//Mindenki IS (kivéve Zammiria, Ralas és Reyraa, mert ők kint vannak)//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha létezik olyan Darelldben, hogy hatodik érzék, az most biztosan működésbe lép. Elvégre ha az nem riasztja, hogy egyszerre ennyien néznek rá, miközben elképzelik ruhátlanul (bizony-bizony, ha akarják, ha nem), nos, akkor valószínűleg semmi.*
- Hm *foglalja össze Yeza, amit épp lelki szemei előtt lát az orvul felvázolt előadásterv hallatán.
A sejtés nagyjából mindjárt le is szögezi magát, hogy Shan és Khul nagyon hamar meg fogják találni egymással a közös hangot. A már-már idillbe hajló bandába verődést mégis megzavarja valami.
Yeza egy pillanatig köpni-nyelni nem tud attól, ami történik. Tágra nyílt szemmel pislog a távozó félvér után. Nem világos neki, mi is történt itt.
A mélységi válasza annyira nem veri földhöz. Nyilvánvalóan csak rákontráz pukkancskisasszony mondatára. Az meg igazából nem tiszta, hogy plusz egy lapáttal tesz az undokságra, vagy épp kifigurázza Mady-t vagy csak szimplán vicceskedni próbál. De miért hagyná az árok partján bárki is ma este holtponton billegő első benyomást? A fickó Yeza elé tolja a két pohár feleslegessé vált bort.
Most komolyan, hát minek nézik itt? Nem valami szakadt matróz, aki más meghagyott piájára csorgatja a nyálát vagy gyakorlatilag bármire, ami bódult homályban tartja a tudatát. Yeza később lépett a pulthoz, így fogalma se lehet, hogy a két pohár ital érintetlen (nem mintha sokat javítana a gesztuson). Az viszont, ha lehet, még mélyebbre ássa, hogy, mint kiderül, valami csóró kis tolvaj maradékával kínálgatják. Nem is válaszol, de az arcára azért kiül a véleménye. Kész szerencse, hogy Darelld hamar elvezeti az illetőt és a vörösnek nincs alkalma illőn válaszolni a felajánlásra. Inkább el is engedi a dolgot, de a félvér viselkedése fölött ennél jóval kevésbé tud napirendre térni.
~ Mi baja? ~ fordul Khul felé leforrázva Mady távozásának irányába mutatva értetlenkedő grimasszal. Közben, ahogy ilyenkor már lenni szokott, vadul pörgeti vissza fejben a történteket, hogy megfejtse a hirtelen változás okát. Egy perce a csaposlány még alázatos, mosolygós, előzékeny, kedves, bájos tünemény volt. Pontosan olyan kellemes közvetítő a vendég és a pénze hedonizmusba való fojtása között, mint amilyet bárki elvárna.
~ Rosszat mondtam? Vagy... ~ Szöget üt a fejébe a mosolygással tálalt, de epébe mártott "bemutatkozás": szólítson Kérem-nek. Egyeseknek szokása valóban a kérem-köszönöm vonalon boszorkányüldözést rendezni, de általában az ilyesmi mögött is valami más sérelem, vagy több dologból göngyölődött rossz modorra való reflektálás áll. Ő viszont határozottan emlékszik, mert kifejezetten a mondatába fűzte: "kérlek". Ebben teljesen biztos. Pont azért tette, mert olykor a személyiségét túl soknak találhatják. Főleg nőnemű közegben. Nem mintha ilyen apróságokon egy csaposnak szokása volna fennakadni egy efféle helyen. A _vendég az első_ szabály serpenyője elég sokat kell, hogy bírjon, míg a mérleg nyelve átfordul. Ebben a témában ő aztán tudja mi, hogy, meddig működik. Bár... hmm... igen, Yeza is összemorrant már azzal a bizonyos mérleggel. Na de bárhogy gondolkodik, nem jön rá, hogy mivel adhatott okot erre a megnyilvánulásra. Azt is észre kellett vennie, hogy a jelenlévők közül mindenkivel szemben közvetlenebb hangnemre váltott a félvér, kivéve őt. Nála akkurátusan tartotta magát a magázódáshoz.
~ De mi történt? Mi változott? Mikor?~ Az aranynál még minden rendben volt, akkor még "ahogy óhajtja a hölgy" volt. Még a dohányválasztásnál is csupa előzékenységgel kínálták. Akkor hol? Minden onnantól került lejtmenetbe, hogy bemutatkozott. De az kizárt, hogy ismerjék egymást. Nem... Amikor a lány a nevét írta arra a papírra, még nem váltott át epét mosolygó hárpiává. De akkor? Valahol itt jön a felismerés, ami egy bunkósbot erejével teszi helyre az események furcsaságait.*
- Ó, basszameg! *veti hátra a fejét az orrnyergét masszírozva. Hogy nem esett le neki? Pedig annyira nyilvánvaló, hogy az már szinte fáj. Mert hát ki látott már olyan csapost, aki így fukarkodik a bemutatkozással? Ha rejtegetnivalója van, akkor is csak odalökne egy akármilyen nevet a drága vendégnek, ha kérdi.*
- A feleséged, igaz? *néz vissza sóhajtva Khulra, de már emeli is az ujját.* - Ne! Egy szót se! *Megakasztja a férfit már mindjárt az esetleges magyarázkodás előtt.* - Ha jót akarsz, abból a száz aranyból veszel neki valami szépet és a nap végéig úgy őrködsz, mintha a marcona tükörképe lennél *biccent a mélységivel épp kifelé tartó példa felé. A legszívesebben megtoldaná a dolgot egy nyaklevessel is, de inkább nem kockáztat. Darelldnek a tarkóján is van szeme, ebben egészen biztos.
A félvér ezek szerint lemaradhatott a történtek nagy részéről. Persze, hiszen látta is, hogy közben a mélységi és az azóta távozott hölgy vendége körül tüsténkedett. Ezért aztán az elején még nyilván nyájas volt Yezával is. Egészen addig, amíg Khult nem illette azzal az ominózus "gyönyörűm" jelzővel. De hát honnan a fenéből tudta volna?! Az ellenszenvet nyilván az csak tetézte, hogy a hallottakból kiderült, Yeza is meghallgatásra vár, és ő Shannal ellentétben nem annyira a fegyveres fajtára. A név pedig (ami végül mégis kiderült, miből másból, mint Khul szószátyárságából)... a logika nyomán nem nehéz kikövetkeztetni, hogy talán azért lett sarkallatos pont, mert Vantruez. Mady Vantruez. Vantruez asszony. Hát persze! Csak úgy izzott a szeme, amikor a férfihoz szólt. Persze Khul meg, az a tulok, csak cukroskodik. "Egyszerűen nem tud meglenni nélkülem, ez a tündér." Atyaég! Yeza szinte látja maga előtt, hogy kapkodja majd az a szerencsétlen a fejét a repkedő tányérok elől azzal a tipikus, bamba, értetlen kölyökkutya pislogással, amiről lerí, hogy fogalma sincs mi rosszat tehetett. Az asszony már most öl a szemével egy kis "gyönyörűm" miatt, hát még mi lesz, ha a sellőcskék eldalolják neki, ami Yeza asztalánál történt. Mert nyilván a fülébe jut.
De azon túl, hogy Khult már előre sajnálja (és persze a legszívesebben addig csapkodná egy köteg összetekert papírral, míg el nem vékonyodik a torkán az ismételgetett bocsánat), ő akkor is csak véletlen statisztája ennek a párkapcsolati drámának és esze ágában sincs főszerepet vinni. Főleg, hogy eredetileg nem is munkaügyben jött ide. Legfeljebb körülnézni első körben. A fene gondolta, hogy belecsöppen egy épp ma estére szervezett össznépi felvételi procedúrába. De a fenébe is! Most tett le 800 aranyat. Ő itt vendég! Ha beszél akárkivel mellékesen munkaügyben, ha nem! Először az orra alá dörgölt árak, most meg ez. Hát ilyen nehéz a sorstól kicsikarni egy kellemes estét? Yeza ezen már meg sem lepődik. Ő meg a sors valahogy nincsenek jó viszonyban. Ez egy idő után eléggé elcsüggeszti az embert. Lehet, hogy ezért süpped inkább rezignált közönybe az elsőre felhorgadó düh.
Mikor Maydeleine visszatér, úgy szólítja meg, mintha az iménti intermezzo meg se történt volna.* - Bocsáss meg, csak észrevettem, hogy rosszul írtad le a nevemet. A papírra *biccent a 800 aranyas keretre kiállított iromány felé.* - A kiejtés egy kicsit csalóka *vonja meg a vállát elnéző mosolygással.* - Ha megkapom, ha esetleg... *nyúl a penna meg a papír felé segítőkészen.* - Megengeded? *Ha odaadják neki a papírt meg a pennát, szépen áthúzza rajta a Yeza nevet és szép gyöngybetűkkel odaírja helyette: Nagyvonalú Vendég.* - Így *adja át a javítást továbbra is mosolyogva. Ha esetleg nem engedik át neki az íróeszközt, minden szégyellősködés után le is diktálja, sőt, lebetűzi a dolgot. Bár szeretné inkább írásban elintézni, hogy ne kelljen nagy ügyet csinálni belőle. Remélhetőleg ennyi elég lesz, hogy a lehető legdiszkrétebben jelezze a dolgok állását. Nincs kedve most ehhez a szemvillogtatáshoz.* - Mady *biccent felé egy húzott félmosollyal, mielőtt a másik lányhoz fordul*
- Shan, a ~kormos~ *kicsin múlik, hogy nem csúszik ki a száján* - a "titokzatos idegen" után mehetsz majd nyugodtan te raportra. Én ráérek később is. Holnap esetleg *vonja meg a vállát* - vagy meglátjuk. Addig is válassz magadnak italt, ételt, ami tetszik. És szerintem kérj mindkét dohányból *mondja, de már indul az asztal felé, ahol a holmiját hagyta. Ami őt illeti, most igazán jólesne neki egy kis ellazulás. Csak el kell találni az arányokat. De amíg a füst nem söpri ki a fejéből a felgyűlt nyűgöket, inkább a fekete hajú lányra hagyja a rendelést.*