Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5066. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:48:03
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:48:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir nem rántja el a kezét vagy ilyesmi, hagyja hogy Mai végigsimítsa, egyébként sem esik rosszul neki, és nem olyan szentimentális hogy ez kellemetlen emlékeket váltson ki belőle. Sőt igazából akárhogy is de jó érzés. Csak lenéz a kézre, majd vissza a lányra és elmosolyodik.*
-Így van ez rendjén. Ne kételkedj magadban, ez a lényeg. Nem bánkódom miatta.
*Megvonja végül a vállát.*
-Persze sajnálom a vérem, akik meghaltak, de így volt megfonva sorsuk fonala.
*A mosolya pedig szélesebb vigyorrá alakul.*
-Biztos elég volna két másiknak is.
*Feleli arra, hogy mennyi minden történt vele. És valóban. De nem érzi úgy, hogy ne volna még mit elérnie, ne volna erős ellenfél kit kihívhat, ne volna még magasabb hegy amit meg kell másznia. Nem adta még fel.*
-Na az már igaz. Mondom én, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Lehet hogy nagy vezető lesz a végén belőled, belemászol mindenkinek a fejébe és mindenki követni fog mindenféle kalandokba.
*Látott már ilyet, csak az egy sámán volt. Bár azt csak a szellemek tudhatják, hogy tényleg sámán volt, vagy csak annnak hazudta magát a tiszteletért és az azzal járó javakért.*
-Mindenképpen! Remélem a városőrök nem akarnak majd erősködni a múltkori után. Kellemetlen lenne úgy a városban bóklászni, még a könyvtárba se jutnék be.
*Ezt úgy egyébként szinte magának mondja, de Mai is egyértelműen hallhat minden szót.*
-Halikra... Szeretem a halat!
*Jelenti ki, mintha csak ő is meglepődne a dolgon.*
-De legyen a kacsa, meggyőztél.
*Mintha győzködte volna bármiről is. Kér egy Kapitány kedvence nevű akármicsodát 17 aranyért.
Remélhetőleg hamar ki is érkezik.*
-Te egy nagyon kedves fél ember vagy!
*A hangja már kicsit hangosabb attól, mint mikor bejöttek, de ez csak a bor jótékony hatása. És persze nagyon boldog is, hogy még egy kör érkezik az asztalukhoz. Az étellel együtt. Ahogy megkapja a tálat nem is nagyon finomkodik, jóízűen elkezd zabálni, emberes falatokat kiharapva a húsból, és borral öblít le minden második-harmadik falatot.*
-Ez már kellett belém!
*Mondja miközben tele van a szája, és minden szó kicsit piszén hat. Aztán persze nyel is néha, és tud rendesen is beszélni.*
-Tudod valószínűleg kiveszek egy szobát, nem akarok már sehová sem kószálni ma, ha esetleg megunnád az ápolgatást kopogj át.
*Odakacsint, majd nekilát egy újabb nagy falatnak.*
//Mai//
*Rorkir nem rántja el a kezét vagy ilyesmi, hagyja hogy Mai végigsimítsa, egyébként sem esik rosszul neki, és nem olyan szentimentális hogy ez kellemetlen emlékeket váltson ki belőle. Sőt igazából akárhogy is de jó érzés. Csak lenéz a kézre, majd vissza a lányra és elmosolyodik.*
-Így van ez rendjén. Ne kételkedj magadban, ez a lényeg. Nem bánkódom miatta.
*Megvonja végül a vállát.*
-Persze sajnálom a vérem, akik meghaltak, de így volt megfonva sorsuk fonala.
*A mosolya pedig szélesebb vigyorrá alakul.*
-Biztos elég volna két másiknak is.
*Feleli arra, hogy mennyi minden történt vele. És valóban. De nem érzi úgy, hogy ne volna még mit elérnie, ne volna erős ellenfél kit kihívhat, ne volna még magasabb hegy amit meg kell másznia. Nem adta még fel.*
-Na az már igaz. Mondom én, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Lehet hogy nagy vezető lesz a végén belőled, belemászol mindenkinek a fejébe és mindenki követni fog mindenféle kalandokba.
*Látott már ilyet, csak az egy sámán volt. Bár azt csak a szellemek tudhatják, hogy tényleg sámán volt, vagy csak annnak hazudta magát a tiszteletért és az azzal járó javakért.*
-Mindenképpen! Remélem a városőrök nem akarnak majd erősködni a múltkori után. Kellemetlen lenne úgy a városban bóklászni, még a könyvtárba se jutnék be.
*Ezt úgy egyébként szinte magának mondja, de Mai is egyértelműen hallhat minden szót.*
-Halikra... Szeretem a halat!
*Jelenti ki, mintha csak ő is meglepődne a dolgon.*
-De legyen a kacsa, meggyőztél.
*Mintha győzködte volna bármiről is. Kér egy Kapitány kedvence nevű akármicsodát 17 aranyért.
Remélhetőleg hamar ki is érkezik.*-Te egy nagyon kedves fél ember vagy!
*A hangja már kicsit hangosabb attól, mint mikor bejöttek, de ez csak a bor jótékony hatása. És persze nagyon boldog is, hogy még egy kör érkezik az asztalukhoz. Az étellel együtt. Ahogy megkapja a tálat nem is nagyon finomkodik, jóízűen elkezd zabálni, emberes falatokat kiharapva a húsból, és borral öblít le minden második-harmadik falatot.*
-Ez már kellett belém!
*Mondja miközben tele van a szája, és minden szó kicsit piszén hat. Aztán persze nyel is néha, és tud rendesen is beszélni.*
-Tudod valószínűleg kiveszek egy szobát, nem akarok már sehová sem kószálni ma, ha esetleg megunnád az ápolgatást kopogj át.
*Odakacsint, majd nekilát egy újabb nagy falatnak.*
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 15:22:26
Üzenet elküldve: 2024-04-27 15:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Figyeli a mozdulatot, ahogy Rorkir megszabadul az alkarvédőtől és nézi a lánc nyomait, amit rajta hagyott a kegyetlen múlt. Hallgatja a szavakat, s közben kíváncsiságától vezérelve a heg után nyúl, hogyha hagyja, akkor végigsimíthasson vékony kis ujjaival rajta, miközben elkezdődik a mese. Minden hegnek története lehet azon a testen és őszintén érdeklődne, de túlzásokba azért nem esik.*
- Tudod, mindig azt hiszem, hogy ilyen dolgok nem is történhetnek meg. Furcsa dolog, hogy amíg én elvágyódom a biztonságtól, addig mi folyik a világban.
*Nem akaródzik egykönnyen elvenni a kezét a másikról, mintha csak vak lenne és az emléket szeretné kitapogatni.*
- Szörnyen hangzik, ami veled történt, de ha ebből kikeveredtél, akkor ugyan mi lehet előtted akadály? *Mosolyodik el csillogó szemekkel, s még mindig nem sikerült megütni azt a mércét benne, ami kiakad a sok vérontás hallatán. Ez még senkinek nem sikerült, pedig naiv tiszta kis lelke nem ezt mutathatja a külső szemlélőknek. Végül ráeszmél, hogy el kéne vennie kezét a másikról.*
- Mennyi minden történhetett veled. ~Furcsa, hogy ezt irigylem.~ Sokáig hallgatnám. *Gondolatát nem mondja ki, de látszódik rajta ez az abszurd képzelgés. Szeretne erős lenni. Egyszer az is lesz.*
- Valahogy túl kell élni, te tudod a legjobban, nemde? *Nevet fel, a némber kifejezés igazán üdítően hangzik a sok úrnő és kisasszonyozás után, amit másoktól hall. Nagyon jó érzés, hogy nem a nemest erősíti benne a másik.*
- Azért, ha mégsem halnánk meg keress meg bátran, ha a városban lesz dolgod.
*Örül ő is, pedig ketten elég érdekes látványt mutathatnak a külvilág számára, neki mégis egész otthonos. Talán a bor teszi, ami már igencsak elkezdett a fejébe szállni. Ennek okán észre sem veszi, hogy kutató jégkék szemeit szinte kiveri az ételek melletti iromány, ami magyarázatot ad arra, hogy mi is rejlik a fantázianév mögött.*
- Ja, hogy, áh! A kaviár az halikra. Nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. De... A kapitány kedvence az kacsasült. *Húzza végig ujjacskáját a soron, s nevet újfent.* - Ki tudja melyiké, gondolom bírják a vízimadarakat. Van cápahús is, csirke gyümölccsel. Te mit szeretsz? Szarvasbélszín... meg mindenféle tengeri dolog.
*Neki egy sem újdonság, az ő asztaluk tele volt mindig ilyen drága kincsekkel, de nem tudja, hogy Rorkir mire éhezik. * - Én már ettem nemrég, és a bor is telít. Kérek is még magunknak, amíg választasz. * A biztonság kedvéért ő csak egy-egy pohárka Különleges bort kér, amiért ki is fizeti a 20 aranyat.
Fel is hívja a másik a figyelmét rá, hogy egyébként talán valaki várja a szobában. Baj, ha ma ez nem érdekli? Neki is jár egy kis kikapcsolódás.*
- Mindenért mérges, ezt még elbírom. Egy kis idő még jár nekünk.
//Rorkir//
*Figyeli a mozdulatot, ahogy Rorkir megszabadul az alkarvédőtől és nézi a lánc nyomait, amit rajta hagyott a kegyetlen múlt. Hallgatja a szavakat, s közben kíváncsiságától vezérelve a heg után nyúl, hogyha hagyja, akkor végigsimíthasson vékony kis ujjaival rajta, miközben elkezdődik a mese. Minden hegnek története lehet azon a testen és őszintén érdeklődne, de túlzásokba azért nem esik.*
- Tudod, mindig azt hiszem, hogy ilyen dolgok nem is történhetnek meg. Furcsa dolog, hogy amíg én elvágyódom a biztonságtól, addig mi folyik a világban.
*Nem akaródzik egykönnyen elvenni a kezét a másikról, mintha csak vak lenne és az emléket szeretné kitapogatni.*
- Szörnyen hangzik, ami veled történt, de ha ebből kikeveredtél, akkor ugyan mi lehet előtted akadály? *Mosolyodik el csillogó szemekkel, s még mindig nem sikerült megütni azt a mércét benne, ami kiakad a sok vérontás hallatán. Ez még senkinek nem sikerült, pedig naiv tiszta kis lelke nem ezt mutathatja a külső szemlélőknek. Végül ráeszmél, hogy el kéne vennie kezét a másikról.*
- Mennyi minden történhetett veled. ~Furcsa, hogy ezt irigylem.~ Sokáig hallgatnám. *Gondolatát nem mondja ki, de látszódik rajta ez az abszurd képzelgés. Szeretne erős lenni. Egyszer az is lesz.*
- Valahogy túl kell élni, te tudod a legjobban, nemde? *Nevet fel, a némber kifejezés igazán üdítően hangzik a sok úrnő és kisasszonyozás után, amit másoktól hall. Nagyon jó érzés, hogy nem a nemest erősíti benne a másik.*
- Azért, ha mégsem halnánk meg keress meg bátran, ha a városban lesz dolgod.
*Örül ő is, pedig ketten elég érdekes látványt mutathatnak a külvilág számára, neki mégis egész otthonos. Talán a bor teszi, ami már igencsak elkezdett a fejébe szállni. Ennek okán észre sem veszi, hogy kutató jégkék szemeit szinte kiveri az ételek melletti iromány, ami magyarázatot ad arra, hogy mi is rejlik a fantázianév mögött.*
- Ja, hogy, áh! A kaviár az halikra. Nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. De... A kapitány kedvence az kacsasült. *Húzza végig ujjacskáját a soron, s nevet újfent.* - Ki tudja melyiké, gondolom bírják a vízimadarakat. Van cápahús is, csirke gyümölccsel. Te mit szeretsz? Szarvasbélszín... meg mindenféle tengeri dolog.
*Neki egy sem újdonság, az ő asztaluk tele volt mindig ilyen drága kincsekkel, de nem tudja, hogy Rorkir mire éhezik. * - Én már ettem nemrég, és a bor is telít. Kérek is még magunknak, amíg választasz. * A biztonság kedvéért ő csak egy-egy pohárka Különleges bort kér, amiért ki is fizeti a 20 aranyat.
Fel is hívja a másik a figyelmét rá, hogy egyébként talán valaki várja a szobában. Baj, ha ma ez nem érdekli? Neki is jár egy kis kikapcsolódás.*
- Mindenért mérges, ezt még elbírom. Egy kis idő még jár nekünk.
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-27 10:03:52
Üzenet elküldve: 2024-04-27 10:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir Mai választ megmosolyogja, és biccent is egy párat egyetértése jeléül.*
-Pontosan! Én sem mondhattam volna szebben.
*Mondja ezt úgy, mintha egyébként ő köztudottan szépen szokott volna dolgokat mondani. A kérdésre meglazítja bőr alkarvédőjét és csupasszá teszi egész karját, majd a csuklólyát fordítja oda a lánynak. Még mindig ott vannak a láncnyomok, melyek maradandó károkat okoztak karján, és a lelkén is. Az sem biztos hogy nem égtek bele, nehéz megmondani ennyi év után a sebesülés okát.*
-Mikor fiatal voltam, gyermek, a klánomat elárulta egy kapzsi rohadék az egyik nomád törzsnek.
*Szerencsére van még egy másik bor előtte, különben most biztosan kellene rendelnie.*
-A szerencsések csatában haltak meg, de sokunkat elvitték rabszolgának. Csak hát..
*Felhörpint egy nagy kortyot, és széles vigyorral a képén lecsapja az asztalra a poharat.*
-Nem számoltak vele, hogy mitől vagyunk Vérgőzösek. Egy éjszaka kiszabadultam, és a többi már történelem. Meglepődnék ha egy is életben maradt volna, szerintem a nevükre sem emlékszik már senki.
*Kicsit elréved, mert nem is emlékszik, de úgy gondolja hogy legjobb tudomása szerint így van, úgyhogy nem kattog rajta tovább hogy esetleg egy-két patkány mégis megmenekült volna.*
-Áh értem!
*Csap az asztalra ismét csupasz tenyerével, de most egyáltalán más hangulatában. Boldog, hogy megértette a dolgot. Végre!*
-Végül is ez egy erős fegyver lehet, ki tudja talán a végén még olvasni is tudsz majd másokban! És persze, segítesz azoknak akiknek segíteni kell vagy akarsz. Rafinált egy némber vagy te Mai!
*Röhög a dolgon. Meg kicsit magán is, sőt kicsit talán a bor is nevetteti.*
-Tudod lehet hogy holnap meghalunk, és sosem találkozunk többé, de azért örülök hogy megismertelek.
*Próbálja elővenni a kedves mosolyát, nem sűrűn szokta használni. Szerencsére Mai kisegíti az étel dolgában, így nem kényszerül a vak szerencsére a választással, amiért igencsak hálás.*
-Mi az a kaviár? És minek a kapitányának a kedvence?
*Látszik rajta az értetlenség, de azért elgondolkozik hogy végül melyik is legyen. Talán mire elfogy a bor sikerü eldönteni.*
-Te nem kérsz valamit?
*S közben míg az étel dolgát rágják meg, eszébe jut még valami.*
-Na és a barátnéd nem lesz mérges, hogy itt iszogatsz velem ?
//Mai//
*Rorkir Mai választ megmosolyogja, és biccent is egy párat egyetértése jeléül.*
-Pontosan! Én sem mondhattam volna szebben.
*Mondja ezt úgy, mintha egyébként ő köztudottan szépen szokott volna dolgokat mondani. A kérdésre meglazítja bőr alkarvédőjét és csupasszá teszi egész karját, majd a csuklólyát fordítja oda a lánynak. Még mindig ott vannak a láncnyomok, melyek maradandó károkat okoztak karján, és a lelkén is. Az sem biztos hogy nem égtek bele, nehéz megmondani ennyi év után a sebesülés okát.*
-Mikor fiatal voltam, gyermek, a klánomat elárulta egy kapzsi rohadék az egyik nomád törzsnek.
*Szerencsére van még egy másik bor előtte, különben most biztosan kellene rendelnie.*
-A szerencsések csatában haltak meg, de sokunkat elvitték rabszolgának. Csak hát..
*Felhörpint egy nagy kortyot, és széles vigyorral a képén lecsapja az asztalra a poharat.*
-Nem számoltak vele, hogy mitől vagyunk Vérgőzösek. Egy éjszaka kiszabadultam, és a többi már történelem. Meglepődnék ha egy is életben maradt volna, szerintem a nevükre sem emlékszik már senki.
*Kicsit elréved, mert nem is emlékszik, de úgy gondolja hogy legjobb tudomása szerint így van, úgyhogy nem kattog rajta tovább hogy esetleg egy-két patkány mégis megmenekült volna.*
-Áh értem!
*Csap az asztalra ismét csupasz tenyerével, de most egyáltalán más hangulatában. Boldog, hogy megértette a dolgot. Végre!*
-Végül is ez egy erős fegyver lehet, ki tudja talán a végén még olvasni is tudsz majd másokban! És persze, segítesz azoknak akiknek segíteni kell vagy akarsz. Rafinált egy némber vagy te Mai!
*Röhög a dolgon. Meg kicsit magán is, sőt kicsit talán a bor is nevetteti.*
-Tudod lehet hogy holnap meghalunk, és sosem találkozunk többé, de azért örülök hogy megismertelek.
*Próbálja elővenni a kedves mosolyát, nem sűrűn szokta használni. Szerencsére Mai kisegíti az étel dolgában, így nem kényszerül a vak szerencsére a választással, amiért igencsak hálás.*
-Mi az a kaviár? És minek a kapitányának a kedvence?
*Látszik rajta az értetlenség, de azért elgondolkozik hogy végül melyik is legyen. Talán mire elfogy a bor sikerü eldönteni.*
-Te nem kérsz valamit?
*S közben míg az étel dolgát rágják meg, eszébe jut még valami.*
-Na és a barátnéd nem lesz mérges, hogy itt iszogatsz velem ?
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-25 17:41:27
Üzenet elküldve: 2024-04-25 17:41:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Bár az ismeretségük alig néhány fertályórára tehető, mégis valami olyan öröm önti el a válasza nyomán, amit meg sem tud magyarázni. Talán nem is kellene, hogy fontos legyen a válasz, neki mégis az. Az indulatra talán máskor hátra is hőkölne, de most jótékonyan hatja át a látvány mindenét.*
- El sem hiszed, hogy milyen jó ezt hallani. Nem tudnék olyat mondani, ami miatt ez megérhetné. Még ha most meghalok, talán az sem. De... mi az, hogy voltál már szolga?
*Pislog a másikra, talán nem ildomos ilyesmit kérdezni, de őt ez hidegen hagyja. Szeret kérdezni. Az sem túl természetes neki, hogy itt ül egy ilyen nagy idegennel és úgy hallgatja a szavait, mintha csak simogatások lennének, minden erő ellenére, nem most fogja visszafogni magát.
Bólogat csak, a félelem néha hasznos is tud lenni, mindössze nem szabad hogy áthasson mindent, mert akkor elfelejt az ember élni. Vagy jelenesetben a félember.*
- Ó, azért hazudnék, ha csak a jó hajtana. Olyan szerintem nincs, hogy csak az. Én ebből tanulok és igyekszem magamon is hasznosítani. Nem vagyok olyan nagy és erős, mint te, és fegyvert sem tudok forgatni, ezzel talán meg tudom védeni magam, esetenként mást is. Volt már, hogy jól jött. És nemhogy kihasználnák, még ellenállnak a dolognak. Sokan nem szeretik a változást.
*Na nem a harc hevében kezdene el megváltó szavakat mormolni, azt tudja, hogy butaság. De néhány észérv, vagy a magabiztosságának a demonstrálása már volt, hogy segített. És a körülötte lévőket jobb mederbe terelni, az nem csak a másiknak jó, hanem neki is. Fiatal még, majd egyszer rájön, hogy ez az út tényleg járható-e, vagy el kellene kezdeni leckéket venni a kaszárnyában.
Szemei aligha tudnának kiszáradni a pislogástól, nincs ez másképpen most sem, ahogy az erős és szép gyermekeiket emlegeti. Talán jobban örült volna, ha kap valami biztosítékot arról, hogy ám legyen, megkeresi, ha sikerült a terv, de nem ezt kapta. Egy kis töprengést viszont igen. Azt, hogy a félvérnek nem is hozhatna össze porontyot, inkább nem árulja el, haszontalanabbnak nem is érezhetné magát utána a másik szemében. Így csak hagyja elveszni a témát, de még kicsit kiélvezi a másik pillantását. Ami hirtelen nagyon közel kerül hozzá, a levegővétel ilyenkor pedig nem megy olyan szaporán. Végül csak az ételkínálat lesz a fontos, el is neveti magát, de nem a férfin kacag, hanem tulajdon gondolatain.*
- Hmm, mit ennél? Gondolom egy kis kaviárral és sajttal nem érnéd be. De hús az van. Trófeatál, az való neked. Biztos, hogy másnap is felébredsz. *Bár őszintén, fogalma sincs mi lehet rajta, de azért bőszen ajánlgatja.* - Kapitány kedvence...? Én még nem ettem, de jól megpakolt tálakat szolgálnak ki néha. *Közben a boráért nyúl, amiből az utolsó kortyot is megissza, még szerencse, hogy van előtte még egy.*
//Rorkir//
*Bár az ismeretségük alig néhány fertályórára tehető, mégis valami olyan öröm önti el a válasza nyomán, amit meg sem tud magyarázni. Talán nem is kellene, hogy fontos legyen a válasz, neki mégis az. Az indulatra talán máskor hátra is hőkölne, de most jótékonyan hatja át a látvány mindenét.*
- El sem hiszed, hogy milyen jó ezt hallani. Nem tudnék olyat mondani, ami miatt ez megérhetné. Még ha most meghalok, talán az sem. De... mi az, hogy voltál már szolga?
*Pislog a másikra, talán nem ildomos ilyesmit kérdezni, de őt ez hidegen hagyja. Szeret kérdezni. Az sem túl természetes neki, hogy itt ül egy ilyen nagy idegennel és úgy hallgatja a szavait, mintha csak simogatások lennének, minden erő ellenére, nem most fogja visszafogni magát.
Bólogat csak, a félelem néha hasznos is tud lenni, mindössze nem szabad hogy áthasson mindent, mert akkor elfelejt az ember élni. Vagy jelenesetben a félember.*
- Ó, azért hazudnék, ha csak a jó hajtana. Olyan szerintem nincs, hogy csak az. Én ebből tanulok és igyekszem magamon is hasznosítani. Nem vagyok olyan nagy és erős, mint te, és fegyvert sem tudok forgatni, ezzel talán meg tudom védeni magam, esetenként mást is. Volt már, hogy jól jött. És nemhogy kihasználnák, még ellenállnak a dolognak. Sokan nem szeretik a változást.
*Na nem a harc hevében kezdene el megváltó szavakat mormolni, azt tudja, hogy butaság. De néhány észérv, vagy a magabiztosságának a demonstrálása már volt, hogy segített. És a körülötte lévőket jobb mederbe terelni, az nem csak a másiknak jó, hanem neki is. Fiatal még, majd egyszer rájön, hogy ez az út tényleg járható-e, vagy el kellene kezdeni leckéket venni a kaszárnyában.
Szemei aligha tudnának kiszáradni a pislogástól, nincs ez másképpen most sem, ahogy az erős és szép gyermekeiket emlegeti. Talán jobban örült volna, ha kap valami biztosítékot arról, hogy ám legyen, megkeresi, ha sikerült a terv, de nem ezt kapta. Egy kis töprengést viszont igen. Azt, hogy a félvérnek nem is hozhatna össze porontyot, inkább nem árulja el, haszontalanabbnak nem is érezhetné magát utána a másik szemében. Így csak hagyja elveszni a témát, de még kicsit kiélvezi a másik pillantását. Ami hirtelen nagyon közel kerül hozzá, a levegővétel ilyenkor pedig nem megy olyan szaporán. Végül csak az ételkínálat lesz a fontos, el is neveti magát, de nem a férfin kacag, hanem tulajdon gondolatain.*
- Hmm, mit ennél? Gondolom egy kis kaviárral és sajttal nem érnéd be. De hús az van. Trófeatál, az való neked. Biztos, hogy másnap is felébredsz. *Bár őszintén, fogalma sincs mi lehet rajta, de azért bőszen ajánlgatja.* - Kapitány kedvence...? Én még nem ettem, de jól megpakolt tálakat szolgálnak ki néha. *Közben a boráért nyúl, amiből az utolsó kortyot is megissza, még szerencse, hogy van előtte még egy.*
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-25 00:17:48
Üzenet elküldve: 2024-04-25 00:17:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Igen igen. Valami ilyesmi rémlik nekem is.
*Bólogat, de egyébként fogalma sincs mennyiről beszéltek neki a részegek a kikötőben, vagy a vaskorsóban mikor elkezdődött az a bizonyos bunyó. Szokatlan dolog az hogy Rorkir viszonylag bölcs dolgokat mondjon egy asztalnál, s aztán még azt is a fejéhez vágják hogy igaza van. Nem is nagyon tudja hogy mit feleljen, csak meglepetten bámul maga elé. Az utána következő kérdésre viszont pontosan tudja hogy mit feleljen. Szinte még gondolkodnia sem kell, rögtön rávágja.*
-Lószart!
*Hörgi fel indulatosan, mégis valami furcsa mosollyal az arcán.*
-Azt választanám hogy bassza meg. Egyszer voltam már szolga, soha többé.
*És ha eddig nem verte le a pohara tartalmát, hogy biztosan megteszi egy szuszra.*
-Milyen élet volna az egyébként is?
*Legyint kezével, mert biztos megint fecsegni kezdene ha elkezdené részletezni, azt meg mégsem szeretné hogy elterjedjen róla hogy micsoda egy szószátyár alak.*
-Ne aggódj, mindenki fél néha. Anélkül nem is lehetnél bátor, csak vakmerő. Vagy bolond. Egyik sem túl szerencsés.
*Felröhög, mert eszébe jutnak olyan korábbi bajtársai akik bizonyosan bolondok lehettek. De utána csöndben marad és kedvesen meghallgatja Mait hogy végtére is milyen indíttatásból tűzte ki célul magának azokat a célokat amikről korábban beszélt. Egy darabig csak néha hümment egyet, jelzésként adva hogy itt van és figyel.*
-Akkor ez amolyan ravasz dolog végső soron?
*Erősen járnak a gondolatai.*
-Áh értem. Szóval akkor a színtiszta jóság hajt? Hogy segíts azokon akik nem tudnak magukon? Végül is ez merész dolog is lehet. Mások harcait vívni helyettük. Hmm. Nem félsz hogy ki fognak használni?
*Közben az is eszébe jut, hogy vajon létezik-e olyan ezen a világon, hogy önzetlen jóság, mert egyébként eddig erre sosem gondolt. Bár valójában nem igen hiszi hogy volna. A kujon ajánlatára Mai egy aprócska pirkanáson az arcán kívül elutasítóan felel, Rorkir pedig úgy kezeli ezt, mintha csak valakinek a lovát kérte volna kölcsön.*
-Rendben. Kár, pedig szép és erős gyermekeink is lehettek volna.
*Bár abban nem biztos hogy könnyen menne az életadás, nincs olyan szép széles csípője a lánynak mint Rheiának. Még egy pillanatra igyekszik elkapni a másik tekintetét, aztán egészen máson jár a figyelme. Közelebb is hajol az asztalhoz.*
-De... Kérnék valamit. Azt mondtad hogy olvasol beszédet igaz?
*Még egy kicsit közelebb hajol.*
-Mit lehet itt enni, ami nem mérgez meg és túlélem az éjszakát tőle?
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Igen igen. Valami ilyesmi rémlik nekem is.
*Bólogat, de egyébként fogalma sincs mennyiről beszéltek neki a részegek a kikötőben, vagy a vaskorsóban mikor elkezdődött az a bizonyos bunyó. Szokatlan dolog az hogy Rorkir viszonylag bölcs dolgokat mondjon egy asztalnál, s aztán még azt is a fejéhez vágják hogy igaza van. Nem is nagyon tudja hogy mit feleljen, csak meglepetten bámul maga elé. Az utána következő kérdésre viszont pontosan tudja hogy mit feleljen. Szinte még gondolkodnia sem kell, rögtön rávágja.*
-Lószart!
*Hörgi fel indulatosan, mégis valami furcsa mosollyal az arcán.*
-Azt választanám hogy bassza meg. Egyszer voltam már szolga, soha többé.
*És ha eddig nem verte le a pohara tartalmát, hogy biztosan megteszi egy szuszra.*
-Milyen élet volna az egyébként is?
*Legyint kezével, mert biztos megint fecsegni kezdene ha elkezdené részletezni, azt meg mégsem szeretné hogy elterjedjen róla hogy micsoda egy szószátyár alak.*
-Ne aggódj, mindenki fél néha. Anélkül nem is lehetnél bátor, csak vakmerő. Vagy bolond. Egyik sem túl szerencsés.
*Felröhög, mert eszébe jutnak olyan korábbi bajtársai akik bizonyosan bolondok lehettek. De utána csöndben marad és kedvesen meghallgatja Mait hogy végtére is milyen indíttatásból tűzte ki célul magának azokat a célokat amikről korábban beszélt. Egy darabig csak néha hümment egyet, jelzésként adva hogy itt van és figyel.*
-Akkor ez amolyan ravasz dolog végső soron?
*Erősen járnak a gondolatai.*
-Áh értem. Szóval akkor a színtiszta jóság hajt? Hogy segíts azokon akik nem tudnak magukon? Végül is ez merész dolog is lehet. Mások harcait vívni helyettük. Hmm. Nem félsz hogy ki fognak használni?
*Közben az is eszébe jut, hogy vajon létezik-e olyan ezen a világon, hogy önzetlen jóság, mert egyébként eddig erre sosem gondolt. Bár valójában nem igen hiszi hogy volna. A kujon ajánlatára Mai egy aprócska pirkanáson az arcán kívül elutasítóan felel, Rorkir pedig úgy kezeli ezt, mintha csak valakinek a lovát kérte volna kölcsön.*
-Rendben. Kár, pedig szép és erős gyermekeink is lehettek volna.
*Bár abban nem biztos hogy könnyen menne az életadás, nincs olyan szép széles csípője a lánynak mint Rheiának. Még egy pillanatra igyekszik elkapni a másik tekintetét, aztán egészen máson jár a figyelme. Közelebb is hajol az asztalhoz.*
-De... Kérnék valamit. Azt mondtad hogy olvasol beszédet igaz?
*Még egy kicsit közelebb hajol.*
-Mit lehet itt enni, ami nem mérgez meg és túlélem az éjszakát tőle?
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:00:10
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Ő viszont túl sokat is hallotta ezt a nevet, csak bólogat. Tetszik neki, ahogy a nevet kiejti. Egy biztos, Mai semmilyen istennel nem tervez lepaktálni, bőven elég volt neki az, amit eddig hallott. Bár valamiben hinni, ami reményt ad, nem rossz dolog, de neki legyen inkább az a tudás, amit ő szerez meg.*
- Nem ástam bele magam, kettőről biztos tudok. Ez is sokkal több, mint amiről akartam.
*Emeli ajkához a bort, s hallgatja a másik tényleg bölcsnek tűnő szavait. Bevillan az is, hogy a halhatatlanság kérdése valóban nem teljesen igaz. Nori is csak egy alkalomra szólóan kapta meg ezt az esélyt, a másodiknál ő is el fog tűnni a világról, aminek a gondolata furcsán félelmetes, sokkal jobban az, mintha Mai életéről lenne szó.*
- Hm, igazad van. *Mélyed bele egy kissé a gondolataiba, kékjeit a férfin hagyva. Sokkal többet tud ő és sokkal több tapasztalata is van. Erről legalábbis biztosan.*
- De ha kapnál lehetőséget arra, hogy egyszer segít rajtad egy istenség, visszahoz a biztos halálból, de cserébe szolgálnod kell, mit választanál? Neked megérné? *Neki ez fontos kérdés, mert a saját válaszát tudja, és sajnos másét is. Nagyon örülne, ha azt hallaná, amit ő is gondol.*
- A félelem csak megakadályoz rengeteg mindenben, de azért én néha szoktam. *Nem olyan vakmerő, de nem is terheli magát fölöslegesen ezzel az érzéssel.*
- Hogy én? Dehogy. Én nagyon jól megvagyok ezek nélkül is. *Neveti el magát, ha valamit sziklaszilárdan tud magáról, az az, hogy őt kerüljék el ezek a természetfelettiek. De azt, hogy mi az igazi indíttatása a lélek kutatásának, megint egy másik kérdés.*
- Mindenképpen erősít az ilyesfajta tudás, azt gondolom. Lehet haszna is, ha ezért valaki hálás. Jól tud jönni. Vagy ha más előtt jársz néhány lépéssel. De végső soron... tudom milyen, ha senkid nincs. Nekem sosem volt. Talán ezért szeretnék másnak esélyt adni, ha egyedül nem megy. *Megrándítja a vállát, ez túl bután hangzik, hiszen miért is kéne bárkin segíteni? De ő ilyen. Értékel minden hasonló cselekedetet, főleg mert ő ebben mindig hiányt szenvedett.* - És persze ezzel még kevesek próbálkoztak, ki tudja mire bukkanok rá.
*Talán most egy egészen enyhén zavarban van, mert nehezen fejezi ki a gondolatait ezzel kapcsolatban. Lélekről magyarázni egy harcosnak? Meg is rázza a fejét. Sosem hiszi el, hogy ez bárkit érdekelhet.
Döbbenetét megpróbálja palástolni, de egy enyhe pír mégis megszínezi orcáját. A hallott szavak hízelgőek, de végignézve a másik testén és annak nagyságán hirtelen megfagyasztja benne a levegőt. Olyan apró ehhez a férfihoz képest, hogy az első gondolata az, hogyha valamibe belehalna, az ez lenne. Bár szép halálnak tartják. A következő, pedig az, hogy szíve szerint, már most indulna. Valamiért furcsamód vonzódik. De Nori-ra mégsem fekhetnek rá.*
- Szerezd vissza azt a tíz éved. Utána a tiéd vagyok. Teljesen. *Fúrja mélyebbre szemeit a másikéba. Nincs eltelve magától, hogy azt higgye, megéri ez a másiknak, de miért is ne adhatna egy plusz motivációt. Na, nem mintha tudna ellenkezni, ha a hátára dobná és felvinné.*
//Rorkir//
*Ő viszont túl sokat is hallotta ezt a nevet, csak bólogat. Tetszik neki, ahogy a nevet kiejti. Egy biztos, Mai semmilyen istennel nem tervez lepaktálni, bőven elég volt neki az, amit eddig hallott. Bár valamiben hinni, ami reményt ad, nem rossz dolog, de neki legyen inkább az a tudás, amit ő szerez meg.*
- Nem ástam bele magam, kettőről biztos tudok. Ez is sokkal több, mint amiről akartam.
*Emeli ajkához a bort, s hallgatja a másik tényleg bölcsnek tűnő szavait. Bevillan az is, hogy a halhatatlanság kérdése valóban nem teljesen igaz. Nori is csak egy alkalomra szólóan kapta meg ezt az esélyt, a másodiknál ő is el fog tűnni a világról, aminek a gondolata furcsán félelmetes, sokkal jobban az, mintha Mai életéről lenne szó.*
- Hm, igazad van. *Mélyed bele egy kissé a gondolataiba, kékjeit a férfin hagyva. Sokkal többet tud ő és sokkal több tapasztalata is van. Erről legalábbis biztosan.*
- De ha kapnál lehetőséget arra, hogy egyszer segít rajtad egy istenség, visszahoz a biztos halálból, de cserébe szolgálnod kell, mit választanál? Neked megérné? *Neki ez fontos kérdés, mert a saját válaszát tudja, és sajnos másét is. Nagyon örülne, ha azt hallaná, amit ő is gondol.*
- A félelem csak megakadályoz rengeteg mindenben, de azért én néha szoktam. *Nem olyan vakmerő, de nem is terheli magát fölöslegesen ezzel az érzéssel.*
- Hogy én? Dehogy. Én nagyon jól megvagyok ezek nélkül is. *Neveti el magát, ha valamit sziklaszilárdan tud magáról, az az, hogy őt kerüljék el ezek a természetfelettiek. De azt, hogy mi az igazi indíttatása a lélek kutatásának, megint egy másik kérdés.*
- Mindenképpen erősít az ilyesfajta tudás, azt gondolom. Lehet haszna is, ha ezért valaki hálás. Jól tud jönni. Vagy ha más előtt jársz néhány lépéssel. De végső soron... tudom milyen, ha senkid nincs. Nekem sosem volt. Talán ezért szeretnék másnak esélyt adni, ha egyedül nem megy. *Megrándítja a vállát, ez túl bután hangzik, hiszen miért is kéne bárkin segíteni? De ő ilyen. Értékel minden hasonló cselekedetet, főleg mert ő ebben mindig hiányt szenvedett.* - És persze ezzel még kevesek próbálkoztak, ki tudja mire bukkanok rá.
*Talán most egy egészen enyhén zavarban van, mert nehezen fejezi ki a gondolatait ezzel kapcsolatban. Lélekről magyarázni egy harcosnak? Meg is rázza a fejét. Sosem hiszi el, hogy ez bárkit érdekelhet.
Döbbenetét megpróbálja palástolni, de egy enyhe pír mégis megszínezi orcáját. A hallott szavak hízelgőek, de végignézve a másik testén és annak nagyságán hirtelen megfagyasztja benne a levegőt. Olyan apró ehhez a férfihoz képest, hogy az első gondolata az, hogyha valamibe belehalna, az ez lenne. Bár szép halálnak tartják. A következő, pedig az, hogy szíve szerint, már most indulna. Valamiért furcsamód vonzódik. De Nori-ra mégsem fekhetnek rá.*
- Szerezd vissza azt a tíz éved. Utána a tiéd vagyok. Teljesen. *Fúrja mélyebbre szemeit a másikéba. Nincs eltelve magától, hogy azt higgye, megéri ez a másiknak, de miért is ne adhatna egy plusz motivációt. Na, nem mintha tudna ellenkezni, ha a hátára dobná és felvinné.*
5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:55:03
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg egészen felizgatja ez az ötlet. Talán egyszer hallott már erről az istenségről de akkor valahogy nem igazán foglalkozott vele. Most viszont egészen eljátszik a gondolattal. Micsoda dicsőség lenne! A ősei büszkék lennének rá, az egyszer biztos.*
-Saterett, azt mondod?
*Próbálja kiejteni a nevet, de kicsit darabosra sikerül.*
-Lehet hogy mondta már valaki, de nem rémlik.
*Megvonja vállait.*
-Amúgyis olyan sok istent imádnak errefelé... Nehéz kiigazodni rajta.
*Rorkirnak legalábbis mindenképp. Aztán tovább hallgatja Mait, és egyre csak arra gondol, hogy akármennyire is nem az eszéről híres, az élet néhány egyszerű törvényét nagyon is jól ismeri. Széles mosollyal az arcán felel.*
-Biztos sok dolgot tudsz, az emberekből, a mágiáról, a világ működéséről. De hadd mondjak valamit. Nincs olyan hogy halhatatlan.
*Az utolsó mondat minden egyes szavát erőteljesen megnyomja.*
-Mindent meg lehet ölni, minden meghal egyszer, semmi sem tart örökké. Talán tovább él máshogy, talán a szelleme figyel, vagy visszatér az életbe. ~Ahogy Yagnar is. De végtére is ő is meghalt előtte.~ Ez az élet egyetlen megkerülhetetlen törvénye, még ha néha páran próbálnak is ügyesen trükközni vele, idővel mindenkit beér a végzet.
*Kihúzza magát az asztalnál.*
-Ezért is hülyeség félni. A végzet elől nem lehet elmenekülni, legfeljebb még egy éjszakát alhatsz reszketve mint egy borjú.
*Mindig is mókásnak találta ezeket az alakokat. És az könnyen érződhet hogy Rorkir most nem Mai-ra gondol konkrétan, hanem általában az emberekre. Közben nagyot kortyol a borba, majd elégedett sóhajjal fújja ki a forró levegőt a torkából.*
-Hát ez igazán nemes cél. A fény papjai nem ilyesmivel foglalkoznak? Lehet hogy ők sem szívlelik ezt a véristent nem? Beállhatnál közéjük.
*Ezt bezzeg ismeri, még a legutóbbi Artheniori látogatása nyomán.*
-És úgy gondolod hogy azzal hogy másoknak segítesz, azzal magadnak is segítesz?
*Bár egyébként sosem gondolta volna, hogy valakit ez tehet boldoggá, vagy ezt keresi az életben, de ha már így hozta a sors, kíváncsi rá, hogy milyen indíttatásból csinál valaki iylesmit. Aztán akarva akaratlanul mégiscsak ott köt ki a beszélgetés ahol a part szakad, Rorkir pedig nem a szavak embere. Sosem rejti véka alá gondolatait, az érzéseit vagy a vágyait. És nincs egy másként most sem.*
-Megisszuk ezt a bort, s talán eszünk valamit, *Mert egyébként kezd megéhezni erre a jó társaságra.*
aztán felviszlek a szobádba és a magamévá teszlek.
*Rezzenéstelen arccal közli ezt, majd aprót kortyol az italból.*
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg egészen felizgatja ez az ötlet. Talán egyszer hallott már erről az istenségről de akkor valahogy nem igazán foglalkozott vele. Most viszont egészen eljátszik a gondolattal. Micsoda dicsőség lenne! A ősei büszkék lennének rá, az egyszer biztos.*
-Saterett, azt mondod?
*Próbálja kiejteni a nevet, de kicsit darabosra sikerül.*
-Lehet hogy mondta már valaki, de nem rémlik.
*Megvonja vállait.*
-Amúgyis olyan sok istent imádnak errefelé... Nehéz kiigazodni rajta.
*Rorkirnak legalábbis mindenképp. Aztán tovább hallgatja Mait, és egyre csak arra gondol, hogy akármennyire is nem az eszéről híres, az élet néhány egyszerű törvényét nagyon is jól ismeri. Széles mosollyal az arcán felel.*
-Biztos sok dolgot tudsz, az emberekből, a mágiáról, a világ működéséről. De hadd mondjak valamit. Nincs olyan hogy halhatatlan.
*Az utolsó mondat minden egyes szavát erőteljesen megnyomja.*
-Mindent meg lehet ölni, minden meghal egyszer, semmi sem tart örökké. Talán tovább él máshogy, talán a szelleme figyel, vagy visszatér az életbe. ~Ahogy Yagnar is. De végtére is ő is meghalt előtte.~ Ez az élet egyetlen megkerülhetetlen törvénye, még ha néha páran próbálnak is ügyesen trükközni vele, idővel mindenkit beér a végzet.
*Kihúzza magát az asztalnál.*
-Ezért is hülyeség félni. A végzet elől nem lehet elmenekülni, legfeljebb még egy éjszakát alhatsz reszketve mint egy borjú.
*Mindig is mókásnak találta ezeket az alakokat. És az könnyen érződhet hogy Rorkir most nem Mai-ra gondol konkrétan, hanem általában az emberekre. Közben nagyot kortyol a borba, majd elégedett sóhajjal fújja ki a forró levegőt a torkából.*
-Hát ez igazán nemes cél. A fény papjai nem ilyesmivel foglalkoznak? Lehet hogy ők sem szívlelik ezt a véristent nem? Beállhatnál közéjük.
*Ezt bezzeg ismeri, még a legutóbbi Artheniori látogatása nyomán.*
-És úgy gondolod hogy azzal hogy másoknak segítesz, azzal magadnak is segítesz?
*Bár egyébként sosem gondolta volna, hogy valakit ez tehet boldoggá, vagy ezt keresi az életben, de ha már így hozta a sors, kíváncsi rá, hogy milyen indíttatásból csinál valaki iylesmit. Aztán akarva akaratlanul mégiscsak ott köt ki a beszélgetés ahol a part szakad, Rorkir pedig nem a szavak embere. Sosem rejti véka alá gondolatait, az érzéseit vagy a vágyait. És nincs egy másként most sem.*
-Megisszuk ezt a bort, s talán eszünk valamit, *Mert egyébként kezd megéhezni erre a jó társaságra.*
aztán felviszlek a szobádba és a magamévá teszlek.
*Rezzenéstelen arccal közli ezt, majd aprót kortyol az italból.*
5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-23 10:33:10
Üzenet elküldve: 2024-04-23 10:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Már azt is utálja, ha szóba kerül a vérmágia, mert első kézből látja, milyen pusztítást végez az ember lelkében és testében is. Neki ez a mágia egyenlő Sa'Tereth egész lényével, nem tud és nem is akar különbséget tenni. Jobb volt az a békés tudatlanság, amíg a létezéséről sem tudott, de valahogy minden nap hall róla egy kis foszlányt barátnője révén. Aki nemmellesleg miatta fekszik éppen olyan ramaty állapotban az egyik szobában. Egyre szívesebben ontja viszont a szavakat, amikor azt látja, hogy Rorkir szeme csillogásnak indul. Ki hitte volna, hogy ezzel lehet feltüzelni? Arra mondjuk nem volt felkészülve, hogy nem az „istenes varázsló” témakör doppingolja, hanem hogy kedve támadt megküzdeni eggyel. Vagy magával az istennel.*
- Igen, az a neve, hogy Sa'Tereth. Te még nem is hallottál róla? *Csodálkozik.* - Mondjuk én sem ismerem túlságosan, viszont amit tudok róla, az tényleg az. Gusztustalan. És félelmetes.
*Néhány napja még ő is majdnem megtapasztalta az erejét a saját bőrén, micsoda szerencse, hogy nem sikerült.
A nagyember elgondolkodik hogyan is lehet egy istenséget meggyilkolni, erre egy kissé elfehéredik az amúgy is alabástrom bőre. *
- Tudod, aki halhatatlanságot képes adni másnak, azt nem hiszem, hogy egy penge megöli. Természetfelettinek gondolom természetfeletti az ellenfele is. Bár, te már megküzdöttél párral. Hmm… Egy kis kutatást megérne. *Bár meglepődött, de úgy tűnődik el rajta, mint a másik, mindössze ő nem kap tőle vérszemet. Ő csak Nori istenére gondol. Sokkal szebb élet lenne ez nélküle. Majd ráér gondolkodni, miért is ragadtatta el így a másikat az ötlet. Ahogy azon is, hogy őt ez miért nem rettenti meg egy kis sápadásnál jobban. Ő csak figyeli a másikat, minden rezdülését, ahogy átalakítja vonásait az a mámorító érzés, amit a megküzdés gondolata okoz. Olyan elemi, és mély. Talán még nézte volna egy darabig. Nehezen keveredik vissza a könnyedebb témához.*
- Ez nagyon le van így egyszerűsítve, de igen. Na meg annyi bomlott elme van, amit, ha megértene valaki, talán segíthetne rajtuk. Talán nem. De ha valakinek ez sikerülni fog, az én leszek. *Már most büszke magára, mert így is annyi mindent tanult, ami segítségére van, és még elég fiatal. Ha csak nem öli meg valaki útközben, akkor elég messzire juthat.
Nézi a másik nagy kezeit, ahogy táncot jár benne a pohár. Felvonja a szemöldökét, érdeklődve állja a tekintetet, mit is gondol szórakozásul mutatni neki.*
- Kíváncsivá tettél. Bár nem kételkedek. Mégis milyen izgalmakra számíthatok? *Mosolyodik el. Nagyon ráférne akár most is, de Nori-t mégsem hagyhatja itt.*
//Rorkir//
*Már azt is utálja, ha szóba kerül a vérmágia, mert első kézből látja, milyen pusztítást végez az ember lelkében és testében is. Neki ez a mágia egyenlő Sa'Tereth egész lényével, nem tud és nem is akar különbséget tenni. Jobb volt az a békés tudatlanság, amíg a létezéséről sem tudott, de valahogy minden nap hall róla egy kis foszlányt barátnője révén. Aki nemmellesleg miatta fekszik éppen olyan ramaty állapotban az egyik szobában. Egyre szívesebben ontja viszont a szavakat, amikor azt látja, hogy Rorkir szeme csillogásnak indul. Ki hitte volna, hogy ezzel lehet feltüzelni? Arra mondjuk nem volt felkészülve, hogy nem az „istenes varázsló” témakör doppingolja, hanem hogy kedve támadt megküzdeni eggyel. Vagy magával az istennel.*
- Igen, az a neve, hogy Sa'Tereth. Te még nem is hallottál róla? *Csodálkozik.* - Mondjuk én sem ismerem túlságosan, viszont amit tudok róla, az tényleg az. Gusztustalan. És félelmetes.
*Néhány napja még ő is majdnem megtapasztalta az erejét a saját bőrén, micsoda szerencse, hogy nem sikerült.
A nagyember elgondolkodik hogyan is lehet egy istenséget meggyilkolni, erre egy kissé elfehéredik az amúgy is alabástrom bőre. *
- Tudod, aki halhatatlanságot képes adni másnak, azt nem hiszem, hogy egy penge megöli. Természetfelettinek gondolom természetfeletti az ellenfele is. Bár, te már megküzdöttél párral. Hmm… Egy kis kutatást megérne. *Bár meglepődött, de úgy tűnődik el rajta, mint a másik, mindössze ő nem kap tőle vérszemet. Ő csak Nori istenére gondol. Sokkal szebb élet lenne ez nélküle. Majd ráér gondolkodni, miért is ragadtatta el így a másikat az ötlet. Ahogy azon is, hogy őt ez miért nem rettenti meg egy kis sápadásnál jobban. Ő csak figyeli a másikat, minden rezdülését, ahogy átalakítja vonásait az a mámorító érzés, amit a megküzdés gondolata okoz. Olyan elemi, és mély. Talán még nézte volna egy darabig. Nehezen keveredik vissza a könnyedebb témához.*
- Ez nagyon le van így egyszerűsítve, de igen. Na meg annyi bomlott elme van, amit, ha megértene valaki, talán segíthetne rajtuk. Talán nem. De ha valakinek ez sikerülni fog, az én leszek. *Már most büszke magára, mert így is annyi mindent tanult, ami segítségére van, és még elég fiatal. Ha csak nem öli meg valaki útközben, akkor elég messzire juthat.
Nézi a másik nagy kezeit, ahogy táncot jár benne a pohár. Felvonja a szemöldökét, érdeklődve állja a tekintetet, mit is gondol szórakozásul mutatni neki.*
- Kíváncsivá tettél. Bár nem kételkedek. Mégis milyen izgalmakra számíthatok? *Mosolyodik el. Nagyon ráférne akár most is, de Nori-t mégsem hagyhatja itt.*
5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:43:44
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:43:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Akkor máris jó úton haladsz.
*Kacsint a lányra, de egyébként tényleg mindig jó látnia azt, amikor valaki egyszerűen csak azt teszi amit akar. Főleg itt a kikötőben olyan sokan szenvednek a saját nyomorúságuk miatt, mert lusták lépni, vagy félnek cselekedni, vagy csak egyszerűen túl gyengék. ~Hány jó fívérem élhetne helyettük.~*
-A jóból keveset mérnek, talán ezért.
*Nem tudja eldönteni hogy a bor, vagy Mai társasága hozza ki belőle ezeket a bölcs szavakat, tán az egész elmúlt tél óta összesen nem mondott ennyi mindent. Mikor viszont azt mondja, hogy ő ismer ilyen istenes mágus varázsló alakot, összeborzolja a szemöldökét. ~Talán a fejét kéne vennem, biztos jó kihívás lenne.~ De a történet tovább folytatódik, és Rorkir szeme egészen kezd felcsillanni. Mintha beleköltözne az élet.*
-Vérmágia. Gusztustalanul hangzik. És ennek az egésznek van egy istene ami mindenféle gonosz dolgokra veszi rá a híveit??
*Nagyot kortyol a borába, majd az asztalra hajol.*
-Vajon hogy kell megölni egy istent?
*Egészen elmereng a gondolataiban, az lenne csak az igazán dicső tett, ha megölne egy istent. Rheia is biztos büszke lenne rá, és Yagnar is dicső lakomával fogadná. Ebben szinte biztos.*
- Miféle penge fogná a húsát? Azt hiszem ennek is utána kéne nézni abban a könyvtárban.
*Szinte vicsorog az elképzeléstől, hogy megküzdjön egy istennel. A gondolat is elég hogy forrjon a vére. Nem is kellene hogy győzzön. Megelégedne a ténnyel is, hogy megpróbálta.*
-Megértem egyébként.
*Próbál kicsit visszanavigálni a beszélgetéshez, mert túlságosan elkalandozott. A bókra, vagy legalábbis amennyit kiért belőle csak meghajtja fejét. Próbálja úgy mint ahogy a nemes lovagok szokták, de nyilván nem megy neki úgy. A szándék a lényeg. Aztán pedig nem szól közbe, hagyja hogy meséljen kicsit magáról Mai, egyébként is kíváncsi rá hogy mivel tölti az idejét, miféle félember ő.*
-És mit kutatsz az emberekben? Hogy milyenek, mit miért csinálnak meg ilyesmi?
*Őszintén kérdezi, mert soha senki nem mondott még neki ilyet, és nem tudja feltétlenül hová tenni.*
-Nos ha szórakozásra vágysz...
*Megforgatja kezében a boros poharat párszor, mielőtt visszavezetné tekintetét a lány kékjeire.*
-Biztosan tudok mutatni pár izgalmas dolgot.
//Mai//
-Akkor máris jó úton haladsz.
*Kacsint a lányra, de egyébként tényleg mindig jó látnia azt, amikor valaki egyszerűen csak azt teszi amit akar. Főleg itt a kikötőben olyan sokan szenvednek a saját nyomorúságuk miatt, mert lusták lépni, vagy félnek cselekedni, vagy csak egyszerűen túl gyengék. ~Hány jó fívérem élhetne helyettük.~*
-A jóból keveset mérnek, talán ezért.
*Nem tudja eldönteni hogy a bor, vagy Mai társasága hozza ki belőle ezeket a bölcs szavakat, tán az egész elmúlt tél óta összesen nem mondott ennyi mindent. Mikor viszont azt mondja, hogy ő ismer ilyen istenes mágus varázsló alakot, összeborzolja a szemöldökét. ~Talán a fejét kéne vennem, biztos jó kihívás lenne.~ De a történet tovább folytatódik, és Rorkir szeme egészen kezd felcsillanni. Mintha beleköltözne az élet.*
-Vérmágia. Gusztustalanul hangzik. És ennek az egésznek van egy istene ami mindenféle gonosz dolgokra veszi rá a híveit??
*Nagyot kortyol a borába, majd az asztalra hajol.*
-Vajon hogy kell megölni egy istent?
*Egészen elmereng a gondolataiban, az lenne csak az igazán dicső tett, ha megölne egy istent. Rheia is biztos büszke lenne rá, és Yagnar is dicső lakomával fogadná. Ebben szinte biztos.*
- Miféle penge fogná a húsát? Azt hiszem ennek is utána kéne nézni abban a könyvtárban.
*Szinte vicsorog az elképzeléstől, hogy megküzdjön egy istennel. A gondolat is elég hogy forrjon a vére. Nem is kellene hogy győzzön. Megelégedne a ténnyel is, hogy megpróbálta.*
-Megértem egyébként.
*Próbál kicsit visszanavigálni a beszélgetéshez, mert túlságosan elkalandozott. A bókra, vagy legalábbis amennyit kiért belőle csak meghajtja fejét. Próbálja úgy mint ahogy a nemes lovagok szokták, de nyilván nem megy neki úgy. A szándék a lényeg. Aztán pedig nem szól közbe, hagyja hogy meséljen kicsit magáról Mai, egyébként is kíváncsi rá hogy mivel tölti az idejét, miféle félember ő.*
-És mit kutatsz az emberekben? Hogy milyenek, mit miért csinálnak meg ilyesmi?
*Őszintén kérdezi, mert soha senki nem mondott még neki ilyet, és nem tudja feltétlenül hová tenni.*
-Nos ha szórakozásra vágysz...
*Megforgatja kezében a boros poharat párszor, mielőtt visszavezetné tekintetét a lány kékjeire.*
-Biztosan tudok mutatni pár izgalmas dolgot.
5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:50
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Csak bólogat serényen. Ő sem gondolta volna, hogy a másikkal ilyen jól ki lehet jönni, de talán nem hagyta cserben emberismerete, hiszen ha valami veszélyt érzett volna igazán, akkor visszasunnyogott volna a szobájába. Vagy pont nem, valamiért imádja a lehetetlen helyzeteket.*
- Most veled akarok inni. Jé, pont azt teszem.
*Nevetgél ő is, szereti ezt az önfeledt állapotot. Persze a bor sem hat rá olyan nehezen, de azért még csak egy halovány segítséget nyújt, mintsem részeg legyen tőle.*
- Senki nem nézi ki, de legalább meglepetést okozok. Azt mondjuk kevesen szeretik. *Forgatja kezében a poharat, nézve, hogy már szinte üres, de annyi baj legyen.*
- Ó, én ismerek egy ilyet. Nem rémes alak, de rémes dolgokra készteti az az isten. Bárcsak lehetne rá hatni, de úgy elvakítja őt, mint... hát mint az istenek. *Nem érti, miért fejezi ki magát ilyen egyszerűen, hol vannak Mai szövevényes bölcsességei? Talán csak jó, hogy nem kell előadnia magát.* - Vérmágia. Ad valamit, de duplán vesz el. Tudod, ha feláldozod a kecskét, kapsz érte valamit, amiért megérte. De ez azt teszi, hogy adsz egy kecskét, ad érte valamit, aztán elveszi a fejed felől a házat is, mert megteheti. Undorító. *Fintorog, de elhessegeti a gondolatot, túl jól érzi magát ahhoz, hogy most ilyenekkel foglalkozzon. És persze fel is tűnik neki a másik vizslató tekintete, s úgy tesz, mintha nem észlelné, de valahogy mégis jobban kihúzza magát és véletlenül a haját is oldalra sepri, hogy tekergetni tudja, miközben beszél. Nem túl tudatosan ugyan, de ezt a reakciót szüli.
Az újabb két-két pohár bor azért elgondolkodtatja, de végül is ő most "itthon" van, az sem baj, ha kicsit imbolyogva talál majd be a bérelt szobába.*
- Köszönöm! *Emeli meg az újra teli poharat.* - Szép, mert ilyesmire vágyok. Na jó, kevesebb vérrel. De tudod értem senki nem állt még ki, ezért csodálom azokat, akiknek van annyira fontos valami, hogy megtegye.
*Legalább magáért kiállt, ha érte más nem is, ezt elismeri.
Figyelmesen hallgat minden szót, szinte csüng a másik szavain, olyan más szeletet mutat neki a világból, na meg az az erő, ami körülötte vibrál, az is elég magával ragadó. *
- Szóval elveszed ami kell, még szerencse hogy látszol olyan erősnek, hogy el is hiszem.
*Nem biztos, hogy arról beszél, amiről a másik, de egy újabb korty borral visszafojtja magába az ő tulajdon gondolatait. Talán nem volt túl kétértelmű. A következő kérdés viszont egy kicsit arcon csapja. Szokott ő segíteni mindenkinek, beáldozni magát meg főleg, de hogy ő mit szeret?*
- Amit én szeretek, az talán neked nem olyan izgalmas. Tanulni szeretek és kutatni az emberekben. Meglátni, hogy hogyan oldhatok meg helyzeteket inkább szavakkal, mintsem fegyverrel. Az ellentéted vagyok, de mégsem. Én a szavaimmal érem el amit akarok. Nem boszorkányság, nem varázslat, egyszerűen csak figyelek. Izgalmasabb, mint hinnéd. Nekem legalábbis. De, nem túl régóta vagyok még a magam ura, így kevesebb szórakozásban volt részem, mint szerettem volna.
*Megered a nyelve, s talán nem azt hallja a másik, hogy hogyan szeret mulatni, mi az amitől ő olyan hihetetlenül szórakoztató, de ez ő. Ez Mai.*
//Rorkir//
*Csak bólogat serényen. Ő sem gondolta volna, hogy a másikkal ilyen jól ki lehet jönni, de talán nem hagyta cserben emberismerete, hiszen ha valami veszélyt érzett volna igazán, akkor visszasunnyogott volna a szobájába. Vagy pont nem, valamiért imádja a lehetetlen helyzeteket.*
- Most veled akarok inni. Jé, pont azt teszem.
*Nevetgél ő is, szereti ezt az önfeledt állapotot. Persze a bor sem hat rá olyan nehezen, de azért még csak egy halovány segítséget nyújt, mintsem részeg legyen tőle.*
- Senki nem nézi ki, de legalább meglepetést okozok. Azt mondjuk kevesen szeretik. *Forgatja kezében a poharat, nézve, hogy már szinte üres, de annyi baj legyen.*
- Ó, én ismerek egy ilyet. Nem rémes alak, de rémes dolgokra készteti az az isten. Bárcsak lehetne rá hatni, de úgy elvakítja őt, mint... hát mint az istenek. *Nem érti, miért fejezi ki magát ilyen egyszerűen, hol vannak Mai szövevényes bölcsességei? Talán csak jó, hogy nem kell előadnia magát.* - Vérmágia. Ad valamit, de duplán vesz el. Tudod, ha feláldozod a kecskét, kapsz érte valamit, amiért megérte. De ez azt teszi, hogy adsz egy kecskét, ad érte valamit, aztán elveszi a fejed felől a házat is, mert megteheti. Undorító. *Fintorog, de elhessegeti a gondolatot, túl jól érzi magát ahhoz, hogy most ilyenekkel foglalkozzon. És persze fel is tűnik neki a másik vizslató tekintete, s úgy tesz, mintha nem észlelné, de valahogy mégis jobban kihúzza magát és véletlenül a haját is oldalra sepri, hogy tekergetni tudja, miközben beszél. Nem túl tudatosan ugyan, de ezt a reakciót szüli.
Az újabb két-két pohár bor azért elgondolkodtatja, de végül is ő most "itthon" van, az sem baj, ha kicsit imbolyogva talál majd be a bérelt szobába.*
- Köszönöm! *Emeli meg az újra teli poharat.* - Szép, mert ilyesmire vágyok. Na jó, kevesebb vérrel. De tudod értem senki nem állt még ki, ezért csodálom azokat, akiknek van annyira fontos valami, hogy megtegye.
*Legalább magáért kiállt, ha érte más nem is, ezt elismeri.
Figyelmesen hallgat minden szót, szinte csüng a másik szavain, olyan más szeletet mutat neki a világból, na meg az az erő, ami körülötte vibrál, az is elég magával ragadó. *
- Szóval elveszed ami kell, még szerencse hogy látszol olyan erősnek, hogy el is hiszem.
*Nem biztos, hogy arról beszél, amiről a másik, de egy újabb korty borral visszafojtja magába az ő tulajdon gondolatait. Talán nem volt túl kétértelmű. A következő kérdés viszont egy kicsit arcon csapja. Szokott ő segíteni mindenkinek, beáldozni magát meg főleg, de hogy ő mit szeret?*
- Amit én szeretek, az talán neked nem olyan izgalmas. Tanulni szeretek és kutatni az emberekben. Meglátni, hogy hogyan oldhatok meg helyzeteket inkább szavakkal, mintsem fegyverrel. Az ellentéted vagyok, de mégsem. Én a szavaimmal érem el amit akarok. Nem boszorkányság, nem varázslat, egyszerűen csak figyelek. Izgalmasabb, mint hinnéd. Nekem legalábbis. De, nem túl régóta vagyok még a magam ura, így kevesebb szórakozásban volt részem, mint szerettem volna.
*Megered a nyelve, s talán nem azt hallja a másik, hogy hogyan szeret mulatni, mi az amitől ő olyan hihetetlenül szórakoztató, de ez ő. Ez Mai.*
5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:37:32
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:37:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Egyetértek. Milyen különös mennyi mindenben értünk egyet, ki gondolta volna mi?
*Hümment is egyet mellé, és a hetyke kis pohárból kiüríti borát. Utána tovább hallgatva Mait csak bőszen bólogat.*
-Nagyon helyesen cselekdtél, én mondom. Amúgyis mire megy az ember egy nagyon kényelmes börtönben? Ha rám hallgatsz azt csinálsz amit csak akarsz hehhe.
*Röhög a dolgon, de egyébként tényleg így gondolja. Meg Rorkir egyébként is ez a fajta ember.*
-Tudod nem néztem volna ki belőled ránézésre, hogy ilyen merész vagy.
*Elismerően bólint újdonsült kedvenc asztaltársára, és a történetre amit elmond neki.*
-Szinte rosszabbak mint a mágia igaz? úú! Egy istenes varázsló micsoda rémes alak lehet?!
*Eddig ebbe bele sem gondolt, hogy vajon vannak-e ilyen figurák arról fogalma sincs, abban sem biztos hogy egyáltalán létezik-e istenes mágia. De nem tartja kizártnak, hisz oly keveset tud a dologról hogy akár még ez is benne lehet. Amikor azt hallja, hogy befogadóbb a lány mint azt gondolná, rögtön pajzán gondolatok kavarognak Rorkir fejében, és nem is rest úgy igazán férfi szemmel végigmérni a másikat. Nem zavartatja magát holmi apróságokkal, minthogy úgy nézze meg a másikat hogy az ne legyen feltűnő vagy ilyesmi. Természetesen ő is koccint, bár addigra már üres a pohara, úgyhogy most ő rendel. Rögtön kettő Különleges bort, nehogy idő előtt kifogyjanak belőle. Nem sajnálja rá azt a 20 aranyat. *
-Egészégünkre!
*Így már nem kell aggódnia, hogy kiszáradna a torka vagy ilyesmi.*
-Kevesen találják ezt szépnek, tényleg ritkaság vagy Mai.
*Halvány mosollyal keresi tekintetét, majd inkább a borba folytja gondolatait, főleg hogy a múltjáról kérdezi a lány. Arról a múltról ami nem volt túl kegyes.*
-Hát. Legelőször talán árulás volt. Az a legrosszabb mind közül, mikor olyasvalaki szúr hátba, akit a testvérednek hittél, a családodnak.
*Rosszallóan rázza a fejét, s nem tér ki arra hogy valójában tényleg hátbaszúrta valaki annak idején. Nem tudja hogy ezt máshogy is lehet érteni.*
-De azért én sem vagyok szent. Szeretek harcolni, ha kell valami elveszem, ha hagyják jó, ha nem hagyják még jobb.
*Hegyes szemfogai kivillannak a vigyora közben, és látszik rajta hogy ezt az egyszerű életmódot igazán élvezi a férfi.*
-De olyan sokat fecsegtem magamról.. Mesélj te valamit. Azt már tudom hogy mit nem szeretsz, de mi az amit igen? Mivel múlatod az időd? Mikor érzed igazán hogy pezseg a véred?
//Mai//
-Egyetértek. Milyen különös mennyi mindenben értünk egyet, ki gondolta volna mi?
*Hümment is egyet mellé, és a hetyke kis pohárból kiüríti borát. Utána tovább hallgatva Mait csak bőszen bólogat.*
-Nagyon helyesen cselekdtél, én mondom. Amúgyis mire megy az ember egy nagyon kényelmes börtönben? Ha rám hallgatsz azt csinálsz amit csak akarsz hehhe.
*Röhög a dolgon, de egyébként tényleg így gondolja. Meg Rorkir egyébként is ez a fajta ember.*
-Tudod nem néztem volna ki belőled ránézésre, hogy ilyen merész vagy.
*Elismerően bólint újdonsült kedvenc asztaltársára, és a történetre amit elmond neki.*
-Szinte rosszabbak mint a mágia igaz? úú! Egy istenes varázsló micsoda rémes alak lehet?!
*Eddig ebbe bele sem gondolt, hogy vajon vannak-e ilyen figurák arról fogalma sincs, abban sem biztos hogy egyáltalán létezik-e istenes mágia. De nem tartja kizártnak, hisz oly keveset tud a dologról hogy akár még ez is benne lehet. Amikor azt hallja, hogy befogadóbb a lány mint azt gondolná, rögtön pajzán gondolatok kavarognak Rorkir fejében, és nem is rest úgy igazán férfi szemmel végigmérni a másikat. Nem zavartatja magát holmi apróságokkal, minthogy úgy nézze meg a másikat hogy az ne legyen feltűnő vagy ilyesmi. Természetesen ő is koccint, bár addigra már üres a pohara, úgyhogy most ő rendel. Rögtön kettő Különleges bort, nehogy idő előtt kifogyjanak belőle. Nem sajnálja rá azt a 20 aranyat.
*-Egészégünkre!
*Így már nem kell aggódnia, hogy kiszáradna a torka vagy ilyesmi.*
-Kevesen találják ezt szépnek, tényleg ritkaság vagy Mai.
*Halvány mosollyal keresi tekintetét, majd inkább a borba folytja gondolatait, főleg hogy a múltjáról kérdezi a lány. Arról a múltról ami nem volt túl kegyes.*
-Hát. Legelőször talán árulás volt. Az a legrosszabb mind közül, mikor olyasvalaki szúr hátba, akit a testvérednek hittél, a családodnak.
*Rosszallóan rázza a fejét, s nem tér ki arra hogy valójában tényleg hátbaszúrta valaki annak idején. Nem tudja hogy ezt máshogy is lehet érteni.*
-De azért én sem vagyok szent. Szeretek harcolni, ha kell valami elveszem, ha hagyják jó, ha nem hagyják még jobb.
*Hegyes szemfogai kivillannak a vigyora közben, és látszik rajta hogy ezt az egyszerű életmódot igazán élvezi a férfi.*
-De olyan sokat fecsegtem magamról.. Mesélj te valamit. Azt már tudom hogy mit nem szeretsz, de mi az amit igen? Mivel múlatod az időd? Mikor érzed igazán hogy pezseg a véred?
5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:52:09
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy igazat mondhatott-e, mert ő sem gondolná, hogy bárkinek való a mágia. Talán tényleg azon múlik, mennyire fényes valaki elméje és e mellé mennyi energiát tesz bele a dologba.*
- Ki tudja, ha megpróbálnád, úgy lehet sikerülne. De nem mindenkinek való ám, sőt, szerintem senkinek nem kéne használnia. Vagy nem sűrűn.
*Most így gondolja. Figyeli a csettintő kezeket, jót derül rajta, talán pont az ilyen fickókra gondolt, hogy nem való nekik. Aki ilyen történeteket hagyott már a háta mögött és valószínű sem a fegyverrel, sem a kezével nem bánik rosszul, az egész világot felemésztő lehetne mágia birtokában.*
- Jé, te vagy az első. *Meg is döbben, hogy bárki azt mondta neki, hogy ezért büszke rá. Így válik egyre csak szimpatikusabbá neki a másik.* - Tudod, mindenkitől azt hallom, hogy ostoba vagyok, mert otthagytam a kényelmes kúriát. Hogy nekem ott mindenem megvolt. Tető a fejem felett, vagyon, kényelem. De nekem ez mind nem kell, ha nem csinálhatom azt, amit szeretnék. *Csillognak a szemei, hogy ezt olyannak mondhatja, aki megérti. Az áldozatról ugyancsak Nori jut az eszébe, aki az ő vérét akarta folyatni arra az oltárra.*
- A te szellemeid kegyesebbek lehetnek, mint az istenek, akikről eddig hallottam. Van akinek emberáldozat kell és vér. Na ezért utálom mindet. Adnak cserébe valamit, na de mit vesznek el?
*Csóválja a fejét, majd inkább a bort élvezni, mint a saját gondolatait.*
- Kérlek, vissza ne fogd magad, bár nekem kicsit ijesztő, de legalább tudom mi zajlik a világban. Befogadóbb vagyok, mint gondolnád.
*Csak bólogat a tényre, ami olyan bölcsen hangzott. Igazából az is volt, mert hát pontosan ezért indult neki a világnak. Emeli is a poharát egy koccintásra, hogy igyanak erre. Az életre, ami előttük van.*
- Igazából ez szép. *Nyugtatja a tudat, hogy nem ok nélkül olt ki életeket, talán még egy fokkal merészebb is így a közelében. Furcsamód jó társaság, minden különbözőség ellenére.*
- Mármint, ha kiáll valaki azért, ami neki fontos. Van akinek a család, van akinek a hazája, vagy bármi. De mi az, ami miatt neked ilyet kellett tenni, mit tudtak ellenetek tenni? *Az ő kis burkába nem jutott be fosztogatás, vagy éhség, de még igazi fenyegetés sem. Néhány élethez mérten az övé annyira sekélyes. De nem baj, mint Rorkir mondja, előtte van még egy egész belőle.*
//Rorkir//
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy igazat mondhatott-e, mert ő sem gondolná, hogy bárkinek való a mágia. Talán tényleg azon múlik, mennyire fényes valaki elméje és e mellé mennyi energiát tesz bele a dologba.*
- Ki tudja, ha megpróbálnád, úgy lehet sikerülne. De nem mindenkinek való ám, sőt, szerintem senkinek nem kéne használnia. Vagy nem sűrűn.
*Most így gondolja. Figyeli a csettintő kezeket, jót derül rajta, talán pont az ilyen fickókra gondolt, hogy nem való nekik. Aki ilyen történeteket hagyott már a háta mögött és valószínű sem a fegyverrel, sem a kezével nem bánik rosszul, az egész világot felemésztő lehetne mágia birtokában.*
- Jé, te vagy az első. *Meg is döbben, hogy bárki azt mondta neki, hogy ezért büszke rá. Így válik egyre csak szimpatikusabbá neki a másik.* - Tudod, mindenkitől azt hallom, hogy ostoba vagyok, mert otthagytam a kényelmes kúriát. Hogy nekem ott mindenem megvolt. Tető a fejem felett, vagyon, kényelem. De nekem ez mind nem kell, ha nem csinálhatom azt, amit szeretnék. *Csillognak a szemei, hogy ezt olyannak mondhatja, aki megérti. Az áldozatról ugyancsak Nori jut az eszébe, aki az ő vérét akarta folyatni arra az oltárra.*
- A te szellemeid kegyesebbek lehetnek, mint az istenek, akikről eddig hallottam. Van akinek emberáldozat kell és vér. Na ezért utálom mindet. Adnak cserébe valamit, na de mit vesznek el?
*Csóválja a fejét, majd inkább a bort élvezni, mint a saját gondolatait.*
- Kérlek, vissza ne fogd magad, bár nekem kicsit ijesztő, de legalább tudom mi zajlik a világban. Befogadóbb vagyok, mint gondolnád.
*Csak bólogat a tényre, ami olyan bölcsen hangzott. Igazából az is volt, mert hát pontosan ezért indult neki a világnak. Emeli is a poharát egy koccintásra, hogy igyanak erre. Az életre, ami előttük van.*
- Igazából ez szép. *Nyugtatja a tudat, hogy nem ok nélkül olt ki életeket, talán még egy fokkal merészebb is így a közelében. Furcsamód jó társaság, minden különbözőség ellenére.*
- Mármint, ha kiáll valaki azért, ami neki fontos. Van akinek a család, van akinek a hazája, vagy bármi. De mi az, ami miatt neked ilyet kellett tenni, mit tudtak ellenetek tenni? *Az ő kis burkába nem jutott be fosztogatás, vagy éhség, de még igazi fenyegetés sem. Néhány élethez mérten az övé annyira sekélyes. De nem baj, mint Rorkir mondja, előtte van még egy egész belőle.*
5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:34
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azért ez elég ijesztő.
*Feleli a varázslás dolgára.*
-Ha bárkiben meglehet, lehet hogy én is varázsló vagyok csak még nem tudok róla?? A szellemekre!
*Próbaképpen csettint párat, ahogy Rheiától látta, hátha szikra pattan belőle. De szerencsére ez nem történik meg.*
-Huh. Egy kicsit megijedtem. Nem könnyű egyébként a családdal, mindenki úgy érvényesül ahogy tud. Büszke vagyok rád hogy kiálltál a magad igazáért.
*Akármilyen dologról legyen is szó, mindig dicséretes ha valaki a sarkára áll. Ezt Rorkir tudja tisztelni.*
-Bármit fel lehet áldozni igazából, bár mondjuk egy cinegének nem sok értéke lehet az isteneknek, fene tudja. Egy kecske az hasznos jószág, sokat ad, ezért az hogy önként megválsz tőle az egy áldozat. Adsz valamit hogy kapj valamit cserébe, nem csak üres szavakat.
*Arra nem tér ki, hogy vannak akik embereket is szoktak áldozni, de ő azért ebben nem járatos. Ha megöl valakit általában az rászolgált. Aztán inkább csak őszintén megmosolyogja a lány kacaját. Szereti ha jó hangulat van, a búskomorság nem az ő terepe.*
-És még nem is tudsz mindent! De bármennyire is szeret bármelyik harcos a tetteiről mesélni a szép nőknek az ivóban, igyekszem magam visszafogni.
*Újabb nagyot kortyol a borba, és közben arra gondol hogy kezd megéhezni is a jó társaságban.*
-De hát előtted az élet. Bármikor eldöntheted hogy teszel valamit amit azelőtt még soha, aztán már csak meg kell tenned és meg is vagy.
*Széles vigyorral az arcán tart egy kis szünetet, most úgy véli hogy ő mondott valami nagyon bölcs dolgot, ami igencsak ritkaság számba megy tőle.*
-Hálás lennék érte. Biztosan így fogok tenni.
*Valóban értékeli az ajánlatot, mert a mágia, meg a könyvek birodalma az a hely ahol mindegy milyen erős a karja és mekkorát tud csapni a kardjával. Ez pedig rémisztő egy hozzá hasonlónak. A klánjával kapcsolatos kérdésen pedig igazán jót derül.*
-Semmi baj. Lehet hogy tényleg a vérgőz a jó szó, és.. nos hát azért hívják így, nem?
*Kicsit elgondolkozik hogy hogyan is fogalmazza meg jól amit gondol.*
-Igen és nem. Persze égett már sok falu, de általában sosem az ártatlanoké. Ok nélkül nem gyilkolászunk, az becstelen dolog. Én jobb szeretem ha valaki kiáll azért amit akar, ami az övé, amit meg akar védeni, amiben hisz és képes akár az életét is odaadni érte. Mind ezt tesszük... Csak akik tovább élnek, mint én, jobban küzdöttek azoknál akik már nem.
//Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azért ez elég ijesztő.
*Feleli a varázslás dolgára.*
-Ha bárkiben meglehet, lehet hogy én is varázsló vagyok csak még nem tudok róla?? A szellemekre!
*Próbaképpen csettint párat, ahogy Rheiától látta, hátha szikra pattan belőle. De szerencsére ez nem történik meg.*
-Huh. Egy kicsit megijedtem. Nem könnyű egyébként a családdal, mindenki úgy érvényesül ahogy tud. Büszke vagyok rád hogy kiálltál a magad igazáért.
*Akármilyen dologról legyen is szó, mindig dicséretes ha valaki a sarkára áll. Ezt Rorkir tudja tisztelni.*
-Bármit fel lehet áldozni igazából, bár mondjuk egy cinegének nem sok értéke lehet az isteneknek, fene tudja. Egy kecske az hasznos jószág, sokat ad, ezért az hogy önként megválsz tőle az egy áldozat. Adsz valamit hogy kapj valamit cserébe, nem csak üres szavakat.
*Arra nem tér ki, hogy vannak akik embereket is szoktak áldozni, de ő azért ebben nem járatos. Ha megöl valakit általában az rászolgált. Aztán inkább csak őszintén megmosolyogja a lány kacaját. Szereti ha jó hangulat van, a búskomorság nem az ő terepe.*
-És még nem is tudsz mindent! De bármennyire is szeret bármelyik harcos a tetteiről mesélni a szép nőknek az ivóban, igyekszem magam visszafogni.
*Újabb nagyot kortyol a borba, és közben arra gondol hogy kezd megéhezni is a jó társaságban.*
-De hát előtted az élet. Bármikor eldöntheted hogy teszel valamit amit azelőtt még soha, aztán már csak meg kell tenned és meg is vagy.
*Széles vigyorral az arcán tart egy kis szünetet, most úgy véli hogy ő mondott valami nagyon bölcs dolgot, ami igencsak ritkaság számba megy tőle.*
-Hálás lennék érte. Biztosan így fogok tenni.
*Valóban értékeli az ajánlatot, mert a mágia, meg a könyvek birodalma az a hely ahol mindegy milyen erős a karja és mekkorát tud csapni a kardjával. Ez pedig rémisztő egy hozzá hasonlónak. A klánjával kapcsolatos kérdésen pedig igazán jót derül.*
-Semmi baj. Lehet hogy tényleg a vérgőz a jó szó, és.. nos hát azért hívják így, nem?
*Kicsit elgondolkozik hogy hogyan is fogalmazza meg jól amit gondol.*
-Igen és nem. Persze égett már sok falu, de általában sosem az ártatlanoké. Ok nélkül nem gyilkolászunk, az becstelen dolog. Én jobb szeretem ha valaki kiáll azért amit akar, ami az övé, amit meg akar védeni, amiben hisz és képes akár az életét is odaadni érte. Mind ezt tesszük... Csak akik tovább élnek, mint én, jobban küzdöttek azoknál akik már nem.
5053. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 16:43:55
Üzenet elküldve: 2024-04-21 16:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Lehet, hogy sokkal jobb a békés tudatlanság, ezért nem faggatja tovább, hogy miért is kellett elföldelnie a mélységit, összerakta a képet már annyira, amennyire neki szüksége van ezt tudni. Pislog egy alig észrevehetően laposat, hogy az ő kis tiszta lelke megint egy olyan társaságába húzta, aki hobbit űz mások meggyilkolásából. ~Remek.~ De ez sem tántorítja el a további beszélgetéstől, nem is Mai lenne, ha nem kedvelné azt a társaságot, ami veszélyes is lehet ránézve.
Nem gondolta volna, hogy valaki valaha akkor mondja neki, hogy okos, amikor tényleg csak egy röpke tényt állapít meg. Bár ha így gondolnak rá, mindig kicsit kihúzza magát és fürdik a bókban.*
- Szerintem bárkiben benne lehet, ha eleget tanul. Aki pedig mágus felmenőkkel született, annak sokkal könnyebb. És talán erősebb is. A családom örült volna, ha én is követem a példájukat, de... én inkább a tudománynak szenteltem magam. Tudod, van aki erős és azzal tud érvényesülni, én... én okos vagyok és azzal. Csak az én fejemet hamarabb levágják.
*De mit is tudna kezdeni azzal a törékeny alkatával, ha még okos sem lenne? Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy úgy forgasson fegyvert, hogy az tényleg hatásos legyen bárki ellen. El sem bírja a pengét.
Csodaszép látvány lehet, ahogy egymásra pislognak ostobán. De Mai tényleg nem tudja mire vélni a kecskeáldozást. Vagyis tudja, csak nem találja benne az értelmet. Ritka dolgok egyike.*
- Túlságosan aranyosak a kecskék, én nem tudnám feláldozni őket.
*Már csak egy ilyen még butább mondat hiányzott tőle. Szerencsére a borozás egy kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy mennyire meg van lepődve.*
- Ez a mondás nagyon tetszik! *Felnevet, most sokkal hangosabban, mint eddig. Nem tudja eldönteni, mi is tetszik jobban, az igazságtartalom, vagy az egyszerűség benne.
A történet viszont elmossa a kacagást, csak kikerekedett jégkék íriszeivel bámul bele a másikéba, ahogy mesél.*
- Mindig azt hiszem, hogy semennyit nem éltem még, amikor ilyeneket hallok. Még csak igazán természetfelettit sem láttam, te meg megküzdöttél egy csomóval. *Szemeinek csillogása átvált valami egészen másba. Mintha csodálná Rorkir-t, pedig el sem kéne hinnie, hogy ez mind megtörtént. Nem is szólal meg egy kis ideig, csak beleiszik a borába, aminek már első kortya jótékony bizsergéssel árad szét benne.*
- Akad. Itt vagyok én. Ha Nori nem tud okosat mondani, akkor majd keress meg Arthenior-ban, a könyvtárban elég sokszor megfordulok. Már ha addig nem sikerül neked találnod valakit.
*Nagylelkű ígéret, de komolyan gondolja. Egészen addig, amíg nem hallja a következő magyarázatot a klánra vonatkozóan. Próbálja megzabolázni saját vonásait, megszokhatná már tényleg, hogy mindenki halomra gyilkol rajta kívül. Most a világ legártatlanabbjának gondolja magát.*
- Akkor talán jobb, ha nem idegesítelek fel. A vérgőz szó azt hiszem erre a legtökéletesebb kifejezés. *Beharapja az ajkát egy kicsit elmélázva, hogy mégis miért ül még mindig itt, de elméletileg tudja kezelni az embereket, így miért is ne töltene el vele még egy kis időt. Na meg a segítségét is felajánlotta.* - És akkor amikor elönti a fejeteket a vér, akkor falvak pusztulnak ki? *Megint egy remek kérdés, de most már szeretné feltérképezni a másikat. Azért itt elkuncogja magát.* - Bocsánat, én eddig csak egy fát vágtam szét pengével. *Szabadkozik.*
//Rorkir//
*Lehet, hogy sokkal jobb a békés tudatlanság, ezért nem faggatja tovább, hogy miért is kellett elföldelnie a mélységit, összerakta a képet már annyira, amennyire neki szüksége van ezt tudni. Pislog egy alig észrevehetően laposat, hogy az ő kis tiszta lelke megint egy olyan társaságába húzta, aki hobbit űz mások meggyilkolásából. ~Remek.~ De ez sem tántorítja el a további beszélgetéstől, nem is Mai lenne, ha nem kedvelné azt a társaságot, ami veszélyes is lehet ránézve.
Nem gondolta volna, hogy valaki valaha akkor mondja neki, hogy okos, amikor tényleg csak egy röpke tényt állapít meg. Bár ha így gondolnak rá, mindig kicsit kihúzza magát és fürdik a bókban.*
- Szerintem bárkiben benne lehet, ha eleget tanul. Aki pedig mágus felmenőkkel született, annak sokkal könnyebb. És talán erősebb is. A családom örült volna, ha én is követem a példájukat, de... én inkább a tudománynak szenteltem magam. Tudod, van aki erős és azzal tud érvényesülni, én... én okos vagyok és azzal. Csak az én fejemet hamarabb levágják.
*De mit is tudna kezdeni azzal a törékeny alkatával, ha még okos sem lenne? Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy úgy forgasson fegyvert, hogy az tényleg hatásos legyen bárki ellen. El sem bírja a pengét.
Csodaszép látvány lehet, ahogy egymásra pislognak ostobán. De Mai tényleg nem tudja mire vélni a kecskeáldozást. Vagyis tudja, csak nem találja benne az értelmet. Ritka dolgok egyike.*
- Túlságosan aranyosak a kecskék, én nem tudnám feláldozni őket.
*Már csak egy ilyen még butább mondat hiányzott tőle. Szerencsére a borozás egy kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy mennyire meg van lepődve.*
- Ez a mondás nagyon tetszik! *Felnevet, most sokkal hangosabban, mint eddig. Nem tudja eldönteni, mi is tetszik jobban, az igazságtartalom, vagy az egyszerűség benne.
A történet viszont elmossa a kacagást, csak kikerekedett jégkék íriszeivel bámul bele a másikéba, ahogy mesél.*
- Mindig azt hiszem, hogy semennyit nem éltem még, amikor ilyeneket hallok. Még csak igazán természetfelettit sem láttam, te meg megküzdöttél egy csomóval. *Szemeinek csillogása átvált valami egészen másba. Mintha csodálná Rorkir-t, pedig el sem kéne hinnie, hogy ez mind megtörtént. Nem is szólal meg egy kis ideig, csak beleiszik a borába, aminek már első kortya jótékony bizsergéssel árad szét benne.*
- Akad. Itt vagyok én. Ha Nori nem tud okosat mondani, akkor majd keress meg Arthenior-ban, a könyvtárban elég sokszor megfordulok. Már ha addig nem sikerül neked találnod valakit.
*Nagylelkű ígéret, de komolyan gondolja. Egészen addig, amíg nem hallja a következő magyarázatot a klánra vonatkozóan. Próbálja megzabolázni saját vonásait, megszokhatná már tényleg, hogy mindenki halomra gyilkol rajta kívül. Most a világ legártatlanabbjának gondolja magát.*
- Akkor talán jobb, ha nem idegesítelek fel. A vérgőz szó azt hiszem erre a legtökéletesebb kifejezés. *Beharapja az ajkát egy kicsit elmélázva, hogy mégis miért ül még mindig itt, de elméletileg tudja kezelni az embereket, így miért is ne töltene el vele még egy kis időt. Na meg a segítségét is felajánlotta.* - És akkor amikor elönti a fejeteket a vér, akkor falvak pusztulnak ki? *Megint egy remek kérdés, de most már szeretné feltérképezni a másikat. Azért itt elkuncogja magát.* - Bocsánat, én eddig csak egy fát vágtam szét pengével. *Szabadkozik.*
5052. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 15:10:06
Üzenet elküldve: 2024-04-21 15:10:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Még gonoszak is? Mint a bogarak.
*Vonja meg a vállát, ez a beszélgetés is ráerősít a korábbi tapasztalataira, miszerint ezek a fekete elfek nem jó társaság. ~Na sebaj, legalább ha legközelebb találkozom valamelyikkel könnyebb lesz dönteni a sorsásról.~ A bókot észre sem veszi, no nem szándékosan.*
-A lovak is nagyon hasznos jószágok az már egyszer biztos. Azt hiszem a lovam pont azé a sötételffé volt akit elföldeltem az erdőben még régebben.
*Kedves emlékek jutnak eszébe, akkor sokat erősött a Rheiával való kapcsolata. A közös vérontás mindig összehozza az embereket. Ahogy pedig az átverés mivoltjáról szóló elmélkedést hallgatja, Rorkir arra jut hogy Mai egy nagyon okos nő.*
-Te igazán bölcs vagy. Magam sem mondhattam volna szebben!
*Szerencsére Mai is egyetért vele a varázslás dolgával kapcsolatban. Bár nincs egyébként konkrétan minden varázslóval baja a barbárnak, csak alapvetően nem kedveli őket.*
-Akkor ez a varázsdolog.. ez öröklődő? Az ember vérében van? A családod nem szeretné ha te is beállnál a sorba?
*Nem sokat tud róla, az tény. Sem a varázslásról, a varázslócsaládokról meg még kevesebbet. Közben pedig sikerül végre bejutniuk az épületbe, az őr nem kekeckedik tovább velük sajnos.*
-Micsoda kérdés ez, hát persze hogy volt olyan!
*Most ő pislog Mai-ra, mintha egy gyermek kérdezné tőle, hogy a lándzsa melyik vége szúr. Azt persze Rorkir sosem fontolná meg, hogy vajon a dolgok egyébként is jól alakultak volna, ha nem mutat be áldozatot.*
-Köszönet.
*Kurtán biccent majd belekortyol a borba. Nincs baja egyébként vele, bár nem a kedvence ez tény.*
-Van mifelénk egy mondás, ingyen még a szar is finom. Hogy mikkel találkoztam?
*Itt erősen el kell gondolkodnia, s a szakállát is végigsimítja egy párszor hogy összeszedje az emlékeket.*
-Sok mindennel. Egyszer egy boszorkány lidérceket küldött ellenem, alig bírtam a fejét venni a sok látomás miatt. De ez a démon ez valami más volt.. Akkor tényleg azt hittem hogy ott hagyom a fogam. Ha hiszed ha nem a macskámból bújt elő, szegény jószág. Két Teysus hívő harcossal közösen ütköztünk meg vele, aztán a vihar olyan erős lett közben, hogy felnéztem az égre és kihívtam a mennydörgést. Az pedig válaszolt.
*Itt kortyol egy nagyot a borba.*
-Én is meglepődtem ne félj.
*Felkacag halkan, mert egyébként tényleg nem gondolta volna hogy valóban le fog szállni valamiféle viharlény a kihívására felelve.*
-Köszönöm ha megkérdezed. Igen én is arra gondoltam, úgy tudom van ott egy ilyen nagy könyvtár, bár olvasni nem tudok, biztos akad valaki aki igen.
*Aztán a klánjára terelődik a szó, ami igencsak kedves téma a számára.*
-Ez a klánom neve. A hegyekben éltünk sokáig, és egész hosszú történelmünk van. A név onnan ered, hogy híresen könnyen tudunk dühbe gurulni, és annak általában vérontás a vége. Talán a düh enyhe szó rá. Te olyan nemes kisasszonynak tűnsz, biztos tudsz rá jobbat is.
//Mai//
-Még gonoszak is? Mint a bogarak.
*Vonja meg a vállát, ez a beszélgetés is ráerősít a korábbi tapasztalataira, miszerint ezek a fekete elfek nem jó társaság. ~Na sebaj, legalább ha legközelebb találkozom valamelyikkel könnyebb lesz dönteni a sorsásról.~ A bókot észre sem veszi, no nem szándékosan.*
-A lovak is nagyon hasznos jószágok az már egyszer biztos. Azt hiszem a lovam pont azé a sötételffé volt akit elföldeltem az erdőben még régebben.
*Kedves emlékek jutnak eszébe, akkor sokat erősött a Rheiával való kapcsolata. A közös vérontás mindig összehozza az embereket. Ahogy pedig az átverés mivoltjáról szóló elmélkedést hallgatja, Rorkir arra jut hogy Mai egy nagyon okos nő.*
-Te igazán bölcs vagy. Magam sem mondhattam volna szebben!
*Szerencsére Mai is egyetért vele a varázslás dolgával kapcsolatban. Bár nincs egyébként konkrétan minden varázslóval baja a barbárnak, csak alapvetően nem kedveli őket.*
-Akkor ez a varázsdolog.. ez öröklődő? Az ember vérében van? A családod nem szeretné ha te is beállnál a sorba?
*Nem sokat tud róla, az tény. Sem a varázslásról, a varázslócsaládokról meg még kevesebbet. Közben pedig sikerül végre bejutniuk az épületbe, az őr nem kekeckedik tovább velük sajnos.*
-Micsoda kérdés ez, hát persze hogy volt olyan!
*Most ő pislog Mai-ra, mintha egy gyermek kérdezné tőle, hogy a lándzsa melyik vége szúr. Azt persze Rorkir sosem fontolná meg, hogy vajon a dolgok egyébként is jól alakultak volna, ha nem mutat be áldozatot.*
-Köszönet.
*Kurtán biccent majd belekortyol a borba. Nincs baja egyébként vele, bár nem a kedvence ez tény.*
-Van mifelénk egy mondás, ingyen még a szar is finom. Hogy mikkel találkoztam?
*Itt erősen el kell gondolkodnia, s a szakállát is végigsimítja egy párszor hogy összeszedje az emlékeket.*
-Sok mindennel. Egyszer egy boszorkány lidérceket küldött ellenem, alig bírtam a fejét venni a sok látomás miatt. De ez a démon ez valami más volt.. Akkor tényleg azt hittem hogy ott hagyom a fogam. Ha hiszed ha nem a macskámból bújt elő, szegény jószág. Két Teysus hívő harcossal közösen ütköztünk meg vele, aztán a vihar olyan erős lett közben, hogy felnéztem az égre és kihívtam a mennydörgést. Az pedig válaszolt.
*Itt kortyol egy nagyot a borba.*
-Én is meglepődtem ne félj.
*Felkacag halkan, mert egyébként tényleg nem gondolta volna hogy valóban le fog szállni valamiféle viharlény a kihívására felelve.*
-Köszönöm ha megkérdezed. Igen én is arra gondoltam, úgy tudom van ott egy ilyen nagy könyvtár, bár olvasni nem tudok, biztos akad valaki aki igen.
*Aztán a klánjára terelődik a szó, ami igencsak kedves téma a számára.*
-Ez a klánom neve. A hegyekben éltünk sokáig, és egész hosszú történelmünk van. A név onnan ered, hogy híresen könnyen tudunk dühbe gurulni, és annak általában vérontás a vége. Talán a düh enyhe szó rá. Te olyan nemes kisasszonynak tűnsz, biztos tudsz rá jobbat is.
5051. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 11:00:08
Üzenet elküldve: 2024-04-21 11:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Csak bólogat. Igazából mindig arra hasonlít, akire és amire akar, ez az ő különleges tehetsége. Mai nem utál semmilyen népséget, de majdnem megvédte magát, hogy az anyja rendes elf, nem pedig sötét. Az illem nem hagyta ezt kiböknie. Az, hogy büdösek, az pedig egy más kérdés, az ő úri orra is nehezen viselné.*
- Én csak azt hallottam, hogy gonoszak. Gonosz és büdös? Nem csoda, ha senkitől nem hallani egy jó szót sem róluk. *Megrántja a vállát.*
- Micsoda tehetség. *Mondja elismerésül, szereti, ha valaki dolgos. Bár elnézve az izmokat nem eshetett olyan nehezére.*
- Ó igen, nekem egy lovam volt, de meghalt útközben. Hozzá én is beszéltem. *Mennyire fájt akkor, de mit volt, mit tenni? Mennie kellett a cél felé, tette hát gyalogszerrel. El is tévedt, hogy hosszú ideig tartson a sétája Lihanechtól.*
- Érdekes. Más meg fizet ezért. Bár az nem is átverés, ha tudjuk, hogy átvernek. *Bölcselkedik, s bár egyáltalán nem buta lány, néha megállapítja a nyilvánvaló tényeket. Neki akkor is izgalmas ez a világ, de csak távolról kérne belőle. A varázslat dolgával pedig egyetért.* - A varázslatokat én is messzire kerülném, ha lehet. Elég nehéz, ha valaki egy mágus családból származik és a legjobb barátja is ezt űzi. De amennyire lehet, távol maradok. *Tényleg utálja. Eddig csak rossz tapasztalatai voltak ezzel kapcsolatban, főleg, hogy Nori éppen emiatt tartja itt már majd egy hat óta. Persze nem hibáztatja... csak egy egészen kicsit.
Elbúcsúzik ő is a kutyától egy kis simogatással, majd várja, hogy visszatérjen mellé a nagydarab. Eddig észre sem vette, milyen árnyékot vetett rá, amíg el nem ment mellőle. Tényleg nem kicsi. Amint visszahozza neki a kellemes takarást, már indulnak is a Sellő bejáratához, ahol az őrt egy szokásos bájos mosollyal és szúrós tekintettel üdvözli, hogy egy szót se szóljon belépésükkor.*
- Egy kecskét? *Lépnek be végül, ő pedig megáll, hogy pislogjon kettőt a másikra. A véráldozat sem sikerült Nori-nak, mit tudhat egy kecske? Ezek az istenek, szellemek meg akárkik nem jók semmire.* - Volt már, hogy feláldoztál egy kecskét és jobb lett valami?
*Lép egyre beljebb a vörös homályba, majd a pult felé igyekszik. Kipenget 20 aranyat, hogy vegyen maguknak egy kis Különleges bort, meg sem kérdezve a másikat, hogy mit szeretne. *
- Ó, meg sem kérdeztelek, én itt mindig ezt iszom. *Nyújtja a nagy kézbe a törékeny talpas poharat, biztosan jobban illene bele egy korsó, de most már ez van.*
- Ez érdekes. *Célba vesz egy ülőalkalmatosságot, ahová kényelmesen elférnek.* - Mintha valami átok lenne. Mikkel találkoztál te életedben? Szellemeknek áldozol, viharlényekkel, démonokkal küzdesz. *Már nem tud meglepődni, amióta kitört a kis burokból, amiben élt, minden rémmese alakot öltött és kiderült, hogy valóság. Ha jönne a hétfejű sárkány, arra is, csak legyintene beletörődően.*
- Majd megkérdezem a barátnőmet, ha végre képes nem aludni. Talán Arthenior-ban nagyobb sikerrel jársz. Segítek keríteni egyet, de ez úgy hangzik, ami a mágusok, vagy alkimisták dolga lenne. Szóval mi is ez a Vérgőzös klán? Még sosem hallottam róla.
//Rorkir//
*Csak bólogat. Igazából mindig arra hasonlít, akire és amire akar, ez az ő különleges tehetsége. Mai nem utál semmilyen népséget, de majdnem megvédte magát, hogy az anyja rendes elf, nem pedig sötét. Az illem nem hagyta ezt kiböknie. Az, hogy büdösek, az pedig egy más kérdés, az ő úri orra is nehezen viselné.*
- Én csak azt hallottam, hogy gonoszak. Gonosz és büdös? Nem csoda, ha senkitől nem hallani egy jó szót sem róluk. *Megrántja a vállát.*
- Micsoda tehetség. *Mondja elismerésül, szereti, ha valaki dolgos. Bár elnézve az izmokat nem eshetett olyan nehezére.*
- Ó igen, nekem egy lovam volt, de meghalt útközben. Hozzá én is beszéltem. *Mennyire fájt akkor, de mit volt, mit tenni? Mennie kellett a cél felé, tette hát gyalogszerrel. El is tévedt, hogy hosszú ideig tartson a sétája Lihanechtól.*
- Érdekes. Más meg fizet ezért. Bár az nem is átverés, ha tudjuk, hogy átvernek. *Bölcselkedik, s bár egyáltalán nem buta lány, néha megállapítja a nyilvánvaló tényeket. Neki akkor is izgalmas ez a világ, de csak távolról kérne belőle. A varázslat dolgával pedig egyetért.* - A varázslatokat én is messzire kerülném, ha lehet. Elég nehéz, ha valaki egy mágus családból származik és a legjobb barátja is ezt űzi. De amennyire lehet, távol maradok. *Tényleg utálja. Eddig csak rossz tapasztalatai voltak ezzel kapcsolatban, főleg, hogy Nori éppen emiatt tartja itt már majd egy hat óta. Persze nem hibáztatja... csak egy egészen kicsit.
Elbúcsúzik ő is a kutyától egy kis simogatással, majd várja, hogy visszatérjen mellé a nagydarab. Eddig észre sem vette, milyen árnyékot vetett rá, amíg el nem ment mellőle. Tényleg nem kicsi. Amint visszahozza neki a kellemes takarást, már indulnak is a Sellő bejáratához, ahol az őrt egy szokásos bájos mosollyal és szúrós tekintettel üdvözli, hogy egy szót se szóljon belépésükkor.*
- Egy kecskét? *Lépnek be végül, ő pedig megáll, hogy pislogjon kettőt a másikra. A véráldozat sem sikerült Nori-nak, mit tudhat egy kecske? Ezek az istenek, szellemek meg akárkik nem jók semmire.* - Volt már, hogy feláldoztál egy kecskét és jobb lett valami?
*Lép egyre beljebb a vörös homályba, majd a pult felé igyekszik. Kipenget 20 aranyat, hogy vegyen maguknak egy kis Különleges bort, meg sem kérdezve a másikat, hogy mit szeretne.
*- Ó, meg sem kérdeztelek, én itt mindig ezt iszom. *Nyújtja a nagy kézbe a törékeny talpas poharat, biztosan jobban illene bele egy korsó, de most már ez van.*
- Ez érdekes. *Célba vesz egy ülőalkalmatosságot, ahová kényelmesen elférnek.* - Mintha valami átok lenne. Mikkel találkoztál te életedben? Szellemeknek áldozol, viharlényekkel, démonokkal küzdesz. *Már nem tud meglepődni, amióta kitört a kis burokból, amiben élt, minden rémmese alakot öltött és kiderült, hogy valóság. Ha jönne a hétfejű sárkány, arra is, csak legyintene beletörődően.*
- Majd megkérdezem a barátnőmet, ha végre képes nem aludni. Talán Arthenior-ban nagyobb sikerrel jársz. Segítek keríteni egyet, de ez úgy hangzik, ami a mágusok, vagy alkimisták dolga lenne. Szóval mi is ez a Vérgőzös klán? Még sosem hallottam róla.
5050. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:00:55
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:00:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
-Á értem. Akkor te fél-elf vagy. Végül is nagyon hasonlítasz a teljes emberekre.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, meg közben azon járnak a gondolatai hogy vajon a többi ember hogy viszonyul hozzájuk, vagy a többi elf?*
-Tényleg. Mint az üszök. Meg büdösek is.
*Halkan kacag.*
-Bár lehet csak az az egy volt ilyen akivel találkoztam, és amúgy ez nem jellemző mindegyikükre, fene tudja.
*Nem ő lesz az aki megfejti az ilyen és ehhez hasonló rejtélyeket, no meg aztán Rorkirt pont nem érdekli helyes vagy sem az előítélet.*
-Én magam építettem!
*Jelenti ki büszkén a kunyhó dolgára. Szereti egyébként, csak persze ő túlságosan nyughatatlan típus ahhoz hogy csak úgy ott üljön és várja a halált.*
-Nem igazán. Pont az a jó benne. Bár tény hogy nem szoktam sokat ott lenni, mindig úton vagyok. Tudod ha beszélnem kell valakivel, ott van nekem Árnyék és az őseim szelleme.
*Ő maga is meglapogatja a jószág buksiját.*
-Elvarázsolni.
*Köp egyet, ha csak belegondol hogy itt el akarták varázsolni rögtön görcsbe rándul a gyomra.*
-Nem szeretem ha átvernek. De ha rám akarnak varázsolni az még rosszabb.
*Rosszallóan megrázza a fejét de nem szeretné jobban belelovalni magát.*
-Nem engedik, onnan jövök. De ott az istállóban vigyáznak rá addig, azt mondták nekem. Úgyhogy leteszem és utána mehetünk ha gondolod. Egy pillanat.
*Azzal pedig Árnyék dolgát el is intézi, valószínűleg nem lesz baja a lovak között, kap enni és hűvösben fetrenghet. Ennél több vágya aligha lehet.*
-Ha továbbra sem javul, próbálj meg feláldozni valamit a szellemeknek, hátha. Néha egy kecske sokat tesz.
*Csak a jó szándék vezérli, de fogalma sincs Mai mit fog majd szólni ezekhez a módszerekhez. A kérdés hallatán félmosolyra húzza száját.*
-A lelkem rendben van, köszönöm. A testem?
*Megütögeti a mellkasát egy párszor.*
-Már nem annyira. Egy ideje volt már, épp amikor a kunyhómat építettem, hogy harcolnom kellett egy démonnal és egy viharlénnyel. Azóta valahogy nem vagyok önmagam, olyan hamar kifáradok, mintha öregített volna rajtam vagy 10 évet az a mocsok.
//Rorkir//
-Á értem. Akkor te fél-elf vagy. Végül is nagyon hasonlítasz a teljes emberekre.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, meg közben azon járnak a gondolatai hogy vajon a többi ember hogy viszonyul hozzájuk, vagy a többi elf?*
-Tényleg. Mint az üszök. Meg büdösek is.
*Halkan kacag.*
-Bár lehet csak az az egy volt ilyen akivel találkoztam, és amúgy ez nem jellemző mindegyikükre, fene tudja.
*Nem ő lesz az aki megfejti az ilyen és ehhez hasonló rejtélyeket, no meg aztán Rorkirt pont nem érdekli helyes vagy sem az előítélet.*
-Én magam építettem!
*Jelenti ki büszkén a kunyhó dolgára. Szereti egyébként, csak persze ő túlságosan nyughatatlan típus ahhoz hogy csak úgy ott üljön és várja a halált.*
-Nem igazán. Pont az a jó benne. Bár tény hogy nem szoktam sokat ott lenni, mindig úton vagyok. Tudod ha beszélnem kell valakivel, ott van nekem Árnyék és az őseim szelleme.
*Ő maga is meglapogatja a jószág buksiját.*
-Elvarázsolni.
*Köp egyet, ha csak belegondol hogy itt el akarták varázsolni rögtön görcsbe rándul a gyomra.*
-Nem szeretem ha átvernek. De ha rám akarnak varázsolni az még rosszabb.
*Rosszallóan megrázza a fejét de nem szeretné jobban belelovalni magát.*
-Nem engedik, onnan jövök. De ott az istállóban vigyáznak rá addig, azt mondták nekem. Úgyhogy leteszem és utána mehetünk ha gondolod. Egy pillanat.
*Azzal pedig Árnyék dolgát el is intézi, valószínűleg nem lesz baja a lovak között, kap enni és hűvösben fetrenghet. Ennél több vágya aligha lehet.*
-Ha továbbra sem javul, próbálj meg feláldozni valamit a szellemeknek, hátha. Néha egy kecske sokat tesz.
*Csak a jó szándék vezérli, de fogalma sincs Mai mit fog majd szólni ezekhez a módszerekhez. A kérdés hallatán félmosolyra húzza száját.*
-A lelkem rendben van, köszönöm. A testem?
*Megütögeti a mellkasát egy párszor.*
-Már nem annyira. Egy ideje volt már, épp amikor a kunyhómat építettem, hogy harcolnom kellett egy démonnal és egy viharlénnyel. Azóta valahogy nem vagyok önmagam, olyan hamar kifáradok, mintha öregített volna rajtam vagy 10 évet az a mocsok.
5049. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-21 08:46:28
Üzenet elküldve: 2024-04-21 08:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
*Vannak még a világban olyanok, akik kevesebbet tudnak a kinti világról, mint ő? Kétli, ha a másikra néz, akit számos heg ölel körbe. Nem épp azt a képet mutatja, hogy ne találkozott volna elég félvérrel, vagy egy hadseregnyi orkkal. Talán ezért is tűnik olyan érdekesnek Mai számára, mindig mindent meg akar ismerni, ami kicsit is más, mint a többi.*
- Az anyám egy elf. *Egy pillanatra elengedve a kutyát, most az ő fekete hajzuhatagát sepri hátra, hogy jól láthatóvá váljon a hegyes füle. Leszámítva kecses alakját, ami inkább kórosan vékony, mintsem karcsú, egészen emberi lett, így hogy felnőtt. Ezért sem tudná titkolni.* - Olyat még én sem láttam. Tényleg nagyon feketék? *Fogalma sincs, hogy találkozott-e a népséggel, talán a Pegazusban látott egyet, de akkor nem volt képes odafigyelni. *
- Van egy kunyhód... az erdőben? *Mai a nemesi világ egyik legnagyobb kúriájából jött el, önként vállalva a hontalanságot, és Arthenior-ba utazásáig megannyi éjjelt töltött el a szabad ég alatt. Mit nem adott volna, ha valaki befogadja egy éjjelre a kunyhójába? De most fogadóról fogadóra jár, egészen addig, amíg végre meg nem veszik az áhított házukat.*
- Gondolom nem élnek körülötted túl sokan, nem hiányoznak az emberek? Több hatig jártam az erdőket, mezőket, semmi más nem hiányzott, csak hogy valaki hozzám szóljon. Néha meg kellett néznem, hogy van-e egyáltalán hangom, de féltem, hogyha beszélek megtámad valami.
*Miért is áll elő egy élettörténettel, miközben cseppet sem ismeri a másikat? Biztos még mindig örül neki, hogy beszélhet. Mindenesetre jó társaságnak bizonyul, olyan különbözőek, hogy már-már azért illenek egymás mellé.*
- Pedig olyan érdekes világ. Megtanulnak érteni ahhoz, hogyan varázsoljanak el mást, és még örömöt is okoznak. Látod, neked sem tűnt fel, hogy egyáltalán azok. *A manipuláció képességét épp oly nagyra tartja, mint amennyire lenézi. Minden attól függ, mire használják. * -Érdekel a kultúrád.
*Ez pedig teljesen őszinte érdeklődés.*
- Túlságosan kimerült, és így legyengült. De nemsokára talán már vissza utazunk a városba.
*Nem akarja kiadni a barátnője "titkait" másnak, így ennyiben hagyja. Ismét csak nevet a bóknak hangzó valamire. *
- Álmodni nem jó, de ez a valóság, na gyere. Nem tudom, hogy beengedik-e a kis barátod. *Szomorúan néz Árnyékra, nagyon szeretné, ha velük tarthatna, de még nem tudja, hogy elutasították a belépését.*
- Nem, illetve, gondolom nem a lelkedet kell gyógyítani *Abban sem olyan jó még, és sokan a szemüket forgatják az ő tudományára, de ez nem érdekli túlságosan.* -De miért? Hátha tudok valamiben segíteni. *Orvost és alkimistát már ismer, ő maga sem buta, ha elméletről van szó, de azért tudnia kéne miben is kell jártasnak lenni. Lehet, hogy kicsit sokat kérdez, de aki tíz percnél többet töltött el a társaságában az tudja, hogy minden mondata után jön egy kérdés. Belül pedig elemez és rakja össze a képet, amit más saját magáról sem tud.*
//Rorkir//
*Vannak még a világban olyanok, akik kevesebbet tudnak a kinti világról, mint ő? Kétli, ha a másikra néz, akit számos heg ölel körbe. Nem épp azt a képet mutatja, hogy ne találkozott volna elég félvérrel, vagy egy hadseregnyi orkkal. Talán ezért is tűnik olyan érdekesnek Mai számára, mindig mindent meg akar ismerni, ami kicsit is más, mint a többi.*
- Az anyám egy elf. *Egy pillanatra elengedve a kutyát, most az ő fekete hajzuhatagát sepri hátra, hogy jól láthatóvá váljon a hegyes füle. Leszámítva kecses alakját, ami inkább kórosan vékony, mintsem karcsú, egészen emberi lett, így hogy felnőtt. Ezért sem tudná titkolni.* - Olyat még én sem láttam. Tényleg nagyon feketék? *Fogalma sincs, hogy találkozott-e a népséggel, talán a Pegazusban látott egyet, de akkor nem volt képes odafigyelni. *
- Van egy kunyhód... az erdőben? *Mai a nemesi világ egyik legnagyobb kúriájából jött el, önként vállalva a hontalanságot, és Arthenior-ba utazásáig megannyi éjjelt töltött el a szabad ég alatt. Mit nem adott volna, ha valaki befogadja egy éjjelre a kunyhójába? De most fogadóról fogadóra jár, egészen addig, amíg végre meg nem veszik az áhított házukat.*
- Gondolom nem élnek körülötted túl sokan, nem hiányoznak az emberek? Több hatig jártam az erdőket, mezőket, semmi más nem hiányzott, csak hogy valaki hozzám szóljon. Néha meg kellett néznem, hogy van-e egyáltalán hangom, de féltem, hogyha beszélek megtámad valami.
*Miért is áll elő egy élettörténettel, miközben cseppet sem ismeri a másikat? Biztos még mindig örül neki, hogy beszélhet. Mindenesetre jó társaságnak bizonyul, olyan különbözőek, hogy már-már azért illenek egymás mellé.*
- Pedig olyan érdekes világ. Megtanulnak érteni ahhoz, hogyan varázsoljanak el mást, és még örömöt is okoznak. Látod, neked sem tűnt fel, hogy egyáltalán azok. *A manipuláció képességét épp oly nagyra tartja, mint amennyire lenézi. Minden attól függ, mire használják. * -Érdekel a kultúrád.
*Ez pedig teljesen őszinte érdeklődés.*
- Túlságosan kimerült, és így legyengült. De nemsokára talán már vissza utazunk a városba.
*Nem akarja kiadni a barátnője "titkait" másnak, így ennyiben hagyja. Ismét csak nevet a bóknak hangzó valamire. *
- Álmodni nem jó, de ez a valóság, na gyere. Nem tudom, hogy beengedik-e a kis barátod. *Szomorúan néz Árnyékra, nagyon szeretné, ha velük tarthatna, de még nem tudja, hogy elutasították a belépését.*
- Nem, illetve, gondolom nem a lelkedet kell gyógyítani *Abban sem olyan jó még, és sokan a szemüket forgatják az ő tudományára, de ez nem érdekli túlságosan.* -De miért? Hátha tudok valamiben segíteni. *Orvost és alkimistát már ismer, ő maga sem buta, ha elméletről van szó, de azért tudnia kéne miben is kell jártasnak lenni. Lehet, hogy kicsit sokat kérdez, de aki tíz percnél többet töltött el a társaságában az tudja, hogy minden mondata után jön egy kérdés. Belül pedig elemez és rakja össze a képet, amit más saját magáról sem tud.*
5048. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 23:49:06
Üzenet elküldve: 2024-04-20 23:49:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
-Félig ember vagy azt mondod?
*Meglepetten nézi végig ismét a lányt tetőtöl talpig.*
-Nincs azzal baj. Egyszer találkoztam egy félig törpével vagy mivel. Rendes fickó volt.
*Bár mit tudja ő, sose kérdezget senkit ilyenekről, kivéve mikor egyszer találkozott egy sötételffel. Őt el is földelte.*
-Ugye nem félig ilyen sötételf vagy? Egyszer összeakadt a bajszom az egyikkel, többet meg azóta se láttam.
*Ilyenkor mindig elmereng, hogy milyen sokat nem tud még a világról amit illene. Árnyék egyébként jól viseli a törődést, mintha csak egy aprócska öleb lenne, külön dugja az orrát a simogató kéz alá. Rorkir szereti őt, de sokszor van távol tőle így nyilván nem mindig tudja ezt az igényét kielégíteni. Meg aztán valószínűleg Mainak finomabb is az érintése.*
-Az bizony!
*Jelenti ki büszkén.*
-Ugyan semmi baj. Nem sűrűn járok erre tényleg, tudod az erdőben van egy kunyhóm, ott élek. Már amikor nem vagyok úton, ami szerencsére többször van mint nem.
*Valójában a kikötőben járt a legkevesebbet, ha most megkérdezné tőle valaki. Még Artheniorban is járatosabb mint itt.*
-Szervusz Mai. Örülök neki! Tudod mifelénk akik semmihez sem értenek, még azok is inkább megpróbálják elvenni ami kell nekik erővel, vagy belehalnak a próbálkozásba, minthogy mások kegyeit keressék. De persze ez más kultúra, tudom én.
*Ezért igyekszik sokszor hozzá képest nyitottan viszonyulni a dolgokhoz, mert ahonnan jött és ahol van az két nagyon távoli hely nagyon másmilyen emberekkel.*
-Netán megsebesült?
*Az érdeklődése őszintének hangzik, nem csak amolyan illemből fakadó kérdés.*
-Ez nagyon jól hangzik, egy gyönyörű félember nő meghív egy italra, a klánomról kérdez és még nem is kurva? Csípj meg. Biztos nem álmodom?
*Megpróbál elbűvölően mosolyogni, már amennyire tőle az kitelik.*
-Mondd csak véletlenül nem vagy gyógyító, vagy ilyesmi?
//Rorkir//
-Félig ember vagy azt mondod?
*Meglepetten nézi végig ismét a lányt tetőtöl talpig.*
-Nincs azzal baj. Egyszer találkoztam egy félig törpével vagy mivel. Rendes fickó volt.
*Bár mit tudja ő, sose kérdezget senkit ilyenekről, kivéve mikor egyszer találkozott egy sötételffel. Őt el is földelte.*
-Ugye nem félig ilyen sötételf vagy? Egyszer összeakadt a bajszom az egyikkel, többet meg azóta se láttam.
*Ilyenkor mindig elmereng, hogy milyen sokat nem tud még a világról amit illene. Árnyék egyébként jól viseli a törődést, mintha csak egy aprócska öleb lenne, külön dugja az orrát a simogató kéz alá. Rorkir szereti őt, de sokszor van távol tőle így nyilván nem mindig tudja ezt az igényét kielégíteni. Meg aztán valószínűleg Mainak finomabb is az érintése.*
-Az bizony!
*Jelenti ki büszkén.*
-Ugyan semmi baj. Nem sűrűn járok erre tényleg, tudod az erdőben van egy kunyhóm, ott élek. Már amikor nem vagyok úton, ami szerencsére többször van mint nem.
*Valójában a kikötőben járt a legkevesebbet, ha most megkérdezné tőle valaki. Még Artheniorban is járatosabb mint itt.*
-Szervusz Mai. Örülök neki! Tudod mifelénk akik semmihez sem értenek, még azok is inkább megpróbálják elvenni ami kell nekik erővel, vagy belehalnak a próbálkozásba, minthogy mások kegyeit keressék. De persze ez más kultúra, tudom én.
*Ezért igyekszik sokszor hozzá képest nyitottan viszonyulni a dolgokhoz, mert ahonnan jött és ahol van az két nagyon távoli hely nagyon másmilyen emberekkel.*
-Netán megsebesült?
*Az érdeklődése őszintének hangzik, nem csak amolyan illemből fakadó kérdés.*
-Ez nagyon jól hangzik, egy gyönyörű félember nő meghív egy italra, a klánomról kérdez és még nem is kurva? Csípj meg. Biztos nem álmodom?
*Megpróbál elbűvölően mosolyogni, már amennyire tőle az kitelik.*
-Mondd csak véletlenül nem vagy gyógyító, vagy ilyesmi?
5047. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-04-20 21:33:06
Üzenet elküldve: 2024-04-20 21:33:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ hozzászólást tartalmaz!//
*Nem sok kell, hogy elkezdjen oldódni a nagy zavarából, persze nem azért, mert elhiszi magáról, hogy el tudna egyáltalán futni a másik elől, hanem, mint mindig, hisz az emberekben. És nem is mutatja jelét annak, hogy felkenné a falra. *
- Félig azért az vagyok. *Ha nem lenne nyilvánvaló, egy félvérrel van dolga a másiknak, amit mostanság nem is olyan szégyenteljesen vall be. A kikötő aurája pedig nem azt mutatja neki, hogy bármit is szégyellnie kéne, így hát nem is fogja.*
- Hát persze, hogy izgatja. *Hangja egy kissé finomabbá válik, mert most a kutyához intézi a szavakat elsősorban. Elfelejtette milyen jó is állatok közelében lenni, így hát most egy kicsit kiéli a szeretetét rajta. Már, ha engedi neki.*
- Mindent meg kell ismerni, ugye?
*Tekintetét a nagy emberre emberre emeli, aki be is mutatja magát, és a bundás nevét is elárulja, amire kíváncsi volt. Elmosolyodik, hiszen annyira átszellemült, hogy be sem mutatkoztak egymásnak, csak a négylábú érdekelte.*
- Örvendek Rorkir! Vérgőzös klán, milyen kifejező név. *Most pislog megint párat ártatlanul, s szertefoszlik minden eddigi képzete, hogy nem veszélyes ránézve a másik. Azért tartja magát és nem kezd el remegni.
A másik nevetésbe kezd, mikor megtudja, hogy hová is hozta el bóklászni a kis társát, ezen neki is kacagnia kell, mert Mai-nak aztán tényleg semmilyen helyismerete nincs, de a Sellőről még ő is tudott. Persze nem régóta. *
- Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod. *Vigyorog, valamiért rajta maradt ez a jókedv, de ki is járt már az elmúlt napok után. A következő kérdés pedig meg sem üti az ingerküszöbét, a minap Haldrian is Sellőként emlegette, vagy valami ilyesmi, nem emlékszik jól, mert azt a törékeny testet igába hajtotta az alkohol. *
- Mai vagyok, és nem, nem vagyok kurva. *Jelenti ki a nemes kisasszony szofisztikáltan. Azért egy lapos pillantást kap a másik, de ettől többet tényleg nem engedne meg magának, csak érzékelteti a szavainak súlyát.*
- És mást sem dolgozok itt, csak a barátnőmre vigyázok, aki beteg. Itt ragadtunk és én rettentően unatkozok. *Sóhajt fel, majd megrázza a fejét, mert maga sem hiszi el, amit most mondani fog.* - Ha nincs jobb dolgod, akkor csinálhatnánk együtt is a semmit. Mondjuk megihatnánk valamit és mesélhetnél miért vagytok pont Vérgőzösök. Tényleg nem vagyok kurva, nem azért hívlak. *A biztonság kedvéért azért még egyszer elmondja.*
//Rorkir//
//A hozzászólás 16+ hozzászólást tartalmaz!//
*Nem sok kell, hogy elkezdjen oldódni a nagy zavarából, persze nem azért, mert elhiszi magáról, hogy el tudna egyáltalán futni a másik elől, hanem, mint mindig, hisz az emberekben. És nem is mutatja jelét annak, hogy felkenné a falra. *
- Félig azért az vagyok. *Ha nem lenne nyilvánvaló, egy félvérrel van dolga a másiknak, amit mostanság nem is olyan szégyenteljesen vall be. A kikötő aurája pedig nem azt mutatja neki, hogy bármit is szégyellnie kéne, így hát nem is fogja.*
- Hát persze, hogy izgatja. *Hangja egy kissé finomabbá válik, mert most a kutyához intézi a szavakat elsősorban. Elfelejtette milyen jó is állatok közelében lenni, így hát most egy kicsit kiéli a szeretetét rajta. Már, ha engedi neki.*
- Mindent meg kell ismerni, ugye?
*Tekintetét a nagy emberre emberre emeli, aki be is mutatja magát, és a bundás nevét is elárulja, amire kíváncsi volt. Elmosolyodik, hiszen annyira átszellemült, hogy be sem mutatkoztak egymásnak, csak a négylábú érdekelte.*
- Örvendek Rorkir! Vérgőzös klán, milyen kifejező név. *Most pislog megint párat ártatlanul, s szertefoszlik minden eddigi képzete, hogy nem veszélyes ránézve a másik. Azért tartja magát és nem kezd el remegni.
A másik nevetésbe kezd, mikor megtudja, hogy hová is hozta el bóklászni a kis társát, ezen neki is kacagnia kell, mert Mai-nak aztán tényleg semmilyen helyismerete nincs, de a Sellőről még ő is tudott. Persze nem régóta. *
- Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod. *Vigyorog, valamiért rajta maradt ez a jókedv, de ki is járt már az elmúlt napok után. A következő kérdés pedig meg sem üti az ingerküszöbét, a minap Haldrian is Sellőként emlegette, vagy valami ilyesmi, nem emlékszik jól, mert azt a törékeny testet igába hajtotta az alkohol. *
- Mai vagyok, és nem, nem vagyok kurva. *Jelenti ki a nemes kisasszony szofisztikáltan. Azért egy lapos pillantást kap a másik, de ettől többet tényleg nem engedne meg magának, csak érzékelteti a szavainak súlyát.*
- És mást sem dolgozok itt, csak a barátnőmre vigyázok, aki beteg. Itt ragadtunk és én rettentően unatkozok. *Sóhajt fel, majd megrázza a fejét, mert maga sem hiszi el, amit most mondani fog.* - Ha nincs jobb dolgod, akkor csinálhatnánk együtt is a semmit. Mondjuk megihatnánk valamit és mesélhetnél miért vagytok pont Vérgőzösök. Tényleg nem vagyok kurva, nem azért hívlak. *A biztonság kedvéért azért még egyszer elmondja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5047-5066