben már fegyverét sem szorongatja. Így, hogy most már egymás felé haladnak, hamarosan fel is ismerhetik egymást, sőt, nem sokkal később már egymással szemben állhatnak meg.*
- Megijesztettél, Clion. Azt hittem katona vagy, esetleg bandita.
*Szólal meg meglepően nyugodt hangon. Jelenleg semmi fájdalom, semmi szomorúság, semmi átlagostól eltérőt nem hallani a lány hangjában. Ez az állapot Nolie-nak köszönhető. A fehér tündérrel töltött idő némileg helyre tette a feketeség elméjét, így sokkal nyugodtabban és lényegesen kevesebb hisztivel tud reagálni a külvilág ingereire.
Az egész élményt csak az a fránya szipogás, na meg egy tüsszentés teszi tönkre.*
- Mit keresel itt? Az ott veled van?
*Hangzik el a kérdés Clion itt létére, amit bizonyára a férfi is fel akar tenni, de úgy tűnik, sikerül ebben megelőznie őt. Legalább nem neki kell elsőként magyarázkodnia. Na meg arra is kíváncsi, hogy a tőle lemaradt fickó ott a távolban barát-e, vagy ellenség.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.11 01:27:38
*A séta továbbra is unalmasnak bizonyul, Nori pedig talán már századszorra ismételgeti magában, hogy szereznie kell egy lovat, ám bármennyire is szeretné, nem pottyan az ölébe egyetlen paripa sem, akárhányszor is képzeli el a dolgot. Nagy sóhajok, na meg szipogások közepette folytatja az útját, mert bár ruhája már száraz, a megfázás nem múlik el ilyen könnyen.
Éjfél egy ideig mellette repül, néha vállán pihenget, most azonban szokatlanul magasra repül, s körözni kezd. Mivel Nori egyáltalán nem figyelt oda Clionra, mikor a jeleket, vagy miket tanította neki, így fogalma sincs, miért jár ily furcsa táncot a madár az égen.
A feketeség szerint a legjobb, ha a legrosszabbra gyanakszik. Szemei a távolba merednek, jobb karja az övén függő tőrre tapadnak, és figyel. Fel van készülve az esetleges harcra, és arra is, hogy ha a madár fegyveres őrjáratot vett észre, akkor rohanjon, és eltűnjön a környékről, amilyen gyorsan csak tud. Mindeközben Éjfél irányába kezd haladni, a végeláthatatlanul hosszú útnak köszönhetően megpillant egy felé rohanó alakot, na meg még egyet kicsit távolabb.
~Egyedül van.~ Jegyzi meg magának, ami csak annyiból fontos, hogy ebben az esetben nem fog rögtön elfutni, hanem várja, hogy az alak közelebb érjen hozzá. Vajon mi fog történni? Újra gyilkolnia kell a szabadságáért, esetleg az életéért? Erre pár percen belül fény derülhetne, azonban a lány nagyon meglepődik, mikor a holló egyre alacsonyabban köröz, végül a felé tartó árnyékkal olvad egybe, legalábbis Nori így látja a dolgot ilyen távolságból. Éjfél csak egyetlen személyhez szálna le, aki pedig...*
- Clion? *Kérdezi egyelőre csak magától.* Mi a fészkes fenét keres ez itt? Hisz soha nem hagyja el a kikötőt. Remek, biztos megint tervez valamit.
*Állapítja meg a dolgot anélkül, hogy bármit is tudna Rasdeher jelenlétének okáról, de így már nem fél, hanem lassú léptekkel indul meg a férfi felé, miközben már fegyverét sem szorongatja. Így, hogy most már egymás felé haladnak, hamarosan fel is ismerhetik egymást, sőt, nem sokkal később már egymással szemben állhatnak meg.*
- Megijesztettél, Clion. Azt hittem katona vagy, esetleg bandita.
*Szólal meg meglepően nyugodt hangon. Jelenleg semmi fájdalom, semmi szomorúság, semmi átlagostól eltérőt nem hallani a lány hangjában. Ez az állapot Nolie-nak köszönhető. A fehér tündérrel töltött idő némileg helyre tette a feketeség elméjét, így sokkal nyugodtabban és lényegesen kevesebb hisztivel tud reagálni a külvilág ingereire.
Az egész élményt csak az a fránya szipogás, na meg egy tüsszentés teszi tönkre.*
- Mit keresel itt? Az ott veled van?
*Hangzik el a kérdés Clion itt létére, amit bizonyára a férfi is fel akar tenni, de úgy tűnik, sikerül ebben megelőznie őt. Legalább nem neki kell elsőként magyarázkodnia. Na meg arra is kíváncsi, hogy a tőle lemaradt fickó ott a távolban barát-e, vagy ellenség.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.11 01:27:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183